|
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23. |
 |
 |
 |
|
Írta: Jenő
|
|
2016. szeptember 25. vasárnap, 16:50 |
|
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23.
Arany Jánosnak
- Válaszul "Kozmopolita költészet" czímü versére -
Áldom én is azt a bölcsőt,
»Mely magyarrá ringatott«.
Áldom én is azt a sorsot,
Mely szivembe dalt adott.
A dicső szellem világát
Áldom mindenek felett,
S dallom, a mi bennem eszme,
Dallom a mit érezek.
Szép az ének, szent az ének,
Drága kincs, ha nemzeti.
De a legszebb dal örökké
Általános, emberi.
Az igazság egy lehet csak
Valamennyi nyelveken.
Nagy leszen, ha lelke is nagy,
Ki müvész első helyen.
Kék egével ősz Homérosz
Valamennyi nemzeté.
Buskomolyság, mélaság is
Egy van csak: a Hamleté.
Bolond Istók mindenütt volt,
A hol ember szenvedett.
Nagy müvész, ki emberek közt
Feledi a nemzetet.
Gunykaczaj minden hazában
Don Quijotenak végzete.
Ember, hát nem kell kutatni
Küzködő Faust német-e?
A világ nyelvét beszéli
Moliére, a franczia
Harpagon, Alcest s a többi
Csupa kozmopolita.
Általános eszme s érzés,
Nagy, ha nem is nemzeti,
»Dalok korcsa«, melyben ez nincs;
Az igazság megveti.
Nép után nép küzd a létért,
Eltünnek a nemzetek,
Róma megszünt, csak Horáczban
Élnek még az emberek.
Népével van összeforrva
A nagy eszmék dalnoka.
»Mind tükör volt egymagából
Tűnt nekem föl nép s haza!«
Egy egész nép ilyen ének
S akkor leghatalmasabb,
Hogyha, bár forrása egy csak,
Mindenütt süt, mint a nap.
A tiéd is mindenütt süt.
Nagy vagy a nagyok között!
Nemzet ily naggyá sosem tesz,
Csak az eszme, mely örök.
»Két világ csodája,« fénye
Halhatatlan éneked,
Most magyar, létezni fogsz, ha
Nemzeted csak létezett!
REVICZKY GYULA
*
„Ki-
választottságod”
csak annyit jelent,
hogy több a dolgod:
noblesse oblige!
*
Kerülik
az ismerősök
a társaságod,
mert jól átlátsz
a már jól beüzemelt
élethazugságokon…
*
Naiv
idealistának
hiszed embertársaidat is,
mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok…
*
Sokáig kavarog
kaotikusan benne a tartalom,
míg egy lehetséges kozmosszá formálódik,
s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy!
*
És
ha
negyven-
évesen világosodsz meg,
hogy isten Napút festőnek hív el?
*
Csak
a zenei
csodagyerek
ugorhatja át
a beszürkítő iskola létrafokait…?
*
Neked
tényleg
a vízen kell járni,
mert neked nem súgják meg,
hol vannak leverve a cölöpök…
*
A
szó
elrepül,
de írásod
megmarad:
eléd tolják
mint terhelő bizonyítékot!
*
Ha
leleplez
áltudóst,
blöffölő művészt:
pár ádáz ellenséget
már biztosan szerezett,
de barátod, jóakaród
nem biztos, hogy több lesz.
*
Ha
feltárod
mozgalmatok
belső visszáságait:
rád fogják, hogy
saját fészkedbe piszkítasz!
*
Te nem
a tévéfotelből,
számítógépen,
de a helyszínen
tanulmányozol vulkánkitöréseket…
*
A
jót elfelejtik,
a rossz házasságközvetítést
viszont sokáig és sokat átkozzák…
*
Ha
csak
az éjszaka
„piszkálja fel” a költészetet,
hogyan állsz helyt másnap
a reggel kezdődő melóban?
*
Utálhatnak
mint a seregben az írnokot,
aki elsunnyogja
a másokra kirótt napi kiképzést!
*
Mindig mögötte
a gyanú árnyéka,
hogy végső soron
ő is a Hatalom embere…
*
Vagy
a kutya se
szól hozzád,
vagy túlhalmoznak:
meghívások, programok stb.
*
Ha őt
mindenki ismeri,
akkor sokan zokon veszik,
és kikiáltják nagyképű alaknak,
ha nem áll le mindenkivel diskurálni…
*
Ha
pogány
sámán vagy
gyógyító táltos voltál
az államkereszténység
erőszakos felvételekor…
*
Ha
fél életeden át
tanult s művelt tudományod
„burzsuj”, haszontalan, káros
áltudományként kiátkozzák…
*
Ha
Lakás-
szentélyed,
családi otthonod
egy részében
nyílt klub,
szellemi műhely stb.
üzemel…
*
Meddig
tudsz ellenállni
a körülmények kényszerítésének:
korrumpálódj vagy dögölj éhen…!
*
Legálisan
le van fedezve
az elkészült dokumentumfilmje,
morális okból mégsem vetítheti –
és ki tudja meddig a dobozban marad.
*
Tudnod
kell hallgatni is
a gondolatcsíráidról,
hogy durva láb le ne tapossa…
*
Amikor
tanácsot
kell adni
a gyámügynek
egy állami gondozásba vételről...
*
Csillagok
útján meghal,
ki továbbmenni fél?!
De mi lehet ott tovább?
*
Ha
egyszer
már közreadtál
egy humoreszket,
nemigen vagy csak
fanyalogva publikálják ódád
*
Ha
diplomásként
egy rossz válás után
könyveiddel a híd alá kerülsz
és azokat adogatod el…
*
Mint
jó vendéglős,
fogadós,
idegenvezető:
majdnem mindent
le kellene nyelned!?
*
Könnyen
babonák rabja lehet,
oly nagy szerepe van
nála a szerencsének…
*
Ha
valamit
felfedeztél-
igazoltál,
még csak akkor
kezdődik a neheze:
az elismertetése!
*
Hiába,
hogy ki
nem állhatod,
de sokan sztárolnak,
bálványoznak, imitálnak stb.
*
Az
igazat
megmondani,
de diplomatikusan, irgalmasan,
hogy „iskolád” ne sértődjön meg!
*
Szülői
értekezleten
úgy felszólalni,
hogy ne gyerekeden
verjék el a port...
*
Sok
irigyed
a szenvedésed
aranyfedezetéből
csak aranyat mazsolázna ki,
csak azt látja és sokallja…
*
Egy
középszerű
művésztárs
ártani sokat
tud a zseninek,
ha akar –
és akar…
*
Ki
a haláltól,
ki a Kárhozattól retteg –
te naponként halsz s jársz poklot…
*
Nevednek
becsületet szereztél,
s mégis álnéven írsz,
gúnynévvel illetnek
*
Vádolnak,
mert szenvedély-
betegek „orvosaként”
kutyaharapást szőrével gyógyítanád?
*
A
sok
tennivalót
és talentum-
elásó lógóst látva
neked nehéz megállni,
hogy ne légy megszállott,
munkamániás!
*
Ha
már egyszer
a színre léptél,
nincs visszaút
az alkotásnak kedvező
a mimikris „névtelenségbe”
*
Bármily
óvatosan
tapogat is
a vaksötétben,
mégis darázsfészekbe nyúlhat…
*
Akkor
is riadóztat,
ha nem teljesen biztos –
ki is pellengérezik miatta
s legközelebb már hiába sikolt
*
Csakazértis
„keljfeljancsi” vagy –
jöhet a gáncs, a bukás
és knock out!?
*
Úgy szeretne
otthon békésen pipázni,
de Muszáj Herkulesként
küzd a háborús közéletben
*
A
tóparton
nyugdíjasként
horgásznál stb. -
de hogy ezek
butítsák a utódaid,
a „népedet”!
*
A
„szaván fogják”
a vézna, tüdőbeteg költőt,
s kiprovokálják a harctérre!
*
Kell egy
elrettentő példa –
belőled lesz az,
és koncként dobnak
a felhergelt csőcselék elé
(Móra Ferenc: Hannibál tanár úr)
*
Akkor is
tovább nyomoz
a bűnös után,
ha a szálak egyre
magasabbra vezetnek…
*
Úgy él,
mint a nomád vándor,
aki nem tudja még,
hogy hol alszik ma éjjel…
*
Vigasztaljon
a népi közmondás:
nem az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja…
*
Egész nap
ülni, olvasni
és írni és gondolkodni–
elsorvad a tested,
elromlik a szemed,
kihullik a hajad…
*
Nem te,
az üldözött vad,
de a hajtó, a vadász kap
veszélyességi pótlékot!
*
Segélyzett költő
Azt irták a lapok minap,
Hogy egy költő segélyt kapott,
Az államtól szubvencziót.
Nem tréfa! Néztünk is nagyot.
Mégis van hát elismerés,
Még sem halunk éhen tehát,
Az állam végre észrevesz,
Ha kinlódtunk egy élten át.
Örült a költő, képzelem,
Öreg már és beteg szegény;
Egy rideg élet alkonyán
Eltartja a jótétemény.
Most már van egy biztos zugoly,
Ahol rághatja kenyerét.
Rászolgált negyven éven át,
Hogy végre észre is vegyék.
Inségben őszült meg, szegény.
Siváran teltek évei.
De most már minden rendbe jött,
Az állam őt segélyezi.
Magyar költő! Kenyértelen
Művész, dicsérd az államot!
Fogadd alázattal kegyét!...
Én titkon elmélázgatok:
Megérjük-e a kort, mely a
Csodák csodáját műveli,
Hogy költő kegyre nem szorul,
Mert eltartják a művei?
REVICZKY GYULA
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22. |
|
|
|
|
Írta: Jenő
|
|
2016. szeptember 24. szombat, 07:15 |
|
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22.
Éneklő koldus
Heverve púha pamlagon,
Az öreg koldust hallgatom.
Hárfája rozzant és kopott.
Sok húrja rég' lepattogott.
A vénségtül, vagy úgy lehet,
A nótazástul elrekedt;
S elnyűtt, unalmas dallama
Siralmasabb mint ő maga.
Népdal és dalmü-áriát
Penget zagyván; nem érzi át;
S ha ki egy krajczárt vet neki,
Illően megsüvegeli.
Szép úri lakba félve lép,
S ha itt rámordul a cseléd:
»Hordd el magad, dologtalan!
A koldulás itt tiltva van!« -
Az öreg hárfás szót fogad,
S az ernyedt, ócska húrokat,
Nem tudván másba kezdeni,
Egy házzal arrébb pengeti...
Heverve púha pamlagon,
Uj versemet simítgatom.
Nehéz egy sors a koldusé!...
De a költő más sorsu-é?...
Pályája - nem mondok sokat -
Még szomorúbb, még gyászosabb;
Mert énekét, óh jaj neki!
Átéli, át is szenvedi.
Vagy ő is elfásul talán,
Ha senki se hevül dalán;
S csak azért nem tud fogni másba,
Mert költőnek jött a világra?
REVICZKY GYULA
*
„A
géniusz,
ha kis nép szüli,
kalitkába zárt sas…”
(Reviczky Gyula)
*
Hülyének néznek,
ha pénzben-hatalomban
nem kamatozik erkölcsi tőkéd…
*
A
„szellemi dolgozó”
anno hivatalosan
improduktív elemet jelölt,
népnyelven a lógós,
az irodista szinonimája…
*
Mintha te
úgy huszonegyeznél,
hogy 19-re még lapot
kellene kérned…!
*
Milyen nehéz
filippikáiddal feltüzelni
passzívan dagonyázó honfitársaid…!
*
Mindenki
egy hízelgő
beszédet várna,
s te meg odavágod
érzékeny pontjukhoz
a fájó igazságot…
*
Milyen nehéz
lecsendesíteni
a csőcselékké züllött,
vérszomjas tömeget….
*
Filantróp
és karitatív
működésed mögé
„jóakaróid” hátsó
szándékokat vetítenek be…
*
Más
korban
szentként
tisztelnének,
de itt és most
bolondokházába zárnak…
*
Ha – első – nőként,
cigányként ér el sikert,
hányszor ugyanannyit
kell tenni elfogadásáért?
*
Agorafóbiás,
közszerepléstől rettegő
sem úszhatja meg olykor:
beszédet kell tartania…
*
A
sok fiaskó
sem veszi el kedved
a további igen drága
kísérletezésektől?
*
Szemed láttára égetik el
egészségre veszélyes anyagként
pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet,
az egész életműved…
*
Hamarabb kap
amnesztiát
egy orv bérgyilkos
mint egy népfelkelő, lázadó,
egy „politikai elítélt”…
*
Hiába
van igaza,
ha ellenfele
a nyílt vitában
a gyengébb érveit
itt és most sokkal
hatásosabban adta elő
*
Olyannyira
felháborítanak
az igazságtalanságok,
hogy a szívedre,
gyomrodra, agyadra stb.
egészséged rovására mennek
*
Hiába
a legesélyesebb,
s tett fel mindent egy lapra:
az olimpia előtt éri egy baleset…
*
Ha
nem fut
áltiszteletköröket
a szakma „nagy öregeinek”,
kínkeservesen sem érvényesülhet?
*
Mázlista,
ha újgazdagék
szülinapi partiján
úgy táncolhat,
ahogy fütyülnek?!
*
Sokáig,
elmélyülten
próbálnak,
pedig esélyük sincs
a darab bemutatására…
*
Ötvenéves korodig
öt éven át volt havi fixed,
így nagyon is tudod, mit
vesztettél a feketelistázásoddal…
*
Túl
képzett:
ha nem „butítja
le” magát, sehol
nem tud elhelyezkedni…
*
Magányos
szélmalomharcos:
egy fogyasztóvédő
áll szemben
multinacionális
vállalatóriásokkal…
*
Az jó, hogy
neked nincs
nyugdíjkorhatárod,
de az baj, hogy neked
még nyugdíjad sincs!
*
Egy
nagyobbat
mindenki hibázhat –
egyedül ő nem javíthat,
mert idejekorán meghal…
*
Dörzsölt,
pénzes és rafinált
ipari kémbandák ellen
meg kéne védeni a találmányod…
*
Nagy idők
nagy tanúja vagy,
épp ezért veszélyben:
rád nincs kitalálva valami-
féle tanúvédelmi program…
*
Tudnod kell
valamit, bármit
nagyon biztosan titkosítani
és széles körben publikálni is…
*
Olykor jó
és jól is fizető
ajánlatokat is
vissza kell utasítanod
a főműved érdekében,
ami viszont vagy lassan készül,
vagy egy fityinget sem kapsz érte…
*
Kínt
szenvedve
megoldott probléma –
hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
*
Hányszor
hallhatta még
egy Picasso is:
hát ilyet bármikor
én is tudok csinálni!
*
Új
s így
szokatlan
alkotásod, életformád
szabad prédája a nagy
példányszámú vicclapoknak…
*
Ha
este
elég sok
kenceficét eladsz,
akkor nappal taníthatsz
magyart/matematikát is…
*
Akár
Túlórában
is neked kell kimosni
a körzeted lakóinak lelki szennyesét…
*
Még
békeidőkben is
életveszélyes, és
családellenes stb.
a hírszerző pálya –
hát még vészterhes
háborús időben…
*
Ő
ugyan
ellenállt
a beszervezési kísérletnek,
de miatta apját bezsarolták…
*
Olcsó
energiaforrást
fedeztél fel:
beleköptél
az energiamaffia levesébe,
jobb, ha nem alszol otthon…
*
Anyagi
vagy
erkölcsi gond miatt
saját próbababád,
kísérleti alanyod vagy…
*
Magándetektív,
aki a vállalt ügyben
egyre továbbnyomozva
veszélyes vizekre,
Bermuda három-
szögekbe érhet…
*
Az
újságírók
is nagyon korán,
sokszor hirtelen halnak -
pláne ha komoly oknyomozók,
vagy vagány haditudósítók…
*
Más
puha meleg
ágyikóban alukál,
te fagyos uszodában robotolsz
vagy lavinában mentve a talán még élőt…
*
Hétágra süt
a simogató májusi nap,
ő meg bevonul egy sötét,
poros levéltárba ellen-
érdekelt levéltárosokkal
csatározgatni…
*
Neki
hétvégéken kell
behozni a lemaradást –
amikor mások éppen
kerti mulatságon mulatják az időt…
*
Önfeláldozó, megszállott,
önfegyelmezett „munkás” vagy,
mégsem biztosítható a sikerhez
a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb.
*
A
gátlástalan
grafomán riválisok
dömpingjétől megriadva
már-már ön-agyoncenzúrázó
perfekcionista alig publikáló lehetsz!
*
Annyira félsz
az éretlen műtől,
hogy kilenc éven is
túl érlelve cefrésedik…
*
Jó tudós,
de rossz
pedagógus vagy –
megélhetési kényszerből
csak kínlódsz: noha nem
sikerül hallgatóságod a tárgyad
bűvkörébe vonni, elvarázsolni
*
Az
élet
vizét
kutatva
szomjan hal,
mert nincs,
aki egy pohár
vizet adjon…
*
Orosz
nyelvet
tanított
a tantárgyat
előbb „politikai”,
később lustasági
okból szabotáló diákoknak…
*
Neked
kutyakötelességed
az általad keresett,
talált és vallott igazságért,
az utolsó töltényig,
az utolsó csepp vérig vívni…
*
Külcsíne
annyira ellent-
mond belbecsének,
hogy senki sem veszi komolyan
*
Biztos,
hogy akarsz írni,
ha ez egyben mindig
bűnvallás, önvád és önelítélés is?
*
Vagy
nem érti-értékeli
élettársad a munkád,
vagy még rosszabb:
mindenbe bele-beleszól…
*
A Zsarnok
tisztában van
a Szellem hatalmával:
légy benne biztos –
felír halállistájára…
*
A
felheccelt csőcselék
vagy a profi ávósok
nemcsak Sütő András. ,
de Fekete István
fél szemét is kiverték…
*
Amikor
még kreatív
fiatal voltál,
lehetőséged nem volt,
mire helyzetbe kerültél:
megöregedtél, elötlettelenedtél..
*
Mint
amikor
az állatok királya
tüzes karikába ugrással
a cirkuszban produkálja magát…
*
Hiába
érzed meg
előre a végveszélyt:
csak „veszetten”ugatsz,
míg a karaván halad…
*
Ereklyevadászok
vagy „tudományos kutatók”
még csontjaidat is kiássák…
*
Mennyi
mindenről
nem végrendelkezhetsz,
s mennyire bíznál az utókorban!
*
Mindig
új és új betegek
panaszai ömlenek rá –
tőle senki se kérdi:
doktor úr,
a maga szíve sose fáj?
*
Örökké
aszimmetrikus a viszony:
ők rólad mindent tudnak,
ő Róluk, Azokról semmit…
*
Szabadság
El-eltünődöm méla kedvvel,
Élet, hullámjátékodon.
Nem bánt, ha méltatlant emel fel;
Nekem csak tréfa, gondolom.
Örűl a lelkem, hogy nyugodtan,
Közömbös arcczal nézhetem;
Hogy észrevétlen' egy zugolyban
E játékon mulatni végzetem.
Hogy hajszolódnak, lökdösődnek
Szegény felebarátaim!
Hogy kapnak hajba - nézem őket -
Az élet bábjátékain.
S ha egy gyámoltalant leverve,
Végső falatját elveszik:
Örvendve hogy tapsolnak erre,
Gyöngék bukását, óh, hogy élvezik!
Vállalnak pénzért szolgaságot,
Hazug mosolyt, hizelkedőt.
Ki följebb mást tiporva hágott;
Lenézi az alant levőt.
Érdek bogozza őket össze;
Mind egymáshoz kötött rabok.
Én szemlélő magányba szökve
Vigasztalódom, mert szabad vagyok.
Úgy éltem, hogy tapasztalásom
Elég akadt, ah, túlelég!
Nem volnék ily nyugodt, belátom,
Nem ily szabad, ha küzdenék.
Nem írigylem mások falatját;
Hogy osztják fel, szemlélgetem.
E változó harcz száz alakját
Szomorusággal nézni kéj nekem.
Apám, anyám régen pihennek,
S a ki pótolná, nincs olyan;
Se jó barát, se nő, se gyermek;
Mélázgatok magánosan.
Az érdek nem köt arra-erre,
Meg nem vigyázzák léptemet;
Szabaddá tőn isten kegyelme...
Szabad, mint én, csak a madár lehet.
Szabadság! mindennel fölérő,
Szülőm, barátom, hitvesem.
Nincs szó, téged kellőn dicsérő!
Múzsám, világom, mindenem!
Nem állom útját a tömegnek,
Ahol az örvény elragad.
Vágyam, hogy minden földi terhet
Ledobva, mint a fény legyek szabad!
Szabadon nem jő semmi létre.
A tudomány igy véli ezt,
Az alkotó bölcsen kimérte,
Hogy' járjon minden égi test,
Vakon követve a legelső
Naptól örök szabályokat...
De korlátlan mint a teremtő,
Végetlen, büszke úr a gondolat.
A világból egy új világot
Csak ez képes teremteni.
Halomra dőlnek a szabályok,
Midőn müvét ez rendezi.
Hadd jusson polczra az üresség;
Morált hirdessenek gazok:
A gondolat, igy tartva szemlét,
Nem jajdul fel, csupán elandalog.
Dicsőség néked, égi szellem,
Kit nemtőm osztott részemül!
Mig e világ rajzik fejemben,
Nem élek búsan, egyedül.
Elnézem, élet, ár-apályod',
Merengek változó habon,
S az életzajtól félreállok
Egyedül, elhagyatva, szabadon!
REVICZKY GYULA
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 21. |
|
|
|
|
Írta: Jenő
|
|
2016. szeptember 23. péntek, 08:03 |
|
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 21.
Csokonai Vitéz Mihály
Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban
Hát, múzsáknak szentelt
Kies tartomány!
Íly számkivetve volt
Nálad minden tudomány?
Hát csak sertést nevelt-é
Itt a makk s haraszt?
Hát csak kanásznak termett
A somogysági paraszt?
Istenem!
Senki sem
Vette észbe,
Hogy e részbe
Árva még Somogy!
Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy
A Somogy
- ly tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?
Debrecen és Patak
Messze estenek
Ide, hol a múzsák
Nem is esmértettenek.
Ami kevés pénz bejött,
Két-három póra,
Nagyobb dologra ment el -
Borra avagy disznóra.
A szegény
Pórlegény
Vagy bodnárnak,
Vagy betyárnak,
Vagy zsiványnak állt.
Óh, szomorú sorsa
Egy szép megyének!
Hol a magyar lelkek
Megvetve heverének.
Óh, nem fáj-é a szíve
Minden magyarnak,
Hogy a magyar fiakkal
Gondolni nem akarnak?
De tán jő
Oly idő,
Melyben nékünk
A vidékünk
Új Hélikon lesz. -
*
Mikszáth
„vén gazembere” vagy,
akinek el kell viselnie a látszatot,
hogy csalónak, sikkasztónak látják,
s nincs is módjában élő cáfolatra…
*
Álbarátok,
pályatársak ölelgetnek,
a közeledbe férkőzve kifaggatnak,
hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat,
hogy majdan odadöfjék lándzsáikat…
*
Törheted a fejed,
akrobatikáztathatod agyad:
a múltat igaz és hamis törmelékekből rekonstruálni.
A régésznek, a restaurátornak, a nyomozónak stb.
néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia!
*
Olyanokkal
kell vitatkoznod,
akiknek az az elvük,
hogy neked nem lehet igazad,
vagy presztízskérdést csinálnak ebből…
*
Amikor
úgy kell-kellene
felderíteni a tettest,
hogy maga az áldozat sem segít,
sőt szégyen vagy megfélemlítettség miatt
módszeresen gátolja a felderítést…
*
Ha már
diákként
túl sokat kérdezett,
tanárai alaposan meg-
nehezíthetik ifjúkorát,
igyekeztek elvenni
a kedvét és lehetőségét
az őket zavarba hozó
kérdések feltételétől…
*
Sosem
tudhatod meg,
hova futott volna ki a pályád,
ha szüleid-tanáraid felfedezik tehetséged,
s nem viszi el erőd, hogy kitörj a skatulyából…
*
Nem
tehettél mást,
mint hogy vállaltad
a földalattiságot, a konspirációt,
de te sem hihetted komolyan,
hogy ezen körülmények között
lelked teljesen épen marad?!
*
Pálya-
kezdőként
nagyon alulfizetik,
az öregkort
nem biztos,
hogy megéri,
illetve:
biztos,
hogy nem éli meg…
*
Elviselni
azt a látszatot:
mások keményen
dolgoznak helyetted,
míg te látszólag csak
szerepedet játszod…
*
Meg kell
csinálni a riportot,
fel kell göngyölíteni a szálakat:
ha kidobnak az ajtón,
visszamész az ablakon -
meddig mehetsz el
magánzó oknyomozásodban?
*
Olyan
helyzetbe hoznak,
próbálnak kompromittálni,
hogy rá háruljon a bizonyítás terhe:
te nem vagy pedofil!
te nem vagy drogos!
te nem csalod meg a feleséged!
*
Pár hét alatt kell
egy rossz kurvából
egy kiművelt hetérát varázsolni…
Felkötheted a gatyádat!
*
Mintha
addig kellene
összefoglalni hited lényegét,
amíg egy lábon bírsz állni…
*
Azért tudtad
Bovaryné tragédiáját
oly jól ábrázolni,
mert önmagadra vallasz –
minden nagy mű
egyben nyílt gyónás,
önfeljelentés is stb.!!!
*
Másnak
megengedett
a hallgatás –
neked egyenesen
kötelező az önvád,
a magadra nézve
terhelő vallomás!!!
*
Médiasztár
reklámkampánnyal
támogatott„könyvével”
egy ringben kell küzdeni
az egyre kevesebb-
szegényebb olvasóért…
*
Ha
leadtad
kéziratod,
utána is csak
csupa aggódás az életed:
hogyan fog megjelenni,
hol árulják, ki veszi
és egyáltalán, ki érti meg…
*
Meséid
szó szerint veszik:
így a nagyotmondó, a lódító,
sőt egyenesen a hazudós a gúnyneved,
amit társaid kórusban hangosan rád olvasnak…
*
A
nem
értelmiségi szülő is
ebben a szerepben értelmiségi
és élete nyitott könyv a kritikus
gyermekszem és gyerekszáj előtt
*
Hogy
kihúzzák
a méregfogad,
belegyömöszölnének
abba a skatulyába,
hogy neked
soha semmi se jó,
te örök lázongó-lázító,
egy összeférhetetlen alak vagy!
*
Ha
rosszkor
születsz a Balog,
a balkezességed szimpla testi hiba,
- a hatodik ujjról nem is beszélve -
amiért még szégyenérzeted is kialakulhat,
nem a kiválasztottságod, nagyságod előjele…
*
*
Ha
alkotói áldott
magánosságra vágysz,
ezt embergyűlöletnek,
mizantrópiának vehetik…
*
Ha
nem
vesz részt
minden kocsmai
duhajkodásban,
tivornyában stb.,
akkor „lenézi társaid!”
*
Magad vagy! - mondták,
bár velük lettél volna te boldogan…
De cserébe önfeladást kértek tőled!
*
Rákbeteg kisgyerekek
rácsos kiságyai között
járod göröngyös bohócdoktori utad..
*
Sok régi
”jóakaródról”
kell elgondolnod:
nem volt a családi
barát valójában ügynök?
S ha egy besúgó lebukik,
akkor hogy ne nézz mindenkire úgy,
mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön?
*
Amikor
nagyon
megy
a munka,
akkor bűnösen
elhanyagolja
szerettei körét,
hogy gyógyítsa
az emberiség
vérző sebeit,
lappangó,
alattomos
vagy nyílt bajait…
*
Ha
nagyon nem
megy a „munka”,
akkor épp a szeretteivel
a legkiállhatatlanabb,
ki mások lennének
áldozatai rosszkedvének –
amikor megy,
akkor mindenkit kebledre ölelsz:
így annál nagyobb és sokkolóbb a kontraszt….
*
Nem te vagy
az ideális férj,
apa, szomszéd,
testvér, barát, polgártárs…
Bár olykor
nagyon szeretnél az is lenni,
és akkor nagyon megmutatod -
majd visszaesel a szokásos maradékelvhez…
*
Hogy
csak
munkádra
koncentrálhass,
ki mindenki
alkalmazkodik hozzád,
mindig csak hozzád?
És ha nemcsak kisegér születik,
nekik közvetlenül ebből mi a hasznuk?
*
Miközben
meddő órákat
töltesz írógépednél,
feleséged takarít, süt-főz
és mellesleg jó, nálad jobb meséket is ír…
*
Orfeusz
lemehetett
kedveséért
az alvilágba,
de ettől csak
még rosszabb lett neki,
hogy csak majdnem hozhatta ki,
s még saját magát kárhoztathatta a fiaskóért…
*
A
színpadon
átszellemülve kivirul –
otthon viszont
mint kifacsart citrom?
*
Polgárjogi
aktivisták ügyének
védelme miatt elesel
könnyen teljesíthető
pénzes megbízásoktól…
*
Úgy járhatsz,
mint József A. és Babits:
publikálják még (elme)orvosi leleteidet is…!
*
Látnod kell,
milyen baromságokat,
felesleges limlomokat,
káros silányságokat stb.
adnak ki közpénzből,
te meg hiába kilincselsz
minimális támogatásért
*
Többen
olvassák
ex-szerelmed
bosszúálló
szennyes-kiteregetését
mint a te lelkedből
gyöngyként kiizzadt,
vagy tengerfenékről
mélybúvárkodott verseidet!
*
Híres
emberek
gyerekeink sorsa is
méltán aggodalommal tölthet el:
vagy elkallódik, leépül,
vagy pont téged akar utánozni,
vagy te leszel a legnagyobb ellensége stb.
*
Miközben alázattal
jó és nagy ügyet szolgál,
mégis szörnyű önzőnek érzi magát?
*
Lehetsz más,
mint pl. egy
Szabó Lőrinc:
ha akarom szent,
ha akarom szörnyeteg?
*
A
kibontakozó tehetség
főként másnak áldás –
neked ellenkezőleg:
inkább átok…
*
Próbáld
elképzelni,
hogy milyen lehet
egy egész életen át
megvesztegethetetlennek maradni,
nem téve különbséget kis és nagy dolgokban
*
Mint aki
rohanó vad
hegyi folyókban evezve
kerülgetné a Szküllákat
és a Kharübdiszeket…
*
A
betegjogi
képviselőn
vezetődnek le
a kórházban
felgyűlt feszültségek
*
Előbb
állást ígérnek,
majd munkát se kap –
a végén már megélni se tud…
*
Talán
sose derül ki:
tehetségtelen
műkedvelő vagy,
vagy tényleg titkosan
feketelistázott?
*
Ha
hosszú életű
akarsz lenni a Földön,
ne légy maffia ügyben
vizsgálóbíró, ügyész stb.!
*
Nem kell,
hogy hátráltassanak!
Már az is elég, ha nem
kapsz támogatást és véged…
*
A
meg-
élhetésüket
anyafarkasként
védő sarlatánokkal,
kontárokkal küzdhetsz…
*
Ady Endre –
A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 20. |
|
|
|
|
Írta: Jenő
|
|
2016. szeptember 22. csütörtök, 18:27 |
|
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 20.
Babits Mihály
A vén kötéltáncos
I.
Nosza feszítsd ki font köteled
kösd lábra táncos cipellődet.
Fogd kézbe hosszú súlyzórudad:
tudnád-e még, mint egyszer tudtad?
Amíg élsz, ugrálj! Lássuk, hires!
Győzi-e jobban más ha kiles?
Kilestük titkod, csináljuk is
még néha-néha cifrázzuk is.
Lépted habozó, bokád remeg,
könnyekbe vakul gyönge szemed:
de a mi falkánk halad, halad
előre, vissza könnyen szalad.
Felhők mezője lábunk alatt:
mit bánjuk, mi van a felhők alatt!
II.
Addig beszélnek: fogom magam
kihozom súlyos aranyrudam
fölveszem táncos cipellőmet
vonom kötelem felhők felett.
Jól tudom, mi van a felhők alatt:
szájas mélységek, szúrós falak.
Mint roncsolt arc a fátyol mögött,
olyan a táj és rajta a köd.
Szikla kisebzett, föld megrepedt.
Görcs húzza össze a hegyeket.
Borzong a bozót, az erdő fut,
lázas a város, elakad az út
minden bérc fojtott tűz-csobolyó
vonaglik ágyában a négy folyó.
III.
Kínpanoráma! iszonyu sors!
Óh bús bátorság, mire sodorsz?
Bár volnék könnyű, hólyag gyanánt,
ne látnék semmit, jó vak gyanánt,
Szirt engem öklel, tűz nekem fáj
fojtó folyó és tályogos táj.
Kásás hidegláz! zöld szédület!
Lerúgom táncos cipellőmet.
Szorul a szívem, ámolyodom
vad vízbe ejtem aranybotom.
Óh folyó, ránts le iszapodba!
Vak tűz, égess el kicsapódva!
Temess el, erdő! taposs el, út!
Boldogtalan ki magasan fut.
*
Saját
keresztje mellett
egy darabig még másokét is cipeli
fel-fel a Kálvária dombra…
*
Olyan
szigorú
kritikát igényelsz,
hogy az már-már
mazochizmust súrolja…
*
Ha
legalább egy,
egyetlenegy értő
befogadó lenne,
már nem vagy
félkarú szellemóriás!
*
Az
erotika
új költői
nyelvén kísérletezik,
de csak a Dörmögő Dömötör,
vagy a Pajtás szerű újságokba írhat…
*
Lehetsz te
egy Pege Aladár –
a Vígmatrózban
kell éjszaka vendéglátózni…
*
A
túl sok
gyónás, panasz
és Gulag visszaemlékezés
meghallgatásába, rögzítésébe is
megbetegedhet a lélek…
*
Oly
korban él,
amikor a bölcselőket
feleslegesnek, sőt károsnak,
nemkívánatosnak tartják…
*
Pillanatonként
ötlenek fel a gondolatok,
amiket éppily gyorsan el is vetsz,
majd megbánod…
*
A
papíron
még alig valami
olvasni érdemes,
de a papírkosarat
egyfolytában üríteni kell…
*
Előbb
gúzsba kötik,
majd táncra cukkolják:
most mutasd meg, mit tudsz!
*
Hiába nő
idővel a rutinod,
ha ezzel nem fordított arányban
a lámpalázad is…
*
Úgy kell
elvégezni iskolákat,
letenni vizsgákat,
papírokat szerezni,
hogy közben
mégse mossák ki agyad…
*
Nappal
szervezkedsz,
adminisztrálsz,
éjszaka csillagászkodsz –
alvás helyett élénkítők…
*
Egy
kócerájban
kell eszközeid
összebuherálni
s nagy intézeteket kihívni
és magad mögé utasítani!
*
Szonettjeid
ívre, kilóra mérik –
még jó, ha nem
a hentes zsírpapírja lesz…
*
A
csatában
őt tolják előre,
győzelem után
nevét is törlik a történelemből…
*
Kimeríthetetlen
arzenállal demoralizálnak,
hátha sikerül elérniük:
magadtól is feladod…
*
Ha
egyik
klikk székét
sem foglalod el,
könnyen a pad alatt,
két pad között találod magad…
*
Fütyülés
és lehurrogás légkörében
mondod parlamenti „szűzbeszédedet”…
*
A
passzív
diákok rád ásítoznak –
az aktívabbak köpő-csővel becélozgatnak,
a még pofátlanabbak nyíltan inzultálnak….
*
Lehallgatják
a hálószobád,
s még jó, ha nem
az interneten szellőztetik ki…
*
Sok
tudás,
lelemény
és bátorság kell
a Döbrögi uraságok
háromszori elfenekeléséhez!
*
Még egy
Hrabalnak
se volt könnyű
tartósan elfogadni azt a helyzet,
hogy „ingyenélő” - az asszony tartja el…
*
Amikor
osztozkodik
a cigánybanda,
és hiába járna
mindenkinek:
de nem jut…
*
Sokáig
maradsz
„fiatal pályakezdő”,
amíg ki nem halnak
a nagy öregek,
a gerontokraták…
*
Más fix,
zsíros állami
megrendelésre dolgozik,
te a labilis piacon
naponként küzdesz
a fennmaradásért…
*
A
mindenséggel
méri meg magát:
egyre magasabb
és magasabb csúcsot
kísérel először,
vagy másként megmászni…
*
Az
ámokfutó gyilkost
szabályosan üldözi,
míg az semmilyen
eszköztől nem riad vissza…
*
*
Fertőtlenítni
akarnád az ivóvizet –
a nép meg kútmérgezéssel vádol,
s akár meg is ölik az életmentőjüket!
*
Nagy dolog
a törvény adta
sajtószabadság,
de ezt újra és újra
neked is ki kell harcolni…!
*
Beleremeg
kezed és hangod
amilyen nagy felelősség
százezrekhez szólni…
*
Önhibádon kívül
vagy nincs munkád,
vagy gyilkos tempót
diktál a határidő…
*
Minimum
8+4+5= 17 év
„diákmunka” után
se lakásod, se állásod, se hiteled…
*
Amíg mások
pankrációzgatnak,
te élethalálharcban
küzdő gladiátor vagy…
*
A
rablógyilkos
kárvallottjai
tömegben mégis
inkább Jézust feszítik meg…
*
Nincs
nyugodt légkör
szellemi munkádhoz:
zaklatás, feljelentés,
becitálás váltják egymást…
*
Hogy
tehetséges
diákokat menthess,
fogad szíva egy protekcióst
is fel kell venned…
*
Ha
teológiát
akartál tanulni,
egy évvel tovább
sorkatonáskodhattál,
végignézve: a többiek
civilben hazamennek…
*
Ha
nincs
mellette
Sancho Panza,
Balga stb.
fantaszta lesz,
ha meg ott van,
a földhöz ragad?
*
Hol
találsz
egy olyan társat,
aki életed végéig
hisz benned és ki is tart?
Enélkül meg szinte lehetetlen
nagyot, világrekordot dobni…
*
A
hazai
pályán maradsz,
pedig jobb feltételekkel
„idegenlégióskodhatnál”…
*
Külországban
karrier csinált,
mégis hazajön
hazát emelni,
de itt meg
lehúzza a mocsár…
*
Még
életében
„leleplező”
könyvet ír róla
a szomszéd és
a fűszeres segéd…
*
Kabátlopási
ügyekbe kevernek –
a pedofília vádból
hátha rád ragad valami!
*
Még
sírjában
se lehet nyugtod:
ott is foroghatsz
a szellemi hullarablók miatt…
*
Kik
állnak
majd a sírodnál
és kik mondjál el,
hogy ki voltál?
*
Még
meg se haltál,
máris meghamisítják
vagy szétrabolják, széthordják
a teljes életműved…
*
A kiszámíthatatlanul hullámzó
kultúr- és tudománypolitika elszenvedője:
mire megszokná és alkalmazkodna,
már teljesen más a főirány…
*
Lennél
mozgássérült gyerekek
emberfeletti türelmű, invenciójú
mínuszból nullára felhozó konduktora?
(miközben kiközösít az orvostársadalom)
*
Hogy szavai
hitelt érdemeljenek,
a cigányövezet közepébe kell költöznie…
*
Hiába
őstehetség
vagy későn érő típus:
kegyelem-ketteseken
múlhat iskoláinak elvégzése…
*
Latinovits Zoltán
sem végzett főiskolát,
mégis vagy épp ezért
lett bolond és király…
*
Életfogytig elítélt
nehéz fiúk börtönében
próbálsz igét is hirdetni,
megtérést prédikálni?
*
Korrupció
ellen fellépő,
koncepciós perrel
elítélt zsaruként a börtönben…
*
Politikai fogoly,
akit a smasszerek mellett
a közbűntényesek is szívatnak…
*
Nemcsak
elérni nehéz
a magas szintet,
de hosszú távon
azt meg is kell,
kellene tartani…
*
Ha
valamiben
te vagy a legjobb,
mindenki téged akar
megelőzni, legyőzni,
s nem mindig a fair
play szabályait betartva…
*
Járni
siralomházba
vigaszt nyújtani:
lelki békét-
megbocsátást katalizálni –
fel van adva a lecke!
*
Babits Mihály
Cigány a siralomházban
Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat.
Úgy született később az ajkamon, mint
a trombitahang, mint a trombitahang
katonák szomjas, cserepes ajkain.
De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.
Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó.
Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa
és örül ha egy nagy skatulyás házban
jut neki egy városi zord kis skatulya.
És örül hogy -- ha nem bírja már s minden összetört --
átléphet az udvari erkély rácsán
s magához rántja jó anyja, a föld.
Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál
mint cigány a siralomházban.
Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár!
Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó?
Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull
s nem kérdi, mire jó?
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
