SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?
Fülbemászóan muzsikálva hamis illúziókba ringatlak, miközben már javában süllyed a Föld-Titanic
*
Én voltam és vagyok az első és legbuzgóbb, aki a követ dobja a házasságtörő vétkes asszonyra
*
Igyekszem minél magasabbra felverni cinkos hallgatásom nem kicsi kikiáltási árát: senki többet harmadszor?
*
Hajmeresztő, lélegzetelállító „halálugrásom” láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be – és besöpröm a lóvét és az elismerést…
*
Lankadatlanul rakosgatok másokra elviselhetetlen lelki terheket – míg magam lerázom mint kutya a vizet…
*
A szegény ijedős jónép riogatására, - rendelésre vagy passzióból - Mumust kreálok vagy előjátszok…
*
Amiben tényleg verhetetlen híresség vagyok, az a profi önigazolás, igazoló jelentések írása – az önéletírásokról, memoárokról nem is szólva…
*
Piszlicsáré gondjaimmal, magánproblémáimmal a médiumokban bőgöm tele a Nagy Panaszkönyvet – visszaélve a közfigyelembe kerüléssel…
*
Nem tudok más mint eldalolni, eldanolászni saját közérdektelen, privát fájdalmam s örömem
*
Szellemi alkimistaságom arra használom, hogy aranyból is szart csináljak-csináltassak, a szart aranynak nevezzem-neveztessem…
*
Ha illetékesek biztosítanak róla, vagy csak megszagolom, hogy szabad a préda, akkor kilövöldözöm gyilkos gúnyom nyílvesszőit...
*
Szellemi eledelnek látszó valamiként álproblémák gumicsontjait lököm (f)elétek: eszitek vagy nem eszitek, nem kaptok mást
*
Szereplési viszketegségből, fontoskodásból vagy polgárpukkasztásból vaklármámmal tompítom az emberek veszélyérzetét
*
Hamisgyöngyért, pszeudo kincsért trambulinról pöcegödörbe ugratok fejest rászedett balekokkal
*
Én győzlek meg, veszlek rá, hogy a legértékesebb kincseidet szarért-húgyért elkótyavetyéld
*
Tanfolyamokon tanítom be a jelentkezőket, hogy miként kell kiénekelni a sajtot az emberek szájából
*
Olcsó János provokátorként vagy magánbosszúból, magánszorgalomból bármely csőcselék vezér hangadójának felcsapok
*
Mint a munka hőse, sztahanovista buzgón verem a csalánt, de szigorúan csak a mások érzékeny farkával
*
Dögkeselyűként körözök, lesek és lecsapok a Célszemély legkisebb botlására is
*
A szekértáborom ballépését észre sem veszem vagy bagatellizálom, az ellenséges tábor lakóiét viszont dramatizálom
*
Vagy fennhangon fröcsögve buzizok, amiért hálásak a heteroszex nyomorgók, vagy a homoerotika apoteózisát zengem… (bár otthon veréssel kúrálom leszbisedő nőmet)
*
Vagy rögtön a piaci keresletre dolgozol. Vagy csak magadnak alkotsz: „Ezek még a zongorába hugyozást se értenék!”
*
Nagy eszem, és nagyon pihent agyam kegyetlen. otromba tréfák kiötlésére használom – (ügyelve persze: az áldozat védtelen legyen…)
*
Kis bunkeremből, a háttérből és név nélkül - ismerve, hogy mire heccelhető a csőcselék - lankadatlan igyekezettel uszítok és bujtogatok
*
Letagadott, elrejtett óriás elődök vállán cirkuszi törpeként „magasodok” és ágálok…
*
Ha a bolha potyautasként felmászik egy nagy hegy tetejére, nagyobbnak hiszi és állítja magát a völgyben álló elefántnál
*
Legnagyobb szellemi teljesítményem: egy mestermű. Jobban mondva: egy összetéveszthetően „élethű” utánzat, hamisítás
*
A rágalmazás felső tagozatában és magasiskolájában a fizetőképes keresletet tanítom, magas, nem csak középiskolás fokon…
*
Sötétkamrámban, boszorkánykonyhámban az emberi negatívból a legrosszabbat hívom elő és azt fixálom
*
Ellendrukker irigy kutyaként vagy féltékeny kiskakasként a szemétdombomról ugatva harsognálak, kukorékolnálak túl
*
Cseppet sem zavar szerepeim játszásában, hogy közben mások keményen dolgoznak helyettem
*
A szart pofátlanul aranynak nevezem: és addig s oly szuggesztíven mondogatom, míg a csendes többség el is hiszi
*
Megtagadom az igazra-szépre éhes gyermekektől a mindennapi szellemi betevő falatot és életvizet
*
A legegyszerűbb ügyeket is addig bonyolítom, hogy a beavatott haszonélvezőkön kívül lehetőleg még az isten se értse
*
Fehér, szürke és fekete maffiák agytrösztjében olykor névvel, de sokkal inkább anonimitásban szaktanácsot adogatok-osztogatok…
*
Csodaszép, de elvileg-gyakorlatilag számonkérhetetlen ígérettel tömi be azt a sok-sokmillió szegény panaszos szájat
*
Az egész világot buzgón térítgetem, - ha lehet, akkor vödörben halászva - de csak hogy szektavezérem „tanítványa”, feltétlen híve, rajongója legyen
*
Nem figyelmeztetlek, hogy a hátad mögött áll Isten, inkább arra bátorítalak, hogy kerüld meg érte a Földet
*
Ártatlan járókelőket halálosan fenyegetek, rémisztgetek: ha nem leszel „hívő”, - értsd: a vallási csoportom tagja – akkor véged, az örök kárhozat vár…
*
Vagy meghagy önmérgező élethazugságodban, vagy, ahogy a Vadkacsa felvilágosítója - beavatkozva életedbe – úgy teremt krízist, hogy rosszabbul jössz ki belőle…
*
Feledtetni, hogy szégyellek magamnak segítséget kérni másokat erőszakosan térítek – mindezt segítségnyújtás címén s ezért hálát várva!
*
Több embert távolítottam el telve jószándékkal istentől, mint ahányat akár a legördögibb elme is valaha tudna…
*
Istenhitem annyira magánügynek tekintem, hogy még kínvallatással sem lehet soha egy-egy nyilvános tanúbizonyságra rávenni
*
Elesett és gyökértelen flótásokat verbuválok a nekem jól jövedelmező „üdvhadseregembe”
*
Csóró sameszkén nem engedhetem meg magamnak a szókimondás, az őszinteség drága mulatságát… (később már nem hiányzik ez a veszélyes luxus)
*
Én magamnak jót főzök – a plebs az ingyenkonyhán fogyassza a moslékot: eszi vagy nem eszi, nem kap mást
*
Aki más véleményen van, pláne ha más paradigmát követ, azt ellehetetleníted – stigmatizálod: az áltudós, naív, outsider, sarlatán stb.
*
Kihasználod a monopolhelyzeted Vélemény-hatalmaddal visszaélve A csillagot is lehazudod az égről
*
Isteni jósorom kegyelmi ajándékát úgy mutatom, úgy prezentálom mintha sok áldozattal és szorgalommal szerzett érdem lenne
*
Te egész népedet tekinted kiskorúnak, s így abban is tartod, helyettük adva beleegyezést, módszeresen gátolod felnőtté válásukat
*
Az arany középutat „összekeverem” a középszerűség rémuralmával
*
Az én nomád értelmiséginek aposztrofált utam valahogy mindig a hatalomhoz, a húsosfazékhoz visz
*
A te kezed nem véres, te senkit nem öltél meg, te csak bujtogattál, s csak a vérbosszú hagyományát éltetted?
*
Műveim hatása dekadens frivol sznobok efemer lelki felizgulása, merevedése és ejakulációja
*
A langyos vagy, a nyegle és frivol, akit kiköp az Úr, vagy az elmaszatolós, az álbéketeremtő, a viták élét letompító, a párbeszédet kiherélő
*
Az emberek életproblémáira magas honoráriumért az uniform látszatmegoldások tömkelegét ontom, miközben a választékbőség látszatát keltem….
*
Közpénzekből támogatva lelki útravalót is adok: a „Kaparj kurta, neked is jut” szellemiségű igazságokat
*
Démonizálom a szellemi-politikai ellenfelet, majd árulónak minősítek az ilyen ellenséggel szóba állót
*
Ha beledöglik is szerelmem, barátom, családom, még életemben szeretnék művemmel sikert aratni
*
Nem tudok tüntetően hallgatni, sem látszatot elviselni, nehogy akár egy napig vagy egy óráig is butának, műveletlennek, avatatlannak stb. nézzenek
*
Erősebb fél szemmel mindig az idézettségi, nézettségi és eladási indexeimet nézem, s ezek maximalizálására török…
*
Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni, s ha hiúságomnak hízelegnek – másnak igen…
*
Hidegháborús hős vagyok, mellemen a virtuális plecsnik, s itt számomra nincs „tiltott fegyver”, meg nem engedett eszköz..
*
A köz- és magánéleti hidegháborúban vagyok elememben – s ötletdús gazdag arzenált gyártok, kínálok, propagálok és használok
*
Szellemi hontalan csavargóként minden alja szellemi hóhérmunkát elvállalok
*
Vidékről kerültem fel: a provokátor-besúgó állása lehetett és lett a karrier ugródeszkája
*
Bárki bármely nótáját elhúzom, ha a homlokomra tapaszt egy bankót, nem érdekel, kinek a lelkébe taposok, ahogy az se, hogy én magam mire tartom…
*
Kis magyar Jónásként ügyesen, leleményesen bujkálok az kínos elhívás, a hálátlan küldetés elől
*
„Pálfordulásaim” valahogy mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz
*
Nagy hűhót csapok semmiért: a hegy vajúdik, de csak egérke születik…
*
Rátermettségem-felkészültségem hiányát feltétlen „hűségem”, megbízhatóságom pótolja
*
Hosszú emigrációmból „hazalátogatva” mindent jobban tudva mindenbe nagyokosan beledumálok
*
Gazdasági célzatú kivándorlásomhoz annak idején politikai üldöztetést kreáltam – és ma már magam is hiszem, így mesélem…
*
Úri huncutok bőven termő bamba diófájává nevelgetem a védtelen kis gyerekcsemetét
*
Még a kevés maradék igazgyöngyeimet is két kézzel szórom emberdisznók, disznó emberek elé..
*
„Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári, sőt szakmaerkölcsi írott és iratlan kötelességeim alól
*
Engem a szellemi nemesség semmire nem kötelez, legfeljebb előjogokat próbálok vindikálni magamnak
*
Szellemi életem az életművészkedés formája, megkomponált napban művi finomságokat nassolok
*
Nincs az az isten, aki engem elveimtől (értsd: rögeszméimtől) valaha is eltántorítana
*
Annyira nem akarok dogmatikus, doktriner lenni, hogy elvetek mindent elvet: élek a „pragmatizmusnak”
*
Időm, energiám és istenadta tehetségem kispekulált botrányhősködésre fecsérlem el
*
Fantáziadús szájhős vagyok mint Rumcájsz vagy egy gyenge kiadású Münchausen báró
*
Szarnak, bajnak nem vagyok gazdája – ha előkerül, az enyémet is másra kenem
*
Egy esetben biztos, hogy önként jelentkezem: ha intellektuális spicli munkára keresnek… (de azért az ellenszolgáltatás se bánt meg)
*
A gazdátlan remekmű vagy hőstett hallatán lélekszakadva rohanok, hogy elsőként vállaljam
*
Nem okoz lelkifurdalást idegen tollakkal ékeskedni, a tollak tulajdonosát igyekszem elhallgatni, eltüntetni
*
Előszeretettel bírálom olyan alkotók „fércműveit”, akit szilenciumra, börtönre, száműzetésre ítéltek
*
Frigid és elnémult múzsámtól, bár titkolni igyekszem, már hosszú évek óta külön hálok
*
Szellemi prostituáltként útlevélért, szinekúráért, címért stb. az alapon felül még extra szolgáltatást is nyújtok
*
Ha voltak és vannak is szigorú elveim, egyszer – ugye - lehetek én is engedékeny: például kurátorként – különösen, ha itt kéz kezet mos…
*
A kultúrának lökött koncon nem marakszunk – kis pankráció, majd egymás között békésen mutyizunk
*
Minden nehéz munkát átvállalok: megírom művemről a kritikát, magammal az interjút
*
Boldog vagyok: nekem a munkám a hobbim: a szennyárral úszók mestere és élsportolója…
*
A rossz hagyományt követve: mint sok más stréber tanítvány, kannibálként lassan, de biztosan én is felfalom mesterem
*
Kivonulok, de előbb „óvatlanul” a világra szabadítom a palackba zárt rossz szellemeket
*
Gyermekinek mondott beteges kíváncsiságom miatt nyitom ki rátok Pandora szelencéjét
*
Magamat kisistennek képzelve blazírt pofával kísérletezgetek emberrel, természettel
*
Ha a szesztől vagy a hatalmamtól megmámorosodok, szép új világot teremtve átalakítanám az emberi természetet
*
A falra festem az ördögöt, s magam is meglepődök, hogy megjelenik
*
Én kétéltű ember vagyok: fényes nappal besúgó, sötét éjszaka forradalmár
*
Hagyom, hogy építgesd a légváraidat, én majd jövök s beszedem a magas lakbért
*
Humánusan ölök testet és lelkeket: illemtudóan, elegánsan és érzéstelenítéssel
*
Lelki megalázást és kínvallatást - akár a pedagógus álöltözetében is - szakszerűen, invenciózusan, örömmel végzek
*
Nem vagyok maradi – én haladok a korral: intellektuális hírszerző zsoldosként, ipari kémként stb. hűségesen szolgálok
*
Szőrszálhasogatásra, terméketlen, akadémikus „vitára „ mindig teljes harckészültségben állok
*
Kicsire nem adok, a nagy meg nem számít: nekem mindegy, hogy keresztény vagy keresztyén
*
„Hegemón” marxista-leninista esti egyetemen - és helyi gyorstalpalókon - adtam és vettem órákat
*
A „sereg” politikai tisztjeként „hajtottam végre „ politikai-ideológiai indoktrinációt, ha olykor le is maradtam egy brosúrával
*
Jótékonysági rendezvényeken állok elő másutt előadhatatlan produkcióval, hogy legalább még így bekerüljek a hírekbe (de azért „önköltségemet” is vastag cerkával írom).
*
Előre megfontolt szándékkal bűnszövetségben rontom meg a magyar ifjakat , rombolom és deformálom még képlékeny ízlésüket
*
Kultúrmisszionáriusként járom a falvakat: A gagyi és a ripacskodás csimborasszóját adja haknibrigádom a védtelen gyermekközönségnek, akiket időhúzásból még „be is vonok” a műsorba…
*
Biztosítási bonyodalmaktól való félelmemben inkább nem adok ott és akkor elsősegélyt, magamat biztosítom be…
*
Eredeti műveket diákkorom óta alig, recenziót, kivonatot, zanzát néha olvasok – mindent másod- vagy harmadkézből, már interpretáltan, félkész ételként veszek
*
Csak áltekintélyek és komoly nevű intézmények mögé bújva állok ki preparált „párbajokra” – persze hazai pályán, saját közönség előtt…
*
Nem vagyok hiú: névtelenségbe burkolózva denunciállak, jelentelek fel a Nagy Főnöknél vagy indítom útjára a suttogó propagandát…
*
Többféle programnak vagyok és lennék az értelmi szerzője: de leginkább a gyengék-védtelenek elleni pogromoknak, hecckampányoknak..
*
A monopolhelyzetből fakadó nyugalommal végzem a kanonizálásokat és az apokriffé, kismesterré, selejtté nyilvánítást: én mondom meg: mi az érték, mi a minőség stb.
*
Materialista vagyok, de az a fajta, aki még dicsekszik is ostoba babonás hiedelmeivel
*
Mindent csak imitálok, úgy teszek „mintha” - s e mentalitást személyes találkozón és médián keresztül szándékosan terjesztem: továbbfertőzöm
*
Minden művet, alkotót és kulturális jelenséget rögtön kész stigmás skatulyákba gyömöszölök – a leírásba már belecsempészve az értékelést megkímélve ettől a laikus nagyközönséget…
*
Hol optimista, hol pesszimista vagyok, de egy biztos: mindkettőből mindig kincstári
*
Ha a cipésznek nem tetszik a mázolmányom, akkor megszégyenítve a kaptafához kussoltatom
*
Nemcsak a suszter véleményét kérdem, de naponként konzultálok vele a festői stílusomról, és a végső szót mindig vele mondatom ki, így fedezem le magam mint a nép művészét…
*
Az a „varázsló” Cipolla vagyok, aki a mindenkori Mariót gonoszul hipnotizálná, a Gonosz szolgálatába szegődve kamatoztatom rendkívüli adottságaimat
*
Ügyesen gátolom vagy lehetetlennek mondom az elit- és a tömegkultúra szakadéka áthidalását
*
Eljátszom a szókimondást privilegizáló s levezető szelepként működő udvari bolond hálás és fixen jól fizető szerepét
|