Payday Loans

Keresés

Magyar életminőség

 

ÜDVÖZLET S ÜDV-KÍVÁNAT A NYÁJAS OLVASÓNAK:


Telefon: 06-20-222-01-58 (mobil) - telefon: 387-37-16 (vezetékes)

Postacím: 1037 Bp. Solymárvölgyi út 43. BUDAPEST - ÓBUDA III. ker.

Számlaszám: Raiffeisen Bank - 12010367-01201963-00100001

book

 

 

 



A magyarokhoz
Magyar életminőség
2016. december 03. szombat, 11:01

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”


 

BERZSENYI DÁNIEL

A magyarokhoz I.


Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.

Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe feresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:

Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya. -

Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain.
Oh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
Játszva emel, s mosolyogva ver le.

Felforgat a nagy századok érckeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,
A büszke Karthágó hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.


A magyarokhoz II.


Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács s kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt hiressé.


____________________________________

BERZSENYEI DÁNIEL VERSEI

http://mek.niif.hu/00600/00614/html/versek.htm

berzsenyi

 

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”

Képtalálat a következőre: „Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz”

 
Szabadegyetem
Magyar életminőség
2016. december 03. szombat, 09:52

1.

 

 

 

2.

  1. 016. szeptember 8.
  2. Géczy Gábor - Sopron, 2016.november 17.

    • 6 napja
    • 488 megtekintés
    "Nem tudták, hogy MAGok vagyunk!" (2. rész) Magok vagyunk – de magot hagyunk? Téma: a gyermekvállalás, gyermeknevelés.
    • ÚJ

 

3.

Dr.Tóth Ferenc - Képtelen Világképünk - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=gLi1XON3rG4
2015. ápr. 11. - Feltöltötte: Saitos Norbert
Dr.Tóth Ferenc - Képtelen Világképünk. Saitos Norbert. SubscribeSubscribedUnsubscribe 5252. Loading ...



 
Szegénység leltár - 5.
Magyar életminőség
2016. december 03. szombat, 08:40

Képtalálat a következőre: „tiborc panasza”

EUGÉNIUSZ KÖNYVEI - XXI.sz.

Balga és boldogtalan példa-tár ABC

Pokoljáró állatorvosi lovak esetleírása

Képtalálat a következőre: „tiborc panasza”

SZEGÉNYSÉG, NYOMOR, LÉTMINIMUM

Gondolatok, mondások, életképek, szótárak

5.

Képtalálat a következőre: „tiborc panasza”

Tiborc panasza 
Katona József: Bánk Bán


(részlet)

Második szakasz
HARMADIK JELENET

TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog).
Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.

BÁNK
Útonálló!

TIBORC
Igazán? lehet meglátni képemen?

BÁNK
Minek is becsület emberek között!

TIBORC
Való igaz; megőszült a fejem.

BÁNK
Miért?

TIBORC
Időm eljárt, jaj s panasz közt.

BÁNK
Azért teremtettem -

TIBORC
Köszönöm. Ma már
Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.

BÁNK
Munkálkodó légy, nem panaszkodó -

TIBORC
Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer
Hazámba - élve látnád a panaszt
Előtted. Mért valék becsűletes!
Holott gazember lévén, mostan is
Tied lehetnék.

BÁNK
Mely boldogtalan
Az, akinek bármely bilincsei
Boldogtalan módon oldóznak el!

TIBORC
Oh, mint örültem, hogy szabad levék!

BÁNK
Mikép örültem és bilincseimnek!

TIBORC
Hiszen való, hogy jó is az: de már
Mióta a merániak -

BÁNK
Hah! - oh!

TIBORC
Sok pénzre van szükségek: és mivel
Mi annyit adni nem tudunk, tehát
Sovány nyakunkra izmaelitákat
Ültettek - ez már égbe kiált.

BÁNK
Piha!

TIBORC
Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:
Most már gazember is lennék; de késő -!
Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?

BÁNK
Haramia - nincs itt más kigázolás.

TIBORC
Ma éjtszakán először kezdtem el
Próbálni azt a mesterséget; oh
Hiszen beteg feleségem és öt éhes
Porontyaimnál szívem majd kiugrott.
De látja isten, hogy nem értem azt.
Lenn a királyi ház előtt soká
Ólálkodék. Vígan valának abban.
És sokszor azt vettem csak észre, hogy
Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám
Felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak.
Akkor lopózkodtál be a kapun -
Hallám az őrzővel beszédedet -
Én is tehát utánad mentem, és
Mivelhogy azt meg tudtam mondani:
Ki me nt be oly titokba, mindenik
Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok. 

BÁNK
Pih! minden e szerént tehát hamis
S megcsal, - keresse bár az ember a-
Hol akarja - legtisztábbnak mutassa
Magát, de egyben mégis mocskos az.

TIBORC
Mért bélyegez meg a szükség vele!

BÁNK
De hogyha jól meggondolom: maga
A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg-
Gondolni is való van itten? a
Hívség? Kisértet, melyről minden ember
Fecseg; de még nem látta senki is. 

TIBORC
No, édes istenem! Ismét azt hiszem, hogy
Velem beszél. -

BÁNK
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél -

TIBORC
Uram teremtőm
Még a nagyúrnak is van? - No hát
Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy
Titkos szövetségben hitét letenni.

BÁNK
Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!

TIBORC
Van más kigázolás? - vitézkedést
Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz '
A háborúban szabad fosztani.
E gondolat legjobbnak látszatott. 

BÁNK (búsan néz ki az ablakon).
Magyar hazám! -

TIBORC
A jó merániak
Azt háború nélkül is megteszik; mert
Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
Kiket tulajdonképpen tán nem is
Lehetne embernyúzóknak nevezni,
Nyúzásra bőr kivántatik, holott
Azt a merániak magok lehúzták
Már csontjainkról; így tehát ezek
A húsba kénytelenek bemetszeni -
Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?
(Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.) 

BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).
Oh!

TIBORC
Ő cifra és márványos házakat
Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
Kunyhónk sövényfalai közt -

BÁNK
Átkozott!

TIBORC
Ő csorda számra tartja gyűlevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak - tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vag y egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített. 

BÁNK
Hogy úgy van!

TIBORC
Ők monostort, templomot
Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
Megzengenek, hogy a zarándokok
Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
Melyben magát az ember egy becses
Védszent előtt mutathatná meg a
Templomban. 

BÁNK
Oh, buzogj vér! csak buzogj!

TIBORC
Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
Meg kell tanulnunk írni; mert az ily
Szegény paraszt az úr elébe nem
Mehet be többé - úgy rendelte Béla
Király, s merániak hasznát veszik -
Hisz' öszvekarmolázná a szegénynek
Patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérünkre egy
Törvénytudó felírja a panaszt:
Ki írja fel keserves könnyeinket,
Hogy jó királyunk megláthassa azt. - - 

BÁNK
Te Isten!

TIBORC
El kellene pirúlniok,
Midőn ezüst-arannyal varrt övek
Verődnek a lábszáraikra, mert
Véres verejtékünk gyümölcse az.
Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
Kötnének inkább a hasokra, - leg-
Alább csak úgy külsőkép is mutatnák
A gyászt azon szegény nyomorúltakért
Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
A sírba döntenek -

BÁNK
Tűrj békességgel -

TIBORC
Tűrj békességgel, ezt papolta az
Apáturunk is sokszor: boldogok
A békességesek, mert isten fiainak
Hívatnak, - úgy de tömve volt magának
A gyomra. Istenem! mi haszna! ha
Szorongat a szegénység: a pokolt
Nem féljük - a mennyország sem jön oly
Szép színben a szemünk elébe. 

BÁNK
Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk
A jó barátot, ellenséget; és
Aztán ha célra értünk, sírni kell csak:
Szánom keserveiteket, emberek!

TIBORC (nevetve).
Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol
Már oly sokat velünk, ha zsebe
Tele van - hisz' a természet a szegényt
Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.
Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell
Az élhetetlenek sorsát, minek-
Előtte megtudhassuk szánni is.

BÁNK (haraggal teként reá,

de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel). 

TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni).
Huszonhat esztendő előtt vala ez
Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál
Egy rossz velencei akart tégedet s
Atyádat - Ej, hisz' az régen vala!

BÁNK (Tiborc homlokát megölelvén,

melléhez szorítja,

majd egy erszényt nyom a markába).
Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.

TIBORC
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
Zsivány, tömött erszényeiddel együtt
Ne lopja el nagylelkűségedet.

BÁNK (méltósággal).
Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?

TIBORC (térdre rogyik).
Uram-
Isten! hisz' azt karom, hogy vesszek el.
Én nem vagyok gonosztevő - azért nem
Bátorkodom magamat elölni, mert az
Isten haragjától félek.

BÁNK
Tiborc!
Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él
Még Bánk.

TIBORC
Igen - kedves szomszédok! él
Még Bánk, atyánk - fogom kiáltani.
(Sírva elmegy.)

BÁNK
Atya? - úgy - ez is még hátra van -
(Megáll a belökött ajtónál.)
Hah! fel,
Fel puha ágyadból gyermek, nehogy
Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)
Képtalálat a következőre: „tiborc panasza”

 

*

 

Jó/balszerencse

A legnagyobb csapás

egy szegény koldusra    

mégiscsak egy lottó öttalálatos..    

*    

Lealázott/alázatos

A tisztes szegénység hálaadásra,    

a nyomor megalázkodásra „tanít”,

a szó szerint vett „alázatos szolga”      

*    

Rossz kilátás

A szegény rémálma az öregségről:    

szegényházban, elfekvőben végezni    

*    

 

Kiszolgáltatott

A szegény nincs alkupozícióban,    

mindig neki diktálják a feltételeket,

mindig neki kell magát alávetnie,

mindenhez alkalmazkodnia…    

*    

 

Atomizálódás

A vadkapitalizmus

polarizálódó társadalmában    

lukas a családi-társadalmi védőháló    

*    

 

Halálozási statisztika

A rendszerváltás vesztesei

akkor járnak jól, ha korán halnak,   

ha minél előbb eltávoznak ez árnyékvilágból…    

(akár még önkezűleg be is segítve a végzetnek)

 

*    

 

Lélekölő

A szegény köti

az eltartási szerződést

és várja a tulajdonos kimúlását    

*

 

Isten háta mögött

A térséged is hátrányos helyzetű:

Se munkahely, se vállalkozási lehetőség,

Se infrastruktúra, se iskola, se művelődés,

Se bölcsőde, se pályázat, se támogatás stb.    

Világ vesztesei tömörüljetek!?

 

*

 

Lehúzó

Ha van iskola,

akkor az gyenge,

képesítés nélküli tanerőkkel,

akik beléd verik,

hogy nemcsak szegény,

de buta és tehetségtelen is vagy

 

*

 

Egészséged ügye

Ha van orvos, pályatévesztett,

kórházból kirúgott, alkoholista -

És túlterhelt, és nincs specialista;

Későn jön a mentő, korán halsz meg…

 

*

 

Rossz szomszéd

Ha van is szomszédod,

Ő is lecsúszott, depressziós,

Látod, hogy ő se vitte semmire,

Maximum egy Pató Pál,

Elhanyagolt portával:

Lehúzzátok egymást…

 

*

 

Cigányövezet

Vagy olyan szomszédod van, akitől

Folyton tartani kell – résen kell lenned,

Aki folyton kéreget, de inkább vesz, ragad,

A javadat akarja és el is veszti,

S te mehetsz pereskedni,

Ha futja egy jó ügyvédre…

 

*

 

Inercia

Tehetetlenségi nyomaték

Tanult tehetetlenséged csapdája

A holtpontról a kimozdulás a nehéz

A sárba ragadt szekeret egyedül kihúzni?

 

*

 

Öncsőd

Ha meg a krízisedbe

mégis beavatkozna a Hivatal,

akkor esetleg olyan gyámság alá vesz,

ami kiskorúsít, elveszi önállóságod stb.

 

*

 

Képtalálat a következőre: „tiborc panasza”

 

*

 

Közmunka

Amire nem lehetsz büszke

Ami inkább megszégyenítő

Aminek a zöme felesleges,

És így joggal le is nézi a többség…

(ráadásul a bérezése is szinte jelképes)

 

*

 

Alul/félreinformált

Nincs kitől és honnan

Jól, pontosan és gyorsan tájékozódni –

Se ember – se eszköz, hálózat, internet stb.

Még azzal a kevés lehetőséggel sincs tisztában.

 

*

 

Csicska

A piramis alján

Pont azokat a munkákat végzed,

Amik nem csak alulfizetettek,

De testrombolók és lélekölők is…

(mégsem szűnt meg a rabszolgaság…)

 

*

 

Ügyintéző

Semmit nem tudsz

ott helyben elintézni

Minden fontos, halaszthatatlan ügyed, dolgod

csak a messzi városban, idegen embereknél intézheted

(ami rengeteg időkidobás és költségbe is vered magad)

 

*

 

Falurombolás

A kis falvadból

elviszik a postát, az iskolát,

a boltok, a szolgáltatók is bezárnak –

még jó, ha némi élelmiszer-ellátás van…

 

*

 

Pusztulj!

A munkanélküli

nemcsak fölösleges,    

de káros parazita a társadalmon…

Alanyi jogon járó alapjövedelem?

Még a létfontos háztartási munkát,

vagy a szülői-nagyszülői szolgálatot

sem ismerik el pénzben értékteremtőnek…    

*    

 

Családi pótlék

A szegények csak azért

szülnek olyan sok gyereket,    

hogy azután a segélyből vígan éljenek?

(mondják a gazdag egykézők, gyerektelenek)    

 

*    

 

Zuhanás

Peched van,    

ha éppen rosszkor,

a jóléti állam leépítésekor szegényedtél el…    

*    

Karácsonykor

még a legzsugoribb

újgazdag is adakozgat ezt-azt!?    

(lehetőleg a kamerák előtt mutatva,

hogy ő milyen jótét, szolidáris lélek)

 

*    

Rendszerváltás

Az elitnek VIP kölcsön,    

neked meg utólag megemelt OTP kamatok!    

(amit az „elit” cinkos hallgatással hagy jóvá)

 

*    

Ha

túlélsz négy évet,    

választás előtt kaphatsz ingyen sört és virslit…

Szarért-húgyért, ziziért eladod szavazatod, lelked?

*    

 

Kitörési taktika

Ha a lányod kiteszed a sarokra?

Vállalsz valami aljas bérmunkát?

Elszegődsz spiclinek vagy csicskának?

Kriminális útvesztőkbe tévedsz…

…ahonnan az út maximum a börtönbe,

majd a váláshoz, a hajléktalansághoz visz!

 

*

 

A vámszedők

Az országos szegénység

sok kutatónak, intézetnek,

karitatív civil szervezetnek,

az adománygyűjtő szélhámosoknak

ad - viszonylag elég - jó megélhetést…    

*    

Test-lélek

A szegény ember

biztonsághiány-beteg:    

soha nem tudhatja, lesz-e holnap,

mi lesz holnap, mit eszik holnap…

… ez már önmagában megbetegítő!    

*    

 

Kirekesztő

A szegényt    

már gyerekként se hívják

a gazdaghoz játszani, zsúrra…    

Így szoktatják hozzá a későbbiekhez,

amikor szintén kizáródik az úri passziókból

(kaszinó, szalon, bál, exkluzív klub stb. stb.)

 

*    

 

Alkalmi

Hiába is

hívnának meg

valami jobb helyre,    

hisz fel se tudsz öltözni…    

(ha volt is „ünneplő ruhád”,

az már régóta a zaciban van)

 

*    

 

Mód

Lehet,

hogy megadod

gyereked esküvőjének a módját,    

de akár holtodiglan attól koldulsz    

*    

 

Bódultan

Kell valami

legális-illegális kábítószer,    

ha oly pokolian kínos az életed,

hogy azt nem lehet kibírni,

ha mindig 2x2 józan vagy…    

*    

 

Földi mennyország

Nem hívén az Égiben,    

próbálsz ezért mesterséges

„paradicsomot teremteni” -

amire rámegy inged és gatyád is,

kosztpénz se marad/lopni fogsz,

és jöhetnek az elvonókúra gyötrelmei…     

*    

 

Vadon

Vadházasságban

Ahol te még ingyen fürödhetnél,    

ott tilos s így megbüntethet a rendőr

És már vadkempingezni se szabad…    

*

 

Lim-lom

A lomtalanításkor jön el a te időd:    

dúskálsz más megunt kacatjaiban    

*    

 

Kiűzetve

Elvették a bankok a földed,

El a megélhetési lehetőségeidet -

Átkeltél az óceánon szendvicsembernek,    

majd egy csóró „Dollárpapa” jött vissza    

*    

 

Felderítve

A szegény tolvaj hamar lebukik,

Pláne, ha végszükség vitte rá –    

nincs se jó ügyvéd, se jó vádalku…  

Veled javíthatják a rendőrségi mutatókat…  

*    

A törvény szigora

A szegény tolvajnak

régen levágták a kezét    

és „elfegyencszigetelték”-

ha betyárnak állt,

akkor fel is akasztották…    

*    

 

I-gazságos

A szegénységed

könnyebben elviselnéd,    

ha igazságosabb világban

és segítőkész sorstársak között élnél!    

*    

 

Családi kommuna

A teljes egyenlősdihez

pártállami diktatúra, terror kell    

vagy ez csak családi-vallási utópia!?

A jó családban legalábbis nincs az,

hogy az egyik dúskál, a másik nélkülöz…

 

*    

 

Torta

Senki nem jár jól,    

ha az egyre kisebb tortát

osztják el egyenlőbben…

de mégse olyan rossz érzés,

mint a nagyból a maradék morzsa…   

*

 

Lakbér

Állami lakás

Az olcsó bérű lakásokat

nem a legszegényebbek kapták

a magyar szocializmus időszakában

(csak a három gyerekkel mehettél biztosra)

 

*

 

Kötelezettségek

Még meg se kapod fizetésed,    

már elviheti felét a sok(féle) tartásdíj…   

Volt/van olyan, amit le is tilthatnak béredből! 

*    

 

Létszükségletek

Nincs létminimum általában,    

csak egy konkrét életformához képest?

Akinek még nincs hol laknia,

drága, uzsoraáras albérletben él,

és közben lakásra kellene félretennie,    

*    

 

Emberlét alatt

Nehéz számmal kvantifikálni,    

mi még emberi életminőség itt és most?

De ha disznóólban laksz és moslékot zabálsz…  

*    

 

Egyéni

Egy tudóst

adott esetben

nem zavarja lukas cipője,    

de kínozhatja egy szakkönyv,

vagy egy lezárható lakrész hiánya…    

*    

Viszonyítás

Ha te helyben jársz

és a többiek elszáguldanak melletted,    

az neked mi más lenne, mint visszaesés?    

*    

 

Ár

és

bér

Nem

minden

pici javulás

érzékelhető,    

ha nem csap át

küszöb-átugrásba

(mint az 1%-os béremelés,

illetve az 1%-os árcsökkentés)   

*    

 

Kivétel

Objektíve

„ugyanaz” a szegénység

szubjektíve, megélve növekszik,

ha ez mást nem, csak téged érint?    

*    

 

Védőgyűrű

Ha nem egy

sorsközösség    

szolidaritási gyűrűjében

kell nap mint nélkülöznöd,

egyre több mindenről lemondanod…    

*    

 

Váratlan kiadás

Ha hirtelen megszorulsz,    

mindeni csak tanácsot ad kalácsvég helyett    

*    

A

Guiness

rekordok könyve

számon tartja vajon    

a legnagyobb lemondókat?    

*    

Biztos a kiadás –

bizonytalan a kár…

Sokat lehet spórolni,

ha nem kötsz biztosítás –    

de sokat is veszthetsz,

ha netán leég a házad…    

*    

 

Könnyelmű

költekezésre csábító,    

ha nincs értelme tervezni, beosztani,

ha be nem látható időben gyűlne össze

egy valami nagyobb tervhez elég pénzmag…    

*    

 

Szegény bolond

A szegény kénytelen lehet    

levágni-megenni aranytojást tojó tyúkját?

Tudja ő, hogy hosszú távon ez rossz döntés,

de ő nem szeretne rövid távon/ma éhen halni…    

*    

 

Adózó

A cigaretta,

az alkohol árában,

a beépített luxusadókban    

sokat fizetsz be a” jótékony” államnak

(amiből az valamit olykor visszacsepegtet)   

*    

 

Trend

A tendencia

Alul lenni se jó,

de még rosszabb,    

ha egy már elért fokról csúszol le…    

*    

 

Részlet

Elcsábulsz

az áruhitelre,   

amit pont neked találtak ki,

aki nem tudja a teljes vételárat kifizetni - 

s így neked 4o-5o%-kal többe kerül minden    

*    

 

Karácsony

Szegénységed

még kínzóbban éled át,    

amikor családi ünnep közeleg,

vagy maga a nagy szeretetünnep,

én nem könnyű nem pénzben mérni

az adott-kapott ajándék értékét….    

*    

 

Ha

legalább

az ünnepen

nem dúskálhatsz,    

összeroppant a szűkös hétköznap –

ilyenkor még a januári jövedelmed is elköltöd,

már akinek pl. decemberben ezt is kiutalják…    

(azután jön a hét szűk hét, a „majd lesz valahogy”)

 

*    

 

Jeles nap

Szegénynek

inkább csak gond

a név- és születésnap,

a ballagás, az esküvő stb.?

Nem tud megfelelni még

a minimális elvárásnak sem…    

*    

A

gazdag

rokon ajándéka

sokszor csak megaláz,

vagy „csak” zavarba hoz,

vagy túlzottan lekötelez…   

*    

 

Szép és igaz szó

Mily szépen hangzik

az s.k. készített ajándék    

nagyobb emberi értéke!    

És sok igazság is van benne,

Pláne, ha szabadon dönthetnél,

hogy most te ezt választod,

s nem a kényszer diktálna….

Képtalálat a következőre: „tiborc panasza”

 

 

 
KIS JÁNOS TRAGÉDIÁJA
Magyar életminőség
2010. január 28. csütörtök, 14:37

Képtalálat a következőre: „móricz zsigmond tragédia”

MÓRICZ ZSIGMOND
TRAGÉDIA


Képtalálat a következőre: „móricz zsigmond tragédia”


Mindenki a Sarudy lány holnapi lakodalmáról beszélt. Ebéd után leheveredtek az aratók a keresztek tövébe, vagy a villákból, gereblyékből rögtönzött apró sátorok alá, ahol egy-egy szoknya adott egy kis árnyékot a fekvők arcára. Elég az, hogy napszúrást ne kapjon az ember.

A nagy sárga mezőn vidáman izegtek-mozogtak ezek a hangyaszorgalmú emberek, s az embertelen nagy munka közben, amely úgy tetszik, mintha végtelen és határtalan volna, örömet találtak abban, hogy a karjukat mozgatták, szájukat jártatták, és a legények meg a lányok olyan kacagva csipkedték meg egymást szóval és kézzel, mintha ez volna az élet fő tennivalója.

Kis János megette az almás ételt, amit szeplős, málészájú fia, aki ijesztően hasonlított hozzá, kihozott utána. Azután körülnézett, de lusta volt a keresztig menni, s ott helyben dűlt el a tarlón. A kalapját az arcára tette, s nyomban elaludt. Még annyit hallott, hogy Sarudy Pál bornyút is vágatott a lakodalomra.

Azzal elaludt.

Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem. Ez elővette a cserépfazekat, s belenézett, nem hagyott-é az apja egy kicsit neki is benne? Bizony nem hagyott. Olyan üres volt az edény, mintha a Bodri már ki is mosogatta volna. Ezzel felborította a mázas csuprot, s elment a kutya után fődi mogyorót keresni.

Mikor Kis János felébredt, első dolga volt megnyalni a száját. Álmában lakodalomban volt, s nagyon jól teleette magát. Kedvetlenül gondolt rá, hogy elfelejtett mindent, azt is, hol volt, azt is, mit evett. Legalább ne ébredt vón fel.

Hozzá volt szokva, hogy neki egész életében mindenről le kell mondani, hát nem soká sajnálkozott. Másik oldalra fordult, s újra el akart aludni. Nem sikerült. Az arca olyan vörösre vált a kalap alatt, mint a főtt rák. Lelökte a piszokban feketült szalmakalapot, s jólesett, hogy a mezei szellő hűvösen érte a bőrét.

- Egye meg a fene ezt a vén Sarudyt - gondolta magában -, eleget dógoztam neki életemben, meghíjhatna a jánya lakodalmára. Hadd laknék jól eccer.

Felemelte a hüvelykujját:

- Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abbul megeszek egy tállal.

És már habzsolta is, szopogatta a sűrű, apró, sárga színű tésztacsigákat, amiket marokszámra eregetett le a nyeldeklőjén.

- Dógozni emberek! - kiáltotta valaki.

Kis János meg se mozdult. Eszébe jutott, hogy egyszer gyerekkorában valami lakodalomban volt. Rokona is volt az a család, mégse kapott az egész lakomából mást, csak tyúklábat.

Tehetetlen harag, vad düh fogta el. A keze ökölbe szorult, s érezte, hogy most olyat, de olyat tudna ütni, hogy minden törne-zúzna utána.

De a hüvelyke mereven állott, erről lassan az eszébe jutott, amire az imént gondolt.

- Azután töltött káposzta... Hatvanat megennék belőle... de ha ötvenet nem, egyet se.

- Dologra! - kiabáltak amott.

Ő is feltápászkodott. Éhesnek érezte magát. Odanézett a fekete falú cserépedényre. Üres... Úgyse volna benne, csak valami lötty.

Megrúgta az edényt; megvetően és dühösen. Annak beszakadt az oldala. Különben is drótozva volt már, s egy drótszál a bocskorához akadt:

- Üssön meg a guta! - káromkodott Kis János, és lerugdosta a lábáról a kölöncöt. - Már míg élek, mindig ebbe a szegénységbe kell szuszogni. Az a vén bitang nem fog elhíjni.

Egész nap rosszkedvű volt. Észre se vette senki. Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes ember. Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt vón rajta. Olyan volt, mint egy ember; két szeme volt, meg egy orra. Bajusza is volt. És sohasem jutott eszébe semmi. Ha reggel volt, felkelt, este lefeküdt; mikor eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle. Katona nem volt, a faluból tízszer se volt kinn, akkor is csak a vásáron. Nevetni csak egyszer nevetett életében jóízűen, akkor, amikor az apja le akarta őt ütni, amért megette az egész tál galuskát, s amint feléje sújtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.

Még ez az egy érdekelte: az evés. A feleségét emiatt szokta elverni, s ha gondolt valaha valamire, arra, hogy mit volna jó enni. De ezt nem tudott sokat elképzelni. Hiába, a tapasztalat nem segítette.

Este, ahogy hazamentek, s a gazdának megmondták, mit végeztek, - az ő falujokban mindenki a maga kosztján dolgozott -, azt mondta a vén Sarudy:

- Emberek, asszonyok, hónap este mindenki elgyühet a lyányom lakodalmára. Annyit ehettek, amennyi belétek fér.

Kis János majdnem elszédült. Valósággal megijedt. Attól ijedt meg, hogy nem bír majd megfelelni a feladatnak. A többiek ujjongtak, éljeneztek, de ő hallgatott. Ott állott hátul, setétedő este volt, senki se törődött vele. A többiek közt azután ő is elindult nehézkes léptekkel hazafelé.

Otthon megette a vacsorát; korpacibere volt. Csendesen, szótlanul. Felrúgta a macskát, amely a lábaszárába kapaszkodott s nyávogott. Nem gondolt semmit. De igen különösen érezte magát. Mintha nagy-nagy feladat várna reá, a legnagyobb életében. Nem volt tisztában vele, de félve gondolt a holnapi lakodalomra.

Egész éjszaka nem tudott aludni. Sokszor felébredt és ébren hánykolódott, de ha hozzáfogott arra gondolni, mi lesz holnap, igen nagy nyugtalanság fogta el.

Kinyújtotta a hüvelykujját:

- Először lesz tyúkhúsleves... Ebből megeszek egy dézsával.

Elmosolyodott. Arra gondolt, hogy ha egy kádba öntenék azt a sok krumplilevest, keménymagoslevest, meggy-, korpa-, lekvárciberét, meg azt a mindenféle habart lét, amit ő életében megevett, - ajajaj, olyan nagy kád nincs a világon, még az egri érsek pincéjében sincs olyan hordó. Ha azután együvé raknák azt a jó ételt, amit ő evett valaha, - avval tán még az az ócska fazék se lenne tele, amit ma felrúgott a mezőn.

Hirtelen úgy tetszett neki, mintha a lábán volna a bocskor, s érezné, ahogy beleakad a dróttal az edény. Nagyot rúgott. Ha ágyon feküdt volna, az menten összerogy, de ez a szalmadikó nem sokat törődik az ilyen fickándozással. Pedig Kis János nagyot rúgott. A szegénységet rúgta el magától.

Másnap reggel mogorván ébredt. Ahogy a rossz álmot kidörzsölte a szeméből, tisztán érezte, hogy igen nehéz a melle. Mintha pántok szorítanák.

- Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonábul. Eleget kapáltam neki.

Nem mert reggelit enni. Ebédre meg se kóstolta az ételt, félt, hogy estére nem lesz éhes.

Máskor, ha összeveszett a feleségével, akárhányszor megtette, hogy egész napon át nem evett egy falatot sem, észre sem vette. Most reszketett az egész belseje, és szédülés fogta el az éhségtől.

Összeszorította fogát, széles, erős, nagy csontú állkapcáját, és szürke szemeivel mereven nézett előre. Egy vadállat makacs dühével viaskodott önmagával. De nem evett, megállotta.

- Ötven töltött káposztát! - ismételgette magában, s vaselhatározással vágta kaszájával a rendet. Taktusra, mint az aratógép.

Megszűnt körülötte a világ. Nem látta a nagy búzatáblát, se a körülötte dolgozó embereket, nem ismert senkit, semmit, nem volt múltja, jövője, egész valója egyetlen nagy akarattá keményedett. Úgy ment eléje, mint valami emberi léten felüli feladatnak. S érezte, hogy az egész belseje, gyomra átalakult, s hihetetlen munkára képes. Amint szikrázó szemmel belenézett a világba, képes lett volna vállalkozni arra, hogy a kévéket úgy eregesse le magába, mint a cséplőgépnél az etető a dobba.

Végre alkonyodott. Hazamentek a munkából. Otthon már dél óta állott a lakodalom. Idő sem volt a hozzákészülődéshez, le kellett ülni a terített asztalhoz.

Kis János egy zugba került; annál jobb. Falnak veti a hátát, s akkor hadd jöjjön az ellenség. Ezzel a vak és vad elszánással szállott szembe valamelyik őse egy kétezer emberből álló török sereggel.

Hozták a levest.

János nem sokallt, nem kevesellt semmit. Jó mély cseréptányért kapott, amit a szakácsné színig öntött neki. Ujjnyi vastag volt a tetején a sárga zsír, mely már nem is szakadt karikákra, hanem egybefolyt.

Kis János fogta fakanalát, s nyugodtan, komolyan kezdett munkához. A béle reszketett, s alig bírt uralkodni a mohóságán.

A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte.

Úgy érezte, jól van lakva.

Sápadtság futotta el az arcát. Megérezte, hogy roppant feladatot vállalt magára. Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át agyán a gondolat, hogy nem fogja megbírni, amit vállalt.

Összerántotta a szemöldökét; alacsony homlokán függőleges ráncok gyűrődtek, széles vas állkapcája összekattant, s nekidűlt újra a csatának.

Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbra-balra, most a kanalat emelte taktusra a szájához, míg csak a tányér ki nem ürült.

Akkor szédülést érzett és utálatos csömört. Az étel túl zsíros volt kivánnyadt, gyenge, zsírtalan löttyökhöz szokott gyomrának.

Túrós csusza következett. Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér. Jól telerakták a tányérját.

És Kis János kivette a sárga, csontnyelű törött villát, s ugyanolyan nyugodtan, mint az imént, ezt is sorra beraktározta. Nem érezte az étel ízét. Nyomást érzett odabent, és szeretett volna levegőre menni. Vagy legalább káromkodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fájdalommal, irigységgel nézett körül a népen. Mindenki vidám volt, nevetett, habzsolt. És ő már tudta, hogy vége. Ma már annyit evett, mint egész életében egy ülésre szokott. De összecsikorította fogát, s odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez lencse volt orrjával. Kint, a cselédek és munkások közt nem tartották meg a szokásos sorrendet, amit odabent a vőfély verssel szabott meg. Azt adták, ami közelebb esett. Ez ebből evett, az abból, Kis János mindenből.

Így ment ez két óra hosszáig, megállás, pihenés nélkül.

Akkor jött a töltött káposzta.

- Ötvenet! - mondta magában Kis János, és a szemére fátyol szállott.

Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És Kis János, amint a három hatalmas töltelék után egy ilyen darab szívós, fövetlen, rágatlan húsdarabot le akart gyűrni, - rémülten állott fel. A szeme kidagadt, szinte kiugrott szemöldökei alól, nyakán az erek kötélvastagságra dagadtak.

Utolsó józan eszével kirohant a házból.

Az eperfához ért, mikor megszabadult a bajtól. A torkán szorult darab, amely már szinte megfojtotta, visszacsúszott a szájába.

Szemébe könnyek gyűltek, s állkapcsát olyan keményen vágta össze, hogy éket se lehetett volna közé verni.

Azzal a szenvedély részegségével mondta el magában:

Dögölj meg, kutya.

Újra lenyelte a húst.

És most is képtelen volt rá. Megakadt a torkán, s többet nem ment se le, se fel.

Az ember két keze a levegőbe kapkodott; sovány hosszú teste megfordult, s hanyatt vágódott.

Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett.

Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.

1909

 

Képtalálat a következőre: „móricz zsigmond tragédia”

 

https://www.youtube.com/watch?v=b_XyJvcDyHw

Képtalálat a következőre: „móricz zsigmond tragédia”

 

 

 
További cikkeink...