Payday Loans

Keresés

A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni
utols vacsora

A szellem és lélek hatalma javunkra vagy ártalmunkra

Ebben a részben azokról a társadalmi szerepekről szólunk,
az egymondatos gondolatébresztő, vitaprovokáló formában,
amelyeket ma az értelmiségi, az intelligencia, az írástudó stb.
néven szoktunk nevezni, s amihez leginkább az árulás szó társul...

szabodezso_tabla

De a leghitványabb mesterség eredendően a legszebb hivatás:
a táltos, a sámán, a pap, a tanító, a gyógyító, a nevelő stb.
nélkül sehol se, illetve nagy bajban lennénk, és maradnánk.
Ahogy a tudós, a művész és a bölcselő is az emberiség jótevői.
Mármint ha betöltik hivatásukat, teljesítik küldetésüket...

jerzy popieluszko_0

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Igen, igen. Nagyon vonzóak ezek az alkotó, segítő pályák,
csak ne felejtsük el, hogy épp ezért nagyobb nehézséggel is járnak,
hisz ki ne ismerné a próféták, költők, tudósok, papok és filozófusok
viszontagságos pályafutását, olykor egészen a vértanúságig...

radics bla
Aki többet tud használni, az nagyobbat tud ártani is,
a rossz szülő, a rossz doktor, a rossz tanár, a rossz lelkész stb.
"istencsapás", illetve a Jóisten óvja meg a családot/nemzetet tőlük,
a többre hivatott embert az ördög is jobban, sokszor sikerrel kísérti...
Számba kell vennünk az írástudók vétkeit, bűneit, árulásait,
hogy magunkat is védjük, s az ő megtérésüket is elősegítsük...

illyes and nl

A szó tág értelmében mindenki értelmiségi,
hisz a legtöbbünk pl. szülőként neveli és oktatja gyermekeit.
És egyben egy kicsit a papja, orvosa, pszichiátere stb. is neki.
De egyben tényleges hatalma is van felette, mert büntetheti.
Mert lényeges, sorsát befolyásoló döntéseket hoz róla - érte..
És milyen hatalma van a törvényhozónak, bírónak, politikusnak?
Ahogy minden vezetőnek, és minden mecénásnak, szponzornak stb.,
vagyis a pénz, a hatalom és hírnév birtokosainak.
Ezt az aspektust is ebben a részben fogom elemezgetni...


kis jnos s vsrhelyi

Egy rövid, kicsit ötletszerű felsorolás
az ismertebb "segítő" hivatásokról, foglalkozásokról:
szülő, nagyszülő, tanító, gyógyszerész, prédikátor, mesemondó, költő,
orvos, ápoló, jogtanácsos, lelki tanácsadó, kutató, könyvtáros, színész,
irodalmár, képzőművész, edző, rendező, újságíró, könyvkiadó, divattervező,
közvéleménykutató, szociológus, közgazdász, politológus, műsorvezető,
óvodapedagógus, védőnő, szociális munkás stb. stb.

zsido_arckepcsarnok

Arany János

RENDÜLETLENÜL

Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”








Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 24. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2016. szeptember 26. hétfő, 07:28

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás24.

Képtalálat a következőre: „arany jános”


I

Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...

No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

*

Atom-

hulladékot

szállító vonat-

szerelvény elé

a sínekhez, a mozdony elé

te is odaláncolnád magad?

*

Kiragadnak

versedből egy mondatot:

meghurcolnak, bíróság elé állítanak…

*

Nem elég,

hogy politikai

nyomás alatt vagy,

de még műveid is ócsárolják…

*

Mintha egy

versenyparipának

a lelátóról kéne

végignéznie a nagy derbit…

*

Oly sokáig

voltál tartalékban,

hogy mire éles bevetés jön,

bajban vagy…

*

Ha

előre tudnád,

hogy mennyi keserű kenyeret

fogsz megenni a hosszú száműzetésben…

*

Mint

aki a törpék

országába tévedt

és először ők szörnyetegként,

ellenségként bánnak el vele…

*

Úgy is

győznöd

kellene,

ha a riválisok

doppingolnak

és durván csalnak…

*

Leteszi

a szerzetesi fogadalmat:

pl. önként vállalja az örök szegénységet!

*

Az

aranyifjú

szociológushallgatók

kinézik maguk közül

a szegényekkel sors-

közösséget vállaló

ex proli-gyereket?

*

A

mély vízen

kell járnod:

ha gyengül a hited,

akkor rögtön süllyedsz is el…

*

Te

nem

lehetsz

zsarolható,

semmi nyíltan

vállalhatatlant nem tehetsz…

*

A

szellemi

kiskorúak

a paternalista

tanítómestert

mumusnak nézhetik…

*

Hogy

egy kicsiről

mindent tudjál,

ahhoz mindenről

egy kicsit tudnod kellene…

*

Ha

nem kell

a póráz s

a szájkosár,

akkor maradj

olykor éhező

vad farkas?!

*

A

„kibeszélő” pacifista

orosz, zsidó atomtudósokat

bebörtönzik vagy elteszik láb alól,

ugye?

*

Ha

lebombázzák

fél életeden át gyűjtögetett,

és sokáig megkoplalt, féltve őrzött

szent könyvtáradat, a királyságodat…

*

Ha

tudásának

katonai jelentősége is van,

könnyen emberrablás áldozata is lehet!

*

Te vagy

Cassius is

és Brutus is,

akinek meg kellene ölnie

a „zsarnokot „…!

*

Nem

minden

álomfejtő József,

sokan ott rohadnak

meg a tömlöcben…

*

Isten

nem ver Bobbal:

pánikbetege betör

magánéletébe s rombol…

*

Kutatási

eredményeid

nemzetbiztonsági

okokra hivatkozva titkosítják…

*

Amit

kutatni

szeretnél,

az most

de jure

vagy de facto

nem hozzáférhető…

*

Ha

nem

kollaborálsz

a megszálló idegen erőkkel,

akkor egy Ben Hur sorsa vár!

*

Jóhiszemű,

hithű kommunista értelmiségi

aki egyszer csak rádöbben,

milyen népirtáshoz asszisztált…

*

Amikor

éppen neked kell

működtetni, szervezni

illegális kiadót, rádiót, terjesztőhálózatot…

*

Hiába vagy

jó tolmács,

életveszélyes

rosszkor és

rossz helyen lenned…

*

Megélhet

olyan

értelmiség-

ellenes kurzust,

hogy örökre átkozza

pályaválasztását…

*

Olyan

magas-

feszültségben él,

hogy nehéz italhoz,

droghoz nem nyúlnia…

*

Dürer

Melankólia c.

grafikája nem

földművelőt vagy

kovácsot ábrázol…

*

Te

álmodban is

tovább dolgozol,

ahogyan álmodban

is tovább üldöznek…

*

Amikor

már végre

szabadon szólhatnál,

annál kínosabb akkor,

ha már nincs mit…

*

Nem

kaptál

fajsúlyos

megbízatást,

Feladatot,

amihez

felnőhettél volna…

*

Nem

vették észre,

nem fedezték fel

vagy nem gondozták a tehetségét…

(ami így belerohadt, átoksúly lett) 

*

Nemegyszer

szellemi épülete

fundamentumát is

lerombolja és nulláról

mínuszról kezd újra

ősz fejjel, megkopaszodva

*

A

szépség

erotikus

dimenzióját tárod fel,

mégis pornográfiával vádolnak…

*

Pályád delén

túl megszokni:

nincs bérelt hely,

minden szerepért verseny…

*

Még

a jó tréfa-

mestereknek is

sok az ellensége,

hát még a rosszaknak…

*

A

lehetetlen

elvárják tőle betegeik,

de még a csodatételedben is bíznak –

bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért,

s pláne nem avatnak be az életproblémáikba…

*

Büszke

lehetsz rá,

hogy vezéregyéniség vagy,

de a mesterlövész is rád lő…

*

Otthoni

mindennapjait

folyamatosan mérgezi,

hogy ha gyermeke

totál hülyének,

élhetetlennek nézi…

*

Ha

nem vagy

elég harsány

vagy nem botrányhősködsz,

észrevétlen maradhat műved

*

Korán fog

őszülni, megvénülni,

ha értelmi fogyatékosok

színházát segíti

s dotáltatná is..

*

A

közönség

érdekében is

ki kell bírni

direktorod-

rendeződ

magalázásait…

*

Kiadják

ugyan könyvét,

de ahogy terjesztik:

sose tudja meg,

mi lett volna…

*

Nézd meg:

a választott pályádon

átlagban miben, s főleg

mikor, milyen korán

halnak meg

*

Ha

egy színész-

házaspár veszekszik-

verekszik, biztos, hogy

csak a közelgő premierre próbálnak?

*

Ép lélekkel

túlélhetők az iskolák,

ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?

*

esélye

van rá, hogy

felesége nem

sokáig bírja,

s ezek után

hátország nélkül

csatázhat a fronton…

*

Fizikumánál

fogva is védtelen,

ha a megbírált naiva

verőlegényt küld rá…

*

A

szélhámos

leleplezésével

mindenkit szolgált,

ő viszont rajta áll bosszút

*

Túl sok

a szem a láncban:

slágert szerezni,

jó előadót és

jó kiadót is találni

*

Rendszeresen

egyedül marad

különvéleményével,

s így sokszor teljesen

elbizonytalanodhat

*

Egész

életen át

ott sugdos

a kisördög:

csak rögeszméd

oltárán áldoztál

*

Amit

vesztettél

s amit ártottál,

az kézzelfogható –

az ellenkezője ködös,

megfoghatatlan

és távolba vesző…

 

*

Képtalálat a következőre: „arany jános”

Arany János

TAMBURÁS ÖREG ÚR

 

Az öreg úrnak van egy tamburája,

S mikor az íhlet s unalom megszállja,

Veszi a rozzant, kopogó eszközt

S múlatja magát vele négy fala közt.

Nem figyel arra deli hallgatóság,

Nem olyan szerszám, divata is óság:

Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),

Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,

S mit összelopott mai zene-költő,

Öreg úrnak egyről sincs tudomása;

Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:

Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -

Hegyes-éles jajja úti betyárnak,

Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb

Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,

Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...

Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő

- Tiszta remekké magába’ szülemlő -

Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,

Mint lombot a szél ha ütemre ingat.

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;

A hitujítás kora szűlte még azt:

Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,

Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná

Kopogójábul - csak képzeli hozzá;

S ha nem sikerül kivitelben a dal:

A két öreg szerszám egymásra utal.

De azért nem tűri rajta meg a port;

Emlékezetes neki minden akkord;

Egy hang: s feledett régi dalra émed -

Szövege cikornyás, dallama német.

Az öreg úr így, dalai közt élve,

Emlékszik időre, helyre, személyre:

Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta

Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,

S felejti legott, már ő le nem írja;

Később, ha megint eszébe ütődik:

Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:

Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;

Nem is a művész babérja hevíti,

Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál,

Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;

Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,

Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

 

(1877. július 12.)

Képtalálat a következőre: „arany jános”

 

LAST_UPDATED2
 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2016. szeptember 25. vasárnap, 16:50

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás23.

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

Arany Jánosnak

- Válaszul "Kozmopolita költészet" czímü versére -

Áldom én is azt a bölcsőt,
»Mely magyarrá ringatott«.
Áldom én is azt a sorsot,
Mely szivembe dalt adott.
A dicső szellem világát
Áldom mindenek felett,
S dallom, a mi bennem eszme,
Dallom a mit érezek.

Szép az ének, szent az ének,
Drága kincs, ha nemzeti.
De a legszebb dal örökké
Általános, emberi.
Az igazság egy lehet csak
Valamennyi nyelveken.
Nagy leszen, ha lelke is nagy,
Ki müvész első helyen.

Kék egével ősz Homérosz
Valamennyi nemzeté.
Buskomolyság, mélaság is
Egy van csak: a Hamleté.
Bolond Istók mindenütt volt,
A hol ember szenvedett.
Nagy müvész, ki emberek közt
Feledi a nemzetet.

Gunykaczaj minden hazában
Don Quijotenak végzete.
Ember, hát nem kell kutatni
Küzködő Faust német-e?
A világ nyelvét beszéli
Moliére, a franczia
Harpagon, Alcest s a többi
Csupa kozmopolita.

Általános eszme s érzés,
Nagy, ha nem is nemzeti,
»Dalok korcsa«, melyben ez nincs;
Az igazság megveti.
Nép után nép küzd a létért,
Eltünnek a nemzetek,
Róma megszünt, csak Horáczban
Élnek még az emberek.

Népével van összeforrva
A nagy eszmék dalnoka.
»Mind tükör volt egymagából
Tűnt nekem föl nép s haza!«
Egy egész nép ilyen ének
S akkor leghatalmasabb,
Hogyha, bár forrása egy csak,
Mindenütt süt, mint a nap.

A tiéd is mindenütt süt.
Nagy vagy a nagyok között!
Nemzet ily naggyá sosem tesz,
Csak az eszme, mely örök.
»Két világ csodája,« fénye
Halhatatlan éneked,
Most magyar, létezni fogsz, ha
Nemzeted csak létezett!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

*

„Ki-

választottságod”

csak annyit jelent,

hogy több a dolgod:

noblesse oblige!

*

Kerülik

az ismerősök

a társaságod,

mert jól átlátsz

a már jól beüzemelt

élethazugságokon…

*

Naiv

idealistának

hiszed embertársaidat is,

mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok…

*

Sokáig kavarog

kaotikusan benne a tartalom,

míg egy lehetséges kozmosszá formálódik,

s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy!

*

És

ha

negyven-

évesen világosodsz meg,

hogy isten Napút festőnek hív el?

*

Csak

a zenei

csodagyerek

ugorhatja át

a beszürkítő iskola létrafokait…?

*

Neked

tényleg

a vízen kell járni,

mert neked nem súgják meg,

hol vannak leverve a cölöpök…

*

A

szó

elrepül,

de írásod

megmarad:

eléd tolják

mint terhelő bizonyítékot!

*

Ha

leleplez

áltudóst,

blöffölő művészt:

pár ádáz ellenséget

már biztosan szerezett,

de barátod, jóakaród

nem biztos, hogy több lesz.

*

Ha

feltárod

mozgalmatok

belső visszáságait:

rád fogják, hogy

saját fészkedbe piszkítasz!

*

Te nem

a tévéfotelből,

számítógépen,

de a helyszínen

tanulmányozol vulkánkitöréseket…

*

A

jót elfelejtik,

a rossz házasságközvetítést

viszont sokáig és sokat átkozzák…

*

Ha

csak

az éjszaka

„piszkálja fel” a költészetet,

hogyan állsz helyt másnap

a reggel kezdődő melóban?

*

Utálhatnak

mint a seregben az írnokot,

aki elsunnyogja

a másokra kirótt napi kiképzést!

*

Mindig mögötte

a gyanú árnyéka,

hogy végső soron

ő is a Hatalom embere…

*

Vagy

a kutya se

szól hozzád,

vagy túlhalmoznak:

meghívások, programok stb.

*

Ha őt

mindenki ismeri,

akkor sokan zokon veszik,

és kikiáltják nagyképű alaknak,

ha nem áll le mindenkivel diskurálni…

*

Ha

pogány

sámán vagy

gyógyító táltos voltál

az államkereszténység

erőszakos felvételekor…

*

Ha

fél életeden át

tanult s művelt tudományod

„burzsuj”, haszontalan, káros

áltudományként kiátkozzák…

*

Ha

Lakás-

szentélyed,

családi otthonod

egy részében

nyílt klub,

szellemi műhely stb.

üzemel…

*

Meddig

tudsz ellenállni

a körülmények kényszerítésének:

korrumpálódj vagy dögölj éhen…!

*

Legálisan

le van fedezve

az elkészült dokumentumfilmje,

morális okból mégsem vetítheti –

és ki tudja meddig a dobozban marad.

*

Tudnod

kell hallgatni is

a gondolatcsíráidról,

hogy durva láb le ne tapossa…

*

Amikor

tanácsot

kell adni

a gyámügynek

egy állami gondozásba vételről...

*

Csillagok

útján meghal,

ki továbbmenni fél?!

De mi lehet ott tovább?

*

Ha

egyszer

már közreadtál

egy humoreszket,

nemigen vagy csak

fanyalogva publikálják ódád

*

Ha

diplomásként

egy rossz válás után

könyveiddel a híd alá kerülsz

és azokat adogatod el…

*

Mint

jó vendéglős,

fogadós,

idegenvezető:

majdnem mindent

le kellene nyelned!?

*

Könnyen

babonák rabja lehet,

oly nagy szerepe van

nála a szerencsének…

*

Ha

valamit

felfedeztél-

igazoltál,

még csak akkor

kezdődik a neheze:

az elismertetése!

*

Hiába,

hogy ki

nem állhatod,

de sokan sztárolnak,

bálványoznak, imitálnak stb.

*

Az

igazat

megmondani,

de diplomatikusan, irgalmasan,

hogy „iskolád” ne sértődjön meg!

*

Szülői

értekezleten

úgy felszólalni,

hogy ne gyerekeden

verjék el a port...

*

Sok

irigyed

a szenvedésed

aranyfedezetéből

csak aranyat mazsolázna ki,

csak azt látja és sokallja…

*

Egy

középszerű

művésztárs

ártani sokat

tud a zseninek,

ha akar –

és akar…

*

Ki

a haláltól,

ki a Kárhozattól retteg –

te naponként halsz s jársz poklot…

*

Nevednek

becsületet szereztél,

s mégis álnéven írsz,

gúnynévvel illetnek

*

Vádolnak,

mert szenvedély-

betegek „orvosaként”

kutyaharapást szőrével gyógyítanád?

*

A

sok

tennivalót

és talentum-

elásó lógóst látva

neked nehéz megállni,

hogy ne légy megszállott,

munkamániás!

*

Ha

már egyszer

a színre léptél,

nincs visszaút

az alkotásnak kedvező

a mimikris „névtelenségbe”

*

Bármily

óvatosan

tapogat is

a vaksötétben,

mégis darázsfészekbe nyúlhat…

*

Akkor

is riadóztat,

ha nem teljesen biztos –

ki is pellengérezik miatta

s legközelebb már hiába sikolt

*

Csakazértis

„keljfeljancsi” vagy –

jöhet a gáncs, a bukás

és knock out!?

*

Úgy szeretne

otthon békésen pipázni,

de Muszáj Herkulesként

küzd a háborús közéletben

*

A

tóparton

nyugdíjasként

horgásznál stb. -

de hogy ezek

butítsák a utódaid,

a „népedet”!

*

A

„szaván fogják”

a vézna, tüdőbeteg költőt,

s kiprovokálják a harctérre!

*

Kell egy

elrettentő példa –

belőled lesz az,

és koncként dobnak

a felhergelt csőcselék elé

(Móra Ferenc: Hannibál tanár úr)

*

Akkor is

tovább nyomoz

a bűnös után,

ha a szálak egyre

magasabbra vezetnek…

*

Úgy él,

mint a nomád vándor,

aki nem tudja még,

hogy hol alszik ma éjjel…

*

Vigasztaljon

a népi közmondás:

nem az a legény, aki üt,

hanem az, aki állja…

*

Egész nap

ülni, olvasni

és írni és gondolkodni–

elsorvad a tested,

elromlik a szemed,

kihullik a hajad…

*

Nem te,

az üldözött vad,

de a hajtó, a vadász kap

veszélyességi pótlékot!

*

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”


Segélyzett költő

Azt irták a lapok minap,
Hogy egy költő segélyt kapott,
Az államtól szubvencziót.
Nem tréfa! Néztünk is nagyot.

Mégis van hát elismerés,
Még sem halunk éhen tehát,
Az állam végre észrevesz,
Ha kinlódtunk egy élten át.

Örült a költő, képzelem,
Öreg már és beteg szegény;
Egy rideg élet alkonyán
Eltartja a jótétemény.

Most már van egy biztos zugoly,
Ahol rághatja kenyerét.
Rászolgált negyven éven át,
Hogy végre észre is vegyék.

Inségben őszült meg, szegény.
Siváran teltek évei.
De most már minden rendbe jött,
Az állam őt segélyezi.

Magyar költő! Kenyértelen
Művész, dicsérd az államot!
Fogadd alázattal kegyét!...
Én titkon elmélázgatok:

Megérjük-e a kort, mely a
Csodák csodáját műveli,
Hogy költő kegyre nem szorul,
Mert eltartják a művei?

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „bolond poéta”

 

LAST_UPDATED2
 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2016. szeptember 24. szombat, 07:15

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás22.

Képtalálat a következőre: „éneklő koldus”

Éneklő koldus

Heverve púha pamlagon,
Az öreg koldust hallgatom.
Hárfája rozzant és kopott.
Sok húrja rég' lepattogott.

A vénségtül, vagy úgy lehet,
A nótazástul elrekedt;
S elnyűtt, unalmas dallama
Siralmasabb mint ő maga.

Népdal és dalmü-áriát
Penget zagyván; nem érzi át;
S ha ki egy krajczárt vet neki,
Illően megsüvegeli.

Szép úri lakba félve lép,
S ha itt rámordul a cseléd:
»Hordd el magad, dologtalan!
A koldulás itt tiltva van!« -

Az öreg hárfás szót fogad,
S az ernyedt, ócska húrokat,
Nem tudván másba kezdeni,
Egy házzal arrébb pengeti...

Heverve púha pamlagon,
Uj versemet simítgatom.
Nehéz egy sors a koldusé!...
De a költő más sorsu-é?...

Pályája - nem mondok sokat -
Még szomorúbb, még gyászosabb;
Mert énekét, óh jaj neki!
Átéli, át is szenvedi.

Vagy ő is elfásul talán,
Ha senki se hevül dalán;
S csak azért nem tud fogni másba,
Mert költőnek jött a világra?

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „éneklő koldus”

*

„A

géniusz,

ha kis nép szüli,

kalitkába zárt sas…”

(Reviczky Gyula)

*

Hülyének néznek,

ha pénzben-hatalomban

nem kamatozik erkölcsi tőkéd…

*

A

„szellemi dolgozó”

anno hivatalosan

improduktív elemet jelölt,

népnyelven a lógós,

az irodista szinonimája…

*

Mintha te

úgy huszonegyeznél,

hogy 19-re még lapot

kellene kérned…!

*

Milyen nehéz

filippikáiddal feltüzelni

passzívan dagonyázó honfitársaid…!

*

Mindenki

egy hízelgő

beszédet várna,

s te meg odavágod

érzékeny pontjukhoz

a fájó igazságot…

*

Milyen nehéz

lecsendesíteni

a csőcselékké züllött,

vérszomjas tömeget….

*

Filantróp

és karitatív

működésed mögé

„jóakaróid” hátsó

szándékokat vetítenek be…

*

Más

korban

szentként

tisztelnének,

de itt és most

bolondokházába zárnak…

*

Ha – első – nőként,

cigányként ér el sikert,

hányszor ugyanannyit

kell tenni elfogadásáért?

*

Agorafóbiás,

közszerepléstől rettegő

sem úszhatja meg olykor:

beszédet kell tartania…

*

A

sok fiaskó

sem veszi el kedved

a további igen drága

kísérletezésektől?

*

Szemed láttára égetik el

egészségre veszélyes anyagként

pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet,

az egész életműved…

*

Hamarabb kap

amnesztiát

egy orv bérgyilkos

mint egy népfelkelő, lázadó,

egy „politikai elítélt”…

*

Hiába

van igaza,

ha ellenfele

a nyílt vitában

a gyengébb érveit

itt és most sokkal

hatásosabban adta elő

*

Olyannyira

felháborítanak

az igazságtalanságok,

hogy a szívedre,

gyomrodra, agyadra stb.

egészséged rovására mennek

*

Hiába

a legesélyesebb,

s tett fel mindent egy lapra:

az olimpia előtt éri egy baleset…

*

Ha

nem fut

áltiszteletköröket

a szakma  „nagy öregeinek”,

kínkeservesen sem érvényesülhet?

*

Mázlista,

ha újgazdagék

szülinapi partiján

úgy táncolhat,

ahogy fütyülnek?!

*

Sokáig,

elmélyülten

próbálnak,

pedig esélyük sincs

a darab bemutatására…

*

Ötvenéves korodig

öt éven át volt havi fixed,

így nagyon is tudod, mit

vesztettél a feketelistázásoddal…

*

Túl

képzett:

ha nem „butítja

le” magát, sehol

nem tud elhelyezkedni…

*

Magányos

szélmalomharcos:

egy  fogyasztóvédő

áll szemben

multinacionális

vállalatóriásokkal…

*

Az jó, hogy

neked nincs

nyugdíjkorhatárod,

de az baj, hogy neked

még nyugdíjad sincs!

*

Egy

nagyobbat

mindenki hibázhat –

egyedül ő nem javíthat,

mert idejekorán meghal…

*

Dörzsölt,

pénzes és rafinált

ipari kémbandák ellen

meg kéne védeni a találmányod…

*

Nagy idők

nagy tanúja vagy,

épp ezért veszélyben:

rád nincs kitalálva valami-

féle tanúvédelmi program…

*

Tudnod kell

valamit, bármit

nagyon biztosan titkosítani

és széles körben publikálni is…

*

Olykor jó

és jól is fizető

ajánlatokat is

vissza kell utasítanod

a főműved érdekében,

ami viszont vagy lassan készül,

vagy egy fityinget sem kapsz érte…

*

Kínt

szenvedve

megoldott probléma –

hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?

*

Hányszor

hallhatta még

egy Picasso is:

hát ilyet bármikor

én is tudok csinálni!

*

Új

s így

szokatlan

alkotásod, életformád

szabad prédája a nagy

példányszámú vicclapoknak…

*

Ha

este

elég sok

kenceficét eladsz,

akkor nappal taníthatsz

magyart/matematikát is…

*

Akár

Túlórában

is neked kell kimosni

a körzeted lakóinak lelki szennyesét…

*

Még

békeidőkben is

életveszélyes, és

családellenes stb.

a hírszerző pálya –

hát még vészterhes

háborús időben…

*

Ő

ugyan

ellenállt

a beszervezési kísérletnek,

de miatta apját bezsarolták…

*

Olcsó

energiaforrást

fedeztél fel:

beleköptél

az energiamaffia levesébe,

jobb, ha nem alszol otthon…

*

Anyagi

vagy

erkölcsi gond miatt

saját próbababád,

kísérleti alanyod vagy…

*

Magándetektív,

aki a vállalt ügyben

egyre továbbnyomozva

veszélyes vizekre,

Bermuda három-

szögekbe érhet…

*

Az

újságírók

is nagyon korán,

sokszor hirtelen halnak -

pláne ha komoly oknyomozók,

vagy vagány haditudósítók…

*

Más

puha meleg

ágyikóban alukál,

te fagyos uszodában robotolsz

vagy lavinában mentve a talán még élőt…

*

Hétágra süt

a simogató májusi nap,

ő meg bevonul egy sötét,

poros levéltárba ellen-

érdekelt levéltárosokkal

csatározgatni… 

*

Neki

hétvégéken kell

behozni a lemaradást –

amikor mások éppen

kerti mulatságon mulatják az időt…

*

Önfeláldozó, megszállott,

önfegyelmezett „munkás” vagy,

mégsem biztosítható a sikerhez

a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb.

*

A

gátlástalan

grafomán riválisok

dömpingjétől megriadva

már-már ön-agyoncenzúrázó

perfekcionista alig publikáló lehetsz!

*

Annyira félsz

az éretlen műtől,

hogy kilenc éven is

túl érlelve cefrésedik…

*

Jó tudós,

de rossz

pedagógus vagy –

megélhetési kényszerből

csak kínlódsz: noha nem

sikerül hallgatóságod a tárgyad

bűvkörébe vonni, elvarázsolni

*

Az

élet

vizét

kutatva

szomjan hal,

mert nincs,

aki egy pohár

vizet adjon…

*

Orosz

nyelvet

tanított

a tantárgyat

előbb „politikai”,

később lustasági

okból szabotáló diákoknak…

*

Neked

kutyakötelességed

az általad keresett,

talált és vallott igazságért,

az utolsó töltényig,

az utolsó csepp vérig vívni…

*

Külcsíne

annyira ellent-

mond belbecsének,

hogy senki sem veszi komolyan

*

Biztos,

hogy akarsz írni,

ha ez egyben mindig

bűnvallás, önvád és önelítélés is?

*

Vagy

nem érti-értékeli

élettársad a munkád,

vagy még rosszabb:

mindenbe bele-beleszól…

*

A Zsarnok

tisztában van

a Szellem hatalmával:

légy benne biztos –

felír halállistájára…

*

A

felheccelt csőcselék

vagy a profi ávósok

nemcsak Sütő András. ,

de Fekete István

fél szemét is kiverték…

*

Amikor

még kreatív

fiatal voltál,

lehetőséged nem volt,

mire helyzetbe kerültél:

megöregedtél, elötlettelenedtél..

*

Mint

amikor

az állatok királya

tüzes karikába ugrással

a cirkuszban produkálja magát…

*

Hiába

érzed meg

előre a végveszélyt:

csak „veszetten”ugatsz,

míg a karaván halad…

*

Ereklyevadászok

vagy „tudományos kutatók”

még csontjaidat is kiássák…

*

Mennyi

mindenről

nem végrendelkezhetsz,

s mennyire bíznál az utókorban!

*

Mindig

új és új betegek

panaszai ömlenek rá –

tőle senki se kérdi:

doktor úr,

a maga szíve sose fáj?

*

Örökké

aszimmetrikus a viszony:

ők rólad mindent tudnak,

ő Róluk, Azokról semmit…

*

 

Képtalálat a következőre: „éneklő koldus”
Szabadság

El-eltünődöm méla kedvvel,
Élet, hullámjátékodon.
Nem bánt, ha méltatlant emel fel;
Nekem csak tréfa, gondolom.
Örűl a lelkem, hogy nyugodtan,
Közömbös arcczal nézhetem;
Hogy észrevétlen' egy zugolyban
E játékon mulatni végzetem.

Hogy hajszolódnak, lökdösődnek
Szegény felebarátaim!
Hogy kapnak hajba - nézem őket -
Az élet bábjátékain.
S ha egy gyámoltalant leverve,
Végső falatját elveszik:
Örvendve hogy tapsolnak erre,
Gyöngék bukását, óh, hogy élvezik!

Vállalnak pénzért szolgaságot,
Hazug mosolyt, hizelkedőt.
Ki följebb mást tiporva hágott;
Lenézi az alant levőt.
Érdek bogozza őket össze;
Mind egymáshoz kötött rabok.
Én szemlélő magányba szökve
Vigasztalódom, mert szabad vagyok.

Úgy éltem, hogy tapasztalásom
Elég akadt, ah, túlelég!
Nem volnék ily nyugodt, belátom,
Nem ily szabad, ha küzdenék.
Nem írigylem mások falatját;
Hogy osztják fel, szemlélgetem.
E változó harcz száz alakját
Szomorusággal nézni kéj nekem.

Apám, anyám régen pihennek,
S a ki pótolná, nincs olyan;
Se jó barát, se nő, se gyermek;
Mélázgatok magánosan.
Az érdek nem köt arra-erre,
Meg nem vigyázzák léptemet;
Szabaddá tőn isten kegyelme...
Szabad, mint én, csak a madár lehet.

Szabadság! mindennel fölérő,
Szülőm, barátom, hitvesem.
Nincs szó, téged kellőn dicsérő!
Múzsám, világom, mindenem!
Nem állom útját a tömegnek,
Ahol az örvény elragad.
Vágyam, hogy minden földi terhet
Ledobva, mint a fény legyek szabad!

Szabadon nem jő semmi létre.
A tudomány igy véli ezt,
Az alkotó bölcsen kimérte,
Hogy' járjon minden égi test,
Vakon követve a legelső
Naptól örök szabályokat...
De korlátlan mint a teremtő,
Végetlen, büszke úr a gondolat.

A világból egy új világot
Csak ez képes teremteni.
Halomra dőlnek a szabályok,
Midőn müvét ez rendezi.
Hadd jusson polczra az üresség;
Morált hirdessenek gazok:
A gondolat, igy tartva szemlét,
Nem jajdul fel, csupán elandalog.

Dicsőség néked, égi szellem,
Kit nemtőm osztott részemül!
Mig e világ rajzik fejemben,
Nem élek búsan, egyedül.
Elnézem, élet, ár-apályod',
Merengek változó habon,
S az életzajtól félreállok
Egyedül, elhagyatva, szabadon!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”

 

LAST_UPDATED2
 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 21. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2016. szeptember 23. péntek, 08:03

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás21.

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

Csokonai Vitéz Mihály

Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban

Hát, múzsáknak szentelt
Kies tartomány!
Íly számkivetve volt
Nálad minden tudomány?
Hát csak sertést nevelt-é
Itt a makk s haraszt?
Hát csak kanásznak termett
A somogysági paraszt?
Istenem!
Senki sem
Vette észbe,
Hogy e részbe
Árva még Somogy!

Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy
A Somogy
- ly tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?

Debrecen és Patak
Messze estenek
Ide, hol a múzsák
Nem is esmértettenek.
Ami kevés pénz bejött,
Két-három póra,
Nagyobb dologra ment el -
Borra avagy disznóra.
A szegény
Pórlegény
Vagy bodnárnak,
Vagy betyárnak,
Vagy zsiványnak állt.

Óh, szomorú sorsa
Egy szép megyének!
Hol a magyar lelkek
Megvetve heverének.
Óh, nem fáj-é a szíve
Minden magyarnak,
Hogy a magyar fiakkal
Gondolni nem akarnak?
De tán jő
Oly idő,
Melyben nékünk
A vidékünk
Új Hélikon lesz. -

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

*

Mikszáth

„vén gazembere” vagy,

akinek el kell viselnie a látszatot,

hogy csalónak, sikkasztónak látják,

s nincs is módjában élő cáfolatra…

*

Álbarátok,

pályatársak ölelgetnek,

a közeledbe férkőzve kifaggatnak,

hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat,

hogy majdan odadöfjék lándzsáikat…

*

Törheted a fejed,

akrobatikáztathatod agyad:

a múltat igaz és hamis törmelékekből rekonstruálni.

A régésznek, a restaurátornak, a nyomozónak stb.

néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia!

*

Olyanokkal

kell vitatkoznod,

akiknek az az elvük,

hogy neked nem lehet igazad,

vagy presztízskérdést csinálnak ebből…

*

Amikor

úgy kell-kellene

felderíteni a tettest,

hogy maga az áldozat sem segít,

sőt szégyen vagy megfélemlítettség miatt

módszeresen gátolja a felderítést…

*

Ha már

diákként

túl sokat kérdezett,

tanárai alaposan meg-

nehezíthetik ifjúkorát,

igyekeztek elvenni

a kedvét és lehetőségét

az őket zavarba hozó

kérdések feltételétől…

*

Sosem

tudhatod meg,

hova futott volna ki a pályád,

ha szüleid-tanáraid felfedezik tehetséged,

s nem viszi el erőd, hogy kitörj a skatulyából…

*

Nem

tehettél mást,

mint hogy vállaltad

a földalattiságot, a konspirációt,

de te sem hihetted komolyan,

hogy ezen körülmények között

lelked teljesen épen marad?!

*

Pálya-

kezdőként

nagyon alulfizetik,

az öregkort

nem biztos,

hogy megéri,

illetve:

biztos,

hogy nem éli meg…

*

Elviselni

azt a látszatot:

mások keményen

dolgoznak helyetted,

míg te látszólag csak

szerepedet játszod…

*

Meg kell

csinálni a riportot,

fel kell göngyölíteni a szálakat:

ha kidobnak az ajtón,

visszamész az ablakon -

meddig mehetsz el

magánzó oknyomozásodban?

*

Olyan

helyzetbe hoznak,

próbálnak kompromittálni,

hogy rá háruljon a bizonyítás terhe:

te nem vagy pedofil!

te nem vagy drogos!

te nem csalod meg a feleséged!

*

Pár hét alatt kell

egy rossz kurvából

egy kiművelt hetérát varázsolni…

Felkötheted a gatyádat!

*

Mintha

addig kellene

összefoglalni hited lényegét,

amíg egy lábon bírsz állni…

*

Azért tudtad

Bovaryné tragédiáját

oly jól ábrázolni,

mert önmagadra vallasz –

minden nagy mű

egyben nyílt gyónás,

önfeljelentés is stb.!!!

*

Másnak

megengedett

a hallgatás –

neked egyenesen

kötelező az önvád,

a magadra nézve

terhelő vallomás!!!

*

Médiasztár

reklámkampánnyal

támogatott„könyvével”

egy ringben kell küzdeni

az egyre kevesebb-

szegényebb olvasóért…

*

Ha

leadtad

kéziratod,

utána is csak

csupa aggódás az életed:

hogyan fog megjelenni,

hol árulják, ki veszi

és egyáltalán, ki érti meg…

*

Meséid

szó szerint veszik:

így a nagyotmondó, a lódító,

sőt egyenesen a hazudós a gúnyneved,

amit társaid kórusban hangosan rád olvasnak…

*

A

nem

értelmiségi szülő is

ebben a szerepben értelmiségi

és  élete nyitott könyv a kritikus

gyermekszem és gyerekszáj előtt

*

Hogy

kihúzzák

a méregfogad,

belegyömöszölnének

abba a skatulyába,

hogy neked

soha semmi se jó,

te örök lázongó-lázító,

egy összeférhetetlen alak vagy!

*

Ha

rosszkor

születsz a Balog,

a balkezességed szimpla testi hiba,

- a hatodik ujjról nem is beszélve -

amiért még szégyenérzeted is kialakulhat,

nem a kiválasztottságod, nagyságod előjele…

*

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

*

Ha

alkotói áldott

magánosságra vágysz,

ezt embergyűlöletnek,

mizantrópiának vehetik…

*

Ha

nem

vesz részt

minden kocsmai

duhajkodásban,

tivornyában stb.,

akkor „lenézi társaid!”

*

Magad vagy! - mondták,

bár velük lettél volna te boldogan…

De cserébe önfeladást kértek tőled!

*

Rákbeteg kisgyerekek

rácsos kiságyai között

járod göröngyös bohócdoktori utad..

*

Sok régi

”jóakaródról”

kell elgondolnod:

nem volt a családi

barát valójában ügynök?

S ha egy besúgó lebukik,

akkor hogy ne nézz mindenkire úgy,

mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön?

*

Amikor

nagyon

megy

a munka,

akkor bűnösen

elhanyagolja

szerettei körét,

hogy gyógyítsa

az emberiség

vérző sebeit,

lappangó,

alattomos

vagy nyílt bajait…

*

Ha

nagyon nem

megy a „munka”,

akkor épp a szeretteivel

a legkiállhatatlanabb,

ki mások lennének

áldozatai rosszkedvének –

amikor megy,

akkor mindenkit kebledre ölelsz:

így annál nagyobb és sokkolóbb a kontraszt….

*

Nem te vagy

az ideális férj,

apa, szomszéd,

testvér, barát, polgártárs…

Bár olykor

nagyon szeretnél az is lenni,

és akkor nagyon megmutatod -

majd visszaesel a szokásos maradékelvhez…

*

Hogy

csak

munkádra

koncentrálhass,

ki mindenki

alkalmazkodik hozzád,

mindig csak hozzád?

És ha nemcsak kisegér születik,

nekik közvetlenül ebből mi a hasznuk?

*

Miközben

meddő órákat

töltesz írógépednél,

feleséged takarít, süt-főz

és mellesleg jó, nálad jobb meséket is ír…

*

Orfeusz

lemehetett

kedveséért

az alvilágba,

de ettől csak

még rosszabb lett neki,

hogy csak majdnem hozhatta ki,

s még saját magát kárhoztathatta a fiaskóért…

*

A

színpadon

átszellemülve kivirul –

otthon viszont

mint kifacsart citrom?

*

Polgárjogi

aktivisták ügyének

védelme miatt elesel

könnyen teljesíthető

pénzes megbízásoktól…

*

Úgy járhatsz,

mint József A. és Babits:

publikálják még (elme)orvosi leleteidet is…!

*

Látnod kell,

milyen baromságokat,

felesleges limlomokat,

káros silányságokat stb.

adnak ki közpénzből,

te meg hiába kilincselsz

minimális támogatásért

*

Többen

olvassák

ex-szerelmed  

bosszúálló

szennyes-kiteregetését

mint a te lelkedből

gyöngyként kiizzadt,

vagy tengerfenékről

mélybúvárkodott verseidet!

*

Híres

emberek

gyerekeink sorsa is

méltán aggodalommal tölthet el:

vagy elkallódik, leépül,

vagy pont téged akar utánozni,

vagy te leszel a legnagyobb ellensége stb.

*

Miközben alázattal

jó és nagy ügyet szolgál,

mégis szörnyű önzőnek érzi magát?

*

Lehetsz más,

mint pl. egy

Szabó Lőrinc:

ha akarom szent,

ha akarom szörnyeteg?

*

A

kibontakozó tehetség

főként másnak áldás –

neked ellenkezőleg:  

inkább átok…

*

Próbáld

elképzelni,

hogy milyen lehet

egy egész életen át

megvesztegethetetlennek maradni,

nem téve különbséget kis és nagy dolgokban

*

Mint aki

rohanó vad

hegyi folyókban evezve

kerülgetné a Szküllákat

és a Kharübdiszeket…

*

A

betegjogi

képviselőn

vezetődnek le

a kórházban

felgyűlt feszültségek

*

Előbb

állást ígérnek,

majd munkát se kap –

a végén már megélni se tud…

*

Talán

sose derül ki:

tehetségtelen

műkedvelő vagy,

vagy tényleg titkosan

feketelistázott?

*

Ha

hosszú életű

akarsz lenni a Földön,

ne légy maffia ügyben

vizsgálóbíró, ügyész stb.!

*

Nem kell,

hogy hátráltassanak!

Már az is elég, ha nem

kapsz támogatást és véged…

*

A

meg-

élhetésüket

anyafarkasként

védő sarlatánokkal,

kontárokkal küzdhetsz…

*

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

Ady Endre –

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.


Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.

Képtalálat a következőre: „kozmosz a magyar népmesében”

 

 

LAST_UPDATED2
 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 20. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2016. szeptember 22. csütörtök, 18:27

Képtalálat a következőre: „kötéltáncos”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás20.

Képtalálat a következőre: „kötéltáncos”

Babits Mihály

A vén kötéltáncos


I.

Nosza feszítsd ki font köteled
kösd lábra táncos cipellődet.
Fogd kézbe hosszú súlyzórudad:
tudnád-e még, mint egyszer tudtad?
Amíg élsz, ugrálj! Lássuk, hires!
Győzi-e jobban más ha kiles?
Kilestük titkod, csináljuk is
még néha-néha cifrázzuk is.
Lépted habozó, bokád remeg,
könnyekbe vakul gyönge szemed:
de a mi falkánk halad, halad
előre, vissza könnyen szalad.
Felhők mezője lábunk alatt:
mit bánjuk, mi van a felhők alatt!

II.

Addig beszélnek: fogom magam
kihozom súlyos aranyrudam
fölveszem táncos cipellőmet
vonom kötelem felhők felett.
Jól tudom, mi van a felhők alatt:
szájas mélységek, szúrós falak.
Mint roncsolt arc a fátyol mögött,
olyan a táj és rajta a köd.
Szikla kisebzett, föld megrepedt.
Görcs húzza össze a hegyeket.
Borzong a bozót, az erdő fut,
lázas a város, elakad az út
minden bérc fojtott tűz-csobolyó
vonaglik ágyában a négy folyó.

III.

Kínpanoráma! iszonyu sors!
Óh bús bátorság, mire sodorsz?
Bár volnék könnyű, hólyag gyanánt,
ne látnék semmit, jó vak gyanánt,
Szirt engem öklel, tűz nekem fáj
fojtó folyó és tályogos táj.
Kásás hidegláz! zöld szédület!
Lerúgom táncos cipellőmet.
Szorul a szívem, ámolyodom
vad vízbe ejtem aranybotom.
Óh folyó, ránts le iszapodba!
Vak tűz, égess el kicsapódva!
Temess el, erdő! taposs el, út!
Boldogtalan ki magasan fut.

Képtalálat a következőre: „kötéltáncos”

*

Saját

keresztje mellett

egy darabig még másokét is cipeli

fel-fel a Kálvária dombra…

*

Olyan

szigorú

kritikát igényelsz,

hogy az már-már

mazochizmust súrolja…

*

Ha

legalább egy,

egyetlenegy értő

befogadó lenne,

már nem vagy

félkarú szellemóriás!

*

Az

erotika

új költői

nyelvén kísérletezik,

de csak a Dörmögő Dömötör,

vagy a Pajtás szerű újságokba írhat…

*

Lehetsz te

egy Pege Aladár –

a Vígmatrózban

kell éjszaka vendéglátózni…

*

A

túl sok

gyónás, panasz

és Gulag visszaemlékezés

meghallgatásába, rögzítésébe is

megbetegedhet a lélek…

*

Oly

korban él,

amikor a bölcselőket

feleslegesnek, sőt károsnak,

nemkívánatosnak tartják…

*

Pillanatonként

ötlenek fel a gondolatok,

amiket éppily gyorsan el is vetsz,

majd megbánod…

*

A

papíron

még alig valami

olvasni érdemes,

de a papírkosarat

egyfolytában üríteni kell…

*

Előbb

gúzsba kötik,

majd táncra cukkolják:

most mutasd meg, mit tudsz!

*

Hiába nő

idővel a rutinod,

ha ezzel nem fordított arányban

a lámpalázad is…

*

Úgy kell

elvégezni iskolákat,

letenni vizsgákat,

papírokat szerezni,

hogy közben

mégse mossák ki agyad…

*

Nappal

szervezkedsz,

adminisztrálsz,

éjszaka csillagászkodsz –

alvás helyett élénkítők…

*

Egy

kócerájban

kell eszközeid

összebuherálni

s nagy intézeteket kihívni

és magad mögé utasítani!

*

Szonettjeid

ívre, kilóra mérik –

még jó, ha nem

a hentes zsírpapírja lesz…

*

A

csatában

őt tolják előre,

győzelem után

nevét is törlik a történelemből…

*

Kimeríthetetlen

arzenállal demoralizálnak,

hátha sikerül elérniük:

magadtól is feladod…

*

Ha

egyik

klikk székét

sem foglalod el,

könnyen a pad alatt,

két pad között találod magad…

*

Fütyülés

és lehurrogás légkörében

mondod parlamenti „szűzbeszédedet”…

*

A

passzív

diákok rád ásítoznak –

az aktívabbak köpő-csővel becélozgatnak,

a még pofátlanabbak nyíltan inzultálnak….

*

Lehallgatják

a hálószobád,

s még jó, ha nem

az interneten szellőztetik ki…

*

Sok

tudás,

lelemény

és bátorság kell

a Döbrögi uraságok

háromszori elfenekeléséhez!

*

Még egy

Hrabalnak

se volt könnyű

tartósan elfogadni azt a  helyzet, 

hogy „ingyenélő” - az asszony tartja el…

*

Amikor

osztozkodik

a cigánybanda,

és hiába járna

mindenkinek:

de nem jut…

*

Sokáig

maradsz

„fiatal pályakezdő”,

amíg ki nem halnak

a nagy öregek,

a gerontokraták…

*

Más fix,

zsíros állami

megrendelésre dolgozik,

te a labilis piacon

naponként küzdesz

a fennmaradásért…

*

A

mindenséggel

méri meg magát:

egyre magasabb

és magasabb csúcsot

kísérel először,

vagy másként megmászni…

*

Az

ámokfutó gyilkost

szabályosan üldözi,

míg az semmilyen

eszköztől nem riad vissza…

*

Képtalálat a következőre: „kötéltáncos”

*

Fertőtlenítni

akarnád az ivóvizet –

a nép meg kútmérgezéssel vádol,

s akár meg is ölik az életmentőjüket!

*

Nagy dolog

a törvény adta

sajtószabadság,

de ezt újra és újra

neked is ki kell harcolni…!

*

Beleremeg

kezed és hangod

amilyen nagy felelősség

százezrekhez szólni…

*

Önhibádon kívül

vagy nincs munkád,

vagy gyilkos tempót

diktál a határidő…

*

Minimum

8+4+5= 17 év

„diákmunka” után

se lakásod, se állásod, se hiteled…

*

Amíg mások

pankrációzgatnak,

te élethalálharcban

küzdő gladiátor vagy…

*

A

rablógyilkos

kárvallottjai

tömegben mégis

inkább Jézust feszítik meg…

*

Nincs

nyugodt légkör

szellemi munkádhoz:

zaklatás, feljelentés,

becitálás váltják egymást…

Képtalálat a következőre: „siralomház”

*

Hogy

tehetséges

diákokat menthess,

fogad szíva egy protekcióst

is fel kell venned…

*

Ha

teológiát

akartál tanulni,

egy évvel tovább

sorkatonáskodhattál,

végignézve: a többiek

civilben hazamennek…

*

Ha

nincs

mellette

Sancho Panza,

Balga stb.

fantaszta lesz,

ha meg ott van,

a földhöz ragad?

*

Hol

találsz

egy olyan társat,

aki életed végéig

hisz benned és ki is tart?

Enélkül meg szinte lehetetlen

nagyot, világrekordot dobni…

*

A

hazai

pályán maradsz,

pedig jobb feltételekkel

„idegenlégióskodhatnál”…

*

Külországban

karrier csinált,

mégis hazajön

hazát emelni,

de itt meg

lehúzza a mocsár…

*

Még

életében

„leleplező”

könyvet ír róla

a szomszéd és

a fűszeres segéd…

*

Kabátlopási

ügyekbe kevernek –

a pedofília vádból

hátha rád ragad valami!

*

Még

sírjában

se lehet nyugtod:

ott is foroghatsz

a szellemi hullarablók miatt…

*

Kik

állnak

majd a sírodnál

és kik mondjál el,

hogy ki voltál?

*

Még

meg se haltál,

máris meghamisítják

vagy szétrabolják, széthordják

a teljes életműved…

*

A kiszámíthatatlanul hullámzó

kultúr- és tudománypolitika elszenvedője:

mire megszokná és alkalmazkodna,

már teljesen más a főirány…

*

Lennél

mozgássérült gyerekek

emberfeletti türelmű, invenciójú

mínuszból nullára felhozó konduktora?

(miközben kiközösít az orvostársadalom) 

*

Hogy szavai

hitelt érdemeljenek,

a cigányövezet közepébe kell költöznie…

*

Hiába

őstehetség

vagy későn érő típus:

kegyelem-ketteseken

múlhat iskoláinak elvégzése…

*

Latinovits Zoltán

sem végzett főiskolát,

mégis vagy épp ezért

lett bolond és király…

*

Életfogytig elítélt

nehéz fiúk börtönében

próbálsz igét is hirdetni,

megtérést prédikálni?

*

Korrupció

ellen fellépő,

koncepciós perrel

elítélt zsaruként a börtönben…

*

Politikai fogoly,

akit a smasszerek mellett

a közbűntényesek is szívatnak…

*

Nemcsak

elérni nehéz

a magas szintet,

de hosszú távon

azt meg is kell,

kellene tartani…

*

Ha

valamiben

te vagy a legjobb,

mindenki téged akar

megelőzni, legyőzni,

s nem mindig a fair

play szabályait betartva…

*

Járni

siralomházba

vigaszt nyújtani:

lelki békét-

megbocsátást katalizálni –

fel van adva a lecke!

*

Képtalálat a következőre: „siralomház”

Babits Mihály

Cigány a siralomházban

Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat.

Úgy született később az ajkamon, mint
a trombitahang, mint a trombitahang
katonák szomjas, cserepes ajkain.

De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.

Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó.

Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa
és örül ha egy nagy skatulyás házban
jut neki egy városi zord kis skatulya.

És örül hogy -- ha nem bírja már s minden összetört --
átléphet az udvari erkély rácsán
s magához rántja jó anyja, a föld.

Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál
mint cigány a siralomházban.
Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár!

Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó?
Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull
s nem kérdi, mire jó?

 

Képtalálat a következőre: „kötéltáncos”

 

 

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL