|
Egy magyar lelkész palástja |
 |
 |
 |
|
2014. március 04. kedd, 20:42 |
|
Posted on 2014/03/04 by Nifadmin
Kedves Barátaim!
 Ezúton szeretném értesíteni mindazokat, akik jelezték részvételi szándékukat, hogy férjem, ifj. Hegedűs Loránt ellen, a Horthy-szobor-állítás miatt indított per ítélethozatala március 7-én, pénteken 10:30-kor Budapest, Kálvin tér 8. szám alatt, a Budapest-Északi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalában lesz.
Imádságos szívvel és lélekkel álljunk ki a református hithősről bizonyságot tevő lelkész gyülekezete mellett!
“Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Róm. 8:31
Hegedűs Lorántné
NIF megjegyzés:
Ítélkeznek egy tiszta lelkű magyar lelkész fölött. Hegedűs Lóránt ellenség lett, mert a magyarság, a magyar nemzet mellett áll ki már hosszú évek óta. Palástvesztésre akarják ítélni. Ez tény. De kik és milyen befolyás mentén? Ha ez bekövetkezik, világossá kell hogy váljon minden tisztán gondolkodó, magyarságát felvállaló nemzettestvérünk előtt, hogy egy olyan koncepciós per áldozatává válik a lelkész, mely tisztán bizonyítja, hogy amíg az ügynöklisták nem kerülnek napvilágra, amíg a békepapok “missziója” tovább folytatódhat, addig Magyarországon nem lesz valódi rendszerváltás. Egyben egy palástvesztéssel járó ítélet azt is bizonyítja, hogy a Református Egyház vezetői képtelenek és egyben félnek is szembenézni mind saját, mind egyházuk kádári és az elmúlt 24 év szélsőséges, kirekesztő liberális múltjával. Egy ilyen lépéssel a Református Egyház saját magáról mond ítéletet, nem Hegedűs Lórántról.
Még egy apró észrevétel: Ebben a perben egy holokauszt túlélő, zsidó ember is kérte meghallgatását. Azonban az Egyházmegyei Bíróság elutasította kérelmét, és annak jogtanácsosa egyszerűen le “díszzsidózta” a holokauszt túlélő Reiner Pétert. A díszzsidózás – aki nem tudná – lényegében nácizást jelent. Bár mi magyarok már megszokhattuk, hogy aki kiáll a magyarság becsülete és érdekei mellett az minimum magyarkodik (ennek a szónak semmi értelme, de használják), de a legtöbb esetben fasiszta, náci, nyilas. Nincs más érv. Ezt a legkönnyebb kimondani és bélyegként használni azokkal szemben, akik ellen a megbélyegzőknek nincsenek érveik. Hát sütik a bélyeget. Csakhogy ezek a bélyegek a politikából teljesen kiábrándult emberek számára már nem hihetőek.
Még egy fontos apropó. Itt állunk közvetlenül a választások előtt. A Református Egyház egy elmarasztaló és megbélyegző ítéletével még inkább erősíteni fogja azt a pártot, mely a valódi rendszerváltásban, az elszámoltatásban – köztük a békepapok és az egyházakban ügynökmúlttal rendelkező vezetők elszámoltatásában – érdekelt. Hát jól gondolja meg a tisztelt Egyházmegyei Bíróság, hogy milyen ítéletet hoz, mert a valódi bűnösök kiléte egyszer úgyis kiderül.
Nemzeti InternetFigyelő
+
"Országhódítók, földrablók..." -
Hegedűs Lorántné és ifj.Hegedűs Lóránt
http://www.youtube.com/watch?v=56hx3FDmzzU
+
A zsidókérdésről
http://www.youtube.com/watch?v=OaOU3zpdoyI
+
http://www.youtube.com/watch?v=R_Y-o6PRBi8
Budapest 2013. november 3.
Felavatták a belvárosi Horthy-szobrot
+
Posted on 2014/03/05 by Nifadmin
A Neturei Karta támogató nyilatkozata
A Neturei Karta – a cionizmus eretnek mozgalmát és ideológiáját, valamint annak “gyermekét”, a szektariánus “Izrael Államot” az eredeti ortodox Judaizmus alapján teljes mértékben elutasító csoport és szellemiség – ifj. Hegedűs Lóránt lelkésszel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot teszi.
A csoportunk tagjaként élő rabbik hivatalos egyházi meghívásának eleget téve tavaly találkoztak Hegedűs lelkész úrral, és rendkívül tiszteletteljes és udvarias fogadtatásban részesültek. Az eszmecsere a legbarátságosabb légkörben zajlott.
Találkozónk során a zsidó nép iránti ellenszenvnek semmilyen jelét nem tapasztaltuk. Bizonyosan nem volt jelen az az ősi, szinte a Judaizmus létezése óta fennálló bigott antiszemitizmus, amely, sajnálatos módon, máig jelen van a világ bizonyos pontjain.
A Neturei Karta egyik tanítása, amit igyekszik széles körben megismertetni, hogy a zsidó nép az utóbbi kb. 2000 év során és a jövőben is Isten által arra rendeltetett, hogy szétszóratásban éljen, és hűséges állampolgára legyen annak az országnak, amelyben él.
A fentiek szellemében hiszünk benne, hogy a magyarországi pártok, köztük a Jobbik nyilatkozataiban nem jelenik meg a zsidó néppel szembeni ellenséges érzelem vagy harag.
Továbbá kijelentjük és terjesztjük, hogy a viszonylag új keletű és politikai jellegű mozgalom, a cionizmus, valamint az általa létrehozott “Izrael Állam” minden tekintetben szemben áll az autentikus Judaizmus ősi vallásával és szellemiségével.
Ezért teljes mértékben megértjük és elfogadjuk Hegedűs lelkész úrnak, valamint a Jobbik politikusainak aggályait a cionizmusnak és “Izrael Államnak” Magyarországra gyakorolt káros befolyását illetően. Megértjük és elfogadjuk a cionizmus által a palesztin népnek okozott szenvedés miatti aggályaikat is. Ezen aggályoknak semmi köze az antiszemitizmushoz, mert ezek a politikai cionizmussal és annak “Államával” szembeni ellenállás jelei.
Hegedűs lelkész úrnak és jobbikos barátainak azt kívánjuk, hogy sikeresen alakítsanak ki egy igazságos és emberséges politikát, Magyarország és minden állampolgára javára.
Nyilatkozatunkat, mint mindig, most is a cionizmus megszüntetése és a cionista rezsim békés felszámolása iránti imánkkal zárjuk, amely a palesztin nép szenvedéseinek végét is jelenti majd.
Örülnénk annak a lehetőségnek, ha békében együtt élhetnénk a szentföldön egy olyan uralom alatt, amely teljes mértékben megfelel a palesztin nép kívánalmainak és igényeinek.
Azt kívánjuk, hogy a Mindenható dicsősége minél hamarabb nyilvánuljon meg az egész világ előtt és az emberiség békében éljen egymás mellett.
Moshe Dov Beck rabbi, New York
(Holokauszt-túlélő)
Yisroel Dovid Weiss rabbi, New York
Ahron Cohen rabbi – Egyesült Királyság
Meir Hirsh rabbi – Jeruzsálem
Nemzeti InternetFigyelő
*
Posted on 2014/03/06 by Nifadmin
A reformatus.hu hivatalos egyházi hírportálon egyoldalú, manipulatív tudósítás jelent meg az ifj. Hegedűs Loránt fegyelmi ügyében összehívott 2014. február 20-i egyházmegyei bírósági tárgyalásról.
A tudósításban azt állítják a szerkesztők – köztük van Csepregi Botond panaszos is – hogy: „a gyülekezet is készült a rendezvény megzavarására”, s csak a mondat második fele engedi sejtetni, hogy ezen állítás akár még jó szándékkal úgy is értelmezhető, hogy valójában az ünnepi megemlékező igei alkalom megzavarására számítottak az egyházközség részéről.
Arról már természetesen nem szól a tárgyalási tudósítás, hogy a demonstrálók előre fenyegetőztek, például a garázdaságért már több ízben is eljárás alá vont Dániel Péter Izraelből, kinek uszítására felülve jelent meg vasárnap istentiszteleti időben a templom előtti, Horthyval szemben Sztálint éltető, „mocskos reformátusok”-at skandáló posztkommunista horda.
A rendőrség helyszíni parancsnoka tanúvallomását úgy idézi a cikk jegyzője, hogy ne derüljön ki egyértelműen az olvasó számára, hogy az istentisztelet ellen demonstrálók közül kellett egy személlyel szemben folyamatba tett – tehát ma is zajló – rendőrségi eljárást foganatosítani, de arról viszont már egy szót sem szól, hogy a rendőrség helyszíni parancsnoka elismerte, hogy számtalan esetben kellett kizárólag az istentisztelet ellen demonstrálókat visszavezetni – az egyházközségi rendezőkkel szorosan együttműködve – a nekik kijelölt területre.
Hamis az a beállítás is, hogy csak a rendőrség segített az indulatok lecsillapításában az egyházközségi rendezőknek, valójában a helyszíni parancsok elismerte az egyházközségi rendezők törvénytisztelő közreműködését a templom ellen demonstrálók indulatainak féken tartó kezelésében.
Azt is elhallgatja – nyilván a „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” parancsolat alapján – az egyházi honlap, hogy a kezdet kezdetétől nem tartották magukat az istentisztelet ellen tüntetők bejelentett demonstrációjuk néma jellegéhez (amit az istentiszteletre történő presbiteri és lelkészi bevonulást rögzítő felvétel-rész is bizonyít), s később „villámcsődületként” viselkedtek, s így elismerten kizárólag miattuk volt szükség rendőri erősítés kérésére, s a gyülekezet felé annak jelzésére, hogy a szoboravatás idején a templom előtti füves területre már ne menjenek, s utána minél hamarabb vonuljanak le az altemplomi szeretetvendégségre.
Arról sem szól a fáma, hogy a védelem egyébként jelezte, ha kell, videofelvétellel is megerősíti, hogy miként tárgyalt az egyházközségi főrendező a rendőrség képviselőivel a tüntetés esetleges feloszlatásáról, amire az istentisztelet zárásaként sorra kerülő szoboravatás gyors lebonyolítása miatt már nem volt szükség, amint fényképfelvételekkel is dokumentálta a keresztyén- és magyarellenes megnyilvánulásokat a templom ellen demonstrálókról az eljáró bíróság felé, köztük a hívek torkának elvágásával, s lelövésükkel fenyegetőző személyről készült fotókat is.
Ellenben Horváth György jogtanácsosi ámokfutásának újabb két üldözési mániába hajló rágalmát hangsúlyosan közli az egyházkerületi hivatalos honlap, mellyel ifj. Hegedűs Lorántot a tüntetők „előre történt lepocskondiázásával”, s akuruc.info hírportál „folyamatos publikációi útján való szerkesztésével” vádolja meg. Néma cinkossággal hallgatnak viszont Horváth György azon minősíthetetlen kirohanásáról, melyben ezen tárgyalás során ifj. Hegedűs Lorántot, mint hivatalban lévő református lelkészt lenácizta, Reiner Péter gyülekezeti tagot pedig dísz-zsidónak titulálta.
Csepregi Botond azon álságos hazugságának, mintha a Horthy-szoboravatáson nem lett volna szó a Kormányzó gyülekezet- és templomalapító szerepéről, tág teret biztosít házi-szerkesztősége, annak ellenére, hogy eredeti panaszbeadványában épp azt kifogásolta, hogy Horthyról az istentiszteleti jelleget szerinte háttérbe szorítva túl hangsúlyosan esett szó a hithős szobrát is felavató igei alkalmon.
Az az „apróság” sem kötötte le különösebben a tárgyalási tudósító figyelmét, hogy a védelem felvetésére érdemi válasz a bíróság részéről nem érkezett arra, hogy miközben Csepregi Botond panaszát már az előző tárgyaláson elutasították, mivel az egyházközség ellen nem nyújthatta volna be azt, aközben miként csatlakoztathatták Szabó István püspök panaszához, melyet törvény szerint biztosított észrevételezésre ki sem küldtek a panaszlott jogi képviselőjének, hogy annak alapján eldönthesse, panaszra, vagy hivatalból indult eljárással szemben kell-e megbízóját védelmeznie?
Ezek után már nem is csoda, hogy arra sem figyeltek fel a reformatus.hu oldalát szerkesztgetők, hogy Horváth György jogtanácsosi előterjesztésének elkészítésével meg sem várta a panaszlott jogi képviselőjének mégis törvényes határidőn belül megtett észrevételét, anélkül nyújtotta be a lelkészt hivatalvesztésre ítéltetni kívánó, jogalap nélküli, szélsőségesen elfogult indítványát.
Kelt Budapesten, 2014. március 01-én, a tárgyalás hiteles szem- és fültanúinak közlése alapján.
ŐRÁLLÓ KERESZTYÉN SAJTÓFIGYELŐ
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2014. március 05. szerda, 08:56 |
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2014. március 05. szerda, 17:10 |
|
www.youtube.com/watch?v=TR4E34VtoWM
   
|
I.
Am
A negyedik éjszakán,
Am
mentem utcák során.
Dm Am
Tócsában fényes gyöngy,
Dm Am
zsebemben munkakönyv.
I.
Az ötödik éjjelen
volt már albérletem.
Főbérlőm férfi bár,
mégis fiúkkal jár.
I.
A hatodik éjjelen
valami rossz helyen,
egy nőnek - nem is tudom -
volt egy ajánlatom.
I.
Hárman jöttek nekem
azon az éjjelen.
Orrcsontom eltörött
a múzeum mögött.
II.
A D A
Egy hirdetés kéne egy ház falán,
(A) D A
jut nekem még jobb főbérlő talán.
(A) D A
Egy hirdetés, csupán az kéne még,
(A) D A
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.
A D A D A ...
Barabbabbam...
|
I.
A nyolcadik éjszakát
nővel aludtam át.
A körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.
I.
A tizedik éjszakán,
egy ház bejáratán
- nem lehet tévedés -
ott volt a hirdetés.
I.
Szemembe úgy akadt,
hogy untam a ráncokat
igazoltatás során
egy rendőr homlokán.
I.
Ez az, Vetró Irén!
Mondtam magamban én.
A századik éjszakát
már velem alszod át.
II.
Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán.
Egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.
|
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2014. március 05. szerda, 09:55 |
|
A SZERVES MŰVELTSÉG CSÚCSA...
Makoldi Sándor festőművész tervei szerint
készülő pásztorkápolna,
a szobrász és kőfaragó munkát
ifj. Makoldi Sándor készíti.
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Kimondani kínos dolgokat... |
|
|
|
|
2014. március 05. szerda, 17:04 |
Nagy Ervin nemrég a családon belüli erőszak elleni kampányban vállalt szerepet. Nem áll ki minden ügy mellett, de ha hisz benne, akkor nem nézi, hogy mennyit profitál belőle. Interjú.
hvg.hu: Hogy lett a családon belüli erőszak elleni kampány részese?
Nagy Ervin: Semmi kivételes nem volt ebben a helyzetben. Felhívtak és elvállaltam, mert úgy éreztem, hogy ez fontos. Ennyi.
hvg.hu: A hozzáállásán változtatott az, hogy már van családja?
N. E.: Az mindig is zavart, ha egy nőt megütöttek. Apám sem engem, sem az anyámat nem bántotta. Talán épp ezért érzem azt, hogy kifordul a világ a medréből, amikor elkezdenek ütni egy nőt. Filmen sem bírom egyébként elviselni, ha megerőszakolnak egy nőt, a Visszafordíthatatlant például épp ezért meg sem néztem. Egyszerűen nem bírom, ha a női nem porba van tiporva és kész.
hvg.hu: A családját elkerülte a bántalmazás, de egyébként találkozott ilyen helyzettel?
N. E.: Persze, hallottam is, láttam is, hogy ütnek nőt. Egyszer a Vígszínház mellett meg is tudtam akadályozni, hogy súlyosabban elverjenek egy lányt, megint más kérdés, hogy nem sokkal később láttam azt is, amint összeölelkezve elsétált ugyanazzal a férfival. Furcsa, hogy milyen jól reprezentálja ez az egy szituáció az egész helyzetet. A nők ellen elkövetett erőszak egyik "táptalaja" egy hihetetlen érzelmi függőség. Ezek a nők sokszor nem csak azért nem lépnek, mert félnek a bosszútól. Mind láttunk már olyan perpatvart, ahol elszállt egy-két pofon aztán súgva-búgva szerelmesen ment tovább az élet. Ez egy nagyon mélyen gyökerező pszichés probléma, épp ezért nehéz beleavatkozni is ezekbe a helyzetekbe.
hvg.hu: Beleavatkozik, ha kell?
N. E.: Borsodban egyszer délelőtt tíz órakor négyen szaladtak át hozzám, hogy az egyik asszonyt seprűnyéllel verte el a férje, és segítsek. Máskor én láttam meg egy nyitott ablaknál, hogy lendül az ember keze, és bekiabáltam. Tudja, ezzel az a baj, hogy akkor ott voltam, de ez meg fog történni az év további 364 napján, amikor meg nem vagyok ott, és nem tudom, lehet, hogy csak rontok a helyzeten.
 |
|
Máté szerepében a Terápia című sorozat forgatásán 2012 január 12-én
Fotó: MTI / Kallos Bea |
Ameddig ez a nagyon macsós, patriarchális társadalomszemlélet uralkodik az országban, aminek az átalakításához még csak most kezdtek hozzá páran, addig ez nem is fog változni. Ez olyan, mint a cigánykérdés, vagy az, hogy a melegeket megdobálják az Andrássyn. "Aki meleg, az beteg, és nemkívánatos", a "cigány csak lopni tud, és másra nem képes" – közhelyekben gondolkodunk, kirekesztőek vagyunk, és ez a legnagyobb baj. De legalább már hozzányúltunk a problémákhoz, öt éve nem beszélgettünk így ezekről a kérdésekről. Épp ezért vállaltam el ezt a kampányt is, mert úgy gondolom, még generációknak kell felnőni ahhoz, hogy bármi átalakuljon. De ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen a változásra, el kell kezdeni valahol a munkát. Mindenesetre, ha ez a helyzet még az én életemben egy kicsit változhat, akkor boldog ember leszek.
hvg.hu: Ha már a társadalmi hozzáállásról beszélt, a nők ellen elkövetett bűncselekmények hallatán még mindig túl sokszor hangzik el, hogy "mert biztos megérdemelte", "miért ilyen ruhában ment el otthonról", "miért idegesítette fel a férjét" stb…
N. E.: Ez egy óriási marhaság! A hazugságnak meg a gyávaságnak mindig az az ismérve, hogy magyarázatot próbálunk találni rá. Megpróbáljuk megmagyarázni, miért kísértünk zsidókat a Dunába. Meg hogy magukra vessenek a melegek, ha elverik őket, kellett nekik kihúzni a gyufát, meg vonulgatni fel-alá. Én is tudom, hogy van olyan nő, hogyne lenne, aki bárkiből kihozza az állatot. De azzal meg nem kell együtt élni. Rázárod az ajtót, otthagyod és kész. Nem elvered, hogy hátha az majd megoldja a helyzetet. Mer’ az asszony megérdemelte…?!
hvg.hu: Milyen férfiszerepben hisz? Mármint családon belül.
N. E.: Hiszek abban, hogy egy férfi meghatározó alakja kell, hogy legyen a családjának. Akire fel lehet nézni, és aki megvédi a családját, ha kell. Fontos, hogy legyenek alfahímek, de tiszteljék őket, és ne rettegjenek tőlük.
hvg.hu: Mióta él azzal a lehetőséggel, hogy a neve és a kiállása fel tudja hívni a figyelmet ilyen fontos kérdésekre?
N. E.: Nem olyan régóta, és igazából most sem állok oda feltétlenül minden mellé, politikai kérdésekkel kapcsolatban például kétszer is meggondolom, hogy állást foglaljak-e. Olyannyira, hogyha jobban meggondolom, nem is voltam még politikai rendezvényen soha. Egyik irányban sem ezerszázalékos a meggyőződésem, és mivel mindig valahol félúton látom az igazságot, ezért nem éreztem túl nagy kényszert rá, hogy most akkor ide vagy oda soroljam magam. Arról nem is beszélve, hogy amennyire csak lehet, igyekszem őrizni a függetlenségemet. Egyébként öt-hat éve állok oda bizonyos társadalmi kezdeményezésekhez. Ehhez idő kellett, mármint hogy annyian megismerjenek, hogy az arcommal akár az UNICEF, akár a NaNe kampánya eladható legyen. Ezért éri meg egyébként híres embernek lenni.
 |
|
Nagy Ervin a ''Musik, Musikk, Musique'' című darabban
Fotó: Katona József Színház - Trokán Nóra |
hvg.hu: Mi a legjobb a hírességben?
N. E.: Az, hogy hisznek nekem. Hogy tizennyolc éves gyerekek elhiszik, amit mondok nekik. Ha valamiért érdemes ebben az országban dolgozni, akkor az a következő generáció, és színészként is feléjük, a fiatalok felé próbálok/próbálnék nyitni. Nekik még lehet üzeneteket közvetíteni, és ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni.
hvg.hu: Ők nyitottak arra, amit mond nekik?
N. E.: Remélem igen, mindenesetre próbálkozunk, hogy meghalljanak bennünket. A színház és a fiatalok kapcsolata pont úgy működik, mint azok a fontos társadalmi kérdések, amikről az előbb beszélgettünk. Négy-öt éves koruktól kezdve szoktatni kell őket a színházhoz, mint közeghez, fejtegetni velük ennek a művészetnek a kódjait, és akkor természetes lesz számukra a színházba járás, később pedig a gyerekeiket is elviszik majd magukkal. Nyugat-Európában ez már működik, rájöttek, hogy vagy beviszik a nézőtérre a fiatalokat, vagy nem lesz, aki az előadásokat látogassa, mert elfogytak a nézők. Ott elfogytak, Magyarországon pedig elöregedett a közönség. Bár jobban belegondolva, ma egy magára adó egyetemista például eljár a Mundruczó, meg a Pintér Béláék előadásaira, de jó lenne, ha nem csak azért mennének, mert ezek most divatos helyek. Ezért indította el a Katona a junior programját. Megyünk gimnáziumokba, beszélgetünk velük, és próbálunk olyan előadásokat kínálni, amik reflektálnak a problémáikra.
hvg.hu: Mint például az Illaberek?
N. E.: Például az Illaberek igen, ami az elvándorlás kérdésére próbál reagálni. Az az érzésem, hogy ezeknek a gyerekeknek sokkal hamarabb fel kell nőniük, mint mondjuk az én generációmnak kellett. 25 éves koromig megúsztam azt, hogy politikailag bármilyen színtéren is állást kelljen foglalnom. Ezzel szemben ma 18 évesektől elvárják, hogy álljanak ide vagy oda. Ez abszurd, de ha ez van, akkor erre kell valahogy reagálnia a színháznak is. Aztán, ha erre az egy előadásra eljönnek, talán megnézik a többit is, és 30-32 évesen jó esetben a gyerekükkel fognak bejönni. Most van lehetőség arra, hogy kialakuljon Magyarországon az a társadalmi réteg, amit polgárságnak hívunk. Félreértés ne essék, nem arra a lózungra gondolok, amit bizonyos pártok megpróbálnak kisajátítani, hanem a valódi polgárságra. Arra a rétegre, akik igenis bejönnek a Katonába, pártszimpátiától függetlenül azért, mert olyan normákat, olyan eszmerendszert találnak itt, amivel azonosulni tudnak.
hvg.hu: Azt megbeszéltük, ha fontos, akkor kiáll bizonyos ügyek mellett, de hogy áll azzal, ha nemet kell mondani valamire?
N. E.: Na, ebben a kérdésben befolyásol az, hogy van családom, mert már hozzájuk igazítom a döntéseimet, és igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy holnap is annyi kenyér legyen az asztalon, mint amennyi ma volt. Ezzel együtt, ha úgy érzem, könnyen mondok nemet, nem vagyok szorongó alkat, hogy „jaj, mi lesz, ha holnap nem hívnak?” Emiatt könnyen is konfrontálódok, nem vagyok szívbajos, ha arról van szó, hogy ki kell nyitni a számat. Ennek aztán az lett a következménye, hogy azt mondják a hátam mögött: velem nehéz együtt dolgozni.
hvg.hu: És ez zavarja?
N. E.: Őszintén? Egyáltalán nem. Ha nem érzem jól magam egy feladatban, mert destruktív, mert unom, mert nem épít, akkor tényleg nehéz velem. De azt hiszem, ez egy jelzés, hogy valami baj van ezzel az alkotófolyamattal. Jó, igen, velem nem könnyű, mert szóvá teszem, mert nem nézem a cipőm elejét. Annyi helyről élek, hogy megtehetem, hogy ekkora igazságérzetem legyen. Jöhet olyan időszak nekem is, hogy nem lesz ekkora szám, de most még nem ott tartunk. Meg vagyok győződve afelől, hogyha nekem igazam van, és ennek tudatában is vagyok, annak van akkora meggyőző ereje, hogy a másik se kételkedjen benne. Ezért is tudok könnyen nemet mondani. Ugyanis, ha én százszázalékosan meg vagyok győződve arról, hogy helyes valaminek a visszautasítása, akkor egy pillanatig sem aggódom miatta. Ugyanez igaz arra is, ha elvállalok valamit. Lehet, hogy tízből tíz ember visszadobna egy feladatot, de ha látok benne egy szikrányi értéket, akkor belevágok. Ha megkeresnek azzal, hogy szerepeljek a Szíven szúrt országban, akkor nemet mondok, mert megint csak az van, hogy nem tudok teljes meggyőződéssel melléállni. Ha egy végzős főiskolás megkér, hogy szerepeljek a vizsgafilmjében, amit egy Kundera novella ihletett, akkor nem kérdezem, hogy ki ő, vagy mit kapok ezért a munkáért. Egyszerűen megcsinálom, mert hiszek benne.
 |
|
Nagy Ervin a Magyar Állami Operaház Wagner200-maraton elnevezésű programsorozatának Wagner és Nietzsche levelezése című programján 2013 szeptember 14-én
Fotó: MTI / Marjai János |
hvg.hu: Mindig ilyen magabiztos volt?
N. E.: Ezt nagyképűségnek hívják (nevet).
hvg.hu: Jó hát, ha ragaszkodik hozzá, mondhatjuk így is.
N. E.: Viccet félretéve, ez egy vékony vonal, könnyű átcsúszni rajta. Nekem, neked, a másiknak magabiztosság, az összes többinek nagyképűség. Nagyképűség a szinkronstúdiónak, ahol azt mondtam, hogy nem vagyok hajlandó 800 forint helyett 500-ért dolgozni. Erre ők azt mondják, hogy milyen nagyképű a Nagy Ervin. Ugyanis buták, és el sem jutnak odáig, hogy nem elsősorban magamért mondom ezt, hanem azért, mert ha én leadok ennyit, akkor annak a szerencsétlen főiskolásnak is ennyivel lesz kevesebb, aki még benne van ebben a munkában. Ha az enyémet lejjebb viszik, akkor az övét is lejjebb fogják, és akkor majd éhen hal. Megint az igazságérzetnél kötünk ki: meg merem ezt lépni, mert tudom, hogy igazam van. Szerintem csak az bántja őket, hogy ők maguk bizonyos helyzetekben nem tudnak így viselkedni, nem tudnak kiállni magukért, hát egyszerűbb azt mondani, hogy én nagyképű vagyok. Ugyanaz történik egyébként kicsiben, mint nagyban. Nem mernek konfliktusokat vállalni az emberek, pedig néha muszáj összeveszni, néha muszáj kimondani a kínos dolgokat.
hvg.hu: Változhat ez, ha beletesszük azt a két-három generációnyi munkát, amiről beszélt?
N. E.: Változhat? Változnia kell! Csak ehhez fel kell ismernünk, hogy vannak közös ügyeink! Olyan kérdések, amiben nincs fideszes, MSZP-s, meg akármilyenes. Amiben van egy közös nevező.
(Az interjú előző szövegváltozatát az interjúalannyal egyeztetve módosítottuk - A szerk.)
|
|
2014. március 05. szerda, 06:29 |
Váci Mihály versei
|
|
|
Áldott vagy Te
Áldott vagy Te az asszonyok között,
kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom, hogy elveszik, akit
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát,
a teremtőt, a csodákat tevőt,
halászok és pásztorok mesterét,
ki a pusztába ment, árva tanyák
népe közé, nyírségi sivatag
kísértőivel szembeszállani,
kenyérré változtatni a sziket,
ki felkereste a szántóvetőt,
szelíd barmai közt jászolra ült,
bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
- s visszaadta a vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani,
szavára a bénák fagyott keze
felemelkedett s ökölbe szorult,
akit a nép várt és akitől új
országot vártak, új törvényeket,
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.
Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt, akit te szeretsz,
a fiadat, szerelmed, férjedet,
- csúfolják Pilátus-itéletek:
kétségek, vádak, bogozott gyanúk
töviseiből fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenő tagjait
töri a törtetés, tülekedés
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei,
s ajkaihoz keserű ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet,
ki erőt adtál nékem - szólani,
csodatevő erőt adtál nekem,
s nagy, térítő, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim előtt,
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott,
a szellem, a megváltó akarat
de keservesen elítéltetett!
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!
|
|
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Konrád György relativizál |
|
|
|
|
2014. március 05. szerda, 08:06 |
Vérlázító: Konrád György relativizálja a kommunizmus áldozatainak számát
2014. március 03.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
 Az ember hajlamos nem hinni a fülének: az egykor nem kevesek szemében kommunistaellenes szimbólumembernek tartott Konrád György a minap az atv.hu-n kijelentette, hogy „többet öltek meg a nácik, mint az oroszok”. S mindezt büntetlenül. Pedig 2010 óta törvény mondja ki nálunk, hogy a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás tényének tagadása, kétségbe vonása, vagy jelentéktelen színben történő feltüntetése, egyszóval relativizálása is bűntett, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vérlázító: az önmagát legnagyobb élő magyar írónak tartó Konrád tehát jelentéktelen színben tünteti fel az emberiség legaljasabb rendszerének, a mindent megsemmisítő kommunizmus áldozatainak számát. Teheti ezt büntetlenül, köszönhetően a kettősmércézés egzisztáló gyakorlattá válásának.
Mert mi is a kettősmércézés? A nemzetiszocializmus, a fasizmus áldozatai számának növelése, ugyanakkor a kommunizmus legyilkoltjainak csökkentése. Ha valaki, Konrád ebben élenjáró. Legalábbis 1989 óta. Mert előtte, a pártállam évtizedeiben – írta róla Beke Albertirodalomtörténész még a Kapu 1991/12. számában – „Konrádra tisztelettel és megbecsüléssel tekintettünk, hiszen következetesen a kommunista diktatúra ellen volt.” - De hol van már az eladdig lehullott hó?
Az atv.hu-n március 1-jén Bánó András vele készített interjújában szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy a náciknak „az európai zsidóknak kétharmadát sikerült megölniük”, s „az, hogy a gyerekeknek se irgalmaztak, sőt, nekik a legkevésbé, nehogy színre lépjen egy újabb zsidó nemzedék, ez a tébolyult következetesség teszi a holocaustot kivételessé a népirtások között”.
Persze mindezek hallatán hiába is bocsátkoznánk történelmi statisztikai adatolásokba, „a legnagyobb élő magyar írót" ezek hidegen hagyják, olyannyira, hogy „a kommunizmus sokkal több embert pusztított el, mint a nácizmus” kijelentésre csak ennyit mondott: „Nem így van. Ha a könyvelést megcsinálják, akkor többet öltek meg a nácik, mint az oroszok.”
Nos, ha Bánó nem, mi ezúttal szembesítjük Konrádot az Országgyűlés által a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt módosító, 2010. június 8-án 253 igen, 61 nem szavazattal és 45 tartózkodás mellett elfogadott törvénnyel, amely fehéren-feketén kimondja:
„Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, büntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Aligha szükséges büntetőjogi szakdoktorátus ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyire kimerítette fentebbi nyilatkozata a kommunista népirtás tényének jelentéktelen színben történő feltüntetését. Vagy a kettősmércézés révén itt most megint csak arról van szó, hogy „véleményt nyilvánított”? De ha valaki ezt a nemzetiszocializmussal kapcsolatban teszi, akkor azt is így könyvelik el?
Arról, hogy az egyik oldalon hivatalosan elkönyvelt hatmilliós halálozási rátához képest miért relativizálható a másik oldalon szintúgy hivatalosan elkönyvelt százmilliós, kár ugyebár vitatkozni bárkivel is, főleg, hogy – amint Stéphane Courtois történész tizennégy évvel ezelőtt megállapította – „a kommunizmus vétkei soha sem kerültek mérlegre, sem történelmi, sem erkölcsi szempontból”.
Nem bizony, s éppen ezért arra kérte olvasóit a rajta kívül Nicolas Werth, Jean-Louis Panné, Karel Bartosek, Jean-Louis Margolin, Andrzej Paczkowski által írt, e tárgyban legalapvetőbb művek egyikében (A kommunizmus fekete könyve, 2000), hogy „hagyjuk már az afféle gondolatokat, hogy, ha itt-ott agyonlőtték a túszokat, itt-ott lemészárolták a lázadó munkásokat, itt-ott halomra gyilkolták az éhező parasztokat, ez csak egy-egy országra, egy-egy korszakra jellemző alkalmi „kisiklás” volt.” Vagyis elég volt a kommunizmus bűntetteinek relativizálásából!
Elég, hiszen Courtois hozzávetőleges mérlege szerint az emberiség legaljasabb rendszere áldozatainak száma megközelíti a százmilliót. Ebből 20 millió esett a Szovjetunióra, 65 Kínára, 2 Észak-Koreára és Kambodzsára, 1,7 Afrikára, 1,5 Afganisztánra, 1 Kelet-Európára és Vietnamra, 150 000 Latin-Amerikára és mintegy 10 000 a nemzetközi kommunista mozgalom és hatalmon nem lévő kommunista pártok tagjaira.
Egyenesen vérlázító, hogy az önmagát legnagyobb élő magyar írónak tartó Konrád György mégis jelentéktelen színben tünteti fel az emberiség legaljasabb rendszere, a mindent megsemmisítő kommunizmus áldozatai számát. Teheti ezt büntetlenül, köszönhetően a kettős mércézés egzisztáló gyakorlattá válásának. |
|
2014. március 04. kedd, 08:29 |
|
József Attila
TANÍTÁSOK
1
Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.
Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.
És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.
Erre pedig csak azt mondhatom,
Az én akarásom nem bolondság,
Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek
Még csak csirázó búzaszemeknek.
Az én hitem a földnek melegsége
És miként a föld szétosztja melegét
Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,
Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.
Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.
2
Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?
Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.
Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal.
3
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Ha kegyetlenek vagytok,
Fiaitok is kegyetlenek lesznek.
Ha valamely bokron tövis terem,
Sarjadékán is tövis terem.
S elszaporodván tövestül kitépi
És kemencére veti a gazda.
Igy szakajtja ki kövér földjéből
Az ártatlanul kegyetleneket,
Már csak szüléjük miatt is
S tűzre, háborúba veti: az idő.
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Az irgalmasok irgalmasságra várnak,
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek.
4
Most a jövendő férfiakról szólok.
Ők lesznek az erő és szelidség,
Szétszaggatják a tudás vasálarcát,
Hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét,
Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
A vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
A fergeteget magába szívja
S megcsöndesülnek mind az óceánok.
Mindig várnak váratlan vendégre,
Az ő számára is teríttetnek
És megterítik a szívüket is.
Az Isten szerető öccsei ők.
Legyetek hasonlók hozzájuk,
Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
Ártatlanul mehessenek át
Az előttük álló vértengeren.
5
Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
És vérükkel meg verítékükkel
Összekeverik az anyagot,
Mely katlanukban átlátszóvá forr.
Azután meg táblákba öntik
S erős karjuk fogyó erejével
Egészen simára hengerelik.
És amikor megvirrad a nap,
A városokba meg a tanyai viskókba
Elviszik vele a világosságot.
Néha napszámosnak hívjátok őket,
Néha pedig költőnek mondjátok,
Noha nem több egyik a másiknál.
Lassan egyformán elfogy a vérük,
Ők maguk is átlátszóvá lesznek,
Ragyogó, nagy kristályablakok
A belőletek épülő jövendőn.
6
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Néhányatoknak mégis fáj a járás
S fájnak a földes, iszapos tavak,
Hol a verítéket és az út porát
Le kell mosni a fáradt tagokról.
Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak
S tán alázattal fürödnének mindig
Kristályvérében a megváltóknak,
De nékik az élet iszapos gödör,
Boldogtalanság öblögeti őket,
Míg patyolat-fehérré facsarodnak,
Mint a mosott ruha jó anyám kezében.
Reszketnek a vizek iszapjától
És mégis, mégis, tisztátalanul
Semmi kedvük sincsen továbbmenni.
Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok,
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Nézzetek apró unokáitokra:
Boldog örömmel élik a fogócskát
És nézzetek ősz nagyapáitokra:
Boldog örömmel ballagnak ők is,
Miként azok a katonák,
Kik akár vesztett, akár nyert csaták után,
Békességet áhító szivekkel
Fáradtan, de fütyörészve hazafele mennek.
7
A tegnapiak és atyáitok
A jajok lúgjával próbáltak mosakodni
S íme, tinéktek nem kell kutakat ásni
És nem szükséges,
Hogy telesírjátok a kiapadt tavakat,
Csak gyertek velem
És el ne maradjatok tőlem,
Az én számról friss források fakadnak,
Merítsétek bele véres értelmeteket,
Hányjátok el fegyvereiteket,
Mert a szerszámok nem férnek kezetekbe,
Még a múzeumokból is vessétek ki azokat,
Nehogy ők, akikből én előrejöttem,
Titeket vessenek ki majd magukból,
Mint a fegyverek fegyvereit,
Mert hogyha már muszáj választani,
Inkább testvéreink közül hulljon el egy,
Mint két idegen felebarát.
8
A koldusszegénynek krajcárt adtok,
Noha ti is igazságot kértek
S nem vagytok különben a gyilkosoknál,
A sikkasztóknál, akik lányra pazarolnak,
Mégis felakasztjátok, becsukjátok őket.
Vagy hová lett a békesség a földről?
És kik pazarolták ölebekre
A felebaráti szeretetet?
Bizony, mindezek a dolgok
Meglátszanak az idő könyvében.
Ó, jaj azoknak, akik
Nem másszák meg a magasságokat
S úgy kerülik szavamat, mint a szakadékot,
Mert az anyák teje könnyekké változott,
Testvéreink elhulltak úgy,
Mint jégzivatarban a gyümölcsök,
Amelyeket senki, senki, senki
Kosarába többé nem szed össze.
9
Isten országát hirdetem néktek.
Szelid lehelete megsimogat minket
És a börtönöket elsodorja.
Fölméri örökeddigi szenvedésünk
Fájdalmunk végtelen homoksivatagját.
Hiába hullott veritékünkkel
Könnyünkkel vérünkkel gondolatunkkal
Televénnyé forgatja majd
Hogy víg erdők és komoly akadémiák
Hazatrallalázzák bujdosó kedvünket.
Megbékélt nyáját a fegyvereknek
Nyugodt szavával gyárakba tereli
Az irigy gépek szerelemmel magasztalják
S arató kezeit
Alázattal nyalogatják a búzaföldek.
Isten országát hirdetem néktek
Aki eljön hozzánk: a földre
Aki nagyobb ünnep nálunk
Mert mindnyájunk ünnepe.
Készüljünk rája illendőképpen:
Igazi lelketek melyet elzártatok
Hogy be ne szennyeződjék a robotban
Vegyétek elő immáron s öltsétek magatokra.
Foltozzák be a nem-törődömséget
És kössék maguk elé az asszonyok
Legtisztább anyaságukat
Illatosítsák meg homlokukat
És szakállukat a férfiak
Ősi testvériségükkel jószándékaikkal
A gyerekek kezében virágok legyenek
És gondtalanságot adjatok nékik.
Bölcs szivekkel örvendezzetek
És siessetek siessetek
Mert alighogy méltón fölkészültünk
Akit elűztek a hadnagyok
Nyugodtan biztosan észrevétlenül
Isten országa hazatalál.
- - - - - - - - - - - - - -
13
Mikor raktok parazsakat
Már-máron látó szemetekbe,
Hogy ne csak lássanak,
Világítsanak is!
Szurkos fáklyát gyújtanak szemükben
Immár a hátulgombolós négerek is
S bennünk még sötétben alusznak a galambok.
Denevér-szárnyon röpködjenek?
Mert eljönnek a kormos fütyülő fickók
És darabos piros kiáltással behajítják
A földszintes múlt apró ablakait.
14
Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.
De én, aki a füvek beszédjét
S a kométák dübörgését delelőtökre terelem,
Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:
Por és Istenpor vagyunk.
Visszahullván
A por a porral elkeveredik,
Visszahullván
Igy keveredik el Istennel a lélek.
Ki szagolta meg közületek az égi virágokat?
Ki állna nyugodtan robogó vonat előtt?
Lám, az örökké-könyörgők se
S mégis eltemetik a lelkük elevenen.
Le kéne vágni szemhéjukat, mert mindig lecsukják,
S akadna-e közülük is,
Aki élő izmait elásná?
15
Ha már nagyon kell imádkozni,
Imádkozzunk:
Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a Te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában,
Tudjuk, hogy a Teljes Akarat voltál,
Tudjuk, azért akartál bennünket és mindent,
Hogy az idő kifogytával
És a dolgok elmultával
A Teljes Értelemmé tökéletesedj.
Most mégis megfáradván
Dicséreteddel aratunk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Ámen!
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Nem fáj, amit megszelídítenek |
|
|
|
|
2014. március 03. hétfő, 09:09 |
Napok óta maradékot evett. A hűtőben talált szalámivégek mellé egy kis kekszet, kockacukrot, és esténként megivott két-három pohár citrompótlós vizet. Már hetek óta nem volt pénze. És hogy minden még rosszabb legyen, herpesz hasogatta a szája sarkát. Egy csúnya, láthatatlanul növekvő seb.
De nem fáj annyira, amit megszelídítenek.
Herpesz, herpeszke, az én herpeszem, dúdolta délután, és a dzsekijét összehúzva besurrant a pékségbe. Nagyon éhes volt, zsemlét akart, legalább egy zsemlét, egyetlenegyet. De rossz ajtón lépett be, a tömeg előrenyomta, és már mennie kellett, be, a polcok közé, az áruházba, ahova a nyilak mutatták. Zsófi felsóhajtott – szerencsére ideje mindenre volt –, fogott egy kosarat, és besétált a tömegbe.
Ám nem sétált, nem úgy sétált, mint aki… Mert akinek nincs pénze, az másképp sétál, az oldalazva jár, mint aki lopni indul. Először banánhalmok, konzervhalmok közt kóválygott, ám szerencsére bent, az áruházban is tartottak pékárut. Odaoldalgott a szeletelt kenyerekhez, belegyömöszölt egy zsemlét a nejlonzacskóba, és ekkor látta meg a szottyadt, akciós fánkokat. Elkenődött cukormáz, töredezett cukorbevonat, 55 Ft, spórolós kisnyugdíjasoknak is megéri.
De nem Zsófinak. Zsófi mégis elkezdett számolni.
Nem a pénzt számolta, hanem a fánkokat. Egy, kettő, három; és már érezte, hogy a számok közönséges ízekké változnak, a szikkadt csokimáz elroppan a szájában, lassan megadja magát és szétolvad. A gyomrában izgatott bizsergést érzett. A kosarával odasétált a hűtőpulthoz. Megszámolta a pizzákat, négy, öt, hat, választott melléjük egy csomag túrógombócot, egy mélyhűtött gesztenyemasszát, végül egy nagy doboz fagylaltot is, hét, nyolc, kilenc, mert hát gondolni kell a holnapra… Végül nagy darab sajtokat számolt össze, és az egészhez hozzácsapott egy kis kaviárt, tonhalfilét is.
Ennyi mindenre inni kell, így hát odasétált a százszázalékos gyümölcslevekhez.
A pénztárnál kifizette a zsemléjét, és aztán átsétált a szemközti drogériába. Fuldoklott az idő, mikor elindult a városba, de most a nap, mintha csak kikívánkozna a felhői mögül, rátartin ragyogott.
Zsófi régebben is sokat számolt. Kislány korában ült az íróasztalánál, és számokat írt egy kockás füzetbe, szépen, sorban, egymás után. A számok még nem jelentettek pizzákat, fánkokat, még kristálytiszták, érinthetetlenek voltak, és ő élvezte, hogy míg lassan-lassan múlik a délután, a számok csak gyűlnek, dagadnak. Ha felszólították az iskolában, a számaiba menekült. Leülni, mondta a tanár, ötvenhárommillió-ötszázhuszonkilencezer-nyolcszázhatvanhat, mondta magában Zsófi. És jó volt, hogy minden napra egy kicsivel több szám jutott – nemcsak több szám, hanem egy kicsivel több reménység, egy kicsivel több hatalom. Ám egyszer csak megroppant a számegyenes: Zsófi addig számolt, míg megnyert egy futóversenyt, aztán megnyert egy másikat, aztán még egyet, és a hatodikban már egyre jobban tanult, haladt előre, akár a többiek.
A számolós füzet, ahova régen a millióit írta, elveszett.
De mintha most visszatérnék a régi neurózisomhoz, töprengett. Nincs munka, nincs haladás, nincsenek fiúk, és még a lakást sem tudom fizetni. Virtuális kielégülés, paranoia, kényszerneurózis, tudathasadás, mondogatta magának a fürdőszobában. Kényelmesen lezuhanyozott, beágyazott, és olyan jóllakottan járt-kelt fel-alá, mint a farkas, akinek követ varrtak a hasába. Hiába, eltelítődtem, gondolta: pizzák, fánkok, túrógombóc, meg egy kis kaviár. Kész, végem, de közben semmilyen kétségbeesést nem érzett. Remekül aludt – mint régen, felhúzott térdekkel –, másnap hajat mosott, levágta a körmeit, beáztatta a zoknijait.
Az anyja kémiatanár volt, az apja szakoktató egy szakmunkásképzőben, úgyhogy Zsófi egész gyerekkora a józan ész dicséretében telt el: legyen magadhoz való eszed, mondogatták, ha ábrándozni akart egy kicsit. Az anyjának már az akupunktúra is gyanús volt, nem beszélve a bölcsészetről és a pszichológiáról. Merthogy a szülei nem ábrándoztak, egyre csak számoltak, hogy kínkeservvel előkaparhassák Zsófi tandíját, azaz a józan észre valót.
Mondta, mondogatták, nyögte Zsófi, és kicsavarta a zoknikat. Egy barátja lakásában lakott, aki a legjobb barátja barátnőjéhez vagy a legjobb barátnője barátjához utazott el Angliába, így valahogy. De még tizennyolc nap. Zsófi pontosan ennyi ideig maradhat.
Gyorsan megcsinálta a haját, és indult nézelődni. De előtte megnyalogatta a száját, végighúzta a nyelvét a sima, jóllakott húson. Csodák csodája, eltűnt a herpesze.
Tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc. Már nem elégedett meg a lejárt szavatosságú, tejberizsekkel, az óriás túró rudikkal, a sárgára festett pudingokkal, amikért néhány napja – akkor még üres gyomorral, behúzott vállakkal járkált – majd elepedt. Most valami igazibbra vágyott. Húsz, huszonegy, huszonkettő, huszonhárom. Sajtra, sonkára, gyümölcsökre. És persze fel is kéne öltöznie. Amióta apa meghalt, tönkrementek a trikói – amúgy is minden szertefoszlott, szétfeslett –, és kéne már egy rendes pizsama is. És egy jó cipő, mert olyan elkárhozott érzés lyukas cipőben klaffogni! Nem egy cipő, hanem mindjárt kettő, huszonhét, huszonnyolc. És mi lenne, ha az egészhez hozzászámolna egy komoly ébresztőórát is?
De vajon mi történne, ha egyszer meghívnák vendégségbe? Én nem kérek semmit, magyarázkodna a háziasszonynak, jóllakom azzal, hogy mindent összeszámolok.
|
|
2014. március 03. hétfő, 08:29 |
Százkilencvenhét éve,
1817. március 2-án született Arany János.
ARANY JÁNOS
KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET
Nem szégyellem, nem is bánom,
Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
S hazám földén túl se jár;
Hogy nem „két világ” csodája -
Lettem csak népemböl egy:
Övé (ha van) lantom bája,
Övé rajtam minden jegy.
Ám terjessze a hatalmos
Nyelvét, honját, istenit!
Zúgó ár az, mindent elmos,
Rombol és termékenyit:
De kis fajban, amely ép e
Rombolásnak útban áll:
Költő az legyen, mi népe, -
Mert kivágyni: kész halál.
Vagy kevés itt a dicsőség,
S a nemzettel sírba lejt?
Kis-szerű az oly elsőség,
Amit a szomszéd se sejt?
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a kontinensen,
Albion is kéne még?...
Légy, ha birsz, te „világ-költő!”
Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
Inkább nem is dallanék.
S hol vevéd gyász tévedésed,
Hogy faját s a nemzeti
Bélyeget, mit az rávésett,
A nagy költő megveti?
Hisz forgattam, a javából,
Én is egypárt valaha;
Mind tükör volt: egymagából
Tűnt nekem föl nép, s haza.
És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.
Tán veszélyt, vagy annak látszót,
Vélsz a honra tűnni fel:
Hát van lelked, a szent zászlót
Épen akkor hagyni el!?
Oh, ha méltóbb s új kobozzal
A megifjodott hazát
Zönghetném még Homérosszal;
Ne csak mindig panaszát!
De legyek, ha veszni sorsa,
Húnyó nép közt Osszián,
Inkább, hogysem dalok korcsa
Közönyös harmóniám!
(1877. augusztus 8.) |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2014. március 02. vasárnap, 08:12 |
JÓZSEF ATTILA
MÁRCIUS
1
Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csucsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag.
Mit ír a hirlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában elűzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükről. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.
Boldog vagyok: gyermek a lelkem,
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erőt az élet érdekében.
2
Zsoldos a férfi, a nő szajha,
szivüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is fel van fujva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kivül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihül,
ég Flórám és szivem szerelme.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, -
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.
1937. március
|
|
2014. február 28. péntek, 21:12 |
Ma, március 1-jén van az International Hug-a-Librarian-Day (Ölelj meg egy könyvtárost!) nemzetközi világnap. Nekem kimaradt, de Móra Ferencnek talán összejött. A képen Móra könyvtárigazgató úr szivarozik elégedetten Fischof Ágota, az első magyar szakképzett női könyvtáros társaságában a szegedi Somogyi Könyvtárban.
A híresen szép szegedi polgárlány egy jómódú téglagyáros gyermeke volt. Előbb önkéntes gyakornokként dolgozott Tömörkény és Móra mellett a szegedi könyvtárban, majd Móra közbenjárására Berlinben elvégezte a könyvtárosképző főiskolát. Hazatérve Móra jobbkeze lett a könyvtárban, a Somogyi-gyűjtemény katalogizálásában is részt vett, ő hozta létre a máig használatos tárgyszókatalógust is. A Szegedi Naplóban rendszeresen jelentek meg könyvismertetései, Juhász Gyula felkérésére ő rendezte a Szegedi Munkásotthon könyvtárának anyagát.
A kedvéért órákat töltöttek az olvasóteremben a Szegeden élő vagy ott időző művészek. Juhász Gyula verset írt hozzá (Exlibris -Ágotának), Moholy-Nagy László portrét festett róla, Balázs Béla pedig róla írta "Kalandok és figurák" című novellagyűjteményének egyik darabját. Legfontosabb ihletadója azonban Móra Ferencnek volt. A negyvenéves írót nem is nagyon titkolt vonzalom fűzte a nála majd húsz évvel fiatalabb lányhoz. Róla mintázta a „Négy apának egy leánya” című regényének főszereplőjét, Angyalkát, a postáskisasszonyt, akibe reménytelenül beleszeret egy idősödő régész, de a lányt végül más szökteti meg. Fischof Ágota1923-ig volt a Somogyi Könyvtár dolgozója, majd férjhez ment Hézer Béla orosházi bankigazgatóhoz, és elhagyta a könyvtárat.
 |
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
Ezúton szeretném értesíteni mindazokat, akik jelezték részvételi szándékukat, hogy férjem, ifj. Hegedűs Loránt ellen, a Horthy-szobor-állítás miatt indított per ítélethozatala március 7-én, pénteken 10:30-kor Budapest, Kálvin tér 8. szám alatt, a Budapest-Északi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalában lesz.
