Payday Loans

Keresés

A legújabb

TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
723px-plato_i_sin_akademi_av_carl_johan_wahlbom_ur_svenska_familj-journalen

800px-osztly

sokratesz

palos_rend

miklos imre and magyar puspokok

illyes and nl


NAGY JENCIKLOPÉDIA ABC

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

HIVATÁS - POKOLJÁRÁSÁRULÁS

 

Ami a legszebb hivatás, az a leghitványabb mesterség is lehet.
Akik a legtöbbet használhatnak, azok épp annyit árthatnak is...

Az írástudók - papok. művészek, tudósok, bölcselők stb.
a segítő foglalkozásúak - szülők, orvosok, tanácsadók stb.,
a politikai és más vezetők, a pénzemberek stb.
  1. hivatása, küldetése, szerepei, ars poétikája, érdemei,
  2. e szellemi-gyakorlati pályák kockázatai, áldozatai, pokoljárása,
  3. és a hibái, vétkei, bűnei - árulásai...
Szabad ötletek jegyzéke esetenként I-XXIV. pontban:
lélektani, szociológiai, bölcseleti megállapítások, kérdések,
egy-egy mottóval, többnyire verssel megfejelve...
Mert a fejétől bűzlik - vagy nem bűzlik, sőt - a hal!

SZELLEMI HIVATÁS, POKOLJÁRÁS ÉS ÁRULÁS

A legszebb hivatás,

avagy a leghitványabb mesterség!?

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…

  1. A szülők, az óvó nénik, a tanítók, a pedagógusok
  2. A vallásalapítók, a próféták, az igehirdetők
  3. A papok, a prédikátorok, a lelkészek, a misszionáriusok
  4. A jósok, a jövőbelátók, a váteszek, a táltosok
  5. A bölcselők, a filozófusok, a teológusok, mentorok, guruk
  6. A mesemondók, az énekmondók, a tréfacsinálók
  7. A család-orvosok, az ápolók, a nővérek, az asszisztensek
  8. A népi gyógyítók, a bűbájosok, a „boszorkányok”
  9. A nótafák, a táncházasok, a tánctanárok stb.
  10. A klubvezetők, a kultúrkocsmárosok
  11. Az olvasókör, kulturális egylet stb. szervezők
  12. A kulturális tábor- és utazásvezetők
  13. A játékmesterek, az animátorok
  14. A könyvkiadók, a könyvajánlók, a könyvtárosok
  15. A nevelők és a nevelési tanácsadók
  16. A házasságközvetítők, „kerítők” – a mediátorok
  17. A pszichiáterek, a pszichológusok, a lelki vezetők
  18. Az építészek, a várostervezők, a műemlékvédők
  19. A régészek, a muzeológusok, a történészek
  20. A nyelvtanárok, a tankönyvírók, a tanfolyamszervezők
  21. Az idegenvezetők, a program- és rendezvényszervezők,
  22. A szociális munkások, a pártfogók, a gyámok, a tanácsadók
  23. Az ügyvédek, az ügyészek, a bírók, az igazságügyi szakértők
  24. A művészek és a kritikusok, a költők és írók, zenészek, festők
  25. A dalszerzők, szövegírók, előadók, lemezkiadók
  26. Rádiósok, tévések, honlapszerkesztők – cenzorok
  27. A színházcsinálók és a film-gyártók, a producerek, terjesztők
  28. A formatervezők, az arculattervezők, a lakberendezők
  29. A reklámszakemberek és az ügynökök
  30. A viccmesélők, a humoristák, a nevettetők
  31. A közvélemény-kutatók, a statisztikusok
  32. A divattervezők, a „szépségiparosok” stb.  
  33. A feltalálók, a felfedezők, az újítók
  34. Az alap- és az alkalmazott kutatást végzők
  35. A társadalom- és természettudósok – matematikusok
  36. Az informatikusok, a programozók – a moderátorok
  37. A számítógépes játéktervezők – a játékgyártók
  38. A tudományos és tudománytalan ismeretterjesztők
  39. Az újságírók, a média munkatársak, a műsorkészítők
  40. A hírügynökök, a hírszerzők, a híradók, a hírmagyarázók
  41. A törvényhozók, a jogértelmezők, az igazságszolgáltatók
  42. A diplomaták, a politikusok, a képviselők
  43. Pályázat kiírók, elbírálók, alapítványi kurátorok
  44. A katonatisztek, a kiképzők, a tábornokok
  45. A pénzemberek, az intézményvezetők, az igazgatók
  46. A szponzorok, a producerek és a mecénások
  47. A tőkések, a tulajdonosok, a munkaadók és a PR-juk
  48. A kiválasztott szent emberek, a karizmatikus vezetők
  49. Stb. stb. stb.

hofi arcai

 

Dsida Jenő

Psalmus hungaricus

http://mek.oszk.hu/00600/00640/html/vers14.htm#07

Képtalálat a következőre: „dsida jenő psalmus hungaricus”
Nagy Feró-Dsida Jenő
Psalmus hungaricus

Vagy félezernyi dalt megírtam
S e szót: magyar még le nem írtam
Csábított minden idegen bozót
Minden szerelmet bújtató liget...

Óh, míly hályog borult szememre
Hogy meg nem láttalak?
Te elhagyott, te bús, kopár sziget
Magyar sziget!

Nagy és sötét átkot mondok magamra
Verset, mely nem zenél, csak felhörög:

Refr:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek
Ha Téged elfelejtelek
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át
Mikor nem Téged emleget
Hunyjon ki két szemem világa
Ha nem Rád tekint
Népem, Te drága!

Mit bánom én a történelmet
Hogy egykoron mi volt?
Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő
Mikor anyád sikolt?

Fáj a földnek és fáj a napnak
S a mindenségnek fájdalom
De aki nem volt még magyar
Nem tudja, mi a fájdalom!

Nincs más testvérem, csak magyar
Dalolj velem örökre, és zúgva és
Csak tőle kérek kenyeret
dörögve tízmillió, százmillió torok
S csak Ő, kivel a kenyeret megosztom
Nagy és sötét átkot mondok
Eget-nyitó, poklot-nyitó átkot
Dalolj velem örökre, és zúgva és
Hogy zúgjon mint a szél
dörögve tízmillió, százmillió torok
Babylon vizeinél!

 

http://www.youtube.com/watch?v=s8hamZaBnq0

 

 



Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 6.
TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „régi iskola”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „cigány iskola festmény”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás6.

Képtalálat a következőre: „régi iskola”

Mécs László:

Vád- és védőbeszéd

Én, Mécs, Isten szavának trombitája 
s mint költő, élő lelkiismeret: 
szétkürtölöm most minden égi tájra, 
hogy vannak züllött ifjú emberek, 
kikből nem lesz se szent, se honfi hős! 
S e fiúkért valaki felelős!

A kis királyfit rajongástul égve 
nagy mesterek védték a bűn elől, 
grófok, bárók s a pápa őszentsége 
is érdeklődött hogyléte felől 
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz! 
E fiúkért valaki felelős!

E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, 
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, 
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, 
hol több család csókolt, pörölt, aludt! 
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel 
kavart habarcs volt álom-malterük. 
Az ételükben ember-jóság-ízzel 
nem találkoztak, bár az ég derűt 
szült, mert Istennel viselős! 
E fiúkért valaki felelős!

Pofozta őket mester, gazda, béres 
s rugdalta a kikent, kifent segéd: 
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, 
bőrük tetveknek vacsora s ebéd. 
A csontjuk vitriolos s nem velős. 
E fiúkért valaki felelős!

Csak ezt hallották mindég: „te gazember”, 
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”, 
irigy ebek a dús koncokkal szemben 
s a háborúban ágyútöltelék! 
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: 
e fiúkért valaki felelős!

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról 
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! 
S csak annyit tudnak az Isten fiáról, 
hogy elítélt minden gaz gazdagot! 
Kinél szurony s arany van: az erős! 
E fiúkért valaki felelős!

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból 
nem hámozta ki senki kincsüket 
s zenghet a jóság száz angyal-torokból, 
fülük az ég szavára már süket. 
Szívük gennyes, szemük nézése bősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Ezeknek az lesz majd a messiásuk, 
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, 
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk 
világ-lángok között a Holdig ér. 
Jön a Halál, a mindent elnyelős: 
ítélet lesz s valaki felelős!

Forrás: Legyen világosság, 1933

Képtalálat a következőre: „régi iskola”

 

*

Hitelesen tudósítunk

minden „csata frontjáról”,

ahol ember küzd  a minőségi életéért

*

Nagy idők

kis-nagy tanújaként

akkor is igazat kell írjál,

ha ezzel önmagad jelented fel…

*

Száraz tényekkel

és/vagy

„nyálas” érzelmes mesével,

szociálisan érzékenyítsed

a még-már kőszívűeket!

*

Ha

felesküdtem

a gyógyításra,

elmegyek falura,

de lepratelepre,

járványkórházba is,

de a szülő-tápláló hazámat

csak tanulás végett hagyom el…

*

Kiállunk

a lincs hangulatú,

pogromra hergelt

csőcselék elé, hogy

lenyugtassuk, lebeszéljük…

*

Nekünk kell

a rossz híreket közölni,

empatikusan tapintatosan

és egyben vigaszt is nyújtva…

*

Protest song

énekes előadó -

egy szál gitárral is

felvillanyozod, feltüzeled

a még oly dermedt publikumot…

*

Egy

öngyilkosságra készülő,

vagy azzal fenyegetőző

ismeretlen embernek

telefonon is próbálj segíteni

beszűkült tudatállapotában…

*

Nem

helyette döntünk,

de megtiszteltetésnek vesszük,

ha más felnőtt tanácsot kér tőlünk,

amit szabaddá téve megfogadhat…

*

Ha

alkalmas vagy rá,

te légy a csoporthangadó,

te légy az érdeket artikuláló

és azt korrekten, ügyesen képviselő!

*

A

családot

közelről ismerő

orvosként megelőzöd,

illetve már csírájában

fojtod el a bajokat…

*

A

család

életmódját-

lelkületét figyelve

tervezed-építed

kívül és belül a házukat

(otthonteremtésük színhelyét) 

*

Bátorítjuk

és szorongásaitól mentesítjük

a várandós, a másállapotú kismamát,

de be nem csapva, nem gyerekként kezelve őt!

*

Nem

tukmálsz rá

senkire életcélokat,

de javasolsz,

vagy kifogásolsz eszközöket…

*

Ne

röstellj

a bulvár-

sajtótól is tanulni:

olvasóbarát tipográfiát,

címadást, humort stb.

*

Szerep-

repertoárjukat bővítve

új életdimenziókat tárok fel

beszűkült életű honfitársaim előtt!

*

Elmesélve,

magyarázva

vagy ábrázolva,

transzparens élet-

példámmal tüntetve

kedvet csinálok:

légy egy kutyus gazdija !

(és sokat fogsz tanulni tőle,

és sok jó dologra nevel rá téged) 

*

Folyamatosan

keresve-kutatva

közkinccsé tesszük,

amit végül találunk:

az öröm kristálytiszta,

ki nem apadó forrásait…

*

Mint egy

Indiana Jones:

légy te is

itt és most

egy személyben

tudós professzor

és bátor, vagány kalandhős

*

Meg-

tanítunk úgy nézni

minden újszülöttedre

mint egy leendő új Messiásra!

*

Felfedeztetjük-

kicsiszoltatjuk veled

rejtett értékeidet,

„csodagyerekségedet”,

a benned rejlő gyémántot…

*

Öröm-

zenét játszunk,

de tudunk szenvedni is érte,

mert az a végső cél.

hogy a közönség élvezze…

*

Felrázzuk

és gyógyítgatjuk

a kollektív amnéziában

szenvedő társadalmunkat

*

Előbb

tudatosítjuk

betegséged,

abnormalitásod,

hogy te is rádöbbenj,

és akarj is gyógyulni,

változni, egészséges lenni!

*

Köz-

érdekű adatokat

nem engedsz elrejteni,

meghamisítani vagy titkosítani

*

Nyíltan

vagy rejtve

újból neked

szegezzük a felszólítást:

Ismerd meg magadat

és változtasd meg éltedet!

*

Képtalálat a következőre: „magyar zsidó szabadkőműves”

Sajó Sándor: Magyarnak születtem

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban
Arcomon az érzés büszkébbre pirul:
Nemzeti létünkben ami fénysugár van,
Mind lelkembe árad multak ormirul!
Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái,
Dicsőséges hősök, véres viharok!
Rajtatok hevülni, titeket csodálni-
Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb?

Magyarnak születtem. Keblembe hordom
Tünt századainknak fájó örökét:
Kedvembe' ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba' mindig valami sötét...
Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt...

Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,-
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,-
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...

Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem,
Aki köztünk él bár, mégsem él velünk;
Idegen bolygóként jár a magyar égen
S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk;
Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza,
Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül,
S féltett eszményinket gyáván meggyalázva
Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül...

Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot:
Dicsőség, szegénység égi végzetét;
De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot,
Aki megtagadja magyar nemzetét!
Honát pazarolva bolyong a világon,
Itthon léha gőg van szívén és szaván,-
Bús haragom üszkét a szemébe vágom:
Félre innen hitvány, ez az én hazám!

Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdolok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az Ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!

Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted
Számomra e sorsot népek Istene!
Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted,
Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele.
És ha van még árnyék ezen a szerelmen,
Óh világosítsd meg vágyó lelkemet:
Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!

Képtalálat a következőre: „cigány iskola”

*

A

mű-

alkotáson

keresztül sugározó

szabadító üzenetünk:

másokat is boldogítva

éld tisztán s teljesen,

vagyis boldogan éltedet!

*

Figyelmeztess

a rejtve ketyegő

időzített bombákra

és az ördögien jól álcázott

egyéni vagy társadalmi csapdákra

*

Pofozkodás

és kényszerítő eszközök,

gumibot nélkül harcolunk

a fatalisták, a rémhírterjesztők,

a pánikkeltők, a világvég-várók ellen

*

Elmagyarázzuk:

mit jelent egy embernek

pozitív-negatív szabadságjoggal,

illetve szociális joggal rendelkezni,

és mit azzal élni vagy visszaélni

*

„Alternatív”,

ősrégit folytató-újító

kultúrádat, életformád

a te szemedben is egyenértékesítjük:

így kishitűséged egyre csökken,

önbizalmad egyre nő

*

Önként

és minél nagyobb

nyilvánosság előtt

tisztogasd a közéletet

a korrupció rákfenéjétől…!

*

Napi-

renden

tartod a kérdést:

hogyan lehet a korrupció

lehetőségét minimalizálni?

*

Felkérés

nélkül is átvilágítjuk

a politikust, a bírót,

a kurátort, a közpénzosztót…

*

Meg-

vesztegethetetlen légy,

így és ezért érdemel hitelt

„tiszta kéz” követelésed is…!

*

Nem titkolva

„szubjektivitásunk”:

fikarcnyit sem engedünk

az objektív igazság mércéjéből…

*

Akkor

nem vállaljuk el

a médiaszereplést,

ha csak gúzsba kötve

és úgy táncikálhatunk,

ahogy ők fütyülnek

*

Történelmi

kutatásod következtetése

nem szakmai, akadémikus belügy, de

mai állásfoglalás rázós társadalmi ügyekben,

hisz már eleve innen tetted fel a kérdést,

aminek megválaszolása szinte létkérdésed lett!

*

Úgy tudd

tanítani „a történelmet”,

hogy ne múzeumba, panoptikumba vezess,

hogy érdeklődést kelts és érzékenyen érints…

*

Öncenzúránk

olykor indokolt,

de nem engedjük másnak,

hogy kiherélje mondanivalónkat –

csak az igazat, a teljes igazat mondjuk!

*

Mi vagyunk

az étel és az élet sava-borsa:

a megbolondítók, a boszorkányok,

a garabonciások, a megtáltosítók,

a világ varázstalanítását akadályozók!

*

Tisztázva

a félreértéseket,

keresve és megtalálva

a lényegi közös alapot,

oldjuk, megszüntetjük

a világvallások,

és a felekezetek közötti

sokszor, legtöbbször, mindig

mondvacsinált ellentéteket!

*

A világ-

vallások, felekezetek

sokszínű kavalkádjában

megkeressük-megnevezzük

az ökumenét,  a közös lényeget!

*

Nem hagyjuk,

hogy az embereket

megosszák és szembeállítsák,

egymás ellen kijátsszák, leuralják

annak a választásuknak alapján,

hogy melyik a kedvenc csapatuk,

zenekaruk, pártjuk, vallásuk stb.

*

Minket

inkább azért

fizessenek,

ha egészség van –

mi ne a betegeinkből éljünk…

*

Átélhető-

izgalmas ”tanmeséket”

mondok és írok, adok tovább,

hogy lehetőleg más kárán tanulj

*

Szellemi utaztató -

nagyvilági kitekintést

s így összehasonlítási alapot adj:

hogyan élnek mások máshol?

*

Idegenvezető,

aki megvédi országát,

mint saját szüleit és gyerekét

a hamis vádaktól, rágalmaktól –

és azt a legjobb színben tünteti fel…

*

Olyan

távoli-rejtett

helyekről adok

hiteles élménybeszámolót,

ahova anyagi, nyelvi stb. korlátok miatt

más nemigen jut el…

*

Megmutatjuk,

milyen volt rég

s elképzeljük, hogy

mivé lehetne ma itt

a gyermekbarát életiskola

*

Fejlesztjük

arányérzékedet,

hogy például eltaláld

a jogos önvédelem mértékét

(esetleg önvédelmi sportot

ajánlunk és arra ki is képzünk…)

*

Megtanítunk

létfontos disztinkciókra:

pl. barát vagy ellenség,

elképzelt vagy reális-e egy veszély?

*

Vicceket

gyártunk,

módosítunk és terjesztünk

a helyi és országos kiskirályok

nevetségessé tételére…

…egy hatékony szellemi

fegyvert adva a nép kezébe!

*

Minden

utunk felfedező,

tanulmányi s zarándokút is egyben,

éppen úgy magunk mint mások épülésére

*

Ellen-

példámmal is tüntetve

nehezményezem,

hogy feleslegesként,

sőt károsként

leírják a mai öregeket

*

Éberen őrködünk

nemcsak a természeti,

de a társadalmi diverzitáson,

sokszínűségen, sokféleségen is

(ami messze nem azt jelenti,

hogy  szabad utat nyitunk

a devianciának, perverziónak)

*

Az

autók, újságok,

politikusok stb.

látszatsokfélesége mögött

kimutatjuk lényegi azonosságukat

*

Ingyen adom

nem olcsó vigaszom –

és nem bagatellizálom el

lélek- és életölő bánatokat

*

Észre-

vetetjük

a társadalmi

és lelki bilincseket,

hogy levetessük azt -

tanítgatjuk a kibújást,

a „szabaduló-művészkedést”…

*

Menekülő-

művészek vagyunk,

de nem csak egy cirkuszi

mutatványként…

…példát mutatunk rá,

hogy kell kiszabadulni

a szellemi-lelki bilincsekből!

*

Öncélúan

vagy maga-

mutogatásból nem,

de az ügyért akár még

„fakírok” is leszünk?

(vagy önsanyargató

erdei, pusztai remeték) 

*

Bűvész

trükkjeinket

nem misztifikáljuk –

de tudatjuk, hogy

van, ami nem tanítható

*

Belelátjuk

az ormótlan kőtömbbe

a szobrot és lefaragjuk a felesleget

*

Addig várunk

rejtőzködve a lápban,

míg végre lencsevégre

kapjuk a ritka madarat

*

Erkölcs-

csőszködésre nem,

de becsületbíráskodásra igen:

erre szívesen vállalkozunk, ha

így megelőzhető egy konfliktus

beláthatatlan eszkalációja!

*

Idegenben

vezetünk és tolmácsolunk,

tájékoztatunk és igényt keltünk,

híven bemutatjuk az ott élők más,

sokszor megszívlelendő szokásait

*

Dalokat,

rigmusokat

és „versikéket” szerzünk,

mellyel szép álomba ringatod kisdeded…

*

Elhúzzuk

a talpalávalót,

a bénát is feltámasztva -

betanítva a lépéseket,

a koreográfiát, de hogy

akár rögtönözhessél is…

*

Kiénekeltetjük

és kitáncoltatjuk

belőled

az örömed-bánatod,

feszültséged, szorongásod,

hogy végre hivatást s párt találjál…

*

Szellemes

vetélkedők

kitalálásával-

szervezésével

agyakat tornáztatunk,

önművelésre ösztönzünk

*

Képtalálat a következőre: „héder iskola”

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

 

Képtalálat a következőre: „magyar zsidó szabadkőműves”

 

 

 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 7.
TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „zsidó színház”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „színész petőfi”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás7.

domjn edit

Petőfi Sándor

SZÍNÉSZDAL

 

Minden müvészetek

Fején a korona:

A mi művészetünk,

Ellen ki mondana?

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Csak árny, amit teremt

A költőképzelet;

Mi adjuk meg neki

A lelket, életet.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Miénk a hatalom

Az emberszív felett:

Idézni egyaránt

Mosolyt vagy könnyeket.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Apostolok vagyunk

Az erkölcs mezején.

Apostoli szavunk

Téged kiált: erény!

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

De amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

A cselekedetünk.

Ha meg nem tesszük azt,

Ami föladatunk:

Akkor gyalázat ránk,

Szinészek nem vagyunk!

Pest, 1844. szeptember

Képtalálat a következőre: „zsidó színház”

Képtalálat a következőre: „egressy gábor színész”

*

Nemzeti eleinkre,

őseinkre, nagyjainkra

katartikus és egyben

tettre doppingoló, kötelező

ünnepi megemlékezést tartunk

*

Az

ismétlődés

ellenszerét kínáljuk:

felidézzük-elemezzük

nemzeti tragédiáinkat –

de a jó példákat is soroljuk…

*

Meg-

őrzöd

a hajdani

vízi világ emlékeit:

ez a majdani feltámasztás

mai egyetlen esélye, reménye…

*

Ha

nem is

ért egyet vele,

de  m i n d e n t   megtesz,

hogy ellenfele kifejthesse nézetét…

(ő egy tényleg szabadelvű szellem) 

*

Magános

közvádlóként lépünk fel

a jog hálójából kieső közbűnök ellen…

*

Siker-

élményekhez juttatjuk

a legfrusztráltabb, leszakadt,

kudarcoktól letargiás diákokat is

*

Nevet

és jelképet adunk

a szellemi kezdeményezéseknek,

és keresztszülőként óvjuk is őket

*

A

nép joga

morogni,

de mi már

hangosan tiltakozunk

minden Justizmord ellen

*

Ha

egy zsidó

barátom sincs,

és amúgy velem

csak rosszat tettek volna,

még akkor se engedem ki

a gonosz szellemet a palackból!

*

Mind zárt,

mind nyílt körben

egyértelműen elhatárolódunk

a nyílt-burkolt zsidózóktól, cigányozóktól!

*

Nem

akarjuk

a közönségünk jóindulatát

sanda vagy nyílt

cigányellenességgel megnyerni

*

Szóvá tesszük,

ha valaki leantiszemitázza stb.

az őt ért kedvezőtlen szakmai bírálat tevőt…

*

Bűnöket

és ördögi

szellemiségeket

teszünk gyűlöletessé

és undorítóvá, taszítóvá

(mint ami sokszor nemcsak

a Talmudból, de az Ószövetségből árad) 

*

Istenkép

festők is vagyunk –

és leleplezzük a hamisítványokat,

melyekkel népünket akarják

szellemi szolgasorba döntve

lassan, de biztosan kiirtani…

 

bank_ban

 

*

Segítünk

a Holocaust

és Gulág túlélőinek

másnak-maguknak

is megbocsátani:

vagyis ép lélekkel élni

*

Taníts és nevelj

az ember rendeltetésszerű használatára,

úgy a teremtményi alázatára

mint az istengyermeki büszkeségre!

*

Fülbemászóan muzsikálva

hamis illúziókba ringatlak,

miközben már javában süllyed

a Föld-Titanic…

*

Én voltam és vagyok

az első és legbuzgóbb,

aki a követ dobja

a házasságtörő vétkes asszonyra

*

Igyekszem

minél magasabbra felverni

cinkos hallgatásom

nem kicsi kikiáltási árát:

senki többet harmadszor?

*

Hajmeresztő,

lélegzetelállító „halálugrásom”

láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be –

és besöpröm a lóvét és az elismerést…

*

Lankadatlanul

rakosgatok másokra

elviselhetetlen lelki terheket –

míg magam lerázom mint kutya a vizet…

*

A

szegény

ijedős jónép riogatására,

- rendelésre vagy passzióból  -

Mumust kreálok vagy előjátszok…

*

Amiben tényleg

verhetetlen híresség vagyok,

az a profi önigazolás, igazoló jelentések írása –

az önéletírásokról, memoárokról nem is szólva…

*

Piszlicsáré

gondjaimmal,

magánproblémáimmal

a médiumokban bőgöm tele

a Nagy Panaszkönyvet –

visszaélve a közfigyelembe kerüléssel…

*

Nem

tudok más

mint eldalolni, eldanolászni

saját közérdektelen, privát

fájdalmam s örömem

*

Szellemi

alkimistaságom

arra használom,

hogy aranyból is

szart csináljak-csináltassak,

a szart aranynak nevezzem-neveztessem…

*

Ha

illetékes helyen

biztosítanak róla,

vagy csak megszagolom,

hogy szabad a préda,

akkor ki-kilövöldözöm

gyilkos gúnyom nyílvesszőit...

*

Szellemi

eledelnek

látszó valamiként

álproblémák gumi-

csontjait lököm (f)elétek:

eszitek vagy nem eszitek,

nem kaptok mást…

*

kabos-laszlo-005

Petőfi Sándor

LEVÉL EGY SZÍNÉSZ BARÁTOMHOZ

 

Jut még eszedbe a fiú? kivel

Együtt cepelted a vándorbotot,

Mely koldusbotnak is beillenék,

Midőn a sorsnak fényes kedve nincs;

És ez nem éppen olyan ritkaság

Szinészre nézve, mint boldogtalan

Magyar hazánkban a hű honfigond. -

Lásd, én reátok még emlékezem,

És elfeledni nem fogom soha

A jót s roszat, mely ott közöttetek

Mult napjaimnak osztályrésze volt.

Előttem áll a délután, midőn

A színészetbe béavattatám.

Barangolék föl és le céltalan

A nagy hazának minden tájain.

Tarisznyámban, mit hátamon vivék,

Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,

De a nyomor, mint ólom, megnyomott.

Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,

Mely útaimban hű társam vala.

Ekkép juték egy nyári délután

Egy kis városba; fáradt lábaim

A fogadóban megpihentenek. -

Vendégszobája egyik oldalán

Helyet szerényen színpad foglala.

Mire való is már a fényüzés?...

Azon tünődtem épen: kérjek-e

Ebédet vagy se? hát ha majd sovány

Zsebem bicskája szépen benntörik?

Az ajtót ekkor megnyitá egy ur;

Volt bennem annyi emberismeret,

Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.

Fején kalapja nagybecsű vala,

Mert Elizéus prófétával az

Rokonságban volt... tudnillik: kopasz.

Kabátja új, a nadrág régi rongy,

És lábát csizma helytt cipő födé,

Alkalmasint amelyben szerepelt.

"Thalia papja?" kérdém. - "Az vagyok;

Talán ön is?" - "Még eddig nem." - "Tehát

Jövőben? fölség..." - "Azt sem mondhatom."

Vágtam szavába; ámde ő rohant,

S vezette gyorsan az igazgatót.

Fehér köpenyben az igazgató

Jött üdvezelni engem nyájasan:

"Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!

Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?

Imádja úgye a müvészetet?

Ah, jóbarátom, isteni is az!

S önnek szeméből olvasom ki, hogy

Szinészetünknek egykor hőse lesz,

És kürtölendik bámult nagy nevét

A két hazának minden ajkai...

Ebédelt már ön? itt az ételek

Fölötte drágák, s ami több: rosszak.

Az ispán urtól őzcombot kapánk,

A káposztából is van maradék -

Ha meghivásom nem méltóztatik

Elútasítni: jó ebédje lesz."

Igy ostromolt a jó igazgató,

Forgatva nyelve könnyü kerekét.

Én nem rossz kedvvel engedék neki.

Menék ebédre, és ebéd után

Beiktatának ünnepélyesen

A társaságba - nem kutatva: mi

Valék, deák-e vagy csizmadia?

Másnap fölléptem a Peleskei

Notáriusban. Hősleg működém

Három szerepben, minthogy összesen

A társaságnak csak hat tagja volt. -

Egy ideig csak elvalék velök;

Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.

De a barátság végre megszakadt,

Mert én utáltam a nyegléskedést,

A sok "utószor"-t, a görögtüzet,

S tudj' a manó, mily csábitásokat.

A társaság is végre szétoszolt

Egymást érő bel- s külviszály miatt;

S én újra jártam széles e hazát,

Mignem keblébe vett más társaság.

Mit ottan, itt is azt tapasztalám,

S tapasztalásom nem volt olyatén,

Mely kedvre hozta volna lelkemet.

Kenyért keresni színészek leszünk,

Nem a művészet szent szerelmiből,

S haladni nincsen semmi ösztönünk.

"Pártolj, közönség, és majd haladunk,"

Mond a szinész: és az meg így felel:

"Haladjatok, majd aztán pártolunk;"

És végre mind a kettő elmarad.

Nem is hiszem, hogy a szinészetet

Becsülni fogják, míg ez befogad

Minden bitangot, gaz sehonnait,

Kik a világnak söpredékei,

S itten keresnek biztos menhelyet.

Barátom, ez fájt énnekem s neked,

Ez keseríte minket annyira.

Az isten adja, hogy minél előbb

Akképpen álljon szinmüvészetünk,

Amint valóban kéne állnia.

Pest, 1844. szeptember

hofi arcai

 

*

Szereplési

viszketegségből,

fontoskodásból

vagy polgárpukkasztásból

vaklármámmal tompítom

az emberek veszélyérzetét…

*

Hamis-

gyöngyért,

pszeudo kincsért

trambulinról

pöcegödörbe ugratok fejest

rászedett balekokkal

*

Én

győzlek meg,

én veszlek rá,

hogy a legértékesebb kincseidet

szarért-húgyért elkótyavetyéld

*

Tan-

folyamokon

jó sok pénzért

tanítom be a jelentkezőket,

hogy miként kell kiénekelni

a sajtot az emberek szájából…

*

Olcsó János

provokátorként

vagy

magánbosszúból,

magánszorgalomból

bármely csőcselék

vezér-hangadójának felcsapok

*

Mint

a munka hőse,

mint sztahanovista

buzgón verem a csalánt,

de szigorúan csak

a mások érzékeny farkával

*

Dög-

keselyűként

körözök, lesek és lecsapok

a Célszemély legkisebb botlására is

(vagy gyűjtöm a terhelő ál-adatokat) 

*

A

szekér-

táborom

beltagjai

ballépését

észre sem veszem,

vagy bagatellizálom,

az ellenséges tábor lakóiét

viszont fifikusan dramatizálom

*

Vagy

fennhangon

fröcsögve buzizok,

amiért oly hálásak

a hetero-szex nyomorgók,

vagy a homo-erotika apoteózisát zengem…

(bár otthon veréssel kúrálom leszbisedő nőmet)

*

Vagy

rögtön

a piaci keresletre dolgozol.

vagy csak magadnak alkotsz:

„Ezek még a zongorába hugyozást se értenék!”

*

Nagy

eszem,

és nagyon

pihent agyam

kegyetlen. otromba

tréfák kiötlésére használom –

(ügyelve persze: az áldozat védtelen legyen…)

 

*

 

Képtalálat a következőre: „egressy gábor színész festmény”

 

 

*

Kis

bunkeremből,

a háttérből és név nélkül

- ismerve, hogy mire heccelhető a csőcselék -

lankadatlan igyekezettel uszítok és bujtogatok

*

Letagadott,

elrejtett óriás elődök vállán

cirkuszi törpeként „magasodok” és ágálok…

*

Ha

a bolha

potyautasként

felmászik egy nagy hegy tetejére,

nagyobbnak hiszi és állítja magát

a völgyben álló elefántnál

*

Legnagyobb

szellemi teljesítményem:

egy mestermű.

Jobban mondva:

egy összetéveszthetően

„élethű” utánzat, hamisítás

*

A rágalmazás

felső tagozatában

és magasiskolájában

a fizetőképes keresletet tanítom,

magas, nem csak középiskolás fokon…

*

Sötét-

kamrámban,

boszorkány.

konyhámban

az emberi negatívból

a lehető legrosszabbat

hívom elő és azt fixálom

*

Ellen-

drukker

irigy kutyaként

vagy féltékeny kiskakasként

a szemétdombomról ugatva

harsognálak, kukorékolnálak túl

*

Cseppet

sem zavar

szerepeim játszásában,

hogy közben más „kisemberek”

keményen dolgoznak helyettem

*

A

szart

pofátlanul

aranynak nevezem:

és addig

s oly szuggesztíven

mondogatom,

míg a csendes többség el is hiszi

*

Megtagadom

az igazra-szépre

éhes gyermekektől

a mindennapi szellemi

betevő falatot és életvizet

*

A

leg-

egyszerűbb

ügyeket is addig-

addig bonyolítom,

hogy a beavatott haszon-

élvezőkön kívül lehetőleg

még az isten se értse

*

Fehér,

szürke és fekete

maffiák agytrösztjében

olykor névvel, de sokkal

inkább anonimitásban maradva,

szaktanácsot adogatok-osztogatok…

*

Csodaszép,

de elvileg-gyakorlatilag

számonkérhetetlen ígérettel

tömi be azt a sok-sokmillió

szegény panaszos nagy szájat…

*

Az

egész világot

buzgón térítgetem,

-  ha lehet, akkor

vödörben halászva -

de csak hogy szektavezérem

„tanítványa”, feltétlen híve,

odaadó elszánt rajongója legyen

*

Nem

figyelmeztetlek,

hogy a hátad mögött áll Isten,

inkább arra bátorítalak,

hogy kerüld meg érte a Földet

*

Ártatlan

és gyanútlan járókelőket

halálosan fenyegetek, rémisztgetek:

ha nem leszel „hívő”,

- értsd: a vallási csoportom tagja –

akkor véged, az örök kárhozat vár…

*

Vagy

meghagy

önmérgező

élethazugságodban,

vagy, ahogy a Vadkacsa felvilágosítója

- beavatkozva életedbe – úgy  teremt krízist,

hogy rosszabbul jössz ki belőle… 

*

Feledtetni,

hogy szégyellek

magamnak segítséget kérni

másokat erőszakosan térítek –

mindezt segítségnyújtás címén

s ezért még forró hálát is várva!

*

Több

embert

távolítottam el

telve jószándékkal

a Jó Istentől,

mint ahányat

akár a legördögibb

elme is valaha tudna…

*

Istenhitem

annyira magán-

ügynek tekintem,

hogy még kínvallatással

sem lehet soha

egy-egy nyilvános

tanúbizonyságra rávenni

*

Elesett

és gyökértelen

flótásokat verbuválok

a nekem jól jövedelmező

„üdvhadseregembe”

*

Csóró

sameszként

nem engedhetem meg magamnak

a szókimondás, az őszinteség drága mulatságát…

(később már nem hiányzik ez a veszélyes luxus)

*

Én

magamnak jót főzök –

a plebsz az ingyen konyhán

fogyassza a moslékot:

eszi vagy nem eszi,

nem kap mást

*

Aki

más véleményen van,

pláne ha más paradigmát követ,

azt ellehetetleníted – stigmatizálod:

az áltudós, naiv, outsider, sarlatán stb.

*

Ki-

használod

a monopolhelyzeted,

vélemény-hatalmaddal visszaélve

a csillagot is lehazudod az égről

*

Isteni jósorom

kegyelmi ajándékát

úgy mutatom,

úgy prezentálom

mintha sok áldozattal

és szorgalommal

szerzett érdem lenne

*

Te

egész népedet

tekinted kiskorúnak,

s így abban is tartod,

helyettük adva beleegyezést,

módszeresen gátolod felnőtté válásukat

*

Az

arany

középutat

„összekeverem”

a középszerűség

rémuralmával

*

Az én

nomád

értelmiséginek

aposztrofált utam

valahogy mindig a hatalomhoz,

a húsosfazékhoz visz közelebb…

*

A

te kezed

nem véres,

te senkit nem öltél meg,

te csak bujtogattál,

s csak a vérbosszú

hagyományát éltetted?

*

Műveim hatása

dekadens frivol sznobok

efemer lelki felizgulása,

merevedése és ejakulációja

*

Képtalálat a következőre: „színész petőfi”

 

Petőfi Sándor

SZOMORÚ ÉJ

 

Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,

Mert gondomat el nem altathatom.

Mi fog történni vélem s a hazával?

E kettős kérdés tépi lelkemet.

Ah, nem érem be a magam bajával,

Még te is gyötresz, hazaszeretet!

Ez hát a költő sorsa, mindig ez,

Hogy örök vészű tengeren evez?

S mit ér, ha őt a haragos habokból

Mentő sajkával partra is tevék,

Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,

Kik ott maradtak a hajóba’ még?

Apám, apám, mért is taníttatál,

Miért az eke mellett nem hagyál?

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;

Ha fölnyitod, megkapja szívedet,

És fölvisz a legragyogóbb csillagra,

De le nem hoz... a magasból levet.

Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.

A napvilágtól szemed fénye vész.

Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,

Mely erősíti még szemeidet,

S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben

Tünik föl, hogyha távol nézheted.

Miért tanultam? mért nem maradék

Földmívelő, aminek szánt az ég?

Nem tölteném most kínos virrasztással

A végtelenbe nyúló éjszakát;

Lelkem fölött az álom víg dallással

Madár módjára ringatná magát.

Volnék földmíves, vagy volnék juhász!

Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,

S mig ellegelget kolompolva nyája,

Ő hűs bokorba vészi bé magát,

S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja

Saját kedvéért a kis furulyát.

Vasárnap tisztát venni hazajár,

Hol a szerelmes lyányka várja már.

A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,

S oly szép, mint a megszületett tavasz;

Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,

Hiszi tehát, hogy a világ is az.

Pest, 1847. január

Képtalálat a következőre: „színész petőfi”

Képtalálat a következőre: „zsidó színház”

 

 

 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 8.
TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „retorika”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „retorika”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás8.

Képtalálat a következőre: „retorika”

A léleklátó

Úgy jár itt az emberek között, 
mint ki messzi nagy hegyekről jött
Arcán a mindenttudók mosolyával 
bölcs-szelíden néz szembe a világgal
Keresztül lát álarcon, jelmezen. 
Előtte minden ember meztelen
Minden titok mélyébe belelát
és mosolyogva mindent megbocsájt
Mert minden mögött, ami emberi, 
a rejtett összefüggést keresi
A titokzatos aranyfonalat,
mely valahol a mélységben halad
s túl emberen és sorsokon felül
egy fenséges titokban elmerül
Hányszor gondolta már, hogy megtalálta! 
De beleveszett újra a homályba,
és nem maradt más, csak a vak zavar, 
az örvény, amely sorsokat kavar,
a rontás, amely lelkeket emészt, 
és bánatot lát csak és szenvedést,
és embert, hitványt, pőrét, aljasat, 
ki rothadást rejt rongyai alatt.
Csak nézi, nézi tehetetlenül,
míg minden bánat benne összegyűl
s úgy áll a roppant súly alatt,hajolva,
akárha költő, vagy próféta volna.

Wass Albert 
1947

Képtalálat a következőre: „retorika”

*

Logikai,

szónoki tudásod

és hipnotikus-szuggesztív erőd

rossz ügyek szolgálatában veted latba –

a köznapi erkölcsi maxima téged nem korlátoz…

*

A

langyos vagy,

a nyegle és frivol,

akit kiköp az Úr,

vagy

az elmaszatolós,

az ál-béketeremtő,

a viták élét letompító,

a párbeszédet kiherélő

*

Az

emberek

életproblémáira

magas honoráriumért

az uniform látszat-

megoldások tömkelegét ontom,

miközben a választékbőség látszatát keltem….

*

Köz-

pénzekből támogatva

lelki útravalót is adok:

a „Kaparj kurta, neked is jut”

szellemiségű igazságokat

*

Démonizálom,

ördögi lényegűnek tartom

a szellemi-politikai ellenfelet,

majd árulónak minősítek

az ilyen ellenséggel szóba állót

*

Ha

bele-

döglik is

szerelmem,

barátom, családom,

még életemben szeretnék

művemmel sikert aratni …

*

Nem tudok

tüntetően hallgatni,

sem látszatot elviselni,

nehogy akár egy napig

vagy egy óráig is

butának, műveletlennek,

avatatlannak stb. nézzenek

*

Erősebb

fél szemmel

mindig az idézettségi,

nézettségi és eladási

indexeimet nézem,

s ezek maximalizálására török…

*

Csak

a kísértésnek

nem tudok ellenállni,

s ha hiúságomnak hízelegnek –

másnak igen…

*

Hideg-

háborús

hős vagyok,

mellemen a

virtuális plecsnik,

és itt számomra

nincs „tiltott fegyver”,

meg nem engedett eszköz..

*

A

köz- és

magánéleti

hidegháborúban

vagyok elememben –

és ötletdús gazdag arzenált gyártok,

kínálok, propagálok és használok

*

Szellemi

hontalan

csavargóként

minden alja szellemi

hóhérmunkát elvállalok

*

Vidékről

kerültem fel:

a provokátor-

besúgó állása

lehetett és lett

a karrier ugródeszkája

*

Bárki

bármely

nótáját elhúzom,

ha a homlokomra

tapaszt egy bankót,

nem érdekel,

kinek a lelkébe taposok,

ahogy az se, hogy

én magam mire tartom…

*

Kis magyar Jónásként

ügyesen, leleményesen bujkálok

az kínos elhívás, a hálátlan küldetés elől

*

„Pál-

fordulásaim”

valahogy mindig

közelebb visznek a húsosfazékhoz

*

Nagy hűhót

csapok semmiért:

a hegy vajúdik,

de csak egérke születik…

*

Képtalálat a következőre: „retorika”

Rá-

termettségem-

felkészültségem hiányát

feltétlen „hűségem”,

megbízhatóságom pótolja

*

Hosszú

Emigrációmból

„hazalátogatva”

mindent jobban tudva

mindenbe nagyokosan beledumálok

*

Gazdasági

célzatú kivándorlásomhoz

annak idején politikai üldöztetést kreáltam –

és ma már magam is hiszem, így mesélem…

(vagy a titkosszolgálat dobott át ügynöknek) 

*

Úri

huncutok

bőven termő

bamba diófájává

nevelgetem

a védtelen kis gyerekcsemetét

*

Még

a kevés

maradék

igazgyöngyeimet is

két kézzel szórom

emberdisznók, disznó emberek elé..

*

„Menekülő-

művészként”

bújok ki emberi-

polgári, sőt szakmaerkölcsi

írott és íratlan kötelességeim alól

*

Engem

a szellemi nemesség

semmire nem kötelez,

legfeljebb előjogokat

próbálok vindikálni magamnak

*

Szellemi

életem-halálom

az életművészkedés

egy igen rafinált formája,

megkomponált napokban

művi finomságokat nassolok…

*

Nincs

az az isten,

aki engem elveimtől

(értsd: rögeszméimtől)

valaha is eltántorítana

*

Annyira

nem akarok

dogmatikus,

doktriner lenni,

hogy elvetek mindent elvet:

és élek a „pragmatizmusnak”

*

Képtalálat a következőre: „retorika”

Reményik Sándor

Írjad poéta

 

Írjad poéta!

Ha csügged a lelked,

Nehezül a szárnyad,

Ha rajtad a kétely

Zsibbasztón elárad:

Írjad csakazértis!

Ne kérdezd; mi célból?

Ne kérdezd: mi végre?

Nem tudod te, hol vár,

Éppen terád hol vár,

Egy lélek ínsége.

Egy lélek éhsége,

Egy szív szomjúsága:

Megenyhül a lelked

Egy rebbenésére,

Egy színes szavára.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

Nem tudod te, mit tesz

A szavad hatalma,

Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,

Ismeretlen ajtók

Nyílanak meg néki,

Hova nem is szántad,

Oda fog betérni.

Nő a jelentése,

Mint a folyam, árad,

Távol szerelmeket

Himbál, hajókáztat,

Ismeretlen partok

Intenek feléje,

Szélvészként belekap

Vitorlák vásznába

Lobogók selymébe.

Szertezúg, szétárad

Világ minden táján,

Míg te nem is sejted

Magányod szomorú,

Szép Szent-Ilonáján.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis

Képtalálat a következőre: „retorika”

*

Időm,

energiám

és istenadta tehetségem

pihent aggyal kispekulált

botrányhősködésre fecsérlem el

*

Fantázia-

dús szájhős

vagyok mint

Rumcájsz, vagy

egy gyenge kiadású

Münchausen báró

*

Szarnak,

bajnak nem

vagyok gazdája –

ha előkerül,

az enyémet is másra kenem

*

Egy

esetben biztos,

hogy önként jelentkezem:

ha intellektuális spicli munkára keresnek…

(de azért az ellenszolgáltatás se bánt meg)

*

A

gazdátlan

remekmű

vagy hőstett hallatán

lélekszakadva rohanok,

hogy elsőként vállaljam

*

Nem okoz

lelkifurdalást

idegen tollakkal ékeskedni,

a tollak tulajdonosát igyekszem

elhallgatni, eltüntetni, rágalmazni…

*

Előszeretettel

bírálom olyan

alkotók „fércműveit”,

akit szilenciumra,

börtönre, száműzetésre ítéltek

*

Frigid és

elnémult múzsámtól,

bár titkolni igyekszem,

már hosszú évek óta külön hálok

*

Szellemi

prostituáltként

útlevélért, szinekúráért,

címért, rangért, pozícióért stb.

az alapon felül még extra szolgáltatást is nyújtok

*

Ha

voltak

és vannak is

szigorú elveim,

egyszer – ugye –

lehetek én is engedékeny:

például kurátorként,

különösen,

ha itt kéz kezet mos…

*

A

kultúrának

lökött koncon

nem marakszunk –

kis pankráció, majd

egymás között

békésen mutyizunk

*

Minden

nehéz munkát

átvállalok: megírom

művemről a kritikát,

magammal az interjút

*

Boldog vagyok:

nekem a munkám a hobbim:

a szennyárral úszók mestere és élsportolója…

*

A

rossz

hagyományt követve:

mint sok más stréber tanítvány,

kannibálként lassan, de biztosan

én is felfalom mesterem

*

Kivonulok,

de előbb „óvatlanul”

a világra szabadítom

a palackba zárt rossz szellemeket

*

Gyermekinek mondott

beteges kíváncsiságom miatt

nyitom ki rátok Pandora szelencéjét

*

Magamat kis-

istennek képzelve

blazírt pofával

kísérletezgetek

emberrel, természettel

*

Ha

a szesztől

vagy a hatalmamtól

megmámorosodok,

szép új világot teremtve

átalakítanám az emberi természetet

*

A

falra

festem az ördögöt,

s magam is meglepődök,

hogy az tényleg megjelenik

 

Képtalálat a következőre: „retorika”

 

 

*

Én

kétéltű

ember vagyok:

fényes nappal besúgó,

sötét éjszaka forradalmár

*

Hagyom,

hogy építgesd

a légváraidat,

én majd jövök

s beszedem a magas lakbért

*

Humánusan

ölök testet és lelkeket:

illemtudóan, elegánsan

és lehetőleg érzéstelenítéssel

*

Lelki

megalázást

és kínvallatást

- akár

a pedagógus

álöltözetében is -

szakszerűen,

invenciózusan,

örömmel végzek

*

Nem

vagyok

maradi –

én haladok a korral:

intellektuális hírszerző

zsoldosként, ipari kémként

hűségesen bárkit kiszolgálok…

*

Szőr-

szálhasogatásra,

terméketlen, akadémikus „vitára „

mindig teljes harckészültségben állok

*

Kicsire

nem adok,

a nagy meg

nem számít:

nekem mindegy,

hogy keresztény

vagy keresztyén…

*

„Hegemón”

marxista-leninista

esti „egyetemeken”

- és helyi gyorstalpalókon -

adtam és vettem órákat

*

A

„sereg”

politikai

tisztjeként

„hajtottam végre „

politikai-ideológiai

indoktrinációt,

ha olykor le is

maradtam egy brosúrával

*

Jótékonysági

rendezvényeken 

állok elő másutt

előadhatatlan produkcióval,

hogy legalább még így bekerüljek a hírekbe

(de azért „önköltségemet” is vastag cerkával írom).

*

Előre

megfontolt

szándékkal

bűnszövetségben

rontom meg a magyar ifjakat ,

rombolom és deformálom

még képlékeny ízlésüket

*

Kultúr-

misszionáriusként

járom a falvakat:

a gagyi és a ripacskodás

csimborasszóját

adja haknibrigádom

a védtelen gyermek-

közönségnek, akiket

időhúzásból még

„be is vonok” a műsorba…

*

Biztosítási

bonyodalmaktól

való félelmemben

inkább nem adok

ott és akkor elsősegélyt,

magamat biztosítom be…

*

Eredeti műveket

diákkorom óta alig,

recenziót, kivonatot,

zanzát néha olvasok –

mindent másod-

vagy harmadkézből,

már interpretáltan,

félkész ételként veszek

*

Csak

áltekintélyek

és komoly nevű

intézmények mögé bújva

állok ki preparált „párbajokra” –

persze hazai pályán, saját közönség előtt…

*

Nem

vagyok hiú:

névtelenségbe

burkolózva denunciállak,

jelentelek fel a Nagy Főnöknél

vagy indítom útjára a suttogó propagandát…

*

Többféle

programnak

vagyok és lennék

az értelmi szerzője:

de leginkább a gyengék-

védtelenek elleni

pogromoknak,

hecckampányoknak…

*

A

monopol-

helyzetből

fakadó nyugalommal

végzem a kanonizálásokat

és az apokriffé, kismesterré,

selejtté nyilvánítást:

én mondom meg:

mi az érték, mi a minőség stb.

*

Materialista vagyok,

de abból is az a fajta,

aki még dicsekszik is

ostoba babonás hiedelmeivel

*

Mindent

csak imitálok,

úgy teszek „mintha” -

s e mentalitást

személyes találkozón

és médián keresztül

szándékosan terjesztem:

továbbfertőzöm

az immun-gyengéket…

*

Minden művet,

alkotót és kulturális jelenséget

rögtön kész stigmás skatulyákba gyömöszölök –

a leírásba már belecsempészve az értékelést

megkímélve ettől a laikus nagyközönséget…

*

Hol

optimista,

hol pesszimista vagyok,

de egy mindig állandó, biztos:

mindkettőből mindig kincstári

*

Ha

a cipésznek

nem tetszik

a mázolmányom,

akkor megszégyenítve

a kaptafához kussoltatom

*

Nem

csak

a suszter

véleményét kérdem,

de naponként konzultálok vele

a festői stílusomról,

és a végső szót

mindig vele mondatom ki,

így fedezem le magam,

mint a nép művészét…

*

Képtalálat a következőre: „retorika”

Kosztolányi Dezső:

Boldog szomorú dal

 

Van már kenyerem, borom is van,

Van gyermekem és feleségem.

Szivem minek is szomorítsam?

Van mindig elég eleségem.

Van kertem, a kertre rogyó fák

Suttogva hajolnak utamra,

És benn a dió, mogyoró, mák

Terhétöl öregbül a kamra.

Van egyszerü, jó takaróm is,

Telefonom, úti böröndöm,

Van jó-szívü jót-akaróm is

S nem kell kegyekért könyörögnöm,

Nem többet az egykori köd-kép,

Részegje a ködnek, a könnynek,

Ha néha magam köszönök még,

Már sokszor előre köszönnek.

Van villanyom, izzik a villany,

Tárcám van igaz szinezüstből,

Tollam, ceruzám vigan illan,

Szájamban öreg pipa füstöl.

Fürdő van, üdíteni testem,

Langy téa, beteg idegemnek.

Ha járok a bús Budapesten,

Nem tudnak egész idegennek.

Mit eldalolok, az a bánat

Könnyekbe borít nem egy orcát,

És énekes, ifju fiának

Vall engem a vén Magyarország.

De néha megállok az éjen,

Gyötrödve, halálba hanyatlón,

Úgy ásom a kincset a mélyen,

A kincset, a régit, a padlón,

Mint lázbeteg, aki feleszmél,

Álmát hüvelyezve, zavartan,

Kezem kotorászva keresgél,

Hogy jaj! valaha mit akartam,

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

A kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban

S már nem vagyok otthon az égben.

Képtalálat a következőre: „retorika”

Képtalálat a következőre: „retorika”

 

 

 

 
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 9.
TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „illyés gyula és Aczél”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „szolgalélek”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás9.

Képtalálat a következőre: „illyés gyula és Aczél”

Illyés Gyula

Haza, a magasban


Jöhet idő, hogy emlékezni

bátrabb dolog lesz, mint tervezni –

bátrabb új hont a mult időkben

fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,

védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek,

fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,

milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad

özönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,

mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házak

Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,

konok bércek – ezt ne felejtsed,

ha megyünk büszke szájjal vissza,

mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,

nem ölhet, mi csak ölne minket,

mormolj magadra varázsinget,

kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,

szedd össze, pajtás, amit láttál,

mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,

vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,

álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig

némán, mint visszhang, ha nem kérdik,

szavaid annál meglepőbbet

dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,

a messzehangzóan is némát.

Karolva könyvem kebelemre,

nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,

mert az a való, mit én látok,

akkor is, ha mint délibábot,

fordítva látom a világot.

Igy maradok meg hírvivőnek

őrzeni kincses temetőket.

Homlokon lőhetnek, ha tetszik,

mi ott fészkel, égbemenekszik.

Képtalálat a következőre: „illyés gyula petőfi könyv”

 

*

Az

a „varázsló”

Cipolla vagyok,

aki a mindenkori

Mariót gonoszul hipnotizálná -

a Gonosz szolgálatába szegődve

kamatoztatom rendkívüli adottságaimat

*

Ügyesen

meggátolom

vagy éppenséggel

lehetetlennek mondom

az elit- és a tömegkultúra

szakadékának áthidalását

*

Eljátszom

a szókimondást privilegizáló

s levezető szelepként működő

udvari bolond

hálás és fixen jól fizető szerepét

*

Karosszék

vagy terep-

antropológusként,

vagy mint naiv szótár-

készítő vagy misszionárius:

előkészítem a gazdasági

és a szellemi gyarmatosítást

*

Szándékosan

boldogtalanítom

magam és így szeretteim körét,

emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán,

hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó!

*

Ridegen

vagy álszenteskedve,

magam alá rendelem

a hozzám-tartozókat:

mindenki csak eszköz

a még meg nem értett

Nagy Célomhoz…

*

Velem lehet

és érdemes tárgyalni!

Nemcsak a piacon

engedek a negyvennyolcból:

szakmai, sőt

erkölcsi dolgokban is megalkudok

- büszkén „kompromisszumkészségemre”…

*

Mintha

janicsárokat nevelnék

az elrabolt keresztény gyerekekből…

*

Meztelenek ellen

állig fegyverben vívom

úgymond fair play

szócsatáimat,

szellemi párbajom –

s még a játék-

szabályokat is

én diktálom!

*

Parafenomén vagyok:

szinte gyereket tudok

beszélni a hasadba,

vagy

olyan

hasbeszélő vagyok,

aki a hasára ütve

hantázik, lódít, füllent…

*

Mások

ötleteit és műveit

pofátlanul, nyíltan

einstandolom,

vagy titkon, suttyomban,

orvul plagizálom, lenyúlom

*

Újság(íróságom)

csak fedőtevékenység:

mint kém vakond

várom a hívó parancsot,

amikor riasztják az alvó ügynököket…

*

Se jót,

se jól

nem alkotok:

de büdös a munka -

mégsem lennék  újra

derék szántóvető,

vagy lakatosinas

*

Ha

Krisztus

ma közöttünk járna,

szólóban virágszőnyeggel fogadnám,

de ma is elsőként kiáltanám a kórussal:

Feszítsd meg!

*

Le-

eretnekezem,

leszektásozom

tetszhalott, múzealizálódó,

lefáradt és életidegen egyházam

lelkes, újító reformáló ébresztgetőit!

*

A

leégéstől rettegve

olyan légkört teremtek,

hogy ne is merj mást kérdezni,

mint amire rég kész a válaszom

*

Mint

a Gazdi

pulikutyája és vezérkosa:

nyájba terelek és elbirkásítok,

kopasztok, majd a vágóhídra hajtok

*

Az

iróniával,

a gyilkos gúnnyal

lemészárolom,

csírájában elfojtom

a rivális életképes

gondolatcsecsemőket

*

Egyszer

s mindenkorra

betöröm

az ifjak vadcsikó lelkét:

ne fickándozzanak ,

hajtsák járomba fejük,

s még szemellenzőt is rájuk

*

Arany-

ketrecemből

szajkóként szórakoztatom

a szörnyen unatkozó

vagy világfájdalomban

szenvelgő publikumom

*

Egy

hiú remény

éltet és áltat:

ez az irdatlan

betűmennyiség

előbb-utóbb

majdcsak minőség lesz…

*

Tudásommal visszaélve

annyira megszégyenítlek

és elbizonytalanítalak,

hogy még azt se tudd:

fiú vagy, vagy lány!

*

Privatizáltam

és továbbműködtetek

egy pártállami szellemi

sterilizáló-kiherélő műhelyt

(ami mára kétpárt-diktatúra konformmá vedlett)

*

„Holt nyelveken”,

titkosírással stb. értekezem

a lélek halhatatlanságáról,

az emberi boldogságról –

úgysem tudnak,

vagy mernek visszakérdezni,

a kollegák meg

a viszonosságot várva

rám hagyják…

*

Addig

van jó sorom,

míg nem értenek –

különben kiderülne:

blöffölök, szélhámoskodok, csalok…

*

Reményik Sándor:

Vagy-vagy

Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. 
Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.

Vagy az Úristen, – vagy az emberek. 
Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.

Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, 
Vagy egy asszony simogató keze.

Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, 
Jaj, csak ne felemásan, felemásan! 

*

Én

állítom magamról:

Nagy Ellenálló voltam,

mások:

„csak” a Gonosz

kísértéseinek engedtem

*

A

védtelen

kisebbségek rovására

nagy hangon és durván viccelődök,

hogy a kocsmában népszerű legyek

(de előtte azért jól körülnézek…)

*

Magamat

a végletekig

elaprózom

csakhogy címeimet,

funkcióimat halmozhassam –

s ha ezeket koporsómba teszik,

más már nem marad utánam..

*

Szegényes

a fantáziám,

béna a gondolkodásom

még a tévedéseimben is

terméketlen és érdektelen…

*

A

bűn-

bakra

mindig

meglévő igényt

még fel is erősítem,

majd fizető megrendelésre

ki is elégítem, tálcán kínálom..

*

A

mindenkori

Szókratészeket

az ifjúság megrontásával vádolom,

az írástudókat farizeusnak nevező

Jézust rendőrkézre adom

*

Szellemi

képességem

és bátorságom

állat- és emberheccben,

s már nem gyerekes gonosz

csínyekben, ugratásban élem ki

*

Úgy

figurázom ki

az egyház és

a papok ballépéseit,

hogy a fürdővízzel együtt

a gyereket, az istenhitet is kiöntsétek

*

Mindig

a könnyebb

ellenállás felé haladsz,

nem abból indulsz ki,

hogy miből van hiány,

hogy mire van égető szükség -

hanem hogy Te itt és most

mivel tudnál nagyot dobni…

*

Kiszolgáltatott

gyerekeket fanatizálsz,

örök üdvösséget ígérsz

és örök kárhozattal fenyegetsz,

ha valaki nem vesz lelkesen részt

például egy keresztes hadjáratban

*

Bárkinek

bármily „önéletrajzot”

megírok, átkozmetikázok –

önbecsapásban folyamatosan

átképzek és gyakorlatoztatok…

*

Van,

amit

nagyon tudok,

amire nagyon

szenzibilis vagyok:

hogy itt és most

milyen hamis illúziókba

ringatózna nyájas olvasóm

*

Egy

szavadba,

és sok forintodba kerül:

olyan hamis portrét festek rólad,

amilyennek te szeretnéd látni magad

*

A te kérdéseid

vagy sugalmazók,

vagy álkérdések,

vagy rosszak,

vagy pszeudo „költői kérdések”,

vagy félrevezetők,

vagy érdektelenek stb.

*

Minden

élethelyzetben

mintha titkos ügynök lennék:

leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”,

holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok…

*

Nemcsak

külsőm vézna –

elég egy beígért tasli:

akár még anyámra is

rögtön bármi terhelőt rávallok!

*

Pletykás

vénasszonyoktól,

vagy az ellenérdekű,

bőbeszédű féltől szerzem be

a leghitelesebb információimat

*

Egy

férfi

se akart

lefeküdni veled:

ezért a szüzesség,

az önmegtartóztatás

szentségét hirdeted, és

mindenfelé vizslató szemmel

„paráznaságot érsz tetten”…

*

Elromlott

házasságod

megjavítása helyett,

a nyitott házasságok

üdvözítő voltát zenged -

arról viszont már mélyen hallgatsz,

amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.

*

Én

voltam

az első renegát,

aki a komfortérzését fokozandó

Rodostóban a muszlim hitre tért át

*

Gazdasági,

jobblétre vágyó

kivándorló volt,

de saját legendát kreálva

politikai menedékjogot követelt magának,

de az igazi üldözötteket kintről sem segítette…

*

Öncélúan tobzódó

önsanyargatásommal,

mint annak idején Oszlopos Simeon,

sokakat én magam riasztok el az istenhittől

*

Az

előnyök

szédelgő

felnagyításával,

a hátrányok kicsinyítésével

csallak lépre – mire már fel-

világosodnál, már nincs kiutad…

*

Irgalmatlan

papként a misére sietve

lelki elsősegélynyújtás nélkül,

szó nélkül robogok mellőled tovább

*

El se

vetem

reggel a magot,  

s nem viselem gondját,

ha nem halálbiztos már az esti,

de legalábbis a másnap reggeli szüretelés

*

Testi,

de főleg lelki

korbáccsal és mézesmadzaggal

a világcirkuszban vagy lélekidomár,

oroszlánt késztetve-kényszerítve pitizésre

*

Az

emberek

jótevője is

lehettem volna,

de gyenge vásári mutatványossá,

egy trükköző Zampanóvá züllöttem el

*

Nekem

teljesen mindegy,

hogy legjobb tanítványom

híres és zseniális, hős pandúr

vagy hírhedt betyár, haramia lesz?

*

Az

elmebajtársak

megszokott körében

teánkat, borunkat hörpintgetve

kedélyesen és langy unalomban

ön-agyon-ülésezve ajnározzuk magunkat

*

A

napi babra

aprómunka,

a pepecselés undora miatt

közkincseinket legszívesebben

a feledés feneketlen kútjába dobnám

*

Szelektíven hallok,

szántszándékkal „hallucinálok”.

és sokszor úgy csinálok mintha

a külső súgás belső hang lett volna

*

A

mindenkori

Hatalommal,

annak legitimitásától függetlenül

személyre szóló titkos különbékét,

egy magán-megállapodást kötök…

*

De jure

vagy de facto

utazó kulturális követként

hamisan rossz képet festve

módszeresen járatom le „hazámat”

*

Inkább maradsz

felesleges, sőt: parazita

ún. szabadúszó,

egy „szellemi segédmunkás”,

csakhogy a kulturális főváros,

az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass…

*

Még

soha nem éreztem

– szakmai – alázatot,

de már hallottam róla és

a legjobban én definiálom…

*

Képtalálat a következőre: „szolgalélek”

 

ÁBRÁNYI EMIL

LAKÁJOK DALA


Be nagyszerű annak a sorsa,
Akit táplál nagyúri kéz!
Nem küzd a létért! Kényelemben
Hallgatja, hogy' sír künn a vész!
Puhán vetett, jó, meleg ágyban
A takaró füléig ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Hideglelősként dideregjek?
Éhezzem, mint erdei vad?
Csupán azért, hogy elmondhassák;
"Nézzétek! Független! Szabad!?"
Nem! A kegyetlen koplalásnál
A kegy falatja többet ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Mily kellemes, könnyű mulatság
Szolgálni a nagy urakat!
Egy kis hajlongás, kis hizelgés,
S a jutalom csak úgy szakad!
Mit árt az, hogyha rosz kedvükben
Megrúgnak néha? Csigavér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Csak egyszer él az ember! És ezt
Koplalva, fázva, élje le?
Rossz társaság a büszkeség, ha
Koldustarisznya jár vele.
Ej! a busás borravalónál
Nincs finomabb, szebb pályabér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Vígan hörpintem uraságom'
Borával töltött nagy kupám!
Éljen a függés! A szabadság
Zsiványoknak való csupán!
Koplaljon a bölcs és a költő,
Az én szám enni, inni kér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Képtalálat a következőre: „illyés gyula”

 

 
További cikkeink...