Payday Loans

Keresés

Magyar életminőség

VAJDA JÁNOS

A honárulókhoz


I

Mikor nyugosznak már békén, mikor
Az ezeréves sírok szentjei?
Mikor nem bántják ősök álmait
Az unokák garázda vétkei?...
Oh! - az igaz magyar hazafinak
Nemcsak éltében kell lakolnia;
Galád utódok bűnei miatt
Sírjában is meg kell fordulnia!

S nincs a haragos égnek mennyköve,
Mely megüsse az ily gyalázatot?
Mennykő, villám! - Hová is gondolék,
Hisz már az is megvásároltatott!...
Vagy a napok és csillagok ura
A napot rájok sütni engedi?
Hát mit csináljon! - Hisz maguknak ők
Napot aranyból tudnak önteni!

Vagy a gaz mellett nincs többé virág?
A tengerben többé gyöngy nem terem?
Végkép kiélte már magát a föld,
S arany nincs többé meddő méhiben?
Örök borúban állott meg a nap,
Hogy fény az árnyék mellett nem szökel,
S a földet örök éj csillagtalan
Egy alakú borúja födi el?...

Nem, nem! - Ne higyjük, van még a mezőn
Tán a gyomnál is sokkal több virág!
Tengerfenéken sok szép gyöngy terem,
S az árnyék mellett több a napvilág.
Oh, csak a földön, emberek között
Gazok mellé dicsők nem termenek.
- Mert isten számol a sors vétkivel,
De árulót ember büntetne meg!

Tél van fölöttünk, meglehet, midőn
Vékony sugár mosolyg a hon egén;
De egy virága van a télnek is,
S ez egy virág az örökzöld remény.
Remény! - Óh, most hallgatnom hagyjatok,
Mert könnyet tán, de szót nem ejthetek...
Csak egyet kérek: hogy ha jő a nyár:
A mennykövek közt én is ott legyek.

II

Ti, sírokon élődő hienák,
Ti, koporsónak éhes férgei,
A szabadság futó vadjainak
Szivtelen üldöző vérebei...
Nem könyörgök már nektek ezután,
A kérelem nem fog tirajtatok...
Átokra hívom föl anyátokat,
A hazát, kit ti - elárultatok!...

Tudjátok hát, hogy e hon tetszhalott,
Mert a méreg nem jól kevertetett;
Nem holt ő meg, s fel fog támadni még...
Sírjában jól felismert titeket.
Ti éhesen oda rohantatok
Utósó ékeit elorzani...
De jaj nektek! a gyalázat kevés...
Megtorlásul vér fog patakzani!...

És bűnhödéstek oly kicsiny leszen;
Csak ami kínt és szenvedéseket
Egy élet elbír, és ész kitalál...
Csak ily itélet lesz fölöttetek.
Potomság! - Kebletek csak egy pokol
S a szív elkárhozott lélek leszen,
Mely saját véretek lángjainál
Égni fog és kinlódni szüntelen!...

De bűnhödéstek oly kicsiny leszen...
Vagy mondjátok csak: mi volt bűnötök?
Egy nyelv megrontott egy nagy nemzetet
És a díj érte: percnyi örömök.
S a nemzet milliója szenvedett
Át nem csak egy - tíz emberéleten...
Egy cudarnak órányi kéjeért...
Hah!... bűnhödéstek oly csekély leszen...!

De emberektől ne irtózzatok,
Mind tiszták itt a többi emberek,
S ki volna az, ki bűnhödéstekért
Hóhértokká lenne - fekélyesek!
Nektek való ez, végezzétek el:
Elárulva majd egy a másikat
Kész lesz bűntársát elhóhérlani...
- S e végrehajtó lesz az - öntudat!


III

Föl vagytok írva! - Tudjuk, kik valátok
Rossz szellemek szörnyű szülöttei!
Ne bújjatok az örök gyalázattól!
Nem rejtenek el ég-föld űrei!
Halhatlanítva vagytok a dicsőkkel,
S bár lenne égben bűnös árnyatok,
Egy nemzet átka oda is elhangzik -
Nektek sehol nem lesz nyugalmatok!

Ti nem kerestek dicsőséget, hírt,
Sötétség ocsmány denevérei;
Prédát lesétek egy nép éjjelében,
Míg eltakarták vészfellegei.
De örök bűnhödésül neveteknek
S tetteitek hirének élni kell,
Míg él a nemzet, bűnötök mártírja,
Hogy sírotokra átkot szórjon el.

Midőn e nép földingató erővel
Szabadságért vívott: hallgattatok;
Hitványak! - hisz a nagyok erejével
S erkölccsel szembe ti nem szállotok!
Ti ekkor imádkoztatok a sorsnak,
Hogy hozna vétekűző éjszakát,
És zivatart, melyben ne tudja senki,
Ki adja el a nemzetet, hazát.

S a könnyelmű sors vétkes haragjában
Vitt százfelé sujtó förgeteget,
Mely fölgyújtá belháborúk tüzével
A megfáradtan alvó nemzetet,
S a vérnek, mely folyott hazát szerezni,
Most száz felé kell ömölnie,
De megromlott honáruló nyelvektől -
S megszűnt dobogni a nemzet szive...

*

Hallátok ezt elkárhozott árnyékok?
Meghalna erre a jók szelleme,
Habár azt halhatatlanná teremté
A hazák és világok istene!
Látom, mint rohantok a lég ürében,
Koporsótokban szökdel testetek,
Mig a miattatok meghalt dicsőké
A sírban imádkoznak értetek!

(1848)

 

 

Vajda János halála

1897. január 17.

 

Petőfi Sándor

TÉLI VILÁG

 

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

(Pest, 1845. február.)

Képtalálat a következőre: „régi kemence”

 

 

 

 



Köszönetnyilvánítás – VI.
Magyar életminőség
2017. január 19. csütörtök, 08:27

Képtalálat a következőre: „a szeretet könyv”

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs és boldog ember életminősége

A létező-leendő édenkertlakás ABC

 

Köszönetnyilvánítás – VI.

 

Képtalálat a következőre: „szerelem festmény”

Somlyó Zoltán: Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.

Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.

Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.

De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,

s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl,

amely a fénycsóvák csapdájába esett.

Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.

Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.

Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.

Van, aki békésen szeret, mint a kecske,

amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.

Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.

Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.

Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.

Van, aki önmagát szereti másban,

s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Képtalálat a következőre: „a szeretet könyv”

 

*

 

Hálás szívvel köszönöm Neked/Nektek, hogy…

 

1.


Kérés nélkül is adtál, amikor láttad, hogy én most szégyellem

Kishitűségemet előttem kifigurázva segítettél legyürkőzni azt…

Kivártad rosszkedvem múlását, feledted, amit mérgemben mondtam

Kibírtál rossz passzomban, nem vetted zokon a kicsúszott bántó szavakat

2.


Kivetted a szálkát az ujjamból, kihúztad a tüskét a szívemből

Kockázatot vállalva elbújtattál, míg el nem múlt a nagy veszély

Koromhoz illő bölcs életelvekbe avattál be – sőt: életpéldát adtál

Közreműködött a napi munkámban - egyengette útját, tolta a szekerét

 

3.

 

Magad nem kímélve a leggondosabb ápolásban részesítettél

Lemondott kedvteléséről, pályáról, hogy hivatásomnak élhessek

Megadtad a tévedés jogát: zsebpénzköltéssel tanuljak gazdálkodni

Megérezted, hogy mire van szükségem – és ismeretlenül segítettél

 

4.


Meginvitáltál lakásszentélyedbe - betekintést engedtél a lelkedbe

Megőrizted s még gyarapítottad is a vészkorban rádbízott javaimat

Miattam a neki is fontos barátságunk megszakítását is kockáztatta!

Minden nap kifejezted örömed: milyen jó hogy - neked is – vagyok

 

5.


Minden támogatást megadtál, de vigyázva: tartósan ne tőled függjek

Nagyapaként „kényeztettél” is - folyamatosan érzékeltetve „imádatod”

Nem azt akartad, hogy téged kövesselek, hanem azt, amit te is követsz

Nem akartad „megúszni”, kipipálva letudni egyszeri-ritka találkozásainkat

 

6.


Nem csaptál le a ziccerre - nem állt be a gúnyoló kiközösítő kórusba

Nem előszobáztattál, rövid mosolyszünet után már nyitva volt ajtód

Nem emlékeztettél folyton régi vétkeimre - nem vezetted rovásírásom

Nem engedted, hogy feladva ifjúkori álmaim alkoholba fojtsam bánatom

 

7.


Nem kellett a nyakadra járni és nyaggatni - elég volt egyetlen szó

Nem kis kockázattal melegen ajánlottál és kezeskedtél értem

Nem titkolva lelki bajaidat éreztetted: nem vagyok sorstárstalan

Nem vártál, pláne nem követeltél ki tőlem elismerést, hálálkodást

 

8.


Oldottad a gátlásaimat - megelőzted, hogy elfojtásaim felrobbantsanak

Óriási gondjaimra segítségeddel tudtam a humor magaslatáról lenézni

Örömödet velem is megosztottad - örömömet megsokszoroztad

Ötleteket adtál, s a legjobbakat sem tartottad vissza magadnak

 

9.


Ráébresztett: figyeljek gyarlóságaimra éppúgy, mint kiválóságaimra

Rávezettél, hogy meg tudjam különböztetni az értékest a talmitól

Remekműveket szereztél, az élet szépségének felfedezésére vezettél

Soha nem csak eszköznek, mindig célnak is tekintettél!

 

10.


Soha nem ráztál le, nyűgnek érezve magam, válaszoltál kérdéseimre

Szívedre is és válladra is vetted kisebb-nagyobb gondjaim

Szórakoztatott - szertelenül segítetett kellemesen kikapcsolódni

Talán még el is kárhoztál volna értem, csakhogy én üdvözüljek

 

11.


Tanácsomat kérte és megfogadta, így öregen is fontosnak éreztem magam

Tanácsomat kérted - bizalmadba avattál, emelve önbecsülésem

Tapintatosan korrigáltad nyelvbotlásaimat, tévedéseimet

Tapintatosan, nem megszégyenítve farigcsáltad rossz modorom, beszédem

 

12.


Társadalmi-politikai érdekvédőként javított igazságosabbá téve világunk

Tudtad, mikor beszélek én, s mikor beszél az ital, az ördög stb. belőlem

Tüntetően meghívtál egy pohár italra, amikor mindenhonnan kirekesztettek

Úgy adtál, mintha kaptál volna - s nem játszottad meg magad

 

13.


Úgy néztél rám mindig, ahogy csodára nézni mindig

Úgy tanítgattál repülni, hogy előbb-utóbb túlszárnyaljak rajtad

Úgy tudtál felvilágosítani, hogy ne érezzem ettől ostobának magam

Vártál vissza, mikor már lélekben temetve mások lemondtak rólam

Képtalálat a következőre: „a szeretet könyv”


 
Emberi kártevő típusok – VI.
Magyar életminőség
2017. január 19. csütörtök, 08:12

Képtalálat a következőre: „háború és béke”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

A rossz/jó szándékkal ártó-rontó emberek

A felebarát/ellenség felismerő rendszerünk

Képtalálat a következőre: „háború és béke”

Emberi kártevő típusok – VI.


Reményik Sándor

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek, 
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, 
Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik 
Beleborzadna, mikor öldököl, 
Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek, 
Itt-ott csillan a lángjuk tétován, 
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek, 
Fáradt ívük magasból mélybe száll

Együtt, jaj együtt: a halál.

 

 

1.

 

Állandóan a magad képére akarsz formálni

Ha ellenállok átnevelésemnek, javíthatatlanságnak nevezed

A magyarokat gyalázod, a „fajtámat”, el akarsz vágni a gyökereimtől

A nyomom is eltörlöd, úgy teszel, mintha nem is lettem volna

 

2.

 

A rádbízott gyereket rontod meg - egyszerre a testét-lelkét

A rablott javakból jótékonykodsz, az alamizsnáért pitiznem is kell

A reményt akarod kiölni belőlem, a legeslegutolsó kapaszkodómat

A rovásomra tréfálkozó - kegyetlen, mint egy gúnyolódó gyermek

 

3.

 

Tekintetedben egy született vesztesnek látom magam

A sírba viszel, gyermekem! Érzelmileg és anyagilag kizsarolsz

A szakmámat ócsárolod, kenyérkereső mesterségem fitymálod

Van annak, aki el nem issza - a szegénynek még bűntudatod is csinál

 

4.

 

A szar, a piszkos stb. munkát hagyod nekem

Úgy állsz hozzá, hogy én is odaférjek - vagy csak én, de te ne

Rémisztgető - lefekvés előtt rémmesékkel traktáló

A szívbajt hozod rám hülye tréfáiddal

 

5.

 

Mumust kreálsz belőlem

Elijeszted tőlem a hozzám közeledőket, így légüres térbe kerülök…

A szobám közepére szarsz, igyekszel elidegeníteni édes otthonomtól

A tanárnak nyalizol, a mi rovásunkra érsz el előnyös előjogokat

 

6.

 

Adsz, de későn-kelletlenül, keveset, mást…

Ha adsz, megbánod és hánytorgatod: nincs benne köszönet!

Vandál - a védtelen tárgyaimat rongálod, azokon állsz bosszút

Addig hazudsz nekem, míg le nem buksz, míg rajta nem kaplak

 

7.


Agymosó – indoktrináló

Természetes monopolhelyzetével visszaélő

Agyonterhelsz- elviselhetetlen lelki terheket pakolsz rám

Ahol lehet, ott ártasz - ha nem nekem, akkor előszeretteimnek

 

8.

 

Aládvág – vágja alattad a fát

Akadályozod a láthatást - a gyereket eszköz a játszmáidban

Akinek semmi nem szent, aki nem ismer se istent, se embert

Aláásod önbecsülésem, elhitetnéd velem: semmirekellő vagyok

 

9.

 

Aki gyötri, terrorizálja és tönkreteszi családját

Alkoholista. aki magánügyének tartja szenvedélybetegségét,

Alig várod, megsértődhess, hogy azután mindenki téged engeszteljen

Állatkínzó - titokban vagy nyíltan/kegyetlen gyerekből apagyilkos

 

10.

 

Alázatos pincsikutyává - a falu bikájává varázsolnál

Állattá változtatsz - igahúzó barommá - vérszomjas vadállattá

Álnok – hitszegő: amit nekem ígérsz, az könnyen megszeghető

Vakond - alvó ügynök, aki ébresztés után ellenem fordul

 

11.

 

Ámokfutó lélek-sorozatgyilkos

Amit építek, azt éjjel lerombolod

Amit tudok, abba is elbizonytalanítana

Amit ad, rögtön visszaveszi, pláne ha látja: örülök is neki

 

12.

 

Aki „szabadon” a sorsára hagyja gyerekeit

”Anarchista”, aki nem vállalja a vezetés felelősségét,

Anyaszomorító hálátlan, szemtelen, követelőző gyerek

Apasági keresettel hoz hírbe - elhíreszteli  hogy szeretőd voltál

 

13.

 

Arcul csap és leköp

Válogatott sértéseket vág a fejemhez

Nyolc hónapon túl gyógyuló lelki sérülést okoz

Árnyékbokszoló - mindenfelé csapkod, valamivel csak eltalál


Képtalálat a következőre: „háború és béke”




 
Életcsonkító-hiánybeteg - 3.
Magyar életminőség
2017. január 18. szerda, 09:37

Képtalálat a következőre: „hiányérzet”

NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.

Eugéniusz életminőség vizsgálatai

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC

 

A hiány, a lemondás, a mulasztás és öncsonkítás

 

III.

Képtalálat a következőre: „hiányérzet”

Amikor egyedül vacsorázol

És magaddal bújócskát játszol

És otthonról hazamennél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod

És eluntad végleg a harcot

Mert tudod, hogy sohase nyertél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak

hogy nem vagy egyedül

Hogy más is ugyanúgy magányos

és másnak sem sikerül

Nem vígasztal, hogy sokan vagyunk

hogy sokan vagyunk egyedül

A magány az nem az, ami körülvesz

Hanem az, ami hiányzik -- itt belül

Mikor az évek már összefolynak

És nem jelent semmit a holnap

És magadtól fel se kelnél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos

És nincs már kedved a szóhoz

És mindegy, hogy kit szerettél

Akkor érzed, hogy magányos lettél.

(Bródy János: A magány)

 

1.

 

Akinek úgymond meghalni sincs ideje (így élni se)

Akinek sose nincs egy árva fityingje sem a zsebében

Akinek nincs hova lehajtani a fejét – kilakoltatta magát

Akinek nincs játszótársad – egyedül dekázgat a lasztival

 

2.

 

Akinek nincs két jó lába – a balt elsorvasztotta

Akinek nincs jó egyensúlyérzéked, nem fejlesztette

Akinek nincs könnye, aki nem tud sírni - szégyelli

Akinek nincs humorérzéke, hogy magán is nevessen

 

3.


Aki nem tud egy viccet jól elmondani – poéngyilkos

Aki életében nem ült még kétkerekű kerékpáron

Aki nem láttad még a tengert, a végtelen óceánt

Aki nem volt még fülig, bolondul szerelmes

 

4.


Aki nem tud/mer udvarolni – hölgyválaszra vár

Aki nem tudsz összeadni és kivonni, rossz matekos

Akinek nincs saját szobája, nincs saját lakása – elherdálta

Akinek nincs kertes házad – elégedett a panelcellával

 

5.


Aki nem ismeri  hazai „gyom”, gyógy- és kultúrnövényeket

Aki nem ültetett el még egy fát, nem épített fel egy házat

Aki csak egy félkarú óriás – van szöge, de nincs kalapácsa

Aki nem tud – helyesen – írni, lényegre törően olvasni

 

6.

 

Aki nem élvezte még Mozartot és Chopint

Akinek nincs egy jó ellenféle, aki többre sarkallhatná

Akinek nincs egy jó vitapartnere, aki tévedéseire rámutatna

Akinek nincs pénzkeresete, belement a segélyezés csapdájába

 

7.

 

Akinek nincs hazája – egy megátkozott bolygó zsidó

Akinek nincs hivatása, csak keserves kenyérkereső melója

Akinek nincs otthona, csak egy hidegháborús hadszíntér-lakása

Aki nem volt még anya, csak kötelességeit letudó gondviselő

 

8.



Akinek nincs kedvenc étele – mindegy, mit kapkod be

Aki nem szeret főzni – kimaradt életéből ez a dimenzió

Aki nem tud megbocsátani, nem tud tartozásokat elengedni

Aki nem tud veszíteni, így jóízű, tiszta örömmel nyerni sem

 

9.


Akinek nincs önismerete – minden(ki) másról többet tud

Akinek nincs istenélménye, csak könyvtárnyi teológiai tudása

Akinek nincs lelki békéje, folyton háborog a belső tengere

Aki nem megy sehova, és akit már nem is hívnak sehova

 

10.


Aki nem látja a szép színeket, nem élénkíti lakókörnyezetét

Aki nem látja meg a teremtett természet és az ember szépséget

Aki szinte nem látsz semmit, mert bekötötte a szemét – vaksi

Aki üzemi vakságban szenved – a megszokás leredukálta látást

 

11.


Akinek nincs szemmértéke, mérés nélkül lebénul

Akinek nincs veszélyérzete – de nem bátor, csak vakmerő

Aki nem ismeri szülőföldjét, nem járta be annak zegzugait

Aki nem imer népdalokat – nem tiszta forrásból merít

 

12.

Aki nagyon érti, de nem élvezi a szexet  

Aki mindent csak passzívan fogad be, maga nem alkot

Aki a gyereknemzésen kívül nem/alig-alig él nemi életet

Akinek nincsen apja, se anyja – megtagadta, szégyelli őket

 

13.


Akinek semmi se szent, mindent sárba ránt – magát is

Aki holtig sem tanult becsületes kenyérkereső mesterséget

Akinek nincs szabad ideje, vagy kábító tv hipnózisban tölti

Aki nem ismeri családja történetét, legendáriumát, anekdotáit

 

Képtalálat a következőre: „hiányérzet”

Hiányérzet (Minimal Akusztik) - Császári Pillanatművek - Videók ...

Császári Pillanatművek - Hiányérzet (Minimal Akusztik)


 
Keresztény/zsidó harc az ifjú lélekért
Magyar életminőség
2010. július 23. péntek, 05:11

Képtalálat a következőre: „tímár virgil fia”

Babits Mihály
Timár Virgil fia


TARTALOM, ISMERTETŐ 

A mű az író egyik legszemélyesebb gondjának, a magányból fakadó szenvedésnek és a közösséghez vezető út keresésének finoman árnyalt ábrázolása. A klasszikusan zárt szerkezetű lélektani regény - Timár Virgil szerzetestanár és törvénytelen származású Vágner Pista kapcsolatának lírai rajza - önéletrajzi elemekre épül; Babits pécsi diákkorának és bajai tanítóskodásának élményeire.

Cselekménye röviden annyi, hogy két felnőtt férfi küzd egy kamaszfiú lelkéért. Egyikük a címbe emelt paptanár, a katolicizmus eszméiben mélyen hívő ember, aki egy kisvárosi gimnázium falai közt éli az életét, s aki szinte fogadott fiaként neveli a kétes családi viszonyok közül jött, korán árvaságra jutott gyereket; hamar felfedezi benne a kivételes szellemi képességet, az intellektuális szomjúságot, egyre inkább úgy érzi, hogy a gyorsan felserdült fiatalember az ő elszalasztott, elbizonytalankodott lehetőségeit fogja valóra váltani. Másikuk a vér szerinti apa, a nagyvárosi újságíró, aki életének egy csömörös pillanatában értesül arról, hogy neki valahol távol gyermeke van, s váratlan elhatározással nekiidul felkeresni és esetleg magával vinni őt. A nyugtalan, lázas szellemű ifjú választás elé kerül, ám amikor hirtelen felbukkant apja mellett dönt, nem annyira a "vér szava" szólal meg benne, inkább az újságíró alakja mögött fölsejlő másik világ vonzásának enged, Timár Virgilnek pedig be kell látnia, hogy hiábavaló volt pedagógiai eroszból is táplálkozó szeretete, eszményei-elvei erőtleneknek bizonyultak e kihivással szemben.

Babits a cinikus, dekadens polgári entellektüel alakját állítja szembe a tiszta, becsületes, bár kissé ósdi szerzetes figurájával, s a mélyebb emberi értékek mellett tesz hitet.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
http://legeza.oszk.hu
http://mek.oszk.hu/04600/04641/#

Képtalálat a következőre: „tímár virgil fia”

SIPOS LAJOS

Szövegépítés és szövegalkotás

Babits Mihály Timár Virgil fia című alkotásában

1939-ben született Kassán. Irodalomtörténész, habil. egy. docens. Az ELTE BTK tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet Alkalmazott Irodalomtudományi Szakcsoportjának vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vendégtanára.


A Timár Virgil fia Babits legnépszerűbb, legtöbb kiadást megélt regénye. Kosztolányi (1922-ben, a Nyugatban megjelent kritikájában) a szerző legjobb prózai írásaként köszöntötte a művet. Benedek Marcell, Keresztury Dezső, Rába György, Szerb Antal tanulmányaikban a szerkezet zártságát, a mű esztétikai koherenciáját hangoztatták. Bóka László az elkerülhetetlen szellemi magányosság művészi megfogalmazását dicsérte.1

Az alkotás keletkezéstörténete alapján nyilvánvaló: a regény szövegszervezésében BabitsA gólyakalifához, majd a Kártyavárhoz és a Halálfiaihoz képest más utat járt. Az említett alkotásokban mindig volt valamilyen centrális életélmény vagygondolkodásélmény, melyet Babits (amint erről a Teremtő indiszkrécióban és A hazugságok paradicsomában írt) átitatott belső víziójával, belső képzeletével újrarajzolt. Az ilyen módon érvényesülő ,,élmény” szövegindukáló volt A gólyakalifában, aKártyavárban, a Halálfiaiban és az Elza pilótában: az elsőben a valóságos pszichológiai tudás és a nagyepikai alkotás összekapcsolhatóságának a lehetősége volt a szöveggeneráló, a másodikban az új módon alakuló nagyváros történés- és szemantikai környezete és a detektívregény lehetőségrendszerének a kipróbálása izgatta Babits fantáziáját; a Halálfiaiban egy hirtelen lesüllyedt és visszavonhatatlanul múlttá vált világ és a történelem belső logikájának, e logika működésének vagy éppen ,,nem működésé”-nek a mechanizmusa foglalkoztatta; az Elza pilótában a centrális gondolkodásélmény az emberi lényeg viselkedésváltozása, potenciális és virtuális átalakulása volt a kanti ,,örök béke” állapotából az ,,örök harc” állapotába jutott emberiség életében. A Timár Virgil fiában nincs ilyen centrális élmény vagy gondolkodásélmény.2 A szöveg központjában a szerző személyes életéhez nem kapcsolódó probléma: a mindent kitöltő Isten-élmény megélése, ennek az élménynek a fokozatos háttérbe kerülése, majd a benne való újbóli teljes feloldódás jelenik meg. A legteljesebben ontológiai jellegű tehát az alkotás. Azt sugalmazza, hogy az emberi lényeg egyetlen autentikus lehetősége a hitnek mint dogmának, szokásnak és történelemnek a megélése.

Ezt sugalmazza a szöveg fabuláris szintje.

Timár Virgil jellemzése

A történet már a felütésben a totális szellemi–etikai beállítódás egyetlen üdvözítő voltára utal. Babits ezt a jellemzésmód megválasztásával szuggerálja. A refektóriumban ebédelő szerzeteseket egy-egy mimikai vagy pantomim mozzanattal, egy-egy ismétlődő, minősítő megjegyzéssel a mindentudó író külső pozíciójából vezeti be a történetbe.3 Timár Virgilt az író már azzal is kiemelte környezetéből, hogy - róla szólva - megcserélte a nézőpontot. A maga pozíciójából csak ennyit mondott a paptanárról: ,,Lentebb ül, szerényen a tiszteletre méltó Timár Virgil.” A valódi történetbe-vezetést átruházta az ,,atyai szemű, gyermekképű, ezüstös hajú”, ,,galambszívű”, tapintatos házfőnökre, dr. Horváth Vincére. Ezzel a felcserélt nézőponttal nemcsak eltávolította Timárt a többiek világától, hanem a házfőnök szellemi-etikai értékkörnyezetébe kapcsolva a pap szellemi–etikai lényegére irányította a befogadó figyelmét. Három szóval jelölte meg a címbe emelt pozícióját: a házfőnök-igazgató szeretet-körébe vonja, ,,legjobb tanár”-nak, ,,igazi szerzetes”-nek minősíti. A kétféle jellemzésmód váltogatása az első jelenet során előlegzi a központi témán átderengő mélyebb konfliktust, az eszményi szeretetet és célokat követő–valló Timár és a világi szempontokat előnyben részesítők ellentétét.

Szerzetesi életmódja

A jellemzésbeli kötöttség a történetben végig megmarad. A rendtársakat mindig a világi örömökhöz való viszonyuk, gesztusaik jellemzik, míg Timárt gondolatai, eszméi, erkölcsi és transzcendentális céljai jelenítik meg. Timár ugyanis mindenekfölött ,,igazi szerzetes”. A házfőnök-igazgató minősítő ítélete után ezt bizonyítja–erősíti a szobája is. A szobában imazsámoly volt az imádsághoz, íróasztal a munkához, karosszékek a beszélgetéshez (itt ül majd a vasárnap délutánokon Vágner Pista). Az életeszményre utaló, azokat szolgáló bútorok mellett itt ,,kedvelt latin szentjei” vették körül a papot: ,,a költő Ambrus, a filozóf Ágoston, a szellemes urbánus Jeromos,” a könyvespolcon Aquinói Tamás művei, a földön a ,,bollandisták néhány óriás, fólió kötete volt”.4 Ebben a zárt világban - a túlvilági tökéletes rend halvány másaként - fokozottan érvényesült a pontosan ismétlődő rend: reggel mise, délelőtt tanítás, utána ebéd, majd olvasás, fél hatkor séta a szőlőhegyen, vasárnap (a később részletezendő) Vergilius, nyaranta pedig utazások. Timár ,,világtól elszokott csigaéleté”-ben csak a vallásnak és a tanításnak jutott hely. Egész életét ez a két dolog foglalta el. Másról, az ,,élet”-ről nem voltak fogalmai. Papként a külvilágot ,,isteni közvetítéssel” ismerte meg.

Tanári munkája

Babits Timár ,,finom, érzékeny magányosságá”-nak leírása során, az első két részben két alkalommal is kitért a pap személyiségének másik fontos vonására, a tanári munka szeretetére. Az író ezt a mozzanatot lassan és tartózkodóan bontakoztatta ki. Nem ő maga utalt rá, hanem előbb két kívülállóval: Horváth Vincével és Szádi Márkkal fogalmaztatta meg. Timár tanári mivoltának eszmei lényegét azonban maga a paptanár öntötte szavakba. Az első önminősítő belső beszédben a vezetésre–tanításra szoruló diákokra gondolva általánosságban fogalmazta meg a fiatalok ,,külön rendeltetésé”-t. Aztán Vágner Pistára, kedves tanítványára koncentrálva már az ő ,,maga külön életé”-ről elmélkedett. A harmadik belső beszédében a fiúhoz kapcsolódó tanári szeretet személyes tartalmára gondolt, azokra a ,,lélekdarabok”-ra, ,,amiket neki adott”, a Goethe szerinti lélek-fajfenntartásra, a maga jövőjére, arra, miként fog majd tovább élni tanítványában.5

Vágner Pista iránti szeretete

A tanítványok iránti általános szeretet így változik át Timárban egyetlen diák iránt megnyilvánuló személyes szeretetté. Ez a lassan mozduló folyamat külső inspirációra bontakozik ki. Timár a maga zárt, tökéletes rendű, teljes harmóniát adó világából a tanítványok meglátogatását kívánó minisztériumi leirat miatt lép ki: ekkor megy el legkedvesebb diákjához, a rossz hírű anyjával együtt élő Vágner Pistához. Ez az elhatározás - Babits ezt nagyon finoman érezteti - eleinte nem ígér semmi jót. Timár a cellájában és az iskolában volt elemében. Különben elveszítette külső és belső biztonságát. Éppen ezért kerülte a szokatlan helyzeteket, elhárította a látogatókat is. Ha gondolatait lefoglalták az élet ügyei, ,,lelke szárnyai” azonnal ,,megbénultak”. Vágner Pista inspirált–elhatározott meglátogatásával a paptanárnak túl kellett  lépnie a maga megszokott keretein. Élete már a látogatás gondolatára is megváltozott. Előjöttek az ,,ifjúság kísértetei”, az ,,ősi (…) ellenség”, az Asszony is. Ez a látogatás alapjában fenyegette bölcsességgel megépített, hitre, etikára, de egyben illúziórendszerre támaszkodó egész életét. Ugyanakkor azonban Timár akarta is ezt a látogatást. Ember volt, nemcsak a magányt kívánta, emberi természete vagy valami hagyományos belső vágy is ösztönözhette. Virgil atyának ezzel a látogatással része lehetett a kalandban, megélhette az evilágisággal való konfrontációt, megismerhette a bűnt, az amor sanctus után az amor profanes lehetőségét is.6

Látogatása Vágneréknál

A látogatás igazolta a szerzetes szavakba nem foglalt félelmeit. Már a környezet is fölkavaró, megrázó élményt nyújtott. A Stirling-ház, ahol Vágner Pistáék laktak, a külváros legszegényebb részén volt. A málladozó épületben mindenütt szegénység, nyomor volt látható. Ebben a házban - tagadva a környezet piszkát, és alig észrevehetően tagadva Pista anyjának, az egykor vármegyeszerte híres kurtizán életének a tisztátanságát - Vágner Lina a fiával egyszerű, tiszta rendezett lakásban élt. Timárt ebben a miliőben számára ismeretlen dolgok árasztották el: a szegénység, az asszony korábbi életének emléke, Pista apjának titokzatos története, valamilyen neki írt levél emlegetése, az asszony betegsége, halálra készülése, fia előtt mutatott színjátéka. A nyomor és a szenvedés látványa fokozatosan megváltoztatta Timárt. Az asszony haláltusája, cinikusságán is átütő szeretete, különös, de kétségtelen lelki tisztasága megzavarta a szerzetest. Timárban a tanítvány iránt érzett személytelen szeretet lassan majdnem apai szeretetté változott.

Timár Virgil lelki változása

Ebben az új érzelemben a tanár új célt talált. Tökéletesen föloldódott, odahagyta korábbi életvitelét, az ég helyett földi célra fordította tekintetét. Szinte észrevétlenül kötötte a sorsát egy gyerekemberhez. Vágner Pista először csak a papi kötelező szeretet-érzését ébresztette föl benne, aztán a valakihez tartozás örömét, majd a birtoklás élvezetét kínálta neki.7 A pap élete ezen a ponton megváltozott. Miután Bögöziéknél elrendezte Vágner Pista sorsát, teljesen feloldódott a szeretetben és a ragaszkodásban. Nem érdekelték már korábbi olvasmányai, elnézte a gyerekeket az iskolában, az embereket az utcán, a hancúrozó rókákat a szőlőben, a fákat és a virágokat. Csak a fiúról tudott beszélni, egyetlen szempontja maradt az olvasásban is, nevezetesen: hogyan fog majd minderről beszámolni Pistának, miként fognak minderről szót váltani. Minél jobban elmerült ebben a szeretetben, annál többet vesztett régi énjéből. Lassan hozzá nem méltó érzelmek is zavarták. Egyre növekvő ellenszenvvel és féltékenységgel hallgatta a fiú elbeszéléseit Bögöziékről, vetélytársat látott az ügyvéd lányában, Emmuskában, félt attól, hogy az első szerelem majd elrabolja tőle a fiút. A szeretetért már-már csalásra is vállalkozott. Amikor megtapasztalta, hogy betegsége idején a diák fokozott tapintattal bánik vele, később többször betegnek tetteti magát, csak azért, hogy ezt a külön szeretetet kicsiholja a másikból.

Vágner Pista Timár növekvő ragaszkodását előbb örömmel és büszkeséggel fogadja. Hamarosan azonban nyilvánvaló lett: egyre inkább szűk lesz neki az a kör, amelyet Timár megrajzolhat és bevilágíthat. Kettejük eltávolodását először az olvasmányok megválogatása mutatta, növelte ezt a fiú hitbéli elbizonytalanodása, végül betetézte Vitányi Vilmos könyvének olvasása, a titkokban végrehajtott tett dacos vállalása. Ez az esemény rádöbbentette a papot önmagát kiforgató szeretetére, az így elkövetett státus-váltás következményére.

Tanár és tanítvány eltávolodása egymástól

Timár Virgil és Vágner Pista útja azonban nem akkor és nem úgy vált el, ahogy azt a pap csendesülő, bízó, lemondásra kész szeretetével elképzelte. Váratlanul megjelent Vitányi Vilmos, a fiú vér szerinti apja, akit Vágner Lina tudósított halála előtt addig nem is sejtett gyermekéről. Vágner Pistának (vagy ahogyan a keresztlevélből kiderült: Vilmosnak) a korlátozó, és őt a saját képére és hasonlatosságára alakítani kívánó Timár Virgil és a messzi világot, a várost fölfedni tudó, egyszer már dacosan vállalt Vitányi között kellett választania. A fiú közelebb érezte magához Vitányit. Nemcsak azért, mert a társaságában a ,,Város” és a ,,Nők” ígérete kísértett, hanem azért, mert új apja a hódító szabadgondolkodás és liberalizmus embere volt. Annak a rétegnek volt ő a képviselője, amelynek üzenetét az akkortájt frissen olvasott Ady-versek is elhozták már. Timárnak a fiú döntését nem volt nehéz elfogadnia. A tanári jubileumán felé áradó szeretet visszafordította őt elhagyott könyveihez, a barátságban ért apró kudarcok visszafordították a hiánytalanul megélhető és megélendő szerzetesi hithez. A hit megvilágosította előtte saját helyzetét: nem élheti meg másban saját kiteljesedését, nem vetítheti bele senkibe saját céljait.8 Timár rájön, hogy az egyetlen, ,,igazi (...) szerelem”, amiért élnie érdemes, az ,,Isten szerelme”. A pap így jutott vissza a számára létező egyetlen világba. Ebben a világban visszajutott kedvelt szentjeihez, köztük a legkedvesebbhez: Ágostonhoz, és visszatért vasárnapi olvasmányaihoz: Vergiliushoz, az isteni Váteszhez.

A ciszterci tanár sorsában, a fabuláris szinten így lett szövegszervező elv a valóság és a metafizikum, a besúlykolódott alázat és az emberi lázadás ütközése, a megélt, az elveszített és az újra megtalált hit problémája.

A fabula és a szüzsé kontroverziója

A valóság és a metafizikum ütközése kitetszik a fabula és a szüzsé kontroverziójából is.

A regény fabulája egyszerűen összefoglalható. Eszerint egy Sót nevű kisváros ciszterci gimnáziumában az egyik tanár, Timár Virgil osztályába járó diákról, Vágner Pistáról kiderül törvénytelen származása. Az anya halála előtt értesíti a természetes apát, egy budapesti újságírót, aki elviszi magával az érettségi előtt álló fiát, nem hagyva, hogy az osztályfőnök egy helybeli ügyvéd segítségével az érettségihez, az egyetemhez, esetleg a rendbe való belépéshez segítse a fiút.

A szöveg jelentéstartományát a Timár Virgil alakjához kapcsolt olvasmányokkal, gesztusokkal, szokásokkal, Timár belső beszédével Babits jóval tágabbra vonta. Aszüzsé-elemek révén különleges jelentéstartalmat társított az író a szöveghez.

A szöveg jelentéstartományát bővítő szüzsé-elemek

A ,,ciszterciták refektóriuma”9 mint helymegjelölés (valamint egy oldallal később a ,,mizerikordiánusok”-ra és a ,,ferencesek”-re való utalás) például elhelyezi magát a történetet az 1500 éves szerzetesrendi hagyományok között. A Szent Bernát által felvirágoztatott rend Magyarországon is az előkelő rendek egyike volt. A rend tagjai a 12. század óta élnek itt, történelmük majdnem ugyanúgy kapcsolódik az ország történetéhez, mint a bencéseké. ,,(...) gazdag földjeik” voltak - olvasható a regényben - ,,s pincéikben kitűnő boraik”, a birtokok jövedelme azonban a 19. században már a gimnáziumok, az általuk szervezett népiskolák és plébániák fenntartására és felvirágoztatására szolgált. A ciszterciek híresen szigorú középiskoláiba járni nem egyszerűen elhatározás és lehetőség volt, hanem a jövőben egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozást is jelentett. Az iskolák ugyanakkor modern intézmények voltak. A tanárok (és a diákok) nemcsak Rákosi Jenő konzervatív napilapját, a Budapesti Hírlapot olvasták, de bekerülhetett ide például ,,egy zsidó írónak a műve (is), szellemes cikkek és aforizmák, szabad és szkeptikus hangon írott könyv”-e, bekerülhettek ide Ady versei, ,,melyeket nagy örömmel és lelkesedéssel olvasott akkortájt” mindenki, aki érdeklődött az irodalom iránt.10 Ennek a nyitottságnak természetesen megvoltak a határai is. Az itt tanítók például általában nem rokonszenveztek a ,,szabadkőműves hatalom”-mal, nem kívánták az állami élet világiasítását.11 Sokukat szokásaik - az ,,artikulátlan kvaterkás diskurzusok”, a ,,ramslicsaták” és a ,,kibicelés” - a magyar középosztályhoz kapcsolta, de ehhez a körhöz csatolta a szerzetestanárokat a közéleti szereplés is. Ugyanakkor adva volt a rendházban a Timár Virgil féle élet lehetősége is. Az előző világ ellenpontjaként kapcsolódott be a történetbe egy másik világ.

Timár Virgil olvasmányai

Ebben a másik világban a napi olvasmányok közé tartozott Szent Ambrus, Milánó püspöke, a jelentős prózaíró és papköltő, az egyházi és politikai harcok résztvevője, az egyházi rend alakítója, meg Szent Ágoston, Hippó püspöke, a valamikor bűnökben élt, aztán megigazult ember, a Vallomások szerzője, meg Szent Jeromos, az Újszövetség és a zsoltárfordítások revizora, meg Aquinói Szent Tamás, a skolasztikus filozófia megalapítója, ide tartoztak Jean Bolland jezsuita szerzetes és követői, a bollandisták, a szentek életének kutatói. Az elsők jelentették Timár olvasmányait, az utolsók pedig az élet-értelmezés párhuzamait. A szentek példáiból építette fel a pap a maga életeszményét. A Krisztushoz való feltétlen hűség parancsát a majdani Szent Ágnes életéből vette (aki elutasította pogány kérőjét, majd nyilvánosházba hurcolták, máglyahalára ítélték, s amikor a tűz sem ártott neki, lefejezték), az Istentől vezérelt okosságra a későbbi Sienai Szent Katalin jelentette a példát (aki hároméves böjtölés, imádkozás és virrasztás után rávette IX. Gergely pápát az Avignonból való visszatérésre). Az ,,élet és a Szerelem nagy misztérium”-ait is a szentek életéből ismerte meg. Az asszonyt, ezt a ,,kétértelmű lényt”, amelyik ,,szentségre és mocsokra egyformán született”, részint ,,a gyermek Ágnes” és az ,,okos Katalin” példájából rakta össze, részint Lukianosz kurtizánjai és a Remete Szent Pált megkísértő asszony-állatok alapján képzelte el. A kísértő asszonyok nem a szóból, hanem a képből kerültek Timár gondolataiba. Hieronymus Bosch, Tiepolo, Fra Angelico, id. Peter Brueghel, Matthias Grünewald által megfestett kísértők voltak ők. De még Vágner Pistát is olvasmány-párhuzamok alapján értelmezte. Tertulliánnak képzelte el őt szívesen, a pogány családban született ifjúnak, aki a keresztség felvétele után a keresztény tanítás védelmezője, majd a keresztény próza megteremtője lett.12

A metafizikus szint

Timár belső beszéde (a befogadó beazonosító tevékenysége révén) így egészíti ki a 19–20. század fordulóján lejátszódó történést a kétely nélkül megélt, filozófiai szintre emelt, történelmi folyamatként feltáruló kereszténységgel. A ,,történeti kereszténység”-et jelenti Vergilius, az isteni Vátesz, a középkori hagyomány szerint a Jézus Krisztus születését megjövendölő író a Kr. e. első századból, Szent Ágnes a 3–4. évszázadból, a negyedikben élt Szent Ilona és Szent Ambrus, a 4–5. évszázadból Szent Jeromos és Szent Ágoston, az ötödikből Szent Elek, a 13. századból Aquinói Szent Tamás, a 13–14–15. századból és a későbbi időkből azok a festők, akik a hagiográfia egy-egy jelenetét választották témául, értelmezték a maguk számára.

A vallás gyakorlati szintje

A történetében megélt, filozófiai szintre emelt, kétely nélküli kereszténység, a metafizikus szint13 ugyanakkor megjelenik a szövegben a vallás mindennapos megvallásában, a civilek és a pap eltérő természetű kitételeiben. A diákok, ha meglátják a fekete-fehér ruhás cisztercieket messziről, a szerzetesek gúnynevét mondják, ,,szarkák”-at emlegetnek. Ők is, a szőlőkből jövő kapások is, meg a Stirling-ház lakói is a hívek kötelező üdvözlésével fordulnak a paphoz, de nem a populáris magyar változattal, a ,,Dicsértessék a Jézus Krisztus!” köszöntéssel, hanem a latin megfelelővel, annak teljes vagy rövid formájával. A diákok naponta misével kezdik az iskolát, vasár- és ünnepnapon azonban mindenki templomba megy; az ,,első harangozás” figyelmezteti a híveket a templomba indulás idejére, a harmadik harangozás, az ún. beharangozás meg a szertartás kezdetét jelenti. A szertartáshoz tartozik a gyónás kötelezettsége, a ,,gyónószék”, a katolikus hívő életéhez pedig a szentségek felvétele. Természetesnek veszik a Stirling-házban, hogy a beteg asszonyhoz a pap elhozza az utolsó kenetet, a szent útravalót. Ugyanígy része a regényvilágon belüli civil életnek az angyali üdvözletre szóló harang, a reggeli, a déli, az esti harangszó, a felszólítás arra, hogy reggel és délben kétszer–kétszer, este pedig háromszor imádkozza el a hívő katolikus az ,,Üdvöz légy, Mária...” kezdetű imát, este pedig tegye hozzá még a ,,Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...” kezdetű könyörgést.

Timár gondolkodásában a metafizikai lényeg nem csak ezen a gyakorlati szinten van jelen: jelen van mint hit-példa és mint filozófia is. Hit-példaként a Stirling-ház piszkában rémlik föl Timárnak - Szent Magdolna bevillanó emlékezetével, Jézus megbocsátó tekintetével. Filozófiai problémaként Isten, a hit és a személyes életprogram probléma-együttesében merül föl előtte akkor, amikor ,,a negyvenedik év felé járt”. Krízis-helyzetet élt át. Olyan érzése volt, hogy az ,,imái nem segítettek rajta”; hogy az ,,Isten nem válaszolt neki”; hogy a néma Isten, a Deus absconditius, a választ nem mondó Isten már nem elégíti ki; hogy szüksége lenne az Önmagát feltáró, a megnyilatkozó Istenre, a Deus revelatus, a Deus incarnatus bizonyságételére. Ezen a ponton az olvasó a katolikus teológia egyik központi kérdését éli meg Timár töprengésében, az Isten-lényeg problémáját.

Vitányi utalásai, példái és belső beszéde

Más irányba tágítja utalásaival, példáival és belső beszédével14 a szöveget Vitányi Vilmos, aki a ,,Harmadik rész”-ben jelenik meg. Őt is a környezete minősíti először. Itt, mintegy előlegezve a Timárral való összecsapást, minden a felesleges fényűzést demonstrálja: a ,,fürdőszoba toilette”-asztala, az ebédlő, a tükör, a ,,spaléta”, a bevágódó ,,fénykések”. Itt az ,,Élet”, a ,,Pipere”, a ,,Luxus” a fontos. A belső beszédben megjelenő utalások csak a személyes életre, az érvényesülésre, az élvezetekre vonatkoznak. Az ő gondolkozása nem ér túl a személyes történetén. Az apja idéződik föl az emlékezetében, a ,,Kaftános zsidó” és a ,,péntekesti gyertyafény” (az első csillag feljövetelével kezdődő ünnep, a családfő által elmondott ima). Ezen túl a szkeptikus francia gondolkodók jutnak az eszébe: Renan és Anatole France, a kétellyel teli hit és a kétely nélküli istentagadás szószólói. A Timár belső beszédében feltűnő, széles körű általános tudás helyett Vitányi mindig ambícióinak alárendelt személyes rész-tudást, kiforgatott, meghamisított, visszájára fordított ál-tudást mozgósít. Jól mutatja ezt a készülődése, az, hogy a fejében előre összeszedi a Szent Ágostontól vett, a rá váró helyzetben felhasználhatónak gondolt, esetleg kétértelmű vagy frivol idézeteket, bízva abban, hogy az apa-szerep eljátszása közben majd ezeket fogja előszedni. Legpontosabban az első citátuma jelzi az álságosságot. A szerzetes cellájába belépő Vitányi, meglátva az asztalon heverőVallomásokat, a maga Adeodatusát emlegeti. Mindezt pedig egy latin mondattal vezeti be: ,,Nihil errare non est humanum” - mondja a legnagyobb természetességgel, holott Szent Jeromos mondása éppen ellenkezőleg van: ,,Errare humanum est.” Vitányi végig így kapcsol a szövegbe idézeteket. ,,Pazarul” szórja a latin mondatokat végig: idézi (hibásan) Paracelsust, Ovidius VII. énekét, mégpedig többes számban, Timárt is belevonva abba a körbe, amelyikbe ő tartozik;15 idézi Horatius 2. epodusának kezdő sorát, Chestertont, a neokatolikusokat, egy francia szólást az anya évente tizenkétszer tisztátalan voltáról, a phaidroszi idillt és sok más egyebet.

Ezt a történetet azonban nemcsak Timár és Vitányi utalásai és belső beszéde, hanem aszövegmondó utalásrendszere is tágítja.

A szövegmondó utalásrendszere

Azokon a pontokon ugyanis, amikor minden kétséget kizáróan ő szólal meg,16 a szöveg külön távlatot kap. Ezt a külön perspektívát jelzik bizonyos szóalakok. A nyitó jelenetben például Bogár Szaniszlót ,,lelkes pedagóg”-ként emlegeti. A jelzős szintagma alaptagja a történés idején már csak a passzív szókészletben volt meg. Ez a forma a 18. század végén és a 19. század elején szokásos formulája nyelvünknek, ekkor volt divatban a görög és a latin nevekben és közszavakban az eredeti végződés elhagyása, Horatius helyett a Horác, pedagógus helyett a pedagóg forma alkalmazása.

A kulturális utalások is a szövegmondó perspektíva-tágítását valósítják meg. Ez történik a szöveg elején akkor, amikor a szerző kommentálja a tanár Timár Virgil viselkedését (s Goethét idézi a ,,lélek fajfenntartásá”-ról), amikor a mindig azonos időben sétára induló paptanár kapcsán Kantra hivatkozik, az ő pontosan ismétlődő kőnigsbergi sétáira. A papról szólva a ,,nagy katolikus költő-re” hivatkozik, aki ezt a kort már az ,,életünk közepén” túli időnek nevezi, de akkor is ez történik, amikor Vitányi vonzalmát részletezve a fiatal lányok és fiúk iránt az Oedipus komplexumról szól.

A perspektíva-tágítást jelzik a szerzővel azonos tudású szövegmondó egyéb kijelentései is. A szövegmondó például bénító -,,abouliá”-ról beszél, ,,az akaratnak hirtelen tehetetlenségé”-ről akkor, amikor Timár Vágner Pistát felviszi a rendházba; ezt a fogalmat Babits Moravcsik Ernő Emil 1916-ban megjelent Elmekór- és gyógytan című munkájában olvashatta, a fogalom ugyanis akkor jelent meg a magyar és a francia nyelvű szakirodalomban (,,aboulie” formában) először. Egy másik helyen ez áll: ,,Egyetlenegy szó van az agyában, egy szó, mely lápiszkőként égeti velejét (…).” Az itt megjelenő ,,lapis” is orvosi szakszó, a salétromsavas ezüstnitrát kristálya, mely a fehérjékkel mohón lép vegyületbe, ezért a 20. század elején általánosan sebek égetésére használták.

Intertextuális kapcsolatok

A fabula értelmét - mindezek mellett - más szövegekre való utalás, rájátszás, a más szövegek és a Timár Virgil fia közötti intertextuális kapcsolatok rendszere és megvalósulása jelzi. Ez a mű ugyanis, Bahtyinnal szólva, szintén más szövegek bekebelezésével és transzformációjával jött létre.17 A regény előszövegepretextusaszűkebb értelemben Vergilius Aeneis18 és Szent Ágoston Vallomások című munkája, tágabb értelemben intencionált és nem intencionált pretextusa és intertextusa a Biblia, a hagiográfia jól körülhatárolható része, Szent Ágoston több írása, mindaz, amit a szerző ebből a szöveguniverzumból a megismerés, a befogadás, a gondolkodás, az átlényegítés szintjén bensővé tett.

Vergiliusi pretextus

Feltűnik a szövegben a legegyszerűbb intertextuális alakzat, a szövegátvétel, Vergilius eposzára, az eposz egyik helyére való utalás. Az első rész végén ez olvasható: ,,A vasárnapot Timár úgy szokta megülni, hogy félbehagyta rendes tanulmányait, és valamely költő műveit vette elő. Többnyire Vergilius volt ez, az isteni vates, akiről Virgilünk azt szokta tréfásan mondani, hogy az ő védőszentje. Szerette ezt az ünnepi és gyengéd énekest, aki a klasszikus művészet minden pompájával már majdnem keresztény tud lenni, s a Történet nagy suhanása mögött meglátja a természet csöndes szépségeit, megérzi a tárgyak néma könnyeit, leírja a gyermekek vidám ugrálását.”19 Ebben a passzusban látszólag Timár nézőpontjából rendeződnek sorba az ítéletek. Valójában azonban - a modalitásban, az általánosításban érhető ez tetten - a történetmondó értékítélete jut itt érvényre, mégpedig úgy, hogy a paptanár világához kapcsolja Vergiliust. A ,,tárgyak néma könnyei”-nek a felidézésével, poétikai–retorikai utalással emlékezetbe hoz egy másik szöveget, az Aeneist, pontosabban annak első énekét, a trójai háborúból menekülő Aeneas sorsát, aki Karthagóba érkezve ,,könnyezve” nézi az épülő templomot, ahol is bronzba vésve láthatja Trója történetét. Ez a hely ugyanakkor Didó életére is utal. Az I. énekben történt találkozásukra, amikor Aeneas uralkodás közben látja a királynőt, a hős és a királynő fellobbanó szerelmére, meg a IV. énekre, Didó halálára, bekapcsolva aTimár Virgil fiába a pretextus egészét, Didó teljes történetét, akit hűségeskü köt megholt férje emlékéhez, aki azonban ezt megszegi, beleszeret Aeneasba, s miután a hős elhagyja, bánatában önkezével vet véget az életének. Ha az olvasó a Harold Bloom által ,,interolvasás”-nak nevezett módon olvas, akkor a bontakozó babitsi történetre rávetítheti a bevégzett vergiliusit, a befogadás folyamatában - az író sugalmazó intenciójára - dekódolhat egy életsorsot az esküjét megszegő királynőről, akit az esküszegés kikényszerített önfeladásba vitt. Mindezt pedig akkor teheti meg, amikor Timár Virgil és Vágner Pista kapcsolata elérkezik ahhoz a ponthoz, ahol a szerzetes készül megszegni a maga fogadalmát. Nagyon fontos, hogy a pap itt és most nem véletlenül nyitja ki Vergilius művét, és nem akárhol olvas bele a szövegbe. ,,A negyedik könyvet lapozta föl mostan - olvasható a regény már idézett helyén -, az utolsó sorokat, ahol szinte kívülről tudta már: ahol az elhagyott Didó halálát írja le.”20

A vergiliusi szöveg átformálása

A vergiliusi jelenetből Babits regényében igazában új jelenet képződik. Az idézet szerzői elbeszéléssel indul (az Olympról és Írisről). Ehhez kapcsolódik a latin szövegrész mint a szerzetes által elolvasott textus (magyarul: ,,Hát millió színben szikrázva a napsugarától / Száll is a mennyből”). Majd folytatódik a szerzői szólam, amelyik előbb az Aeneisből való idézet közvetlen szövegkörnyezetének parafrázisa (,,és megszabadítja a szerelemnek e szegény áldozatát a test bilincséből”), utóbb pedig leplezetlen szerzői képzetkapcsolás (Íriszről és Noé galambjáról). Az eposzból kilépő szövegpárhuzam révén itt bekapcsolódik a Timár Virgil fiába a Biblia. Az eposzban visszalapozó pap most nem ezt a szálat építi tovább, hanem kikeresi az Ascaniusra, Aeneas fiára vonatkozó részeket: a IV. ének 156–157. sorát, a vadászatra induló Didót és Aeneast elkísérő, ,,lángvemhes paripáján azt is” amazt is előző, örömmel nyargalászó fiúról, majd a II. ének 724. sorát, az apja kezét megfogó, ,,apró kis lépteivel” atyja nyomában loholó gyerek képét, meg ,,a többi helyet is - olvasható Babitsnál -, ahol Aeneas kis fiáról van szó”.21

A vergiliusi szöveghely egyszerű felidézése, egy allúzióval a szenvedés-képzet bekapcsolása, egy sugalmazó intencióval a pretextus egészének a felvillantása, három megválogatott, lerövidített, más szövegösszefüggésbe tett, tendenciózusan kikeresett részlet - Vergilius művének ilyen ,,bekebelezése” előrevetíti Timár lehetséges sorsát. Ha ő is megszegi örök fogadalmát, azaz Isten kizárólagos szeretetét felcseréli vagy kiegészíti egy halandó szeretetével, akkor rá is a halál vár, sugalmazza a szöveg, legalábbis üdvösségteológiai értelemben.

Biblia és hagiográfiai intertextusok

Timár Virgil történetét igazában csak az előbb felvillantott Biblia meg a hagiográfia, a Szent Ágoston-szövegekkel létesíthető–létesülő intertextuális kapcsolatok értelmezhetik. E szöveghely-párhuzamok nélkül a pap érzelem-, hit-, gondolkodás- és filozófiai rendszere és személyes sorsának alakulása megmagyarázhatatlan. Egész élettörténete a bizonyíték erre.

A szerzetes képzeletét már kisgyerekként is a szentek, ezek a rejtelmes lények ragadták meg. Tizennégyévesen a már idézett ,,szent és hős leányok”, később Szent Elek és Remete Szent Antal életszentsége vonzotta. Teológusként és papként kétely nélkül élte meg a maga szerzetesi állapotát. Ennek következtében a szövegben a gondolkodást meghatározó vagy minősítő példaként, értéktulajdonítási lehetőségként, analógiás elmarasztalásként kizárólag ebből a körből való magyarázatok, utalások tűnnek föl.

Vitányi bibliai utalásai

Vitányi Vilmos is ,,patrológiai tudásá”-val, főleg ,,az Augustinus életéből” vett részletekkel, bibliai helyek idézésével kívánja megnyerni a pap bizalmát. Az ő ,,tudása” azonban az ágostoni élet pikáns mozzanataira, a célirányosan összekeresett citátumokra, bibliai közhelyekre szorítkozik. Amikor például valamikori kedvesével kapcsolatban ,,lasciva puellá”-t, azaz ,,kacér leány”-t emleget, és bűnbánó Magdolnára hivatkozik, akkor természetesen nem vesz tudomást arról, hogy a bibliai hagyomány igazában három Mária Magdolnát fog egybe: a Genezáreti tó melletti Magdalából való asszonyt, akiből Jézus hét démont űzött ki (Lk 8,2), s aki követte az Urat a keresztrefeszítéskor és a sírbatételnél (Mt 27,56–61), a betániai Lázár testvérét, aki kenettel kente Jézus lábait könnyeivel öntözte, hajával törölte és megkente drága kenettel (Lk 7,36–50). Vitányi nemcsak a distinkciókat nem teszi meg, hanem hozzávetőleges tájékozottságában a valamikori szeretőjét, a gyermekét egyedül felnevelő anyát azonosítja az általa egynek gondolt Magdolnával. Ez a párhuzam azonban felületes és nem igaz.

A bibliai helyekkel értelmezhető életstratégia a szöveg elején csak Timár Virgilt jellemzi. A házfőnököt, Horvát Vincét nem számítva csak ő éli igazában a szerzetesek életét. Hűséges az örökfogadalmához üdvösségteológiai–lelki értelemben. Felismerte és elfogadta az isteni meghívást és választást, teljes lelkével kizárólag Istenhez tartozónak tekinti magát, nem keres az Isten szeretetén kívül álló külső célt. Szent Ágoston szeretet–himnuszát vallva ,,nem tétovázó, hanem biztos öntudattal” szereti az Urat (amint ez a Vallomásokban olvasható). A szeretetet szereti, azaz egyetlen dologra ,,önmaga kedvéért” törekszik, anélkül, hogy bármit is birtokba akarna venni (pontosan úgy, ahogy ezt Ágoston aKülönböző kérdésekről című munkájában leírja). Amikor Timár Virgil a külön szeretetébe fogadja Vágner Pistát, nemcsak feloldja magányát, szerzetesi elszigeteltségét, hanem a szeretet-megosztással elhagyja a számára kijelölt üdvösség-utat is.22

Intertextus és retrospektív autotextus

Mindez a szövegrész és a zárlat értelmezése szempontjából fontos. A regény utolsó oldalain újból három latin idézet, három intertextus van. Az első az Aeneis IV. énekéből való, az 552–553. sor: ,,Nox erat, et placidum carpebant fessa soporem / Corpora”. Lakatos István fordításában: ,,S éjszaka lett szelid álom omlott az élők / Fáradt teste fölé”. A második idézet három sorral későbbről való. Ez már kihagyásos idézet. A teljes sor, Lakatos István fordításában: ,,(Minden táj lecsitult), minden iromba madár-nép”. A harmadik idézetet a következőképpen kapcsolja az előzőhöz Babits: ,,Künn zúg, a tenger, nagy árbocok feszülnek az égnek, útjára készül a hitetlen trójai...

Ó jaj, nem! … az önkénytelen asszociáció szédítette és megborzasztotta. - Milyen borzasztó szennyes a földiek szerelme! … De nem is igazi szeretet az:

nondum amabam, et amabam amare… amorem 
amabam… et quarebam, quid amarem…

idézte magának Augustinust. Még nem szerettem, nem tudtam, hogy mit kell szeretni; és szerettem volna szeretni: a Szerelmet szerettem, kerestem, mit szeressek…

Most következik az igazi, az egyetlen szerelem: az Isten szerelme…”23

Ebben az utolsó részletben a bevezető gondolat retrospektív autotextus. Visszautal egyrészt magára az eposzra, másrészt a Szent Ágoston különböző műveiben szavakba foglalt szeretet-felfogásra. Csakhogy azon a helyen, ahol Babits idézi, amint ezt Rimóczy-Hamar Márta kimutatta, az ,,amorem amabam”, a ,,szeretetet szerettem” szószerkezet nem szerepel. Ennek ellenére a Timár Virgil fia szövegében, a latin szöveg prózába oldott változatában az író Augustinus mondataként ismétli az előbbi teljes textust.24

Az intertextusok, a transztextuális kapcsolatok, a nyelvi-stilisztikai allúziók, a sugalmazó intenciók, a retrospektív autotextusok, a betoldások és a módosításokappercipiálását Babits a befogadóra bízza. Nyilván arra számított, amit Wolfgang Iser szavakba is foglalt: az olvasó az ő írói horizontjához hasonló befogadói horizonttal olvas, a maga számára felépíti a szöveget, melynek újrateremtésében kész és képes értelmezni a metaszövegek, a transztextusok és az autotextusok (most nem részletezett) teljes körét is.

Folyamatos szerveződésű mű - intertextuális olvasat

A szerző - ebben a reményben - tudatosan feszíti szét a szöveg kereteit. Meghagyja annak a lehetőségét, hogy a szöveget folyamatos szerveződésű, a közvetlen történés dekodolására inspiráló textusként, a ricoeur-i naiv olvasó szintjén olvassuk. Ugyanakkor lehetőséget kínál arra is, hogy intertextuális olvasással, intertextuális anamnézissel visszatérjünk az indukáló szöveghelyekhez is, s ezzel a paptanárnak és növendékének a históriáját az idegen szövegek transzformációjaként is értelmezzük.

Kosztolányi az 1922-es kritikájában a Timár Virgil fiáról szólva az ,,új realizmus” diadaláról, az ,,igazi titok”, az ,,élet” megjelenéséről írt. Kétségtelen tény, hogy az író ebben a művében tömbszerűen jelentetett meg valóságelemeket, megidézve a maga ciszterci diákoskodásának és tanárságának pécsi és bajai helyeit, személyeit, valóságfoszlányait. A szövegépítés és a szövegalakítás módja azonban nyilvánvalóvá teszi: a személyesen megélt élettől talán itt távolodott el leginkább Babits, s itt került legközelebb ahhoz a metódushoz, amelyik a késő modern, sőt: posztmodern korszak prózateremtésének a sajátja lesz majd. 

Jegyzetek

1Benedek Marcell: Babits Mihály. Gondolat, Budapest, 1969, 76–79.; Keresztury Dezső: Babits Mihály. In: K. D.: Örökség. Magvető, Budapest, 1970, 431–435.; Rába György: Babits Mihály. Gondolat, Budapest, 1983, 186–192. 
2Sőtér István másként vélekedik: ,,A személyes élmény megléte vagy hiánya Babits prózájának alapkérdése ez a költői »ihlettelenség« párjaként. Babits prózaíróként is csak személyes tapasztalat folytán tud jelentőset alkotni.” S. I.: Babits Mihály a regényíró. Új Írás, 1983. 11. 68. 
3Babits Mihály: Timár Virgil fia.(S. a. rend. Sipos Lajos.) Magyar Könyvklub, Budapest, 2001, 7–8. 
4I. m. 10–11. 
5Uo. 
6Az első változatban, az ún. ősszövegben (vö. 96–98) Timár és Vágner Lina találkozásában is felsejlik valami a másik neműnek szóló érdeklődésből (vö. Sipos Lajos: Babits Mihály: Timár Virgil fia. Szövegváltozat, kézirat, keletkezéstörténet. Új Dunatáj, 2000. 3.) 
7Az ősszövegben Timár azért nevelné fel Vágner Pistát, hogy majdan, amikor a fiú a rendnek és az országnak a dicsősége lesz, maradjon hely neki Vágner Pista életrajzában. Vö. i. m. 67. 
8Rónay György: A regény és az élet. Bevezetés a 19–20. századi magyar regényirodalomba. Táltos Kiadó, Budapest, 1947, 302. 
9A következő oldalakon idézőjelben jelennek meg azok a nevek, fogalmak, utalások, amelyek a szöveg másodlagos jelentését megképezik. 
10Babits Mihály: i. m. 11, 47–48, 51, 52–54. 
11Uo., 32. 
12Mindezek részletes kifejtését lásd Babits:i. m. 262–273. 
13A metafizikus szintre vonatkozón lásd Bacsó Béla: Művészet és gondolkodás. Pompeji, 1990. 3. 91–98; Szegedy-Maszák Mihály. Mítosz és történelem. In: Sz.-M. M.: A regény, amint írja önmagát. Elbeszélő művek vizsgálata. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987, 34–57. 
14A belső beszédre vonatkozóan lásd Kálmán C. György: Az irodalom mint beszédaktus – fejezet az irodalomelmélet történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 
15A ,,Videmus meliora” az Átváltozások VII. énekében előforduló mondat átalakítása. A gyermekgyilkos Medeia ott így beszél: ,,Video proboque meliora, deteriora sequor” (,,Látom és helyeslem a jobbat, mégis a rosszabbikat követem.”) Babits–Vitányi itt többes számot használ, mintegy azt szuggerálva, hogy ő is, Timár is néha a rosszabbat teszik, miközben pedig tudják, hogy mi a jó. Lásd Rimóczy–Hamar Márta: Babits Mihály – Virgil – Vergilius. Új Dunatáj, 1999. jún.; Uő.: Babits–Virgil és Vitányi Vilmos szeretet-értelmezése, Bár, 1999. 2. 
16Ugyanez a folyamatos elbizonytalanítás, átjárás valósul meg Kosztolányi Dezső regényeiben is. 
17Mihail Mihajlovics Bahtyin: A szó esztétikája. (Vál. és ford. Könczöl Csaba.) Gondolat, Budapest, 1976, 148. 
18Vö. Bárdos László: Az Indiszkréció–ankét, rövid összefoglalásban. In: A Nyugat–jelenség (1908–1998). (Szerk. B. Szabó István.) Anonymus, Budapest, 1998, 187–188. 
19Babits: i. m. 35–36. 
20Babits: i. m. 36. 
21A részek összekapcsolására vonatkozóan lásd Rimóczy–Hamar Márta: Babits–Virgil és Vitányi Vilmos szeretet–értelmezése.I. m. 57. 
22Aurelius Augustinus: Vallomások. (Ford. Városi István.) Gondolat, Budapest, 1982, 284.; Uő.: Nyolcvanhárom különböző kérdésről. In: Az égi és a földi szépről. Források a késő antik és a koraközépkori esztétika történetéhez. (S. a. rend. Redl Károly.) Gondolat, Budapest, 1988, 109–110.; Barsi Balázs: A keresztség és a szerzetesi élet. Vigilia, 2001. 6. 422.; Corona Bamberg: Az emberség ára. Prugg Verlag, Eisenstadt, 1990, 60–62. 
23Babits: i. m. 89–90. 
24Rimóczy-Hamar Márta: i.m. 60-61.

________________________________________

Appendix -TEMPEVÖLGY

Homoszexuális utalások a Timár Virgil fiá-ban
Kelecsényi László . . . . . . . . . . . . . . . . 48
http://www.boldogsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=10172:tempevoelgy&catid=873:lapok-folyoiratok&Itemid=477


 

 
Hangoskönyvtár
Magyar életminőség
2017. január 18. szerda, 10:07
Képtalálat a következőre: „vakok könyvtára”
A Hangoskönyvtár feladatai:
- Hangos könyvek kölcsönzése látássérült személyek részére. Hangos kiadványok postai előkészítése és küldése a látássérült személyeknek. Kapcsolatfelvétel és folyamatos kapcsolattartás külső könyvtárakkal a színvonalas ellátás érdekében.
- Címkék, vonalkódok nyomtatása
- Pontírású feliratozás
- Katalogizálás, sorrendbe helyezés
- Számítógépes nyilvántartás frissítése
- Sérült állományok javítása
- Visszahozott könyvek visszaosztása
- Késedelmi értesítők kiküldése
- A visszaérkező könyvek, kiadványok ellenőrzése
A feladat hatásai:
- A látássérültek irodalmi, nyelvi és természettudományos, ill. egyéb ismereteinek bővülése,
- Tanulási lehetőség teremtése,
- Bővebb művelődési lehetőség,
- Integráció elősegítés,
- Életminőség javulás.
* * *
A Magyar
Vakok és Gyengénlátók
Országos Szövetsége
Hangoskönyvtárának
kölcsönzési szabályzata

A Hangoskönyvtár telefonszáma: 061/384-84-40/123. mellék

1. Tagsági viszony:
Az MVGYOSZ Hangoskönyvtárának bármely látássérült személy tagja lehet. Azon látássérültek, akik tagjai a Szövetségnek, ingyenesen vehetik igénybe a Hangoskönyvtár szolgáltatásait. Külföldi látássérültek, ill. szövetségi tagsággal nem rendelkező látássérültek a kölcsönzési szolgáltatást kölcsönzési díj ellenében vehetik igénybe. 
Tagsági/ kölcsönzési díj külföldi látássérülteknek: 100 EU/ év

Amennyiben a kölcsönzési díj nem kerül befizetésre, a kölcsönzést fel kell függeszteni. Ez mindaddig érvényben marad, ameddig a befizetés nem történik meg.

2. Beiratkozás:
Beiratkozni lehet személyesen, vagy megbízott személy útján, vidéki és külföldi olvasóknak postai úton. A beiratkozáshoz szükséges a tagsági könyv és a személyi igazolvány. A postai úton történő beiratkozáskor a levélnek tartalmaznia kell a tagsági könyv számát, valamint a pontos személyi adatokat. Nem szövetségi tagoknak személyi igazolvány és lakcímkártya szükséges.
3.      Beiratkozási díj szövetségi tagsággal nem rendelkező látássérülteknek: 3.000 Ft/ év.
Külföldi és nem szövetségi tagok esetén a kölcsönzés beiratkozási/kölcsönzési díj ellenében történik. Az olvasó a díj befizetése, vagy a bankszámlára átutalt összeg megérkezése után lesz a könyvtár tagja. 
A könyvtári állományt tartalmazó katalógus az árueladáson megvásárolható, illetve a www.mvgyosz.hu oldalon a Szolgáltatások/Hangoskönyvtár/Katalógushivatkozás alatt található.
A külföldi olvasóknak a katalógusért külön nem kell fizetni, a kölcsönzési díjban a katalógus ára benne van.
A személyi adatokban történő változást haladéktalanul jelezni kell a könyvtárnak.
4.      Kölcsönzés:
A fővárosban lakó könyvtári tagok személyesen vagy megbízott személy útján kölcsönözhetnek olvasójeggyel. 
A könyvtár nyitvatartási ideje:
kedd:           10.00-18.00
csütörtök:    10.00-18.00
péntek:          8.30-12.00

A nyitvatartási időn kívül kölcsönzés nincs. Sem a korábban kikölcsönzött könyvek visszavétele, sem új könyvek kikölcsönzése a könyvtárnak nem áll módjában.

A könyvtárból 1 alkalommal maximum 9 könyv kölcsönözhető. A kölcsönzési idő 3 hónap, amely 1 alkalommal, újabb 3 hónapra hosszabbítható meg. A hosszabbítást a könyvtárosoktól külön kell kérni személyesen, telefonon vagy e-mailben. 
Ha a könyvek határidőre nem kerülnek vissza, késedelmi díjat kell fizetni, melynek mértéke 20 Ft/nap/könyv. A késedelmi díj fizetésének megtagadása a könyvtári tagság azonnali felfüggesztésével jár.
Fertőző betegek illetve hozzátartozóik a könyvtárat nem látogathatják. Az ilyen helyzetből adódó késést a könyvtárnak haladéktalanul jelezni kell.
A vidéki és külföldi olvasók részére a kölcsönzés postai úton történik. A Nemzetközi Postai Egyezmény Szabályzatának 11. cikkelye, valamint az 1/1966. /V.15./KPM. számú rendelet (Postaszabályzat) 11.§ /1/ bekezdés értelmében díjmentes a vakok kizárólagos használatára szolgáló hangfelvételek postai szállítása 7 kg súlyig, ha a feladó vagy a címzett a vakok valamilyen hivatalosan elismert intézménye. A díjmentes küldeményt úgy kell csomagolni, hogy tartalmát a postai kezelés során bármikor meg lehessen vizsgálni. A csomagon a „vakok küldeménye” emblémának rajta kell lennie.
Az igényelt könyvek listáját postai úton, a 06-1/384-8440-es telefonszámon vagy a  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen kell elküldeni a könyvtár részére. Célszerű a lehetségesnél több könyvet feltüntetni, mert elképzelhető, hogy az igényelt mű kölcsönzés alatt áll. 
A könyvek szállítása az e célra szolgáló fémdobozokban és vászonzsákokban történik. A dobozok és a zsákok az MVGYOSZ tulajdonát képezik, csak a könyvek visszaküldésére használhatók fel.

5.      A hangoskönyvek használata:
A hangoskönyvek többnyire 60 perces, ritkábban 90 perces kazettákból állnak. A kazettákat gondosan kell kezelni. Felépítésükből és működési rendszerükből adódóan azonban hajlamosak a meghibásodásra. Meghibásodás esetén (szalagszakadás, filc kiesése, kazettatest törése, véletlen törlés) ne fáradozzon a hiba kijavításával, viszont haladéktalanul jelezze a könyvek visszaadásakor a könyvtárnak. Ez semmiféle megkülönböztetést, vagy büntetést nem von maga után. A hibákat azért is jelezni kell, hogy a következő olvasó már kijavítva, hibátlanul olvashassa végig a művet. Gondatlan kezelés (ételmaradék vagy egyéb szennyeződés, pl. cigarettacsikk a kazetták között, a kazetták durva bepiszkolódása) a könyvtári tagság átmeneti, többszöri ismétlődés esetén végleges felfüggesztését vonhatja maga után.
Kazetták vagy könyv-, könyvek elvesztése esetén a kazetták illetve a másolás díját a könyvtárban be kell fizetni. Ennek mértéke 300 Ft/kazetta. A fizetés megtagadása esetén az olvasó könyvtári tagságát azonnal fel kell függeszteni. A felfüggesztés mindaddig érvényben marad, amíg az olvasó a tartozását ki nem egyenlíti. A hangoskönyvek eredeti kazettáinak más típusúra való kicserélése esetére ugyanezek a szabályok vonatkoznak. A könyvtárban kölcsönözhető CD lemezek térítési díja sérülés esetén 750.-Ft, elvesztés esetén 1500.-Ft.
A kikölcsönzött könyveket más olvasónak átadni nem szabad.
A Hangoskönyvtárban megtalálható hangoskönyvek az MVGYOSZ tulajdonát képezik, szerzői jogvédelem alatt állnak, ezért másolásuk és az interneten való közzétételük szigorúan tilos! Ennek megszegése az olvasó azonnali kitiltásával jár!
A hangoskönyvek gondos használata mind az olvasóknak, mind a szövetség illetékes dolgozóinak közös érdeke.

Budapest, 2015. június 4.

MVGYOSZ Hangoskönyvtár Katalógusa

pl.:

Babits Mihály A gólyakalifa Bodor Tibor 729 7 1
Babits Mihály A gólyakalifa László Zsolt 729 1
Babits Mihály Timár Virgil fia Bodor Tibor 731 5 1
Babits Mihály Elza pilóta Bodor Tibor 733 11 1
Babits Mihály Hatholdas rózsakert Zsolnay Margit 811 8 1
Babits Mihály Erato Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter 3573 1

 

Képtalálat a következőre: „vakok könyvtára”

 

 

 
Köszönetnyilvánítás – V.
Magyar életminőség
2017. január 17. kedd, 15:55

Képtalálat a következőre: „magyar zsidó orvos”

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs és boldog ember életminősége

A létező-leendő édenkertlakás ABC

 

Köszönetnyilvánítás – V.

 

Csákányi László - Doktor Úr

(A Szabadság-szerelem c. daljátékból)

Társtalanul járogat az orvos.
Csak egy régi divatú, vén ernyőt hordoz.
És soha meg nem áll, betegekhez jár
Bekopog, s kikopog mindent.

S mert kikopog, nincs titok ott semmi.
Tudja jól mi az oka, mit kell majd tenni.
Miért dobog úgy a szív?, ha van egy kis ész
Az egész nem is nehéz.
Refr.:
Doktor úr, doktor úr, itt benn valami fáj,
Azt hiszem a szívemmel baj van
Doktor úr, doktor úr, úgy sajog ez a táj.
Így nyöszörög és könyörög sok panaszos száj.

Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl?
Jaj, ugyebár meggyógyít engem?
Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól:
- Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

Szép feladat, hogy valaki doktor
Bár ha nem pihen is az ágyában sokszor
Mert ide kéri egy, oda várja más
S betege, s jöhet-e rosszkor?

Így bekopog sorra a sok ajtón:
"Kérem nyújtsa ki csak a nyelvét!
Sóhajtson!"
Ez nagyon ismert kór, ő is érzi jól
Bár arről egy szót se szól.
Refr.:

Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj,
Azt hiszem a szívemmel baj van.
Doktor úr, doktor úr, úgy sajog ez a táj.
Így nyöszörög és könyörög sok panaszos száj.

Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl?
Jaj, ugyebár meggyógyít engem?
Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól:
-Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

Zeneszerző:

Huszka Jenő

Szövegíró:

Fischer Sándor

Képtalálat a következőre: „magyar zsidó orvos”

 

Hálás szívvel köszönöm Neked/Nektek, hogy…

1.


Elvette fölösleges-káros mankóim, hogy képes legyek felkelni és járni 

Élvezetesen-érdekfeszítően tanított bátran dobva a diákgyilkos rutint 

Elviselte, kibírta ritka-sűrű dühkitörésem: nem öntött olajat a tűzre

Elvarázsoltál - szürke ázott verébből meseszép királylánnyá szerettél…

 

2.

 


Elviseltél, ha kiállhatatlan voltam is - várva hisztim csillapodását

Elvitte és kihozta leveleim, csomagjaim - továbbítottad üzeneteim

Elvitt magával programjaira és lelkemet építőeket keresett nekem

Emancipáltál - felszabadítottál a szellemi zsarnokság, elnyomás alól

 

3.

 


Emberszámba vett - magával egyenlőnek, magánál különbnek tekintett

Emlékeztetett még bevégzetlen küldetésemre, félbehagyott művemre 

Türelmesen beleélted magad nehéz helyzetembe és könnyítettél rajta

Energiát szolgáltattál – közműveket tartottál fenn – szemetem vitted el

 

4.

 


Energiával töltöttél fel - felvillanyoztál, izgalomba hoztál, lelkesítettél

Engedtél és segítettél szárnyalni, de óvtál tőle, hogy a Napba repüljek 

Engem magadnál különbnek tartottál – de komolyan, s nem gúnyosan

Engem választottál hitvesül - fogadalmad tartva rosszban is kitartottál

 

5.

 

Ennivalóm megtermelte, úgy, mintha saját gyereke tápláléka lenne

Érdek nélkül tetszettem neki, ettől tudtam jobban szeretni magam

Érdekem képviselte - érvényesítette, akár ellenkezésem dacára is

Érdeklődést keltett - új távlatokat nyitott, új dimenziókat tárt elém

 

6.

 


Megerősítettél , visszaigazoltál, visszajeleztél - építve bíráltál 

Értem élethosszig magadra vállaltad a vén gazemberség látszatát

Értem haragudtál, nem ellenem: nem volt közönyös tévelyegve látva

Értékelted művem - vetted a fáradságot és bátorságot, hogy megbírálj

 

7.

 


Értem kockáztatta kapcsolatunkat, abban bízva: majd helyreállhat

Érzékenyített – szenzibilizált finom különbségtételekre, árnyalatokra

Esélyt adtál újra meg újra: végleg soha, de soha nem mondtál le rólam 

Esernyőt tartottál fölém - védőernyőt feszítettél csíráim, zsengéim fölé

 

 

8.

 


Este csak nekem mesélt - ha volt rá ihlete, még rögtönzött is

Észlelte rejtett segélykiáltásom olvasva arc/testkifejezésemből

Eszmélni tanított - felébresztve önveszélyes szellemi szendergésemből

Észrevette, ha valami bánt - akkor is, ha előtte is titkolni próbáltam

 

9.

 

Felértékelted, amit tőlem kaptál és nagyon le, amit tőled kaptam

Finoman, tapintatosan de határozottan emlékeztettél fogadalmaimra

Evangelizáltál - akkor is mondta a jó hírt, ha ezt akkor nem szívesen vettem

Fáradoztál értem, nem írva a munkaórákat, se annak becsülhető piaci értékét 

 

10.

 


Gyógypedagógusi türelemmel kivártad, hogy önként jobbuljak 

Gyorsan és szívesen adtál pénzt, paripát, fegyvert - mikor mi kellett

Ha beteg voltam, mindent nekem rendeltél alá, csak ezzel törődtél 

Hajamnál fogva kihúztál a mocsárból, pedig majdnem berántottalak

 

 

11.

 


Helyettem kaptad a szidást, s mégsem árultál be

Helyettesítettél a gáton - kimentél helyettem a frontra

Hosszútűréssel elviselted rossz szokásaim - nem zsarolva változásra

Hogy fedél lehessen fölöttem főbérlőmnek befogadó nyilatkozatot adtál 

 

12.

 


Idegenként kopogtattam, s ő meleg vacsorával és szállással kínált

Idejében figyelmeztettél az egyszeri és az állandó veszélyforrásra is

Idegen nyelvre türelmesen tanítgattál, nem engedve kedvem elmenni

Idegenként is bekötözted sebem, és meleg étellel és éjjeli szállással kínáltak 

 

13.

 


Jó ellenfél voltál, akinek a kihívása miatt több jött ki belőlem 

Jó példával jártál elől, ráadásul nem misztifikáltad zsenialitásodat

Jó szándékomban nem kételkedve figyelmeztettél: ez az út a pokolba visz

Jóízű nevetésed rám ragadt, jókedved megfertőzött, s kiűzte a rosszat

 

 

Képtalálat a következőre: „boldoggá avatott orvos”

 

 

 
Emberi kártevő típusok – V.
Magyar életminőség
2017. január 17. kedd, 15:36

Képtalálat a következőre: „magyar zsidó”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

A rossz/jó szándékkal ártó-rontó emberek

A felebarát/ellenség felismerő rendszerünk


Emberi kártevő típusok – V.

 

 

Kapcsolódó kép

REVICZKY GYULA

ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!

Ahasvér, az örök bolyongó
Sóhajt minden gettó előtt:
Hát meddig lesz még rajtam átok!
Mikor lelek már pihenőt. -
És titkos szózat zúg a légben:
Mindaddig nem fogsz megpihenni,
Míg egy gettónak lesz lakója... -
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Más istenünk van, más világunk!
Mi meg nem értjük Jehovát.
A régi istenek kivesztek;
Mit kísértsen csak ő tovább!
Villámszóró Zeusz sem él már;
Alláht is látom útra kelni
Európábul Ázsiába...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

A haragos Jehova meghalt;
Most szerető, jó Isten él.
Lehet-e Isten bosszuálló?
Kívánhat-é szemet-szemér'?
Tilthatja-é a nem zsidóval
Jót tenni, vele lakni, enni?...
Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Ezernyolcszáz és nyolcvan éve
Hogy Ahasvér, szegény bolond,
Elátkozottan, kitaszítva
Ezen a földtekén bolyong.
Szánjátok őt meg; mert ha többé
Jehovát egy zsidó se zengi:
Ahasvér akkor fog pihenni...
Zsidók, keresztelkedjetek
ki!

 

Képtalálat a következőre: „a bolygó zsidó”

1.

Esélytelenné tenné a kisemmizettek összefogását

Félretájékoztat, hogy ne dönthessek szabadon

Fényes jövőt ígér, ha cserébe eladod neki a lelked

Érdemem szerencsévé kicsinyíti, hibám vétekké nagyítja

 

2.

 

Fogjuk meg és vigyétek! Nem piszkolja be magát

Foglyokat nem ejt – ha mégis, úgy ellenségnek veszi

Ha épp nem vagyok jelen, akkor nem áll ki mellettem

Ha nem tudja legyőzni, a keresztények élére áll: birkásít

 

3.

 

Hamis vágyakat ébreszt, hogy az ő adósrabszolgája légy

Hülyegyerek-sorban tart, hogy atyáskodhasson feletted

Hülyéségekre vesz rá, hogy lejárassam magam

Indoktrinálja az istenképét: ha szegény vagy, lúzer vagy

 

4.

 

Jószándék álcában kövezed utam a pokolba

Kiénekled a sajtot a számból és előttem falod fel

Infantilizál az atyáskodásával: ő jobban tudja, mi jó neked

Jóakaratot mímelve rámsózza ócska áruját, szerződését stb.

 

5.

 

Kiszimatolja gyengémet, hogy azzal kísértsen meg

Kivárja, hogy megöljem az oroszlánt, majd ő dicsekszik

Közös a vállalkozásunk. Én hajtok, ő meg szedi a pénzt

Kihasználja szorult helyzeted: pohár vízért a házad kéri

 

6.

 

Legyáváz, hogy istenkísértésbe hajszoljon bele

Lehány és fintorog, hisz nem ő, én vagyok lehányva

Lenyom az elemi megélhetési nehézségek mocsarába

Lebeszélsz egy lányról, fiúról, csak hogy a tiéd lehessen

 

7.

 

Magát élelemmel táplálja, téged méreggel senyveszt

Majd minden vitatható, csak az nem, hogy ő a vitavezető

Már az iskolában beprogramoz: másodrendű polgár vagy

Lerokkantosít, hogy rá legyek utalva, ki legyek szolgáltatva

 

8.

 

Ott áll a sírodnál, és megmondja, hogy ki voltál

Meghirdeti az elvi harcot – én a bőröm viszem vásárra

Neked csak a népbutító-kábító ingyen-televíziót juttatja

Olykor szívére veszi gondod – vállára venni nem bolond

 

9.

 

Ő a családján belülieket segíti – neked mindenki felebarát

Ő alkalmas vezetni és alkotni, neked cselédsors a hivatás

Ő alkotja és magyarázza a játékszabályokat – és ő a bíró is

Ő az a mesében, aki látatlanban aláírat veled egy szerződést

 

10.

 

Összeuszít társaimmal, hogy leuralhasson minket

Ő lesz az, aki zongorázik – te meg cipelheted, mint tróger

Ő mindig monopolhelyzetben, te a betevőért is versengsz

Ő összefog és összefonódik, téged meg levág kötelékeidről

11.

Prédává silányít, hogy kedvére ragadozhasson

Rosszul van, ha nem ő az első – érzelmileg zsarol

Sose ad hálót, hogy ne függetleníthessem magam

Szabadságodért biztonságot ad – majd ezt is visszaveszi

 

12.

 

Tartuffe, aki ál-barátként szétrombolná családi életem

Te szántasz és vetsz, gürizel – ő arat: „gyorstermelő”

Te vére(i)d adod a hazáért – ő gazdagodó hadiszállító

Szennycsatornákon biztat: bátran fedezd fel másságodat…

 

13.

 

Szembe hízeleg, hátam mögött ócsárol

Tőled elvárja a fai playt – neki minden megengedett

Úgy adsz, hogy az életben már soha többet ne kérjek

Agresszív - mindig támadásban van: kötekedik, piszkál, provokál

 

Képtalálat a következőre: „a bolygó zsidó”

 

 

 

 
További cikkeink...