Payday Loans

Keresés

A legújabb

A boldog élet bölcselete és poézise
Képtalálat a következőre: „téli korcsolyázók festmény”
Képtalálat a következőre: „pólya tibor falusi örömök”
Kapcsolódó kép

Képtalálat a következőre: „brueghel kindermord”

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK
Nagy Jenő Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.









A magyarokhoz
A boldog élet bölcselete és poézise
2016. december 03. szombat, 11:01

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”


 

BERZSENYI DÁNIEL

A magyarokhoz I.


Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.

Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe feresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:

Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya. -

Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain.
Oh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
Játszva emel, s mosolyogva ver le.

Felforgat a nagy századok érckeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,
A büszke Karthágó hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.

*

SZIBARITA főnév és melléknév (régies írva: sybarita is) (régies, irodalmi nyelvben)

  • I. főnév ..tát, ..tája Fényűző pompában, semmittevésben, csak az élvezeteknek élő, elpuhult személy. □ [Petőfi] egy reggelen talpig magyar öltözetben… ment ki az utcára,… mély megvetéssel tekintve le a feltűnő viseletén mosolygó szibariták nyüzsgő rajára. (Vajda János)
  • II. melléknév
  • 1. A szibariták (I.) közé tartozó <személy>. Szibarita ifjú. □ Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz. | Letépte fényes nemzeti bélyegét. (Berzsenyi Dániel)
  • 2. Az ilyen személyhez tartozó, rá jellemző <magatartás>. Szibarita életmód.
  • szibaritaság.

_________________________________________________________________________________________

 

 

 

Képtalálat a következőre: „berzsenyi a magyarokhoz”

Képtalálat a következőre: „berzsenyi a magyarokhoz”

A magyarokhoz II.

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács s kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt hiressé.


____________________________________

BERZSENYEI DÁNIEL VERSEI

http://mek.niif.hu/00600/00614/html/versek.htm

berzsenyi

 

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”

 

http://verselemzes.hu/berzsenyi-magyarokhoz-1-verselemzes/

 

Képtalálat a következőre: „berzsenyi a magyarokhoz”

 

 

 

 

 
BOLDOG-TALAN - XXI.- Lehetséges életminőségek: ön-sorsrontók 1.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. január 18. csütörtök, 17:26

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

BOLDOG-TALAN EMBER - XXI.

Az emberi balgaságok és a földi poklok 

Isten csodagyermekéből balga ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Kapcsolódó kép

Lehetséges életminőségek: ön-sorsrontók 1.

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

VÁCI MIHÁLY:

MINTHA

 

Ez a folyó itt mintha folyna,

az éj is mintha éjjel volna;

- az ember mintha olyan volna,

milyennek lenni lenne dolga.

 

Mintha élet lenne az élet,

éltetne is , míg csak leéled,

s mintha elég is lenne néked

mindaz, mivel végül beéred.

 

Én is mintha önmagam lennék,

sugárzik bennem néhány emlék,

pedig más vagyok régesten rég,

nem az mi voltam, s mi lehetnék.

 

És te is mintha csak te lennél,

mikor nevetsz , mintha nevetnél,

s mert felderengsz még, hogyha fény ér,

éppen olyan vagy, mintha élnél.

 

Minden dolog teszi a dolgát,

az érdem elnyeri a zsoldját,

a szó olyan, ahogy kimondják,

Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!

 

A szeretet mintha szeretne,

a szerelem mintha lehetne,

a hit mintha még hitegetne,

s mintha hinni lehetne benne.

 

Minden dolog épp olyan mintha

öntökélyére lenne minta;

tökéletes hinta a hinta,

a kulcs az ajtókat kinyitja.

 

Ami van mintha tényleg lenne,

a teremtés mintha teremne,

a lét mintha tényleg létezne,

a rend is mintha rendbe lenne.

 

* * *

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

 

Akik

már végleg

lemondtak arról,

hogy valaha is boldogak lehessenek,

mondván, rosszkor/rossz helyre születtek

 

*

 

Akik

sohase hittek

benne komolyan,

hogy itt és most az ember vagy ő lehet boldog –

ez csak kitaláció, ábránd, nem létező kék madár stb.

 

*

 

Akik

hagyták

magukat beskatulyázni

született vesztesnek, felesleges embernek,

porszemnek, túlélésért güriző hangyának stb.

 

*

 

Akiknek  

beteges félelmek,

vagy maga a halálfóbia eszi a lelkét

(mert gyávák, nem mernek már ma Élni…)

 

*

 

Akik

életútjuk felén

egy nagy sötét erdőbe jutottak,

és bár még nem lelik az igaz utat,

de nem is igazán, izgatottan keresik azt…

 

*

 

Akik

maguknak se

vallják be lelki bajaikat,

s ezek medikalizálásában

partnerre találnak az orvosban

 

*

 

Akik

tudják, hogy

milyen létfontos a lelkiviláguk,

de rosszul tették fel a kérdéseiket,

rossz szellemi iránytűjük megvezeti őket

 

*

 

Akik

nem is mernek

szembenézni az élet-halál kérdéseivel,

azt hiszik, akkor megússzák a válaszadást,

pedig dehogyis: rossz választ „választanak”

 

*

 

Akik

amúgy olyan rendes,

becsületes, szorgos emberek,

és sehogyan sem értik, hogy

akkor ők miért nem boldogok

 

*

 

Akik

mindig

abban reménykednek,

hogy majd holnap, vagy

visszaképzelgik magukat

sohanemvolt aranykorokba

 

*

 

Akiket

amúgy mindenki

boldognak mondana,

de félig titkon érzik, hogy

nagyonis kínzó hiányérzetük van

 

*

 

Akik

kompromisszumok címén

egyre jobban megalkudtak,

s ezt alkohollal, rajongással

vagy cinizmussal kompenzálják

 

*

 

Akinek

minden nap

egy túlélési gyakorlat,

s ehhez reggel felkapnak

egy gondolatot, hogy kihúzzák vele…

 

*

 

Akik

nem úgy

néznek magukra,

ahogy csodára nézni illik,

s magától értetődőnek veszik,

ami már nekik megszokott…

 

*

 

Akik

mindaddig

nem értékelik,

amik s amijük van,

míg az nem kerül veszélybe,

vagy nem vesztik végleg el…

 

*

 

Akik

annyi mindenki

mással cserélnének -

egy összemazsolázgatott "életet" élnének...

 

*

 

Akiket

a sárga irigység

vagy az átkozott féltékenység gyötör

 

*

 

Akik

úgy érzik,

hogy tehetetlenek,

mert leigázta őket

a körülmények hatalma

 

*

 

Akik azt hiszik,

hogy nincs bocsánat,

s így fekszenek naponta

lelkiismeretük kínpadján…

 

*

 

Akiknek

nincs is bűntudatuk,

sőt, ami még rosszabb,

a vétkükkel erényként hencegnek

(mint pl. a szenvedélybeteg munkamániás)

 

*

 

Akiknek

a képmutatása

legalább hódolat az erény előtt,

de megelégednek a látszat fenntartásával…

 

*

 

Akik

már annyiszor

akartak új életet kezdeni,

saját magukat a hajuknál fogva

kihúzni a mocsárból, az erkölcsi fertőből…

 

*

 

Aki

ábrándozó,

aki a bírhatót

eladja álompénzért,

és aki légvárat épít fel

a lakbérszedő "lelki szakembernek"

 

*

 

Akik

oly tudatlanok

és hiszékenyek,

balek boldogtalanok:

könnyű prédái a gazdasági,

politikai, szellemi szélhámosoknak

 

*

 

Akik  

testükben-lelkükben

túl öregnek érzik magukat,

hogy szellemileg újjászülessenek –

nekik már mindegy...

 

*

 

Aki

már oly mocskos,

annyi bűnt követett el,

hogy így már nem is mer

"Isten színe elé állni"

 

*

 

Akik

mártírkodva

szinte keresik a szenvedést,

titkon vagy nyíltan a túlvilági jutalmat remélve

 

*

 

Akik

úgy élik a világukat

a gyertyát két végéről égetve,

mintha csak egy nap lenne már a világból hátra...

 

*

 

Akik

úgy halogatják

létfontos döntéseiket, dolgaikat,

mintha örökké élnének, s nem lenne "rendelt idő"

 

*

 

Akik

kiábrándultak

a langymeleg tört-

énelmi egyházakból,

akiket tönkretettek

a folyton tüzelő szekták vezérei

 

*

 

Akik

szó szerint

értik a mesét, a mítoszokat,

s így vagy szellemi fogyatékosok,

vagy nihilisták lesznek

 

*

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

 

*

 

Akik

most döbbentek rá,

milyen gagyit sóztak rájuk

a second hand túrkálókban,

szellemi ócskapiacokon…

 

*

 

Akik

az úgynevezett

politikai-gazdasági rendszerváltástól

várták volna személyes megváltásukat,

családi boldogságukat…

 

*

 

Akik

már annyi csodaterápiát

kipróbáltak, de sikertelenül,

akik anyagi sikert sikerre halmoztak,

mégis depressziósok…

 

*

 

Akik

az élet császárai helyett,

valamelyik MLM ön- és barátság-

gyilkos rabszolgái lettek

 

*

 

Akik

a gödör

fenekén vannak,

mert hittek az ördögnek,

aki sokat ígért, majd nagyon

keveset adott - az is keserű volt...

 

*

 

Akik

aktuális

fizetettmunka-

nélküliségük miatt

magukat feleslegesnek,

parazitának, káros elemnek érzik

 

*

 

Akik

életpiaci

lármába menekülve

nem ismerik a csendet,

s így nem hallják a bennük

élő isten halk életmentő hangjait

 

*

 

Akik

rút kiskacsként

önleértékelésben vannak,

pedig amúgy gyönyörű hattyúként élhetnének

 

*

 

Akik

idegen

közegben, terepen

a parton vergődnek,

pedig az életük vizében

vidáman ficánkolhatnának…

 

*

 

Akik

jó ügyekhez

méltó buzgalommal

rossz ügyeket szolgálnak,

képviselnek, védenek stb.

 

*

 

Akiket

már semmi

nem érdekel,

teljesen közönyösek,

nem tudják, hogy milyen

sok múlhat egyetlen emberen

 

*

 

Akik

nem akarnak

felnőtté válni,

s a mamahotelban elbújva

javíthatatlanul infantilizálódnak

 

*

 

Akik

erőltetik

a "nagykorúsodást",

s koravénülnek, fiatalon kiégettek lesznek

 

*

 

Akiknek

nincs igaz jó barátjuk,

esetleg a minőséget itt is

mennyiséggel pótolnák…

 

*

 

Akik

abban a hiszemben vannak:

van barátjuk, szerelmük,

ezért nem is keresnek –

pedig csak álbarátuk,

ellenségük van…

 

*

 

Akik

mindig jónak

is akarnak látszani

és minden "jótettükért"

rögtön hálát várnak…

 

*

 

Akik,

ha már

nem lehetnek

dogmájuk szerint "jók" ,

akkor legalább a gonoszságban

akarnak tökélyre jutni

 

*

 

Akik

sorozatosan

gyűjtik a kudarcélményüket,

majd környezetük/önmaguk ellen agresszívek

 

*

 

Akik

nevetségesé

vagy szánalmassá váltak

szüntelen öndicsérgetésükben

és profi önsajnáltatásukban…

 

*

 

Akik

élőhalottként

sínylődnek bűneik börtönében,

miközben gonosz pótcselekvésként

bűnbakokra vadásznak, uszítanak…

 

*

 

Akik

betömetik füleiket

a szirénsziget közelében hajózva,

vagy akik nem kötözik ki magukat,

s örökre elcsábulnak (egy szektában)


* * *

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

Váci Mihály:

Valami nincs sehol

 

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, 
– valamit mindennap elmulasztunk. 
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, 
– s valamit minden tettben elmulasztunk. 
Áldozódunk a szerelemben egy életen át, 
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből, 
– minden csókból hiányzik valami. 
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, 
– minden szerelemből hiányzik valami. 
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, 
– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, 
– az életedből hiányzik valami. 
Hiába vágysz az emberi teljességre, 
– mert az emberből hiányzik valami. 
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, 
– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag, 
– a Mindenségből hiányzik valami. 
A Világból hiányzik a mi világunk, 
– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár, 
– felőlünk hiányzik valami. 
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, 
– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból: 
– „Valahol! Valamikor! Valami!” 
Hitették a bölcsek, hitték a hívők, 
– mióta élünk, e hitetést hallani. 
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! 
– s a mi dolgunk ezt bevallani, 
s keresni azt, amit már nem szabad 
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent, 
– minden szót újra kimondani. 
Újra kezdeni minden ölelést, 
– minden szerelmet újra kibontani. 
Újra kezdeni minden művet és minden életet, 
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon, 
– megteremteni, ami nincs sehol, 
de itt van mindnyájunkban mégis, 
belőlünk sürgetve dalol, 
újra hiteti, hogy eljön 
valami, valamikor, valahol…

 

* * *

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

 

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,balgán,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra

és változtass bölcsen!

 

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

Képtalálat a következőre: „Valeria Petrone”

 

 

 

 
Magyar sorskérdések
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. január 18. csütörtök, 09:13

Álmos Király Televízió 2: Archívum


a legutóbbi ÉLŐ MŰSOR


2. KORÁBBI MŰSOR


3. KORÁBBI MŰSOR


4. KORÁBBI MŰSOR


5. KORÁBBI MŰSOR


6. KORÁBBI M

 

 

 
BOLDOG-TALAN XXI. - Lehetséges életminőségek: pokolképek 1.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. január 17. szerda, 08:09

Képtalálat a következőre: „pokol festmény”

BOLDOG-BOLDOGTALAN XXI.

Jó/rossz korok: földi pokol/menny

Isten gyermekétől a sátán fajzatáig

Bölcs táltosparipa/balga állatorvosi ló

Képtalálat a következőre: „pokol festmény”

Lehetséges életminőségek: pokolképek 1.

 

Illyés Gyula

Egy mondat a zsarnokságról


Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben, 
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

Képtalálat a következőre: „pokol festmény”

* * *

 

A bábeli

nyelvzavarban

meg sohase, legfeljebb,

legalább - tragikusan - félreérthetnek

 

*

 

Mindennapi

megaláztatás

és megszomorítás

a „jogos és kiérdemelt” osztályrészed

 

*

 

Kényszer-

pályára sodornak:

életfogytig nincs örömöd

a mindennapi munkában

 

*

 

Testileg-lelkileg is

elgázolhatnak s cserbenhagyhatnak –

s mindezt következmények nélkül, büntetlenül!

 

*

 

Mesterséges amnéziával

minden szép emléket törölnek memóriádból

 

*

 

Örökös időzavarba hoznak,

hogy soha-soha ne érhessed utol magad

 

*

 

Fuldoklik,

de még egy szalmaszálat

se nyújt felé itt és most senki…

 

*

 

Idegenbe száműznek,

ahol gyötrő honvággyal nulláról indulhatsz

 

*

 

Ráoperálják

a fejedre, a szemeidre

a fekete, sötét szemüveget

 

*

 

Eltűntnek nyilvánítanak,

majd a kínzókamrában rajtad kísérleteznek

 

*

 

Az élet lóverseny:

csak lóhalálában teljesíthető feltételeket diktál

 

*

 

Újra és újra

neked kell bizonyítanod,

hogy főbenjáró ügyben teljesen ártatlan vagy

 

*

 

Kabátlopási ügybe kevernek,

s áldozatból elkövetővé „léptetnek elő”!

 

*

 

Soha sehol

nem lehetsz egyedül:

a nyilvánosságba vetve „élhetsz”…

 

*

 

Bármikor

magánzárkába csukhatnak

és teljes hírzárlat alá vethetnek

 

*

 

Ex-szerelmed

szisztematikusan gyötör:

Ő tényleg ismeri érzékeny pontjaid!

 

*

 

Bármilyen

éber és elővigyázatos vagy –

alvás közben még a szemeid is kilopják…

 

*

 

Édes anya-

nyelved használatáért

nemcsak hogy gúnyolnak,

de még diszkriminálnak is

 

*

 

Élő falud

lerombolják:

skanzenbe telepítve

mutogatnak a turistáknak

 

*

 

Ottfelejtenek

egy katonai büntetőszázadban –

például azon a híres-hírhedt „Domb”-on!

 

*

 

Megrövidített életeden át

a megalomán Vezér síremlékén robotolsz

 

*

 

Épphogy túlélve

az orosz hadifogságot

hazavergődsz: de nem várnak!

 

*

 

Folyton félbeszakítva:

semmit se fejezhet be:

beszédet se, munkát se!

 

*

 

Lassan javuló

beszédhibád miatt

minden megszólaláskor kigúnyolnak,

így helyben jársz, sőt inkább visszaesel…

 

*

 

Élve

megskalpolva,

lassan megnyúzva:

maximális kínszenvedéssel haldokolni…

 

*

 

Megszégyenítő,

lebutító és lélek- és testölő

kényszermunkák táborába küldve

 

*

 

Kiűznek

a Paradicsomból –

így nagyon is tudod,

hogy mit vesztettél el örökre…

 

*

 

A piactéren

ártatlanul kipellengérezve –

még a saját gyerekei is leköpködik…

 

*

 

Emberileg belátható ideig

tétlenségre kárhoztatott alkotó lények

 

*

 

Az egész világ

egy nagy laktanya:

parancsolsz vagy engedelmeskedsz

 

*

 

Feneked is kitörlését

bármikor ellenőrizhetik –

a világ urait döntéseit soha senki!

 

*

 

Akadálytalanul folyhat

a gyerek-, a lány- és a szervkereskedelem...

 

*

 

Mindenki

minden ügyben

a bírósághoz rohan,

perben és haragban van

 

*

 

Örök a háborúskodás –

soha nem tudod, milyen hús van a konzervben!

 

*

 

Szigorú előírás

munka és evés közben

a legkifacsartabb testhelyzet

 

*

 

Csak

a legesleg-

mesterkéltebben

„testmozoghatsz”:

balett, művészi torna,

versenytánc, díszlépés stb.

 

*

 

Vészesen fogy

a Földön a levegő –

helyette szemmaró füst,

fojtogató mérges gáz, benzingőz stb.!

 

*

 

Idegen lények

terrorizálják a Föld lakosságát

s korlátlanul kísérletezhetnek rajta…

 

*

 

Nehéz,

szinte lehetetlen

megállapítani, eldönteni,

hogy ki ellenség vagy barát,

„ki” robot vagy „ki” a mutáns?

 

*

 

Arra a rétre

telepítesz taposóaknákat,

ahol gyerekeid fogócskáznak

 

*

 

Hétköznapjaid

elözönli és átitatja

a fenyegetés s zsarolás áradat

 

*

 

Egyre tovább és tovább

kellene visszatartani lélegzeted és vizeleted

 

*

 

Halhatatlanná tesznek:

így nem is remélheted kínszenvedéseid végét

 

*

 

Újjá-

építhetetlen,

romhalmazzá lőtt

polgárháború sújtotta

települést újra belakni?

 

*

 

Elveszett Mérték:

minden eltúlozva,

mindenki a saját karikatúrája

 

*

 

Minden húr

a végsőkig feszítve,

mindenki tűrőképessége végső határán

 

*

 

Vagy éheztetnek a lakomán,

vagy megutáltatják kedvenc ételeid is!

 

*

 

Varázstalanított világ:

se mítosz, se mese, se vallás, se hiedelmek…!

Semmi idea, idealizmus, csak a sivár matéria…

 

*

 

A szerelem

mindenek előtt

biológiai, technikai, gazdasági

s államilag megoldandó demográfiai kérdés

 

*

 

Álomkórosak az őrangyalok –

dezertált vagy sztrájkoló védőszentek!

 

*

 

Minden

a természet törvényei szerint:

semmi „természetfölötti” esemény,

semmi lelki csodatörténet, metamorfózis!

 

*

 

Egy szimpátia,

együttérzés, irgalom

és kegyelem nélküli világ

 

*

 

Az Emberi Szellem összes művei

Atlantiszként a világóceán fenekén

 

*

 

Az embert

kikapcsolható,

szerelhető és pótolható,

kidobható géppé redukálták!

 

*

 

Az agyba

ültetett Cenzor

önkényesen szelektál,

töröl emléket, cenzúráz képzeletet

 

*

 

A leg-

rémesebbeket

álmodtatják vele,

majd másnap ébren is átélheti!

 

*

 

A munkádért

kapott pénzért

nem kapsz semmit,

ha meg nem verekszel

a rivális vevőkkel a boltban…

 

*

 

Ha nem

(párt)szimpatikus

vagy nem nevetnek viccén:

egyáltalán nincs kiszolgálva

 

*

 

Nincs szilárd

halmazállapotú anyag,

csak cseppfolyós, képlékeny stb.!

 

*

 

Bezárnak

minden klubot, színházat,

mulatót, kávéházat, tánctermet

(estére kihal a város – kijárási tilalom)

 

*

 

Úgy

átprogramozzák-elnevelik

az államosított iskolában gyereked,

hogy még csak ne is értse a tréfát!

*

 

A törvény

szigora lesújt

minden bolondozásra,

ugratásra, mókára, kacagásra…

 

*

 

A szomszédság zsarnoksága

ellenőrzi a konyhád és a hálószobád is…

(de még a láb- és fenék stb. mosásod is)

 

*

 

Vagy

be van tiltva

minden vasárnap és ünnepnap,

vagy totálisan kisajátítják, államosítják…

 

*

 

Az államvallás

pszeudo ünnepein

nyíltan kell imádni a Nagy Vezért…

 

*

 

A kihalófélben levő

emberi faj példányait

„állatkertben” mutogatják

 

*

 

Mindenkit

mesterségesen táplálnak,

majd hányatnak, detoxikálnak

 

*

 

Azonos

vagy másnemű idegennel

kell nyilvános helyen párosodni

 

*

 

Már kisgyereknek

megélhetési kényszer

az egészségkárosító munka!

 

*

 

Sehol

egy talpalatnyi békés hely –

soha egy pillanatnyi nyugalom

 

*

 

Az

absztrakt

- nonfiguratív

Képek és szobrok

élőlényként megelevenednek!

 

*

 

Örökös

erőltetett körmenetben

kell az Elnyomóidat megéljenezni!

 

*

 

Szegénységed miatt

egyáltalán nem vagy képes

gyerekednek ételt, gyógyszert adni…

 

*

 

A Nagy Rabló

ítélkezik azon,

akit a szükség tyúklopásra kényszerít…

 

*

 

Kifosztódtól

kellene naponta

megalázó módon munkát-kenyeret koldulni

 

*

 

A Gonosz Varázsló

kedvére kiélheti játékszenvedélyét

a neki teljesen kiszolgáltatott embereken…

 

* * *

 

Képtalálat a következőre: „pokol festmény”

 

POKOL JENCIKLOPÉDIA XXI.

Vízió az elképzelhető legrosszabb világról

Volt is rosszabb, lehet is rosszabb, mint ma?

És lesz is, ha hagyjuk, hogy így maradjon, legyen…

Senki nem vétlen, mindenki szem az ördögi láncban

S olykor elég egy bátor gyerekhang: A király meztelen!

S kártyavárként dől össze az öröknek hitt gonosz birodalom…

 

Képtalálat a következőre: „pokol festmény”

 

 

 

 
További cikkeink...