|
SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ |
 |
 |
 |
|
Írta: Jenő
|
|
2009. november 05. csütörtök, 07:31 |
|
SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ
Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól:
Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!...
[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,]
akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örökösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli lakást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra.
FEJEZETEKRE OSZTÁS
A katolikus hit megőrzéséről
Az egyházi rend becsben tartásáról
A főpapoknak járó tiszteletről
A főemberek és vitézek tiszteletéről
Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A tanács súlyáról
A fiak kövessék az elődöket
Az imádság megtartásáról
A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről
http://mek.niif.hu/00200/00249/00249.htm
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁRA |
|
|
|
|
Írta: Jenő
|
|
2009. október 31. szombat, 10:23 |
|
Ki volt Dr. Gyökössy Endre?
2005. február 1. | Életút, Bandi bácsi üzenetei
Dr. Gyökössy Endre (1913-1997) lelkész-pszichológust, Isten öreg bojtárjának is nevezték, de legnépszerűbb neve, Bandi bácsi volt. Mi több, ő is így nevezte saját magát. Ezért választottuk rovatunknak a:„Bandi bácsi üzenetei”, címet. Hisszük és reméljük, hogy Bandi bácsi üzenetei, hívőnek hitetlennek egyaránt, hasznos útmutatást adnak, ebben a világban, ahol mind több az útvesztő. Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. (Jn 14,6). Bandi bácsi egész életét annak szentelte, hogy ezt az utat, megmutassa másoknak is.
Gyökössy Endre, Budapest-Rákospalotán született 1913. február 17-én. Édesapja, id. Gyökössy András, jogász volt. Elemi iskoláit Újpesten végezte, majd ugyanott a „Könyves Kálmán” gimnázium hallgatója lett. Érettségi után Nagykőrösön tanítói oklevelet szerzett. A budapesti Református Teológia elvégzés után 1939-ben szentelték lelkésszé és a Kálvin téri református templomban kezdte meg szolgálatát.
Két doktorátusa is van, egy bölcsészeti és egy pszichopedagógiai. A baseli (Svájc) egyetemen Karl Barth és Emil Brunner, neves professzorok mellett a többek között egyházjogot és pasztorál-pszichológiát is tanult. Mivel mindig is azt volt a véleménye, hogy a lelkész ne csak prédikáljon, hanem lelkileg is közelítse meg az embert, ezért később a gyakorlati teológia kutató professzora is lett. 1941-ben házasodott meg Baselben. Házasságukból öt gyerekük született. Közülük kettő meghalt.
Dr. Gyökössy sohasem ragaszkodott a titulusainak tiszteletben tartására. Legjobban szerette, ha Bandi bácsinak hívják, mi több ő sajátmagát is úgy nevezte. Voltak, persze akik - talán a valamivel tisztelettudóbbnak hangzó - „Isten öreg bojtárjának” nevezték. Több évtizedes munkásságát, gyakorlatilag lehetetlen összegezni. Szolgálatának legfőbb ismérve, lehajolni az elveszett emberhez, nem csak a szószékről beszélni hozzá.
Külön tanulmányt lehetne írni irodalmi teljesítményéről. Hihetetlen egyszerűséggel ír, még a legbonyolultabb teológiai kérdésekről is. Írói munkáságának, két fontos tulajdonságát emelhetnénk ki. Először is, minden írása azt bizonyítja, hogy igenis lehet beszélni, írni a keresztény élet minden területéről, anélkül, hogy bármelyik felekezetet elmarasztalnánk. Másodszor, Bandi bácsi – Jézushoz hasonlóan – soha nem a bűnöst ostorozta, hanem éppen ellenkezőleg, az Istentől elrugaszkodott ember gyötrődései iránti érzékenységéről tanúskodik.
Ugyanakkor – és ezzel egyáltalán nem leszünk tiszteletlenek emlékének – Bandi bácsi igazi vagány ember volt, és öregségére is az maradt. A rendszerváltás után egyszer felkérték, mondjon beszédet a Parlamentben. Ott minden bizonnyal mindenki azt várta tőle, hogy mézes-mázas szavakat fog használni. Ő viszont hű maradt önmagához, és jól odamondogatott a honatyáknak. Idézem szavait: „Ott ezt mondtam a Tisztelt Háznak: Szenvedjétek el egymást szeretetben! Ha láttátok volna, hogy kapták fel a fejüket az emberek! Igen, mondtam, képviselő uraim, ez még önökre is vonatkozik. Hogy egymás másságát elszenvednénk. Mert ha ezt képesek megcsinálni, ha elfogadják a másikat, ha készek a párbeszédre, akkor abból a másiktól talán valami hasznosat is meríthetnek, és beépíthetik a saját életükbe.” Hát ez volt Bandi bácsi!
Bandi bácsit, életében csak egyetlen egy vád ért, éspedig, hogy túlságosan ökumenikus beállítottságú. Mondhatnám, ő ezt a “vádat” örömmel elviselte. Soha nem titkolta, hogy baráti körének nagy része éppen a katolikus papság köréből verbuválódott. Bandi bácsi szavaival élve, legtöbb ember azt sem tudja, hogy a katolikus szó, valójában az egyetemes, vagy általános fogalmat fedi. 1980 óra „papíron” nyugalmazott lett, de mint ő maga is mondotta, nyugdíjas lelkész pedig nincsen! Az vagy az élete végéig lelkész, vagy soha nem is volt az!
Dr. Gyökössy Endre. lelkész-pszichológus és professzor, 1997. november 20-án költözött el az örökkévalóságba. Utolsó földi útjára 1997. december 6-án kisérték.
Talán semmi sem szőtte át Bandi bácsi szolgálatát annyira, mint az a „felfedezése”, hogy Jézus volt az egyetlen valláslapító, Aki az AGAPÉ szeretetet hozta és gyakorolta a világban. Ez az a szeretet, ami hétköznapi nyelven nem jelent mást, mint, hogy. „Akkor is szeretlek, ha te nem szeretsz engem”! Hogy ezt az elvet mennyire magáévá tette Bandi bácsi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kol 3,13. alapján felállított hitvallása:
„Szenvedjétek el egymást szeretetben”
- Ez az én alapigém.
Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige.
Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok.
Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült.
Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem
Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud
igazán szenvedni, aki szeret.
Jézusról beszéljek? A keresztjéről?
Olyan nagyon szenvedett - mert olyan nagyon szeretett!
Életét adta érettünk a kereszten.
Maradjunk annál, hogy az Ő követője,
a Homo Christianus csak azt az életet követheti,
amelyet Gazdája bemutatott.
Arnold Ernő
****
A Boldogmondások margójára
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
Dr. Gyökössy Endre
Boldogok, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük,
amit mindenki tesz.
Boldogok,
akik csodálkoznak ott is,
ahol mások közömbösek,
mert örömes lesz az életük.
Boldogok,
akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok,
akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok,
akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok,
akik észreveszik egy diófában a bölcsőt,
az asztalt és a koporsót,
és mindháromban a diófát,
mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok,
akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak.
Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok,
akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel
és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok,
akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba
és nem lesznek magányosak.
Boldogok,
akik figyelnek mások hívására anélkül,
hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert ők az öröm magvetői.
Boldogok,
akik komolyan tudják venni a kis dolgokat
és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.
Boldogok,
akik megbecsülik a mosolyt
és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok,
akik jóindulattal értelmezik mások botlásait,
akkor is, ha naivnak tartják őket,
mert ez a szeretet ára.
Boldogok,
akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak,
ha megbántják őket,
és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok,
akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük.
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
Írta: Jenő
|
|
2009. október 26. hétfő, 07:35 |
Madarat tolláról, embert járásáról
Karakterolvasás a járásmód (a járás mikéntje), a járás közben megfigyelhető testtartás, illetőleg a járást kísérő különféle testmozdulatok alapján.
A számító, önző személyek járás közben általában kissé megdöntve, ferdén tartják a fejüket.
A mértékletes, szerény emberek nagyon halkan járnak, puhán lépkednek.
A bátortalan vagy szégyenlős emberek a legtöbbször lelépnek a járdáról, ha szembetalálkoznak valakivel. Ha pedig valamilyen akadály vagy kő kerül az útjukba, inkább megkerülik, de sosem lépnek át fölötte.
A körültekintő, nyílt eszű személyek kifelé fordítják a lábfejüket, és hosszan lengetik a karjaikat járás közben.
A lusta emberek hol az út egyik, hol a másik oldalán, széttett sarkakkal, csoszogva haladnak. A gyenge vagy beteg emberek időnként szintén húzzák a sarkukat.
A nagyon határozott, erélyes emberek járás közben – rövid dobbantó mozdulattal kísérve – egyenesen maguk elé teszik a lábaikat.
Az ingatag lelkületű, megbízhatatlan emberek hol gyorsan, hol lassan és látszólag mindenféle cél nélkül haladnak.
A vállalkozó szellemű, merész emberek minden utat kipróbálnak, átkelnek az akadályokon, vagy gyakran átmennek az utca túloldalára, jellemző módon, sohasem elégednek meg az egyenes haladással.
Az önző és monomániás emberek mindig befelé fordítják a lábfejüket járás közben.
A mogorva és hirtelen természetű emberek járás közben gyakran összekoccintják a térdeiket.
A jó természetű, szeretetre méltó emberek hajlamosak csettinteni ujjaikkal járás közben.
A szórakozott, feledékeny személyek senkit sem vesznek észre, és egyszerűen azért mennek el üdvözlés nélkül ismerőseik mellett, mert „nem látják őket”.
A járás közben előredöntött vállak magas intelligenciát jeleznek.
A járás közben testükkel jobbra dőlő emberek cinikusak.
A fejét minden ok nélkül folyamatosan körbeforgatva haladó embernek nem sok gondolata van, és valószínűleg jelentősebb célokat sem tűzött ki maga elé.
Ha egy férfi járás közben - mintha csak arra lenne kíváncsi, hogy követik-e - gyakran hátranéz, biztosak lehetünk benne, hogy nem tiszta a lelkiismerete.
Az a férfi, aki ráérősen, de magabiztosan és határozottan halad, módszeres, gyakorlatias ember, akinek jó esélye van a meggazdagodásra.
A behajlított lábbal (lábfejjel) és térddel haladó ember fizikai vagy mentális problémával, gyengeséggel küszködik.
Az a járás, melynél a sarok éri el először a talajt, szilárd jellemről árulkodik. Ha viszont a lábujjak érkeznek először a földre, gyenge karakterrel állunk szemben.
A gyors léptek fölös energiáról vagy nyugtalanságról tájékoztatnak.
Azt mondják, balszerencsés a ház körül az egyik lábon cipővel, a másikkal mezítláb sétálni, ez ugyanis annyi balszerencsés napot hoz az emberre, ahány lépést így megtett. Mások szerint „ez az ember apjának hívása a sírba.”
A nő gacsos (csámpás) járása azt jelzi, hogy miután megházasodik, a családjában több lesz a fiú, mint a lány.
A járás közben kiforduló balláb balszerencsét jelent.
A szerencsétlen ember járása görnyedt és nesztelen, továbbá rövid, ideges, nyugtalan lépések jellemzik.
A lassú lépések - függetlenül attól, hogy rövidek vagy hosszúak - barátságos vagy megfontolt lelkialkatot jeleznek.
A büszke járás(mód) lassú és kimért; a lábujjak feltűnően kifelé fordulnak, haladás közben a lábak egyenesen állnak.
Biztosak lehetünk benne, hogy az arcon a színlelt mosoly bosszúvágyat rejt, ha a közeledő személy lépései hangtalanok és egyre rövidebbek.
Az ingatag, változó irányú lépések, s az elme minden apró rezdülését követő járásmód, bizonytalanságról, hezitálásról, döntésképtelenségről árulkodnak.
Az akaratos, makacs ember, aki vita során inkább az erejére, mint az eszére támaszkodik, szétvetett lábakkal állva, szilárdan megveti magát a földön, nehéz léptekkel, lassan jár.
A lábujjhegyen járás meglepetést, kíváncsiságot, diszkréciót vagy titokzatosságot szimbolizál.
Az olyan emberek, akik járás közben húzzák a lábukat, rendszerint lassúak és nehézkesek az életben.
Ha egy fiatal férfi fut, amikor sétálnia kellene, egész életében szegény lesz. A túl sietős, vagy gyors lépések balszerencsések. Mindig marad kellő idő a pihenésre, ha előzőleg a tennivalókat megfelelően elterveztük. „Az Isten sohasem siet.”
„Sohase járj a szemedet a földre szegezve! Tartsd a fejed, mint egy férfi, és ne úgy, mint egy állat! Felfelé nézz, ne lefelé!” – tanácsolják a régiek.
Egy régi mondás szerint azok a lányok, akik járás közben nagyokat szökkennek, hajlamosak a megváltoztatni a nemüket.
Ha azt látjuk, hogy valaki lefelé haladva kettesével veszi a lépcsőket, egész biztos, hogy lusta emberrel van dolgunk.
ROSTA ERZSÉBET |
|
LAST_UPDATED2 |
|
Írta: Jenő
|
|
2009. október 25. vasárnap, 07:59 |
|
Mamahotel, papabank: Kihaló Európa
Lényegre tapintott a német valóságshow
A németországi tévénézők körében hosszú ideje óriási népszerűségnek örvend a Hotel Mama című realityshow: szüleiktől elköltöző, többnyire harmincas fiatalemberek önállósodási próbálkozásait figyelheti a nagyérdemű egy hónapon át. Az önkéntes próbálkozások menetrendszerűen kudarcba fulladnak: a delikvensek gyakorlatilag életképtelenek egyedül, s a hónap lejártával – vagy még korábban – visszaköltöznek a szülői fészekbe. A műsor egy Európa-szerte aggasztó problémára irányítja rá a figyelmet: a szüleiknél lakó fiatalok és kevésbé fiatalok helyzetére.
A német valóságshow-ban a hazafelé tartó fiatalt a kapuban egy teherautó várja a cuccaival, majd szülei közlik vele: el kell költöznie egy albérletbe, és a saját lábán kell megállnia legalább egy hónapig. A műsor végigkíséri, hogyan boldogul az új kihívások között. A végén az illető eldöntheti, hogy folytatja-e az „önállósdit”, vagy visszaköltözik a szülői házba. A tapasztalat az, hogy visszaköltözik.
Általában a szülők keresik meg a műsorkészítőket azzal, hogy segítsenek gyermekük önállóvá válásában: a kétségbeesett felmenők legtöbbször ehhez a végső eszközhöz nyúlnak, hogy kidobják a lustaságot otthonról. Elegük van abból, hogy felnőtt „csemetéjük” egész nap csak szórakozik, haverokkal lóg, zenét hallgat, és ha véletlenül talál munkát, képtelen egy helyen huzamosabb ideig megmaradni, karriert építeni, és esze ágában sincs megházasodni.
Mamahotel, papabank – így jellemzik Németországban az otthon élő fiatalok helyzetét, akik teljes anyai ellátást kapnak, apai finanszírozással. A jelenség Európa-szerte erősödő tendencia, a statisztikák szerint elsősorban a fiatal férfiakat érinti, mivel a nők még mindig korábban kirepülnek.
Christiane Papastefanou pszichológusnő, a téma egyik németországi szakértője szerint, a fészeklakó kismadár tipikusan nőtlen férfi, képzett és jól kereső szülei vannak. Papastefanou lapunknak kifejtette: a Hotel Mama valóságshow-t ugyanakkor nem tartja reálisnak a merőben leegyszerűsített és életszerűtlen szituációk miatt. Szerinte egy sokrétű jelenségről van szó. Az egzisztenciális problémák, a hosszúra nyúlt tanulóévek mellett a fogyasztói értékrend, a kényelmi szempontok és a túlzott kötődés elsődleges szerepet játszanak a fiatalok otthon maradásában, ami bizonyos mértékig egész Európában tetten érhető. Az otthon maradás mellett szól az is, hogy annak ellenére, hogy sok szülőnek nem okozna gondot lakást venni diplomás gyermeke számára, a leválás mégsem történik meg. A német fiatalok 90 százaléka állítja, hogy jól kijön a szüleivel, és 71 százalékuk ugyanúgy nevelné a gyerekeit, mint ahogy őt nevelték.
„A különböző generációk közti hagyományos szakadék teljesen eltűnt, a szülők és a gyerekeik manapság olyan jól megértik egymást, hogy a kiköltözés nem látszik szükségesnek. A fiataloknak megvan otthon minden szabadságuk, teljesen odaszentelhetik magukat a tanulmányaiknak. Ebbe a szülők kényeztető gondoskodása is belejátszik, mindez egyértelműen infantilizáló hatású” – vélekedik a pszichológus. Mi több, ma az elváltak egyre nagyobb hányada, 46 százaléka költözik vissza a szülői ház biztonságot nyújtó menedékébe. A kötöttségek elől hazamenekülő, elvált felnőtteket Papastefanou „bumeráng gyerekeknek” nevezi.
A német társadalom a házasságkötések, a házasságon kívül született gyermekek vagy a válások tekintetében egyaránt a legrosszabb uniós mutatókat hozza. A német szakemberek évek óta kongatják a vészharangot a társadalom kiöregedéséről, a házasodási és családalapítási kedv eltűnéséről. „Úgy tűnik, a 82 milliós lakosú Németország ma intő jelnek, negatív pólusnak számít a hasonló gondokkal küzdő európai országok számára: ha a hedonista életszemlélet a hagyományos családi értékek elé helyeződik, akkor bizony a társadalom kihalása fenyeget” – erősítette meg lapunknak Pongrácz Tiborné demográfus.
Szerinte a legnagyobb probléma, hogy a kutatások azt mutatják: a német társadalom értékrendjében a gyermekvállalás nem számít különösebb pozitívumnak, az emberek a saját boldogulásukat helyezik előtérbe. A német kormányok évek óta hiába fordítanak rengeteg pénzt a családpolitikára, a gyerekvállalási kedvet nem képesek fellendíteni, mert a gyermek nem számít az élet szükségszerű tartozékának. Egy 1992-es nemzetközi felmérésben a kelet- és nyugat-németek 90 százaléka állította azt, hogy sokkal jobb a gyermekteleneknek, mint a gyermekeseknek – Magyarországon épp fordított volt ez az arány.
A szakember szerint Európáról demográfiailag nehéz egynemű térségként beszélni, hiszen teljesen eltérően mozog a demográfiai mutató és a gyermekvállalás megítélése az egyes országokban.
A kelet-európai, többnyire katolikus országok többségében például az átlagosnál lényegesen magasabb a gyerek utáni vágy, ennek ellenére nagyon alacsony a születésszám. A franciáknál a legmagasabb a termékenység, mivel a törvényhozás 1975 óta kiemelt prioritásként kezeli a gyermekvállalás ösztönzését. A hollandoknál is aránylag magas a születésszám, de a gyerekvállalás presztízse nem magas. A németeknél mindkét mutató nagyon alacsony. Az olaszok értékesnek tartják a gyermeket, de a termékenységi mutatóik alacsonyak, akárcsak a lengyeleknél, szlovákoknál, litvánoknál. Érdekesség, hogy bár az erősen katolikus országokban alacsony az élettársi kapcsolat és a házasságon kívüli szülések aránya, de lecsökkent a házasságkötések, és megnőtt a szülőkkel együtt élő felnőttek száma is – fejtegeti Pongráczné. Németországban, ahol régóta igen elterjedt az együttélés vagy a házasságon kívüli gyerekszülés, a 30 év feletti nőtlen férfiaknak legfeljebb az egyötöde él a szüleivel. A vallásosabb beállítottságú Olaszországban viszont a 30 év feletti nőtlen férfiak 70 százaléka a mamánál lakik.
A gyermeket szándékosan nem vállaló felnőttek aránya ugyanakkor Németországban a legmagasabb: 30 százalék. Ez az arány Magyarországon 3-4 százalék, és hasonlóan alacsony más kelet-európai országokban is. A demográfus szerint a németek gyerekfelfogásának oka egyrészt a fogyasztói értékrendben keresendő, erősebben fogalmazva a hedonizmusban, másfelől történelmi-kulturális jellegű. A hitleri birodalmi eszmét követően egészen az ezredfordulóig a népesedéspolitika, a gyermekvállalás ösztönzése vagy bárminemű nemzetféltő gondolat nem számított igazán stílszerűnek a német közéletben. A bevándorlás és az elöregedés problémája hozta felszínre a kérdést. Ráadásul a nők munkaorientációja – a gyerekek szigorú intézményi nevelésével párosulva – hagyományosan erős a német társadalomban. Az élvezetközpontúság sem újszerű jelenség, s mai megnyilvánulásai, például a teljesen liberalizált szexipar is markánsan tükrözi az országban uralkodó értékrendet.
(N. Hegyi Emília, Makki Marie-Rose, Szubotics Mariann)
www. hetek.hu
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
