Pokoljáró dudás sorsok - I. rész |
|
|
|
2008. október 14. kedd, 09:38 |
A szellemi pálya terhei és kockázatai Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?
Márvánnyal és a formával de főleg a megrendelővel küszködve szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz…
*
Hiábavaló volt? Elkészül el a Nagy Mű – az itt megy a zúzdába, te meg most a süllyesztőbe…
*
Megalázóan kevés a honorárium – méltánytalan, hogy ingyen dolgozol, sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni…
*
Szavaid hitelének biztos aranyfedezete van: szenvedéstörténeted, passiód…
*
Jót és jól szólnál és tényleg szólsz is, csakhogy visszhangtalanul, a pusztába kiáltod…
*
Olyannyira világítanál a sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya…
*
Szülőfölded javát akarva igazadhoz ragaszkodva leszel „A nép ellensége” (Ibsen)
*
A többségért „lobbizva” nemcsak kisebbségben, de teljesen magadra maradsz…
*
Ki más vállalná a közutált kisebbség ügyvivője, védője hálátlan szerepét?
*
A bulvársajtó szabad prédájaként indul családod ellen a hajtóvadászat…
*
Még maga a názáreti Jézus Krisztus sem lehetett próféta a hazájában…!?
*
A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – még negatív válasz, visszhang, reagálás sincsen
*
Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti, vagy eltetet láb alól…
*
Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe
*
Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél csak annak elszabotálása lenne neked nehezebb…
*
Nyílt önélveboncolásod, viviszekciód részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…
*
Szamizdatosként kerülnek mint a pestisest, vagy diliház karanténba zárnak, vagy kitoloncolnak, deportálnak…
*
Monopolhelyzetben levő állampárt-kritikusok árgus szemekkel, nagyítóval lesnek hibáidra, és dögkeselyűként csapnak le, ha rontasz…
*
A jog szerint fel kell mentened egy ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát, és a még nagyobb bűnösök még eléd sem állnak…
*
Halált megvető bátorsággal repkedsz mint Daidalosz és Ikarosz – de ez a kutyát se érdekli…
*
Füledbe forró ólmot öntenek, s leszel az új, az énekes Vazul…
*
Egy kihalófélben levő és rokontalan kis nép szigorú nyelvi börtönébe záródtál…
*
Zseniális szójátékaid, pesti humorod elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak…
*
Szakmai ártalom: addig és oly átéléssel alakította az intrikus szerepeket, míg úgy maradt
*
Ércnél maradandóbbnak szánt műved WC papírra kell írnod - s elhasználják…
*
Ahogyan Szókratész, „az ifjúság megrontójaként” ő is méregpoharat kap…
*
Mihelyst bajba kerülsz, a legígéretesebb tanítványod tagad meg először, háromszor…
*
Leghamarabb akkor ismernek el, amikor már a halálos ágyadon fekszel, s ezzel még az utolsókat rúgják beléd…
*
Vagy meg sem értik, fel se fogják a műved, vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák…
*
Hivatásodnál fogva túl sok titkot bíztak rád, s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól…
*
Épater le bourgeois! Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad…
*
Ha se orvos, se jogász, de bölcsész akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak”, a diáknyomor az osztályrészed
*
Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, amiért bármi mást, csak köszönetet ne várj…
*
„Különc” s hopp-kopp életmódod miatt még gyerekeid elvételével is fenyegethetnek…
*
Platón a barátod, de esetleg elveszítheted, mert a teljes igazságból még az ő kedvéért se engedhetsz…
*
A világ más táján szent dalnok lett volna a Hortobágy elvetélt, káromkodó-fütyörésző poétája…
*
Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor akár élete és szerelme boldogsága árán is…
*
Könyvheti sátorban toporogsz, és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted!
*
Non profit szellemi vállalkozása dotáció híján csak veszteséget „termel”
*
Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de amúgy s az utcán csak lenézett cigány vagy
*
Matek zsenidet nem önhibádból csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod…
*
Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható…
*
Mesterséges stimuláló szerekkel próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok…
*
Neked is betömték a füled, s így nem hallottál semmit, vagy: nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s így ott is ragadtál a szirének szigetén
*
Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással… (Berzsenyi Dániel)
*
Mindenki rajtad röhög – mint a bibliai Noén, aki a sivatagban építette a bárkáját…
*
Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, pedig jól jönne a pénz és jól esne az elismerés is…
*
Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, s elkezdődik hosszú, holtig tartó vesszőfutása…
*
Nem tér ki a hitéből, ott áll és nem tehet másként, így prédikátorként nem lelkipásztor, de egy hadigálya rabevezője lesz…
*
Napi betevődért huzatos aluljárókban szemérmesen koldulsz egy szál gitárral vagy mással…
*.
Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled-ellenséged” nem válogat…
*
Egy mindenkiért és majdnem mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a „játék” vár
*
Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával oly megalázóan előszobázott, te mire számíthatsz?
*
Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan, de biztosan éhenhalsz: ebből a kettőből tessék „választani”!
*
A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag, - de még az elszemtelenedett suszterinas is - beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba…
*
Mert tüzet hoztál az emberiségnek, örökre leláncolt Prométheuszként kínlódsz…
*
Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással
*
Szép dolog a repülés úttörőjének lenni, de ki kötne veled életbiztosítást
*
Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett „könnyű műfajban”
|
LAST_UPDATED2 |
|