Az önsorsrontó ember – II.

kb. 11 perc olvasás

Eugéniusz:

Az önsorsrontó ember – II.

Életminőség vizsgálódások

Ősrégi és új intelmek és bátorítások 

Szabad ötleteim egy mondatos jegyzéke

*

A mese

rólad szól –

magadon nevetsz

vagy szörnyülködsz:

ismerd meg magad, és

bátran változtasd meg életed

 *

Fazekas Mihály versei

A boldogtalan

 

Ki homályos magafelejtésben,

Bús gondok közt bolygó tévelygésben

Űzi nyugtát, mely régen eltűnt:

Az paradicsomától távozott,

Annak még lakhelye is átkozott,

Mert reménye pislogni megszűnt.

 

Liliomi kényének, kedvének

Elkorhódtak; édes érzésének

Rózsáit a szélvész levágta,

Megelégvésének ibolyáit,

Becsületének zöld borostyánit

Egy kártékony féreg kirágta.

 

Ti példái a hív barátoknak!

Kik környékét erős honotoknak

Fűszerezitek látatlanúl,

Violák! nem vidul balzsamtoktól,

Minden gyönyörködtető tárgyaktól

Végbúcsút vett irgalmatlanúl.

 

Csak az elfelejtett temetőkben,

A szomorú estike gőzökben

Kornyadoz tövisbokros útján,

Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,

Az emlékezet esthajnalánál

Tűnődik örömnapja után.

 

Elgázolta minden dicsőségét,

Nyereségét és gyönyörűségét,

Közűlök nagy harccal kirontott,

Vége szeretetnek, barátságnak,

Bizodalomnak és kivánságnak,

Minden boldogságról lemondott

 

• 9
• Carpe diem: feléled a jövőd – mohóság/kíváncsiság: levágod az aranytojást tojót
• Nem tartod meg a rendet, az ünnepet stb., így azok sem tudnak megtartani téged
• Még unokáid is átkoznak majd a sír-emlékműved és berendezése kamatait nyögve
• Megátkoztak a törökök: szomszédjaiddal kiélezed konfliktusaidat, frontot nyitsz
• Megcsonkítod magad, hogy koldulhass, de hiába: az emberek viszolyogva kikerülnek
• Megcsömörlik az „édes semmittevésben”, mert ezt nem fogja közre a „mindent bele”
• Megértés, türelem stb. híján hálószobátokból kínzókamrát, ágyból kínpadot csináltok
• Megfeszülve szorítod össze a szádat, nehogy csak egyszer is hangosan elnevesd magad
• Meghátrálsz a napi létküzdelmek elől a betegség, a diliflepni/ház stb. védettségébe
• Meghúzod a vészharangot és kiabálsz másra mutogatva, pedig pont a te házad ég…!
• Otthon a szőnyeg alá söpröd a szemeted – az utcán meg nem a te házad előtt sepersz
• Megirigyled a kövek maradandóságát: kihűtöd, megkeményíted lágy, meleg szíved
• Megirigyled a nők természeti kiváltságát, s férfi létedre szülni akarsz, nemet váltasz…
• 10
• Megírod a levelet, de titkosírással, olvashatatlanul, rossz címzéssel – vagy fel se adod
• Megistenülni mentél egy szektába, de ott fanatizálódva inkább vadállattá süllyedtél
• Meglopod magad: a gyönyörű pásztorórákat pár perces kóbor numerákra redukálod
• Megöregedve egyre bizalmatlanabb vagy a családodhoz – de vadidegent befogadsz…
• Megriadsz az alkalmi álláslehetőségtől, így ki sem derülhet az alkalmatlanságod
• Megtört lelked nem forrasztod egybe, s ezzel rést nyitsz az immunrendszered gátján
• Megúszhattad volna három évvel is, de te naivan „őszinte beismeréssel” hatot kaptál
• Megvárod, hogy megjöjjön hozzá a kedved, akkor nyújtasz elsősegélyt, adsz enni stb.
• Megveszed az összes kaparós sorsjegyet, hogy biztosan te nyerj (drága tapasztalatot)
• Kései döbbenet: méltatlanra pazarltad a szellemi, lelki és fizikai energiád java részét
• Mérget veszel rá, hogy veled minden a lehető legrosszabbul fog elsülni – és így lesz!
• Mértéktelenül zabál orvosságokatt: drága hatástalan placebo, sőt méreg lesz belőle
• Mesterséges paradicsomot kreál: összeenged farkast a báránnyal és pucérkodik
• 11
• Mesterséges próbákat eszel ki, hogy tesztelje jövendőbelijét, ami el is riasztja tőle
• Csak akkor nősülsz meg, ha a szerelmed megígéri: mindenben hozzád alkalmazkodik
• Miattam senkinek ne legyen rossz érzése: minden/bármi kívánságotokat teljesítem…
• Miért is rohannál te a vízért, hogy oltsad a tüzed, hiszen csak a szomszéd háza ég
• Mikor végre nagy nehezen el/megéred a várt nyugdíjkort: megöl téged az unalom
• Munkás éveidben a pénzért minden kedvtelésről, hobbiról stb. lemondtál, majd utána…
• Minden eddigi célod elérted, s ennek ellenére vagy pont ezért: kiüresedtél (a cél halál?)
• Minden csillogó-villogó csalira egyből ráharapsz és így horogra akadva kipecáznak
• Minden egyes apró cikket ott vesz meg, ahol az most épp a legolcsóbb (mérgezett egér)
• Minden energiád felemésztette a házépítés, kapcsolataid ápolás hiányában kimúltak
• Minden esti számvetésed csak kudarcélményt hoz, mert túl sokat tervezel egy napra
• Minden évben tartasz egy olyan napot is, amikor nem csinálsz magadból bohócot?
• Minden falatot oly remegve ízlelgetsz és nyelsz le, mintha halálos mérget rejthetene
• 12
• Minden étkezésnél elrontja a szája ízét a gondolat: most is milyen sokan éheznek…
• Minden időd elveszi, hogy mindenkitől és mindenben különbözzél: különcködj
• Minden járt, kitaposott utat elhagysz, annyira erőlteted, hogy „egyéni” úton „haladj”
• Minden megsajnált kóbor állatot befogadva családi otthonodból állatmenhely lesz
• Minden lemondásod egy kis halál: csoda, hogy te még élsz, vagy ez csak látszat?
• Minden vágyat elfojtasz vagy kiölsz magadból, hogy soha ne is érhessen csalódás
• Belemész a hidegháborúba, házaspárbajba: semmit se nyerhetsz, mindent veszthetsz
• Csak akkor és azokkal ülsz le játszani, ha előre garantálják, hogy hagynak nyerni…
• Semmiről nem tudsz lemondani a célod érdekében, így hát nem is viszed semmire
• Minden oroszlánt meg akarsz szelídíteni, hogy mindből doromboló házicicus legyen
• Minden rossz hagyományt átmentesz, feltámasztasz, őrzöl és életben tartasz
• Mindenáron hősként akar imponálni: életveszélybe sodor, hogy megmenthessen
• Mindenből kiszorítósdi játékot csinálsz, ahol mindig eggyel kevesebb hely van
• x

Ki a bóldog?

Bóldog, ki fákat űltet, ólt

Ifjú legény korában,

Osztán azokra gondja vólt,

Hogy nőjjenek bujábban,

Hernyó, bogár ne bántsa,

Nyúl, kecske meg ne hántsa.

 

Kivált ha nem róvják azért,

Hogy a kéménnye füstöl,

Dézmát nem ád, se taxabért,

Nem tarthat a becsűstől,

Nem korhelyes, se kényes,

Be bóldog egy legény ez.

 

Amely leányzó nem hever

Virága szép korában,

De sütni, főzni, varrni szer,

S nem módiz a ruhában,

Vídám, eszes, serény, jó,

Be bóldog egy leányzó.

 

Midőn az ilyen bóldogok

Egymás eránt hevűlnek,

Azon az égiek magok

Előre már örűlnek,

Látván, hogy a teremtés

Itt is lehet szerencsés.

 

Tisztán verő jó szíveket

Egymással egyesítik,

Szeplőtelen hűségeket

Áldással ékesítik.

Úgy-é bizony, hogy e’ már

Valóba bóldog egy pár.

 

Ők a világi terheket

Fogódzva hordogatják,

A homlokon gyűlt cseppeket

Csókkal leszárogatják;

Gyűl a gyerek, de nő is,

Gyűl a segítgető is.

 

Már a fiú az ölyvöket

Riasztja a csibéktől,

Csergetve a gyümőlcsöket

Megőrzi a verébtől,

A fára már fel is mász,

Anyjának ért epert ráz.

 

A kisleány már enni hint

A tyúknak és rucának,

De csakhamar bé-bétekint

S nagyot visít anyjának:

Jöjjön ki! a kakassa

A tyúkot eltapossa.

 

Mindennemű szükségeket

A szorgalom beszerzi,

Rakásra gyűlt élelmeket

A gondos ész megőrzi,

Szintúgy dologho’ nyúlnak

A gyemekek, s tanúlnak.

 

A jó szülői nyomdokon

Hogy ékesen nyitának,

A jól nevelt leányokon

Minden szemek kapának.

Elhordta a szerencse,

Már mindenik menyecske.

 

Három fiok kinőtt: eme’

Törvénytudó, ama’ pap,

Egynek vitézi érdeme

Véres jutalmakon kap.

Csak egy maradt a háznál,

Az ősi gazdaságnál.

 

Jó kis segítő is kerűlt

Menyűl a jó anyának,

Hordozni a nagyobbra gyűlt

Terhét a ház bajának.

Gondos, serény, eszes, jó,

Napához úgy hasonló.

 

Gyakorta a két öszveűlt

Szépen megért öregnek

Körűlte már a kertbe gyűlt

Másod rajok csevegnek.

Egyik csapat cicázik,

Egy báboz, egy cocózik.

 

Némely’k após combjára űl,

Némely’k alatta bújkál,

Kis lyány kereng anyós körűl,

Egy a fején babirkál.

Igy múlat olykor-olykor

A kétszeres gyerekkor.

 

Egy kis legény a fára mász,

Keres gyümőlcs puháját,

Vagy elterűlt ponyvára ráz,

S megrakva inge alját,

Hogy kedveket találja,

A véneket kinálja.

 

Héj! mond após, midőn kezem

E fákat óltogatta,

Egy vén dudás, emlékezem

Biz erre, mondogatta:

Hogy bóldog, aki fába

Ólt kis legény korába

*

A sok baj

 

Héj, jó fiúk! be sok bajt

Kell érni e világon;

Meg hány ezernyi bosszút

Kell nyelni a becsüllet

Útján bakácsolónak.

Csak végye gondolóra

Akárki, úgy találja:

Hogy sok cudar gazember

Csupádokonn azért van

E jó világra csapva,

Hogy másokat gyötörjön.

Hogy a gutába nem tud

Az a goromba csürhe

Békével ellegelni?

Jobban körültekintvén

Itt léte kurtaságát,

Mely oly hamar lerusszan,

Mint szinte egy csupor bor

A porbelepte gégén.

Fiúk! örömbe töltsük

Rövidre tött időnket.

Szeressük a barátot,

Nevessük a bolondot;

Hát a töméntelen bajt

Hová tegyük nyakunkról?

Biz’ azt, fiuk, az egymást

Váltó palack borokkal

Fecserljük el naponként.

 

• 13
• Mindenhez érteni akarsz, ezért mindig azt csinálod, ami még éppen nem megy
• Mindenképpen megsimogatnád a nyulat, ha te ki is borulsz és ő bele is döglik
• A „Hogy vagy?” kérdésre csak röviden válaszolsz: „Jól!” (hosszabban: szarul)
• Mindenki eszén túljárva próbál dupla zsoldért mindkét hadban állónak kémkedni…
• Mindenkit ügyesen parodizálsz, de közben valahogy elsorvadt az eredeti hangod
• Annyira jó dublőr lettél, hogy közben már magad sem tudod, hogy előtte ki voltál
• Mindennél fontosabb, hogy meggazdagodj: végleg eladod magad a maffiának is
• A maffiafőnök egy jó álláshoz segít, te örülsz – de később „kér egy szívességet”
• Azt hitted, hogy önzetlenül szeretett beléd a hölgy – de ő benyújtja be a számlát
• Mindenre gyanakszol, ami neked is ingyen van – még a levegőért is fizetni akarsz
• Az „ingyen” vacsorameghívásod olyan ajándék volt, amivel már lekötelezett lettél…
• Mindent csak egyszer használsz, majd eldobsz: WC-papírt, barátot, szeretőt, eszmét
• Mindent dafke fordítva csinálok: félrevonulva eszek, nyilvánosan pisilek, kakilok stb.
• 14
• Mindent talált tárgyat gyűjt és nem selejtez: ki is szorul a raktárrá lett lakásából
• Mindent meg akarsz újítani: pl. az utcai cipődre sok kis görgőt szerelve közlekedsz
• Mindent pontosan akar elmesélni: elveszik a részletekben/elveszti a hallgatóit
• Mindent pénzben akar értékelni, hogy azután könnyen összehasonlíthassa őket
• Mindent szétszedsz vagy szételemzel, de nem tudod működő egésszé összerakni
• Te tényleg mindent tudni akarsz: legyen az rád nézve felesleges vagy káros…?!
• Mindig az a gondolat gyötör, hogy most éppen milyen eseményről maradsz le
• Mindig csak az árral úszol egyre biztosabban sodródva a Niagara vízesés felé
• Mindig csak az égre tekintesz, s így elbuksz egy kőben, beleesel a verembe
• Mindig jól akarsz járni és elvakultságában az ürömből is a nagyobbat szakítod
• Mindig segítségre vársz, nem próbálsz talpra állni s így elsatnyulnak izmaid
• Mindig spekulatív teóriák koporsójába akarod az élő világot belekényszeríteni
• Mindig tovább nyújtózkodó, mint ameddig az ő takarója ér: örökös a pénzzavar
• 15
• Mindig új darabban és új szerepeket játszanál, és még súgni se lehet neked
• Mint egy vándorcirkuszos: „előadod” magad egy társaságnak, majd odébbállsz
• Mindig visszafogod magad, nem engeded „túláradni” érzelmeidet – nem is sírsz…
• Mindig vendéglőben, vendégszerepelve, vendég-munkálkodva – soha nem otthon?
• Mint önmagad ádáz ellensége a fogaiddal ásod ki magadnak saját sírgödrödet
• Mint anno sok kínai nő a lábfejét, ő bepréseli magát a skatulyákba és elsatnyul
• Mintha akkor lennél elemedben, a legjobbat „alakítva”, ha éppen haragszol rám
• Elmúlik a nap, de nem múlik el a „jogos” haragod – háborgó lélek tér „nyugovóra
• Mintha az egész életed csak „megúszni” szeretnéd nagyobb kudarcok nélkül…!?
• Mintha bedugnád mind a két füled: egyfolytában csak magadat hallgatod vissza
• Mintha pótolható, eldobható eszköz lennél: magadat kegyetlenül kizsákmányolod
• Mintha önkéntes Robinson lennél: nem élsz a munkamegosztás adta előnyökkel
• Mióta éneked tetszett a rokonoknak, azóta beleélted magad az operasztárságba
• 16
• Mire megteremted életed kiagyalt ideális feltételeid, már nem is tudod, mit akartál
• Mire összecsiszolódnátok és megszoknátok egymást, megszöktök és újra kezditek
• Mivel sokaknak adtál jó tanácsot, saját ügyeidben is csak magadhoz fordulhatsz
• Most már leharapnád a nyelved, de átokszavaid visszavonhatatlanul elrepülnek
• Az általa elképzelhető minden rosszat kíván másnak – de közvetve ezt magának is
• Ő egy jó ügyért megy ki tüntetni, de nem látja, hogy az egész végül egy rosszat szolgál
• Nincs rálátásod arra, hogy manipulálnak és buzgón pont magad alatt vágod a fát
• Nagy titokban, illegálisan, áldozatosan az ellenség kezére játszod nőd, házad, állásod
• A munkádon nem tudsz játékossággal könnyíteni, és úgy játszol, mintha dolgoznál
• A nagy nevetésednek sokszor sírás a vége, vagy esetleg már csak kínodban nevetsz…
• Nagyképűen/vonalúan elhanyagolod a részleteket, pedig épp ott bújik meg az ördög
• Nálad járt lánykérőben az álruhás királyfi, de te csak egy csavargót láttál benne
• Nálad mindig az idegen az első, és az előszeretteidre csak maradékból „költesz”
• x

 

A bölcs

Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,

S neveti az arany jármos uraságot;

Ő a természetet szabadon vizsgálja,

A képzelt jót, szépet s igazat útálja,

Ő a legnagyobb úr az egész világon,

Felyül ragyog lelke a múlandóságon,

Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából,

A valóságnak quintessentiájából;

Mert minden vagyonját szép tudományjába

Tartja, s megnemesült szíve jóságába,

Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,

Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha

*

Végbúcsú

Elunván már várakozni

A világ jobbúlásán,

S haszontalan gondolkozni

A szív titkos forgásán,

Szegény testem bár nem ohajt

Jó lelkétől elesni,

De ez őrá keveset hajt,

S jobb hazát megy keresni.

Barátim! kik türhetétek,

Elnézvén sok hibámat,

És édessé tehetétek

Sok keserű órámat,

Én a kétség nagy kárpitját

Ímé már elérhettem,

Mellynek eddig titkos nyitját

Ésszel fel nem érhettme,

Már ajtaja felén vagyok,

Már küszöbén lépek bé,

S íme mindent idehagyok,

Csak titeket veszlek bé.

P.s.:

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

 

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

 

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

 

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

 

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

 

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

 +