Payday Loans

Keresés

A legújabb

Életminőség vizsgálatok - Solymárvölgy, XXI. sz.

Képtalálat a következőre: „diogenes”

A mese, a példabeszéd, az ige rólunk szól,

ismerjük meg magunkat,

és változtassuk meg életünket




Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
(...)
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

(József Attila: Ars poetica)

Az életünk minőségét
pont olyan sok minden javíthatja, mint amennyi ronthatja. Minél teljesebb éltet szeretnénk élni, s azzal az állapottal és az iránnyal megelégedve örülni. Ezt bátran mondhatjuk boldogságnak!

Hitem szerint arra vagyunk teremtve,
hogy békében, barátságban, családi otthonban, egészségben, viruló hazában, alkotó munkában, szerelemben és jó házasságban, bő gyermekáldással, jólétben-tisztes szegénységben, lelkünket és földünket művelve, játékosan is, és a dolgokat humoros oldalukról is nézve, a ránk rótt keresztek terhét alázattal cipelve stb. éljük az életünket...

Ehelyett mit látunk?
Hidegháborút, álbarátságokat, hontalanságot, lélekölő robotot, nyomort, rokkantakat, krónikus testi-lelki betegeket, perverzeket, gyerektelenséget, kivándorlást, gyakori és csúnya válást, jégre tett öregeket, csonka családokat, istentelenséget és hazaszeretetlenséget...

Ebben a blogban
a hangsúlyt én a szubjektív oldalra teszem. Nem az érdekel elsősorban, hogy mennyire hasonlít és közelít korunk a földi pokolhoz. Sokkal inkább az, hogy az egyes ember mit használhat vagy árthat magának - sokkalta többet, mint ezt hinni szeretné... (És azután  - a sorban nagyságrendileg következve - azoknak, akiket az elő szeretteinek tudhat...)

Ezért van és lesz tétje annak,
hogy eljutunk-e a megfelelő bölcsességre, és lesz-e elegendő bátorságunk a szükséges döntéseket meghozni. Avagy nem érezzük át ezek súlyát, igyekszünk másra hárítani a felelősséget - vagy hagyjuk, hogy a dolgok maguktól eldőljenek... Sok minden jó van kegyelemből, ingyen - de van, amit ki kell érdemelni... A bűn zsoldja a halál, a tetszhalottság, a vegetálás...

Balga és életgyáva embernek
se otthona, se hazája, se szerelme, se családja, se hivatása, se barátja, se játszótársa, se méltósága, se becsülete, se saját élete, se saját halála... Legfeljebb ezek látszata, gyenge pótléka, hamisítványa stb.
A gitárt az ember alkotta. Lehet vele verekedni, szöget beverni,
pofon ellen védekezni, szobát díszíteni, pózolva fényképezkedni stb. De mindez nagyon nem a rendeltetésszerű használata. Hisz lehet vele szavakkal már nem elmondható mélyre és magasba, magunkba és új világokba szállni, vigasztalni és örömöt sokszorozni, átlényegülni és "megistenülni"...

Mire teremtették az embert? Milyen képünk van istenről, akinek a képére hasonlíthatnánk? és milyen a Sátánról, aki ördög formájában belénk bújhat, aki jobb- és bal kezeként használhat minket? Isten a helyes út, az igazság, a szabadság, az Élet - a Gonosz szellem pedig a tévút, a hamisság, a hazugság, a rabság, az életellenesség, a Halál...

Ezek a blogbejegyzések
azt a beteg állatorvosi lovat próbálják egy-kétmondatos jellemzésekkel bemutatni, aki ebben a formában nem létezik, de akiben minden a saját és mások életét rontó balga/cinikus álbölcs magára ismerhet.
A tudatlan, a féligazságú, a neveletlen, a műveletlen, a szívtelen, az élethazug, a játszmázó, a betegségbe menekülő, az élményszegény, a lelkivilágtalan, a szépre vak, a humorérzéketlen, a gyilkos humorú, a bűnös bűntudatlan, a bűntudatgyártó, a képmutató, a bűnével dicsekvő, a szenvedélybeteg, a munkaalkoholista, a jóra rest, a mértéket nem ismerő, a felnőtté nem váló, a pályatévesztő, a szereptévesztő, a közönyös, a rosszul segítő, az irigy, a kárörvendő, a frigid és az impotens, a fajtalankodó, az ifjúságot megrontó, (érzelmi) zsaroló, ízlésficamos, mániás és/vagy depressziós, kincstári optimista, életunt stb. stb.

Külön is foglalkozni fogok az értelmiségieknek, szellemi és gyakorlati segítő hivatású embereknek a hibáival, vétkeivel, bűneivel, az írástudók árulásával... Akik segítség helyett tévútra vezetik, gödörben hagyják bajba került embertársaikat. Pályaalkalmatlanságból, gyáva kenyérféltésből, kompromisszumra maszkírozott megalkuvásból, hiúságból, rang- és címkórságból stb.

A "bolond" légvárat épít, a pszichiáter meg szedi a lakbért, vagy simogatja a partra vetett, vergődő, fuldokló halat, de nem segíti vissza az éltető közegébe, ahol vígan lubickolhatna...
diogenesz_m_3

De hát hol a könyv, melly célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
(...)
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bár mit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, a mit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)

vorosmarty