Boldogan élem világomat
|
NAGY JENCIKLOPÉDIA
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A teljes emberélet örömforrásai ABC – 5.
Rudyard Kipling:
Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok között se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van, összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind amit csak nyertél, egyhalomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani",
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jó barát se sérthet,
és mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
*
Tagadd
meg magad
és vedd fel keresztedet
*
A saját ház a legjobb ház
*
Tévedések
közben tanulunk –
fenyítve növekszünk
*
A
fájdalmat
a bölcs ember
méltósággal viseli el
*
Ne
hibáztass senkit,
hanem tűrd, amit
nem kerülhetsz…
*
A
szótartás
az emberi dolgok
legerősebb köteléke
*
Aki
jótétményben
részesült, legyen hálás
*
A
szép
külső
már maga is
szótlan ajánlás
*
A
szerencse
kárt okozhat
vagyonodban,
de nem a lelkedben
*
Az
ember
személye szent
a másik ember számára
*
A
Földön
egy Nagy Úr
vendége vagy,
vagy voltál…
*
Érts
az állatok
nyelvén is,
s légy a tanítványuk
*
Rend-
eltetés
szerűen
használd,
használd el magad…
*
Fedezd fel,
hogy mire vagy teremtve,
mi a te sajátos küldetésed,
s ezt alázattal teljesítsd be…
*
Találd
meg azt,
akit Isten
is neked teremtett
*
Gondolj
merészet
és nagyot
és tedd rá éltedet!
Élet- és lélekbátran!
*
Ha
férfi
vagy,
légy férfi,
aki nem báb,
akinek elvei vannak..
*
Isten
gyermekének
a rangja: az emberi méltóság
(soha semmit ezen a rangon alul)
*
Enyém
a teljes
kulturális világörökség –
„csak” tudjam aktívan befogadni…
*
Ahány
nyelvet tudsz,
annyi embert érsz –
pl. érted a szerelem nyelvét
*
Kibújunk
a bilincsekből
és csapdákból
mint egy szabaduló-művész
*
Miért
ne legyek
tisztességes,
kiterítenek úgyis!
*
Ne élj
a mesék tején,
hörpints valódi világot!
(illetve: olvasd újra és
értelmezd át a régi meséket)
*
Ritkaságom
az önértékem:
csak egy van belőlem –
felbecsülhetetlen kincs
*
Érteni
és élvezni
is a világot –
például a tréfát
*
Kozmopolita
és lokálpatrióta:
gondolkozz globálisan,
de cselekedj lokálisan…!
*
Rád vár
a Föld minden tája,
neked nyílik és virul a virág…
*
Utazz,
hogy minél jobban
megismerj másokat,
hogy megismerhesd magad!
*
Gondold meg,
hogy miben és
milyen jó az a kor,
amiben élsz –
még a királyok se
éltek úgy egykor…
(és ők soha nem
nősülhetnek szerelemből)
*
A
megosztott
örömöd sokszorozódik,
a bánat viszont ellenkezőleg,
apró részekre osztódik szét…
*
A
gépek
és a munkamegosztás
tehermentesítenek a robot alól,
a hozzá nem értő barmolás alól…
*
Halál-
komolyan
és életvidáman,
majdnem úgy,
mint a játékban…
*
Ki
és mi előtt
nyitott az ajtód
és a lelki világod
amúgy zárt része…
*
Igaz-
mondó tükrökben
nézegetem magam –
nem töröm össze őket,
akkor se, ha nem mondanak
a legszebbnek, a legokosabbnak…
*
Ahol
én vagyok,
ott van a világ közepe is –
nem űzöm el magam
a szülőföldemről…
*
Semmi
életművészkedés –
első a nap kötelessége!
(de nem
kötelesség ízű
az életem
és nem sótlan
az ételem…)
*
Vissza a természethez!
Természetes mozgás,
nevelés és házépítés,
mosakodás, táplálkozás,
öngyógyítás, szépítkezés
stb.
*
Lendületben…
Életerő és energia –
kilendülni a holtpontokról…
(ha kell, más segítő lökésével)
*
Isteni
paternalizmus:
legyen meg az Ő akarata!
Ő tudja igazán, mi jó nekem…
*
Lelkesen és szellemesen
Semmit nem lelketlenül,
félszívvel, tessék-lássék…
…és nyitva a Jó szellemre,
ahonnan az ötlet, a humor,
a játékosság is jön…
*
A
becsületes nevem
egyben a védjegyem is -
a jó híremre jól vigyázok
*
Önként
és örömmel
veszek részt
az élet játékaiba
(de nem játszmázom)
*
A
spiritusz
az élet vize –
a humor az élet nedve
*
Humorban oldva,
elő érzéstelenítve
mondhatok ki neked
amúgy nagyon fájó igazságot
*
Borban
az igazság,
a vigasz és
a vigasság
*
Mindennapi
élethazugság vizsgálatok –
persze nem gépre kapcsolva, de
a jóindulatú külső segítséggel élve
*
Mostan
színes tintákról álmodom
(Kiszínezném vele az életem)
*
Az
ártatlanság
vélelme -
nem nekem
kell bizonyítani,
hogy nem vagyok bűnös
*
A
feledés
jótékony homálya
borítsa a régi bűnöket –
pláne, ha meg is bánták azokat…
*
Varázsigék
a kincses barlanghoz,
kulcs a másik lélekhez
*
Anonim Alkoholisták
Önsegítő csoportokban
egymásnak példát mutató
sorstársak, „bajtársak”…
*
Örök ellenálló:
Állj ellent a Gonosznak!
A kísértések és csábítások
*
Minden jó,
ha a vége jó –
ha sírsz is az elején,
mégis te nevetsz a végén…
*
Tanulj meg
fiacskám komédiázni –
az ellenfél-ellenség előtt
jól színészkedni, alakoskodni…
*
Ehess, ihass,
alhass és ölelhess –
a mindenséggel mérd magad
*
Amiben
én vagyok a legjobb -
akinek én vagyok a legszebb
*
Szelektív memória
Csak a szépre emlékezem
*
Várj,
míg felkel a Nap
s amíg megérik a gyümölcs,
amíg megérik a nagy döntés…
*
A
szépség
korlátlanul fogyasztható –
nem lehet torkosan túlozni…
*
Szépítgetni-
javítgatni lelked-
arcod és a környezeted
*
Egy
gyarló ember
vagy te magad is,
akiből boldog és szent lehet
*
A
mérték-
tudó ember
hosszú életű
*
Elég
minden
napnak
a maga baja
*
Most élsz,
most vigyázz,
hogy jól csináld
*
Csoda-
történetek főhőse vagy,
csak vedd észre, lásd meg,
hogy mire nincs magyarázat…
*
Arany János
CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
|
LAST_UPDATED2 |
|
Boldogan élem világomat
|
NAGY JENCIKLOPÉDIA
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A teljes emberélet örömforrásai ABC – 4.
Mégis!
(a korondi templom kertjében van felfüggesztve)
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted,
mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van
és ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
*
Ekkor megszólalt Péter:
,,Íme, mi mindent
elhagytunk és követtünk téged!''
Jézus azt felelte:
,,Bizony, mondom nektek:
mindaz, aki elhagyta házát
vagy testvéreit, nővéreit
vagy apját, anyját, a gyermekeit,
vagy földjeit
értem és az evangéliumért,
százannyit kap
már most, ebben a világban:
házakat, testvéreket, nővéreket,
anyákat, gyermekeket és földeket,
bár üldözések között;
az eljövendő világban
pedig az örök életet.
Sokan lesznek
elsőkből utolsók,
és utolsókból elsők.''
(MÁRK 10,28-31 )
*
Aki
tudja és érzi,
hogy a legjobb
dolgok ingyen vannak,
nem kikövetelhetők -
de azt is, hogy
érdemtelenné válva
azért elveszíthetőek…
*
Aki
mindig
az egészre tekintve
nem veszik el a részletekben,
nem feledve, hogy amúgy igaz:
az ördög épp a részletekbe bújik…
*
Aki
tudja, hogy
nincsen rózsa tövis nélkül,
és hogy aki dudás akar lenni,
pokolra is kell annak menni
*
Akinek
a hajóján repül a holnap hőse,
röhöghetnek a részeg evezősre,
ha őt tündöklő csillaga vezeti…
*
Aki
a csillagok útján jár,
s tudja, nincs megállás:
meghal, ki továbbmenni fél…
*
Aki
nap mint nap átéli,
hogy egy Nagyúr vendége,
kiélvezi a helyzet előnyeit,
de nem él vissza a vendégjoggal
*
Aki
nem
mihasznaként szerény,
de van mire szerénynek lennie!
*
Aki tudja,
hogy az életet
a halálra ráadásul kapta,
s mint talált tárgyat megtisztítva,
megjavítva adja vissza…
*
Aki tudja,
hogy ideje van
a láblógatásnak,
és ideje van
a tengerátúszásnak,
a herkulesi erőfeszítésnek
*
Aki
mai Noéként
akkor is építi
az életmentő bárkát,
ha a többség ezért
őt is hülyének tartja,
és bolondként kineveti
*
Aki
óvakodik
a hízelgő álbarátoktól,
s tudja, hogy sokszor
a halálos ellenség mond rólunk igazat
*
Aki
úgy néz
magára és
másra mindig,
ahogy csodára,
csodagyerekre
/emberre nézni illik
*
Aki
nem könnyen
fogad valakit barátjának,
de még nehezebben engedi,
hogy utána elválasztódjanak
*
Aki
a végsőkig
következetes,
de nem úgy,
mint az ökör,
vagy a makacs szamár
*
Aki
az élet
kihívásai elől
nem menekül
a „Nem ér a nevem!”
üzenetű „betegségekbe”…
*
Aki
mindenért hálát ad,
de maga semmiért nem vár hálát
*
A cél halál,
az élet küzdelem,
s az élet célja e küzdés maga!?
*
Lankadatlanok
Első szóra jönni és nem lankadni
töretlen lelkesedéssel kitartani, véghezvinni
*
Össze-
fogásban az erő -
sok lúd disznót győz
*
Lassú víz partot mos
Sok kicsi sokra megy
Ha valaki naponta száz fonalat fon,
egy év múlva gyapjú köpenye lesz.
*
Annak
keresd inkább
a tanácsát, aki megríkat,
és ne csak/főleg annak, aki megnevettet.
(Nagy nevetésnek sokszor sírás a vége…)
*
Életünk minősége
és az ételünket készítő háziasszony
ötletessége, leleménye, figyelmessége,
tisztasága, gondossága, kedvessége…
*
Nincsenek
ketten a földön,
akik mindenben
egyetértenének -
de én magammal mindig,
sőt még élettársammal is legtöbbször –
főleg a lényeges kérdésekre adott válaszokban
*
A boldogság,
a gazdagság és a siker
mind különböző célok
melléktermékei
- közvetlenül maguk
nem lehetnek célok.
Denis Waitley
*
A
boldogság talán
az erdőben élő szarvashoz
hasonlítható leginkább.
Néha előjön az erdő sűrűjéből,
és meglátogat.
De a tolakodó
közeledést nem szereti,
ha meg üldözőbe veszed,
biztosan elmenekül előled.
Ph. Theroux
*
A
barátság
legnagyobb
próbája nem az,
ha a magunk hibáit
tárjuk fel barátunknak,
hanem, ha neki
tárjuk fel az övéit.
Franz Kafka
*
Megteszem
a tőlem telhetőt -
megtanulom és tudom,
hogy mikor, hova és mit kell vetni,
hogy azután bő termést arathassunk…
*
A bölcsesség az a művészet,
mely segít kormányozni akaratunkat.
Don Bosco
*
"Az igazság az,
ha azt kapjuk,
amit érdemlünk.
Az irgalom az,
ha nem azt kapjuk,
amit érdemlünk.
A kegyelem viszont az,
amikor megkapjuk,
amit nem érdemlünk."
*
"Nem
akkor leszünk
magabiztosak,
ha mindig igazunk van,
hanem akkor,
ha nem félünk a tévedéstől "
*
Bárki
halandó,
még ha
természetes adottsága
a semmivel lenne is egyenlő,
eljuthat a lángelmék számára
fönntartott királyságba,
föltéve, hogy
szomjúhozza az igazságot
és nem szűnik meg
figyelme teljes odaadásával törekedni rá.
(Simone Weil)
*
Ha
nincs edényem,
akkor a két össze-
rakott tenyeremből iszok
*
Keresik
a kedvem,
a kedvemben járnak -
kedvesem is a kedvemben jár
és én meg az övében járkálok…
*
Komótosan
teszek-veszek,
kényelmesen
végzem a dolgaimat
*
Addig
nyújtózkodom,
amíg a takaróm ér
*
Megölhetnek,
de nem árthatnak
*
A szart
ne nevezd aranynak,
de próbálj belőle csinálni
*
A
testi
és lelki
tisztaság
fél egészség
*
Tetteid
magukért beszéljenek
*
Minden kezdet nehéz,
de a jó kezdet már fél siker
*
Mindenből
engedhetsz,
csak egyből,
a lényegből nem
*
Ideje van
a láblógatásnak
és a tengerátúszásnak
*
Folyton törekedj
a kompromisszumra,
de sose alkudj meg…!
*
Önként
semmiről ne mondj le
*
Amikor
egy világ dől össze benned,
szilárdabb alapra építs újat
*
A krízis
mindig egy lehetőség is
egy még jobb folytatáshoz
*
Szükségből csinálj erényt
A szükség leleményessé tesz
*
Ismerd
és használd
az ingyen varázsigéket:
pl. „Bocsánatot kérek!”
*
Legyen
minden nap
egy új tiszta lap
*
Az
életben
a legjobb dolgok
ingyen vannak
*
Járj
nyitott
szemmel
a világban
s nyisd fel más szemét is
*
Úgy
nézzél
magadra mindig,
ahogy csodára nézni illik
*
A
szereped
nem te választod –
a te dolgod, hogy jól játszd el
*
Ha
tudsz
a betegségedről,
félúton vagy a gyógyuláshoz
*
A
bölcs
jól eltársalog
magával és a
holt költőkkel is
*
Ha
nem
szédít el
a jószerencse,
a bal sem verhet le
*
A
bölcsesség szabaddá
és az istenekhez hasonlóvá tesz
*
Ne
a meg-
szólástól,
de a lelkiismeret
non stop kínpadjától félj
*
Amíg
lehet neked
tanácsot adni,
addig még lehet
neked segíteni
*
Sokat hallj,
keveset szólj
Légy ura a szavadnak!
*
Az erény
csökkentheti, pótolhatja
a külső megjelenés hiányosságait
*
Élj
erényesen
és egészséges maradsz!
*
Könnyebb
elviselni azt,
amin nem tudunk változtatni
*
Semmi
sem tökéletes
a feltalálása pillanatában
*
Fáradtságos utak
vezetnek a magas csúcsokra
(Metro/Zorán: Gyémánt és arany)
*
Isten
mindent
jóra tud fordítani
*
A
tudás
hatalom,
amit senki
nem vehet el tőled
*
A bölcs
nem restelli
vélekedését jobbra fordítani
*
A hallgatás
olykor a leghangosabb tiltakozás
*
Kellemes
és hasznos időtöltés
a családi kertművelés
*
Zörgessetek
és megnyittatik nektek
*
Nagy dolgokban
a szándék is dicséretes
*
Egynek
minden nehéz,
soknak semmi sem lehetetlen
*
Minden tiszta a tisztáknak
*
Az
erény
útja meredek
*
Hallgatok,
mert alkalmas időre várok
*
Boldog,
aki megismerhette a dolgok okait
*
Az akarat diadalt arat
*
Eszméim győzedelme lesz emlékjelem
*
Dúsgazdag
bánya a tapasztalás,
amelyből sok ember életkincset ás
*
Használni
és nem ragyogni akarok
*
Boldogok
a békességben élők
*
Aki
távol él
a világ zajától,
az boldogan él
*
Egyik szív a másikat erősíti
*
Radnóti Miklós NEM TUDHATOM Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. (1944)
|
LAST_UPDATED2 |
Boldogan élem világomat
|
NAGY JENCIKLOPÉDIA
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A teljes emberélet örömforrásai ABC – 3.
POKOL VAGY PARADICSOM
A szent ember egy nap Istennel beszélget.
- Uram, szeretném megtudni,
hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.
Kinyitja az egyiket
és megengedi a szent embernek,
hogy betekintsen...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt
és az asztal közepén egy nagy fazék,
benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek
csont soványak és halálsápadtak voltak.
Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,
odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,
nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat,
szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt
és a látvány, ami a szent elé tárult,
ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal,
egy fazék finom raguval,
amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül
ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,
mosolygósak voltak
és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –
ez igazából csak 'képesség' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni,
míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak...
*
Igényszint
emelés és emelkedés -
a határ a csillagos ég?
*
Jobb
adni mint kapni –
de mind a kettő jó
(legjobb váltogatva)
*
Megadni a módját –
nem összecsapva, elnagyolva,
nem csak úgy formálisan letudva,
nemcsak hogy túl legyünk rajta…
*
Ideje
az imának
és a munkának –
ora et labora, hogy áldás
legyen a szorgoskodáson,
ne hiába dolgozz…
*
Ha
megálmodod,
elképzeled a célt,
akkor már adódnak
az alkalmas eszközök,
ha ez tényleg a te célod…
*
Társakat találni:
élet, játék, munka stb. -
ami egyedül nem megy,
és nem is baj, sőt, hogy így van…
*
Amit
szeretsz,
abból élsz meg –
amiből élsz,
azt szívesen teszed,
az egy jó vállalkozás,
az édes teher válladon…
*
Prevenció
Megelőzni
sokkal könnyebb a bajokat,
mint a bekövetkeztük esetén
a bajt csökkenteni, a kárt menteni…
(előrelátások és óvintézkedések sora)
*
A csend hangjai
Ha kiküszöbölöd a zajokat,
és olykor félre tudsz vonulni
az áldott magánosságba,
akkor hallhatod a belső hangokat
(Isten halkan, suttogva súg, sugall)
*
Kiegyensúlyozottság –
egyensúlyérzék fejlesztés,
így maradsz fenn a kötélen táncolva,
így maradsz középen a szakadékok fölött
*
Az
élet
torta,
ha jól csinálod -
plusz lehet habos,
ami szerencse dolga
(bona sors, nihil aluit)
*
Elvetni
a magot s várni –
jó gazdaként gondozni,
és akkor lehet majd szüretelni
*
Aki
tiszteli
saját és más
testi, lelki, szellemi egészségét,
de nem minden áron akar élni:
becsülete megmentése fontosabb
*
Akinek
az élete nyitott könyv,
s a ki tud olvasni benne,
az sok tanulságos életvezető
példabeszédet, bölcsességet talál
*
Aki
bort iszik
és bort is prédikál,
s pipázás közben elmeditál:
hogyan vigyázzon jó hírére…
*
Aki
legalább
hét nyelven beszél,
s így minimum hét embert ér:
a természet, az állat, a gyerek,
a szakma, a gép, a vers nyelvén
*
Aki
a saját életét éli
és a saját halálát halja -
nem epigon, imitátor, dublőr,
hasonmás, másodpéldány stb.
*
Aki
meglátja magában
Isten csodálatos teremtményét,
s egy hangszer lesz az Ő kezében,
ami nem szobadísz, kalapács stb.
*
Aki
felfogja, hogy
Ő is egy burokban
született csodagyerek,
aki a csúcsformáját kifutva
éppoly értékes, mint bárki más
*
Aki
megérti,
hogy például
az anyaság is
teljes értékű hivatás,
amiben őt senki sem pótolhatja,
és amihez fel is fog tudni nőni….!
*
Aki
felfedezi, hogy
nem véletlenül
pottyant ide a Földre,
csak általa jól elvégezhető
feladatai, küldetései várnak rá
*
Akinek
annyival fontosabb,
hogy tegye a jót mint a látszat,
hogy „vén gazember” képet is
elvisel magáról akár holtáig is…
*
Aki látja,
de nem gyártja
a nehézségeket
és nem is kerüli meg,
nem dugja a fejét a homokba:
majd magától úgyis megoldódik?
*
Aki
harmonikus
arányba, ritmusba
rendezi életmenetét,
de távol áll tőle a napi
kötelességmulasztó „életművészkedés”
*
Aki
felveszi
a saját keresztjét,
mert teher alatt nő a pálma,
mi sem lenne szörnyűbb számára,
mint léte elviselhetetlen könnyűsége
*
Aki
tisztában vele,
menyire létszükséglet
egy igaz jóbarát,
de azzal is, hogy
jobb ha inkább nincs,
mintha csak hiszi, hogy van
(pedig az csak szesztestvér,
vagy beépített ügynök stb.)
*
Aki
az üdvösségén
kívül mindenre,
az életáldozatra is kész
szeretteiért, hozzátartozóiért,
barátaiért, szerelméért, hazájáért
*
Aki
nem méricskéli
patikamérlegen,
hogy ki vétett nagyobbat,
nem dohogva vár,
de megelőzi felebarátját
a bocsánatkérésben
*
Aki
keresi
azokat a műveket,
melyek tükrében magára ismer,
ezért katarzist él át, megtisztul,
és attól fogva már másként él tovább
*
Aki
átmenetileg nyúl
szerelmi bánatában
a vigaszpohárhoz,
mert tudja, hogy
hosszútávon
a kutyaharapás
a szőrivel gyógyul
*
Aki
nem akar
mindent tudni,
mert ez lehetetlen/szükségtelen,
csak azt ami neki éppen elég –
ami fölösleges, az már káros is!
*
Aki
teljes
szabadságban
hagyja azt, akit igazán szeret,
nem láncolja magához,
nem kötelezi le,
nem zsarolja stb.
*
Aki
istenhitén kívül
semmihez nem
ragaszkodik görcsösen -
mindent istent kezébe ad át –
ha visszakapja, köszöni s él vele
*
Aki
mindenből
képes és kész engedni,
csak a lényegből nem -
aki a lényeget illetően
erőteljes, de
a módjában viszont szelíd
*
Aki
tiszteli szüleit, őseit,
a szent nemzeti hagyományokat,
hogy hosszú és tartalmas, gazdag
életű legyen ezen a Földön
*
Aki tudja,
hogy Isten mindig
jobban tudja, mi az ő java -
de olykor mások is,
ha pl. tajt részeg,
vagy a szerelemtől vak stb.
*
Aki
átlát a szitán,
aki nem lesz
bőven termő bamba diófa,
de mégis inkább elszenved,
mint elkövet igazságtalanságot
*
Aki tudja,
mikor kell
a vésztartalékot is mozgósítani,
az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni –
de az örvényben nem rúgkapál, de kivár…
*
Aki
felkapaszkodik
a humor magaslataira,
hogy onnan eltörüljenek
az amúgy óriásnak tűnő gondjai
*
Aki
sokfelé
szeret nézelődni és
szemlélődni, tapasztalni,
de csak azért,
hogy a legjobb helyet:
családi otthonát gazdagítsa
*
Akinek
a kevés is elég,
mert magáévá tette az igazságot:
a természet csekélységet kíván,
csak a képzelgés sokat…!
*
Aki
nem az - amúgy is káros –
lottó ötösről ábrándozik,
de meg tudja ragadni
a ritka jó alkalmat:
három kívánság…
*
Aki
inkább marad
sebezhető, meglopható, kirabolható,
mintsem hogy házából erődítményt,
börtönt, bunkert csináljon
*
Aki
tiszteli és betartja
az ünnep dologtilalmi időszakát,
de azt is tudja: a szükség törvényt
bont: a betegnek orvos kell
*
Aki
az igaza
tudatában
megtáltosodó,
Góliátot verő Dávid,
aki nem a nyers erejével,
de ésszel és taktikával tud győzni
*
Aki
közel mer
hajózni a szirénszigethez,
hallja is éneküket, de ismerve gyengéjét
előrelátóan kikötözteti az árbochoz magát
*
Akinek
kölcsönhatásban
rend van a lelkében és maga körül,
és ez az ő szabadsága által szült rend,
ahol otthonosan mozog
*
Aki
szélcsendben
startra készíti fel hajóját,
vár a kedvező szélre
s mert tudja,
hogy hova akar elérni,
be is fogja a feltámadó szelet
*
Aki
a szakmájában
mindig a legjobbakhoz méri magát,
de leginkább magát akarja „legyőzni”,
magához képest javulni
*
Aki tudja,
hogy a világon és neki,
miből van kevés,
mivel kell gazdálkodni,
mit kell beosztani, megtakarítani
*
Aki
megragadja a napot,
jól használja
s leszakasztja a virágait,
nem pazarolja a drága idejét
hiábavalóságra - elűzi az időrablóit
*
Aki
akar, tud
és mer is Élni,
de mindig készen áll meghalni is -
minden napját úgy veszi mint ajándékot,
s mint esetleg utolsót…
*
Aki
a napi
kenyérérét imádkozik,
nem aggódik a holnapért,
de előrelátóan nem vágja le
az aranytojást tojó tyúkocskáját
*
Aki
nem megy
nagy dirrel-dúrral,
dobbal verebet fogni,
aki szinte szobormerev lesz,
ha reászáll a boldogság kék madara
*
Aki
tudja és
számon tartja,
mi minden bajt úszott meg,
s áldja szerencséjét, istenét,
amíg él, hogy ilyen jó dolga van
*
Aki
nagyra
becsüli a
szabadságot,
kifizeti az árát:
ami a koldusbot,
de nem önmagáért
vagy önmutogatásért,
de, hogy a jót tehesse!
*
Aki
nem vak-
merősködő élet-hazardőr,
de erős hitben mer a vízen járni,
a parttól távol hajózni
*
Aki
komolyan veszi:
egy élete, s egy halála,
nem léha vagy frivol,
nem szórakozza-játssza el azt,
de szeret mulatni és játszani…
*
Aki
semmit
vagy csak
keveset ígér és többet ad,
és azt is úgy tudja adni,
mintha ő kapna,
s ezt így is érzi…
*
Kinek
a keze
nem disznóláb,
aki tudja, hogy
mit jelent az adott szó
*
Aki
megosztva
megsokszorozza örömeit,
és aki megosztva csökkenti
bánatát, fájdalomérzését stb.
*
Aki
mint
a részeg
és a gyerek,
kimondja az igazat,
akkor is, ha ezt egyedül ő meri:
A királyon nincs ruha!!!
*
Aki
mint a jó papok
holtig tanul élőktől és holtaktól,
a kutyájától, őseitől és gyerekétől,
pozitív/negatív példaképeitől
*
Akiben
egyszerre van meg
a teremtményi alázat
és az istengyermekség,
a teremtés koronájának büszkesége
*
Aki
a hamis
pátosztól félve
nem menekül
az ironizálgatásba,
aki a helyén nem fél
a nagy szavaktól:
eskü, fogadalom, vallomás…
*
Szép Ernő:
Ne higgy!
Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló
Ne hidd, ne hidd, ami való.
Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.
Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.
Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.
Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz,
S az Igazság, az az igaz.
Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló.
Az, ami örökkévaló.
Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.
Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.
Belénk döfték a kést, ne hidd,
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel és eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!
Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad!
Légy tiszta, hős légy,
Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!
1942.
|
LAST_UPDATED2 |
Boldogan élem világomat
|
NAGY JENCIKLOPÉDIA
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A teljes emberélet örömforrásai ABC – 2.
Oh, te áldott Kanahán, Hortobágy melléke, Beh sok szegény legénynek Édes anyja vagy te. Kenyeret adsz kezébe, Pénzt az erszényébe, Nincsen nálunk drágaság, Mert nem Tótország ez. Kedves nálunk a jó bor, Mert Magyarország ez, Oh, be áldott jó föld ez, Nincs hasonló ehhez.
*
Nemes Nagy
Ágnes NYÁRI RAJZ Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a ház, ez volt a tó.
*
Az
igazság
szabaddá tesz –
szabadon szolgálok
*
Ma is
- kértem és -
kaptam és adtam
- akár kéretlenül is -
simogatást és ölelést
*
Hitvesem
a turkálóból
jó ruhaneműt hoz haza
(nem mosott géprongyot)
*
A
neten
naponta járok még
alternatív szabadegyetemre
*
Tudtam
némi vigaszt nyújtani
egy társát vesztettnek
*
Csakazértis
a „sarki közértbe”
megyek ma is vásárolni
*
A
tükörbe
tudok nézni,
s nem kell köpnöm egyet
*
Köröm-
pörköltet főzök,
s abból kóstolókat küldök
(kapcsolaterősítő cserebere)
*
Ellenállok
a kísértésnek –
nem pletykálok rosszat
*
Lebuktatok
egy hazugságot,
egy beteges hazudozót
(hátha ő is gyógyul ezzel)
*
Ritmus
gitárom kíséretével
eléneklek egy szép népdalt
*
Unokámmal
megtanulunk és elszavalunk
egy lélekemelő magyar verset
*
Egy
sporttársam
szívességből feltámasztja „gépem”
(s én elfogadom, s majd viszonzom)
*
Kitapogatom
sötétben a falakat –
nem megyek fejjel neki
*
Nem
mászok a falra,
ha nincs létrám –
de a létrán viszont
apránként, fokonként
könnyen fellépegetek
a ház tetejére is, ahol
csak a madár jár…
*
Berendezem
és átrendezem
a lakásom, a kuckóm
(a stabilitás megnyugtat,
a változatosság gyönyörködtet)
*
Életre hívok,
megvizsgálok és
életre-halálra ítélek
szabad ötleteket
*
Élet-
jeleket adok
tetszhalott állapotomban
*
Jól
eljátszom
a rám bízott szerepet,
ha kicsi az, ha nagyobb
(Isten a nagy szereposztó)
*
Ön-
uralmat gyakorolok –
nem égetem magam
megvárom, míg kínálnak…
*
Igazodok
és igazítok –
helyreigazítok
*
Egy
talált tárgyat
megőrizni - vagy
becsületesen visszajuttatni
annak jogos tulajdonosához…
*
Egy
könyvet,
egy műsort
személyre szólóan ajánlani
*
Egy
tortát
igazságosan és
irgalmasan elosztani,
vagyis nem feltétlenül
teljesen egyenlő szeletekre
*
Egy
meglepetést
gondosan és titokban
kitervelni, megvalósítani
(konspirálni)
*
Egy
baleset-
veszélyre
felfigyelni,
azt idejében megelőzni
*
A
humor
magaslatáról
óriássá duzzadni
akaró gond törpeségét látni
*
Egy
hegycsúcsra
felkapaszkodni,
és onnan pihegve
csodálattal és áhítattal
körülnézni, körbetekinteni,
a panorámában gyönyörködni
*
Egy
kirándulásra, túrára
izgalommal készülődni,
pakolni és tervezgetni,
előrevetítetni…
*
Saját
portékád,
terméked
vagy terményed
piacon árusítani
*
Ima
meghallgatásodért
nyilvános köszönetet mondani
*
Kereszt-
rejtvényt megfejteni –
szavak szinonimáin gondolkodni
*
Társadra
úgy nézni,
hogy ma is Nőnek,
Férfinak érezze magát
*
Egy
ellenőrt, ellenséget kiszúrni,
s a vészhelyzetre gyorsan reagálni
*
Kölcsön-
kenyeret visszaadni,
kődobásra lehetőleg
kenyérrel válaszolni…
*
*
Vasárnapi
családi ebédhez
szépen és tisztán megteríteni –
egymásra, az alkalomra ráhangolódni…
*
S.O.S.
Segély-
kiáltást hallatni –
vészjelzést fogni és reagálni
*
Kis
kertedet
estefelé szép
komótosan végiglocsolgatni –
a növényekkel eldiskurálgatni
*
Egy
verekedéssé
fajulható veszekedést
elcsitítani, a feleket kibékíteni
*
Élni
a vétójogoddal,
egy rossz döntést
idejében megtorpedózni
*
Kutyáddal együtt
magad is megsétáltatni,
közben a lakókörnyékkel
és lakóival megismerkedni
*
Barátodtól
nem tisztességtelent,
s akár meg is tagadhatót kérni
(nem nyomás alá helyezve/zsarolva)
*
Nyilvántartani,
kinek mikor van
a születés- és névnapja,
és kellő időben köszönteni
*
Ha
minden
kötél szakad,
a kezeddel kievezni a partra
*
Szabadpiacon
kedélyesen, de „ravaszul” alkudozni
*
Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb. Ő az: ki a szürke Tengeren átkel, A téli viharban Örvénylő habokon, S Gaiát, a magasztos istennőt, Zaklatja a meg-megújulót Évről évre az imbolygó ekevassal, Fölszántva lovával a földet. Szárnyas madarak könnyűszivű Népére, az erdő vadjaira Készítik a hurkot, A sósvizü tengerben lakozó Halakat hálóval fogja meg A férfi, ki ésszel él. Szolgáivá tette okos leleménnyel A hegyek meg a rétek állatait, A lobogóhajú paripának és a bikának Nyakába vetette igáját. És a beszédet és a széllel Versenyző gondolatot meg a törvényt Tanulja, a városrendezőt, Lakhatatlan szirteken Tűző nap forró sugarát s a fagyot Kikerülni ügyes, mindenben ügyes, Ha akármi jön, ám a haláltól Nem tud menekülni, De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol. Ha tud valamit valaki, Mesteri bölcset, újszerűt, Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele. Ki a földnek törvényeket ad, Jogot, mit az isteni eskü véd, Az a városban az első; de hazátlan, Akinek jó, ami nem szép. Tűzhelyemnél nincs helye. Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik. Szophoklész - Antigoné
*
Szavakat
hangsúlyozni,
dolgoknak jelentőséget adni
*
Türelmesen
kivárni, míg
a szúnyog szívni
kezdi véred…s lecsapni!
(a lakásból meg kizárni)
*
Taktikusan licitálni,
a harmadik leütés előtt szólni…
*
Az
ellenfél
gyenge pontját keresni,
s a meglepetés erejével döfni
*
Test-
jelzéseket észlelni,
a tüneteket elmondani
(betegpanasz)
*
Egy
ásítást
udvariasan
elfojtani, eltakarni
(ne bántson/fertőzzön)
*
Egy
arcot felidézni,
hozzá nevet keresgélni,
egy régi történetet újra átélni
*
Egyidejűleg
nyersfordításban,
de mégis hűen tolmácsolni
(szinkron)
*
Egy
ütemre lépni,
egy zenére társas táncolni,
egy gyorsuló ritmusban ölelkezni…
*
Egy
kis bogarat
kimenteni a vízből
egy fűszállal a száraz földre…
*
Krumplit
venni, válogatni
és megpucolni, szeletelni
(a héját a csirkéknek adni)
*
Sírni
a sírókkal
és nevetni a nevetőkkel
(együtt sírunk és nevetünk)
*
Kavicsokkal
kacsáztatni vagy célba dobni,
vagy a parittyából, csúzliból lőni…
*
Egyenes derékkal,
méltóságteljesen lépkedni –
nem görnyedten, nem hajlongva,
nem lopakodva, settenkedve stb.
*
Megőrizni
vagy
visszanyerni
a lélekjelenléted
*
Széttett
kézzel, vagy rúddal
hídkorláton egyensúlyozni
*
Észrevétlen maradni –
lélegzeted is visszafojtani
(mint ahogy a bújócskában)
*
A
füle
botját se mozgatja –
úgy tesz mintha süket lenne
(tettetni magad)
*
Angolosan távozik,
„észrevétlen” lelép
(hogy ne zavarjon,
hogy ne marasztalják…)
*
Magában beszél –
hangosan gondolkodik
*
Meghúzza
magát a sarokban,
mintha ott se lenne
*
Lerázza
magáról a port
vagy a hajáról a vizet,
vagy életéről a parazitákat
*
Úgy
csinál
mintha
örülne a jöttének
*
Titokban
tartja a kilétét –
inkognitóban marad
*
Tapintatosan érdeklődik –
nem ajtóstul rohan a házba
*
Jót s jól –
eben áll a nagy „titok” –
ne a rosszat csináld jól,
inkább a jót rosszul…
*
Értékes,
mert egyetlen -
egy életed van:
az első és utolsó
*
Egyetlen
egy van belőlem –
unikum vagyok, Hungarikum stb. -
se én más helyett, se más helyettem
nem lélegezhet, ehet, tehet, nemzhet…
*
Sajó Sándor: Magyarnak születtem Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája, Édesanyám keble azzá ringatott; Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja, S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog. Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik, Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén: Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig Ezer változatját mind átérzem én. Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban Arcomon az érzés büszkébbre pirul: Nemzeti létünkben ami fénysugár van, Mind lelkembe árad multak ormirul! Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái, Dicsőséges hősök, véres viharok! Rajtatok hevülni, titeket csodálni- Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb? Magyarnak születtem. Keblembe hordom Tünt századainknak fájó örökét: Kedvembe' ha víg is, van valami zordon, Mint sorsunkba' mindig valami sötét... Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre, Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt, S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne, Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt... Magyarnak születtem. Szeretem e földet Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én; Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,- Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén! Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,- Ezt a csodás érzést hogy is értené! Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad, Ha rút árulás tör idegen felé... Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem, Aki köztünk él bár, mégsem él velünk; Idegen bolygóként jár a magyar égen S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk; Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza, Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül, S féltett eszményinket gyáván meggyalázva Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül... Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot: Dicsőség, szegénység égi végzetét; De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot, Aki megtagadja magyar nemzetét! Honát pazarolva bolyong a világon, Itthon léha gőg van szívén és szaván,- Bús haragom üszkét a szemébe vágom: Félre innen hitvány, ez az én hazám! Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve Virrasztom a nemzet jogos álmait, Érte buzdolok föl búra vagy örömre, Érte gyúl szívemben a kétség s a hit; Érte száll fohászom az Ég trónusához: Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt, Hitvallása légyen: hűség a hazához És szeresse bölcsen, férfitettel őt! Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted Számomra e sorsot népek Istene! Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted, Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele. És ha van még árnyék ezen a szerelmen, Óh világosítsd meg vágyó lelkemet: Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem, Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!
|
LAST_UPDATED2 |
Boldogan élem világomat
|
NAGY JENCIKLOPÉDIA ABCD
Az emberi életminőség vizsgálatai
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
A boldog élet ABC – 1.
Ady Endre A Tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója.
* Aki mer, az nyer
Nem kikapcsolva
normális veszélyérzékem,
és nem hazardírozva,
nem vakmerősködve,
Isten segedelmével,
jóakaróim bízatására
legyőzöm, felnőni
nem hagyom a félelmemet
és
ki merem mondani az igazságot,
át merem ugrani a szakadékot,
be merem vallani a bűneimet,
bocsánatot merek kérni a kisebbtől,
merem keresni a megmérettetést,
merek lehetetlennek látszó feladatra vállalkozni,
merek a lelkemben mélybúvárkodni,
merek egy életre hűséget fogadni,
merek isteni sugallatra a sötétbe ugrani,
merek igazam tudatában túlerővel szembeszállni,
merek sok, legalább három gyereket vállalni,
merek nagyot gondolni, s rátenni életem,
szent ügyért merem kockáztatni életemet…
*
Ha
túl magas
a kerítés, a fal,
akkor az egyikünk bakot tart,
és a másik így fel ill. át tud mászni,
s ha kell, akkor a másikat is fel tudja segíteni
*
Utánzással – is - tanulok,
mégsem leszek utánzó majom
*
Megosztjuk a munkát
a nemek, az életkorok, a képességek stb. szerint,
de ahol lehet, ott rotáció, cserebere, váltogatás van
*
Jobb adni, mint kapni
de olyan „büszke” sem vagyok,
aki semmit nem képes elfogadni
*
Végső reményem
a jobb lator példázata -
soha nem késő megtérni,
de persze minél előbb, annál jobb,
hisz a bűn rövid öröm, s hosszú üröm
*
Konstruktív rivalizálás -
azért versengünk, hogy
magunkat szárnyaljuk túl
* Ha nyerek,
nem kárörvendek,
ha vesztek, emelt fővel távozom
*
Szabad vagyok
megtenni itt azt,
amit most a helyesnek látok
*
Evidens
Ami nyilvánvaló
Ami magától értetődő
Amit nem kell magyarázni
Amit nem kell bizonyítani
Amit nem kell indokolni
*
Nem kell
minden tettem
megindokolni -
épp ellenkezőleg,
hisz annyi minden áll jogomban,
még a közterületen is,
hát még a saját
pályámon, otthonomban
(és csak rajtam áll,
hogy élek-e velük,
vagy éppen most nem)
*
Van,
aki betakar,
ha elbóbiskolok
*
Van,
aki ápol,
ha betegen ágynak dőlök
*
Van,
aki meleg
vacsorával vár,
ha este megjövök
*
Becsületes
megtaláló vagyok,
mert tudom, hogy
nekem is milyen jól esne
(de ha jutalom is jár érte,
miért ne fogadnám el?)
*
Becsületkassza
Az áru elvihető –
az árát ott kell hagynom,
és ott is hagyom,
pedig elvihetném
fizetés nélkül is…
*
Becsületbíróság
Nem ügyvédhez fordulok,
nem bíróságra rohangálok,
nem csinálok ingyen cirkuszt –
ügyem egy civil testületre bízom…
*
Betyárbecsület
Nem kötsz „vádalkut”,
nem adod ki csínytársad,
hogy saját bőröd mentsed…
stb.
*
Tudom,
hogy mitől döglik a légy -
de légyfogó helyett inkább kihessegetem
(A szúnyognak viszont nincs kegyelem!)
*
A jótevőimnek hálás vagyok,
s ha én teszek valami szívességet,
azért nem várok hálát, de örülök neki,
s ha hálátlansággal viszonozzák, őket sajnálom…
* Násztánc
Nem üvegből
van a babám,
jól átfoghatom
és megszoríthatom a derekát
* Szabadon szolgál a szellem
Igyekszem zsarolhatatlan maradni
(nem takargatom viselt dolgaimat, bűneimet)
* Hosszú életű
szeretnék lenni a Földön,
de nem kívánom, hogy örökké éljek,
örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés,
mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…
* Lehet
kopott a gúnyám,
de sohasem mocskos a kezem
(mármint a szó átvitt értelmében)
* Nem
rettegem a halált,
megvetem a gyáván
öngyilkosságba menekülőt -
de hit(ves)emért, becsületemért, hazámért stb.
kész vagyok akár az életemet is önként áldozni * Ha
gondba merülök
vagy gondolkodóba esem,
saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan * Az
én házam
az én váram -
megvéd a nemkívánatos elemektől,
s csak azt engedem be, akit szívesen látok,
s kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.
*
Odüsszeusz
Ha szirénsziget mellett hajózok el,
nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam,
s felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak:
kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet
*
Tudom
a kisebbik rosszat választani -
beleegyezek kisujjam levágásába,
ha életem így megmarad
(ha csak így marad meg)
*
Áldozathozatal -
kidobom a léghajóból,
ami le, a mélybe húzza -
pl. az autóm, üdülőm stb.,
hogy emelkedjen
*
Detoxikálás
Méregtelenítem magam
testi és lelki gyakorlatokkal
(izzasztókúra, izzadtságos munka,
kiadom, kihányom a mérgem,
nem mérgesítem fel magam…)
*
Kiállom
a bátorságpróbákat
Pl. fejest merek ugrani a mélyvízbe
(s az első siker angyali köröket indít el….)
*
Felkészülök
és készenlétben vagyok,
hogy ha a sors nekem teret nyit,
akkor tudjak jól élni az eséllyel
* Tudom
az igazat,
ezért tudom,
hogy mikor hazudnék,
s tudom, hogy mikor kell
most éppen kegyesen csalnom,
S nem leszek őszinteség címén
szalonképes szadista…
*
Ha
támadás ér,
akkor jogos
önvédelmemben
fegyvert csinálok
kezemből, lábamból, vasvillámból…
*
Istenben
feltétlen bízom,
de az én dolgom
szárazon tartani
a puskaport..
*
Uralkodni
tudok magamon,
s nem keverek le
első felindulásból,
méregből egy pofont
*
*
Ki-
szelektálom
a bajban tesztelődő,
s lelepleződő ál-barátaimat,
s ezentúl már nem bízom rájuk
értékeim, pénzem, titkom stb.
* Szobatiszta vagyok,
s ha még vagy már nem,
akkor meg van, aki tisztába tesz
*
Mikor
kedvünk tartja,
önfeledten ölelkezünk
(nem sebtében, bujkálva)
*
Nemülök le
cinkelt lapos
hamiskártyásokkal
se kis, se nagy pénzre játszani
*
Ha
támadás éri,
megvédem otthonom és hazám
(nem vagyok erőszakmentes birka)
*
A
jól végzett
munkában kifáradva
esik jól az esti pihenés
*
Rágyújtok a pipámra,
s a füstben elmerengek,
elrévedezek a túlvilágra…
*
Nem
felejtek el
levegőt venni –
friss levegőbe szippantok
(szabad levegő – szellőztetés)
*
Figyelek
a figyelmeztető
testi-lelki jelekre,
és az intő jóbaráti szóra
*
Előbb
zuhanyozok,
majd a megtelt
kádban lubickolok,
az őselembe merülve
elernyedve ellazítok…
*
Barátom
kedvéért sem
tágítok igaznak vélt
meggyőződésemtől
*
Akkor is
kitartok álláspontomnál,
ha azt most épp senki nem osztja
(de azért időnként felülvizsgálom)
*
A
leszerepelt
politikusoknak
macskazenét adok
*
Gyönyörködöm
a szép kézírásomban –
ez nem macskakaparás,
ez a lelkem egyik napi tükre…
*
Szépen,
plasztikusan
fogalmazok és
helyesen írok -
úgy, hogy más
is elolvashassa
*
Helyesen élek,
mert én is a helyemen vagyok
*
Nincsen szemét –
mindennek helye van,
és minden a helyén van
*
Ott
keresek…
ahol van,
ahova tettem –
rend van…
*
A
legkisebbnek
jár és jut a legfinomabb falat
*
Felülvizsgálom,
hogy mit neveltek
kisgyerekként belém
(a vak megszokásaink
rendszeres átvilágítása:
olvasás, utazás, ismerkedés stb.)
*
Ha
sírok,
és sírok,
könnyezem,
akkor megkönnyebbülök
*
Észrevétlenül
belopakodik hátul –
lábujjhegyen távozik,
hogy ne zavarjon senkit,
hogy ne ébressze az alvót..
*
Csak
ott vakarja,
ahol viszket –
és rögtön oda is nyúl
*
Az
élősködők
ellen védekezek –
az egérnek pl. csapdát állítok
(vagy dolgos macskát tartok…)
*
Az
esőben
énekelek,
vízálló a bőröm –
de ha zuhog,
fedett helyre bújok
*
Ügyelek,
hogy ami ízlik,
az az étel lehetőleg
egészséges, testépítő is legyen
(miért zárná ez ki egymást? sőt!)
*
Magamat
kigúnyolom
ha kell, vagy
önironizálok,
másoknak nem engedem!?
*
Olyan
szenvedélyes
elvi kérdésben,
mint a főbenjáró bűnperben
a vádló ügyész és a védő ügyvéd
*
Megbecsülöm,
mennyi időm lehet hátra,
mire lesz ez nekem még elég,
mibe ne kezdjek már bele,
mit fejezzek be…
*
Próbálom
meghatározni,
mit kéne ma még befejezni –
és nyugtával dicsérem a napot…
*
Megvizsgáltatom
magam a családi orvossal,
kikérem/megfogadom a tanácsát
*
A
szak-
tanácsokat
megfogadom, ha
előlegezett bizalmam
eddig nem rendült meg…
*
Kihegyezem a ceruzám,
kiradírozom a helytelen írást
(tudok és merek végleg törölni)
*
Utánzom,
parodizálom
ismerősöm modorosságait,
hogy vegyék észre magukat…
*
Kifejezem
a tetszésem és a nemtetszésem,
nem rejtem véka alá a véleményem…
*
Le-
egyszerűsítem
a túlkomplikált dolgokat,
hogy köz-érthetőek legyenek
(de azért nem szimplifikálom)
*
Addig
kérlellek,
míg rá nem veszlek
(de megvárom, míg nem
csak a békesség kedvéért…)
*
Kedvesem
minden rezdülését
észlelem, szívlelem,
és menten reagálok rá
*
„Önerőből” –
isten által küldött
barátok segítségével:
kilábalok a tespedésből,
átlendülök a holtponton,
legyőzöm a tehetetlenségi nyomatékot
*
Amikor
dühbe gurulok,
előbb elszámolok százig
(mint a mesebeli Östör király)
*
Két-
értelműen fogalmazok:
udvarolok is, meg nem is
(figyelem a visszajelzést,
kapok-e bátorítást…)
*
Szerelmet vallok -
kiszolgáltatom magam,
hogy nyíltan kosarat kapjak,
s visszautasításban legyen részem…
*
Petőfi Sándor PALOTA ÉS KUNYHÓ Miért vagy oly kevély, te palota? Uradnak fényében kevélykedel?... Azért van rajta gyémánt, hogy szive Mezítelenségét takarja el. Szakítsd le a cafrangokat, Mit rá szolgája aggatott, S nem ismersz isten munkájára, Oly nyomorúság marad ott. S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik? Ott, hol a héja a kis madarat, Mit szétszakít, melynek vérén hizik. A héja vígan lakomáz, S szomszéd bokornak fészkiben Madárfiúk zokognak, várván Anyjokra, mely meg nem jelen. Fitogtasd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait, Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká, Meg vannak már számlálva napjaid. S kivánom, hogy minél elébb Láthassam omladékodat, S hitvány lakóid összezúzott Csontját az omladék alatt! - - S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? Miért bújtál a lombos fák mögé, Azért-e, hogy inséged födjed el? Fogadj be, kis sötét szoba; Nekem nem kell szép öltözet, De szép szív... s a sötét szobákban Találni fényes szíveket. Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát, S a nép mégis mindenfelől csak Megvetést és inséget lát. Nem féljetek, szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő; Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. - A földre hajtom térdemet E szűk, de szent födél alatt: Adjátok rám áldástokat, s én Rátok adom áldásomat! Pest, 1847. január
|
LAST_UPDATED2 |
|
|