Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai

bruegel_pieter_icarus_-_hi_res

Tisztelt ifjú és szépkorú olvasók!

Mindenkit üdvözlök, aki jóhiszeműen a honlapra "tévedt",

s csak remélni merem, hogy visszatérő vendég lesz nálunk.

Elég vonzónak találja az ingyenes és bő szellemi kínálatot,

és lesz elegendő, elég nagy lelki bátorsága szembenézni

jobbítandó önmagával és a pusztuló nemzet sorskérdéseivel...

diogenesz_m_3

Üdvözlettel: Nagy Jenő (1952-)

Elérhetőségem: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


ferenczy krtnc


Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt.

 

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban


ablak olvas erotika

MÉDIUMAJÁNLAT:

Álmos Király Televízió

hiszek_egy_istenben

 



Az emberi balgaság bölcselete - 5. PDF Nyomtatás E-mail
2012. július 06. péntek, 17:46

otdik_pecst

ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

 

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek

 

ILLYÉS GYULA

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

 

Hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,

nemcsak az éjszakában

kiáltó őr szavában,

ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten

lobogó vádbeszédben,

beismerésben,

rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös

ítéletében: bűnös!

ott zsarnokság van,

nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,

"tűz!"-ben, a dobolásban,

s abban, ahogy a hullát

gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon

félignyílt ajtón

ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan

pisszt jelző ujjban,

ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban

s e rácsban már szótlan

vergődő jajsikolyban,

a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van

nemcsak a talpraálltan

harsogott éljenekben,

hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak az ernyedetlen

tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,

épp oly hazug-harsányan

zengő szoborkövekben,

színekben, képteremben,

külön minden keretben,

már az ecsetben;

nemcsak az éjben halkan

sikló gépkocsizajban

s abban,

megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van

jelenvalóan

mindenekben,

ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van

az óvodákban,

az apai tanácsban,

az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek

idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,

nemcsak a könyvsorokban

szögesdrótnál jobban

butító szólamokban;

az ott van

a búcsúcsókban,

ahogy így szól a hitves:

mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan

ismételt hogy-vagy-okban

a hirtelen puhábban

szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak

szerelmed arca megfagy,

mert ott van

a légyottban,

nemcsak a vallatásban,

ott van a vallomásban,

az édes szó-mámorában,

mint légy a borban,

mert álmaidban

sem vagy magadban,

ott van a nászi ágyban,

előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled

mi egyszer már övé lett;

vele hevertél,

ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,

az van az orrban, szájban,

hidegben és homályban,

szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak

s bedől a dögszag,

mintha a házban

valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,

ő, a zsarnokság kérdez,

képzeletedben

se vagy független,

fönt a Tejút is már más:

határsáv, hol a fény pásztáz,

aknamező; a csillag:

kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:

egyetlen munkatábor;

mert zsarnokság szól

lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,

a prédikációból,

templom, parlament, kínpad:

megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,

mind az tekint rád;

mint a betegség,

veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,

rab vagy, rab, erre kattog;

hegyen és tenger mellett

be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van

minden váratlan

zörejben, fényben,

a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,

e bilincs-unalomban,

a zápor zuhogásban,

az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren

bezáró hóesésben;

az néz rád

kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,

ott van a holnapodban,

gondolatodban,

minden mozdulatodban;

mint víz a medret

követed és teremted;

kémlelődsz ki e körből?

ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,

fogoly vagy, s egyben foglár;

dohányod zamatába,

ruháid anyagába,

beivódik, evődik

velődig;

eszmélnél, de eszme

csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,

mit ő eléd varázsolt,

s már körbe lángol

erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,

el nem tiportad;

s így rád is ő vigyáz már,

gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,

hús és kenyér mi,

mi szeretni, kívánni,

karod kitárni,

bilincseit a szolga

maga így gyártja s hordja;

ha eszel, őt növeszted,

gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,

így járunk vaksötétben,

s feszengünk kamarában,

akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,

minden hiában,

a dal is, az ilyen hű,

akármilyen mű,

mert ott áll

eleve sírodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál.

1950.

(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

illyes and nl

 

*

 

Személyi kultusz

Mindennek ő a parancsnoka

Mindent a Vezérről neveznek el

Mindenki mindenért neki ad hálát

Minden díjat, címet először Ő nyer el

A legjelentősebb kitüntetést róla nevezik el

Minden tudományos mű is tőle idéz

Őt mintázzák a köztéri szobrok

Stb. stb. stb.

*

 

Megtorpedózva

a Legyőzhetetlen névre keresztelt csatahajó

(örök álmát alussza a legénység is a hullámsírban)

*

 

Léha rosszbarátok

Mások vittek rossz utakra engem

*

 

Dúvad

Feldúlt falvak, termőföldek és városok

*

 

Egyházi áldás

a hódító háborús hadsereg katonáira, fegyvereire

*

 

Kő és virág

Inkább a köveket csodálod,

Mert azok nem hervadnak-múlnak el…

*

 

Baksis – Balkán

Csak akkor intézik el az ügyed, ha kensz egyet

*

 

A bürokrata és a bürokrácia útvesztői

*

 

Gondtalan

A gondolkodás gond

Ha csak parancsnak engedelmeskedsz,

akkor ettől a tehertől mentesítheted magad

*

 

Öreg hiba

*

 

„Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad,

az hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.”

(Példabeszédek 29:1)

*

 

Tisztelet

amit nem kivívni, de megparancsolni akarsz

*

 

Plutokrácia

A gazdagok kasztja uralkodik,

Az ő kezükben van a gazdaság, a politika, a sajtó,

az igazságszolgáltatás, a kultúra, az egyház stb. stb.

*

 

Teljhatalmú önkényúr

Mint egy kisgyerek, aki eltaposhatja a hangyát,

Vagyis velük kapcsolatban tényleg élet és halál ura

*

 

Mindenható kiskirály

Megparancsolja azt, ami már megtörtént,

vagy ami törvényszerűen ismétlődik a világban…

(bár abból, hogy ma is felkelt a mi Napunk,

logikailag nem következik, hogy holnap is fel fog…)

*

 

Egy tábornok,

aki mögül elfogyott a hadsereg, a közkatona

(egy edző csapat, egy karmester zenekar nélkül)

*

 

Ügyefogyott

*

 

Elvált szülők gyermeke,

Akit a szülők hírszerzőnek használva faggatnak,

Mire előbb-utóbb már-már semmit sem mer szólni…

*

 

Huzatban – ellenszélben - szélvészben

*

 

Öntörvényű

Aki fittyet hány a szabadesés törvényének,

s éppígy figyelmek kívül hagyja azokat is,

amik a szellemvilágunk örök rendjét alkotják

(nem lesz hosszú, pláne nem boldog életű a Földön)

*

 

Kullancs

A komoly szakértő úgy beszél a veszélyekről,

hogy a hallgatóság messze elkerül erdőt-mezőt…

*

 

Irtod a csalán

Csak a csaláncsípésre gondolsz,

Nem is hallottál ingyen gyógyhatásairól

*

 

Nincsen rózsa tövis nélkül

Az illatát élvezed, a tüskéit nem szenvedheted?

*

 

Hétalvó,

Aki még sohasem látott napfelkeltét

(pláne nem az alföld sík vidékén/ a pusztán)

*

 

Gyomnövény

Idegenből hozott növényeket plántálsz

A honosakat meg gyomnak tartod, s kigyomlálod

*

 

A fölnőttek ugyanis szeretik a számokat

Ha egy új barátunkról beszélünk nekik,

sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek.

Sosem azt kérdezik:

"Milyen a hangja?"

"Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?"

Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?"

"Hány testvére van?" "Hány kiló?"

"Mennyi jövedelme van a papájának?"

És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.

Ha azt mondjuk a fölnőtteknek:

"Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült,

ablakában muskátli, tetején galambok..."

- sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat.

Azt kell mondani nekik:

"Láttam egy százezer frankot érő házat."

Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"

(A KIS HERCEG)

*

 

Kétéltű - életduplázó

Kettő helyett enni, inni, aludni, dolgozni stb.

*

 

Szenilitás

Kóros feledékenység

Elfelejted meggyújtani a megnyitott gázt

*

 

Virtus és tolókocsi

Salto mortale a sekély vízben

*

 

Visszabeszélő

Visszafelé beszélsz

Visszafelé olvasod a könyvet

*

 

Know how

Csak akkor használsz valamit, pl. a villamost,

Ha ismered töviről hegyire, s meg is tudod javítani

*

 

Jószívűsége nem ismer határokat

Nem csak lakását, de feleségét is kölcsön adja

*

 

Fikciót nem ismerő fickó

Beszalad a színpadra, s megvédi Dezdemónát

*

 

Vízfejű ország

A főváros, mint egy rákos daganat

Mindent csak ott lehet intézni, elérni stb. stb.

*

 

Epigonok és plagizátorok

*

 

Önvakító

Mintha nem lenne napfény

Egész életedben csak sötétben tapogatsz,

Mint amikor a vakok iránti empátiát erősítendő

Bekötött szemmel kell akadályokat leküzdened…

*

 

Egyszer használatos

és használat után eldobandó

(zsebkendő, ruha, újság, könyv, nő stb.)

*

 

Házaló ügynök

Olyan terméket, szolgáltatást ajánlasz,

Amiről te is tudod, hogy felesleges,

Vagy aránytalanul drága, netán káros is,

Mindezt személytelenül telefonon,

rosszabb esetben a szemébe is nézve…

Ha semmit nem adsz el, akkor este nem (l)eszel!

*

 

Mindent tudni akarsz

A te férjednek semmilyen titka nem lehet előtted

(A Kékszakállú herceg vára – a lezárt hetedik ajtó)

*

 

Trójai faló

A görögök ajándékától óvakodj

*

 

Hiába eszi a császár kenyerét.

(Katona és nem tudja mi a regula.)

*

 

Nincs nehezebb a császár kenyerénél.

(Katona életnél.)

*

 

A komámasszony azt gondolta

császárkörtét tart, pedig csak vadalma.

(Azt hitte, az ő gyermeke jó, pedig az is csak rossz.)

*

 

Két dudás nem fér meg egy csárdában

*

 

Bőr

Van bőr a képén

Lenyúzzák a bőrét

Nem férsz a bőrödbe!?

Más bőrét viszi a vásárra…

*

 

Csákó.

(Ökörnév.)

Aligha baja nincs Csákónak, hozik a bürit.

(Hozzák a bőrét.

Már döglött s mégis csak azt hiszi kis baja van.)

*

 

1. Úgy búsulok, maj meghalok,

S mégis jókedvet mutatok,

Hogy ne lássák, hogy búsulok,

Hogy az uccákon nem sirok.

 

2. Sirok titkon, más nem lássa,

Hull a könnyem le jëgymásra.

Hull ölömbe, hull a fődre,

Hull a meleg kebelembe.

 

3. E.mënyëk a fődbe lakni.

Hogy ne taszigáljon sënki.

Olyan házat csináltatok,

Ablakit rá nem vágatok.

*

 

Csáki szalmája.

(Bitang jószág, mellyel senki sem gondol.

*

 

Csavarog, mint a tudatlan kocsis.

*

 

Hiába csűröd-csavarod

*

 

Rántás

Csapszékbe a cigányt

be is rántják, de ki is rántják, taszigálják.

*

 

Későbbre jár a templomba, mint a csapszékbe.

(A templomba mindig a mise végére ér;

a kocsmában mindig ő az első.)

*

 

Szócsapodár.

*

 

Minél később csapás, annál nagyobb romlás.

*

 

Egyik szavát a másikkal agyonüti.

*

 

Csőstül jön a baj

A szerencse ritkán elégszik meg egy csapással.

*

 

Csalás.

Csere csalással jár.

A kocsmáros csalásból él, haszonból ruházkodik.

Megszokta mint Ábrahám zsidó a csalást.

Ritka zsidó csalás nélkül.

Nem is cigány, ha nem csere-csaló.

Ritka paraszt csalás nélkül. (Álnokság nélkül.)

*

 

Csalóka Péternek igaz ivadéka.

*

 

Csalással a disznó sem hízik.

(Ha kevesebbet adnak ennie a kellőnél.)

*

 

Csalán.

A csalán és bürök jó pajtások.

Csalán, nem liliom a kezébe. (Nem szűz.)

Csalánba nem üt a mennykő.

Csalánra hugyozott. (Rosszkedvű.)

Ki félve nyúl a csalánhoz, megégeti kezét.

Nyilván csalánra vízellett, hogy oly komor.

Üröm helyett is csalánra talál a szerencsétlen.

*

 

A ki csal, csalódik.

Nem messze megy ember a csalárdsággal.

*

 

Csalatkozás

A ki hamar hiszen, hamar csalatkozik

Ki emberben bízik, könnyen csalatkozik.

*

 

Csala

Csere csalával jár.

Ritka csere csala nélkül.

*

 

Csacsog

A ki sokat csacsog, sokat hazudik

Nem talál partot nyelve csacsogása.

(parttalan csacsogás, csacskaság)

*

 

A hol ló nincs, ott csacsi is jó.

*

 

Cudar

Ebtől tanult cudar.

Cudar a nemzetsége is.

Kutya parancsolta hitvány cudarja.

Tudja-e a cudar kivel vagyon dolga.

*

 

Kása nem étel, tót nem ember, coki paszuly.

*

 

Hívatlan vendégnek

ajtó megett helye, coki legyen neve.

*

 

Azok lettünk, akiktől anno óvtak minket a szüleink

*

 

Élan vitale

Helyből próbálsz magasra ugrani,

De miért nem teszed ezt nekifutásból, lendületből?

*

 

Non stop

A bűntudatból fakadó lelkifurdalás olyan,

Mint amikor egy kavics kerül a cipődbe,

És az egész nap nyom, bök, idegesít stb.

*

 

Helyből olyan lelki terheket cipelsz,

Mint az a valaki, aki kővel rakott hátizsákot visz

*

 

…azokban az országokban,

ahol rosszabb az emberek életminősége

– nincs munkájuk, kevés a jövedelmük,

elégtelenül táplálkoznak, a stressz uralja az életüket –

a férfiak hamarabb válnak alkoholistává,

nikotinfüggővé, depresszióssá….

*

 

Merjünk kicsik lenni

Akinek ez nem tetszik, mehet, amerre a nap süt…

*

 

Soha nem áll a sarkára – mindenkinek gazsulál

*

 

Hagyod leuralni magad

Engeded: nagypofájúak tematizálják a beszélgetést

*

 

Örökös mentegetőzéseddel

mindegyre közvetve önmagadat vádolod…

*

 

Kézzel-lábbal elmutogatni,

Hogy mit gondolsz szerelemről, hivatásról, halálról…

*

 

Hitelt adsz minden „jó hírnek”

Csak soká derül ki: nem osztogatnak, fosztogatnak

1988marc

class=
LAST_UPDATED2
 
Az emberi balgaság bölcselete - 4. PDF Nyomtatás E-mail
2012. július 05. csütörtök, 13:41

rembrandt102

ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

 

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek

 

Francois Villon:

Apró képek balladája

 

Tudom, mi a tejben a légy,

tudom, ruha teszi az embert,

tudom, az új tavasz mi szép,

tudom, mely gyümölcs merre termett,

tudom, mely fán mily gyanta serked,

tudom, hogy minden egy dolog,

tudom a munkát, lusta kedvet;

csak azt nem tudom, kivagyok.

 

Tudom az urak nyakdíszét,

tudom, melyik ruha mi szerzet,

tudom, ki gazdag, ki cseléd,

tudom, mily fátyolt kik viselnek,

tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,

tudom, tortán él sok piszok,

tudom mely csap mily bort ereszthet,

csak azt nem tudom, kivagyok.

 

Tudom ló s öszvér erejét,

tudom, mit érnek, mit cipelnek,

tudom, pénz szava szép beszéd,

tudom, hol mérik a szerelmet,

tudom, mit higgyek a szememnek,

tudom, Róma mit alkotott,

tudom, a cseh mért eretnek,

csak azt nem tudom, kivagyok.

 

AJÁNLÁS

Mindent tudok hát, drága herceg,

tudom, mi sápadt, s mi ragyog,

tudom, hogy a férgek megesznek,

csak azt nem tudom, ki vagyok.

-Szabó Lőrinc műfordítása-

villon

 

*

 

Harmadnapos vendégnek coki a neve.

*

 

Civódás.

A béke orvosság, a civódás méreg.

Békét az Isten, civódást az ördög szereti.

*

 

Ha a citromból a levet kifacsarták, elvetik.

Ha a mór megtette kötelességét, a mór mehet…

*

 

Cirógatással/cirókálással is lehet ártani.

*

 

Ősz - őszül

Cinteremvirág a fején.

Cinteremvirág veri a fejét.

*

 

Cinkos

Illő, fillő, cinkos.

(Erkölcstelen.)

Ördög cinkosa.

*

 

A bűnös nemzet szindróma

*

 

Cini-fini Péter bátya, neked hegedülnek.

(Kényes, nyafogó gyermek.)

*

 

Bátran cincog az egér, ha macskát nem érez.

*

 

Trianon

Nemzetgyilkossági kísérlet

*

 

Cimbora.

Cigány cimbora.

Kutya cimbora.

Ördögök cimborája.

*

 

Cimborál.

Ki ellenséggel cimborál,

forrót öntenek alája, ha eszén nem jár

*

 

Cigánykéz, zsidókéz, utolsó kéz.

(Nem szereti a nehéz munkát.)

*

 

Cigány

Cigánybecsület, szalmatűz.

Cigánykanállal eszik. (Ravasz.)

Cigányutcába ment. (Rosszul nyelt.)

Cigánykézre került. (Elaljasodott, elromlott.)

*

 

Lopás

Cigánykereset.

Cigánydisznó.

Cigányosan vesz.

*

 

Hazudik

Cigánylovon szánt.

Cigánynyelven beszél.

Cigánycimbora.

Cigány sátorban árul.

Cigányul van ez mondva.

*

 

Piperkőc

Cicus! mutass neki tükröt.

(A ki mindég tükörbe néz.)

*

 

Cifrán

Cifrán adtáz, a ki megszokta.

Egyszer evett cifrán, megbánta egy hétig.

Felöltözött nagy cifrán, mezítláb mint a cigány.

*

 

Hiába költ, ki egy napra cifráz vendégszobát.

*

 

Csak egy cérnaszálon függ az élete

*

 

Nem győzi cérnával.

(Nincs elég pénze a vállalathoz.)

(Nincs elég türelme.)

*

 

A leggyengébb láncszem

A cérna is ott szakad a hol legvékonyabb

*

 

Idegen tollakkal ékeskedik

Más lövi le az oroszlánt, de ő veri a mellét

(A népmesékben az ilyen hazug csúful megszégyenül)

*

 

A cél szentesíti az eszközt

(Ha a cél szent és az eszköz adekvát -

De pl. ha nem a nép üdve a főirány,

hanem csak a hatalom öncélú megtartása…)

*

 

Túllő a célon

Szelet vet és vihart arat

*

 

Nagydobra vert paktum

Nem jó cégért kötni titkos szándékunknak

*

 

Vaktában lövöldöz,

S mire jön az ellen, már üres a tölténytár…

*

 

Úgy ütlek mellbe, hogy lelked repül Cellbe.

(Hogy meghalsz. Mária-Cell híres búcsújáró hely.)

*

 

Az ember mindent megszokik

Az ízetlen céklához is hozzászokhatni.

*

 

Cégéres gazember/gonosz/tolvaj.

*

 

Nem irtózik más pokoltól,

hanem a hol ki nem kötik a cégért.

*

 

Nagy cégért emelt.

(Rossz a portékája, szép, nagy a cégére.)

Büdös bornak nagy cégért szoktak emelni.

*

 

Jobban ismeri a cégéreket, mint a kereszteket. (Kocsma - templom.)

*

 

„Először a zsidókért jöttek,

és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó.

Azután a kommunistákért jöttek,

és én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista.

Azután a szakszervezetiekért jöttek,

és én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti.

Azután értem jöttek,

és nem maradt senki, aki szólhatott volna.”

*

 

Fordított világrend

Bűntelen bűnhődik, a bűnöst nem büntetik.

*

 

A kit isten meg akar büntetni,

először is eszét veszi el.

*

 

Hol nincs büntetés, szarvat vesz a feslettség.

Hol nincsen büntetés, szarvat vesznek a gonoszra.

*

 

Bolhából tetű lett, azért oly büszke.

*

 

Senki sem érzi a maga bűzét

*

 

Se íze, se bűze, mint a rabszarnak.

*

 

Hol sok a törvény, szaporodik a bűn

*

 

A ki más büdösségét keveri, maga büdösödik.

*

 

Elnyomta a buzgóság.

(Templomban alszik, időn kivül.)

*

 

Nagy búzaféreg a henye ember.

*

 

Búsulás

A búsulás fáraszt, a gond bágyaszt.

A búsulás még a nagy elméket is földhöz veri.

*

 

Burokban született, akasztófán hal meg.

*

 

Ijedtében egyik a másikba bújt

*

 

Buja

Bujaságot űző soha bölcs nem lehet.

Szorgalmas munka felejtette volna a bujaságot

*

 

Rossz pénz nem vészt el

Bugyli bicska fanyelű, ha elvész is megkerül

*

 

Fapofa

Faképnél hagyva

*

 

Három a rossz vallás:

kárvallás, szégyenvallás, búvallás.

*

 

Búgond

Sok ősz hajat szerez a búgond.

Minél nagyobb az ember,

annál nagyobb a búgond

*

 

Az öröm ösvényén búbánat is jár.

A búgonddal határos az öröm

*

 

Megöli a búbánat.

Verje meg a búbánat.

Felkötötték a búfelejtőre. Akasztófára.

*

 

Rosszabb a kis gyermeknél:

Törd ki fogad, feküdj a bölcsőbe.

*

 

A fák nem nőnek az Égig

Szamárbőgés, ebugatás nem hallik mennyországba.

*

 

A mely tehén sokat bőg, kevés tejet ad.

*

 

Botlás

Minden lépésében egy botlás

Megbotlásra elesés következik

Botlásban legjobb a tanácsváltoztatás

*

 

Kinek bő az idő, még kifogy belőle.

A futóversenyben lefekvő, elalvó nyúl példázata

*

 

Ki a régi bosszúságot elszenvedi, magát újra készíti.

*

 

Az asszony

csak gyarló, bosszúállásra hajló.

Könnyebben felejti kígyó farka vágását,

mint asszony legkisebb bosszúságát

*

 

Bosszú

A bosszú sokra viszi az embert

Kis bosszú nagyra viszi az embert

*

 

Bosszantás minden kis embertől kitelik

*

 

Kinek szárnya alatt nyugszol, azt ne bosszantsd

*

 

Maga-magára is bosszankodik.

Bosszankodik, ha csak a macska ránéz is.

*

 

Ne borulj lábához, ha fejével szólhatsz

*

 

Hatékonyság?

Gépsor – futószalag

Nagyüzemi sorozatgyártott bóvli

A végtermék: az arcnélküli proletár

*

 

Modern idők

Munkahelyteremtés

Az emberi minőség leépítése gépalkatrésszé

*

 

Koty bele szilvalé, majd megborsolnak.

(Ki más beszédébe belekotyog, megjár.)

*

 

Udvari élet

nemcsak fehér kalácsot,

hanem borsos levet is tálal

*

 

Kecsketúró, borstörés.

(Seggberúgás, verés.)

*

 

Apáról fiúra

Pálinkás apának boros a fia

*

 

Kötelező a koedukált iskola

(sőt: tornaóra, technika, szexuális felvilágosítás)

*

 

Hazugság

Borbélyműhelyben faragott ujság

*

 

Nehezen bontakozik

Nem tudja magát kifejezni

*

Bont

Jobb lett volna törvényt bontani,

mint egy bevett szokást elhagyni

*

 

Bolondját járja

Rájött a bóna óra..

*

 

Bolygó zsidó

Bolyong, mint a kárvallott/elátkozott lélek.

*

 

Ne bolygasd a darázsfészket, megszúr.

Ne bolygasd a régi gyepűt, kígyó jön belőle.

*

 

Spekulál,

mint a kárvallott görög az üres boltban

*

 

Jössz te még az én boltomba/az én utcámba

*

 

Szomorkodni gyarlóság, kétségbeesni bolondság

*

 

Bolondság

ebért lovat veszteni

magad bölcsnek vélni

hatalmasabbra haragudnod

az orvosod örökössé tenned

attól félned, a mit el nem kerülhetsz.

*

 

Intő jel

A ki hamar elneveti magát,

nem messze a bolondságtól.

*

 

Bolondozik

A ki ebbel bolondozik, bot legyen kezében.

Könnyű annak bolondozni, kinek csepp esze sincs

*

 

Aki ebbel fekszik, bolhásan kel fel.

*

 

Titulus bibendi.

Az ivásra ezer ok/jogcím van, de még tudsz többet is

*

 

Annyira jellegtelen,

Annyira nincs semmi különös ismertetőjele,

Hogy szinte lehetetlen róla személyleírást adni

*

 

Koldus

Sok háztól él, kevéstől boldogul

*

 

Nem ismeri jobb kezét,

ki a boldogságot bal felül keresi.

*

 

Skandalum

Aki a kisgyermeket megbotránkoztatja

*

 

Körözve

Életre-halálra keresve

Vérdíj van a fejedre kitűzve

Profi fejvadászok a nyomodban

*

 

A nyomorúság bokrával jár.

Minden nyavalyának bokros az örvénye.

*

 

Inkognitóban marad a bölcsőtől a koporsóig

*

 

A fejére nő

Fejére tanította, mint bojtárját Guba.

(Guba zsiványtól bojtárja marhát lopott.)

*

 

Ki bogár után indul, szarba viszi

Ki bogár után indul, keringőbe készül

*

 

Bogárból féreg.

(Ártalmatlanból ártalmas.)

*

 

A bogáncskóró is elbízta magát,

mikor a tölgyfa leányát megkérte.

*

 

Még a bodzafának is jónapot mond.

*

 

Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik.

*

 

Aki sűrűbben vétkezik, nehezebben nyer bocsánatot

*

 

Evidens

Azt bizonygatja, ami nyilvánvaló

*

 

Ki mehet biztosra?

A forgandó hadiszerencse

A hadakozásnak bizonytalan a vége

*

 

Jobb a biztos ma, mint a bizonytalan holnap.

*

 

Bizonytalan adósságnak szalma az interese.

*

 

Isten őrizzen

házas szolgától (lop),

jármas bivalytól (lusta),

út melletti földtől (tapossák),

paplány feleségtől (dologtalan).

*

 

Ritkán válik tudóssá, kire birsággal vetik a leckét.

*

 

Csak orvos ölheti meg az embert birság nélkül.

*

 

Egy rühes birkától koszos lesz az egész nyáj.

*

 

Mindenhez látó, semmivel bíró.

Sokkal parancsoló, kevéssel bíró.

*

 

Kártyaadósság és öngyilkosság

*

 

Átmeneti pénzzavar, mely tartóssá válik

*

 

Nászéjszaka – mézeshetek

Papírvékony falak és hallgatózók között

*

 

Akit megbántunk,

Arra okot is keresünk, hogy gyűlölhessük…

*

 

Kevésre becsülik.

El van keseredve, mint a fanyelű bicsak.

*

 

Bicskanyitogató

A bicska is kinyílik tőle. Rossz bor.

*

 

Fantomfájdalom

*

 

Neked nem szóltak,

Hogy már rég vége van a háborúnak?

*

 

Többe kerül a hús, mint a leves

*

 

Kiállsz a világot jelentő deszkákra,

S a tapsot elvárod, a kifütyülésen meg háborogsz…

*

 

Ha autóba ülsz és közutakon vezetsz,

Önhibádon kívül elgázolhatsz egy várandós nőt…

*

 

Amit szabad Jupiternek,

azt nem szabad a kisökörnek

*

 

Lelesed a figurát…!?

De csak külsőségeiben, szakállában utánzod a bölcset

*

 

Te vagy az utolsó csepp a pohárban

A te fatális mozdulatodra indul meg a lavina

*

 

Addig halogatod a végleges döntést,

Míg lecsúszol a balett-táncos/díjbirkózó pályákról…

*

 

Irreverzibilis

A kolbászokból már nem lehet disznót kirakni

*

 

Nem gondolsz arra,

Hogy aki most ellened játszik, az holnap veled lesz

*

 

Selyemfiú

Ártatlan jövedelemforrásnak veszed mellékállásod

*

 

Kiállsz/kiállítanak a rabszolgapiac standjára,

És finnyás vevők mustrálgatják izmaid, fogaid stb.

*

 

Azzal is kezeskedsz hűséged felől,

Hogy egy életre eladod magadat, „munkaerődet”…

*

autostop

Magna cum laude

Vidéki sanzon

Hússzal ezelőtt érkeztem,

és azt mondták, hogy ez az a hely.

Ahol mindent sikerült megnéznem,

köszi, de sajnos nem mehetek.

Mert a főnököm az az Isten,

kinek szárnya van, de ereje nincsen.

Hogy egy kicsikét legalább megverne,

vagy lassan utánad engedne.

Mert hirtelen kinyílt a föld alattam,

te eltűntél én meg itt maradtam.

Hát evezz a part felé még párat,

ha a világ fordít Neked hátat.

S ha utad egyszer a végéhez ér

Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!

Na na na na na na na na...

Egy föld alatti mozgalomból,

hol nem jutott ki nekem a jóból.

Kellett hogy már, elinduljak,

az úthengerek itt gurulnak.

Én meg harapok egyet a lángosba,

a szekérháton a városba.

De láttatok-e már oly gyönyörű bájt,

mit nem okozhat öt gigabájt.

Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,

jaj a szívem úgy nagyon fáj.

de én sem próbálhattam kétszer,

te megteheted ha visszanézel.

S ha utad egyszer a végéhez ér

Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!

Na na na na na na na na...

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/20981/magna-cum-laude/videki-sanzon-zeneszoveg.html

span style=text-align: center;font-family: Tahoma;centercenter
LAST_UPDATED2
 
Az emberi balgaság bölcselete - 3. PDF Nyomtatás E-mail
2012. július 04. szerda, 17:05

kierkegaard

ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek

bvszinas

J. W. GOETHE: A BŰVÉSZINAS

(Der Zauberlehrling, 1797)

1

Elment hát a vén varázsló,

végre nincs ma itt a mester!

Szellemeit én varázslom

élni-halni most az egyszer!

Ellestem igéit s

hókuszpókuszát,

s bűverővel én is

művelek csodát.

Rajta! rajta!

Szedd a lábad,

töltsd a kádat

feredőre!

Gazdag árral fürge habja

hadd zubogjon, fuss! előre!

2

No vén seprű, jöszte szépen!

Ócska rongyod fölveszed most!

Rég nem éltél szolgaképpen,

amit mondok, azt teszed most!

Lábad lesz ma, talpra!

A hegyibe fej!

Uccu neki, rajta,

ihol a cseber!

Rajta, rajta!

Szedd a lábad,

töltsd a kádat

feredőre!

Gazdag árral fürge habja

hadd zubogjon, fuss! előre!

3

Ni, a part felé rohan már!

Mint a villám, gyors a lába!

Máris ott van a folyamnál,

s itt a víz a korsajába!

Most már másodízben!

Kádunk színig áll!

Megmerül a vízben

rocska, dézsa, tál!

Állj meg! Állj meg!

Ami kellett,

mind betellett,

állj, de menten!

Jaj, mily sejtés réme száll meg:

a varázsszót elfeledtem!

4

Jaj, a szót, a szót, mely újra,

ami voltál, arra formál!

Jaj, hogy hordja futva, fújva!

Csak már megint seprű volnál!

Önti, egyre önti,

új meg új patak,

mind nyakamba dönti,

ezer zuhatag.

Tűrni ezt nem,

nem fogom már:

megfogom már -

beste lélek!

Micsoda arc! Mily veszett szem!

Egyre szörnyűbb, jaj de félek!

5

Hej, te sárkány ronda fattya!

Fölvegye a víz a házat?

Hisz dagadó áradatja

minden küszöbünkön átcsap!

Átkos seprűnyél te!

Süket és konok!

Csillapodj le végre,

suta-buta bot!

Nem hagyod hát

abba rögtön?

Itt az öklöm,

ez megállít –

s ott a balta – kerge, rongy fád

egy-kettő, szilánkra válik!

6

Lám megint hurcolja, hordja.

Jaj, hogy is teperjelek le!

Eltiporlak, gaz koboldja!

Reccsen és talál a fejsze!

Eltaláltam! éljen!

Kétfelé szakadt!

Visszatér reményem,

és szívem szabad.

Jaj, mi történt!

Mind a két fél

újra ép s él,

úgy loholnak

párba, talpra szökve tüstént!

Segítsetek, nagy Hatalmak!

7

És rohannak! Egyre fellebb!

Lépcsőt, termet locska hab nyom!

Szörnyű tenger, árja ellep!

Mester, mester, halld a hangom!

Itt a mester éppen, nagy a baj, gyere!

Szellemet idéztem s nem birok vele!

„A sarokba,

vissza! térj meg

seprűnyélnek!

Szellemtesttel

nem citálhat itt dologra

senki más, csupán a mester!"

Kardos László fordítása

*

 

Kótyavetye

Rögtönzött árverés,

főképp hadizsákmány értékesítése,

ahol a kínált portéka olcsón, áron alul kelt el.

A horvát-szerb ko oće véce (dati)? –

ki akar többet (adni)? szószerkezet alapján jött létre.

*

 

Bicebóca

Biceg bujában, mint a szárnyaszegett liba

*

 

Olykor a bíbor is megmocskosodik.

Tetű a bíborban is megnevekedik.

*

 

Bibe

Minden napnak tulajdon bibéje vagyon.

Mindég valami bibéje van a szegény embernek.

*

 

Szép új világ

Egy férfi keresete

Már nem elég a családfenntartáshoz,

A nők is dolgoznak, sőt még a nagyszülők is,

Így lesznek még falun is ún. kulcsos gyerekek…

*

 

Bibasz ember. Nagy ügyetlen.

*

 

Henyélő gazdának álmos a bérese.

Ördöghöz szegődött utálatos béres

Röst béresnek henyélés az ebédje.

*

 

Rémeket látó – rémüldöző

Aki a saját árnyékától is megijed

*

 

Önbeteljesítő jóslat

A lehető legrosszabb kimenetelt veszi biztosra -

s azután mintha maga is azon lenne, hogy így legyen

*

 

Útilapu

Kívül tágasabb

Kiteszik a szűröd – fel is út, le is út

*

 

Fontossági sorrendetlen

Neked minden és mindenki fontos,

ezért végül semmire nem tudsz súlyt fektetni

*

 

Exportból visszamaradt

Technikai eszköz, élelmiszer, eladó lány stb.

*

 

Fakutya

Röhögsz mindenen – a felmutatott kisujjamon is…

*

 

Mekk mester

Egy kontárra bízod a lakásfelújításod,

Aki amennyire pancser, annyira lelkes, buzgó…

*

 

„Örökbefogadás”

Egy fényképről „ismert” gyereknek pénzt küldeni

(ahogy egy állatkert lakóját rendszeresen támogatni)

*

 

Holtáig vigasztalhatatlan,

hogy nem választhatta meg nemét, korát,

családját, szülőföldjét, testalkatát, tehetségét…

*

 

Tanári szadizmus

Hétköznapi megalázások

Békaügetésben tempósan haladni a tornatanár körül

*

 

Pótcselekvés

Az életedben szinte semmi nincs a helyén,

De te lelkesen gyűjtögeted üdvödért a jópontokat

*

 

Napi jócselekedet

Átviszi a vakasszonyt az úton, ha akarja, ha nem

*

 

Nem egyenes beszéd

Csűr-csavar, hímez-hámoz, kertel, mellébeszél

*

 

Vabank

Minden vagy semmi

Amikor kártyában valaki mindenét felrakja egy tétre

*

 

Merevgörcs – ördöggörcs

*

 

Kimerevítve

Úgy áll, mint egy szobor, amíg pénzt nem dobnak

*

 

Kimódolt

„Mozdulatművész” – minden mozdulata tervszerű

*

 

Moslékevő

Mindent összekeverni, úgyis egy helyre megy

*

 

Bűnös hitegetés

Kínos nemet mondani nemkívánatos udvarlódnak

*

 

Banánhéj

Amikor porszem csúszik a gépezetbe

*

 

Alattomos testi-lelki bajok

Mire kiderül, addigra már menthetetlen?

*

 

Alma és körte

Összehasonlíthatóság

Minden minőség mennyiségre redukálható?

*

 

Ami nem kvantifikálható, az nincs

Ami nem matematizálható, az nem tudomány

*

 

Futóbolond, aki a lányok fenekére csap

*

 

A freudi elszólástól rettegő

Élőszóban nem mersz rögtönözni,

Ezért minden előre leírsz és felolvasod

(a spontán kérdésekre írásban felelsz…)

*

A biztonság minden előtt?

Ezért még a maradék szabadságod is feladod -

az egész ország börtön lesz, tele rabmunkásokkal

*

 

Az élet feltétlen tisztelete?

Nem mersz sétálni a réten, nehogy agyontaposs…

*

 

A többször elvált tanárától kér házassági tanácsot:

ha megnősülsz, megbánod, ha nem, azt is megbánod

*

 

Elvakulva-megsüketülve

Se hall, se lát Dömötör, buta volt, mint hatökör

*

 

Vagy gyanúsan túldicséred a portékádat,

Vagy éppen azt szerfelett leócsárolod…!?

*

 

Elfelejtésnek, nemértésnek egy a bére.

*

 

Rest szolgának bot a bére.

Szökött katonának nincsen bér.

Tolvaj bére vagy bot vagy fa. Akasztófa.

*

 

A bénát neveted, te meg sánta vagy

*

 

Szelektív nagyothalló

Csak azt hallja meg, ami neki kedvező fejlemény,

Ha kérnek, netán számonkérnek tőle, na azt nem…

*

 

Bélyeg

A kendőzés ördög zászlója és bélyege.

Az ember a homlokán viseli a gazság bélyegét.

Bélyeges arcnak ne higgy.

*

 

Akklimatizáció

Minél öregebb leszel,

Annál nehezebben és lassabban alkalmazkodsz

*

 

Széllel bélelt a feje/a mentéje

*

 

Ördöggel bélelt

Rókával bélelt, farkassal prémezett.

*

 

Bélpoklos

Áldott a sok kéz, átkozott a sok bél.

*

 

Béklyó

Ravasz a szerelem, aranybéklyóval jár.

A tengert béklyóval fenyegeti (a kevély.)

*

 

Fenekedő

Feni rám a fogát

Kardot köszörül és békességet kér.

*

 

Zéró tolerancia

Drákói rendszabályok

*

 

Jobb egy száraz falat békességgel,

mint hízott borjú perlekedéssel.

*

 

Süketnek és némának kell lenni,

ki alattvalókkal békességben akar élni.

*

 

Hagyj békét másnak, magadra viselj gondot.

Söpörd magad háza elejét, hagyj békét másénak.

*

 

A békének üres helyét az ördög foglalja el.

Békét az isten, civódást az ördög szereti.

*

 

A kis feslést még könnyű lett volna bevarrni

*

 

Diliflepni

Te most már szabadon szólhatsz,

De senki sem veszi komolyan szavaidat

*

 

Zsarolható

Akinek vaj van a füle mögött,

Akinek van szégyellt takargatni valója

*

 

Infámis, gyalázatos dalokkal

kínozni, elkergetni egy szűzi lelket

*

 

A betű megöl.

Öröm, üröm, csak egy betűben különböznek.

*

 

Lesz nemulass!

Anyád keze nem lazsnakolt el, a sors bőven bepótolta

*

 

Ingyen konyha

Ha velük imádkozol, akkor kapsz egy tányér levest,

s amiből a mindenkori Róbert bácsi megszedi magát

*

 

Kipellengérezve

Tetten érnek és fülön csípnek,

És megszégyenítésül kiállítanak a piac mellé…

*

 

Lumpol vagy robotol?

Sok-sok éjszakázással elrontott egészség

*

 

Hallgass senkinek be nem töri fejét.

Mondj igazat, betörik a fejed.

*

 

Feneketlen zsák

Soha nagy torka be nem telhet.

Soha nem telik be a koldus táskája.

*

 

Kitakar, betakar, fene tudja, mit akar

*

 

Munkaidő után már nem töri a fejét, ki a gyilkos

*

Rossz fát tett a tűzre

Csak füstölt, azt nagyon, de nem melegített

*

 

Egy tapodtat sem

A buta nem enged, inkább szenved

*

 

Ocsmány beszélgetés, erkölcsvesztegetés

*

 

Nem vádoltak, s te mentegeted magad,

Mi más ez, mint hogy önmagadat vádolod…

*

 

Paprika Jancsi

*

 

A kisember fogyasztót senki nem védi

*

 

Nincs fellebbezési jog

Vagy legfeljebb ugyanahhoz a Hivatalhoz

*

 

Kákán csomót

A rendőrség érdekelt a pénzbírságolásban

*

 

A népellenes parancs végrehajtója

Aki akár még a tüntető anyjára is lő

*

 

Konzum idióta

*

 

Ölbe tett kézzel várja,

Hogy a sült galamb a szájába repüljön

*

 

Elővigyázatosságból elrejted értékeidet,

Majd hosszú időbe telik, míg újra megtalálod

*

 

Bánatháj – jutalomfalatok

Finom falatokkal vigasztalod, díjazod magad

*

 

Annyira torkos vagy,

Hogy magad elől kell dugdosni az ételeket

*

 

Felülsz minden szóbeszédnek

*

 

Ördögi körök

Iszik, mert bánatos. Bánatos, mert iszik.

*

 

Rossz ómen

Semmibe veszed a baljós előjeleket

*

 

Úgy teszel, mint aki imádkozik,

Miközben mást sem teszel, csak isten zsarolod…

*

 

Azért a túl jó szívéért kárhoztatod,

Aminek amúgy te is a haszonélvezője vagy…

*

 

Uniformizált nemzedék

Egyről ismerni meg valamennyit.

*

 

Rossz szomszédság, török átok

*

 

A végveszélyben

Előbb az I. o. állampolgárokat menekítik, ugye?

*

 

Minden tökéletesen működik a luxus-hajóóriáson,

Csak a torka véres, csak éppen léket kapva süllyed…

*

 

Lélekvesztőn a tengeri viharban

*

 

Én is tudok egyszerű-nagyszerű szobrot faragni:

A márványtömbből csak a felesleget kell eltávolítani

*

 

Tartógerenda faragásának áll neki,

S a végén még örül, ha pár fogpiszkálója lesz

*

 

Mindig csak utólag mondod meg, mi volt a cél,

Amikor már számodra is kiderül, hogy mi sikerült

*

 

Valamit konyít a tánchoz,

De csak a kályhától elindulva megyeget neki…

*

 

Veszteséget termel és halmoz,

Még jó, hogy hétvégéken zárva tart….

*

 

Lebénulva, kővé meredten

Jobb lett volna félni, mint nagyon megijedni

*

 

Véresen komoly

Mikor egy politikai viccért állás-, szabadságvesztés járt

*

 

Megtorlás

Elrettentő ítéletekre utasított vérbíróságok

*

 

Ha nem jegyeztél békekölcsönt,

Akkor szégyentáblát akasztottal a nyakadba

*

 

Eszkimóknak hűtőgépet árul

A sivatagi szomjazóknak nem tudja eladni a vizet

*

 

Az nagy életből igazolatlanul hiányzó

*

 

Hiányoztál a kamatos kamatszámításnál matekórán,

De mégis nagyösszegű hitelt veszel fel az uzsorásnál…

*

 

Legolcsóbb lesz olykor/sokszor a legdrágább

*

 

Hiába hívtad, nem jött isten az árvízkor segítségül,

Csak csónakokat küldött, de te csakis Őreá vártál…!

*

 

Istenítélet

Ha kibírja egy óráig a víz alatt, akkor nem boszorka

*

 

Előbb szépen kérsz, majd ha nem kapsz,

Akkor elkezdesz zsarolni, fenyegetőzni stb. !?

*

 

Elvett javaidat az idők fordultával visszakaphatod

De ha hited önként adod fel, azt bajosan nyered vissza

*

 

A divatdiktátor terrorizál: előnytelen a megjelenésed

Neked az épp aktuális divat mondja meg, hogy ki vagy

*

 

Ha elnézed barátod hibáit,

akkor azokat magad is helyesled

*

 

A poharazás közben kötött barátság

olyan törékeny, mint az üveg.

*

 

Önpusztító bosszú

Ma kieszed vagyonából a gazdag szomszédodat…

*

 

Amit bóknak szántál az gúny volt

Infantilisen udvarolsz: huzigálod a lány copfját

*

 

Egy csepp, két csepp meg tíz…

Cseppenként folyik el kezedből a vagyonkád

*

 

Sokan fordítják, s így ferdítik az üzeneted

*

 

Mamahotel lakó óriáscsecsemő

Még jóhogynem az anyukája törli ki kisfia fenekét…

*

 

Egy nap dínomdánom – sok év szánom-bánom

*

 

Csak semmi spontaneitás!

Hetekre előre percre beosztott napirend

*

 

Se hideg, se meleg

A langyos, akit kiköp az Úr

*

 

Következetlen szülő

Következetes, mint egy ökör

*

 

Ostoba fogadalmat tesz,

Azt viszont tűzön-vízen át betartja…

*

 

Beszari alak

Aki megijed a saját árnyékától is

*

 

Ijesztgető

Mumust gyártó szellemi kisiparos

*

 

Árnyékbokszoló

Fantomképekkel hadakozó

*

 

Eső után köpönyeg

*

 

Az egyik csak akkor dolgozik, ha kedve tartja

A másik meg az egész életének kötelesség-ízt ad…

*

 

A bolondját járatják vele

*

 

Addig élheti a lány a világát, míg férjhez nem megy,

Utána már csak a szülés, gyereknevelés, házi robot…

*

 

Kakit talál a rendőr, kézbe veszi, felismeri.

Megszólal: - Még jó, hogy bele nem léptünk!

*

 

Egyre gátlástalanabbul…

Lopás közben jön meg az étvágyad…

*

 

Hazardőröké a szerencse?

Zsákbamacskaként „választott” élettárs

*

 

Egy klausztrofóbiás

bent reked a liftben, a metróban, a kriptában…

*

 

Tériszonyos

kilógatva a felhőkarcoló legtetejéről…

*

strindberg the_white_mare_ii_1892

VÁCI MIHÁLY:

MINTHA

.

Ez a folyó itt mintha folyna,

az éj is mintha éjjel volna;

- az ember mintha olyan volna,

milyennek lenni lenne dolga.

.

Mintha élet lenne az élet,

éltetne is , míg csak leéled,

s mintha elég is lenne néked

mindaz, mivel végül beéred.

Én is mintha önmagam lennék,

sugárzik bennem néhány emlék,

pedig más vagyok régesten rég,

nem az mi voltam, s mi lehetnék.

.

És te is mintha csak te lennél,

mikor nevetsz , mintha nevetnél,

s mert felderengsz még, hogyha fény ér,

éppen olyan vagy, mintha élnél.

.

Minden dolog teszi a dolgát,

az érdem elnyeri a zsoldját,

a szó olyan, ahogy kimondják,

Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!

.

A szeretet mintha szeretne,

a szerelem mintha lehetne,

a hit mintha még hitegetne,

s mintha hinni lehetne benne.

.

Minden dolog épp olyan mintha

öntökélyére lenne minta;

tökéletes hinta a hinta,

a kulcs az ajtókat kinyitja.

.

Ami van mintha tényleg lenne,

a teremtés mintha teremne,

a lét mintha tényleg létezne,

a rend is mintha rendbe lenne.

LAST_UPDATED2
 
Az emberi balgaság bölcselete - 2. PDF Nyomtatás E-mail
2012. július 03. kedd, 17:19

nem flnk a farkastl

ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

 

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Nagy szó- és mondattár: idézetek és ötletek

 

Vénleány nótája

Mostan leültömbe egy dolgot mondanék,

Dolgom iránt arra igen reáérnék,

Ha a fonó sereg meg nem haragudnék,

Ha a fonó sereg meg nem haragudnék.

.

Közpéldába szokták a fonók mondani,

Hétfőn, kedden, szerdán sohase jó fonni.

Azon a napokon nem jó matollálni,

Mert az olyan fonal nem szokott megkelni.

.

Csütörtök éjjelre magyarázat vagyon,

Hogy aki este fon, ördög örül azon.

Rettenetes zörgést támaszt a padláson,

Sok üres orsókot hán bé az ablakon.

.

Pénteken kenderrel sohase jó bánni,

Ki fon, keze-lába meg fog kucorodni.

Szombaton a guzsalyt úgy el szokták dugni,

Hétfün, kedden, szerdán érje meg keresni.

.

Ha én az orsómot mindig dúdolgatom,

Orsóm, guzsalyamot korcsomára hordom.

Még a matollám is áruba bocsátom,

Borból szőtt istrángra magam felakasztom.

.

Ó, álmos Rebeka, ne szunnyodj a padkán,

Jobb volna, farodot riszálnád a rokkán.

De anyád se kapott mint te, az orsócskán,

Aluvásba meghót a száraz padocskán.

.

Farsang, farsang, de hiába telél,

Hogy én a farsangon férjhez nem meheték.

Elszaggattam harminchárom pártát,

Negyvenhárom szedettes rokolyát,

Mégse láttam a lúgzóba gatyát,

S a gagyába csevegő madárkát.

.

Ha még egyszer farsangot érhetnék,

Lapiból egy csepszet tennék,

Pénzzel es egy legényt vennék,

Úgy es férjhez mennék.

.

megkucorodik = összezsugorodik

lapiból = levélből

csepszet = főkötőt

.

A lusta asszony, lusta leány és vénlány

a régi székely tréfás daloknak egyik jellemzően kedvelt témája.

vnlny

*

 

Ha a menyasszony

apja az örömapa,

anyja örömanya,

akkor a menyasszony az örömlány?

*

 

Idő és tér

Bolondóra

Bolond lukból bolond szél fúj

*

 

Robinzonád

Egyedül fennmaradni egy lakatlan szigeten,

Csak magadra számíthatsz – ki húzna ki a gödörből?

*

 

Hajótörés

Életed sajkája zátonyra fut és megfeneklik, süllyed

(s még szerencséd van, ha túléled, s marad valamid)

*

 

Hideg éjszakán át a szabadban didergő

*

 

Mennykő – ménkű

Derült égből villámcsapás

*

 

Hullarabló

A csatatéren a halott katonákat fosztogató nyomorult

*

 

Dollárpapa

Kitántorgott Amerikába…

Majd megalázva és üres zsebbel hazakuncsorgott.

*

 

A falra festett ördög megjelenik

Farkast emlegetnek, s a kert alatt kullog

*

 

Állatidomár,

Aki bedugja a fejét az éhes oroszlán szájába

*

 

Szuterén odúban lakó

Nyirkosság – penészgombásodás

*

 

Céltábla lehetsz,

Akin egy kezdő késdobáló gyakorolhat

*

 

Kenyértörés

Összeakasztják a bajuszukat

Vitából veszekedés, az meg verekedéssé fajul…

*

 

A szemed láttára dől össze a házad

A kezeid között vérzik el egyetlen gyermeked

*

 

Disztópia/antiutópia:

munkahely

Távoli, büdös, sötét, hideg-meleg, mérgező,

Zajos, zsúfolt, rendetlen, életveszélyes stb. stb.

*

 

Két ügyvezető igazgató beszélget:

- Te fizetsz az embereidnek?

- Én nem.

- Én sem. És bejárnak?

- Be.

- Az enyémek is. Nem kéne tőlük belépődíjat szedni?

*

 

Pocsék ízű ital és étel

Elpocsékol – pocsékba megy

*

 

Beáll bértollnoknak, kilakoltatónak stb.

Derogál neki a becsületes kétkezi munka

*

 

Ahhoz is nagy protekció kell,

hogy vénen és krónikus betegen szegényházba kerülj

*

 

Az öngyilkos lelke örökké bolyong

(A testén meg a medikusok gyakorlatoznak…)

*

 

Kivert kóbor kutya

Gazdátlanul őgyelgő kutya

*

 

Öreg váltóőr

Más hal meg a hibádból

Álomijedten pánikba esve

*

 

Tudósítás minden balesetről

Kannibáli gyönyörűséggel leírt halálnemek

*

 

Mitől nem őrizett meg Téged az Úr?

cifra ruha (amin sok folt van),

drága ital (gyógyszer),

nagy szerencse – pl.:

beleszakadt a jégbe, de keze felül maradt

*

 

Vak légy - beleszurdi szeleburdi.

*

 

Hóhányó – széltoló - hintáslegény

*

 

Rágalmazás?

Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél

*

 

Belátok a kártyádba.

Fenékig belát az emberbe.

*

 

Ajándékkal belakatolták a száját

*

 

Te rosszul kezdted, s én fejezzem be?

*

 

Fintorog

Citromba harapós arcot vág

Beleharapott a savanyú almába

*

 

Rossz pénz nem vész el

Ismernek, mint a rossz pénzt

*

 

Elég nagy baj már az is,

ha csak egy icipici piszok is esik a szemedbe

*

 

Enyves kezű

Tolvaj szarka – üzemi, bolti szarka

*

 

Azt írja az újság…

A nyomtatott betű neki szentírás!?

*

 

Bajkereső – istenkísértő

A jégre megy, ha mindjárt belehal is.

*

 

Ki sokba fog, keveset végez.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka…

*

 

Elgépiesedő ember

Rabmunka, amibe a lélek is belefásul

*

 

A szilva, ha megérik, a ganéba is beleesik.

(Vénlány nem válogathat, akárkihez is férjhez megy.)

*

 

Licitálnak:

Kinek nehezebb a sora, volt rosszabb gyerekkora…

*

 

Mocskos szájú lány

Szurtos, mocskos, kopottas, rongyos, bozontos

*

 

Ne menj a vízbe, nem fúlsz bele.

Hasztalan vádolja a vizet, ki ismét belebukott.

*

 

Elhúzzák a nótádat…

Elvernek, mint a kétfenekű dobot…

*

 

Ágyrajárók

Más még meleg helyére,

Vagy idegenekkel egy ágyba feküdni

(olyan szorosan, hogy egyszerre kell fordulni)

*

 

Tőrbe csalva

Tőrt csinált, maga akadt bele.

A ki másnak vermet ás, maga esik bele.

*

 

Beköti a nyomtató ökörnek száját

Csak nyírja, de szinte nem is eteti a juhait

*

 

Beköpte a légy. (Büdös hús.)

Szegény légy, kevély légy, hogy be ne köpjön a légy.

*

 

A hazugság mestere

Beillene vajdának a cigányok közt.

*

 

Beírás

Beírták a bolondok könyvébe/a feketekönyvbe.

*

 

Kinek kell a tegnapi újság, a tegnapi lány?

*

 

Azt sem tudja, mi fán terem..

*

 

Beházasodó

Beházasodott vő olcsóbb a korpánál.

*

 

Begyógyul a seb, de megmarad a sebhely

*

 

Fogadd be a tótot, kiver a házból.

*

 

Ismeretest hét hibával jobb lett volna megtartani,

mint ismeretlen cselédet csak eggyel is befogadni.

*

 

Be ne fald azt egy nap,

amit esztendőnap meg nem emészthet gyomrod.

*

 

Lepereg róla az intelem

Egyik fülén beereszti, a másikon kiereszti.

*

 

Túlélni a szégyent?

Megesett cselédlány, aki gyufát iszik

*

 

Becsületes ember, ha zsidó nem volna.

*

 

Megéri?

Könnyű neki, de nehéz a becsületes embernek.

Sokkal becsületesebb embert felakasztottak már.

*

 

Nincs oly tilalmas, a hova be nem csúszna a nyelv.

*

 

Becses-becstelen

Sehol sincs kevesebb becse a pénznek,

mint ahol verik.

*

 

Krokodilkönnyek

A hamis könnynek nincsen becse.

*

 

Ki magát sokba avatja, sok búgondot talál.

*

 

Nincs ártalmasabb méreg,

mint melyet orvosság gyanánt adnak be.

*

 

Nem javul helyzete.

Se ki, se be, mint a pitvarajtó.

Se ki, se be, mint tót Janó a lakodalomba.

*

 

Amíg te alszol, a besurranó tolvaj dolgozik…

*

 

Amíg a halál elleni orvosságot keresi,

nem marad ideje játszani, alkotni, építeni, mulatni,

valami-valaki őt túlélőt létrehozni és istápolni stb.

*

 

Ember embertől, nyúl az ebtől nem lehet bátorságos.

*

 

Az ontológiai protokoll,

Ami szerint ágyúval lőnek a verébre,

S ha a beteg a kezelést túléli, még meg is gyógyulhat

*

 

Gyalázatos sarlatán,

Aki a rákbeteget hitegeti, s fejőstehénként kezeli

*

 

Lumpoló – lumpen elem

*

 

A vén gazember

A vagyonát felélő, elkártyázó dzsentri képe

*

 

Csakis a nálunk élő idegenek

foglalkoznak kereskedelemmel, pénzügyekkel!?

Ezeket a pályákat ezért is tartják erkölcsileg kétesnek.

(meg mert őket nem kötik a keresztény tilalmak,

és mert nehéz megítélni a munka-jövedelem arányt)

*

 

Nem fogsz unatkozni

Mindenkit keresztény hitre akarsz téríteni

*

 

Ki bátran akar hazudni,

messze országi bizonyítványokkal bizonyítson.

(pl.: Bokros Lajos nem piruló panamai papírja…)

*

 

Sok a kínai az országodban,

Még sincsenek itt kínai temetők –

Lehet, hogy ők a Földön halhatatlanok,

Vagy emberevők, vagy átruházzák papírjaikat…!?

*

 

Az idegen bevándorló

vagy elveszi előlünk a munkát,

vagy az államon – rajtunk – élősködik?

*

 

Megspórolni a konkrét helyzet elemzését…

Az arany középutat „összetéveszti” a középszerrel

*

 

Botfülű

Abszolút – rossz – hallású

*

 

A kisgyereked két nyelvre tanít(tat)od,

A végén egyiket sem fogja tudni anyanyelvi szinten…

*

 

Illik rá, mint szamárra a bársony nyereg.

*

 

Azért hal meg, marad rokkant a gyereked,

Mert nem tellett orvosságra, gyógykezelésre…

*

 

Pénzért egészséget venni?

A bársony súlya nem enyhíti a köszvényt

*

 

Az vagy, amid van?

Mikor a bányában pénzt vernek,

sok kevélyt is támasztanak.

*

 

Tücsök és hangya

A ki nyárban nem gyűjt, télen agg ebül bánkódik.

*

 

A bánatos szívet akármi szó szele is megkeserítheti

*

 

Halál után késő a bánat

Késő bánat, ebgondolat

*

 

Mint moly a ruhának és féreg a fának,

úgy árt a bánat a szívnek.

*

 

Kegyetlenül

Úgy bánik vele, mint török a rabjával.

*

 

Otthagyja, mint eb a szarát…

Úgy bánt vele, mint eb a ganéjával.

*

 

Könnyebb a tengerrel, mint a nyakassal bánni

*

 

A ki másra bámul, magáról feledkezik meg

*

 

Bálványimádó

Mindenkinek van egy bálványa.

Képet nem arany, hanem imádás teszen bálvánnyá.

*

 

Át- és elszórakozott élet…

A sok játék, a sok bál, bezzeg nekem sokban áll.

*

 

Piszkos vagy iszákosra:

Akkor látott vizet, mikor a bába megmosdatta.

*

 

Az az ideális nő, aki neked tetszene, nem létezik,

Ennél csak az lenne neked rosszabb, ha előállítanák

*

 

Teljes a civódásmentes, házastársi béke:

A feleség megmondja a frankót, a férj meg szajkózza

*

 

Aláírsz egy üres papírt,

Amire akár halálos ítéleted is ráírhatják…

*

 

Betiltják az alkoholárusítást,

Teret nyitnak a feketepiacnak, a maffiának

*

 

A sok bába között a gyermek is elvész.

Aki sok orvosra hallgat, sosem gyógyul meg…

*

 

Se bű-t, se bá-t nem mondott.

*

 

Orosz túsz-szabadítás

Lőnek mindenkire, ami még mozog…

*

 

A ki barom, nyakán járom

Él mint fa, nevelkedik mint a barom.

*

 

Megtalálja a zsák a foltját…

Róka rókával hamar összebarátkozik.

*

 

Kell-e barack?

(Gyermek fenyegetése/beugratása…)

*

 

Megbecsüli, mint Balázs a hurkát.

(Töltelékét ebnek adta, ő bőrén rágódott.)

*

 

Hű bele Balázs

Avagy a délibábok hőse…

*

 

Fürdőkádfürdő…

Nem jársz nyilvános strandra,

Mert – méltán vagy sem, de – szégyelled az alakod…

*

 

Hiába stagnál vagy süllyed a léghajód,

Nincs szíved kidobni életedből a ballasztokat…

*

 

Újévkor túl nagy fogadalmat teszel,

Majd be nem tartásuk után a kicsiről is leteszel…

*

 

Az alkalmazott fizetett ellenség?

Ballagnak a kapások, mennykő utánok.

(Lassan dolgoznak, gazda káromkodik.)

*

 

Járőröző közeg emberi ürüléket talál.

Kézbe veszik, megkóstolják, azonosítják:

- Ez kaka! Még jó, hogy bele nem léptünk…

*

 

Kétbalkezes

És akit erőszakolva átszoktatnak jobbkezességre

*

 

Ringyó

Balkörmű kisasszony félrecsap.

Hol jámbor személy nincs, balkörmű a táncos.

*

 

Nem ismeri jobb kezét,

ki a boldogságot bal felül keresi.

*

 

Tiszavirág életű

Amint elkészül a ház, már össze is dől

*

 

Öt percig „híres” volt,

majd elfedi az örök feledés homálya,

s holtáig értetlenkedik, nem tér magához…

*

 

A fösvény megfejné a bakkecskét is

*

 

Addig őrizkedjél a baktól, mig seggre nem taszít

*

 

Bajos ott lopni, hol a gazda maga is tolvaj.

*

 

Egy életen át próbál mindenkinek tetszeni,

Bár bajos minden ember kedve szerint tenni.

*

 

Szájkosárral beszél,

csak a mundér becsületét védheti…

*

 

A bor lator bajnok,

legelőször is lábáról ejti le az embert.

*

 

Nem is él, hanem a szegénységgel bajlódik.

*

 

A tűz böjtön bagzik.

(Keveset főznek.)

*

 

Babérjain nyugszik

A régi sikereiből akar ma-holnap megélni…

*

 

A büdös banka berzenkedik a hattyúval

(Tudóssal tudatlan.)

*

 

Végre itt a vakáció, a nyári szabadság,

De annál rosszabb, hogy a kánikula letaglóz…

(netán meleg üzemben vagy az utcán dolgozol,

S nincs módod hűvösben kipihenni dupla fáradságod)

*

szendrei julia 1860

Rab Zsuzsa:

De addig

De addig mennyi elfutó vonat,

de addig mennyi vertszárnyú madár,

de addig mennyi mázsás virradat,

mennyi perzselt, koromszárnyú levél,

de addig mennyi testté-lett hiány,

és mennyi karrá-nem-lett ölelés,

falakról visszapattant nevetés,

mennyi sikongó mentőautó,

mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,

mennyi nehéz kosár, hány temetés,

mennyi betű, mennyi szívpercenés,

hány nem és hány miért és hány soha,

hány mégis, hány azértsem, hány talán,

és mennyi szó, hűvösen cseppenő,

és mennyi szó, torokban, szálkaként,

és mennyi szó, szendergő ekrazit,

és mennyi ékírás a homlokon,

hány irgalmatlan, véletlen tükör,

és mennyi apró vesztett háború,

hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,

mennyi szívetrobbantó csengetés,

mennyi hazajövés, hány elmenés.

De addig, addig, addig is,

de addig, addig is,

de addig is....

span style=span style=
LAST_UPDATED2
 
Az emberi balgaság bölcselete - 1. PDF Nyomtatás E-mail
2012. július 02. hétfő, 11:55

summer_idyll_elfwood

ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

 

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Nagy szó- és mondattár: idézetek és ötletek

 

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

A BÉKÉTELENKEDŐ

 

TAVASZ

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellyet terhelő

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Ó, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne;

Uram! Uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

 

NYÁR

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége

Csak, csak illyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e' még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére?

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyer a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

 

ŐSZ

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, melly rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőlőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szűnetlen

Bugyognak lőcs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény vólna,

Vagy kemény télre hajólna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

 

TÉL

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

istenhozta

 

Bezárkózott lélek

A fekete dobozába nem fújhat be a Szent Szellem

Ott csak sötét, áporodott levegő és hibernált dolgok

*

 

Rajtad nem múlik:

Te engeded, hogy tölcsérrel töltsék beléd a tudást

*

 

Mástól kérded,

mid fáj, hol fáj, hogyan és mennyire fáj?

*

 

Sós babot eszik, vizet iszik reá.

(Szegény ember kelletlen böjtöl.)

*

 

Lélekre aszott vétket nehéz levakarni.

*

 

Hol gyáva az apó, anyó néven hívják a fiukat.

*

 

Jó vagy rossz angyal?

Angyal képében is ördög.

Angyal a szava, de ördög a szíve.

Angyal ül a szemöldökén, ördög szeme alatt.

*

 

András.

András bácsi mondja: röndnek muszáj lenni.

(Rendőrök, ügyetlen rendcsinálók.)

*

 

Ne higgy az alvó ebnek.

Őrizkedjél az alvó kutyától.

Ha az alvó ebet felköltöd és megmar,

azt nyerted vele a mit kerestél.

*

 

Könnyű a rossz lóért az alku.

(Nem fogtad fel, hogy szívesen túladnak rajta.)

*

 

Alázatos, mint a kin kifogtak.

Alázatos, mint a verembe esett farkas.

*

 

Vékonyan fog a pennája, tán már soknak irt alája.

(Sokat szerelmeskedett férfi.)

*

 

Agyonlőtte, mint Paska a szamarat.

(P. neszt hallott istállójában;

„Add meg magad tolvaj, mert lelőlek!” -

a szamár nem felelt, P. lelőtte.)

*

 

A kapanyél is elsülhet…

A ki szerencsétlen, bottal is agyonlövi magát.

*

 

Abroncsold be fejét, mert tanulásban megreped.

(Gúny; nem tanul.)

*

 

Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput szíveden.

*

 

Ha feje befér is az ablakon,

de nyelve be nem férhetne…

*

 

Ha Isten akarja, az ablakon is beveti.

*

 

Kiment a ház az ablakon.

(Megtudták mi történt a házban.)

Házadnak ablakán senkit se hagyj benézni.

*

 

Kár hogy a szíven ablak nincs.

*

 

Nem teszi az ablakába.

(Nem fog vele dicsekedni.)

*

 

Az abc-ét se tudja, mégis papolni akar.

Az abc-ét sem tudja, mégis katedrába áll.

*

 

Ha a szükség beköszön az ajtón,

a szeretet akkor az ablakon ugrik ki.

*

 

Nagydobra vert jótékonykodás

Szép az adás, de szebb a titokban maradás.

*

 

Tót adta, tót elvette, ebnek adománya.

*

 

Szomorú, mint a ki adósságba jár kapálni.

*

 

Sokesztendei bú-gond

sem fizethet ki egy pénzárnyi adósságot.

*

 

Három űzi ki az álmot az ember szeméből:

a szükség, az adósság és a pör.

*

 

A régi adósság annyira felmegy,

hogy végre el sem éred.

*

 

Átkok

Tatár étel, török tánc, magyar adta, ördög lánc.

(Tatár étel, korbács; török tánc, talpverés;

magyar adta, káromkodás; ördög lánc, rabbilincs.)

*

 

Aggnő

A görbült aggnőnek agg a regéje is.

Aggnő beszéd. (Mese.)

Csak szófia beszéd és aggnő rege. (Pletyka.)

*

 

Csak azért kíván egy fertályig mennykő lenni,

hogy minden élőt agyonüthessen.

*

 

Mesterét a szablya olykor agyonvágja.

A kard önnön mesterét is agyonvágja

*

 

Ajak.

Ajakába harapott.

Ajakon termett, nem szívben fogant szó.

Felbiggyeszti ajakát.

Megcsuszamodott ajka. (Eljárt szája.)

Lepittyedt az ajka. (Szégyen érte.)

Mérgében ajakát rágja.

Nem szívből ered az ajakon nőtt szó.

Nem egyéb az ajakon termett szónál. (Üres beszéd.)

Rágja-marja ajakát.

Rózsa ajak, tövis nyelv.

*

 

Torkán akadt a szálka.

(Rajtakapták a hazugságon.)

*

 

Nagy akadály a szegénység.

Szépet álmodtál éjjel, reggel bilibe lóg a kezed.

*

 

Akaratos kanca. (Szeszélyes asszony.)

Akaratos menyasszonynak ebrúd a farára. (Bot.)

*

 

Híres vagy, hogyha ezt akartad…

Akasztással is elhíresedik az ember.

*

 

Alakos

Erszényt fejő alakos. (Kicsalja a pénzt.)

Szemfényvesztő hitvány alakos.

*

 

Szemesnek a játék, vaknak alamizsna.

A vak koldusnak is alamizsnán szeme.

*

 

Nincs savanyúbb az alamizsna kenyérnél.

*

 

Lopott pénzből alamizsna.

Könnyű a máséból adakozni.

*

 

Korán-későn orcájára kerül az embernek a nem jó,

ha alattomban cselekedte is.

*

 

Ki nyilván sokat dicsér, alattomban gyaláz.

*

 

Az örökös sírása alattomban való nevetés.

*

 

A pletykás megjárja…

Kinek posta a szája, meszet gyújtanak alája.

*

 

Süketnek és némának kell lenni,

ki alattvalókkal békességben akar élni.

*

 

Buridán szamara

Két szék között a pad alá.

*

 

Anyámasszony katonája

Vitézségök miatt a pad alá bújtak

*

 

Alkalmatlan vendég az éhség.

Alkalmatlan vendég a vénség.

*

 

Olyan, mint a légy az aludttejben.

Szép, mint a légy az aludttejben.

*

 

Az angyaloknak közt is voltak pártosok.

Az angyaloknak is a kevélység ártott

*

 

Megjött Antal Budáról, zöld ágat hozott orrában.

(Féleszűt küldtem, soká maradt, bolondul végzett.)

*

 

Apró pénzzel kifizettem.

(Sértem a sértegetőt.)

*

 

Szomorúnak nehéz víg arcot mutatni.

Nehéz a bánatos arcnak víg kedvet mutatni.

*

 

Arc és pofa

Nincs arca, hanem csak pofája

Nincs arca, mint a kicsapott ringyónak

Oly vastag az arca bőre, mint a bocskorták

*

 

Elmehetsz Kukutyinba zabot hegyezni, jeget aszalni.

*

 

Rossz atyának ritka jó fia.

A rossz fiú atyja koporsójának egyik szege.

*

 

Jobb egy jó barát száz atyafinál.

Jobb ma az idegen, mint az atyafi.

*

 

Nem gyűjthet annyit a fösvény atya,

mennyit tékozló fia elpazarolhat.

*

 

Megszokta, mint Ábrahám zsidó a csalást.

*

 

Ádám Évánál kezdi.

Töviről hegyire, túl messziről indulva mindent elbeszél

*

 

Ádám evett almát, a mi fogunk vásik.

*

 

Álarc

Lerántották az álarcot.

Szép lehet az álarc, de nincs veleje.

*

 

Nem állandó az erőszakos uraság.

Az erőszakos szeretet nem állandó.

*

 

Törpe csak törpe marad, ha hegytetőn áll is.

*

 

Állva sétál, mint a cigány.

(Képtelen mentség.)

*

 

Azt sem tudja, melyik lábára álljon

*

 

Aggszó szerint:

egyféle állatnak sem jó az első kölyke.

*

 

Megáldotta az isten,

mint Törzsöknét a kenyérsütéssel.

(Négyet betett, szétesett, tizenhat lett.)

*

 

Ráfér az áldás.

Nincs rajta istenáldás.

Se ne ártson, se ne használjon, mint a barátáldás.

*

 

Volt – nincs

A szerencsének ajándéka álomkincs

Forgó a szerencse, nincs állandó kincse.

*

 

Álomszakasztás.

Álomszakasztással jár a tisztviselés.

Sok álomszakasztást kíván a méltóság.

*

 

Ámítás

Játékkal ámítják a gyereket.

Könnyű a bolondot elámítani.

*

 

Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb.

*

 

Tudatlan hatalmas, mindennek ártalmas.

*

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű

*

 

Nincs ártalmasabb méreg,

mint melyet orvosság gyanánt adnak be.

*

 

Ha puszta vádlás elég, sok ártatlan kerül hóhérkézre.

*

 

Ki tíz esztendős koráig nem ártatlan,

húszig nem szép, harmincig nem erős,

negyvenig nem okos, ötvenig nem gazdag,

hatvanig nem szent:

azután sem lesz.

*

 

Petrezselymet árul.

(Nem kérik fel, nem táncolnak vele.)

*

 

Későn való gyermek, korán való árva.

Kora vetés, késő gyerek hamar árván marad.

*

 

Addig kereste őseinek nemességét,

mig ásóra és kapára talált

*

 

Ragadós

Egyik után ásítozik a másik.

*

 

A ki a zsidónak nem köszön, átesik a küszöbön.

*

 

Nyugtával dicsérd a napot

Akkor mondj hoppot, ha átugrottad az árkot.

*

 

Jobb az ösztövér alku,

hogysem a bírónak kövér végzése.

Jobb egy szép ámika, mint a legszebb processzus.

*

 

Éhes disznó makkal álmodik,

de ha felébred tökkel is megelégszik.

*

 

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

*

 

A ki nem szánt, gazt arat.

A ki álnokságot vet, bút arat.

*

 

Az urak aprítják, nyomorultak lakják.

(Urak vétenek, szegények bűnhődnek.)

*

 

Alkupozíció

Likon kivül jó alkudni.

(Nem szorultságban, bajban.)

*

 

A részegnek későn virrad, hamar alkonyodik.

*

 

Sok küszöböt nyalt az ő alfele is.

(Sok helyről kidobták.)

*

 

A csalánba nem üt a mennykő,

de ha üt, akkor nagyot üt

*

 

Kineveti más népek eltérő szokásait –

Nemhogy szégyellné bunkóságát, még hivalkodik is…

*

 

Felszarvazva

Csak onnan tudod, hogy szerelmes az asszony,

Hogy mindig elsózza az ételt, amin nehéz segíteni

(hátha még azt is tudnád, hogy kibe…)

*

 

Hallgatózz!

Csak nosza, ha sok rosszat akarsz hallani magadról

*

 

Kukucskáló

A kulcslyukon keresztül csak lesed mások életét

*

 

Ami jó van benned/neked, az mind ajándék,

Ha nem adsz érte hálát, könnyen elveszíted…

*

 

Aki későn jön, annak csak a csont jut

Békacomb helyett a békafüle meg a farka…

*

 

Nem jobb istenhitre-ismeretre akarsz vezetni,

Hanem a te egyedül üdvözítő gyülekezetedbe cipelni

*

 

A kegyetlen angyalember

Ha én tökéletes vagyok, más sem lehet soha gyarló

*

 

Útonálló – haramia

Utad állja, s még a ruhád is elveszi,

S még örülsz, hogy az életed meghagyja

*

 

Nagyanyám nagyon kemény asszony volt.

Három férjet temetett el, pedig kettő csak szundikált!

*

 

Önkínzó és drága fogyókúrák

Összekötni a kellemetlent a haszontalannal

*

 

A kis bűvészinas

Az ember, aki belekontárkodik a teremtésbe,

am/o:pspan style=/spanikor nem teremtménynek, de istennek hiszi magát

*

 

Hungária

Visszavágyódtat egy sosem volt kamaszkorba…

És/vagy érezd magad szarul, ha nem Amerikába születtél

*

 

Ha a zene gyógyíthat, akkor betegíthet is…

Ha van pozitív, akkor van negatív varázsereje is…

*

 

Zene vagy zajártalom

Nem választhatod meg, hogy mi szól hallótávolban,

Se a tartalmát, se a hangerejét, se az időhosszát stb.

*

 

Mézesmadzag

Előbb ingyen adják, tukmálják,

Majd egyre többet kell fizetni érte,

S végén már lopni, csalni kell, hogy előteremtsd…

*

 

A szegény farok huzigáló Mehemed,

Akit csúnyán felrúgtak a magyar tehenek

*

 

Energiavámpír

*

 

Életművészkedő

Akit zavar a nap kötelessége életkomponálásában

*

 

Az egyik életsúlytalanul lebeg,

A másik meg nem csak saját keresztje alatt görnyed

*

 

Ami a tiéd, az az enyém is,

Ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd

*

 

Amilyen könnyű rászokni,

Éppen annyira nehéz a leszokás

*

 

Átaluszod az egész életedet,

Hogy kipihenve érkezzél a másvilágra

*

 

Igen előzékeny állampolgár vagy,

Magaddal viszed és fizeted a lehallgató készüléked

*

 

Chips, kóla, térerő

Ez a te szentháromságod?

*

 

Egy napig vittek vitorlázni a Balatonon,

Azóta a tengerészkalandjaidat meséled…

*

 

Rettenetesen haragszol a vétkezőre,

S így végül más hibája miatt magadat bünteted…

*

 

Nemhogy nem tudsz örülni más sikerének,

De az egyenesen elrontja az egész napodat…

*

 

Te arra vagy büszke, hogy heteroszexuális vagy,

És azt akarod elérni, hogy a homo szégyellje magát?

*

 

Láncreakció

A főnök belédrúg, te az asszonyba, ő a kutyába…

*

 

Sportfogadást kötsz,

Mert abban a naiv hitben vagy, hogy nincs bunda

*

 

Nagytermészetű férj frigid feleséggel megverve

*

 

A jó műsorok, a létfontos hírek stb.

Akkor láthatók, amikor neked már aludnod kell

*

 

Csalásra fel!?

Például táppénzcsalásra késztetve, kényszerítve

*

 

Társadalmi/természeti vészhelyzetben

A túlélésre rendezkedik be, a baj múltával úgy marad

kevly superbia-bosch

Csokonai Vitéz Mihály

A kevély

 

Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,

Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.

Felemeli orrát a többiek felett,

Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.

Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,

Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.

Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,

Mintha csak ő volna ember a világban.

Sajnálja a főldre bocsátni lábait,

Útálván a véle testvér főld porait.

Sőt büszke lelkének az esik terhére,

A Teremtőt azért veszi crisisére;

Hogy amely levegőt a szegény kilehell,

Úri tüdejének színi ugyanazt kell. -

.

Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,

Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;

Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,

Így több becsűletet fogunk adni mi is.

Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,

Mégis a hasonló embert fel sem venni!

S azzal, hogy valaki másikat megvetett,

Azzal pretendálni tőle becsűletet.

A becsűlet olyan dögpárának langja,

Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.

Aki ezt kergeti, elrepűl előle,

S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.

Az embernek igen kényes természeti,

S magát megvettetve látni nem szereti. -

Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?

Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. -

A kevélység csupán a bolondnak gondja;

Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.

Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? -

Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:

Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,

Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.

Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!

Gyermekségből támadt fényes buborékok!

Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,

Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.

LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 77. PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 29. péntek, 16:21

szabadsgharc hadsereg

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK


PETŐFI SÁNDOR

 

A HONVÉD

Isten után legszebb és a legszentebb név

A honvéd-nevezet!

Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni

Ezt a szép nagy nevet?

Iparkodom teljes szivembül, oh hazám,

Megvédeni téged,

Védni, fölemelni téged, s lesujtani

A te ellenséged!

.

Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet,

Hogy még sok van hátra;

Hadd legyen, mit bánjuk? akárki, akárhány,

Karunk készen várja.

Jőjetek, szabadság hóhérlegényei,

Nem jöttök egyébért,

Csak hogy elvegyétek, amit érdemeltek,

A véres halálbért.

.

Ti vagytok, zsiványok, kik országunk földét

Kipusztítottátok,

Fekvén rajta háromszáz esztendeig mint

Nehéz istenátok.

Hanem hiszen ezt a földet ti teszitek

Ujra termékennyé:

Véreteket issza most, mint eddig itta

Saját népe könnyét!

.

Jőjetek! ismerjük már egymást, ti futtok,

Mi űzünk titeket,

Űzünk, mint a szélvész a széjjelszaggatott

Rongyos fellegeket.

Jőjetek, hadd szúrjuk szíveiteket a

Szuronyunk hegyére,

Emlékezzetek a másvilágon is a

Honvédek nevére!

.

Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom

- Mi tagadás benne? -

Egy kis büszkeségnek ragyogó szikrája

Szökken a szemembe,

Egy vagyok a végre föltámadt magyar nép

Győző seregébül,

Én is segítettem koronát leütni

A király fejérül!

.

Hej te király, hol van régi szép sereged,

Hol van régi fényed?

Hej be tönkretették a szegény honvédek,

E rongyos legények.

Rongyos vagyok, mint az ágrulszakadt, csak hogy

Mezítláb nem járok,

De több becsületem van mégis, mint nektek,

Cifra uraságok.

.

Van bizony énnékem becsületem, de nagy,

Ország-világ előtt,

Még azok előtt is, kit szuronyom leszúrt,

Kit fegyverem lelőtt;

Még az ellenség is, akit csak magasztal

Egy szívvel, egy szájjal,

Hogyne becsülné azt tulajdon nemzete,

Tulajdon hazája?

.

Rajta is leszek, hogy jó hírem-nevemet

Megtartsam halálig.

Vagy ha visszamék majd az otthonvalókhoz,

Elvigyem hazáig.

Az lesz ám az öröm, ha majd visszatérek

Az én enyéimhez,

És ideszorítom rendre valamennyit

Dobogó szivemhez!

.

Hej az lesz ám a nap!... és mégse tudom, hogy

Mit szeretnék jobban:

Hazamenni-e majd a harc végén vagy itt

Elesni a harcban?

Társaim arcáról, akik elhullanak,

Én arról azt látom:

A hazáért halni legnagyobb boldogság

Ezen a világon!

.

Pest, 1849. június 1-10.

*

FÖL A SZENT HÁBORÚRA!

.

Itt a próba, az utósó

Nagy próba;

Jön az orosz, jön az orosz,

Itt is van már valóba'.

Eljött tehát az utósó

Itélet,

De én attól sem magamért,

Sem hazámért nem félek.

.

Miért félnék az itélet

Napjátul?

Féljenek ők, kik viselik

Magokat oly galádul,

Kik rátörtek az ártatlan

Magyarra,

Most veri meg az úristen

Mindenható haragja!

.

Föl, hazámnak valamennyi

Lakója,

Ideje, hogy tartozását

Minden ember lerója;

Ki a házból, ki a síkra,

Emberek,

Most az egész Magyarország

Legyen egy nagy hadsereg!

.

Ki is megyünk, szó sincs róla,

Mindnyájan.

Meghalni vagy győzedelmet

Nyerni a szent csatában.

Szent a csata, nem harcolunk

Királyért:

Király ellen szabadságunk

Istenünk és hazánkért!

.

Átkos király, érezted hát

Vesztedet.

Az ördögnek, hogy megmentsen,

Eladtad a lelkedet.

De hiába volt a vásár,

Elhihet'd:

Kit az isten elhagyott, azt

Az ördög nem menti meg.

.

Sok az orosz, nagy a száma,

Mi haszna?

Több lesz ott a magyar; talán

Száz is jut egy oroszra.

És ha volnánk kevesebben,

Mint azok:

Hála isten, minket hí ugy

A világ, hogy magyarok!

.

Ne féljetek, gyermekink, ne

Féljetek,

Nem szúr által dárdájával

A vad kozák titeket;

Feleségink, kedvesink, ne

Sírjatok,

Idegenek ölelése

Nem tesz csúfot rajtatok.

.

S ti apáink, anyáink, szent

Halottak,

Sírotokon ellenség ne

Tapodjon, nem tapodhat;

Inkább vesszen ki nemzetünk

Egy szálig,

S dagadjon föl kifolyt vérünk

Árja az ég boltjáig!

.

Minden, ami szent előttünk,

Kockán van,

Ha a világ támad is meg,

Győznünk kell e csatákban;

Ha miljomnak el kell veszni,

Vesszen el!

Ki fogna most fukarkodni

Életével, vérivel?

.

És te isten, magyarok nagy

Istene,

Légy népeddel, hű népeddel,

Jó népeddel, légy vele!

Tedd hatalmad fiaidnak

Lelkére,

Világdöntő haragodat

Fegyvereink élére!

.

Pest, 1849. június 20-30.

*

SZÖRNYŰ IDŐ...

.

Szörnyű idő, szörnyű idő!

S a szörnyüség mindegyre nő.

Talán az ég

Megesküvék,

Hogy a magyart kiirtja.

Minden tagunkból vérezünk,

Hogy is ne? villog ellenünk

A fél világnak kardja.

.

És ott elől a háború

Csak a kisebb baj; szomorúbb,

Mi hátul áll,

A döghalál.

Be kijutott a részed

Isten csapásiból, o hon,

Folyvást arat határidon

Két kézzel az enyészet.

.

Egy szálig elveszünk-e mi?

Vagy fog maradni valaki,

Leírni e

Vad fekete

Időket a világnak?

S ha lesz ember, ki megmarad,

El tudja e gyászdolgokat

Beszélni, mint valának?

.

S ha elbeszéli úgy, amint

Megértük ezeket mi mind:

Akad-e majd,

Ki ennyi bajt

Higgyen, hogy ez történet?

És e beszédet nem veszi

Egy őrült, rémülésteli,

Zavart ész meséjének?

.

Mezőberény, 1849. július 6-17.

*

denesjanos

(A képen Rácz Sándor és Dénes János családi körben)

Arcvonások: Bogár Károly 56-os forradalmár

Hallgassa meg!

A diósgyőri Dimávag munkatársai az ötvenes években jól megtanulták, hogy „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Évekre tűntek el innen emberek egy-egy ártatlan vicc miatt, és megesett, hogy szégyentáblával a nyakukban tették ki a gyárból a békekölcsönt megtagadókat.

1956 őszére az emberek bátrabbak lettek, rájöttek, hogy az újságpapír nemcsak a kenyér csomagolására való, de olvasni is érdemes. Az 1925-ben született Bogár Károly esztergályos 1956 októberében részt vett a munkástanács megalakításában, majd a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese lett. A gyárban összegyűjtötték a munkások követeléseit. A szervezőknek, akiket az ÁVO csak tizenkét apostolnak hívott, ezt sosem bocsátották meg, a tizenkettőből egy valaki ugyanis elárulta őket. 1958. február 6-án ítélték el a Turbók és társai perben. Tizenötéves büntetéséből három év két hónapot töltött le. A néhány héttel ezelőtt elhunyt Bogár Károlyra felesége és Litvay Ottó emlékezett az MR1-Kossuth Rádió délutáni portréműsorában.

http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/arcvonasok-bogar-karoly-56-os-forradalmar-101026.html

*

user_8456735_1154878884202_box

Félmillió magyar örökre elmegy

1993-ban még csak a felnőttek három százaléka tervezte a hosszabb munkavállalást az országhatáron kívül, és ez a szám kúszott fel hirtelen 16 százalékra. Ez majdnem félbudapestnyi magyar.

Soha nem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya. 2012 elején a felnőtt lakosság 13 százaléka tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra, 16 százaléka, hogy pár évre külföldre menne dolgozni. Ami ennél is riasztóbb adat, hogy a felnőtt magyar lakosság, vagyis majd 8 millió választópolgár, 7 százaléka kivándorolna. Ez több mint félmillió embert jelent, vagyis mintha Debrecen lakói mind elmennének és mindegyikük vinne magával még két embert.

Minden második fiatal megy

Itthagyni családot, barátokat és egy teljesen új világba csöppenni nem annyira egyszerű. Fiatalként azonban sokkal könnyebb beilleszkedni. A migrációs tervet fontolgató társadalmi csoportok közül minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele tervezi, hogy külföldre költözik. A legtöbben a szomszédos Ausztriába, Németországba és az Egyesült Királyságba távoznának. Korábban írtunk Gáborról, aki vállalkozóként ment ki Hamburgba. Azt mondja, hogy a vállalkozói kultúrából lett elege elsősorban, nem anyagi okok vezérelték a kivándorlásra. „Mindenki mindenkinek a cimborája, és az ország 2012-ben is még a Rokonok c. könyv alapján működik. A politikai elit ellehetetleníti az emberek életét, nem csak a mostani, a korábbiak is, pillanatnyi problémákkal foglalkoznak, amikor a mélyben iszonyatosan nehéz problémák gyűrűznek tovább.” Gábornak abból volt elege, hogy „élhetsz akármilyen jól Magyarországon, akkor sem tudod kizárni azt a szenvedést és rossz közhangulatot, ami az országra jellemző”. Már beindította saját cégét. „Otthon is megvoltak az üzletfeleim. Nagy multiknak csináltunk néhány kollégával egy kis cégben internetes munkákat. Ezek a cégek itt is megvannak. Csak itt az állam hagyja élni az embereket, és emiatt hatalmas nyugalom van mindenkin.” Nem tervezi a hazautat és minden ismerősét győzködi, hogy hozzá hasonlóan, lépjen le.

Mivel már nem érdemes itt élni

Ahogyan megírtuk, Szeremley Huba cége, az Első Magyar Borház Kft. Kislődön nyert. 22 hektár legelőt, 69 hektár szántót bérelhet húsz évig. A 28. leggazdagabbnak besorolt magyar mégis vesztesnek érzi magát. A Blikknek viccnek nevezte az egész földpályáztatást. „Olyanok nyertek itt a környéken, akik köszönő viszonyban sincsenek a földdel.” Az ő sikeres pályázata is viszonylagos. Az eddigi 500-600 hektár helyett kapott 91-et, a többit, ahol eddig gazdálkodott, mások nyerték. Van 150 szürke marhája, több száz mangalicája, de a szigorú előírások miatt marhái nagy részét elvesztheti. Egy marhára ugyanis egy hektár legelőnek kell jutnia. Szeremley Huba nem akarja levágni őket, inkább elhajtja őket az országból, és megy velük ő is, „mivel már nem érdemes itt élni”. Azt mondta: csaknem ötszáz hektárt vesztett el úgy, hogy érdemtelenek kapták a földeket, nem a parasztok.

Nem csak a gazdagok

Gusztáv egy ideje az Egyesült Államokban él. „Otthon sajnos semmilyen munkát nem kaptam, ahol legalább a szakmunkás minimálbérét megkaptam volna. Egy ismerőssel beszeltem, ő mondta, gyere ki, próbáld ki milyen jó!” Gusztáv az építőiparban dolgozik. „Csak arra tudok buzdítani mindenkit, még a középkorúakat is, hogy lépjenek, amíg lehet, mert itt meg lehet élni. Persze dolgozni is kell, de hagyják élni az embert. Hogy halálra dolgozza magát az ember azért, hogy a számlákat kifizesse hó végére, az nem élet.” Egyre több magyarral találkozik. "A barátom azt kérdezte, amikor kijöttem, hogy laknak-e még Borsodban? Annyian jönnek ide" - mondja.

Színészből ápolónő

Kati most készül Hollandiába. Eredetileg miskolci szinkronszínészként dolgozott az utóbbi időben, de játszott már a Vígszínházban is. „30 évesek vagyunk a párommal. Gyereket szeretnénk és normális életet.” Egy hollandiai cég álláshirdetésére jelentkezett. Ápolónő lesz. „Olyan volt a felvételi elbeszélgetés, mintha a szüleimmel beszélgettem volna. Az érdekelte őket a legjobban, hogy mi a hobbim. Mit szeretnék a munka mellett csinálni, hogy feltöltődjek. Megdöbbentő különbség.” Kati azt is meséli, hogy a cég HR-esei azon lepődtek meg, hogy így 30 körül miért nincs még gyerekük. „De nem azt szerették volna tudni, hogy mikor szülök, mert akkor fel sem vesznek! Teljesen máshogyan gondolkodnak.” És ez a gondolkodás, ami elcsábítja a fiatal párt. Kata pasija válogatott kerékpáros volt, most sportmenedzser és biztosítással foglalkozik - kényszerből.

Kata azt mondja, persze, hogy inkább színész maradna Magyarországon, ha lehetne. De nem lehet. És nem csak a pénz miatt. „Megkérdezték a hollandok, hogy miért megyünk. Azt mondtam, hogy a nyugalom és a biztonság miatt. Ne kelljen attól tartanom, hogy a politika beleszól az életembe. Most szálltam le a 76-os troliról. Egy fiatal férfi egy idősebb hölgyet zsidózott. Én ezt nem akarom. Amikor döntöttünk, akkor gondolkodtam, hogy mi lesz a barátaimmal. De rájöttem, hogy minden ismerősöm megy. Mindenki."

Bárhol jobb

Viki és Laci kalandosabb helyet választott magának. Igaz, India is toleráns, sokszínű ország, mégsem jellemző, hogy európai fiatalok célországnak tekintik. Ők egy éve mégis ide költöztek. „Magyarországon több mint 10 évig saját cégünk színeiben szép sikereket értünk el nem csupán otthon, hanem Kelet-Közép-Európában is. Abban a szektorban is, mint mindenhol, mindig is volt korrupció, de ahogyan a válság beütött és a megrendelőink piaca összezsugorodott sajnos egyre többször akadtunk meg azok miatt, akik nem tisztességesen végzik a dolgukat. Történt egyszer csak egy incidens, amikor a már megnyert tendert újra kiírta egy partnerünk és a férjemnek ezért még külföldre is kellett utaznia egy gerincműtét után pár héttel, pedig már tudták, hogy kié lesz a meló. Na, akkor döntöttünk úgy, hogy ebben nem óhajtunk tovább részt venni.”

Az oviban 3 nyelven tanulnak

Egy dél-indiai városkában telepedtek le. A mindennapjaikról blogot vezetnek. Alapvetően utaztatással és túraszervezéssel foglalkoznak. Amikor elmentek, a kislányuk ötéves volt. Viki azt mondja, hogy az induláskor voltak félelmei, mi lesz a kislánnyal Indiában. Mára kiderült, hogy feleslegesen. „Az ő szempontjából az a csodálatos, hogy a gyerekeknek még nincsenek berögzült elvárásaik. Nagyon élvezi a természetet, a tengert, a tücsköt-bogarat-kukacot-gekkót, csomó barátja van. Kerala állam, ahol élünk Ázsia-szerte az elsők között van mind oktatás, mind egészségügy szempontjából. Az oviban 3 nyelvet tanulnak (angol, malayalam, hindi) már a 2,5 évesek is. A lányom most nagycsoportos. Eddig 8 tankönyvet hozott haza beköttetni és még várunk Delhiből párat. Az év végére olvasni fog legalább két nyelven.”Azt mondják, hogy rendszeresen keresik őket indiai munkavállalással kapcsolatban ismeretlenek. Amikor az itthon maradt barátaikról kérdezünk, akkor pedig az a válasz, hogy: „Szinte minden barátunk vagy már elment, vagy tervezi.”

+

Grafokonok, ábrák:

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/06/28/felmillio-magyar-orokre-elmegy/

*

fekete jnos s a np

Európai Krízis

Ki mozgatja a madzagokat? (Daniel Estulin)

http://www.youtube.com/watch?v=5IOlIWjtVg0&feature=player_embedded

+

Háttér-kép

http://www.utolag.com/Hatterkep0628.htm

+

ov and soros

Dagad a botrány - így csaltak a bankok

Egyre szélesebb körre terjed ki a legújabb nagy-britanniai bankbotrány, amely eredetileg az egyik legnagyobb brit lakossági és befektetési bankcsoportot, a Barclayst érintette. A cég részvényeinek árfolyama csütörtökön szinte szabadesésbe került.

http://www.vcenterg.hu/penzugy/da gad-a-botrany-igy-csaltak-a-bankok-378771

*

davidferenc

A magyar unitáriusok ünnepe

Egyházegyesítő zsinat a közmédiában

A Duna és a Duna World csatorna július 1-én közvetíti az unitárius egységet deklaráló kolozsvári zsinatot. Az Unitárius magazin és az Isten kezében műsorok is beszámolnak a nevezetes ünnepről.

Június 28. jeles ünnepként vonul be az unitáriusok történetébe. E napon az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Kolozsváron tartja új alaptörvényét megalkotó, egyesítő zsinatát. E döntés nyomán a XX. századi történelmi tragédiák által szétszakított egyházrészek Magyar Unitárius Egyház néven újraegyesülhetnek. Az egyháztörténelmi és nemzetpolitikai jelentőségű zsinati ülés két részből áll: az ünnepi aktus során először az eseményt méltató ünnepi beszédek hangzanak el, majd ezt követi az istentisztelet és az úrvacsoravétel.

A nevezetes eseményről a közmédia is beszámol. A nézők július 1-én, vasárnap délelőtt 90 percben követhetik a zsinat hálaadó istentiszteletét (Duna 10.30), az ismétlést a Duna Worldön 14.00 órakor láthatják. A döntésről és annak előzményeiről az m1 július 8-án összefoglalót sugároz (11.30) a magyarországi, s az Isten kezében július 15-ei adása pedig erdélyi szempontból. (Duna 10.30).

„A történelmi pillanat súlya egyben a számvetés és küldetés felelősségét is reánk rója – hangsúlyozza szószéki szolgálatában Kovács István, sepsiszentgyörgyi lelkész, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatója. – Hitvalló egyházként látnunk kell, hogy Istennek terve van velünk, ami elől miként Jónás prófétának, nekünk sem lehet kitérnünk: meg kell osztani a nekünk megjelentetett világosságot, vallani és vállalni kell hitünket minden időben, mert nem rejthető el a hegyen épített város!”

Az unitárius egyházat Dávid Ferenc alapította. Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett. A századok folyamán a vallási intolerancia miatt az unitárius egyháznak kemény harcot kellett vívnia megmaradásáért, Bartók Béla szavaival: „állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében.” A trianoni diktátum a maradék egyházszervezetet is szétdarabolta, így az egyesítés az ősi egységet állítja vissza.

http://erdely.ma/ajanlo.php?id=121512

*

regiujarcok-szajer

(A képeken Szájer József fideszes EP képviselő, alkotmányozó stb.)

SZEGEDI CSANÁD ÜGYE

a magyar sajtó ellentétes (?) pólusain

1.

Tóta W.: A Kleinék Csanádja

Amikor Imrédy Béláról kiderült, hogy fasiszta létére zsidó, Békeffy László konferansziénak elég volt annyit mondani a kabaréban: nahát. Röhögött mindenki torkaszakadtából. Szegedi Csanádról is elég lenne ennyi.

Sőt, ezt mondani sem kell, a nahát benne van a történetben, tulajdonképpen elhangzik a hírrel együtt. A röhögés csekély hangereje, az a zavaró.

Hiszen micsoda tankönyvszerű börleszkjelenet ez! Zsidózunk, solymosieszterezünk, aztán kipottyan a zsebből a trenderli, mindenki felszabadultan kacag, függöny.

Kár lenne, ha elmaradnának ezek a felszabadító nemzeti élmények; ha kiaknázatlanul hagynánk a szélsőjobb szórakoztató potenciálját, és kizárólag aggódásra meg ijesztgetésre használnánk. A fasisztákon, azon kívül, hogy küzdeni kell ellenük, mulatni is lehet. Ilyenkor felhőtlenül akár, hiszen épp most derül ki, ebben a kacajban, mekkora hülyeség is, amit hirdetnek. És a magyarázkodáson, ami szintén ősi kabarétéma.

Hogy ők eddig se faji alapon zsidóztak. Nem ám fajilag mondta fel a vérvádat képviselőtársunk és barátunk, hanem csak úgy anekdotázott. A pártlapunktól is távol áll a rassz fogalma, kifejezetten színvakok vagyunk. Egyszerűen csak felháborítónak találjuk Izrael politikáját, azon belül is a színes bőrűek elleni elnyomást, amely ellen idehaza is az első vonalban harcolunk.

A normális többség egy közös nevetésélményt, a szélsőjobb szubkultúra viszont segítő kezet kaphat ettől a történettől. Egyszerűbbnek tűnik persze kizárni Szegedi Csanádot, amivel viszont nyíltan a faji politika mellé állna a párt, és azt talán értik, hogy azzal semmi esélyük. De ha nem, akkor fel kell dolgozniuk a friss és intenzív élményt, hogy vannak rendes zsidók is, például ez a Csanád, akinek eleve ilyen szép magyar neve van. Nem egy Zázrivecz Gabriella, hanem egy elhízott, diszkószakállas, őszintén bunkó, kerekfejű magyar parasztgyerek. Illetve hát zsidógyerek, nem mindegy az?

Jótékony az ügy, mert széles körben cáfolja a zsidókkal szembeni közkeletű előítéleteket, hogy ezek mind liberális filozófusok és bankárok. Nem, kérem, a zsidóság ezer színben tarkállik, van köztük például fosbarna is, aki éjjel-nappal nemzetben gondolkodik, már amennyire gondolkodik egyáltalán. Nyilvánvaló az egyszerű fasiszta proli legfőbb indítéka az antiszemitizmusra: ezek a zsidók mind magasan képzett, idegesítően kulturált, nyelveken beszélő, elegáns, finom úriemberek, akik biztos lenézik őt, ahogy ő is lenézi az analfabéta cigányt. Íme, tévedtek: igenis van olyan zsidó, aki a kuka tetejéről ebédel Brüsszelben, és azért gondolkodik nemzetben, mert csak oda vették fel végül.

Az egyes számú díszzsidó

Nem megvetést, hanem megbecsülést érdemel Szegedi Csanád a zsidóság részéről is. Lám, milyen ügyes a mi Chájimunk, a Kleinék Chájimja! Suttyógyerek létére EP-képviselő lett belőle, és szépen megszedte magát azzal is, hogy pólókat árul az emósmagyaroknak, amikre van pofája rovásírással felszitázni, ezt figyeld! ...hogy "Magyarnak lenni jó!". Ami kölcsönösen remek üzlet és a békés együttélés kulcsa, mert ha ez a született kereskedőnemzet nem segít, akkor ki szitázna a magyarnak rovásírásos pólót 2500 forintért? Olyan könnyfakasztó sztori ez, mint a Gettómilliomos, vagy a cigányzene.

Szegedi Csanáddal a magyar zsidóság, mint együttélésünk évszázadaiban annyiszor, újra megtermékenyítheti a magyar kultúrát és politikát, de csak akkor, ha nem áll meg félúton. Büszkén vállalt zsidóságával elérheti, hogy a Jobbikból tisztességes fasiszta párt váljon, amely képes arra, hogy a leghülyébb rasszista nácikat is felhozza legalább a fasiszta szintre, és megértesse velük, hogy a származástól tényleg nem függ semmi, tehát zsidózni és cigányozni egyszerűen értelmetlen dolog.

Végül, a jognak asztalától felállva, a nemzet megpuszilja és kézen fogja egymást, és elindul virágot szedni a domboldalba, felidézve a régi, nagy közös élményt, amikor Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyaroknak. Nem egy relativitáselmélet, de segíthet megérteni, hogy például azt miért nem nálunk találták fel, ahogy az atombombát sem. Azért, mert megelégedtünk ezzel a pattintott rasszista hülyeséggel, és ezzel elüldöztük innen Bartók Bélát is, nemhogy a fizikusainkat. Az első lépés a nemzeti felemelkedéshez, hogy legalább Szegedi Csanádot megbecsüljük, és együtt köszöntjük: בהצלחה! Mázel tov!

HVG ONLINE

2.

Hazug Embert…

(Nyílt levél a Jobbik elnökének)

Ritkán esik meg velem, hogy bekapcsolom az egyre nagyobb szennyet árasztó dobozt, közismert nevén, a televíziót. Ha mégis, általában reggel igyekszem felkelés után megtekinteni, hogy a behívott politikusok éppen mit hazudnak.

Szent László napjának reggelén, te is ott voltál Gábor, te, akire egykor felnéztem, hittem benned, ha kellett a családommal is összevesztem, mondván, majd te leszel a Nemzet megmentője. Hogy mekkorát csalódtam benned, azt már néhányszor kifejtettem, de ahogyan az idő múlik, sajnos ez a csalódottság egyre csak nő bennem.

Korábban, már írtam hozzád egy nyílt levelet, melyben már akkor leírtam, hogy Csanádot fogjátok megtenni megyei elnöknek, és azt is, hogy a megyei Jobbik végnapjait éli. Lehet a televízióban szépet, és jót mondani, ügynöközni, és Pőszézni azokat, akik már elfordultak tőled, de az igazság előbb, vagy utóbb, de kiderül.

Így volt ez Szegedi Csanáddal kapcsolatban is, és ezzel a sornak még nincs vége, de erre már te is rájöttél. Azért folyamodok most ismét a nyílt levélhez, hogy felhívjam a figyelmedet, hogy mindig igazat kell mondani! Ezt te hangoztattad a kampány során, hogy az a probléma a többi párttal, hogy mindig mást hazudnak, és a végén saját maguk sem tudják már, hogy mikor mondanak igazat. Ebbe a hibába pedig most te is belesétáltál.

A riporterek, amikor Csanád zsidó származásáról kérdeztek, te azt felelted: „Meglepődtem, mint ahogyan Szegedi Csanád is meglepődött.”

Szerintem most kellene felállnod, és bocsánatot kérned a Jobbik szavazóitól, hiszen nyílván emlékszel arra, amikor Kisgergely Andrással felmentünk hozzád a képviselői irodaházba, hogy beszámoljunk a már ismertté vált sóstófalvai választmányi ülésről, ahol Csanád egyfajta diktátorként viselkedett, felrúgva minden alapszabályt, melyért később ti is elmarasztaltátok. Ezen a budapesti megbeszélésen mi már tudtunk Csanád zsidó származásáról, de nem akartunk belőle médiahírt csinálni, először neked mondtuk el. Ez 2010. november 18-án történt.

Soha nem fogom elfelejteni azt az arckifejezést, és az első mondatodat a hír kapcsán: Csak ennyit kérdeztél: „Hányan tudnak róla?” Hidd el, sokat gondolkoztam azóta is ezen a mondaton, de ettől rosszabb nem is lehetett volna az első reakciód!

Tehát, amikor azt mondat a televízióban, hogy meglepődtél, ez hazugság volt. Azon sem lepődhettél meg, hogy nyilvánosságra került, hiszen mielőtt szét lett terjesztve az interneten, előtte Kovács Árpi odaadta neked az anyagot, mondván, ha még szeretnél valamit tenni ebben az ügyben, akkor van 1 napod, hogy Endrésik Zsoltival megbeszéld a Parlamentben. Nem tetted!

Szegedi Csanádnak is fel lett hívva a figyelme még 2010-ben erre a tényre, tehát az ő részéről is álságos azt állítani, hogy nem tudta.

Most pedig már, amikor nehéz megmagyarázni, azt, amit nem lehet, azt mondjátok, hogy nem a származás a lényeg, hanem a tettei.

Te tudod a legjobban, hogy Szegedi Csanád és testvére miatt több mint 40 jól működő szervezet szűnt meg, olyan emberek távoztak önként, vagy lettek kirúgva, akik már akkor a mozgalom tagjai voltak, amikor időt és pénzt nem sajnálva kellett építkezni. És végül miért? Hogy a mozgalom párttá silányuljon, és olyanná legyen, mint az összes többi. Mindeközben több száz csalódott ember távozott, akiket talán már soha nem lehet arra rábeszélni, hogy a Nemzetért harcoljanak. (Ha lehet, akkor már hála Istennek pártok nélkül teszik!) És ez a ti legnagyobb bűnötök!

„És megismertétek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”

(János 8,32)

Holcman László

http://hunikum.info/Hazug_Embert

*

hasidim

Ősi forrásból

Naftali Kraus blogja

2012. június 29., péntek

HETI SZIDRA – CHUKÁT(3) – 2012

VENDÉGOLDAL

Irja: Slomó Köves, rabbi

Ne üss,amig beszélhetsz…!

Mindenki tévedhet. Még egy „szent" is. A zsidóságban nincsenek tökéletes és csalhatatlan, tévedhetetlen emberek, csakis Isten kifogástalan. Ez az első tanulsága annak a tórai történetnek, amit a héten olvasunk a zsinagógákban.

A negyvenéves sivatagi vándorlás vége felé meghal Mirjam, Mózes nővére, és egy csapásra kiapad az a forrás, amely az ő érdemében látta el vízzel Izrael népét. A megszokott módon Ábrahám fiai fellázadnak vezérük, Mózes ellen. „Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? Miért is hoztatok fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni." (4Mózes 20:4-5.) – mondták.

Mózes először nagyon elkeseredik, majd Isten megjelenik és azt mondja, hogy „Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet … és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet" (Uo. 8.). Ám, amikor a vízfakasztásra sor kerül, Mózes nem beszél a sziklához, hanem ütlegelni kezdi, és az végül is így kezd vizet ontani magából.

Eddig minden szép és jó. Csakhogy a Tóra következő passzusában Isten váratlanul a legkeményebb büntetéssel sújtja legkedvesebb szolgáját. A héberek megváltója, hősies vezére nem érheti el a szabadulás úti célját. Nem teheti lábát a szentföldre: „És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam." (Uo. 12.)

Miért hiba ütni a követ?

Mi volt Mózes bűne? Ráadásul olyan nagy vétke, hogy élete küldetésének gyümölcsét nem arathatta le. Mitől olyan nagy vétek, hogy ütött a sziklára?

Rási erre a következő magyarázatot adja: „Mert ha szóltatok volna a sziklához és az adott volna vizet , megszentelődött volna a gyülekezet szeme előtt. Azt mondták volna [a nép]: ha ez a szikla, ami nem beszél, nem hall, és nincs szüksége semmire, megteszi Isten parancsát, nekünk annál inkább meg kell tennünk, [amit ő parancsol].".

Más szóval a baj azzal volt, hogy Mózes elmulasztotta egy példamutató esemény szemléltetését. Megmutathatta volna népének és az utókornak, hogy még egy száraz kőből is lehet vizet fakasztani, ráadásul szép szóval.

Na, de ez a mulasztás ilyen irdatlan nagy vétek lenne? Még ha Mózesről is van szó?! Különösen annak tudatában, hogy negyven évvel korábban, amikor a zsidók éppen csak megkezdték vándorlásukat, és ugyancsak vízre szomjaztak, akkor éppen az volt az égi utasítás, hogy „…üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép…" (2Mózes 17:6.). Mi történt ebben a negyven évben, ami miatt már tréfli lett a kő verése?

***

A Midrás (Jálkut Simoni, Zsoltárok 819.) a következő metaforával világítja meg ezt a helyzetet: Olyan ez mint a tanuló esete. Amikor még egy fiatal nebuló, mestere ütve fenyíti és úgy tanítja, de ahogy felnő, már mint egy meglett embert kezeli…".

A kő itt a zsidó népet szimbolizálja. A belőle fakadó víz pedig a szellemiség, a jó lelkiismeret, a pozitív energia, a Tóra. A Tóra, és amúgy minden pozitív növekedést okozó erő a vízhez hasonlíttatik (Sir hásirim rábá 1:19.).

Mózes, a zsidó nép vezetője vizet kell hogy fakasszon a kővé merevedett népből, a teljes szárazság közepén. Nem könnyű feladat. Sőt szinte teljesen reménytelen. Annak a szituációnak a tipikus esete, amikor a vezetőnek jó irányba kell terelnie a nagyon rossz irányba tartó csapatot. Pozitív hozzáállást, életet kellene lehelnie, a kiüresedett, oxigénmentes térbe.

Mi a legjobb eszköz ennek elérésére?

Vannak bizony olyan szélsőséges esetek, amikor „ütni kell". Nincs más választás, mint kemény szavakkal, fenyítéssel, dorgálással kell hogy elérje a célját. Nincs más út, mint hogy kemény ütésekkel törje át embereinek szíve és szelleme köré tornyosuló falat.

A rabszolgákból hirtelen szabad néppé lett héberek esetében ez volt a helyzet. Ábrahám fiai olyan mélyre csúsztak az egyiptomi fertőben, annyira elvesztették emberi formájukat, hogy minden érzékenységet és finomságot nélkülöztek. Mózesnek ütnie kellett ahhoz, hogy észhez térjenek, hogy a nagy szellemi szárazságban víz fakadhasson belőlük.

A negyven év vándorlás azonban emberré formálta a rabszolgákat. „Viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy érezzétek hogy elfordultam tőletek." (4Mózes 14:34.). A nép megtapasztalta az isteni közelséget, és a szabadsággal együtt járó szabad választás pozitív és negatív oldalait egyaránt. Ebben az állapotban már elég kellett volna hogy legyen a párbeszéd, a meggyőző szavak.

Nem véletlen, hogy magát a sziklát is másképp nevezi a Tóra itt a negyven év végén és a negyven év elején. A szakaszunkban használt סלע szelá kifejezés egy lágyabb típusú követ jelöl, a negyven év elején használt צור cur pedig egy kemény sziklát. A vándorlás végére a zsidók megpuhultak és szavakból, biztató beszédből is értettek volna. (Lásd, Rebbe máhárás, Széfer hámámárim 5762, Chukát)

Ha pedig egy vezető – legyen az akár maga Mózes – ott keménykedik, ahol a biztató szavak is elegendőek lennének, az a legsúlyosabb hibát követi el

http://judaizmus.blogspot.hu/2012/06/heti-szidra-chukat3-2012-vendegoldal.html

+

A "LEGISMERTEBB MAGYAR RABBI" SZÜLEI
FIATAL KORUKBAN NEM IS TUDTÁK HOGY ZSIDÓK- - -

A talán legismertebb magyar rabbi – aki a történelemtudomány doktora is -, Köves Slomó közössége, a Chábád Lubavics magyarországi szerepéről, a Fideszhez és az MSZP-hez fűződő viszonyáról, Tarlós Istvánról és Dörner Györgyről, Horthy Miklósról és az egyházügyi törvényről beszélt lapunknak.

 

http://judaizmus.blogspot.hu/2012/06/magyar-rabbi-szulei-korukban-nem-is.html

*

800px-osztly

Képességvizsga 2012: előnyben a telepatikusok!

Ma felhívtam a tanügy-minisztériumot és telefonhoz kértem a magyar oktatásért felelős miniszteri tanácsost. Rögtön kapcsolták. Természetesen bemutatkoztam. Ő is.

Meglepetésemre azonban neve és tisztsége után rögtön megemlítette, hogy milyen jó baráti viszonyban áll az őt kinevező érdekvédelmi szervezet vezetőivel, és azt is elpanaszolta, hogy kollégái nem igazán kedvelik őt, merevnek, szőrszálhasogatónak tartják. Egészen meglepett őszintesége és zavartan hebegtem, hogy én tulajdonképpen csak annyit szerettem volna, ha ő is bemutatkozik.

No, nem csigázom tovább senkinek a fantáziáját. A fentebb írottakból ugyanis a valóságban semmi sem történt meg. Ezúttal még csak a minisztériumot sem hívtam fel (bár lehet, hogy szokásukhoz híven ezek után ők fognak felhívni engem). Szóval az egész bemutatkozásos történet, a miniszteri tanácsos vallomása is kizárólag a saját képzeletem szüleménye, ami abból fakadt, hogy az idei képességvizsga egyik román tétele által okozott (szerintem fölösleges) hűhó után belepillantottam a magyar tételekbe, illetve ennek javítókulcsába. És azóta is azon tépelődöm, hogyan lehetséges, hogy egyetlen magyar tanár sem emelte még fel hivatalosan szavát egy ilyen ostoba javítókulcs kapcsán.

Szóval, hogy érthető legyek: vegyük az első tételt. Ennek alapjául egy nagyszerűen megírt Czakó Gábor-történet szolgál a kedves rajzfilmfiguráról, Szilveszter kandúrról. Könnyed, játékos témájú, nyelvileg igazi csemegének számító írás. Alapanyagként tehát tökéletes képességvizsgára. Az első, 5 pontot érő követelmény is ésszerű. Így szól: „Mutasd be a főszereplőt!” No, de ehhez jön a hajmeresztő javítókulcs, amely szerint a javító tanár e tételnél a következő dolgokat kell pontozza a dolgozatban: „A részlet szereplőinek megnevezése (….) A köztük levő viszony meghatározása (…)”. Na, itt dobtam be a törülközőt és képzeletem azonnal megszülte a fenti minisztertanácsos-történetet. Merthogy számomra valakinek a bemutatása nevet, esetleg tisztséget, irodalmi műben, szerepmegnevezést jelent. Semmiképpen nem a máshoz fűződő viszonyának taglalását. Ha pedig a tanácsos ilyen javítókulcsot hagy jóvá, akkor minden bizonnyal ő nevénél, tisztségénél többet is elárul magáról egy sima bemutatkozásnál.

Persze ezzel nem merül ki a képességvizsga-tétel sületlenségeinek sora. Merthogy szintén a Czakó Gábor-szöveghez kapcsolódó 9. kérdés így szól „Mi volt az oka annak, hogy Szilveszter kandúr megszökött Hollywoodból? Írd ki a vizsgalapra a helyes mondatok betűjelét!” És jön négy, részben helytelenül megfogalmazott, részben egymást fedő variáns, amiből a javítókulcs szerint végül nem mondatok, hanem egyetlen mondat betűjelét kellett volna kiválasztania a diáknak.

Az igazi felháborodást azonban szerintem a második tétel alapjául szolgáló szövegnek kellett volna kiváltania a hazai magyar pedagógusokból. A székely–magyar rovásírás eredetének vitáját bemutató szövegről ugyan nem tudni, hogy ki a szerzője és megjelent-e egyáltalán valahol, de tény: annyira zavaros, hogy gyakorlott olvasó emberként is többször át kellett böngésznem, hogy valamelyest kihámozzam az értelmét. Nem szeretnék senkit untatni a követelményekben és a javítókulcsban szereplő badarságokkal, de egyet mégis említenem kell. A tétel első kérdése: „Milyen anyagba karcolva maradt fenn a rovásírás?” Erre épkézláb választ lehet adni a szöveg alapján: „Kőbe és fába”. Itt végre a javítókulcs megegyezik a követelménnyel. De hogy ehhez képest a 9. pontban szereplő kérdésre, mármint, hogy „Milyen írószerszámokralehet szükséged, hogy ha rovásírással készítesz feljegyzést?”, hogyan jön az a válasz, hogy „Véső, kalapács/karcoló szerszám (pl. bicska)/toll, papír” – ez számomra talány. Legfőképp azért, mert tudtommal sem a véső, sem a kalapács, sem a bicska és főleg a papír nem írószerszám. Meg aztán, ha a toll alkalmas a rovásírásra (mint ahogy ma már valóban az), akkor fel lehetne sorolni a ceruzát, golyós- és filctollat, akár krétát is. Nemde?

Egyszóval végtelen kíváncsisággal várom a péntek reggelre beígért eredményhirdetést. Ha ilyen tételek és javítókulcs mellett egyetlen romániai magyar diáknak sikerült szín tízest írnia, akkor le a kalappal az illető telepátiás képességei előtt, amellyel kiszimatolta, hogy a tételt és javítókulcsát összeállító pedagógus(?) és az azt jóváhagyó minisztertanácsos, mit ért bemutatkozás, írószerszám meg egyéb eddig egyértelműnek vélt fogalmak alatt!

Gáspár-Barra Réka

nyugatijelen.com

*

karinthy2

Karinthy Frigyes - Tanár Úr Kérem

2000, Hungaroton Records Ltd.;

02:04:34

Az ember életének egyik legmeghatározóbb periódusa az iskolában eltöltött évek. Nem volt ez másképp Karinthy Frigyes életében sem, aki saját iskolai élményeit örökítette meg a Tanár úr kérem című könyvében. A kisregény főhőse átlagos tizenhat éves diák, akinek nem a tanulás a legkedveltebb időtöltése és bizony reggel is nehezére esik felkelni az ágyból. Annál nagyobb szakértelemmel magyarázza otthon a bizonyítványát, valamint megosztja velünk a jó és rossz tanuló felelése közti különbséget.

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Tanar-Ur-Kerem-18769/

+

KARINTHY FRIGYES

TANÁR ÚR KÉREM

(1916)

TARTALOM

BEVEZETÉS

REGGEL HÉTKOR

ELKÉSTEM

ELADOM A KÖNYVEM

A JÓ TANULÓ FELEL

A ROSSZ TANULÓ FELEL

A BUKOTT FÉRFI

MAGYAR DOLGOZAT

I. HÁROMNEGYEDES DOLGOZAT

II. EGYFELES DOLGOZAT

RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY

KÍSÉRLETEZEM

MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM

A LÁNYOK

NAPLÓM

LÓGOK A SZEREN

A VÉSZTANÁCS

HAZUDOK

TANÍTOM A KISFIAMAT

ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN

SZERETEM AZ ÁLLATOT

A PAPÁM

*

REGGEL HÉTKOR

Krrr... Brrr...

Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók... szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc.

Krrr... Brrr...

Dehogy... hiszen ez a vekker... A vekker csönget... De hiszen akkor fél hét van már... fel kellene kelni.

De hisz az lehetetlen, hiszen csak most feküdtem le. Mi van ma?

Szerda? Magyar, német, mennyiségtan, földrajz, torna. Ez öt. Rendben van! Akkor még alhatom öt percet.

Magyar, német, mennyiségtan, földtan... Tyű! Hiszen én még nem csináltam meg a térképet... Ceruzával megvan már, most ki kellene húzni tussal Magyarország határát... Tyű! Hiszen át kellene olvasni még a földrajzot és a magyart, föl kellene kelni, felelés van... felelelele... fefe...

Na - mi ez? Csak nem alszom el megint - ezt mégse lehet, felelés, Mákossy tanár úr és Magyarország határa...

Hát kérem, Bauer, csak nyugalom. Csak nyugalom, kedves Bauer, azért nem muszáj elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, meg lehet csinálni azt a felkelést szép nyugodtan - - biztos kézzel - - előkészítve... Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem előbb előkészült... Kérem, tanár úr, én készültem...

Arra semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugja a lábát a takaró alól, ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves Bauer, csak óvatosan... Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan felkaparja a harisnyáját... így... behúzza szépen a takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki a lábam?... nevetséges, itt is fel lehet húzni a takaró alatt... Na, ugye!... tyű, ott oldalt bejön a hideg... Kapitány úr, kapitány úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mindjárt elsüllyed... ezt be kell tömni... hú de jó!

Na. Hát ez megvan. Fent van. Hát ez kemény munka volt, ez igen. Ezután néhány percnyi pihenés következik. Hiszen a nehezén túl vagyok, most már csak a cipő jön és a ruha, erre lehet pihenni néhány percet. Pihenni szükséges, úgyis beteg vagyok. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedése következtében nem vehet részt az előadáson, tisztelettel Bauer Károly.

Bár ez nem valószínű. Bár azért a földrajzot mégis át kellene nézni és kihúzni tussal... Bár miért kellene azért fölkelni... tegnap egyszer átnéztem részint, úgyis mindjárt fölkelek és megnézem, hát most már mindegy. Nevetséges. Egy oldal különben is az egész, másrészt, de azonban gyöngélkedem is. Nemcsak átnézem én aztat, hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetből aztat, ahogy tegnap átolvastam... mert én nem henyélésből fekszem, kérem tanár úr, hanem hogy elmondjam magamban a földrajzot... nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az ágyban... ezt rögtön el kell intézni... ezt a fekvést... mert már hét óra is lehet...

Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia fővárosa... és Főváros Dániája...

Na, kezdje elölről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen Bauer, mert magának felelnie kell, mert maga Dániából négyesre áll, és az intőkonferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer.

Igenis, az intőkonferencia ott ül már Dánia határán és tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal megkezdik. Tehát mi Németalföld fővárosa? Bauer, fogd be a szájadat, és ülj ide az ágyú mellé, most te vagy az Ágyútüzér, és teneked kell megvédeni Norvégia határát. Hát jó, ha nekem kell megvédeni, adjanak mellém ezer kipróbált, derék cowboyt, mindegyik egy-egy mozigéppel, majd én megmutatom nekik. Hajrá, hajrá, derék fiúk! Fel a csatába! Adjatok egy lovat Bauer alá!

Na most!... Hadaink már bent járnak Dániában... Én azt hiszem, igazgató úr, mégiscsak ez a Bauer fogja megvédeni Norvégia határát. Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint fővezérnek, ez kell. Na Bauer, hát akkor csak neki, édes fiam... foglald el Dániát... így még kijavíthatod a négyesedet.

Jó, nem bánom tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hát most utánam, fiúk. Maga, Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Így. Üljön fel ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd adok én magának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél. Hát mondd meg, tanár úr, mi a fővárosa Dániának? Na ugye, nem tudod. Dánia fővárosa Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, tanár úr, négyest kapsz.

Hát hol is van az a Dánia? Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom. Jaj, jaj, tanár úr, nem találom Dániát, hogy foglaljam el?

Persze, hogy nem találod, gazember, miután nem húztad ki tussal Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődik Dánia. A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielőtt megszáradt.

Na megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval!

Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!...

Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.

Tyű! Ezt elaludtuk megint!

Tyű! Mi lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van.

http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm

*

pajkos nekek

BUGYI

Tetten ért szavak - Balázs Géza műsora

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-06-26

*

kis_valentino

PIRAMIS

A lázadó zenekar mítosza

*

Szabadnak születtem

1. Mikor tiszta fénnyel ébred fel a Nap,

Szelíd szél hozza az első hangokat,

Újra élednek a vágyak a szívemben,

Útnak indulok, és érzem, hogy

Szabadnak születtem.

2. Ahogy nézem a színek változó sorát,

Ahogy magamba szívom a tájak illatát,

Minden dallá változik most körülöttem,

Engedj énekelnem, s érzem, hogy

Szabadnak születtem.

3. Fényes szerencse csillag,

Vezess minden úton,

Hol céljaim egyszer meg láthatom.

Fényes szerencse csillag,

Ahol tüzed ragyog,

Ott otthon vagyok, s szabad vagyok.

*

Magyar rocktörténet

A Metro Klubtól a Szigetig

Kritikus zenék, legendás zenészek, történelmet "író" szövegek

A házigazda: Gellért András

http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/kobor-angyalok-piramisa-a-piramis-tortenetenek-elso-resze.html

+

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-06-25

(Többek között:

Som Lajos, a „professzor” és Berecz János és az állambiztonság)

+

DALSZÖVEGEK ÉS DALOK

http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/9/piramis-dalszovegei.html

*

meleg cowboyok lovaglsa

Buzilimpia – avagy: Indul a vadászszezon!

Indul a vadászszezon! Egy helyen a buzilimpia szervezőinek névsora, hamarosan a köcsögök szálláshelyei.

Már csak pár nap és kezdetét veszi az, amit rémálmainkban sem gondoltunk volna, a budapesti köcsögolimpia. Természetesen nem hagyhatjuk magukra az aberrált sereget, minden erőnkkel, a lehetséges eszközökkel a lehető legnagyobb mértékű ellenállást kell tanúsítanunk, nyilvánvalóvá tenni, hogy nem tűrjük el a deviancia ilyen mértékű társadalmi rombolását, fertőzését. Segítünk a lelkes buzivadászoknak, közzétesszük a szervezők neveit és a helyszíneket, ahol könnyen buzikra bukkanhatunk.

http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/27/buzilimpia-avagy-indul-a-vadaszszezon/

p.s..

sajnos ez az írás csak arra egy jó példa,

hogyan NEM kellene támadni a „melegolimpiát”… L

*

026

Az egyik legközépszerűbb riporter,

aki viszont a magyar buherálásban jó

Gulyás László

1984-ben Franciaországból közvetített labdarúgó Európa-bajnokságról - idén Lengyelországból jelentkezik. Akkor televíziósként, most az MR1-Kossuth Rádió munkatársaként. A MsoNormalspan style=világ nagyot változott, de az alázat és az izgalom maradt.

Gulyás László

-Mikor közvetített először labdarúgó Európa- vagy világbajnokságról?

-Az 1982-es volt az első világbajnokság és az 1984-es az első és eddig utolsó Európa-bajnokság, amelyen riporterként dolgozhattam.

-Sok idő telt el azóta. A felkészülésben, az izgalomban változott valami?

-Ez a mostani Eb teljesen más szemléletet követel, hiszen korábban televíziósként vettem részt ezeken a nagy világeseményeken. Tévésként az embernek - idézőjelben - rettentő kényelmes dolga volt. Odament, felvette a mikrofont, az elején azt mondta, jó napot kívánok, a végén pedig hogy viszonthallásra, viszontlátásra. Egy rádiós

ma, ha közvetít, akkor közvetít, előtte ad egy előzetest, utána beszámol a szakmai visszhangról, sőt egy összefoglalót is készít, mert jórészt ebből áll a munkánk.

-Izgalmasabb ez a mostani feladat? Össze lehet hasonlítani a kettőt?

-Más embert kíván. Itt írni kell, gondolkodni kell, többet kell alkotni. A televízióban maga a közvetítés volt az alkotás. Itt hangban kell eladni, amit ott a kép segített.

-Az Európa- és világbajnokságok nem csak a mérkőzésekről szólnak. A sporteseményeken kívül melyik a legizgalmasabb emléke?

-Az 1984-es futball Eb-n történt, hogy Strasbourgból közvetítettem egy Portugália-NSZK-meccset, a következő napon pedig Nantes-ban kellett lennem egy másikon, a távolság mintegy kilencszáz kilométer. Az ominózus portugál mérkőzés 10-11 óra körül ért véget, beültünk az autóba a televíziós sofőrrel, és elindultunk Reimsbe. Úgy terveztük, ott alszunk, hogy másnap már csak hétszáz kilométert kelljen utazni. Másfél órányi autózás után, egy kietlen, sötét autópálya-szakaszon azt mondja a sofőr: száz kilométert jöttünk, és elfogyott a fele tank benzinünk. Megálltunk, megnéztük, és kiderült, tényleg elfogyott a fele tank benzin, vagyis úgy tizenöt litert fogyasztott az autó száz kilométeren, ami még egy Zsigulinál sem túl jó részeredmény. Megérkeztünk Reimsbe, hogy majd másnap reggel elmegyünk szervizbe, de abban az időben Franciaországban hétfőn csak délután két órakor nyitottak a szerelőműhelyek. A mindenhez értő kommentátor mit mond? Nyisd fel a motorháztetőt, majd én megnézem! A sofőr felnyitotta, beindította a motort, én meg hallom, hogy valami szuszog. Mint szocialista autókon felnőtt gépkocsi-tulajdonos tudtam, hogy fals levegőt kap az autó, azaz valahol lyukas a rendszer. Fogtam és egy fadarabbal betömtem a rést a karburátoron. Így mentünk egészen a célig - tökéletes, hétliteres fogyasztással. Előfordult olyan is, hogy megboldogult Knézy Jenő barátom autójának elszakadt a gázbowdene, betettünk egy csavart, és utaztunk tovább. Ilyen kocsikat bármikor megjavítok, a maiaknak a motorháztetejét is alig tudom felnyitni.

-Ugyan Európa-bajnokságról két évtizede nem, de a magyar NB I-ben sorozatosan közvetít bajnoki mérkőzéseket. Ez jó alap a felkészüléshez?

-Ebből kell kiindulni. Ugyanis amikor a hetvenes, nyolcvanas években elkezdtem közvetíteni, akkor mi a magyar labdarúgáson nevelkedtünk. Amikor megnyomtuk a televízió gombját, jó esetben bejött a csehszlovák 1-es csatorna, amelyen kásásan láttunk futballmeccseket. Ha voltunk olyan bátrak vagy szerencsések, hogy találtunk valakit, aki elvitt mondjuk Győrbe vagy Sopronba, akkor megnézhettünk meccseket a nyugati televíziókban. De alapvetően a magyar focin nőttünk föl. A filmes szállóige alapján még mindig azt vallom, hogy kicsit savanyú, de a miénk.

-Abban az időszakban a magyar labdarúgás más szinten állt.

-Amikor odamentünk a helyszínre, akkor tudtuk meg, ki kicsoda: nemcsak nemzetközi szinten, hanem kis túlzással még a magyar bajnokságban is. Akkor nem olyan világ volt, hogy megnyomtam az entert és kidobott a gép másfél kilónyi adatot egy játékosról és azzal eltöltöttem a 90 percet. Nekünk ott még négykézláb kellett összeszedni bizonyos információkat, még a magyar futballban is. Mára teljesen megváltozott minden. Az ember elmegy egy személyi számítógéppel bárhová, és a világ ott terem az ölében.

Bera Emese

*

feketeistvan

(A képen a "tanítvány" és az életrajzíró: Fekete István)

Prémium

Kittenberger Kálmán vadászkalandjai

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-06-27

+

Kittenberger Kálmán

Afrika-kutató, vadászutazó, természetrajzi gyűjtő

Kubassek János

Akit ifjúkorában megfertőz az Afrika-kórság, az ebből élete végéig kigyógyíthatatlan. Végigkíséri évtizedeken át, s még álmaiban is megjelennek a végeláthatatlan szavannák, a sűrű trópusi őserdők és a kietlen, kopár sivatagok. E tájak a Föld legkevésbé ismert területei közé tartoztak a XX. század hajnalán. Élőviláguk megismerése mágnesként vonzotta a gyűjtő-vadász és kiránduló utazásokat, ezekre az egzotikus vidékekre.

A felvidéki születésű Kittenberger Kálmán neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott Afrikával. Léván született 1881-ben, szegény sorsú iparos családban. Természetrajz tanára, Kriek Jenő oltotta a kisfiúba a természet szeretetét. Először csúzlival, majd kapszlis pisztollyal, később flóberpuskával járta a környező erdőket, mezőket. Az elejtett kisemlősöket és madarakat tanára útmutatás alapján ösztönös tehetséggel preparálta. A későbbi nagy vadász élete végéig szeretettel emlékezett meg a nagyszerű pedagógusról. Együtt dolgoztak az iskola természetrajzi szertárának rendezésén, majd Kriek ajánlólevele segítette ahhoz, hogy a Nemzeti Múzeumba kerülhessen segédpreparátornak.

Az apa pénzéből nem telt a tehetséges fiú taníttatására. Kittenberger Kálmán ifjúkorában rengeteget nélkülözött, s a reménytelenség és koplalás többször kis híján az öngyilkosságba kergette. Csupán a tanítóképző elvégzésére nyílt lehetősége. Egyéni úton szerzett ismereteket a trópusi élővilágról. Álmai földje, Afrika elérhetetlennek tűnt. A reményt azonban nem adta fel, s múzeumi munkája során vasakarattal képezte magát. A múzeumban úgy tartották számon, mint aki minden áldozatra képes azért, hogy eljusson a trópusokra. A fizetés nélküli segédpreparátor megismerkedett kora jelentős szakembereivel, Herman Ottóval, Bíró Lajossal, de létfenntartása szinte lehetetlennek bizonyult. Főiskolai tanulmányait félbeszakítva tanítói állást vállalt a hétfalusi csángók között. A brassói havasok tövében, Tatrangon telepedett meg.

Itt érte utol Bárányos József levele, mely felcsillantotta a reménysugarat számára. Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos Afrikába készült vadászutazásra, s szüksége volt preparátorra, aki trófeáit szakszerűen kikészíti. Így juthatott el Kittenberger Kálmán Madarász Gyula ornitológus ajánlásával Damaszkinhoz, aki azonban az útiköltséget nem tudta, vagy nem akarta előteremteni. Csupán a fekete földrészen tartózkodás fedezetét vállalta. Ekkor derült ki, hogy a millenniumi ünnepségek bódulatán túljutott országban a magyar tudományosságnak nincs olyan pénzalapja, amelynek terhére egy preparátor útiköltségét el lehetnek számolni. Szalai Imre vállalta, hogy a Nemzeti Múzeum szerződést köt Kittenbergerrel a később beküldendő gyűjteményekre, s ellátja a szükséges gyűjtőeszközökkel. A múzeum közbenjárására biztosították Kittenberger egy esztendei fizetését, hogy természetrajzi gyűjtőként Afrikában dolgozhasson. Így kerülhetett Kittenberger első ízben, 1903 januárjában Mombasa kikötőjébe, az expedíciók hagyományos kiindulópontjára.

Damaszkin Arzén Német Kelet-Afrikában akart vadászni. A már újonnan megépült Uganda vasúton tették meg az utazás első szakaszát, a további távolságot gyalog győzték le. Kittenberger megbetegedett, s láztól szenvedve gyalogolt a szinte elviselhetetlen hőségben 140 kilométert. A Moshiig tartó út mentén dögkeselyűk lakmároztak az elhullott állatokból, majd csontvázak jelezték a halál kísértését. Kittenberger súlyos állapotban érkezett meg Moshiba, s egy német orvos állapította meg a maláriás fertőzést. Akaratereje azonban győzedelmeskedett a testi nyomorúságon. Gyógyulása hetei alatt rovarok, lepkék, madarak gyűjtésével foglalkozott. A lázrohamok szüneteiben járta a környéket és elsajátította a szuahéli nyelvet.

Damaszkin visszatért Európába, s Kittenberger pénz nélkül maradt. Kiszolgáltatottan kellett szembesülnie a nehézségekkel. Megélhetését gyűjtőszafarikra kellett alapoznia. Az elejtett állatok ára, a gyűjtött rovarok, bogarak, preparált trófeák sok bizonytalanság közepette adták a hétköznapi túlélés reményeit. Ugyanezen idő alatt a Monarchia más kutatói temérdek támogatást kaptak hazájuk cégeitől. Kittenbergernek még a kinintabletták beszerzése is problémákat okozott. Gyakran volt kénytelen pocsolyavizet inni, s amikor lázrohamoktól gyötörve hevert élet és halál mezsgyéjén, akkor sem adta fel céljait.

A helybéliek a külföldieket ellenségnek tekintették. A gyarmatosítók és rabszolgavadászok cselekedeteit ismerve nem lehet csodálkozni, hogy látszólag ok nélkül is megtámadták, vagy megölték a tájékozatlan európait. Kittenberger vadászatait körültekintően, de igen szegényes felszereléssel szervezte meg. Helybéli vezetői, a kirongózik és teherhordóik, a pagazik kísérték a szavannák rejtekeibe és az őserdők homályos birodalmába.

Kittenberger elsősorban az állatvilág iránt érdeklődött. Csodálatos leírásokat közölt a nagyvadakról, az elefántról, az oroszlánról, a kafferbivalyról, a leopárdról, a krokodilról, a rinocéroszról. Ismertette szokásaikat, táplálkozásukat, elejtésük körülményeit. Nagy vadászatokat tett Tanganyika, a mai Kenya és Uganda földjén, valamint a Kilimandzsáró vidékén. Lépten-nyomon találkozott az afrikai állatvilág megfogyatkozásának szomorú jeleivel. "Nincs még egy állat, amelyik annyi kárt tenne az ültetvényekben és ezáltal annyira összeférhetetlen volna az emberi kultúrára, mint az elefánt. És ez másodsorban az oka a pusztulásának, illetőleg háborítatlan vidékre húzódásának. Híres elefántos terület volt a Rudolf- és a Stefánia-tavak vidéke, hol e tavak felfedezője, Teleki Sámuel napról-napra százait látta az elefántoknak. Most már azonban hiába járja a kietlen, víztelen vadonokat az elefántvadász, ott már csak az elefántok málladozó lábszárcsontjai és koponyái mutatják az egykori bőséget."

Kittenberger szenvedélyes kíváncsisággal követte nyomon az elefántokat. Fáradságot, veszélyt vállalva órákat, napokat töltött el a szavannákon, az állatok mozgásának a nyomon követésével. "Az elefántcsapat megfigyelése az afrikai állatélet egyik legvonzóbb tanulmánya. Nagyon sok időt töltöttem el azzal - gyakran múzeumi munkám, a gyűjtés rovására -, hogy egy hegytetőről, sziklacsúcsról, vagy faágról figyeljem messzelátómon át a távolban - gyakran közelben is - legelésző, vagy pihenő elefántcsapat tevését-vevését, és mondhatom, ezek voltak afrikai tartózkodásomnak talán legvonzóbb, legszebb órái… A nagy esőzések után a sivatagszerű, szomjas pusztaságon hosszú évekig megmaradnak az elefántnyomok és így az ember gyakran ott is talál elefántnyomot, ahol már többé nem fog elefánt átváltani. A nagy Nátron-tó melletti szikes szteppén, 1910-ben egy igen nagy elefántbika nyomát láttam. Ezt a nyomot egy régi ismerősöm már 1903 óta ismerte, de már akkor is öreg nyom volt. Ez a nyom valószínűleg túlélte magát az állatot, amely bizonyosan, mint majdnem minden elefánt, amely arra a vidékre tévedt, a Vandorobo vadászok mérgezett nyilainak esett áldozatul. A rendszeres elefántvonulás vidékein évtizedes elefánt utakat találtam, amelyek néhol a sziklatalajon is fél méter mélyre voltak kitaposva. Az őserdőkben, a kibirákban az elefánt az egyedüli útcsináló."

Az első világháborúban az angolok Kittenbergert - mint ellenséges állam polgárát - fogságba vetették, s a háború esztendeit Indiában, hadifogolytáborban töltötte. A szögesdrót mögött sem tagadta meg önmagát. Madarakat, kisemlősöket preparált, s ezekkel üzletelt, számos barátra és pártfogóra szert téve.

Budapestre hazatérve nincstelenül tengődött, míg az Abesszíniában tragikusan elhunyt vadász- és gyűjtőtársa, Kovács Ödön családja Nagymaroson nem nyújtott számára fedelet. Barátja testvérhúgát, Líviát feleségül vette, s a Nimród vadászújság szerkesztőjeként magas színvonalra emelte a magyar vadásztársadalom legfontosabb, irodalmi értékű fórumát.

Tizenkét esztendő után, 1926-ban ismét Afrikába utazott. Orrszarvút, kafferbivalyt, törpeantilopot, varacskos disznót, oroszlánt ejtett zsákmányul. Utolsó expedícióján, 1929-ben a West-Nile tartományban, egy papiruszmocsárban hatalmas elefántra bukkant. Sikerült eltalálnia, de a megsebzett állat még így is menedéket találta papiruszrengeteg labirintusában. Az izgalmas nyomkövetés eredménnyel járt. Sikerült megtalálni a kapitális példányt. Nemsokára Relli szultánja, Karalla levelet küldött a magyar vadásznak.

"Annak a fehér embernek Palorinában, ki tegnap elefántot lőtt! Sok üdvözlet neked és küldöm azt a hírt, hogy a tegnap lőtt nagy elefántnak csak egyetlen egy agyara van. Éppen azért magam személyesen mentem el a mocsárhoz megnézni, hanem az alsó agyar teljesen hiányzik. ….. Ha levelem elért, jó lesz, ha azonnal eljössz és magad is meglátod, hogy csak egy agyara van. Az emberek várnak, mert húst akarnak, de addig nem nyúlnak hozzá, míg nem jössz."

Kittenberger gyakran került életveszélybe. Szerény felszerelése, rossz állapotú lőfegyverei kis híján a végzetbe sodorták. 1904 júniusában egy megsebzett oroszlán támadt rá. Nem érte váratlanul, de puskája csütörtököt mondott. S az ezt követő, szinte hihetetlen történetet a ma Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban látható leamputált ujjperce hitelesíti. "Az oroszlán már mellettem termett és mancsával combomba vágott - éppúgy, ahogy a macska szokta a hozzá kapó kutyákkal - ami azonnal földre döntött. Fektemben puskámat két kézre fogva, keresztben az oroszlán szájába szorítottam és úgy próbáltam távol tartani magamtól. Ezekre a válságos pillanatokra későbben sem tudtam pontosan visszaemlékezni, csak azt tudom, hogy közben az állat erős, érdes nyelve a jobb kezem ügyébe került. Nagyot rántottam rajta, hiszen az életemről volt szó. Erre a váratlan inzultusra az erősen sebzett állat egy pillanatra visszahőkölt, a fegyver a jobb kezemben maradt. Ekkor hirtelen beleismételtem egy másik töltényt és az oroszlán felé sütöttem, persze nem archoz emelve és célozva, de oly szerencsével, hogy a lövedék az állat szemén hatolt be és a koponyát összezúzva azonnali halálát okozta."

A vadász cafatokra tépett ruhával, széles vérnyomokat hagyva maga után támolygott. Gyógyszereit, kötszereit élelmiszerért és néprajzi tárgyakért már az előző napon elcserélte, mert végleg el akarta hagyni tanyáját. "Csak melegvízzel moshattam ki jól-rosszul sebeimet, miután jobb kezem középső ujjának lecsüngő ujjpercét levágtam." Később az ujjpercet hazaküldte a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy láthassa a körömágy arzénnyomait annak bizonyságaként, hogy nem hanyagolja el a gyűjtést és a preparálást.

A súlyosan sérült vadászt emberei hevenyészett hordágyra fektették, s öt napig vitték a Kilimandzsáró lábánál található Moshiba. Több hónapos ápolást követően vált ismét munkaképessé.

Kittenberger vadászútjainak viszonylag kevéssé ismert időszaka kötődik Etiópiához. Eljutott a Vörös-tenger mellékére, Danakil-földre, melynek megközelítése a mai napig igen kockázatos vállalkozás. Az afrikai tájakról és törzsekről is érzékletes leírásokban számolt be. "Danakil-földön sem víz, sem erdő nincs. Én kb. 100 km-re mentem be, de ha rosszat álmodom, álmomban azon a vidéken járok. Holdbéli táj. Elrejtett vizesgödrök, kő- és homoksivatag, itt-ott csekély sivatagi növényzet. Nappal mozogni nem lehet, 50-60 fok meleg, a töredezett sziklák, mint a fekete üveg és teljes ismeretlenség. Amikor én ott jártam - a danakilokon kívül - még senki nem ment keresztül ezen a vidéken”

Kittenbergert elsősorban a vidék madárvilága érdekelte. Ornitológiai megfigyeléseiről az Akuila című folyóiratban számolt be, Madárvonulás a Danakil-földön című írásában, 1907-ben. Abesszínia - a mai Etiópia - legsivárabb vidéke, a Danakil-föld hétköznapi viszonyait plasztikus, de hiteles ecsetvonásokkal így rajzolta meg: "Szörnyű vidék és szörnyű nép. A férfiak egyetlen foglalkozása a vadászat, elsősorban az embervadászat. A legény nem kap asszonyt, amíg embert nem ölt és az öregember karján annyi karperecet hord ezüstből, vagy elefántcsontból, ahány felebarátját átsegítette a túlvilágra. Akinek sok van, az a hős!"

1925-26-os expedíciója során, a Ruwenzori környéki őserdőkben gyűjtött és vadászott, majd Ugandában és Belga-Kongóban folytatott gyűjtő- és kutatómunkát. Több mint 60 ezer példányt tartalmazó, fajokban rendkívül gazdag zoológiai gyűjteményt juttatott haza, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába. A gyűjtemény mintegy 300, a tudomány számára új állatfajt tartalmazott.

Érdekfeszítő útirajzai nagy népszerűséget hoztak számára. Könyvei képet adnak az afrikai törzsek életmódjáról, szokásairól, a természeti környezetről. Barátja, Fekete István róla írt életrajzi kötetében nagyon találóan jellemezte azt a különös életutat, mely nagyon mélyről indulva jutott fel a sikerek csúcsaira, majd rajta kívülálló okok miatt ismét hullámvölgybe került.

A Nimród szerkesztőjeként a magyar vadásztársadalom megbecsült tagja volt. Nagy vágya - a budapesti állatkert igazgatói posztjának elnyerése - beteljesületlen álom maradt. A második világháború után szerkesztői posztjától is megválni kényszerült, s igen szerény körülmények között élt Nagymaroson. Még vadászfegyvereitől is megfosztották. A legnagyobb sorscsapásként élte meg, hogy 1956-ban a forradalom idején gyűjteményének jelentékeny része tűzvész martalékává vált. Utolsó afrikai útján készített fekete-fehér mozgófilmjét a Nemzeti Filmarchívum őrzi. Nagymaroson mellszobor örökíti meg emlékét, Veszprémben az állatkert vette fel a nevét.

Életművének értékelésekor nem feledhető, hogy expedícióit többnyire egyedül, nagyon szegényes viszonyok között valósította meg. Rendkívüli teljesítményei révén világviszonylatban a legkiválóbb, legeredményesebb vadászutazók körében tarthatjuk számon.

Természet Világa, 139. évfolyam, 6. szám, 2008. június

http://www.termeszetvilaga.hu/

http://www.chemonet.hu/TermVil/

+

Művei

Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927, Budapest)

A megváltozott Afrika (1930, Budapest)

Kelet-Afrika vadonjaiban (1955, Budapest)

A Kilimandzsárótól Nagymarosig (1956, Budapest)

Vadászkalandok Afrikában (1957, Budapest)

Afrikai vadászemlékek: Válogatás Kittenberger Kálmán írásaiból. (II. kiad. 1972, Budapest)

+

Fekete István: Kittenberger Kálmán élete.

(Bp., 1962. több kiadás még, regényes életrajz)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kittenberger_Kálmán

*

hofi arcai

A Kádár korszak

langyos középszerű táncdalénekes-kisiparosa:

Koós Jani

http://www.zeneszoveg.hu/ dalszoveg/30934/koos-janos/ nem-vagyok-teljesen-orult-zenes zoveg.html

*

bruegel_pieter_icarus_-_hi_res

FÁY ANDRÁS

LÚD ÉS ORR

ÁLLATMESÉK

AZ ÖKÖR ÉS OROSZLÁN

Az ökör az oroszlánnak státus-szolgálatára ajánlá magát. - Szarvaid tetszhetők - mond a király -, de nincs vitéz bátorságod hozzájok. Lábaid izmosak, de sem rúgsz, sem szaladsz velök. Hátad nyereg alá széles, fejedben pedig kevés a fortély. Menj vissza, barátom, s vond békével jármodat; mert csak vastag nyakad s izmos szügyeid használhatók.

Ki-ki csak azon talentummal kereskedjék, amellyel bír, s kivált a szegény hazának ne ártson azzal, hogy igen kíván használni neki.

A BARÁTSÁG OSZLOPA

Napkeleten egy nevezetes fejedelem oly szerencsés volt, hogy két barátot bírhata. Boldogsága érzése már arra bírta, hogy oszlopot állíttasson a boldogító barátságnak, amidőn az ellenség tartományiba rontván, ezeket elpusztítá, magát pedig rabláncra fűzé. Mit cselekvék itten a két hív barát? Tán új sereget gyűjtének a király szabadít align=ására? vagy kincseiket ajánlák váltságáért, s remélhetni, hogy vigasztalák az otthon búslakodó özvegyet? Korántsem tevék ezeket. Az egyik, kit a fogoly fejedelem nagy polcra emele, megmaradt kincseit ragadta magához; a másik egy fiatal, deli ifjú, a szép királyné szívét csábította szerelmére. Kiszabadula sokára az elárult fejedelem, s a barMsoNormal/spanátság oszlopát fel is állíttatá. Vajon kitalálnátok-e, kedves olvasóim, minő ércből? Megsúgom: sóból, mert ezen ásvány, úgymond, szép tiszta időben kemény s vidor csillogású, a komor, nedves időben pedig megereszkedik.

A KOLOMPOS

A juhász juhait úsztatta. Sok munkájába került nekiugratni őket a folyónak; míg végre a kolompos után az egész nyáj megerede. - Úgye, nagy a tekintetem a nép előtt? - így szól a kolompos hiú gőggel a juhászhoz. - Az ám, gyáva, kolompodnak - felel ez. Akkor más kosra köté kolompját, emez után úsza a nyáj vissza.

Nevetem azoknak gőgjét, akiknek a hivatal ad díszt, s nem ők ennek, s mégis eléggé hiúk, ha mások hajlongnak előttök, elfeledni azt, hogy más a hivatal, más a személy!

A NYEST ÉS RÓKA

A nyest beszélgetésbe ered a rókával: - Bizony csak nemes állatnak kell nekem lennem, szomszéd, hogy annyira kapnak a vadászok rajtam. Óh, itt e vadonságban, ki is volna képes megismerni érdemünket? - Az igaz, hogy a vadászok ezt jobban ismerik - felel gúnyos mosollyal a ravasz -, mert bőrünket lehúzzák, magunkat pedig a hóra vetnek ki.

Beh sok uracskának, aki előtt hajlong a pórság, köntösére van varrva az érdeme.

A FIATAL DARU

Ősszel egy darucsapatot a legöregebbik vezérle. Folyvást, de halkkal halada az ék, s az ifjabbak békétlenkedni kezdének a tunya késedelmén. - Eressz engem az élére, bátya! - így szól végre a legtüzesebbik köztök. - Tél vége vett így bennünket haza. - Átveszi a kormányt, s villámsebességgel hasít előre az utazó csoport; de kevés idő múlva lihegni kezd az ifjú kormányos, tüze lankadni, s tikkadó melle fulladozni. - Vedd vissza, kedves bátya, a vezérlést! - így rimánkodik bocsánatot esdekelve.

- Látom én, hogy csak friss, tüzes tettre való az ifjú, a hosszas kitűrésű munka kormányán pedig tapasztalt öreg üljön.

A TUDÓS VAKONDOK

Egy szegény tudós elmélkedésekbe merülve hevert a kert füvében. Éhség és ínség az éjjeli szorgalommal sápadoztak orcáin. Egy vakondok közel hozzá fekete halomra túrta a földet. - Mit turkálsz ily keményet, jó állat?

- Élelmemet keresem a földben, melyet benne mindenkor feltalálok - felel a földtúró.

- Ugye? - ez ötlik a Minerva éhes fiának eszébe - nem köz anyánk-e a föld, s ha én is turkálgatom, nem adja-e meg inkább élelmemet, mint e háládatlan észkínozás?

Szántóvető leve, s nem bánta meg soha az elpártolást.

Tisztelem a tudományokat; szent szikrák ők a gyáva agyagban, ég, föld hódol uradalmaiknak; de ha az ekevastól vagy műszerektől kezeket lopnak el anélkül, hogy főket nyernénk velek, s így magok bitangoltatván, növendékeiket sóvárogni késztetik - neheztelek.

A BÉKÁK ÉS GÉM

A Homér békái harchoz készültek az egerek ellen, s a tekenős békáktól páncéloknak kérték teknőiket. Nem bírta egy is e nagy lomot. Jobb lesz a csigahaj, mondanák; de ezt csak fejekre illeszthették, s látásokat elfogta. Nincs más mód - mondanák némelyek -, tanuljuk el a sebes futást a patkánytól, úgy elillanhatunk, ha szorul dolgunk. - De barátim - így szól egy gém a tó széléről hozzájok -, kérjétek el inkább a rák ollóit s kígyó fullánkját, hogy jobban árthassatok az ellenségnek; higgyétek el, amely sereg már a harc előtt védelemről gondolkodik, félig meg van verve.

A NAPSZEKÉR

Phaëtont e/plragadván a nap lovai, s ízekre tördezvén a lángszekér, Jupiter az égiek zsinatjában azt tanácslá, hogy ezentúl a csendes szamarak hordozzák a napot. - Mit gondolsz, jó atyám - szól a bölcs Minerva -, nem elég, hogy az alvilágban sok főhelyeken ragyognak, még a felvilágban is ők világítsanak?

A KÉT VERÉB

Két veréb a sasról beszélgetett a háztetőn. - Azt mondják róla - így szól az egyik -, hogy a felhőkig is felszáll. - Azt ugyan nem hiszem - mond a másik -, mert én is tudom, mennyire emelkedhet egy madár, próbáltam a minap. - De én, úgy tetszik, láttam is - szól ismét az első -, hogy egy borult, nyári napon mennykövet hoza le orrában az égből.

A nagy elméket vagy magokhoz mérvén alacsonyítják le a félszegek, vagy vizsgálás nélkül bután imádják az ostobák.

IKAROSZ

Ikarosz próbát teve viaszszárnyaival. Töméntelen nép gyüle látására össze. Szerencsésen sült el a próba, éljent ordítoza a sokaság, s tisztelő bámulásában nagynak nevezgeté a repülőt. Egy nyári hő napon megújítá Ikarosz a nézőszínt, s még több nép gyülekeze a hírement látásra, mint először. Terjednek a szárnyak, emelkedik velek Ikarosz, s vígan csattogtatja őket a magas levegőben. Taps, örömzaj követi a földről. De ím, amint feljebb a naphoz közelít a jámbor, ereszkedni kezd a hőségben szárnya viasza, bontakozni összeszerkezései, s szárnyatlan pottyan le egy alatta zuhogó folyóba. - Ostoba! - így beszél ekkor egy része a nézőknek. - Meggondolhatta volna, hogy a repülés nem ember dolga, s a bölcs természet, midőn tőle a szárnyakat megtagadta, tudta, mit művel. - De én a vakmerőséget kárhoztatom benne - mondának mások -, hogy a naphoz oly közel merészle felszállni. - Én pedig a gőgöt - így szólának némelyek -, melyet első szerencsepróbája nemze benne. - Nem nézett-e azóta hitvány gombáknak bennünket? - így szólta meg a pórság, s csak kevés jószívű szánta meg a haldokló mívészt.

Hányszor nem vétetik a nagy nevezet szerencsés helyett. Azt, akit a szerencse ölén imádunk, szerencsétlenségben kikacagni szokott dolgunk.

A BARÁZDABILLEGETŐ

A barázdabillegető hajdan ért komolyságú, tisztes madár vala a mezőben. A csapodár fecske barátsága nagy városba csalá, s a hiúság huzamosan tartóztatá benne. Bezzeg gazdag tapasztalással tére vissza, vélitek? Úgy van! azóta úton-útfélen szüntelen hajtogatja magát a jámbor!

A VIOLINOS

Egy muzsikus, kinek minden vagyona hegedűje vala, mívészi utazást teve. Magános andalgásai a violinon mesteri fogásokból állottak, de számos hallgatók előtt csacenterquot;;/pk gyáva nyiszorgásokat ejtett, s fülsértő hangok untatták azokat. - Mi dolog ez? - kérdi őt egy pártfogója, ki a művész ügyességét jól ismerte -, hogy te magános szobában virtuóz s ily szép társaság előtt hitvány cincogó vagy? - Uram - felel szégyennel a muzsikus -, ha hallatom magamat, a szemem mindig azon jár, ha nyújt-e valaki valamit, az eszem pedig azon forog, melyik szükségemet töltsem be elébb szűk keresetemmel.

A kényes szép mesterségek a szegénység ínségei között, mint a virágok a kopár sziklákon, nem verhetnek gyökeret.

A PALÓC

A törpe palóc egy dombra állott fel. - Óh, beh kicsinynek látszol! - kiáltának társai. Magosabbra méne. - Most még kisebb vagy! - mondának azok. Ekkor a Mátra kellő csúcsára mászván fel: - Hát most milyennek látszom? - ordítoza büszkén. - Most már éppen nem is látszol -, felelének társai; kik közül egy okosabb; maradj köztünk a földön; úgymond; úgy legalább látszol valaminek.

Így vannak a csekélyek a nagy hivatalokkal.

A SAS ÉS BÍBIC

A sas egy tó felett kerengett. Visítva csapkodott körülte, kisdedeit féltvén a bíbic. - Hó-hó! - így szól a nagy szárnyas. - Itt kincsnek kell lenni, nagy prédát féltnek itt tőlem. - Kurdász mindenfelé, s a szegény anya fészkére talál. - Ez vala a kincs, melyet oly esdekelve féltél tőlem? - szól bosszankodva a megcsalatott. - Uram! - felel remegve a vízimadár -, nékünk szegény tollakosoknak minden kincsünk a házunk népe.

HERCULES

Hercules már mint isten, viziteket jára az Olümposz asszonyainál. - Vesztél volna hazádban, nagy kamasz! - így szól dühösen Juno, amint ajtaját a vendég betevé. Minerva együgyűséget olvasa ki szeméből; Vénus pedig ügyetlenséggel vádolá mozdulatait. Hercules sejdíté, hogy nem tetszett a dámáknak. Mit teve a ravasz? A legközelebbi assemblée-ben Junónak méltóságos termetét, Minervának tetsző komolyságát, Vénusnak pajzán szemeit dicsérte; s íme - nem vala Hercules többé nagy kamasz, sem együgyű, sem ügyetlen.

Ki kereste volna az ólseprő istenben a fortélyt, az asszonyisméretet?

A SZILVAFA ÉS HERNYÓK

A hernyók egy szilvafát már nagy részint leleveleztek. - Hagyjatok el már - nyögé a jámbor. - Majd ha leveled elfogy, anyókám! - felelének azok. - Mit sajnálod tőlünk, hiszen nem vagyunk-e mi a te fiaid? - Igen is - sóhajta szegény -, amennyiben rajtam keltek és élősködtök, de ti is vagytok-e viszont jóval s fiúi szívességgel irántam?

Jó hazám, be soknak súghatnád ezt fülébe.

A VERÉB ÉS FOGOLYMADÁR

A veréb merészen ugrosott a vadász előtt, s rajta szemtelenségével mintegy packázni láttatott. Semmit nem ügyelve reá, hagyta el a Nimród unokája. - Bizony, nagyra vetetted fejedet, barátom - szól hozzá a fűben meglapult fogoly -, én e merészséget sokért nem tettem volna. - Neked nem is tanácslanám - felel a csiripelő -, de nekem annak érzése ad szívet, hogy nememből csak sor ér egy töltést.

Öngyávaságának érzése s hogy valaki bosszújára méltatlan, beh sok embert vezet szemtelenségre!

A FÜLEMILE ÉS VELYHE

A fülemile az erdőben bájoló hangokat csattogott a sűrű gallyak között.

- Mit töröd magadat hasztalan, széptorkú? - így szólítá meg őt a velyhe. - Itt nem érti, sőt nem is hallja éneked senki. - Ám legyen úgy - felel a kis éneklő -, hidd el, gyakran szintoly gyönyörűség énekelni, mint hallgattatni.

Ez az oka, jó olvasóim! hogy mi is írók, vagy olvastatunk, vagy sem - írunk.

A CSIGA

A csigának eszébe ötle, egy felhőkig nyúló bükket megmászni. Minekutána két hónapot tölte a lassú haladásban, a fa derekáról visszapottyana a jámbor. - Már látom - így kiált fel -, hogy a hirtelen munka sohase volt jó!

Ortodoxok a magyar nyelv mívelésében, nem tartatok-e ti is az én csigámmal?

A HÁZIMAJOM

Egy házimajom a tükör előtt megállván, fogat vicsorított az undok képre, melyet abban látott. - Be csúnya állat vagy! - így szól a maga másához. - Hogy bújhattál abba a fényességbe? - Egy a szobában ugrosó evet váltig vitatta neki, hogy az önmaga képe a tükörben. - Tudnám én azt - felel a majom. - Vagy nem én vagyok a kép, vagy a tükör mutat rosszul.

Ha ez különben volna az embereknél is, ki merne szatírát írni?

AZ UNALOM

ALLEGÓRIA

Az unalom még inkább elunta magát, mint valaha, s ásítva útnak eredt. Betért a kereskedőhöz, de ott a házi baráttal, a gonddal meg nem fért. Beköszönt az uzsorás fösvényhez, de onnan a senyvedő bú kicsukta. Majd a mezei parasztot látogatá meg, azt vélvén, hogy a nála lakozó békés nyugalomban testvérére akad, de ottan a munkás szorgalomtól meg nem pihenhete. Visszakulloga tehát ismét a nagy városokba, s ott pompás palotákba vevé lakását, a ledér vígsággal abban egyezvén meg, hogy felváltva játsszák ezentúl bennek szerepüket.

A FARKAS ÉS RÓKA

A farkas irigylette az oroszlán vitéz hírét, s alkalmatosságra lese, megvívni vele. Talált s dühösen rohant reá: akinek körmei közül vérbe fagyva csak alig menekedhete meg. - No, hogy viselte magát az oroszlán? - kérdi a gúnyoló róka tőle. - Bizony, derék legény - felel fogasi -, alig bírhattam vele. Bojtos serénye nagy védelmére vala, de csakugyan megfojthattam volna, ha szerencséjére eszembe nem jutott volna, hogy a húsa úgysem ehető. Eleresztettem tehát, s egy csikót vágtam le.

Beh sokba kerül nekünk megvallani azt, hogy más derekabb nálunk.

MsoNormal
LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 76. PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 28. csütörtök, 07:23

brueghel_gyermekjtkok

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK


PETŐFI SÁNDOR

EGY GOROMBA TÁBORNOKHOZ

Tábornok úr, én nem tartom magam

Nagy embernek, de akkorácska csak

Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,

Levett kalappal szóljanak velem.

S ön engemet gorombaságival

Elhalmozott, hogy két orcám pirúlt.

Igen, pirúltam, de nem magamért,

Pirúltam a magyar sereg miatt,

Hogy annak egy ily tábornokja van.

Tábornok úr, van ellenség elég,

Gorombáskodjék azzal, ott szabad,

De bánjék szépen a jó honfiakkal,

Különben azt hisszük, hogy őket el

Szándékszik ön kergetni a seregből,

És ez kemény vád lenne majd, kemény vád.

S gorombaságit épen rajtam űzi!

Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére

Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,

Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,

S akit megszúrok véle, fáj neki

Még akkor is, ha a sír férgei

Cirógatják ott lenn a föld alatt.

Kiírnám önt itt név szerint, de amit

Saját kardjával tenni képtelen,

Tollammal tenni én nem akarom,

Nem fogom önt megörökíteni.

Csak azt ajánlom, hogyha még leszen

Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor

Beszéljen vélem emberségesen,

Mert én ugyan nem tartom magamat

Nagy embernek, de akkorácska csak

Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,

Levett kalappal szóljanak velem.

Debrecen, 1849. május 7.

*

SZÜLEIM HALÁLÁRA

.

Végre megtörtént a

Rég várt viszonlátás!

Nincs köszönet benne,

Nincsen istenáldás.

Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját,

Annak sem látszott ki csak az egyik széle,

Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,

Mikor jó anyámat tettük le melléje.

.

Sem atyám, sem anyám

Nincs többé, nem is lesz,

Kiket szoríthatnék

Dobogó keblemhez,

Akiknek csókolnám még lábok nyomát is,

Mert engemet szivök vérén neveltek fel,

Mert körűlöveztek, mint a földet a nap

Lángoló sugári, szent szeretetökkel!

.

Oh atyám, oh anyám,

Miért távozátok?

Tudom, hogy áldás a

Sír nyugalma rátok,

De mi nektek áldás, az átok énnékem,

Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg!

Ha így bántok velem, ti kik szerettetek,

Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek?

.

Itt hagytak, elmentek,

Nem is jőnek vissza!

Omló könnyeimet

Sirjok halma issza.

Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak,

Szivárogj le hideg orcáikra halkan,

Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek

Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van!

.

De nem, de nem, inkább

Eltávozom innen,

Hogysem könnyem árja

Hozzájok lemenjen;

Mentsen isten tőle!... édes jó szülőim

Hogyha megéreznék fiuknak keservét,

Szerető szivök a sírban sem pihenne,

Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét.

.

Isten veletek hát...

Csak egyszer még, egyszer

Ölelkezem össze

Sírkeresztetekkel...

Olyan a két ága, mint két ölelő kar,

Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját...

Tán fölemelkedtek halotti ágyokból,

Fiokat még egyszer ölelni akarják!

.

Pest, 1849. május 19-20.

*

JÖTT A HALÁL

.

Jött a halál, hogy elsöpörjön minket

A föld szinéről, jött a döghalál,

Reánk lehelte rothadó lelkéből

Azt sátándühhel a gonosz király.

Tombolt a vész irtóztató erővel

A végitélet végórájaként,

És ím mi élünk még és nem halánk meg,

Csak meghajoltunk, de el nem törénk!

.

Él a magyar még, áll a hon, s hol egykor

Olyan halotti volt a hosszu csend,

Minő zajt üt most ott a harcoló kard!

Minden csengése egy világra cseng!

Oh népem, eddig önmagad se tudtad,

Hogy létezel, s most tudja a világ:

Utósó voltál, s íme a legelsők,

Most még ők is bámulva néznek rád.

.

Melyik magyar nem szégyenlé előbb hogy

Sors átkából magyarnak született?

S melyik nem büszke most reá, hogy isten

Kegyelméből e nemzet tagja lett?

Méltóbb vagy a legdrágább koszorúra,

Mint bárki más, méltóbb vagy igazán;

Oh hol keressek, hol lelek virágot,

Dicső fejedre illőt, szent hazám?

.

De béfejezve nincsen még a munka,

Amelyet néked béfejezni kell.

Csak félig van még a csomó elvágva,

Mit szét kell vágnod kardod élivel.

Majd akkor illet a koszorú téged,

Ha e munkát végkép bevégezéd,

S akkor nem én foglak megkoszorúzni,

Hanem az egész nagy emberiség!

.

Előre hát, oh nemzetem, ne állj meg,

Hogy állanál meg pályád közepén?

Félútadon vagy, fölértél a hegyre,

S könnyű már annak, aki völgybe mén.

Elő, elő a zászlóval, kezedben,

Egész Európa te utánad jő.

Te vagy, hazám, most a világ vezére...

Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!

.

Pest, 1849. május 21.

*

homeless_in_winter

Tatár József

Budatétény: Csata: Győzelem!!!

Kijelenthetjük, hogy június 25-én ismét jelentős előrelépés történt az civil otthonvédelem területén!

A kilakoltatások fizikai megakadályozását meghirdetését követő két hónapos küzdelem újabb jelentős fejezetéhez érkezett.

A Petőfi utcában élő hat fős család otthonát a puszta jelenlétével sikerült megvédeni a Koppány csoportnak!

Megfelelő előkészületek után (köszönet az építőknek), a Koppány csoport és más otthonvédők több városból, mintegy

50 fővel jelent meg a helyszínen, vállalva a család megvédését, felkészülve arra, hogy rendőrségi beavatkozás esetén is

védi a rászorulók otthonát.

A Végrehajtók székháza előtti országos zászlóbontás, majd a Béla utcai tragédia megakadályozását követően, a Frankel Leó

utcai és a Búza utcai ellenállás mindenkinek számára világossá tette, hogy mire képes az a közösség, amelynek nincs veszítenivalója.

Az otthonvédő csoportok, - kiemelten a Koppány csoport - számára megérdemelt elismerést hozott az állhatatos kiállás, a

határozott fellépés, majd az országos körutat követően kialakult egy jól érzékelhető, széles körű, pártoktól független országos támogatás.

Az erőszakos kilakoltatások, az otthonvédőkkel szemben alkalmazott elrettentőnek szánt brutális rendőrségi akciók nem érték

el céljukat, a hatalmi erőpolitika a visszájára fordult, a jogtalan brutalitás hatására az ellenállást megerősödött.

A társadalmi ellenállás mozgásba hozta a lassan őrlő politikai malomkerekeket, az ellenzék bizonyos része, pontosabban egyes

képviselők határozottan állást foglaltak a kilakoltatások ellen, a kormánynak sem lehet érdeke végletekig szítani a társadalmi

feszültséget, ha akarja ha nem, végrehajtási törvényt módosítani kell, le kell állítania a kilakoltatásokat!

A Koppány csoport, az otthonvédő szervezetek (Fehér Kéményseprők Országos Szövetsége, Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége)

valamint számos támogató szervezet és magánszemély tevékenysége kivívta az emberek szimpátiáját, a média

figyelmét ráirányította a problémára, ezért hamarosan a kilakoltatások megakadályozása mentén kialakulhat az az erő,

amely a határozott civil akaratot képes rákényszeríteni a pártpolitikára!

Csatát nyertünk, de a háború vége még messze van!

*

aradimartir

Kobzos Kiss Tamás

Honnan jössz te oly leverten bús pajtás

.

Honnan jössz te oly leverten bús pajtás,

Miért sír szemed egyik jobban, mint a más?

És arcodon mért látni oly bánatot,

Mintha elmúlt volna már a világod?

.

Sírok pajtás, sírni fogok örökre,

Míg élni hágy a jó Isten kegyelme.

Világostól hozom e nagy bánatot,

Hol hazámnak a nagy sír megásatott.

.

A magyarnak nincsen többé hazája,

Elbujdoshat már ő a nagyvilágba.

A temetés roppant volt és nagyszerű,

Százezreknél több volt ott a kesergő.

.

A nap éppen akkoron lenyugodott,

Az egész magyar síkság már vérben volt.

Mintha sírt volna az Isten maga is,

Hogy nem lesz a földön már egy magyar is.

.

És te mégis jó Isten ezt nézhetéd,

E szép hazát eltemetni engedéd.

Egy mély sírba, honnét nincs feltámadás,

Te is pajtás magadnak egy olyat áss!

.

Sok szép magyar halt el az akasztófán,

Német, tót, rác uralkodik e hazán.

Imádkozzunk magyarok Istenének,

Adja vissza ős jogát hős népének!

http://www.kobzoskisstamas.hu/?pagetype=music#self

*

1956foto

Történelemhamisítók – MJB feljegyzés

Posted on 2012/06/27 by Híradmin

A Magyar Justitia Bizottság kivizsgálásra és intézkedésre ajánlott feljegyzése, az ’56-os történelmünket meghamisító, hazugsággal és/vagy csalással különféle elismeréseket szerzett személyekről.

Címzettek:

Miniszterelnöki hivatal, legfelsőbb bíróság, legfőbb ügyészség, honvédelmi minisztérium, igazságügyi minisztérium, parlamenti pártok elnökei, média.

BEVEZETÉS

Történelmünk egyik legkirívóbb torzítását a kádári éra politikusai és történészei követték el az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk utólagos elemzése vagy értékelése során. Mellettük – „szatellit” hamisítóként -, sorozatban bukkantak fel olyan személyek a rendszerváltozást követően, akik a legképtelenebb hazugságokkal tévesztették meg a tájékozatlan vagy hiszékeny embereket (szervezeteket) és jutottak társadalmi vagy közszolgálati pozíciókba, valamint anyagi és erkölcsi elismerések birtokába…

Gátlástalanságuk, „hangerejük”, erőszakos magatartásuk, behízelgő (simulékony) modoruk és/vagy határozott fellépésük eredményeként, képesek voltak – huzamosabb ideig –, az emberek bizalmát elnyerni és megtartani.

Kezdeti sikereik láttán annyira felbátorodtak, hogy nem csak cikkeket írtak „hősi” történeteikről, hanem könyveket adtak ki meg nem történt eseményekről, sőt az sem volt ritkaság, hogy bírósági pert indítottak azok ellen, akik megkérdőjelezték (kétségbe vonták) kreált téziseiket.

Nem is kellene foglalkozni ezekkel az újkori háryjánosokkal, ha nem szennyeznék be az egész világ elismerését kiváltó ‘56-os történelmünket, ha nem a Pesti Srácok hőstetteinek kisajátításával kaparták volna ki maguknak a kitüntetések és más elismerések halmazát, ha még ma is nem akadnának olyan történészek és politikusok, akik tudatosan, elfogultságból vagy ismeret-hiányaik miatt, közvetve vagy közvetlenül támogatják a hazug (csaló, csúsztató, ügyeskedő) szélhámosokat.

A következőkben három „etalon” személy bemutatásával kívánjuk előmozdítani a régen várt megtisztulási folyamat beindítását, az érdemtelenül „babérokat szerzettek” leleplezését és az ILLETÉKESEK tevékenységének segítését.

A közélettel szembeni és büntetőjogi felelősségünk tudatában „leszögezzük”, hogy minden egyes állításunk hiteles, többszörösen igazolt (bizonyított) tények felhasználásával készült, sőt az esetek többségében,- az érintettek egymásnak gyökeresen ellentmondó (többváltozós), a nagy nyilvánosság előtt szóban, írásban, mozgó-vagy álló-képekkel terjesztett anyagainak elemzését tartalmazza.

FOLYTATÁS:

http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/27/tortenelemhamisitok-mjb-feljegyzes/

*

torzszlttek

Megdöbbentő olasz bírósági eredménynek:

az MMR oltóanyag autizmust okoz!

(NaturaHirek.hu) Mindezidáig már jó pár éve hasonlóak a feldúlt szülők történetei, ahogy azok nyilvánosságra kerülnek. Egy fiatal, tehetséges kisgyermeknél MMR (kanyaró, mumpsz, rózsahimlő kombinált – NIF szerk. megj.) oltás után először enyhébb mellékhatások, mint magas láz és étvágytalanság jelentkeztek, majd a szimptómák autizmusba torkolltak. Az orvosi szakma tagadja az autizmus és a kanyaró, mumpsz és rubeola hármas oltás közötti kapcsolatot. Statisztikák azt mutatják, hogy az autista gyermekek számának növekedése korrelál az MMR oltóanyag bevezetésével és elterjedésével. Egy olasz bíróságra kerülő peres ügyben viszont megszületett az első olyan döntés amely a gyermeknek és szüleinek ad igazat. A szülők azt állították, hogy az MMR oltás volt a felelős abban, hogy gyermekük autista lett.

Valentino Bocca szülei 112.000 Euro vigaszdíjat kaptak amelyet az olasz egészségügyi minisztériumnak kell kifizetnie a családnak. További 800.000 Eurót is várnak majd egy másik polgári ügyben. A tragikus történet egy normálisan fejlődő kisfiúról szól. Valentino 14 hónaposan kapta meg az oltást, és először hasmenése volt, majd elvesztette étvágyát és néhány napon belül elvesztette azon képességét is, hogy kanalat használjon. A legrosszabb rész még csak most jön. Egyszer csak elkezdett nagyon nyugtalan lenni éjszaka, órákon át csak sirt fájdalmában. Később kiderült, hogy egy az autista gyerekeknél gyakori bélbetegségben szenved. Étrendjét megváltoztatva oly módon, hogy búza és tejtermékeket nem kaphatott, képes volt aludni, de autizmusa súlyosbodott. Még most, kilencéves korában sem tud beszélni…

Az ügyben bemutatott három szakértő egyetértett abban, hogy van tudományos valószínűsége annak, hogy az MMR oltás váltotta ki Valantino állapotát. A bíró Lucio Ardigo egyetértett abban, hogy ” Valentino autisztikus viselkedését és a vele társuló késedelmes kognitív fejlődését” a kapott MMR oltás okozta. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az olasz oltóanyag összetétele nem tér el a magyar oltóanyag összetételétől.

Az óceánon túl, az Egyesült Államokban több mint 5000 családról jelentette a média, hogy az MMR oltást követően lett autista gyermekük, bár az igazi számadat sokkal magasabb lehet. Bírói döntések eredményeként 90.000 GBP (Angol Font) kártéritést itéltek egy Robert Fletcher nevű fiúnak agykárosodás miatt, és egy 1.5 millió USA dolláros kárpótlást Hannah Polingnak, aki az MMR oltás mellett hat másik oltást kapott egy nap, majd autista lett.

A pénz csekély vigasz a mostanra már autistává vált gyermekek családjára nézve. Azonban a közszemlélet még mindig az, hogy jobb beoltani a gyermeket, mint nem.

A remény az alagút végén az, hogy a jövőbeli döntéseknek most már van jogi precedense, tehát az olaszországi döntés zsilipeket nyitogathat meg. Sok más szülő is szeretne jogos kompenzációban részesülni ilyen ügyekben olyan kormányoktól, amelyek támogatják minden idők legnagyobb orvosi csalását.

Forrásanyag:

http://www.dailymail.co.uk

http://birdflu666.wordpress.com

http://www.google.co.uk

http://childhealthsafety.wordpress.com

Szerző: Trinity

Forrás: NaturaHírek.hu

*

lbmoss giotto

Légy alázatos!

„…a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.”

(János 13:16)

Egyik oka annak, hogy Isten Bemerítő Jánost választotta Jézus útkészítőjéül az volt, hogy ő alázatos volt. Egyszerűen úgy mutatkozott be: „kiáltó hangja a pusztában” (Márk 1:3 NKJV), nincs fellengzős bevezetés, nincsenek hangzatos címek. Sok figyelemreméltó szent élt már János előtt is, Jézus mégis ezt mondta: „… asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Jánosnál…” (Máté 11:11 RSV). Jánosnak nem volt titkos terve vagy felfuvalkodott énje; üzenete ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30).

John Barnett mondja: „A büszkeség az Istennel való versengés bűne… ez önhitté, önteltté, önámítóvá, magabízóvá, elfogulttá, beképzeltté, önelégültté, énközpontúvá, önmagad körül forgóvá és öncélúvá tesz. Emiatt nem lehet rád számítani, mivel senki sem mondhatja meg neked, mit tegyél… szeretetlen leszel, hiszen nem fogsz áldozatot hozni másokért… taníthatatlan leszel, mert téged senki sem javíthat ki… versengő leszel, mert mindig megpróbálsz túltenni másokon.

Az alázat azt jelenti, hogy nem mindig téged kell, hogy megkérdezzenek, nem mindig rád kell emlékeznie mindenkinek, és nem mindig fontos, hogy észrevegyenek… hanem te keresed, hogyan tudnál másoknak szolgálni.”

Valaki megkérdezte Hudson Taylort: „Tudatában van annak, hogy Isten milyen nagyban támogatta önt a kínai misszióban? Nem hiszem, hogy lenne más ember, akit nagyobb megtiszteltetés ért.” Taylor így válaszolt: „Én nem így látom. Azt hiszem, Isten olyan valakit keresett, aki elég kicsi és elég gyenge ahhoz, hogy ha őt használja, akkor a dicsőség egyedül az Övé legyen… és engem talált.”

A lényeg: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). Tehát légy alázatos!

Emberisegcsoport-korlevel

*

03

BORBÁS MARCSI

GASZTROANGYAL

http://www.gasztroangyal.hu/hu/

+

Somával a bükki kézműves sajtok nyomában...

http://www.gasztroangyal.hu/hu/videogallery/video/11/

+

"Életben maradtam, de nem lehet gyerekem"

Marcsi hétköznapjairól nem sokat tudunk. Igyekszik védeni a magánéletét, korábban csak elvétve mesélt magáról. Most azonban egy igazán bensőséges, családi történetet oszt meg az olvasóinkkal. "17 éves voltam, amikor a bátyám lánya, Dorottya világra jött. Az első emlékem róla, hogy a születése után néhány órával az egész család szaladt be a kórházba megnézni. Izgatottan vártuk az érkezését, mivel hosszú idő után ő volt az első kisbaba a családban. Mindenki odáig volt érte, hogy milyen cuki, én azonban utólag bevallhatom, akkor nem láttam szépnek. Csak egy-két héttel később, amikor egy édes, szőke fürtös angyalka lett belőle. Noha Dorinak csak a nagynénje vagyok, mégis úgy szeretem, mindkét testvérével, Orsival és Zoltánkával együtt, mintha a saját gyerekeim lennének."

"Nem lehetett saját gyerekem"

Amikor Dori és a testvérei kicsik voltak, Marcsi a szülőföldjéről, Madarasról már Budapestre költözött, hiszen itt lett szerkesztői, majd műsorvezetői munkája, a rendszeres találkozások azonban nem maradtak el közöttük. "Amikor tehettem, siettem haza látogatóba, hiszen az egész családom, a szüleim és a bátyámék is nagyon fontosak számomra. Ők a példaértékű család, akik csodálatos gyerekeket neveltek." Marcsi őszintén beszél arról is, mennyire szeretett volna egy ugyanolyan aranyos, értelmes gyereket, mint amilyen Dori vagy a testvérei. "Sajnos nekem nem adatott meg az anyaság. Volt idő, amikor minden gondolatom a kisbaba körül forgott, de 44 évesen már nem foglalkoztat nap mint nap ez a téma. Egy gyerekkori betegségem miatt nem szülhettem, de a bátyámék gyerekei sok mindenért kárpótolnak. A súlyos betegség egy perforált vakbélgyulladás volt, ami 6 évesen életveszélybe sodort. Egy orvosi műhiba következtében hashártyagyulladást kaptam, de a kórházban nem vették komolyan a panaszaimat. Azt mondták a szüleimnek, hogy csak beképzelem magamnak. Amikor végre műtőasztalra kerültem, közölték, már nem lehet rajtam segíteni. Egy medikus mégis megmentett. Kipróbált rajtam egy új szert, ami megszüntette a gyulladást, és felgyógyultam. Csodájára is jártak, hiszen, száz betegből, jó, ha egy életben marad. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy az életben maradásnak gyermektelenség lesz az ára!" - meséli.

konyhatndr

+

Borbás Marcsi:

„Ösztönlény vagyok, nem tehetek róla!”

Nők Lapja Cafe

Szerző: Árvai Magdolna

Mostanában gyakran látható a közszolgálati televízióban Borbás Marcsi. Délután főzőangyalként tűnik föl: halászok, vadászok, borászok oldalán, késő este pedig négy vendéggel saját bölcseleti műsorban sziporkázik. Sokrétű, közvetlen, és nagyon népszerű.

Néhány nap, és itt a húsvét. Gondolatban milyen virágot teszel a rajongóid asztalára?

Fehér és rózsaszín tulipánokat a fő helyre, és lila szimpla jácintot egy kicsi vázába, az illat kedvéért. Ezek a kedvenceim, a lila jácintot kicsi gyerekkorom óta kedvelem, rengeteg nyílt a nagymama kertjében.

A tiédben is virulnak már?

Részben. Rózsából, levendulából több van, mint tavaszi hagymás virágokból. Árnyas a kert, egy nagy fenyő uralja, így a konyhakert is kicsi, de legalább van. Már alig várom, hogy ültethessek néhány tő paradicsomot.

Aztán jókat főzöl belőle…

Nem, a saját termést kizárólag nyersen esszük.

Te szeretsz enni, vagy csak eljátszod a képernyőn?

Ez vicc? Szerinted ezt el tudnám játszani? Imádom a hasam, kicsit félek is, hogy el fogok hízni, hiszen sosem voltam manökenalkat. És tucatnyi kedvencem van, csupa egyszerű étel. Bajai halászlé, töltött paprika, krumplis tészta, fokhagymás pisztráng vagy csuka, tojásos nokedli. És vess meg, de a bélszínnél jobban szeretem a körömpörköltet, a kedvencem pedig a nyúlhús. Édességek közül a vaníliásak: házi krémes, madártej.

És mi lesz a húsvéti menü? Ki főz?

A menüsor meglepetés, de vannak állandó fogások, a Krúdyt idéző tányérhús, húsleves marhalábszárból, a bárány, a gida, a sonka, friss torma, tojás elmaradhatatlan, ahogy a krémes, a kókusztekercs és a zserbó is. Anyu kényeztetni fog, ő főz, náluk töltjük az ünnepet, Madarason.

Kecskegidát eszel…?

Nagyon finom! A bátyám tartott kecskéket, sokszor ettük és esszük ma is, igazi csemege. Ha a meglepettséged mögött kérdés van, föl se tedd! Tudod, hogy nagyon szeretem az állatokat, de épeszűnek kell maradni. A házi kedvenceket és a haszonállatokat különítsük el.

Mit jelent neked a húsvét?

Ezen sokszor gondolkodtam, mert nemcsak a húsvét, hanem a többi nagy ünnep is minden korban mindenkinek mást jelent. A bátyám például negyven napig böjtöl, csak iszik, vasárnaponként eszik, de akkor is húsmentesen. Én nem böjtölök, csak hamvazószerdán és nagypénteken, egyébként hetente egyszer eszem húst. A nagyböjt mégis átmos lelkileg, lassan hatja át az embert. Rájön, egyre biztosabb abban, van egy felső erő, aki őriz, terelget. Számomra a húsvét a feltámadás. És nemcsak Jézus kereszthalála és feltámadása miatt, hanem mert tavasz van, éled a természet, mert sok olyan helyzet adódik, amikor testileg vagy lelkileg fel kell támadnunk. Napjainkban az emberek előbb halnak meg lelkileg, mint testileg, és ez borzasztó. Egy bizonyos kor után mindannyian meghalunk kicsit. Te is, én is, többször is, de menni kell tovább. Tudod, ha elesetteket látok, mindig ez jut eszembe, és az, hogy szavakkal, tettekkel hiába próbálsz erősíteni valakit, nem lehet. Mindenkinek a saját útját kell végigjárnia.

E bölcs mondatok után félve kérdezem: vannak még álmaid, szövögetsz terveket, vagy csak haladsz az utadon?

Soha nem terveztem előre vagy hosszú távra. Nincs bennem konspiráció, nem vagyok vállalkozó típus vagy jó üzletasszony. Talán hiba, de nem eszelek ki semmit, nem építek brandet. Az élet elém rakja a dolgokat, és én jó műsort akarok csinálni. A vállalkozás meg nem érdekel, azt vallom: egy ágy, egy vacsora, egy ház…. engem a kicsi dolgok izgatnak.

Például?

Hogy hol legyen a fűszerkert. Hogy bírja majd Mamusz az ellést, az anyaságot, mert hamarosan kiskutyáink lesznek. Hogy legyen két hetem a páromra, magamra, a könyveimre. Hogy a szüleim még sokáig bírják erővel, egészségesen. Ilyenek izgatnak, érzelmi, ösztönlény vagyok, nem tehetek róla.

Ez nem hiba.

Persze, tudom. Mégis, gyakran érzem, tudatosabbnak kellene lennem. Mert jó volna a több akaraterő a tudatosabb élethez, hogy sportoljak, többet foglalkozzam az egészségemmel, pihenjek.

Mi az, ami pihentet?

Régen a főzés pihentetett, imádtam, kikapcsolt, ellazított/span. De ma, amikor napokon át forgatunk, ezspan style=center már nem relaxáció, hanem koncentráció. Szeretek főzni, de bevallom, mostanában előfordul, hogy hétvégére elfogy az erőm. Ha pihenni akarok, a Balatonra megyünk a párommal, és vendégeket fogadunk, olvasunk. Vagy elutazunk. Szeretem Olaszországot, Cinqueterrét végignéztük, most ao:pcenterspan style=span style=z Amalfi-partra vágyom. ÉMsoNormals pihente /spant a fotózás. Évek óta virágokat, bogarakat fényképezek, ez nagy szenvedély. Nemrégen kaptam egy csodamasinát Dezstől, igazi meglepetés volt.

Dezs a párod. Keveset hallani róla, ritkán mutatkoztok együtt.

Így hozta az élet, pedig nagyon büszke vagyok rá! Kilenc éve tudom, hogy a párom – Krisztics Dezső dramaturg –, egy hihetetlen intelligens, jó humorú, kifinomult ízlésű, kreatív, nagy zenei, irodalmi műveltséggel bíró férfi, aki ráadásul a munkatársam is.

És kritikusod is?

Ó, persze, mindig elmondja a véleményét, és ez sokat segít, de kritizál a közönség egy része is.

Mit mondanak, mit írnak?

Hogy mossak kezet, mielőtt megfogok egy húst, kössem be a fejem, ne kóstoljak bele mindenbe. És én mindig elmesélem, megmostam, csak kivágták a kollégák, mert nem fér bele egy műsorba tíz kézmosás.

És mi van, ha keményen bántanak?

Nagyon ritkán kapok két-három ledorongoló bejegyzést bizonyos blogokon. De ezek nem keserítenek el. Inkább elgondolkoztatnak, de csak annyiban, hogyan írhatnak, érezhetnek így az emberek. Belefér ennyi. A kivétel próbára teszi a szabályt. Azt tartom, aki valamit, valakit nem szível, ne nézze, ne olvassa. Engem, ha valami irritál, nem nézem, nem blogolok róla.

A külsődet nem kritizálják? Nem keveslik a sminket? Nem szeretnének divatosabb frizurát, ruhákat?

Nem jellemző, sőt volt, aki a minap azt írta, sok rajtam a festék. Egyébként a Gasztroangyal forgatásai terepen zajlanak, olykor két-három nap, lehetetlen volna, hogy fodrász, sminkes, stylist csörtessen utánunk, erdőben, a Balaton jegén, vagy épp a tűző napon. Esély sincs rá, ezt el kellett engedni. A Négy szellem, az más, az stúdióbeszélgetés, nem fújja szét a hajam a szél, de ott sem az én külsőm a lényeg, hanem az, amit el akarunk mondani.

Az ember sok komoly dolgot el akar mondani, de hozzád nem áll közelebb a csacsogás, a nevetés, mint a komolyság?

Dehogynem! Alapvetően vidám, optimista ember vagyok, ami áldás! Engem inspirálnak a különböző szituációk, még igazán nagy baj esetén sem roskadok magamba. Sokszor vádolnak azzal, hogy túl elfogadó vagyok, túlságosan szeretem az embereket. Igaz. És nem akarok megváltozni. Nekem jólesik előre köszönni annak, aki nagyon néz, nekem jó, hogy viszontszeretnek, és jó, hogy nagyon kevesen vannak, akik igazán ártottak nekem. A vidámságom persze nem zárja ki, hogy vezessek egy olyan komoly műsort is, mint a Négy szellem. Amit soha nem tudnék megcsinálni, az egy politikai műsor vagy a hírolvasás. Ezek nem az én műfajaim. Mert lehet, hogy elsírnám vagy elnevetném magam.

*

legyek-ura

Az új „Legyek ura”?

Janne Teller Semmi című ifjúsági regénye botrányos fogadtatásban részesült Dániában, megjelenése után rögtön betiltották. Ellenzői szerint depresszióba kerget és öngyilkosságra buzdít. A kifogásokat elsősorban nem a kritikusok, hanem a kiadónak levelet író, felháborodott olvasók, tanárok és könyvtárosok fogalmazták meg, akik nem értették, hogyan lehet ezt a könyvet fiataloknak ajánlani. Azt állították, hogy erőszakot tartalmazó szöveg, a benne szereplő gyerekek tombolnak, és tulajdonképpen az elfojtott indulataikat élik ki. Szerencsére az ifjúság reakciója a jóslatokkal teljesen ellentétes volt. A 2001-es dán Gyermekkönyv-díjat követően kötelező olvasmánnyá vált, az írónő pedig világszerte ismertté. A regény bestseller lett, már A Legyek urához hasonlítják.

De miről is szól és hogyan ez a díjazott botránykönyv? „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni.” – mondja Pierre Anthon, és kivonul az osztályból, hogy azután a szilvafa tetején ülve vonja kétségbe társai életének értékeit. A többiek, a 8/a osztály tanulói kamaszos hévvel, ellenérvekkel, majd erőszakkal, kődobálással próbálják észre téríteni Anthont. Mikor ez nem sikerül, elhatározzák, hogy bebizonyítják neki, igen is van értelme az életüknek. Megalkotják a Fontos Dolgok Halmát, ahová elhelyezik a számukra sokat jelentő tárgyakat, kincseket (papagájos fülbevalót, horgászbotot, magas sarkú, zöld szandált). Tetteik először sikeresek, rövid időre hírnévre tesznek szert, és a Halmot a média műalkotásnak minősíti. Majd tragédiába torkollik a történet, az események elfajulásával tárgyak helyett már a kapcsolataikat, a becsületüket, önbecsülésüket, testrészeiket és szüzességüket kell feláldozniuk.

„Félelem. Még több félelem. Annál is több félelem” jellemzi a könyv légkörét, mivel a fontos dolgok beszolgáltatása nem saját elhatározáson alapuló döntés, a gyerekeknek a közösség parancsát kell teljesíteniük. A közös akarat ellen pedig nem lehet tiltakozni. Aki megpróbálja, azt megverik. „Hussain balhézott. Annyira balhézott, hogy a végén jól megvertük.” A Fontos Dolgok Halmának létrehozója a dac, az utasításokat pedig a bosszú szüli. A következő feladandó, megtagadandó dolgot, annak tulajdonosát az választhatja, aki utoljára elhelyezett valamit a szentélyben. A kamaszok könyörtelenek, kifigyelik a másik gyengéjét, és azt választják, amivel leginkább megfoszthatják őt identitásától. Ilyen például Rikke-Ursula „kék, kékebb, legkékebb” copfja, vagy az Istenbe vetett hit, a vallásosság.

A vallást és a hitet többszörösen megszentségtelenítik a csoport tagjai. Először – amikor elhatározzák: „Ki. Kell. Ásni.” Elise kisöccsét – meggyalázzák a temetőt. Aztán a templomot is, amikor ellopják a Krisztus-szobrot, „hiszen a keresztre feszített Jézus nem csak ájtatos Kaj mindenható Istene, hanem egyben a templom leginkább csodált tárgya is volt.” Ráadásul a szobor lezuhant, és Jézus „eltörte a lábát”. Hussaintől az imaszőnyegét kérik. Természetesen pótolható lenne, de elvesztése azt jelképezi, hogy Hussain elfordult az iszlámtól, „Rossz muszlim! Nem muszlim! Senki se!” Hinni nem lehet másban, csak a közösségben, vigaszt nem lehet máshol találni, csak a csoportban. „A segítség legyen veled. A segítség legyen velünk. Mi vagyunk a segítség.” – így szól a hitvallás.

A vékonyka könyvben a cselekmény feszes, egyenesen vezet a végkifejlet felé. A szöveg, a nyelvezet, a mondatszerkezetek a lehető legegyszerűbbek. A leggyakoribb stilisztikai megoldás a jelzők fokozása: „A szilvafának sok ága van. Sok hosszú ága. Túlságosan sok, túlságosan hosszú ága.” A rengeteg ismétlés már-már idegörlő, de ez csak fokozza a feszültséget. „Végül beleegyeztünk, mert úgyse lesz senki, aki rá tudja venni magát, hogy levágja Jan-Johan ujját. – Majd én – közölte Sofie kurtán. Rábámultunk, egyikünk torkán se jött ki hang. Sofie valahogy hűvös lett az óta az ominózus nap óta. Hideg. Hidegebb. Fagy, hó és jég.”

A könyv tehát súlyos problémákat vet fel, ezért fontos, hogy a kamasz ne egyedül olvassa, vagy legalább is a szülővel, pedagógussal együtt vonja le a konklúziót. Különben csak a döbbenet, a rémület marad. Ezt a feldolgozási igényt alátámasztandó a Scolar Kiadó két utószót is csatolt, Bárány Tiborét és Tandori Dezsőét. Bárány így összegzi a könyv lényegét: „Erre (is) jó az irodalom. Naivitás lenne azt gondolni, hogy identitáskonfliktusainkat megúszhatjuk. Janne Teller regénye azonban megóvhat attól, hogy a nehéz helyzetekben újból és újból felépítsük a Fontos Dolgok Halmát.” A magyar olvasóközönséget tekintve azonban a legfontosabb kérdés: részesül-e bármilyen fogadtatásban a hazájában szélsőséges megítélésű kötet? Érdekel-e egyáltalán valakit a Fontos Dolgok Halma?

Janne Teller: Semmi. Scolar Kiadó, 2011.

Szőcs Henriette

IRODALMI JELEN ONLINE

*

kiskakas

NYELVTÖRŐK

Potyogó klotyó felé totyog a lotyó, de már késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó!

Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga csüngős csengő cseng a csetneki csikós csengős csikaja nyakán.

Nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.

Már itt volt ősz szinte, mikor egy őszinte ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.

Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, az már elég hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok.

A gyárkémény reszelt ormán élt egy hétig reszelt tormán.

A moszkvicsslusszkulcs szinte luxusszükséglet.

Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják.

Akkor jó a jó hajó, ha jó hajó a jó hajó.

Cserszömörcés sört szürcsöl Csörsz.

Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok is jól pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.

Jó nyár jár rája.

Két pék két szép kék képet kér.

Láttam szőrös hörcsögöt. Szirup szörpöt szörcsögött. Ha szőrös hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.

Meggymag! Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?

Minden kiskakas kikukorékolásáig él.

Nem lehet a Márta másé, Mert a Márta már Tamásé.

Öt ördög görget görbe úton görgő gömbbé gömbölyödött öt görögdinnyét.

A pápua törzsfőnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

Fogszakorvos és szájsebész…

A szamárnál szomorúbb Szemere sem szerzett hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara számára, ezért sok szomorú szamárkönny szemerkélt a szamárnál szomorúbb Szemere szomorú szamra szeméből.

/Romhányi/

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve fent leng, de a csalán nem tűri, csóré csiga csupasz csápját megcsípi.

Luxus moszkvics kisbusz sluszkulcs.

Te tetted e tettetett tettet, te! Te tettetett tettek tettese, te!

Adj egy falat falat, mondta a falat faló faló.

Strasszos strucc sztreccs cucc.

A vonaton egy őrült, mellette egy őr ült, örült az őrült, hogy mellette egy őr ült.

Ede, de bedezodoroztad magad.

*

reggeli

Csehov, Anton Pavlovics:

A dohányzás ártalmasságáról

SZEREPLő

Nyuhin Iván Ivanovics, foglalkozására nézve feleségének, egy zeneiskola és egy női panzió tulajdonosnőjének a férje.

Színhely: vidéki társaskör színpada.

NYUHIN hosszú oldalszakállal, bajusz nélkül, régi, elnyúlt frakkban, méltóságteljesen lép a színre, meghajtja magát, igazít a mellényén.

Igen tisztelt hölgyeim és hogy úgy mondjam, igen tisztelt uraim! Oldalszakállát fésüli. A feleségemet felszólították, tartasson itt velem szabadelőadást jótékony célra valamilyen népszerű témáról. Hát, ha szabadelőadás – legyen szabadelőadás, nekem olyan mindegy. Professzor ugyan nem vagyok, tudósként sem tartanak nyilván, ennek ellenére már kerek harminc éve szakadatlanul, sőt mondhatnám egészségem rovására ésatöbbi, ésatöbbi, szigorúan tudományos kérdésekkel foglalkozom, azokról elmélkedem, sőt olykor-olykor, képzeljék csak, még tudományos cikkeket is írok, azaz talán nem éppen egészen tudományosakat, hanem – bocsánat a kifejezésért – olyan tudományosféléket. Többek között például a napokban hatalmas cikket kanyarítottam ezzel a címmel: Bizonyos rovarok kártékonyságáról. A lányaimnak nagyon tetszett, különösen, amit a poloskákról írtam, de éppen csak felolvastam, mindjárt el is téptem, úgyis hiábavaló, írhat az ember, amit akar, rovarpor nélkül nem sokra megy. Nálunk még a zongora is tele van poloskával… Mai előadásom tárgyául hogy úgy mondjam, azt a kárt választottam, amit a dohányélvezet okoz az emberiségnek. Jómagam is dohányzom, de a feleségem úgy határozott, hogy én itt ma a dohányzás ártalmasságáról tartsak előadást, ellenvetésről tehát szó sem lehet. Hát ha dohányzás, legyen dohányzás, nekem olyan mindegy; önöket pedig, igen tisztelt uraim, felszólítom, hogy előadásomat a megillető komolysággal hallgassák meg, mert ellenkező esetben rossz vége lehet a dolognak. Akit viszont esetleg elijeszt a száraz tudományos előadásmód, vagy akinek nem tetszik a téma, az nem köteles meghallgatni, joga van eltávozni. Mellényén igazít. Különösen az itt jelenlevő orvos uraknak ajánlom, figyelmesen hallgassák végig az előadásomat, sok hasznos tudnivalót meríthetnek belőle, minthogy a dohánynak nemcsak ártalmas hatása van, de a gyógyászatban is szerepet játszik. Például a légy, ha dohányszelencébe zárjuk, megdöglik – valószínűleg idegzavar következtében. A dohány mindenekelőtt egy növényfajta... Én, amikor előadást tartok rendszerint pislogok a jobb szememmel, de önök ügyet se vessenek erre, ez az izgalomtól van. Én általában rendkívül ideges ember vagyok, pislogni viszont 1899. szeptember 13-án kezdtem, azon a napon, mikor a feleségemnek, hogy úgy mondjam, negyedik lánya, Borbála született. Összes leányaim 13-án születtek. No, dehát... Órájára néz. Tekintettel az idő rövidségére, nem akarok eltérni előadásom tárgyától. Közölnöm kell önökkel, hogy a feleségem zeneiskolát és magánpanziót tart fenn, azaz hogy nem éppen panziót, hanem hogy úgy mondjam, valami panziófélét. A feleségem – köztünk maradjon – nagyon szeret arról panaszkodni, hogy anyagi zavarokkal küzd, de arról nem beszél, hogy félre van téve vagy negyven-ötvenezer rubelnyi megtakarított pénzecskéje. Nekem viszont egy árva fityingem sincsen. No de erről jobb nem beszélni. A panzióban én a gazdasági ügyeket vezetem, bevásárolok, ellenőrzöm a cselédeket, jegyzem a kiadásokat, füzetet varrok, poloskát irtok, sétáltatom a feleségem kutyuskáját, egeret fogok. Tegnap este például az én tisztem volt, hogy kiadjam a szakácsnénak a lisztet és a vajat a mára előírt palacsintasütéshez. Egy szó, mint száz, ma aztán, mikor a palacsinta már mind kisült, a feleségem kijött a konyhába és közölte, hogy három leánynövendéknek nem szabad palacsintát ennie, mert a hangszálaik megdagadtak. Ilyenformán kiderült, hogy a kész palacsinták egy része fölösleges. Már most mi legyen velük? A feleségem először azt a parancsot adta, hogy hidegre tegyük, a pincébe, de aztán gondolkodóba esett, töprenkedett, végül is odaszólt nekem. „Zabáld be te magad, te madárijesztő!” Mikor rossz hangulatban van, rendszerint így szólít engem, vagy pedig csörgőkígyónak, néha sátán fattyának. Hát hasonlítok én a sátán fattyához? A feleségem mindig rossz hangulatban van. A palacsintákat nem megettem, hanem rágatlanul felfaltam, mert mint mindig, iszonyú éhes voltam. Tegnap például a feleségem megvonta tőlem az ebédet. „Tudd meg, te madárijesztő – mondta nekem – ingyenélőket itt nem etetünk...” Úgy látom azonban... órájára néz, hogy mi itt csak tereferélünk és kissé eltértünk a tárgytól. Tehát folytassuk az előadást. Önök persze, tudom, szívesebben hallgatnának valami románcot, szimfóniát vagy áriát... énekel „Csaták tüzében még szemünk sem rebben...” Nem is emlékszem már, hogy ez miből való... No igen, elfelejtettem mondani önöknek, hogy a feleségem zeneiskolájában, a gazdasági ügyek vezetésén kívül, én adom elő a mennyiségtant, a fizikát, a vegytant, a földrajzot, a történelmet, a skálázást, az irodalmat és így tovább. A tánc-, ének- és rajzoktatásért a feleségem külön díjat szed, holott a tánc- és énekoktatás szintén az én tisztem. Zeneiskolánk az Ötkutya utca 13. számú házában van. Valószínűleg azért olyan keserves az egész életem, mert a 13-as számú házban lakunk. A lányaim is mind 13-án születtek és a háznak még hozzá éppen 13 ablaka van... No de erről jobb nem beszélni! Ha valaki a feleségemmel üzletileg óhajt tárgyalni, bármely időben odahaza találja, az iskola nyomtatott programja pedig a kapusnál található, ára példányonként 30 kopek. Zsebéből néhány füzetet húz ki. Ha óhajtják, én is szolgálhatok vele. 30 kopek példányonként. Parancsolnak? Szünet. Senki sem óhajtja? Hát legyen, nem bánom, odaadom 20 kopekért! Szünet. Szomorú, szomorú! Ezt a 13-as számú ház teszi! Nekem már semmi sem sikerül, megöregedtem, elbutultam... Tetszik látni, előadást tartok, külsőleg vidámnak mutatom magam, belsőleg pedig ordítani szeretnék, vagy pedig hét mérföldre repülni innen. Zokogni szeretnék, de még panaszkodni sincs kinek… Ott vannak a lányaim – mondják erre önök. A lányaim! Kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy velem törődjenek. Ha panaszkodom nekik, csak nevetnek rajtam... A feleségemnek hét lánya van... azaz, pardon, tévedtem, azt hiszem csak hat... élénken. Nem, nem, mégis hét! A legidősebb – Anna – 27 éves, a legfiatalabb 17. Igen tisztelt uraim! Körülhordja tekintetét. Szerencsétlen ember vagyok én, öreg napjaimra szánalmas bolonddá silányítottak, lényegében azonban a legboldogabb apa áll önök előtt. Lényegében ennek így kell lennie, mást nem mondhatok. Hej, uraim, ha tudnák! 33 évet éltem le feleségem oldalán és mondhatom, ezek voltak életem legszebb évei, azaz, hogy nem éppen a legszebbek, hanem úgy általában. Egyszóval úgy röpültek el a fejem fölött, hogy úgy mondjam, mint egyetlen boldog pillanat, hogy az Isten akárhová tegye őket. Óvatosan körültekint. Nem, úgy látszik, még nem érkezett meg, egyelőre még beszélhetünk, olyan jól esik... Iszonyúan félek... Ahogy rám néz, szörnyű félelem fog el ... Szóval, arról beszélek, hogy a lányaim valószínűleg azért nem tudnak oly soká férjhez menni, mert nagyon szégyellősek, no meg azért, mert soha férfiak szeme elé nem kerülnek. Estélyeket a feleségem nem akar adni, ebédre senkit meg nem hív, fösvény, mogorva, zsémbes asszony az én hitvesem, azért is nem jár senki hozzánk, de... titokban megsúghatom maguknak... A lámpák elé lép. ünnepnapokon, ha óhajtják, megláthatják feleségem leányait Natálja Szemjonovna nevű nagynénjüknél... Az illető hölgy idült reumában szenved, és sárga ruhát hord nagy fekete pettyekkel – mintha tetőtől-talpig svábbogarakkal szórták volna tele. Jól be lehet nála falatozni, és amikor a feleségem nincs ott, akkor még egyebet is lehet... torkára pattint és suttogva mondja: beszeszelni. Meg kell önöknek mondanom, hogy az ital mindjárt az első pohárka után a fejembe száll, s ettől olyan nagyszerűen érzem magam, és ugyanakkor olyan bánkódás fog el, hogy ki sem mondhatom. Nem tudom, miért, fiatal éveim jutnak az eszembe, és nem tudom miért, szaladni szeretnék, ó, ha tudnák, mennyire szeretnék szaladni! Lelkesen. Elszaladni messzire, itt hagyni mindent, vissza se nézni, csak szaladni, szaladni... Hogy hová? Mindegy, hová… csak kifutni ebből a siralmas, unott, szürke, poshadt életből, amely ilyen szánalmas vén bolondot, ilyen szánalmas vén hülyét csinált belőlem, elfutni ettől az ostoba, kicsinyes, fukar, zsémbes boszorkánytól, a feleségemtől, aki 33 év óta gyötör, elmenekülni a zenétől, a konyhától, a feleségem pénzétől, ettől az egész kicsinyes, hétköznapi élettől... és megállni valahol messze, kint a mezőn, a szabad ég alatt, mint valami fa, cölöp vagy akár madárijesztő, és egész éjjelen át csak bámulni föl a csöndes, tiszta holdra és felejteni, mindent elfelejteni ... ó, hogy szeretnék semmire se emlékezni!... Hogy szeretném letépni magamról ezt az undok öreg frakkot, amiben 33 évvel ezelőtt megesküdtem... letépi magáról a frakkot és amiben állandóan szabadelőadásokat tartok, jótékony célra. Pusztulj! Lábával tapodja a frakkot. Pusztulj! Öreg vagyok, nyomorult vagyok, szánalmas vagyok, akárcsak ez a kopott, elnyűtt hátú mellény... A hátára mutat. Nem kell nekem már semmi! Magasan és tisztán állok mindenek fölött, én, aki valamikor fiatal és okos voltam, egyetemre jártam, ábrándoztam, embernek éreztem magamat... Nem kell most már nekem semmi! Semmi más, csak nyugalom... Nyugalom! Körülnéz és gyors mozdulattal felölti a frakkot. Úgy látszik, megjött a feleségem. Itt áll a kulisszák mögött és vár rámp style= . Órájára néz. Ha kérdezné, nagyon kérem önöket, mondják neki, hogy megvolt az előadás... hogy a madárijesztő – mármint én – becsülettel megtette a kötelességét. Oldalt pillant és a torkát köszörüli. Éppen idenéz... Emelt hangon. Tekintettel arra, hogy a dohány, mint az imént részletesen kifejtettem, rettenetes mérget foglal magában, ennek folytán dohányozni, hogy úgy mondjam, semmi esetre sem ajánlatos, és legyen szabad kifejezést adnom abbeli reményemnek, hogy a dohányzás ártalmasságáról tartott jelen előadásom meghozza a maga gyümölcsét. Mondanivalóspan style=mat ezzel befejezte/p/pm. Dixi et salvam animam meam. Meghajtja magát és méltóságteljesen távozik.

Függöny

*

 

Bemutatkozik a megújult Palmetta zenekar!

Interjú Kima Norberttel.

http://www.turulhir.eoldal.hu/cikkek/beszelgetesek--interjuk----/bemutatkozik-a-megujult-palmetta-zenekar-.html

*

tnc

SEBŐ FERENC – TÁNC ANNO

Lőrincz lajos, a székely góbé a falusi táncról

(filozófia, esztétika, lélektan, szociográfia stb.magyarul)

http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2012-06-27

*

 

ÉLET ÉS SPORT

Prosztó*

TÁRCA

Mint leprást rázza le magáról a nemzet, mert hibázott egyszer. Gúnyos felvezetés a híradókban, megalázó karikatúrák a neten, erősen fogó sportújságírói tollak. Jól tudta, hogyan hullanak errefelé a bálványok, legyen szó politikáról vagy egy olyan játékról, amely egykor összekovácsolta az országot. –

Sultanus Beatus tárcája

http://www.irodalmijelen.hu/node/14001

*Hogyan lehet Kassai védelme ürügyén a nemzetet gyalázni… L

*

 

Rozsnyói Katalin:

Próbálkoznak, mint a kutyák

A londoni olimpiára a Fábiánné Rozsnyói Katalin által felkészített férfi kajak négyes megy – az edzőnőnek most is karakán véleménye van. Mindenekelőtt arról, hogy egy másik kvartett a válogatók lezárultával kihívta csapatát.

http://www.nemzetisport.hu/london_2012/rozsnyoi-katalin-probalkoznak-mint-a-kutyak-2143809

*

rpal-hollo

FÁY ANDRÁS

LÚD ÉS ORR

ÁLLATMESÉK

 

A KAKUKK

A kakukk, korholtatván a többi madaraktól, hogy tojásait idegen fészkekben hagyogatja el, így felelt: - Jól tudom én, hogy mindig fognak együgyű jószívűek találkozni, akik magzatimról nálam is különben gondoskodnak.

Be bátran tart számot gyakran a restség és gonoszság a mások gyengeségére s jószívű együgyűségére!

A HANGYÁK

A gazdag hangyáknál, kik egy úr kertjében honoltak, eleségért könyörög az éhes prücsök: - Juttassatok - úgymond, - bőségtekből a szépművésznek is, aki gondjaitokat mesterségével feledésbe ringatja, s unalmaitokat enyhítgeti. - Adának a könyörgőnek. Majd a borz tipegvén elő. - Nyújtsatok nekem is gyámoltalannak! - így szól. - Lám, én ügyetlen kövérségemtől a munkára alkalmatlannak hízván, semmit sem gyűjthettem élelmemre. - Megszánták őt a jámborok; s adának neki. Nyájasan simul utána az egér elő. - Tudjátok-e, barátim, mit? - így szólítja meg a kis társaságot. - Urunk, akinek éppen szobája falában áll lyukam, elvégezte halálotokat. Én kihallgatám, hogy holnap forróztatni akarja fészketeket: de ha gazdag tárházatok kincséből nekem is, aki most megszorulva vagyok, juttattok, szószólótok leszek az úrnál, kinél nem keveset érek, s becsületemre fogadom, hogy megtartom zsombékotokat. - Szegények az ígért pártfogásért mit nem adtak volna neki oda? A patkány megkímélé őket kéréseivel, hanem lopa. Csínyjeit észrevévén gyűjteményök fogyásából a kárvallottak, a bátor hörcsögöt hívák segítségül, aki vitézül elverte ugyan a tolvajt, de az ügyefogyott hangyáknak majd minden eleségét hadizsákmányul vitte el. Akkor ezek: - Istenem! - így sóhajtnak búslakodva. - Be bajos a dolgos rendnek az oly társaságban élni, melyben sok a heverő!

A LÉGY ÉS SZÚNYOG

- Énekes vagy-e te vagy poéta? - kérdé a légy a szúnyogot. - Mit kérded? - felel emez. - Nem árulja-e el soványságom eléggé poétaságomat, midőn az énekesek gazdagon fizettetnek?

A REMETE-MEDVE

A medve nem állhatván tovább a megvesztegetett erkölcsöt az oroszlán udvarában, remetévé leve, s vadon erdőbe rejteze; ahonnan mérges gúnyokat lövelle a megromlott világra vissza. Azonban a ravasz csakhamar mézet lopinta a méhektől, gyümölcsöt a süldisznótól, majd a kanca csikaját vágta le, s rettenetesek lettek a környékben pusztításai. - Barátom! - így feddi meg végre az oroszlán, aki elunta az ellene adott panaszokat hallgatni. - Míg másokat jobbítgatnál, elébb magadat jobbítsd meg.

A TIGRIS ÉS OROSZLÁN

A vérengző tigris, a maga gazdag osztályából, mindig a szomszéd oroszlán osztályába hordta ki prédáját megemészteni. - Miért teszed ezt? - kérdi az állatkirály. - Jobbízűen esik-e neked osztályomban a falatozás, mint saját földeden? - Nem, de ott már érzik eléggé hatalmamat, hadd tanulják azt ismerni prédáim gazdagságából itt is.

Nem így bánnak-e sok nagy uraink magyarországi jövedelmeikkel?

A VERÉB

A veréb az ereszen ugráltában hízelkedő csiripeléssel dicsekvék a gazdának, hogy ő jobb barátja neki, mint fecskéi és gólyája, melyek tőle délre idegen tájékra költöznek. - Én maradok - így szól -, mint hív barát. - Bár velök mennél te is, hitvány! - felel a gazda. - Hűséged nekem teher; mert csak szemtelenséged tart körültem, hogy pusztíts.

Szomorú a hűtelen barát; de az unalmas tányérnyaló is nem kis teher.

BACCHUS ÉS VÉNUS

Bacchus egykori mámorában összebeszél a hiú Vénusszal, hogy mivel a poéták többnyire bort és szerelmet énekelnek, ezentúl velek mind a ketten magok kezére verseltessenek anélkül, hogy az akaratos Apolló kegyére kelljen lesniök. - Nem pótolhatja-e ki nekik hegyalja nektárja Aganippét, s szépeid a gráciák kegyét? - így szól a szerelem istenasszonyának. - Ám legyen - így szól mosolyogva a lant Istene, hallván az összeértést; - de megbosszulom a bitangolást. - Verseltek poétáink; zengtek a húrok bortól és szerelemtől: de ím, Apolló szűkebb lévén malasztjaival, mint valaha, mindig vízízűbb leve a bor dala, s tüzetlenebb a szerelem éneke.

Ekkor vala az, hogy Vénus unalmában megtiltá hattyúinak az éneklést: - Mert körültem - úgymond - minden szerelmet lélegzik, s ti is majd szerelmet danolnátok, pedig eluntam a poéták örök szerelmes finnyogásait hallgatni. De hogy egészen meg ne fosszalak tulajdonotoktól, énekeljetek halálotok óráján, mikor kisebb gondotok is nagyobb lesz a szerelmességnél.

A RÓKA ÉS OROSZLÁN

A róka így szól az oroszlánhoz: - Uram! én sokat forgok aprómarháért az emberek körül, s tudom, hogy téged becsülnek, miért nem mégy közikbe? - Itt úr vagyok - felel nemes büszkeséggel a vad-király. - Ott urat kellene ismernem. Szép elsőnek lenni a vadon erdőben is.

A TIGRIS ÉS EVET

A tigris nyakon csípe egy evetet. - Ti kisebb állatok, tudom, imádjátok az oroszlánt, kit én halálosan gyűlölök. Szólj most, gyáva, melyikünk a vitézebb? - így szóla dühösen foglyához. - Uram, mi kisebbek kevéssé ismerünk titeket - felel reszketve a nyomorult -, s elnyomásunkban a vitézség nem is tetszenék ki; hanem annyit tudok, hogy az oroszlán nagylelkű; mert minket hitvány állatokat sohasem bánt, s tudom, ezt a kérdést se tette volna oly körülmények közt előmbe, melyre körmeitől bátran nem fogtam volna felelhetni. - Megütközve bocsátja szabadon a tigris elmés rabját, ez pedig szokott könnyűségével szökvén egy szomszéd magas fára. Ostoba! - így kiált gúnyosan a tigrisnek vissza, - egyszeri nemes tett, kivált ha arra hiú gőg és dölyf késztet, korántsem mutat még nagy lélekre.

A MACSKA ÉS RÓKA

A macska mindenfelé dicsekvék, hogy legközelébb a beteges oroszlán látogatásán lévén, az őt atyafiának elfogadta légyen. - S nem vala hozzád valamely kérése? - kérdé a ravasz róka. - De igen! - felele a kandúr. - Egy patkány, mely barlangjába vette magát, gyakran háborgatja a szegény beteg nyugodalmát; arra kért, hogy ölném el, s mentném meg alkalmatlanságától. - Mindjárt gondoltam - felel az álnok. - A nagy urak leereszkedése ritkán lehet gyanú nélkül, s többnyire azt mutatja, hogy reánk szorultak.

ARISZTOTELÉSZ ÉS NAGY SÁNDOR

Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata az alexandriai kertben Nagy Sándornak: - Nézd, eme vastag élő gyökerek tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen; ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki, melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek; a kedvező időjárás virágot, majd gyümölcsöt aggatott reá: s ím - most egy fejsze a százados fát ledönté. - S ki meré ezt tenni? - kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató. - Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király. Nézd, a vastag gyökerek a fejedelem s ország nagyjai, a gyökérszálacskák a földmíves, levelek a kereskedés és kézi mesterségek, kedvező időjárás a bölcs kormány, a virág szelíd békesség, a gyümölcs a lakosok boldogsága. Sejted-e, mi a döntő fejsze? a gyászos háború ez, király, melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol, s hány szép fa gyökerére vetél már? Most a szkítákra indulsz. Maradj, kérlek, itt városodban, s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy több, mint nyert csaták teszen naggyá. - Érdekeltetve hökkent meg, de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.

MÓMUS

Mómus a kisebb rangú istenek előtt a nagyokat gúnyolgatta. - Jupiter uram bizony nagy lator! - így szól. - A lánykák mellett gyakran szegre függeszti őistensége a világ gondját: hiába panaszkodik érte Juno az urára. Hanem Bacchus ugyan vastag mámorral jelent meg a tegnapi gyűlésen. Minerva, mint mindenre szokta, nagyon fintorgatta az orrát. - Itt egy nagyot ásított Mómus. - Ki nem aludtam magamat; mert Apolló egész éjjel cincogott hegedűjén, s amint reggel felé elszunnyadtam, Vénus asszonyságnak - aki hihető Mársnak járt jó éjszakát mondani - papucsa oly lármás kopogást tőn a folyosón, hogy fel kelle rá ébrednem. - Kacagá a kis istencsoport. - Meg mernéd-e ezeket szemökbe mondani? - kérdék. - Tán nem ment el az eszem? - felel a gúnyisten. - Jupiter jobbjában mindig egy pár mennykő lobog, Juno pedig, mint rendszerint az efféle házasoknál, gyakran nyerget tesz az öreg urára. Minerva lánya az öreg úrnak. Bacchus pedig jó tokaji nektárral kínál, ha beszólok hozzá. A poéta Apollót megharagítani isten őrizz, inkább darázsfészekbe nyúlnék. A szerelem istenasszonyának angyali két szemébe valami kedvetlent mondani attól, aki a férfiúság végső határszélére még nem ért, majd lehetetlen. Márssal pedig mint katonával; csak az kössön ki, aki a kardlapozástól nem fél. - Óh, úgy barátom! - mondák a kis istenek. - Derék mese- vagy szatíraíró lenne belőled, gúnyolhatnád tetszésed szerint a világot anélkül, hogy javítanál rajta.

A JUSZALAG ÉS SZILVAFA

A juszalag egy szilvafára felfutott, s körülte fonta magát. - Lám, mint szeretlek! - mondá hízelkedve a fának. - Nem szívesek-e szoros barátságom jelei? - Igen is azok - felel sóhajtva a gyümölcsfa -, de szerelmeddel, érzem, nemsokára száradásra viszesz. Már is akadoznak életnedveim a tőled megszorított csőimen!

Ez az igaz képe a csapodár tányérnyalónak.

A SZÁRNYAS LÓ

Sas szárnyalt el a tüzes csikó felett. - Óh, bárcsak nekem is egykor szárnyaim lehetnének, éjszakról délig, s keletről nyugotig hasítnám a levegőt! - Hadd el, fiam! - szól az anya - egy ősöd volt valaha szárnyas, a jámbor Pegazus, azt is halálra lovagolta a sok bitangoló.

A SZARKA, VARJÚ ÉS BAGOLY

A varjak és szarkák számos verebekkel kergették a baglyot. - Ugyan hogy nevezhették ez ocsmányt, e gyávát, mely egyszersmind a napfénytől is borzad, bölcsesség madarának? - ezt kérdé a szarka. - Mert mindig komor, s keveset szól - felel a varjú.

A MAJOMCSOPORT

Egy majomcsoport égő tűzrakásra talált, melyet emberek hagytak az erdőben; örvendve tombolt körülte; de rárakni s azt új fával éleszteni elfelejtette. Mi lett belőle? pislogott egy darabig a szeretett tűz, de lassankint elaludt, búsan sompolyogtak el helyéről a gyáva majmok.

Hazámfiai! nem így vagyunk-e mi eleink dicsőségével? lángol az orcánk annak emlegetésein, dobog szívünk Zrínyi nevére, s tapsolunk a játékszínen a magyar dicséretének, de - fát aligha keveset nem rakunk a tűzre.

A PATRIÓTA VERÉB

A nyalánk veréb egy asztag tetejéről dicsérte hazáját a fecskének. - Nem áldott vidék-e ez? - így csiripel kedvtelve. - Kedves hazám, beh szeretlek! - Elég buja biz az, amely a nyalánk heverőt is oly kényén tartja - felel az utazó fecske. - De az ilyennél, mint más sokaknál is, barátom, a hazaszeretet nem egyéb tudatlan restségnél, hogy hazáján kívül más tájt nem látott.

A RÓKA ÉS A NYÚL

A róka friss havon bengézni indult ki a síkra. - Hová, hová szomszéd? - így szólítja meg egy bokorból a nyulacska. - Majd a vadász ebei friss nyomaidon könnyen reád akadnak; jobb, ha bátor fekvésedben vesztegelsz. - Gondolod?! - felel gúnyolva a megintett. - Mikor fordult meg a világ, hogy gyáva nyúl osztogasson tanácsokat az okos rókának? - Elment - de nem sokára véresen függött a gondatlan a vadász tarisznyáján. - Az okos - így sóhajt a kis nyulacska -, ha bukik, nagyot bukik, s rendszerint nyakát töri!

A BÍRÓ COMME IL FAUT

A részeg bíró tizedeseivel vezetteté magát haza a helység korcsmájából, hol a falu gondját leivá. Útjokban más részeget találnak a sárban fetrengve. - Kicsoda ez a disznó? - gagyog feddőleg a bíró. - Emberhez illik annyit inni, hogy maga lábán se bírjon haza menni? Vigyétek haza a gazembert! - szól tizedeseinek. - Engem pedig - mond susogva -, támasszatok addig a sövényhez.

A MEGJUTALMAZOTT KARD

- Kedves pengém! - így szóla háladatosság hevével kardjához az ősz vitéz. - Itt pihenj, szobám falán függve, csendes nyugodalmadban. Gyakorta megmentéd éltem az ellenség csoportja közt, csorbákat kaptál védelmemben, most már csak az idő és a rozsda emésszenek halkan boldog pihenésed századjain! - Sebeiben csakhamar elhala a vitéz, fia pedig a vaskóból - dohányvágó kést csináltata.

A KÉT EB

A kis öleb csontokat ropogtatott az asztal alatt: egy vén fogatlan vizsla az ajtó megül kíváncsian leste az evőt. - Szeretnéd fogaimat jó bátya, ugye? - kérdi ez tőle. - Mit érnék vele - felel fájdalmasan a vén szolga -, kegyelemkenyérhez nem sok fog kell!

A MÉH ÉS A VIASZGYERTYA

A jámbor méhecske, eltévedtében az istenek oltárán egy viaszgyertyát szemlélt meg, s örvendve repült reá. - Óh, mint remeg lelkem! - így donga a kegyes -, hogy csekély munkámat az égiek kedvelik. - Munkádat-e? - felel gőggel a viaszgyertya -, s miről mered ezt állítani? Mióta készít a méh fehér viaszt? - Hitvány! nem vagy érdemes e szent helyre - szól elkeseredve a kis művészbogár. - Aki szerencséd felfuvalkodásában el tudád felejteni, hogy egykor csak sárga sonkoly voltál!

A HÁZI EBECSKE

A házi ebecske egy éjjel unatlan csevegett a tornácban. - Mi baj van? - így szól a kimenő gazda hozzá. - Biz én magam sem tudom, gazdácskám - felel a kis mopsz. - Hanem hallom, hogy a nagy komondorok a helységben ugatnak. Ők tán csak nem tennék ezt ok nélkül.

Helyes! éljen! igazán beszél X úr! nem engedjük! szokott hangok a gyűlésekben, s ím az oka

 


align= class=
LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 75, PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 26. kedd, 20:23

aratok

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK


Petőfi Sándor

AZ ERDÉLYI HADSEREG

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk

Osztrolenka véres csillaga.

.

Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla

Mint egy fehér zászló lengedez;

A kivívott diadal utáni

Békeségnek a jelképe ez.

.

Ott megy ő, a vén vezér, utána

A hazának ifjusága mi,

Igy kisérik a vén zivatart a

Tengerek szilaj hullámai.

.

Két nemzet van egyesűlve bennünk,

S mily két nemzet! a lengyel s magyar!

Van-e sors, amely hatalmasabb, mint

E két nemzet, ha egy célt akar?

.

Egy a célunk: a közös bilincset

Összetörni, melyet hordozánk,

S összetörjük, esküszünk piros mély

Sebeidre, megcsufolt hazánk!

.

Küldd elénk, te koronás haramja,

Légiónként bérszolgáidat,

Hogy számodra innen a pokolba

Holttestökbül építsünk hidat.

.

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk

Osztrolenka véres csillaga!

.

Bánfihunyad, 1849. március 26-27.

*

KI GONDOLNÁ, KI MONDANÁ...

.

Ki gondolná, ki mondaná,

Hogy e hely csatatér?

Hogy néhány rövid hét előtt

Itt folyt el annyi vér?

.

Itt harcolánk, itt vett körűl

Az ellenség hada,

Elől halál, hátul halál,

Ez rémes nap vala!

.

Akkor, miként a férfigond,

Mogorva volt az ég,

Most, mint a kis gyermek szeme,

Szelíd és tiszta kék.

.

Akkor, mint aggastyán feje,

Hófehér volt a föld,

Mostan miként az ifjunak

Reménye, olyan zöld.

.

A légben akkor itt zugó

Golyók röpűltek el,

A légben most fejem fölött

Pacsírta énekel.

.

Láttunk itt akkor a síkon

Véres halottakat.

S hol a holtak feküdtenek,

Most ott virág fakad.

.

Ki gondolná, ki mondaná,

Hogy e hely csatatér?

Hogy néhány rövid hét előtt

Itt folyt el annyi vér?

Szászsebes, 1849. április 3-12.

*

VAJDAHUNYADON

1

Fogadjatok be, ti dicső falak,

Fogadj magadba, híres ősi vár!

Légy üdvezelve... hol a hős lakott,

A költő ottan lelkesedve jár.

Mily hős lakott itt, a nagy Hunyadi!

Mily lelkesűlés éget engemet!

Szivemnek hangos dobbanásai,

Beszéljetek ti ajkaim helyett.

Itten lakott, tán olykor épen itt

Gondolkodék e bástya tetején,

Innen tekintett a jövőbe ő,

Ahonnan most a multba nézek én.

Itt pihené ki fáradalmait,

Midőn elzúgtak a kemény csaták,

Melyek Konstantinápoly tornyain

A büszke félholdat megingaták.

Jó pihenő hely... csendes szép magány

Mélyen lehajló völgynek zöld ölén...

Itt lenn a vár; nem éri vihar

Még a zászlót sem tornya tetején.

El van rejtezve a világ elől

E szent magány; beléje más nem lát,

Csak messziről fehér fejével a

Hegyek nagyapja, a vén Retyezát.

2

Szólott Hunyadvár bámuló gyönyörrel:

"Kit látok? oh kit látok? Hunyadit!

Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre,

Kit vártalak négy hosszu századig.

.

Én hittem azt, hogy vissza fogsz te jőni,

Ez a hitem volt, mi erőt adott,

Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam

A négyszáz éves gyászt és bánatot.

.

És megjövél... légy hévvel üdvezelve,

Hosszan várt vendég, oh hős, oh apám!

Csak az fáj most, hogy nem tud sírni a kő...

Örömkönyűimet hogy ontanám!"

.

Felelt a vendég: "Sajnállak, szegény vár,

Hogy örömedet el kell rontani!...

Csalatkozol: nem az jött, akit vártál,

Az én nevem Bem, és nem Hunyadi."

.

Szólt vissza a vár: "Én azzal törődjem,

Mi volt akkor s mi mostan a neved?

A név mulandó, változékony; ami

Örök, azt nézem én, a szellemet.

.

Nem a nevedről, hanem szellemedrül

S annak müvéről ismerek reád:

Az vagy, ki voltál, négyszáz év előtt s most

Te mentetted meg a magyar hazát!"

.

Vajdahunyad, 1849. április 14.

*

A SZÉKELYEK

.

Nem mondom én: előre székelyek!

Előre mentek úgyis, hős fiúk;

Ottan kiván harcolni mindegyik,

Hol a csata legrémesebben zúg.

Csak nem fajult el még a székely vér!

Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

.

Ugy mennek a halál elébe ők,

Amint más ember menyegzőre mén;

Virágokat tűznek kalapjaik

Mellé, s dalolnak a harc mezején.

Csak nem fajult el még a székely vér!

Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

.

Ki merne nékik ellenállani?

Ily bátorságot szívében ki hord?

Mennek, röpülnek, mint a szél, s üzik

Az ellenséget, mint a szél a port!

Csak nem fajult el még a székely vér,

Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!

.

Karánsebes, 1849. április 17.

*

csabatestver

A létezés öröme!

Azért jöttem, hogy életük legyen, és életük bőségben legyen - mondja a mi Urunk.

Jézus szeretné megosztani velünk a létezés örömét. Jó dolog lenni, létezni! A napokban elnéztem a tavaszi napfényben a somlyói házunk udvarán a kiskecskéket, meg Déván a csak most született bocikat. Öröm látni azt a hatalmas, kitörő életerőt, ahogyan ugrálnak alig éri a kis patájuk a földet, játszadoznak, incselkednek egymással. Minden pillanatuk arról szól, hogy élvezik a létezést!

Jó dolog lenni, létezni! Szeretem magam elé képzelni, hogy az 5-6 éves kis Jézus odasomfordál édesanyja elé és szelíden megkérdezi tőle: "Anyu, kiengedsz játszani a gyerekekkel?" Olyan döbbenetes gondolatban szemlélni, ahogy a nagy Isten önfeledten, nekipirulva játszik az emberek fiaival. Jézus szalad, a gyerekek utána, és kiabálják: " Ipi-apacs, kis Jézus ki vagy ütve!" - "Ó a csuda enné meg, a következőben én kaplak el!" Döbbenetes, mielőtt egyetlen csodát is tett volna, vagy mielőtt egyetlen nagy tanítást is mondott volna nekünk felnőtteknek, a mi Urunk Istenünk már játszott, labdázott a gyerekekkel. Az emberi létezést, a játék örömét megízleli az Isten!

Szent Ferenc Atyánk egy csodás virágos réten ment keresztül, és egyszer csak leborult, felzokogott és ezt mondta: "ó virág testvéreim, ne dicsérjétek ilyen szépen az Istent, mert megszakad a szívem!" Milyen jó egy szép tájban, egy csodás virágban gyönyörködni, rácsodálkozni a hegyekre, a lemenő nap sugaraiba. Jó dolog beleharapni egy finom, érett őszibarackba, érezni ahogyan a szádat betölti finom, omló íze. Jó dolog mindaz, mi a létnek velejárója. Hallgatni egy síró, vibráló hegedűt, ahogy egymaga betölti a teret, egy pár húron táncolva, egy új világot tár fel előtted.

Jó dolog megfogni gyermeked kezét! Egy kedves ismerősöm fiatalon lebénult, feküdt az ágyba, és azt mondta, hogy nagyon sokszor csak arra gondol, hogy megfogja három éves kislánya pufók, meleg kacsóját és sétálnak a parkban. Körülöttük virágok, daloló madarak, és ők csak sétálnak. "Odaadnám minden vagyonomat, - mondta - csak szoríthatnám újból magamhoz gyermekemet." Mesélte, hogy odaviszik gyermekét, beleteszik gyermeke kezét a kezébe, de nem érzi. Hihetetlen fájdalom ez az anyai szívének. Szomorúan elmesélte azt is, hogy édesanyja munkába jár, és a nyári melegben szájához készít egy nagy pohár vizet szívószállal, hogy olthassa szomját. Egy nap, betegsége előrehaladtával már nem tudta a fejét megemelni a szívószálig. Azt mondta, hogy: "néztem a finom citromos vizet, ott volt egy centire a kicserepesedett szájamtól, és éreztem, hogy szomjan halok, nem tudtam megemelni a fejemet és csak zokogtam!"

Milyen kis dolog megfogni kedvesed kezét és sétálni a zöld fűben, feletted ragyog az áldott nap, és a szél játszik a hajaddal. Olyan egyszerű kézbe venni egy gyöngyöző pohár tiszta hűs vizet, és a szádhoz emelni, hogy jóízűen oltsad szomjadat. Kis dolgok sokasága ez a földi lét! Tudsz örvendeni az apró mindennapi csodáknak?

Kérdem, tudunk örvendeni a létnek, a mindennapi élet egyszerű dolgainak? Azt, hogy vagyunk egymásnak, hogy a mindennapjaimat kitölti a létezés megannyi ajándéka? Rátudok csodálkozni a hatalmas görögdinnye szomjat oltó zamatára? Vagy annak, hogy egy fiú, egy lány keresi társaságodat, és csacsogva, pirulva megosztja titkait veled? Ezernyi kis dolog, de ha átéled titkát a létnek, életed kiteljesedik, és perceid megtelnek örök értékekkel! Hidd el, Istenünk szeretettel szeretné megosztani a létezés végtelen örömét veled, azt akarja, hogy életünket, mindennapjainkat kitöltse a boldogság! Tárd ki szívedet a létezés öröme felé!

Uram Istenem, szeretettel kérlek add meg nekünk gyermekeidnek, hogy rátudjunk csodálkozni a mindennapi létezés kis dolgaira. Lássuk meg minden percben, az egymást követő, hullámzó pillanatok hátán felkínálkozó végtelen boldogság mozaik kockáit. Segíts, szakítsd fel szívünket a túláradó jóságod ajándékainak befogadására. Nyisd fel szemünket a kis dolgokban rejlő csodák csodálatára!

Csaba testvér

Gyulafehérvár, 2012. március 18.

*

Hosszan elidőző harag

„Szünj meg a haragtól… csak rosszra vinne!”

(Zsoltárok 37:8 Károli)

1994-ben Christopher Burns az Associated Press riportere ezt írta A háború halálos maradványai fenyegetik az európaiakat című cikkében: „A második világháborús bombák még mindig gyilkolnak Európában. Felbukkannak, és időnként fel is robbannak építkezéseken, halászhálókban vagy strandokon ötven évvel azután, hogy a fegyverek elhallgattak. Csak Franciaországban több száz tonnányi robbanóanyag kerül elő minden évben. 1993-ban tizenhárom bomba robbant fel Franciaországban, megölve tizenkettő és megsebesítve tizenegy embert. »Két munkatársamat vesztettem el« – mondta Yvon Bouvet, aki a Champagne-Ardennes régióban azt a csoportot vezeti, melynek feladata, hogy hatástalanítsa az első és a második világháború bombáit. A fel nem robbant bombák idővel egyre veszélyesebbek lesznek. A belső korrózió miatt instabilakká válnak, és a detonátor beindul.”

Ami igaz a késlekedő bombáknál, ugyanúgy igaz a lassú haragra is: akkor robban, amikor a legkevésbé számítasz rá.

A harag nem olyasmi, amire büszkék vagyunk, inkább olyan valami, ami ellen imádkozunk, mert azoknak árt, akik a legközelebb vannak hozzánk; mert elveszítjük miatta mások tiszteletét; mert bezárja a lehetőségek előtt az ajtót; mert egyszer csak Istennel szembenállóként találod magad.

Szánj rá egy percet és olvasd el, mit mond Isten Igéje a hosszan tartogatott haragról:

„Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsoltárok 37:8).

„Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32).

„Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11).

*

10813596

Kalákában készülő csoda

Meggyes lepény az egyik tálcán, cseresznyés piskóta a másikon. A fonott kosárban szezámmaggal hintett pogácsa. A nagymamák ezzel járultak hozzá a hétvégi betonozási munkálatok sikerességéhez.

Kalákában dolgozni jó! Aki még nem vett részt ilyesmiben, nem sejtheti, hogy mennyi váratlan fordulat, tréfás jelenet szakítja félbe a tervezett munkálatokat. Hangulatos beszélgetések teszik emlékezetessé ezeket az egész napos munkaruhás találkozókat.

A nap főszereplője rendszerint a két nagyapa. Az egyik profi villanyszerelő, a másik profi ácsmester. Emellett értenek a betonozáshoz, a kerítés készítéséhez, vagy a kerti lak építéséhez. Egyetlen hibájuk van: amint félrenézünk, máris kiültetnek valamit a konyhakertbe, később pedig szigorúan számon kérik rajtunk a gyomlálást és a locsolást. A mi konyhakertünk azonban inkább mesebeli, mint valóságos...

A kalákában végzett munka idejére mi háziak lelkes segédekké, kisinasokká válunk. Az elmúlt néhány évben így készültek el kisebb-nagyobb csodák az új porta körül. Az egyik születésnapi ünnepségen az öcsém lekapta magáról az ünnepi inget, és segített a talicskázásban a félig kész teraszon. Amikor esténként a hűsölőnek dőlve nézzük a csillagokat, eszembe jutnak a kertrendezés utáni esti diópucolások. Amikor a gyerekek az unokatestvérekkel együtt szájtátva hallgatták a nagymama meséit arról, hogyan rendeztek kislányokként a húgaival táncversenyt a méhkaptárakon, hogyan fontak virágkoszorúkat a temetőkertben.

Itt keltek életre a mátyusföldi mesék édesapám ajkán, és most már a kertünk is tele van ízes mesékkel. Úgy nyüzsögnek a ház mögötti réten, mint a hangyák, úgy vonnak hűs árnyat az itt élőkre, mint a hatalmas lombot eresztő fűzfa. Az ablakban, a mártást kavargatva megható jelenetnek lehettem a tanúja, amikor a nagyapa, az apa és az unoka egymásnak adogatták a faanyagot. A legidősebb méretre vágta, a középső legyalulta, a legkisebb bepácolta.

A nagymama és az anyuka ilyenkor meghatottan hallgat a konyha hűvösében. A kalákában végzett munka után úgy kötnek bele a közösen megélt dolgos napok az elkészült alkotásokba, mint beton a gondosan összekalapált faágyba.

Száz Ildikó

www.baratno.com

*

magyar parasztok

Magyar vagyok

Magyar vagyok,

s ha számba idegenek szavakat oltanak ,

kiköpöm, mert nincs az az akarat,

amely rám kényszeríthetné más nyelv erejét,

lájlkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép,

mázlinak hívjam a jószerencsét,

okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett,

nekem az aha nem volt, és nem is lesz felelet.

Magyar vagyok,

tudom, mit jelent levesben a gulya[1],

a kuvaszról tudom azt, hogy kutya,

és ha a jószág mellettem dorombol,

hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor.

Tudom, hogy nem bűn, ha valaki a párját ritkítja,

és a böllér elől hodályba[2], a konda fut sivítva.

Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán[3],

nádifarkas[4] mellett azt mondom toportyán,

betyáros kedvem is csak magyarként lehet,

és konty alá valóval[5] vidítom kedvemet.

S ha a cséplőgépre azt mondom, hogy csondér[6],

kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere.

A szűrt[7] nem keverjük össze a subával[8],

és tudjuk, miért házasodik guba a gubával[9].

A rokolyára [10]ne mondjuk, hogy szoknya,

tudjuk, hogy télen is működik a nyárikonyha[11],

szépapának[12] nem a fess férjet nevezzük,

s a keresztnevet a családnév mögé helyezzük.

Nevetünk nagyot az angolokon,

mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon[13]

géniuszainkat hívuk úgy: lángelme

a textilt szólítsuk szebben: kelme.

Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos,

tisztaszobába tesszük ki a vánkost,

a lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú,

balkézről jött gyerek mára már nem fattyú.

Ha bele is botlunk a nyelvünkbe párszor,

van annál szebb szó, hogy csordapásztor[14]?

Kerítőhálóra mondjuk azt, hogy gyalom,

s ha valakit szeretünk, abból lesz angyalom,

tápióban[15] laktak erdei emberek,

ha messze futnak mondjuk: illa berek,

veszik a nyelvünkből sok ezer magyar szó:

dikó[16], gyikó, lésza, azaz a nyoszolyó,

nem is tudjuk lassan e nyelvi zűrzavarba'

mit jelent a gádor[17] , s mit a kacabajka[18]...

Magyar vagyok,

s ha számba idegenek szavakat oltanak,

kiköpöm, mert nincs az az akarat,

hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit,

maradjon ez így, - még nagyon sokáig.

Kellős Éva

[1] A falvaktól és városoktól távol eső legelőkön tavasztól őszig szabadon tartott, éjjel is kint háló bika-, tinó- vagy tehéncsapat.

[2] Juh-, vagy sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye.

[3] A mályvafélékhez tartozó erdőszéli cserjenövény.

[4] 3A nádifarkas, a toportyán, a csikasz, mind az aranysakál neve.

[5] Nőiesnek tartott ital (főtt bor) elnevezése.

[6] A múlt században a John Deere márkájú mezőgazdasági gépek nevét tették így magyarossá a parasztemberek. Az aratógépeket sokhelyütt ma is csondérnak hívják.

[7] Posztóból készült kabátféle felsőruha

[8] A hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha, kabát.

[9] Vízszintesen pokróccá varrott darabból szabott férfi gyapjúkabát.

[10] Finom házi, vagy bolti vászonból, posztóból készült női vislelet.

[11] A ház hátsó fertályára épített, sütésre-főzésre használt helyiség.

[12] Az ükszülők apja.

[13] A bacon szó állítólag az egykor külföldön is híres somogyi-bakonyi területeken nevelt sertésfajtából eredeztethető. Makkon hizlalták. A bakonyi siska húsa, szalonnája kibírta a hosszú tengeri utat.

[14] A falvak melletti csordanyomáson vagy az ugaron járó fejőstehén- és igásökörcsorda pásztora.

[15] Zúzmóval vastagon benőtt, gyakran üreges fa, vagy facsoport elnevezése.

[16] A dikó, gyikó, lésza, nyoszolya, vagy nyoszolyó, mind a lécvázas szerkesztésű könnyű hálóágy elnevezése.

[17] A külszínnél mélyebben fekvő padlózattal épített lakóépület, vagy pince védett lejárata.

[18] Felsőtesten viselt könnyő női ruhadarab.

*

peti

Tamási Áron

Bölcső és Bagoly

A Bölcső és Bagoly regényes életrajzi mű, melyben Tamási Áron gyermekkorába lép vissza az olvasó. Az író a mesebeli hős leleményességével vezet át családfájának sűrűjén, fölidézi és továbbszövi a legendát szülőfalujának, Farkaslakának a keletkezéséről, elkalauzol abba a kicsi házba, ahol édesanyja őt is ringatta a bölcsőben. Emlékezete visszaröpít azokba az évekbe, amikor még mint mezítlábas gyerek csínyeket követett el a Nyikó vízében játszva vagy a szomszédok gyümölcsöskertjeit látogatva. Eszébe jut, mennyi kínnal járt gyermekként beleszokni-beletörődni a nehéz testi munkába, és mennyi örömet jelentett, ha délidőben szedret szedhetett a föld végében, vagy fölröppenthetett egy-egy madarat. Megjelenik előttünk a harisnyás legényke, aki édesanyja kezét szorongatva megy az iskolába beíratkozásra, és a tanító "kisasszony"-tól egy baglyot ábrázoló képet kap emlékbe... És az író végül fölidézi azt a sötét téli hajnalt, amikor súlyosan megsérült a keze, aminek végül is köszönhette, hogy a farkaslaki iskola után továbbtanulhatott.

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Bolcso-es-Bagoly-11756/

*

avh

Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek…

A KIADÓ MEGJEGYZÉSE:

A kézirat kiadását avval a kéréssel kaptam meg, hogy abból semmit el ne vegyek és semmit hozzá ne tegyek. Ennek a kérésnek próbáltam eleget tenni, pár idegen szó helyett a magyar értelmezését választva, de így is számtalan magyartalanság található a kiadványban.

Nem volt könnyű a kézirat végleges összeállítása sem, mert több ismétlődés, betétlapok és kiegészítések nehezítették a nyomtatási formába hozatalát. Több, ismétlő javítások során ez tisztázatlan, valószínűleg eredeti összeállítású kézirat volt, amely jelen formájában is magán viseli jellegzetességét.

Csak annyi tájékoztatást kaptam még, hogy a szerző még életében kísérletezett ennek megjelentetésével, de Magyarországon érthető módon nem talált rá kiadót. Ki és melyik nyomda merte volna vállalni a kiadását?

Természetesen vád érhet engem is, hogy miért adtam ki ezt könyv formában és milyen célból? Nem az első eset, hogy a könyvkiadásaimhoz nem fűzök elő- vagy utószót! Most sem írok egy könyvismertetést vagy magyarázó kiegészítést, annak ellenére, hogy többször szerettem volna egy-egy részletnél a véleményemet hozzáfűzni a tartalomhoz, de azt hiszem ez így is helyes, hogy nem éltem vissza a kiadói minőségemmel.

Röviden mégis csak annyit, hogy mindenki tudja, hogy ez a könyv nem teljes. Több száz és ezer osztályidegennek nyilvánított és kisemberek mellett horthysta tiszt, csendőr és nyilas sorsát /kettő kivételével/ nem említi a szerző. Nehezen hihető el, hogy a rémséges kínzások végignézése során ne került volna az ő kezébe is gumibot, ha nem a leírtakban, akkor más esetekben. Ő volt az emberséges ÁVH különleges lelkiségű mintapéldánya? Olvasók döntsék el személyét és a leírt személyeket.

Valóban ez csak életének leírása lenne, igaz történet, mese, valótlanság, hazugság, vagy rémregény?

Megjegyzésként bátorkodom megjegyezni, hogy országunk vészkorszakának sajnálatos tíz éves történetének egy része.

Kiértékelése az olvasóé!

http://betiltva.com/2010-2013/kiss-jozsef-avo-s-voltam-avo-sok-vertek-i-resz/

*

user_10188985_1175782188545_box

Szép városom

Egy piszkos, mocskos, szemetes és büdös város

a lakói és a vezetői miatt az...

http://szepvarosom.blogspot.hu/

*

koran

Kajguszuz Abdál

BOLONDOK KÖNYVE

Sudár Balázs fordítása

Terebess Kiadó, Budapest, 2003

*

Én vagyok a tenger és az óceán

A gyöngyök bányája bennem van

Nyisd ki szemed, értőn nézz szét

A két világ bennem van

.

Én vagyok a test és a forma

Én vagyok a nyom és az érv

Én vagyok a kár és a haszon

Íme, a bolt bennem van

.

Én vagyok az ember-lét célja

Én vagyok az idők forgása

Én vagyok a Korán üzenete

Íme, a pecsét rajtam van

.

Én vagyok a csavargók Bagdadja

Én vagyok mindenek vezére

Én vagyok a titkok megnyilvánulása

A rejtett titok bennem van

.

Aszkéta és keresztény vagyok

A Sziklamecset én vagyok

A halottat feltámasztó Jézus én vagyok

A jó és a rossz bennem van

.

A tengerek hajója vagyok

Isten bennem van, Isten vagyok

A Pokol és a Mennyország vagyok

A világ minden helye bennem van

.

A kezdet és a vég vagyok

Gazdag és szegény vagyok

Szolga és úr vagyok

A hit és a hitetlenség bennem van

.

Mindenki által dicsért vagyok

Kábakő és bálvány vagyok

Az emberiség célja vagyok

Effélék vannak bennem

.

A porszem és a Nap én vagyok

Titkos és ismert vagyok

Minden létező én vagyok

A szerető és a szeretett bennem van

.

A kezdet és a vég vagyok

A külső és a belső vagyok

Támogatott s támasz vagyok

A rejtett kincs bennem van

.

Utószó

Kajguszuz Abdál egy volt azok közül a XIV-XV. századi kisázsiai vándortanítók közül, akik tanítványaikat mindenféle kötöttség nélkül okítgatták Istenről, világról, emberről. Nem hoztak létre szigorúan szabályozott szerzetesi közösségeket, dervisrendeket, nem volt regulájuk, a tanítás tartalma és módja a mindenkori mesteren múlott. Ha "visszavonult", vagy éppen meghalt, a tanítványok szétszéledtek, más lelki vezetőt kerestek, vagy éppen körülöttük jött létre új közösség. E szétszórt, egymástól független csoportokból alakult ki a XV. század végére az a bektasi dervisrend, amely azután majd Magyarországra is eljut, s akikhez a Rózsadombon eltemetett Gül Baba is tartozott.

Kajguszuz Abdál munkái olyannyira beépültek a bektasi hagyományokba, hogy a rend alapvető olvasmányai között tartották számon őket. A mester ezért válhatott ismertté a birodalom távoli csücskében, a magyar hódoltságban is. Egy magyarból törökké lett renegát 1588/89-ben néhány sorát le is jegyezte:

Ó, jaj! Nem érem el a kedvest

Mit tehetnék? Nem tudom.

Neki nem panaszkodhatok

Mit tehetnék? Nem tudom.

...

Kajguszuz Abdál vagyok

Saját sorsom mesélem

A kedvessel kedves vagyok. Másokkal

Mit tehetnék? Nem tudom.

Kajguszuz életére vonatkozó adatokat a történeti forrásokban hiába is keresnénk, annál többet mesélnek róla a legendáriumok. Eredendően Gajbí bégnek hívták, s nem akárhonnan származott: apja a Földközi-tenger partján álló Alanja városának ura volt, a nagyhatalmú karamáni uralkodók jobb keze. Gajbí ennek megfelelően kiváló oktatásban részesült, s élte a török hercegfiak fényűző életét. Egyszer, tizennyolc éves korában vadászni indult, s űzőbe vett egy szarvast. Sikerült nyilával megsebeznie az állatot, de az továbbra is kitartóan menekült. Gajbí bég mindig a nyomában maradt, s addig-addig űzte, kergette, míg kíséretétől teljesen elszakadt. A szarvas egyszer csak beszáguldott egy kolostor kapuján. Gajbí utána, az udvaron azonban sehol sem látta a vadat. A köré sereglő dervisektől egyre dühösebben követelte zsákmányát, azok azonban váltig bizonygatták, hogy semmiről sem tudnak. Végezetül a kolostor főnöke, Abdál Músza is megsokallta a perpatvart, s maga elé rendelte a hívatlan vendéget. Az dühösen előadta történetét, mire Músza csak annyit kérdezett nyugodtan:

- Megismernéd-e a nyiladat?

Az igenlő választ hallva levetette köpenyét: ott volt a nyílvessző az oldalába fúródva. Gajbí úgy megzavarodott, hogy jó ideig szólni sem bírt. Amikor úgy-ahogy magához tért, Abdál Músza lábai elé vetette magát, a bocsánatát kérte. Az kihúzta a sebből a nyilat, s e szavakkal adta vissza gazdájának:

- Hibádat mi már el is felejtettük. De te máskor ilyet ne tegyél, ne lövöldözz oktalanul minden élőlényre, akit csak meglátsz!

Gajbí hercegnek ekkor már csupán egyetlen vágya volt, hogy a kolostorban maradhasson. Abdál Músza eleinte megpróbálta lebeszélni erről, de amikor látta, hogy hajthatatlan, befogadta. Később sikerült a haragvó atyát is kiengesztelni, s Gajbí hercegből Kajguszuz Abdál, "gond nélküli bolond" lett (felvett neve ugyanis ezt jelenti), hiszen letette a hercegi léttel együtt járó világi gondokat.

Élete folyásáról vajmi keveset mondhatunk. Elzarándokolt Mekkába a Kábához, megfordult Kairóban, s ott kolostort alapított, a damaszkuszi vízimalmok pedig verselésre ihlették. Eljutott a Balkánra, Edirnében is. A hagyományok szerint 1444-ben halt meg a dél-anatóliai Elmáliban, ugyanazon a helyen, ahol "második", immáron Isten felé forduló élete elkezdődött. Ott is helyezték örök nyugalomra, mestere, Abdál Músza mellett.

Kajguszuzt a bektasik leginkább világos, átütő erejű prózájáért kedvelték, jóllehet többezer sornyi verset is írt. A kötetünkben olvasható írás talán legnépszerűbb munkája, amelynek számos másolata maradt fenn, s amelyet a XIX. században kőnyomatos formában is közzétettek. Abdurrahman Güzel munkája nyomán 1983-ban latin betűs átirata is napvilágot látott.

A fordítás alapjául szolgáló, 44 nyolcadrét lapból álló, félbőr kötéses kéziratot jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteménye őrzi (Török kéziratok, oktáv 2.), ahova 1886-ban került az Isztambulban elhunyt 48-as emigráns és jeles könyvgyűjtő, Szilágyi Dániel hagyatékából. A másolás dátuma nem ismeretes, de készítője igen: a szegény Ahmed bin Mehmed bin Halíl keze által vettetett papírra valamikor a XVII-XVIII. században.

A kéziraton az igencsak megtévesztő Riszále-i Kajguszuz (Kajguszuz története) cím áll. Kajguszuz egyik munkája valóban ezt a címet viseli, de az nem egyezik meg a kötetünkben olvasható szöveggel, amely ráadásul nem is egy, hanem két - pontosabban másfél - írást tartalmaz.

Első, nagyobbik fele a Budalá-náme (Bolondok könyve), a többi kézirattal és kiadással szinte tökéletesen megegyező szöveggel. Második része pedig a Kitáb-i migláte (Tanácsadó könyv) szeszélyesen megrövidített változata. E két mű együttes másolása nem példa nélkül való, s nem is különösebben meglepő, mivel a Kitáb-i migláte a Budalá-náme folytatásának tekinthető. A kurtítás azonban mindenképpen érdekes: az eredeti szövegnek jó kétharmadát nem tartotta másolásra érdemesnek "átdolgozónk". Így a korábbiaknál sokkal feszesebb, erőteljesebb, kerekebb változatot hozott létre. Többek között ezért határoztam a csonka szöveg fordítása mellett, s nem egészítettem ki azt további szövegváltozatok alapján.

Kajguszuz munkáit az olvasó közvetlen megszólítása jellemzi. Mintha a mester beszédeit, prédikációit jegyezte volna le valaki. Hébe-hóba egy-egy passzus végén tényleg erre utaló "záradékokat" találunk: "...mondta Kajguszuz Abdál", vagy "...így szólt Kajguszuz". A fordításból ezeket többnyire kihagytam, mivel a szöveg értelmét nem befolyásolták, befogadását viszont megnehezítették volna.

Az eredeti szöveg nagyrészt prózában íródott, de számos verses betétet tartalmaz. Ezeket prózában, de a szövegből kiemelve ültettem át magyarra. A török misztikus költészet rendkívül kedveli a kétértelmű kifejezéseket, a szavak rejtett kapcsolatban állnak egymással. Ezeket megfelelő kulturális háttér nélkül nem érthetjük meg. Fordításuk rendkívül nehéz, már-már lehetetlen, valami - a tartalom vagy a forma - mindenképpen csorbul. Jelen esetben fontosabbnak éreztem a mondanivaló lehető legjobb megőrzését, s ezért inkább feláldoztam a költői szépségeket. Megjegyzendő, hogy Kajguszuz poétikai szempontból nem jelentős költő, számára is elsősorban a tartalom volt döntő.

Bármennyire is kortalan, nagyrészt mindenki számára érthető Kajguszuz munkája, itt-ott átsütnek rajta a török legendák és a muszlim hagyományok. Amennyiben szükségesnek éreztem, ezeket megmagyaráztam a szöveget követő, "Magyarázatok" című részben. Ugyanitt találja az olvasó a Korán-idézetek származási helyét is.

A Bolondok könyvének talán már a címe is magyarázatra szorul. A dervisek - az iszlám misztikusai, a szúfik - előszeretettel nevezték magukat együgyűnek, tudatlannak vagy bolondnak. Arra kívántak ezzel utalni, hogy már nem tartoznak a számítgató, tervezgető, "ügyes" és "okos" emberek közé, akik szemében az ő "hányaveti", "fontos dolgokkal" nem törődő viselkedésük valóban bolondságnak tűnhet.

A könyv első része általános tanításokat, tanácsokat tartalmaz: Az emberek öntudatlan álomban élik életüket, igazi valójukról mit sem tudnak. A szemüket egy önzésükből, világhoz kötődő vágyaikból, gondolataikból szövődött fátyol, saját egojuk homályosítja el. A török misztikusok ezt az arab nefesz 'lélek, lélegzet' szóval fejezik ki. Minden ehhez a világhoz köt minket, még az egészen természetesnek tűnő lélegzésünk is. Fel kell hát ismerni, hogy a történések rajtunk kívül zajlanak, s felül kell rajtuk emelkedni. A bamba álomból végre fel kell ébredni. S ez nem csupán lehetőség, hanem kötelesség: az emberi lét célja.

A következő szakaszban Kajguszuz saját történetét meséli el. Hogyan öltött testet, hogyan vándorolt formáról formára, hogyan "bújt egyik ingből a másikba". Közben úgy változott, alakult, mint fazekaskorongon az agyag. De vajon mi értelme van ennek? Hol lehet az út a vége? A sokféle forma között hol a lényeg? Kajguszuz a választ a város szimbólumával mondja el. A várossal, amely egyszerre jelképezi a mikro- és a makrokozmoszt. A várossal, amely az ember belső világa, gondolatainak, elképzeléseinek, hitének és vélt tudásának összessége. Ebbe kell belépni, ezt kell megfigyelni. Ehhez azonban az embernek vágynia kell oda. El kell szakadnia a "vándorló törzstől", az élet árjával csupán sodródó, azt irányítani képtelen tömegtől, mint ahogy azt Kajguszuz tette. El kell érni a városig, s ha egyedül nem sikerül is bejutni, előbb-utóbb érkezik segítség, a kereső végső esetben kötéllel a nyakában, gazdája mellett kullogó vadászebként lépi át a kaput. A misztikus út sarokpontja ez, itt változik meg az úton járó látásmódja. Korábban csak a világi javakra, hívságokra figyelt, minden lépésével távolabb került Istentől. Pogány volt még akkor is, ha a vallás minden parancsolatát betartotta. A kapu átlépése után azonban ténylegesen Isten lesz számára a meghatározó, a vándor megfordul: visszafelé indul azon a hosszú úton, amely majd az ego eltűnéséhez, teljes feloldódásához vezet.

Az úton nem árt a segítség, például egy mester támogatása. "Egy óra a bölcsek társaságában többet ér, mint ezer év önfejű aszkézis" - tartják a dervisek. A mestertől persze semmit sem lehet megtanulni. A cél nem a tanulható tudás (ilm), vagy ahogy Kajguszuz mondja, a "hallott tudás" megszerzése. Előrejutni csak a tapasztalatokkal, a "látottal" lehetséges, ezeket pedig mindenki maga gyűjti magának. A mester nem világosíthatja meg tanítványa fejét, semmiféle tapasztalatot nem szerezhet meg helyette, de jelenlétével, személyes példájával mégis támogathatja. Ezért fektet Kajguszuz nagy hangsúlyt a jó és a rossz tanító megkülönböztetésére, s ezért köszörüli a nyelvét hosszasan az aszkétákon, akik szerinte - s általában a dervisek szerint - lemondásukkal kérkednek, s így éppen ők a legegoistább emberek.

A Bolondok könyve a fordulatig - ha úgy tetszik, a megvilágosodásig - tárgyalja az eseményeket, a Kitáb-i Migláte folytatás: a hazavezető út leírása egy hosszú álom formájában.

A dervis - Kajguszuz Abdál, a mindenkori utazó - már túl van néhány alapvető tapasztalaton, tudja, hogy a világ látszat csupán. Tudja, hogy minden dolog egy, a különbségek látszólagosak. (Az iszlám misztikájában ezt vahdet-i vüdzsúdnak, 'a létezés egységének' nevezik.) Ezt a tudást jelképezi a magányos dervis számtalanszor felbukkanó képe.

Csakhogy a dervis ezt az állapotot még nem képes teljesen elfogadni, inkább egyedüliségnek, magánynak éli meg, semmint egységnek. Még mindig keres valamit, valami mást, valami külsőt, a kettőt az egyben. E vágy sodorja egyre újabb kalandokba.

Az álom-történeteknek gyakori szereplője a Sátán, más néven Iblisz, a muszlim hagyományok Mephisztója, aki a világi gondolkozás jelképes figurája. Ő az, aki személyes vágyával megtöri a teremtés egységét, miatta kell az emberiségnek hosszú utat bejárnia, míg visszatalál a forráshoz, Istenhez. A Sátán paradox módon ebben segítőként jelenik meg, ármánykodásaival éppen azokra az emberi gyengeségekre hívja fel a figyelmet, amelyek az Istenhez való visszatérést akadályozzák.

Kajguszuz álmában hol nagyon magas körökbe, Mohamed próféta vagy Ali - aki a dervisek szerint a misztikus tudás letéteményese - társaságába kerül, hol rendkívül veszedelmes helyzetekből vágja ki magát. E történetek egy valamiben hasonlítanak: fel kell belőlük ébredni. A dervis előbb-utóbb rájön, hogy a szereplők és az események benne léteznek, elméjének szülöttei. Ilyeténképpen az úton való előrejutást pillanatnyilag segíthetik, de abszolút értelemben semmi jelentőségük nincsen.

Az utolsó próbatétel a Sátán megzabolázása. Hogyan lehet helyrehozni az eredendő kisiklást? A dervis akárhányszor győzi is le ellenfelét erőnek erejével, haragosan, magából kikelve, hiába veszi el tőle a hatalmat jelképező botot, s a csalafintaságok tarisznyáját, a Sátán újra és újra megjelenik. Kajguszuz végül ráébred, hogy elpusztítani nem lehet, csak jó útra téríteni: ezért esketi meg, hogy nem tesz a továbbiakban rosszat. S ekkor, haragja legyőzése árán jut el a végső célig. A történet keretei újra eltűnnek, a dervis megint a semmiben találja magát, de ekkor már nyugodtan, elégedetten, vágyaktól mentesen.

A teljesség tudása és az elme kalandjai közötti ingázás a szúfi út része, természetes. Vannak tisztább, magasabb periódusok, s vannak felszínes, gondolatoktól terhelt életszakaszok. Mindegyiken át kell haladni, hogy egyszer eljöhessen a végső feloldódás. Kajguszuz eljutott idáig, s végül tiszta szívvel mondhatta, hogy: "Az vagyok, aki megismerte önmagát". Ezzel személyes története végére ért.

E nagyívű, mégis egyszerű szavakkal szóló munkát ajánlom azoknak, akik saját útjukat járják: talán találnak benne egy-két kedvükre való mondatot. S ajánlom azoknak is, akik bepillantást szeretnének nyerni azoknak a derviseknek az életébe, gondolkodásmódjába, akik a magyarországi török világnak is jellegzetes figurái voltak.

Sudár Balázs

*

szuret_v

BOGDÁN ISTVÁN

RÉGI MAGYAR MULATSÁGOK

Budapest : Neumann Kht., 2003

 

9. Az aratóünnep

Ne menj rózsám a tarlóra,

Gyenge vagy még a sarlóra.

Ha megvágod kis kezedet,

Ki süt nekem lágy kenyeret.

A közismert népdal figyelmeztetése a fiatalabb generáció számára semmitmondó, hisz e nemzedék már csak a gépi aratást ismeri. S ha esetleg a sarló, ez a rövid nyelű, félhold pengéjű vágószerszám nem is ismeretlen előtte, a fű és nem a gabona levágásához való eszköznek ítéli. Pedig valamikor csak ezt az eszközt használták az aratás-hoz.

Az aratósarló céljának megfelelően alakult ki. A nyúlt ívű pengét a nyél felőli részén fogak csipkézték. Így a gabonaszálakat nemcsak vágta, hanem fűrészelte is, amikor az arató, a gabona fölé hajolva, bal kezében marokra fogott gabonaszálakon a sarlót maga felé rántotta. A markában tartott gabonacsomót a tarló-ra dobta, amiket a marokszedők kévé-vé csomóztak. A sarló – amelyet eleink már a honfoglalás előtt ismertek – hajdan az asszonyok szerszáma volt, a sarlózás az ő munkájuk. A férfi a kévéket kötözte és gyűjtötte össze.

A kasza viszont férfi kezébe való szerszám, nagyobb erőt kívánt. A két kézre fogott hosszú nyél végére erősített, viszonylag egyenes penge közvetlen a föld felett vágta és rendre döntötte a szálakat. A XIV. században ismertük meg, mint a fűvágás, így a szénamunka eszközét. Aratáshoz legkorábban a XV. század végén használták. Aratótechnikája két típusban terjedt lassacskán tovább. Az egyik a szénamunka szerinti kötetlen gereblyéző, a másik a sarlózást követő kévéző aratás.

A kasza azonban a XVII. században is majd kizárólag a szénamunka eszköze volt, az aratásé inkább a sarló. Comenius „A látható világ” című művének 1669. évi kiadásában e munkát így határozta meg:

„Az arató learatja a megérett gabonát sarlóval, öszveszedegeti a markokat és kévéket köt.”

S ha a sarlós aratás nem is volt olyan nehéz fizikai munka, mint a kaszás, csak fárasztó volt, s bizony, pihenni kellett a déli verőn. Ahogyan Csokonai érzékelteti a „Déli aggodalom” című versében:

Felhágott már a nap a dél hév pontjára,

Egyenesen omlik lefelé sugára,

Küszködik a bágyadt levegőég s hevül;

Felfortyant az egész természet merevül.

A lankadt arató ledűl izzadt fővel,

Hogy majd dolgát kezdje megújult erővel.

De hogy a kaszás aratás még a XIX. század elején sem volt általánosan elterjedt, azt Nagyváthy János, mezőgazdasági szakirodalmunk egyik korai művelője bizonyítja. Az 1821-ben megjelent „Magyar gazdatiszt” című munkájában többek között ezt írja:

„Az Aratáshoz a Sarlók tovább is megtartassanak, és ujságonkapásból a Takarókaszák bé ne hozassanak, mert hozzájuk… mind erős Munkások kivánatnak; mégis a mi kövér és gazdag Termésünket nem birják rendre dönteni.”

Nagyváthy túlzott, de abban igaza volt, hogy a kaszálás lényegesen nagyobb erőt kívánt, mint a sarlózás. A sarlópártiak azonban főképpen azt kifogásolták, hogy a kasza kipergeti a szemet és gazosan hagyja a gabonát. Ami igaz. Viszont sokkal haladósabb vele a munka. Márpedig ez fontos szempont. – A kétféle módszer átváltásának mikéntjét jól szemlélteti az egyik Somogy megyei uradalomnak a részes aratók-kal kötött 1837. évi szerződése. A 2. pontja így hangzik:

„Hogy a takarítás annál könnyebben mennyen, meg engedtetik a sarlón kívül kaszával is, de a magnak való egyenessen sarlóval takaríttatni kivártatik. Azonban a le kaszált gabonának kévékbe való kötése rendesen meg tetetni rendeltetik.”

Az aratás természetesen a jobbágyok kötelessége volt. „Úr dolgában” végezték, az urbárium által megszabott időben és módon. Az úr gabonájához azonban gyakorta kevés volt a munkaerő, márcsak azért is, mert az úr és a jobbágy gabonája csak egy időben érett, és az utóbbi aratását sem lehetett elhanyagolni, hisz kilenced járt a termésből az úrnak. Valószínű, ez okozta azt, hogy bérmunkásokat, napszámosokat is, de leginkább részes arató-kat fogadtak föl, akik a bér fejében a termés meghatározott részét kapták. A bandagazda vezette őket. Hogy mikor keletkezett ez a szokás, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a vármegyék a XVIII. század elejétől kezdve már limitálták az aratórész felső határát, területenként és korban változóan 5-13-ad rész között.

A napszámért vagy részért végzett aratásnál a bér mellett ételt is kaptak az aratók. Volt, ahol maguknak kellett azt elkészíteni, másutt főtt étel járt. De így vagy úgy, mindenképp jói tartották őket. S hogy miért, megírta Jókai „Az új földesúr” című, a Bach-korszakban játszódó regényében:

„Akik valaha gazdaságot láttak, tudják, micsoda mozgalmas időszak a takarítás; cseléd és gazda korán kel, későn fekszik; napszámost, részredolgozót nagyon megbecsülik.”

S hogy mi volt az utóbbiak munkafeltétele, arra is találhatunk itt példát:

„Széna, repce napszám; rozs, búza aratórész; a napszám ötven garas – egy meszely pálinka, két icce bor minden fejre, reggel szalonna, kenyér, délben főtt hús meg galuska vagy tokány; este kétféle, az egyik hús; ozsonnára füstölt hús vagy aludt tej; a kalaponk mellé meg egy csinált virág; ami meg rész, hát az minden kilencedik mérő a garmadából a miénk.”

Jókai egyébként regényében bemutatja napjaink módszerét: a gépi aratás-t is. A „pompás arató-kaszálógép” kudarca azonban kétségtelenül arról árulkodik, hogy Jókai nem lelkesedett az új módszerért.

És csupán ebben az időben, amikor tehát a legújabb aratótechnika hódító útjára indul, az 1860-as években kezdi kiszorítani a kasza az ősi sarlót, főleg a részesarató-rendszernek gyors elterjedésével. Jellemző az ez idő tájt keletkezett részes rigmus:

Jobb a kasza, mint a sarló,

Tisztább lesz igy majd a tarló.

Gyorsabb munka, több a bére,

Mehetünk hát más földére.

Viszont a föld népe rendkívül hagyománytisztelő. Így az is jellemző, amit Móricz Zsigmond írt „Életem regénye” című művében gyermekkorának, a XIX. század végének tiszaháti népi véleményéről:

[A tügyiek] már csak kaszával arattak, amit Isten elleni véteknek tartottak Csécsén, ott még sarlóztak és minden szálat párhuzamosan fektettek egymáshoz a kévében, hogy egy búzaszem ki ne hulljon.”

Ez a hagyománytisztelet s a szokás szívós, őstermészetű ereje adta tovább nemzedékről nemzedékre azt a rítust is, amelynek létéről és mivoltáról csak a XIX. század első éveitől kezdve van történeti bizonyságunk, de több okból feltételezhetjük, hogy sokszázados örökség.

Az aratóünnep-ről van szó. Forrásaink szerint akkor volt szokásos, amikor az aratók másnak a gabonáját takarították be, akár kalákában, akár napszámért, akár részes munkában. Amikor a gazda maga aratott a háza népével, nem ülték meg, tehát nem családi ünnep. E tényből következtetve valószínűnek látszik, hogy a feudalizmus korábbi időszakában is hasonló volt a helyzet. Csak akkor tartották meg, amikor a föld népe az úr gabonáját aratta. A mezőgazdaság e legfontosabb munkájának elvégzését: az „élet” betakarítását a föld népe ünnepélyesen jelentette be az úrnak, és a végzett munka örömére közös ünnepséget rendeztek, ami viszont patriarkális eredetre vall. Lehetséges tehát, hogy akkor alakult ki, amikor a patriarkálizmus még eleven valóság volt. – E ceremónia megismeréséhez azonban nem lesz haszontalan az aratást kísérő egész szokáskört felidézni.

Amikor „megroppant a gabona töve”, Péter-Pál, vagyis június 29-e után kezdődött meg az aratás. A gabona érettségétől függően természetesen tájanként változott az aratás időpontja. Sokszor július végén kezdődhetett csupán. De újhold napján nem fogtak hozzá, mert akkor beléjük vág a „ménkő”. Pénteki nap sem, mert akkor „léhás lenne a kalász”. S ha valamely ok miatt mégis e nap kellett kezdeni, már csütörtökön levágtak egy kévére valót. Ha pedig halott volt a faluban, megvárták, amíg eltemették.

Kora hajnalban kezdtek az aratáshoz. Többfelé előbb templomba mentek áldásért könyörögni, másutt a gabonaföldön imádkoztak kezdés előtt. Az asszonyok két gabonaszálat kötöttek a derekukra derékfájás ellen. Aztán az első sarlós vagy kaszás – a bandagazda – „Uram, segíts!” fohászkodással belevágott a gabonába, a többiek követték.

A sarlósok vagy kaszások mögött haladtak a marokszedők, kévébe gyűjtötték a levágott gabonát, és azt szalmakötéllel összekötözték. A kévékből pedig – vidékenként változóan 13-18 darabból – megrakták a kereszt-et, ezt a célszerű tároló alakot, amelynél egy, a kalászával felfelé hajtott kévére alapozva négy, kalásszal érintkező kéve formálta a keresztet, de több sorosan, a tetejét pedig egy középre tett, a kalászokat takaró kéve, az ún. „pap” fedte be. Ha két keresztet tettek a tarlón egymás mellé, az volt a kalangya, két kalangya pedig egymás mellett a kepe. S innen a részesaratók neve: „kepés”, ugyanis kepeszám szedték ki a részt.

A kaszás arató csöndben dolgozott, hisz munkája nehéz. A sarlózás „prücskörézőbb” munka volt, közben gyakran daloltak is. Mint ahogyan a kötélcsavarás, marokszedés, kévekötés, keperakás közben is nóta járta:

Kár a tiszta búzát lekaszálni,

Kár a barna kislányt korán férjhez adni.

Korán férjhez adják, megszelídül szépen,

Akár a dalos pacsirta fent a magas égen.

Megérett a búza, le kéne már vágni,

Ezt a barna kislányt férjhez kéne adni.

Peng a kasza, a búzát rendre vágja,

Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Vagy az a kép, amelyet Berzsenyi villant elénk „A Balaton” című versében:

Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,

Hol dús buzakalász tengere játszik,

S a barnult arató víg dal közt hosszu kepét rak.

A munkát gyakran fűszerezték tréfás, csípős mondásokkal. Ha pl. a kévekötöző legény kötele elszakadt, rögvest odaverselt a kötélcsavaró-nak:

Az én gatyám sárga pikét,

Jobb kötelet egy kicsikét!

S ha megesett, hogy valamelyik leány megvágta kezét a sarlóval, nyomban megkérdezték: „Kire gondoltál?” A többitől lemaradó aratóra társai kórusban rámondták: „Lapátnyelet készít, holnap sütni akar.” Amikor pedig délebéd után felkerekedtek, a fiatalabbak fürgén ugrottak fel, hogy az ülve maradó fiatalnak mondhassák: „Mi az, tán eke van az üllepeden?”

Amikor az úr először ment ki az aratókhoz, az aratóleányok szalmakötéllel vagy sebtében font kalászkoszorúval az úr derekát körülkötötték, és csak akkor engedték el, amikor pénzváltságot fizetett. De fizetett szíves-örömest, mert csak így „eresztett jól a búza”.

Mikor aztán az aratás végére jártak, egy marék gabonát vágatlan a tábla végén hagytak, hogy jövőre is jó legyen a termés, és a zivatar kárt ne tegyen a vetésben. A Rába vidékén e markot bogra kötötték, kalásszal lefelé, és azt mondták, hogy „Szent Péter lovának hagyják abrakul”.

Ügyeltek arra, hogy az aratást naplemente előtt jóval befejezzék. Amikor a bandagazda az utolsó kévét, amelynek felében a kalászokat ellenkezőleg fektették, ezt az ún. „Jézus kévéjét” feltette az utolsó kereszt tetejére, ledőlt annak tövébe, és köréje gyűltek az aratók. Aztán az ügyes kezű lányok gabonaszárakból és kalászokból megfonták az ún. aratókoszorút, és virágokkal, szalagokkal feldíszítették. Formája tájanként változott. Koszorú, korona alak mellett csigaház formájú, zsák, sokszor házikó vagy sátor alakú volt, némelykor férfi, női aratóbábu is lógott rajta. Gyakran olyan nagy volt, hogy két rúd kellett hozzá, a kisebbeket boton vitték, a koszorút, koronát azonban, nevéhez illően, a fejen. Mégpedig a legügyesebb legény vagy leány fejére került, de csak miután az utolsóként elkészült aratót lustasága miatt a földön meghempergették. – Ez inkább esővarázslási rítus volt, mint büntetés. – Aztán a koszorúvivő mögé felzárkóztak az aratók, élükön a bandagazdával. Aratószerszáma, holmicskája kinek-kinek a kezében, vállán. Majd a bandagazda szavára – „No, Isten segedelmével, atyafiak, induljunk!” – megindultak az úr, nagyobb uradalmakban az urat helyettesítő tiszttartó portája felé. A közeledő alkony csendjét felverte vidám nótázásuk:

Búza, búza, de szép tábla búza,

Kihajlik a nagykátai útra.

A szekcsői legények, ha aratják,

Szépen összepengetik a kaszát.

Árpa, árpa, de szép tábla árpa,

Közepében egy szép rezgő nyárfa.

Rezgő nyárfa, hajlik a levele,

Én is elhalok a szerelembe.

Erdélyben az volt a szokás, hogy a falun átvonuló menetet minden kapuban várták, és a koszorúvivőt ki-ki egy-egy kanna vízzel lelocsolta. Analógiás, esővarázsló cselekedet. Magyarhonban erre később és enyhébb formában került sor. Amikor a menet céljához ért, az úr az udvaron fogadta őket, s a koszorúvivőre vagy a koszorúra néhány csepp vizet fröcskölt. Aztán a bandagazda elmondta a mondókáját. Túl a Dunán pl. ily szavakkal:

„Ím végezete vagyon a munkának, kepében az élet. Isten gondján ember munkája becsülettel rendbe jött. Hát most már a felséges Teremtő adjon mindnyájunknak pihentető nyugodalmat.”

Pozsony megyében dallal köszöntötte az uraságot a bandagazda:

Fölvirradt a végző napja, végre valahára,

Behoztuk a szép koszorút gazduram házába.

Most már csapra azt a hordót, a fistes meg húzza,

Hiszen ezt a kis költséget behozza a búza.

Erre aztán a koszorút átadták az úrnőnek. Az úr ezalatt három pohárba bort töltött: egyet a bandagazdának, egyet a koszorúvivőnek, egyet magának. Koccintott velük, és illő szavakkal megköszönte a fáradozást.

Aztán az aratók muzsikaszó mellett elhelyezkedtek a terített hosszú asztalnál – amelyre az úr terítéke mellé tették a koszorút –, és megkezdték a hagyományos fogásokból álló vacsorát. A tálból mindig a bandagazda vagy a koszorúvivő vett elsőnek, aztán az úr, majd a többiek. Falatozás közben természetesen ittak is, de a felköszöntőkről sem feledkeztek meg. Így ugyancsak jókedvre derültek, mire befejezték a vacsorát.

Ekkor megkezdődött a tánc. Az úr nyitotta meg valamelyik marokszedő lánnyal, és a jól végzett munka örömével ropták tovább éjfélig.

*

Száraz fából könnyű hidat csinálni.

gyűjtés

előadó: Tankó Istvánné Ambrus Jozefa

település: Gyimesközéplok

gyűjtő: Sárosi Bálint

felvétel időpontja: 1960.

+

: 1. Száraz fából könnyű hidat csinálni.

Jaj de bajos szép szeretőt találni!

Találtam én szeretőre, de jóra,

Ki elviszën a bánatos hajóra.

 

2. Szabó Anna ëgy vasárnap délután

Kikönyökölt zöldre festëtt ablakán.

Ugy hullott a sürü könny a szëméből,

Mind a záporeső a magos égből.

 

3. Szabó Gyula jő alólról lóháton.

Azt kérdëzi: mér sirsz, Anna, galambom?

Hadd el, Gyula, ne kérdëzd, hogy mér sírok!

Te tëtted el az én fényës napomot.

 

4. Szabó Anna azt gondolta magábo,

Gyilkosa lësz négyhónapos babánok,

Gyilkosa lësz babájánok, magánok,

Bánatot hoz az egész rokonánok.

 

5. Szabó Annát azt kérdëzi az anyja:

Hogy érzëd még, édës lányom, magadot?

Édësanyám, rosszul érzëm magamot,

Vigyenek a csíkszépvizi doktorhoz!

 

6. Csíkszépvízën azt kérdëzi a doktor:

Ki okozta ezt a nagy bajt magánok?

Doktor uram, mëgmonhatom magánok,

Ugyis tudom, közelëg a halálom.

+

album: A magyarság népzenéje 10.

kiadó:Fonó Records

kiadás éve: 2002

az albumról:

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos

Szerkesztette: Paksa Katalin

Hangrestaurálás: Németh István

*

akkormost

Kamaszkorom zenéi

"My Generation" – Who

(és más WHO dalok, videók és szövegek)

http://www.songstube.net/video.php?title=My%20Generation&artistid=15267&artist=Who&id=153457

*

Laughing

gromaire_nudeblondewomanatthe

Sikertelen randik sorozata

A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet…

A vegyész: Hiányzott a kémia…

A focista: Nem passzoltunk egymáshoz….

A hegesztő: Nem volt meg a szikra…

A kórboncnok: Élőben egészen más…

A matematikus: Nem jött be a számításom…

Az ügyvéd: Nem az esetem…

A táncos: Valahogy nem fogott meg…

A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten…

A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem…

A vak: Nem egyezett a nézőpontunk

A festő: Nem festettünk jól együtt

A WC-s néni: Szar volt!

A cukrász: Nem volt elég édes

A hadvezér: Nem tudtam meghódítani

Az autó versenyző: Váltanom kellett

A horgász: Nem kapta be a kukacot

Az orvos: Nem hozott lázba

Az informatikus: Nem volt kompatibilis

A jós: Nem volt közös jövőnk

A tanár: Nem tudtam meghúzni

A terrorista: Nem ejtett rabul

A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon

A bűvész: Nem varázsolt el

A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem

Stohl: Ütközött a véleményünk

A boxoló: Nem voltunk egy súlycsoport

A vízvezeték szerelő: Nem volt elég nedves

Pókember: Nem sikerült behálóznia

A terminátor: Nem olvadtam el tőle

A zenész: Nem tudtam ráhangolódni

Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat

A kukás: Szemét volt

A pék: Ebből nem sült ki semmi jó

A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe

Jézus: Más vizeken jártunk

A hajós: Rossz helyen kötöttem ki

A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert

A bíró: Elítéltem a külseje miatt

A postás: Próbálkoztam de feladtam

A vadász: Bakot lőttem vele

A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra

A színész: Csak megjátszotta magát

A pilóta: Nem repített a magasba

A rekorder: Nem tudtam megdönteni

A villanyszerelő: Nem volt meg a szikra

A rendőr: Nem volt lebilincselő

A csúszdamester: Ki csúszott a kezeim közül

*

user_11529993_1212443638937

FÁY ANDRÁS

LÚD ÉS ORR

ÁLLATMESÉK

A TARKA KÖNTÖS

A szabó gyermeke gondosan felszedte az elhullott posztó darabokat. - Oh atyám! be szép ez a királyszín darab, hát még ez elevenzöld! Mint habzik e sötétkékes folt, s nézd mint játszik e vegyes színű. De ezen fekete, ugye, legtisztább? Beh szép ruha kerülne belőlük együtt!

A nyájas atya teljesíté fia vágyát - s így került ki a nevetséges - harlekinruha.

A SZAMÁR ÉS CSIKÓ

A szamár egy vízhúzó alkotmányt, rovott padozatokon, egy helyben léptetve hajtott. A tüzes csikó fülelve tekintett be az ajtón. - Te erre nehezen volnál szer! - így szólítja meg őt a füles gúnyolva. - Az igaz, hogy szamárnak való munka! de melyitek is a machina; ez a kerekes alkotmány-e vagy te, bátya?

Koporsó a zseninek a szoros korlátok!

AZ AHI

Az ahi, nem jegyzi meg a história, hogy és mikor? megjelent egykor Európában. - Mily különös derék állat! - így kiáltának fel csodálkozással az állatok. - De mi hát az a derék benne? - kérdé a róka. - Termete csekély, tekintete ínséget tolmácsol, szava szánakozást indít, rest járása untat - én valóban gyávább állatot nálánál köztünk nem ismerek. - Igen, de - külföldi - kiáltának egy hanggal mindnyájan.

A MEDVE

- Hallom, nagy mester vagy a mászásban - szól az oroszlán a medvéhez. - Nosza, szökjél fel eme fára! - Uram, én csak az egyenesre tudok mászni - felel a mackó. - Ez pedig, amint látod, görbe. - Úgy én ügyességedért nem adnék egy legyet - mondá az oroszlán -, hiszen nagyobb részint görbe az erdő fája.

Sok tudós mindent tud, csak azt nem, amit kellene tudnia.

CERBERUS

Egy földi árnyék érkeztére szokatlan nyájasságot mutatott a dühös Cerberus. Farkcsóválva ugrott fel reá, s játszó szökésekkel kísérte Minosz eleibe. Ez csodálkozva szemlélte a ritka esetet. - Ki vagy? kérdi az árnyékot. - Recenzens - felel ez; s megszűne Minosz csodálkozni.

HAYDN

Haydn, amint mesterművét "a teremtést" először adta, a darab sokaknak nem tetszett. - Mi ízesebb hús - így szóla a virtuóz -, a fácánnál? mégis két neme az embereknek nem eheti, a fogatlan, aki nem rághatja, s a rossz gyomrú, aki nem emésztheti.

Vigasztalástokra ez, hazám koszorús írói, ti kevesek!

A GÓLYA ÉS GAZDÁJA

A visszatért gólya így szólítá meg a háztetőről gazdáját: - Nem köszönettel tartozol-e, gazdácskám, nekünk, hogy újra visszahoztuk néktek a tavaszt? - De barátom - felel ez -, titeket hozott a tavasz vissza!

Hízelkedik az emberi hiúságnak, a nagy történetekben magának részt tulajdoníthatni, vagy legalább mondhatni azt, hogy előre láttuk azokat.

A BAGOLY

Egy nevezetes napfogyatkozáskor, a szokatlan madarak búsan kullogtak háló helyeikre. - Istenem! hát már alkonyodik! - panaszlák mindnyájan! - Biz éj lesz ott megint - hála-örvendve huhogá a bagoly. Azonban elmúla a nagy égi tünemény, s gúnyosan kacagtatott ki a nagyfülű.

Beh alacsony lélek fért abba, aki a közínségben nyereséget keres.

A KAKAS

Az elvénhedt kakas sajnosan nyújtotta a sas trónja előtt panaszát, hogy számos fiai s unokái aggott korára érte semmit sem akarnak tenni. - Hát te tettél-e érettek nevelésökben vagy táplálásokban valamit? - kérdé a monárcha. - Énnekem a hárememmel volt szüntelen dolgom - felel a kakas -, s a hajnalt kelle vigyáznom. - Tanuld meg hát ön károdon, barátom, hogy csak a jótett szülhet háládatosságot.

HÉRAKLEITOSZ ÉS DÉMOKRITOSZ

Könnyes szemekkel sétált Athén utcáin Hérakleitosz; szemközt jöve neki a nevető Démokritosz: - Mi bajod? - kérdé az utóbbi kacagva. - Ugyan, hogy lehetsz ily könnyelmű - felel a síró -, minden szegletében látván hazádnak a romlottságot s az azt követő veszélyt. - Barátom - szól folyvást nevetve a hordó lakosa -, vágass eret magadon, s meglásd, azonnal jobbra fordul a haza dolga.

A LÁNCOS MEDVE

- Mackó! te már sok muzsikán táncoltál, szólj, melyik tetszik neked legjobban? - így szólítá meg medvéjét az olasz. - Egyiket sem hallhatom, uram, láncom zörgésétől! - felel szegény.

A RINOCÉROSZ

A hülye rinocérosz meghallá a közte s elefánt közt való gyűlölség meséjét, azóta nagyobbra nézé magát, s széjjel dicsekvék természeti ellenkezésével. - Azt hiszem - mondá a róka -, hogy te gyűlölöd az elefántot: mert sok irigyelhető tulajdonságival múl téged felül; de hogy ő ellenséged legyen neked, gyávának, abban nagyon kételkedem.

AZ EGEREK

Az egerek tanyát ütöttek egy asztag alatt. Bátorságban minden ellenségtől, gond nélkül lakoztak itt a gazdag búzaszemekkel. De a cséplés folytával fogyott az asztag, s az alsó kévékre kerülvén a sor, azon egér vala szerencsés, amelyik a csép elől elillanhatott.

A jó kvártély nem haza még, valamint a haszonért tanyázó sem hazafi ám.

A PRÜCSÖK ÉS VAKONDOK

Az éhes prücsök befúrta magát a gazdag tárú vakondokhoz. - Az egész világ hirdeti hallásod finomságát - szól hízelkedve hozzá. - Benned, reménylem, mecénásra találok: engedd, hadd űzzem énekemmel unalmaidat. - Elkezdé csiripelését, de a vakondok: - Hagyd el, barátom! hagyd el - szól fület dugva az éneklőnek -, éppen mivel finom a hallásom, nesze, fizetek azért, hogy nekem ne énekelj többé.

Az ily mecénás is szükséges!

A TEHÉN

Egy tehén, a katonának elveszett borjúbőr iszákját édesdeden nyalogatá. - Beh szép anyai érzés szorult ezen állatba - mondá magában egy elmenő asszony. - Bizonyosan a borját véli szegény ez iszákban. Felköltöm a jámbort édes csalatásából. Nem a borjad az, szolga! - szól a tehénhez. - Tudom, asszonyom - felel ez -, hanem egy kis sócskát érzek az iszákban; azt nyalogatom.

Beh szárazon maradnának legszebb tetteink, ha a haszonlesést levonnánk belőlök.

AZ IGAZSÁG TEMPLOMA

ALLEGÓRIA

Az igazság templomának kulcsa még Minerva idejében elveszett. A hajdani kor minden lakatosai próbálgatták erejüket egy új kulcs készítésén. Mesterséges tollak, lyukazatok, görbítések látszottak a mestermíveken; de velek nem nyílt az ajtó. - Bárdot ide s fokosokat! - kiált végre a pórsereg. - Erő kell oda, ahová a mesterség nem hathat! - s befeszült, beszakadt volna a szent küszöb, ha azt az isteni kéz nem tartotta volna. - Megállj! - így kiált a gyülevész néphez egy felhő közepéből Minerva. - Itt a kulcs! - s leereszkedvén a templom ében ajtajához, azt a bámuló művészek láttára egy hitvány szeggel nyitja ki. - Nincs az igazság oly nagyon elzárva előtted, ember - így szól -, mint véled, s éppen azért nem találod azt, hogy igen mesterségesen keresed!

A VEREBEK GYŰLÉSE

- Ugyan mit végeztetek oly sokat? - szól a verébhez a fecske. - Hallottam nagyon csiripeltetek a bodzafán tartott gyűléstekben! - Hát nem tudod, hogy amely tanácsházán sok a lárma, kevés a végzés?

A SZAJKÓ ÉS FÜLEMILE

A szajkó megtanulta követni a kútágas nyikorgását. Azonnal muzsikai próbát hirdete, s nem hallott újjal fennen biztatá publikumát. A madarak nem tudták, mit ítéljenek a szokatlan hangról; de a fülemile mosolygott: - Fület sért ugyan - így szóla -, de mégis szép muzsika lehet biz az - szomjasnak.

AZ ÖZVEGY GALAMB

A párját vesztett galamb keservesen nyögdécselve síra hímje után. - Mit sírsz? - így szól egy barátnéja hozzá. - Hiszen nem vagy te érzékenykedő gerlice, s van több hím is e világon! - De némely hímecskék azt állíták - felel biztos súgással a síró -, hogy a könnyes szem nekem igen jól áll.

VINKELMANN

Vinkelmann elragadtatva csodálta Clemens múzeumában a Tassót. - Mit tudsz bámulni egy fej nélkül való derékon? - kérdi tőle gúnnyal egy értetlen idegen nagy úr. - Barátom! - felel a szépművész, végig tekintve a tudakozón. - Hány fejetlen derekat bámul a világ! amely annyit, mint ez, nem ér?

AZ OROSZLÁN ÉS SZAMÁR

Aesópus szamara, amint az oroszlánnal vadásza, s ordításával a szokatlan vadakat megzavarta, így szólítá meg hatalmas bajtársát: - Hát erőmnek nem akarod-e hasznát venni, uram? - Te csak rúgni tudsz, koma - felel mosolyogva az oroszlán. - Ez pedig csak gyáva védelemre való.

A LÉGY ÉS PÓK

Egy légy Clemens múzeumában Apollóra szállt. - Nem tőlem függ-e híre ezen imádott remekműnek? - így szól a pókhoz. - Nincs-e hatalmamban azt bemocskolni? - Van - felelé a pók -, de míg szennyeid lemosatnának, gyakran fog a tisztelő szépművész azon méltó panaszra fakadni, hogy a mesterdarab a szemtelen légytől jobban nem óvatik.

Ily szenny a rágalmazásé az igaz érdemen.

A CSIKÓ ÉS ANYJA

A szabadon legelő csikó délceg paripát látott arany szerszámban maga mellett elmenni. - Beh boldog állat! - így sóhajt. - Bárcsak nagy lennék már, s ily szerszámot nyerhetnék egykor! - Fiam - szól hozzá az anya -, tanuld meg azt, hogy a rabság aranya mindenkor szomorúan csillog.

PAINE

Paine, nyomtató legény korában, betűszedésben számos hibát ejtett. - Lódulj! - így szól a tulajdonos hozzá. - Látom, semmi sem lesz belőled. - Jól mondod - felel önérzésével a korholtatott. - Bajos csak kézzel dolgozni annak, akinek fejében az ereje.

Szűk körhöz szűk ész való. A nagy elme a kis hivatallal éppen úgy van, mint a nagy állat a szűk kalitkával.

A KOMONDOR ÉS ÖLEB

A juhászkomondor csendesen ballagott a nyáj után. Pajzán csevegéssel támadta meg őt az uraságnak, mely a nyájat jött megtekinteni, kis ölebe. - Be sovány vagy, atyafi! - így gúnyolja, - Bizony, csak bőröd-csontod. - Oka az - felel hidegen a nyájőr -, hogy a mai világban gyakran jobb kenyér a tányérnyalóság a hív szolgálatnál.

AZ ÖKÖR ÉS CSIKÓ

- Mit nyámmogsz? - szól a kérődző ökörhöz a tüzes csikó. - Így sohase lakol jól: nézd, így egyél; - s mohón harapja a füvet. - Keveset inkább, ifjonc barátom - felel a szelíd jármos -, de jól emésztve.

Hazám írói, keveset kell írni, tudósai, keveset olvasni, de jól emésztve.

A MACSKA ÉS GAZDÁJA

- Mit simulsz, mit törleszkedel hozzám? - szól a gazda hízelkedő macskájához. - Talán nem tudom, hogy ezt a darabka pecsenyét érzed nálam, s azt véled, hogy szeretetnek veszem csapodárságod? - Nem, édes gazdám! - felel biztosan a kandúr. - De ha egereid nem volnának, te is tartanál-e engem?

Magáért szerettetni, kába kívánság! kölcsönös haszonlesés a világ összekötő lánca.

LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 74. PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 25. hétfő, 13:49

batthyany_kormany

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

PETŐFI SÁNDOR

BIZONY MONDOM, HOGY GYŐZ MOST A MAGYAR...

Bizony mondom, hogy győz most a magyar,

Habár ég s föld ellenkezőt akar!

Azért nem győzött eddig is e hon,

Mert sohasem volt egy akaraton;

Most egy a lélek, egy a szív, a kar...

Mikor győznél, ha most sem, oh magyar?

Egy ember a haza, s ez halni kész,

S ezért, oh népem, ép ezért megélsz,

S dicső lesz élted, boldog és szabad,

Amilyen senkié a nap alatt!

S én bátran állom a csaták tüzét,

Tudom, hogy a golyó nekem nem vét,

Tudom, hogy a sors őriz engemet,

Hogy engemet megölni nem lehet,

Mert én leszek, nekem kell lenni, ki

Ha elleninket mind a föld fedi,

Megéneklem majd diadalmadat,

Szabadság, és a szent halottakat,

Akiknek vére volt kereszvized,

S halálhörgése bölcsőéneked;

Meg kell, hogy érjem azt a szép napot,

Midőn áldásodat reánk adod,

S mi annyi átokteljes év után

Sirunk, mosolygunk, az öröm mián,

Midőn, mit eltört láncunk ád, a nesz

Egy szabad nemzet imádsága lesz!

Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot,

Amelyért lantom s kardom fáradott!

Marosvásárhely, 1849. március 6-7.

*

PACSÍRTASZÓT HALLOK MEGINT

Pacsírtaszót hallok megint!

Egészen elfeledtem már.

Dalolj, tavasznak hírmondója te,

Dalolj, te kedves kis madár.

.

Oh istenem, mi jólesik

A harci zaj után e dal,

Mikéntha bérci hűs patak füröszt

Égő sebet hullámival.

.

Daloldj, dalolj, kedves madár,

Eszembe hozzák e dalok,

Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,

Egyszersmind költő is vagyok.

.

Eszembe jut dalodrul a

Költészet és a szerelem,

Az a sok jó, mit e két istennő

Tett és még tenni fog velem.

.

Emlékezet s remény, ez a

Két rózsafa ismét virít

Dalodra, és lehajtja mámoros

Lelkem fölé szép lombjait,

.

És álmodom, és álmaim

Oly kedvesek, oly édesek...

Terólad álmodom, hív angyalom,

Kit olyan híven szeretek,

.

Ki lelkem üdvessége vagy,

Kit istentől azért nyerék,

Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,

De lenn a földön van az ég.

.

Dalolj, pacsírta, hangjaid

Kikeltik a virágokat;

Szivem mily puszta volt és benne már

Milyen sok szép virág fakad.

.

Betlen, 1849. március 8.

*

PÉTER BÁTYA

Tíz katona esett a helységre,

Nem volt szükség fogdosó kötélre,

Húsz legény ment maga jószántából

Zászló alá az eke szarvától.

.

"Hogyne mennénk örömest, mikor kell!

Aki nem megy, hivány, gyáva korhely.

Nem királyért hadakozunk mostan,

A hazáért fogunk állni sorban.

.

Nem királyért, sőt a király ellen,

Akit isten mindörökké verjen!

Verje meg ugy, amint ő akarta,

Hogy igába jussunk mi s nyomorba.

.

Teéretted megyünk a csatába,

Nemzetünknek drága szabadsága!

Megyünk húszan tíz helyett, és ha kell,

Utánunk még kétszer annyi jön el."

.

S összeálltak indulásra készen

Az ujoncok falu közepében,

Körülöttök fiatalok, vének

Gyülekeznek búcsuvétel végett.

.

Az anyák (ez a természet rende,

Isten őket már így teremtette,

Ők szegények erről nem tehetnek)

Hát az anyák szörnyen keseregtek.

.

Sirtak-rítak, mint az őszi felleg,

Fiaiknak hogy elmenni kellett,

Elmenniök és még oda pedig,

Ahol a halál vendégeskedik.

.

Amint mondom, volt sok sírás-rívás,

Hej hanem ugy csak korántse' rítt más,

Egynek se' volt oly nedves köténye,

Mint kelmednek, szegény Panna néne.

.

Hogyne sírna? három fia vagyon,

Mind a három szép szál legény nagyon,

S mind a három be vagyon sorozva

Katonának s ottan áll a sorba'.

.

"Hagyd el, anyjok, hagyd el már," szólt kérve

Péter bátya, Panna néni férje,

"Hagyd el, anyjok, elég ebbül ennyi,

Nem is illik ennyit keseregni.

.

Nékem is ugy fiaim, mint néked,

Azért mégsem siratom ám őket,

Sőt örülök, hogy nevemmel hárman

Lesznek ott a szabadság harcában.

.

Menjetek el, szeretett cselédim;

Ha megjöttök a háború végin,

Nagy kedvem lesz... és ha odavesztek,

Fáj a szívem majd, de nem reped meg.

.

Szép halál a szabadságért halni,

Ahogy én azt el tudom gondolni,

Legszebb halál az a csatatéri,

Ahogy azt az én eszem föléri.

.

Menjetek hát életbe-halálba,

Fegyveritek legyenek megáldva,

Hogy szabadság ragyogjon majd rajtok,

Különben jobb, hogy ha ott maradtok."

.

Az ujoncok utra kerekedtek,

Jó kedve volt a jó gyerekeknek;

Ugy mentenek a halál utjára,

Mintha mentek volna lakomára.

.

Péter bátya hát kendet mi lelte?

Olyat sóhajt, majd kiszáll a lelke,

Néz utána az ujonc-seregnek,

S íme, íme könnyei peregnek.

.

E hát vége a sok cifra szónak?

Addig beszélt máshoz biztatólag,

Addig köpte a markát, mig aztán

Tyúkmadár lett a vitéz oroszlán.

Csúfolták az öreget keményen,

Hogy hát ő csak szóval győzte légyen,

De az öreg, bár nagyon is únja,

Egy sziporkát sem felel a gúnyra.

.

Amit szólott, azt csak úgy magában

Mormogta el hazaballagtában:

"Mennek ők és maradni kell nékem!

Itthon maraszt göthös öregségem.

.

Szabadságot vesznek drága áron,

S én ne legyek a véres vásáron,

Én itthon csak kész portékát lessek,

Ne legyek ott, hogy én is fizessek!

.

Jólesik, hogy megértem ezt a kort,

Hol nemzetem lánc helyett fegyvert hord,

S mégis vesztem vón' el eddig inkább,

Minthogy most csak nézzem e szent munkát!

.

Elvágnám a két kezem két lábam,

Ha tudnám, hogy nem vágom hiában,

Ha helyette más erős új nőne,

Hogy mehetnék majd a harcmezőre!"

.

Szalonta, 1849. március 15-25.

*

dszbaldajev

A „megszabadítók” dühe és a posztszovjet sovinizmus

Provokáció vagy történelmi eltévelyedés a volt és a mai orosz nagykövet minapi durva beszólása az 1944-45-ös megszállásról? – tettük fel a kérdést öt történésznek és egy politikusnak.

Bejöttek, itt voltak, elmentek…

Sztálin úgy vélte, katonáinak joguk van elvenni azt, ami jár nekik. vajon mennyire igazodik ez a gondolat a felszabadítás fogalmához?

Furcsa kijelentést tett az elmúlt időszakban Oroszország jelenlegi és korábbi budapesti nagykövete, Alexandr Tolkacs, illetve Valerij Muszatov. A nyilvánosság előtt utaltak arra, hogy Magyarországon a második világháború történetének átértékelése folyik, s annak tagadása, hogy a Szovjetunió felszabadította az országot. Helyette inkább a megszállás kifejezést használják. Minek tudható be ez a megjegyzés, provokációnak vagy történelmi eltévelyedésnek? Erre is kerestük a választ akkor, amikor történészeket, illetve egy politikust is megkérdeztünk „megszállás kontra felszabadítás” ügyben.

Nézzük mindenekelőtt azt, vajon számított-e arra a korabeli magyar közvélemény s a politikai-katonai vezetés, hogy a Vörös Hadsereg magyar földre lép.

„A háború előrehaladtával s a harci események alakulásával mindenki előtt világossá vált, hogy bevonul a szovjet hadsereg Magyarországra – állítja Szakály Sándor hadtörténész. – Ezzel természetesen Horthy Miklós kormányzó is tisztában volt, ezért az úgynevezett finn megoldáshoz szeretett volna folyamodni, ami azt jelentette volna, hogy a magyar haderő kiszorítja a német csapatokat az országból, cserébe viszont elkerüli hazánkat a Vörös Hadsereg. A valóság viszont az, hogy itt, Európa közepén erre semmi esély sem volt.”

Szakály Sándor azt is hozzátette, hogy Magyarország földrajzi fekvése miatt akkor sem kerülhette volna el a szovjet megszállást, ha sikerül a kormányzó által kezdeményezett kiugrási kísérlet. Az átállt Romániát is megszállta a szovjet hadsereg, sőt azt a Bulgáriát is, amely egyébként sohasem állt hadiállapotban a Szovjetunióval.

„Az 1947-es párizsi békeszerződésig a jog betűje szerint is megszállt ország volt hazánk – folytatta Szakály Sándor. – A magyar nemzetgyűlés csak korlátozott jogokkal rendelkezett, az ország irányítása a megszállók, mindenekelőtt az itt tevékenykedő Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetésének kezében volt. Az élet minden területén. Én nem felszabadításnak, hanem megszállásnak tartom az akkori állapotokat. A Vörös Hadsereg egy ellenséges országot foglalt el, a kitüntetéseitől kezdve a fontos katonai dokumentumokig és jelentésekig is mindenütt az elfoglalás és a megszállás kifejezéseket használta, sehol sem volt szó felszabadításról.”

A számát sem tudni

Szakály Sándor szerint egy ellenséges ország földjére lépett nálunk a háború folyamán a Vörös Hadsereg, s ennek megfelelően viselkedett is. Földesi Margit történész hangsúlyozta, hogy már csak azért sem használható az egyébként „baráti tónusokkal és felhangokkal rendelkező” felszabadítás kifejezés, mert igen kemények voltak a győztes Szovjetunió követelései a legyőzött Magyarországgal szemben.

„A Vörös Hadsereg magyar gyárakat, üzemeket foglalt le hadizsákmányként, és szovjet tulajdonba is vette őket – mondta Földesi Margit. – Számos ipari berendezést, gépsort is leszerelt, s kiszállította a Szovjetunióba. Kivitt például egy inzulingyártó gépsort is, aminek következtében számos magyar cukorbeteg halt meg, mert nem jutott hozzá életmentő injekciójához. Sok lefoglalt hazai üzemben volt angol, amerikai vagy svájci résztulajdon is. Ezek az országok aztán tőlünk követeltek kártérítést, mondván, nem tudtuk megvédeni a tulajdonukat.”

Kutatásai során Földesi Margit felfedezte, hogy bizonyos rablóalakulatok járták a magyarországi bankokat. Kinyittatták a trezorokat, s elvittek onnan mindent. Pénzt, valutát, ékszert, műkincset… Erről természetesen semmilyen bizonylatot vagy írást sem adtak, ezek az értékek aztán nem is kerültek be a magyar jóvátétel összegébe. Zömében magántulajdonról volt szó, ezért a mai napig folynak az ezzel kapcsolatos kártérítési perek Magyarország ellen. Földesi Margit hozzátette, hogy az itt állomásozó szovjet csapatokat is el kellett látnia hazánknak. A Magyarországon lefoglalt és tulajdonba vett gyárakat pedig később csak magas összegért vásárolhattuk vissza. Sorra alakultak az úgynevezett magyar–szovjet közös vállalatok, mint például a Maszovlet, a Malév elődje. Nemcsak ezekre a vállalatokra, de általában a gazdasági és kereskedelmi életre is igaz, hogy a szovjetek hazánk számára előnytelen szerződéseket kényszerítettek Magyarországra. A lassan és nehezen kibontakozó magyar gazdasági élet egészén is rajta tartották ezzel a kezüket. A kommunista propaganda igyekezett elleplezni mindezt, sőt az önzetlen segítségnyújtás színében állította be például a közös vállalatok ügyét. Végül is sohasem lehetett megállapítani, hogy a hivatalos, 200 millió dolláros háborús jóvátételen túl mekkora, pénzben is kifejezhető értéket vettek el Magyarországtól a szovjetek.

„Azoknak a magyar nőknek a számát sem lehet megmondani, akiket a Vörös Hadsereg katonái erőszakoltak meg – tette hozzá Földesi Margit. – Magyarország ebben a tekintetben a harmadik volt a sorban Németország és Ausztria után. Súlyosbította a helyzetet, hogy a zömében ázsiai származású szovjet katonák jelentős része nemi betegségben, például szifiliszben szenvedett. Sok magyar nő betegedett meg. Ugrásszerűen megnőtt ekkoriban az abortuszok, valamint az állami gondozásba adott gyerekek száma. Megszállás volt ez tehát, amit a tények tükrében lehetetlen felszabadításnak nevezni. Az más kérdés, hogy voltak, akik személyesen felszabadulásként élték meg a Vörös Hadsereg bevonulását, mert egy nagyobb, fenyegetőbb veszélytől szabadították meg őket a szovjetek. Ezt a szubjektív érzést tisztelni kell, de nem lehet az átfogó történelmi fogalom szintjére emelni.”

Elmarad a szembenézés

Ungváry Krisztián történész is arról beszélt, hogy bizonyos értelemben nagyon sokaknak hozott megszabadulást a szovjet bevonulás. Már csak azért is, mert véget értek a háborús cselekmények Magyarországon, nem kellett tartani immár a pusztító bombázásoktól, nem vitték el a zsidó vallású embereket és így tovább.

„De hát más az egyéni érzet, s más egy esemény hosszú távon is meghatározó, történelmi, politikai jelentősége – tette hozzá Ungváry Krisztián. – Hogy Márai Sándor írót idézzem: az a hadsereg, amely maga sem szabad, nem tud felszabadítani másokat. Amit mostanság Oroszország nagykövetétől hallunk, az azt mutatja, hogy az oroszok a mai napig sem tudnak szembenézni bizonyos történelmi eseményekkel.”

A történész Karsai László szerint itt nem egyszerűen a szembenézés képtelenségéről van szó, már ami a nagykövet nyilatkozatait illeti, hanem az úgynevezett nagyorosz sovinizmus újbóli megnyilvánulásáról. Ami illeszkedik a sztálini politika napjainkban tapasztalható relativizálási kísérleteihez, sőt időnként hallható dicsőítéséhez vagy például a Molotov–Ribbentrop-paktum újraértékeléséhez, rehabilitálásához.

„A Vörös Hadsereg magyarországi megjelenése felszabadulás és megszállás volt egyszerre, ezért használom én is az Ungváry Rudolf által teremtett megszabadulás fogalmát az eseményre – mondta Karsai László. – Ma olyan hangokat is hallani, hogy a második világháborúban a szovjetek egyedül semmisítették meg a nácikat, s ezért legyenek hálásak nekik az európai népek. Ismert effektus, 1984-ben, a normandiai partraszállás negyvenedik évfordulóján például az angolszász oldalon hangzott el az, hogy a nyugati szövetségesek és csakis ők egy nagy keresztes háború keretében szabadították meg Európát a hitleri uralomtól.”

Ami a Vörös Hadsereg magyarországi bevonulását illeti, sokat hangoztatott s szinte elfogadottnak tekintett vélemény, hogy az felszabadulás volt a hazai zsidóság számára, míg a társadalom többi rétege és csoportja megszállásként élte meg azt.

„Nem így van – reagált Karsai László –, a magyarországi zsidóság különféleképpen élte meg a szovjet csapatok megjelenését, majd az azt követő időszakot. 1945–46-ban például sok zsidó került a kommunista hatóságok fogságába, és sokukat másodszorra is elhurcolták, kitelepítették egy-két éven belül, mint ahogy a »malenkij robot« ismert intézményéből sem maradhattak ki természetesen. Tudomásul kell venni, hogy a nyilasok által fenyegetett zsidóság életét megmentette a szovjet hadsereg, de hazai kommunista kollaboránsai elvették a vagyonukat, s nem engedték szabadon gyakorolni a vallásukat, azaz nem élhettek szabad emberként.”

Féltek a rendszerváltók

Szerencsés Károly történész úgy vélte, egyértelműen Magyarország megszállásáról volt szó, ami a fegyverszünetben is rögzítve volt, s ami a békeszerződés révén az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok ellátása, utánpótlási kapcsolata miatt jött létre, forma szerint. Amikor 1955-ben kivonultak a szovjet csapatok Ausztriából, Magyarország megszállásának is véget kellett volna érnie. Nem így történt. Hruscsov egyenesen Varsóból repült Bécsbe, ahol megalakult a Varsói Szerződés nevű katonai „koalíció”, s ennek következtében továbbra is az országban maradt, sőt igen fontos hadászati bázisokat is kiépített nálunk a Vörös Hadsereg.

„Tényszerűen nem lehet megmondani, hogy 1957-ben valóban felvetette-e Hruscsov Kádárnak, hogy kivonnák a szovjet csapatokat Magyarországról, s ha felvetette, akkor mi volt ezzel a célja. Romániából mindenesetre kivonultak 1958-ban. Az viszont bizonyos, hogy 1957 májusában Hruscsov és Kádár megállapodást kötött a Vörös Hadsereg további, magyarországi jelenlétéről.”

Döntő tényezővé vált a szovjet csapatok hosszú jelenléte. Már kezdetben is direkt módon beavatkoztak a magyar belpolitikai életbe, politikai küzdelmekbe. Aztán 1956-ban is ezt tették, még szélsőségesebben, agresszívabban. Amit tett az ÁVH, azt csak úgy merte megtenni, hogy a háta mögött érezte a megszálló szovjet hadsereget. De Kádár számára is a szovjetek jelenléte volt a legfontosabb „terrortartalék”. Kezdjük elfelejteni, hogy a Vörös Hadsereg a rendszerváltás éveiben is itt volt, mindvégig féltek is a rendszerváltók attól, miként reagál az eseményekre. Ami ma hiányzik a magyar rendszerváltásból, az az akkori szovjet jelenlétnek is köszönhető…

Egy másik prizma: Szűrös Mátyás az 1980-as években volt Magyarország moszkvai nagykövete.

„A diplomáciai érintkezésekben sohasem éreztették, hogy megszállt ország vagyunk. Igazság szerint 1956 után sok tekintetben megváltozott a Szovjetunióban a magyarok megítélése – emlékezett a politikus. – Karakánoknak tartottak bennünket. Főleg a többi szocialista államhoz viszonyítva. Kiszolgáltatottságunk természetesen tény volt, s a szovjetek sohasem magyarázkodtak ezzel kapcsolatosan. Tudták ők is, mi is, hogy Jaltában dőlt el a sorsunk, a Nyugat akkor adott oda nekik bennünket. Hogy mi állhat a kérdéses nyilatkozat hátterében, pontosan nem tudni még. Az oroszok mindig is tisztelték a magyar eredetiséget, s most Putyinnál is érződik, hogy értékeli kiállásunkat az EU-ban saját érdekeinkért.”

***

Szó sincs ellenvágásról. Senki sem akar az orosz–magyar közeledés útjába állni. De a történelem, az történelem, amelyet valóban nem szabad újraírni.

Sinkovics Ferenc, Magyar Hírlap

*

szabadsg hd

Álmos Király Akadémia 02.:

Dézsy Zoltán: Ügynökök

http://www.youtube.com/watch?v=bD021Eb4BwM

*

Karthago - Az Áruló

Aki neked szól, de rád sosem néz,

Aki veled van, ha nálad a pénz

Aki úgy tesz mindent keresztbe, ahogy neked kell,

Átlép rajtad nevetve, sohasem ismert.

Barátként a szemedbe szépeket mesél,

Pár nap múlva visszahallod az ellenkezőjét.

Megtalál a világvégén, ha szüksége van rád,

Elfordul tőled, ha nem kellesz már.

Mikor elpártol tőled a szerencséd.

Mikor elpártol tőled a szerencséd. ÁÁÁH!!

Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek!

Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek!

Amíg élek, amíg élek!!

Rád nevet, és elviszi mi a legtöbbet ér,

És te ottmaradsz majd egymagad az emlékeidnél.

Pénzé tesz mindent/spanMsoNormal, neki semmi sem fáj,

Ellopná szíved, ha nem figyelsz rá.

Veled alszik, veled kel, és melletted él.

Kiről azt hitted, hogy csak tiéd,

Mást szeret rég.

Megtalál a világvégén, ha szüksége van rád,

Elfordul tőled, ha nem kellesz már.

Mikor elpártoll tőled a szerencséd.

Mikor elpártol tőled a szerencséd. ÁÁÁH!

Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek!

Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek!

Amíg élek, amíg élek!!

http://www.youtube.com/watch?v=lCJDsAhZs90&feature=related

*

pedfil pap

EGY PAP ÖNGYILKOSSÁGA

Csehimindszent – hallgatni mindhalálig…

http://revolucio.blogin.hu/2012/06/01/csehimindszent-hallgatni-mindhalalig/#comment-17

+

Csehimindszent – az Ember, és ami utána marad…

http://revolucio.blogin.hu/2012/06/11/csehimindszent-az-ember-es-ami-utana-marad-2/

*

Öngyilkosságok ürügyén

Magyarországon az elmúlt fél évszázadban 182 ezren követtek el öngyilkosságot (a KSH éves jelentései szerint ugyanebben az időben tízezernél több embert gyilkoltak meg, és kilencven ezren haltak meg közlekedési balesetben). Az öngyilkosság ez alapján ritka halálok (az összes halálozás mintegy két-három százaléka), a keringési rendszer betegsége vagy a rák nagyságrendekkel több embert ragad el. Alig ötven év alatt a világon mintegy kétharmadával nőtt a százezer lakosra jutó halálesetek száma. Minden harmadik országban – köztük Magyarországon is – az öngyilkosság a három vezető halálok egyike a fiatal nemzedékek, a 15-44 évesek körében!

A francia David Émile Durkheim; (Épinal, 1858. április 15. – Párizs, 1917. november 15.) klasszikus műve, Le suicide: Étude de sociologie, Paris, Alcan, Az öngyilkosság 1897-ben jelent meg (magyarul csak hét évtizeddel később adták ki!). A szociológia egyik megteremtője szerint az öngyilkosság “általános és személytelen valami, tehát igen kevéssé tekinthető az adott társadalom jellemzőjeként. Tévedés tehát azt hinni, hogy az önpusztítás egy ország szégyene: elmaradottságot, kulturálatlanságot tükröző társadalmi jelenség”. (Ezen az alapon Egyiptom messze élhetőbb hely lenne Dániánál, Svájcnál.) Durkheim azt is írja: “Az emberek azokban a korokban és osztályokban válnak meg legkönnyebben az élettől, amikor és ahol az élet a legkevésbé nehéz.” Börtönökben, munkatáborokban, háborús helyzetben, lágerekben, ritka az öngyilkosság. Az önpusztítást a nyomorral hozza összefüggésbe a tévhit. Nem egy esetben elhangzik: “Pedig mindene megvolt!” De vajon mi a „minden”

Folytatás:

http://revolucio.blogin.hu/2012/06/12/ongyilkossagok-urugyen/

*

Karthago- Requiem

.

Volt egy fiú és volt egy lány

A fiú elindult az álmok útján

.

Volt egy fiú és volt egy lány

A lány még most is várja talán

.

Elindult a fiú a fények útján

Elhitte az álmok furcsa hangját

Csalóka színét

.

De ugye eljössz még,

Ugye eljössz még,

Ha hallod majd az elefánt-dübörgést

Ugye eljössz még,

Talán eljössz még

Mi várunk rád ha szól a dübörgés.

.

Volt egy fiú s egy forró délután

Eltévedt végleg az élet útján

.

Eltévedt fiú olyan, mint bármelyikünk

Szerette az életét és az álmait

.

Elindult ő a fények útján

Elhitte az álmok furcsa hangját

Csalóka színét

.

De ugye eljössz még,

Ugye eljössz még,

Ha hallod majd az elefánt-dübörgést

Ugye eljössz még. talán eljössz még

Mi várunk rád, ha szól a dübörgés

.

Ugye eljössz még,

Ugye eljössz még,

Ha hallod majd az elefánt-dübörgést

Ugye eljössz még, talán eljössz még

Mi várunk rád, ha szól a dübörgés

.

Ugye eljössz még

http://www.youtube.com/watch?v=Y0Vh5uOw45I&feature=related

*

NAGY LAJOS

AZ ÖNGYILKOSOK BÜNTETÉSE

Egy hivatalnoknő, aki hónapok óta nem kapott állást, s napok óta éhezett, fölvágta az ereit, mert félt az éhenhalástól. No lám, mégiscsak erkölcsös és kitűnő gondolkodó az a reakciós író, aki egy reakciós lapba cikkeket ír, s cikkeiben emberboldogító eszmékkel boldogtalanítja az embert. Azt mondja például - s éppen a hivatalnoknő esetéről jut eszembe -, hogy az öngyilkosokat büntetni kell.

Igazi kernemzeti ötlet ez, még ha nem is új. Jézus tanításaiból nyilván csak azért maradt ki, mert a Mester megfeledkezett róla. Vagy mert akkor még nem volt kernemzeti kurzus, és így a gazdasági viszonyok nem kergettek annyi embert az öngyilkosságba.

De tegyük csak magunkévá a kernemzeti író nemes szívből fakadt ötletét, s gondolkodjunk csak, hogyan is kellene az öngyilkosokat büntetni. Például azt a hivatalnoknőt, aki fölvágta az ereit. Próbálgassuk csak a különböző tippeket.

Hónapok óta nem kapott állást! Remek. Megvan az első tipp: tízévi hivatalvesztésre kell őt ítélni.

Vagy: napok óta nem evett, mert már annyi pénze sem volt, hogy kenyeret vehetett volna. Nagyszerű. Megvan a másik tipp: ötezer pengő pénzbírsággal kell őt sújtani.

Avagy: attól félt, hogy éhen fog halni. Megint megvan: legyen az ő félelme jogos, halállal kell büntetni. Mi az a kis halálbüntetés egy szegény embernek, aki úgyis meg akart halni. És mi egy halálbüntetés egy konstruktív írónak? Egy kis halálbüntetés, a politikai jogok felfüggesztésével, ötezer pengő pénzbüntetés a gazdagok javára, s életfogytiglani hivatalvesztéssel.

De mi történjék, ha az öngyilkossági kísérlet eredménnyel jár, s a bűntettes meghal?

Van egy kiválóan kegyetlen javaslatom, amellyel az ilyen öngyilkosnak még a síron túli életet is egész pokollá lehet bűvölni: Minden vasárnap föl kell neki olvasni a konstruktív író emberbolondí... akarom mondani emberboldogító cikkeit.

1928

*

Lovasi András kiállításmegnyitója

happy_end_20071
(Elhangzott 2009. január 14.-én a Pécsi Kisgalériában, Böszörményi István kiállításán.)

Böszével a kapcsolatunk 21 évvel ez előttről datálódik. Neki köszönhetjük, hogy még az utolsó pillanatban magunkra vontuk a Kádár rendszer rendőrségének figyelmét, és aktánk lett ott, ami ugye kell ahhoz, hogy ma verhessük a mellünket, mekkora demokratikus ellenzék voltunk. Bösze ott volt az első Kispál koncerten a Szenesben, és a következőn, ami az egyetem mozijában volt, már Ő diázott. Többek között 56-os képeket a forradalmár mögé, ami akkor maga volt az ellenállás. Aztán még jó néhányszor. Jött utánunk Pestre is, hátizsákkal, vetítővel. Aztán én lassan kikoptam az egyetemről, eldőlt, nem leszek se képzőművész, se tanár, Ő nem lett DJ, ellenben képzőművész lett, és tanár, és még el sem ment a városból, mint ahogy én se, ami legalább is azt sejteti, hogy megkötöttük saját kompromisszumainkat, és lett egy csomó mindenünk, amit negyvenpárévesen már illik begyűjtenie az embernek, ha úgynevezett „rendesember”. Ez azért sem annyira magától értetődő az Ő esetében, mert fiatal korunkban Bösze maga volt a NAGYBETŰS lázadó. És tulajdonképpen a kiállítás anyagát tekintve, még most is az, és ez számomra rendkívül megnyugtató, hiszen, ha valaki a két évtizedes nagyon szigorúan, következetesen építkező szobrász-életművét egyszer csak otthagyja, és elkezd akasztott meztelen nőket rajzolni, azért az elég érdekes csavar, és azt mutatja, hogy itt, még akármi is lehet, márpedig annál nincs megnyugtatóbb mint, hogy akármi is lehet. Ezek a rajzok kérdőjelek. Emberhalál és embertest. Ezek vannak a képeken, és mivel, igazából a Blikkből is tudjuk, hogy ezek izgatják az embereket, nem csoda, hogy a Böszét is izgatják. Engem is izgatnak, sokszor más sem izgat, csak ez. Nyilván kérdéseket úgy illik a képzőművészetben feltenni, hogy egyre pontosabban kérdezzen az ember, és egyre őszintébben. Ezeken a képeken pontos és őszinte kérdések vannak, olyan kérdések amiket ma már nem illik feltenni sehol, nehogy megzavarjuk vele ájultságunkat. Miért szépek itt a halottak? Miért lettek öngyilkosok mind egy szálig? Miért nem haragszik senki? Mit keres a Bösze is a képeken? Csak nem akar öngyilkos lenni? De akkor miért van néha merevedése? Szóval sok itt a kérdés, és persze ezek csak ilyen álkérdések. Olyanok, amiket a Blikk is feltesz. Ezekre még én is tudom a választ, és ha majd kapok pogácsát meg vörösbort el is mondom. De az igazi kérdésekre nem lesz válasz. Nagy munka még kérdezni is.


http://boszormenyi.wordpress.com/

*

Apáink útján

Előadó:Karthago

.

Kutatjuk honnan érkeztünk

Vizsgáljuk furcsán két kezünk

Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj

De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.

.

Száz éves fák, történelem

Feldúlunk erdőt, földeket

Keresünk régmúlt éveket

Számoljuk az évgyűrűket

Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj

De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk

.

Apáink útján járunk még

őseink táncát járjuk még

Új útnak hisszük a bűvös kört

És sokszor úgy élünk, mint ők

.

Száz éves fák, történelem

Feldúlunk erdőt, földeket

Keresünk régmúlt éveket

Számoljuk az évgyűrűket

Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj

De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk

.

Apáink útján járunk még

őseink táncát járjuk még

Új útnak visszük a bűvös kört

És sokszor úgy élünk, mint ők

http://www.youtube.com/watch?v=wk_nN_jplF0&feature=related

*

aranytarsoly2010majus

Megjelent az Arany Tarsoly júnusi száma!

A tartalomból:

Az a táplálkozási rendszer, amit én gyakorlok és gyakoroltatok nem megterhelő, időben sem igényel annál többet, mint amit amúgy is a táplálkozással eltöltünk. De a ráfordított esetleges többletidő kompenzálódik az egészségben. - Folytatjuk beszélgetésünket Dr. Medgyesy Gáborral.

Lovasíjász sikereink Jordániában

Tavaszunk Erdélyben - hangulatjavító, csodálatos képanyaggal tért haza Schuck Mária és Albert Ferenc kis csapatukkal Szárhegyről.

A turáni átoknak vége - jelenti ki Koszta Péter miután saját maga végigjárta hozzá a "keresztutat" is!

A legdöbbenetesebb egyensúlyi állapotot az emberiség szaporodása mutatja, ahol normális esetben fele-fele, a fiú és a leánycsecsemők aránya. A két nagy világháború viszont jóval nagyobb áldozatot követelt a férfiaknál, mint a nőknél. Az ilyen módon megbomlott egyensúly viszont úgy állt hamarosan helyre, hogy a háborúk után megfelelő mértékben meg növekedett a fiúgyermekek születésének száma! - A túlélés titka cikksorozatunk boncolgatja ezt a témát.

Nem is gondoljuk, hogy egy olyan mindennapi növény, mint a fehérbab, és annak is a héja, kiváló gyógynövényünk is egyben.

A szén és a szénégetés régi mesterségét is megidézzük.

A pártus királyok új típusú koronaformát vezette be: a tiarát, amelyet más országok hellenisztikus uralkodói nem használtak. Dáriusz a bisutumi domborművön magas, hengerforma koronát visel, amely forma később általánossá vált az akhaimenida királyok körében. - Kiss Irén tanulmánya.

Az ország székét a XVI. kerületben őrzik - Borka Elly felfedezése.

Szomorú aktualitása van Varga Csaba könyvajánlójának: A számjelek és a számírás története.

A marha minden korban igen értékes jószága volt az embernek. Egy-két marha szinte egyedül eltartott egy egész családot. Tejét ezerféleképp hasznosították; igavonásra, szántásra jobb mint a ló, bőre értékes,, de számos más részeit is kiválóan felhasználták. A marha igen fontos állata volt őseinknek és értettek is hozzá... - Arató István cikksorozata.

A budaszentlőrinci pálos főmonostort mutatja be Vetráb József Kadocsa.

Oláh Miklós: Hungária sorozata.

Isten áldása van azon a helyen, ahol a szent szűz keresztülmegyen - a csillagok mesélnek.

Emlékezzünk a 907-es pozsonyi csatára - felhívás!

A magyar nép eredete, alkata, hősi indulata - folytatódik Jókai Mór sorozata.

Waszlavik László új, érdekfeszítő könyvét ajánljuk.

Beszámolunk a Baranta Világkupáról.

A gulyásleves, mint hungarikum.

Csíksomlyó és Gyimesbükk felemelő idei hangulatába is bepillantunk.

A moldvai csángók VI. Nemzetközi Konferenciáján járt Barna Beatrix.

Kurultaj és Magyarok Országos Gyűlése - programajánló.

Keresse, terjessze és olvassa az Arany Tarsolyt, ezzel is segítve a magyarságot az önmagára és az egymásra találásban!

*

tkozl2

A szülői szeretet ereje (4)

„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”

(1Mózes 25:28)

A próféta azt írja:

„Atyáink… vétkeztek… nekünk kell hordanunk bűneik terhét” (Jeremiás siralmai 5:7)

Szülők, nincs nagyobb felelősség, mint a tiétek! Bármilyen gyarlók és gyengék vagytok is, Isten csodálatos hatalmat adott kezetekbe: a következő generáció formálásának hatalmát. Az üzleti életben aratott siker vagy bukás jelentősége össze nem hasonlítható azzal, ha sikert érsz el, vagy kudarcot vallasz szülőként. Ha hibázol, gyakran a gyermekeid fizetik meg tévedéseid árát. Sokan csodáltuk áhítattal bölcsőben fekvő ártatlan gyermekünket, és így imádkoztunk: „Ó, Istenem, bárhol máshol hibázhatok, csak azt ne engedd, hogy ezt elrontsam!” Isten válaszol erre az imára, de ez tőled is elkötelezettséget kíván három területen.

Először: teljes elköteleződés gyermekeid felé. Ez azt jelenti, hogy ott vagy a futballmeccseken, a színházi előadásokon és társadalmi eseményeken akkor is, ha kimerült vagy; és részt veszel gyermeked lelki, érzelmi és tanulmányi fejlődésében.

Másodszor: feltétel nélküli elfogadás. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nem azzá akarnak válni, amiben te reménykedtél, teljes szívvel támogasd őket abban, hogy azzá lehessenek, amire Isten tervezte őket

Harmadszor: folyamatos biztatás. Akár nyernek, akár vesztenek, akár igazuk van, akár tévednek, akár jó híredet keltik, akár szégyent hoznak rád, te értsd meg, támogasd és bátorítsd őket, azzal, hogy hiszel az istentől kapott képességeikben, és tudatosítod bennük, hogy soha nem utasítod el kőket, bármi történik is.

Mi van akkor, ha későn kaptál észbe, gyermeked élete kisiklott, és te tudod, hogy te rontottad el? Valld be az Úrnak, és nekik! Tudják, hogy elrontottad, de a gyermekek nagylelkűek a megbocsátásban! Kérd Istent, és hidd el, hogy Ő megváltoztat téged, és megváltoztatja őket is. Isten megígérte: „Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25), amelyeket a hibák és mulasztások megraboltak.

Forrás: Emberisegcsoport-korlevel mailing list

*

Ábrándos szép napok

Barátokkal gyakran összejöttünk

Kutattuk a fényes, szép jövőt

Mindenféle nagy terveket szőttünk

Mit könnyedén majd véghez is viszünk

.

refr1

Ábrándos szép napok, Lázongó éjszakák

Nem hittem el, hogy másképp is lehet

Elválnak útjaink,Változnak vágyaink

Csak hinni kell s a remény visz tovább

na na na...

.

Szenvedéllyel vitáztunk a máról

Elragadtak gondolataink

Mulattunk,de sírva énekeltünk

Tán sejtettük,hogy lesznek kínjaink

.

refr2

Ábrándos szép napok...

De hinni kell s a remény visz tovább

.

Lelkesedünk, tagadunk és bízunk

Álmainknak véget nem szabunk

Mégis, ahogy elszállnak az évek

Visszahozni semmit nem tudunk

.

refr3

Ábrándos szép napok...

Most hinni kell s a remény visz tovább

.

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/2751/dolly-roll/abrandos-szep-napok-those-were-the-days-zeneszoveg.html

*

duna_delta_magyar_sir

Frigyre lépni a szülőfölddel

Megtörni a székely kevélységgel keveredő magyar erőt...

Húshagyókedd éjszakáján vittek el minket is. Dr. Horváth Miklós orvos, későbbi marosvásárhelyi orvosprofesszor volt az államosítási bizottság elnöke. Tudta ő is, akárcsak Nagy Viktor főispán, hogy állapotos vagyok, hiszen nem első látogatásuk volt nálunk – mondta magnószalagra több mint egy évtizeddel ezelőtt Gál Máriának Temesváryné Gerlóczy Marietta, Gerlóczy Gábor tábornok leánya. „A szeszgyárat már előzőleg elvették. De ezeknek az embereknek semmi sem számított... Már elkezdődtek a szülési fájdalmaim, amikor megérkeztek. A későbbi professzor azzal kezdte az ügyködését egy vajúdó asszony mellett, hogy kitépte a fülbevalót a fülemből, majd lelkiismeret-furdalás nélkül felcsomagolt a teherautóra. Nagyon hideg volt azon a hajnalon, magamra akartam venni a kisbundámat, de ő nem engedte. Szabadulásom után, a Miskolczy Dezsőné temetésén felismertem a bundámat dr. Horváth feleségén. Azonnal odamentem és felszólítottam, hogy adja ide, különben szóvá teszem a ravatalozóban. Kijött és ellenvetés nélkül ideadta. Ott rögtön átadtam a temető gondnokának.

Az átélt izgalmak és a zötyögő teherautón való utazás következtében leállt a szülés.

Gyermekem meghalt, én vérmérgezést kaptam. Öt nap múlva kapartak ki.”

Régi barátom, egykori sepsiszentgyörgyi színházi rendező, S.K.A. azért utazott Budapestről Háromszékre, hogy engem rávegyen arra, hogy dokumentum filmet kellene készíteni a legkisebb székelyföldi megyéből 1949-ben kiemelt és kényszerlakhelyre, kényszermunkára hurcolt nagyszámú földbirtokos másfél évtizedes dél-romániai (dobrudzsai) száműzetéséről. A témát, s a még élő személyek egy részét ismerem, érvelt S.K.A., s magyarországi áttelepedése előtt az „átkosban” több ízben is beszélgettünk a Háromszékről elhurcolt vagy sepsiszentgyörgyi kényszerlakhelyen fogott földbirtokosok tragédiájáról. És az elhárító gesztust mintegy megelőzve a téma fontosságának nyomatékául az asztalomra helyezte Gál Mária D.O. (KÉNYSZERLAKHELY) című könyvét, amely valamiképp a kiadás évében (Minerva Könyvek, Kolozsvár, 1996) elkerülte a figyelmemet.

Napok múltán, egyik álmatlan éjszakán, nem is gondolva a Kommunizmus Áldozatainak közelgő Emléknapjára, beleolvastam a Kényszerlakhelybe. Előbb az ismerősök visszaemlékezéseibe lapoztam bele. Annak idején egyetlen tanévben Dózsa szülőfalujában, Dálnokban is tanítottam, ezt megelőzően apám elbeszéléséből is hallottam a dálnoki „mintagazdákról”, Beczássy Istvánról, a háromszéki „lencsekirályról”, a Hadnagy-testvérekről, tudtam, hol voltak a földjeik, a Beczássy-tag, az Albis-völgyében a Hadnagy-tag, amely éppen szemben volt a mi albis-völgyi földjeinkkel.

Dálnokban megismertem azt a társadalmi- gazdasági környezetet is, amelyet a „kiemelt” földbirtokosok maguk körül és a maguk számára teremtettek, a Beczássy- és a Hadnagy-kúriákat, a „sztálinvásár” korszakában elpusztított dendrológiai parkot, s dálnoki tanárkodásom évében érzékelhettem azt az osztályharcos agresszivitást is, amelyet a magukat Dózsa örököseinek tartó elvtársak gyakoroltak.

Az ismerős dálnokiak visszaemlékezésének olvasása után tágítottam a kört, s Garlóczy Marietta sorsának alakulásánál egyrészt azért ragadtam le, mert vallomása életesen élményszerű, no meg azért is, mert a háromszéki földbirtokos-sorsba beágyazódik a Kárpát-medence magyarságára a háborút követő esztendőkben rázúdult szenvedésözön. Marietta Horthy Miklós közvetlen környezetéhez tartozó édesapját 1944. október 16-án a nyilasok tartóztatták le. December elején megszökött a Margit körúti börtönből, két napra rá a szovjetek törtek rá a családra, apját ismeretlen helyre hurcolták, őket internáló táborba szállították, ahol 1946 március 7-ig tartották fogva.

Marietta szabadulása után Temesváry János uzoni földbirtokoshoz ment feleségül, és hazaköltöznek Háromszékre. Még azt sem mondhatjuk, hogy szerencsétlenségükre, mert ha Magyarországon maradnak, ott is elkapja őket az osztályharcot meghirdetők és gyakorlók hevülete, s több mint bizonyos, hogy a Hortobágyon, vagy valami ehhez hasonló helyen kötnek ki, Hortobágyon, ahol még ma is élénken vöröslik a Kun Béla utca.

Mariettát 1949. szeptember 22-én férjével együtt dobrudzsai kényszermunkára hurcolják. Nem voltak tekintettel magyar állampolgár voltára sem. Sepsiszentgyörgyi kényszerlakhelyükön egy hivatalosan kiutalt fáskamrában laktak, a várostól nyolc kilométerre levő legelő takarításán dolgoztak. Egyedüli nő volt tizenegy férfi társaságában. A férfiak dolgoztak kőbányában, útépítésénél is, az asszonyok, ki hol tudott.

„Egyszer, amikor a szekun ablakpucolás után Beczássy Jucit és engem felküldtek a padlásra, hogy ott csináljunk rendet, találtunk ott egy iratcsomót. Feljelentések voltak, amelyek alapján a sepsiszentgyörgyi internáló táborba vittek nagyon sok embert, apósomat is. Ellene a falubeli kocsmáros tette a legsúlyosabb kijelentéseket. (…) A feljelentések nem számítottak. Pusztán a formaságok betartása végett íratták őket. Általában az abszentistákat zárták ide, azokat, akik az oroszok bejövetelekor elmenekültek, de később visszatértek. Apósomék akkor sem hagyták el Uzont, mégis internálták. Ellene azt hozták fel, hogy fia, vagyis a férjem aki akkor Budapesten tartózkodott, a németekkel ment el. Természetesen nem volt igaz, de ez nem számított. Apósom bele is halt 1947-ben a táborban szerzett tüdőbajba.”

Akkor sem volt semmi magyarázat, amikor Sepsiszentgyörgyről Dobrudzsába hurcolták őket. Természetesen senki sem tudta, hová viszik. A Duna-Fekete-tengeri csatornára gondoltak, voltak, akik Szibériát emlegették. Marietta szerint elhurcolásukat „...valószínű azért tették, mert meg akarták törni bennünk a székely keménységgel keveredő magyar erőt, azt a jellemességet, amellyel Háromszék ellenállt. A legnagyobb bűnnek azt tartottam, hogy mindezt sajátjaink tették. Dobrudzsa előtt mindenki, aki ellenünk vétkezett, magyar volt. (...)”

Mikor Marietta édesapja Budapesten megtudta, hogy magyar állampolgárságú lányát Romániában deportálták, megpróbálta felvenni a kapcsolatot a magyar követséggel. „De hát akkor Magyarországon is kommunizmus volt, sehol sem szenteltek figyelmet a kérdésnek. Máskülönben én úgy sem hagytam volna soha el a férjemet.”

A Temesváry-család 1960-ban kapta meg a hazatelepedési engedélyt Magyarországra – Marietta nevére állították ki -, férje két napra rá, barátai körében Kolozsvár főterén összeesett és meghalt. Dobrudzsában szerzett szívizomgyulladása volt. A kényszermunka a halálba vitte. A temetés miatt két napot késtek, de közben a hatóságok az engedélyt a családi tragédia ürügyén sem hosszabbították meg, s emiatt engedéllyel a kezében sem tudott Magyarországra visszatelepedni.

„Ugyanilyen tragikus hirtelenséggel hunyt el Teleki Mihály is. Ő Magyarországra kérte a kitelepedését, de a Kádár-rezsim nem adta meg, azt válaszolták, hogy Magyarországnak nincs szüksége Telekiekre. Németországi kérésére igennel válaszoltak, nyolc és félév után, 1969-ben. A család, Telekiné Bethlen Mária és két fia már fenn voltak a vonaton. Keresték Mihályt. A vonat indulásakor látták meg az ablakon keresztül, hogy óriási tömeg gyűlt össze a pályaudvar egyik részén. Teleki Mihály ott halt meg, 51 évesen. Ezt a stresszt már nem bírta ki. Máriáék az első állomásról visszamentek, és a temetést követően hagyták el véglegesen Romániát.

A marosvásárhelyi vártemplom lelkésze búcsúztatójában azt mondta: „Két embert nem engedett el Erdély földje, visszatartotta őket, Teleki Mihályt és Temesváry Jánost”.

A Telekiekre vonatkozó akkori szentencia a mai Magyarországon is érvényben van.

A dobrudzsai viszonyokról még annyit, hogy táplálkozásuk leírhatatlanul szörnyű volt, köleskása döglött svábbogárral, korpacibere. Ünnep volt, ha puliszkát ehettek.

Patkányokkal, rovarokkal, piócákkal küszködtek. Egyik társukat a patkány, a másikat a disznó harapta meg. A Duna vizét itták, p style=abban mosakodtak, mostak, ebbe hugyoztak az állatok. Néhány napig lavórjuk is volt, de Mikes Éva grófnő nem ismerte ennek a használatát, beleállt és a lavór feneke lekerekedett.

Télen szörnyen szenvedtek az orosz puszták felől érkező széltől, a Kriváctól, egyetlen istálló-szerű barakkba zsúfolt nyolcvan ember vödörben tartotta az ivóvizet, egy másikat kübliként használtak. Éjjel nem tudtak a hófúvástól kimenni, tüzelőfa nem volt, kukoricacsutkával, napraforgó kóréval tüzeltek.

A dálnoki Bene Zoltán mondta a riporternek: Emlékszem, egy kövér makedón cigányné volt a szakácsnőnk. Hát egyik este látom, hogy mossa a lábát abban az üstben és abban a vízben, amiben és amiből reggel nekünk majd a teát főzi. Egy hétre rá kimosta benne a ruháit. (…) A Duna vizét ittuk, iszapos volt, halízű...

Szóval Dálnok, Dózsa szülőfaluja. A '70-es években, amikor átmenetileg Romániában lazult a politikai szorítás – amíg a Kárpátok Géniusza a saját hatalmát konszolidálta – Dózsának két emlékművet is sikerült összehozni. Az egyik, bevallom, a hatalmat froclizó szélhámia magasiskolájában is példaértékű lehetne. Dózsa, a parasztkirály neve jó, politikai húzó név volt, amelyet az osztályharc ürügyén érvényesíteni lehetett. Háromszék kultúrmindeneseként felterjesztettem és jóváhagyattam egy emléktáblát. Bukarestben, a szakminisztériumban természetesen nem kérdezték meg, hogy mire helyezzük el, mert, bizonyára, úgy vélték, hogy Dózsa muskátlis ablakos háza épségben áll. Mivel az emléktáblát a levegőre nem lehet ráhelyezni, állítottunk mögéje egy hatalmas kőoszlopot. Hogy a csordába járó marhák ne dörzsöljék hozza a marjukat, építettünk egy kőoszlopos, ráfvasból kalapált lándzsából, pallosból, kiegyenesített kaszákból megalkotott kerítést. És hogy a ganédombra néző háttért esztétikailag feljavítsuk, göcsörtös gyertyánfából egy bojt erdőt ültettünk.

Az emléktáblából így lett emlékmű.

Aztán amire a tulajdonképpen Dózsa-szobor – Szobotka András munkája – elkészült, arra már engem is eltanácsoltak a szobrok mellől.

Benkő Samu írja a Gál Mária könyvének előszavában, hogy A vidéki földbirtokosság felszámolása és az azt követő kollektivizálás olyan méretű társadalmi szerkezetváltást eredményezett, amelyre az 1514-es Dózsa vezette parasztlázadás leverése óta nem került sor. A humánum azonban a XX. században nagyobb vereséget szenvedett, mint amilyenről hírt hagytak ránk a XVI. századi források. A D.O.-val megbélyegzett földbirtokosok jogilag rosszabbul jártak, mint az 1514-ben felkelt parasztok, mert ez utóbbiakat csak a szabad költözés jogától fosztotta meg a Werbőczy István Hármaskönyvében rögzített törvény, de a román jogszabály magát a mozgást, a szabad helyváltoztatást korlátozta, amikor előírta, hogy az intézkedés hatálya alá esők csak különleges esetekben hagyhatják el – rövid időre is – a kényszerhelyül kijelölt várost.”

(A D.O. A román Domicuilu Obligatoriu – kötelező lakhely, kényszerlakhely rövidítése. Ezt a betűkombinációt lila pecséttel ütötték be a személyazonossági igazolványokba.)

Csupán Dálnokból, amely egy néhány száz fős falu hat családból húsz embert hurcoltak el, Beczássy Imrét, feleségét, leányát és fiát, Beczássy Istvánt, feleségét, két leányát, Beczássy Arankát, Margitot és Ilonát, Bene Józsefet, feleségét és fiát, Hadnagy Gyulát és a feleségét, Hadnagy Istvánt, feleségét, leányát, fiát.

A számkivetettek halottaikat Dobrudzsa földjébe hantolták el – hosszú ideig semmiféle orvosi ellátás és gyógyszer nem volt -, és nemcsak a deportáltak pusztultak, vesztek, ment tönkre egészségük, hanem az itthon elrabolt vagyon is ebek harmincadjára jutott, a szó fizikai értelmében is tönkrement, s a mozdítható dolgokat pedig széthordták. Volt község, ahol a „sztálinvásár” önkiszolgáló vevői és hozzátartozóik évek múltán is a bútorszövetből, bársonyfüggönyből összefércelt szoknyában, köntösben feszítettek, s legendák, valós történetek keringtek arról, hogy a „kiemelt” földbirtokosok arany és ezüst holmija hova tűnt el.

A D.O. hatálya alá eső földbirtokosok és családtagjaik, akik élve megúszták, 14 év múltán 1963. augusztus 23-án hagyhatták el kényszerlakhelyüket. Háromszékről mintegy 80 személyt hurcoltak el, ezek közül 1995-ben már a fele sem élt. Országszerte 3500 családot telepítettek ki, s ez mindenek előtt a magyar arisztokráciát és a földbirtokos réteget érintette. 1949-ben, az 1946-os földosztás után meghagyott 50 hektáros birtok felszámolására került sor. Egy évre rá ezt követték a kulákosítások.

1949-ben országszerte mintegy 80 ezer földműves, gazdaember ellen foganatosítottak kényszerintézkedéseket.

Háromszék különleges helyzetét illusztrálja, hogy az itteni földbirtokosok zömével különleges kegyetlenséggel jártak el, két provokációs kollektív elleni „lázadást” is mímelve tömegesen deportálták őket Dobrudzsa kietlen és kíméletlen idegenségébe.

És a folytatás?

Hogy mennyire kísérte végig életemet a D.O.? – ismétli meg a kérdést Apor Márta, Apor László kisebbik leánya. Bizonyára furcsának hangzik, de csak a kényszerlakhely évei alatt éreztem magamat szabadnak. Utána a zaklatás, megkülönböztetés időszaka következett. Az iskolával kezdődött mindez. Nagyon nehezen tudtam elvégezni, állandóan eltanácsoltak a Brassaiból. Minden negyedévben félrehívtak, megkérdezték, hogy miért nem tanulok magánúton? (…) Állami munkahelyet nem kaphattam. 1956-tól Kolozsvár zárt városnak számított, kolozsvári személyazonosságit tehát nem kaphattam, anélkül pedig, még ha származásomtól el is tekintettek volna, szó sem lehetett állami alkalmazásról.

Cselédként helyezkedtem el. (…)

Háromszéken még él néhány személy, Apor Csaba, Beczássy István, mások, úgy jóval 80 év fölött. Élnek olyan nyugdíjas korban lévők is, akik apró gyermekként kerültek szüleikkel Dobrudzsába, vagy akik éppenséggel ott születtek.

És húzzák még az élő emlékezet szálát valamennyi ideig.

Mi annyi nép és annyi ember gondját-baját, annyi üldözött, a nácizmus, a kommunizmus rémuralmának áldozatául esett népcsoport, társadalmi réteg szenvedéstörténetét ismerjük, csak a magunké, a mieinké felejtődött és olvadt bele az amnéziás semmibe.

Ha Seprődi Kiss Attila dobrudzsai tényfeltáró dokumentum film-elképzelése nem valósulhat meg, akkor majd, illő akasztófahumorral azt tanácsolom neki, hogy válasszon ázsiai vagy afrikai témát, valami jó Che Guevara-kultuszba építhető történetet, s menten a megtekintésre ajánlott művek élére tornássza magát.

Még díjat is nyerhet.

Sylvester Lajos

( Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel –

Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből )

*

demon

Dolly Roll :

Orfeo negro

Ott túl a világ kapuján

Egy árny odalenn lesben áll

Amikor úgy hiszed,

Könnyebb az életed

Amikor úgy hiszed,

Senki se bánt

Ott túl a világ kapuján

Egy árny odalenn lesben áll

A mélybe lehúz,

S nincs visszaút

Talán sohase már

Túlvilág kapuján

Lesben áll a halál

Bárki voltál

Ott nem számít már

Ott túl a világ kapuján

Egy árny odalenn lesben áll

Hát kűzdj, amíg élsz

Élvezd, mi szép, mit felkínál

Neked ez a világ

http://www.youtube.com/watch?v=qcehGs4KchY&feature=related

+

Egy régebbi változat a dalra/szövegre…

http://www.youtube.com/watch?v=95thf7_ke9c&feature=related

*

nyilas csk

Erdőbaktai Baktay Ervin

(Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.) festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító.

A Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet, Hollósy Simonnál. Az első világháborúban a fronton szolgált. Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926–1929 között Indiában tanulmányozta az indiai vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben maláriás betegen tért haza. 1930–1944 között A Földgömb című lap egyik szerkesztője volt. 1933-ban a Debreceni Egyetemen bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója, az ELTE megbízott előadója volt. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akit meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra, 1956-ban. 1959-ben részt vett az Iparművészeti Múzeumban rendezett Ázsia művészete című kiállítás előkészítésében. Nyugdíjba vonulása után számos külföldi országban (Anglia, Svédország) tartott előadást India művészetéről.

Írások:

Rabindranath Tagore (Bp., 1921)

Rabindranath Tagore az ember, a művész és a bölcs (Bp., 1922)

A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetben (Bp., 1930, 1934)

India I–II. (Bp., 1931, 2000)

A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban (Bp., 1934)

A messzeségek vándora. Kőrösi Csoma Sándor Indiában és Tibetben (Bp., 1934, 1960)

Szanátana dharma, az örök törvény (Bp., 1936, 1991)

Pandzsáb, az Öt Folyó országa (Bp., 1937)

Hindusztán (Bp., 1938)

Indiai éveim I-II. (Bp., Révai, 1938., 1939.)

Királyfiak földjén. Rádzsputána és Gudzsarát (Bp., 1939)

A diadalmas jóga. (Bp., 1942, 2001)

A Háromszéktől a Himalájáig. Kőrösi Csoma Sándor életútja (Bp., 1942)

A csillagfejtés könyve (Bp., 1942, 1943, 1945, 1989, 2000)

India bölcsessége (Bp., 1943, 2000)

India művészete (Bp., 1958, 1963, 1981)

A messzeségek vándora (Bp., 1960)

Kőrösi Csoma Sándor (Bp., 1962, 1963, 1981, 2000)

Indiai regék és mondák (Bp., 1963-tól)

Asztrológiai prognózis (Bp., 2001)

*

radics bla

P Mobil - A Zöld, a Bibor és a Fekete

.

Kereslek végtelen utakon, de csak a semmi vár

Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák

Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám

Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod,

Legyen az álmod szép.

.

Állok a felnyitott hidakon zavaros víz fölött

Kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött

Állok ott ahol a szobád van, bíbor köd szitál

Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden legyen az álmod szép.

.

Játszd el a dalt ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt

Játszd el régi húrokon az utolsó utazást

Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább

Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép.

.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép

Legyen az álmod szép.

http://www.youtube.com/watch?v=RZzA7q8GpIk&feature=related

*

uz bence

Radnóti Miklós

Véletlen-é, hogy egyetlen sora nincs a polcomon?

„Zűrzavar a weimari költőnap körül. Ki »reprezentálta« hát a költők hazáját, hazámat? Újabb újsághír. »A Harmadik Birodalom ez év október 31-én is megrendezte a weimari költőnapot, amelyen Közép- és Kelet-Európa tizenegy nemzetének meghívott költői is részt vettek. A magyar irodalmat a költőnapon Nyírő József erdélyi író reprezentálta. Nyírő az UFA számára többek között a következőket mondotta: „Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!”« Most, hogy másolom az újsághírt (Hétfő reggel nov. 3.) már csak tűnődöm… Véletlen-é, hogy egyetlen sora nincs a polcomon? Még antológiában sem. Gatyába kötve sem…”

(Radnóti Miklós: Napló. Magvető, 1989, részlet, 197. oldal. 1941. nov. 3.)

*

Laughing

A ZSIDÓ

A zsidó, miként azt egy Darwin nevű angol zsidó kimutatta, a majomtól származik. Ezért van az, hogy a zsidó utánozza a keresztényt, s ezáltal a gyanútlan embert, faját s erkölcsét illetőleg gyakran megtéveszti.

A zsidó termete hosszúkás és kerek, magassága egy méter és ötven centi és egy méter és kilencven centi között váltakozik, már aszerint, amint a kis Kohnról, vagy a dromedár Jakabról van szó. Szélessége néha ennél is több. A zsidó válla csapott, fülei elágazók, lábai karikásak, amelyiké nem, az csal. Mivel pedig a zsidónak kedvenc faji szokása a csalás, manapság már több egyenes lábú és szabályos fülű zsidót látunk, mint görbelábút. Törvényhozási intézkedésre van e tekintetben is szükség.

A zsidó a föld minden táján található, részint szabadon, tehát vad állapotban az utcán és a kávéházakban, részint az ember által megszelídítve: internáló táborokban. Hazánkban fordul elő legsűrűbben, nyilván azért, mert az itteni éghajlati viszonyok a legkedvezőbbek fejlődésére. A botbüntetésről szóló nemzeti törvényünk éppen az éghajlati viszonyok megváltoztatását célozza, amennyiben a természetes csapadék pótlására még mesterséges csapadékról is gondoskodik a zsidók számára.

A zsidó libahússal, sólettel és retekkel táplálkozik, tehát húst is, növényi eledelt is fogyaszt, azaz vegyes táplálkozású. Kártékony volta már ebben is megnyilvánul, mert táplálkozása által elvonja az ember elől a libát, a babot és a retket. Tisztességes zsidó csakis füvet és kvarcot eszik. Ezért nem igaz az, amit Friedrich István és más "keresztény" vallású előkelőségek mondanak, hogy vannak tisztességes zsidók is.

A zsidó kedvenc szokása a kereskedés. De kereskedésen felül majomtermészete folytán az ember valamennyi ténykedését elleste és utánozza. Így tudománnyal is foglalkozik (Ehrlich, Einstein, Pikler, Goldziher), költ (Heine), ír (Zangwill), zenét szerez (Bizet, Goldmark), föltalál (Nobel), utazik (Stein) stb., stb. De ezek csak a fölületes szemlélőt tévesztik meg, aki azonban az igazat a hamistól meg tudja különböztetni, az látja a nagy különbséget a fölsoroltak és például: Csarada, Timon, Kajuch, Kmetty, Vozáry, Bellaaghné és Kmoskó között.

A zsidó, ha a majomtól származik is, azért tulajdonképpen báránybőrbe bújt farkas, sőt ereiben tigris- és hiénavér is csörgedez, ami, eltekintve e faj erkölcstelenségét, éppen nem csodálatos.

A zsidónak erényei nincsenek, mert ha gyógyít, ezt a honoráriumért teszi, ha tanít, ez a fizetésért van, ha ingyen gyógyít, akkor látszatot akar kelteni, ha elment a háborúba, ezt azért tette, mert muszáj volt neki, különben bezárták volna, ha elesett, ezt biztosan nem szándékosan tette, hanem elszámította magát. Csakis bűnei vannak a zsidónak. A zsidó idézte elő a világháborút, ő okozta annak az egyik fél által való elvesztését, a másik fél által való megnyerését, különben egészen biztos, hogy a háború remis-vel végződött volna, azaz egyenlő hadállásban abbahagyták volna a küzdő felek, és a díjon osztozkodtak volna. A zsidó csinálta a forradalmakat és a bolsevizmust, ő vezette félre és mételyezte meg az orosz nemzeti keresztény Lenint, a zsidó csinálta a drágaságot, a nagy hideget, a szénhiányt, a nyári negyvenfokos meleget, az éhínséget és a spanyoljárványt. Szerintem helyesen sem spanyol- hanem zsidójárvány ennek a neve. Az a zsidó pedig, aki spanyoljárványban meghalt, csupán a keresztény spanyolhalottakat utánozta, nem tudván ellenállni letagadhatatlan és fönt már méltatott majomtermészetének.

1922

In:

NAGY LAJOS

KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ

ÉS MÁS KARCOLATOK

http://mek.niif.hu/00900/00992/00992.htm#48

*

kt flid

KÉT FÉLIDŐ A POKOLBAN

Egy sokszor megfilmesített „rémmese”

http://wangfolyo.blogspot.hu/2012/04/meccs.html

*

Ott fogsz majd sírni, ahol senkise lát…

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/17622/betli-duo/ott-fogsz-majd-sirni-ahol-senki-se-lat-zeneszoveg.html

*

varazscerka

FÁY ANDRÁS

LÚD ÉS ORR

ÁLLATMESÉK

A VARJÚ ÉS A FÜLEMILE

- Hitvány énekes! - szóla megvetéssel a varjú a csattogó fülemiléhez. - Pohos dögevő -, felel ez -, neked tetszeni nem vágytam soha! Dögöt nem jelentget énekem.

CUKORMÍVES

A haldokló cukormíves ágya előtt egy asztalra tétette utolsó mesterművét, egy nagy süteményt, mely Belgrád várát ábrázolta. - Nem halok meg egészen - így kiált fel megelégedetten -, élni fogok ez alkotásban a maradék előtt! Szegény! hányadik metamorfózison ment azóta keresztül mesterműve!

Írócskák! reménylem, értetek?

A SZAMÁR

A szamár irigyelve szemlélte, mint vala ura előtt egy angol paripa kedvességben. - Ah! most értem én - így szóla szokatlan víg szökéssel -, mi hibázik nekem? az átkozott nagy fülek, s az ormatlan legyezők tesznek engem mások előtt utálatossá. - Ballag azonnal s nyüzsög a juhászon, hogy ocsmány füleit s farkát vagdalja el. - Óh jámbor! - felel az - nem fül, nem fark a te árulód, hanem az, hogy szamár vagy.

Cifra köntös fityeg az uracskán, szépen fütyöl, dalol, táncol, de a kalap tököt fedez.

KOPERNIKUSZ ÉS AZ URACS

Kopernikusz szisztémájának hetykén veté ellen egy uracs: ha a föld forog, miért nem dönt el engemet fordulásával? - Mert az úr szerfelett kis pont a nap szisztémájában - felel mosolyogva a tudós.

A VAK ÉS A SIKET

Egy siket és ismerőse, aki a belső hályog miatt nem látott, a játékszínbe mentek együtt, egy új énekesnő hallására. - Egek! beh felséges hang! - szóla a siket a vakhoz. - A hang amilyen - felel ez -, de az akció, akció!

Mily sokan ítélnek csak azért, hogy eltitkolhassák mások előtt valamihez nem értésöket!

A DENEVÉR

Megunta tojáson ülni a denevér: óh, gyáva heverés! - így kiált fel, érdemes-e hitvány kölykökért így vesződni az unalommal? - és esdekle az Isteneknek, mentenék fel őtet e nemtelen kötelesség alól. Megnyeré ezt a nyughatatlan, s azóta elevent szül. De ím, utálatba jöve minden állatok előtt anyai hidegségéért, s mindenektől megvetve csak éjjel repked, és barlangokba rejtezik.

Anyák! szükséges néha a dajka is - de az anya mindig.

A FECSKE

Vidám nyári nap volt, s a fecske víg csevegéssel szálldosott a fentebb levegőben. De nemsokára messziről megdördült az ég, s amint a ború közelgetett, mindig alább-alább szálldosa a fecske, míg végre majd a földet horzsolá. - Kis lélek - így szólt hozzá a veréb -, kit a bölcs idő ily alázásra és változásra bírhat! a komor minden időben egyforma marad. - Barátom! - felel ez -, ostoba az ily bölcs.

Magát az időhöz és körülálláshoz szabni tudni - a fő bölcsesség.

A MÉHEK ÉS MEDVE

Egy görbe fa odvában honolt méhrajhoz nem férhetvén a medve, kíváncsian szemlélte alulról szorgalmát. - Együgyűk! - szól végre az irigység belőle -, hogy nem unjátok oly apró cseppekbe gyűjtögetni azt a kis mézeteket; nekem ugyan nem volna béketűrésem hozzá. - Azért is nyalogatja éhen uraságod télben a talpát addig, míg mi kényünkre élünk nyári kereseteinkkel.

Aki nem munkál, ne is egyék az!

A MEDVE ÉS EVET

Kedvetlen komorsággal járdalt a medve az erdőben, s meglátta egy fán vígan ugrosni az evetet. - Oh be könnyű elméd van! - így szólt megvetéssel hozzá. - Miért nem szokol több komolysághoz, mindjárt többre néznének az állatok? - Az meglehet - felel ez -, de én ugyan oly bohó nem vagyok, hogy kis örömeimet, melyek legszebb boldogságomat teszik, némely gyávák gondolkozásainak s külső fénynek áldozzam fel.

Boldogtalan vagy! ki abban vadászod az igaz boldogságot, hogy többnek látassál mások előtt, mint ami vagy.

AZ OKOS ELEFÁNT

Az állatok tanácsot ültek, s mérgesen keltek ki az ember uralkodása ellen. - Miért szenvednénk tovább - mondának - e jármot nyakunkon? Nincsenek-e velős csontjaink, mérges körmeink, kemény szarvaink s számtalan fegyvereink őellene, gyáva, erőtlen állat ellen? - Javalló zúgás támada a gyűlésben; de az okosabb elefánt: - Csillapodjatok - úgymond - barátim! Mindenünk több van, mint az embernek, de - eszünk nincs annyi. Pedig ahol ez van, ott az uraság.

Nevetem, midőn panaszt hallok, hogy a fő- vagy alispán despotizált. Miért engedik uraságtok? Az észt korlátolni lehet erősebb ésszel; de nem is ismer más fegyvert.

A VARJAK GYŰLÉSE

A varjak gyűlést tartottak. - No, mit végeztetek? - kérdé egy visszatérőt a szarka. - Azt, hogy a jövő gyűlésen fogunk végezni.

A PÁSZTORGYERMEK

A pásztorgyermek hosszas erőlködései után felmásza egy terebély körtvélyfára. - Nyújts kezet, segélj fel engem is! - könyörge neki egy gyengébb pásztortársa. - Hiszen úgysem győzöd magad a nagy fa termését leszedni. - Igaz, hogy a gyümölcs itten kettőnknek is sok lenne - felel a gyermek a fatetőn -, de ha felsegítnélek, majd azt vélnék több társaink, hogy én is oly könnyen másztam ide. Inkább mássz, ahogy tudsz, vagy hullajtok számodra gyümölcsöt, ami nélkül ellehetek.

Mily sok pátrónus urainknak mutatok tükröt itten!

A FAGYAL

A fagyal kellemes virágával sokáig kétségessé tette a rózsának az elsőséget. - Oh, bárcsak gyümölcsöm is teremne! - sopánkodék a hiú, s teljesedést nyere óhajtása. Azóta nehéz szagúkká lettek virágai, s belőlük hitvány fekete bogyók feselnek. - Szegény barátném - szóla szánakozva hozzá a rózsa -, elég egynek egyben fényleni.

AZ ÜRGE

Egy ürge felmásza nagy bajjal a határhányásra. - Istenem! be nagy hegy! - felkiált örvendő megelégedéssel. - Mint fogja bámulni a világ, hogy ennyire tudék mászni! - Ürgének biz ez sok! - mondá egy közel böngésző róka -, de azért még nem hegy! - S könnyen szökte által ürgéstől a hányást.

A SAS ÉS FÜLEMILE

A sas szánakozva nézé fészkéből, melyet egy felhőkig nyúlt cserfa tetejében rakott, mint hajlong minden szellőcskére a kis fülemile fészke az alacsony bokron, s a gondos anya ekkoron mint remeg. - Kis bohó! - így szólítja meg. - Miért nem jössz fel szomszédságomba? Itten bátorságban lehetnél. - Azonban az énekes madárka egy iszonyú éjjeli vész után reggelre a fát forgácsokba s a sast fészkestől összezúzva látja. - Óh, be jó vala - így szólt ekkor -, az alacsony bokron maradnom. Hajlong ugyan a bokor, hajlong: de a nagy szálfa törik!

AZ OBELISZK

Egy fejedelem, országlása fényének emlékeül, egy temérdek obeliszket vágyván emelni, messze földről ritka szép s nagy gránitot hozata. Összehívatta országa minden faragóit, s a munkát ügyességökre bízta. Sokfelé mentek ezek között a vélemények az oszlop formája, nagysága s jelei iránt. Ki-ki tetszése szerint lásson munkához, volt a végzés. Vésett a kövön céhbeli és kontár, s ügyetlen vésések törülték el gyakran a mesterművet. Emeletlen marad az obeliszk, s feldarabolva a szép gránit.

Édes nyelve hazámnak! félek, nehogy a gránit díjára juss!

A KANDÚR

Karmoltan jöve le a padlásról a macska. - Hol jártál? - kérdi szánva tőle gazdája. - Kedves feleségemmel mulatoztam - felel nyájas simulásokkal a kandúr. - S hol kaptad ezen szörnyű karmolásokat? -

- Tőle a lelkemtől, s örül a szívem forró szerelme ezen bizonyos jeleinek.

A gazda csodálkozott: mert még - nőtelen volt.

AZ OROSZLÁN ÉS MEDVE

- Tegye fel a proklamációt, titoknok uram! - parancsolja az oroszlán a medvének. - Háborúm lesz az elefánttal. - Kár ezzel fáradnunk, uram! - felel ez. - Ha győz felséged, az egész világ hinni fogja, hogy igazsága volt; ha veszt, senki sem fog ügyelni proklamációjára. Az igazság felséged körmeiben, nem az én pennámban vagyon.

A MAJOM

A majom hosszas fogságából elillant. Az atyafi majomsereg örvendezve vette őt körül, de mint elbámula mindegyik, amint a megérkező idegen makogás mellett emberi eltanult mozdulatokat kezde ejtegetni, s felei közé sehogy sem szokhata, sem vegyülhete. - Gyáva! - szóla szánakozva az anya. - Te majomnak már nem érsz semmit, embernek pedig ostoba vagy.

Magyarom! elvész az eredeti karakter a sok követésben.

AZ ÁLLATOK TÖRVÉNYSZÉKE

Az ember panaszt teve a nyúl ellen, hogy sok kárt teszen a vetésben. Széket ülének az állatok, s törvényt tartának a bevádlott felett. - Ezt szorosan kell vennünk, uraim - szól a róka -, s tekintsük, hogy a hatalmas ember teszen panaszt, akinek bosszújától retteghetünk. - Halált a nyúlnak! - ordí/p align=font-family: tának egyszerre mindnyájan. - Hóhéra legyen minden, aki hozzá férhet.

- A szegény juh is adott be egy folyamodást a farkas ellen - folytatja a róka -, hogy fiát erőszakkal elragadá. - Hm, a juh? - mondának vont hangon az előkelők. - Az való, hogy farkas atyánkfia is sok csínt teszen. Eresszük voksra a dolgot.

A végzés az vala: per folyjon, míg él, a farkas ellen, holta után pedig a testét férgek emésszék meg.

A KUTYA

Dühös méreggel ugatott a kutya egy elmenő szekér után, s a kereket faldosta. - Mit dühösködöl - így szólt egy tehén hozzá -, hiszen a kocsi nem árt neked semmit? - Nem árt? - felel fogcsikorgatva az eb. - De halad, én pedig maradok.

Az irigység nem hagyja magát, nem hágy mást boldognak lenni.

A TÉGLAVETŐ

- Óh Istenem! engedd még egy pár hétig tartani e szép száraz időt! - sopánkodék egy hosszas szárazság idején a téglavető. - De az én szamaram esőt kiáltott ma, barátom - megszólal háta megett a földműves. - S találd ki, melyitek szólott inkább közhaszonra!

Oh mily sokkal több az alacsony haszonlesőnél a jószívű ostoba.

A HIÚZ ÉS RÓKA

- Beh szeretném éles szemeidet! - így szól a hiúzhoz a róka. - Egek mentsenek! - felkiált amaz. - Fortélyod új fegyverrel szaporodnék; inkább az oroszlánnak engedném azokat, hogy jobban szemébe tekintene velök az ily ravasz udvari embereknek.

A MAGYAR VENDÉGSZERETET

Egy francia így írt hazájába a magyar vendégszeretetről: a magyar nemes kaput nem tart, vagy azt örökösen záratlan hagyja, nehogy a vendéget eltiltani láttassék. Ezt úgy szokta nézni, mint csupa gyomrot, amelyet sok válogatott étkeivel s szíves kínálgatásaival minduntalan ostromol. Étel után engedelmet kér, hogy jól tartott, s még szuszoghatsz. Éjjelre csupa pehelybe fullaszt. Másnap, hogy mulatni kényteleníttessél, vagy kerekedet vereti ki, vagy cselédedet itatja le.

A dátuma ezen levélnek egy kevéssé régi ugyan, de hála az égnek, még nem egészen avult el.

LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 73. PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 23. szombat, 19:53

kapisztrn a csatban

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

 

PETŐFI SÁNDOR

NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU…

Négy nap dörgött az ágyu

Vizakna s Déva közt,

Ott minden talpalatnyi

Földet vér öntözött.

.

Fehér volt a világ, szép

Fehér hó este be,

Ugy omlott a piros vér

A fehér hóra le.

.

Négy hosszu nap csatáztunk

Rettentő vad csatát,

Minőt a messzelátó

Nap csak nagynéha lát.

.

Mindent megtettünk, amit

Kivánt a becsület...

Tízannyi volt az ellen,

Győznünk nem lehetett.

.

Szerencse és az isten

Tőlünk elpártola,

Egy pártfogó maradt csak

Velünk: ez Bem vala.

.

Oh Bem, vitéz vezérem,

Dicső tábornokom!

Lelked nagyságát könnyes

Szemekkel bámulom.

.

Nincsen szóm elbeszélni

Nagy hősiségedet,

Csak néma áhitattal

Szemléllek tégedet,

.

S ha volna ember, kit mint

Istent imádanék,

Meghajlanék előtted

Térdem, meghajlanék.

.

S nekem jutott a vészes

Dicsőség, hogy veled

Járjam be, oh vezérem,

A csatatéreket.

.

Te melletted lovaglék

A harc veszélyiben,

Ahol az élet pusztul

És a halál terem.

.

Sokan elhagytanak, te

Rendíthetetlen agg,

De úgy-e téged, úgy-e

Én el nem hagytalak?

.

S lépésid mind halálig

Követni is fogom,

Oh Bem, vitéz vezérem,

Dicső tábornokom!

.

Debrecen, 1849. február 10-15.

*

NYAKRAVALÓ

.Nyakravaló nélkűl akarod megvédni hazádat?

Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez!

Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő

A katonában, hogy nyakravalója legyen.

Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő

Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló,

Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt volt,

Egytül-egyig mind, mind nyakravalóba' vala.

Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül...

Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló!

.

Debrecen, 1849. február 18-20.

*

CSATÁBAN

.A földön is harag,

Az égen is harag!

Kifolyt piros vér és

Piros napsugarak!

A lemenő nap oly

Vad bíborban ragyog!

Előre, katonák,

Előre, magyarok!

.

Komoly felhők közül

Bámul reánk a nap,

Rettentő szuronyok

Füstben csillámlanak,

A sűrü lomha füst

Sötéten gomolyog,

Előre, katonák,

Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog

Csatárok fegyvere,

Ágyúk bömbölnek, hogy

Reng a világ bele;

Te ég, te föld, talán

Most összeomlotok!

Előre, katonák,

Előre, magyarok!

.

Szilaj lelkesedés

Foly bennem, mint tüzár,

A vérszag és a füst

Megrészegíte már,

Előre rontok én,

Ha élek, ha halok!

Utánam, katonák,

Utánam, magyarok!

Medgyes, 1849. március 2-3.

*

bio identification

A torontói jegyzőkönyvek

A Konteóblog legutóbbi szavazásán (eleddig soha nem tapasztalt szoros versenyben) a leadott voksok 34%-a „A torontói jegyzőkönyvek” téma mellett sorakozott fel, alig egy százalékkal maga mögé utasítva a frigyládát. Két véglet ez, hiszen a rejtélyes bibliai tárgyról szerintem mindenki hallott már ebben az országban, akinek tájékozottsági és érdeklődési szintje meghaladja egy szobafikuszét (Ficus elastica), míg a nyertes topikcímben szereplő irományokat meglehetős homály fedi. Blogunk tehát ismét betölti közszolgálati szerepét azzal, hogy olvasótáborunk látókörét szélesítve mutatja a kanyargó ösvényt az összeesküvés-elméletek burjánzó esőerdejében.

Most, hogy ilyen érzékletes (ámbár egy kicsit elcsépelt) természeti képpel indítottam, feljogosítva érzem magam, hogy egy kicsit messziről indulva vezessem fel a mondanivalómat. Aki az Új Világrend (aka. New World Order, a továbbiakban: NWO, csak hogy megkönnyítsük az angolul guglizók dolgát) elméletéből és gyakorlatából ollózta össze a kisdoktoriját, nyugodtan átugorhatja az első rövid részt, mert újdonságot nem fog olvasni. A többiek viszont veselkedjenek neki, mert a globális konteók alfájáról és omegájáról lesz szó benne.

http://konteo.blogrepublik.eu/2012/04/21/a-torontoi-jegyzokonyvek/

*

nrock

Kottakiadó

P.Mobil: Utolsó cigaretta

http://kottakiado.hu/2011/02/01/utolso-cigaretta/

*

napolyiszemet2

Beavatás - az eldobható föld

Czakó Gábor,

Törvények

Szemét-törvény: a gazdaságkori hulladéktermelés az avulás - ún. erkölcsi kopás - állandó gyorsulása miatt meghaladja az általános növekedést, tehát minél fejlettebb egy iparág, vagy tevékenységi forma, annál több szemetet gyárt. Más szavakkal: bárminek a fejlődését az mutatja a legbiztosabban, hogy milyen sebesen söpri kukába az általa termelt javakat. Az általános sittesedés szemétcivilizációhoz vezet, ami egyaránt kiterjed az anyagi és ún. szellemi megnyilvánulásokra, sőt, magára az emberre is.

A kultúrcikkek Gazdaságkorban - a könyvek, a zenék, a szobrok, majd a filmek, a műsorok - mértéktelenül termelődnek. Politikai rendelésre, vagy piacra, ám üresek, kultusztalanok. Egyik csicsás, a másik szikár konstrukció, de mind lényegtelen. A kábák művészete; készítésük technikai kérdés, befogadásuk fogyasztási gesztus, nem kell hozzá fölébredni. Céljuk a szórakoztatás, a kikapcsolódás. Kikapcsolni az embert saját sorsából, nehogy már észrevegye, hogy mit művelnek vele.

Szerényen kimondhatjuk a Giccs-törvényt: a kereskedelmi/politikai művészet kizárólag giccset termel, míg a korábbi, vallási társadalmak a fogalmat sem ismerték. Ügyetlen, suta képet persze mindig festettek, sánta rímet is eszkábáltak, de nem erről van szó. Az egyházművészeti selejt a giccsnek a legundorítóbb, mert legkorruptabb fajtája.

Az Értéktelenség-törvény lényege: a búzát eldobni, a pelyvát dagasztani. Röviden így fogalmazhatjuk meg: minél távolabb esik valamely tevékenység a tényleges értékteremtéstől, annál jövedelmezőbb. Emberre lefordítva: minél haszontalanabb valaki, Gazdaságkor annál inkább megbecsüli. Mondhatjuk Kontraszelekció-törvénynek is.

Ha munkánk művelés, nincs szemét. Ha a kettő elválik, akkor előbb-utóbb egymással szembefordul: a munka a művelés ellentétévé válik. Hatályba lép a Szemét-törvény. Ha a kultuszt kiszorítják a kultúrából, akkor a kultúrcikkek mind egy szálig giccsé válnak, állapítja meg a Giccs-törvény. Az értéktelenség-törvény leírja, hogy minél haszontalanabb valami, a piac antul inkább tiszteli. S mindez egyesül a Szembefordulás-törvényben, amely leszűri a tapasztalatokat: a szellemi alapjukról leszakadt dolgok szöges ellentétbe kerülnek eredetükkel, és minden módon megsemmisíteni igyekeznek azt.

Magyar Irodalmi Lap

*

holle_any_

A GICCS

Komlós Aladár írása

(Nyugat)

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00517/16168.htm

*

barabas-galambposta

La Paloma

Előadó:Betli duó

Dalszöveg

.

Midőn Havannában hajóra szálltam én,

elbúcsúzni akkor senki se jött felém.

Egy árva kis galamb mellettem felrepült,

csodás utamon csak ő kisért egyedül.

.

Ha ablakodra suhanva száll egy kis galamb,

simogasd, csókold, mintha én lennék ott magam.

Tartsd minden jóval, szerelmes szóval, szegényt,

hisz ő viszi el árva szívedbe a reményt.

.

Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én,

csak gyere vélem, aranyos lélek, oda, hol élek én.

.

Most búcsúzom tőled, szerelmem, késő már,

úgy fáj most a szívem, szerelmünk alkonyán.

Most lovagod egy utolsó táncra kér,

úgy zeng a gitár, s lobogva forr a vér.

.

És szerelmet zeng a falevél s minden virág,

millió csillag az égen téged imád.

Szerelmem téged hív, s súgva mesél,

halk szerenádom neked szól s tőled remél.

.

Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én,

csak, gyere vélem, aranyos lélek, oda, hol élek én.

.

http://www.youtube.com/watch?v=Wf2_O-qRfBw&feature=related

*

anyasg

Terhesmítoszok A-tól Z-ig

Amióta világ a világ, születtek a terhesség körül kialakuló mítoszok, melyek a születés csodájával és titokzatosságával kívánták felvenni a versenyt – emberi módon. Most lerántjuk a leplet néhány tudományosan igazolhatatlan hiedelemről!

Csaknem minden nő átesett rajta, azt mégis szinte lehetetlen előre látni, hogyan fog alakulni a terhesség. Sokan ezért külső, tapasztalt jelekből próbáltak következtetéseket levonni, vagy megjósolni a megjósolhatatlant. Az alábbiakban összegyűjtöttünk 12+1 olyan terhesmítoszt, amelynek a világon semmi valóságalapja nincsen.

http://csaladhalo.hu/cikk/szinek/terhesmitoszok-tol-z-ig?page=0,0

*

800px-pal_utcai_fiuk_szobor_pb110359-lev-1000

Zsidótlanítás a magyar zsidó irodalomban

Heller Ágnes

A Szombat húsz évfolyamából készült, 2010 decemberében megjelent válogatásszáma kapcsán néhány írásról, terjedelmi okokból, le kellett mondanunk. Az 1996-ban A magyar zsidó irodalom létformái című konferenciánkon elhangzott Heller Ágnes előadás is ezek közé tartozott. A sokszor idézett, vitákat generáló írás interneten mindeddig nem volt hozzáférhető.

http://www.szombat.org/zsidotlanitas+a+magyar+zsido+irodalomban.html

*

esterhzy s korniss

"Magyar vagy zsidó írónak tartja magát?"

A XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon elképesztő érdeklődés kísért egy vékonyka, mindössze 154 oldalas könyvet. Az interjúkötetet az ötvennégy éve Amerikában élő irodalmár, Marianna D. Birnbaum készítette, a címe: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben. A könyvben az első interjú avval a kérdéssel kezdődik, hogy magyar vagy zsidó írónak tartja magát Spiró György.

A beszélgetésre a könyvfesztivál Osztovits termében került sor, ahová kétszer annyian akartak bejutni, ahány szék volt. Az érdeklődők, még az öregek is guggoltak, álltak, földre, lépcsőre vagy ablakpárkányra kuporodtak. A beszélgetésre eljött a szerző, és a három interjúalanyból kettő: Spiró György és Esterházy Péter. A kérdező a könyvet megjelentető Magvető főszerkesztője, Sárközy Bence volt. Az interjúkötet apropójaként az szolgált, hogy a tavalyi jeruzsálemi könyvfesztiválra, díszvendégként meghívták Esterházy Pétert, Konrád Györgyöt és Spiró Györgyöt. A három író, akik Marianna D. Birnbaumot jól ismerik, régóta tisztelik, Jeruzsálemből egy anzikszot, egy képeslapot küldtek: "Drága Daisy, véletlenül itt vagyunk ..." Az irodalmár akkor határozta el, hogy mindhármukkal interjút készít. Azt akarta ugyanis megtudni, hogy a három magyar író talált-e hasonlóságot az izraeli és a magyarországi élet között; mi a véleményük a nemzeti és vallási kisebbségek helyzetéről Magyarországon és Izraelben. S mivel már az interjú kezdetekor tisztázni akarta a helyzetet, Spiró Györgytől, akit először 1968-ban Jerzy Robert Nowak, a lengyel kommunista párt tagja zsidózott le - antiszemita írását a magyar kommunista párt utasítására a magyar Élet és Irodalom is közölte-, azt kérdezte: " magyar vagy zsidó írónak tartja magát? Már csak azért is, mert a jobboldali sajtóban a legjobb esetben is, vagyis amikor éppen nem szidalmazzák, zsidó írónak nevezik." A könyvbeli interjúban a rövid válasz, amit ötvenkét oldalas kifejtés követ, az, hogy :"Magyar író vagyok, mit tegyünk." És Spiró a szégyenteljes nürnbergi és magyar zsidótörvényeket említve, kimondja, igen "fajilag" ő százszázalékosan zsidó. Magyarországon a százszázalékosan magyar kifejezést és meghatározást ma szélsőjobboldali internetes portálok használják, a többi között olyanok, amelyek könyveket vagy ruhákat is kínálnak eladásra.

Birnbaum arra emlékezteti Spirót, vagy inkább az olvasót, hogy Radnóti Miklós is magyar class= class=költőnek tartotta magát, s amikor a numerus clausus idején Komlós Aladár megkérte, írjon a zsidó költők antológiájába, akkor nagyon udvariasan visszautasította, mert ő magyar író. Spiró az interjúban hosszan beszél az ősökről, arról, hogy bár volt köztük csodarabbi meg katolikus szent is, neki ehhez semmi köze. Az apja meggyőződéses kommunista volt - Brünnben végzett mérnökként, mert a numerus clausus miatt Pesten nem járhatott egyetemre -, s hogy amikor eljött az általános iskola ideje, az évnyitó előtt az anyja azt mondta neki: "Édes fiam, tudd meg, hogy mi zsidók vagyunk; ez azt jelenti, hogy pont olyanok vagyunk, mint a többi magyar, de ha lezsidóznak, üssél."

Marianna D. Birnbaum az interjúkészítés során arra volt kíváncsi, hogy ha három író ugyanabba az országba utazik, s pár nap elteltével vissza is érkezik, abból miféle művészet keletkezhet. És persze, hogy érdekes lehet az is, hogy Spiró Jeruzsálemben kórházba került, Esterházy meg tevegelt, s közben egy beduinhoz is közel került, akit odahaza két feleség vár. Nem sok az?- tudakolta Esterházy.

A könyvbéli interjú persze, hogy egészen más, mint egy könyvfesztiválon való megmutatkozás. Esterházy az Osztovits teremben arról beszélt, hogy európaiként, keresztényként, katolikusként régóta azt gondolta, kötelessége elmennie Jeruzsálembe. Akaratán kívül, szaladgálva a könyvei után annyi fölösleges helyre jutott már el. "Egy izraeli könyvvásár nem hozott volna izgalomba, de hogy Jeruzsálemben van a jeruzsálemi könyvvásár, az igen. Végül is nem láttam mást, mint a bibliai tájat, ahol a színeknek van valami sápadtsága, és ahol elég volt meghallani azt, hogy ott a Getsemáne-kert, ettől már meg is állt az élet, úgy értem, bennem, és azonnal eszembe jutott Kertész Imre, akinek a lábnyomát néztük Buchenwaldban, és ugyanúgy jutott eszembe, most nem mondanám, kinek a lábnyoma Jeruzsálemben".

-Mindegyik írótól - mondta a könyvfesztivál Osztovits termében Marianna D. Birnbaum - azt kaptam, amit vártam. Annyiban, hogy nagyjából reméltem, a kérdésekre úgy felelnek, ahogyan föltettem, egyenesen. Az identitás kérdése azelőtt is problematikus volt, és most egyre inkább azzá válik. A három íróból Konrád György magyar zsidó írónak tartja magát, Spiró György elsősorban és kizárólag magyar írónak, aki mellesleg zsidó, főleg mert annak mondják, Esterházy meg, mit csináljunk, nem tud magyar zsidónak lenni.

-Külföldön - mondta Spiró -, könnyebben vagyok magyar író, mint itthon. Külföldön, ha mint magyar írót meghívnak, akkor nem jut eszükbe, hogy lezsidózzanak. Ezért is szeretek külföldre menni, mert ott lehetek magyar. Itthon meg általában azok mondanak rólam véleményt, elég hangosan, akik egyetlen soromat sem olvasták.

Esterházy, Konrád, Spiró. Négy jeruzsálemi nap alatt Esterházy tevegelt, Spiró kórházba is került, ahol mindenki oroszul beszélt, Konrád Györgyről meg az derült ki, hogy 56-ban volt fegyvere, egy géppisztolya, mert "ki tudja, kik jönnek, még az is lehet, hogy holmi nyilasok, és az előszobából ki tudjon lőni már csak azért is, hogy ne legyen tehetetlen áldozat".

A könyvfesztiválon folytatott beszélgetés akkor vett fordulatot, amikor a Magvető főszerkesztője, Esterházy felé fordulva azt mondta: "a katolikus szerző...", mire a terem előbb szelíden, majd feltörő hullámokban röhögni kezdett.

Scipiades Erzsébet / Népszava

*

erotika

Dr. Zoltvány Irén:

Erotika és irodalom

I. rész

BEVEZETÉS.

I. Az erotika fogalmának, elhatárolása.

ABBAN a nagy fölfordultságban, melyet a világháború lezajlásával az emberiség életében tapasztalunk, s ama nagy rombolásban, aminőnek mását -— talán a népvándorlás korát kivéve —- a világ még sohasem látott, egyéb tényezőkön kívül jelentékeny része volt az irodalomnak, másutt is, nálunk is.

Ami még alig egy félszázadja úgyszólván mindenki előtt becses, értékes, sőt szent dolog volt, mindazt elkezdte őrleni, mint a hatalmas sudarú fenyőfát a temérdek apró, ú. n. betűzőszú, a szellemi élet betűszúja: lelkiismeretlen írók hírlapi s egyéb publicisztikai hadjárata, a morál elveivel szembehelyezkedő szépirodalom s általában az erkölcstelen irányú könyvtermelés, mellyel lassanként kiölték a nemzetek lelkéből az éltető eszményi erőket. Beteljesedett annak igazsága, hogy a betű öl. Ezt a lélekölő szellemet a betűkön keresztül az avatatlan, kritikátlan olvasóközönség tömege nem vette észre, sőt nálunk a közelebb múlt korszak szabadelvű eszméitől telített értelmiség osztálya is alig látott benne veszedelmet.

Ez a veszedelem immár teljes mértékben ránk szakadt. Anyagi oldaláról mindenki érzi, pedig nemcsak anyagi, közgazdasági válság van, hanem ennél sokkal mélyebbre ható: erkölcsi válság. Az emberiség lelke forog veszedelemben. A kereszt erkölcsi világrendjének hadat izent egy kalmárszellemű tábor s egy materialista alapon nyugvó új világrend, melynek eszközei közt ott van a vakoló kanál is, de azért nem épít, hanem csak rombolni tud.

E rombolómunkának egyik legfőbb fegyvere az irodalom lett, mégpedig az irodalomnak nemcsak tudományos és gyakorlati ágai, hanem költői ága, a szépirodalom is. A századunk elején már nagyon elhatalmasodott destruktív irány vezérkara ugyanis, mely határozottan kitűzött s rafinált módon megállapított és szívós következetességgel végrehajtott program szerint igazi irodalompolitikát űzve, kiadta a jelszót országunk ezeréves alapjainak robbantgatására, elejétől fogva világosan fölismerte a szépirodalomnak nagy jelentőségét. Tudta jól, hogy bizonyos kérdéseket tudományos mód helyett sokkal könnyebben és kiterjedtebb körben lehet versekkel, novellákkal, regényekkel és drámákkal megoldani s győzelemre juttatni. Tisztában volt azzal is, hogy a keresztény társadalom legfőbb pilléreit: a tiszta erkölcsöt, a házasság szentségi jellegét, magyar fajiságunk ősi hagyományait bajos dolog s nem ajánlatos egyenesen támadni, ellenben szépen hangzó versekbe öltöztetve, színes prózába takargatva még a szabadszerelmet is sikeresen lehet hirdetni s az ilyen írói termékeket a keresztény családok otthonába is bizonyos előre kieszelt furfanggal könnyen be lehet csempészni.

Mi ehelyütt ennek a romboló irodalomnak ágai közül csupán az utóbb említettet, a költői irodalmat vesszük figyelembe, mégpedig kitűzött tárgyunkhoz képest az erotika és szépirodalom viszonyának kérdéseit tárgyalva. Ezt megelőzően mintegy alapvetésül világirodalmi szemlét is nyújtunk, melyben áttekintjük a nevezetesebb költői alkotásokat, de pusztán az erotika szempontjából. Ez bizonyára eleve és szükségképpen némi egyoldalúságot von maga után. Mint az a botanikus, aki kitűzött föladatául a virágoknál csak porzóit és bibeszárait vizsgálja, szirmaik és egyéb alkotórészeik figyelembevétele nélkül: mi is akként járunk el; mert mi még elsőrendű műalkotásokban is a lírikusoknál nem a költői hevület mélységét s az érzéstartalom művészi kifejezésmódját tekintjük; epikai és drámai művekben sem nézzük a jellemzés erejét, az esemény érdekességét, a cselekvény megragadó voltát vagy egyéb kiválóságait s nem arra törekszünk, hogy minden oldalról méltatva a szóba kerülő műveket, megállapítsuk esztétikai értéküket, hanem egyedül csak azt vesszük figyelembe: nincsenek-e valamely műalkotásban oly elemek és sajátságok, melyeknél fogva szerzője, ha még oly tehetséges és nagy alak is, erotikus írónak jellegezhető.

Látni fogjuk egyébként, hogy az erotikum nagyon viszonylagos fogalmat szokott jelölni s hogy többféle fokozat érthető rajta. Már itt is előrebocsátjuk, amit később bővebben fogunk tárgyalni, hogy egyáltalán nem a kiválasztott tárgy (pl. a házasságtörés témája) határozza meg valamely mű erotikus jellemét, hanem csakis a tárgy földolgozásának és kifejezésének módja. Van akárhány költő, aki műveiben teljesen kifogástalan szellemű, még csak nem is keresi az élet rút oldalait, csupán itt-ott elvétve akad nála egy-egy érzékies kép, egy-egy kissé bántóan színezett leíró részlet. Egy másik gyakran nyúl ugyan kényesebb témákhoz is, de a nemi élet körében mutatkozó rútat az igazsághoz hűen rútnak tüntetve föl, nem sérti erkölcsi érzékünket. Természetes, hogy az ilyen költőket nem sorozhatjuk az erotikusak közé. Viszont vannak költők, akik az életnek egyenesen szexuális oldalát szeretik kedvteléssel föltárni s mentői merészebb és újszerűbb «meglátásokkal» akarják meglepni az olvasót; vannak, akik a hús és vér poézisét, az érzékiség szabadságát nyíltan hirdetik s a testi gyönyörökben egész szabadon tetszelegnek; akik a cédaságot s a feslettséget, az érzéki vágyak kielégítését, az elcsábítást vonzó alakban és szép színekkel rajzolják; a házasságtörést mentegetni vagy éppen igazolni törekszenek; akik a szabadszerelem védelmére szofizmákat gyártanak; akik minden áron érdekesek akarván lenni, a rendes családi élet örömei, bajai és küzdelmei helyett a léhaságot, a könnyelmű és bűnös asszonyt, a kicsapongó férfit, az izgalmakkal járó tiltott viszonyt rokonszenves módon és alakban állítják elénk, sőt igazolják őket, a nemi ingereknek kitett emberi természet gyarlóságát és a körülmények, a környezet kényszerítő hatását hangoztatva, úgyhogy hőseiknek (lucus a non lucendo) bűnei alig esnek beszámíthatóan rovásukra. Ha mégis megbűnhődnek valahogy, ez nem erkölcsi mivoltuk szükségszerű következménye, hanem legfölebb csak szerencsétlenség, balsors; a közrejátszó véletlen nem is akar az erkölcsi világrendet helyreállító s elburkolt szükségszerűség színében föltűnni, hanem csupán a vak végzet szerepét játssza, mellyel szemben az ember tehetetlen, akaratnélküli bábalak. Így azután költői igazságszolgáltatás hiányában ily művek alattomban megkedveltetik a bűnt. Vannak oly költők is, kiknél egyenesen a vétek apotheozise található. Ezek már teljesen materialista világnézetből kifolyóan az emberben lelkes lény helyett csupán ösztöni életet élő barmot látnak. Az előbbiek és ezen utóbbiak közt nyilvánvalóan igen nagy a különbség.

Mi itt csak a szoros értelemben vett erotikumot tartjuk szem előtt, azt értve rajta, hogy a lírikus költő erkölcstelen fölfogással s leplezetlen nyíltsággal föltárja érzékiségét és élményeinek a nemi életre vonatkozó mozzanatait, az elbeszélő- és drámaíró pedig észrevehető célzattal az ember nemtelen hajlamainak és aljas ösztöneinek iparkodik hízelegni.

Különbséget kell még tenni az erotika és pornográfia közt. Tágabb értelemben vett erotikus részletek, a szexuális élet némely mozzanatának leírásával, a bibliában is találhatók, melyben még a természetellenes szerelem perverz megnyilvánulásai is érintve vannak. Egy író Shakespeare műveiből összeállította a trágár mondásokat. Ez a gyűjtemény egyhuzamban olvasva valósággal elrettentő, de az egyes mondások a maguk helyére beillesztve, annyira kiegészítik a megfelelő szöveget, hogy ritka esetben teszik a trágárság hatását, különösen olyan művelt olvasóra nézve, aki ismeri a Shakespeare-korabeli színházi viszonyokat. A szoros értelemben vett erotika, mint említettük, mindig szándékosan az ember nemtelen ösztöneit ingerli, még oly esetben is, mikor a pikantéria gáláns fátyolával némileg elburkolja az író ebbeli célzatát és nyílt trágárság helyett lappangó cinizmussal s látszatra finoman fejezi ki az érzékies mozzanatokat.

Sokkal tovább megy a pornográfia. Ez mindig teljesen nyíltan, gyakran rajz és képek kíséretében, szembeszökő célzattal sérti a szemérem érzetét s egyenesen ingerli a fantáziát kicsapongó képzetekre s a legaljasabb ösztön mozgalmasságát idézi elő. Erotikum és pornográfia között egyébként olykor nehéz a határvonalat meghúzni. Például Boccaccio rosszhiszemű kivonatban pornográf íróvá vedlik, pedig valójában, mint látni fogjuk, nem mondható annak. Mivel a pornográfia, magyarán nevezve, a szennyirodalom, különösen az éretlen ifjúságra nézve fölötte romboló hatású, azért minden művelt államban szigorú büntetések várakoznak a pornográf könyvek íróira, kiadóira és terjesztőire. Mi itt a rendszerint minden művészi elem híjával levő pornográfia mellőzésével csak az erotikus irodalommal foglalkozunk.

Volkelt, a neves esztétikus, aki katholikus-ellenes érzületét többször nyíltan is kifejezi s aki éppen nem mondható elfogult moralistának, egyik művében (l. a repert. i. m. 103—4. l.) így nyilatkozik: «Csak a teljes vakság vonhatja kétségbe, hogy mai kulturális életünk erotikus dolgokban a legközelebb múlt évtizedekkel összehasonlítva, valósággal elrettentő fokozódását mutatja a romlottságnak és elfajultságnak. S ami különösen sajnálatos, az ennek az erotikus méregnek napjainkban a művészet terén való fölötte veszedelmes fölburjánzása. A művészetnek némely ága, főleg a színház számára termelő művészetek, manapság igazi erotikus járványt mutatnak, annyira, hogy a drámai műágak szolgálatában álló művészek találékonyságuk, leleményük erejét a végsőkig megfeszítik, csakhogy a közönségbe mindig új meg új s egyre maróbb erotikus méreganyagot oltsanak bele és idegeit mindinkább ingerlő fogásokkal izgassák.»

Payot is ezt mondja: «A mai irodalom nagyrészt a nemi szerelem dicsőítése. Ha regényíróink, költőink nagy részének hinni akarunk, a legmagasabb, legnemesebb cél, melyet az emberi élet számára kitűzhetünk, oly ösztön kielégítése, mely közös az állatokéval». (Az akarat nevelése, ford. Weszely Ödön, Bp. 1905., 210. l.)

A magunk irodalmára, az újabb magyar költészet termékeinek nagy részére gondolva, hasonló egybefoglaló ítéletet mondhatunk. Nálunk is az utóbbi évtizedekben — mint alább látni fogjuk — rendkívül nagy mértékben elharapódzott költőinknél egyrészt az erkölcsiségnek a Nietzsche-féle bölcselet értelmében vett vitalisztikus fölfogásmódja, mely az életet mint életet s ennek teljes kiélvezését hirdeti a legfőbb jónak, másrészt a költészet újszerű s hatásos kifejezésbeli eszközeinek segítségével igen széles körben terjedt el s régebben nem ismert nagy fokban fejlődött ki az erotika, nem is legenyhébb formájában.

A költészetbeli erotika fejlődését előzően történeti nyomon végig kísérjük a legrégibb időktől napjainkig s megismerkedve az e körbe tartozó irodalmi jelenségekkel, végül etikai és esztétikai alapon megállapítjuk azokat az elveket, amelyek e kérdésekben irányadók lehetnek.

*

hmes tojs

Szőttes és Tojásmúzeum, Zengővárkony

(Baranya megye)

A Míves Tojás Gyűjtemény az ország első és Európában is ritkaságnak számító állandó hímestojás-kiállítása. A gyűjtemény darabjai 19 ország 55 tájegységéből származnak.

Dr. Nienhaus Rózsa magángyűjtő több mint 5000 darabos míves tojásgyűjteményéből mintegy 3000 darabot adott át az állandó kiállítás céljára. A vitrinekben közel 2100 alkotás látható, a további mintegy 900 díszített tojás a fióktárlókba került.

A Míves Tojás Gyűjtemény a látvány múzeuma, a 2007-es év vendégbarát múzeuma, az ország első és Európában is ritkaságnak számító állandó hímestojás-kiállítása.

Sajátos hangulatot áraszt és egyedülállóan szép látványt nyújt a kiállító terem, a vitrinekben elhelyezett mintegy 2000 művészien díszített tojás. Közelről tanulmányozva vesszük észre a hasonlóságokat, de leginkább a különbségeket az emberi kézügyesség és fantázia alkotta tárgyakon. Ma is élénk színben pompáznak a 1930-as években készült hímes tojások. Nemcsak a tojás felületére való festéssel, rajzolással, azaz tojásírással lehet szép mintákat kialakítani, hanem kellő kézügyességgel és gyakorlattal az egyszínűre vagy többszínűre festett tojás felületéről a festék eltávolításával is. Utóbbiak a vakart, vagy karcolt tojások. Számba venni is nehéz, hány féle dolognak a tojás felületére való felerősítésével is lehet mintákat kialakítani. Ismerünk magokkal, szalmával, lószőrrel, textilmintázatokkal, sőt apró fém patkókkal díszített tojásokat is. Ismét más hatást mutat a díszítmény, ha a természetes világos színű tojáshéj egy részének eltávolításával jön létre. Ezek az u.n. áttört tojások.

A gyűjtemény különleges darabja Charlton Carina német tojásdíszítő „A Himnusz dallama egy strucctojás felületén“ című munkája, amelyet a magyar millennium alkalmából készített. Egyedi Horváth Józsefné több mint 30 éves, karcolt technikával készült "Isten Báránya" nevű hímes tojása is. A jellegzetesen magyar díszítő módszerrel – patkolással, illetve vasalással - készült dísztojás együttes Kuris Lajos alkotása.

A múzeumban helyet kapott számos iparművészeti alkotás is, amelyek különféle anyagból (fa, ásvány, kő, üveg), és a tojásforma felhasználásával készült kompozíciók.

*

koncz-zsuzsa-szorenyi-levente-f8eat

Magyar retró

Csak fiataloknak

(Bencze Márta, 1966)

Bencze Márta a '60-as évek üstökösként feltűnt „táncdalénekes" volt, aki olyan gyorsan felejtődött el, mint ahogy ünnepeltté vált. A dal 1965-ben lett sláger, de az előadó a 66-os táncdalfesztiválon már nem tudta sikerét megismételni. Később egy Antal Imre nevű illető által vezetett ifjúsági rádióműsor szignálja is lett.

Semmi köze az 1967-ben készült „Ezek a Fiatalok" című filmhez, mert Bencze Márta nem „beat zenész volt, hanem az ekkor már lenézett és leszólt, hagyományos, esztrád jellegű muzsikát művelte, bár ebben a dalba még a kísérője az Atlantis együttes, egy korai felállásban. (Neményi Béla, Sankó László, Radics Béla , Rozsnyói György, Pintér István)

[Beke Zoltan (basszusgitár) adatközlése:

A felvétel 1966-ban készült. A zenekari tagok : Neményi Béla, Radics Béla, Rozsnyói György, Veszelinov András (dob), Beke Zoltán (basszusgitár).

Érdekes módon az 1966-os év Az Atlanisz zenekar történetéböl teljesen kiesik. Sehol semmi utalás rá. Se az akkori tagokra. Ez vonatkozik még egy jó pár zenedarabra az Atlantisztól a Youtube-on.

Fenti felállás volt 1965. dec. 31-töl kb 1966. végéig.

Beke Zoltan (basszusgitár)]

Bencze Márta, amilyen gyorsan sikeres énekesnő lett, később már ugyanennyire nem beszélt róla senki. Ki emlékszik már ezekre a dalaira, amiket szintén ő adott elő:

A siker, Arrivederci Hans, Csend, Csillagok hada, De most még jó, Drága Joe, Egy szelíd kopogás, Eltűnt egy lány, És mégis mozog a Föld, Gyönyörű teljes éj, Hiányzol, Hol van a régi gyerekkori láz, Így sohasem vártam én, Más nem ért meg téged, Mindig így lesz ez most már, Mi újság nálad?, Nem volt szerencsém, Oly pompás táj kinn San Francisco, Szerető szív, Töltsünk tiszta vizet a pohárba, Valaki erre járt

A Csak fiataloknak című kislemez (Qualiton) 1966-ban jelent meg. „A" oldalán a „Csak fiataloknak" (Deák Tamás - S. Nagy István) „B" oldalán a „Cowboy nadrág" (Deák Tamás - Tardos Péter) című dalokkal.

A nem teljesen manöken alkatú énekesnő eltűnt, én nem tudtam róla semmi továbbit kideríteni. Ha valaki tud róla - mi lett vele? - megköszönöm mindenki nevében az információját. Ma, ha még él és Magyarországon él, nagyjából 64 évesnek kellene lennie. (Vagy nem.)

S. Nagy István dalszövege:

Vén, Óó, vén falak,

Jaj, mit hallanak?!

Ott benn egy dalt játszanak [Kinek?]

Csak fiataloknak.

.

Szól a rádió,

Jaj, oly csábító

Sok Évának, Sanyinak, [Szóval?]

Csak fiataloknak.

.

Az óra körbe jár,

A zene meg nem áll,

És túl a vén falon

Most egy új dalt hallgatok.

No de ez még mind semmiség,

Mert a nyitott ablakon

Gitár hangja beoson,

És úgy árad szerteszét [Kell még!]

A rock és kell a shake!

.

Ám az est leszáll,

Jaj, most vége már,

Mert ébren lenni nem kár,

Csak egy-két öregnek,...

.

Vén, ó, vén falak,...

...A rock és kell a shake!

http://www.youtube.com/watch?v=2VPLHifXM5c&feature=related

*

vizenmenni

Hogyan lettem Esterházy?

„Lefut, bead, lő.

Szóval egészen úgy viselkedik, mint egy igazi futballista.”

Mándy Iván

.

A fogalmazásoknak köszönhettem, azt hiszem. Jól ment, mit csináljak. Másnak meg a matek feküdt. De azért nagyobb macera volt megírni egy fogalmazást, mint kört szerkeszteni, ezt mindenki elismerte. Ráadásul ötödiktől bejöttek a verselemzések. A nagyszünetekben gyártottam le őket a beérkező igények szerint: gyűlt a cserealap a beváltható kérésemhez. Az üzletet a pálya szélén kötöttük meg.

„Csajokat nem veszünk be!” – ettől a Kispolyák nem tágított, de csak azért, mert ő másik osztályba járt, és nem tudta, hogy megdolgoztam érte. (Egyébként is a két évvel idősebb Nagypolyák miatt volt akkora a szája.) Láttam, hogy tanácskoznak, de én nem hallgathattam. A Berka Zoli védett meg, ő kiabált ki végül a fiúgyűrűből. „Na jó, beállhatsz! Majd szólunk, meddig.”

Óvatosan léptem a csíkra, hátha meggondolják magukat, és akkor valamelyik rákezdi, hogy „sicc, sicc, sipirc, lány vagy, siírsz!”. Volt egy betonpálya, amelyet fehér sávokkal is felfestettek, eredetileg kosárlabdához, meg egy piros salak, ami rondán tudott horzsolni térdtájékon, ha az ember elhasalt. A betonpálya nagyobb volt és komolyabb, valahogy megtisztelőbb volt, hogy ezen vesznek be. Most már focista vagyok, gondoltam, és lepergett a szemem előtt múltam. A fáradhatatlan nagyapám a garázsok előtti placcon rúgta velem, amíg bírtuk szusszal, és ha néha összeakadt a lábam, vagy ráléptem a labdára és a földön kötöttem ki, ő csak nevetett, és azt mondta: „Egy focista nem sír! Vagy láttál te már olyat?” Olyankor elképzeltem a nagy embereket, a félisteneket, a Détárit vagy a Garabát a földön ülve hüppögni, és ez annyira mókás volt, hogy teljességgel elfeledkeztem a könnyekről. Ekkor lettem lasztimániás.

Most, a betonpálya csíkját átlépve úgy döntöttem, bármi is legyen, nem fogok megfutamodni az eszeveszetten száguldó „bőrbogyó” elől, ahogy a fiúk hívták. A Kispolyák találta ki, hogy rakjanak be a kapuba, hogy „ne lábatlankodjak nekik”, ott majd nem csinálok galibát. Ez már akkor is furcsán hangzott, hogy a kapus ne csinálhatna galibát, de nem szólhattam semmit. A kapuban tanultam meg imádkozni. Csak felém ne jöjjön. A menekülőutakat lestem fél szemmel, ha valamelyik tényleg komolyan gondolná, megcélozna és rábikázná. Két heti derekasan átvészelt szenvedés után javasolta egyikük, hogy próbáljanak ki a pályán. Igyekeztem flegmán tudomásul venni, nekem aztán mindegy, milyen poszt, lenyomom a feladatot, csak passzoljátok át – de a Berka Zoli látta, hogy szárnyakat növesztek, a szemem csillogni kezd, és én leszek Törőcsik… vagy Kovács? vagy Détári? Egyszerre voltam az összes.

Csak néha kellett kitérni a keményebb rúgások elől, a fociban az a jó, hogy mindig ott van másik tíz, én voltam a legnagyobb „szabadulóművész”, ha a labda kényelmetlenné vált. Isteni sebességgel tudtam lepasszolni, azok meg még hálásak is voltak érte, kicsiny csavar voltam a mákdarálóban, de milyen büszke! Aztán egy idő után már akciókba is bele-belefogtam, de csak hogy ne is sejtsék, hogy én is a pályán vagyok, legyen csak az övék a dicsőség, higgyék a magukénak, de azért egy-egy oxinál megengedtem egy félmosolyt magamnak, és legalább a sajátjaim hátbaveregettek érte, és ez volt a legszebb az egészben.

És akkor azon a vakáció előtti utolsó héten, a becsöngetés előtti utolsó percben, kettő-kettőnél, pattanásig feszült hangulatban, jött az ellenféltől az a benézett passz. A közelemben állt a hetedikes, akinek szánta, velem nem kalkulált. Ezerrel száguldott a kőkemény laszti, de én az útjában voltam – most kitérek vagy meghalok. A kezem felé repült, már hallani véltem a dühödt rikácsolást, „kééééz! kééééz!”, cseszhetnénk az egészet, és én lennék a hibás, felkaptam hát a két karom a levegőbe, felugrottam és derékkal fordultam be, ott kevésbé fáj, mintha mellbe talál, összeszorítottam a szemem… Aztán a tompa ütés, a lepattanó laszti, egy elhasaló kapus, majd az egetrázó üvöltés: „góóóóóóóóóóóóóóól!”. Mind felém rohan. Mit tettem? Istenem, mit tettem? Ünnepelnek. Állítólag gólt rúgtam. De hisz csak a derekam volt. A nevem üvöltik. A keresztnevem! Soha nem mondták ki előtte. Aztán a Berka Zolinak jut eszébe, hogy megtoldja, szinte adja magát az ötlet, és elordítja magát: Eszterházi! Ó, ez már sok, elönt a pír, Törőcsik még hagyján, vagy Disztl vagy Kovács, de hogy Esterházy, az isten… Hiszen ő volt az isten!

Három-kettőre nyertünk. Megadtam nekik. Bár fogalmam sem volt, hogyan, de erről elég volt csak nekem tudnom. Éldegéltem a dicsőségből nyolcadikig. A lányfoci akkor ér véget, amikor az ember ráébred, hogy a foci miért férfisport. Legkésőbb kamaszkorban. Egy feltámadást azért még tartogathat a sors: ha fiúgyermeket ád. Aztán az is felnő, és véget érnek a közös meccsek a városmajori placcon, a közös EB-nézések a hatalmas tál pattogatott kukoricával a takaró alá bújva, de még a közös szobából kommentált és átizgult döntők is, mert orvosolhatatlanul kínos minden, ami az anyja, és elmegy inkább a pubba a lánnyal, akiért odavan; „ne röhögtess”, mondja, mikor felvetem, hogy esetleg hozok pattogatott kukoricát, és már el is porzik. Még azt se tudja, hogy én voltam egyszer Esterházy.

Laik Eszter

Kommentárok:

http://www.irodalmijelen.hu/node/13960

*

Smile

APRÓBETŰS RÉSZ…

Villám Lajosnak nagyon megtetszik Gizike az irodájukból, és le akar feküdni vele, de Gizikének már van barátja.

Lajos már nagyon kívánja a lányt, egy nap bemegy az irodájába és azt mondja neki:

- Adok neked tízezer forintot, ha lefekszel velem

- Hogy képzeled Lajos, nem fekszek le veled. Különben is van barátom - válaszolja Gizike.

- De villámgyors leszek, csak ledobom a pénzt a földre, te lehajolsz érte és mire felveszed, addigra kész is vagyok!

- Meggondolnám. Felhívom a barátomat - válaszolja a lány, és előveszi a telefonját, elmondja a barátjának Villám Lajos ajánlatát.

- Kérjél húszezer forintot Gizike, a lényeg, hogy nagyon gyorsan kell felvenned azt a földről, és Lajos addig még a sliccét se tudja majd lehúzni!

Azonnal hívjál fel, ahogy megvan a pénz!- válaszolja a barátja, és Gizike elfogadja Villám ajánlatát.

Eltelik egy félóra, Gizike nem telefonál. Eltelik egy óra, Gizike még mindig nem telefonál.

Két óra múlva Gizike a telefonban:- Szörnyű volt, csak 5. forintosai voltak ...

Tanulság: Mindig vedd figyelembe és körültekintően mérlegeld az üzleti ajánlat összes apró betűs részletét, mert különben átb...nak!

*

gyerekkatona

Dugonics András:

Magyar példa beszédek és jeles mondások

A’ békes emberrűl.

Egy kukkot sem szóll.

Sok jó Barát el fér egy parányi helyenn[1]

A’ légynek se tudna ártani.

Ő szegény, vizet sem tud fel zavarni.

Ártatlan liba természet

El lehet vele egy kuckóban hálni.

Ártatlan Bak gedő

Rosz üdőben a’ kutyát se kell ki verni.

A’ span style=roszszért is jóval fizet.

Csak ásó és kapa választya el egymástúl.

Senkinek se vét.

Lehet egy kenyéren akár ki fiával.

Azt se tudgya még ő: ki mostan a’ Biró.

Ismeretlen nála a’ Városnak háza.

Kérd tőle süvegét, subáját is od’ adgya.

Nem szokása a’ fészkelődés.

Öszsze bújnak, mint a’ szegény ember malaccai.

Talán epéje sincs.

Meg békél maga’ kenyerén.

Nyakon vágod; még se szóll.[2]

Minden ember baráttya.

Minden ember’ bolondgya.

A’ szalmát se hajtya lábod’ elejébe.

El mehec, el is lakhac miátta.

Nem szóll, ha a’ kerék ki esik.

Ne szólly nyelven, nem fáj fejem.

Láb nyomon is házat épít a’ csöndös.

Csomót kötött még jó nyelvén is.

Békes malaccai egy ólban kilencen is el férnek.

Békkel szenvedi, ha hátárúl szíjat szelnek is.

Édes embernek epéje se keserű.

Fát vághatni hátán.

Tűr olajjal keni sebeit.

Egy Föcske fészekben el lakhatni vele.

Szótalan; mint a’ hal.

Szótalan; mint a’ néma.

Nagy tűrő, nagy szenvedő.[3]

Ki a’ régi boszszúságot elszenvedni, magát újra késziti.

Láb tántoritó követ még egynek elejébe se vetett.

Semmi ki nem fakad belőlle.

Erőltetni köll a’ boszszúra.

Mindegy néki: akár sütöd, akár főzöd.

Akár mit is tűrve ér el az ember.

Ha le tagolod se szól.

Meg hagygya magát mind sütni, mint piritani.

Pacientia, Barát tánc.

Írni a’ tűrésrűl könnyebb; mint tűrni.

Üthec rajta, még egygyet jajdúl.

Szíjat szelhec a’ háti bőrrűl.

A’ pénz, és diófa verve jó.

A’ hóhér is ki fáradna rajta.

El szenvedi mostoháját is.

Árt a’ Vargának.[4]

Mennél jobban hevitik a’ vasat; annál jobb acél.

Ellenség, nem ellenség; néki ecentergy patvar.

Válik ollyas, ki egeret se hajt ki a’ szobábúl.

Mennél jobban tapogyák a’ káposztát; annál hamarább érik, és jobb is.

Ha nem mással is: légy egy kis várakozással.

A’ Sajtó alól is néha jó a’ bor.

A’ ki nem tud tűrni, nem tud uralkodni.

Van é valaki, a’ ki nem szenvedett?

Az isten is el szenvedi bolondságainkat.

Sajtó alatt válik a’ sajt.

Ha mennyit vétünk, annyit menkövezne,

a’ tágas égben egy mennykő se lenne.

Kettőre se felel egygyet.

Újat még senkivel se vont.

Senkivel tengelt nem üttetett.

Még a’ Zsidónak is ki tér.

Hatonn kéröd, ötönn adgya.

Szelid: mint a’ bárány.

Nincs epéje, mint a’ galambnak.

Ha lehetne; vérével óltaná el a’ tűzet.

Tűzre olajt nem önt.

Szikrát tapod, hogy tűze ne támadgyon.

Isten’ fia volt Krisztus, még is szenvedett.

Békesség, és Feleség Istennek áldása.

Békkel élhet előtte a’ szunyog is.

A’ Békességet az Angyalok is hirdették.

Leg jobb Békes Vármegyében lakni.

Nagy Patvar a’ Zavar.

Akár minő viznek leg jobb a’ csendesse.

Nem háborodik fel, mint a’ bús tengör.

Ha bibéje van, azt se fájlallya.

Csizmájában a’ kövecset is el szenvedi.

Ennél a’ csillapodott üdő se csendesebb.

Üsd meg egy pofáját, a’ másikat adgya.

Szálanként szedeti ki szeme szörét.

Újjadra vonhatod, mint a’ gyűrűt.

Körösztűl dughatod a’ tű’ fokánn.

Számba se veszi a’ boszszú tevőket.

Maga’ száját is bé lakatolta.

Egygyenként verheted ki zábfogát.[5]

Nem szóll: mintha szájja se volna.

Azt se mondgya: hogy cseréllyünk pipát.

Borsót törhec órcájánn.

Számot nem tart ellenségeire.

Békót vethec lábára.

Orrárúl a’ legyet se hajtya el.

Ha meszsze nem volna, a’ világbúl is ki üzhetnéd.

Az árnyéknak se árt.

Azt se mondgya: hogy templom.

A’ gyermeknek se vét.

Meg nem öli még a’ bolhát is.

Élni hagygya a’ szúnyogot is.

A’ legyet se bántya.

Előre lát, mit tegyen; de hátra nem: hogy valamit meg boszszúllyon.

Hat kérdésedre alig felel egygyet.

Enged az ebnek is.

Két szalma szálat se tesz körösztűl.

Nem jó mindent Pápa szemmel nézni.

Nem minden tálban kanál.

Nem vakarja ahol nem viszket.

Nem tapogattya, ahol nem fáj.

Nem vágy a’ pócra, le se esik onnét.

Nem hasogatta a’ haj szálat.

Minden marakodó útálatos.

Nem csak a’ haj szálat, de a’ szálfát se hasogatta meg valaha.

Cseresnyét egy tálbúl nem eszik Urakkal.

Meg elégszik magával.

Nem nyújtozik tovább lepedőjénél.

Maga háza előtt söpör.

Nem bojgattya a’ régi határt.

Szél ellen nem hugygyozik.

Más’ szemetén nem kapar.

Más’ szekrénnyében nem kotoráz.

El jár a’ csapó zsinor mellett.

Ha égeti se fújja.

Nem piszkállya a’ ganét.

Más orra alá tormát nem reszel.

Meg eszi, a’ mit tálba aprított.

Az ösztön ellen nem rugdalódzik.

A’ csendes vizet fel nem zavarja.

Maga sövénnyéhez köti a’ lovat.

Ha cérnára kötnéd, azt se szakasztaná el.

Más’ szemében a’ gerendát se látná.

Tördbé fejét; még se haragszik.

Sokat hall; de keveset szóll.

A’ húsos koncon se veszekedhetik.

A’ Macskát se költi fel álmábúl.

Soha kanca rúgást nem szenvedett.

Sehol nem áll keresztűl.

Az üres szekérnek is ki tér.

Se a’ részeget, se a’ garázdát nem szidta.

Fészkén kivűl nem terjed.

Fészkén kivűl nem tollasodik.

Bőven meg éri a’ magájéval.

Máséra nem áhsitozik.

Kebelében talállya a’ jó meleget.

Maga kebelében talállya a’ cipót.

Otthon talállya, a’ mit mások kin keresnek.

A’ Jónak, tő szomszédgya’ a’ Jó.

Úgy is elegendő a’ civódók száma.

Csendesnek csendes a’ baráttya.

Nincs mit ellene vetni

A’ nyughatatlant is böcsűlni.

Meg alkuszik egy gyékényen mindennel.

Csöndös, mint az olaj.

Csöndös, mint a’ hóldvilág.

Csöndös, mint a’ sik mező.

Csöndös, mint a’ hóltt.

Alólla a’ gyéként el nem rántották.

Fel nem pattan, mint a’ Sajt kukac.

Szelid, mint a’ Gerlice.

Érti a’ tréfát.[6]

Meg fér hüvelében pallosa.

Nem piszkállya a’ hamvazott tüzet.

Senkinek hírében nem gázol.

A’ gyermeknek is ki tér.

Semmiben semmi gyanúja.

A’ lud méreg felől semmit se tud.

Élete csupadon liba szelídség.

Mivel semmiben nem tudós, semmiben nem gyanós.

Egy értelemben mindennel.

Sok jó öhetik egy tálbúl.

Egy duda mellett sok jó táncolhat.

Ki nem mutattya foga’ fehérrét.[7]

Néha az eb is meg alkuszik a’ macskával.

Zab kenyérrel is békével el lakik.

Nem bánnya, ha hátat fordítaszsz is néki.

Be éri egy ugorkával.

El hál a’ mezitelen főldön is.

Nem morog mint a’ kan kutya.

Nem köpdös, mint az ijedett macska.

A’ békes legelést a’ Juhok is szeretik.

Békkel élnek az angyali karok.

Háború pokolban, békesség az égben.

Békkel szenvedi a’ farba rugást is[8]

A’ békesség szerető, Istenét kedvellő.

Soha nem értem békességes szélvészt.

Két éles pallos nem fér egy hüvelben.

Békkel jár, a’ ki nem oláhkodik.

A’ mi tenger, az soha nem Bék.

A’ csendes üdőben könnyű a’ kormány.

A’ zűrzavarokban nehéz csendel élni.

A’ békes alvás, jobb a’ béketlen táncnál.

Az arany szép és jó; de még se békesség.

Pokolban is esik néha napján egy vásár.

Néha az ördögnek is gyertyát kell nyújtani.

Békkel lehetne a’ tolvaj is, ha nem bántanák.

Könnyű a’ láncoltt kutyával béket tartani.

A’ béknek üres helyét az ördög foglallya el.

Néha a’ békkel minden elvész.

A’ meg békeltt barát, soha se volt barát.

Talán az ördöggel is el tunna lakni.

Szerencséssek a’ hólttak: mert békkel nyugszanak.

A’ tellyes Bék, ritka madár ezen a’ világon.

A’ bék angyal kövesse az útast.

Békkel mint szárazon, mind vizen.

Béket kéván még az ellenség is.

Bár soha meg nem kellene békélnünk.

Más udvarába se néz.

Előbb áll a’ lőcsel.

Ki újját kapja, annak karját is nyújtya.

A’ Pópát se kergetné lőcsel.

A’ ludat se tudná öszsze zavarni.

Ellenségének is köszön.

Az ellenkezőnek árnyékához se közelít.

Ha köpönyegjének szélére űlsz;

annak azt a’ szélét elvágja, sem hogy őtet fel kölcse.

Álmában is békéll.

Ki békével fekszik, maga’ békével kél.

Senki fiába bele nem kötelődzik.

Meszszirűl is ki tér.

Szent a’ békesség.

Dicsőség Istennek, békesség embernek.

Istennek békével jár mindenütt.

Ha ki mondod mindég, a’ mit akarsz;

Azt hallhatod a’ mit nem akarsz.

Ha békkel akarsz élni, sokat ne szólly.

Ha a’ béket szereted; ellene ne mondgy senkin e

Békkel járnak a’ csillagzatok is.

Csak az égben az állandó bék.

Békes városban a’ rosz is jóra fordúl.

Ha haragszol; hamar meg békélly.

Ha békesség támad; romol a’ háború.

Bék a’ hadat, a’ had szűli a’ béket.

Békes Gazda, fele nyereség a’ háznál.

Az Isten is békesség Istene.

Ha a’ Királyok öszsze nem vesznének;

a’ katonák se kapnának üstökbe.

Vannak, kik békkel nem lehetnek.

Béket az Isten, civódást az ördög szereti.

Akár miben vétnek a’ nagyok, a’ szegény embereket rántyák elő.

Akár miben vétenek a’ Fejek, a’ lábak adgyák meg annak az árát.

Bor, búza, békesség, és feleség ékes;

Széna, szalma, szalonna, és a’ ruha kékes.

Sokszor a’ Bíró se tehet békességet.

Jobb egy békesség száz hadnál.

Ha csak egy ember teremtetett vólna;

talán az is öszsze veszhetett volna,

ha nem mással, legalább magával.

Ki a’ béket nem becsűli, hadakozni sem tud.

A’ kutyák között is szép volna a’ békesség.

Más kezéhez békéllett.

Ha meg békéltek, kéz a’ kezet mossa.

A’ Fazekak is hamar őszsze zördűlnek, de hamar meg békéllenek.

Soha báránnyal a’ farkas meg nem békélhet.

Könnyebb a’ békéltetés, mint a’ békéllés.

Néha pedig könnyebb a’ békéllés, mint a’ békéltetés

Két kő között jön ki a’ liszt.

Ha akarod, a’ hét számot is párosnak mondgya.

Adgyunk kezet egymásnak.

Meg lehet fejni egy tál korpánál.

Eb, a’ ki haragszik.

Csak eb a’ kutyával haraghatik öszsze.

Az embert hordozza a’ ló,

éteti az ökör

ruházza a’ Júh

védelmezi a’ kutya

követi a’ majom

meg eszi a’ Pondró.

Ha békkel élhec, ne add a’ világ’ veszekedéseiért.

Néha néha magaddal is meg békélly.

Szeresd a’ béket, ha sokáig élni kívánsz.

Bék orvosság, a’ civódás méreg.

__________________________________________

[1] Simonides (elég gazdag lévén) egy kis házat épít vala magának. Okát kérdezőknek azt felelé: Vajha ezt is igaz barátimmal meg lehetne töltenem!

[2] Leg nevezetesebb (és tulajdonságai között leg híresebb) erkölcscse vala Sokratesnek (ama leg szelidebb Görög Bölcsnek) hogy soha valakire meg nem haragudott. Egyszer egy alávaló ember (valami szoros gyűlekezetben személlyét nem ösmervén) pofon vágta őtet. Erre a’ Bőlcs (semmi haragot nem mutatván) ezeket mondotta: kár hogy nem tudtam, mikor köllessék sisakossan járnom.

[3] Nagy tűrőnek lehet egy Paraszt embernek gyermekét mondani, ki (attyának akarattya ellen, és annak semmi kölcsége nélkűl) egészszen a’ Filozofiáig magát fel segítette. Ekkor osztán haza érkezvén, attyának szidalmazássait, átkozódássait iszonyú képpen halhatta, de el is hallgatta. Meg únván a’ haszontalan káromkodásokat, utóllyára azt vetette a’ fiának szemeire: hogy Filozofiájának semmi hasznát nem veszi: veszem (felele a’ Fiú) mert az tanított a’ szidalmazásoknak el tűrésére.

[4] Midőn valami ételrűl, vagy italrúl azt mondgyák, a’ betegesnek: hogy néki árt, erre ő azt szokta felelni: árt a’ Vargának. Tudniillik: nem meri mondani: hogy az étel nem árthat; hanem (ezt el fülelvén) csak azzal enyeleg: hogy ár (subula) a’ Vargának kezeibe illik.

[5] Ebben a’ szóban, Zábfog, mit tegyen a’ szónak eleje Záb; nem tudgyuk. Mondgyák némelyek: hogy Zabfognak kellene mondani, mellyel a’ ló a’ Zabot meg rágja; innét is szívárkodik a’ Zabállás. A’ lónak Zabolája is (vagy Zablája) innént veheti eredetét. De akár mit tegyenek ezen okoskodások; még is közönségessen a’ Magyarok Zábfogaknak, nem Zabfogaknak nevezik az örlő hátúlsó fogakat. – Fen van még nálunk a’ Záptojás, az az meg büdösödött, meg büszödött, meg veszedett tojás – Egy é ez a’ két szó: Záb és Záp, ki határozza meg? – Zab gyermekeknek mondgyuk a’ fattyukat is. – Igazítsák el ezeket a’ szótárosok.

[6] Egy szegény vándorló kis deákot, ebédre hittak egy házban. Ez az akkori szokást jól tudván, meg köszönte az első kinálást, és a’ másikra várakozott. De hogy mászszor nem kinálták, így szólla: előbb valamit mondottak az Urak. Semmit se (felelének amazok) Ezzel az asztalhoz űl, és velek önni akar. Elhajtották kését is, de azzal se gondolt valamin, az fel vevén; értem én (úgymond) a’ tréfát.

[7] Értéssére esett egy nagy érdemű embernek: hogy egy rágalmazó sok roszat szóllott legyen felőlle. Kérték is baráttyai: hogy foga’ fehérét mutassa meg néki. Erre a’ Bőlcs csak azt mondá jó barátinak: meg nem érdemli a’ czudar: hogy fogam fehérrét lássa. Sőtt (a’ mi több) meg kell az illyen embereknek engednünk, kik (mivel kevés üdőt töltöttek az ékesen szóllásban) a’ czudar szavakon kivűl mást ejteni nem tudnak.

[8] Egy valakit (sok becsűletes embernek láttokra) farba rugott egy ostoba ifiú. Ennek békességes tűréssét látván amazok; ha méltán nem haraghatna é amarra: és őtet nem üldözné é az ítéletre? Erre azt felelé emez, ha engem egy szamár farba rugott vólna; el vihetném és a’ dolgot az ítéllő széknek elejébe? Hát az a’ szemtelen ostoba mivel külömbözik a’ szamártúl?

font-size: 12pt;font-size: 12pt;span style=p style= center
LAST_UPDATED2
 
Keresztelő Szent János születése PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 24. vasárnap, 05:21

16_sz_012012. június 24. – Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

Katolikus igenaptár- Napi igehelyek

Iz 49,1-6
Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.'' De én azt mondtam: ,,Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.'' Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.''

ApCsel 13,22-26
Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ,,Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat'' [Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28]. Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének [Lk 3,3]. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ,,Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.'' Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.

Lk 1,57-66.80
Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.'' Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.'' Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: ,,János a neve.'' Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: ,,Mi lesz ebből a gyermekből?'' Mert az Úr keze volt vele. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

Elmélkedés:

Mi lesz ebből a gyermekből?
A mai napon Keresztelő Szent János születését ünnepli Egyházunk
világszerte. Ha röviden, mindössze egyetlen mondattal szeretném
összefoglalni Keresztelő János nagyságának titkát, akkor talán ezt
mondhatnám: Az Isten által meghatározott időben az Isten által
rábízottakat hirdette és azt cselekedte, amivel Isten megbízta. Érdemes
azonban részletesebben kifejtenünk mindezt.

Keresztelő János az Isten által meghatározott időben élt. Érthetjük ezt
úgy, hogy nem akkor született meg, amikor szülei, Zakariás és Erzsébet
szerették volna, hanem akkor, amikor Isten akarta. Az evangélium tanúsága
szerint mindketten éltesebb korúak voltak, s emberileg már nem
számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni. Ezt igazolja az a tény,
hogy amikor templomi szolgálatteljesítése alkalmával Zakariásnak
megjelenik az angyal és hírül hozza neki, hogy hamarosan gyermek fog
születni, akkor ő egyszerűen nem hiszi ezt el. Hitetlenségének az lett a
következménye, hogy megnémult, és egészen a hír beteljesedéséig, azaz
gyermeke születéséig nem tudott megszólalni. Magas életkoruk miatt tehát
Zakariás és Erzsébet nem gondolt már arra, hogy Isten gyermekáldásban
részesíti őket. De Isten másként akarta. Nála semmi sem lehetetlen. Így
született meg János a Mindenható akaratából akkor, amikor Isten ezt
elrendelte. A mai ünnep evangéliuma éppen az ő születésekor történt csodás
eseményekről számol be: Zakariás némaságáról, a névadás különleges
módjáról, majd újbóli megszólalásáról, valamint az emberek
csodálkozásáról.

Keresztelő János az Isten által meghatározott időben született és élt.
Érthetjük ezt úgy is, hogy amikor Isten elérkezettnek látta az időt arra,
hogy a világba elküldje Fiát, a Megváltót, akkor az ő érkezését
előkészítendő küldte el Keresztelő Jánost. János az idők teljességében, a
messiási időben, az ószövetség végét és az újszövetség kezdetét jelentő
időben született. Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akaratából jövünk a
világra. Érdemes hinnünk abban, hogy nem véletlenül éppen ebben a korban
élünk. Érdemes hinnünk abban, hogy gyermekkorunktól fogva testi és lelki
fejlődésünk érdekében Isten mindent megad ahhoz, hogy az általa óhajtott
küldetésünket elvégezzük életünk során.

Keresztelő Szent Jánosról tett második kijelentésünk így hangzott: az
Isten által rábízottakat hirdette. Lukács evangélista összefoglalóan írta
le János beszédét (vö.: Lk 3,7-18). A János által mondottak három dolog
jellemzi. Egyrészt szavaiban észrevehetjük a prófétai keménységet,
egyfajta fenyegetést azok iránt, akik nem hajlandók Isten törvényei
szerint élni. Így beszélt: „Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket,
hogy fussatok az eljövendő harag elől?” (Lk 3,7). Beszédének második
jellegzetessége a buzdítás. Felszólítja, bátorítja, buzdítja a tömegesen
hozzá érkezőket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcsét teremjék (vö.: Lk 3,8).
Újra eléjük tárja a törvények megtartásának útját, az Isten felé vezető
utat. Harmadsorban pedig János beszédében felfedezhetjük a Krisztusra
mutatást. Eloszlatja azokat a félreértéseket, amelyek szerint ő volna a
messiás, ehelyett inkább rámutat Krisztusra, az Isten küldöttére és később
saját tanítványait is őhozzá küldi. A Keresztelő tehát azt hirdeti, azt
tanítja az embereknek, amit Isten bíz rá. Talán jó volna nekünk is
meghallanunk és megszívlelnünk, amit Isten üzen nekünk küldöttei által.

A Megváltó előfutáráról harmadikként azt állítjuk, hogy azt cselekedte,
amit Isten meghatározott számára, és itt a keresztelést, a bűnök
bocsánatára végzett keresztelést szükséges megemlítenünk. János
megkeresztelte mindazokat, akik kifejezték bűnbánatukat és tanújelét adták
annak, hogy készek visszatérni Istenhez. Az Isten útjának keresése
mindennapos feladat számunkra. A keresztség egykor kapott kegyelem és az
istengyermeki állapot felelevenítése mindennapos feladat számunkra.
Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akarata szerinti cselekedeteink az
üdvösséget biztosítják számunkra.

Befejezésül még egy gondolat. A János születése körüli csodás események
láttán az emberek ezt kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Amikor mi
megszülettünk, bizonyára sokak fejében szintén megfordult ugyanez a
kérdés: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Próbáljunk meg odahaza őszintén
válaszolni erre a kérdésre! Mi lett belőlünk?
© Horváth István Sándor

salome by pierre bonnaud

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS
Június 24.
*Ain Karim, Kr. e. 7. +Mahérusz vára, Kr. u. 29.

,,Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma kezdődik. Izajás próféta megírta: Nézd, elküldöm követemet, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: ťKészítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!Ť Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.'' (Mk 1,1--4). Így hangzik az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben megőrzött régi igehirdetési formulák egybehangzó tanúságtétele: Jézus nyilvános föllépésének kezdetei Keresztelő Jánosnak a Jordán mellett indított bűnbánó mozgalmába nyúlnak vissza. Az evangélisták közül az egyetlen ,,történész'' ennek az eseménynek páratlan üdvösségtörténeti jelentőségét egy hatos tagolású időmeghatározásban fejezi ki határozott vonásokkal (Lk 3,1 sk.): Tiberius császár uralkodásának tizenötödik éve az október 27. és szeptember 28. közötti időre utal, valószínűleg a Krisztus utáni 28/29. évben. Tulajdonképpen ez az egyetlen közvetlen évmegjelölés evangéliumainkban.

Keresztelők -- és keresztelési mozgalmak -- nem voltak ismeretlenek a korforduló zsidósága előtt. De közülük csak egy kapta meg már zsidó kortársaitól ,,a Keresztelő'' nevet. János alakja és keresztsége különös, feltűnő lehetett.

Alakjában semmi sem emlékeztetett az úgynevezett álmessiások viselkedésére, akiknek föllépéséről az újszövetségi hagyomány is beszél. Voltak, akik messiási prófétáknak adták ki magukat, s követőiknek megígérték, hogy megismétlik Izrael eszményi őskorának, a mózesi időknek csodáit. A Lk 2,30 szerint bizonyos, hogy János föllépése előtt a pusztában élt, tehát azon a helyen, amelyhez Izrael végső várakozásai fűződtek. Kumrán jámborai is a júdeai pusztában -- távol a bűnös világtól és az elvilágiasodott templomtól -- akartak fölkészülni akkoriban Isten végső megjelenésére. Még az is lehetséges, hogy János egy bizonyos ideig náluk tartózkodott. Az említett messiás- jelöltekkel szemben ő nem ígért semmiféle megmentő csodát, amely igazolhatta volna őt. A hagyomány egyetlen csodáját sem említi.

A János-evangélium Betániát (1,28), később a Szalim közelében lévő Ainont nevezi meg János működési helyéül. Amikor a zsidók a Jordán déli folyásának steppevidékén meglátták a Keresztelő bőrövvel összefogott teveszőr ruháját és szűkös pusztai étkezését (Mk 1,6), egykori legizzóbb prófétájukra, Illésre kellett emlékezniök, akin ,,szőrruha volt, a derekán pedig bőröv'' (2Kir 1,8), s akinek az akkori zsidóság várakozása szerint a Vég előtt vissza kellett térnie, hogy Jahve vagy a Messiás előfutáraként fölkészítse a népet az üdvösség idejére. Jánosban a régi prófétaság szellemének megfelelő új Illés támadt. Az övénél nem kisebb bátorsággal hirdette meg a régi felszólítást: Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához! (Mt 3,2). És Izrael ne ringassa magát álmokba: az Eljövendő nem fogja Isten népét elnyomóitól megszabadítani, nem fogja a világbirodalom fényébe emelni. Az ítélet végső aratását fogja elvégezni: ,,Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti'' (Mt 3,12). Vagy amint János egy másik képpel hirdeti: Az utána jövő Erősebb Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, azaz Isten népének igaz tagjait megmenti, és a bűnbánattól elfordulókat megsemmisíti (Mt 3,11).

A Keresztelő a nép minden tagját és osztályát, még vezető köreit is, kivétel nélkül megtérésre szólította föl. Már ő sem becsülte semmire, ha egyesek elbizakodottan megvetettek másokat, és vélt igazvoltukkal kevélykedtek. Ezt tette némely elkülönülő csoport, mint a farizeusok és az esszénusok, arra hivatkozva, hogy ők ismerik a törvényt. És arra se hivatkozzék senki vakmerően, hogy az Isten népéhez tartozik, se arra, hogy a nagy ősatya, Ábrahám érdemei mindent eligazítanak: ,,Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hagy arra hivatkozhattok: Ábrahám a mi atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!'' (Mt 3,7--10). ,,Aki utánam jön, erősebb nálam'' -- hirdeti János, kinek bűnbánatra felszólító szava a meghirdetett ítélet közvetlen közelsége miatt minden más próféta szavánál súlyosabb.

Ennek a végső fölkészülésnek a kifejezésére szólítja föl az embereket a ,,bűnbánat keresztségére'' (Mk 1,4). Ez a bűnbánati keresztség is új volt Izrael földjén és népében. Semmi köze sem volt az egyébként is csak a későbbi időkből kimutatható prozelita keresztséghez. Azt az önként vállalkozó pogányoknak és nem a zsidóknak kellett fölvenniök, hagy megtisztuljanak rituális tisztátalanságuktól. Különbözött egyes jelentéktelen zsidó közösségek megismételhető keresztségétől is. A prófétai igehirdető csak a megtérésre kész zsidóknak szolgáltatta ki egyszer, kizárólagosan és végérvényesen!

Erről a megtérést követelő keresztségről természetesen Heródes Antipász negyedes fejedelem sem akart tudni. Heródes a bűnbánatot hirdető Jánoshoz térbelileg igen közel, Jerikóban élt, melyet apja téli szállásul újra fölépíttetett. A próféta szózata alól azonban ő sem tudta kivonni magát. Mint Sámuel, Nátán vagy Illés, a Keresztelő is igaz prófétaként emelte föl szavát az Isten parancsát semmibe vevő tartományi fejedelem ellen, aki elcsábította mostohatestvére feleségét, Heródiást (Mk 6,18). Az, hogy Heródes vétkét János oly bátran megnevezte, elfogatásához vezetett. Amint a zsidó történetíró, Josephus Flavius tudósít minket, Mahérusz várába zárták, a Holt- tengertől keletre, ahol Heródesnek pompás palotája volt. Tulajdonképpeni ellenfele, Heródiás csak az alkalmat várta, hogy a kellemetlen erkölcsbírót végleg félretegye az útból. Megtalálta a módját, hogy mostohalányának, Szaloménak tánca révén egy nagy ünnep boros hangulatában csapdába ejtse a kéjsóvár vénembert, és szörnyűséges ajándékot követeljen tőle: a rab János fejét (Mk 6,17-- 29).

A szokatlan, szinte ijesztő külső, amely Jánost a régi próféták tanítványának mutatta, kemény szigorúsága, magával ragadó prédikációja, előrelátó tekintete, amely megértette az idők jeleit -- s mindez a csodálatos emlékekben oly gazdag Jordán rohanó vizei mellett --, nem maradt hatástalan. Az Újszövetség megőrizte a Keresztelő igehirdetésének megrendítő következményeit. A megtérést elutasító farizeusi jámborok meggyanúsították a Keresztelőt komor, aszketikus életmódja miatt (Mt 11,18 sk.). Jeruzsálem vezető körei hivatalosan megkérdezték a Keresztelőt, hogy ő-e a Próféta, azaz a MTörv 18,15-ben megígért üdvözítő (Jn 1,25). Sőt, amint Josephus mondja, Heródes Antipász messiási megmozdulástól, lázadástól tartott. A néptömegben sokaknak elég éber volt a lelkiismerete ahhoz, hogy fogékonyak legyenek a bűnbánat hirdetőjének szavára. Sőt, ha a Keresztelő kivégzése után rögtön elterjedt a hír, hogy föltámadt, és az ő csodatevő ereje működik Jézusban (Mk 6,14), akkor ezek az emberek nyilván meg voltak győződve a Keresztelő isteni küldetése felől.

Még jellemzőbb, szinte végzetes volt János hatása a saját tanítványaira. Hogy Jézus csak a Keresztelő fogságba vetése után kezdett-e tanításával színre lépni és tanítványokat gyűjteni, amint a szinoptikus hagyomány állítja (Mk 1,14 sk.), vagy már János mellett működött, és tanítványaival Jánoshoz hasonlóan kereszteltetett (Jn 3,22; 4,1 sk.), ez nyílt kérdés maradhat. Annyi biztos, hogy a János- evangélium Keresztelő Jánost úgy jellemzi, mint akinek előkészítő és úttörő feladata van az üdvösség idejének elérkezte előtt (Jn 4,27 sk.). Tanítványai azonban, legalábbis néhányan, úgy vélték, hogy halála után is hűségesnek kell maradniok mesterükhöz: azaz nem Jézusban, hanem Jánosban látták Isten végső küldöttét. Lassanként szektás közösséggé alakultak, amely a krisztushívőkkel rivalizált. Jn 3,26 szerint mesterük, János előtt is háborogtak Jézus keresztelésének nagyobb sikere miatt: ,,Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, és az emberek tódulnak hozzá.'' Szent Pál még Efezus vidékén is talált János- tanítványokat, akik még nem is hallottak a Szentlélek keresztségéről (ApCsel 19,1--7).

Míg az újszövetségi hagyomány egy része a Keresztelőt minden előzmény nélkül lépteti föl, tehát nem ismeri előtörténetét, sem meghívatásának történetét, a Lukács-evangélium elmondja születésének és névadásának csodálatos körülményeit idős szülei, Zakariás zsidó pap és Erzsébet otthonában. Ez -- a 6. századtól nyomon követhető hagyomány szerint -- a Jeruzsálemtől 7,5 kilométernyire nyugatra lévő Ain-Karimban történt. Még fontosabb az, amit egyetlen más prófétáról sem állítottak soha: János anyja méhétől fogva el volt telve Szentlélekkel. Ő volt tehát Jahve végső időkre szánt prófétája, aki születése, beszéde és tettei által meghozza Izrael népének az üdvösség idejét (Lk 1,15--17). Ha igaza van az újabb kutatásnak, a gyermek Keresztelő születéstörténete a Keresztelő körének hagyományára megy vissza, ahol anélkül alakult ki és származott tovább, hogy Jézus történetére gondoltak volna. Csak a keresztény hagyomány egyesítette, és hozta vonatkozásba Jézus fogantatásának és születésének történetével.

A Keresztelő tanítványai félreismerték más prófétáknál hasonlíthatatlanul nagyobb méltóságát. Ennek köszönhető, hogy az ősegyháznak egyre jobban védekeznie kellett János személyének túlértékelése ellen. A Krisztusról szóló igehirdetés kényszerítve érezte magát, hogy tisztázza a Messiás prófétai előfutárának szerepét. ,,A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának vrömhíre terjed...'' (Lk 16,16). Bármily nagy volt is a Keresztelő, ,,aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála'' (Mt 11,11). ,,Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról'' (Jn 1,8). ,,Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára'' (Jn 3,28) -- mondja maga János önmagáról. Egyszer azonban, Jézus Jordán-beli megkeresztelkedésekor föl kellett cserélődnie a szerepeknek: ,,Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz hozzám?'' (Mt 3,14).

Az a tény, hogy a későbbi János-szekta utólag elrajzolta a bűnbánathirdető alakját, mit sem változtat a Keresztelő üdvtörténetileg páratlan jelentőségén. Nem kisebb, mint maga Jézus lett isteni küldetésének és prófétai nagyságának örök tanúja azáltal, hogy fölkereste a Jordánnál, és megkeresztelkedve vallomást tett prófétai igehirdetése és Isten népének fölkészítése mellett (Mk 1,9).

Hallgatóinak kell megvallaniok, mi vitte ki őket a Jordánhoz. Talán egy langyos szélkakas-ember vonzotta őket, aki az emberek szája íze szerint beszél? (Mt 11,7 sk.) Ők tudják, hogy egy prófétához vonultak ki. ,,Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobb... Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál'' (Mt 11,7-- 11). Miért? Mert ő az utolsó próféta, aki mint közvetlen út-készítő, egészen a kezdődő Istenország küszöbéig vezet. Ezért az ősegyház joggal látta meg benne az újra eljött Illést (Mt 7,10.14). Jézus a maga isteni küldetését annyira összekapcsolja Jánoséval, hogy azoknak, akik János bűnbánati keresztségét elutasították, kijelenti, hogy ezzel vele és küldetésével szemben is döntöttek (Mk 11,27--33; Lk 7,29 sk.). Jézus nemcsak az isteni megbízatás dolgában tudja egynek magát előfutárával, hanem az elutasíttatásban is; hiszen egyaránt félreismerik, s megvetéssel és gyanúval fogadják Jánosnak, az előfutárnak és bűnbánathirdetőnek, valamint Jézusnak, az üdvösség meghozójának életmódját: ,,Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja'' (Mt 11,18--19).

Jézus kétségtelenül útkészítőjének nyilvánította a Keresztelőt. De vajon megfordítva, a Keresztelő is fölismerte Jézusban a megígért Messiást, és tanúságot is tett róla? Erre nem is olyan egyszerű igennel felelni, mint első tekintetre látszik. A Márkus-forrás Keresztelőről szóló híradása beszél ugyan egy eljövendő égi bíróról, de nem úgy, mint a küszöbön álló, a hamarosan elkövetkező Istenország csodatevő meghirdetőjéről. Ha a Keresztelő tanúságot tett volna a már jelenlévő Jézus Messiás-voltáról, akkor János mozgalmának utóélete érthetetlen volna. Nem lehetne mással magyarázni, mint a Jézussal és az ő közösségével való -- a Keresztelő szavaira alapuló -- nyílt szembefordulással. Az viszont nagyon is érthető, hogy a Krisztusra visszatekintő ősegyházi igehirdetés arra törekedett, hogy az eljövendő világbíró prófétáját már az elérkezett, jelenlevő Messiás Jézus tanújává tegye, különösképpen a János-szektával való viták miatt. Ez a törekvés mindenekelőtt a János-evangéliumban szembetűnő. A legrégibb hagyomány szerint a Jordán-parti kinyilatkoztatás eseményei kizárólag Jézusra irányulnak (Mk 1,9--11). A negyedik evangélium viszont Jézus méltóságának különleges, Jánosnak és másoknak szóló tanúságaként értelmezi (Jn 1,30--34). Nyomatékkal mutat rá a Keresztelő a Jordánnál megjelenő Jézusra: ,,Íme, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!'' (1,29), és maga küldi tanítványait Jézushoz (1,35--51). Hatásosabban és erősebben nem lehetett volna a Jézus és a Keresztelő között fennálló kinyilatkoztatás-történeti viszonyt a Keresztelő- mozgalomnak címezve ábrázolni.

A hagyomány mindenesetre megmutatja nekünk a helyes távlatokat. János igazi próféta volt, az utolsó és a legnagyobb a próféták közül. Nem elég nagyság ez? Az evangélium forrásai szerint a bebörtönzött Keresztelő tanítványai útján megkérdezi Jézust, hogy ő-e ,,az eljövendő'', aki a megjövendölt Bíró lesz, vagy valaki mást várjanak. Jézus az izaiási üdvösség-prófécia szavaival felelt: a vakok látnak, a süketek hallanak, a közelgő istenországát az üdvösség tettei hirdetik. És válaszát az éppoly komolyan intő, mint vigasztalóan ígéretes boldoggá nyilvánítással zárja: ,,Boldog, aki nem botránkozik rajtam'' (Mt 11,2--6). Bizonyos, hogy nem esett ki egyetlen gyöngyszem sem a Keresztelő koronájából, ha a fogságban Jézus működéséről tudomást szerezve kérdést intézett hozzá. Sokáig úgy gondolták, a Keresztelő csak látszat, afféle ,,pedagógiai'' kérdést akart föltenni, hogy maga Jézus szüntesse meg tanítványai kétkedését. Mindazonáltal amennyire alaptalan ennek föltételezése, épp oly helytelen lenne azt állítani, hogy a Keresztelőnek kétségei voltak Jézus küldetését illetően. Joggal tehette föl az említett kérdést egyszerűen csak azért, hogy Jézus erősítse meg őt -- akire küldetése végén a vértanúság vár -- hitében, hogy Jézus megjelenése és cselekedetei az ő próféciáinak beteljesülései.

János semmit sem veszít nagyságából, ha úgy áll előttünk, mint az igaz világosság tanúja -- mely világosság a világba jött --, de nem ő maga a világosság (vö. Jn 1,8--10). Ő még teljesen az ószövetségi prófétaság talaján áll. Még nem tesz különbséget a Messiás első és második eljövetele közt. A végső idők lélek-kiáradását és az ítéletet együtt látja. Még nem tudta, hogy a Messiásnak először Isten kegyelmi idejét kell meghirdetnie, a szenvedésnek és bűnnek alávetett emberiség megváltójaként kell megmutatkoznia, mielőtt újra eljön ítélni, és megszüntetni a világ minden baját és jogtiprását.

Ez a valódi, a Keresztelő saját belső gyötrődéséből született kérdés volt az egyetlen és utolsó tett, amelyet az evangéliumok a haláláig hű prófétáról közölnek. És éppen ebben világosodik meg számunkra történetének sokatmondó, példaszerű jelentése. A Messiás előfutárának is -- aki ,,asszonyok szülöttei közt a legnagyobb'' volt -- szembe kellett néznie a ténnyel, hogy az Eljött más, mint akire számított, üdvözítő műve másképpen kezdődik, mint bárki is várta. Az előfutárnak sincs más útja az egyéni üdvösséghez, mint a hit útja: az Isten -- Názáreti Jézusban adott utolsó -- kinyilatkoztatásába vetett hit útja.

Jánosról, aki az Isten küldötte volt (Jn 1,6), a Szentírás oly világos és fölemelő tanúságot tesz, hogy üdvösségtörténeti jelentőségét semmiféle legendás vagy elbeszélő szöveg nem emelheti. Mégis álljon itt Szent Ágoston szava az Újszövetség súlyos ajkú prófétájáról (Sermo 293,1--3):

,,A megszentelt János születését ünnepli az Egyház. Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját ünneppel ülnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük. Ez nincs jelentőség híján. Ha talán magyarázatunk a tárgy méltóságához képest rövidnek tetszik is, tartalma mégis annál fönségesebb és termékenyebb.

János meddő öregasszonytól születik, Krisztus fiatal szűz leánytól. Apja nem hisz János születésében, ezért megnémul. Mária hisz Jézusban, is hitben foganja őt.

János olyan mint valami határvonal a két szövetség, az Ó- és az Újszövetség között. Maga az Úr állítja, hogy János valamiképpen határ. Ezt mondja ugyanis: ,,A próféták és a törvény Jánosig tartanak.'' (Mt 11, 13) János a maga személyében az Ószövetséget ábrázolja, de már az újat hirdeti. Mivel az Ószövetség képviselője, azért öregtől születik. Mivel pedig az újat hirdeti, azért már anyja méhében prófétává lesz. Még meg sem született, és Mária érkezésekor anyja ölében repesett az örömtől. Már akkor küldetést kapott, születése előtt. Még mielőtt látta volna őt, nyilvánvalóvá lett, kinek lesz előfutára. Szent összefüggések ezek, és meghaladják a törékeny emberi mértéket. Végül megszületik, megkapja nevét, és apja nyelve megoldódik. Gondold meg, mi történt, mert képszerűen az igaz valóságot jelzi.

Zakariás hallgat, és elveszíti hangját mindaddig, amíg az Úr előfutára, János meg nem születik, és vissza nem adja a hangját. Zakariás hallgatása mi más, mint rejtett, titkos és elzárt prófécia, melyet Krisztus tanítása tesz világossá? Értelme megnyílik az ő eljövetelekor, s ami rejtve volt, napvilágra jön annak megjelenésével, akiről a jövendölés szól. Az a tény, hogy Zakariás szava megjön János születésekor, ugyanazt jelenti, mint a templom függönyének szétszakadása Jézus keresztre feszítésekor. Ha János önmagát hirdette volna, Zakariás ajka nem nyílt volna meg. Megoldódik a nyelv, mert megszületik a hang. Mert János az időben hangzó hang, Krisztus azonban a kezdettől hangzó örök Ige.' -
caravaggio_beheading_of_saint_john_the_baptist

LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 72. PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 22. péntek, 19:08

eu1899szatira

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK


*

PETŐFI SÁNDOR

ÚJÉV NAPJÁN, 1849

Megérte ezt az évet is,

Megérte a magyar haza:

A vészes égen elborult,

De nem esett le csillaga.

Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.

De azért még elbírja fegyverünk,

S amerre vág,

Ott hagyja fájó vérnyomát.

.

Ott hagyja fájó vérnyomát,

Haramja csorda, képeden!

Hogy majd az ítéletnapon

E bélyeg vádolód legyen,

Vádolód az isten szine előtt,

És gyujtsa rettentő haragra őt,

Te ellened,

Ki ránk veszett fogad fened!

.

De mit az ítélet nekünk?

Ha lesz is az, sokára lesz!

És ami több, és ami fő:

Az isten könyörűletes.

Még majd kegyelmet adna nékik ő...

Ne várakozzunk; e vérengező

Kutyák felett

Tartsunk magunk itéletet!

.

Tartsunk oly véritéletet,

Hogy elborzadjon a világ;

Majd addig szórjuk rájok a

Szörnyű halálos nyavalyát,

Amíg hirmondónak marad csak egy,

Ki majd otthon reszketve mondja meg,

Hogy jaj neki,

Ki a magyart nem tiszteli!

.

Nekünk most az isten kevés,

Mert ő nem eléggé kemény;

Hozzád imádkozom, pokol,

Az új esztendő reggelén:

"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,

Hogy ne ismerjünk könyörületet,

Mig e gazok

Közűl a földön egy mozog!"

.

Debrecen, 1849. január 1.

*

BUDA VÁRÁN UJRA NÉMET ZÁSZLÓ!

Buda várán ujra német zászló!

Hova legyek lelkem haragjától?

Arcunk piros, de nem zsarnok-vértül!

Hanem saját szivünk szégyenétül!

.

Egy kezünkön rajt van a lánc ismét;

Várjuk-e, hogy amazt is lekössék?

Hogy megint a régi nóta járja,

En kinunkra, világ csufságára?

.

Kár azoknak a szabadság kardját

Kézbe venni, kik csak azért tartják,

Hogy a zsarnok a porig alázza,

S száradjon rá vér helyett gyalázat.

.

Tedd le azt a fegyvert, magyar nemzet,

Téged isten nem arra teremtett,

El onnan a csatatérrül, lódulj,

Messziről nézz csak rá, a kuckóbul!

.

Ha urad jön, térdepelj le szépen,

S csókold meg a korbácsot kezében,

S várd el békén, míg reád halált szól,

És kirúg a nemzetek sorából!

.

Oh hazám, oh nemzetem, magyar nép,

Nem döbbent meg, nem riaszt föl e kép?

E rettentő gondolatra fel kell

Állandod, habár a sírban fekszel.

.

Azt hiszem, hogy ami most levágott,

Balsorsod volt és nem gyávaságod,

S ha a balsors csüggedést nem hoz rád,

Elszegődik a szerencse hozzád.

.

Új erővel és új bátorsággal

Álljunk szembe ama haramjákkal;

Szent az ügyünk, velünk van az isten,

Vagy velök sincs, ha mivelünk nincsen.

.

Dobogjatok szíveink kevélyen,

Diadalmunk előérzetében!

Pirulj, arcunk, pirulj zsarnok-vértül,

És ne saját szivünk szégyenétül!

.

Debrecen, 1849. január 6-7.

*

EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES…

Európa csendes, ujra csendes,

Elzúgtak forradalmai...

Szégyen reá! lecsendesűlt és

Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára

A gyáva népek a magyart;

Lánc csörg minden kézen, csupán a

Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,

Hát búsuljunk-e e miatt?

Ellenkezőleg, oh hon, inkább

Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,

Hogy mi vagyunk a lámpafény,

Mely amidőn a többi alszik,

Ég a sötétség éjjelén.

Ha a mi fényünk nem lobogna

A véghetetlen éjen át,

Azt gondolhatnák fönn az égben,

Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,

Ismerd meg mostan népedet:

Midőn más könnyet sem mer adni,

Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod

Ne érdemetlen szálljon ránk?

E hűtlen korban mi utósó

Egyetlen híveid valánk!

Debrecen, 1849. január

*

lugano

A nyugati világot irányító legnagyobb csoportok

Sokan felismerték már, hogy vannak olyan pénzügyi csoportok, melyek uralják a világgazdaságot. Felejtsék el a politikai cselszövések, összetűzések, forradalmak és háborúk okozta változásokat, a történések többnyire előre eltervezettek, már hosszú idő óta.

Nevezzék “összeesküvés-elméletnek” vagy “Új Világrendnek”, a jelenlegi politikai és gazdasági események mögötti mozgatórugó a legnagyobb gazdasági és következésképpen politikai erővel rendelkező családok elszigetelt csoportja. 6, 8 vagy akár 12 családról beszélhetünk mindösszesen, akik tényleges hatalmat gyakorolnak.

Nem vagyunk távol az igazságtól, ha a Goldman Sachs-t, a Rockefellereket, Loebs Kuh-ot és Lehmanokat nevezzük meg New Yorkban, a Rotshildokat Párizsban és Londonban, a Warburgokat Hamburgban, Párizsban, és a Lazardokat Izraelben, a Moses Seifeket Rómában.

Sokan hallottak már a Bilderberg csoportról, az Illuminatiról vagy a Trilateriális Bizottságról. De mik azok a nevek, amik az államok és olyan nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ, a NATO és az IMF fölötti hatalomgyakorláshoz köthetőek? Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, kezdjük a legegyszerűbb módon: listázzuk a világ legnagyobb bankjait, hogy lássuk, kik a tulajdonosok, és kik azok, akik a döntéseket hozzák.

http://komlomedia.wordpress.com/2012/06/21/a-nyugati-vilagot-iranyito-legnagyobb-csoportok/

*

Ügyfélbarátság(talanság)

avagy Lízingbiznisz: Tisztelet csak pénzért -

A helyzet az, hogy küzdök az elemekkel. A bank szeretné vinni a kisautót, én meg nem szeretném. Tavaly október óta azzal a sajnálatos helyzettel kell szembenéznem, hogy a kormányzati sikerpropaganda ellenére a miniszterelnök úr kijelentéseivel ellentétben jómagam nem a pár tízezres „ennyivel meg ennyivel többen dolgoznak az előző időszakhoz képest” című újonnan vagy ismételten munkába állók népes táborát szaporítom. S ily módon, mint a hon kevésbé elismerésre méltó polgára, fix (értsd: rendszeres és előre tervezhető) bevétel híján négy és fél esztendő után először jutottam olyan állapotba, hogy az utóbbi időben mumus módjára való riogatás első számú kellékanyagát, azt a bizonyos hírhedt sárga csekket, a rajta feltüntetett lejárati dátumig nem voltam képes befizetni.

Darab idővel ezelőtt keseregtem arról, mennyire tragikomikus vonulata a jelen történéseknek, mely szerint a német takarítónő hangos kacajban tör ki, hogy ne mondjam, szimplán kiröhög bennünket az 500 eurós átlagkeresetünk láttán. (Ha jól emlékszem még a szlovákoknál is ennek majdnem a duplája, 900 euró szerepel ugyanebben a könyvelési rubrikában. Maga a nagyságos vezérlőfejedelem mondotta ezt, neki minden bizonnyal elhihetjük.)

Szóval a kerékvasbank szeretné meglovasítani a járgányt, legalábbis kilátásba helyezte ennek lehetőségét. Nem is tenném szóvá az egész dolgot, pusztán a pökhendi arrogancia, a végtelenül pofátlan cinizmus, mely aztán az ügyintézésben ölt testet, s minden jóravaló embernél kétségkívül bizonnyal azonnal kiveri az összes biztosítékot, késztet arra, hogy ezt mégis megtegyem. Mondjuk úgy, rajta vagyok az ügyön.

Arra most ne is pazaroljuk a drága időt, hogy hebehurgya felelőtlenségemnek, túlfogyasztásomnak és hedonizálásomnak köszönhetően miért ragadtattam arra magamat 2007-ben (valami 150 forintos nyeke-nyóka svájci frank árfolyamon), amikor még híre hamva sem volt semmiféle válságnak, hogy merjek venni magamnak egy tartós fogyasztási cikket. Mert hát ugye a személygépkocsi az vóna, vagy mi a szösz? Ezen elegánsan lendüljünk túl, mielőtt elragadna bennünket a HÉV. Hasonlóan rejtélyes vonatkozása az ügynek az is, hogyan jutottunk el a kezdeti, jól kalkulálható, tervezhető 37 ezer forintos havi törlesztő összegtől a tavalyi év szeptemberére rekord magasságot elérő havi 75 ezer forintig, ami ugye több mint 100%-os emelkedést jelent. Mondom, az ügy szempontjából szinte már mellékesnek mondható a dolog.

Egyébiránt, mielőtt elvarratlan korrigáló szálak tömkelegét hagynánk magunk mögött, e helyt említsük meg a korrektség kedvéért, hogy kis hazánkban még az államszocializmus hiánygazdaságából gyökerezik az a szemléletmód – főként az idősebb korosztályban -, hogy az autó, na az bizony státuszszimbólum. Véleményem szerint ma is tanúi lehetünk efféle jelenségnek, csak ezúttal nem a hiánygazdaság, hanem a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgál jelrendszer, vagyis a pénz hiánya az, ami státuszszimbólummá teszi nagyon sokak számára az autót. És akkor még egy árva szó nem sok, annyit sem ejtettünk, a most már a kimutathatóságon is jócskán túlmutató, gazdaságilag is érzékelhető üzemanyag-fogyasztás csökkenéséről, mely valahol a 10%-os mértéken is túljutott mára a magyar autós társadalom körében.

Na, szóval a dolog úgy kezdődött, hogy az előző hónap közepétől már éreztem, hogy rezeg a léc. Mit mondjak, a hó végére le is vertem. Szétnéztem az ismeretségi körben, vannak-e ilyen irányú tapasztalatok. Persze jöttek a sablonszövegek, hogy aszongya: „a banknak sem érdeke, hogy eggyel több eladhatatlan autó álljon a telepen”, meg hogy „nem viszik azonnal a kocsit, van türelmi idő”, meg ilyenek.

Nézzük ehhez képest a valóságot! Higgyék el megéri, nagyon tanulságos.

Menet közben a következőre jön rá a gyanútlan és naiv ügyfél: az, hogy 4,5 éve pontosan fizeti a részletet, soha egy fillér elmaradása sem volt, az ügy szempontjából teljesen irreleváns, az urbánus frazeológia idevágó gyöngyszemének szófordulatával élve: „a lőtéri kutyát se érdekli”.

Szóval onnan indulunk, hogy „nem viszik azonnal a kocsit, van türelmi idő”.

AHA!

(…)

http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/21/ugyfelbaratsagtalansag-avagy-lizingbiznisz-tisztelet-csak-penzert/

*angyaki dvzlet

 

Natália nővér

egy XX. századi látnok volt, aki Szűz Mária és Jézus közléseit közvetítette az emberiség felé: a közlések főként a II. világháború borzalmainak elhárítására vonatkoztak. XII. Piusz pápa hitelesítette a jelenéseket; a Mindszenty József által elrendelt vizsgálat szintén eredménnyel zárult. A kortársak közül mégis sokan kételkedtek.

A történelem egyébként tele van látomásokról szóló beszámolókkal: ma már világszerte ismerik Jeanne d' Arc nevét, akit Isten látomásokban kért Franciaország angol uralom alóli felszabadítására. Egy francia kisvárosban, Lourdes-ban pedig egy 14 éves lánynak, Bernadette-nek összesen 18 alkalommal jelent meg Szűz Mária. Nézőink közül mindenkinek szíve joga eldönteni: hitelt ad-e a szentéletű nővérnek. Mi mindenképpen érdemesnek tartottuk arra, hogy életét, tevékenységét bemutassuk.

http://www.youtube.com/watch?v=Qiq_crd9J-Q

*

kubinyi tams

ÁLMOS KIRÁLY AKADÉMIA

Befejezzük a szemesztert, és szervezzük a következőt.

FELHÍVÁS!

Az ÁLMOS KIRÁLY AKADÉMIA ősszel

induló szemeszteréhez társuló

településeket keresünk.

Célunk a sikeres előadás sorozat

magasabb szintű folytatása

országos szervezésben.

A magyarságot civil- és hálózati

felügyelet alá vonó

rejtett ellenőröket,

magyarságunkkal

kereskedő, tandíj-, belépti díj- és

napidíj szedő

szerveződéseket továbbra is

kiszorítjuk, a kufárokat kikergetjük.

Eddig is bejártuk a Kárpát-medencét

Bocstól Bécsig, Csúztól Pécsig,

ám a vidéki előadások többsége

alkalmi esemény volt, amit most

rendszeressé teszünk.

Olyan települési vezetőknek,

egyházi-, művház-, könyvtár- vagy iskolai

munkatársaknak, civil segítőknek a

jelentkezését várjuk,

akik a szeptembertől induló

szemeszterben

legalább havi egy alkalommal

igénylik az ingyenesen látogatható

Álmos Király Akadémia előadását.

Mindazok a lelkes híveink,

akik már tudják, hogy milyen

szerepe van országunk jövőjében

a teljes médiából kitiltott

rejtett tudásnak,

a finnugor dogmát mellőző

történelemtanításnak,

a jézusi kereszténységnek,

keressék és győzzék meg

az érintetteket.

A fenti címsorban látható

Álmos Király Televízió

műsorából válasszanak ki

egy-egy előadást,

annak címét

e-mailben küldjék tovább,

terjesszék a rejtett tudást.

Várjuk helyi előadók

jelentkezését, akik karizmatikus

képességekkel rendelkeznek

ahhoz, hogy

később hiteles ÁKA előadói,

tanári, professzori

munkát végezzenek.

Az előadásokhoz mi adjuk

a hangosítást,

kép- és filmvetítő berendezést,

zenés előadásnál hangszert,

- helyi zongora előny,

plakáthoz, szórólaphoz,

újság- és médiahirdetéshez

megfelelő háttéranyagot.

Kérünk alkalmanként

50-300 fős termet,

utazási költséget, tiszteletdíjat

és az előadások hirdetését.

Kubínyi Tamás a rászoruló

településeken

tiszteletdíját a

helyi könyvtár fejlesztésére

ajánlja fel.

Üzenetváltás az

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

címen.

*

jeno189k

MA CSAK ÁLMODOM ARRÓL

http://www.keresztenydalok.hu/enekek/megtekintes/5894

*

ecce homo

Kodolányi János: Én vagyok

Nyiri Péter

„Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el… az Isten országa ti bennetek van.”

(Lukács 17, 21)

Ma az emberi lélek gyakorta hosszú lelki utat megtéve jut el a felismerésig: Krisztus az Isten Fia, az Igazság és az Élet. Földi életében Jézus saját maga állt a tanítványok és mások elé, kijelentvén: Én vagyok. Akinek füle volt rá, meghallotta. De az emberiség akkor is, miként ma, telve volt süketekkel és vakokkal. A szívük volt süket és vak…

Kodolányi János Én vagyok című regénye szembenézés. Vagy kísérlet a szembenézésre. A mű az író akarattyai magányában keletkezett, a világtól való elvonultságban, önkéntes fizikai-szellemi száműzetésben, mely alkalmas arra, hogy az ember kérdéseket tegyen fel önmagának, s szembenézzen Krisztussal, a Teremtővel, magával az Élettel. S bár a szembenézés személyes cselekvés, szavakban rögzülve és szöveggé összegződve túlér fogantatásának szubjektív közegén: megszólít és szembenézésre késztet másokat is. Ez a szakrális tárgyú irodalom és a keresztény irodalom egyik legfőbb hozadéka-ajándéka az olvasó számára.

Jézusról regényt írni mindenképpen felelősségteljes elhatározás, hiszen a művésznek vállalnia kell a kockázatot, hogy az Isten Fiát a saját szavaival szólítsa meg, vagyis hogy a Megváltó az ő, az író szavaival beszéljen. Vállalnia kell a szent szavakat, a mérhetetlen hatalmú isteni szó emberi szavakba történő átiratát, az evangélium továbbszövegezését. Az alkotó előtt két út áll: ő maga nem fogalmaz új jézusi szólamokat, pusztán idéz, evangéliumi passzusokat használ. Ez esetben viszont a szöveg száraz és élettelen maradhat. A másik lehetőség, hogy maga írja meg a krisztusi sorokat, ekkor pedig nyilván az a veszély fenyegethet, hogy az írói szavak mélyen alatta maradnak a bibliai istenfiúi szavak szakrális minőségének. A középút: az ihletett, szívmélyből előtörő, szellemi gondoskodással finomított vallomás, mely az örömhír megértéséről és megértetni akarásáról tanúskodik. Kodolányi János Krisztusa is akkor lép elénk élőn és élettől sugárzón, amikor az elbeszélői hang bátran formál saját szavakat a bibliai idézetek helyett. Ezért az egész regény egyik legemlékezetesebb része a Júdásnak Jézussal folytatott beszélgetése, melyben a Szabadító megdöbbentő pontossággal ragadja meg tanítványa lényének-személyiségének leglényegét.

Az Én vagyok Júdásról, a Kerijóthi Féfiról szól, a tanítványról, aki elárulta Mesterét, az emberről, aki „eladta” barátját. Júdásról a Szentírás nyomán keveset tudunk. Ezért hát Kodolányi regényt sző alakja köré, s finom lélektani elemzéssel megírja történetét: elmondja, milyen ember volt, hogyan élt, s mi vezette árulásra. Nem ritkaság az Én vagyok Júdás-regényként értelmezése. Mert többnyire Júdás szemszögéből láttatja az eseményeket, s mert többet megtudunk róla, mint Jézusról. Júdás alakja azonban csakis Jézushoz való viszonyában lesz jelentőssé, csakis a messiási fényből kivonulván válik a regény – és a világtörténelem – drámai antihősévé. Minden tette Krisztusra irányítja a figyelmet, egész életútja az Isten Fia felé tart, ha gondolkodik, azt a Megváltóról teszi. Ha magáról beszél, Jézus földi életéről tudunk meg többletet: Júdás története bizony Jézus-regény is.

Amint ezt a regénykezdet is sugallja. A víz mellett, hol a halászok hálóikkal foglalatoskodnak, Jesuah bar Joszif, a nazír lépked felénk. Barna haja lágyan hullámzik, kék köpönyege meglebben a tóparti szélben, s szeme, ez a hol aranybarna, hol szürkéskék szem, ez a csodálatos, mindentudó szempár magába szívja a tájat és az emberi lelkeket. S a halászok szó nélkül követik őt, felismervén, hogy egy másik, egy magasabb minőségrendszerbe lépnek át Vele és Általa. A csodák birodalmába, ahol meggyógyul az addig ágyhoz kötött Eszter, ahol Jézus, a tanító „embert, állatot, követ és csillagokat, vizet és földet egybemarkol”, és a mindenség egységét hirdeti. A szeretetet, melynek gyönyörűséges világában nem tisztátalan állat a törődésre vágyó kutya, mert az isteni harmónia fényruhába öltöztet és megszépít, megnemesít mindent. Jézus megtanítja másképpen gondolkodni tanítványait és a többi embert is, akik saját gondolatmagvaik keserű gyümölcsét rágják. Lárma, zajongás van szívükben, földi, anyagi súlyok terhelik lelküket, képtelenek a magasba tekinteni. Holott e teher nélkül súlytalanná válnának, s az lenne az út a magasságba. A gondolat: tett, mondja Jézus, ha megtisztulunk gondolatban, tiszták lesznek cselekedeteink is. Elcsendesedés, magunkba nézés szükségeltetik.

Így indul a regény, s ebben a csendben meghalljuk Júdás, Jehuda bar Simon történetét. Az egyes szám első személyben íródott szöveg monológ, visszaemlékezés, éppen a magába nézés, a befelé tekintés aktusa, egy olyan életszakasz őszinte összegzése, melynek végpontja a Krisztussal való találkozás. Onnantól egy új fejezet kezdődik.

Júdás lábbal előre született, ezért szülei nem ajánlhatták fel az Úrnak, nem lehetett nazír. Keserű csalódással töltötte el ez nemcsak atyját s anyját, hanem saját magát is, és arra sarkallta, hogy mindig többre vágyjék, hogy bebizonyítsa: a benső a fontos, és felülírja a biológia sorsjátékait. De már itt, ebben a többre vágyásban megtörténik az első elcsúszás: mert Júdás többet akarása nagyravágyásba fordul, vágyai a gazdagság igézetében összegződnek, a vagyon csábítása erősebbnek bizonyul a szellemi gyarapodás lehetőségénél. Pedig gyermekkora éppen az ellenkezőjére figyelmeztet: Júdás az anyagi jómód mellett is lelki szegénységben él, szeretethiányban, szívbéli sivárságban nő fel. És hiányát, gyötrelmét testi hibájára vezeti vissza. Júdás, az előítéletek embere: így áll előttünk a kerijóthi már az elején, s ez a személyiségvonása viszi majd tévútra is. Mert hisz a biologikum determináló erejében, abban, hogy hibás lába miatt szenvednek szülei, akik az ő nazírságát siratják; egészséges öccse, aki másodszülöttsége miatt nem lehet nazír, s szenved ő maga is, mert ő, Júdás, a Lábbalszületett mindig kevesebb lesz társainál. Hibája ürügy számára, tehetetlenségének és félelmeinek álcázása. Amikor a tanítványoknak többször is amiatt panaszkodik, hogy lába nem bírja a sok gyaloglást, valójában a Jézusban való kételkedését, szellemi restségét és a világhoz kötöttségéből fakadó hitetlenségét leplezi.

Pedig mintha látná a távolban a fényt. A zsidóság szabadulásának kérdésében az erőszak és a fegyveres lázadás ellen érvel, s többre vágyik a cirkuszi mulatságoknál. Meglepő, de a regény koncepciója szerint Júdást éppen erőszakellenessége vezeti el Mestere elárulásáig.

Júdás összetett személyiség, hol úgy érzi, kereskedőnek született, máskor csodálkozik, hogy kereskedő. Merthogy boldogulását a kereskedésben találja meg. Mint a mítoszbéli Midász királynak vagy Jókai Tímár Mihályának: bármibe fog, szerencse, pénzbéli siker éri. De lényének összetettségét, olykor ellentmondásosságát maga is felismeri. „Öt-hat lélek vitázott bennem” – állítja. Mert időnként a meggazdagodás csábítja, a tevéjén kevélykedő kufár dölyfe vonzza, máskor elvonulna magányos tó partjára, szerény kunyhóba, feleséggel, gyermekekkel. Vagy élne csendesen, a szent iratokat bújva, békében, a világ zajával nem törődve. Néha pedig a lázadás szelleme kísérti, s a harcos ősök-hősök véres lábnyomain lépkedne, a vasba vetett hittel küzdene népe szabadságáért. Hiszen érdekli népe, annak múltja, a sorsát a többiekével összefonó ősi gyökérzet, a zsidóság történelme. És kíváncsisága műveltté teszi, okossága tanultsággal párosul. Beleveti magát az iratok, a nagy zsidó narratíva tanulmányozásába, s magában olyan előítéletépítményt emel, melytől élete végéig nem tud megszabadulni. Ez egyfelől megvédi az erőszakos gondolatoktól, másrészt viszont megakadályozza Jézus küldetésének és kilétének megértésében.

Júdás Jézussal való találkozása előtti életszakasza meglehetősen különös módon zárul le: sikeres kereskedőéletét szüneteltetve atyjához költözik, majd megismerkedvén nagybátyja Judith nevű feleségével, az asszonnyal házasságtörő viszonyba kezd. Judithnak gyermeke is születik Júdástól, minthogy azonban a férfi meg akarja szakítani kapcsolatát a nővel, az asszony megöli magát. Ekkor dönt úgy Júdás véglegesen, hogy elhagyja otthonát, s csatlakozik a csodás erejű-hatalmú tanítóhoz, Jesuah bar Joszifhoz. Itt kezdődik a Messiás és elárulójának közös története.

Jézus útját – már a kezdetektől fogva – a meg nem értés nehezíti. Elhivatottsága, mellyel elszakad családjától, megdöbbenést kelt, s bizony később is meg kell küzdenie a visszatartó, gúzsba kötni akaró családi kötelékekkel. Jézust húzza vissza családja a saját világába, ahol ő nem lehet próféta; a monoton ácsmunkához, mely hátráltatja isteni lényének kibontakoztatásában. Krisztus ebben is példát mutat tanítványainak, elsősorban Júdásnak: a kötelék csupán Jézus esetében a család, másoknál az Írásokhoz való rajongó ragaszkodás, a gazdagság béklyója, a bizonytalanság félelemérzete, a kételkedés vagy a személyiséget irányító harag. A Messiás az irányváltás szükségességét hangsúlyozza, a törvényekben létezés felülbírálását, a visszahúzó kötelékek eltépését, a szív útjára lépés döntő jelentőségét.

A korabeli zsidó társadalom a törvények bűvöletében élt, az szabályozta mindennapjaikat, s szinte megfosztotta őket az igazságkeresés képességétől-vágyától. Nem véletlen, hogy az emberek legfeljebb varázslatot kerestek Jézus tanításaiban, s nem az igazságot. Az igazságot ugyanis a törvényekben látják, a főpapok és az írások szabta földi rendben. De éppen ez a téves út. A túlzott törvénybetartás a világba vezet, eltávoztat az Atyától. A törvényekre a széles úton járóknak van szükségük mint korlátra a lépcsőn nehezen haladóknak. De a megtisztult ember szabaddá válva lebeg tova, életét a hit és a szeretet szabályozza, biztosabb őrzőként, mint az írott szabályok. Az Igazság nem hasonlítható a földi törvényekhez: a Mennyek országának hirdetése nem pusztán információátadás, észbeli tanítás, hanem reménységgel eltöltés, érzelmi esemény, mely érzelmi befogadást kíván. Valójában mindent tud az ember, csak azt nem tudja, hol keresse. A szívében rejlik a válasz a mindenségre. Szív és ész – szembenálló felek, s amint az eszközből úr lesz, s a szívből szolga, a világ kifordul sarkából. A törvények korszaka az ész diadalideje: szabályok, észérvek, keretek – miközben a belső hang egyre tompább s halkabb. Jézus a Hitet hozza el, szavai a lélekkel érezhetők. Isten a szívben lakik, hirdeti Krisztus, mert az Úr a szívvel hallható. Az elmével alig, vagy egyáltalán nem felfogható. Nem véletlenül vallja be Júdás, hogy amit Jézus mondott, annak elméje próbált ellentmondani, de a szíve vele érzett. A Szabadító hangjai a lélek húrjait pendítik meg, s azokon játszanak mindaddig, míg a szív önmagától, egy áldott állandóságban dúdolja tovább a szeretet dallamait. Ez maga az Élet, az Atya ismerete. S mivel az ész, a törvények gátat szabnak ennek, sokkal több a halott ember, mint az élő. Az a halott, aki nem él, aki azonban ismeri az Atyát, a szívével-lelkével megtalált Istent, az örökké él. A szív nélküli élet: halál. A Seol, a gyötrő-kínzó pokol az emberben van, az észmunkával, földi célokkal elfedett szíven, a rajta lett bűzös mocsáron tenyészik, s beszennyezi az egész létet. A tisztának azonban minden tiszta. Rossz világ épül ott, ahol a szív helyett csak az ész munkál, szüli a gondolatokat, formálja a kimondott szót: önmagát sújtja veszedelmekkel. Bálvány az ész és a törvények is azok: a lelki halálba tart az ember, ha már nem az Atyáért él, hanem a törvényekért. A több mint háromszáz, az év napjaira szóló tiltó és parancsoló szabályok világában aligha igazodhatott el a korabeli ember. Júdás is a törvények szerint él: ennek jelképes mozzanata kínos ragaszkodása az étkezés előtti kézmosáshoz. Jézusék, ha éhesek, hozzálátnak az evéshez, akár kézmosás nélkül is.

Júdás a pénz embere, a pénzhez ért. Ezért lesz ő a tanítványok pénztárosa, vágyaiban a Szabadító eljövendő Birodalmának pénzügyminisztere. Jézust a Szabadító előfutárának tekinti, s várja, hogy beteljesüljön az írásokban megjövendölt szabadulás. Júdás ebben a hitben él, s dacára Jézus tanításának nem tud elszakadni a törvényektől: ez a végzete. Egy narratívában él, az írások egyvelegéből teremti meg a Szabadító alakját, a kérdést kizárólag világi szemszögből nézi, folyamatosan józanul, észérvekkel próbál gondolkodni, s nem nyitja meg szívét az Igazság előtt. Ezért amikor Krisztus kijelenti, hogy ő a Szabadító, a Fölkent, a Messiás, akkor nem hisz neki, összeomlik, majd hamis tanítónak tartja, s ellene fordul. Júdás tragédiája a félreértésben gyökerezik.

(…)

http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/kodolanyi-janos-en-vagyok-12

*

boldogasszony archaikus ima

Élettanulságok

Regina Brett, a cleevlandi Plain Dealer 90 éves újságírója írta:

"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.

2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.

3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.

4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.

5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.

6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.

7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.

8., Haragudhatsz istenre, elviseli.

9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.

10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.

11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.

12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.

13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.

14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.

15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.

16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.

17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.

18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.

19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.

20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.

21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.

22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.

23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.

24., A legfontosabb nemiszerv az agy.

25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.

26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.

27., Mindig az életet válaszd.

28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.

29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.

30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.

31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.

32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.

33., Higgy a csodákban.

34., Isten magad miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.

35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.

36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.

37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.

38., Végül csak az számít, hogy szerettél.

39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.

40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.

41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.

42., A legjobb még csak most jön.

43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.

44., Engedj.

45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

*

fy andrs

FÁY ANDRÁS

LÚD ÉS ORR

ÁLLATMESÉK

AJÁNLÓ LEVÉL

NAGY MÁJÚ LÚD, ÉN MECÉNÁSOM!

Neked, kinek hatalmas tollának köszönhetik a világ híres könyvtárai, s e kis munkácskám is lételöket, neked, ki minden írónak s nekem is az valál, ami a jámbor szántóvetőnek az ökör - hic amicus agricolae, tu amicus auctoris -, neked legyen ajánlva s szentelve könyvecském. Hány mai munkában - melyekben a bekötés ér legtöbbet - nem dolgoztál a szerzővel - fele dicsőségre! A mesterműveket pedig nem te burkoztatod-e a halhatatlanság múmiájába? Az embrió-gondolatokat te érleled lételre, a csecsemő-képzeteket te serdíted plánokra; óh méltó, valóban méltó vagy hát Nagy Májú Mecénás arra, hogy minden új munka, születésekor elhívattassál komaságba!

Te vagy egyik fő jóltevője az emberiségnek, s puha pelyheidben nyugtatod szintúgy a fáradt munkásokat, mint a korhelyeket; s fáradás és mámor helyett új életet osztogatsz. Ám vesse hát a félszegség előmbe, gúnyoljon a kajánság azzal, hogy te, kedves Mecénásom, ostoba vagy, bátran felelem azt nekik: szükséges-e, hogy a Mecénás szerzője könyvét értse? csak oly nagylelkűleg segítse mindegyik annak igyekezeteit, mint te, éltében tollával, holta után zsírjával. De óh! hányan nem tömetik éltökben szintúgy magokat, mint te; s holtok után is legfeljebb csak azzal használnak - hogy megszűnnek emészteni.

Az emberek, goromba név, sőt fejbetörés félelme nélkül igazat szólni nem merészelvén, meséimben állatok játszák a főszerepet. Ezek közt pedig, ha nemzetséged fényére tekintek is, melyik érdemli meg felette a pályabért? Nem vagy-e te egyenes lineán lejövő ivadéka - rövid időn készen lesz nálam a származás fája is - a capitolium hajdani vitéz őreinek, a Szent Márton híres lúdjának? vagy ha felebb akarok menni, a Noé bárkájába szorultaknak? az igaz, hogy minden eleid csak gágogásokkal szereztek nevet magoknak; de a mai időben is, hányszor nem pótolja ki hitvány gágogás a valódi érdem hiányosságát? Elég az, hogy nemzeted s régi jó zsírnevelő famíliád vitézségéről csak annyit tudok, amennyit azon bölcs magyar példabeszéd: sok lúd farkast győz, gyanítni hagy. Az tagadhatatlan, hogy - sok több egynél, s csak azt sajnálom, hogy nem tudom, hány lúd győz meg egy farkast: különben az egyarány számvetésén könnyen kiszámolnám személyes vitézséged ismeretlen mennyiségét. Ha valaha szerencsém lehetne egy ily nevezetes csata tanújának lenni, nagy neved harsogásával pattogó leoninusokban írnám le azt.

Addig is, vedd kegyes pártfogásod alá könyvecském; s a gágogó irigyeket harsogóbb gágogással nyomd el; az okosabb gáncsolókat pedig, kik a dolog veleje körül fognak járni, ha majd minden okos feleletből kifogyunk, szokás szerint sziszegd le.

A MESEÍRÓ ÉS MECÉNÁS BIOGRÁFIÁI

Hét nevezetes város vetélkedett hajdan azon a dicsőségen, hogy Homér bölcsője melyikében ringott. Szemem előtt forgatván azt, hogy ma már a pennaharcok még dühösebbek a vért ontó háborúknál, nehogy időjártával az én, vagy kedves Mecénásom éltünk körülményei is ily mérges tollcsatákat szüljenek - mert melyik könyv-, vers-, sőt meseíró is tartja magát képzetében a költők atyjánál kisebbnek? Íme, mindkettőnknek igaz kútfőből merített biográfiáját, rövidebben, mint sokét, akinek sem születésével nem nyert, sem halálával nem vesztett a világ semmit, már megírták, meséim elébe biggyeszteni szükségesnek s köztünk maradjon a szó - némineműképpen dicsőségesnek is láttam.

Én, a meseíró, Zemplén vármegyének Ungvárra dűlő részén, a Tótságon születtem. Innen, ha könyvemben pragmatikai hiba fordul elő, születésem mostohaságának tulajdonítsd, jó olvasóm; én érezvén azt, bizonyosan átallottam volna magyar könyv írásába fogni, hanemha azt tudtam volna, hogy magyar íróink többnyire a grammatikával keveset gondolnak, s köztük majd én is hibáimmal együtt szerencsésen elvegyülök. Életem folyásáról csak annyit ereszthetek közre, amennyit minden nagy író biográfiáiban találunk, tudniillik, hogy születésem után szoptam, ettem, ittam és aludtam addig, mígnem a magyar két haza csodájára szerzőnek felnevekedtem. Azt mindazáltal szükséges megjegyeznem, hogy már bölcsőm óta örömest hallgattam a dajkám kellemes mesézéseit a zöld királyról, annak három leányáról, kik közül mindig a legkisebbet óhajtottam; az aranyvárakról, melyeket ifjúságom bájos esztendeiben magam is számosat építgettem, s a mindent tehető tátosokról, kiket időjártával pénzes emberekben találtam fel stb., s már akkor gyökeret vert bennem a mese szeretete. De az epés szatírától, szúró paszkvilltól és a döfő epigrammáktól mindig irtóztam: minthogy tanítóim is, egyet kettőt kivévén, az isteni béketűrést bottal annyira belém verték, hogy későbben a méltatlanságokat is a hidegvérűségig tűrhetém. Mindazáltal véremben vala mindig jobbra-balra csipkedni, amint néminemű nyomai tán látszanak is ezen különös kedvtelésemnek meséimen. Látom itt, mint húzza ki sok kegyes olvasóm zsebéből kárhoztatásomra a morálrőföt, melyhez minden cselekedeteket, mondásokat és mozdulatokat, melyek a máséi, méregetni szokott, s szüntelen kéznél tart. De megállj, jámbor! hajtsd össze egy kevéssé rőfödet, s tedd, csak addig is, zsebedbe vissza, míg előtted kifejthetem, hogy hol vette magát bennem ez a különös szatírai szesz, s csipkedő Cacoëthes; azután kárhoztass, ha kárhoztathatsz. Én legalább, lúd-mecénásom tollaira esküszöm neked - ez új, mégpedig nem csekély neme az esküvésnek -, hogy én szintúgy nem tehettem erről, mint aki hektikusnak vagy aranyeresnek születik, nem tehet - hibás testalkotásáról.

A szegény anyám éppen a harmadik hónapban hordozta velem a halhatatlanságot, amint a testvérbátyja, egy nagy botanikus, pomozoo - s tudja az Isten micsoda logus, éppen ősz vége felé hozzá belép, s neki némely kertbeli ritkasággal kedveskedni kíván. Kirakja a bátya egy nagy asztalra kincseit, melyek közt ritka gyümölcsök ingerelték az étkívánatot, virágok a szaglást, bel- s külföldi növények a csodálkozást; de az én szegény anyám, - sic fata tulere! - elmellőz minden enni, szagolni és csodálni valót; egyedül némely különös nemű tökök tűnnek szemébe, s csupán azokat méltóztatja figyelmére. "Az amott körtvély, édes bátyám!" - tudakozza sipegve a pomo-zoológust? "Ez, lelkecském, cucurbita pyrifera" vala reá a felelet; "ez pedig cucurbita pomofera, s e bibircsós, angyalkám! cucurbita verrverr" egek ne hagyjatok! még ki sem mondhatta a nevet szegény ügyetlen bátyám, amint a kezében lévő jó súlyos cucurbita verrucosát néhai édesanyámnak éppen azon tájékára ejtette, hol én boldog burkomban orral felfelé feküdtem. Az anyám nagyot sikoltott, a bátyám pedig ijedten hökkent hátra. Óh, átkozott cucurbita verrucosa! átkozott neme a tököknek! bár az egész világon azon veszély érne, mely a Jánosét elszárította! Te levél hóhérom, kínzóm, s egész éltem boldogtalansága! Óh, kedves olvasóim, tanuljatok példámból itten, mely apró finom hajszálrugócskák mozgatják e világ bálvány alkotmányát! ím, egy hitvány cifra tök egy ember egész életét szomorú gyászba borítja!

Az anyám és bátyám, mint rendszerint szoktunk, ha a kár egy harmadikat érdekel, csakhamar megnyugodtak. De a lebetegedés ideje elérkezvén, mi rémülés nem lepé meg az egész háznépet, amint a világ új polgárjának az orrán a cucurbita verrucosa csucsorodásait nyereg gyanánt ülni látja! A bába - mert még anyáink szemérmetessége accoucheurt közel nem eresztett - hajlandó vala nyakamat kitekerni; az anyám ijedtében a pápaszemét a földre ejtette; én pedig az egész történet felől, hihető, semmit sem tudtam. Jaj, de csakhamar kíméletlen költettem fel boldog tudatlanságomból. Nemsokára mindenünnen úgy ömlött reám a szerencsétlenségek serege, mint a nyílzápor ömlik a bajnokra a tüzes csatában, vagy mivel a nyíl már nincs szokásban - a csókok zápora ömlik a tüzes szerelmesek között. S mindezeknek te valál szerző oka, átkozott cifra tök! Bár inkább fejem lágyára estél volna; úgy vagy én meseíró nem volnék most e világon, vagy fejem ostoba lapponfőre lapulván össze, ily szép meséket nem írhattam volna; s mondjátok meg, barátim, nem nyert volna-e tán a világ vele, a haza, s tán - négyszemközt legyen mondva - a magyar literatúra is?

Boldogtalanságom láncának első szeme vala az, hogy az atyai háznál ki-ki úgy tekintett engem, mint egy lidércet, s mind szüle, mind cseléd ezen nézőponthoz mérsékelte becsemet. A következés az lett, hogy egyik méltatlanság rajtam a másikat érte. Tanítóim az orrommal való antipátiából nem kedveltek; tanulótársaim közül pedig az vala legszerencsésebb, aki orromhoz férhetett. Nyergesorrú vala gúnynevezetem köztük. Az elfojtott epe, s számtalan bosszúnyelés már akkor vágyat gerjesztettek bennem, hozzáférhetni a más orrához, s visszaadni a Talio büntetést. De majd ifjúvá serdültem, s a szerelem epedésével kerestem viszontszerelmet mindenfelé, s egy kedves kis feleséget. Ments meg, Isten! könnyebb volt a tyúknak gyöngyöt találni a szemeten, mint nekem asszonyt. Az egyik, amint megkértem, egyenesen az orrom alá kacagott; a másik két esztendeig hordozott orromnál fogva, s a harmadikban máshoz mene férjhez; harmadik pedig, ez szegény leányka, kit szülei erővel akartak hozzám adni, magát kétségbeesésből a Dunába fojtotta. Isten tudja, mi nem lett volna még a leányokból, ha a szerencsétlenségek eltávoztatása végett magamat örök nőtlenségre nem kárhoztattam volna. Lemondtam tehát az élet földi mennyéről; s új pályába vágtam. A hazának használok, így kiálték fel nagylelkűséggel, s hivatalt indultam keresni. De kaptam-e? Egyik mecénásomnak viselős felesége borzadva kergete ki szobájából. Quem natura notavit! így szóla a másik, s hátat fordított felém. A harmadik - bár vízissza voltam - borvirágnak nézte bibircsóimat. Il a vécu, szóla a negyedik metreszéhez: ista sunt reliquiae mercurialium curarum, ezt mondja a secretariusának. Így hát szépen kimaradék orrom miatt a hivatalokból is. Kergetett, sőt mint a Horác gondja a lovas nyerge kápában, úgy ült a szerencsétlenség boldogtalan orrom nyergében, akármibe fogtam. Majd prókátoraim, ha pereltem, majd adósaim, ha kereskedtem rajtok, hordoztak orromnál fogva.

Látván, hogy fű, fa nekiesett az orromnak, valamint a kas, melyben a tolvaj méh erőt vett, maga is végre amellé áll, és segít ön mézét prédálni: úgy én is nem akartam szegény orrom bosszantásában hátramaradni. Én magamat a törvényes pályára szántam: minthogy pedig másokon azt tapasztaltam, hogy a sok ívnyi perek narcoticus referádáin, melyeket az ember vagy nem ért, vagy megun hallgatni, a jóltevő álom a zöld asztalok körül hamar elhinti mákjait, hogy idővel ezen esetben is legyen figyelemserkentőm, merő patriotizmusból reászoktam - a tobákra. De balsorsom itt sem szűne meg üldözni. Szegény orrom rossz néven vette a dolgot, s a következés az lett, hogy egyre-másra prüsszentgetett; ez közfigyelmet vont reám s boldogtalan orromra, melyet sokszor a föld alá kívántam.

Elhagytam tehát ezen dicséretes szokást is, s az jutott eszembe, hogy orromat operáltatni kellene, vagy tokot csináltatni neki; de egyikére sem akadt mesterember. Majd ismét más gondolat ütött. Megvallom, a sok bosszúság arra a véleményre bírt, hogy tán az orr nem is igen szükséges része az emberi testnek; mert úgymond, nem több büdös dolog van-e e világon, mint jószagú, annálfogva az orr a szaglás által nem több rossz érzést nyújt-e nekünk, mint kellemest? Továbbá, majd bevett állítás ez: Lucri bonus odor ex qualibet re: nem lehetne-e tehát közönségesen a jó és rossz szag bizonyos mértékének, a nyereség kisebb vagy nagyobb mennyiségét elfogadni anélkül, hogy e részben az orrtól kérnénk tanácsot? Végtére, nem járják-e többnyire meg azok, akik valami dologban csak orruk után indulnak el? Mindezen gondolatok arra határoztak, hogy - Isten bocsásd bűnömet! - az orromat mint szükségtelen, sőt veszedelmes tagot, maga egész kiterjedésében amputáljam, s ím, evégre kezemben is vala beretvám; amint az a gondolat, hogy az orrvágás eleitől fogva mind a két nemnél gyalázat bélyegének tartatott - mert kiben nincs meg a becsületérzés -, a gyilkos fegyvert ismét letétette velem. Ám legyen hát! kiálték elkeseredve, maradjon meg orrom, et valeat, quantum valere potest! De ha én meggátolhatom azt, hogy a világ minduntalan orromba ne ütközzék, ki tiltja meg nekem is azt, hogy én is a világ orrába ne ütközzem?

Jaj, de szegény legénynek a nagy világ orrához férhetni - ez ám a szirt, az a Rhodus! Semmi! kiálték ismét keménykedett elhatározással, amint a tág világban széttekintettem, úgy vettem észre, hogy majd minden embernek van az orrán kisebb vagy nagyobb csucsorodása, ha nem oly ocsmány is, mint az enyim. Van szemőcs, szeplő, nota naturae, borvirág et reliquiae mercurialium curarum; sőt akadtam nemeire az orroknak, melyekhez képest az enyim esztétikai orr; tudniillik azoké, akik azt mindenbe beleütik, és akik azt a másokénál feljebb szeretik hordozni. Ha tehát azt nem teszem is, amit a világ velem, hogy másokat orruknál fogva hurcolják, ne legyen szabad észrevennem azt, hogy a más orra sem kristály tisztaságú? ne legyen szabad - ha a csipkedést, fricskázást elhagynám is, melyre nehezen fogok mehetni - a jegyzett orrúaknak ezt kiáltanom: amice, cape nasum! vagy legalább kézszorítva lassan súgnom a fülükbe: chare Collega!?

Ím ezt mint író, s kivált mint meseíró - kinek a meséit, aki érti sem veszi magára - leginkább tehetem annyival inkább, hogy magános írószobám oltalma alatt, ha a recenzensekkel frigyet kötök, boldogtalan orromra nézve is, már egyszer nyughatok. Így lettem én, kegyes olvasó! meseíró, így lettem nyugodt orrú ember, kivévén, hogy nemrég óta módiba jövén a kurtalátás, az átkozott nyeregtől pápaszemet fel nem tehettem. Így lett - minekutána a mecénásokra nézve is megsütötte a forró pép számat - a lúd az én mecénásom! S most már bízvást kiveheted zsebedből ismét morálrőfödet, s ám kárhoztass, ha lehet. Én mindenesetre azt választom, s teszem mottóul meséim elébe - tán akkor is, hogy csak magyar nec sapit eruditionem.

Mosolygnom a bajusz alól a kisebb bohókat, sőt kacagnom a nagyobbakat, ha agyart nem fenek, nem mutatok, ki tilthat el? Karcolások, csekély sebek; halálos döfésekhez pedig sem epém, sem fegyverem.

Az én mecénásom velem nem egy falubeli - ámbár nevel az én lakhelyem is libákat -, hanem a Tisza partja hantjain nevekedett. Nemzetsége felől a levéltárból csak annyit tapogathattam ki, hogy első elei azon egy pár ludak voltak, melyeket Noé magával a bárkába bevitt, és hogy tizenhárom testvére volt; ezer szerencse tehát, hogy reátok osztályra menendő jószág nem háramlott, mert lett volna civakodás! Ifjúsága pázsit-, zab-, s tengerievésben telt el, így nevekedett számomra szárnyában azon toll, mely nékem meséimben a halhatatlanságot megszerezte. Ezen toll a jobb szárnyában a harmadik vala; ámbár hazámban, aki erkölcsöt kíván javítni, az elsőbbeket, melyek keményebb orrúak, már bízvást választhatja.

Így, jó olvasó, ámbár az előadott biográfiákból mind a meseírót, mind mecénását talpig kiismerheted; mindazáltal fel mernék meséimből - melyek közül, ha szerzői hiúságom meg nem csal, mindegyikre jó darab halhatatlanság ragadt - százat egy dióra tenni; hogy a köztem s mecénásom közt fennálló szoros barátságnak okát - bár oidipuszi lélek lakjon benned - soha ki nem találnád. Nem hagylak soká kétségben; mert a találgatás közben arra a gondolatra fakadhatnál: hogy tán talentomunk, zsenink s lelkierőnk egyformasága köt bennünket össze. Ezen véleményed pedig hiúságomon nem keveset csorbíthatna. Egy szép metaforában fejtem meg tehát előtted nyájas szövetkezésünk titkát:

Valamint a lúd minden elmenő állatra nyakat nyújtva sziszeg, de tőle egyik sem fél, sem sziszegésére útjából ki nem tér: úgy én is, a meseíró, hiában mesélek, moralizálok, csipkedek elő s hátra, senki sem fél tőlem, s nem is javítok meg, tudom, senkit!

Fátumunk s balsorsunk egyenlősége köt hát mecénásommal össze, jó olvasóm! egyébiránt meg ne ütközzél azon, hogy az ajánlólevélben őt nagymájúnak nevezem. Mert az én mecénásom nem a rendes mecénások közül való, a nagylelkű oly természeti epitetonjok, mint a koromnak a fekete. Ő szegény, ennek pedig ritkán van nagy lelke; s egyébiránt is az én ludam azon jól tevő, de semmit nem dolgozó állatok közül való, akiknél rendszerint a lélek testté és májjá szokott hízni.

Végtére csak arra kérlek, jó olvasóm, hogy jól talált árnyképeinket a könyv elején szemlélvén, elragadtatva érdemeinktől így ne kiálts fel:

Par nobile fratrum!

*

AJÁNLÓ LEVELEM A KÖNYVKÖTŐKHÖZ!

Képzelem, mint mereszti a csodálkozás olvasóim és magok a könyvkötők szemeiket, olvasván, hogy egy író ezeknek ajánlja könyvét, ezeknek, kik rendszerint egyforma szegény húron pendülnek jó magyar hazánkban vele. Nincsenek szárnyaik, melyek alá retirálhasson az üldözött író, nincs ébresztő olajok a pislogó mécsre, s nálok is amely nap keresi, az is emészti el.

De jó uraim! én most az egyszer feltettem magamban, hogy könyvem egész folyásában egyenes, nyíltszívű leendek olvasóim iránt, ha személyem és könyvem oly divat-hagyottakká válnának is miatta, mint - hosszú copfom.

A ravasz Ciceró ezt veri egy helyen a Cajus Caesar fejéhez:

"Et certe in armis, militum virtus, locorum opportunitas, auxilia Sociorum, Classes, Commeatus, multum juvant: maximam vero partem, quasi suo jure fortuna sibi vindicat, et quidquid est prospere gestum, id pene omne ducit suum."

Ami itt a hadvezérről igaz, igaz az a pennavezérről is. Sok osztozott az író munkájában, sok osztozik dicsőségében is. De hányadik az a szerény író, aki a segédtársak jóakaratos fáradozásaikat az olvasó világnak be merné vallani? azt véli rendszerint, hogy olvasója, mint szorgos calculista, azonnal kivonja ezeknek érdemeiket az övéből, s némelyik, tán nem ok nélkül is, tart tőle, hogy a maradék - nulla lehetne!

Én szerencsét próbálok nyíltszívűségemmel, azon reményben, hogy a részre nem hajló olvasó, ha nálam is nulla találna fennmaradni, mellé teendi ennek az egyenes szívet; s az ily remanentiácskát, nem minden mai érdemmel cserélem fel.

Bevallottam: mennyit köszönök Lúd-Mecénásomnak, bevallom, mennyivel tartozom másik nevezetes segédtársamnak is, a - könyvkötőnek.

Úgy van! fényében, dicsőségében, halhatatlanságában az írónak, osztozótárs a könyvkötő. Nála nélkül az író könyve töretlen dió, fedetlen asztag, gémetlen kút! - Ki olvassa a kötetlen példányt? Az ő Köntöse nélkül idejekorán eldúlja az idő vésze a századokra készült munkát is! de kivált nála nélkül elhalna a legszebb kedvtelés a világon (melyet mindjárt a lepkeszárny-collectio után teszek), tudniillik azon szép ízlésű uracskák kedvtelések, melynél fogva házi bútorul szép kötésű könyveket vásárolnak össze, hogy azok kéztől, portól, sőt olvasó szemtől is megkímélve, aranycsillogással kandikáljanak ki a szekrény üvegén! Nála nélkül elenyésznék ez a szép videri, nec tamen esse! s ami nekünk íróknak nem csekély sajon lenne, még több magyar könyv maradna maculátának a nyomtató páhojában, mint eddig is!

Osztán: hányszor nem esik meg, hogy csak a rézmetsző és könyvkötő fordítják meg a szegény olvasónak veszett fejszéje nyelét? Minekutána legérdemesebb chemicusaink, technológusaink, mívészeink, fabrikánsaink, pecsétszedőink hiába fáradoztak annak feltalálásában, hogy az egyszer benyomtatott papírt mint lehetne ismét tisztává tenni; azon esetben, ha gyáva munka nyomtatódott reá, s mi azt jó helyett megvásároltuk, csak az említett két úriemberek térítnek valamit vissza veszendő pénzünkből, s ekkor legokosabb tettünk ez: (megsúgom, bár előre tartok a számos könyvgyilkolástól), hogy a könyvet többféle nevetlen használásra, sans façon kivágjuk, a kötésbe pedig tiszta papírt varrunk, s konyha-, házi-, gazdasági stb. jegyzőkönyvnek használjuk. Így, ha még rézlapot is kaptunk a könyvvel, mi kárunk sincs; falra vele! Ezért látjuk már ma a leghitványabb munkákat arany-, marokén- és szatinkötésekben, a híres John és Stöber rézmetszéseivel díszesítve. A gyáva lelket majd mindenütt szép köntös palástolja.

De tán arra a gondolatra jöhetnének jámbor olvasóim, hogy magam is azért metszettem rezet könyvem eleibe, azért adok szép szót könyvkötő uramnak, hogy könyvem lelki hiányát elüssem. - Nem, uraim, asszonyaim! ennyire nem terjed ki nyíltszívűségem. Én szintoly érdemet tulajdonítok magamnak, mint akármely éves, hónapos és hetes író; hízelkedem magamnak, minorum gentium tisztviselői hiúsággal, hogy nevem én is kivívtam a homályból, és szintúgy jusst tartok a halhatatlansághoz, mint akármelyik versgyártócska, s éppen ezen sustentatio juris nógat a jólelkű könyvkötőkhöz folyamodni. - Bővebben kitárom a dolgot:

Mint elsőbb kötetemben is említém, annyira óhajtottam eleitől fogva a halhatatlan nevet, hogy a világért nem lettem volna szakács, hajfodró, fazekas, cukormíves, szita- és strimflikötő, szappanos, parókás, húsárus, pék stb., hogy csak a napnak, vagy elemésztésnek dolgoztam volna! Amerre utaztam, bolyongtam, ablakok üvegeire és fák héjaira felmetszegettem nevemet, hogy tudja a világ létemet. Ily hírlihegésben mi természetesebb, mint ezen nagy cél elérésére az írói pályát választani eszközül? mert egy az, hogy már gyermekkoromban csodáltam, hogy Horác, Virgil s az én mesterem is, a phrigiai bölcs, kik ezelőtt sok száz esztendővel éltek, még ma is élnek; más pedig az, hogy legkönnyebb dolognak találtam, télen fűtött szobában, nyáron hűvös szobában vívni ki a halhatatlanságot, melyért más izzad és fázik. - Hogy lettem éppen meseíróvá, első kötetemben ab ovo ad mala előadtam s minekutána tehát már két kötetet írtam meséimből össze, úgy vélem, senki nekem a halhatatlanságot difficultálni nem fogja; ezt ki is kérem!

Jaj! de a mai időben úgy tapasztalom, az írók és mívészek halhatatlansága és munkáik örökkévalósága csak relatíva idea; mint gazdagság, szépség, nagyság stb. Be más örökkévalóság pillog le az egypti piramis csúcsáról, Dendyra falairól, Apolló és Laokoon üstökeiről, s fentebb tisztelt Homér, Virgil, Horác s Aezóp betűiről, mint amely mai papírfalacskáink, kerti szobraink, románkáink, szonettecskéink s ódácskáink felett repkedő sasként lebeg, s mintegy félvén a roskadástól, rájok szállni nem mer! Úgy van! a mai írói élet igen egymértékű s változású az állatélettel. Ritkáé tart tizedekig (század számra ma már nem is beszélhetünk), némelyiké évekig, sokaké évig, s a legtöbbekét egy nap szüli és temeti.

Quem dies vidit veniens superbum,

Hunc dies vidit fugiens jacentem!

Mi tehát menthetőbb, mint az, hogy én is féltvén munkám az efféle halhatatlanságoktól, az egyptiek példájok után, meséimet mintegy bemúmiáztatni kívánjam, s ezen baráti fáradozásra - könyvkötő társaimat kívánjam megkérni?

Csalhatatlan igazság az, hogy a századoknak írt munka is elkopnék s elnövődnék ha csak brochure-be kötve járná a tudós világot; s mennél jobb, olvasottabb a munka, annál elébb. Tapasztaljuk, mily rongyosan tér a román (az erkölcsöt és vallást oktató könyvek ily hirtelen kopásoktól mégis mentek!) tulajdonosához vissza. Ki kétlené hát, hogy a könyvkötő mintegy bemúmiázza a könyvet a halhatatlanságra, vagyis azt legalább egypár évvel megtoldja.

Látom, mint mosolyognak olvasóim a bajusz, olvasónéim a szép orrocska alá: hát az úr miért boríttatta csak színes papírba a maga halhatatlanságára szánt meséit és aforizmáit? ezt gördítik előmbe.

Engedelmet kérek, jó uraim, szép asszonyaim! erre, úgy vélem, egy okos terv vezérlett. Egyenességem ismét meg nem engedi, hogy eltitkoljam, s ki is fúrná oldalamat. - Kemény, erős kötést három fontos okból nem mertem adni könyvemnek.

Először: Mert könyvem drágább lett volna, pedig az olcsó magyar könyvre is kínosan gyűl az előfizetés.

Másodszor: Ellenkezett volna szerénységemmel (baráti fülek s néma falak közt nem ily akaratos szokott ez nálunk íróknál lenni) a cifra bőr, bársony, tokos s csillogó arany kötésekkel mintegy előre megszabni becsét munkámnak.

Harmadszor: Legnyomóbb volt előttem az attól való rettegés, hogy netalán a cifra kemény kötéstől ingereltetvén sokan, elébbeni gyászos tanácsom után, kést, tűt, cérnát fognak, s konyha-, házi-, gazdasági stb. jegyzőkönyvvé metamorfizálják jámbor meséimet, mely gyilkolástól mostani köntösében éppen nem féltem, mert - paupertas ubique tuta!

De ezen negligé könyvemnek csak próbaévére szabatott. Zsákban macskát nem árulok. Ha úgy találandja a kedvező olvasó, hogy jobb ruhát is megérdemlene, majd szabat néki mást; azon esetre pedig, ha könyvem és olvasóm kölcsönösen lélekre nem találnának egymásban, hadd vesszen szegény, első pongyolájában! nekem mindenesetre elégedés s öröm-diadal lészen, egypár év múlva, itt-ott egy-két darabot meséimből erős kötésbe múmiázva megpillantani. Mert már ez koszorú, babér, borostyán et similia lesz tudós homlokomra, ha nagyobbára kikopnak is ruháikból s a tudós világból gyermekeim! hiszen egy példány magában elégséges nevem fenntartására, kivált ha ez oly szerencsés lehet, hogy valaha egy magyar Athénást írónak kezébe akadhat.

Ezen második köttetés esetére, kérem már én meg könyvkötő uraimékat, hogy magokért tegyenek ki. Ne vegyenek példát azon szabókról, kik a szerzőnek szabnak tartatlan ruhát, szabjanak könyvemnek olyat, mely unokákról unokákra szállhasson, s truccoljon molynak, időnek. Evégre jók lesznek a bőrkötések; de leginkább javaslanám s kérném a kutyabőrt, mert ez nagy tekintetet ad tudós és tudatlan világ előtt, s mint a bor és dohány, mennél régibb, annál becsesebb. Meséimet pedig, mint nem érzőket, nem féltem azon hiú kevélységtől (melytől az érzők között sokan nem üresek), hogy kutyabőrbe elbízza magát.

Milyen színű legyen könyvem első borítéka? milyen a második kötése? milyen formájú legyen az, s mennyi értékű arany vagy ezüst csillogjon rajta? meg nem határozom. - Ha egykor filozófus könyvkötőink lesznek, melyhez, a mai bölcselkedő időben, nem csekély remény lehet, megérjük azt is, hogy minden rendű, rangú, osztályú és értékű könyvnek meghatározott köntöse leend, mely is a szegény vevőre nézve, ki most gyakran a Dunába csapja pénzét, nem csekély jótét fogna lenni. Ekkor bizonyosan elenyészik azon gyakori sületlenség is, hogy a tisztes könyv szeles harlequinádban, a szeles literátori bajazzo pedig talpig tisztes köntösben kerüli a tudós világot. Addig pedig míg e lenne -

Könyvemet kedvező kezeikbe ajánlván, vagyok

A szerző

http://mek.oszk.hu/09100/09114/09114.htm

*

szll a kaukk fszkre

ÖNARCKÉP

Mezey Pétert hallgatva egyszer csak ismerős-

jó érzés önt el: úgy egészül ki bennem

mindaz, amit a művészetterapeutákkal

készített interjúsorozatomban igyekeztem

eddig feltárni, hogy mostanra összeáll a kép.

Mert végre minden szinten érthetővé válik, mitől

működnek, hogyan hatnak úgy a művészetterápia

legtöbb esetben ősi és egyszerű módszerei,

hogy mélyreható rendeződést, átalakulást lehet

elérni általuk az összegubancolódott, összeszűkült

emberi lélekben. Sokadszor bizonyosodik

be az is, hogy a különböző szintek szintézisére,

elmélet és gyakorlat ilyen egységére talán

éppen azért képes valaki, mert nem kötötték

elméjét, kreativitását gúzsba a tanult elméletek,

hanem eleve a gyakorlat felől közelített.

Az eredetiség már a kezdetektől jellemző

volt Mezey Péterre, nem véletlen, hogy

kívülről a szakmába, a pszichológusok,

terapeuták közegébe éppen belecsöppenve

megjelenhetett egy terápiás folyamatot

bemutató, feldolgozó tanulmánya a közel

tizenhat éve, 1991-ben megjelent Nonverbális

terápiák című kötetben.

http://mezeypeter.extra.hu/index1.html

+

Nonverbális pszichoterápiák

(Animula 1991)

http://mezeypeter.extra.hu/index1.html

*

topmodell

Tolvai Reni megmutatta!

Sok váradi drukkolta végig a tavalyi Megasztár tehetségkutató versenyt, amelyen az egyik nagy esélyes, majd végül győztes, egy nagyváradi fiatal lány, Tolvai Renáta volt.

A váradi panelnegyedből elindult énekesnő már hazai pályán is bizonyította tehetségét, több romániai dalversenyen tűnt ki sajátos, szép hangjával. Ami a Megasztár-féle show-kat illeti, nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi tévécsatornák pénzhajhász projektjeiben nem éppen a leghumánusabb módszerek érvényesülnek egy-egy sikerprodukció összehozásában, s persze a futószalagon gyártott sztárok megkreálásban. A Megasztár műsorait nézve aztán a nézők is rádöbbenhettek, hogy a cirkuszt és kenyeret a népnek jelszó égisze alatt futó produkcióban a tehetséges ember csupán áru cikk, fogyóeszköz, a pénzguruk forgatókönyvének bábja.

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=121067&cim=tolvai_reni_megmutatta

*

erdelyijozsef

Erdélyi János:

Magyar közmondások könyve

8950.

Elvenni emberség, adni meg istenség.

8951.

Szabad a csók.

8952.

Nem vonja nagyobb csigára eperjesi hóhér a tolvajokat.

8953.

Erős az igazság, szép aszony és jó bor.

8954.

Még az eszterág is megismeri az ő idejét.

8955.

Kevély koldus, tudatlan pap, félénk katona mit sem érnek.

8956.

Örvendj immár a faháznál.

8957.

Nagy tönk van a farán.

Gazdag leány.

8958.

Idvességes dolog közé ne elegyíts fazéktörést.

8959.

Fáradtság bér előtt jár.

8960.

Elrejtett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből.

8961.

Ugyan nagy felszékre hágott!

8962.

Fityeg annak, a kinek van.

8963.

Fösvény elégbül sem mer enni.

8964.

A föld munka után is ha terem, ha nem.

8965.

Száraz fürdőben uszkál.

8966.

Tudatlansággal egy szálláson lakik a gonoszság.

8967.

Kigördül belőle, mint görgei tökbül a nyul csikó.

8968.

Kicsi gyermek, kicsi gond.

8969.

Játékkal ámítják a gyereket.

8970.

Gyermekeszü kiván végére menni a gyermek szavának.

8971.

Hadakozás oly orvosság, mely nem lehet veszedelem nélkül.

8972.

Halál nem változik ezüstön, aranyon.

8973.

Elég veszett, ha elesett a ház.

8974.

Hegyeset hugyozik. (1767.)

8975.

Három katona, kilencz puska.

8976.

Kőágyi préposttá lett. (6486.)

8977.

Férjhez menő leány ruhájának több szekrénye mint száma. (2949.)

8978.

Sok leánykérőnek több száma mint haszna.

8979.

Hátul köti a lovat. (2964.)

8980.

Édes magam, ne hagyd magad.

8981.

Tromfot tromffal üt a magyar. (4638.)

8982.

Megbotlásra elesés következik.

8983.

Nem aggasztja méhecskét a tél.

8984.

Ha sáros a mosdó, olyan lesz kendőd is.

8985.

Igen késedelmes a nagybátyák segítsége.

8986.

Ha minden hazudság lángot vetne, nyelve régen megsült volna.

8987.

Nehéz az ellőtt nyilat visszahuzni.

8988.

Sok kába közt elvész az okos. (6918.)

8989.

Nehéz az ördögöt bemeszelni.

8990.

Nem látszik az öltözeten, mily karcsu az erszény s ösztövér a konyha.

8991.

Parázna jutalma és az ebnek ára nem isten házába valók.

8992.

Kis patak nem árasztja meg a tengert.

8993.

Szent Pál harmadik égben tanult, még se mehetett mindennek végire.

8994.

Belé veszt, ki reménységbe öli pénzét.

8995.

Kiki elégedjék meg a sorssal, melyben isten hagyta.

8996.

Kinek savával élsz, főztét megdicsérjed. (7112.)

8997.

Erős a szamár, ha rest is.

8998.

Ha szegény vagy, kevély légy.

8999.

Konkolyos szemmel néz. (3887.)

9000.

Illik hozzá mint szerecsenhez a fehérség.

span style=
LAST_UPDATED2
 
Életminőség és boldogság ABC – 71. PDF Nyomtatás E-mail
2012. június 21. csütörtök, 12:26

user_9258866_1155717915958_box

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK


PETŐFI SÁNDOR

FIAM SZÜLETÉSÉRE

 

Ide, ide fiamat kezembe,

Hadd szorítsam a szivemhez őt!

Mintha volnék újonnan teremtve,

Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!

 

Üdvezellek, lelkem szép kis ága,

Üdvezellek, édes magzatom!

Sírásodnak bánatos zajába

Beleolvad örvendő dalom.

 

Kis parányom, milyen nagy örömmel

Állok itt és nézem képedet!

Kell-e még pap? örömkönnyeimmel

Keresztellek én meg tégedet.

 

Csillagász lett végre is belőlem,

Itten állok csillagom előtt,

Arcvonásit hosszasan szemlélem,

S találgatom a távol jövőt.

 

A reménynek nagy virágos fája,

Mit e csillag fénye fölmutat;

Csak ne szálljon kora dér reája,

Mely leszedné e virágokat.

 

Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,

Hogy magaddal rántsd idő előtt;

Nem enyém lesz ő - tartsd ezt eszedben -

A hazának nevelem fel őt.

 

Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan,

Én a sorbul kiöregedem,

Iparkodni fogsz túltenni rajtam,

Vagy betöltöd legalább helyem?

 

Vajha egykor ekkép szólanának,

Nem busulva sírom szélinél:

Meghalt! de nincs kára a hazának,

Nincs, mert lelke a fiában él.

 

Debrecen, 1848. december 15.

*

VESZTETT CSATÁK, CSUFOS FUTÁSOK!

 

Veszett csaták, csufos futások!

Bármerre nézek, mást nem látok,

Miként a sár, amelybe

Követ hajítanak be,

Ugy feccsen szét a harcok mezejérül,

Oh nemzetem, képedre a gyalázat,

S a hit már-már sokak szivében gyérül,

Hogy mindörökre jármodat lerázod.

Ki ismer engem csüggedőnek?

Kislelküséggel engemet ki vádol?

De aggodalmak néha rám is jőnek

Most a jövő rejtélyes távolábol,

Jőnek, miként az éji denevérek

S el-elvisítják itten magokat,

Hogy rá szivemben hidegséget érzek

És lélekzésem szinte elakad.

Hazám, hazám, magyar haza,

Elátkozott föld vagy hát?

Ki volt, ki így megátkoza?

Hogy rajtad a szabadság

Örökké csak földönfutó legyen,

Ki pillanatra hozzád menekűl,

De amint jön, megint megyen,

Elűzik kérlelhetetlenűl!

Hányszor kelénk fel három század óta,

Lerázni hősleg a bilincseket!

S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,

Mely meghasított keblünkből eredt,

S ájulva amint a földön feküdtünk,

Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk.

Most talpon állunk újolag...

Azért állottunk volna fel,

Hogy újra földhöz sujtsanak?

Nem, nem, most győzni vagy meghalni kell!

Csatára, nemzetem,

Halál vagy győzelem!

Föl, föl, te jobban nem szeretheted

A szép halálnál a csuf életet,

Te inkább sírba fekszel, mint mocsárba...

De aki kész a hős-halálra,

Az diadalmaskodni fog.

Induljatok

Százezerével, miljomával

A szolgaság Egyiptomábol

A szabdsági Kánaánba,

Mint Mózses népe hajdanába!

Nekik volt, van nekünk is istenünk,

Ő fog vezetni tűzoszlop képében,

S az ellenség kiomló vére lészen

A vörös tenger, melyen átmegyünk!

Debrecen, 1848. december

*

AZ ÉV VÉGÉN

 

Indulsz, pályavégezett év,

Menj... de várj, ne menj magad,

Sötét van a másvilágba'.

Jó lesz egy kis égő lámpa:

Vidd magaddal dalomat.

 

Megpendítem, régi lantom,

Megpendítem húrjaid;

Már régóta vagy te nálam,

Sokat szóltál... megpróbálom,

Tudnál-e még valamit?

 

Ha valaha szépen szóltál,

Most legyen szép éneked;

Légy méltó neved hiréhez,

Tedd még ünnepibbekké ez

Ünnepélyes perceket.

 

És ki tudja? tán utósó,

Legutósó lesz e dal;

Tán ha téged most leteszlek,

Többé majd föl sem vehetlek,

Hangod, életed kihal.

 

A hadistenhez szegődtem,

Annak népéhez megyek;

Esztendőre hallgat a dal,

Vagy ha írok, véres karddal

Írok költeményeket.

 

Zengj tehát, zengj, édes lantom,

Zengd ki, ami benned van,

Szólj vadúl, és szólj szelíden,

Ragyogóan és sötéten,

Szomorúan és vigan.

 

Légy vihar, mely haragában,

Ősi tölgyeket szakít,

Légy szellő, mely mosolyogva

Csendes álomba ringatja

A mezők fűszálait.

 

Légy tükör, melyből reám néz,

Egész, egész életem,

Melynek legszebb két virága

A mulandó ifjuság s a

Múlhatatlan szerelem.

 

Adj ki minden hangot, lantom,

Ami benned még maradt...

A nap is midőn lemégyen,

Pazarolva földön égen

Szétszór minden sugarat.

 

S szólj erősen, lantom, hogyha

Már utósó e dalod;

Hirtelen ne haljon ő meg!

Zengjék vissza az időnek

Bércei, a századok.

 

Debrecen, 1848. december

*

hogarth- koldusopera

Nastase elítélése

mérföldkő a román posztkommunizmusban

A román posztkommunista időszakban mérföldkőnek számít Adrian Nastase volt miniszterelnök jogerős börtönbüntetése, az elmúlt két évtizedben kialakult gazdasági-politikai hatalmi rendszer először szenvedett vereséget – írta csütörtökön egybehangzóan a román sajtó.

A lapok emlékeztetnek, hogy a legfelsőbb bíróság előző nap két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a volt kormányfőt, aki öngyilkossági kísérletet követett el, mielőtt a börtönbe kísérték volna.

Az Adevarul című napilap kommentátora szerint június 20-a – az ítélethirdetés napja – azért lehet mérföldkő az 1989-es romániai forradalom óta eltelt időszakban, mert a román igazságszolgáltatás ezen a napon „zárta le hosszúra nyúlt átmeneti időszakát". Immár nem politikai parancsoknak tesz eleget, hanem függetlenül dönt. A szerző szerint Nastase úgynevezett Ceausescu-szindrómában szenvedett, mert bírósági pere alatt – akárcsak annak idején Ceausescu – végig azt hitte, hogy nem eshet bántódása. Öngyilkossági kísérlete nem teszi kevésbé vétkessé, ez nem férfias tett volt, hanem inkább gyávaság.

A Romania libera című napilap szerint a bírák bebizonyították, hogy az igazságszolgáltatás nem köt többé alkukat, nem lehet egykönnyen megzsarolni vagy megvesztegetni. Ez a büntetés példát statuál olyan politikusok számára, akik azt hiszik, hogy a kapzsiság, a befolyással való üzérkedés, a lopás fölött el lehet siklani. A precedens értékű ítéletet az utolsó pillanatban „felülírta" a vádlott öngyilkossági kísérletével, amely emberibbé, rokonszenvesebbé tette őt. Traian Basescu államfőt mindez arra késztetheti, hogy kegyelemben részesítse a volt kormányfőt. Ennek ellenére Nastase nem térhet vissza a politikába, hiszen az ítélet négy évre megtiltja neki, hogy köztisztségeket vállaljon.

A Gandul című hírportál publicistája szerint Nastase tapasztalt és felelős politikusként megengedhetetlenül gyengének bizonyult. Öngyilkossági kísérletével megfutamodott az igazságszolgáltatás elől, hiszen a büntetés-végrehajtás is része a rendszernek. Elvárható lett volna, hogy a jogász és diplomata, volt magas rangú közjogi méltóság alávesse magát az igazságszolgáltatási rendszernek, hiszen nem életfogytiglani börtönbüntetésről volt szó, hanem csak két évről, amelyből mintegy nyolc hónapot kellene letöltenie, ha példás magaviseletet tanúsít a börtönben.

MTI

*

farkasbarika

Tanmese a demokráciáról

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken innét, volt egyszer egy kis birkanyáj. A birkanyájat a jó pásztor terelgette. Gondoskodott róla, hogy mindig kövér legelőhöz és friss vizű patakhoz jussanak a juhai, és elűzte a környékről a farkasokat a hűséges puli kutyáival. A juhoknak jó dolguk volt, még akkor is, ha néhanapján összekaptak, vagy egy-egy hosszú séta során a tikkasztó nyári nap alatt bégetve panaszkodtak a pásztornak. A farkasok csak messziről nézték a nyájat. Tudták, hogy ha megpróbálnak rátámadni a birkákra, akkor jajj lesz nekik, mert a pásztor és a jó pulik ellátják a bajukat.

Telt-múlt az idő és a farkasok egyre éhesebbek lettek. Összedugták hát a fejüket, hogy kitalálják, mi tévők legyenek, hogy végre birkahúshoz juthassanak. Végül az egyik felkiáltott, és így szólt: „Járjunk túl az eszükön!”. A farkas kiállt a társai elé, és elmondta ötletét. Mindenkinek tetszett, így elfogadta a falka.

Másnap az egyik farkast báránybőrbe öltöztették és beküldték a gyanútlan nyáj közé. A farkas rögvest munkához látott. Minden birkához odament, és elültette a fülükben a bogarat, hogy nekik nincs semmi szükségük a pásztorra, képesek ők arra, hogy önmagukat vezessék, egybetartsák a nyájat, és megvédjék magukat a farkasoktól. A farkas munkája végeztével elsomfordált.

Néhány nap elteltével az egyik bárány a gyaloglást megunva felkiáltott: „Nem akarunk többet sétálni, elegünk van belőled pásztor!” Több másik bárány is kikelt magából, hangos bégetésbe kezdett. Az idősebb juhok hallgattak bölcsen, hisz tudták, a pásztor sokat tesz értük, de a feldühödött ifjúságot nem tudták csendre bírni. A juhász egyszer csak megunta a bégetést és azt mondta: „Na, juhok, akkor boldoguljatok nélkülem!” - ezzel sarkon fordult, és a pulikkal együtt eltűnt a messzi tájban. A nyáj magára maradt. Nem tudták eldönteni, hogy ki legyen az, aki a juhász helyére álljon. Mivel senkit sem tartottak önállóan alkalmasnak a feladatra, ezért úgy határoztak végül, hogy néhány bárányt kiválasztanak maguk közül, akik együtt fognak dönteni a nyáj sorsáról. Többen is önként jelentkeztek a feladatra, ezért az önkéntes juhok lettek azok, akikre a többiek szavazhattak. Miután a szavazás megtörtént és megszületett a végeredmény, három bárány kapta meg a hatalmat ahhoz, hogy irányítsák a nyájat. A hatalomtól ittas állatok egymást kezdték marni, mert mindegyik más-más irányba akarta vinni a nyájat. Az egyik jobbra, a másik balra, a harmadik pedig egyenesen előre. A juhásszal szemben ugyanis egyik sem látta a távolban lévő dús legelőket, vagy a friss vizű patakokat.

Ahogy telt az idő a bárányok legelő és friss víz híján egyre fáradtabbak és gyengébbek lettek. A három vezető egymást okolta a nyáj sanyarú sorsa miatt. Többen le is maradtak a nyájtól, akiket most már a pulik sem tereltek vissza. Csak erre vártak a farkasok. Berohant a teljes falka a szegény nyáj közé, akik eszeveszett menekülésbe kezdtek. „Meneküljön, ki merre lát! Itt vannak a farkasok!” – kiáltotta az egyik. Bizony már késő volt a bánat. A kis birkanyáj minden tagját felfalták a farkasok, még a három megátalkodott vezetőt is, kik még a halál torkában is egymást szidalmazták.

Ha a farkasok a bárányokat meg nem ették volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Írta: Inlakesh

*

 

Somogyország kellős közepében

.

Somogy megye kellős közepében

van ott egy kis fatornyos falu.

Kicsiny házak egymás mellett szépen

s minden házon van egy zöld zsalu.

.

A férfiak mind elmentek régen,

az asszonyok csendben sírnak ott.

Mikor este fönt a magas égen

kigyúlnak a fényes csillagok.

.

Özvegyasszony a kicsi fiával

kiül este a pitvar elé,

s áhítatos ábrándos orcával

néznek ketten föl az ég felé.

.

Édesanyám mondja meg azt nékem

hogy odafönt vajon mi ragyog,

mit jelentenek ott fönt az égen

azok a sok fényes csillagok?

.

Két szemébe sűrű könnyek gyűlnek

s megszólal a somogyi anya:

az egyik egy szakaszvezetőé

a másik egy káplár csillaga.

.

Gallérjukra volt az rájatűzve,

hanem most már szegény mind halott.

Az angyalok felvitték az égbe

s ott ragyognak fent a csillagok.

Kátai Zoltán - Gyöngyössolymos, Cseh Tamás Kör

http://www.youtube.com/watch?v=O81WZN0pMB8

+

Cseh Tamás

http://www.youtube.com/watch?v=ZKDgmM2gA74&feature=related

*

hegyibeszed

Miatyánk

Mt 6,7-15

Az imádságban pedig

ne fecsegjetek, mint a pogányok,

akik úgy gondolják, hogy

a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást.

Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk;

mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek,

mielőtt még kérnétek őt.

Ezért ti így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól.

Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat,

nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok.

De ha nem bocsátotok meg az embereknek,

Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

+

Elmélkedés:

Az imádság

az Istennel való személyes és őszinte kapcsolat kifejezése.

Az imára nem Istennek van szüksége,

hanem a mi javunkat szolgálja.

Jézus azt tanácsolna, hogy a vég nélküli imádkozás helyett

inkább rövid legyen az imádságunk,

de ez fejezze ki Istenre hagyatkozásunkat,

aki jól tudja, hogy mire van szükségünk.

Nem véletlenül nevezzük az Úr imáját, a Miatyánkot

legtökéletesebb imádságnak,

mert egyrészt

ezt maga Jézus tanította az apostoloknak és tanítja nekünk,

másrészt ez az ima szépen összefoglalja kéréseinket.

Ugyanakkor a Miatyánkban benne van

Istenre hagyatkozásunk is,

hiszen nem követelőzve terjesztjük elé kéréseinket,

hanem elfogadjuk akaratát.

Már maga a megszólítás is

gyermeki bizalmat és személyességet tükröz,

a kérések Isten elé terjesztése padig azt jelzi,

hogy elérhető számunkra az Atya

és megtapasztalható számunkra az ő jósága.

Az ima nem nehéz.

Csak el kell kezdeni őszintén szólni Istenhez.

Imádkozva tanuljunk imádkozni!

Horváth István Sándor

*

366px-kroli_szobra_1890-38

Kényes kérdés

Miért kerül egy református lelkész állásába, ha más vallásúval köt házasságot? Vajon nem lépett túl a 21. század az egyházi törvényeken? Mit üzen az, ha sztárügyvéddel érkezik egy lelkész az egyházi bíróságra? Képmutató, méltánytalan és jogtalan döntések, vagy igazságos ítéletek születnek? Kinek van igaza? Szabó István református püspökkel kerestük a válaszokat.

Előző beszélgetésünk kapcsán néhányan megkerestek és kifogásolták, hogy nagyon „lájtosra" sikeredett, mert igazán nehéz kérdéseket nem mertem feltenni. Így most kellemetlen kérdéssel kezdem a beszélgetést. Számos lelkész jelezte, hogy visszatetszést keltett az egyházkerület néhány fegyelmi határozata. Egyesek jogtalannak, méltánytalannak, sőt képmutatónak éreznek döntéseket. Nem járhatunk-e úgy, ahogy a miniszterelnök járt a Parlamentben, amikor a Marian Cozma-ügy enyhítésére tett megjegyzést? Orbán Viktor azt mondta, hogy magánemberként nem ért egyet a bíróság döntésével, de mint miniszterelnök nem kifogásolhatja egy független bíróság határozatát.

Folytatás:

http://www.parokia.hu/hir/mutat/3611/

*

szerbia

Nem látlak én téged többé…

Cseh Tamás

(feliratozva – a mellékelt dalszövegtől némi eltéréssel…)

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35787/katonadalok/nem-latlak-en-teged-zeneszoveg.html

*

balassi_blint_klt

Varga Csaba:

A magyar nyelv lassú változásáról

Nyelvünk rendkívül maradandó, szinte időtlennek nevezhetjük. Ez elsőre meglepő lehet, de oly egyszerű belátni – mint meggyőződhetünk erről az alábbiakban –, hogy bárki felfedezhette volna előttem. Bár sok esztendőnyi írástörténeti kutatásaim is segíthettek engem e tény felismerésében. Természetesen nyelvünk időtállósága nem puszta érdekesség, hanem ebből sok további felfedezésre juthatunk. Mindenesetre ami alább olvasható, mélyen összefügg azzal, amit „A magyar ész” című tanulmányomban leírtam. (Demokrata 2010. október 13.)

Időutazóként induljunk el a múltba. Ugorjunk át úgy 400-450 esztendőt, mert a változások ekkor már szembeötlőbbek lesznek.

Az 1500-as évek végén megállva menten össze is futunk a magyar Balassi Bálinttal és az angol Sekszpír Vilmossal (William Shakespeare). Csaknem egyszerre születtek: 1554-ben, illetve 1564-ben. Azt tapasztaljuk, hogy az eltelt bő 400 év alatt annyira megváltozott az angol nyelv, hogy a mai angol közönségnek már nem adhatók elő Sekszpír művei úgy, ahogyan megírta őket.

No, de mi a helyzet a Sekszpír korában beszélt magyar nyelvvel? Csak bele kell olvasnunk Balassi Bálint „Egy katonaének” című költeményébe (részlet):

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett

szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor az sok szép madár szól,

kivel ember ugyan él;

Mező jó illatot, az ég szép harmatot

ád, ki kedves mindennél.”

Megállapíthatjuk: az eltelt 400 év alatt a magyar nyelv nem változott, míalatt az akkori angol nagyobb részt érthetetlenné vált mára. Ez annyit mindenképp bizonyít máris, hogy a magyar nagyon lassan változó nyelv. Azonban mielőtt tovább lépnénk, szólni kell három dologról:

1) Minél régebbiek, annál nehezebben olvashatók a magyar szövegek. Azért, mert csak lépésről-lépésre bővült az átvett, számunkra roppant szűk latin ábécé (24 betű a szükséges 43-47 helyett). Íme egy mondat az 1500-as évek végéről: Eÿel ÿol lath, de delbe awagÿ nappal keweseth. Hát ez bizony nem egyéb, mint: Éjjel jól lát, de délbe avagy este keveset. Csak az ábácé régies, de nem a vele leírt mondat.

2) Jobbára mindenki saját tájejtése szerint írt egykoron. Márpedig a magyar igen szertelenül bánik a magánhangzókkal, mert teheti, lásd az í-ző, ö-ző, a-zó stb. nyelvjárásokat. De ez semmit sem jelent, mert nem mindegy-e, hogy seprő vagy söprű, csoda vagy csuda? A magánhangzók efféle eltéréseit kiegyenlítem. A szó ezzel nem változik meg, de akadálytalanabbul tanulmányozható a szöveg. Pl. a Köningsbergi töredékben (1300!) így áll: tudhotjuk, esmérjük (mint ma is sokfelé hallhatjuk így), de én így szerepeltetem: tudhatjuk, ismerjük.

3) Tudnunk kell, hogy az „úri népek” sokszor igyekeztek szerkezetében „nyugatosítani” (latin, német) a magyart s egyben iszonyú mennyiségű idegen szót kevertek bele. Néha meg oly régiesen zengővé alakították, amilyen soha sem volt (pl. Károli Gáspár). Ám eközben mindvégig ott parázslik a háttérben a változatlan magyar nyelv, a nép nyelve. Pl. Veresmarti Mihály írta az 1500-as évek végén: „Karó hegyén tar varjut nékem ne mutassatok”, „Egér nem fér likába s tököt köt a farkára”

Folytatás:

http://www.varga.hu/UJ%20HONLAP/KONYVESBOLT/AJANLOTT%20OLVASMANYOK/A%20MAGYAR%20NYELV%20LASSU_.html

*

Lili Marlene

Kívül a kaszárnyán, kinn a kapunál,

Lámpa lángolt árván,

Most is ottan áll.

Szívemre zárna két kezem,

A láng csak égne, kékesen.

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

 

Emlékszel még, drága kedvesem,

Hozzám simultál én szerelmesem.

Hozzád repül most énekem,

De el nem ér a két kezem

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

 

Ágyútűz a fény, és vaksötét az éj,

De otthon, a kaszárnyán a sápadt lámpa ég

Jaj, ha e Földet itthagyom,

A láng csak ég a kőfalon

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

 

Kereszt sem lesz a síromon,

De ott is rólad álmodom,

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

Kereszt sem lesz a síromon,

De ott is rólad álmodom,

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

http://www.youtube.com/watch?v=b09WXBdg3jI&feature=related

+

Én édes angyalom (Lili Marleen).wmv

http://www.youtube.com/watch?v=cCp_d_dup5g

*

skizo macska fest

MACSKAFOGÓ

(rajzfilm)

Az egerek sorsa megpecsételődött. Az X bolygón a vérszomjas macskák semmibe veszik a jogot, és az egértársadalom felszámolására törekednek. De megcsillan egy reménysugár, az egerek főtudósa feltalálja a megoldást. A titkos szolgálat azonnal aktiválja legjobb ügynökét, Grabovszkyt, hogy még időben célba jusson a tervrajz.

Magyar-kanadai-NSZK animációs film, 96 perc, 1986

rendező: Ternovszky Béla

forgatókönyvíró: Nepp József

zeneszerző: Deák Tamás

operatőr: Neményi Mária, Nagy Csaba, Varga György

zene: Deák Tamás

vágó: Hap Magda

szereplő(k):

Sinkó László (Grabovszky hangja)

Benedek Miklós (Mr. Fritz Teufel hangja)

Haumann Péter (Safranek hangja)

Körmendi János (Mr. Gatto hangja)

Szatmári István (Fushimisi professzor hangja)

Maria Bircher (Candy hangja)

Bodrogi Gyula (Maxipocak hangja)

Béres Ilona (Pissy hangja)

Kállai Ferenc (Bob Poljakov hangja)

Szombathy Gyula (Billy hangja)

Kern András (Budy hangja)

Szabó Ottó (Martinez hangja)

Mikó István (Lusta Dick hangja)

Pálos Zsuzsa (Cookie hangja)

Michael Rudder (Bones hangja)

http://www.youtube.com/watch?v=qsW1x6w_W3c&feature=related

*

Mezei Mária –

Hová tűnt a sok virág?

(Sag mir wo die Blumen sind)

http://www.youtube.com/watch?v=H46SW5_z7Vk&feature=related

+

Marlene Dietrich

http://www.youtube.com/watch?v=NyGhA0u_-Ww&feature=related

*

dregely_1617-ben

BOGDÁN ISTVÁN

RÉGI MAGYAR HISTÓRIÁK

Budapest : Neumann Kht., 2003

10. Minden ember Túri Györgyöt kiáltja

„Nagysoc pusztaragot toeroekoec szerzenec, mert mind ez orszagban szellel égetenec…

Dulanac rablanac Szuezeket rontanac, soc nyomorultakat koezoettunc szereznec…

Vedd-el rolunc keruenc mar az poganokat, minket meg segittuen vedd-el haragodat. Sannyad meg Vr Isten mi nyoemorisaginkat” – olvashatjuk Bornemissza Péter protestáns prédikátor 1582-ben megjelent énekeskönyvében egyik imáját ama kornak, amely a hódító török elleni küzdelem során annyi névtelen áldozatot, de annyi neves vitézt is adott nemzetünknek. A török elleni harc életcélja lett sokaknak. Azoknak, akik azt vallották, amit Zrínyi írt le 1566-ban, kevéssel Szigetvár ostroma előtt: „hogy hűséggel, állhatatosan, vérem ömlésével, s ha kell, életem áldozásával is, vidám orcával szolgáljak a Nagy Istennek és végső romlásra jutott édes hazámnak.”

A vitézek egyike volt a Hont megyei Közép-Tur helységben honos nemzetségből származó Thury György, akinek kora a „nagy” jelzőt adományozta.

Beleszületett a kardforgatásba, hisz nagyapja, Miklós, és apja, Gábor is a hadi pályát választotta. Kard, kopja és a ló lett az 1519-ben született György úrfi játékszere, és – mint Balassi írta – „az utaknak lese, kemény harcok helye, tanuló oskolája”. Még nem is nőtt embersorba, már híre ment, mint „versengős” vitéznek. S alig múlt húszesztendős, már huszárfőlegény a Hont megyei Ságon. Ság – mintahogyan Drégely és Ujvár – őrségét Várdai Pál esztergomi érsek fizette a magáéból. A végvárakban szolgálók ugyanis – kapitányok és közvitézek egyaránt, mint e korban a katonák mindenütt – zsoldot kaptak, abból éltek. Ságon tehát csak a vitézkedésre volt gondja Thurynak. De nem is hevert tétlen. Nyughatatlan harckészségét jól jellemzi az az ismeretlen szerzőjű, de Thuryról nevezett ének, amely hírnevét még jobban elterjesztette:

Zöldítsétek egek hamar az erdőket,

Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!

Ellenségeinkkel egyszer hogy kikeljünk,

Török pogányokkal vígan megütközzünk.

Deli Kortyán béget kezünkbe kerítsük,

Délceg Mehemetet lováról ökleljük.

1549-ben azonban Várdai érsek meghalt, várait átvette az uralkodó, így Thury a király vitéze lett. Két év múlva Ságról az országos főkapitány táborába rendelik, 1552-ben pedig, a kardja alatt szolgálókkal együtt a lévai várőrséghez osztották. Jól vitézkedhetett, mert 1556 tavaszán Thelekesy Imre utódjaként a vár kapitányának nevezték ki.

De bizony a töröknél is nagyobb gondja támadt, az, hogyan szerezze meg vitézeinek a zsoldját. Panaszos kérő, sürgető levelek garmadáját írathatta őfelségének meg a kamarának – maga nem tanulván meg írni – deákjával, Alistáli Mártonnal, aki aztán krónikása is lett. Többnyire azonban ígérettel fizetgették ki.

Thury nem állta az ilyenféle harcot. Az első adódó alkalommal, amikor az uralkodó 1558-ban Lévát birtokadományként Dobó Istvánnak adta, lemondott. Elfogadta Podmaniczky Rafael ajánlatát, elment a palotai vártartományhoz udvarbírónak, rövidesen pedig kapitánya lett a várnak. Vállalta, mert a sági példából tudta, hogy földesuránál a zsolddal nem lesz problémája. Csakhogy Podmaniczky 1559 elején meghalt, özvegye pedig a várat tartományostól átadta a királynak. Csöbörből vödörbe került. Távozni akart. A haditanács azonban mindent megígért, csak maradjon kapitány, s elfogadta Thury feltételét, amelyet április 22-i levelében írt meg:

„Én Palota várának fenntartására megelégszem 5000 forinttal. Ám a palotai gyalogok legtöbbje távozik innét, s így ezek helyébe újakat kell szerezni. Erre pedig pénz kell. A vár nagy kiterjedésű, és így nagyobb őrség kell ide. Én az magam hasznát nem keresem. Hiszen ha lehetne, kész volnék őfelségednek száz forintért is szolgálni. De mivel Palota vára az török torkában vagyon, elegendő katonaság nélkül elégtelen vagyok ennek megtartására.”

Palota tényleg a török torkában feküdt, a hódoltság határán. Thury élt is az alkalommal. Bajvívásai napirenden voltak, amellett állandóan kijárt vitézeivel portyára, és csatázott az ugyancsak portyázó törökkel. A legtöbb bosszúságot a fehérváriaknak okozta. Ezek élén Hamza bég állott, az egyik legvakmerőbb s legravaszabb bég. Thury annyira bögyében volt, hogy szinte regénybe illő praktikával is megpróbálkozott.

Hamzának sokfelé, így Palotán is volt kémje, mint akkoriban mondták: „füle”, egy pribék, vagyis törökké lett magyar. Küldött neki „olyféle maszlagot, hogy amikor ember róla iszik, olyan lesz, mint egy holt ember harmadnapig”, tegye azt Thury és vitézeinek italába, s izenje meg ennek a napját, a többi az ő dolga. Az lehetett volna, csakhogy ez a pribék valójában Thury embere volt, persze elmondott neki mindent. Thury saját cselével akarta elfogni Hamzát, és látszólag úgy tett, ahogy üzente, aztán – de idézzük Ormány József sümegi kapitányt, aki 1561. július 19-i levelében részletesen leírta a történteket:

„Az hagyott napon Palota alá ment… Hamza bég… és sok lajtorjával… az várat mind környölállották volt az törökök. Az várból pedig csak egy százat sem volt akkor éjjel… várták, hogy az árokba szálljanak a törökök… de semmiképp… nem mertek… Hamza bég le is vágott bennük, meg is sebesített egynéhányat, hogy az árokba le nem akartak szállni. Aztán, hogy látta, meg kezdene világosodni, visszamegyen Fehérvárra népével.”

Mire Thury megírta Hamzának, csak azért mehetett vissza békével, mert vitézeivel annyit ivott, hogy „harmadnapig nem volt jól bele”. Így aztán Hamza rághatta a bajszát mérgében.

1563 szeptemberében aztán, Miksa királynak Pozsonyban tartott koronázásán, az ünnep tiszteletére rendezett vitézi tornán a külföldi fejedelmek és főurak is meggyőződhettek Thury bajvívó hírnevének valódiságáról: mindenkit legyőzött. De másként is emlékezetes lett ez az ünnep számára, ekkor avatta a király aranysarkantyús vitézévé.

De zsoldját és katonáinak zsoldját állandó késedelemmel és akkor is csak részben kapta meg. Elkeseredetten írta 1564-ben: „Annyira megnyomorodott az őrség, hogy még az testi ruhába sem viselhetnek… Nincsen oly ember a világon, ki ezeket ne keserülné… Az kevés fizetetlen nép… mind elmennek.”

Szöktek a katonák. Ráadásul a vár is javításra szorult, és azt is csak ígéretekkel foltozgatta a haditanács. Érthető, hogy Thury nem akarta vállalni a felelősséget. 1565 decemberében ismét lemondott, de Miksa ismét maradásra bírta, és ismét maradt minden a régiben. Pedig nagy veszedelem közelgett Palota felé.

Thury és Palota vára már olyan sok bosszúságot okozott a töröknek, elhatározták likvidálását. 1566 derekán Arszlán budai basa nyíltan hirdette, hogy a gyauroknak e fészkét Thuryval együtt elpusztítja a föld színéről.

Thury a hír vételére azonnal készülődött: lőszert, pénzt, segítséget kért. A megszállásig azonban egyiket sem kapta meg. Arszlán basa június 5-én kezdte meg az ostromot seregnyi hadinéppel, 8-10 ezerre becsülték a számát – Thury 500 vitézével szemben. Napokon keresztül rontatta ágyúival a vár falait. Thury kevéske tűzszerszáma nem sok kárt okozott a töröknek, hogy nagyobbat okozhasson, mint Zrínyi is megírta a Szigeti veszedelem-ben:

Kiugrik haraggal; sok erős dárdát ront,

Vadász halomban már, erős hálókat vont,

Valamerre fordul, piros vért sokat ont,

Így Thury cselekszik, töröktől bántódott.

Egyik éjszaka lovasaival kitört a várból, váratlanul rácsapott az alvó táborra, s mire a török észbe kapott, megtizedelték sorait, és emberveszteség nélkül visszatértek a várba. A feldühödött Arszlán most már éjjel is lövette a várat, és állandóan ostromra hajtotta embereit. A palotaiak egyik keze a réseket tömhette, a másikban a szablya villoghatott. Thury három helyett is harcolt. A hetedik napon már kétségtelenül látta, hogy sokáig nem állják az ostromot. Két emberét éjjel átjuttatva a török táboron, Bécsbe küldte, s megüzente velük a királynak, legfeljebb tíz napig ha tarthatják magukat. A király azonnal elrendelte a végbeliek gyülekezését Győr alatt. A serege gyülekezése közben a tábor számára a környező falvak népével fát hordattak. Sok száz szekér kereke verte fel a több hetes szárazságtól kiszikkadt utak porát, hatalmas felhőként gomolyogva, sötétítette az eget. A cirkáló török előőrsök ezt észrevéve, úgy vélték, a felmentő sereg közeledik, s jelentették a dolgot Arszlánnak. A basa, mivel már értesült a győri gyülekezésről, ellenőrzés nélkül elfogadta a hírt, és még aznap – július 15-én – éjjel elvonult seregével a vár alól.

A kudarc a fejébe került. Thury viszont úgy aknázta ki a sikert, hogy lemondott a kapitányságról, és kérte, hogy „mezőn szolgálhasson”.

A győri királyi táborba osztották vitézeivel együtt. A tábort szeptember elején Miksa meglátogatta. Hírét vette ennek az esztergomi bég, Mahmud, és 800 válogatott vitézével a tábor kikémlelésére indult. Csakhogy észrevették, és – mint a krónikás írja:

Kiki mind az török után indula,

Vitéz Turi György is le oda juta,

Szakadozott zászlója vele vala,

Az törököt megrettentette vala.

Thury a Bakonyig üldözve verte szét a török sereget, s elfogta magát Mahmud béget is. A király jutalmul aranylánccal ajándékozta meg és még valamivel. Thury már régen kért lakóhelyet családjának, hisz ezeket, mint Nádasdy Kristóf írta: „kik barátai, tartják; ki egy zsák liszttel, ki tikkal, ki egyébb éléssel”, most a kamara pénzén bérbe veszi számára a keszői uradalmat, 1567-ben pedig felajánlotta neki a kanizsai kapitányságot. Thury hosszú heteken át húzta, halasztotta a döntést, de addig kapacitálták, amíg igent mondott.

Kanizsa a Nádasdy családé volt, ekkor vette át a király, persze megfelelő kárpótlással, özvegy Nádasdynétól. Szigetvár előző évi eleste után ugyanis a török elleni védelmi vonalnak jelentős pontja lett Kanizsa.

Thurynak ismét megkezdődtek a gazdasági gondjai. Hogy segítsen valahogy magán, egyrészt igyekezett a kanizsai vártartomány puszta falvait benépesíteni, másrészt felszólította a Szigetvár és Pécs körüli hódoltsági falvakat, hogy ezentúl ne a töröknek, hanem Kanizsának szolgáljanak, adózzanak.

1568-ban aztán a bécsi udvar és a török porta megkötötte a drinápolyi békét, a török azonban ennek ellenére is állandóan portyázott Kanizsa környékén. Thury karddal fogadta őket. Semmit sem hódíthattak, sőt számos hódoltsági falut el is veszítettek. – Jellemzi egyébként ezt a békességet az, hogy amikor Thury a szigetvári bégtől visszakövetelte egyik vitézét, mert azt a fegyverszünet alatt fogta el, a bég nem adta ki. Azt üzente: „legyen csak mindeneknek jó gyors lova, ha békesség vagyon is”.

De akadt baja Thurynak a saját portáján is. A zsoldot állandóan sürgetnie kellett, mint ahogyan a vár építéséhez, felszereléséhez szükséges anyagokat is. Emellett a várban szolgáló német katonák kapitánya nem akart engedelmeskedni neki. S aztán az élelemhiány. A katonák sokat éheztek. Thury rákényszerült arra, hogy lovasait a hátországba rekvirálni küldje. És 1570-ben még rosszabbodott a helyzet. Az éhező katonák közül több megszökött a várból. Ráadásul a török, mit sem törődve a békével, kora tavasszal ismét megkezdte a portyázást. Thury állandóan csatározhatott velük. Mindig visszaszorította őket, mégis dorgálták érte, mert mostan „frigy vagyon”. De megintette a haditanács Zala megye panaszára a rekvirálás miatt is. Saját gondját pedig, hogy a keszői birtok árendáját nem fizette a kamara, ráadásnak kapta.

De kapott még mást is 1571 kora tavaszán: Otto von Puchaum haditanácsost a panaszok kivizsgálására. De tőle is csak azt tudhatták meg, amit Thury annyi sok leveléből. Jelentésében többek között így írt:

„A kanizsai palánk nyitva van s több helyén bedűlt… Az éhség miatt a katonák szöknek… Élelem és fizetés kell ide, máskülönben minden veszve van… Pedig Kanizsától függ Ausztria és Stájerország sorsa!”

Megírta azt is, a szükséges őrségnek egyharmada sincs a várban, egynapi ostromot nem állna.

Tudta ezt a török is, de a békesség miatt nyílt ostromot nem mert kezdeni. Másként ügyeskedett. Ali, a szigetvári bég fundálta ki a tervet. Április 2-án Malchim aga vezetésével saját seregét, valamint a fehérvári, a pécsi és a koppányi bégek segédcsapatait az Orosztony melletti nagy erdőben elbújtatta, aztán 300 lovast küldött a Zalaságba rabolni. Ez volt a martalék, mert Ali lest vetett.

Amikor Thury a felszálló füstből, lángból észrevette, hogy ismét dúl a török, 150 emberével – többje nem volt – nyargalvást megindult ellenük, de biztosítékul maga után rendelt 300 gyalogost is. Persze nem várta be őket, s azok jól lemaradtak, mialatt Thury lovasaival elérte a fosztogatókat. Rájuk csapva foglyaik egy részét kiszabadította, de a zöm a többivel „gyorsan hátat adának”, irány Orosztony! És Thury, hogy a többi rabot is kiszabadíthassa, utánuk. A lendület hevében nem küldött előőrsöt, maga száguldott az élen – és ráment a lesre! Az orosztonyi erdőből rájuk zúdult 600 török lovas. A jelentős túlerő visszaszorította őket egy sáros völgybe – a hó még alig olvadt el –, hol a lovak szárig, sőt hasig süllyedtek. Thury sebesült lova el is esett. Thury páncélban lévén, alig tudott kigázolni a sárból. Apródja, Vida elkapott egy gazdátlan lovat, s arra akarta urát felültetni.

Az féllába immár kengyelben vala,

Hogy az ellenség őtet érte vala,

Nagy sok pogány mind körülvette vala,

Hogy megadná magát, ugy kérték vala.

„Ember, engem pórázon nem hordoztok,

Egyik helyről másikra nem hurcoltok!” -

– kiáltott vissza Thury és tovább harcolt. Amikor aztán látta, hogy a török mindenáron élve akarja elfogni:

Az egyik kezébe fegyverét fogá,

Az másikkal az sisakot megoldá,

Kész meghalni, fejéből el-kirázá.

Mind halálig csak Jézust kiált vala,

Az ellenséget igen vágja vala,

Sokakat környüle lehullatofont-size: 12pt;tt vala.

De a túlerő győzött. Thury fején sok sebből vérezve, kopjákkal átdöfve elesett.

Thury György halálát megsiratta mindenki. Nemcsak felesége: Hathalmy Zsófia, fiai: Pál és György, leányai: Anna, Zsófia, Katalin, „Vitéz öccsei”: Benedek és Farkas, hanem „szerető jó szolgái”: vitézei, a „körülvaló község”: a zalai jobbágyság, a barátai, ismerősei, az egész ország, s való igaz, amit a krónikás írt:

Minden ember Turi Györgyöt kiáltja,

Kicsiny, öreg mind egyaránt óhajtja.

És mit mond róla mint vitézről krónikása? Hunyadihoz hasonlítja. De így méltatja őt a horvát krónikás is. Túloztak? Verancsics esztergomi érsek, amikor elestének hírét vette, így írt:

„Török Ferenc halála után… e végekben nem volt más bizodalmunk, mint ez a Thury György.”

Török Ferenc a Balaton-vidéket, Thury Palotát, majd a Zalaságot védte, de mindegyikük posztján keresztül közvetlenül az egész országot. A kortársak nem túloztak. Thury kiváló honvédő katona volt, személyes viadalban minden fegyverrel, vitézek vezetésében, stratégiában és taktikában egyaránt. Hős tehát, de legutolsó éhező, rongyos közvitéze is hősiesen követi vezérét a halálba a haza védelmére. És ez a kapcsolat, a vezért rajongva tisztelő lelkesedés bizonyítja, hogy Thury sok évtizedes katonai szolgálata – ötvenkét éves, amikor meghal –, az állandó hadakozás, vérontás ellenére sem durvult el. A kardja alatt szolgálókban: vitézeiben, a jobbágyokban is meglátta az embert. Az adott lehetőség szerint mindig gondoskodott róluk, védte érdekeiket ahelyett, hogy bőrükön gazdagodott volna. S ha összeszedjük a kortársak véleményét, szép kép kerekedik, néhány kemény vonással.

Thury György jó termetű, nagy erejű, rendkívül ügyes, tökéletesen gyakorlott, a nyughatatlanságig mozgékony, vállalkozó kedvű, vakmerő, de nem meggondolatlan, sőt körültekintő, szívós és kitartó vitéz és vezér. Egyenes, szókimondó, mégis nyájas, jókedélyű és még jobb szívű, nagy híre ellenére is kevélység nélküli, közvetlen, szerény férfi. Emberséges ember, aki a becsületnél és a tisztességnél a hit és a haza szeretetét tartotta nagyobb erénynek. S ahogyan szerette a kettőt, úgy gyűlölte a hit és a haza ellenségét: a kutya pogányt, ezért lett életcélja a török elleni küzdelem. S török rabjait bizony nem pátyolgatta, de nem sanyargatta, tartotta, mint más. Váltságdíjat kért értük, mint mindenki, magyar, török, egyaránt. S ha valamelyik törökkel bajt vívott – állandó törekvése volt –, s az halálra szólt (többnyire így kívánta), és győzött – mindig győzött –, nem kegyelmezett, megölte ellenét, és fejét vette, mint akkoron szokás volt.

Erényei sajátjai voltak, hibái a koré.

Források

Bornemissza Péter: Énekec, haromrendbe stb. Detrekő, 1582.

Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Bp. 1962.

Müller Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága, Zalaegerszeg, 1972.

Nagy Iván: Magyarország családai. 11. k. Pest, 1865.

Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok, Bp. 1922.

*

tinodiorlai_p_nadasdy

KOBZOS KISS TAMÁS

LETÖLTHETŐ HANGZÓ ANYAGOK

„Az magyarokról sok jót mondjatok…”

A magyar történelem dalban elbeszélve

Az Arcanum kiadványának hangzó anyaga • 2005

Arad alatt de szépen szól a banda

Arpad vala fö az Capitanságban

Átok fogta meg a magyart

Budát, ó Hunniát

Csáti Demeter éneke

Emlékezzünk történtekrűl

Engem hívnak Fábián Pistának

Ezenyolcszáznegyvennyolcadik évbe’, Letekintett az Úristen

Ezernyolcszáznegyvennyolcba, El kell menni háborúba

1848-ban

1848-ban nem így volt

Feltettem magamban

Ferencz császár azt mondta

Gyönyörködhetünk nyilván

Hát Görgey

Honnan jössz oly leverten

Hunyadi Jánosról

Idvezlégy

Jaj de búsan süt az őszi nap sugára

Jaj, régi szép magyar nép

Janksics Demeter veszedelme (1487)

Jenő herceg, vitéz lovag

Keménynek csendesen ballag paripája

Kenyérmezei csata (1479)

Kossuth Lajos édesapánk

Kossuth Lajos íródeák

Lágy a kenyér

Lajos király

Magyarország az én hazám

Magyarország, Erdély

Magyarországnak ki volt vezére

Mars! Siess hazádba vissza kis seregem

Mátyás király históriája

Mikor masírozunk, kapitány uram?

Mohács, Mohács

Mohács, Mohács régi vérontás helye

Mohácsról

Mostan emlékezem az elmúlt időkről

Most szép lenni katonának

Néhai való jó Mátyás király

Ó, huszárom

Paskó Kristóf éneke: Szomoru esetre, keserves inségre jutott kevés Magyarság

Siralmas ez világ nekünk bűnösöknek

Sirató ének Bocskai István haláláról

Sűrű eső esik

Süvegemen nemzeti szín rózsa

Székes Feiérvár vezéséről való história

Szilágyi és Hajmási

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás

.

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,

Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,

Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,

Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!

.

Szegénylegénynek olcsó a vére,

Két-három fillér egy napra bére.

Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére

Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!

.

Bort kupámba, bort, embert a gátra,

Tyukodi pajtás, induljunk rája,

Verjük által a labancot a másvilágra,

Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.

Tenta, penna, kalamáris

Vegyük elő az Béla Király dolgát

Véres kardot

Zrinyi Miklós

http://www.kobzoskisstamas.hu/?pagetype=music

*

34074_1

Sóhaj

Írta: Burján Judit

A lánykérésnél még észen vagy és tudod, hogy a közös élet nem lesz gondoktól mentes, aminek minden pillanata szép emlék lesz majd. Felszállt már a rózsaszín köd, az első szerelmes éjszakákat és nappalokat követő révület elmúlt és ismered már a rigolyák nagy részét, a férfi hisztik okait, ügyesen lavírozol párkapcsolatod Szküllái és Kharübdiszei között, itt az ideje hát, hogy egy komolyabb vállalást tegyetek! Mire elérkezik a boldogító igen, újra talpad alá kerül néhány rózsaszín felhőcske, és ebben a kellemes lebegésben magad is úgy érzed minden aggodalom felesleges ez a projekt könnyedén végig vihető.

Mit szeretnénk? Mire vágyunk meg nem fogalmazott gondolatainkban? Ezt csak most, a mindennapok nyomása alatt, a rohanós hétköznapokon és a veszekedős hétvégeken fogalmazgatjuk magunkban! Olyan bonyolult ez …

Kell egy férfi, aki erős és bírja a terheket, de nem érzéketlen tuskó. Figyelmes és meghallgatja mindennapi gondjainkat, a popsitörlő minősége ugyanannyira érdekli, mint a munkahelyi problémáink. Persze tanácsra, kioktatásra nem szorulunk, mert tulajdonképpen már megoldottuk a helyzetet ott és akkor, most csak szeretnénk némi megértést vagy elismerést kicsikarni, hogy érezzük ez a férfi még mindig érdeklődik irántunk és szeret, támogat minket (de legalább érdeklődést tettetve meghallgat).

Kell egy férfi aki képes eltartani családját, vagy legalább a családi kassza jelentősebb bevételi forrása, persze ne úgy, hogy éjjel nappal dolgozik, a gyerekeit csak hírből ismeri. Nem, néha bevállalhatna közös programot a csemetékkel, vagy legalább egy kis esti babysitterkedést, hogy legyen újra egy csajos esténk a barátnőkkel vagy gond nélkül lebonyolíthassunk egy továbbképzést vagy más szakmai programot. Jó lenne, ha meg lehetne osztani a különórákra való hurcolás gondját, hiszen fontos, hogy a megfelelő oktatásban, nevelésben részesüljenek a gyerkőcök!

Kell tehát egy férfi, aki jó apa! Fiúnak neveli a fiút, mert fontos neki, hogy nála talpraesettebb, erősebb és okosabb legyen, hogy jó szívvel adja majd át neki a stafétát. Nőnek neveli a lányt, aki szépnek, okosnak és szeretetre méltónak érzi magát apja mellett, hiszen bizonyított, hogy a sikeres nők mögött általában egy támogató apa áll.

Persze ne legyen papucs, aki reszketve várja a bevásárlólistát, hogy teljesíthesse kötelezettségét, vagy gondosan rakja sorba az előszobában széthagyott cipőket! És ne legyen gyerekebb a gyerekeinknél, aki szanaszét hagyja holmiját és nem képes egy kenyeret megkenni a konyhában és soha nem találja meg a helyükre rakott holmikat.

Kell egy férfi, aki szeret még annyira, hogy fontos neki, hogy jól nézzen ki előttünk, persze ne legyen piperkőc, de a hatalmas sörpocaktól el tudunk tekinteni.

Na persze kellene egy férfi … Hát, hogy a mienk nem olyan, mint ez a hétköznapjaink mozaikjaiból összerakott álompasi? Nem baj, ha ő is elfogadja hibáinkat, feleségként tisztel, anyaként megbecsül és elismeri mindazt, amit a napi rutinból a családunkért teszünk! Gyerekeink nevelésében együttműködő, őket tiszteletre tanítja, törekvéseiket támogatja. Ha a gyereknevelés oroszlánrészét ránk bízza, akkor jár annyi bizalom, hogy döntéseinket elfogadja, még akkor is ha nem ért velünk egyet mindenben. Sok mindent elnézünk, sok mindent megbocsátunk, más dolgokról tudomást sem veszünk, ha csak fele olyan fontosak vagyunk, mint lánykérés idején!

http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/470-sohaj.html

*

Motherfucker

Előadó: Majka

Game:

Itt van ti nektek egy újabb westcoast shit

a szarral együtt érkezik meg a legdurvább click

a testvéreim biztatása ez az, ami bátorít

ami erőt ad nekem, ami szétfeszít

ezért amikor a kezemet az égbe emelem majd

akkor emeld te is ez az, ami előre hajt

mert a legnagyobb dolog hogy megint nektek nyomom

mikor minden kéz az égbe magamat meg összeszarom

mikor olvasom a szádról, hogy mi az, amit mondok

nem a sok pénztől, hanem ettől leszek boldog

neked én, nekem meg bizony te vagy az isten

olyan isten, akinek a földön ellenfele nincsen

Tudod, nem szégyellem, összeteszem a két kezem

mert itt az idő h megköszönjem, h vagytok nekem

mert egy a lényeg egyet értsetek meg

Mondhat, bárki bármit nélkületek ez nem megy

Refrén:

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Tyson:

Én Lehettem volna gangszter vagy gyilkos

lehetnék bent a sitten nem itt most

nektek osztogatnám az eszemet

hanem épp valakit fosztogatnék te eszement

én inkább a színpadon állok

és csak az igazság az, amitől szállok

mert tudom, hogy az kell, hogy csakis az számít

hogy kinek üt a szava, meg hogy kinek csak ámít

mert a rengeteg kamu, amiket kaptatok,

amiket vettetek, amiket hallottatok

az most mind véget ér, mert én itt vagyok

a spanokkal együtt igazit oszthatok

mi nem csapunk be senkit az nem lehet,

ember a mi közönségünket tisztelni kell

a rossztól mindegyiket féltjük,

mert mi értük vagyunk, ők pedig értünk

Refrén:

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Majka:

Mindegy hogy mit csinálsz

jól jársz, a végén úgyis szállsz

mindegy hogy megtennéd

mindegy hogy éreznéd

csak tedd, fel bátran hadd lássam hol a kezed

Érezd, hogy a tömeg most egy emberként követ

mert ordítoznak, sikoltoznak, szétrúgják a házat

mindegy nekik öcsém csak az első sorból lássa

hogy mekkora bulit csinál ez a három anyabaszó

a Tyson, a Game meg a büdös ózdi suttyó

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó érezd a gyilkos ütemet

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó érezd a gyilkos ütemet

Refrén:

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

http://www.youtube.com/watch?v=VY7MUloCYns

*

Motherfucker

motherfucker, mother-fucker, mother fucker, muthafucka, motherfugger, mofo, fuckermother, stb. (EN): Az angol mint világnyelv vélhetően egyik legvulgárisabb, legdurvább ("legcsúnyább") szava, egy sorban a fuck ("baszni") és a cunt ("pina") szavakkal, esetleg azok előtt egy orrhosszal. Szó szerinti jelentése: "anyabaszó". Előtagja a mother ("anya") szó, utótagja a fuck ("baszni") igéből alkotott fucker ("baszó") melléknévi igenév.

A fugger, motherfugger -- és még sok hasonló alak -- eufemizáló szótorzítás, mint az "Az istenit!" helyett az "Az iskoláját!" vagy a "For Christ's sake!" helyett a "For crying' out loud!". -- A mofo a szó rövidült alakja (valójában a nagyon renyhe, berúgott vagy betépett, "slurred" motyogást utánozza). -- A fuckermother 2000 után adatolt okostojáskodó szójáték.

A szó valódi súlyát nem önmagában a második tag "csúnya" volta adja, hanem az, hogy a szó a létező legerősebb -- és az ismert emberi civilizációk körében legáltalánosabban elterjedt -- tabut, a biológiai anyával létesített vérfertőző szexuális kapcsolatot idézi fel.

A közvetlen vérrokonnal létesített szexuális kapcsolat megsokszorozza annak esélyét, hogy a gyermek súlyos rendellenességgel születik. Éppen ezért az anyával elkövetett vérfertőzés a létező legerősebb tabu, az abszolút tiltott magatartás, a végső határ.

Ha egy nyelvhasználó a biztos hatás kedvéért végletes nyelvi eszközzel akarja demonstrálni, hogy nem tartja tiszteletben a társadalom törvényeit, akkor alkalmasint olyan kifejezést használ, amely ezt a végső tabut sérti meg.

Előfordul, hogy a beszélő tiszteletben tartja ugyan a társadalom törvényeit, de függetlenségének, autonómiájának ("a magam ura vagyok") azzal ad hangot, hogy jelzi: e szabályokat jófejségből betartja ugyan, de megtehetné, hogy átlép azokon.

Sokkal gyakoribb forgatókönyv azonban, hogy a beszélő valamilyen oknál fogva egyszerűen meg akar sérteni vagy provokálni akar valakit, ezért a végső tabu megsértésével vádolja, azaz motherfucker-nek nevezi. Ha már más (pl. "Nagy a fejed!") nem használ...

Ennek finomabb változata, amikor a beszélő csak azért használja a "csúnya" szót, mert tudja, hogy ezzel beszélgető partnerét kellemetlen helyzetbe hozza -- vagy éppenséggel őszintébb, fesztelenebb beszélgetésre tudja inspirálni.

Csakhogy a szó nem mindig inzultus, azaz nem mindig sértésként vagy provokációból használják.

Folytatás:

http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2011/01/03/motherfucker/

*

pozsonyicsata2011

Erdélyi János

Magyar szólások és közmondások

8901.

Szép vigasztaló szó betegnek orvosság.

8902.

Sokat szólani és okosan, ritka együtt.

8903.

Külső szin is tud ugy hazudni mint a száj.

8904.

Ki mihez szokott, rajt akad szive.

8905.

Ha szombatot akarsz érni, láss hozzá a dologhoz.

8906.

Jaj, kinek szüléje van és kenyere nincsen.

8907.

Szüléidnek átka ostort fonhat nyakadra.

8908.

Ki megveti szüléi oktatását, hóhérkézre kerül.

8909.

Tartozunk mi egymásnak valamivel.

Akkor mondjuk, ha egymásután többször találkozunk valakivel az utczán.

8910.

Kinek tehene nincs, kecskét fejjen.

8911.

Minden állat visszatér a természetre.

8912.

Ha nyulat látsz, üsd meg a térded.

8913.

Térden felül, pupon alul.

8914.

Ha fölvetted a tisztet, el is járj benne. KV.

8915.

Tisztviselés gonddal jár.

8916.

Nem okosság a titkot ellenségnek kijelenteni.

8917.

Tojás tojáshoz nem hasonlóbb.

8918.

Lator a torok, nem kell a szájnak hinni.

8919.

Kinek kelletinél több van, hasznát nem veheti.

8920.

Tőrül szárad a tök.

8921.

A ki tökös, nem egészséges.

8922.

Törpét völgybe állít.

8923.

Ki tövistül félti kezét, ne fogjon rózsaszedéshez. K.

8924.

Megette Trajtler a morest. (8705.)

8925.

Tudatlanok közt akárki is mutogathatja magát.

8926.

Tüzet viszek, nem látjátok.

8927.

Kicsin tüzet kevés viz olt.

8928.

Vak tyuk addig piszkál, mig szemre nem talál.

8929.

Nagy udvarokban ritka szép egyesség.

8930.

Ujjain át nézte.

8931.

Ha az ur akarandja és élünk.

8932.

Nagy urakkal nem jó tréfálódni. (7956. a.)

8933.

Szegénybül lett ur mindig kegyetlenebb. (7757.)

8934.

Nagy urnak is találkozik ura. K.

8935.

Nagy urnak szolgája is kevély.

8936.

Nem mind nagyságos ur, kit annak mond a czigány.

8937.

Vakot ütni valakin.

Szégyenítve állni boszut.

8938.

Nem fél a veréb kőbül faragott botos embertől.

8939.

Más kölesérül veri a verebet.

8940.

Nagy pipesség és kendőzés Vénust vadász.

8941.

Hussal él mint a vércse.

8942.

Megterem a virág gazban is.

8943.

Akármint siessen a vitéz, késő ha megütik.

8944.

A ki barom, nyakán járom.

8945.

Kire többet biznak, többrül számol.

8946.

Egy bolond annyit kérdezhet hogy száz bölcsnek is gond leszen rá megfelelni.

8947.

Szakadj bunda, majd vesz gazda.

8948.

Polyvába takarta isten a buzaszemet.

8949.

Eblével főzd az ebet.

LAST_UPDATED2
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 Következő > Utolsó >>