kb. 22 perc olvasás
![]()
Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör X.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi intelmek magyarán szólva
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

Csokonai Vitéz Mihály
A fársáng búcsúzó szavai
Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!
.
Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!
.
Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!
.
Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér:
Könyvhöz, dáma s gavallér!
.
Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
Szent ételt is szopjatok:
Itt a bőjt: koplaljatok!
.
Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Csont azoknak, kik késnek;
Vége már a nőszésnek!
.
Élni kell a bőjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az – élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is!
.
Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? – mi szent szag? wer da? –
Jaj! jön, – jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!
.
Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek
Leszek: s ez így legyen bár;
Víg lelkek! nem láttok már.
.
Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát.
.
S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.
.
Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. –
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!
*

Dukai Takách Judit
A fársáng utolsó órájában
Vége van már a gyönyörű időnek,
Elrepült tőlünk siető futással
S mi kinyílt karral, szemeink utána
Vetve sóhajtunk.
.
Vissza nem jő már; el, örökre eltűnt.
Puszta a kép, mely maradott sajátunk.
Sors! ha már azt elragadád, miért nem
Oltod el ezt is.
.
Némaság búsong, hol az égi táncban
Lágy zefirként mi szabadon lebegtünk,
Bús zajok közt reng örömünknek ott most
Szent hagyománya.
.
Így foly el minden, szeretett barátim!
Aki Léthe bús özönébe nem fúl,
Érhet ilyent még; nem örökre vész el
Minden előlünk!
1816.
p 1
p
p Aki
p sajnálja kidobni
p süllyedő élet-léghajójából
p a fölös-káros terheket, a ballasztot,
p és így nem tud emelkedni, de zuhan…
p
p
p Aki
p nem kérdi,
p hogy cui bono?
p kinek állt érdekében a gaztett –
p így nem is derítheti ki a bűnelkövetőt…
p (és így nem is juthat el akár önmagához)
p
p
p Aki
p ravaszul,
p vagy pénzzel
p megússza, kicselezi
p ugyan az emberit, társadalmit:
p de kap helyette isteni igazságszolgáltatást
p
p
p A
p bizonyítékok hiányában
p felmentettbűnös túl korán örül,
p mert rajta marad a folt a becsületén,
p és mert ekkor a kisbíró kínpadjára kerül
p
p
p Aki
p bérbe adja
p a lelkiismeretét
p és pénzért „szerecseneket” mos,
p vagy az égbekiáltó bűnt bagatellizálja,
p
p
p Bűn-
p bandás:
p ily áron rövid
p és ferde úton kíván
p hamar és nagyon gazdagodni,
p hogy hamis vágyait kielégítse
p (kriminális karrier a börtönbe)
p
p
p Abortusz:
p aki idegen szóval,
p tolvajnyelven stb. szépítgetne
p emberölést – magzatgyilkosságot…
p De önmagát hosszabb távon nem csaphatja be,
p amit most bagatellizál, abból majd dráma lesz…
p
p
p Aki
p csak a hízelgőkből
p gyűjtögeti magának
p a – lefizetett – „baráti” körét,
p akik vagy tévutakra ösztönzik,
p neki rossz életpályára sodorják,
p vagy pont a bajban hagyják cserben
p
p
p Délibábos:
p megtévesztő,
p csalóka képzelődésből,
p érzéki csalódásokból illúziókat kergető
p Mint ahogy Hűbele Balázs, a délibábok hőse..
p
p
p Akinek
p a hátából
p egy jó hosszú ideig
p akár még szíjat is lehet hasítani,
p ha azt egy kokárdás eke szánthatja
p
p Aki
p a kevés,
p elég jó helyett
p inkább a rosszból eszik túl sokat,
p lehetőleg egyszerre, előre egy hétre…
p
p
p A
p parazita
p ravasz átprogramozó
p átveszi feletted az irányítást,
p és attól fogva csak neki szolgálsz –
p pl. a sajátodé helyett az ő fiókáit eteted,
p a tieid meg közben éhen halnak, elpusztulnak…
p
p
p Aki
p amíg ilyen
p bűnös-mocskos,
p addig nem is járulhat az Úr elé,
p pedig Jézus is a „betegekért” jött el…
p
p
p A súlyos
p aránytévesztő:
p ágyúval lő a verébre,
p és így lesz közvetett házromboló…
p Mint aki a másik arcán a legyet
p nagy kalapáccsal üti agyon…
p
p
p Az egyik
p nem tud vitatkozni,
p se logikája, se műveltsége,
p se idevágó, releváns érve stb.,
p a másik meg egy öncélú vitázó,
p akit lekevésbé az igazsák kiderítése izgat…
p
p
p Hiábavaló
p önkínzó fogyókúra után
p hedonista zabálás a jutalom,
p és így rosszabbul végzi, mint kezdte…
p Materiálisan gondolkodsz, márpedig
p az ép lélekben lenne ép test…
p
p
p Neked
p az jelenti
p az ön-szer-etet,
p hogy ha kell, ha nem
p csak eteted, tömöd magad
p egyébb, lelki örömforrás híján…
p
p A
p szeretethiányos,
p önmagát el nem fogadó
p hibás testképet alkotó,
p aki kövérnek látja magát,
p és ezért akár a halálig is éhezik…
p
p Aki
p egy sikeres
p hozományvadász,
p és a csóró holtig szenvedi
p megaláztatásait, rossz házasságát –
p papucskormányzás alá fog kerülni
p (vagy elmegy a hozomány,
p de megmarad a csúnya nő)
p
p
p Aki
p sorrendetlen:
p előbb tetőt ácsol,
p majd később alapoz –
p vagy a levegőre épít légvárat…
p
p
p Aki
p csak épp
p a szó-sorrendet téveszt,
p így pont ellenkezője az értelem
p „Hát én nem vagyok bűnös”
p „Én vagyok bűnös, hát nem?”
p
p
p Szeles:
p szeleburdi,
p aki előbb vág
p és csak azután mér:
p helyrehozhatatlan kárt okoz
p meggondolatlan sorrendetlenül…
p
p
p Aki
p eső után
p két köpönyeget is felvesz,
p és még egy esernyőt is tart feje fölé
p Késő bánata tényleg ebgondolat
p (így még meg sem tud száradni)
p
p
p Aki
p egy „bezzeg gyerek”
p szerepet elfogadóként
p megutáltatja, izolálja magát,
p miközben maga is tévúton jár
p a dicsérőknek feszülten megfelelve…
p
p
p Ő
p „csak”
p egyedül
p a kísértésnek
p nem állhat ellen –
p így cinikus „bölcsen”
p veti oda magát játékszerül
p a Gonosz szellem hatalmába…
p
p
p Ha
p meglátod
p lelke arcát,
p azt hinnéd, hogy
p egy fantomképet látsz
p Akit körözni-keresni is nehéz:
p ő szinte különös ismertetőjeltelen lény…
p
p
p Ha
p úgyis
p meghalsz te is,
p mert nincs kivétel,
p akkor semmi értelme
p a földi erőfeszítéseknek…
p Jó korán halni, „megboldogulni”,
p de a legeslegjobb meg sem születni…
p
p
p Ak
p önmagában
p csak gyáva nyúl,
p de az imponál neki,
p ha beveszi a „kemény mag”:
p ő csak a csőcselékben erős ember,
p akkor „bátran” akár még lincselni is kész…
p
p
p Aki
p egy olyan
p örök kamaszos
p dackorszak-alkotó,
p aki végleg úgy is marad,
p csak azért se hallgat jó tanácsra,
p aki nem növi ki a gyerekbetegségét…
p
p
p Akit
p minden nap
p újra meglep,
p hogy van még
p nála is makacsabb dolog:
p mégpedig a kemény tények…
p (annál rosszabb a tényeknek,
p ha azok cáfolnák állítását, nézetét…)
p
p
p Aki
p érzékeli
p az ún. tényeket,
p és olyannyira tiszteli
p a körülmények hatalmát,
p hogy már eleve meg is adja,
p teljesen kiszolgáltatja magát,
p ahelyett hogy ő teremtené azokat…
p
p
p
p Aki
p azzal
p dicsekszik:
p milyen könnyen
p „hódította meg” a hölgyét,
p de majd igencsak háborog,
p ha más is így csapja le a kezéről…
p
p Aki
p nem érti,
p hogy a könnyen jött,
p vagy netán ebül szerzett
p – csalt, nyert, lopott, talált, kapott –
p pénze, vagyona is pont így megy el…
p
p
p Egy
p krónikus,
p bár jószándékú
p szereptévesztő:
p szülő helyett ő lesz,
p lenne a gyermeke brtatyizós jóbarátja,
p aki így tulajdonképpen némileg árva marad…
p
p
p Aki
p az ágyban jeles,
p mint egy profi örömlány,
p de a konyhában-társalgóban
p jóindulattal is csak elégséges,
p jóindulattal egy kegyelemkettes
p Aki csak a mézehetekre készült fel,
p a házasélet hosszú éveire mér/még nem…
p Az asztal miatt az ágytól is elválnak útjaik…
p
p Aki
p szerint
p a sokmilliárdból
p lehetetlen feladat neki
p kiválasztani azt az egy igazit?
p Vagy holtáig keresgél, mert mindig lehet jobb,
p vagy nem válogat, bárki jó – vagy végleg feladja…
p
p
p Neki
p teljesen mindegy,
p hogy kit választ élettársnak,
p ezért nem is választ, hanem sorsot húz,
p vagy elfogadja az első önként ajánlkozót,
p hiszen úgyis egy zsákbamacska minden nő…
p
p
p Akinek
p mindegy,
p kivel bújik ágyba
p holtomiglan-holtodiglan –
p hisz sötétben úgyis minden
p tehén fekete (lyuk, lyuk)
p Ő nem akar maszturbálni,
p illúziót kap, ha így önkielégít…!?
p
p
p A
p stílus
p az maga az ember:
p nagyon sokat elárul róla,
p hogy az ő szókincse az isteni nászra,
p a tisztán csodálatos emberi gyönyörre
p és egy új élet fogantatásának esélyére:
p dugás, kóbor numera, kettyintés stb. stb.
p
p
p Aki
p beképzelt,
p mert azt hiszi, hogy
p meghódított egy nőt?
p Mint aki úgy tartja, hogy
p halat tanított meg úszni…
p A hölgy már előre dönött,
p de a próbákon tesztelte!?
p (Gárdonyi Géza)
p
p
p A
p fogamzás–
p gátlás terhe,
p mint fölös-káros
p veszekedés-forrás…
p De ezt úgy is meg lehet előzni,
p ha a nő végleg sterilizáltatja magát,
p vagy a férfi „kasztráltatja” magát…
p
p
p Álszent,
p úgymond
p erkölcs-csőszködő
p mások szerelmi életét
p rosszindulatúan bíráló,
p álszemérmes, sőt prűd,
p pártában maradt, irigykedő
p aggszűzen elfonnyadt vénlányok
p
p x

Czuczor Gergely
Farsangon, tánc között
Ropog a hó a láb alatt,
Az én rózsám táncba szaladt,
Hipp hopp, heje haj,
Nincsen eddig semmi baj.
.
Vígan zeneg a muzsika,
Pereg a lány, mit karika,
Hipp hopp, heje haj,
Nincsen eddig semmi baj.
.
Alig találom a helyem,
Kincsem aprózza meg velem,
Hipp hopp, heje haj,
Nincsen eddig semmi baj.
.
Iszom a bort, rúgom a port,
Szeretem a húgomasszonyt,
Hipp hopp, heje haj,
Nincsen eddig semmi baj.
.
Most üt nekem a gyöngyóra,
Aki bánja, tegyen róla,
Hipp hopp, heje haj,
Nincsen eddig semmi baj.
1843
*

Tompa Mihály:
Farsangban
Mint a szélvész, repűl a szánka
A csillogó fehér havon;
Virgonc ifjakkal ülve rajta
Sok szép menyecske s hajadon.
Farsangol a világ! kinek nincs:
Feleséget keresni jő;
Mellőle megszökik, kinek van…
Oh boldog farsangi idő…!
Csapongó kedv a táncteremben!
Hol a kedélyes nősereg
Egymás arcát, mezét, családját
Ajk-pittyegetve szólja meg;
Hol annyi drága rizspor elfogy…
És sok mámorban pihegő
Leány a másvilágra táncol…
Oh boldog farsangi idő!
Az öreg úr otthon köhécsel,
És bodza-herbatét iszik,
Mig vígadozni a menyecskét
Rég jól ösmert karok viszik;
És amivel vigasztalásul
Férjéhez tér a drága nő:
Hosszú árjegyzék… kurta hűség…
Oh boldog farsangi idő!
Oltár elé állítja végre
Az ifju, szíve kedvesét:
És véle, a várt százezernek,
Megkapja majd kilencedét.
Nagy kastélyt képzel a menyecske…
S imé: szerényen tűn elő
A kis bogárhátú öreg ház…
Oh boldog farsangi idő!
Mint a szélvész, repűl a szánka
S e mindenféle tarkaság
Engem harsány kacajra indít:
Igy szép az élet… a világ…!
Most korholó, hideg vagyok, – majd
Vig pajtás, hűtlen szerető;
Igy bolonditjuk benned egymást,
Oh boldog farsangi idő!

p 2
p
p Aki
p egy serény,
p buzgó bolond:
p a drága idejét
p fölöslegesen/károsan
p pazarló, szóró, tékozló,
p a madarat repülni tanító,
p vagy a tengerbe vizet hordó…
p stb. stb.
p
p
p Akinek
p a hallgatása
p nem arany, de sár:
p a vétkessel cinkos lapulás,
p vagy az ártatlanok melletti
p bátor tanúskodás elbliccelése,
p vagy konfliktus kerülése miatt
p az igazság ki nem mondása…
p stb.
p
p
p Aki
p nagyon
p rosszul tudja:
p ugyanis a részegség
p szerinte egy mentő, és
p nem súlyosbító körülmény,
p mikor pl. halálra gázol valakit…
p
p
p Aki
p egy tűzzel játszó
p „ravasz” szimuláns –
p aki így mentetné fel magát
p a honvédelmi kötelessége alól…
p Aki nem vigyáz, a „tűz” átveszi
p felette az uralmat – és úgy marad:
p egy beteg, vagy homoszexuális stb.
p
p
p A
p vezér
p kilövése,
p elcsábítása,
p lecsukása után
p pásztor nélküli
p szanaszét-széledő,
p önálló életvezetésre
p még-már képtelen nyájbirkák
p
p
p Ha
p kiderül, hogy
p nem tudja legyőzni,
p akkor ő az élére áll
p a törekvésnek, mozgalomnak,
p persz, ha ezt ők el is fogadják,
p mint pl. az üldözőből lett Pál „apostol”,
p aki azután teleírja az Újszövetséget…!?
p
p
p Ő
p a vevő:
p ha eladó a Lánchíd/
p Napóleon gyerekkori koponyája
p Vagy még sokkal rosszabb eset –
p a tudatlan végtelenül hiszékeny:
p aki kincsét, a szüzességét adja oda,
p kótyavetyéli el hamisgyöngyért…
p
p
p Te
p hipnotizálva
p és/vagy manipulálva
p önként és örömmel leszel birka,
p fejőstehén áldozata parazitáknak,
p és más szélhámos bűnözőknek…
p
p
p Az
p önhitt,
p de balga
p Midasz király azt hiszi,
p hogy ő jól szereti magát
p és azt a nagyot kívánja, hogy
p váljon minden arannyá kezében…
p Ami így is lesz és ő meg attól koldul…
p
p
p Akit
p a tisztes
p „szegénysége”
p csak azért keserít el,
p mert nem tudja, hogy
p csoportnyomásra, irigységből stb.
p felesleges-káros dolgokra vágyik…
p
p
p Aki
p ha csak pár napig
p helyet cserélne a királyfival,
p máris vágyna vissza „koldusnak” –
p de ha ez nem sikerül (képzeletben sem),
p akkor holtáig szomorkodik születési helye miatt…
p
p
p Akit
p a szerencse
p felrepített a magasba,
p de nem becsülte, elszédítette,
p magát bérletesnek gondolta, és
p így visszazuhant még mélyebbre
p
p
p Aki
p kevés
p igazán
p fontosat tud jól,
p de sok feleslegeset/károsat,
p és sajnos sokat nagyon rosszul…
p Sokáig és nagyon jól megtanultad
p a rosszat, és azt jól is alkalmazza…
p
p
p Aki
p gyógyulása
p teljes felelősségét, vesztére
p egy protokoll-rab orvosra hárítja
p (mint ki beadja autóját a szerelőhöz,
p de ott legalább elvárja a teljes javítást…)
p
p
p Akinek
p a betegsége
p egy terhes örökség,
p vagy külső sorscsapás,
p és nem pedig egy segítő isteni jel,
p hogy egy nagyobbat változtasson,
p fordítson boldogtalan életmenetén…
p
p
p Azt
p hiszed:
p te magad is
p haladsz a korral,
p mert „fejlődni” kell,
p amikor csak a rossz
p korszellem, a szennyár
p sodor végzetesen magával…
p
p
p Azt
p hiszed:
p csak a te
p kukorékolásodra
p kel fel minden nap
p a mindenkit éltető Nap
p (egy bánatod van: túl korán)
p
p
p Aki
p szerint
p a teremtés
p egyik hibája,
p fogyatékossága, hogy
p a (látszólag) oly jól járó
p gonoszra, gazra is süt a Nap –
p akkor te ugyan miért légy jó?
p Aki becsületes az élhetetlen hülye?
p
p
p Aki
p csak
p szülői/pokoli,
p büntetéstől félve
p és a – társadalmi,
p mennyei stb. – jutalmat
p remélve lesz olyan „jó” gyerek,
p de nem önmagáért, nem belső,
p szent meggyőződésből…
p
p
p Aki
p már azért is
p azonnali dicséretet vár,
p ha nem eszi meg a szappant,
p ha épp most nem tesz semmi rosszat…
p Másképen ő is beáll a rosszalkodók közé…
p Ha így marad, szenilitásáig infantilis marad…
p
p
p Aki
p nem
p bölcs erénynek,
p „altruista” áldozatnak
p de bolondságnak mondja,
p ha valaki megosztja a nélkülözővel
p még a legutolsó falat ételét is…
p (ahogy a népmese sikeres hősei)
p
p
p Aki
p kitartó
p erőfeszítések nélkül,
p ördögtől kapott varázseszközzel,
p ráolvasással, ön-szuggerálással stb.
p akar csúcsokat menten meghódítani…
p Nem akarja megismerni, tapasztalni
p az egyéni út járásának léleknemesítő
p nehézségeit, küszködéseit és örömeit.
p Nem akar tanulni, öntsék a fejébe a tudást…
p
p
p Aki
p abban
p erőlködik,
p ami nem az ő pályája,
p amire ő nem született,
p így az isteni jó szellem
p nem tudja segíteni felrepíteni…
p Mint az az ember, aki madár lenne, és
p non stop csapkod a karjaival végkimerülésig…
p
p
p Aki
p a sok-sok
p háztáji aranyát
p nem becsüli, sőt sárnak veszi,
p de a sarat meg aranynak nevezi,
p pedig a kakiból is csinálhatna aranyat…
p Nem ismeri/fejleszti/kamatoztatja
p isteni talentumait, szellemi tőkéjét…
p
p
p Olyan vagy,
p mint aki a szájából
p fúj vitorlására szelet,
p és panaszkodik, hogy
p az a szélcsendben csak áll…
p vagy mint akinek semmilyen
p szélerő és szélirány nem jó,
p mert nem tudja, hogy hova tart…
p
p
p Aki
p nem kitartó,
p és nagyon gyorsan akar
p látványos „eredményeket” elérni,
p ezért inkább a rombolásban éli ki magát,
p mint egy éretlen, elrontott komisz kisgyerek…
p
p
p Aki
p még nem volt,
p és maradt szerelmes,
p és nem tapasztalta meg,
p hogy milyen átérzékenyítve
p és átszellemültnek léteznie,
p amikor mindent és mindenkit
p a legcsodálatosabb, legjobb,
p mégsem hamis színben lát!
p
p
p Aki
p rossz
p hangot üt meg,
p pl. rosszul köszön,
p rosszul szólít meg,
p és mégis hőbörög,
p ha te ennek a visszhangját hallja…
p
p
p Ha
p igazságtalanul
p megdorgál a főnök,
p akkor nem őt sajnálod meg,
p és nem menten pereg le rólad,
p de te vagy belebetegedsz, vagy
p ezt lefelé pont így tovább is adod!?
p
p
p Ha
p egy békés,
p önmagát becsülő,
p és így magabiztos
p lelki elefánt lennél,
p akkor fel sem vennéd
p a szúnyogcsípést, piszkálódást,
p nem tudna kihozni senki a sodrodból…
p
p
p Aki
p Belzebubbal
p akarja kiűzni Sátánt:
p az elszenvedett rosszra
p ő is rosszal reagál: csapda
p Szemet szemért, fogat fogért…
p Így ki is irtaná magát az emberiség…
p
p
p Leginkább
p csak a rafinált
p lelki hadviselésben „hősködsz” –
p itt is mész tönkre a másnak vermet ásással,
p az intrikával, bosszantással, bomlasztással,
p az ön-gyilkos gúnyolódással, becsmérléssel stb.
p Mert végső sorom mindezzel magadnak ártasz…
p
p
p Ha
p mélyebb
p önismeretre vágyva
p kérésedre a barátod
p őszintén szól Rólad, gyengéidről,
p tévedéseidről, önáltatásaidról stb.,
p akkor azon nyomban ellenséggé teszed…
p
p
p Aki
p amit
p önmagáról mond,
p az csak egy részigazság,
p de az elhallgatások miatt
p az egész egy nagy hazugság
p
p
p Te
p nem
p figyeled,
p nem becsülöd,
p sőt: össze is töröd
p az igazmondó tükreidet,
p az életmentő-javító segítségeket
p (a baráti kapcsokat, a műalkotásokat stb.)
p
p
p Hol
p túlterheled magad
p mártírkodva cipelt
p idegen keresztekkel,
p hol meg elviselhetetlen könnyűségű
p a kötelességkerülő, életművészkedő földi léted!?
p
p
p Hiúságból,
p rang- és címkórságból,
p reklámok hipnózisa alatt,
p megfelelési kényszerekből stb.
p hiábavalóságokra vesztegeted,
p vagy pedig hagyod rabolni drága,
p mert véges, visszahozhatatlan életidőd
p
p x

Ady Endre
Farsangi dal
Szép úri nép, didergő itt a fény,
Szükség van itt vidám harangozóra…
Lecsúszott vén napunk az ég ivén:
Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,
Édes, pogány, vidám farsangi óra…
.
Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,
A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének,
A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,
Nagy Pán sípjában ez vala az élet
S azóta él a vers és száll az ének…
.
Szép úri nép, kegyes szívvel fogadd
Az élet ez örök farsangolóit,
Ha tapsra készt’, nincs nálunk boldogabb,
Akár borús, akár tréfás bohó itt,
Családjuk egy s még mindig egyre hódít.
.
Szép úri nép, hej, fordult a világ!…
Kihuny a gáz… Ős Hellász napja éget,
Amerre nézek, fény, dal és virág,
Olimpiának síkja, színes élet,
Virágeső hull s mámort zeng az ének…
.
Szép úri nép, a vér csodás, nagy úr,
A vérből az életnek titka árad,
Hiába nyit virág s az ég azúr,
Hideg a fény, a vérünk hogyha bágyadt:
A vérből az életnek titka árad…
.
Szép úri nép, hallatszik a zene!
Szaturnusz hív ünnepre deli népet,
Egy mennyország minden asszony szeme,
Milyen vágyó, milyen erős legények,
Éljen a vér, a kedv, a mámor, ének!…
.
Szép úri nép, mámorban hinni jó,
Mámorban hinni földi, boldog, édes,
Mámort tanít a tarka hisztrió,
A dal, a hit, a mámor üdvösséges,
A dal örök, csupán az óra véges…
.
Szép úri nép, arcod megváltozott,
Emlékezünk, mi már régente élünk:
Farsangi nap mikor leáldozott,
Óh, mint gerjedtél vágyra, dalra vélünk,
Emlékezünk, mi már régente élünk.
.
Szép úri nép, bágyadt a vér s ideg,
Olimpiának szentelt síkja néma,
A lelkünket fagyasztja a hideg,
Szaturnuszhoz hiába hív poéma,
Vidám, pogány, farsangi óra néma.
.
Szép úri nép, jambus-dal száll feléd,
Szájam sövényén egy-egy szava reszket:
Mikor eldobtad a mámor egét,
Ez a mi népünk ezer édent vesztett,
Mi vonszoljuk, hej, a te bús kereszted!
.
Szép úri nép, didergő itt a fény,
Szálljon csoda e kis harangozóra,
Frissülj meg, vér, te bágyadt, lomha, vén,
Fakadj ki multból, valamelyik óra,
Édes, pogány, vidám farsangi óra!…
.
Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,
A szó, a dal legyen a régi máma,
Szent mámorral teljék fáradt agyunk,
Ez a világ ma itt a Pán világa,
Mi dédapánk, a nagy Pánnak világa…
.
Szép úri nép, ez itt egy más világ,
Az időből kitépett ez az óra,
Sirász e hely, hull reánk a virág,
A mult s jövő jöttek találkozóra
S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!…
*
Ady Endre
Farsang a Duna-tájon
Brahma, Jézus, Allah, Mózes
S az egész szentséges holmi
Lepotyogtak a Sionról
És eljöttek Hunniába farsangolni.
.
A Tátra is csörgő sapkát
Csapott, íme, vén fejére
S a külön magyar Teremtő
Pojácának kiöltözve áll az élre.
.
Minden móka. S egye fene,
Kit búsítnak csalfa gondok.
Így van ez jól. Hunniában
Farsangolnak az istenek s a bolondok.
.
Hunniának fáj a tréfa?
Kedves ország, sohse fájjon,
Éljen, éljen a bolondság.
Farsang van most, nagy farsang a Duna-tájon.

*
Huncut karnevál
Fázik á Pányim vékonyká kárdigán
Álltám á Botászbán vártam á Jolánkám
Teszlából muzicská vonyicská á Kordá
Szlovenszká vókmenká, vettem á Priorbá
~refr.~
Te csák tánceválj, ne sírj, nem muszáj
Pozor! Pivó, Pálinká, ne šzlopálj!
És ha nem jön el a lány,
Nem lesz hunczut kárnyevál
Rá se ránts!
Rá se ránts!
Elsbetá Csenková Sztrapacska Irenká
Szuvenyir nyiháhá nyekukukcs protková
Mozicská kukucská elektromodul dvá
Blázsejnál Szovázunk vetkőztünk gatyárá
~refr.~
Sal-la-la-lala-la-lalalala-la
Sal-la-la-lala-la-lalalili-la
Sal-la-la-lala-la-lalalila-lu
Lilalla-lalalla-la-lalalili-li
~refr.~
Popovszky mágázint órákig lápoznám
Csöcsökczki kukucská, égnek áll a póznám
Hámárszki telefon Ányicská Bisztricá
Nem jött á kurvinyek, recskovâ bohócká
Nem jött á kurvinyek, nem lesz kárnyevál
http://www.youtube.com/watch?v=LmefnvsP-iE

pppppppppp
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
.
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.
ppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Takáts Sándor: Küzdelem a tánc és a muzsika ellen2025.01.13.
- Életminőség-vizsgáló tükör IX.2025.01.12.
- Cigányzene a Tabánban2025.01.10.