kb. 14 perc olvasás
Eugéniusz:
Az önsorsrontó ember – III.
Életminőség vizsgálódások
Ősrégi és új intelmek és bátorítások
Szabad ötleteim egy mondatos jegyzéke
*
A mese
rólad szól –
magadon nevetsz
vagy szörnyülködsz:
ismerd meg magad, és
bátran változtasd meg életed
*
Csokonai Vitéz Mihály versei
A bóldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki bóldogabb Vitéznél?
*
A békétlenkedő
I
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
II
Nyár
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e’ még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
III
Ősz
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
IV
Tél
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
- 17
- Nálatok nagyon szigorú rend van, csak fordított: pl. a nyúl viszi a puskát stb.
- Naponkénti rotáció a családban: cserélgetitek a szülő, nagyszülő, gyerek szerepét
- Naphosszat gyötröd agyadat, hogy hajszálpontosan visszaemlékezz álmaidra
- Napi munkád rendes elvégzése helyett folyton „országos ügyekben” fontoskodsz
- Nappali életed kamerákkal rögzíted, majd éjszaka felpergetve meg is nézed
- Naprakészen „jól értesült” kívánsz lenni, s belefulladsz az ál/rémhírek özönvizébe
- Negyvenévesen bakfisszép akarsz lenni: elcsúfítod és nevetségessé teszed magad
- Neked „isten” megtiltott minden fogamzásgátlást, és így tömegnyomorban éltek
- Neked a hősi halál az életcélod: akár még kamikaze, öngyilkos merénylő is lennél
- Neked a jónál is jobb helyzet kell, s így elpuskázod a nagyvadat, a góllövést stb.
- Neked a papod szava az isten szava – mindig az ő utolsó prédikációját követed
- Neked csak a rekorddöntés a lényeg – azt se bánod, ha felemészti szabadidődet
- Neked a szex pusztán eszköz, amivel zsarolsz vagy kisebbrendűségi érzést keltesz
- 18
- Neki a vasárnap se szent: büszkén „cselezi ki” profán restanciák ledolgozásával
- Neked az a „nyaralás”, ha egyre barnábban és bambábban „döglesz” a napon
- Neked az a jogos önvédelem, ha előbb lősz, majd utána figyelmezteted: „állj!”
- Neked az egész év egy fordított nap: az asszonyodon van a nadrág, kalap stb.
- Neked az orvosod mondja meg, hogy hol, mennyire és miként fájhat valamid
- Neked azután tényleg végtelen türelmed lehet, mert te az ideális nőre vársz
- Úgy jársz, mint Midasz – megkapod, amit kérsz, és nem tudsz szabadulni tőle…
- Neked csak azért van gyereked, hogy legyen valaki, aki hamar a sírba visz…!?
- Neked drágább volt rongy életed, mint a haza becsülete: erkölcsi hulla vagy
- Neki hízeleg, hogy „megszállottnak” tartják és így nem is akar felszabadulni
- Neki idegen maradt anyanyelve: összekeveri a felfüggesztést a felakasztással
- Neked kevés, hogy kutyád eltűri macskád: puszipajtásokká akarod tenni őket
- Neki kínos „Nem!”-et mondani, így levakarhatatlanul rá tapadnak undok pofák
- 19
- Neked mindenből az újabb a jobb: Varázsfuvola helyett kortárs zenét hallgatsz
- Neked mindennél fontosabb a létbiztonság és fix rend, ezért börtönbe „költözöl”
- Neked mindenütt személyesen is ott kell lenned: mérgezett egérként rohangálsz
- Neked nem elég, hogy szárnyakkal repülhetsz: túl közel merészkedsz a Naphoz
- Neked nincs új a nap alatt, minden „déja vu” – te már semmin nem csodálkozol
- Neked senki nem parancsolhat, még a grammatika nevű úr sem korlátozhat!
- Neki soha nem jön el valaminek az ideje: „ejh, ráérünk arra még!” – Pató Pál
- Neked soha nincsen jó idő, mindig találsz „panaszkodni valót” az időjárásban
- Nekirontasz az ellenséges tömegnek, de nem nézel hátra, hogy egyedül vagy
- Nem a bajok találnak rád, de te magad keresed őket: a viktimológia esete vagy
- Nem a bajt előzöd meg, hanem a téged előző kocsit: ha törik, ha szakad – törik…
- Nem a sztahanovista normákat bírálod, inkább még egy bőrt lenyúzol magadról
- Nem a terméked, ügyességed, tudásod stb., de a bőröd viszed naponta vásárra
- 20
- Nem a trambulinról, csak stikában hugyozik a medencébe – de te is abban fürdik
- Nem adsz magadnak se tiszta lapot: újra olvasgatod folyton bővülő „rovásírásod”
- Nem aggódsz, kiabálsz, ha süllyedsz a mocsárban: te majd kihúzod magadat…
- Nem akarod észrevenni, hogy tények ellen hiába hadakozol még oly nagy hévvel
- Nem akarod, hogy zavarjanak, ezért magadra zárod ajtód s a Dunába dobod kulcsát
- Nem tudsz a szellem magaslatára felkapaszkodni, hogy onnan magadra láthass
- Nem akarsz bajlódni az alkalmi fogamzásgátlóval: sterilizáltatva szabad a szex?
- Nem akar félmunkát végezni: egész nap takarít, pakol – ő a pedáns asszony
- Aki olyan rendet-tisztaságot tart a lakásban, hogy az már senkinek sem otthona
- Nem alázattal viseli, de büszkén lábon hordja ki betegségét: hordágyon visznek el
- Nem fogod fel, hogy a „betegséged” egy isteni segítő jel: rossz irányba tart életed
- Nem annyira saját „szegénységed” nyomaszt, mint más „érdemtelen” gazdagsága
- Nem az általad (viszont)szeretett, hanem a csodált embereket és helyeket keresed
- x
Zsugori uram
Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze –
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
*
A gazdag
Van Mídásnak pénze, van kincse rakással,
De azért sohasem cserélnék Mídással.
Neki foly Paktólus arany fövényével,
Neki telik háza Frigia pénzével,
De mit ér, hogy házát teli tőlti a kincs,
Ha esze házában semmi portéka sincs?
Néki ezer juha béget a hegyeken,
Ezer ökre járkál a kövér réteken,
De ezer ökrével minek dicsekedik,
Ha maga a gazda az ezeregyedik?
Hogy drága étkekkel van rakva asztala,
Mit ér, ha ezekkel csak disznót hízlala?
Hogy felhők közt lakik dicső palotába,
Azzal nem derekabb ember valójába,
Mert, lám, véle laknak ugyanott az ebek,
Sőt még fentebb laknak a baglyok s egyebek.
Nem újság, hogy bolond lakjon palotába,
Egész sereget látsz Bécs egy utcájába.
Ő talpig aranyba s talpig bíborba jár,
S már ezzel magának mély tiszteletet vár.
Pedig sokkal cifrább és szebb a farsangi
Szánkázó lovaknak csörgői s cafrangi;
De sokkal drágábbak voltak a római
Áldozatra hajtott barmok oldalai.
De sok titulusid sem tehetnek nagynak,
Nálunk a kutyáknak tíz nevei vagynak.
Mit ér, hogy szolgálnak Frigia népei,
Mit ér, hogy előtted görbűlnek térdei,
Ha a nádszálak is ekkép kiáltanak,
Hogy Mídásnak szamárfülei látszanak.
- 21
- Nem az emberek megbecsülése neki a pozitív visszajelzés, de a kapott cím, rang stb.
- Nem az igazságot keresi: a vita kedvéért öncélúan vitázik és állít meghökkentőket
- Nem bajlódsz különféle orvossággal, mindent – semmit – gyógyító csodaszert veszel…
- Nem bírod elviselni, hogy pl. vége a nyárnak – felbosszant már egy hulló levél is
- Nem bízod a véletlenre, hogy kapsz-e valakitől ajándékot: „megleped” magadat
- Csak magadban bízol – pedig bármikor ill. megöregedve magatehetetlen lehetsz
- Nem csapatban, társakkal játszol: nincs, aki kisegítsen, biztasson, kiegészítsen stb.
- Nem egy kistestvérkét kérsz és kapsz szülinapodra, hanem egy új mobil telefont
- Nem elég, hogy a napi munkád utálod, de egy kompenzáló hobbid, hóbortod sincs
- Átmenetileg szükségből neked rossz munkahelyre mész, majd gyáván ott ragadsz
- Nem elég, hogy sutyiba más ablaka alá rondítasz, de még be is kopogsz WC-papírért
- Nem élhetsz szertelenül: ez nyugtat, ez altat – az izgat, az üdít és gerjeszt stb. stb.
- Nem érted a tréfát, s így neked nem is tudják humorral édesíteni a keserű pirulát
- 22
- Nem gyógyítod a munkaundorod, inkább szép tested árulod – a lelked ép marad…?
- Nem győz panaszkodni, hogy a strandon lármáznak, fröcskölnek a „pernahajderek”
- Nem használtad el magad; „megkímélt állapotban” próbálnád a mennybe eladni
- Megkímélte magát a sorkatonaságtól – kihagy egy jellemformáló lelki gyakorlatot
- Nem hátrálsz ki az olyan helyzetből, ahol vagy te alázol, vagy téged aláznak meg
- Nem is feltételezed, hogy benned lehet a hiba: inkább évenként újra házasodsz
- Nem ismered az illemszabályokat, így már eleve hátránnyal indulsz ismerkedni
- Nem isten adta a hivatalod, és a protektoraid észt már nem adhattak hozzá
- Nem keresed meg a felemelő hivatásod – egyre lejjebb süppedsz a mocsárba
- Nem járulsz hozzá a kisujjad levágásához, végül amputálni kell a fél karodat
- Nem keres ingyen felüdülést egy sétában, felhőjátéknézésben: majd a tengernél
- Nem keresve bűnbánatot-megbocsátást a lelkiismeret kínpadjára vonod magad
- 23
- Nem készíted fel magad a fájdalmas lelki műtétekre: nem kérsz érzéstelenítést
- Nem kockáztatod meg a magok/magad elvetését; az biztos, amit most megeszel
- Nem kockáztat „idegen” gyerek örökbefogadásával, kutyával „pótolja” a hiányát
- Nem látod a fáktól az erdőt – az elbújt ördögöt keresve elveszel a részletekben
- Nem látsz át a manipuláción: mindig másoknak kaparod ki a forró gesztenyét
- Nem legyőzi, de megkerüli az ellenséget/bajt – így az hátba támadva őt győzi le
- Nem lehet oly csekély erőd, hogy ne árthass nagyot magadnak/előszeretteidnek
- Nem maga az a kis ital, hanem a lebukástól való félelem sodor közúti balesetbe
- Nem mer bringázni, evezni és repülni: ő beéri ezek szimulációs gyakorlásával
- Nem mersz kimenni az utcára se, mert hátha pont a te fejedre esik egy tégla
- Nem merül el semmiben, a több tucat tévécsatorna szennyvize felszínén szörföl
- Nem mész ki az utcára szabad fővel, nehogy a szél összekócolja jól beállított hajad
- Nem mosakszol meg, inkább mást is bemocskolsz, hogy te tisztábbnak látszódj
- 24
- Nem nyugszol bele szerelmed elvesztésébe, még a szép emlékét is meggyalázod
- Nem próbálsz feltámadni a szellemi halálból, de s.k. gondosan kifested hulládat
- Nem rögzíted s így örökre elveszíted egy-egy felröppenő gondolattüneményed
- Nem számolsz a következményekkel: jó szándékokból kövezed utad a pokolba
- Nem tanulsz a történeted mesterétől, és így a nehéz éveket meg kell ismételned
- Nem te akarsz sokfelé megfordulni, de a világot akarod magad körül forgatni
- Nem teszed jóvá a disznóságod, inkább szégyenedben bújkálsz családod elől
- Nem teszed ki próbáknak a mindent/semmit gyógyító áruló sarlatán szerét
- Nem teszteled s így nem buktatod le a hozzád csak nyereségvágyból közeledőt
- Nem törsz ki a hízelgő/vérszívó rajongók/álbarátok egyre fojtogatóbb gyűrűjéből
- Nem tudod estig befejezni a munkád: egyre kisebb hatékonysággal egyre tovább…
- Nem tudod elviselni, hogy párodnak titka lehet előtted: kiszekírozod belőle
- Nem tudod megemészteni: életed legnagyobb adományai nem érdemelhetők ki
- x
A kétszínűség
Vélnéd, hogy a nyalkán pirosló Sodoma
A legjobb gyümölcsök szép paradicsoma:
Pedig ha skarlátja szádba ketté válik,
Várt gyönyörűséged mind hamuvá válik.
Gyakran a mennyei illatú epernek
Apró leveli közt kígyók is hevernek:
Ne higyj a hozzája csalogató partnak,
Ne véld, hogy sikamló hantjai megtartnak.
A szív igen szoros helyre vagyon zárva,
Az ábrázat sokra fordítható lárva:
Sőt még a beszéd is egy oly csalható jel,
Hogy minden szándékot palástolhatsz ezzel.
Sőt a mosolygó száj, a vigyorgó szemek
Egy ártalmas lelket fedező tetemek;
Sőt mit mondok? vagynak olyatén Judások,
Akiknek halálra árúl csókolások.
Oh, Jupiter! ha már a hamis arannak
Ily tiszta jelei s bizonysági vannak:
Ugyan hát a hamis szívű rossz embernek
Testén ilyen jegyek miért nem hevernek?
Különben ki milyen portékákat árúl,
Azoknak jutalma mind magára hárúl.
*
A kevély
Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.
Felemeli orrát a többiek felett,
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
Mintha csak ő volna ember a világban.
Sajnálja a főldre bocsátni lábait,
Útálván a véle testvér főld porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
A Teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy amely levegőt a szegény kilehell,
Úri tüdejének színi ugyanazt kell. –
Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,
Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;
Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,
Így több becsűletet fogunk adni mi is.
Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,
Mégis a hasonló embert fel sem venni!
S azzal, hogy valaki másikat megvetett,
Azzal pretendálni tőle becsűletet.
A becsűlet olyan dögpárának langja,
Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.
Aki ezt kergeti, elrepűl előle,
S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
S magát megvettetve látni nem szereti. –
Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?
Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. –
A kevélység csupán a bolondnak gondja;
Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.
Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? –
Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:
Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,
Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.
Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,
Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.
*
P.s.:
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
.
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
.
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
.
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
.
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
+
