|
A magyarság küldetése - új Aranykor |
 |
 |
 |
|
Írta: Jenő
|
|
2012. február 09. csütörtök, 09:52 |
|
A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is
A magyarság küldetése az új Aranykor küszöbén.
Aranykori szeretettel köszöntök mindenkit. In medias res - Homérosszal és követőivel szólva, a dolgok közepébe vágva, elkezdeném az előadást. Örülök, hogy ilyen gyönyörű időben eljöttetek ide, hogy egy kicsikét közösen gondolkozzunk az előttünk álló évekről, évtizedekről. A jövőnkről.
Hogy megértsük mi lesz a magyarság sorsa, hogyan diagnosztizáljuk hazánk helyzetét, mi vár ránk emberekre, magyarokra?
Az előttünk álló globális változás során, miért lesz bármilyen változás, mire számíthatunk, mi fog történni, mik azok az okok, amelyek ezt a változást kiprovokálják és gondolkodjunk el azon, hogy 2012 miért ilyen fontos és ilyen ominózus dátum?
2012-vel kapcsolatban nagyon sok pletyka, szóbeszéd, találgatás terjed. Sokat írnak, beszélnek 2012-ről, annyit mindenki tud, hogy valahogyan ez a dátum fontos, valami történni fog 2012-ben.
Várni kell a jövő évet? Netán félni kell a jövő évtől? Örülni kell neki és készülni kell az angyalszárnyainkra, meg a dimenzió váltás utáni lebegésre? Vagy pedig éppen ellenkezőleg, vásároljunk hideg élelmiszert, túlélő felszerelést és vonuljunk be valami atom biztos bunkerbe?
Jelenleg a 2012-vel kapcsolatos szóbeszédeket 2 kalapba, 2 csoportba sorolhatjuk, az egyik az abszolút pesszimizmus, ezek általában arról szólnak, hogy valami irdatlan nagy katasztrófa során elpusztul az emberiség, elpusztul a Föld, elpusztulunk mi és a makrokozmoszunk is.
Különböző jósolgatások vannak arra nézve is, hogy hogyan fog bekövetkezni és vadabbnál-vadabb történetek keringenek erről. netán becsapódik egy óriási aszteroid, elmozdul a Föld mágnes tengelye és valamilyen globális lehülést hozva, jégkorszak végez mindenkivel? Netán felforrósodik a világ és mindenki megsül?
Nyilvánvalóan mindenki kíváncsi arra, hogy igaz-e ez?
Én nem vagyok jós, nem is tartom magam annak, egyetlen módon tudok segíteni ennek a problémának a megválaszolásában, mint vallástörténész az ókori szentiratokban, ősi jövendölésekben, próféciákban található leírásokat ismerem, különböző ókori nyelveken eredetiben olvasva, én azt tudom megmondani, hogy az ősi jóslatok mit mondanak erre nézve.
Ez is megdöbbentő, hogy ezek szerint ősi jóslatok foglalkoznak velünk, a modern emberekkel? És konkrét előrejelzésük van arra is, hogy kr. után 2012-ben mi lesz? Igen.
Nem csak 2012-re van konkrét előrejelzésük, hanem úgy általában véve az ókoriak térben és időben végtelen tudással, látással rendelkeztek az idők hajnalán, amikor a tudásuk tökéletes volt.
Abban az időben, amit a töri könyvetekben találtok, hogy már államok vannak, társadalmak vannak, ókori sumer, ókori Egyiptom, aztán az ókori görögök, rómaiak. Ebben az időkben ez a tudás már csak nyomokban, homályosan volt meg, de még mindig őrizték főleg a papok és leírták.
De az a tudás, amire most hivatkoznunk, már a leírása, rögzítése idején, nagyrészt elveszett, nagyrészt elfelejtődött.
Ami annyit jelent, hogy a mi időnkről mi semmit sem tudunk, mi csak ülünk és elszenvedjük, az ókoriak már többet tudtak, de az ókor előtt, még annál is régebben létezett emberi civilizáció még többet tudott.
Akkor tehát ezek szerint, évezredek során nemhogy nem okosodott az emberiség, hanem butult? Nemhogy nem fejlődünk, hanem hanyatlunk? Ezek szerint, ha vannak olyan információk, amelyek rendelkezésre álltak az emberről, akkor az hogy lehet, hogy az évek során nem egyre több információ lett, hanem egyre kevesebb. Az emberiség nem okosodik az évezredekkel, hanem felejt? Igen.
Míg az iskolában azt tanultátok, hogy az ember ősemberi, primitív, barbár létből fejlődött lépcsőzetesen, valahonnan nagyon-nagyon lentről, a homo-elektrusz, pitekusz, tehát ilyen szőrös maki majom állapotból és lemászott a fáról stb. Eljutottunk egyre magasabb fokokra és úgy tanultátok, hogy fejlődtünk-fejlődtünk, ókori Egyiptom, Athén, Spárta, Róma, fejlődtünk, középkor, újkor és eljutunk 2011-be.
Ezzel szemben, ami az egészben a legizgalmasabb:
1. Az ókori szentiratok teljesen mást írnak a történelem menetéről, szó sincs az ő világképükben fejlődésről, teljesen fordítva képzelték el, az ókoriak azt mondták, hogy épp ellenkezőleg: Az emberiség egy nagyon magasrendű állapotból indul, és hanyatlik, hanyatlik, hanyatlik, és most valahol itt vagyunk a hanyatlás végpontjánál 2011-ben.
Most akkor kinek van igaza? Az ókoriaknak vagy a modern történészeknek?
Nézzük meg mit mondanak a bizonyítékok?! Ilyenkor szoktam elmesélni, hogy ezzel a "szép" kis evolúciós elmélettel az a probléma, hogy régészhallgatóként tisztában vagyok vele, hogy egy csomó olyan ókori, régészeti lelet van, ami ebbe a kiváló, kényelmes sablonba egyszerűen nem illeszthető bele.
Mit kezdünk pl. az olyan leletekkel, mint pl. az 1962-ben Nevada államban ércbányászás közben, előbukkant többféle tárgy, precízen simán megmunkált alumínium golyó, alumínium érc. Mesterséges úton készített fém. A dologban nem is az az .érdekes, hogy alumínium, hanem hogy a réteg, ahonnan előbukkant, írd és mond 1 milliárd éves.
Na most, ha egy ilyen leletünk lenne akkor valaki rávághatná, hogy valami véletlen, elcsúsztak a rétegek a földmozgás miatt, valahogy odakerült stb. Csak amikor előkerül a századik, nem a századik, hanem az ezredik, nem az ezredik, hanem a tízezredik ilyen az evolúciós elméletbe beilleszthetetlen lelet, akkor az ember már egy kicsit elgondolkodik.
Hogy most a leletek a "bűnösek", miért jönnek elő, hogy ezt a jó kis darwinizmust csúnyán megcáfolják, vagy talán inkább a kiindulópontunk, a darwini evolúciós elmélet lenne a hibás. A régész kollégáim többsége nagyon egyszerűen oldja meg ezt a problémát, a leleteket vagy megsemmisítik, vagy eldugják, hogy soha senki ne vizsgálhassa őket. Hf: elolvasni a Tiltott régészet című szakkönyvet, magyarul is megjelent.
Bizony-bizony úgy néz ki, hogy a leletek alapján egyáltalán nincsen fejlődés, hanem éppen ellenkezőleg, zuhanás van, vagy pedig azt lehet mondani, hogy azt a civilizációs szintet, amin mi most vagyunk 2011-ben, úgy néz ki, hogy ezt az emberiség már jó néhányszor elérte, talán magasabb szintet is elért.
A mi felfedezőink felfedezték a villanykörtét, a mesterséges műholdat, számítógépet, hidrogénbombát stb.
Úgy néz ki, hogy nem felfedezték ezeket, hanem újra felfedezték. Tehát erre a körre ahol most vagyunk, már jó néhányszor eljutottunk. Tehát nem fejlődés történik, hanem egy állandó hanyatlás. Viszont, ha állandó hanyatlás történik, akkor miért hiteles arra a kérdésre azt válaszolni, hogy mi fog történni jövőre?
Amit nem a modern jövő kutatók mondanak, hanem az ókori szentiratok, akkor ebből arra következtethetünk, hogy mivel fejlettebbek voltak, többet tudtak az Univerzumról mint mi ma, ezért jobban hihetünk az ő előrejelzéseiknek.
Ilyen egyszerű. Ezért van az, hogy ezen az előadáson az ősi szentiratok alapján fogom megmondani nektek, elmesélni nektek, hogy feltehetőleg mire számíthatunk.
Az emberiség és konkrétan Magyarország, a magyarság egész pontosan mire számíthat.
Ott tartottunk, hogy vannak az abszolút pesszimista jóslatok - köztük olyan elméletek, hogy leszállnak az ufók a Földre és kiírtják az embert. Különböző ötletek vannak, hogy 2012-ben mi fog történni.
Van a másik kalap, az optimisták, ide sorolhatók azok a történetek, akik enyhe kifejezés, hogy optimisták - inkább "hurrá optimisták". A különbség, hogy az optimizmus, az egy egészséges derűlátás, - a "hurrá optimizmus", az meg egy irreális derűlátás, olyan amire nincs ok, valós indok, inkább ilyen bárgyú szentimentalizmusnak hinni.
Ezekkel is tele van az ezoterikus piac, hogy pl. 2012-ben azonnal beáll az Aranykor csúcspontja, hogy 2012. dec. 21-én lefekszünk aludni és akkor másnap reggel már angyalszárnyaink nőnek, vagy nem kell kilépni az ágyunkból, mert megváltozott a gravitáció és lebegünk mint a Holdon. Vagy már nem is vagyunk ebben a dimenzióban, és minden nagyon rózsaszín és az ember innentől végtelenül boldog.
Eszerint az ötlet szerint ugye egy csapásra megszűnik a világban minden gond és bánat. A két véglet közül, vajon melyik igaz? Nyilván sejtitek, hogy mint mindig, az arany középút a helyes elmélet. S az, hogy mitől helyes, azt a szentiratok alapján lehet megnézni.
Nézzük meg, hogy mit mondanak az ókori szövegek? Mi lesz 2012-ben?
Máris megnyugtathatok mindenkit, én a magam részéről kb. 20 ókori szentiratot tanulmányoztam eredeti nyelven, ebben volt tibeti, páli nyelvű anyag is, ebben volt az a bizonyos maya naptári prófécia rendszer is. A közös bennük: Mind a 20, a mayáktól a tibetiekig, keltáktól az ógörögökig, iráni jövendölésektől egészen az ősgermán, izlandi anyagokig, szent könyvekig.
Mindegyik egyértelműen 2012. december 21-ét jelöli meg, valamilyen váltás időpontjaként. Ez például rögtön sokkoló. Hogy lehet az, hogy a maya naptár is ezzel a nappal foglalkozik, illetve ezen a napon ér véget. Ez így nem igaz.
A maya naptárban van egy korszak, egy emberiség civilizációjának a korszaka, egy ciklus ezen a napon zárul és rögtön nyílik a következő. És bár mindegyik naptár azt mondja, hogy 2012. december 21-én történik valami, de a 20-ból egy sem - azaz nulla - jelez pusztulást. Egy olyan ókori próféciával sem találkoztam 16 éves kutató munka során, hogy 2012-ben megsemmisül az emberiség. Mert ilyen nincs.
A másik véglet sincs az ókori szentiratokban, hogy dimenzió váltás, meg angyalszárny növesztés és hogy hirtelen mindenki nagyon boldog lesz. Egyik sem szerepel, ezek valószínűleg az ezotériában mozgó, szenzáció hajhász embereknek a fantáziálása. Ezeket a lapokat, persze, könnyebb úgy eladni, olyan főcímmel, hogy 2012. világvége, mint azzal ami az igazság.
Az egyik véglet felesleges pánik keltés,- nincs rá ok, a másik felesleges "hurrá optimizmus", arra sincs ok. Mert nehézségek lesznek. Akkor tehát mire számíthatunk, mit mondanak az ókori szentiratok 2012-re?
Annyit mondanak, hogy az emberiség történelme világkorszakokra osztható. Az ősi tradíciók jellemzően 4-et szoktak felsorolni. Úgy tanították, hogy amikor az emberiség megjelent a Földön, évmilliókig egy nagyon-nagyon ideális, tökéletes időszak volt jellemző. Erre a tökéletes időszakra, az ősi tradíciók azt mondják, hogy az ember már ember volt, és a külleme olyan jellegű volt mint a mostani, de sorolom, hogy milyen tulajdonságai voltak, ill. hogyan élt.
A kezdeti világszakaszban az ember, az Istenekhez volt hasonló. Az indiai szentiratok írják, hogy az akkori emberek aurája kb. 10-szer nagyobb volt a mainál, prána áramlása kb. 100-szor gyorsabb, csakrái sokkal hatalmasabbak és nem 7-el rendelkezett, hanem több csakrával, ebből adódóan ebben a korszakban az embernek, irdatlan mágikus ereje, potenciálja volt. Olyan spirituális képességei amelyek ma már csoda számba mennek. Amit ma guruktól, csoda tévő emberektől várunk, hogy meditáció, hogy fény gyógyítás, testelhagyás, előző inkarnációk tökéletes ismerete, telekinézis, tehát pusztán az általa kibocsátott energia segítségével tárgyak mozgatása, ezeket mind-mind birtokolta az akkori emberiség.
Sorolom, hogy mit írnak a szentiratok: Az akkori ember gyönyörű volt, felségesen szép arca volt, ragyogó szeme, a mostani testalkatnál magasabb volt a mérete, csontozata azonban nem ennyire kemény, sokkal képlékenyebb, a rajta lévő hús rész is, homályosabb, fénytermészetű volt. Kicsit kevésbé megfogható és kemény.
A mostani kezünkkel simán keresztül mennénk egy ilyen egykori embertársunk testén, mivel, hogy képlékenyebbek voltak. Ennek van egy olyan oka - ezt is leírja Hésziodosz a görög költő - hogy a tárgyak, ha leejtettek a földre egy almát, nem zuhant olyan gyorsan, mint ma. A gravitációs gyorsulás kisebb volt.
Az összes ókori hagyomány szerint, ekkoriban az emberiség úgy élt mint az istenek.
A következőket írják:
Az ember végtelenül szépséges volt, boldog, tökéletes, jóságos, ismeretlen volt a düh, a gyűlölet. semmi más nem határozta meg érzelmi létüket, mint a szeretet, elfogadás, béke. Tudásuk végtelen természetűnek tűnt, mágikus képességeik olyan nagyok voltak, hogy Platón azt írja, hogy ebben az időben, ha az akkori ember elképzelt a kezében egy rózsát, nem kellett kimenni a kertbe és levágni egyet, hanem egyszerűen befelé figyelt, becsukta a szemét, összpontosított, és ott illatozott kezében a rózsa.
Ha ebben az időben egy ember el akart menni valahová, mit gondoltok, űrhajót épített, vagy autókat? Természetesen nem, ezért is nem találjuk régészetileg a nyomaikat.
Az összes hagyomány azt mondja, hogy annyira fejlettek voltak, hogy nem voltak tárgyaik. Nem kellettek eszközök. Ezért, ha leásunk - akkor felmerül a kérdés, hogy mi az az alumínium golyó ott Nevadában - azt ugyanez a civilizáció, már hanyatló fázisában hozta létre. Ahogyan ez a kultúra hanyatlott, úgy egyre inkább kezdtek el tárgyakat készíteni, mert már a mágikus képességeik fakultak.
Ahogy ezeket a képességeket veszíti el az ember, úgy lesz szüksége ilyen mankókra. Nekünk pl. az űrhajó egy mankó gyakorlatilag a Holdra szálláshoz, mert az eredeti megoldás a Holdra szállásra az az lenne, hogy befelé figyelek, elképzelem a Holdat, kinyitom a szemem és ott vagyok. Tehát teleportálok a Holdra. Ilyen volt az eredeti verzió.
A magyar népmesékben a Hipp-hopp ott legyek ahol akarok - jelenség, hogy cserdít egyet az ostorral, fejébe nyomja a sisakot és lábára húzza a bocskort - Hipp-hopp ott legyek ahol akarok - Legyek Tündérországban - kinyitja a szemét és ott áll Tündérországban! Ez micsoda? Ez egy hiperugrás egyértelmű leírása.
A mítoszokban ezt az állapotot gyönyörűen megőrizték. A legenda szerint az ekkori ember nem táplálkozott - Hésziodosz azt mondja - hogy az ember, ha éhes volt, felnézett az égre és töltekezett a Nap, a Hold, vagy a csillagok fényével. Húst, még hanyatló periódusban sem ettek, az még ennek a kultúrának a végnapjaiban is elképzelhetetlen barbárság és bűn lett volna, körülbelül olyan iszonyatot keltett ebben az ősi civilizációban a húsevés, mint ma pl. a kannibalizmus.
Mindez azért, mert értették az állatok nyelvét, nem csak az állatokét, a növényekét, ásványokét, bármivel kommunikáltak. Nem úgy beszéltek mint a mai ember, nem adtak ki hangot, egyszerűen átsugározta a társának azt, amit mondani szeretne. És az pedig értette.
Ismeretlen volt a betegség, nem volt öregség. Hésziodosz azt írja, hogy a kultúra fénykorában nem volt halál sem. Ezek az emberek, akár több ezer évig itt lehettek a Földön. Ha mégis elfáradtak és szerettek volna "haza menni", mert bármilyen csodálatos ez a világ, akkor is csak egy megnyilvánult világ - és van ennél sokkal tökéletesebb, ilyen esetben - azt írják az ősi szövegek - hogy aki elfáradt, fényéből kezdett veszíteni, kezdett halványodni, amikor már egészen elhalványodott - szinte már félig a másik világban volt - leült egy csendes helyre, pl. egy kertbe, és elméjét ezúttal a szellemvilágra, a Mennyországra, Istenre összpontosította, felébresztette magában a vágyat, hogy ott lehessen, és a következő pillanatban az illetőnek az a kis fényteste is ami még megvolt, eltűnt. Így halt meg ebben az időben egy ember.
Nem volt agónia és nem maradt holttest. Ezért nem találjuk a legendák szerint a sírjaikat. Mert nem kellett sír. Egyszerűen átmentek a másik világba. Ezeket mind-mind megtaláljátok ősi szentiratokban.
Hogy hol éltek? Messze nyugaton, - írja Platón - Héraklész oszlopain túl- ez a mai Gibraltári szoros- az Óceán közepén volt egy hatalmas kontinens ezekben az időkben, amelyet a Boldogok Szigetének vagy Nyugathonnak nevez. Állítólag ennek az embertípusnak, a legnagyobb civilizációja ezen az Atlanti Óceán közepén elterült Kontinensen volt.
Ennek a civilizációnak a végét, azzal a dátummal jelöli Platón, amikor ez a Kontinens megsemmisült, elsüllyedt, Platón szerint Kr.e. 12.000 környékén pusztult el ez a kontinens, ami azt jelenti, hogy ennek a kornak durván 12.000 évvel ezelőtt vége szakadt.
A kor neve - az összes szentiratban - Boldog Birodalom, Tündérország, Igazság kora, Álomidők, - mindenféle neve van. Mi maradjunk a legismertebbnél, az Aranykornál, mert általában így nevezik ezt a világkorszakot.
Következtek utána az alantasabb korok, az Ezüstkor ahol már Európában a jégkorszak van, és kezdődnek a civilizációk Itt Európában, de már van halál, de már van hús evés, de már nem tud senki beszélni az állatok nyelvén, vagy csak néhány nagyon mélyen beavatott pap. Később jön a Rézkor, ott még alacsonyabbak a képességeink,- ez már történelem, - megszűnik az Egyiptomi kultúra, fáraók uralma, megszületik sumer, India. És az ókori naptárak szerint kb. Kr.e. 3000-ben kezdődött el az a világkorszak, amelyben mi most vagyunk.
4 ilyen világkorszak van tehát: Az Aranykor, az Ezüstkor, a Rézkor, és a Vaskor. Ha hiteles akarnék lenni, akkor az Aranykor a leghosszabb, az Ezüstkor már rövidebb, a Rézkor még rövidebb, és a Vaskor egészen rövid. Magyarán ahogy megyünk minél jobban lefelé, annál rövidebbek a korok. Biztos észrevettétek, hogy utóbbi időben felpörgött minden, azelőtt nem volt ilyen gyors sem az élet, sem a történelem. Ez azért van mert a Vaskor a pusztulása végén bepörög. Ez egyfajta haláltánc.
A Vaskor utolsó előtti esztendejében vagyunk, az ókori szentiratok erről a következőt írják le. A Vaskor minden korok legalantasabbika, legborzalmasabbika. Nem hogy szó sincs ilyen magasrendű létmódról mint az Aranykorban, az ősi szentiratok a következőt mondják:
A Vaskori ember hazug, önző, erkölcstelen, kapzsi, kegyetlen, civilizációja alantas. Csak a pénzre, csak a testiségre épül.
A vaskori ember, az istenekben nem hisz, a fényre nem vágyik, kizárólag földi gyönyörszerzésben akarja megtalálni a boldogságát.
Az indiai szentirat, a Vishnu Purána katartikus erővel írja le, hogy milyen lesz a Vaskor: szó szerint így írja:
" Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik.
Ezen kívül, ugyanez a szentirat a következőt mondja:
Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld betegségévé válik. Végletesen elszaporodik, úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusztítja a Bolygót, gyilkolja önmagát.
A következőt írja még a Vishnu Purána: A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is.
A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek.
Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni.
Az összes jóslat szerint: A vaskori ember - pontosan ezek miatt - végtelenül boldogtalan és beteg. A Vishnu Purána azt mondja: A vaskori ember állatokat gyilkol, hogy megszerezvén testüket, saját testét elégítse ki, ezzel azonban nem életet, hanem halált szív magába. A vaskori ember a saját szennyét a folyókba önti és a tengert mérgezi vele.
Pedig nem tudhatták a Vishnu Purána korában, kr. e. 3200 környékén, amikor keletkezik a szöveg, hogy egyszer majd valóban a tengerekbe fogják önteni a gyárak a különböző bomlástermékeiket. Erről nem tudhattak az Ókorban, akkor nem volt ilyen.
Vishnu Puránából idézek: A vaskori ember ki fogja vágni a fákat, - honnan tudhattak az őserdő irtásról? - , a vaskori ember elképesztően rövid életű lesz, nem maradhat sokáig a Földön, csak 60-70 esztendeig, ami az ókori ember életidejéhez képest nevetségesen rövid, még a hanyatló idejében is, az óbirodalmi Egyiptomban, durván 110-120 évig éltek. Ez volt a természetes, tehát nagyjából a duplája a mostaninak.
A vaskori ember kegyetlen országokban, igazságtalan és zsarnok vezetők uralma alatt fog élni. A vaskornak igazából egy maharadzsa lesz, egy császár, a pénz. Honnan tudhatták mindezt? Hogyan diagnosztizálhatták a kapitalizmus válságát, ilyen gyönyörűen, ilyen precízen az ókori szentiratok? Az Aranykorban nem volt pénz, nem volt magántulajdon. Nem volt enyém és én. Ismeretlen volt a magántulajdon. (...)
Szerző: Avatara - magyarmegmaradasert.hu |
|
LAST_UPDATED2 |
|
Írta: Jenő
|
|
2012. február 08. szerda, 14:07 |
|
INGYENES és NYÍLT NAP !
2012. február 11. 14.00-22.00 óráig
A HELYSZÍNEN MÉG LEHET JELENTKEZNI A SZABADEGYETEMRE, aki nem tud eljönni Budakalászra még elküldheti a jelentkezési lapját február 17.-éig.
Akinek a kitöltés nehézséget okoz, küldje el adatait e-mailbe, vagy hívja a 06-30-389-3091-es telefonszámot !
A befizetési nehézségekre tekintettel a több részletben történő befizetés is lehetséges!
Előadásokkal, farsangi mulatsággal indul
a SZENT KORONA SZABADEGYETEM !
INGYENES és NYITOTT, mindenkit szeretettel várunk!
A szabadegyetem február 18.-án indul, új tantárgyakkal, új tantervvel, másfél éves képzéssel BUDAPESTEN !
Bővebben ITT : http://www.szentkoronaorszaga.hu/hun/page.php?14
RÉSZLETES TANTERV ITT : http://www.szentkoronaorszaga.hu/hun/page.php?15
Kérünk mindenkit, aki teheti rakja fel internetes portálokra a mellékletben lévő plakátokat, barátai, ismerősei körében népszerűsítse a Szent Korona Szabadegyetemet,
hogy ne csak a sokkal jobb apparátussal rendelkező
HIVATALOS és FOGYASZTÓI ŐSTÖRTÉNET jusson el az emberekhez! Köszönjük!
_______________________________________________
2012. február 11. 14.00-22.00 óráig
CSALÁDI PROGRAM:
Gyerekeknek napközben kézműves foglalkozás, rajzfilmnézés, késő délután GYEREK TÁNCHÁZ !
Az esti táncházak zenekara a JUHÁSZ CSALÁDI ZENEKAR - vezető:Juhász Zoltán /Egyszólam Együttes /
A táncokat tanítja: Váradi Júlia és Csiki István
14.00 - 17.00 ELŐADÁSOK :
Dr. Bakay Kornél - Őstörténet
Dr. Varga Tibor - A magyar évkör
Csepin Péter és Zsolnai Gábor - XVI. sz.-i végvári vitézek
17.30-18.30 GYEREK TÁNCHÁZ - Ez alatt a felnőttek vacsorázhatnak a büfében lesz gulyáslevest stb.
Játszik a Juhász Családi Zenekar
A táncokat tanítja: Csiki István és Váradi Júlia
19.00 - 22.00 FELNŐTT TÁNCHÁZ - farsangi mulatozás
Játszik a Juhász Családi Zenekar
A táncokat tanítja: Csiki István és Váradi Júlia
Aki nem szeretne táncolni, azoknak filmvetítés :
19.00- 20.30 Dr. ANDRÁSFALVY BERTALAN ÉLETÉRŐL szóló két és félórás film - Szent Korona Szabadegyetem, Média szakos hallgatóinak munkája
"A néphagyományban több ezer éves bölcsesség van, ez a jövő számára útmutatás" - Hosszúhetény, 2010. június
A professzor úrral beszélget: dr. Varga Tibor.
Szerkesztő: Bartha Katalin Felvétel: Molnár Manó Vágó: Molnár Dániel
Helyszín:
Budakalász- Faluház, Szentendrei út 9. - A Budakalász-Lenfonó HÉV megállótól néhány lépésre !!
Információ: 06-30-389-3091
www.szentkoronaorszaga.hu,
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
__
Dr. Varga Tibor
Szent Korona Országáért Alapítvány - elnök
Telefon: 06-30-389-3091
Honlapom: www.szentkoronaorszaga.hu
Letölthető Napvágás műsorok - Szent Korona Rádió
Szent Korona Országáért Alapítvány oldalai FACEBOOK-on:
Szent Korona Országáért Alapítvány
Szent Korona Szabadegyetem
Napvágás /volt Nemzeti Rockzenekar/ - a zenekar megszűnt, az oldal nem!
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
Írta: Jenő
|
|
2012. február 08. szerda, 12:33 |
|
PETŐFI EPIGRAMMÁK
SZALKSZENTMÁRTON, 1846. TAVASZ
Ha jőne oly nagy fergeteg,
Mely meghasítná az eget,
És e hasitékon át
A földgolyót behajítaná!
*
Egy bölcs hajdan szamáron útazott. -
Azóta az idő megváltozott,
Nagyon megváltozott már,
Most a szamarak
Lovaglanak,
A bölcs pedig gyalog jár.
*
Mi a dicsőség?... tündöklő szivárvány,
A napnak könnyekben megtört sugára.
*
Sok embert ismerek,
Ki önmagát legjobban szereti;
De másnak ismét vannak kedvesi,
Kiket magánál forróbban szeret,
S ezeket sokszor mégis megbántja.
Aztán megbánja,
Hogy könnyeket facsart szeméből,
Kinek egy vidám pillantatáért,
Kinek egy mosolyáért
A legszebb részt od'adná életéből.
Ilyenkor tudja csak: mi a gyötrelem?
Mik a keservek?
És kéri szivét: repedj meg, oh szivem!
És ez - büntetésül - nem reped meg.
*
A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
*
Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája. -
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!
*
Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
Multam jelenési lengenek körűlem...
Sétálok, sétálok, s szemlélem
A füst árnyékát a falon,
És a barátságról gondolkodom.
*
Mondják, hogy mindenikünk bir egy csillaggal,
S az, akié lehull az égrül, meghal.
És így fogy az ember, így fogy a csillag;
Mindegyre omolnak...
A csillag az égrül a földre,
Az ember a földrül a sírgödörbe.
Hah, majd ha miljom s miljom év lemégyen,
S a földön és az égen
Csak egy ember s egy csillag bujdosik!...
S ha végre ez is leesik!... - -
*
Az ember ugyan hova lesz?...
Sokrates,
Ki a mérget megitta,
S hóhéra, ki a mérget neki adta,
Egy helyre mentek mind a ketten?
Oh lehetetlen!
És hátha... hátha...
Mért nem láthatni a másvilágba!
*
Elmém ezen sokat gondolkodik:
Ha valaha
A világrendszer fölbomlana,
S mint most az eső és hó esik,
Esnének akkor csillagok,
S folynának a csillagpatakok!
*
Mit ettél, föld, hogy egyre szomjazol?
Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?
*
Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok,
Ti szép leánykák szemei!
S én el fogom felejteni,
Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -
Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,
Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.
A lyányi szív csalárd folyó csak,
Amelybe sugáraikat veték
Az égi csillagok...
Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.
*
Ha a sírban megszáradt szíveket
Mind egy halomra hordanák
S meggyújtanák,
Ki mondja meg:
Hány színű lenne majd e láng?
*
Hová lesz a kacaj,
Hová lesz a sohaj,
Ha hangja elenyész?
S hová lesz az ész,
Midőn már nem gondolkodik?
S a szeretet,
S a gyűlölet,
Ha a szívből kiköltözik?
*
Te ifjúság, te forgószél!
Ki szép virágfüzért
Sodorsz magaddal... e virágokat
Futtodban homlokunkra keríted...
Egy perc alatt
Ismét leröpíted,
S gyorsan tovább futasz.
Mi búsan álmélkodva állunk,
S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk
Valál? talán nem is igaz!
*
Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet,
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.
*
Földét a földmives felszántja,
Aztán beboronálja.
Képünket az idő felszántja,
De be nem boronálja.
*
Nemcsak mi vénülünk, mi emberek...
Mi volna, ami nem vénülne meg?
Nézzétek a napot, ha jön a december:
Nem valóságos öregember?
Későn ébred, s alig
Hogy fölkapaszkodhatik
Az égre, oly erőtelen;
Mogorván néz a világra s hidegen,
S olyan korán ledől megint ágyára.
Majd végesvégül
Azt is megérjük, hogy megőszül,
És ekkor... ekkor fehér lesz sugára.
*
Futó folyam hullámai
Az ember miljom vágya;
Perc hozza őket, perc ragadja el.
A sors azért nem szokta teljesíteni,
Azért nem hallgat rája;
Jól tudja: mikorra egy kegyét leejti,
Az ember már régen mást esdekel,
S hogy kérte amazt, el is felejti.
*
Hány csepp van az óceánban?
Hány csillag az égen?
Az emberiség fejin hány hajszál van?
S hány gonoszság szivében?
*
Nem sűlyed az emberiség!
Ilyen gonosz vala rég,
Ilyen gonosz már kezdet óta...
Hisz különben nem kellett vóna
Százféle mesét,
Eget, isteneket,
Pokolt és ördögöket
Gondolni ki, hogy zaboláztassék.
*
Kik a föld alacsony porából,
Mit minden féreg gázol,
A naphoz emelkedtek,
Ti szárnyas, óriás lelkek!
Hogy van, hogy titeket a törpe világ
Mindig kicsínyeknek kiált?...
Természetes! hiszen a tölgy a bérceken
Kisebbnek tetszik, mint a fűzfa idelenn.
*
Az én szivem egy földalatti lak,
Sötét, sötét!
Az öröm egy-egy fényes sugarat
Csak néha vét
Mélyébe e földalatti háznak.
Ez a fény is csak azért pillant bele,
Hogy lássa a szörnyeket, mik ott tanyáznak,
Mikkel televan, tele!
*
Odanézzetek!
Csatára iramlik a fergeteg;
Paripája a szél, a nyargaló,
Kezében a felleg a lobogó,
Amelynek villám a nyele.
Vágtat vele, vágtat vele
Csatára, csatára...
Mint harsog trombitája,
A mennydörgés!
- - - - - - - -
Oh fergeteg,
Ki a tornyokat
Eldöntögeted,
Kinek kezében kiszakad
A tölgy a bérc kebelébül,
Hol századok óta vénül,
Hatalmas fergeteg! ki nem szakíthatod
Az emberi szivbül a bánatot - -
*
Már sokszor énekeltem rólatok,
Még többször is éneklek, szép csillagok.
Én úgy szeretlek titeket!
Egy szebb világgal hiteget
Sugárotok;
S ti egyre mosolygotok,
S oly jól esik nekem,
Oda tekintenem,
Hol egy kis vidámság van
E szomorú világban.
*
Mivé lesz a föld?... megfagy-e, elég-e?
És ugy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,
Megfagyasztják a jéghideg szivek,
Amelyek benne s bele fekszenek.
*
Fönséges éj!
Az égen tündökölve ballag
A nagy hold s a kis esti csillag.
Fönséges éj!
A harmat csillog a gyep bársonyán,
Bokor sátrában zeng a csalogány.
Fönséges éj!
Az ifjú mostan megy szeretője után...
S most megy gyilkolni a zsivány.
Fönséges éj!
*
Ki fogja vajon megfejteni
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
*
Szép kedvesem, ha majd az oltár mellett
Dobog felém szerelmes kebled!...
S ha majd körűlünk apró gyermekek
Mosolyganak, enyelgenek!...
S ha majd fölénk a szemfedő borúl,
S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!...
S ha majd hozzánk az unokák kijőnek
Szép alkonyán a sárga, csendes ősznek,
S merengve nézik ákáclombjainkat,
Miket fejfánknál a lég halkan ingat...
*
Szeretője-e vajon a testnek a lélek?
S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek?
Vagy a lélek a testnek csak barátja?
S ugy tesz, mint rendesen a barát:
Elhordja magát,
Midőn amazt pusztulni látja?
*
Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk,
Aztán ellobansz... tán egy perc alatt,
S örök sötétség és hideg hamvad marad.
*
Miért hogy láthatatlanok
Az ördögök s az angyalok?
Ismerni szeretném őket
Avégett,
Hogy tudja, amit nem tudok:
Mi van ebben és mi van abban?
S az ember melyikhez hasonlít jobban?
*
Mulandóság a királyok királya.
Ez a világ az ő nagy palotája.
Sétál föl és le benne,
S nincs hely, hová ne menne,
S hová lelép, amire hág,
Minden pusztúl... körűle fekszenek
Szétszórva: eltört koronák,
Hervadt virágok, megrepedt szivek.
*
A férj hazajő betegen.
Hű nője orvosért
Megy hirtelen.
Miként siet, az istenért!
Az orvostól mindent remél,
Azért rohan érte, mint a szél,
Oly gyorsan azért keresi föl...
Jól tudja: az orvos gyakran öl.
*
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
*
Mint lót-fut a boldogság után
Az ember, a dőre,
Az egyik hátra, a másik előre,
Mikéntha már ott volna nyomán.
Hiába igyekeznetek!
Előttetek, mögöttetek
Nincs a boldogság... ott alattatok van
A sírhalomban.
*
Hideg ellen a tél a folyókat jéggel,
A földet hóval leplezé el.
Csupán némely embernek
Kell öltözetlenűl bujdosnia...
Tehát a természetnek
Az ember a legmostohább fia?
*
Vajon mi ér? vajon mi történik velem?
Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!
Ugy rángatózik, úgy ugrándozik szivem,
Miként a porban a levágott emberfő.
*
Az özvegy gyászba öltözék;
Kedves férjét eltemeték.
Ő gyászruhát ölt a meghalt után! -
Jó asszony, ez egyet föl se vedd,
Vagy végy föl többet... hisz ez egy ruhán
Keresztülcsillog titkos örömed.
*
Igazság! alszol? vagy meg is halál?
E férfi méltó volt rá, hogy nyakáról
Aranylánc függjön; s íme a helyett
Ő függ, ő függ... a hóhér kötelén.
S ennek nyakában aranylánc van, pedig
Hóhérkötélen kéne függnie. -
Igazság! alszol? vagy meg is halál?
*
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
*
E gazdag úr miként
Gőgösködik, mint nézi le a szegényt!
Ne gőgösködjél, jóbarát,
Azért, hogy most oly jó dolgod van;
Majd e szegény magasabbról néz le rád,
Ha ő a mennyben lesz s te a pokolban.
*
Kereszt jutalma a fáradságoknak,
Mindenfelé keresztet osztogatnak.
Aranykeresztet tűznek a fejedelmek
Jobbágyaik mellére; a földmivesnek
Oszt a természet búzakereszteket...
Fakereszt illet, megváltók, titeket!
*
Voltak fejedelmek,
Akiknek emlékoszlopot emeltek,
Magast és fényeset,
Mely hirdeté nagyságukat,
Mely hirdeté jóságukat.
És hol van az oszlop?... elesett!
El kellett esnie,
Mert hazugsággal volt tele.
Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az.
Ott áll a sír most emléktelenűl,
Az eltörött helyett mást nem tevének...
De nem! hisz örök átka nemzetének
Sötét oszlopként rajta nehezűl.
*
Midőn a földön még csak pár ember vala,
Már meghalt egyik a másiknak általa.
Ábelt megölte Kain.
Ha a világ végén majd újolag
Két ember lesz a föld határain,
Ők is bizonnyal így egymásra rontanak,
S az, aki megmarad ott,
Nőül fog venni egy vadállatot.
Talán e vadállatnak méhibül
A réginél szelídebb emberfaj kerül.
*
Kivágom én keblemből szívemet,
Ott úgysem okoz mást, csak gyötrelmeket,
Kivágom és a földbe ültetem...
Talán kikél babérfa képiben,
S koszorúja lesz a bajnokoknak,
Kik a szabadságért harcolnak!
*
Fövényszem... harmatcsepp... a szikla,. melyet
Ezer villám meg nem rengethet...
Az örökké rengő tenger...
A tiszta napfény és a szennyes ember
És minden, minden e világon
Csak álom, tünedékeny álom.
Ez álma mind a természetnek,
Kit miljom év előtt szender lepett meg,
S ki álmodik
Talán még miljom s miljom évekig.
De fölébred végre,
Egyszerre fölriad,
Fölkeltik egyre rémesb álmai,
És ekkor a borzalom miatt
A semmiség feneketlen tengerébe
Fog ugrani.
*
Fejemben éj van, éjek éjjele,
S ez éj kisértetekkel van tele;
Agyamban egymást szűlik a gondolatok,
S egymást tépik szét, mint vadállatok.
Lázzal verő szivemnek vére forr,
Mint boszorkány üstjében a bűvös viz.
Gyúlt képzeletem mint meteor
Fut át a világon és magával visz,
Laktársam a kétségbeesés,
Szomszédom a megőrülés.
*
Legyen átok a földön,
Hol ama fa termett,
Amelyből énnekem
Bölcső készítteték;
Legyen átkozott a kéz,
Mely e fát ülteté,
És átkozott az eső s a napsugár,
Mely e fát felnövelte!... -
De áldás légyen a földön,
Hol ama fa termett,
Melyből nekem majd
Koporsó készűl;
Áldott legyen a kéz,
Mely e fát ülteté,
Áldott az eső s a napsugár,
Mely e fát felnövelte!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt |
|
LAST_UPDATED2 |
|
Írta: Jenő
|
|
2012. február 07. kedd, 20:07 |
|
20:05, Szerda (február 8.), Duna World
Kézjegy
Béres Ilona színművész - Szilaj szabadság portréja
44 perc, 2011
Az aktuális rész ismertetője: Amióta él színésznőnek készült. Amikor berobbant a pályára Sulyok Mária és Lukács Margit utódaként ünnepelték. Már fiatalon a magyar filmek fényes csillaga lett. Az Esős vasárnap, Az aranyember, az Álmodozások kora, a Hattyúdal vagy az Egy kőszívű ember fiai című filmekkel örökre beírta magát a nézők szívébe. Annak ellenére, hogy az Egy szerelem három éjszakájának forgatása a filmes karrier végét jelentette számára a színpadon főszerepek sokasága várta és várja ma is.
*
Béres Ilona
Született: 1942. június 4. (Budapest)
FILM:
Beszélő fejek (A dudorászó, Egy lencsészsákon, A levelek hölgye, Fölfedezi a lábát, A nagy esély) (TV-film) színész
Esti beszélgetés Müller Péterrel (TV-film) színész, szereplő
Mezei Mária (TV-film) szereplő
Naftalin (magyar tévéf.) (TV-film) színész
Villanófényben (TV-műsor) közreműködő
Lázadó Requiem - Verdi Terezinben (szín., magyar koncertf., 2010) (TV-film) szereplő
Konrád György: Fenn a hegyen (magyar tévéjáték, 2006) (TV-film) színész
Moszkva tér (szín., magyar játékf., 2001) színész Nézd meg most!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (szín., magyar színházi felv., 2001) (TV-film) színész
Csiky Gergely: A nagymama (szín., magyar színházi közv., 1998) (TV-film) színész
A körtvélyesi csíny (szín., magyar tévéf., 1995) (TV-film) színész
Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom (szín., magyar színházi közv., 1989) (TV-film) színész
A sötétség virágai (szín., magyar portréf., 1987) (TV-film) közreműködő
Dada (szín., magyar tévéf., 1987) (TV-film) színész
Földi kacaj (magyar film, 1986) (TV-film) színész
Macskafogó (szín., magyar-kan.-NSZK anim. f., 1986) színész Macskafogó DVD
Moliére: Tartuffe (1985) (TV-film) színész
Tizenötezer pengő jutalom (szín., magyar játékf., 1985) (TV-film) színész
Elveszett illúziók (szín., magyar játékf., 1983) színész
Hófehér (szín., magyar rajzf., 1983) színész Hófehér DVD
Kalaf és Turandot története (szín., tévéf., 1978) (TV-film) színész
Georges Feydeau: Bolha a fülben (színházi felv., 1976) (TV-film) színész
A peleskei nótárius (szín., magyar tévéjáték, 1975) (TV-film) színész
Három nővér (ff., magyar színházi felv., 1975) (TV-film) színész
III. Béla (ff., magyar tévéf., 1974) (TV-film) színész
Az elsőszülött (szín., magyar tévéjáték, 1973) (TV-film) színész
Bolond és szörnyeteg (szín., magyar tévéf., 1973) (TV-film) színész
Hannibál utolsó útja (szín., magyar tévéjáték, 1973) (TV-film) színész
A fejedelem (ff., magyar tévéjáték, 1970) (TV-film) színész
N. N. A halál angyala (szín., magyar filmszat., 1970) színész
A Hanákné ügy (magyar tévéf., 1969) (TV-film) színész
Az élő Antigoné (ff., magyar tévéjáték, 1968) (TV-film) színész
Bánk bán (szín., magyar tévéjáték, 1968) színész
G. B. Shaw: Warrenné mestersége (1968) (TV-film) színész
Aranysárkány (szín., magyar filmdráma, 1966) színész
Szentjános fejevétele (ff., magyar filmdráma, 1966) színész
Igen (magyar játékf., 1965) színész
A kőszívű ember fiai (szín., magyar filmdráma, 1964) színész
Álmodozások kora (ff., magyar filmdráma, 1964) színész Álmodozások kora DVD
Hattyúdal (ff., magyar játékf., 1963) színész Vetítik: FOGASHÁZ (1073 Budapest, Akácfa utca 51. ) Péntek (Március 16.) 19:00
Hattyúdal DVD
Nappali sötétség (ff., magyar filmdráma, 1963) színész
Öröklakás (ff., magyar tévéf., 1963) (TV-film) színész
Az aranyember (szín., magyar kalandf., 1962) színész Az aranyember DVD
Esős vasárnap (ff., magyar rom. dráma, 1962) színész
A csodakút (magyar bábf.) (TV-film) színész
Szakonyi Károly: Adáshiba (színházi felv.) (TV-film) színész
SZÍNHÁZ:
Arzén és levendula színész ( - 2011.)
bemutató: 2010. január 29. Magyar Színház
Beszélő fejek színész
bemutató: 2006. február 16. Thália Színház
Bob herceg színész
bemutató: 2003. november 7. Magyar Színház
Boldog Asztrik küldetése színész
bemutató: 2001. szeptember 21. Magyar Színház
Borisz Godunov színész
bemutató: 2002. október 4. Örkény István Színház
Carmen színész
bemutató: 2001. október 12. Magyar Színház
Csongor és Tünde színész
bemutató: 2000. december 1. Magyar Színház
A csütörtöki hölgyek színész
bemutató: 2002. február 22. Magyar Színház
Equus színész
bemutató: 2011. november 16. Thália Színház THÁLIA SZÍNHÁZ - Budapest
február 11. (szombat) 19:00
február 28. (kedd) 19:00
március 5. (hétfő) 19:00
Hatalom színész
bemutató: 2005. szeptember 30. Magyar Színház
A hattyú színész
bemutató: 1999. február 12. Magyar Színház
Hullámtörés színész ( - 2011.)
bemutató: 2008. január 26. Magyar Színház
Az ifjúság édes madara színész
bemutató: 1999. december 17. Magyar Színház
Kaszás Attila Emlékest előadó
bemutató: 2008. március 16. Nemzeti Színház
A kék madár színész
bemutató: 2006. január 20. Vígszínház
Macska a forró tetőn színész ( - 2011.)
bemutató: 2011. február 17. Magyar Színház
Máli néni színész
bemutató: 2008. szeptember 26. Magyar Színház
Mi jöhet még?! (Anything Goes) színész
bemutató: 2008. október 31. Magyar Színház
Odüsszeusz Tours színész
bemutató: 2005. március 19. Örkény István Színház
A pillangók szabadok színész
bemutató: 2010. november 11. Thália Színház THÁLIA SZÍNHÁZ - Budapest
február 13. (hétfő) 19:30
február 20. (hétfő) 19:30
március 3. (szombat) 19:30
március 18. (vasárnap) 19:30
március 26. (hétfő) 11:00
Piszkavas (Leenane szépe) színész
bemutató: 2004. február 24. Örkény István Színház
Rejtett játékok színész
bemutató: Pesti Színház
Sade márkiné színész
bemutató: 2001. április 7. Magyar Színház
A szecsuáni jó ember színész
bemutató: 2009. március 27. Magyar Színház
Szent Lajos Király hídja színész
bemutató: 2006. december 22. Magyar Színház
Szindbád kertje színész
bemutató: 2001. augusztus 9. Óbudai Társaskör - Óbudai Nyár
"Színház az egész..." közreműködő
bemutató: Madách Színház
Tévedések vígjátéka színész
bemutató: Magyar Színház
Theomachia színész
bemutató: 2003. december 12. Bárka Színház
Tudós nők színész
bemutató: 2004. október 22. Magyar Színház
A világ feleségei előadó
bemutató: 2003. április 9. Trafó
A Windsori víg nők színész
bemutató: 2004. október 8. Magyar Színház
7. Versfesztivál a József Attila -év jegyében közreműködő
bemutató: 2005. április 10. Nemzeti Színház |
|
LAST_UPDATED2 |
|
