Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Egy mondat: boldog(talan)-ok – III.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 22.

kb. 10 perc olvasás

Eugéniusz:

Egy mondat: boldog(talan)-ok – III.



Szabad ötletek vázlatos jegyzéke

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön/társ-sorsjavító, de rontó típusok tára



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

Dsida Jenő versei

Zarándokút

Menni terv nélkül és gondolat nélkül.

Ruhámon lassan átmelegszik a nap,

a szél körülsusogja fülemet

s eszembe juttatja, hogy élek.

A fák incselkedőn az útra hajolnak

s kövek görögnek lábam elé.

Kezemben régi hangszeremet keresem,

mely összetörött, elveszett.

Eszembe jut a szerelmem is

s ha már így van, ideírom

Olyan hűvös, mint az esti szél

s olyan messze van, mint a csillagok.

II.

Az alkonyi fény kering, forog,

örvénylő habja elragad

Andersennel találkozom

s álmodom ezeregyéjszakát.

Idegen arcok közé bukkanok.

Látom testükből égignyúló lelküket,

amint barnán, sötéten imbolyognak

és sírnak a fűzfák alatt.

Minden halat kifogtam a folyóból.

Virágfűzéres messzi barlangjából

szánakozón kacag felém

a sötétruhás Fejedelemasszony.

III.

Lassan húsvét hetébe fordulunk.

Krisztus már indul a Kálváriára.

Zarándokútban piros bogyó

és fájdalom mindenütt terem.

Korbácsütéssel ezer keresztet

hajszoltak már velem a hegyre,

ott állnak mereven a lángos éjszakában

s mégsem akarnak rájuk feszíteni.

Tegnap a pacsirták is hazajöttek.

Elég volt már a szenvedés.

Az élet lassan fölém takarja

a csöndes napok sátorát.

Legyetek őszinték

Lássátok, fáradt vagyok már

s nem bírok szavaitok labirintján

tévelyegni. Szeretem a nyugodt,

nyílegyenes, biztos utakat.

Legyetek őszinték, ne zúdítsatok

rám cifraszép szavakat,

mert el tudom viselni a meztelen

igét és ti is el kell, hogy viseljétek.

Amikor beszélek, ne nézzetek

a hátam mögé: az nyugtalanít.

Állítástok legyen: igen, igen –

és tagadástok: nem, nem.

Mindnyájan biztosan meghalunk.

Esik a hó, itt pattog a tűz

és mindnyájan testvérek volnánk

és nyájas, jó apánk az Isten.

1929

p 1

p Ha csak egy parányit céloz mellé, a messzi célnál ez az eltérés már óriási lesz

p Úgy áll hozzá a sürgős munkához, hogy más is hozzáférjen: egy önleépítő lógós

p Csak arra kell nagyon vigyáznia, hogy a lázas semmittevés munkává ne fajuljon…

p A mohó funkció-halmozás vége: sokat akarna a szarka, de nem bírja el a farka…

p Mindent hajszál-tűpontosan tervezz el előre – a sétád, a szeretkezésed stb. stb.

p Semmit nem tervez, nem képzel el fejben: majd ahogy esik, úgy is puffan…!?

p Véges=drága idejével ő hol feleslegesen zsugori, hol meg esztelenül tékozló

p Véges=drága lelki erejét nem az önjavítására, de az önigazolására fecsérli el

p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan! Minden értékes bölcsesség olcsó neki …

p Aki beéri olcsó vigasszal: nem ő – még – nem elég magas, de a szőlő savanyú

p Csak akkor nyugszik meg, ha garantált ígéretet kap: mennyben várja a halottja

p Vallási/egyházi demagógok licit-versengése ámít: mi jó/rossz vár rád „odaát” …

p Egyszer élünk! – a csömörig élvhajhász: a halál neki csak vég, nem egy új kezdet

p x

Öngyilkosság

– Tessitori Nóra asszonynak –

Halljátok ím, hogy mi nem történt mára!

Este még hűvös, friss harmattól verten

csillogott minden a csillagsugárban –

Éjjel gyilkosság történt lent a kertben.

Gyilkosság, s ami nagyobb, öngyilkosság.

Mikor éjszaka kisértetek járnak,

önakaratból, fegyver nélkül, szépen

jött halála az öreg szilvafának.

Ága nehéz volt: önmaga termette

gyümölcstől roskadt – mindmegannyi érett –

Leszakadt, letört, s belehalt szegény

és körülötte minden csupa vér lett.

Tompa dörgéssel hördült fel az ég, –

kormos, nagy felhők nagy-komoran úsztak

és elsírta egy csöndes éjji zápor

rekviemét a termő géniusznak.

…Reám gondoló én testvéreim,

történt-e ilyen már felétek, távol? –

Én csak sírtam és imádkoztam reggel,

s verset írtam az üreg szilvafáról.

Nagybánya, 1925. aug. 9-én

Vállat vonunk

Kis csemetefa satnyul az uccán,

a ház előtt.

Hátgerince fáradt, görbe, kiszáradt.

Este, amikor senkise látja,

kilopódzom hozzá börtönömből

s melléje lépek.

Nyirkos szelek hátán lovagolva

zörgő levelek menetelnek…

A szomszédéknál veszekedés van;

nyárikonyhájukból keserű füstöt

csap ki a szél.

Messziről harangoznak.

S mi csak állunk az értelmetlen estben,

mint két furcsa-finom, fekete sóhaj.

Vállat vonunk, kicsit szomorúan,

kicsit közömbösen:

Meghalunk.

p 2

p A féktelen/kiégő hedonista már itt teremti poklát: már semmi nem okoz élvezetet

p Bűntudatos, ha érzékiségben élvez, hisz a siralomvölgy a szenvedés helye/ideje

p Csak azért retteg a haláltól, mert még mindig nem tud mit kezdeni önmagával…

p Neki az ő halandósága egy büntetés/átok, nem pedig egy állandó serkentőszer

p Aki csak a halálos ágyán döbben rá, hogy idáig mások életét „élte”, utánozta

p Nem tudja elsiratni-meggyászolni, elengedni szeretteit: otthona egy halottasház

p Szerelme holt testével is egy akar lenni, ezért még nemileg is közösülne vele…

p Kontár bűvészinas: csak kiengedni tudja a palackból a szellemet, de uralni nem

p Ha már életében nem szerzett megbecsülést, akkor legalább „hősi halott” lesz

p Még a feleségben se bízik meg teljesen, még előle is dugdos minden értéket…

p Kísértsd az istent, élj veszélyesen: így a próbára tett őrangyalod sem unatkozik?

p Kerüld a terhes konfliktusokat: alkudj meg, és mindent nyelj le s tovább élsz!?

p Konfrontálj „bátran”, ütközz, élezz, hiszen te az elvek – merev – embere vagy

p x

Szembekötősdi

Pusztuljon el hát a valóság!

Aludjon el hát minden hős hit!

Gyulladjon ki a fény a bálon.

Mindennél több egy gyermek-álom:

gyertek, gyerekek,

játsszunk szembekötősdit!

(Úgy imádkozom néha magamért:

Kis fiú, jó fiú!

Tisztán-látással meg ne verd őt,

én Istenem;

hadd, ne lássa meg a fától az erdőt!

Haragos lánggal ha világok égnek,

tudjon örülni minden sziporkának,

– tudjon örülni minden kicsiségnek!)

Kössétek be a szememet

Kicsi leány, mehetsz jobbra,

én megyek balra –

Puha szép kezedet

vajon, vajon még megtalálom?

Itt csörög a dió

amott a mogyoró,

-: emitt meg sír valami álom…

Így van jól, gyerekek.

Játsszunk szembekötősdit!

1925. április 1-én

Lámpa körül

Napsütötte tájak álma,

csalóka, távoli mese

úgy belefájdul az emberbe

ilyen magányos őszi estén.

A lélek szállna, jaj, be szállna

ilyen magányos őszi estén,

átszelné a láng-Szaharát,

megfűrdene a Nilusban.

Pálmák sudarán sütkérezne,

megfűrdene a Nilusban,

de ez a nyirkos, dudoló szél

megdermesztette a szárnyát.

Rossz szavak, ferde nézések is

megdermesztették a szárnyát

s alig tud fáradtan repesni

rosszlevegőjű szűk szobában.

Mozdul a lélek, repes lomhán

kripta-homályú szűk szobában

és dong és dong a lámpa körül,

mint egy halódó őszi légy.

p 3

p Ne állj meg félúton: a kis vitából nagy veszekedést, sőt verekedést hozhatsz ki…

p Seperd a szőnyeg alá a koszt/problémákat, ha jól kerülgeted, nem buksz fel/el…!?

p Infantilis szembekötősdi játék: amit itt és most ő nem lát, az igazából nincs is…

p Félórás rendrakáson hetekig spórol, helyette növekvő káosz lesz a lelkében is

p Az írástudatlan hajótörött, túsz stb.– ő nem tud üzenni még palackpostával se

p Kiteregeti a családi szennyest, mert ő ilyen „őszinte” vagy újsághíres akar lenni

p Ha elmúlt már az újdonság varázsa, akkor cseréld le még gyerekeid anyját is?

p A közmédia pánik/félelemkeltő „szakmai” hírei „betegítik” az erre vevő gyávát

p A „védőoltás” ellen tiltakozót már te is hamar ön/közveszélyes bolondnak látod?

p Pont a közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz még előtted is „a nép ellensége”

p Aki minden szirszar szert bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”

p Ha a referendum/népszavazás úgy dönt: 2×2=5, akkor ezentúl már ő is ezt tartja

p Ha ő részegen/kényszerben fogadalmat tett, akkor józanon/szabadon is betartja…

p x

Az uccaseprő

Hajnal. Dudolva ballagok

hazafelé sok apró-cseprő

dallal szivemben. Rámköszönsz,

te szegény, piszkos uccaseprő.

Oly tisztességtudón köszönsz,

míg körülted porzik a reggel:

egyszerre csordultig telek

alázattal és szeretettel.

Megállok s elnézem soká

zsíros, barázdás arcodat,

gémberedett, nagy kezedet,

torzonborz, sárga bajszodat

fölötte a pálinka-gőzzel.

…őt látom most, a mennyeit

benned, ó rongyos uccaseprő,

ki sepred a föld szennyeit,

ki világ bűnét elveszed

és jó vagy minden emberekhez…

Testvér, ha az üdvösségre jutsz,

rólam el ne feledkezz!

Tavaszi ujjongás

Tarka virágnak

Illata kábít, –

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh –

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; –

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! –

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket…

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! –

Hirdeti minden,

Hirdetem én is,

Itt a tavasz!

1924. április hó 25-én

p 4

p A józan könny(ebb)en játszik, tettet részeget, mint fordítva: ő mégis ezt próbálja

p Komolyan elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége („cigány-himnusz”)

p Ha lusta-tunya, hiába drágakő/gyémánt ő, mégis csak nyers, csiszolatlan maradt

p A mindenkit egyenlősítő: a középszer társas lelki/politikai terrorjának aktivistája

p A mindennél erősebb zsarnokság: közvélemény/társas elvárások vétkes áldozata

p A zsarnokságban nem csak áldozat, de tettes is mindenki: kis vagy nagy láncszem

p Aki élvezi a társasélet/csapatjáték előnyeit, de mégis mindig ő a gyenge láncszem…

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem lobog/járatja csúcsra magát: mire spórol?

p A hazugság-média függőségében „élő”, egy jól hipnotizálható, eszközlétű médium

p Mennyiség elvű: ha sokszor ismételgetnek valamit, akkor az biztosa, hogy igaz is…

p Ki, mint az a bizonyos korsó, ami addig-addig jár a kútra, amíg végül el nem törik

p Az alkalom szülte tolvaj, aki vesztére vérszemet kap, s végül akár rablógyilkos lesz

p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgálgat, amíg még egyáltalán fizetgetik őt

p x

Nincs többé ember

Egyedül maradtam a földön.

Házak, sürgönyoszlopok,

toronycsúcsok merednek ki

a magányosság homoktengeréből.

Az ember hangos beszédét,

dalolását, kétségbeejtő titkait

beitták a kövek,

hogy soha tovább ne adják.

Ha jól számítok, kalendárium szerint

most vasárnap délután van.

Fölmegyek egy síricsendű ház

márványlépcsőzetén.

Az élet fölfedezett titkára gondolok,

szeretném elmondani valakinek, –

de ásítnak a szobros folyosók

és tompán konganak.

Nincs többé ember.

Jéghideg ablaküvegre szorítom

homlokomat. Kibámulok.

Ha kiáltanék, se hallaná senki.

Ormok felé

Mindennap több, tisztább a szépség,

szivárványosabb a szomorúság,

közelebb búg az eszelős zene, –

csak a barátaim sora gyérül.

Nem bántanak, csak elszökdösnek,

ahogy kanyarog, kúszik a hegyi ösvény,

ahogy mindjobban lángol a homlokom.

Ketten se maradtak immár.

Egy Madonna-arc fürdi magára még

igéim hósziporkás zuhatagját,

de őt is borzongatja már a hegyi szél,

szemében villog a félelem.

Megállok a fehér csúcs végtelenjén.

Mosolygok. Az ég szomorú, tiszta,

az a különös zene is itt kering.

Az Istennek sincs társa az ormok felett.



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp