Csiky Gergely Buborékok
(1884) Vígjáték három felvonásban
Játszó személyek
Solmay Ignác, földbirtokos Szidónia, neje Béla, országgyűlési képviselő | Szerafin, Rábay neje | Róbert | gyermekeik Gizella | Aranka | Rábay Miklós, osztálytanácsos Morosán Demeter Tamás, fia Özvegy Sereczkyné Chupor Aladár Hámor Malvin, neje Gombos, ügyvéd Bangó, kereskedősegéd Adolf, inas | Relli, szobaleány | Solmaynál András, inas | Betti, szobaleány | Rábaynál Vendégek
Történik a fővárosban.
ELSŐ FELVONÁS
Terem. Fényűző bútorzat. A fenékszínen két nagy ajtó; az egyik a főbejárás, a másik egy nagy terembe nyílik. Jobbra-balra ajtó. Balra ablak
ELSŐ JELENET
Solmay, Relli
(Bal felől hosszas, erős csengetés hallatszik)
SOLMAY (jő jobbról) Micsoda kolompálás ez megint?
RELLI (futva jő a középről) A nagyságos asszony és a kisasszonyok öltözködnek a mai estélyre. (El balra)
SOLMAY (magában) Vagy úgy! Öltözködnek? Ez a nő életének legszebb, legmagasztosabb, legszentebb pillanata, mint a feleségem szokta mondani. (Balról Szidónia szava hallatszik: "Relli, a csipkéimet!") A feleségem hangja! Akkor is üldöz, ha nem látom. Mikor lesz már pihenésem? (A pamlagra veti magát)
MÁSODIK JELENET
Solmay, Róbert, Adolf
(Adolf meggyújtott lámpákat hoz, elhelyezi az asztalokon, rendezi a szobát, kinyitja a belső terem ajtaját)
RÓBERT (középről jő) Ej, be rosszkedvű vagy, papa! (Mellé ül) Fogjunk kezet, én meg dühös vagyok. Képzeld csak, mily gyalázatosan rászedett az a nyomorult King Arthur!
SOLMAY Ki az ördög az a King Arthur?
RÓBERT Nem ismered? Hát a paripám, a versenylovam. Hogy ápoltam, hogy treníroztam, hogy dédelgettem a nyomorultat! És képzeld, a tegnapi futtatáson mindig az utolsó volt, becsületemre, a legutolsó. Pedig fogadtam rá - de még mennyit, és vesztettem, de még mennyit! (Adolf megáll hátuk mögött, és a beszélgetést hallgatja)
SOLMAY (felugrik) Már megint? (Adolfhoz fordul) Nem szíveskednél elhordani magadat?
ADOLF Nagyságod óhajtása számomra parancs. (El)
RÓBERT (papírt vesz ki zsebéből) Nézd, papa, rendszerető ember vagyok, felírtam minden tartozásomat - az összeadás egészen helyes. (Eléje tárja a papírt) Ennél több nem kell - egy krajcárral sem kell több.
SOLMAY Tessék! Ez a második! (Balra mutat) Ott az asszony és a leányok ruhái, csipkéi, ékszerei, itt a fiam lova és adósságai (zsebére üt), itt meg a fizetés... Én persze csak azért vagyok a világon, hogy fizessek!
RÓBERT Ez a természet rendje, papa: az apák kifizetik fiaik adósságait. (Megöleli Solmayt) Aztán úgyis csak kölcsönkérem. Visszafizetem, minden rendkívüli kiadást megtérítek, mihelyt megcsinálom a fényes partit. (Béla kinyitja a középajtót, s állva marad)
SOLMAY Micsoda fényes partit?
RÓBERT Hát azt, amelyikre várok. Még nem tudom, hol rejtezik, de majdcsak előkerül valamikor. Hiszen mindnyájan ebben dolgozunk. Fényes parti - ez a mi életünk célja, tevékenységünk rugója és jövendőnk reménye. Szóval ez a hivatásunk. A mama kiöltözteti és kiállítja a leányokat, s várja számukra a gazdag férjet, mi, fiúk uraskodunk, gavalléroskodunk, csillogunk, és várjuk a gazdag feleséget - aztán majd csak megélünk valahogy.
HARMADIK JELENET
Előbbiek, Béla
BÉLA (előrejő az ajtótól) Elég! Hogyan hallgathatod, atyám, ez éretlen gyermek cinizmusát? Így beszélni a házasságról, e szent és felséges intézményről! Silány üzletté aljasítani e magasztos frigyet, mely a lelkek egyesülése és az emberi társadalom alapja! Elég legyen! Mellesleg értesítlek, atyám, hogy a szép Sereczkynével végre megegyeztem, és nőül fogom venni.
SOLMAY (elszörnyedve) Megbolondultál?
RÓBERT (kacagva) No, papa, én még csak az elméletet állítottam fel, de ő már a kész eredménnyel lép eléd. Tessék választani!
SOLMAY Reménylem, nem beszéltél komolyan.
BÉLA Én mindig komolyan beszélek.
SOLMAY De hiszen éppen most szónokoltál nagy hévvel azok ellen, kik a szent házasságot üzérkedéssé aljasítják. Hát te ugyan miért veszed el Sereczkynét, ha nem a pénzéért?
BÉLA Az egészen más.
SOLMAY De én nem egyezem bele! Halljátok, fiúk, én nem sokat avatkoztam be neveléstekbe, anyátok mindent a maga kezébe vett, s engem szóhoz sem engedett jutni - de (körülnéz) most nincs jelen -, most már én is kinyitom a számat. A leányokkal tegyen anyátok, amit akar; meglehet, jobban ért hozzá; de a fiaim sorsába nekem is van beleszólásom, és ha látom, hogy mind a ketten szamarak vagytok, majd zablát vetek a szájatokba. Úgy!
BÉLA Figyelmeztetlek, atyám, hogy nagykorú vagyok, s mint országgyűlési képviselő szuverén jogokat gyakorlok. A mai estélyen kihirdetjük az eljegyzést. Tedd hát magad illő apósi hangulatba. Viszontlátásra! (El)
RÓBERT Ölelj meg, papa, én mégis többet érek, mint ez a komoly, józan fiad. (Megöleli Solmayt)
NEGYEDIK JELENET
Előbbiek, Szidónia
SZIDÓNIA Itt vagyok, felöltöztem... Ah, rossz fiú! Két nap óta nem láttalak. Mit csináltál azalatt?
SOLMAY Adósságot!
RÓBERT (kezet csókol Szidóniának) Mama, ez a toalett valóban fölséges.
SZIDÓNIA (a tükörben nézve magát) Te kis hízelgő! Egyszerű és olcsó, de van egy kis ízlésem. Ezt is csak leányaim kedvéért viselem, hogy mintát mutassak nekik... Ah! ha saját hajlamaimat követhetném! (Solmayhoz) Adósság! Oh! Náci, hogy tudod ezt a csúf szót fennhangon kiejteni? Mily közönséges! Ha adósságot csinált, ki kell fizetni - voilá. (Tovább nézi magát a tükörben)
RÓBERT Ez ellen nincs föllebbezés, papa. (Solmaynak adja az írott ívet, melyet az mérgesen zsebébe tesz)
SOLMAY (súgva) Mondd meg legalább anyádnak, hogy Demeteréket is meghívtam a mai estélyre.
RÓBERT Mama, van szerencsém jelenteni, hogy Morosán Demeter feljött Pankotáról, és őt is meghívtuk a mai estélyre.
SZIDÓNIA Ah! mily tapintatlanság! Náci, ebben a te kezedre ismerek... Ily közönséges ember!...
SOLMAY Micsoda közönséges ember! Tisztességes ember, ki becsületes munkával szerzi a pénzt, s nem pazarolja el oktalanul, mint...
SZIDÓNIA (feléje fordul, harcra készen) Mint... mint... mint micsoda?
SOLMAY (fojtott dühvel, elhúzódva) Mint - senki.
SZIDÓNIA Már azt gondoltam, célzást akarsz tenni.
SOLMAY Isten mentsen!
RÓBERT De csakugyan, mama, mi kifogásod van Demeter bácsi ellen?
SZIDÓNIA Nem elég, hogy hajdan ispán volt nálunk? És oly közönséges, oly gemein!
RÓBERT Igen ám, de most már önálló ember, nagy vállalkozó - és távoli rokonunk.
SZIDÓNIA Ugyan hallgass ezzel a távoli rokonsággal. Hiszen éppen ez a legborzasztóbb. Nőül vette atyádnak valami hetvenhetedik szegény rokonát, s azóta még engem is sógorasszonynak mer szólítani. Még csak az van hátra, hogy ma este vendégeink előtt is a családfáját kezdje magyarázni.
SOLMAY Amint mondá, vidékünkön a kormány pályázatot hirdetett a Körös-szabályozási munkálatokra, és Demeter szeretné elnyerni az engedélyt. Azért jött fel Pestre, s kért engem, hogy mutassam be vőmnek, ki ez ügyben előadó a minisztériumban. Nem tehettem hát egyebet, mint hogy meghívtam az estélyre, hol Rábayval találkozhatik. No, elég ez a magyarázat?
RÓBERT Annál inkább elég, mert Demeter bácsi fiát is elhozta magával, s ha nem csalódom, a mi Gizellánk nagyon meg fog örülni a jó Tamásnak.
SZIDÓNIA Gizella sokkal finomabb ízlésű leány, hogysem örülni tudna egy Tamásnak.
RÓBERT Nono, mama, tavaly nyáron, míg Pankotán laktunk, nagyon sokat nézték egymást, s Tamás nekem nagy titokban megvallotta, hogy szerelmes húgomba.
SZIDÓNIA És nem hívtad ki párbajra?
RÓBERT Nem én, hanem biztattam, hogy kérje meg minél előbb a kezét, mert egy pesti szezon alatt neki is úgy elmehet az esze, mint nekünk...
SZIDÓNIA Náci! És te nyugodtan tudod hallgatni e beszédet?
SOLMAY A lehető legnyugodtabban.
(Folytatás:
http://mektukor.oszk.hu/07600/07631/index.phtml ) |