Payday Loans

Keresés

A legújabb

Írástudók árulása, önvizsgálata és bűnvallása

Írástudók

árulása:

önvizsgálat,

bűnvallás

és

megtérés

 

Mindenki

értelmiségi

avagy

a fejétől bűzlik a hal,

a szellem

mozgatja az anyagot

 

A legszebb

hivatás

avagy

a leghitványabb

mesterség



Írástudók árulása - önvizsgálat, bűnvallás és megtérés I. PDF Nyomtatás E-mail
2008. október 11. szombat, 10:50

SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?




Fülbemászóan muzsikálva 
hamis illúziókba ringatlak, 
miközben már javában süllyed a Föld-Titanic 



Én voltam és vagyok 
az első és legbuzgóbb, 
aki a követ dobja a házasságtörő vétkes asszonyra 



Igyekszem minél magasabbra felverni 
cinkos hallgatásom nem kicsi kikiáltási árát:
senki többet harmadszor? 



Hajmeresztő, lélegzetelállító „halálugrásom” 
láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be –
és besöpröm a lóvét és az elismerést…



Lankadatlanul rakosgatok másokra 
elviselhetetlen lelki terheket –
míg magam lerázom mint kutya a vizet…



A szegény ijedős jónép riogatására, 
- rendelésre vagy passzióból -
Mumust kreálok vagy előjátszok… 



Amiben tényleg verhetetlen híresség vagyok, 
az a profi önigazolás, igazoló jelentések írása –
az önéletírásokról, memoárokról nem is szólva…



Piszlicsáré gondjaimmal, magánproblémáimmal 
a médiumokban bőgöm tele a Nagy Panaszkönyvet –
visszaélve a közfigyelembe kerüléssel…



Nem tudok más mint eldalolni, eldanolászni 
saját közérdektelen, privát fájdalmam s örömem



Szellemi alkimistaságom arra használom, 
hogy aranyból is szart csináljak-csináltassak,
a szart aranynak nevezzem-neveztessem…



Ha illetékesek biztosítanak róla, 
vagy csak megszagolom, hogy szabad a préda, 
akkor kilövöldözöm gyilkos gúnyom nyílvesszőit... 



Szellemi eledelnek látszó valamiként 
álproblémák gumicsontjait lököm (f)elétek:
eszitek vagy nem eszitek, nem kaptok mást 



Szereplési viszketegségből, fontoskodásból 
vagy polgárpukkasztásból vaklármámmal
tompítom az emberek veszélyérzetét 



Hamisgyöngyért, pszeudo kincsért 
trambulinról pöcegödörbe ugratok fejest 
rászedett balekokkal 



Én győzlek meg, veszlek rá,
hogy a legértékesebb kincseidet 
szarért-húgyért elkótyavetyéld 



Tanfolyamokon tanítom be a jelentkezőket, 
hogy miként kell kiénekelni a sajtot 
az emberek szájából 



Olcsó János provokátorként 
vagy magánbosszúból, magánszorgalomból
bármely csőcselék vezér hangadójának felcsapok 



Mint a munka hőse, sztahanovista 
buzgón verem a csalánt, 
de szigorúan csak a mások érzékeny farkával 



Dögkeselyűként 
körözök, lesek és lecsapok 
a Célszemély legkisebb botlására is 



A szekértáborom ballépését 
észre sem veszem vagy bagatellizálom, 
az ellenséges tábor lakóiét viszont dramatizálom 



Vagy fennhangon fröcsögve buzizok,
amiért hálásak a heteroszex nyomorgók, 
vagy a homoerotika apoteózisát zengem… 
(bár otthon veréssel kúrálom leszbisedő nőmet)



Vagy rögtön a piaci keresletre dolgozol.
Vagy csak magadnak alkotsz:
„Ezek még a zongorába hugyozást se értenék!”

*

Nagy eszem, és nagyon pihent agyam 
kegyetlen. otromba tréfák kiötlésére használom –
(ügyelve persze: az áldozat védtelen legyen…)



Kis bunkeremből, a háttérből és név nélkül 
- ismerve, hogy mire heccelhető a csőcselék -
lankadatlan igyekezettel uszítok és bujtogatok 



Letagadott, elrejtett óriás elődök vállán 
cirkuszi törpeként „magasodok” és ágálok… 



Ha a bolha potyautasként 
felmászik egy nagy hegy tetejére, 
nagyobbnak hiszi és állítja magát 
a völgyben álló elefántnál 



Legnagyobb szellemi teljesítményem: 
egy mestermű.
Jobban mondva:
egy összetéveszthetően „élethű” utánzat, hamisítás



A rágalmazás 
felső tagozatában és magasiskolájában 
a fizetőképes keresletet tanítom,
magas, nem csak középiskolás fokon…



Sötétkamrámban, boszorkánykonyhámban 
az emberi negatívból 
a legrosszabbat hívom elő és azt fixálom 



Ellendrukker irigy kutyaként
vagy féltékeny kiskakasként 
a szemétdombomról ugatva harsognálak, kukorékolnálak túl 



Cseppet sem zavar szerepeim játszásában, 
hogy közben mások keményen dolgoznak helyettem 



A szart pofátlanul aranynak nevezem: 
és addig s oly szuggesztíven mondogatom, 
míg a csendes többség el is hiszi 



Megtagadom 
az igazra-szépre éhes gyermekektől 
a mindennapi szellemi betevő falatot és életvizet 



A legegyszerűbb ügyeket is addig bonyolítom, 
hogy a beavatott haszonélvezőkön kívül 
lehetőleg még az isten se értse 



Fehér, szürke és fekete maffiák agytrösztjében 
olykor névvel, de sokkal inkább anonimitásban 
szaktanácsot adogatok-osztogatok… 



Csodaszép, 
de elvileg-gyakorlatilag számonkérhetetlen ígérettel
tömi be azt a sok-sokmillió szegény panaszos szájat 



Az egész világot buzgón térítgetem, 
- ha lehet, akkor vödörben halászva -
de csak hogy szektavezérem „tanítványa”, 
feltétlen híve, rajongója legyen 



Nem figyelmeztetlek, 
hogy a hátad mögött áll Isten, 
inkább arra bátorítalak, 
hogy kerüld meg érte a Földet 



Ártatlan járókelőket 
halálosan fenyegetek, rémisztgetek: 
ha nem leszel „hívő”, 
- értsd: a vallási csoportom tagja – 
akkor véged, az örök kárhozat vár…



Vagy meghagy önmérgező élethazugságodban,
vagy, ahogy a Vadkacsa felvilágosítója
- beavatkozva életedbe – úgy teremt krízist,
hogy rosszabbul jössz ki belőle… 

*

Feledtetni, 
hogy szégyellek magamnak segítséget kérni 
másokat erőszakosan térítek – 
mindezt segítségnyújtás címén s ezért hálát várva!



Több embert távolítottam el 
telve jószándékkal istentől, 
mint ahányat 
akár a legördögibb elme is valaha tudna… 



Istenhitem annyira magánügynek tekintem, 
hogy még kínvallatással sem lehet soha
egy-egy nyilvános tanúbizonyságra rávenni 



Elesett és gyökértelen flótásokat verbuválok 
a nekem jól jövedelmező „üdvhadseregembe” 



Csóró sameszkén 
nem engedhetem meg magamnak 
a szókimondás, az őszinteség drága mulatságát… 
(később már nem hiányzik ez a veszélyes luxus)



Én magamnak jót főzök – 
a plebs az ingyenkonyhán fogyassza a moslékot: 
eszi vagy nem eszi, nem kap mást 



Aki más véleményen van,
pláne ha más paradigmát követ,
azt ellehetetleníted – stigmatizálod:
az áltudós, naív, outsider, sarlatán stb.

*

Kihasználod a monopolhelyzeted
Vélemény-hatalmaddal visszaélve
A csillagot is lehazudod az égről

*

Isteni jósorom kegyelmi ajándékát 
úgy mutatom, úgy prezentálom 
mintha sok áldozattal és szorgalommal 
szerzett érdem lenne 



Te egész népedet tekinted kiskorúnak, 
s így abban is tartod, 
helyettük adva beleegyezést, 
módszeresen gátolod felnőtté válásukat 



Az arany középutat 
„összekeverem”
a középszerűség rémuralmával 



Az én nomád értelmiséginek aposztrofált utam 
valahogy mindig a hatalomhoz, a húsosfazékhoz visz 



A te kezed nem véres, te senkit nem öltél meg, 
te csak bujtogattál, 
s csak a vérbosszú hagyományát éltetted? 



Műveim hatása 
dekadens frivol sznobok 
efemer lelki felizgulása, merevedése és ejakulációja 



A langyos vagy, a nyegle és frivol,
akit kiköp az Úr, 
vagy az elmaszatolós, az álbéketeremtő,
a viták élét letompító, a párbeszédet kiherélő



Az emberek életproblémáira 
magas honoráriumért 
az uniform látszatmegoldások tömkelegét ontom,
miközben a választékbőség látszatát keltem….



Közpénzekből támogatva 
lelki útravalót is adok: 
a „Kaparj kurta, neked is jut” 
szellemiségű igazságokat 



Démonizálom 
a szellemi-politikai ellenfelet, 
majd árulónak minősítek 
az ilyen ellenséggel szóba állót 



Ha beledöglik is 
szerelmem, barátom, családom, 
még életemben szeretnék művemmel sikert aratni 



Nem tudok tüntetően hallgatni, 
sem látszatot elviselni, 
nehogy akár egy napig vagy egy óráig is
butának, műveletlennek, avatatlannak stb. nézzenek 



Erősebb fél szemmel mindig 
az idézettségi, nézettségi és eladási 
indexeimet nézem,
s ezek maximalizálására török… 



Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni, 
s ha hiúságomnak hízelegnek – másnak igen… 



Hidegháborús hős vagyok, 
mellemen a virtuális plecsnik, 
s itt számomra nincs „tiltott fegyver”, 
meg nem engedett eszköz.. 



A köz- és magánéleti hidegháborúban 
vagyok elememben – 
s ötletdús gazdag arzenált gyártok, 
kínálok, propagálok és használok



Szellemi hontalan csavargóként 
minden alja szellemi hóhérmunkát elvállalok 



Vidékről kerültem fel: 
a provokátor-besúgó állása 
lehetett és lett a karrier ugródeszkája 



Bárki bármely nótáját elhúzom, 
ha a homlokomra tapaszt egy bankót,
nem érdekel, kinek a lelkébe taposok,
ahogy az se, hogy én magam mire tartom…



Kis magyar Jónásként 
ügyesen, leleményesen bujkálok 
az kínos elhívás, a hálátlan küldetés elől 



„Pálfordulásaim” 
valahogy mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz 



Nagy hűhót csapok semmiért: 
a hegy vajúdik, de csak egérke születik… 



Rátermettségem-felkészültségem hiányát 
feltétlen „hűségem”, megbízhatóságom pótolja 



Hosszú emigrációmból „hazalátogatva” 
mindent jobban tudva 
mindenbe nagyokosan beledumálok 



Gazdasági célzatú kivándorlásomhoz 
annak idején politikai üldöztetést kreáltam – 
és ma már magam is hiszem, így mesélem… 



Úri huncutok bőven termő bamba diófájává 
nevelgetem a védtelen kis gyerekcsemetét 



Még a kevés maradék igazgyöngyeimet is 
két kézzel szórom emberdisznók, disznó emberek elé.. 



„Menekülőművészként” bújok ki 
emberi-polgári, sőt szakmaerkölcsi
írott és iratlan kötelességeim alól 



Engem a szellemi nemesség semmire nem kötelez, 
legfeljebb előjogokat próbálok vindikálni magamnak 



Szellemi életem az életművészkedés formája, 
megkomponált napban művi finomságokat nassolok 



Nincs az az isten, aki engem elveimtől 
(értsd: rögeszméimtől) valaha is eltántorítana 



Annyira nem akarok dogmatikus, doktriner lenni, 
hogy elvetek mindent elvet: élek a „pragmatizmusnak” 



Időm, energiám és istenadta tehetségem 
kispekulált botrányhősködésre fecsérlem el 



Fantáziadús szájhős vagyok mint Rumcájsz 
vagy egy gyenge kiadású Münchausen báró 



Szarnak, bajnak nem vagyok gazdája – 
ha előkerül, az enyémet is másra kenem 



Egy esetben biztos, 
hogy önként jelentkezem: 
ha intellektuális spicli munkára keresnek… 
(de azért az ellenszolgáltatás se bánt meg)



A gazdátlan remekmű vagy hőstett hallatán 
lélekszakadva rohanok, hogy elsőként vállaljam 



Nem okoz lelkifurdalást idegen tollakkal ékeskedni, 
a tollak tulajdonosát igyekszem elhallgatni, eltüntetni 



Előszeretettel bírálom olyan alkotók „fércműveit”, 
akit szilenciumra, börtönre, száműzetésre ítéltek 



Frigid és elnémult múzsámtól, 
bár titkolni igyekszem, 
már hosszú évek óta külön hálok 



Szellemi prostituáltként 
útlevélért, szinekúráért, címért stb. 
az alapon felül még extra szolgáltatást is nyújtok



Ha voltak és vannak is szigorú elveim, 
egyszer – ugye - lehetek én is engedékeny: 
például kurátorként –
különösen, ha itt kéz kezet mos…



A kultúrának lökött koncon nem marakszunk – 
kis pankráció, majd egymás között békésen mutyizunk 



Minden nehéz munkát átvállalok: 
megírom művemről a kritikát, magammal az interjút 



Boldog vagyok: 
nekem a munkám a hobbim: 
a szennyárral úszók mestere és élsportolója…



A rossz hagyományt követve: 
mint sok más stréber tanítvány, 
kannibálként lassan, de biztosan 
én is felfalom mesterem 



Kivonulok, 
de előbb „óvatlanul” 
a világra szabadítom 
a palackba zárt rossz szellemeket 



Gyermekinek mondott 
beteges kíváncsiságom miatt 
nyitom ki rátok Pandora szelencéjét 



Magamat kisistennek képzelve 
blazírt pofával 
kísérletezgetek emberrel, természettel 



Ha a szesztől vagy a hatalmamtól 
megmámorosodok, 
szép új világot teremtve 
átalakítanám az emberi természetet 



A falra festem az ördögöt, 
s magam is meglepődök, hogy megjelenik 



Én kétéltű ember vagyok: 
fényes nappal besúgó, sötét éjszaka forradalmár 



Hagyom, hogy építgesd a légváraidat, 
én majd jövök s beszedem a magas lakbért 



Humánusan ölök testet és lelkeket: 
illemtudóan, elegánsan és érzéstelenítéssel 



Lelki megalázást és kínvallatást 
- akár a pedagógus álöltözetében is -
szakszerűen, invenciózusan, örömmel végzek 



Nem vagyok maradi – 
én haladok a korral: 
intellektuális hírszerző zsoldosként,
ipari kémként stb. hűségesen szolgálok 



Szőrszálhasogatásra, 
terméketlen, akadémikus „vitára „
mindig teljes harckészültségben állok 



Kicsire nem adok,
a nagy meg nem számít:
nekem mindegy, hogy 
keresztény vagy keresztyén 



„Hegemón” 
marxista-leninista esti egyetemen 
- és helyi gyorstalpalókon -
adtam és vettem órákat 



A „sereg” politikai tisztjeként 
„hajtottam végre „
politikai-ideológiai indoktrinációt, 
ha olykor le is maradtam egy brosúrával 



Jótékonysági rendezvényeken 
állok elő másutt előadhatatlan produkcióval,
hogy legalább még így bekerüljek a hírekbe
(de azért „önköltségemet” is vastag cerkával írom).

*

Előre megfontolt szándékkal 
bűnszövetségben rontom meg a magyar ifjakat ,
rombolom és deformálom még képlékeny ízlésüket



Kultúrmisszionáriusként járom a falvakat:
A gagyi és a ripacskodás csimborasszóját adja
haknibrigádom a védtelen gyermekközönségnek,
akiket időhúzásból még „be is vonok” a műsorba…

*

Biztosítási bonyodalmaktól való félelmemben 
inkább nem adok ott és akkor elsősegélyt,
magamat biztosítom be… 



Eredeti műveket diákkorom óta alig, 
recenziót, kivonatot, zanzát néha olvasok –
mindent másod- vagy harmadkézből,
már interpretáltan, félkész ételként veszek



Csak áltekintélyek 
és komoly nevű intézmények mögé bújva 
állok ki preparált „párbajokra” –
persze hazai pályán, saját közönség előtt…



Nem vagyok hiú: 
névtelenségbe burkolózva 
denunciállak, jelentelek fel a Nagy Főnöknél
vagy indítom útjára a suttogó propagandát… 



Többféle programnak 
vagyok és lennék az értelmi szerzője: 
de leginkább a gyengék-védtelenek elleni pogromoknak, hecckampányoknak..



A monopolhelyzetből fakadó nyugalommal 
végzem a kanonizálásokat 
és az apokriffé, kismesterré, selejtté nyilvánítást:
én mondom meg: mi az érték, mi a minőség stb.



Materialista vagyok, 
de az a fajta, 
aki még dicsekszik is 
ostoba babonás hiedelmeivel 



Mindent csak imitálok, úgy teszek „mintha” - 
s e mentalitást 
személyes találkozón és médián keresztül
szándékosan terjesztem: továbbfertőzöm 



Minden művet, alkotót és kulturális jelenséget 
rögtön kész stigmás skatulyákba gyömöszölök –
a leírásba már belecsempészve az értékelést
megkímélve ettől a laikus nagyközönséget…



Hol optimista, hol pesszimista vagyok, 
de egy biztos: mindkettőből mindig kincstári 



Ha a cipésznek nem tetszik a mázolmányom, 
akkor megszégyenítve a kaptafához kussoltatom 



Nemcsak a suszter véleményét kérdem, 
de naponként konzultálok vele a festői stílusomról,
és a végső szót mindig vele mondatom ki,
így fedezem le magam mint a nép művészét… 



Az a „varázsló” Cipolla vagyok, 
aki a mindenkori Mariót gonoszul hipnotizálná,
a Gonosz szolgálatába szegődve
kamatoztatom rendkívüli adottságaimat 



Ügyesen gátolom 
vagy lehetetlennek mondom 
az elit- és a tömegkultúra szakadéka áthidalását 



Eljátszom 
a szókimondást privilegizáló 
s levezető szelepként működő
udvari bolond 
hálás és fixen jól fizető szerepét

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL