|
Életminőség és boldogság ABC – 66. |
 |
 |
 |
|
2012. június 15. péntek, 07:37 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
1848
Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.
.
Szégyeneljük szolgaságunk éjét,
Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk.
Álmainkban
Alattomban
Megcsapolták szíveinket,
Hogy kioltsák életünket,
De maradt még a népeknek vére
Annyi, ami fölkiált az égre.
.
Áll a tenger nagy elbámultában,
Áll a tenger és a föld mozog,
Emelkednek a száraz hullámok,
Emelkednek rémes torlaszok.
Reng a gálya...
Vitorlája
Iszaposan összetépve
A kormányos szíve képe,
Aki eszét vesztve áll magában
Beburkolva rongyos bíborában.
.
Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona.
Mik ezek itt lábaim alatt?... hah,
Eltépett lánc s eltört korona.
Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk,
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.
.
Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül,
A kék eget vesszük boltozatnak,
S oltárlámpa lészen benne a nap!
.
Debrecen, 1848. október vége - november 16.
*
HIDEG IDŐ, HŰS ŐSZI ÉJ...
.
Hideg idő, hűs őszi éj.
Ott kandallómon ég a tűz,
De hasztalan, nem melegít,
Mert, kedvesem, te mellettem nem űlsz.
.
Itten didergek egyedűl,
Várom, hogy elálmosodom,
Mint várja mélaszomorún
Leroskadását a magányos rom.
.
Még gondolkodni sem tudok,
Lelkemnek szárnya összefagy,
Mert te, virágos tavaszom,
Te hő nyaram, te messze messze vagy.
.
Csak már ne volna ily borús,
Ilyen sötétfelhős az ég;
Hajolva ablakom fölé
Talán egy kissé elmerengenék.
.
Ha már szemed nem láthatom,
Ha már nem lehetek veled:
Hadd látnék egy szép csillagot,
Amely pótolna téged némileg!
.
Debrecen, 1848. október vége - november 16.
*
MILYEN LÁRMA, MILYEN VÍGADALOM!
.
Milyen lárma, milyen vígadalom!
Mi légyen ez? talán lakodalom?
Nem a biz a; fiatal vitézek
Látogatták meg ezt a csapszéket.
.
"Kocsmárosné, maga nem jót forral,
Minek késik oly soká a borral?
Tudja, hogy nincs pénzem? majd lesz nekem
A harc után, akkor megfizetem."
.
"Kocsmárosné szép leánya, rózsám,
Jőjön ide, jőjön ide hozzám!
Csókoljon meg, kérem igen szépen,
A harc után feleségül vészem."
.
S iddogálnak, csókolóznak nagyba',
Minden, ami gond, oda van hagyva,
Mintha nem is várnának csatára,
Mintha még vagy száz év volna hátra.
.
"El azért a nagyobbik kancsóért!"
Ma piros bor, holnap majd piros vér...
"Eszem azt a szádat, be csókra áll!"
Ma meleg csók, holnap hideg halál!...
.
Debrecen, 1848. október vége - november 16.
*
Siklósi András
A halál torkából a radikális megújulásig
(A 2012-es Szittya Világtalálkozó megnyitó előadása és zárónyilatkozata)
Mottó:
1.) „Istent föl nem foghatónak azok tekintik, akik leginkább ismerik, és tökéletesen ismertnek azok, akiknek fogalmuk sincs róla.” (Száma-Véda)
2.) „A magyar feltámadás a magyar lélek átállása gondolkozásban és cselekedetben arra, hogy idegenek helyett végre a saját fajtáját szeresse és pártolja. A nemzeti hit, vagy magyar vallás a faj- és hazaszeretetnek a vallásosság szintjéig való fölemelése, vallásos áhítattal való élése és a mindennapi életben való gyakorlása.” (Páll János)
3.) „Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.” (Platón)
Tisztelt Világtalálkozó, kedves Honfitársaim, szittya-magyar Véreim!
Aquinói Szent Tamás, a nagy misztikus egyháztanító, a skolasztika (irányzatát tomizmusnak is nevezik) megalapítója (aki Boldog Özsébet is segítette a magyar pálos rend pápai elfogadtatásában) írta valahol, hogy a teljes tudás nem más, mint a hit s a tudomány összessége. Ezzel nyilván arra is célzott, hogy vannak emberi ésszel felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan égi és földi jelenségek, szellemek, amelyeket-akiket kutathatunk, vallathatunk ugyan, de igazán elérni és minden ízében megragadni sohasem leszünk képesek. Ilyen a végtelen gazdagságú, kimeríthetetlen bölcsességű és energiájú, mindenható, ugyanakkor örökké jóságos és szerető Ős Egy, másképpen Önvaló, vagy a mi civilizációnkban Istenként tisztelt és imádott Teremtő; mások szerint Teng(e)Ri, Ősten, esetleg Öregisten, vagy Mindenek Atyja; s a régebbi matriarchátusban pedig a Termékenység Anyaistennője, a szkítáknál Anahyta (lásd még Willendorfi Vénusz, Boldogasszony Anyánk, Babba Mária stb.). Ezt még tovább bonyolítja a Szentháromság Egyisten dogmája (a hivatalos álláspont értelmében Atya, Fiú és Szentlélek; az „eretnekként kiátkozottak”, pl. Badiny Jós Ferenc szerint pedig Apa, Anya és Gyermek), amit elmélkedésében Szent Ágoston is úgy rajzolt le, hogy a legmegfoghatatlanabb hitigazságok közé tartozik, s alaposan kösse föl a gatyáját, aki e titok végére akar járni.
Megjegyzem, akkor sem vagyunk sokkal könnyebb helyzetben, ha egy nép, jelesül a magyarság idők homályába vesző származásának helyét, kronológiáját, pontos körülményeit kívánjuk földeríteni. László Gyula, polihisztor (régész, festőművész, író) őstörténészünk azt mondta, hogy olyan ez, mint egy mozaikokból összeálló kirakós játék, melyben rengeteg a fehér folt, s alig akad hozzá egy-egy beilleszthető töredék. Noha azt ő sem tagadta, hogy minél többen foglalkoznak a rejtvény megfejtésével, annál közelebb juthatnak a bizonyításhoz; azonban kétséges, hogy valaha föltárhatjuk-e a részletes, cáfolhatatlan igazságot. Kölcsey Ferenc Huszt című epigrammájában imígyen szól: „… Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” Csak nem azt sugallja ezzel a Szatmárcsekei Remete, hogy minek foglalkozunk hajdani (nagy)létünk szétporló nyomaival, mikor jóval lényegesebb a jelen s a távoli jövő, meg bizonyára ezer sürgősebb tennivalónk is akad nemzetünk pallérozása, fölemelése érdekében? Hajlamos vagyok mégis azt leszűrni belőle, hogy a költő nem a múltunkat ítéli feledésre, hanem csak az üres múltba révedést, a visszahozhatatlan „daliás idők” iránti nosztalgiázást kárhoztatja.
A fenti ráhangolódás után, immár „szelle align=mi mankóimat” félredobva megállapítom, hogy (rég)múlt nélkül nem lehet jövőnk sem; mert szabatosan fogalmazva: a jelen nem is létezik, csupán egy kósza pillanat, hiszen a magunk mögött hagyott percek már a múlthoz tartoznak, az előttünk levők pedig a jövőhöz. Nem véletlen, hogy a rómaiak Janus-szobrai is mindig kétarcúak, melyek közül az egyik a múltba, a másik a jövőbe néz; ezzel is szimbolizálva a két fogalom szoros összetartozását, míg a jelen legföljebb rögzítő kapcsot képez köztük. A díszítő motívumainkban gyakran fölbukkanó életfa (meséinkben, mondáinkban égig érő fa) is hasonló szerkezetű, melynek láthatatlan gyökerei az alvilágba nyúlnak, törzse a földfelszínt testesíti meg, míg fölmagasodó lombkoronája az eget karcolja. Janus a horizontális idősíkot kémleli két irányban, az életfa pedig a vertikális tér három szegmensét fűzi össze. [Emberre vonatkoztatva: az alsó harmad (a gyökérzet) a tisztátalanabb (al)testi funkciókat jelzi, a szívtájéki középső rész (a törzs) az érzelmeket, a nyaktól fölfelé húzódó harmad (a lombozat) viszont a szellemiséget ábrázolja. Sajnos korunk elfajzott, globalizált, moslékzabáló humanoidjait ez a hármasság elvétve jellemzi; mert egyre kevesebben vagyunk, akikben még megtalálható a testi-lelki-szellemi harmónia.] Nekem szimpatikusabb a függőleges, térbeli elrendezés; ezért úgy fogom fel, hogy a múlt nem valahol bennünket követve poroszkál, hanem közvetlenül alattunk van, vagyis gyökereinkkel belőle táplálkozunk; míg a jövő rögtön fölöttünk kezdődik, amibe szívósan meg kell kapaszkodnunk, ha nem óhajtunk elesni.
Bár nem vagyok őstörténész, viszonylag jól ismerem a témában megjelent könyveket, publikációkat. Nehéz igazságot tenni ebben a burjánzó rengetegben, ahol még a finnugorizmust egyöntetűen elvető szerzők is egymás torkának esnek, és képtelenek a közös nevező egyeztetésére, a hatékonyabb egy húron pendülésre. (Bezzeg a történelemhamisító ellentáborba tartozó „tudósok” sohasem gyalázzák egymást, hanem inkább körömszakadtáig védik, ezért nem tudunk komoly áttörést elérni évtizedek óta.) Ami a magyarság eredetét illeti, nem véletlen, hogy becsületes, jó szándékú kutatóink szinte annyi őshazát „tártak fel”, ahányan csak vannak. Annyiban igazuk van, hogy ezeken a területeken mindenfelé hosszabb-rövidebb ideig megfordultak őseink (rokonaink), kisebb-nagyobb civilizációkat, kultúrákat alapítva; az viszont kézenfekvő, hogy egyszerre ennyi őshazánk nem lehetett. A baj nyilván az, hogy rossz helyeken keresték. Mai ismereteink szerint majdnem bizonyos, hogy nem jöttünk mi ide sehonnan, hanem sok tízezer éve eredendően (autochton módon) itt nőttünk fel, itt edződtünk azzá, akik és amik lettünk. Istentől rendelt őshazánk a Kárpát-medence; ugyanakkor Európa ősnépe vagyunk, nyelvünk a világ ősnyelve (legalábbis mai formájában a legközelebb áll hozzá, s a leginkább őrzi annak szókincsét, nyelvtani sajátosságait), rovásunk pedig bolygónk legelső fejlett írása (s alighanem ma is a legszervesebben képes kifejezni egy nép érzéseit és gondolatait). Ha ezt a pár tömény megállapítást fundamentumként (axiómaként) elfogadjuk, a többi már csak részletkérdés. (Ezek kibontása a szakemberek hivatása, további taglalásukra egyébként sincs most időm.)
Mérsékelten hiszek, gyakran kételkedem a különféle próféciákban, jelenésekben, kinyilatkoztatásokban, üzenetekben, jóslatokban. Azt azonban már az ókori, középkori iratok, szájhagyományok (hinduk, maják, indiánok stb.) is jelzik, hogy rövidesen egy nagy szemléletváltás (ún. paradigmaváltás) és korforduló (nem világvége!) előtt állunk. (Ez aligha megy majd simán, valószínűleg véres események, helyi és kontinentális háborúk fogják kísérni.) A Védák és a csillagászat (állatövi jegyek) is megerősíti, hogy az egyetemes földi história nagy világkorszakok végtelen körforgásából áll. Ez a 4 periódus a következő: Aranykor, Ezüstkor, Rézkor és Vaskor. Miként a fémek minősége, értéke is utal rá, közülük az első a legideálisabb, míg az utolsó a legborzalmasabb az emberiség számára. Utóbbit Kali Jugának is hívják (nagyjából 5000 évig tart), ami nem más, mint a sötétség, a gyűlölet, a romlás, a törvénytelenség és istentelenség sátáni időszaka. Mi most ebben élünk, de szerencsére már a legvégén, ezért fokozottan várjuk a megtisztulást (a buddhistáknak megvilágosodás, a Belső Ösvény útja, a keresztényeknek megtérés, a táltosok és mágusok szerint napforduló, csillagforduló), az újjászületést, a szeretet s a boldogság eljövetelét.
Tudnunk kell azt is, hogy a szittya-magyarok az Aranykor népe; kudarcaink, vereségeink, üldözöttségünk zömmel éppen abból fakadnak, hogy alapvető tulajdonságaink (megértés, lovagiasság, gerincesség, önzetlenség, jóság, méltóság, spiritualitás stb.) és küldetésünk szerint mi nem vagyunk képesek beilleszkedni a homlokegyenest ellenkező vaskori körülmények közé. Olyanokká váltunk ebben a gyilkos, szénfekete közegben, mint a partra vetett hal, vagy mint a sérült szárnyú madár. Nem tudunk normálisan, szabadon, örömtelien élni, valós képességeinket kifejteni, hiszen leigáztak s kiforgattak bennünket önmagunkból. Szeretnénk kitörni ebből a földi pokolból, de nincs hova, s nem jött még el az ideje. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a forrongó magyar mélyben már megállíthatatlanul tavaszodik a jövő: a világnak is követendő példát, mintát adva, mi lépünk először a változások mezejére. Úgy is mondhatnám, hogy Ősten-i kiválasztottságunk kötelez arra, hogy (a Nap Fiaiként) másoknak is elhozzuk a Fényt és a Tudást, s a mi vezérletünkkel fog győzni az emberiség jobbik része, melyet visszavezetünk az Aranykorba.
Ez a mai globális káosz, a zsidó New Age, a bankárkaszt zsarnoksága, az euroatlanti gyarmatbirodalom, az egész virtuális gépezet atomjaira hullik; s fölváltja egy olyan új rendszer, ahol minden a helyére kerül, ahol a kollektív szándék fölülírja az individuális önzést; ahol valódi nemzetállamokban, békében, bőségben, egymást a jóra serkentve és a természeti környezetre vigyázva, Isten tenyerén élnek majd a népek. Ez egy olyan paradicsomi kor lesz, ahol a gonoszok is megjavulnak, mert nem éri meg többé sehonnai gazembernek lenni. Néhányat azért még aludnunk kell erre; s mindez nem jön el magától, kibontakozva a semmiből, csak ha nagyon akarjuk, és teszünk is érte. Ne felejtsük, hogy pusztán materiális szinten nem oldhatók meg a dolgok, s a mindnyájunkat sújtó, pusztító (mesterségesen gerjesztett) válság sem orvosolható ennek a világrendnek a keretében. Mélyen magunkba kell szállnunk, s az égi szakralitás felé fordulnunk, hogy véges erőnket megnövelhessük a Végtelen Energiából és Ingyen Kegyelemből történő feltöltődéssel. Lehet, hogy mi már nem érjük meg a szebb holnapot, mégis utódainkért aggódva úgy kell viselkednünk, hogy a változás éberen és mindenre fölkészülten érjen bennünket, ezért óriási a felelősségünk.
Egy ilyen rövid előadás keretében még felszínesen sincs módom a világhelyzet s a magyar állapotok elemzésére. Ezt nagyjából minden érintett láthatja, sőt a bőrén is érezheti, s én is számos cikkben, tanulmányban tüzetesen foglalkoztam már vele. A diagnosztizálás helyett próbáljunk inkább a terápiára, a kiutak keresésére koncentrálni. Nem ügyelve a komplexitásra és a fontossági sorrendre, hadd vessek itt föl néhány olyan kardinális problémát, melyek megnyugtató kezelése nélkül nem beszélhetünk semmiféle magyar megmaradásról és megújulásról, pláne, reményteljes nemzeti jövőképről. (Ajánlom szíves figyelmükbe Halász József barátom „Gondoskodó Magyarország” c. gyakorlatban is zömmel kivitelezhető programját, mely az egyik leglogikusabb és legátfogóbb ebben a műfajban.)
Folytatás:
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/14/a-halal-torkabol-a-radikalis-megujulasig-a-2012-es-szittya-vilagtalalkozo-megnyito-eloadasa-es-zaronyilatkozata/
*
Pósa Lajos
A hazáért
.
Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod,
Még a féregtől se fordítod el arcod,
Látod a jövendőt csakúgy, mint a múltat,
Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat.
.
Nemzetek sorsát intézed egedbűl,
Vezeted napfényen, árnyékon keresztül:
Függjön tekinteted a mi szép hazánkon,
Minden porszemére tőled áldás szálljon!
.
Te tudod legjobban: drága föld ez nékünk,
Minden talpalatját megáztatta vérünk.
Őseink porából fakad itt a fűszál,
Végig a levegőn az ő sóhajuk száll.
.
Századok keservét hordozza a szellő,
Honfigyász az égen a fekete felhő,
Tisza, Duna, Sajó könnyeinkből támadt –
Óh, nagy Isten, áldd meg a mi szép hazánkat!
.
Hamvaikat őrizd, kik a honért haltak,
Parancsolj, Uram, az égi madaraknak:
Hadd menjenek széjjel, szóljanak mindnyájan
Sírjaikon szerte a magyar hazában.
.
Adj nekik pihenést, üdvözítő álmot,
Legyen csontjaiknak nyugodalma áldott!
Kegyeletes utód szórja be virággal,
S tanuljon a portól századokon által.
.
Áldd meg, kik javát munkálják a honnak,
Hírnevén, örömén híven fáradoznak!
Gyújts lelkükben erős, tündöklő világot!
Lehelj a szívükbe olthatatlan lángot!
.
Hadd mutassa e két égő fáklya fénye:
Hol van a haladás nemzeti ösvénye.
És ha megtalálták: útjokat ne fedd el!
Igazítsd a célhoz szent segedelemmel!
.
Add, hogy virágozzék békén Magyarország,
Ragyogja be földjét az arany szabadság.
Hegyei közt boldog népnek dala zengjen,
Messze róna síkján sárga kalász rengjen.
.
Sátoros erdőben szapora vad járjon,
Ízes hal cikázzék gyöngyöző hullámon.
Mesterségspan style=span style=, művészet, tudomány fejlődjék,
Szálljon a hazára koszorú, dicsőség!
.
És ha vész fenyeget, harsona megharsan:
Kardjaink élére szállj zúgó viharban!
Csapj le, mint a villám, ellenség hadára!
Ne érezze sarkát szép hazánk határa!
.
Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve,
Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe!
Bátoríts, vezérelj tartós diadalra!
Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!
*
Menekülési út a bankok devizacsapdájából
2.
(Kásler Árpád)
http://komlomedia.hu/video.php?id=2012061201
*
Ábrányi Emil
Él a magyar
.
Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen… ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet terád,
S melyért az Isten mindent megbocsát –
Hogy a szabadság leghűbb őre vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
.
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenül:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!
*
Csíksomlyói kalauz
Tartalom
Mit akar a kalauz?
Első rész
Áhitatgyakorlatok
I. Tájékoztatás a csiksomlyói búcsu előtt
1. A búcsuról általában
2. Illemszabályok s üdvös jó tanácsok a csiksomlyói búcsun
3. Csodatükör
II. Előkészület a búcsus zarándoklatra
1. Kérő ima otthon a templomban
2. Mikor a búcsura indulunk
3. Ájtatosság a búcsus zarándoklás alatt
4. Antifonák
5. Mikor a kegyhelyhez közeledünk
III. Ájtatosság a csiksomlyói kegyhelyen
A megérkezés idején
1. A Bold. Szűznek dicséneke
2. A Boldogságos Szűz lorettói litániája
3. A kegyszobor köszöntése a templomban
4. Az Oltáriszentség köszöntése
5. Jézus Szive köszöntése
6. Ima szent Ferenc oltára előtt
7. Ima Páduai szent Antal oltára előtt
8. Ima Keresztelő szent János oltára előtt
9. Ima Nepomuki szent János oltára előtt
10. Ima szent Anna oltára előtt
11. Ima szent Ignác oltára előtt
12. Ima Mária Magdolna oltára előtt
13. Ima szent Klára oltára előtt
14. A kegytemplomban levő szent sir kápolnájában
IV. Ájtatosságok a kegytemplomon kivül
1. Felvonulás a Kis-Somlyó hegyre
2. A szenvedés kápolnájában
3. A Salvator kápolnájában
4. A szent Antal kápolnájában
5. Minden szükségünkben alkalmas zsoltárszerü imádság
6. Nepomuki szent János kápolnájának látogatása
7. A Szent-Péter templom látogatása
V. Különböző ájtatosságok
1. Keresztúti ájtatosság
2. Gyónási és áldozási ájtatosság
VI. Imák a Boldogságos Szűz Máriához
1. A szent rózsafűzér mondásának módja
2. Befejező felajánlás
3. Más ima a rózsafűzér után
4. Litánia a mindenkor segitő Szűz Máriához
5. Három könyörgés Szűz Máriához
6. Szűz Anya, Mária segits
7. Ima Isten Anyjához
8. Imádság a kegyelmekkel tündöklő szeplőtelen Szűz Anyához
9. Ima Segítő Szűz Máriához
10. Ima a székely népért
VII. Mikor haza indulunk
1. Búcsuzó ima
2. A hazatért búcsusok megáldása
Te Deum
Második rész
Énekek
I. Utközben
1. Mária serkentett arra
2. Angyaloknak királynéja
3. Egek királynéja
II. Beköszöntő énekek
1. Oh szentséges Szűz Mária
2. Köszöntő ének Szűz Máriához
3. Akik ide megérkeztünk
4. Csiksomlyón a kegyszobor előtt
5. Nagy bizodalommal
6. Boldog Szűz Mária
7. Mária, Mária
9. Jertek hivek Máriát köszönteni
10. Pünkösd ünnepén
III. Búcsuzóénekek
1. Eljött már órája búcsuzásomnak
2. Megnyertük, amiért jöttünk
3. Üdvözlégy Mária, Jézus szent Anyja
IV. Mikor hazaértünk és más alkalmakra
1. Szentséges Szűzanyánk
2. Rózsafűzér előtt
3. Rózsafűzér mondása közben
4. Jertek, hivek, köszönteni Máriát
5. Rózsafűzér után
6. Hozzád fohászkodunk
7. Gyászba borult egek
8. Te vagy földi éltünk vezércsillaga
9. Máriát dicsérje lelkünk
10. Nyujtsd ki mennyből
11. Óh áldott Szűz Anya
12. Oh életünk reménye
13. Üdvözlégy Mária
14. Szálve Regina
15. Oh Mária! kinyilt virág
16. Mária drága Neve
17. Máriát dicsérni
18. Égi szűz virág
Kérelem!
Előszó
A székely nép mindig mélyen vallásos és erkölcsös volt. Hite és erkölcse felett anyai szemmel őrködött a székelyek Nagyasszonya. Szűz Mária Anyja volt e sokat szenvedett népnek s e nép gyermeke volt a sokszor felkeresett Anyának. Ma mintha a szent Szűz nem vigyázna reánk: hitünkben meginogtunk, erkölcseinkben meglazultunk. Nem csoda: a székely nép már nem borul le oly mélységes hittel és bizalommal kegyszobra előtt, mint régente. Pedig a székely népnek manapság van a legnagyobb szüksége a Szűz Anyára, anyai szivére, anyai kezére, anyai szemére, anyai könnyeire, anyai imájára.
E Kalauz vissza akarja vezetni az eltévelyedett gyermeket a mindig megbocsátó, irgalmas Anyához, hogy az ő karjai közt megint vallásos és erkölcsös legyen a székely nép, mint régebb volt. Adja Isten!
Csiksomlyó, 1924 március 25-én.
http://mek.niif.hu/10700/10737/#
+
A MEK-ben található kapcsolódó dokumentumok
Cserey Farkas: Isten annyának, a boldogságos szeplőtlen szép szűz Máriának Lórétomi litániában lévő nevezetek rendin folyó dicsérete
http://mek.oszk.hu/05600/05690/
Paduai Szent Antal Társulatának története és ájtatossági kalauza Csik-Somlyón
http://mek.oszk.hu/07600/07664/
Boros Fortunát: A csiksomlyói kegyszobor története
http://mek.oszk.hu/07700/07745/
*
Kányádi Sándor
Nyergestető
(A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve)
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüsthangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn, a nyeregben,
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
– alig voltak, ha kétszázan –,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő, vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.
(1965)
*
17:15, Szombat (június 16.), m1
Bűn és büntetlenség
magyar dokumentumfilm, 70 perc, 2010
rendező: Novák Tamás, Skrabski Fruzsina
szereplő:
Biszku Béla
Balás-Piri László
Blaski József
Fekete Pál
Fónay Jenő
Horváth Attila
Insticei Zoltán
Jamrik Levente
Kahler Frigyes
Mansfeld László
M. Kiss Sándor
Mórotz Kenéz
Pozsgay Imre
Rumi Tamás
Salát Gergely
Szerencsés Károly
Tischler János
Wittner Mária:
A film Biszku Béláról, az 56 utáni véres és kegyetlen megtorlások egyik irányítójáról szól. Biszku 1957 és 1961 között volt belügyminiszter, az MSZMP KB zárt ülésein többször felszólalt annak érdekében, hogy a bíróságok súlyosabb ítéleteket hozzanak valamint több fizikai megsemmisítést követelt. Szavait tettek követték, amelyik bíró nem engedelmeskedett, azt leváltották. Miközben az országot rabláncra fűzték, a forradalom tizenhárom napjáért kivégeztek közel 300 embert, bíróság elé állítottak húszezret, miközben kétszázezren elmenekültek az országból. Sokkal kegyetlenebb volt a megtorlás, mint 1848-49-ért, mint 1919 után, vagy a II. világháborút követően összesen.
Biszku Béla 1989 óta visszavonultan él és soha senkinek sem nyilatkozott korábbi tetteiről. A film alkotóinak sikerült őt megszólaltatni, megkérdezni tőle, hogy bánja-e és bocsánatot kér-e a történtekért.
Bemutató dátuma: 2010. június 24.
+
Biszku Béla, a tiszta lelkiismeretű bűnös
2010. június 28.
Amikor a Mandiner-csapat munkatársai fejében megszületett az ötlet, hogy a nácivadászok mintájára fel kellene kutatni és bocsánatkérésre felszólítani azokat az embereket, akik a kommunista rendszer megtorló gépezetében döntéshozó helyzetben voltak, nem gondolhatták, hogy később az általuk készített film parlamenti állásfoglalások témáját fogja képezni.
A kolozsvári belvárosi kocsmában jelenlevő emberek egy félig-meddig betiltott film vetítésére gyűltek össze. A Bűn és büntetlenséget hatalmas médiabotrány előzte meg, ugyanis a film főszereplője, Biszku Béla és családja megpróbálta az utolsó pillanatban betiltani annak pesti bemutatását.
A film rendezői, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás a Wikipédián bukkantak a közel kilencven éves Biszku Bélára, aki 1957 és 1961 között Magyarország belügyminisztere, és a forradalom utáni megtorlás egyik fő irányítója volt. Úgy gondolták, az nem vezetne célra, ha már a kerítés túloldaláról felelőségre vonnák az amúgy évek óta elzárkózottan élő öreget, így egy cselhez folyamodtak annak érdekében, hogy bizalmába férkőzzenek. Álnévvel csengettek be hozzá, mint akik Márokpapiból, Biszku szülőfalujából érkeztek, hogy a falu egykori nagy szülöttjéről készítsenek interjút. A felvett négy beszélgetés során fokozatosan merülnek fel az egyre kényesebb témák. A legkiélezettebb helyzet a szülőfalu kultúrotthonában megszervezett beszélgetés, mikor a Mandiner emberei Biszkunak szegezik az ötvenhatos szerepvállalására vonatkozó kérdéseket, illetve az utolsó találkozó, amikor a rendezők felfedik kilétüket, és úgy próbálják bocsánatkérésre rávenni az egykori politikust. Eredménytelenül.
A valamivel több, mint egyórás film legtámadhatóbb részének az tűnik, ahogyan az alkotók viszonyulnak a főszereplőhöz. Felmerülhet a kérdés, hogy etikus-e átverni egy idős embert - és mindezt rögzíteni - még akkor is, ha az illető egy elítélt rendszer ellentmondásos személyisége. Ebben az esetben a rendezők mentségére szól, hogy a film végén felfedték kilétüket, és meglepetésü(n)kre, ez nem hozott lényeges változást a beszélgetés menetében. Emellett, állításuk szerint Biszku Béla írásban is beleegyezett a film vetítésébe.
Ugyancsak kényes kérdésnek tűnhet, hogy több, nyilvánvalóan megrendezett jelenet van a dokumentumfilmben. Az olyan helyzetek, mint a wikipédiás keresés viszont szervesen illeszkednek a film szerkezetébe, teljesen hihetőek, meg is történtek, tehát az alkotók saját magukat "alakították", valós helyzetben. Emellett a szerzők egy pár ihletett és igen hatásos megoldást is használnak a filmben: az egykori elítéltek személyes emlékei a börtönben töltött időről olyan mellékszálat alkotnak, amely kegyetlen tükörként veri vissza Biszku százszor ismételt mentségeit.
Egy adott ponton Biszku Bélát az októberi eseményekről kérdezik. Miközben részletekbe menően magyaráz, a kép pattan, más-más ruhában és más helyszínen látjuk őt. Ugyanaz a történet három alkalommal elmesélve, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazokkal a gesztusokkal. Zseniális megoldás, ami talán a legjobban mutatja, hogy az egykori belügyminiszter egy más, számunkra idegen világban él, amibe nem lehet behatolni. És ezen a ponton kicsit naivnak tűnik a rendezők azon elképzelése, hogy Biszku Béla megtörhet, és szembesítve tetteivel bocsánatot kér. A katarzis elmarad, mert nem is következhet be. Két teljesen különböző világnézet találkozása ez. Számára beismerni bűnösségét annyira elképzelhetetlen, mint nekünk az, hogy az '56-os forradalom hősein próbáljunk szégyenfoltokat keresni.
Sajnos a filmben egy pár olyan rendezői húzás is látható, ami nem annyira a számonkérésről szól, mint inkább gúnyolódásként értelmezhető az öregemberrel szemben: azon most is gondolkozom, miért kellett az egykori politikus hevesen bólogató feje kicsiben megjelenjen, miközben a film egyik szakértője róla beszél, illetve miért kellett szülőfalujának kultúrotthonát úgy feldíszíteni, mintha még mindig az ötvenes években lennénk.
Az utóbbi hetek eseményeiből rá lehet jönni, hogy ha nem is a filmben, de általa talán mégis elérték céljukat a rendezők. A film során, és a kolozsvári bemutatón is elhangzott, hogy Biszku Béla számára mindig nagyon fontos volt a családja. Nos, miután Biszku lányai letiltották a Bűn és büntetlenség Urániába tervezett bemutatóját, azt kérték az alkotóktól, hogy megnézhessék a filmet. A vetítés után beleegyeztek abba, hogy a filmet be lehessen mutatni, sőt, meg is köszönték a rendezőknek, hogy ez a film elkészült. Rövidesen azonban, egy hivatalos közleményben maga Biszku Béla, személyi jogaira hivatkozva, kérte a film betiltását. Úgy tűnik tehát, hogy saját lányai - az egyedüli személyek, akiknek bejárásuk van az öreg által lakott elefántcsonttoronyba - viszonyulása is megváltozott, lehet, nem teljesen biztosak apjuk ártatlanságában. Ez lehet az első jele annak, hogy valami változni fog a közel kilencven éves Biszku Béla eddig nyugodt és csendes világában.
Zágoni Bálint
*
19:30, Szombat (június 16.), DUNA Televízió
Mansfeld
magyar-kanadai filmdráma, 122 perc, 2006
rendező: Szilágyi Andor
író: Szilágyi Andor
operatőr: Medvigy Gábor
szereplő(k):
Fancsikai Péter (Mansfeld Péter)
Maia Morgenstern (Mansfeldné)
Pindroch Csaba (Blaski)
Eperjes Károly (Bárányos ezredes)
Blaskó Péter (Dr. Gárgyán)
Seress Zoltán (Vekerdi)
Nagy Ervin (Fenyő főhadnagy)
Dimény Áron (Szautner hadnagy)
Dér Zsolt (Bóna)
Bán János (Bán)
Szervét Tibor (Bánkuti)
Szabó Dani (Egei)
Egri Bálint (Holecz)
Herrer Sára (Baumstingl Editke)
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
Két évvel a forradalom után, a tizenhét éves Mansfeld Péter (Fancsikai Péter) a Széna-téri emlékeitől "megfertőződve" a felkelés újraélesztéséről és bebörtönzött sógora kiszabadításáról ábrándozik. Barátaival és a nála idősebb Blaski Józseffel elkövetett gyerekes csínyeik, kamaszos balhékkal és apró köztörvényes bűnökkel keverednek. Sorsuk akkor pecsételődik meg, amikor elrabolnak egy őrségben álló rendőrtörzsőrmestert (Seress Zoltán). A fiúk később vizsgálati fogságba kerülnek. Mansfeld Péter, hogy mentse a már életkora szerint súlyosan büntethető Blaskit és a többieket, a kihallgatások során mindent magára vállal.
Bemutató dátuma: 2006. szeptember 14. (Forgalmazó: Hungaricom)
Kritika:
PORT.hu, 2006. szeptember 14.: Nyughatatlan"1956 bármennyire is emblematikus eseménye a magyar történelemnek, játékfilmes feldolgozásra még nem elég karakán. Készültek ugyan filmek, melyek a kort próbálták visszaadni, dokumentumfilmek, melyek adatokra, jegyzőkönyvekre, történelmi tényekre épülve mesélnek erről az időszakról. Azonban hiába történt meg a rendszerváltás, utána sem tudtunk beszélni róla. Vagy azért mert már időben túl távolt volt, vagy azért mert politikailag, történelmileg túl közel. Az emlékév azonban, mint valamiféle motor, felgyorsította az eseményeket, több '56-os témájú film is készül még ebben az évben. Szilágyi Andor alkotása is ebbe a tematikába illeszkedik. "
Heti Válasz, 2006. szeptember 21.: Mansfeld
Index, 2006. szeptember 14.: Akasztófához vezető út unalommal kikövezve
Mancs, 2006. szeptember 21.: Arcszíne, akár a falé...
Népszabadság, 2006. szeptember 21.: Magasabb szempontból
http://port.hu/mansfeld/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=18587429&i_topic_id=1
*
SZÁNTAI LAJOS ELŐADÁSAI
A Boldogasszony Csillagkoronája
&
A Garabonciás
&
A magyar ősvallás fénypapjai - A táltosok
&
A Pálos rend
&
A Pálosok titkai
&
A passió és a magyar történelem stációi
&
A Pilisi hármas barlang
&
A szkíták
&
A Táltosokról
&
Árpád apánk
&
Atilla hármas koporsója
&
Atilla, Alkímia
&
Csaba királyfi
&
Fény által festett történelem
&
Hazatalálás előadássorozat
&
II. Géza
Második Géza király
&
IV.ik Béla és a tatárjárás kora
&
IV. Béla, V. István, Kun László
&
Jelenések könyve
&
Jézus Krisztus kora és a Pártus birodalom
&
József Attila rejtélyes élete
&
Karácsony
&
Ki a táltos?
&
Kirándulás a Pilisbe
&
Magyarország első királya
&
Manicheista Zsoltárok, Mani, Manicheizmus
&
Második András és Szent Erzsébet
&
Mátyás Király
&
Mátyás Király és a Szent Korona
&
Mennyei jelenések - Pilis, Buda kastély vára
&
Pártus Birodalom
&
Pilisi Titkok
&
Pörzsölő
&
Regős misztérium
&
Szántai Lajos - Szent László
&
Szent Erzsébet
&
Szent István
&
Szent István király intelmei
&
Szent István tízparancsolata
&
Szent László
&
Szent Margit
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Szantai-Lajos/
*
A szülői szeretet ereje
„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”
(1Mózes 25:28)
Izsák kivételezése idézte elő a rivalizálást két fia között. Néhány estben a rivalizálás természetes és egészséges, és általában kinőhető, de nem volt az Ézsau és Jákób esetében. Az idő az ő rivalizálásukat gyűlöletbe fordította.
Hajlamosak vagyunk Ézsau haragját hibáztatni, de a testvére, Jákób sem volt ártatlan áldozat. Egyszer amikor Ézsau nagyon éhes volt, Jákób kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Később Ézsaunak adva ki magát, elorozta idős atyjuk prófétai áldását bátyja elől.
Honnan származott ez a mérgező rivalizálás? Jó gyermek a rossz gyermek ellen? Nem igazán! „Izsák Ézsaut szerette.” Ézsau megkapta apja szeretetét, emiatt Jákob neheztelt rá, mert ő nem kapta azt meg, bármennyire akarta is, csak visszautasítást kapott. Jákob nem tudta megkapni apjától azt a szeretet, amely után sóvárgott, így azt ragadta meg, amit tudott: az elsőszülöttségi jogot és az áldást.
Amikor megvonjuk szeretetünket gyermekinktől, önpusztítóvá válnak, hajszolni kezdenek minden szeretet-pótlékot, amit meg tudnak szerezni tőlünk vagy más forrásból.
Jákób nem született rossz fiúnak. Izsák szeretetének kudarca és kivételezése Ézsau felé okozta azt, hogy Jákób visszautasítottnak érezte magát, és meggyűlölte bátyját, mert őt vélte problémái okozójának. Ézsau sem született rossznak. Anyja, Rebeka viszont Jákóbot szerette, és segített neki kifőzni, hogyan lopják el az áldást.
Jákóbot nem szerette az apja, Ézsaut nem szerette az anyja. A szülők nem egy oldalon álltak. Kivételezésük egyik fiukat száműzötté tette, a másikat egész életére kudarcra programozta.
Szülők, jól fontoljátok meg, mekkora hatalmatok van gyermekeitek életének formálására!
+
A szülői szeretet ereje (3)
„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”
(1Mózes 25:28)
A szülők elutasító viselkedése két szélsőséghez vezethet a gyermekeknél: nevezetesen a
lázadáshoz, és a
megalkuváshoz.
A gyermekek lázadásának gyökere az elfogadottság iránti szükségük.
Ézsau ismerte az alapelvet, mely szerint házasságához szülői jóváhagyás szükséges. Sértődöttségét mégis úgy mutatta ki áskálódó anyja ellen, aki nem tudta őt szeretni, és segített testvérének kiforgatni őt az örökségéből, és szeretetlen apja ellen, hogy lázadt Isten törvénye és a család törvénye ellen, és idegen népből hozott feleségeket, amit mindenki ellenzett (1Mózes 26:34). Lehet, hogy Ézsau érzett némi beteges elégedettséget, amikor anyja panaszkodott: „Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt” (1Mózes 27:46).
Amikor gyermekink abbahagyják az iskolát, sokan megszöknek, teherbe esnek, elhagyják a régi környezetet, Istent, drogoznak, alkoholt fogyasztanak, tiltott szexuális viszonyba bonyolódnak és katasztrofálisan házasodnak, sok esetben csak azt akarják mondani: „Majd én megmutatom nektek!”
Most nézzük a megalkuvást:
Ézsau lázadása nem nyerte meg anyja szeretetét, ezért apjánál az ellenkező taktikát próbálta ki, azt remélve, ha apja kedvére tesz, megszerezheti szeretetét. Amikor megtudta, hogy apja helyesli Jákob házassági döntését, ebben is igyekezett apja kedvében járni. „Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja… feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot” (1Mózes 28:8-9), aki ugyan Ábrahám unokája volt, de sajnos Izmael lánya.
A gyermek, akárhány éves is, mindent meg fog tenni, bármennyire irracionális vagy önromboló is az a viselkedés, hogy általa elnyerje vagy megtartsa szülei szeretetét. Működött ez Ézsaunál? Nem. Bármit tett, nem tudta megszerezni apja szeretetét. Az igazi probléma az én-központú szülő volt, aki csak akkor szeretett, ha számára előnyös volt. Természetesen Jákób és Ézsau felnőtt emberek voltak, akik felelősek saját döntéseikért.
A szülők azonban, mint a fazekas, rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel formálhatják gyermekeik jellemét, viselkedését, meggyőződését, és egész életüket.
Szülők, gyermekeiteknek egész életük során semmi sem számít jobban, mint feltétel nélküli szeretetetek.
*
22:35, Szombat (június 16.), DUNA Televízió
Jelenetek egy házasságból
(Scener ur ett äktenskap)
svéd filmdráma, 167 perc, 1973
rendező: Ingmar Bergman
A film röntgenlenyomat a konvencionális és kispolgári házasság kudarcáról. Két remek színész, Liv Ullmann és Erland Josephson - akik egyúttal Ingmar Bergman állandó színészei és barátai - játsszák el a kétpólusú világ, a nő és férfi konfliktusokkal teli életét. Ingmar Bergman három hónapig írta könyvét, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne.
"Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre" - írja róluk Bergman.
*
0:55, Hétfő (június 18.), Duna World
Sanghaji emberünk –
Egy magyar építész Kínában (Hudec László)
magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2008
rendező: Pajer Róbert
forgatókönyvíró: Pajer Róbert
operatőr: Markert Károly
Hudec László Sanghaj arculatformáló építésze volt az 1920-30-as években. Sok stílusos épülete még ma is áll. Hudec épületei jól reprezentálják a XIX. század virágzó magyar építészeti kultúráját, Közép-Európa intellektuális örökségét. 2008-ban a Sanghaji Magyar Főkonzulátus a sanghaji kormányzati szervekkel együtt Hudec-évet kezdeményezett a városban, mellyel a magyar építész életének és sanghaji munkásságának kívánt emléket állítani.
Vélemény
Nagyon érdemes megnézni ezt a filmet!
Hihetetlen, hogy mi mindenről nem tudunk mi idehaza... :o(
Ez az ember végig magyarnak vallotta magát, az I. világháborút követően távolkeleti orosz hadifogságból megszökve Sanghajban telepedett le, ahol majd' minden általa tervezett épület (magánházak, szállodák, templom, egyetem) műemléki védelem alatt áll, rajtuk dísztáblával, hogy Ő a tervezője!
Itthon meg semmit nem hallottunk erről az emberről....
*
Sajó Sándor
Magyar kereszt
.
Keresztet vitt az Úr a Golgotára,
Azóta szép s jó mind e jelben él;
Az üdvösségnek szenvedés az ára:
Boldog, ki sír, és sírva is remél;
Áldott tövében megváltó keresztnek
Csak Krisztust nézzed, ne a Golgotát,
S ha gyötrött vállad sajgó kínra reszket,
Ajkad harapva némán menj tovább.
.
Avagy, ha hordod magyar sors keresztjét,
S tudsz magyar lenni megtiportan is;
Érezd és hirdesd: ami nincs most, lesz még,
S verdesd a szárnyad lenn a porban is;
Erdély keserve szívedből sikongjon,
A Lomnic-csúcsról lengjen rád a gyász,
Viharzó vágyad zúgjon minden ormon:
Lesz kikelet még, lesz föltámadás!
.
Piruljon arcod, gyúljon rá a szégyen,
Kiáltson ajkad: hallja a világ!
És vájj sebedbe, csak hadd fájjon, égjen,
A lélek él, ha nagy hit lengi át;
Ha hitet adott Isten a magyarnak,
Csorduljon ez, mint dúslevű gerezd,
S legyen sarkallód minden ősi parlag,
És édes terhed a magyar kereszt…
.
A szent jel int és hív, és vár a munka,
Az út nehéz, s a cél oly messze még!
A meddő gyászt a balsors már megunta,
Küzdj, szenvedj, fáradj ifjú nemzedék!
Bús ugarunknak lesz még aratása,
Csak törjed, túrjad magyar ifjúság,
Hogy megzendíthesd új föltámadásra
A magyar élet büszke himnuszát!
*
AZ ÁVÓSOK HELYZETE VÁLTOZATLAN!?
Kubinyi Ferenc történész úrnak Budapest, 1994, március 25
Tisztelt Kubinyi Úr!
Szeretném tájékoztatni arról, hogy az Ávósok I-III. című dokumentumfilm ismétlését, amely a Magyar felmúlt – a törvénytelen szocializmus című történelmi sorozat részeként került sugárzásra a Magyar Televízióban, dr. Nahlik Gábor alelnök úr utasítására vettük ki a műsorból. Tájékozódásom szerint erre valóban az izraelita hitközség, illetve különböző zsidó szervezetek tiltakozására került sor.
Az említett szervezetek és név szerint dr. Schweitzer József főrabbi kifogasolták az ávós tisztek életrajzában a zsidó származás túlhangsúlyozását, amelyre most, a Holocaust 50. évfordulóján különösen érzékenyek zsidó, illetve zsidó származású polgártársaink. Az Alelnök úr a Főrabbi úrral folytatott beszélgetésen végül is akceptálta ezt az észrevételt, s ezért hozta meg a fenti intézkedését. Arról pillanatnyilag nem tudom tájékoztatni, hogy vajon sor kerülhet-e a sorozatnak egy későbbi, kevésbé érzékeny időpontban történő megismétlésére.
Kérem, fogadja el tájékoztatásom, egyben szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy levelemnek publikálásához semmilyen formában nem járulok hozza. A fentieket Önnek válaszolva, személyes tájékoztatásul adtam. Megértését köszönve, szívélyes üdvözlettel:
Kocsis L. Mihály (s.k.)
http://tdyweb2.wbteam.com/ Avosok_1.htm
http://tdyweb2.wbteam.com/ Avosok_2.htm
http://tdyweb2.wbteam.com/ Avosok_3.htm
*
19:30, Vasárnap (június 17.), Duna World
Képíró - Aba-Novák Vilmos
magyar dokumentumfilm, 55 perc, 2004
rendező: Dékány István
Aba-Novák gondolatai teszik még gazdagabbá a dokumentumfilmet, miközben nem csak az életművet ismerjük meg, hanem olyan itáliai tájakat is bebarangolunk - Perugia, Nápoly, Palermo - ahol a Római Magyar Akadémia szerény közkatonájaként kísérletezett a FÉNNYEL. "Én, a kivetett bolygó, megteremtem a magam bolygórendszerét" - így szólt az ars poetica.
*
Pósa Lajos
Verje meg az Isten
.
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
.
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
.
Verje meg az Isten
Minden kis dolgába,
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája;
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
.
Verje meg az Isten,
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
*
21:30, Szombat (június 16.), Duna World
A medikus
magyar tévéjáték, 120 perc, 1974
rendező: Ádám Ottó
író: Bródy Sándor
operatőr: Molnár Miklós
Bródy Sándor színművének hősei szegény egyetemisták. János, a medikus megtudja, hogy taníttatásának költségeit apja megbízásából egy orvos fedezi annak fejében, hogy a diploma megszerzése után feleségül veszi a doktor úr lányát, a sánta Rizát.
*
16:35, Vasárnap (június 17.), DUNA Televízió
Pénz áll a házhoz
fekete-fehér, magyar romantikus vígjáték, 78 perc, 1939
rendező: Balogh Béla
író: Siklósi Iván
forgatókönyvíró: Horváth Jenő
szereplő(k):
Németh Romola (Vargha Marika)
Somogyvári Rudolf (Molnár Lajos)
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/somogyvarielet.htm
Bilicsi Tivadar (Tóbiás)
Berczy Géza (Dezső, Lajos barátja)
Fáy Béla (Horváth Ádám)
Latabár Kálmán (Benő)
Vaszari Piri (Rosalie)
Pethes Ferenc
Kiss Manyi (Zöldi Mici)
Hajnal György
Földényi László
Misoga László
Pethes Sándor.
Molnár Lajos, a Tura Utazási Iroda képviselője szerelmes Varga Marikába, és a lány sem közömbös iránta. Ezt a kapcsolatot Marika nővére azonban nem nézi jó szemmel, és ügyes intrikával elintézi, hogy Marikát Lajos főnöke, Horváth igazgató úr jegyez el. Lajos segítő barátai azonban mindent elkövetnek, hogy a szerelmesek egymáséi legyenek.
*
Egy elkésett dal
(Somogyvári Rudolf emlékére)
Előadó:LGT
.
1. Aznap annyi minden történt,
És csak este tudtam meg,
És a hírhez bemutatták egy jól sikerült képedet
S néhány olyan ember sajnált, aki sosem szeretett.
2. Mások kíváncsiak vártak, kié lesz a szereped.
Cikkek jelentek meg sorra,
Persze mindegyik dicsért,
Most egy jó kritikát kaptál a befejezett szerepért.
3. És még megtudhattam rólad,
Amit nem tudhatsz meg már,
Mindig barátságból szidtak,
S csak barátokat bántottál.
4. Ezért játszunk végig mindent,
Az utolsó tapsokért,
Aztán lehúzzák a függönyt,
És dalunk véget ér.
5. Én meg tartozom egy dallal,
Mellyel rád emlékezem,
Ez is olyan mint a többi,
Nem változtat semmin sem.
http://www.youtube.com/watch?v=eAG54hAX200
*
ERDÉLYI JÁNOS
MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
8663.
Mikor ülsz a gazdagnak asztalánál, jól foglald eszedbe, mit raknak elődbe.
8664.
Sok kevélyt, bolondot csinál a gazdagság.
8665.
Rühet vakar, ki a gonoszt dicséri.
8666.
Kard helyett guzsalyt vitat. F.
8667.
Ki a gyepre. (6789.)
8668.
Gyermekhez játszás, legényhez dolgozás.
8669.
Átkozott a száz esztendős gyermek.
8670.
Minden embernek van gyöngéje.
8671.
A gyönyörüség nem homlokkal, hanem háttal fordulva ismerteti meg magát. F.
8672.
Szállingóznak mint a vert had.
8673.
Tél, viz idején.
8674.
Tengeren, kis vizen másant kell hajózni.
8675.
Fontolva haladó.
8676.
Rohanva haladó.
8677.
Nem fog halálon ajándék.
Nem lehet a halált ajándékkal megkerülni.
8678.
Haszontalan harag, kinek nincs ereje.
a) Szemtelen harag, mely erejét nem láttatja. KV.
8679.
Semmire való a harag, kitől senki sem fél.
8680.
Senki sem fél haragjátul.
8681.
Hatalmasabbra bolondság haragudni.
8682.
Gyönge mint a harmat.
8683.
Jól lovagol, ki hasonlókkal lovagol.
8684.
Határjárás, tatárjárás.
8685.
Megrögzött hazudság idővel igazság. D.
8686.
Sok hámot, jármot megárvitott.
8687.
Kit házában eső ver, isten se szánja.
8688.
Szerencsés ház, melyben megavasodik a szalonna.
8689.
Sem háza sem tüze.
8690.
Összetörődtek mint a rosz házasok.
8691.
Észszel, ne szemmel fogj a házassághoz.
8692.
Egyenetlen házasságnak ritka jó vége.
8693.
Vajudik a hegy, egeret szül.
8694.
Nincs az a nagy hegy, melyet idővel el ne lehetne hordani. K.
8695.
Hegyre földet. (2235.)
8696.
Henyélőnek sok az ünnepe.
Latin: Ignavis semper feriae sunt.
8697.
Mie vagyon a herélt embernek, azt adhatja szomszéd aszonyának.
8698.
Verbuválónak, czigánynak, kalmárnak nem kell hinni. F.
8699.
Mindent hinni vagy semmit nem hinni, azonegy gyarlóság.
8700.
Hinni vagy fogadni. (2896.)
8701.
Gonosz hirnek sebesb a szárnya. (3625.)
8702.
Hizelkedés mérge a barátságnak. K.
8703.
Hollót nyelt. (8661.)
8704.
Lyukas hordót tölt. K.
8705.
Hogy hónap jó idő legyen.
Fogyaszszátok el, mi a tálban van.
8706.
Időtül kell várni, tanácstul hallgatni. F.
8707.
Sok ifju többre menne, ha nem tudná hogy gazdag.
8708.
Elfogy az ifjuság mint ama szép virág. F.
8709.
Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell.
8710.
Az isten hatalmas, az ördög nem alszik.
8711.
Ugy vagyunk mint a jégen álló. F.
8712.
Mindenkor van ideje a jámborodásnak.
font-size: 14pt; |
|
LAST_UPDATED2 |
|
Életminőség és boldogság ABC – 65. |
|
|
|
|
2012. június 13. szerda, 08:45 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
BUCSÚ
Alig virradt, már ujra alkonyúl,
Alig jövék, s megint elmégyek, el.
Még csak alig, hogy üdvezeltelek,
És már bucsúzni, már elválni kell.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Kardot fogék kezembe lant helyett.
Költő valék és katona vagyok:
Arany csillag vezérelt eddig, s most
Utamra piros éjszakfény ragyog.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Nem a dicsvágy von engem tőled el...
Fejemre nem is férne a babér
A boldogság teljes rózsáitól,
És én le nem hajítom ezt azért.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Nem a dicsvágy von engem tőled el,
Tudod: belőlem az régen kihalt,
Hazámért ontom véremet, ha kell,
Hazámért vívok véres viadalt.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Ha senki nem védné is a hazát,
Magamnak őtet védni kellene:
S mostan, midőn mindenki síkra szállt,
Magamban én itthon maradjak-e?
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Nem mondom én: gondolj férjedre, míg
Ő a honért s érted harcolni fog;
Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy
Gondolatod van, és az én vagyok.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Tán megcsonkítva térek vissza majd,
De akkor is szeretsz te engemet,
Mert istenemre, amint elviszem,
Épen hozom meg hű szerelmemet.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
.
Erdőd, 1848. október 17-22.
*
TI ÁKÁCFÁK E KERTBEN..
.
Ti ákácfák e kertben,
Ti szépemlékü fák,
Amelyeken szivemnek
Oly drága minden ág.
.
Kedves fák, üdvezelve
És áldva legyetek.
Áldom még azt is, aki
Titeket ültetett.
.
Harmatnak s napsugárnak
Áldása rajtatok,
Vidám dalosmadártól
Reszkessen ágatok.
.
Örök tavasz lakozzék
Zöld fürteiteken,
Hogy éltetek, miként az
Enyém, oly szép legyen.
.
Itt láttam én először
Kedves galambomat,
Itt láttam őt először
Ez ákácfák alatt.
.
Itt űlt e lombok alján,
Itt űlt szemközt velem,
Itten röpült szeméből
Szivembe szerelem.
.
Tudom még, hogyne tudnám?
Habár régen vala,
Az órát, hol kigyúladt
Szerelmem hajnala.
.
Ez volt a hajnal! ilyen
Nem ékesíte még
Téged, te véghetetlen,
Te régteremtett ég.
.
Letűnt immár e hajnal,
Megértem a delet,
S ez tán nem oly regényes,
De sokkal melegebb.
.
Mikor jön majd az alkony,
Szerelmem alkonya?
Ettől ne félj, szivemnek
Imádott asszonya!
..
Eljő ez is, de későn;
Azért jő majd, ha jő,
Hogy légyen arcainkon
Szép arany szemfedő.
.
S a földbe ha letesznek,
Majd csillag képiben
Ragyog le zöld sirunkra
Sötétkék éjeken.
.
Nagykároly, 1848. október 22.
*
TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!
.
Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,
Tisztelkedve megyen el mellettem;
Én pirúlok, gondolván magamban:
Nincs igazság, nincs igazság ebben.
Nekünk kéne köszönteni őket,
Mert minálunk sokkal többet érnek. -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Velök állunk a csaták tüzében,
De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,
Mert van, ami győzelemre buzdít,
Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,
S von előre csábító varázsa
A dicsőség ragyogó szemének. -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Ők az elvet hirből sem ismérik,
És a haza? kemény mostohájok,
Izzadásuk díjában nekik csak
Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,
S zászlajához hogyha odaállnak,
Nyomorért csak új nyomort cserélnek. -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
S mit tudják ők, mi az a dicsőség?
S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?
Nincsen lap a történet könyvében,
Ahol nevök följegyezve lenne.
Ki is győzné mind fölírni, akik
Tömegestül el-elvérezének? -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Ha megtérnek csonkán a csatákból,
Koldusbotot ád a haza nékik,
S ha elesnek, a felejtés árja
Foly sírjukon s neveiken végig.
És ők mégis nekimennek bátran
Az ellenség kardjának, tüzének! -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Debrecen, 1848. október-november
*
A Corvin köz elfoglalása
Elöljáróban el kell mondanom, hogy a cím olvasása után egy kis csalódás fogja érni a történelmi témák iránt érdeklődő tisztelt olvasót, ugyanis a Corvin köznek nem az oroszok által, 1956 novemberében történt elfoglalásáról írom ezt a kis tanulmányt, hanem arról, hogy Pongrátz Gergely halála után az ügyes és ravasz kozmopolita történelemhamisítók milyen módon igyekeznek Pongrátz Gergely nevét, eszmei örökségét, a Corvin köz hírnevét és dicsőségét a maguk hasznára kamatoztatni.
Kezdjük az előzményekkel. A remélt rendszerváltás hajnalán, 1990-ben Pongrátz Gergely hazatért az amerikai emigrációból. A repülőtéren több száz fős, főleg volt 56-os társaiból álló tömeg fogadta, nemzeti színű és lyukas zászlókkal. Gergely ekkor és ezt követően több alkalommal is kijelentette, azért jött haza, hogy befejezze a forradalmat, amit a szovjetek 1956-ban vérbefojtottak.
Az Antall-kormány rövidesen rendelkezésére bocsátotta a Mátyásföldön lévő, volt szovjet laktanya egy részét, ahol Gergely elkezdte a Los Angelesben megalakult "56-os Magyarok Világszövetsége" hazai tagságának toborzását és egy olyan 56-os otthon kialakítását, ahol tervei szerint a méltatlan körülmények között élő itthoni volt harcostársait, és az emigrációból esetleg hazatérő volt bajtársait kívánta elhelyezni.
A tagság létszáma rövidesen meghaladta az ezer főt és szépen haladt a lakások kialakítása is. Itt Mátyásföldön rendeztük meg nagy sikerrel az első Magyarok Világtalálkozóját, ami elsősorban Yereczián Ara áldozatos és szakszerű szervező munkájának volt az eredménye.
Ezt követően az október 23-i ünnepélyeket a Corvin közben tartottuk meg, ahol több ezer szimpatizáns mellett kezdetben nagyon sok, még élő 56-os bajtársunk jelent meg. Büszke voltam, amikor Pongrátz Gergely itt akasztotta a nyakamba az "56 hőse" kitüntetést. E szerény jelvényt, az azóta kapott több reprezentatív kitüntetésnél is többre tartom és büszkén helyeztem el dolgozószobámban az íróasztalom felett.
Időközben a pártok, melyek a rendszerváltás lázában igyekeztek minél több volt 56-ost a soraikba csábítani, féltékenyen tapasztalták Pongrátz Gergely körül tömörülő, egyre szaporodó, valódi rendszerváltást remélő tagságot.
Ezt követően megkezdődött és a későbbiekben egyre fokozódott Pongrátz Gergely és a körülötte gyülekezők lejáratása, rágalmazása, mindenre kapható bértollnokok és a liberális média segítségével.
Közben befejeződött a Mátyásföldi Otthon lakásainak kialakítása. Ekkor, az akkori belügyminiszter, Boross Péter - mert az egész laktanya felett a BM rendelkezett - egy bizottságot nevezett ki annak elbírálására, hogy kik kapják meg az átadásra kerülő lakásokat. A lakáselosztó bizottság elnökének Wittner Máriát nevezte ki Boross.
A lakások odaítélése körül rövidesen éles vita alakult ki, mivel igazi 56-os harcosok helyett, a belügyminisztérium által javasolt személyek kaptak több lakást. A viták, melyek már-már a tettlegesség határát súrolták, természetesen a belügy által támogatott kuratórium javára dőltek el, aminek az lett a következménye, hogy Gergely fájó szívvel lemondott Mátyásföldről és elhatározta, hogy visszatér Amerikába. Én vittem ki Gergelyt a schwechati repülőtérre, unokahúga kíséretében. Egész úton kérleltük, hogy ne maradjon kint végleg, mert itthon az ő neve az, ami összefogja az igazi rendszerváltást váró embereket, tegye félre egyéni sérelmét és minél előbb jöjjön vissza Magyarországra.
Szerencsére, Gergely megváltoztatta elhatározását és visszatért Magyarországra, de nem Mátyásföldre, amiről fájó szívvel lemondott, hanem Kiskunmajsára vonult, valóságos önkéntes száműzetésbe. Itt kezdte meg az első és egyetlen 56-os múzeum kialakítását. Ennek alapja Gergely magánvagyona és az USA-ban élő néhány 56-os támogatása volt. Ez külön hőstörténete 1956 utóéletének - jó lenne, ha valaki megírná!
Szerencsére nem szakadt meg Gergely kapcsolata a fővárossal, mert egy öntudatos magyar vállalkozó a Koppány u. 11. sz. alatti volt munkásszálláson rendelkezésére bocsátott egy irodahelyiséget, ahova Gergely rendszeresen feljárt - egy emigrációban élő volt bajtársától kapott gépkocsival -, hogy tartsa a kapcsolatot itteni barátaival, harcostársaival.
Közben tovább folyt Pongrátz Gergely, valamint legközvetlenebb munkatársai és segítői elleni lejárató hadjárat. Az időközben a Nádor utcában összevont 56-os és más szervezetek, melyek a Boross Péter által irányított kuratórium által kiosztott 100 milliós támogatásból tartották fenn magukat, irigyen figyelték, hogy Gergely szervezetei, állami támogatás nélkül, sőt, Horn Gyula és Medgyessy Péter miniszterelnökök által felajánlott segítség visszautasításával is fenn tudják magukat tartani.
A legaljasabb támadást Gergely ellen, egy Vincze János nevű, Romániából menekült (?) volt "szekus" ügynök szervezte, aki ellopatta az 56-os Magyarok Világszövetsége tagnévsorát és bélyegzőjét, ezzel egy megtévesztő illegális kongresszust hívott össze, ahol leváltotta Pongrátz Gergelyt és magát neveztette ki a szövetség elnökének.
Utólag a bíróság leváltotta e jellemtelen karrieristát (a névsort és a bélyegzőt azóta sem szolgáltatta vissza), aki ezután a legelképesztőbb rágalmakkal illette Gergelyt és leghűbb követőit. Mindenkit följelentett, volt akit többször is. Nem átallotta például, Pongrátz Gergelyt háborús bűnösként feljelenteni, hogy a Corvin-közben agyonlövette a szovjet foglyokat. Itt kell megjegyezni, hogy a bíróságok minden egyes esetben elutasították keresetét. Liberális felbujtóinak segítségével ő írt - valótlanságoktól hemzsegő - könyvet a Corvin közről és szégyenszemre volt kiadó, aki ezt ki is adta.
Pongrátz Gergely halálával kaptak vérszemet a történelemhamisítók, hogy az élő legenda halála után megkaparintsák a Corvin köz hírnevét. Egy mellette tevékenykedő tagtárs vette át ideiglenesen a Corvin-közi Bajtársi Közösség vezetését. Ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mert ő később meglehetősen szűk látókörű, szerény képességű és befolyásolható egyénnek bizonyult.
Ezt észrevették azok, akik szerették volna Gergely szellemi örökségét a maguk számára megszerezni. Itt elsősorban azok a szervezetek és személyek jöttek számításba, akik Gergelyt és környezetét még életében messze elkerülték, mert onnan két lábbal lettek volna eltanácsolva. Jellemző, hogy amikor Gergely meghalt, a Nádor utcában székelő "56-os Szövetség" akkori vezetője kijelentette, hogy aki elmegy Pongrátz Gergely temetésére, azt kizárják a szövetségből. No comment.
Ezután kezdődött meg a beszivárgás a Corvin-közi Bajtársi Közösség vacsoráira. Olyan emberek jelentek meg, akik Gergely életében soha nem voltak ott. A szervezet egyre jobban azok befolyása alá került, akiknek gondolkozása messze állt Gergely forradalmi nézeteitől.
A Corvin közi október 23-i megemlékezések Gergely nélkül egyre szürkébbek lettek. Sajnos a "pesti srácok" közül is egyre többen távoztak az élők sorából és nélkülük a "pesti srác" név is csak spanyolfal maradt azok számára, akik e spanyolfal mögül irányították és irányítják 1956 történetének meghamisítását.
Ugyanis e történelemhamisítók legfőbb célja, hogy a "forradalom" legfőbb ellenségeit - akik kezdetben csak az "ellenforradalmi banditák" megsemmisítését szorgalmazták, később, a forradalom győzelme után megpróbálták annak irányítását átvenni, de végső soron a forradalom árulói lettek -, megpróbálják összemosni azokkal a forradalmárokkal, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert.
Aki egyenlőségjelet tesz aközé a néhány tucat reformkommunista közé, akiket elvtársaik, a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése során elítéltek és a 2 000 hősi halott, a 400 kivégzett és a 22 000 bebörtönzött forradalmár közé, az jellemtelen történelemhamisító!
Sajnos a Corvin-közi Bajtársi Közösség jelenlegi vezetői nem vették észre a számukra készült csapdát. A tagok örülnek, hogy időnként összejönnek a régi harcostársak és észre sem veszik, hogy a kulisszák mögött egy sunyi manipulációnak az áldozatai.
A Corvin köz pedig évről-évre veszít varázsából. Jellemző, hogy 2009. október 23-án, amikor a Jobbik rendezésében a Deák téren 50 000 ember előtt ünnepelték a forradalom 53. évfordulóját, a Corvin-közben alig 150-200 ember volt jelen és a Magyar Gárda képviselői nem voltak ott, mert a rendezők nem kívánatosnak minősítették őket, pedig Pongrátz Gergely nekik adta át a Corvin-köz lyukas zászlaját és felszólította a Jobbik vezetőit és tagságát, hogy mindig 1956 szellemében tevékenykedjenek!
Úgy gondolom, ez a tény minden kommentárnál világosabban mutatja az igazságot!
Vigyázzunk és figyeljünk, ne engedjük, hogy a történelemhamisítók elfoglalják a Corvin közt és vele együtt Pongrátz Gergely nevét és szellemi örökségét!
Szalay Róbert történelemtanár
C.A.- 0012. sz. politikai elítélt
+
Öngól előtt –
avagy a Fidesz-kormányzat ismét kecskére bízná a káposztát
Az interneten kalandozva megakadt a szemem egy megdöbbentő híren: Boross Péter volt miniszterelnök vezetheti a Nemzeti Emlékezet Bizottságát.
http://kuruc.info/r/7/97237/
*
Nem Fizetünk, Nem Fizetünk…
Műfaj:politikai komédia
színházi közvetítés
1987, József Attila Színház
Hossz: 2:24:37
„Amikor a komédia megírásához hozzáfogtunk, teljesen szabadjára engedtük a fantáziánkat. Olyan dolgokat jövendöltünk meg, amelyek akkoriban agyrémnek tűntek. A valóság azonban ránk cáfolt, és a legsötétebb elképzeléseinket is túlhaladta.” – így beszél darabjáról a „Nobel-díjas komédiás” (ahogyan monográfusa nevezte Dario Fo-t).
Az 1997-ben Nobel-díjjal kitüntetett olasz író felevenítette a commedia dell’arte régi hagyományát az egyén hatalommal szembeni egyenlőtlen küzdelmének ábrázolására.
A bohózat egyszerre szórakoztató, lebilincselő és távlatokat nyújt: két munkáscsalád (Antónia, a temperamentumos feleség és férje Giovanni, a „becsület szónoka”, valamint fiatalabb barátaik, a harcos Luigi és felesége Margherita) hányatott történetén keresztül mutatja be azt a folyamatot, amit a kapitalizálódás hoz számukra. A darab cselekménye folytán a két feleség olyan ügybe sodródik, amit férjeik előtt csak hazugságok sorozatával tudnak leplezni, ami aztán a darab végére teljes őrülethez vezet. A helyzetet komplikálja a csendőr, a rendőr, a hullaszállító és a papa megjelenése is…
Költői megközelítései révén Dario Fo újra élővé varázsolja az olasz komédia, a középkori misztériumjátékok és a népi színjátszás tradícióit a modern kor színházi nyelvében és világában.
Antonia - Szabó Éva
Giovanni - Horváth Sándor
Luigi - Zsolnai András
Margharita - Borbás Gabi
Rendőrőrmester
hullaszállító
öregember
csendőrőrmester
Újréti László
Rendező:
Gali László
Fordította:
Nyerges László
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Nem-Fizetunk-Nem-Fizetunk-18497/
*
Álmos Király Akadémia 14.
Dr. Horkovics Kováts János: A magyar nyelv ősisége
http://www.youtube.com/watch?v=xR73cFwbf1w&feature=relmfu
*
Gárdonyi Albert
Régi pesti könyvkereskedők
Tartalom
Bevezetés
I. Müller Jakab
II. Weingand és Köpff
III. Trattner János Tamás és utódai, Pauer János Mihály, id. és ifj. Kiss István
IV. Lindauer János és utódai, Institoris Gábor és Károly, Szubuly György és Wigand Ottó
V. Kilián testvérek
VI. Id. és ifj. Leyrer József
VII. Hartleben Konrád Adolf
VIII. Müller József
IX. Ivanics Zsigmond
X. Heckenast Gusztáv
XI. Geibel Károly
XII. Emich Gusztáv
Bevezetés
(részlet)
A könyvkereskedelem a kultúra természetes fokmérője: amilyen irányú a kultúra elterjedése, ugyanolyan fejlődési fokon áll a könyvkereskedelem is. A könyvnyomtatásról nem mondhatjuk el ugyanezt, mert a könyvnyomtatás mecénások áldozatkészségéből is táplálkozhatik a nélkül, hogy nagyobb arányú kultúrát követelne, ezzel szemben a könyvkereskedelem csupán ott tud megállani, ahol könyvfogyasztás s ennek előfeltételeként kultúra van. Sőt a könyvkereskedelem annyira kapcsolatos a kultúrával, hogy a könyvkereskedelem jellege mindenkor a kultúrigényekhez igazodik. Ha tehát nemzeti kultúránk fejlődési irányait óhajtjuk megállapítani, nem szabad mellőznünk a magyarországi könyvkereskedelmet, mert itt találjuk meg a legbiztosabb támpontokat, amelyek nyomra vezetnek.
A magyarországi török hódoltság terjedésének egyik következménye volt, hogy a magyarországi kultúrélet nyugat felé tolódott el s csak mikor a török hódoltság nyomai lassankint elenyésztek, tért vissza fokról-fokra az ország központjába. A XVIII. század nagyobb felében még Pozsony és Nagyszombat vezetőszerepet töltenek be a magyarországi kultúrélet terén s az ország természetes központja, Pest csupán a XVIII. század végén kezd feléjük közeledni. Ezt a legjobban a könyvkereskedelem állapotával tudjuk igazolni, mert Pozsonynak már virágzó könyvkereskedelme volt, amikor Pesten még a könyvkötők uralkodtak e téren. A XVIII. század utolsó évtizedeiben jelenik meg a hivatásos könyvkereskedelem Pesten s lépésről-lépésre erősödik a mult század negyvenes éveiig, amikor is a pesti könyvkereskedelem az ország könyvkereskedelmének élére emelkedett.
Az 1686. után megindult kulturális kibontakozást tehát csupán akkor lehetne teljes egészében feltárni, ha Pozsony és Nagyszombat könyvkereskedelmével kezdve rajzolnók meg a pesti könyvkereskedelem fejlődését. Ehhez nincs megfelelő levéltári anyagunk, mert ha Sennowitz Adolf módszere szerint bibliografiai adatok alapján kisérelnők meg e feladat megoldását, akkor nem jutnánk el a kívánt eredményhez. Sennowitz módszerével tudniillik csupán a könyvkereskedők könyvkiadói tevékenységét lehet megrajzolni s ez csupán részletkérdés, a melyet nézetem szerint nem is szabad csupán a könyvkereskedőkkel kapcsolatosan vizsgálni, mert a könyvnyomtatók a könyvkereskedőknél több könyvet adtak ki s így a magyar könyvkiadás történetének megírásánál a könyvkereskedők és könyvnyomtatók működése együttesen vizsgálandó.
[...]
http://mek.niif.hu/10700/10742/#
+
A MEK-ben található kapcsolódó dokumentumok
Gárdonyi Albert: Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században különös tekintettel Budára és Pestre
http://mek.oszk.hu/07600/07697/
+
Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában a pesti könyvnyomtatás első száz évében
http://mek.oszk.hu/01600/01609/
Egyéb kapcsolódó dokumentumok
Wikipédia : Könyvkereskedelem Magyarországon
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6nyvkereskedelem_Magyarorsz%C3%A1gon
*
Géher István (1940-2012)
haikui
HÁROM KÓRHÁZI HAIKU
Dr. J. G.-NEK
PoLíSz, 1992/23. szám, 42. oldal
Hol az a látvány? Összegyűjtött és új versek,
Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 1997, 168. oldal
1
Reggelek, esték:
testek között a lélek
kikel magából.
2
Fehér vasállvány
/maholnap megöregszem/
folyatja nyálát.
3
Feltárult bőrön
vándorló kéz kopogtat:
más évszak nyílik.
*
ANAKREÓN ÁTHANGOL
FODOR ÁKOS-VARIÁCIÓK
Műhely (Győr) 1997/4
Hol az a látvány? Összegyűjtött és új versek,
Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 1997, 176. oldal
1 ..ÖRÖKIGAZSÁG
Elhiheted: hogy
ami nincs a világban,
az van a borban?
2 ..MÉRKŐZÉS
Ha mérkőzhetnél:
tedd Isten mérlegébe
a lepke súlyát!
3 ..MUTATVÁNY
Mielőtt örök-
re letűnsz: a láthatat-
lant még mutasd fel!
4 ..ALKALMI TÜKÖRKÉP
A belső árnyék
arcod megbélyegezte:
már kiviláglik.
*
MÉRLEG
NAPÚT, 2009/10., 13. oldal
[Hetvenedik születésnapjára]
Hatvankilenc év
Isten kezében, mint a
lepke: nehézsúly
+
NEM MINDEN MÚLANDÓ
GÉHER ISTVÁN VERSEI
1. ad uxorem 1. a hitveséhez
2. ad eadem iterum 2. ugyanarról másként
3. ad filiam 3. a lányához
4. ad eadem cum paenitentia 4. ugyanarról bűntudattal
5. ad filium 5. a fiához
6. ad idem iterum 6. ugyanaz másként
7. ad populum 7. az emberekhez
8. ad amicos 8. a barátokhoz
9. ad oculos 9. a szemhez
10. ad spiriti ancillam, afflicte 10. az önzetlen segítőkhöz
11. ad se ipsum 11. önmagához
12. ad suum sortem 12. a sorsához
http://www.irodalmijelen.hu/node/13301
*
Könyvhét – E-könyvek:
még mindig kevés a kurrens, legális tartalom
Miközben az e-könyvek megjelenítésére alkalmas eszközök piaca megnőtt, a fogyasztói igényeket kiszolgáló, legálisan elérhető tartalmakat kínáló "tartalomboltok" nagy késésben vannak - hangzott el azon a szakmai beszélgetésen, amelyet a hazai e-könyv piacról tartottak a 83. Ünnepi Könyvhét zárónapján.
A rendezvény házigazdája, Salamon Eszter, a Szerep Művészeti Alapítvány képviselője elmondta: a szakmai programot indokolja, hogy Nyugat-Európában az e-könyvpiacok jelentős növekedésnek indultak az elmúlt évben, Németországban például 100 százalékkal növekedett az e-könyvforgalom, a kötetek fele pedig megjelenik hagyományos és e-formátumban is. Farkas István, az ekonyvolvaso.blog.hu
szerkesztője rámutatott, hogy Magyarországon 2008 óta lehet kapni könyvolvasókat. Szerinte az eltelt évek során tízezernél is többet értékesíthettek belőlük, a piachoz ugyanakkor hozzá kell számolni a tableteket, a számítógépeket és az okostelefonokat is. A szerkesztő szerint a növekedést gátolja a kevés "premiercím", illetve az, hogy a legtöbb tartalom még mindig az illegális szférából szerezhető be. Mint fogalmazott: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a "kemény" másolásvédelem gátolja a növekedést, ugyanakkor az e-könyvek árának alakulása meghatározó lesz a piac jövőjét tekintve.
Miyazaki Jun, a science fiction művekkel foglalkozó SF Portál főszerkesztője úgy vélte, hogy nem létezik hatékony eszköz a kalózkodás visszaszorítására, hiszen 24 óra alatt a dollármilliókból kifejlesztett másolásvédelmi rendszereket is fel lehet törni. "A kemény másolásvédelem viszont idegesítő a felhasználó számára" - vélekedett a főszerkesztő, megemlítve, hogy az olvasót bosszanthatja az, hogy nem tudja átrakni a megvásárolt tartalmat az olvasójáról például a számítógépére. Szerinte az olvasókkal kell megértetni, hogy az e-tartalom is érték, a piac túlélése múlik azon, hogy fizet-e a felhasznált tartalomért. Séllei Aranka, a Digitalbooks kereskedelmi vezetője rámutatott, az árkérdés az egyik legfontosabb probléma ma az e-könyvek piacán, szerinte a tartalomnak kellene meghatároznia a termék árát. Séllei úgy vélte, el kellene érni, hogy az e-könyvek ugyanúgy az öt százalékos általános forgalmi adó hatálya alá essenek, mint például a hangoskönyvek. Ehhez szerinte a kiadók összefogására és közös fellépésére van szükség. Kiemelte, a tapasztalataik azt mutatják, hogy rendkívül sok illegális tartalmat használnak a fogyasztók. Bakos Péter, az újonnan alakult Ad Astra Kiadó vezetője arról beszélt, hogy a kiadók bizalmatlanok e-kiadást illetően. Mint fogalmazott, eddig öt könyvet - ebből hármat e-formátumban - jelentettek meg, de a kalózverziók már felbukkantak a neten. Igaz, nem az e-könyvet másolták le, hanem valaki beszkennelte a papíralapú kötetet - tette hozzá. Kereszty András, a www.ahonapkonyve.hu
alapítója közös fellépésre buzdított, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy mivel az áfakérdést az Európai Unió szabályozza, ezért először Brüsszelt kellene meggyőzni arról, hogy e-könyvekre is alkalmazni lehessen a kedvezményes adózást.
Moldován István, az Országos Széchényi Könyvtár e-könyvtári szolgáltatások osztályának vezetője arról beszélt, hogy az intézményben már 10-15 éve azon dolgoznak, hogy a könyvtárban fellelhető szövegek elérhetőek legyenek az interneten is - szerinte ez a tevékenység alapozta meg a hazai e-könyvpiacot. Megjegyezte, míg a kiadók a mában és a holnapban gondolkoznak, ők a "holnaputánban", ezért nemcsak köteteket digitalizálnak, hanem az e-könyvek utáni kötelespéldányokat is beszerzik-őrzik. Rámutatott, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már működik az e-könyvkölcsönzés, szerinte célszerű lenne ezt Magyarországon is elindítani. "Ez nem vesz el piacot" - jegyezte meg, hozzátéve, az e-könyvkölcsönzés inkább népszerűsítheti a formátumot. Az E-Könyv Magyarország Kft. egyik ügyvezetője, Weiler Péter arról számolt be, hogy a Shopline és a Líra Zrt. közös vállalkozásának első két éve "vízválasztónak" tekinthető: "sokat tanultunk, sokat hibáztunk és persze sokat invesztáltunk" - jegyezte meg. Bejelentette: már működik az ekonyv.hu webáruház, amely mintegy 1300 címet kínál a vásárlóknak.
Csordás Attila ügyvezető az ekonyv.hu-t ismertetve elmondta: Amerikában már teljes könyvpiac közel egyharmadát az e-könyvek forgalma adja, míg a magyar szegmens még az egy százalékot sem éri el. Az új webáruházról megjegyezte, az itt kapható tartalmak valamennyi fontos fájlformátumban elérhetőek, így a Kindle-olvasókon is olvashatók. Megjegyezte, hogy igyekeznek naprakész kínálattal előállni: a könyvheti termésből például a Szép versek vagy Spiró György Magtár című kötete is elérhető már e-formátumban. Az ügyvezető kitért arra is, hogy a kiadókat segíti az, hogy "valós időben" követhetik, milyen ütemben vásárolnak köteteikből az olvasók.
(MTI)
*
EGY NYÁRON, STRANDON IS OLVASHATÓ ÍRÓ
Tersánszky Józsi Jenő
(Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.)
Kossuth-díjas magyar író,
a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja,
a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja.
Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár.
Az I. világháborúban mint önkéntes vett részt, 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre, ahol háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik.
1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, melynek bukása után a kommunizmus iránti nem titkolt rokonszenve miatt a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte. A húszas évek elejére nélkülözései különös mód megviselték. 1921. június 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát. Szerencsés megmenekülése hírét olvasta az újságban az irodalom iránt érdeklődő Molnár Sári (1896-1960, Kornhauser Henrik és Roth Ernesztina lánya), aki levelezni kezdett az íróval, s végül 1921. szeptember 8-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötöttek.
Gyors egymásutánban születtek művei, köztük a Kakuk Marci ifjúsága, mely 1921-ben jelent meg, és amely fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.
A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is.
Érdeklődése ezzel egy időben a színház felé fordult, 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike című darabját, amelyet később átdolgozott. Ettől kezdve sorra mutatták be darabjait a magyar színházak. 1927-ben a három évvel korábban megírt A céda és a szűz című kisregényét „szeméremsértő”nek találták, emiatt két havi börtönbüntetést kapott, melynek egy részét letöltötte. 1932-ben sajátos színházat is szervezett, a Képeskönyv Kabarét, ahol kis regős együttesével maga is fellépett. Anyagi nehézségeinek enyhítésére számos detektívtörténetet és krimit is írt, miközben folyamatosan írta az egyre gyarapodó Kakuk Marci-történeteket is.
1940-től mint újságíró riporter dolgozott a Híd című lapnak, két évvel később itt jelent meg Félbolond című regénye is. 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a menekülő zsidóknak, a háború után pedig zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban lépett fel, miközben dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is. 1948-tól állami évjáradékban részesítették, Párizsban is megfordult. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon. Tersánszky A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott. A hatalom ezt Rákosi kigúnyolásának vette. Az írás természetesen nem került be az ünnepi kötetbe.
Munkakedvét ezek után se vesztette el. Mint sokan mások, ekkoriban ő is meséket, bábjeleneteket írt, valamint maradandó értékekkel gyarapította a magyar ifjúsági irodalmat. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben pedig világot látott elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye is, A tiroli kocsmáros címmel.
1960-ban hunyt el felesége, akit példás odaadással ápolt élete végéig.
Utolsó jelentős műve, a Nagy árnyakról bizalmasan című emlékezésgyűjtemény 1962-ben jelent meg, ebben neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg némi iróniával.
1965 nyarán másodszor is megnősült, Szántó Margitot vette feleségül.
Halála előtt még megérhette néhány színházi bemutatóját. A János-kórházban hunyta le szemét örökre, 1969. június 12-én.
Munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1929, 1930, 1931, 1934) 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott.
Tersánszky Józsi Jenő
+
Digitalizált szövegek
Cím Az eredeti kiadás A feldolgozás státusza Publikálás dátuma helye időpontja
„Vadregény”
Budapest 1943 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.02.
Misi Mókus kalandjai
Budapest 1953 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
A vándor
Budapest 1955 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.02.
A szerelmes csóka és más regények
Budapest 1956 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.08.
A tiroli kocsmáros
Budapest 1958 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
Illatos levélkék
Budapest 1958 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.16.
Sarkantyúvirág
Budapest 1963 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
Rekőttes
Budapest 1963 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
Kakuk Marci
Budapest 1966 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2009.03.31.
Új legenda és más regények
Budapest 1967 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
Életem regényei
Budapest 1968 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
Sziget a Dunán
Budapest 1970 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.02.
Tollal és gitárral
Budapest 1973 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.12.
Három történet
Budapest 1975 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
Bűnügy, lélekelemzéssel
Budapest 1976 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
A síró babák és más mesék
Budapest 1977 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
Két zöld ász – Az elnök úr inasévei
Budapest 1978 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
Egy vezérbika emlékiratai
Budapest 1979 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
Viszontlátásra, drága... – Legenda a nyúlpaprikásról
Budapest 1982 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
A félbolond – Egy ceruza története
Budapest 2000 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
III. Bandika a vészben
Budapest 2000 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.08.
A Sámsonok – A repülő család – A havasi selyemfiú
Budapest 2001 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
Nagy árnyakról bizalmasan
Budapest 2002 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.
Az ékköves melltű
Budapest 2003 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.
Egy szarvasgím története
Budapest 2005 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.08
http://www.pim.hu/object.8FD01EF3-2B9D-460F-92D2-22786365CFDE.ivy
+
Hangoskönyvben
http://www.magyarvagyok.com/index.php?page=books&sub=search&q=ters%C3%A1nszky
*
A BIBLIA ÉS A SUMÉR HITVILÁG
XII. A Bölcsek tanítása
I.
Jöjj hát, ó, bölcsek bölcse, hadd beszéljek veled,
lépj közelebb, hadd valljak neked gondjaimról!
Beszédemet ha meghallgattad,
gondjaimat ha elűzted,
keserű szívem megédesedik,
s én örökkön-örökké magasztallak és áldlak!
Mert van-e bölcsek között oly igen bölcs,
aki bölcsebb volna nálad?
Mert van-e tiszteltek közt olyan igen nagyon tisztelt,
aki tiszteltebb volna nálad?
Van-e olyan tanácsadó, rajtad kívül van-e még egy,
kivel búmat megoszthatnám?
Balsorsom beteljesedett. Lélegzésem
akadozik, a szív nyomorúsága fullaszt.
Legkisebb fiú vagyok. Jó atyám
rég elhagyta már az élők világát.
Anyácskám, drága jó szülőanyám is
a " visszatérés-nélküli földre" költözött.
Atyám, anyácskám elment, itthagyott,
s én gondom-viselő nélkül maradtam.
II.
Megszomorítod lelkemet, .
szegény, szegény barátom!
Miért is felhősödik el
ragyogó orcád, fénylő homlokod ?
Rosszul gondolkodol,
kedves társam!
Éles ítéletedet
hibbantagyúéhoz teszed hasonlatossá!
Nem-változó törvény ugyanis,
hogy atyáink a halál ösvényére lépjenek.
"Átkelnek a Hubur folyón" -
így tartja a régi szólásmondás.
Járj-kelj csak a világban,
nézz csak szét az emberek között:
szerethetik bár a szegényt is,
de vajon tisztelhetik-e úgy, mint a gazdagság
urát?
Az elhízottat, a tejben-vajban fürdőt, ha tisztelik is,
de vajon szerethetik-é?
Bizony mondom: aki az Isten kedvében jár;
az szerez védőszellemet,
aki az Istenanya előtt megalázkodik,
az dúskál a vagyonban.
III.
Ó, barátom, csermely a szíved,
soha ki nem apad forrása;
vagy még inkább áradó tenger,
soha, soha sincs apadása!
Kérdést intéznék hozzád,
figyelj szavamra,
hajtsd hozzám füled,
halld meg, amit mondok!
Testem megrokkant,
lesoványodott.
erőm elgyöngült
oda régi kedvem!
Hamvába holt ereim tüze is,
derekam keménysége tovatűnt,
tiblábolok, nem találom helyem.,
árnyékommá lett a sóhajtozás.
Szántóföldem bár jó gabonát terem,
nem lakat jól a foszlósbélű kenyér;
gyümölcsösöm bár- jó szőlőt terem
nem oltja szomjam a vízzel kevert bor:
Van-e boldogság? S van-e boldogságban -
bizonyosság?
Kérlek, világosítsd meg elmém!
IV
Visszafojtom szavaimat,
ajkam zárát vonakodva nyitom ki.
Amit beszélsz,
fecsegéshez hasonlít.
Gondolataidat felkavarod,
összetöröd vized szép tiszta tükrét.
Nem-lohadó vágyakozásod
meg- nem-szűnő óhajtozásod
a szélvédett öböl után, enyhet adó, árnyékos part
után
imáid árán teljesül.
Elfordul tőled az Istenanya?
Hozzád hajlik újra, ha megköveted!
Kegyelme udvarán kívül rekedtél?
Befogad újra, ha megkérleled!
A könyörgőt, a buzgón leborulót,
ki benne igazság jelét imádja,
megsegíti az Istenanya mindenkor;
elárasztja sokféle jóval.
V.
okulok szavadból, barátom,
bölcsességet tanulok tőled.
Igéid mélysége megrendít,
erősíti és nyugtatja szívemet.
Jöjj hát, hallgass meg, kérve-kérlek
hadd soroljam el valahány keservem!
Gondolj csak a gyorslábú vadszamárra,
ahogy le s föl nyargal a pusztán -
vágtatja közben az Isten neve,
vajon eszébe jut-e a Rohanónak?
És az ordítozó oroszlán,
bár a véres húst fölzabálja,
áldozik-e vajon belőle,
hogy engesztelje az Isten haragját?
Vagy a Szerencsés, a Föld Hörcsöge
gondol-e arra, míg vagyont gyűjt,
hogy színaranyban, színezüstben
lerója Máminak adóját?
s én nem áldoztam-e naponként?
Nem könyörögtem Istenemhez?
Hányszor kiáltottam nagy fennszóval,
hányszor dicsértem az Isten nevét!
VI.
Pálmafa vagy, kincset érsz,
ó, barátom!
Te minden bölcsességgel ékes,
arany-gyémánt ékszer, teljes Ragyogó te!
Megállasz rendületlenül, akár a föld
ám az Isten szándéka változik.
Gondolj csak a gyorslábú vadszamárra,
ahogy le s föl nyargal a pusztán
a gyorslábúnál még gyorsabb nyílvessző
a pusztaság rohanóját legyőzi!
És az ordító oroszlánt,
a véres húst ha fölzabálta,
várja legott a megásott verem,
és ő tárt sírjába belézuhan.
Vagy a Szerencsést, a Föld Hörcsögét,
míg vagyont gyűjt s nem gondol Mámira
nem is a sorsra/rendelte napon,
sokkal előbb már, tűz hamvasztja el.
Miért vágyódnál járni útjukon,
ha már nekik is vesztüket okozta?
Szállj magadba inkább s keresd az Isten
örökkévaló teljes bölcsességét!
VII.
Északi szél az elméd, ó, barátom,
kedvező szél, kellemetes a népnek.
Megköszönve, köszönve köszönöm
a jó tanácsot, amit adtál!
Egyetlenegy szót, egyetlenegy hangot
mégis hadd szóljak meg előtted.
Aki sem Istent, sem embert nem ismer,
bizony, az jár a siker útján;
míg az Isten-magasztaló, ember-tisztelő
elszegényedik, megaláztatik.
Zsenge ifjúságom idejétől
az Isten parancsát követtem,
meghajtott fővel, sóhajtással
kutattam az Istenanyám szándékait.
Mégis, mi jutott osztályrészemül?
Igavonás csak és semmi más!
Szegénységgel vert meg az Isten,
mivel neki, úgy látszik egyre megy!
Feljebbvalóm hóbortos ember,.
elöljáróm is félkegyelmű:
Magas polcra kerül a hitvány,
s én alávettetem a porba.
VIII.
Barátom! Tágas fülek embere, bölcs szóra figyelmes!
Megállj csak! ?
Helytelenül gondolkodott!
Illetlenséget cselekszel!
Lázadsz az isteni rend ellen, sértegeted az Isten
rendelését,
erre visz rá majd működése.
Tagadod az Istenanya kormányzását,
erre buzdít szíved haragos kedve.
De gondold meg, mily távoli az ég
s még távolibb az Isten terve, gondja!
De gondold meg, mily végtelen a tenger
s még végtelenebb az Istentanya hatalma!
Ha kedvük tartja,
igazságosak,
s módjukban-jogukban áll
nehézséget forralni is.
XIII.
Ó, hadd rontsam le házamat,
veszítsem el vagyonomat,
Isten törvényeit hadd szegjem meg,
hadd hágjam át parancsait!
Levágok egy szép hízott borjút,
s húsát megeszem mind egymagam!
Útra kelek,
messzire megyek,
kutat ások, úgy bizony,
és vizét elfolyatom!
Kóborolok tolvajként, titkosan,
az utcákon, a tereken,
besurranok az őrizetlen házba,
s ami megtetszik, elviszem.
Éhesen föl alá kószálok,
lesben állok a sarkokon,
sötétben véren szerzem meg a zsákmányt,
világosban elkoldulom!
XIV.
Barátom, eszed tilosba tévedt!
Miért is tennél úgy, mint mindenki más?
Vágyaidat zabolázd meg erősen,
elméd kantárát fogd rövidre!
XVII.
A király fiát
fehér gyolcs fedi,
a koldust meg,
fekete rongy borítja.
Bizony mondom, árpakenyéren él
a kincseskamrák őrizője,
bár sáraranyat méreget
és ezüstöt hordoz a vállán.
Lapulevél annak ebédje,
ki másnak ízes pecsenyét süt;
ám a vagyon beteg ura is
többször sovány falattal kell beérje.
XX.
Józan eszed
ugyancsak elbolyongott,
meg fontolásod
mértéket veszített,
Miért nézed le a törvényeket,
a szokásokat miért gúnyolod?
A gazdag süveget visel,
hogy cipelne hát fején kosarat?
Méltósága súlyát hordja csupán.
Az, akit bölcsnek tartanak,
bár a gazdag után következik,
mégis tisztességet szerezhet.
Töltsd be hát az Isten törvényét,
tartsd meg parancsait!
XXII.
A csirkefogó ----
akit fölmagasztalsz,
kinek utcákon, tereken kódorgását dicséred
a csirkefogó képét távoztasd el!
Istentelen, aki a másét
elkívánja, erővel elveszi;
az ilyen testét halálosztó fegyver
járja előbb-utóbb át.
Neked, ki most Isten nélkül élsz,
jut-e boldogság osztályrészedül?
Bizony, hogy nem! ki az Isten igáját vonja,
örül, dúskál, szerencsésen él.
Hívogasd hát az Isten jó szelét,
s amit vesztettél esztendők
során szempillantás alatt visszanyered!
XXIII.
Keresztül-kasul jártam a világot,
sok mindent láttam, sok mindent hallottam.
Isten nem állja útját
a gonosznak! Hajót von az apa,
bizony, hízelkedés, képmutatás
magját hintette szívünkbe.
Hazugsággal s nem igazsággal
töltöttek bennünket színültig.
Ki ne dicsérné a gazdagokat,
jóságosaknak nevezve őket? -
"Ez a király?" "Sokáig éljen!",
mondják és máris hívéül szegődnek.
Becsapják, kirabolják, följelentik
az igazi embert, meghurcolják,
rágalmakat szórnak reá,
elvesztésére szövetkeznek.
Gonoszok véle gonoszkodván gonoszkodnak,
védelmére kelni senki se mer,
megsemmisítik tűzzel-vassal, erővel-hatalommal,
mint a fényesen föllobogó lángot, kioltják!
XXVII.
Beh kedvellek, ó, barátom, beh szeretlek,
mivel oly igen-nagyon érzed fájdalmaim súlyát!
Segíts rajtam! Mert hiszen jól tudom,
nagy sérelem ért engem életemben
Noha bölcs és alázatos szívű,
jóra termett és tiszta vagyok én,
soha, soha nem állott mellém senki,
segítséget, vigaszt sohase kaptam.
Most behúzott nyakkal kuncsorgok
városom terein, utcáin,
fejem szomorúan lekókad,
tekintetem a földet söpri.
Szavam régről nem hallatom,
elfojtom sóhajtásomat is,
imát se mondok, szolgaként lapulok,
társaim gyülekezetében.
Segítsen hát meg, ha irgalmat ismer,
az én Istenem, hajoljon le hozzám,
gyógyítson hát meg, ha kegyelmet ismer,
az én Istenanyám, édesítsen magához!
Samas pedig, a népek pásztora,
Istenhez méltó módon pásztorkodjék!
(Agyagtáblák 133-I44. Panaszok és nyugtatások - Theodicea).
http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/sumerhitv1.htm#r0012
*
PASSUTH LÁSZLÓ
(1900-1979)
Az írói, irodalomtörténeti és főleg a kritikai körökben amolyan mértéktartó sértegetési forma, ha egy irodalmi művet, főleg regényt lektűrnek, belletrisztikának vagyis olvasmányos olvasmánynak mondanak. Miközben az olvasók legnagyobb hányada azért olvas, hogy figyelmét lekösse, tehát érdekes legyen a könyv. Az irodalom művelője is Homérosz óta azt igényli, hogy a hallgató, az olvasó odafigyeljen a szavára, vagyis érdekesen énekeljen, érdekesen írjon - az egész szakma pedig gyanússá teszi azokat, akik tudják és gyakorolják az irodalmi érdekesség titkát. Ezt a titkot a mi századunk magyar regényírói közt alighanem Passuth László tudta a legjobban, s ezt példátlan népszerűséggel hálálta meg az olvasók legszélesebb köre tudományos magas értelmiségiektől villamoson olvasó gépírókisasszonyig és szabad idejét elütni kívánó segédmunkásig. Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író. Ezt tulajdonképpen életében sem, halála óta sem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei. És nagyon körmönfontan kellett, s kell máig rosszat mondani egy olyan írástudóról, akinek közben nem lehet elhallgatni példázatos jó tulajdonságait. Hiszen jogi doktorátussal, jogtörténeti és jogfilozófiai alapos műveltséggel rendelkező banktisztviselőként egy negyedszázadon át a pénzügynek tudományos színvonalú szakembere lett, miközben elképesztő nyelvérzékkel és a tanulásban gyönyörűségekre találva nemcsak műfordítói, hanem gyakorló tolmácsi szinten lett otthonos a gimnáziumban már jól megtanult latin után az angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekben. Élete folyamán mindezekből fordított is, és egy jó évtizeden át az Országos Fordító Iroda nélkülözhetetlen szakembere volt. Közben a hazai irodalom egyik legfőbb, lelkiismeretes összekötője a külföldi irodalmi körökkel: 1945-től 1958-ig, mint a PEN Club főtitkára, attól kezdve mindhaláláig alelnöke. Az elnökök változhattak, az irodalmi diplomáciát ő irányította. Tehát mellőzöttnek még akkor sem érezhette magát, amikor a "szoc.-reál" jelzővel és jelszóval díszített, ma már saját emlékeinkben is elképzelhetetlenül korlátolt kultúrpolitika az ő már rég népszerű, és eleve népszerűnek ígérkező következő regényeit néhány évre szinte kirekesztette a könyvkiadásból és könyvárusításból. Ennek be nem vallottan sokan örültek is: túl súlyos versenytárs volt a viszonylag népszerűek számára is minden, megjelenés után hamar szétkapkodott Passuth-könyv. Nem tiltakozott ő maga sem: bölcs mosollyal várta ki, hogy hamarosan, a "lágyabb" diktatúra következtében megint igényelhessék a Passuth-regényeket és ő megszokott szorgalmával, évről évre új művekkel gazdagítsa azt az élő irodalmat, amelyet valóban tömegek olvasnak. - De a lektűrnél, belletrisztikánál, olvasmányosságnál súlyosabban sértőt mégsem lehetett mondani az egyszerre érdekes és gazdag anyagukkal történelmi, kultúrtörténeti, olykor művészettörténeti vagy zenetörténeti ismereteket gazdagító könyveket. Egy ideig ugyan mondogathatták, hogy ez a múltidézés politikamentes, sőt elfordítja az emberek - s köztük az ifjúság - figyelmét a napi problémákról. Erről azonban mégis hamar le kellett szokni, hiszen mégsem tagadhatták a történelmi ismeretterjesztés hasznos voltát a tudat fejlesztésében. Téves adatokat pedig nem találhattak az óriásira táguló életműben: Passuth tudós szinten volt otthonos a történelemben, régészetben, művészetekben. És ehhez az óriási nyelvi-kulturális ismeretanyaghoz illően a magánéletében ugyanolyan választékos stílusú volt, mint mondatai szövegezésében, cselekményeinek szerkesztésében. Személyes megjelenésében is a mértéktartó elegancia és a modorbeli kedvesség, szívélyesség volt az azonnal észrevehető. Igazán nem lehetett mással ócsárolni, csak azzal, hogy érdekesen ír, hogy népszerű, hogy kellemes olvasni... vagyis, hogy igen jó író. Legföljebb még azt lehetett állítani, hogy "felületes", meg azt, hogy társadalom- és lélekábrázolásában "nem elég mély". Ezek a jelzők valójában kideríthetetlen tartalmúak. De minthogy az irodalom bennfenteseinek eleve gyanús minden olvasó ízlése, általában, aki túl sok olvasónak tetszik, azt felületesnek mondják, amit pedig a legtöbb olvasó un, azt nevezik mélynek. Homérosznak elnézik, hogy mindig érdekes, mozgalmas, hogy olyan, amilyennek a közönség elvárja. Azóta ez egyre gyanúsabb, a mi századunkban már külön jelzője is van, sőt egész sora a jelzőinek: bestseller, belletrisztika, lektűr... vagyis érdekes, vagyis valódi irodalom. Ennek a torz értékelésnek a már klasszikussá emelkedett ünnepeltje és vádlottja Passuth László és gazdag életműve.
Regényei, tanulmányai, útirajzai, önéletrajzi kötetei hosszú sorokat töltenek ki a könyvespolcokon. Azok a folyóiratok és újságok, amelyeknek kritikai rovatai következetesen rásütötték az érdekesség valamely magyar vagy idegen nyelvű szakkifejezésének bélyegét, lelkesen fogadták, sőt kérték kultúrtörténeti ismeretterjesztő vagy elmélkedő cikkeit, tanulmányait, útirajzait. Kezdetben a Nyugat, a Szép Szó, a Válasz ugyanolyan otthona volt, mint idővel az Irodalmi Újság, majd az Élet és Irodalom.
Végigélve évszázadunknak több mint háromnegyedét, a kezdetek idején neki is keresnie kellett a kifejeznivalók műfaját és stílusát. A harmincas évekre már birtokában volt az óriási és sokoldalú műveltség java részének, de első tanulmányaiban, és főleg "Eurázia" című első regényében még eljátszik az avantgárd stíluslehetőségekkel. Ez az első regénye, amely 1937-ben jelent meg, az első világháború utáni évekbeli Budapesten észlelhető világzűrzavar expresszionista megragadású körképe. De az 1939-re megvalósított "Esőisten siratja Mexikót" felépítésében is, stílusában is megtalálta saját műfaját, szemléletességét, jól szerkesztett mozgalmasságát. Ezzel a művel a hazai népszerűségen túl a világsikerig emelkedett. Azóta is - immár jó fél évszázad óta - közkedvelt olvasmány a föld legkülönbözőbb nyelvterületén. Történelmi regény Cortez felfedező és hódító útjáról. Korkép, kultúrtörténet, árnyalatos jellemrajz, nagy távlatú pillanatkép a spanyol és a mexikói indián kultúra találkozásáról. Vérbő és vérengző, színpompás és oktató-népművelő erejű epikus mű ez. Írt idővel hasonló, talán még gazdagabb és szebb regényt is, de ez maradt - példányszámban is - a legsikeresebb. Mire évtizedekkel később személyesen is eljutott Mexikóba, ott úgy fogadták, mint akiről köztudomású, hogy az ország múltjának és az azték ősidőknek legnagyobb európai ismerője. Egy kicsit úgy tekintettek rá, mint a Mexikót sirató esőisten új evilági helytartójára. - Igaz, később is írt korunkhoz közelebbi vagy éppen kortársi témájú regényeket, írt néhány kötetnyi életrajzot is, de legigazibb műfaja a régebbi kultúrákat, hajdani történelmi alakokat, köztük nagy művészeket idéző történelmi regény maradt. A XIV. század előreneszánszát kalandos mozzanatokban bemutató "Nápolyi Johanna", a bizánci középkorba vezető mű, "A bíborban született", a spanyol barokk fényeit és sötétségeit korképpé festő "Fekete bársonyban" az európai múlt különböző korszakait hozza közel az olvasóhoz, mintegy bevezetve a múltak rejtelmeibe.
Külön műfajárnyalat ebben a múltidézésben a nagy művészeket, főleg muzsikusokat saját korukba állító korrajz és jellemrajz. Talán a legkitűnőbb ezek közt a Monteverdiről szóló "A mantuai herceg muzsikusa" . De lélektani regénynek nem kevésbé kitűnő a Gesualdo életét nyomon követő "Madrigál". - E világtörténelmi körképekbe illeszkedik a magyar múltat történelmi arculatok sorával érzékeltető néhány regénye, amilyen a Zrínyi Ilona alakját és sorsát rajzoló "Sasnak körme között", a Báthoryakról szóló "Négy szél Erdélyben" és talán legérdekesebb magyar történelmi tárgyú regénye, a "Hétszer vágott mező", amely II. Endrében - a történészek régi közvéleményével szemben - egy társadalmi reformokról ábrándozó jelentékeny államférfit mutat be. Nem kevésbé egyéni, új szempont utolsó nagy regényében, a "Tört királytükör"-ben Zsigmond király-császár alakjának belehelyezése a reneszánsz korai évtizedeibe.
Amikor az óriási életművet hátrahagyva meghalt, méltatói méltatták ugyan, de mégiscsak a nagyon sikeres szórakoztatót búcsúztatták, és azóta sem merte a legutóbbi irodalomtörténeti mű sem kimondani, hogy századunk egyik jelentékeny, maradandó értékű, most már nyugodtan klasszikusnak mondható regényírója.
Passuth László: A bíborbanszületett
MVGYOSZ hangoskönyvek
http://mek.oszk.hu/02300/02368
Passuth László: Édenkert az óceánban
Bougainville felfedezi Tahitit
http://mek.oszk.hu/01000/01005
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
http://mek.oszk.hu/01400/01439
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
MVGYOSZ hangoskönyvek
http://mek.oszk.hu/02400/02417
Passuth László: A harmadik udvarmester
MVGYOSZ hangoskönyvek
http://mek.oszk.hu/02400/02423
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa
http://mek.oszk.hu/01400/01433
Passuth László: Megszólal a sírvilág
http://mek.oszk.hu/01200/01219
Passuth László: Nápolyi Johanna
http://mek.oszk.hu/01200/01226
*
A Igazi magyar futballnyár és az eltolt aranyak
Negyven esztendeje még elég magasan jegyezték a magyar futballt. A Ferencváros az UEFA-kupa elődöntőjében küzdhetett, válogatottunk szintúgy a legjobb négy közé jutott az Európa-bajnokságon, míg az olimpián mindössze egy jobb együttes akadt nála. Az 1948-as születésű, nem éppen egyenletes karriert befutó, de számos sikerben részes Kű Lajos egyike volt azon keveseknek, akiknek sok dolguk akadt akkoriban – a Fradival négyszer bajnoki ezüstérmes, kétszer MNK-győztes, nyolcszoros válogatott labdarúgó mind a három menetelésben szerepet játszott. És ami még a személyét érdekessé teszi (az 1972-ben történtek izgalmas hátterét felfedő sztorijain kívül): a kontinenstornák után azóta csak sóvárgó nemzeti csapatunk mindmáig utolsó Eb-gólját az FC Bruges-zsel később belga bajnokságot nyerő, sőt BEK-döntőn is pályára lépő fedezet szerezte.
http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/igazi-magyar-futballnyar-es-az-eltolt-aranya-2138837
*
Nagy pálya, kis királyság
DONÁT TAMÁS
A történet apropója tulajdonképpen egy pitiáner, említést sem érdemlő ügy – lenne. Csakhogy néha a kicsi, helyi és elvarratlan esetek bizonyítják: hiába vannak sokan, akik a magyar labdarúgás megújulásáért dolgoznak, ha mások, a magukat a pozíciójuknál fogva mégis „erősnek" képzelők nem a szabályok szellemében járnak el, megsebezve a futballszerető embert és általa valahol a sportágat is.
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_ii/nagy-palya-kis-kiralysag-2139013
*
Bereg Náni balladája
.
előadó: Kulcsár Annamária
műfaj: ballada
tájegység: Hajdúság
*
Bereg Náni bemegy a csárdába,
Ráborul a csárda asztalára,
Sírva mondja a csaplárosnénak,
Száz icce bort hozzon az asztalra.
Száz icce bort, száz szál gyertyát mellé,
Hadd igyon a szegény zsandárlegény.
..
Bereg Nánit hat csendőr kíséri,
A babája az ablakból nézi,
Ne nézd babám gyarló életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket.
.
Bereg Nánit hat csendőr vallatja,
A babája az ajtón hallgatja,
Valld ki Náni minden bűneidet,
Hová tetted a három gyermekedet.
..
Egyet tettem diófa tövébe,
Másikat a Tisza fenekére,
Harmadiknak most lettem gyilkosa,
Jaj, istenem, fel leszek akasztva.
.
Bereg Náni rózsaszín ruhája
Beleakadt a börtönajtóba,
Szépen kérem a zsandár urakat,
Akasszák ki rózsaszín ruhámat.
..
Bereg Náni piros pántlikája,
Nem fonja már többet a hajába.
Tedd el, Náni a ládafiába,
Majd jó lesz a kislányod hajába.
Ha lányod lesz, jó lesz a hajába,
Ha fiad lesz, csárdás kalapjára.
..
Bereg Náni hozzáfogott sírni,
De az anyja rákezdte bíztatni,
Ne sírj, Náni, készül a bitófa,
Holnapután fel leszel akasztva.
.
http://www.youtube.com/watch?v=Zmtf8VahFM4
*
lbum: Cuháré
kiadás éve: 2005
.
A Tiszántúl középső részén elterülő Hajdúságnak nevezett történelmi-néprajzi táj valaha igen gazdag népzenei és néptánc hagyományokkal rendelkezett. Az utóbbi évek beható kutatásai és az összegyűjtött adatok feldolgozása lehetővé tették, hogy valóra váljon régi tervünk, szűkebb hazánk a Hajdúság népzenei örökségének lemezen való rögzítése és bemutatása.
A Hajdúság a hat régi szabadalmas hajdúváros - Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs – által határolt terület. Tágabb értelemben az 1950-ig fennállt Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét foglalja magába.
A tájegység Hajdúság elnevezése az itt élő hajdúknak köszönhető, akiket Bocskay István fejedelem 1606-ban saját birtokain telepített le, különböző kiváltságokat adományozva e harcias, zárt katonai szervezetben élő néprajzi csoportnak.
Lemezünk anyagának összeállításában arra törekedtünk, hogy minél színesebb átfogóbb képet nyújtsunk a Hajdúság zenéjéből. A dalok többsége a pásztorkodással kapcsolható össze, hiszen a pásztorok voltak a hagyományok továbbörökítői a nomád állattartó hortobágyi pusztán. A Hortobágy környéki – s általában az alföldi dalolásban kevés a díszítőhang. Férfias, érdekes erőteljes pusztai hang e tájegység hang-ideálja; ilyen a tipikus éneklésmód.
A régi parlando és rubato dalok – ezt többnyire a szövegük is mutatja – általában a pásztor repertoárba tartoznak. Tartalmukat tekintve szorosabb értelemben pásztordalok, betyárdalok, rabénekek, balladák.
A lemezen hallható dallamok között azonban sok az új keletű. Ez az újabb stílus a XIX-XX. század fordulója táján teljesedett ki. Dallamait jellemzi az első és negyedik dallamsor azonossága, a két középső sor általában magasabb fekvésű. E stílus egyik fő sajátossága az alkalmazkodó ritmus. A dalok válogatásánál többször felmerült a kérdés: népdal e vagy népies műdal az, amit énekelnek adatközlőink. B. Nagy Ferenc nádudvari csikós-számadó szavával: ,, Nem tudja az ember, hogy melyik a népdal. Csak danolja az ember, danolja. Ehhez szakértők kellenek, akik megállapítják, hogy ez magyarnóta, ez meg népdal.”
Így vannak ezzel nem csak az egyszerű falusi emberek, hanem azok is, akik ezzel behatóan foglalkoznak, mert a népdal és a népies műdal között nagyarányú a keveredés. Sok esetben valóban nehéz egy-egy múlt századi - részben már népivé variálódott – nótát az új stílusú népdaloktól megkülön align=böztetni. Mi azonban úgy gondoljuk, ha bebizonyosodott egy dalról, hogy a nép hosszú idő óta magáénak érzi, nincs okunk azt a népdalok közül kizárni.
A Hajdúság hangszeres népzenei hagyományaiból kitűnik, hogy a régmúlt idők jellegzetes alakja volt a vándorló dudás. Kocsmákban, határbeli csárdákban, nagyvárosi lacikonyhák tabernáiban szívesen fogadták, mert dudájának hangos szavára csábult a vendég.
Sokat tudtak a pusztáról és az ott élőkről, számos mende-monda szerint a betyárok viselt dolgairól is. Némelyik dudás híre-neve fennmaradt a népi emlékezetben, így sokáig emlegették még Hajrá Béni, Zángó Péter, vagy Tulok Balog Márton nevét.
A vándor hegedűsökről kevesebb adat maradt fenn, de a régi híres hegedűsök kései utódaként ismerjük Rimóczi Lajos nevét, aki kopott hegedűvel a hóna alatt járta a pusztát több mint fél évszázadon keresztül. Húzta vén számadók fülébe, nyalka bojtárok talpa alá, de még Jókai Mór, Herman Ottó és Blaha Lujza is meghallgatta játékát.
A pásztorok kedvelt hangszerei voltak a furulya, a citera, de nagyon népszerű volt az esz klarinét is, amelynek erős sipítós hangja volt és rövid teste lévén a szűr ujjában is elfért.
A hajdúsági falvakban és városokban azonban vonós cigányzenekarok muzsikáltak, akik a hagyományos vonós hangszereken kívül gyakran kiegészültek cimbalommal, sőt klarinéttal vagy tárogatóval is. Minden társadalmi réteg zenei igényét kiszolgálták, legyen az mulató pásztor, fuvaros, földműves vagy éppen módos gazda. Játékukra még a feszes ritmizálás volt a jellemző, hiszen a régi falusi bandák elsősorban tánc alá muzsikáltak. Repertoárjukban a pásztorbotolók mellett a kötött szerkezetű verbunkok, az Erdélyből áttelepült parasztokról elnevezett oláhosok, valamint a lakodalmakban játszott dramatikus tréfás verbuválás volt ismeretes. Páros táncként az új stílusú lassú- és friss csárdás, túlnyomórészt új stílusú dallamokkal kísérve jelent meg. Harmonizálásban visszafogottabbak, mint a városi (kávéházi) cigányzenekarok, de jóval fejlettebbek az erdélyi vonós bandáknál. Esküvők, keresztelők, bálok, mulatságok nélkülözhetetlen közreműködői voltak a legújabb időkig.
Dr. Ecsedi István, Dr. Béres András, Dr. Varga Gyula, Dr. Bencze Lászlóné és Szathmári Károly tudományos kutatómunkájának köszönhetően sikerült betekintést nyernünk a Hajdúság paraszti- és pásztorkulturájának egy részletébe. Lemezünk anyaga ezen adatokra támaszkodik. Igyekeztünk a régi és új réteg kevésbé ismert, de jellegzetes darabjait megszólaltatni, valamint az ismertebb dallamok érdekes változatait bemutatni, stílushű előadásmód mellett életszerű szituációkban, színes hangszerösszeállításban. Szeretnénk felidézni a hajdani csárdák, pásztorok pusztai életének, mulatságainak, katonák báljainak hangulatát, nem felejtve a nők zenei megnyilvánulásait sem. Sajnos hangszeres felvétel vajmi kevés maradt erről a környékből, így javarészt a vokális anyag segítette munkánkat.
.
Adatközlőink: Bagoly Imréné, Bartha Gyuláné, Tóth Bálint, Törő Gábor, B. Nagy Ferenc, Tanka Gábor, a hajdúhadházi zenekar és még sokan mások, sajnos ismeretlenül.
Gyűjtők: Béres Zsuzsa, Béres András, Buka László, Dévai János, Dobos Bea, Galánfi András, Joób Árpád, Kranyik László, Pásku György, Rónai Anikó, Rőmer Ottó, Sarkadi Zsolt, Ulics Tibor, Dr. Varga Gábor
*
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve
8563.
Adós embernek sokszor kell hazudni. K.
8564.
Ki mi felől nem tud, azt nem is ahitja.
8565.
Süketnek és némának kell lenni, ki alattvalókkal békeségben akar élni.
8566.
Csak annyit aludjál, mennyi elég.
8567.
Szelid almának nagy becse, vadnak kevés. KV.
8568.
Angyal mulék felettünk. KV. (5418.)
8569.
Alig veri még az anyja tolla.
8570.
Ki aprónként költ, tovább beéri vagyonával. K.
8571.
Arany tüzben tisztul, a polyva megég.
8572.
Aranyat vet a koldusnak is. (614.)
8573.
Arany sárban is csak arany. K.
8574.
Aranyat adott, rezet nyert.
8575.
Arany hegyet igér.
Latin: Aureos polliceri montes.
8576.
Ki szóbeli aszonynyal társalkodik, hamar kurafi név ragad rá. K.
8577.
Hol sok aszonynép van, sok a példabeszéd.
8578.
Ugy keresd az általutat, hogy kerülőbe ne akadj. F.
8579.
Mig az ember árnyékot vet, mindig lesz nyomorusága.
8580.
Ártatlanságnak csak egy a szava.
8581.
Sok okot lel, ki el akar szakadni barátjátul.
8582.
Ne vess mindennel barátságot.
8583.
Ki bárányt ápolgat, a kost sem gyülöli.
a) Egyhangu mint a Bendák notája.
8584.
Elfagyott a beszélő sipja.
8585.
A beteg, mig piheg, mindig remél. K.
8586.
Fölébredt a béles szagára. KV.
8587.
Parányi bimbó, nagy gyümölcs.
8588.
Soká késik mint a birószó.
8589.
Kit a biró gyülöl, nehezen tesz annak igazságot.
8590.
Elveszti sirását, ki biró előtt jelenti siralmát.
8591.
Birónak két fülének kell lenni.
a) Gyermekre madarat, vén emberre ifju menyecskét, németre bort ne bizz.
8592.
Jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan.
8593.
Tudja boldog, boldogtalan.
8594.
Bolonddal nem jó tréfálódni. (7956. a.)
8595.
Bolond teszi mindenét egy koczkára.
8596.
Nem illik bolondhoz ékesszólás.
8597.
Minden jó bornak ki kell forrni magát. (3777.)
8598.
Kanállal ette a bölcseséget.
8599.
Hol nincsen büntetés, szarvat vesznek a gonoszra. K.
8600.
Sok csudálkozás tudatlanság jele. K.
8601.
Ha el akarod találni a czélt, feljebb irányozz. K.
8602.
Nem nagy hir a czigányokkal való harcz.
8603.
Hozzá szokott mint czigány gyermek a szikrához.
8604.
Ki disznó után indul, mocsárba jut.
8605.
Mindennel jó mint a disznóhus.
8606.
Rongyos dolmány, okos legény. (6402. a.)
8607.
Veszett dolog, mikor aztán foltozásra kerül a dolog. KV.
8608.
Nem sok kalácsot eszik, ki a dolgot kerüli.
8609.
Nem könnyen adják, a mi drága. (6735.)
8610.
Nehéz ebet a hájas szíjról elszoktatni.
8611.
Ütik az ebet, tanuljon a kölyök.
8612.
Eb se venné fogára, a mit mond.
8613.
Ebnek eb a munkája.
8614.
Tátika és Rezivár dolgát ebre bizták, ebül vették hasznát. B.
8615.
Ebkendi; ebugatta.
8616.
Nem egy ebnek fari a neve. F.
8617.
Nem megy a füst eb szemébe.
8618.
Ebédelj és meglátod, mi lesz a maradék.
8619.
Törött hajót elhagyják az egerek.
8620.
Szerelem, méltóság egy székbe nem férnek. F.
8621.
Könnyebb egygyel megalkudni mint sokkal.
8622.
Egyesség kicsint is nagyra visz.
8623.
Ha elméd nem vigyáz, hallásod is elvész.
8624.
Együgyü ember ritkán megy biró elé. K.
8625.
Ember gondol, isten végez. (7073.)
8626.
Rosz ember hamar megijed. K.
8627.
Erkölcs szerzi a barátságot.
8628.
Pókhálós az erszénye. (1809.)
8629.
A ki el nem esett, nem szükség hogy fölkeljen.
8630.
Késő eset után okoskodni. (2292.)
8631.
Ott ad isten esőt, a hol akarja.
8632.
Elméjében eszik, ki az evő embernek köszön.
8633.
Megnyilt az ég felette.
8634.
Az eget soha el nem hagyhatjuk.
8635.
Legjobb enni, ha éhes vagy.
8636.
Sok van, ki éhezik és megházasodik.
8637.
Adtál nekem jó éjszakát.
8638.
Ugy verj éket a kemény fába hogy szemedbe ne pattanjon.
8639.
Kár hitvány éneket ujra kezdeni.
8640.
Elibe épitek én annak.
8641.
Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugodalom.
8642.
Táltul a szájig is elcsorgathatni az ételt.
8643.
Gyakorta farkas is juhbőrbe öltözik.
8644.
Ki farkastul elfut, orozlánra talál. (1530. 8870.)
8645.
Mit a farkas mivel, tetszik a nősténynek.
8646.
Farkas ritkán eszik sült hust.
a) Farkasnak mutatsz aklot.
8647.
Élőfának döltét várni.
8648.
Nyers fának nehéz száradtát várni.
8649.
Nagy fára akar hágni. K.
8650.
Mit állsz itt? nem kell nekem két fülü fazék.
8651.
Fehér fátyol alatt gyakorta moly vagyon.
8652.
Szép dolog a fehér fátyol.
8653.
Ha mézet akarsz gyüjteni, a fecskefészket meg ne szenvedd házad körül.
8654.
Ki fegyvert visel, feleséget is vehet.
8655.
Ki párnán akar feküdni, próbálja előbb a szalmát.
8656.
Jámbor feleséget csak isten adhat.
8657.
Elfelejtésnek, nem tudásnak egy a fizetése. K.
8658.
Ott fogja, a hol kell.
8659.
Gyakorta fordul mint a péntek, szombat.
8660.
Szántatlan földet pörje bir. (2862.)
8661.
Ugy áll egybe mint a fövény.
a) Furót nyelt.
8662.
Szoros a gatya. K.
p class= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
Életminőség és boldogság ABC – 64. |
|
|
|
|
2012. június 12. kedd, 07:14 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
TUDOD, MIDŐN ELŐSZÖR ÜLTÜNK...
Tudod, midőn először ültünk
E tó fölött, e fák alatt?
Röpűl a gyors idő fölöttünk,
Azóta két év elhaladt.
-
Ily ősz volt akkor is, ilyen szép
Mosolygó őszi délután,
Szelíd fuvalmak így rezgették
A sárga lombokat a fán.
-
Igy tükrözé vissza a tónak
Vize a tiszta kék eget,
Igy ringatózott ama csónak
Ábrándosan a víz felett.
-
De akkor még csak gondolatban
Élveztem mennyországomat,
Mert akkor még nem csókolhattam,
Mint mostan, édes ajkadat.
-
Két éve annak... sokat elvitt
Az idő tőlem azalatt,
De nem panaszlok, mert amennyit
Elvitt, sokkal többet hozott.
-
Téged hozott meg nekem, téged,
Reményim fényes gyöngysora,
Kiért az örök üdvösséget
Ezerszer adnám én oda.
-
Maradjunk még itt, légy mellettem...
Hol úgy busúltam egykoron,
Hagyj engem itt most elmerengnem
Végetlen boldogságomon!
-
Erdőd, 1848. szeptember 27.
*
ÉLET VAGY HALÁL!
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
-
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.
-
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
-
S most a hála!... vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.
-
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog...
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.
-
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?
-
Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!
Erdőd, 1848. szeptember 30.
*
A VÉN ZÁSZLÓTARTÓ
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába',
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.
-
Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!
-
Az én apám e vén zászlótartó.
"Vészben a hon!" elhatott a nagy szó
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.
-
Vállait egy kínos élet gondja,
Betegség és ötvennyolc év nyomja,
S ő feledve minden baját, búját
Ifjak közé hadi bajtársúl állt,
-
S kit eddig az asztaltól az ágyba
Alig-alig bírt elvinni lába,
Ellenséget űz mostan serényen
Ifjusága régi erejében.
-
Mi vitte őt háború zajába?
Hiszen neki nincsen gazdagsága,
Mit féltene, mit védnie kéne,
Hogy ne jusson ellenség kezére.
-
Annyi földet sem mondhat övének,
Melyben egykor koporsója fér meg,
S mégis-mégis viszi lobogóját
Azok előtt, kik a hazát óják.
-
Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdaságát...
Csak a szegény szereti hazáját.
-
Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.
-
Érdemes vagy a cserkoszorúra!
Alig várom, hogy lássalak újra
S megcsókoljam örömtől reszketve
Kezedet, mely a szent zászlót vitte.
-
És ha többé nem látnálak téged?
Látni fogom fényes dicsőséged;
Könnyem leszen sírodnak harmatja,
S híred a nap, mely azt fölszárítja!
Erdőd, 1848. október 17-22.
*
Világpanoráma
A "Világpanoráma" június 11-i adása 23:32 perc
http://www.utolag.com/Vilagpanorama0611.htm
*
MJB: Hiánypótlás
az Új Nemzeti 2012 Konzultáció kérdőív 16 pontjához
(ὰ lα Orbán Viktor)
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/12/mjb-hianypotlas-az-uj-nemzeti-2012-konzultacio-kerdoiv-16-pontjahoz-ὰ-lα-orban-viktor/
*
Orbán:
az elmúlt években helyreállt a jogállam az országban –
NIF kommentárral a miniszterelnöknek ajánlva!
Magyarországon az elmúlt években helyreállt a jogállam, és érezhetően jobban működik az igazságszolgáltatás – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az ügyészség napja alkalmából tartott hétfői budapesti ünnepségen
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/11/orban-az-elmult-evekben-helyreallt-a-jogallam-az-orszagban-nif-kommentarral-a-miniszterelnoknek-ajanlva/
*
Tartsd magad nemzetem
http://www.youtube.com/watch?v=jhP7yqxrR4Q&feature=related
*
"Az egyház nem biodíszlet" –
Fabiny Tamás a kormány egyházpolitikájáról
Címkék: Kovács Zoltán államtitkár; evangélikus egyház; egyházi törvény; Fabiny Tamás;
Irritálta az egyházi vezetőket, hogy a hatalom csak egy ornamentikának gondolja az egyházat, ennek is szólt a Kovács Zoltán államtitkár által kért központi harangozás elutasítása június 4-én – mondta a hvg.hu-nak Fabiny Tamás evangélikus püspök. Az Északi Evangélikus Egyházkerület vezetője hatalom és egyház viszonyáról, az utóbbi napok antiszemita támadásairól és az egyházak kiállásáról is beszélt.
http://hvg.hu/itthon/20120607_fabiny_tamas_kormany
+
Közmunkára ítéltek egy papot harangozás miatt
http://erdely.ma/mozaik.php?id=120320&cim=kozmunkara_iteltek_egy_papot_harangozas_miatt
Tizet ütött már az óra,
Hallja minden háznak ura.
Tűzre, vízre vigyázzatok,
Hogy károkat ne valljatok.
Tizet ütött már az óra.
Éjfél után egy az óra,
Nyugalom van a faluba.
Vigyáz miránk az ég ura,
/:Aludjatok nyugalomba.:/
Éjfél után óra három,
Aludjatok, én nem bánom.
Éjfél után óra három,
Én is a virradtát várom.
Szemem álomra lezárom.
Falut tovább én nem járom.
Éjfél után óra három.
(KOLDUSDAL)
*
FOLKLÓR ÉS POLITIKA
Röpdal
több sorból, olykor több szakaszból álló, dallammal énekelt alkalmi vers. Politikai jellegű, társadalmi problémákról szól, közéleti személyiségeket támogat vagy éppen kicsúfol, de mindenképpen állásfoglalásra buzdít. Feltehetően a 19. sz.-ban alakult ki. Nemzetközileg ismert és elterjedt, legismertebb külföldi párhuzama az orosz csasztuska. A röpdalnál a kész szöveget általában ismert, kedvelt, főleg új stílusú népdal dallamával párosítják. A röpdal szövegét verselő emberek írják. Mo.-on nem vált a népköltészet részévé. Funkciója, szerepe a társadalmi harcokban jelentős, az agitáció egyik fő eszköze lehet. Az 1940-es évek végéről származik ez a röpdal:
Itt van az új próbatétel | Nem akárkire szavaztok | Veres Péter pályamunkás | Tudja róla minden munkás | Talpforgató, sínszerelő | Legyen ő a képviselő stb.
A röpdalból olykor egy-egy tömör, csattanós, jól megfogalmazott mondat kiválik és jelszóként önálló életet él. (→ még: jelszó, → rigmus) – Irod. Szokolov, J. M.: Ruszszkij folklor (Moszkva, 1941); Dégh Linda: Csasztuska és rigmus (Bp., 1952); Svedova, L.: A folklorisztika egyes problémáiról (Szovjet Néprajztudomány. 1954); Katona Imre–Simon Zoltán–Varga Imre: A rigmusköltészet (Bp., 1955); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).
+
Jelszó
egymondatos, állandósult kifejezés, valamely közösség, társadalmi mozgalom, egyesület vagy intézmény érdekeit fejezi ki. A legrégebbről ismert magyar jelszó Liutprand krónikájában található: „von turpis atque diabolica huj huj frequentur auditur”. Paraszt-, vallási mozgalmak szintén rendelkeztek jelszóval. Nagy részük szoros kapcsolatban áll a → kortesdallal, a modern korból származik, virágkoruk a 20. sz. Szerzője általában ismert. A jelszók egy része nemzetközi elterjedettségű,
pl. „Világ proletárjai egyesüljetek!”,
más részük csak országos vagy helyi érdekeltségű,
pl.: „Éljen írónk Veres Péter/ Együtt harcol, küzd a néppel!”/
A társadalmi harcokban jelentős szerepe van, felszólító jellegű állásfoglalásra késztet, csakúgy, mint a → röpdal, melynek egy része olykor jelszóvá válik,
pl.: a „Tisza malma két kőre jár/ Bécsnek őröl, nekünk darál/ Gesztre megyen extravasút / Abzug Tisza, éljen Kossuth”
kezdetű röpdal utolsó két sora jelszóként vált közismertté. A jelszó közel áll a → szállóigéhez, de különbözik tőle annyiban, hogy míg a szállóige mindig konkretizálva hangzik el, addig a jelszó fő jellemzője változtathatatlansága. (→ még: rigmus) – Irod. Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).
+
kortesdal, kortesnóta
<spanyol: cortes ’törvényhozó testület’>
a politikai dal alkalmi csoportja, választáskor a pártot és jelöltjét dicsérő vagy az ellenfelet ócsárló dal. Részben a szavazókat toborzó kortes, részben más félnépi figurák szerezték a szövegeket, ők maguk névtelenségben maradtak, szóbeliségbe bekerült alkotásaik esetleg változhattak is. Korabeli divatos → népdal (köztük első helyen az elnyűhetetlen → Kossuth-nóta) vagy → magyar nóta dallamára húzták rá a szövegeket, melyek a szellemi közelharcok megvívása után azonnal feledésbe is merültek. – A kortesdalok az 1848 előtti követválasztások idején keletkeztek, ezek még kisnemesi szemléletűek (Hogyha Kossuth lesz a követ, Pap és nemes adót fizet...), csak 1867 után váltak valamelyest népibbé és a két háború között lassan el is enyésztek. A kortesdalok többsége szólamszerű (A mi zászlónk fennen lobog; Kiderül a magyar ég...), kiméletlenül és olykor ízléstelenül személyeskedő („szelídebb” példák: – Ne légy követ, Szomjas Józsi! Kivel fogunk mi filkózni? – Szája ferde, bajusza fél; Ilyen pofa itt el nem kél!) és formai szempontból is igénytelen (Nem kell sokat darányi! Éljen doktor Darányi!; Zöld ágra illik a virág; Most derül ki az igazság.). Valamivel sikerültebbek a komolyabb mondanivalót tartalmazó ún. 48-as kortesdalok, melyek felszólalnak a kiegyezés ellen (A sasmadár, a sasmadár kerülgeti a csirkét. Kossuth Lajos visszahozná a kincsét. Visszahozná, de nem meri, hiába! Ez mind csak a Deák Ferenc hibája), hirdetik a nemzetiségi összefogás gondolatát (Vessünk össze vállat vállal: Magyar, tót, szerb és horváttal, Nézzünk az osztrák szemébe Ezernyolcszázhatvanhétbe!), a későbbiek pedig a kisebb-nagyobb visszaéléseket leplezik le (Tisza malma két közre jár: Bécsnek őröl, nekünk darál. Gesztre megyen extra-vasút. Abcug Tisza, éljen Kossuth!; Szabó Károly olyan fajta, Ki a kormány talpát nyalja. Nyaljad, Károly, jó tisztára! Püspök leszel nemsokára); különösen szellemes az árulók kigúnyolása (Kovács János cifraszűre, Kívül nemzeti a színe. A múltkor még azt mutatta, de azóta kiforgatta. Aki nem vak, most már látja, Hogy belül feketesárga...). A korai munkásmozgalom (Kossuth Lajos azt üzeni: Jobboldali nem kell neki! Táncsics legyen a követünk, Ő a mi kedves vezérünk!) s főként a századforduló agrármozgalmai használták fel választási harcaikban a kortesdalokat, ezek társaiknál kevésbé gúnyosak, viszont jóval osztálytudatosabbak (Megmozgatunk minden követ, Nem kell nekünk úri követ! Nem érzi az a bajunkat, Nem látja a nyomorunkat; Munkásember a jelöltünk, Kit magunknak kijelöltünk: Nem hajt az urak szavára, Megindul a nép bajára.). – A kortesdalok 2 vagy 4 sorosak, az elsőket deklamálták, az utóbbiakat énekelték. Majdnem kivétel nélküli a páros rím és a 8 szótag. – Irod. Szendrey Zsigmond: A kortesnótákról (Ethn., 1925); Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete (Bp., 1952); Katona Imre–Maróthy János–Szatmári Antal (szerk.): A parasztdaltól a munkásdalig (Bp., 1968).
*
Lassú cigányos
Menj fel Rózsi, menj fel Rózsi,
a padlásra
Vágj szalonnát, vágj szalonnát,
tedd a zsákba
Vágd apróra, tyuhaj több fér belé
Csak az árát ne tedd belé
.
Két fekete, két fekete csikó vagyon
Még az éjjel, még az éjjel rámulatok
Rámulatok, tyuhaj nem sajnálom
Úgyes te leszel a párom
.
Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg
Nem ül arra, nem ül arra minden gyerek
Csak az ülhet, tyuhaj a nyeregbe
Kinek százas a zsebébe
***
Lassan kocsis a fagyon, a fagyon
Azt se tudom, hol lakik a galambom
Ott lakik a sáros utcába
Piros rózsa nyílik az ablakába
.
Píros rózsa, bazsarózsa most nyílik
A szeretőm lakodalma most folyik
Én is elmegyek a lakodalmára
Megforgatom menyasszonyi ruhában
.
Piros alma cseng a fán, cseng a fán
Egy pár csókért fáj a szám, fáj a szám
Ezt a csókot, ha megkapnám
Széles ez világ kincséért nem adnám
***
Elindultak a cigányok a bálba
Egynek se vót odavaló ruhája
Egyik cigány azt mondja a másiknak
Ruha nélkül ne menjünk el a bálba
.
Nálunk felé a leányok úgy élnek
Bótba mennek, szivartubákot vesznek
Béteszik az ügyes legény zsebibe
Úgy csalják ki a szerelmet belőle
.
Megsárgult a kukorica levele
Nagyságos úr jót tenne, ha elvenne
Azt se bánnám, ha mindennap elverne
Csak a nevem nagyságosné lehetne
***
Most megyen a gumiszekér lefelé
Az én babám most megyen hazafelé
Lábán van a lakkosszárú lakkcsizma
Rásütött a hajnalcsillag sugara
.
Kis paprika nagy paprika de csípős
Azt hallottam az a leány viselős
S ha viselős viselje a hasába
Mért feküdt a más embernek ágyába
***
Tedd alá, tedd alá, tedd a tepedő alá
Ne tudja a feleséged hova jár
Selyem, selyem, petrezselyem
Lágy a szőröd, mint a selyem
Áj lá lá...
.
Fa kéne, fa kéne, fa kéne, fa kéne,
Áj lá lá...
Terekbuza, csutika, ueled hálok Jucika
Áj lá lá lá...
*
Gazdasági kistükör
Tartalom
Előszó a' második kiadáshoz.
Bevezetés
ELSŐ RÉSZ
A' földmivelésről
I. Szakasz. Földészet
II. Szakasz. A' földnek megmunkálásáról 's ahhoz szükséges eszközökről
III. Szakasz. A' növényekről 's azoknak miveléséről különösen
IV. Szakasz. A' vetésforgásról és gazdasági rendszerről
MÁSODIK RÉSZ
Állattenyésztés
I. Szakasz. A' házi állatok tenyésztéséről 's tartásáról általában
II. Szakasz. A' házi állatok tenyésztéséről különösen
III. Szakasz. A' házi állatok betegségeiről
HARMADIK RÉSZ
A' kertészet
I. Szakasz. A' konyhakertekről
II. Szakasz. A' gyümölcsös kertről
NEGYEDIK RÉSZ
Szőlőmivelés
I. Szakasz. A' szőlőtőkéről
II. Szakasz. Az érett fürtök kezelése, vagyis a' szüret és pincze-gazdaság
ÖTÖDIK RÉSZ
A' selyemtenyésztésről
I. Szakasz. A' szederfákról
II. Szakasz. A' selyembogarak kezeléséről
HATODIK RÉSZ
A' méhekről
HETEDIK RÉSZ
A benső gazdaságról, vagy háztartásról
I. Szakasz. A' háztartásról gazdasági tekintetben
II. Szakasz. A' háztartásról erkölcsi tekintetben
A' csendes és boldog élet főszabályai
Előszó
Minél szélesebb és fontosabb a' tér, mellyet hazánk földmivelői hivatása a' m. Gazd. Egyesületnek munkálódásul kijelölt; annál feltünőbb az aránytalanul szük kör, mellyben vagyonosb gazdáink 's földbirtokosink hanyagsága, részvétlensége, és fogékonytalansága miatt mozogni kénytelen. A' széles hazából, mellynek legnagyobb részét gondtalan együgyűség parlagon heverteti, nem jutott neki eddig egy talpalatnyi föld, mellyen józanabb fogások, okszerübb gazdálkodás példáját közokulásúl mutatni lehetne. Hiányzik neki továbbá az erő, hogy jutalmak által ipart ébreszthetne, 's a' szorgalmasbak közt jutalmakat oszthatna. 'S midőn más nemzetek, mellyeket virágzó ipar és kereskedés, a' földbirtok feloszlása és népesség amugy is élénk munkásságban tart, a' mezőgazdaság tudományos kifejtésére milliomokat hoznak áldozatúl; hazánkban, melly (tekintve a' jövendőt tudtán kivül is legnagyobb szerencséjére) jövedelmei forrásával majdnem csupán a' mezőgazdaságra van szorítva, - a' nyomorgó állapotot 's pénztelenséget méltán megérdemlő fásultság és egykedvüség uralkodik; 's az Egyesületnek minden népszerüsége, törekvéseinek ugy szólván osztatlan méltánylása 's közelismérése daczára is a' milliomnyi nép közől alig akad egypár száz tettleges pártfogója.
Illy mostoha környülményekben a' Gazdasági Egyesületnek külön szakosztályai közül közremunkálásul annak maradt a' legszabadabb 's legtágosb tér, melly a' közhasznú, 's különösen gazdasági ismeretek terjesztésével foglalkozik; 's forró hála e' szakosztály lelkes elnökének, CSAPÓ DÁNIEL hazánkfiának, kinek a' közjó fáradhatatlan előmozdítása közt megőszült fürtjei alatt a' meghiggadt kebel, 's érett megfontolás akadályt nem ismerő fiatal tetterővel párosult, 's kinek köztisztelettel koszorúzott nevét, uj életre 's reményre ébredt polgári és közgazdasági éltünk történetének minden lapjain a' cselekvők első sorában szemléljük, - évenkint hathatósb munkásságot fejt ki az Egyesület: igy a' "Gazdasági Kistükör" is, mellyet a' fenntisztelt derék férfiu öntött három koszorúzott munkából honszerte megkedvelt népszerü formájába, - egy év alatt három ezer példányban elkelt, jeléül annak, hogy a' köznép, mellynek számára irva van, nem idegen a' tanulástól, ha neki alkalom nyittatik.
E' szép siker szükségessé tevé az érintett könyvecskének jelen második kiadását; 's minél fontosbnak tartjuk a' czélt, mellyet általa elérni akarunk, annál örömestebb fogadtuk a' szives figyelmeztetéseket, mellyek az első kiadásra nézve tétettek, 's a' mennyire tőlünk kitelt, tekintetbe vettük, használtuk is azokat a' másik kiadásban. Igy a' földészetet itt részletesben fejtegetjük; a' dohánytermesztést és méhtenyésztési kiegészitettük, valamint a' rét- és legelőmivelést is; az állattenyésztés egyes ágaiba bővebben ereszkedtünk, 's azon fölül a' munkát a' sáfrány termesztéssel, a' vetés-forgással 's gazdasági rendszertannal, 's végre a' szőlőmiveléssel megtoldottuk. Ez utóbbit főleg főtiszt. Daróczy, és Jankó derék szőlész-hazánkfiai tollának köszönjük.
Reméljük is ennélfogva, hogy az igy tetemesen bővitett 's átdolgozott kiadás ujabb pártfogókra talál, 's rövid idő mulva azon osztály kezébe kerül, mellyet mi számra és rendeltetésre nézve a' legnagyobb jelentőségünek tartván az országban, - egyszersmind legsürgősb feladásaink közé számitjuk, "nevelni és előkészitni azon állapotra, mellyre azt bölcs előrelátás, politikai tapintat, és a' szivekben feléledt emberiség emelni törekszik, hogy hasznos lehessen önmagának, hasznos a' hazának, melly nélküle a' munkás mézgyüjtőkben fogyatkozást szenvedő méhkashoz hasonlítana."
Pesten augustus 1-ső napján 1844.
Török János
mint a' M. Gazd. Egyesület titoknoka.
*
A Kóré Gézáé
milicek milicek
átkozott legyetek
gyenge karjaimra
vasat ne tegyetek
.
mert ha vasat tesztek
örökös rab leszek
hogyha szíjat tesztek
szabad madár leszek
.
szabad a madárnak
ágról ágra szállni
csak nékem nem szabad
a babámhoz járni
.
szabad oda járni
nem szabad ott hálni
rossz az édesanyja
szokott rá vigyázni
***
gyufaszálból csináltatok egy kocsit szekeret
belefogok kilenc pipét három csóré egeret
arra hajtok amerre a nap lejár
amerre a kisangyalom sírva jár - galambom
.
rég megmondtam csalfa ne légy sej de csalfa ne légy
magas sarkú cipőt ne végy sej de cipőt ne végy
magas sarkú sárga cipőt vettél
a világ csalfája lettél - galambom
***
boldogfalván megolcsult a pálinka
egy decinek ötven bani az ára
gyertek ide fiúk lányok igyatok
itt a jó bor reggelig mulassatok
.
ez a kislány ha benéz a tükörbe
de megkérdi az anyját jól vagyok-e kifestve
jól vagy lányom mert nem látszik a festék
most a cigánybálba te leszel a legelsébb
***
három hordó borom van borom van
mind a három csapon van csapon van
béfekszem a csipegő csap alá
a babám a hasam alá a sötétben
.
mind azt mondják ez se szép az se szép
akinek a szeme kék szeme kék
lám az enyém tiszta kökény fekete
ki a fene szeretne de szeretne
.
jaj istenem add nekem add nekem
de igazán szeretem szeretem
mert ha nékem nem adod nem adod
bizony isten felakasztom magamot
mert ha nékem nem adod nem adod
fölakasztom magamot a sötétben
Csalóka zenekar
*
Dickens
Sokáig tartja a frontot, elképzelhetetlen nélküle a Viktoriánus Anglia. Remélem, nem tévedek, azóta folyamatosan hal, a harmadik évezredre pedig vége. Külön Dickens kedvéért, hátha túl sötéten látom a helyzetet, rákérdezek nagyfiaimnál egyik szombati ebéden, hogy milyen Dickenst olvastak, mert ők amúgy otthonosan mozognak az irodalomban. Néznek, semmit. Copperfield Dávid nekik már az illuzionista, Twist Oliver első fele egy régi tánc, a második semmi. Akkor vajon miért volt fontos nekünk a hatvanas években?
A Literatura folyóirat 1936-ban ismertetőket közöl a legolvasottabb amerikai könyvek listájáról. Dickensről azt olvassuk: "Teljesen mindegy; melyik művét választjuk. Ő olyan korlátlan lángész, hogy írásai között nincs kisebb és nagyobb, jelentősebb vagy jelentéktelenebb." Pedig ennek csak hetvenvalahány éve. Illetve már hetvenvalahány éve. Ami nyomort és kiszolgáltatottságot Dickens képes volt papírra tenni, a második világháború, és egyáltalán a XX. század háborúi erőfeszítés nélkül túllépik.
De más az irodalom, más a próza, más a civil erkölcs, a mindennapi morál. Olvasom, hogy Dickenst Kate nevű lánya nem kifejezetten kedvelte, minthogy rosszul bánt velük. Közelebb hajolva: volt oka, hogy ne szeresse. Dickens ugyanis lazán elhagyta az asszonyt, Catherine-t pénz és posztó nélkül. Levelei tanúsága szerint soha többé nem akarta látni. Viszont minden nap többször látni kíván egy fiatal csibét, nevezetesen Ellen Ternan-t, aki "biztos irodalmi ízléssel" bír, a biztos irodalmi ízlés mellé illatosan párolgó, folyamatosan rendelkezésére álló eszközkészlettel.
Más: 1859-1861-es Levelezésében szerepel, hogy Dickens örül, amikor meghallja, hogy a kiadója fia öngyilkos lett, mivel a kiadó Catherine, a feleség pártját fogta a váláskor.
A humanista Dickens nem szereti anyját sem. Szerinte anyja legfőbb foglalatossága, miként a család többi tagjáé is, hogy pénzt húzzon ki belőle. Dickenst irritálja az öregasszony, mert szenilis, "úgy bukkan fel, talpig feketében, mint valami nőstény Hamlet" és hozzáteszi: "Amikor megpillantott, összeszedte minden bátorságát és egy fontot kért tőlem." Mindezt a nem múló bosszúvágytól ihletetten. Történt, hogy a gyerek Dickens, miután apja az adósok börtönébe kerül, munkába áll, ő tartja el a családot (heti hat shilling). De miután – közelebbről nem ismert örökség révén – a család szabadul az adósságspirálból, apja a börtönből, őt, a kicsi, tizenéves Dickenst anyja nem veszi ki a munkából, továbbra is rabszolgalétre kényszeríti. Dickens nem bocsátja meg soha. Ahelyett, hogy hálás volna. Ebből következik az idézet:
"Tulajdonképpen Dickens fedezte fel az irodalom és általa az olvasók számára a nyomort, a külvárosokat, a kispolgári otthonokat, az érző szívű szegény embereket, az elhagyott gyermekeket, az ostoba és embertelen iskolákat, lelencházakat, árvaházakat, ő fedezte fel a keserves életű gyermekeket, és mindezek körében a különcebbnél különcebb bogaras alakokat. Közben olyan szemérmes volt, ahogy azt elvárta a hivatalosan képmutató angol polgárság Viktória királynő évtizedeiben, a gyarmatosító világbirodalom fénykorában. Mi ma már álszeméremnek érezzük az erotikának azt a teljes hiányát, amely jellemzi a kor egész angol irodalmát s benne Dickensét is. Mintha az emberekre nem volna jellemző, hogy kétneműek, a szerelmet alig-alig lehet megkülönböztetni a testvéri szeretettől. Még az annyira önéletrajzi jellegű Copperfield Dávidban – ahol a hős kétszer nősül – sem vehetjük tudomásul, hogy ezeknek az oly szemléletesen látható férfi- és nőalakoknak testük is van. De hát éppen ezért adták oda az aggodalmas régebbi szülők már gyermekeiknek is, akiket riadtan óvtak, nehogy megtudják azt, amit valójában nagyon is sejtettek, vagy éppen tudtak." – írja Hegedüs Géza az Irodalmai arcképcsarnokban. Ő is meglehetősen szemérmesen bánik információival. Nem mondja, hogy az élet és az irodalom hasonló terepről érkeznek, de elválnak, és nincs sok közük egymáshoz a kor szabályainak megfelelően. Dickens ugyanis – hőseivel, figuráival ellentétben – részletesen ismerte a nő anatómiai egységeit és alegységeit, pontosan tudta, merre hány méter. Nem véletlenül kaszálta végig a családot (sógornőjét pl.), a kedvére való színésznőket, rúgta ki feleségét tíz aprólékosan legyártott gyerek után. Dickens a fekete lovas fehér paripán.
Onagy Zoltán
MEK
Dickens, Charles: Copperfield Dávid
http://mek.oszk.hu/10600/10693
Dickens, Charles: Dombey és Fia
Regény
http://mek.oszk.hu/03800/03831
Dickens, Charles: A Jarndyce-örökösök
http://mek.oszk.hu/02400/02421
Dickens, Charles: Karácsonyi ének
http://mek.oszk.hu/00300/00366
Dickens, Charles: Karácsonyi ének [Rovásírással]
http://mek.oszk.hu/10200/10201
Dickens, Charles: Két város
Regény három könyvben
http://mek.oszk.hu/03500/03586
Dickens, Charles: Kis Dorrit
http://mek.oszk.hu/10200/10279
Dickens, Charles: Nehéz idők ; Karácsonyi ének
http://mek.oszk.hu/10100/10170
Dickens, Charles: A Pickwick Klub
http://mek.oszk.hu/02400/02479
Dickens, Charles: A Pickwick Klub
MVGYOSZ hangoskönyvek
http://mek.oszk.hu/03300/03323
Dickens, Charles: Twist Olivér
http://mek.oszk.hu/00300/00368
Edgeworth, Maria et al.: Tájfun
Klasszikus angol kisregények
http://mek.oszk.hu/03600/036
*
SIRATÓ IBBI-SZUEN FELETT
Hogy az időt kifordítsa, hogy a mértéket megmásítsa:
a gonosz vihar, mint az orkán, mindent elemészt.
Hogy Sumér rendjét fölforgassa,
hogy a kegyes hatalmat félrelökje,
hogy a városokat dúlja, hogy a házakat dúlja,
hogy a karámokat dúlja, hogy az aklokat elsodorja,
hogy a karámokban marhák ne álljanak,
hogy az aklokban juhok össze ne álljanak,
hogy a csatornák büdös vizet sodorjanak,
hogy a jó szántók gyomot neveljenek,
hogy a mezők a kín füvét sarjasszák,
hogy anya a gyermekét ne gondozza,
hogy apa a hitvesét ne becézze,
hogy az ágyas ura ölén örömöt ne találjon,
hogy a gyermekek apjuk térdén ne nőjenek,
hogy a dajka a csecsemőt álomba ne ringassa,
hogy a királyság székhelye megváltozzék,
hogy a méltányos ítélkezés megkötöztessék,
hogy a királyság az Országból idegenbe vitessék,
hogy az Ország idegennek engedelmeskedjék,
hogy An-Enlil szavára a mérték mássá váljék:
azért, midőn An az országokra bődülten tekintett,
midőn Enlil az idegen földre vetette tekintetét,
midőn Ninru a teremtményeire ártó csomót kötött,
midőn Enki az Idigina, a Buranunna folyását elterelte,
akkor An-Enlil sorssá tették a sorsot:
hogy a nép ne hajlékában lakozzék,
s idegen földre hurcolják őket,
hogy Subur, Elam ellenséges lakói csapjanak le rájuk,
hogy királya a palotából önként távozzék,
hogy Ibbi-Szuen Elam földjére kerüljön,
hogy a hegység legbelsejéig, Ansanig elkerüljön,
hogy városába vissza se térjen,
mint a madár, ha feldúlták fészkét, mint az idegen,
hogy az Idigina, a Buranunna partján mérges fű nőjön,
hogy az utakra láb ne lépjen,
hogy karavánútra senki ne induljon,
hogy a városok, emberek hajlékai rommá romoljanak,
hogy a fekete fejűek népe a lakóhelyén megölessék,
hogy a jó szántókat ne kapálják,
hogy a pásztor a mezőre juhait ne terelje,
hogy a tehenek a karámba vajat, tejet ne adjanak,
hogy a tehenektől a fénylő karámba tej a sajtárokban ne
gyűljék,
hogy a köpülés vidám dala elhallgasson,
hogy a réten az aprójószág kivesszen,
hogy a nagy jószág elhulljon,
hogy Szumugan négylábú barma nyugvóhelyet ne találjon,
hogy a mocsárban a halak neve ismeretlen legyen,
hogy a nádas mérgezett fejű nádat teremjen,
hogy a kertek kiszáradjanak,
hogy az árkos kertek, új vesszők nélkül, kipusztuljanak:
.
An-Enlil ő, minden országok királya,
Sumér sorsául ezt rendelte.
Ki merné An szavát fölforgatni?
Ki merné Enlil szavát megtámadni?
Sumér fél, reszket a nép,
a városban a nép sírva sír,
imára emeli kezét .
…
(Komoróczy 264-66.
*
Életfa / Világfa
Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű.
Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.
Az alábbi részlet Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” című könyvéből való:
"Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.
A magyar ősvallás világfája
A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében. Néprajzkutatók szerint a táltoshit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek:
„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.”
(Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága)
Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók. Több változatban az "égig érő, tetejetlen fa" egy nagy hegyen van, a király udvarán áll (jelezve a szakrális jellegét). A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes. A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen. Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél.
A napos-holdas világfa képzete kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert. Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa. Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelképrendszerének. A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn. Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog. A világfát csak a táltos képes megmászni."
Magyar nyelv- Facebook
*
Benedek Elek - A BÉKA
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren egy sánta arasszal túl, hol a bolhát rézpatkóba verték, hogy minden rincbe-ráncba meg ne botorkázzék: volt egyszer egy szolgalegény. Mikor vagy három esztendőt szolgált, hazament az apjához, s azt mondta:
- Már én többet, édesapám, nem szolgálok, eleget ettem másnak a kenyerét. Van száz pengő forintom, kezdek vele valamit.
- Jól van, fiam, kezdj, csak aztán vigyázz, hogy jól is végezz.
A szegény ember nem szólt többet, s azt is lassan mondta. A legény sem, hanem nyakába akasztotta a tarisznyáját, s bement a városba. Gondolta, vesz valamit azon a száz pengő forinton. Elindult az utcán, bekukkintott minden boltba, megnézett elejéről, visszájáról mindent, de semmi sem tetszett neki. Amit csak elé raktak, mindenre azt mondta: ez sem ér száz pengőt, ez sem, ez sem.
- Hát kendnek százpengős portéka kéne? - kérdezték egy helyen. - Itt van, ni, ez az ezüstpohár, testvérek közt is megér kétszáz pengőt, de kendnek odaadom kerek száz pengőért.
- No, ha ideadja, meg is veszem - mondá a legény, s egy krajcárig leszámlálta a száz pengőt. A poharat szépen a tarisznyába dugta, s meg sem állott hazáig.
- Hát fiam, vevél-e valamit?
- Vettem bizony, mégpedig ezüstpoharat. Nézze csak kigyelmed, födele is van!
- Ó, te kolontos,* te! - renyekedett a szegény ember -, hogy tudál ezért száz pengőt adni! Ha benne volna a pénz, akkor is kivágnám! No, ezért sanyaroghattál három keserves esztendeig.
- Azért bizony egyet se békételenkedjék, apámuram! - mondá a legény. - Ki tudja, még mi hasznát vehetem?
Fogta a poharat, letette az asztal közepére, azután felnyitotta a fedelét, hadd lám, nincs-e benne valami. Ahol ni, kiperdült belőle egy másik ezüstpohár. Színezüst volt ez is, mint az első. Még jóformán meg sem nézhették, kiperdült a harmadik pohár is, harmadik után a negyedik, az után az ötödik, hatodik, hetedik!
- Lássa, kigyelmed, hogy megért ez a pohár száz pengő forintot.
Ahogy azt mondta, a hetedik pohárból kiszökött egy csúnya kicsi béka, s nagy pirimókosan* leült az asztal közepére. De bezzeg elállott szemük-szájuk, mikor a béka egyszerre csak megszólalt:
- Brekekeke, adjatok ennem-innom, mert éhes vagyok, szomjas is vagyok!
Úgy megijedtek tőle, hogy egyszeribe adtak neki enni-inni.
S hát ahogy evett-ivott, mind csak nőtt, nőtt a béka. Egy szempillantásra akkorát nőtt, hogy már alig fért az asztalon.
- Brekeke, adjatok még ennem, mert különben titeket eszlek meg! - szólalt meg ismét a béka.
- No, hallod-e, te jó vásárt csináltál! - mondá a szegény ember, s kiment a kamarába, hogy ami ennivaló van ott, összekajtassa.
Volt még egy kis zsiradék, egy pimpós* kenyér, azt behozta, s a béka elé tette.
- Amink van, itt van - mondá a szegény ember -, egyebünk nincs az ég világán, te csudabéka.
Megette a zsiradékot, a pimpós kenyeret egy szempillantásra. Meg sem kottyant ördögadta varasbékájának.*
Azzal csak lesuppant a szoba földjére, kimászott az ajtón, hátra a csűrbe, ott lefeküdt s elaludt. De már ekkor akkora volt, mint egy sütőkemence. Mikor felébredt, eléjött, s bekiáltott az ablakon:
- Isten áldja meg kendteket, én elmegyek, mert látom, hogy szegényebbek a templom egerénél!
No, csakhogy elment. A falu végén volt egy nagy, kerek tó, abba belecsubbant, de annyi víz kiloccsant, hogy majd elvitte a falut az árvíz.
Búsult a szegény ember, de még a fia is, mert a béka mindenüket megette.
- Most már elmehetsz megint szolgálatba az ezüstpoharaddal - békétlenkedett a szegény ember.
Nem is várta meg, hogy a nap leáldozzék, indult a szolgalegény világgá. Tarisznyába tette a hét ezüstpoharát, s ment hetedhét ország ellen. Hét nap s hét éjjel meg sem állott, s nyolcadik nap virradóra megérkezett a király városába. Gondolta, befordul a király udvarába, hátha felfogadnák. Bemegy az udvarba, s hát a király éppen ott áll a tornácban, s pipázik keményen. Köszön a legény illendőképpen, s a király fogadja. Meg is kérdi mindjárt:
- Mi jóba jársz, fiam?
- Én bizony szolgálatot keresnék, felséges királyom.
- No, akkor jó helyen jársz, mert éppen most csaptam el az első kocsisomat.
Egyszeribe megalkudtak, kezet csaptak, s megitták az áldomást.
Telt-múlt az idő. Eltelt egy esztendő, kettő, három. A király úgy megszerette a szegény legényt, mintha az édes fia lett volna. De közmént legyen mondva, nem volt a királynak sem felesége, sem fia, sem senkije. Bejárt országot-világot, de nem talált kedve szerint való feleséget. Búsult, sokat búsult emiatt a király, éjjel sem tudott aludni, ha arra gondolt, hogy kire marad majd a szép országa. Látta ezt a szegény legény, egyszer aztán nekibátorodott, s megkérdezte:
- Felséges királyom, ha meg nem sértem nagy úri személyét, nagy szomorúsága lehet, mert mindig sóhajtozik.
- No, ha meg mertél szólítani, fiam - mondá a király -, meg is vigasztalj, máskülönben karóba húzatom a fejedet! Nyisd ki a füledet, te legény! Országot-világot bejártam, de magamnak való feleséget nem találtam. Hallottam egynek a hírét, de azt soha meg nem láthattam. Ez a tündérkirály leánya: Ilona. Még ma elindulsz, s elhozod nekem azt a leányt, nála nélkül vissza se kerülj!
Hej, megszomorodott a szegény legény, majd fölvetette a nagy bánat s szomorúság. Hogy is lehetett olyan világ bolondja, hogy megszólítsa a királyt!
De már búcsálódhatott, indulni kellett, akár akart, akár nem. Felült a legjobb paripára, azonközben jól feltarisznyálták kenyérrel, kaláccsal, ezüsttel, arannyal, s szervusz, világ! elindult az orra után.
Ment, mendegélt a szegény legény hegyeken-völgyeken által, erdőn-mezőn keresztül, hol elé, hol hátra, hol egyenest, hol görbén. Amint egy sűrű rengetegen menne keresztül, hallja, hogy egy kutya keservesen vonít, kauszol.* Megy a vonítás felé, s hát ott hentereg, kínlódik egy sárga kopó, kapkod a hátsó lábához. Nézi, ugyan mi baja lehet a szegény állatnak. Hát akkora tövis van a lábában, mint egy fejérvári bicska. Egyszerre csak megszólal a kopó:
- Te legény, húzd ki a tövist a lábamból, s bizony megszolgálom.
- Kihúzom én, szegény állat, ha meg sem szolgálod - mondá a legény, s egyszeribe kihúzta a tövist.
- No, te legény, jótétel helyébe jót várj. Húzz ki a hátamból három szál szőrt, tedd el jól, s ha bajba kerülsz, csak rázintsd meg, ott leszek melletted, ha a világ végén jársz is.
Gondolta a legény: „ebszőr, kutyaszőr, ha nem használ, nem is árt" - kihúzott három szálat, s eltette a tarisznyájába.
Továbbment a szegény legény, hegyen ki, lejtőn be, hét nap s hét éjjel mindig ment, hol északra, hol délre, hol keletre, hol nyugatra, akivel csak találkozott, megkérdezte: merre van a Tündérország, de senki lélek sem tudá megmondani.
Ment, mendegélt nagy búsan, s egyszerre csak egy nagy folyóvíz partjára ért. Gondolta, megy ennek a mentén, hátha éppen Tündérországba jut. Hát amint mendegél, látja, hogy egy nagy csuka ott fickándozik egy tüskebokorban, de semmiletteképpen nem tud kivergelődni az ága-boga közül.
Megszólítja a szegény legényt:
- Segíts rajtam, s megszolgálom!
- Nem várok én tőled semmit - mondá a legény -, de azért kiszabadítlak.
Szépen kivette a halat a tüskebokorból, s a vízbe eresztette. De a hal visszaugrott a partra, s adott a legénynek három halpénzt.
- Tedd el ezt a három halpénzt, s ha valahol bajba kerülsz, csak zergesd meg, s én ott leszek segítségedre.
- Jól van - mondá a legény -, ha nem használ, nem is árt - s eltette a halpénzt is. Aztán ment tovább, búsan, hol keletnek, hol nyugatnak, hol délnek, hol északnak, hegyen fel, lejtőn le, de senki lélek nem tudá megmondani, hogy merre van Tündérország.
- Na - búcsálódott magában -, nem is találom meg, míg a világ s még két nap.
De csak ment tovább, biztatta a lovát:
- Elébb, elébb, édes lovam!
Hát ahogy egy sűrű rengetegen keresztülhaladnának, látja, hogy két vadgalamb erősen vergelődik egy bükkfán, s olyan keservesen búgnak, burukkolnak, hogy a szíve elfacsarodott. Nézi, mi baja lehet a galamboknak, s hát lábuk, szárnyuk macskamézbe ragadott.
Egyszeribe megállította a lovát, felmászott a fára, s a galambokat megszabadította.
- No, te legény - szólalt meg az egyik galamb -, az életünket megmented, jótétel helyébe jót várj.
Adtak mind a ketten három-három tollat a szárnyukból, s azt mondták:
- Ezt aztán jól eltedd, s ha bajba kerülsz, csak rázintsd meg, s abb' a minutában ott leszünk.
- Jól van, jól - mondá a legény -, a tollatokat elteszem, de ugyan bizony mit segíthetnétek rajtam? Nagy bajban vagyok én, azon ti nem segíthettek.
- Ha bajban vagy, mondd meg nekünk, mindjárt segítünk rajtad.
Szomorú volt a legény, de mégsem tudta megállani, hogy a galambok beszédjén ne nevessen.
- Hát jól van, mondjátok meg, merre van Tündérország?
No de most a galambok nevettek.
- Hiszen éppen odavalók vagyunk - mondták a galambok. - Ülj fel a lovadra, s gyere csak mindenütt utánunk!
Hej, örült a legény, de hogy örült! Felült a lovára, s vágtatott a galambok után a szélnél is sebesebben.
Egyszerre csak megállapodtak a galambok, repesteltek nagy vígan a legény körül, s mind azt mondták:
- Itt van Tündérország, itt, itt, itt!
Bezzeg elállott szeme-szája a legénynek. Más ország volt ez, mint amilyeneket eddig látott. Aranyvirágok nyíltak a réten, aranyszőrű paripák legelésztek, amerre csak a szeme ellátott, a fákon aranyalmák, -körték, -szilvák s mindenféle drága gyümölcsök, s körös-körül, ami hegyet látott, az mind gyémánthegy volt, de olyan ragyogó, hogy a szeme káprázott a nézésitől.
- No; ez csakugyan Tündérország - mondá a legény.
- Hát most hová vezessünk? - kérdezték a galambok.
- Most a Tündér Ilona palotájához - felelt a legény. Repültek a galambok, vágtatott utánuk a legény a szélnél is sebesebben, s hát egyszerre csak megáll a lova, s úgy visszahőköl, hogy szinte lefordult róla. Meghiszem azt: a Tündér Ilona palotája előtt állottak, s ennek a fényes ragyogásától hőkölt a ló vissza.
Volt, amilyen volt otthon a király palotája, de aztán ez olyan volt, hogy az egész világon nem volt ennek párja. Csak emeletje hét s minden emeleten ezer ablak színarany üvegből. Akkora volt ez a palota, mint egy város, s mégis (úgy láttam, mint ma) kakas sarkán forgott az egész. Haj de hogy forgott, Uram, Isten, milyen esze nélkül!
- No, ide eljövék - mondá a legény -, de soha, míg a világ, bé nem kerülök a palotába.
- Ne búsulj - szólt az egyik galamb -, csak végy elé egy tollat, s értesd a kakas sarkához, mindjárt megáll a palota, meglátod.
Kétszer sem kellett mondani, kihúzott egy tollat, négykézláb a palotához orozkodott, meglegyintette a kakas sarkát, s hát - halljatok csudát! - zökk, nyekk - nagyot zökkent, nyekkent a palota, s úgy megállott, mint a parancsolat.
Ahogy megállott a palota, szalad ki nagy lelkendezve egy szépséges tündérkisasszony, fordul arra, néz mindenfelé, s egyszerre csak megpillantja a szegény legényt.
Odaszalad hozzá, s kérdi tőle:
- Hát te ki s mi vagy, hogy kerültél ide?
Elémondja a legény illendőképpen:
- Én bizony, felséges tündér-királykisasszony, a fehér király legénye vagyok, s azért jöttem, hogy magát elvigyem.
- Hallottam hírét a fehér királynak - mondá Tündér Ilona -, azt is tudom, hogy mást nem akar feleségül, csak engem. De ide ugyan hiába jövel te, szegény legény, mert a mátkagyűrűmet fürdés közben elvesztettem, s míg az elé nem kerül, nem mehetek férjhez.
Hej, megszomorodott a legény, füle, bajusza lekonyult. Hát ő azt a gyűrűt hol keresse meg!
Tündér Ilona megmagyarázta neki, hogy a palotától nem messze van egy tó, abban vesztette el a gyűrűt, keresse ott, ha kedve tartja.
Ment a legény, egyenest a tó partjára. Tűnődik, búcsálódik, készülődik, vetkeződik, de ahogy vetkeződnék, eszébe jut a csuka, hátha csakugyan tudna rajta segíteni. Megrázintja a három halpénzt, s ahol, ni, csakugyan ott volt mellette a csuka. Kérdi a legénytől:
- No, édes gazdám, mi baj?
Mondja a legény, hogy mi baj.
- Ez bizony nagy baj, de ne búsulj, mert úgy tetszik nekem, mintha hallottam volna, hogy egy békának a hasába került az a gyűrű. Elékerítem én az Óperenciás-tenger fenekéről is azt a békát.
Azzal eltűnt nagy hirtelen a csuka, s a legény pedig várt, várt a tó partján: mi lesz, hogy lesz.
De akár hiszitek, akár nem, egy félóra sem telt belé, jött a csuka s vele egy akkora béka, mint egy ház.
- Ne, te, ne! - rikkantott a legény -, hiszen ez az én békámforma!
Bezzeg, hogy az volt. De még a béka is megismerte a legényt, s ez is mondá:
- Ne, te, ne, hiszen ez az én volt gazdám!
- Ó, édes varasbékám - szólt a legény -, ha nálad van a Tündér Ilona gyűrűje, add vissza! Ha tudom, még meghálálom!
- Én szívesen, fiam - mondá a béka -, csak a hasamban legyen, de, Isten, Jézus Krisztus úgy segéljen, nem tudom bizonyosan: ott van-e, nincs-e. No, mindjárt megtudjuk.
Azzal kidülleszkedett a tó partjára, s elkezdett hányni. Hát egyszer csak kikarikázik a száján egy ragyogó gyémántgyűrű. Szalad a legény, hogy felvegye, de abb' a minutában csak előszökik egy nyúl, felkapja a gyűrűt, s - uzsgyi neki, vesd el magad! - szalad vele árkon-bokron keresztül.
Megijed a legény, akar a nyúl után szaladni, de eszébe jut, hogy az után ugyan hiába szalad, jobb lesz, ha idehívja a kopót. Megrázintja a három szál szőrt, s egyszeribe eléje toppan a kopó.
- Mit parancsolsz, édes gazdám?
- Azt parancsolom, hogy fogd el azt a nyulat. Ahol szalad, ni, egy gyémántgyűrűvel.
Még ki sem mondta jóformán, szaladott a kopó, mint a sebes szél, s egy szempillantásra elfogta a nyulat, s úgy földhöz teremtette, hogy csak kiperdült szájából a gyémántgyűrű. Aztán fölkapta, s vitte a legénynek.
Ment a szegény legény nagy örvendezve a palotába, messziről mutatta a gyűrűt Tündér Ilonának. Az volt az első szava:
- De már most velem jössz, szépséges tündér-királykisasszony!
Azt mondta erre Tündér Ilona:
- Még most sem mehetek, te szegény legény, míg nem hozol nekem egy-egy korsócskával az élet s a halál vizéből.
Búsult a legény, majd felvetette a nagy búbánat s szomorúság.
- Azt sem tudom, hol s merre van a forrása - mondá a legény.
- Majd megtudod, ha keresed. Nesze, adok két aranykorsót, eredj, amerre a szemed lát.
Kiment a legény a palotából, ment, mendegélt, áncsorgott ide-oda, de nem talált senki lelket, akitől megkérdezze, hol van az élet s halál vizének a forrása. Gondolja magában, elészólítja a galambokat, hátha azok tudják. Kivette tarisznyájából a tollakat, megrázintotta, s egyszeribe eléje röppentek a galambok.
- Mi bajod van, édes gazdám? - kérdezte az egyik galamb. - Látom, hogy erősen szomorkodol.
- Hogyne szomorkodnám, mikor Tündér Ilona azt kívánja, hogy vigyek neki az élet s a halál vizéből egy-egy korsóval.
- No bizony, ha azt kívánja, add csak ide mind a két korsót, hozunk mi egyszeribe! De jól vigyázz, előre megmondjuk, mert ha csak egy cseppedős csepp* is reád cseppen a halál vizéből, halál fia vagy.
Erre a galambok elröpültek messze, messze, ki egy gyémánthegynek a tetejére. Ott bugyogott egymás mellett az élet s a halál forrása. Megmerítették mind a két korsót, jól bedugták, s visszaröpültek a legényhez.
Szaladt a legény föl a palotába, vitte az élet s a halál vizét. Bezzeg ámult-bámult Tündér Ilona! No, ezt ő sohasem hitte volna, hogy ezt a kívánságát is teljesíteni tudja.
- No, ha nem hitted volna, akkor velem is jössz mostan, Tündér Ilona!
- Veled megyek, veled - mondá Tündér Ilona -, még csak a palotámat akarom összegombolyítani. Gyere csak ki az udvar közepére!
Ahogy kimentek az udvarra, elévette Tündér Ilona az aranyvesszejét, megsuhintotta vele a palotát erről-arról, mindenfelől, s hát a palota csak húzódik összébb, összébb, s egyszerre úgy gurult a földön, mint egy labda.
- Nesze, szegény legény, tedd a tarisznyádba!
Beletette a tarisznyába, azután kiválasztottak a ménesből két aranyszőrű paripát, a legjobbat, felültek rá, s - hipp-hopp! ott leszek, hol akarok - repültek, mint a szél, a szélnél is sebesebben, még a sebes gondolatnál is sebesebben. Reggel indultak, délben már a fehér király udvarában voltak.
Örült a király, nem találta helyét nagy örömében. Mindjárt papot hívatott, hogy összeeskesse Tündér Ilonával. De míg a pap elékerült volna, asztalhoz ültek, ettek-ittak, diskuráltak. Hogy, hogy nem, az asztalra került a két aranykorsó is, s Tündér Ilona úgy találta kézbe venni, hogy egy csepp rácseppent a szegény legényre.
Abban a minutában szörnyethalt a szegény legény.
Na, volt ijedtség, szomorúság. A király a haját tépte bánatában. Sajnálta szíve gyökeréből azt a drága, kedves szolgáját.
Azt mondja Tündér Ilona:
- No, ha úgy sajnálja kelmed, akkor egyet se búsuljon, mert én mindjárt feltámasztom.
Vette a másik korsót, amelyikben az élet vize volt, ráloccsintotta, s hát csakugyan egyszeribe fölébredt a legény, s sokkal szebb, fiatalabb volt, mint annak előtte.
Látja ezt a király, s gondolja: bizony nekem is jó volna, ha egy kicsit megfiatalodnám, fogja a korsót, s magára önti, mind egy cseppig, ami víz benne volt. Na, ha magára öntötte, szörnyet is halt, mert a halál vizét loccsintotta ki. A másik korsóban pedig egy csepp nem sok, annyi sem volt, mert azt Tündér Ilona mind kiöntötte a szegény legényre.
- No, ez meghala! - mondá Tündér Ilona.
- Ez bizony meg - mondá a szegény legény is.
Mit csináljanak? Ha meghalt, hát eltemetik. El is temették nagy parádéval. A szegény legényt pedig mindjárt a temetés után megválasztották királynak. Nem akadt az egész országban más, királynak való ember. Tündér Ilona pedig azt mondta:
- Hallod-e, én úgyis csak a te kedvedért hagytam el a hazámat, te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket.
A legény azt mondta, hogy ő bizony nem bánja. Az aranylabdát egyszeribe kigurították az udvar közepére, ott Tündér Ilona megsuhintotta az aranyvesszővel, s egy percre, kettőre, olyan palota kerekedett oda, hogy az egész világ idejött csodalátni.
No, aki idejött, meg sem bánta, mert a lakodalom hét hétig tartott. Tál, tányér elég volt, étel-ital kevés volt, aki hozott, ehetett, aki nem, az mehetett, egyszer csak a fiatal pár is fölkerekedett, dióhéjba telepedett, a Tiszán leereszkedett...
Holnap legyenek a ti vendégeitek!
SZÓMAGYARÁZÓ
kolontos - bolond, féleszű
pirimókos - kényeskedő, hivalkodó
pimpós - penészes
varasbéka - varangyos béka
kauszol - dühösen ugat
cseppedős cseppig - utolsó cseppjéig
*
Erdélyi János:
Magyar közmondások könyve
8497.
Zabot hegyez.
8498.
Zab kenyér is jó, a ki hozzá szokott.
8499.
Zabszalma nélkül nem beszélhetni vele.
8500.
Neki ereszteni a zabolát.
8501.
Ki lopott lovon ül, zabolábul itat.
8502.
Zabla nélkül a ló soha sem leszen jó. KV.
8503.
Sok zaj semmiért.
8504.
Zala hala, Zala rákja, Zala szép aszonya.
8505.
Zavarosban halász.
8506.
Feltartja orrát mint a zámolyi borju.
8507.
Hirtelen mint a zápor.
8508.
Lehordta mint halmot a zápor.
8509.
Mint a záptojás.
8510.
Zátonyra kerül.
8511.
Kitették a vörös zászlót.
8512.
Szép egyesség emeli a zászlót.
8513.
Minden zekezukáját elvitte. Sz.
8514.
Készül a zivatar.
Mikor haragosnak látszik a zsémbes háziaszony.
8515.
Zokon esett.
8516.
Ne beszélj oly zöldeket.
8517.
Gonosz a zuzája.
8518.
Szereti a zuzát. (2491.)
8519.
Zürzavar megszorítja a kövér jószágot. D.
8520.
Jókor fejéhez csapták a zsajtárt.
Rosz borjura mondják.
8521.
Zsák meglelte foltját, olajos kanta dugóját. (4871.)
8522.
Elválik, hány zsákkal telik.
8523.
Tele tölti zsákját, meg nem köti száját. P.
8524.
Bekötötték a zsák száját.
Teherbe esett nőre mondják.
8525.
Hoszu zsák könnyen dől, a kurta felfordul. K.
8526.
Nem tudom, mi lakik a bekötött zsákban.
8527.
Orgazda, tolvaj mind egy zsákba valók. KV.
8528.
Őt sem zsákkal ijesztették. (5441.)
8529.
Zsákot tart. (5374.)
Zsákkal forgolódik.
8530.
Konkolyos zsákot nem ugatja meg az eb.
8531.
Egy avít zsákból két uj tarisznya.
8532.
Olyat esett mint egy zsák.
8533.
Tartja magát mint az üres zsák. (5022. b.)
8534.
Zsákban árul macskát.
8535.
Zsebre teszi.
Elégtétel nélkül elszenvedi a sértést.
8536.
Zsebbe akarsz tevét rejteni.
8537.
Az én zsebem bánja meg.
8538.
Villámlik a zsendicze. (7752.)
8539.
Zsidó van a házban.
Gyermeknek mondják, ha házba lépve fentartja süvegét.
8540.
Zsidó is megverte fiát, mikor először nyert.
8541.
Voltra zsidó sem ad.
8542.
Zsidók közt is legöregebb hajtja a lovat.
8543.
Zsidó aszonyon mindig fityeg valami.
8544.
Ha te vered az én zsidómat, én is verem a tiedet.
8545.
Zsidó kézre került.
8546.
Van, mint a zsidónak szalonnája.
8547.
Megvagyok mint a zsidó fontja.
8548.
Se kin se ben mint zsidó a lóban.
8549.
Benne van mint zsidó a lóban. Cz.
8550.
Alkuszik mint zsidó a gyapjura.
8551.
Fél mint nagypénteken a zsidó./zsidó a kereszttől.
8552.
Ravasz mint a görög zsidó.
8553.
Zsidónak is szent aszony Mária. (5424.)
8554.
Megtanítlak a zsidó miatyánkra.
8555.
Zsidó vecsernye. K. (4067.)
8556.
Aszonyok zsidója.
Oly egyén, ki férjök távollétében szemmel tartja az aszonyokat; tréfásan, komolyan.
8557.
Zsindely van a házon.
Német: Es sind Schindel auf dem Dache.
8558.
Zsirodat, mázodat ne vesztegesd rája. Bsz.
8559.
Színi a zsirját.
8560.
Zsoltár számát se tudja, mégis előre énekel.
8561.
Verje meg a száz kilenczedik zsoltár.
8562.
Meg van verve mint a zsup.
Német: Es sind Schindel auf dem Dache. |
|
LAST_UPDATED2 |
|
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - 6. |
|
|
|
|
2012. június 11. hétfő, 14:38 |
|
AZ EMBERÉLET EGÉSZEI ÉS RÉSZEI
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA-RONTÁSA
BOLDOG-BOLDOGTALAN MENNYE ÉS POKLA
Mind egy – szabad ötletek és idézetek jegyzéke
Babits Mihály
Szimbólumok
(Stanzák)
1. Ne mondj le semmiről.
Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.
Tényleg lemondtál végleg arról,
hogy tudj és szeress önfeledten játszani
hogy eligazodj történelemben, politikában
hogy becsavarogd hazád és a nagyvilágot
hogy ismerd magad, átláss játszmáidon
hogy fát ültess, egy kutyus gazdija légy
hogy felismerd a honos flórát-faunát
hogy magadon is neves, ne szégyellj sírni
hogy rendszeresen sétálj és szemlélődj
hogy finomat főzzél és jót egyél-igyál
hogy saját házad és külön szobád legyen
hogy magadnak meleg otthont teremtsél
hogy megtanulj egy hangszeren játszani
hogy átéld a szerelmet bolondulásig
hogy erotikus kisugárzásod maradjon
hogy holtodig éld és élvezd nemi életed
hogy választottad élettársad legyen
hogy elköteleződj és családot alapíts
hogy legalább egy-két-három gyereked legyen
hogy élethivatásra találj s azt gyakorold
hogy legyenek kedvteléseid, passzióid
hogy stabil és komoly jóbaráti köröd legyen
hogy megérthesd a szellemi remekműveket
hogy felismerd és keresd istenélményed
hogy otthonosan mozogj a szellemvilágban
hogy a leggazdagabbá tedd lelki életed
hogy pl. naplóban örökítsd meg életedet
hogy meglásd a szépségeket s gyönyörködj
hogy felismerd az igazságokat és élvezd
hogy legyenek kedves dalaid, ami énekelsz
hogy társasági ember légy, s tudjál mulatni
hogy tudjál és szeress is valamit táncolni
hogy legyen mindig tényleg szabad időd
hogy ismerd érdekeid, s érvényesítsd őket
hogy változtass a szokásokon, intézményeken
hogy önállóan és bátran merj véleményt formálni
hogy ne félj kezdeményezni, kockáztatni
hogy a kezeddel alkosd meg használati tárgyaidat
hogy méltóképpen rendezd meg ünnepeidet
hogy a hagyományt is ápold, s a korral is haladj
hogy tudj kerékpározni, úszni és nomadizálni
hogy legyen egy klubod, ahol közélet is folyik
hogy egy legyen minimax egy nagyon jó barátod
hogy széles legyen a „szereprepertoárod„..
hogy sok és sokféle kapcsolatot teremts és ápolj
hogy verbálisan és máshogy jól ki tud fejezni magad
hogy megszépítsd környezeted, megjavítsd világod
hogy keresd az igazságot, s ki is merj állni vele
hogy jót s jól csinálj életedben és műveidben
*
Otthon – kórház – halottas ház
Egész nap lopakodva járni, halkan suttogni,
Zenét se hallgatni, vendégeket se hívni stb.
Mert egy „nagybeteg” terrorizálja az „otthonodat”
*
Mint az egyszeri cigány?
Ha éppen netalántán jó idő van,
Akkor azon búsongsz, hogy mi jön majd utána..
*
Mekk mester
Mindig aktív, hiperaktív,
Jobb ügyhöz méltó buzgalommal,
Ha nem tud segíteni, akkor legalább sokat árt
*
Füst és láng
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak s egérke születik
*
Barabás
Tömeglélektan
Külön-külön mindenki Jézusnak ad kegyelmet,
De amikor tömegben vannak, akkor „Feszítsd meg!”-et kiált
*
Honvédtelenül
Mindenki megszavazza, hogy legyen honvédség,
De amikor jelentkezni kell, akkor mindenki bujkál?
*
Fokozatok
A könnyű feladatokat már megoldottuk,
A nehezeket ma meg fogjuk oldani,
A lehetetlennek látszókra egy kis időt kérünk
(amerikai haditengerészet jelmondata)
*
Személyválogatás
Kérdezik az örmény korcsmárostól:
- Hogy adja a szénát?
– Hát ki milyen ember – úgy.
Hintónak drágább. Szekérnek olcsóbb.
*
Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián
mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról,
ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:
' Fiam, a csata két farkas között zajlik,
akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. -
A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság,
erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság,
hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. -
Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség,
jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra,
majd megkérdezte nagyapját:
' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
' Az, amelyiket eteted. '
*
A három majom
Nem látok, nem hallok, nem beszélek
Mint akinek kiszúrták a szemét,
A fülébe forró ólmot öntöttek
És kivágták a nyelvét..
*
Struccpolitika
Ha veszélyt látsz, dugd a homokba a fejed
(mint a gyerek, aki azt hiszi: ha nem lát, nem látják)
*
Nominalizmus
Nevezd a vereséged győzelemnek
Nevezd a putridat villának, kastélynak
Nevezd ki magad a világ erkölcsbírájának
*
Robotlázadás
A gépek átveszik a hatalmat
A számítógéped nem csak a helyesírást,
De a fogalmazást is értékeli, sőt korrigálja,
S cenzúráz: mondatokat hagy ki, ír bele a szövegbe…
*
Vendéged érkezik
Aki túl korán vagy túl későn jön
Aki nem zavartatja magát, gatyára vetkőzik
Aki otthon érzi magát: a holmidban turkál
Aki kiprovokálja a legdrágább italt, s megissza
Aki disznó viccekkel traktálja a feleséged
Aki behozza a kutyáját, aki belakja a teret
Aki elhozza hiperaktív gyerekét, a vandált
Aki percenként megsértődik és távozni akar
Aki hangosan lefitymálja vagy irigyli a lakásod
Aki gyorsan berúgva zaklatja a nőket, s leokád…
Aki még akkor se menne el, ha taxit hívsz neki stb.
*
Vendégségben vagy
Kiderül, hogy nem is hívtak
Senkinek sem mutatnak be
Nem kínálnak, szolgáld ki magad
Te csak abból ehetsz, ami megmarad
Sokszor kérdezik, meddig maradsz
Kint kell várnod, mert „korán jöttél”
Nem ültetnek le, tétován ácsorogsz
Mintha ott se lennél: levegőnek néznek
Nagy hangon kitárgyalják szégyellt dolgaidat
Összesúgnak-búgnak és rajtad nevetgélnek
Ha kérdezel valamit, senki nem válaszol rá
Ha enni akarsz, neked kell hozni vagy főzni
Rád szólnak, ha kétszer töltesz az üvegből stb.
*
Vagy-vagy
Aki nincs velem, az ellenem
Ha nem barát, akkor ellenség vagy?
*
Utolsóból első
Péter, a gyarló,
aki azon a hajnalon háromszor is elárulja Mesterét
Péter, kőszikla
akire anno az ún. Krisztuskövetők máig élő egyháza épül
*
Arany középút
Se nem gyáva, se nem vakmerő, de bátor
A gyávából hamarabb lesz vakmerős és fordítva
A közép messzebb van a szélsőktől, mint azok egymástól
*
Három
A hármas kötél a legerősebb
A háromlábú szék a legbiztosabb
Három a magyar igazság is (+ráadás)
A Szentháromság misztériuma és én…
*
Ha látsz egy lukas kétfillérest,
Lehajolsz-e érte és felveszed-e,
És megköpködöd-e:apád, anyád ide jöjjön!
*
Állampolgári vizsga
Bejelentés nélkül, rajtaütésszerűen –
S ha nem éred el a maximális pontszámot,
Akkor kitoloncolnak és hontalanná válsz…
*
Sok kicsi sokra megy
A sok lúd disznót győz
A csepegő víz kivájja a kősziklát
Kitartásban és összefogásban van az erő
*
Más farkával vered a csalán
Nem a te bőröd viszed a vásárra
Meghirdeti az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott…
*
Birkatürelem
Akár szíjat is hasíthatnak a hátadból
Vagy nemzetiszínű ekével szánthatnak rajta
*
Balek
Másnak kaparod ki a gesztenyét
Másnak vagy a bőven termő bamba diófája
*
Manipulálva
Amikor a magad ellensége vagy,
De csak pont te nem tudsz róla…
Pl. kiadod féltett titkaid a besúgódnak
*
Szól a rádió…
Jó zene szól, illetve szólna,
Ha nem ugrálna összevissza a hangerő,
Ha ne zavarnák berregéssel, sípolással az adást
Ha nem szólna ugyanott-ugyanakkor egy másik jó zene…
*
Szamár mese
Egyszer az öreg gazda,
mivel igen nagy szegénységben élt a családjával,
úgy döntött, hogy eladja a szamarát.
Maga mellé vette a fiát és a szamarat,
és elindultak a vásárba.
Ahogy úgy ballagtak az úton,
elhaladtak a földeken dolgozó emberek mellett.
Hallják, amint az emberek ezt mondják.
Nézd, milyen buta vénember,
ott a szamár, oszt Ő meg gyalog jár!
Gondolta az öreg, őt már ki ne nevessék,
ezért felült a szamár hátára, és úgy haladtak tovább.
Mennek tovább, elérnek egy patak partjára,
ahol asszonyok mosnak a vízben.
Hallják, amint az asszonyok összesúgnak.
Nézd azt az embert, úgy ül ott mint egy méltóság,
a szegény gyermek meg nyakig a porban jár.
Na erre elszégyellte magát az öregember,
leszállt a szamárról, és felültette a gyereket rá.
Így mentek tovább.
Alig haladtak valamit, elértek a malomhoz.
A molnár legények kint sütkéreztek a napon.
Amint meglátták őket, így szóltak.
Nézd, a kis taknya a szamáron,
a szegény öreg meg mint a szolga kullog!
Na, gondolta az öreg,
őt senki meg ne vesse,
hát felült a gyerek mellé, és így haladtak tovább.
Mennek tovább az úton,
jönnek velük szembe a kereskedők.
Azt mondják maguk közt.
Nézd azt a két léha embert,
szegény állat majd bele pusztul a cipelésbe,
így még a vágóhídra se érnek vele!
Erre lepattant az öreg és a fia szamárról.
Fogta az öreg,
nyakába vette a szamarat a két elülső lábánál,
a fia meg a két hátsó lábánál,
és így a hátukon cipelték a szamarat egészen a vásárig.
Ahogy beértek a vásárra, mindenki dőlt a nevetéstől,
milyen két buta ember ez!
(A végén bele is ölte a szamarát a folyóba…)
*
Gyanú és gyanakvás
Mindenki gyanús, aki él
Az intézményesített rosszhiszeműség
(a diák, az alkalmazott csak lógni/szabotálni jár be…)
*
Intézményes rosszhiszeműség
Az ártatlanság vagy a bűnösség vélelme?
Neked kell bebizonyítani, hogy ártatlan vagy…
*
A névadás jelentősége
Védőszellem – védőszent választása
Mit is ünnepelhetünk a nevünk napján?
*
Eugéniusz
Nomen - ómen
A neved, mint jó-rossz előrejelzés
*
Damoklész kardja alatt
Életveszélyes házban lakni,
Vagy olyanban, amit kilakoltatók fenyegetnek…
*
Hős
Aki pl. élete kockáztatásával kimenti a fuldoklót
(és aki előbb belelök a Dunába, hogy kimenthessen?)
Ahogy senki ne akarjon életcélként hős lenni, ha nem bolond
*
Minimális – maximális
Ami mindenkitől elvárható erkölcsi szint,
(aminek az alsó határát a jogszabály írja elő) -
És akik hősies fokon gyakorolják az erényt
(akiket haláluk után boldoggá-szentté avatnak)
*
Posztumusz
Csak a halála után ismerik el, díjazzák életművét
Csak a halála után mondható boldognak egy ember?
(Arisztotelész: addig bármi tragikus történhet vele…)
*
Sorsdöntő
A boldog(talan)ító Igen/Nem
Amikor valakit egy életre választunk társul
(enni, inni, aludni, lakni, ölelkezni, nemzeni,
gazdálkodni, eszmét cserélni, nemesedni stb.)
*
Sírás-rívás
Síró-pityogó óvodába nem való!
A lányok bármikor bevethetik a sírást,
De a fiúknak mifelénk szégyellni kell ezt,
Nem hullhatnak a megkönnyebbítő könnyeik?
*
Bűvös szék
Igazmondó-mondató szék
Amíg abban ülsz, nem hazudhatsz,
Sem kimondottan, sem elhallgatással…
*
Irreverzibilis
Visszafordíthatatlanságok
Ha pl. kasztráltatod magad a művészi pályádért
(mint pl. Farinelli, az énekes, akiről játékfilm is készült)
*
Sokasodj és szegényedj
Aki sok, három-négy gyereket vállal,
Az egyben önként örökre szegény is marad…
*
Ratkó-korszak
Asszonynak kötelesség,
A lánynak szülni dicsőség
(És a legális abortusz tilalma)
*
Eufemizmus
Szingli, egyedülálló vagy vénlány?
Lódítás, tódítás, füllentés vagy ordas hazugság?
Kölcsönvétel, kommunizálás vagy csúnya lopás?
*
Emberszám
A statisztika virtuális átlagembere
Az egyik dúsgazdag, a másik koldus
Kis és nagy hazugság és a statisztika
*
Cinikus vicc
A pedofil és a pedagógus
A kettő közül az egyik szereti a gyereket…
*
Fajtalankodás
Elfajzás és fajtalanság
A normális és a perverz, a patologikus
*
Öröm és üröm
Az ördög sokat ígér, keveset ad, s az is keserű lesz
*
Keserű „aranyigazság”?
Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni
*
Placebo
Amikor a kontroll csoport olyan „szert” szed,
Ami nem a kísérleti stádiumban levő orvosság
(és esetleg épp úgy gyógyul, mint a „mérget” szedők)
*
Életveszély
Az élet halálveszélyes
De miért akarnánk veszélyesen élni?
Miért kísértenénk Istent pl. extrém sporttal?
*
Legénykedni
Nem az a legény, aki adja,
Hanem az a legény, aki állja az ütést..
*
Lefelé a lejtőn
Minél tovább van ott, annál jobban begyorsul,
És annál nehezebb, majd lehetetlen lesz megállni
*
Szakad/ék
Előbb csak éket verni,
Majd azt addig tágítani,
Míg végül szakadékká szélesül
*
A búbánat keserűség.
Még a testvér is ellenség,
Hát idegen hogyne vóna,
Még a testvér sincsen jódra.
Irigyeim sokak vadnak,
Mind a szomszédomba laknak.
Adék nekik egypár napot,
Hadd ugassák ki magokot!
Egyik teszen s a más veszen,
S a sok irigy mindig eszen.
Ott hadd egyen, ott hadd rágjon.
Csak az Isten el ne hagyjon.
*
Háztűznéző
Amikor az kiabál, akinek a háza ég
És amikor nem aggódsz, mert csak a szomszéd háza ég
*
Egy szál gyufa
Ami ha tűzre lobban és eldobod,
Akkor az egész házad-mindened odavész
És aki a beszéddel gyújtogat, majd odébbáll…
*
Jó hírnév
Amit egy fél életen át gondosan építgettél,
Azt egyetlen hibás gesztussal romba döntheted?
*
Gyenge mentség
Te nem szartál a kútra, csak a kávájára…
*
Fagyhalál
Az arcodra fagy a mosoly…
Részegen ledőlsz az árok mellé,
s nem működik a vészjelző készüléked…
*
Nincs – nincstelen
Nincs aki vár, ha hazaérsz
Nincs átölelő két puha kéz
Nincs vacsora, ha nem főzöl…
Nincs, aki meghallgat és vígasztal…
*
A lépcsőházban jut eszembe
Késő bánat, eb gondolat – utólag sopánkodó
*
Megszégyenítés
Lenyírják a nők haját – fiút szoknyába bujtatnak
S a nyakadba akasztott táblán sorolják „bűneidet”
*
Csasztuska
Kipellengérezés, megbélyegzés
Vagy mozgósítás, agitálás, propaganda
*
A javadat akarom…
Nem téged, csak a vagyonodat szeretem…
Vagyis – főleg – azt szeretném megkaparintani…
(de „elmegy a hozomány és megmarad a nő”)
*
Test és lélek
Szeresd az erényes életet,
ha egészséges akarsz maradni.
*
Szám-űzetés
Szerettem az igazságot,
és gyűlöltem a hamisságot,
ezért halok meg külső-belső száműzetésben.
*
Magyar írástudók árulásaiból
Talentumait elkótyavetyéli, aprópénzre váltja
A rablókat díjak elfogadásával szalonképessé teszi
Az urakkal egy tálból cseresznyézik
Gyereket beszél a hasadba, a feketét fehérnek mondja
Szerecseneket mosdat – jobb ügyhöz méltó buzgalommal
Aki nem vele, az ellene – az tőle éhen is halhat
Már csak nem is képmutató – tüntet pl. paráznaságával
Olyan, mint aki idegenek előtt a családját becsmérli
Ha egy kis koncot kap, akkor meg van fizetve a hallgatása
Destruktívan rivalizál, hogy monopolhelyzetbe kerüljön
Idegen formákba erőszakolva bénítja a magyar szellemet
Nem áll a kenyérharc mellé, de cirkuszt szolgáltat
Saját levében fő, már álruhában sem jár a nép közé
Kerüli a megmérettetést, maga lesz bírája, esetleg a cimborái
Az igazságot csak szeretné, de hát ú.n. barátait jobban kell…
Amiről hallgat, azzal követi el a legocsmányabb hazugságot
Nem a sportért stb. él, hanem már csak a sportból él
Leértékelteti az emberekkel a kultúrájukat, elvágja gyökereiket
Epigon, hamisító és plagizátor utánzó majom…
Öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is
„Szellemi alkimista”, aki a szart próbálja aranyként mutatni
Aki nem tud mást, mint eldalolni saját (világ)fájdalmát
Aki se a hazáját nem szereti, se az istent nem keresi
Aki csak a szakmai rutinból dolgozva öl ízlést, egészséget
Ál-pálfordulásai csak szervilis köpönyegforgatások
Csodagyerekekből szisztematikusan hülyegyereket nevel
Szellemi kábítószereket gyárt, terjeszt és árul
Hírözönvízzel árasztja el a lakosságot, hogy ne tájékozódhasson
Szellemileg kiskorúsítja, fogyatékosítja a jónépet
Kiforgatja az embereket magukból, s így mások majd mindenükből
Cserbenhagyja a globális pénzvilág terrorja áldozatait
Aki zsidóságával tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát
Prima díjakért egymást taposva legitimizálja a gengszterváltást…
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Életminőség és boldogság ABC – 63. |
|
|
|
|
2012. június 11. hétfő, 10:22 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
JŐJ EL VÉGRE, VALAHÁRA...
Jőj el végre, valahára,
Te határzó, te nagy óra,
Melyben e hon sorsa fordul
Akár roszra, akár jóra.
Folyamodjunk ahhoz, ami
Hozzánk illik, merészséghez,
Dobjuk el már azt a kockát,
Ha fekete, ha fehér lesz!
.
Várjatok. Még csak néhány perc,
És kockánk eldobva lészen,
S vagy olajág vagy pedig kard
Lesz a magyar nép kezében.
Kardot és nem olajágat,
Kardot a nemzet kezébe!
Legyen szabadság először,
És azután legyen béke.
.
Eljött végre az idő, hol
Megmutatjuk a világnak,
Hogy méltók vagyunk-e élni
Vagy megértünk a halálnak?
Ha életrevalók vagyunk,
Nem fog a vész birni vélünk,
És ha élhetetlenek, nem
Érdemeljük, hogy megéljünk.
.
Vedd elő és köszörüld ki,
Magyar nemzet, régi kardod,
Melyet eddig a zsarnokság
Veled együtt fogva tartott;
Vedd elő, és mosd le róla
A szennyet hír- dicsőséggel,
Mosd le róla hevenyén a
Vörös rozsdát vörös vérrel!
.
De mielőtt síkra szállunk,
Mondjunk el egy imádságot,
És mi légyen az imádság?
Egy nagy átok, egy vad átok!
Átkozzuk ki őseinket
A nyugtató föld ölébül,
Miért hagytak fiaiknak
Szolgaságot örökségül!
Pest, 1848. szeptember 10.
*
HALLOD-E, SZÍV, SZÍVEM!
Hallod-e, szív, szívem! hallod e beszédet?
Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!
Tereád merik azt mondani, hogy "gyáva",
Tereád, hogy nem mersz menni a csatába.
Tudom, hogy kik vagytok, ti nyomoru férgek,
Kik a hátam mögött vakmerőn beszéltek;
Egy időben szemközt állottam veletek,
És pillantásomtól akkor reszkettetek.
De miért tőlem e figyelem irántok?...
Nyujtogassátok rám a kigyófulánkot,
Marjátok, marjátok, ti csúszók, sarkamat,
Hátra sem fordulok, hogy eltiporjalak!
Csendesedjél, szívem, minek ez indulat?
Miért pazarolnod nemes haragodat?
Ha épen kedved van lázas indulatra,
Válassz érdemesebb tárgyat haragodra.
Csendesedjél, szívem, parancsolj vérednek,
Melyet fölzaklatott viharok kergetnek,
Mutasd meg azzal is a te nagyságodat,
Hogy békén tűröd a cudar rágalmakat.
Cudar gaz rágalom! bebizonyítom ezt,
Csak azt restelem, ha bebizonyítva lesz,
Azok is, kik most ugy ócsárolnak engem,
Éljenezni fognak győző-ünnepemben.
Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban!
Csak miljomad része, ami közte jó van.
Menjetek!... kivánom, hogy boldoguljatok,
Küzdök is érte, de nem kell jutalmatok.
Pest, 1848. szeptember
*
MIT DALOLTOK MÉG TI, JÁMOR KÖLTŐK?
"Mit daloltok még ti, jámbor költők,
Ily időkben minek az a dal?
Ugysem hallgat a világ reátok,
Hangotok csaták zajába hal.
.
Félre mostan, jó fiúk, a lanttal,
Szép zenétek hasznot nem hozó,
Tudhatnátok azt, hogy elenyészik
Mennydörgésben a pacsírtaszó."
.
Meglehet. De madár nem nézi,
Hallgatják-e őtet odalent?
A pacsírta fönn a kék magasban
Istenének és magának zeng.
.
Önmagától száll a dal szivünkből,
Ha bú vagy kedv érintette meg,
Száll a dal, mint szállanak a szélben
A letépett rózsalevelek.
.
Énekeljünk, társak, sőt legyen most
Hangosabb, mint eddig volt, a lant,
Hadd vegyűljön e zavaros földi
Zajba egy-két tiszta égi hang!
.
Romba dőlt a fél világ... kietlen
Látomány, mely szemet s szívet bánt!
Hadd boruljon a rideg romokra
Dalunk, lelkünk zöld repkény gyanánt.
.
Pest, 1848. szeptember
*
A SZÉKELYEKHEZ
A köröskörül sötét felhő az égen,
Egy magányos csillag ragyog középen.
Az a csillag ott a magyar nép képe,
Kit idegen népek vettek középre.
.
Nagy a világ, és testvérünk nincs benne,
Nincsen, aki bajainkban részt venne.
Dehogy testvér a magyarhoz a világ!
Ellensége minden ember, akit lát.
.
Ha a magyar is elhagyja a magyart,
Nem lesz akkor olyan, ki vele tart,
Ugy eltűnik, mint az égrűl a csillag,
Ha a sötét felhők reáborulnak.
.
Föl, székely, föl, közös az ellenségünk,
Tinektek is az árt, aki minékünk,
Az vert vasra titeket, aki minket,
Együtt törjük szét a közös bilincset!
.
Mert végtére szabadokká kell lennünk;
Hadd legyen az egész világ ellenünk!
Bennünket az még kétségbe ne ejtsen,
Hisz velünk van az igazság s az isten.
.
Mutassuk meg: a magyar nem olyasmi,
Mint a gyertya, mit el lehet oltani;
A magyarnak élnie kell örökké,
És nem szabad rabnak lennie többé!
.
Föl, székely, nézz szembe az ellenséggel;
Ki néz vele szembe, ha nem a székely?
Hisz a székely ősapja volt Attila,
Kit úgy híttak, hogy az isten ostora!
.
Hiába, Bécs, hiába van gazságod,
Küldheted ránk a rácot, a horvátot;
Állani fog, állani fog Magyarhon,
Élni fogunk, élni fogunk szabadon!
.
Pest, 1848. szeptember
*
Fülei-Szántó Lajos
Székelyföld
Tartalom
Bevezetés
Székely riadó
A székely nép
Székelynek születtem
Száll a lelkem
Székelyföldön
Tünődés
Házunk tája
Székely fiu
Székely leány
Székely legény
Anyai szó
Vallomás
Hol a falu kis harangja...
Kivándorlás
A kivándorlókhoz
Biztatás
Székely kivándorlottak
Akármilyen kincset
Budvár felett
Szülőhazám
Sóhajtás
Hazám boldogsága
A munkásnéphez
Az élet
Tudjátok-e?
Hangok
Hadak utja
Tulipán
Budvár romjainál
Budvár és Csicservár regéje
Székelytámad
A székelyek Agyagfalván
Bem és a székely
Esturm
Székely tüzér
Gábor Áron
Petőfi szobra
A segesvári csatatéren
Ilona Jancsi
Ha szólni fog a trombita
Rákóczi
Mikes
E. Kovács Gyula
Orbán Balázs
Emlékezés Bartha Miklósra
Rigmusok
El innen!
Kedves fecském
Valamikor régen!
Otthon
Szülőföldemen
Fecskemadár
Viszontlátás
Szabadban
Románc
Völgyben
Falusi történet
Szeresd az állatot
Dal a cseresznyéről
Lakzi
Székely áldomás
Reggel
Vadregényes tájon
Távolból
Egy sirhalom
Vágy
Beteg vagyok
Hármas fodrot...
Elsőmájus
Árva madár
Farsangi nóta
Az agyagfalvi hires réten
Hideg szél fúj
A pálfalvi hegy alatt
Itt születtem
Elmennék én
Háztűz-nézés
Borus a Hargita
Első a haza
Székely vagyok
Sorozás előtt
A baka
A magyar katona
Baka élet
Katona-dal
Visszaemlékezés
Bevezetés
A csodaszép, vadregényes Székelyföld Magyarország leggyönyörűbb része. Erdély büszke fellegvára. Hacsak hallunk róla, keblünk átmelegszik, szivünk hevesebben dobog, lelkünk feléje sir. Érezzük, hogy ez a bűbájos föld honszerelmünk ringató bölcsője, életünk álma, hanyatló erőnk pihenési vágya. Benne és általa birjuk lelkünk minden szép ideálját.
A Székelyföld aranyos keretébe méltóan illeszkedik be népe, a jeles testi és lelki tulajdonokkal megáldott székelység. Igazi fajmagyar, mely az országot századokon át őrzi és Erdély magyarságát fenntartja. Hazafisága, erkölcse, munkássága, szorgalma, viselete, szokása, észjárása e hazában élő népfajok fölé helyezi. Sajátszerű nemzeti és hadi szervezetével, demokratikus intézményeivel már a régmúltban méltó feltűnést keltett mindenfelé ez a szabadságszerető, daloskedvű és művészi érzékkel biró nép. Szinesebb, bájosabb népéletet, vonzóbb és meglepőbb eredetiséget, milyen a székelyeké, nem ismerünk sehol a világon.
A régi (1670) kurucdal is róla énekel:
Székelyföld - mindig zöld,
Jaj de szép - székely nép,
Székely vér - magyar vér,
Kicsiny vagy - mégis nagy!
Mátyás király hires hadseregét székelyekkel rakta meg. - Bocskay a székelyek kiváltságait megerősitette, katonáskodásukat, adómentességüket törvényileg szabályozta. Még testamentumában is meghagyta utódainak, hogy a derék székely nép régi hirét, nevét, vitézi becsületét, anyagi jólétét ápolják. - Rákóczi is nagyon szerette. Emlékiratában azt irja róluk: "ügyes, őszinte, bátor, engedelmes nép". - A népdal is a székelytől külön bucsuztatja el:
Két országom népem:
Vitéz magyar, székely,
Immár Isten veled!
Bem kedves fiainak nevezte a székelyeket, ezek pedig őt bizalmasan apó-nak hivták. - Petőfit is csodálatra ragadta a székelyek vitézsége, kikről lelkesen zengi:
Csak nem fajult el még a székely vér.
Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér!
Székely vagyok. Ez az egyetlen büszkeségem. Azt mondják, lelkem legsajátosabb vonása a székelység. Egy bizonyos: drága szülőföldemről hoztam el Isten és haza iránti rajongó ideálizmusomat. Önző célokat sohasem ismertem, az érvényesülés zajos eszközeit - bár megtalálhattam volna - nem kerestem. Habár a sokféle megpróbáltatás megviselt és a kenyérkeresés gondja keserves robotmunkával őröl naponként, de lelkem szárnyalását meg nem akadályozhatták. Ilyképpen szolgáltam tollammal a vallási és nemzeti eszmék kultuszát, a szivnek és elmének gyöngéd ideáljait.
Most is ilyen érzelmek hatnak át, amikor pusztulásnak indult székely testvéreimre gondolok. A koldus-tarisznya mellett egyebet is látok: az ősi erények, hagyományok, régi jószokások fogyatkozását... A gazdasági bajok mellett a szellemi, erkölcsi, kulturális javak is veszélyben vannak.
Ez utóbbi javak ápolására, a székely önérzet és egy szebb jövő iránti bizalom felkeltésére irtam ezt a könyvet, mert a székely nép ideális javaiban való hitem nem tört meg. Ennek eszményi erején épül fel reménységem vára.
Boldog leszek, ha porszemmel is hozzájárulhattam a székely mentési munkához.
Verseimben, célomnak megfelelően, a népies irányt követtem.
Budapest, 1907. január havában.
Fülei-Szántó Lajos.
http://mek.oszk.hu/07600/07678/#
*
Adj Uram Isten
Sok idegen földet bolyongtam be én.
Messzi hegyek völgyek kerültek elém.
De mindenütt árván jártam a határt.
És e zene szárnyán lelkem hazaszállt.
.
Adj uram Isten dús aranykalászt.
Hozzon az új nyár gazdag aratást.
Kapjon esőt, a határ virágot a rét.
Zengjen újra a madár dal, mint valaha rég.
.
Adj uram Isten derűsebb jövőt.
Harmatos rónát, gazdag legelőt.
Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég.
És legyen még fölöttünk újra kék az ég.
.
Itthon vagyok újra hazatértem én.
Felnézek az égre, ragyog rám a fény.
Ragyog az áldott arany napsugár.
Újra visszaszállott a dalos madár.
.
Adj uram Isten dús aranykalászt.
Hozzon az új nyár gazdag aratást.
Kapjon esőt, a határ virágot a rét
Zengjen újra a madár dal, mint valaha rég.
.
Adj uram Isten derűsebb jövőt.
Harmatos rónát, gazdag legelőt.
Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég.
És legyen kék felettünk a nagy magyar az ég.
.
Sárdy János
http://www.youtube.com/watch?v=KMh46Bmo4ck&feature=related
+
Máté Ottília
http://www.youtube.com/watch?v=g1r-T6lT4jk&feature=related
*
Gárdonyi Géza
Égre Néző Lélek:
Intelmek Fiaimhoz
(Füveskönyv)
Az egyszerű, szerény, hétköznapi bölcsesség soha nem nélkülözte az idő múlásának nyomonkövetését, s a testi-lelki egészség megőrzésének igényét sem. Így nem csoda, ha szinte minden család könyvespolcán ott lapult a kalendárium mellett egy Füves könyv is. Az évszázadok során kikristályosodott tapasztalás az apáról fiúra szálló és ezenközben esszenciává sűrűsödő „gyógykenet” az élet mindennapjaiban igazította el a tévelygőt, miközben a szív, a lélek és test bajaira is gyógyírül szolgált. Gárdonyi nem merev keretek közé szorított általános szabálygyűjteményt kíván közreadni; az élet mindennapi élményeiből leszűrt tapasztalat, a naiv kíváncsiságtól hajtott megismerés, majd a felfedezés örömével átitatott s megélt igazság összegzését kínálja olvasóinak.
Hangoskönyv
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Egre-Nezo-Lelek-Intelmek-Fiaimhoz-Fuveskonyv-18522/
*
Ábrányi Emil:
Magyar nyelv
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára võn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Õrzõ oltárrá válik a kebel.
.
Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,
S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
.
Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tõled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplõ bíbort!
.
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje
.
Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,
.
Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...
.
Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?
.
Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész! ...
.
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...
.
Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bõsz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elõ.
Százak keze vág, százak keze lõ.
.
Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!
.
Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsõt rebegve,
Végsõt sóhajtva!
.
A fenti vers szerzõje Ábrányi Emil
(Pest,1851 – Szentendre,1920) mint költõ, mûfordító és újságíró élt Budapesten. Noha versei ma érzelgõsnek tünnek, a századforduló egyik legnépszerûb költõje volt. Szónoki heve és néhol az elkoptatott fordulatok használata gyakran zavaró, de költõi tehetsége, hallatlanul gazdag szókincse és nyelvérzéke lépten-nyomon érzékelhetõ és bõven kárpótolja az olvasót. Talán kitünõ Byron, Rostand és Ibsen fordításaiban a legnyilvánvalóbb, hogy mily nagy mestere a nyelvnek
*
Apáczai Csere János,
(Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.),
filozófiai és pedagógiai író,
a hazai művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője,
aki közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett
erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között.
"Ha - mondotta, vallotta Apáczai 1656-os kolozsvári beköszöntőjében - olyan korba csöppentünk bele, melyben a bölcsességet és annak professzorait lyukas garasra sem becsülik - semmivel sem többre, mint a legnagyobb tudatlanságot -, akkor essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk! A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinknak az utókor, csak lankadatlanul igyekezzünk azt megérdemelni."
„Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Qui cupit, capit omnia. [Aki törekszik, mindent elér.] Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges. No tehát, ha mellyedben vagyon még elevenség, ha szívedben a virtusnak csak egy szikrája maradt, távul, távul légyenek minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket, keményeket keress, tűzön, vízen, kősziklákon, havasokon járj, kelj. Scyllákot, Syrteket, Charybdeket kergess. Valahol ez földön nehéz dolgot hallasz, ott teremj. Ez indulatodnak sarkából csak az halál vessen ki.”
Műveiben, művének folytatóiban holta után is él az ember. Legjelentősebcenterb műve a Magyar Encyclopaedia, amely nagyobb részében természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és a „csinálmányok” világával foglalkozik. („A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el.”) Külön érdeme, hogy az általa tárgyalt tudományterületeken magyar szakkifejezéseket használt. A tudomány, az értelmiség nyelve a latin volt, így e nyelvi fordulat azt is jelezte, hogy a magyar nép széles körei számára kívánta hozzáférhetővé tenni a tudást.
Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása is. Felismerte a logika és a logikus gondolkodás kiemelkedő fontosságát. Prométheusz az ő felfogásában egyszerre hozta le kezében a tüzet és fejében a logikát. De ugyanakkor azt is felismerte, hogy „a tisztán logikus tisztán szamár”.
Apáczai mindenekelőtt nevelő volt. Gyakorlati célt tartott szem előtt elméleti munkásságában is. Enciklopédiájának címlapján rögzítette, hogy minden igaz és hasznos bölcsességet össze kíván gyűjteni, rendszerbe foglalni, és magyar nyelven mindenki használatára bocsátani. Nagy volt az akarata és a tudása is. Művelődéstörténetünk magvetője, a hazai tudományosság és nevelésügy úttörője, akinek példájából nemzedékek merítettek erőt.
"Ez az, derék olvasóm, amire elöljáróban akartalak figyelmeztetni - zárja Apáczai a Magyar Enccyclopaedia igaz bölcsességre törekvő olvasójához intézett műve Előszavát -. Az én számomra fölöttébb szükséges volt ez, de azt hiszem, a te számodra sem volt teljesen haszontalan. Valószínűleg világosan kitűnik mindebből, hogy azok közül, aki tanulmányaikban elő tudják segíteni a magyar ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok."
*
Ez a föld
Ez a föld a hazám, itt élt az apám.
S itt tanított nótaszóra, drága jó anyám.
Ez a föld ez a táj, drága hű barát.
Elkísér egy életen, s a nagy világon át.
.
Az est harang, ha kong a néma csöndben.
Akár hová sodor az élet ár.
Szülőfalum emléke él szívemben.
Fölötte reng a méla holdsugár.
Szülőfalum akácvirágos tája.
A kisharang te rólad énekel.
Szülőfalum te egyetlen, te drága.
Giling-galang te ringass egykor el.
.
Gyönyörű a világ, hej de bár mily szép is.
Többet ér a kisfalunkból egy szál margarét.
Csoda szép a világ, mennyi pompa, fény.
Akáclombos kisfalum nem adlak érte én.
.
Az estharang, ha kong a néma csöndben.
Akár hová sodor az élet ár.
Szülőfalum emléke él szívemben.
Fölötte reng a méla holdsugár.
.
Szülőfalum akácvirágos tája.
A kisharang te rólad énekel.
Szülőfalum te egyetlen, te drága.
Giling-galang, te ringass egykor el.
http://www.youtube.com/watch?v=oErUXxVWkCU&feature=related
*
Gyarmati Sándor
A' falusi baromorvos
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Az orvos szerek lajstroma
I. Hashajtó szerek
II. Hűsítő szerek
III. Fájdalom és görcscsillapítók, tompítók és álomszerzők
IV. Izzasztó 's a' külsőre munkálodó szerek
V. Gyomorerősítő 's szélhajtó szerek
VI. Vizelletre hajtó szerek
VII. Orvosszerek a' föveny és kő ellen
VIII. Giliszták ellen való szerek
IX. Nyál bonyolító szerek
X. A' savanyuságot vagy a' vér élességet emésztő szerek
XI. Felolvasztó szerek köhögésnél, tüdő vagy mejbetegségeknél
XII. A' rothadás, 's a megrothadt csípőség ellen a' testben
XIII. Erősítő szerek
XIV. Külső gyógyító szerek, lohasztásra, 's lágyításra
XV. A' klistyélekről
A' marha betegségekre alkalmaztató szerek
1. A' borjúk ugy nevezett szivürülése ellen
2. A' tehén tőlgye' daganatja ellen
5. A' hasmenés 's vérhas ellen
4. A' borjúk fejér ganéjolása ellen
5. Tetvek ellen
6. A' vérvizellésről
7. A' forróságban való hirtelen ivás következéséről
8. A' fogmozgás ellen
9. Az aranyérről
/span align=10. A' gutaütésről
11. Az úgy nevezett rózsa ellen
12. A' csont korság ellen
13. A' friss lóherétől vagy más egyébtől való hirtelen felfúvódás vagy felpöffedés ellen
14. A' golyva ellen
15. A' fark féreg ellen, a' szarvas marhánál
16. A' rüh, bőr pörsögés és kosz ellen
17. Bögöny szúrások ellen
18. A' vizellet tartóztatásáról
19. A' kehköhögésről vagy a' kehről
20. A' sárgaságról
21. A' bél köszvényről vagy kolikáról 's görcsről a' borjúknál
22. A' vízi kórságról
23. A' vérhasról
24. A' férgektől és más insectumokról
25. Az elveszet étek vágyásról, a' megzabalásról, gyomorfájásról és a' farkas éhségről
26. Szembetegségek
27. A' tagok kiszáradása ellen
28. Az úgy nevezett pók, vagy hólt tetem ellen
29. Kificzamodásról
30. Összezúzásokról, sebekről, daganatokról, és fekélyekről
31. A' körmöknél támadó daganatokról és sebekről
32. A' fül kelésekről, 's fülféregről
33. A' szarvaknak töredezéséről és meghasadásról
34. Megmerevedett tagoknak kigyógyításáról és helyre állításáról
35. Orvosság olly borjúknak, mellyek a' sok szopástól megbetegedtek, vagy hasmenést kaptak
36. Szerek, hogy a' tehenek önmagokat ki nem szopják
37. Szer a' téjnek hibáji ellen
38. A' torok fájásról, és torok gyikról
39. A' nyavalya törésről
40. A' szédülésről
41. A' nyelvrákról, vagy dögdaganatról
42. A' szájban lévő úgy nevezett békákról, vagy nyelvpattanásokról
43. A' belső forráságról és gyúladásokról átaljában
44. A' megzabalásról
45. A' ragadozó tüdőrothadásról vagy a' tüdűgyúladásról
46. A' marhadögről
47. Az álkapczák záródásáról, görcséről
48. Hogy a' szarvasmarhát nyárban ne kínozza a' légy
49. A' hasdugulásról
50. A' megszorúlt szerekről
51. A' tölgyeknek repedezéseiről
52. Fej daganat ellen
53. A' veszettségről dühödtségről
54. Mérges harapásokról, az inak megerőltetéséről
55. A' ficzamításról, az inak megerőltetéséről
56. A' meglágyúlt talpakról
57. Vér tisztító ital
58. Minden tisztátalanságok ellen való szer
60. Marhapor, melly különféle nyavalyák előfordúlásainál igen hasznos, a' vért tisztítja s'a' hizlalást előmozdítja
61. A' nyelven való férgekről
62. Szerek, ha valamelly marha nyavalyát azonnal meg nem lehetne ismerni
63. A' folyatást előmozdítani a' teheneknél
64. Szer, hogy ha valamelly tehén nem akar megborjasodni
65. A' borjazásról
66. A' nádra gyümölcsről
67. A' teherhordó zsacskó előéléséről
68. Az elvetéllésről
69. Ha a' borjuk szopni nem akarnak
70. Ha valamelly tehén nem hagyja magát fejni, vagy a' borjút nem hagyja szopni
71. A' véghurkának kidudorásáról
72. Méreg, mérges gombák és füvek ellen való szerek
73. Az istállóknak ártalmas gőzölgésekből kitisztítására való szerek
A' Juhoknak és sertéseknek nyavalyáikról
I. A' juh nyavalyáiról
Bévezetés
1. A' mételyről
Óltalmazó 's gyógyító szerek
2. A' máj gyúladasról 's a' víz betegségről
3. A'sárgaságról
4. A' gilisztákról, és a' bélköszvényről
5. A' gugáról
6. A' juhrühről
7. A' juhtetűk ellen való szer
8. A' kerengésről
9. A' Juhhimlőről
10. A' rózsáról, vagy a' mint néhol nevezik, Szent Antal tüzéről, vagy még máshol folyósóról (Rothlauf) a' juhoknál
11. A' juhok náthájáról vagy a' juhtakonyról
12. A' juhtüdő rothadásról, vagy a' száraz betegségről
13. Egészséges keverék a' juhoknak nyalni való
14. Kificzamodásokról, sebekről, összezúzásokról a' juhoknál
15. A' juhok vérvizelletéről
16. A' hosszas köhögés ellen való szer
17. Orvos szer a' bárányok száján való tűz ellen
18. A' juhok megdagadt csecseik orvoslására való szer
II. A' sertések nyavalyáiról
1. A' sertések úgy nevezett kereszt csont fenéjéről
2. A' sertések nyelvén támadni szokott, árpa szemnek neveztetett pattanásokról
3. A' sertéseknél találtatni szokott férgekről
4. A' sertéseket mindenféle nyavalyáktól megoltalmazó szer
5. A' hizlalás sikeres előmozdításáról
6. A' szédűlésről
7. A' megzabálásról
8. A' malaczok himlőiről
Bevezetés
(részlet)
I. Az egészség' jelei. A' vidámság', tiszta szemek, meleg szarvak és fülek, simán fekvő szőr, tiszta nyelv, erősen álló fogak, gyors kérődzés, 's jó étek vágyás.
II. Valamelly betegségnek jelei. Az ételre való vágyás' és vidámságnak fogyása, az állat nem kérődzik, szőre fel vagy pedig hátra áll; fülei és szarvai hidegek, szemei folynak vagy homályosak, farkát nem csóválja, nem legyezgeti; fejét lesüti és gyakron megmegrázogatja, egész teste reszket, vagy valamelly tagjai; érütése (pulsusa) szokatlan, vagy igen gyors, vagy lankadt és csendes. Arra is kell figyelmezni, nem üt é ere néhányszor igen lassacskán, azután megmegáll, meg ismét igen sebesen ver, lélekzete rövid, sebes és büdös; nyelve száraz, fehér, sárga vagy épen feketés, 's fogai mozognak, taknya száján vagy orrán bőven folyik; szemei körül sárga karikák vannak, 's előhomlokán sárgálló vonások.
[...]
http://mek.niif.hu/10700/10735/#
*
SUMÉR ÚTRAVALÓ
Régi példaszó mondja:
Neked is át kell menned az alvilág folyóján.
Mikor a fazekas kutyája az égető kemencébe szabadult,
mind megugatta az edényeket.
Félrelépett asszony szavát
férje a törvény kapujában hallja meg.
Hogy nyugodt alvásod legyen,
pontosan végezd a dolgodat!
Cifrán öltözik, a köszöntést se fogadja -
nagyon jól mehet a sora!
Az erős munkája bérét ;
a gyenge gyermekei árát eszi meg.
Kőből és szurokból épített házban ülök:
s egyszerre csak marék agyag hull a fejemre.
Elmégy és elveszed az ellenség földjét -
eljön az ellenség és elveszi a te földedet.
A szamár önmaga alól eszi az almot.
Akit szeretsz;
annak igáját is húzod.
Gyürkőzz neki
Isten is megsegít
.
Ha rosszat teszel barátoddal,
mit cselekszel majd ellenségeddel?
Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon
csak Isten óv meg a veszedelemtől.
Az okos egyszerű vászonnal födi be magát,
az ostoba pompázó köpenybe öltözik.
Halálos beteg vagyok: "Mindent fölélek!"
Meggyógyultam: "Takarékoskodom újra!"
A legmagasabb fal se tartóztatja fel
az éltes gyomor vakmerését!
Nép király nélkül:
nyáj pásztor nélkül.
Legyen urad; legyen királyod
de a főnöködtől féljél!
Elhagyta a várost,
hogy megtekintse az országot.
Szavam megkülönböztet az emberektől
szavam az emberek közé sorol.
Ember - az Isten árnyéka.
Szolga - az ember árnyéka.
De a király az Isten tüköre!
Ragyogó arccal járni-kelni
vagy épp borús homlokkal,
magunkba süppedten kóborolni
nem emberi, méltatlan hozzánk!
A barátság fölbomlik,
az üzlet örökre szól.
(Agyagtáblák 124-126.
+
Bénák városában a sánta: futár.
Amit titkon vallanak meg,
azt könyörületből felejtsd el.
Túl magasra fészkel: nem tud lejönni,
túl alacsonyra fészkel: nem tud felszállni.
A szegény szavát nem fogadják el.
A szegénynek a kölcsön orrát csavarja.
A vándorlás erőt gerjeszt a szegénységben; aki vándorolni
tud, erőssé válik, többre viszi az életben, mint aki egyhelyben ül.
A szegénynek csak aprópénze van.
Tanuló vagy és neved sem tudod? Üsd arcul magad.
Ha az írnoknak szájával együtt mozog a keze, akkor igazán írnok.
Írnok kéz nélkül: énekes torok nélkül.
Írnok vagy ugyan felülről, de nem vagy ember alulról.
Ha az írnok nem ismeri a sumér nyelvet, miféle írnok?
A kis írnok (a tanuló), ha kenyérrel tömi meg a gyomrát, a
tanulásra nem igen figyel.
Inas ugyan, de tud sumérül!
A rókának vicsorog a foga - ám reszket a feje.
Az ökör hosszú életű: örökké hever.
Az ökör a földet rúgta-kaparta: por szóródott a szemébe.
Úri módon építkezel: szolgaként élsz, szolga módon
építkezel: úrként élsz.
Kezet tégy kéz mellé, s fölépül a házad; gyomrot tégy
gyomor mellé, s elpusztul a házad.
Amelyik házban sok derék gyerek van, sosem hűl ki a kapa
s a kosár.
A házhoz üres telek is tartozzék, a szántóhoz szérű is
tartozzék.
Vita a tudóstársak, pletyka a papok között keletkezik.
A bolhához úgy közeledik, mint az oroszlán; de ha munkát
rónak ki rá, úgy surran el, mint az egér.
Ha tudsz valamit, miért rejtegetnéd?
Fog még marni becézett ebed.
Nagyralátó szív nem gondol a pénzzel.
Megfogták mások a kígyót, s ő elmondta a ráolvasást.
Mint az ökör, te sem tudsz megfordulni.
Akit gúzsba kötnek, olyan mint a párduc:
ha közelednek hozzá, harap.
Ökör, úgy jársz-kelsz az utcán, mintha te lennél a felügyelő
Büszkén mondja a szuka: akár sötét kölykeim vannak, akár
világos kölykeim vannak, szeretem gyermekeimet.
(Komoróczy 307-312, A tábla házának gyűjteményeiből.)
*
Honlapajánló
PINDUR
Top 10
Ha már büntetsz, akkor csináld jól!
A dackorszak és egyéb csapások 1.
A dackorszak és egyéb csapások 2.
Egészséges csecsemő táplálása
Rajzfejlődés
Mi az Apgar-skála?
Ha vakmerő, ha bátortalan - szenzomotoros integrációs zavar
Speciális ill. gyógytápszerek
Játékok az első évben
Tekerd le a hangerőt!
+
Legutóbbi 5 cikk
Mit tudnak a babák két és három éves kor között?
Legyünk mi is gyerekek!
Karcsi és a dinoszauruszok
Gondolatok a babaúszásról
Meggyszósz
http://pindur.hu/index.php/cimlap.html
*
A 46-os sárga villamoson
Szövegírók: Szilágyi László
Zeneszerzők: Eisemann Mihály
Dalszöveg
1
Egyszer mégis jegyet váltok,
S örömömben így kiálltok,
Megy a gőzös, megy a gőzös Budapestre.
Ha ezt hallom szemem ragyog,
Ott születnek a szép dalok,
Bé' szavamra büszke vagyok Budapestre.
A sok pesti nóta közül megtanítom egyre,
Vegye elő a vonóját, s húzza a fülembe.
Refr.:
A negyvenhatos sárga villamoson
sietek a babámhoz!
Nincs egy hatos a zsebembe, tudom,
de engem ezért ne átkozz!
Sej, haj Lina --nincs itt hiba,
úgyis potyán engednek be a moziba.
A negyvenhatos sárga villamoson --sietek a babámhoz!”
2
Jöjjön, kérem oda velem, Hol a kedves tantusz terem,
Nincsen szebb hely, higgyen nekem, Budapestnél.
Ott, ahol a Margit-sziget,
Megbolondít annyi szívet,
Tessék kérem, máris vihet, szívem nem fél.
Szebb nótát már a fülembe úgysem húzhat ennél, Itt egy tantusz, mintha tényleg villamoson mennél.
Refr.: A negyvenhatos sárga villamoson sietek a babámhoz!
Nincs egy hatos a zsebembe, tudom,
de engem ezért ne átkozz!
Sej, haj Lina nincs itt hiba, úgyis potyán engednek be a moziba.
A negyvenhatos sárga villamoson
sietek a babámhoz!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/42510/kiss-manyi/a-46-os-sarga-villamoson-zeneszoveg.html
*
ERDÉLYI JÓZSEF
MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
8433.
Villám vissza nem tér.
8434.
Messze villámnak késő mennydörgése.
8435.
Ha fénylik Vincze, megtelik a pincze.
8436.
Kerteletlen virág hamar elenyész.
8437.
Egy virág nem hozza meg a tavaszt. K.
8438.
Nem minden virágból lesz gyümölcs.
8439.
Az irott virágot sokan dicsérik, de senki sem szagolja.
8440.
Helybenhagyta mint viski szakács az ételt.
8441.
Föl sem veszi mint Visontai az üres kulacsot.
8442.
Vissza nem adom fejében vitte el. (5456.)
8443.
Visszavárd, a mit mással cselekszel.
8444.
A nagy visszavonás lesz házadban romlás. KV.
8445.
Nem gomba a vitéz hogy minden ganéjban megteremjen.
8446.
A vitéz kenyere bizony véres kenyér. KV.
8447.
Vitéz az ágy alatt./a kályha megett./a poharak között.
8448.
Félénk vitéznek szaladj a vára. D.
8449.
Vitézre nem szállhat véletlen a szerencse. KV.
8450.
Könnyü ott vitéznek lenni, hol nincs ellenség.
8451.
Vitéz embernek pókháló is vár.
8452.
Kevély vitéz hamar vész.
8453.
Kár a vitéznek, serény paripának megvénhedni. KV.
8454.
Lassu viz partot mos.
8455.
Árad a viz, meg elapad.
8456.
Vizre vinni. (4000.)
8457.
Vizre viszi, szomjan hagyja.
8458.
Elül viz, hátul tüz.
8459.
Viz is megszokja árkát.
8460.
Viz is örömestebb jár a szokott uton.
8461.
Forrásánál legjobb a viz.
8462.
Viz ellen uszni. (3251.)
8463.
Megteszem, ha vizet iszom is.
8464.
Ki felől isten elvégezte hogy felakaszszák, nem hal a vizbe.
8465.
Nem sok vizet zavar.
Vizet sem tud zavarni.
8466.
Följebb járt a viznél. D. (1726.)
8467.
Akárminő viznek legjobb a csendese.
8468.
Addig lépj a vizbe, mig kövét látod.
8469.
Viznek öregében fogják a nagy halat.
8470.
Vizet sem látott, mióta a bába megmosdatta.
8471.
Köszönje meg a viz, ha megmosdol benne.
8472.
Sok jó vizet kell megutálni, ha eredetét nézed. K.
8473.
Vizet markol.
8474.
Rostával méri a vizet. K.
8475.
Nincs a viznek gerendája./rakonczája.
8476.
Hideg vizzel leönteni.
8477.
Nem csekély vizben tapogat. P.
8478.
A tiszta vizet is megszüri. (1809.)
8479.
Nem sok kárt tesz a vizben.
8480.
Ne menj a vizbe, nem halsz bele. (2495.)
8481.
Szenes viz neki.
8482.
Jó viz a malmára.
8483.
Vizbe haló habhoz is kap. K.
8484.
Kapkod mint a vizbe haló.
8485.
Olyan mint a teknőben zugó viz.
8486.
Hamarább forr vize, mint a csirkét megfogta. D.
8487.
Ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik.
8488.
Istenadta vize, se ize se büze.
8489.
Veszteg álló viznek nem kell hinni.
8490.
Vizitaltól nád terem orrodban. M.
8491.
Tetszik, ha volna, de ugyan nincs. KV.
8492.
Jó volna, ha volna.
8493.
Voltnak és meglettnek szemérmes orczája. KV.
8494.
Völgynek lassan, a hegy maga tanít. (3576.)
8495.
Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó.
8496.
Vörös ember ha jó, igen jó.
span style= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - 5. |
|
|
|
|
2012. június 09. szombat, 21:07 |
|
AZ EMBERÉLET EGÉSZEI ÉS RÉSZEI
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA-RONTÁSA
BOLDOG-BOLDOGTALAN MENNYE ÉS POKLA
Mind egy – szabad ötletek és idézetek jegyzéke
Arany János
A RÉGI PANASZ
"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?
.
Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."
.
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
.
Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.
.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.
.
Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.
.
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.
.
Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?
.
(1877 júl. 26)
*
Álsegítők
Fogadatlan prókátor
Kéretlenül tanácsot adó
*
Futkosó és díszőrség
Vagy egész nap tilos megállni, sétálni, ülni,
Vagy non stop merev, feszes vigyázz!-ba állni
*
Paternalizmus
A biztonsági öv bekapcsolását rendőr ellenőrzi,
Házad-vagyonod viszont szabadon elkártyázhatod…
*
Falusi turizmus
A külföldieknek tetszőn építesz, étkezel, élsz
A lányodat igyekszel elit konzumhölggyé kiképezni
*
Kótyavetyél
Egy tál lencséért eladott elsőszülötti jog
Üveggyöngyökért eladott kincsek, szüzesség
*
Kihozni a minimumot…
Mintha a gitár csak porfogó lenne
Mintha csak egy húrját pengetnéd
Mintha egy gitárral szöget vernél be
*
A tücsök és a hangya
Együnk-igyunk, mulassunk,
csak egy nap, egy hónap, egy évszak a világ?
*
Játékos szerepcsere
Vagy soha nincs egy fordított nap,
Vagy éppenséggel minden egyes nap az
*
Fordítva
arra büszke, amiről nem tehet
azt szégyelli, ami dicséretes dolog
*
Istenkísértő
Aki keres, az talál. Bajt is.
Aki sokáig és kitartóan, az jó sokat…
Extrém „sportoló”, hazardőr kalandor – élj veszélyesen?
*
Kicsi – nagy
Amikor és amiből egy kicsi is elég - túl sok is
Elég egy csepp méreg az ételedbe, hogy végzetes legyen!
Elég egy pillanat kihagyás az autópályán a tragikus balesethez!
Elég egy részeg éjszaka örökre tönkre tenni a jó házasságodat?!
*
Szellemi párbajképtelen
Amikor minden mondat tréfás incselkedő kihívás,
És nem maradhatna el a frappáns, csattanós gyors válasz!
S te vagy nem veszed fel a kesztyűt, kukulsz, vagy megsértődsz…
*
Dekonspirál
Amikor egy meglepetés bulit szervezünk,
S úgy köszöntenénk egy éppen ünnepeltet,
hogy ő ezt ne tudja, de még csak ne is sejtse…
*
Nem disztingválsz
Passzív - passió és passzió
Egy szenvedő igealak – egy szenvedéstörténet
Egy ártatlan hobbi vagy egy önsorsrontó szenvedélybetegség
*
Példa és legyintés
Ezer papolás, prédikáció, dörgedelem nem ér annyit
Mint a mutatott rossz példa, ami erővel vonz vagy taszít,
S te mégis csak az előbbire fordítod-fecsérled drága időd!?
*
Ideiglenes megtérő
Amikor az ördög beteg lett, szerzetes akart lenni
A zuhanó repülőgépen viszonylag kevés az ateista ember
*
Inkognitóban
Mire lennél képes,
ha sosem derülne ki, hogy te voltál?
Milyen, mennyire vonzó élményt jelentene,
egy sötétszobában ismeretlenekkel szex orgiában részt venni?
Mit nem csináltál volna meg, ha tudod, hogy akkor lát valaki?
*
Az utazás célja?
Hogy egy szegény országban nagyfaszoskodhass…
Hogy messzi távol kiéld elfojtott perverz vágyaidat…
*
Nem úgy élsz, mintha
egy általad tisztelt derék ember mindig nézne
(„Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát!)
*
Csak majdnem
értem el a buszt – vagyis végül nem értem el
erőszakoltak meg – vagyis végülis szűz maradtam
mertem kiállni a véleményemmel – végül gyáva voltam
*
"Ha valaki a cél felé haladtomban utamat állja,
kikerülöm mindannyiszor,
valameddig a kerülő úton ismét célom felé haladhatok;
de félretolom, ha oly keskeny az út, hogy nem lehet kikerülnöm.
Vissza nem fordulok.
Ne üzenjünk mi sem harcot senkinek,
csak szabad utat kérjünk
az emberi gondolkodásnak vámtalan országútján.
Ne törjünk be senkinek kertjeibe,
de emeljük föl bátran az úton keresztbe tett sorompókat."
Apáthy István
*
Láz - lázadás
Előbb kilázongod magad minden és mindenki ellen,
Majd beállsz a sorba és apuci egyengeti az utadat…
*
Alibiélet
Amikor úgy teszel, mintha élnél,
mely olykor maximum a lázas semmittevésben merül ki
*
Vandálok
Aki tehetetlen dühükben értéktárgyakat törnek-zúznak
Rosszabb esetben lélekbe taposnak, szíveket topornak…
*
Kalózkormány
Az igazságtalan kormányzat
nem más, mint egy rablóbanda
(Egy ilyen kormány a javad akarja – és el is veszi…)
*
Szó
Szó, szó, szó
Szószátyárkodók
Szószaporítók, szófosók
Sok beszédnek sok az alja
Aki gyereket beszél a hasadba
A mélységet a hosszal pótolná
*
Kukkoló
Te mindenkit látnál,
De úgy, hogy téged ne lásson senki
Nemi élet helyett megelégszel a skubizással…
*
Jót rosszul
Az emberek
a legnagyobb jószándékkal
többet ártottak szeretteiknek,
mint az álbarátok és ellenségek
(A pokolra vezető utat kövezték…)
*
Mindenki úszik a szennyárral…
Ha a Jóisten csak egy igaz embert találna a Földön,
Már lehet, hogy mindenkinek megkegyelmezett volna
*
Királyáldozat
Aki a szabadságát feláldozza a biztonságért,
Az előbb-utóbb ezt a biztonságot is elveszíti
*
Róka-gólya vendégség
Meg is hívsz, meg nem is
Az utolsó pillanatig bizonytalan az időpont
Megérkezésemkor hívatlan vendégnek veszel
Azt főzöd, amit utálok, s kárörvendve nézel rám
*
Tesztkérdés
Mit mentenél ki az égő házból?
Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
A gyereked helyett az ékszereidet, talizmánodat stb.
Szerszámok és könyv helyett a sminkes készletedet?
*
Nem jó jel
Sokan szánakoznak rajtad, de egy irigyed sincsen
Majd elindulsz az ön-sajnáltatók versenyében, s nyersz!
*
Társleépítő taktika
Vadidegenekre, sőt jóismerőseidre is,
Rásózol valami bóvli árut vagy szolgáltatást,
Majd próbálod kerülni a velük való találkozást
*
Percemberke - tiszavirág
Felkapsz reggel egy gondolatot,
Hátha kihúzod még vele ezt a napot…
*
Savanyú a szőlő
Mivel csak azt tekinted,
Hogy neked mire és hogyan van a Másikból szükséged,
- mintha egy mobil telefont vennél a piacon -,
De megfordítva már nem!
Ezért jó eséllyel maradsz társtalan,
S hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,
Megideologizálod az egyedüllétet, túlhangsúlyozod előnyeit…
*
A hetvenkedő katona
A nagyokat lódító-tódító Háry János
A messzeség operetté szépíti a háborús időket
(pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,
s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál)
*
Beleestél a verembe…
De fel se fogod, hogy hol vagy,
Vagy megpróbálod lakályossá tenni,
Vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod,
Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni
Vagy mindenkit utálsz, aki kint van,
Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,
Vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…
*
Mérték és érzék
Az életed függ a helyes szemmértékedtől,
hogy jól becsülöd-e meg a távolságot, sebességet,
a sorsod dől el, ha nem jó az arányérzéked
és az elkapott zsebtolvajt dühödben agyonvered –
ez nem jogos önvédelem, hanem önbíráskodás…
*
Maradékelv
Nem előszeretettel viszonyulok hozzád,
Akkor áldozok rád időt, energiát, pénzt stb.
Ha már a fontosabbakat teljesen kielégítettem,
És még mindig maradt valami a „bukszában”
*
Dicséret szép szó?
Gyanakodjál, ha az ellenséged dicsér
Jó eséllyel alapos a gyanú, hogy csak hízeleg,
Hogy így elbízva magad meggyengítsen, óvatlanná tegyen
*
Júdáspénz
Ami égeti a markod
És olyan mint a Nessus inge: éget
Amit Júdástól már vissza sem vettek – vérdíj
(Júdás fel is akasztja magát…)
*
Libling és pikkelés
Az egyik vizsgázónak elég annyit tudnia,
hogy körülbelül melyek évezredben élt Rákóczi,
a másiknak név szerint kell felsorolnia a kurucokat…
*
Veszélyes játszmák
Vészhelyzetben a túlélésre muszáj berendezkedni,
De vigyázz, nehogy így maradj, ha ez az idő elmúlik…
Előadhatod magad skizofrénnek vagy homokosnak,
amivel elkerülheted a sor/frontkatonai szolgálatot,
de vigyázz: a szimuláns a 22-es csapdájában meghalt…
*
Önbüntetés
A hazug ember büntetése nem csak az,
hogy – esetleg soha többet - nem hisznek neki,
hanem az, hogy már ő sem tud hinni senkinek….
*
Trójai faló
Tartsál a görögök ajándékától!
(te magad cipeled be otthonodba azt,
ami azután a saját pusztulásodat okozza…!)
*
Gonosz ajándék
Ingyen kapod, de azután kiesz a vagyonodból
Vagy felemészti a szabad időd, s rámegy a család
Beetetnek a csalival, majd végleg a horogra akadsz…
*
Gyógyszerész - méregkeverő
Ki minek a mestere, annak a hunczutja.
Aki gyógyítani tud, az tud betegíteni, ölni is.
*
Mekk mester
Ki minek nem mestere, hóhérja az annak.
Ha egy botcsinálta sarlatán kezébe kerülsz…
*
Eufemizmus
A bűnt bocsánatos csínnyé bagatellizálni
Az ordas hazugságot füllentésnek nevezni
A magzatgyilkosságot abortusznak keresztelni
*
Ró
Felróni
Rovott múltú
Sok van a rovásán
Rovásírás – a rovására írni
*
Támadva védekező
Abszolút pofátlanság,
amikor a tolvaj kiált „Tolvaj!”- t
*
Megelőző támadás
Amikor a főnök vmi apróságért leszúr,
Még mielőtt felvetnéd az éhbérezésed,
Vagy a hektikus munkakörülmények kérdését
*
“Mondék magamban:
Hozzáfogok én egy szegény legény lévén
és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója
többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti,
és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét.”
(Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség)
*
Einstand
Elhappolni, lenyúlni, szajrézni
Rekvirálni, zabrálni, kommunizálni
(visszaélni a helyzettel, az erőfölénnyel stb.)
*
Megfelelhetetlen
Annyi és olyan aprólékos szabály van,
Hogy lehetetlenség minden előírást betartani,
Mert különben nemigen haladna előre a munkád –
De így ugyanakkor bármikor hangosan leszúrhatnak,
Ill. jelzik cinkos kacsintással, hogy elnézik ugyan, de…
*
Lemész kutyába?
S minden emberi méltóság előtt hajbókolsz…
Ha kutyaként viselkedsz, akkor úgy is bánnak veled
(ha kunsztot mutatsz be, produkálod magad, lesz kaja)
*
Kimazsolázó
Isten dicséred a rózsa illatáért,
De ha megszúr egy tüske, máris káromolod
*
Nem ön-azonos
Másnak adod ki magad
De nem tréfából vagy haszonszerzésből
De úgy, hogy magad sem tudsz róla - holtodiglan
*
Szerencsepatkó
A rész(letek)ben bújik el az ördög
Egy rosszul bevert patkószeg miatt a patkó leesett,
A patkó miatt a ló/lovas elbukott, emiatt csata veszett,
A csata miatt az ország, a hazád odalett…
*
Szabotázs
Rész és egész
Ha tévedésből rossz helyre ütsz a kalapáccsal,
Akkor rögtön szándékos szabotázsakció a vád,
S ha így a gyárat, a termelést akartad tönkretenni,
Akkor végső soron a Rendszer belső ellensége vagy…
*
Neked mindegy
Birtokolni vagy bitorolni
Törekedni vagy törtetni
Elérteni vagy félreérteni
A sportért vagy a sportból élni
Ügyesnek lenni vagy ügyeskedni
Érdekes ember vagy érdekember
Barátkozás vagy bratyizás
*
Szereptévesztés
Pl. amikor a bíró lenne a meccs főszereplője
Vagy amikor a vasárnapi apuka nagypapát „játszik”
*
Kamu
Életed díszletek között folyik,
A ruhád is csak jelmez, arcod álarc,
Viselkedésed felvett szerep, italod kamu
*
Guiness rekord
Életed egyetlen megtartó célja,
hogy valamilyen mérhető teljesítménnyel kirukkolhass?
Kerül, amibe kerül, csak öt percig ún. híres ember lehess…
*
Nosztalgia
Ez nem egy kellemesen bizsergető emlékidézés,
hanem egy kínzón fájó elvágyódás az „itt és most”-ból
(többnyire soha nem volt ifjúkorba – lásd: pl. Fenyő Miki)
*
Félkarú óriás
Van autó, de nincs motorja
Van nagy ereje, de nincs esze
Van sok esze, de nincs jó szíve
Van tehetsége, de nincs szorgalma
Lenne egy társaság, de nincsen lelke
*
Életbuhera
Mindig csak jobb híján
Mindig csak kénytelen-kelletlen
Mindig csak átmeneti, szükségmegoldás stb.
*
Zsákbamacska
Csak a gyermekszülés után derül ki, kit vettél el?
A rangsorban életfogytiglan a második helyre kerülsz
*
A minőségi éhezés
A mennyiséggel soha nem laksz jól
Íztelen és emészthetetlen mindennapi kenyerünk
*
Képmutatás
Úgy tenni, mintha jó lennél
A hipokrízis a bűn hódolata az erény előtt
Jónak lenni és látszani – jónak látszani, rossznak lenni
És: jónak lenni, rossznak látszani (Pl.: A vén gazember)
*
Statisztika
Kis hazugság, nagy hazugság és a statisztika
Ma egy magyar lakás átlagosan két szoba összkomfort
(igaz, hogy sokan ma is padon, híd alatt stb. aludtak…)
*
Kiölt kíváncsiság
Akkor vagy már reménytelen eset,
Amikor már nem mersz bátran bármit megkérdezni,
Mert rettegsz: megütköznek vagy kinevetnek, kigúnyolnak
*
Csoda
Semmin ne csodálkozz
Csodálkozz rá (sok)mindenre
(mintha most látnád a dolgot először)
*
Módszertelen
Próba-szerencse
Vak tyúk is talál szemet
Nem lehet ennél szisztematikusabban is keresni?
*
„Szabadulóművész”
Aki zseniálisan bújik ki kötelezettségei alól
Aki lerázza magáról lelki-társadalmi tartozásait
*
Messiás
Minden újszülött egy csodagyerek
Hogy tesszük-hagyjuk hülyegyerekké válni?
*
Határidő mulasztó
Addig üthetted volna a vasat, amíg meleg
Addig formálhattad volna gyereked, míg képlékeny
*
Balkezes
Aki ügyetlen?
Vagy akinek a bal keze a jobbik?
De átszoktatták/hagyta magát átszoktatni,
Vagy maga átszokott a másikra…
*
Jelzőtlen
Ami lehet jó és rossz is
Pl.: a szerencse, a barát, az angyal, az isten
Bár jelző nélkül mindig a pozitívet jelenti,
De te elfelejtkezel róla, hogy van negatív párja!
*
Öl
A háború kényszerhelyzetében:
Az leszel, aki öl, vagy az, akit ölnek?
Akit nem öleltek eleget, az hamarabb öl?
Az anyaöl, a nő öle gyilkost fogan és szül?
*
Misztikum
Istenélmény és megvilágosodás
Amire nincs szó, arra pl. ott a zene…
De te mindent logikusra verbalizálnál,
s így egy alacsonyabb szintre redukálsz…
*
Teológia
Istenről szóló beszéd
Amiről nem lehet beszélni, arról miért nem hallgatsz?
*
Teleológia
Jó és rossz célok és eszközök
Az eszközből célt-végcélt csinálni
Azért éljünk, hogy együnk vagy fordítva?
(vagy maga a kérdés sincs jól feltéve,
Hisz maga az evés sem pusztán eszköz…)
*
Via activa – via contemplativa
Nálad soha sincsen itt az ideje
Se a láblógatásnak, se a tengerátúszásnak
*
Illúzió
Illuzionista – szemfényvesztő
Pozitív és negatív „látszatok”
Nem csak a hamis illúziót rombolod le?
Megtöröd pl. egy színházi előadás varázsát?
*
Róka-gólya vendégség
Úgy tesz, mintha vendégségbe hívna,
De csak azért, hogy te nála pofára essél,
S a felkínált finomságokból egy falatot se ehess!
Ő eközben adja az ártatlant, a vendégbarátot…
*
Optimalizálás
Még nem jó, már nem jó - pont most nem jó
A jéghideg szobát elviselhetetlenre ki- és felfűteni
Az ételt nyersen hagyni vagy ragacsos péppé főzni
A játékot belendülés előtt vagy soha nem abbahagyni
*
A hazug embert
hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát
(Mondd meg az igazat és betörik a fejed?)
*
Divide et impera
Két összeveszített között a nevető harmadik -
Amikor az ördögfiókák nem tudnak megegyezni,
és Csongor megversenyeztetve becsapja őket…
*
Nevetés és írás
Az nevet igazán, aki utoljára nevet
Nagy nevetésnek olykor sírás lesz a vége
A mások előtt sűrűn nevetgélő otthon sírdogál
A fakutyás röhincsélést nem szégyelli, a sírást igen
Petőfi Sándor
A BARÁTAIM MEGÖLELÉNEK...
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Életminőség és boldogság ABC – 62. |
|
|
|
|
2012. június 10. vasárnap, 06:25 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
ITT BENN VAGYOK A FÉRFIKOR NYARÁBAN...
.
Itt benn vagyok a férfikor nyarában,
Az ifjuságnak eltűnt tavasza,
Magával vitte a sok szép virágot,
A sok szép álmot, amelyet hoza,
Magával vitte a zengő pacsírtát,
Mely fel-felköltött piros hajnalon...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Elszállt az égről a piros sugár és
Elszállt a földről a dalos madár,
Üres fészkébe énekelni a bús
Szellő vagy a haragos vihar jár:
Ábrándaimnak száraz erdejében
Csörög, csörög már s nem susog a lomb...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Az ég arany hajnalcsillagja s a föld
Ezüst harmatja mind, mind elvesze,
Letörlé őket kérlelhetlenűl a
Rideg valóság szigorú keze;
Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,
A gondok fojtó levegője nyom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Regényes bércek kősziklái közt folyt
Csengő morajjal egy tündér patak,
Dicsvágy patakja! ajkaim belőle
Sok boldogító mámort ittanak.
Foly még ma is, de más igyék vizéből,
Én nem iszom, többé nem szomjazom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Ha elfordúlok enmagamtul és mint
Polgár végigtekintem a hazát,
Szemem megromlott satnya ivadékot,
Egy pusztulásnak indult népet lát.
Karom feszűl, szivem tombol! mi haszna?
Mást nem tehetek, csak sirathatom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,
Oly lángolón, oly véghetetlenűl,
Áraszd reám a fényt s a melegséget,
Mely isten arcáról szivedbe gyűl;
Az a te szíved egyetlen világom,
Nappal napom és éjjel csillagom...
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes csillagom!
.
Pest, 1848. szeptember
*
GOLYÓK SIVÍTNAK, KARDOK CSENGENEK...
.
Golyók sivítnak, kardok csengenek,
A zöld mezőt piros vér festi meg,
Csaták zajától zeng a föld s az ég,
S te hősi költő, te itthon vagy még!
.
Azért daloltál harci vágyakat,
Azért daloltad bátorságodat,
Hogy amidőn a harc előkerűl,
Te honn a sutban gyáva szívvel űlj! -
.
Ilyen beszédeket tart a világ,
Rám így röpíti a gúnynak nyilát,
És én reá csak elmosolyodom,
És a magamét hozzágondolom.
.
Azt gondolom: csak gyönge emberek,
Nem győznek most gyalázni engemet,
S nem győznek majd dicsérni egykoron!...
Nem gonodolok mást, csak ezt gondolom.
.
Ne magyarázza senki énnekem,
Tudom nagyon jól, hol van a helyem?
Ha itt végzem kötelességemet,
Csatába s a pokolba is megyek!
.
Pest, 1848. szeptember
*
A HEGYEK KÖZT
.
Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.
.
Zugliget, 1848. szeptember 8.
*
A BOKOR A VIHARHOZ
.
Lassaban, haragos lelkek testvére, vihar, hogy
Lombjaim árnyékát szét ne zilálja dühöd!
Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár,
És ezen oltárnak papja a kis csalogány.
Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével az istent,
A természetet, a szent közös édesanyát.
.
Zugliget, 1848. szeptember 8.
*
2012. június 10. – Vasárnap, Úrnapja,
Krisztus szent testének és vérének ünnepe
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján,
amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás,
ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek:
nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten országában.” Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák-hegyére.
Mk 14,12-16. 22-26
+
Elmélkedés:
Hitünk szent titka
A gazdasági válság kezdete óta világszerte mindennapossá váltak az utcai tüntetések, amelyekről rendszeresen hírt hallunk. Általában az elégedetlen, mármint a jövedelmükkel elégedetlen emberek vonulnak az utcára magasabb fizetést követelve. Más esetekben az utcai tüntetések politikai vonatkozásúak, vagy egy társadalmi problémára akarják felhívni a figyelmet a szervezők, illetve a résztvevők. Az ilyen utcai megmozdulások sokszor megmaradnak a békés felvonulás szintjén, máskor azonban sajnos elszabadulnak az indulatok és akár napokra vagy hetekre csatatérré
változtatnak egy várost komoly anyagi károkat okozva, s főként veszélyes sérüléseket okozva embereknek.
Évente két alkalommal a katolikus hívők is az utcára vonulnak papjaik és püspökeik vezetésével, de ezek a rendezvények különböznek az imént említettektől. A vallásos emberek nem fizetésemelést követelnek és nem politikai véleményüket akarják kifejezni, hanem egészen más szándékkal lépnek ki a templom falai közül. A húsvéti feltámadási körmenet és az úrnapi körmenet külsőleg talán hasonlít egy békés felvonuláshoz, de egészen más a szándéka. Hitünk alapját, életünk forrását, Jézus Krisztust mutatjuk meg a világnak, aki valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Őt visszük a körmeneten, hogy áldja meg a világot, városainkat és falvainkat, ő áldjon meg bennünket. A körmenettel nem a feltűnést keressük és nem a közlekedést akarjuk megzavarni, hanem szeretnénk megmutatni, hogy
Isten jelen van köztük, jelen van a világban.
A mai ünnep evangéliumában az utolsó vacsorán történtekről hallottunk, amikor Jézus a kenyeret saját testeként adta apostolainak, majd pedig a bort saját véreként adta nekik meghagyván, hogy cselekedetét az ő emlékezetére ismételjék meg. Az Egyház az Úr kívánságának a szentmisében tesz eleget, amikor a felszentelt pap Krisztus személyében és az Egyház
nevében átváltoztatja a kenyeret és a bort az Úr Jézus testévé és véréve. A szentmise lényegét sajnos még a felnőtt hívők közül is sokan félreértik, amikor azt gondolják, hogy a mise az utolsó vacsora megjelenítése, annak megismétlése, amit Krisztus ezen az apostolaival elköltött étkezésen tett.
Valójában azonban a szentmise Jézus keresztáldozatának a megjelenítése, hiszen a mi Urunk a kereszten adta oda visszavonhatatlanul önmagát Istennek és nekünk. Felajánlása ebben az értelemben Istennek értünk bemutatott áldozat volt. A szentmisében tehát mindenekelőtt Krisztus keresztáldoztára emlékezünk, valamint az ő feltámadására is, amely annak
jele, hogy az Atya elfogadta az ő áldozatát. Ha ezen a gondolatmeneten továbbhaladunk, rögtön megértjük, hogy a szentmisén való részvételünk akkor teljes, ha nem csupán emlékezésnek és ünneplésnek tartjuk azt, hanem
Krisztus áldozatához odatesszük a mi áldozatunkat is, azaz felajánljuk önmagunkat Istennek. A szentmise ugyanis nem csupán a miséző pap áldozata, hanem minden hívő áldozata is, hiszen a pap mind a maga, mind a résztvevők nevében mutatja be ezt az áldozatot.
A szentmise fontos mozzanata, amikor az átváltoztatott kenyérre és borra mutatva elhangzik a következő: Íme, hitünk szent titka. Oltáriszentség hitünk szent titka. Az átváltoztatott kenyérbe és borban Krisztus valóságosan és titokzatosan jelen van. Erre a titokra figyelünk, ezt a titkot ünnepeljük. A XVI. Benedek pápa által meghirdetett és idén októberben kezdődő Hit éve jó alkalom lesz számunkra, hogy hitünkben megerősödjünk. Készüljünk a Hit évére már most azzal, hogy hitünknek ezt a csodálatos titkát és a benne rejlő csodálatos erőt újra felfedezzük.
© Horváth István Sándor
+
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy jelen vagy az
Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk Szent Tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük. Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
15:15, Vasárnap (június 10.), DUNA Televízió
A peleskei nótárius
magyar tévéfilm, 60 perc, 1975
író: Gvadányi József
szereplő(k):
Páger Antal (Nagy Zajtai István, nótárius)
Pap Éva (Desdemona)
Bilicsi Tivadar (Hoffer úr)
Garas Dezső (Páter Mörder Jonatán)
Béres Ilona (Tóthi Dorka)
Agárdy Gábor (Baczur Gazsi)
Kalocsay Miklós (Zajtai Sándor)
Borbás Gabi (Hoffer Fánika)
Miklósy György (Maestro Amoretti)
Szilágyi Tibor (Othello)
Komlós Juci (Notárisné)
Bod Teréz (Griffné)
Gálvölgyi János (Tóbiás)
A peleskei nótáriushoz állami hivatalnok érkezik: Fátermörder Jonatán a császár parancsát hozza, mely szerint be kell záratni az összes magyar iskolát. A tisztességben megoszült nótárius Budára utazik, hogy méltóságos kormányhivatalnokokra ráborítsa az asztalt. Eközben persze idot szakít a fovárosban tanuló fiára, Sándorra is, aki állítólag belehabarodott valami fehérszemélybe...
A Peleskei nótárius a magyar humor egyik hagyományossá vált tipikus alakja, melyet Gvadányi József gróf teremtett meg az 1790. megjelent szatirikus verses elbeszélésében. A nótárius az ősi erkölcsökhöz ragaszkodó, szűk látókörű, a világtól kissé elmaradt, de egészséges észjárású és romlatlan falusi magyar ember képviselője, aki a fővárosi élet modern viszonyai közé jutva, szembeszáll az ő világnézetével ellenkező viszonyokkal, s ósdiságával egyrészt kissé komikussá lesz, de másrészt rokonszenvessé is, amikor a művelődéssel könnyen velejáró idegenszerűséget és léhaságot korholja a korabeli Magyarországon. Gvadányi műve után készült Gaál József azonos című bohózata 1838-ban, mely mindeddig legjobb és legnépszerűbb bohózatunk.
+
Gvadányi József
Egy falusi nótáriusnak budai útazása...
Tartalom
AJÁNLÓ LEVÉL.
ELŐ JÁRÓ BESZÉD.
ELSŐ RÉSZ.
A' mellyben a' Szerző ki teszi ki légyen, hol lakjon, és mi okra való nézve tökéllette el magában Budára el menni. Miképpen készűlt fel, és miként indúlt ki házától, elő beszélli, és minden történetjeit elő számlálja, valamik estenek, mind addig, miglen Tisza-Füredet érte.
MÁSADIK RÉSZ.
A' mellyben a' Nótárius elő beszélli, mint mene Tisza Füredig; ott a' vasas németekkel melly nagy bajja vólt, mint méne el onnét Örsnek eránnyába, jól tartván magát, és Árokszállása felé meg indúlván éjtszaka mint tévelyedett-el, mennyit szenvedett égi háború támadván, mint esett bé a' Tsősz árkába, miként mászott ki, és egy tsikós tanyát érvén, ott meg szárasztván magát el indúlásáig szóll.
HARMADIK RÉSZ.
Ebben le írja a' Nótárius érkezését Jász-Berénybe, ottan mit mívelt, miként mene ki. Aszódon, Tzinkotán által menvén, mit gondolt Pestet, és Budát látván. És Pesten által menvén Budára, hol, és kinél vette szállását.
NEGYEDIK RÉSZ.
A' mellyben Budát, Pestet, és ezeknek vidékét írja le.
ÖTÖDIK RÉSZ.
Sajnálja a' Nótárius Budai útját, mivel azt gondolta, hogy Budán ollyan régi Magyarokat fog találni, mint valaha lakták, ollyan Dámákat is; de reménységébe meg tsalattatván, le írja a' régi Magyar őltözeteket.
HATODIK RÉSZ.
A' Nótárius kérvén a' Cancellistát, hogy vezesse olly helyekre, a' hol magyar Urakat 's Dámákat láthatna, e1 vezette őtet az Ország Házához, Komédiába, a' Barátok Templomába; elő beszélli mit látott.
HETEDIK RÉSZ.
Ebben hoszszasan elő beszélli a' Nótárius miképpen tsúfolta magok viseletekért minden Rendből lévő Magyarokat.
NYOLTZADIK RÉSZ.
Tovább is elő beszélli hoszszasan miként még másokat is tsúfolt, kiváltképpen egy Magyar Lovas Kapitánnyal esett dolgát.
KILENTZEDIK RÉSZ.
Ebben elő beszélli, hogy a' Tabánban a' Rátz Birónak temetésén lévén, az mint ment véghez. Azon nap estve Pestre a' Bálba által menvén; le írja a' Bál házát, abba miket látott, mint vatsorált, egy Maskarába őltözet öreg Úrral miként bánt, mind addig mi történt ottan, míglen a' szállására aludni ment.
TIZEDIK RÉSZ.
Ebben elő beszéli, haza menvén mit beszéllett a' Cancellistával, és hogy a' helybe Pestre által menvén, ott miket látot. Melly utánn Magyar Dámákkal némelly helyeken öszve akadván tsúfos őltözetjekért azokkal mint bánt, miként tsúfolta, hoszszasan elő adja, mind addig miglen szállására feküdni haza ment.
TIZENEGYEDIK RÉSZ.
Le feküdvén a' Nótórius a' Szobájába, éjtszaka az útszán lármát hall, fel kelvén regvel, látja tele lenni néppel az útszákat, és mindeneket lát nyughatatlanságba lenni. Bé jövén a' Cancellista a' szobájába szomorúan jelenti nékie, hogy Török háború vagyon: erre ő a' Duna hídjára fut, itten egy nagy Úrra akadván, e' meg beszélli nékie, mért vagyon a' Török háború. Le írja, mit látott a' Duna hidján. Meg ijedt, haza készűl. El adja zsufa fakó lovát, egy Kapitánynak. Aztat is le írja, mint viselte magát, hogy a' Kapitány próbáltatta.
TIZENKETTŐDIK RÉSZ.
El adván a' lovát a' Nótárius meg búsúlt, hagy miképpen megyen baza. A' Cancellista tanátsot ád nékie, hogy menjen által Pestre; mivel éppen vásár vala, ott fog találni Szathmári Görögöket, vagy is Szigethi Őrményeket, a kikkel haza fog mehetni, meg is alkudott, és le írja, a' Serfőző mikép botsátotta el, melly reménységgel. Le írja bútsúzását, és útját, míg Szathmár várossába ért.
UTÓLSÓ RÉSZ.
A' Nótárius a' Görög' háza előtt lármát hallván, ki mégyen, 's látja, hogy azt a' Verbunk tészi, meg réműl közöttök mundírban Sándor Fiát látván. Evvel való beszédit le írja, és mint adta atyai áldását reája. A' Szomszédja szekerén estvére haza megy Peleskére. Le írja melly pompával jött a Tanáts köszöntésére, és melly orátzióval ő is viszont fogadta aztat. Le írja Sándor Fia miatt Felesége szomorúságban lévén, aztat miként nyúgosztalta meg, miket szóllott Sándorról nékie. Végtére meg egygyezett a' Feleségével; mivel még egy Latzi nevezetű Fia volt, hogy véle el vétetik a' Mester Leánnyát, hogy így ha fel nőnek ezen gyermekek mellettek halhassanak meg. Le írja, hogy tsak Nótárius maradott, bé fejezvén verseit azzal.
TÓLDALÉK: A' PELESKEI NÓTÁRIUSNAK Hideg lelésétől való szűn napjain Versekbe foglalt elmélkedése.
UGYAN ANNAK egy Pozsonyi Nevendék Paphoz a' Királyi Szemináriumban írott LEVELE.
Ajánlás
Sokáig gondolkodtam, meg vallom, alatsony sorsú ember lévén, kinek bátorkodjam ajánlani ezen tsekély munkámat. A' dolog nagy tusakodást okozván bennem, végtére eztet mondám magamban:
Audaces fortuna juvat, timidosque repellit.
Tehát én eztet nem tsak egyedűl egy Méltóságban lévő Úrnak, avagy Aszszonynak fogom fel ajánlani, hanen mivel ehez fogtam 1787. Eszt. Skorpi Havának másadikán, és végeztem Bak Havának huszodikán, új esztendő ajándékúl az 1788-ban mindnyájának Hazánkban élő érdemes, és minden Renden lévő Gavaléroknak, és Dámáknak mint tükört bé fogom nyújtani, 's nyújtom is, tudván azt, hogy minden Gavaléroknak, 's Dámáknak Toaletjén: az az: öltöző asztalán ezen mostani nagy világba tükrök szoktanak lenni, hogy azokba nézvén, meg láthassák, melly rendel rakta reájok a' módit a' kamarás inas, vagy a' Dámákra a' kamarás leány. Táplál a' reménység, hogy ezen tükör ajándékom azon tükröknél annyival kedvesebb lészen, mivel hogy ez nem Velentzében pallérozott Kristályból vagyon tsinálva, mint azok; egyedűl téntából, 's papirosból áll; még is ebben jobban fogják magokat főtől fogva talpig meg látni, mint a magokéban. Óhajtom egyedűl tsak azt, és kérem is, hogy ebbe gyakran méltóztassanak tekínteni, hogy így meg látván magokat, mind azokat, a' mellyek renden kívül valók, és az egészséges elmét fel múlják, ne hogy magokon viseljék; sőt mint egy majd bálványozást ki írtsák, és számkivessék.
Ha ezen tzélját munkám el éri; akkor Názóval örömest fogom eztet énekelni:
Ite triumphales circum mea tempora Lauri,
mert így óhajtott tárgyamhoz jutok.
Vegyék tehát kedvesen ezen új esztendő tükör ajándékomat Hazánkban élő Gavalérok, 's Dámák, és legyenek bizonyosak, hogy vagyok
Mindnyájoknak
Költt Nagy Peleskén,
Víz öntőnek 1. napján 1788. Eszt.
Tökélletes Tisztelője
a' SZERZŐ.
http://mek.niif.hu/10200/10263/index.phtml#
*
Dr. Tóth Zoltán József (Phd) címzetes és egyetemi docens
Az új Alaptörvény:
A történeti hagyományok és a monetáris hatalom 2/2
Folytatás
A történelmi hagyomány, modern jogállamiság és Magyarország új Alaptörvénye
Az alaptörvény értelmezésekor történeti szempontból az első kérdésként merül fel, hogy helyre kívánja-e állítani a magyar állam és politikai rendszerének folytonosságát a történeti magyar állam törvényes rendszereivel.
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/09/az-uj-alaptorveny-a-torteneti-hagyomanyok-es-a-monetaris-hatalom-22/
*
A PILIS – HEGYSÉGRŐL
Hang - anyag, egy intézmények és hivatalos szervek által nem támogatott kutatás néhány részletéről, amely ahhoz méltó keretet jelenthet, hogy beindítsa a tönkrevert nemzeti érzelmeket, s felkeltse a tudomány érdeklődését.
Mindezen érdeklődések hiányában a Pilis - hegység tabu - téma és hős - romantika maradna, amelyen máris túlfutott az idő. Mert jelenleg sokan ülünk egy csónakban, mindenki másként fogja az evezőt és valamennyi össze nem hangolt kutatás a legnagyobb nemzetietlen ellenerőnek; a közömbösségnek kedvez.
A Pilis - hegység olyan hézag természet - adta és nemzeti értékeink között, amelyet csak pozitív tartalommal szabadna betölteni.
http://szokelajos.extra.hu/pilis-hegysegrol
*
2:40, Hétfő (június 11.), Duna World
Zárt tárgyalás
fekete-fehér, magyar krimi, 85 perc, 1940
rendező: Radványi Géza
zeneszerző: Fényes Szabolcs
operatőr: Icsey Rezső
szereplő(k):
Páger Antal (Dr. Benedek Gábor)
Tasnády-Fekete Mária (Anna)
Tímár József (Szentgyörgyi Péter)
Somlay Artúr (Tibor, ügyész)
Bihari József (Ács)
Vaszary Piri (Trafikosné)
Rózsahegyi Kálmán (Doktor)
Dr. Benedek Gábor, a híres ügyvéd egy gyilkost véd, aki féltékenységből megölte feleségét. Gábor házassága rendben, szereti a feleségét, Annát. Még elképzelni sem tudná, hogy nélküle éljen. Boldog, úgy érzi minden rendben van közöttük. Aztán egy szép napon feltűnik a kisvárosban Szentgyörgyi Péter, az asszony régi szerelme. Valamikor Anna is zongoraművésznek készült, mint Péter, de aztán férjhez ment és lemondott a karrierről. A "régi szerelem" felbukkanása hogy, hogy nem felébreszti Annában az eltemetett, másfajta élet vágyát.
+
Hozzászólás – port.hu
Radványi ismét egy komoly témához nyúlt, bár a problémát több más film is feldolgozta (egy részük pár évvel később, mint a Zárt tárgyalás). Különös szerelmi háromszög bontakozik ki a szemünk előtt. Adott az elfoglalt férj, illetve az unatkozó feleség, s kettejük látszatboldogságába "berobban" egy harmadik, aki ebben az esetben a feleség egykori kedvese. Hamar kiderül, hogy a feleség boldogtalan, hiszen a zongoraművésznek rövid időn belül sikerül hatnia rá. Bennem felmerült a kérdés, hogy mennyire erkölcsös dolog egy férjezett nővel kikezdeni, Szentgyörgyi talán nem a leghelyesebben járt el. Anna szerette ugyan a férjét, s nem akart engedni a művésznek, mégsem tette jól, hogy alkalmat adott a pletykálkodásra (ugyanis nem feltétlenül pozitív dolog, hogy egy férjes asszony többször is egy idegen férfival mutatkozik kettesben, ráadásul néha kissé kompromittáló helyzetben). Gábor pedig nem figyelt oda kellőképpen a feleségére, ezért az könnyedén "prédává" válhatott. Ebből az a tanulság, hogy a házaspár nem beszélte meg egymással a felmerülő problémákat, keveset foglalkoztak egymással, lényegében véve felszínessé vált a kapcsolatuk. A cím talán arra is utalhat, hogy Gábor a saját lelkében vívta meg a harcát, s titkolni akarta mindazt, ami már lényegében véve nyílt titok volt. A befejezés számomra kicsit meseszerű volt, talán sziruposnak is lehet nevezni. Páger szokás szerint jól játszott, Tasnády-Fekete Mária talán picit halványabb volt, Tímár József a szokásos "negédességet" hozta. Egy epizódszerepben a viszonylag fiatal Bihari József látható, emellett pedig olyan színészek játszanak a filmben, mint Somlay Artúr, Vaszary Piri vagy Rózsahegyi Kálmán.
*
A 83. Ünnepi Könyvhétre megjelenő kiadványok
A 83. Ünnepi Könyvhétre megjelenő kiadványokat tekinthetik meg műfaji csoportok szerint. A háttéranyagokat az egyes kötetekhez linkeltük.
http://www.irodalmijelen.hu/node/13837
*
NAGY LÁSZLÓ
Szólítlak, hattyú
Énekes Budai Ilonának
Ördög koholta, ő nyüstölte
fölénk ezt az éjt, hol az ármány
bullái fekete zsinóron
függnek, megannyi mérges lepény,
majálisra ólom-okádmány,
hogy gőzüktől elsorvad a fény
és lepusztul szánkról az ózon.
Ólom-ingák, ha mozdulsz, ütnek,
nem moccansz meg, úgyis pofoznak,
ítélete ádáz betüknek
lélekben, hasban új csikarás,
s kell álmodni tovább a rosszat.
.
Fekete zsinór-erdőn át is
látok azonos kínt: szivárvány
havasán az ostor virágzik,
s virágom hervad a hahota
hóhérpados nyújtó-csigáján.
Gúny bitangol akár a járvány,
beront a tűzhelyhez akárhol,
rendelkezik mint nyegle ficsúr,
utálattal mindeem style=nt kirámol,
szabad keze bóvlit virágzik,
országutat ír nyála, kitúr,
kitaszít a házból, hazából.
.
Herceg, szabad-e énekelni,
égre kelni mint a pilóta,
vagy csak porszemen térdepelni,
úrhatalmad ahogy kirótta?
S mert rossz álmom nem szakad meg itt:
új gótika épül sebekből,
sóhaj aranyozza íveit,
harangsora: bók és bók és bársony,
s néma, nem szólít, nem serkent föl,
aki itt sujtva sohase kel föl.
Rémálmom temploma, s én alul
izzok, szavamat nem halkítom,
de sikoltom halhatatlanul:
Úristen, én nem vagyok itthon?
.
Szállj ide, hattyú, elfáradtam,
elfogyok, rongálnak rossz pörök,
félek, nyílik a föld alattam,
s hattyúm, ha éretted feltörök,
félek, hogy már csak fű-alakban.
Égek, csőrödben jó vizet hozz
onnan, hol a vadhattyak isznak,
kétségeimből is föloldozz,
gondozz, ahol fém ért a csonthoz,
tűzz elém zöld ágat, hogy bízzak.
Hol még a tavasz, ha fekete
havak pillognak földön, égen,
s bandába tömődnek? – de ha te
megsegítesz, biztos elérem.
.
Szólítlak, hattyúi hó-eke,
sátánpalástot széthasító,
te vagy a jó sugarasító,
jó hitem nyerge, rosszat irtó,
hogy jobb-magamhoz is jussak el -
emelj föl engem, hadd siessek,
vágj utat árva földieknek
szárnyaddal s torkod élivel!
*
Jeruzsálemi Szent Szofroniusz imája
Ó, Mária, te valóban áldott vagy az asszonyok között, mivel az Éva elenni átkot áldássá változtattad, mivel úgy cselekedtél, hogy Ádám is áldott legyen.
Valóban áldott vagy az asszonyok között, mivel a Mennyei Atya áldása általad áradt szét az emberekre, és szabadította meg őket az ősi átoktól.
Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mivel ősszüleid általad találtak üdvösséget, minthogy neked kellett világra hoznod az Üdvözítőt, aki elnyeri majd Istentől az üdvösséget.
Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mivel férfi közreműködése nélkül termetted meg azt a gyümölcsöt, amely áldást ad az egész világnak, és megszabadítja a tövist termő átoktól.
Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mert Isten valódi anyja lettél.
És valóban, ha az, Aki tőled született, a megtestesült Isten, akkor téged joggal nevezünk Isten Anyjának mivel valóban Istent hoztál a világra.
(forrás: A szentek kincsesháza)
*
Mécs László
Mindég beléjük ütközöl
Leszámoltál már mézzel és tavasszal.
A messiási csúcsok zord világa
mint mágnesút: vonz, húz, leköt: hiába!
valahogyan
mindig beléjük ütközöl.
Tar ormokon elédvirulnak Évák:
vérlázító, ôs, szűz kíváncsisággal
babrálnak duzzadt, kincses almaággal,
s te daccal vágsz
az útba véres lábnyomot.
Utánad vágtat vágyak paripáján
sok-sok királyi, kéjes Kleopátra,
virágos lasszót vet rád, vonszol hátra,
s te konokul
csak mégy a csillagok felé!
A lábod törlik illatos hajukkal
bűnös-virágos testű Magdalénák,
a szánalom-olajtól ernyedt-bénák
a lábaid,
s hívod a mindenszenteket.
Találkozol szelíd eronikákkal:
ártatlanságuk fehér keszkenôje
lelkedrôl véres harmatot töröl le,
de mégy tovább,
hol asszony többé nem terem!
A Férfiak Tátráján állsz: hiába!
diákkorod völgyébôl fölsodorja
holt Hófehérkét a Tavasz viharja,
reádtekint,
s halottal nem tudsz küzdeni!
(Rabszolgák énekelnek, 1925)
*
Marx György
Eötvös Egyetem Atomfizikai Tanszéke
A MARSLAKÓK LEGENDÁJA
Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok. (Isaac Asimov)
http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9703/marsl.html
*
Sebestyén István
2012. 05. 25. (XVI/21)
A zsidó Árpád fejedelem és a mélymagyarok
Interjú Komoróczy Géza történészprofesszorral
A magyar történetírás meglehetősen szűk keresztmetszetben tárgyalja a zsidók magyarországi történetét: a holokauszt tragédiája előtti időkből jellemzően jelentéktelen idegenekként vagy kapitalista gyárosokként tűnnek fel előttünk - miközben egy szerzetes feljegyzése szerint a magyarok már a 10. században szerettek azzal büszkélkedni, hogy a zsidóktól származnak. A zsidók története Magyarországon című kétkötetes gigantikus munkájában Komoróczy Géza professzor tudományos alapossággal vizsgálja a két nép közös történelmét.
http://www.hetek.hu/interju/201205/a_zsido_arpad_fejedelem_es_a_melymagyarok
+
Áttörés a magyar őstörténet-kutatásban:
"A magyarok a zsidóktól származnak",
és "Árpád fejedelem is zsidó"
Mivel a történettudomány kulcspozícióit is zsidók, illetve az ő szolgálatukban álló filoszemiták népesítik be, ne csodálkozzunk, ha meghamisítják a múltunkat. És nem csupán a 19. század második felének és a 20. századnak a történetét mutatják be hamis fényben, hanem egyre gyakrabban pedzegetik a „tudósok”, hogy a zsidók már a honfoglalás előtt is éltek a Kárpát-medencében, sőt egyesek szerint az sincsen kizárva, hogy a honfoglalók között is jelentős számban voltak zsidók. Mi több, Komoróczy Géza zsidó történész professzor a minap egyértelműen ki is mondta: Árpád fejedelem igenis zsidó volt.
http://kuruc.info/r/7/97214/
*
Gilgames eposz
A Gilgames eposz, az egyik legősibb elbeszélő költemény, jelentősége abban áll, hogy történelemkönyvként elmeséli a régmúlt eseményeit, ráadásul hihetetlenül alaposan. Ez a történelemkönyv sok esetben megerősíti az addigi elképzeléseket, melyeket a régészeti leletek alapján állítottak fel, illetve maga a Biblia is merített az itt leírtakból. Ennél csak egy régebbi eposz létezik, a Teremtés eposz, mely a Föld teremtését meséli el.
Az eposz agyagtáblákon maradt fenn, részben akkád nyelven, részben asszír, babiloni, hetita fordítás formájában.A cselekmény majdnem 5.000 évvel ezelőtt játszódik, a régi sumer ( mah-gar ) civilizáció idején, időszámításunk előtt 2.900 körül. Az agyagtáblákra először időszámításunk előtt 2.500 körül írták le, ékírásos formában. Főhőse Gilgames, a király, aki megtagadta a halandóságot, és halhatatlan akart lenni akár az istenek.
Az események megértéséhez tudni kell, hogy a sumer időkben a földön éltek és űrhajóikkal leszálltak, és rendszeresen visszatértek azok az asztronauták, akiket később isteneknek neveztek el. Ők hozták a tudományt, technikát és a sumer civilizációt létrehozták a semmiből. Akkor ez a civilizáció olyan fejlett volt, mint a mai, sőt bizonyos területeken meg is haladta azt.
Ezek az űrhajósok, mivel más bolygóról jöttek, más volt az életciklusuk, gyakorlatilag a földi emberhez képest halhatatlanok voltak, bár ez a valóságban nem igaz, csak sokkal többet éltek. Ittlétük alatt ők is elkezdtek gyorsabban öregedni, és hogy ezt ellensúlyozzák, bizonyos készítményeket szedtek, folyadék formában, ezt nevezik az eposzok az élet vizének.
Ittlétük alatt keveredtek a földi emberrel, így lehetséges, hogy gyerekeik félistenek lettek, azaz egyik szülő egy asztronauta, másik egy földi ember. Bár az ilyesmi a Vízözön előtt bűnnek számított, azután már nem.
A történet Uruk nevű városból indul, ez a Vízözön után egy szent területnek számított, majd a főisten, egyik tetszetős isten barátnőjének adományozta a területet. Ez szépségével és rámenősségével elérte, hogy be is népesítették a várost, majd lassan kezdett központi szerepet betölteni. ( Ő volt ISTHAR vagy más néven Inanna. A szerk. )
Uruk nevű város nevéből származik a mai Irak elnevezés.
Ezek a városok akkoriban pár ezer fős lakosságot számláltak, a kezdetekben inkább egy mai nagyobb faluhoz hasonlítottak, aztán lassan gyarapodni kezdtek. Minden ilyen városnak volt egy uralkodója, akit királynak neveztek.
Gilgames származását tekintve kimutathatott apai ágon is egy istent, illetve anyai ágon is egyet, a többi rész természetesen földi emberi ág volt. Az isteni eredet miatt, jogosulttá vált, hogy neve elé az isten jelzőt ragasszák.
A kezdetekkor a városok királyai istenek voltak, azonban hamar átvették helyüket a félistenek, majd emberek, és apáról fiúra szállt a királyság. A királyok feladata volt, hogy a rájuk bízott várost felvirágoztassák, jó gazdaként gyarapítsák azt, mely tulajdonilag mindig egy istenhez tartozott, igazából az ő vagyonát kellett gyarapítani.
Gilgames büszke, ügyes, lelkiismeretes király volt, és nagyon okos. Tette feladatát, és mellette megtanulta az istenek, az emberiség, a Föld történelmét. Azonban minél több tudásra tett szert, annál jobban kezdett félni a haláltól. Tudatában volt eredetének, és hogy két istenség is kimutatható a családfájában, ezért fellázadt és követelte az örök életet biztosító szert, az élet vizét.
Az istenek azonban nagyon szigorúan kezelték a szer használatát és nem engedélyezték azt Gilgames számára. Ekkor ő, hű szolgájával, Enkiduval útra kelt. Célja az volt, hogy erővel behatol az istenek lakhelyére, és ott, a felmenő ági isteneket ráveszi majd, hogy adjanak neki is az örök élet lehetőségéből.
Első lépésként egy leszállópályához mentek, hogy onnan az égbe tudjanak emelkedni. Ez viszont hatalmas utat jelentett Uruk várostól, továbbá erősen őrzött terület volt.
Az eposz nagyon jól értelmezhető formában leír egy űrrepülőgép felszállást, melyet még az 1900-as években nem tudtak egyértelműen megmagyarázni, ám a mai technikai fejlettségi szinten, a gyönyörű, leíró magyarázatot olvasva még a gyerekek előtt is egy felszálló űrhajó képe jelenik meg.
Szorult helyzetükből a terület istennője menti meg a két harcost, ám ennek komoly ára van, az istennőnek tetszik Gilgames, ezért kéri, hogy maradjon vele, mondjon le tervéről. Gilgames kikosarazta az istennőt, egyfelől ismerve annak ledér múltját, másfelől továbbá is hajtja a halhatatlanság iránti vágy. Az istennő bosszút esküdve meg akarta öletni Gilgamest és szolgáját, akiket egy másik isten visszajuttatott Uruk városba.
Az istenek nagyon megharagudtak a történteken, veszélyesnek tartották Gilgames útját, ezért úgy döntöttek, hogy bár az ő életét meghagyják, barátját száműzik, élete hátralevő részét egy bányában kell ledolgozza. Az ítéletnek Gilgames nem örült, de úgy tudta, hogy a bánya mellett van az Élők Földje, ahol olyan emberek élnek, akiknek az istenek oda ajándékozták az örök életet, azaz ittak az élet vizéből.
Hosszú időbe telt mire az istenek megengedték, hogy elkísérje szolgáját az ismeretlen helyre. Megjelölték az uticélt térképen. Hosszú poros út vezetett oda. Az istenek segítséget is ígértek, egy szárnyas angyal, valószínűleg valamilyen földi repülésre alkalmas eszköz képében.
Azonban Gilgames másképp gondolta, hajóra szállt, 50 evezőst vitt magával, dél felé hajóztak a Perzsa-öbölben, céljuk volt, hogy felhajóznak a Vörös-tengeren. A haragos istenek elsüllyesztették hajójukat, bár a két hős kijutott a partra, azonban Gilgames barátja, Enkidu meghalt.
Hosszú és fáradtságos bolyongás után, öreg ember kinézettel, Gilgames elér a keresett területre, mely egy lakott, benépesített terület, a leírások szerint egy, az Édenhez hasonló, amit őrök vigyáztak. Itt taláp style=lkozott Gilgames saját ősapjával, aki már előrehaladcott korban volt, nem volt isten, viszont részesült az élet vizéből. A következő részek azért értékesek, mert az ősapa elmagyarázza a Vízözön történetét, mert akkoriban ő volt az egyik város uralkodója, Túlélte a Vízözönt az istenekkel együtt, összebarátkoztak, és ekkor részesült az élet vizéből, melytől ugyan halhatatlan nem lett, de lelassult az öregedése és sokkal hosszabb lett az élete.
Az istenek úgy döntenek, hogy Gilgamesnek vissza kell mennie az emberek közé. Indulása pillanatában ősapja elárulja a titkot, hogy létezik egy vízi növény, melyből kivonatot készítenek az istenek, és ezt isszák. Ha kivonatot nem is tud maga készíteni, de a növényt fogyasztva bizonyosan tovább él majd. Hazafelé azonban Gilgames szerencsétlenül jár, ugyanis egy tóban történő fürdőzés közben egy kígyó elfogyasztja azt a növényt, melyet hősünk haza szeretett volna vinni, szaporítás céljából.
Az eposz jelentősége, hogy leírva pontos eseményeket, a vándorlás pontos útvonalait, olyan eseményeket, mint egy űrrepülőgép felszállása, segít összerakni a régészeti leletek apró kockáit. Hihetetlen pontos a leírása robotoknak, fénysugár fegyvereknek, az istenek emberi tulajdonságainak. Az eposzból azt is megtudjuk, hogy két fajta repülő eszköz létezett, egy, amelyik az űrbe repült, és egy másik, amelyik a föld légkörében repült, mint a mai repülőgép.
Az eposz Nagy Sándor uralkodása idején még hagyományként élt, bár ők nem olvasták az eredeti agyagtáblákat, a mondák alapján a nagy hódító is kereste az élet vizét, az Édent. Tudni kell, hogy Nagy Sándor egyik felmenője isteni származású volt, így ő maga is Istenként szeretett volna élni, és Gilgameshez hasonlóan kereste az örök életet. Nagy Sándor követte Gilgames vándorlásait az eposz alapján, éppen ezért erre zajlottak hódításai. A babiloni leírások szerint Nagy Sándor is megtalálta az Élők Földjét, de őt is elutasították az istenek, igaz akkoriban az a terület már messze túl volt virágkorán, igazából vagy csak az őrök voltak, vagy egy isten, aki utolsóként élt ott, ő közölte az uralkodóval, hogy halhatatlanságban biztosan nem fog részesülni.
Napóleon is ismerte a Gilgames legendát, bár már még pontatlanabbul, azonban ő is azért ment Egyiptomba, hogy felfedezze az Édent, bár tudósai erősen kétségbe vonták annak a létét, legalábbis abban a korszakban, mikor éltek. Viszont keresték romjait, maradványait és szintén arra amerre Gilgames járt.
A képen Gilgames és barátja megtámadnak egy robot kinézetű lényt, mely gyilkos sugarakkal harcol, a reptérre betolakodókkal szemben.
Forrás: Orosz Zsolt
*
0:55, Hétfő (június 11.), m1
Az éjszakai busz
(Nok-e borj (Night Bus))
fekete-fehér, iráni háborús filmdráma, 90 perc, 2005
rendező: Kiumars Poorahmad
operatőr: Mehdi Jafari
szereplő(k):
Mehrdad Sediqian (Essa)
Alnaz Shakeriodust
Mohammad Reza Golzar
Khosro Shakibai
Niki Karimi
Mohammad Reza Forutan
Az iráni hadsereg fiatal katonája, Eesa, egy kiöregedett buszsofőr, valamint a tapasztalt, a háború miatt európai tanulmányait félbehagyó Emad azt a feladatot kapja, hogy 38 hadifoglyot szállítson el a frontvonalból a hadsereg vezérkarához. Őrzők és foglyok mind a háború áldozatai, mindenkit várnak otthon, hogy épségben hazatérjen. Eesa családját kiirtották, így szinte gyerekként vált katonává, míg Emadot fiatal, Franciaországból hozott felesége várja egy örömhírrel. A busz útja a fronton és elaknásított területen keresztül vezet és a hazatérésre egyre kevesebb a remény...
Idő szerint | Hely szerint
Vetítik: M1: Hétfő (Június 11.) 0:55
M2: Hétfő (Június 11.) 22:40
*
A számok jelentése a magyar nyelvben 1-5.
A számok nemcsak egyszerű számnevek, jelentésük sokkal több a magyar nyelvben.
A természetes számok alapsora egytől tízig tart. Az egy a legfontosabb szám, a sor alapja. A végcél, az alaptól eljutni a csúcsra, mely a tisztes teljességdísze, a tíz.
Nem a számok jelentése, rejtélye (misztikuma), hanem a megnevezéseik vélt eredete, keletkezésük gyökere, annak magyarázhatósága érdekelt.
Az első ember számára semmi nem volt fontosabb, mint családja, ez volt legfőbb kincse, az övéi. A családtagok száma, akiket egyenként besorolt, mindszámítottak, számon tartott személyek, magvak, sarjak voltak. Az első családok a családtagok számában képviseltek erőt, s az erő, hatalom, mellyel távoli célokat lehet elérni, tiszteletet szerezni mások előtt. Ezen okból kezdett el számolni, mivel minden egyes személlyel számolni kellett. Három dologban gondolkodott: én, a család, és a fenntartás terhe, küzdelme.
Önmagán kezdte, mivel ő volt az első.
EGY
Egy-en, de benne még pontosabban: egy E-n áll a világ! Fontos, hogy az Egyben E legyen, mert akkor egy Es. Vagyis: egy E-n-es, azaz egy E-n nyugvó. Az Egyben levő, mindEnható, mind E-n ható, első okon álló, (Igaz Égi E-n) nyugvó! Erre az alapra kell építeni, erről kell elindulni a megfelelő irányba. Ez a mag, a szEm.
Erről már írtam máshol is. A GY szerepe összetett. A GY kulcshang, az eGY, aGY, naGYság fogalmi hátterében. A GY a cselekvés, alkotás kifejező hangja: gya, dja, dia, és mind az EGY, mind az AGY esetében elsősorban a cselekvés, alkotás, teremtés, és az ezek mögötti megfoghatatlan naGYság fogalmát képviseli.
A Gy hang a Magy. Ért. Kézisz. szerint: „Mássalhangzó: a d és a j hang bizonyos tulajdonságait egyesítő zár-réshang, a ty hang zöngés párja.”
Ezt nagyon fontos megjegyezni, mert a továbbiakban sok esetben magyarázatot kapunk egyes jelenségekre e felbonthatóság nyomán.
A földi értel-Em, az Em-beri lét, EGY férfival kezdődött. Az ő szempontjából ő volt az első: EGY.
EGY ÉN, azaz Egyén.
ÁDÁM másik neve EGYÉN.
Ő volt a földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első Gyártó, ÉN – VAN – EGY: EGYÉN.
ÉN – ÉrtelmeN nyugvó, alapuló. Az ÉN a VAN (létezés) fogalmi körébe tartozó. Ragozhatnánk így is: ÉN vAN, TE léTEzel, Ő élŐ.
Ha átváltunk A, Á hangra, és a GY rokonhangzójára, a D-re, valamint ÉN – magAM, aki szÁMít: ÁDÁM. ÁD – alkot és juttat. ÁM – szÁMossá tesz, sokasít, többszöröz. Ugyanakkor szÁMba vehető, egy szEM emberként szÁMít – EGY szEMély ÉN, EGYÉN.
EGY, az emberi szÁMosodás kiindulópontja, alapja.
KETTŐ
Jön még egy személy, aki szintén SZÁMít: ő a nő. Ő is EMber, mint EGYÉN, vele EGYenlő FÉL, de ő mégis MÁS (MÁSodik, megMÁSodott, külső–belső testiség–lelkiség MÁS lett). A MÁSik FÉL, az EGY(én) FELE(sége), PÁRja.
Az EGYÉN (Ádám) mindene, KEDvese (kettes, a kedd is kettedik)!
A KETTŐs összetevőre (két komponens) tervezett élővilág MÁfont-size: 12pt;Sik – a SZÁMosodás szempontjából fontos – tényezője. Valójában az EGY folytatása, a nagy EG(y)ész összetevője, másik FELe, hiszen a KETTŐ szoros EGYüttműködése alKOT (kot – KÉT) EGYet. KÉT ujjal – hüvelyk és mutató – kört tudunk alkotni. Egy jelképes körön belül KÉT ember szoros KÖTődésben. Ezt szemlélteti a(z E)GYűrű.
Ez a kör egy oly EGYség, melyben külön-külön a KETtő csak egy-egy FÉL, vagyis alKOTó FELek, elemek, az EGY vagyis az EGész részei! A KÉT fordítvaTÉK. A ték, ták, tok a tevékenység (alKOTás). Ez KETtőnek könnyebb, mint EGYedül.
EGY pár, melyben FELek össze vannak KETve, KÖTve.
HÁROM
A HAR hegyet jelentett az ősmag(yar)-nyelvben. A hegyek HARmatja áldás volt. A HARMAT szó, bontásban HAR-MAT. A MAT, MAD, MED, NED vizet jelentő gyökök. A HARMAT olyannyira volt értékes áldás, hogy az áldás, kegyelem szó a román nyelvben az ősmag(yar)-nyelvből átvett gyök – HAR – mind a mai napig.
Az EGYén és a KEDves, a KÉT FÉL együttműködésének kegyelmi áldása, a sARjadék, a gyermek, a HAR-MAD-ik, mely a hegyek HARMAT, HARMADáldásához hasonlítható. Ez is visszavezethető az EGYhez.
EGY család.
Talán ez a jelentése a magyar címerben jelen levő titokzatos HÁROM halomnak. Ez a legerősebb jóra serkentő, bátorító, ösztönző, sarkalló (motiváló) kötelék. A HÁROM kulcsszám a nyelvi azonosításban is. HÁROM összehangzó jellemző a kifejezés megszületésének feltétele. Az egész magyar nyelvet aHÁRMAS szabály tartja össze. A kifejezés létrejötte, de a benne rejlő jelentés is. Minden élő szervnek is legkevesebb HÁROM szerepe (funkciója) van.
Kiss Dénes: Az ŐSEGY titka 52. oldalán írja, hogy törökül a HÁROM – ÜCS, és párhuzamot von a kettő kapcsán. Ugyanakkor az unoka, UNO-KA,EGY-KE, egy kICSi (ÖCSi). A cséplésnél az OCSú, UCSú (apró szemek) a HARMAD járás. Úgy tűnik, van kapcsolat a HÁROM fogalma és a kICSi (ics, ocs, öcs, ucs) közt.
Tehát a HÁROM EGY család.
NÉGY
A szám magyarázható. A teremtett világ NÉGY fő jellemzője: TELJESSÉGE, TÖKÉLETESSÉGE, ÖSSZHANGJA, SZILÁRDSÁGA. Vagy a NÉGY fő isteni tulajdonság: IGAZSÁG, SZERETET, HATALOM, BÖLCSESSÉG. A NÉGY égtáj, NÉGY évszak, NÉGY őselem, a NÉGY végtag, a NÉGY ponton támaszkodás biztonsága stb. A NÉGY mint megnevezés már nehezebben magyarázható, de mint minden számnak, a NÉGYnek is köze van az EGYhez.
A NÉ! rámutató felkiáltás, az É magasra, ez esetben a GY hangra utaló. A GY hang a cselekvés, GYakorlás, GYártás ösztöni hangja. Lásd fent az EGYszámnál. Ebből megérthető, hogy az ember munkára teremtetett. Nem robotra, alkotó munkára!
NÉGY az EGYben (egy, négy végtag), egy a NÉGYben, a NAGY vÉGY, tÉGY, lÉGY (munka) a megvalósult EGY összessége. Ugyanakkor az N hang aNövekvés, az É az Égi magasság (minőségi követelmény), a cÉl kulcshangzója, a GY (Gyakorlat, Gyárt) Gyökér és Gyümölcs (munka kezdete és vége). Csak ebben a megközelítésben lehet keresni azt.
A család, annak NAGYra – NÉGY tagra – növekedése is lehet a megnevezés egyik kulcsa. A NAGYcsalád munkát, teljesítményt igényel. Szabó Szilvia írásszakértő (grafológus) szerint: „a négyes a cselekvés, a munka száma” (Szabó Szilvia: Az írás tükrében http:// www.azirastukreben.hu/ grafologiai-szamok-4). A már említett vÉGY, tÉGY, lÉGY is munkához kötődő.
Találó a kézzel-lábbal (hannal-gyallal, innen a hangya) dolgozó kifejezés, mely szintén NÉGY, és talán ennek maradványa a Székelyföldön ma is használt kifejezés. megjegyzésként többek kemény munkájára: – Na, jól NÉGYelik. És még egy érv: a négy lábon támaszkodás biztonsága – szék, székhely, letelepedett állapot, építés, alkotó munka, művelődés stb.
Tehát: EGY NAGY (NÉGYtagú) család.
ÖT
ÖT érzékszerv. Az Ö hang az Öl, ÖbÖl, kÖr, Öv szavakból kicsengő védelmi Övezet kulcshangja. A teljesség, tÖkéletesség isteni kÖre (a betű alakjától függetlenül). A T hang a Tudás és TeTT. FelÖTlik a megoldás terve, kiÖTli, hirtelen elŐTűnik. Jön az ÖTlet, kiÖTöl, megköt a gondolat.
Ha a család fogalmában maradunk, akkor szintén a nÖVekedést jelzi: a KÉT fél (egy egész) és a HÁROM gyerek egy meghitt családi kÖr védő Ölében, nÖVekvő ÖVében való TÖkéletes kÖTődése. A nagycsalád egyre növekvő feladatokat ró, sok ÖTölést, azaz gondolkodást követel meg.
EGY NAGYcsalád, erős kÖTelékében.
A NÉGYnél több az ÖT. A NÉGY ujj mellett, velük szemben ott az ÖTödik, mely rendkívül nagy segítség a fogásnál. Az ÖTtel már kÖTöm (fogom). Az ÖT a teljesség, a tisztesség csúcsáig való út felezője. Az ÖTnél önkéntelenül jön a bizonytalanság érzete. A félúton leállástól, a bOTlástól való félelem. Mintha kérdés merülne föl: vajon képes vagyok rá? Meg tudom tenni? Tudok lépni tovább az emelkedőn? Mi kell ehhez, hogy sikerre vigyem? Elég erős vagyok? Ésöööö, ÖTöl tétován, holott KÉZnél a folytatás kulcsa: a két kéz, kétszer kÖT, de úgy érzi, több kell a továbbiakban.
Az ÖT T hangja is kulcs. A T hang a TiTok, Tanulás, Tudás, vagyis a bővebb ismeretek, valamint a Tevékenység, azaz az ismeretek gyakorlatba ültetésének jelölőhangja, mely a továbbiakban is jelen van.
A népi mondásban a bölcsesség: ahogyan EGYről KETTŐre, úgy ÖTről HATra kell jutni. Ezek döntően fontos küszöbök, különben nem volnának jelen a szólásban! Az ÖT már kÖTött, az eszközök megvannak, mintha egy újrakezdés, egy új kezdet indulna. A tétovázó ÖTölés után elszántan átlépi az addig áthághatatlannak tűnő HATárt!
A nyelv azt mutatja, hogy mind az ÖT előtt, mind az ÖTután van tétovázás (ötovázás). A kéz csak az ÖTödik ujjal (hüvelyk) tud kÖTötten fogni. Viszont amihez nem elég a kéz ÖT ujja, ott be kell lendülnie HATodikként a HATékony karnak (HAn, hón – kar). Amihez nem elég az ÖT érzék, ott elő kell venni aHATodikat.
Tehát innen jön a szerepe a HATó HANnak, HÓNnak. (A HÓN alatt: a KAR alatt, melyet a KAR taKAR) A régi hón megnevezés (innen a germán hand – kéz). A KAR HATékonyabb a kéz ÖT ujjával együtt. Nagyobb HATást fejt ki.
Ne feledjük: az ÖT már kÖTött. (Jöhet a KAR HATALOM.)
*
Tanulság az elírt e-mail címről:
Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.
Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási
időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon
repült Minneapolisból Floridába.
A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép
is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy
e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy
betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet
a rossz címre.
Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről
érkezett haza, akit az Úr hazahívott az ő dicsőségébe, egy
szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól
és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta azt az üzenetet,
amit a nyaraló férj tévedésből neki küldött, visított és elájult.
Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta,
majd felpillantott a képernyőn található szövegre:
Szerető feleségemnek
Időpont: 2005 okt.13, péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem,
Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük
is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni.
Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a
holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.
Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.
PS.... Tényleg nagyon meleg van idelent!!!
*
Étel – élet
Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban,
ami valamilyen módon az ételekkel kapcsolatos.
Például amikor perecelsz egyet.
Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba.
Vagy rizsázol valakinek, például azért, hogy később megrépázd,
de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz.
Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted.
Veled ne kukoricázzon!
Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell,
mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok,
amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad,
és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva,
hogy majd becsokizol.
Most persze lehet azt mondani, hogy "ez elég gyenge volt".
De én erre közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem.
És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van!
*
A SPORTKÖZVETÍTÉSEKRŐL
(Különös tekintettel a foci EB-re..)
http://nepstadion.blog.nepsport.hu/archives/2012/06/08/Miert_nem_akarunk_foci_Eb-t_kozvetiteni/
+
HOVA LETT VITÁR RÓBERT?
http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/hova-lett-vitar-robert-2095952
*
ERDÉLYI JÓZSEF
MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
8383.
Érti mint véneki aszony a spárgafőzést.
8384.
Vér vizzé nem válik.
8385.
Vér és pénz legdrágább.
8386.
Szopni a vérit.
8387.
Vért pöksz tőle.
8388.
Vérré vált mint barátban a lencse.
"Vere valet!" azaz jó. Igy szólt a barát diákul mikor lencsét evék, s ugy tetszett, mintha azt mondta volna: "vérré vált." Innen a km.
8389.
Vérszemet kap.
8390.
Nem vét kevesebbet, a ki sokkal vét.
8391.
A ki vétett, pirul. KV.
8392.
Ha mennyit vétünk, annyit mennykövezne,
a tágas égben egy mennykő sem lenne.
8393.
Sokakat senki sem emlegetne, ha nem vétettek volna. K.
8394.
Senki sincs vétek nélkül. KV.
8395.
Első vétek bocsánatot érdemel.
Latin: Venia primum experienti.
8396.
Sok a vétek, hol sok a törvény. K.
8397.
Lélekre aszott vétket nehéz levakarni. D.
8398.
Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs.
8399.
A kis vétek otthon tömérdek nagy ottkin.
8400.
Minden vétek talál magának mentséget.
8401.
Nem vétek, a mi bemegy, hanem a mi kijő.
8402.
Maga vétkét másra tolja.
8403.
Ember szokott vétkezni.
8404.
Hajlik mint a viasz.
8405.
Derék ember a viczeispán.
8406.
Vége Vig Andrásnak.
8407.
Vig mint kinek háza ég, maga meg benne szorult.
8408.
Nem a világ.
8409.
Övé a világ.
8410.
Elég tág a világ, elférünk benne. (524.)
8411.
Világ hátán nincs mása.
8412.
Nagy a világ, de van vége.
8413.
Sokat igér a világ, de van vége.
8414.
Mindig okosabb a világ.
8415.
Kétszinüvé lett a világ.
8416.
Azé a világ, a ki élheti, a mennyország, a ki elérheti.
8417.
Világ kincseért sem.
Világért sem.
8418.
Világba beszél.
8419.
Butyor a világ, szatyor a vén aszony.
8420.
El kell veszni a világnak.
8421.
Mi lesz a világból?
8422.
Egyformán jövünk a világra, ezer módon megyünk ki.
8423.
Róka most a világ, bölcs a praktikában.
8424.
Nem adnám a világért.
8425.
Világ végén lakik. (3937.)
8426.
Nem esik ki a világ feneke. (6594.)
8427.
Világtalan világig.
8428.
A világ tagadva szaporodik. K.
8429.
Jó ebédet ád a világ, de halálos vacsorája. Bsz.
8430.
Hány hét a világ? – Mával is kevesebb.
8431.
Egynek hatot, másnak vakot vet a világ koczkája.
8432.
Hadd élje világát.
a) Világ fia.
b) Világ rosza.
c) Nem galambkosár a világ.
d) Édest keserüvel egyelít a világ.
MsoNormal |
|
LAST_UPDATED2 |
|
Életminőség és boldogság ABC – 61. |
|
|
|
|
2012. június 08. péntek, 14:29 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
AZ APOSTOL
1
Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.
-
Egyetlenegy kicsiny fény
Csillámlik ott fönn a magasban
Bágyadtan s haldokolva,
Mint a beteg merengőnek szeme,
Mint a végső remény.
-
Padlásszobának halvány mécse az.
Ki virraszt ott e mécs világa mellett?
Ki virraszt ott fönn a magasban?
Két testvér: a nyomor és az erény!
-
Nagy itt, nagy itten a nyomor,
Alig hogy elfér e kicsiny szobában.
Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek,
S a fecskefészeknél nem díszesebb.
Kietlen, puszta mind a négy fal,
Azaz hogy puszta volna, ha
Ki nem cifrázta volna a penész,
S csikosra nem festette volna az
Eső, mely a padláson át befoly...
Aláhuzódik az
Eső vastag nyoma,
Mint gazdagok lakában
A csengetyűzsinor.
-
A lég olyan nyomasztó
A sóhajoktól s a penész szagától!
A nagy urak kutyái tán,
Amelyek jobb tanyához szoktanak,
Eldöglenének e helyen.
-
Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,
Mely a zsibvásáron sem kelne el,
Az ágy lábánál egy vén szalmazsák
S az asztal mellett egy pár szalmaszék
S az ágy fejénél egy szuette láda,
Ez a szobának minden bútora.
-
Kik laknak itten?
A lámpa fáradt pislogása mellett
Küzd a homály és fény... az alakok
Mint álomképek el vannak mosódva
S a félsötétben félig rémlenek.
-
A mécs világa csalja a szemet?
Vagy e födél alatt lakók mind
Oly halványak valóban,
Oly kísértetszerűek?
Szegény család, szegény család!
-
Az ágy fejénél űl a ládán
Csecsemőjével az anya.
Boldogtalan kis csecsemő!
Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja
Anyjának száraz emlejét,
S hiába szíja.
Az asszony elgondolkodik,
S fájók lehetnek gondolatjai,
Mert mint megolvadt hó a házereszrül
Sürűn omolnak könnyei,
Omolnak végig arcán
A kisded orcájára le...
Vagy tán nem is gondolkodik,
Csak megszokásból, öntudatlanúl
Szakadnak a könnyek szeméből,
Mint a sziklából a patak?
-
Idősebb gyermeke,
Istennek hála, alszik
(Vagy csak alunni látszik?)
A fal mellett a nyoszolyán,
Mely födve durva lepedővel,
Amely alól kikandikál a szalma.
Aludj, kicsiny fiú, aludj,
S álmodj aszott kezedbe kenyeret,
S álmad királyi lesz!
-
Egy ifju férfi, a családapa,
Az asztalnál sötét homlokkal űl...
Tán e homlokrul árad a ború,
Mely a szobát betölti?
E homlok egy egész könyv, amibe
A földnek minden gondja van beírva:
E homlok egy kép, melyre miljom élet
Insége és fájdalma van lefestve.
De ott alatta a sötét homloknak
Két fényes szem lobog,
Mint két bolyongó üstökös,
Mely nem fél senkitől,
S melytől mindenki fél.
Tekintete
Mindig messzebb, mindig magasabbra száll,
Mig elvesz ott a végtelenben,
Mint a felhők között a sas!
-
Folytatás
http://mek.niif.hu/01000/01006/html/vs184806.htm#76
□
Az új Alaptörvény:
A történeti hagyományok és a monetáris hatalom
Gondolatok az új AlaptörvényrőlAz Országgyűlés 2011 áprilisában hosszú, több évtizedes várakozás és küzdelmek után elfogadta Magyarország új alaptörvényét. Az alaptörvény-alkotmány a változtatni nem akaró, a világháború utáni rendszerek folytatásáért küzdő, úgynevezett „status quo” irányzat és a változtatás mellett elkötelezett erők nagyon kemény és még nem lezárt küzdelmének az eredménye. Az alaptörvény készítői ezért mindkét irányzat elvárásait ötvözték össze, még pedig úgy, hogy egymást azok ne rontsák le, hanem lehetőleg kiegészítsék.
Ez egy jó kompromisszum, amiből kialakulhat egy általános nemzeti konszenzus. A változtatást kívánók jelentős része kereste a kapcsolatot, a folytonosságot a magyar történeti alkotmány elveivel, intézményeivel is. Ezeknek az alkalmazásának lehetőségekor, azonban figyelembe kellett venni a jelenleg meg nem haladható nemzetközi és hazai politikai realitásokat, valamint azt is, hogy a történeti alkotmány jogfolytonossága immár 67 éve megszakadt. Látványosan tükrözte a változó erőviszonyokat az országgyűlési vita is, melynek következtében eredeti tervezetben még belefoglalt egyes paragrafusokat és megnevezéseket az utolsó hetén mégis kivettek, illetve beépítettek. Ugyanakkor az alaptörvényt olvasva látható, hogy közjogi történeti hagyomány és alkotmányos gondolkodás nem gátja, hanem történeti örökségének megfelelően erősítője a szabadságjogok védelmének, a modern jogállami elvárásoknak is. Úgy gondolom, hogy a nyíltan és az egyes háttér egyeztetések során folytatott küzdelem megértéséhez a tanulmány első részében a történeti közjogi álláspont főbb szempontjait összegzem.
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/07/az-uj-alaptorveny-a-torteneti-hagyomanyok-es-a-monetaris-hatalom-12/#more-21598
□
Az diktálja a békefeltételeket, aki kirobbantotta a háborút?
Cser Ferenc
Elhangzott: a canberrai magyarok 2012. június 2.-i és a Sydney-i magyarok 2012. június 3.-i megemlékezésén.
Minden jel szerint igen. Ez ugyan távolról ellentmondásnak tűnik, valójában viszont nem az. Az I. világháború kirobbantásának egyik – ha nem éppen a legfontosabb – oka a háborút átmenetileg lezáró béke feltételeinek diktálhatósága volt. Magyarország ellenezte a háborút. Magyarország képviselőit a vesztett háborút követő patkánylázadás leverése után – vagy éppen emiatt – nem is engedték a tárgyalóasztalhoz, hanem csupán a végén odaidézték, hogy a diktátumot vegye át, írja alá. Azt viszont szigorúan meghagyták: akár a léte árán is, de hajtsa végre!
Folytatás:
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=mvsz&cdate=12.06.08.12.23#english&honnan=Nemzeti_Hirhalo
□
Szőke István Atilla
Hajtóvadászat a XXI. Században
Nyirő József emlékére
--
Keresték kocsiban, lezárt koporsóban.
vizslatták urnában s kérdezgették, hol van?
Firtattak utazót morcos, mérges szemmel,
ruhát tapogattak konok kárörömmel.
--
Megfélemlítették az éppen arra járót,
arrébb taszajtották a csendben megállót.
Úgy tettek keresztbe, ahogyan csak bírtak.
engedélyt rontottak, számot félre írtak,
--
Fondorlatos módon, gyűlölve kerestek,
bárhogy hadakoztak, meg semmit sem leltek.
Mégis mit kerestek, mégis kit kerestek,
ilyen veszett dühvel vajon kire lestek?
--
A Székely Apostolt, bizony őt keresték!
Hazavágyó s térő székely lelkét lesték,
hogy ne nyugodhasson atyái földjében,
és ne pihenhessen megérkezve, szépen.
--
Balgák, ó ti balgák, nem ott kell keresni,
nem ott kell kutatni, biz nem ott kell lesni!
A Székely Apostol máshol van már régen,
mint egy fehér felhő fent figyel az égen.
--
S itt van lenn a földön, fűben, fában, csöndben,
az esőcseppekben, nagy gomolygó ködben.
A lónyerítésben, forráscsobogásban,
szerelmetes szóban, édes udvarlásban.
--
Érezni mint szellőt, lobogtatja hajad,
hangos csobogással szalad, mint a patak.
Fejszék élén csillan, fáknak kérgén táncol,
ősi ösvényeken örömmel viháncol.
--
Mint díszítő ösztön ott van tarisznyákon,
ha béhunyom szemem még akkor is látom.
Tündöklik vasárnap ingek fehérségén,
könyvek betűiben s rímként a vers végén.
--
S ott van Madéfalván, a veszedelemben,
Sibón is, mint bölény az ellennel szemben.
Fenn a Havasokban, harmatban és hóban,
néma küzdelemben s a kimondott szóban.
--
Faragott kapukon, szép, szülői házban,
góbés huncutságban, imában, fohászban.
Életadó lisztben, 'mit a malom őröl,
a vén várfalakban, amit véstek kőből,
--
Hallod, mint vad vihar, szélvész, fákat tépő,
hegyeket ölelő sóhaj, halkan lépő.
Ott van a vetésben és az aratásban,
bölcsőnyikorgásban, csillagragyogásban.
--
Hegedűknek húrján, furulyák beszédén,
párnahaj közepén s a terítők szélén.
S ott van a székelyek s magyarok szívében,
s mindörökre ott van Istennél, a Fényben.
□
Szántai Lajos –
Gesta Hungarorum - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=IdXe7LhEGSE
+
Szántai Lajos –
Gesta Hungarorum II.
http://www.youtube.com/watch?v=CIXsac1UNMk
□
A szülői szeretet ereje (1)
„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”
(1Mózes 25:28)
Az ítélet a következő:
Kiderült, hogy gyermekeid viselkedése többet mond el szülői képességeidről, mint a génjeikről.
Ézsau és Jákob története tökéletes példája a kivételezésnek, a testvérféltékenységnek, a feltételes szeretetnek és a szülői kudarcoknak (1Mózes 25-28 részek).
Az ikrek úgy különböznek egymástól akár a tűz és a víz. Ézsau természetkedvelő sportember, míg Jákob egy csendes, visszahúzódó, érzékeny típus. Az ennyire eltérő személyiségek nagy kihívás elé állítják szülői képességeinket. Ám a döntő különbség nem a fiúk között volt, hanem a szülők között, és a szülök és gyermekeik között. Izsák és Rebeka, mint szülők nem voltak egységben, és nem szerettek feltétel nélkül! „Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad”. Ez volt a döntő pont családjuk működésképtelenségében! Az apa szeretete feltételeken múlt. Ha Ézsau finom vadhúst hozott haza, akkor az apja szerette.
Alapjában véve háromféle szeretet van:
szeretlek, ha betöltöd a szükségeimet;
szeretlek, mert betöltötted a szükségeimet; és
szeretlek mindennek ellenére, semmit sem várva tőled – ilyen az Isten szeretete, ilyen szeretetre van szüksége minden gyermeknek a szüleitől.
Az önző szülői szeretet azt kívánja a gyermektől, hogy folyamatosan bizonyítsa, méltó szülei szeretetére. Izsák csak akkor és azért szerette Ézsaut, ha fia betöltötte igényeit. De a feltételes szeretet olyan, mint a feltételes szabadlábra helyezés. Csak átmeneti jóváhagyás, kiérdemelt kedvezmény, ami miatt a gyermek folyamatosan azt érzi: „ha nem azt teszem, amit te akarsz, és nem az vagyok, akit te akarsz, akkor el fogsz utasítani”. Mindez bizonytalanságot, alkalmatlanság érzetet, aggodalmat, hazudozást, depressziót, önpusztító gondolatokat szül a gyermekben.
Az
osztályzatoknak,
kinézetnek,
talentumoknak és
képességeknek
semmi köze a szeretethez.
Talán ellentmondásnak tűnik, de a gyermeked teljesítménye és viselkedése jelentősen javulni fog, ha tudja, hogy feltétel nélkül szeretik.
[Emberisegcsoport-korlevel]
□
19:30, Szombat (június 9.), DUNA Televízió
Goldoni: Chioggiai csetepaté
magyar színházi felvétel, 103 perc, 1990
rendező: Zsánbéki Gábor
szereplő(k):
Kaszás Gergő
Majer Zsiga
Gazdag Tibor
Ilyés Róbert
Tihanyi Szilvia
Söptei Andrea
Csendes Olivér
Stohl András
Csányi János
Illés Györgyi
Majzik Edit
Vajdai Vilmos
Dégi István
Közvetítés a Színház- és Filmművészeti Főiskola Színpadáról, felvételről.
A chiggiai nők a tengeren halászó férjeik, szerelmeiket várják haza, de még mielőtt megérkeznének, nagy csetepaté tör ki közöttük. Látszólag kibékülnek a hajó befutásának hírére, de azért nem kevés bonyodalom után kerülhet minden újra a rendes kerékvágásba, lelheti meg az összes eladó lány a maga párját
□
Kép:Udvarunk. c. festménye
Márton Ferenc
(Csíkszentgyörgy, 1884. december 15. – Budapest, 1940. június 8.)
erdélyi magyar festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező.
A székely festőművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője,
harminc éves pályafutása során
több ezer festményt és más képzőművészeti alkotást készített.
1912-ben közszemlére tette a Városligetben található Műcsarnokban a Gátkötő csíki székelyek (egyes forrásokban Csíki székely gátkötők) című 1912-es alkotását. A rákövetkező évben Münchenben nemzetközi képkiállítást rendeztek, amelyen több magyar festőművésszel együtt Márton Ferenc is részt vett. A helyi újság a festő Gátkötő csíki székelyek című munkásfestményét a kiállítás legbecsesebb darabjának nevezte ki, és a legnagyobb dicséret mellett emlékezett meg az alkotásról. Ugyanabban az évben Budapesten is az előbbi festményénél sokkal nagyobb méretekkel rendelkező vásznát, az 1913-as Erdőirtás Csíkországban címet viselő festményét. Utóbbi két monumentális alkotása a szecesszió kései visszfényét tükrözi. A budapesti Nemzeti Szalon kiállításain a székely népéletből ihletődött mozgalmas-szenvedélyes képeivel tűnt föl.
Két freskót készített a Gyöngyösön található templomban. A szegedi fogadalmi templom bejárata fölé két apostol mozaikját festette meg, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékei. Később nagyszerű mozaiktervet készített a templom főoltára fölé, az épület kupolájának mennyezetére. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára. Ebből az időszakából három jelentősebb művet hagyott maga után. Az egyik a rákoskeresztúri hősi emlékmű, illetve ő készítette az első népfelkelő honvéd emlékművét is Budapesten. Továbbá ditrói Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket.
Életének legutolsó jelentős szobrászati munkáját egyedül tervezte meg és készítette el. Ez az alkotás a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén körülbelül ezerötszázan jelentek meg. A sírkert 41/1-es számú parcellájában nyugszik. Illusztrátorként elsősorban az Érdekes Újság című folyóiratban megjelent illusztrációinak köszönhetően vált ismertté. A Magyarság című napilapnál portrérajzolóként dolgozott, majd a két világháború közötti időszakban az Új Magyarság című politikai napilap munkatársa volt.
Gazdag rajzművészetét az akadémista hagyománytisztelet és a technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a pályatársakról (Ady Endréről, Benedek Elekről) készült számos rajza és irodalmi illusztrációs munkája. Munkái vannak budapesti közgyűjteményekben, a sepsiszentgyörgyi képtárban, valamint a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Valójában sohasem hagyta el végleg Erdélyt. Hazajárt élményanyagért, látogatásai során erdélyi társaival, Nagy István és Nagy Imre festőművészekkel állandó kapcsolatot tartott fenn, hatásaival is részese maradt a székely művészeti életnek.
□
16:05, Szombat (június 9.), m1
Gasztroangyal
Virágoskút: Rózsa Péter tanyája
52 perc
műsorvezető: Borbás Mária:
Az aktuális rész ismertetője: A Gasztroangyal évadzáró epizódjában Marcsi Virágoskútra, Rózsa Péter tanyájára látogat, ahol bivalyhúst, bivalysajtot, és egyéb bivalytejből készült különlegességeket kóstol. Rózsa Péter biogazdasága pedig ezen kívül még számtalan kincset rejt?
A film ismertetése: A magyar gasztronómia hajdan világhírű volt. A Gasztroangyal emlékeztet a múltra, bemutatja a jelent, és alakítja a jövőt. Borbás Marcsi műsorában felkutatjuk a legjobb alapanyagokat, megismerjük a legnagyobb borászokat és a legkiválóbb éttermeket. Hagyomány és trendek. A Gasztroangyal eszik, iszik, sosem alszik.
Idő szerint | Hely szerint
Vetítik: DUNA WORLD:
Szombat (Június 9.) 11:05
Szombat (Június 16.) 12:15
Vasárnap (Június 17.) 20:25 (ism.)
M1: Szombat (Június 9.) 16:05
M2: Vasárnap (Június 10.) 3:45
□
16:20, Vasárnap (június 10.), DUNA Televízió
A beszélő köntös
színes, fekete-fehér, magyar történelmi film, 89 perc, 1941
rendező: Radványi Géza
író: Mikszáth Kálmán
operatőr: Hegyi Barnabás
zene: Vincze Ottó
szereplő(k):
Jávor Pál (Ifjabb Lestyák Mihály)
Kiss Ferenc (Lestyák Mihály)
Tasnády-Fekete Mária (Cinna)
Csortos Gyula (Budai pasa)
Bilicsi Tivadar (Putnoky)
Lehotay Árpád (Szűcs Mihály)
Bihari József (Pintyö)
Az 1600-as években Magyarországot a törökök és labancok fosztogatják. Nem mentes ez alól Kecskemét, a szabad királyi város sem.
Miska, Lestyák szabómester csavaros eszű fia azt javasolja a városi tanácsnak, hogy állandó béget kérjenek Budáról, ezzel óvva meg Kecskemétet a portyázó csapatok zaklatásaitól. A város összeállítja ajándékát, ékszert, kelmét, egy gyönyörű lányt, és Miska elindul Budára. Útközben a fiatal cigánylány beleszeret Miskába, aki fiú ruhában megszökteti. Ezt azért is teheti meg, mert a remélt bégség helyett csak egy díszes köntöst kapnak a város védelmére. Akkor még nem is sejtik, hogy a köntös mekkora kincset ér. Viselője előtt minden igazhitű porba omlik és minden parancsát teljesíti. (A beszélő köntös az első magyar film, amelyben egyes jelenetek színesben láthatók.)
□
Írótábor Tokajban
a hallgatás és elhallgattatás éveiről
A 20. századi irodalom és a politikai hatalom viszonyára fókuszál a negyvenedik Tokaji Írótábor: a hazai és külhoni magyar írók, költők, irodalomtörténészek idei rendezvénye augusztus 15-től 17-ig tart a Tisza-parti városban. A 40. Tokaji Írótábor azokat a történelmi pillanatokat idézi meg, amelyek a megtorlás, a tiltás, a korlátozás rendszerét létrehozták, amelyek hozzájárultak az ízlésbeli és ideológiai eszmecserét akadályozó gyanakvás és megosztottság korához – mondta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség és a tábor kuratóriumának elnöke.
Emlékeztetett arra, hogy az irodalom és a politikai hatalom viszonya a 20. században végzetesen befolyásolta az alkotói sorsokat, irodalmi pályákat, a frissen formálódó és a már lezárt életművek helyzetét. A szakmai szervezetek, az autonóm irodalmi orgánumok felszámolásától, az „ellenséges” vagy „reakciós szemléletű” szerzők betiltásától, elüldözésétől, bebörtönzésétől a klasszikus irodalmi alkotások ideológiai alapon történő cenzúrázásáig változatosak voltak a módszerek – fogalmaznak az írótábor szervezői arról, idén miért ezt a témát választották.
Szentmártoni János szerint a fiatal tehetségek kontraszelektálásáig, a kortárs alkotók hamis hierarchiájának kialakításáig, később a nyilvánosság, a szakmai befogadás zsilipjeinek a „tiltott, tűrt, támogatott” minősítések jegyében történő mozgatásáig számtalan eszköz állt a hatalom rendelkezésére, hogy létrehozza az általa teljes mértékben uralt és irányított irodalmi életet.
Ez a centralizált irányítás határozta meg az irodalomközvetítő rendszerek: az oktatás, a könyvtárak, a rádiók, a filmgyártás, majd a televízió által reprezentált kánont, amely számos értéket is magában foglalt ugyan, de a különböző politikai időszakokban könyörtelenül kiiktatta a köztudatból a vele azonosulni nem képes, nem hajlandó alkotókat.
Így törölték a II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmából Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Hamvas Béla, Ignácz Rózsa, Kodolányi János, Kós Károly, Márai Sándor, Mécs László, Nyirő József, Reményik Sándor, Tormay Cécile, Várkonyi Nándor, Wass Albert és más kiváló írók, irodalmárok nevét, életművét, könyveit – tette hozzá. Mint megjegyezte, mindezt hosszú évtizedek alatt, állami költségvetésből fizetett irodalmi hivatalnokok serege végezte el.
A Tokaji Írótábor kezdetektől fogva befogadta, hívta a különböző nézeteket valló írókat, közéleti szereplőket, fejtsék ki nézeteiket, ütköztessék őket.
Tokaj évről évre meghatározóan a nemzeti érzelmű és közéleti elkötelezettségű résztvevők gyülekezőhelye volt és az ma is. A hetvenes évektől itt vetődtek fel először olyan megoldatlan társadalmi kérdések, mint a népességfogyás, a környezetvédelem, a kistelepülések helyzete, a lakótelepi elszigetelődés vagy a határon túli magyarság sorsa, és itt foglalkoztak először a magyar irodalom jelenlétével Európában.
Az írótábor elindítóinak szellemi hátterét a Tokajjal szomszédos Tiszaladány szolgáltatta, amelynek lakói ma is híven őrzik a népi írókkal – Sinka Istvánnal, Somogyi Imrével, Szabó Pállal, Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel – való kapcsolatuk emlékét, és ahová a mostani tábor résztvevői is elzarándokolnak.
(MTI)
□
16:05, Vasárnap (június 10.), Echo TV
Civil Akadémia
Előadó: Pap Gábor művészettörténész.
Téma:
Bölcsesség és hatalom - a Szent Korona üzenete.
□
21:00, Vasárnap (június 10.), Duna World
Yvonne, burgundi hercegnő
179 perc, 1990
szereplő(k):
Jordán Tamás
Csákányi Eszter
Quintus Konrád
Molnár Piroska
Nagy-Kálózy Eszter
Lukáts Andor
Sztarenki Pál (Cirill)
Dunaszínház
Közvetítés a Kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről
Fülöp herceg, a trónörökös séta közben találkozik egy lánnyal, aki nem vonzó, sőt, visszataszító. Lompos, egykedvű, gyengécske, félszeg, unalmas és ijedős. A herceg az első pillanattól kezdve képtelen elviselni, túlságosan idegesíti; ugyanakkor az is elviselhetetlen számára, hogy muszáj utálnia szegény Yvonne-t. És kitör benne a lázadás, a természet törvénye ellen fordul, ami az ifjaknak azt parancsolja, hogy kizárólag csábos lánykákat szeressenek. - Nem adom meg magam, szeretni fogom! - veti oda a kihívást saját természetének, és eljegyzi Yvonne-t. A királyi udvarban Yvonne számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit... és az udvar hamarosan a szörnyűségek melegágyává változik. Mindenki szörnyeteg, beleértve a herceget is, lihegnek a vágytól, hogy meggyilkolják ezt a kibírhatatlan, néma, riadt tekintetű lényt.
WITOLD GOMBROWICZ
YVONNE, BURGUNDI HERCEGNŐ
FORDÍTOTTA: PÁLYI ANDRÁS
SZEMÉLYEK
YVONNE
IGNÁC KIRÁLY
MARGIT KIRÁLYNÉ
FÜLÖP HERCEG TRÓNÖRÖKÖS
KAMARÁS
IZA UDVARHÖLGY
CIRILL
CIPRIÁN
YVONNE NAGYNÉNJEI
INNOCENT UDVARONC
VALENTIN LAKÁJ
MÉLTÓSÁGOK, UDVAR, KOLDUS stb.
http://mek.oszk.hu/00400/00400/
G Á S P Á R M Á T É
KÖRURGUND
Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő
A világ nincsen jó formába , mert kizárólag a formában van. Ez az a gombrowiczi állítás, melynek illusztrálására: élete során három színdarabot írt. A művek már csak keletkezésük egymástól távol eső dátumai és a köztes időben lezajlott színházesztétikai változások miatt sem sorolhatók egy meghatározott irányzathoz. Bár többször megpróbálták az abszurd színház előfutárának beállítani, Gombrowicz sosem vállalt közösséget olyan szerzőkkel, mint Ionesco vagy Beckett. Járt. a saját útját, és elsősorban nem művészi gőgből, hanem egészen sajátos szemléletéből fakadóan nem csatlakozott egyetlen iskolához, társasághoz sem. Mi-közben mindenki formabontó igyekezett lenni (a szó minden értelmében), ő maradt formabontogató: mindhárom színdarabja . szabályok által keretbe foglalt emberi viselkedésmód kitörési pontjait keresi.
Az Yvonne-ban legalább öt szabályrendszer épül egymásra, és ez a bonyoluIt alapképlet - amely egyébként elég pontosa ábrázolja a társadalmi ember léthelyzetét -önmagában hordozza minden lázadás bukásának magyarázatát. Hiszen bár minden lázadó a fenálló rend egésze ellen kíván fellépni, konkrétan csak annak egyes elemeit képes támadni, esetleg megváltoztatni. Képtelenség egyszerre áthágni az összes - egymástól jellegében és megnyilvánulási módjában is oly különböző - törvényt, sőt (amint azt Fülöp trónörökös példája szépen illusztrálja) aki az egyik ellen vét, önkéntelen eleget tesz a másiknak. S mivel a meghatározó működési mechanizmusokat az ember legfeljebb felismerni képes, megváltoztatni nem, apróbb változtatások után újra és újra a fő sémákat követi
A Katona József Színház előadása Zsámbéki Gábor rendezésében nem tesz egyebet, mint a színház legjobb hagyományainak megfelelően egy nagyon pontos és figyelmes olvasat alapján kibontja a szövegben rejlő tartalmakat. Nem aktualizálja, nem írja át, nem állítja egy külső koncepció szolgálatába a darabot - egyszerűen bizalmat szavaz neki, és bemutatja a maga összetettségében.
Rögtön a nyitójelenet feltárja az első, a b iológiai sík konfliktusosságát. A Hamletparódiaként is tekinthető Fülöp herceg az udvartól és társaitól félrevonulva már a kezdet kezdetén vét az emberi természet törvényei ellen. A burgund királyfi fittyet hány a társai által figyelmébe ajánlott jólábú nőkre, és horoszkópjából igyekszik erőt meríteni. Hiába szólítja fel őt többször is barátja, Ciprián egyetlen kötelességük gyakorlására, Fülöp éppen ettől zárkózik el a leghatározottabban: nem funkcionál. Ezáltal öntudatlanul, természetéből fakadóan eltér a normális viselkedéstől, alapjában más tehát, de nem szándékosan. Ez akkor derül ki, mikor Yvonne szerelme által feloldozva végül is Iza felé fordul (Micsoda gyönyör egy olyan nőt tartanom a karjaimban, akitől nem undorodom!). A szülők feltáruló bűnei is a testi szférához kapcsolódnak: a király kamarásával együtt tett erőszakot egy cselédlányon, akit, bűnüket leplezendő, halálba (folyóba!) kergettek. A királyné verseit rejtegeti, melyekbe, úgy látszik, túl sok költészetet ölt; ezekből a hajlékonyság iránti féktelen vágya derül ki, amit kénytelen a legmélyebb titkok rétegébe fojtani. Az így, egy el nem követett bűn által kialakuló freudi értelemben vett bűntudatérzés megbénítja Margit egész viselkedését. A test törvényeire adott három különböző válasz mindegyike kudarchoz vezet, sem az elfordulás, sem a kiélés, sem az elfojtás nem hoz elfogadható eredményt - újra fel kell tenni a kérdést, s kezdődik minden elölről, körbe-körbe.
Yvonne megjelenése az udvarban a darab második jelenetében a természetes rend, az íratlan, de természetből fakadónak vett törvények elleni kihívásként értelmezhető. A természet harmóniára törekszik, ezért azt kell sikerültnek, elismerésre s ezáltal szeretetre méltónak találnunk, ami tükrözi ezt a harmóniát - szólhatna a ki nem mondott szabály. Fülöp lázadása talán e norma ellen a legélesebb, még akkor is, ha elhatározását - miszerint feleségül veszi a csúf teremtést - nem dac motiválja, hanem egy felismerés. Gombrowicz azt írja az Esküvő előszavában, hogy az emberek nem nyilatkoznak meg közvetlenül, mindig mesterkéltek, mindig játszanak. A darab ezért maszkok, gesztusok, kiáltások, grimaszok kavalkádja. Jan Kott szerint ezért Gombrowicz színházában a grimasz a világ elsődleges, materiális valósága. A forma az Arc. Nála az számít valakinek, aki kellőképpen felpumpálódott a formával, azaz deformálódott. Valaki az valaki vagy valami más, azaz hamisítvány. Vagyis Yvonne nem valamiféle besorolhatatlan szörnyszülött, se nem egy elfogadott színpadi séma megtestesülése, ahogy azt Pályi András írja, hanem maga az ember, amikor nem csinál semmit, csak bámul, s ezáltal bámulhatóvá válik, míg végül önmagára ismerhet benne akárki. Tehát Fülöp, amikor látszólag a természet törvénye ellen tesz, valójában maximálisan annak szellemében cselekszik, s amikor rádöbben, hogy döntése nyomán lehetősége nyílna egy magasabb rendű erkölcsnek megfelelően viselkedni, gyarló módon visszaretten, s a hétköznapi ítélet szerint szépnek tartottat s vele a rendes kerékvágást választja. S így megy minden tovább rendben, folyton-folyvást.
Tökéletes rend ábrázolódik a darabban a társadalmi viszonyok terén is. A világot, mivel egy királyi udvarban játszódó történet keretében vizsgáljuk, alapvetően a hatalom szemszögéből látjuk. Három szereplő azonban elégségesen egészíti ki a képet ahhoz, hogy félreérthetetlenné váljon az írói szándék: nem egy szűk elit, hanem egy akármilyen emberi közösség működéséről van szó. Az első maga a címszereplő, aki közönséges járókelőként jelenik meg, politikai döntés következtében lesz elfogadva mint a herceg jövendőbelije, s a társadalmi protokoll teszi őt néhány másodpercre nemessé, mielőtt közönséges hullává válna. Yvonne-é a tökéletesen kiszolgáltatott ember karrierje: váratlan emelkedés és váratlan bukás, ami akár többször is megismételhetődne, ha a gombrowiczi példázatot nem éppen az ő fájdalmasan őszinte pusztulásának kellene lezárnia. Más szóval Yvonne hős, még-pedig az önfeláldozó szerelmes típusból, aki nem élheti túl saját bukását. Vele egy szinten állónak képzeli magát a másik együgyű figura, Innocent, aki a lány szerelmesének mondja magát. Am ő semmilyen értéket nem képes felmutatni, állítás helyett csupán nem tagad, tiltakozni bátorkodik a lány meghurcoltatása miatt, de szinte azonnal visszakozik, mintegy a saját tiltakozásától megijedve. Mindkét megjelenésekor nagy indulattól fűtve érkezik, de hamar meghunyászkodik, és mindkétszer üres kézzel távozik. A figura nevének jelentése - ártatlan - nyilvánvaló irónia az állandó kudarcra ítélt kisemberrel szemben, akit a saját maga alkotta ideál is megtagad (Yvonne leghangosabb megszólalása éppen az, amikor Innocentet akarja elkergetni). A harmadik, népet képviselő alak a Koldus, aki nem több, mint a hatalom öntudatlan, állati sorba taszított játékszere. Fel sem képes fogni, mi történik vele, amikor a király az ünnepi alkalomra hivatkozva s a bőkezű uralkodó képében tetszelegve egyre emeli az alamizsna összegét. A Koldus már nem is ember, személyének nincs semmilyen köze a vele kapcsolatos dolgokhoz, s mivel valós problémáira egyetlen másodpercig sem terelődik figyelem, azok megoldására semmilyen esély sincs. Ezért lesz ebben a státusban mindig, valaki, valamikor, valahol. A darab cselekménye két ceremoniális esemény, a nép előtti ünnepi parádé és az eljegyzési-elveszejtési lakoma között feszül. A ceremónia, a par excellence társadalmi érintkezési forma, megnyugtató keretbe foglalja a történetet, és a forma sértetlenségére utal. (A színházi előadás külön érdekessége, hogy a Koldus figurájának visszacsempészésével, a halmozott ismétléssel sikerül pontosan valami újat mondania - de erről majd később.)
A társadalmi törvények mögött húzódó hagyomány határozza meg, hogy mi számít egyáltalán eltérésnek a megszokotthoz képest. A tradíció törvényeivel kapcsolatban nem az egyes szereplők, hanem az egész mű fogalmaz meg sajátos álláspontot. Az író a cselekmény környezetének kiválasztásával teszi egyértelművé, hogy tradícióihoz erősen kötődő univerzumban gondolkodik. Az uralkodói székhely a hagyományőrzés megtestesült szimbóluma, ahol az öröklődő hatalom a változatlanságot hivatott biztosítani. Ugyanakkor hiába táplálkozik a gombrowiczi mű ezer szállal a shakespeare-i királydrámák világából - ahogy azt már rengetegszer kimutatták -, ha nincs már konkrét tét, és ezáltal nincs már valódi harc sem. A XX. századra az egyén legnagyobb ellenfele önmaga lett, ezáltal a dráma észrevétlen eloldódott a hagyományos konfliktussémáktól, s azokkal már csak kiüresedett formai elemeken keresztül képes érintkezni. Ekként válik a hagyomány állandóan jelen levő, de nehezen aktivizálható viszonyítási ponttá.
S a még a múlt században is mindenható tradicionális szabályzat helyét szép lassan átveszi egy metafizikai törvények által vezérelt világkép. Ez a szemlélet, amely a darabban és Zsámbéki Gábor rendezésében nagyon erősen kifejezésre jut, megkérdőjelezi az emberiség útjának tradíciók által megszabott egyenesvonalúságát, és a ciklikusan ismétlődő, állandóan bezáródó, mindig újrainduló és előbbre nem jutó egyéni és közösségi történelem élményét rögzíti. Egymástól teljesen függetlenül három teljesen különböző szereplő: Yvonne, Ignác és Fülöp is megfogalmazza ezt az érzést (Körbe-körbe, mindig, folyton- folyvást...), s mindhárman elégedetlennek tűnnek a felismert renddel. Ám azon változtatni csak Fülöpnek lenne módja, mivel Yvonne maga a felismerést lehetővé tévő jelenség (szálka, amely ugyanazt a hatást érhetné el a fennálló rendben, mint a kárászé az ő torkában), Ignác pedig a körforgásba immár beletörődő, annak menetét biztosító hatalom, vagyis a zavaró jelenség megszüntetője, Yvonne gyilkosa. A Fülöp előtt feltáruló lehetőség pedig - hogy a körvonalat kiegyenesítse, és kétpólusú történetvázat hozzon létre - nem más, mint Yvonne szerelme. Az állandóan önmagába záródó és ezért kilátástalanul egyértelmű körvonalat akkor sikerült volna megszakítania, és ezáltal új értelmet hoznia a világra, ha elfogadja Yvonne szerelmét, hiszen ki is mondja: „Szeretve vagyok általa, tehát benne vagyok;.. az lehetetlen, hogy ő ne legyen énbennem." Ám a megszeretési kísérlet nem jár tartós sikerrel, és az Yvonne felfedezéséből fakadó szabadság illúziója csupán arra elég, hogy az egyik szabályrendszer alól kibújva egy másiknak vesse magát alá. (Ezért akarja hisztérikusan megszerezni az Yvonne által összeszedett hajszálat, megszakítva ezáltal a kettejüket összefűző lineáris kapcsolatot.) Nem elég erős ahhoz, hogy a józan ész és a törvények ellen cselekedve egy magasabb rendű szerelem, az ember szeretete által megváltsa a világot, amely így folytatja a maga megszokott köreit.
Ezt a körmotívumot emeli ki a Katona József Színház előadása is. A színpadot határoló csíkos ponyva cirkuszi atmoszférát teremt, amely nemcsak a figurák viselkedését okolj. meg, hanem a tér porondszerűségét is sugall a. Az első rész díszletét uraló kör alakú pavilon saját tengelye körül forog, amikor a belécsimpaszkodó ifjak megforgatják, körhinta hatását kelti. (Ugyanez a tér a második felvonás szobája, ahol Yvonne-t faggatják) De nemcsak a térben figyelhetjük meg a körkörös motívumokat, hanem az időben is. Hiszen az idő múlása is ciklikus folyamat: a mutató mindig ugyanazt az utat járja be, mégsem ugyanoda ér vissza. Ezt a feszítő paradoxont ábrázolja kétszer is nagyon szemléletesen a földhözragadt Cipriánt zavarba ejtő hitelességgel ját-szó Stohl András. Mindkétszer ások döntésére vár: az első esetben csak a tenyerét látjuk, amint görcsösen üti egy virágállványon a rohanó másodpercek taktusát, másodszor pedig egy fotelban köröz mindaddig, míg a szí padi esemény - látszólag - egy helyben topog.
Az ehhez hasonló finom rendezői gesztusok mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy reprezentáció tanúi vagyunk, ahol a színészek a színpadon formákat utánoznak. Enne érzékeltetésére hatásosnak bizonyultak a cirkusztól kölcsönzött motívumok, amelyek elidegenítő effektusként működtek. Ilyen volta tigrisek ugratásához hasz- nált tüzes karika felidézése két égő tükörrel abban a jelenetben, amikor a szülők - ugrásra készen - egymást bámulják. Itt lepleződik le, hogy az addig Yvonne állatiasságának bizonyítékaként emlegetett bámulás valójában alapvető emberi tulajdonság; ennek tudatosítása érdekében veszi körül Fülöp kétoldalt szüleit tükrökkel: egyszerre lássák magukat bámulni és megbámulva. Sáry László zenéje néhol a Brecht által használt cirkuszizene-motívumokra utal; a lakáj, Valentin - Lukáts Andor fegyelmezett alakításában - Magritte-képeket megelevenítő jelenései szintén az előadás spektákulumjellegére figyelmeztetnek. A rendező azonban komolyan vette a szerző utasítását, amelyet szintén az Esküvőelőszavában fogalmaz meg: „Mesterkélten kell játszani, ennek a mesterkéltségnek azonban nem szabad elvesztenie a kapcsolatát azzal a normális emberi tónussal, amely a szövegből érezhető."
Az idézetből kiolvasható, elemelten realisztikus játékfelfogás mindig is erőssége volta Katona társulatának. Ennek köszönhetően mintaszerű Benedek Miklós Kamarása, színes Haumann Péter Ignác királya, akiből a színész még azt a rabelais-i ízt sem felejti ki, amelyre szintén Jan Kott hívta fel a figyelmet; grimaszai, mutogató ujjai, szellentést utánzó trombitálása pontosan utalnak obszcén szándékaira. Jó Bodnár Erika Margit királyné szerepében, még ha az - egyébként rettentően nehéz - gyilkosságra készülő jelenetben nem mindig sikerül is magával ragadnia a nézőt; a gyertyalánggal és gramofonszóval aláfestett Shakespeare-paródia és a biztonságát csak eltorzított álarc mögött meglelő asszony szívszorító átváltozása inkább kioltja, mintsem erősítené egymást.
Kissé egyhangú Fekete Ernő mint trónörökös; az ő játékából hiányzik talán leginkább az az ironikus szerepreflexió, amelyet az előadás stílusa megkövetelne. Ugyanezt nem kérhetjük számon az Izát alakító Ónodi Eszteren, aki elöl-hátul egyformán megbízhatónak bizonyul a csábító idomok tekintetében. Rába Roland Innocentjének vörös füle mindent elárul viselőjéről, akit szavai sem cáfolnak meg.
A címszerepet ketten játsszák felváltva: Kiss Eszter és a főiskolás Tóth Anita. Szerepformálásuk nem teszi a két előadást két meghatározóan különböző színházi élménnyé. Mindketten élő figurát alakítanak, olyan Yvonne-t, aki tudja, mi folyik körülötte, beleszeret Fülöpbe, majd felfogja annak választását, s ekképpen küldetését mintegy betöltve, szinte önként vállalja fehér áldozati ruhájában a halált. Különbségek inkább eltérő habitusukból fakadnak: míg Kiss Eszter lomhább, darabosabb figurát játszik, aki ott marad, ahova leteszik, egész mozdulatlan lényével kihívást intézve a külvilághoz, Tóth Anita csenevészebb, idegesebb, mintha állandóan mondani akarna valamit, csak nem lenne hozzá ereje. Ha a figura életben maradna, az első Yvonne valószínűleg szétfolyna, míg a második összeaszna.
Kun Vilmos a Koldus az első részben, s nem lehet nem ráismerni az utolsó rész Marsalljának szerepében. Szó nélkül hagyhatnánk ezt a szerepösszevonást, ami más szereplők esetében is előfordul az előadásban, ha nem éppen ő lenne az, aki a zárójelenetben utoljára parancsolja térdre Fülöpöt néhai jegyese teteme előtt. A herceg letérdel, ezzel - gondolhatnánk - bezárult ez a kör is, ám mielőtt még lehullana a függöny, észrevehetjük, hogy Kun Vilmos alig észrevehetően, de ott áll a bal oldalon. Ez Zsámbéki tiszteletköre a nagy burgund rondóban a mindenkori lealacsonyítottak, legkiszolgáltatottabbak előtt.
Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő (Katona József Színház) Fordította: Pályi András. Jelmez: Szakács Györgyi m. v. Díszlet Khell Csörsz m. v. Zene: Sáry László. Mozgás: Horgas Ádám m. v. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Zsámbéki Gábor. Szereplők: Tóth Anita f. h./Kiss Eszter, Haumann Péter, Bodnár Erika, Fekete Ernő, Benedek Miklós, Ónodi Eszter f. h., Stohl András, Szirtes Balázs f. h., Illés Györgyi, Fullajtár Andrea f. h., Rába Roland f. h., Lukáts Andor, Garay József m. v., Kun Vilmos, Árva László m. v., Andai Kati m. v., Bálint Márta m. v., Németh Kriszta m. v., Lengyel Ferenc, Takátsy Péter, Samu Nagy Ádám f. h.
□
Álmos Király Akadémia 22.:
Labant Csaba: Védőoltás vagy méreg?
http://www.youtube.com/watch?v=T0hlWPt7TX4
+
Vádaskodásról,
védőoltásról
Kedves Tanárnő, Kedves Építész Úr!
Az önök Zsarolólevél csecsemőknek című levele (november 25.) késztetett bennünket válaszra. Mostanság mindenki, aki a betűvetést valamilyen szinten megtanulta, gátlástalanul, mindenfajta felelősség nélkül belerúghat az egészségügybe és a benne dolgozókba. Ez hovatovább sikk lett.
Természetesen mindent lehet, és sokszor kell is, kritizálni. Az egészségügy sem kivétel, mint ahogy a hazai építészet és a több sebből vérző magyar oktatás sem az.
A megalapozott, felelősségteljes kritikához azonban tájékozottság és főleg az igazság, a tények tisztelete szükséges, valamint kompetenciánk határainak felismerése.
A védőoltásoknak köszönhetően a legtöbb szülő már nem találkozik közvetlen élményként a vakcinákkal kivédhető, súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegségekkel. Így viszonylag kockázatmentesen lehet e témában olvasói leveleket írogatni. Nehezebb lenne az önök helyzete, ha egy gyermekét védőoltással kivédhető betegségben elveszített szülővel kellene a "súlyos torzulásként" értékelt "marketingfogásról", a csúnya "oltásmizériáról" vagy éppen a "túlbiztosított attitűdről" értekezniük.
A mi kifogásolt levelünk senkit sem zsarol, csak egyszerűen tájékoztat. Ez pedig törvényi, orvosi és emberi felelőssége egy orvosnak. Az lenne a megdöbbentő, ha egy gyermekorvosi szervezet nem foglalkozna a védőoltások kérdésével, ha nem hívná fel fontosságukra a szülők vagy akár az orvoskollégák figyelmét. Egyre több az olyan per, amelyben egy oltás elmaradásáért vonják felelősségre az orvost, nem pedig a védőoltás - egyébként igen ritka - mellékhatásaiért.
Nem akarunk "ijesztgetni", csak ezért nem soroljuk fel itt azokat a megbetegedési adatokat, amelyeket azokban az években tapasztaltak, amikor átmenetileg felfüggesztették - mondjuk - a szamárköhögés vagy a kanyaró elleni védőoltásokat.
A rotavírus nem egy a sok bélhurutot okozó vírus között, hanem egy olyan vírus, amely a bélfal gyulladását előidézve igen gyorsan vezethet a csecsemő kiszáradásához. Csak az Egyesült Államokban évente 55-70 ezer kórházi kezelést tesz szükségessé, és földünkön naponta 1200-1600, évente pedig 450-600 ezer gyerek haláláért felel (S. Plotkin, W. Orenstein, P. Offit: Vaccines. ed.: Saunders Elsevier 2008. 718-734.). 2007-ben 2682 csecsemő került kórházba Magyarországon rotavírus-fertőzés miatt.
A szájon át rendkívül egyszerűen beadható védőoltás árához nekünk, gyermekorvosoknak sajnos semmi közünk. És ahogy a betegségek, úgy mi sem válogathatunk gazdag és szegény között. Mindenkinek kötelesek vagyunk korrekt tájékoztatást adni anélkül, hogy a család anyagi terhelhetőségét méricskélnénk. Ma már az alternatív védőoltások mind szélesebb körét támogatják közpénzből. Mindig van azonban szülő, akiben a gyanakvás, a "tévedhetetlen" és "megvásárolt" orvosok iránti ellenszenv erősebb, aki nem hiszi el, hogy az orvosnak is érdeke a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Aki szerint jobb, ha a gyermek szervezete "maga győzi le a betegséget", és csak azért sem oltatja be a gyermekét! Mert ő jobban tudja, mert hálapénz és bébi-
ipar és...
Nem tudjuk, tudomásuk van-e arról, hogy amit a "megvásárolt orvosok" kitétellel megvalósítottak, az nem más, mint alpári rágalmazás! Csak jelezzük, hogy amikor egy védőoltás elmaradása miatt baj, netán tragédia történik, akkor a megrendült szülők előtt nem önök állnak, hanem egyedül mi, a korruptnak nevezett orvosok.
Dr. Huszár András elnök,
Házi Gyermekorvosok Egyesülete
Dr. Szabó László elnök,
Magyar Gyermekorvosok Társasága
*
Tisztelt dr. Huszár András,
Tisztelt dr. Szabó László!
Levelünk nem a védőoltásokról szólt általában - bár az ezekkel kapcsolatos aggályoknak is könyvtárnyi irodalma van -, hanem egy ajánlott oltás szerintünk tolakodó, tájékoztatásnak álcázott reklámjáról. (Ki fizette a szétküldését?) Felelős szülőként azt szeretnénk, ha a gyermekünket ismerő háziorvos tájékoztatna személyre szólóan az oltásokról, és hallanánk a mellékhatásokról, a vakcinák okozta tragédiákról is. Ha önök mégis társadalmi missziót vállalnak, akkor remélhetőleg a betegségeket hatékonyan megelőző, mindenki által elérhető módszerekről is írnak majd, például az igény szerinti, hosszú távú, ingyenes szoptatásról, és fellépnek a gyermekek egészségét veszélyeztető szokások (túlfertőtlenítés, túlöltöztetés, a csecsemő külön szobában altatása, cukrozott italok, cumi stb.) ellen. Elismerjük a védőoltások jelentőségét, de meggyőződésünk, hogy mindannyiunk egészségét jobban szolgálná, ha a termékekről kevesebb, a szemléletről több szó esne. Ez az önök felelőssége.
Rumbold Éva, Gerle János
□
21:00, Vasárnap (június 10.), m2
Őszi szonáta
svéd-francia-NSZK filmdráma, 89 perc, 1978
rendező: Ingmar Bergman
zene: Johann Sebastian Bach, Frédéric Chopin, Robert Schumann
szereplő(k):
Ingrid Bergman (Charlotte)
Liv Ullmann (Eva)
Eva vendégségbe hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot. Az elismert és gazdag zongoraművész nem tudta, hogy lánya maga mellé vette fizikailag és értelmileg hátráltatott húgát, akit még ő helyezett el egy intézetben. Azonban nem csak emiatt támad feszültség köztük, hanem a gyermekkor és az elmúlt évek során ki nem beszélt véleménykülönbségek, indulatok és érzelmek okán. Ingmar Bergman egyetlen olyan filmjében, amelyben Ingrid Bergman a főszereplő, mértani pontosságú pszichológiai leírását adja a sérült anya-lány kapcsolatnak.
□
23:00, Vasárnap (június 10.), DUNA Televízió
Suttogások és sikolyok
(Viskningar och rop)
svéd filmdráma, 95 perc, 1972
rendező: Ingmar Bergman
forgatókönyvíró: Ingmar Bergman
operatőr: Sven Nykvist
főszereplők:
Ingrid Thulin (Karin)
Harriet Andersson (Agnes)
Liv Ullmann (Maria)
"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" - mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.
20:05, Vasárnap (június 10.), Duna World
□
A közösség
magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2006
rendező: Mohi Sándor, Tánczos Vilmos
operatőr: Mohi Sándor
Bepillantás a XXI. század elején a három közös sorsú, egymást segítő, egymással évődő rendtartó székely falu életébe. A ma is évszázados hagyományok szerint történő falugyűlés, a gazdálkodás megszervezése, az álmok, a családi élet legdrámaibb pillanatai? Mindez a különös, mozaikszerű lenyomat, egy eltűnő életforma jelképes és ősi rítusok szerinti valódi temetése is, a bennük föl-fölmerülő kérdésekkel: miért a rossz álmok, a fogadalmak, miért a büntetés, miért ilyen a sors? És miért mégis a szinte történelmükkel egyidős ősi spirituális kapocs, ami megtarthatja őket?
□
ERDÉLYI JÓZSEF
MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
8325.
Vert viszen veretlent, agya feje-töretlent.
8326.
Oda a vese, de itt a szaga.
8327.
Hamis a veséje.
8328.
Veséjébe látok.
8329.
Olyan mint a vese.
A vese háj közt van, mégis sovány.
8330.
A ki vesz, annak lesz.
8331.
Ne vedd el, a mit nem adhatsz.
8332.
Nehéz attól venni, kinek nincs eladó szándéka.
8333.
A mint vettem, ugy adom.
8334.
A ki aztán veszni indul, a szél is árt annak. KV.
8335.
Inkább veszsszen élted hogysem becsületed. KV.
a) Annak vesz, kinek van.
8336.
Veszedelem mutatja meg az embert.
8337.
Egynek veszedelme másnak épülése. KV. (2135.)
8338.
Felén tul a veszedelmen, ki azt megsajditja. D.
8339.
Ki magát kétszer adja veszedelemre, a szerencsét ne vádolja.
8340.
Ki szereti a veszedelmet, nyaka szakad belé.
8341.
Ki gyermekért, ebért veszekedik, pad alá bujjék. K.
8342.
Nem asztalhoz való a veszekedés.
8343.
Addig hajlik a vessző, mig gyönge. (3520.
8344.
Vessző nem töri csontját gyermeknek.
8345.
Ülj veszteg, ha jól van dolgod. Sz.
Mért nem ültél veszteg, ha ott is jól volt dolgod. M.
8346.
Ki mint vet, ugy arat.
8347.
Akkor vet, mikor aratni kell.
8348.
Nekem itt sem vetnek sem aratnak.
Latin: Mihi istic nec seritur, nec metitur.
8349.
Utczu! vesd el magad.
8350.
Kora vetés sokszor csal, kései mindig rosz.
8351.
Ritka vetésnek vékony aratása.
8352.
Vetés előtt aratsz.
8353.
Vetekedésnek veszekedés vége. KV.
8354.
Attól tarthat a jó vezér hogy az ellenséget nem győzi nyakkal.
8355.
Jó vég köti a munka koszoruját.
8356.
Vége választja meg.
8357.
Utnak, szónak, házasságrul való tanácskozásnak nincs vége.
8358.
Várd el a végét.
8359.
Hátra még a vastagabb vége.
8360.
Mind végig mind vérig.
8361.
Ész, fegyver, érték, mindent végbeviszen. KV.
8362.
Könnyü végbevinni, minek más veté meg ágyát. K.
8363.
Tetézve adni vissza a csapott vékát. (1560.)
8364.
Nap fényét nem rejthetni véka alá.
8365.
Nem kell a gyertyát véka alá rejteni.
8366.
Megszakad a véknyad.
8367.
Ott szakad, a hol legvéknyabb. (7058.)
8368.
Nem remélhet sokat a vén.
8369.
Vén ember tanácsa jobb mint ifju gáncsa. KV.
8370.
Vén embernek bor levese, kása pecsenyéje. D.
8371.
Nem fog vénen ravasz tanács.
8372.
Mennél vénebb annál fösvényebb. KV.
8373.
Jobb a vén árnyéka mint az ifju kardja. KV.
8374.
Vén ember mindenben lassu, csak a koporsóhoz gyors.
8375.
Nagy szomoruság kurvás vénet látni.
8376.
Nincs utálatosabb mint élni kezdő vn.
8377.
Csuf dolog, ha vénnek esze későn érik.
8378.
Vén embert venyigével is agyon üthetni.
8379.
Elég nyavalya a vénség.
Latin: Ipsa senectus morbus est.
8380.
Szomoru társakkal jár a vénség. KV.
8381.
Vénség mindenre késedelmes.
8382.
Köhögő társakkal jár a vénség. (L. öregség,)
span style= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - 4. |
|
|
|
|
2012. június 08. péntek, 11:49 |
|
AZ EMBERÉLET EGÉSZEI ÉS RÉSZEI
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA-RONTÁSA
BOLDOG-BOLDOGTALAN MENNYE ÉS POKLA
Mind egy – szabad ötletek és idézetek jegyzéke
Arany János
ÁRVA FIÚ
Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.
Anyám, anyám! hideg van itt,
Bocsáss be,
Bocsáss be."
Megállj, poronty... megyek ki csak,
Megállj te!"
Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.
"Anyám, anyám! eressz be már,
Ehetném,
Ehetném."
"Csak ezt is még a föld alá
Tehetném!"
Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.
"Anyám, anyám! nem tudom én
Mit látok,
Mit látok;
Félek nagyon: ne oltsd el a
Világot!"
Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
"Anyám, anyám, az Isten szent
Nevére,
Nevére!
Amott jön az édesapám
Fehérbe."
Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
"Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...!
Az árvát,
Az árvát:
Te ölted meg, te adod meg
Az árát.
Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;
Oda viszem karon fogva
Magammal,
Magammal:
Ne bánjon így senki az én
Fiammal!"
S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:
Körül, körül csatangol a
Temetőn,
Temetőn.
Szegényt, szegényt szánd meg uram
Teremtőm!
(1855 okt.)
*
Hekus trükk
A rossz után jön a jó rendőr
És levesz a lábadról, s neki vallasz
(Őszinte beismerő vallomással
négy helyett öt-hat évet is kaphatsz…)
*
Megfélemlítve
És mi van, ha mégsem üres?
Naponként kap életveszélyes fenyegetéseket
*
Reménytelen eset
Rejtvényként teszi palackba S.O.S. üzenetét
*
Fokozás
Megvetett munkával
kurva nehezen keresett száraz kenyér
*
Kilövési engedély
Gonosz tréfáknak odavetett közpréda vagy
*
Gyerekszáj
A gyerek az oviban kiteregeti a családi szennyest
*
Időzített bombán
Tűkön ülnek, s nem tehetnek ellene semmit,
mert egyre nagyobb a visszafizethetetlen adósság…
*
Mimézis
Életplagizátorok kíméljenek!
Valaki árnyékként követ és mindenben utánoz
*
Ex lex
Törvényen kívüli vagy – bárki büntetlenül megölhet
Végleg kiközösítettek a társaságból, a társadalomból
*
Pusztuljon a férgese
A betegeket sorsukra hagyják,
nem gyógyítják, nem ápolják –
a „legjobb” esetben félrekezelik, mérgezik stb.
*
1. Árva vagyok, nincs gyámolom,
Még a vizet ës gyászolom.
Árva vagyok, mind a levél,
Melyet elkap a forgószél.
2. Édësanyám rózsafája
Ëngëm nyílott utoljára.
Bárcsak ne ës nyílott volna,
Bimbójába hagyott volna!
3. Édësanyám sok szép szava,
Kit nem fogadtam mëg soha.
Mëgfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mind az esső.
*
Anti-iskola
Aki be se ballag a birkaiskolába,
azt otthon felkeresik és ki is tüntetik
*
A zsugori és a pazarló
Még élsz, de már nem virulsz/vidulsz,
amikor az örökösök eltékozolják életműved
*
Elvarázsolt kastély
Ez a hely, ahol laknod kell,
S ahol sok és kellemetlen meglepetés vár
*
Hős akar lenni
És belelök a Dunába, hogy kimenthessen
(hogy maximum az én életem kerüljön veszélybe)
*
Trójai faló
A normál ajándék is lekötelez
De te a görögöktől fogadsz el ajándékot…
*
Kedvszegő
A potenciális anyát vagy a várandós nőt,
elképesztő szülési rémtörténetekkel traktálják
*
Árva vagyok, árva, mer annak születtem,
Az anyám se tudja, mire nevelt engem,
Még a fák is sírnak, amerre én járok,
Tudja egész világ, hogy én árva vagyok.
Kicsi koromba árvaságra szakadtam,
Utána a nyomorra jutottam,
Istenem, Istenem, szánd meg az árvákat,
Szomorújak azok, nincsen édesanyjuk.
*
Ördögi választék
Egyik rosszabb anya, mint a másik
Az egyik gonosz mostoha, a másik meg majomszerető
*
Cidri és zimankó
Jéghideg lakásban, nagykabátban
ehetnél csak valami tűrhető finomat…
(ha nem lenne az is épp befagyasztva…)
*
Tehetség
Amire születni kell,
pont annak tanulását erőltetik…
És amit meg szorgalmasan gyakorolni kellene…
*
Becsapás
Ha lenyeli a békát,
utána kaphatsz valami ehetőbbet
(de lenyeli és nem kap, s hiába reklamál…)
*
Tudomás és feledés
Folyton csak tanulnak, de semmit nem felejtenek el…
Vagy igen nehezen tanulnak, de könnyen felejtenek el…
*
Könyvmoly
Kérdések nélkül rágják át magukat könyvhegyeken
*
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak és mindössze egy kis egérke születik
*
1. Hová mész te, három árva,
Hová mész te, három árva?
Hosszú útra, szolgálatra,
Hosszú útra, szolgálatra.
2. Nem menjetek, három árve,
Nem találtok jó gazdára!
3. Adok nektek három vesszőt:
Verjétek meg a temetőt!
4. Keljen, keljen, édesanyám!
Mert elszakadt a gyászruhám.
5. Vagyon nektek mostohátok,
Aki fehért ad rejátok.
6. Nem kelhetek, három árva,
Koporsóba vagyok zárva.
7. Elhervadtak az orcáim,
Pornak változtak csontjaim.
8. Én Istenem, valahára
Viselj gondot az árvára!
9. Hogy ne jusson hányodásra,
Egyik ajtóról a másra!
*
Rabló-pandúr
A legjobb pandúrokból mind rabló lesz
Vagy felváltva azok, vagy összejátszanak
*
Ügyvédzseb-töltő
A tyúkokért perre menők
legalább egy disznót veszítenek
(s akkor még szerencsének mondhatják magukat)
*
Olcsó vigasz
Savanyúnak mondja a szőlőt,
amit itt és most már nem ér el
*
Elcsábítva és elhagyatva
Az átmaszkírozott ördögnek hisz,
aki sokat ígér, keveset ad, az is keserű
*
Körkörös védtelenség
Sohasem tudható, pláne nem biztosan,
hogy ki, honnan és mikor, mivel támad
*
Kénytelen-kelletlen utoljára
Akik úgy adnak kölcsön „barátjuknak”,
mintha épp a fájós-ép fogukat húznák,
amit rossz elfogadni, s jobb nem ismételni…
*
Önelégült adakozó
Aki tüntetően segít himihumikkal,
De kínosan ügyel, nehogy megkérdezze:
Neked itt és most igazán mire lenne szükséged…
*
Luk luk
A homoszexualitást preferálják:
Nem kell fogamzásgátló, s abból nem lesz gyerek,
És még a férfi-nő szerepeket is lehet cserélgetni!?
*
Szakítópróba
Évekig spórolt külföldi úton
vesznek össze végleg a házaspárok,
mert odáig a pénzhajsza stb. és más miatt,
de oly keveset voltak tartalmasan kettesben…
*
Összekeverő
Az életet játéknak,
a játékot élethalálharcnak veszik
*
Remegő gyomor
Sosem tudható előre,
hogy a vacsorájukért mennyit kell fizetni
(ráadásul az étlap csábító, a zsebed meg félig üres)
*
Kesereg egy árva madár,
Aki minden ágra leszáll.
Kesereghet az es szegén,
Met ő olyan árva, mind én.
Édesanyám édes teje,
Be keserű más kenyere,
Méges ennem kell belőle,
Met kételen vagyok vele.
*
Nőstény bosszú
Nem tudsz belenyugodni a válás bejelentésébe,
S vagy meg sem próbálsz újítani, változtatni stb.,
Vagy frusztráltságod minden agressziójával
Rárontasz arra a „büdös bestiára”,
Utcai jelenetet rendezel, megtéped és sértegeted,
Így magadat járatod le, s férjeddel is felégeted a hidat,
Ami azután ellehetetlenítheti a közös gyereknevelést…
*
Színjózanul
A gyalogosokat is szondáztatják,
csak józanul sétálhatsz a közterületeken…
(ellenkező esetben beráncigálnak a detoxikálóba)
*
„Falusi turizmus”
Falujukból turisztikai látványosság,
Házukból skanzen, lányukból kurva lesz
*
Hátha pont én
A lottóra költöd pénzed,
Mert ott mindenkinek egyenlő esélye van,
Nem kell tudás, protekció, szorgalom stb.
*
Pozitív – nulla – negatív
Egyvalaki előbb nagy szám,
majd egy még nagyobb nulla lesz,
s vigasztalan kesereghet hosszú élete végéig…
*
Ördögi körök
A legjobb védekezés a támadás?
Önvád gyötör lelkiismereted kínpadján,
De te vádaskodással gyötröd szeretteid -
azokra haragszol, akikkel szemben bűntudatot érzel…
(amiért kis önvizsgálat után újabb bűntudatot gyűjtesz be)
*
Ki a legszebb a világon!
Hej tükör összetörlek, ha nem én vagyok…
Összetöröd és elhajítod magadtól igazmondó tükröd
*
Kontraszt
Partra vetett halként vergődsz,
nem találod élettered, saját közeged,
ahol pedig ficánkolhatnál, lubickolhatnál
*
Ön-szeretetlen
Ha magadat se jól szereted:
permanens ön- és közveszélyt jelentesz
*
Ön- és közveszélyes
Ha boldogtalan ember vagy:
Pótcselekvésekbe menekülsz
Pszeudo örömök ürömét vedeled
Ráuszítható vagy honfitársaidra
Rossz közérzeted állandósul
*
Rút kiskacsa
Percenként gyilkol a gúny és csőr,
pedig te gyönyörű hattyúnak születtél
*
Tanulság
Nemhogy másén,
De saját károdon se okulsz,
Ugyanazokat a hibákat ismétled meg…
*
„Rendes háziasszony”
Amíg nincs elmosogatva, addig a konyhában marad,
Még az sem tántorítja el ettől, hogy odabent Jézus van…
*
Luxuscikkre
hajtasz, gürizel, pedálozol, spórolsz, kuporgatsz,
ami szinte elérhetetlen árú, s amúgyis felesleges -
S így nem engeded meg magadnak azt a luxust,
Hogy csak úgy elbarangolj sétálva szemlélődni…
*
Szükséges – felesleges
Sokáig vándorolsz a sivatagban,
S mire elvánszorogsz az oázisokhoz,
Ott mindig csak nyakkendőt árulnak –
Mikor nagynehezen egy élelmiszerboltba érsz,
Akkor meg nem mehetsz be, mert nincs nyakkendőd…
*
A veled tett jókat homokba írod,
A rajtad esett sérelmeket kőbe vésed
*
Szükséges, de nem elégséges
Van lemezed, de nincs lejátszód
Van labdád, de nincs játszótársad
Van libidód, de nincs potenciád, merevedésed
*
Csak akkor, ha…
Még sosem szerettél senkit feltétlenül
(Ez abból következik, ahogyan élsz: istentelenül…)
*
Kegyelemkenyéren
Talpnyaló udvari bolond lettél,
Aki örül, ha vetnek neki egy kis koncot,
S ha még van humorod, az is „királypárti”…
*
Elindult a három árva,
Hosszu útra, szógálatra,
Találkoztak a bátyjikkal.
Ada nékik aranypáca.
Menjen ki a temetőbe,
Üsse meg az anyja sírját.
- Kelj fel, kelj fel, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.
*
Helytévesztő
Pénzt, időt nem kímélve
Kimész a nyilvános strandfürdőbe,
S ott testi-lelki felüdülés, relaxálás helyett
Egész nap méltatlankodsz, mert lespriccelnek…
(pedig nem otthon vagy házi uszodában, fürdőkádban)
*
Sok és kevés
Sok az ún. jóismerősöd a strandon lubickolva,
De egy sincs, aki utánad ugorjon, ha fuldoklasz,
Mert „nem bolond” az életét egy máskiért kockáztatni…
*
Egyedüllét
Nincs kivel megosztani bánatod-örömed,
Így azok nem osztódnak, nem sokszorozódnak…
*
Relativitás
Az unalom percei lassan vánszorognak,
De amikor visszaidéznéd: nyomtalanul eltűnnek…
*
Futóbolond
Magadban beszélsz már régóta,
De mostanában ez már nem is feltűnő,
Hisz a járókelők azt hihetik, mobil telefonálsz…
*
A világ ura
Reggel parancsolsz a Napnak, hogy keljen fel
Este meg rárivallsz, hogy nyugodjon végre már le…
*
Egyesek, kettesek
Amit szabad Jupiternek,
azt nem szabad a kisökörnek
*
Életjátékszabályok
Komolyan veszed az írott, kimondott szabályokat,
De nem olvasod ki az íratlan, az implicit szabályokat
*
Három testőr
Egy mindenkiért,
De mindenki már nem minden egyesért
*
Palimadár
Annyira szeretnél egy „jobb körhöz” tartozni,
Hogy önként jelentkezel a piszkos-veszélyes munkára,
Majd megdöbbenve tapasztalod, hogy elküldenek:
a mór megtette kötelességét, a mór mehet…
*
Nagy szavak
Üresen cseng hangzatos papolásod,
Mert hiányzik mögüle a sorsod aranyfedezete
*
„Maximalista”
Neked kevés a visszfény,
Te annyira látni akarsz, hogy a forrásba, a Napba nézel…
*
Önunalmas
Már annyiszor éppen így elmondtad az intelmed,
Hogy szinte már magad is – fertőzően – belealszol…
*
Rossz társaság
A korpa közékeveredsz és felfalnak a mocskos disznók
(Bár sokáig hitegeted magad azzal: a szád tiszta marad)
*
Lebecsülni
Az alkotáshoz, feltaláláshoz, újításhoz stb. stb.
Szükséges talentumot, kitartást, nehézségeket stb.,
Mert utólag már olyan kézenfekvő, pofonegyszerű
maga az eredmény, a mű, a megoldás, a találmány…
*
Bujdosik az árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Hogyne bujdosódna szegény,
Az is olyan árva, mint én.
Elszaladt az aranygulyám,
Nem szól már a csengő rajta.
Csak egy maradt a karámba,
Az is beteg, fáj a lába.
Én is vagyok olyan gulyás,
Nem járok a gulyám után.
Sorban legel az én gulyám,
Aranyos drága violám.
Kinek szántom a földemet,
Onnan várom ebédemet.
Az ebédem csak szerelem,
Gyere babám, fogyaszd vélem
*
Bujtogató
A háttérből biztat a hülyeségekre,
Legyáváz, ha nem vagy vakmerő stb.,
S ha baj lesz, akkor ő mossa a kezeit….
*
Piperkőc
Aki drága idejének nagy részét a tükör előtt,
Cicomázgatással, átöltözésekkel, pacsulizással tölti
*
Bűn és bűnhődés
Megjátszod a sportembert,
Mert valakik előtt fel akarsz vágni,
s frissen vett léccel nekiindulsz a meredek lejtőnek…
*
Járt utakon
Mindent ugyanúgy csinálni, mint tegnap(előtt)
Egyre gépiesebben ismétlődő szeretkezési mozdulatsor
*
Nem ér a neved!
Tornából és házaséletből felmentést kérsz a dokitól
*
A kudarc lereagálása
Ha nem sikerül átvinni a feltett lécet,
Akkor az egyik ezután még magasabbra teszi,
A másik meg olyan alacsonyra, hogy biztosra menjen…
(Az előbbi eleve kudarcra ítéli magát, s így fel fogja adni,
A másik pedig megfosztódik a sportértékes sikerélménytől)
*
Léc
Hosszasan magyarázod, milyen jó a technikád,
Hogy milyen mesterektől milyen sokat tanultál,
És hogy mily eredménnyel mennyit gyakoroltál,
Csak éppen itt és most mindig levered a lécet…
*
Genezis és érvényesség
A Szentírás holt betűit rossz szellemben olvasod,
S így abból a legocsmányabb bűnök igazolását eredezteted
*
Cserháti Zsuzsa :
Árva fiú - dalszöveg
Volt egy fiú árva fiú
nem szerette senki
úgy érezte el szeretne
el szeretne menni
Árva fiú jöjj vissza,
hová sietsz mondd
hová jöjj, valaki hív valaki vár
állj meg fiú, jöjj vissza
célhoz nem érsz igy
soha jöjj, valaki hiv, valaki vár
Sűrű sötét erdö ölén
rátalált az álom
vitte vitte messzi útra
pillekönnyű szárnyon
Árva fiú jöjj vissza,
hová sietsz mondd
hová jöjj valaki hiv valaki vár
állj meg fiú jöjj vissza
célhoz nem érsz igy
soha jöjj valaki hiv valaki vár
Volt egy fiú, árva fiú
nem szerette senki
úgy érezte el szeretne
el szeretne menni
Árva fiú jöjj vissza
hová sietsz mondd
hová jöjj valaki hív valaki vár
Állj meg fiú jöjj vissza
Célhoz nem érsz így
soha jöjj,valaki hív, valaki vár
Volt egy fiú, árva fiú
róla nincs hír semmi.
Nem jött vissza soha többé
nem kereste senki.
videóklip:
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=5229
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Életminőség és boldogság ABC – 60. |
|
|
|
|
2012. június 08. péntek, 09:17 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
VÉRMEZŐ
Magas hegy tetején régi Buda vára,
Merőn állva néz a ballagó Dunára,
Talán azért néz, hogy leszüljön végre,
És a mélybe essék, a víz fenekére.
Jobb is lenne már őnéki ott a mélyben,
Sok gyászdolgot látott hosszu életében,
Sok gyászdolgot látott, megirtózott tőle,
Azért várja, várja, hogy már mikor dől le?
*
Látta gonosz Zsigmond király idejében
Kont levágott fejét a hóhér kezében,
Vitéz Hédervári Kont Istvánnak fejét,
S véle egyetemben sok jó társáiét.
Látta a hitszegő László király alatt,
Vérpadra idősebb Hunyadi mint haladt,
Szép Hunyadi László, fiatal levente,
Öt pallos-suhintás fejét leütötte.
*
Martinovicsot is látta négy társával
Összeölelkezni a véres halállal,
Látta nyakaiknak fölfeccsenő vérét
S lemetszett fejeik rémes fehérségét.
Hát ezután ki lát?... elgondolom olykor:
Ki tudja, hátha most énrajtam van a sor?
Talán engem is, mint őket, lefejeznek -
Ha meghalok, hazám, teérted halok meg.
*
Budán nem járjatok, ne járjatok éjjel,
Mert találkoztok a megöltek lelkével,
Hónok alatt tartják levágott fejöket,
Ugy nyögnek, ugy járják be a vesztőhelyet.
Kont s Hunyadi László fönn Szent-György piacán
Tölti bolyongva és nyögve az éjszakát,
Martinovics pedig társaival együtt
Éjféli tanyát ott lenn a vérmezőn üt.
*
Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál,
Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál,
A sok jó igazi magyar vért megivád,
S német csaplár adta neked ez áldomást.
Vendégül fogadtuk hozzánk a németet,
Hanem a vendégből csakhamar gazda lett,
S hej be rosszul, hej be csúful gazdálkodott,
Bút hozott fejünkre, bút és gyalázatot.
*
Martinovics apát, Hajnóczi, Zsigrai,
Laczkovics és a szép ifju Szentmarjai,
Ezek és több mások összeszövetkeznek,
Széttörni rabláncát a magyar nemzetnek;
Összeszövetkeztek élet és halálra,
Szabadságot hozni a magyar hazára,
A magyar hazának elnyomott népére,
Az elnyomott népnek sohajtó lelkére.
*
"Tovább is csak sóhajts, szép magyar nemzetem?
Tovább is csak szolgálj? nem, istenemre, nem!
Nem szolgálsz te többé idegen nemzetet,
Legeslegkevésbbé pedig a németet.
Szabadítóidat mibennünk tekintsed,
Leszakítjuk rólad a szolga-bilincset,
S a szégyenfoltot, mely fejedet födé el,
Lemossuk a zsarnok tulajdon vérével!"
*
Az összeesküdtek így beszéltek bátran,
S haladtak naponként a titkos munkában,
Jaj de mielőtt a gyümölcs megért volna,
Egy istentelen kéz azt leszakította.
Elárulta őket egy rosz, egy gaz cudar,
Elfogdosták őket egymásután hamar,
S börtönbe vetették nehéz vasra verve,
Dugába dőlt a nagy hazamentés terve.
*
Csakhamar kihítták a börtönbül őket,
Bírák elé vitték kihallgatás végett.
És szólt a bíró: "nem maradtok életben,
Összeesküdtetek a szent haza ellen."
És ők így feleltek nagy rendíthetetlen:
"Nem a haza ellen, csak a király ellen!
Ha a király s haza egy uton nem járnak,
Egyiknek veszni kell, veszni a királynak!"
*
Nagy és szent igazság! de ez igazságot
Még most is egészen ki nem mondhatjátok,
Csak ugy féligmeddig lehet azzal élni,
Különben az ember vele magát sérti;
Annál kevésbbé volt még akkor szabad,
Tisztán és kereken mondani igazat...
Ha egyéb vétségök nem lett volna nekik,
Már azért magáért a nyakukat szegik.
*
A nyakukat szegték. A vérmezőn Budán
Mind az öt elvérzett egy nap egymásután.
A szegény magyarok leverve zokogtak,
A németek pedig gőgösen kacagtak.
Ők, az elitéltek, bátran léptek oda
A hóhér elébe, a szörnyű vérpadra...
Május hónapja volt, hajnal volt az egen,
Rózsa a kertekben, vér a vesztőhelyen.
*
Szabadságért elhullt dicső áldozatok,
Hol vannak, hol vannak a ti sírjaitok?
Hová temettek el? szent hamvaitokat
Hol találjuk meg, hogy tiszteljük azokat?
Olyan sokáig volt átkozott nevetek,
Megemlíteni sem volt szabad bennetek,
De már annak vége... megadhatjuk a bért.
Áldozhatunk könnyet a kiontott vérért!
Pest, 1848. augusztus
&
Balázsi László unitárius
mb. püspök, főjegyző levele
Szomorúvá tesz már sokadszor a nagy egyházak egyes vezetőinek nemzetet sértő döntése.
Sokan megkérdezik, hogy a liturgia része-e a harangozás, amikor a déli harangszót egész más megfontolásból rendelték el, vagy a liturgia része-e, amikor vihar ellen harangoznak ma is Székelyföld templomaiban. Legalább lennének következetesek egyes vezetők, és ne hazudoznának teológiai alapon az egyszerű vallásos embereknek.
Emlékezz, a Kárpát-Haza Temploma felavatására-felszentelésére nem méltóztattak a méltóságos urak eljönni, de azóta nem egy alkalommal volt keresztény vallásos esemény színhelye a templom vagy környéke, sőt az egykori, áldást, megszentelést megtagadók is megjuhászodtak. Micsoda modern farizeizmus! És csodálkozunk, hogy a hívek nem állhatják főpapjaikat, nem követik, elmaradoznak a templomainkból. Erről ennyit…
Az unitáriusok harangjai szóltak itthon és otthon. Add hírül, hogy nem minden keresztény felekezetnek diktálnak a nagy egyházak.
Olvasom, hogy Gáncs főpásztor egyéni döntésre bízta a harangoztatást. A tegnapi díszelőadáson és fogadáson a József Attila Színházban voltunk Marikával az állami méltóságok meghívására, egyedül Gáncs volt ott a főpapok közül (?!). Tisztelet Neki!
+
A Nyugati Magyar Egyházak tiltakozása
a magyarországi hamis főpapok nemzetellenessége miatt
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/08/a-nyugati-magyar-egyhazak-tiltakozasa-a-magyarorszagi-hamis-fopapok-nemzetellenessege-miatt/
&
Az abszurditás szimfóniája,
avagy meddig tarthat még a globális piramisjáték
Kocsis Márk
Korunkat, a 21. század világát vizsgálgatva az elemzőknek nagyon gyakran jut eszükbe az “abszurd”, “abszurditás”, a jelzők és kifejezések között. És valóban, ez a kor olyan jelenségekp class=/spantext-align:center;tab-stops:63.0pt;span style=font-size: 12pt;/span#xa;border:none;mso-border-bottom-alt:solid windowtext .75pt;padding:0cm;span style= sorozatát produkálja, amikre régebben még a legrosszabb álmaikban sem gondoltak az emberek.
A demográfiai krízis, a deviancia és eltévelyedések tobzódása, a fogyasztói idiotizmus, az erőszak kultusza, a média általi tudatbefolyásolás és még sorolhatnánk a mindenki által ismert jelenségeket, melyeknek árnyékában egy új igencsak ijesztő jövőkép látszik kirajzolódni. A pénz fétise, és az emberi test és szellem megvásárolhatóságának és lealázásának megvalósulása soha nem látott mélységekbe lökte a nyugati civilizációt. Pedig napjaink technikai fejlettségi szintje mellett (ami az egyedüli pozitív hozam) nem szabadna gondot okoznia a populáció emberhez méltó eltartásának, sem Európában, sem a világ más részein.
Ezen (sajnos kissé naív) idilli cél megvalósulása helyett mit láthatunk a világban körbepillantva? A parciális érdekek tobzódását, a maffia-szellem érvényesülését a legfelsőbb szintektől kezdve a legalsókig.
Néhány bankárdinasztia a világ erőforrásainak majdnem felét felhasználva, ellenőrzése alatt akarja tartani a földgolyó egészének történéseit. Ezen irdatlan összegek kiszivattyúzása, és a politikába, valamint háborúkba történő visszaforgatása mára már nagyon jól bejáratott forgatókönyvek szerint történik. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy enélkül a néhány családra “optimalizált világrend”
nélkül az egész világ népessége sokkal magasabb szinten, emberibb módon élhetne. És biztos, hogy sokkal nagyobb nyugalomban és békében. És ha valamelyik rendszerhű mameluk szokás szerint egy újabb összeesküvés-elméleti agyrémnek kívánja titulálni az ilyen beszédet, megkérem ne fáradjon. Ehhez már nagyon késő van. Ez olyan, mint amikor a 8. hónapban levő menyasszonyra fehér ruhát próbálnak ráadni és oltár elé akarják vezetni. Meg lehet ezt tenni, csak már nem nagyon van ruha, ami elfedi a valóságot. És ha a demokrácia csodáiról akarnának mesélni, akkor megkérem őket, hogy menjenek el vidékre, és az ott lakó nyolcmillióból ötnek feltétlenül meséljék el a demokrácia vívmányait.
Nevezetesen, hogy igenis meg lehet élni 30 ezerből. És hogy a villany csak átmenetileg van kikapcsolva. És ha tegnap betörtek, akkor mindjárt itt lesz a rendőrség. És nem igaz, hogy a határból ellopnak minden termést. És hogy gondolni kellett volna rá, hogy fel fog menni a devizahitel kamata. De valahol ezen a ponton ideje elindulni haza Pest felé, mert ha a vasvillát még nem lopták el a szorgos fémgyűjtők, akkor heves lehet a házigazda reakciója…
A valóság és a szép, de idióta eszmék küzdelméből tudjuk, hogy végül mindig a makacs tények szoktak felülkerekedni. Néhány év múlva ezen a “polgári demokráciásdin” éppen olyan nagyokat fogunk hahotázni, mint régebben a “népi demokráciásdin”.
(…)
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/08/az-abszurditas-szimfoniaja-avagy-meddig-tarthat-meg-a-globalis-piramisjatek/
&
Kis János programja
a magyar állam felszámolására
Joggal retteghetnek a magyar zsidók, írja Paul Lendvai a Der Standardban. Lendvai, ez AZ ÁVH-s és ügynökszerű múlttal rendelkező pesti zsidó, akit tulajdonképpen Aczél György bécsi kisujjának is tekinthetünk – mert jobb kéznek azért kissé ványadt -, mára teljesen érdektelenné vált. Mégis foglalkoznunk kell vele, ugyanis olyan időket élünk, hogy a pesti zsidósággal együtt a ’80-as évek figurái is reneszánszukat élik. Előbukkanak a ’80-as évek vége, ’90-es évek elejének programalkotói, megjelenik Jánosom Kisem és imígyen szól: Orbán rendszere nem visszafordíthatatlan.
A kijelentés nem intézhető el egy vállrándítással. Kis János programalkotó beszéde a Göncz Árpád 90-dik születésnapjára szervezett konferencián hangzott el, ahol Árpi bácsiról is ejtettek ugyan néhány kényszeredett szót, de a lényeg AZ új program megalkotása volt.
Kis János lukácsista, majd liberális filozófus, AZ SZDSZ alapító tagja és első elnöke. A Lukács-óvoda, vagyis Lukács György marxista filozófus tanítványai, Heller Ágnes és a többiek tanítványa. Ezeken túl a Gorkijbaná szocializálódott, ahol AZ egykori pártelit gyermekei nevelkedtek. Természetesen MSZMP-tag volt, majd a Beszélő szerkesztője.
Kis János akkor kerül elő, vagy inkább akkor veszik elő, amikor a létező szocializmus haszonélvezői és utódaik alól kicsúszik a talaj. Ilyenkor megjelennek Lukács szellemi ivadékai és kidolgozzák, közzéteszik a túlélés, a hatalomba kerülés programját. Így történt ez 1986-ban, így történt 1994-ben és így történik ma is.
http://erdely.ma/multidezo.php?id=119957&cim=kis_janos_programja_a_magyar_allam_felszamolasara
&
Összetartanak a magyarok Svédországban is
Elterjedt tévhit, hogy a külföldön élő magyaroknak könnyű, mert ott „kolbászból van a kerítés”. Svédországban a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége sikeresen fogja össze a különböző magyar egyesületeket, amelyek célja, hogy az ott élő magyarok ápolják a nyelvet és a kultúrát. A Kitekintő interjút készített Feldőtő Emesével, a stockholmi Magyar Ház elnökével: a beszélgetésből kiderül, hogy milyen érzés svédországi magyarnak lenni, mennyire befogadó a skandináv jóléti állam és a szervezet milyen petíció segítségével akart kiállni a magyar emberek érdekében.
http://erdely.ma/tarsmagyarsag.php?id=119798&cim=osszetartanak_a_magyarok_svedorszagban_is
&
ÉLELMISZERIPAR RT
Drámaian megváltozott az amerikai élelmiszer-termelés az elmúlt harminc évben. Hol van az az idő, amikor az élelmiszerek a farmergazdaságokból kerültek a háziasszonyok asztalára? Manapság ipari méretekben folyik a mezőgazdasági termelés, és a pénzhajhászás háttérbe szorította az élelmiszerbiztonságot és a fogyasztók egészségét. Miközben a földeken génkezelt terményeket termesztenek, az állatokat is antibiotikumokkal tömik. Mindez szorosan összefügg a lakosság elhízásával, a különféle betegségek terjedésével, a környezetszennyezéssel. Az egyetlen kiutat az öntudatos vásárlók és a biotermesztés jelenti.
http://www.youtube.com/watch?v=4MSPFFglSgE&feature=youtu.be
&
Bádog Gundel a XV.-ben
http://indavideo.hu/video/Kilometereket_utaznak_az_ehes_celebek_az_oriashusert
&
HÉTKÖZNAPI KANNIBALIZMUS
M. Lajos, 42. éves
Emlékezések A Gulágról
Hangoskönyv - Csalog Zsolt könyvének rádióváltozata
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Emlekezesek-A-Gulagrol-18345/
*
CSALOG Zsolt
M. LAJOS, 42 ÉVES
Csalog először a hősének a munkahelyéről való elbocsátásáról ír (négy pokrócot tulajdonított el), majd megemlíti, hogy ismeretségük korábbi keletű. Az író úgy fogalmaz: "42 éves volt, amikor élményeit elmesélte, s amikor történetét első változatban megírtam". A Csalog műveiből ismert technika szerint a "hős" monológja ez is, a szerző leleménye ismét a narrátor kiválasztásában, beszéltetésében és a minden beépített kommentár nélküli jellemábrázolásban áll. A Don-kanyarnál hadifogságba esettek egyikéről kapunk portrét, akit tizenhárom évre Szibériai lágerbe küldenek. Hetvenüket fogták el, és hárman jutottak el Szibériáig; a táborban tizenhatezren voltak, "abbul maradt háromszáz". Életformájukat a "kátorzsnaja rabóta" határozta meg, éhezés és agyondolgoztatás. Rémes, megdöbbentő tényeket sorol fel a narrátor: "Emberhúsevés, az előfordult". "Embert én is ettem" - a visszaélő szakácsot megfőzik egy hatalmas kondérban és megeszik.
Előfordulnak erőszakolási jelenetek és más atrocitások ábrázolásai is. Tizenhárom évet töltött Szibériában M. Lajos, itthon is büntették gyanakvásból, előítéletből. A végszó a tragikus élet végén jelentkező rezignált idillé: "semmire se panaszkodok. Mer legalább itthon vagyok..."
A szöveg, főleg szókincse, a nyerseségig durva, de (talán éppen emiatt) megrázó és fölrázó. - Nemcsak politikai - irodalmi szenzáció is, a legdöbbenetesebb lágertörténetek egyike
Legeza Ilona könyvismertetője
+
Csalog Zsolt
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csalog Zsolt
(Szekszárd, 1935. november 30. – Budapest, 1997. július 18.),
magyar író, szociográfus, szociológus.
1985–1986 között Kocsis Annamária álnéven alkotott.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csalog_Zsolt
&
Um-Napisti tanácsaiból
Kevés szóval élj: ne fecsegj összevissza!
Részrehajló embertől sose kérj tanácsot!
Nem érsz célt, ha ügyedet kicsinyíted!
Ha bölcs vagy, ésszel élj; jól sáfárkodj a szóval,
okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj
igéidet úgy mérd, mint drágaköveket,
melyeknek értéket épp ritkaságuk ad!
Sértőt, gyalázkodót messzire elkerülj,
s magad se szólj soha félvállról senkihez!
Maga fejére hoz az szégyent, aki sokat fecseg!
Perlekedő közé soha ne vegyülj,
környékét is kerüld él a veszekedésnek!
civódásukban bírájukká tesznek,
viszályukban tanúként megidéznek!
Tanúként cipelnek perükbe,
bár semmi közöd az egészhez!
Veszekedéstől úgy félj, mint a tűztől.
Ha te veszekedel, oltsd el haragodat;
veszekedés a jog megtiprója;
védősánc - de olyan, amely az ellenség gyöngéjét keríti körül:
csak aki lerombolja, gondol a barát dolgával!
Ne tégy rosszat ellenségeiddel!
Rossz tett helyébe jót cselekedjél!
Ellenséged iránt irgalmas légy!
Igazságos légy még azok iránt is,
akik bántanak és szoronganak!
Ám hadd örvendjenek csak fölötte azon,
hogy te a rosszat jóval fizetted vissza!
Soha se járj a rosszak tanácsán!
Halld meg a szíved súgásait: ,
gőgösen fölöttük állván, őket meg ne vessed,
ott fönn az Isten, Istenük haragszik,
Samas haragszik - bízd csak rá a bosszút!
*
Kenyeret szelj az éhezőnek,
bort tölts a szomjúhozónak,
a szűkölködőt fölruházzad,
tiszteld az alamizsna kérőt
ott fönn az Isten, Istene örvend,
Samas örvend - jóval fizet a jóért!
*
Segíts a segítséget-kérőn,
tégy jót mindig-örökké!
Szolgáidat túlságosan meg ne terheld!
Feleségül örömlányt el ne végy ezerszámra volt szeretője;
papnőt se végy -
Istenére ügyel csak;
szajhát se
bárkivel bujálkodik;
mindezek csupán bajt hoznak fejedre!
Veszekedés közben megátkoz,
alázat szívében nem lakozik.
Veszélybe jutott a házad;
mutass ajtót á baj-hozónak,
fülével úgyis kifelé figyel,
az idegen lépteit lesi!
*
Mocskos beszéddel szájadat meg ne fertőzd:
Tiszta legyen szavad, gondolatod!
*
Gonoszat ne szólj soha senkiről:
csak szépet és jót, bárki kérdez is!
Aki mocskosan beszél, gonoszat szól,
a bosszúálló Samas annak fejére hág!
Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy:
a felrobogó szókat tanuld meg visszafogni!
Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál -
csakhogy lyukas diót ér a kései okosság!
(Agyagtáblák 116-118, Um-Napisti tanácsaiból -
Dr. Zakar András: A Sumér hitvilág és a Biblia)
&
Dr. Zakar András:
A Sumér hitvilág és a Biblia
A KIADÓ ELŐSZAVA
A könyv, melyet az olvasó kezébe vesz - mint már címe is sejteti -, nem mindennapi érdeklődésre tarthat számot. Benne a szerző bemutatja, hogy miként tanúskodnak a régészeti, történeti, nyelvi, néprajzi stb. szaktudományos módszerekkel föltárt leletek és szövegek olyan korai vallási tanításokról, melyek csak több száz, de sok esetben több, mint ezer évvel később kerültek be az ószövetségi szentírás szövegébe. Rávilágít főként a sumér és más korai egyiptomi mágus, kanaánita stb. emlékekben föllelhető örök isteni igazságokra, amelyek a bibliai szövegben, mint kinyilatkoztatott igazságok jelennek meg előttünk.
Amikor tehát az egész világ várakozásának megfelelően a II. 'Vatikáni Zsinat a Kinyilatkoztatásról szóló határozatában ünnepélyesen kimondta, hogy az Ószövetség könyvei "sok ideig való és tökéletlen részt is tartalmaznak'', örömmel fedezzük föl, hogy az ószövetség népét megelőző ókori emberiség bár még tökéletlen vallási tanításaiban, már igen sok tökéletes és örök értékű isteni tanítás csírája rejtőzik. Így tehát szükségessé vált az ószövetség népén kívül, az emberiség más csoportjainak részére adott isteni tanítások tárgyilagos vizsgálata és ismertetése is. Ezek fölött eddig vagy elsiklott tekintetünk, vagy nacionalista törekvések ezekről elterelni igyekeztek figyelmünket.
A hittudomány és a szaktudományok egybevetésével kapott meglepő eredmények és párhuzamok fölismerésében a szerző kellő fölkészültségének nagy szerepe volt. Dr. Zakar András, aki Margittán, Bihar megyében 1912-ben született és a budapesti Piarista gimnáziumban érettségizett, előbb a Műegyetemet végezte el 1935-ben, és ott lett a Közlekedéstudományi és Vasútépítéstani Tanszéken tanársegéd. Ezután papi hivatását követve a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait és ott szerezte meg a doktorátust. Így a szellemtudományok, nyelvészet, és a műszaki tudományok gyakorlati szempontjainak egybevetésével szilárdan megalapozott és az egész emberiség összefogását és testvériségének tudatát elősegítő kutatások és tevékenységek vonzókörébe került.
Személye az Egyesült Államokban sem ismeretlen. 1947-ben a kanadai Ottawában rendezett Nemzetközi Mária Kongresszusra elkísérte Mindszenty József bíboros, esztergomi érseket, mint személyi titkára. A kongresszussal kapcsolatban a bíboros főpásztor meglátogatott sok kanadai és egyesült államokbeli magyar plébániát is. 1948-ban a szerző is börtönbe került, melyből 1953-ban szabadult. 1970-ben bírósági végzéssel rehabilitálták és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítették. Számos műszaki, hittudományi, történelmi, nyelvészeti, művelődéstörténeti tanulmányt illetve könyvet írt. Többek közt megírta Tóth Tihamér püspök életét, "ahogy kortársai látták". Összegyűjtötte a német nácizmus embertelenségeivel szemben fokozatosan kibontakozott magyar fegyver nélküli ellenállás legfőbb okmányait, és mint illetékes szemtanú, jegyzetekkel látta el azokat. Serédi Jusztinián bíboros, prímás ui., akinek utolsó éveiben dr. Zakar András szintén személyi titkára volt páratlanul erélyes, és eredményes föllépéseivel sok százezer különböző nemzetiségű üldözött életét mentette meg Magyarországon. A csikágói Current Anthropologyban 1971-ben jelent meg a sumér- ural- altáji rokonságról folytatott első nemzetközi szintű eszmecsere, melynek vitaindító és záró tanulmányát, fölkérésre, ő írta meg.
Joggal reméljük tehát, hogy a Kedves Olvasó, amilyen érdeklődéssel olvassa át ezt a munkát, ugyanolyan hasznot is merít belőle.
Garfield, 1972.
http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/sumerhitvb.htm
&
Bereményi Géza-Cseh Tamás-Másik János:
Volt osztálytárs
Hová megyek,
Azt mondja, hogy akárhová elvisz.
Az a típus, aki magában hisz,
Attól komoly.
Megnyílik nekem,
Míg egy ujjával pörgeti a kormányt.
Volt osztálytárs, volt osztálytárs.
“Túl jó is volt az egész talán,
Rég nem is ő a babám már.
Úgy virított miránk a nap,
Ahogy az megírva a nagykönyvben.”
Meséli, míg hátradőlve vezet.
“Aztán valaki miatt,
Talán mert nekünk túl jó volt így,
Megszűnt ez a megszokott fölállás,
Habozás nélkül szakítottunk.”
Meséli, míg hátradőlve vezet.
“Jó munkahelyem van,
Élek nyugodtan,
Nevelem a fiam.”
Meséli, míg hátradőlve suhan,
“Kárbaveszett idők
Tudom, nincsenek
Kárbaveszett idők.”
“Túl jó is volt az egész talán,
Állítom, hogy ettől van (állítja, hogy ettől van).
Néha az az érzés bennem (néha az az érzés benne),
Így kellett ennek történnie.
Jó.
Tegyük fel akad olyan,
Aki az egészet másképpen fogja fel.
Én ilyen ember vagyok,
Nem kell velem sokat bíbelődni.”
http://www.youtube.com/watch?v=ilF0pDbw5-I
&
RAY BRADBURY,
minap 91. évesen halt meg
http://erdely.ma/kultura.php?id=119938&cim=meghalt_ray_bradbury
+
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Kiadó: Gönczöl Kiadó
Kiadás éve: 2003
Fordító(k): Lóránd Imre
Ray Bradbury a sci-fi irodalom klasszikus írói közé tartozik, s művei közül az egyik legismertebb a Fahrenheit 451. A cím arra a hőfokra utal, amin a könyvnyomópapír meggyullad – merthogy abban a képzeletbeli jövőben, amelyben a regény játszódik, a könyv tiltott dolog. A rohanó életet élő embereket a média irányítja, s a rendszer nem tűri a gondolkodókat...
Főhősünk, Guy Montag annak a tűzőspan style=quot;;/spanrségnek a tagja, amelynek feladata elégetni minden könyvet – és általában az sem menekül a lángok elől, akinél a gondolatok és tudás eme hordozóit megtalálják.
Egy este a hazafelé tartó Guy összetalálkozik szomszédjával, egy különös ifjú lánnyal, aki eretnek gondolatokat oszt meg vele: hogy valaha rég a tűzőrök dolga épp a tűzoltás volt, s nem a gyújtogatás; hogy jó dolog beszélgetni, hogy szép a hajnal, mikor mindent harmat lep, hogy órákon át lehet bámulni fákat, felhőket, csillagos eget – vagy akár az embereket.
A teljes agymosás és elidegenedés következtében üres és értelmetlen életet élő Montag lelkében rég elfeledett húrokat pendítenek meg a lány szavai, s egyszerre azon veszi észre magát, hogy a pusztulásra ítélt, hiába rejtegetett könyvtárakból hazalop egy-egy kötetet.
Később bele is olvas az egyikbe, s szép lassan ráébred, hogy a dolgok nagyon nincsenek rendben. Persze, hogy olvas, hogy ki akar lépni a tűzőrség kötelékéből, azt a rendszer nem nézheti jó szemmel.
Tovább nem mesélem. Ahogy az Bradbury-re jellemző, a vége itt sem az a szirupos happy end, bár ő még mindig nem annyira pesszimista, mint mondjuk Philip K. Dick.
Hogy a könyvnek olyan üzenete van, ami manapság élőbb, fontosabb, mint valaha (1958-ban jelent meg először a regény), azt ennyi alapján is mindenki érezheti, értheti. Korunk embere számára, hogy ember maradhasson, létfontosságú ez az üzenet.
Kinek-kinek más és más módon kell tálalni ezt az üzenetet. Bradbury ezt egy lenézett műfajt alkalmazva teszi, mégis jelentős irodalmi igényességgel, amelynek köszönhetően nem csupán tartalmuk, de szépségük miatt is emlékezetesek az írásai.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok
+
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
(Bárka Színház)
Fecseg a felszin, hallgat a mély
Mert a közönség szórakozni akar.
Gyakran előforduló mondat manapság. Ez az indoka annak, hogy miért nem érdemes olyan darabra menni, olyan filmet nézni, olyan könyvet olvasni, ami gondolkodni enged. Ami nem helyettem vonja le a következtetést. Ami nem válaszokat ad, hanem kérdéseket tesz fel. Amiben az embernek is helye van. A gondolkodó, értelmes, szabad embernek.
Erre nincs igény. Mert ne kelljen mindig gondolkodni. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy már nincs egyetlen olyan pillanat, ami a napi rutin látszat-döntenivalóin (mit vásároljak?) kívül intellektuális befektetésre késztetne. A közönség boldogan tapsol annak a hatalomnak, amely megadja neki a kenyeret és a cirkuszt, pontosabban csak a kenyeret és csak a cirkuszt. Amely elveszi a kényelmetlen következtetésekkel járó terheket. Ami azt nevezi értéknek, és azt támogatja, ami felszín: nem azt kell nézni, hogy mit és hogyan mond valaki, hanem azt, hogy ki és milyen díszletben-jelmezben mondja ezt.
Fecsegés, locsogás, arról, hogy néz ki valami, milyen a külcsín. Arról, hogy mondjuk egy színpadon halkan beszéltek, de összeillően volt felépítve a tér. Arról, hogy a múlt és a jövő egyszerre van jelen a térben. Arról, hogy bár a betű nem jelenhet meg ebben a társadalomban, a térben elhelyezett számítógépeken mégis betűkódokra emlékeztető sorok áramlanak, és ez milyen ellentmondásos. Hogy van, aki kész van a szerepével – bár csak pár napja volt rá, Seress Zoltán mégis, mintha mindig Beatty kapitány finom, távolságtartó, nyugodt hidegségére készült volna, ráadásul minden mozdulatában megidézi a premierről kényszerűen távol maradt Blaskó Péter játékkultúráját, hangját és mozdulatait, miközben nem másolat, hanem eredeti, és arról, hogy ez milyen gyönyörű munka. Vagy hogy ez az előadás nincs készen, a jelenetek többsége lassabb a kelleténél, a színészek nem találnak hangütéseket. Hogy Szorcsik Kriszta például Mildred kiborulásánál mennyire ott van, és mennyire nincs ott más jelenetekben, hogy mennyire keresi még az üresfejűségébe belenyugvó hülyepicsa-karaktert. Hogy Kardos Róbert egyelőre csupán keresi, hogyan lehet a ráébredés folyamatát megmutatni. Hogy Réti Adrienn egyelőre csak akar, de nem tud titokzatosan vonzó, rejtélyesen bölcs, okosan fiatal lenni. Hogy mintha többen lennének a színpadon annál, amit a rendező, Anger Zsolt használni tud.
Szóval a Fahrenheit 451 világában minderről – vagy kicsit kevesebbről – beszélnénk, és nem beszélnénk arról, hogy ez az előadás olyan húsba vágó igazságokat mond ki, már-már durva és szükségtelen didakszissal, amiket mintha kezdenénk elfelejteni. És lehet, hogy Angernek és a Bárka társulatának igaza van abban, hogy ezeket az alapigazságokat a tömeg hatalmáról, az ember-lét szükségszerű velejáróiról így, direktben kell elmondani, akármilyen fájdalmas. Egyenesen, kertelés nélkül. Még ha túlzó is az, hogy a populárist állítsuk szembe az értékkel (egyébként Anger populáris formavilága maga cáfolja ezt). De nagyon-nagyon fontos, hogy halljuk, hogy lássuk. És mégis azért kell hozzátenni, hogy nem jön létre az atmoszféra, hogy az előadás első háromnegyed órájában a szele sem éri el az embert annak, amiről szólni akar, hogy hatásosabb tudjon lenni. Mert az előadással van még munka: hallhatóvá kell tenni minden szöveget – mert ha már a negyedik sorban nem hallani, akkor az utolsóban végképp nem, és akkor az előadás maga rejti el azt az ember elől, amiről szólni akar. Le kell szeletelni belőle azt, ami felesleges, el kell mélyíteni a motivikát – épp azért, hogy mindenkihez eljusson, amiről beszélni szeretne.
Ami, ha a zárlatból visszakövetkeztetünk, félelem egy olyan világtól, amiben már nincs kommunikáció. Amiben az idős nem hallja meg a fiatalt, az ifjú pedig nincs tekintettel az öregre. Amiben az emberek, függően attól, hogy melyik „parton” állnak épp, nem tekintenek félként a másik „parton” állókra. Jobban tudják. S hogy életkor vagy világnézet vagy ízlés képezi a folyómedret (szakadékot inkább?), az mindegy. Ebben a küzdelemben nem lesz győztes, csak vesztes. Ezt kell megértenünk, és ezért érdemes megnéznünk a Fahrenheit 451-et. Mert érdemes.
Ugrai István
+
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Kiadó: Agave Könyvek
Fordító(k): Kuczka Péter
Több okból is fura és nehéz erről a könyvről írni. Még a szüleim sem éltek, mikor eredetileg megjelent, 1950-ben, ugyanakkor ez már a harmadik magyar kiadása. Sci-fi rajongók több nemzedéke is alapműnek és kedvencének vallja, de ha félreteszem a „külsőségeket” (Mars, űrrakéták, atomháború és utána, stb.), ez a könyv „egyszerűen csak” az emberiségről szóló irodalom.
Kezdem a rossz hírrel: ilyenek vagyunk. Bradbury itt ugyan kevésbé kiábrándult, mint a Fahrenheit 451-ben (a másik legismertebb műve), és meglehet, a Marsra még nem lépett ember, de világunk és önmagunk pusztításában még hatékonyabbak lettünk azóta, hogy a Mester megírta ezt a könyvet. Ami nem is igazi regény, inkább novellák sora, egyszersmind kaleidoszkóp a végről. Csak néhány visszatérő szereplő van, és minden fejezet az emberire koncentrál. S micsoda megdöbbenés nyomban a második novellában azzal szembesülni, hogy a marsbéliek is „emberek”: egy házaspárt látunk, akiknek megromlott a kapcsolata. Aztán jönnek a földiek, egyre jönnek, megállíthatatlanul, és bár kezdetben ők halnak, végül a marslakók pusztulnak el. Bradbury alighanem elmehetne az indiánokat leigázó, legyilkoló egész fehér amerikai népség lelkiismeretének...
De mindeközben végig az emberin van a hangsúly, s nem csak kollektíve, hanem mindazon szereplők sajátosságain, jellemén, motivációin, akik lépjenek elénk akár csak egyetlen oldal erejéig, mégis teljesek, élők, valóságosak. Úgy cselekednek, ahogy ilyen típusú emberek ilyen – hol szokatlan, hol nagyon is ismerős – szituációkban cselekednének. És a marslakók persze végül is idegenek, de nem csak ezt érezzük, hanem azt is, nekik milyen idegenek a sápadt, levegőért kapkodó földiek... És idegen a környezet, a helyzet is az emberek számára, és Bradbury nem hagy pillanatnyi kétséget sem afelől, hogy soha nem lesz ugyanolyan, mint a Földön. Mint a Földön volt, valaha...
Van itt szó rasszizmusról, idegen, ám csodás civilizációról, emberekről, akikben van emberség, és olyanokról, akikben szemernyi sincs; vannak itt olyanok, akiket megérint a marsiak költői, kifinomult kultúrája, és olyanok, akiket csak a profit érdekel. Az egyik kedvenc fejezetem Poe műveit idézi meg egészen káprázatos módon – külön kis stílusbravúr, ajándék egy amúgy is gyöngyszemekből álló novellafüzérben. Nincs egy mondata sem a könyvnek, amit más így meg tudott volna írni.
Bradbury soha nem tartozott azon sci-fi írók közé, akik a tudományos oldalra helyezték a hangsúlyt. S valóban, kit érdekel az, hogy hogyan jutunk el egy másik bolygóra, ahhoz képest, hogy egyáltalán eljutunk és mit csinálunk ott?! A technikai vonal elnagyoltsága egyben az egyik kulcsa is annak, hogy miért nem avultak el az írásai. Ő sohasem ünnepelte a fejlődést, a haladást, a tudományt, ő aggódott, és 62 év elteltével sem lehet azt mondani, hogy bármi jobb lett, sőt, szóval volt miért. Amíg az ember lényegi része nem változik, Bradbury-t lehet majd olvasni, és kell is, pl. emlékeztessen arra, hogy ilyenek vagyunk, és ha így megy tovább, elpusztulunk mi is.
Olyan ez a regény, mint egy sírfelirat: így éltünk, így haltunk. Ha egy idegen létforma szállna le ma a hátsókertünkben, ezt nyomnám a kezébe, hogy olvassa el, mert többet mond el rólunk, mint megannyi túlélőkalauz, vagy színes képekkel illusztrált ismeretterjesztő munka.quot;; Benne van az emberiség karaktere, butasága, egója, s csak remélni tudom, hogy a lelke nem, hogy az nem ilyen, az több és jobb is azért... Igen, a Marsbéli krónikák mélységes kritikája az emberiségnek, de kimondatlanul, s az olvasóra hagyja az ítélkezést. Vagy az Univerzumra.
Részlet a regényből:
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/reszlet/cikk/2012-02-07+18%3A00%3A00/beleolvaso-ray-bradbury-marsbeli-kronikak
&
The Secret Garden
Elgondolkodtató írások kiváncsi embereknek...
Szakkarai piramis - a kvantumgép
Ez a cikk a megszűnt www.taurus.hu oldal eredeti szövege és a Spectrum Televízió "Hórusz szeme" című sorozata alapján készült.
Bevezetés
A szakkarai piramis
Az első, a szakkarai piramis építésénél használtak először méretre szabott kőtömböket. A történelem első vallásos szövegeit itt vésték föl hieroglifákkal a sírkamrák falaira. Egy hatalmas földalatti komplexumot építettek, ide. 12 emelet mély volt, kamráit és folyosóit pedig az első, ember által előállított égetett csempék díszítették. Ezekben a kamrákban több mint 40 ezer alabástrom tálat, korsót és csészét találtak.
Mire szolgáltak? És vajon miért dolgoztak olyan keményen, hogy 30 méterrel a föld mélyén alagutakat, kamrákat és termeket építsenek? Hogyan világították meg ezeket a termeket, miközben feltették a falakat díszítő csempéket? A felszínen található épületek vajon miért olyan hatalmas tömegű építmények, melyekből látszólag semmi hasznuk sem volt? Miért vájt ki, és mozgatott meg egy 4 milliós létszámú társadalom több mint 1 millió tonna követ, hogy megépítsen egy ilyen kifinomult építészetű komplexumot? Miért készítettek gondosan megmunkált oszlopokat, véseteket és domborműveket csak azért, hogy kidíszítsenek egy olyan homlokzatot, amely mögött nincsen semmi? Hogyan tudott egy magasan fejlett új technika megjelenni egy ilyen racionálisan megmagyarázhatatlan dologgal együtt?
Szakkara Egyiptom egyik legnagyobb rejtélye. Története a leghihetetlenebb válaszokat fedi fel, kezdve a sokoldalú géniusszal, a fantasztikus férfival, a komplexum építőjével és az építés irányítójával. Ez az építész Imhotep. Nevének jelentése: "Aki békében közlekedik". Ő volt a Hórusz Szeme Misztériumiskola főpapja, aki fontos szerepet játszott az emberiség történelmében.
http://www.aladinweb.hu/menu.php?m=5
&
Lengyel Péter
Zsolt
Csalog Zsolt 60. születésnapjára
Egy nap a hetvenesek végén váratlan pénz érkezik, rászánjuk, vacsorázni megyünk, Csalog meg én két lánnyal (életem szerelme az egyikük) a frissen nyílt Gyertya vendéglőbe, ma New York Bagel. Szurkolunk a helynek, nem kulináris okokból: a civil társadalom forradalma, ellenséges közegben, egyszeri magánvállalkozás, éppen csak hogy levegőhöz jut és korai halállal fog kimúlni. Mi szem-szájnak ingere. Várakozás a bárhelyiségben, szmokingos főúr felvezet. Alúr fehér kesztyűs kézzel gyújtja a gyertyát az asztalon. Zsoltnál fordulat: nézi, nézi a rongyrázást, süt belőle az ingerültség. Nem akarja elrontani nekünk az estét, egyszer jutunk el ilyen helyre. Könyvnyi gourmé étlap. Amikor rákerül a sor, rendel: „Marhapörköltet, főtt krumplival. Kocsisboruk van?”
Egy este, 1973-ban a Honvéd utcai albérletemben, mintegy mellékesen mondta: harcolt a forradalomban. Végig. A rádió ostrománál, az egyetemen, a Körtéren. Helyettem, mindannyiunk helyett. Nem vagyok tárgyilagos, túl közel állok hozzá (olykor fél évig nem látjuk egymást), a barátja, akinél – merjem már leírni? – a legelvetemültebb kéziratait tartotta –, s töredelmesen bevallom az elfogultságomat. A szeretethez nem kell indok, mégis: nem csak úgy lárpurlár lett. A magamfajta közpolgár nem szokta meg, hogy szemben ül a nemzeti hőssel, aztán eltámogatja, ha sokat ivott.
Nem próbálom tételesen végigsorolni az élete művét. Zsolt van. Az ige nem azt helyettesíti ravaszkás utómodern formában, hogy semmittevő. Ellenkezőleg. Néhány évenként új mesterségre van igénye, úgy fest. À propos: egy időben ebből élt, festett, rajzolt úgy, szakmailag is hiteles illusztrációkat antropológiai munkákhoz. Ja, és énekel, népdalt egész különlegesen. Eddigi teljesítményének összefoglalásához kellene egy régész, egy néprajzos, egy történész, egy szociológus, többek között. A polgárt köszöntöm és az írót. Csak.
Egy nap megjelenik a Parasztregény és kiderül a külvilág számára is: van itt egy író, aki más. Mást tud, mint mind, akik tudnak – és nagyon tudja. A regényben, melyet csak úgy emleget, hogy „Eszter néni": a magyar falut. Oscar Lewis munkáját nem ismeri akkor, nem tudja, hogy a Föld másik felén csaknem ugyanazt a módszert dolgozta ki valaki, hogy mexikói peónokról beszéljen, amellyel ő a tegnap és a ma magyar faluját megörökíti (ahogy mondom. Kínos leírni, persze, csámpásra koptak a szavak. Az volna a dolgunk, hogy megsarkaljuk és kisubickoljuk őket újra. Méltóztassunk belegondolni a szógyökbe: örök-). A magyar kultúra és történelem egy hatalmas darabja így, a tiszaroffi parasztasszony és a fővárosivá lett író fáradságos, sokéves munkája nyomán: megmarad. És megmarad a nagyvárosi lét széléről Pisti, a dobos és köszörűs, megmarad faluból-városból, hogy hogyan éltek roma honfitársaink itt és most, ahogy mondják.
Szibériai tábori történetet ír, akkor: tételes törvény, szövetségileg hűséges cenzúra ellenében. Az egy főre esőnél nagyobb része van abban, hogy egy nap majd effélét bárki kiadhasson (díj, siker, készpénz pluszban). A mai, akárhogyan sikeredett, de mégiscsak független országhoz néhány téglát ő aztán bizonyosan letett.
Novella-Rondót szervez – mert kellene már valamit csinálni, közöset, ez a rögeszméje –, unikum a korban: hogy kiadják-e, arra nem gondolni, de hogy ki lesz benne, azt az érték dönti el. Írnak Nádas, Esterházy ifjú írók.
Sok mindenben másképp látjuk a világot, ő meg én, vitatkozunk és a másik hülyeségét hülyeségnek nevezzük. Ha az utolsó szó jogán egyetlen érvet kellene találnom, hogy indokoljam nem szűnő megbecsülésemet és szeretetemet, egy percet mondanék el az életéből. Fülig ülünk a rendszerben, a létező virulens, támad. Zsoltot, miután egy Ménesi úti üres telken elásta a géppisztolyát, nem kapták el, nem tudtak róla, dúlt a rendetlenség, az egész megtorlás egyetlen slamperáj. Ő szociográfiai felmérésekből él, és a segédmunkával megvásárolt időben írja a Parasztregényt. Behívják (bővítetlen mondat). Mi is a bűne? Az, hogy ő az, olyan. Nemhivatalos. Nemfüggő. Ír. Ugrál. Szegényeket vizsgál, holott olvashatta a hivatalosban, hogy szegények pedig nincsenek. Faggatják. Magáról nincs titkolnivalója, úgy tekinti: mi vagyunk a törvényesek (impuristáknak: legitim), nem az erőszak-szervezet. Akkor másokról kérdezik. Na, azt nem. A kihallgató ávósnak mondja váratlanul: „Mi ismerjük ám egymást. Ötvenhatból. A foglyom volt, őriztem magát a Rádió alagsorában, emlékszik? Kalasnyikovval. Hogy ne lincseljék meg. Akkor még csak főhadnagy volt.” Fortélyosan tereli el a többiről a figyelmet: feljelenti magát.
Mostanában a megtörtekért, elesettekért dolgozik. Tájékoztat, előad, hajléktalannak szállást, konyhát, jogfosztottnak védelmet szervez, tanulmányt, publicisztikát ír, rendületlenül. Csakhogy Zsolt, ott van a faragott ládád, benne fél köbméternyi kézirat, beláthatatlan kincs, könyvek nyersanyaga. Én csak azt mondom – legfeljebb nem lesz rendes köszöntő, az ünnepelt sem az a széria-darab –, amit húszegynéhány éve változatlanul: Csináld azt, amit csak te tudsz. Könyvet írjál. Csalog-könyvet.
Forrás: Népszabadság, 1995. november 30.
&
Kérlek! Kérlek!! Korbácsot!
Exkluzív részletek Csalog Zsolt pornográf hagyatékából
Az ismert író, szociológus és szociográfus Csalog Zsolt özvegye, Bognár Éva kiadta férje eddig ismeretlen, Krisztina című regényét. A regény erősen pornografikus, így a botrány sem maradt el: a jogutódok tiltakoznak, sőt annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy a művet az özvegy faragta össze. Bognár állítása szerint a mű nem szimpla pornókönyv, irodalmi értékkel bír, ezért nem is nyúlt a szöveghez. Bár Csalog Zsolt annak idején álnéven akarta publikálni, özvegye szerint ez a könyv is hozzátartozik az életműhöz. A Velvet most részleteket közöl a botrányosnak kikiáltott könyvből.
1997-ben hunyt el Csalog Zsolt író és szociológus - akinek munkásságát többek közt Pulitzer-emlékdíjjal is elismerték, és halála évében a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét is megkapta -, aki életében több regényt is publikált, de Krisztina című könyvét eredetileg álnéven akarta kiadni. A fiktív női karakter pornográf jellegű visszaemlékezéseit most negyedik felesége, Bognár Krisztina jelentette meg önköltségen.
"Figyelj Prücsök, ebből leszünk gazdagok" - mondta Csalog annak idején Bognárnak, de a pályatársai akkor lebeszélték róla, hogy megjelentesse a szakmai munkásságába valóban nehezen illeszthető művet. Az özvegy ennek ellenére úgy véli, ez is az életmű része, ezért most, Csalog halála után 11 évvel önköltségen kiadta a könyvet. A szakma mellett az író gyermekei - első házasságából született két fia és egy lánya - is mindvégig tiltakoztak a megjelentetés ellen: szerintük ez a mű apjukat nem méltó színben tünteti fel, pusztán anyagi érdeket gyanítanak Bognár tette mögött, és azt sem tartják kizártnak, hogy a könyvet nem is apjuk írta. Az özvegy a vádakat visszautasítja: állítása szerint a könyvből befolyó összeg a Csalog Zsolt nevével fémjelzett alapítványt gazdagítaná. A vita valószínűleg a bíróságon folytatódik, ám a kötet mától kapható online megrendelésselBognár e-mailcímén keresztül, valamint a Nyugati téri aluljáróban.
Részlet a műből
"Színes kép ez is. Megkötözött lány-test, borotvált domb, előrefeszítve, széttárva, vérzik, a combok is pirosan csillognak, izmos kéz markolja, mélyen, durván. Másik kép, ugyanaz, csak kicsit más nézet. Megint új kép, majdnem azonos - elkapom Jean-Pierre kezét: lassabban lapozzon. Hallom, ahogy dobog a szívem. Keresem a képen a gyűrűt - nem látni, az ujjak mélyen a hüvelybe vágnak. Nem kérdezek semmit. Magamba nézek, de kiállom a kontrollt: jól vagyok. Csak a ruhám zavar. Oké, csak lassan, lassan, mindenre jut idő. JeanPierre a kezemet csókolja, whiskyt tölt, kimegy, jeget hoz. Iszunk. Csend. Jean-Pierre megfordítja a kazettát. Előttem térdel. Nézzük egymást. Tiszta arc. Égő szempár. Ég az én szemem is? Nem, nem vagyok részeg, és leginkább nem is Jean-Pierre-ről van itt szó: inkább a helyzet. Amelynek Jean-Pierre a kelléke csak - habár fontos kelléke.
- Szeretnélek kínozni - mondja Jean-Pierre, képtelenül halkan:
Először nem is értem: - tessék?
- Kínozni szeretnélek.
- Persze - felelem. Csak azt jeleztem, hogy már értem? Vagy bele is egyeztem?
Nem tudom, nem tudom, honnan van ennyi bátorságom - csak VAN. Hogyhogy nem félek? Fogalmam sincs - de hát nincs is rá érkezésem. Igaz, nem is lenne jellemző rám, az ilyesmihez valahogy nincsen tehetségem. (Előttem van az alig kéthetes élmény: Guszti piciny, törékeny Fiatjával rohanunk egy Audi felé, lassan felfogom, hogy már elkerülhetetlen az ütközés, őrületesen gyorsan nagyobbodik az Audi, vonyít a fék, Guszti két kézzel markolja a volánt, valaki valahol nyomja a dudát is, fantasztikusan sűrű idő, mi lesz most mindjárt az én veszendő testemmel, de nem, várjunk, van itt most ennél izgalmasabb kérdés is, balra fordulok, Guszti felé, látom, kicsit nyitva a szája, feszülten csinál valamit, látszik, hogy teljes erejéből - mit? Nincs időm kitalálni, visszakapom a tekintetemet az Audira, egy rémült szempár az Audi helyén, majdnem felnevetek: most mitől rémült úgy meg ez a kopasz hapsi? - aztán minden áttekinthetetlenné keveredik, pörgés, hasító fájás, túl éles zajok - utána meg csend, csend, csend, már lehetne gondolkodni, csak valamitől mégsem lehet...)
- Persze - mondom még egyszer, hátha nem hallotta jól Jean-Pierre. És felkelek, sétálok egy kört a kellemes padlószőnyegen - vigyázva, hogy szépen, könnyeden mozogjak. Még egy kört - aztán elindulok a fürdőszoba felé.
- Balra - hallom Jean-Pierre hangját, de addigra már kitaláltam - nem érzem magamat eltévedtnek.
Állok a hideg neonfényben, meztelenül, testem a tükörben, szép, szórakozottan gondolkodom, váltig csak azon, hogy miért is nem félek - de hát ez nem döntés kérdése. És ha ez az ember egy őrült?
Csodálkozva tapasztalom, hogy ez sem érdekel: most fontosabb dolgom van. A combomon folyik a nedvem, figyelem - ez is szép, tetszik. De ha piros lenne, még jobban szeretném. Oké, hát akkor gyerünk. Visszahúzom magamra a bugyit - piciny, fehér, szoros textília, még szorosabbra húzom...
A szoba közben megváltozott. Nem, nem is a szoba, csak a világítás. Az ajtónyílásban egy vaskampó kiabál - eddig is ott volt, nyilván, csak nem vettem észre, de most rátűz a reflektor. Fények, több fény, mind alulról jön. Tükrök, mindenütt magamat látom bennük. Elégedett vagyok magammal. De nagyon türelmetlen.
Jean-Pierre nadrágban, mezítláb, ing nélkül. Mozdulatai furcsa lassúak. Meg se néz. Egy reflektor fénycsóvája előtt bíbelődik - most egyszerűen a cinkosomnak érzem, valami közösen elhatározott, illegális akcióban, egy nagyjelentőségű ügyben, és nagyon közel, testvér-közel vagyunk egymáshoz - odahív a tekintete. Fehér kendő, rajta kések. Öt, vagy hat. Mind más. Szemet bántóan csillognak a fényben.
- Melyiket?
Lekuporodom, közelről nézem őket. Mind szép, hegyes. Mind vonz. Alig van szempontom. Hosszú penge, kétélű, nagyon hegyes, egybeöntött, halmintás nyéllel -
- Ezt.
És végigsimítom az élét, megtapintom a hegyét. Érzem. Jean-Pierre megint megcsókolja a kezemet - kedves formalitásnak tűnik. Még mindig nem érintett meg igazán. Ezzel a késsel fog először? Minden porcikám táncol - és halál-nyugodt vagyok.
Némileg hátrányos helyzetben érzem magamat: a férfi már régtől tudja, nagyon is jól, miről van itt szó, én meg még csak most kezdek - de bízom ebben az emberben: segíteni fog, ha elakadnék. Habár tényleg nem tudom, mitől is akadnék el. A helyemen vagyok.
Szíjat köt a csuklómra. Jó. Hagyom, nyújtom neki a kezemet. Egy másik kendőn furcsa szíjszerkezetek, nem értem őket. Jean-Pierre követi a szememet, segíteni akar:
- Nem kötöm be a szájadat - fura rekedt a hangja -, nem kell.
Mindent értek. - Nem kell. - És a harmadik kendőt nézem: korbácsok. Ezt már jól értem. Nyújtom a másik kezemet.
Jean-Pierre felhúz. Karom a magasban, mozdulni alig tudok, Jean-Pierre tükröt húz elém, gonddal beállítja - kitárulok magam előtt, érzem, hogy a csiklóm kiszúrja a bugyimat. Reflektorfényben feszülök. A zene lüktet - vagy ez én magam vagyok? -, orrba vág a füstölő súlyos szaga. Jean-Pierre felém jön. Rámtapad. A szemébe nézek, közelről. Boldog vagyok, hogy nem tudok mozdulni, mintha levette volna rólam a további döntések - sőt: minden felelősség - terhét. Mellbimbóm izgatottan szagolja Jean-Pierre bőrét.
Jean-Pierre kezében a kés. Amit választottam. Kínálom neki magamat. Nem, nem fogok sikítani, reszketek, de biztosan csak attól, hogy már nagyon kívánom a kést. Hiszen mindig is erre vágytam! Jean-Pierre, gyerünk! Tessék, itt vagyok! A kést!
A picsámnak szegezi. Igen, Jean-Pierre! Hívom a szememmel - de nem adok hangot, mintha csak be lenne kötve a szám. Belémhatol a penge. Nagyon is jól érzem magamban. Megrándulok. Látom magamat a tükörben - minden nagyon rendben. A fehér bugyim átvérzik, a piros folt tovább nő. Álom, de ja vu. - Még. Tovább! - nem ismerek a hangomra, Jean-Pierre szúr. Fáj. Jó! Eltátom a szájamat, de nem kiabálok. Jean-Pierre hátralép, néz. Én is nézem magamat a tükörben, most már vörösen csillog a combom, nagyon szép. - tetszem? - de nincs válasz. Csak néz. Idő - Jean-Pierre levetkőzik. Milyen nagyon jó test! - most majdnem elbőgöm magamat. Csak szép tudjak lenni én is, hogy magamba tudjam csalni ezt a férfit! - gyere. Még! - nekem veti a meztelen, kemény testét, éget a fasza. A szája a szájamat keresi, a tőr hegye a csiklómat. Érzem, ahogy vérzek, nagyszerű. Tétovázik a tőr hegye. - Ott, igen!! - és Jean-Pierre szúr. Megrándulok, megroggyan a térdem, hihetetlenül fáj - jó. Meztelen akarok lenni, vetkőztess le! Jean-Pierre érti a hangtalan kérdést, távolabb lép, a kés élével esik neki a bugyinak, felfelé hasít, még egyszer, újra, még egyszer, a véres ronggyal együtt én is hasadok. Gyorsabban, Jean-Pierre! - de ő ellép, láthatom magamat a tükörben, látom ahogy lihegek, látom a tágra feszült szememet, mint egy eszelős, a kifeszült szájamat látom, látom, ahogy a talpam alá terített fehér törölközőt is eléri a lecsurgó vér,
- Jean-Pierre! Tovább! - a hangom nem az enyém már.
Jön, újra. Késheggyel. Hörög. Én visszatartom a hangomat. Nekem szegezi, kicsit oldalról, kicsit fordulok én is, hogy lássam a tükörben, amint belém mélyed az acél, ahogy elpattantja a bugyim pántját, ahogy kicsordul a bőröm alól a vér, ahogy elindul lefelé, ahogy Jean-Pierre keze letépi rólam a lucskos foszladékot.
Terpeszbe feszülök, hogy lásson, mindenestül. Lüktet mindenem. Én is látom magamat: hibátlan vagyok - micsoda diadal! Átjár megint a kés - átjárja testemet a boldogság...
Jean-Pierre szomjas szája a megsebzett csiklómon. Most lerogyok - de nem, hiszen a szíjak tartanak.
- Kérlek! kérlek!! - lihegem. - Korbácsot!
Kívánja minden sejtem!
De látom: nem érti.
- Ostort! Kérlek!!!
Nem érti, nem ismeri a szót! A kendőre meredek, a gonosz szíjakra - nem érti. Eszembe jut németül. Nem érti. Angolul nem jut eszembe. Franciául nem tudok! Micsoda tehetetlenség! A kést markolja, jön újra. - Jó, igen, szúrj! - Belém illeszti, a csiklóm fölött. Megőrülök: belelököm magamat a tőrbe. Összecsuklanék a leírhatatlan fájdalomtól - a szíjak fognak. Jean-Pierre rezzenetlenül fogja a fegyvert, a keze is csurom vér már. Még vagy háromszor rángatódzva belevonaglok a késhegybe."
&
Csalog Zsolt gyermekeinek nyilatkozata
Olvasói levél
Népszabadság| 2008. december 10.
Csalog Zsolt
gyermekeinek
nyilatkozata
A Népszabadság december 3-i számában közölt, apánk művének megjelenéséről szóló írásuk azt a látszatot kelti, mintha szerzője tájékozódott volna az érintettek álláspontjáról. Olyan, a regény megjelenését ellenző érveket ad szájunkba, melyeket nem mondtunk, ezzel szemben a megjelenés elleni legfőbb érvünket elhallgatja.
Talán szükségszerű is ez, hiszen, komoly újságtól szokatlan módon, a cikk írója az ügyről az egyik vitás felet, a családtagokat egyáltalán nem kérdezte meg. (Mivel magyarázhatjuk a Népszabadság eljárását?) Ehelyett dr. Bognár Éva mondatait olvashatjuk arról, mit is gondolunk mi.
A valóságban a következőt gondoljuk:
A Krisztina című kiadvány, melyet ezekben a napokban egyes helyeken talán majd árusítani kezdenek, s melynek írójaként Csalog Zsolt van feltüntetve, kiadójaként pedig dr. Bognár Éva, a szerző szándéka ellenére, és így a mi (azaz a jogutódok háromnegyedének) akaratunk ellenére jelent meg.
Apánk, Csalog Zsolt élete utolsó éveiben, az 1990-es évtized közepén dolgozott egy szövegen, melynek egy ideig megjelentetését is fontolgatta, álnév alatt. Amikor azonban megmutatta azt írótársának és barátjának, Lengyel Péternek (ő látta általában először írásait), egy félórás beszélgetés meggyőzte őt nemcsak arról, hogy a regény sikerületlen, hanem arról is, hogy azt nem érdemes kiadni. Apánk a beszélgetés hatására akkor azt is elhatározta, hogy a kéziratot megsemmisíti. (Mindez Lengyel Péter író közlése, melyet a minap erősített meg.) Ha nem is tudjuk, a kézirat ezután valóban megsemmisült-e, azt bizonyosan tudjuk, hogy semmilyen erőfeszítést nem tett a szerzője, hogy a szöveg megjelenjék. Noha pénzszűkében volt utolsó éveiben, nem tért már vissza pillanatnyi ötletéhez, hogy "ebből fog meggazdagodni".
Sem apánk - aki pedig folyamatosan beszámolt nekünk irodalmi terveiről -, sem a végrendelet ezután nem tett semmiféle említést erről a szövegről.
Csalog Zsolt pár évvel későbbi halála után az utolsó házasságából származó özvegy, dr. Bognár Éva mutatott nekünk egy gépiratot (melyet, hagyatéki szerződésünket megszegve, nem juttatott el az Országos Széchényi Könyvtárnak, ahogyan a többi kézirattöredéket) - ennek egy részében apánknak is tulajdonítható kézírásos javítások is láthatók. Nem zárható ki, hogy ez a szöveg nagyrészt vagy egészében megegyezhet a szóban forgó művel.
Miután mi, jogörökösök, láttuk ezt a gépiratot, úgy döntöttünk, nem járulunk hozzá a megjelenéshez.
Dr. Bognár Éva azonban nemleges döntésünk után sem állt el tervétől. Mivel mi, a három leszármazott, nem szerettük volna, hogy akár a mi személyes ízlésünk, akár az özvegyé komoly szerepet kaphasson a döntésnél, végül abban egyeztünk meg Bognár Évával, hogy apánk életművét ismerő és elismerő kritikusokat kérünk föl a mű bírálatára és a döntésre: indokolt lenne-e a kiadás.
Ungváry Rudolf és Rácz Péter különböző módon indokolt és részletezett véleménye egyaránt az volt, hogy a mű nem éri el az apánk műveire jellemző színvonalat, és nem érdemes a kiadásra. (Ungváry figyelemre méltónak, habár félresiklottnak tartja a mű ideológiai világát, az egész könyvet azonban "dögunalmas"-nak jellemzi.)
Dr. Bognár Éva ezután felrúgta megegyezésünket, miszerint a szakértői vélemények döntenek.
Nyilatkozataiban úgy állítja be, mintha mi kegyeleti okokra hivatkoznánk - elhallgatva közben, mit is mondtak a szakértők.
Felrúgta apánk szándékát, mely szerint - amikor még egyáltalán fontolgatta a megjelenést - a mű ne a saját neve alatt jelenjen meg, hanem álnéven. Felrúgta továbbá apánk későbbi szándékát, hogy a mű végül is ne jelenjen meg. Felrúgta most a jogutódok háromnegyedének nemleges szándékát (a hagyatéki szerződés szerint többségi döntés szükséges ilyen ügyekben), végezetül felrúgja a magyar törvényeket, melyek kiadást így nem tesznek lehetővé.
Nincs komolyabb magyar könyvkiadó, mely ezek után kiadná az írást.
Dr. Bognár Éva erre saját "könyvkiadót" és "-terjesztőt" alapított, hogy most puccsszerűen megjelenhessen mégis a könyv.
Indítóokait ne firtassuk, mindenesetre dr. Bognár Éva kiráncigálta a döntés jogát a Csalog Zsolt műveit értékelő szakma kezéből. Ezek után, és az aluljáróban árusított kiadványa után remélt bevételből Csalog Zsolt-alapítványt kíván létrehozni, valamint Csalog Zsolt-alkotóházat. (Bennünket, a jogörökösök háromnegyedét persze nem avatott be terveibe.)
Ilyen nevű intézmények működéséhez természetesen nagy örömmel fogunk hozzájárulni, ha komoly kezdeményező és komoly szakmai háttér van mögötte. Tartok tőle, erre még várnunk kell. (A jogorökösök beleegyezése nélkül bíróság persze nem jegyezhet be ilyen néven semmit.)
Dr. Bognár Éva szavai szerint: "Csalog Zsolt lassan kezd feledésbe merülni, újra forgalomba akarom hozni a nevét." Ha Bognár Éva sikere kétes is most e téren - 10 ember jött el a beharangozott "könyvbemutatóra" -, az általunk eddig nagyra becsült Népszabadságnak sikerült erősen túldimenzionálnia az eseményt.
De van jó hírünk is, csendesebb az eddigieknél.
A Palatinus könyvkiadó a közeljövőben most Csalog Zsolt műveinek kiadását kívánja elindítani. Reményi József Tamás szerkesztő még e botrány kitörése előtt megkeresett minket a tervvel. Hamar meg fogunk egyezni a kiadásokról, ha majd egyszer az özvegy, dr. Bognár Éva is válaszol megkeresésükre.
És ha megjelennek majd e kötetek, a lapnak feltehetőleg nem az első oldalán olvashatunk róla. És ez rendben is lesz így.
Csalog Gábor, Csalog Benedek, Csalog Eszter
*
Kedves Csalog Benedek, Csalog Eszter és Csalog Gábor!
Indulataikat megértem, de a velem kapcsolatos kijelentéseket kénytelen vagyok pontosítani. Nem felel meg a valóságnak, hogy a "cikk írója az ügyről az egyik vitás felet, a családtagokat egyáltalán nem kérdezte meg". Többször is beszéltem Csalog Benedekkel, nehezen tudom elhinni, hogy erre ő nem emlékszik. A cikkben nem Bognár Éva, a volt feleség ismerteti az önök álláspontját, hanem én. A vonatkozó részt a szóbeli közléseken túl dokumentumokra alapoztam: azokra a levelekre, amelyekben önök kifejtik véleményüket, és jogi eljárást helyeznek kilátásba a pornográf könyv megjelentetése esetén. (Ezeket Bognár Éva bocsátotta a rendelkezésemre.)
"Jó nagy perre számíthatsz, Te is, a kiadó is" - írta például Csalog Gábor, aki úgy ítélte meg, "nagy a veszély, hogy a megjelenés furcsa szenzációja rossz fényt vetne Zsolt EGÉSZ életművére". Attól is tartott, hogy a bulvár- és a jobboldali sajtó lejáratná Csalog Zsolt "eddig kikezdhetetlennek tűnő személyét". Csalog Benedek megjegyezte, hogy "egyetlenegy esetben lehet csak szó a megjelenésről, ha a közeljövőben készülne egy kritikai életműkiadás, és ennek lenne a része". Csalog Eszter hangsúlyozta, hogy "egy pornó- vagy félpornó regényt - állítólagos irodalmi színvonalától függetlenül - nem tudok és nem akarok vállalni", majd hozzátette: "világos, hogy tíz éve jóval rizikósabb lett volna a megjelentetése, de bízom benne, hogy eljön még egy olyan világ, amikor ismét pirulni kell egy efféle mű miatt".
Bognár Éva viszont elhatározta, hogy megegyezés hiányában, a leszármazottak tiltakozása ellenére - bárki bármilyen érvekkel ellenzi is a megjelenést - saját maga kiadja a könyvet. A sokfajta érzékenységet sértő konfliktus ebből fakad, márpedig az önök által kifogásolt cikkből ez egyértelműen kiderül.
Üdvözlettel:
Czene Gábor
*
Egy érthetetlen állítás
A Szabad Demokraták Szövetsége elhatárolódik Czene Gábor cikkének (Pornó az írói hagyatékból, december 3.) azon állításától, hogy Csalog Zsolt "az SZDSZ alapítójaként azért lépett ki a liberális pártból, mert ultimátumot kapott: akkor lehet parlamenti képviselő, ha visszavesz a jogvédelemből és a cigányok istápolásából". Az SZDSZ-t megalakulása óta ilyesmivel sohasem vádolták, hiszen az állampolgárok, kisebbségek, hátrányos helyzetűek szabadságjogainak védelme alapvető célkitűzés volt a Szabad Demokraták Szövetsége számára az elmúlt húsz évben, és az marad a jövőben is.
Főleg annak tudatában érthetetlen ez az állítás, hogy az említett időszakban olyan emberek voltak a párt irányításának első vonalában, mint Kis János, Solt Otília, Havas Gábor vagy Horváth Aladár - akik életútjának, szakmai pályafutásának talán a leghangsúlyosabb része éppen a gyengébbek jogainak védelméről szól.
Horn Gábor,
az SZDSZ ügyvivője
*
Tisztelt Horn Gábor!
Annak idején Csalog Zsolt többeknek - másoknak is, nekem is - meglehetősen dühösen és csalódottan mesélte el kilépése történetét. Döntését részletesen indokolta egy lapinterjúban. (Magyar Narancs, 1993. december 9., Simó György interjújának címe: Hideg pragmatizmus) Csalog Zsolt arra figyelmeztetett, hogy "ha egyszer feladjuk elveinket a győzelemért, azok később nem szerezhetők vissza". Tendenciának nevezte, hogy "egy csomó", szociális és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó ember kiszorul a parlamentből, jelesül az SZDSZ frakciójából. Név szerint említi Havas Gábort és Solt Otíliát is. Tény: az 1994-es választás után már egyikük sem volt a parlament tagja. Ahogyan Horváth Aladár sem, akinek útjai 1994-ben különváltak az SZDSZ-től.
Furcsa most azt olvasni róluk, hogy a szóban forgó időszakban tulajdonképpen a "párt irányításának első vonalához" tartoztak.
Tisztelettel:
Czene Gábor
&
Erdélyi József
Magyar szólások és közmondások
8283.
Megesik egy ember nélkül a vásár. (6575.)
8284.
Kettőn áll a vásár.
8285.
Vásár után vesz.
8286.
Náne haszon, ritka vásár.
8287.
Szabad a vásár.
a) Legjobb kész pénzen vásárlani.
8288.
Mártva szépül a vászon.
8289.
Hetes vászon nem válik tizenkettessé.
8290.
Hetes vászonnak se nagy az ára.
8291.
Minő a vászon, olyan foltja kerül.
a) Megszappanozták mint a hetes vásznat.
8292.
Elrejtette magát mint Vászon Pál. D.
8293.
Vászoncseléd.
Közrendü neve a fehérnépnek.
8294.
Olyan mint a váz.
8295.
Vederből csöbörbe. KV.
8296.
Ez a veleje.
Veleje, béle. P.
8297.
Reggel jött vendég nem szokott meghalni.
8298.
Régen várt vendég kedvesebb. K.
8299.
Kora vendég hamar megy.
8300.
Hivatlan vendégnek ajtó megett helye./czoki legyen neve.
8301.
Vendégek serege gazda nehézsége. KV.
8302.
Ördögmódra tartja vendégét.
8303.
Hideg konyha, üres tál sok vendéget nem talál. (4583.)
8304.
Vendéget hísz valamire, magad eszed meg. K.
8305.
Hegedüszóval látod a vendéget.
8306.
Jobb vendéget nem fogadni mint gyalázatosan kivetni. K.
a) Alkalmatlan vendég az éhség./a vénség.
8307.
Ha te verem, én is verem.
Ezt egy német mondá, mikor intették hogy ne menjen arra, mert verem van ott.
8308.
Verembe szürik.
t. i. a bort; azaz igen sok a bor, nem győzik hordóval.
8309.
Ki másnak vermet ás, maga esik belé. ML.
8310.
Verembe hull. (3504.)
8311.
Jobb ma egy veréb mint holnap egy tuzok. (4914.)
8312.
Veréb van a süvege alatt.
8313.
Elvitte azt a két szárnyu veréb.
t. i. kedvet, vigságot.
8314.
Verebek is róla csiripolnak.
8315.
Verebekkel csiripolj. (453.)
8316.
Akkor már elülnek a verebek.
8317.
Emlegetnek a verebek.
8318.
Vak veréb tétova uszik a vizen.
8319.
Annyit iszik mint a veréb.
8320.
Buja mint a veréb.
8321.
Többet ugrik mint a veréb.
8322.
Fogas verőfény. K.
Süt a nap, de hideg van.
8323.
Verőfényen szaggatsz köpenyeget. (5800.)
8324.
Ki verőfényesen jár, barnán megyen haza.
/span align= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - 3. |
|
|
|
|
2012. június 07. csütörtök, 13:26 |
|
AZ EMBERÉLET EGÉSZEI ÉS RÉSZEI
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA-RONTÁSA
BOLDOG-BOLDOGTALAN MENNYE ÉS POKLA
Mind egy – szabad ötletek és idézetek jegyzéke
VÁCI MIHÁLY:
MINTHA
Ez a folyó itt mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.
#
Mintha élet lenne az élet,
éltetne is , míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.
#
Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék.
#
És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz , mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.
#
Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!
#
A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.
#
Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.
#
Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.
*
Élettartósítás
Hosszabb időre kivonja magát a forgalomból,
Megkíméli magad az élet viharaitól, próbáitól,
S a végén megdöbben: csak egy aszott lény lett!
*
„Bolond nem vagyok”
Azért nem fordulsz tartós lelki válságban máshoz,
Mert a saját hajadnál fogva is kihúzod magad a kakiból?
És mifelénk amúgy is azt tartják, hogy az nem normális,
Aki ideggyógyászhoz/pszichiáterhez fordul, pláne jár…
*
Tanács: kérés és elfogadás
Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik –
A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,
Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,
Pláne, ha nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…
De életviteli dolgokban sokszor hiszed azt,
amit Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról…
*
Mindent vagy semmit?
Kiskorodban mindent kifecsegtél magatokról,
Majd miután anyukád rád szólt, hogy hallgass,
Nemcsak a szennyest, a tisztát sem teregeted ki…
*
Öregedő agglegény vagy,
Aki azért még szeretne társat találni -
Az idő nem neked, sőt ellened dolgozik:
Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz!
(Gyakorlat híján csökkenő alkalmazkodóképesség)
*
A hős csapdája
Mivel te sem vagy meggyőződve arról,
Hogy az ügyért érdemes ekkora áldozatot hozni
(biztonságod, családod egzisztenciáját, nyugalmát)
Ezért mindenki mást szar gyáva alaknak tartasz,
S a permanens önimádatodban sütkérezel:
Egyedül csak te nem vagy megalkuvó nyárspolgár…
*
A Hatalom ravaszsága
Ha nem tudja legyőzni, legyűrni mozgalmad,
Vagy nem tudja megosztani, szétzilálni, lejáratni,
Akkor lopva az élére áll, s átveszi a vezetését,
S így ő lesz magának a saját kritikusa, ellenzéke…
*
Besúgók és provokátorok
Míg az előbbi csak fülel és jelent,
Addig a másik aktív, és hülyeségre bíztat,
Lenyuszizva vakmerő tettekre ragadtat,
Hogy felsüljél, lebukjál, elvesszél…
*
Kétvállon – tus
A zsarnokság akkor győzött le véglegesen,
Amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe,
Amikor már érte születsz-nevelődsz, neki tapsolsz,
Amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe,
S majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál…
*
Irgalmatlan nővér
Aki úgy bánik veled, mint egy szadista smasszer
A legjobban jársz, ha semmivel nem „zaklatod”,
Csak szépen fekszel a kórházi ágyadba (ha jutott…)
*
Megbecstelenítve
Felszabadító orosz katonák erőszakolták meg -
Esetleg a szerelemednek is végig kell néznie ezt.
*
Leégések
Amikor leég a bőröd
Amikor anyagilag leégsz
Amikor leégetnek a barátaid előtt
S amikor megszégyenülsz és ezért ég az arcod
*
Önkielégíthetetlen
Kinek mondhat Robinzon viccet?
És ő vajon kinek a tréfálkozásán kuncoghat?
Esetleg a majmok csúfondáros viselkedésén…
*
Kipróbálatlan
Ha csak egy napra helyet cserélhettél volna,
S megtapasztalhattad volna a királyfi lét keservét,
Akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusságod
(de ugyanezt megtehetted volna olyan formán is,
hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről)
*
Végletesen választó
Egy hosszú ideig nagyon válogatsz,
Neked senki nem jó, minden kérő kikosarazva,
Majd egyszercsak nagy hirtelen pánikba esel,
és elmész az első emberrel, aki hajlandó megkérni…
*
Eris almája
Begurítják, s kitör a viszály
Pl. hogy ki a legszebb a nők közül
(anno ezért tört ki a trójai háború)
*
A bűnösség vélelme
Elegendő a puszta gyanú,
bármely polgár perbe fogható és meghurcolható,
ha nem tudja minden kétséget kizáróan
ártatlanságát bizonyítani...
*
Kiválasztás
Az ország vezetőit
a legjobb pókerjátékosok közül választják,
akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...
*
Reményik Sándor
Jóakarat
"Én jót akartam, - s minden rosszra vált..."
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A Kétségbeesés?!
#
"Én jót akartam.
Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
S az megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
Én jót akartam"
#
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn;
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat - elég lesz ez a szó?...
*
Kiszolgáltatva
A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán
egy majom bezárta magát az indítógombokhoz
és mi csak kívülről izgulunk.
hogy éppen mihez támad kedve,
s mikor tör ki az első és utolsó atomháború...
*
Nincs otthonom
mire hazajövök már semmi nincs a helyén,
vadidegen, ismeretlen emberekbe ütközök,
akik méltatlankodva megütköznek rajtam
és hívatlan vendégként bánnak velem...
*
Fentről alá…
Előbb magasra felemelnek,
egy kicsit belekóstolsz a jóba,
majd hirtelen, ok nélkül elejtenek,
s mélyebbre zuhansz, mint az eredeti helyzeted...
*
J. Attila panasza
Te ugrottál volna egy jó szóra nyomban,
de a legjobb eset az volt,
amikor nem szidtak vagy vertek össze,
s nem gúnyneveden szólítottak...
*
Növekvő feszültség
Időzített bomba – kezdődik a végső visszaszámlálás
*
Metamorfózis
Csodagyerekből hülyegyerek –
Csodás átváltoz(tat)ás az iskolákban
*
Fattyú
A szerelemgyereket
Zabigyereknek gúnyolják,
Egy életen át megbélyegzik
*
Kísérleti patkány
A vezetőd és szellemi elited
nem a saját bőrét viszi a vásárra
Inkább a te farkaddal veri a csalánt?
*
Kiváltatlan
Ha elrabolnak
és pénzt vagy életet alapon
váltságdíjat követelnek érted
(vagy túszként, biztosítékként átadnak)
*
Kínzómesterem
Csak aki közelről és régóta ismer engem,
az tudja, hogy mi az érzékeny pontom.
És ráadásul: ha velem él,
s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva
s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…
*
Tudathasadás
Kettős nevelés és oktatás
Otthon és az ún. második otthon: iskola
Megtanulsz jellemdeformálóan öncenzúrázni.
Elveszted bizalmad a szüleidbe, vagy tanáraidba?
*
Unisex
Lányos fiúk és fiús lányok
Hermafrodita külső és belső
Isten hímnős – hasonlítsunk rá?
*
Siettetés – beragadás
Koravén gyerekek, infantilis felnőttek
Az egyik kiskorában már családfenntartó,
A másik meg túl a harmincon mamahotel lakó….
*
Lefüggönyözve
Asszony verve jó?
És a férfi- és gyerekbántalmazások.
Családon belüli verbális agresszió, erőszak és gyilok.
*
Róka-gólya vendégség
A pokolban és a mennyben is
olyan óriási, hosszú kanalak vannak,
hogy képtelenség velük enni -
*
Manifeszt és látens szerep
Az iskolarendszer ma konzerválja,
sőt erősíti a társadalmi különbségeket -
ez kontraproduktívnak mondható,
vagy csak beteljesíti titkos küldetését?
*
Megtörni a lelket
A katonaság nem volt hatékony,
nem lettünk minőségi hadrafoghatók?
De talán nem is ez volt a fő célja,
hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése...
*
Áldozat vagy tettes
Kabátlopási ügybe keveredni -
téged loptak vagy te loptál...?!
*
Lakásmúzeum
Rezervátum és skanzen -
vagy egy itt és most élő faluközösség...
*
Ingyen cirkusz
Szabadúszó vagyok,
de nincs megtöltve a medence...
*
Detonáció
Más gyerekét nevelni –
de csak a gyerek halála előtt derül ki
(Kosztolányi drámai novellája - megfilmesítve)
*
A homoszexualitás vicc
Ezt sokáig üldözték, tiltották,
majd megengedték, szinte már támogatják,
azt is megéljük majd, hogy lassan kötelező lesz…
*
Hiányzó hős
A férfiak akkor is lapulnak, mint szar a fűben,
amikor éppen legény kell, kellene a gátra…
(mindenki arra bazíroz, hogy majd valaki más…)
*
Mnemotechnika
Büntetésből százszor leírni,
Hogy örökre megjegyezd,
Hogy még egyszer ne kövesd el…
*
Tűz van, babám!
És még őt,
a más által lopott disznósajt
becsületes visszaszolgáltatóját
sújtja a cinkosan lopó
dolgozó nép megvetése..
*
Kifordult világ
Jó ügyet rosszul védenek.
Rossz ügyet viszont jól védenek.
*
Jóból is megárt a sok
Csak a kedvenced eheted,
Amíg egy életre meg nem utálod
*
Fegyverkezés
Mindenki tarthat otthon lőfegyvert,
S az első gyanús mozdulatra,
Pl. ha kopogtatás nélkül nyitsz rá,
Felszólítás nélkül belédereszt egyet!
*
Kopogtatás nélkül
Bárki rádnyithatja az ajtót,
Amit sose zárhatsz be – vagy leszerelik
(mint pl. anno a néphadseregben ez előírás volt)
*
Nem ember
Az utcán angyal,
De otthon ördög –
Mindig az idegen az első?
*
Nyitott házasság
Közös megegyezéssel diszkréten intézve,
S kínosan ügyelve: semmi érzelmi komplikáció..
Csak azt nem érted, hogy miért halt korán az asszony,
S hogy miért agglegény még harmincon túl is a három fiú…
*
A szélhámos emberismerete
Istenben nem hiszel, de a piramisjátékban igen
Ahogy abban is, hogy egyenlő esélyed van a lottón,
S ezért már a hétvégétől jön a dúskálás,a habzsi-dőzsi…
*
Hiszel a bűvésznek,
Hogy tényleg elővarázsol a cilinderből egy nyulat,
Pedig még figyelmeztet is rá, hogy „Vigyázat, csalok!”
*
Tatárjárás anno és most
Odalett az emberek vetése,
Hol vár állott, most kőhalom…
Tűzbe dobják a csecsemőket
A lányok java örül, ha prosti lehet
(Adós)rabszolgaságba vetett férfiak
*
Nehézség fokozó
Hogy lehet bonyolultabban…
A jobb kezével vakarja a bal fülét
Vagy előszeretettel nyakatekerten okoskodik
*
Nincsenek axiómák
Nincsenek megkérdőjelezhetetlen igazságok,
Mindenről szavazni lehet, minden másképp is lehet
*
Parasztvakítás
A magyar ember hátán szántani is lehet,
Ha ezt az ekét piros-fehér-zöld színre festik…!?
*
Dinasztia – kasztrendszer
Csak orvos fiából, lányából lehet orvos
Vagy ennek éppen az ellenkezője áll:
Minden más lehet, csak épp az nem
Apáról fiúra nem szállhat át a mesterség
*
Gaz-igaz
Csak egy jottányi a különbség
De ha elmaszatoljuk, akkor a gaz elpusztítja az igaz-t
*
A törvény szelleme
Igazságot már nem, mi már csak jogot szolgáltatnak
És a jogszolgáltatásba még a méltányosság sem fér bele…
*
Tabula rasa..
A múltat végképp eltörölni
Rabszolgahad, indulj velünk,
A múlt fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk
*
Árvaházi agymosoda
Elvesznek apádtól-anyádtól,
S azt hazudják neked, hogy rablógyilkosok
*
Így is jó
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
#
Ahol megverekszünk minden szóért
És már senkivel sem alkuszunk
Ugye jó barátom jól emlékszem
Nem is régen oda indultunk
#
Ma már neked is van címed, számod
Mi már sínen vagyunk, azt hiszem
Ugye alattad is autó berreg
Talán mindenkinek lesz ilyen
#
Ma már novemberben sem kell fáznod
És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál
#
Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb
#
Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk
#
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
De nekünk így is jó
#
Én még emlékszem az első dalra
Amit olvasatlan dobtak el
Aztán kitanultuk hogyan szóljon
Így már egész más, de megfelel
#
Megy a bicikli, ha jó a lejtő
Te csak kapaszkodj a nyeregbe
És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit
Hiszen rosszabbul is mehetne
#
Hogyha találkozunk, el ne fordulj
Velem emelt fővel rázz kezet
Én majd megértem, ha nem is mondod
Hogy a széllel szembe nem lehet
#
És nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör, de nekünk így is jó
#
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Oda nem visz el se HÉV, se metró
Lám a bérkocsi sem arra jár
És mert nem hiszem, csak azért mondom
Kicsit hangosabban másoknál
#
Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Hamis a harmonika
De így is jó, így is jó, így is jó
Vizes a bor
Ha nekünk így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó
http://www.youtube.com/watch?v=CvKjLNO7hMA
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. június 07. csütörtök, 06:09 |
Elhunyt Polónyi Gyöngyi
Polónyi Gyöngyi 1942. április 13-én született Budapesten. A színművészetin az 1964-ben végzett osztályba járt, amelyben a színésznőjelöltek rögtön sztárok lettek. A főszereplő Polónyi Gyöngyi, valamint Béres Ilona, Halász Judit és Tordai Teri az Esős vasárnap című filmben tűntek fel, a film azóta is gyakran látható.
Egyszerre indult a négy színésznő pályája, Polónyi Gyöngyi azonban mintegy két évtizede eltűnt a magyar színpadokról és másfajta szolgálatnak szentelte életét: az egyik pesti kórházban végzett jószolgálatot beteg, idős, elhagyott emberek mellett.
Polónyi Gyöngyi negyedikes gimnazistaként filmfőszerepet kapott, pályája elején sokat foglalkoztatta a film és a televízió. A Fűre lépni szabad és az Esős vasárnap mellett szerepelt A kőszívű ember fiai, valamint a Napló szerelmeimnek című filmben is.
A színésznő a diplomázása után egy évadra a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1965-tól a Thália Színház tagja volt. Már főiskolásként több szerepet játszott a Thália Színházban, néhány év alatt főszerepek sorát alakította, játszott erős tartású drámai nőalakokat, később inkább kisebb karakterszerepekben volt látható.
Szerepei között megtalálható Reich Kató (Fejes Endre: Rozsdatemető), Irina (Csehov: Három nővér), Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő), Maria (Hemingway: Akiért a harang szól), Melinda (Katona József: Bánk bán), Fehérvállú (Szép asszonyok egy gazdag házban), Anna (Wojtyla: Az aranyműves boltja). Polónyi Gyöngyi utoljára a Thália Színházban játszott, amelynek csaknem három évtizedig a tagja volt.
*
20:00, Csütörtök (június 7.), DUNA Televízió
Esős vasárnap
fekete-fehér, magyar romantikus dráma, 97 perc, 1962
rendező: Keleti Márton
forgatókönyvíró: Pongrácz Zsuzsa
szereplő(k):
Polónyi Gyöngyi (Balázs Ági)
Tordai Teri (Bakonyi Olga)
Halász Judit (Korompai Ica)
Mécs Károly (Kaszás Pali)
Páger Antal (Ági apja)
Béres Ilona (Hegedűs Erzsi)
Komlós Juci (Ági anyja)
Kálmán György (fényképész)
Bodrogi Gyula (Várday)
Földi Teri (Várdayné)
Tábori Nóra (Bakonyiné):
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
Új tanerő érkezik a gimnáziumba, a csinos, fiatal Pali. Felbolydul az iskola, minden lány a sármos tanár úrba szerelmes, kivéve az iskola éltanulóját, Balázs Ágit. Természetesen mint már annyiszor a történelemben, Palinak nem kell más, csak az okos, csinos és elérhetetlen Ági, akit megijeszt a férfi rámenőssége és elmenekül. Pali ezután az iskola bombázójánál, Olgánál keres és talál vigasztalást, miközben továbbra is Ágiba szerelmes. Bocsánatot kér hát a lánytól és bevallja, hogy lefeküdt Olgával. Van-e jövője ennek a kapcsolatnak még a történtek után?
*
Egy esős vasárnap délután
Előadó:Mikes Éva
Szövegírók: Bacsó Péter
Zeneszerzők: Fényes Szabolcs
*
Egy esős vasárnap délután,
Elbújni jó,jó, jó
Te véled még egy kis magány,
Oly roppant csábító
Ne gyújtsunk lámpát,nézzük az esőt
Köröttünk lágyan zümmögő a csönd
Nekünk mesél az esőkoppanás
Nem érti más, szelíd varázs
Egy édes esős vasárnap délután,
Kettesben könnyű ám.
Szaxofon solo
moduláció
Egy esős vasárnap délután,
Elbújni jó,jó, jó
Te véled még egy kis magány,
Oly roppant csábító....
http://www.youtube.com/watch?v=Kxauj_FcCk8
*
Mikes Éva dalszövegek:
A citadellán
A csillag
A szerelem himnusza
http://www.youtube.com/watch?v=-uowiY8DDJc&feature=related
Ahogy mentem
Ami szívemen, a számon
Autóstop
Az első szerelem ábrándozás
Az első szerelem ábrándozás (1964)
Beszélni ezüst
Butaság gondolni rád...
Büszke vagyok rád
Ccc, hiszem, ha akarom!
Csak már tavasz lenne újra
Dunaparti ház
Dunaparti szerelem
Egy esőcsepp
Egy esős vasárnap délután
Egy kicsi szerencse
Egyszerre csak
Én vagyok néked az igazi
Engem nem lehet elfelejteni
És most hová?
Ez a legszebb ünnep
Fáj a szívem valaki után
Feketehajú kis gimnazista
Gyere, ülj kedves mellém
Ha csókot kérnél
Hamuban sült pogácsa
Hányszor búcsúzunk?
Harangszó az esti szélben
Harangszó az esti szélben ( Les trois cloches)
Hétfőn még csókolsz
Himnusz a szerelemről
Hiszek
Hiú fiú
Hívjad félre őt
Holnap, ki tudja holnap
Így nézz
Ikrek dala
Jaj, de szánom én Casanovát
Jó hogy rád találtam
Juci, Juli, Júlia
Kati
Két kis luftballon
Ki adhat tanácsot
Kiestél a ritmusból
Kis hétköznapi boldogság
Kit szeretsz most?
Kósza tavaszi szél
Könnyek, könnyek
Köszi, köszi
Köszönöm, mama
Majd elmossa az őszi zápor
Mami, engedd meg
Miért most hívsz?
Miért nem hiszed el?
Mintha ketten lennénk
Ne ébresszetek fel!
Négyszemközt
Nem fogok szomorkodni érted
Nem szabad elsietni
Nyári bor (Tüzes nyár)
Ó, ti szegény szerelmesek
Oh, baby
Ő és én
Száraz ágon nincs levél
Száz évig élj
Száztizenhat éves
Szemembe nézz
Szerelem vagy vágy?
Szerencsés ember
Szeretni nem nehéz
Szólj, ha bántlak én
Szomjazom
Születésnapra
Tanulság
Te szeress legalább...
Te újra elhitetted énvelem
Te vagy a szívügyem
Tudod
Túl sokat ígérsz
Tücsökszerenád
Úgy érzem, boldog vagyok
Úgy látom, néked minden túl kevés
Úgy szeressél, ahogy kell
Úgy szeretlek téged (Dio Come Ti Amo)
Ugyanúgy
Új nyár
Vagy mindent, vagy semmit...
Valaki megbolygatta életemet
Van-e remekebb?
Véget ért (Free Again)
http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/1654/mikes-eva-dalszovegei.html
*
Mikes Éva
1938.december 22. – 1986. február 4.
Háromgyermekes, budapesti családba született bele Misics Évaként, de az ország Mikes Éva-ként ismerhette meg. Furcsa a névváltozásról ma olvasni, mikor hemzsegnek az Alice-ok, Adrienne-k, Jenniferek. Volt idő, mikor a magyaros hangzás volt a sikk: ez a (felsőbb vezetés által is megkövetelt) divat követelte meg, hogy Mnozicból Zsuzsából Mátray, Stern Katalinból Sárosi, Kupsa Jánosból Koós, Klein Györgyből Korda legyen.
Mikes Éva táncdalénekesi pályája más szempontból sem indult különlegesen: pályatársaihoz (Aradszky László, Németh Lehel, Vámosi János) a szocialista termelésből érkezett a könnyűzene világába. Gimnáziumi tanulmányai után ugyanis kalapos mesterséget tanult, sok kolléganőjéhez hasonló-an Majláth Júlia fedezte és karolta fel.
A szokványos kezdés sosem hallott tehetséget emelt be a könnyűzene világába. Csodálatos, üde hang, finom-elegáns stílus: Magyarország egy kellően meg nem becsült tehetséget kapott. Ma sokszor elfeledik, hogy ehhez a pályához a tehetség önmagában nem elegendő: szorgalom, kitartás is szükségeltetik. Miután a XIII. kerületi MÁV Kultúrotthon egy rendezvényén felismerték tehetségét, és biztatni kezdték: foglalkozzon komolyan az énekléssel, Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójába került Balassa P. Tamáshoz, hogy képezze magát. Ő volt a kurzus éltanulója. Nem kis szó ez, ha figyelembe vesszük, hogy pályatársai Toldy Mária, Kerényi Gabriella, Szántó Erzsi, Aradszky László vagy Pálffy Zsuzsa voltak.
Első bemutatkozására az Erkel Színházban megrendezett esztrádműsor keretein belül került sor. „Nekem pont, pont a bőgős udvarol” - énekelte, és a számot még 1961 során olyan slágerek követték, mint a „Nem szabad elsietni” vagy a „Szólj, ha bántlak én".
A hatvanas évek elejének Magyarországának könnyűzenei élete nagyban különbözött a maitól: a lemezkiadás állami monopólium volt, ráadásul kapacitása korlátozott volt: ez eleve azt jelentette, hogy kis számban, csak arra érdemesre talált kislemezeket lehetett kiadni: Mikes Évának számtalan rádiós siker után csak 1962-ben jelenhetett meg vizsgdala, az „Ahogy mentem az utcán”, ami elsöprő siker volt. (Tizenkét éves pályafutása során a Qualiton jelentette meg lemezeit.)
A másik különbség a mostani állapotokhoz képest, hogy a tánczenéket egy kiváló kvalitású, de viszonylag szűk szerzőcsoport alkotta, s gyakran előfordult, hogy egy-egy számot egy időben több előadóval (általában férfi – női) is rögzítettek. Ilyen értelemben e korszak kapcsán nincs értelme vitatkozni arról, kinek a száma. Annak a száma, aki slágerré tudta tenni: Németh Lehel korábban énekelte ugyan a Payer – Hajnal szerzeményt, a „Szomjazom” címűt, de slágerré 1963-ban Mikes Éva tette.
Mikes Éva állandó, sikeres résztvevője volt az 1960-as évek elejének tánczenei rendezvényeinek, a Made in Hungary-nek illetve a Tessék választani!-nak. Időközben azonban már külföldi turnékat is tett: első külhoni fellépésére 1963-ban Berlinben került sor, s még ugyanebben az évben nyert díjat a Sopotban megrendezett táncdalfesztiválon. Bécs után Odessza következett, de hogy mennyire számítottak rá idehaza is, jól mutatja, hogy a Tessék választani!-n bemutatandó versenydalát még ide is utánaküldték. Turnéin a Stúdió 11, később az Expressz Zenekar volt rendszeresen a kísérője.
A hatvanas évek közepe egyértelműen pályája csúcsát jelenti. Olyan slágerek jelzik ezt az időszakot, mint „Az első szerelem”, (melyre Sorrentói narancsfák közt…című tanulmányában még Hankiss Elemér is hivatkozott; és amely a népszerűségére való tekintettel 1964-ben és 1965-ben két verzióban is elkészült) a „Túl sokat ígérsz”, az „„Am a szívemen, a számon” vagy a „Te szeress legalább”. Ez utóbbi számnak érdekessége, hogy az első magyar slágerlista, amely az IM-ben jelent meg olvasói szavazatok alapján, első listavezetője volt.
Sárosi Katalin és Záray Márta mellett ekkor vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb magyar táncdalénekesnő volt. Lemérhető ez abban, hogy dalai állandóan szerepet kaptak a kívánságműsorokban, a tánczenei esztrádokban.
Számtalan világslágert adott elő magyar nyelven: Modugno (Úgy szeretlek), Bécaud (És most hová?), Piaf (Himnusz a szerelemről, Harangszó az esti szélben) dalai mellett megtalálható Josef Zima (Két kis luftballon) vagy a My fair lady betétdala (Egész éjjel táncolnék.) Angol és olasz nyelven is készített felvételeket, amire kortársai közül keveseknek volt lehetősége.
Az 1966-tól újabb és újabb lendületet vevő beat-divat nem kedvezett a lágy, harmonikus dalok előadóinak. Bár a táncdalfesztiválokon nem ért el nagyobb sikert, Mikes Éva megmutatta, hogy még a beatkorszakban sem „lehet elfelejteni”. 1968-ban óriási slágernek bizonyulnak a „Dunaparti ház” illetve az „Új nyár, új szerelem" című számai, 1969-ben „Ki adhat tanácsot?” valamint „Úgy érzem, boldog vagyok” az év legjobb tánczenei felvétele között szerepel a Magyar Rádióújság kimutatása szerint.
A tánczene azonban ekkoriban már válságát élte, képviselői a popban (Sárosi Katalin), a folkban (Balázs Eszter) vagy a beatben (Ambrus Kyri) keresték útjaikat, mások a visszavonulás mellett döntöttek. Szántó Erzsi mellett ezt választotta Mikes Éva is. Döntése mellett szólt, hogy időközben férjhez ment az Expressz együttes dobosához, Kangyal Ferenchez, és 1972-ben megszületett kislánya. Mivel férje állandóan az országot járta, nem maradt számára más lehetőség, mint hogy feladja zenei pályáját, és a családjának éljen. Nem szakadt el azonban teljes mértékben a zenétől: hangképzéssel foglalkozott, tapasztalatát – tehetségét a jövő énekes generációival osztotta meg.
Misics Éva nagyon fiatalon, negyvenhét évesen hunyt el, erejét felemésztette a gyógyíthatatlan kór. Nem tévedés a Misics – név: Kosztolányi Dezsőt plagizálva, Misics Éva 1986. feburár 4-én meghalt ugyan, de Mikes Éva dalaiban, a rajongók emlékezetében tovább él. Ahogyan slágere szólt:
„Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni…”
http://mikeseva.5mp.eu/web.php?a=mikeseva&o=JCUWJnvmrr
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
