Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai

bruegel_pieter_icarus_-_hi_res

Tisztelt ifjú és szépkorú olvasók!

Mindenkit üdvözlök, aki jóhiszeműen a honlapra "tévedt",

s csak remélni merem, hogy visszatérő vendég lesz nálunk.

Elég vonzónak találja az ingyenes és bő szellemi kínálatot,

és lesz elegendő, elég nagy lelki bátorsága szembenézni

jobbítandó önmagával és a pusztuló nemzet sorskérdéseivel...

diogenesz_m_3

Üdvözlettel: Nagy Jenő (1952-)

Elérhetőségem: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


ferenczy krtnc


Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt.

 

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban


ablak olvas erotika

MÉDIUMAJÁNLAT:

Álmos Király Televízió

hiszek_egy_istenben

 



BYRON: DON JUAN PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 28. péntek, 08:08

 

Fájl:Lord Byron coloured drawing.png

REMEKÍRÓK KÉPES KÖNYVTÁRA

SZERKESZTI
RADÓ ANTAL

BYRON


DON JUAN



FORDITOTTA
ÁBRÁNYI EMIL



 

BUDAPEST
LAMPEL RÓBERT (WODIANER F. ÉS FIAI)
CS. ÉS KIR. UDV. KÖNYVKERESKEDÉS KIADÁSA

AZ ATHENAEUM RÉSZVÉNYTÁRSULAT
BELEEGYEZÉSÉVEL.

 


A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu



TARTALOM

ELSŐ RÉSZ
BEVEZETÉS.
AJÁNLÁS.
ELSŐ ÉNEK.
MÁSODIK ÉNEK.
HARMADIK ÉNEK.
NEGYEDIK ÉNEK.
ÖTÖDIK ÉNEK.
HATODIK ÉNEK.

MÁSODIK RÉSZ

HETEDIK ÉNEK.
NYOLCZADIK ÉNEK.
KILENCZEDIK ÉNEK.
TIZEDIK ÉNEK.
TIZENEGYEDIK ÉNEK.
TIZENKETTEDIK ÉNEK.
TIZENHARMADIK ÉNEK.
TIZENNEGYEDIK ÉNEK.
TIZENÖTÖDIK ÉNEK.
TIZENHATODIK ÉNEK.

 






ELSŐ RÉSZ



BEVEZETÉS.

Don Juant, a híres spanyol nőcsábító névrokonát és sok tekintetben követőjét (több idealizmussal fölruházva és modernebb köntösben) Byron énekek hosszú során át akarta végig vezetni a világon. Huszonnégy énekre szabta verses regényét és az volt a terve, hogy Juánt - Angliából kiragadva - Németországba, majd Franciaországba viszi, ahol a forradalmárok doktor Guillotine ügyes gépén fejét veszik. Legutoljára - hogy a tréfa teljes legyen - az alvilágba vitte volna, ahová előde is lekerült. Ez volt a terve, de a halál közbe kontárkodott. Tizenhat éneket készített el Byron 1818-tól 1824-ig. Akkor Görögországba ment, hogy a török iga ellen fellázadt görögökért harczoljon. Elvetette tollat, de a kardot nem sokáig forgathatta. Nem harc, - mocsárláz ölte meg Missolunghiban, éppen husvét szombatján, mikor a föltámadást kezdték hirdetni a föltámadó szabadság földjén. Don Juan tizenhat éneke így is többet ér, mint sok teljesen bevégzett eposz. Monumentális mű, mely magasan kiemelkedik az idők árjából és mint góth stylben emelt remek építmény: a fenség és a kellem, a komorság és a kecses czifrázatok, a csillogó színek és a groteszk figurák keveréke.

Don Juan szatirikus korrajz, de valamennyi - még ezután következendő - kor számára készült, annyi benne az élet-igazság. Erős, hatalmas, mint a római klasszikusok szatyrai, de szebb és vonzóbb azoknál, mert a modern költészet pompás színeivel van elárasztva. Juvenál rajza Hugo Viktor ecsetével kifestve. Széles és változatos, komoly és víg, bájos és borzalmas, mint az élet maga. Reflexiók, képek, leirások pazar-gazdagon követik egymást. Minden emberi szenvedély megnyilatkozik benne a legmagasztosabbtól a legaljasabbig. Szerelem és diplomáczia, hűség és kaczérság, kalózok és miniszterek, szultánok és udvari költők, hadvezérek és diadalmas dandyk sürögnek előttünk tarka rajokban. Viharos tengerek és eszeveszett háborúk megdöbbentő sorozatát kapjuk. A cselekvény folytonosan csapong, de a szétfutó részleteket a styl eredetisége, felűlmúlhatatlan virtuózitása tartja össze; egységessé teszi az a csodálatos hang, melyben Rousseau érzelmessége Voltaire iróniájával párosúl. Van benne éppen annyi költészet, mint Childe Harold-ban, de fölötte áll Haroldnak élethűség, változatosság és humor tekintetében. Aki olvassa, érzi, hogy Shakespere óta nem volt nagyobb költője Angliának, helyesebben: az emberiségnek; senkisem gyűjtött annyi életigazságot, senkisem nyúlt mélyebben és biztosabb fogással az emberi természet rejtekeibe. Igaz ugyan, hogy Byron életbölcsessége a saját alanyiságán szürődik keresztül és abban a félig komor, félig tündöklő színvegyületben, mely egyéniségéből árad, az általános igazság nem mindenütt domborodik ki oly plasztikusan, mint a britt óriásnál, aki egy - idők és emberek fölött álló - istenség magas elfogulatlanságával mérlegel; de ami benne hiánynak látszik, még az is erénynyé lesz: a szubjektiv költő erényévé, aki annál érdekesebb és lebilincselőbb, mennél közvetlenebbül tükrözi önmagát és önmagában a világot.

Harmincz éves korában fogott bele Byron Don Juan irásába. Ez a kor másoknál is a tapasztalások gyarapodását jelenti, de Byron - géniuszából, helyzetéből és életmódjából kifolyólag - százszor annyit átélt, százszor annyit tapasztalt, mint mások. Harmincz éves koráig átélte a legnagyobb dicsőséget és a legnagyobb megaláztatást, amiben ember valaha részesült. Az érzések mily változatossága, az ellentétes benyomások mily roppant tömege tárul elénk, ha élettörténetére csak futó pillantást vetünk is!

Nemes és gyöngédségre hajló kedélyét már gyermekkorában megmérgezi az elvált szülők viszálykodása; ránehezedik a könnyelmű apa léhasága és a túlszenvedélyes anyának őrültségig fokozódó féktelensége, mely egyik pillanatban szerelmes csókokkal borítja, másik pillanatban kalapácscsal, fejszével dobálja meg fiát, sőt - ami jobban fáj minden ütlegnél - csúfolja sántasága miatt, elferdült lábát veti szemére, mely a rosszul nevelt, szenvedélyes, hiú gyermeket úgy is végtelenül bántotta és forrása volt annak a melanchóliának, melytől a »szatírlábú Apolló« soha szabadúlni nem birt.

Hét éves korában beleszeret egy 14 éves leányba (Duff Mariba) és epedve bolyong Skóczia bérczei közt. 15 éves korában tartósabb és nagyobb szerelemre gyúlad pár évvel idősebb rokona, Chaworth kisasszony iránt, aki a szerelmes diákot természetesen nem veszi komolyan és férjhez megy egy Musters nevű derék gentlemanhez. Byron keserve határtalan, de bánata egyúttal megnyitja poétai erét és a szívtelenhez egy pár szép verset ír. Első zsengéit Hours of Idleness (»Henyeség órái«) címen 19 éves korában bocsátja közre, még a cambridgei kollégium porát sem rázva le saruiról. A versek többnyire gyöngék, bár egyes darabjai a későbbi nagy költőre vallanak, de a versekhez írt bevezetés az önérzetes szenvelgésnek oly kihívó hangján van írva, oly gőgös szerénységgel emlegeti, hogy társadalmi állásánál fogva más kötelességek várván rá, e kisérlete valószinűleg első és utolsó, hogy a demokrata kritikusok dühbe jönnek és kiméletlenül megtépik, különösen a liberálisok rettegett irodalmi közlönye, az Edinburgh Review, mely nevetségessé teszi a kiskorú lord szárnypróbálgatását.

1809-ben nagykorú lesz és 21 éves korában elfoglalja helyét a lordok házában; az illusztris testület - nem sejtve, mily géniusz lépett közéjük - lenézőleg fogadja; ugyanakkor jelen meg Angol költők és skót kritikusok czímü verses pamfletje is, mely páratlan gorombasággal első sorban az edinburgi szemle íróit páholja, de amellett nagyokat csíp vagy üt az akkori angol irodalom összes elismert tekintélyein és ellenségévé teszi valamennyit.

Nagybátyja halála megszerzi részére a Byronok ősi fészkét, a newsteadi apátság kolostorából átalakított kastélyszerű házat, rengeteg folyosóival és nagy termeivel, ahol vagy mélán kotol egymagában, vagy pajtásaival dőzsöl bachans szilajsággal. Eladósodva bár, de nagyobb összeg készpénzhez jutva, évekig tartó külföldi útra indul 1809 junius havában,Hobhouse-zal, aki fidus Achatese volt koporsója zártáig. Lissabonon, Sevillán, Maltán, Albánián keresztül Athénbe megy, ahol hónapokig mereng a romba dőlt görög világ örök szép omladékain; kalandos exkurziókat tesz Konstantinápolyig; fölmegy a Parnasszusra és nagy bravourral ussza át a Hellespontot; kirándulásai közben megirjaChilde Harold I. és II. énekét.

Két évi távollét után, 1811-ben visszatér Angliába, eltemeti édes anyját és Londonba költözik, hogy a falusi bacchanáliákat világvárosias tivornyával cserélje föl. 1812-ben, február 27-én megtartja szűzbeszédét a lordok házában, közepes hatással, de ugyanakkor megjelen Childe Harold két éneke és Anglia másnap a 24 éves lord-poéta lábai előtt hever. Feltárul előtte minden ajtó, bálványa lesz a londoni társaságnak, térdig gázol dicsőségben, babérban. Még azok is hódolattal, engesztelődve közelednek, a kik érezték az »English Bards and Scotch Reviewers« epés marását. (Ezek közé tartozott Scott Walter és Moore Tamás, a nagy ír költő, kivált az utóbbi, a ki ettől kezdve hűséges barátja lett.)

Huszonhét éves korában házasságra lép Millbanke Annával, dúsgazdag család egyetlen leányával, részint őszinte érdeklődésből, részint számításból, rongált anyagi viszonyaira való tekintettel. Tűz és víz lépett itt házasságra; lobogó lángú, féktelen poétai szeszély párosult hűvös, pedáns rendszeretettel, korlátolt felfogással. Byron képtelen legyőzni magát, felesége képtelen megérteni férjét és egy év leteltével a házasság felbomlik. Nem Byron bontja fel, hanem az asszony. Alig szűli meg leányát, mindent összepakol (a gyermeket is) s a gyanútlan férjet váratlanul a faképnél hagyja. Gyöngéd levélben tudatja vele, hogy többé ebben az életben nem kivánja látni, és orvosokat küld hozzá: vizsgálnák meg, vajjon helyén van-e az esze? Ugyanekkor Anglián kannibáli bőszültség vesz erőt; ugyanaz a társadalom, mely bálványként emelte vállaira, most űzőbe veszi és kirugja, mint egy »rühös kutyát« s gúnykaczajjal hajítja utána összedöntött családi oltárának omladékait. Aki egy álerkölcsében megvadult nemzet rút hálátlanságáról és gonosz kegyetlenségéről hű képet akar nyerni, olvassa végig Macaulaynak Byronról írt remek tanulmányát. E bevezetés rövid kerete nem engedi meg, hogy a válás okaival foglalkozzunk és igyekezzünk bizonyítani, hogy Byron dicsőségét, becsületét, mindazt, a mi egy férfiú előtt szent és drága: oktalan dühvel, túlzott felháborodással áldozta fel a britt közvélemény. Csak egyre mutatunk rá, mint tárgyunkhoz tartozóra: kétségtelen, hogy a britt társadalomnak csúf eljárása nélkül »Don Juan«, ha létre jött volna is, nem a mai formájában jött volna létre, azaz: kimaradt volna belőle sok durva és czinikus rész, kimaradt volna sok olyan, amilyenre csak egy vérig sértett, bosszut lihegő, dúlt kedély ragadtathatja magát. Byron nemes idealizmusa Don Juanban is megnyilatkozik, sőt itt talán - éppen az ellentét erejénél fogva - sokkal fényesebb részletekben, mint bármely más költői munkájában, de mindenütt eszébe jut a szenvedett sérelem, mindenütt érzi a »művelt társadalom« kétszinüségét és illemmel álczázott brutalitását, mindenütt triumfáló ellenségeit látja, akik hatalmukat és népszerűségüket szolgalelkűségnek vagy képmutatásnak köszönhetik; csömörétől és bosszuvágyától hajtva, kegyetlen gyönyörűséget abban talál, hogy saját magával együtt minduntalan gúny tárgyává tegye hazáját, honfitársait, az egész emberiséget. Bocsánatot nem kap más, csak a görög hajadon, akihez - magányos szigetén - a külvilág romlottsága nem férkőzhetett és aki meghal nagy, igaz szerelmében (Hajdé); nem kap más, csak az ártatlan gyermekleányka, akit Juán az Izmaila ostrománál elesett hősök tetemei közül szabadít ki (Leila); nem kap más, csak az őserdők remetéje, aki fut a czivilizált emberek inváziója elől és fiait szabad embereknek neveli a vadon üde magányában(Boon tábornok); nem kap más, csak a mélabús, fenséges kedélyű, főrangú árvalány, aki a saját nemes érzületébe zárkózva, idegenül és elérhetetlen magasból nézi a mesterkélt, kapaszkodó, érdekleső tömeg lármás bohózatát (Raby Róra). Mily felséges részei ezek Don Juannak!

Angliából való kiüldöztetése után Flandrián át Svájczba, onnan Velenczébe menekült. Itt, a lagúnák titokszerű városában, ahol élvezet, mámor, művészet, szerelmeskedés, vígság és melanchólia édesbús összhangba foly, itt kezdte írni »Don Juan«-t 1818-ban, 30 éves korában, »letarolt szívvel, fehéredő hajjal, tapasztalások roppant tömegével«. Kezdetben, úgy látszik, csak az lebegett előtte, hogy - mintegy a maga mulatságául - néhány száz pajkos stanzát írjon az olasz Pulci modorában. E fajta műve, »Beppo« (1817-ben jelent meg) nagy tetszést aratott és a sikert tapasztalva, most ezen a nyomon akart haladni; de hovatovább mind jobban érezte, hogy »Don Juan« költői működésének csúcspontjává lesz; érezte, hogy »Don Juan«-ban ő teremti meg a »XIX-ik század époszát, mely épp oly jó a mi korunknak, mint amily jó volt az Iliász a Homér korának«.

1819 január 25-én írja kiadójának, Murray-nek, aki az első ének kéziratával szemben aggályoskodott: »Nyomassa ki egészen, kivéve természetesen a Castlereaghra vonatkozó sorokat, mert most - távol lévén - nem szállhatnék vele szembe. Egyebekben pedig tiltakozom. Ha van a dolognak költői értéke, meg fog állani; ha nincs, bukni fog; a többi üres szóbeszéd. Ily esetekben csak az unalmasság öl. Ami a képmutatók lármáját illeti, azt mindig megvetettem, megvetem most is. Ha ön ezt a prüderiát jogosnak találja, akkor ki kell hogy hagyja Ariosto, Lafontaine, Shakespere, Beaumont, Fletcher, Massinger, Ford és a II. Károly korabeli írók felét; ki kell hogy hagyjon valamit a legtöbb íróból, akik Pope előtt írtak és akiket olvasni érdemes, sőt magából Popeból is nagyon sokat.«

1819 febr. 1-én. - »Ha jóakaróim azzal állanának elő, hogy a költemény rossz, szívesen megnyugodnám; de éppen az ellenkezőt állítják és morálról beszélnek; ez az első eset, hogy e szót olyan emberektől hallom, akik nem hunczutok, s akik nem érdekből emlegetik. Én amellett maradok, hogy ennél morálisabb költeményt nem is írtak, de ha valaki nem találja meg benne a morált, az az ő hibája, nem az enyém.«

Don Juan két első éneke 1819 július havában jelent meg Londonban, névtelenül, de hatalmas erejéből, megragadó irályából rögtön kiérezték, hogy más nem írhatta, csak lord Byron. A hatás minden irányban rendkívüli volt, méltó e rendkívüli műhöz. És az ellentétes vélemények folyton-folyvást megújultak a további énekek sorozatos megjelenésekor, egészen a költő haláláig. (Ekkor az ócsárlók kezdtek elnémulni és a magasztalók kerekedtek fölül.) Az angol sajtó egy része őszinte - vagy tettetett - megbotránkozásában kigyót-békát kiáltott rá és a szerzőt Anglia szégyenének nevezte, akin gonoszság dolgában csak a Sátán tehet túl, ha ugyan ily elvetemültség egyáltalán fokozható. - A tory-újságok versenyezve rontottak neki, egyik pokrócz-gorombán, a másik krokodilkönnyeket ejtve a fölött, hogy Anglia legkiválóbb költője ily ocsmányságok megaranyozására használja föl ragyogó tehetségét. Mert azt legádázabb ellenségei sem tagadhatták, hogy a Don Juan költői tartalma fényes és elragadó; hogy az »erkölcstelenségnek ezt az Odysseáját« (Watkins jellemzése) a költészet fensége lengi körül. Beismerték, hogy a »költő géniusza sehol sem nyilvánult nagyszerűbben« és valamelyik havi vagy negyedhavi szemle írója így kiáltott föl: »Don Juan egyben dicsősége és gyalázata irodalmunknak. (It is at once the glory and disgrace of our literature.) A fajtalan szatyr kecske-lába szörnyeteg-módon párosul benne a géniusz angyalszárnyával.« - William Hazlitt rímbe szedett Tristam Shandy-nek csúfolta. Néróhoz is hasonlították, aki lantot penget az égő Róma fölött. Don Juan lángba borít minden erkölcsöt és kárpótlásul »egy kis harmóniát« nyújt.

De valószinűleg jobban és hívebben kifejezte a közhangulatot az az elmés úr, aki 1821-ben »John Bull« névaláírással Lord Byronhoz intézett nyilt levelében ezt írta: »Ez az egyetlen igaz mű, amit ön alkotott; és ez élni fog még akkor is, mikor már valamennyi munkája - Childe Harolddal együtt - régen kikopott a világból. Don Juant úgy nézem, mint az ön legjobb művét; kétségkívül a legszellemesebb, a legőszintébb, a legérdekesebb és a legköltőibb, s valamennyi ember úgy gondolkozik mint én, ámbár nem elég bátrak bevallani. Tíz stanzája többet ér, mint az egész Manfred, noha Manfred is szép költemény a maga nemében. Valóban ideám se volt arról, hogy ön mily pompás, ügyes fiú, míg el nem olvastam aDon Juánt. Szerény véleményem szerint a mai literatúra műveiből kevés fog megérni akárcsak ötven évet is. De a Don Juan igen, mert természetesség van benne, mert irálya könnyed, mert teljesen az életet tükrözi.«

A névtelen író bírálata és jövendölése teljesen bevált, mert íme, Don Juan - 68 évvel Byron halála és a XVI-ik ének megjelente után - virágzó egészségben él a XIX-ik század végén; húmora, fensége, ragyogó színpompája elsőséget követel a »fin de siècle« írói és írócskái közt is. Mint minden öröknek alkotott mű, a halhatatlanság frisseségét, ifjuságát sugározza. Hol vannak a Wordsworthok, Southeyk és mindazok, akiket a kortársak irígysége vagy elfogultsága Byron rovására magasztalt, sőt Byron fölé helyezett? Még Scott Walter is mily halvány, színehagyott, elavult. Moore keleti koloritjából mennyit elrabolt az idő. Ellenben Don Juan megmaradt épnek, erősnek; rajza, elmélkedése beleillik a mi korunkba is; igazságára nem cáfol rá a mi korunk sem. Hatása még ma is érezhető a világirodalomban, egykor pedig dominálta Európa legkiválóbb költői egyéniségeit. Anyegin egyenes leszármazása Don Juannak. Puskin az orosz regényhősben mintegy a Don Juan férfikorát ecsetelte. Heinében e hatás nyomai nyilvánvalók, sőt hullámverése AranyJánosig elhatolt. A töredéknek maradt »Bolond Istók« első énekében Arany kedélyét az a hangulat rezdíti meg, mely Byron Don Juánján végig vonul. Don Juan megmaradt és meg fog maradni örökké az újkori poézis egyik remekének, homlokán Goethe mondatával: »Don Juan ist ein grenzenlos geniales Werk.« (»Don Juan végtelenül genialis mű.«)

Ami az annak idején fölhozott vádakat illeti, azokat az idő már régen valódi értékükre szállította le. Igaz, hogy irodalmi és politikai ellenségeit kiméletlenül, sőt kegyetlenül ostorozta e műben, de érdemeltek-e jobb bánásmódot? Csak a kölcsönt fizette vissza kamatostul. Igaz, hogy Southeyt, a poéta laureatust, nyúzta, mint Apolló Marsyast, de nemSouthey volt-e a kihívó? A »Vision of Judgment« provokáló előszavában nem Southey tört-e pálcát Byron fölött egy renegát szigorával és egy hivatalos poéta pöffeszkedésével? Nem Southey, III-ik György dicsőítője, mondta-e alávalónak Byront, a szabadság dicsőítőjét? Igaz, hogy Castlereagh lordról az »Ajánlás«-ban és Don Juan sok más részében iszonyú stanzákat röpített világgá, de nem mondták-e mások is (»higgadtabb« fők Byronnál) a »bigott torysmus« e miniszterét, Irland elnyomóját és a legkontárabb szónokot, aki valaha Anglia miniszterelnöki székében ült, a Waterloo után beállott európai reakczió egyik legaljasabb eszközének? Igaz, hogy III. és IV. Györgyről illoyális, csúfondáros módon beszélt, de a Györgyök uralkodása nem volt-e botrányos? Igaz, hogy az angol társadalomra egy társzekérre való gúnyt és gorombaságot zúdított, kivált a második rész utolsó énekeiben (Juant csak azért vitte kedves angoljai közé, hogy ezzel a vitriollal nyakon önthesse őket), de nem volt-e jogos a visszatorlás és némi túlzás ellenére nem volt-e találó a szatirikus kép?

Az erkölcstelenség vádjára ő maga megfelelt és védelme teljesen igaz. Lerántani a leplet, egy álszent társadalomról, mely a külső tisztesség formái közt óvatosan vétkezik; törvényt ül a meggondolatlan bűnös fölött és titkon - sokkal ügyesebben - maga is megszegi a törvényt; erényt, önmegtartóztatást prédikál és suttyomban elfogad minden kinálkozó gyönyört: lerántani a leplet ilyen társadalomról talán »durvaság«, talán »paraszt tempó«, talán - »rosszakarat«, de semmiesetre sem erkölcstelenség. A valódi erényből Byron sohasem űzött csúfot, a valódi ártatlanság, a valódi hősiesség, az emberben rejlő szép tulajdonok előtt mindig tisztelettel hajolt meg. Ennek ellenkezőjét Don Juanból senki sem mutathatja ki.

Mikor Byron Görögországban befejezte életét és halála híre Angliába érkezett, Scott Walter nekrológot írt, melyben költő-társát nagy lélekkel magasztalta és jellemét mély értelemmel fejtegette. Ebben fordul elő:

»Lord Byron hibái nem roszszívűségből eredtek, - mert a természet nem követett el akkora szabálytalanságot, hogy ily rendkívüli tehetséget tökéletlen erkölcsi érzékkel párosított volna, - sem abból, mintha nem tudta volna csodálni az erényt. Gyöngédebb, fogékonyabb szíve nem volt senkinek; senkinek se volt gyorsabb és nyiltabb keze ott, ahol inségen kellett segíteni; és nem volt soha lélek, mely lelkesebben csodált volna nemes akciókat, föltéve, hogy meg volt győződve a szereplők önzéstelenségéről. Jóbarát, vagy vonzalommal, tiszta szándékkal közeledők intéseire gyakran nagy súlyt fektetett, de csak kevesen vállalkoztak ily kényes feladatra. Kifogásokat nehezen tűrt és a gáncs megerősítette hibáiban; úgy hogy gyakran hasonlított a daliás, tüzes csataménhez: belerohant a kardba, mely megsebezte. Magán-életének legkínosabb válságában e türelmetlen ingerlékenység oly fokra hágott, hogy a spanyol czirkuszok nemes vérű áldozatához volt hasonló, mely nagyobb dühbe jön a korláton kívül álló hitvány tömeg hurrogatásaira, mint a méltóbb és - úgyszólván - legitimált ellenfél lándsadöféseire. Szóval: legtöbb hibája éppen abból a haragos vágyból eredt, hogymegdaczolja gáncsolóit; hogy - mint Dryden despotája - megmutassa hatalmát.«

Találóbb és szebb jellemzést Byronról nem igen mondtak. Minden szavát aláírhatjuk, mert ez az igazság.

Ezzel a teljes magyar Don Juant átadom irodalmunknak és olvasó közönségünknek, azzal a kéréssel, hogy fogyatkozásait némileg mentse ki előttük a vállalkozás nehézsége, és azzal az óhajjal: bár találnának benne annyi élvezetet, amennyit e munka énnekem okozott.

Húsz esztendő fekszik a fordítás első kezdetei és befejezése közt.

Lassan, nagyobb időközökben készült, mert sohasem ültem hozzá közönynyel; sohasem közeledtem hozzá máskép, mint a kedv és hangulat legjavával. És most, mikor a munkának végére jutottam, szinte nehezen esik megválnom tőle, mint egy bizalmas, kedves ismerőstől, aki ragyogó szellemével sokszor gyönyörködtetett, bölcs humorával sokszor megvigasztalt.

Á. E.

 

 

LAST_UPDATED2
 
"Undorító, őrült világ ez, ez a farizeus Európa!” PDF Nyomtatás E-mail
2014. április 02. szerda, 06:53


"Undorító, őrült világ ez, ez a farizeus Európa!”

2014. március 30.

Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Nemzeti klasszikusaink hallhatatlanságát mi sem jelzi jobban, mint üzeneteik soha meg nem fakulása, utókort megszégyenítő igazságaik perzselő tüze. A száztizennégy éve, 1900. március 31-én született (és 1957. október 3-án elhunyt) Szabó Lőrinc ilyen klasszikusunk, aki elsősorban a szerelem, a gyermek és a természet szépségeinek Petőfi Sándort, Kosztolányi Dezsőt, Vajda Jánost idéző költőjeként és Arany János, Tóth Árpád, Babits Mihály nyomdokába lépő műfordítóként, azonban irodalomkritikai írásai és magyarságversei alapján alig ismerős. Alig bizony, hiszen volt, hogy így fakadt ki: „Undorító, őrült világ ez, ez a farizeus Európa!”. Politikailag inkorrekten, ugyebár.

„Ami bennem emberi és ami magyar, az nem két érintkező kör. Vagyok én, a középpont: van a családom, az első kör: a hazám, a nagyobbik új kör: aztán jönnek a továbbiak, az egyre távolodó határúak: az európai kultúrközösség, aztán, messze, az emberiség, aztán a tudásom határai és aztán a transzcendentális világ. Természetes, hogy a hazám közelebb van, mint az emberiség, természetes, hogy ami a szívemhez simul, annak jobban érzem a melegét, mint amiről csak képzetem vagy álmom van.”

Megszívlelendő sorok tőle 1942-ből. 1922-től rendszeresen írt irodalmi, színikritikai tanulmányokat, tárcákat, úti jegyzeteket a Pesti Hírlap, a Magyarország, az Est, a Valóság, az Új Idők és a Nyugat (megszűnése után a Magyar Csillag) hasábjain, miközben 1927-ben szépirodalmi lapot alapított (Pandora), amely azonban hamarosan megszűnt. Prózájának önálló kötetbe való összegyűjtését először Simon István kísérelte meg 1967-ben (A költészet dicsérete), majd Kabdebó Lóránt 1974-ben (Napló, levelek, cikkek), tíz év múlva pedig Steinert Ágota (Könyvek és emberek az életemben).

Habár e három kötet sok sorsdöntő tanulmányát közölte, korántsem teljesek. A negyedik, mára antikváriumi ritkasággá vált Szabó Lőrinc-prózakötet, a Magyar sors és fehér szarvas (1994), 41 írást tartalmaz, már korábban közölteket és addig még kéziratosakat. Kiderül belőle, hogy az említett három válogatás mennyire megnyirbált, így a Simon István-féle válogatás például nem is jelezte a kihagyásokat, azt a látszatot keltve, hogy csonkítatlan.

A „Magyar sors és fehér szarvas”-ból kiderül, hogy távol állt a liberális sajtóberkekből a Németh László által nem ok nélkül „híg magyarok”-nak nevezettek kirobbantotta „népi-urbánus” vitától, amit tükröz, hogy noha írt a Nyugatba, mégsem lett „nyugatos”. „Ami a hamis pontból induló érvek tartalmát és a felvázolt ellenképet illeti: a saját gőgjébe vakult „urbanitás” nem tud elképzelni más kultúrát, más erőt, más jelentőséget, csak „urbánusat”, és ezért a népet is „urbanizálni” akarja. Ez az alapvető tévedés, ebből ered a többi.” – vallja. 

Ebből, amiért is a leginkább Braun Róbert és Zsolt (Steiner) Béla-féle „urbánusoknak” a nép, a parasztság kultúráját, szerintük alacsony szókincsét érintő megjegyzéseikre önérzetesen feleli – Herman Ottóra hivatkozva –, hogy „a „kulturálatlan magyar halásznak csak a szókincse is háromezer szó”. Így nem csoda, hogy Shakespeare szonettjei tolmácsolásában felülmúlják az eredetit, hiszen ugyanazt vallotta, amit Veres Péter (Én nem mehetek el innen):

Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: 

„Adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot.” 
Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára. 
Ez a föld, amelyen élünk: 
a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok 
és a tízmillió magyar, aki benne él. 

Hogy szép e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, 
nem tudom, nem is keresem: 
hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, 
beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk: 
mindegy ma már – egyek vagyunk vele. 
Napunk közös a többiekkel, de a mi csíráinkat is felébreszti, 
a felhők elszállnak, de esőjüktől a mi füveink is nőnek: 
a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigylem. 

Ezért, amint írta, a népi élettől, gondolkodástól, nyelvtől „nem érzem magam idegennek”, mert „amennyire elkülönböztet a paraszti élet élményanyagának hiánya, annyira összekapcsol – gondolom – az egyszerű kifejezésmód”. Számára így irodalmunk értékóceán, amelynek minden cseppje életforrás. Így művészileg s világnézetileg nagyon is különböző életművek –mint a költő Erdélyi Józsefé és az író Herczeg Ferencé, Tormay Cécile-é (amint A stílus és szellem főirányai az újabb magyar költészetben című, először éppen ebben a prózakötetében megjelent, 1939-ből való írása mutatja) – nála ebbe az óceánba ömlenek bele.

Igen, ezért – Szabó Dezső egykor Tóth Árpádra és Juhász Gyulára vonatkozó fordulatával élve – ő is az „irodalom szentje”, mert tudja, hogy ennek az értékóceánnak milyen gazdag az összetétele, mennyire igaz, amit „a magyar irodalomtörténet-írás atyja”-ként elkeresztelt Toldy Ferenc meglátott 1856-ban: „Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is ismertetésre és hálára méltó.”.

Kiderül e posztumusz kötetéből az is, milyen műgonddal csiszolta verseit, írásait! Ma, a művészet haláltáncot járásakor nem lehet nem megrendülnünk ősnyelvünk iránti csaknem vallásos tiszteletén, sőt hódolatán. Ebben is rokona Berzsenyi Dánielnek, aki például „A magyarokhoz” című, „Romlásnak indult hajdan erős magyar” kezdetű ódáját közel tíz éven át csiszolta, akárcsak az ókori klasszikusok közül Horatius, aki szerint jobb, ha kilenc évig marad a vers az asztalfiókban („nonum prematur in annum”), amíg a költő megérleli.

Ady Endre, Alföldi Géza, József Attila, Erdélyi József, Gulyás Pál, Mécs László, Sajó Sándor, Reményik Sándor, Sértő Kálmán és Wass Albert metafizikai mélységeit, népköltészetünk Arany László, Gyulai Pál, Kálmány Lajos István összegyűjtötte örökségét idéző életművével hitelesítette felismerése igazságát, azt, hogy „a költészet és a valóság egy és ugyanaz, nem kell különválasztani egyiket a másiktól”. Nem is lehet. Az élet művészet nélkül gondolatszegénység, a művészet élet híján viszont csupán elefántcsonttornyúság. 

Sorai ezért mentesek a szokatlan képzettársításoktól, a melléknévi igenévképzés kortársaitól megszokott mesterkéltségeitől. Ősélményét – amint „Tücsökzene”-versciklusa is elárulja – az jelentette, hogy kisgyermekként Debrecenben az „órás”cégfeliratot eleinte „óriás”-nak olvasta, majd kétségbeesetten kérdezte: „ki lopta el az i-t”?. Innen gyermeki őszinteségű művészi célkeresése, belső vívódássorozata, állandó önjavítása.

Bár prózájának gondolatteljességét mindmáig igyekszik elfeledtetni a hivatalos irodalompolitika, jövőnk irodalomtanárai is meríthetnének stíluskészletéből és gondolatvilágából. Szomorúan tapasztalta például már ő is, hogy gyakran még legjobb irodalomtörténészeink sem tesznek gyakorta mást, mint költőink verseit elemzés, értelmezés címén prózára átírják, holott

„akárhogy cserélgetjük a sorról sorra adott tartalomhoz a behelyettesítő rokon szavakat, a vers mindig csak rosszabb lesz. Az az egyszerű, szép, reális megállapítás, amelyet mi magunk is tehetnénk, hogy tudniillik „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, mindjárt elveszti erejét, frissességét, értékét, és szentimentális, zavaros vagy affektált lesz aszerint, hogy hogyan változtatunk rajta. Ahogy Petőfi megírta, úgy a legegyszerűbb, úgy a legjobb.”

A „Magyar sors és fehér szarvas” önismeretünk huszadik századi fájdalmas látlelete. Fájdalmas, mert fájdalmai a mi fájdalmaink, panaszai a mi panaszaink, gondolatai a mieink is. 1945 óta elhallgatott, Trianon tragédiája okozta versei sorából álljon itt Az Ipoly ünnepén, amelyet a Második Bécsi Döntés emléke ihletett:

Csak sírj, anyám, sírj! Egyszerű és igaz
szíved átdobog a fiadéba. Sírj
és ne szégyelld, hogy itt talállak
térdre borulva a rádiónál:

én még nem tudtam sírni, de könnyeid
látva elöntött a zokogó öröm:
te voltál az igazi költő
abban a nagyszerű pillanatban,

mikor húsz évet visszapörölve oly
sok balszerencse s annyi viszály után
először mond most újra boldog
hálaimát ez a meggyötört nép.

Csak sírj, sírj bátran! Ez nem gyengeség
sírása, ez már isteni fájdalom,
a tisztulásé, gyógyulásé –
s milliók szíve dobban össze

velünk egy hitben, míg az Ipoly felől
friss fénybe gyúl a százados ének. Ott,
azon a tájon éltem első
siheder éveimet, a szomszéd

Kürtös patakban törtem a nádat és
ha jött az árvíz, deszkatutaj repült
velem a túlsó part virágos
rétje fölött a hegyek felé: most

épp onnan int a teljesedő remény,
onnan perzsel a Szózat, a Himnusz és
mint trombitán, lobog a hangja
csontomon és húsomon keresztül.

Sírj csak, sírj bátran, édesanyám! Nagyon
rád fér, hogy végre ne magadat sirasd,
és mireánk, hogy újra merjük
hinni, csinálni a jobb világot.

Ennél a Stádium Sajtóvállalat gondozásában, Alföldi Lajos szerkesztésében megjelent Nemzeti Kalendárium 1942-es kötetében közölt költeményénél ha van időszerűbb, aligha lehet más, mint amit a világnézeti vallomásnak beillő Hazám, keresztény Európa:

Útálom és arcába vágom: 
Harminc év, vagy kétezer óta 
undorító, őrült világ ez, 
ez a farizeus Európa! 

Kenyér helyett az éhezőt 
csitítja szóval, hittel, éggel 
maszatos lelkiismeretét 
szívnyalogató versikékkel; 

Harminc év, vagy kétezer óta 
hány eszme rothadt el szívében! 
Hazám, keresztény Európa, 
mi lesz, ha majd magára döbben, 

mi lesz, ha újra földre száll 
a Megcsúfolt és Megfeszített, 
s mert jósága, szíve, imája 
egyszer már mindent elveszített: 

mi lesz, ha megjő pokoli 
lángszórókkal, gépfegyverekkel, 
vassisakos, pestishozó, 
bosszúálló angyalsereggel? 

Mi lesz, ha megjő Krisztus és 
új országot teremt a földön, 
ha elhullanak a banditák 
s nem lesz több harc, se kard, se börtön, 

ha mennyei tiszta szerelmét 
tetté acélozza a Bárány 
s újra megvált, óh, nem a jók, 
de a gonoszok vére árán: 

hazám, keresztény Európa, 
túlélve időd szörnyű végét, 
elbírod-e még te az Istent, 
a Szeretetet és a Békét?

Mindettől a hivatalos irodalomtanítást meghatározók persze mindmáig visszaborzonganak, így például Mohácsy Károly és Vasy Géza tizenkettedik évfolyamos középiskolásoknak szánt irodalomtankönyve „politikai tévelygése”-ként könyveli el, hogy németországi útirajzaiban Hitler beszédeiről elismerőleg nyilatkozott, ami szerintük akkor is bűn, ha nem tartalmuk, mint inkább stílusuk váltott ki belőle csodálatot. Nem is kaphat ezért egykönnyen feloldozást, elvégre „a hatalom is megbecsülte”, hiszen „1938. augusztus 22-e és 29-e között Horthy Miklós sajtókíséretének” volt a tagja Németországban, mi több, 1939. április 28-a és május 4-e között ugyanilyen minőségben kísérte el oda Teleki Pál miniszterelnököt.

„Politikai tévelygéseinek nem elsősorban jobboldali meggyőződése, sokkal inkább világnézeti függetlensége, közömbössége, politikai el nem kötelezettsége volt az oka.” – olvassuk a szerzőpárostól, nem is szólva arról, hogy „szerepeket ajánlottak fel neki, s ő ezeket elfogadta: politikailag legvitatottabbnak tartott cselekedete az volt, hogy 1942 októberében elutazott Weimarba, részt vett a költői napokon, és szerepelt az Európai Íróegyesülés – afféle ellen-Pen kongresszus – rendezvényein”. Nem is maradt következmények nélkül: „1945, a háború vége Szabó Lőrinc számára a számadás és a felelősségre vonás idejét hozta”.

Nem tudjuk, ki hogy van vele, de bennünket az iménti tankönyvíróink a politológusokra emlékeztetnek, akik azt hiszik, más feladatuk sincsen, minthogy valódi nemzeti nagyjainkat fehéren-feketén törpéknek láttassák. Egzisztenciális következmények nélkül, természetesen. Pedig nekik is szól Szabó Lőrinc idézett, politikailag ugyebár inkorrekt nézete:

„Ami bennem emberi és ami magyar, az nem két érintkező kör. Vagyok én, a középpont: van a családom, az első kör: a hazám, a nagyobbik új kör: aztán jönnek a továbbiak, az egyre távolodó határúak: az európai kultúrközösség, aztán, messze, az emberiség, aztán a tudásom határai és aztán a transzcendentális világ. Természetes, hogy a hazám közelebb van, mint az emberiség, természetes, hogy ami a szívemhez simul, annak jobban érzem a melegét, mint amiről csak képzetem vagy álmom van.”

LAST_UPDATED2
 
Huszt PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 31. hétfő, 21:46

Kölcsey Ferenc

RÉGI VÁRBAN


Bús düledékeiden, ó Husztnak vára megállék,
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, szakadott a fal, s a visszanyögő hang
A szirt erdeje közt zúg vala lábam alatt.
S hév kebelem dobogott, s e könny, mely forra szememben,
Titkosan omladozó szent Haza, néked ömölt.

1825. május

*

Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.

LAST_UPDATED2
 
Kárpátalja magyarjai PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 31. hétfő, 21:41

Kárpátalján háromféle magyar van

– Ki és mi árt nekünk?

 

Huszt vara

Huszt vára

Legnagyobb kárt magyarságunknak a kettészakadásunk okozza. Az az abszurd helyzet alakult ki Kárpátalján, hogy itt három féle magyar van: jó magyar a KMKSZ tag, rossz magyar a pártonkívüli, és ellenség az UMDSZ tag. Pártvezéreink a kimagyarázkodás bajnokai. Nem a saját hibájukként könyvelik el a múlt választások siralmas kudarcát, hanem azon sajnálkoznak, hogy: ”hát mit tehetünk, ha népünk tudatlan, elvtelen, 50 – 100 hrivnyáért eladja becsületét” s nem ránk szavazott…

Sokan ezt el is hiszik, holott népünk nagyon is öntudatos. A választások napján, ily módon fejezték ki tiltakozásukat a kettészakadásunk, a két párt vezetői acsarkodása ellen. Jómagam is elbizonytalankodtam melyik pártunkra, melyik személyre is szavazzak. Bevallom, hogy egyiknek se láttam hasznát… Sajnos, vezéreink képtelenek (vagy nem akarják?) ezt megérteni.

Remélem, hogy a KMKSZ és az UMDSZ tagsága végre ráébred kettészakadásunk ártalmaira és kierőszakolja vezetőiktől a szoros együttműködést. Túl kevesen vagyunk az ellenzékieskedési játszadozáshoz! Értsük meg végre, hogy csak együtt, szoros összefogással lehetünk sikeresek.

A Székelyek létrehozták a Székely Nemzeti Tanácsot, ami a pártok működését, fellépéseit hivatott koordinálni és egyeztetni, amely az összmagyarság érdekeit képviseli. Ez párton kívüli (felüli) szerv. Kövessük példájukat! Egy ilyen Tanács közös nevezőre hozhatja az összes magyar szervezet feladatait, tervezeteit, és azok gyakorlati megvalósítását.

Jó lenne, ha a mindenkori magyar kormány nem tenne különbséget magyar és magyar közt, megszüntetné a Kárpátaljai magyarság egy részének diszkriminációját, megértené, hogy nincs két vagy háromféle, hanem csak egy nagy magyarság van. Nem egyes pártot, intézményt, illetve személyeket részesítene támogatásában egyoldalú információk, ill. szimpátia alapján, hanem a kárpátaljai magyarságot, azaz egyforma jogosítvánnyal ruházná fel mindegyik magyar érdekvédelmi szervezetet, hisz mindegyik egyformán képviseli és védi a magyarok érdekeit.

Hasznos lenne, ha Magyarország legnagyobb mértékben támogatna egy egységes,független megyei magyar lapot. Egy ilyen jól finanszírozott lap magához vonzaná a legtehetségesebb, becsületes magyar újságírókat, akik nem az egyes pártok, intézmémyek, ill személyek szolgálatában állnának, hanem bátrana magyarság érdekeit szolgálnák. A finanszírozásból talán ki kéne zárni a közbeeső láncszemeket – az alapítványokat, mert ezek drágítják és bonyolítják a folyamatot, visszaélésekre adnak lehetőséget és elsősorban alapítóit és kezelőit gazdagítják

És legvégül két legnagyobb, igaz magyar hazafit szeretnék idézni:

A  HAZA MINDEN ELŐTT! (Horthy Miklós üzenete):

„ Bármit is hoz a jövő, kérve kérek minden Magyart, aki e névre méltó, temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart, és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét, és csak is erre dolgozzék meg imádkozzék. Ez a cél – midnyájunk közös szent célja: Magyarország (minden Magyar föld) felszabadítása”!!!

A második: „…jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

(Széchenyi István).

KÖVÉR GYÖRGY

Vitézi Rend törzskapitánya

Kárpátalja, Ungvár

Kivonat:  VITÉZI HÍRMONDÓ  2013 évi.  VI.szám

Nemzeti InternetFigyelő

 
Önrendelkezés PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 31. hétfő, 17:04

A kárpátaljai magyarok elvárják,

hogy biztosítsák számunkra

a kulturális és regionális önrendelkezést –

A kárpátaljai magyar civil szervezetek

és történelmi egyházak nyilatkozata

Ethnolingusitic_map_of_ukraine

Mi, az Ukrajnában élő őshonos magyar nemzetiségű lakosság által létrehozott civil szervezetek és történelmi egyházközösségek képviselői, aggodalommal figyeljük az országban zajló eseményeket.

Az utóbbi időben Kárpátalján felfegyverzett radikális elemek jelentek meg, akik félelmet keltenek bennünk és gyermekeinkben, tovább csökkentik biztonságérzetünket. Aggasztó, hogy folytatódnak a magyarság elleni uszítások, és az ukrán médiában mind több, a történelmi tényeket meghamisító írás jelenik meg.

A kialakult konfliktusok békés rendezését támogatjuk, és abban bízunk, hogy az ország új vezetése az európai értékekre és a demokratikus szabadságjogokra alapozva tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait. Elvárjuk, hogy a kárpátaljai magyarokat államalkotó, őshonos nemzetnek tekintsék, és ennek megfelelően biztosítsák számunkra a kulturális és regionális önrendelkezést. Az állam ennek teremtse meg a törvényi kereteit, biztosítsa annak érvényesítését és anyagi feltételeit.

Mi, kárpátaljai magyarok, szeretnénk továbbra is itt élni magyarként, törvénytisztelő állampolgárként egy jogállamban.
Ennek érdekében kérjük, hogy az állam biztosítsa számunkra:

· az esélyegyenlőséget az élet minden területén;
· anyanyelvünk és kultúránk használatának, megóvásának és fejlődésének jogi és anyagi feltételeit;
· az anyanyelvű oktatás lehetőségét az óvodától az egyetemig;
· az államnyelv elsajátításának lehetőségét azon a szinten, amely az egyén társadalmi érvényesülését segíti. (Az ukrán nyelv oktatását ne politikai, hanem szakmai/módszertani alapon végezzék. Fogadják el, hogy mint minden embernek, nekünk is egy anyanyelvünk van, így számunkra az ukrán nyelv második nyelv, és ennek megfelelően oktassák, dolgozzák ki az oktatás tartalmi és követelményi rendszerét, és ez alapján kérjék számon az oktatás minden szintjén és a továbbtanuláskor.);
· a kettős állampolgárság intézményének elismerését Ukrajnában, ami elősegíti az ország európai uniós integrációját;
· a kisebbségi civil szervezetek, a történelmi egyházközösségek és az általuk létrehozott kulturális/oktatási intézmények törvényileg garantált anyagi támogatását.

Hisszük és valljuk, hogy Isten akarata a népek, nemzetek békés egymás mellett élése, és a politika irányítóinak is, mint minden embernek, legfontosabb feladata a Mindenható akaratának keresése, teljesítése. Mi, kereszt(y)ény kárpátaljai magyarok, akik több, mint 1100 éve itt élünk békében más nemzetiségekkel együtt, szeretnénk továbbra is itt élni, békében és szeretetben gyarapodni.
Imádkozunk, és kérünk mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen azért, hogy legyen minél hamarabb béke Ukrajnában, és a gonosz erők ne tudják a tüzet szítani az itt élő nemzetek között.

Beregszász, 2014. március 28.

„GENIUS” Jótékonysági Alapítvány —

„Sámuel” Jótékonysági Alapítvány —

Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ —

Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat —

Biokultúra Szövetség —

Cserkészliliom a Keresztény Ifjúságért Jótékonysági Alapítvány —

Dorcas Segélyszervezet Kárpátaljai Kirendeltsége —

Esélyt az Életnek Jótékonysági Alapítvány —

Gordiusz Magyar Diákszövetség —

Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület —

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata —

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Öregdiák Szövetsége —

Kárpátalja Völgyeiben és Hegyein Falusi Zöld Turizmus és Agroturizmus Fejlesztéséért Civil Szervezet —

Kárpátaljai Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet —

Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület —

Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség —

Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet —

Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete —

Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség —

Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége —

Kárpátaljai Magyarok Protestáns Tudományos Egyesülete —

Kárpátaljai Református Egyház —

Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet —

Kezünkben a Jövő Alapítvány —

Komjáthy Benedek Alapítvány—

Lehoczky Tivadar Intézet —

Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége —

Mezőgecsei Hagyományőrzők és Falufejlesztők Egyesülete —

Momentum Doctorandus Kárpátaljai Magyar Doktoranduszok Szervezete —

Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerület —

Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, Bereg-Ugocsai Esperesi Kerület —

Nieuwleusen Kárpátaljáért Területi Jótékonysági Alapítvány —

Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány —

Pro Cultura Subcarpathica —

Pulzus Kulturális és Információs Központ —

Rákóczi Szövetség Beregszászi Szervezete —

Spectator Társadalomkutató Műhely —

Szent Márton Karitász Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány —

Ukrán–Magyar Területfejlesztési Iroda —

Nemzeti InternetFigyelő

LAST_UPDATED2
 
Budaházy műsor PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 25. kedd, 15:57

Letölthető Budaházy műsor - Vendégek: Gaudi Nagy Tamás és Gyöngyösi Márton

Budaházy György ebben az adásban Gaudi Nagy Tamást kérdezi a rövidtávú közéleti terveiről, az EU zászlók elleni kampányáról, végül a Kárpátaljai helyzethez való viszonyulásáról. Ez után Gyöngyösi Márton Jobbikos országgyűlési képviselővel beszélget szintén az ukrán események kapcsán Kárpátalja kérdéséről. A műsorban ezeken felül szót ejt még egy energia-önellátó faluról, a "szavazz a Jobbik ellen" kampányról és az EU behurcolt életformák elleni harcáról is.

A régebbi adások is letölthetőek a műsor hivatalos oldaláról (http://budahazy.org/gyuri/musor/).

Kattintson a lejátszáshoz: :
 
Petíció Kárpátaljáért PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 31. hétfő, 16:13

Íme Martonyi,


íme az Összetartozás Napja –


Petíció Kárpátaljáért,


Martonyiék válasza,


Szaniszló intelme


karptunt140328_01Pénteken este tüntetés zajlott a külügyminisztérium Bem rakparti épülete előtt Kárpátalja visszatéréséért. A tüntetők egy petíciót is elfogadtak, amelyet a helyszínen átadtak a minisztérium ügyeletesének. Még éjfél előtt megszületett Martonyiék válasza is, amelyben felelőtlen kampányfogásnak nevezik a tüntetést, elhatárolódnak tőle és megismétlik hűségnyilatkozatukat Ukrajna iránt.

Martonyiék szövegének van egy árulkodó motívuma, mely  szerint a petíció  „nem segíti a külhoni magyar közösségek szülőhelyen való megmaradását és boldogulását”. Márpedig a petíció Kárpátaljának a Magyarországhoz való visszatérését kéri. Ebben az esetben az ott élő magyarok elveszítenék szülőföldjüket?!

Ez a gondolati ficam nem csupán a kimondó logikai bukfence, hanem természetes következménye annak a képtelenségnek, amely a magyar nemzet legnagyobb szétszaggattatásának évfordulóját, Trianon napját az Összetartozás Napjaként ünnepelteti lelkesen…

A magyar politikai osztály felelősségét briliánsan veti fel Szaniszló Ferenc ECHO tévében elhangzott legfrissebb jegyzetében.

Alább közzétesszük a Petíció Kárpátaljáért szövegét, amelyet a Kuruc.info közölt, a KÜM válaszát az MTI-OS-ről, és megtekinthető Szaniszló Ferenc jegyzete.

 

Petíció Kárpátaljáért

Alulírott, elkötelezett magyar emberek, akik a mai napon 2014. március 28-án összegyűltünk Budapesten a lengyel Bem Józsefről elnevezett téren a Külügyminisztérium épülete előtt, hogy kifejezzük követelésünket az Ukrajna által megszállt magyar területek visszacsatolása érdekében, és tiltakozásunkat a Krím félszigeten élő orosz közösség önrendelkezés jogának gyakorlása miatti szankciók ellen az alábbi lépések haladéktalan megtételét követeljük Magyarország kormányától, különös tekintettel az Alaptörvény D. cikkére is, amely egyértelműen államfeladattá teszi az elcsatolt magyar területeken élő magyar közösségek közösségi jogainak kivívásáért folytatott küzdelmet.

Nem nézhetjük tovább tétlenül és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan és önrendelkezési jogot sárba tipró trianoni diktátum által szabott keretek szétzúzására.

A napnál is világosabb, hogy a nemzetközi jogi egyezmények által is garantált önrendelkezési jog megilleti a 150 ezres kárpátaljai magyar közösséget és az ott élő közel egymillió ruszint. Ez eddig is így volt, sőt 1991-ben ezt Kárpátalján népszavazás erősítette meg, de azt az ukrán állam elszabotálta. Ukrajna szervezett háttérhatalmak által történt meghódítása, illetve ezzel párhuzamosan a Krím félsziget orosz közösségének legitim népszavazással történő visszatérése Oroszországhoz megkerülhetetlen kötelezettséget ró a magyar kormányzatra, hogy védhatalomként követelje a kárpátaljai magyarság biztonságának akár nemzetközi és magyar haderőkkel történő szavatolását, illetve annak biztosítását számukra, hogy mielőbb tisztességes népszavazáson dönthessenek Magyarországhoz való visszatérésről – akár a velünk hagyományosan baráti viszonyban levő ruszin néppel együtt. Addig is számukra biztosítani kell a teljes körű területi autonómiát összhangban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1832/2011 sz. határozatával, amely ezt tagállami kötelezettséggé teszi.

Egyrészt egyértelmű biztatást és bátorítást szeretnénk adni a kárpátaljai magyar testvéreinknek és a ruszinoknak, illetve minden további önrendelkezési joggal bíró Ukrajnában élő népcsoportnak (lengyelek, oroszok, románok stb.), másrészt pedig követeljük a magyar kormánytól a fenti célokért való bátor kiállást, elítéljük az eddig ezen a téren tanúsított gyáva, behódoló magatartását.

 

Mindezekért tehát:

 

1. Követeljük a kormánytól, hogy haladéktalanul kezdeményezze az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának összehívását, annak érdekében, hogy a jelenleg Ukrajnához tartozó, de közel 1000 évig Magyarországon, a Szent Korona országában élt, veszélyeztetett magyar és ruszin közösség nemzetközi felügyelet mellett szervezett népszavazáson dönthessen önrendelkezési jogának gyakorlásáról, az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség okmányában rögzítettek szerint. Kezdeményezze a Kormány azt is, hogy az ENSZ BT döntsön arról, hogy a népszavazás tisztasága és az ott élők biztonsága érdekében nemzetközi békefenntartó erők és nemzetközi megfigyelő erők megfelelő számban lehessenek jelen Kárpátalján.

2. Követeljük a kormánytól, hogy haladéktalanul ismerje el a Krím félszigeten 2014. március 16-án szervezett népszavazást és tekintse azt a nemzetközi joggal összeegyeztethető lépésnek, az önrendelkezési jog törvényes gyakorlásának és ebből fakadóan ismerje el érvényesnek Krím-félsziget Oroszországhoz történő visszatérését.

3. Követeljük a kormánytól, hogy azonnali hatállyal vonja vissza támogatását a Krím félszigeti népszavazással és a visszacsatolással kapcsolatosan Oroszországgal szemben életbe léptetett szankciókat tartalmazó döntésektől és a jövőben semmi ilyen lépést ne támogasson, sőt tegye egyértelművé, hogy ilyen lépések épp a nemzetközi jog szerint garantált önrendelkezési jog elveibe ütköznek, amelyet az 1920. évi trianoni békediktátum során magyar területek elcsatolásakor sem alkalmaztak, az így elszakított három és fél millió magyar nemzetiségű honfitársunk esetében sem.

4. Követeljük, hogy a kormány haladéktalanul intézkedjen a Magyar Honvédség felkészítésére annak érdekében, hogy képes legyen védelmet adni a Kárpátalján élő 150 ezer magyar honfitársunknak, aki közül minden harmadik ember, közel 50 ezer fő már magyar állampolgár és ezáltal uniós állampolgár is. Ennek érdekében pedig követeljük, hogy hozzák haza az összes magyar katonát külföldről, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak, hanem az esküjüknek megfelelően képesek legyenek a haza és honfitársaink védelmére.

5. Követeljük, hogy Magyarország kormánya haladéktalanul jelentse be igényét arra, hogy a történelem hosszú évszázadai alatt békésen együtt élő magyar és ruszin nép által lakott Kárpátalja térjen vissza Magyarországhoz, amelyre már 1939. március 15-én egyszer már sor került az igazságtalan trianoni békediktátum revíziója körében. Addig is, amíg a Kárpátalján elnyomott és másodrangú állampolgárként élő magyar és ruszin polgárok dönthetnek arról, hogy kívánnak-e Magyarországhoz visszacsatlakozni követeljük, hogy Magyarország szerezzen érvényt az 1991-es kárpátaljai népszavazásnak, amely Kárpátalja, ezen belül Bereg-vidéken élő magyar közösség számára széleskörű területi autonómiát biztosít.

6. Követeljük, hogy a kormány álljon ki minden síkon az Ukrajna területén jogfosztottságban élő népcsoportok önrendelkezési joga mellett, így különösen a lengyelek, románok, bolgárok, oroszok ilyen törekvései mellett és az ezen népcsoportokért felelős államokkal közösen tegyen meg minden ésszerű diplomáciai, stratégiai és taktikai lépést az önrendelkezési törekvések közös sikere elérése érdekében.

7. Követeljük Magyarország miniszterelnökétől, hogy haladéktalanul váltsa le Martonyi János külügyminisztert, aki hosszú évek alatti munkásságával már többször, de legutóbbi megnyilatkozásával már végérvényesen bizonyította, hogy alkalmatlan magyar nemzet érdekeinek külügyi képviseletére, gyáva és hazaáruló módon járt és jár el, és nyilatkozik az ukrajnai helyzettel kapcsolatban. Tetteit és mulasztásait súlyosbítja, hogy most egy történelmi lehetősége van a magyarságnak arra, hogy a nemzeti érdekeinket érvényesítsük és legalább részlegesen megváltoztassuk azt az igazságtalan és nemzetközi jogba ütköző békediktátumot, amely nemzetünket halálra kívánta ítélni 1920-ban, de amely ellenére még mindig jelentős számú magyar közösség él jogfosztott sorban nemcsak Kárpátalján, hanem Felvidéken, Erdélyben és Délvidéken is. Ennek érdekében szükséges, hogy a Kormány ne csak Kárpátalja, hanem az összes elcsatolt magyar terület kapcsán a nemzetközi fórumok előtt, így az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt is felvesse a Kárpát-medencében igazságtalanul húzott határok újra rendezését, mivel a térségben már minden nép élt rajtunk kívül az önrendelkezés jogával, egyedül minket magyarokat fosztanak meg ettől.

8. Követeljük Magyarország kormányától, hogy lépjen fel az Európai Unió Külügyi Szolgálatánál és az Európai Unió Bizottságánál annak érdekében, hogy az Európai Unió haladéktalanul tegyen érdemi lépéseket a 150 ezer kárpátaljai magyar megvédésére és jogaik védelmére, figyelemmel arra is, hogy a 150 ezer kárpátaljai magyarból 50 ezer magyar állampolgár így ők egyúttal uniós állampolgárok is, tehát értük felelősséggel tartozik az Európai Unió is.

Lássa meg az egész világ, hogy a magyarok a szabadság nemzete és most az oroszokkal és lengyelekkel egy oldalon vívjuk ki a szabadságot az Ukrajna által illegitim módon birtokolt Kárpátalja számára.

Végül gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar idevágó gondolatát ajánljuk figyelmükbe:
„Mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, örökre oda van erény s becsület, úgy oda van élet is és minden remény.”

A fenti követeléseket a mai napon közfelkiáltással elfogadtuk, és arra kérünk minden jóakaratú embert a csonka hazában, a Kárpát-medencében és világ minden táján, hogy csatlakozzon ehhez és velünk együtt követelje a fenti lépések mielőbbi megtételét a kárpátaljai magyarság megvédése és Kárpátalja és Hazánk újraegyesítése érdekében.

Mielőbbi hathatós lépéseiket és válaszukat elvárjuk !

Budapest, 2014. március 28.

A petíciót elfogadók képviseletében:
dr. Gaudi-Nagy Tamás, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője
(cím: 1358 Budapest, Széchenyi rkp. 19.)
Budaházy György, hazafi
dr. Drábik János, jogász
ifj. Hegedűs Loránt, református lelkész
dr. Lenhardt Balázs, országgyűlési képviselő
dr. Morvai Krisztina EP-képviselő
Zagyva György Gyula, országgyűlési képviselő, HVIM-elnök

Gyetvay György Gergely, történész, az MVSZ Fővárosi Szervezetének elnöke

Budaházy Edda, honleány, Dalmay Árpád levelének felolvasója

 

2014. március 28., péntek 23:28

 

A Külügyminisztérium közleménye

 

Budapest, 2014. március 28., péntek (OS) – Magyarország Külügyminisztériuma határozottan elítéli, hogy egyes pártok, mozgalmak egyszerű politikai haszonlesésből megkérdőjelezik más országok területi integritását és szuverenitását, illetve figyelmen kívül hagyják az adott országban élő magyar közösség érdekeit és elvárásait, amint az a “Petíció Kárpátaljáért” című szöveg esetében nyilvánvaló.

Elhatárolódik annak tartalmától és szellemiségétől, mert az nem segíti a külhoni magyar közösségek szülőhelyen való megmaradását és boldogulását, hanem ellenkezőleg: veszélyezteti nemcsak a kárpátaljai magyarság, de az egész térség biztonságát.

Magyarország többször kinyilvánította, hogy változatlanul támogatja Ukrajnát területi egységének és szuverenitásának megőrzésében, nem tekinti az önrendelkezési jog törvényes gyakorlásának a március 16-i krími “Patyomkin-referendumot”, és sem annak eredményét, sem pedig a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolását nem ismeri el.

Magyarország Kormánya következetesen kiáll a kárpátaljai magyarság jogainak tiszteletben tartása és érvényesülése mellett – különös tekintettel nyelvi és oktatási jogaikra – mind kétoldalú keretekben, mind a nemzetközi fórumokon.

Kiadó: Külügyminisztérium

Szaniszló Ferenc jegyzete a magyar politika felelősségéről

MVSZ Sajtószolgálat

 
Kárpátalja magyarsága PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 31. hétfő, 08:29

Kárpátalja megváltásra vár – menteni ami MÉG menthető

Mottó: „Akit Magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját

nemzetének – nem derék ember” (gróf Széchenyi István)

szechenyi_istvanKorunk jellemzője hogy világszerte minden nemzet függetlenségre, önállóságra törekszik. A történelem menetét lehetetlen megállítani, mert ha megindult egy folyamat, azt csak felgyorsítani vagy lelassítani lehet, de elfojtani nem. Igazolja ezt a világ számos országában létrejött nemzetiségi autonómia, mint a Dél-tiroli autonóm tartomány (s ezen belül a  retroromán nemzeti körzet), a Baszk, a Katalán, a Skót, a francia Kanadában.(Ott alakulófélben van egy ukrán nemzeti körzet),s a legtanulságosabb – Koszovó

Mi a helyzet nálunk?

Fennmaradásunk igenis veszélyben van, amire egy sor aggasztó jelenség mutat.  Magyarjaink egy része közt mind nagyobb teret hódít a megalkuvó, belenyugvó közömbösség az összmagyarság sorsa iránt. Növekszik azok száma, kik végső reménytelenségükben nemcsak hangoztatni, de még gondolni sem mernek a történelmi igazság helyreállítására. Az autonómia szó hallatán rémület, esetleg szkeptikus mosoly ül ki az arcokra. A közép és fiatalkorúakat az Anyaország leginkább csak haszonszerző turizmus szempontjából érdekli.

Elkeserítő, hogy a magyar állampolgárságot igénylők számaránya nálunk alegalacsonyabb. Sokan félnek az esetleges büntetéstől, üldöztetéstől. Érdekes mód azon nem magyarok, akik számára a törvény lehetővé teszi, nem félnek. Az ukr. törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot, sőt, elfogadja és szabályozza azt. Sajnos, köztünk is akadnak renegátok, talpnyaló gyáva férgek, kik különböző rémhíreket terjesztenek ezzel kapcsolatban. Nagyobb baj, hogy sokakat sikerül megfélemlíteni,sokan még mindig félnek vállalni magyarságukat. Értsük meg végre, minnél többen leszünk magyar állampolgárok, annál erősebbek leszünk, és szinte ellehetetlenítjük az ellenünk való támadásokat Ne feledjük: csak azt bántják aki megengedi, csak azt alázzák aki eltűri.

Még jobban elkeserít az a cinikus válasz, hogy: ”ugyan mi hasznom a magyar állampolgárságból?  Van shengenim, kishatárim, nincs szükségem magyar útlevélre”

Hát vannak, akik magyarságukat, hazaszeretetüket haszonnal mérik?! Vagy csak meggondolatlan válaszukkal próbálják palástolni félelmüket? Mégis biztos vagyok, ezen óvatoskodó, esetleg közömbösnek látszó emberek szíve mélyén ott lappang a bátor vitézi magyar szellem, amely kellő pillanatban feléled.

Egy sor magyar város részünkre már elveszett (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Ungvár, Munkács, stb.). 1100 éves szent Magyar Földünk  megőrzése érdekében meg kell állítanunk a magyarlakta települések más nemzetiségiekkel való felhígítását, túlnépességét. Az EU szabályai előírják, az ENSZ törvényei pedig egyértelműen tiltanak olyan rendelkezéseket hozni, amelyek következtében az adott régió vagy település nemzetiségiek arányai megváltozhatnak.  Ukr. aláírta e törvényeket, de ennek ellenére erőteljes ukránosítást, illetve mesterséges túlnépesítést folytat itt Kárpátalján, pedig az érvényben levő ukr. törvények alapján is meg lehet állítani ezt a folyamatot, csak egy kis határozottság és becsületesség kell hozzá.

Elsődleges, legfontosabb feladatunk, az egy magyar nemzeti járás (vagy kezdetnek legalább egy választó körzet) létesítése, amely magába foglalná az összes magyarlakta települést. Ezirányú törekvéseink is igen határozatlanok.

Szüntelenül mozgatnunk kell minden belföldi, külföldi, nemzetközi hivatalos, ill. társadalmi szervezetet, fórumot.

A Székelyek összefogása, kitartása, elszánt következetes bátor kiállása példaértékű. Biztos vagyok, hogy előbb-utóbb mi is megértjük, hogy csak úgy tudunk fennmaradni, megőrizni Nemzetünk földjét, ha sorsunk irányítását saját kezünkbe vesszük.

KÖVÉR GYÖRGY
Vitézi Rend törzskapitánya
Kárpátalja, Ungvár

Nemzeti InternetFigyelő

 
“Mert a Haza nem eladó” PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 31. hétfő, 08:32

“Mert a Haza nem eladó”

– Kárpátalja hideg fejjel, forró szívvel!

 

Reiner Péter

Reiner Péter

A Kárpátalján élő, dolgozó és Magyarországon is méltán példátlanul népszerű és hiteles, de sajnálatosan egészségügyi okokból bő egy évvel ezelőtt megszűnt Credo Verséneklő Együttes, Horváth Sándor verséből komponált dalának címét kértem kölcsön, írásom címéül.

Hetekkel ezelőtt határoztam el, olvasva a töménytelen Ukrajnával és Kárpátaljával foglalkozó általában színvonalas, de esetenként minősíthetetlen, a teljes tárgyi tudást és a kizárólag személyes élményeken alapuló, de azokat tettenérhetően nélkülöző elemzéseket.

Eldöntöttem, hogy ebben a rendkivül fontos nemzetstratégiai ügyben meg kell szólalnom.

Az utolsó csepp a pohárban, ami halaszthatatlanul véleményem megírására és közzétételére kényszerített, ma hajnali élményem volt, amikor a “független” Lánchíd Rádió megismételt hallgatói betelefonálós műsorában, egy Sepsiszentgyörgyön élő székely atyámfia szólt be mobilján, a műsor szerkesztőjének.

A bátor és okos vélemény a következőképpen hangzott:

/A székelyországi hallgató álláspontja szerint, véleménye általánosnak is tekinthető környezetében./

A mindenkori magyar kormányokra a székelység akként szeretne jogos tisztelettel felnézni most, szavazati joga birtokában is, mennyire keményen és megalapozottan képes képviselni az összmagyarság nemzeti érdekeit.

Jelesül, Kárpátalja vonatkozásában mélyen nem ért a székelység egyet, az ott élő magyar nemzetség érdekeinek oly módon történő figyelmen kivűl hagyásával, hogy még gondolati szinten is lemond kormányunk az elrabolt területek adott helyzetben történő részleges visszavételétől!

Ez világos beszéd volt és feszülten figyeltem a szerkesztő nyilvánvalóan erre nem felkészült reakcióját, ami az elvárható módon be is következett: a világos és logikus hallgatói érvelésre érdemben nem válaszolva rövid időn belül működtetve a Hazánkban sajnos megszokott öncenzúrát, belefojtotta a beszélgetés közben hallgatójába, a szót.

Külön kíváncsi voltam, hogy az éles székely vélemény után bekapcsolt további hallgatók közül, visszatér-e valaki erre a nagyon komoly felvetésre, de a bejelentkezők hozták a tőlük elvárhatót, beszálltak a most folyó választási kampány sárdobálásába.

Az “egyszerű székely” egymillió voltos feszültséggel köszönt be magyarságunk talán legfontosabb kezeletlen problémájával, a trianoni dráma tudatos és gyáva módon történő kezeletlenségébe!

Kárpátalja!

Ha kimondom ezt a fogalmat, mit is jelent számomra, akkor magán és csoportos utazások tömeges élményei köszönnek vissza, immár negyedszázada.

Nagyon röviden emlékeztetőül összefoglalom a trianoni diktátum következtében elrabolt és kialakított Magyarország hat történelmi megyéjét.

Ezek: Ung, Bereg, Ugocsa és részben Máramaros, Szabolcs és Szatmár megyék, mai összterületük 12.800 km2.

Néhány közismert járását is felsorolom, a teljesség igénye nélkül: nagybereznai, ungvári, perecsenyi, beregszászi, nagyszőlősi, huszti, técsői és rahói.

A gyönyörű táj döntő többségét az Északkeleti Kárpátok hegyei és előhegyei uralják.

Legismertebb hágói, melyeket egyre gyakrabban hazai kirándulóink is rendszeresen látogatnak: Uzsoki, Vereckei, Kisszolyvai, Toronyai és a Tatár hágó szintén nem a teljesség igényével!

A fő vízgyűjtő a Tisza, melynek két eredő ága a Fekete és Fehér Tisza Rahó alatt találkozik, mely népszerű turista célpont, másik két nagy ismert folyó az Ung és a Latorca.

Néhány a legismertebb magyar városaink és épített környezeteink közül: Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt, Nagyszőlős, Ilosva, Rahó, Szolyva, Técső és Visk.

A felsoroltak máris erős érzelmeket kelthetnek, erre fogékony olvasóimban, egyúttal jogos hiányérzetet is.

Ez az elrabolt, durván tízezer négyzetkilométernyi terület, a huszadik század elején 17-szer /!/ cserélt gazdát, nem véletlen egyik íróbarátom Szelmencen, a nem régen még “kettébezárt” faluban idős magyar riportalanyától elhangzott elhíresült mondata, mely szerint: “úgy rendelkezett rövid időn belül hét állampolgársággal, hogy közben egy pillanatra sem tette ki a lábát magyar szülőfalujából!”

Ha valakit részletesebben érdekel a terület földrajzi gazdasági, építészeti és történelmi múltja, az utána olvashat például Kovács Sándor tucatnyi e tárgyban megjelent munkáiban, több kiadó gondozásában.

Ez volt Pandora szelencéje, kinyítása meg nem kerülhető politikai kérdéseket vet fel!

A sajátosan az új tulajdonosok változó ízlése szerint kialakított közigazdasági területet, kb. 1.260 ezer ember lakja, számos nemzetségben, amit ugyan elvileg hitelesít a legutolsó, 2001-ben történt népszámlálás, de ennek részleteivel nem terhelem olvasóimat, mert hiteles ottani és itthoni barátaim szerint, elfogadhatatlanok!

Három lehetséges” politikai sarokpontja” van az ott élő népességnek, a magyarság, a ruszinság /rutén/ és a területet jelenleg birtokló “ukránság”, /a román, orosz, cigány, szlovák, német és a többi nem felsorolt közösségek mellett/.

A ruszinok önálló nemzetként fogalmazzák meg identitásukat.

Kénytelen voltam az ukránság szót idéző jelbe tenni, mert a “hivatalos” népszámlálási adatok szerint, számuk meghaladja az egymillió főt, de mértékadó ott élő helyi források szerint, az ukránság száma az ötvenezret sem éri el!

Ezzel szemben az új urak, /igaz a régiek sem/, nem ismerik el és nem sorolják fel a ruszinságot önálló etnikumként.

Ez a dolgok megértéshez szükséges egyik legfontosabb szempont.

A területen élő valós létszámuk 500-600 ezer körüli, helyi hiteles források és saját közösségük vezetői részéről.

Számunkra a legfontosabb saját közösségünk valós létszáma, mely mára két elfogadott számon alapszik, a “hivatalos” 150 ezer körüli és a magyarságot számon tartó egyházak szerint, 170 ezer fő.

Kárpátalja legújabbkori történet tartozéka az 1991-es sikeres és érvényes népszavazás volt, a terület önálló autonómia igényéről, mely sajnos az Antall kormány idején asztalfiókba került, a teljesen szükségtelenül megkötött úgynevezett magyar-ukrán alapszerződés következtében.

Már akkor előre vetítette az Antall kormány bukását, hiszen az emiatt meghasonlott MDF frakció több részre szakadása ekkor kezdődött meg, megállíthatalanul.

Közöltem mellékletben egy térképet, melyben jól látható, hogy a területen, hol él többségben és egy tömbben magyar közösségünk. /Egy másik mellékletben a nemrég 75 éves évfordulóját ünneplő közös magyar-lengyel határnyitás egyik ünnepélyes pillanatát eleveníti fel./

Az etnikai térképen jól látszik, hogy magyar közösségünk többsége, több, mint 80 %-ka, jelenlegi határaink közvetlen környékének 20-30 km széles sávjában él.

A területet Tiszahátként is szokás emlegetni földrajzi és politikai egységként, pontosabban Tiszahát egy része, a Felvidékre is átnyúlik.

Miért is érdekes ez a mi szempontunkból?

A legutóbbi hetek-hónapok ukrajnai történései igenis kőkeményen felvetették a mindenkori magyar politika felelősségét.
Hacsak egyedül a jéghegy csúcsaként a szakrális Vereckén található emlékhely hányatott sorsára gondolok, amit végleges formájában Matl Péter tehetséges munkácsi szobrászművész alkotott, máris felveti a gyakorlatilag magára hagyott ottani magyar közösségeink kálváriáját és a trianoni tragédia máig kezeletlen drámáját, mely megoldásért kiált!

Nem lehet felelős magyar kormány, mely oly módon ír alá egy az EU által diktált szerződést, a jelenleg agonizáló Ukrajnával, a százszor lejáratódott “jószomszédság” nevében, az ősi területeink egy részének érdemtelen kedvezményezettjével, hogy eközben lábhoz tett fegyverrel két évtized óta tűri az ukránok folyamatos magyarság ellenes agresszióját, diszkriminatív viselkedését, mind az alaptörvényeik, mind a hétköznapi gyakorlatuk szintjén.

Igaz ezzel nem azt állítom, hogy igazi “anyaországként” és védőhatalomként, közösségeik által létrehozott felelős képviseleteik megkérdezése nélkül hozzunk döntéseket róluk.

De tudomásul kell vennünk a Tiszaháton többségben élő magyar közösségeink döntéshozó generációi nagy része, még a Szovjetúnióban szocializálódott és ebből adódik politikai zsigereik befolyásoltsága.

Most hogy a Nemzetünket történelmünk folyamán többször földbe döngölő oroszok helyes irányba, nemzeti érdekeik szerint működtetik kiküzdött önrendelkezésüket a Krím vonatkozásában, végre először irányt mutattak nekünk is, mire kell törekednie egy valódi magyar nemzetpolitikának!

Döbbenten és boldogan láttam az első képeket a Krímből, amikor néhány nappal a terület jövőjéről tartott érvényes és elsöprő többségű referendum után, a középiskolákban a gyerekek úgy indították a napi tanulást tanáraikkal, hogy szívükre tett kézzel elénekelték az orosz, /a volt szovjet/ himnuszt, könnyes szemekkel.

Tessék ugyanezt elképzelni egy mai átlagos magyarországi középiskolában!

Összegezve, álláspontom szerint, legalábbis egyelőre, a mai Ukrajna vonatkozásában az idő túlhaladt egy ruszin-magyar közös önrendelkezésen alapuló területi autonómia felvetésén.

Nem az ellenzékbe szorult Zsirinovszkij az egyetlen, aki élesen felvetette a lehetséges lengyel és magyar történelmileg megalapozott és a jelenlegi nemzetközi gyakorlat szerint is jogos területi igényeket és ismerve a mostani lengyel kormány első reakcióját és Martonyi által megjelenített magyar ” külpolitikát”, ki kell jelentsem, hogy a tiszaháti magyarságunkra bizonyítottan Szebb Jövő vár a jelenleginél, egy valódi nemzetegyesítéssel.

Pont úgy, mint ahogy már megjelent a lengyel bel- és külpolitikában is, a néhány éve áldozatul esett mártír lengyel elnök és száznál több munkatársa gondolatainak folytatására szövetkezett új generáció, egyaránt helyet követel magának a valódi és hagyományos lengyel-magyar barátság folytatására!

Egyetlen csepp vér sem hullott a Krímben az egyesülés folyamán és szükségszerűen nem kell egy csepp drága magyar vérnek sem folynia, ha felvetjük a Tiszahát előbb utóbb elkerülhetetlen egyesülését Magyarországgal és nyitott kérdés marad, egy önmagát újra megtalált ruszin közösség valós referendum keretében feltett önállósodási kérdésére adott lehetséges válasza.

Mert nincs és nem is lehet olyan siker, melyet anélkül ért volna el egy nemzet, hogy ne tűzte volna elérendő célként maga elé!

Budapest, 2014. március 25.

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő

 
Géczy Gábor - MAG - Florida PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 30. vasárnap, 20:39

Géczy Gábor MAG Florida Orlando Szeptember 6. 2013 I.

https://www.youtube.com/watch?v=zXYZZfi9Lxs

Géczy Gábor MAG Florida Orlando Szeptember 6. 2013 II.

https://www.youtube.com/watch?v=zQg7Px_sskc

Géczy Gábor MAG Florida Orlando Szeptember 6. 2013 III.

https://www.youtube.com/watch?v=e9-rstTxzNY

 

LAST_UPDATED2
 
Mindszenty és Trianon PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 30. vasárnap, 10:52

justice

Mindszenty szembeszállt


a trianoni rendszer életben tartóival is

 

2014. március 29.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

mindszenty250.jpgSzázhúszonkét éve, 1892. március 29-én született a vas vármegyei Csehimindszenten Mindszenty József bíboros, aki nem a középkori aszkéták, hanem a keresztes lovagok lelki örököse volt (ami természetesen egyáltalán nem jelentheti szentként tisztelhetőségének megkérdőjelezését, csak annak tudomásulvételét, hogy egészen másban és másként volt szent, mint az előbbiek!), „miles Christi”, „Krisztus katonája”, így a mostani évforduló alkalmával ennek sajnálatosan elfeledett jeleként ismét kiemeljük, nemcsak a bolsevizmus, hanem Trianon ellen is harcolt.

Amíg Prohászka elsősorban a kor liberalizmus által megfertőződött millióit igyekezett felrázni, hogy a kisgyermektől az aggastyánig megtanulják a hit ábécéjét, felkorbácsolva így közéletünket tunyaságából, addig Mindszenty a bolsevizmus lélek- és szellemirtása ellen nyílt sisakkal állt a politikai aréna küzdőterére, a gladiátorideálok kérlelhetetlenségével szembeszállva az erkölcsöt, családot, hazát mindig és mindenhol rombolókkal.

Nem a középkori aszkéták, hanem a keresztes lovagok lelki örököse volt (ami természetesen egyáltalán nem jelentheti szentként tisztelhetőségének megkérdőjelezését, csak annak tudomásulvételét, hogy egészen másban és másként volt szent, mint az előbbiek!), „miles Christi”, „Krisztus katonája”, így a mostani évforduló alkalmával ennek sajnálatosan elfeledett jeleként ismét kiemeljük, nemcsak a bolsevizmus, hanem Trianon ellen is harcolt.

Ezt bizonyítandó, 1945. november 8-án XII. Piusz pápához írt memorandumában figyelmeztetett Eduard Beneš műállamának magyarellenességére, elítélve a felvidéki magyarság kitelepítését és Kárpátalja előbb Csehszlovákiához, majd Szovjetunióhoz való csatolását, s hangsúlyozta az 1938-as területrendezési döntés jogosultságát: 

„Európa nagyhatalmai 1938-ban a müncheni értekezleten azt óhajtották, hogy az érdekelt országok kölcsönös megállapodásokkal rendezzék a határok kérdését. Csehszlovákia és Románia előterjesztette, hogy Német- és Olaszország döntőbírákként ítéljen. E javaslatba Magyarország is belenyugodott, tehát a bírák döntése nyomán kapta vissza a legigazságosabb módon területeit.”

November 15-én újabb memorandumot terjesztett a pápa elé, amelyben területi épségünk visszaállításának elkerülhetetlenségét hangsúlyozta: 

„A Magyarországtól elvett területnek Csehszlovákia és Románia alig egyharmadát, Jugoszlávia alig egytizedét adta vissza, Ausztria pedig semmit. A visszatért területek nemcsak történelmi jogon, hanem a lakosság nemzetiségi számaránya miatt is Magyarországot illetik. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a békét teremtő békeszerződés ismét elszakítaná Magyarországtól azon területeket, amelyek – a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak jóvátételére – az európai nagyhatalmak tanácsára s az érdekelt országok kölcsönös megegyezésével visszatértek az anyaországhoz.

Mindszenty szembeszállt tehát a trianoni rendszer életben tartóival is, elvégre ő is magáénak vallotta XII. Piusz pápa jelmondatát: „opus pax iustitiae”, „Az igazságossság a béke gyümölcse”.

 
Az én XX. századom PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 30. vasárnap, 08:13
21:20, Vasárnap (március 30.), DUNA Televízió


Az én XX. századom

Az én XX. századom
5
fekete-fehér, magyar játékfilm, 99 perc, 1989 (16)

rendező: Enyedi Ildikó
forgatókönyvíró: Enyedi Ildikó
operatőr: Máthé Tibor
díszlettervező: Balogh LíviaHardy Zoltán
jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
látványtervező: Lábas Zoltán
vágó: Rigó Mária

szereplő(k):
Dorotha Segda (Dóra/Lilii/Anya)
Oleg Jankovszkij (Z)
Paulus Manker (Weininger Ottó)
Andorai Péter (Thomas Edison)
Máté Gábor (K)
Czvetkó Sándor (Anarchista fiú)
Kovács Eszter (Iker)


Ez a film megrendelhető DVD formátumban.

Feliratozva a teletext 333. oldalán.

A XX. századdal egyszerre érkezik Magyarországra Dóra és Lili, az egymástól csecsemőkorukban elválasztott ikerpár, akik azóta is külön utakon járnak. Dóra egy könnyelmű szélhámosnő, Lili pedig anarchista. Egyszerre szállnak le az Orient expressről, de továbbra sem találkoznak. Z. úr, a különös arisztokrata külön-külön ismeri meg a két lányt, akik számára eggyé olvadva testesítik meg a Tökéletes Nőt.



Forgalmazó: Örökmozgó

Enyedi Ildikó

FILM:
Terápia (szín., magyar filmsor., 2012) (TV-film) rendező
Első szerelem (szín., magyar kisjátékf., 2008) rendező, forgatókönyvíró
Mi volt ez az egész? (szín., magyar dokumentumf., 2004) (TV-film)rendező
Ország és irodalom (szín., magyar film, 1999) (TV-film) rendező
Simon Mágus (szín., magyar-francia filmdráma, 1998) rendező, forgatókönyvíró
30. Magyar Filmszemle (1999) - Legjobb rendező
- Locarnoi Filmfesztivál (1999) - Arany Leopárd jelölés
Tamás és Juli (szín., magyar-francia filmdráma, 1997) rendező, forgatókönyvíró
A gyár (magyar film, 1995) rendező
Bűvös vadász (szín., magyar filmdráma, 1994) rendező, forgatókönyvíró
Téli hadjárat (magyar rövid játékf., 1991) (TV-film) rendező
Az én XX. századom (ff., magyar játékf., 1989) rendező, forgatókönyvíró Vetítik:
DUNA TELEVÍZIÓ: Vasárnap (Március 30.)21:20 Nagyothalló
DUNA WORLD: Hétfő (Március 31.)21:05 Nagyothalló
Lidércek (magyar rövid játékf., 1988)rendező
Vakond (szín., magyar játékf., 1986)rendező
Invázió (magyar rövid játékf., 1985)rendező
Új könyvek (magyar rövid játékf., 1985) rendező
Rózsalovag (magyar rövid játékf., 1984) rendező
A néző (magyar rövid játékf., 1981)rendező
Flirt (Hipnózis) (szín., magyar rövidf., 1980) rendező

 

 

LAST_UPDATED2
 
Otto Weininger PDF Nyomtatás E-mail
2014. március 30. vasárnap, 08:23
OttoWeiningerspring1903.jpg

Otto Weininger osztrák filozófus (1880. április 3. – 1903. október 4.). Geschlecht und Charakter (Nem és jellem) című művében a férfi, női és a zsidó típust határozza meg, és ezzel egészen a Harmadik Birodalomigkomoly elismerésnek örvendett. A liberalizmus és a szexualitás előtérbe kerülésével szembeni ellenszenv öltött nála filozófiai formát. Morális komolysága jelentős hatást gyakorolt a bécsi szellemi életre. Ezt tovább erősítette 23 évesen elkövetett öngyilkossága.




A római katolikus teológiában viszonylag hosszú ideig képezte vita tárgyát, hogy a nőnek vajon van „lelke” vagy nincs. Ennek kapcsánSzent Ágoston kijelenti, hogy „a nő nem Isten képére teremtetett”. A tézist, miszerint „a nők nem emberek”, még 1555-ben is megerősítették, s ennek értelmében a nők nem lehetnek igazi emberi lények – egy másik fajhoz kell sorolni őket. Hasonló felfogással találkozunk az iszlámban is. De nem találhatók nők a „Tiszta Földön”, az úgynevezett Nyugati Paradicsomban a távol-keleti hagyományok tanítása szerint sem, mivel ahhoz, hogy az idejutásra egyáltalán érdemessé válhassanak, először férfiúként kell „újraszületniük”. Ugyanilyen indíttatásból tette komoly megfontolás tárgyává a maconi zsinat, hogy az érdemes nőknek a test feltámadásának napján, mielőtt a mennyek országába belépnek, nem kell-e férfivá változniuk. Nyilvánvaló kapcsolat van továbbá ezen gondolatok és a Platón által a Timaios-ban leírt halál utáni lehetőség között, amelynek értelmében a férfinak – amennyiben önnön spirituális princípiumát az érzéki, testi elembe fojtja és azzal összetéveszti – ahelyett, hogy származási helyére az Égbe térne vissza, nőként kell a Földön újraszületnie.

Egészében véve ezek az állásfoglalások messze többek, mint történelmi érdekességek. Napjainkban Otto Weininger vett fel hasonló álláspontot, Kant transzcendentális filozófiáját a nemek lélektanára alkalmazó, rendkívül értékes munkájában. […] Minthogy az örök női szubsztanciát tükrözi, ontológiailag minden egyes nő a szó legtágabb értelmében vett „természethez” tartozik, s nem pusztán faktuális, hanem „kozmikus” (a görög physis-nek megfelelő) értelemben. Ezzel szemben a férfi által – mivel az ellentétes princípiumot testesíti meg – virtuálisan a „természeten túli”, a természethez képest transzcendens, a Dualitásnál előbbvaló és magasabb rendű nyilvánul meg. Amikor azt mondjuk, hogy a nőnek nincs „lelke”, semmi mást nem állítunk, mint ezt, jól tudva, hogy maga a megfogalmazás könnyen félreértéshez vezethet. Tudniillik, ha a „lélek” szót a görög psyché életprincípiumot kifejező, eredeti értelmében vesszük, nemcsak azt kell megállapítanunk, hogy a nőnek „van lelke”, hanem azt is – és ez a pontos megfogalmazás –, hogy a nő „maga a lélek”. Az, amit a nő a természetből, mint „abszolút nőből” kifolyólag hiányol, és amivel mint nő, mint „nem ember” sohasem rendelkezhet, nem a lélek (psyché), hanem a „szellem” (nous). „Szellemen” itt azt a természetfeletti princípiumot értjük, amire a római katolikus teológia utal, amidőn „Szentlélekről” beszél, és – nagyon helyesen – kitart azon meggyőződése mellett, miszerint – a nővel ellentétben – csak a férfi teremtetett Isten képmására. Helytálló az a megfogalmazás is, hogy „a szellem a férfiúi, míg az érzékiség a női princípium bennünk”. […]

Úgy tűnik Weininger még radikálisabb, amikor nemcsak azt jelenti ki a lehető leghatározottabban, hogy a nőnek nincs lelke, hanem azt is, hogy nincs sem „Énje”, sem „léte”, illetve amikor a férfiúiságot és a nőiséget elválasztó döntő tényezőként a „Lét” birtoklását, illetve hiányát jelöli meg. Mindennek kizárólag a szerző szavainak mélységes félreértelmezése esetén van egy paradox és – egyesek szerint – „botrányos” nőgyűlölő színezete. Tudniillik amikor Weininger „Énről” beszél, ezen – követve Kant filozófiáját – nem a pszichológiai, hanem a transzcendentális Ént érti, amely kizárólag szellemi intuíció révén ragadható meg, és a legtágabb értelemben felvethető, egész jelenségvilágon túli (metafizikai megfogalmazással élve, a hindu Átman-nak megfelelően, minden megnyilvánuláson túli); amikor pedig „Létről” beszél, teszi ezt abban a permanidés-i, valamint védántai értelemben, miszerint minden természeti s tapasztalati valóság nem-létezőnek minősül.

Julius Evola


 

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó

Első (előkészítő) rész:

Nemi változatok

Bevezetés

A fogalmak általános és partikuláris kialakulásáról. Férfi és nő. Ellentmondások. Képlékeny határok. Anatómia és zsenialitás. A morfológia nem nyújt bizonyosságot?

I/1. fejezet: „Férfiak” és „nők”

Az embrió differenciálatlansága. A felnőttben lévő alapelemek. A „gonochorizmus” fokozatai. A köztes formák elve. Férfi és és Nő. Hivatkozások. A típusok szükséges volta. Összefoglalás. Ókori hivatkozások.

I/2. fejezet: Arrhenoplazma és thelyplazma

A nemiség székhelye. Steenstrup nézeteinek megvédése. Nemi jellemzők. Belső kiválasztás. Idioplazma-arrhenoplazma-thelyplazma. Változatok. A hatástalan kasztrálásból fakadó bizonyítékok. Átültetés és átömlesztés. Organoterápia. Az egyes sejtek közötti egyedi különbségek. A köztes nemi formák okai. Az agy. A nagyobb számú fiú-születések. A nem meghatározása. Összehasonlító patológia.

I/3. fejezet: A nemi vonzódás törvényei

A nemi „ízlés”. A törvényszerűség valószínűsítése. Első formula. Első értelmezés. Bizonyítékok. Heterosztília. Ennek értelmezése. Az állatvilágban. További törvények. Második formula. Chemotaxis? Párhuzamok és különbségek. „Vonzások és választások”. Házasságtörés és házasság. Következmények az utódokra nézve.

I/4. fejezet: Homoszexualitás és pederasztia

A homoszexuálisok mint köztes nemi formák. Veleszületett vagy szerzett, egészséges vagy beteg? A törvény speciális esete. Minden emberben megvan a homoszexualitás lehetősége. Barátság és szexualitás. Az állatok. Terápiás javaslat. Homoszexualitás, büntető törvénykönyv és etika. Különbségtétel a homoszexualitás és a pederasztia között.

I/5. fejezet: Jellemtan és morfológia

A köztes nemi formák elve mint az individuális pszichológia alapelve. Egyidejűség vagy periodikusság? A pszichológiai vizsgálódás módszerei. Példák. Személyre szabott nevelés. Felületes egységesítés. Morfológiai-jellemtani párhuzamosság. A pszichofizika elve és a fiziognómia. A változatok elméletének módszertana. A kérdés újfajta feltevése. Deduktív morfológia. Korreláció és a függvény fogalma. Perspektívák.

I/6. fejezet: Emancipált nők

A nőkérdés. Az emancipációra való igény és a férfiasság. Emancipáció és homoszexualitás. Az emancipált nők nemi ízlése. A rájuk vonatkozó fiziognómiai kérdések. Fennmaradó hírességek. A Nő és az emancipáció. Gyakorlati szabályok. A géniusz férfias volta. A nőmozgalom a történelemben. Periodikusság. Biológia és történelemfelfogások. A nőmozgalom perspektívái. Ennek alapvető tévedése.

 

Második (érdemi) rész:

Nemi típusok

II/1. fejezet: Férfi és nő

Biszexualitás és uniszexualitás. Valaki vagy férfi, vagy nő. Ezen minőség problematikája és a jellemtan fő problémája. Kísérletek, az érzékletek elemzése és a pszichológia. Dilthey. Az empirikus karakter fogalma. Mi a pszichológia célja, és mi nem. Jellem és egyéniség. A jellemtan problémája és a nemek problémája.

II/2. fejezet: Férfi és női szexualitás

A női pszichológia kérdése. A férfi mint a nő pszichológusa. Különbségek a „nemi inger” terén. A „kontrektációs inger” és a „detumescens inger”. Intenzitás és aktivitás. A nő szexuális ingerelhetősége. A szexualitás nagyobb kiterjedésű szférája a Nőben. Nemek közötti különbségek a szexualitással kapcsolatos érzetek terén. A férfiúi szexualitás helyi és időbeli elkülönülése. A szexualitás tudatosításának eltérő fokai.

II/3. fejezet: Férfi és női tudat

Érzet és érzelem. Ezek kapcsolata. Az Avenarius-féle felosztás „elemekre” és „jellemzőkre”. A legkorábbi stádiumban még nem lehetséges. Fordított viszony a megkülönböztetettség és a jellemzés között. A világosodás folyamata. Megérzések. Az értés fokozatai. Felejtés. Nyomvonal és tagozódás. A henid fogalma. A henid mint a legegyszerűbb lelki tartalom. Nemek közötti különbségek a lelki tartalmak tagoltságában. Érzékenység. Az ítélet határozottsága. A kialakult tudatosság mint férfi nemi jelleg.

II/4. fejezet: Szellemi adottság és zsenialitás

Géniusz és tehetség. Zsenialitás és szellemesség. Módszerek. Több lény megértése. Mit jelent az: megérteni valakit? A zseni módfelett összetett volta. Periódusok a lelki életben. A magasrendű ember nem veszít értékéből. Megértés és megfigyelés. A fény és az éberség közötti benső kapcsolat. A megértés feltételeinek végleges meghatározása. A zseni univerzálisabb tudata. A henid-álapottól való legnagyobb távolság, tehát a férfiasság legmagasabb foka. Csakis univerzális zseni létezik. A Nő nem zseniális, és nem tiszteli a hősöket. A szellemi adottság és a nemek.

II/5. fejezet: Szellemi adottság és emlékezés

Tagoltság és reprodukálhatóság. Az eseményekre való emlékezés mint a szellemi adottság ismertetőjegye. Emlékezet és appercepció. Alkalmazások és következmények. Az összehasonlítás és összekapcsolás képessége. A zene férfias voltának okai. A rajzolás és a festészet mint a zsenialitás fokozatai. A zseniális ember viszonya a nem zseniálisakhoz. Önéletrajz. Fixa idea. A saját művekre való emlékezés. Folytonos és nem folytonos emlékezet. A saját élet tudati egysége csak a férfiban van meg. A női emlékek természete. Folytonosság és kegyeletteljes tisztelet. Múlt és sors. Múlt és jövő. A halhatatlanságra való igény. Eddigi kísérletek ennek pszichológiai magyarázatára. Igazi gyökerei. Az egyén benső fejlődése haláláig tart. Ontogenetikai pszichológia és teoretikai biográfia. A nőben nincs meg az igény a halhatatlanságra. Továbblépés az emlékezettel való összefüggés mélyebb elemzésében. Emlékezet és idő. Igény az örökkévalóságra. Az érték mint örökkévalóság. Az értékelmélet első törvénye. Bizonyítékok. A meghatározottság és a tartósság mint az érték alkotóelemei. Az érték akarása. A halhatatlanságra való igény mint speciális eset. A zsenik halhatatlanságra való igénye egyet jelent időtlenségükkel, amely univerzális emlékezetük és alkotásaik tartóssága révén mutatkozik meg. Zseni a történelemben. A zseni és nemzete. A zseni és a nyelv. A „tettek embereinek” és a „nagy tudósoknak” nincs joguk a zseni titulusra, csak a filozófusnak (vallásalapítónak) és a művésznek.

II/6. fejezet: Memória, logika, etika

Pszichológia és pszichologizmus. Az emlékezet méltósága. A memória-elméletek. A begyakorlás és a képzettársítás tanai. A felismeréssel való összekeverés. Az emlékezet csak az emberi lény sajátossága. Morális jelentőség. A hazugság és a felelősségvállalás. Átmenet a logikához. Az emlékezet és az azonosságelv. Az emlékezet és az elégséges ok elve. A nő alogikus és amorális. Intellektuális és morális lelkiismeret: az intelligibilis Én.

II/7. fejezet: Logika, etika és az Én

Az Én-fogalom kritikusai: Hume, Lichtenberg, Mach. Az én Mach szerint és a biológia. Individuáció és egyéniség. A logika és az etika tanúskodnak az Én léte mellett. Elsősorban a logika: az azonosság és az ellentétesség elvei. Ezek haszna és jelentősége. A logika axiómái azonosak a fogalmi funkciókkal. A logikai fogalomnak az esszencia normájaként való definiálása. A logikai axiómák pontosan azon esszencia normái, amelynek az exisztencia a funkciója. Ez az exisztencia mint az abszolút Lét, vagyis az abszolút Én léte. Kant és Fichte. Logicitás mint norma. A gondolkozás szabadsága és az akarat szabadsága. Másodsorban az etika. Felelősség. Az etika viszonya a logikához. A logika és az etika szerinti különbség a szubjektum létének bizonyítékában. Kant tévedése. Ennek tényszerű és személyes okai. Kant etikájának pszichológiája. Kant és Nietzsche.

II/8. fejezet: Az Én-probléma és a zsenialitás

A jellemtan és az Énbe vetett hit. Az Én-esemény: Jean Paul, Novalis, Schelling. Én-esemény és világszemlélet. Öntudat és elbizakodottság. A zseni véleményének nagyobb értéket kell tulajdonítani, mint másokénak. Végső megállapítások a zseni fogalmával kapcsolatban. A zseni személyisége mint teljesen tudatos mikrokozmosz. A zseni tevékenysége természetes módon összefog és mindenre kiterjed. Jelentés és szimbolika. A zseni definiálása a hétköznapi ember vonatkozásában. Univerzalitás mint szabadság. A zseni erkölcsössége vagy erkölcstelensége. Kötelességek önmagával és a többiekkel szemben. A másokkal szembeni kötelesség mibenléte. A részvétmorál és a szociáletika kritikája. Az embertárs megértése az erkölcsösség és a felismerés egyetlen feltétele. Én és Te. Individualizmus és univerzalizmus. Erkölcsösség csak a monádokban van. A legzseniálisabb ember a legerkölcsösebb. Az ember miért zon politikn? Tudatosság és moralitás. A „nagyszerű gonosztevő”. Zsenialitás mint kötelesség és engedelmesség. Zseni és bűn. Zseni és őrület. Az ember mint önmaga megalkotója.

II/9. fejezet: Férfi és női lélektan

A nőnek nincs lelke. Ezen felismerés története. A nőből teljesen hiányzik a zsenialitás. Nincsenek a szó szoros értelmében vett férfias nők. A nő fogalmiság nélküli természete az Én hiányából fakad. A henid-elmélet revideálása. Női gondolkozás. Fogalom és objektum. Az objektum szabadsága. Fogalom és ítélet. Az ítélet lényege. A nő és az igazság mint a gondolkozás kritériuma. Az okozatiság elve és ennek viszonya az azonosság elvéhez. A nő amorális, nem antimorális. A nő és az egyedüllét. Összeolvadás, nem társas lét. Női részvét és női szemérmesség. A nők énje. Női hiúság. Az önérték hiánya. Emlékezés a bókokra. Önmegfigyelés és megbánás. Igazság és irigység. Név és tulajdon. Befolyásolhatóság. A férfiúi és a női lelki élet közötti gyökeres különbségek. Pszichológia lélekkel vagy anélkül. Tudomány a pszichológia? Szabadság és meghatározottság. A pszichológia alapfogalmai transzcendentális természetűek. Psziché és pszichológia. A lelket kizáró pszichológia szánalmassága. A „személyiséghasadás” kizárólag hol lehetséges. Pszichofizikai párhuzamosság és kölcsönhatás. A férfi lelki nemi jellegeinek hatása a nőre.

II/10. fejezet: Anyaság és prostitúció

Speciális női jellemtan. Az anya és a szajha. A prostituálódásra való hajlam veleszületett, de nem az egyedül meghatározó. A férfi befolyása. A Versehen. A két típus gyermekhez való viszonya. A nő poligám. Házasság és hűség. Szokás és jog. Az anyaság és a szexualitás közötti párhuzamok. Az anya és a faj célja. Az „alma” mater. Az anyai szeretet etikailag közömbös. A szajha a faji célon kívül áll. A prostituált és a társadalmilag elismert morál. A prostituált, a gonosztevő és a nagy hadvezér. Még egyszer az „erős akaratú” emberről és zsenihez való viszonyáról. A hetéra és a nagy hódító. A szajha mozgatóoka. A koitusz öncélú. A kokottéria. A nő koitusz alatti érzetei életének többi részéhez képest. Anyajog és apaság. Versehen és a métely-elmélet. A szajha mint ellenség. Igenlés és tagadás. Az anya az élet barátja, a prostituált az élet ellensége. Nincs prostitúció az állatok között. Az eredet titkai.

II/11. fejezet: Erotika és esztétika

A nők és a nőgyűlölet. Erotika és szexualitás. Plátói szerelem és érzékiség. A szerelem ideá-jának problémája. A nő szépsége. Ennek kapcsolata a szexuális ösztönnel. Szerelem és szépség. Különbség az esztétika, valamint a logika és az etika mint normatív tudományok között. A szerelem lényege. A rávetítés jelensége. Szépség és erkölcsösség. Szépség és tökéletesség. Természet és etika. Természeti szépség és művészeti szépség. Természeti törvény és művészeti törvény. A természet célja és a művészet célja. Az egyedi szépség. A nemi szerelem bűne. Gyűlölet és szerelem mint könnyítések a morális küzdelemben. Az ördög megteremtése. Szerelem és részvét. Szerelem és szégyenlősség. Szerelem és féltékenység. Szerelem és a megváltásra irányuló vágy. A nő céleszköz az erotikában. Az utódok és a szerelem, az utódok és a nemiség közötti kapcsolat kérdése. Kegyetlenség nem csak az élvezetben, hanem a szerelemben is. Szerelem és gyilkosság. A szerelem mint hitványság, igazságtalanság és tévedés. A Madonna-kultusz. A Madonna a férfi gondolkozásának szüleménye, nincs kapcsolata a valódi nőiséggel. Az igazi nő megismerésének visszautasítása. A férfi szerelme a nő iránt mint speciális eset. A nő kizárólag szexuális, nem erotikus. A nő szépség iránti érzéke. Szép és csinos. Szerelem és belebolondulás. Mivel hat a férfi a nőre? A nő sorsa. Az új eredmények beillesztése a korábbiak rendjébe. A szerelem az ember lényegét jelzi. Miért szerelmes a férfi a nőbe? Lehetőségek.

II/12. fejezet: A nő lénye és értelme az univerzumban

Egyenlőség vagy egyenrangúsítás. P. J. Moebius. A nőiség értelmetlensége és jelentősége. Kerítőség. Ösztönös hajlam. A férfi és a kerítőség. A kerítőséggel kapcsolatos további jelenségek. A koitusz értékelése. A saját szexuális ösztön mint speciális eset. Anya-prostituált. A nő lényegét csak a kerítőség fejezi ki. Kerítőség = nőiség = általános szexualitás.

Ellenvetések és ellentmondások. Megoldás szükségessége. Befolyásolhatóság és passzivitás. A saját természet tudattalan megtagadásának következménye. A nő organikusan hazug mivolta. Hisztéria. A hisztéria mechanizmusának pszichológiai vázlata. A hisztéria definíciója. A hisztériás nő állapota. Különös szerepcsere: a saját természetet idegennek, az idegent sajátnak tekinti. Az „idegen test”. Elfojtás és hazugság. A hisztérika heteronómiája. Az igazságra irányuló akarat és erő. A hisztériás roham. Mivel szemben védekezik. A hisztériás alkat. A cseléd és a megéra. A megéra mint a hisztérika ellentéte. A hisztérika igazságszeretete – hazugság. A hisztérika szűziessége és nemi aktustól való irtózása. A hisztérika bűntudata és önmegfigyelése. A látnoknő és a jósnő. Hisztéria és a szabadság hiánya a nőben. A nő sorsa és ennek elkerülhetetlensége.

Az egyetlen végső elvre való visszavezetés szükségessége. Az ember és az állat, a férfi és a nő közötti különbségek. Áttekintő táblázat. Az ember másik, magasabb élete, metafizikai léte. Az alacsonyabb élettel való analógiák. Csak az ember részesülhet az örök életből. A kétfajta élet közötti különbség és az eredendő bűn. Születés és halál. Szabadság és boldogság. A boldogság és a férfi. A boldogság és a nő. A nő és az élet problémája. A nő nem-léte. Ebből fakad a hazugságnak, a kerítőségnek, az amoralitásnak és az alogicitásnak a lehetősége. Még egyszer a kerítőségről. Promiszkuitás és szexualitás. Férfiúi és női barátság. A kerítőség a féltékenységgel szemben áll. A kerítőség és a női mivolt azonossága. Miért emberi lények a nők? A nemek ellentétének természete. Ellentétek: alany–tárgy, forma–matéria, férfi–nő. Kontrektáció és tapintásérzet. A henid értelmezése. A nő nem-léte; az ebből következő általános képlékenység. A nőnek a férfi általi alakítása és megformálása. A létre való törekvés. A szexualitás dualitása és az általános dualizmus. A nő jelentősége az univerzumban. A férfi a valami, a nő a semmi. A nőtől való félelem pszichológiai problémája. Nőiség és bűnösség. A semmi és a „nem”. A nő megteremtése a férfi bűne által. A nő mint a férfi szexualitásának igenlése. A nő a férfi bűne. Végül is mi a férfinak a nő iránt érzett szerelme? A nőiség következménye.

II/13. fejezet: A zsidóság

Az emberek közötti különbségek. Az ezekre alapozott ellenvetések cáfolata. A köztes formák és a faj-antropológia. A nőiség és a zsidóság közötti látszólagos hasonlóságok. A zsidóság mint idea. Az antiszemitizmus. Richard Wagner. Nem azonosság, csak hasonlóság a nőiséggel: tulajdon, állam, társadalom, nemesség, személyiség és önérték hiánya, amoralitás antimoralitás nélkül, faji élet, család, kerítőség. A zsidókérdés megoldásának egyetlen módja. A zsidó Isten-fogalma. A lélek hiánya és emiatt a halhatatlanság igényének hiánya. A zsidóság a tudományban. A zsidó mint kémikus. A zsidó zsenialitás nélküli. Spinoza. A zsidóknak nincsenek monádikus hajlamaik. Angolok és zsidók. Az angolok a filozófiában, a zenében, az építészetben. Különbségek. A zsidó humortalan. A humor lényege. Humor és szatíra. A zsidó nő. A nem-lét, a korlátlan változásra való képesség és a közvetettség a zsidóban éppúgy megvan, mint a nőben. A legnagyobb megfelelés és a legnagyobb különbség. A zsidó aktivitása és fogalmisága. A zsidóság legmélyebb lényege. A hit hiánya és benső bizonytalanság. A zsidó nem misztikum, hanem áhítat nélküli. A komolyság, a lelkesedési képesség és a hév hiánya. Benső ambivalencia. A hit egyszerűsége semmilyen formában nincs meg. A méltóság benső hiánya. A zsidó mint a hős ellenpólusa. Kereszténység és zsidóság. A kereszténység eredete. A vallásalapító problémája. A vallásalapító mint saját bűnének és istentelenségének megtisztítója. Kizárólag benne valósul meg a teljes újjászületés. Neki van a legmélyebb bűntudata. Krisztus a zsidó mivoltot győzte le önmagában. Kereszténység és zsidóság mint diametrális ellentétek. A vallásalapító a legnagyobb ember. Minden vallásalapítónak le kell győznie a zsidó mivoltot. A zsidóság korunkban. Zsidóság és nőiség; kultúra és emberiség.

II/14. fejezet: A nő és az emberiség

Az emberiség ideája és a nő mint kerítő. Goethe kultusza. A férfiak elnőiesedése. Szüzesség és szűziesség. Ezen ideálok a férfitól származnak. A nő nem érti az erotikát. A szexualitást érti. Koitusz és szerelem. A nő az emancipáció ellensége. Az önsanyargatás erkölcstelen. A koitusz az embertárs semmibevétele. Zsidókérdés = nőkérdés = rabszolgakérdés. Milyen legyen az erkölcsi magatartás a nő irányában. A férfi mint a női emancipáció ellensége. Etikai posztulátumok. Két lehetőség. A nőprobléma az emberiség problémája. A nő pusztulása. Önmegtartóztatás és az emberi faj kihalása? Félelem az egyedülléttől. A koitusz erkölcstelenségének valódi okai. Földi apaság. Annak kritériuma, hogy a nő az emberiség ideájába felvétessék. Az anya és az emberiség

Kiegészítő jegyzetek

 

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 Következő > Utolsó >>