kb. 26 perc olvasás
Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör XI.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi intelmek magyarán szólva

Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

Ady Endre:
Szeretném,
hogyha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
.
De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
*

Tóth Árpád:
ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
.
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
1927
*
p 1
p
p Úgy nézel ki,
p mint aki öreg, csúnya,
p beteg nőnek álcázza, vagyis
p taszítóra átmaszkírozza magát,
p nehogy a felszabadító/megszálló
p orosz katonák őt is megerőszakolják…
p
p
p Beképzelt beteg
p Soha nem merül fel a gyanú benned,
p hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
p Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
p így akarsz extra törődést, figyelmet kizsarolni?
p
p
p Bili-borító
p Sokáig nem tesz
p szóvá semmilyen sérelmet,
p szinte a hátán is fát lehet hasogatni…
p Majd, amikor már nála is betelik a pohár,
p akkor kiborítja a bilit, s hidegháborús frontot nyit…
p
p
p Fantaszta
p Olyan utópiáról,
p lehetséges legjobb
p világról-életről ábrándozol,
p ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,
p ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat…
p
p
p Besokalló
p A kedvenc zenéd és ételed,
p mást se hallgatsz, mást se kapsz:
p így ebből a jóból tényleg megárt a sok.
p
p
p
p Hiszékeny
p Istenben nem hiszel,
p de annak a vadidegen embernek igen,
p aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…
p
p *
p
p Vesztésre játszó
p Röstell szólni, hogy szüksége van rám,
p Vagy nem is nagyon akar magán segíteni
p Vagy pedig beleharap a segítő kézbe…
p Majd a közönyös emberiségről lamentál…
p
p
p Heroikus pótcselekvő
p Pár- vagy hivatáskeresés helyett
p Az egész világot akarja megtéríteni –
p A háta mögött levő istenért megkerülve a Földet
p (majd összerogyva, magába zuhanva kesereg…)
p
p
p Zárt
p Orvos előtt is
p titkold el a nagy bajokat,
p de barátaidnak se add ki magad,
p hátha egyszer még az ellenséged lesz…
p
p
p Nagy bajgyártó
p Egy bajból legalább kettőt,
p Vagy egy sokkal nagyobbat/tartósabbat csinálni
p (pl. egy kis füllentésből beinduló hazugságlavina)
p
p
p Szabadságos rab
p 50 hétig csak gürizel,
p és behúzod a füled, farkad…
p De két hétig, és 52 hétvégén
p Évi rendes „szabadságon vagy” –
p Kitombolhatod magad – majd
p Másnap(osan) húzod az igát tovább
p
p
p Árnyékbokszoló
p Aki körkörös védelemre rendezkedik be,
p Mindenhonnan támadást vár, mindenfelé csapkod
p Nappal is, de még éjszaka, a sötétben, látatlanban is…
p Ha következetes, még a barátai is ellene fordulhatnak…
p
p
p Idétlen
p Nem hagyja
p kifejlődni, érlelődni
p a gondolatcsíráit, magjait,
p koraszülötten hozza világra őket,
p majd a jogos kritika miatt károsan,
p végleg elveti, leselejtezi azokat…
p
p
p Időérzéketlen
p Nem ad magának türelmi időt,
p elég, ha egy nagyobbat hibázik,
p esetleg a kicsit is felnagyítja,
p és máris végleg feladja, otthagyja…
p
p
p Utánzó majom
p Soha nem eredeti,
p mindig csak hasonmás,
p epigon, gyenge utánzat stb.
p Így – a mondás szerint –
p meg is eheti, amit kinyom…
p
p
p „Büszke”
p Te nem fogadsz el ajándékot!
p Még akkor se, ha nem könyöradomány…
p Te mindent ki akarsz érdemelni vagy fizetni
p Nincs fogadókészséged az isteni kegyelemre…
p
p
p Félre-
p ismerő
p Ősbizalmas
p Akit legjobb barátodnak hittél,
p akit minden titkos tervedbe beavattál,
p arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid,
p hiába intettek, óvtak a legjobb barátaid tőle
p
p
p „Megfelelő ember”
p Arra vagy a legbüszkébb,
p Hogy veled soha semmi baj nem volt:
p Megfeleltél a közvélemény elvárásainak?
p De így lett belőled egy senki, és nem valaki…
p
p
p Ön-
p ismeretlenül
p A mindenséggel mérd magad!?
p Te vagy egyáltalán nem ismered
p tested-lelked maximális terhelhetőségét,
p és léted elviselhetetlen könnyűségben lebeg,
p vagy ez lesz a minimum és túlfeszíted a húrt!
p
p
p Szirén-
p hangok
p Evezz, evezz az Élet tengerén,
p és vagy köss ki a szirének szigetén,
p ahol mindörökre a rabjuk maradsz,
p (ahogy pl. egy szekta beszippant)
p vagy ne is hallgasd meg őket,
p a füledet jól tömd be, és így
p megúszod a szellem kihívást
p (pl. maradsz protokoll doki)
p
p
p Titkolózó beteg
p Mintha úgy fordulna orvoshoz,
p hogy nem vetkőzne akár meztelenre is
p és harapófogóval kéne kiszedni belőle „panaszát” …
p Ha meg a gyógyító az ő egész életére is kíváncsi,
p azt már a lelkében való vájkálás címén utasítja el…
p (így jó esetben stagnál, rosszban romlik az állapota)
p
p
p Könyv-
p moly
p Lenyűgöző
p tudása csak
p haszontalan nyűg lesz:
p kérdés nélkül hiába rág át
p akár óriási könyvhegyeket,
p csak beléjük temeti magát!
p
p
p Megsegíthetetlen
p A legnehezebb annak segíteni,
p aki nem is tudja, hogy mennyire segítségre szorul,
p sőt: épp ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol,
p és önvizsgálat helyett a te megmentésedre figyel…
p
p
p A hiba
p Az ön készülékében van…
p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,
p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.
p Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.
p Netán a te lelki sötétséged vetül ki…!?
p Szerelmesen minden kiszínesedne…
p
p
p Rést nyit
p Légy résen!
p Elég, ha egy kicsit
p megbomlik az egység,
p Az ördög beteszi a lábát –
p előbb éket ver, majd tágítja,
p S a végén szakadék tátong
p éppen az egymásra utaltak között
p
p
p Vaklárma
p Végszükségben ne légy szerény,
p néma gyereknek anyja se érti a szavát…
p De ha már egy szúnyogcsípést kígyómarásnak mond,
p Legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását sem!
p
p
p Kitől
p tudod meg
p A szomszédoktól, vagy
p Iskolatársaidtól kell megtudnod,
p hogy pl. te egy „zabigyerek” vagy,
p akit nevelőszülők fogadtak örökbe,
p és ezután emiatt szégyelled is magad!?
p (ugyanez állhat a zsidó származásodra is)
p
p
p Rossz
p válasz(tás)
p Te maximalista vagy
p Mindent vagy semmit!
p Semmiről nem mondasz le…
p Nem engeded pl. levágatni a kisujjad,
p nem áldozod fel e kis részt a nagy egészért,
p inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…
p
p
p Etető
p Nem éheztetnek, kapsz ugyan enni,
p de előtte a három fogást össze-turmixolják,
p de úgy tömnek meg, mint egy libát – kényszertáplálás.
p Vagy tudod, hogy ha már meghízol, akkor menten
p a vágóhídra visznek… (Jancsi és Juliska meséje)
p
p
p Vak
p megszokás
p Annyira második
p természetévé lettek szokásai,
p hogy meg is vakultak, nem tud róluk –
p nem reflektálsz rájuk – nincs tükröd:
p nem látsz, nem olvasol stb. mást,
p nincs senki, aki figyelmeztessen…
p
p
p Igétlen
p Életfogytig toporog
p élete nagy lehetősége,
p és/vagy a kincsesbarlang előtt,
p de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni
p (avagy Franz Kafka: A törvény kapujában)
p
p
p Mű-
p fajtalan
p Nem találod meg a műfajod,
p és teknősként a nyúllal futsz versenyt
p eleve biztos kudarcra ítélve önmagad –
p sosem tudod meg, mi is lehettél volna,
p miben lehettél volna a legjobbak között…
p
p
p Vérdíj
p Élve vagy halva
p Hajtóvadásznak rád,
p Emberfarkasok kiszolgáltatott prédaállata vagy,
p és nincs sehol menedékhely, nincs mentsvár, nincs oltalom
p (Mindenki egy ellen – az egész világ a halálos ellenséged…!?)
p
p
p Utó-
p hatásfok
p Aki egyszer hajótörött volt,
p az a csendes óceán látványától is retteg.
p Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű,
p és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni,
p azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni – kenyértörés…
p
p
p Az önhittség ára
p Mások, légáramok vittek fel magasra,
p de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
p vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad…
p Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
p mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad
p
p
p Irreverzibilitás
p Előbb vág, azután mér…
p Kolbászból már nem lehet disznó…
p A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:
p Az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető
p
p
p First
p thing first
p Nem tudod eldönteni,
p hogy mivel kéne a napot kezdeni,
p Előbb a cipőt a lábadra vagy a sapkát vedd fejedre –
p Így ott ülsz és maradsz a hálóingedben az ágy szélén…
p
p
p Vak-
p repülés
p Bekötött szemmel
p átrohanni egy taposó-aknamezőn –
p avagy A félelem bére: robbanószeres
p autóval rossz szerpentinen menni…
p Fogadásból vagy magas jutalomért!?
p
p
p Finnyás nőci
p Addig-addig válogatsz,
p míg minden valamirevaló kérőd odébbáll,
p s be kell érned azzal, aki egyáltalán hajlandó elvenni,
p különben élhetsz penészvirág és stigmatizált vénlányként,
p akinek el kell szenvednie a közösségi vénlánycsúfolókat…
p
p
p Homoszex
p Sokáig üldözték,
p tiltották, bünteték,
p betegség-stigma volt rajta,
p majd azután megengedték,
p mára már sokan támogatják is,
p tán azt is megéljük majd,
p hogy kötelező lesz…
p
p
p Meztelenül
p Jövünk és megyünk,
p a halottas ruhán nincsen zseb –
p ha sokat harácsoltunk és elég
p sokáig élünk, akkor jó eséllyel
p végignézhetjük, ahogy utódaink,
p örököseink azt eltékozolják…
p
p
p Csapda
p az is baj, ha van
p a katona fején sapka,
p de az is baj, ha nincs –
p valamibe mindig bele lehet kötni,
p mindig az elöljárónak állhat feljebb,
p bármikor lecsaphatna rád,
p húzd be füled, farkad,
p örülj, hogy luk van a fenekeden,
p ne kérj, pláne ne követelj semmit…
p
p
p Légy merész!
p Aki mer, az nyer…
p A bátraké a szerencse…
p De a vakmerő Istent kísérti
p Nem bátor az a ló, csak vak
p A gyáva népnek nincs hazája
p Gyáva embernek se hivatása,
p se társa, se szerelme, de otthona,
p se családja, se boldogsága,,,
p
p
p Humorfóbia
p Atavisztikus félelem – vicctelenség:
p nincs bátorsága elsütni egy jó poént,
p nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot,
p aki rossz esetben nem tréfásan vághat vissza…
p
p x
*

Reményik Sándor:
Az álorcás magyar
Bethlen Gábor halála háromszázadik évfordulójára
Makkai Sándornak
A magyar erő roppant ormain
Jártatta hideg, szomorú szemét:
Mohács mögött, ország-halál mögött
Csillogtak messze Mátyás csúcsai…
.
Rajtuk jártatta szomorú szemét,
Róluk álmodott szörnyű éberen:
El nem ragadták álma paripái,
Önuralom zablázta zordonul.
.
Tudta: ütközni nyílt hely nincs sehol,
Sem döntő diadalra rónaság,
Sziklák közt folyt véres bujócska-játék,
Erdélyi farsang, komor karnevál.
.
Az új mulatság új magyart kívánt.
Nem ledübörgő felvonó-hidat,
Nem egy ellenség ellen egyenest,
Fedetlenül kirontó Zrínyiket.
.
Az új mulatság más magyart kívánt:
Kardos magyart, de álorcásat is,
Sok ellenség közt zúzott csontjait
Bölcsen forgató, „praktikás” magyart.
.
Ő lett az új, az álorcás magyar,
Ki váltogatott, száz álarc alatt
Híven hordozta s változatlanul
Örök-egy arcát, faját, Istenét.
.
Sziklák közt folyt véres bujócska-játék:
Előre két lépés, meg vissza három,
Kettő kelet, kettő nyugat felé…
Csillogtak messze Mátyás csúcsai.
.
Előre két lépés, meg vissza három,
Kettő kelet, kettő nyugat felé:
Az ördögökkel kellett cimborálni
Látszatból néha, – mindíg Istenért!
.
Ő lett az új, álorcás magyar,
A kérdező: Ki látott engemet?
Az alkudozva is félelmes úr,
A hajlongva is töretlen gerinc.
.
Messze maradtak Mátyás csúcsai,
De Erdély épült az álarc alatt
S a magyar mérleg egyensúlya lőn
Világ-súlyok vak zuhanása közt.
Nagyvárad, 1929 október 7
*

Reményik Sándor
A holdbeli ember-arc
Az orra hegyorom.
A szája örvény.
Szemei tengerek.
De sohsem rengenek,
Csak néznek merőn, rebbenéstelen,
Bennük összefoly mult, jövő, jelen.
Milyen kemény és milyen szenvtelen.
Az a holdbeli ember-arc!
.
Rajzolgatják időtlen-idők óta
Sírónak, nevetőnek.
Változatlanul én látom csupán
Ránk-meredőnek.
Az orra hegyorom,
A szája örvény,
Arcának minden barázdája törvény:
Megfejthetetlen, titkos jelbetű.
.
Azok a szemek a Mohi-pusztát látták.
Mohácsot látták,
S látták Trianont.
De az az orr
Se virágot, se hullát nem szagol.
És az a száj
Akármi fáj:
Vigasztaló igét sohase mond.
*

Gyóni Géza:
Álarcosok közt
Tarkán hullámzik el mellettem
A sok bohó, festett alak.
Forognak színes tömkelegben,
Kik a divatért bomlanak.
.
S én arra gondolok, – ha egy nap
Nem vón álarc az arcokon:
Vajjon megismerné-e egymást
A jó barát, testvér, rokon?…
*
Petőcz András
ARC ÉS ÁLARC
Ne beszélj nekem az arcodról, mondod, hiszen
nagyon jól tudod, hogy neked már arcod sincs,
már évek óta csak álarcaid vannak, maszkok,
azokkal pedig nem lehet mit kezdeni, menj be
a fürdőszobába, próbáld lemosni magadról
ezeket a maszkokat, mondod, mindenkinek ez
lenne a legjobb, neked magadnak is, mondod,
és ezt már nem is mondod, de kiabálod, mint
akinek nagyon elege van valamiből, nyilván
belőlem van eleged, gondolhatnám, mégis azt
feltételezem, hogy önnön magaddal vitatkozol,
nem velem, nézel bele a tükörbe, bámulod sápadt
álarcodat, üres a tekinteted, nem is üres, sokkal
inkább fáradt,
belefásultunk a mindennapokba,
valami siker kellene, meg pénz, meg nagy-nagy
futás kellene, lélegzetvételek, valami felszabadult
ölelés, talán ez kellene, gondolom, ne a tükörben
bámuld magad, helyette inkább csinálj valami
rendet végre, például mosogass el, válaszolom
kissé ingerülten, dühösebben, mint szeretném, és
érzem, minden szavam hamis és pontatlan lesz,
alighogy kimondom, a baseball sapkámat a fejembe
nyomom, lemegyek, járok egyet, ezt kiabálom arra,
amerre – a lakásban – sejtelek, a kulcsomat keresem
percekig, nem találunk szavakat, suttogom látszólag
ide-nem-illő módon, aztán csak nyílik az ajtó, a huzat
meglebbenti a függönyt, ahogy becsapódik utánam.

*
p 2
p
p Önsüllyesztő
p Az önleértékelés,
p az alkalmatlanság érzése,
p a kudarctól való páni félelem
p nagy hegyláncokat emel mielénk,
p amitől nem látni a jó perspektívát…
p
p
p Sorshúzás
p Ami sorsolással dől el
p Megtizedeléskor, ki áll
p a sorban épp a tizedik helyen.
p Sorsot húzni, kinek a feleségét
p áldozzák fel a Déva várát építők
p
p
p Vigasztalhatatlan
p A bú elemészti a húst
p Lenne mit enni, de végelgyengül
p Nem tud, vagy nem akar nem búsulni
p Nem tudja feldolgozni a gyászt
p Belerokkan a gyászmunkába…
p Függősége miatt utána is hal…
p
p
p Egy csónakban evezünk
p Te a gályarab, ő a luxushajó fedélzetén
p Egy csónakban eveztek, de nem egyfelé
p Vagy ő csak mímeli, vagy beteget jelent…
p Vagy ő csak vicceket mesél/vezényel…
p
p
p Rosszaság
p Honi soit qui mal y pense
p Rossz az, aki rosszra gondol
p Mindent direkt, szándékosan félreért –
p az ártatlan szólást is pajzánul értelmező
p A saját prüdériáját imígyen leleplező…
p
p
p Vaktában
p Bepánikolt
p vagdalkozó, tüzelő…
p Hamar ellövi minden puskaporát,
p s mire ott az ellen, vagy a vadkan,
p már nincs egyetlen tölténye…
p
p
p Dzsentri karikatúra
p Munkás élet helyett
p elkártyázod mindened,
p a birtokod, a házad, a vagyonod,
p neadjisten még a feleségedet is…
p Majd nincs más hátra, mint „előre”:
p jön a „becsületmentő” főbe lövés…!?
p (Ha csak nincs/nem volt
p egy „vén gazembered”…)
p
p
p Jog-
p fosztott
p Semmi nem alanyi jog
p Semmi nem magától értetődő
p Minden lépésed meg kell indokolni
p Minden lépéshez engedélyt kell kérni
p Vagy minden tilos vagy kötelező…
p
p
p Növekvő kín
p Nem szabad/lehet
p megvakarni a viszkető helyet
p Csorgó vízcsap mellett visszatartandó vizelet
p Ha csiklandoznak, s tilos hangosan nevetned…
p Egyre kibírhatatlanabb fogfájás – lekötözve…
p
p
p Esztétikum
p Taszító, undort keltő látvány és bűz
p Torzók, csiricsáré színek, aránytalanság
p Gnóm, taszító, viszolyogtató emberarcok
p Stílustörések, eklektika és a többi, ecetéra
p
p
p Álválasztó
p Megvásárolt,
p halálra dolgoztatott rabszolga lesz
p vagy a biztos és kínos éhhalál sorsa vár rájuk…
p Felakasszanak, agyonlőjenek, vagy villamosszék?
p Most a baloldali vagy a jobboldali pártra szavazol?
p
p
p Transzmisszió
p A magyar szakszervezet,
p mint kommunista kádertemető,
p a párt érdekeit a munkás rovására képviselő
p Évente kiviszi a népet május elsején integetni
p (aki jó fiú, nem ugrál, az mehet a SZOT üdülőbe…)
p
p
p Statárium
p Rögtön ítélet –
p se vizsgálat, se tárgyalás
p S nem csak háborús vész-
p helyzetben, de békeidőben is…
p Mint mikor a családfő tettenéréskor,
p avagy az anyai beszámoló alapján
p azonnal ítél és végre is hajta azt…
p
p
p Önkímélő
p Aki menti életét,
p az biztos elveszíti azt…
p Aki nagyon kíméli magát,
p az a gyengeségébe hal bele
p Az edzetlen, elpuhult test
p és lélek is jóval sebezhetőbb
p A gyermektelen nő testi és lelki
p immunrendszere erőtlenebb…
p
p
p „Rák-
p menet”
p Előre – helyben – hátra
p Elkésett lépés – hátralépés
p Ennél már az is jobb lett volna,
p ha egyáltalán nem lépsz
p De a lendület vételéhez
p érdemes hátrébb lépni…
p
p
p A
p pénz
p az fő-
p egyetlen értékmérő?
p A piac ítélete az tényleg objektív
p Minden más csak szubjektív ízléskérdés
p Amit kevés munkáért a legjobban fizetnek,
p azt érdemes a napi megélhetés alapjává tenni
p Pl. kurválkodás, árulás, bérgyilkosság stb. stb.
p
p
p Minden eladó
p És minden vehető?
p Pénzzel sajnos ma már
p túl sok mindent el lehet érni….
p De Te mindent azzal akarsz megvásárolni:
p minden olyat, ami csak ajándékként kapható…
p És pont ezek a legjobb dolgok az életben:
p hivatás, barátság, szerelem, otthon stb.,
p végső soron maga a boldogság…
p
p
p Hidegzuhany
p Amikor a várt jó, legjobb
p helyett rossz, sőt a legrosszabb jön:
p Pl.: simogatás, cirógatás helyett pofon, ütés…
p A hitvesi csók helyett szemrehányás-özön…
p Nem olajozott kéz nem masszíroz, így kínoz
p
p
p Csak
p olyan játékot
p „kockáztatsz meg”,
p ahol nincs vesztenivaló,
p ahol csak nyerni lehet –
p pl. magaddal sakkozol,
p vagy magad ellen fogadsz…?
p
p
p Feladat
p Egy bögre
p fagyos vízből
p csak a kisujjad használva
p lemosni az egész testedet
p (ami kimarad, azt leforrázzák)
p
p
p Kétarcú
p Utcán angyal,
p de otthon ördög…!?
p Mindig az idegen az első?
p Minden „külső” sérelmedért
p az előszeretteidet ütöd, vágod?
p
p
p Elbizakodott
p Már előre iszol
p a medve bőrére –
p be is rúgsz, mellé lősz,
p és végül ő eszik belőled…
p Ha egyszer, illetve tegnap nyertél,
p akkor ma miért is kaphatnál ki?
p
p
p Kapituláció
p Feltett kézzel
p megy ki a mérkőzésre
p Aki az ún. papírforma miatt
p előre borítékolja a saját vereségét
p (esetleg még maga ellen is fogad,
p hogy valamit azért ő is nyerjen…)
p
p
p Hiányzó
p láncszem
p A szád várja,
p de a kezed nem fogja meg…
p Egy ember, aki nem adja tovább a stafétabotot
p Egy feledékeny, akinél megszakad a hírlánc…
p
p
p Mérték
p Nagyon nem mindegy…
p Kismértékben orvosság, nagyban méreg
p Az orvosságnak nem a mennyisége gyógyít
p Ugyanaz, ami meggyógyíthatna, meg is ölhet…
p Egy korty pálinka lehet szíverősítő, lazító,
p de ha egy üveggel megiszol, bele halhatsz…
p
p
p Kétélű kés
p A túl éles kés
p a tartó kezed is megvághatja
p Pláne akkor, ha nem tudsz róla: egy eszköz,
p aminek nincs lelke – neked kell ügyelned rá…
p Ha fegyvert ragadsz, fegyver által veszhetsz,
p ha kiveszik a kezedből/magad ellen fordítod…
p
p
p A balek
p és a lefölöző,
p parazita haszonélvező
p Másnak bőven termő bamba diófa
p Te vetsz, gondozol, aratsz: másé a haszon
p Ő a te verejtékedből dúskál, te meg koplalsz…
p
p
p Nyugi
p Ne aggódj,
p hisz csak a szomszéd ház ég…!?
p Nyugodtan dőlj hátra és ringatózz a hintaszéken…
p Majd kijönnek a tűzoltók, ha időben elindulnak stb.
p
p
p Háta
p közepe
p A saját hátadat
p csak a tükör/más szeme látja,
p De te mégis csak tekered a nyakad, forgolódsz…
p („Akkor lássalak, amikor a hátam közepét…!”)
p
p
p Félszívvel
p Mész a templomba és a színházba,
p S csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
p Semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
p Semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,
p Ünnepi purgatórium és mennybeszállás…
p
p
p Sebezhetőség
p Aki infantilis lesz/marad
p Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy
p milyen könnyű kioltani egy ember életét!
p A magadét éppen úgy, mint bárki másét…
p Amikor meg már kész a baj, akkor már késő…
p
p
p Bemagoló
p nem mer rögtönözni,
p ami a szívén, az nem a száján…
p Sablon szövegek szajkózásával
p próbálnak udvarolni, szépet tenni,
p pláne ha ez egyszer véletlenül bejött
p (pl. maga úgy hasonlít az én édesanyámra…)
p
p
p Tudni
p Nem tudják,
p hogy nem tudnak,
p vagy rosszul tudnak valami létfontosat,
p Ezért nem is kételkednek, nem is kérdeznek…
p És amit rosszul tudnak, azt jól csinálják,
p mint a lelkiismeretes protokoll orvosok…
p
p
p Tapintatlan
p Azt érted igazmondáson,
p Hogy mindenkinek mindent
p Szemtől szembe meg kell mondani,
p Egyenesen a szemébe kell vágni:
p ha bandzsa, ha csúnya stb.
p
p
p Kicsúfolva
p Azért amiről azután
p tényleg a legkevésbé,
p vagy egyáltalán nem tehetsz:
p a testi hibáért, beszédhibáért,
p vagy ami nem is szégyen: pl.
p a szüleid szegénységéért..
p És te ezért a föld alá bújsz,
p elveted magad szégyenedben…
p
p
p Licitverseny
p Ki nyeri el „A világ
p legsajnálatraméltóbbja” díját?
p És te jó eséllyel indulsz, mert
p oly vastag a panaszkönyved,
p és még koránt sincs tele…
p
p
p Mártírkodó
p Mintha keresnéd a szenvedést,
p sőt még akár a mártíriumot, a vértanúságot is…
p Gondolván: így tudsz fajsúlyt adni létezésednek….
p De így csak hiú tragikomikussá váló figura leszel.
p
p
p Önbüntetés…
p Arra kárhoztatod magad,
p hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,
p majd tehetetlenül végignézd gurulását vissza a völgybe
p (bűntudatodtól szabadulnál e magadra rótt vezekléssel…?)
p
p
p Szerencsebérlet
p Nem számolsz a szerencsének a
p természetéből fakadó forgandóságával,
p És ha egyszer valami nagy szerencse ér,
p attól fogva már bizton számítasz erre…
p
p
p Jószerencséből bal
p Hármat kívánhattok a jótündértől,
p nem érzed át az alkalom egyszeri jelentőségét…
p Az élettársadnak is fontosabb, hogy lebunkózzon.
p Így a kezdeti állapotnál még rosszabbul végzitek…
p
p
p Halhatatlan
p Öröklétre kárhoztatva…
p Addig imádkozol örök életért,
p míg a végén tényleg megkapod,
p s azután már hiába könyörögsz
p a kegyelemdöfésért…
p
p
p Elszámoltató
p Minden perccel,
p fillérrel elszámoltatod élettársad,
p már a házassági szerződésetek is több száz oldal –
p mintha nem az együttélésre, de a válásra készülnél…
p
p
p Róbert bácsi
p Akinek a neve fogalom lett.
p A népbarát ingyen-konyhás,
p Vagy a nagystílű körözött szélhámos zsidó…
p (Szabadkőművesség ma: hasonló taktika rajzolódik ki,
p egy kis nagydobra vert jótékonykodás és sötét üzelmek.)
p
p x

Székely Magda
AZ ARC
Harmincon túl az arc
elszabadul.
A rossz, a jó kiütközik
javíthatatlanul.
.
Hiába, ha a tettetés
tökéletes.
A gyalázat az arcot
szétrágja, mint a szesz.
.
Minden elvétett indulat
belehasít.
Jelzi a hús a jellem
földcsuszamlásait.
.
Kivési, meglazítja
a réseket.
Kicsap a szenny az arcok
töltései felett.
.
Az elhagyott vonásokat
fölveri a vadon.
Harmincon túl az arcon
nincs hatalom.
*
Kántás Balázs
Álarcosbál
Véget nem érő tánc
színes köpönyegek
fel-felvillanó maszkok
áttekinthetetlen fergeteg
senki nem az, ami
mindenkit álarc takar
arctalan alakok
démoni zűrzavar
lerántani senkinek
az álarcát nem lehet
minden lüktet, mozog
mindenkit elnyel a tömeg
képmutató álarcok
hordozóik arcán
elfedik mindazt
ami után kutatnál
mindenki jóbarát
s közben mindenki ellenség
az álarc mindig mást mutat
az élet pedig csak így szép
az őszinteség halott
s ki leveszi álarcát
kihajítják legott
neki nincs több mulatság
illúzióörvény
pokoli romlottság
menekül a bálból
erény igazság
ezerszínű kavalkád
hazug, hideg színek
ez kell, csak ez tetszik
bizony mindenkinek
.
Hirtelen néma csend…
a fények kialszanak
a bálterem közepén
szikár, fekete alak
villámgyorsan körbejár
minden maszkot letép
a sok képmutató
egymással végre szembenéz
a másik halottra vált
arca az utolsó, mit látnak
síron túli csend közepette
mondanak búcsút a világot.
*

Bródy János
Maszkabál
Szép társaság, feszülten oldott hangulat
festett mosoly fedi a sápadt arcokat
Régóta tart a maszkabál
Házmesterlegény a választott király
.
Vén róka hajszol dörzsölt másnapos csibét
Kóbor kalóz lesi a táncparkett vizét
Mindenkié a maszkabál
A plasztik-taktik banda rivaldafényben áll
.
Éjfél után kedvesem, csendben lelépünk
Éjfél után magunkhoz térünk
Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk
Talán ma éjjel még boldogok leszünk
.
Páncélt visel szívén a bús képű lovag
A csúf boszorkány üdén s lelkesen kacag
Ez ám a bál, a maszkabál
Az ördöggel az angyal halálos táncot jár
.
A csillagjós kezében kötött életek
Szemérmes cafka stoppol szakadt lelkeket
Szédült világ a maszkabál
A bohóc bánatában saját fejére áll
.
Éjfél után, kedvesem, csendben lelépünk
Éjfél után magunkhoz térünk
Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk
S hajnalban foltozzuk gyűrött jelmezünk- mert :
.
Belépni csak előírt álarcban lehet
S boldogtalan, ki végül mégis kint reked
Véget nem ér a maszkabál
Az udvarmester int, s papírkonfetti száll
.
Sok sima duma, sok- sima- subi- dubi
És én se tudom be- be- be- be- befejezni
(Maximum így, hogy…)
https://www.youtube.com/watch?v=6a4C-F5WrT8
*

Aranyosi Ervin:
Vedd le a maszkodat
Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ne hagyj már magadból bolondot csinálni,
ha a miért-eket felfogod, megérted,
eldobod félelmed, s végre léted éled!
Vedd le a gyeplőt és ne legyél gyáva,
fess végre új eget az átmázolt világra!
.
Vedd le a maszkot és kezdj el végre látni,
ha félsz nem tudod a gyönyörűt csodálni.
Odalenn a porban szépet nem teremthetsz,
megfagyott szíveddel jól te nem szerethetsz!
Ne hagyd az elmédet vezetni, uralni,
mert a sötétségtől lehet csak kihalni.
.
Vedd le a maszkodat, a szemellenződet,
ne csak tilosat láss, vedd észre a zöldet,
hiszen a szeretet képes felemelni,
félelem nélküli, szép világra lelni!
Nyugtasd meg lelkedet, múljon el a pánik!
Az alagút végén az élet virágzik!
.
Vedd le a maszkot és mutasd meg az arcod,
ha létedet éled nem vallhatsz kudarcot!
Vállald önmagadat, soha ne válj mássá!
Ne váljon életed röpke látomássá!
Élni születtél le és nem haldokolni,
felesleges dolog másokat okolni.
.
Vedd le csak a maszkod, nem kell neked álarc!
Éld meg a világod és a jövőt válaszd!
Azt, ahol szeretve élhet minden ember,
melyben a világból eltűnik a fegyver,
és eltűnik minden, mi félelmet okozhat,
a te ébredésed szebb világot hozhat.
.
Vedd csak le a maszkot, hiszen ez csak jelkép,
ami eltereli az emberek figyelmét!
Vedd észre, a világ dolgából kizárnak,
nincs beleszólásunk, rossz hírek az árnyak.
Az otthonainkból börtönt kovácsoltak,
ahová bezárva elveszhet a holnap!
.
Vegyük le a maszkot, mint egy rossz bilincset,
ne rémisztgethessen többé senki minket!
Nyílj meg világodnak, s az életet válaszd!
A szívedből újra szereteted áraszd!
Nyisd ki a szemedet, s ha kell, nyisd ki szádat,
tiszta fény borítsa végre be hazánkat!
pppppppppp
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
.
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.
ppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Képmutató, kétszínű2025.01.15.
- Pantomim2025.01.15.
- Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai2025.01.15.