Szieszta - hangzó irodalom |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2013. október 09. szerda, 07:52 |
Szieszta
Szieszta, Greiner Márta irodalmi műsora a Tavirózsa Rádión vasárnaponként 16:05-től ismétlés szerdán esete tíztől. A műsorban irodalmi műveket olvas fel Greiner Márta, észrevételeiket és véleményüket a műsorral kapcsolatban az
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
címre várjuk.
Az eddigi műsorok itt meghallgathatók:
1. Déri Tibor: Itthon 2. Örkény István: A fogyasztói társadalom
3. Palotai Boris: Az akasztó
4. Gelléri Andor Endre: Birkózó mészárosok
5. Podmaniczky Szilárd: Rettentő Mikulás
6. Mikszáth Kálmán: Az a pogány Filcsik
7. Roald Dahl: Mrs. Mixby és a bunda
8. Kálnay Adél: Hazatalálni
9. Erdős Virág: Csodák csodája
10. Heltai Jenő: A halál és az orvos
11. Karinthy Frigyes: Barabbás, Királyfi
12. Cserna-Szabó András: Smafu
13. László Anna: Megértés jeligére
14. Kálnay Adél: Vannak még ilyen álmodók
15. Rosamunde Pilcher: Toby
16. Romhányi József: Nagy szamárfül
17. Jaroslav Hasek: Világszép Julcsa 1. rész
18. Jaroslav Hasek: Világszép Julcsa 2. rész
19. Krúdy Gyula: A podolini takácsné
20. Tamási Áron: Világló éjszaka
21. Mark Twain: A rossz és a jó kisfiú története
22. Kurt Vonneguth: Csomag
23. Móricz Zsigmond: Két szép barack
24. Stanislaw Lem: Vasvitéz és Kristályka királykisasszony
25. Giovanni Boccaccio: Az arkangyal szárnyatolla
26. Kosztolányi Dezső: A hamiskártyás, Pokol
27. Szathmári Sándor: Kezdetben, Káin és Ábel
28. Richard Hardwick: A halál negyvennél kezdődik
29. Nagy Lajos: Egy délután a Grün-irodában 1. rész
30. Nagy Lajos: Egy délután a Grün-irodában 2. rész
31. Lev Tolsztoj: Részlet az Anna Kareninából
32. Fekete István: Emberek között 1. rész
33. Fekete István: Emberek között 2. rész
34. Fekete István: Emberek között 3. rész
35. Fekete István: Emberek között 4. rész
36. Fekete István: Emberek között 5. rész
37. Fekete István: Emberek között 6. rész
38. Fekete István: Emberek között 7. rész
39. Fekete István: Emberek között 8. rész
40. Fekete István: Emberek között 9. rész
41. Fekete István: Emberek között 10. rész
42. Fekete István: Emberek között 11. rész
43. Fekete István: Emberek között 12. rész
44. Fekete István: Emberek között 13. rész
45. Fekete István: Emberek között 14. rész
46. Fekete István: Emberek között 15. rész
47. Fekete István: Emberek között 16. rész
48. Fekete István: Emberek között 17. rész
49. Luigi Pirandello: Az igazság
50. Bíró Lajos: Szerelem
51. Pósfai György: Hová menjünk nyaralni?
52. Jack London: Férfibizalom
53. Móra Ferenc: Királyasszony macskái
54. Csányi Vilmos: A lény és az őrző
55. Raffai Sarolta: Legyen krizantém
56. Vészi Endre: Nevetés
57. Georgij Gulia: Borongós decemberi estén
58. Bernard Malamud: Paróka
59. Gyurkovics Tibor: Találkozás
60. Wolfgang Kohlhaase: Nyelvkitalálás
61. Bekir Yildiz: Bedrana
62. Palotai Boris: Ezüstlakodalom
63. Szabó Magda: A vendég 1. rész
64. Szabó Magda: A vendég 2. rész
65. Ljudmila Ulickaja: Táskás Genele
66. Anh Duc: Fogságban született
67. Mikszáth Kálmán: Miniszter kerestetik 1. rész
68. Mikszáth Kálmán: Miniszter kerestetik 2. rész
69. Füst Milán: Azok a gonosz gyerekek
70. Ady Endre: Négy szerelmes ember, Berci és a grófnéja
71. Kaffka Margit: Diadal
72. Jókai Mór: Kedves atyafiak 1. rész
73. Jókai Mór: Kedves atyafiak 2. rész
74. Jókai Mór: Kedves atyafiak 3. rész
75. Jókai Mór: Kedves atyafiak 4. rész
76. Jókai Mór: Kedves atyafiak 5. rész
77. Jókai Mór: Kedves atyafiak 6. rész
78. Jókai Mór: Kedves atyafiak 7. rész
79. Jókai Mór: Kedves atyafiak 8. rész
80. Zagon István: Bővített mondat, A csodálatos nagymama, A szülő meg az anya
81. Juan Jose Arreola: Az orrszarvú, Hirdetés, Elmélet Dulcineáról
82. Anton Pavlovics Csehov: A fogadás
83. Herczeg Ferenc: Jankó jó útra tér
84. Guy de Maupassant: Kirándulás
85. Bánki Éva: Vita nuova
86. Márai Sándor: A buta nő
87. Dalos Margit: Táncolni jártunk
88. Tömörkény István: Ferkó
89. Rejtő Jenő: A Halál fia, 1. rész
90. Rejtő Jenő: A Halál fia, 2. rész
91. Rejtő Jenő: A Halál fia, 3. rész
92. Rejtő Jenő: A Halál fia, 4. rész
93. Határ Győző: Borravalóharc
94. Márai Sándor: A szerep
95. Johan Borgen: Négy levél
96. Arnold Zweig: Kong a tengerparton
97. Anna Seghers: A menedék
98. Tar Sándor: A találkozás
99. Konsztantyin Pausztovszkij: A nyúl lába
100. Gere István: Vargáék és a Tejgyár 1. rész
101. Gere István: Vargáék és a Tejgyár 2. rész
102. Sirgfried Lenz: Lotte nem halhat meg
103. Kontra Ferenc: Szakad
104. O. Henry: A házasság mint egzakt tudomány
105. Marcello Venturi: A szerelmes állomásfőnök
106. Sütő András: Jön a tenger
107. Forgács Zsuzsa Bruria: Örvényben maradj mindig alul
108. Ludvik Askenazy: A tojás, Gyermek etűdök
109. Giorgio Manganelli: Búcsú
110. Guy de Maupassant: Tóni bá
111. Galgóczi Erzsébet: Mama öltözik
112. Catherine Mansfield: A boldogult ezredes lányai 1. rész
113. Catherine Mansfield: A boldogult ezredes lányai 2. rész
114. Stefan Zweig: Ráhel perbe száll Istennel
115. Örkény István: Meddig él egy fa, Lőrincz György: Az elveszített sziget
116. Roald Dahl: Hódító Edward
117. Karinthy Ferenc: Baracklekvár 1. rész
118. Karinthy Ferenc: Baracklekvár 2. rész
119. Dino Buzatti: Hét emelet
120. Goda Gábor: Protokoll
121. Oscar Wilde: A Canterville-i kisértet 1. rész
122. Oscar Wilde: A Canterville-i kisértet 2. rész
123. Oscar Wilde: A Canterville-i kisértet 3. rész
124. Mihail Bulgakov: A kalauz és az uralkodócsalád tagjai, 06 sorozat 0660248 szám, Ronda alak
125. Patak Márta: Rekontra
126. Henri Troyat: A zöld notesz 1. rész
127. Henri Troyat: A zöld notesz 2. rész
128. Ambrus Judit: Isten a szférák zenéjére
129. Fekete Ibolya: Aki ő, vagy aki én vagyok 1. rész
130. Fekete Ibolya: Aki ő, vagy aki én vagyok 2. rész
131. Herve Bazin: Hajadonfőtt 1. rész
132. Herve Bazin: Hajadon főtt 2. rész
133. Alan Sillitoe: Enoch két levele
134. Alan Sillitoe: Enoch vége?
135. Kosztolányi Dezső: Kása Ilona szerencséje
136. Moldova Gyögy: A házmester lánya
137. Luigi Pirandello: Az élő lelkiismeret
138. James Joyce: Sajnálatos eset
139. Szaadat Haszan Manto: Tóbá Ték Szingh
140. Joseph Roth: Fallmerayer állomásfőnök 1. rész
141. Joseph Roth: Fallmerayer állomásfőnök 2. rész
142. Graham Greene: A hazajáró Josephine
143. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 1. rész
144. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 2. rész
145. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 3. rész
146. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 4. rész
147. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 5. rész
148. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 6. rész
149. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 7. rész
150. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 8. rész
151. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 9. rész
152. Marcello Venturi: Az utolsó vitorlás 10. rész
153. Romain Gary: Egy humanista története
154. Molnár Ferenc: Karácsony előtt
155. Móricz Zsigmond: Mégis mozog a Föld, Nagy Lajos: A világpolitika kulcsa a zsidókérdés, Tersánszky Józsi Jenő: Az antiszemita
156. Truman Capote: Virágos ház 1. rész
157. Truman Capote: Virágos ház 2. rész
158. Ottlik Géza: Dalszínház
159. Edgar Neville: Az egyetlen barát
160. Csáth Géza: Laci újságírónak készül, Heltai Jenő: Az újságíró, Mikszáth Kálmán: Írtják az újságírókat, Bálint György: A szavak felkelése
161. Erdős Virág: A kisgömböc, Cserna-Szabó András: Malacpecsenye
162. Leonhard Frank: Az apa
163. Féja Géza: A léleklátó kutya
164. Alfred Polgar: A kabát
165. Mesterházi Lajos: Koccanás
166. Békés Pál: Az ólomkatona
167. Nádas Péter: Mese a tűzről és a tudásról
168. Vámos Miklós: Vegyes páros 1. rész
169. Vámos Miklós: Vegyes páros 2. rész
170. Bohumil Hrabal: Angyali szemek
171. Háy János: Villanylovag és gázvitéz
172. Woody Allen: A Kugelmass-epizód
173. Ruth Prawer Jhabvala: Hogyan lettem Szentanya 1. rész
174. Ruth Prawer Jhabvala: Hogyan lettem Szentanya 2. rész
|
LAST_UPDATED2 |
Írta: Jenő
|
2013. október 07. hétfő, 08:56 |
Hubert Géza Wells a többszörös Oscar-díjas Távol Afrikától című filmhez oroszlánokat és kutyákat idomított, a cserfes kismalacról szólóBabe második részében a csimpánzcsaládot tanította be, Francis Ford Coppola Drakulájában állatidomárként szerepelt. Olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Robert Redford, Michael Douglas, Meryl Streep, Val Kilmer, Matthew Broderick, Helen Hunt, Giuliano Gemma és Ursula Andress, de állatidomítással foglalkozó cége oktatta az Indiana Jones-filmek majmát vagy a Men in Black „beszélő” kutyáját is. Hubert G. Wells (Willhubert Géza) nyugdíjas hollywoodi állatszínész-idomár ma már Amerika és a Zala megyei Gelse között osztja meg életét. Nem véletlen a helyválasztás: Hubert G. Wells ugyanis magyar származású, s Homoki Nagy István Cimborák című filmjében tanulta meg a szakma alapjait. Ezt követően hódította meg a filmes világ fővárosát: Hollywoodot. Memoárjában legkalandosabb forgatásait, nem mindennapi életének legizgalmasabb eseményeit osztja meg az olvasókkal.
IDE KATTINTVA BELELAPOZHAT A KÖNYVBE
Ismertető Lendvai Béla Cultura-cikke alapján:
„A csimpánznál nagyobb gazember nincs! – hangoztatja Hubert G. Wells, Oscar-díjas filmek állatszelídítője, nem kevés, majmokkal kapcsolatos tapasztalata alapján. Az oroszlánok szerelmese Hollywoodban és Zalában felváltva tölti nyugdíjas éveit. – Interjú
A Távol Afrikától című filmhez oroszlánokat és kutyákat idomított, a cserfes kismalacról szóló Babe második részében a csimpánz családot tanította be, Francis Ford Coppola Drakulájában állatgondozóként is szerepelt.
Robert Redford, Meryl Streep, Sharon Stone, Michael Douglas, Val Kilmer, Michelle Pfeiffer vagy Matthew Broderick számára segített filmjeikben a vadállatokkal való közös szerepléskor, de állatidomítással foglalkozó cége oktatta az Indiana Jones-filmek majmát, vagy a Men in Black „beszélő” kutyáját is. Hubert G. Wells (Willhubert Géza) kétszeres Oscar-díjas, nyugdíjas hollywoodi állatszínész idomár, idejének egy jó részét a Zala megyei Gelsén tölti, ahol az MTI-Press kedvéért felidézte filmes emlékeit.
Az idomár és a tudósító számára nem ez az első találkozó, jó tíz évvel ezelőtt ugyanis Mr. Wells – vagy ahogy közel 80 évvel ezelőtt Somogyban anyakönyvezték: Will Hubert Géza egyszer már mesélt pályájáról és életéről a Magyar Rádió mikrofonja előtt, de Vujity Tvrtko Újabb pokoli történetek című kötetében is mesélt már. A gelsei ház, ahol évente több hónapot tölt, ma is fotókkal és emlékekkel teli, s szeptember első napjaiban is innen indult vissza kaliforniai otthonába. A beszélgetéskor jelen van Starbuck, aki csak az amerikai angolt érti. A virgonc Jack Russel terrier hétéves, és mint gazdája meséli, mindig vele tart a repülőgépen is. S bár hasonló fajtájú elődei számos moziban és reklámfilmben szerepeltek, Starbuck nem számít filmes veteránnak, mert életében csak egyetlen napot “dolgozott”, vagyis egyetlen apróbb filmes fellépése volt. A kistermetű kutya a labdáját hurcolja játékra szóló felhívásként, de mert jól nevelt, nem is tolakodó, így “megengedi”, hogy a falon a sok-sok filmes fotót böngéssze a látogató.
Kutya-(nagy)macska barátság A legtöbb fénykép főszereplője Sudan, az oroszlán, akiről gazdája azt állítja: majdhogynem kezes bárány volt, minden olyan produkcióban, ahol emberrel közvetlenül kellett érintkezni, őt bátran lehetett alkalmazni. Nem egy birkózós jelenetben maga az idomár szerepelt valamelyik sztár dublőreként az oroszlánnal, és bár a fotók kemény küzdelmet mutatnak, a valóságban az állatok királya csupán játékként értékelte a hempergést. A fotókon ott a Serengeti Nemzeti Park, ahol az Oscar-díjas Távol Afrikától című filmet forgatták, vagy ahol a világ tíz legrosszabb filmje között számon tartott Sheena, a dzsungel királynője készült. Az oroszlánok mellett elefántok, tigrisek, majmok, leopárdok, kutyák és vadmadarak is pózolnak, “akik” mindannyian fontos szereplői voltak egy-egy mozinak. Persze Will Hubert, alias Hubert G. Wells sem rögtön oroszlánidomítással kezdte. - Még az 1950-es évek elején a budapesti filmgyárban, Homoki Nagy István filmjeiben kaptam az első komoly munkát – eleveníti fel. – Három évig dolgoztunk a Cimborák című filmen, amelyben egy pár Afrikában vadon befogott gepárd is szerepelt, őket kellett idomítani. A gepárd az egyik legmegbízhatóbb a nagymacskák között, de akkor még nem nagyon értettünk hozzá, könyvekből próbáltuk elsajátítani az idomításukat. De rájöttünk, hogy ami eszik, azzal dolgozni is lehet, vagyis a gyomrukon keresztül tudtunk szót érteni velük. A magyarországi munka csak 1956-ig tartott, a forradalmi hevület őt is Amerikába repítette, ahová úgy érkezett meg, hogy egyetlen szót sem tudott angolul. Ekkor vette fel az író H. G. Wellsre hasonlító nevét. Egy floridai madárparkban kapott munkát, ahol söprögetőként alkalmazták.
- Kezdetben a papagájok jobban tudtak nálam angolul, de aztán megtanultam annyira, hogy átvettem a madarak idomítását. Az egyik produkció az volt, hogy miniatűr római versenykocsin húzták egymást. A következő állomás New York, egy magán állatkert, ahol megengedték, hogy saját állata is legyen, ezért Ausztrián keresztül áthozatta nőstény magyar vizsláját. Vele és kölykeivel olyan produkciót hozott létre, amelyre a Disney stúdió egyik rendezője figyelt fel. Az anyakutyát összeszoktatta egy kölyök leopárddal, és ők ketten később közösen adtak elő egy humoros jelenetet. Mindez azért volt nagy szám, mert a leopárd kedvenc csemegéje a majom- és a kutyahús… Hollywood hívó szava
A Disney a Rex Harrison főszereplésével készülő Dr. Doolitle című filmjében alkalmazta az idomárt, aki olyan szakmabeli nagyágyúkkal dolgozott együtt, akik például a Johnny Weissmüllerrel forgatott régi Tarzan-filmeken edződtek. Velük lehetett tökélyre fejleszteni a támadásnak tűnő oroszlános, tigrises birkózást. Az idomár feladatai az 1970-es évektől sokasodtak meg igazán, tévésorozatok mellett nagy játékfilmek sorjáznak a filmográfiájában. 1984-ben következett a Sheena, Tanya Roberts-szel, de már a forgatás során kiderült, hogy nem lesz átütő siker. Munka szempontjából viszont azóta is a legjobb feladatnak számít, mert szabad kezet kapva oroszlánok, elefántok, majmok, orrszarvú és még számtalan más állat szerepelhetett a produkcióban. A nagy kedvenc azonban az 1985-ös Távol Afrikától, ahol vezető tréner lehetett. - Amerikából vittünk át Afrikába hat oroszlánt és Meryl Streep kutyáit, de páviánokkal is foglalkoztam. Az egyik nehéz jelenet az volt, amikor az oroszlánnak támadó sebességgel kell üldöznie valakit, egy másikban pedig úgy kellett tennünk, mintha lelőtték volna a nagymacskát. Sydney Pollackrendezővel volt is kisebb nézeteltérésem, mert ezeket a jeleneteket nehéz volt elsőre megvalósítani, ő pedig dühöngött, amiért több tízezer dollárba kerül minden egyes újraforgatás. Meg kellett értetnem, hogy ember és állat épségével, sőt az életével is játszom egyszerre! Végül sikerült egy “félbolond kenyai cowboyt” találni, aki a lovával addig hergelte az oroszlánt, amíg az kellő gyorsasággal nem futott. Az oroszlán lelövését pedig úgy tudták eljátszani, hogy egy kiásott, de befedett gödörben az állat megbotlott és elterült a kamera előtt.
A Michael Douglas és Val Kilmer főszereplésével készültRagadozókban egy igaz történetet elevenítettek fel, a 19. század végén Kenyában lelőtt emberevő oroszlánokét. Sudan azonban nem úgy viselkedett, mint egy emberevő, ezért két franciaországi cirkuszi oroszlánt is hozattak Afrikába, mert azok kellően vadak voltak még a saját idomárjukkal szemben is. A gazember majmok
- A csimpánznál nagyobb gazember nincs! – hangoztatja az állatszelidítő, nem kevés, majmokkal kapcsolatos tapasztalata alapján. – Ha én itt hagyom magát egy jól idomított oroszlánnal, nem történik semmi. De ha egy csimpánzzal zárom össze, az rögtön megharapja magát. Nekik ugyanis a harapás a büntetés, a megalázás kifejezése, ezzel jutnak előrébb a hierarchiában, be kell bizonyítaniuk, hogy ki az erősebb. A majomszokás ellenére nem voltak gondjai akkor sem, amikor az 1987-esX program című filmben Matthew Broderick több csimpánzzal is együtt szerepelt, pedig a legidősebb 14 éves volt. A Babe második részében szintén csimpánzokkal dolgozott, ott egy egész majomcsaládot idomított, ráadásul nekik számtalan más háziállattal közösen kellett játszaniuk. A legutóbbi két film, amiben H. G. Wells állatokat idomított, francia produkció volt, és egy régi barátság hozta a felkéréseket. Richard Dreyfuss főszereplésével 2001-ben készült az a film – angolul The Old Man Who Read Love Stories címmel szerepel az imdb.com filmportál oldalán -, amely nem került a magyar mozikba, és ebben jaguárt idomított. Három évvel később Jean-Jacques Annaud Két testvér című, tigrisekről szóló mozijában dolgozott legutoljára. A film főidomárja hívta fel régi barátként, hogy volna-e kedve eljönni Kambodzsába, ahol 36 tigrissel kellett dolgozniuk. Volt kedve.
Arra a kérdésre, hogy melyik a legnehezebben kezelhető állat, csak annyit mond: amelyikért nem akarnak fizetni… Komolyabbra fordítva a szót viszont a házimacskát említi, amelyet öntörvényűsége miatt nem lehetetlen, de nagyon nehéz munkára bírni. És ahogy az az emberek között is jellemző, úgy az állatokra is igaz, hogy mindegyik önálló személyiséggel rendelkezik. Még a pókok között sincs két egyforma.
Távol az afrikai oroszlántól
Hubert G. Wells azt vallja, hogy szeretettel és fegyelemmel, no meg jutalmazással lehet az állatokkal bánni. De az idomár legnehezebb feladata, hogy megnyerje a színész bizalmát. A sztárok között nem volt olyan, aki ne tartott volna az állatoktól, de ezt valahogy át kell hidalni. Ami azért különösen nehéz, mert sok színész még a másik emberről sem vesz tudomást, nemhogy egy állatról… A szelídítőnek ma már nincsenek vadállatai, de csak egyedül az oroszlán hiányzik neki. Az általa alapított Animal Actor’s of Hollywood nevű céget már eladta egykori asszisztensének, akivel 15 éven át dolgozott együtt. A cég most is kaliforniai házának szomszédságában működik, és többek között Indiana Jones-filmekben, a Men in Black produkcióiban működött közre, de felsorolhatatlanul hosszú a tévésorozatok és show-műsorok listája a Knight Ridertől az NCIS-en át Jay Leno műsoráig. De az egykori idomár nem szakadt el a mozitól. - Majdnem minden filmet megnézek ma is. Amikor Magyarországon vagyok, a nagykanizsai moziba járok, legutóbb Woody Allen Rómának szeretettel című filmjét láttam. Kaliforniában is mindig megnézem a friss mozikat. A legnagyobb kedvencem azonban a Casablanca marad!
Mindezen túl nemrég fejezte be memoárját, amely talán a jövő évben megjelenhet a magyar könyvpiacon, de négy filmforgatókönyv is hever az íróasztalán. Ezekben csak mellékszereplők az állatok, a szerelmi sztorikban vagy éppen egy vámpírtörténetben az emberi oldal a lényegesebb. Akárcsak a Fekete István Emberek között című regényéből készült forgatókönyv esetében. Bár ez utóbbi nagy csalódás számára, abból a szempontból, hogy Magyarországon még nem talált olyan producert, aki vállalta volna a filmre vitelét, pedig a filmjogokat már rég megvásárolta. Hollywoodban sem könnyű a könyvekre vevőt találni, mert évente 18 ezer készül, de csak hetvenet filmesítenek meg. Az idomár lassan betölti a 80. életévét. Az év nagyobb részét Kaliforniában tölti, nyaranként azonban mindig hazatér gyermekkora helyszínére, Gelsére. Búcsúzáskor azt mondja: két dolgot soha nem tud elfejteni Magyarországgal kapcsolatban: hogy milyen kitűnő a magyar konyha, és hogy a magyar utakon kívül csak Kelet-Afrikában veszélyesebb autót vezetni.”
*
Arcvonások: Wells Hubert Géza állatidomár
A portrésorozat ismert személyiségeket vagy a hallgatók előtt eddig még ismeretlen embereket mutat be. Szerda, 14:05
Az idomítást gyermekkorában egy héjával kezdte, a természetfilmezést a Homoki Nagy István rendezte Cimborák stábjában. Onnan, az 50-es évek Budapestjéről jutott el - nem kevés kaland és küzdelem után - a film fővárosába: Hollywoodba, ahol idomított oroszlánjai, csimpánzai, kutyái az Elza kölykei, a Távol Afrikától és más híres filmekben játszottak olyan színészek mellett, mint Meryl Streep, Helen Hunt vagy Robert Redford. Hallgassa meg!
Riporter: Cservenka Judit Szerkesztő: Perjés Klára
|
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Írta: Jenő
|
2013. szeptember 08. vasárnap, 18:02 |
|
Írta: Jenő
|
2013. szeptember 03. kedd, 06:30 |
MOLNÁR TAMÁS KIÁLLÍTÁSA
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KÉPEKBEN - SÁMÁNRAJZOK
A LOVASNOMÁD – SZKÍTA ŐSHAGYOMÁNY ÉS JELKÉPRENDSZER EREDETMÍTOSZA
(Harminc nagyméretű táblakép a szibériai és sztyeppei kőbálványok, kőrajzok és emlékoszlopok motívumainak felhasználásával)
2000 Szentendre, Vajda Lajos Stúdió Pincegaléria, Péter-Pál utca 6.
2013. szeptember 7. szombat, 18.00 óra
Megnyitja: Grandpierre Atilla, író, zenész, csillagász
Zene: Sámándobok
ELŐSZÓ A KIÁLLÍTÁSHOZ
Egy varázslatosan izgalmas időutazásra hívom kiállításom látogatóit. Szibéria történelmének eddigi leggazdagabb leleteit az Altaj-hegység völgyeiben feltárt szkíta kori fejedelmi sírok szolgáltatták. Ezeket a káprázatosan szép aranybevonatú fafaragványokat, drága szőnyegeket, színpompás hímzéseket és kifinomult kővéseteket az örökké fagyott talaj szinte épségben megőrizte számunkra. A kor történelmét alakító, sámánhitű, díszes fegyverzetű, büszke lovas nomádok lakták egykor e zegzugos vidéket. Az ázsiai hunok, a türkök, az avarok, a Kínát meghódító kitajok és dzsürcsik, az Európát is elözönlő mongolok mind Dél-Szibériából, vagy az azzal határos végtelen területekről indultak hódító útjukra.
Ezen a távoli, titokzatos tájon - különösen az Okunyev - kultúra területén, az Ob és a Jenyiszej folyó partjai mentén-, a fagyos tajgából kisarjadó füves legelők jelentős mértékben átnyúltak a szkíták uralta végtelen sztyeppékre. Egykor létezett ezen a területen egy olyan gazdag motívum- és szimbólum-kánon, amit ezeknek az ősi kultúráknak a képviselői alkottak. Ez a kőbe vésett, égbolt felé törő hagyaték szerves része volt kiterjedt szellemi-vallási univerzumuk világának. Az egységes jelképrendszer lázhatóan összeköti az Okunyev - kultúrát a szkíta-szibériai világábrázolással. Ez az eurázsiai őshagyományokra épülő kapcsolat – elvi és művészettörténeti szempontból -, alapvetően közös vonásuk és jellemzőjük az egykor itt élő népeknek. Nem lehet véletlen az sem, hogy ezeket a csodásan megfaragott kő emlékoszlopokat később sokszor beépítették a szkíta-kori kurgánokba (sírdombokba). Tudatosan úgy elrendezve ezeket az ősi véseteket, hogy azok ornamentikája jól látható és olvasható legyen.
Mai önazonosságunk szempontjából sajnálatosan keveset tudunk ezen egykori rokon népekről és saját szerteágazó ősmúltunkról. Sokszor nem látjuk a nyilvánvaló kapcsolatot, pedig mai népművészetünkben mindmáig itt vannak elrejtve ezek a távoli vizuális jelek, jelképek és szakrális üzenetek. A néhány évvel ezelőtti berlini szkíta kiállításon, az időszámításunk előtti III. - II. évezredben készült kőbálványok fantasztikusan részlet-gazdag véseteit és faragásait, mint jellegzetes „elő-szkíta” alkotásokat mutatták be a tárlat rendezői. A szkíta-szibériai ember- és állatábrázolási stílus nyilvánvaló helyi hagyományokat is hordoz és felölel. Mindemellett jellegzetes elemeinek jelentős része a térség bronzkori kultúrájához és művészetéhez kötődik. A különböző lelettársulások és radiokarbonos kormeghatározások nem hagynak kétséget a felől, hogy ezeket a faragott kőtárgyakat és emlékoszlopokat a korai bronzkor kezdetéhez, vagyis a kifutó Kr.e. III. évezred végéhez, és a Kr.e. II. évezred elejéhez kell csatolnunk. A mai ember számára megdöbbentő lehet, hogy ezek a kőbe vésett ősi, ám mégis modernnek ható jelrendszerek és üzenetek legalább 4.500 évesek!
A világfa- és életfa motívumok, az Isten- és állatábrázolások, valamint különösen az olyan tanújelek, mint a kultikus kőbálványok, a „szarvas-kövek”, a madármotívumok, a háromszemű emberek és a korábbi korokból kiásott Okunyev - emlékoszlopok sámánrajzai, mind a mai napig művészettörténeti hidakat alkotnak a távoli misztikus ősmúlt értékei felé. A köveken megjelenő világfák és égboltrendszerek szimbolikus ábrái egy távoli, igen fejlett civilizáció világlátásának döbbenetesen hiteles korrajzai és lenyomatai. Ez a szkíta-szibériai művészet igen gazdagon rétegzett és díszített, olyan fejlett geometriai, matematikai és csillagászati tudást rejt magában, amely mindmáig tudományos megfejtésre vár. Ezek az ősi civilizációs és vizuális üzenetek feltűnő módon elsősorban a szkíta-kori vezető réteg monumentális sírépítményeiben fordulnak elő. Erre az ősi kultúrára épült rá később a hantik (osztjákok), manysik (vogulok), ujgurok, hunok, avarok, magyarok népművészete és vizuális kultúrája.
Ez a szkíta-szibériai művészet szerteágazó, sokirányú és eleven kulturális kapcsolatokat tesz lehetővé számunkra. Ezen eurázsiai (keleti) szellemi hatások és kötések, az értékek sokasága és gazdagsága ma még szinte feltáratlannak és kimeríthetetlennek tűnik. Most elérkezett végre az idő, hogy kiállításunk anyagával belevágjunk e felfedező és múltidéző időutazásunkba! Vissza kell térnünk és fel kell fedeznünk népünk jelképrendszerének kimeríthetetlen ősforrását! A „keleti nyitás” jegyében keressük meg máig élő néphagyományaink távoli gyöngyszemeit és ősi gyökereit! Induljunk el újra őseink vándorló sztyeppei útján azért, hogy a szakrális és misztikus múlt eme titokzatos és értékes hagyatékából felfakadjon végre a szépségesen gazdag magyar múlt, jelen és eljövendő!
Kiállításom létrejötte kapcsán külön köszönet illeti az orosz tudományos élet és a művészettörténészi szakma azon kiváló tudósait, akik az egyetemes emberi kultúrtörténet számára feltárták ezeket a csodálatos ősi kincseket. A kiállítás teljes anyagát ezúttal felajánlom a reményeim szerint hamarosan megszülető Magyar Őstörténeti Intézet számára.
Molnár Tamás író, képzőművész
Posted on 2013/09/01 by Nifadmin
Közelgő kiállítása kapcsán Tatyana Obraskova orosz újságírónő beszélget Molnár Tamás képzőművész íróval
- Nagyon meglepődtem és nem akartam hinni a szememnek, amikor először megpillantottam készülő kiállítása anyagát. Az Árvalányhaj művésztanya misztikus pincegalériájának falain függő hatalmas és nehéznek tűnő kőtáblák szinte lebegtek a levegőben. Maga a látvány szinte minden fizikai ésszerűségnek és törvényszerűségnek ellentmondott, de egyben valósággal lenyűgözött és sokkolt is. Vésett kő felületek, kaviccsal és homokkal szabdalt szakrális jelek és jelképek váltogatták egymást. A kőtáblák és kövek belsejében, mintha az univerzum milliárdnyi apró csillaga szikrázott volna. Nehéz volt erre a különös látványra szavakat találni. Megkövesedett álmok, virtuális látomások vagy maga a kozmikus valóság? Első pillantásra mindez szürreálisan ellentmondásos és felkavaró volt. A meghökkentésen túl, mi volt a célja ezzel a különleges művészeti technikával?
- Egész életemben vonzott az anyag és a szellem konfliktusokkal terhelt egymásra utaltsága és szerteágazó kapcsolata. Talán nem bűn, ha most bevallom: ma már egyetemes gondolkodású, vagyis univerzalista tudatú, érzelmű és lelkületű vagyok. A nyugati kereszténység dogmatikájától eljutottam a misztikus keleti bölcsesség megértéséig, és onnan aztán felszálltam a felhők fölötti éteri magaslatokba. Sok csatározás után megbékéltem. Ma már egyszerre és harmóniában él bennem az összes földi hit, vallás és életszerető idea. Egyszerre hiszem, vallom és követem a történelmi hírvivőket: Zarathusztrát, Krisnát, Jézust, Buddhát, Mohamedet és a többi mai szeretethozó égi-földi futárt. Egyszerre vagyok úton a Taó-val és ülök mozdulatlanul a Zen-nel. Nem kizárom és elutasítom, hanem befogadom a szépség és jóság minden analógiáját és alternatíváját. Fontos, hogy ne csak higgyem, hanem tudjam is a teremtő Isten közvetlen létezését.
Korán felismertem, hogy rövid földi életünk során mindannyian belépünk Platón mágikus barlangjába és jeleket hagyunk hátra magunk után a falon. Kimondva vagy kimondatlanul, de mindannyian egy virtuális világban (látszat valóságban) élünk és mozgunk. Körülöttünk a végtelen, örök és lüktető kozmosz tűnik talán az egyetlen biztos pontnak és valóságnak. Sajnos nem ehhez a végtelenséghez, időtlenséghez, mélységhez és felmagasztaláshoz igazítjuk a hétköznapi teret, az időt és energiát. Sokszor öntudatlanul kisszerű, profán és felszínes dolgok irányítják mindennapjainkat az újjászületéstől a pillanatnyi testi halál állapotáig.
Habár fenn és lenn minden egy (mindegy), mi mégis művi, agresszív, önkorlátozó és demagóg ideákat teremtünk és kergetünk, sőt ezek szerint is alakítjuk önsorsrontó belső és külső világunkat. Jelenleg – és ez talán örökre így marad-, nincs elég akarat, bátorság és tudás a Teremtés függönye mögé bepillantani. A hétköznapi vágyak után sóvárgó embert kielégíti az univerzum és a teremtés felszínének anyagi látványa, amely azonban maga a legnagyobb és legdurvább optikai csalódás. Ebből a felszínes látványból és üzenetből szinte semmi sem értékes és valóságos. A közvetítőt látjuk csupán, egy gyenge rozsdás láncszemet, de a valódi mélységű igazi üzenet már nem jut el hozzánk. Ezért van az, hogy ez a végtelen kozmikus tér és idő mindössze megérinti és megkarcolja – ám sajnos mégis jelentősen befolyásolja és eltorzítja-, ezt a kicsinyes és korlátozott földi dimenziót.
A művészet félelmetes és veszélyes jelenség. Legtöbbször a szépség és igazság ideáját keresi, nem a „nézőt” szólítja meg, hanem a „látót”, ezért kerül aztán örök konfliktusba a mindenkori hatalommal. A művész és az általa létrehozott mű befolyásolhatja és átalakíthatja az emberi jellemeket, sőt bizonyos esetekben eltávolíthatja őket a törvényben kötelezően előírt eszményektől. A művész örök figyelmeztetést hordoz önmagában: – A politikai jogalkotók ideiglenes törvényei soha nem helyettesíthetik, hanem sokkal inkább korlátozzák az élet örök törvényeit. A hatalom és a szakrális uralom között áthidalhatatlan a szakadék, nem szabad őket összekeverni és összetéveszteni! Ezekre a fennálló kettősségekre, ellentmondásokra, konfliktusokra és látszatokra akartam utalni a lebegő kőtáblákkal. Egyébként a lebegés oka és illúziója nagyon egyszerű dologra vezethető vissza: Ezeket az alkotásokat egy erős mágneses vonzás tartja a levegőben. Az üzenet lényege pedig nem más, mint amit Hamvas Béla üzent az utókornak: – Ha meg akarod látni és érteni a lényeget, akkor hatolj be bátran a titokzatos ősmúltba, térj vissza az eredőhöz, a kiindulóponthoz és igyál az ősforrás tiszta vizéből. Ha ezt meg tudod és mered tenni, akkor eljön számodra a könnyed lebegés örök érzete.
- Köszönöm a mélyreható filozófiai megközelítést, de ha már a képek technikai megvalósításán túli eszményekről beszélgetünk, felmerül bennem egy újabb kérdés: A kiállítás létrejötte kapcsán miért éppen a szibériai (altáji) ősművészet motívumaira esett a választása? Mennyiben különbözik ez más, távoli népek ősi ábrázolásmódjától?
- Régóta tanulmányozom az ember által alkotott ősi hit- és motívumvilágot. Kutatásaim során nyilvánvaló kozmikus összefüggéseket láttam a Földanyát behálózó energiamezők, a piramis-rendszerek, az ősi naptemplomok, a Lei-vonalak vagy a latin-amerikai Nazca-vonalak között. Ez a különös földi, élő aura-háló szoros szimbiózisban van a felettünk, körülöttünk és bennünk elterülő csillagvilággal. A művészi világábrázolás a testi, lelki és tudati kötődések miatt mind a mai napig kikerülhetetlenül használja és megjeleníti ezt a csodás külső-belső univerzális világot. Ez a csillagvilágból jött tökéletes arány-harmónia jelenik meg például az aranymetszésben! Az ösztönös harmónia megjelenítése különösen igaz az aranykor kezdetére, vagyis a ma ismert emberi civilizáció megjelenésének idejére. Az ősi művészek még romlatlan emberek voltak, nem vált bennük ketté ember és Isten, nem hasadt meg bennük még véglegesen az ég és a föld. Csodálatos harmóniában egyesítették a varázslat, a vadászat és halászat élményeit, az eliramló felhők és a lassan váltakozó csillagtakarók képével. A Földi és Égi istenségek naponta közöttük jártak és keltek, gyermeki lelkükkel könnyedén megidézhették szellemüket, hogy aztán feszes bőrdobok, rituális tánclépések és különös fej- és torokhangok segítségével bensőséges párbeszédet folytassanak velük. Érdekelt ez a naiv, tiszta lelkű és jellemű ősi ember, akit még nem fertőzött meg az anyagi világ kapzsi, akarnok és démonikus szelleme. Erre a távoli tájra vonzott továbbá az is, hogy a szellemvilág minden eddigi küldötte a messzi keletről jött közénk. Értelemszerű volt tehát az elfogódottságom és az irányultságom a végtelen sztyeppék felé..
Múltbéli kutakodásaim során további maradandó és szembetűnő élményt adott az a felismerés, hogy mennyire hasonlítanak egymásra a kezdeti afrikai, ázsiai, latin-amerikai és szibériai ábrázolási módok. Akárcsak a neolitikus ősnyelv és az őszene esetében, a kifinomult ősi jelkultúra is szoros egymásrautaltságban és önazonosságban kapcsolódott egymáshoz. Az egyszerűnek tűnő jelek egymásba fonódó bonyolult képi üzenetvilágot hordoztak magukban. Az ősi művészek még zsigereikben érezték – bár nyilván nem tudták ezt a mai nyelven megfogalmazni-, hogy a Teremtés elsősorban és mindenekelőtt holografikus szerkezetű, vagyis nem szavakra és kifejezésekre épül, hanem kizárólag képekre. Az egyszerű képi forma akkoriban egy egész történetet kiszínezett és elmesélt. Az írásbeliség megjelenése előtt ezeket az összetett jeleket nemcsak „írni” (vésni) tudták, de több rétegben olvasni is! Az angol nyelv „primitív art” néven nevezi ezt a fajta ősi organikus kultúrát, miközben élő istenségek, háromszemű emberi lények, repülő építmények, szárnyas lovak és szellemlények sokasága tűnik fel a kőbe vésett, megkopott rajzokon. A későbbi modern, avantgardista művészek, közöttük Arp, Miro vagy Picasso nyomába sem érhetnek ezeknek a névtelen ősi mestereknek. A mai modernizmus mindössze a felszínen másolja, de nem érti az ősjel-képzés mélyrétegű motívumvilágát!
Sokáig én sem jutottam közelebb a megoldáshoz. A sok hasonlóság ellenére mégis volt valami furcsa, különös és egyedi az altáji-szibériai művészetben, ami kiemelte ezeket az alkotásokat a többi, hasonló ősábrázolási mód közül. Tudtam és sejtettem, hogy van itt ebben valami egyszerűen meglapuló titok, amely nekünk, magyaroknak igen sokat jelenthet. Valami hasonlót érezhetett egykor a Kárpátok vadregényes hágóin baktató Bartók és Kodály, amikor kutatásaik során – túl az Óperencián- váratlanul megtalálták a magyar népzene ősi, pentatóniára épülő hangzásvilágát. Aztán egyszer csak, szinte varázsütésre megvilágosodtam én is, amikor az ősi kőrajzok, tanújelek, emlékoszlopok és kőbálványok sokasága közül, hirtelen felvillantak előttem a mindmáig használatos magyar népi jelek és motívumok. Szinte hihetetlen volt, de több ezer év távlatából csodálatos tisztasággal felragyogott szememben a termékeny Ősanya, a vágtató harcos, a tovaszökkenő Csodaszarvas, a fenséges Turul-madár, az összeölelkező világ- és életfák, a kitárulkozó tulipános motívumok, a keresztöltések és kötések négyessége, a későbbi hun-keresztek jelképe. Ez a vizuális felfedezés fantasztikus élmény és találkozás volt számomra!
- Miért tartja ennyire fontosnak az őseredet és ősmúlt kutatását? A mai rohanó globális világban van egyáltalán jelentősége és értékelhető üzenete a távoli múltnak? Milyen értékeket és erényeket hordoz a mai magyarság számára ez az ősi jelkép-kánon? Mit tud hasznosítani és felfogni mindebből a modern ember?
- Amikor lezárul az emberiség egyik nagy történelmi és civilizációs korszaka, nos, akkor mindig számadás készül és felértékelődik a múlt megítélése. Most is valami hasonló ciklikus változásnak vagyunk a tanúi. Lassan véget ér és beteljesül az anyagi világ egyik korszaka, a korszellem újra átváltozik és átalakul. Mélyreható konfliktusok árán ugyan, de átrendeződnek körülöttünk és bennünk az anyagi-szellemi viszonyok, miközben új értékek körvonalazódnak körülöttünk. Nem lehet véletlen az sem, hogy ez az alapjaiban megsebzett identitású, megcsonkolt tudatú és megalázott önbecsülésű nemzet az utóbbi időben különös érdeklődéssel fordul saját ősi múltja felé. A magyar őstörténet kutatása az elmúlt évtizedben a reneszánszát éli. A nagy elődök – a mindenkori politikai hatalommal ellentétben-, sokat tettek mindazért, hogy ilyen kedvezően alakuljon a magyar múltkutatás ügye.
Jómagam is meglepődöm, de a mai magyar ifjúság tagjai közül sokan ismerik és szeretik Hoppál Mihály, Diószegi Vilmos, Grandpierre Endre, Bakay Kornél, Szántai Lajos, Kiszely István, Molnár V József, Varga Csaba, Takaró Mihály, Pap Gábor munkásságát, hogy csak a legismertebbeket említsem. A néprajz, az ősnyelv, a régészet, az antropológia, a genetika és a csillagászat területén már jelentős kutatási eredmények születtek. Nekem erős hiányérzetem volt az ősi jelképek és jelrendszerek feltárásával, kutatásával és elemzésével kapcsolatban. Ezt fontos és egzakt tudományos területnek tartom, hiszen a távoli ősmúlt vizuális művészi kultúrája sokszor minden más tudományos területnél mélyrehatóbb ismereteket nyújt elődeink rejtőzködő szellemi és lelki világáról.
Ugyanakkor végtelenül bosszant, hogy külső kényszerek mellett, milyen nagyvonalúan bánunk mi magyarok a saját történelmi múltunkkal. Felháborító, hogy mindmáig nincs kellően feltárva, elismerve és képviselve a folytonosságon alapuló szkíta.- hun – avar – magyar eredet-történet. Nincs hivatalos képviselete a kettős/hármas honfoglalás elméletének, vagy nincs hivatalos párbeszéd a finnugor elméletet elutasítók táborával. A tudományos párbeszédre mindenképpen szükség lenne! Ezen túl, sajnos máig nincs a történelmi panteonba kellően beemelve Atilla és Árpád vezér nemzetség-alkotó hősies személye, vagy Szent László lovagi erénye és uralkodói kvalitása. A katolikus Habsburg-dinasztia hatására, mindmáig egekbe emeljük az államalapító Istvánt, de kegyetlenül véres „reformjainak” veszteseit, a tévesen pogánynak nevezett népi gyökerű mozgalmakat már nem kutatjuk kellő hangsúllyal. Nem emeljük be történelmi tudatunkba a székely, kun, hun, jász eredetmítoszokat sem. Szeretjük a nyelvújító Kazinczy-t, de milyen jó lenne, ha mindmáig ismerhetnénk a nyelvi reformok előtti eredeti, ősi anyanyelvünket.
A mindenkori magyar értelmiség, a vallási és politikai uralkodó osztály jelentős mértékben felelős ezért a beteges történelmi amnéziáért. A politika szívesen használja aljas céljai érdekében a történelmet. Sokszor hevesen tiltakozik a liberális deheroizálás miatt, miközben maga is vadul tagadja, vagy átírja a múlt eseményeit! Az öntelt és despotikus uralmi „elitben” sajnos elevenen él a kóros nyugat-imádat, a haladás hamis mítosza, az egyenlőség toposza, a „múltat végképp eltörölni” gyilkos forradalmi ösztöne. Végezetül még egy korholó körmondat: – Miközben minden tekintetben kiürülnek az intézményesített állami vallások, miközben mammon-vallású piramisjáték alapján, őrült igehirdetésbe és világvége-várásba kezdenek az államilag támogatott szekták, miközben léleknélküli embertömegek sóvárgását lesi az ezoterikus piac, addig sajnos nincs elismert és támogatott egyháza a magyar ősi-természetvallás híveinek. Itt lenne az ideje saját vallásunk újragondolásának és kanonizálásának. Az egyéni véleményem az, hogy saját nemzeti vallás nélkül nem lehet felállni ebből a vert helyzetből!
Hogy miért fontos ősműveltség melletti kiállás és kutatás, hogy miért fontos számomra ez a mostani kiállítás? Ennek megértéséhez ajánlok egy átfogó és egyszerű történelmi tablót: – Istvánnal megsemmisült a magyar ősiség. Mohácsnál megsemmisült a magyar birodalmi tudat. Trianonban megsemmisült a magyar birodalmi terület. A kommunizmusban megsemmisült a magyar szellem. A liberális (atlantista) demokráciában megsemmisült a magyar erkölcs. Itt tartunk most. Szerencsére a magyar lélek még harcban áll. Egy nemzet anyagi javait könnyű elvenni, de a lélek az kemény dolog. Én a magyar lelkiség ébrentartása érdekében készítettem el ezt a különös kiállítási anyagot.
- Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok a további munkájához!
2013. szeptember 1. Szentendre
Nemzeti InternetFigyelő
|
LAST_UPDATED2 |
|