Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldogan élem világomat...

peti

N A G Y  J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA IV.

 

ABCD – Nemzeti Alap Tanterv NAT

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása s nem rontása

comen1

BOLDOGAN ÉLEM VILÁGOM, MÍG MEG NEM BOLDOGULOK...

Megelőlegezzük a végkövetkeztetést:

minden ember teljes, magas minőségű életre van teremtve,

s maga a teremtett világ ehhez minden feltételt bőven biztosít.

Ez nem függ attól, hogy mikor, hova és hogyan született a Földre.

  1. Csak hidd el: Isten nem mostoha, de szeretett édes gyermeke vagy.
  2. Csak épp rendeltetésszerűen, jól és jóra kell használnod magadat.
  3. Csak ne ásd el a talentumaidat, de forgasd, hogy dolgod elvégezhessed.
  4. Csak találd meg a gyávaság/vakmerőség közt a bátorság arany középútját.
  5. Csak ne az ördög sutyorgására, de a Szentlélek bölcs sugallataira figyelj oda.
  6. Csak ne félj szembenézni a magadat gúzsba kötő balga élethazugságaiddal.
  7. Csak ne mond le végleg semmiről, ne légy lelki hiánybeteg, fogyatékos, csonka.
  8. Csak érezd az idejét mindennek és ne pazarold drága időd hiábavalóságokra…
  9. Csak tiszteld őseidet, és még jobb állapotban add át a világot, mint kaptad…
  10. Csak naponta adj hálát, azért, amit kaptál, s amit kegyelemből folyton kapsz
  11. Csak becsüld meg és védd meg az otthonodat és a szülőfölded, a szent hazádat
  12. Csak ne halj meg addig, amíg nem látod: sok-sok unokádból is boldog ember lesz
  13. Csak éljünk a természet, a művészet, a bölcsek önismeretre vezető tanításaival.
  14. Csak merjünk felnőtten is, akár radikálisan is változtatni, a helyes útra megtérni.
  15. Csak ne akarjuk összetéveszteni a megalkuvást az okos kompromisszummal…
  16. Csak ne legyünk túl „büszkék”, hogy nem fordulunk jó barátainkhoz segítségért.
  17. Csak meg tudjuk különböztetni a barátot az álbaráttól, és a lelki hadviselőtől…
  18. Csak fedezzük fel e földi édenkert adta végtelen(ül) tiszta örömforrásokat…
  19. Csak az aranyat becsüljük meg, a szart meg ne véletlenül se tartsuk annak…
  20. Csak higgyük el, a szarból is lehet aranyat, a hátrányból is előnyt csinálni
  21. Csak ne akarjuk minden áron kerülni a léleknemesítő, ránk rótt szenvedéseket.
  22. Csak fogd fel: nagyságrenddel több múlik rajtad, mint önfelmentően hiszed.
  23. Csak tegyük meg a tőlünk telhetőt, s bízzunk benne: a szerencse se kerül el…
  24. Csak tudjunk nevetni magunkon is - a humormagaslatról eltörpül az óriásgond

Stb. stb. stb.

A bevezető részben nyitott,

míg el nem éri a negyvennyolcat .

részben pedig folytatódik a kifejtésben,

a példamondatokban és az életigékben…

kert 2

 

 



A boldog élet ABC – 5. PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Boldogan élem világomat

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

 

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 5.

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

Rudyard Kipling:

Ha...

 

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok között se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol - s becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van, összetörve,

silány anyagból építsék azok,

ha mind amit csak nyertél, egyhalomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,

és szíved is, mely nem hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: „Kitartani",

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jó barát se sérthet,

és mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked, s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és - ami több - ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Képtalálat a következőre: „rudyard kipling”

*

Tagadd

meg magad

és vedd fel keresztedet

*

A saját ház a legjobb ház

*

Tévedések

közben tanulunk –

fenyítve növekszünk

*

A

fájdalmat

a bölcs ember

méltósággal viseli el

*

Ne

hibáztass senkit,

hanem tűrd, amit

nem kerülhetsz…

*

A

szótartás

az emberi dolgok

legerősebb köteléke

*

Aki

jótétményben

részesült, legyen hálás

*

A

szép

külső

már maga is

szótlan ajánlás

*

A

szerencse

kárt okozhat

vagyonodban,

de nem a lelkedben

*

Az

ember

személye szent

a másik ember számára

*

A

Földön

egy Nagy Úr

vendége vagy,

vagy voltál…

*

Érts

az állatok

nyelvén is,

s légy a tanítványuk

*

Rend-

eltetés

szerűen

használd,

használd el magad…

*

Fedezd fel,

hogy mire vagy teremtve,

mi a te sajátos küldetésed,

s ezt alázattal teljesítsd be…

*

Találd

meg azt,

akit Isten

is neked teremtett

*

Gondolj

merészet

és nagyot

és tedd rá éltedet!

Élet- és lélekbátran!

*

Ha

férfi

vagy,

légy férfi,

aki nem báb,

akinek elvei vannak..

*

Isten

gyermekének

a rangja: az emberi méltóság

(soha semmit ezen a rangon alul)

Képtalálat a következőre: „családi kör”

 

*

Enyém

a teljes

kulturális világörökség –

„csak” tudjam aktívan befogadni…

*

Ahány

nyelvet tudsz,

annyi embert érsz –

pl. érted a szerelem nyelvét

*

Kibújunk

a bilincsekből

és csapdákból

mint egy szabaduló-művész

*

Miért

ne legyek

tisztességes,

kiterítenek úgyis!

*

Ne élj

a mesék tején,

hörpints valódi világot!

(illetve: olvasd újra és

értelmezd át a régi meséket)

*

Ritkaságom

az önértékem:

csak egy van belőlem –

felbecsülhetetlen kincs

*

Érteni

és élvezni

is a világot –

például a tréfát

*

Kozmopolita

és lokálpatrióta:

gondolkozz globálisan,

de cselekedj lokálisan…!

*

Rád vár

a Föld minden tája,

neked nyílik és virul a virág…

*

Utazz,

hogy minél jobban

megismerj másokat,

hogy megismerhesd magad!

*

Gondold meg,

hogy miben és

milyen jó az a kor,

amiben élsz –

még a királyok se

éltek úgy egykor…

(és ők soha nem

nősülhetnek szerelemből)

*

A

megosztott

örömöd sokszorozódik,

a bánat viszont ellenkezőleg,

apró részekre osztódik szét…

*

A

gépek

és a munkamegosztás

tehermentesítenek a robot alól,

a hozzá nem értő barmolás alól…

*

Halál-

komolyan

és életvidáman,

majdnem úgy,

mint a játékban…

*

Ki

és mi előtt

nyitott az ajtód

és a lelki világod

amúgy zárt része…

*

Igaz-

mondó tükrökben

nézegetem magam –

nem töröm össze őket,

akkor se, ha nem mondanak

a legszebbnek, a legokosabbnak…

*

Ahol

én vagyok,

ott van a világ közepe is –

nem űzöm el magam

a szülőföldemről…

*

Semmi

életművészkedés –

első a nap kötelessége!

(de nem

kötelesség ízű

az életem

és nem sótlan

az ételem…)

*

Vissza a természethez!

Természetes mozgás,

nevelés és házépítés,

mosakodás, táplálkozás,

öngyógyítás, szépítkezés

stb.

*

Lendületben…

Életerő és energia –

kilendülni a holtpontokról…

(ha kell, más segítő lökésével)

*

Isteni

paternalizmus:

legyen meg az Ő akarata!

Ő tudja igazán, mi jó nekem…

*

Lelkesen és szellemesen

Semmit nem lelketlenül,

félszívvel, tessék-lássék…

…és nyitva a Jó szellemre,

ahonnan az ötlet, a humor,

a játékosság is jön…

*

A

becsületes nevem

egyben a védjegyem is -

a jó híremre jól vigyázok

*

Önként

és örömmel

veszek részt

az élet játékaiba

(de nem játszmázom)

*

A

spiritusz

az élet vize –

a humor az élet nedve

*

Humorban oldva,

elő érzéstelenítve

mondhatok ki neked

amúgy nagyon fájó igazságot

*

Borban

az igazság,

a vigasz és

a vigasság

*

Mindennapi

élethazugság vizsgálatok –

persze nem gépre kapcsolva, de

a jóindulatú külső segítséggel élve

*

Mostan

színes tintákról álmodom

(Kiszínezném vele az életem)

*

Az

ártatlanság

vélelme -

nem nekem

kell bizonyítani,

hogy nem vagyok bűnös

*

A

feledés

jótékony homálya

borítsa a régi bűnöket –

pláne, ha meg is bánták azokat…

*

Varázsigék

a kincses barlanghoz,

kulcs a másik lélekhez

*

Anonim Alkoholisták

Önsegítő csoportokban

egymásnak példát mutató

sorstársak, „bajtársak”…

*

Örök ellenálló:

Állj ellent a Gonosznak!

A kísértések és csábítások

*

Minden jó,

ha a vége jó –

ha sírsz is az elején,

mégis te nevetsz a végén…

*

Tanulj meg

fiacskám komédiázni –

az ellenfél-ellenség előtt

jól színészkedni, alakoskodni…

Képtalálat a következőre: „arany jános családi kör”

 

 

*

Ehess, ihass,

alhass és ölelhess –

a mindenséggel mérd magad

*

Amiben

én vagyok a legjobb -

akinek én vagyok a legszebb

*

Szelektív memória

Csak a szépre emlékezem

*

Várj,

míg felkel a Nap

s amíg megérik a gyümölcs,

amíg megérik a nagy döntés…

*

A

szépség

korlátlanul fogyasztható –

nem lehet torkosan túlozni…

*

Szépítgetni-

javítgatni lelked-

arcod és a környezeted

*

Egy

gyarló ember

vagy te magad is,

akiből boldog és szent lehet

*

A

mérték-

tudó ember

hosszú életű

*

Elég

minden

napnak

a maga baja

*

Most élsz,

most vigyázz,

hogy jól csináld

*

Csoda-

történetek főhőse vagy,

csak vedd észre, lásd meg,

hogy mire nincs magyarázat…

*

Képtalálat a következőre: „arany jános családi kör”

Arany János

CSALÁDI KÖR

 

Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja,

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is - bogarászni restel -

Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,

Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen

Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye

Oly hivogatólag süt ki a sövényre.

Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,

Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.

Benn a háziasszony elszűri a tejet,

Kérő kis fiának enged inni egyet;

Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,

Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:

Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.

Vasalót tüzesít: új ruhája készen,

Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.

Körűl az apróság, vidám mese mellett,

Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,

Héjából időnként tűzre tesznek sokat:

Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;

Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.

Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:

E fiúból pap lesz, akárki meglássa!

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a fiú nem imádságon kapkod:

Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredői elsimulnak szépen;

Gondüző pipáját a tűzbe meríti;

Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illő, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket,

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”

Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -

Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:

Valami szegény kér helyet éjtszakára:

Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,

Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”

Visszajő a lyánka, az utast behíván.

Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:

„Isten áldja meg a kendtek ételét is,

(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:

Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”

Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -

Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.

Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,

Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;

Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,

Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,

Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;

Megered lassanként s valamint a patak,

Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.

(1)Beszél a szabadság véres napjairul,

S keble áttüzesül és arca felpirul,

Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -

Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,

Hosszu terhes útját amíg hazaére.

(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,

Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;

És mihelyt a koldús megáll a beszédben:

„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,

Rátekint a vándor és tovább folytatja:

Néma kegyelettel függenek a szaván

Mind az egész háznép, de kivált a leány:

Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,

Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:

Három éve múlik, hogy utána kérdez,

Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,

Félrebillent fejjel, az anyja ölében.

Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;

Közbe-közbe csupán a macska dorombol.

Majd a földre hintik a zizegő szalmát...

S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

Képtalálat a következőre: „családi kör”

 

 

LAST_UPDATED2
 
A boldog élet ABC – 4. PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Boldogan élem világomat

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 4.

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

Mégis!

(a korondi templom kertjében van felfüggesztve)

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,

mégis szeresd őket.

Ha jót teszel, megvádolnak,

hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted,

mégis tégy jót.

Ha sikeres vagy,

hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,

mégis érj célt.

Ha jó, amit teszel,

holnap már feledésbe megy,

mégis tedd a jót.

A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz,

mégis légy becsületes és nyílt.

Amit évek alatt felépítesz,

lerombolhatják egy nap alatt,

mégis építs.

Az embereknek szükségük van a segítségedre,

de ha segítesz, támadás érhet,

mégis segíts.

A legjobbat add a világnak, amid csak van

és ha verést kapsz cserébe,

mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

*

 

Ekkor megszólalt Péter:

,,Íme, mi mindent

elhagytunk és követtünk téged!''

Jézus azt felelte:

,,Bizony, mondom nektek:

mindaz, aki elhagyta házát

vagy testvéreit, nővéreit

vagy apját, anyját, a gyermekeit,

vagy földjeit

értem és az evangéliumért,

százannyit kap

már most, ebben a világban:

házakat, testvéreket, nővéreket,

anyákat, gyermekeket és földeket,

bár üldözések között;

az eljövendő világban

pedig az örök életet.

Sokan lesznek

elsőkből utolsók,

és utolsókból elsők.''

(MÁRK 10,28-31 )

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

*

Aki

tudja és érzi,

hogy a legjobb

dolgok ingyen vannak,

nem kikövetelhetők -

de azt is, hogy

érdemtelenné válva

azért elveszíthetőek…

*

Aki

mindig

az egészre tekintve

nem veszik el a részletekben,

nem feledve, hogy amúgy igaz:

az ördög épp a részletekbe bújik…

*

Aki

tudja, hogy

nincsen rózsa tövis nélkül,

és hogy aki dudás akar lenni,

pokolra is kell annak menni

*

Akinek

a hajóján repül a holnap hőse,

röhöghetnek a részeg evezősre,

ha őt tündöklő csillaga vezeti…

*

Aki

a csillagok útján jár,

s tudja, nincs megállás:

meghal, ki továbbmenni fél…

*

Aki

nap mint nap átéli,

hogy egy Nagyúr vendége,

kiélvezi a helyzet előnyeit,

de nem él vissza a vendégjoggal

*

Aki

nem

mihasznaként szerény,

de van mire szerénynek lennie!

*

Aki tudja,

hogy az életet

a halálra ráadásul kapta,

s mint talált tárgyat megtisztítva,

megjavítva adja vissza…

*

Aki tudja,

hogy ideje van

a láblógatásnak,

és ideje van

a tengerátúszásnak,

a herkulesi erőfeszítésnek

*

Aki

mai Noéként

akkor is építi

az életmentő bárkát,

ha a többség ezért

őt is hülyének tartja,

és bolondként kineveti

*

Aki

óvakodik

a hízelgő álbarátoktól,

s tudja, hogy sokszor

a halálos ellenség mond rólunk igazat

*

Aki

úgy néz

magára és

másra mindig,

ahogy csodára,

csodagyerekre

/emberre nézni illik

*

Aki

nem könnyen

fogad valakit barátjának,

de még nehezebben engedi,

hogy utána elválasztódjanak

*

Aki

a végsőkig

következetes,

de nem úgy,

mint az ökör,

vagy a makacs szamár

*

Aki

az élet

kihívásai elől

nem menekül

a „Nem ér a nevem!”

üzenetű „betegségekbe”…

*

Aki

mindenért hálát ad,

de maga semmiért nem vár hálát

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

*

A cél halál,

az élet küzdelem,

s az élet célja e küzdés maga!?

*

Lankadatlanok

Első szóra jönni és nem lankadni

töretlen lelkesedéssel kitartani, véghezvinni

*

Össze-

fogásban az erő -

sok lúd disznót győz

*

Lassú víz partot mos

Sok kicsi sokra megy

Ha valaki naponta száz fonalat fon,

egy év múlva gyapjú köpenye lesz.

*

Annak

keresd inkább

a tanácsát, aki megríkat,

és ne csak/főleg annak, aki megnevettet.

(Nagy nevetésnek sokszor sírás a vége…)

*

Életünk minősége

és az ételünket készítő háziasszony

ötletessége, leleménye, figyelmessége,

tisztasága, gondossága, kedvessége…

*

Nincsenek

ketten a földön,

akik mindenben

egyetértenének -

de én magammal mindig,

sőt még élettársammal is legtöbbször –

főleg a lényeges kérdésekre adott válaszokban

*

A boldogság,

a gazdagság és a siker

mind különböző célok

melléktermékei

- közvetlenül maguk

nem lehetnek célok.

Denis Waitley

*

A

boldogság talán

az erdőben élő szarvashoz

hasonlítható leginkább.

Néha előjön az erdő sűrűjéből,

és meglátogat.

De a tolakodó

közeledést nem szereti,

ha meg üldözőbe veszed,

biztosan elmenekül előled.

Ph. Theroux

*

A

barátság

legnagyobb

próbája nem az,

ha a magunk hibáit

tárjuk fel barátunknak,

hanem, ha neki

tárjuk fel az övéit.

Franz Kafka

*

Megteszem

a tőlem telhetőt -

megtanulom és tudom,

hogy mikor, hova és mit kell vetni,

hogy azután bő termést arathassunk…

*

A bölcsesség az a művészet,

mely segít kormányozni akaratunkat.

Don Bosco

*

"Az igazság az,

ha azt kapjuk,

amit érdemlünk.

Az irgalom az,

ha nem azt kapjuk,

amit érdemlünk.

A kegyelem viszont az,

amikor megkapjuk,

amit nem érdemlünk."

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

*

"Nem

akkor leszünk

magabiztosak,

ha mindig igazunk van,

hanem akkor,

ha nem félünk a tévedéstől "

*

Bárki

halandó,

még ha

természetes adottsága

a semmivel lenne is egyenlő,

eljuthat a lángelmék számára

fönntartott királyságba,

föltéve, hogy

szomjúhozza az igazságot

és nem szűnik meg

figyelme teljes odaadásával törekedni rá.

(Simone Weil)

*

Ha

nincs edényem,

akkor a két össze-

rakott tenyeremből iszok

*

Keresik

a kedvem,

a kedvemben járnak -

kedvesem is a kedvemben jár

és én meg  az övében járkálok…

*

Komótosan

teszek-veszek,

kényelmesen

végzem a dolgaimat

*

Addig

nyújtózkodom,

amíg a takaróm ér

*

Megölhetnek,

de nem árthatnak

*

A szart

ne nevezd aranynak,

de próbálj belőle csinálni

*

A

testi

és lelki

tisztaság

fél egészség

*

Tetteid

magukért beszéljenek

*

Minden kezdet nehéz,

de a jó kezdet már fél siker

*

Mindenből

engedhetsz,

csak egyből,

a lényegből nem

*

Ideje van

a láblógatásnak

és a tengerátúszásnak

*

Folyton törekedj

a kompromisszumra,

de sose alkudj meg…!

*

Önként

semmiről ne mondj le

*

Amikor

egy világ dől össze benned,

szilárdabb alapra építs újat

*

A krízis

mindig egy lehetőség is

egy még jobb folytatáshoz

*

Szükségből csinálj erényt

A szükség leleményessé tesz

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

*

Ismerd

és használd

az ingyen varázsigéket:

pl. „Bocsánatot kérek!”

*

Legyen

minden nap

egy új tiszta lap

*

Az

életben

a legjobb dolgok

ingyen vannak

*

Járj

nyitott

szemmel

a világban

s nyisd fel más szemét is

*

Úgy

nézzél

magadra mindig,

ahogy csodára nézni illik

*

A

szereped

nem te választod –

a te dolgod, hogy jól játszd el

*

Ha

tudsz

a betegségedről,

félúton vagy a gyógyuláshoz

*

A

bölcs

jól eltársalog

magával és a

holt költőkkel is

*

Ha

nem

szédít el

a jószerencse,

a bal sem verhet le

*

A

bölcsesség szabaddá

és az istenekhez hasonlóvá tesz

*

Ne

a meg-

szólástól,

de a lelkiismeret

non stop kínpadjától félj

*

Amíg

lehet neked

tanácsot adni,

addig még lehet

neked segíteni

*

Sokat hallj,

keveset szólj

Légy ura a szavadnak!

*

Az erény

csökkentheti, pótolhatja

a külső megjelenés hiányosságait

*

Élj

erényesen

és egészséges maradsz!

*

Könnyebb

elviselni azt,

amin nem tudunk változtatni

*

Semmi

sem tökéletes

a feltalálása pillanatában

*

Fáradtságos utak

vezetnek a magas csúcsokra

(Metro/Zorán: Gyémánt és arany)

*

Isten

mindent

jóra tud fordítani

*

A

tudás

hatalom,

amit senki

nem vehet el tőled

*

A bölcs

nem restelli

vélekedését jobbra fordítani

*

A hallgatás

olykor a leghangosabb tiltakozás

*

Kellemes

és hasznos időtöltés

a családi kertművelés

*

Zörgessetek

és megnyittatik nektek

*

Nagy dolgokban

a szándék is dicséretes

*

Egynek

minden nehéz,

soknak semmi sem lehetetlen

*

Minden tiszta a tisztáknak

*

Az

erény

útja meredek

*

Hallgatok,

mert alkalmas időre várok

*

Boldog,

aki megismerhette a dolgok okait

*

Az akarat diadalt arat

*

Eszméim győzedelme lesz emlékjelem

*

Dúsgazdag

bánya a tapasztalás,

amelyből sok ember életkincset ás

*

Használni

és nem ragyogni akarok

*

Boldogok

a békességben élők

*

Aki

távol él

a világ zajától,

az boldogan él

*

Egyik szív a másikat erősíti

*

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944)

Képtalálat a következőre: „ezópusz meséi”

 

 

LAST_UPDATED2
 
A boldog élet ABC – 3. PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Boldogan élem világomat

Képtalálat a következőre: „fekete szeder”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 3.

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

POKOL VAGY PARADICSOM

A szent ember egy nap Istennel beszélget.

- Uram, szeretném megtudni,

hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.

Kinyitja az egyiket

és megengedi a szent embernek,

hogy betekintsen...

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt

és az asztal közepén egy nagy fazék,

benne ízletes raguval.

A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek

csont soványak és halálsápadtak voltak.

Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,

odakötözve a kezéhez.

Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,

nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat,

szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt

és a látvány, ami a szent elé tárult,

ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal,

egy fazék finom raguval,

amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül

ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,

mosolygósak voltak

és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –

ez igazából csak 'képesség' kérdése.

Ők megtanulták egymást etetni,

míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak...

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

*

Igényszint

emelés és emelkedés -

a határ a csillagos ég?

*

Jobb

adni mint kapni –

de mind a kettő jó

(legjobb váltogatva)

*

Megadni a módját –

nem összecsapva, elnagyolva,

nem csak úgy formálisan letudva,

nemcsak hogy túl legyünk rajta…

*

Ideje

az imának

és a munkának –

ora et labora, hogy áldás

legyen a szorgoskodáson,

ne hiába dolgozz…

*

Ha

megálmodod,

elképzeled a célt,

akkor már adódnak

az alkalmas eszközök,

ha ez tényleg a te célod…

*

Társakat találni:

élet, játék, munka stb. -

ami egyedül nem megy,

és nem is baj, sőt, hogy így van…

*

Amit

szeretsz,

abból élsz meg –

amiből élsz,

azt szívesen teszed,

az egy jó vállalkozás,

az édes teher válladon…

*

Prevenció

Megelőzni

sokkal könnyebb a bajokat,

mint a bekövetkeztük esetén

a bajt csökkenteni, a kárt menteni…

(előrelátások és óvintézkedések sora)

*

A csend hangjai

Ha kiküszöbölöd a zajokat,

és olykor félre tudsz vonulni

az áldott magánosságba,

akkor hallhatod a belső hangokat

(Isten halkan, suttogva súg, sugall)

*

Kiegyensúlyozottság –

egyensúlyérzék fejlesztés,

így maradsz fenn a kötélen táncolva,

így maradsz középen a szakadékok fölött

*

Az

élet

torta,

ha jól csinálod -

plusz lehet habos,

ami szerencse dolga

(bona sors, nihil aluit)

*

Elvetni

a magot s várni –

jó gazdaként gondozni,

és akkor lehet majd szüretelni

*

Aki

tiszteli

saját és más

testi, lelki, szellemi egészségét,

de nem minden áron akar élni:

becsülete megmentése fontosabb

*

Akinek

az élete nyitott könyv,

s a ki tud olvasni benne,

az sok tanulságos életvezető

példabeszédet, bölcsességet talál

*

Aki

bort iszik

és bort is prédikál,

s pipázás közben elmeditál:

hogyan vigyázzon jó hírére…

*

Aki

legalább

hét nyelven beszél,

s így minimum hét embert ér:

a természet, az állat, a gyerek,

a szakma, a gép, a vers nyelvén

*

Aki

a saját életét éli

és a saját halálát halja -

nem epigon, imitátor, dublőr,

hasonmás, másodpéldány stb.

*

Aki

meglátja magában

Isten csodálatos teremtményét,

s egy hangszer lesz az Ő kezében,

ami nem szobadísz, kalapács stb.

*

Aki

felfogja, hogy

Ő is egy burokban

született csodagyerek,

aki a csúcsformáját kifutva

éppoly értékes, mint bárki más

*

Aki

megérti,

hogy például

az anyaság is

teljes értékű hivatás,

amiben őt senki sem pótolhatja,

és amihez fel is fog tudni nőni….!

*

Aki

felfedezi, hogy

nem véletlenül

pottyant ide a Földre,

csak általa jól elvégezhető

feladatai, küldetései várnak rá

*

Akinek

annyival fontosabb,

hogy tegye a jót mint a látszat,

hogy „vén gazember” képet is

elvisel magáról akár holtáig is…

*

Aki látja,

de nem gyártja

a nehézségeket

és nem is kerüli meg,

nem dugja a fejét a homokba:

majd magától úgyis megoldódik?

*

Aki

harmonikus

arányba, ritmusba

rendezi életmenetét,

de távol áll tőle a napi

kötelességmulasztó „életművészkedés”

*

Aki

felveszi

a saját keresztjét,

mert teher alatt nő a pálma,

mi sem lenne szörnyűbb számára,

mint léte elviselhetetlen könnyűsége

*

Aki

tisztában vele,

menyire létszükséglet

egy igaz jóbarát,

de azzal is, hogy

jobb ha inkább nincs,

mintha csak hiszi, hogy van

(pedig az csak szesztestvér,

vagy beépített ügynök stb.)

*

Aki

az üdvösségén

kívül mindenre,

az életáldozatra is kész

szeretteiért, hozzátartozóiért,

barátaiért, szerelméért, hazájáért

*

Aki

nem méricskéli

patikamérlegen,

hogy ki vétett nagyobbat,

nem dohogva vár,

de megelőzi felebarátját

a bocsánatkérésben

*

Aki

keresi

azokat a műveket,

melyek tükrében magára ismer,

ezért katarzist él át, megtisztul,

és attól fogva már másként él tovább

*

Aki

átmenetileg nyúl

szerelmi bánatában

a vigaszpohárhoz,

mert tudja, hogy

hosszútávon

a kutyaharapás

a szőrivel gyógyul

*

Aki

nem akar

mindent tudni,

mert ez lehetetlen/szükségtelen,

csak azt ami neki éppen elég –

ami fölösleges, az már káros is!

*

Aki

teljes

szabadságban

hagyja azt, akit igazán szeret,

nem láncolja magához,

nem kötelezi le,

nem zsarolja stb.

 

Képtalálat a következőre: „aranykor könyv”

 

*

Aki

istenhitén kívül

semmihez nem

ragaszkodik görcsösen -

mindent istent kezébe ad át –

ha visszakapja, köszöni s él vele

*

Aki

mindenből

képes és kész engedni,

csak a lényegből nem -

aki a lényeget illetően

erőteljes, de

a módjában viszont szelíd

*

Aki

tiszteli szüleit, őseit,

a szent nemzeti hagyományokat,

hogy hosszú és tartalmas, gazdag

életű legyen ezen a Földön

*

Aki tudja,

hogy Isten mindig

jobban tudja, mi az ő java -

de olykor mások is,

ha pl. tajt részeg,

vagy a szerelemtől vak stb.

*

Aki

átlát a szitán,

aki nem lesz

bőven termő bamba diófa,

de mégis inkább elszenved,

mint elkövet igazságtalanságot

*

Aki tudja,

mikor kell

a vésztartalékot is mozgósítani,

az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni –

de az örvényben nem rúgkapál, de kivár…

*

Aki

felkapaszkodik

a humor magaslataira,

hogy onnan eltörüljenek

az amúgy óriásnak tűnő gondjai

*

Aki

sokfelé

szeret nézelődni és

szemlélődni, tapasztalni,

de csak azért,

hogy a legjobb helyet:

családi otthonát gazdagítsa

*

Akinek

a kevés is elég,

mert magáévá tette az igazságot:

a természet csekélységet kíván,

csak a képzelgés sokat…!

*

Aki

nem az - amúgy is káros –

lottó ötösről ábrándozik,

de meg tudja ragadni

a ritka jó alkalmat:

három kívánság…

*

Aki

inkább marad

sebezhető, meglopható, kirabolható,

mintsem hogy házából erődítményt,

börtönt, bunkert csináljon

*

Aki

tiszteli és betartja

az ünnep dologtilalmi időszakát,

de azt is tudja: a szükség törvényt

bont: a betegnek orvos kell

*

Aki

az igaza

tudatában

megtáltosodó,

Góliátot verő Dávid,

aki nem a nyers erejével,

de ésszel és taktikával tud győzni

*

Aki

közel mer

hajózni a szirénszigethez,

hallja is éneküket, de ismerve gyengéjét

előrelátóan kikötözteti az árbochoz magát

*

Akinek

kölcsönhatásban

rend van a lelkében és maga körül,

és ez az ő szabadsága által szült rend,

ahol otthonosan mozog

*

Aki

szélcsendben

startra készíti fel hajóját,

vár a kedvező szélre

s mert tudja,

hogy hova akar elérni,

be is fogja a feltámadó szelet

*

Aki

a szakmájában

mindig a legjobbakhoz méri magát,

de leginkább magát akarja „legyőzni”,

magához képest javulni

*

Aki tudja,

hogy a világon és neki,

miből van kevés,

mivel kell gazdálkodni,

mit kell beosztani, megtakarítani

*

Aki

megragadja a napot,

jól használja

s leszakasztja a virágait,

nem pazarolja a drága idejét

hiábavalóságra - elűzi az időrablóit

*

Aki

akar, tud

és mer is Élni,

de mindig készen áll meghalni is -

minden napját úgy veszi mint ajándékot,

s mint esetleg utolsót…

*

Aki

a napi

kenyérérét imádkozik,

nem aggódik a holnapért,

de előrelátóan nem vágja le

az aranytojást tojó tyúkocskáját

*

Aki

nem megy

nagy dirrel-dúrral,

dobbal verebet fogni,

aki szinte szobormerev lesz,

ha reászáll a boldogság kék madara

*

Aki

tudja és

számon tartja,

mi minden bajt úszott meg,

s áldja szerencséjét, istenét,

amíg él, hogy ilyen jó dolga van

*

Aki

nagyra

becsüli a

szabadságot,

kifizeti az árát:

ami a koldusbot,

de nem önmagáért

vagy önmutogatásért,

de, hogy a jót tehesse!

*

Aki

nem vak-

merősködő élet-hazardőr,

de erős hitben mer a vízen járni,

a parttól távol hajózni

*

Aki

komolyan veszi:

egy élete, s egy halála,

nem léha vagy frivol,

nem szórakozza-játssza el azt,

de szeret mulatni és játszani…

*

Aki

semmit

vagy csak

keveset ígér és többet ad,

és azt is úgy tudja adni,

mintha ő kapna,

s ezt így is érzi…

*

Kinek

a keze

nem disznóláb,

aki tudja, hogy

mit jelent az adott szó

*

Aki

megosztva

megsokszorozza örömeit,

és aki megosztva csökkenti

bánatát, fájdalomérzését stb.

*

Aki

mint

a részeg

és a gyerek,

kimondja az igazat,

akkor is, ha ezt egyedül ő meri:

A királyon nincs ruha!!!

*

Aki

mint a jó papok

holtig tanul élőktől és holtaktól,

a kutyájától, őseitől és gyerekétől,

pozitív/negatív példaképeitől

*

Akiben

egyszerre van meg

a teremtményi alázat

és az istengyermekség,

a teremtés koronájának büszkesége

*

Aki

a hamis

pátosztól félve

nem menekül

az ironizálgatásba,

aki a helyén nem fél

a nagy szavaktól:

eskü, fogadalom, vallomás…

*

 

Képtalálat a következőre: „árkádia”

 

Szép Ernő:

Ne higgy!

Ne hidd, ne hidd, ami igaz,

Ami kegyetlen, ami gaz,

Mi ocsmány és alávaló

Ne hidd, ne hidd, ami való.

 

Hazugság, amit a lap ír,

Félrebeszél az a papír.

Meredt szemekkel aki súg

az mind gyalázatos hazug.

 

Ugratnak, játszanak veled.

Nem lehet az! Hogy képzeled?

Nem hiheted, ha van hited,

Gazember vagy, ha elhiszed.

 

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,

Ordítsd az égre: nem igaz!

Szeme közé kacagj neki,

Ki a borzasztót hirdeti.

 

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,

Mi undort és gyötrelmet ad.

A fényképed, meg a tavasz,

S az Igazság, az az igaz.

 

Csak ami szép, jó, mind igaz.

Mit álltál, az az igaz.

Mi nem divat, mi nem haló.

Az, ami örökkévaló.

 

Csak a kedvesség, az öröm,

A pardon, meg a köszönöm,

A gyöngédség, a figyelem,

Csak az az igaz idelenn.

 

Csak a segítség, a vigasz,

A barátság az az igaz.

Csak az a gyémánt szeretet,

S a szívekre veretett.

 

Belénk döfték a kést, ne hidd,

Kiszaggathatják beleid,

Míg lélegzel és eszmél agyad,

A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

 

Megmarkolom két válladat,

Szemembe nézz, ne hagyd magad!

Tiszta maradj, maradj szabad,

Ne bukj el, meg ne add magad!

 

Légy tiszta, hős légy,

Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,

A Földre a felhőkből tekints.

Te légy az Isten, hogyha nincs!

1942.

Képtalálat a következőre: „aranykor festmény”

 

 

LAST_UPDATED2
 
A boldog élet ABC – 2. PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Boldogan élem világomat

Képtalálat a következőre: „szüret”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

A teljes emberélet örömforrásai ABC – 2.

 

Oh, te áldott Kanahán,
Hortobágy melléke,
Beh sok szegény legénynek
Édes anyja vagy te.

Kenyeret adsz kezébe,
Pénzt az erszényébe,
Nincsen nálunk drágaság,
Mert nem Tótország ez.

Kedves nálunk a jó bor, 
Mert Magyarország ez,
Oh, be áldott jó föld ez,
Nincs hasonló ehhez.

 

*

Képtalálat a következőre: „szüret”

Nemes Nagy

Ágnes
NYÁRI RAJZ

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Képtalálat a következőre: „szüret”

*

Az

igazság

szabaddá tesz –

szabadon szolgálok

*

Ma is

- kértem és -

kaptam és adtam

- akár kéretlenül is -

simogatást és ölelést

*

Hitvesem

a turkálóból

jó ruhaneműt hoz haza 

(nem mosott géprongyot)

*

A

neten

naponta járok még

alternatív szabadegyetemre

*

Tudtam

némi vigaszt nyújtani

egy társát vesztettnek

*

Csakazértis

a „sarki közértbe”

megyek ma is vásárolni

*

A

tükörbe

tudok nézni,

s nem kell köpnöm egyet

*

Köröm-

pörköltet főzök,

s abból kóstolókat küldök

(kapcsolaterősítő cserebere)

*

Ellenállok

a kísértésnek –

nem pletykálok rosszat

*

Lebuktatok

egy hazugságot,

egy beteges hazudozót

(hátha ő is gyógyul ezzel)

*

Ritmus

gitárom kíséretével

eléneklek egy szép népdalt

*

Unokámmal

megtanulunk és elszavalunk

egy lélekemelő magyar verset

*

Egy

sporttársam

szívességből feltámasztja „gépem”

(s én elfogadom, s majd viszonzom)

*

Kitapogatom

sötétben a falakat –

nem megyek fejjel neki

*

Nem

mászok a falra,

ha nincs létrám –

de a létrán viszont

apránként, fokonként

könnyen fellépegetek

a ház tetejére is, ahol

csak a madár jár…

*

Berendezem

és átrendezem

a lakásom, a kuckóm

(a stabilitás megnyugtat,

a változatosság gyönyörködtet)

*

Életre hívok,

megvizsgálok és

életre-halálra ítélek

szabad ötleteket

*

Élet-

jeleket adok

tetszhalott állapotomban

*

Jól

eljátszom

a rám bízott szerepet,

ha kicsi az, ha nagyobb

(Isten a nagy szereposztó)

*

Ön-

uralmat gyakorolok –

nem égetem magam

megvárom, míg kínálnak…

*

Igazodok

és igazítok –

helyreigazítok

*

Egy

talált tárgyat

megőrizni - vagy

becsületesen visszajuttatni

annak jogos tulajdonosához…

*

Egy

könyvet,

egy műsort

személyre szólóan ajánlani

*

Egy

tortát

igazságosan és

irgalmasan elosztani,

vagyis nem feltétlenül

teljesen egyenlő szeletekre

*

Egy

meglepetést

gondosan és titokban

kitervelni, megvalósítani

(konspirálni)

*

Egy

baleset-

veszélyre

felfigyelni,

azt idejében megelőzni

*

A

humor

magaslatáról

óriássá duzzadni

akaró gond törpeségét látni

*

Egy

hegycsúcsra

felkapaszkodni,

és onnan pihegve

csodálattal és áhítattal

körülnézni, körbetekinteni,

a panorámában gyönyörködni

*

Egy

kirándulásra, túrára

izgalommal készülődni,

pakolni és tervezgetni,

előrevetítetni…

*

Saját

portékád,

terméked

vagy terményed

piacon árusítani

*

Ima

meghallgatásodért

nyilvános köszönetet mondani

*

Kereszt-

rejtvényt megfejteni –

szavak szinonimáin gondolkodni

*

Társadra

úgy nézni,

hogy ma is Nőnek,

Férfinak érezze magát

*

Egy

ellenőrt, ellenséget kiszúrni,

s a vészhelyzetre gyorsan reagálni

*

Kölcsön-

kenyeret visszaadni,

kődobásra lehetőleg

kenyérrel válaszolni…

*

Képtalálat a következőre: „szüret”

*

Vasárnapi

családi ebédhez

szépen és tisztán megteríteni –

egymásra, az alkalomra ráhangolódni…

*

S.O.S.

Segély-

kiáltást hallatni –

vészjelzést fogni és reagálni

*

Kis

kertedet

estefelé szép

komótosan végiglocsolgatni –

a növényekkel eldiskurálgatni

*

Egy

verekedéssé

fajulható veszekedést

elcsitítani, a feleket kibékíteni

*

Élni

a vétójogoddal,

egy rossz döntést

idejében megtorpedózni

*

Kutyáddal együtt

magad is megsétáltatni,

közben a lakókörnyékkel

és lakóival megismerkedni

*

Barátodtól

nem tisztességtelent,

s akár meg is tagadhatót kérni

(nem nyomás alá helyezve/zsarolva)

*

Nyilvántartani,

kinek mikor van

a születés- és névnapja,

és kellő időben köszönteni

*

Ha

minden

kötél szakad,

a kezeddel kievezni a partra

*

Szabadpiacon

kedélyesen, de „ravaszul” alkudozni

*

Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyűszivű
Népére, az erdő vadjaira
Készítik a hurkot,
A sósvizü tengerben lakozó
Halakat hálóval fogja meg
A férfi, ki ésszel él.
Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait,
A lobogóhajú paripának és a bikának
Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel
Versenyző gondolatot meg a törvényt
Tanulja, a városrendezőt,
Lakhatatlan szirteken
Tűző nap forró sugarát s a fagyot
Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek jó, ami nem szép.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.

Szophoklész - Antigoné

*

Szavakat

hangsúlyozni,

dolgoknak jelentőséget adni

*

Türelmesen

kivárni, míg

a szúnyog szívni

kezdi véred…s lecsapni!

(a lakásból meg kizárni)

*

Taktikusan licitálni,

a harmadik leütés előtt szólni…

*

Az

ellenfél

gyenge pontját keresni,

s a meglepetés erejével döfni

*

Test-

jelzéseket észlelni,

a tüneteket elmondani

(betegpanasz)

*

Egy

ásítást

udvariasan

elfojtani, eltakarni

(ne bántson/fertőzzön)

*

Egy

arcot felidézni,

hozzá nevet keresgélni,

egy régi történetet újra átélni

*

Egyidejűleg

nyersfordításban,

de mégis hűen tolmácsolni

(szinkron)

*

Egy

ütemre lépni,

egy zenére társas táncolni,

egy gyorsuló ritmusban ölelkezni…

*

Egy

kis bogarat

kimenteni a vízből

egy fűszállal a száraz földre…

*

Krumplit

venni, válogatni

és megpucolni, szeletelni

(a héját a csirkéknek adni)

*

Sírni

a sírókkal

és nevetni a nevetőkkel

(együtt sírunk és nevetünk)

*

Kavicsokkal

kacsáztatni vagy célba dobni,

vagy a parittyából, csúzliból lőni…

*

Egyenes derékkal,

méltóságteljesen lépkedni –

nem görnyedten, nem hajlongva,

nem lopakodva, settenkedve stb.

*

Megőrizni

vagy

visszanyerni

a lélekjelenléted

*

Széttett

kézzel, vagy rúddal

hídkorláton egyensúlyozni

*

Észrevétlen maradni –

lélegzeted is visszafojtani

(mint ahogy a bújócskában)

*

A

füle

botját se mozgatja –

úgy tesz mintha süket lenne

(tettetni magad)

*

Angolosan távozik,

„észrevétlen” lelép

(hogy ne zavarjon,

hogy ne marasztalják…)

*

Magában beszél –

hangosan gondolkodik

*

Meghúzza

magát a sarokban,

mintha ott se lenne

*

Lerázza

magáról a port

vagy a hajáról a vizet,

vagy életéről a parazitákat

*

Úgy

csinál

mintha

örülne a jöttének

*

Titokban

tartja a kilétét –

inkognitóban marad

*

Tapintatosan érdeklődik –

nem ajtóstul rohan a házba

*

Jót s jól –

eben áll a nagy „titok” –

ne a rosszat csináld jól,

inkább a jót rosszul…

*

Értékes,

mert egyetlen -

egy életed van:

az első és utolsó

*

Egyetlen

egy van belőlem –

unikum vagyok, Hungarikum stb. -

se én más helyett, se más helyettem

nem lélegezhet, ehet, tehet, nemzhet…

*

Képtalálat a következőre: „szüret”

Sajó Sándor: Magyarnak születtem

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban
Arcomon az érzés büszkébbre pirul:
Nemzeti létünkben ami fénysugár van,
Mind lelkembe árad multak ormirul!
Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái,
Dicsőséges hősök, véres viharok!
Rajtatok hevülni, titeket csodálni-
Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb?

Magyarnak születtem. Keblembe hordom
Tünt századainknak fájó örökét:
Kedvembe' ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba' mindig valami sötét...
Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt...

Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,-
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,-
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...

Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem,
Aki köztünk él bár, mégsem él velünk;
Idegen bolygóként jár a magyar égen
S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk;
Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza,
Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül,
S féltett eszményinket gyáván meggyalázva
Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül...

Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot:
Dicsőség, szegénység égi végzetét;
De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot,
Aki megtagadja magyar nemzetét!
Honát pazarolva bolyong a világon,
Itthon léha gőg van szívén és szaván,-
Bús haragom üszkét a szemébe vágom:
Félre innen hitvány, ez az én hazám!

Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdolok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az Ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!

Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted
Számomra e sorsot népek Istene!
Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted,
Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele.
És ha van még árnyék ezen a szerelmen,
Óh világosítsd meg vágyó lelkemet:
Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!

Képtalálat a következőre: „szüret”

 

 

LAST_UPDATED2
 
A boldog élet ABC – 1. PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Boldogan élem világomat

Képtalálat a következőre: „gyávaság”

NAGY JENCIKLOPÉDIA ABCD

Az emberi életminőség vizsgálatai

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC

A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely

Képtalálat a következőre: „gyávaság”

A boldog élet ABC – 1.

Képtalálat a következőre: „a tűz csiholója”

Ady Endre
A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.


Képtalálat a következőre: „prométheusz”


*

Aki mer, az nyer

Nem kikapcsolva

normális veszélyérzékem,

és nem hazardírozva,

nem vakmerősködve,

Isten segedelmével,

jóakaróim bízatására

legyőzöm, felnőni

nem hagyom a félelmemet

és

ki merem mondani az igazságot,

át merem ugrani a szakadékot,

be merem vallani a bűneimet,

bocsánatot merek kérni a kisebbtől,

merem keresni a megmérettetést,

merek lehetetlennek látszó feladatra vállalkozni,

merek a lelkemben mélybúvárkodni,

merek egy életre hűséget fogadni, 

merek isteni sugallatra a sötétbe ugrani,

merek igazam tudatában túlerővel szembeszállni,

merek sok, legalább három gyereket vállalni,

merek nagyot gondolni, s rátenni életem,

szent ügyért merem kockáztatni életemet…



*



Ha

túl magas

a kerítés, a fal,

akkor az egyikünk bakot tart,

és a másik így fel ill. át tud mászni,

s ha kell, akkor a másikat is fel tudja segíteni



*



Utánzással – is - tanulok,

mégsem leszek utánzó majom



*



Megosztjuk a munkát

a nemek, az életkorok, a képességek stb. szerint,

de ahol lehet, ott rotáció, cserebere, váltogatás van



*



Jobb adni, mint kapni

de olyan „büszke” sem vagyok,

aki semmit nem képes elfogadni



*



Végső reményem

a jobb lator példázata -

soha nem késő megtérni,

de persze minél előbb, annál jobb,

hisz a bűn rövid öröm, s hosszú üröm



*



Konstruktív rivalizálás -

azért versengünk, hogy

magunkat szárnyaljuk túl


*

Ha nyerek,

nem kárörvendek,

ha vesztek, emelt fővel távozom


*


Szabad vagyok

megtenni itt azt,

amit most a helyesnek látok


*


Evidens

Ami nyilvánvaló

Ami magától értetődő 

Amit nem kell magyarázni

Amit nem kell bizonyítani

Amit nem kell indokolni

*


Nem kell

minden tettem

megindokolni -

épp ellenkezőleg,

hisz annyi minden áll jogomban,

még a közterületen is,

hát még a saját

pályámon, otthonomban

(és csak rajtam áll,

hogy élek-e velük,

vagy éppen most nem)


*

Van,

aki betakar,

ha elbóbiskolok

*


Van,

aki ápol,

ha betegen ágynak dőlök

*


Van,

aki meleg

vacsorával vár,

ha este megjövök

*


Becsületes

megtaláló vagyok,

mert tudom, hogy

nekem is milyen jól esne

(de ha jutalom is jár érte,

miért ne fogadnám el?)


*

Becsületkassza

Az áru elvihető –

az árát ott kell hagynom,

és ott is hagyom,

pedig elvihetném

fizetés nélkül is…

 

*

Becsületbíróság

Nem ügyvédhez fordulok,

nem bíróságra rohangálok,

nem csinálok ingyen cirkuszt –

ügyem egy civil testületre bízom…

 

*

 

Betyárbecsület

Nem kötsz „vádalkut”,

nem adod ki csínytársad,

hogy saját bőröd mentsed…

stb.

 

*

Tudom,

hogy mitől döglik a légy -

de légyfogó helyett inkább kihessegetem

(A szúnyognak viszont nincs kegyelem!)


*


A jótevőimnek hálás vagyok,

s ha én teszek valami szívességet,

azért nem várok hálát, de örülök neki,

s ha hálátlansággal viszonozzák, őket sajnálom…



*

Násztánc

Nem üvegből

van a babám,

jól átfoghatom

és megszoríthatom a derekát


*

Szabadon szolgál a szellem

Igyekszem zsarolhatatlan maradni

(nem takargatom viselt dolgaimat, bűneimet)


*

Hosszú életű

szeretnék lenni a Földön,

de nem kívánom, hogy örökké éljek,

örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés,

mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…



*

Lehet

kopott a gúnyám,

de sohasem mocskos a kezem

(mármint a szó átvitt értelmében)


*

Nem

rettegem a halált,

megvetem a gyáván

öngyilkosságba menekülőt -

de hit(ves)emért, becsületemért, hazámért stb.

kész vagyok akár az életemet is önként áldozni

*

Ha

gondba merülök

vagy gondolkodóba esem,

saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan

*

Az

én házam

az én váram -

megvéd a nemkívánatos elemektől,

s csak azt engedem be, akit szívesen látok,

s kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.



*



Odüsszeusz 

Ha szirénsziget mellett hajózok el,

nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam,

s felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak:

kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet



*



Tudom

a kisebbik rosszat választani -

beleegyezek kisujjam levágásába,

ha életem így megmarad

(ha csak így marad meg)


*

 

Áldozathozatal -

kidobom a léghajóból,

ami le, a mélybe húzza -

pl. az autóm, üdülőm stb.,

hogy emelkedjen

*

 

Detoxikálás

Méregtelenítem magam

testi és lelki gyakorlatokkal

(izzasztókúra, izzadtságos munka,

kiadom, kihányom a mérgem,

nem mérgesítem fel magam…)


*



Kiállom

a bátorságpróbákat

Pl. fejest merek ugrani a mélyvízbe

(s az első siker angyali köröket indít el….)


*


Felkészülök

és készenlétben vagyok,

hogy ha a sors nekem teret nyit,

akkor tudjak jól élni az eséllyel


*

Tudom

az igazat,

ezért tudom,

hogy mikor hazudnék,

s tudom, hogy mikor kell

most éppen kegyesen csalnom,

S nem leszek őszinteség címén

szalonképes szadista…



*



Ha

támadás ér,

akkor jogos

önvédelmemben

fegyvert csinálok

kezemből, lábamból, vasvillámból…


*



Istenben

feltétlen bízom,

de az én dolgom

szárazon tartani

a puskaport..



*



Uralkodni

tudok magamon,

s nem keverek le

első felindulásból,

méregből egy pofont

 

*

Képtalálat a következőre: „prométheusz”

*


Ki-

szelektálom

a bajban tesztelődő,

s lelepleződő ál-barátaimat,

s ezentúl már nem bízom rájuk

értékeim, pénzem, titkom stb.



*

Szobatiszta vagyok,

s ha még vagy már nem,

akkor meg van, aki tisztába tesz

 

*

 

Mikor

kedvünk tartja,

önfeledten ölelkezünk

(nem sebtében, bujkálva)

 

*

 

Nemülök le

cinkelt lapos

hamiskártyásokkal

se kis, se nagy pénzre játszani

 

*

Ha

támadás éri,

megvédem otthonom és hazám

(nem vagyok erőszakmentes birka)

 

*

 

A

jól végzett

munkában kifáradva

esik jól az esti pihenés

 

*

Rágyújtok a pipámra,

s a füstben elmerengek,

elrévedezek a túlvilágra…

*

 

Nem

felejtek el

levegőt venni –

friss levegőbe szippantok

(szabad levegő – szellőztetés)

 

*

 

Figyelek

a figyelmeztető

testi-lelki jelekre,

és az intő jóbaráti szóra

 

*

 

Előbb

zuhanyozok,

majd a megtelt

kádban lubickolok,

az őselembe merülve

elernyedve ellazítok… 

*

 

Barátom

kedvéért sem

tágítok igaznak vélt

meggyőződésemtől

 

*

 

Akkor is

kitartok álláspontomnál,

ha azt most épp senki nem osztja

(de azért időnként felülvizsgálom)

 

*

 

A

leszerepelt

politikusoknak

macskazenét adok

 

*

 

Gyönyörködöm

a szép kézírásomban –

ez nem macskakaparás,

ez a lelkem egyik napi tükre…

 

*

 

Szépen,

plasztikusan

fogalmazok és

helyesen írok  -

úgy, hogy más

is elolvashassa

 

*

 

Helyesen élek,

mert én is a helyemen vagyok

 

*

 

Nincsen szemét –

mindennek helye van,

és minden a helyén van

 

*

 

Ott

keresek…

ahol van,

ahova tettem –

rend van…

 

*

 

A

legkisebbnek

jár és jut a legfinomabb falat

 

*

 

Felülvizsgálom,

hogy mit neveltek

kisgyerekként belém

(a vak megszokásaink

rendszeres átvilágítása:

olvasás, utazás, ismerkedés stb.)

 

*

 

Ha

sírok,

és sírok,

könnyezem,

akkor megkönnyebbülök

 

*

 

Észrevétlenül

belopakodik hátul –

lábujjhegyen távozik,

hogy ne zavarjon senkit,

hogy ne ébressze az alvót..

 

*

 

Csak

ott vakarja,

ahol viszket –

és rögtön oda is nyúl

 

*

 

Az

élősködők

ellen védekezek –

az egérnek pl. csapdát állítok

(vagy dolgos macskát tartok…)

 

*

 

Az

esőben

énekelek,

vízálló a bőröm –

de ha zuhog,

fedett helyre bújok

 

*

 

Ügyelek,

hogy ami ízlik,

az az étel lehetőleg

egészséges, testépítő is legyen

(miért zárná ez ki egymást? sőt!)

 

*

 

Magamat

kigúnyolom

ha kell, vagy

önironizálok,

másoknak nem engedem!?

 

*

 

Olyan

szenvedélyes

elvi kérdésben,

mint a főbenjáró bűnperben

a vádló ügyész és a védő ügyvéd

 

*

 

Megbecsülöm,

mennyi időm lehet hátra,

mire lesz ez nekem még elég,

mibe ne kezdjek már bele,

mit fejezzek be…

 

*

 

Próbálom

meghatározni,

mit kéne ma még befejezni –

és nyugtával dicsérem a napot…

 

*

 

Megvizsgáltatom

magam a családi orvossal,

kikérem/megfogadom a tanácsát

 

*

 

A

szak-

tanácsokat

megfogadom, ha

előlegezett bizalmam

eddig nem rendült meg…

 

*

 

Kihegyezem a ceruzám,

kiradírozom a helytelen írást

(tudok és merek végleg törölni)

 

*

 

Utánzom,

parodizálom

ismerősöm modorosságait,

hogy vegyék észre magukat…

 

*

 

Kifejezem

a tetszésem és a nemtetszésem,

nem rejtem véka alá a véleményem…

 

*

 

 

Le-

egyszerűsítem

a túlkomplikált dolgokat,

hogy köz-érthetőek legyenek

(de azért nem szimplifikálom)

 

*

 

Addig

kérlellek,

míg rá nem veszlek

(de megvárom, míg nem 

csak a békesség kedvéért…)

 

*

 

Kedvesem

minden rezdülését

észlelem, szívlelem,

és menten reagálok rá

 

*

 

„Önerőből” –

isten által küldött

barátok segítségével:

kilábalok a tespedésből,

átlendülök a holtponton,

legyőzöm a tehetetlenségi nyomatékot

 

*

 

Amikor

dühbe gurulok,

előbb elszámolok százig

(mint a mesebeli Östör király)

 

*

 

Két-

értelműen fogalmazok:

udvarolok is, meg nem is

(figyelem a visszajelzést,

kapok-e bátorítást…)

 

*

 

Szerelmet vallok -

kiszolgáltatom magam,

hogy nyíltan kosarat kapjak,

s visszautasításban legyen részem…

 

*

 

Képtalálat a következőre: „cifra palota”

Petőfi Sándor
PALOTA ÉS KUNYHÓ

Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?...
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.

S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.

Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! - -

S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív... s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.

Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.

Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. -
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!

Pest, 1847. január


homeless_in_winter

 

 

LAST_UPDATED2