Megkezdődött a Magyar Filmhét, vasárnap estig 332 alkotást nézhetünk meg – ebből 26 lesz játékfilm. Most viszont egy dokumentumfilmet ajánlanék, a Bibó-emlékkönyv, 1979 című munkát, amit a Bibó-centenárium évében, 2011-ben kezdett forgatni a Dunatáj Alapítvány, és most a nagyközönség is láthatja a kész alkotást.

Réz Pál, a tíztagú szerkesztőbizottság tagja

Az 1970-es évek végén a Kádár-rendszer sokarcú, számos különböző csoportot magában foglaló ellenzéke – amolyan „népfrontos” kezdeményezésként – elhatározta, hogy 1981 augusztusára, Bibó István hetvenedik születésnapjára ajándékkötetet állít össze. A munkát tíztagú szerkesztőbizottság koordinálta, amelynek összetétele reprezentálta az ellenzék minden fontos irányzatát (az ’56-osokat és a ’68-asokat éppúgy, mint a „népieket” vagy az „urbánusokat”): Bence György, Csoóri Sándor (majd helyette Tornai József), Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Alíz, Kenedi János, Kis János, Réz Pál, Szűcs Jenő és Tordai Zádor alkották a csapatot. A szerzők névsora pedig, ha lehet, még színesebb lett: Illyés Gyulától Petri Györgyig, Csurka Istvántól Konrád Györgyig, Bali Sándortól Weöres Sándorig, Vargyas Lajostól Szántó Piroskáig rengetegen írtak a kötetbe. Szántó Piroska, akinek festőként talán a Bibó-emlékkönyvben publikált portré volt az első, nagyobb nyilvánosságot kapott írása, a ’90-es években így emlékezett vissza a korabeli törésvonalakra: „Fiatal barátaink szakítanak velünk, mert ötvenhatot többre tartjuk, mint hatvannyolcat. Vén hülyék, motyognak 1848-ról, ugye? Biztos igazuk van, ez a világ rendje. Számít az, hogy mi láttuk a csodát? Mégis meglep, hogy gyáva kukacnak s megvetendő kormánytámogatónak tekintenek, mert elbámulnak, mikor vállaljuk, hogy írunk a Bibó-emlékkönyvbe? Hát mit csináljunk, aláírni ezt-azt nem szeretünk, de Bibó – egyszerűen megtiszteltetés, ha írhatunk róla, hiszen ismertük jól mind a ketten.” (A „ketten” Szántó Piroskát és férjét, Vas Istvánt jelenti.)

Duray Miklós, a kötet egyik szerzője

Az MSZMP rögtön érzékelte, mennyire veszélyes, ha a megosztott ellenzék közös kezdeményezéssel jelentkezik. „A Bibó-emlékkötet – akármi legyen a további sorsa – két vonatkozásban is fordulópontot jelent az ellenzéki csoportok tevékenységében. Az egyik a kötet »népfrontos« jellege, és az, hogy abban számos olyan vezető értelmiségi, főleg író is szerepet vállalt, akik mindeddig a legalitás keretei között mozogtak, és tiszteletben tartották a párt szövetségi politikája alapján kialakult politikai-kultúrpolitikai mozgásteret. A másik új mozzanat, hogy az ellenzéki csoportok az eddigi, többnyire elméleti jellegű írások és a csehszlovák szolidaritási akciók után most közvetlenül belpolitikai kérdéseket, sőt a párt politikai fővonalának alapkérdéseit (egypártrendszer, 1956, a Szovjetunióhoz való viszony) állítják előtérbe” – olvasható az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának 1980. december 9-i jelentésében.

Az írások összegyűjtése, szerkesztése közben, 1979 májusában Bibó István meghalt, így a gyűjtemény már emlékkönyvként jelent meg, „természetesen” csak a második nyilvánosságban, de a vaskos kézirat hatása így is felmérhetetlen. Surányi Z. András filmje a még élő szerzőket, szerkesztőket bírta közös emlékezésre, ezért pótolhatatlan – és remélhetőleg izgalmas – kordokumentumot láthatnak azok, akik október 15-én, szerdán 12:30-ra vagy október 18-án, szombaton 12:15-re jegyet váltanak a MOM Park mozijában.

p.s.:

A kötetből a felkért szerzők közül

pl. Zsille Zoltán írását anno teljesen kicenzúrázták... (N.J.)