Payday Loans

Keresés

MAGYAR ÉLETMINŐSÉG


Petőfi Sándor

 

 

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)



Szent Iván nap
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2015. június 20. szombat, 06:23

Szent Iván nap

    1. Tűzugrás Szent Iván napján Kiszomboron

      • 2 éve
      • 463 megtekintés
      Keresd a következő programot: www.kiszombor.hu.
      • HD
    2. Neoton Familia - SZENTIVÁN ÉJJELÉN

      • 8 éve
      • 67 605 megtekintés
      Video of Neoton Family's "Saint Ivan's Night"
    3. Szent Iván éji tűzugrás a Múzeumfaluban - szon.hu

      • 1 éve
      • 716 megtekintés
      A Nyírség táncegyüttes tánccal járta körbe a legrövidebb éjszakán meggyújtott tüzet, és a lángok fényénél, amikor a közönség ...
      • HD
    4. Szentiván - Koncz Zsuzsa

      • 2 éve
      • 743 megtekintés
      Szentiván: Album: Élünk és maghalunk Szerzõ(k): Illés Lajos / Bródy János Szentivánkor értem jött az én szerelmesem ...
      • HD
    5. Szentiván légi tavasz

      • 1 éve
      • 251 megtekintés
      A bőséges májusi eső nálunk is aranyat ért. Kizölldeltünk rendesen.
      • HD
    6. Merlin Színház: Szent Iván éjjelén

      • 3 éve
      • 839 megtekintés
      Szent Iván éjjelén egy pergő, zenés ifjúsági előadás a Merlin Színházban. A shakespeare-i vígjáték tömör változata, Arany János
    7. Az Évkör Húsvét és Szent Iván éj között movie

      • 1 éve
      • 613 megtekintés
      A magyar hagyományok évkörhöz fűződő szokásairól Csörgő Zoltánnal folytatott beszélgetést, Nádorfi Lajos rögzítette. Készítette: ...
    8. Tata - Szentiván nap

      • 1 éve
      • 140 megtekintés
      Tata-Szentiván nap a kálvária dombon Moldvai táncok a Cifra táncegyüttessel. 2013.06.23. A Kálvária-domb tetején a ...
    9. Koncz Zsuzsa - Szentiván

      • 3 éve
      • 2 877 megtekintés
    10. Attala-Szentiván

      • 2 hónapja
      • 24 megtekintés
      • HD
    11. Romeo Fehér galamb Szent Iván-éji álom ( saját dal )

      • 1 éve
      • 581 megtekintés
      Mit gitár pengetése, halk suttogásod, édes csókod Szívem gyorsabban ver mint dob őrűlt koncert hangzavarán, hisz a szerelmet ...
    12. Szent Iván Ünnep Balatonakali

      • 1 éve
      • 41 megtekintés
      Szent Iván Ünnep Balatonakali.
      • HD
    13. Idén is nagy tömegeket vonzott a Szent Iván éji mámor

      • 11 hónapja
      • 171 megtekintés
      A Fabro Pincészet Szent Iván éji mámor elnevezésű rendezvénye idén is nagy tömegeket vonzott a Sárgödör Térre. A kávé- bor ...
      • HD
    14. Szent Iván Éj, 2012, Spitz an der Donau, Ausztria

      • 4 hónapja
      • 36 megtekintés
      Szent Iván Éj, 2012, Spitz an der Donau, Ausztria. Utazás MÁV Nosztalgia Élményutazás. Dürnsteinben megállás, a város ...
      • HD




  1. Kb. 3 960 találat

    1. Szentivánéj Székelyföldön

      • 11 hónapja
      • 1 056 megtekintés
      A nyári napforduló ünnepe Székelydálya közelében az Égei Tetőn. 2015. június 23. - Fülöp Anna és Fülöp Szabolcs invitálására ...
    2. Szent Iván éji tűzugrás a Múzeumfaluban - szon.hu

      • 2 éve
      • 1 156 megtekintés
      A Nyírség táncegyüttes tánccal járta körbe a legrövidebb éjszakán meggyújtott tüzet, és a lángok fényénél, amikor a közönség ...
    3. Szent Iván éj-Tűzugrás

      • 1 éve
      • 160 megtekintés
      A Pötörke Népművészeti Egyesület táncosainak bemutatóival, kézműves vásárral, játszóházzal és kézműves foglalkozásokkal ...
    4. Szent Iván Éj - Kolontár 2013 Boszorkányok éjszakája Ancsajósnővel

      • 3 éve
      • 394 megtekintés
      Szent Iván Éjszakája 2013-ban is a csodák éjszakája számunkra! A csoda, amit a tanítványaimmal kivihetünk az emberek közé, ...
    5. SSO - Szent Iván éji frissítés (By: Kate C.B.)

      • 1 éve
      • 273 megtekintés
      Remélem tetsuik! :) By: Kate Candleburg.
    6. Tűzugrás, muzsika, túra – Szent Iván-éj Obornakon - 2015.08.23-i adás

      • 9 hónapja
      • 104 megtekintés
      Tűzugrás, muzsika, túra – Szent Iván-éj Obornakon 2015. június 27-én különleges eseménynek adott otthont az obornaki ...
    7. SZENT IVÁN ÉJI MÁGIA - előadássorozat

      • 11 hónapja
      • 557 megtekintés
      Ma van Szent Iván éjjele, ami a június 23-ról 24-re virradó éjszaka. A Gergely-naptár bevezetése előtt a dátum egybeesett a nyári ...
    8. Szent Iván éj és Múzeumok éjszakája

      • 11 órája
      • 1 megtekintés
      Napoleon Boulevard koncert, premier a hévízi moziban, Szent Iván éj, Múzeumok éjszakája, Angyalok és csavargók estje.
      • ÚJ

LAST_UPDATED2
 
Szent Iván-éj
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2012. június 24. vasárnap, 07:43

ehnaton

Éjjel is van Világosság

Szent Iván-éj: Keresztelő Szent János ünnepe

Manapság már az óvodások is tudják, hogy Szent Iván napján tüzet kell ugrani, de azt jóval kevesebben, hogy kit is ünneplünk az év legrövidebb éjszakáján. Az egyházatyák tudatosan döntöttek egy kis csúsztatás mellett.

Az ősatyák korában kánaáni népek is megülték a nyári napforduló ünnepét. Az ószövetségi iratok tanúbizonysága szerint Izraelben is elterjedt volt a tűzáldozat, s egyes feltételezések szerint gyermek-, emberáldozatot is bemutattak ezen a napon. Valószínűleg erre a rituáléra utalnak az Ezékiel könyvében olvasható sorok: „Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig! (Ez. 20.31) Még maga Áház, Júda királya is beleesett ebbe a bűnbe: (Áház) nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát Istene, az ÚR, hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. (2Kir. 16.3)

A kereszténység kialakulásának idejére a zsidók körében már nem mutattak be gyermekáldozatot, de a júniusi tűzünnepek nem csak a Közel-Keleten, és Egyiptomban, hanem szerte Európában is igen elterjedtek voltak. Talán ez lehetett az oka annak, hogy az egyházi ünnepkör egyik sarkpontjának emelték be Szent Iván napját. Az Egyház egyes országokban a Szent Iván tüzét az „opera diabolica”, vagyis az ördögi cselekedetek közé sorozta. Máshol azonban, így hazánkban is megtűrte.

Egyes adatok szerint a magyarok a 11. század óta gyújtanak Szent Iván-i tüzet. Bod Péter néprajztudós szerint a 16. században tűzgyújtás alkalmából hosszú éneksorozatot énekeltek, ez volt a Szent Iván-i ének, melynek során a lányok és legények keresztül ugrották a tüzet, amit zsúpkévéből, szalmából, gallyakból gyújtották, gyógyító növényeket, és illatos virágokat füstölnek rajta. A hiedelmek szerint a Szent Iván-i tűz nem csak a boszorkányokat, hanem a szeretőket is megmutatja egymásnak.

Égő szövétnek

De ki is ez a „titokzatos” szent, akinek az ünnepén örömtüzek gyúlnak hazánkban? Ha megnézzük a naptárt valójában nem az év csillagászatilag legrövidebb éjszakáján (június 21.-én), hanem 24-én ünnepeljük Szent Iván éjjelét. Az európai nyelvekben jobbára nyárközépnek megnevezett ünnep, hazánkban az egyházi naptár szerint Keresztelő Szent János, Jézus unokatestvérének ünnepét jelöli. A „Szent Iván” kifejezés valószínűleg Szent István királyunk idején, bizánci hatásra terjedt el, mint ahogy a június hónap régi magyar neve is a Szent Iván ünnepére utalt.

Az, hogy ez a „csúszás” megtörtént, nem csak a csillagászati és a naptári év elcsúszásnak köszönhető, hanem valószínűleg az egyházatyák tudatos döntése volt. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy Szűz Márián kívül egyedül Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük a születésnapján, míg a többi szent ünnepnapját a halála vélhető időpontjára tűzték ki. Bálint Sándor néprajztudós szerint „Ennek oka az, hogy Máriának Erzsébetnél való látogatása alkalmával az Üdvözítő közelsége miatt János is megszenteltetett anyja méhében: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lukács 1,41).

Adjon a Szentháromság kegyelmet

Ezt Felsőszentiván népe úgy magyarázza, hogy a látogatás alkalmával János édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ezért kell a tüzet átugrani, mégpedig háromszor, hogy Szent Iván közbenjárására a Szentháromság annál nagyobb kegyelmet adjon.” János születésnapja éppen hat hónappal esik korábbra, mint Jézusé, kijelölve ezzel a csillagászati-, és rituális év másik sarkpontját. János ünnepét már a kezdetektől a Nappal, a tűzzel és a fénnyel hozták összefüggésbe. János evangélista is a világosság hírnökeként határozza meg Keresztelő Jánost: „Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról”(János 1, 5).

Jézus viszont égő és világító szövétneknek nevezi, akinek fényében nem akarnak túl sokat időzni az izraeliták. A Nappal való legszebb párhuzamot azonban maga Keresztelő János mondja ki, amikor Jézusra utalva így szólt: Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. (Ján. 3.30) Élete, szolgálata ezt bizonyította, hiszen valóban ő volt az a próféta, aki előkészítette a Jézus útját a pusztában, aki nem csak vízzel, hanem tűzzel és Szentlélekkel is keresztel, s akinek élete olyan rövid volt, mint a Szent Iván-éj.

Miklya Luzsányi Mónika

*

tuzugras_1932_nograd

A Szentiván-éji népszokások Európában

Európa országaiban milliók ünnepelnek a nyári napforduló alkalmából.

Június 24.-én van a nyári napforduló, ez az év legrövidebb napja. Ekkor éri el a Nap - a téli napfordulótól kezdve egyre magasabbra hágva - pályája csúcsát.

Európa szerte ősi népszokás ennek megünneplése. Országonként eltérő az ünneplés módja, de középpontjában a Nap támogatása áll, - a sötétséggel vívott harcában, - melyet általában tűzgyújtással szoktak megeleveníteni.

A tűz mindig az élet, egészség, szerelem, szenvedély, megújulás jelképe volt az emberek képzeletében.

A skandináv országokban nemzeti ünnep ez a nap, itt kelnek életre legerősebben az ősi mágikus hagyományok.

A svédek kereszt alapú oszlopokat állítanak fel a kertekben, melyet a családtagok saját kezűleg díszítenek fel nyírfaágakkal, friss virágokkal. Az emberek fejükön is virágkoszorút viselnek, miközben körbetáncolják barátaikkal, rokonaikkal, kézen fogva, énekelve az éji oszlopot. Időnként megpihennek a finomságoktól roskadozó asztalok mellett, és bodzaszörpöt iszogatnak.

A fiatalok - fiúk és lányok egyaránt - ha hétféle virágból ekkor csokrot kötnek, majd azt párnájuk alá helyezik, - a néphiedelem szerint - jövendő párjukról fognak álmodni.

A svédek úgy vélik, ezen az éjszakán a manók és más természetfeletti lények hatalmát meg kell törni, mert ilyenkor a legaktívabbak. Ennek módja a tűzrakás. Kilenc féle fából raknak máglyákat, s közben mérges gombát dobálnak bele, így kívánják az ártó szellemeket és gonosz erőket elűzni.

Finnországban egész éjjel virrasztanak ilyenkor. Családi, baráti összejöveteleken, tűz mellett várják a napfelkeltét.

Németországban az a szokás, hogy gyógynövényekből, virágokból készült füzérekkel díszítik magukat az emberek. Főleg a verbéna és az üröm használatos e célra. Itt is nagyobb csoportokban, tábortűz mellett éjszakáznak, körtánccal, énekléssel. Mikor közeleg a hajnal, virágdíszeiket a tűzbe vetik, azt remélve, hogy az elkövetkező évben minden szerencsétlenség elkerüli őket.

Franciaországban még ma is szokás, hogy a Napot jelképező égő kerekeket engednek le egy magaslatról a Moselle folyóba.

Mexikóban ezen az éjszakán a harmatban hemperegnek az emberek, megtisztulásuk érdekében.

Portugáliában máglyákat gyújtanak, ezáltal védelmet nyernek a boszorkányok, betegségek, kártékony rágcsálók és rovarok ellen.

Az olaszok egész éjjel fürdenek a tavakban, tengerben. Szerintük ilyenkor a víz természetfeletti erővel rendelkezik.

Portugáliában a csoportos esküvő a szokás. Több száz pár mondja ki együtt ilyenkor a boldogító igent.

Csehországban a szerelmesek koszorút dobálnak egymásnak a lángok fölött. Akik ezután háromszor átugranak a tűzön, hamarosan összeházasodnak.

Magyarországon a XIX. század végéig igen erősen élt a tűzünnep hagyománya, - főleg a falvakban, - majd jelentősége egyre csökkent.

Örömtüzek gyújtásával, lakomákkal, énekléssel ünnepeltek az emberek, s a tüzet átugorva kívánták, hogy gondjaik tűnjenek el.

Égő faágakkal járták körbe a szántóföldeket, a jó termés érdekében.

Kátránnyal bekent, szalmával burkolt, lángoló kerekeket gurítottak le magaslatokról éjféltájt.

A tűzrakásokban gyümölcsöket égettek, melyek gyógyító ereje torok és hasfájás ellen felülmúlhatatlan volt. Főleg az almát használták ilyen célra.

Az asszonyok a kertben, vagy a réteken szedett illatos füveket füstöltek, ezeket később fürdővízbe használták fel.

Szerelmi varázslatok is fűződnek ehhez az ünnephez.

A nyárközépi ünnepi tüzek maradványait amulettként tisztelték. Összegyűjtötték, s a ház köré hintve védelmet jelentett a villámcsapás ellen. Termőföldre szórva gazdag termést biztosított.

A máglyákból visszamaradt elszenesedett gallyakat is nagy becsben tartották, az állatokat, embereket óvta év közben a rontásoktól, ha közelükben tartották.

A néphit szerint, a páfrány ezen az éjszakán virágzik, de fénylő, arany virágát, - mely csupán néhány pillanatig él, - csak kevesen láthatják meg, mert a bimbó kibomlásakor jelentkező mágikus fuvallattól elalszik, aki közel kerül a növényhez. Amennyiben ez valakinek mégis sikerül, megérti a füvek, fák beszédét, az állatok nyelvét, és megtalálja a földbe rejtett kincseket.

*

Szent Iván-nap

jún. 24. Keresztelő Szent János (Virágos Szent János) ünnepe. A napfordulókat már a keresztény vallás létrejötte előtt megünnepelték Egyiptomban és néhány közelkeleti népnél. A keresztény világban a nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5. sz.-ban lett általánossá. A szent tiszteletére gyújtott Szent Iván-i tüzet kapcsolatba hozták a napfordulóval, a tudós fényszimbolika egyházi magyarázatának kiindulópontja János evangéliuma (3:30) lett: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom”. A keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket ( hiedelem) és rítusokat, amelyek különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. – Hazánkban a 16. sz. óta biztosan, de valószínűleg már régebben is örömtüzet gyújtottak ezen az ünnepen. A magyar régiségben a jún. hónapot Szent Iván havának nevezték. A tűzgyújtást tűzcsóvák forgatása (lobogózás) és hazánk egyes területein, főleg Nyitra megyében hosszú éneksorozat: a Szent Iván-i ének éneklése kísérte. Más mágikus eljárások, cselekmények és hiedelmek vízzel, növényekkel, füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel kapcsolatosak. Már Bod Péter említette a 18. sz.-ban azt a más népeknél is ismert hiedelmet, hogy ilyenkor a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, továbbá üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, s ezt a ház elejére szokták akasztani tűzvész ellen. Az olyan anyának, akinek elhalt gyermeke, Szent Iván napja előtt nem szabad gyümölcsöt ennie. A tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott gyümölcsnek is fontos szerepe volt, mágikus tárgyként használták. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak; Szeged vidékén a fog- és hasfájás orvossága volt, Baranyában a sírokra is tettek a sült almából. Csongrádon azt tartották, hogy a tűzbe azért kell almát dobni, hogy az elhunyt rokonok is élvezzenek a gyümölcsből. Szerelemvarázsló ( szerelmi varázslás) szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz, éppúgy mint esővarázslás. A Szent Iván-naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszéd népektől kerültek hozzánk, másrészt egyházi közvetítéssel. Érdekes, hogy a népi kultúrában a szlávos Szent Iván név használatos e nap és rítusai jelölésére. – Irod. Bellosics Bálint: Magyarországi adatok a nyári napforduló ünnepéhez (Ethn., 1902); Marót Károly: Szent Iván napja (Ethn., 1939); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I–II. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (Bp., 1977).

*

legyek-ura

Szent Iván-i tűz

a jún. 24-én, Szent Iván-napon, azaz a nyári napforduló ( napfordulók) ünnepén gyújtött tűz ( tűzgyújtás). Bár egy 18. sz.-i egyházi szerző, Inchofer szerint a magyarok a 11. sz. óta gyújtanak Szent Iván-i tüzet, hiteles adataink csak a 16. sz.-tól vannak, amikor már nemcsak a jún. 24-én gyújtott tüzet, hanem általában az ünnepi és örömtüzeket Szent Iván tüzének nevezték. A tűzgyújtás alkalmából hosszú éneksorozatot énekeltek ( Szent Iván-i ének). A tüzet zsúpkévéből, szalmából, gallyakból stb. gyújtják, illatos növényeket, virágokat füstölnek rajta, melyeket gyógyításra is felhasználnak: ökörfark-kórót, orgonát, bodzát, ürmöt stb. Az a lány, aki nem evett e napig cseresznyét, ott szétosztja leánytársai között a magával hozott gyümölcsöt. Azok az asszonyok, akiknek gyermeke meghalt, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogattak. Almát is vetettek a tűzbe. A tüzet az ének során a leányok vagy a legények és lányok átugrálták ( ugrás, rituális), s az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak, ilyenkor a lányok férjhezmenésére is jósoltak. – A szokás hazánkban s a határokon túl élő magyaroknál még néhány helyen élő. A tűzugráson kívül Európa-szerte szokásos a fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése, tűzcsóválás, szórványosan a magyarság is gyakorolta ezeket, így pl. Törökkoppányban is szokásos volt a tűzcsóválás. – Irod. Bellosics Bálint: Magyarországi adatok a nyári napforduló ünnepéhez (Ethn., 1902); Gunda Béla: Szentiváni tűzcsóválás Törökkoppányban (Ethn., 1938); Marót Károly: Szent Iván napja (Ethn. 1939); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968).

*

jakabhegyiszntkorona

Szent Iván-i ének

1. a Szent Iván-naphoz fűződő rítusének ( népszokások költészete). A 16. sz.-tól szerepel a magyar szólások közt: Hosszú a Szent Iván éneke. Heltai Gáspár hozzáfűzi, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta. Ezt a szólást a régi proverbium-gyűjtemények különbözőképpen magyarázták. Erdélyi János a Szent Iván-napi tűzgyújtáskor énekelt, s különösen Nyitra megyében igen hosszúra nyúló rítusénekkel hozta kapcsolatba, azóta ez a nézet átment a köztudatba, bár nem bizonyítható. – A Nyitra, Hont és Bars megyékben s e megyék körzetében énekelt énekfüzér mitikus, vallásos és párosító mozzanatokat tartalmaz. Utal a tűzrakás tényére s a tűz körüli elhelyezkedés rendjére:

Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.

Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,

A másikon űnek szíp öreg emberek,

Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,

Negyediken űnek szíp ifjú leginyek.

A hosszú éjszakára, s az ünnep patrónusára Szent Jánosra:Virágos

Szent-János,

Éjszakád világos:

Míg előtted leszek,

Tiszteletet tészek,

Csak addig világos;

Légy aztán homályos.

Betétként párosító énekek (Mely magas a rutafa…), s a Virágok vetélkedése című vetélkedés szerepel. Más nehezen értelmezhető motívumok a hajnalban nyugvó Máriára, az aranyhajú Magyar Ilonára, s a budai nemesasszonyra utalnak. Az ország más részein található rövidebb Szent Iván-énekek a nyári napforduló idején hosszúra nyúló éjszakát ünneplik. – 2. Zeneileg a Szent Iván-i ének egyes tagjai önállóak, de a stílusbeli rokonságon túl konkrét dallamösszefüggések is előfordulnak köztük: így a Szent Iván-i ének tágabb értelemben zenei egységet is jelent. Darabjainak hangkészlete, változó modalitás mellett, nagyjából azonos: hat hang, vagy annál kevesebb. A tipikus dallamok oktávterjedelmet nem érnek el. Az előadásmód az egyik rétegnél (Magos a rutafa és változatai) rubato, itt gyakoriak a díszítőhangok is; másutt az ütempáros anyagnál szokásos nem alkalmazkodó giusto (különösen a befejező énekek között). A tételek egy része szótagszámban szabadon alakul, s a többség refrénes szerkezetű. 1. A Szent Iván-i ének központi dallama a tűz átugrálásakor énekelt Magos a rutafa (Rózsafa nem magos, Mely magos volt a fa), ezen hangzik el a Vetekedik vélem és a Szentiványi tiszta búza is. Rövid motívum, ill. sor ismétlése, majd refrén következik. Ez az együttes egymásután sokszor hangzik el, kevés változtatással (nevek behelyettesítése), a forma így egészében soroláshoz áll közel. A kezdőmotívumok dallamrajza völgy alakú, kvint távolsággal a mélypont és a záróhang között, jellegzetes kisszext ugrással a közepén. E motívumok állandónak bizonyulnak, a rájuk következő refrén azonban (Hajlon te Szent János, Selyem sárhajú, Virágom, véled elmegyek stb.) mind tagolásban, mind modalitásban, mind dallamvezetésben változékony. A változatok helyi sajátságok. – 2. Refréndallama révén kapcsolódik a Szent Iván-i ének központi darabjához a Ki lovai vannak és a Jelenti magát Jézus. Az elsőben a refrént, melynek itt a la, szó, mi után dó végű változata is megjelenik (Menyhe, Ghymes, Kolon után Zsére), kiáltásszerű recitatív szakaszok előzik meg; a másodikban a kis ambitusú, kétsoros énekhez épül szervesen hozzá (Ghymes, szó-végű változat). – 3. A Szent Iván-i ének bevezető és záró darabjai között lényegében u. az a két dallamsor szerepel a Tüzét megrakatja és a Ha én volnék a budai nemesasszony kezdetű énekekben (Ghymes); közel áll ezekhez a szintén kétsoros Meggyúlandó és Ha én volnék… (Kolon). Recitatív-típussal rokon hexachord-dallamok, dó vagy mi záróhanggal. – 4. A Megraktuk, megraktuk (Menyhe, Béd), Ki ökrei vannak (Menyhe), és a Lassan csendijjetek (Pográny) egy dallamon hangzanak. Ez szerkezetben a Jelenti magát kezdetűvel rokon: két rövid sor, ill. e sorpár ismételgetése után itt is refrén következik (Dicsérendő az Atya e világon). A refrént megelőző motívum zárlata mindkét énekben lépcsőzetes tercemelkedést tartalmaz. Ez sorolás esetén, ha a refrén csak nagyobb tömbök lezárásakor jelenik meg, külön nyomatékot nyer (Ki ökrei). Ugyanez az exponált helyen megjelenő, tercemelkedéssel végződő motívum kapcsol ide egy harmadik dallamot (szövegei: Tüzét megrakatjuk, Lassan csendijjetek, Hajtsad szívem – Csitár; Ha a gyívó – Kolon), rokon kvintről ereszkedő refréndallammal. – 5. E zeneileg összefüggő típusokon kívül szerepelnek a Szent Iván-i énekben egyéb, nagyobb variánskör nélküli dallamok. Stílusban is eltávolodnak azok, melyek a szokás peremterületéről valók. Rokonság: e zenei anyagnak közeli stílus-párhuzamai találhatók az északi terület lakodalmasai között. A virágok vetélkedése u.ezzel a dallammal Nógrád m.-i lakodalomban is fennmaradt. A refrénes szerkesztésmód azonban, s a motívika jellegzetességei (emelkedő zárlatú szakaszok, néha ezek sorolása) más népszokásokkal is mutat rokonságot. A jún. 24.-hez kapcsolódó énekanyag szlovák, morva nyelvterületen a magyarnál töredékesebb, s azzal dallamban közvetlenül egyező változatokat nem tartalmaz. A szlovák és morva népzenében is megtalálható azonban a Szent Iván-i éneknek megfelelő stílusréteg, éppen úgy, mint a középkori történeti források anyagában, világiban és egyháziban egyaránt (rondo- és virelai-típusok, kis-antifonák, litániák és zsoltárok: refrénes formák, részben prózai szövegekkel). A dallamok konkrét földrajzi és történeti összefüggéseinek kimutatása még nem történt meg. – Irod. Kodály Zoltán: Zoborvidéki népszokások (Ethn., 1909); Kodály Zoltán: Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz (Ethn., 1913); Marót Károly: Szent Iván napja (Ethn., 1939); Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942); Jeles napok (A Magyar Népzene Tára II., Bp., 1953); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Dömötör Tekla: A népszokások költészete (Bp., 1974)

LAST_UPDATED2
 
SZENT IVÁN ÉJ
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2015. június 23. kedd, 07:06

Szent Iván-i ének

1. a → Szent Iván-naphoz fűződő rítusének (→ népszokások költészete). A 16. sz.-tól szerepel a magyar szólások közt: Hosszú a Szent Iván éneke. Heltai Gáspár hozzáfűzi, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta. Ezt a szólást a régi → proverbium-gyűjtemények különbözőképpen magyarázták. Erdélyi János a Szent Iván-napi tűzgyújtáskor énekelt, s különösen Nyitra megyében igen hosszúra nyúló rítusénekkel hozta kapcsolatba, azóta ez a nézet átment a köztudatba, bár nem bizonyítható. – A Nyitra, Hont és Bars megyékben s e megyék körzetében énekelt énekfüzér mitikus, vallásos és párosító mozzanatokat tartalmaz. Utal a tűzrakás tényére s a tűz körüli elhelyezkedés rendjére:

Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öreg emberek,
Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyediken űnek szíp ifjú leginyek.

A hosszú éjszakára, s az ünnep patrónusára Szent Jánosra:

Virágos Szent-János,
Éjszakád világos:
Míg előtted leszek,
Tiszteletet tészek,
Csak addig világos;
Légy aztán homályos.

Betétként → párosító énekek (Mely magas a rutafa…), s a Virágok vetélkedése című → vetélkedés szerepel. Más nehezen értelmezhető motívumok a hajnalban nyugvó Máriára, az aranyhajú Magyar Ilonára, s a budai nemesasszonyra utalnak. Az ország más részein található rövidebb Szent Iván-énekek a nyári napforduló idején hosszúra nyúló éjszakát ünneplik. – 2. Zeneileg a Szent Iván-i ének egyes tagjai önállóak, de a stílusbeli rokonságon túl konkrét dallamösszefüggések is előfordulnak köztük: így a Szent Iván-i ének tágabb értelemben zenei egységet is jelent. Darabjainak hangkészlete, változó modalitás mellett, nagyjából azonos: hat hang, vagy annál kevesebb. A tipikus dallamok oktávterjedelmet nem érnek el. Az előadásmód az egyik rétegnél (Magos a rutafa és változatai) rubato, itt gyakoriak a díszítőhangok is; másutt az ütempáros anyagnál szokásos nem alkalmazkodó giusto (különösen a befejező énekek között). A tételek egy része szótagszámban szabadon alakul, s a többség refrénes szerkezetű. 1. A Szent Iván-i ének központi dallama a tűz átugrálásakor énekeltMagos a rutafa (Rózsafa nem magos, Mely magos volt a fa), ezen hangzik el a Vetekedik vélem és a Szentiványi tiszta búza is. Rövid motívum, ill. sor ismétlése, majd refrén következik. Ez az együttes egymásután sokszor hangzik el, kevés változtatással (nevek behelyettesítése), a forma így egészében soroláshoz áll közel. A kezdőmotívumok dallamrajza völgy alakú, kvint távolsággal a mélypont és a záróhang között, jellegzetes kisszext ugrással a közepén. E motívumok állandónak bizonyulnak, a rájuk következő refrén azonban (Hajlon te Szent János, Selyem sárhajú, Virágom, véled elmegyek stb.) mind tagolásban, mind modalitásban, mind dallamvezetésben változékony. A változatok helyi sajátságok. – 2. Refréndallama révén kapcsolódik a Szent Iván-i ének központi darabjához a Ki lovai vannak és a Jelenti magát Jézus. Az elsőben a refrént, melynek itt a la, szó, mi után  végű változata is megjelenik (Menyhe, Ghymes, Kolon után Zsére), kiáltásszerű → recitatív szakaszok előzik meg; a másodikban a kis ambitusú, kétsoros énekhez épül szervesen hozzá (Ghymes, szó-végű változat). – 3. A Szent Iván-i ének bevezető és záró darabjai között lényegében u. az a két dallamsor szerepel a Tüzét megrakatja és a Ha én volnék a budai nemesasszony kezdetű énekekben (Ghymes); közel áll ezekhez a szintén kétsoros Meggyúlandó és Ha én volnék… (Kolon). Recitatív-típussal rokon hexachord-dallamok,  vagy mi záróhanggal. – 4.Megraktuk, megraktuk (Menyhe, Béd), Ki ökrei vannak(Menyhe), és a Lassan csendijjetek (Pográny) egy dallamon hangzanak. Ez szerkezetben a Jelenti magát kezdetűvel rokon: két rövid sor, ill. e sorpár ismételgetése után itt is refrén következik (Dicsérendő az Atya e világon). A refrént megelőző motívum zárlata mindkét énekben lépcsőzetes tercemelkedést tartalmaz. Ez sorolás esetén, ha a refrén csak nagyobb tömbök lezárásakor jelenik meg, külön nyomatékot nyer(Ki ökrei). Ugyanez az exponált helyen megjelenő, tercemelkedéssel végződő motívum kapcsol ide egy harmadik dallamot (szövegei: Tüzét megrakatjuk, Lassan csendijjetek, Hajtsad szívem – Csitár; Ha a gyívó – Kolon), rokon kvintről ereszkedő refréndallammal. – 5. E zeneileg összefüggő típusokon kívül szerepelnek a Szent Iván-i énekben egyéb, nagyobb variánskör nélküli dallamok. Stílusban is eltávolodnak azok, melyek a szokás peremterületéről valók. Rokonság: e zenei anyagnak közeli stílus-párhuzamai találhatók az északi terület lakodalmasai között. A virágok vetélkedése u.ezzel a dallammal Nógrád m.-i lakodalomban is fennmaradt. A refrénes szerkesztésmód azonban, s a motívika jellegzetességei (emelkedő zárlatú szakaszok, néha ezek sorolása) más népszokásokkal is mutat rokonságot. A jún. 24.-hez kapcsolódó énekanyag szlovák, morva nyelvterületen a magyarnál töredékesebb, s azzal dallamban közvetlenül egyező változatokat nem tartalmaz. A szlovák és morva népzenében is megtalálható azonban a Szent Iván-i éneknek megfelelő stílusréteg, éppen úgy, mint a középkori történeti források anyagában, világiban és egyháziban egyaránt (rondo- és virelai-típusok, kis-antifonák, litániák és zsoltárok: refrénes formák, részben prózai szövegekkel). A dallamok konkrét földrajzi és történeti összefüggéseinek kimutatása még nem történt meg. – Irod. Kodály Zoltán: Zoborvidéki népszokások (Ethn., 1909); Kodály Zoltán: Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz (Ethn., 1913); Marót Károly: Szent Iván napja (Ethn., 1939); Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942); Jeles napok (A Magyar Népzene Tára II., Bp., 1953); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Dömötör Tekla: A népszokások költészete (Bp., 1974)


Szent Iván-i tűz

a jún. 24-én, → Szent Iván-napon, azaz a nyári napforduló (→ napfordulók) ünnepén gyújtött tűz (→ tűzgyújtás). Bár egy 18. sz.-i egyházi szerző, Inchofer szerint a magyarok a 11. sz. óta gyújtanak Szent Iván-i tüzet, hiteles adataink csak a 16. sz.-tól vannak, amikor már nemcsak a jún. 24-én gyújtott tüzet, hanem általában az ünnepi és örömtüzeket Szent Iván tüzének nevezték. A tűzgyújtás alkalmából hosszú éneksorozatot énekeltek (→ Szent Iván-i ének). A tüzet zsúpkévéből, szalmából, gallyakból stb. gyújtják, illatos növényeket, virágokat füstölnek rajta, melyeket gyógyításra is felhasználnak: ökörfark-kórót, orgonát, bodzát, ürmöt stb. Az a lány, aki nem evett e napig cseresznyét, ott szétosztja leánytársai között a magával hozott gyümölcsöt. Azok az asszonyok, akiknek gyermeke meghalt, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogattak. Almát is vetettek a tűzbe. A tüzet az ének során a leányok vagy a legények és lányok átugrálták (→ugrásrituális), s az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak, ilyenkor a lányok férjhezmenésére is jósoltak. – A szokás hazánkban s a határokon túl élő magyaroknál még néhány helyen élő. A tűzugráson kívül Európa-szerte szokásos a fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése, tűzcsóválás, szórványosan a magyarság is gyakorolta ezeket, így pl. Törökkoppányban is szokásos volt a tűzcsóválás. –Irod. Bellosics Bálint: Magyarországi adatok a nyári napforduló ünnepéhez (Ethn., 1902); Gunda Béla: Szentiváni tűzcsóválás Törökkoppányban (Ethn., 1938); Marót Károly: Szent Iván napja (Ethn. 1939); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968).

Szent-Iván-i tűzugrás (Buják, Nógrád m., 1930-as évek)

Szent-Iván-i tűzugrás (Buják, Nógrád m., 1930-as évek)

 

Szent Iváni-i tűzugrás (Karancskeszi, Nógrád m., 1930-as évek)

Szent Iváni-i tűzugrás (Karancskeszi, Nógrád m., 1930-as évek)


 


















LAST_UPDATED2
 
Szentivánéji álom
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2011. november 17. csütörtök, 09:43

titania

SHAKESPEARE
SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

FORDÍTOTTA: ARANY JÁNOS

SZEMÉLYEK

THESEUS, Athén ura
EGÉUS, Hermia atyja
LYSANDER | szerelmesek Hermiába
DEMETRIUS |
PHILOSTRAT, ünnepélyrendező Theseusnál
VACKOR, ács
GYALU, asztalos
ZUBOLY, takács
DUDÁS, fúvó-foldozó
ORRONDI, üstfoldozó
ÖSZTÖVÉR, szabó
HIPPOLYTA amazonkirálynő, Theseus menyasszonya
HERMIA, Egéus leánya, szerelmes Lysanderbe
HELÉNA, szerelmes Demetriusba
OBERON, tündérkirály
TITANIA, tündérkirályné
PUCK, vagy ROBIN-PAJTÁS
BABVIRÁG |
PÓKHÁLÓ | tündérek
MOLY |
MUSTÁRMAG |
PYRAMUS |
THISBE |
FAL | a közjáték személyei
HOLDVILÁG |
OROSZLÁN |

Más tündérek, királyuk és királynéjok kíséretében
Theseus és Hippolyta kísérői


Szín: Athén és egy közeli erdő

http://mek.niif.hu/00400/00496/00496.htm

*

Charles Lamb és Mary Lamb: Shakespeare-mesék - SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

Athén városának egyik törvénye hatalmat adott polgárainak arra, hogy lányaikat ahhoz kényszerítsék feleségül, akihez nekik tetszik, mert ha egy lány vonakodott ahhoz a férfihoz menni, akit apja választott férjéül, ez a törvény felhatalmazta az apát arra, hogy lányát kivégeztesse. De minthogy egy apa nemigen kívánja saját lánya halálát, még ha történetesen kissé önfejűen is viselkedik, ezt a törvényt ritkán vagy talán sohasem hajtották végre, bár lehet, hogy a város ifjú hölgyeit gyakran ijesztgették szüleik ezzel a törvénnyel.

Mégis, egyszer volt rá eset, hogy egy öreg ember, Egéus nevű, Theseus elé, Athénnak akkori uralkodó hercege elé lépett, bepanaszolni lányát, Hermiát, akinek parancsot adott, hogy menjen férjhez Demetriushoz, egy előkelő athéni családból származó fiatalemberhez, de a lány nem volt hajlandó neki szót fogadni, mert egy másik, Lysander nevezetű fiatal athénit szeretett. Egéus igazságot kért Theseustól, s azt kívánta, hogy ezt a kegyetlen törvényt alkalmazzák lánya ellen.

Hermia, engedetlenségének mentségéül, elmondta, hogy Demetrius már régebben szerelmet vallott az ő kedves barátnőjének, Helénának, és Heléna is bolondulásig szereti Demetriust. De ez a tiszteletre méltó érv, amellyel Hermia megokolta, hogy miért nem engedelmeskedik apja parancsának, nem hatotta meg a szigorú Egéust.

Theseus nagy és kegyes fejedelem volt, de arra nem volt hatalma, hogy megváltoztassa országának törvényeit, így hát nem tehetett mást, mint hogy négy napot adott Hermiának, hogy meggondolja magát, mert ha ennek az időnek elteltével még mindig nem hajlandó férjhez menni Demetriushoz, meg kell halnia.

Amikor a fejedelem elbocsátotta színe elől Hermiát, a lány elment szerelmeséhez, Lysanderhez, és elmondta neki, milyen veszélybe jutott, s hogy vagy le kell mondania róla és férjhez menni Demetriushoz, vagy pedig négy nap múlva már nem él.

Lysander kétségbeesett e rossz hír hallatára, de eszébe jutott, hogy él egy nagynénje, némi távolságra Athéntól, s hogy ott, ahol ő lakik, nem lehet alkalmazni ezt a kegyetlen törvényt Hermia ellen, mert ez a törvény nem volt érvényes a város határain túl. Azt javasolta Hermiának, lopóddzék ki még aznap éjszaka apja házából, s menjen el vele nagynénje házába, ahol majd feleségül veszi.

- Találkozzunk – mondta Lysander – az erdőben, néhány mérföldre a városon kívül, abban a gyönyörű erdőben, ahol olyan gyakran sétáltunk Helénával együtt, május vidám havában.

Hermia örömmel fogadta el ezt a javaslatot, és nem szólt tervezett szökéséről senkinek, csak barátnőjének, Helénának. Heléna – mint ahogy fiatal lányok gyakran cselekszenek ostobaságokat szerelemből – irigységében úgy határozott, hogy elmegy Demetriushoz és elmondja neki mindezt.

Pedig hiába árulta el barátnője titkát, nem várhatott ettől semmi egyéb jót, mint azt a szomorú örömöt, hogy követheti hűtlen szerelmesét az erdőbe, mert azt jól tudta, hogy Demetrius odamegy majd, üldözni Hermiát.

Az erdő, amelyben Lysander és Hermia találkozni akart, kedvenc tartózkodási helye volt azoknak a kicsi lényeknek, akik tündér néven ismeretesek.

Oberon, a tündérkirály, és Titania, a tündérkirálynő parányi népük egész kíséretével ebben az erdőben szokták rendezni éjféli mulatságukat.

E kis tündérkirály és tündérkirálynő között éppen ebben az időben szomorú viszály dúlt: sohasem tudtak úgy találkozni holdfényben e kellemes erdő árnyas sétányain, hogy ne veszekedjenek, míg valamennyi tündérük és manójuk belemászott egy-egy makk-kopáncsba, és félelmében elrejtőzött.

E szerencsétlen viszályt az okozta, hogy Titania nem volt hajlandó átengedni Oberonnak egy kisfiút, egy váltott gyermeket, akinek anyja Titania barátnője volt, s az asszony halála után a tündérkirálynő ellopta dajkájától a gyereket, és az erdőben nevelte fel.

Azon az éjszakán, amikor a szerelmesek találkozni akartak az erdőben, Titania éppen néhány udvarhölgyével sétált, és találkozott a tündérudvaroncainak kíséretében megjelenő Oberonnal.

- Üdvöz ne légy a holdfénynél, gőgös Titania – mondta a tündérkirály.

- Micsoda! Te vagy, féltékeny, Oberon? – válaszolta a királynő. – Tündéreim, el innen: megesküdtem, hogy kerülöm a társaságát!

- Várj, semmi asszony! – mondta Oberon. – Nem vagy urad? Mért bántja Oberont Titania? Hisz én csak egy váltott gyermeket kérek, hogy apródom legyen.

- Nyughasson szíved – felelte a királynő. – Egész tündérkirályságoddal sem vásárolhatod meg tőlem ezt a fiút.

Ezzel ott hagyta urát nagy haragjában.

- Jó, menj csak utadra – mondta Oberon -, mielőtt a hajnal hasad, megkínozlak ezért a sértésért.

Oberon ekkor elküldött Puckért, titkos tanácsosáért, legfőbb kegyencéért.

Puck – vagy amint néha nevezték, Robin pajtás – agyafúrt, kópé szellem volt, aki mulatságos tréfákat űzött a szomszédos falvakban, néha belopózott a tejeskamrába, és lefölözte a tejet, néha könnyű, légies alakjával belemerült a vajasköpűbe, és míg különös alakját ott táncoltatta a köpűben, a fejőlány hiába fáradozott, hogy tejfölét vajjá változtassa, de a falubeli legények sem jártak szerencsésebben, mert valahányszor csak Pucknak kedve szottyant, hogy a serfőző üstben játssza el csínyjeit, bizonyos, hogy a sör megromlott. Ha néhány jó szomszéd összegyűlt, hogy kedvükre együtt sörözzenek, Puck elaszott vackor alakjában a söröskancsó fenekére ugrott, és ha valamelyik jó öreganyó éppen inni akart, Puck az ajkához billent, és a sört fonnyadt állára öntötte, és nem sokkal azután, amikor ugyanaz az öreg néni nehézkesen leült, hogy szomszédainak egy szomorú és mélabús történetet mesél,jen, Puck kibiccentette alóla háromlábú zsámolyát, és szegény öregasszony felborult, az öreg komaasszonyok pedig oldalukat fogták nevettükben, és esküdöztek, hogy soha ennél vidámabb órát nem töltöttek el.

- Gyere ide, Puck – mondta Oberon az éjszaka e vidám kis vándorának. – Hozzál nekem olyan virágot, amilyet a lányok égő szerelemnek neveznek. Ha e kis bíbor virág nedvét alvó szemekre cseppentik, őrjöngő szerelmet gyújt a legelső lény iránt, akit az alvó majd megpillant ébredés után E virág nedvét Titania szemhéjára cseppentem, amikor alszik, s ha majd felnyitja szemét, beleszeret abba, akit először meglát, akár oroszlán az, akár medve, kotnyeles majom vagy fürge pávián. Tudom a varázsát, hogyan lehet elhárítani szeméről e bűbájt, de addig nem szüntetem meg, amíg apródomul nem adja azt a fiút.

Puckot, aki szívből szeretett bajt keverni, nagyon mulattatta urának ez a tervbe vett bolondozása, és elrohant felkutatni azt a virágot. Oberon, miközben Puck visszatérésére várakozott, észrevette, hogy Demetrius és Heléna megérkezik az erdőbe, kihallgatta, amint Demetrius szemére hányta Helénának, hogy követi őt, hallotta sok rossz szavát és Heléna szelíd tiltakozását, amellyel a fiút régebbi szerelmére emlékeztette, és az eskükre, amelyekkel hűséget fogadott neki – végül Demetrius, mint ő maga mondta, otthagyta a vadállatok kegyelmére Helénát, az meg utánarohant, amilyen gyorsan csak tudott.

A tündérkirály mindig együtt érzett az igaz szerelmesekkel, és nagyon megszánta Helénát – az is lehet, hogy mint Lysander is említette, többször is jártak sétálni holdfénynél ebben a kellemes erdőben, és Oberon láthatta Helénát abban a boldog időben, amikor Demetrius még szerette. De bármi volt is a helyzet, amikor Puck visszatért a kis bíbor virággal, Oberon így szólt kedvencéhez:

- Vedd el egy részét ennek a virágnak: erre járt egy kedves athéni hölgy, aki szerelmes egy gőgös ifjúba. Ha alva találod ezt a fiút, csöppents ebből a varázsnedvből a szemére, de olyankor tedd ezt, amikor a lány is a közelében van, hogy az első, akit ébredéskor meglát, ez a megvetett hölgy legyen. Felismered ezt az embert az athéni öltözetről.

Puck megígérte, hogy nagyon ügyesen intézi el az ügyet, Oberon pedig anélkül, hogy Titania észrevette volna, odament ahhoz a lugashoz, ahol a királynő aludni készült. Ez a lugas egy halmon volt, ahol vad kakukkfű nőtt, kankalin és ibolya, egy sűrű loncból, jázminból és vadrózsából szőtt mennyezet alatt. Titania mindig itt aludta át az éjszaka egy részét, takarója egy kígyó csillogó bőre, szűk gúnya, de egy tündérre éppen jó. Oberon úgy lelte Titaniát, amint éppen rendeleteket adott tündéreinek, mivel foglalkozzanak, miközben ő alszik.

- Menjetek – mondta őfelsége -, ki férget ölni pézsmák bimbain, ki bőregérrel víni szárnyakért, hogy kis manóim öltönyt kapjanak, ki meg elűzni a lármás bagolyt, mely itt huhogva nagy szemet mereszt. De előbb daloljatok álomba Mire a tündérek ebbe a dalba fogtak:


Kettősnyelvü pettyes kígyók,
Tüskedisznók, innen el;
Félre undok poc, vakondok,
Asszonyunkhoz ne közel!
Philoméla dalabáj
Zengje lágyan: lullabáj
Lulla, lulla, lullabáj,
Semmi bű
Semmi báj
Asszonyunkra itt ne szállj;
Jó’tszakát, lullabáj.

Amikor a tündérek ezzel a kedves lullabájjal elaltatták királynőjüket, ott hagyták, hogy elvégezzék azokat a fontos szolgálatokat, amelyeket rájuk bízott. Oberon ekkor halkan Titaniájához közeledett, a varázsnedvből néhány csöppet szemére csöppentett s így szólt:

Amit e szem ébren lát,
Annak hasson bűve rád,
Azt szeresd meg, azt imádd.*

De térjünk vissza Hermiához, aki ezen az éjszakán megszökött apja házából, hogy kikerülje a halált, amelyre kárhoztatták, ha nem hajlandó férjhez menni Demetriushoz. Amikor behatolt az erdőbe, ott találta kedves Lysanderét, aki már várta őt, hogy nagynénje házába vezesse. De még mielőtt az erdő közepébe értek, Hermia nagyon elfáradt, és Lysander – mert féltette ezt a kedves hölgyet, aki azzal bizonyította be szerelmét iránta, hogy életét is kockáztatta érte – rábeszélte, pihenjenek reggelig egy puha mohás halmon, ő maga is kissé távolabb a földre hevert, és mindketten hamar elaludtak. Itt találta őket Puck, meglátta ezt a csinos alvó fiatalembert, észrevette, hogy ruhái athéni divat szerint készültek, és egy szép hölgy alszik a közelében, s ebből arra következtetett, hogy ez az az athéni lány és gőgös szerelmese, akinek felkutatására Oberon elküldte őt. Természetesen úgy okoskodott, hogy mivel ketten egyedül vannak itt, a lány lesz az első, akit a fiú ébredéskor meglát: így hát minden tétovázás nélkül Lysander szemére csöppentett a kis bíbor virág nedvéből. De úgy esett, hogy erre járt Heléna, és Hermia helyett ő volt az első lény, akit Lysander megpillantott, amikor szemét felnyitotta. Furcsa elmondani, de olyan erős volt a szerelmi varázs, hogy egész Hermiáért érzett szerelme semmibe tűnt, és Lysander beleszeretett Helénába.

Ha Hermiát látta volna meg legelőször, amikor felébredt, Puck tévedésének nem lett volna semmi következménye, mert nem is szerethette eléggé ezt a hűséges hölgyet. De így szegény Lysandernek igazán szomorú véletlen volt, ha e tündéries szerelmi varázs arra kényszerítette, hogy elfeledje hű Hermiáját, és egy másik hölgy után szaladjon, Hermiát pedig otthagyja álmában egészen egyedül, éjfélkor az erdőben.

Ez a szerencsétlenség így esett: Heléna, mint ahogy elbeszéltük, igyekezett lépést tartani Demetriusszal, aki olyan durván elrohant tőle, de nem bírta sokáig ezt az egyenlőtlen versenyfutást, mert hosszú távon a férfiak mindig jobb futók a nőknél. Heléna hamar szeme elől tévesztette Demetriust, és amikor elhagyatva és eltévedve ide-oda kószált, eljutott végül arra a helyre, ahol Lysander aludt.

„Ó! – mondta magában – Lysander fekszik itt a földön: meghalt vagy alszik?” Szelíden megérintette, és így szólt hozzá: - Jó uram, ha életben vagy, ébredj fel. – Mire Lysander felnyitotta szemét, és mert a szerelmi varázs már megkezdte működését, azonnal a túlzó szerelem és bámulat szavaival szólította meg, s azt mondta neki, hogy annyival múlja felül szépségben Hermiát, mint a galamb a hollót, s hogy tűzbe menne az ő szép szeméért, és még sok más ilyen, szerelmesekhez illő beszédeket. Heléna tudta, hogy Lysander az ő barátnőjének, Hermiának szerelmese, ünnepélyesen megígérte, hogy feleségül veszi Hermiát, így hát rendkívül dühös lett, amikor meghallotta, hogy ilyen modorban beszélnek hozzá, mert úgy gondolta, hogy Lysander gúnyt űz belőle.

- Ó, miért is születtem? – mondta. – Csak azért, hogy mindenki csúfoljon és kinevessen. Hát nem elég, fiatalember, hogy soha egy édes tekintetet, egy kedves szót nem kaphatok Demetriustól, de az úr is így gúnyból kezd udvarolni nekem? Azt hittem, Lysander olyan úr, akiben több az igazi nemesség.

Így szólt nagy haragjában, és elszaladt, Lysander pedig követte, teljesen megfeledkezve alvó Hermiájáról.

Amikor Hermia felébredt, és látta, hogy egyedül van, szomorú ijedtség fogta el. Bolyongott az erdőben, és nem tudta, mi történt Lysanderrel, sem azt, hogy merre keresse. Közben Demetrius nem tudta megtalálni Hermiát és Lysandert, a vetélytársát, elfárasztotta hiábavaló keresése, és Oberon mély álomban talált rá. Oberon néhány kérdést tett fel Pucknak és megtudta, hogy nem a kellő férfi szemére csöppentette a szereli varázst, és mivel most megtalálta a keresett személyt, megérintette a varázsnedvvel az alvó Demetrius szemhéját, az meg azonnal felébredt s az első lény, akit meglátott, Heléna volt, mire ő is, akárcsak az előbb Lysander, szerelmes szavakat intézett hozzá. Ugyanebben a pillanatban megjelent Lysander is, nyomában Hermiával – mert Puck szerencsétlen tévedése folytán most Hermián volt a sor, hogy szerelmese után szaladjon. ost hát Lysander és Demetrius egymás szavába vágva szerelmet vallott Helénának, mert mindketten ugyanannak az erőteljes varázslatnak hatását érezték.

A meglepett Heléna azt gondolta, hogy Demetrius, Lysander és hajdani jó barátnője, Hermia, mind összeesküdtek ellene, mert csúfot akarnak űzni belőle.

Hermia éppúgy csodálkozott, mint Heléna: nem tudta, hogy Lysander és Demetrius, akik nemrégen mindketten őt szerették, miért lettek most Heléna szerelmesei. Hermiának ez az egész nem volt tréfa.

A hölgyek, azelőtt mindig a legjobb barátnők, most éles szavakkal estek egymásnak.

- Te komisz Hermia – mondta Heléna -, te uszítottad rám Lysandert, hogy gúnyos dicsőítéssel gyötörjön, és másik szerelmesedet, Demetriust, aki engem jóformán elrúgott magától, nem te biztattad-e, hogy engem istennőnek, nimfának, drága kincsnek és mennyeinek nevezzen? Hiszen gyűlöl engem, hát nem beszélne hozzám így, ha nem te biztattad volna fel, hogy gúnyt űzzön belőlem. Gonosz vagy, Hermia: összefogsz a férfiakkal, hogy kicsúfold szegény barátnődet. Elfelejtetted már, hogy együtt jártunk iskolába, és akkor is barátságban voltunk? Hányszor ültünk együtt, Hermia, ketten egy párnán? Mind a ketten ugyanazt a dalt énekeltük, ugyanazt a virágot hímeztük tűinkkel, ugyanazon a mintán? Nem úgy nőttünk-e fel, mint két összeforrott cseresznye, melyről alig látni, hogy elválik egymástól? Nem barátság ez tőled, Hermia, nem is lányhoz való, összefogni férfiakkal, hogy kigúnyold szegény barátnődet!

- Csodálkozom ezeken a szenvedélyes szavaidon – felelte Hermia. – Nem én gúnyollak téged, úgy látszik, te gúnyolsz engem.

- Jó, jó – felelte Heléna -, csak vágj komoly képet, aztán fintorogj rám, ha hátat fordítok. Integessetek csak egymásnak, és folytassátok ezt a kedves tréfát. Ha volna bennetek érzés, szánalom vagy jómodor, nem bánnátok velem így.

Miközben Heléna és Hermia ilyen mérges szavakat váltott egymással, Demetrius és Lysander ott hagyta őket, és elmentek az erdőbe, hogy megküzdjenek egymással Heléna szerelméért.

Amikor a lányok látták, hogy az urak ott hagyták őket, elváltak, és megint csak fáradtan kószáltak az erdőben, szerelmeiket keresve.

A tündérkirály a kis Puckkal együtt kihallgatta veszekedésüket, és amint elmentek, így szólt:

- A te hanyagságod ez, Puck, vagy pedig szándékosan tetted?

- Hidd el nekem, árnyak királya – felelte Puck -, tévedésből történt. Hát nem te mondtad-e nekem, hogy athéni ruhájáról ismerem meg a férfit? De azért nem búsulok, amiért így történt, mert úgy találom, hogy civakodásuk nagyszerű mulatság.

- Hallottad – mondta Oberon -, hogy Demetrius és Lysander elment alkalmas helyet keresni, ahol megverekedjenek? Azt parancsolom neked, boríts vastag ködöt az éjszakára, és vezesd ezeket a pörlekedő szerelmeseket tévútra a sötétben, úgyhogy ne tudják egymást megtalálni. Utánozd mindegyiknek a másik hangját, és gúnyos kötekedéssel ingereld őket arra, hogy kövessenek, mert vetélytársuk hangját vélik hallani. Addig csinálod ezt, amíg úgy elfáradnak, hogy egy lépést sem tudnak tovább tenni, s amikor azt látod, hogy már elaludtak, csöpögtesd ennek a másik virágnak a nedvét Lysander szemére, és ha felébred, elfelejti új szerelmét, Helénát, és visszatér régi szenvedélyéhez, Hermiához, akkor aztán mindkét szép hölgy boldog lehet azzal az emberrel, akit szeret, és azt hiszik majd, hogy mindaz, ami történt, rossz álom volt csak. Láss utána gyorsan ennek, Puck, én pedig megyek és megnézem, milyen édes szerelemre talált az én Titaniám.

Titania ég mindig aludt, Oberon pedig meglátott közelében egy bohócot, aki utat tévesztett az erdőben, és ugyancsak elaludt. „Ez a fickó – mondta magában a tündérkirály -, ez lesz az én Titaniám szerelme” – és egy szamárfejet nyomott a bohócéra: olyan jól illett rá, mintha a saját vállából nőtt volna ki. Oberon ugyan nagyon szelíden illesztette rá a szamárfejet, mégis felébresztette vele a bohócot, aki nem tudott róla, mit művelt vele Oberon, és elment a lugas felé, ahol a tündérkirálynő aludt.

- Ó, miféle angyal áll előttem? – mondta Titania, felnyitva szemét, s a kis bíbor virág nedvének hatása már megkezdődött. – Vajon ugyanolyan bölcs vagy-e, mint amilyen szép?

- Hát, asszonyom – felelte a faragatlan bohóc -, ha annyi eszem volna, hogy kitalálnék ebből az erdőből, úgy éppen elég volna a magam szükségére.

- Az erdőből ne kívánj te kijutni – mondta a szerelemre gyúlt királynő. – Szellem vagyok, de nem közrendbeli. Szeretlek. Jöjj velem, és melléd rendelem tündéreimet, hogy téged szolgáljanak. – Rögtön előszólította négy tündérét: Babvirág, Pókháló, Moly és Mustármag volt a nevük.

- Udvaroljatok – mondta a királynő – ennek az édes úriembernek. Szökelljetek, amerre jár, cikázzatok a szeme előtt, szedjetek neki szőlőt, barackot, lopjatok neki mézet a méhektől. Jöjj, ülj mellém – mondta a bohócnak -, hadd játszadozzam kedves, szőrös fejeddel, szépséges szamaram, és hadd csókoljam meg gyönyörű, hosszú füledet, te édes gyönyörűségem.

- Hol van Babvirág? – kérdezte a szamárfejű bohóc, aki nem sokat adott a tündérkirálynő udvarlására, de nagyon büszke volt új szolgáira.

- Itt vagyok, uram – mondta a kis Babvirág.

- Vakard meg a fejemet – mondta a bohóc. – S hol van Pókháló?

- Itt, uram – mondta Pókháló.

- Kedves Pókháló úr – mondta a faragatlan bohóc -, ölje meg nekem azt a vörös poszméhet annak a bogáncskórónak a tetején, és kedves Pókháló úr, hozza ide nekem a limpes-lompos mézet. De ne törje magát nagyon a munkával, Pókháló úr, és vigyázzon, hogy a lépet se törje ám el. Sajnálnám, ha bekenné magát a mézzel. Hol van Mustármag?

- Itt, uram – mondta Mustármag. – Mit parancsol?

- Semmit – mondta a bohóc -, kedves Mustármag úr, csak hogy segítsen Pókháló úrfinak kaparni. Borbélyhoz kell mennem, Mustármag úr, mert úgy sejtem, rettentő szőrös a pofám.

- Édes szerelmem – mondta a királynő -, mit ennél? Van egy kalandor tündérem, az majd felkutatja a mókus raktárát, és hoz neked néhány új diót.

- Jobban esnék egy vagy két marék édes bükköny – mondta a bohóc, aki szamárfejéhez szamárétvágyat is kapott. – De kérem, hagyja meg a cselédeinek, hogy senki ne háborgasson, mert aludni van kedvem.

- Aludj hát – mondta a királynő -, én meg karjaimba fonlak. Ó, mennyire szeretlek! Hogy olvadok érted!

Amikor a tündérkirály látta, hogy a bohóc az ő királynője karjában alszik, megjelent Titania előtt, és szemére hányta, hogy egy szamárra pazarolja kegyeit.

Titania ezt nem is tagadhatta, mert a bohóc ott aludt a karjában, szamárfejét ő koszorúzta virágokkal.

Oberon egy ideig bosszantotta őt, aztán megint a váltott gyereket kérte, a királynő pedig szégyellte, hogy ura felfedezte új kegyencével, és ezért nem merte megtagadni tőle a kisfiút

Oberon, amikor így megkapta a kisfiút, akit oly régóta kívánt apródjául, megkönyörült azon a megszégyenítő helyzeten,amelybe az ő vidám ötlete hozta Titaniát, s a másik virág nedvéből néhány csöppet a szemére csöppentett, mire a tündérkirálynő azonnal visszanyerte józan eszét, elcsodálkozott iménti őrületén, és azt mondta, hogy most már a különös szörnyeteg puszta látása is undorítja.

Oberon a bohóc fejéről is levette a szamárfejet, és hagyta, hogy most már saját bolond fejével a vállán fejezze be szundítását.

Oberon és Titaniája így teljesen kibékültek, s a király elmondta a királynőnek a szerelmesek történetét és éjféli civódásukat, a királynő pedig vele ment, hogy meglássa, milyen véget érnek a szerelmesek kalandjai.

A tündérkirály és a tündérkirálynő a szerelmeseket és szép hölgyeiket álomba merülve találta egy füves dombon, nem messze egymástól, mert Puck, hogy helyrehozza korábbi tévedését, nagy buzgalommal terelte őket ugyanarra a helyre, úgyhogy nem is tudtak egymásról, és a tündérkirálytól kapott ellenszerrel gondosan elhárította a varázslatot Lysander szeméről.

Hermia ébredt fel elsőnek, és amikor észrevette, hogy elveszett Lysandere olyan közel alszik hozzá, ránézett, és elcsodálkozott szerelmesének különös állhatatlanságán. Lysander is hamarosan felnyitotta szemét, meglátta drága Hermiáját, visszanyerte ép eszét, melyet a tündérvarázslat addig elhomályosított, ép eszével együtt szerelmét is Hermia iránt, és elkezdték megbeszélni egymással az éjszaka kalandjait, kétkedve, vajon valóban megtörténtek-e ezek a dolgok, vagy pedig mindketten ugyanazt a zavarbaejtő álmot álmodták.

Eddigre Heléna és Demetrius is felébredt, és minthogy egy édes álom megnyugtatta Heléna zavart és haragos lelkét, gyönyörködve hallgatta meg Demetrius szerelmes vallomását, és meglepetésére s örömére kezdte észrevenni, hogy ez a szerelmi vallomás őszinte.

Ezek a szép, éjszaka bolyongó hölgyek nem voltak többé vetélytársnők, megint igaz barátnők lettek, megbocsátották egymás ellenséges szavait, és nyugodtan megtanácskozták, mit legjobb tenni jelen helyzetükben. Hamarosan megegyeztek abban, hogy Demetrius, aki feladta igényét Hermiára, igyekezzék rábírni Hermia atyját, hogy vonassa vissza a lánya ellen hozott kegyetlen halálos ítéletét. Demetrius éppen ilyen barátságos célból készült visszatérni Athénba, amikor meglepetten vették észre Egéust, Hermia atyját, aki megszökött lányát üldözni jött az erdőbe.

Amikor Egéus megtudta, hogy Demetrius most már nem akarja feleségül venni az ő lányát, nem ellenezte tovább Hermia házasságát Lysanderrel, hanem beleegyezett abba, hogy négy nap múlva esküdjenek össze, ugyanazon a napon, amikor az ítélet szerint Hermiának el kellett volna veszítenie életét, és Heléna is örömmel beleegyezett, hogy ugyanazon a napon menjen férjhez szeretett és most már hűséges Demetriusához.

A tündérkirály és a tündérkirálynő láthatatlan szemlélői voltak e jelenetnek, és most látták, milyen boldog véget ért a szerelmesek története Oberon szerencsés közreműködése folytán, ez pedig olyan örömöt okozott e jóságos szellemeknek, hogy elhatározták: a közeli lakodalmakat az egész tündérországban játékokkal és mulatozással ünneplik meg.

Most pedig, ha bárkit is sértenek ezek a tündéri történetek és tündéri tréfák, mert hihetetlennek és különösnek találja, csak azt kell gondolnia, hogy elaludt és álmodott, és hogy mindezek a kalandok csak álmában történt látomások. És remélem, egy olvasóm sem olyan értetlen, hogy sértené egy ártatlan, szép szentivánéji álom.

*) Ford.: Arany János
(Ford.: Vas István)

*

Würtz Ádám: Szentivánéji álom

http://rezkarcfitness.blogspot.com/2010/06/wurtz-adam-szentivaneji-alom.html

LAST_UPDATED2
 
További cikkeink...