Elhallgatott gyalázat címmel forgatott dokumentumfilmet a „felszabadító” szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőkről Skrabski Fruzsina. Mint az mno.hu-nak elmondta, azt akarta megmutatni, miként viselte meg az áldozatokat és az egész társadalmat ez a megaláztatás.

Bár 1990-ig nem lehetett róla beszélni, mára már elfogadott tény, hogy a második világháború végén Magyarországot megszálló szovjet katonák tömegesen erőszakolták meg a magyar nőket, lányokat és asszonyokat egyaránt. Megaláztatásban, szégyenben kellett élniük, nem beszélve a nemi betegségekről és a terhességmegszakításokról. A történészek az 1944-45-ben megerőszakoltak számát több százezer főre teszik. A társadalom és a tudomány azonban még mindig keveset tud az akkor történtekről, így egyvalami egészen biztos: kutatni- és tennivaló van még bőven.

Szovjet szörnyemlékmű

A vitatott emlékművet Magyarország szovjet megszállása után,1946-ban emelték; az obeliszken lévő jelképeket,az ötágú csillagot és a szovjet címert rövidebb időre az 1956-os forradalomban és 2006-ban, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgását követően is eltávolították. Mindkét alkalommal visszakerült a lerombolt Trianon-emlékmű helyének közelében épült obeliszkre a szovjet címer távirati iroda úgy tudja,a szovjet emlékműre az„1956″,ill a „Gyilkosok” és az „Árulók” szavakat festették fel.A média megóv minket az ilyen káros, szenzációhajhász, szomorú hírektől. Ehelyett olyan ostobaságokat sugallnak, mintha a megszállás mellett valami mást is jelképezne az emlékmű. Hátha nem felejtettük el azt a hazugságot, hogy alatta szovjet katonák nyugszanak. Hátha belenyugszunk abba, hogy a demokráciába belefér azoknak a tisztelete, akik felszabadításnak élték meg a megszállást, és megengedjük nekik, hogy az ezeréves államiságunkat szimbolizáló jelkép helyén ez álljon.

Nemzeti InternetFigyelő

Huszt vára

Legnagyobb kárt magyarságunknak a kettészakadásunk okozza. Az az abszurd helyzet alakult ki Kárpátalján, hogy itt három féle magyar van: jó magyar a KMKSZ tag, rossz magyar a pártonkívüli, és ellenség az UMDSZ tag. Pártvezéreink a kimagyarázkodás bajnokai. Nem a saját hibájukként könyvelik el a múlt választások siralmas kudarcát, hanem azon sajnálkoznak, hogy: ”hát mit tehetünk, ha népünk tudatlan, elvtelen, 50 – 100 hrivnyáért eladja becsületét” s nem ránk szavazott…

Sokan ezt el is hiszik, holott népünk nagyon is öntudatos. A választások napján, ily módon fejezték ki tiltakozásukat a kettészakadásunk, a két párt vezetői acsarkodása ellen. Jómagam is elbizonytalankodtam melyik pártunkra, melyik személyre is szavazzak. Bevallom, hogy egyiknek se láttam hasznát… Sajnos, vezéreink képtelenek (vagy nem akarják?) ezt megérteni.

Remélem, hogy a KMKSZ és az UMDSZ tagsága végre ráébred kettészakadásunk ártalmaira és kierőszakolja vezetőiktől a szoros együttműködést. Túl kevesen vagyunk az ellenzékieskedési játszadozáshoz! Értsük meg végre, hogy csak együtt, szoros összefogással lehetünk sikeresek.

A Székelyek létrehozták a Székely Nemzeti Tanácsot, ami a pártok működését, fellépéseit hivatott koordinálni és egyeztetni, amely az összmagyarság érdekeit képviseli. Ez párton kívüli (felüli) szerv. Kövessük példájukat! Egy ilyen Tanács közös nevezőre hozhatja az összes magyar szervezet feladatait, tervezeteit, és azok gyakorlati megvalósítását.

Jó lenne, ha a mindenkori magyar kormány nem tenne különbséget magyar és magyar közt, megszüntetné a Kárpátaljai magyarság egy részének diszkriminációját, megértené, hogy nincs két vagy háromféle, hanem csak egy nagy magyarság van. Nem egyes pártot, intézményt, illetve személyeket részesítene támogatásában egyoldalú információk, ill. szimpátia alapján, hanem a kárpátaljai magyarságot, azaz egyforma jogosítvánnyal ruházná fel mindegyik magyar érdekvédelmi szervezetet, hisz mindegyik egyformán képviseli és védi a magyarok érdekeit.

Hasznos lenne, ha Magyarország legnagyobb mértékben támogatna egy egységes,független megyei magyar lapot. Egy ilyen jól finanszírozott lap magához vonzaná a legtehetségesebb, becsületes magyar újságírókat, akik nem az egyes pártok, intézmémyek, ill személyek szolgálatában állnának, hanem bátrana magyarság érdekeit szolgálnák. A finanszírozásból talán ki kéne zárni a közbeeső láncszemeket – az alapítványokat, mert ezek drágítják és bonyolítják a folyamatot, visszaélésekre adnak lehetőséget és elsősorban alapítóit és kezelőit gazdagítják…

És legvégül két legnagyobb, igaz magyar hazafit szeretnék idézni:

A  HAZA MINDEN ELŐTT! (Horthy Miklós üzenete):

„ Bármit is hoz a jövő, kérve kérek minden Magyart, aki e névre méltó, temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart, és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét, és csak is erre dolgozzék meg imádkozzék. Ez a cél – midnyájunk közös szent célja: Magyarország (minden Magyar föld) felszabadítása”!!!

A második: „…jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”

(Széchenyi István).

KÖVÉR GYÖRGY

Vitézi Rend törzskapitánya

Kárpátalja, Ungvár

Kivonat:  VITÉZI HÍRMONDÓ  2013 évi.  VI.szám

Nemzeti InternetFigyelő

Mi, az Ukrajnában élő őshonos magyar nemzetiségű lakosság által létrehozott civil szervezetek és történelmi egyházközösségek képviselői, aggodalommal figyeljük az országban zajló eseményeket.

Az utóbbi időben Kárpátalján felfegyverzett radikális elemek jelentek meg, akik félelmet keltenek bennünk és gyermekeinkben, tovább csökkentik biztonságérzetünket. Aggasztó, hogy folytatódnak a magyarság elleni uszítások, és az ukrán médiában mind több, a történelmi tényeket meghamisító írás jelenik meg.

A kialakult konfliktusok békés rendezését támogatjuk, és abban bízunk, hogy az ország új vezetése az európai értékekre és a demokratikus szabadságjogokra alapozva tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait. Elvárjuk, hogy a kárpátaljai magyarokat államalkotó, őshonos nemzetnek tekintsék, és ennek megfelelően biztosítsák számunkra a kulturális és regionális önrendelkezést. Az állam ennek teremtse meg a törvényi kereteit, biztosítsa annak érvényesítését és anyagi feltételeit.

Mi, kárpátaljai magyarok, szeretnénk továbbra is itt élni magyarként, törvénytisztelő állampolgárként egy jogállamban.
Ennek érdekében kérjük, hogy az állam biztosítsa számunkra:

· az esélyegyenlőséget az élet minden területén;
· anyanyelvünk és kultúránk használatának, megóvásának és fejlődésének jogi és anyagi feltételeit;
· az anyanyelvű oktatás lehetőségét az óvodától az egyetemig;
· az államnyelv elsajátításának lehetőségét azon a szinten, amely az egyén társadalmi érvényesülését segíti. (Az ukrán nyelv oktatását ne politikai, hanem szakmai/módszertani alapon végezzék. Fogadják el, hogy mint minden embernek, nekünk is egy anyanyelvünk van, így számunkra az ukrán nyelv második nyelv, és ennek megfelelően oktassák, dolgozzák ki az oktatás tartalmi és követelményi rendszerét, és ez alapján kérjék számon az oktatás minden szintjén és a továbbtanuláskor.);
· a kettős állampolgárság intézményének elismerését Ukrajnában, ami elősegíti az ország európai uniós integrációját;
· a kisebbségi civil szervezetek, a történelmi egyházközösségek és az általuk létrehozott kulturális/oktatási intézmények törvényileg garantált anyagi támogatását.

Hisszük és valljuk, hogy Isten akarata a népek, nemzetek békés egymás mellett élése, és a politika irányítóinak is, mint minden embernek, legfontosabb feladata a Mindenható akaratának keresése, teljesítése. Mi, kereszt(y)ény kárpátaljai magyarok, akik több, mint 1100 éve itt élünk békében más nemzetiségekkel együtt, szeretnénk továbbra is itt élni, békében és szeretetben gyarapodni.
Imádkozunk, és kérünk mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen azért, hogy legyen minél hamarabb béke Ukrajnában, és a gonosz erők ne tudják a tüzet szítani az itt élő nemzetek között.

Beregszász, 2014. március 28.

„GENIUS” Jótékonysági Alapítvány —

„Sámuel” Jótékonysági Alapítvány —

Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ —

Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat —

Biokultúra Szövetség —

Cserkészliliom a Keresztény Ifjúságért Jótékonysági Alapítvány —

Dorcas Segélyszervezet Kárpátaljai Kirendeltsége —

Esélyt az Életnek Jótékonysági Alapítvány —

Gordiusz Magyar Diákszövetség —

Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület —

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata —

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Öregdiák Szövetsége —

Kárpátalja Völgyeiben és Hegyein Falusi Zöld Turizmus és Agroturizmus Fejlesztéséért Civil Szervezet —

Kárpátaljai Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet —

Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület —

Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség —

Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet —

Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete —

Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség —

Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége —

Kárpátaljai Magyarok Protestáns Tudományos Egyesülete —

Kárpátaljai Református Egyház —

Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet —

Kezünkben a Jövő Alapítvány —

Komjáthy Benedek Alapítvány—

Lehoczky Tivadar Intézet —

Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége —

Mezőgecsei Hagyományőrzők és Falufejlesztők Egyesülete —

Momentum Doctorandus Kárpátaljai Magyar Doktoranduszok Szervezete —

Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerület —

Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, Bereg-Ugocsai Esperesi Kerület —

Nieuwleusen Kárpátaljáért Területi Jótékonysági Alapítvány —

Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány —

Pro Cultura Subcarpathica —

Pulzus Kulturális és Információs Központ —

Rákóczi Szövetség Beregszászi Szervezete —

Spectator Társadalomkutató Műhely —

Szent Márton Karitász Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány —

Ukrán–Magyar Területfejlesztési Iroda —

Nemzeti InternetFigyelő

Pénteken este tüntetés zajlott a külügyminisztérium Bem rakparti épülete előtt Kárpátalja visszatéréséért. A tüntetők egy petíciót is elfogadtak, amelyet a helyszínen átadtak a minisztérium ügyeletesének. Még éjfél előtt megszületett Martonyiék válasza is, amelyben felelőtlen kampányfogásnak nevezik a tüntetést, elhatárolódnak tőle és megismétlik hűségnyilatkozatukat Ukrajna iránt.

Martonyiék szövegének van egy árulkodó motívuma, mely  szerint a petíció  „nem segíti a külhoni magyar közösségek szülőhelyen való megmaradását és boldogulását”. Márpedig a petíció Kárpátaljának a Magyarországhoz való visszatérését kéri. Ebben az esetben az ott élő magyarok elveszítenék szülőföldjüket?!

Ez a gondolati ficam nem csupán a kimondó logikai bukfence, hanem természetes következménye annak a képtelenségnek, amely a magyar nemzet legnagyobb szétszaggattatásának évfordulóját, Trianon napját az Összetartozás Napjaként ünnepelteti lelkesen…

A magyar politikai osztály felelősségét briliánsan veti fel Szaniszló Ferenc ECHO tévében elhangzott legfrissebb jegyzetében.

Alább közzétesszük a Petíció Kárpátaljáért szövegét, amelyet a Kuruc.info közölt, a KÜM válaszát az MTI-OS-ről, és megtekinthető Szaniszló Ferenc jegyzete.

Petíció Kárpátaljáért

Alulírott, elkötelezett magyar emberek, akik a mai napon 2014. március 28-án összegyűltünk Budapesten a lengyel Bem Józsefről elnevezett téren a Külügyminisztérium épülete előtt, hogy kifejezzük követelésünket az Ukrajna által megszállt magyar területek visszacsatolása érdekében, és tiltakozásunkat a Krím félszigeten élő orosz közösség önrendelkezés jogának gyakorlása miatti szankciók ellen az alábbi lépések haladéktalan megtételét követeljük Magyarország kormányától, különös tekintettel az Alaptörvény D. cikkére is, amely egyértelműen államfeladattá teszi az elcsatolt magyar területeken élő magyar közösségek közösségi jogainak kivívásáért folytatott küzdelmet.

Nem nézhetjük tovább tétlenül és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan és önrendelkezési jogot sárba tipró trianoni diktátum által szabott keretek szétzúzására.

A napnál is világosabb, hogy a nemzetközi jogi egyezmények által is garantált önrendelkezési jog megilleti a 150 ezres kárpátaljai magyar közösséget és az ott élő közel egymillió ruszint. Ez eddig is így volt, sőt 1991-ben ezt Kárpátalján népszavazás erősítette meg, de azt az ukrán állam elszabotálta. Ukrajna szervezett háttérhatalmak által történt meghódítása, illetve ezzel párhuzamosan a Krím félsziget orosz közösségének legitim népszavazással történő visszatérése Oroszországhoz megkerülhetetlen kötelezettséget ró a magyar kormányzatra, hogy védhatalomként követelje a kárpátaljai magyarság biztonságának akár nemzetközi és magyar haderőkkel történő szavatolását, illetve annak biztosítását számukra, hogy mielőbb tisztességes népszavazáson dönthessenek Magyarországhoz való visszatérésről – akár a velünk hagyományosan baráti viszonyban levő ruszin néppel együtt. Addig is számukra biztosítani kell a teljes körű területi autonómiát összhangban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1832/2011 sz. határozatával, amely ezt tagállami kötelezettséggé teszi.

Egyrészt egyértelmű biztatást és bátorítást szeretnénk adni a kárpátaljai magyar testvéreinknek és a ruszinoknak, illetve minden további önrendelkezési joggal bíró Ukrajnában élő népcsoportnak (lengyelek, oroszok, románok stb.), másrészt pedig követeljük a magyar kormánytól a fenti célokért való bátor kiállást, elítéljük az eddig ezen a téren tanúsított gyáva, behódoló magatartását.

Mindezekért tehát:

1. Követeljük a kormánytól, hogy haladéktalanul kezdeményezze az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának összehívását, annak érdekében, hogy a jelenleg Ukrajnához tartozó, de közel 1000 évig Magyarországon, a Szent Korona országában élt, veszélyeztetett magyar és ruszin közösség nemzetközi felügyelet mellett szervezett népszavazáson dönthessen önrendelkezési jogának gyakorlásáról, az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség okmányában rögzítettek szerint. Kezdeményezze a Kormány azt is, hogy az ENSZ BT döntsön arról, hogy a népszavazás tisztasága és az ott élők biztonsága érdekében nemzetközi békefenntartó erők és nemzetközi megfigyelő erők megfelelő számban lehessenek jelen Kárpátalján.

2. Követeljük a kormánytól, hogy haladéktalanul ismerje el a Krím félszigeten 2014. március 16-án szervezett népszavazást és tekintse azt a nemzetközi joggal összeegyeztethető lépésnek, az önrendelkezési jog törvényes gyakorlásának és ebből fakadóan ismerje el érvényesnek Krím-félsziget Oroszországhoz történő visszatérését.

3. Követeljük a kormánytól, hogy azonnali hatállyal vonja vissza támogatását a Krím félszigeti népszavazással és a visszacsatolással kapcsolatosan Oroszországgal szemben életbe léptetett szankciókat tartalmazó döntésektől és a jövőben semmi ilyen lépést ne támogasson, sőt tegye egyértelművé, hogy ilyen lépések épp a nemzetközi jog szerint garantált önrendelkezési jog elveibe ütköznek, amelyet az 1920. évi trianoni békediktátum során magyar területek elcsatolásakor sem alkalmaztak, az így elszakított három és fél millió magyar nemzetiségű honfitársunk esetében sem.

4. Követeljük, hogy a kormány haladéktalanul intézkedjen a Magyar Honvédség felkészítésére annak érdekében, hogy képes legyen védelmet adni a Kárpátalján élő 150 ezer magyar honfitársunknak, aki közül minden harmadik ember, közel 50 ezer fő már magyar állampolgár és ezáltal uniós állampolgár is. Ennek érdekében pedig követeljük, hogy hozzák haza az összes magyar katonát külföldről, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak, hanem az esküjüknek megfelelően képesek legyenek a haza és honfitársaink védelmére.

5. Követeljük, hogy Magyarország kormánya haladéktalanul jelentse be igényét arra, hogy a történelem hosszú évszázadai alatt békésen együtt élő magyar és ruszin nép által lakott Kárpátalja térjen vissza Magyarországhoz, amelyre már 1939. március 15-én egyszer már sor került az igazságtalan trianoni békediktátum revíziója körében. Addig is, amíg a Kárpátalján elnyomott és másodrangú állampolgárként élő magyar és ruszin polgárok dönthetnek arról, hogy kívánnak-e Magyarországhoz visszacsatlakozni követeljük, hogy Magyarország szerezzen érvényt az 1991-es kárpátaljai népszavazásnak, amely Kárpátalja, ezen belül Bereg-vidéken élő magyar közösség számára széleskörű területi autonómiát biztosít.

6. Követeljük, hogy a kormány álljon ki minden síkon az Ukrajna területén jogfosztottságban élő népcsoportok önrendelkezési joga mellett, így különösen a lengyelek, románok, bolgárok, oroszok ilyen törekvései mellett és az ezen népcsoportokért felelős államokkal közösen tegyen meg minden ésszerű diplomáciai, stratégiai és taktikai lépést az önrendelkezési törekvések közös sikere elérése érdekében.

7. Követeljük Magyarország miniszterelnökétől, hogy haladéktalanul váltsa le Martonyi János külügyminisztert, aki hosszú évek alatti munkásságával már többször, de legutóbbi megnyilatkozásával már végérvényesen bizonyította, hogy alkalmatlan magyar nemzet érdekeinek külügyi képviseletére, gyáva és hazaáruló módon járt és jár el, és nyilatkozik az ukrajnai helyzettel kapcsolatban. Tetteit és mulasztásait súlyosbítja, hogy most egy történelmi lehetősége van a magyarságnak arra, hogy a nemzeti érdekeinket érvényesítsük és legalább részlegesen megváltoztassuk azt az igazságtalan és nemzetközi jogba ütköző békediktátumot, amely nemzetünket halálra kívánta ítélni 1920-ban, de amely ellenére még mindig jelentős számú magyar közösség él jogfosztott sorban nemcsak Kárpátalján, hanem Felvidéken, Erdélyben és Délvidéken is. Ennek érdekében szükséges, hogy a Kormány ne csak Kárpátalja, hanem az összes elcsatolt magyar terület kapcsán a nemzetközi fórumok előtt, így az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt is felvesse a Kárpát-medencében igazságtalanul húzott határok újra rendezését, mivel a térségben már minden nép élt rajtunk kívül az önrendelkezés jogával, egyedül minket magyarokat fosztanak meg ettől.

8. Követeljük Magyarország kormányától, hogy lépjen fel az Európai Unió Külügyi Szolgálatánál és az Európai Unió Bizottságánál annak érdekében, hogy az Európai Unió haladéktalanul tegyen érdemi lépéseket a 150 ezer kárpátaljai magyar megvédésére és jogaik védelmére, figyelemmel arra is, hogy a 150 ezer kárpátaljai magyarból 50 ezer magyar állampolgár így ők egyúttal uniós állampolgárok is, tehát értük felelősséggel tartozik az Európai Unió is.

Lássa meg az egész világ, hogy a magyarok a szabadság nemzete és most az oroszokkal és lengyelekkel egy oldalon vívjuk ki a szabadságot az Ukrajna által illegitim módon birtokolt Kárpátalja számára.

Végül gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar idevágó gondolatát ajánljuk figyelmükbe:
„Mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, örökre oda van erény s becsület, úgy oda van élet is és minden remény.”

A fenti követeléseket a mai napon közfelkiáltással elfogadtuk, és arra kérünk minden jóakaratú embert a csonka hazában, a Kárpát-medencében és világ minden táján, hogy csatlakozzon ehhez és velünk együtt követelje a fenti lépések mielőbbi megtételét a kárpátaljai magyarság megvédése és Kárpátalja és Hazánk újraegyesítése érdekében.

Mielőbbi hathatós lépéseiket és válaszukat elvárjuk !

Budapest, 2014. március 28.

A petíciót elfogadók képviseletében:
dr. Gaudi-Nagy Tamás, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője
(cím: 1358 Budapest, Széchenyi rkp. 19.)
Budaházy György, hazafi
dr. Drábik János, jogász
ifj. Hegedűs Loránt, református lelkész
dr. Lenhardt Balázs, országgyűlési képviselő
dr. Morvai Krisztina EP-képviselő
Zagyva György Gyula, országgyűlési képviselő, HVIM-elnök

Gyetvay György Gergely, történész, az MVSZ Fővárosi Szervezetének elnöke

Budaházy Edda, honleány, Dalmay Árpád levelének felolvasója

2014. március 28., péntek 23:28

A Külügyminisztérium közleménye

Budapest, 2014. március 28., péntek (OS) – Magyarország Külügyminisztériuma határozottan elítéli, hogy egyes pártok, mozgalmak egyszerű politikai haszonlesésből megkérdőjelezik más országok területi integritását és szuverenitását, illetve figyelmen kívül hagyják az adott országban élő magyar közösség érdekeit és elvárásait, amint az a “Petíció Kárpátaljáért” című szöveg esetében nyilvánvaló.

Elhatárolódik annak tartalmától és szellemiségétől, mert az nem segíti a külhoni magyar közösségek szülőhelyen való megmaradását és boldogulását, hanem ellenkezőleg: veszélyezteti nemcsak a kárpátaljai magyarság, de az egész térség biztonságát.

Magyarország többször kinyilvánította, hogy változatlanul támogatja Ukrajnát területi egységének és szuverenitásának megőrzésében, nem tekinti az önrendelkezési jog törvényes gyakorlásának a március 16-i krími “Patyomkin-referendumot”, és sem annak eredményét, sem pedig a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolását nem ismeri el.

Magyarország Kormánya következetesen kiáll a kárpátaljai magyarság jogainak tiszteletben tartása és érvényesülése mellett – különös tekintettel nyelvi és oktatási jogaikra – mind kétoldalú keretekben, mind a nemzetközi fórumokon.

Kiadó: Külügyminisztérium

Szaniszló Ferenc jegyzete a magyar politika felelősségéről

MVSZ Sajtószolgálat

Mottó: „Akit Magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját

nemzetének – nem derék ember” (gróf Széchenyi István)

Korunk jellemzője hogy világszerte minden nemzet függetlenségre, önállóságra törekszik. A történelem menetét lehetetlen megállítani, mert ha megindult egy folyamat, azt csak felgyorsítani vagy lelassítani lehet, de elfojtani nem. Igazolja ezt a világ számos országában létrejött nemzetiségi autonómia, mint a Dél-tiroli autonóm tartomány (s ezen belül a  retroromán nemzeti körzet), a Baszk, a Katalán, a Skót, a francia Kanadában.(Ott alakulófélben van egy ukrán nemzeti körzet),s a legtanulságosabb – Koszovó

Mi a helyzet nálunk?

Fennmaradásunk igenis veszélyben van, amire egy sor aggasztó jelenség mutat.  Magyarjaink egy része közt mind nagyobb teret hódít a megalkuvó, belenyugvó közömbösség az összmagyarság sorsa iránt. Növekszik azok száma, kik végső reménytelenségükben nemcsak hangoztatni, de még gondolni sem mernek a történelmi igazság helyreállítására. Az autonómia szó hallatán rémület, esetleg szkeptikus mosoly ül ki az arcokra. A közép és fiatalkorúakat az Anyaország leginkább csak haszonszerző turizmus szempontjából érdekli.

Elkeserítő, hogy a magyar állampolgárságot igénylők számaránya nálunk alegalacsonyabb. Sokan félnek az esetleges büntetéstől, üldöztetéstől. Érdekes mód azon nem magyarok, akik számára a törvény lehetővé teszi, nem félnek. Az ukr. törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot, sőt, elfogadja és szabályozza azt. Sajnos, köztünk is akadnak renegátok, talpnyaló gyáva férgek, kik különböző rémhíreket terjesztenek ezzel kapcsolatban. Nagyobb baj, hogy sokakat sikerül megfélemlíteni,sokan még mindig félnek vállalni magyarságukat. Értsük meg végre, minnél többen leszünk magyar állampolgárok, annál erősebbek leszünk, és szinte ellehetetlenítjük az ellenünk való támadásokat Ne feledjük: csak azt bántják aki megengedi, csak azt alázzák aki eltűri.

Még jobban elkeserít az a cinikus válasz, hogy: ”ugyan mi hasznom a magyar állampolgárságból?  Van shengenim, kishatárim, nincs szükségem magyar útlevélre”

Hát vannak, akik magyarságukat, hazaszeretetüket haszonnal mérik?! Vagy csak meggondolatlan válaszukkal próbálják palástolni félelmüket? Mégis biztos vagyok, ezen óvatoskodó, esetleg közömbösnek látszó emberek szíve mélyén ott lappang a bátor vitézi magyar szellem, amely kellő pillanatban feléled.

Egy sor magyar város részünkre már elveszett (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Ungvár, Munkács, stb.). 1100 éves szent Magyar Földünk  megőrzése érdekében meg kell állítanunk a magyarlakta települések más nemzetiségiekkel való felhígítását, túlnépességét. Az EU szabályai előírják, az ENSZ törvényei pedig egyértelműen tiltanak olyan rendelkezéseket hozni, amelyek következtében az adott régió vagy település nemzetiségiek arányai megváltozhatnak.  Ukr. aláírta e törvényeket, de ennek ellenére erőteljes ukránosítást, illetve mesterséges túlnépesítést folytat itt Kárpátalján, pedig az érvényben levő ukr. törvények alapján is meg lehet állítani ezt a folyamatot, csak egy kis határozottság és becsületesség kell hozzá.

Elsődleges, legfontosabb feladatunk, az egy magyar nemzeti járás (vagy kezdetnek legalább egy választó körzet) létesítése, amely magába foglalná az összes magyarlakta települést. Ezirányú törekvéseink is igen határozatlanok.

Szüntelenül mozgatnunk kell minden belföldi, külföldi, nemzetközi hivatalos, ill. társadalmi szervezetet, fórumot.

A Székelyek összefogása, kitartása, elszánt következetes bátor kiállása példaértékű. Biztos vagyok, hogy előbb-utóbb mi is megértjük, hogy csak úgy tudunk fennmaradni, megőrizni Nemzetünk földjét, ha sorsunk irányítását saját kezünkbe vesszük.

KÖVÉR GYÖRGY
Vitézi Rend törzskapitánya
Kárpátalja, Ungvár

Nemzeti InternetFigyelő

Reiner Péter

A Kárpátalján élő, dolgozó és Magyarországon is méltán példátlanul népszerű és hiteles, de sajnálatosan egészségügyi okokból bő egy évvel ezelőtt megszűnt Credo Verséneklő Együttes, Horváth Sándor verséből komponált dalának címét kértem kölcsön, írásom címéül.

Hetekkel ezelőtt határoztam el, olvasva a töménytelen Ukrajnával és Kárpátaljával foglalkozó általában színvonalas, de esetenként minősíthetetlen, a teljes tárgyi tudást és a kizárólag személyes élményeken alapuló, de azokat tettenérhetően nélkülöző elemzéseket.

Eldöntöttem, hogy ebben a rendkivül fontos nemzetstratégiai ügyben meg kell szólalnom.

Az utolsó csepp a pohárban, ami halaszthatatlanul véleményem megírására és közzétételére kényszerített, ma hajnali élményem volt, amikor a “független” Lánchíd Rádió megismételt hallgatói betelefonálós műsorában, egy Sepsiszentgyörgyön élő székely atyámfia szólt be mobilján, a műsor szerkesztőjének.

A bátor és okos vélemény a következőképpen hangzott:

/A székelyországi hallgató álláspontja szerint, véleménye általánosnak is tekinthető környezetében./

A mindenkori magyar kormányokra a székelység akként szeretne jogos tisztelettel felnézni most, szavazati joga birtokában is, mennyire keményen és megalapozottan képes képviselni az összmagyarság nemzeti érdekeit.

Jelesül, Kárpátalja vonatkozásában mélyen nem ért a székelység egyet, az ott élő magyar nemzetség érdekeinek oly módon történő figyelmen kivűl hagyásával, hogy még gondolati szinten is lemond kormányunk az elrabolt területek adott helyzetben történő részleges visszavételétől!

Ez világos beszéd volt és feszülten figyeltem a szerkesztő nyilvánvalóan erre nem felkészült reakcióját, ami az elvárható módon be is következett: a világos és logikus hallgatói érvelésre érdemben nem válaszolva rövid időn belül működtetve a Hazánkban sajnos megszokott öncenzúrát, belefojtotta a beszélgetés közben hallgatójába, a szót.

Külön kíváncsi voltam, hogy az éles székely vélemény után bekapcsolt további hallgatók közül, visszatér-e valaki erre a nagyon komoly felvetésre, de a bejelentkezők hozták a tőlük elvárhatót, beszálltak a most folyó választási kampány sárdobálásába.

Az “egyszerű székely” egymillió voltos feszültséggel köszönt be magyarságunk talán legfontosabb kezeletlen problémájával, a trianoni dráma tudatos és gyáva módon történő kezeletlenségébe!

Kárpátalja!

Ha kimondom ezt a fogalmat, mit is jelent számomra, akkor magán és csoportos utazások tömeges élményei köszönnek vissza, immár negyedszázada.

Nagyon röviden emlékeztetőül összefoglalom a trianoni diktátum következtében elrabolt és kialakított Magyarország hat történelmi megyéjét.

Ezek: Ung, Bereg, Ugocsa és részben Máramaros, Szabolcs és Szatmár megyék, mai összterületük 12.800 km2.

Néhány közismert járását is felsorolom, a teljesség igénye nélkül: nagybereznai, ungvári, perecsenyi, beregszászi, nagyszőlősi, huszti, técsői és rahói.

A gyönyörű táj döntő többségét az Északkeleti Kárpátok hegyei és előhegyei uralják.

Legismertebb hágói, melyeket egyre gyakrabban hazai kirándulóink is rendszeresen látogatnak: Uzsoki, Vereckei, Kisszolyvai, Toronyai és a Tatár hágó szintén nem a teljesség igényével!

A fő vízgyűjtő a Tisza, melynek két eredő ága a Fekete és Fehér Tisza Rahó alatt találkozik, mely népszerű turista célpont, másik két nagy ismert folyó az Ung és a Latorca.

Néhány a legismertebb magyar városaink és épített környezeteink közül: Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt, Nagyszőlős, Ilosva, Rahó, Szolyva, Técső és Visk.

A felsoroltak máris erős érzelmeket kelthetnek, erre fogékony olvasóimban, egyúttal jogos hiányérzetet is.

Ez az elrabolt, durván tízezer négyzetkilométernyi terület, a huszadik század elején 17-szer /!/ cserélt gazdát, nem véletlen egyik íróbarátom Szelmencen, a nem régen még “kettébezárt” faluban idős magyar riportalanyától elhangzott elhíresült mondata, mely szerint: “úgy rendelkezett rövid időn belül hét állampolgársággal, hogy közben egy pillanatra sem tette ki a lábát magyar szülőfalujából!”

Ha valakit részletesebben érdekel a terület földrajzi gazdasági, építészeti és történelmi múltja, az utána olvashat például Kovács Sándor tucatnyi e tárgyban megjelent munkáiban, több kiadó gondozásában.

Ez volt Pandora szelencéje, kinyítása meg nem kerülhető politikai kérdéseket vet fel!

A sajátosan az új tulajdonosok változó ízlése szerint kialakított közigazdasági területet, kb. 1.260 ezer ember lakja, számos nemzetségben, amit ugyan elvileg hitelesít a legutolsó, 2001-ben történt népszámlálás, de ennek részleteivel nem terhelem olvasóimat, mert hiteles ottani és itthoni barátaim szerint, elfogadhatatlanok!

Három lehetséges” politikai sarokpontja” van az ott élő népességnek, a magyarság, a ruszinság /rutén/ és a területet jelenleg birtokló “ukránság”, /a román, orosz, cigány, szlovák, német és a többi nem felsorolt közösségek mellett/.

A ruszinok önálló nemzetként fogalmazzák meg identitásukat.

Kénytelen voltam az ukránság szót idéző jelbe tenni, mert a “hivatalos” népszámlálási adatok szerint, számuk meghaladja az egymillió főt, de mértékadó ott élő helyi források szerint, az ukránság száma az ötvenezret sem éri el!

Ezzel szemben az új urak, /igaz a régiek sem/, nem ismerik el és nem sorolják fel a ruszinságot önálló etnikumként.

Ez a dolgok megértéshez szükséges egyik legfontosabb szempont.

A területen élő valós létszámuk 500-600 ezer körüli, helyi hiteles források és saját közösségük vezetői részéről.

Számunkra a legfontosabb saját közösségünk valós létszáma, mely mára két elfogadott számon alapszik, a “hivatalos” 150 ezer körüli és a magyarságot számon tartó egyházak szerint, 170 ezer fő.

Kárpátalja legújabbkori történet tartozéka az 1991-es sikeres és érvényes népszavazás volt, a terület önálló autonómia igényéről, mely sajnos az Antall kormány idején asztalfiókba került, a teljesen szükségtelenül megkötött úgynevezett magyar-ukrán alapszerződés következtében.

Már akkor előre vetítette az Antall kormány bukását, hiszen az emiatt meghasonlott MDF frakció több részre szakadása ekkor kezdődött meg, megállíthatalanul.

Közöltem mellékletben egy térképet, melyben jól látható, hogy a területen, hol él többségben és egy tömbben magyar közösségünk. /Egy másik mellékletben a nemrég 75 éves évfordulóját ünneplő közös magyar-lengyel határnyitás egyik ünnepélyes pillanatát eleveníti fel./

Az etnikai térképen jól látszik, hogy magyar közösségünk többsége, több, mint 80 %-ka, jelenlegi határaink közvetlen környékének 20-30 km széles sávjában él.

A területet Tiszahátként is szokás emlegetni földrajzi és politikai egységként, pontosabban Tiszahát egy része, a Felvidékre is átnyúlik.

Miért is érdekes ez a mi szempontunkból?

A legutóbbi hetek-hónapok ukrajnai történései igenis kőkeményen felvetették a mindenkori magyar politika felelősségét.
Hacsak egyedül a jéghegy csúcsaként a szakrális Vereckén található emlékhely hányatott sorsára gondolok, amit végleges formájában Matl Péter tehetséges munkácsi szobrászművész alkotott, máris felveti a gyakorlatilag magára hagyott ottani magyar közösségeink kálváriáját és a trianoni tragédia máig kezeletlen drámáját, mely megoldásért kiált!

Nem lehet felelős magyar kormány, mely oly módon ír alá egy az EU által diktált szerződést, a jelenleg agonizáló Ukrajnával, a százszor lejáratódott “jószomszédság” nevében, az ősi területeink egy részének érdemtelen kedvezményezettjével, hogy eközben lábhoz tett fegyverrel két évtized óta tűri az ukránok folyamatos magyarság ellenes agresszióját, diszkriminatív viselkedését, mind az alaptörvényeik, mind a hétköznapi gyakorlatuk szintjén.

Igaz ezzel nem azt állítom, hogy igazi “anyaországként” és védőhatalomként, közösségeik által létrehozott felelős képviseleteik megkérdezése nélkül hozzunk döntéseket róluk.

De tudomásul kell vennünk a Tiszaháton többségben élő magyar közösségeink döntéshozó generációi nagy része, még a Szovjetúnióban szocializálódott és ebből adódik politikai zsigereik befolyásoltsága.

Most hogy a Nemzetünket történelmünk folyamán többször földbe döngölő oroszok helyes irányba, nemzeti érdekeik szerint működtetik kiküzdött önrendelkezésüket a Krím vonatkozásában, végre először irányt mutattak nekünk is, mire kell törekednie egy valódi magyar nemzetpolitikának!

Döbbenten és boldogan láttam az első képeket a Krímből, amikor néhány nappal a terület jövőjéről tartott érvényes és elsöprő többségű referendum után, a középiskolákban a gyerekek úgy indították a napi tanulást tanáraikkal, hogy szívükre tett kézzel elénekelték az orosz, /a volt szovjet/ himnuszt, könnyes szemekkel.

Tessék ugyanezt elképzelni egy mai átlagos magyarországi középiskolában!

Összegezve, álláspontom szerint, legalábbis egyelőre, a mai Ukrajna vonatkozásában az idő túlhaladt egy ruszin-magyar közös önrendelkezésen alapuló területi autonómia felvetésén.

Nem az ellenzékbe szorult Zsirinovszkij az egyetlen, aki élesen felvetette a lehetséges lengyel és magyar történelmileg megalapozott és a jelenlegi nemzetközi gyakorlat szerint is jogos területi igényeket és ismerve a mostani lengyel kormány első reakcióját és Martonyi által megjelenített magyar ” külpolitikát”, ki kell jelentsem, hogy a tiszaháti magyarságunkra bizonyítottan Szebb Jövő vár a jelenleginél, egy valódi nemzetegyesítéssel.

Pont úgy, mint ahogy már megjelent a lengyel bel- és külpolitikában is, a néhány éve áldozatul esett mártír lengyel elnök és száznál több munkatársa gondolatainak folytatására szövetkezett új generáció, egyaránt helyet követel magának a valódi és hagyományos lengyel-magyar barátság folytatására!

Egyetlen csepp vér sem hullott a Krímben az egyesülés folyamán és szükségszerűen nem kell egy csepp drága magyar vérnek sem folynia, ha felvetjük a Tiszahát előbb utóbb elkerülhetetlen egyesülését Magyarországgal és nyitott kérdés marad, egy önmagát újra megtalált ruszin közösség valós referendum keretében feltett önállósodási kérdésére adott lehetséges válasza.

Mert nincs és nem is lehet olyan siker, melyet anélkül ért volna el egy nemzet, hogy ne tűzte volna elérendő célként maga elé!

Budapest, 2014. március 25.

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő