Payday Loans

Keresés

A teljes élet minősége - poézis és bölcselet

pincesor


Arany János

RENDÜLETLENÜL

Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)





A honlapot sokan látogatják, kevesen támogatják.

De ennek működése nem is ettől függ, hanem az én létemtől.

Viszont tervezem, hogy egy Élet ABC-t könyvként megjelentetnék,

amihez már szükség lenne mecénásra, megrendelésre, segítségre.

Ha nem lesz ilyen, akkor marad a jelképes kispéldányszámú füzet...

Üdvözlettel és előzetes köszönettel:

Eugéniusz/Nagy Jenő

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

book

 

 

 



A boldog élet ABC – 4.
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 30. kedd, 08:48

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 4.

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

Mégis!

(a korondi templom kertjében van felfüggesztve)

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,

mégis szeresd őket.

Ha jót teszel, megvádolnak,

hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted,

mégis tégy jót.

Ha sikeres vagy,

hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,

mégis érj célt.

Ha jó, amit teszel,

holnap már feledésbe megy,

mégis tedd a jót.

A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz,

mégis légy becsületes és nyílt.

Amit évek alatt felépítesz,

lerombolhatják egy nap alatt,

mégis építs.

Az embereknek szükségük van a segítségedre,

de ha segítesz, támadás érhet,

mégis segíts.

A legjobbat add a világnak, amid csak van

és ha verést kapsz cserébe,

mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

*

 

Ekkor megszólalt Péter:

,,Íme, mi mindent

elhagytunk és követtünk téged!''

Jézus azt felelte:

,,Bizony, mondom nektek:

mindaz, aki elhagyta házát

vagy testvéreit, nővéreit

vagy apját, anyját, a gyermekeit,

vagy földjeit

értem és az evangéliumért,

százannyit kap

már most, ebben a világban:

házakat, testvéreket, nővéreket,

anyákat, gyermekeket és földeket,

bár üldözések között;

az eljövendő világban

pedig az örök életet.

Sokan lesznek

elsőkből utolsók,

és utolsókból elsők.''

(MÁRK 10,28-31 )

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

*

Aki

tudja és érzi,

hogy a legjobb

dolgok ingyen vannak,

nem kikövetelhetők -

de azt is, hogy

érdemtelenné válva

azért elveszíthetőek…

*

Aki

mindig

az egészre tekintve

nem veszik el a részletekben,

nem feledve, hogy amúgy igaz:

az ördög épp a részletekbe bújik…

*

Aki

tudja, hogy

nincsen rózsa tövis nélkül,

és hogy aki dudás akar lenni,

pokolra is kell annak menni

*

Akinek

a hajóján repül a holnap hőse,

röhöghetnek a részeg evezősre,

ha őt tündöklő csillaga vezeti…

*

Aki

a csillagok útján jár,

s tudja, nincs megállás:

meghal, ki továbbmenni fél…

*

Aki

nap mint nap átéli,

hogy egy Nagyúr vendége,

kiélvezi a helyzet előnyeit,

de nem él vissza a vendégjoggal

*

Aki

nem

mihasznaként szerény,

de van mire szerénynek lennie!

*

Aki tudja,

hogy az életet

a halálra ráadásul kapta,

s mint talált tárgyat megtisztítva,

megjavítva adja vissza…

*

Aki tudja,

hogy ideje van

a láblógatásnak,

és ideje van

a tengerátúszásnak,

a herkulesi erőfeszítésnek

*

Aki

mai Noéként

akkor is építi

az életmentő bárkát,

ha a többség ezért

őt is hülyének tartja,

és bolondként kineveti

*

Aki

óvakodik

a hízelgő álbarátoktól,

s tudja, hogy sokszor

a halálos ellenség mond rólunk igazat

*

Aki

úgy néz

magára és

másra mindig,

ahogy csodára,

csodagyerekre

/emberre nézni illik

*

Aki

nem könnyen

fogad valakit barátjának,

de még nehezebben engedi,

hogy utána elválasztódjanak

*

Aki

a végsőkig

következetes,

de nem úgy,

mint az ökör,

vagy a makacs szamár

*

Aki

az élet

kihívásai elől

nem menekül

a „Nem ér a nevem!”

üzenetű „betegségekbe”…

*

Aki

mindenért hálát ad,

de maga semmiért nem vár hálát

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

*

A cél halál,

az élet küzdelem,

s az élet célja e küzdés maga!?

*

Lankadatlanok

Első szóra jönni és nem lankadni

töretlen lelkesedéssel kitartani, véghezvinni

*

Össze-

fogásban az erő -

sok lúd disznót győz

*

Lassú víz partot mos

Sok kicsi sokra megy

Ha valaki naponta száz fonalat fon,

egy év múlva gyapjú köpenye lesz.

*

Annak

keresd inkább

a tanácsát, aki megríkat,

és ne csak/főleg annak, aki megnevettet.

(Nagy nevetésnek sokszor sírás a vége…)

*

Életünk minősége

és az ételünket készítő háziasszony

ötletessége, leleménye, figyelmessége,

tisztasága, gondossága, kedvessége…

*

Nincsenek

ketten a földön,

akik mindenben

egyetértenének -

de én magammal mindig,

sőt még élettársammal is legtöbbször –

főleg a lényeges kérdésekre adott válaszokban

*

A boldogság,

a gazdagság és a siker

mind különböző célok

melléktermékei

- közvetlenül maguk

nem lehetnek célok.

Denis Waitley

*

A

boldogság talán

az erdőben élő szarvashoz

hasonlítható leginkább.

Néha előjön az erdő sűrűjéből,

és meglátogat.

De a tolakodó

közeledést nem szereti,

ha meg üldözőbe veszed,

biztosan elmenekül előled.

Ph. Theroux

*

A

barátság

legnagyobb

próbája nem az,

ha a magunk hibáit

tárjuk fel barátunknak,

hanem, ha neki

tárjuk fel az övéit.

Franz Kafka

*

Megteszem

a tőlem telhetőt -

megtanulom és tudom,

hogy mikor, hova és mit kell vetni,

hogy azután bő termést arathassunk…

*

A bölcsesség az a művészet,

mely segít kormányozni akaratunkat.

Don Bosco

*

"Az igazság az,

ha azt kapjuk,

amit érdemlünk.

Az irgalom az,

ha nem azt kapjuk,

amit érdemlünk.

A kegyelem viszont az,

amikor megkapjuk,

amit nem érdemlünk."

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

*

"Nem

akkor leszünk

magabiztosak,

ha mindig igazunk van,

hanem akkor,

ha nem félünk a tévedéstől "

*

Bárki

halandó,

még ha

természetes adottsága

a semmivel lenne is egyenlő,

eljuthat a lángelmék számára

fönntartott királyságba,

föltéve, hogy

szomjúhozza az igazságot

és nem szűnik meg

figyelme teljes odaadásával törekedni rá.

(Simone Weil)

*

Ha

nincs edényem,

akkor a két össze-

rakott tenyeremből iszok

*

Keresik

a kedvem,

a kedvemben járnak -

kedvesem is a kedvemben jár

és én meg  az övében járkálok…

*

Komótosan

teszek-veszek,

kényelmesen

végzem a dolgaimat

*

Addig

nyújtózkodom,

amíg a takaróm ér

*

Megölhetnek,

de nem árthatnak

*

A szart

ne nevezd aranynak,

de próbálj belőle csinálni

*

A

testi

és lelki

tisztaság

fél egészség

*

Tetteid

magukért beszéljenek

*

Minden kezdet nehéz,

de a jó kezdet már fél siker

*

Mindenből

engedhetsz,

csak egyből,

a lényegből nem

*

Ideje van

a láblógatásnak

és a tengerátúszásnak

*

Folyton törekedj

a kompromisszumra,

de sose alkudj meg…!

*

Önként

semmiről ne mondj le

*

Amikor

egy világ dől össze benned,

szilárdabb alapra építs újat

*

A krízis

mindig egy lehetőség is

egy még jobb folytatáshoz

*

Szükségből csinálj erényt

A szükség leleményessé tesz

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

*

Ismerd

és használd

az ingyen varázsigéket:

pl. „Bocsánatot kérek!”

*

Legyen

minden nap

egy új tiszta lap

*

Az

életben

a legjobb dolgok

ingyen vannak

*

Járj

nyitott

szemmel

a világban

s nyisd fel más szemét is

*

Úgy

nézzél

magadra mindig,

ahogy csodára nézni illik

*

A

szereped

nem te választod –

a te dolgod, hogy jól játszd el

*

Ha

tudsz

a betegségedről,

félúton vagy a gyógyuláshoz

*

A

bölcs

jól eltársalog

magával és a

holt költőkkel is

*

Ha

nem

szédít el

a jószerencse,

a bal sem verhet le

*

A

bölcsesség szabaddá

és az istenekhez hasonlóvá tesz

*

Ne

a meg-

szólástól,

de a lelkiismeret

non stop kínpadjától félj

*

Amíg

lehet neked

tanácsot adni,

addig még lehet

neked segíteni

*

Sokat hallj,

keveset szólj

Légy ura a szavadnak!

*

Az erény

csökkentheti, pótolhatja

a külső megjelenés hiányosságait

*

Élj

erényesen

és egészséges maradsz!

*

Könnyebb

elviselni azt,

amin nem tudunk változtatni

*

Semmi

sem tökéletes

a feltalálása pillanatában

*

Fáradtságos utak

vezetnek a magas csúcsokra

(Metro/Zorán: Gyémánt és arany)

*

Isten

mindent

jóra tud fordítani

*

A

tudás

hatalom,

amit senki

nem vehet el tőled

*

A bölcs

nem restelli

vélekedését jobbra fordítani

*

A hallgatás

olykor a leghangosabb tiltakozás

*

Kellemes

és hasznos időtöltés

a családi kertművelés

*

Zörgessetek

és megnyittatik nektek

*

Nagy dolgokban

a szándék is dicséretes

*

Egynek

minden nehéz,

soknak semmi sem lehetetlen

*

Minden tiszta a tisztáknak

*

Az

erény

útja meredek

*

Hallgatok,

mert alkalmas időre várok

*

Boldog,

aki megismerhette a dolgok okait

*

Az akarat diadalt arat

*

Eszméim győzedelme lesz emlékjelem

*

Dúsgazdag

bánya a tapasztalás,

amelyből sok ember életkincset ás

*

Használni

és nem ragyogni akarok

*

Boldogok

a békességben élők

*

Aki

távol él

a világ zajától,

az boldogan él

*

Egyik szív a másikat erősíti

*

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944)

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

 

 
Szamizdat televízió HU
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 31. szerda, 07:50

Álmos Király Televízió 2: Archívum


a legutóbbi ÉLŐ MŰSOR


2. KORÁBBI MŰSOR


3. KORÁBBI MŰSOR


4. KORÁBBI MŰSOR


5. KORÁBBI MŰSOR


6. KORÁBBI MUSOR


7. KORÁBBI MUSOR


8. KORÁBBI MUSOR


9. KORÁBBI MŰSOR


10. KORÁBBI MŰSOR


11. KORÁBBI MŰSOR


12. KORÁBBI MŰSOR

További videók »
 
Simon & Garfunkel
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 31. szerda, 06:42

Képtalálat a következőre: „simon and garfunkel”

Simon & Garfunkel's Greatest Hits |

The Best Of Simon & Garfunkel

Képtalálat a következőre: „simon and garfunkel”

Tracklist:

1. The Sound Of Silence

2. Bridge Over Troubled Water

3. Mrs. Robinson

4. El Condor Pasa

5. The Boxer

6. Homeward Bound

7. Scarborough Fair

8. Kathy's Song

9. I Am A Rock

10. 59th Street Bridge Song

11. Cecilia

12. America

13. April Come She Will

14. A Hazy Shade Of Winter

15. The Only Living Boy In New York

16. At the Zoo

17. Slip Slidin’ Away

18. Old Friends/Bookends Theme

19. The Dangling Conversation

20. For Emily, Whenever I May Find Her

21. Me and Julio Down by the Schoolyard

22. A Poem on the Underground

23. My Little Town

24. Last Night I Had the Strangest Dream

25. Keep the Customer Satisfied

26. Leaves That Are Green

27. So Long Frank Lloyd Wright

28. Fakin' It

29. Bye Bye Love

30. Flowers Never Bend With the Rainfall

Képtalálat a következőre: „simon and garfunkel”

https://www.youtube.com/watch?v=_fw-A1g6cxk

Képtalálat a következőre: „simon and garfunkel”

Képtalálat a következőre: „simon and garfunkel”

 

 
A boldog élet ABC – 3.
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 29. hétfő, 19:13

Képtalálat a következőre: „fekete szeder”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 3.

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

POKOL VAGY PARADICSOM

A szent ember egy nap Istennel beszélget.

- Uram, szeretném megtudni,

hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.

Kinyitja az egyiket

és megengedi a szent embernek,

hogy betekintsen...

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt

és az asztal közepén egy nagy fazék,

benne ízletes raguval.

A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek

csont soványak és halálsápadtak voltak.

Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,

odakötözve a kezéhez.

Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,

nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat,

szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt

és a látvány, ami a szent elé tárult,

ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal,

egy fazék finom raguval,

amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül

ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,

mosolygósak voltak

és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –

ez igazából csak 'képesség' kérdése.

Ők megtanulták egymást etetni,

míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak...

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

*

Igényszint

emelés és emelkedés -

a határ a csillagos ég?

*

Jobb

adni mint kapni –

de mind a kettő jó

(legjobb váltogatva)

*

Megadni a módját –

nem összecsapva, elnagyolva,

nem csak úgy formálisan letudva,

nemcsak hogy túl legyünk rajta…

*

Ideje

az imának

és a munkának –

ora et labora, hogy áldás

legyen a szorgoskodáson,

ne hiába dolgozz…

*

Ha

megálmodod,

elképzeled a célt,

akkor már adódnak

az alkalmas eszközök,

ha ez tényleg a te célod…

*

Társakat találni:

élet, játék, munka stb. -

ami egyedül nem megy,

és nem is baj, sőt, hogy így van…

*

Amit

szeretsz,

abból élsz meg –

amiből élsz,

azt szívesen teszed,

az egy jó vállalkozás,

az édes teher válladon…

*

Prevenció

Megelőzni

sokkal könnyebb a bajokat,

mint a bekövetkeztük esetén

a bajt csökkenteni, a kárt menteni…

(előrelátások és óvintézkedések sora)

*

A csend hangjai

Ha kiküszöbölöd a zajokat,

és olykor félre tudsz vonulni

az áldott magánosságba,

akkor hallhatod a belső hangokat

(Isten halkan, suttogva súg, sugall)

*

Kiegyensúlyozottság –

egyensúlyérzék fejlesztés,

így maradsz fenn a kötélen táncolva,

így maradsz középen a szakadékok fölött

*

Az

élet

torta,

ha jól csinálod -

plusz lehet habos,

ami szerencse dolga

(bona sors, nihil aluit)

*

Elvetni

a magot s várni –

jó gazdaként gondozni,

és akkor lehet majd szüretelni

*

Aki

tiszteli

saját és más

testi, lelki, szellemi egészségét,

de nem minden áron akar élni:

becsülete megmentése fontosabb

*

Akinek

az élete nyitott könyv,

s a ki tud olvasni benne,

az sok tanulságos életvezető

példabeszédet, bölcsességet talál

*

Aki

bort iszik

és bort is prédikál,

s pipázás közben elmeditál:

hogyan vigyázzon jó hírére…

*

Aki

legalább

hét nyelven beszél,

s így minimum hét embert ér:

a természet, az állat, a gyerek,

a szakma, a gép, a vers nyelvén

*

Aki

a saját életét éli

és a saját halálát halja -

nem epigon, imitátor, dublőr,

hasonmás, másodpéldány stb.

*

Aki

meglátja magában

Isten csodálatos teremtményét,

s egy hangszer lesz az Ő kezében,

ami nem szobadísz, kalapács stb.

*

Aki

felfogja, hogy

Ő is egy burokban

született csodagyerek,

aki a csúcsformáját kifutva

éppoly értékes, mint bárki más

*

Aki

megérti,

hogy például

az anyaság is

teljes értékű hivatás,

amiben őt senki sem pótolhatja,

és amihez fel is fog tudni nőni….!

*

Aki

felfedezi, hogy

nem véletlenül

pottyant ide a Földre,

csak általa jól elvégezhető

feladatai, küldetései várnak rá

*

Akinek

annyival fontosabb,

hogy tegye a jót mint a látszat,

hogy „vén gazember” képet is

elvisel magáról akár holtáig is…

*

Aki látja,

de nem gyártja

a nehézségeket

és nem is kerüli meg,

nem dugja a fejét a homokba:

majd magától úgyis megoldódik?

*

Aki

harmonikus

arányba, ritmusba

rendezi életmenetét,

de távol áll tőle a napi

kötelességmulasztó „életművészkedés”

*

Aki

felveszi

a saját keresztjét,

mert teher alatt nő a pálma,

mi sem lenne szörnyűbb számára,

mint léte elviselhetetlen könnyűsége

*

Aki

tisztában vele,

menyire létszükséglet

egy igaz jóbarát,

de azzal is, hogy

jobb ha inkább nincs,

mintha csak hiszi, hogy van

(pedig az csak szesztestvér,

vagy beépített ügynök stb.)

*

Aki

az üdvösségén

kívül mindenre,

az életáldozatra is kész

szeretteiért, hozzátartozóiért,

barátaiért, szerelméért, hazájáért

*

Aki

nem méricskéli

patikamérlegen,

hogy ki vétett nagyobbat,

nem dohogva vár,

de megelőzi felebarátját

a bocsánatkérésben

*

Aki

keresi

azokat a műveket,

melyek tükrében magára ismer,

ezért katarzist él át, megtisztul,

és attól fogva már másként él tovább

*

Aki

átmenetileg nyúl

szerelmi bánatában

a vigaszpohárhoz,

mert tudja, hogy

hosszútávon

a kutyaharapás

a szőrivel gyógyul

*

Aki

nem akar

mindent tudni,

mert ez lehetetlen/szükségtelen,

csak azt ami neki éppen elég –

ami fölösleges, az már káros is!

*

Aki

teljes

szabadságban

hagyja azt, akit igazán szeret,

nem láncolja magához,

nem kötelezi le,

nem zsarolja stb.

 

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

 

*

Aki

istenhitén kívül

semmihez nem

ragaszkodik görcsösen -

mindent istent kezébe ad át –

ha visszakapja, köszöni s él vele

*

Aki

mindenből

képes és kész engedni,

csak a lényegből nem -

aki a lényeget illetően

erőteljes, de

a módjában viszont szelíd

*

Aki

tiszteli szüleit, őseit,

a szent nemzeti hagyományokat,

hogy hosszú és tartalmas, gazdag

életű legyen ezen a Földön

*

Aki tudja,

hogy Isten mindig

jobban tudja, mi az ő java -

de olykor mások is,

ha pl. tajt részeg,

vagy a szerelemtől vak stb.

*

Aki

átlát a szitán,

aki nem lesz

bőven termő bamba diófa,

de mégis inkább elszenved,

mint elkövet igazságtalanságot

*

Aki tudja,

mikor kell

a vésztartalékot is mozgósítani,

az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni –

de az örvényben nem rúgkapál, de kivár…

*

Aki

felkapaszkodik

a humor magaslataira,

hogy onnan eltörüljenek

az amúgy óriásnak tűnő gondjai

*

Aki

sokfelé

szeret nézelődni és

szemlélődni, tapasztalni,

de csak azért,

hogy a legjobb helyet:

családi otthonát gazdagítsa

*

Akinek

a kevés is elég,

mert magáévá tette az igazságot:

a természet csekélységet kíván,

csak a képzelgés sokat…!

*

Aki

nem az - amúgy is káros –

lottó ötösről ábrándozik,

de meg tudja ragadni

a ritka jó alkalmat:

három kívánság…

*

Aki

inkább marad

sebezhető, meglopható, kirabolható,

mintsem hogy házából erődítményt,

börtönt, bunkert csináljon

*

Aki

tiszteli és betartja

az ünnep dologtilalmi időszakát,

de azt is tudja: a szükség törvényt

bont: a betegnek orvos kell

*

Aki

az igaza

tudatában

megtáltosodó,

Góliátot verő Dávid,

aki nem a nyers erejével,

de ésszel és taktikával tud győzni

*

Aki

közel mer

hajózni a szirénszigethez,

hallja is éneküket, de ismerve gyengéjét

előrelátóan kikötözteti az árbochoz magát

*

Akinek

kölcsönhatásban

rend van a lelkében és maga körül,

és ez az ő szabadsága által szült rend,

ahol otthonosan mozog

*

Aki

szélcsendben

startra készíti fel hajóját,

vár a kedvező szélre

s mert tudja,

hogy hova akar elérni,

be is fogja a feltámadó szelet

*

Aki

a szakmájában

mindig a legjobbakhoz méri magát,

de leginkább magát akarja „legyőzni”,

magához képest javulni

*

Aki tudja,

hogy a világon és neki,

miből van kevés,

mivel kell gazdálkodni,

mit kell beosztani, megtakarítani

*

Aki

megragadja a napot,

jól használja

s leszakasztja a virágait,

nem pazarolja a drága idejét

hiábavalóságra - elűzi az időrablóit

*

Aki

akar, tud

és mer is Élni,

de mindig készen áll meghalni is -

minden napját úgy veszi mint ajándékot,

s mint esetleg utolsót…

*

Aki

a napi

kenyérérét imádkozik,

nem aggódik a holnapért,

de előrelátóan nem vágja le

az aranytojást tojó tyúkocskáját

*

Aki

nem megy

nagy dirrel-dúrral,

dobbal verebet fogni,

aki szinte szobormerev lesz,

ha reászáll a boldogság kék madara

*

Aki

tudja és

számon tartja,

mi minden bajt úszott meg,

s áldja szerencséjét, istenét,

amíg él, hogy ilyen jó dolga van

*

Aki

nagyra

becsüli a

szabadságot,

kifizeti az árát:

ami a koldusbot,

de nem önmagáért

vagy önmutogatásért,

de, hogy a jót tehesse!

*

Aki

nem vak-

merősködő élet-hazardőr,

de erős hitben mer a vízen járni,

a parttól távol hajózni

*

Aki

komolyan veszi:

egy élete, s egy halála,

nem léha vagy frivol,

nem szórakozza-játssza el azt,

de szeret mulatni és játszani…

*

Aki

semmit

vagy csak

keveset ígér és többet ad,

és azt is úgy tudja adni,

mintha ő kapna,

s ezt így is érzi…

*

Kinek

a keze

nem disznóláb,

aki tudja, hogy

mit jelent az adott szó

*

Aki

megosztva

megsokszorozza örömeit,

és aki megosztva csökkenti

bánatát, fájdalomérzését stb.

*

Aki

mint

a részeg

és a gyerek,

kimondja az igazat,

akkor is, ha ezt egyedül ő meri:

A királyon nincs ruha!!!

*

Aki

mint a jó papok

holtig tanul élőktől és holtaktól,

a kutyájától, őseitől és gyerekétől,

pozitív/negatív példaképeitől

*

Akiben

egyszerre van meg

a teremtményi alázat

és az istengyermekség,

a teremtés koronájának büszkesége

*

Aki

a hamis

pátosztól félve

nem menekül

az ironizálgatásba,

aki a helyén nem fél

a nagy szavaktól:

eskü, fogadalom, vallomás…

*

 

Képtalálat a következőre: „árkádia”

 

Szép Ernő:

Ne higgy!

Ne hidd, ne hidd, ami igaz,

Ami kegyetlen, ami gaz,

Mi ocsmány és alávaló

Ne hidd, ne hidd, ami való.

 

Hazugság, amit a lap ír,

Félrebeszél az a papír.

Meredt szemekkel aki súg

az mind gyalázatos hazug.

 

Ugratnak, játszanak veled.

Nem lehet az! Hogy képzeled?

Nem hiheted, ha van hited,

Gazember vagy, ha elhiszed.

 

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,

Ordítsd az égre: nem igaz!

Szeme közé kacagj neki,

Ki a borzasztót hirdeti.

 

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,

Mi undort és gyötrelmet ad.

A fényképed, meg a tavasz,

S az Igazság, az az igaz.

 

Csak ami szép, jó, mind igaz.

Mit álltál, az az igaz.

Mi nem divat, mi nem haló.

Az, ami örökkévaló.

 

Csak a kedvesség, az öröm,

A pardon, meg a köszönöm,

A gyöngédség, a figyelem,

Csak az az igaz idelenn.

 

Csak a segítség, a vigasz,

A barátság az az igaz.

Csak az a gyémánt szeretet,

S a szívekre veretett.

 

Belénk döfték a kést, ne hidd,

Kiszaggathatják beleid,

Míg lélegzel és eszmél agyad,

A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

 

Megmarkolom két válladat,

Szemembe nézz, ne hagyd magad!

Tiszta maradj, maradj szabad,

Ne bukj el, meg ne add magad!

 

Légy tiszta, hős légy,

Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,

A Földre a felhőkből tekints.

Te légy az Isten, hogyha nincs!

1942.

Képtalálat a következőre: „aranykor festmény”

 

 

 
La Fontaine mesék
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 29. hétfő, 09:47
  1. La Fontaine mesék

    1. A teknős és a nyúl (La Fontaine mese)

      • 1 éve
      • 1 952 115 megtekintés
      A teknős komótosan vánszorgott hazafelé, amikor a nyúl nagyképűen megszólította... Nézd meg a többi KerekMese videót ...
    2. La Fontaine meséi 3 - Az aranytojást tojó tyúk

      • 1 éve
      • 1 022 megtekintés
      La Fontaine meséi 3 - Az aranytojást tojó tyúk.
    3. A molnár, a fia meg a szamár

      • 4 éve
      • 7 334 megtekintés
      Lafonte mesék A molnár, a fia meg a szamár.
    4. A holló és a róka (La Fontaine mese)

      • 1 éve
      • 1 912 322 megtekintés
      A holló egy jókora sajttal a csőrében ül a fa ágán, mikor arra jár a róka... Ki eszi meg végül a sajtot? Megtudhatod La Fontaine ...
    5. A tücsök és a hangya

      • 8 éve
      • 91 592 megtekintés
      La Fontaine mese, elgondolkodtató, tanulságos. Megismerhetjük a felfuvalkodott békát, a holló és a róka meséjét.
    6. Madame La Fontaine meséi

      • 8 éve
      • 807 megtekintés
      a Pathália Színkör jótékonysági előadása a velencei hittanos táborozás javára, a gárdonyi kultúrházban - 2008. június 15.
    7. A tücsük és a hangya - La Fontaine legszebb meséi | hangoskönyv |

      • 5 hónapja
      • 38 megtekintés
      IRATKOZZ FEL A CSATORNÁNKRA! Kattints ide: https://goo.gl/MVSgOj ▻Nagy Relaxációs Zeneklub itt: https://goo.gl/wMVOg6 ...
    8. ツ A róka és a holló ~ La Fontaine legszebb meséi | 1. rész | hangoskönyv (teljes album)

      • 5 hónapja
      • 717 megtekintés
      IRATKOZZ FEL A CSATORNÁNKRA! Kattints ide: https://goo.gl/MVSgOj ▻Nagy Relaxációs Zeneklub itt: https://goo.gl/wMVOg6 ...
    9. La Fontaine A Tudás Hatalma

      • 1 éve
      • 280 megtekintés
      La Fontaine A Tudás Hatalma (Fabula, tanulságos mese) Elmeséli: Imolai Judit.
 
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve - 65.
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 29. hétfő, 09:10

Erdélyi.jpg

200 éve született Erdélyi János költő, kritikus, esztéta, filozófus, akadémikus.

ERDÉLYI JÁNOS: MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE

Képtalálat a következőre: „macska festmény”

Érd el macska az egeret. D.
Dugonics Apor Péter után régi magyar tánczból hozza le e km. keletét. De a mi Peldb. 2. k. 140-1 lapon áll ama régi tánczról, nehezen volt magyar táncz, s ugy látszik nem egyebet irt le Apor mint az ugy nevezett füzértáncznak (cotillon) egy figuráját, mondván: "egyik legény elvitte a másik sorban álló leányt; vagy kétszer tánczolt, megkerülvén mind közben mind kivül a két sorban állókat. – Ugy aztán a leány maga helyére, a fiu is maga helyére állott. – Aztán a mellette álló legény a más sorban álló leányt vitte el. És a táncz mind addig tartott, mig valahány legény és leány volt a két sorban." – E km. értelme am. törekedj czélod után, s előfordul többnyire minden népi játékban, hol fiunak leányt, s leánynak fiut kell utólérni, minő a bolhácska, koszoru vagy körülálló.

5231.
Alamuz/Alázatos macska nagyot ugrik.

5232.
Alamuz macska egeret fog.

5233.
Alamuz macska hamarább megfogja az egeret./nagyot ugrik, egeret fog.

5234.
Alánéző macska. Sz. (4584.)

5235.
Sicz macska! molnáré a csöcs.

5236.
Macska mikor szunyad, egerek tánczolnak. Sz.
Német: Wenn die Katze auszer dem Hause ist, tanzen die Mäuse.

5237.
Macska is szereti a halat, de kerüli a vizet. (3423. 5611.)
Német: Die Katze möchte der Fische wol, sie mag aber die Füsze nicht nasz machen.

5238.
Jól lát a macska, noha talpát nyalogatja. K. (6239.)

5239.
Őszi macska, tavaszi menyecske. (3281.)

5240.
Királynak is szemébe néz a macska. K.
Német: Sieht doch wol die Katze den Kaiser an.

5241.
Minden szinü macska, fekete éjtszaka. (2648. 7687.)

5242.
Macskának kötel a kolbász, ha el nem éri. K.

5243.
Körmetlen macskának nehéz fára hágni. Sz. (2819.)

5244.
Alánéző macskának nem kell hinni.

5245.
Macskának fia is örömest egerész.

5246.
Zsákban macskát nem árulok.
Német: Man musz die Katze nicht im Sacke kaufen.
Franczia: Achéter chat en poche.

5247.
Nekem is volt egy bölcs macskám, a csávába halt vala. KV.

5248.
Oly bölcs mint az én macskám.

5249.
Letörte a macska szarvát.

5250.
Nehéz arra szoktatni macskát hogy egérlakozásban gyertyatartó legyen.

5251.
Szerdék próbálja meg a macskát.

5252.
Szerdékes macskát nehéz megjobbítni.

5253.
Tejbe verik a macska orrát.
Azaz tetten kapásnál elbánnak az emberrel, mint macskával, ha egyszer tejen kapják, mert ugy belé verik orrát, hogy lélekzeni is alig tud.
Nyalakodjunk, nincs most ben
Módja a banyának,
Hogy az orrát a tejbe
Verje a macskának. Horváth A.

5254.
Ugy van mint hét macska a zsákban, maga a csucsában. D.

5255.
Belé bolondult/Elszédült mint macska a fingásba.

5256.
Talpra esik mint a macska.

5257.
Rá szokott mint macska a szalonnára.

5258.
Zörög mint macska a dióhéjban./az üres katlanban.

5259.
Játszik mint farkával a macska.

5260.
Busul mintha elkapta volna kenyerét a macska. (8049.)

5261.
Törlészkedik mint a macska.

5262.
Ül mint sövényen a macska.

5263.
Forgolódik mint macska a forró kása körül.
Német: Er geht drum herum wie die Katze um den heiszen Brey.
Franczia: Tourner autour du pot.

5264.
Csillog a szeme, mint a kan macskáé.

5265.
Alázatos mint a macska.

5266.
Szemes mint a macska.
a) Felkötötte macskára a harangot. (5049.)

Képtalálat a következőre: „macska festmény”


5267.
Kifizette mint Madali a barátot. B.
Egy (némelyek szerint Csáky gr. nagy-váradi) püspök, ebédre hivatá Madalit, egy falusi predikátort, oly meghagyással hogy a mint lelik, ugy hozzák el udvarába. Vágyván a tréfára melyet vele üzni fognak, gondolkodtak a jelenlevők, mint fogadják. Egyik a vendégek közül ugy látszik barát, kiköté magának a fogadást, noha eléggé volt figyelmeztetve hogy ne tréfáljon Madalival. És imé jő Madali otthonias pongyolában. A barát kérdezé: mit keres Saul a próféták között? Madali folytatá: "az ő anyjának szamarait és örül hogy egyet meglele," s ekkor a barátra mutatott.

5268.
Nem azé a madár a ki megleli, hanem a ki kiszedi./a ki kiszedi, hanem a ki megeszi.
a) Rosz madár az, mely más fészkébe tojik.

5269.
Ha madárra tárgyalsz, ijadat ne pengesd. D. (8236.)

5270.
Kicsi madárnak kicsi fészke. KV.
Német: Kleine Vöglin, kleine Nestlin.

5271.
Ki madarat tart, ganéj a fizetése. D.

5272.
Rosz madárnak fészke se jó.

5273.
Nem tiszta madár az, ki fészkét rutítja. (2771.)
Német: Es ist ein böser Vogel, der in sein eigen Nest hofiert.

5274.
Reszketés madárnak, oltalom leánynak. Bsz.

5275.
A legjobb madarat soha meg nem lövik. (2449. 2480.)
Legjobb madár a méh. Igen hires talány a népnél, öszszefoglalva egymás mellé e hármat: "A legjobb ételt soha asztalra nem teszik; a legjobb fából soha nem építnek; a legjobb madarat soha meg nem lövik." Mi az?

5276.
Könnyü ellőni madarat, ha röptében egyenes utat tart.

5277.
Madarat szólásán, fazekat kongásán. (2476.)
Latin: E cantu dignoscitur avis.
Német: Den Vogel kennt man am Gesange.

5278.
Ugy szól madár, mint szája áll.
Német: Jeder Vogel singt, wie ihm der Schnabel gewachsen ist.

5279.
Nem rak fészket madár oly házra, mely meg akar égni.

Képtalálat a következőre: „macska festmény”


5280.
Ritka madár.
Mondatik minden uj és nehezen találtató dologra; igy tömérdek közmondás formáltatik általa.
Latin: Rara avis.

5281.
Drága (jó, szép, gyönyörü) madár.
Mondatik ironice és feddőleg: "itt vagy te gyönyörü madár." Lumpaci vagabundus vagy a három jó madár."

5282.
Madár szerencsétlen a gyermek kezében.

5283.
Ritka madárnak kedves a kalitka. (2330.)
Az a madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka. Népd.

5284.
Hol a madár se jár.
E kifejezéssel igen nagy távolság értetik. Meséinkben az alvilágba jutott királyfiakat, tündérhősöket, kik az elrablott királykisasszonyokért szállnak alá, rendesen igy szólitja meg az alvilági, megismervén külsején idegen voltát: hol jársz itt, hol (onnan, ti tőletek) a madár sem jár.

5285.
Könnyü mint a madár.

5286.
Szabad mint a madár.

5287.
Él mint az égi madár.

5288.
Eleven mint a madár.

a) Ugrándozik mint a tőrbe szorult madár.
b) Madarat fogathatni vele. (1441. 8079.)

5289.
Madarász sem hint többet a csürbe, hanem a mennyivel oda csalhatja a madarat.

5290.
Okos madarász idejében szedi fel a lépet.

5291.
Madárhusu.
Különösen lóra mondják, mely nem hizékony, de jó vérü; aztán emberre is.

5292.
Madárlátta.
Azaz meszünnen hozott, p. czipó, vásárfia.

5293.
Az egy madártejen kivül mindene van. (4078.)

5294.
Madártejet is adhat.

Képtalálat a következőre: „szüret”


 
HELTAI GÁSPÁR FABULÁI
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2011. május 28. szombat, 18:12

esopus 15. sz metszet

A BÖLCS ESOPUSNAK
ÉS MÁSOKNAK FABULÁI ÉS OKTATÓ BESZÉDEI
VALAMINT AZOKNAK ÉRTELME
MELLY FABULÁKAT EGYBESZERZETTE
ÉS KOLOSVÁROTT ANNO MDLXVI. KIADTA


HELTAI GÁSPÁR

Képtalálat a következőre: „heltai gáspár”

A Fabuláknak Mutató Táblája.

A kakasról meg a gyöngyről.
A farkasról meg a bárányról.
Az ebről meg a juhról.
Az oroszlánról, a rókáról meg a szamárról.
Az egérről, a békáról meg a héjjáról.
Az ebről meg az konc húsról.
Az két ebekről.
Két egérről.
A keselyűről, a varjúról meg a csigáról.
A hangyáról meg a tücsökről.
A békáról meg az ökörről.
A farkasról meg a daruról.
A békákról, amikor Jupitertől királyt kévántanak és kértenek.
A galambokról, a héjjáról meg az ölyvről.
A farkasról meg az képről.
Az oroszlánról meg az egérről.
A szamárról meg a kutyáról.
Az agg lóról meg az agg agárról.
A hollóról meg a rókáról.
A nyulakról meg az békákról.
A rókáról meg a gólyáról.
A farkasokról, a juhokról meg a komondorokról.
A fecskéről meg egyéb madarakról.
A szarvasról, az ökrökről meg a gazdáról.
A keselyűről meg egyéb apró madarakról.
A farkasról meg a kecskegödölyécskéről.
Az oroszlánról meg a pásztorról.
A varjúról meg a veder vízről.
Az orvról meg a komondorról.
A farkasról meg az rókáról.
Egy emberről meg az oroszlánról.
Két héjjáról.
A farkasról, a vadászról meg a pásztorról.
A légyről meg a hangyáról.
A hollóról meg a pávákról.
A szegény emberről meg a kígyóról.
A farkasról meg a komondorról.
Egy pórról, a sárkányról meg a rókáról.
A fülemiléről meg az ölyvről.
A négylábú lelkes állatokról, a madarakról meg a denevérről.
Az oroszlánról meg az majomról.
A farkasról, a rókáról meg az jó bárányhúsról.
A madarászról meg a madarakról.
Egy szamárról meg az oroszlánról.
A férfiúról, a fejszéről meg a fákról.
A majmokról meg két emberről, egyik igazmondóról, másik hízelkedőről.
A keselyűről meg a hollóról.
A majomról meg a rókáról.
A komondorról, a farkasról meg az kosról.
A lóról meg a szamárról.
A lóról, a szarvasról meg a vadászról.
A nyúlról meg a kékkáposztáról.
A bolháról meg az tevéről.
A macskáról meg a rókáról.
A juhról meg a varjúról.
A kezekről, lábakról meg a gyomorról.
Egy rókáról meg egy bakról.
A fenyőfáról meg a nádszálról.
Egy oroszlánról meg a rókákról.
Egy farkasról meg a pórokról.
Egy öszvérről, a rókáról meg a farkasról.
A farkasról meg az bakról.
Két rákról.
A hangyáról meg a galambról.
Az oroszlánról, az ökörről, a kecskéről meg a juhról.
Az egerekről meg a macskáról.
Egy farkasról meg egy éh komondorról.
A méhről meg Jupiter Istenről.
A kakasról meg az macskáról.
Az oroszlánról meg a lóról.
Egy asszonyi állatról meg a farkasról.
A rókáról meg az okos kakasról.
Egy gyermekded vadkanról, a disznókról meg a bárányokról.
A szegényből lett gazdag emberről meg a gazdagból lett szegényről.
Az emberről meg a bálványról.
Az okos szamárról meg a megcsalt farkasról.
A rókáról meg az kakasról.
Egy juhpásztor gyermekről.
Négy ökörről meg egy oroszlánról.
Egy férfiúról és annak két feleségéről.
Egy farkasról, a rókáról meg a róka fiáról, a Farkaskáról.
A páváról meg a daruról.
Egy valamelly farkasról.
A tekenős békáról meg a keselyűről.
Az rókáról meg az szederjbokorról.
Két társról.
A pórról meg a szép madárkáról.
A szarvasról meg a vadászról.
A pacsirtáról meg annak fiairól.
Az agg kosról meg három gyermekded kosokról.
A pórról, a farkasról, a rókáról meg az kútbéli sajtról.
A rókáról, a farkasról meg az nyavalyás oroszlánról.
Egy lúdról meg az arany lúdtojásról.
Egy emberkéről meg egy oroszlánról.
Az oroszlánról, a tulokról meg a szamárról.
A fenyőfáról meg a galagonyáról.
A madarászról meg a rigóról.
Egy nemesemberről meg az ördögről.

FINIS

farkasbarika
HELTAI GÁSPÁR
MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK
kéván Istentől mind lelki s mind testi jókat

Szerető uraim és szerelmetes atyámfiai! Im mind egybegyüjtöttem és egybeszedtem jónéhány fabulákat, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, mellyeket minden fabula mellé szerzettem és utánna vetettem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani. Senkit nem akartam bosszantani, senkit is megkissebbíteni: És azt vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szívvel meg akarja olvasni, bizony sok jó hasznot vehet belőlek. Mert noha e fabulák embertől kitalált és kigondolt dolgok, de azért ugyan velejesek és különb-különb szép és hasznos tanulságok vagynak bennek.

De noha nekem igen kedves és igen jó akaratból vállaltam fel ezt a munkát, bizony nem igen kicsiny és nem igen alávaló az és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak belőle, de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind visszájára és gonoszra magyarázzák. Mert a szája veszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik, mert a szájoknak íze elveszett. Illyen az irigységnek a természete. Ennekokáért semmit nem mondok, hanem csak ezt: ha a munkám nekik nem tetszik, legott üljenek le és csináljanak jobbat. Én bizony nem irigylem őket.

Ha ezokáért én is úgy járok akkor, mint az egyszeri szegény ember fiával és szamarával járt volt, akkor nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vén ember magához vette volna az ő gyermek fiát és az ő egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladni, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek és megneveték a szegény vén embert, mondván: Bezzeg bolond agg eb ez. Lám, mint hajtja maga előtt a szamarat. Nem tud az agg eb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültetni, aki nehezen járhat, ő maga is csak alig ballaghatik.

Hallván ezt a szegény vén ember, felülteté a gyermeket a szamárra, maga pedig utánnuk ballaga. Látván ezt az út mellett való dolgozók, mondának: Bezzeg bolond vén ember ez, mert csak alig ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ülteté fel reája, pedig a gyermek könnyebb volna és könnyebben is járhatna, hogynemmint az öreg.

Hallván ezt a szegény vén ember, ismét megmásolá szándékját és leszállítá a gyermeket és ő maga üle fel a szamárra. Látván ezt az út mellett munkáló emberek, mondának: Micsoda hitvány kegyetlen vén ember ez, im maga ült fel a szamárra és utánna kell gyalogolnia a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tette az önnön fiát, semmiben nem kimélvén a szegény gyermeket.

A vén ember hallván a beszédeket, megharagvék és felvoná a gyermeket és maga mellé ülteté azt és így méne a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: Micsoda bolond és kegyetlen vén ember ez? Lám a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak olly rövid háta, hogy csak egy ember üljön reá, ez pedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy ollyan vén ember és hogy ollyan bolond.

Hallván ezt a szegény vén ember, mondá: Nagy dolog ez, hogy semmiképpen nem találhatom a módját, hogy úgy cselekedhessem, hogy az embereknek tessék. És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak és egy rudat húza által és mondá a fiának: Jer, vigyük, netalántán ez a mód majd tetszik nékik. És ketten vinni kezdék a rúdon a szamarat.

Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdének és mondának: Ó bolond vén ember mind fiastól, im mint viszik a szamarat. Ki látott valaha illyen dolgot? Mindketten felülhetnének a szamárra és az szépen el is hordozná őket. De látod-é, mint bolondultanak meg mind a ketten.

Hallván ezt, a szegény vén ember igen megbúsula és mondá a fiának: Ördög győzi ezeknek kedvekre cselekedni. Ha emezt műveljük, nem jó, ha amazt műveljük, az sem jó. Ha emígy cselekszünk, nem tetszik nekik, ha amúgy cselekszünk, az sem jó, sem ekképpen, sem amaképpen nem jó. Jer, vessük a rusnya szamarat a vízbe, hogy megmenekedjünk tőle. És béhajíták oda a vízbe és oda vesze a szamár a vízbe. És ekképpen az szegény vén ember az ő fiacskájával pénz nélkül és szamár nélkül tére haza.

Ha ezokáért én felőlem és az én munkám felől is így kezdenek ítélni: Bizony nincs mit tennem, ezt is, azt is el kell tűrnöm. Merthogy tudom és bizonyságot vettem róla, hogy az emberek ollyanok, hogy senki kedvekre nem cselekedhetik semmit, de mindazáltal nem leszek ollyan kába, mint a szegény vén ember, hogy munkámat az efféle harapásokért és mérges itéletekért a tűzbe vessem vagy a vízbe hányjam, bizony nem. Hanem beérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiismeretből cselekedtem. És az efféle tüzesnyelvű irigyeknek mondom: Dicatis meliora, azaz: Mondjatok jobbakat.

De mindazáltal hiszem, vagynak még jámborok, kiknek munkám majd tetszik és kik jó hasznot vesznek belőle.

Merthogy nemcsak a puszta fabulákat szerzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje tettem s megtűzdeltem és meg is ékesítettem azokat szent írásokkal és egyéb szép, bölcs mondásokkal és közbeszédekkel.

Ajánlom magamat az jámboroknak minden munkáimmal egyetemben, kiknek valamennyieknek kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.

Kolosvárott, az Úr 1566-ik Esztendejében.

HELTAI GÁSPÁR

http://mek.niif.hu/05900/05925/05925.htm

Képtalálat a következőre: „heltai gáspár”

Képtalálat a következőre: „heltai gáspár”

 

 

 
Esopus fabulái
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2015. február 11. szerda, 08:59

esopus 15. sz metszet

Esopus fabulái, mellyeket mastan újonnan 
magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel


Nec verbum verbo curabis
reddere fidus Interpres.

Horatius: De arte poetica

[Már ismert anyag is magadévá válhatik,
úgy, ha... tolmácsként nem akarsz szót
szóval szolgai módon adni...

(Novák József fordítása)]


Aesopus fabularum Philosophus.

Plinius: Naturalis historia

[Aesopus fabulák filozófusa.]


TARTALOM

Pannóniai Pesti Gábor a kedves olvasónak üdvözletét küldi

Ioannes Alexander Brassicanus jogtudós verse
Aesopus beszél

Esopusnak életi kezdetik revideden

Phrygiabeli Esopusnak fabulái kezdetnek
1  Az kakasról és drága kőről.
2  Az farkasról és a báránról.
3  Az egerekről és békákról.
4  Az ebről és árnékáról.
5  Az oroszlánról és egyéb vadakról.
6  A farkasról és daruról.
7  A parasztról és a kígyóról.
8  A vad kanról és szamárról.
9  Az várasi és mezei egérről.
10  Az keselyről és csókáról.
11  Az hollóról és rókáról.
12  Az agg oroszlánról.
13  Az ebről és szamárról.
14  Az oroszlánról és az egérről.
15  Az beteg kányáról.
16  Az fecskékről.
17  A békákról és az ő királyokról.
18  A galambokról és a kányákról.
19  Az lopóról és az ebről.
20  A farkasról és a kis szil disznóról.
21  A hegyeknek sziléséről.
22  A vadász ebről.
23  A nyulakról és a békákról.
24  Az kecske ollóról és a farkasról.
25  A szarvasról és farkasról.
26  A parasztról és a kígyóról.
27  A rókáról és az eszterágról.
28  Az farkasról és írott főről.
29  A szajkóról.
30  Az légyről és hangyáról.
31  Az békáról és az ökörről.
32  Az lóról és az oroszlánról.
33  Az lóról és szamárról.
34  Az madarakról és vadakról.
35  Az farkasról és rókáról.
36  A szarvasról.
37  Az kígyóról és az reszelőről.
38  Az farkasokról és bárányokról.
39  Az erdőről és paraszt emberről.
40  A hasról és egyéb tagokról.
41  A majomról és a rókáról.
42  A szarvasról és az ökrekről.
43  Az oroszlánról és rókáról.
44  A rókáról és menyétről.
45  Az lóról és szarvasról.
46  Az két iffjúról.
47  Az ebről és a mészárosról.
48  Az ebről és az juhról.
49  Az bárányról és farkasról.
50  Az iffjúról és macskáról.
51  Az atyáról és a fiairól
52  A lóról és szamárról.
53  A szén égetőről és a ruha fejérítőről.
54  Az madarászról és örves galombról.
55  Az trombitásról.
56  Az farkasról és az ebről.
57  A szántó emberről és ebekről.
58  A rókáról és az oroszlánról.
59  Az rókáról és keselyről.
60  A szántó emberről és a darvakról.
61  Az kakasról és a macskáról.
62  Az juh pásztorról és szántó emberekről.
63  Az keselyről és hollóról.
64  Az irégy ebről és ökerről.
65  Az varjúról és juhról.
66  A páváról és filemiléről.
67  A paraszt emberről és uráról.
68  Az vén menyétről és egerekről.
69  Az oroszlánról és békáról.
70  Az hangyáról.
71  Az madarakról.
72  Az orvosról és betegről.
73  Az oroszlánról, szamárról és rókáról.
74  Az gedelyéről és farkasról.
75  Az szamárról.
76  Egy aggnőről és szolgáló leányiról.
77  A szamárról és lóról.
78  Az oroszlánról és kecskéről.
79  Az sasról és egyéb madarakról.
80  Az ludakról.
81  Jupiterről és a majomról.
82  Az tölyfáról és nádról.
83  Az halászról és halacskáról.
84  Az hangyáról és picsekről.
85  Az oroszlánról és bikáról.
86  Az dajkáról és farkasról.
87  Az teknősbékáról és keselyről.
88  Az rákról és fiáról.
89  Az napról és az északi szélről.
90  A szamárról.
91  Az békáról és rókáról.
92  Az maró ebről.
93  Két barátosokról és az medvéről.
94  Az tevéről.
95  A kopasz lovagról.
96  Két fazékról.
97  Az paraszt emberről és a Szerencséről.
98  Az bikáról és kecskéről.
99  Az páváról és daruról.
100  A tölyfáról és nádról.
101  Az tigrisről és rókáról.
102  Az bikákról és oroszlánról.
103  Az jegenyefáról és szilfáról.
104  Az fösvény emberről és irégyről.
105  Az varjúról és egy edénről.
106  Az oroszlánról és a vadászról.
107  Az parasztról és tulokról.
108  Az gyermekről és lopóról.
109  Az erdei istenről és úton járó emberről.
110  Az vad kanról és emberről.
111  Az bikáról és egérről.
112  Az paraszt emberről és Herculesről.
113  Az lúdról.
114  Az picsekről és hangyáról.
115  Az majomról és az ő két fiáról.
116  Az ökörről és tulokról.
117  Az ebről és oroszlánról.
118  Az halakról.
119  Az párdusról és rókáról.
120  Az rókáról és vadmacskáról.
121  Az királról és majmokról.
122  Az szamárról és az két úton menőről.
123  Az halászokról.
124  Az pókról és köszvénről.
125  Az majmokról és párdusról.
126  Az pacsirtáról és az ő fiairól.
127  Az rókáról és bakkecskéről.
128  Az kakasokról és fogolyról.
129  Az kérkedéken emberről.
130  Az emberről, ki Apollót késérgeti vala.
131  Egy asszonról és az ő tyúkjáról.
132  Az vidráról, ki őmagának testét el szakasztja.
133  Az emberről, mellyet az eb meg mart vala.
134  Egy jevendő mondóról.
135  Az szamárról és farkasról.
136  Az madarászról és rigóról.
137  Az úton menő emberről, ki egy zacskót talált vala.
138  Az gyermekről és anyjáról.
139  Az pásztorról, ki hajóssá lött vala.
140  Egy iffjúról és az oroszlánról.
141  Az keselyről és rókáról.
142  Az keselyről és az ganéj hajtó bogárról.
143  Az kurta rókáról.
144  Az rókáról és csipkéről.
145  Az rókáról és vadászokról.
146  Az emberről és fa képről.
147  Az keselyről és emberről.
148  Az szántó emberről.
149  Az egy halászról.
150  Az halászokról.
151  Az emberről, ki beteg és szegén vala.
152  Az halászokról.
153  Az vén emberről, ki halálát kévánja vala.
154  Két emberről, kik egymással ellenkednek vala.
155  Az gyermekről és Szerencséről.
156  Az egerekről és a macskáról.
157  Az majomról és rókáról.
158  Az kovácsról és ebről.
159  Az öszvérről.
160  Az ebről és farkasról.
161  Az oroszlánról, ki az paraszt ember leányát szereti vala.
162  Az nőstén oroszlánról és rókáról.
163  Az farkasról és bárányról.
164  Két kakasról, kik egymással vínak vala.
165  Az szarvasról és az ő borjáról.
166  Az méhről és Jupiterről.
167  Az légyről.
168  Egy iffjúról és fecskéről.
169  Az betegről és orvosdaktorról.
170  Az fa vágó emberről.
171  Az nyulakról és békákról.
172  Az kígyóról és az paraszt emberről.
173  Az tyúkról és rókáról.
174  Egy rókáról.
175  Az gyermekről és skorpióról.
176  Az vadászról és fogolyról.
177  Az nyúlról és teknős békáról.
178  Az fízfáról és fejszéről.
179  Az két alma fáról.
180  Az vakondakról és az ő anyjáról.
181  Az darazsokról, foglyokról és szántó emberről.
182  Jupiter istenről.
183  Az balháról.
184  Az balháról és emberről.
185  Egy férfiúról és az ő feleségiről.

 




Pannóniai Pesti Gábor a kedves olvasónak üdvözletét küldi.

Mivel látom, hogy majdnem minden halandó és a földkerekség nemzetei fordítások csodálatos sokaságával bővelkednek, és szerte a világon ezen serénykednek; hogy hazájuk dicsőségét valamicskével gyarapítsák, azáltal, hogy övéiknek mind nyelvét, mind szellemét finomítják és mind szélesebb körben terjesztik el; miért ne szabadna nekem is - kérdem én - a mi nyelvünket és a mi szellemünket a régi bölcsek tudományával gyenge erőm szerint ékesíteni, és a hazáért, melynek mindnyájan adósai vagyunk, fáradoznom.

Úgy gondoltuk - legjobb olvasó -, hogy nem haszontalan munka elvégzésére vállalkozunk, ha a legkiválóbb szerzők igen gazdag gyűjteményéből kiválasztott és nagytudású férfiaktól újabban sorrendbe állított esopusi meséket lefordítjuk. Ezek a halandók lelkét nem csupán csodás gyönyörrel töltik el, hanem a tisztes és hasznos cselekvésre is sokkal inkább csábítanak, mint a filozófusok szigorú tanaikkal, mert megvesztegető bájukkal úgy férkőznek az emberek lelkébe, és úgy megmutatják, mit kell követni és mit kell kerülni, hogy mi valamennyien akaratlanul is azok helyeslésére kényszerülünk. Főként mégis az a tudat vezetett, hogy úgyszólván mindennemű beszédnek a parabolák és a példák adnak minden fényt és teljes méltóságot, mert az ezekkel való élés (mint ezt igen tudós férfiak megírták) megkettőzi a nyelvbeli kifejezőkészség adományát. Miért is Salamon, amaz isteni férfi bölcs mondásit példabeszédek címmel akarta ajánlani. S hogy ne mondjunk mást, ő is, a felséges és örök atya egyszülötte evangéliumaiban igen sűrűn használ példabeszédet, az égi dolgokat a földiekhez alkalmazza, hogy hallgatóságának felfogóképességéhez alkalmazkodjék. Ámbár Esopus példabeszédei a mese nevet viselik, mert a beszélni nem tudó állatokat beszélni tudók gyanánt szerepelteti, de ezekből is lehet - bármily néven is tartsuk őket számon - üdvös tanulságokat meríteni, melyekkel az embereket a becsületes és helyes életre vezetjük. "Nem sokat számít ugyanis (mint Erasmus Szent Jeromos életében írja), mily ösvényen szaladsz, csak Krisztushoz siess." Nemcsak a piactereken, hanem a legékesebben szóló költők és történetírók, valamint más hírneves írók műveiben egyaránt használják. Quintilianus azt állítja, hogy a mesék kiváltképpen a paraszti és iskolázatlan emberek lelkét szokták megindítani, akik a költött dolgokat szívesebben meghallgatják, és a gyönyörűségtől rabul ejtve azokkal a dolgokkal, mellyek nékik kellemesek, szívesen egyetértenek.

Megvan ez Titus Liviusnál: Menenius Agrippa a gyomor ellen fellázadt emberi végtagokról szóló nevezetes meséjével békítette ki a népet az atyákkal. És Horatius mennyire fontosnak tartotta a költészetben az egyszerű mesék használatát, mint nála többhelyütt olvashatjuk, például a rókáról és a beteg oroszlánról, a menyétről és a sovány rókáról, amelyik szűk lyukon mászott be az éléskamrába, de jóllakva, duzzadt hassal kijönni már nem tudott, - és még annyi más helyen, melyekkel az irodalomban járatos nem egyszer találkozik. Aulus Gellius is az ő Attikai éjszakák című művében, mellyet sokkal nagyobb igazsággal nevezhetne a nap tündöklő fényének és mindent beragyogó áldást hozó napsugárnak, mint éjszakának, - említi Esopus meséit: "Nagyon is méltán tartották bölcsnek - úgymond -, mert a megszívlelésre és követésre hasznosakat nem szigorúan és ellentmondást nem tűrően parancsolta és javasolta, mint a filozófusok szokták, hanem mulatságos és figyelmet lebilincselő elbeszéléseket költött, és az üdvösen és bölcsen megfigyelt dolgokat az emberek eszébe és lelkébe - hogy meghallgassák - ilyen csalétekkel lopta be." Agathias is megerősíti a Görög epigrammák című könyvében, hogy a komolyabb és ridegebb mondanivaló enyhébbé válik, ha esopusi sóval fűszerezzük. Ennyi magyarázat Esopus meséiről elég is lesz az olvasónak. Mindamellett nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy néhány mesében, bár ritkán és nagyon kevés helyen, néhány állatnevet (alig hármat) megváltoztattunk, hogy a mesék állatfajtáiról a tisztelt olvasó bő ismereteket szerezzen.


Ha valamely nemtő támogatásával ezen könnyű
fajsúlyú első; és más szülöttim szíves fogadta-
tásra találnak, akkor többet fogok merészelni,
és mint illő, még készségesebben fogok
hazám szolgálatára állni. Légy jó egész-
ségben! Bécsben, 1536. év
augusztusának 28. napján.

 

Képtalálat a következőre: „aesopus”


Ioannes Alexander Brassicanus jogtudós verse

Aesopus beszél

Engem, a holt görögöt feltámasztott a latin nyelv,
Most magyarul szólok, még ragyogóbb leszek így,
Járok a balgák közt és mondom az ékes igéket,
Hajdan a socratesi nyáj gyakorolt ezeken.

Platon a Phaedonban s Diogenes Laertius írja:
Socrates Aesopus fabuláit versbe faragta.

Aesopus, mondják, így szólt a corinthusiakhoz:
Erkölcs dolgában mégse itéljen a nép.

(Szabó Géza fordítása)

Képtalálat a következőre: „aesopus”
Esopusnak életi kezdetik revideden.

Esopus nemzetsége és eredeti támadott phrygiabeli tartománba, Amoriom neví várasból, ki az ő rendi szerint nem igen jeles ember, hanem szolga és rab vala. De az rabság az ő bölcs és szabad elméjét nem teheté rabbá, hanem mind végiglen az bölcseségnek szabadásgába marada meg. Es vala nem csak rab, de még az ő idejébe való emberek között mindennél rútabb és termeti szerint undokb. Mert neki feje csúcsos vala, orra lapos, nyaka rövid, ajakai szertetlen nagyok, fekete, törpe, hasa nagy, ő maga görbe, és mely leg nagyobb fogyatkozás vala benne, akadozva szóló és rekedezve, úgy annyira, hogy mindenitt méltán való rabnak mondhatták, de, noha testi állapatja szerint rut és éktelen, azért elméjeszerint gyors és okos, és csodálatos mindennemí okos tréfa beszédnek meg találására.

Azért ezt ez undok embert az ő ura el ki kildé mezejébe, hogy kapálna és munkálódnék, holott az munkát nagy gyorsan fogja vala.

Es mikoron egyszer egy néminemí kertész ember az ő urának figét hozott volna ajándékon, adá azt az úr egy házi dolgosának, hogy haza vinné és helyére tenné, de az dolgos tanácsot tarta más szolga társával, hogy ők az figét meg ennék, és annak utána Esopusra fognák, hogy ő lopta volna el, és meg ötte volna.

Mikoron azért az úr haza jött volna, be vádolák Esopust, marok vesszőket hozának elő, hogy őtet igen vernék. Ott ez szegény nyavalyás urának lábaihoz esék, és kezde neki könyergeni, hogy egy kevés időt adna neki, és ne sietne őtet ok nekíl ollyan szertelen bintetni.

Mellyet mikoron az úr neki meg engedett volna, hoza meleg vizet mindjárást elő, jól ivék benne, az többit kegyig az két szolgának adá, kik az figét meg ötték vala. Okádni kezdének. Esopus az tiszta víznél egyebet semmit nem okádék, de az két szolga az vízzel egyetembe az figét is kiokádák, mellyeket az úr mezítelen vetkeztete, és erőssen meg vesszőzteté őket. Esopusnak eszes voltán azonközbe igen csodálkozván és azt dicsérvén.

Annak utána, mikoron őtet az Diana isten asszonnak papjai az mezőbe meg találták volna, és tőle utat kérdenének, nem csak utat mutata nekik, de el késéré, és az várasba be vivé, és jól tartá őket. Mely jó tételért és tartásért az Diana papjai imádságra adák magokat, kérék Dianát, hogy Esopusnak ez illyen jó téteményeiért méltó fizetést tenne.

Ez meg levén Esopus meg tére, és mikoron el aludt volna, látá álmába, tehát az Szerencse fejefelett áll, és az ő akadozva és rekedezve való szavának és nyelvének köteleit ódozgatja, és fabuláknak tudományát elméjébe bocsátja. Ezen Esopus igen meg örile, öremébe fel serkene, és annak tulajdonítá az álmát, mit az Diana papjaival míelt vala. Es ennek utána nem vala fogyatkozás nyelvébe, sem szavába, hanem szabadon és jó módon szól vala.

Vala kegyig az ő urának egy dolgosa, Zenas neví, mely minden mezejével és mezei marháival bír vala. Ez mikoron hallotta volna Esopusnak eszes voltát, és mint járt volna az két szolgával, kik az figét meg ötték vala, miért hogy sok álnakság vala dolgába, féli vala Esopust, hogy meg tudná, és az úrnak be vádolná. Akará azért dolgát elöl venni, mene az úrhoz, kezdé Esopust nagy erős vádolásokkal vádolni, és olyakat reá mondani, hogy kik soha sem voltak, sem lesznek, úgy annyira, hogy arra bírá az urat, hogy Esopust neki adná, akár hova tenné.

Annakokáért, mikoron immár Esopus Zenas birtoka alatt volna, és egy időbe az ő ajtója előtt állana, jöve Zenashoz egy áros ember, és kezdé tőle kérdeni, ha volna valami el adó barma. Zenas Esopusra mutata, és mondá: Ezt ím jól látod, nekem ennél egyéb el adó barmom mastan nincsen.

Mellyet mikoron az áros ember látott volna, mondá: Hol vőd ez fazokat? Soha nem tudhatom, ha tőke avagy ember, és ha nem szólna, nem tudnám egyébnek, hanem egy fel fútt temlőnek alítanám. És nagy bosszonkodással, mint ha ugyan meg csúfolták volna, kezde onnét dolgára menni.

Mikoron látta volna Esopus, hogy el menne onnét, kezde utána futni, és neki mondani: Vár meg, ember, vár meg! Amaz kegyig hátra fordulván, mikoron őtet meg látta volna, mondá neki: Menj hátra, fertelmes eb! Mondá neki Esopus: Végy meg engemet, áros ember, tudjad bizonnyal, nem leszek neked használatlan rabod. Mert ha otthon gonosz gyermekid vannak, és minden mulatság nekíl sírók, bízd én reám azokat, és leszek nekik mint egy váz. Ezen el fakada nevetve az áros ember, és mondá Zenasnak: Min hattad ezt ez rossz edént? Amaz mondá: Három fillyéren. Az áros ember három fillyért ki vete, és mondá: Semmit sem vöttem, sem költöttem.

És mikoron szállására vitte volna Esopust az áros ember, kezdének harmadnapnak utána útra készilni, hogy Asiába mennének, és mikoron az több szolgák el osztanák köztök, mellik mennyi terhet vinne, kezde Esopus könyergeni nekik, hogy ő neki ne adnának igen nehéz terhet, mert ő még új szolga volna, és nem szokta volna az tereh viselést. Mikoron kegyig amazok kérdenék, mit viselhetne el tehát, az után kétfelé tekinte, láta egy nagy kosár kenyeret, mellyet két embernek kell vala el vinni, és azt kéváná magának, hogy hátára emelnék. Amazok neveték, és bolondnak ítélék őtet, miért hogy annak előtte könnyí terhet kért volna, mastan kegyig leg nehezbiket választotta volna magának.

És mikoron hátára emelték volna, és a kosár szíja erőssen nyomná az vállát, idestova rázza vala hátán az kosárt. Mikoron kegyig az áros ember látta volna, hogy olyan nagy terhet vinne, öril vala rajta, hogy olyan rabot olcsón vehetett volna, ki annyi terhet viselhetne, mint egy barom.

Mikoron azért ebédnek idején meg szállottanak volna, meg hagyák Esopusnak, hogy mindenik szolgának meg adná abrakát az kenyérből, és mikoron az kenyérnek nagyobb részét el osztotta volna, immár az kevés tereh alatt könnyebben megyen vala. Estvére kegyig hogy jutának, mennyi kenyerek vala, mind meg evék, és másodnapon Esopus iressen megyen vala, mellyet mikoron az több szolgák látnának, csodálkoznak vala rajta, hogy ez fekete emberkébe ennyi eszi volna, hogy magának oly terhet tudott volna választani, mely óránként el fogyna.

Annak utána jutának Efesumba, holott az áros embernek valának sok rabjai, kiket mind el ada, ketteitől meg válva, kinek egyik gramaticus vala, az másik kegyig cantor, mellyeket mikor el nem adhatna, mene Samos neví szigetbe, és az kettőt igen szépen fel öltöztetvén állatta őket az rút Esopus mellé kétfelől, és úgy kezdé árulni.

Mikoron őket illyen módon árulná, oda jeve Xanthus philosofus, és mikoron mind az hármat állatjára meg nézte volna, csodálkozék az áros embernek álnakságán, hogy az egy rútat az két széppel akarná el adni, és mimódon állatta volna az temlő emberkét ollyan két jeles iffjú közzé.

Kérdé azért az cantort Xanthus, honnét való volna, és az mondá neki: Kapadociából való vagyok. Azt is kérdé, hogy mit tudna, amaz azt mondá, hogy mindeneket. Mely mondáson Esopus csak nevete, és semmit nem szóla.

Meg kérdé Xanthus az gramaticust is, honnét való volna, és az lydiabelinek mondá magát, és mikoron azt is meg kérdette volna, mit tudna, az is azt mondá, hogy mindent tudna. Ezen Esopus ismeg masolodék. És miért hogy az két szépet felette nagy árron tartja vala az áros ember, el mene onnét Xanthus, mert nem tetszék neki, hogy két embert olyan nagy áron venne meg.

És mikoron Xanthus onnét el fordult volna, hogy el menne, kezdék kérni az ő tanítványi, hogy meg venné Esopust, mert mikoron amaz két iffjak azt mondanák, hogy mindent tudnának, látták vala, hogy mosolodnék rajta Esopus, ebből vélik vala, hogy volna valami benne. Meg térre azért Xanthus és jeve Esopushoz, és mondá neki: Öril, mert meg veszlek. Mondá Esopus: Hiszem látnád, ha sírnék. És mondá neki Xanthus: Minden jóval köszentlek tégedet. Mondá Esopus: Én is tégedet. El csodálkozék Xanthus az ő hirtelen választételéről, és kérdé őtet, honnét való volna. Kinek Esopus mondá: Én fekete vagyok. Mondá neki Xanthus: Nem azt kérdem, hanem azt, honnét szilettél. Mondá Esopus: Az anyám hasából. Mondá ismeg Xanthus: Nem azt mondom, nem, de minemí helyen szilettél. Mondá Esopus: Soha nekem anyám meg nem mondta, ha fenn avagy alacson helyen szült engemet. Meg kérdé ismeg Xanthus őtet, hogy mit tudna. Mondá Esopus: Semmit. Hogy lehet az? - mondá Xanthus. Felelé Esopus és mondá: Mert imez kettő azt mondák, hogy ők mindent tudnának, és énnekem semmit nem hagyának.

Dicsérék azért Esopusnak feleletit Xanthus tanítványi, miért hogy senki nem volna emberek között, akár mely bölcs is, ki mindeneket tudhatna, és kinek minden dolgok és tudományok tudtára lehetnének. Mikoron azért Xanthus Esopust meg akarná venni, kérdé őtet, mondván: Ha meg veszlek tégedet, el szököl-e tőlem? Mondá neki Esopus: Mikoron azt akarom míelni, soha nem kérdek tanácsot tőled, ha el menjek avagy ne.

Mely feleletek mikoron Xanthusnak igen kellemetesek löttenek volna, azt is mondá az ő beszédének végébe: De igen rút vagy. Mondá neki Esopus: Ó, philosofe, ne színyemet, hanem szívemet és elmémet tekintsed, mimódon bölcsnek kell tenni. Xanthus azért meg vevé Esopust, és az ő tanítványi meg fizetének önnen pénzekből az áros embernek.

Mikoron kegyig egyszer az ura után menne, és nagy hévség volna, Xanthus megyen vala az úton palástját utána vonván, és azonközbe vizelvén, mellyet mikoron Esopus látott volna, meg kapá neki ruháját, és mondá: Mennél hamarébb lehet, el adj engemet ismeg, mert el szököm tőled. Meg kérdé Xanthus: Miért? És mondá neki Esopus: Azért, mert ím te úr vagy, és senkitől nem félsz, demaga még sem állasz meg az természetnek, de ugyan mentedbe vizelel; ha törtínik énnekem, szolgádnak, hogy valahova hirtelem kildesz, és valami ez féle dolgom törtínik, soha nem lehet egyéb benne, hanem futnom és kakálnom egyszersmind kelletik. Mondá neki Xanthus: Ne csodáljad ezt, mert három gonosztól akarom magamat meg óni, hogy így cselekedem. Mert ha meg állanék, az nap hévsége által verné fejemet, és az heví föld lábamat meg égetné, az vizeletnek szaga is ártana illatozásomnak. Mondá Esopus: No, ha jó okkal míelted, menj el vele, én velem könnyí el hitetned.

Vala kegyig Xanthus házánál igen szép felesége, mikoron azért haza mentenek volna, és Esopust látta volna, harag szemmel tekinte az urára, és mondá neki: Honnét hoztad nekem ez csigabigát? Nám mondtam Xanthe neked, hogy nem szeretsz te engemet, de általlod meg mondani, hogy el menjek tőled, ezt kegyig mastan, ez ebfejűt arra hoztad, hogy engemet ki ízz házadtól vele. Add meg nekem, az mit velem adtanak, és én el megyek.

Feddi vala kegyig Xanthus Esopust, mire nem szólna valami tréffa beszédet, kiért az asszon kedvelné, nám az úton ugyan meg untatta volna magát. Mondá Esopus: Ereszd el, pokolba hadd menjen el. Mondá Xanthus: Veszteg, hitvánság, nem tudod-e, hogy ezt én úgyan szeretem, mint ennen magamat? És mondá Esopus: Szereted-e ez asszonkát? Mondá Xanthus: szeretem tat. Esopus lábát az földhez ité, és mondá nagyfel szóval. Ó, haj, íme ez bölcs embert is meg bírta felesége, és azonközbe az asszonhoz fordulván mondá neki: Asszonyom, akarnád-e ha ez én uram iffjat, szépet vött volna neked, jó ruhákba öltöztet, elevent és gyorsat, ki mezítelen nézne tégedet az fördőbe, és veled játszódnék uradnak kisebbségére, de én azt mondom neked, asszonyom, hogy ne kévánjad az szép iffjak szolgálatját, ha uradnak bosszút nem akarsz tenni.

Mikoron az asszon ezek ellen semmit nem szólhatna, mondá az urának: De hol vőd, én jó uram, ez szép marhát? A mint én látom, ez rakva tréfával, azért immár én sem gyílelem. Mondá Xanthus: Esope, ím asszonyod is jó kedvvel vagyon hozzád, meg engeszteltem immár őtet. Mondá Esopus: Bizon nagy dolog, hogy egy asszonyembert meg engesztelhettél. Mondá neki Xanthus: Hallgass, mert nem arra vöttelek, hogy mindennek ellene mondj, hanem hogy szolgálj.

Másod napon el hívá Xanthus Esopust vele, menének egy kertésznek kertibe, hogy valami paréjt vennének, és mikoron immár Xanthus az paréj árrát meg akarná fizetni, mondá neki az kertész: Uram, ne fizess semmit, de kérlek, mondd meg nekem, az mit tőled kérdek. Mondá Xanthus: Micsoda az? Felelé a kertész: Mi oka annak, hogy az mely paréjt avagy fivet el palántálok és őtözek, hogy az mégis kesebben nő fel az oly fiveknél, kik szabadon, minden palántálás és bánás nekíl nőnek? Xanthus erre (jóllehet philosophus volna) semmit felelni egyebet nem tuda, hanem hogy úgy volna meg szerezve az isteni szerzésből.

Esopus ezen mosolodék, és azt mondá, hogy a mi isteni szerzésből lenne, azt az bölcseknek meg kellene fejtenik (úgy mond), azért, ha nem tudod, hadd énnekem, és én meg fejtem neki ez kérdést. Azonközbe hátra fordula Xanthus, és mondá az kertésznek: Énnekem mastan dolgom vagyon, és nem alkolmas, hogy minden aprólékra meg feleljek, mert én nem kertbe, hanem fő helyen szoktam disputálni, azért, ha valami kérdésed vagyon, imez én szolgám elég tudós, meg tud neked felelni.

És mondá az kertész: Ez rútságnál vagyon-e valami deákság? És mondá Esopus az kertésznek: Mikoron valamely asszonyállatnak urától gyermeki maradnak, és annak utána ismeg oly emberhez megyen, kinek felesége meg holt, és gyermeki maradtanak, az ő gyermekinek anyja, de az kiket a második uránál talál, mustohája, azért kilemben tartja egyiket az másiknál, mert az kiket ő szült, azokat nagy szerelemmel, amazokat gonosz kedvvel tartja, és mindenkor rájok irégykegyik, étkeket is meg szakasztja, és az önnen fiainak adja.

Azonképpen az föld is, a kiket őmaga teremt és szül, azoknak anyja, az kiket kegyig te palántálsz, mustohája, azért az önnenit inkább neveli, a tieidet kegyig, mint kik nem ő tőle szilettek, hanem te tőled, el hagyja, és nem ad annyi zsírt neki. Mondá az kertész Esopusnak: Köszenem neked, hogy meg fejtéd ez kérdést, azért valamennyiszer neked paréj kelletik, jövel ide ez kertbe, mint szinte tiedbe, és annyit vígy minden fizetés nekíl, a mennyit igaz akarsz.

Ennek utána Xanthus mene az fördőbe, és mikoron ott találta volna néminemí barátit, vendéggé hívá őket, haza kildé Esopust, és mondá neki: Menj el, főzz lencsét, mert énnekem vendégim lesznek. Esopus el haza mene, vete egy fazék vízbe egy lencse szemet, és azt kezdé nagy erőssen forralni. Haza jeve annak utána Xanthus barátival az fördőből, és kérdé Esopust, hogyha meg főtt volna az lencse, mellyet Esopus egy kalámba ki meríte, és neki elő hoza. Alítván azért Xanthus, hogy annakokáért hozta volna az egy szemet elő, mivel hogy meg látná, ha meg főtt volna, meg nyomogatá kezeiközett, és hagyá neki, hogy el hozná, mert meg főtt volna. És mikoron annak utána csak az levét tisztán hozná elő egy tálba, mondá Xanthus: Hol az lencse? Felelé Esopus: Nám kezedbe vala mastan, hová tőd el? Mondá neki Xanthus: Csak egy szem lencsét főztél-e? Felele Esopus, mondá: Bizon nagy dolog, hát mit főztem volna egyebet annál, a mit nekem hattál? Azt mondád, hogy lencsét főzzek, én azt főztem. Ha lencséket mondottál volna, azokat is meg főztem volna, mert az lencse csak egy lencse, de az lencsék sokan vannak néha.

Ezen Xanthus meg búsulván mondá neki: Minden veszélt érdemlenél, de hogy barátim előtt gonosz kedvet ne mutassak, menj el igen hamar az vásárra, és vedd meg egy egész disznónak mind az négy lábát, főzd meg gyorson, hogy legyen mit ennik adnom barátimnak.

És mikoron az disznó lábakat Esopus főzné, akara Xanthus okot Esopushoz keresni, hogy mindjárást igen verhetné, el mene, és az disznó lábnak egyikét ki lopá a fazékból, és el rejté. Elő jeve annak utána Esopus, és mikoron eszébe vötte volna, hogy el költ egyik az disznó lábnak, meg ösmeré, hogy csalatság lött volna rajta, igen hamar a disznó ólba futamék, és az leg kövérbik disznónak el metszé a fél lábát, csak hamar meg mellyeszté, és az fazékba kezdé a többi közzött főzni.

Annak utána Xanthus kezdé magába gondolni, hogyha Esopus eszébe venné, hogy el költ a disznónak az fél lába, fogna ijedtébe el futni tőle, azért az kit el lopott vala, ismeg a fazékba veté.

Mikoron kegyig Esopus fel adta volna az disznó lábat, látá, hát öt az disznó láb. Mondá neki Xanthus: Esope, mi dolog, hogy öt disznó láb vagyon itt? Mondá Esopus: Nemde inkább két disznónak hán lába vagyon? Felele Xanthus és mondá: Nyolc. Mondá Esopus: Ihon azért öt láb és amott kinn az kövér disznó három lábon jár, három és öt nyolcat teszen, azért mindenek meg vannak, semmi el nem veszett.

Többet is sokakat cselekedett, mellyekkel hogy bántást ne tennénk azoknak, kik ezt olvassák, el hattuk. Végre kegyig dolgát annyira vitte vala, hogy Lycerus királ oly igen meg szerette vala őtet, hogy képét aranból őttette vala meg, és fel csináltatta vala az régenieknek szokások szerint.

Végre mikoron egész Göreg országot el járta volna, jeve Delfos neví szigetbe, holott az föld népe semmi tisztességet nem tőn neki, de minek utána azokat nagy sok jószágos tudományokra tanította volna, egy magas kő szálról vették le, és meg hala. Kinek halála után nagy dög halál következék az tartománba, és mikoron az Isteneket kérdenék, mi oka volna az dög halálnak, azt mondák, hogy Esopus halála.

Mikoron ez Göreg országba a fő népeknek tudtára lött volna, jevének Delfos szigetbe, és az kik Esopus halálának oka valának, meg állák azokon Esopusnak halálának bosszúját. Őket is halállal illetvén.

Esopus életinek revideden vége.


Phrygiabeli Esopusnak fabulái kezdetnek.


1  Az kakasról és drága kőről.

Egy kakas, mikoron a szemeten szedegetne, talála egy drága kevet, és mondá: Minek találok én illyen fénes marhát? Ha valamely drága kő áros talált volna téged, senki nem volna nálánál vígabb, mert tudná, mit érne. Nekem kegyig semmire nem kell, sem nagyra nem böcsülem, sőt inkább minden drága kőnél nagyobban akarnék egy árpa avagy búza szemet.

Értelme.

A kakas minden bolond ember leszen,
Ki jó tudománt mint drága kő nem veszen,
No azért a bölcseknél nem keveset teszen.


2  Az farkasról és a báránról.

Mikoron a farkas az kútfőnek a feje felé innék, látá oda alá távol az báránt, hogy alól innék. Oda mene, kezdé feddeni a báránt, hogy fel zavarná a vizet. A bárány reszketni kezde és könyergeni, hogy neki, ártatlannak kedvezne, mert ide alá távol itt volna, és az vizet meg nem zavarhatta volna, sőt ingyen meg zavarni sem akarta volna. A farkas viszontag keményen dörög vala: Mire mondod, szentség törő (úgy mond), ugyanis mindenkoron csak káromra járál, atyád, anyád is mindenkoron csak ellenem járának, de te ma meg fizetsz nekem. És őtet legottan torkon ragadván meg szaggatá.

Értelme.

Ha az hatalmas gonoszt akar tenni,
Könnyí az nyavalyáshoz hamis okot lelni,
És az mint akarja, úgyan meg ítélni.


3  Az egerekről és békákról.

Hadakozik vala az egér a békával, valami tolcsa víz végil, az had nagy vala és kétséges. Az egér, miért hogy okos vala, a fűbe el rejtezék, és a békára orozva szökellék. A béka, miért hogy erősb vala, és magát inkább bírja vala, ugyan nyilván az ellenségnek neki megyen vala, koppjája kegyig mind kettőnek venyige vessző vala. Mely hadat mikoron a kánya távol meg látott volna, oda siete, és mikoron a hadakozásra való igyekezetbe egyik sem venné eszébe, mind a két hadakozó jámbort fel ragadá és meg szaggatá.

Értelme.

Úgy leszen dolga minden bolond polgárnak,
Kik a tisztért nem engednek az kárnak,
Sőt halálokkal is érte járni akarnak.

Képtalálat a következőre: „aesopus”

 

 

 
Kocsma viccek
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 28. vasárnap, 07:11

Kocsma viccek

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

1.
Bemegy egy férfi a kocsmába.
- Egy sört kérnék.
- Alkohol mentes jó lesz?
- Játékpénzel fizethetek?


2.
- Egy óra alatt hét korsó sört hajtottál le. Én még vízből sem tudnék ennyit meginni.
- Hát vízből én sem.


3.
A kocsmából indul haza az alkoholista, de útravalóként még egy üveg vörösbort betesz a kabátzsebébe. Ahogy botorkál az úton, beleesik egy árokba, jól megüti magát. Érzi, hogy valami nedvesség elkezd végigfolyni a mellkasán, kétségbeesve felkiált:
- Remélem vér!


4.
Bemegy egy fickó a kocsmába, és rendel egy üveg sört.
- Egy forint lesz - mondja a csapos.
- Tessék? Ilyen olcsó? És ha kérek egy pohár konyakot is?
- Az is egy forint - mondja ismét a csapos.
- És ha kérek egy egész üveggel, akkor az drágább?
- Igen, akkor az két forintba kerül.
- Ember, ha így folytatják akkor hamarosan becsukhatják a boltot. Maga itt a tulaj?
- Nem, a főnök az emeleten van a feleségemmel.
- És mit keresnek ott?
- Ugyanazt csinálják, amit most én a főnök üzletével...


5.
Szavak, amelyeket nehéz kimondani ittas állapotban:
- Manifesztáció
- Innovatív
- Prejudikáció
Szavak, amelyeket NAGYON nehéz kimondani ittas állapotban:
- Dezoxiribonukleinsav
- Individualizmus
- Cogito ergo sum
- Termékspecifikáció
Szavak, amelyeket LEHETETLEN kimondani ittas állapotban:
- Köszönöm, de inkább nem feküdnék most le veled.
- Nem kérek több italt, köszönöm.
- Sajnálom, de a szőke nagymellű nők nem az én eseteim.
- Jó estét biztos úr, szép esténk van, nemde?
- Á, senki nem szeretné hallani, ahogy énekelek.

6.
Bemegy a törzsvendég reggel 8-kor a kedvenc kocsmájába.
- Egy sört? - kérdi a csapos.
- Nem gondolod, hogy kicsit korán van hozzá?
- A sörhöz? - kérdi a csapos.
- Nem, a hülye kérdésekhez!

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

 

7.
Elrendelték, hogy ezentúl a gyárunk melletti italbolt csak a munkaidő kezdete után árulhat szeszt. Eddig csak részegen mentem reggel a gyárba, most meg majd kénytelen leszek késni is...

8.
Falusi csehóban egy elég részeg fickó kutat a zsebében. Megkérdezi a barátja:
- Komám, mit keresel ilyen izgatottan a zsebedben?
- Csak azt szeretném tudni, szomjas vagyok-e még.

9.
Két alkoholista elmegy kempingezni. Mondja az egyik:
- Én hoztam magammal egy üveg pálinkát, hogy ha véletlenül megszúrna minket egy rozsdás szög, legyen mivel fertőtleníteni. Te mit hoztál?
- Két rozsdás szöget.

10.
Egy részeg ül a kocsmában. Kér tíz felest és megissza. Ezután kilencet kér, és azt is megissza. Azután 8, 7, majd hat felest húz le egymás után, majd megszólal:
- Nem értem... Egyre kevesebbet iszom, mégis egyre részegebb vagyok!

11.
Egy részeg ember botorkál hazafelé az utcán. Megállítja az első járókelőt:
- Elnézést! Nem tudja véletlenül, merre lakik a Kovács Józsi?
- De hiszen maga az!
- Azt én is tudom, csak azt nem, hogy hol lakom!

12.
Egy nagyon részeg fickó kilép a kocsmából és leül a járdára. Arra megy a rendőr:
- Maga mit csinál itt?
- Hát ha már így mozog a föld, nem fárasztom magam, megvárom míg ideér a házam.

13.
Falusi csehóban egy elég részeg fickó kutat a zsebében. Megkérdezi a barátja:
- Komám, mit keresel ilyen izgatottan a zsebedben?
- Csak azt szeretném tudni, szomjas vagyok-e még.

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

Sportos ital

- Hogy hívják a sportos szeszesitalt?
- ???
- Olimpia.

Pingvin

Bemegy a pingvin a kocsmába és azt kérdezi a kocsmárostól:
- Hé kocsmáros, nem láttad a testvéremet?
- Hogy nézett ki?
- Szerinted?

A megvert apa

A kocsmából teljesen összeverve érkezik haza az apa. A fia nagyon felbőszül, bosszút fogad, és apját karonfogva visszamegy a kocsmába. Ott azt mondja:
- Ki merte így helyben hagyni apámat? Ha még egyszer megteszi, velem gyűlik meg a baja!
Előlép erre egy hatalmas rakodómunkás, és akkora pofont ad az apának, hogy az keresztülrepül a kocsmán. Nagyon feldühödik a gyerek, felállítja, majd leporolja apját és megint megszólal:
- Ez vért kíván! Meglátjuk, milyen nagy legény vagy, meg mered-e még egyszer tenni ezt!
A munkásember megint akkorát vág be az öregnek, hogy az szaltóban íveli át a kocsma légterét. A fiú gyerek felemeli összetört apját, odavezeti a kocsmaajtóhoz, és azt mondja neki:
- Na, menjünk innen apám, mert még a végén agyonverik!

Betört a feje

- Hol van a Józsi bácsi?
- Józsi bácsinak betört a feje.
- Miért tört be a feje?
- Azért, mert a kocsmában leitta magát.
- És mit történt vele?
- Kiszaladt a kocsma elé és fölugrott a kerékpárjára.
- És mi volt a baj?
- Hát, hogy a bicikli neki volt támasztva a falnak.

Tíz feles

Öreg székely bemegy a kocsmába. Tíz felest rendel szilvapálinkából a kocsmárostól. Lerakatja a pultra őket, majd szépen sorban megissza egyiket a másik után.
Kicsit megrogyik a lába.
Ismét rendel. Megint lejátszódik az előbbi jelenet. Az öreg lába rendesen megrogyik, kitántorog az ajtón, ott aztán hanyatt fekszik és félhangosan morfondíroz magában:
- Ha fel tudok kelni, akkor iszok még tíz felest! Ha nem, akkor hazamegyek

Mozdonycsere

Megy az orosz vonat Szibériában. Egyszer csak megáll. Az utasok kérdezősködnek:
- Mi történt?
- Mozdonyt cserélnek.
- Mire?
- Vodkára!
- És akkor hogy fogunk tovább menni?
- Részegen!

Pisilés nélkül

Megy két részeg ki a kocsmából, majd mikor már elhagyták úgy 300 méterre, megszólal az egyik:
- Te, nagy gond van, elfelejtettem pisilni!
Mire a másik:
- Semmi baj, majd megtanítalak...

Itt lakom?

Részeg fickó kopog a panelház ajtaján. Nyűgös házmester jön ki:
- Mi van?
- Hukk... Tessék mondani, itt lakom?
- Egy frászt lakik itt, jóember! Menjen haza és hagyjon aludni!
A részeg elindult. Körüljárja a házat, és ismét ugyanoda csenget be.
- Hukk... Tessék mondani, itt sem lakom én?
- Mondtam már, hogy nem!
Tesz még egy kört és ismét csnget:
- Hukk... Bocsánat, de itt sem lakom én?
- Nem, hogy az a ...
- Érdekes... hukk... én sehol se lakom, maga meg mindenhol...

Reklám

A kocsma előtt egy tökrészeg férfi fekszik az aszfalton. Egy járókelő megkérdi:
- Mi történt magával, barátom?
- Semmi. Én vagyok a kocsma reklámja.

Angol sör

- És mit gondol az igazi angol sörről? - kérdezik a cseh turistát Angliában.
- Hát, - feleli a turista - szerintem úgy ahogy van, vissza kéne önteni a lóba!

Kovács Józsi

Egy részeg ember botorkál hazafelé az utcán. Megállítja az első járókelőt:
- Elnézést! Nem tudja véletlenül, merre lakik a Kovács Józsi?
- De hiszen maga az!
- Azt én is tudom, csak azt nem, hogy hol lakom!

Falusi kocsma

A falusi kocsmába bemegy egy városi fickó. Leül iszogatni, majd amikor észreveszi a sarokban ülő csinos nőt, odamegy hozzá, és megkérdezi:
- Hölgyem, lefeküdne velem 10 dollárért?
A nő mellett ülő helybéli erre szó nélkül előveszi a pisztolyát és lelövi a fickót.
- Ó, köszönöm, hogy megvédte a becsületemet! - hálálkodik a nő.
- Becsület? Ugyan már! Egyszerűen csak nem hagyhattam, hogy egy városi bunkó felverje az árakat!

Barom állatok

Egy részeg berohan a kocsmába, és azt kiáltja:
- Ti itt mind barom állatok vagytok!
Erre feláll egy legalább két méter magas, széles vállú néger pasi. A részeg gyorsan helyesbít:
- Ti itt mind barom állatok vagytok, a fekete kivételével!
Mire a néger:
- Figyelj, haver! Nem hagyom magam diszkriminálni!

Kovács Béláné

Egy dajdajozó, részegekből álló társaság csönget be egy lakás ajtaján. Amikor kijön a háziasszony, a legkevésbé részegnek tűnő fickó megkérdi tőle:
- Ön a Kovács Béláné?
- Igen, én vagyok. - válaszolja a nő. - Miért kérdi?
- Ha Ön Kovács Béláné - csuklik egyet a szóvivő - válassza ki legyen szíves közülünk Kovács Bélát, hogy aztán mehessünk tovább...

Részeg trükk

- Te, engem mindig kizár az asszony a lakásból, ha részegen megyek haza... Mit tegyek, nincs valami ötleted?
- Én azt szoktam csinálni, hogy bekopogok, levetkőzöm, beadom a ruháimat az ajtón, és nincs az az asszony, aki hagyná, hogy a férje meztelenül ácsorogjon az utcán.
- Rendben, kipróbálom...
Legközelebb mikor találkoznak, megkérdi a másik:
- Nos, bevált a tervem?
- Hát, csak részben...
- Hogyhogy részben?
- Bekopogtam, levetkőztem, beadtam a ruháimat az ajtón, az becsukódott, ám ekkor hirtelen bemondta egy hang: "Deák tér következik..."

Botlás

Ittas ember megy haza a kocsmából, de megbotlik, és hatalmasat esik a járdán.
Egy járókelő megszólítja.
- Látja, nem kellett volna annyit inni!
- A fenét! Menni nem kellett volna!

Részeg fickó

Egy nagyon részeg fickó kilép a kocsmából és leül a járdára. Arra megy a rendőr:
- Maga mit csinál itt?
- Hát ha már így mozog a föld, nem fárasztom magam, megvárom míg ideér a házam.

A legerősebb

Bemegy egy részeg a kocsmába, és elrikkantja magát:
- Én vagyok itt a legerősebb!
Erre odalép egy behemót fickó, és orrbavágja. A részeg akadozó nyelvvel hozzáteszi:
- ... no meg Te.

Törzsvendég

Bemegy a törzsvendég reggel 8-kor a kedvenc kocsmájába.
- Egy sört? - kérdi a csapos.
- Nem gondolod, hogy kicsit korán van hozzá?
- A sörhöz? - kérdi a csapos.
- Nem, a hülye kérdésekhez!

Cigarettacsikk

Felirat egy kocsmában:
"Kérjük ne dobjanak égő cigarettacsikket a földre, mert megégetheti a távozó vendégeink tenyerét és térdét!"

Falusi csehóban

Falusi csehóban egy elég részeg fickó kutat a zsebében. Megkérdezi a barátja:
- Komám, mit keresel ilyen izgatottan a zsebedben?
- Csak azt szeretném tudni, szomjas vagyok-e még.

Pofaverés

- Ki verte így össze a pofádat?
- Tegnap kivételesen józanul mentem haza az éjjel, és a feleségem nem ismert meg.

*

Balhé

Bemegy egy fickó a kocsmába és odaszól a csaposnak:
- Egy sört gyorsan, mielőtt kitör a balhé!
A csapos kicsit meglepődik, majd odagurít egy sört. Kis idő múlva megint odaszól a vendég a csaposnak:
- Még egy sört gyorsan, mielőtt kitör a balhé!
A csapos már kezd pánikba esni, de azért odaad még egy üveggel. Mikor harmadszor is sört kér a vendég, megkérdezi tőle:
- Bocsánat uram, de előbb talán fizessen...
Erre a vendég:
- Na, kezdődik a balhé..

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

Csukott szemme

Megkérdezi az egyik részeg a másikat:
- Te miért iszol mindig csukott szemmel?
- Mert az orvos azt mondta, hogy mostantól nem nézhetek a pohár fenekére!

*

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

Női hormonok

Barátaimmal beszélgettünk, amikor egyszer csak valaki kijelentette, hogy olvasta valamelyik újságban, hogy a sör női hormonokat tartalmaz. Elhatároztuk, hogy ezt az állítást tanulmányozni fogjuk, s így - természetesen kizárólag tudományos célokból - megittunk fejenként húsz üveg sört.
Tanulmányi munkánk eredménye húsz sör után:
- rengeteg hülyeséget dumáltunk össze,
- nehezen, de főleg rosszul vezettük gépkocsinkat,
- nem gondolkoztunk logikusan,
- egyikünk sem volt hajlandó elismerni, hogy téved, amikor teljesen egyértelmű volt a tévedésünk,
- minden öt percben pisilni mentünk, természetesen együtt
Ezek után egyetértettünk abban, hogy kutatásunk bebizonyította, az újságcikk pontos és a sörben valóban női hormonok vannak...

*

Alkohol

- Ne feledje, Kovács úr, az alkohol az Ön legnagyobb ellensége!
- Semmi baj, doktor úr - mondja Kovács - én nem vagyok gyáva ember.

 

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

 

Szesztestvér viccek


Három cimbora beszélget a kocsmában:
- Képzeljétek, szerintem a feleségem megcsal egy villanyszerelővel!
- Ugyan már, miből gondolod?
- A múltkor az ágy alatt találtam egy csípőfogót.
Mondja a másik:
- Az semmi, az én feleségem egy rendőrrel csal meg, mert egy gumibotot találtam az ágy alatt.
Erre a harmadik:
- Tudjátok, nekem az a gyanúm, hogy a feleségemnek viszonya van egy lóval.
- Na, ne viccelj már! Miből gondolod?
- A múltkor egy zsokét találtam az ágy alatt.


Felirat a kocsma ajtaján:
"Ki a dalt, nőt, bort szereti, rossz ember nem lehet."
Két nap múlva valaki a következőt írta alá:
"Innád az én boromat,
Élnéd nőmmel sorodat,
Az anyósom tanítana dalra,
Nem írnád e sorokat a falra,
Marha!"


Két figura ül a kocsmában a pultnál. Egyszer az egyik Odafordul a másikhoz:
- Tegnap megdugtam anyádat!
A kocsmában mindenki elhallgat, majd a másik pár másodperces szünet után odafordul az elözöhöz:
- Menj haza, apa! Részeg vagy..


Két részeg nézegeti az italát a kocsmában. Felkiált az egyik:
- Öregem, láttál már jégkockát lyukkal a közepén?!
- Persze, 15 éve vagyok nös..


Kocsmában az egyik fickó a másiknak:
- Tegnap megtettem az első lépést a válás felé.
- Ügyvédet fogadtál?
- Nem, megnősültem...

... válóperes viccek ... home


Sétálunk, sétálunk egy kocsmába becsücsülünk, fröccs.


Pasas bemegy a kocsmába, a pultos kérdezi:
- Jó napot! Mit szeretne?
- Egy nagyobb házat, jobb autót, több fizetést.
- Nem úgy értem. Mit kíván?
- Világbékét, magamnak egy szebb feleséget, milliókat.
- Félreértett, mit szeretne inni?
- Miért nem ezzel kezdte? Mi van?
- Semmi különös, itt állok a pult mögött.


Két jó barát találkozik. Az egyiknek rettenetesen össze van törve a képe.
- Hát veled mi történt?
- Képzeld, kijöttem este a kocsmából, felugrottam a biciklire.
- És elestél?
- Dehogyis! A falnak volt támasztva.


Megy két részeg ki a kocsmából. Mikor elhagyták úgy 150-200 méterre, megszólal az egyik:
- Te, nagy gond van, elfelejtettem pisilni!
Mire a másik:
- Semmi baj, majd én megtanítalak.


Részeg keményen kapaszkodik a kocsma előtti oszlopba, közben kileng mer ugye a gravitáció, amikor arra megy egy öltönyös, diplomatatáskás úriember szerű úriember.
Éppen nagy ívben kerülné ki a részeget, amikor az megszólítja:
- Gyere cimbora, igyunk egyet!
Az úriember undorodva végigméri:
- Én csak akkor iszom, amikor szomjas vagyok!
Mire a részeg:
- Pfúj, mint az állatok!



Egy ember nyit be a kocsmába és hangosan kérdezi:
- Nem tudják, kié volt az a rotweiler odakint a kocsma előtt?
- Miért kérdi?
- Mert azt hiszem, a pincsim megölte.
A kocsma vendégei röhögésben törnek ki.
- Még hogy egy pincsi megölte azt a nagy kutyát?
- Igen, a torkán akadt.


A csontváz bemegy a kocsmába és így szól:
-Egy sört és egy felmosórongyot.


Ubul és Korbújj egy kocsmában iszogatnak. 
Mondja egyszercsak Ubul:
- Hé, Korbújj! Tudok olyan mondatot, amiben kétszer benne van a neved!
- Na mondd, mi az!
- Nem fogsz megsértődni?
- Nem. Na, mondjad! - Nyolc órakor_bújj a seggembe, kilenckor bújj ki.
Gondolkozik Korbújj:
- Én is tudok egy olyan mondatot, amiben kétszer benne van a neved. Nem fogsz mesértődni?
- Nem. Mondjad!
- Ubul, Ubul, a Qrva anyád!


A kocsmában két részeg beszélget:
- Kérsz kalózpálinkát?
- Hát persze! Megissza, aztán kérdezi:
- Miért hívják ezt kalózpálinkának?
- Hát nem látod az üvegen a halálfejet?


Bush és Powell üldögél a kocsmában. Bejön egy fickó és odasúgja a pultosnak: 
- Te, az nem Bush meg Powell? 
- De igen, ők azok. Ide járnak. 
A manus odamegy az asztalukhoz és így szól: 
- Helló fiúk, mit csináltok ti itt? 
- Épp a harmadik világháborút tervezzük. 
- Igen? És mi a terv? 
- Megölünk 140 millió afgánt meg egy biciklis postást. 
- Egy biciklis postást? Őt meg miért? 
Bush odafordul Powellhez: 
- Ugye mondtam, hogy 140 millió afgán senkit sem érdekel!

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”


Kocsma viccek


A férj vacsora után lemegy a kocsmába egy korsó sörre. Két korsó sör után fröccsöt rendel, azután feleseket, aztán éjféltájban arra eszmél, hogy a csapos csikorog a székekkel, leoltja a lámpákat, zárni készül.
- Na, a holnapi viszontlátásra, mondja a csaposnak, és megindul az ajtó felé. De a következő pillanatban elvágódik, teljes súlyával pofára esik. Elkúszik az ajtóig, felhúzza magát a kilincsen, de ugyanúgy elzúg. Kúszik egy kicsit aztán megint feltápászkodik, de nem tud talpon maradni. Szép lassan hazakúszik, néha megpróbál felállni, nem adja fel. Utoljára az ágya előtt próbal fellálni, szerencséjére ezúttal az ágyba zuhan. Reggel a felesége böködi a seprűnyéllel:
- Szóval megint lerészegedtél te disznó.
- Azt te meg honnan veszed?
- Telefonáltak a kocsmából, hogy megint otthagytad a tolókocsidat.

... sörviccek ... home


Megy két részeg ki a kocsmából, mikor elhagyták úgy 150-200 méterre, megszólal az egyik:
- Te, nagy gond van, elfelejtettem pisilni!
Mire a másik:
- Semmi baj, majd én megtanítalak.


Az egyik haver mondja a másik havernak:
- Te mit iszol?
- Nekem nyolc.
- Nekem is. Akkor 16 rövid lesz!


Egy vámpír bemegy a kocsmába és így kiált: 
- Pincér, egy kancsó forró vért!
- Kancsó forró vér rendelve!
Bejön egy másik vámpír: 
- Pincér, egy kancsó forró vizet!
A többiek:
- Forró vizet?
- Miért? Filteres teáról még nem hallottatok?


Bárban
- Doktor úr ... rosszul vagyok ... ég a szívem...
- Asszonyom, én nem doktor vagyok, hanem bárpincér. Ön nem beteg, hanem részeg, és nem a szíve ég, hanem a melle lóg bele a hamutartóba.


- Elnézést uram, de ez itt a női WC! 
- Az mindegy, csak hányni jöttem! 

... WC viccek ... home


Hogy megy be a vadász a kocsmába?
- Befelé kacsázik, kifelé rókázik.


Két ember ül a kocsmában:
- Te, tudod mi az, öt szeme van, húsz lába és véres fogaiból jön a méreg:< - Nem. Miért, te igen?
- Én sem, de szerintem szedd le a válladról...


Kocsmai IQ-teszt:''Kérdezz,vedelek!''


Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr: 
- Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás. - kérdi románul. 
Mire János: - Mi nem tudni. 
Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi: 
- Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot! 
- Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!
Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

Jenő bemegy a kocsmába. Az egyik asztalnál ott ül a haverja és fülig ér a szája, odamegy hozzá és megkérdezi:
- Hát te minek örülsz annyira?
- Képzeld Jenőkém reggel takarítom a csónakomat és odajön hozzám egy szőke nő, hatalmas csöcsök, Jenőkém hatalmas csöcsök. Azt mondja, bevinném-e a tóra csónakázni? Hatalmas csöcsök Jenőkém, érted! Bementünk a tó közepére és mondom neki:
- Na lesz szex vagy úszás kifelé?! És nem tudott úszni Jenőkém nem tudott úszni! Érted?
Másnap megint bemegy Jenő a kocsmába, a pasi megint ott ül az asztalnál és még jobb kedve van mint előző nap. Odalép hozzá és kérdezi mi történt mármegint, miért örül annyira.
- Képzeld reggel takarítom a csónakom és odajön hozzám egy vörös csaj, hatalmas csöcsök Jenőkém hatalmas csöcsök! Érted? Beviszem a tó közepére és megkérdezem tőle:
- Na lesz szex vagy úszás kifelé? És nem tudott úszni Jenőkém nem tudott úszni! Érted?
Harmadnap a kocsmában a pasi ül egy üveg konyak mellett és zokog. Jenő odamegy hozzá és kérdezi:
- Hát neked meg mi a bajod miért vagy így elkenődve?
- Jenőkém ne is kérdezd. Reggel ahogy takarítom a csónakot odajön hozzám egy fekete nő. Kérdezi hogy beviszem-e a tóra. Ahogy a tó közepére érünk kérdezem tőle hogy szex vagy úszás. Mire levetette a ruháját és akkora farka volt mint az evezőlapát! Én meg nem tudok úszni Jenőkém, nem tudok úszni! Érted?!

Képtalálat a következőre: „antialkoholizmus”

 

 
MAGYAR SZÜRET ÉS BORIVÁS
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2009. szeptember 13. vasárnap, 06:28

hs ldoms

Vörösmarty Mihály:

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.

Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora.
Lélek és bor két atyafi
Gyermekek;
Hol van a hal, mely dicső volt
És remek?

Víg pohár közt édesebb a
Szerelem.
Ami benne keserű van,
Elnyelem.
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Mit nevetsz?
Áldjon meg a három isten,
Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,
Érted vív,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Mint e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint a kút,
Venni tőled vagy szerelmet,
Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,
Aluszik.
Magyar ember már busúlt sok
Századig.
Ideje hogy ébredezzen
Valaha:
Most kell neki felvirúlni
Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal-móddal meg nem árthat
A szeszi.
Nagyot iszik a hazáért
S felsivít:
Csakhogy egyszer tenne is már
Valamit.

No de se baj, máskép leszen
Ezután;
Szóval, tettel majd segítsünk
A hazán.
Ha az isten úgy akarja
Mint magunk,
Szennyet rajta és bitor bunt,
Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy
Húzamost;
Bú, szerelmek, házi gondok
Félre most:
A legszentebb --, legdicsőbbért
Most csak bort,
De ha kellend, vérben adjunk
Gazdag tort!

A legelső magyar ember
A király:
Érte minden honfi karja
Készen áll.
Lelje népe boldogságán
Örömét,
S hír, szerencse koszorúzza
Szent fejét!

Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki
Hont tipor,
Meg ne éljen, fogyjon élte
Mint e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon,
Meg ne szenvedd soha őket
Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor
Mint a vér,
Melyet hajdan frígyben ontott
Hét vezér;
S mint szikrája a szabadba
Felsiet,
Úgy keresse óhajtásunk
Az eget.

Légyen minden óhajtásunk
Szent ima,
S férfikeblünk szent imáink
Temploma.
És ürítsük a hazáért
E pohárt:
Egy pohár bor a hazáért
Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse
Mindenütt,
Ahol eddig véremésztő
Seb fekütt.
Arca, mely az ősi bútól
Halavány,
Felderüljön, mint a napfény
Vész után.

Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,
Mit kiván,
Áldozatként rakjuk azt le
Zsámolyán,
Hogy mondhassuk csend s viharban:
"Szent hazánk:
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk."

1842. október 5.


*

BOROS KÖZMONDÁSOK


A bor a némát is megtanítja szólani.

A bor az öregember teje.

A bor értéke a kora.

A bor kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság.

A bor lator bajnok, legelőször is a lábáról ejti le az embert.

A bor még az égzengésre és az aludttejre is jól esik.

A bor meghajtja a dallost / a dallót.

A bor megmutatja, kiben mi lakik.

A bor megtanít az ékesen való szólásra.

A bor rosszra viszi az embert.

A bornak Szent Márton a bírája. (Szent Márton napja)

A bort nem a színéért, de az ízéért veszik.

A gazdagnak borban veszik vérét.

A jó bor cégér nélkül is elkél.

A jó bor hosszú meséje az iszákosnak.

A jó borba rossz is vagyon merítve.

A jó bort szódával,
a szép szerelmet házassággal elrontani nem szabad.

A legjobb bornak is van söprője.

A molnár akkor iszik legtöbb bort, amikor vize a legtöbb.

A solti bor, mint a körösi leány, csak otthon jó.

A sörnek is csak bor az anyja.

A vízitaltól nád terem az orrodban.

Addig hántsd a hársfát, amíg hámol.

Adjon isten minden jót, bort, pecsenyét, olcsó sót,
a lengyelnek sok borsót, ellenségnek koporsót.

Adjon isten minden jót, nekem csak egy korsó bort.

Ahogy három a tánc, három a kupa bor is.

Ahol a bor az úr, ott az ész koldul.

Ahol a bor az úr, ott az ész koldulni jár.

Ahol bor nincs, ott sörrel is meg kell elégedni.

Aki fingik, jó bort iszik.

Amely bort a cigányok szeretnek, jó bor az.

Ami borital közben leszen, borban kell azt írnia.

Amilyen a tőke, olyan a bora.

Aminemű a tőke, olyan a bora is.

Asszonyfán is elkel a bor.

Az igaz barátság nem áll a sok boritalban.

Az okos embert is megtántorítja a bor.

Barátot bor közt, bort sajt után,
lovat istállóban, leányt bálban ne válassz.

Barátot bor közt.

Bor a vén kost is táncba viszi.

Bor be, ész ki.

Bor bujaság oka.

Bor és kenyér nélkül a test sem ficározik.

Bor és kenyér nélkül meghűl a szerelem.

Bor és pénz tartva tart, költve fogy.

Bor hajtja a lovat, zab viszi a szekeret.

Bor mellett hamar kiugrik az igaz.

Bor mutatja meg az embert.

Bor nélkül szegény a vendégség.

Bor, amennyit én akarom: búza, amennyit Isten ad.

Bor, búza, békesség és feleség ékes,
széna, szalma, szalonna és ruha kékes.

Bor, búza, békesség, szép asszony feleség.

Bor, búza, békesség.

Bor, búza, szalonna, égnek fő adomány.

Bor, pecsenye nélkül a szerelem meghűl.

Borban a páratlan évjárat a jó.

Borban az igazság.

Borban kell a vért meginni.

Borbarát van, de bajbarát nincs.

Boriska, Gábor. Szép nevük van, mert benne van a bor.

Bornak is a régije jó.

Bornak nincsen rakoncája.

Borodat, kincsedet, feleségedet, pipádat, puskádat ne bízd senkire.

Borra sör meggyötör. Sörre bor mindenkor.

Borral kell megbékélni.

Bort a serre idd egyszerre,sert a borra hagyd máskorra.

Bort a sörre, idd egyszerre.

Bort hord a ló is, mégis vizet iszik.

Bort iszik a vitéz, s nem fáj tőle a melle.

Bort iszik az úton járó, akár bolond, akár báró.

Bort sajt után.

Bort, búzát, békességet, szép asszony feleséget.

Büdös bornak szép cégért szoktak emelni.

Büdös bornak szép cégért szoktak kötni.

Cégér nélkül is elkel a jó bor.

Cifra kulacs, veres bor, miránk is kerül a sor.

Csutora nélkül is elkel a jó bor.

Duna pontya, Tisza kecsegéje, Ipoly csukája
a legjobb böjt, ha szerémi borban főtt.

Égett bor után a félénk is vitéz.

Egy gyújtót kétszerre, egy itce bort egyszerre.

Egy órai tojás, egy napi kenyér, tíz esztendős hal,
hat esztendős bor, tizenöt esztendős leány,
harminc esztendős jóakaró kellemetes.

Erős az igazság, a szép asszony és a jó bor.

Étel mellett keveset, bor mellett sokat szoktak beszélni.

Franciának hajpor, a magyarnak jó bor.

Gyermekre madarat, vénemberre menyecskét,
németre bort ne bízz.

Ha a magyar bor nem is volna olyan, mint a micsodás,
minden bornál mégis jobb volna.

Ha a magyar bor nem volna olyan, mint aminő,
mégis jobb volna minden bornál.

Ha bor piros, ha lány csinos.

Ha bort nem találsz, sört vagy vizet igyál.

Ha csordul Vince, tele lesz a pince.

Ha ebszőlőd sincs, ne válogass a borban.

Ha nincs bor, jó a víz is.

Ha nincs píz, iszik víz.

Hámozva jó a bor.

Három vallású ez a bor :
Erős mint a katolikus,
tiszta mint a református,
kereszteletlen, mint a zsidó.

Igyál bort, de ne sokfélét.

Igyuk a bort mert jó, a szőlőt meg majd befedi a hó.

Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor.

Jó a bor, de mértékkel.

Jó a bor, meg a foltos nadrág.

Jó a bor, meleg a foltos nadrág.

Jó a sör de mégis bor az anyja.

Jó bor legyen római katolikus hitében (=erős),
legyen református (=tiszta),
legyen zsidó (=kereszteletlen),
és legyen lutheránus (= se nem hideg se nem meleg)

Jó bor mellett lehet jó verset csinálni.

Jó bor, (pénz,) szép asszony, embert kíván őrzésre.

Jó bor, szép asszony, bíbor, jámbort kíván őrzésre.

Jó bor, szép feleség, csendes lelkiismeret, drága dolgok.

Jó borból jó ecet lesz.

Jó bornak nem kell cégér.

Jó bornak seprüje is jó.

Jó bornak, jó embernek eredetét ne keresd.

Jó borod, szép kincsed meghitt emberre bízd.

Jó káposzta, rossz bor.

Jó legény a bor.

Jobb a jó bor kulacs/pohár nélkül,
mint a kulacs/pohár jó bor nélkül.

Jobb a színbor, mint a lőre.

Józan amit gondol, részeg arról papol.

Kántorok, jó borok, nem szárad meg a torok.

Késő a bort akkor kímélni, amikor már az anyjára szállt.

Két híg tojásnak közepe egypohár bor.

Két pénzes szatyornak egy pint bor az ára.

Ki a borát meg nem issza, vágyik annak szíve vissza.

Ki a bort megissza, ura legyen annak.

Ki a bort megissza, ura legyen!

Ki a bortól elázik, vagy hosszút köp, vagy rókázik.

Ki levesre bort iszik, nem kérnek attól tanácsot.

Kinek szűkös bora, elesége, annak jó az egészsége.

Koldust kell a jó borért küldeni.

Könnyen terem a jó bor, ha kapa a bikája.

Könnyű a borból ecetet csinálni.

Könnyű a jó borból ecetet csinálni,
de az ecet borrá nem változik.

Könnyű a pohár mellett vitézködni.

Legjobb a bor a tövén.

Még a vénembert is táncba viszi a bor.

Még kannája sincs, s immár fúrja a bort.

Megittuk a borát, igyuk meg a seprejét is.

Megmutatja a bor, kiben mi lakik.

Megveri a bor az embert, meg az asszony szája.

Minden jó bornak ki kell forrni magát.

Mindent kivészen a bor természetéből.

Minél tovább szopta a bor az anyját, annál jobb.

Minő a gazda, olyan a bora.

Minő a tőke, olyan a bora.

Molnár, ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik.

Nagy mester a bor.

Ne adj bort az ostobának, hallgatni fog.

Nehéz a részegesnek vízzel pótolni a bort.

Nem jó a bort visszájáról tölteni.

Nem jó felesen inni. = Mással osztozni az asszonyon

Nem jó ó hordóba új bort tölteni.

Nem jó ó-bort új hordóba tölteni, mert két kár lesz benne.

Nem minden Márton Szent Márton.

Nem öntik az új bort régi tömlőbe.

Nincs a bornak titka.

Nincs kormány a bornak.

Nincs rossz bor, csak rossz borivó.

Nyíri kocsis, nyíri ló, nyíri bor: egy se jó.

Ó hordóban új bor, két kár lesz belőle.

Ó-bor jó és új szalonna.

Ó-bornak, ó leánynak nem egy áron itcéje.

Ó-bornak, ó leánynak nem egy az ára.

Öreg embernek bor az itala, kása a pecsenyéje.

Reggel izzadsága bor szagú.

Régi bor jóbor, öreg ész finom ész.

Részeghesnek a bor édesanyja teje.

Ritka hegedűs, aki bornemissza.

Ritkán vagyon hegedűsben bornemissza.

Rossz bor nincs, csak jó, jobb és legjobb.

Sajton korcsolyáz a bor.

Sajtra csúszik a bor.

Sokat tud a bor.

Sokat vesz ki az emberből a bor.

Sörre bor mindenkor, sört a borra hagyd máskorra.

Szegény ebéd, ahol bor nincs.

Tokaji bort gyalázza a beczkói lőre.

Tóthnak kökény a bora, vadalma fügéje.

Többen halnak borban, hogysem tengerben.

Többet beszélnek bor, mint étel mellet.

Új szalonna, ó-bor.

Újért az ó-bort el ne hagyd.

Ungári bor, beregi búza, nyíri makk nem szerez bőséget.

Üres hordó jobban kong.

Vagy bor, vagy víz. (Vagy jobbra, vagy balra)

Vagy igyál, vagy vakarj falat.

Van a bornak titka.

Van bor, van bolond.

Vén embernek bor a patikája.

Vén embernek bor az orvossága.

Vén embernek bor levese, kása pecsenyéje.

Vénembernek kása pecsenyéje, bor a patikája.

 

Képtalálat a következőre: „szüret”

 

 

 
A "zöld tündér" - abszint-történelem
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 27. szombat, 20:38

A "zöld tündér" - abszint-történelem

írta: Janguli

Az abszinttal kapcsolatban ma is ellentmondásos elképzelések élnek. Egyesek szerint gyógyital, afrodiziákum, sőt, mennyei ajándék, mások szerint az ördög maga. Sokan máig nem értik, hogy egy elegáns étteremben az itallapon hogyan is szerepelhet az abszint. Hiszen betiltották! Vagy mégsem?

abszint - Zöld tündérAz abszint feltalálójaként egy, még a nagy francia forradalom előtt Svájcba menekült arisztokratát, bizonyos Pierre Ordinaire-t tartanak számon. Az úr a havasok között a francia lankák, és főleg az ott termő szőlők borai után vágyakozva a nosztalgiát végül félredobva új ital előállításába fogott bele.

Orvosi ismereteinek köszönhetően otthonosan mozgott a gyógyfüvek világában, s némi kutakodás után meg is találta az új, egyedülálló összetételt. A több mint tízféle növény kivonatát tiszta alkohollal vegyítve megalkotta a valaha létező legtöményebb szeszt. Az ital fő alkotóeleme az addig gyógynövényként használatos fehér üröm volt, melyet gyakori előfordulásának köszönhetően az egész antik világ ismert. A középkor szerzetesei is gyógyítottak vele, és az alkimisták kísérleteihez is alapanyagként szolgált.

A növény elnevezése - artemisia absinthium - görög eredetű: Artemis istennő ajándékának tartották, a név második fele a keserű ízre utal.

A fehér üröm, miként a legtöbb gyógyszer, apránként fogyasztva orvosság - étvágy- és emésztésjavító -, nagy mennyiségben viszont halálos méreg.

Az abszint egy másik elmaradhatatlan alkotóeleme az ánizs. Ez a mentolos aromájú fűszer szintén hozzájárul a jellegzetes íz kialakításához. A többi növényi összetevő italonként változó; egy csokorra való fűféle gazdagítja a szesz ízvilágát, melynek alkoholtartalma 50 és 80 százalék között mozog. Az abszint jellegzetes ízéhez jellegzetes megjelenés, a semmi más alkoholhoz nem hasonlítható smaragdzöld szín társul.

Az abszint története egy önkéntes száműzetésben kezdődött, mégis feltalálójának szülőhazája tette hírhedtté. Henri-Louis Pernod, az első tömeggyártást beindító vállalkozó Svájc után Franciaországot vette célba az új termékkel, s udvari kapcsolatainak köszönhetően az 1840-es években vívott algériai háborúban már tábori medicinaként alkalmazták, úgymond láz esetére. Sokkal valószínűbb azonban, hogy eddigre már ismeretessé vált az ital tudatra gyakorolt hatása, minek köszönhetően a fogyasztó jóval energikusabbá, a fájdalomra pedig érzéketlenebbé vált. Hadászati célokra tehát tökéletesen hasznosíthatónak minősült.

Mialatt a katonák a gyarmaton napi fejadagjuk részeként kortyolgatták az abszintot, az otthon maradtak a szalonokban, lokálokban és borozókban ismerkedtek az új ital szokatlan hatásaival. Tömény italokhoz hasonlóan az első pár pohárral ez is serkentőleg hatott, nagyobb mennyiség esetén azonban már hallucinációk is jelentkezhettek. Ezt tudományosan ugyan a mai napig nem bizonyították, az viszont ismert, hogy a fehér üröm felső levélzetében és virágában lakozó alkotóelem, a tujon alkoholban oldva komoly idegméreg. Mérsékelt mennyiségben fogyasztása izomrángásokat, nagyobb dózisban heves görcsöket okoz, rendszeres alkalmazása pedig a központi idegrendszer leépüléséhez vezet.

A gyanútlan franciák ebből mit sem sejtve engedték át magukat az abszint élvezetének, az időközben hazatért, és kellőképpen függővé vált katonákkal karöltve. Az abszint a francia polgári kultúra része lett. Az ital iránti igény ugrásszerűen megnövekedett, olyannyira, hogy a 19. század derekán 26 üzemben napi húszezer liter abszintot termeltek. Ez a századfordulóra éves szinten meghaladta a húszmillió litert is. Az abszint népszerűségét jól példázza, hogy ez időben már bevezették az úgynevezett "zöld órát" vagy "abszint órát"(l’heure de l’absinthe), amelyet festők - Manet, van Gogh, Degas, Picasso - és írók - példáulMaupassant - örökítettek meg műveikben. A bohém párizsiak ötórai tea helyett e délutáni órát - vagy feltehetően a nap egész hátralevő részét - abszintot kortyolgatva töltötték a külön erre a célra nyílt szalonok egyikében. Érdekesség, hogy az abszint szerelmesei körében szép számmal fordultak elő hölgyek is: ezt sejteti a gyakori női szereplő az italt hirdető plakátokon. Ennek ugyan egy másik oka is volt: az abszintot ugyanis gyakran emlegették zöld tündérként avagy démonként, attól függően, kit milyen viszony fűzött hozzá.

Az abszint tündöklése és bukása a 19. századvég jelképévé vált. Számos korabeli művész akarta összemérni erejét a „zöld múzsával”, mely sokszor „zöld démonná” vált számukra. Sokak véleménye szerint az abszint nélkül ma számos irodalmi, képzőművészeti remekművel lennénk szegényebbek. Párizs Európa kulturális fővárosaként temérdek művésznek adott otthont, közülük sokan választották témaként a zöld démont, egyesekről pedig úgy hírlett, alkotói tevékenységüket is abszint-kábulatban végezték.
Az abszint kedvelői körébe tartoztak a szimbolista költészet legnagyobbjai: Baudelaire, Verlaine és Rimbaud, a festők közül pedig Manet, Degas, Toulouse-Lautrec, Gauguin, Picasso és Van Gogh művei tanúskodnak az alkotókra tett mély benyomásáról. A holland festő sárga ciklusát például teljes egészében az abszint hatásának tulajdonították. Az angol irodalomból Oscar Wilde-ot  említhetnénk itt, de ne feledkezzünk meg a magyar irodalom kiemelkedő alakjáról, Adyról sem, aki Párizs gyakori látogatójaként maga is az abszint hódolója volt.

A függőséghez vezető ital sorra szedte áldozatait, ezért követői mellett nagyszámú ellenzőre is lelt. A halálos kimenetelű eseteket gyarapította, hogy a hamisítók mérgező rézsókkal próbálták meg fokozni az amúgy természetes, a klorofilltartalomnak köszönhető zöld színt.abszint

De egyes híresztelések szerint nemcsak a fogyasztók estek a démon áldozatául. Egy sor abszintos delíriumban elkövetett gyilkosság, ahol az eszét vesztett tettes brutálisan vetett véget akár egész családja életének, előmozdította az italt övező növekvő rettenetet. Ezt tetézte még egy Franciaországban készített felmérés, amely szerint 1871 és 1901 között az elmegyógyintézetbe zártak száma megduplázódott, s a kezeltek legtöbbje állítólag az abszint rabja volt. 
Végül az USA, Anglia és Svájc után jó néhány évvel lemaradva, 1915 tavaszán franciaföldön is betiltották az abszint előállítását. A százötven éves viharos pályafutás története lezárulni látszott. Ám egyes országokban, így például Portugáliában, Spanyolországban vagy Csehországban sosem tiltották be az italt, legfeljebb néhány korlátozó intézkedést tettek, a többi államban pedig illegálissá vált.

Talán ennek felszámolását is célozta az a rendelet, amely 1991 óta az Unió területén szigorú megszorítások mellett ismét engedélyezi az abszint gyártását. A hatályban lévő rendelet szerint a szokatlan tünetekért felelőssé tett tujon az ital hígítatlan állapotában sem haladhatja meg a kilogrammonkénti 10 mg-ot. Ez a mérték a korábban forgalmazott változatban ennek négyszázszorosa volt. Sok gyártó egyszerűen átállt a fekete üröm használatára, mert ez a növény egyáltalán nem tartalmazza az említett összetevőt.

Nincs még egy olyan alkohol, amelynek fogyasztását ilyen mértékű szertartásosság övezné. Bizonyára ez is nagyban hozzájárult egykori népszerűségéhez. A franciák, hogy a keserű ízt elviselhetőbbé tegyék, cukor hozzáadásával itták az abszintot. Csakhogy hideg folyadékban minden nehezebben oldódik, a kockacukrot ezért egy külön erre a célra kialakított lyukacsos kiskanálra helyezve szesszel átitatták, majd meggyújtották. Az ekképp karamellizálódócukor abszint készítéslassan a zöld italba csepegett, ami azonban még mindig túl tömény volt a kellemes fogyasztáshoz. Így az apró lángok eloltásához használt vizet szintén a pohárba engedték, és az addig tisztán ragyogó smaragdszín opálossá, szinte foszforeszkálóvá vált. Ezt a látványos elváltozást hajdanán az abszintban lakozó mágikus erőnek tulajdonították, pedig csak az illóolajok vízben való rossz oldhatósága idézi elő.

Ma bárhol, ahol abszintot mérnek, ugyanezt a szertartást mi magunk is elvégezhetjük, és a történelmi előzmények ismeretében jusson eszünkbe, hogy a régmúlt Párizs egy darabját kortyolgatjuk poharunkból.

Forrás: Deluxe.hu

 
Alkohol és irodalom
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 27. szombat, 20:26

Juhász Gyula: Alkohol és irodalom

írta: Janguli

I. A geniális Lombroso, akinek tévedései sokszor termékenyebbek voltak a tudományra (és amiért minden tudomány van - az életre nézve), egyik könyvében a lángész és elmebaj rokonságát, egy másikban a született gonosztevő, egy harmadikban pedig egyenesen a született perdita létezését bizonyítgatta az ő sajátos, temperamentummal és fantáziával fűtött tudományos módszerével.

Mindazok az igazságok, ötletek és ráhibázások, amelyek a lombrosoi elmélet velejét teszik, voltaképpen a modern tudomány egyik legjelentősebb megismerésén, az átöröklésnek a testi és lelki rejtelmekbe és összefüggésekbe mélyen bevilágító tanításán alapszanak.

Eredői vagyunk végtelen számú összetevőknek, amelyek a tér és idő távolaiban működtek, hogy úgynevezett egyéniségünket, amelyre olyan büszkék vagyunk, létrehozzák. A lángész éppen úgy ennek az örök törvénynek uralma alatt áll, mint az idióta. Már Lombroso is észrevette, hogy milyen nagyszámú alkoholista volt az irodalom, a művészet és a tudomány lángeszűnek elismert alakjai között. A turini nagy elmeorvos egyszerűen, mint a lángész és téboly összefüggésének egyik bizonyítékát említi ezek iszákosságát és csupán annyi jelentőséget tulajdonít neki, mint a többi feltűnő degeneratív jeleknek. Én azonban azt hiszem, hogy az úgynevezett talentumok és zsenik jelentékeny számának idegrendszerbeli elfajultsága szinte önkénytelenül hozza magával ezek nagyfokú és jellegzetes alkoholizmusát.

Mert amint van egészséges lángész, mint Bach Sebestyén, Michel Angelo, Goethe, akik mintegy az ember szellemi teljesítőképességének határait jelzik, a fényes ormokat, amelyeket fajunk fejlődése eddig el tudott érni, éppen úgy vannak, és sajnos az előbbieknél nagyobb számmal vannak beteg Géniuszok, mint Pascal, Rousseau, Wilde, akik, mint az emberiség intellektuális flórájának üvegházi növényei, azért szintén hódolatra és csodálatra késztetik a művészi és tudományos zseni minden igaz megértőjét. Mert nemcsak lefelé van út a degenerációban, hanem, ritkán, az összetevők különösen végzetes összetalálkozása folytán vannak bizony úgynevezett dégénéré supérieurök. És ezek közül kerülnek ki ijesztően nagy számmal azok a szerencsétlenek, akik öröklötten gyönge és ingerlékeny idegrendszerüket a különféle narkotikumokkal, elsősorban az alkohollal stimulálják. Az irodalomtörténetek alkoholistáiról van szó, e szegény, nagy betegekről, akiknek változatos életrajza végén a korai halál vagy az őrület sötét pontja feketéllik. De egyúttal majdnem mindig pontosan ki tudjuk mutatni az elődök iszákosságát és egyéb degeneráltságát. Cholnoky Viktor egy megtévesztően ötletes dialógusában azt a tetszetős szofizmát próbálja igazolni, hogy az alkoholnak és vérbajnak is megvan a maga létjogosultsága, sőt küldetése az emberiség életének nagy háztartásában, hiszen vannak zsenik, akik egyenesen az iszákos vagy vérbajos, sőt iszákos és vérbajos apának vagy elődnek köszönhetik létezésüket, és egyúttal a normálisnál nagyobb szellemüket.

Azt hiszem, erre nem nehéz megfelelni, bármilyen hódolattal viseltetünk is a korán elpusztult nagyszerű Cholnoky Viktor kiválósága iránt. Mert hiszen igaz, hogy Beethovennek apja iszákos volt, valamint az volt Lord Byron szülője is, nemkülönben Andersené és Tompa Mihályé, de vajon a bécsi zenei titán korai és tragikus süketsége, az angol költőarisztokrata keserves sántasága, a nagy dán mesemondó szerencsétlen nemi perverziója, valamint Tompa Mihály gyötrelmes szervi szívbaja nem túlságosan nagy és szomorú ellensúlyok-e a tehetség és lángész érzékeny mérlegében?

II. Régi és elterjedt babona, hogy az alkohol a költői ihletet szolgálja. A furor poeticus-t sokan összetévesztik a mámorral, amelyet a bor ád. Már Horatius említi a költészetről írt híres levelében, hogy Demokritus letiltotta a Heliconról a józan poétákat. A szent őrület, az ihlettség dionysosi állapota valóban mutat külső analógiákat az alkohol mámorával.

Ez a látszatos hasonlatosság tévesztette meg a jelszavak után induló, a dolgok mélyére nem (legföllebb a kancsó fenekére) néző embereket. Valóban az alkoholmámor kezdő stádiumai bizonyos rokonságot mutatnak azzal a sajátos és rejtelmes lelkiállapottal, amelyet közönségesen költői ihletnek nevezünk.

Az értelmi és érzelmi gátlás csökkenése vagy teljes hiánya, az asszociációk szabadossága és gyorsasága, az erkölcsi cenzúra, a szeméremérzés, valamint a szociális cenzúra, az illemtudás meglazulása mind olyan jelenségei a heveny alkoholmérgezésnek, amelyek a költői alkotás lelkiállapotának is többé-kevésbé jelentős tüneteit alkotják. A lírai költő őszintesége, közvetlensége, képzeletének és érzésének merész röpte és csapongása, nemde a különféle társadalmi konvencióknak mellőzését kívánják, akárcsak a mámoros ember érzelmi és gondolati kitörései? De (és itt kezdődik a lényegesen elkülönítő demarkációs vonal a két lelkiállapot között) a valódi költői - és általában művészi, sőt tudományos, mert ilyen is van - ihlet mindig a lelkierők fokozását, mindig a maximális intenzitást jelenti, míg a részegség - és egyúttal az elmezavar is - a lelkierők fokozatos meglazulását, a szellemi képességek többé-kevésbé gyors megbénulását, végül a valóságos eszmélethiányt eredményezi. Minden részegség akut elmezavar, sőt merem mondani, hogy akut paralizis progressziva, e legszörnyűbb idegbetegség összes jellemző tüneteivel, a kezdő stádium nagyzási téveszméivel, a későbbi fokok öntudati kieséseivel, helyre és időre való tájékozatlanságával, afáziájával és végül teljes stuporával. Írók, költők részegségben fogant művei, mint ahogy a mámorban fogant magzatok is, magukon viselik születésük bélyegét. De ha az idült alkoholista írók alkotásait tanulmányozzuk is, amelyeket nem az akut ittasság állapota hozott létre, akkor is olyan jellemvonásokat találunk bennük, amelyek egy egészen különös, beteges lelkialkat közös signumait viselik. Még nem írták meg az alkoholista író lélektanát, mint ahogy magát az alkoholista lélektanát is csak ígérte a Modern Könyvtár programja Tomor Ernő dr. tollából, de eddig nem váltotta be.

Az alkoholista író jellemző vonásait megkísérlem itt tömören összefoglalni. Mint e szomorú és szerencsétlen típus egyik nagy őse szerepel az irodalom történetében az amerikai Edgar Allan Poe, akin talán - éppen mert olyan nagy zseni volt és olyan nagy alkoholista - legmarkánsabban szemlélhetők ezek a különös tulajdonságok. Egy kiváló pszichiáter, Van Vleuten a nemi érzés rendellenes hiányosságát, a szociális ösztönök gyöngeségét, a természetérzés csökkenését, a borzalmasan és sötéten fantasztikus dolgok iránt való beteges fogékonyságát, a Holló költőjének alkoholizmusából magyarázza, sőt a Hollót magát, a világ egyik legszebb versét - egy delírium víziójának tekinti.

És itt jön a német gambrinusi bölcsesség Hans Heinz Ewers személyében, aki úgy látszik nagyobb szakértő, mint a józan Van Vleuten, mert kimondja, hogy az ittasság állapotában sokkal fokozottabb a szexualitás, sőt egyes nagy zsenik, mint éppen E. A. Poe is, egyenesen a teremtő mámornak köszönhették ihletüket. Természetesen az ilyen sörszagú okoskodásban körülbelül annyi az igazság, mintha valaki azt állítaná, hogy Heine költészetére igen jótékony s fölemelő hatással volt a hátgerincsorvadása.

Ady Endre egy Magyar Pimodán

című, merész és csábító tanulmányában legalább némi szociális igazolását próbálja adni annyi sok magyar tehetség, sőt lángész mámoros magafeledkezésének: a magyar ugaron a fajából kinőtt magyar költő, e túlérző fájvirág nem tudta mindig megtalálni az őt megillető környezetét, éltető levegőjét. Amit D'Annunzio, boldogabb kultúrák szerencsés szülötte, egy gazdag és meleg szellemi élet közepette szinte magától értetődően, lépten-nyomon föllelhet, azt a Katona Józsefek, a Csokonai Vitéz Mihályok a bor mámorában keresték hiába. Persze ez is féligazság, érdekes és tetszetős, mert hiszen ott van éppen Alfred de Musset és Paul Verlaine esete, akik egy szinte már túlérett kultúrában is az alkohol, még pedig a legmérgezőbb pálinka, a zöldszemű abszint rabjai és áldozatai lettek.

A világirodalom alkoholszámláján ott találjuk különben a már említetteken kívül, az angol Ben Jonson és Marlowe, Pope és Wilde, Goldsmith és Burns, a francia Musset, Gérard de Nerval, Baudelaire, Murger és Verlaine, a német Bürger, E. T. A. Hoffmann, Schiller, Grabbe és Hartleben, az olasz Tasso és az orosz Puskin neveit.

Schillerről Thomas Mann írt egy meghatóan szép novellát, bemutatva, amint az ifjúkori ivások miatt elfáradt tragikus géniusz a Wallenstein trilógia megírása közben lelkiismeretét csitítgatva vívódik önmagával, amint a késő éjszakában fölkel íróasztalától, és megáll kihűlt szobája sarkában, hogy mintegy távlatot találjon a gondolatainak.

III. Eddig az alkohol és az írók viszonyáról volt szó, erről az áldatlan és tragikus viszonyról. Ha az alkoholról, mint az irodalom témájáról német alapossággal akarnánk beszélni, akkor úgyszólván az egész világirodalom minden valamire való munkáját föl kellene sorolnunk, kezdve Homérosz eposzain, amelyekben meglehetős sokat isznak az emberek és istenek, egészen, mondjuk, Claude Farrère nemrég magyarul is megjelent Les Civilisés-ig, amelyben már az ópium és társai szinte háttérbe szorítják az alkoholt, a civilizáció e legősibb és leggyakoribb narkotikumát. Mit szóljunk például a bordalokról, a líra e minden időkben kedvelt válfajáról? Anakreon volt az ős, akit Horatius, Villon, Ronsard, Bürger, Csokonai és Petőfi követtek századokról századokra. De ami éppen Anekreont illeti, ne feledjük, hogy ő nem koncentrált alkoholt fogyasztott, mint a mai bohémek, és öregkorában itta a nedüt, és írta a dalt. Vinum lac senum, a bor az öregek teje, mondja a latin babona, és annyi bizonyos, hogy az öreg Anakreonnak és az öreg Horatiusnak már nem árthatott úgy ez a különös tej, mint ahogy a fiatal Bürgernek vagy Burnsnek ártott. Ami pedig Petőfit illeti, róla csak a hazai legenda terjesztette, hogy szerette az italt. A legnagyobb magyar lírikus igen ritkán és igen mértékletesen élt a borral, amire két meggyőző példával szolgálhatunk. Az egyik saját nyilatkozata, amelyben igen erélyesen visszautasítja egyik pesti lapnak híresztelését, mintha ő az éjjel a Pilvax kávéházban mulatott volna, a másik egy kortárs közlése, amely szerint az ifjú költő nagyon különösnek találta, hogy Vörösmarty előtt boros üveg állott, amikor valamelyik délután irodalmi ügyben fölkereste a magyar költők akkori királyát. Hogy miért írt Petőfi oly kedvvel és oly sok bordalt: annak a művészi alkotás lélektanában rejlő igen egyszerű okai vannak. Először is az ifjúság maga mámor bor nélkül is, amint Goethe találóan mondja, és az ifjúsága gazdagságától méltán mámoros Petőfi ezekben a névleges bordalokban csapongó féktelenséggel élhette ki korlátlan költői magát. És divat is volt akkor bordalt írni, minden valamire való költő megpróbálkozott vele, tehát Petőfi is, de még Béranger is írt bordalokat, és Petőfi ebben is követte francia ideálját.

Természetesen, ami Petőfinél csak motívum volt, az utánzóinál lényeggé magasztosult, és például Lisznyai Damó Kálmánnak már fontosabb volt a bor, mint maga a bordal.

Ami az elbeszélő és drámai irodalmat illeti, témái között az alkoholizmus éppen olyan lényeges szerepet játszik, mint sajnos, magában a való életben. És az emberi haladásnak egyik örvendetes jellemző tünete, hogy minél közelebb érkezünk a mi korunkhoz, annál öntudatosabban és tanulságosabban, hogy úgy mondjam, mintegy propagatív erővel ábrázolja az irodalom az alkoholnak egyént és társadalmat pusztító, valóban emberirtó hatását. Még a régi jó öreg Homérosz erkölcsi érzéke szép csöndesen szundikál e tekintetben, sőt még Shakespeare-nél is szinte rokonszenves fickó, legalábbis a kritikátlan néző előtt és a kritikátlan színész beállításában a hetvenkedő és füllentő Falstaff, aki állandóan in Venere et Baccho excedál, de már az ivástól elpuhult Antoniusra kimondja a költő a szentenciát: Bűnt dobtak belé az istenek, hogy emberré tegyék. A modern irodalom már egész rémítő valóságában látja és láttatja az alkoholizmus romboló szerepét a beteg társadalom életében. Ibsen, korunknak kétségkívül legkomolyabban gondolkozó drámaírója, a Kísértetekben az átöröklés tudományos igazságát megdöbbentő művészi erővel demonstrálja. Alving Osvald apja idült alkoholista volt, az anya ezt valahogyan el tudta titkolni a fia és a társadalom előtt, de a kísértetek följárnak, a bibliai átok megfogant, Osvald az apai bűn következtében egyszerre fiatalon összeomlik: a paralizis halálra bénítja életét és művészetét. Mert Osvald festőművész, és így kétszeresen nagyobb a katasztrófája, amely hirtelen reászakad: aki még néhány hónap előtt, a túlfeszített idegek lázában, csodálatos, eddig még nem látott színekről álmodozott, az most ködös és réveteg tekintettel, tompán és elbutultan könyörögve kéri anyjától a napot, a napot.

Ibsen egy másik drámájának, a problematikus Hedda Gablernek egyik szomorú hőse Eilert Löwborg, az iszákos zseni, aki nyugtalanul botorkál mélyértelmű eszméi és a morál insanity között. Igen jellemző Ibsen mélyen átgondolt drámai pszihológiájára, hogy az élethazugságok szükséges és jótékony voltát hirdető Relling doktort is iszákosnak rajzolja, mintegy jelképezve ezzel is az alkohol erkölcsileg prostituáló hatását. És korunk legnagyobb élő epikusa, Anatole France is bizonyára nem ok nélkül tünteti fel derekas ivónak Coignard Jeromos abbét, amivel a romlás figuráinak sajátos elvtelenségét és érzékiségét kitűnően igazolja. A regény nagy mesterei közül, akik az alkoholista patológiájában kitűntek, emeljük ki Dosztojevszkij és Zola nevét és művét. Dosztojevszkij a Bűn és bünhődés Marmeladovjában, Zola az Assommoir Coupeau-jában adták tudományos és művészi tekintetben egyaránt tökéletes kórképét az idült alkoholizmusnak, egészen a delirium tremens potatorum borzalmas hűségű ábrázolásáig. Megint egy esetlegesnek tetsző részlet, azonban az egésznek igazságát tanúsítja: mind a két gyászos végű alkoholistának, Marmeladovnak és Coupeaunak, lánya, Szónya és Nana, prostituáltak lesznek, mintha csak Lombroso későbbi megállapítását akarnák előzetesen igazolni. Akik a háború és alkohol nem is olyan távoli viszonyát az irodalom tükrében (ebben az országúton mozgó tükörben, ahogyan Stendhal találóan nevezi a regényt) akarják meglátni, azokat jó lélekkel utasíthatjuk ugyancsak a Zola látnoki erővel megírt Débâcle-jához és Tolsztoj hatalmas Háború és békéjéhez. És minden kommentár nélkül lejegyezzük, e kényes pontról szólván, hogy Bernard Shaw, aki jelenleg Európa legvilágosabb elméje, valósággal a tisztánlátás zsenije, teljesen absztinens, valamint a pacifista Romain Rolland is, míg a háborúban nem egészen elfogulatlan Anatole France mérsékelt borivó, ellenben a háborús téboly olasz betege, Gabriele d'Annunzio nem ellensége semmiféle mámornak, így az alkoholnak sem.

A magyar epikus irodalomban az első antialkoholista írás a jó Tinódi Lantos Sebestyéné. Sokféle részögösökről címen az ő kezdetleges verselésével gúnyolja a garatra felöntőket, de végezetül ő maga bevallja, hogy mindezt azért teszi, mert nem adtak inni neki, szegény szomjas diáknak. Zrínyi, a költő, nagy eposzában érdekesen mutat be egy az asztal örömeinek mértéktelenül áldozó török vezért, aki e szenvedélye folytán elveszíti az ütközetet. A régi magyar ivási szokásoknak kritika nélküli, kedvtellő leírását találjuk az erősen konzervatív Apor Péter emlékiratában. Jósika Abafija, amelyben, mint előszavában maga mondja, egy erkölcsi javulást akar bemutatni: a korhely Abafi Olivér megtérésének történetét. Jellemző, hogy ez a regény nem csupán morális tekintetben, de művészi szempontból is legderekabb munkája a kissé gyorsan és felületesen dolgozó Jósikának. Az iskolákban sokat tárgyalják, töviről-hegyire meghányják-vetik Arany Toldijának egyik részletét, a csárdai mulatozás jelenetét. A fiatal, erős és egészséges Toldi, sorsa szerencsés fordulóján amúgy magyarosan kimulatja magát Bencével, a hű öreg cseléddel. Van bor és van nóta bőven, csak nő hiányzik. Írásbeli dolgozatok kedvenc és elcsépelt témája ez: hogyan mulat a magyar ember? De, sok tanár nem tudja vagy nem akarja meglátni, hogy a kedves duhajság e mesteri képe megkapó emberi és szociális tanulságokat rejteget, éppen az antialkoholista propaganda oly nagyon gyér alkalmat találó szempontjából. Itt szépen meg lehet magyarázni, hogy Miklósnak idegei, izmai rendben, egészségesek, ezért egy ideig bírja az alkoholt, de végül, mégiscsak az győz, s a gyönyörű gyermek bizony heveny mérgezéssel alszik el az asztal mellett, míg a kevesebb ellenálló képességgel rendelkező öreg Bence már jóval kisebb adag alkoholtól is teljesen elázik, egészen szégyenletes módon.

Könnyen kapcsolatba hozhatjuk itt Arany János epikus idilljét a legszebb magyar drámai idillel, Gárdonyi Géza szintén klasszikus és szintén népies művével, A borral, ahol Baracs Imre családi viszályát éppen az ital okozza, amely a különben derék embert hirtelenné és igaztalanná változtatja. És rámutathat a tanár Arany egy másik epikai remekére, a Buda halálára, ahol sok egyéb jellembeli különbségen kívül, az is gyökeresen és tragikusan elválasztja Etelét Budától, hogy míg a nagyratermett és nagyratörő Etele józan, okos ember, addig a vénülő Buda a lakomák mámorában keres vigaszt és feledést az alulmaradás keserűségére. Sem az alkoholista írók, sem az alkohollal foglalkozó világirodalom műveinek felsorolása - a tárgy roppant terjedelménél fogva - nem teljes és nem is lehet az.

A világirodalomból még fölemlíteném Hauptmann első naturalista drámáját, a Vor Sonnenaufgangot, amelyben az alkoholista átöröklés szerepel, Gorkij Éjjeli menedékhelyét, amely az iszákosság végső azilumátfesti a realizmus és költészet különösen kevert színeivel, Tolsztoj utolsó drámáját, az Élő halottat, ahol a züllöttségben is megnyilatkozó lelki értékeket csillogtatja meg a modern emberiség e nagy apostola, míg a szintén elég gazdag magyar irodalomból kiemelhetném még Móricz Zsigmond regényeit. Különösen az Isten háta mögött és A fáklya címűeket, amelyekben a vidéki magyar élet sírvavígadó alkoholizmusát egy kivételes megfigyelő és kifejező tehetség gazdagsága vetíti elénk. Olvassuk csak el a kisvárosi kocsma gőzében az erkölcsöt fölényesen és részegesen hirdető képviselő és nagybirtokos beszédét, és benne találjuk egy fél évszázad magyar politikai életének minden hazugságát és romlottságát. Analfabetizmus és tuberkulózis, panama és protekció, kulturális elmaradottság és világháború, mind, mind magyarázatot lelnek Arday beszédében, amely mintegy gramofonja a magyar politikai élet vásárjában kikiáltók úgynevezett világnézetének.

IV. Ha mármost a jövő fejlődés távlatát az antialkoholizmus szempontjából nézzük, fölmerül lelkünkben a kérdés, vajon eljön-e az az idő, amelyben a társadalom szellemi elitje, az írók közül többé senki sem lesz, gyönge idegei révén, rabja és áldozata az alkohol démonának, és amelyben az alkohol mint téma, fölöslegessé válik az irodalomban? Lesz-e idő, amikor a Csokonaiak és a Musset-k goethei életkort érhetnek el goethei örömben és az Ibseneknek és Zoláknak, e próféta poétáknak nem kell többé megdöbbentő képeket festeniök az Emberirtó egyént és fajt degeneráló rombolásairól? Én - annyi csalódás dacára - hiszek az emberi haladásban, és remélem, hogy a természettudományos világnézet terjedése, a szociális higiéne térfoglalása lassan, de biztosan elviszik a sokat szenvedett és sokszor tévelygett emberiséget abba a ma még utópiának tetsző állapotba, amelyben nem kell többé a szabad és egészséges embernek semmi más narkotikum, csupán kettő: az álom és a művészet!

 
Nem a kólára!
A teljes élet minősége - poézis és bölcselet
2016. augusztus 28. vasárnap, 07:34
НИКОЛА
Nem a kólára!

A diktatúra, politikai és gazdasági programjától függetlenül, nacionalista jelszavakhoz folyamodik. E stílus jel- és jelképrendszerében egyszerűen elképzelhetetlen a hagyományos nyugati reklám.


A Coca-Colával szemben a „nemzeti üdítő”, a kvasz terjesztésének támogatását ígérte évi rendes sajtótájékoztatóján a moszkvai Vörös téren Vlagyimir Putyin orosz elnök – írja az Index. Az orosz piacon a kvaszgyártók már régóta hazafias retorikával próbálnak piacot nyerni a népszerű nemzetközi márkákkal szemben. Több mint hat évvel ezelőtt A Wang folyó versei szintén egy indexes hír alapján foglalkozott a jelenséggel, és csaknem egy év elteltével vissza is tért rá. Cikkünk e két írásra épül.

Nyikola, magyarul Nyakolaj...

Azt írja az újság... Az újság azt írja, hogy az orosz italfronton győzedelmesen tör előre a kvaszfogyasztás. „A helyi cégek ugyanakkor úgy reklámozzák terméküket, mint a nyugati üdítőitalok hazafias alternatíváját. Az oroszban a hangsúlytalan e-t is [i]-szerűen ejtik, így a nye kola ’nem kóla’ a Nyikolanévhez hasonlóan hangzik.Egyikük már a nevét is úgy választotta meg, hogy erre utaljon: Nyikola, ami a Nyi kolából – helyesen: nye kolá-ból – származik. Tavalyi reklámaiban »anticolanizációs« kampányt indított a colanizáló nyugati üdítők ellen.”

Mondj nemet a kolanizációra! – A kvász a nemzet egészsége
Mondj nemet a kolanizációra! – A kvász a nemzet egészsége
(Forrás: A Wang folyó versei)

Nu pagagyi! – kapom fel a fejem. Nem Pelevintől nyúlták le ezt a nevet és reklámszöveget? Viktor Pelevin a kilencvenes évek végén ingyenes internetes folytatásokban – ma blognak mondanánk – jelentette meg zseniális regényét, a Generation П-t, a posztszovjet káosz és a belőle kibontakozó, a reklám és a tévé által irányított, sőt létrehozott, sőt helyettesített új rend abszurd utópiáját. A kreatívok világában zajló cselekményt jobbnál jobb reklámtervezetek tarkítják, konkrét példákkal illusztrálva azt, amire Pelevin megdöbbentő intuícióval érzett rá: hogy a szellemi felsőbbrendűségükre büszke oroszoknak (de nyugodtan írhatnánk itt kelet-európaiakat is) nagyon ínyükre van, ha valaki kigúnyolja a reklámot, az árut, a fogyasztót, a kapitalizmust és a Nyugatot – s ha mindezt egy reklám teszi, azzal bármit el lehet adni nekik. Az egyik ilyen tervezetben írja a főhős (már a kilencvenes években!):

Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy nem maradhat fenn sokáig az Oroszországban mára kialakult helyzet. A jövendő diktatúra, politikai és gazdasági programjától függetlenül, nacionalista jelszavakhoz folyamodik: az uralkodó állami esztétikává az álszláv stílus válik. E stílus jel- és jelképrendszerében egyszerűen elképzelhetetlen a hagyományos nyugati reklám. (...) Vizsgáljuk meg a klasszikus pozicionáló szlogent: Sprite – the Uncola! Oroszországban való használata maximálisan célszerűnek látszik, bár kissé más okok miatt, mint Amerikában, ahol az Uncola (azaz nem-kóla) terminus maximális sikerrel pozicionálja a Sprite-ot a Pepsi-Colával és a Coca-Colával szemben. (...) Viszont tudjuk, hogy Kelet-Európa országaiban a Coca-Cola inkább ideológiai fétist, mint hűsítő italt jelent, a „szabadság ízét”, mint ezt a hetvenes-nyolcvanas évek kelet-európai menekültjeinek egész sora hirdette. Ezért a hazai fogyasztó számára az Uncola terminus tág antidemokratikus és antiliberális konnotációt teremt, ami maximálisan vonzóvá és ígéretessé teszi egy katonai diktatúrában. Az Uncola orosz fordítása: Nemkóla [Некола]. Hangzása a Nyikola névre rímel, és az általa kiváltott asszociációk alapján ez a szó kitűnően beilleszkedik a valószínű jövő esztétikájába, különösen a mélységesen orosz közeget idéző, a Nyikolá-hoz hasonló hangzású Nyakolaj szóval együtt alkalmazva. [NB: Ez utóbbi félmondatos leleményt a magyar fordító, Bratka László toldotta be a szövegbe.] Lehetséges szlogenvariánsok:

SPRITE – NEMKÓLA. NYIKOLA NYAKOLAJA

[СПРАЙТ. НЕ-КОЛА ДЛЯ НИКОЛЫ]

Érdemes lenne gondolkozni Nyikola Szprájtovicsnak, ennek a Ronald McDonaldhoz hasonló, csak mélységesen nemzeti lelkületű figurának a fogyasztó tudatába való bevezetéséről.

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

Igen. Megcsinálták. Megérkezett a NyiKola, megalkották Nyikola Szprájtovicsot, megszervezték köréje a hazafias kampányt, és persze meglett közben a hozzávaló politikai rendszer is.

Vlad Grinkevics történeti összefoglalója szerint a Nyikolát 2005. május 9-én, a Győzelem Napján (!) hozta létre Nyikita Volkov, a nagy nyugati cégek inváziója miatt piacát vesztett novgorodi Deka sörgyár igazgatója, aki bevallottan Pelevintől merítette a név és a szlogen ötletét.

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

A Nyikola kampánya kezdetben az Oroszországra törő „agresszorok”, mindenekelőtt a két, név szerint is említett kóla elleni nemzeti összefogáson alapult. Azonban az orosz ellencsapás maga is túl aggresszívnak bizonyult. A Pepsi- és Coca-Cola panasszal élt, s az orosz monopolellenes hatóságstratégiaváltásra kényszerítette a Dekát, írja elemzésében Anton Gladcsenko. Ettől fogva nem említhetik név szerint az ellenséget. De hát finomabb eszközök is vannak erre, nem azért vagyunk mi oroszok.

A 2008-as Győzelem Napjának előestéjén új plakátok lepték el a moszkvai metrót és a buszokat – írja Igyiotszkaja reklama című blogjában Szergej –, amelyek a kelet-európai polgár egyedülálló képességére, az évtizedeken át tökéletesített sorok közötti olvasásra építenek. A szokásos, unalmas, polkorrekt blabla egyes bekezdéseinek kezdőbetűi ugyanis összeolvasva azt adják ki:

КОЛУ В ГОПУ.
[kolu v gopu]

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

A kólát a... hova? Mi az a гопа [gopa]? – kérdezik maguk az oroszok is. Az orosz alvilág nyelvén ugyan ’krimó’-t, illetve átvitt értelemben ’huligánbandá’-t” jelent a szó, s aki ezt tudja, az jót derülhet a reklámon, ám ezt alig tudja valaki. Amit viszont mindenki tud és használ, az a жопа [zsopa], segg szó, s az ezzel képzett в жопу [v zsopu] ’a picsába!’ fordulat. Az orosz köznyelvnek a kifejező árnyalatok iránti érzékenységét ismerve nem lennék meglepve, ha a гопа eufemizmussal hamarosan nagyszótárakban is találkoznánk.

De mi van Pelevinnel? Kapott-e részesedést az általa kreált brendért és szlogenért a 2005 óta megduplázódott kvászbiznisz forgalmából?

„Levédettük a márkát, s annak minden joga minket illet.” – válaszolja erre a kérdésre Nikita Volkov. – „Egyfolytában szeretnénk köszönetet mondani Pelevinnek, de nem sikerül elérnünk őt.”

Erről a nemes igyekezetről tüstént a rendszerváltás utáni kelet-európai irodalom egy másik nagy klasszikusa, Dan Lungu Egy kommunista nyanya vagyokja juthat eszünkbe:

Most van a kedvenc műsora, amikor a hallgatók is betelefonálnak. Elmondhatják, milyen társadalmi feladatokat teljesítettek az utóbbi időben. A vonalban egy elvtársnő van, és azt mondja:

– Munkásnő vagyok Craiovából… Az elmúlt napokban Bukarestben voltam személyes ügyeimet intézni. Az Intercontinental szálloda előtt találtam egy pénztárcát… Természetesen felvettem és belenéztem. Volt benne ötezer lej és kétezer dollár… A személyi iratokból kiderült, hogy a tulajdonos bizonyos Anton Cărăşel, Bukarest, Izvoarelor utca 46, A6 tömb C lépcsőház földszint 3. alatti lakos…

– És? Mi az ön kívánsága?

– Nagyon szeretnék Cărăşel elvtársnak egy szép nótát küldeni.

S ettől lesz a történet igazán szép, kelet-európai és orosz.

És folytatható!

A  NyiKola kvasz a 2009. évi NyiKola-naptárral folytatta offenzíváját, amely szintén a Nagy Honvédő Háború dicsőségére és az utólag megnemesült régi szép idők iránti nosztalgiára játszik rá a 30-as majd 50-es évek szovjet alkoholellenes plakátjainak parafrázisaival.

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

„Üsd!” (az eredeti plakáton: „Üsd a kulturális forradalom ellenségét!”) Talán nem véletlen, hogy ezzel a könnyen megjegyezhető és minden helyzetben alkalmazható ukázzal kezdődik a sor. Már a polgárháborútól kezdve kedvelt szlogenje volt ez a szovjet agitpropnak, mint azt El Liszickij konstruktivista plakátja tanúsítja 1919-ből: „Vörös ékkel ÜSD a fehéreket!” vagy a verses szórólap 1941-ből:

A szovjet hazáért
Üsd a német fenevadat
Üsd bajonettel, üsd gránáttal 
Üsd, amivel akarod, csak öld meg!

A jelszó az antialkoholista kampány plakátján ráadásul még a Пей! (Igyál!) felszólítás határozott ellentéteként is értelmezhető. A NyiKola mindössze annyit módosított az előképen, hogy az üveg formáját egy kicsit átalakította, mégpedig… Kis segítségként minden naptárlap alján végigfut a NyiKola jelmondata: „Квас – не Кола, пей НиКолу!” ’A kvasz nem kóla, igyál NyiKolát!’

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

A februári képen eredetileg az alkoholra sújtott le „Kulturális forradalom” feliratú kalapáccsal a zord tekintetű proletár. Utódjának szemmel láthatólag sokkal több öröme telik a meghatározatlan tartalmú, de jellegzetes formájú üveg megsemmisítésében. Már ha megsemmisítésről van szó… mert aдолбанем kifejezés egyszerre jelenti azt: ’lesújtunk rá!’, és azt: ’kiürítjük!’.

Nem a kólára!
Forrás: A Wand folyó versei

„Egy cseppet sem!” – A NyiKola plakátjának eredetije vízszintes formátuma miatt lejjebb látható, s így mellette V. I. Govorkov ikonikus „Nyet!” (1954) plakátja látható, a Sztálin halála után újra meginduló antialkoholista kampány beharangozója.

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

Az áprilisi naptárlap eredetije szintén csak vízszintesen fér be. Az eredeti jelszó hamisítatlanul szovjet fordulat: „Az alkoholizmus a személyiség leépülésének útja!”

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

A naptárlapon világosan látható alanyt már nem is szükséges külön megnevezni, így hát csak ennyi maradt: „A leépülés útja!”

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

A naptár további lapjai megtekinthetőek A Wang folyó versei posztjában, itt már csak a címlapra térünk ki. Ezen az ellenség jelenik meg, hogy nekünk szegezze a döntő kérdést: „Vegyszer vagy élet?”

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

Hogyhogy? Mit keres egy ilyen mélységesen nemzeti lelkületű naptáron maga a fertő forrása, Uncle Sam?

Az első világháborús angol és amerikai toborzóplakát zseniális motívumát mások mellett az oroszok is felhasználták az 1917 és 1921 közötti polgárháború idején, mégpedig a fehérek éppúgy, mint a vörösök. Érthető módon nem a két fehér vált éppolyan ikonikussá a Szovjetunióban, mint az eredeti változat Amerikában.

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

Hanem a Dmitrij Moor által 1920-ban rajzolt vörös változat („Te feliratkoztál önkéntesnek?”) – olyannyira, hogy Moor a nagy honvédő háború idején új változatot rajzolt belőle „Te mivel segíted a frontot?” felirattal.

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

Ezért aztán a Gorbacsov-féle 1985-ös antialkoholista kampány idején ennek meggyőző erejéhez folyamodtak a kampány „Mondj nemet az italozásra!” vezérplakátján. És ez a plakát szülte Gleb Androszovnak azt a népi ellenplakátját, amely az orosz alkoholisták örök kérdését szegezi szembe a nézővel: „Tisztelsz te engem?” [mert ha igen, akkor iszol velem.]

Nem a kólára!
Forrás: A Wang folyó versei

Ahogy a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet hadsereg lépésről lépésre tanulta el a német haditechnikát és fordította azt a fasiszta fenevad ellen, úgy fordítja itt is a támadó ellen tulajdon fegyverét, az amerikai toborzóplakát mélységesen orosszá lett motívumát NyiKola, az élet pártján a vegyszerrel szemben. Háborúban és szerelemben nincs törvény.

Ha kíváncsi további plakátokra, melyek ugyanerre a motívumra épülnek,kattintson át A Wang folyó verseinek posztjára!

 

http://www.nyest.hu/hirek/nem-a-kolara

 

 
További cikkeink...