Payday Loans

Keresés

A legújabb

Aki dudás akar lenni

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen terheket vállal

és milyen kockázatokkal számolhat az,

aki itt és most úgy dönt,

hogy szellemi pályára kíván lépni?

 

 



Pokoljáró dudás sorsok - I. rész PDF Nyomtatás E-mail
2008. október 14. kedd, 09:38
A szellemi pálya terhei és kockázatai
Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?




Márvánnyal és a formával 
de főleg a megrendelővel küszködve 
szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz… 



Hiábavaló volt?
Elkészül el a Nagy Mű – 
az itt megy a zúzdába, 
te meg most a süllyesztőbe… 



Megalázóan kevés a honorárium – 
méltánytalan, hogy ingyen dolgozol,
sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni… 



Szavaid hitelének 
biztos aranyfedezete van: 
szenvedéstörténeted, passiód… 



Jót és jól szólnál 
és tényleg szólsz is, 
csakhogy visszhangtalanul,
a pusztába kiáltod…



Olyannyira világítanál a sötétben, 
mint két végéről égő-fogyó gyertya… 



Szülőfölded javát akarva 
igazadhoz ragaszkodva leszel 
„A nép ellensége” (Ibsen)



A többségért „lobbizva” 
nemcsak kisebbségben, 
de teljesen magadra maradsz… 



Ki más vállalná a közutált kisebbség 
ügyvivője, védője hálátlan szerepét? 



A bulvársajtó szabad prédájaként 
indul családod ellen a hajtóvadászat… 



Még maga a názáreti Jézus Krisztus 
sem lehetett próféta a hazájában…!? 



A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – 
még negatív válasz, visszhang, reagálás sincsen 



Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, 
ő – titokban – fejed veheti, vagy eltetet láb alól… 



Naponként vakon ugrasz fejest 
ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe 



Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél 
csak annak elszabotálása lenne neked nehezebb… 



Nyílt önélveboncolásod, viviszekciód  
részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg… 



Szamizdatosként 
kerülnek mint a pestisest, 
vagy diliház karanténba zárnak, 
vagy kitoloncolnak, deportálnak… 



Monopolhelyzetben levő állampárt-kritikusok 
árgus szemekkel, nagyítóval lesnek hibáidra,
és dögkeselyűként csapnak le, ha rontasz… 



A jog szerint fel kell mentened 
egy ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát,
és a még nagyobb bűnösök még eléd sem állnak… 



Halált megvető bátorsággal 
repkedsz mint Daidalosz és Ikarosz – 
de ez a kutyát se érdekli… 



Füledbe forró ólmot öntenek, 
s leszel az új, az énekes Vazul… 



Egy kihalófélben levő és rokontalan 
kis nép szigorú nyelvi börtönébe záródtál… 



Zseniális szójátékaid, pesti humorod 
elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak… 



Szakmai ártalom:
addig és oly átéléssel alakította 
az intrikus szerepeket, míg úgy maradt 



Ércnél maradandóbbnak szánt műved 
WC papírra kell írnod - s elhasználják… 



Ahogyan Szókratész, 
„az ifjúság megrontójaként” 
ő is méregpoharat kap… 



Mihelyst bajba kerülsz, 
a legígéretesebb tanítványod 
tagad meg először, háromszor… 



Leghamarabb akkor ismernek el, 
amikor már a halálos ágyadon fekszel,
s ezzel még az utolsókat rúgják beléd…



Vagy meg sem értik, fel se fogják a műved, 
vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák… 



Hivatásodnál fogva túl sok titkot bíztak rád, 
s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól… 



Épater le bourgeois! 
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, 
ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad… 



Ha se orvos, se jogász, 
de bölcsész akarsz lenni: 
szüleid „kitagadhatnak”, 
a diáknyomor az osztályrészed 



Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, 
amiért bármi mást, csak köszönetet ne várj… 



„Különc” s hopp-kopp életmódod miatt 
még gyerekeid elvételével is fenyegethetnek… 



Platón a barátod, 
de esetleg elveszítheted, 
mert a teljes igazságból 
még az ő kedvéért se engedhetsz… 



A világ más táján 
szent dalnok lett volna 
a Hortobágy elvetélt, 
káromkodó-fütyörésző poétája… 



Neki kell Antigonéként 
eltemetni a halott testvért, 
olykor akár élete és szerelme boldogsága árán is… 



Könyvheti sátorban toporogsz, 
és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted! 



Non profit szellemi vállalkozása 
dotáció híján csak veszteséget „termel” 



Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, 
de amúgy s az utcán csak lenézett cigány vagy 



Matek zsenidet 
nem önhibádból
csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod… 



Csak két utad volt értelmiségiként: 
az egyik az ital, a másik nem járható… 



Mesterséges stimuláló szerekkel 
próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok… 



Neked is betömték a füled,
s így nem hallottál semmit, vagy:
nem kötöztetted ki magad az árbochoz, 
s így ott is ragadtál a szirének szigetén 



Hiába méltánytalan a rossz kritika, 
mégis örök időre felhagytál az írással…
(Berzsenyi Dániel)




Mindenki rajtad röhög – 
mint a bibliai Noén, 
aki a sivatagban építette a bárkáját… 



Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, 
pedig jól jönne a pénz és jól esne az elismerés is… 



Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, 
s elkezdődik hosszú, holtig tartó vesszőfutása…



Nem tér ki a hitéből, 
ott áll és nem tehet másként, 
így prédikátorként nem lelkipásztor,
de egy hadigálya rabevezője lesz… 



Napi betevődért 
huzatos aluljárókban 
szemérmesen koldulsz
egy szál gitárral vagy mással… 

*. 

Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, 
„szellemi ellenfeled-ellenséged” nem válogat… 



Egy mindenkiért 
és majdnem mindenki egy ellen: 
rád nemegyszer ez a „játék” vár 



Ha egy Defoe 
a Robinson Crusoe kéziratával 
oly megalázóan előszobázott, 
te mire számíthatsz? 



Az önfeladásig asszimilálódsz 
vagy lassan, de biztosan éhenhalsz: 
ebből a kettőből tessék „választani”! 



A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,
- de még az elszemtelenedett suszterinas is -
beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba… 



Mert tüzet hoztál az emberiségnek, 
örökre leláncolt Prométheuszként kínlódsz… 



Nemcsak az elsőbbséged vitatják, 
de még meg is vádolnak plagizálással 



Szép dolog 
a repülés úttörőjének lenni, 
de ki kötne veled életbiztosítást 



Keservesen keresed kenyered 
a medvék által lenézett „könnyű műfajban”


LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL