Bevezető
Ebben a részben
arról a társadalmi rendszerről,
és a benne megvalósult életformákról
adunk néhány mozaikképet, ilusztrációt,
amiben életem - mai napig még - nagyobb,
de mindenképpen meghatárózóbb korszakait töltöttem...
A mindennapi életről, annak inkább a napos oldaláról,
a netán jó irányba is elinduló társadalmi reformokról,
a Hatalom dacára kezdett/megvalósult élhető kisvilágokról -
de ahol olyan káros szellemi sugárzások is értek minket,
amik maradandóbb deformálódást okozhattak lelkünkben,
mint a "proletárdiktatúra" önkényuralmi, zsarnoki embertelenségei...
(Persze a kettő elválaszthatatlanságát az "Egy mondat a zsarnokságról" példázza...)
Ahogy Deák Ferenc, a haza - áruló!? - bölcse fogalmazta egykor:
amit a sors, az erőszak elvesz az emberektől, azt a szerencse könnyen visszaadja,
de amiről az emberek önként mondtak le, azt bajos visszaszerezni...
Amilyen a JÓISTEN-hit, a HAZAszeretet, a CSALÁDközpontúság,
hogy épp a három létfontos értéket említsem...
Önként lemondtunk a szabadságról, a közéletről
cserébe a létbiztonságért, a magánélet viszonylagos védettségéért.
És a kicsiről is a kocsi, a hétvégi telek, az utazás stb. végett...
De a privátszférát befonták a csúcsra járatott besúgóhálózatok -
az emelkedő életszínvonal ára az örökös adósrabszolgaság lett,
s 1989 után végképp megszünt a munkához/létminimumhoz való jog...
(Mindebben sajnos kulcs-, katalizátor szerepet játszott
az áruló, a megalkuvásait kompromisszumnak álcázó értelmiség,
a nemzeti sorskérdéseket így-úgy feszegető, felszínen tartó népi,
és a szabadságjogokat számonkéregető urbánus-kozmopolita is...)
szerkesztés alatt!
|
Szovjet antialkoholista plakátok |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. január 21. csütörtök, 10:49 |
„Örök emlékül az alkoholizmussal vívott harc áldozatainak”
A tömeges alkoholizmus és az ellene való küzdelem egyaránt szerves része volt a Szovjetunió mindennapi életének, megalakulásától egészen felbomlásáig. A tizenkilencedik században az egy főre eső orosz alkoholfogyasztás még a legalacsonyabb volt egész Európában, s ezt a fogyasztást is szigorúan kontrollálták a falusi és városi közösségek, valamint az intenzíven működő alkoholellenes társulatok. A kommunizmussal meginduló erőltetett iparosítással azonban falusiak milliói áramlottak a városokba, akik a közösség kontrollja alól kikerülve és olcsó alkoholhoz hozzájutva gyorsan meggyökereztették a gyors eszméletlenséget célzó permanens részegség kultúráját. A szovjet állam egyfelől támogatta ezt mint a társadalmi feszültségek levezetésének eszközét, s Sztálin 1930-ban, a monumentális iparosítás megindulásakor levélben követelte a Népbiztosok Tanácsának akkori elnökétől, Molotovtól „a vodkaelőállítás lehető legintenzívebbé tételét országunk hathatós és komoly védelme érdekében”. Másfelől azonban világosan látták, hogy az ilyen mértékű alkoholfogyasztás az életkor drasztikus csökkenéséhez vezet – a szovjet férfiak várható életkora az 1990-es évekre 47 évre süllyedt –, valamint a családok korai szétesése folytán jelentősen rontja a születési arányt, ami egyaránt csökkenti a Szovjetunió versenyképességét a világrendszerek közötti harcban, s ezért időről időre megpróbálták alkoholellenes kampányokkal útját állni. Ugyanakkor az állam tudatában volt, hogy nem mondhat le az alkoholmonopóliumból származó bevételről, amely a kommunizmus kezdetén a költségvetés egynegyedét jelentette, s kiesése még a Gorbacsov által 1985-ben bevezetett alkoholellenes kampány idején is jelentős mértékben hozzájárult a szovjet gazdaság visszaeséséhez. E történet néhány állomását vázoljuk fel a következő hetekben orosz és amerikai irodalom alapján abban a rövid sorozatban, amelyet az amerikai „Points: The Blog of the Alcohol and Drugs History Society” (an affiliate organization of the American Historical Association) számára készítünk a főszerkesztő, Trysh Travish felkérésére, aki a századfordulós magyarés a Gorbacsov-kori szovjet antialkoholista kampányokról írt cikkeink nyomán jutott el a Wang folyó verseihez. A cári Oroszország alkoholellenes egyesületeitől a korai kommunizmus szesztilalmáig, az 1929-30-as majd Sztálin halála, 1953 után megújuló kampányokon át Gorbacsov „száraz törvényéig” egy-egy kiadványcsoportot nézünk át, hogy meglássuk, hogyan próbálták megfékezni az alkoholizmus „zöld kígyóját”. Az egyes posztokat hetente közzétesszük itt a Wang folyón is, ahol a Points terjedelmi korlátai által nem szorongatva további forrásokkal és korabeli képekkel illusztráljuk őket. Az alkoholellenes kampányok leglátványosabb vizuális megnyilvánulásai kétségtelenül a plakátok voltak, amelyekből mintegy száz maradt ránk az 1920 és 1990 közötti időszakból. Többségük ikonikussá vált, s máig hatással van az oroszoknak ha nem is ivási szokásaikra, de legalábbis vizuális kultúrájára. A Points-on a mai első, kedvcsináló bejegyzést ezért azzal a tizenkét, főleg az 1950-es években készült alkoholellenes plakáttal illusztrálom, amelyeket egyszer már közzétettem a Wang folyón: ezek parafrázisaként készült a NyiKola kvasz Coca Cola-ellenes 2009-es reklámnaptárja, amelynek egyes képeit akkoriban részletesen elemeztem. Itt most nem idézem még egyszer őket, hanem helyettük elkezdem összeállítani az orosz interneten található képek alapján a szovjet alkoholellenes plakát virtuális múzeumát. Noha a későbbiekben többre is hivatkozom majd, legyenek meg itt egyszer egyben. E képek egy része közismert és több nyugati szájt is átvette őket; másokat viszont csak egy-egy eldugott orosz blogban lehet megtalálni. A legrosszabb, hogy alig néhánynál közlik a kiadás évét, ezért csak stílusuk alapján lehet megsaccolni, melyik nagy kampány – 1920-25, 1929-30, 1954-58, 1971-72, 1985-87 – számára készülhettek. Mind a képeket, mind adataikat folyamatosan igyekszem bővíteni, és minden segítséget köszönettel fogadok. S ha már ilyen bő szüretre számíthatunk, az „Ántivilág” gyűjtőposztháborús fejezetei között is újat nyitunk számukra „Harc az alkoholizmus ellen” címmel.
Szégyen! – Berúgott, civakodott, eltört egy fácskát – most szégyell az emberek szemébe nézni (1958, N. Velezsnyeva, N. Kuzovkin)
Egy cseppet sem!
A pálinka mérge elpusztítja a dolgozók egészségét
Hogyan irtjuk ki a részegeskedést – Az iskolán, klubon és falusi kultúrházakon keresztül a részegeskedés fölötti győzelemért – Úttörők! Tanítsátok meg szüleiteket, hogy ne igyanak. Tanárok! Magyarázzátok el a gyerekeknek az alkohol ártalmait! Fiatalok! Sportoljatok és nem fogtok inni akarni! Nők! Szólaljatok fel a részegek és a részegeskedés ellen! Járjatok moziba és színházba – ez értelmes időtöltés! Töltsétek szabad időtöket a klubban és a falusi kultúrházakban! Sakkozzatok – ez hasznos időtöltés!
A vodka barátja a szakszervezetek ellensége!
|
|
Ismerd meg a Szovjetuniót |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. január 21. csütörtök, 10:46 |
Így neveztek gyerekkoromban egy könyvsorozatot, amely ott állt minden könyvtár polcán, és egy vetélkedőt – hivatalos nevén Кто знает больше о Советском Союзе– Ki tud többet a Szovjetunióról? – amelyen a világ egyhatodán elterülő ország földrajzának és kultúrájának, s az ipar, tudomány és űrkutatás területén elért vívmányainak ismeretéről kellett számot adniuk az úttörőknek. Valójában a Szovjetuniót megismerni sosem volt könnyű. Amikor még lett volna rá idő, és a repülőjegy is csak pár száz forint volt, a nagy országon belül utazgatni volt jóformán lehetetlen a külföldi számára, már ha nem épp ott volt ösztöndíjas. Amióta pedig a korlátozások megszűntek, azóta idő és pénz nincs rá, hogy az ember minden helyre eljusson, amelyet jó lenne látni a földnek ezen a hatalmas darabján. Szerencsére segítségünkre vannak az egykori ország mai fotósai, profik és amatőrök, akik szívesen és gyakran publikálják rendkívül szép és érzékeny sorozataikat különféle orosz szájtokon, blogokon és fórumokon. A Wang folyónak ezen a most induló mellékszálán az ő képeiken keresztül szeretnénk időnként bemutatni egy-egy darabot ebből a világból. Ez a bevezető eredetileg itt ért véget. Azóta azonban eredeti koncepciónk jócskán kitágult. Egyfelől szerettünk volna az orosz bejegyzések számára külön gyűjtőposztot nyitni, mondjuk „Oroszországban hinni kell” címmel, de idővel rájöttünk, mennyi átfedés lenne a két gyűjtemény között: az orosz fotósok minden sorozatát oda is be kellene tagolni, s az ottaniak jó részét is fel kellene vinni az alábbi térképre. Így aztán összevontuk a kettőt. Mindazt, ami az orosz témájú bejegyzésekből térképre vihető, fel is vittünk rá – mindenütt a fotóriportok alatt, azoktól vonallal elválasztva –, amelyek pedig nem helyhez köthetőek, azok az alatta lévő listán szerepelnek. Másfelől az orosz fotósok nemcsak otthon fotóznak, hanem külföldre is magukkal viszik sajátos látásmódjukat, s nagyon sajnáltunk volna lemondani az így készült sorozatokról. Ezért elkezdtük publikálni az orosz fotósok által a világ más – többnyire ritkán látott – helyein készült képeket is, amelyeket ugyancsak térképre kötünk. Egyelőre csak egy Eurázsia-térképre, de ha majd a másik féltekére is sor kerül, azt is beillesztjük, ugyancsak az 1967-es angol nyelvű szovjet világatlaszból.
|
Írta: Jenő
|
2016. január 21. csütörtök, 10:43 |
Gyerekkorunkban a főünnepek, április négy és november hét felé közeledve az újságok rendszeresen közzétették az ünnepi felvonulásra javasolt jelszavakat, nyilván hogy a brigádok dekorációs felelőseinek legyen még idejük az aktuális pártirányvonalat hirdető üzenettel elkészítenie a táblákat. A jelszavak a párttaktikát követve évről évre finoman változtak – bár ez a finomság is micsoda különbségeket hordozott egy vájt fül számára! –, de állandó fordulat volt bennük az „örök és megbonthatatlan barátság”, akár hazánk és a Szovjetunió, akár a béketábor népei között. Azóta már sok megbonthatatlannak hitt dolog bizonyult megbonthatónak és megbontás után lejárt szavatosságúnak Nyugaton éppúgy mint Keleten. De nem a kettő közötti senkiföldjén, Ukrajnában, amely a rövid narancsvirágzás után ma is békésen alussza Csipkerózsika-álmát. A Lwów-térképen, a hosszú Szabadság tér déli végpontján, az egykori Lenin szobor helyére visszaállított Mária-oszlop mögött jól látszik, hogy Lwów legnagyobb könyvesboltján több nyelvű felirat hirdeti az árut. Az ukrán mellett franciául, sőt lengyelül is, amely talán az egyetlen 1945 utáni lengyel felirat a városban. Meg is lepődik az ember ezen az Ukrajnában szokatlan internacionalizmuson. Ezek szerint mégis csak történt valami nyitás, és hol máshol, mint a szellem templomában. Sőt ha az ember a régi zsidó utca – a térképen Староеврейская – felől közelít az egész saroképületet körbevevő könyvesbolthoz, még nagyobb meglepetéssel látja, hogy a felirat magyarul is kint van. Ugyan kinek? Tán csak nem a százötvenezres kárpátaljai magyar kisebbségnek? Hiszen ilyen előzékenységet még Ungváron se láttunk. Hiába, Lwów csak megőrizte soknemzetiségű szellemét, még ha nemzetiségeit nem is. De az igazi meglepetés a boltba lépve fogadja az embert. Körben a pultok fölött olyan országcímerek köszönnek rá, amelyek tulajdon hazájukban legalább húsz éve porba hullottak már.
1989 előtti magyar, csehszlovák és román országcímer
Az eladónő, aki maga is olyan, mintha húsz éve állna már a pult mögött, elképedésünket látva elmagyarázza, hogy a bolt neve annak idején Barátság volt, s akkor rakták ki körben az összes szocialista ország címerét, illetve a „Könyvek” feliratot minden szocialista ország nyelvén, plusz franciául, talán a szellem védjegyeként. S azóta úgy is maradt, mert nem volt pénz felújítani a bolt berendezését. Nem tudni, hogy ez a mindezidáig megbonthatatlannak bizonyuló barátság vajon örök is lesz-e egyben. Azt reméljük, nem. Azt azonban már idáig is bebizonyította, amit Cicero az igaz barátság egyik legfőbb vonásának tekintett: hogy a síron túl is tart.
|
|
Írta: Jenő
|
2016. január 21. csütörtök, 10:36 |
Nem, ezeket sosem láthattuk így, ebben a flamand csendéleteket idéző fényben, ebben a kiszámítottan véletlenszerű és heroikus összeállításban. Mégis pontosan emlékszünk rájuk, ahogy esküdnénk arra is, hogy pontosan emlékszünk annak a madeleine-nek az illatára. Ezek a tárgyak hetven éven át szívták magukba azt a történelmet, azokat a jelentéseket, amelyeket most lassú üveg módjára bocsátanak ki magukból, amíg csak élünk, ameddig csak lesz, aki úgy érzi, hogy pontosan emlékszik rájuk. Alekszandr Szennyikov szovjet csendéletei a photosight.ru-n nyitott galériájából, ahol még vagy tízszer ennyi van belőlük.
|
Írta: Jenő
|
2015. december 22. kedd, 10:00 |
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fenyőünnep
A fenyőünnep a szocialista rendszer idején – az 1950-es évek elejétől egészen az 1980-as évekig – egy úgynevezett karácsonyt helyettesítő ünnep volt ...
www.gyakorikerdesek.hu › Kultúra és közösség › Egyéb kérdések
2010. dec. 5. - Milyen volt a szocializmus idején a Mikulás és a karácsony ünnepe? Télapó és fenyőünnep volt, de mennyire érződött ez másnak? - Válaszok ...
mult-kor.hu/20130207_fenyounneppe_atfestve__karacsony_a_szocializ...
2013. febr. 7. - ... varázsolta elő zsákjából a minden jót” – a decemberi fenyőünnepen. ... A karácsonyhoz kapcsolódó szocialista eszme totális erodálása ...
hvg.hu/kultura/20111202_utolso_parlamenti_fenyounnep
2011. dec. 2. - A magát forradalminak tartó rendszerek átnevezési kényszerének példás esete a parlamenti fenyőünnepre keresztelt, leginkább a szocialista ...
hvg.hu/cimke/szocialista_karácsony
Túúúl szexi lány - az utolsó parlamenti fenyőünnep története ... példás esete a parlamentifenyőünnepre keresztelt, leginkább a szocialista állam gondoskodását ...
archivum.magyarhirlap.hu/fenyounnep-vagy-karacsony
2013. dec. 20. - Nagyon nehéz volt ezt a kiszolgáltatott helyzetet, a szocialista átnevelést kibírni és átélni a magyar családoknak. Ha valaki egy kicsit is letért a ...
dunakeszicafe.hu/component/content/article?id=2531:magyar...
2014. dec. 26. - A fenyőünnep a szocialista rendszer idején – az ezerkilencszázötvenes évek elejétől egészen a nyolcvanas évekig – egy úgynevezett ...
szjptk.iif.hu/toronyor/V_evf_4/karacsony_2.htm
Karácsonytól - a fenyőünnepen át a - Karácsonyig ... A fenyőünnep a szocialistarendszer idején – az ezerkilencszázötvenes évek elejétől egészen a ...
www.szeretlekmagyarorszag.hu/mi-a-kulonbseg-a-mikulas-es-a-telapo-k...
2015. dec. 6. - Eláruljuk azt is, miért akarták eltörölni a Mikulást a szocializmus alatt. ... Aszocialista rendszer enyhülésével végül a fenyőünnep elvesztette a ...
mandiner.hu/.../20131220_vamos_gyorgy_fenyounnep_vagy_karacson...
2013. dec. 20. - Vámos György: Fenyőünnep vagy karácsony | Mandiner: ... Nagyon nehéz volt ezt a kiszolgáltatott helyzetet, a szocialista átnevelést kibírni és ...
|
|
|
|
<< Első < Előző 11 12 13 14 15 16 17 18 Következő > Utolsó >>
|
JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL |
9 MEGJEGYZÉS:
Jaj, azt hiszem el fogunk olvadni (főleg, h a sorozat első része a cári fővárosról szól...). A cím is lehetett volna 'Ismerd meg az Orosz Birodalmat' de ne legyünk telhetetlenek.
Azon kacagok, h a becsillagozott képen véletlenül betettek egy (jelen esetben) 'ejtésnehezítő' bét az orosz szövegbe. Akkor most melyik a jó (sztem a te verziód)?
Azt hiszem, mindkettő. Ott a falon valószínűleg „об СССР” állt (ezt sugallja a sorok feltételezhető hosszúsága is).
A címben szándékosan áll Szovjetunió (jóllehet a földrajzi kereteket természetesen már az Orosz Birodalom megteremtette), és nem elsősorban a poén kedvéért, hanem mert a képek látványában és hangulatában, valamint abban, hogy mi ezt a hangulatot azonnal a megfelelő módon tudjuk értelmezni, kitörölhetetlenül benne van az egykori Szovjetunió hetven éve is.
Értem, akkor - mint már a petrográdi bejegyzést nézve rájöttem - ezek a kortárs Oroszország képei lesznek. Alig várom! :-)
Igen, igen, persze. (Pontosabban az egykori Szovjetunió helyén létrejött mai országoké, amelyeket többnyire azonos látásmódú, és gyakran egyaránt orosz fotósok fényképeznek.) Azt hittem, ez világos a szövegből. A régi Oroszországról meg egyáltalán orosz kultúrtörténetről szóló bejegyzéseknek is lesz majd egy gyűjtőposztja, talán „Oroszországban hinni kell” címmel :)
Azt hiszem el vagyunk mi kényeztetve itt, a Wang folyón...
Én is, úgy hiszem, figyelmes és hálás és olvasókkal, akik miatt öröm írni.
Én a 'Gyónás'-t nemrég olvastam, és abban még mintha az lenne, hogy ateista lett, küzdött vele, de végül elfogadta a hitet, de nem tudta teljesen, minden tekintetben bevenni. Az írás egy bizonytalan hangvétellel ér véget, hát akkor ezek szerint kiközösítés lett a vége...
Hoppá, bocsánat; ezt a Potyerjajevkához gondoltam! :)
Azt hiszem, ez idevág.
Megjegyzés küldése
A BEJEGYZÉSRE MUTATÓ LINKEK