Alakoskodás

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 15.

kb. 6 perc olvasás

Alakos
melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <tárgy>, amelyen emberi, állati v. növényi alak(ok) (I. 1) látható(k). Alakos céltábla, szövet, váza. || a. (néprajz) Alakos tánc: olyan t., amelynek sokféle alakja (III. 1a), figurája van.
2. (elavult) Olyan <személy>, aki megtévesztésül, gyak. vmely csíny v. gaztett elkövetésére más személy alakját (I. 1) ölti magára; álruhás, álarcos.  A két alakos lovag szélsebességgel elvágtatott. (Jósika Miklós) || a. (néprajz) Alakos játék: olyan j., amelynek szereplői közönségük mulattatására különféle alakokat (I. 1) öltve, embereket v. állatokat utánoznak.
II. főnév -t, -ok v. (ritka) -ak, -a
1. (elavult) Alakos (I. 2) személy, főleg férfi.  A lesben állt alakosok csak a kíséretet fogták el, nem a foglyot. (Jókai Mór)
2. (néprajz) Olyan személy, főként férfi, aki mások mulattatására, primitív népeknél vallásos szertartás szereplőjeként, arcát, külsejét eltorzítva embert v. állatot utánoz; komédiás, bohóc, maskara (2).  Olyan képeket rántotok, mint az alakosok. (Petőfi Sándor) Csak azt láthatod, Hogy majmolják az ördögöt Hiú alakosok. (Vajda János) || a. (tájszó) Figurás (II. 1). || b. (elavult) Színész.
3. (átvitt értelemben, régies) Kétszínű, képmutató ember; alakoskodó (II. 2).  Várj alakos! (mond a leány) Meg léssz te is próbálva. (Kisfaludy Sándor) Nem kell több, mint egyetlen egy alakos, ki t. i. haladónak, szabadelműnek, [= szabadelvűnek] színében jár, de belsejében több az irigy fondorkodás, mint hazaszeretet. (Széchenyi István)
*
alakoskodás:
az a tevékenység, melynek keretében az alakoskodó álöltözet, mozdulatok és arcjáték, esetleg álarc segítségével valakit vagy valamit megjelenít, „formáz”. Célja lehet mágikus-vallásos, segítségével megjelenítik az ősöket, szellemeket, istenségeket vagy pedig utánzás, szórakoztatás: a színjátszó tevékenység előfokának tekinthető. Maszkos alakoskodók ábrázolása már a kőkori barlangi rajzokon is feltűnik, s azóta is a tengerentúli primitív technológiájú népeknél éppúgy megtalálható, mint a népi kultúrákban. Az alakoskodók néha pantomimot adnak elő, táncot járnak, rituális cselekményeket hajtanak végre, gyakran → dramatikus játékokat adnak elő tréfás, adománygyűjtő felvonulások keretében, vagy házakhoz, ill. a mulatságok színhelyére betérve. Európában a keresztény egyházak kialakulásuk óta rendelkezéseket bocsátottak ki a pogánynak tűnő rituális alakoskodás, főleg az → állatalakoskodás ellen. Emellett egész Európában különösen nagy szerepe van a férfi–női ruhacserének, a növényi mezbe és szalmába burkolt alakoskodók, ill. a fehér ruhás kísértet-alakoskodók megjelenésének. A magyar nyelvben az alak szó a 15. sz. óta ismert „baba” értelemben, a 16. sz.-ban álarc értelemben is, a 17. sz.-ban igei formája általános, főleg a farsangi jelölésére használják. Legfőbb alkalma ma is a farsangvégi alakoskodás, de más jeles napokon is szokásos, így → Mikulás és → Luca napján, a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakban (→ betlehemezés, → regölés, → gircsózás), → pünkösdkor, továbbá lakodalmak (→ lakodalmi alakoskodás), disznótor (→ disznótori kántálás), → szüret stb. alkalmából. (→ még: álarcos játék, → halottas játék). – Irod. Ferenczi Imre–Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, Debrecen, 1962); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
Dömötör Tekla
*

lakodalmi alakoskodás

Teljes szövegű keresés

lakodalmi alakoskodás: különféle → alakoskodások, amelyek más → szokásalkalmakkor is sorra kerülhetnek. A → lakodalomban rendelkezésre álló hosszú, mulatásra szánt idő alatt, unaloműzésre, fáradtság leküzdésére, a vendégek felvidítására kerülnek sorra. Nemegyszer → hívatlanok mutatják be. Tartalmilag nincsenek kapcsolatban a lakodalommal, kivéve az → álmenyasszonyokat és a lakodalomparódiákat (→ lakodalmas játék). Ilyenek: a vén ló búcsúztatója, → halottas játék, kéregető koldus, csikós és pandur jelenete, verbuválás, obsitos huszár, drótostót jelenete, → rabvágás, → medvealakoskodás, → kecskealakoskodás, → lóalakoskodás, → gólyaalakoskodás. A lakodalmi alakoskodás rendszerint obszcén: lakodalmi események és az ital hatására felszabadult szexualitás levezetésére is szolgál; a szövegek gyakran vallási szövegek paródiái (→ még: kásapénz). – Irod. Szentesi Tóth Kálmán: Lakodalmi szokások a Nagykunságon (Karcag, 1929); Seemayer Vilmos: A régi lakodalom Nemespátrón (Bp., 1936); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A-B, Bp., 1955–56); Magyar Simplicissimus (szerk. és bevezette Turóczi-Trostler József, Bp., 1956).

Lakodalmi alakoskodó (Méra, v. Kolozs m.)
Györgyi Erzsébet
*

lóalakoskodás

lóalakoskodás: ló utánzása, alakítása; az → állatalakoskodás legkedveltebb formája volt a magyarságnál. Különböző módjai ismeretesek. 1. A legáltalánosabb az, amikor két legény egymás mögé állva előrehajlik; a hátulsó az elsőnek megfogja a derekát. Leterítik őket pokróccal vagy lepedővel. Az elülső legény botot tart maga előtt, amelyen egy cserépfazék van. Ez alkotja a ló fejét. A farkát többnyire kenderszöszből készítik, a pokróchoz kötik vagy a hátulsó legény bothoz erősítve tartja, kidugva azt a pokróc nyílásán. – 2. A lóalakítás másik gyakori formájában a ló fejét fából faragják ki. Egy lefelé fordított teknő egyik végéhez erősítik és felkantározzák, másik végéhez lószőrfarkat szegelnek. A teknő fenekén nyílást vágnak. A lovast, ill. a huszárt alakító játékos a teknő nyílásába áll és a derekára „húzza a lovat”. A teknőt a lófej és a farok kivételével beborítják lepedővel. Azt a benyomást igyekeznek kelteni, mintha a lovas a ló hátán ülne. Gyakran egy szalmával kitömött, csizmás nadrágot tesznek át a teknőn, – ezáltal úgy tűnik, mintha a lovas nyergelné a lovat és az ő lába lenne a kengyelben. – A lóalakoskodás általában → farsang alkalmával, a → fonókban, a → lakodalom játékai között fordul elő. Lóalakoskodás az aprószentek napi → gircsózás szokása is. Főleg az első típusú lóalakoskodásban a cselekmény lényege, hogy a szereplők, a jelenlevők a lóra alkudoznak, de megegyezni nem tudnak. A jelenet azzal ér véget, hogy a ló gazdája megöli, fejbe üti a lovat, azaz a ló fejét alakító cserépfazekat szétüti. A lóalakoskodás első formája a magyar nyelvterületen, különösen a Nagyalföldön általánosan ismertnek tekinthető, a másodikra elsősorban K-Mo. területéről és Erdélyből vannak példák. A lóalakoskodásnak számos variánsa ismeretes az európai népszokásokban. – Irod. Dömötör Tekla: Állatalakoskodások a magyar népszokásokban (Ethn., 1940); Baumel, Jean: Le masque-cheval et quelques autres animaux fantastiques (Paris, 1954); Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Bp., 1960); Ferenczi Imre–Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, 1962).

Lovat megjelenítők gazdájukkal (Konyár, Hajdú-Bihar m.)
Ujváry Zoltán
*
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rémísztő maszkot viselő Busó, a mohácsi busójáráson

Az alakoskodás többjelentésű szó:

  • emberi viselkedést jellemzőként színlelés, képmutatás, azaz rosszalló kifejezés[1]
  • néprajzi értelemben alakos játékban alakformálás.[2]

Alakoskodás (néphagyomány)

[szerkesztés]

Alakoskodások a dramatikus néphagyományok formái, amelyekben a szereplők kilétük álcázására maszkot, álöltözetet használnak, jelmezek és kellékek segítségével valakit, valamit megszemélyesítenek. A démonikus, ijesztő állatalakoskodások világszerte ősrégiek, ám egykori mágikus (bajelhárító, bőségvarázsló, termékenységbiztosító) szerepüket elveszítve, az erdélyi magyar folklórban ma már jobbára csak a farsangi játékok közt, tréfás formákban maradtak meg. Az álarc viselésére utal a farsangi népszokások erdélyi népi neve: „maszkurások”. A hétfalusi borica-táncosok fából faragott, a székely betlehemes játékok pásztorai fakéregből, bőrből készült maszkokat hordtak, melyeket újabban inkább csak kendővel, korommal jeleznek. Tamási Áron Énekes madár című székely népi játékában az alakoskodások modern művészi formában jutnak érvényre.

2008 óta a kaposvári városháza mellett áll Bors István 1973-ban készült Alakoskodó című szobra.[3][4]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

  1. ↑ A magyar nyelv értelmező szótára[halott link] „Az alakoskodik (1) igével kifejezett megtévesztő magatartás, viselkedés…”
  2. ↑ *Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 963-05-0731-5 21.oldal „fn.1. színlelés, képmutatás 2.többesszáma (alakoskodások) népr. népi játékok (pl.betlehemjárás)
  3. ↑ Bors István. Artportal. [2018. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  4. ↑ Kaposvár szökőkútjai és szobrai. Tourinform Kaposvár. (Hozzáférés: 2022. május 30.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]