Életminőség-vizsgáló tükör IX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 12.

kb. 27 perc olvasás

Könyv: Zenei anyanyelvünk (Sárosi Bálint)

Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör IX.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi intelmek magyarán szólva

Könyv: Húzd rá cigány! Te örök, te áldott… - A kávéházi cigányzene  kialakulása és hatása a magyar polgári kultúrára (Nyerges Erika)



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára



Sárosi Bálint: Cigányzene... | könyv | bookline

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



MAGYARNÓTA: A vén cigány (kép)

Vörösmarty Mihály:

A VÉN CIGÁNY

Húzd rá cigány, megittad az árát,

Ne lógasd a lábadat hiába;

Mit ér a gond kenyéren és vizen,

Tölts hozzá bort a rideg kupába.

Mindig igy volt e világi élet,

Egyszer fázott, másszor lánggal égett;

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

.

Véred forrjon mint az örvény árja,

Rendüljön meg a velő agyadban,

Szemed égjen mint az üstökös láng,

Húrod zengjen vésznél szilajabban,

És keményen mint a jég verése,

Odalett az emberek vetése.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,

Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,

Fákat tép ki és hajókat tördel,

Életet fojt, vadat és embert öl;

Háború van most a nagy világban,

Isten sírja reszket a szent honban.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,

Mi üvölt, sír e vad rohanatban,

Ki dörömböl az ég boltozatján,

Mi zokog mint malom a pokolban,

Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,

Vert hadak vagy vakmerő remények?

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

.

Mintha ujra hallanók a pusztán

A lázadt ember vad keserveit,

Gyilkos testvér botja zuhanását,

S az első árvák sirbeszédeit,

A keselynek szárnya csattogását,

Prometheusz halhatatlan kínját.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

.

A vak csillag, ez a nyomoru föld

Hadd forogjon keserű levében,

S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől

Tisztuljon meg a vihar hevében,

És hadd jöjjön el Noé bárkája,

Mely egy uj világot zár magába.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

.

Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,

Lesz még egyszer ünnep a világon,

Majd ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon,

Akkor húzd meg ujra lelkesedve,

Isteneknek teljék benne kedve.

Akkor vedd fel ujra a vonót,

És derüljön zordon homlokod,

Szűd teljék meg az öröm borával,

Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július – augusztus (?)

*

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma - Gyerekversek, több száz vers  fiataloknak

Petőfi Sándor:

FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA…

Falu végén kurta kocsma,

Oda rúg ki a Szamosra,

Meg is látná magát benne,

Ha az éj nem közelegne.

.

Az éjszaka közeledik,

A világ lecsendesedik,

Pihen a komp, kikötötték,

Benne hallgat a sötétség.

.

De a kocsma bezzeg hangos!

Munkálódik a cimbalmos,

A legények kurjogatnak,

Szinte reng belé az ablak.

.

„Kocsmárosné, aranyvirág,

Ide a legjobbik borát,

Vén legyen, mint a nagyapám,

És tüzes, mint ifju babám!

.

Húzd rá cigány, húzzad jobban,

Táncolni való kedvem van,

Eltáncolom a pénzemet,

Kitáncolom a lelkemet!”

.

Bekopognak az ablakon:

„Ne zugjatok olyan nagyon,

Azt üzeni az uraság,

Mert lefeküdt, alunni vágy.”

.

„Ördög bújjék az uradba,

Te pedig menj a pokolba!…

Húzd rá, cigány, csak azért is,

Ha mindjárt az ingemért is!”

.

Megint jőnek, kopogtatnak:

„Csendesebben vigadjanak,

Isten áldja meg kendteket,

Szegény édesanyám beteg.”

.

Feleletet egyik sem ad,

Kihörpentik boraikat,

Végét vetik a zenének

S hazamennek a legények.

Szatmár, 1847. augusztus

*

Valentiny János (1842-1902) ~ Magyar festő - YouTube

p 1

p

p A

p maszk

p a bálon.

p A maszkabálon

p oly jól leplezett

p jelmezed, álarcod,

p és viselkedésed stb.

p hogy benne maradsz,

p végleg magadon hagyod,

p s később már hiába bánod,

p nem könnyű visszaváltozni…

p

p

p Vagy

p nem nevelődött

p a szobatisztaságra,

p vagy szégyelli azt,

p ha inkontinens lesz:

p az öngyógyítása helyett

p letagadja és inkább nem

p megy el otthonról, bezárkózik

p és mélabúnak ereszti nagy fejét…

p

p

p Mindent

p egyformán

p fontosnak tartasz,

p nem tudsz fontossági-

p időrendi sorrendet felállítani,

p ezért vagy bele sem kezdesz

p dolgaid intézésébe, vagy egyszerre,

p szimultán akarsz mindent elvégezni…

p

p

p Babonás

p Ha nem jó

p lábbal kelsz fel,

p akkor visszafekszel az ágyban,

p és ott is maradsz akár napestig,

p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

p (ezzel persze elrontasz/kihagysz mindent,

p ami éppen a mai nap egyszeri alkalma volt)

p

p

p Istenkáromló

p Áldod a Teremtőd

p a gyönyörű szép rózsáért,

p de átkozod, ha ügyetlenséged

p miatt megszúr egyszer a tövise,

p amivel ő azért védekezett, hogy

p a gyönyörködésedre is virágozhasson

p

p

p „Nominalista”

p Aminek nevezlek, az vagy!

p Milyen pofonegyszerű a sikerélmény!

p A vereséget győzelemnek kiáltod ki, és kész!

p Legyél a makacs tényeknél te még makacsabb…

p

p

p Agresszív kismalac

p A mély gödörbe, verembe esve

p nem kérsz segítséget, berendezkedsz –

p ha segítő kéz nyúl feléd, bele is harapsz…

p Ezek után a gödröt édes otthonodnak,

p vagyis a szart aranynak nevezed…

p

p

p Homo mohó

p Az örök elégedetlen

p Akinek mindig hiányzik valami,

p és ő pont emiatt oly boldogtalan…

p Majd emiatt tovább nyújtózkodik,

p mint a takarója ér, és megcsonkítja,

p adósrabbá teszi a mindenkori uzsorás…

p

p

p Tömeg-

p hipnózis

p Ha külön kérdeznek,

p akkor te is Jézust mentenéd,

p De a tömegben már te is Barabást kiáltasz…

p Vagy mert ennyire módosult a tudatállapotod,

p vagy „csak” mert mindig a többséggel tartasz…

p

p

p Pénz-

p szóró

p „A pénz

p nem boldogít” az életigéd:

p úgy szórod, mintha égetné a markod

p A fizetésnapon nagy dínom-dánom,

p majd a hó végéig szánom-bánom…

p

p

p Zsugori

p Minden fillér

p kiadása fájdalmat okoz,

p még akkor is, ha magadra, szeretteidre költöd,

p Olyan, mintha a fogát húznák érzéstelenítés nélkül

p A ritka ünnepeken sem enged meg kis bőséget…

p

p

p „Anarchista”

p Semmi hatalmat senkinek! –

p hogyan is parancsolnál gyerekednek:

p tilos minden erőszakos kényszerítés!

p Így a fejedre nő és a zsarnokod lesz…

p (a végletek összetalálkoznak…)

p

p

p „Beugorva”

p büszkén fitogtatod

p a zongorista mivoltodat,

p pedig a ravaszdi őrmestered

p most is csak vécépucolókat

p és nem egy kultúrműsorba

p beugró művészt keresett…

p

p

p „Játékos” 

p vaklárma –

p amiért súlyos árat fizetsz:

p végveszélyben sem segítenek,

p Mert azt hiszik, hogy most is csak

p a bolondját járatod velük

p

p

p Gyáva

p nyúlnak

p „aposztrofálnak”

p és te be is dőlsz

p a provokálásnak:

p fejest ugrasz a sekély vízbe,

p s egy életre nyomorék maradsz

p

p

p Salto mortale

p A baráti kötelékek

p erős védőhálója nélkül

p önként vállalsz brahiból,

p önigazolási kényszerből

p egy hősködő halálugrást

p Vagy csak úgy csinálsz,

p mintha tényleg így lenne,

p s ingyen-cirkuszt produkálva

p azt várod, hogy csodáljanak…

p

p

p „Természetesen”,

p – értsd: szocializálatlanul –

p illemre, szokásra fittyet hányva

p viselkedve társaságban köpködő,

p szellentő, fikázó, pucérkodó stb. stb. –

p szeparálod, izolálod, kirekeszted magad

p

p

p Elfojtva

p Annyi illemszabályt

p vertek a fejedbe/interiorizáltál,

p hogy életed már csak elfojtások sorozata –

p olyan erős az önkontrollod, az öncenzúrád,

p hogy sehol sem tudod lazán elengedni magad:

p mintha pl. a spanyol etikett szerint étkeznél…

p (majd meg jön a detonáció, a minden mindegy…!?)

p

p

p

p Jóvá-

p tehetetlenül

p A bánat szétszedi eszedet,

p hogy annyi mindent nem tudsz jóvá tenni –

p pedig úgy érzed/hiszed, hogy ez a minimum:

p görcsösen igyekszel visszaszívni a bántó szót…

p A megbánásra és bocsánatkérésre nem jut időd…

p Pedig ezzel egy csapásra elérnéd, hogy

p mintha mi sem történt volna…

p

p

p Lassan

p járj, tovább érsz…!?

p A biztonság kedvéért

p nagyon lassan autózol,

p nem veszed fel a ritmust,

p és pont így kerülhetsz bele

p a legnagyobb veszélyhelyzetbe.

p Vagy fejvesztve rohansz, elesel,

p megsérülsz, és nem jutsz célba…

p

p

p Humor-

p érzéketlen

p A bohóc tréfáján

p vérig sértődik, és

p véres párbajra hívja ki,

p vagy rendőrt hív, feljelenti stb.

p

p

p A

p boldogság

p rebbenékeny

p ún. kék madara

p mindig tovareppen,

p oly nagy zajt csapsz –

p nem várod ki csendben,

p míg a válladra repül és

p a kezedből eszik…

p

p

p Ön-

p gól-öröm

p A bombagólod

p teátrálisan ünnepled

p mit sem törődve vele, hogy

p azt a saját kaputokba rúgtad

p

p

p Váltságdíj

p Kiválthatatlan

p A bűn rabságában

p oly régóta senyvedsz,

p de gőgösen elutasítod

p az érted küldött váltságot,

p illetve azt az örömhírt, hogy

p tényleg van bocsánat, és

p nem hiábavaló a bánat…

p

p

p Káprázat

p Csaló látszat

p A csillogó-villogó

p edényt választottad,

p pedig pont nem abban

p van/volt a keresett drágakő,

p hanem az ütött-kopottban…

p (v.ö.: amikora szemétdombos

p gebe a rejtett táltosparipa)

p

p

p Naturalista

p A csókról pl.

p azt jegyezd meg,

p és ezek után így is fogod fel,

p hogy egy undorító érintkezés,

p hiszen összefolyik két ember nyála

p

p

p Divatmajmoló

p A divathullámon lovagláshoz

p nyáron akár fekete bundát,

p télen atlétatrikót veszel fel…

p Egész vagyont költhetsz arra,

p ami amúgy nem is áll jó neked,

p de még a fortélyos önkínzásig is elmész…

p

p

p Önismétlő

p Ha egyszer így,

p meg így sikerült gólt lőni,

p akkor legközelebb már te

p nem figyelsz a konkrét helyzetre,

p de pontosan ugyanazt utánoznád le…

p Kétszer lépnél be ugyanabba a folyóba…

p

p

p A

p kisebb

p rosszat

p nem választó –

p ő nem „alkuszik”?

p Semmit nem áldoz,

p ezért mindent veszít.

p Rész helyett egészet.

p Ő nem egyezik bele

p a kisujja amputálásába,

p amitől így elmérgeződik

p a keze, karja, és egész teste…

p

p

p Csorba

p Amit el lehet,

p azt el is rontasz,

p ill. ha melléfogsz,

p meg sem próbálod

p kiköszörülni a csorbát –

p inkább az átlátszó, gyenge

p magyarázkodásra pazarolod drága időd

p

p

p Hármaskötél

p Sokkal jobb dolga van

p a kettőnek, mint az egynek.

p Mert ha elesnek is,

p az egyik felemeli társát.

p Jaj, pedig az egyedülvalónak,

p ha elesik, nincsen, aki felemelje.

p Hogyha együtt feküsznek

p ketten, megmelegszenek.

p Az egyedülvaló, pedig

p mi módon melegedhet meg?

p Ha az egyiket megtámadja is valaki,

p ketten ellene állhatnak annak,

p és a hármas kötél nem hamar szakad el.

p (Prédikátor 4:9-12)

p

p

p Cinikus

p olcsó vigasz

p A vénkisasszonyt

p kérdi a szomszédasszonya,

p hogy miért nem keres már magának egy férjet.

p – Minek? – feleli a nő – Van kutyám, papagájom

p és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.

p – Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!

p – Dehogynem! A kutyám állandóan morog,

p a papagáj egész nap káromkodik,

p a macska pedig az egész éjszakát házon kívül tölti.

p

p

p Savanyú a szőlő

p Mivel csak azt tekinted,

p Hogy neked mire és hogyan

p van a Másikból szükséged,

p – mintha egy telefont vennél -,

p s megfordítva már nem,

p ezért jó eséllyel maradsz társtalan –

p s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

p megideologizálod az egyedüllétet,

p túlhangsúlyozod annak az előnyeit…

p

p

p Tanult

p tehetetlenség

p és rosszul értelmezett

p büszkeség is megnehezíti,

p hogy kikerülj a halmozódó

p hátrányos helyzetek ördögi köréből.

p Inkább beáll az önsajnáltatási versenybe…

p

p

p Aki

p önhibáján

p belül vagy kívül

p mély verembe esik,

p az vagy szégyenkezve hallgat,

p vagy életfogytig berendezkedik,

p és úgy tesz, mintha otthona lenne,

p vagy elzavarná, netán berántaná

p a segítő kezet nyújtót…

p

p

p Akinek

p nincs diliflepnije,

p annak tilos a szabad szólás,

p de akinek meg már megvan,

p azt viszont annyira nem veszik

p komolyan, az súlytalanul mondhat

p bárkinek bármiről bármit…

p

p x

Sárosi Bálint: Cigányzene... - T - Ráday Antikvárium

Arany János:

DAL

A hegedű száraz fája,
Beh szomorú a nótája!
Úgy megsí-rí, úgy kesereg,
Talán a könnye is pereg.
.

A hegedű bús nótája,
Magyar ember múlat nála:
Úgy megdanol, táncol, vigad,
Hogy a szive majd megszakad.

(1856 nov.)

*

Bihari Sándor - Az Ő nótája, 1892, részlet festménye

Arany János

A HEGEDŰ

Víg legenda

Krisztus urunk Szent-Péterrel
Vándorolván gyalogszerrel,
Magyarhont is útba ejté,
Az alföldet nem felejté,
Ha a beszéd nem szófia
És áll a géográfia,
Amit ugyan eldönteni
Szoroska hely az itteni.
Mondom tehát, mennek vala:
Elől az Úr, –
Nehány lépésre szótlanúl
Követte hű apostola.

Útközben egy csárdához értek,
Vendég ivott abban temérdek,
Azaz hogy mindenféle sok
Palóc, matyó fuvarosok,
Jó alkura, még jobb hiszembe’
Tehert szállítva Debrecenbe,
Bogárhátú, széles faru
Szekereik, mint egy falu,
Oly szanaszét, rendetlenül,
Hevertek az állás körül;
Míg a lovak, mint ünnepen,
Szélt vettek a széles gyepen
S nem látszanak busúlni rajta,
Hogy valaki el-, vagy behajtja,
Vagy eltévednek és soha
Nem lesznek a matyó lova.
Ellenben a jókedvű gazdák –
Ők úgyse’ gondolnak vele:
Busúljon a ló – arra bizzák –
Hiszen elég nagy a feje;
A kancsó kézről-kézre jár,
Énekelik, hogy: isz – sza már;
Hallani zajt,
Hangos kacajt,
Szidalmat is, épűletest,
Rohadt beszédekkel vegyest.

Péternek mindez új dolog,

Szeretné látni, hallani
Kissé közelről az egészet,
És, mintha vonná valami,
A csárda felé sompolyog,
Gondolva, hogy tán csak benézhet.
Aminthogy rögtön is bement,
Urának ellenére, ki
Szelíd hangon így szólt neki:
„Ne menj be, Péter!”
Nem mondja kétszer;
De, büntetésül, hogy bement,
Hátára hegedűt teremt.

S alighogy a küszöbre lép,

Alig fordúl egyet elébb,
Midőn körötte, mint a méh,
Felzendül a garázda nép.
„Huzd rá! huzd rá! kiáltja mind,
Dolgozván a sok itce, pint;
Az egyik a borát köti,
A másik pénzét csörgeti;
Furfangosabb elmével egy
A léces kármentőbe megy
S a fürge csaplárnét kivonja,
Szintúgy repít belé a kontya,
És táncra-billegőn a pár
Elébe áll, nótára vár.
Péter pedig csak néze szét:
Mirevaló minde beszéd?
A hegedű… az oly csodás:
Nem látja ő, de látja más.
Hiába szólt, hiába kért,
Hogy ő a nótához nem ért: –
Tűzre olaj a kifogás,
Kopasz mentség, szabadkozás.
És már nőttön-növő dühök
Miatt a házpalló dübög;
Alant a ház pallója, fent a
Béketürő mester-gerenda;
Ütés ütésre, botra bot:
Veszedelmes egy állapot!
Én nem tudom, de gondolom,
Hogy abból Péter is kapott.

Az Idvezítő ezalatt

Szép csöndesen tovább haladt,
S midőn elérte a tanitvány,
Feléje fordult, így tanitván:
„Kiváncsiság bűnnek fele,
A rossznak már nézése ront;
Ki szántszándékkal lett bolond,
Hagyd ott! ne szólj aznap vele;
Józanság! a szavam, – de részeg
Ember elől én is kitérek.”

(1853 ápr. 17)

Hegedülő cigány gyerek – Magyar Nemzeti Galéria

*

Kondor Ernő

A vén cigány

Zöld erdő mélyén, kis patak szélén,

párjával élt egy öreg cigány,

Vén öreg ember, nótája nem kell,

senkinek sem kell a nótája már.

Szép tavasz járja, zöld a fa ága,

kis galamb vígan turbékol a fán,

Ősz feje kábul, s a szíve kitárul,

párjához így szól az öreg cigány.

.

Hol van a hegedűm, párom,

tavasszal minden vidám,

Városba elmegyek máma,

én az öreg cigány,

Egyszer még hadd muzsikáljak

szívemből úgy igazán.

Szeretném elmuzsikálni,

hogy él még a vén cigány,

öreg cigány, a vén cigány.

.

És a vén ember eltipeg csendben,

hóna alatt a kopott hegedű,

Alig bír járni, lábain állni,

szívében mégis ott él a derű.

Városba érve, fáradtan tér be,

egy csillogó fényes terem ajtaján,

Szíve megdobban a vére fellobban,

középre tipeg az öreg cigány.

.

Nagyságos uraim, kérem,

nem tudom, ismernek még!

Könyörgöm, de sokat húztam

valaha, réges-rég.

Egyszer még hadd muzsikáljak

szívemből úgy igazán,

Szeretném elmuzsikálni,

hogy él még a vén cigány,

öreg cigány, a vén cigány.

.

Csend lett egy percig,

így szólt az egyik,

jó uraim, mulatunk ma, ugye?

Nyissanak ajtót,

ezt a vén rajkót

látni szeretném, repülni tud-e?

Ugrik a pincér,

pénzt kap a viccért,

kint van az ember, és kész a hatás,

Jó öreg párja

már halva találja,

s beszól az anyó, urak, jó mulatást!

.

Nem muzsikál sohasem már,

csendes lett a vén cigány,

Erdőben alussza álmát,

vadgalamb búg a fán.

Vén-öreg anyóka,

sírját virággal díszíti már.

Vadgalamb sírva dalolja:

Élt egyszer egy cigány,

öreg cigány, a vén cigány.

https://www.youtube.com/watch?v=o7RmGQZB6i0

MILÁK BRIGITTA

p 2

p

p Ekhó

p Csak ön-

p magadat hallod vissza,

p mert mindenkit elüldöztél magad mellől,

p vagy senki nem mer melletted megszólalni,

p vagy csak ha pont a te nézeteidet szajkózza –

p és te ezt a visszhangot párbeszédnek veszed…

p

p

p Minden eladó

p A hipermarketben

p bűnbocsánat is kapható –

p minél nagyobb uzsorás valaki,

p és így annál több a pénze,

p annál kisebb teher neki

p kifizetnie a váltságdíjat,

p s biztosítania magának

p a legeslegjobb helyet

p a Mennyországban…

p

p

p Arra vagy

p olyan büszke,

p hogy életed végéig

p egy helyen dolgoztál,

p kiváló dolgozó, a munka

p hőse, élmunkás voltál,

p brigádversenyt nyertél,

p munkafegyelmi ügyed soha,

p betegállományod alig volt…

p De te csak egy bérmunkás voltál,

p sose tudtad meg, mi lehettél volna…

p

p

p Akit

p a legjobb

p barátodnak hittél,

p akit minden titkos

p tervedbe beavattál,

p aki bármikor jöhetett

p és családi asztalodnál evett,

p arról véletlenül kiderül, hogy

p fizetett ügynök, a spiclid volt,

p és azóta neki se híre, se hamva,

p még csak megbánást sem tanúsít…

p Ez az ő baja, a tiéd a csalódás, hogy

p miért ily kicsi az ún. emberismereted…

p (azóta meg beteges rosszhiszemű vagy,

p mindenkire gyanakszol – magadra maradsz!?)

p

p

p A balek

p és a szélhámos

p avagy a hiszékeny ateista…

p Istenben egyáltalán nem hiszel,

p de annak a vadidegen embernek igen,

p aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.

p Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű,

p vagy éppen öröm helyett ürümből rengeteget…

p

p

p A tűzoltó

p Akit zavar,

p hogy csak ő tétlen,

p ezért tüzeket csinál, gyújtogat,

p hogy neki is legyen elég munkája,

p hogy ne érezze lógósnak magát

p

p

p Házastársi

p kötelesség

p A hitveseddel

p úgymond szerelmeskedsz,

p de közben a plafont nézegeted:

p nemsokára festetni is kéne…

p Ha végeztél, majd takarj be…!

p Mennyi örömről mond le,

p és fosztja meg a társát

p a frigid (játszmás) nő…

p

p

p Házastársi hűség

p A feleségeddel bújsz az ágyba,

p de közben egy másik nőre gondolsz

p Vagy már vele se, és sehogyse –

p Már képzeletben sem csalsz…

p Nincs is értéke e hűségednek…

p

p

p Strucc-

p politika

p A homokba

p dugod a fejedet

p Avagy a szőnyeg alá

p söpröd a problémákat…

p Pedig nem mindegyikük

p oldódik meg majd magától

p (Úgy mint egy kisgyerek:

p amit nem lát, az nincs is…!?)

p

p

p Ön-

p megfeszítő

p Megszakadsz

p az erőfeszítéstől,

p Pedig csak az eszedet

p kellene egy kicsit használni,

p S egy egyszerű géppel, például

p csigával, emelővel, kerékkel könnyen menne…

p

p

p Sport-

p fogadó

p Nagy pénzben fogadsz,

p és halálra izgulod magad,

p pedig csak egybundameccs,

p vagy pankráció folyik előtted

p

p

p A

p nevető

p harmadik

p Hagyod magad

p társaddal összeugrasztani:

p ez a párt jó, de a másik ördögtől való…

p (azok meg együtt összeröhögnek a markukba)

p Vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni

p (Így szerezi meg Csongor az ördögöktől a varázseszközöket)

p

p

p Istenkísértő

p Próbára teszed

p a védőangyalod!?

p Segítségét kérve kiugrasz a repülőből…

p Esetleg akár ejtőernyő (vizsga) nélkül is…

p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon.

p S mindezt pusztán egy Guiness rekord címért!

p

p

p Aki

p egyszer

p akar egy nagyot dobni,

p majd babárokon csücsülni…

p Abból az egyből jól megélni,

p egy rókáról több bőrt is lenyúzni

p

p

p Rossz barát

p Aki a másik farkával veri a csalánt

p Aki a másik nevében tesz ígéreteket

p Aki a másik nevében művel gazságokat

p A másikat küldi maga helyett a börtönbe

p Aki álcézva rosszabb, mint a nyílt ellenség

p

p

p Egy

p /sok

p Amiből az egy is sok…

p Egy csepp méreg elég a kútvízbe

p Egy rossz szó agyonvágja a többi jót

p Egy szál égő gyufa felgyújthatja az erdőt

p Egy rossz gesztus elronthatja a szeretkezést

p Egy félrelépésre rámehet az amúgy jó házasság

p

p

p Tömegnyomor

p A lakóhely légköbmétere…

p Amikor a nagy zsúfoltság miatt,

p még a patkányok is egymásnak esnek…

p Feszültségkeltő élettér/magánszféráhiány

p Amikor minden egymás előtt/szeme láttára,

p füle hallatára, sőt bőre tapintására folyik…

p

p

p Titkos

p jó-szolgálatok…

p Saját drágalátos édesanyád

p Felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat

p Lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód

p Magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is –

p Ő mindent tudni akar rólad, nem lehetnek titkaid…!?

p Persze csakis a te érdekedben, mert te még olyan

p butuska gyerek vagy, aki úgyse őszinte az anyjával…

p

p

p Fekete szemüveg

p Mindent szürkének vagy feketének látsz,

p de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő,

p ami csak neked nem engedi meg – „letiltja”, hogy

p meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt

p Ez nem más, mint a pesszimista bölcselet/szellemiség.

p

p

p Rendetlen

p Soha semmi

p nincs a megszokott helyén,

p mindig mindent keresni kell,

p két kézzel szórva a drága időt.

p Szerencse, ha előbb, mint utóbb

p akadsz rá a saját kuplerájodban…

p Minden csupán lelki káoszod kivetülése!?

p

p

p Stockholm szindróma

p Először kézzel-lábbal tiltakozol,

p amikor terroristák túsznak elrabolnak,

p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.

p De lassacskán azonosulsz emberrablóid eszméivel,

p és önként vállalod e szerepet, vagy beállsz közibük,

p Sőt akár neofita túlbuzgó is lehetsz e zsarnokságban..

p

p

p Prokrusztész ágy

p Nem a ruhát szabják a katonához,

p de megfordítva: a katonát az uniformishoz

p Te minden élőt és így sokfélét és változót

p meg-és beerőszakolsz a rögeszme regulába…

p

p

p Rész és egész

p Lehet, hogy külön-

p külön mindenki boldogtalan,

p de a társadalom fejlődik, az ország halad, a nép boldog

p A katona igazából amúgy sem boldogtalan, csak úgy érzi:

p boldogítsa az a tudat, hogy feláldozták: hősi halált halt stb.

p Majd az unokái már a kommunista Kánaánban fognak élni

p

p

p Hiány-

p gazdaság

p Hiába álltál oda már este,

p mire hajnalban nyitnak és elfogy a sor,

p már nincs áru, nincs élelmiszer a boltban,

p pedig otthon sok éhes gyerekszáj vár rád…

p (hadikommunizmus, szükségállapot stb. stb.)

p

p

p Piszkító

p -tisztító

p Mindenkit bemocskol, befeketít

p és így ő sem fog annyira kiríni közülük –

p Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

p (mégha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

p

p

p Védekezés

p helyett támad

p Nagy disznóságot követtél el ellenem,

p Például elmismásoltad a beígért béremelést,

p S most azért pattogsz, mert öt percet késtem,

p Vagy mert nem tartom be a szabályokat,

p Amiket betartva ellehetetlenülve a munka stb.

p

p

p Megfelelhetetlen

p Elvárás és megfelelés:

p Ha épp van a fején sapka,

p az a baj – ha nincs, akkor meg az…

p A lényeg, hogy bármikor le lehet szúrni…

p Hgy még véletlenül se merjen bármit is

p kifogásolni, követelni, számonkérni stb. stb.

p

p

p Érzési

p csalódás

p Az elöljáró

p mindent jobban tud:

p a katona nem is fázik,

p csak éppen most úgy érzi..

p (S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,

p Átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni)

p

p

p Katonadolog

p Nem jártál gyerekként fiúcsapattal bandázni

p Nem jártál el a korcsoportodban pl. grundfocizni,

p ahol bírni kell a gyűrődést, ütközést, sérülést, zrikát.

p Kicikiznek-kinevetnek, ha kis horzsolás miatt nyafogsz:

p nebántsvirág, mimóza, anyámasszony katonája maradtál

p

p

p A

p rágalmazás

p magasiskolája

p Úgy kell valakire

p valami dehonesztálót ráfogni,

p hogy az elég hihető és nehezen cáfolható legyen.

p Például: mondjuk egy katolikus papra, hogy bujálkodik.

p Hogyan bizonyítja be ennek az ellenkezőjét, ártatlanságát?

p

p

p Végzetes

p ősmagány

p Nincs barátod,

p nincs testvéred,

p nincsen apád és anyád,

p Nincs együttérző felebarátod,

p nincs jóakaród, se jó vezetőd.

p Nincs se szerető hitvesed,

p gyermeked, se honfitársad stb.

p De legfőképpen nincs istened,

p védőszented, őrangyalod stb.

p

p

p Szófosó

p Sok beszédnek sok az alja

p Sok beszéddel fedni el az igazságot

p Aki a kelleténél hosszabban beszél,

p az más – nagyobb – gazságokra is képes,

p sőt már ezzel lellezi azt, vagy készül rá…

p

p

p Hallgatni arany?

p Nem mindig bölcs dolog hallgatni,

p hisz van, amikor ez hallgatólagos beleegyezést jelent

p a kihasználásodba, becsapásodba, megrövidítésedbe…

p Vagy amikor ez cinkos bűnpártolás, vagy

p a mentő tanúskodás gyáva elbliccelése…

p

p

p Fordított nap

p Amikor az egész év

p egy hosszú fordított nap

p Amikor diák vizsgáztat –

p a gyerek leküld gyufáért a boltba

p A feleség hordja a nadrágot –

p és a nyúl viszi a puskát…

p

p

p Esetleges ember

p Most épp itt vagy,

p de ezzel az erővel lehetnél másol is

p Most éppen ide mész,

p de ezzel a fél szívvel máshova is…

p Most éppen ő a élettársad,

p de annyi másvalaki is lehetne

p Most éppen ez a nézeted,

p de nem túl nagy meggyőződéssel

p Most éppen ez és ez a bérmunkád,

p de mindez csupán merő véletlen stb.

p

p

p Kiölt

p kíváncsiság

p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

p egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

p attól fogva öncenzúrázod, vagy elfojtod kérdéseidet,

p s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

p és azt válaszolod, amit már tőle hallottál…

p

p x

Dankó Pista (1940)

Ady Endre:

Dankó

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld

Volt az én testemnek életet adója,

Földből élő ember az édesapám is,

Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.

Magyar ott a síkon, szívig magyar minden,

Magyar a vér is még az én ereimben.

Hej, hogy olyan ritkán emlékszem meg róla,

Hej, hogy messze tőlem az Ér-mosta róna!…

Nem tehetek róla!…

Énrólam talán ezt eleve rendelték,

Fáradt volt a lélek, hogy belém lehelték,

Novemberi nap volt, sárgult már a róna,

Nincs bennem elég tűz, nem tehetek róla!

Énbennem csak vágy van, messze-messzeszálló,

Valami névtelen, valami borzalmas,

Valami sóvárgó…

Úgy-úgy agyonhajszol, úgy-úgy kerget innen,

Úgy-úgy húz magához az idegen isten;

Keletről szakadt törzs napnyugatra szállnék,

Fénynek teremtődtem s árnyék lettem… árnyék…

Nincs bennem magyar tűz – mea culpa – nincsen…

*

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten!

Kanyargó Ér mentén… Óh, szállj csak rám, álom! –

Lássam meg a multat. Aranyozott szárnyon

Borulj rám: hadd tudjak gyermekmódra sírni,

Szálljon meg oly kéj, mit nem lehet elbírni…

Tele van a szívem… Holdas, enyhe éjjel

Mámorossá tesznek erős vadvirágok,

Kábultan pihenve hallgatok egy nótát,

Gyermek szemeimből a könyű szivárog,

Egyszerre szakad rám kárhozat és éden,

Leányok nótáznak csendes faluvégen,

Reszket mellettem a vadba oltott rózsa…

Óh, szent, égből lopott, magyar lelkű nóta…

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,

Akinek a lelke elvágyódik innen,

Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,

Akinek a lelke magyar földön árva,

Megmenti, megtartja a te magyar lelked,

A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,

A te duhajságod, a te kacagásod…

Visszaadtál nekem egy vesztett világot!…

*

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld

Volt az én testemnek életet adója,

Földből élő ember az édesapám is,

Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.

Visszajött az űzött, agyonhajszolt lélek,

Amit csak álmodtam, amibe’ csak hittem!…

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,

Hogyne szeretnélek, hogyne éltetnélek…

*

Kertész Antal: Dankó Pista (Új élet regénytár) | antikvár | bookline

Móra Ferenc

DANKÓ KÖSZÖNTÉSE

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán

Ki elmerengve állsz itt, néma márvány,

Tüskebokor szült, barna éj nevelt,

Az élet, hej, sokat rád térdepelt,

Napos oldalán sose járatott,

Szemedre hányta bujdosó fajod –

Szegény cigány, hitted-e valaha,

Hogy városodba igy kerülj haza?

.

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán

Király gyanánt merengsz itt, néma márvány!

Ezren ünneplik a te ünneped,

Művészek, költők hódolnak neked,

Szivük verése muzsikál feléd,

Lelkük terítik szőnyegűl eléd,

Neved aranylik kövön, koszorún –

S te nézed mindezt mélán, szomorún.

.

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,

Azon mélázol tán el, néma márvány,

Mit e dicsőség teneked – holott

A magyar nóta véled elfogyott!

A nótafának nincs virága rég,

Jobb volna egyet muzsikálni még,

Jobb volna ágrul-ágra szállani,

Mint kőszobornak itt borongani!

.

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,

De nem magadba lész ám, néma márvány!

Urának téged vall ez a liget:

Itt minden ág teneked integet,

Éber fák őrzik álmodó borúd,

Minden tavasz ujítja koszorúd

S illatuk néked fogják ontani

Haldokló rózsák sápadt szirmai!

.

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,

Te mindig ünnepelt lész, néma márvány!

Ha hazajön a vándorló rigó,

Válladra száll pihenni a bohó,

Körös-körül a cserjék ágbogán

Mesterének köszönt a csalogány

S körüldanolgat harmattal tele

A mormoló Tiszának lágy szele.

.

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,

Sokat megélemedsz te, néma márvány!

Ha holdas estén, szőke hajnalon

Kicsendül hozzád férfi-vigalom.

Ha bús vasárnap fátylas alkonyán

Szerelmét sirja-zengi egy leány –

Kisüt a mosoly ajkad szegletén:

»Ez az én nótám, ez is az enyém…«

.

Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,

Reánk nevetve nézhetsz, büszke márvány!

Születhet, halhat százszor az avar:

Ősz nincs olyan, mely téged eltakar!

A madár ajkán elhalhat a dal:

Zeng hegedűdön örök diadal!

A feledés minket mind eltemet:

Te magad élsz itt örök életet!

(1912)

Dankó Pista nótái - Cultura.hu

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

.

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

ppppppppppppppppppppppppp

Greguss Imre (1856-1910) Cinka Panna című festményének  képeslap-reprodukciója | Cigany-zene.hu

Bartók Béla: Cigányzene? Magyar Zene? 1931 - Könyv | Galéria Savaria online  piactér - Vásároljon vagy hirdessen megbízható, színvonalas felületen!