Pantomim

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 15.

kb. 2 perc olvasás

pantomim

Teljes szövegű keresés

pantomim főnév -ot (-et) [ë], -ja (-je) [e] (film, színház, táncművészet)
Az a színdarab v. színdarabba illesztett betét, amelyben a cselekményt az előadók hangtalanul, csak a test mozgásával, kifejező arcjátékkal, tánccal játsszák meg, s amelyet rendsz. aláfestő zene kísér; némajáték. A római császárság korában a pantomim nagyon népszerű volt.  Drámai beszélgetés nélkül való pantomimekkel engesztelik az istenek haragját, mely dögvésszel sújtotta a várost. (Ambrus Zoltán) || a. Ez mint műfaj. A francia, a lengyel pantomim.
pantomimos.
*
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vizsgaelőadás, 2007. Farkas Timea
Pablo Zibes Pantomimművész

A pantomim, helyesebben a mim eredetileg ókori görög és római színházi szórakoztatási forma, amelyben ismerős alakok és helyzetek gúnyos megjelenítése szerepelt, gyakran durva párbeszéd és nevetséges cselekedetek kíséretében (innen ered a mímelés, utánzás).

A mai pantomim a középkori színjátszásból, a commedia dell’artéből ered.

A már szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett „néma”, de esetleg zenével kísért, sokszor egyszemélyes, néha többszemélyes előadás neve pantomim. A pantomimesek arcukat gyakran fehérre festik, jellegzetes érzelmi kifejezéssel „elrajzolják”, míg testüket vagy fekete, vagy egyéb, a környezetbe, vagy a háttérbe olvadó színű ruhába öltöztetik. Néha csak egy-egy testrészükkel (például kézzel) játszanak.

A szó mai, hétköznapi jelentésében néma, de zene kíséret melletti, furcsa, groteszk testmozgású, kellékek nélküli előadás – gyakran mindenféle történet nélkül –, ahol a szórakoztatást a hétköznapitól eltérő mozgás adja. Kellékek nincsenek, de annak ottlétét sok esetben el/megjátsszák. Így klasszikus pantomim elem pl. az üvegfal, a szék, a hinta.

Híres mimusok

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

  • Egy pantomim-előadás fotói
  • A pantomim; vál., németből és franciából ford. Gál M. Zsuzsa, bev. Székely György; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Korszerű színház)
  • Carlos Martínez: Csendes művészet; ford. Czékus Biró Nóra; ReMa Alapítvány, Bp., 2011