Payday Loans

Keresés

Az emberi életminőség/boldogság
Képtalálat a következőre: „ezeregyéjszaka meséi”

Képtalálat a következőre: „egressy gábor színész”

Képtalálat a következőre: „szózat kotta”









I. Nagy Magyar Életszótár – 13.
Az emberi életminőség/boldogság
2017. november 19. vasárnap, 07:09

Képtalálat a következőre: „erotika folklór”

Nagy Jenciklopédia – kis testamentum

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

I. Nagy Magyar Életszótár – 13.

Kapcsolódó kép

 

*

 

Képtalálat a következőre: „erotikus költészet”

Weöres Sándor: Antik ekloga

 

Mint akit ölnek, törzse hanyat dült, lába kalimpált,

csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.

Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,

fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,

most szepegett: ”Mit akarsz te bolond? Tréfáltam, eressz el!”

Tűzben a tűz-okozó még sikongatni se mert,

hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért, hogy

hab remegése fölé már bika-súly nehezül,

inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam

széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait,

válla fehérét, mell kupoláit, lenge csipőjét,

táncos térde közé csúszva kerestem a rést,

s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába.

Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.

Ő fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt?

Most könnyebb teneked. Hagyj csacsi, bajt ne csinálj.”

Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?”

Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót?”

Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes:

gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd levetem.”

Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya,

néhány könnyű rugás, lenn a selyem bugyogó,

és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,

titkon a párja elé meztelenül kibomolt.

Lázban rája-fonódtam, szertevetette bokáit,

hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,

így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben

lány fiu egy testé, kétfejű ősi alak.

Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserép-figurái,

nézni se merték szép szende kisasszonyukat:

mint cica nyaukolt, mint haldokló hattyú vonaglott,

s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt.

Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,

vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,

tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:

itt velem egy, mégis távoli, új idegen,

fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,

asszonyi lett, megadó, lángba-borult szerető.

Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva

hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?”

Kértem súgva : „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és

kék szeme rámragyogott cinkosan és kacagón.

Képtalálat a következőre: „erotikus költészet”

 

*

 

Gyűjtögető

A buzgó „kiscserkész”

Gyűjtögesd a jópontokat,

A mindennapi jócselekedeteket

Életed végén, majd ha meghalsz,

Beválthatod jó helyekre a paradicsomba...

 

*

 

Tivornya

Nyugodt lehetsz,

Éld csak a világod,

Tombold ki magad -

Majd életed vége felé

Hirtelen megjavulsz,

Megtérsz mint az a lator,

Vagy barátcsuhában vezekelsz...

 

*

 

Katonadolog

Rejtsd el a könnyeidet,

Fojtsd italba bánatodat -

Egy férfinak szégyen a sírás,

Soha ne így könnyebbülj meg

(legfeljebb infarktust kapsz…)

 

*

 

Bőgőmasina

Ez nőnemű szó lenne?

Sírással annyi mindent elérhetsz,

Ha nincs már más, mindig ezt vesd be -

Megszánnak, megsajnálnak, megunnak…

(a férjednél is így érhetsz el – sok - mindent)

 

*

 

Igazodás

1.

Mindig a többségnek van igaza,

Arra voksolj, ami várhatóan nyer majd -

Mindig annak adj igazat, akivel beszélsz…

2.

Ne hallgass soha senkire,

Mindig menj a saját fejed után,

Hiszen te olyan jó fej vagy - vagy nem?

 

*

 

Tor

Amit ma

Megtorolhatsz,

Megbosszulhatsz,

Ne halaszd holnapra:

Ne maradj adós - sőt:

Duplán fizesd vissza!

Majd ülj győzelmi tort…

 

*

 

Vicces

Igyekezz mindig

Viccesen beszélni,

Legyen mindig poén

A mondataid végén -

De azért menj biztosra:

S te magad nevess rajta

Először és a legeslegjobban!

 

*

 

Nedv

A humor

Annyira emberi

S az élet-sava borsa:

Ironizálj, gúnyolódj, poénkodj stb. -

Hátha minden barátod sikerül elüldöznöd!

 

*

 

Komor

Az emberi élet

Annyira komoly, halálkomoly,

Hogy csak komoran lehet végigcsinálni…

Ha netán meg-megkísért a nevethetnék,

Akkor gondolj temetésre, templomra stb.

 

*

 

Hibakereső

1.

Keresd mindig

Másokban a hibát -

Ha meg nem találod,

Akkor fogd rá, kend rá -

Vitesd el másokkal a balhét…

2.

Keresd mindig

Magadban a hibát/bűnt,

Mégpedig irgalmatlanul -

Magadnak ne irgalmazz, ne kegyelmezz:

Esélyt se adj bűnbocsánatra, jóvátételre

 

*

 

Gazdálkodj okosan

Véges lelki erőddel, időddel

Energiáidat az önigazolásra

Vagy folytonos panaszkodásra,

És a tüntető önsajnáltatásra fordítsd

 

*

 

Titkolózó

Orvosaid előtt is

Titkold el a nagyobb bajokat,

Hisz zsarolásra is használhatják -

De barátaidnak se add ki magad,

Hátha egyszer ő lesz az ellenséged…

 

*

 

Látssz!

Elegendő,

Ha mások előtt jónak látszol -

Aki becsületes, az élhetetlen hülye…

(miért lennél tisztességes, kiterítenek úgyis)

 

*

 

Előbb-utóbb

Előbb gazdagodj,

Építs egy céget, egy palotát stb.

Majd utána jön magától a többi:

Barátság, szerelem, család, otthon…

 

*

 

Szólózva

Ne legyen senkid!

Ne legyen kutyád se,

Hisz fájna, ha elveszítenéd,

A csapást sosem hevernéd ki…

 

*

 

Autarkia

Ne adj, és ne kérj kölcsön,

Hisz vagy nem kapod vissza

Vagy még rád neheztelnek meg –

Légy teljesen önellátó…

 

*

 

Spontán

Semmit se bízz a véletlenre!

Mindent hajszálpontosan tervezz el előre -

Még a sétád, a szeretkezésed, a nyaralásod is…

Azután hajtsd végre a perce bontott ütemtervet!

 

*

 

Kötekedő

Menj biztosra

Állíts nyelvi csapdát,

Hogy ne lehessen jó válasz:

- Azt mondtad, hogy kurva az anyám?

- Én? Már hogy mondtam volna!

- Hát hazudok én?

 

*

 

Maximalista

Csináld végig: beszélgess csak,

Majd provokálj vitát, a vitából veszekedést,

Abból egy jó kis-nagy verekedést hozhatsz ki…

Ebből pedig már bármi lehet, még emberhalál is

 

*

 

Perlekedő

Minden sérelmedért

Ha máshogy nem megy,

Akár a bíróságon keress elégtételt!

Kerül, amibe kerül – ha rá is költöd a gatyádat is…

(okosként sose engedj, inkább szamárként szenvedj)

 

*

 

Stratégia

Szisztematikusan

Gyarapítsd ellenségeid számát! És:

Vedd körül magad hízelgő (ál)barátokkal!

Ez a legbiztosabb út a teljes életkudarchoz…

Így már mindegy is, hogy mit taktikázgatsz…

 

*

 

Fixálódó

Ne akarj felnőtt lenni,

Maradj örök nagy gyerek...!

Állítsd meg itt-most a te órádat,

A többiek csak menjenek tovább,

Ha nekik nem elég jó ez az idillikus lét…

 

*

 

Kíváncsi Fáncsi

Ne kérdezz semmit,

Hátha hülyeség miatt kinevetnek...

Aki nagyon kíváncsi, hamar öregszik

Sűrű és hosszú hallgatásod bölcsnek mutat…

 

*

 

Bamba

„Mondják ostoba, buta,

együgyü, hüle emberről,

aki mindent szájtátva csudál, bámul.

Népies nyelven rokonai:

bákó, baca, mamlasz, málé,

mámmám, mamuk.”

 

*

 

Ön-kényeztető

Minden napod lehet az utolsó:

Kényeztesd hát agyon magad!

Halmozd csak az élvezeteket!

Ne sajnálj magadtól semmi jót

Élj úgy, ahogy állítólag

Marci élhetett Hevesen

 

*

 

Ott-hontalan

Vágd el a gyökereid,

Ültesd át a vén fát, légy hontalan

Hozd magad itthon szinte

Lehetetlennek látszó helyzetbe,

Hogy még magadat is majdnem

Meggyőzzed a kivándorlásról

Idegenben idegenként meg

Olcsó vígasszal gyógyítsd lelkedet.

 

*

 

Rossz vásár

Te kapsz párperces, félórás intim együttlétet,

És tegyük fel, hogy közben jól is érezted magad.

De kapsz utána egy bírósági idézést - apasági kereset,

Fizetheted sok éven át az ellened nevelt gyerek tartását

 

*

Képtalálat a következőre: „erotika folklór”

Charles Baudelaire: Az ékszerek

Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén sok zengő ékszerével várt rám,
hódítóbban, mint a mór rableányok
a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

Fülönfüggők, karperecek, nyakláncok:
a drágakő s a nemesfém zenéltek,
s én megszédültem, mert mindent imádok,
ahol a csengés elvegyül a fénnyel.

A pamlagon engedte, hogy szeressem,
s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,
s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,
ágaskodott és rázta, mint a partot.

Szemével rajtam, készséges vadállat,
új pózokat talált vágyunk hevében,
és odaadást kevert bujasággal,
hogy változatainktól nőtt a kéjem,

s karja, csípője. Olajsima combja,
haja, mely arcához hajolt keretnek,
dereka, mintha hattyú nyaka volna,
hasa s melle, szőlőmben dús gerezdek;

talán mindez Rossz Angyal praktikája
volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem
egyensúlyától, ki kristálysziklára
kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;

és mintha Antiópé csípőjére
emelné egy ephébosz felsőtestét
s öle, mit domborműnek tárt elébem,
és ajka, min fénylett a finom festék.

A lámpa elhatározta: kilobban,
nem világolt, csak a kandaló lángja,
s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal
vért öntött el húsán, mely csupa ámbra. 

Babits Mihály fordítása

 

*

Képtalálat a következőre: „erotikus költészet”

Az

Életminőség-romlás

Nagy Jenciklopédiája XXI.

előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése

 

Kapcsolódó kép

 

 

 
Magyar prüdéria és szókimondó erotika
Az emberi életminőség/boldogság
2011. július 06. szerda, 07:43

szeretkezz

Kemenes Géfin László - Jastrzębska, Jolanta: 

Erotika a huszadik századi magyar regényben 

1911-1947


http://mek.oszk.hu/05800/05820

BEVEZETÉS

Irodalomtudományi és -történeti vizsgálatunk kiindulási pontjául az a kulturális
s nem tisztán biológiai tény kínálkozott, mely szerint míg a nemiség
minden élőlénynél elsőrendűen a szaporodást és túlélést hivatott szolgálni,
addig ez az alapvető inger az ember esetében bonyolultabb hatást vált ki.
Túllépvén a puszta ösztönléten, az emberi nemiség valami magasabb és fontosabb,
a férfit és a nőt összekapcsoló és összetartó érzéki-érzelmi viszonyt hoz
létre. Ezt a sokrétű viszonyrendszert, illetve annak megnyilvánulási formáit és
módozatait nevezzük erotikának.. Minden élőlénynek van nemisége, így a tudomány
külön foglalkozhat például a madarak vagy az emlősök nemi életével,
viselkedésével, de erotikája csak az embernek van, mert nála a nemiség mint
a legtöbb fontos életmegnyilvánulás esztétikával, tehát a szépség és az élvezetek
tudatos művelésével páiosul. Az ilyen értelemben vett szexuális érzést,
érzékiséget a szexualitás szójel is kifejezi, amelyet mi magunk is a kontextustól
függően az erotika szójellel felváltva használunk. Kutatásunknak megkülönböztetett
területét képezi az a két embert teljesen összekapcsoló érzés,
amelyet Stendhal szerelmi szenvedély [amour-passion], Freud genitális szerelem
névvel jelölt, s amelyet mi szexuális szerelenek neveztünk el.

A kultúrember (ez a megkülönböztetés tulajdonképpen felesleges, mivel minden
ember kultúrlény) egyik alapvető tevékenysége a művészet, az embernek
a nem-emberi természethez való valamilyen értelmi-érzelmi módon, bizonyos
eszközökkel történő hozzákapcsolása. Minden művészet központja maga az em~
ber: az embert az ember mint világban lévő lény érdekli leginkább. Az egyik
legősibb művészeti ág talán éppen ezért a történet, amely emberekről szól, s ez
igaz akkor is, ha az ember vágyait alkalmasint az embernél magasabb lényekbe
(istenekbe) vetíti át, mint például a mítoszokban, mondákban, tündérmesékben.
Jóllehet az erotika történeten belüli ábrázolása kultúránként változik, kétségtelen,
hogy a mi kultúránkban, tehát a nyugati történetmondásban, a Biblia teremtéstörténetétől
vagy az Odüsszeiától kezdve napjainkig meghatározó fontossággal
van jelen a férfi és nő érzelmi-érzéki kapcsolata. Ádám és Éva
történetében a „bűnbeesés" a szexualitással van összekötve, és Odüsszeusznál
is ideiglenesen feledésbe merül utazásának végcélja, mivel először Kirké, majd
később Kalüpszó szexuális bűvkörébe kerül, hogy aztán mégis hűséges asszonyához,
Pénelopéhez térjen vissza. 

A szexualitás irodalmi és szépművészeti ábrázolása
a görög-római kultúrában elfogadott, sőt kiemelten kedvelt toposz volt,
és csak a kereszténység térhódítása után vált bűnössé és elítélendővé. Míg az
Ószövetség is szinte hemzseg a szexualitás minden válfajának megjelenítésétől,
az onanizmustól az intesztusig, beleértve a fcrfi-női szexuális-szerelmi kapcsolat
egyedülálló irodalmi ünneplését az Énekek énekében.. Valószínű, hogy az elsö
keresztény egyházatyák, különösen Szent Pál és Szent Ágoston személyes patológiája
nélkül a szexualitás nem részesült volna abban a végletes bánásmódban,
amely majdnem teljes kiirtásához vezetett. 

A szexualitás mint narratív téma
azonban még az úgynevezett sötét középkorban sem tűnt el (mellesleg ez a kor
korántsem volt olyan sötét, mint egyes „felvilágosult" elmék hirdették); elég ha
Boccaccio vagy Chaucer vaskos történeteit említjük. Azonban a modern regény
volt az az irodalmi elbeszélő műfaj, amely a polgárosodással együtt járó új
világnézet legfontosabb művészi kifejezésmódja lett; s érthetöleg az istenközpontú
világkép elhalványulása óta a regény egyre fokozottabb figyelmet szentelt
a földi szerelemnek, mint az ember többi lényeges tulajdonságát és emberközti
viszonylatát befolyásoló témának. A szexualitás irodalmi bemutatása, annak
nyelve és megjelenítési módozatai tehát nem valami elhanyagolható, mellékes
segédtémát képeznek, hanem éppen központi jelleggel határozzák meg a regény
mint valóságábrázoló és társadalomalakító műfaj szerkezetét, konfliktusait és az
olvasóra gyakorolt hatását.

A jelen könyv tárgya a huszadik század magyar regényirodalmában megjelenített
szexualitás s mindaz, amely a szexualitásban gyökerezik, tehát a szerelem,
a házasság, s általában a férfi és nő közti érzelmi és nemi kapcsolatok ábrázolásának
vizsgálata,' Sokszor és sokak által felvetett, ám csak ritkán vizsgált probléma
a magyar irodalom úgynevezett prüdériája, a nemiségnek, a szexualitásnak
komoly s árnyalt stíluseszközökkel történő bemutatásának hiánya. Felületesen
nézve irodalmunk, sőt még századunk szépprózája is nem minden alap nélkül
mutatkozik hol szemérmesnek, hol álszemérmesnek, különösen ha összevetjük
azt olyan nagy alkotók, mint D. H. Lawrence, James Joyce, Marcel Proust, André
Gide, Henry Miller vagy Witkiewicz a szexualitás ábrázolása terén is üttörö munkáival. 

A nyílt, szókimondó erotika hiánya szerintünk nem
származtatható valami eredendő alkati különbözőségből vagy misztikus népinemzeti
sajátosságból, miszerint a magyar „néplélek" s ebből fakadóan a magyar
nyelv (avagy megfordítva, a nyelv tudatformáló hatására a magyarság „szexuális
ethosza") szemérmesebb lenne másokénál, hanem inkább irodalomtörténeti vagy
egyenesen történelmi okokra vezethető vissza. Nádas Péter már századunk vége
felé feltett kérdése, „Miért nincs a nyilvános beszédre alkalmas nyelvünk, amikor
a szerelemről van szó? Miért nincs középút az obszcenitás és a hallgatás között?"
(Nádas) érdekes abból a szempontból, hogy éppen az az író mutat rá egy
tényleges kifejezésben hiányosságra, aki sokat tett annak érdekében, hogy legyen
alkalmas nyelv a nemiség kifejezésére. 

Mint látni fogjuk a későbbiekben, a század
első felének magyar regényírói a „középút" különféle módozatait próbálták kidolgozni,
amelyekben azonban nemcsak az obszcenítást, hanem a szerelmi aktus
vagy különösen bizonyos devianciák direkt leírását eufemisztikus körülírásokkal,
a nemiségre kitalált idiolektussal igyekeztek pótolni. Ezcrt mondhatjuk, hogy
1995-ben megjelent könyve, az £gy nő kapcsán adott interjújában Esterházy
Péternek csak részben van igaza, amikor felpanaszolja, hogy a magyar író botladozni
kényszerül az obszcén szavak kőzött ott, ahol például a franciának könnyű
dolga van: „Ha [a francia író] leír egy durvább szót, adott esetben az egész magas
irodalom mögötte áll, Rabelais-tól az Übü királyig, vagyis ebben a kontextusban
helyezkedik el az ő 'merde'-je." Bezzeg, mondja Esterházy, „a magyar irodalom
nem könnyíti meg nagyon az ember helyzetét, men a magyar irodalomból nem
derül ki, hogy az embernek van teste". {Esterházy)

Ez az állítás ilyen nagy általánosságban nem fedi a valóságot. Századunk
magyar regényeinek behatóbb tanulmányozása után arra a felismerésre jutót*
tünk, hogy a magyar regény valójában nem is olyan prűd, mint gondolnánk,
mivel a szexualitásnak meglepően különböző megnyilvánulási formáit juttatja
kifejezésre, esetenként az adott társadalmi és valláserkölcsi körülményekhez
igazodva, de gyakran azokkal szembeszegülve is. E lehetséges formák meghatározó
modellje úgy jelentkezik, hogy a férfi és nő közti szexuális viszonyra
legtöbbször az elfojtottság, a tudatlanság, a félelem, az indokolatlan szégyenérzet
a jellemző. 

A férfi részéről megnyilvánuló érzéketlenség, amely hol a túlzott
félénkség, hol a brutalitás köntösében jelentkezik, a szexuális problémák leggyakoribb
forrása, míg a nő esetében a szexuális érzések egészséges kibontakozását
ugyancsak a fennálló férfiuralom írott és íratlan szabályai, a nemek közti
bevett viselkedésmódok korlátai akadályozzák. A nőalakok érzelmi és szexuális
fejlődésének fő akadálya a magának teljhatalmú tekintélyt követelő apafígura,
amely a magyar regény „ideológiai tudattalanjá"-ban a törzsi mentalitást jelenti.
Az olyan művekben, amelyekben nem érvényesül a domináns apa nyomasztó
jelenléte, a szexualitás is szabadabb. Századunk legfontosabb társadalmi regényei
többnyire ezt a férfi-, illetve apaközpontú ideológiát jelenítik meg különféle
elbeszélő stratégiák segítségével, amelynek egyik fő fóbiája a szexuálisan
érett, szabad, független nő. 

Mivel azonban egyfajta ideológiai tudattalan kétségkívül
működik minden író narratívaképző szellemi dinamikájában, sok esetben
maguk az írók is a patriarchális eszmerendszer nyomására negatíve, bur-
koltan, elfojtva elevenítik meg a fcrfi-nő viszonyt meghatározó konfliktusokat,
Amennyiben az olvasó olykor sokallná utalásainkat erre az eszmerendszerre,
mindössze annyit mondanánk, hogy mi azt nem teremtettük, csak észrevettük.
Mindenesetre az a tény, hogy a nemiség, ha olykor elfojtva is, kiolvasható
századunk első felének több nagyszabású társadalmi regényéből, íróink lélektani
és formai-stiláris felkészültségere vall, valamint arra, hogy az ideológiai
alapproblémára a maguk módján ők is felfigyeltek.

Könyvünk néhány lényeges ponton eltér a fennálló irodalmi értékrendtől, a ma
még mindig érvényes kánontói és az azt létrehozó kritériumoktól, A szexualitás
teljesebb, hangsúlyosabb ábrázolása ugyanis sok esetben nem az úgynevezett
„kritikai realista" regényben, hanem éppen a pejoratíve „polgári"-nak, „hagyományos-
konzervatív"-nak minősített írók szépprózai műveiben valósul meg, amelyeket
mind a Pintér jenő-féle, mind a lukácsi és posztlukácsi irodalomtörténet, illetve
-bírálat vagy lekezelően „lektűr"-nek, szórakoztató olvasmánynak minősít,
vagy pedig tudomást sem vesz róla. 

Az 1948-cal kezdődő, zsdánovi elveket szolgaian
alkalmazó, azokat alkalmanként túlteljesítő „átértékelés" irodalmunk egészében
olyan alapos pusztítást végzett, hogy a két háború közti időszak több,
annak idején elismert és kiválónak tartott írója a mai napig nem nyerte vissza
irodalmi legitimitását. Az erotika mint fontos toposz vizsgálatával párhuzamosan
munkánk másik, az előbbinél szerényebb célkitűzése egyes méltatlanul elfeledett
írók visszahozása az irodalmi köztudatba. Műveikben ugyanis a szexuális kapcsolatok
bonyolult jellegét feltáró erőteljes leírásokkal találkozunk, amelyekben
különösen a nő mint szexuálisan szuverén státust áhító egyén kielégítetlenségében,
elnyomottságában, akár testi-lelki megcsonkítottságában jelenik meg. Hozzáteendő,
hogy ez a helyzetkép megtalálható olyan írók műveiben is, akiket főleg
a szocialista-realista barbarizmus alatt és után létrejött kritika elsősorban „haladó"
szellemű, politikailag a „baloldal" mellett elkötelezett írókként értékelt, illetve
kooptált, s ma már klasszikus írókként tartatnak számon. A szexualitás ábrázolása
mint tematikai és kritikai szempont következésképpen másfajta értékrendszert
eredményez, amelynek hatására a század első felének magyar regényei
a ma elfogadott kritikai ítélettel vitatkozó, egy új kánon lehetőségét előjelző
csoportosítás keretein belül helyezkednek el.

Munkánk szükségszerűen két részre oszlik, amelynek első kötete a századelőtől
a század közepéig, pontosabban 1947-ig vizsgálja a magyar regényben megjelenített
erotikát, A rá következő évben, a „fordulat éve" fedőnév alatt eufemizalt
kommunista hatalomátvétel következtében, olyan rendkívüli megrázkódtatások
érték a magyar társadalom s azon belül a kulturális élet minden területét, amelyeket
teljes egészében a mai napig sem hevert ki, A szépprózában például lehetetlenné
vált mindazon lélektani és filozófiai árnyaltság, amely azt az előző évtizedekben
jellemezte, s amelynek az erotikát érintő témakörét az itt tárgyalt
regények példáján keresztül igyekeztünk felvázolni. 

A nyitófejezetben Kaffka Margit
regényét, a Színek és évekci elemezzük, amelyben a szexualitás ábrázolása
nem csupán nöközpontúsága miatt érdemel különös figyelmet, hanem annak
filozófiai mélyrétegét is igyekeztünk kimutatni. Móricz Zsigmond olyan regényeiben,
mint Az Isten háta mögött. Sárarany, Úri muri és Rokonok, a férfi-női
szexualitás nagyon sok aspektusába ad betekintést, ám a nőalakokról rajzolt kép
gyakran sematikus jelleget ölt. Krúdynál elsősorban a Szindbád-figura világképet
és a női szexualitásról alkotott felfogását vesszük szemügyre, s ezt a világképet
különös erővel illusztrálja még Krúdy másik tárgyalt regénye, A vörös postakocsi.
Tbrsánszky Józsi Jenő terjedelmes életművéből három regényt választottunk ki
{Viszontlátásra, drága, A céda és a szűz, Kakuk Marci), mivel azt
szerettük volna megmutatni, hogy noha Tersánszkyt az irodalomtudomány jobbára
úgy könyveli el, mintha csak a Kakuk Marci szerzője lenne, különösen
pályája elején nem egy alkalommal sikerrel szólalt meg nőkben-elbeszélők álarca
mögül is. Babits A gólyakalifa című regénye azért érdekes, mert a kereszténység
szexualitáselvét s az abból eredő bűntudatot a freudi lélektan alapvető
tételei (például az álommunka, az elfojtás) segítségével mutatja be. Ugyancsak
freudi hatás érezhető Kosztolányi Dezső Édes Annáján, melyben a főhős reménytelen
cselédsorsát véglegesen megváltoztatja egy mélyreható szexuális-szerelmi
viszony. Témánk szempontjából Kaffka Margit után Erdős Renée a legfontosabb
nőíró, aki A nagy sikoly és Brüsszeli csipke című regényeiben korát megelőző
nyíltsággal foglalkozik a női szexualitással, jóllehet megoldásai a keresztény eszmerendszeren
belül maradnak.

Harsanyi Zsolt és Földi Mihály, Erdős Renée-hcz
hasonlóan, szintén eltűntek a szocialista-realista irodalomtörténet süllyesztőjében,
pedig mind Harsanyi Magdolna, mind Földi A házaspár című nagyregénye
a korszak társadalmi és történelmi konfiiktusaiba elhelyezve ad hiteles képet
a női kielégítetlenség problémáiról, illetve a testiség elfogadásának fontosságáról.
A lélektan fontos meglátásait Márai Sándor is alkalmazta, sőt továbbvitte több
művében, amelyre jó példa az általunk tárgyait Válás Budán című regénye, ahol
az elfojtott szexualitás mélyreható társadalmi konfliktusok forrását képezi. Munkánk
első részét Németh László Iszony című regényének analízisével zárjuk.
Műértelmezésünk leginkább talán e regény kapcsán válik el a mai kritikai felfogásoktól.
Szerintünk ugyanis a főhősnő nemiséggel szembeni irtózata nem valami
mitikus szüzesség-képzet modern gondolatiságba való áttétele, hanem kirívó példája
a patriarchális eszmerendszer, különösen a magyar kultúrán belül tapasztalható
torzulásainak.

A majdnem ötven évet felölelő áttekintés tehát a magyar regényben előforduló
nemíségábrázolás gazdag és változékony módozatait mutatja fel, anélkül,
hogy valamiféle egyenes irányú fejlődésről akarna vagy tudna számot adni,
Véleményünk szerint a vizsgált művek nem rangsorolhatók szexuális nyíltság
tekintetében, hanem mint egyfajta komplex mozaikban, egymást kiegészítő
jellegzetes összképet alkotnak.

 
Erotika a magyar irodalomban
Az emberi életminőség/boldogság
2011. július 01. péntek, 06:44

janus2

Erotika a magyar irodalomban

A Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílt, Vénúsnak szép játéka című kiállítás a Janus Pannoniusszal kezdődő magyar erotikus irodalom legjavából ad igényes válogatást. A tárlat alapkoncepciója szerint az erotika a testi vonzódást, a földi szerelmet jelenti, melynek ábrázolása kifejezetten irodalmi-művészeti célokból történik.


Ratzky Rita irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője ezzel a rövid áttekintéssel nyitotta meg a kiállítást:

"Az erotika kifejezést Vargha Balázs szerint Csokonai használta először a magyar irodalomban. Nem egészen a mai értelemben természetesen, inkább a szerelem fogalom szinonimájaként. Kiállításunk koncepciója szerint az erotika szó a testi vonzódást, a földi szerelmet jelenti. Ábrázolása irodalmi-művészeti célokból történik, nem a primér vágykeltés okán, ez utóbbit a pornográfia kifejezés foglalja magában.
Közép-európai vérmérsékletünk, vallási és erkölcsi szokásaink szemérmesebb kultúrát hoztak létre, mint amilyet, mondjuk, a latin népeknél. Az ókori irodalom és az észak-itáliai tanulmányok közvetlen hatása minden ízében átjárja a latin nyelven alkotó magyar reneszánsz költő, Janus Pannonius fiatalkori pajzán epigrammáit, ennek csak jóval később lett folytatása a magyar irodalomban. Mindazonáltal a férfi és a nő kölcsönös örömszerzése mint téma mindegyik művelődéstörténeti korszakban megkörnyékezte az írókat és művészeket. Balassi Bálint a lovagi költészet hagyományait folytatva udvarló versekbe öltöztette érzéseit; vágyait azonban örömlányokhoz írott verseiben is kinyilvánította, igaz emelkedett stílusú sorokban. Csokonai költészetében még több húron szólal meg az erotika. Van benne végtelen finomság és van diákos vaskosság, van kíméletlen szatíra és rokokó báj. A magyar romantika és a biedermeier világirodalmi rangú költői: Vörösmarty, Petőfi, Arany János alighanem "kettős könyvelést" folytattak ebben a témában: a művek az illendőség határán egy bakarasznyival sem léptek túl. A férfitársaságokban eleresztett szövegeknek nincs nyoma, a jóval később megjelentetett ál-Petőfi, ál-Deák és ál-Tompa malackodásoknak semminemű hitelessége nincsen.
A XIX. és a XX. század fordulója hozta az első földindulást az erotika ábrázolásában. Vajda János, Reviczky Gyula nyomán a költészetben Ady hirdeti meg a nagy áttörést, a prózában talán Móricz Zsigmond. Az irodalmi szövegek mellett kizárólag magyar képzőművészek alkotásai tükrözik a téma művészeti megjelenítésének alakulását. Több teremben is megjelennek a kiváló XIX. századi grafikus és festő, Zichy Mihály aktjai és erotikus jelenetei. A kiállítás látvány hatását Jovián György, Munkácsy-díjas festőművész három freskója teljesíti ki."

A kiállítás megtekinthető 2004. február 19-től augusztus 31-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban (1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 16.)


*

zichy pipa

Pornográfia és erotika, avagy a szöveg öröme
Gárdony, Hotel Varsa, 2006. november 28.
Balogh Endre

Van-e tiszta testiség – szellem nélkül? Miképp tudja meg Pangloss mestertől egy szolgálólány, hogy ez minden világok legjobbika? Mi köze a fantáziának a pornóhoz? A keresztény világ sajátossága vajon a test tabuként kezelése? Bánki Éva, Pál Dániel Levente és Szigeti Csaba ezekről az ínyencségekről beszélgetett Gárdonyban a FISZ-táborban. És sok más is történt...

A Fiatal Írók Szövegtségének 2006-os tábora délelőtti beszélgetésének témája a pornográf vagy erotikus irodalom volt. A meghívott vitapartnerek közül Bánki Éva író–irodalomtörténész, és Szigeti Csaba irodalomtörténész nemrégiben egy középkori szerzők obszcén műveit tartalmazó antológiát szerkesztett Udvariatlan szerelem címmel. A beszélgetés harmadik tagja a prae.hu főszerkesztő-helyettese, Pál Dániel Levente volt, aki a fent említett kötet szövegeit gondozta, és régóta foglalkozik Sade márki írásaival.

A beszélgetés moderátora, Falvai Mátyás egy Csehy Zoltán által fordított Janus Pannonius-verssel nyitotta a napot:

Ursula pinájáról

Mézes a csókod, olyan hamvas vagy, az arcod aranyló,
Ursula, elbűvölsz még mielőtt beteszem…
Ámde ha rád mászom, faszom úgy belehuppan a löttyedt
punciba, mintha nem is punciba csúszna szegény!
Vége se, oldala sincs. Ó, mintha a meztelen űrben
lengene vagy kristály vízbe merülne fütyim.
Tönkrekopott lyukban tombol, lökdös, döfölődik,
bárhogy igyekszik, a kéjt így sosem érheti el…
Bár jár föl-le a farpofa, bár szorosabban ölelsz át,
semmi. A lábad húzd vállamig is föl akár,
úgy sem jó. Izzadt mellemből elfogy a szusz, s már
majd letörik, de lököm, csontom is egyre sajog.
Szűkítsék a pinádat az istenek össze, vagy éppen
adjanak akkora faszt, hogy teletömje totál.

Utánzás vagy élmény?

Szigeti Csaba a vers kapcsán arra figyelmeztetett, hogy ezt a költészetet nem lehet élménylíraként elgondolni, mivel egy imitációs, antik mintákat utánzó módszernek, és nem egy esetleges kicsapongó éjszaka utáni eufórikus állapotnak köszönhetők ezek a szövegek. A testről való gondolkodás kezdeteit egyébként egy antik szerző, Lucretius De rerum naturae című írásában jelölte meg, ahol a testet és a párosodást tematizáló fejezet közvetlenül a lélekről szólót követte.

Bánki Éva rámutatott: amikor a püspöknek kiszemelt tizennégy éves Janus Pannonius jó itáliai iskolában antik minták nyomán ír verset, az maga a tiszta szellem. Ennek kapcsán vetődött fel számára a kérdés: ha a pornó csak a testről szól, akkor egyáltalán lehetséges-e tiszta pornóirodalmat írni?

Mire való a fantázia?

Pál Dániel Levente a pornográf és az erotikus irodalom megkülönböztetésére Julia Kristeva egy fogalmát, az üres helyek meglétét ajánlotta használni. Pál szerint míg a pornóban semmit nem bíznak a befogadóra, mindent kimondanak, illetve megmutatnak, az erotikus irodalom a sejtetéssel él. Ennek érzékeltetésére hozott egy idézetet Voltaire Candide című művéből, melyben Kunigunda a szemtanúja, ahogy a csalitban Pangloss mester leckét ad kísérleti fizikából egy szolgálólánynak, a kísérletet többször is megismétlik, és tisztán látható a mester nyomós érvelése…


Sebhelyek

Felmerül, hogy nem az élvezetről szól-e a kérdés – vetette fel Szigeti Csaba. Nem mindegy, hogy mit élvez az olvasó: a szöveget? Az igazságot? A vágyfantázia mozgatását? Az ábrázolt erotikus tárgyiasságot? A szerző erotikus szándékát? Majd a fájdalom és a sebek jöttek szóba, mivel épp a Candide-ban olvasható, hogy Candide Kunigunda sebeit érintené meg – amire Szigeti Csaba a Nikita című filmsorozatot hozta párhuzamként, mivel ennek is van egy olyan része, amelyben egymás sebeiről beszélget Nikita és egy férfi. A „sebhelymutogatás” toposzára hívta fel Pál Dániel Levente a figyelmet az előzőek és a Képtelen képregény című film hasonló jelenete kapcsán.

Ellenkultúra része

Visszakanyarodva a középkori obszcén költészethez, Bánki Éva leszögezte, hogy az obszcén mindig valami ellen szólalt meg, egy másik szerelemfelfogást képviseltek ezek a versek, és ennek artikulálásával politikai mondanivalót is kifejeztek a szerzőik. Így egyfajta ellenkultúrává vált az obszcén költészet. Az ellenkultúra elnyomására, elfojtására is megjelenik a válasz általában, és ez a cenzúra – ami több helyről is jöhet. Pál Dániel közbevetette, hogy a testiség megmutatása az indiai vagy az arab kultúrákban nem olyan tabutörés, mivel tankönyveik vannak e tárgyban, viszont a kereszténység nem termelte ki magából ugyanezt, mi sokkal többet tanultunk a tiltásokból – vagyis az európai ember sokszor igyekezett azt tenni, amit a prédikációkban tiltottak.

A befogadó különböző kódolt üzeneteket is vesz, különösen a gyermek, mutatott rá Szigeti Csaba, és elmondta, hogy gyerekkorában a csúnya beszédre fogékony lévén, különös örömmel mondogatta Arany János Fülemile című versének két sorát:

„Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.”

Ugyanígy fontos Aranynál, hogy Arisztophanészt fordított, és a Lüszisztrátéban olvasható például az a kétértelmű kijelentés, hogy „hiányzik a kence a kocsirúdról”. Ellenkultúra része volt a hatvanas évek szexuális forradalma. Ilyen ellenkulturális szövegnek látja Bánki Éva Arany János Nagyidai cigányokját is, amelyben Arany a bukott forradalom után egy országot eljátszó közösséget hoz létre a műben. De Aiszkhülosz Perzsák című darabját is felhozza példának, amely a görög drámaíró egyetlen kortárs történelmi darabja, és ami azt követően készült, hogy a görögök megverték a perzsákat Szalamisznál. Mégis Xerxész, a perzsa hadvezér szemszögéből gondolja végig a történteket a szerző. Bánki szerint az, hogy valaki valamit a másik irányból gondol végig, az ellentételezésre való képesség az alapja az ellenkultúra létrejöttének.

A középkori obszcén költészetről leszögezte Szigeti Csaba: a tény, hogy fennmaradtak a szövegek, már arra utal, hogy ha nem is nagyon hirdették, de kicsit elfogadták ezeket, és nem tiltották keményen.

Karöltve a horrorral

Kelet-közép-európai jelenségnek titulálta Bánki Éva a pornónak a horrorral vagy a nevetéssel való egyidejű jelenlétét, amire Pál Dániel Levente Bret Easton Ellist, illetve David Cronenberget hozta fel ellenpéldának: a horror és a pornó egyidejű jelenléte más társadalmakban is kiemelkedő műveket eredményez.

(…)

*

 
A fürdés - bűnre csábító - erotikája
Az emberi életminőség/boldogság
2011. június 30. csütörtök, 14:42

zsuzsanna


ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK

Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak.
Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül,
aki igen szép és istenfélő volt,
mert szülei, akik igazak voltak,
leányukat Mózes törvénye szerint nevelték.
Joakim igen gazdag volt;
a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt,
és nála jöttek össze a zsidók,
mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Abban az esztendőben
két olyan vént tettek a népből bíróvá,
akikre ráillett az Úr mondása:
A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból,
a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak.
Ezek Joakim házába mentek,
és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt.
Mikor aztán déltájban a nép hazatért,
Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe .
A vének naponként látták őt, amint bement és sétált,
és kívánságra gerjedtek iránta;
értelmüket elfordították
és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget
és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről.
Történt pedig egyszer,
miközben ők az alkalmas napot várták,
hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt,
csupán két szolgálóleányával,
és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt.
Nem volt ott senki sem,
csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt.
Azt mondta tehát szolgálóinak:
,,Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket,
és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit,
hogy megfürödhessem.''
Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt,
odafutott és így szólt: ,
,Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva,
senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged.
Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk.
Ha azonban nem akarod ezt,
tanúskodni fogunk ellened,
hogy egy ifjú volt veled,
azért küldted el magadtól a szolgálókat.''
Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta:
,,Szorongatás vesz körül mindenfelől,
mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti,
ha pedig nem teszem meg,
nem menekülök meg a kezetekből.
De jobb nekem a ti kezetekbe esnem,
anélkül, hogy valamit elkövetnék,
mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.''
Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett,
mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene,
sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta.
Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben,
berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az?
Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat,
mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról.
Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez,
odament a két vén is,
telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen,
hogy kivégeztessék őt.
Azt mondták a nép előtt:
Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.''
Erre rögtön érte küldtek,
ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt.
Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt.
Aztán felkelt a két vén a nép között,
és rátette kezét az asszony fejére.
Erre az sírva az égre tekintett,
mert szíve bizalommal volt az Úr iránt.
A vének ezt mondták:
,,Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben,
ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit,
és elküldte magától a szolgálókat.
Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele.
Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk,
látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk,
és láttuk, amint együtt feküdtek.
Azt ugyan nem tudtuk elfogni,
mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott;
de őt megfogtuk.
Meg is kérdeztük,
hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani.
Ennek a dolognak tanúi vagyunk.''
Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak,
és halálra ítélték Zsuzsannát.
Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt:
,,Örök Isten,
aki látod, ami titokban történik,
és tudsz mindent, mielőtt megtörténne,
te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem.
Íme, meg kell halnom,
noha semmit sem követtem el mindabból,
amit ezek gonoszul rámfogtak.''
Az Úr meghallgatta a szavát.
Amikor ugyanis kivégzésre vitték,
az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét,
akinek a neve Dániel volt.
Ez hangosan így kiáltott:
,,Én mentes vagyok ennek a vérétől.''
Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt:
,,Mi az, amit mondasz?''
Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta:
,,Izrael fiai, ti ilyen oktalanul,
anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok
és az igazságot megállapítanátok,
elítélitek Izraelnek egyik leányát?
Térjetek vissza az ítélet helyére,
mert hamis tanúságot mondtak ellene!''
Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték:
,,Gyere, ülj közénk és oktass minket,
mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.''
Dániel azonban azt mondta nekik:
„Válasszátok el őket egymástól jó messzire,
hadd ítéljek felettük.''
Mikor elválasztották őket egymástól,
odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki:
,,Te megátalkodott vén gonosztevő!
Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése,
amiket a múltban elkövettél,
amikor igazságtalan ítéleteket hoztál,
elnyomtad az ártatlanokat
és szabadon eresztetted a bűnösöket,
noha az Úr azt mondta:
,,Az ártatlant és az igazat meg ne öld!''
Nos tehát, ha láttad őt,
mondd meg,
milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?''
Ő azt felelte: ,,Mézgafa alatt.''
Dániel pedig azt mondta:
,,Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot,
mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!''
Aztán félreállította őt,
és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle:
,,Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka!
A szépség elvette eszedet,
és a vágy megrontotta szívedet.
Így cselekedtetek Izrael leányaival,
azok pedig félve szóba álltak veletek.
Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak.
Nos tehát, mondd meg nekem,
milyen fa alatt kaptad rajta őket,
amikor egymással beszélgettek?''
Az ezt válaszolta: ,,Tölgyfa alatt.''
Dániel erre azt mondta neki:
,,Valóban te is a saját fejedre hazudtál;
itt van kardjával az Úr angyala,
hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!''
Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott.
Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat.
Aztán rárontottak a két vénre
-- mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította,
hogy hamis tanúságot mondtak --,
és úgy cselekedtek velük,
ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen,
Mózes törvénye szerint járva el:
megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon.

Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62


*

szonyi405

NADÁNYI ZOLTÁN:

MARIANN A KÁDBAN


Mire ébredtem máma?

Zúgatják a csapot.
Túlságos volt a lárma,
amit a csap csapott.

Egyszerre kitalálom,
a fürdőben ki van,
és szememből az álom
kiszáll, ez Mariann!

Fürödni fog, rivalgó
hangokkal hirdeti,
közöttünk csak az ajtó,
mulatság ez neki.

Csak azt akarta, tudjam
és máris belekezd.
A csap utolsót buggyan,
rátolja a reteszt.

És jönnek hangok, újak.
Lepedőlobbanás,
hogy attól is vaduljak,
utána csobbanás.

Most lép a kád vizébe,
tudatja ezt velem,
hogy ő, a szépek szépe,
már tiszta meztelen.

És nem merül be rögtön,
kicsit még elidőz,
még hagyja, hömpölyögjön
térde körül a gőz.

Jó így a kádban állni,
szemközt a nagytükör,
nem tud a képtől válni,
mely benne tündököl.

Azért van csend. Csak egy-két
neszecske hangzik el:
meg-megsimítja testét.
Most meg felém figyel.

Kíváncsi szörnyű módon,
Ébren vagyok-e hát
és hallja, forgolódom,
lobbantom a gyufát.

Csobban a víz is mingyárt,
ez volt a felelet.
Ajtón keresztül így vált
velem titkos jelet.

Most már folytatja bátran,
keverint, kavarint,
sétára kel a kádban,
csapokon csavarint,

szájában édes ízzel,
ez tán a szerelem,
így játszik ő a vízzel,
a vízzel és velem.

Csak azután merül be,
a vízben új zavar,
előre, hátra dűlve,
egész vihart kavar.

a kád is belekondúl,
aztán egyszerre csend
és semmi hang azontúl,
csak a csap csöppje cseng.

A csend meséli szépen:
most csendbe heverész,
kagyló a tó vizében,
milyen szép és merész!

Heverész, meg se moccan,
csak fel meg letekint,
az ajtót nézi hosszan,
meg a vizet megint

és tudja, hogy az ajtó
csupa szem, csupa fül,
és nem riad meg attól,
hogy nincsen egyedül.

Új hangok, egyre szebbek,
most a vízből kikel.
a visszacsurgó cseppek,
azok zenélik el.

Most meg a szappan futkos,
tartóba dobja, kopp,
aztán tenyere futkos,
hol a bal, hol a jobb,

nyomában édes, titkos,
szemérmes sugdosás,
a két szép karja sugdos,
milyen csodás, csodás,

az egész teste sugdos,
csupa halk titkokat,
minden tájéka titkos
hangokkal hívogat

és mind másféleképpen
és én nem is tudom,
melyik is sugdos éppen,
melyik rózsás idom.

És néha egyik-másik
halkan fel is kacag,
szembekötősdit játszik
velem, azon kacag

és sóhajok fakadnak
és hallga, mint a csók,
oly hangok is akadnak,
csicsergők, cuppanók.

Jaj, ezt már megsokallom,
befogom fülemet,
de úgy is hallom, hallom,
oly hangos üzenet:

most a zuhany záporzik!
egész testét veri!
az egész teste porzik!
halmai, völgyei!

az egész teste végig
felzendül odaát
és zengi fel az égig,
diadalmas dalát!

 
További cikkeink...