Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szabad ötletek jegyzéke - életkép/szellemtörténet
cellovolde

Gondolatok szabad áramlása - ötletroham naplófeljegyzések - kérdésfelvetések - életigazságkeresések - élethelyzetleírások - igehirdetések - történetmesélések - esetelemzések - típusalkotások - emlékeztetők - személyleírások - jellemrajzok - viccek - élménybeszámolók - könyvismertetések - programajánlatok stb. stb.



Szabad idézetek jegyzéke - 16. PDF Nyomtatás E-mail
2013. október 02. szerda, 12:37

olvaso no benczur

SZABAD IDÉZETEK JEGYZÉKE

Juhász Gyula: Kovácsnóta!

Lelkem kovácsa: akarat,
Verjed szablyává a vasat,
Szikrázzon az acél, sziporkázzon a vas,
Hulljon a salak, a selejtes, avas.
Minden, ami érces, legyen új, más,
Támadjon az éjben szikra, csillaghullás.
Bár fájjon a munka, feltörjön a kar,
Csak az él, aki akar!

Lelkem kovácsa: akarat,
Verjed szablyává a vasat!
Isten kardjává legyen az acél
S örök sarkcsillag előtte a cél.
Villogjon a vészben, világviharban,
S ha csorbává lesz a világuralmam,
Nem baj, acél az a kard:
Meghalhat, ki akart!

*

" 1.Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

2.A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

3.Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom,
Megértik ezt a szolgálatot.

4.Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

5.De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

6.Legyoztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

7.Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

8.Nemsokára Isten legmagasabb ítéloszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

9.Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

10.A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

11.Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!

12.Tegnap hősök kellettek, ma mártírok, Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

13.Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. "

1. Lázár Vilmos:
2. Schweidel József:
3. Aulich Lajos:
4. Vécsey Károly:
5. Nagy-Sándor József:
6. Damjanich János:
7. Pöltenberg Erno:
8. Török Ignác:
9. Knézich Károly:
10. Leiningen-Westerburg Károly:
11. Láhner György:
12. Dessewffy Arisztid:
13. Kiss Ernő:

*

Apostolság

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket. 
Lk 9,1-6

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/

*

Cenzúra


"A cenzúra a latin censura, »vizsgálat« szóból – eredetileg írás­művek ellenőrzését jelenti, használata a katolikus egyházjoghoz nyúlik vissza. Megkülönböztetjük előzetes és utólagos vál­tozatait. A könyvcenzúra a könyvnyomtatással (kb. 1450) egyidős. 1521-ben betiltották Luther Márton írásait, 1540-ben összeállították a tiltott könyvek császári jegyzékét, 1564-ben a pápai indexet. A 18. században megindul a küzdelem a sajtószabadságért, kivívása csak a 19. sz. végétől teljesedik be - átmenetileg. A cenzúra a Habsburg Birodalomban nyilvánosan működött, eszközei között volt a szerzők, nyomdászok, kiadók és könyv­kereskedők állandó megfigyelése, pénz- és börtönbüntetése, újságadó, a papírellátás nehezítése, koncessziók és kiváltságok megvonása, az erkölcsi vagy politikai szempontból »átfésült« kiadások kényszere, kifogásolt be­kez­dé­sek kihagyatása vagy átfestése, vagy az öncenzúra kikényszerítése. El­len­őrizték a tankönyveket, a tananyagot, a katolikus egyház erkölcsi és az állam politikai parancsainak megfelelően. – A 20. sz.-ban a diktatórikus és to­ta­li­tá­rius hatalmak világszerte a cenzúrázás legkíméletlenebb formáit vezették be. A náci Németországban mindjárt 1933-ban nyilvánosan elégették a liberális, kommunista, vagy zsidó írók műveit. A Szovjetunióban és a befolyása alatt álló országokban központosították a könyv- és újságkiadást, súlyos bör­tön­bün­tetéssel vagy munkatáborral sújtották a rendszer bírálóit. A totális rendszerek egy kézbe fogták a tömegtájékoztatás technikai eszközeit, így a filmet, a rádiót, a televíziót."

*

Olvasó ember

"Az olvasó embert könnyű lefényképezni, mivel az olvasó ember észre sem veszi, hogy lefényképezték. Az olvasó ember ugyanis belebújik a könyvbe, olvasás közben önfeledt: akit gondok gyötörnek, a figyelmét elhívják a problémák, vagy leköti egy rigófütty, az nem tud eléggé belefeledkezni az olvasásba, az csak lapozgat, nézegeti az oldalakat, nem vesz részt a könyvben, mert a könyv hangja csöndes, túlkiabálja még egy allé szépsége is, túlharsogják a vágyak, hangosabb a könyv hangjánál az aggodalom hangja. De aki belefeledkezett a könyvbe, az már se lát, se hall, az a könyvben van jelen. Ezért is mondja Umberto Eco egy interjúban, azért olvas, hogy tovább, hosszabb ideig éljen, mert az olvasás közben megszerzett tapasztalataink is tapasztalatok, azok is megélt és némely esetben feledhetetlen tapasztalatok, ezért sincs igaza annak, aki megrója a könyvmolyt, mondván, te csak a könyvekből ismered az életet. Az olvasásban szerzett tapasztalat eleven és komoly: fórral indul az, aki a Bovarynét olvasta, egy házasságtörésben; már a viszony kezdetén tudja, hogy mit jelent megcsalni valakit, és tudja, a megcsalásnak milyen következményei vannak, és talán nem botorság kijelenteni, a Flaubert-olvasó a hűségre hajlamosabb."

Kolozsi László

*

HÍR – KÖVETKEZMÉNY - HÍRÉRTÉK

A HÍR: kocogás közben megöltek, majd megerőszakoltak egy soroksári családanyát.

A KÖVETKEZMÉNY:
Az ismert közszereplő, Schobert Norbi – személyes érintettség okán – Facebook oldalán kommentálta az esetet.

A HÍRÉRTÉK:
A médiában – és főleg a nemzeti radikális oldalon - nem az a hírérték, hogy megöltek egy soroksári családanyát. Hanem, hogy az esetet Schobert Norbi kommentálta. 

Mi az, amit eddig is tudtunk? Hogy a közbiztonság teljes hiánya állatokat szült erre a földre. Ezek az állatok pedig falkában ölnek. 
És törődünk mi ezzel?

NEM! 
Számunkra nagyobb szenzációt, és egyben totális visszaigazolást jelent, hogy Schobert Update Norbert exrendőr fogyipápa a halálbüntetés visszaállítását követeli. 

Majd eltelik néhány nap, vagy néhány hét az újabb gyilkosságig, amikor az avíttas tragédiát felváltja a vadonatúj, friss vértől csöpögő hír.

Nem kell ide sem halálbüntetés, sem visszaigazolás, testvérkék! Egyszerűen egy jól működő közbiztonság megteremtése kell! Mert mondjuk, ha csak megerőszakolják a családanyát, akkor lesz halálbüntetés? Nyilván nem. Az elkövetők kapnak 10-12 évet, aminek a kétharmadát leülik, és jó eséllyel 7-8 év börtön után szabadulva ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Közben felnő a családanya kislánya, és most őt erőszakolják majd meg. 

A halálbüntetés visszaállításának érveket és ellenérveket ütköztető vitájára bőven ráérünk. Először teremtsünk rendet a káoszból! Ha máshogyan nem megy, ha sem a rendőrség, sem a polgárőrség segítségére nem számíthatunk, szervezzünk 4-5 fős éjszakai őrjáratokat a saját lakókörnyezetünkben! Akár gyalogosan, akár autóval, lépésben haladva! Mobiltelefonnal a kézben, hogy baj esetén azonnal hívhassunk segítséget!
(Én másfél éve, hetente minimum 2 éjszaka ezt teszem. Működik.)

() Varga B. Tamás ()

*

PARLAMENTI CIGÁNYOZÁS/ZSIDÓZÁS

Egy jobbikos képviselő (nem akarok bajt neki, ezért a neve maradjon titok) mesélte nekem az alábbi történetet:

„ Kérlek szépen, mi megtettük az indítványainkat hivatalos formában. Az alig pár éve alakult zsidó kisegyházak történelmi státuszba vevésének megakadályozásáról épp úgy, mint a cigánybűnözés visszaszorításáról.

Na, egy hasonló témájú felszólalás és vita után kimentem rágyújtani. És egyszer csak mit látok, mit hallok? MSZP-s, Fidesz-es és KDNP-s képviselők, a legnagyobb egyetértésben, dohányozva trécselnek, méghozzá úgy, hogy egymást túllicitálva zsidóznak, cigányoznak. Röpködtek a „büdös cigány”, réti néger”, „kilincsorrú”, és más ilyen kifejezések. Az egyik képviselő társam egyenesen a következőket mondta: „Az Osztojkán is inkább engem szopna, mint máshoz beszélne!”.
Egy perc után odamentem hozzájuk, és azt mondtam:

- Ezt mégis hogy képzelitek? A mi felszólalásainkat lehetetlenné teszitek? Hol ezzel, hol azzal vádoltok minket? Amikor meg senki sem hallja, ti vagytok itt a faszagyerekek? Felőlem mondhatjátok az ilyesmiket! De ha még egyszer a közelemben teszitek, annak, aki mondja, egy olyan pofont lekeverek, hogy a fal adja a másikat!”.

Hát így megy ez…
() Varga B. Tamás ()

*

Őszi lélekgyalázó műsorrend

Itt a szeptember, a televízióadók már az új, őszi műsorrendben folytatják az emberi psziché meggyalázásának valamint az éves üzleti terv teljesítésének jól összehangolt folyamatát. Vegyük hát számba az öt leghitványabb hazai gyártású televíziós produkciót! A Pokol belső köreitől indulunk útnak a legsötétebb bugyrok irányába.

5. Frizbi – Hajdú Péter vitathatatlanul a trash-celebek királya. Klasszikus médiapszichopata, akinek beszédképtelenségét, humortalanságát és gátlástalanságát a magyar ugar azzal jutalmazza, hogy hetente jelentkező műsorában korlátok és lelkiismeret nélkül gázolhat át olyan számára ismeretlen fogalmakon, mint a tisztesség, a jóízlés vagy a humánum. Az ötödik helynél magasabbra ennek ellenére sem kerülhet, hiszen a műsora nem csupán ostoba és szar, de még csak nem is különösebben nézett, így viszonylag kevésbé kártékony, mint az alábbiak.

4. Barátok közt – Íme az élő vádirat a színjátszás sok ezer éves hagyományával szemben. Ami az RTL Klub csatornáján két és félmillió ember szeme láttára nap mint nap zajlik, az nem más, mint Thália istenasszony csattanós arcul köpése. A „színész” szó jelentését a karaktereket játszani látszó személyek annyira tágítják ki, amennyire a Szovjetunió a „béketábor” fogalmát Afganisztán lerohanásával. Ez az ország fél évszázada még színházi közvetítések és tévéjátékok nyomán olyan színművészek játékát szemlélve szórakozott vagy pallérozódott, mint Sinkovits Imre, Darvas Iván, Mensáros László, Gábor Miklós, Garas Dezső, Márkus László, Pécsi Sándor, Páger Antal, Őze Lajos vagy Latinovits Zoltán. Ma ugyanez az ország ugyanezzel a feszült figyelemmel követi sokkal nagyobb, színesebb és jobb felbontású készülékén a Barátok közt című szappanopera újabb és újabb részeit, melyekben olyan alávaló és nyomorúságos vergődés zajlik, amit egy próbán látva még középiskolai színjátszókörökkel dolgozó tanárok se mernék soha elővenni a kamerát.

3. Fókusz – A bulvárhíradó az a médiapillanat, amikor a rosszmájú, pletykás és ostoba Rozi néni kicsavarja a tollat Kazinczy vagy Ignotus kezéből. Hamvas ezt a folyamatot vertikális népvándorlásnak nevezi, melynek során a barbárság ezúttal nem keletről, hanem a társadalom mélyéről ostromolja a limest, hogy a civilizációt elpusztítsa. A vécé lehúzása után az ürülék nem a csatornába csorog le, hanem a járólapok közé épített lefolyón a fürdőszoba padlójára visszabugyog.

2. MTV Híradó – Bő fél évvel a választás előtt egyre jobban felértékelődik az az izgalmas kísérlet, amellyel az ötvenes évek hírgyártásának örökségét a királyi televízió a hagyománytisztelet szellemében estéről estére gondosan ápolja. Hamisítások, csúsztatások, elhallgatások, cenzúra és retusálás egy sajátosan igénytelen, hiteltelen és szánalmasan átlátszó sikerpropagandába ágyazva, amiről lerí, hogy a készítői se hiszik el.

1. Éjjel-Nappal Budapest – Egy nap minden bizonnyal elkészül majd az a tévéműsor, ahol a szereplőket közönségszavazás alapján drogozzák be: egyikük DMT-t, másikuk LSD-t, harmadikuk meszkalint kap, majd meztelenül egy bekamerázott kis helyiségbe zárják őket egy pisztollyal meg három üveg ásványvízzel, amelyekben töménytelen mennyiségű kokaint és viagrát oldottak fel. Aztán kezdődhet a show! Minden korábbit meghaladó nézettséget garantálok. Vajon csoportos szexbe, vérfürdőbe vagy a kettő izgalmas keverékébe torkollik az aznap esti, fél nyolctól fél tizenegyig tartó szórakozás? Az Éjjel-Nappal Budapest hétmérföldes lépést jelent azon az úton, amely e felé a rémálom felé vezet. Abból fog kiderülni, hogy egyszer valóban nemzeti kormánya lesz-e az országnak, hogy rommá bombázzuk-e Berlint, ahonnan ezt a szennyes, mérgező és le nem bomló hulladék-formátumot idehordták és lerakták.

Megjelent: A Nevem Senki című szatirikus hetilapban

https://www.facebook.com/NevemSenkiHetilap

*

1931.szeptember 25.

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.

A magyar film története 1896-ban vette kezdetét. A Lumière testvérek filmjeit 1896. május 10-én vetítették a Royal Szálló kávéházában. 

Sziklai Arnold és Zsigmond 1896 júniusában az Andrássy út 41. szám alatt megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumière filmeket vetítettek a közönségnek. 
Az elegáns környék lakói azonban lenézték az új szórakoztatási médiát, ezért a vállalkozás érdeklődés hiányában bezárt. A filmvetítések azonban elterjedtek a kávéházakban, és 1911-ben már 100 filmszínház működött Budapesten.

A mozi szó először Heltai Jenő Dal a moziról (más címen Berta a moziban) című kupléjának refrénjében fordult elő, melyet Heltai Bernát című 1907-ben a Vígszínházban bemutatott darabjába is beillesztett. A szó hamar meghonosodott, és kiszorította a hosszú mozgófényképszínház kifejezést.

Az első magyarországi filmfelvételek 1896-ban a millenniumi ünnepségeken készültek. Lumière-ék operatőrei a Budavári felvonulást vették fel. Az első magyar operatőr Sziklai Zsigmond volt. Városligeti, a Munkácsy kiállítás megnyitóján készített felvételei elvesztek.

Az első tudatosan rendezett magyar filmalkotás A táncz volt, ami az Uránia Tudományos Színház egyik előadásának mozgóképes illusztrációjaként született. 
1901-ben Pekár Gyula mozgóképeket kért Zsitovszky Bélától, az Uránia vetítőgépészétől. Az eredetileg fotográfus Zsitovszky örömmel látott a feladathoz az Uránia tetőteraszán, a kor kitűnő színészeivel és az Operaház balerináival. A 24 kinematogrammot 1901. április 30-án mutatták be.

*

A MAJKA SZTORI

Néha a szavaink súlyát csak sokkal később tapasztaljuk meg. Mint ebben az esetben is:

Történt, hogy évekkel ezelőtt, atyai jó barátommal, Gregorich Andrissal találkoztam egy pesti kávézóban. Korábban nagyon sok produkcióban dolgoztunk együtt, én írtam, ő főszerkesztett. Hatalmas, magas ember volt, rekedtes, dörmögő hanggal, huszáros bajusszal. És mindig, mindenhova klumpában járt. Ez volt a heppje. Na, és ahogy kacagott… sosem felejtem el azt a majd minden alkalommal fuldokló köhögésben véget érő, eget rengető kacajt… (ami végül a végzetét is okozta…) 

Ültünk a kávézóban, és azt tettük, amit a hely szelleme is megkövetelt tőlünk: kávéztunk. Közben a munkájáról beszélt. És ötleteket kért tőlem. Hogy a Való Világ tuti biztosan leverje nézettségben a Big Brothert. Andrisnak az volt a legnagyobb baja, hogy nem látott egyik „villalakóban” sem fantáziát. 

Ismertem jól azt a szériát. Néztem, mert paródiát kellett írnom belőle. Úgyhogy az ötlet könnyen jött:

- Egyetlen egy van köztük, aki viheti valamire. A Majka. – mondtam.
- És mi a lófaszt csináljunk vele? – kérdezte Andris. Ez még jóval azelőtt volt, hogy Maya Golddal szárazra szopatták őt a takaró alatt. 
- Állandóan a Ganxtával foglalkozik, meg, hogy ő repper akar lenni. Vigyétek be hozzá a Ganxtát, és csináljanak egy közös számot! 

Ganxtát végül nem vihették be, mert élő szerződése volt a TV2-vel. De megszerezték Dopemant. Kicsit csalódott is volt Majka, amikor megtudta, hogy nem az imádott repperét kapja, hanem… 

Senki ne értse félre ezt az írást! Majka nem miattam lett sztár. Ha nem nekem, akkor másnak jutott volna az eszébe ugyanez az ötlet. De nekem jutott eszembe.

Az pedig elvitathatatlan, hogy az ötlet még senkiből nem csinált sikeres előadót. Majka tud. Méghozzá nagyon. Tehetséges, jó a fizimiskája ahhoz, amit csinál. ja, hogy a mainstream-ben mozog? És akkor mi van? Legalább van valaki ebben az országban, aki a zenéből is meg tud élni…
() Varga B. Tamás ()

*

Sebes Gusztáv mesélte

Egy edzésen kigurult a labda, és egy kölyök, ahelyett, hogy visszagurította volna, elkezdett játszani vele. Puskás Öcsi erre rárivallt, "Az anyád istenit, add már vissza!" A gyerek sírva fakadt: "Nekem nincsen anyám...!" Öcsi edzés után megkereste a srácot, hazakísérte a nagymamájához, aki nevelte, és ettől kezdve az iskolái végéig patronálta, majd szerzett neki állást Csepelen.
Tudja valaki, ki volt ez a gyerek? Mi lehet vele?

*

Betűjáték / Groteszk groteszkje 

Gonoszul gondolkodó géniuszok
gesztenyebarna gomolyagot görgetve 
gálánsan gesztikulálnak.
Gondtalan gondnokok girbe–gurba 
gerinccel golfoznak – gondolom – 
gazdag, gátlástalan gazfickók 
giccses grafikáira gerjednek...
Galád gorilla gázsiért gorombáskodik.
Görög gordonkaművész gondtalanul 
görnyed görbe gördeszkáján,
Groteszk gitárjátéka grátisz 
gondterhelt gavalléroknak.
Gubbasztó gerilla gusztustalan 
gúnyneveket gügyögve guberál,
Globalizált görbetükörben
gúnyos grimaszokkal gazdagítva
génkezelt generációnkat...Górék! 
Gratulálok gigászi gaztetteitekhez!!! 

Bodnár Orosz Éva

*

Barátkönyvtár

1439-ben meghalt két minorita barát s minthogy mindkettőnek nagy könyvtára volt, könyvekkel megterhelt öszvérek kíséretében jelennek meg a mennybéli bíróság előtt.

- Melyik szerzetből valók vagytok?
- A Szt. Ferencz szerzetéből.
- Jól van, szól a jó istennek e napon a paradicsom kapujához rendelt megbízottja, ítéljen tehát Szt. Ferencz a sorsotok felől.

Megérkezik a szent ember, s kérdi a két szerzetestől: mit csináltak azzal a tömérdek könyvvel?
- Olvastuk, - mondják.
- De megtettétek-e mindazt, a mire azok tanítanak?
- Nem.

Szt. Ferencz ítélete a következő volt:
«Tudva lévén, hogy csak hiúságból s a szegénység szent törvényének ellenére gyűjtöttetek össze annyi kötetet, s nem tévén meg abból semmit, a mit isten e könyvekben parancsol, könyveitekkel együtt, az örök sötétségbe vándoroljatok.» - A föld ekkor gyorsan megnyílt, s elnyelte a két szerzetest s a könyvekkel terhelt öszvéreket.

*

A könyv haszna(vehetetlensége)

«Mit használnak ezek a könyvtárak, és számtalan könyveik, melyeknek a tulajdonos, ha egész életét arra fordítaná is, csak alig olvashatná el a czímeit? A nagy mennyiség lenyűgözi a szellemet s nem műveli azt... Alexandriában négyszázezer kötetet égettek el, a királyok gazdagságának büszke emlékét. Dicsekedjenek mások Titus Liviussal, hogy a könyvtár az ízlés és királyi gondoskodás munkája volt. Én nem látok benne sem ízlést, sem gondoskodást, hanem tudományos fényűzést. Mit mondék: tudományost? Nem is a tudomány, hanem a fényelgés okából alapították e gyűjteményeket. - Ezért még olyan embereknek is, kik alig bírnak rabszolgáik műveltségével, vannak könyveik: de ezek nem tanulmányaiknak tárgyai, hanem étkezőtermeiknek díszítései. Pénzemet, mondod, okosabban lehetne használnom ilyen költekezésre, mint korinthusi vázákra vagy festményekre. A túlzás minden téren bűn. Mi tesz oly elnézővé azok iránt, kik czédrusfából vagy elefántcsontból készített szekrényeket vásárolnak, ismeretlen vagy megvetett szerzők műveit gyűjtik, könyveik nagy tömege között ásítoznak s azoknak csak a hátát és czímeit becsülik? Az ilyen léháknál megvan minden költő és történetíró a tetőzetig magasodó polczokon. Mert napjainkban még a fürdőkben is megtaláljuk a könyvtárt, a jóravaló házak köteles ékességét. Megbocsátanám, ha mindez erős okulási vágy kifolyása volna; de ezeket a szép szellemeket s arczképekkel díszített műveiket csak a falak ékítése és szépítése czéljából vásárolják.»

Seneca

*

Vegetárius krédó

"Mindannyian Isten teremtményei vagyunk – az hogy kegyelemért és méltányosságért imádkozunk, miközben tovább esszük az állatok húsát, amiket miattunk öltek meg, számomra összeegyezhetetlen. Én akkor is vegetáriánus maradnék, ha az egész világ elkezdene húst enni. Ez az én tiltakozásom a világ állapota ellen. Atomenergia, éhínség, kegyetlenségek – lépéseket kell tennünk ellenük. Az én lépésem a vegetarianizmus. És azt gondolom, hogy egy nagyon fontos lépés. Gyakran emlegetik, hogy az ember mindig is evett húst, mintha ez megbocsáthatóvá tenné, hogy továbbra is ezt tegyék. Ha ezt a logikát követjük, akkor azt sem szabadna megakadályozni, hogy ember embert öljön, hiszen ez is ősidők óta megtörténik. Az állatokkal szemben, mindenki nácivá válik... Az állatok számára ez egy örök Treblinka."

Isaac Bashevis Singer.

(és ha az állat végelgyengülésben, balesetben múlt ki? vagy le kellett vadászni, mert túlszaporodott? – N.J.)

*

Hajdú Péter

Puzsér Róbert

Amióta meghirdettem a Hajdú Péter elleni harc évét, lépten-nyomon kapom a pofámba a lesajnáló értelmiségi fanyalgást, mondván, hogy cicaharc, hajtépés és celebvillongás, meg hogy nem szabad foglalkozni Hajdúval, mert az csak a nézettséget generálja neki. Minden alkalommal végig kell hallgatnom, hogy igaz, hogy a csávó beszédképtelen, igaz, hogy nincs humora, meg az is igaz, hogy egy kulturális bűnöző, egy emberalatti mocsok, aki traumákkal és betegséggel, erőszakkal és gyásszal szórakoztat, de hát, mit csináljunk, ez kell az embereknek. Erre a szennyre van kereslet a televíziós piacon, és lássam be, hogy Hajdú ebben tényleg profi. Ezért van neki műsora, nem pedig Fekete Pákónak, akivel szellemileg nagyjából egy kategóriába sorolható.

A múlt héten aztán a hazai kulturális újságírás legkülönbözőbb cicaharcosai egységfrontba tömörülve léptek fel a médiapszichopata ellen a Magyar Narancstól, a Mandineren át a HVG-ig, kategorikus nemet mondva Hajdú legújabb emberiségellenes támadására. A lélekmérgező ezúttal olyan sajtót kapott aktuális műsora elé, amilyenről nem is álmodhatott, s amilyenért mindaddig hiába taposta sárba hétről-hétre a legalapvetőbb civilizációs normákat. Csakhogy az eredmény nem kiemelkedő nézettség lett, hanem Hajdú pofája az agyagba lett döngölve. Nem csupán a konkurens csatorna közszolgálati(!) magazinja, a Házon kívül verte másfélszeres nézettséggel, de ez volt az egyik legkevésbé nézett Frizbi valaha. Az az elmúlt évben is gyakran előfordult, hogy a Házon kívül leverte a Frizbit, de ez a minden eddiginél nagyobb médiafelhajtást követő égés alaposabb elemzésre szorul. Az a tény ugyanis, hogy TV2 nem képes olyan időpontban sugározni Hajdú showműsorát, hogy az RTL Klubon épp akkor zajló villódzás ne verje véresre, a szórakoztatóipar valamennyi szabályának ellentmond.

Mint tudjuk, Magyarországon kapitalizmus van, a média pedig egy piaci ágazat. Ennek ismeretében megkerülhetetlen a kérdés, hogy Hajdút vajon mi tartja a csatorna képernyőjén? Azt ugyanis most már bátran kijelenthetjük, hogy a műsorainak a minősége vagy a nézettsége nem. A megoldás az lehet, hogy...

...Hajdú valamiféle mocskos titok birtokába jutott, és azzal zsarolja a TV2 vezetését, hogy ha azok le merik venni a műsorról, akkor ő kínos tényeket hoz róluk nyilvánosságra.

...Hajdú nem műsorvezetőként szerepel a képernyőn, hanem oligarchaként vásárolja meg a műsoridőt. Milliárdos bevételű cégbirodalma élén egy sajátosan nyomorult kelet-európai Berlusconi ő, akinek szintén kényszere a magamutogatás, és pont úgy nem szorult belé egy szemernyi ízlés vagy jóérzés, vele ellentétben azonban nem csak karizmátlan, de ostoba is.

...Hajdút politikai akarat tartja a képernyőn. Karrierje kezdetén az MSZP-s miniszterelnök nevelt lányával üzletelt, mostanában Orbán főemberével, Habony Árpáddal jár óriáskerekezni, s új gazdái még olyan bizalmi feladatokkal is megbízzák, mint az év végi Orbán-interjú elkészítése sok sikerpropagandával és egy kis kedélyes karácsonyi bizalmaskodással, szigorúan tegeződve.

Biztató fejleménye mindenesetre a hazai nyilvánosságnak az az egyre általánosabb felismerés, mely szerint a magát showmannek képzelő véglény annyira alkalmatlan, hogy nincs az a téma, amit a puszta személye ne fojtana teljes érdektelenségbe. Én eközben csöndben azt remélem, hogy a magyar társadalomban lassan kezd kiépülni egyfajta ellenállás azzal a méreggel szemben, amit Hajdú hétről-hétre a képcsövön keresztül a tudatokba okád. Ez a védettség azonban nem alakul ki magától, szükséges hozzá egy értelmiség, amely ahelyett, hogy elfordítaná a fejét, belenéz a szörnyeteg arcába, és a nevén nevezi.

*

Szilvásvárad

Szilvásvárad derék és öntudatos polgárai nem hajlandóak fogyatékos emberek közelében élni. A nyomorékok elcsúfítják a környezetet, zavarják a turistákat és egyébként is veszélyesek, úgyhogy nem kívánatosak a Heves megyei községben - a helyiek ennek a véleményüknek egy kemény hangvételű falugyűlés keretében adtak nyomatékot.

http://www.youtube.com/watch?v=bRU4jvRN18c

A civil kurázsit és a boszorkányégetések hagyományait sajátosan ötvöző hisztéria nem lett volna teljes a helyi fideszes parlamenti képviselő támogatása nélkül. Így nyílhatott meg az a tér-idő kapu, melynek egyik oldalán a Nemzeti Együttműködés keresztény Rendszerének gránittömbje, másik oldalán pedig a Taigetosz kopár sziklafala áll.

Csakhogy nincs az a jó ügy, amit egy számító politikus ne lenne képes elárulni, ezt most a saját bőrükön tapasztalják meg a szilvásváradiak. Horváth László ugyanis időközben meggondolta magát, kihátrált a falusi emberek mögül és a költözni kész fogyatékosok hadának élére állt, márpedig az illetékes elvtárs támogatása nélkül annyi esély van megakadályozni a települést fenyegető inváziót, mint Palcsó Tomival szemben trafikpályázatot nyerni.

Abban az országban, ahol én osztom a trafikot, a fogyatékosok szilvásváradi lakóotthonának ügye nem így zajlana. Felvázolom ezzel szemben, hogy hogyan:

1. Fogyatékos nem költözne Szilvásváradra.

2. Horváth László 2014-ben nem jutna parlamenti képviselői mandátumhoz, ezt követően legfeljebb a Ku-Klux-Klan heves megyei alapszervezetének ügyeiben hozna döntéseket.

3. A falu lakóinak tökös rendpártiságát a tököli börtön Szilvásváradra költöztetésével jutalmaznám, az elesettek iránti figyelmességüket pedig azzal hálálnám meg, hogy a bicskei menekülttábort is a községükbe helyeztetném át. Továbbá látva, hogy milyen érzékenyek más települések problémái iránt, alighanem még ők lennének hálásak egy közepes méretű szemétégető valamint egy szennyvíztisztító telep üzembe helyezéséért valahol a falu határában.

4. Persze a döntéshozatal során nem elég a helyi lokálpatrióták fejével gondolkodni, a turizmus szempontjait is figyelembe kell venni. Hogy a kirándulók ne maradjanak el, nemzetközi motorostalálkozókat szerveznék, továbbá Szilvásvárad közigazgatási határain belül legalizálnám a fegyverviselést, mindennemű prostitúciót és valamennyi létező kábítószert, hogy ezzel is növeljem a település vonzerejét.

5. Ahogy a fogyatékosok nem költözhetnek Szilvásváradra, úgy a szilvásváradiak sem költözhetnének el a faluból. Ha pedig esetleg zúgolódnának, és nem éreznék igazságosnak a döntést, kormányzati értesítő tájékoztatná a helyieket: "Rondák és ostobák vagytok, nem akarjuk, hogy máshol éljetek."

Az állami bürokrácia képviselői szemében a készpénz maga a gonosz, mert lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy kibújjanak adófizetési kötelezettségeik alól. Egy készpénznélküli társadalomban minden tranzakciónak nyoma van, így nemcsak az ellenőrzés egyszerűbb, de a hatóságok le is vonhatják, ami nekik adó formájában jár, még mielőtt az összeg jóváírásra kerülne az adott bankszámlán. A készpénz felszámolása elméletileg rendkívüli módon leegyszerűsíti majd a hatóságok munkáját.

Ami néhány éve még összeesküvés elméletnek vagy tudományos fantasztikumnak számított, ma már rohamos léptekkel terjedő gyakorlat. Eddig egy kis műanyag lapon hordtuk a virtuális fizetéshez szükséges chipet, mára viszont egyesek már a mobiltelefonjukba költöztették, onnan pedig csupán egyetlen lépés, hogy a testbe kerüljön, ahogyan azt János a Jelenések könyvében kétezer évvel ezelőtt megjósolta.

*

IZRAEL (KÉSZ)PÉNZ NÉLKÜL


http://idokjelei.hu/2013/09/izrael-lehet-a-vilag-elso-keszpenznelkuli-tarsadalma/

*

NEKEM LEESETT

Azt mondják, 2006, szeptember 19-étől 23-adikáig azért nem láttunk a rendőrökön azonosítószámot, mert az emberek lökdösték őket, és a számok leestek.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy kis történetecske:
Szeptember 19-e, este fél 6. A Kossuth téren nagyon sokan vannak. Bár több a nézelődő, mint a ténylegesen tenni akaró. Az emberek többsége csak nézelődni jött. Kellemes koraesti kikapcsolódás, sokan a gyerekeiket is kihozták. Lehet kapni perecet, bort, üdítőt, és nemzeti jelképeket minden formában: zászlók, kitűzők, pólók, mintha ez lenne most a legfontosabb.

A szónoki emelvény közelében egyszer csak megszólal egy „Lonsdale” márkájú kapucnis pulóvert viselő (kapucniját mélyen arcába húzó), tagbaszakadt férfi:

- A mocskos kurva anyátokat! Elkúrtátok! Be a Parlamentbe! Gyújtsuk fel!

Egyre többen csatlakoznak hozzá a kiáltozásban. Két rendőr lép oda a férfihez. Nem droidok, csak egyszerű járőr. Kiemelik a tömegből, és kezét hátra bilincselve elviszik. Közben a nép még mindig üvöltözik.

Követem szememmel a férfit. A rendőrök beviszik az egyik kis utcába, ahol egy felirat nélküli fehér furgonhoz kísérik. A furgonból kiszáll egy öltönyzakót viselő alak. Leveszi az ordibáló kezéről a bilincset, majd egy picit elbeszélgetnek, és az immár halál nyugodt ordibálós – kapucniját levéve fejéről – elsétál, egyre távolodva a tértől. 

No, azt nem tudom, hogy a rendőri azonosítók leestek-e, és ha igen, akkor hogyan? De azt igen, hogy nekem akkor és ott elég sok minden leesett.

() Varga B. Tamás ()

*

Esti agymenés

Fidelem, kubai hí­reink következnek! - mondta be a rádió. Kikapcsoltam, és inkább kimentem a konyhába, ami még menthető.

Megszórtam prézlivel egy üveg lekvárt. Dzsemremorzsa. Aztán eszembe jutott, hogy inkább búzaszemekkel kellett volna, mert a gabona szerencsét hoz. Egyébként is tagja vagyok egy gabonakörnek. Rendszeresen összejövünk, és jókat eszünk. A múltkor például tonhalat sütöttünk rozzsal. Rozs-ton sült. Egy orosz barátom, egy ismert feltaláló is elkí­sért.

- Rozs?
- Da.

Ő tortával kí­nált, de udvariasan visszautasí­tottam, hátha orosz kémtorta. Vacsora közben a legújabb találmányát mutogatta. Valami szeméttelepen találta. Egy fodros nyelű, számí­tógéppel vezérelt bicska volt. Chipkés. Elmesélte, hogy a pengéje használhatatlan volt korábban, de ő helyrehozta. Élet mentő beavatkozás. A helytelen dolgokat érdemes helyre hozni. Ekkor egy matematikus pálinkát vett elő, és megittunk néhány pálesz-kört.

Másnap nem éheztem jól magam. Csak sült baktériumot kí­vántam, ezért fogtam egyet, és betettem a mikróba. Mí­g elkészült, hallgattam a távolról beszűrődő dallamfoszlányokat. Van itt az utca végén egy latin kiskocsma, mindig hangos a nóta benne. Többnyire pilóták szoktak betérni, főleg, mikor Kata pultos. Ha nem énekelnek, akkor általában hangosan vitatkoznak, sokszor négy-öt vita is folyik egyszerre. Én ilyenkor legfeljebb csak egyet értek.

*

KOSSUTH UTOLSZÓ SZERELME

A 19 éves Zeyk Sarolta 1884-ben európai körutazáson vett részt rokonaival, és a visszaúton hosszabb időre megálltak a lány Torinóban élő nagybátyjánál, Zeyk Józsefnél. Az emigráns honvédszázados mutatta be a családot a 82 éves Kossuth Lajosnak. Az erdélyi nemes kisasszony megilletődve lépett be a Via dei Mille 22 szám alatti ház kapuján, ahol az egykori kormányzó élt. Az özvegy Kossuth évek óta egyedül élt húga, inasa és szakácsa társaságában. Hozzászokott a magyarországi látogatókhoz, akik néha már fárasztották. A fiatal lány jelenléte azonban felvillanyozta. Bemutatta a családnak a várost, és kirándulásokat szervezett a környékre. Örömmel hallgatta a lány zongorajátékát és énekét, különösen a népdalokat szerette. Sarolta, aki az egész útról feljegyzéseket készített, megrendülten és sajnálattal írt a magányos Kossuthról, akit többnyire csak az Öregként említett. A család több mint fél évet maradt a városban, Kossuth Lajos pedig ezalatt fülig beleszeretett a nála 63 évvel fiatalabb lányba. Tisztában volt vele, hogy szerelme nem fog viszonzásra találni, de nem bírta ki, hogy ne legyen minél többet Sarolta közelében. Amikor tehette, leveleket is írt, amelyekben megpróbált atyai jóbarátként megszólalni, - többnyire sikertelenül, a levelekből kiolvasható érzelmek eléggé egyértelműek. Angol, francia, olasz és német idézetekkel zsúfolt leveleiben hol lelkem szeretett lányának, hol my dearest girl-nek, hol kedves Napsugaramnak nevezte Saroltát. Egy beszélgetés során Sarolta, talán tisztázandó a mind egyértelműbb helyzetet, egy rajzot készített arról, hányféle szeretet köthet össze két embert. „Jónak láttad engem emlékeztetni arra, hogy én a nagyatyád lehetnék, - nehogy esetleg elfelejtkezzem a határról, mely engem, a roskatag vénembert Tőled, a serdülő leánytól elválaszt”- írta később Kossuth. Az idős férfi nagyobb gyalogtúrákat is vállalt szerelme kedvéért. Egy ilyen alkalommal túrabotjával kipiszkált egy sziklából egy darab nyers gránitot, amelyből karkötőt készíttetett Saroltának, ezüst tokjára pedig a KL monogramot vésette. „Kedves, „engedelmes”, jó kisleányom. Hogy „kedves”, az igaz, csakhogy nem egész igazság, mert nekem az a jó kislány nemcsak kedves, hanem a kedvesnél is kedvesebb, legkedvesebb, leg, leg, leg, legkedvesebb. Virágaidat fotográfodhoz csatoltam, melyet mindig magammal hordok tárcámban, esténként meg-megnézem lefekvés előtt, s azt követem el rajta, amit Te az enyémmel még bizonyosan sohasem tettél.” Sarolta úgy tett, mintha nem venné észre Kossuth érzelmeit, egyszerre találta imponálónak, meghatónak és megmosolyogtatónak. Október elején a Zeyk-család Trieszten keresztül hazatért Erdélybe. Kossuthra rászakadt a magány. Tudta, hogy soha többé nem látja Saroltát. Még hét éven át írta szerelmének a leveleket: „Egy örökkévalóság óta nem kaptam hírt tőled, nem tudok semmit felőled; az én jó kis Sarikám, rossz Sarivá pillangózta ki magát, kirázta emlékezetéből öreg barátját, mint – hogy is, no? hát úgy, mint hálóingéből a bolhát. A hasonlat nem esztétikus, de talál. Tudtam, hogy így lesz, de mégis fáj.” A férfi szégyellte magát érzelmei miatt, de nem tudott felhagyni a levelezéssel. Arra kérte Saroltát, hogy semmisítse meg minden levelét, ahogy ő is elégeti az övéit. „Neked, tudom, nem látszand nevetségesnek, amit érzelmeim felől írtam, de más annak vehetné, engem kevés ember tud megérteni.” Sarolta azonban nem égette el a leveleket, túl becsesnek találta azokat. Amikor Kossuth erről értesült, egy bársonydobozt küldött neki ezüst varrókészlettel, aminek az aljában titkos rekesz volt a levelek számára. Sarolta nem sokkal hazaérkezése után megismerkedett Orbán Györggyel, s hamarosan összeházasodtak. Első gyermekük keresztapjának Kossuth Lajost kérték fel. Az idős férfi több levélben érdeklődött a férj iránt, megbecsüli-e eléggé a feleségét. Kossuth utolsó levele 1891-ben, 89 éves korában ment el Saroltának. Még három évet élt. Végrendeletében egy kis arany elefántot hagyott plátói szerelmére. Sarolta sokáig őrizte a titkot, de élete derekán elővette a leveleket a bársonydobozból, és eljuttatta azokat a Hatvany Lajos, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes által szerkesztett Esztendő című folyóiratnak, ahol 1918-ban megjelentek. Néhány évvel később közlekedési balesetben halt meg 58 évesen, fiatal nagymamaként. „Ő volt Május, én December” írta róla Kossuth Lajos, akinek élete végén megadatott, hogy még egyszer szerelmes legyen.

Nyáry Krisztián

*

Az Alföldi-féle István a király

Puzsér Róbert

Van mindenesetre egy vonatkozás, amelyre reagálnom kell az Alföldi-féle István a király kapcsán. A Novák Péter által játszott sámán, Torda, mielőtt megidézi a szellemeket, rágyújt egy jókora füves cigire. Nem nehéz meglátni ebben a liberális gesztust azok felé a százezrek felé, akiknek elegük van abból a társadalomból, amely bizonyos könnyű drogokat gátlástalanul démonizál, más könnyű drogokat egy jó kis mutyival egybekötve megtrafikol, ugyanakkor kemény drogokat pálinkafesztiválok keretében fetisizál, és lépten-nyomon hozzáférhetővé tesz a sarki kocsmától a szemközti közértig, minden középiskolás osztálykirándulás legnagyobb élményforrása gyanánt.

Ennek a nagy nemzeti képmutatásnak a leleplezése, és annak az elemi szabadságjognak a képviselete, hogy az egyén azt vihessen be a saját testébe, amit csak akar, pont olyan feladat, amit a művészetnek képviselni kell, főleg egy olyan országban, ahol a politikai garnitúra tele van alkoholistákkal, nikotinistákkal meg hatalommániás pszichopatákkal, akik örömmel sújtanak le az általunk rájuk ruházott hatalom öklével mindazokra, akik náluk egy nagyságrenddel ártalmatlanabb devianciának hódolnak, például füveznek. A kormánykoalíciót vezető Orbán és Semjén a legtermészetesebbnek tekintik azon élvezeti szerek fogyasztásának a tiltását, melyeket ők személy szerint nem preferálnak, hiszen amikor "az a szervezet is megköveteli a magáét", nekik inkább a házipálinka csúszik.

Tudomásul kéne venni, hogy amióta az ember lejött a fáról, azóta ami szerves anyagot csak talál a környezetében, azt a szájába veszi és megkóstolja. Nincs ennél elemibb emberi jog, az én szememben egyenértékű a szólás vagy a szexualitás szabadságával. A kultúra arra szolgál, hogy ennek a jogunknak a gyakorlása biztonságos legyen, és igazodjon a társadalmi-közösségi körülményekhez. Mindezek mellett pedig érdemes lenne azt is tudatosítani, hogy a füvezésnek lényegesen kisebb az egészségkárosító hatása, mint az alkohol fogyasztásának vagy a dohányzásnak. És igen, már honfoglaló őseink is használtak bizonyos tudatmódosító szereket.

Csakhogy Torda, a táltos azzal a spanglival az arcában pont azt jelzi, hogy Alföldinek mennyire nincs semmi fogalma a pszichoaktív szerek fogyasztásának kultúrájáról, használatának hagyományáról, letűnt korok vagy távoli népek szakrális rítusaiban betöltött szerepéről. A füvet soha senki nem használta szellemek megidézésére, egy spangli ugyanis nem nyit meg semmiféle csatornát a szellemvilág felé. Egy spangli esetleg ellazít, különös asszociációkhoz segít vagy megnevettet. Egy sámánnak soha eszébe nem jutna a spirituális szférákba való behatolás eszközeként használni. Egy valódi sámán - ha mai kifejezéssel élve eleve nem skizofrén, akit alapjáraton megtalálnak a hallucinációk - pszilocibin hatóanyagú gombát vagy meszkalin tartalmú kaktuszt fogyasztana, esetleg egy békáról nyalogatná le a DMT-t, csak hogy néhány lehetőséget említsek, hiszen pontosan tudná, hogy ezek azok az eljárások, melyek révén - Aldous Huxley szavaival élve - megnyílnak az érzékelés kapui.

Novák ezen felül úgy adja elő magát Torda szerepében, mint egy rock 'n' roll sztár, elfelejtkezve arról, hogy ő épp egy közösség főpapját játssza, aki a szellemvilág pogány isteneinek segítségét kéri a háború előtt. Megértem én akár azt a közlést is, hogy korunk sámánjai a zenészek meg a dj-k, csakhogy ez az állítás pont úgy kilóg a cselekményből, ahogy a Novák szájából az a spangli.

A könnyű drogoknak, ahogy a sámánizmusnak Alföldi és a KDNP minden igyekezete ellenére igenis van kultúrája, és ezt legalább valami egészen alapszinten érdemes lenne ismerni, ha valaki beszél róla, színpadra viszi vagy éppen betiltja. Csakhogy Alföldi számára az a táltos meg az egész szertartás nem egyéb, mint lehetőség egy bizonyos politikai propaganda kifejtésére a könnyűdrog-fogyasztás mellett. Ebben a darabban ugyan semmi keresnivalója, de hát így a huszonegyedik század elején tudjuk, hogy elő lehet vezetni a színpadon egy füvező rock-ikont, míg egy gombát majszoló vagy békát nyalogató autentikus sámán bemutatása alighanem eretnekségszámba menne. A hallucinogén szerek által keltett víziók már nem a "vicces cigi" világa, ami mögé a füvezős fiatal felnőttekkel kommunikáló rendező csak úgy be mer állni.

Pont az a spangli ott a színpadon jelenti azt, amiben nincs különbség Alföldi Róbert és Semjén Zsolt között: semmi közük a témához, mégis rendszeresen használják emberi lelkek hadrendbe állítására az egymás ellen zajló polgárháború ütközeteihez.

*

Mai humor (?) / 2008.szeptember 18

Az illetlenség első világnapja Budapesten

Kérdés:

Miért van egyáltalán világnapja?

Csak egy bizonyos napon hívjuk fel a figyelmet arra, hogy mi illő és mi nem? 

CZF szótár,1862:
ILLETLEN
(il-l-etlen) mn. tt. illetlen-t, tb. ~ěk. Ami nem illik. Különösen erkölcsi és társadalmi ért. mi a külső erkölcsi és társadalmi szabályokkal ellenkezik, azokat sérti. Illetlen kacsingatás, gúnyolódás. Illetlen állás, ülés, evés, ivás. Illetlen pórias beszéd, magaviselet. V. ö. ILLIK. Határozókép am. illetlenül.

ILLIK
(il-l-ik, l. IL, [2],); k. m. ill-ětt, htn. ~eni. 1) Közelítő ragu vonzattal am. valamihez odajárúl, odasimúl, s vele öszhangzásba jön, kellő egyet képez. Pásztorhoz bot, katonához fegyver illik. Ezen ruha épen termetedhez illik. A való szóval jobbára fölcserélhető. Úgy illik hozzá, mint bot a tegezhez. (Km.). Igen jól illik a szomju emberhez a boros korsó. (Km.). Úri feleség nem illik a paraszt emberhez. (Km.). Néha am. jól áll, szépen áll, s ekkor tulajdonító ragu nevet vonz. Illik neki a magyar ruha, a bajusz, kalpag. Felható ragu vonzattal am. valamire alkalmas, valamire szánt. Nem illik ebre a bársony nyereg. Illik, mint disznó orrára az arany perecz. Lóra illik a magyar. Reá illik, mint petrezselyem a levesre. (Km.). 2) Szabad, meg van engedve, a társalgási szabályok kivánatinak megfelel. Ezt illik, ezt pedig nem illik tenni. Illik szombatokon jól tenni? (Münch. cod.). 
Ezen értelem van a tudniillik szóban is, a latin scilicet után betü szerént visszaadva, s az itt inkább am. kell. Innen Pesti Gábornál is: "Illik-e adót adni a császárnak," mi Károlyi Gáspárnál: "kell-e." Öszvetételei: beillik (papnak, katonának), öszveillik (egyik a másikkal), beleillik (a nyél a fejszébe), ráillik (a példabeszéd). 
A régieknél az eredethez hívebben annyit is jelent, mint: illet valakit. "Nem illik neki halál," (Debreczeni Legendáskönyv), azaz: nem illető őt halál.

*

25 illemszabály 9, vagy több éveseknek

A Parents magazin szerint minden 9 éves gyerek kellene ismerje az alábbi 25 illemszabályt. Lehet, hogy sok 19, 29 vagy még idősebbeknek sem árt, ha elolvassák.

Sokszor a gyerekek helytelen viselkedése nem szándékos. Legtöbbször nem is tudják, hogy nem illik mások beszélgetését félbeszakítani, az orrukat piszkálni, vagy hangosan kommentálni az előttük sétaló néni nagy fenekét. A mindennapi megélhetéssel küszködő szülőknek egyszerűen nem jut idő az illemkódexekkel foglalkozni. Ha azonban odafigyelnek és megtanítják ezt a 25 szabályt, egy jól nevelt, udvarias, kellemes  gyerekük lesz.

1.

Amikor kérsz valamit, mondd, hogy "Legyen szíves"

2.

Amikor kapsz valamit, mondd, hogy "Köszönöm "

3.

Ne szakítsd félbe a felnőttek beszélgetését, hacsak nem valami nagyon fontos dologról van szó. Majd ők észrevesznek, ha befejezték a beszélgetést.

4.

Ha mégis azt akarod, hogy valaki azonnal rád figyeljen, akkor mindig úgy kezdd, hogy "Elnézést"

5.

Ha kétségeid vannak valamiről, amit csinálni akarsz, először kérj engedélyt rá, így sok későbbi kellemetlenséget elkerülhetsz.

6.

A világot nem érdekli, mi nem tetszik neked. Tartsd meg magadnak negatív véleményeid, vagy ezeket csak a barátaiddal oszd meg, a felnőttek hallótávolságán kívül.

7.

Ne kommentáld más emberek testi tulajdonságait, ha természetesen nem bókról van szó. Ez utóbbit mindig szívesen hallják.

8.

Ha megkérdeznek, hogy vagy, válaszolj és kérdezd vissza ugyanezt.

9.

Ha barátodnál vendégeskedtél, mindig köszönd meg szüleinek a vendéglátást és a kellemes időtöltést.

10.

Mindig kopogj, ha az ajtó csukva van és várj az esetleges válaszra, mielőtt benyitnál.

11.

Ha telefonálsz, először mutatkozz be és csak azután kérdezd meg, hogy a kívánt személlyel beszélsz-e.

12.

Értékelj minden kapott ajándékot és köszönd meg azt. Az email korszakban, egy kézzel írott köszönet nagy hatást érhet el.

13.

Sose beszélj zsargonban a felnőttekkel. Ők ismerik ezeket a szavakat és unalmasnak, vagy kellemetlenek találhatják.

14.

Ne szólítsd az embereket a csúfnevükön.

15.

Semmi szín alatt ne csúfolkodj senkivel. Ez a saját gyengeséged mutatja és másképp, nem szép dolog csúfot űzni másokból.

16.

Ha egy előadás vagy színdarab unalmas is, üld végig csendben és tégy úgy, mintha érdekelne.  A felszólalók vagy szereplők igyekeznek, hogy jól végezzék dolgukat.

17.

Ha váletlenül nekimész valakinek, azonnal kérj elnézést.

18.

Mindig takard el a szád, ha köhögsz vagy tüsszentesz és ne piszkáld nyilvánosan az orrod.

19.

Ha bemész egy ajtón, mindig nézz körül, hátha valakinek nyitva tarthatod.

20.

Ha munka közben találod valamelyik szülődet, tanárod vagy szomszédod, mindig kérdezd meg, hogy segíthetsz-e valamit. Ha igennel válaszolnak, mindig tanulhatsz valami újat.

21.

Ha egy felnőtt megkér valamire, morgás nélkül, mosolyogva tedd meg azt.

22.

Ha valaki segít neked, mindig köszönd meg, így az illtő máskor is segíteni fog. Ez nagyon hasznos lehet a tanáraiddal szemben is.

23.

Használd megfelelő módon az evőeszközöket. Ha nem tudod, hogyan kell használni valamelyiket, kérdezd meg a szüleidtől.

24.

Tarts egy törlőt vagy papírzsebkendőt a térdeiden evés közben. Ha szükséges, ezzel töröld megtörölheted a szád.

25.

Ne nyúlj át az asztalon, ha valami kell, inkább kérd meg, hogy adják át neked.

forrás: parents.com

*

STADIONOK vs. BETEG GYEREKEK

Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki az a „mém”, amiben a kormányt arra buzdítja, hogy a magyar foci helyett inkább a Pető Intézet beteg gyerekeit támogassa.

Hát kérem! Elsőre az ilyen felhívások igen ésszerűnek tűnnek. De gondolkodjunk már 5 másodpercnél tovább! és rájövünk, hogy ez egyszerű projektálás. Nem szól semmiről, nincs semmi értelme.

Hiszen minden fontosnál van egy még fontosabb. Például, vegyük el a Pető Intézet pénzét, hiszen azok a gyerekek „csak” mozgáskorlátozottak, és adjuk a teljes összeget a rákos kisgyerekeknek!

De ne is! Mert a rák terjedését legalább minimálisan lehet lassítani! Tehát a rákos kisgyerekektől is vegyük el a pénzt, és adjuk a sürgős szervátültetésre várakozó kisgyerekeknek!

Viszont még a kisgyerekeknél is vannak súlyosabb helyzetben lévők. Például azok, akik még meg sem születtek, de MÁR veszélyben vannak! Tehát a szervátültetéses kisgyerekektől is vegyük el a pénzt, és adjuk a veszélyeztetett terhes kismamáknak! 

A sort végtelen ideig lehetne folytatni. Hiszen mindig van egy még inkább rászoruló. vagy pontosabban: mindig van olyan, aki szerintünk jobban rászorul a kívánt összegre.

Én pedig azt mondom: a magyar focira igenis kell pénz, méghozzá sok! Hiszen nem feledkezhetünk meg arról a több százezer emberről, akiknek sokszor ez az egyetlen szórakozása. Arról sem, hogy a foci az a csapatjáték, melyet szinte fillérekből lehet jól működő tömegsporttá tenni. Ennek fontosságát nem kell hangsúlyoznom. Elég, ha csak gúvadt szemű, tablet-bűvöletben, görnyedt háttal az utcán sétáló zombi gyerekeinkre gondolni. 

Szóval a gond soha nem az, hogy valamire mennyi pénzt szánnak. Hanem, hogy az a pénz valóban eljut-e azokhoz a szakemberekhez, akik érdemben tudnának változtatni a dolgok jelen állásán.

A kérdést tehát így tenném fel: kell-e profi stadion Felcsútra milliárdokért, vagy inkább abból a pénzből az összes magyar iskola összes focikapuját reparáljuk meg, hogy ne fenyegesse többé ledőléses agyonnyomással iskolás gyerekünket?
() Varga B. Tamás ()

*

Örökös papírhiány-kifogás

Antikva - Online Antikvárium

Krúdy 1920-ból.

Akár ma is írhatta volna...
Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak, a könyvcsinálás művészeinek és más kiváló nyomdászoknak panaszkodását; nincs papír, nem tudunk könyvet nyomtatni. "Egy hónap múlva nemhogy könyvet, de egy számlacédulát sem készíthetek!" - mondja Pest egyik legelőkelőbb könyvnyomtatója. Az írók, akik maguk adják ki könyveiket, maguk szerzik meg hozzá a papirost. Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik nyomtatni. Középkori idők járnak fölöttünk, Gutenberg száz példányban nyomja a bibliát, a könyv ritka madár, és ára oly magas, hogy csak a leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor a fejedelmek, hercegek, rablóvezérek. A könyv drágább a francia parfőmnél; a könyv drágább a selyemszoknyánál; a könyv drágább a lisztnél, a bornál, a szivarnál, a mindennapi ennivalónál. A könyv, minden időknek legtudósabb óramutatója, nemzetek fénykorának vagy balsorsának hangos hírvivője: a könyv ritka lesz, mint a fehér holló. A drágalátos könyvgyűjtők, akik egy-egy csinosabb, újonnan megjelent könyvet úgy vittek haza a hónuk alatt, mint menyasszonyukat; az amatőrpéldányok, a ritkaságok szenvedélyes vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadtarcú fiatal nők; az új regénykönyvek rajongói, fénylőszemű asszonyok; a betegek és lábtöröttek, akik minden új könyvben szomorú életük megvigasztalódását remélték; a lemondók, a kályha mellett üldögélők, a világ csalódottjai, kunyhók és kastélyok lakói, a magányosok, a sebzett szívűek, az okosok és a jámborok, akik megváltást, szívükre, életükre, fájdalmukra röppenő fehér madarat, a legbölcsebb tanácsadást, a mindent tudó jóbarátot keresték egy-egy új könyvben: 1920-ban megismerkednek a szükséggel. Ebben az esztendőben nagyon kevés új magyar könyvet kínálnak a könyvesboltokban, a nyomtatóműhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg tétovázó keze vezetné a sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk részére írják meg azt, ami eszükbe jut... A nemzet, amely nemrégiben gőgösen verte a mellét, hogy kultúrájával (amelyre ezelőtt vajmi keveset gondolt), szellemi fennsőbbségével minden európai népek között kimagasló, régi és modern irodalmával, versengő tudományával: bármely ellenség megszállásának, elhatalmasodásának, beolvasztó szándékának ellenállhat: a nemzet ma eljutott a szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem nyomtathatja. A könyvnyomtató műhelyekben napról napra nagyobb hálót fonnak a pókok. A könyvespolcokról elmerengve nézegetnek alá a tegnapi szép könyvek, amelyeknek utódai nem születtek.


A könyvek szomorú esztendőjében gondolatom elszáll azokhoz a vadászkalapos, tarkabarka beszédű, pirosarcú, fáradhatatlan kedvű férfiakhoz, akik újesztendő hetében útrakeltek, farkasbundát és árjegyzéket vittek magukkal, útrakeltek Magyarországba, mint az aranyásók Kaliforniába: könyvet mentek eladni. Mily boldog ország volt ez, ahol a könyvügynököket, a kultúra rettenthetetlen sürgönyhordóit: szélhámosoknak bélyegzett a sajtó, közvélemény, mert működésük sikerében furfangos beszélgetéssel segítették portékájukat! Mentek vonaton, kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem kerülte el figyelmüket. Vágtattak csengős szánon az égbe nyúló Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak oláh fuvarossal, vicinális vonalak apró állomásain bukkantak fel, magányos kastélyok, udvarházak remete lakóihoz állítottak be oly előkelőséggel, mint eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis falvakba nyomakodtak a búbos kemence mellett szendergő honoráciorhoz, ők vitték Magyarország nagy, képes történetét a nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz, vitték a Műveltség Könyvtárát falusi jegyzőknek, a Természettudományi Könyvtárat a világtól elzárt körorvosnak, a magyar írók regényeit az unatkozó falusi úriasszonyságnak... Árva tanyaházak mellett tartottak stációt, nyakig sáros bricskán utaztak a nyírségi vadvizek között, hogy megkérdezzék egy álomszuszék komposszesszortól, hogy nem rendelné-e meg Krúdy Gyula összegyűjtött műveit havi kétkoronás részletfizetésért, behatoltak mizantrópok lezárt ajtaján, világtól elvált, senkinek sem jó salabakterekhez nyitottak be vígan, fürgén, frissen, mint előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, grófok, bárók, képviselők, sohasem hallott bókot mondtak a háziasszonynak, meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, behatoltak félvad máramarosi falvakba, munkácsi zsidókhoz, szatócsokhoz és bérlőkhöz, parasztokhoz és erdészekhez, könyvet sohase látott vakondokhoz, mérges és jókedvű emberhez, hogy magyar könyvet sózzanak a nyakába havi két-három korona részletfizetésért.

És mily gyönyörű könyveket küldtek a könyvcsinálók a megrendelőknek! Bőrbe, vászonba, selyembe voltak kötve a könyvek, a legfinomabb papirosra nyomtatták, hogy századok múlva is használható, épséges állapotban legyen, műgonddal választották a hozzávaló betűt, kipróbálták a festéket, hónapokig tervezgettek, kalkuláltak egy-egy nagyobb munka megjelenése előtt, a könyvíró oly izgalmat érzett, mint a vőlegény, s az ügynökök börzéjén, a régi New York kávéházban nem búsultak többé a házbér tartozás miatt. Felnyergeltek, nekivágtak a régi, gazdag Magyarországnak, ahol mindenre volt költekező kedv, csak könyvekre nem. Ám hiszen az egykori könyvügynök sem a dologtalan, könnyű munkához szokott emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen vizithez volt öltözve.


A dobott, megvetett, senkinek sem kellő portéka: a könyv, a csontig leszegényedett Magyarországban elérkezett a ritkaságok közé. Igaz, hogy még napjainkban nem akad vállalkozó, hogy értékcsökkenőben levő pénzét könyvekbe "fektesse", mint például divat most bélyeget vagy perzsaszőnyeget vásárolni. De bizonyosan feleszmélnek rövid időn belül a kalmárok és kalmárkodók, észreveszik a holdvilágként fogyó magyar könyvtermelést, és az új regényeket, tudományos könyveket lánckereskedők árulják majd, mint a gyapjúszövetet

*

Hamvas Béla a könyvtárosról

A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz."
"Van az angoloknak egy igéjük, Burton művének elejére írt versében az első sorban használja. "I am musing". Lefordíthatatlan szó. Azt jelenti, hogy múzsai állapotban vagyok és semmit sem csinálok, csak gyönyörködve bámészkodok, elmélkedek bele a világba, és életem olyanná lesz, mint egy dal vagy költemény. A könyvtáros ilyen musing-lény, aki mint a tücsök, lassú bámészkodó, csendes, magányos derült vágytalanságban él, múzsai állapotban, de nem mint költő, szívében verssel, hanem maga mint életté vált vers."

Petőfi Sándor:

Bögre végzet


Egyszer, egy nyári napon,
Bögre állt az asztalon.
Dölyfösen és peckesen,
Piros-fehér pettyesen.
Hitte azt, hogy a virág
Néki ontja illatát.
Gondolta, hogy ami szép
Benne leli örömét.
És azt hitte - szemtelen -
Csúnya nézi irigyen.
A pöttyeit nézegetve
Ébredt reggel, aludt este.
Nincs senki, ki szebb lehetne,
Szólt magában kényeskedve.
De mi történt? Borzalom!
Macska jött az ablakon.
Körme terítőbe kapott,
Pottyant bögre földre legott.


*

Én így rendezném meg az István, a királyt.

Adaptációm a Horn Gyula halála utáni helyzetet viszi színre, és a Mesterházy Attila valamint legnagyobb ellenfele, Orbán Viktor közti hatalmi harcokat dolgozza fel. Köszönet a Wikipédiának a közreműködésért!

A darab négy felvonásból áll:

I. Az örökség
II. Esztergom
III. Orbán vezér
IV. Mesterházy, a király

Első felvonás: Az Örökség

Az Illés együttes dala nyitja a művet: "Te kit választanál?" A dal felütésként teszi fel a nép kérdését: vajon a két rivális közül ki maradhat hatalmon? Menet érkezik, az IMF és az EU külföldről érkezett delegációi Obama és Barroso üdvözletét hozva vonulnak be: "Veni, Lumen cordium! Töltsd el szívünk, fényesség!" A trónörökös esküvője zajlik, felcsendül Mesterházy és Bajnai fohásza is, amint Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének lelkésze összeadja őket, majd a nép együtt imádkozik a párért. Az emelkedettséget a három mindig elégedetlen magyar úr, Csányi, Simicska és Gyárfás törik meg: "Volt is, lesz is…" Belépő daluk előre bemutatja őket: "Gyarló az ember..." A templomban Orbán balliberális érzelmű leánya, a szép és fiatal Ráhel imádkozik: "Európa, nézd el nekünk, hogy nem vagyunk még hozzád méltók…" Az ájtatosságot apja egyik pogány embere, Budaházy György szakítja félbe. Ő elutasítja az idegen befolyást: "Nem kell olyan Brüsszel..." Gyászmenet jelenik meg a színen Horn Gyula koporsójával, a kórus irgalmat kér az elhunyt lelkének: "Kyrie eleison". A temetésen Orbán és Mesterházy összeütközésbe kerül: Orbán reméli, hogy Horn halála feloldja korábbi ígérete alól, amely szerint a miniszterelnöki cím Mesterházyt illeti. Mesterházy szerint azonban "nincs más út, csak a piac útja". Orbán elviharzik, Mesterházy Barrosót hívja telefonon.

Második felvonás: Esztergom

A rezsi tíz százalékos csökkenéséért fohászkodik a nép: "Da pacem, Domine!", majd Mesterházyt és anyját, Lendvai Ildikót regösök látogatják meg Gerendás Péter és Kovács Ákos személyében, akik szerencsét kívánva köszöntik a trónörököst: "Üdvöz légyen Horn Gyula fia..." Ám amikor felemlegetik a dicső múltat, Lendvai ezt lázításnak tekinti, és elfogatja őket. Ebbe a jelenetbe csöppen Budaházy, aki Orbán követeként tesz ajánlatot Lendvainak: "Orbán küldött, jó Úrnőm...", hogy az ősi hagyomány szerint Orbánhoz menjen férjhez, és ezzel emelje őt a hatalomba. A már amúgy is ingerült Lendvait Orbán kérése és Budaházy fölényessége felbőszíti: rikoltva kinyilatkozza, hogy a miniszterelnöki címet Mesterházy kapja meg, "tűzzel-vassal, hogyha kell", majd Budaházyt aljas hitszegőnek bélyegzi, és parancsot ad a felakasztására. Budaházyt lerohanják és elhurcolják a testőrök, Lendvai pedig maga elé füstölög: "Mit képzel Orbán?!" E mondatát visszhangozva jelennek meg a haszonleső urak, Csányi, Simicska és Gyárfás, akik Mesterházy jóindulatát igyekeznek elnyerni: "Abcúg Orbán!" Mesterházyra azonban nem hat a hízelgés. Az urak távoztával magába roskad, és enged kétségeinek, ám Lendvai erőt ad neki: "Attila, fiam!" Bajnai eközben Soros Györggyel, az Amerikából érkezett pénzügyi spekulánssal múlatja az időt. A magát elhanyagoltnak érző fiatal politikus és a magyar földön birtokot szerezni kívánó befektető nem örül Mesterházy elfoglaltságainak: "Jaj, de unom a politikát…" Németh Sándor Mesterházyt teszi meg miniszterelnök-jelöltnek, ezt a nép ünneplése kíséri. Ezután Mesterházy sms-üzenetében Barrosóhoz fordul: "Oly távol vagy tőlem, és mégis közel." A Mesterházy iránt továbbra is plátóian áhítozó Ráhel feltűnésével a dal duetté alakulva zárja a felvonást.

Harmadik felvonás: Orbán vezér

Orbán vezér és Szaniszló Ferenc, Orbán sámánja népgyűlést tart: a vezért támogatók kórusban zengik: "Szállj fel, szabad madár!" Orbánt három ágyasa, Lázár, Rogán és Kósa igyekeznek az államügyektől elcsábítani: "Te vagy a legszebb álmunk...", akinek azonban a készülő küzdelem minden idejét lefoglalja. A három haszonleső úr nem adja fel: ha nem Mesterházy, akkor Orbán oldalán igyekszik eladni magát: "Abcúg, Mesterházy!", zengi Csányi, Simicska és Gyárfás, de Orbán sem támogatja őket és álnok ötleteiket. Szaniszló kihasználja ezt, és tovább tüzeli a vezér harci kedvét: "Minden eszköz, mely a trónra téged juttat, elfogadható, mert szent a cél!", de Orbán a tisztességes küzdelem mellett dönt, majd felszólítja Szaniszlót, hogy mutasson be áldozatot, és kérje az ősi istenségek támogatását: "Áldozatunk fogadjátok, amit kérünk, megadjátok!" A harci tüzet a vezér lánya, Ráhel igyekszik oltani: rémálmáról mesél atyjának, akit árulóként, felnégyelve, a négy legnagyobb vár fokára tűzve látott álmában. Azonban hiába kéri apját, Orbán szerint "elkésett a békevágy". Mesterházy is megjelenik, felajánlva a miniszterelnöki széket a vezérnek, ha az elismeri Brüsszelt, és hajlandó a nyugat felé forduló jövőt választani, ám Orbán ilyen feltételekkel nem fogadja el a hatalmat. Szaniszló érkezik a hadba a hívó jellel: "Véres kardot hoztam!" A csatában Orbán megsemmisítő vereséget szenved.

Negyedik felvonás: Mesterházy, a király

A csata áldozatait gyászolják - Ákos, a regös, ősi énekével siratja a békét: „Gyászba öltözött csillagom”, míg strasbourgi és brüsszeli delegációk vonulnak be immár magyar imával: "Töltsd el szívünk, fényesség!" A győztes seregek dicsőségben ünneplik Mesterházyt: "Orbán hadát leverte seregünk...", akit Lendvai a szerzett zsákmány és a földek bőkezű szétosztására biztat az őt támogató hűbéresek közt. A lakoma zajában érkezik Ráhel és kísérete, akik kérésükkel Mesterházyhoz fordulnak: "Halld meg, Uram a kérésem…" A fiatal úrnő atyja holttestét kéri, hogy tisztességgel eltemethesse. Mesterházy hajlana arra, hogy engedjen a szépséges lány kérésének, de Lendvai ezt nem engedi, és kiadja a parancsot: "Felnégyelni!" Mesterházy újra felhívja telefonon Barrosót, ám most hitvesével, Bajnaival énekli: "Oly távol vagy tőlem…" Orbánt felnégyelik, a nép Mesterházyt üdvözli: "Gloria in excelsis Deo!" Németh Sándor a Barrosótól kapott koronával megkoronázza Mesterházyt, akit ünnepel a magyarság: "Felkelt a napunk!" Mesterházy a koronázást követően először Barrosónak küld videóüzenetet: "Miniszterelnök vagyok, Uram, a Te akaratodból. Tizenötmillió magyar miniszterelnöke. És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled, Uram, de nélküled."

Szereposztás:

István, a király: Mesterházy Attila
Sarolt, István anyja: Lendvai Ildikó
Gizella, István felesége: Bajnai Gordon
Asztrik, főpap: Németh Sándor
Sebestyén, pap: Donáth László
Vecellin, német lovag: George Soros
Hont, német lovag: Andrew G. Vajna
Pázmány, német lovag: Tom Lantos
Koppány, a lázadó: Orbán Viktor
Réka, Koppány lánya: Orbán Ráhel
Torda, a táltos: Szaniszló Ferenc
Laborc, magyar úr: Budaházy György
Regös: Gerendás Péter
Fiatal regös: Kovács Ákos
Sur, magyar nagyúr: Csányi Sándor
Solt, magyar nagyúr: Simicska Lajos
Bese, magyar nagyúr: Gyárfás Tamás
Enikő, Koppány felesége: Lázár János
Picur, Koppány felesége: Rogán Antal
Boglárka, Koppány felesége: Kósa Lajos

*

Talált sorok


Képmutató kapzsi jobboldali


Kering egy mélyen igaz Márai-idézet az interneten az elvtelen, eszméiket rég föladó kommunistákról, amelyet – többnyire pontatlanul – gyakran idéznek a jobboldali sajtóban is: „A kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” Ez persze a kommunisták mellett minden hitehagyott, hatalmához ragaszkodó politikai haszonlesőre igaz, de elég pontos megfigyelés. Most találtam egy másikat, amelyet nem idéznek. Illyésről, Veresről és Kovács Imréről sokkal jobb a véleményem, mint neki, de valamit tízezer kilométerről mégis nagyon pontosan leírt. Bejegyzés a 84 éves, antikommunista, regisztrált republikánus Márai Sándor naplójából:

1984. május 23. 

„A közelmúlt évtizedek magyar politikai állatkertjében a gusztustalan ketrecek egyike volt a Nemzeti Parasztpárt. Mint a Rákóczi úton valamikor a Nemzeti Ruhaházhoz cégtáblázott üzlet, ahol megkérdeztem a tulajdonost, Gerő urat, miért „nemzeti” a felöltő, amit árul és azt felelte: „A parasztok feljönnek ködmönt venni Budapestre, a Keletin érkeznek, végigmennek a Rákóczi úton és ha azt olvassák egy cégtáblán, hogy »nemzeti«, akkor könnyebb a parasztot behúzni”. 

Illyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok úgy képzelték 45-ben, ha nemzetiszínű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és grófi vagyont –, és akkor ők, kézdörzsölve, előlépnek és átveszik a készet. Andris bá és Örzse nénő megkapja az osztásban a magáét. A népi irodalom műkedvelői kiadták államköltségen műveiket és minden nemzeti lesz és paraszt. A kommunisták tudták ezt, egy ideig használták a nemzeti parasztokat, majd valamennyiüket bedugták a zsákba. Kovács Imre, egyik vezérürüjük, idejében meglépett, a többi engedelmesen tűrte, hogy „normalizálják”. 

Szeretném még egyszer látni szülőhazámat, szeretett és szép kis Magyarországot – ez nem valószínű, mert elmúlt az időm, de ha úgy fordulna, hogy ezek a nemzeti parasztok még egyszer szóhoz jutnak az országban, ez a magyarság egyik tragédiája lenne. A kommunisták csak végrehajtják azt, amit a szűrös gatyás jobboldaliak tervelnek. Ahogy Bethlen István mondta a parlamentben a nyilasoknak: „Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.” A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a „nemzeti” jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali.”

Nyáry Krisztián

*

Még nincs elveszve minden!

A minap az utcán, akaratlanul is, hallottam egy kedves kis párbeszédet egy, kb. 5 éves kisfiú és édesanyja között. Amíg távolabb voltak, csak foszlányokat hallottam, az anyuka épp dicsérte a kisfiát, aki visszakérdezett, hogy miért, mit tett? Valami olyasmit válaszolt az anyuka, hogy jó kisfiú volt és valami konkrétumot hozott fel. Ezt a kisgyerek válasz nélkül hagyta és egy pár pillanatig nem beszélt. Valószínű, átfuttatta a kis agyán a történetet, felidézte, hogy mi volt az a jó, amit tett, és hagyta az érzéseit áradni a kis lelkében, hogy jól megjegyezze az elkövetkezendőkben. 

Ezek után hallom, azt mondja a kis fiú, hogy valamit kell hogy adjon a barátjának, mert megígérte.... Na, és akkor itt volt az a pillanat, mikor az én lelkemen is átfutott egy érzés. Ez az 5 éves kisfiú fontosnak tartja, hogy betartsa az ígéretét. Ez igen! És kétszer is elismételte, ha netalántán az édesanyja nem hallotta volna, hiszen neki ez fontos volt, és az is, hogy visszajelzést kapjon, hogy „jó kisfiú".

Hogy mit válaszolt az édesanyja, már nem hallottam, de nem is fontos. Ami fontos volt, azt hallhattam és boldog voltam, hogy hallok ilyet 2013-ban, egy posvány kisvárosban, ahol a magyarságtudatodért kiközösítés jár, ahol az adott szó semmit nem jelent, ahol a budiig sem mehetsz el a felnőttek ígéretein, ahol a segítségnyújtás politikai alapon folyik, ahol a kétszínűség, álnokság és helyezkedés megöl minden megmaradt emberi méltóságot, ahol a legjobb, ha nem veszed komolyan, ha azt mondják, majd hívlak. 

Ez a történet számomra új erőt adott, hogy higgyek önmagamban, hogy higgyek abban, hogy amit teszek, jól teszem, még ha áldozatok árán is, hogy felnőttként, nem tudtak megtörni, nem tudták elvenni a hitemet, a gyermeki őszinteségemet; hogy nem adtam fel azt, amit el kell végeznem, ami ki van róva, ami az én utam, az én sorsom, de közös út és közös sors sok hozzám hasonlóéval.

És ez a nap nem csak ennyiből állt, estére is tartogatott meglepetést. Egy kedves ismerősöm, földim, aki itt él, a szárnyaszegett, megcsonkított-madárformájú Hazában, négy éves kis unokájának a repertoárja lefekvéskor, amit a nagymamától kér, így néz ki, idézet a levélből: „unokám lefekvés utáni programja: Székely Himnusz, Magyar Himnusz, Szózat, és legújabb a Rákóczi induló, ezeket énekelem neki. 4 éves, ezeket ő kéri. 2 évesen kérdeztem, mit tudunk Erdélyről ? „azt, hogy szeretjük!" 

Szeretném hinni, hogy több ilyen 4-5 éves kisgyerek van még errefelé, mert 20 év múlva olyan igaz, becsületes ifjakkal lesz tele Magyarország, Erdély és minden, magyarok lakta, elrabolt terület, akiknél a becsület és az adott szó az erkölcsi és etikai kódexük fontos része lesz. 

Ha így lesz, akkor megnyugodhatunk, reménykedhetünk és örülhetünk mi, felnőttek, akik elfelejtettük, mi a tisztesség, a becsület, az egymás segítése, az egymásra figyelés, az adott szó, – mert még nincs elveszve minden! 

Ezen az estén nyugodtan aludtam.

Meister Éva
színművésznő

*

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Talán emlékszel még rá, hogy jövedelmem részben annak a társasháznak a liftfelügyelői állásából származik, ahol élek. Ez az ilyen munkakörökhöz társuló imázs (a „jelentéktelen senki” imázsának) elviselése mellett alig követel tőlem mást, minthogy hetente egyszer bejárok egy irodába aláírni néhány jelenléti ívet, amiért havonta 13-16 ezer forint bevétel jelenik meg a bankszámlámon. Ma ebben az irodában egy húsz év körüli lány állt előttem, akinek segédmunkás munkaköre feltűnő ellentétben állt a középosztálybeli kultúrára utaló megjelenésével és gesztusrendszerével. Megtudtam róla, hogy az apja orvos volt, de a szülei korán meghaltak, s mivel a testvérével nem tudták fizetni a lakás fenntartási költségeit, ezért elárverezték azt. Egy szolgálati lakásba kellett költözniük, melynek használatáért cserébe takarítói és házfelügyelői tevékenységet látnak el. Mindezek ellenére felszabadultan viselkedett, azzal a fajta boldogsággal, ami a hozzá hasonló lányok alaptermészetéből származik, fájdalmas töréseket is maga mögé rejtve. Vagy talán élethelyzete korántsem volt annyira reményektől elhagyott, amennyire annak tűnt, s éppen azért nem omlott össze a kétségbeeséstől, mert valós vagy csak képzelt kivezető utak jelentek meg számára?

Eszembe jutott, amit a volt barátom mondott a pápa kultuszáról, miszerint az emberek érzéketlenül mennek el az ártatlanság hétköznapi megnyilvánulásai mellett, azonban ez a fehér ruhába öltöztetett öregember az ártatlanság szimbólumát jelenti számukra. „Hány ilyen lény hányódik a társadalom által felépített illúziók világában, akinek ártatlansága vagy zsenialitása észrevétlen marad, miközben mások játsszák helyettük az ártatlanság vagy a zsenialitás szerepét? Hiszen én magam is közéjük tartozom, ha nem is annyira a szeretetreméltó életérzésem, mint inkább a pszichoanalitikus elemzőkészségem révén.” Majd felmerült bennem az is, hogy nem ismerem a lánynál tapasztalt érzelmi rendszer pontos működését, s meglehet ő is azok közé tartozik, akiknél a kiáradó boldogság nemcsak a saját szenvedés mérséklődéséhez vezet, hanem a másokkal szembeni együttérzés mellőzéséhez is. Egészen riasztó eseteit is tapasztaltam már ennek, például akkor, amikor egy televíziós riporternek a parkban üldögélő nők ugyanilyen felszabadultan beszéltek a városi börtönről, ahol az oda zártak az ablakon keresztül kiabálva érintkeztek barátaikkal és szerelmükkel: „Ne zavarjanak bennünket a kiabálásukkal. Beszélgessenek velük a beszélőn.”. Nem tudhattam erről a lányról, mennyiben kapcsolódik be maga is abba az embertelen gépezetbe, amely bedarálta.

Ui.: A kép értelmezhető úgy is, mint egyfelől a társadalom gépies rendszerének szimbóluma, másfelől pedig mint azok semmibe vetettségének szimbóluma, akiket ez a gépezet tönkretesz. A semmibe vetettség alatt itt azt az állapotot kell érteni, amikor a magány, a kényelmesnek, biztonságosnak és szépnek ítélt épített környezet elvesztése, vagy akár az elterjedt világnézeti összetevők el nem fogadása folytán valaki otthontalanná válik.

 
Szabad idézetek jegyzéke - 15. PDF Nyomtatás E-mail
2013. augusztus 01. csütörtök, 21:01

Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

Szabad idézetek jegyzéke - 15.

Nem úgy van már, mint volt régen, 
Nem az a nap süt az égen. 
Nem úgy illatoz a virág, 
Kétszínűvé lett a világ. 

Átok fogta meg a magyart, 
Mert az soha együtt nem tart. 
Rajta igaz a közmondás, 
Amennyi ház, annyi szokás. 

Régi őseink elhaltak, 
Kik a közjónak hódoltak. 
Hej, ha most feltámadnának, 
Újra sírba szállanának. 

Ha a hív jutalmat nem kap, 
Nem igazat papol a pap. 
El kell veszni a világnak, 
Vagy győzni az igazságnak. 

Illatozik már a virág, 
Egyszínűvé vált a világ. 
Nincs uraság, sem titulus, 
Közös most a nemzeti juss. 

Most szívem már búval nem ég, 
Földerült már a magyar ég. 
Bár sokára mégis végre, 
Tisztán kelt napja az égre. 

Nincs már átok a magyaron, 
Van most mind egy akaraton. 
Napja legyőzte a borút, 
Szabadságból font koszorút.


Kobzos Kiss Tamás, Jánosi Együttes

*

pindur.hu

Ma van az Anyatej Világnapja, a mai nappal kezdődik meg a Szoptatás Világhete. Köszöntünk minden kedves édesanyát, aki akár csak egyszer is megszoptatta kisbabáját!
Mi is sokat írtunk már a szoptatásról, de most a LLL egyik írását ajánljuk a jeles nap alkalmából:
http://www.lll.hu/miert_fontos_a_szoptatas

*

Drábik János

(...) A szervezett magánhatalom – az államok feletti pénzkartell és globális, valamint magyarországi struktúrái – megszerezte a magyar nemzet által létrehozott vagyon túlnyomó részét, elsősorban a nagyipart, az erőműveket, legértékesebb természeti kincseinket. Különböző manipulációkkal rátette a kezét a magyar mezőgazdaságra is, fillérekért megszerezte feldolgozóiparunkat, a növényolaj-ipari vertikumot, a cukoripari vertikumot, értékes technológiánkat kivitte az országból. Különböző zsebszerződésekkel és a kádár-korszak nomenklatúrájából átörökölt hazai vörös bárók támogatásával ma ő a magyar mezőgazdaság legfőbb ura. A nemzetközi pénzkartell és hazai érdekcsoportjai hegemóniája alatt áll még ma is a magyar kultúra egésze. Övé még mindig a domináns szerep a véleményhatalom gyakorlásában, mert nagyrészt ő a tulajdonosa az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatási intézményeknek. Ez a szervezett magánhatalom olyan nemzetközi hálózattal rendelkezik, amilyennel Magyarország demokratikusan választott állami vezetői soha nem fognak rendelkezni. A nemzetközi pénzkartell a tulajdonosa különböző informális hálózatain keresztül a nemzetközi véleményhatalom struktúráinak, és ez a szervezett magánhatalom rendelkezik az Euro-atlanti térségben egyeduralkodó módon a pénzügyi és a gazdasági hatalommal (...)
http://www.scribd.com/doc/117641480/Magyarorszagot-fojtogatja-a-szervezett-maganhatalom

*

1906-ban írták...

Gorkij becsülete...

" A világhírű orosz íronak ugyan megesett! Maxim Gorkij tudvalevőleg elhatározta, hogy kivándorol a szabadság földjére, Amerikába és ott folytatja írói működését, a hol teljes biztossággal és bátorsággal küzdhet tovább a czári zsarnokság ellen.
És Amerikában úgy is fogadták Maxim Gorkijt, mint a kultúrának és a népek szabadságának apostolát. Magasztalták, bámúlták, ünnepelték. Történt pedig ez alig pár héttel ezelőtt és ma... ma Gorkij már egy csöppet sem érezheti magát kellemesen a szabadság országában.
A frissen hullott lelkesedés elolvadt, fölszikkadt, eltűnt körűle, a dicsősége ott van már, a hol a tavalyi hó. A kit pár hét előtt még ujjongó tömegek lelkes áradata hömpölygött körűl és a kiért nagy városok, meg dollár-fejedelmek versenyeztek, hogy vendégüknek tisztelhessék, ma egy nemcsak magános és elhagyatott, hanem került idegen, a kit minden hoteles nagy készséggel költöztet át egy másik szállóba.
Nem hívják többé sehova, a társaságából nem kér senki, sőt az a veszedelem fenyegeti, hogy a szabad Amerika földjén nem lesz maradása. Megeshetik, hogy a nagy Gorkijt, a kit diadalkapukkal fogadtak, ki fogják utasítani Amerikából. Pedig ez a Gorkij ugyanaz a Gorkij. Tévedés a személyében nem történt.
Írónak sem lett kisebb Gorkij két hét alatt. Olyasmivel sem lehet megvádolni, mint például Gapon atyát, a megfizetett szabadsághőst, mindössze csak az derült ki, hogy az a nő, a kit Gorkij magával vitt a szabad Amerikába, nem a felesége. A hiteles asszonyt, a ki mikor urát a börtönbe hurczolták, minden követ mgmozgatott, hogy kiszabadítsa: a nagy író nem vitte magával a tengeren túlra.
Hiszen tudvavaló, hogy a börtön szenvedéseit sem feleségével pihente ki, hanem Andrejevna kisasszonynál és ez a kisasszony szállt vele Amerika partjára is. És ez az, a mit az Amerikaiak, ha még úgy értik és méltányolják Gorkij írói nagyságát, sem megérteni, sem méltányolni nem hajlandók. És vajjon lehet-e ezért korlátoltnak bélyegezni a fölvilágosodott Amerikát?
Ime kiderül, hogy minden a szabad Amerikában sem szabad. A nagy írót megbecsülik azzal, hogy megveszik, elolvassák és dicsérik, a mit ír, de ezt nem tekintik mentségnek mindenért, a mit csinál. A könyvének helye van minden házban, de a férjet, a ki hitvesét, gyermekét odahagyta, a maga családi tűzhelyét megbecsülni nem tudta, családi tűzhelyük közé vendégnek nem kivánják."

1941. augusztus 1-jén jelent meg a Nyugat folyóirat utolsó száma. 1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.
A harminc év története - mondta Babits Mihály - harmincéves háború volt, örök harc. De ez olyan harc volt, amely itt nem is harminc évvel ezelőtt kezdődött.
A magyar kultúra örök harca volt ez
s kezdődött Szent István királlyal, aki elsőnek akarta a magyar szellemet, a magyar életet nyugati kultúrával megtölteni. A magyar kultúrának Szent István óta mindig két pólusa volt. Egyik az ősi, ázsiai, keleti pólus, a másik a nyugati. És a magyar kulturális élet csak akkor tudta erejét megtartani és kifejteni, ha mindkét pólussal megvolt az összeköttetése és viszonya.
- A Nyugat sohasem vesztette szem elől a két irányító csillag egyikét sem. Nyugatosok voltunk, igen, - de nem szűntünk meg ugyanakkor magyarok is lenni.

*

Jadranka Roganovic

Jön a cenzor..., és pont!

Indul a bakterház.., izé..., akarom mondani indul a Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Határozati Adatbázis. Jön bizony kedves Béláim és nincs apelláta meg kibúvó semmi sem. Jön a a Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Határozati Adatbázis és jól odabasz... 

Na, most akkor komolyan:

A jövő év januártól működésbe léphet az a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által üzemeltetett internetes feketelista, mely alapján a Magyarországon működő internetszolgáltatóknak kötelezően blokkolni kell a jogsértőnek ítélt tartalmakat. A Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Határozati Adatbázishoz, vagyis a KEHTA-hoz minden internetszolgáltatónak csatlakoznia kell, és a bíróság vagy hatóság által elrendelt tiltásokat azonnali hatállyal életbe kell léptetnie.

A KEHTA eredetileg július 1-jén állt volna élesbe elsősorban azzal a céllal, hogy az interneten megjelenő faj-, vallási, felekezeti, nemi, illetve szexuális orinetáció alapján magánszemélyek vagy csoportok sérelmét megvalósító jogsértő, valamint különösen gyermekeket szexuálisan vagy egyéb módon zaklató, illetve gyermekpornográfiát ábrázoló internetes tartalmakat kiszűrje. Az adatbázis alapján a bíróságok, valamint a törvényben meghatározott hatóság egységes módon, elektronikus úton tudja tájékoztatni a szolgáltatókat ezekről a jogsértő esetekről, az internethozzáférést biztosító cégek ezt követően különböző módokon, domain név, IP-elérés, vagy portszám alapján le tudják tiltani az ominózus tartalmakat.

*

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

"A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?" "Igen!" - felelték. Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő." Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.

Mt 13,47-53

*

Censored Pages

Újabb trükkös tolvajok..., illetve ellenőrök.

Akár 500 ezer forintos büntetésre is számíthat az a veszprémi trafikos, akinél a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrei egy kiskorú fiú bevonásával próbavásárlást tartottak. A trafikban a két ellenőr vásárolt, miközben beállított a fiú, aki csak téblábolt. Az eladó kiszolgálta a két fogyasztóvédőt, majd miután fiatalnak vélte a fiút, elkérte az igazolványát. Mivel 17 és fél éves volt kiküldte a boltból, nem szolgálta ki. A fogyasztóvédők szerint ezzel azonban megsértette a jogszabályt, mert a belépéskor már ki kellett volna küldeni a fiút. A tulajdonos szerint olyan helyzetet teremtettek, melynek egyértelműen és szándékosan az eladó figyelmének elterelése és a bírságolás lehetőségének megteremtése volt a célja.

„Beszélgettek, akkor mondták, hogy ezt kérik, azt kérik. Amikor fizetett volna a fiatalabb, akkor nézte a pénztárcáját, mégsincs elég pénz. Erre a másiktól kölcsön kért” – idézte fel az esetet az eladó. Eközben lépett a helyiségbe a kiskorú fiú, aki kivárta a sort, majd az eladó elkérte az igazolványát és mikor kiderült, hogy még nem múlt el 18 éves, kiküldte a boltból. Mégis szabálytalan volt, mert a kiskorút azonnal ki kellett volna küldenie a felügyelők szerint, akik ezt jegyzőkönyvbe is vették, majd a bírságolás kilátásba helyezésével távoztak. 

„Direkt behoztak egy fiatalkorút, direkt beállították, besurrantották az üzletbe” – háborodott fel az eljáráson Szabó Krisztián, a trafik tulajdonosa. Egy nappal később ugyanennek a tulajdonosnak egy másik veszprémi trafikját is ellenőrizte ugyanez a két fogyasztóvédelmi felügyelő. Itt egy fiatal lányt használtak csalinak, de nem jött be a trükk. Perger Mónika, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sajtóreferense szerint ez mindennapos gyakorlat. „A felügyelők fiatalkorú személlyel bemennek az üzletbe, próbavásárlás keretében megpróbálnak dohányterméket vásárolni, illetve ha a jogszabály úgy határoz, hogy a fiatalkorú már be sem léphet az üzletbe, nem tartózkodhat ott, tehát már a felügyelők azt is vizsgálják, hogy a kereskedő felszólítja-e a korának igazolására a fiatalkorút” – fogalmazott Perger Mónika. 

Július elseje óta a felügyelők 274 esetben vontak be kiskorút az ellenőrzésbe, akik közül 38-at kiszolgáltak, míg 72-t nem szólítottak fel az üzlet elhagyására az eladók. Ezek a trafikok mind bírságra, vagy akár a működési engedélyük felfüggesztésére számíthatnak.

*

Mindenki örüljön!

Olvasmány: Ézs 9,1–7

Az öröm igazi alapjára kell építened mindennapjaidat, hogy aztán öröm­mel élj! Jézus Krisztus ez az alap.

1.A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.

2.Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.

3.Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.

4.Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.

5.Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

6.Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

7.Egy igét küldött az ÚR Jákóbnak, eljutott Izráelhez,

Magyarázat:

Öröm. Van örömöd? Mi az, ami a legfelszabadultabb örömöt váltja ki szívedben? Volt már olyan? Bizonyára igen. Örömünk alapja sok minden lehet. Család, barátok, ajándékok, új ház, autó, kert. Többnyire tárgyak, de időnként események, történések. S talán néha azt is meglátjuk, milyen gazdagság vesz körül bennünket ebben a teremtett világban, a természetben, s ez is öröm.

Korunk embere dúskál a javakban, legalábbis a felénk eső földtekén. Ennek része az a jómód, hogy lassan nem is tudjuk, minek mi­kor van az idénye, hiszen a nagy szupermarketekben minden évszakban minden kapható. Télen görögdinnye, nyáron narancs, alma egész évben. S a kenyér, ki tudná összeszámolni, hányféle, folyamatosan. S hogy milyen volt a termés, mennyire volt gazdag az aratás, kit érdekel a mezőgazdászokon kívül!

Jó lenne felébrednünk gazdagságunkban bó­dult állapotunkból! Vannak helyzetek, események, dolgok, melyek nem természetesek. Ilyen az élet szimbóluma, a kenyér, a gabona. Élnek emberek a földön, akiknek minden falat külön ajándék. Azt sem árt átgondolnunk, hogy a testi kenyér mellett az öröm igazi alapja az olvasott igében az az öröm, melyet a Jézus Krisztusban felragyogó világosság nyújt számunkra! Legyen teljes az örömöd őbenne! /USzA /

Mindent, amit elnyílt két szemem lát:
A napot, a lombot, a lomha Tiszát,
Kemény munkát és lágy kenyeret.
Mindent, mindent, mindent szeretek.

Egyebet magamnak nincs is mit kérjek:
Csak tiszta lehessen test és lélek,
Legyen kit szeretnem, legyen mit ennem,
És el ne fogyjon a nóta bennem.

(Sík Sándor: Rikkant a rigó)

(Újváriné Szabó Anikó)

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/103

*

LOYOLAI SZENT IGNÁC

Loyola, 1491. +Róma, 1556. július 31.

1521 pünkösd vasárnapján a francia tüzérség Navarrában tűz alá vette Pamplona citadelláját, és egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette az egyik baszk nemesembert, Inigo Lopez de Loyolát, aki a spanyol király szolgálatában állott. Ez az esemény Franciaország és a Habsburg-ház harcában, amely az egész korszakra rányomta a bélyegét, alig számított valamit, mégis történelmi jelentőségű: ez a kő ágyúgolyó szolgált indítékul ahhoz, hogy Inigo de Lopez a spanyol király szolgálatát fölcserélje Krisztusnak, az ég és föld Urának szolgálatával, és így Inigo lovagból Szent Ignác váljon.

Ignác Guipuzcoas tartomány egyik baszk nemesi családjának sarja, amely ősidők óta ezen a titokzatos tájon, a birtokain gazdálkodva élt. A napvilágot 1491-ben látta meg, közelebbről nem tudjuk, mikor; a tizenkét testvér közül ő volt az utolsó. Mint egy spanyol nagyúr apródja, s később mint fiatal tiszt, dicső jövőről álmodozott. Később maga is megvallotta: ,,Örömét találta abban, hogy gyakorolja a fegyverforgatást, és azt a hiú vágyat melengette a szívében, hogy dicsőséget szerez magának''. És amint későbbi bizalmasai utalnak rá, bátor volt ,,a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte.''

A sebesülés azonban véget vetett a becsvágyó nemes érvényesülésének. Sebesült lába, hiába tettek meg mindent az orvosok, rövidebb lett. Hosszú ideig kellett feküdnie otthon, Loyolában a kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól és egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került. Maga adott később számot erről a sorsfordulót jelentő új, nagy élményről: ,,Amikor evilági gondolatokat forgatott magában, ezek nagy örömére voltak. De amint elfáradt, és elterelődött róluk a figyelme, kedvetlen lett, és úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna. Hanem amikor arra gondolt, hogy mezítláb elzarándokol Jeruzsálembe, és vad salátaféléken fog élni, vagy egyéb önmegtagadásokat vállal, ahogy a szenteknél olvasta, nemcsak addig talált vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időzött, hanem később is megelégedett és vidám maradt, amikor már nem forogtak effélék a fejében. És megtanulta, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között. És ez volt az első elmélkedése az isteni dolgokról.''

folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje

*

pindur.hu

Mert az szinte mindenkinek egyértelmű, hogy „szegény gyerek még biztos, hogy éhes”, „szegény gyerek még biztos, hogy álmos”, „mond biztos jól főzted ki azt a cumit”, „na ne mond, hogy erről még nem hallottál soha”, „azért ÉN ezt már nem engedném meg a gyereknek”, „már ne is haragudj, de felneveltem én is két gyereket” és azt hiszem mindenki hosszú oldalakon folytathatná a sort a tipikus mondatokkal.
http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/14-na-akkor-mi-is-kell-a-nnek-.html

*

Szent Korona Rádió

"A háború a szülőszobákban fog eldőlni" - interjú Budaházy Eddával - Budaházy György húga egy valódi példakép lehet a magyar anyák számára – középpontban az önzetlenség, az önfeláldozás, és az igazi szeretet. Részletek: http://betyarsereg.hu/a-haboru-a-szuloszobakban-fog-eldolni-interju-budahazy-eddaval/

*

J

Egy napon az Édennek nevezett kertben így szólt Éva az Úrhoz:

- Uram, gondban vagyok...
- Mi a hézag, Éva?
- Uram, tudom, hogy teremtetted és nekem adtad e gyönyörű kertet, eme csodás állatseregletet, még azt a mocskos kígyót is, de ennek ellenére nem vagyok boldog. - Miért, Éva? - szól a hang fentről. - Uram, egyedül vagyok és elegem van az almából
- Ebben az esetben Éva, tudok megoldást. Megteremtem Neked a Férfit.
- Mi az a Férfi???
- E teremtmény tökéletlen lesz, sok hibával. Hazudni fog és csalni, hiú lesz és dicsekvő. De azért nagyobb lesz, erősebb, örömmel fog vadászni és ölni. Viccesen fog kinézni, ha izgalomba jön, na de mivel panaszkodsz, úgy fogom megalkotni, hogy kielégítse testi szükségleteidet. Igaz, kissé bolondos lesz és olyan felesleges dolgokkal fog foglalkozni mint a birkózás és különböző labdajátékok. Nem lesz egy briliáns elme, úgyhogy szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyes irányba tereld gondolatait.
- Szuper!- mondta Éva és ironikusan felhúzta szemöldökét. - És hol itt a gubanc, Uram?
- Ahogy mondtam, beképzelt lesz, arrogáns és léha. Tehát el kell hitetned vele, hogy Őt teremtettem először. Ne feledd, hogy ez a mi titkunk lesz: tudod, köztünk, nők között...

*

Denis Diderot

(Langres, 1713. október 5. – Párizs, 1784. július 31.) francia filozófus és író


Fecsegő csecsebecsék (Les bijoux indiscrets), 1747 nem a pornó részleteket emeltem ki:)))"- Első álmomban lehettem - kezdte -, mikor úgy éreztem, hogy egy hatalmas, könyvekkel zsúfolásig megtelt csarnokba kerülök; nem tudom megmondani, milyen könyvek voltak; úgy voltam velük, mint sokan mások, akik nem alszanak: egyetlen címet sem néztem meg; sokkal döbbenetesebb látvány kötötte le minden figyelmem.

A könyveket magukban foglaló szekrények közt helyenként szoborállványok emelkedtek, rajtuk csodálatos szépségű márvány vagy érc mellszobrok: az idő vasfoga megkímélte őket; néhány apróbb sérülést nem számítva, ép és szép volt valamennyi; az a méltóság és nemesség sugárzott vonásaikról, mely az antik szobrászok műveiről árad; legtöbbjüknek hosszú szakálla volt, magas homloka, akárcsak önnek, és érdekes arckifejezése.

Szerettem volna megtudni a nevüket, és megismerni érdemeiket; ekkor az egyik ablakmélyedésből előlépett egy nő, és megszólított: alakja szép volt, járása méltóságteljes, tartása nemes; arcvonásaiban egyesült a jóság és a büszkeség; s hangjában volt valami szívig hatoló melegség; mellvért, sisak és lobogó fehér selyemruha - ennyiből állt az öltözéke.

"Tudom, mi nyugtalanítja önt - mondta -, és ki fogom elégíteni kíváncsiságát. Ezek a szobrok, melyek felébresztették figyelmét, kegyeltjeimet ábrázolják; e férfiak azon fáradoztak, hogy tökéletesítsék a szépművészeteket, melyekkel én ajándékoztam meg az embereket: a földkerekség legpolgárosultabb országaiban éltek, kortársaik élvezték, századunk pedig csodálattal övezi műveiket. Ha közelebb lép, látni fogja, hogy a szobrok talapzatát érdekes domborművek díszítik, s némi tájékoztatással szolgálnak írásaik jellemző sajátosságairól."

*

Unokáink is olvasni fogják

Az Északkeleti Almanach a világhálón

Derdák Tibor

Középiskola igazgató

http://napkeletnepe.blog.hu/2013/07/30/derdak_tibor

*

1925-ben írták

"A mai kor a felületesség és idegesség kora s igy ne csodálkozzunk azon, ha ma már fel sem tűnik a szépségflastrom hiánya. A pirulások és szégyenkezések ideje elmúlt.
Szegény megboldogult Csáth Gézának, a tragikus véget ért nagytehetségű írónak premierje volt még a boldog békeidőkben a Magyar Szinházban.
A premieren történt, hogy Csáth Géza kívül állt a nézőtéren több barátja társaságában. A közönség az egyik jelenetnél hangosan felkacagott.
Csáth Géza erre a kacagásra először elsáppadt, azután fülig elvörösödött és levegő után kapkodován, rohant ki az előcsarnokba. Kis vártatva visszajött. Ki voltak sirva a szemei.
- Géza, mi bajod? – kérdezték tőle részvéttel.
- Borzasztó! Azt, amin a közönség az előbb mulatott, nem én írtam, hanem itt a szinháznál erőszakkal csempészték be a szövegembe.
Alig lehetett szegény Csáthot megvígasztalni és a szinpadra tuszkolni, hogy a szerzőnek szóló tapsokra menjen ki meghajolni a függöny elé."

*

"A zsarnok elnyomja rabszolgáit,

és ők mégsem ellene fordulnak,

hanem azt tiporják el, akik alattuk állanak."


Emily Jane Brontë (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.
Két nővérnek, kik falusi lelkészleányként, a világtól eldugottan teljesen egyenlő körülmények között élnek, majd száz éve, 1847-ben egyszerre jelenik meg egy-egy regénye. Az első rögtönös nagy siker, műfajteremtő, «nevelőnőregény», máig az olvasók kedvence és az irodalomtörténet méltányoltja, a másik társtalan, előd és utód nélküli, nehezen tör utat az elismeréshez, még híveiben is le kell győznie bizonyos idegenkedést. Mindkettő nagy mű; de az egyik, a mindennapibb történet már csak a mult egy szeletjét érzékelteti, a legkitünőbb eszközökkel, tökéletes mesével a naívnak, tökéletes stílusélményként az inyencnek, a másik kuszált és kínzó tartalmával egyszerre időtlen és aktuális, a mult íze elpárolgott belőle. Jane Eyre éjszakai menekülése kenyéradója házából, aki szereti s akit ő is szeret, egy fejezet a polgári morál köréből, egy darab századközépi Anglia, mégha a kontinens összes nevelőnői elérzékenyedve ismertek is benne a maguk becsületére." Halász Gábor, Nyugat. 1941.

*

Puzsér Robi

Ahogy közelednek a választások, és a polgárháború szelleme beárnyékolja a hétköznapokat, egyre nő a bennem csömör a hazai politika iránt, úgyhogy arra szántam el magam, hogy nem posztolok közéleti témában. Aztán megláttam Kulka János tatárszentgyörgyi mészárlásról szóló videóját, amely a bestiális módon kivégzett Csorba Róbertnek és ötéves kisfiának állít emléket.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=esWGIqIMu54

Szomorúan írom le, hogy ez a Vágvölgyi B. András által írt és rendezett videó egy véres pornó, melynek mintha egyetlen szándéka az lenne, hogy tocsogjon az iszonyatban meg a fájdalomban, és vájkáljon a sörétek ütötte sebekben, behozva a történetbe még az ötéves gyerek karácsonyra kért biciklijét is. Vágvölgyi olyan húrokon játszik, amilyeneken a Fókusz riportjai vagy Vujity Tvrtko Pokoli történetei, ami után már nem csoda, hogy nem lehet értelmesen beszélni arról a nagyon súlyos társadalmi problémáról, aminek a tatárszentgyörgyi eset az egyik rettenetes tünete volt. Vágvölgyi és Kulka ezzel a videóval beúsztatják ezt a tragédiát is a nagy kollektív szimbólum-tengerbe a Don-kanyar, '56, a holokauszt és 2006 októbere mellé, ahonnan már csakis indulatokat lehet kipréselni, érdemi diskurzust nem. És valójában mintha mindig is ez lett volna a cél. Olaszliszka után ugyanúgy, ahogy Tatárszentgyörgy után.

Erre a videóra válaszolt az általam nem egyszer méltatott Dancsó Péter egy paródiával, melyben fölényes gúnnyal illeti Kulkáék koncepcióját, és teszi formailag nevetségessé, miközben annak tartalmára egy árva szót sem veszteget.

http://www.youtube.com/watch?v=C9n1UKENgLM

Értelmiségihez méltatlan magatartás Dancsó részéről, hogy eszébe sem jut a Tatárszentgyörgyről szóló videó állásfoglalására reagálni, kizárólag annak hatáselemeivel meg az előadó személyével van elfoglalva, holott Kulkát és a balliberális véleményformálók tevékenységét bőven van miért bírálni, akár ennek a videónak a kapcsán is.

Ha populizmusban utazunk, azonnal rákérdezünk, hogy Vágvölgyiék vajon miért nem élesítették akkor a videókamerát, amikor Szögi Lajost lincselték meg a gyerekei szeme láttára, vagy amikor Marian Cozmát szurkálták halálra? A rasszista gyilkos motivációja ugyanúgy félelemből, ostobaságból és agresszióból áll össze, ahogy a dühödt, lincselő csürhéé vagy az etnikai alapon szerveződő gengszterbanda tagjaié. Miért kell olyan országban élnünk, ahol általános követelmény a kettős mérce készségszintű alkalmazása, ahol Bayer Zsoltnak és barátainak csakis Olaszliszka fáj, Kulka Jánosnak és barátainak meg csakis Tatárszentgyörgy?

Ha félretesszük a populizmust, akkor a kérdés úgy vetődik fel, hogy a balliberális értelmiség hogy volt képes az elmúlt huszonöt év során tétlenül végignézni a cigányság jelentős hányadának a kisodródását a társadalomból? Hogy tűrhették el a tömeges munkanélküliséget, a segélyből élés mindennapos gyakorlatát, a nyomorba szült gyerekek sokaságát? Hogy tudták végignézni azt, ahogy a minden képzeletet alulmúló szegénység és a folyamatosan növekvő munkanélküliség kitermel egy összeférhetetlen, a többség szabályrendszerét egyre tudatosabban és egyre gátlástalanabbul áthágó bűnöző kasztot? Hogy voltak képesek ezzel a cinkos tétlenséggel az ő karmaik közé lökni azokat a cigányokat, akik munkából élnek és törvényes módon akarnak boldogulni, azokkal a fehérekkel együtt, akik nem tudnak vagy nem akarnak elköltözni, elmenekülni? Hogyan tűrhették, hogy falvak, városok, lassan megyék váljanak lakhatatlanná? Hogyan nézhették tétlenül a mindennapos félelmet és rettegést, a közbiztonság megszűnését? Továbbá hogy volt pofájuk bárkire rásütni a rasszista-bélyeget, aki próbálta megkongatni a vészharangot? A tatárszentgyörgyi tragédia bármilyen iszonyatos is, nem a semmiből zuhant a nyakunkba. Kulkáéknak azonban még most, a rettenettel szembesülve sem jut eszükbe feltenni a kérdést: hogy juthatott idáig az ország?

Csakhogy Dancsó nem szembesít, hanem gúnyolódik. Nem vitatkozik és nem érvel, hanem lekezel, kioktat és fölényeskedik. Ez pontosan az a stílus, amivel a kilencvenes évek balliberális értelmisége szégyenítette meg a neki nem tetszőket. Mindössze annyi a különbség, hogy most nem az SZDSZ biztosítja ehhez az ütemesen összeverődő tenyereket, hanem a Jobbik.

Lelőttek egy ötéves gyereket, mert cigány. Ez a tragédia egy olyan út végén csapta arcon a magyar társadalmat, ami az egymás személyén való büszke átgázolással, egymás szándékos félreértésével, egymás cinikus provokálásával, a valódi kérdések megválaszolása helyett érzékenységek felkorbácsolásával és szimbólumok meggyalázásával volt kikövezve. Dancsó videója sajnos ebbe a sorba illik, és ez nagy baj. Ahol ugyanis az értelmiség elhallgat, ott a pszichopaták és a rohamosztagok veszik át a szót.

+

Legutóbbi bejegyzésem alatt az egyik kedves kommentelő védelmébe vette a Tatárszentgyörgyre emlékező videót, s ehhez az alábbi intelmet fűzte: "Szégyenünkre nem tobzódunk a tisztes megemlékezésekben, és van még itt bőven ledolgozandó deficit mindaddig, ameddig a fiatal fejecskékbe be nem ég végleg, hogy a rasszizmus bűn."

Nos, megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a fenti, rendkívül fontos tévedésre. A rasszizmus nem bűn. A rasszizmus primitívség. Igen. A rasszizmus ostobaság. Igen. De nem bűn. A rasszizmus jog.

Éppen az a baj, hogy a mindenkori hatalom úgy használja a jogot, akár a kapcáját. Aktuális politikai vagy gazdasági céljaik érdekében hoznak törvényeket, amelyek mintha másra se szolgálnának, mint hogy az ő érvényesülésüknek, erkölcsi érzéküknek vagy személyes ízlésüknek a teljesülését elősegítsék. Az előző kormánynak nem volt ínyére a holokauszttagadás. Hoztak egy törvényt ellene. Ennek a kormánynak a Szent Korona gyalázása nem tetszik. Törvényben tiltják meg. Ezeknél a törvénykezéseknél pedig csak az a szomorúbb, hogy a társadalom egyik illetve másik fele minden alkalommal önfeledten tapsol hozzájuk.

A jog nem a kényünkre-kedvünkre szolgáló eszköz. A jog nem emberek műve, ők csupán kodifikálják. Éppen ennek során élnek vissza vele. A jog világnézettől függően Istentől vagy a természettől ered, de nem az embertől. A jognak nem csak betűje van, amit úgy csűrünk-csavarunk, ahogy kedvünk tartja. A jognak szelleme van, és az az elsődleges. A jog szelleme pedig a következő: egyik ember szabadsága ott végződik, ahol a másik ember biztonsága kezdődik. Ez a jogállamiság legalapvetőbb normája.

A rasszizmus egy gondolkodásmód. Hogy jön ahhoz bárki is, hogy előírja másnak, hogy hogyan gondolkodjon? Gondolatbűn? A jog és a törvény nem arra szolgál, hogy általa etikussá formáljuk a világot, hanem arra, hogy egyik embert a másiktól megvédelmezzük. Egy ember gondolkodásától nonszensz bárkit is megvédelmezni, tehát a szabadság határa itt nem húzódhat. Ha ebből a gondolkodásból erőszakos tettek következnek, már nyilván más a helyzet.

Ha az erkölcsös gondolkodást törvénybe foglaljuk, abból nem közjó származik, hanem zsarnokság. A jó csak a szabad döntés nyomán helyes, a kényszer terhe alatt többé már nem az. Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol nincsenek rasszisták. Viszont nagyon nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol ezt törvény határozza meg. A rasszistákat elviselni összehasonlíthatatlanul kisebb csapás, mint egy olyan államban élni, amely tilt bármiféle világnézetet.

*

Rakovszkij,

a szabadkőműves illuminátus megdöbbentő vallomása

Christian Georgijewitsch Rakowski

Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij a Szovjetunió kommunista pártjának egyik megalapítója, a Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, majd a Szovjetunió londoni és párizsi nagykövete, fontos szerepet játszott az egy tőről fakadt forradalmi kommunizmus és a forradalmi pénzuralom történetében. A nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embereként – 1938-ban a sztálini tisztogatások idején – őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.

A kihallgatás során Rakovszkij egy meglepő, de meggyőzően hangzó tervet tárt fel arra vonatkozóan, hogy miként kellene megindítani a II. Világháborút úgy, hogy annak ne a Szovjetunió legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta. Az így kapott információért cserébe a bolsevik diktátor nem végeztette ki Rakovszkijt, és később pedig nagy valószínűséggel szabadon is engedte. A kihallgatást tanúként végighallgattaDr. Josef Landowkszkij orvos.

Landowszkijnak köszönhető, hogy Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája ismerté vált. A kihallgatásáról készült jegyzőkönyv – a történelmi tények utólagos tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges forgatókönyvének bizonyult. 
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo Major” (Egy vörös őrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedő személyisége -, hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a világtörténelem alakulását.

A “Kuz” a továbbiakban Gavril Kuzmin kihallgató tisztet, a “Rak” Hrisztyian Georgijevics Rakovszkijt jelöli. A magyarázó megjegyzéseket Drábik János tette, zárójelben, világosan elválasztva a jegyzőkönyv szövegétől. D. J.)

(A jegyzőkönyv teljes terjedelme rendelkezésre ál a lenti linken, de itt csak egy pár fontos témát emelünk ki belőle – a szerk. )

http://ebredezes.hu/rakovszkij_vallomasa/

*

SZENT MÁRTA

Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki.

árom alkalommal beszélnek az evangélisták Márta házáról és a testvérekről. Már az önmagában különös, hogy nem Lázár családjáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy Lázár gyermektelen házasság után megözvegyült, és a szintén özvegy Márta befogadta. Mária talán nem is volt férjnél. Sőt, a hagyomány legalábbis a nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta úgy tudja, hogy Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért, szintén Márta házában élt.

Az első találkozás, amikor Jézus Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai kíséretében úton volt. ,,Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába). Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.'' Volt mit tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és elszállásolásáról kellett gondoskodnia. ,,Egyszercsak megállt, és így méltatlankodott: Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha'' (10,38-42).

A két nővérben az Egyház a lelki élet két alaptípusát látja: Márta a jótékonyságban tevékeny, aktív, Mária a szemlélődésben elmerülő, kontemplatív életforma típusa. Krisztus szava rávilágít: mindkettő jó, de Mária magatartása jobb, mert amit választott az élet igéjének hallgatása, a jelenlévő Úr csendes szeretettel való szemlélése maradandó. S akiben ilyen éhség él, azt az élet kenyere úgy táplálja, hogy jóllakik, és mégis vágyódik a további töltekezésre, de jóllakottságában nincs undor, s éhségében nincs kínzó hiányérzet. Az az éhség ellenben, amelyet a Márta-féle tevékenység elégít ki, szenvedést okoz.

folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje

*

"Tudtam, hogy Márknak ez időben házasulási szándékai voltak. Hónapok óta élt lent Délmagyarország egyik nagy városában, Zimonyban, hol menyasszonya családja lakott.

Öcsém, mielőtt Zimonyba ment volna, az ország fővárosában, Budán és a Duna másik partján elterülő Pesten tartózkodott. Budán előkelő magyar urakról és hölgyekről, Pesten pedig gazdag polgárasszonyokról festett portrékat és mint nekem írta, képeit igen jól megfizették. Levelében még megemlítette, hogy minden tekintetben módjában van kiélvezni azt a szeretettel és tisztelettel teljes figyelmet, mellyel a magyarok a művészettel foglalkozó embert körülveszik.

Miután Budát és Pestet alaposan megnézte, továbbutazott, a Dunán ment le, egészen Zimonyig.

Zimonyban igen előkelő úri társaság élt. Mint Márk öcsém írta, a legelőkelőbb, családok egyike, a Radvánszky Imre doktoré. Radvánszky doktor a vidék legismertebb és legképzettebb orvosa volt. Tekintélyes családból származott és őseitől szép birtokot örökölt. Szorgalmával még ezen az ősi birtokon felül, tekintélyes vagyont is tudott szerezni.

Mindezt Márk öcsém írásaiból tudtam, és azt is, hogy Radvánszky Imre doktor széleslátókörű férfi, ki szabad idejét arra használta, hogy nagy külföldi utazásokra indult. Bejárta Francia-, Német- és Olaszországot, mindenütt gyarapítva ismereteit és művelve elméjét." Verne: Storitz Vilmos titka.
Verne ez a kései, posztumusz megjelenésű könyve sok tekintetben elüt az életmű ismert darabjaitól. A rejtélyes história a 18. század utolsó harmadában játszódik, holott Verne többnyire a maga korába, az 1800-as évek második felébe helyezte regényei cselekményét. Továbbá a Storitz Vilmos titka egyike kevés számú Magyarországon játszódó munkáinak. De azért rí ki leginkább az élemtű egészéből, mert olyan fantáziadús történet, amelyben nem tartotta fönn a későbbi megvalósíthatóság esélyét sem.

*

Mezítlábas park
Mi az, hogy Mezítlábas park? Ott mezítláb lehet ?

Igen mezítláb lehet sétálni nyárban kellemes árnyékot nyújtó fák között egy patak mellet. Egy kis dombról, mely ugyan a Szabadsághegy nevet viseli remek kilátásban gyönyörködhetünk, akár a Vértes-hegységet is láthatjuk a távolban, vagy elleshetünk néhány pillanatot egy nyugalmas kis falu életéből. Lovasokat láthatunk a határban, de előfordul egy-egy fogat is vagy szekér. Eközben a jó levegő biztosított, hiszen ameddig a szem ellát, és még azon túl sincs ipari környezetnek nyoma.

Rendben, ez nem hangzik rosszul de miért éppen mezítláb?

Nem megkönnyebbülés levenni a cipőt egy fárasztó nap után? Szóval azért mezítláb, mert ebben a parkban kialakítottak egy útvonalat, ahol 21 -féle járófelületen kápráztathatjuk el vagy dolgoztathatjuk meg talpizmainkat. Egy szakaszon érdes bazalt kövek jelentenek kihívást, másutt süppedős tőzegben hagyhatjuk ott lábunk nyomát, vagy ha kedvünk van bebátorkodhatunk a patakba is, érzékelhetünk itt a hűvöset a vagy éppen a téglaburkolat melegségét. És, hogy nem szoktunk járni kukorica csutkán vagy fenyőtobozon? De lehet! Gyere próbáld ki!

A kis falu Tabajd 45 km távolságra fekszik Budapesttől. A Mezítlábas park bejáratát pedig a falu közepén találod a híd és Nepomuki Szent János szobra mellett.

A sétány végén találsz egy játszóteret, ahol a gyerekek kiszórakozhatják magukat, a felnőttek megpihenhetnek egy kicsit.

Oldal:
http://mezitlabaspark.hu/

*

A Kriza János Néprajzi Társaság Erdélyi és moldvai digitális balladatára:http://www.kjnt.ro/balladatar/a-balladatarrol

"Ebben a digitális balladatárban az érdeklődők tájékozódását számos keresési lehetőség segíti: rákérdezhetnek a gyűjtés helyére, a balladák típusaira, szövegeire, dallamaira, gyűjtőire, a nyomtatásban megjelentetett változatok bibliográfiai adataira, a kéziratban maradt variánsok pontos levéltári jelzetére stb.
A következő egy évben azt tervezzük, hogy a balladatár folyamatos gyarapításával, feltöltésével egyidőben összeállítjuk az erdélyi és a moldvai magyar balladaköltészet bibliográfiáját valamint rendszeres katalógusát."

*

… Jacob Schiff-nek később szemrehányást tettek azért, hogy ő és a Warburgok segítették hatalomra a bolsevik forradalmat. Bizonyított tény, hogy Trockij Jacob Schiff megbízásából tevékenykedett, és Schiff fia is megerősítette, hogy apja a Kuhn, Loeb bankon keresztül 20 millió dollárt adott Trockijnak. (Ez mai árfolyamon mintegy 2 milliárd dollár összegnek felel meg.) Lenint elsősorban a németországi Warburg-Ház feje, Max Warburg finanszírozta. Ő az, aki a császári Németország titkosszolgálatának az irányítójaként Lenint és bolsevik forradalmárjait zárt vonatban átcsempészte Németországon keresztül Helsinkibe. De ugyancsak Max Warburg juttatott Leninnek 20 millió aranymárkát is.
Részt vettek a bolsevikok finanszírozásában a Rockefellerek, a J. P. Morgan partnerei, a Stockholm-i Nye Bak tulajdonosa Olaf Ashberg, valamint William Thompson a Chase National Bank vezetője. A Rockefellerek azután kezdték el támogatni a bolsevikokat, amikor a cár elutasította igényüket az oroszországi olajmezők kiaknázására. Ennek az volt az oka, hogy a Rothschildok és a Nobel-testvérek tulajdonában lévő Royal Dutch kapta meg ezt a koncessziót. A Rockefellerek tehát azért finanszírozták a bolsevikokat, hogy a Standard Oil szilárdan megvethesse a lábát Oroszországban. Ezt a néhány adatot csak azért idéztük, hogy alátámasszuk: Lenin, Trockij és a bolsevikok nem tudták volna uralmuk alá hajtani Oroszországot és népeit a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák támogatása nélkül. Ennyiben a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák részben felelőssé tehetők - mint bűnrészesek - a bolsevizmus által elkövetett történelmi bűnökért (...)
http://www.scribd.com/doc/137063876/Kettős-allampolgarsag-es-kettős-lojalitas-2013

*

Életem során

legszebb emlékeimet

a nőkkel való találkozások adták.

Egyszerűen megőrjít a lágyságuk,

a megfejthetetlennek tűnő belső világuk, másságuk,

és a misztikum, amely körüllengi őket.

http://www.flo.hu/hirek/eszveszejto-pocakok

*

(...) Landowszkijnak köszönhető, hogy Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája ismerté vált. A kihallgatásáról készült jegyzőkönyv – a történelmi tények utólagos tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges forgatókönyvének bizonyult.
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo Major” (Egy vörös őrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedő személyisége -, hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a világtörténelem alakulását (...)
http://ebredezes.hu/rakovszkij_vallomasa/

*

Paris by night – útikönyv Molnár Ferenctől

Molnár 1908-as levele Hatvany Lajosnak arról, mit is érdemes megnézni az előkelő éjjeli lump életre vágyó úriembernek Párizsban.


Hôtel Dominici
7, rue des Castiglione
Paris

Kedves Doktor Úr,
mi már itt aligha találkozunk, mert én innen a jövő héten Londonba utazom. De ezt a levelet meg kell írnom Önnek, mint Berlin-imádónak. Honorálja azt, hogy ilyen gyöngéden gondolok önre és tegye meg azt, amit itt írok. Néhány helyet ajánlok figyelmébe ugyanis, ahová talán itteni kalauzai nem vezetik el.

1. Okvetlenül vacsorázzék egyszer színház után (12– ½ 1 közt) Larue vendéglőjében, Place de la Madeleine. Ez nem is legelső rangú, de akkor majd meglátja, hogy mit akar utánozni szegény Adlon bácsi.

2. Színház után okvetleül menjen el egyszer az Abbaye Albert című vendéglőbe, Place Pigalle, ez fenn van a Montmartre-on. Odamenési idő éjfél előtt, előbb ki se nyitják. Frakk. Asztal telefonon rendelendő délután. De esetleg kap enélkül is. Ott csak egy üveg pezsgő fogyasztandó. De ez aztán a legelőkelőbb éjjeli lump élet, ami itt van. Szegény Adlont ide be se eresztik. Legjobb egy szombaton. Akkor tele van a Montmartre elegáns lumpokkal.

3. Bal Tabarin. Tánchely. Méretei és közönsége kábítóan nagy és impozáns. Odamenési idő éjfél, lehetőleg szombaton.

4. Nagyon fontos!!! Egy előadás a Théâtre Michelben. Színház a pincében van, a legelegánsabb valami, ami képzelhető. Egy színész: Harry Baur, a legjobb, amit valaha színpadon láttam. 

5. Egy látványosság-előadás a Théâtre du Châtelet-ben. Megható szép dolog, sírni lehet.

6. Délutáni tea a Champs Élysées-beli Palace-hotelben egyszer és egyszer a Hotel Ritzben (Place Vendôme) Adlon bácsi itt portás se lehetne.

7. Diákebéd (2 frank 50, előétel, hús, sült, sajt, sütemény vagy befőtt, feketekávé, fél liter jó bor.) „Restaurant au Pré aux Clercs” a Rue Jacob és a Rue Bonaparte sarkán. Délben menendő.

Mindezt abban a reményben írom, hogy mindezekre a helyekre elmegy. Tegye el ezt a levelet és okvetlenül nézze meg az itt írottakat. Hálás lesz érte, annyi bizonyos. 
És talán ön is bizonyos szánalommal fog tekinteni innen arra az izzadságszagú, pénztelen maltervárosra, amelyet Berlinnek hívnak, és ahol Adlon bácsi az itteni harmadrangú dolgokat utánozza.
Azért írtam mindezt, mert ezeken a helyeken gondoltam önre, mint berlinistára. Kérem, ne zárkózzék el az ellenvélemény elől, és a mondott helyeket feltétlenül nézze meg. Legfontosabb dolgok az 1, 2, 3 és 4 pontok.

Szeretettel üdvözöljük feleségemmel együtt,

Molnár Ferenc

Ui. Okvetlenül megnézendő a Dumény nevű színház. A világért ne menjen a Beethoven nevű unalmas piszokhoz.

*

Levél egy kivándorló kartársam után
szerző: Juhász Gyula

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

*

Babits 1919. augusztus 19-én

levelet írt a megalakulóban lévő Magyar Írók Szövetsége vezetőjének,

Szabó Dezsőnek.

A levélben tanítványát és fiatal költőtársát ajánlja a szervezet titkári
posztjára:..."küldenék neked egy nagyon megbízható és keresztény fiút, G. Szabó Lőrinc bölcsészethallgatót, akit én régebbről ismerek. Vele kétségkívül jót tennél, ha alkalmaznád; s azt hiszem, te se bánnád meg, mert derék és buzgó alkalmazottat nyernél benne. Én Szabó Lőrincet igen tehetséges fiatal költőnek és műfordítónak ismerem; s minthogy szerkesztő koromtól fogva gyakran érintkezem vele, más oldalakról is volt ismerni és becsülni
alkalmam.

Szabó Lőrinc - Babits

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.

*

Mikszáth Kálmán:

A szobor és én – levél Nagy Miklóshoz

Kedves Barátom!

Azt kivánod tőlem,hogy irjam le lapodnak, milyen érzései vannak az olyan embernek, a ki mint modell ül a saját szobrához. Azt látom ebből, hogy ezt te valami különös élvezetnek tartod. Legalább is úgy kérdezed, mint a hogy kérdeznéd, mit érez egy ember, a kinek például a lábát vakarják.
Hát erre én azt felelem neked: hogy minden attól függ: vajjon viszket-e a lába az illetőnek? Mert ha viszket, akkor mennyei kéj, de ha nem viszket, akkor csak alkalmatlan csiklandozás.
Hát az én lábam nem viszket – és igazán azt gondoltam magamban, mikor a szép szőke ifjú finn szobrász, Sailo Alpo fölkeresett, hogy le akar mintázni, a mit Filtsik István (egyik beszély-alakom) mondott, mikor egyszer a te rajzolód, Dörre Tivadar, a falujában utazván, le akarta a vázlatkönyvébe rajzolni. - Köszönöm, nem kivánom; nincs már nékem szeretőm.

Bizony már nekem sincs. Sem azokból, a kik szoknyában járnak, sem azokból, a kiket a görögök fantáziája látott el toilette-el és nem Monaszterly és Kuzmik. Maholnap elhagynak a múzsák is, a hiúsággal pedig régen szakítottam. A szobrász azonban rokonszenves ifju, nem akartam egyszerűen megtagadni a kérését.
- Hát minek lesz önnek az a szobor? – kérdeztem tőle töredezett németséggel, mert finnül nem tudok.
- Tanulni akarok az ön fején, - felelte szintén németűl, mert magyarul nem tud. Titkon az a gondolatom is volt, hogy a mig ülök neki legalább a német nyelvben gyakorlom magam.

Mert azt hittem hogy ő tökéletesen beszél németűl, csak később tudtam meg, hogy ő meg rólam hiszi azt. S ebben a hitben beszélgettünk vagy két hétig, mig valami gazember felvilágositott bennünket. Ez volt az első kölcsönös csalódásunk.

Elmondta, hogy a kész szobrot majd a helsingforsi múzeumba küldi. Ott aztán keresnek egy hozzá hasonló finn-koponyát, egymás mellé teszik a kettőt és épitik tovább a magyar-finn rokonságot.
No, erre csakugyan elég jó lehet az én fejem is, hát ráálltam, hogy ülök neki, de figyelmeztettem, hogy kezdjen mindjárt hetven évesnek mintázni, mert az eltart vagy húsz esztendeig, míg engem annyiszor odakaphat a Stróbl műtermébe, a mennyiszer szükséges. Hanem Sailo Alpo is ravasz emberke a maga nemében:

-Niksz, nuksz. Ich werde Sie hier machen in seinen zimmer. - A lakásomra hozatta az anyagot, az állványt, a fejmérő körzőt s egyéb szobrász-szerzszámot. Mikor aztán minden együtt volt, odaálltam nagy resignáczióval: - No hát most már itt vagyok, tessék a fiziognomiámmal rendelkezni.
- Hohó, - szólt a művész – nem oda Helsingtora. Először is az úr lelkéről akarok egy kis mintát. Ehhez körülbelűl három nap kell.
- Hogy a lelkemről? Azt csak nem tehetem a tenyeremre.
- No, azt nem is kívánom, csak a könyveit akarom elolvasni.
- Szeretném tudni, milyen nyelven?
- Hát finnül – felelt egész egyszerűen. – Épen ma kaptam egy szállítmányt.
Igen megörültem a finn könyveknek, melyeket Jalava és mások fordítottak, de melyekről eddig semmit se tudtam. A művész elolvasta a „Szent Péter esernyőjé-t, továbbá két kötet apró elbeszélést, majd így szólt:- Most már tisztában vagyok önnel. Most már kezdhetjük a külső hüvely formálását.

A délutáni órák voltak kitűzve, 3-tól 5-ig. De ez csakhamar lehetetlen időnek bizonyúlt, mert a mint leültem, azonnal letapadtak a szemeim. Majmuna álomtündér suhogó sobogó szoknyája szelével megérintett. Ez az egyetlen asszony még, a ki varászerővel bír fölöttem.
Sailo Alpo azonban nem akart egy alvó írót. Arra kért, tegyem át az üléseket délelőtt 11-re. Nem ért semmit. Délelőtt is legott elaludtam, mihelyt eleibe kellett ülnöm s egy pontra szegeznem a szememet.
A művész kétségbe volt esve, de én legalább gazdagabb lettem egy tapasztalattal: „Ha álmatlanság gyötör, állj be modellnek.” Egy szó, mint száz: nagy viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan anyag lassankint engedelmeskedni kezdett a fiatal mester újjai alatt s napról-napra jobban fölvette az én alakomat.

És hát most már megvan és abban is megfelel a szobrokhoz kötött követelményeknek, hogy nem igen hasonlít hozzám. Nem tagadom, sokat szenvedtem, mert néha órákig kellett állnom egy helyen, úgy hogy a lábaim elzsibbadtak. De nemcsak én szenvedtem, a szobrász is sok keserűséget állt ki a látogatóim kritikája alatt. Egyik ezt kifogásolta, másik azt.

- Kerekebbnek kellene lenni a fejnek.
- A szemek túlságosan messze vannak egymástól.
- A fej nem eléggé hosszúkás.
- Valami idegenszerű van rajta.

A szegény művész elszomorodott ilyenkor s mint egy modern Sisiphus, újra kezdte az egészet, de hányszor! Hasztalan. A látogatók mégis többnyire azt mondták:

- Nem az igazi… Tudja isten, még se az igazi.
- Most még kevésbé hasonlít.
- Hisz ez az öreg Deák Ferencz.
- A homlok nagyon alacsony.
- A fej túlságosan nagy.

Néha annyira ellentmondók voltak a jóakaratú megjegyzések és tanácsok, hogy a Sailo Alpo homloka elborúlt a tanácstalanságban: „Istenem, mit csináljak hát?”

- Ne adjon semmit a megjegyzésekre – tanácsoltam neki. – A milói Vénusz még ma sem lenne kész, ha alkotója minden észrevételt honorálni akar. Hanem, tudja mit csináljon? Gyúrja át a nyakkendőmet ferdén lecsúszottra, mert ez a csinos bog a nyakamon és a jó vasalású kabát zavarja az embereket.

A művész szót fogadott, egy két mozdulatot tett a nyirkos agyagon és íme a nyakkendő balra csúszott. Jöttek azután is a látogatók, nézték a szobrot, meglátták a ferde nyakkendőt, elmosolyodtak és szóltanak egyik úgy, mint a másik:

- Ejnye, de tökéletes!
Olyan, a milyen. Én nem akarom dicsérni, de azt az egyet minden felebarátomnak jó lélekkel mondhatom, hogy az efféle mulatságot tegye el magának a halála után való időkre.

*

Antal Imre

Petőfi Sándor; Egy gondolat bánt engemet

https://www.youtube.com/watch?v=OX3JKY9tvJ4

*

Felsütött a napsugára minden ember ablakjára, 
Jaj Istenem mi az oka, az enyémre nem süt soha? 

Idegen földön a hazám, minden ember édesapám. 
Idegen földön a hazám, minden asszony édesanyám. 

Idegenek, idegenek, ne egyetek meg engemet, 
Idegenek, idegenek, hagyjátok, hogy én es éljek! 

Mer’ én oda való vagyok, ahol az a csillag ragyog, 
Mer’ én oda való vagyok, hol a fényes csillag ragyog. 

S mikor megyek hazafelé, nyílik az ég háromfelé, 
Azért nyílik háromfelé, mer’ én megyek hazafelé. 
Ragyognak rám a csillagok, mer tudják, hogy itthon vagyok.

http://www.youtube.com/watch?v=uSFlkvjqTzs

*

Az ismeret ma mindenkit magányos 
toronyba zár, ahol a téboly szálldos, 
hol nem lelünk hitet, harmóniát, 

gyógyszert a halál és a jövő ellen, 
sem vigaszt. Mentől többet tud az ember, 
annál kétségbeejtőbb a világ.
(Faludy György)

*

http://naturahirek.hu/10-ok-arra-hogy-

ujabban-miert-nevezik-szuperetelnek-a-kigyouborkat/

*

11 KÉP,

HOGY ÚJRA BIZZ AZ EMBERIESSÉGBEN…

http://csodabogar.com/11-kep-hogy-ujra-bizz-az-emberiessegben/?utm_source=ENY&utm_medium=ENY-csodabogar&utm_campaign=ENY

*

A kánikulában felfrissülést ad a víz!

No de hányféle formában találkozunk a vízzel? Folyó, patak, tó, tenger, vízesés, hogy csak egy párat soroljak. Kis albumunkban szép képek mellett közreadjuk ezeknek a vizes szavaknak az eredetét, etimológiáját. Van itt ősi szó, van származékszó, van szláv eredetű, és van tudatos alkotás is.
Micsoda kavalkád!
Forrásunk a TINTA Könyvkiadó etimilógiai szótára volt:http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=20

Jó hűsölést, enyhülést adó vizet mindenkinek!
Cserháthalápy Ferenc

— Kánikulában: a vizes szavak eredete!

*

A hibás képlet, amellyel a világot leigázzák!

Lehet kérdezni az egyetemen/főiskolán a tanárokat, hogy is van ez?? Jobb esetben válaszolni is fognak! 
De a pontos válasz itt van: vagy a mechanizmust kell megváltoztatni (törvényileg, James Robertson professzor módszerével megtiltani a magánbankoknak a pénzteremtést) vagy a pénzhasználati szokásainkat kell megváltoztatni, és a pénz forgási sebességét ezáltal növelni. A pénz gyűjtése a jelenlegi mechanizmus mellett igen káros a társadalomra: közvetlen oka az eladósodásnak és az alacsony béreknek. Nem a pénzt, hanem a vagyont kell gyűjteni. Pl a pénzt befektetni, állampapírokba . Meg kell tagadni a csalással kibocsájtott elektronikus pénz -pénzrendszer- működését és az államadósság visszafizetését! Persze mindezt tudatosan és békésen!
Akinek még nem lett volna világos, kormányunk éppen ebbe az irányba tart, hogy országunk végre kilépjen/ kilábaljon ebből a csapdából!

http://www.youtube.com/watch?v=A28QXO...

"Amerikában az összes tanácstalanság, zavarodottság, aggodalom és nyomorúság nem az alkotmány vagy az államszövetség tökéletlenségeiből, nem az erény és a becsület iránti vágyakozásból; sokkal inkább a pénz, a hitel és a bankjegyforgalom sajátosságaira vonatkozó ismeretek teljes hiányából fakad." (John Adams, az Amerikai Alkotmány Alapító Atyja)
Ha tetszett a videó, osszd meg barátaiddal, tanáraiddal!

http://www.youtube.com/watch?v=aasVB-ttNmU

*

Hans Hildenbrand

német fotográfus 1930 és 1932 közt készült

magyarországi képei


http://www.vintag.es/2012/12/beautiful-color-photos-of-hungary-in.html

*

Az ókori Görögországban

a pénzkölcsönzők a nyújtott hitelekért 36%, illetve ennél is magasabb kamatot követeltek. E követelésük biztosítékaként viszont az árutermelő földműveseknek és kézműveseknek zálogba kellett adniuk a vagyonukat. Ez azzal járt, hogy a parasztok elveszítették földjeiket, házaikat, munkaeszközeiket. Még családtagjaik is kötelesek voltak a rokonaik adósságaiért kezességet vállalni. Ennek az eladosítási folyamatnak az eredményeként a szabad görög polgárok rövid idő alatt adósrabszolgákká váltak. Egy részük külföldre menekült, a többség azonban saját hazájában veszítette el szabadságát. El kellett tűrniük, hogy hitelezőik rabszolgaként adják el őket. A rabszolgaság, amely fenntartotta a rabszolgák, mint áruk létrejöttének a körülményeit, tetemes kamatjáradékot biztosító, virágzó üzletággá vált. A rabszolgák száma idővel sokszorosan felülmúlta a szabad polgárok létszámát. A görög rabszolgákat a görög pénzvagyon-tulajdonosok tehát pénzért vásárolták, és nem a háborúkban szerezték, mint korábban. A rabszolgaság így a tőke szabad mozgását biztosító jövedelmező pénzbefektetési formává vált (...)
http://ebredezes.hu/roma-bukasanak-igazi-oka-a-kamat-volt/

*

Birkacsárda: különleges minőség helyi alapanyagokból

Akácvirágos palacsinta, csalánleves, bodzaszörp,birkahús. Mindezek és más gasztronómiai különlegességek is megtalálhatók a nagylaposi Birkacsárdában.

http://veddamagyart.info/eletmod/6575-birkacsarda-kulonleges-minoseg-helyi-alapanyagokbol

*

Puzsér Róbert FB

Nos, ha valakiket szívből rühellek, akkor azok az önérzetes és agresszív trollok, akik elárasztják a kommentfalakat a fröcsögésükkel, az ostobaságukkal és a levakarhatatlanságukkal. A sors büntetése ők az internet nyújtotta számtalan lehetőség mellé, ahogy a felegyenesedéssel együtt kaptuk a porckorongsérvet.

A kommentelés sajátossága, hogy a kultúrlény éppúgy betűket, írásjeleket, szavakat és mondatokat használ nézetei kifejezésére, ahogy azt a csatornák mélyéről felkúszó véglény teszi. Ez a sajnálatos egybeesés téveszti meg a barbár agresszort, és sodorja abba a tévképzetbe, hogy az ő úgynevezett véleménye ugyanolyan értékű (és ebből természetszerűen következik - hiszen trollról van szó - hogy még sokkal értékesebb) mint a civilizált emberé.

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha lett volna internet a század elején, vagy ha Ady ma publikálna valamelyik internetes felületen, vajon hogyan fogadná a neoprimitív csürhe mondjuk "A magyar ugaron" című versét. Álljon itt a vers, majd a csőcselék általam elképzelt reakciói:

Ady Endre
A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

Kommentek:

Az nem nagy szám, hogy csak fikázódsz, valami pozitívat is megfogalmazhatnál, ha már ilyen okos vagy! Azt mondjad meg, mit kéne csinálni, hogy jobb legyen! Nem nő a virág magától, azt ültetni kell, és az munka. Az meg látom, hogy neked is büdös, úgyhogy marad a giz-gaz meg a köpködés az udvaron, hogy mért nincs virágoskert.

Ki az az Ady? Mit tett le az asztalra? Honnan kéne ismernem???

Én ezt már másfél évtizede mondom. Ennél érthetőbben.

Unalmas. Lehetne valami érdemibbet kérni?

Nyugatozni akarsz, Ady? Költözz akkor nyugatra! Indulj! Senki se kérte, hogy itt rontsd nekünk a levegőt. Majd mindjárt ott tartunk, hogy mi kell, hogy bocsánatot kérjünk azért, hogy ide teremtett minket az Úristen, és nem innen nyugatra! Új versek. Mekkora arcod van már neked! Arról hallottál már, hogy nincs új a Nap alatt? Mindig is éltek közöttünk ugyanilyen idegenszívű, nyugatozó, hazátlan zsidóbérencek, mint amilyen te vagy, és mindig is tudtuk, hogy bánjunk el velük. És még te jössz lépten-nyomon a magyarsággal meg az Istennel! Azt se tudod, hogy mi fán terem az, kisfiam!

Köszönöm a szép sorokat! Megbuktatjuk ezt a mocskos Orbánt, nem hagyjuk, hogy ugart csináljon ebből az országból!

Ha neked nincs itt virág, akkor takarodjál vissza a gazdáidhoz Izraelbe!

A Nyugat egy nagy rakás szar. Te meg, Ady te ebben a rakás szarban egy nagy rakás híg fos vagy. Az Ignotus úgy csinál, mintha ez valami új dolog lenne, pedig csak ingyen akarjátok zabálni a fánkot a New York kávézóban. Tehetségtelen szar alakok vagytok mind!

Hülye vagy Endre. Kapcsolj ki.

Jó ez, csak célt téveszt. Az Unió az ugar, nem Magyarország. Bedőlsz a balliberális kampánynak, pedig régebben voltak jó posztjaid.

Ugar? Dudva? Muhar? Egyre zakkantabb vagy, Endre. Nem tudom, mit szívsz, de én is kérek!

Zsidó ugatás.

Faszom olvas verseket. Egyébként is hosszúúúúú. Na léptem. Peace.

Az a baj, Endre, hogy te egy identitászavaros ember vagy. Egyszer győztes, új és magyar akarsz lenni, máskor meg Góg és Magóg fia, közben meg együtt élsz azzal a zsidó nővel, aki ráadásul el se hajlandó válni a férjétől. Meg akarod váltani a magyar ugart, de mindezt Párizsból, a Champs Elysées-ről. Ez így nem fog menni, ne is erőltesd! El kéne döntened, hogy magyar ember vagy-e vagy afféle világpolgár. Aztán ha eldöntötted, hogy magyar akarsz lenni, akkor majd szépen hazajössz, és nem mocskolod tovább a népedet.

Egy ilyen verset még anyám is összedob bármikor. Fikázni mindenki tud.

Miről beszélsz, seggfej? Egyre jobban megy az országnak. Épül a Fradi-pálya, csökken a rezsi, nőnek a bérek meg a nyugdíjak, és az Alföldi se rendez a Nemzetiben többé. Talán az fáj neked, homokos gyökér?

Endre, ezt kurvára hagyjad abba, nem megy ez neked.

Szép-szép. De az összefogásról kell most beszélni. Gyurcsány-Bajnai-Jávor-Mesterházy-Schmuck. Máshogy nem nyerünk. Aztán ráérünk esztétizálni. Tíz perc múlva a Klubrádión Kuncze. Mindenki hallgassa!

Endre, nem lenne rossz, de a végén ez kevés. Nem igazán mond ez nekem így semmit. Dolgozzad át! Hajrá!

*

Hopkins, Gerard Manley: A kalitkába zárt pacsirta 

Mint vak vaskalitkába vetett szél-bátor madár
szárnyon szálló lelkünk lent, félúton, csont-házban lakik,
az emlékezve őrzi szívében szeles, szabad csúcsait,
ez rogyasztó robotba tör és dolgos ideje lejár.

A fű és domb felett s hol romba roskadt színpad áll
mind a kettő drága, drága dalt dúdol, amíg
dühtől és riadt félelemtől elgyötörve rozzant rácsait
nem rázza s derékba nem töri a halál.

A drága-szárnyú, dal-szárny ő is megpihenne, hát
hullasd vissza fészkébe, ha hallgattad dalát,
de ön-fészkébe, vad-fészkébe, ne börtönbe vesd!

Lelkünk húshoz kötve éli át legteljesebb pillanatát,
mégis szabad: könnyű s víg a rét, mert égve égre hág
a szép szivárvány, s zeng a lélek, mert a sárból felsuhan a test.

Orbán Ottó

*

"Mick" Jagger

Sir Michael Phillip "Mick" Jagger (Dartford, 1943. július 26. ) angol rock and roll zenész, színész, dalszövegíró, producer és üzletember. Leginkább a The Rolling Stones frontembereként ismert.

A The Rolling Stones egy brit rockegyüttes, mely az 1960-as évek elején részt vett az úgynevezett brit invázióban. Az 1960-as évek brit blues hullámának vezető zenekara volt. 1969-es amerikai turnéjuk idején „a világ legjobb rock and roll-együttese” néven hivatkoztak rájuk. Nevük fordítása: Gördülő Kövek, jelentése pedig "Nyughatatlan emberek" (a gördülő kövek kifejezést a szleng átvitt értelemben a nyughatatlan emberek szinonímájaként használja.)
Karrierjük kezdetén rengeteg blues-, rhythm and blues-, country- és rock and roll-feldolgozást játszottak. Első felvételeiken többek között Chuck Berry, Bo Diddley, Screamin' Jay Hawkins, Muddy Waters, Larry Williams és Howlin' Wolf dalait játszották. Mick Jaggert és Keith Richardsot a rocktörténelem legsikeresebb dalszerzői között tartják számon. A zenekar sosem zárkózott el más zenei stílusok elől: a reggae, funk, disco, country, folk, soul, pszichedelikus rock mind hatottak zenéjükre. A mai rhythm and blues zenekarok által játszott stílus az utóbbi évtizedekben nagymértékben megváltozott, és jelentősen eltér a Rolling Stones által létrehozott és fémjelzett irányzattól.
A Rolling Stones ma a világ egyik legrégebben működő rockzenekara, még ma is készítenek felvételeket és turnéznak. Gyakran a Stones turnéja az adott év anyagilag legsikeresebb koncertkörútja, új albumaik pedig rendre az amerikai Billboard 200 slágerlista első öt helyezettje között vannak.
A Stones ötvenéves pályafutása során Mick Jagger, Keith Richards és Charlie Watts mindvégig az együttes tagja volt. Lemezeikből világszerte több mint 200 milliót adtak el.


M.Jagger hivatalos oldala:
http://www.mickjagger.com/

Satisfaction:
http://www.youtube.com/watch?v=3a7cHPy04s8

*

Kosztolányi Dezső ebédje (1927)

Tábor ucca 12 szám alatt, Buda egyik csöndes sarkában lakik Kosztolányi Dezső, a kiváló magyar költő, író és műfordító. A közeli Vérmezőről mély, sűrű köd hömpölyög a csinos Kosztolányi-villa felé, amelynek kapuját egy hatalmas komondor: a Hattyú őrzi. A Hattyú külön nevezetessége a háznak, nemcsak azért, mert több kutyakiállításon díjat nyert, hanem azért is: mert ő az egyetlen húsevő a házban.

Kosztolányiék nem esznek húst, sőt főtt ételt sem esznek csak egyedül a Hattyú nem tudta megszokni az úgynevezett nyers-kosztot. A vadállat! - mondja mosolyogva Kosztolányi Dezső.

Éppen ebédidő van és terítve asztal. Természetes, hogy kíváncsi vagyok arra, hogy mit eszik ebédre a nagyhírű író, aki emellett még „nyerskosztos”is. Az egyes fogásokat idejegyzem: méz, vaj, sajtok, tejtöl, gombasaláta, kókuszdió, paradió, datolya, mandula, banán, mogyoró, malaga, alma, narancs, kenyér, bor és még sok minden jó és szép dolog. Az ember emellett az asztal mellett még a szemeivel is jóllakik.

Körülbelül egy esztendő óta eszem nyerskosztot - mondja Kosztolányi - nem meggyőződésből, nem fanatizmusból, hanem szokásból. A feleségem egyszer elém tette ezeket ételeket és mivel ízlett, megettem. Azóta ennek egy kis története is van.

A feleségem igen súlyos gyomorbajos volt, egyik orvostól a másikig vittem, de senki sem tudott rajta segíteni Ebben az időben kezdte meg a feleségem a nyerskosztot és meggyógyult. Tökéletesen. Merem állítani, hogy ettől az úgynevezett nyerskoszttól gyógyult meg.

Megkezdődik az ebéd. Kosztolányi Ádám, Kosztolányi tizenkét éves fia az asztalhoz ül szülei társaságában és nem mogyorót, datolyát vagy kókuszdiót tesz a tányérjára - amint azt minden budapesti gyermek tenne - hanem salátát. Hattyú pedig, a ház egyetlen húsevője, a „vadállat”, ezalatt csontot rág a küszöbön…

*


"Mikor azt kérdezték tőlem, pesszimista vagyok-e vagy optimista, azt válaszoltam, hogy az ismereteim alapján pesszimista, de akaratom és reményeim szerint optimista.

A világ jelenlegi helyzetét illetően is pesszimista vagyok. Nem tudom meggyőzni magam arról, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Sőt tudatában vagyok annak, hogy egy újabb középkorhoz vezető útra léptünk. Teljes nagyságában látom magam előtt azt a szellemi és anyagi nyomort, amelynek a mai emberiség kiszolgáltatja magát azáltal, hogy lemond a gondolkodásról és a belőle sarjadó eszményekről. 

És mégis optimista maradok. Gyermekkorom óta őrzöm magamban az igazságba vetett hitet, és biztos vagyok benne, hogy nem veszhet el. Hiszem, hogy az igazságból született szellem erősebb, mint a körülmények hatalma. Véleményem szerint az emberiségnek nem lehet más sorsa, mint az, amit gondolkodásával maga kovácsol ki magának. Ezért hiszem, hogy nem kell végigjárnia az összeomláshoz vezető utat.

Ha akadnak emberek, akik fellázadnak a gondolatnélküliség szelleme ellen, és elég őszinték és mélyek ahhoz, hogy az erkölcsi haladás eszményét sugározzák magukból, megszületik majd egy olyan szellemi hatóerő, amely képes megteremteni az emberiség új gondolkodásmódját.

Bízom az Igazság és a Szellem erejében, ezért hiszek az emberiség jövőjében. Az élet és a világ erkölcsi igenlése elnyűhetetlen optimista akaratot és reményt tartalmaz. Ezért nem fél olyannak látni a sötét valóságot, mint amilyen valójában." (Albert Schweitzer)

*

Huxley Szép új világ

http://www.antikva.hu/onan/osszetett-handle.jsp?mit=huxl&miben=szerzo_cim

A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:
- Ó, csoda! – mondta Miranda. – "Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek."
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.

Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.

*

SZENT ANNA és SZENT JOACHIM

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal. Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)... Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.''

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje

*

NYOMDÁSZATI ENCZIKLOPÉDIA

"Különösen reklámfajta nyomtatványoknál fontos, hogy a szedő tudja: a kézirat melyik részét kell kiemelnie s vastagabb betűfajtából szednie. Némely nyomtatvány jóformán hatástalan volna, ha a szedő egyes szavait nem emelné ki rendkívüli módon. A mellett a nyomtató¬festékről sem szabad a mesterszedőnek megfeledkeznie. Tudnia kell előre, milyen színekben fog nyomódni munkája, és a szerint, hogy egy- vagy többszínű lesz-e az: a betűket, keretfajtákat stb. megválasztania. Színesen nyomtatandó dolgokhoz többnyire vastagabb betűket, tömörebb ékesítő anyagot kell vennünk, mint a feketén nyomandóhoz. Ugyanez az eset, ha színes papirosra akarunk nyomtatni. Vékonyvonásos díszbetűk színes nyomásra nem alkalmasak, éppen úgy a közönséges könyvbetűk sem. Ezért a vörös színben nyomandó kezdőbetűket is rendesen egy fokkal nagyobbnak vesszük, mint különben vennők, nehogy a sötétebb nyomású többi betű mellett túlságosan kicsinyeknek és vékonyaknak lássanak."

SZERKESZTETTE PUSZTAI FERENCZ

*

Napi rutin

,,A szép és híresen gőgös Aglája kisasszony, a cirkusz kígyónője igen megdühödve így szólt:
– Goldnágel Efráim, te satnya himpellér, te kotnyeles, te hajcihő, te semmi, te hétmérföldes naplopó, te májfoltos hullavezér, te mered megkérni az én kezemet? Mit gondolsz, ki vagyok én? Itt van Dögvész Fánika, az megmondhatja, mert ő kötéltáncos és a kötéltáncosok mindent tudnak. De itt van Angéla Baba és ő is megmondhatja. Tudod, ki vagyok én? hogy kivel mersz te beszélni, hogy kihez mered felemelni azt a löttyedt szemedet? – Ilyeneket mondott Aglája kisasszony féktelen dühében, aztán ráöltötte Goldnágel Efráimra azt a hegyes és piros nyelvecskéjét.
– Fúj, de útállak! – tette hozzá és, valljuk meg, egy picit még köpött is utána."

Erről van szó!

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=957&secId=92267&qdcId=3&l

dia.jadox.pim.hu

*

Weöres Sándor: Ugrótáncot jókedvemből

Ugrótáncot jókedvemből,

édes rózsám, járok,

országút visz Fehérvárig,

széles a két árok.

Így tedd rá, úgy tedd rá,

Rozika, Terike, Marcsa,

kinek nincsen tíz tallérja,

kötőféket tartsa.

Kisbelényes igen kényes,

ott terem a jó bor,

Nagyszalonta, sok szalonka,

ott vadászni jó sor.

Így tedd rá, úgy tedd rá,

Rozika, Terike, Marcsa,

lompos, kócos, lassan billeg

öreg kutya farka.

Kifogtunk a Küküllőből

három rocska rákot,

Vásárhelynél ágyu bömböl,

köpködi a lángot.

Így tedd rá, úgy tedd rá,

Rozika, Terike, Marcsa,

hadd forogjon a huncut világ,

az ő lelke rajta.

https://www.youtube.com/watch?v=zzZgQO43_gA&list=PL1CC882B524B85E49&index=4

*

INTARZIA

Az intarzia, egy nyelvi játék neve is. A Nyugat írói, költői játszották szívesen. A játék lényege, hogy egy nevet, szót, vagy mondatot be kell ágyazni egy másik értelmes mondatba.

Egy alkalommal Karinthy próbálta megtréfálni Molnár Ferencet, hogy készítsen intarziát Conrad Von Hötzendorf nevéből. Molnár egy nap gondolkodás után a következő történettel állt elő:

A német hadseregben van egy zend katona. Nagyon beteges, mindig az orrát fújja, ezért kályhafújónak fogják be, hogy ne lohadjon le a tűz és mindig melegben legyen. Már hónapok óta nem látta feleségét, aki fonónő. Egyszer csak egy tiszt toppan elé, és így szól hozzá:
– Asszonyod vár a padokon rád. Fon. Hőt! Zend orrfújóm! Aztán mehetsz hozzá!

*

Varga István: Az évszázad banki csalása a deviza alapú hitel

*

A közönséges korporációhoz hasonlóan az Egyesült Államok is elsőbbséget ad a profitérdekeknek az emberiség általános-egyetemes érdekeivel szemben. A korporáció lényegénél fogva kizsákmányoló szervezeti képződmény. Tehát nem arról van szó, hogy a korporációk kizsákmányolják az embereket, hanem a korporáció belső lényegéhez tartozik, hogy kizsákmányoló. A korporációk már jogi szabályozottságuknál fogva is arra vannak kötelezve, hogy minden más szempontot megelőzve maximalizálják a részvénytulajdonosok profitját. Amikor tehát érdek-összeütközés keletkezik, a korporáció elkerülhetetlenül azt a megoldást választja, amely pénzügyileg többet hoz, és elveti azt, amely kevésbé hasznot hozó, de a közérdeket szolgálja. Ennek a végeredménye a kizsákmányolás (...)
http://ebredezes.hu/miert-minositheto-szuperkorporacionak-az-egyesult-allamok/

*

Különös valami az emberi élet.

Ahova Isten beülteti, ott gyökeret ereszt. Hajszálnyi gyökeret elébb, mint a zsönge növényke, majd ahogy az idő telik: egyre szélesebb körben kapaszkodik a földbe, akár a fa. S ahogy növekszik, gyökere is egyre mélyebbre nyúl alá s egy idő múlva már nem is lehet kitépni onnan anélkül, hogy kár ne esnék bele, kisebb vagy nagyobb, a fa, vagy az ember sajátságos természete szerint, s mert hogy emberről beszélünk és nem fáról, hozzá kell tegyük a fontosság sorrendjében: az emberi lélek természete szerint.

Van fa, amelyik belepusztul az átültetésbe. Nem képes beleilleszkedni az új talajba, az új éghajlatba, az új környezetbe. Elsatnyul s idővel elpusztul. Így van az emberrel is. Ha a történelem gonosz keze kitépi a földből, ahova beleszületett, ahol emberré nőtt: nehezen leli meg helyét máshol. Akárcsak a fa. Míg fiatal alatta a gyökér: gondos kéz kiáshatja, elültetheti baj nélkül. De ha mélyen van már a gyökere, akkor az Úristen törvénye szerint békében kellene hagyni, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöt teremjen.

Ez az emberi világ azonban, melyben élni rendeltettünk, nem törődik Isten törvényeivel. Maga próbál törvényeket csinálni saját magának, s ezzel aztán el is rontja ezt a világot úgy, hogy jobban elrontani talán nem is lehetne.

Sajnos én egy ilyen elrontott világba születtem bele. Márpedig a gyökerem olyan mélyen benne volt ebben a szívós erdélyi földben, hogy mélyebben nem is lehetett volna.

(Wass Albert: Voltam)

.*


AZ ÉRTETLENSÉG VÉLELME

Már csak azt nem tudom, honnan a bánatos, bús picsából nőtt ki ez az X Kommunikációs Központ, amely, idézem, „céljául tűzte ki, hogy szociális, etnikai és más meghatározó társadalmi ügyekben változásokat indítson el Magyarországon.”.

A gyilkosság a legsúlyosabb bűnök egyike. A gyermekgyilkosság pedig annak legundorítóbb formája. Kortól, nemtől, etnikumtól teljesen függetlenül. 

De könyörgöm! Az ügyben még csak első fokú ítélet sem született! És, mivel a vádlottak tagadják bűnösségüket, talán őket is megilleti az ártatlanság vélelme!

Arról nem is beszélve, hogy a nyomozás során felmerültek olyan dokumentumok is, melyek szerint a vádlottak egyike izraeli fegyveres kiképzésben részesült, valamint, hogy egyes csoportok az aljas és gyűlöletes akciót a nemzeti radikális jobboldal lejáratására tervezték meg, s kivitelezését aktívan segítették.

Mindezek tudatában, talán nem most lenne az ideje ilyen undorítóan manipulatív kisfilmek gyártásának.

(Amúgy Kulkán meglepően jól mutat a „piros mintás” fehér ing…)
() Varga B. Tamás ()
http://index.hu/kultur/2013/07/24/kulka_romagyilkossagok/

*

Meghalt egy betegem, legyetek átkozottak döntéshozók!

Dr. Csehpál Etelka egy nyugdíjas, de még praktizáló, vidéki háziorvos, aki 64 évesen kölcsönből vásárolt praxist. Híradása elkeserítő: meghalt egy betege, aki élhetett volna. A doktornő a kormányt okolja.

Dr. Csehpál Etelka: Meghalt egy betegem. 54 éves volt. 1993-tól tavalyig rokkantnyugdíjas. Tavaly elvették tőle. Ellátás nélkül maradt. Nem fellebbezett, elege volt a magyar egészségügyből, azóta engem sem engedett magához. Sem orvost, sem egészségügyet nem akart. Tavasszal rákos lett - ő is tudta, mi is. Kaphatott volna nyugdíjat, de kitartott az elhatározása mellett. Tiszteletben tartottam akaratát és az élettársa is. Úgy halt meg a 21. században, ahogy talán a középkorban sem haltak meg. Nem panaszkodott. Párja tisztességgel ellátta, ahogy egy laikus elláthatta. Az, hogy szomorú vagyok, nem mond el semmit. Szégyellem, hogy ilyen egészségügyben kell dolgoznom. Annyira megalázták, hogy nem akart többé tudni erről az ellátási rendszerről. Mert ugye, ki van adva utasításban (gondolom), hogy hány százalékot kell vissza irányítani a nemlétező munkaerő piacra. Tisztelt / de általam nem/ Fidesz-KDNP-s parlamenti képviselők! A döntéseiken emberéletek múlnak! Szálljanak már magukba és ne legyenek annyira elragadtatva az országlásuktól!!! Legszívesebben átkozódnék, de nem teszem. Nem kívánom, hogy járjanak hasonlóan. Egy éve nem kap ellátást. Ha nem lett volna ilyen családja, most szociális temetésre szorulna! Élettársa 50 métert sem tud gyalogolni, nem hogy sírt ásni... Mégis! Legyetek átkozottak döntéshozók...

*

Szívből gratulálok mindazoknak, akik ma felvételt nyertek valamely hazai felsőoktatási intézménybe!

És a lehető legjobb dolgot kívánom:
5 év múlva ne kelljen közületek senkinek elmondanom ezt a mondatot: 

„Szia, egy csirkéset kérek menüben, nagy kólával, nagy krumplival. Készpénzzel lesz.”

() Varga B. Tamás ()

*

SZDSZ

(...) 1. Az első szabály a profit magánosítása. Annyi támogatást kell szerezni a termelőmunkából, a költségvetésből és a környezettől, amennyi csak lehetséges. A termelési költség alatt kell hozzájutni a nyersanyagokhoz, a köztulajdonban lévő területekről. Gondoskodni kell arról, hogy a helyi közösségek és a kormányok viseljék az infrastruktúra kiépítésének és fenntartásának a költségeit. Folyamatosan lobbizni kell az adókedvezményekért. Magántulajdonba kell venni a köztulajdonú erőforrásokat és állami szolgáltatórendszereket. Minél kevésbé látható egy ilyen köztámogatás, annál jobb. Ugyanakkor folyamatosan hangoztatni kell a tömegtájékoztatásban, hogy milyen hatalmas előnyei vannak a magántulajdonnak, a magánvállalkozásnak és mennyire boldoggá tesz a profit (...)
http://ebredezes.hu/a-korporacios-rendszer-mukodesenek-alapveto-szabalyai/

*

Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”

Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

*

IMF

„Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében).

A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon.

A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.

A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól hazánkban. 
A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon.

A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon."
http://www.youtube.com/watch?v=0PM6D3BBHi8

*

A főhős Peter Kien,

a szobatudós, a keleti nyelvek és irodalom professzora a külvilágtól elszigetelten él.http://www.antikva.hu/onan/reszletek.jsp?katalogusid=272262&affiliate=ekereses Huszonötezer könyve jelenti számára a társaságot, ők töltik be a beszélgető partner szerepét és jelentik számára a valóságát. Therese, a házvezetőnő elsődleges feladata a könyvtár rendben tartása és megóvása. Kient folyamatosan félelmek gyötrik : szorongással tölti el az a tudat, hogy értékes könyvtára betörők vagy tűzvész áldozata lehet, ezért feleségül veszi a nála sokkal idősebb és műveletlen Therese-t. Egyetlen kikötése van csupán: az asszonynak nem szabad hozzászólnia.... Elias Canetti (Rusze, Bulgária 1905. július 25. – Zürich, 1994. augusztus 14.) spanyol zsidó származású, német nyelvű Nobel-díjas regény- és drámaíró, esszéista Káprázat c. regénye

*

Dr. Léhmann György

...van valami pikáns dolog abban, hogy a Kormány, illetve Miniszterei azokkal, akik szavazatának köszönheti, hogy hatalmon vannak nem tárgyal, illetve tárgyalásai során kutyába sem veszi őket, és azokkal pedig akik liberális világfelfogásuk alapján minden bizonnyal nem rájuk szavaztak, azzal a Kormány és Miniszterei folyamatosan tárgyalnak, paktumoznak, egyezségeket kötnek.
Önérzetes magyar állampolgár ezt a hatalom részéről sokadszor észlelve csak mond most egy cifrát, és politikai jellegű írást pedig a jövőben legfeljebb tüzelésre használja. Akárhonnan érkezik az.

T. Miniszter Úr!
Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Lássuk be azt, hogy Önnek és minisztertársának esze ágában sincs a devizaadósok problémáján segíteni az Ön által elmondott, és még a Kormány által meg sem határozott – homályos – elképzelések megvalósításával. Hanem Önöket két dolog késztette Kúriai döntés után arra, hogy most megszólaljanak.

Egyik az, hogy kevesebb mint egy év múlva még mindig szeretnének miniszterek lenni, hatalomban részt venni, a másik pedig az, hogy észlelték a Kúriai július 4-i döntés után azt, hogy a bankok csalárd kölcsönszerződései alapján földre rogyasztott emberek százezreinek sikerülhet talpra állniuk. A törvény rendes útján, bírósági úton, egy tisztességes elszámolással meghatározott tisztességtelen bankhaszonnak visszaszolgáltatása által....Ezek után T. Miniszter Úr megkérdezem Öntől, hogy minisztertársával együtt miért akar mindenáron a bankoknak most is, sokadszor segíteni a magyar nép hátrányára...

TOVÁBB: http://www.civilkontroll.com/dr-lehmann-nyilt-level-avagy-megszolalt-a-miniszter-ur-de-inkabb-felre-beszelt/

*

Juhász Gyula: A Caruso

Mikor Pesten a Caruso,
A szívnyúzó amoroso
Énekelt,
Lipótváros lánya, nője
Mind szívgörcsöt kapott tőle,
Rémeset.

A férfiak persze szidták
A pocakos tenoristát,
Aki csak
Azzal hat, hogy magas Céket
Jól kibúgat, jól kibéget,
Jól kiad.

De fordul a sors kereke,
Tenorista is bereked
És befagy;
Megszökött ma felesége, -
Ó irgalom magas Céje
El ne hagyj!

Már ezután van reményem,
Hogy nemcsak borbélylegényben
Hisz a nő,
S bár a műfajom csak líra,
Akad nékem is egy igaz
Szerető!
1908

*

ROGÁN ANTAL

A legtúlértékeltebb Fidesz-politikusok egyike, talán csak Pokorni túllihegésének van ekkora kultúrája az átellenes oldalról. 

Érdekes megfigyelni, hogy az Orbántól, Kövértől folyvást begyűjtött jobbhorgok és gyomrosok után a gyávaságába totálisan belehülyült baloldal olyannyira szomjazza az „emberarcú fideszes” hamis álomképét, hogy két jó szóért nyomban hajlandó földig hajolni bármelyik szelídebb modorú segédhernyó előtt, amelyik nagy kegyesen nem akarja őt helyből megsemmisíteni vagy kitagadni a nemzetből. Ugyanez a pszichózis emelte a ballib sajtó sztárjává Navracsicsot, sőt egy időben (te jó ég!) Kósa Lajost is.

Rogán 41 éves kora ellenére nagy túlélőnek számít pártjában: több olyan skandalumot megúszott már ép bőrrel, amely bármelyik nyugati kollégájának természetszerűleg jelentette volna a politikusi pályafutás végét. Hozzá kötődik a Magyar Vizsla-botrány éppúgy, mint a szerverbetörés, és a csúfosan elbukott 2006-os választások idején is ő volt a Fidesz kampányfelelőse. (Rövid emlékeztető: a Magyar Vizsla egy 3 milliós példányban terjesztett, függetlennek és civilnek hazudott propagandaújság volt, aminek „kefelenyomatát”, mint kiderült, egyenesen Rogán Antal irodai faxáról küldték a nyomdába. A „Fidesz-Gate”-ként is ismert adatlopási ügy során pedig 11 órán keresztül, 2900 dokumentumot töltöttek le az ellenfél jelszóval védett adatbázisából a Fidesz-iroda számítógépein keresztül..)

A fideszes papagájkommandó bozótharcosaként a joggal rühellt szíjjártópéteri kommunikációs iskola híve volt, annak minden jellemzőjét elsajátította: a fapofával előadott, megakaszthatatlan süketeléstől kezdve a funkciótlan modoroskodáson át (megfigyelte például valaki, hogy ezek a magnógyerekek „év” helyett mindig „esztendőt” mondanak?) egészen a Vezér korrigálhatatlannak bizonyult beszédhibáinak tökéletes lekoppintásáig.

Maradék imidzsét mentendő, a napi politikából az V. kerület polgármesteri székébe disszidált, közben pedig számtech szakkörös gyógyegérből Armani öltönyös „Bulvár Tónivá”, médiakompatibilis celebbé avanzsált. A korszellemhez hézagmentesen illeszkedő elvtelen pragmatistaként bárkivel megköti a különalkuját, ha abból haszna származik; közismerten haveri viszonyt ápol a magyar közélet olyan sötét figuráival, mint Schmuck Andor vagy Juszt László, akikhez tisztességes magyar embernek egyetlen kérdése lehet: miért is van még maga szabadlábon? Évek óta rendszeres vendége a csacsogós és debilkedős trashműsoroknak, Krumpli nevű kutyájának eltűnésével éppúgy végighaknizta az aljamédiát, mint felesége szülésével. (kedvenc Blikk főcímünk 2009-ből: „Rogán: Könnyezve vágtam el a köldökzsinórt!”) Miközben élvezettel tapicskol könyékig a bulvárban, az újgazdag ízléstelenség és önmutogató kivagyiság minden szokásos kellékével (Louis Vuitton táska, Hublot karóra) felcicomázta magát.

Életművének méltó szimbóluma az a Blikket reklámozó bronzszobor, melyet tavaly ősszel, 10.000.000 forint közpénzből állított a kerületében, így köszönve meg a lapnak, hogy hosszú évek lihegős munkájával, tömérdek benyalós píárcikken keresztül emelte népszerűségét az elmehunytak körében. 

Gyökérfaktor: 9/10

(írta: Spiritual)

*

Reuters: Ezért szabadul OTP részvényeitől Csányi! –

Holló a hollónak vájja szemét!

http://szabadriport.wordpress.com/2013/07/23/

reuters-ezert-szabadul-otp-reszvenyeitol-

csanyi-hollo-a-hollonak-vajja-szemet/

*

Minden kisgyereket szupernek szeretnének látni szüleik, ezért jelent traumát ha kiderül, valami nem stimmel. Apróbb-nagyobb gondok lehetnek ezek, melyek a szakemberek véleményétől függetlenül óriásira nagyítódhatnak fel a család szemében.


http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/821-a-fejleszthetsegrl.html

*

PR

Az újabb posztok alatt már megint megjelentek a szokásos kommentek az éhező, csirkefarhátat szopogató, ezer évet ledolgozó, tizenöt gyereket felnevelő, magányos nagyika sztereotíp képével. Nem győzöm ismételgetni, de leírom még egyszer, baszki: a hárommillió nyugdíjasból negyven éves munkaviszonya félmilliónak van, és az a negyven év is nagyrészt nyugisabb körülmények közt telt, mint a most dolgozóké. Gyereke sincs mindegyiknek, valójában már a ma nyugdíjasai sem gondoskodtak az önreprodukcióról, miközben az a társadalom lényegesen jobban támogatta a gyerekvállalást, mint a jelenlegi gerontokrácia, ahol lassan fizetős az óvoda, az egyetem meg a közlekedés, a gyerekvállalás pedig nagyobb luxus, mint három hét a Riviérán. Van hétszázhatvanezer olyan nyugdíjas, aki a hatvanat se töltötte be. Van egy halom negyvenes meg ötvenes nyugger. És miközben a társadalom aktív része az egészségét meg az idegeit felmorzsolva préseli ki magából az újabb nyugdíjemelések fedezetét és az egyéb sarcokat, előáll Schmuck Andor, hogy vissza a tizenharmadik havi nyugdíjat. Álljon már meg a menet, és mellette egy újabb érdekes grafikon, ami jól mutatja, hogy a sokat bírált fiatal korosztály hogyan becsüli meg az idősebb nemzedéket, melynek egy része még csak nem is idősebb. Az ábrát kéretik úgy értelmezni, hogy Magyarországon arányaiban több a nyugdíjas, mint bármelyik táblázaton szereplő országban.

*

Hírek a nagyvilágból....

"Az örök próbálkozás pedig a legszebb és legnagyobb isteni kegy, amely egy gondolkodónak, egy orvosnak vagy bármely halandó embernek megadatik. Az az ember, aki egész életében próbálkozik, értelmes életet él."

Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. 

Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is.

Olvass róla itt:

http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag095.htm

Film/ Monte Christo grófja:

http://www.youtube.com/watch?v=pXI1kqn-WNY

*

Karithy Frigyes.

"Valaki feladta nekem a következő rejtvényt:
Kas saison ka.
Három hétig törtem a fejem.
Nem tudtam megfejteni, hiába próbáltam a "saison" szót "évad"-nak magyarul, "season"-nak angolul és "Jahreszeit"-nek németül alkalmazni.
Belebetegedtem a dologba.
Egy napon ötéves unokaöcsém, aki akkor tanult olvasni, meglátta jegyzeteim közt, és silabizálni kezdte.
És egy fél perc alatt elolvasta, magyar nyelven, így:
"Kassai sonka."
Azóta nem fejtek többé rejtvényt."

Színházi Élet, 1932. 5. sz.

*

Örkény István:
A megváltó

Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.
– Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? – kérdezte tőle.
– Tessék beülni – mondta a csónakos.
Borús volt az ég, de a szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveg-lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.
– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. – Ide látni még a partról?
– Még ide – mondta a csónakos.
Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.
– Még most is? – kérdezte az író.
– Még most is – mondta a csónakos.
Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang.
Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.
– Még most is ide látni? – kérdezte az író.
A csónakos körülnézett.
– Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

LAST_UPDATED2
 
Szabad idézetek jegyzéke - 14. PDF Nyomtatás E-mail
2013. július 24. szerda, 07:51

aratok

Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

 

Szabad idézetek jegyzéke - 14.

 

Áldott kenyér

áldott a kéz, mely a 
kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór, 
áldott, ha földet szánt, 
áldott, ha gazt irt, permetez, 
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap 
hét határt;

áldott a kéz, 
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt 
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág, 
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit, 
majd asztagot, 
áldott, ha csépel, s lesz mag, 
szalma, pelyva és törek, 
áldott, ha gépeivel – magát kímélve – 
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet õröl, 
korpát és darát, 
kovászol és dagaszt, 
keleszt, szakajt, formáz,

kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó, 
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;

legyen, ki szeg, 
legyen, ki szel, 
s mindig legyen mit osztani...
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér, 

áldott, ki szeg, 
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kísér),
áldott, ki kér
s ki elfogad, 
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérel,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér, 
áldott kenyér, 
mely ezredekre értünk lett a kincs, 
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér, 
halál, ha nincs, 
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér, 
s áldott a száj, ha megköszönni kész 
morzsáit is... 

Pataki Edit

Evangélium:

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: "Mester, jelet szeretnénk tőled látni." Jézus így válaszolt: "Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon."

Mt 12,38-42

Nap szentje: SZENT MÁRIA MAGDOLNA

Nagy Szent Gergely kora elmúltával a latin egyház hagyományában a liturgiában, a legendákban, a művészetben és a népi ájtatosságokban Mária Magdolna alakja egybeolvadt Betániai Máriáéval, Márta és Lázár húgáéval, valamint a névtelen ,,rossz hírű nő''-ével (Lk 7,36). S bár az újszövetségi kutatások már elég régen igazolták a keleti egyházat, ahol megkülönböztetik a három nőt, és Betániai Máriát, valamint Mária Magdolnát külön-külön tisztelik, ezt misekönyveink még mindig nem tükrözik. Vajon meddig tartható fenn ez a téves azonosítás? Nem volna- e helyénvaló, hogy amint az idők folyamán bemázolt régi, értékes képeket megszabadítjuk a rákerült festékrétegtől, úgy Mária Magdolnát is megszabadítsuk a hozzátapadt két másik újszövetségi nőalaktól?

Mária Magdolna hiteles alakját a róla kialakult népies kép eléggé eltorzította, de talán nem annyira, hogy meg ne kísérelhetnénk újra megrajzolni. Kettős neve igazában annyi jelent: Magdalai Mária. Magdala sózott haláról híres halászati központ volt a Genezáreti tó nyugati partján.

Nem tudjuk, hogy Jézus, aki az északi parton, kedves városában, Kafarnaumban szeretett tartózkodni, járt-e valamikor Mária városában, Magdalában. Az evangéliumok az ördögűzések és gyógyítások leírása során nem tudósítanak róla, hogy ez a nehéz sorsú magdalai asszony miként találkozott a Názáreti Jézussal. Csak Lukács egy rövid utalásából (8,2 skk.) és Márk egy megjegyzéséből (16,9) tudjuk, hogy Jézus ,,hét ördögöt'' űzött ki belőle. A Biblia nyelvében a hét (vö. Lk 11,26; Mt 12,45) meghatározatlan, de mindenképp nagy számra utal, s legtöbbször a teljességet, a totalitást érzékelteti. Mária Magdolna tehát ez a rövid utalásnak a ,,hírértéke'' egészen ,,megszállott'' volt, mindenestül a ,,démonok'' hatalmában állt, teljesen eluralkodott rajta a gonoszság, a sötétség. De Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet egyszerűen csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás'' (Mt 15,19). Az ember felelősséggel tartozik tetteiért, bűneiért, nem teheti meg csak a Sátánt bűnbaknak. Önmagának kell felrónia bűnül, hogy a Sátán hatalmába esett, és a házát a gonosz szellemek számára söpörte ki és díszítette fel (Lk 11,25; Mt 12,44).

Mária Magdolna tehát egészen ,,kézzelfogható'' módon tapasztalhatta (mekkora vigasztalás ez számunkra!), hogy Isten a szívünkben Fia, Jézus Krisztus által megtöri a gonosz hatalmát. Jézus kiszabadította őt a gonosz hatalmából, s miután mindenható szavával széttörte a bilincset, amivel a gonosz szellem fogva tartotta, és feloldotta az önző vágyak és szenvedélyek köteléke alól, meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen a követője és szolgálja: ,,Ezután bejárta a városokat és falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:

folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje

Sztálin halálának margójára...
Írta: Czékus Jób 

Minden idők legnagyobb tömeggyilkosának halálakor mindössze tíz éves voltam. Negyedikes kisdiákként a Marcibányi téri iskolába jártunk. A rádió egész nap unalmas, lassú zenéket játszott. Az egész fiúiskolát felsorakoztatták a temetés napján, osztályonként. Azt hiszem, öt percig kellett csöndben állnunk. 

G. Laci, aki a padtársam volt mellettem állt, és a mély csöndben - szóval - elszellentette magát. Nem volt éppen öblös a hang, de ahhoz elég volt, hogy a csendben és fegyelmezetten álló tanulóifjúság mindinkább erősödő kuncogásban törjön ki. 
A tanárok falfehéren álltak, aztán jött egy idegen bácsi és a tanítónénivel levitték Lacit a tanáriba. 
Csak azt tudom, mert erről később sokat beszéltünk, Lacit többé soha, senki nem látta, de nemcsak őt, hanem az egész családot elvitték. Hogy kik és hová vitték, azt csak sejthettük. 
Még évekkel később, a forradalom után is a szomszédok csak ennyit mertek mondani: Ja, a G-éék? Hiszen azok megőrültek, az egész család megbolondult. 
Emlékszem, mert elég jó fogalmazónak számítottam, írtam az iskolai Írás-füzetembe egy rövid fogalmazást. Ez volt a címe: Az üres pad. Első mondatára jól emlékszem: "Tegnaptól üres lett egy pad, G. Laci helye.....Laci, gyere vissza légy szives, mindenki nagyon vár téged". 
A tanító néni elvette a füzetemet,amit azóta sem kaptam vissza. 

Ma pedig azt mondom: Laci, kedves padtársam, ne gyere vissza....még ne. 

Egykori padtársad: Czékus Jób a IV. béből.

2006.03.11

A KORMÁNY 42.5 MILLIÓVAL TÁMOGATJA A TETT ÉS VÉDELEM MUNKÁJÁT

Remélhetőleg nemcsak a Kuruc.info profilját, hanem más szélsőjobboldali oldalakat is törölni fognak a Facebookról – nyilatkozta a Népszabadságnak a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke. Bodnár Dániel azt is elmondta, hogy a napokban megállapodást írtak alá Lázár János miniszterelnökségi államtitkárral. A kormány korábban kötelezettséget vállalt, hogy folyamatosan monitorozza az antiszemita jelenségeket: a szerződés értelmében ezt a feladatot az alapítvány látja el.

http://www.szombat.org/hirek-lapszemle/

a-kormany-42-5-millioval-tamogatja-a-tett-es-vedelem-munkajat

KEDVES JOBBIKOS ALAPSZERVEZETEK!

Talán még nem tudtok, vagy ebben a kontextusban még nem olvastatok a Tett és Védelem Alapítvány újabb akciójáról.

Bodnár Dániel alapítványi elnök, és Lázár János államtitkár a napokban megállapodást írt alá arról, hogy a közeljövőben minden olyan tartalmat töröltetni fognak az internetről, amely sérti a magyarországi zsidó közösségek méltóságát. 

Az alapítványi elnök, és az idő közben a Köves Slomóval kiegészült, EMIH tagokat is magába foglaló kuratórium szerint a Jobbik neonáci eszméket hirdet, s Európa nyugati részén nincs rá példa, hogy ennyire szélsőséges párt tagja legyen a parlamentnek. 
Ezért a következő akciójuk célja: a Jobbik megyei Facebook oldalainak végleges töröltetése.

Eddig a hír.
Gondolom, utána a kiemeltebb szimpatizánsok következnek. Majd mindazok, akik szombaton dolgozni mernek, illetve szeretik a véres hurkát, és hűtőjükben egy polcon tartják a tejes és húsos dolgokat.
Őket követik a Nagy Magyarország, Árpádsávos zászló, trianoni kereszt, és hasonló irredenta, nácifasiszta jelképek birtokosai. 

Végezetül egy sokat elmondó statisztikai adat:
Ma, Magyarországon kb. 90 ezer zsidó él. A Jobbik tagok és szimpatizánsok - családtagjaikat is beleszámítva – kicsivel több, mint 1 millió embert képviselnek az országban.
() Varga B. Tamás ()

 

P R

Schmuck Andor, a szociáldemokraták szebb múltú pártjának jelenlegi elnöke, a hazai közéleti kalandorok legújabb nemzedékének hátborzongatóan gátlástalan képviselője hétfőn elővette, és nagy ívben meglobogtatta a magyar politikai rendszer legpusztítóbb választási csodafegyverét, a tizenharmadik havi nyugdíjat. Szemernyi kétségem sincs, hogy sokan követik majd a példáját, ahogy ő sem tesz mást, csak másolja az olyan nagy elődöket, mint Horn, Medgyessy, Gyurcsány vagy Orbán.

A nyugdíjak kérdése egy borzalmas lefojtás tárgya a magyar társadalomban. A legutóbbi ilyen a cigányok és a fehérek konfliktusainak a több évtizedes letagadása volt. Élhetetlen, jogbiztonság nélküli megyék meg egy fasiszta parlamenti párt lettek az eredményei ennek az elhallgatásnak. Kétségünk se legyen afelől, hogy a nyugdíjas és aktív tömegeket érintő igazságtalanságoknak is valami hasonló lesz a következménye!

Amióta kinyilvánítottam az üggyel kapcsolatos álláspontomat, dühös és frusztrált emberek borzasztó indulatoktól átfűtött véleményeivel találom szembe magam nap mint nap. Az alábbi levél is ilyen. Pár héttel ezelőtt kaptam, és úgy vélem, bőven van benne igazság. Sokáig haboztam, hogy nyilvánosságra merjem-e hozni, mert nagyon kemény, néhol már-már uszító a hangvétele. Azért osztom meg mégis, mert ezúttal Schmuck Andor valóban átlépett egy határt, és ezt egy ennyire súlyos gazdasági-demográfiai válságban lévő, ötszázezer gazdasági menekültet búcsúztató országban már nem szabad eltűrni.

Az aktívak a lábukkal szavaznak. Nincs idejük és nincs erejük megtölteni a kommentfalakat meg a politikai nagygyűléseket, hogy ott fröcsögjenek. És hát kevesen is vannak a hárommillió nyugdíjashoz képest. Azért biztosítok nyilvánosságot az alábbi véleménynek - miközben néhol magam is vitába szállnék némelyik leegyszerűsítő, általánosító kijelentéssel - mert a szöveg lényegét tekintve egyet kell, hogy értsek a levélíróval. Valamit most már tenni kell, mert ez így nem mehet tovább!

Kedves Robi!

Azért írom neked ezt a levelet, mert nagyon fel vagyok háborodva valamin, amit te is sokat emlegetsz, és ez a nyugdíjkérdés. A mai 60-70 évesek a legönzőbb, leglustább és legaljasabb generációja a magyar történelemnek. Arra hivatkoznak, hogy egy háború után ők építették újjá az országot. Hazudnak! Egy ma 65 éves 1948-ban született, és legkorábban a '60-as évek végén kezdett dolgozni. Akkorra már az ország rég újjáépült. Őhozzájuk a mai napig nyögött adósságállomány, a gulyáskommunizmus, a kamu munkahelyek köthetők. Olyan munkahelyek, ahol valódi termelés sokszor nem is folyt, miközben hordtak haza mindent, ami mozdítható volt. Ma egy multinál dolgozni egy évig olyan, mint a szocializmusban lábat lógatni egy irodában három évig. Össze se lehet hasonlítani, hogy mennyivel rosszabb, bizonytalanabb, kiszolgáltatottabb helyzetben van ma egy munkavállaló, mint akkor volt. Azt mondják, hogy ledolgoztak 40 évet. Hazudnak! Töredékük dolgozott le 40 évet, ahogy a múltkor olvastam, a hatoduk, de tudtommal abban benne vannak az egyetemi évek is. Mi viszont kénytelenek leszünk jóval többet melózni, mint 40 évet. Rínak, hogy a kis nyugdíjka semmire se elég. Tényleg nem sok az az átlag 100 ezer forint. De más ember napi 8 óra meló után kap ennyit, és fizeti belőle a devizahitelét, a gyereke orvosát, a tankönyveket, próbál takarékoskodni, hogy ha kidöglik a melóban vagy kivágják az utcára, legyen valamennyi tartaléka. Nekik meg ingyen utazás, nyugdíjas kedvezmények, önkormányzati ajándékok, szociális támogatások és még ki tudja, mi minden jár. Összerándul a gyomrom, amikor azt látom, hogy buszon utaztatják őket a Hortobágyra, hogy egy termékbemutató keretében soktízezer forintért vegyenek olyan méregdrága holmikat, amikre aztán tényleg semmi szükségük nincs. Az én dédnagyanyám az élete végéig a kertjében dolgozott, mert ő nem kapott nyugdíjat. Akkor ugyanis a Kádár-rendszerben - amit ezek a vén hülyék folyton visszasírnak - az nem járt mindenkinek. És jönnek azzal, hogy majd én is leszek nyugdíjas. Lehet, de egyáltalán nem biztos. Az én szüleim már nem érték meg a nyugdíjkorhatárt, mert egész életükben keményen dolgoztak. Lehet, hogy én se fogom, de ha igen, akkor se kapok én már egy fillér nyugdíjat se ebben az országban, az biztos. És az is biztos, hogy én soha nem leszek olyan önző vérszívó, mint a Nagy Generáció. Jönnek azzal, hogy támogatják a gyereküket. Van olyan ismerősöm több is, ahol nem támogatják. És itt vagyok én, akinek már nem is élnek a szülei, és azért nem tudnak támogatni. Egyébként pedig milyen világ az, ahol normális, hogy a nyugdíjas támogatja azt, aki megtermeli neki a nyugdíjat? Milyen pofátlanság már az, amit ezek megengednek maguknak? Én nem kérek senki alamizsnájából! Tudom, hogy nem minden nyugdíjas ilyen. Tudom, hogy sok köztük a tisztességes ember, aki szégyenli ami itt folyik, de ezt már akkor sem lehet tovább tűrni.

István

Maurice Maeterlinck:A termeszek élete
A termeszek állama


A termeszeknek az volt a szerencséjük, hogy egy könyörtelen, náluknál jobban fölfegyverkezett, erősebb és éppoly értelmes ellenség ellen kellett küzdeniük, mint ők maguk. Ez az ellenség a hangya. Minthogy a hangya fellépte a miocén korba (a tertiär közepébe) esik, a termesz körülbelül két-három millió éve találkozott ellenfelével, s az soha többé nem engedte nyugodni. Joggal tehetjük fel, hogy ha ez a találkozás nem történik meg, kicsiny, gondtalan, lágy és satnya apró csoportokban tengődtek volna tovább napjainkig. Az első találkozás természetesen végzetes volt a nyomorúságos, bábszerű rovarra nézve, s ettől fogva egész sorsa átalakult. Le kellett mondania a napvilágról, bujkálnia, szorongnia. Falakat kellett emelnie, meg kellett szerveznie a sötétségben való létezés lehetőségeit, erődöket és raktárakat építenie, föld alatti kerteket művelnie, a szerves alchimiával biztosítania élelmezését, közelre és távolra ható fegyvereket kovácsolnia, helyőrségeket tartania, biztosítania a fűtést, a szellőztetést, a nélkülözhetetlen nedvességet, szaporodnia a végtelenségig, hogy az elözönlő hódítóval tömör és győzhetetlen tömegeket tudjon szembeállítani. Különösen pedig meg kellett nyugodnia a kényszer nyomásában, meg kellett tanulnia a fegyelmet és az önfeláldozást, minden erény szülőanyját, egyszóval meg kellett csinálnia a hasoníthatatlan nyomorból azt a csodát, amit ma látunk nála.

Hol lenne ma az ember, ha hozzá méltó ellenféllel találkozott volna, mely ugyanolyan találékony, ugyanolyan tapasztalt, ugyanolyan kegyetlen, mint ő? Nekünk csak néhány öntudatlan ellenfelünk akadt mindig, és évezredek óta csak önmagunkkal állunk szemben, mint komoly ellenségünkkel. Ez az ellenség ugyan sok mindenre megtanított – legalább háromnegyed részét neki köszönhetjük annak, amit tudunk –, de mégsem volt idegen, nem jött kívülről, nem hozhatott semmit, amink már ne lett volna. Elképzelhetjük, hogy a méltó ellenség egy szép napon majd valamelyik szomszéd bolygóról fog leszállni, vagy onnan bukkan fel, ahonnan legkevésbé várjuk, ha ugyan addig utolsó szálig mi magunk le nem gyilkoljuk egymást, ami sokkalta valószínűbb.

NEMZETI VIRSLIBOLT
(Valahol, egy messzi, messzi, távoli Megyeri úton)

Nyitok be az egyen-kinézetű trafikba, amelynek légterébe szerintem tuti biztosan hulla illatú parfümöt permeteznek, mert az egész helynek van valami sajátságosan baljós kisugárzása.
Lépek a pulthoz, kérem a cigit, amikor észreveszem balkéz felől a jégkrémes hűtőt. Belenézek, majd meglepetten kérdezem az eladót:

- A virslis jégkrém mennyibe kerül?
- A micsoda?
- Virslis.
- Ja, elnézést, a virslit a tulaj tette bele hűlni, mert van még egy kis dolga, és majd jön érte, és kiveszi. 
- Na, de ha én most meg akarom venni, akkor magának el kell adnia nekem.
- Nem tudom eladni, mert nem eladó. Csak hűl.
- Értem. Akkor… van nálam egy fél üveg Fanta. Betehetem ide hűlni, amíg bemegyek a Sparba? 
- Sajnos nem. 
- De 10 perc, és jövök érte. Talán még előbb ide is érek, mint a virslis tulaj.
- Maga most kötözködik velem?
- Én? Magának vannak a Cornetto-i közt roppanós virslik…
- Jó, hát… kér még valamit? Mert ha nem, akkor… 
- Igen, kérek még 20 deka párizsit.
- Nem tartunk.
- Akkor viszont látásra!
() Varga B. Tamás ()

TRAFFIC JAM 

Lépek be az orbán viktor által nemzett dohányboltba (azért nemzeti), erre mit hallok? Szól a zene a rádióból. Mondom az eladónak:

- Hékás! Szabályos ez? Zeneszót hallok!
- Hát… szerintem már nem jön ma ellenőrzés.
- De jók tudom, hogy nem lehet bent zene?
- Igen, jól. 
- Jó, hát, koncessziót nyertetek, szóval nem kötözködöm. Apropó, egy gyors kérdés.
- Igen?
- A bejárat akadály-mentesítését mikor oldjátok meg? Csak, mert kerekes székkel nem tud itt feljönni senki.
- Az akadálymentesítés nem volt feltétel.
- Csak a zene kiirtása, mi?
- Aha.

Mindig is tudtam én, hogy a zene az egy nagyon csúnya dolog!
() Varga B. Tamás ()

A TISZAESZLÁRI VÉRVÁDRÓL KÉSZÍTENE FILMET GROÓ DIANA

ÍRTA: MTI - 2013-07-21 ROVAT: HÍREK - LAPSZEMLE

Eötvös Károlyról, a tiszaeszlári perben megvádolt ortodox zsidó közösség tagjainak védőügyvédjéről tervezi Groó Diana következő filmjét, amelynek forgatókönyve most készül.

Groó Diana, aki múlt héten díjat nyert a jeruzsálemi nemzetközi filmfesztiválon a világ első rabbinőjéről szóló alkotásával, a Regina című filmmel, az MTI-nek elmondta, hogy portré jellegű nagyjátékfilmet tervez, amely hosszas előkészítést és kutatást igényel. Szerinte – tekintettel a hatalmas peranyagra, az átnézendő kordokumentumokra – leghamarabb két-három éven belül készülhet el  ”Az ügyvéd ” munkacímű alkotás.

A rendező kiemelte, hogy a tiszaeszlári perről született már magyar alkotás, például Elek Judit Tutajosok című filmje, amelyet rendkívülinek és fontosnak tart.

Megjegyezte: a filmötlet egyfajta reakcióként született meg benne, hiszen tavaly áprilisban a jobbikos képviselő, Baráth Zsolt napirend utáni felszólalásában arról értekezett, hogy Solymosi Esztert zsidók ölhették meg 1882-ben, ám ezt az igazságszolgáltatás igyekezett elkendőzni, így az eljáró bíró “külső nyomásra kénytelen volt” felmentő ítélet hozni. “Megdöbbentő és elképesztő, hogy itt tartunk a per után 130 évvel” – fogalmazott Groó Diana.

A filmterv Eötvös Károly ügyvédet állítja majd középpontba, az ő szemszögéből láttatja a történteket, a védelem felkérésének pillanatától egészen a per utóéletéig. A rendező felidézte: Eötvös azután vállalta el az ügyet, hogy Heumann Ignác zsidó származású ügyvéd az őt ért fenyegetések hatására visszalépett. Eötvöst is számos támadás érte, zsidóbérencnek nevezték, mások megpróbálták megvesztegetni, magas pozíciókat kínáltak neki, csak hogy ne vállalja az ügyet – mesélte Groó Diana.

 

“Eötvös ősi magyar keresztény családból származott, nyitott, európai gondolkodású férfi volt, aki kötelességének érezte elvállalni a tiszaeszlári zsidók védelmét, bizonyítani, hogy a középkori babonákra épülő rágalom hatalmas szégyen lenne Magyarországnak” – fogalmazott a rendező, hozzátéve, hogy Eötvös 1904-ben jelentette meg az ügy háttérét feltáró A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége című művét, amelyben lerántotta leplet a korabeli korrupt, előítéletes magyar igazságszolgáltatásról is. A forgatókönyvet Szántó T. Gábor íróval közösen készítik.

Groó Diana szólt arról is, hogy a jeruzsálemi siker óta rengeteg meghívást kapott Regina című filmje. Vetíteni fogják Szarajevóban, Washingtonban, Londonban, Torontóban fesztiválokon, emellett több külföldi tévé és amerikai moziforgalmazó is érdeklődik. “Ez csodálatos érzés, hiszen idehaza nagyon nehéz moziban tartani egy dokumentumfilmet” – tette hozzá a rendező, hozzátéve, hogy a Regina jelenleg az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható, és várhatóan műsorra tűzi az augusztusi Zsidó Nyári Fesztivál is.

Gyászhír

Kohn meghal. Az özvegye megkéri Grünt, hogy adjon fel egy gyászjelentést, de rövidet, hogy ne kerüljön sokba. Elmegy Grün a hirdetőbe, és bediktálja a szöveget:
- Kohn meghalt.
A felvevő csodálkozva néz rá:
- Ilyen rövid lesz? Öt szóig nem kell külön fizetni.
- Jó, akkor írja még hozzá: Ugyanitt Trabant eladó.

ER, az ERŐ ősgyöke

ERKÖLCS – Valaki, valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása. [AMagy. Ért. Kéziszótár szerint: ? azaz eredete ismeretlen] Az ERedeti, tERmészetes isteni és emberi törvények tisztelete, és a szív, elme azokhoz igazítása. Az ERKÖLCSi ERőKULCSa a jelképes KÖR (köl) által behatárolt, teremtői szabályokra épülő viselkedési formához való KÖtöttsÉg és bÖLCS ragaszkodás.

Üres léleknek nincs ERKÖLCSi tÖLtete, ismeret kell, és a szERetet EReje. Az egyén magára kell ÖLTSe (ÖLCSe) az ERedeti viselkedési mintához való ragaszkodásból nyertERőt, amely nélkül nincs ERKÖLCS! A szERetet az, mely ERőt KÖLCSönöz. AzERKÖLCS KÖLCSönösségi alapon áll, oda-vissza KÖLCSönhatása emberek közt rendkívüli bizalmat kiépítő.

Az ERKÖLCSös viselkedés hosszútávon, egész életre szólóan bÖLCS dolog, nem jár lelkiismeret furdalással.

Ezt mondja az eredeti ősnyelv egyenes ágú utódnyelve, a mai magyar nyelv! Ma hiányának, mellőzésének gyümÖLCSeit aratja az ERKÖLCS szabályait be nem tartó emberiség. A nyelvészek szerint „eredete ismeretlen”, ám ma sokak számára már a fogalom is ismeretlen!

EROTIKUS – Érzéki szerelemmel foglalkozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az EROTIKUS szószerinti értelme ÖRÖMKÖDŐ. A gyök jelen van a szERElem szóban is. Ez értelemmel jutott az ősmag(yar)-nyelvből az ógörögbe és ragadt meg ott. AzIK a személyt, esetleg a mozgást (IKlat) jelenti. A TIK tett, TEvÉKenység. Az ÖR, ERgyökök ERŐt kifejezők, és köztudott, hogy az EROTIKA hatalmas ERŐt gyakorol a nemekre, így értelmében akár ERŐTIKA is lehetne a megnevezés.

Székelyföldön ma is használják az ERŐs szerelmi hajszoltságú személyre: ERŐssen TÖRIa nyavalya valaki után. Vagy, ahogyan egy székely asszony mondta: A szERElöm veTEKödik a nyavajarontással. Vagyis ERŐs ÉRzelmi hatást fejt ki. Az EROTIKA szó az ősmag(yar)-nyelven fogalmazódott meg, mivel a mai magyar nyelven is elemeire bontható, és azok külön is érthetőek.

ERŐ – Élőlények fizikai és fiziológiai tevékenységre való képessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Van egy mondás: A mERŐ ERŐ a nyERŐ, itt minden szóban benne van az ERŐ. Az ER, ERedő, az R hang, legerősebb hangként kiejtve (er), egymagában is ősgyök, az ER, ERŐ. Az Ő hang külön a bŐ kiterjedést jelképezi. A SZERSZorzati ERŐ. A teremtői ERŐ – FER = Fokozott ERŐ. Ez jelen van a FÉRfi szóban is.

ÉRZÉK – A külső ingerek felfogásának képessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:török] Az ÉRZÉK ÉR ősgyöke az ERő kifejezője. Semmi nem moZgatja meg úgy az emberi képZeletet, mint az ÉRZÉKeket ÉRINtő iZgató hatás. Akár egy ÉK, úgy hatol a tudatba.

Öt ÉRZÉK: látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés (hatodik az ösztön). Induljunk aHALLással.  A kisbaba – függetlenül attól, mely nemzet közé pottyan a világra – ezt az ősnyelvi, ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi ősgyököt ejti ki: HA. Hogy miért? Mert ez van a génjeibe táplálva eredendően. A HALL szó bővítményeivel nem csak a HAngot, de a dALLamot is magában rejti. Ugyanakkor kifejezi azt is, hogy LÁtni akarja a HAng forrását:HALLÁM! Ez a HADD LÁM – nem véletlen így alakuló – rövidítése, és itt már a másik ősgyök a LÁ, a LÁt ige szótöve is jelen van, mutatván, hogy a másik érzékszerv is részt kíván venni a felismerésben.

A LÁ ősgyök is benne van a kisbaba induló szókészletében. Ha fény vilLAn, azt mondja:LÁ. De nem csak, mert a LÁM ÁM ősgyöke, akár IM alakja is az ébredő tudatot jelenti (imette, émette – ébren), ÁMul, bÁMul.

S amit lát, azt IM sIMítani akarja, sIMulni (mint a hím), azaz érINteni KÉZzel, ÉRZÉK –KÉZÉRint. Az IN kellemi gyök (em = nő, mell, f-in-om), hogy egy másik érzékszervvel is tudOMást (om - omló lágy) vegyen róla.

De még van a szIMat, valamint a zAMat vagyis az ÍZ. Az összesnél a lágy ÉrZELMI hangok az uralkodók, de az R sem véletlen, mert az összes által kiváltott eRőt jelzi.

Nem hiszem, hogy a világ bármely nyelvén össze lehet kapcsolni így, vagyis azÉRZÉKszervek: észlelő, egymás felé közvetítő készsége, kapcsolati összhangja – néhány hang egymás közti viszonyát felsorolva – leírható lenne azokon.

A HALL H hangja ott van a germán nyelvű szavaknál, de ott van a latin nyelvűeknél is, csak épp nem írják le (h/au) vagy nem ejtik. De a többinél is.

Minden nyelvnél az M, N, L, Z, R hangokkal fejezik ki az ÉRZÉKeket ÉRINtő  é R Z e L M i  hatást vagy a kiváltott visszahatást (modernül: reakciót). Ám teljes körű hangértelmű magyarázatot nem tudnak adni rá. Arra csak a magyarázó nyelv képes. Tehát az ő minden ilyen értelmű szavuk innen van.

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Még nem láttam olyan filmet, ami annyira szuggesztíven erősítette volna az orvostudomány mítoszát, mint Woody Allen „Sleeper”-je az 1h 13m -nél kezdődő jelenetében. Ebben a jelenetben két álorvos tanácstalanságát láthatjuk egy ésszerűséget sugalló, de számukra kiismerhetetlen műtőben, valamint egy biokomputert, ami jólnevelt, megnyugató hanghordozással beszél, akárcsak egy a viselkedésével tiszteletre késztető orvos. Utóbbi viselkedés ellenpontját képezi az álorvosok neurotikus magatartásának, ami a hétköznapok zavart interakcióira utal, szemben a tudomány nyugodt intellektualizmusával.

http://www.youtube.com/watch?v=IIlEHYxAi4I

Orbán Ottó
A XX. század költői

Kidöglik alólam a vers Richard alól a ló
Letűnik a színről egy generáció

a nemzedékem Viszi vereségeit
rögeszméjét hogy ő majd igenis segít

a századokon át nem gyógyuló bajon
mert ő a képzelet és a forradalom

pedig csak seggencsúszás önbiztatás mánia
Egyikünkből sem lett isten fia

csak irodalmi sztár vagy népvezér
Bár közben ahogy szokás folyt a vér

És viharfelhők villámlás véreres ég
Kívül-belül füstölgő vereség

Mi csillog mégis itt Miféle szerelem
lidérces szelleme játszik velem

hogy a rám maradt beszédes csodát
épségben sértetlenül adjam át

Csak tudnám nyöszörgök kinek-minek
A senkinek súgja a semminek

Mert ez nem egy az eszközök közül
ezen fény szikrázik ezen köd ül

mint hegy csúcsán Ez él Ez az hogy élsz
Egy porcikájában a végtelen egész

és egyikükre sincs meggyőző magyarázat
Elbukik föltámad megalázkodva lázad

majd végigver mindent mint a tavasz zöld ostora
a tetszhalott ágat Ne add föl Ne add föl soha

A 30 éves Arany János

már országosan ismert költő volt, amikor szokatlan verset írt egykori tanítványa, a 18 éves Rozvány Erzsébet emlékkönyvébe: „Én láttam a bimbót, én láttam azt, / Midőn, érezve a nyájas tavaszt, / Kezdett kifejleni: / Örűlt a lelkem és kéjjel telék, / És mint hiú kertész, sokat merék, / Sokat, reményleni.” Az alkalmi költemény nemcsak azért különleges, mert a kéjes reményeket nehezen nevezhetjük a tanár és diákja közti viszony tipikus jelzőjének, hanem azért is, mert ez az egyetlen ismert Arany-vers amelyben a költő láttatni engedi férfiúi érzelmeit. Az is csoda, hogy egyáltalán fennmaradt: Arany János a magánéletére leginkább vigyázó, legszemérmesebb költőnk, hagyatéka pedig már halála után azonnal a kultusz áldozatává vált. Életrajza az elvárásokhoz igazítva jelent meg, s erotikus verseiről is csak annyit tudunk, hogy léteztek. A család az életműből kilógó költeményeket egy pincében őrizte, amely egy nap beázott, – ezt felmentésnek vették az örökösök, s nagy megkönnyebbüléssel semmisítették meg az átnedvesedett paksamétát. A hagyaték másik része – benne levelek és feljegyzések – pedig egy bombatámadás során égett el a második világháborúban. 

Arany szerelmi életének mozaikja ezért csak közvetett forrásokból rajzolható meg. Valószínű, hogy fiatalkori debreceni színész-karrierje is szerelemi okok miatt szakadt meg olyan hirtelen. Az 1850-es Bolond Istók számos eleme önéletrajzi ihletésű, így okkal gondoljuk, hogy az ifjú színésszel cicázó Klárcsi kisasszony is valós személy lehetett. A történet szerint a szerelmes fiú verseket szavalva andalgott kolléganőjével, ám a kikapós szubrett megelégelte a költői idillt, és a késői órán szállására invitálta udvarlóját. A fiatalember meglepetésében csak annyit tudott kinyögni: „késő van instálom”, és kereket oldott. A lány dühösen becsapta mögötte az ajtót, az ifjú színész pedig másnap felmondott a társulatnál. Csak következtethetünk rá, hogy Klárcsi kisasszony a meghívás mellett egyéb feltételeket is közölhetett vele, mivel Arany a történetet azzal zárja, hogy „az olcsó kegyet megutálá – mint borban a legyet.”

„Kiábrándult szerelemmel” tért haza Nagyszalontára, ahol tanítóskodásból tartotta el magát. Egy görög származású kereskedő-família, Rozványék bízták rá két kamasz fiuk és 10 éves kislányuk nevelését. Két évig lakott a családnál, de rendszeres vendégük maradt azután is, hogy aljegyzői állást kapott. Rozvány Betti a szeme előtt serdült Szalonta legszebb lányává. Valószínűleg erre az időszakra utal a későbbi kitárulkozó emlékvers is a nyiladozó bimbót kéjjel figyelő, s hiún sokat remélő kertészről. Talán a Rozvány-házaspár előtt sem maradt titokban ez a vonzalom, mindenesetre ők mutattak be Aranynak egy inkább hozzá illőnek gondolt, eladósorban lévő lányt, Ercsey Juliannát. A „szép, szőke, piros arcú, egészséges, gömbölyű testalkatú és szép lelki tehetséggel megáldott hajadon” származásáról már az első Arany-életrajzok füllentettek: nem fiatalabb, hanem egy évvel idősebb volt Aranynál, s igaz ugyan, hogy a nemesi származású Ercsey ügyvéd úr lánya volt, de annak a cselédlányától való házasságon kívüli gyermeke. „Árva voltál, én szegény: / Nem volt messze olyan össze- / illő pár a földtekén.” – írta a költő később Juliannához, akit egy év jegyesség után vezetett oltár elé. 

A Rozvány-családdal és Bettivel való barátsága házassága után is fennmaradt. Végigkövette, hogy a lányt hozzákényszerítették egy nála jóval idősebb katonatiszthez. Tanúja volt egykori tanítványa boldogtalan házasságának, és annak is, hogy Betti a korban szokatlan módon elvált férjétől. Amikor a katonatiszt megkapta a válási végzést, felesége arcképe előtt főbe lőtte magát. A szép özvegy soha többé nem ment férjhez. Arany róla mintázta a Toldi szerelme női főhősének, a Tar Lőrinchez kényszerített Rozgonyi Piroskának alakját. Betti később Juliannán keresztül illemtudóan tartotta a kapcsolatot Arannyal: neki írta a leveleit, s a válaszban Aranyné írta meg neki, mit üzen János.

Aranyt és feleségét mély, egymás támogatására és tiszteletére épülő vonzalom kötötte össze. Nem volt ez lángoló szerelem, legalábbis ezzel magyarázta a költő Petőfi Sándornak, miért nem ír szerelmes verseket: „bár családi életemben a boldogabbak közé számítom magamat, ez a boldogság mégsem olyan, hogy kitörő örömét versbe önteni, hanem csak olyan hogy jóltevő melegét folytonosan érezni lehet.” Julianna nem volt a múzsája vagy alkotótársa sem, legalábbis abban az értelemben nem, mint ahogy Szendrey Júlia volt az Petőfinek. Ezt Arany elég direkt módon meg is fogalmazta barátjának: „Az én nőm se nem fest, se nem zongoráz, se nem öltözik tízszer napjában; de Petőfit olvas, jó anya s jó magyar gazdasszony.” 

Aranyt házasságuk alatt néhányszor mégis megperzselhette a szerelem, de ezekről a vonzalmakról csak keveset tudunk. Csak versekből következtethetünk, hogy Arany János férfiként is mély érzelmeket táplált előbb tanítványa édesanyja, Tisza Lajosné Teleki Julianna, idősebb korában pedig Wohl Janka költőnő és Hollósi Kornélia operaénekesnő iránt. A kései érzelmekből azonban biztosan nem lett beteljesült szerelem. Nemcsak Arany János szemérmessége, hanem súlyos fizikai betegségei miatt sem. Élete utolsó másfél évtizedét állandó kínok között, tucatnyi betegségtől gyötörve élte, – de erről is szinte csak felesége tudott. Ercsey Juliannát és férjét imádott lányuk, Juliska halála is rendkívüli módon megviselte, a költő évekre elnémult a gyász miatt. A tragédia és a mindkettejüket sújtó fájdalmas betegségek még inkább közelebb hozták egymáshoz a házaspárt. Aranynak egyetlen fennmaradt, feleségéhez írott vers-töredéke egy közös karsbaldi gyógykezelés alatt született: „Harminc éves, Julim édes! Lelki frigyem teveled.” – írta. 

Ez a lelki frigy rendkívül erős, sírig tartó kötelék volt. Az pedig immár örökre titok marad, mire és kire utalt a költő, amikor 44 éves korában Vojtina ars poeticája című versében így írt: „S a szerelem... rég volt az! rég bizon. / Én is szerettem: (oh, ez édes emlék / Szivemre most is oly enyhítve ömlék!) / De halkan, zaj ne’kül... mint a virág / (…) S midőn szerelmet a leánynak esdék: / Nem oly szagú volt mint a nyomdafesték.”

Nyáry Krisztián

Egy fiú felépül az autizmusból,

miután étrendjéből eltávolításra kerül a tejtermék és a glutén.

Erős bizonyíték van

az autizmus és a védőoltások közti összefüggésre

http://naturahirek.hu/egy-fiu-felepul-az-autizmusbol-miutan-etrendjebol-eltavolitasra-kerul-a-tejtermek-es-a-gluten-eros-bizonyitek-van-az-autizmus-es-a-vedooltasok-kozti-osszefuggesre/

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Hétköznapi aljasságok

Teodor Ritter

A 06:28-kor induló és 9:47-kor érkező vonattal fogok menni, feltéve, hogy alkalmas állapotban leszek.

T. S.:

Feltéve, hogy alkalmas állapotban leszel? Tehát előfordulhat, hogy ha akkor előtte úgy látod, mégsem jössz azzal?

Teodor Ritter

Nem tudom biztosan kijelenteni, hogy nem a végső fáradtság állapotában fogok akkor létezni. Annak nem sok értelme lenne, ha tántorogva és feszülten érkeznék meg a találkozásra.

T. S.:

Ma, ha csak elvétve aludtál, akkor este időben fogsz tudni lefeküdni, nemde?

Teodor Ritter

Éppen ellenkezőleg. A délutáni félálomban fetrengés ahhoz nem volt elég, hogy igazán kipihenjem magam, de ahhoz igen, hogy ismét reggel hat - nyolc körül tudjak csak elaludni.

T. S.:

Mennyi ideig tartott a délutáni alvásod? Én végül nem biciklivel megyek Létáig, hanem édesapám megkér valakit, hogy vigyen át, ennél fogva már nem tudok olyan dinamikusan reagálni erre. Egyrészt. Másrészt pedig várom már.

Teodor Ritter

Talán négy órán át aludtam ma. Ha ennyire rögzített a találkozásunk időpontja, akkor mindenképpen megpróbálok feljutni a vonatra, mégha csak vonszolni is fogom magam oda. Magán a vonaton is rendelkezésemre áll majd három óra, amikor ha aludni nem is tudok, de legalábbis csökkentett üzemmódban működhetek. Leszállás után pedig egy megfelelő összetételű kávé csodát tehet velem.

Teodor Ritter

Nagyon elegem van már abból, hogy a sok zavarodott figura őrültnek vagy kábítószeresnek néz a fáradtság jelei (düh, koncentrációs és egyensúly zavarok, darabos mozgás, stb.) miatt. Egyébként sincs biztonság tudatom az emberek között, hiszen ismerem az aljas viselkedési mechanizmusaikat, amelyeket az erkölcsi felsőbbrendűségükbe vetett hit kísér náluk, ilyenkor azonban még hajlamosabb vagyok konfliktusba kerülni velük.

T. S.:

Az utcán tengődő söpredékkel? Mikor kerültél utoljára konfliktusba ilyenekkel?

Teodor Ritter

Az átlagemberekről beszélek, úgymint múzeumi teremőr, vagy mint buszvezető.

T. S.:

Milyen jellegűek ezek a konfliktusok? Feszült szóváltások keretén belül manifesztálódnak?

Teodor Ritter

Nem, ennél rejtettebben. Például felszállok a buszra, a buszon egy olyan vezetőt találok, akinek az arcberendezéséről (nem az arckifejezéséről, hanem a maradandó arcvonásairól) leolvasható, hogy hajlamos magát a mások lenézése által többre értékelni. Kérdezek tőle valamit, a kialvatlanság miatt furcsa prozódiával, mire néhány másodperces jelentőségteljes szünet következik, miközben az arckifejezésén felismerhető az üzenet: "Leereszkedjek ehhez a szegény hülyéhez?". Erre viszont határozott késztetés jelenik meg nálam arra, hogy ott helyben agyonlőjem, megszabadítva ezzel a világot egy forrástól, ami folytonosan a szükségtelen és ezért igazságtalan szenvedést termeli maga körül. Mert ahogy mondani szokták "az egész ember megjelenése olyan", hogy "ki lehet belőle nézni" az ilyen viselkedést.

Teodor Ritter

Vagy egy másik eset, amikor alvás nélkül indultam el egy hosszú gyalogútra, ráadásul dél körülig nem is ettem semmit, így érthetően feszült voltam, ami meg is látszott az arcomon. Visegrád sétaútján szembejött velem egy öreg ember, aki elkezdte fürkészően vizsgálni az arcomat, mintha azt mondta volna: "Ez egy hülye?". Mégis, ha egy olyan ember kerül eléd, akinek az arcán a düh, az elkeseredés és az emlékekbe fordultság jeleit látod, akkor az mitől dühös?! Nyilván a legtöbb esetben attól, mert megalázták. Lehet, hogy ez a megaláztatás öt perccel korábban történt, amit te nem láttál, lehet hogy öt évvel korábban, csak valamiért az éppen akkor jutott eszébe, de a megaláztatás ténye elég nagy biztonsággal felmérhető. (Ezen nem változtat az, hogy a régi megaláztatások emlékeit esetleg olyan tényezők váltják ki, mint az éhség vagy a kialvatlanság.) Ha pedig valaki erre azzal reagál, hogy értetlenkedve (nem valóban értetlenül) néz rá, mintha egy szerencsétlen alak lenne, abban az emberben ott húzódik az alattomos agresszivitás. Az ilyen ember képmutató értetlenkedésének célja, hogy a megaláztatásaitól szenvedőt tovább alázza, mintegy rúgva azon, aki már amúgy is szenved.

T. S.:

Hasonlatos előttem továbbá még ez ahhoz a mechanizmushoz, mikor egy gyengeségnek vélt attitűd egy egymással felszínes kapcsolatban álló társaságban valaki részéről előbukkan. Ilyenkor az egyes tagok elhallgatva azt, hogy ők is hasonló gyengeséggel élnek például, ujjal mutogatnak, s gúnyt űznek a másikból, ezáltal megpróbálva elfedni saját gyengeségük. Minél több mindenkiben van jelen egy ilyen attitűd, annál erősebb kell legyen a társadalom által megkonstruált realitás az elhallgatásához.

Teodor Ritter

Az ehhez hasonló esetek késztettek az ilyen elemzések megírásához:

https://www.facebook.com/notes/szabad-pszichoanalitikus-egyesület/az-átlagember-elmeállapothoz-való-elmezavaros-viszonya/537829512895132

T. S.:

A harmadik területre alapozódóan működtettük a legnagyobb erejű megalázásokat az iskolában. Nem tudom, hogy a többi alázó által felismerten-e, viszont nagyszerűen leírtad a mechanizmust. Annyira kiteljesedett, hogy mi magunk pakoltuk az illetőket beteg élethelyzetekbe, hogy aztán az egész személyének a fogyatékosságát vezessük le belőle. Mármint az osztálytársaimra célzok a többi alázó alatt, és jobbára biztos vagyok benne, hogy bennük nem történt ilyen felismerés.

"A nikotin

az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzetet, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben. Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés – ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy nap szükséges… A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk.
De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet."

Márai Sándor Füves könyvében a nikotinról.

Amikor kimondom ezt a szót, hogy "Erdély", ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje.

Wass Albert

CIGÁNYSOR
Őrhalom, 2013.07.21.

Áll a két autó az úton. Szemben a forgalommal, szabálytalanul parkolva. Nem az út szélén. Nem. Az úttesten. 
Jövünk a fiammal. Le kell húzódnunk, hogy tovább tudjunk menni. A kocsi bal első kereke majdnem az árokban.
Megállok. Hátul, az autók mögött, a kerítésnél 8-9 cigány. 4, vagy 5 férfi, és három nő. Lehúzom az ablakot, kiszólok nekik:

ÉN: Jó estét kívánok! Megtennék, hogy lehúzódnak az út szélére? A KRESZ is így írja elő.
(Mint a falka, úgy jönnek oda.)
CIGÁNY FÉRFI1: Nem a mienk a kocsi. Mink is a gazdájukat várjuk, mert kulcsunk sincs.
CIGÁNY FÉRFI2: Majd mondjuk nekik!
(Röhögnek. Cigány nő jön oda.)
CIGÁNY NŐ: Jó napot.
ÉN: Este van már. Jó estét.
(Cigány férfiak távolodnak a kocsitól, sétálnak vissza a kerítéshez. Biztonságos távolból egyikük odaszól nekem)
CIGÁNY FÉRFI 1: Az előbb jött el egy nagy kocsi az elfért. Ne verd má’ magad! Azér’, mer’ neked Audid van?
(Volkswagenem van.)
CIGÁNY NŐ: Ne haragudjon már rájuk! Be vannak már állva, az beszél belőlük.
ÉN: Jó. Majd ha kijózanodnak, magyarázza már el nekik, hogy ha valaki szépen beszél velük, akkor a szájukat ők is úgy igazítsák!
CIGÁNY NŐ: Jó, megmondom.

Több dolgot is tehettem volna. Például, ha kiszállok, lehettem volna én az új Szögi Lajos. Csakhogy a fiam sem nézte volna tétlenül, amíg összevernek. Tehát az ő életét is kockáztattam volna. Ezek viszont nyolcan, vagy kilencen voltak. És hiába volt meg a magához való esze a nőnek, ha az övéit ütik, melléjük állt volna ő is. 

Sem rendőr nem vagyok, sem önjelölt igazságosztó. Meghalni sem akarok idő előtt. Csak annyit tudok tenni, hogy vizionálok egy olyan társadalomról, ahol a becsületes romák még maguk közül is kitaszítják a mocskos, retkes, alkoholista, drogos, cigánybűnöző férgeket.

(Külön pikantériája a dolognak, hogy idehaza vettük észre: amíg én a nővel beszéltem, valaki közülük kicsit megfeszegette a jobb oldali díszlécet. Persze bizonyítani nem tudjuk, hogy ők voltak. De 10 perccel előtte az ajtó még nyitható volt, most meg már nem.) 

() Varga B. Tamás ()

Puzsér Róbert

Az a fájdalmam, hogy a Csillag Születik óta úgy érzem, mintha egy piactéren állnék egy hordón, és próbálnám túlüvölteni az embereket, akik tömegesen hörögnek vagy röhögnek, néha tapsolnak, máskor meg rohadt káposztával dobálnak és köpködnek, én pedig mindenáron meg akarom győzni őket valamiről. Le akarok szállni a hordóról, és visszatérni ahhoz, amit a zsűrizés előtt csináltam. Létrehozni valamit, ami meghaladja a napi szellemi szemét elhordását, hozzátenni valami érvényeset a tudva levőhöz. Írni egy újabb esszékötetet vagy egy újabb forgatókönyvet vagy mit tudom én még, hogy mit, beszéljen most már helyettem az! Struktúrába, cselekménybe, sorsba akarom ágyazni a puzsérságot. Át akarok lényegülni ebből a kibaszott megmondóból egy visszafogottabb, de súlyosabb értelmiségi szerepbe.

Csakhogy akkora halom mocsokság, hitványság, hajdúpéterség gyűlt föl ebben az országban, hogy nem tűnik logikusnak az égő házban letenni a poroltót, és nekiállni a családi ezüstöt fényesíteni. Kulturálisan, politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg és demográfiailag egyaránt akkora defenzívában van az ország, mint az ezeréves államisága során talán soha. Ipari méretekben zajlik az emberek lelki-szellemi kizsigerelése, megfélemlítése, kifosztása és bujtogatása, úgyhogy attól tartok, ha elvonulok, majd arra térek vissza, hogy már London a második legnagyobb magyar város, az országot pedig porig égették azok a pártok és úgynevezett értelmiségi holdudvaraik, amelyek a cigányozáson, a nácizáson, a zsidózáson, a komcsizáson, a rezsicsökkentésen, a nyugdíjemelésen meg a saját zsebeik gátlástalan teletömködésén kívül nem tudnak semmit, és nem is hajlandóak tudomást venni semmiről.

Nagy kurvaság, nagy tisztaság

 

Megejteni valami itt és ott gömbölyű, fiatal parasztlány szívét, becibálni a szalmakazalba, letépni róla a slingelt buggyos blúzt, bokros szoknyát, pruszlikot, flórharisnyát (esetleg levágni róla egy agrárollóval), aztán bujálkodni százezerrel….hujj! Kinek nem jutott már eszébe, milyen izgató és romantikus lehetett ez annakidején.

Nos, én akkor hagytam abba az ilyesmikről való fantáziálást, amikor elolvastamSzenti Tibor: Paraszti higiénia a múlt század elején című tanulmányát, amelyben többek között két hódmezővásárhelyi paraszt, Szappanos Júlia (1910-1987) és Kérdő Szűcs Ernő (1899-1985) idézi fel, milyen volt a gazdasági tisztálkodás a múlt század elején:

„Hetente ëgyször volt a nagy tisztálkodás. Szombaton ëstë sëhova se möntünk. Ekkor mögfürödtünk. Ilyenkor vizet melegítöttünk. Az embörök külön kaptak ëgy-ëgy tállal, de a teknyőbe legtöbbször csak ëgyször töltöttek. Előbb az öreganyát fürdették lë, azután a fiatalasszonyok, majd a gyerökök követköztek. A végire olyan lött a vizünk, hogy vályugot löhetött volna belüle verni. A teknyőbe csak akkor cseréltek vizet, ha nagy volt a család, és kifogyott volna alattuk. Utóbb mán sűrűbben cserélték, igényösebbek lettek.”

„A testápoló szerök alkalmazása ismeretlen volt. Gondolok itt az ilyesmire, mint a krémek, olajok. Amikor a nők bálba möntek, legföljebb púdert, meg pirosítót használtak, de azt is csak az első világháború után és titokban, mert ha az öreg szülék megtudták, még derült időben is zöngeni kezdett az ég! Mög az az igazság, hogy ilyesmit nem tartottak otthon.”

„Tiszta fehérneműt hetente ëgyször váltottunk, a szombati nagy mosdás után. Ez télön-nyáron így folyt. Ha az embernek hét elején cefrés lett a gatyája, az úgy maradt hét végéig. A tiszta váltása a nőknél se volt sűrűbben, még ha baja is volt. Mikor baj érte a pöndöl alját, és nagyon látszott vagy szégyellte, elbújt vele oszt azt a részt gyorsan kilötyekölte, majd viselte tovább. Ágyneműt általában 4-6 hetenkint, a lustább asszony kéthavonként váltott. Amikor a lepedő már olyan szürke volt a dërekunktól lëfelé, mint a föld, vagy ha tarka lött a balhaszartul, akkor cseréltek.

„Gyakás után nem mosdottunk. A lucskot elintézte a pöndöl alja, mög a gatya. Az igazság az, hogy a meleg paplan vagy dunna alul nem volt kedve az embörnek kikecmerögni, lavórt keresni, oszt a hideg vízben lötyekölődni. Röggelre megszáradtunk. Nem is látszott sömmi. Gyakás után elernyedtünk és aludtunk.”

Azért volt asszony, aki tisztálkodott gyakás után, mert így védekezett a nem kívánt terhesség ellen: „Én úgy védeköztem, hogy közösülés után mögmosdottam alulról. Nem is lett attul kezdve terhöm, mög nem folyt belülem másnap röggel az a lé. Gyakran mondogatták, hogy csak a lusta asszony fog gyerököt, vagyis, aki lusta volt az ágybul kikelni, hogy mögmosakodjék.”

Túlzásba azért nem vitték a mosakodást, hiszen az a közmondás is ismert volt, hogy „nagy kurvaság, nagy tisztaság”, és attól féltek, hogy az emberek a szájukra veszik őket. – fejeződik be ezzel az érdekes cikk.

http://almavarybabary.tumblr.com/post/7336002421/nagy-kurvasag-nagy-tisztasag

 

.
AMIKOR TAPSOLSZ, PEDIG ÉPP HÜLYÉNEK NÉZNEK

„Vadon istene légy kegyes úr ma,
Ifjú őz húsa enyhíti éhem.”

Az említett szövegrész Kipling: A dzsungel könyve musical változatának nyitányából való. Szép, sőt gyönyörű. Dés László zenéjére, Geszti Péter szövegével. Kellőképp archaikus, kétségtelenül fülbemászó, könnyen énekelhető mestermű. Lenne.

Na, de nézzük először a szövegírói anti-bravúrt!
Tudjátok-e, mi a közös Indiában és Afrikában? Hogy az említett két földrészen nem találhatók őzek (Mármint vadon élők, szóval állatkertekben esetleg.). Így, aki a vadon istenéhez őzhusiért imádkozik e két kontinensen, az csúfos éhhalált hal.

De vajon miért említettem Afrikát? Hiszen köztudott, hogy Kipling művének történései Indiában játszódnak. Nos, ezért a másik „géniusz” a felelős. Dés ugyanis frankó kis afrikai zenét csavarintott rögtön, a nyitányba. 

Tehát adva van egy szerencsétlen indiai kisgyerek, akit ByeAlex kedvesével azonos módon, farkasok neveltek. A gyerek szabadidejében őzhúsra vágyik, és afro zenét dalolgat. Ez ám a multikulti!

Aki pedig azt mondja: „ez a faszom vbt már megint az élőfába is beleköt”, az képzeljen el egy Mózesről szóló rockoperát, aminek az elején Jézus Krisztushoz imádkozik Mózes öccse, Áron, s mindezt a Waffen SS „Erika” című indulójának zenéjére! 

Mondjuk, a jamaikaiaknak durván bejönne. Mert ők is annyira hámoznák ki belőle a lényeget, mint mi, magyarok, ebből a csodálatosan fülbemászó, ragyogó szövegű, ámde nagy kalap szarból.
() Varga B. Tamás ()

Tongue out

Az alábbiak szó szerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből:

- Maga szexuálisan aktív?
- Nem, én csak ott fekszem.

- Mikor van a születésnapja?
- Július tizenöt.
- Melyik évben?
- Minden évben.

- Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
- Igen.
- És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
- Nem emlékszem.
- Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett?

- Hány éves a fia, aki magával lakik?
- Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
- Hány éve lakik magával?
- Negyvenöt.

- Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról?

- Szóval a teherbe esése napja augusztus 8?
- Igen.
- És maga mit csinált ez alatt?

- Szóval van három gyermeke, igaz?
- Igaz.
- Hány fiú?
- Egy sem.
- Hány lány?

- Hogy végződött az első házassága?
- Halállal.
- Kinek a halálával?

- Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
- Közepes magasságú, szakállas.
- No vagy férfi?

- Tehát azt mondja, hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
- Igen.
- Lehetséges, hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?

- Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
- Minden boncolást hullákon végzek.

- Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
- Orális.

- Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
- A boncolás kb. este 8:30-kor kezdődött.
- És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
- Nem, ott ült az asztalon, és csodálkozott, hogy miért boncolom.

- Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
- Nem.
- Ellenőrizte a vérnyomását?
- Nem.
- Ellenőrizte a légzését?
- Nem.
- Tehát lehetséges, hogy az egyén életben volt, amikor elkezdte a boncolást?
- Nem.
- Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
- Mert az egyén agya az asztalomon volt, egy üvegtartályban.
- Mindennek ellenére, mégis, lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
- Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt, és ügyvédként praktizált valahol.

 


 





LAST_UPDATED2
 
Szabad idézetek jegyzéke - 13. PDF Nyomtatás E-mail
2013. július 18. csütörtök, 11:56

445px-tindi_lantos_szigetvr

Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

 

Szabad idézetek jegyzéke - 13.

 

Tinói Lantos Sebestyén

Tudjátok magyarok

(Ghymes)

Gm Dm Gm C Csus4 C
Sírva veszíköl most szegény Magyarország,
Gm Dm-F Dm C A
Mert tőle távozék hangosság, vigasság,
Dm C-F Gm C
Belőle kikele sok fénös gazdagság,
B F Gm Gm7
És fogságba esik egynéhány uraság.

Bolondság tőletök fejenkín' magyarok,
Terek álnok hitit meg nem gondoljátok,
Maga csak tőlem es sokszor hallottátok,
Sok fejedelmeket mind csaltak, tudjátok.

Tudjátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgatátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Ottan országtokban, ím, mint pusztulátok.

Tanácsot sokáig, kérlek, ne tartsatok,
Ha ez két víz között ti lakni akartok,
Mert ha csak hallgattok, szömben ti nem vívtok,
Félök, hogy sokáig itt nem uralkodtok.

La-la-la....

http://www.gitar.abbcenter.com/?id=126137&cim=1

*

 

cellovolde

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz:

Ne gondoljátok,

hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak!

Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.

Azért jöttem,

hogy szembeállítsam a fiút apjával,

a leányt anyjával és a menyet anyósával.

Saját háza népe lesz az ember ellensége.

Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem,

az nem méltó hozzám.

Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem,

az nem méltó hozzám.

Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem,

az nem méltó hozzám.

Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt;

de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

Aki titeket befogad, engem fogad be;

aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

Aki prófétát fogad be azért, mert próféta,

az a próféta jutalmát kapja.

Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember,

az az igaznak jutalmában részesül.

Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni

egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –

bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma.

Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását,

továbbindult, hogy tanítson,

és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.

Mt 10,34-11,1

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/

*

 

cellovolde

Mit teszel az igazsággal

„Ha ugyan valóban megmaradtok a hitben jól megalapozva, megingathatatlanul, és el nem távozva a reménységtől, amelyet az evangéliom ébresztett tibennetek;”(Kol 1:23 Budai)

Miután felfedezted az igazságot, van négy dolog, amit meg kell tenned vele:

Hidd el. Kolossé 1:23 mondja, „Ha ugyan valóban megmaradtok a hitben jól megalapozva, megingathatatlanul, és el nem távozva a reménységtől, amelyet az evangéliom ébresztett tibennetek” (Budai). A Biblia elmondja, hogy higgyünk az igazságban és álljunk meg szilárdan abban.

Tedd meg. Az igazság nem valamiféle intellektuális gyakorlat. Olyas valami, amit meg kell tenned. Gyakorold. Alkalmazd. Éld meg. Fogadj szót neki. Mielőtt bármi új igazságot tanulnál, miért nem kezded el tenni először azt, amelyiket már ismered? A Biblia beszél a Filippi 3:16 arról, hogy „amire eljutottunk, aszerint járjunk.” (HNT)

Állj ki érte. A Biblia azt mondja, hogy nekünk mindig ki kell állnunk az igazságért. (2 Kor. 13:8) Ne szégyelld magad ebben a posztmodern világban, amikor azt mondják, hogy ez nem igazán számít. Azért áll ki az igazságért. A Biblia arra a felelősségünkre hívja fel a figyelmet, hogy soha ne álljunk szemben az igazsággal, de mindig álljunk ki érte. Szükségünk van az igazság embereire ebben a relatív korban.

Terjeszd. A 3 Ján.1:8 alapján „Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.”(HNT) Ez mit jelent? Azt, hogy fel kell ismerned, hogy Isten hol dolgozik és csatlakoznod kell oda. Ez annyit jelent, hogy mész, ha Ő azt mondja és szolgálod ott, ahol Ő ezt kéri tőled. Amerre a gyülekezeted kirándul, ott kell segítened? Mi az a szolgálat, amire Isten téged hív? Engedelmeskedj Istennek ebben és így segíthetsz terjeszteni az igazságot.

„Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot.” Tit. 2:7 (HNT)

Őszinte leszek veled: Sok dolog van a Bibliában, amit nem értek. Sok olyan is, amik kényelmetlenek a számomra. A tény azonban az, hogy ez az igazság. Ez mindig vezetni fog engem, bármerre kell is mennem, és elmondja, hogy mi a helyes.

Most már te is tudod. Mit kezdesz ezzel?

Szeretnéd elimádkozni ezt az imádságot?

„ Istenem, én ma átléptem egy határvonalat. Jézus Krisztus, hinni akarok benned, aki az út az igazság és az élet vagy. Tudni szeretném az igazságot ami így szabaddá is tesz engem. Hinni akarom. Meg is akarom tenni. Fel akarom vállalni. Terjeszteni akarom az igazságot. Itt vagyok. A szavamat adom neked. A Te nevedben imádkozom. Ámen.” 

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/103

*

cellovolde

Mikro- és makrokozmosz

Az ősi táltos hitvilág szerint minden porszemben,

amin megcsillan a fény, egy külön világ található.

Eszerint

a holografikus univerzum elmélet

és a húrelmélet sem mond újat.

Fontos azonban a fény központú gondolkodás tanítása. Tovább: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=1723

*

cellovolde

Somogy megye - Szenna - Múzeum falu.

Direkt írtam, hogy Múzeum falu (hivatalosan: Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény), mert a egyedülállóan egy élő falu egy utcája alkotja a Szabadtéri múzeum házait, ezek a házak a falu utcájában eredetileg is meglévő házak, szépen felújítva. Nézzétek meg a képen lévő ház gyönyörű, szinte fésült fedését, ma már a mindennapokban ilyet látni kivételes lehetőség!

Egy külön csoda a "Falu" központjában lévő református templom, a lenyűgöző festett fatáblás mennyezetével.

A régi idők faluképét idéző együttest a település központjában, a ma is működő műemlék református templom körül alakították ki. Az 1785-ben népi barokk stílusban épült templom belső berendezését Nagyváthy János asztalosmester készítette. A festett karzatok, a padok mellvédei, a mennyezeti kazetták a reneszánsz óta fennmaradt szép míves mesterség legszebb motívumait őrzik.

A skanzen kialakítását a templom teljes helyreállításával kezdték 1973-ban, majd a mellette álló paplakot újították fel, és alakították át gondnoki lakássá és fogadóhelyiséggé.

A település immár külföldön is ismert nevezetessége a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, az 1982-ben Európa Nostra díjjal elismert falumúzeum.

Jelenleg öt különböző típusú portát láthatunk itt teljesen berendezve, minden apró részletével együtt.

Képalbumom: http://www.kastelyok-utazas.hu/

Webalbum/Magyar/Megyek/Somogy-megye/

Szenna/Muzeumfalu/index.html

*

 

cellovolde

Vannak emberek,

akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak,

és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

Anton Pavlovics Csehov
orosz író
1860. január 29. — 1904. július 15.

*

 

cellovolde

KILAKOLTATÁS

Kalmár Attila írta:

"Ezúton szeretném még egyszer megköszönni mindenki segítségét, aki megosztotta,aki felhívott,és legfőképp akik eljöttek, segítettek abban,hogy a kilakoltatás megálljon.
Csak néhány ember, akik ebben szervesen részt vettek, a teljesség hiánya nélkül:
Jakabné Somodi Veronika nélkül nem jött volna létre az, ami itt ma,és az elmúlt napokban végbement. Ő volt, akitől az e-mail-okat küldtem, akinél szkeneltem, és aki hajnalok hajnalán, éjnek évadján a segítségét ajánlotta,hogy tudjak lépni. Tőle indult a dolog eszerinti érdemi része. Továbbiakban Fodor Sándor, akivel napi telefonkapcsolatban vagyok,voltam, akinek az e-mailokat küldtem, és segített elindítani a lavinát. Mint jeleztem, a teljesség igényessége nélkül, Mackóné Kruspier Csilla, Harsányi Imréné, Müller Tihamér, Farkas József, Laczkó Éva, Papp Péter, Stancsik Zoltán, Balla Éva, Rákóczi Ferenc, Kruchió Sándor, Faragó Tamás, Tatár József,és még sokan mások,akik támogattak. Ezentúl Köszönöm Magyari Nellinek, Kovácsné Matiny Eszternek, és mindenkinek, aki segít, és eddig segített!!... 2 hetet kaptunk, ami nem tűnik sok időnek, ennek ellenére mégis nagyon sok követ lehet egy ilyen elszánt,és hozzáértő csapattal megmozgatni, mint akik az elmúlt napokban, ma,és a továbbiakban segítettek, segítenek ! Még egyszer Nagyon Köszönöm mindenki segítségét!!
Adjon az Isten Mindannyiótoknak Szebb Jövőt, kitartást, és erőt a továbbiakban, hogy még sokat tudjatok tenni a hozzám hasonló helyzetbe került embereken !!!!"

+

A Győzelem útja = Összefogás, együttműködés!
A július 15-én megakadályozott gyöngyösi kilakoltatásról! 

Ismét egy újabb példa erősíti azt az alapigazságot, hogy ha odafigyelünk a nehéz helyzet lévő emberekre, családokra, és csak egy kicsit is hozzáteszünk – számukra nehezen, vagy egyáltalán nem megoldható - problémájuk megoldásának rendezéséhez, akkor csoda dolgokra vagyunk képesek. 

2013. július 11-én, csütörtök este jutott többek tudomására, hogy egy gyöngyösi család rendkívül nehéz helyzetbe került, 15-én 10 órakor karhatalmi segédlettel akarják őket kilakoltatni otthonukból. A 6 éves kisgyermeket nevelő fiatal pár néhány évvel ezelőtt 3 millió forintos devizahitelt vett fel, és beindult a - sajnos egyre inkább ismert - folyamat. A család az emelkedő törlesztő részleteket egyre nehezebben tudta fizetni, ennek következtében elmaradtak a rezsiköltségükkel, ami viszont azt eredményezte, hogy az egyik szolgáltató 110.000 forintos közüzemi követelését végrehajtásra küldte. A „hitelező” AXA bank azonnal felmondta a szerződést, a lavina megindult, végső következmény a családi ingatlan elárverezése volt, amit egy magánszemély lakottan 3 millió forintért vett meg, miközben 6 millió Ft-ot ért. Mindezek ellenére a család jelenleg 9 millió forinttal tartozik. Az ügy eljutott az utolsó stádiumba, a kilakoltatás hétfő 10 óra volt kijelölve. 
A lakáskiürítés csak azért nem következett be, mert országszerte mozdultak azok a segítőkész emberek, akik ilyen rövid idő alatt is tudtak, mertek tenni a rászoruló honfitársaik érdekében. 
A gyöngyösi otthonvédők elküldték az elérhetőségeket, Soltvadkerten, (Kiskun kaláka) áttekintették az ügy hátterét, hogy a segítség iránya meglegyen. Nyíregyházán (Devizahitelesek Mentőöve) megírták a bírósági keresetet a végrehajtás megszüntetésére, belefoglalva a legfrissebb állapotot, a Kúria Július 4-e utáni állásfoglalása utáni helyzetet. Kecelen rendezték az iratokat (Koppány - Otthonvédők Dél-alföld és a Radikális Bankellenes Csoport) mely iratokat vasárnap még igen fontos észrevételekkel segített Pap Péter hatvani otthonvédő barátunk, aki a helyi médiát is mozgósította. Hétfőn reggel 8 órakor a Gyöngyösi Járásíróság előtt voltunk Nyíregyházi, Keceli, Hatvani, Budapesti otthonvédők, akik a megírt keresetet kívántuk (volna) beadni, de újabb nehézséggel szembesültek: bírósági szünnap volt. Elmentünk a végrehajtóhoz, és tájékoztattuk a frissen kialakult jogi helyzetről, aki ezután egyeztetett a végrehajtás kérővel. A kilakoltatás a kitűzött időpont előtt 15 perccel el lett halasztva, a kirendelt karhatalmat, és a gyámhatóságot (amely a család 6 éves gyermekének intézetben való elhelyezése miatt érkezett volna) visszarendelték. A lakás előtt eközben minden eshetőségre készen felsorakozott egy elszánt csapat, amely az utolsó utáni lehetőségre is felkészült. Ha a jogi út bedugul, kezdődhet a küzdelem egymásért, Önmagunkért is, a család védelmében, de erre most nem volt szükség. A család nem lett szétszakítva, nem vált hajléktalanná, és minden bizonnyal elég idő adódott arra, hogy az utolsó jogi lehetőségeket kihasználjuk (a precedens példák alapján minden bizonnyal sikerrel.) Ha ez sem segítene, ott vagyunk újra, és ha kell, a család védelmében kiállunk fizikailag is.

Tatár József
Otthonvédelmi Tanács
szóvivő

*

 

cellovolde

Trükk

A szegény zsidó asszony elmegy a rabbihoz:
- Rabbi adj tanácsot! Férjhez kellene adnom a lányomat, de nincs pénzem. Mit tegyek?
- Kérjetek kölcsön elegáns ruhákat, ékszereket, s így felöltözve utazzatok fel a fővárosba. Ott menjetek be egy elegáns ékszerboltba. Nézelődés és válogatás közben tegyetek úgy, mintha valamit zsebre vágnátok, és siessetek ki az üzletből. A főnök utánatok rohan majd, és rendőrt hív. Megmotoztat benneteket, de persze nem talál semmit. Most következel te! Felháborodottan tiltakozol, bírósággal fenyegetőzöl. Az ékszerész, hogy elkerülje a botrányt fizetni fog, amennyit kérsz! Minden úgy történt, ahogy a rabbi jósolta.


Híre ment a furfangos tanácsnak a faluban.

Nemsokára felkereste a rabbit egy másik szegény asszony:
- Nekem is van egy lányom, nekem sincs pénzem a kiházasítására. Mit tanácsolsz?
- Te is utazz fel a fővárosba a lányoddal, szépen kiöltözve. Menjetek be ugyanahhoz az ékszerészhez. De ti ne imitáljátok a lopást, hanem valóban hozzatok el egy értékes ékszert...
Az asszony és a lánya úgy tettek, ahogy a rabbi kitanította őket. Zsebre vágtak egy drága gyöngysort, és kisiettek a boltból. A segéd utánuk akart rohanni, de a főnök visszafogta:
- Kétszer nem dőlök be ugyanannak a trükknek. Hagyd őket futni!

*

 

cellovolde

RUBIK KOCKA

Tudjátok-e, ki adta nekem életem első bűvös kockáját?
Személyesen, maga ifj. Rubik Ernő! 

Na, jó, ez így nem teljesen igaz, mert anyukámnak adta, és anyukám adta nekem, de elmondom, hogyan történt.

Nagy nap volt az a nap az őrhalmi Hazafias Népfront MGTSZ életében, amikor Rubik Ernő meglátogatta a téesz irodát. Tárgyalásra jött. A téma: épüljön kockagyár Őrhalomban. Illetve az őrhalmi téesz balassagyarmati mellék-üzemágában.
Mindenki nagyon boldog volt, mindenki nagyon készséges volt. Egészen addig a pillanatig, amíg Rubik el nem mondta, hogy mennyi kockát kéne gyártani: úgy évi 5 milliót.

A téeszelnök a fejét csóválva mondta:

- Rubik elvtárs, az nem megy. Mi évi 50 ezerre gondoltunk.

Hát így esett, hogy Rubik eztán a licence eladására gondolt. Érdekes „véletlen”, hogy a Matchbox Inc. termelési részlegénél senkiben nem merült fel, hogy ne a felvevő piac méretéhez, hanem a jelenlegi gyártási kapacitáshoz méretezzék a tervet.

Én pedig egészen pontosan tegnap este tudtam meg anyukámtól, hogy a kocka kitől származik. Anyukám már évtizedek óta nem könyvel a téesz irodán. A kocka pedig… el lett vetve. A szemétbe. 
De elmondhatom, hogy volt egy kockám Rubik Ernőtől. És mivel nem tudtam, mekkora érték, simán elherdáltam. 
() Varga B. Tamás ()

*

 

cellovolde
Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Ezt a bejátszást érdemes végignézned. Elképesztő, hogy értelmiségiek mennyire el tudnak szakadni a valóságtól, akár a saját szakterületükön is. Engem az itt hirdetett médiaiskola emlékeztetett arra az emberre, aki Svédországban élt, elmondása alapján valamiféle szakmai tudással is rendelkezhetett a vizuális megjelenítési módszerekkel kapcsolatban, s mindemellett teljességgel irreális kritikát fogalmazott meg azzal szemben, ahogyan néhány Észak-Európában és Magyarországon készült fényképet értelmeztem. Igaz, a valóságtól való elszakadás nemcsak értelmiségiekre jellemző, de az értelmiségieknél ehhez a felületes intellektualizmus társul és egyfajta sznobizmus, ami abban nyilvánul meg, hogy a közvéleménytől különböző véleményüket szükségképpen bölcsebbnek képzelik a közvélemény ítéleteinél. Ahogyan valaki megjegyezte az ebben az iskolában egy doktori végzettségű oktató által tanított esztétika tantárgy kapcsán: "Esztétika a Budapest TV-nél? Na ne röhögtessetek!". Feltételezem, hogy a médiaiskola feladata részben az volt, hogy a bejátszásban látható műsorvezető nő a látványos amatörizmusával szemben professzionálisnak mutathassa magát tanítványai előtt, részben pedig az, hogy olyan munkatársakat találjon magának a csatornájához, akik kellően jelentéktelenek képességeinek kiemeléséhez.

http://www.youtube.com/watch?v=t_

Zv2-fLMAo&feature=c4-overview&list=

UU8-rJhlx6nDKhcg6uBYDKAA

*

 

cellovolde

SPÓROLOK NEKTEK

Íme, Szepesi Niki botránykönyvének kivonatolt változata.

Elmentünk edzőtáborba, ahol hamarabb benedvesedtem, mint a medence. Aztán ott úgy megcsináltak, mint ikeás szerviz-csapat a Sjörkenmörgen ülőgarnitúrát. Akkor vált világossá számomra, hogy minden imbuszkulccsal kompatibilis vagyok, és még élvezem is. 

Na! Most, hogy ezen túlestetek, nyugodtan elővehettek egy Mikszáthot, vagy egy Fekete Istvánt. 
() Varga B. Tamás ()

*

 

cellovolde

J

Egy férfi eltéved a hőlégballonjával.

Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nőt, és odakiált hozzá:
- Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok.
A nő a földön így felel:
- Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság 59. és 60. foka között van.
- Maga biztosan mérnök - mondja a hőlégballonos férfi.
- Az vagyok - feleli a nő - Honnan tudta?
A hőlégballonos férfi így válaszol:
- Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntől kapott információkkal, és az a helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban.
A nő erre így vélekedik:
- Maga pedig szerintem politikus.
- Igen, - bólint a hőlégballonos férfi egyetértően - de ezt honnan tudta?
A nő azt feleli:
- Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett, amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint most már én tehetek róla!:-)

*

 

cellovolde

A teve fohásza.

Monoton 
üget a süppedô homokon 
a sivatag lova, 
a tétova teve 
tova. 
Hátán rezegve 
mozog a 
rozoga 
kúp 
alakú púp. 
A helyzete nem szerencsés. 
Apró szemcsés 
homokkal telve 
a füle, a nyelve. 
Sóvár szemekkel kutat 
kutat. 
Még öt-hat nap 
kullog baktat. 
Az itató tava távol, 
s oly rettentô messze még az oázis. 
Erre utal az alábbi fohász is:

- Tevék ura! 
Te tevél tevévé engem eleve, 
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje. 
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol, 
de tévednél, vélvén, 
vén híved neved feledve 
elvetemedve 
vádol. 
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova, 
mivel levet - vert vederbe 
feltekerve - nem vedelve 
lett betelve 
a te tevéd szenvedelme. 
Te nevedbe 
legyen eme 
neveletlen tevetetem 
eltemetve!

S evezzevel ava teve 
levelkévét kivilevelhevelteve.


Romhányi József

*

 

cellovolde

Puzsér Robi

Mostanában kétféle vádat kapok az arcomba rendszeresen és alaptalanul. Az egyik az, hogy celeb volnék vagy mi, a másik meg az, hogy én szerkesztem a Magyar Gyökérhatározót. A celebséget nem tagadom, hiszen öt évnyi rádióműsor-szerkesztéssel és -vezetéssel meg három kulturális tárgyú könyvvel a hátam mögött erre a jelzőre bőven rászolgáltam. Valahol büszke vagyok, hogy egy olyan választékos ízlésű társadalomban élhetek, ahol ez a teljesítmény kevés ahhoz, hogy teljes jogú értelmiséginek tekintsenek.

A Magyar Gyökérhatározóval kapcsolatos sejtetéseket is lépten-nyomon hárítom, de meg kell vallanom, hogy ez egy hízelgő feltételezés. A kritika műfaján itthon annyira sokan és olyan bestiálisan tesznek erőszakot, hogy üdítő látni, ahogy néhány hónap alatt a semmiből kinő egy húszezres facebook-közösség. Csak összehasonlításképpen: az indexes Varga Attila és az általa szerkesztett felület, a kommersz ízlés fétisének nyomorúságos kirakata, a comment:com majd' három év alatt tizenötezerig jutott. Szóval úgy áll a helyzet, hogy a kék sarokban ott áll Spiritual, aki egy huszonéves srác egy szaros internet-előfizetéssel meg egy laptoppal, a piros sarokban pedig Varga pénzzel, paripával, fegyverrel és szerkesztőséggel, Magyarország legnagyobb hírportáljának nyilvánosságával a háta mögött, de még ebben a számháborúban is kiütéssel győz a minőség, az ízlés, a tartalom, az érdemi kritika és az igényesség, röviden: a Magyar Gyökérhatározó.

Sikerének magyarázata, hogy képes meghaladni az internetes fikakultúrát, amelynek lehangoló jellemzője, hogy az újságíró és a kommentelő közötti különbségek lassan elmosódnak. A fikakultúra nem képvisel semmit, csakis azt az állítást, hogy minden szar. Ezzel szemben Spiritualék valós szellemi, esztétikai és erkölcsi igénnyel fordulnak a közélet és a kultúra gyalázatos szereplői felé. Nem azért vesznek a szájukra valakit, mert megtehetik, hanem azért, mert az a nyilvános szerepével azt busásan kiérdemelte.

Spiritual és a Magyar Gyökérhatározó mellett pedig ott van Dancsó és a Videómánia valamint Szirmai és a Hollywood Hírügynökség, jelezve, hogy a helyzet távolról sem reménytelen. Dancsó elsősorban a hazai filmgyártás szennyes vizein hajózva szedi ízeire rendkívüli szellemességgel a magyar vizuális kultúra számos többszázmilliós szemetjét, míg Szirmai a premierfilmek régióját uralja tagadhatatlanul kifinomult ízléssel, valamint kényszeresen korrekt pro- és kontra-érveléssel. Ők a kritika új generációja, és abban bízom, hogy ez a mezőny az évek folyamán csak bővűlni fog.

Folytatnám a fenti fiatalok fényezését, de sajnos indulnom kell egy fotózásra. A meztelen seggem lesz a 2014-es év naptár-különlegessége. Így toljuk mi, celebek.

*

 

cellovolde

ZENÉSZVICC

Az apuka úgy dönt, hogy beíratja zeneiskolába a kisfiát. Fogja a gyereket, és elballag vele az iskolába, ahol az igazgató fogadja őket.

- Tessék mondani, igazgató úr, milyen hangszereken lehet maguknál tanulni?
- Nos, a skála nagyon széles. Ön mire gondol?
- Mondjuk hegedülni? Azt meddig tart megtanulni?
- Nézze, 7-8 év, napi 8 óra gyakorlás odahaza, és a kisfia egész elfogadhatóan hegedül majd.
- Fú, az nagyon sok! Nem tudna esetleg valami olyasmit, ami kevesebb idő alatt megvan?
- Dehogynem! It van például, a zongora. 4-5 év, és nagyon szépen fog klimpírozni a kis lurkó!
- Fú, hát ezt is sokallom egy picit. Valami más?
- Nos… talán a furulya. 2 év alatt a hangszer minden csínját-bínját elsajátíthatja a kisfia.
- Na, ez már jobban hangzik, de… egy kicsikét még ez is sok.
- Akkor önöknek a dobot ajánlom.
- Na! És az hány év tanulás?
- Az helyben megvárható.
() Varga B. Tamás ()

*

 

cellovolde

Így vernek át

a termékbemutatókon:

újabb trükkökkel próbálkoznak

http://jozanparaszt.info/cikkek/

parasztvakitok/igy-vernek-at-a-termekbemutatokon-

ujabb-trukkokkel-probalkoznak.html

*

 

cellovolde

PR

Szeretném leszögezni, hogy az alább olvasható, hozzám néhány napja eljuttatott naplórészlet bármilyen hitelesnek is tűnik, én azt gondolom, hogy csakis egy ügyes hamisítvány lehet. A hazai showbusiness humortalanul hebegő dögkeselyűjéből, a beteg gyerekekkel és haldoklókkal szórakoztató Hajdú Péterből ugyanis nem tudom kinézni, hogy képes legyen néhány nap alatt egy ilyen terjedelmű szöveget papírra vetni. Álljon tehát itt egy tudományos-fantasztikus irodalmi kísérlet, melynek ismeretlen szerzője érdekfeszítően demonstrálja, hogyan gondolkodna Mr. Frizbi egy olyan párhuzamos univerzumban, melyben képes lenne rá:

június 25.

Kata ma kapta meg az új névjegykártyáját. Azt mondta, hogy tetszik neki az aranyszegély meg az "ügyvezető igazgató" elnevezés, de a "tekintetes hercegné" megszólítást mindenáron a neve mellé akarja biggyeszteni. Türelmetlen a kis drága. Csütörtökre egyeztettem egy talit Habony Árpival, remélem, megmutatja az új Mercedes terepjáróját. 44 miller volt, azt mondja. Fogadok, hogy legalább akkora élmény vezetni, mint a Miniszterelnök Úrnak a tanácsot megadni vagy jól megcsapni pár visszapofázó nyugdíjast. Árpinak már mind megvolt. A vénember meg a vénasszony miatt meg még jogerősen el is ítélték. Végre egy igazi példakép.

június 26.

Castingoltam ma pár áttétes daganatost, de valahogy nem volt elég dráma a sztorijukban. A haldoklás vagy a rák az ma már kevés, legalább gyerekek volnának vagy ismert emberek, az biztos, hogy megdobná a nézettséget. Elcseszett idő. Ahogy a trafikpályázatom is. Főműsoridőben nyalom ki a miniszterelnöknek a seggét, erre van pofájuk szart se adni. Rohadt nehezen mosom le magamról a büdös szocialista pedigrémet. Ezt tuti, hogy szóba hozom az Árpinak, ő biztos megért. Kommunikációs lángelme. Ül a 44 millás Mercedes terepjárójában (nekem is kell egy olyan), és kurva lazán kitalál szuper dolgokat, mint például plebejus politika (azt mondja, hogy ez a proletárdiktatúrának az orbáni megfelelője, hát zseniális), meg gazdasági szabadságharc, meg még ezernyi fasza dolgot, amit aztán jól beszopnak az emberek. Én is mondogattam a Mesterházy-nak meg a többi szoci spanomnak (amikor még velük barátkoztam), hogy natúrba lopni, az nem pálya, kell valami fasza fedősztori, de azok szartak rá. A Fidesznek nem csak étvágya, de stílusa is van. Ha egyszer politikus leszek, akkor tutira fideszesként indulok majd el. Vagy szociként. Vagy csinálok egy pártot a Schoberttel. Azt zabálnák az emberek, mint az update-burgert!

június 27.

Elvitt óriáskerekezni az Árpi! Egészen szuper volt! Mondott egy csomó dolgot, de alig emlékszem valamire, annyira izgatott voltam. A Mercedes egészen szuper! 44 millió volt! Állítom, hogy nem is sok pénz érte. Abban maradtunk, hogy a következő békemenetben én is részt veszek. Ha a gazdasági szabadságharcot ilyen 44 milliós terepjárókból kell vívni, akkor ezek a fideszes srácok tényleg győzni fognak. Nekik drukkolok. Jó kezekben van a kormány. Mármint a Mercedes kormánya. Ha-ha-ha! Nagyon vicces vagyok.

Gyorsan felidézem az Árpi tanácsait. Volt néhány zseniális ötlete a következő Orbán-interjúmhoz. Állatos kérdések. Kutya vagy macska, cápa vagy tigris? Ezek nagyon jók. És kicsit belemenni abba, hogy a Miniszterelnök Úr mennyire fáradhatatlan. Igen. Ez tökéletes. És mennyire puritán. Ennek a szónak még után kell nézetnem.

Beszélt valamit az RTL-ről meg a TV2-ről, de nem sokra emlékszem. A 44 millás Mercedesre és az óriáskerekezésre gondoltam. Nagyon mosolygott közben. Lehet, hogy én leszek a TV2 elnöke? Vagy megkapom a közmédiát? Basszus, legközelebb jobban oda kell figyelnem. Biztos nagy terveik vannak velem. Bennem nem fognak csalódni.

június 28.

Az a mocskos bulvármédia! Beleavatkoznak az ember életébe és nem tisztelik a magánszféráját. A HVG meg valami atlatszo.hu lehozott egy fényképet a tegnapi találkozónkról. Pedig a Habony nem is közszereplő!!! Csak a Miniszterelnök Úrnak az egyik legfőbb bizalmasa. Igaz, hogy gyakran feltűnik a Miniszterelnök Úr facebook-oldalára feltöltött fényképeken, igaz, hogy sokat nyilatkozik a Kapócs Zsókával folytatott viszonyáról, meg az is igaz, hogy rendszeresen látni fontos állami és pártfunkcikkal tárgyalni, de nem közszereplő! Mit olyan nehéz ebben megérteni? Az a közszereplő, akit mi annak mondunk, az árulhat cigarettát, akinek mi megengedjük, és az kap földet, akit mi kiválasztunk.

Mi vagyunk az új elit. A Szaniszlótól a Habonyig, a Hajdútól a Bencsikig. A Miniszterelnök Úr és a szép, 44 millás Mercedes iránti szeretet, de úgy is mondhatom, hogy a jó és választékos ízlés tart minket össze. Hajrá Fidesz! Hajrá édes, drága hazám, te sokat szenvedett, te csodás, büszke Magyarország!

http://atlatszo.blog.hu/2013/07/13/

puzser_robert_hajdu_peter_titkos_naploja#more5402766

+

http://jozanparaszt.info/cikkek/

bulvarszivattyu/video-ilyen-luxuspalotaban-el-

hajdu-peter-es-sarka-kata.html

*

 

cellovolde

A MISKOLCI MÁV RENDELŐBEN

KIELÉGÜLETLEN RIBANCNAK NEVEZTÉK

A GYERMEKÉNEK SEGÍTSÉGET KÉRŐ ANYUKÁT!!!

Móri Marietta vagyok, székesfehérvári két gyermekes anyuka. Jelenleg épp Miskolcon nyaralok két gyermekemmel és barátnőm, Szabó Bernadett családjával. 15óra után, strandon észrevettük, hogy barátnőm legkisebb fiacskájának hónaljába kullancs ment. A strandon az egészségügyi szolgálatot ellátó alkalmazottak a megfelelő eszköz hiányában nem boldogultak a 1,5éves kisfiú kullancsával, és végül azt tanácsolták, hogy menjünk át a szomszédos rendelőintézetbe. Úgy ahogy voltunk, mezítláb, fürdőruhába siettünk át a rendelőbe, hiszen megijedtünk, féltettük a fiúcskát. A MÁV RENDELŐbe a felújítás miatt egy gyógyszertáron keresztül lehetett bejutni. 15:40-kor léptünk be a rendelőintézetbe. Előadtuk panaszunkat a betegirányítást ellátó, Kovács Angelika nevű hölgynek, és segítséget kértünk tőle, hiszen a rendelőintézetben a járóbeteg ellátás keretein belül sebészet és bőrgyógyászat is található. Legnagyobb megdöbbenésünkre a betegirányító hölgy emelt hangon jelezte, hogy itt ilyennel nem foglalkoznak. Mondtuk neki, hogy nem idevalósiak vagyunk, nem tudjuk hol van az orvosi ügyelet, és segítségét kértük. A hölgy továbbra is megtagadta a segítséget, és nem volt hajlandó sem útba igazítani, sem az ügyelet elérhetőségét, címét megadni, sem bármilyen információval szolgálni, hogy hová is mehetnénk. Majd idővel megjelent egy biztonsági őr is, aki bekapcsolódott a vitába és válogatott szitkokat vágott a hozzánk. Voltunk KURVÁK, KIELÉGÜLETLEN RIBANCOK, AKIKNEK MEG KÉNE MÁR MAGUKAT BASZATNIUK, és útbaigazítás gyanánt annyit kaptunk, hogy MENJÜNK A KURVA ANYÁNKBA. Többszöri kérésünk ellenére a betegjogi képviselő elérhetőségét sem voltak hajlandóak megadni! Miután egyre többször emlegettük, hogy nekik kötelességük megadni a betegjogi képviselő, illetve a főnökük elérhetőségét a biztonsági őr kis híján nekünk jött! Az csaknem verekedésbe torkolló veszekedéstől az 1,5éves kisfiú szinte sokkos állapotban sírva remegett a kezünkben! Lényegében ki lettünk hajítva a járóbeteg rendeléssel foglalkozó VASÚTEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET, közismert nevén MÁVRENDELŐ Miskolci központjából rendelési időben!
A rendelőintézetet mindhárman bőgve hagytuk el. Kifelé menet, gyógyszertáron keresztül a gyógyszertáros megállított minket, hogy mi történt, miért sírunk. Elmeséltük mi történt. Ő előhívta hátulról a gyógyszerészt aki bevezetett minket a gyógyszertár hátsó részébe, és többszöri próbálkozás után végül a harmadik eszközzel tudta eltávolítani a kullancsot a kisfiúból. 
Ezúton is nagyon szépen köszönjük a gyógyszerész segítőkészségét, és emberségét, hogy ellenben a betegirányítást végző hölggyel ő segített egy ellátásra szoruló aprócska gyereknek.

Ahhoz képest, hogy a MISKOLCI MÁV RENDELŐ honlapján a leírásban ilyen szavak kapnak helyet, mint "kultúrált környezet", "családias hangulat" és "betegközpontú ellátásszervezés", GYALÁZATOS módon kezelték a kisgyermekes anyuka segítségkérését!!!
GRATULÁLUNK A VEZETŐSÉGNEK AZ ALKALMAZOTTAIK BETEGEKHEZ VALÓ HOZZÁÁLLÁSÁHOZ!

*

 

cellovolde

PR

A legszigorúbb objektivitás szellemében kell megállapítanom, hogy az a médiahack, amit Bede Márton Balaton Sound-tudósítás címén elővezet, valóban lenyűgöző. Csütörtök óta, tíz-húsz percenként posztolva kifogástalanul autentikus módon hozza ennek a mélységesen ostoba, proli party-degenerációnak valamennyi nyomorúságos toposzát, sajátos nyelvezetét, sekélyes érzésvilágát és minden hitványságát. Legyártotta ennek az igénytelen és kritikátlan karakternek a lefegyverzően élethű prototípusát, az élmény legfőbb forrása pedig az, hogy az olvasóinak a nagy része nem jön rá, hogy az a kilúgozott agyú, söpredék, fesztiválsuttyó geci kurvára nem a Bede, hanem olyasvalaki, akit a Bede a valóságban mélységesen megvet, és figuráz ki az alábbi link nyomán penge pontosságú profizmussal, hihetetlen hitelességgel és kérlelhetetlen kreativitással. A csávó kétségtelenül egy önelégült fasz, ez minden megnyilatkozásából kiviláglik, de az tagadhatatlan, hogy ez a Balaton Soundról gyártott holmi baszott erős. Respect!

http://444.hu/2013/07/11/eloben-a-balaton-soundrol/

*

 

cellovolde

Kritizálta a nácikat, Hitler kivégeztette

BBC History / Győrffy Iván

2013. július 13., szombat 07:50 | 

Hetven évvel ezelőtt, 1943. július 13-án végezték ki Kurt Huber filozófiaprofesszort, akinek mindössze annyi volt a vétke, hogy röplapokban fogalmazta meg a náci hatalommal kapcsolatos kritikáját, és ellenállásra hívta fel a németeket.

http://index.hu/tudomany/tortenelem/

2013/07/13/hitler_kivegeztet_egy_filozofust/

+

http://index.hu/tudomany/tortenelem/

2013/07/13/filozofusok_a_nacik_zsoldjaban/

*

 

cellovolde

Tovább gyarapodik a budakalászi gyógynövény-génbank

A nyár derekán botanikusok indulnak országjáró gyűjtőtúrákra, hogy tovább gyarapítsák a jelenleg hozzávetően 2000 féle növény magvait őrző budakalászi gyógynövény-génbank élő tárházát.

http://www.veddamagyart.info/tudomany/

6535-tovabb-gyarapodik-budakalaszi-gyogynoveny-genbank

*

 

cellovolde

TE MELYIK VAGY?

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. 
Belefáradt az állandó eredménytelen harcba.
Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát.
Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében. 

Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. 
Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. 
Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. 
A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 
20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe.

Ezután megkérdezte lányától: 

- Kedvesem, mit látsz itt? 
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta a lány.

Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. 
Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. 
Ekkor arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét. 

A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte: 
-Mit jelentenek mindezek, apám? 

Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. 
Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre: 
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált. 
A tojások erősen megkeményedtek. 
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet. 

-Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa. 

Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre? 
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét? 
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul,
azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? 
Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved? 
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet. 

Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

*

 

cellovolde

Bogár László

"Az egész média rendszere azért döntő fontosságú az emberiség létezésében, mert a mai ember a tudásait és információit döntő részben már nem saját tapasztalatból szerzi, hanem mindent a médián keresztül kap, és egy idő után el is hiszi, meg van győződve róla, úgy tűnik fel neki, mint hogyha ez a saját információja lenne.
http://www.VilagHelyzete.com/
Az ember csak azokat az információkat engedi be (mert ez így gazdaságos), amelyeket már megszokott, amelyek illeszkednek ahhoz az értelmezési kerethez, ami már kialakult benne. 

De ha már azt az értelmezési keretet is ez a globális média alakította ki, akkor értelemszerűen ezt követően az emberek már csak ezt fogadják be. Ennek az oka az, hogy a demokratikus rendszerek választópolgára 90%-ban ma már korlátlanul manipulálható személyekből áll, mert az értelmezési keretét már ez a média alakította ki, és gyakorlatilag tetszés szerint változtathatja.

Időnként változtatja is, merthogy azt a látszatot kell kelteni, hogy különböző politikai erők győznek (hiszen a demokrácia arról ismerszik meg, hogy ez állandóan változik), és ezért ez az egész globális média gyakorlatilag szinte korlátlanul tudja manipulálni az embereket. 

És hogy emögött milyen felfoghatatlan anyagi erőforrások húzódnak meg, azt nem kell különösebben részletezni, mert a világot meghatározó tőkestruktúrák (elsősorban a pénzhatalmi, illetve energetikai cégek) értelemszerűen olyan csillagászati profitokkal rendelkeznek, amelynek segítségével nem olyan nehéz létrehozni ezt a sajtó-struktúrát." 

https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD

*

 

cellovolde

Zelk Zoltán:
Párbeszéd 

- Honnét, szomszéd?
- Ahol voltam, onnét!
- Mit evett?
- Eleget!
- Mi jót?
- Hernyót!
- Hány volt?
- Egy volt!
- És még?
- Kukacot!
- Mennyit?
- Hatot!
- Hát még?
- Legyet!
- Hányat?
- Hetet!
- Mást még?
- Pondrót!
- Sok volt?
- Nyolc volt!
- Jó volt?
- Jó volt! 

Illusztráció: http://www.flickr.com/

*

 

cellovolde

“A legnagyobb gondolkodók érdeme éppen abban áll, hogy a meglévő könyvektől és szájhagyományoktól függetlenül azt fejezték ki, amit ők gondoltak, és nem azt, amit a korábban éltek vagy a körülöttük lévők gondoltak. Éppen ezért mindegyikünk kötelessége lesni és elcsípni azokat a tiszta gondolatokat, melyek szikrához hasonlóan időről időre felvillannak és fellángolnak a tudatunkban. Ezek a belső megvilágosodások mindegyikünk számára sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a tengernyi költő bölcs elmélkedései és tanulmányai.”

(Ralph Waldo Emerson)

*

 

cellovolde

Horgászparadicsom

http://www.haziretito.hu/

*

 

cellovolde

A biogazda legeltet, nem használ műtrágyát és nem pazarol

agy szakértelmet, felkészültséget és odafigyelést igényel a biogazdálkodás, hogy ezáltal egészséges élelmiszerek kerüljenek a fogyasztók asztalára.

http://veddamagyart.info/eletmod/6528-

a-biogazda-legeltet-nem-hasznal-mutragyat-es-nem-pazarol

*

 

cellovolde

A Nap és bolygói

Írta: Csabai László

, lerúgom cipőmet, lehányom ruhám, iszom egy hideg teát (ez visszatérő toposz) és felkiáltok a kedvesnek. Nem jön válasz. Felmegyek, benézek a szobákba: üres mindegyik. Felhívom a mobilját, ki van kapcsolva. Megszeppenek. Lenn mozgolódás. Hazajöttek a gyerekek, lerúgják a cipőt, lehányják a ruhát, szörpöt isznak és felkiáltanak anyának. Nem jön válasz. Megszeppennek. Egymásra nézünk.

A nappaliban ülünk.

– Szülői a gimnáziumban – mondja a kicsi.

– Nem. Szülői nálunk, a Gárdonyiban – mondja a nagy.

– Talán mindkettő – mondom én.

Hallgatunk.

– Foci? – kérdezem végre, mert most megváltás lenne kikocsikázni a nyírszőlősi iskola tornaterméhez, pedig tudom, hétfőn sosincs edzés.

Valószínűtlen ez a terjeszkedő üresség, ez az elgyengülés, mintha kihúzták volna vezetékünket a konnektorból. A nagyobbik felemeli a táskát, de még a tankönyv kivételéig sem jut el, visszaejti a földre. A kicsi rajzlapot kerít, az első vonalnál megáll. Megint nézzük egymást és hallgatunk.

– Lehet, benézett a turiba – mondja a kicsi.

– Vagy a kisboltba – mondja a nagy.

Elkezdjük szerbe-számba venni, hol lehet. Ezzel elmegy egy negyedóra. Akkor megint hallgatunk.

– Paprikás krumplit gondolt vacsorára – mondja a kicsi.

– Csak holnapra, mára van maradék – mondja a nagy.

Megpróbálunk visszaemlékezni mit mondott a vacsorával kapcsolatban, majd általában, mit mondott, gyűjtjük róla az emlékeket. A percek ólomlábakon vánszorognak.

Fél hét körül végre dobogás a teraszon. Benyit. Ki van akadva, mert a nagy csak négyest kapott angolból, mert kupleráj van megint, mert biztos nem tanultam velük, mert azt sem tudja, hol áll a feje, mert még nem írta meg turisztikából másnapra az óravázlatot…

Mi pedig lassan magunkhoz térünk ernyedtségünkből, nekilátunk feladatunknak, elkezdünk élni.

*

 

cellovolde

OLTÁSBOTRÁNY

http://idokjelei.hu/2013/07/

ujabb-hivatalos-hazugsagokon-alapulo-nem-hivatalos-oltasbotrany/

*

 

cellovolde

HORVÁTH ÁDÁM

Nyuggerisztán örökös és nagybecsű tanítómestere, a Balázs Béla-, Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas kiváló művész, Horváth Ádám, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének lovagja, élete főművének, a Szomszédoknak alább megtekinthető részletével ad mélydiagnózist a hazai hétköznapokról. Az elhangzó dialógusnak a valóság melletti kérlelhetetlen tanúságtétele és a biztos kezű színészvezetés egyaránt a lélekemelő élmény forrásaiként szolgálnak. Ez az a kulturális alap, melyen ma biztosan megvetve lábunkat végre normálisan tudunk beszélni a nyugdíjrendszer esetleges igazságtalanságairól. Ha szóba kerül az, hogy nyugdíjas, nem hetvenezer éves, botra görnyedve botorkáló aggastyánok meg negyven évet ledolgozott, csirkefarháton nyomorgó ősöregek jutnak kapásból az eszünkbe, hiszen jól tudjuk, hogy a hárommillió nyugdíjasból mindössze félmilliónak van meg a negyvenéves szolgálati ideje, ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy közülük hétszázezren még csak a negyedik vagy ötödik X-üket tapossák. Köszönjük meg Horváth Ádámnak ezt a pótolhatatlan társadalmi útravalót, nem elfelejtkezve a jelenet szereplőinek Marlon Brando és Elizabeth Taylor legnagyszerűbb pillanatait idéző alakításairól!

https://www.youtube.com/watch?v=Y0Zarqya5fg

*

 

cellovolde

Romhányi József: Sírfeliratok

Zebra:
Egy tévedés áldozata vagyok. 
Az elefánt átkelt rajtam gyalog. 

Seregély:
Elhunytam, mert az idén 
sörét nôtt a venyigén. 
Szüretkor a puskák 
rám szórták a mustját. 

Hangya:
Kinek járandója csak egy apró morzsa, 
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa. 

Nerc:
Hogy lenyúztak, ó, én árva, 
elvittek az operába! 
Lógott ott még hód, nyest, menyét. 
O, hogy utálom a zenét! 

Gödény:
Ha volna sírkövem, megtudnád belôle, 
azért nincs, mert azt is elittam elôre. 

Egy sáska a hadból:
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska? 
...Várnom kell az esti névsorolvasásra. 

Vakondok:
Feltemettek. Az se tudom, kicsodák. 
Most felülrôl szagolom az ibolyát. 


Cerkóf:
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen. 
Tévedtem. 

Hülye tyúk:
Csábos voltam csitri jérce koromtól. 
Az érckakas rám ugrott a toronyból. 

Galamb:
Dörgedelmes intelmembôl tanulj, hogyha tudsz: 
Az ágyúcsô égnek mered, mégsem galambdúc. 

Lajhár:
Lustább voltam én, mint mások. 
Pihengettem. De ez már sok!

*

 

cellovolde

Elbutít a rendszertelen alvás

Hatással lehet a gyermek intelligenciájára, ha a szülők nem alakítják ki idejében a lefekvés pontos menetrendjét – mutatta ki egy brit kutatás. Az alváshiány felboríthatja a test természetes életritmusát, és ronthatja a tanulási képességeket.

*

 

cellovolde

Ha felnövök székely leszek

Gyermekkori álma vált valóra a magyarországi születésű Sipos Bettinek, amikor vette a bátorságot, és maga mögött hagyva budapesti tévés munkáját, Székelyföldre költözött. Az itt megélt tapasztalatairól, különbségekről és értékekről beszélgettünk, arra keresve a választ, hogy miért érdemes Székelyföldön élni

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=

145109&cim=ha_felnovok_szekely_leszek

*

 

cellovolde

Fejlődést ne kívülről várj! –

Minden betegségnek célja van életünkben

Mindenki gondolkodjon el a saját életében történt dolgokon, tekintsünk befelé, és előbb-utóbb megoldást találunk. Ne kívülről várjuk a segítséget – kezdte előadását a Csíkszeredában tevékenykedő, kínai orvoslással foglalkozó dr. Guzrány Ferenc a Képes vagyok rá előadás-sorozaton, június utolsó hetében Sepsiszentgyörgyön.

Van egy saját (tanító)mesterünk, aki bennünk lakik, csak figyelnünk kell a belső történéseinkre, kívánságainkra, rezgéseinkre. A lényeg, hogy a látott tárgy, a nézés és a néző maga eggyé váljon, és akkor megoldásra lelünk önmagunkban. A körülöttünk levő dolgokat, rosszat és jót egyaránt mi vonzzuk be az életünkbe, éppen ezért próbáljunk meg a jó dolgokra koncentrálni inkább. 

„Volt egy ismerősöm, aki azt mondta, ő soha nem vesz autót, mert fél, hogy balesetezik. És nem vett. Az autó pedig a járdán ütötte el” – mesélte Guzrány példaként arra, hogy ne féljünk. A félelem a legnagyobb ellenségünk az életünkben. Mindenki meg kell találja azt a számára megfelelő módszert, amivel le tudja győzni a félelmét – mondta a csíkszeredai orvos, aki ő maga is 18 évnyi súlyos epilepsziás szenvedés után talált rá az akupunktúrás gyógyításra. Öt éven át kezelte saját felelősségére önmagát, és hitt a gyógyulás erejében, amely idő múltával be is következett.


Hosszú tanulási és képzési folyamatok után, jelenleg is Csíkszeredában kezel és gyógyít a hagyományos kínai orvoslás módszereivel. Többek közt 52 epilepsziás beteg végleges gyógyulásáról számolhat be. Módszerei között az akupunktúra, akupresszúra, köpölyözés, moxibustió, gyógynövény-receptek, pakolás, kínai masszázs, kínai jóga, dietétika, Feng-Shui, Qi-qong, légzésterápia és a Tai-Qi említhető. 

„A betegség nem elkerülendő, legyőzendő állapot többé, hanem egy áldás. Mert a betegségnek nemcsak oka, hanem célja is van! S hogy mi lenne az? Megmenti az életünket, lehetőséget adva a súlyos érzelmi megrázkódtatás feltárására, majd feloldására. Értékes időt nyerünk, amelyet felhasználhatunk az önvizsgálatra, megkereshetjük alapkonfliktusainkat, szükségleteinket (hiszen minden egyes konfliktus egy ki nem elégített szükségletből származik), és a szükségletek mélyén meghúzódó félelmeinket. Ezeket aztán felszínre hozva, kezelve, feloldva nagyon értékes lépést tehetünk személyes fejlődésünkben. Ez nem jelent kevesebbet, minthogy nemcsak visszaszerezhetjük, hanem növelhetjük is egészségünket. És ez az igazi érték” – vallja a kínai orvoslással foglalkozó Guzrány.

Amilyennek látjuk a világot, pont olyanok vagyunk mi is, manipuláljuk gondolatainkat, és akkor nagy változások következhetnek be. Guzrány szerint betegségeink kilencven százalékát mi magunk vonzzuk be, mi „csináljuk” magunknak.

Vetési Júlia
Székely Hírmondó

*

 

cellovolde

AZ ÁRULÁS KORA

Az árulás kora:

egy 1958-as könyv az emberiség ellen indított vegyi támadásról

http://naturahirek.hu/az-arulas-kora-egy-

1958-as-konyv-az-emberiseg-ellen-inditott-vegyi-tamadasrol

*

 

cellovolde

2013. Magyarország.

"Elképzelni sem tudom, hogy mire elég a 49 ezer forint –meditál az egyik falu háziorvosa. – Ha egy gyerek megfázik, a gyógyszer belekerül 5-6 ezer forintba. Volt, akinek titokban én adtam kölcsön, hogy váltsa ki a gyógyszert. A gyermeket nevelő közmunkások egyöntetűen azt felelik a „mire elég a 49 ezer forint?” kérdésre, hogy: a túlélésre. Azokat kérdeztem.. akik – a két háború közti kifejezéssel élve – tisztes szegénységben élnek. Szavaikból az derül ki, hogy egy családtag ételére-italára átlagosan 12-17 ezer forint jut havonta. Akinek van kertje, annak kicsit több, hisz megtermelik 6-12 hónapra a krumplit, a hagymát, a zöldségeket, a gyümölcsöt, a tojást és a húst. Tegyük hozzá, hogy a kert se hoz többet tisztán havi 2-3 ezer forintnál, mert pénzbe kerül a mag, a permetezőszer, a kapálógép benzinje, a vásárolt naposcsibe és malac, a táp, az állatorvos, és a spájzolt értékek ósdi hűtőládája zabálja az áramot."

http://nol.hu/belfold/20130706-a_kozmunkas_beszelne_istennel

*

 

cellovolde

NAPENERGIA

http://utajovobe.eu/hirek/energetika/3591-

 

brutalis-rekorddal-sokkol-a-nemet-napenergia-termeles

*

 

cellovolde

A fájdalmas anya balladája


Kosáryné Réz Lola, A föld ködében, Kráter Kiadó, Pomáz, 2012

A 2011-ben indult, sok olvasót vonzó Kosáryné Réz Lola Regénytár legutóbbi kötete – bár prózai alkotás – az írónő kevésbé ismert arcát, a költőit is megmutatja nekünk. A megrendítő, misztériumjátékhoz (sőt, helyenként a danse macabre, a haláltánc középkori műfajához is!) hasonlító szöveg egy mindenórás fiatalasszony, Rozálka filmszerűen lepergő rémálmának „forgatókönyve.” A fiatalasszony boldogan éldegél derék férjével, Péterrel, „valahol Európában”, valahol Közép-Európában, talán éppen Kosáryné szülőföldjén, a Felvidéken, az első világháborút követő években. Ám, ahogy a szülés időpontja közeledik, úgy keríti hatalmába Rozálkát a félelem. Először a minden idők minden asszonyainak életét megkeserítő nagybetűs Pók, Por és Füst, a sziszifuszi háztartási munka jelképei dalolnak kajánul a fülébe:

„Az asszony a miénk,
Az asszony a mi rabunk,
Ő harcolna velünk, 
De mi erősebbek vagyunk.

Ő kerget, üldöz minket,
Mi itt jövünk megint,
És meg nem szabadulhat
Régi átok szerint…”

A terhes asszonyka félelmeit, rosszérzését csak fokozzák a férfiakból kiábrándult bába – itt a feminista Kosáry Réz Lola szólal meg – keserű szavai: „A férfiak… Beleütik mindenbe az orrukat. Részekre szedik mindazt, ami egyszerű és érthető volt az asszonyok kezében… Amíg a férfiak nem tettek mást, csak verekedtek, szántottak, vetettek, arattak, vasat vertek és fát fűrészeltek, prédikáltak, vagy gyermeket nemzettek, jó volt minden. De ez nekik nem volt elég. Semmi sem volt nekik úgy jó, ahogyan az isten megteremtette, mindent másképpen akarnak csinálni, és ami a legfontosabb, azt nem értik.” E baljós nyitányok után Rozálka, a Halállal történt első, riasztó találkozása után, mintegy félálomban, útra kel. Álom és ébrenlét közti állapotában meglátja a jövőt, fájdalmas anyasága, mater dolorosa-sorsa évtizedeit, amikor gyermekét az újra és újra támadó haláltól, láztól, korhellyé durvult apától és a világ kísértéseitől újabb és újabb áldozatok árán kell megmentenie. Egyetlen megmaradt fiát, akinek hét testvérét kellett eltemetnie. Az is nyilvánvaló jelkép, hogy Rozálka – egy nyugodt szakácsnői állás-közjátékot kivéve – egész nyomorult életében csak mos és mos. Mossa családja és mossa idegenek szennyesét, egy huszadik század eleji Ágnes asszony konokságával. 
Tudjuk, az anyaság minden országban és minden történelmi korszakban sok áldozattal, egyre fakuló fiatalsággal, számtalan lemondással, s a gyermekek felnövekedését követően sokszor még több csalódással, fájdalommal jár. Mindezek a veszteségek (természetesen ne feledkezzünk meg azért az anyaság-adta örömteli élményekről, ezeket az írónő is bele-beleszövi azért az alapvetően balladaian komor történésekbe!) megsokszorozódnak egy olyan, alapvetően nehézsorsú nép esetében, amilyen a miénk. Ahogyan az asszony lelkében visszhangzó dal mondja:

Völgy ölében, föld ködében
Sem mennyország, sem pokol,
Bánatfák, örömcserjék közt
Visz a sorsunk valahol.
Mind acsargunk, mind verekszünk,
Egymásnak mind vermet ás,
Egymást fojtjuk – ez az élet,
S azt sem tudjuk, van-e más,
Nincs előttünk semmi más:
Völgy ölében, föld ködében
Versengés és rohanás.”

Ez a kis dal akár a kíméletlen, keresztyéni értékektől egyre távolodó máról is szólhatna. A föld ködében – e fájdalmasan igaz verssorok ellenére – sem válik a reménytelenség könyvévé. A rémálmából felébredő Rozálka utolsó látomása, a regény záró sorai, mégis életet, mégis folytatást és jövőt ígérnek: „Aztán egyszerre csak halk csengettyűszó hallatszott, és a derengő hajnalhasadásban, rózsaszínű fényben egy kicsi kis angyalruhás gyermek jött előrenyújtott kézzel, téveteg lépésekkel, az ablakban égő gyertyafény elé.” Ez a kép, a regény elején érzékletes szépséggel leírt, a segítségre szorulóknak kezét nyújtó Megváltó-portréval (még ha az egy vándor-piktor festménye volt is!) kiegészülve, mintegy keretbe foglalja az asszony kálváriáját, s egyben határt szab a fájdalmaknak, a gyásznak, a félelmeknek, enyhíti a riasztó álombéli történések tragikumát. A befejezés tehát olyan emberséges, annyira Isten- és emberszeretetet sugárzó, mint Kosáryné Réz Lola ugyancsak „feltámasztásra” méltó meséié és meseregényeié. Aki pedig felnőttes-huszonegyedik századias finnyássággal elutasítja e felnőtt létünkből sem kizárható, lélekgyógyító műfaj mai létjogosultságát, annak idézzük Hans Christian Andersen szavait: „A mese nem hal meg soha.”
Petrőczi Éva

*

 

cellovolde

ÖREG HUSZÁR

Öreg huszár vagyok, kérem alássan.
Alám már nem ád lovat az Isten.
Harcoltam hazámért száz csatában,
Lányom sosem volt, s már fiam sincsen.
Elvitte a vész, ahogy lábamat a gránát.
Jézusom, de csata volt! A pusztán át
Üldöztük az ellent fene módon.

Öreg huszár vagyok. Kardom a komódon,
Kezem is remeg már jobbára.
Hangom senki se méltatja füle botjára,
Termetem rég nem bámulják a menyecskék;

Szegény komámat is múlt héten temették…
Ő is huszár volt, akárcsak én.
Öreg huszárok voltunk, s kérdem én 
Kinek kellünk mi, ki akar minket?
Versezet, dal nem őrzi tetteinket.

Senki lettem, semmire kellő.
Ha van nagysád, három szem tepertő,
Vagy negyed krajcárja rám, ma még élnék.

Nézze csak? Eladom! Vitézségi érmék,
Én kaptam száz csatáért, mikor még
Azt hittem, fiam is huszár leszen.
Öreg vagyok, se fiam, se erőm.
Nekem, nagysád, a múltam a temetőm.
Kardom komódon, csákóm kereveten.

Ha lenne reám csak néhány jó szava,
Hát elmondaná, meghallgatnám csendben.
S utána elmennék meghalni, haza.
() Varga B. Tamás ()

*

 

cellovolde

SZERDA

A hétfővel kezdődő naptári hét 3. napja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZERDA szónak semmi a köze a sztreda szláv szóhoz. Az a SZERDA torzója. A SZER gyök szorzati, vagyis ismétlődést jelent. A SZERDA szó RD párosa a legerősebb R, és a mindkét véglet és középállapot kifejezésére képes D hang (vád – véd, de) szövetsége. Ha megfigyeljük azokat a szavakat, melyeknek értelemalakítói, első ránézésre látható, hogy nem szívderítő, kellemes kifejezések, inkább szigorúak. Egyik része mozgást leíró, és ez némileg kivétel: fürdő, fordul, gördül, perdül stb. Másik része erőteljes tömeget vagy tömegmozgást leíró: borda (hajó), csorda, dalárda, erdő, horda, hordó, irdatlan. Ugyanakkor erőteljes, akár szoros határok közti állapotra is utal a korda, szurdok, zárda szavakban. Vannak harcot sejtetők: bárd, dárda, kard stb. Esetleg ragadozó durvaságot, gepárd, ordít, ördög, párduc és mások. Valaha SZERDAi napon ejtették SZERét, sorát a SZERTArtásoknak, vagyis SZERTArtó nap volt. Ebből a szóból ered t > d hangváltással a SZERDA megnevezése. A SZERTArtások kötelező érvényűek lehettek, és valószínű, nem lelkileg felemelő tartalommal telítettek. Ezt az RD páros jelenléte igazolja a moRD, zoRD szavakban. A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Ha így van, egészségükre váljon a szlávoknak, de a SZERDA megnevezés nem tőlük származik hanem a magyar nyelvből örökölték, épp, mint a csetire szavukat a csütörtökből, mivel kialakulásuk okára itt lehet magyarázatot adni. 

Kolumbán Sándor

*

 

cellovolde
Varga B. Tamás

.
A GANAJTÚRÓ BOGÁR PALOTÁJA

Egy napon a kopár
Pusztán a ganajtúró bogár
Szarból várat épített magának,
S elnevezte ganéjpalotának.
Hogy pedig termei
Üresen ne bűzölögjenek, 
Isteni ötlete támadt:
Feltölti azt belé valókkal.
Nosza, levelet írt, vagy tucatot, nem párat,
Tele csínnyel, keccsel, bókkal.
Címzettnek írt lótetűt, férget, gilisztát,
S minden jótét pondrót, 
Kik a trágya levét isszák,
Majd ünnepi lakomát főzött szarból. 
S a húgy-cuvée sem hiányzott az asztalról.

Aztán várt, várt, egyre várt, mindhiába.
Sosem teljesült a vágya. 
Mert nem fogta fel szegényke ésszel:
Hogy minden trágyaszagú féreg
Önmagáról sokkal többet képzel.
() Varga B. Tamás ()

LAST_UPDATED2
 
Szabad idézetek jegyzéke - 12. PDF Nyomtatás E-mail
2013. július 10. szerda, 07:38

Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

Szabad idézetek jegyzéke - 12.

Áprily Lajos: Ez nem kastély

Ez nem kastély: fenyőfa-ház,
Felette Isten-szem vigyáz,
Legyen derüs vendége sok,
Nótázó cinke-koldusok,
Vidámító gyerek-sereg,
Poéták, lélek-emberek,
Sziget legyen, védő tető,
A gond után pihentető,
A hangulatnak menedék,
Legyen felette kék az ég –
Ne bántsa tűz, ne verje jég,
Szív és cserép maradjon ép.

(A fotót Kovács Erzsi készítette.
Megosztotta: Szép Magyar Falvak oldalon.
Készült itt: Tákos)

https://www.facebook.com/SzepMagyarFalvak

*

Egyre hangosabban ketyeg

a devizahitelezés időzített bombája

A devizaalapú hitelezés kérdésköre már eddig is jókora indulatokat váltott ki a társadalom népes csoportjaiban. A probléma jól ismert, mondhatni agyonrágott, a felek érvelései köztudottak, mégis a kérdés körül felizzó szenvedélyek lassan kezdenek kilépni medrükből és komoly fenyegetést jelentenek az egész bankrendszerre, de a társadalmi békére és a köznyugalomra is. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a hitelszerződésekbe épített változó tényezők válság utáni aktiválódása és ezáltal a törlesztések mértékének drasztikus emelkedése közvetlenül fenyegeti a népesség legalább 15 %-ának alapvető egzisztenciáját.


További részletek: http://kuruc.info/r/9/114763/#ixzz2YcW94sBY

*

Ángyán József

hatalomtagadókkal és várőrökkel vívja tovább a harcát

FERENCZI ANDRÁS

Nemzet- és turulmentő fiatalok, minden létező párttal szemben álló zöld radikálisok és új kisgazdák bukkantak fel a kormánypártok legnagyobb botrányát kirobbantó, a Fideszből a földtörvény miatt kilépő Ángyán József mellett. Ángyán másfél év tippelgetés után úgy döntött, hogy se az LMP-hez, se a Jobbikhoz nem áll be, hanem önállóan harcol tovább. Kik segítik ebben?

http://www.origo.hu/itthon/20130704-

osszeallitas-az-angyan-jozsefet-tamogato-szervezetekrol.html

*

PS MOZI –

ELŐKERÜLT BOROS TAMÁS VIDEÓVALLOMÁSA –

AZ OLAJBŰNÖZÉS TERMÉSZETE 0

A hosszú nyár reményében igazi forró csemegével kedveskedünk a PestiSrácok.hu olvasóinak, amikor hat részletben közreadjuk Boros Tamás videóvallomását. Az 1998 július 2-án, a fővárosi Aranykéz utcában felrobbantott olajos vállalkozó azután sétált be a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra vallomást tenni üzleti ellenfeleire, miután rálőttek házára. Az 1997 január 23-án felvett vallomásból egyelőre közel negyvenöt perc áll rendelkezésünkre, amelyben az olajbűnözés működéséről, korrupt zsarukról és az energolosok nemzetbiztonsági kapcsolatáról beszél egy nyomozó és egy ügyész jelenlétében. Természetesen a PestiSrácok.hu szerkesztősége semmilyen felelősséget nem vállal az olajtanú vallomásának igazságtartalmáért, annak kiderítése az igazságszolgáltatás feladata.

SZENVEDI ZOLTÁN – PestiSrácok.hu

A videófelvétel közreadásával egyébként már régóta adós a sajtó, hiszen számos kópia régóta közkézen forog, miként annak idején ki is szivárgott egy része a televízióknak. Azóta azonban érthetetlen módon az íróasztalok fiókjában hevert…mostanáig. Különösen aktuális azonban most közreadni a felvételeket, amikor sorra érnek be a kilencvenes években történt leszámolások ügyében folyó nyomozások, amelyekben e vallomás is segítséget nyújtott. Még akkor is így van ez, ha Boros Tamás csupán a saját (üzleti és személyes) érdekeit tartotta szem elől, amikor besétált a rendőrségre és vallomást tett. Az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálatának egykori vezetője, Tonhauser László könyvében azt írta Boros Tamás volt az első olyan személy, aki komolyan vette a rendőrség munkájának segítését és a bűnözéssel való szakítás gondolatát. Mások viszont azt mondták a tanúról, hogy egy rendőrspicli, aki pénzért a saját szüleit is elárulta volna. Annak aki megrendelte felrobbantását vélhetőleg az utóbbi gondolat járhatott a fejében… A vallomás előzményeiről már számos írásunk beszámolt, így ezzel nem untatnánk kedves olvasóinkat, aki mégis kíváncsi rá, az itt ésitt és itt találja meg az ide vonatkozó cikkeinket. Arról is írtunk már. hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda jelenleg megrendelőként Portik Tamást, elkövetőként Jozef Rohácot gyanúsítja a merénylet ügyének nyomozásában, amely hamarosan lezárul.

Videónk első részében Boros az olajbűnözés működésébe enged betekintést. Megtudhatjuk, hogy az illegális olajosok miként szereztek a vámosoktól engedélyeket, mennyi pénz kellett az üzlethez és mennyit lehetett kasszírozni, milyen buktatói voltak az üzletnek. Izgalmas korlelet a kilencvenes évek vadkeletének néhány évéből…

http://pestisracok.hu/ps-mozi-elokerult-boros-tamas-videovallomasa-az-olajbunozes-termeszete/

*

A pszichiáter, mint gyógyszerügynök

http://boldognapot.hu/blog/elarulta-a-betegseg-kitalaloja-hogy-az-adha-figyelemhianyos-hiperaktivitas-zavar-egy-kitalalt-betegseg/

*

Egy úriember a cívisbuszon

Utazgattam ma az egyik Cívisbuszon, a második ajtóval szemközt állva, s rohadozva a nagy melegben. Egyszer csak felszállt Abai Sándor, akiről akkor még senki sem tudta a buszon, hogy ő Abai Sándor, legfeljebb saját maga. Akkor még csak annyit lehetett látni rajta, hogy egy hetvenöt év körüli, ősz hajú, öltönyös úriember. Fehér inge és öltönye is meglehetősen ódivatú volt, de makulátlan tiszta és szépen vasalt. Ápolt, tiszta tekintetű és fiatalos mosolyú volt már akkor is Abai Sándor, amikor ezen paraméterek közül még egyik sem érdekelte a tömegközlekedés monotonitásába merült cíviseket, akik hozzám hasonlóan az autóbuszon rohadoztak.

Abai Sándor nevét onnan lehetett megtudni, hogy amikor az egyik dupla üléshez ért, melyen egy ötven év körüli nő árválkodott, megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellette. Közvetlenül utána pedig bemutatkozott. Az ötven év körüli nő elámult, hogy egyáltalán ilyesmiben kikérik a véleményét, mert nyilván a beleegyezés és bemutatkozás nélküli melléhuppanás terén voltak gyakori élményei, így hát csak némán intett a fejével, és rohadozott tovább ő is, immár Abai Sándorral az oldalán.

A jelenet nem maradt visszhangtalan a debreceni tömegközlekedés aktuális résztvevőinek körében, gyakorlatilag mindenki Abai Sándort figyelte ekkor, persze csak sandán és nem feltűnően, ahogy az már a cívisek jellemzője. Ennek okán hősünk nem érzékelte eme hirtelen támadt látens népszerűséget, így hát a mellette ülő úrhölgy felé fordult, és beszélgetést kezdeményezett a városszerte tapasztalható útfelbontások és egyéb közlekedési kellemetlenségek tárgykörében.

Kíváncsian vártam, mi lesz az ötven év körüli női hölgy reakciója. Arra tippeltem, hogy vagy nem is méltatja válaszra Abai úr konstruktív felvetését, vagy valami kétszavas válasszal fogja jelezni az öltönyös úriember számára, hogy nem kíván vele kommunikációba bocsátkozni. Csakhogy nem ez történt. Hosszú, összetett mondat formájában érkezett a válasz, ami olyan tónusban hangzott el, hogy Abai úr bízvást remélhette, a további témafelvetései is kedvező fogadtatásra fognak találni.

Innentől kezdve a buszon rohadozó cíviseket nem érdekelte tovább a jelenség. Engem viszont annál inkább. Én álltam a legközelebb a furcsa párhoz, és alig tudtam elnyomni mérsékelten formatervezett arcom mosolyba borulását, ami annak szólt, hogy itten, kérem szépen, most két ember úgy beszélget, mint a békeidőkben. Útfelbontásokról, közlekedési nehézségekről, később időjárásról, általános egészségügyi problémákról, a városvezetők megátalkodottságáról, és még egy sor témáról, amiket nem tudok visszaidézni.

Emberi volt, reményt keltő és szórakoztató. Hogy ne mondjam: nosztalgikus. Nem hittem volna, hogy efféle élmények is érhetik az egyszeri utazót egy ócska cívisbuszon.

Tisztelet Abai Sándornak.

*

Levelem Viktornak

Szia, Viktor! Öcsééém, hogy te milyen szánalmas alak vagy! A „tündérmese” Tündérországában nem mersz kimenni az utcára az emberek közé? Szoknya mögé bújsz? Kiküldöd a feleségedet, hogy fékezze meg a tündérek elszabadult indulatait? Vagy Anikó mára már ennyire hozzászokott a tettlegességhez? Végül is nyár van. Kinek monokini, kinek monokli. A napszemüveg mindent eltakar, míg az előző gyönyörködtet… 

Hááát…, nem a három éved alatt emelkedett elviselhetetlen szintre a svájci frank és az euró? Emlékszel, hányszor figyelmeztettünk? Emlékszel, hogy hányszor próbáltuk meg a szádba rágni, miszerint a kuszaszemű rossz gazdaságpolitikát folytat? Nem emlékszel arra, amikor leírtam neked, hogy az ócsai lakótelep, vagy az árfolyamgát őrültségek? Vagy amikor zsebre vágod az uniós támogatásokat, akkor nem gyomorforgató közvetlenül ezután szabadságharcot folytatni ellenük? 

Vágom, hogy a devizahitelesek maguk is okai a saját sorsuknak, de aki nyolc évig csupán azért hitegette őket felelőtlenül, hogy hatalomra kerülhessen, és azóta nem talált megoldást, sőt rontott a helyzetükön, annak van csak igazán felelőssége a következményekért. Miközben a szoknya mögött nyüszítettél, az jutott még eszembe a híradós képsorokat nézve, hogy bár konkrét ellenállás, vagy ha jobban tetszik erőszak történt a rendőrökkel szemben, mégsem lett senki eljárás alá vonva! Érdekes. Rendkívül érdekes…

Ha persze a volt rendészeti dolgozók tették volna ugyanezt, akkor már aznap listáztátok volna, hogy kitől lehet megvonni a járadékát egészen az öregségi nyugdíjig! Kettős mércével gyanúsítalak? Áááááá, dehogy! Mikor volt ebben az országban kettős mérce?! Mit mikor? Izé: mondjuk tegnap a meleg kisebbség egy napra sem tűzhette ki zászlaját a fővárosi önkormányzat épületére. A székelyek igen. 

Aztán itt van ez a büntetőügy a volt titokvédelmi miniszterrel. Komolyan mondom, nem tudom, hogy mit gondoljak… Van ugye egy köztörvényes cselekmény, jelen esetben a kémkedés, amit elkövet egy volt szocialista miniszter. Eddig értem. De több dolog is van, amit nem értek:

1) Ha köztörvényes egy cselekmény, akkor miért kell azt 80 évre titkosítani? Ettől egy kicsit nekem olyannak tűnik a dolog, mintha nem is lett volna semmiféle balhé, és a zárt tárgyaláson semmi nem hangzott volna el, csak egy kávé után hozott egy ítéletet a bíró, akit valakik megfizettek. Ergo: lehet, hogy a vádlottak valójában ártatlanok?

2) Miért kell titkosítani a „nyolc év néprontó politikusainak” köztörvényes cselekményét? Mi államtitok egy kémkedésben? Miért nem lehet elmondani az embereknek, hogy kiknek dolgozott a volt miniszter? Ezt még konkrét államtitkot képező anyagok megnevezése, vagy tartalmuk részletezése nélkül is meg lehetett volna tenni!

3) Van-e jogorvoslati lehetőségük a vádlottaknak?

4) Most tulajdonképpen a szocik barátaitok, vagy ellenfeleitek? Esetleg ellenségeitek? Miért kérdezem? Azért, mert én nem védeném 80 év titkosítással az ellenfeleim köztörvényes cselekedeteit, hanem nyilvánosságra hoznám a teljes gazemberséget!

5) Netán a választások előtt egy lefizetett bírósággal csináltatok egy koncepciós pert, és az elítéltek tulajdonképpen totál ártatlanok?


6) Ha koncepciós per áldozatai lettek az elítéltek, akkor miből gondolod, hogy ezek után bárki beleül majd a titokvédelmi székbe? S, ha nem lesz titkosszolgálat ezek után, az jó lesz az országnak?

7) Viktor! Nem lehet az egész per mögött az áll, hogy a 2006-tól az alkotmányos rendünk elleni erőszakos szervezkedést elkövetőkről gyűjtöttek adatokat a tegnap elítéltek? Tudod, azokra gondolok, akik a tévénél gépkocsikat gyújtogattak, vagy 2006 őszétől törtek-zúztak, és azok felderítéséről, akik ezeket bujtogatták? Így érthető lenne a 80 éves titkosítás…

8) Kémkedésért 2,5 év?! Ez milyen gyengekezűség? Tán csak nem arról van szó, ha egy egyébként fontos, és éppen ezért 80 évre titkosított ügyben csak ennyit szabott ki a bíró, akkor az azért történhetett, mert egy életfogytiglan esetén az elítélteken nem lett volna fék, és kiszivárogtatták volna az igazságot? Mi a mellékbüntetésük? Esetleg a családjuk felrobbantásával lettek megfenyegetve?

Tudod, azért jutnak eszembe ilyen dolgok, mert zsaru voltam közel negyed évszázadig, és én is folytattam operatív nyomozást, így pontosan tisztában vagyok azzal, hogy miként van lehetőség az operatív eljárást nyilvánossá tenni. Ráadásul úgy, hogy a titkot tartalmazó részek titokban maradnak…

*

J

A HÁROM LEGJOBB DOLOG

Fero bacsi, az öreg palóc mondta egykoron:
- Tudod-e fiam, mi a három legjobb dolog a világon? Hát a pina!
- És a másik kettő?
- Másik két pina.


() Varga B. Tamás ()

*

Evangélium

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa."

Mt 10,1-7

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/

*

A Czuczor-Fogarasi szótárból (1862): 

MACZ


(gömbölyű kicsi v. kedves), kecsegtető indulatszó, módositva macza, maczi, maczus, maczkó. 
1) Mondják lovaknak: Macz macz! máskép: ne ne! Nem mindenkor lesz ám macz macz, (közmondás), azaz nem mindenkor fognak édesgetni. Továbbá a kis csikónak: maczi. Ne maczi ne!
2) Kicsinyezve maczus, maczuska, a macskának. Cziczuska, maczuska. 
3) Mint afféle édesgetve kedvező vagy pedig gömbölyű kedves, egyszersmind gyöke a népies nyelven divatos macza (szerető, kedves) szónak. 
4) Némely lágy fák, különösen füzek, és rekettyék barka nevü hajtása, Dunán túl czicza-macza, mivel sima szőrü, és simogatni szokták, mint a cziczát néhutt: maczóka. 
5) A maczat szóban átalakult masz, melyből lett a divatosabb maszat, maszatol, néhutt túl a Dunán pasz, paszat, paszatol.
*MACZA
(macz-a) fn. tt. maczát. Népies köznyelven am. kedves nő, szerető, különösen, kivel valaki tiltott viszonyban él. Olyan mint czucza. Édes maczám. Rokon hozzá a mátka és persa: máde (nőstény).

*

Horn Gyula

Na, egyben állapodjunk meg,

ti hipokrita barmok,

akik minden Horn Gyuláról szóló írásom olvasatán ajvékolni kezdetek:

Az, hogy ti valamiféle fals múltba révedés következtében egy tömeggyilkos hazaáruló bitangot védtek és sirattok, a ti dolgotok. 
Az én dolgom pedig az, hogy a fajtátokat még a Föld színéről is eltakarítsam! 
Hogy szép emléknek látszó árulásaitokról az összes leplet lerántsam!
Hogy a liberális visszarendeződés ábrándjának még az írmagját is kiirtsam minden józanul gondolkodó ember fejéből! 

Ismerem jól a fajtátokat! Azt a nagyképű, iskolázatlan bunkó stílust, amivel egykoron minden ember életét megkeserítettétek! Azt a hozzá nem értést, amivel elherdáltátok közös javainkat. Azt az arroganciát, amivel a másként gondolkodók nézeteit kezeltétek! Azt a sunyi, alattomos szervezkedést, aminek során agy-mosott korcsaitokat pozicionáltátok. Azokat a korcsokat, akik most az országot irányítják. Egyenesen a szakadék felé.

A múlt rendszer utolsó éveiben még fegyveres ellenállásra is volt módom és lehetőségem. Meg is tettem. Hát miben reménykedtek? Hogy majd pont szavakkal nem merek odavágni?

() Varga B. Tamás ()

*

Antiszemita párt anno

Egy magyar természettudós:

a zsidóság tömeges bevándorlása előbb-utóbb teljes kifosztásunkhoz fog vezetni

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=66468

*

Gabriele D`Annunzio

olasz költő és író (1863. március 12. - 1938. március 1.)


Az álmatag égen
a Hold teje csorran:
a lomb a fasorban
hozzá epedez föl
fehéren.

Neszt visz tova fájón
a szél, a tűnő is,
és bőg az ünő is,
párját hívogatja
a tájon.

Az égi úrasszony
jön s véle a vágyak,
hangok, pihe-lágyak
s nem hallja az édes
panasz-szóm.

Hol mámora ringott,
még gödrös a párna,
és nélküle árva,
testvértelenek mind
a bimbók.

De nincs, aki szívem
csókkal telehinti...
Ó szív s szemeim ti,
haljunk meg az éjbe,
szelíden.


Kosztolányi fordítása

*

Részlet Boris Vian:

Tajtékos napok című könyvéből

"– Csinál borjúremeket ma estére? – kérdezte Colin.
– Istenem – sóhajtott Nicolas. – Az úr nem szólt idejében. Más tervem volt.
– Ezer ördög és pokol és cséphadaró! Miért beszél hozzám mindig harmadik személyben? – kérdezte Colin.
– Ha az úr felhatalmaz, hogy kifejtsem indokom, megmondom, hogy véleményem szerint bizonyos bizalmaskodás csak akkor elfogadható, ha az ember hajdan együtt őrizte valakivel a sertést. ez esetben azonban ez nem forog fenn.
– Maga nagyon fenn hordja az orrát, Nicolas – állapította meg Colin.
– Állásomból következik, hogy kevély vagyok, uram – felelte Nicolas –, és ön ezért engem nem hibáztathat.
– Hát persze hogy nem – nyugtatta meg Colin. – De szeretném, ha nem lenne ilyen zárkózott.
– Én őszinte, bár rejtett tisztelettel viseltetem uraságod iránt – felelte Nicolas.
– Ez boldogsággal és büszkeséggel tölt el, Nicolas, és én is nagyon tisztelem magát. Tehát mi lesz ma vacsorára?
– Megint csak ragaszkodom gouffé hagyományaihoz, midőn ezúttal egy déltengeri, pézsmával illatosított portóiban sütött hurkácskát készítendek.
– Melynek titka? – érdeklődött Colin.
– A következő: „Vegyünk egy hurkácskát, és nyúzzuk meg, bárhogy acsarkodik. A bőrét gondosan őrizzük meg.
A hurkácskát tűzdeljük meg vékony szeletekre vágott, kellően meleg vajban lóhalálában megfuttatott homárlábbal, majd ejtsük bele egy jéggel bélelt könnyű kuktába. Tegyük magasabbra a lángot, és az így nyert helyen ízlésesen helyezzünk el lassú tűzön főtt borjúmirigy-karikákat.
Amikor a hurkácska mély hangot hallat, íziben vegyük le a tűzről, és öntsük nyakon jó minőségű portóival.
Piszkáljuk meg platinalapickával. zsírral kenjünk ki egy sütőformát, és tegyük el, nehogy megrozsdásodjon. Tálaláskor készítsünk erőlevest egy zacskó lítium-hidroxidból meg negyed liter friss tejből. Öntsük rá a borjúmirigyre, tálaljuk, és menjünk a fenébe.”

*

Böjte Csaba: tanítsuk meg gyermekeinket nélkülünk is boldogulni!

Kedves Fiatalokkal Foglalkozó Nevelők!
Itt a nyár, nagyon fontos lenne, hogy gyermekeinket szépen munkára fogjuk. Egy tábornál több egyetlen gyereknek sem jár. A házvezetők kötelessége, hogy ha a 14-18 éves fiatalok nem kapnak munkát, akkor keressen nekik. Hihetetlenül romboló az, ha egy felnőtt fiatal csak teng, leng és ha nem keresi meg a maga zsebpénzét. Vannak házaink, ahol szépen, szeretettel befogják a ház körüli munkába is a fiatalokat, még a gyermekeket is és ez a helyes.

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=144973

*

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Budapest előkelő városnegyedében meglepő dolgot találtam. Egy Bentley autó márkajelzését, ami baleset következtében eshetett le, vagy valaki leszedte, majd eldobta / elvesztette. Miközben vizsgálgattam, képzetfutamok vonultak át a tudatomon. „Az autó, aminek néhány nappal ezelőtt ez a tárgy még a része volt, legalább ötször annyit ér, mint amennyi az összes ingó és ingatlan vagyonom értéke együttvéve. Mennyivel magasabb szintű kényelem, biztonság és szépség veheti körül azt, aki egy ilyen autót birtokol, mint engem, aki a nyomornegyedben élek! Egyben mennyire különbözhet az életérzése ennek eredményeképpen. Ha ugyanazon az utcán is sétál, amin én, a mesterszakácsok által készített ételek ízével és otthonának minden fényűzésével eltelve, egészen más alaptónus színezheti át érzelmeit, az észlelésében szerepet játszó érzelmeiig menően. Emlékei közül nem a romos házfalak vagy a szegényemberek megnyilatkozásai kísértenek, hanem mondjuk egy a világkörüli utazásoktól származó élménykör, amely önmaga nagyszerűségén túl alkalmas a szokványos élethelyzetek felemelésére. Hazaviszem a kezemben tartott emblémát olyan, közös összetevőt adva így körülményeinknek, amihez csak a kiváltságosak juthatnak hozzá. Amikor az eddig befutott pályám extrapolálható irányában fog haladni, s a hajléktalanszállón végzem, talán ott is velem lesz, kapaszkodóként egy fájdalmasan távoli életformába.” Nem sokkal ezután azonban megjelent előttem az összefüggéseknek egy az előbbiek ellenpontját képező csoportja. „Hányan vesztették el emberi mivoltukat a kiemelkedő jólétért folytatott harcukban? A világ csodálatosan szép hely, de egyszersmind kegyetlen is, ahol a kellemes tapasztalatok megszerzéséért gyakran a mások és önmagunk tönkretételével kell fizetni. Mivé száradhat az, aki tudatában van a tragédiáknak, amelyeken keresztül vagyonához jutott? Vagy az, akinek észjárását menthetetlenül megragadták a tartozik / követel számítások? Akinek rettegnie kell a bérgyilkosoktól? Vagy aki kitartott szeretőként él ebben a rétegben, miközben bármikor kieshet belőle? Nem, az ilyen embereknél a vásárolt megnyugvás valami egészen alapvető zaklatottságot ellensúlyoz, mégpedig sohasem teljes sikerrel. Lehet, hogy csekély mértékben jutok hozzá a pénzzel megszerezhető boldogsághoz, ám egyelőre még megőriztem intellektuális szabadságom, s az csodálatos élményekhez juttat felfedezéseim által. Elég csak a most talált márkajelzést példának vennem. Aki eredetileg rendelkezett vele, annak talán semmivel sem jelentett többet felületes díszletnél, mellyel berendezkedett ezen a földön. Nálam ugyanez a márkajelzés számos érdekes tanulsággal járt, amelyek élménye éppoly átélhetetlen a gazdagsában tönkrementek számára, amilyen átélhetetlen számomra az ő életformájukból eredő boldogság.” Végül az elképzeléseim tovább differenciálódtak. „A pénz hatalma önmagában kevés ahhoz, hogy valakit teljesen szabaddá tegyen, de a pénz nélkülözése elveheti a szabadság mindenfajta változatát. Mi történne velem, ha éheznem és fagyoskodnom kellene, vagy ha proletár életformára kényszerítve a suttyó segédmunkásokhoz kellene alkalmazkodnom? A külső rabság mellett megőrzött belső szabadság éppoly illuzórikussá válhat, amilyen illúzió az üres kellékként működtetett luxusban keresni a megtisztulást.”

*

Éhség és szomjúság:

a két legfontosabb globalista fegyver

http://idokjelei.hu/2013/07/ehseg-es-szomjusag-a-ket-legfontosabb-globalista-fegyver/

*

Az arany középút újra megtalálása

„Nagy amerikai vizsgálat eredménye szerint a maximálisan beszabályozott családból ugyanannyi deviáns, antiszociális, neurotikus gyerek kerül ki, mint a teljesen szabadon hagyó családból! A többé-kevésbé egészségesek középről jönnek. Persze középen lenni nagyon fárasztó! Ugyanis középen mindig mindenről újra dönteni kell. Minden helyzetről. Mindig jelen kell lenni. Egy kapcsolatot és egy családot illetően a döntő kérdés az, hogy jelen vagyok-e folyamatosan a társam és a gyerekeim életében, vagy rutinból pergetem a dolgot.”
Dr. Vekerdy Tamás - részlet az Érzelmi biztonság című könyvből

*

VOLT IS, LESZ IS


(Avagy: hányós, bebaszós fiatalok az EFOTT-on)

És akkor mi van?
Ha voltál valaha egyetemista, vagy főiskolás, akkor tudhatod, hogy a vizsgaidőszak nem az a kifejezett sétagalopp. A gőzt pedig, ki kell ereszteni valahol.

Úristen, a fiatalok isznak! Háááát… ez a mi időnkben sose volt, igaz-e?
Úristen, ezek liberálisak, mert ujjat ledugva hánynak!
Jah, kérem… aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni! Volton, Efotton, Szigeten, és… (úristen, mit mondok majd mindjárt) Magyar Szigeten. Vagy VBT koncerten. Vagy RomEren. Vagy MF Táborban. Vagy sunyi házibulin, anyu és apu pici fiaként, lányaként, a kert végében, a rododendron bokrokra rágyalázva a házi pacalos szusit, vodka-ágyban.

Szóval… oltás helyett csak annyit:

Ha már vadul az ember, azt tegye rendesen! Hogy a föld beleremegjen!
() Varga B. Tamás () 
http://index.indavideo.hu/video/EFOTT

*

Borges: A KÖNYV

Az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb. A többi mind testének a meghosszabbítása. A mikroszkóp, a távcső a látásé, a telefon a hangé, aztán itt van az eke és a kard, ami az emberi kar meghosszabbítása. Ám a könyv egészen más: a könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása......
....Mikor egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta. Ezért fontos a könyv kultuszának ápolása. Egy könyv tele lehet hibával, lehet, hogy más véleményen vagyunk, mint a szerző, de akkor is van benne valami szent, valami isteni, nem a babonás tiszteletből, hanem a boldogság, a tudás keresésének vágyából következően.

Ennyit szerettem volna ma önöknek elmondani.
(1978. május 24.)
Tóth Éva fordítása

*

A "magas-fenntartású" lányok pestise

Tegnap este azt hittem leesek a székről, miközben egy fiú barátommal beszélgettem egy pubban. Őszinte, késő éjszakai, nem teljesen alkoholmentes beszélgetés volt...a lányokról. Hosszasan taglalta nekem, hogy miért szakított múlt héten a barátnőjével. Voltak oda-vissza vélemények, majd hozzámvágta a végső érvet: "Tudod, túlzottan 'magas-fenntartású' (high maintenance) csaj volt." Én hármat pislogtam és visszakérdeztem: "Hogy mi??!" "Tudod, hát így túl sokat várt el tőlem..." Mint kiderült a lány egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni. Meg nem ő hívta meg a fiút az étteremben. És elvárta, hogy kinyissák előtte az ajtót. A szülinapján pedig jól esett neki egy normális ajándék. "Magas-fenntartású" lány lett belőle és lapátra tették.

Utánanéztem ennek a főleg angolszász környezetben használt szónak. Ha "magas-fenntartású" lány vagy, akkor nagyok az elvárásaid (emberek, randik, életszínvonal), elvárod a tiszteletet, odafigyelsz a külsődre, szereted, ha a fiúd a kedvedre tesz, szereted az ajándékokat, szereted ha sok időt és energiát fordítanak rád, túlzottan egyedülálló a személyiséged és évekig tart mire elkészülsz.

Az itteni fiúknál ez a kifejezés, mint valami legális kifogás szájról-szájra jár. A nők pedig rettegnek, nehogy megkapják a szavak pestisét, amely levakarhatatlanul megbélyegzi őket a párválasztás dzsungelében. A fiúk nem akarnak küzdeni, a lányok pedig odadobják magukat minden jöttmentnek. Férfiatlanokká és nőietlenekké válnak, mert az értékesség "Fekete folt" lett a tenyereken.

Szóval majdnem leesetem a székről, aztán kihasználva az alkalmat, hogy a véleményemet kérdezték elmeséltem pár érdekességet a pupákok pupákjának a sörös pohara mellett. A középkorból ered a lovagiasság. Rég nem látott ismerős, igaz? A középkori lovagok virágot ajándékoztak a hölgyeknek, tartották nekik az ajtót, verset írtak, szerenádot adtak, és a lovagi tornákon küzdöttek a hölgyek kegyeiért. A lovagi tornák nem egy szánalmas felszedős dumából és (jó esetben) egy italból álltak, hanem hosszú hónapokig tartó készülésből, erőfeszítésből, tornázásból és veszélyes küzdelmekből.

Számtalan mesét hallgattunk gyerekkorunkban, ahol a királyfi tűzön-vizen átverekszi magát, megküzd a hétfejű sárkánnyal és mindenféle gonosz mágiával, hogy elnyerje a királylány kezét. Tornyokat másznak, mérföldeket utaznak, barátságokat kötnek, különleges ajándékokat visznek magukkal.

Rémlik valami a hittanórákról is? Volt egyszer Jákób, aki tizennégy évig legeltette a birkákat, hogy feleségül vehesse a szerelmét. Az édesapja, Izsák tíz tevét küldött a leendő menyasszonyának, megrakodva ékszerekkel, arannyal, ezüsttel. József, Jézus földi apja, emigrálni kényszerült, miután a felesége terhes lett házasságon kívül. (Hozzáteszem a Szent Szellemtől, de akkoriban ezt nem túl sokan hitték el neki.) Tehát, ki beszél "magas-fenntartású" nőkről manapság?

A lányok annyira félnek ettől a szótól, hogy ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek a kávéjukért és az étteremben. Nem engedik, hogy hazakísérjék őket, keményebbnek mutatják magukat a fiúknál. Sokszor egy italra sem kell meghívnod őket és az ágyadba bújnak, és könnyes szemmel mesélik, ha egy fiú végre virágot vett nekik, vagy meghívta őket moziba. Keserűséggel és ostoba jelmondatokkal eltorlaszolják a gyengeségüket. Aztán hiúak lesznek, túl sokat vásárolnak, hogy leplezzék az önbizalomhiányt, eltitkolják, hogy okosak, ostoba kompromisszumokat kötnek, és semmire sem becsülik önmagukat.

A fiúk pedig elfelejtettek küzdeni. Eltunyultak, férfiatlanok. Nem akarnak megvédeni, inkább elfutnak ha bajba kerültél. Ha utazásról beszélsz, kidobnak, mert ahhoz nincs kedvük. Naphosszat heverésznek veled a kanapén és elvárják, hogy körülzsongd őket munka után a vacsorával, de nem tisztelnek annyira, hogy a nyilvánosság előtt felvállaljanak, mint barátnőt. Féltékenyek, de nem eléggé. Macsóskodnak, de harmat gyengék. Mint az elefántbőrön a darázsfullánkok, olyanok az érveik. A fiúk és lányok nem tisztelik egymást, futószalagként kezelik a kapcsolatokat és méricskélik a kapcsolatba beleadott 'önrész' nagyságát.

Egy igazi férfi mellett igazi nő áll, és viszont. Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Milyen nővé válunk mellettük? Gondoskodóvá és önfeláldozóvá, szebbé, magabiztosabbá. Tudjátok, a kitüntetett figyelem nem a luxus vacsoráknál kezdődik, hanem amikor a nagypapám kislattyog a garázsba egy újabb kiló lisztért, amikor a nagymamám elszámolta magát sütés közben. Vagy, amikor az anyukám nem tejszínnel főzi a levest, mert apa azt nem szereti. Aztán ott folytatódik, hogy még mindig kézen fogva sétálnak és kuncognak valamin, amit csak ők értenek. Meg ott, hogy közösen küzdve, felépítenek egy életet, gyerekeket nevelnek, vállalkozást igazgatnak, támogatják egymást, és anyatigrisként torkon ragadják a rágalmazókat. Úgy gondolom, hogy amíg azt méricskéljük, hogy a másik "magas-fenntartású" ember-e, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent igazi férfiként és nőként élni.

Moira. C xox

*

KÉT TESTBEN EGY LÉLEK

INTERJÚ A KARLOVY VARY FILMFESZTIVÁL NYERTESÉVEL, SZÁSZ JÁNOSSAL

ÍRTA: SURÁNYI VERA - 2013-07-07 ROVAT: KULTÚRA-MŰVÉSZETEK

Szász János A nagy füzet című filmje nyerte a Karlovy Vary filmfesztivál fődíját. Ebből az  alkalomból idézzük januári számunkban megjelent interjúnkat filmjéről, „hallgató szülőkről”, zsidó identitásról.

*

kisebb normál nagyobbRákellenes italpor

Magyar szabadalom! A rákellenes szer italpor formájában kapható

Nem infúzió, hanem tápszer formájában került forgalomba Kulcsár Gyula készítménye.

http://www.femina.hu/egeszseg/rakellenes_italpor

*

Egy városnyival csökkent Maros megye magyar lakossága

Pénteken Matei Ioan, a Maros Megyei Statisztikai Hivatal igazgatója tette közzé a 2011-es népszámlálás végleges eredményeit. A megye lakossága 2011 októberében 550.846 volt, 30.005-tel kevesebb, mint 2002-ben. Nemzetiségi hovatartozásáról 527.299 személy nyilatkozott. A magyar lakosság száma 2002-höz képest, amikor 228.274-en éltek a megyében, 27.416-tal csökkent, ami egy Segesvár méretű város lakosságával egyenlő létszám.

A statisztikai hivatal által kiadott táblázatból kiderül, hogy a megye lakosságának száma az ötven évvel ezelőtti szintre esett vissza, amikor 561.598 lakost számláltak. A legmagasabb lélekszámot 1992-ben regisztrálták, amikor ez tízezerrel haladta túl a 600.000-ret. Marosvásárhelyen a népszámláláskor 134.290 személy élt, a lélekszámot tekintve Szászrégen következik 33.281 lakossal, majd Segesvár 28.102, Dicső-szentmártonban 22.075, Marosludas 15.328, Szováta 10.385, Radnót 8705, Nyárádtő 6945, Nagysármás 6942, Nyárádszereda 5554 és Erdőszentgyörgy 5166 lakossal. 

A legnagyobb község Marosszentgyörgy 9304, Marosszentkirály 7489, Mezőbánd 6446, Görgényszentimre 6091, Mezőpanit 6033, Mezőcsávás 5964, Nagyernye 5835, Maroskeresztúr 5824, Marosszentanna 5723, Gernyeszeg 5577, Fehéregyháza 5345 lakossal. Érdekes, hogy a nagyközségek lakosainak száma nagyobb, mint az újonnan alakult városoké. Ugyancsak érdekes adat, hogy 276.773 személy (50,2%) él városon, ami magasabb szám, mint az előző népszámláláskor. Az arány ilyen irányú eltolódásához az időközben várossá alakult községek járultak hozzá. Az utóbbi tíz évben rohamosan megnőtt Marosvásárhely peremfalvainak lakossága, ami tulajdonképpen a városi lakosság „terjeszkedésének” is felfogható.


Csökkent a román és a magyar, nőtt a roma lakosság száma

A lakosság zöme ( 54,4%) 25-64 év közötti, de a 15-24 év közötti fiatalok aránya csak 15,1%. Nőtt viszont a nulla és 14 év közöttiek száma, arányuk a lakosság 16,8 százalékát teszi ki. Érdekes, hogy több a 85 év fölötti lakos, mint az előző népszámláláskor, arányuk 1,3 százalék.

A népszámlálás alkalmával a nemzetiség, az anyanyelv és a vallási hovatartozásról való nyilatkozás nem volt kötelező. E három jellemző esetében csak azon személyek adatai kerültek be az adatbázisba, akik nyilatkoztak. E három hovatartozásról nyilatkozó 527.299 személyből 277.372-en románnak (52,6%), 200.858-an magyarnak (38,1), 46.947-en romának (8,9%), 1478-an német nemzetiségűnek (0,3%) vallották magukat. Más nemzetiségű 644 személy él a megyében. A magát románnak valló lakosság száma 32.222-vel csökkent, a magyaroké pedig 27.416-tal. Százalékarányban kifejezve a román lakosság aránya 53,3%-ról 52,6 %-ra, míg a magyar lakosságé 39,1%-ról 38,1%-ra csökkent. A roma lakosság száma viszont a 2002-es népszámláláshoz képest 7 százalékról 8,9 százalékra nőtt.

Ami a felekezeti hovatartozást illeti: 53,5% ortodox, 26,3% református, 9,2% római katolikus, 2,3% unitárius, 2,1% görög katolikus, , 1,8% pünkösdista, 1,7% adventista, 1,3% Jehova tanúja. A többi felekezet egy százalék alatti arányt képvisel.

Aggasztó írástudatlanság: 8498 analfabéta a megyében!

Aggasztó adatok derülnek ki a lakosság iskolázottsági szintjét illetően. A lakosság 44,5%-a alacsonyan iskolázott, azaz csak elemi, általános iskolát, vagy semmilyen iskolát nem végzett. További 43,7% középfokú végzettségű (középiskola, posztliceális iskola, szakiskola) és csak 11,8% végzett főiskolát. És ami a legaggasztóbb: 8498 személy analfabétának vallotta magát. A statisztikai hivatal igazgatója elmondta, hogy ezelőtt tíz évvel 26.000-en vallották be, hogy iskolázatlanok, (akkor az írástudatlanságról nem kellett nyilatkozni), most 16.000-en nyilatkozták, hogy semmilyen iskolát nem végeztek.

A népszámlálási adatok szerint 11.764 személy egy évnél több ideig tartózkodik külföldön. Ez az adat azonban nem valós, hiszen nagyon sok személyt nem tudtak még megkérdezni sem, nemhogy „megszámolni” tekintettel arra, hogy a családból senki sem tartózkodott otthon, s más személytől sem tudtak információhoz jutni.
Maros megyében 21 375 személy nem „vett részt” a népszámlálásban, őket más adatbázisok alapján azonosították (személynyilvántartó hivatal, adóhatóságok, nyugdíj- és egészségügyi pénztár, munkaügyi felügyelőség stb.).

A népszámlálás végleges adatai

a www.recensamantromania.ro

honlapon is megtekinthetők.

Mezey Sarolta
e-nepujasg.ro

*

Már régen összedőlt a spenót legendája

A spenót tulajdonképpen egy tudományos tévedésnek és Popeye figurájának köszönheti népszerűségét. Bár sok kár ebből a tévedésből nem származott, a spenótot évtizedekig messze túlértékelték.

A történet az 1800-as évek végén kezdődött, amikor egy német kémikus sok más leveles zöldséggel együtt a spenót tápanyagtartalmát is megvizsgálta. Az eredmények publikálásakor azonban rosszul másolta át jegyzetfüzetéből a spenót vastartalmára vonatkozó adatot, és az elírt tizedesvessző miatt a valósághoz képest tízszer akkora (3,5 milligramm/100 gramm helyett 35 milligramm/100 g) lett a spenót hivatalos vastartalma. Az értékre szakmai – és szakmán kívüli – körök egyaránt hamar felfigyeltek, így a spenótot viszonylag rövid idő alatt a vaspótlásban ideális „szuperélelmiszernek" kiáltották ki.

Nem meglepő tehát, hogy amikor az 1910-es évek végén először képregény, majd később rajzfilm formájában megjelent Popeye karaktere, a szerzőnek azt javasolták, hogy a tengerész emberfeletti erejét kapja a spenóttól kapja. Popeye figurája így a spenóttal karöltve hódító útjára indult, amelynek köszönhetően hamarosan harmadával nőtt a spenótfogyasztás az USA-ban. 

A tévedésre csak 1937-ben derült fény, amikor valaki ellenőrizte az évtizedekkel azelőtt közzétett számokat. A csorbát azóta is köszörülik: a spenót valódi vastartalmáról és az elírásról az elmúlt évtizedekben rendszeresen jelentek meg publikációk.

Mítosz ide vagy oda, spenótot érdemes rendszeresen fogyasztani: egészséges, változatosan és gyorsan elkészíthető fogásokat varázsolhatunk belőle, bár emberfeletti erőt aligha kapunk tőle. Bár vastartalma jelentős, vannak hozzá hasonló vagy ilyen szempontból még jobb ételek is.

origo.hu

*

A Kínai Nagy fal,

a Föld leghatalmasabb építménye. Az egyetlen, amit a világûrbõl is lehet látni. Megépíttetése különös történet…

Kína 7, egymással harcoló fejedelemségbõl állt. Az egyik kiemelkedett közülük. 25 év alatt, kegyetlenségének, és diplomáciai érzékének köszönhetõen legyõzte a másik hatot, és egységes birodalmat kovácsolt Kínából, amit négy tenger határolt, egységes jogrendszert alakított ki.

Elsõ lépésként "Legfõbb Császárrá" kiáltotta ki magát. Pontosabban Elsõ Császárrá. Nem sokkal ezután összeesküvõk törtek az életére.

Az Elsõ Császár tisztában volt azzal, hogy csak akkor tarthatja fent uralmát, ha gyökeresen szakít az eddigi hagyományokkal, és elveszi alattvalói kedvét a lázadásoktól, összeesküvésektõl.

Az északi földmûvelõk mindig is nomádok voltak. Ezeket letelepedésre kényszeríttette, és megadóztatta. Az összes nagyobb folyót és patakot csatornákkal köttette össze, ezzel megalkotta a világ legnagyobb, belföldi, vízi közlekedési rendszerét. Utakat építtetett, hogy hadserege, és annak fegyverzete, a Birodalom minden részébe gyorsan eljuthasson. Egységessé tette a kocsik méreteit, és azokat is megadóztatta. Az utak felügyeletével, a császár a Birodalom teljes termény, hadsereg és árumozgását nyomon követhette. Minden út a Császári Fõvárosból indult ki.

Nagyratörõ terveihez adókra volt szüksége. Több mint 700.000 embert kényszeríttet arra, hogy lenyûgözõ síremlékét megépítsék. Hitt abban, hogy a sírjában, harci alakzatban elhelyezett több ezer agyagkatona fogja, halála után megvédeni. A korábbi fejedelmek inkább a palotáik biztonságába húzódtak. De ez a császár büszke volt alkotásaira, és mindent a saját szemével akart megnézni. Ezért 5 birodalmi körutat is megtett. Az utolsó közel egy évig tartott. Mindez, a hatalmas (több ezer fõs) kíséret, és a szintén Õt kísérõ hadsereg ellátása miatt, hatalmas költséget jelentett. Ezért felemelte az adókat. Ezért nõtt az elégedetlenség.

A belsõ gondokat tetézték, a határ menti nomád törzsek, akik rendszeres rablótámadásokat szerveztek. A császár attól tartott, hogy a sok támadás miatt elûzik a földmûveseiket, és ekkor nem tudná õket megadóztatni.Gyorsan cselekedett, hogy a birodalma ne hulljon szét. Tömeges áttelepítési programot hajtott végre. Erõszakkal kényszeríttet több mint 120.000 családot, hogy Északról, a ritkábban lakott Déli részekre költözzenek.
Ettõl azonban az Udvari Tudósok elborzadtak. Õk Konfucius nézeteit vallották, hogy az ember ösztönösen jót cselekszik, ezért minden uralkodó a bölcsesség, és a jóság mintaképe kell, hogy legyen. Az erõszakos áttelepítéssel ez pedig nem állt összhangban.

Velük szemben a császár, és legfõbb tanácsadója azt a nézetet vallotta, hogy az ember alapvetõen gonosz, és a rend fenntartásához erõs hatalomra van szükség. Nyilvánvaló volt, hogy a kétféle nézet, sokáig nem férhet meg egymás mellett. A tudósok összeesküvést szõttek a császár ellen, amikor nyilvánosan is kérdõre vonták a császárt, az feldühödött, és azonnal cselekedett.

Háborút indított a "múlt" ellen, és az összes írást elégettette, mert ha megsemmisíti a hivatalos történelmet, akkor kedve szerint írhatja azt újra. Következetesen mindent elpusztíttatott, ami a régi Konfuciusi hagyományokhoz kötõdött. Elfogatta a tudósokat, és elevenen temettette el mind a 460-at, hogy ezzel is megfélemlítse a többi alattvalóját. Ez a nyilvános rémtett az ellenállás elfojtására szolgált.

A császár tisztában volt azzal, hogy az értelmiség kiirtásával csak idõt nyert, az Északról fenyegetõ, ellenségei támadását még nem szüntette meg. Ez ihlette a Nagyfal megépíttetésének a tervét.

Krisztus elõtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezére, parancsot kapott arra, hogy a már meglévõ Északi, határ menti erõdöket összekösse, és bõvítse, hogy azok egyetlen védõvonallá váljanak.

A fal építésének idejére, több ezer életben maradt tudóst, kényszermunkára ítélt. A legtöbbjük meghalt. A fal, a Világ leghosszabb temetõje lett. A császár legidõsebb fia részvéttel beszélt, a meggyilkolt, Konfucius nézeteit valló tudósokról. Mivel befolyása nõtt, a fal építéséhez számûzte az apja.

A falon, kb. 300.000 ember dolgozott. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember pusztult el. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfalat, ezért a "Könnyek Falának" is hívták.

Elõször 12 méter magas tornyokat építettek, amiket 4 hónapi ostromra elegendõ élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erõdfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán (ez a "csúcs" a telefon feltalálásáig megdöntetlen maradt).

A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a Birodalom egyik végébõl a másikba. A császár, ravasz módon a hadsereggel õriztette a falat, távol tartva a katonák túlnyomó részét a Fõvárostól, nehogy egy esetleges népfölkelés esetében átálljanak a lázadók oldalára.

Miután ellenfeleit legyõzte, a császár a hallhatatlanság megszállottja lett. Kitartóan kereste az Élet Elixírt. Rendszeresen kipróbálta a varázslói, és alkimistái által bemutatott italokat. Egyes kotyvalékok halálos mérgeket (pl. higanyt, és foszfort) is tartalmaztak. Valószínûleg ezek mérgezték meg véletlenül…

A császár legbefolyásosabb tanácsadói tudták, hogy kivégzik õket, ha a számûzött fiú a trónra kerül. Ezért a holtestet gyorsan visszavitték a fõvárosba, hogy mielõbb, a jobban befolyásolható, második fiú közelében legyen apja holteste.

A hosszú utazás alatt, a nyári melegben, nehéz volt eltitkolni, hogy a császár hintójában, annak holtteste fekszik. Ezért erõsszagú, sózott halakat szállító kocsikat rendeltek a császár hintója mögé, hogy ne érzõdjön a bomló tetem bûze. Így érkezett vissza a fõvárosba a halott császár. Tanácsadói, hamis aláírással, a Császár nevében levelet küldtek a számûzött elsõ fiúnak, hogy végezzen magával. A császári parancsnak nem lehetett ellenszegülni. A biztonság kedvéért az összeesküvõk, a levéllel egy kardot is elküldtek.

Az elsõ fiú halála után, a második került hatalomra. Uralkodását véres örökösödési háborúk, parasztfelkelések fémjelezték. A második császár a csatamezõn esett el. Hét évvel késõbb egy másik uralkodócsalád vette át a hatalmat, és megszilárdította a békét Kínában.

Olvass róla itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kínai_nagy_fal

*

 

József Attila

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. március

LAST_UPDATED2