|
2012. október 10. szerda, 16:27 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 35.
Menőke Budárúl Bécsbe
Menj el, menj el szegény magyar! a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajúlt testvéridtűl csinált áll-utakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
.
Ott bontsák ki takaró-fedelit szemednek,
Ahol egy irtóztató méllység, reményednek
Alá van ásva, s nevet a kegyetlen here,
Mint zuhog a méllységben a kétség tengere.
.
Szakadoznak a partok, az oszlopok dűlnek,
A nem rég meleg vérrel buzgó szivek hűlnek.
Minát ásott alája s kemény tüzet vetett
A köz-jó bástyájának a maga szeretet.
.
A viz-ész négy nagy folyó-vizet megrekesztett,
Békozó lánc keríti a kettős keresztet.
Nyög ama Szent Szűzanya, és gyászba öltözött,
Csak alig csillog a sok kis csillagok között.
.
Te csak menj, nem újjak már a terh-viselések,
Engedj a végzéseknek, ha ugyan végzések;
Csak nyögj, és ha az egek segédedre jőnek
Ne virtusidnak köszönd, hanem az időnek.
.
Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy meg érezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!
Válogatás
Pálóczi Horváth Ádám
Ötödfélszáz Énekek c. gyűjteményéből
Válogatta: dr. Németh Imre
http://mek.oszk.hu/05600/05686/05686.pdf
*
Dr. Halász József felhívása:
Kezdeményezem
Gondoskodó Magyarország néven
választási párt létrehozását –
Magyarország társadalmi, politikai és gazdasági rendszerének gyökeres (radikális) átalakítása céljából.
A Gondoskodó Magyarország alakulásáról
2012. Magvető havának (október) 20. napján
(szombaton) 14 órától döntünk,
az újpesti Andretti nemzeti kávézóban
(Bp., IV., Váci út 13.)
rendezett, nyilvános rendezvényen,
amelyre szeretettel várok mindenkit,
így a média képviselőit is.
Részletek:
http://nemzetiegyseg.com/
http://nemzetiegyseghirlevel.webnode.hu/
*
Kakasszó
Mit akarnak a magyarnak az igazságos egek?
Hiszen régen, e térségen a nagy szcitha seregek
A tótoktul, gothusoktúl foglaltak helyt magoknak;
S oroszlányok! most zsákmányjok legyünk a kakasoknak?
.
[Vagy tán éppen kedvek sincsen ezeknek zsákmányolni;
Nem hadzajra, csak hajnalra kezdnek kukorikolni.
S oroszlány! kakas hangjára ha nem nyitod szemedet,
Egér formát vesz magára s elrágja köteledet.]
.
A nap kerül, hajnal derül, de sugári élesek,
Megvakúlnak a bagolnak szemei, mert kényesek.
De míg téres torkát nyitja a Márs rikkancs madara,
Bálámot szólni tanitja terh alatt nőtt szamara.
*
Drábik János
A világpolitika okkult dimenziója
Az okkultizmus szerepét a politikában, egyáltalán az okkult kormányzás létezését, az emberek többsége kétségbe vonja, és csak viszonylag kevés – e téren is tájékozott – kutató tekinti olyan valóságos tényezőnek, amely döntő befolyást gyakorol a történelem alakulására. Pedig az okkult befolyás ténylegesen létezik, és hat a politikai életre is.
Annak ellenére, hogy civilizációnk politikailag, gazdaságilag és kulturálisan jelentős változásokon megy keresztül a szemünk előtt, nehéz pontosan felmérni e hatalmas változás okait, és időben felismerni törvényszerűségeit. A valódi okok és törvényszerűségek felderítéséhez mellőznünk kell – vagy legalábbis felül kell vizsgálnunk – azt a fajta utópista gondolkodásmódot, amelyet a főáramlatú tömegtájékoztatás és a hivatalos iskolai oktatás sugalmaz. Világszerte növekszik a titkos hagyományokat és ismereteket tanulmányozó ezoterikus közösségek száma. Nehéz megkülönböztetni a misztikus tudás őszinte elkötelezettjeit azoktól, akik a hatalomgyakorlás érdekében akarják elsajátítani a társadalom befolyásolásának és irányításának ősi módszereit különböző ezoterikus társaságokban.
(…)
http://www.okotaj.hu/szamok/39-40/ot39-08.htm
*
Mátyás palotája
Hoválett dicsőséged? Dicső Buda-vára!
Mért ősi fényességed nem hat onokára?
Kiholtak örökösid a Mátyás házábúl,
S így származtak gyilkosid ama mostohábúl.
.
Kívül-belül érdemed nagy vólt hajdanában,
Míg vólt törzsökös nemed maga divatjában;
De miolta fészkedbe a Sas beleköltött,
Kígyó szállt kebeledbe s méreggel eltöltött.
.
Szemem milyennek leli most is palotádat?
Sir szívem, ha képzeli hajdan pompádat,
Mikor olyan magyarok s úgy tudtak szeretni,
Kiket én csak akarok s nem tudok követni.
.
Mentéssen, kalpagosan jöttek udvarolni
Annak, ki magyarosan tudott parancsolni;
De nem rég Bécs németül írt csak egy-két rendet,
S édes magyarom! ettül eltiltotta kendet.
.
Restelt tornyot csinálni magasabb hegyekre,
Ahonnan kukucskálni kelljen az egekre.
Kettős fényes tornyunkat páratlanná tette,
Tanítni sogorunkat honyunkba vezette.
.
Derülj kies hajnalunk, ragyogj a szép égen,
Adj győzedelmet minden házi ellenségen;
Hozd fel ismét hajdani szabadságunk fényjét,
Töltsd be hamar szívünknek régen várt reményjét.
*
A birodalom nagy dilemmája
- olvasónk gondolatai
A világ nagy részét uraló rabló pénzügyi hatalom, úgy tűnik, válaszúthoz érkezett. El kell döntenie, hogy most még meglévő katonai túlerejét felhasználva agresszívan fellép-e a Föld stratégiai pontjain, hogy a történéseket a saját érdekei szerint befolyásolja, vagy pedig, jó sorsában bízva, bevárja az elkövetkező eseményeket. Bármely lehetőséget választja, az komoly következményekkel jár önmaga és a világ számára egyaránt. Nézzük meg részletesebben mit kínál ez a két lehetőség.
(…)
http://kuruc.info/r/20/102292/#ixzz28YoqJWG7
*
Menőke a nagy-gyülésre
Menjetek hív követek! Isten szent hírével,
Járjatok azon uton ezer szerencsével,
Melyen, mint könnyű jutni dicsőség halmára,
Ugy nem újság lecsuszni kétség barlangjára.
.
A három magos hegyre hideg szellők fújnak,
Ezt a zivatart ugyan nem tarthatjuk újnak.
De mikor meleg nap süt s felleg fut előle,
Vigyázzatok, hogy ragya ne legyen belőle.
.
A Haza most egy terhes menyecske formája,
Félő, hogy ha értetlen vagy sok lesz bábája;
Sok vipera van benne, hasát kihasítja,
Ami kis diszünk van is, meghomályositja.
.
Adjon Isten nagy erőt erős szivetekbe,
Buda dicső várába azzal menjetek be;
Erősitsék az egek okos lépésteket,
S békével hozzanak meg vissza benneteket.
.
Mi megáldunk titeket, ti viszontag minket,
Kérjük ott is, itthon is dicső egeinket,
Hogy a magyar örűljön, veszélytűl ne féljen,
Ez a boldog kivánság; - Isten ugy segéljen!
*
Haider harca, halála és hagyatéka, avagy egy politikai merénylet anatómiája
Mottó: „Élete hírös volt, halála hirtelen.”
/kopjafa felirata egy székely temetőben/
A harc
Dr. Karl Lueger
Jörg Haider, a 2008. 10. 11-én, a karintiai Klagenfurt mellett autóbalesetben elhunyt ausztriai német politikus valószínűleg nem az első és nem az utolsó volt azon jelentős történelmi személyiségek sorában, kiknek élete és halála mindmáig megosztja a közvéleményt. Ám Haider ezen felül olyan különleges alkatú ember volt, kiről még ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni, hogy az osztrák politikában Karl Lueger, a keresztényszocializmus atyja óta nem született ilyen meghatározó és markáns egyéniség. S hogy melyik az a közös tulajdonság, mely e két zseniális politikust leginkább hasonlóvá tette egymáshoz? Az, amit irigy, kicsinyes politikai ellenfeleik „populizmusuknak” szoktak titulálni. Ez a szitokszó voltaképpen csak annyit jelent, hogy egy zseniális történelmi személyiség képes empatikus képességével a néplélek mélyére látni: a tömegek nevében meg tudja fogalmazni vágyaikat, és szívüket lángra gyújtva ki meri mondani legalapvetőbb követeléseiket. Ezen kívül közös bennük, munkásságukat tekintve az is, hogy mindketten jogászi végzettséggel rendelkeztek, és sokáig töltöttek be olyan hivatalt, melyben egészen közel kerülhettek az utca emberéhez. Dr. Lueger Bécs rajongott polgármestereként, míg Dr. Haider Karintia tartomány szeretett főispánjaként gyakorolta hivatását. De míg Lueger korai halálát cukorbetegség okozta, Haiderét az ármány.
Az emberiség történelmének olyan óriás alakjai, akik személyiségük szuggesztív befolyása révén jelentősen hozzájárultak a társadalmi folyamatok alakulásához, igen gyakran nem természetes halállal mondtak búcsút e világnak. Persze, túlságosan leegyszerűsített képlet lenne, ha ennek kapcsán a „jó és a gonosz erőinek harcáról” beszélnénk, elégedjünk meg visszafogottan talán csak annak megállapításával, hogy a tömegek befolyásolása különböző, egymással ellentétes szándékú, szellemi háttérerők érdeke. Ezek mindegyike egyidejűleg teljes erejével azon van, hogy ellenfeleinek az emberekre gyakorolt hatását megakadályozza. Végső eszközként készek nyílt, erőszakos gyilkosságra is vetemedni, ám sok esetben célszerűbbnek tűnik számukra, ha titkos, cselszövő összeesküvés formájában végeznek ellenlábasaikkal. A politikai merényletek kivitelezése az évezredek során „technikailag-szakmailag” mintegy művészi szintre emelkedett. (Naivitás lenne persze azt gondolni, hogy csak a kiemelkedő, nagy egyéniségeknek jár likvidálás; logikus, hogy apró kellemetlenkedőket, vagy egyszerűen feleslegesnek ítélt személyeket is gyakran tesznek el láb alól. A különbség lényegében az, hogy míg utóbbiak viszonylag egyszerűbben és feltűnés nélkül iktathatók ki a társadalom vérkeringéséből, előbbiek esetében indokolt a minél körültekintőbb, konspirációs technikák alkalmazása. Hiszen ha egy balsikerű politikai gyilkosság lelepleződik, épp az ellenkező hatást érik el vele a tettesek: áldozatuk az emberek szemében könnyen hős mártírrá válhat, és így eszméinek fáklyáját gyakran újabb lelkes, példaképüket követő titánok veszik át és viszik majd tovább.)
(…)
http://kuruc.info/r/9/102352/#ixzz28sGsU6Hy
*
Féniksi készülő
Jere velem pajtás! temető-sírt ássunk,
Elébb mint több szégyent s bosszút nyeljünk s lássunk,
Rejtsük el a föld gyomrába,
Nagyapáink sírhalmába,
Nemes nemzetünket, szép eredetünket.
.
Ember a nevünk, de meg vagyunk nyergelve,
Egy csúf áldozatra előre szentelve,
És örökös szégyenünkre
Korcsosúlt nemességünkre
Jármat taszigálnak, békót vet az álnok.
.
Úgy járjuk a táncot, mint a sípok szólnak,
Vesztünkre megtesszük, amit parancsólnak;
Borotvát tettek nyakunkba,
S bízták tulajdon magunkra,
Hogy azt elnyiszáljuk, vérünket rongáljuk.
.
Némúlni s nem látni nagyon megtanúltunk,
Múljunk el egy úttal, ha már megvakúltunk;
Felejtsük el lételünket,
S minden emlékezetünket
Egymás után sorba temessük a porba.
.
Hogy vagy ne maradjon semmi maradékunk,
Vagy ha még feléled dibdáb fogyatékunk:
Egy új nemzetséggé váljon,
Mely vagy örömest szolgáljon,
Vagy ugyan nemesen szabadnak szülessen.
*
dr. Erdődi Lajos
(szül. Forrai-Nagyiratos, 1902. augusztus 17.
– Budapest, 1970. szeptember 17.)
gyulai ügyvéd, szociáldemokrata politikus, a "nép ügyvédje".
Nagy műveltségű, kitűnő felkészültségű ügyvéd volt. Bábáskodott a népi írók mozgalmának elindításánál. Tevékenyen részt vett a magyar (baloldali) agrárreform kidolgozásában, melynek gyakorlati megvalósításáért küzdött (minden fórumon, szervezetben) egész életében. Céljait mindenkor demokratikus módon, politikai, jogi eszközökkel kívánta elérni. Eszméit, népét soha nem tagadta meg, de mivel mindig kora előtt járt egyetlen politikai rendszerben sem volt elfogadott. Minden megpróbáltatást vállalva harcolt a kiszolgáltatott, jogfosztott, szeretett népének felemeléséért. A II. világháború alatt ezért kommunistának bélyegezték, és bebörtönözték. Hamar rájött azonban, hogy a kommunizmus nem járható út, és Magyarországnak demokratikus és független államnak kell maradnia. Így a világháború után, amikor Magyarországon épp csak elkezdődött a kommunizmus, ő már rég nem akart kommunista lenni. Nem volt hajlandó a megszálló, diktatórikus, bolsevista hatalom szolgálatába állni. Ezért átnevelő munkaszolgálatra ítélték (10 év), melyet a szovjet Gulag táboraiban töltött le.
(…)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Erdődi_Lajos
*
Vissza-nevetés
Mind azzal nevettetek, sok irigy szomszédink!
Hogy nagy feltételinkhez nincsenek segédink;
Hogy hevesen fogadtuk dicső koronánkat,
S felséggé véltük válni független hazánkat.
.
S lám jóra forditottuk a csúf nevetséget,
A magyarok istene küldött segitséget;
Nem vagyunk felségesek, de van oly felségünk,
Kinek mi, és ő viszont nekünk örökségünk.
.
Lám megvan a korona hazánk birtokába’,
Visszament bosszútokra e szent kincs Budába;
S vidd el bár hív őrzőink vigyázó markábúl,
Több menykü fog kisérni mint Pozsony várábúl.
.
Egy a király s az ország, mindenik felséges,
E kettőt öszveköté egy oly dicsősséges,
Akit sokan vesztünkre véltek lenni főnknek,
De az ég szerencsénkre tette legelsőnknek.
.
Ne mondd már, hogy velünk csak szem-bekötőt játsznak,
Nálunk sem titkok azok, amik másutt látsznak;
De úgy vonsz a magyar szív édes hazájához,
Hogy hiv is tud egyszersmind lenni királyához.
*
Isten dolgozik benned
"...általa kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk... De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot"
(Róma 5:2-3)
(szerző Bob Gaas)
Két dologra számíthatsz, ha Istennel jársz: megpróbáltatásokra, amelyek a javadat szolgálják; és kegyelemre, amely képessé tesz arra, hogy állva maradj, amíg túljutsz rajtuk. Imádkoztál már türelemért? Akkor készülj fel a megpróbáltatásokra - más módon nem tanulod meg! A türelem csak a nehézségek talaján nõ. Az igazság az, hogy éppen azok között, akiket most ki nem állhatsz, lesznek olyanok, akik által lelkileg éretté válsz, és el tudsz jutni rendeltetésedhez.
Isten azt mondta: "Móáb a mosdómedencém..." (Zsoltárok 60:10). A móábiták voltak Izráel kellemetlen szomszédai, akik folyton bajt okoztak és az õrületbe kergették õket. De épp az ilyen emberek tudnak Istenhez közelebb vinni!
Nos, ki a te mosdómedencéd?
Ki az, aki a legrosszabbat hozza ki belõled?
Ki kényszerít a térdeidre?
Ki miatt van szükséged még nagyobb hitre?
Ki által fejlõdik a személyiséged?
Az a baj, hogy mi bizonyos dolgokért imádkozunk, Isten viszont egy folyamatban gondolkodik; csak akkor tudjuk ezt felismerni, ha jobban megismerjük Õt. Elmondom, hogy mûködik ez:
Erõt kérsz Istentõl, és õ megengedi, hogy küzdelmeken menj keresztül, melyek megerõsítenek.
Bölcsességet kérsz, és ilyenkor zûrzavaros helyzetekkel kell megbirkóznod, amelyekre nincs egyszerû megoldás.
Sikert kérsz, és õ munkaképességet ad, és bölcsességet a termelékenységhez.
Kéred az õ tetszését, és õ felelõsséget ruház rád. (Te pedig szeretnél valahogy kibújni alóla.)
Most is épp ez történik veled? Lehet, hogy nem vagy teljesen tudatában, de e nélkül sohasem leszel alkalmas arra, hogy olyan helyzeteket kezelj, amilyeneket Isten eltervezett számodra.
*
A korcs magyar
Hova levél nemzetemnek jó világa!
Hol vagy édes magyar hazám szép virága!
Odavagyon, elhervadott, puszta kóróvá,
Elméd, erőd, tehetséged, régi nemes virtusod lett
csupa hijjába-valóvá.
.
Elveszett már természeted, régi nemem!
Ah! hogy leve igy semmivé, én Istenem!
Nincsen legkisebb cseppje is a magyar vérnek,
Hát fiaink, maradékink, ha igy megyen a változás,
még valahára mit érnek?
.
Ha megtudják a törzsökök, megsiratnkak,
Hogy beléjek vad ágakat oltogatunk;
De lehetnek-e magyar magbúl más nemzetek?
Nem, hanem az erőltetett majmolások után én is
akarmi nemzet lehetek.
.
[A magyar is tud már színes policiát,
Ha mit mond más, felel ez is: ita fiat.
Hát! ilyenek vóltak-e régi magyarok?
Nem magyarnak, de parasztnak mondanak, ha színt mutatni
mások előtt nem akarok.]
.
Azt gondolja a korcsosúlt magyar gyerek,
Hogy jó magyar lónak is az anglus nyereg,
Majmolja a német és franc viseleteket,
Azonban azok nevetik, mikor látják nem illeni
a magyar testhez ezeket.
.
Jer, magyar! ha magyar véred van, egy szóra:
Vágyik-e az igaz magyar bugyogóra?
Csizmaszárodat a füled mellé rakatod,
Toldott lábod mozsár-forma magyar-csufoló stiblivel
oh nagy magyar! bevonatod.
.
Hol az öved? hol a magyar mente, dalmány?
Minek az a lajbi, kaput, rác kacagány?
Minek az a kurta gatya, csak térdig érő?
Hívd ide bár vagy Etelét, vagy Hunyadit, én azt mondom,
tégedet meg nem ismér ő.
.
A nadrágod miért nem ér hát bokáig?
Miért szabták csak az inad hajlásáig?
Lábikrádon strimfli vagyon, s a lábad fején
Topány helyett csatos papucs, régi nemed igy csufolod
a kutya-kurvanyja helyén.
.
Hol a gucsma, csákos süveg s a kalpagod?
Minek az a felleghajtó nagy kalapod?
Nem tudod-e, hogy vadbőrökkel ruházkodtak
A magyarok Hunniában, sőt itt is, mig más nemzetekkel
öszve nem sogorodtak.
.
Mutogasd a tászlidat, mancsétodat,
A mellyeden viseled a taréjodat
Nyomórúd formára csinálod a hajadat,
Nyakravalód ugy fedezi, mint a cseh lónak a hámja,
hosszúra nyújtott nyakadat.
.
Magyarságod néha mégis fitogtatod,
Nadrágodat magyar formára varratod,
De bugyogót mutat fellyül a gomb s zseb rajta;
Prém nélkül is viseli már a mentéjét, adja jelét,
hogy még ő is magyar fajta.
.
Az állod s az órod alja mezitelen,
A magyar pedig bajusz nélkül színtelen;
Szép az holmi asszony-természetü embernek,
De magyarnak kopasz óralj csupa piszok; mással öszve,
édes nemem! hogy kevernek?
.
Ma magyarnak akkora kard lógg óldalán,
Valamint egy közönséges főzőkalán,
Nem egyéb, csak görbe bicsak, vékony gyikleső,
Az se magyar, tudja mi vólt? aki ilyen kardot kötött
és hordozott, a legelső.
.
Igazán, hogy mennél inkább okosodik
Ez a világ, annál többet bolondozik;
Hagyd el, édes jó magyarom! az ilyeneket,
Szeresd, kövesd, és megbecsüld, ha magyar vagy, nemzetedet
s a nagy magyar öregeket.
*
Simonyi Károly
(Egyházasfalu, 1916. október 18. – 2001. október 9.) mérnök, fizikus, kiemelkedő tudós-tanár.
Egyházasfaluban született, Sopron vármegyében, 1916. október 18-án. Édesapja meghalt, még mielőtt ő, a hetedik gyerek, megszületett volna. Mire iskolába kezdett járni, a falu egyetlen, kéttantermes iskolájába, az országhatár is közelebb jött hozzá, a falutól alig néhány kilométerre húzták meg Ausztria határát.
A tehetséges kisgyerekre az iskolát látogató plébános figyelt fel, az ő segítségével került Budapestre, távoli rokonokhoz, gazdag nevelőszülőkhöz. Tízéves korában beíratták az óbudai Árpád Reálgimnáziumba, ahol hamarosan kitűnt matematikából és fizikából. A Faragó Andor által újra indított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat mégsem az iskolában adták a kezébe, hanem nevelőapjától kapta, aki a Ganz gyár jónevű mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa volt. Akkor már egyik bátyja is vele lakott a nevelőszülőknél, s a két testvér egymással versengve oldotta meg a kitűzött feladatokat, s küldte be a megoldásokat Faragó Andor lakására - ott volt akkor a ,,szerkesztőség''. Faragó Andor vezette be, hogy évente egyszer a legjobb megoldók fényképeit is közli az újság, így került a 15 éves Kari gyerek portréja is az 1931. évi összeállításba.
Érettségi után két egyetemet végzett el párhuzamosan - anélkül, hogy erről bármelyik helyen tudtak volna: Pécsett jogi diplomát szerzett, Budapesten pedig villamosmérnökit. A műszaki egyetemen akkoriban jött létre - az Egyesült Izzó anyagi támogatásával - a Bay Zoltán vezette atomfizika tanszék. Nemsokára Simonyi Károly is itt dolgozott.
Kitört a második világháború. A Bay-csoport honvédelmi minisztériumi megbízással a radar hazai kifejlesztésén dolgozott. Semmi együttműködés senkivel - mindent maguknak kellett kitalálniuk. Simonyi rövidesen amerikai, majd szovjet hadifogságba került, ahol 40 kilóra lefogyott, de megtanult oroszul.
Amikor hazakerült, bekapcsolódott a Bay Zoltán vezette Hold-radar kísérletbe, majd megpályázta s elnyerte a soproni egyetem fizika-elektrotechnika tanszékét. (Később a tanszéket kettéosztották, Simonyi az elektrotechnikát kapta meg...) Itt tervezte meg azt a van de Graaff rendszerű 1 MeV-es részecskegyorsítót, amelyért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Ezt a soproni gyorsítót alig hogy felépítették, már le is szerelték s felvitték Budapestre. A Központi Fizikai Kutatóintézetben állították fel újra, alapkutatásokat végeztek vele. Simonyi Károly az Intézet egyik igazgatóhelyettese lett.
1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom leverése után csakhamar ,,megfagyott körülötte a levegő''. Önként távozott, majd 1970-ben kiderült, hogy a BME- n se tarthatja meg tanszékét. Akkor már tudni lehetett, hogy idősebbik fia, aki nyugati egyetemeken tanult, nem fog visszatérni Magyarországra. (Ő az a Charles Simonyi, aki ma a Microsoft egyik vezető szakembere az Egyesült Államokban, Bill Gates neki is megköszönheti a gazdagságát.)
Állami feladatként megkapta az országos fizika-felvételi bizottság elnöki tisztét. Egyetemista diákjai, akik rajongtak érte, felkérték, hogy tartson számukra előadást a Várban, a BME ottani kollégiumában a fizikáról. Simonyi kultúrtörténeti háttérbe ágyazva adta elő a témát, nagy sikerrel. Még egy és még egy előadásra kérték fel az egyetemisták, s a hallgatóság soraiban mind több érdeklődő jelent meg.
1975 tavaszán már az ELTE TTK Múzeum-körúti Főépületében, a 200 fős XI. teremben tartott speciális előadást ,,A fizika kultúrtörténete'' címmel. A siker nem maradt el, még a fal mellett is álltak. Átjöttek a mérnökhallgatók, de eljött sok aktív fizikatanár is a budapesti gimnáziumokból. Három sikeres félév után, 1976 nyarán Simonyi hozzáfogott ,,A fizika kultúrtörténete'' megírásához. Először 1978-ban jelent meg a könyv, azután 1981-ben, 1986-ban (mindig át- meg átdolgozva), és jöttek a német nyelvű átdolgozások. Az 1952-es Kossuth-díjat a fizikai kutatások szempontjából nagy jelentőségű gyorsító berendezés hazai eszközökkel való megépítéséért, 1985-ben követte az Állami díj nemzetközileg is elismert tankönyv- és szakírói tevékenységéért, különösen ,,A fizika kultúrtörténete'' című művéért, valamint kiemelkedő pedagógiai munkásságáért.
A 90-es években Simonyi Károly teljesen visszavonult minden nyilvános szerepléstől - irtózott az ünnepléstől, s romló egészségi állapotára is joggal hivatkozhatott. Akiknek szerencséjük volt őt otthonában meglátogatniuk, élvezték csillogó szellemét, mély humanizmusát, most fájdalommal és keserűen veszik tudomásul az élet konok rendjét s a tényt: 2001. október 9-én Simonyi Károly örökre itt hagyott bennünket. Velünk marad azonban a professzor sok-sok írása, könyve, köztük ,,A fizika kultúrtörténete'', s az elkezdett, de már be nem fejezett folytatás: ,,A magyar fizika kultúrtörténete''.
Emlékezetünkben megőrizzük Simonyi Károlyt, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok egykori megoldójából lett humanista tudóst, a 20. század egyik utolsó polihisztorát.
Írta: Radnai Gyula
*
Magyar felelet
Légy te, nem bánom, anyjok azoknak
A minden szóra meghódolóknak,
S mint amely lyánynak nincsen orcája,
Minden új úrnak fekügy alája.
.
Nem olyan vándor az én hűségem,
Nem kapja tőlem azt ellenségem;
Száz szabadsággal kenje bár számat,
Fogytomig őrzöm aranybullámat.
.
Azt régen láttam már, ha nem másbúl,
Abbúl a hosszú fegyver-nyugvásbúl,
Hogy a’ lesz dijja a sok szép vérnek,
Meghagyják Bécset s engem megnyirnek.
.
De hát azt véled hogy szárnyam újra
Ne sarjazzék ki szintoly hoszúra?
Hátha e l v é g z e m m a g a m m a r k á v a l,
Amit nem birtunk k ö z ö s csatával?
.
Akkor nem hizol földem zsirjával,
Nem gazdagitlak több uzsorával:
Ne kinálj nekem bécsi kesztyűket,
Gyülölöm én a tolvaj seggüket.
*
Letagadott eleink a szkíták
(Szkíta olvasókönyv)
Szkíta olvasókönyvünk egy nagy múltú, hős népnek állít emléket, amelyik ott bábáskodott az emberi civilizáció és kultúra bölcsőjénél. Krónikáink, gesztáink, régi történetíróink vallották az úgynevezett „szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot”, vagyis közös eredetünket e titokzatos, s ősi múltunkhoz ezer szállal kötődő, velünk letagadhatatlan fizikai-lelki-szellemi kapcsolatban lévő néppel. Ezt a dicső, ősi múltat kellett hát eltakarítani az útból, s ezt a mítoszok és héroszok koráig nyúló nemzeti gyökérzetet elvágni, hogy a magyarellenes politikai tényezők a több ezer éves, nemzedékről nemzedékre átörökített eredettudattól megfosszanak bennünket a halszagú finnugor rokonság érdekében.
A jeles közéleti férfiú, politikus, Werbőczy István (1458 körül-1541) híres „Hármaskönyvében” írja:
“Az erdélyi scíthákról, a kiket székelyeknek hívunk
Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scíthák, kiváltságos nemesek, a kik a scítha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetelétől származtak el, a kiket mi romlott néven <<siculusoknak>> nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban a legjártasabbak...” (Werbőczy TRIPARTITUM, III. rész, 4. czím)
A szkíták kutatása ma is népszerű, s a történészek, régészek, egyéb tudományágak képviselői (antropológusok, genetikusok, művészet –és vallástörténészek stb.) számos konferenciát tartottak a közelmúltban, hogy tisztázzák a szkítaság eredetével, kultúrájával kapcsolatos kérdéseket. Ma már egyértelmű, hogy nem nevezhetők műveletlen nomádnak, avagy barbárnak, hisz az állatábrázolásokról híres ötvös – bőr – és textilművészetük, a fejlett életmódról tanúskodó – nemcsak harcos, hanem városlakó és földművelő – poszt-sumér kultúrájuk a legfejlettebb ókori civilizációkkal is felveszi a versenyt. Több ókori szerző a legigazságosabb, legbátrabb népnek nevezi a szkítákat, akiknek legnagyobb kincse a szabadság volt.
Több mint egy ezredéven át uralták Belső- és Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig az eurázsiai térséget, ide értve az egykori Urartu, tehát Dél-Kaukázus területét is. A szkíták örököseinek több, ma élő nemzet is joggal nevezheti magát. De leginkább mi, magyarok, akik nemzettudatunkban, népi emlékezetünkben, krónikáinkban, regéinkben, hagyományainkban, szokásainkban hordozzuk a szkíta örökség megannyi kincsét.
Az "íjászok” és a „szarvas népét”, a szkítákat rendkívül harcias és legyőzhetetlen népnek tartották. I. e. 514 táján, az akkori világ leghatalmasabb uralkodója, a nagy perzsa birodalom ura, Dareiosz is megtapasztalhatta ezt, amikor arra vetemedett, hogy megtámadja a szkítákat. Hatalmas hadereje – hétszázezres hadserege és 600 hadihajója – ellenére sem volt képes legyőzni őket, és miután többször is vereséget szenvedett, kénytelen volt szégyenszemre visszafordulni. Thuküdidész ezt írta róluk: "... nem csak Európának, de Ázsiának sincs olyan népe, amely hasonlítható lenne hozzájuk; és önmagában egyetlen nép sem képes szembeszállni velük …”
Ha visszatalálunk igaz eredetünk romlatlan ősforrásához: mi is legyőzhetetlenek leszünk jelenben és jövőben, ahogy eleinkkel, a szkítákkal együtt, azok voltunk a múltban…
Pápai Szabó György - Patrubány Mikló
*
Zrini Miklós
Mit beszélsz te? kutya fajta! Kapd üstökön fiam! rajta!
Fizesd meg néki helyettem, Amit Szigetbe’ szenvedtem.
.
Hiszen sohasem vólt nékem Turbányos királyi székem;
Uralkodtál ugyan nálunk, De mint rabló, nem királyunk.
.
Igaz, hogy atyafi vóltál, De kegyetlen! elpártoltál.
Nemes vérem zavarója! Édes hazánk pusztitója.
.
A sogor jobb-e hát mint te? Egyik, mint a másik szinte;
Te azt tetted szép hazámnak, Amit az, az unokámnak.
.
De csak hogy téged üzött ki, Már én megengedek néki.
Lássák, akik ma szenvednek, Ha ennél többet engednek.
.
Hogy ezek az elfajúltak Annyira megbolondúltak,
Ha nincs kinek szégyenelni A szolga-jármot viselni.
.
Jele, hogy pórtúl fajzottak, Pór néppel sógorosodtak,
Nagyobbára török fajta, S német asszony nyargal rajta.
.
Illik nekik stájert járni, S nemsokára zsinórt várni;
De abban, ki így megkábúl, Egy csepp vér sincs Scithiábúl.
.
Ha ily utóimat látom, Most is borsozik a hátom,
S bár bűnökért nem adózom, De a díjjátúl írtózom.
.
A kopasznak valójában Torkig úsztok az átkában;
Csak vele ne tudatnátok: A rossz szomszéd török átok.
*
A ZSIDÓKÉRDÉS MAGYARORSZÁGI IRODALMA
A ZSIDÓSÁG SZEREPE A MAGYAR SZELLEMI ÉLETBEN
http://betiltva.com/files/kolosvary-borcsa_mihaly_zskerdes_irodalma.pdf
*
Gyónás
Gyónom a Seregek Ura Istenének,
Europának és seregem ezredinek:
Nem hallgattam a hatalmas Isten szavát
Sem nem az emberi nem valódi javát.
Kimozdúla szivembűl a szent tartalék,
Elhibáztam, amire rendelve valék,
És Saturnust, kit az égre felvezeték,
Számkivetém újra, s gyülölője levék.
.
Hogy hatalommal nagyitsam népem javát,
Cserkoszorúimra rakaték koronát,
S azzal kapám, nem az erkölcs szent erejét,
Hanem az Amon kegyetlen vasvesszejét
Mint fanatizmust lenyomám a nagy papot,
Ugy, hogy ő tevé nekem fel a kalapot,
De csakhamar, mind a világ, mind a hazám,
Napvilágát feketén béárnyékozám.
.
Mint angyali véd-hatalom, sőt isteni,
Szent örömöt kűldve valék eszközleni.
S én ehelett szabadokat nyomorgatok,
Rikatok és nemzeteket hódoltatok.
S mintha fi nélkűl ne tehetnék semmi jót,
Nem erkőlcsben fészkelem a successiót,
Azt, akitül vettem előmenetelem,
Leteszem, s a világ szépit elemelem.
.
Bennem a zsidó reményle várt Messiást,
A levert Hirám sorsosi feltámadást,
Bennem a pokol-ürítő égi kezes
Második eljövetelit Origenes.
S én ezekbül a világnak szem-bekötőt
Szűttem, az emberiségnek gyászlepedőt,
Szép szin alatt kivégezém Ábelemet,
Nem öl-e meg, aki rám talál, engemet?
.
(absolutio:)
Genius:
Megbocsátja Isten a te bűneidet,
De jóval kell helyrehoznod tetteidet:
Kinek-kinek add meg, amit elragadál,
És szabaditsad fel, akiket megláncolál.
Tedd egésszé a magyarnak is cimerét,
Légy erős; de féljed a nagy Isten kezét,
Bontsd fel a Hirám behantolt sir-vermeit,
Hol az akác elárulá vércseppjeit.
*
Ludass - Csángó mese
Vót egyszer egy szegény ember, annak vót egy lúdja. Jött a húshagyat /=húshagyókedd/ nekik es. Elkezdte felesége:
– Menjen el, ember, adja el a ludaskát. Jön a húshagyat, süssek én es a gyermekemnek valami éledelmet.
Elindult a caránember városba, e ludecskával az ölibe, hogy elárulja. Odaért a városba, esszegyűlt egy bojérral . Kérdezte a bojár:
– Mit kérsz, te cerán, e lúdra, te csángó?
– Én – aszondja – egy karbuncot .
Akkor a bojér odament s vágott egy csapot /adott egy pofont/ neki, de nagyot, hogy eltántorodott a carán.
– Ez es jó – aszondja.
Ment e lúdval elé, még összvegyűlt e bojérval.
– Mit kérsz e lúdért?
– Öt frankot , öt lét .
Zúr /az úr/ aszondta:
– Igen drága.
Még vágott egy csapot neki e ceránnak. Carán még vette magát s ment elé. Kapott két csapot mostanig. Még ment elé, esszegyűlt még e bojárval.
– Hát mit kérsz e lúdér?
– Egy karbuncot.
Akkor odament a bojár, s még vágott még egy nagyobb csapot. Kapott három csapot.
Akkor a caran megfogta a lúdat, ment haza.
– Nem árulom többet a ludat. Asszon, vágjad el! Vágjad el, készítsd meg, s együk meg!
Megették, s elment a városba a zsudekatoriába , s béadta a bojért a törvénbe. Tőt /telt/ ma, tőt hónap: eljött a csitácié , hogy menjen a törvénszékbe. Elhitatták, megtörvénezték, s a törvény úgy szakadott, úgy törvényezték meg, hogy ahány csapot adott a bojér a carannak, annyi karbuncot adjon.
Akkor a carannak letették elejibe a három karbuncot. Akkor aszondta a carán e zsugyekatornak, hogy hogyan törvénezték, mert ő nem vette számát .
– Úgy törvényeztük: egy csap egy kerbunc.
– Akkor jó – aszondja.
– Né, elvettél három kerbuncot – mondja a carannak a zsugyekator.
Akkor a caran felvette a /három/ kerbuncot, s egy kerbuncot letett belőle.
– Úgy e törvény, ugye, hogy egy csap egy karbunc?
– Úgy.
Akkor a cerán letett egyet. Akkor nekiszökött e bojérnak, ő es vágott egy pofont, hogy a bojér átalment a fején még tízszer es.
Akkor a zsudekator aszmondta, hogy:
– Többet ne adj, nem szabad verekedni.
– Hát – aszondta – én csak egyet adtam, s ő adott hármat, de én többet nem adok.
De a bojér úgy elbetegedett, hogy ágyba fogott fekünni. Ő hazament, odament egy más urasághoz, s szolgált, mennyit szolgált, hogy adjon neki egy rend gúnyát, doktorgúnyát. Ő nekifogott, s elkezdte az úton:
– Doctor bun, doctor bun, doctor bun /jó doktor/! – Hogy ő jó doktor.
Akkor kifutott a kukonája , béfutott s mondta az urának, hogy:
– Van egy nagy doktor, jár az utcákon, vaj Angléból /Angliából/, vaj Amérikából, idegen országból. Hijjuk bé, hogy orvosoljon meg.
Akkor asszondta ez ura:
– Eredj, hívjad be, mert lehet, valamit üsmer, hogy megorvosoljon engemet.
Akkor e ceránnak meg volt porgolva /pergelve/ ed nad bot, somiából /somfából/. S bément, s valami csihán /csalán/ vót bétakarva egy párdiszuval , hogy ne lássa kukóna, mikor mene bé. Bément az úrhoz. Ez udvaron elkezdte:
– Maga ne jöjjen bé, mikor urusolom /orvosolom/ a bojért, hogy végezhessem el orvosolni, ne már inkurkáljon engemet.
Akkor ő bényitott a bojérhoz. Mint bényitott:
– Há isten áldjon meg!
Akkor a bojér bőgni fogott, hogy mét /miért/ eresztette bé a dudukája. De jakkor kivette je /a/ porgolt botot a hónya alól s nyesni fogta /kezdte/ a bojért zágyba /az ágyban/, verni fogta, verni s verni. Uruzsolta, míg az a sombot, a porgolt bot elszakadozott a bojéron. Osztán utoján /végül/ megdörzsölte a bőrit, hol megverte csilyánnal /csalánnal/.
Akkor aszondta:
– Tudd meg, uraság, hogy még egy verést kell adjak!
Hol kiment ez ajtón, aszondta a dudukának:
– Még hadd el egy kicsit, ne menj bé, most bévette az orvosságokat.
Majd megütötte dudukáját /a bojér/, mikor /az/ bément.
– Hát e tolvaj, e volt a ludassz! Aszondta, még kell adjon egy verészt!
Szirt /sírt/ a kukona, bőgött. Nekifogtak, s eladták a mosiét , zegészet, minden vagyonségot. Szekereket fogadtak sz elvették ez utat („şi-au luat drumul”=tükörfordítás románból – szerk.) ki Magyarországra. Ariergárda elöl , ávángárda hátul, flángárda szélein, őrzötték e bojért, hogy a ludas meg ne fogja, megtámadja.
Kellett menjenek át egy nagy hídon. Immá a bojért hagyjuk ott, közeledik a hídhou /hídhoz/. Csán, mit csán /csinál, amit csinál/, menegetett, de még nem ért a hídra (ravasz, mondhatni: modern előadásmód, ahogyan a narrátor átvált az egyik cselekményszálról a másikra – szerk.).
Caran elment, e ludass, s vett egy lovat, milyen nem volt senkinek. Elment s keresett egy cigánt. Elkezdte cigánnak:
– Mikor odamész, állj meg e lóval a híd véginél túlfelől. Mikor odaér ez ávántgárda, e bojér a hídhoz, mondjad, hogy: ”Én vagyok a ludassz!” De te akkor a lovat úgy ereszd, hogy csillámpozzanak /szikrázzanak/ a bokái, hogy nehod téged elérjen az ávángárda, s tiéd lesz a ló.
Ő nekifogott: hajtani fogta /kezdte/ a lovat, de hajtani. Az áriergárda, ávángárda, flángárda mind e ló után futtak. Bojér ott maradott magára. Ő csak bé volt bújva, e ludasz, a híd alá. Akkor kijött a híd alól.
– No uram, hol az áriergárdája? Hol az őrözetje, met csak béjött a kezembe!
Akkor csak kivett egy porgolt botot, ütni kezdte a bojért.
– No, immá térjen vissza, mert többet soha magához nem ütök. Három csapot adott, azért kapott három verést. Soha, míg él, maga bűnetlen embert ne csapjon meg!
Elment e caran haza, s többet soha a bojér senkihez nem ütött.
Ha meg nem hóttak, ma is élnek.
Forrás:
Faragó József: Egy moldvai csángó Lúdas Matyi-mese. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár, 1960, 256–268.
*
Szentenciázás
A szerencse gyermekének az segit, ha vakmerő,
Hisz tulajdon érdemének a sokat probált erő.
Bátor az magasra hágni, aki még le nem esett,
Büntelen ölni-vágni, aki sok nyakat nyesett.
Miglen egyszer a buvár is rosszúl uszik, elmerül,
A kidúlhatatlan vár is a sorára rákerül.
Sámson akit ért, leverte, mert hajába’ vakmerő;
Egy erőtlen azt lenyírte [!] s az erősbe’ nincs erő.
.
A szerencse is megunja egyszer azt segíteni,
Aki jobbra-balra vonja, kénszeriti védleni;
Ott Minerva sem fog adni óltalomra kecskebőrt,
Aki bőriben maradni nem tud, és az égre tört.
Napkelet felül nyugotra költöz, aki vándorol,
Botlik, aki lép visszára s a szokás ellen sorol,
Fél elég a napsugárnak, fél felül setét az ég,
Ha birója fél-világnak egy erős vadász, elég.
.
Nincs az Istennek vicéje, vagy ha van, bizony nem egy,
Annak ő nem áll melléje ki világot dúlni megy.
Egy nagy urnak egy kalapja van, hanemha sokfejű,
És ha nincs elég alapja, csökken a nagy erejű.
Csak az, aki véghetetlen fő-hatalmú mindenen,
Nincs halandó győzhetetlen, mert ki győz az Istenen?
Természetben egy erővel egyarányos más erő,
S jobban bir visszaverővel, ami tompa vagy merő.
*
A profi fotós 100 parancsolata
Egy szép lista Eric Kim profi fotóstól, hogy mi tesz valakit jó fotóssá, mire figyeljünk, milyen irányba haladjunk, ha fejlődni szeretnénk. Van közte pár túl amerikai, vagy túl közhelyes állítás, (és egy ellentmondás is) amikkel nem feltétlenül kell egyetérteni és majd kommentekben biztos megkapják a leosztást, de ettől eltekintve és a megfelelő szűrőn keresztül olvasva azért szerintem mindenkinek átjön az üzenet.
1. Egy überdrága kamera önmagában nem tesz valakit jó fotóssá.
2. Mindig RAW-ban lövöldözzünk. Mindig.
3. Profi objektívek segítségével jobb fotós lehetsz.
4. A képszerkesztés, utómunka már önmagában művészet.
5. Az aranymetszés, az egyharmados szabály az esetek 99%-ban működik.
6. A makro fotózás nem való mindenkinek.
7. Egy UV szűrő remekül funkcionál lencsevédőként is.
8. Sokkal hasznosabban töltöd az idődet és jobban fejlődsz ha fórumok böngészése helyett kimész a szabadba fotózni.
9. Lásd meg és örökítsd meg a szépséget a hétköznapokban és máris jó úton vagy egy díjnyertes fotó felé.
10. A filmes nem jobb mint a digitális.
11. A digitális nem jobb mint a filmes.
12. Nincs bűvös kamera vagy objektív.
13. Jobb objektívekkel nem feltétlenül fogsz jobb fotókat készíteni.
14. Foglalkozz kevesebbet mások munkáival és tölts több időt fotózással.
15. Tükörreflexest nfont-size: 12pt;e vigyél buliba.
16. A csajok tapadnak a fotósokra.
17. Attól, hogy fekete-fehérre állítasz egy fotót még nem lesz automatikusan „művészi.”
18. Az emberek mindig le fogják nézni a munkádat, ha azt mondod Photoshoppal javítasz a képeiden. Inkább mond azt, hogy a digitális sötétszobában hívod őket elő, máris jobban hangzik.
19. Nem kell mindent lefotózni.
20. Legyen legalább 2 mentésed minden fotódról. Ahogy a háborúban: két fegyver egy fegyver, egy fegyver nem fegyver.
21. Kukázd a nyakpántot és szerezz be egy csuklópántot
22. Menj közelebb, amikor fotózol. Hidd el jobb lesz.
23. Legyél a történet része, ne egy kívülálló kiváncsiskodó.
24. A guggolva készített fotó sokszor érdekesebb.
25. Kevesebbet aggódj a technikán és foglalkozz többet a kompozícióval.
26. Ragasz le minden logót a kamerádon fekete szigetelőszalaggal, legyen a gép minél kevésbé figyelemfelkeltő.
27. Nagy fényben mindig exponálj alul 2/3-dal.
28. Minél több fotót készítesz annál jobb leszel.
29. Ne félj több fotót lőni ugyanarról a témáról különböző beállításokkal, expozícióval, szögből.
30. Csak a legjobb fotóidat mutogasd.
31. A kompakt kamerák is fényképezőgépek.
32. Csatlakozz egy online fotós fórumhoz.
33. Értékeld, szólj hozzá mások munkáihoz.
34. Gondolkozz mielőtt exponálsz.
35. Egy jó fotó nem kiált magyarázatért (habár a háttérsztori sokszor hozzátesz)
36. A részegen fotózás nem működik.
37. Meríts inspirációt mások munkáiból, de ez ne forduljon át imádattá.
38. A szemcsés kép gyönyörű.
39. Kukázd a fotós hátizsákot és szerezz be egy oldaltáskát, hidd el könnyebb lesz.
40. A kulcs az egyszerűség.
41. A fotográfia definíciója valahogy így hangzik: „festés a fénnyel”. Fordítsd a fényt előnyödre.
42. Találd meg a stílusodat és tarts ki mellette.
43. Képszerkesztéshez, utómunkához szerezz be egy második monitort.
44. A Silver EFEX pro a legjobb fekete-fehér konverter.
45. Vidd magaddal a géped mindenhova. Mindenhova!
46. Ne hagyd, hogy a fotózás az élet élvezetének útjába álljon.
47. Ne sajnáld a gépedet. Használd (ki)!
48. Készítsd magától értetődő, egyszerű fotókat.
49. Fotózz önbizalommal.
50. Egy fotó tökéletes eszköz a kontrasztok érzékeltetéséhez.
51. Nyomtasd ki fotóidat nagyban. Jó lesz!
52. Ajándékozz fotóidból barátaidnak.
53. Adjál belőlük idegeneknek.
54. Ne felejtsd el bekeretezni őket.
55. A Costcoban (amerikai nagyáruház) készült nyomatok nagyszerűek és olcsón készülnek.
56. Fotózz haverokkal.
57. Csatlakozz egy fotó klubhoz vagy indítsd egyet magad.
58. A fotó remek ajándék.
59. A fotózás idegenekkel is izgalmas.
60. Inkább menj az elkapott pillanatokra, mintsem beállított képekre.
61. A természetes fény nyújtja a legjobb megvilágítást.
62. Céltalan lövöldözéshez legjobb a 35 mm-es fókusztávolság
63. Ne félj feltolni az ISO-t, amikor szükséges.
64. Nem kell állandóan állványt cipelned magaddal.
65. Inkább alulexponálás, mintsem felülexponálás.
66. „Művészi” képek érdekében hajléktalanokat fotózni nem szép dolog, kihasználás.
67. A legjobb fotó témákat ott találod, ahol legkevésbé keresnéd.
68. A képek mindig sokkal érdekesebbek, ha van rajtuk valami emberi.
69. Egy rossz fotóból Photoshoppal sem lehet jót csinálni.
70. Manapság mindenki fotós.
71. Egy jó fotóhoz nem kell Párizsba repülni, a legjobb témák a hátsó kertedben vannak.
72. Meglehetősen hülyén néznek ki azok, akik portréfotózáskor lefelé tartják a gépet, markolatot.
73. A kamera eszköz, nem játék.
74. A kompozíció tekintetében a fotózás nem sokban különbözik a festészettől.
75. A fotózás nem egy hobbi, hanem egy életstílus.
76. Kifogások helyett fotózzál!
77. Légy eredeti, ne koppints másokat.
78. A legjobb fotók történeteket mesélnek.
79. Minden kamera, amelyik nem fekete, csak felesleges figyelemfelkeltő.
80. Minél több fotóscuccot cipelsz magaddal, annál kevésbé fogod élvezni a fotózást.
81. Jó önarcképet készíteni sokkal nehezebb, mint az bárki gondolná.
82. A nevetés mindig kihozza az emberek igazi karakterét a fotókon.
83. Amikor fotózol ne lógj ki a sorból, vedd fel a ritmust, olvadj bele a környezetbe.
84. A tájfotózás unalmas lehet egy idő után.
85. Érezd magad jól fotózás közben
86. Soha ne törölj ki egyetlen fotót sem.
87. Légy tisztelettudó, legyél tekintettel az emberekre, helyekre, amikor fotózod őket.
88. Amikor elkapott pillanatokra vadászol az utcán inkább nagylátószögű objektívet használj, mintsem telét.
89. Az utazás és a fotózás tökéletes párosítás.
90. Tanuld meg értelmezni a hisztogramot.
91. Egy zajos fotó mindig jobb, mint egy bemozdult, elmosódott.
92. Ne félj esőben fotózni.
93. Tanuld meg élvezni a pillanatot, mintsem tökéletes fotót készíteni róla.
94. Soha ne fotózz üres gyomorral.
95. A fotózás jó önismeret is egyben.
96. Ne tartsd magadban a fotós felfedéseidet, oszd meg a világgal!
97. Fotózz állandóan, soha ne állj le.
98. A fotográfia több mint szimplán fotók készítése. Egy életfilozófia.
99. Kapd el a döntő pillanatot.
100. Készítsd el a saját listádat
*
Lemondás a hivatalrúl
Nemzet! amit eddig gyors kezemre bíztatok,
Ám! vegyétek tőlem vissza magatok.
Nem magam vadásztam a parancsoló nevet,
Ti emeltetek fel arra engemet.
Istené a nép szava. Isten és a nép java
Volt ösztön, hogy koszorumra koronát raknátok.
Nemzet! amit eddig [gyors kezemre bíztatok,
Ám! vegyétek tőlem vissza magatok.]
.
Konzul is körül-irt néha nagy királyokat,
Tettem én is konzul fejjel sokat,
De ti öszvemértetek Más fejekkel s kedvetek
Jött, ne hogy curulison, hanem tronuson üljek.
Nemzet! amit eddig gyors kezemre biztatok,
Hát vegyé[tek tőlem vissza magatok.]
.
Én örökösitve kaptam ez hatalmamat,
Mint örök érdemmel nyert jutalmamat;
Ezt szerencse-változás, Veszteség s akarmi más,
Semmivé nem is tehette, mint haza-árúlás.
De ti amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]
Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
De mivel nem illett majd utánnam új pöröst,
Hanem ágyékombul hagynom örököst:
Vélem öszvepározott, És a tőle származott
Hitvesemre s magzatomra viseljetek gondot.
Nekem amit eddig gyors kezemre [bíztatok,]
Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Én az egek ellen sorsomat nem untatom,
Vagyon igazam, de nem vítatom;
Felóldom hüségetek, Kit nekem esküdtetek,
Nincs nekem reátok annyi, mint reám szükségtek.
Hát ti, amit eddig [gyors kezemre bíztatok],
Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Vólna még reményem, még van annyi seregem,
Mely elég elűzni fergetegem,
Hogyha népem is hozzám Vonszna, mint a katonám;
Vagy mint Cézár, honyi vérben uszni nem irtóznám.
Jobb, hogy amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]
Csak vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Vittem, amig birtam, nemzet! a te terhedet,
Rettenetessé tettem nevedet.
Két erőt s ötöt-hatot Hercules se birhatott,
Engemet pedig segitni népem is lemondott.
Hát ti amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]
Csak vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Kik a közös fegyvert most úgy ellenem fenik,
Érzették erőmet már mindenik;
Kedvezék s jótétemért Várhaték vala jobb bért,
De hozzám, csak ön-haszonra alkudozni nem fért.
Nemzet! amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]
Hát vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Im! pedig a nemzet haszna mellett ízzadót,
S népe dicsősségét munkálkodót,
Népem! elárúltatok, S amiket fogadtatok,
Csak kilenc esztendő múlva mind visszavontátok.
És igy amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]
Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Én, ki pőröly vóltam törni a hatalmakat,
Tettem és aláztam királyokat,
Nép szavára mi vagyok? Példa, hogy minden nagyok
Az erőt, nevet, hatalmat másoktúl bírjátok.
Nemzet! amit eddig [gyors kezemre bíztatok.]
Hát vegyétek [tőlem vissza magatok.]
.
Már szigetem a kis Ilva, vas hazája, lesz,
Oszthatok ordót, ki érdemeket tesz;
Fél világot én birám, s Kozmopolis a hazám.
Jól van! a halál után egy ölnyi sir elég lesz.
Nemzet! amit eddig gyors kezemre biztatok,
Hát vegyétek tőlem vissza magatok.
*
Száz tanács tőlem
Olvastam egy remek listát egy profi fotóstól és úgy döntöttem megfogadom a századik tanácsot,
miszerint: "100. Készítsd el a saját listádat."
Tehát itt az én listám, minden ami eszembe jutott fél óra alatt az utóbbi hét évből. Ezek nem mindenhol helytálló parancsolatok, csak pár tipp és ötlet, vagy buzdítás. Talán lesz átfedés is a fenti listával, de száz tanács nem kevés, elkerülhetetlen, hogy hasonló dolgokról írjunk. Kommentekben lehet egyet(nem)érteni. :)
1. Attól, hogy fényképezőgéped van, még nem vagy fotós
2. Attól, hogy valami képes képeket készíteni, még nem fényképezőgép (tablet, telefon)
3. Attól, hogy nem fényképezőgép, még használhatod, ha nincs más nálad
4. Mindig legyen nálad fényképezőgép (:P)
5. Minél több fotót készítesz, annál jobb
6. Minél kevesebb fotót teszel fel a netre annál jobb
7. Próbálj meg minél kevesebb elemet belevenni a kompozícióba
8. Ha utómunka nélkül nem tetszik egy kép, akkor ne fáradj vele
9. Ha már utómunka nélkül is nagyon tetszik egy kép, akkor szánj többet a finomhangolására
10. A fényképezőgép többet lát mint az emberi szem
11. Az emberi szem jobban lát, mint a fényképezőgép
12. Nincs utómunkázatlan kép. Amit te nyersnek tartasz, azt a géped utómunkázta egy mérnök gyári beállításai alapján.
13. Ősi tanács de igaz: tájképet reggel 10 előtt és este 6 után!
14. Az épületek sokkal érdekesebbek éjjel
15. A portrék közelről készülnek
16. Ne használj vakut szemből, ha nem forgatható a feje, akkor dobd el
17. Ha forgatható fejű vakud van, akkor minden állásban használhatod, kivéve az egyenesen előre néző alapállást
18. Nem kell állvány
19. A képzaj egyáltalán nem baj
20. A képzaj csúnya, szűrd le utólag, nagyon egyszerű
21. Két objektív elég: egy rövid és egy hosszú
22. A Photoshop nem tilos és nem ciki
23. A túl sok Photoshop ciki
24. Fotózz nappal szemben! (ellenfény ftw!)
25. Exponálj alá
26. Exponálj fölé
25-26.a. azaz ne exponálj rendesen, az unalmas
27. Papíron mindig sötétebbek a képeid, mint monitoron, mert az utóbbi világít (nyomtatáshoz min +1/3Fé)
28. A 10 megapixelnél nagyobb felbontás csak hanyag fotósoknak való, akik szemcsés és életlen képeket csinálnak
29. Nem vagy jó fotós. Sose érezd magad annak. A képeid jók és nem te. Vagy fotózol, vagy nem. Más nem fontos.
30. Menj új helyekre
31. A 18-as pont nem érvényes, ha út mellett fotózol. Az autósokat szívatni király! :D
32. Mindig van perspektíva. Ezt akkor se felejtsd el, ha a képeden nem látszik.
33. Legalább egy éles pont legyen a képen. Ha nincs, akkor nem jó a fotó.
34. Mutasd meg a képeid másoknak
35. Nézd meg mások fotóit
36. Nyomtasd ki a képeid. Még a gyengék is jobban mutatnak papíron
37. Minél tovább bámulod egy jól sikerült fotód, annál több hibát fogsz látni rajta
38. SOHA, de soha ne rakd be háttérképnek a saját fotód, hacsak nem akarod megutálni, vagy újra elkészíteni a képet
39. Van egy jó fotód? Pár év múlva készítsd el ismét, ha teheted!
40. Ha modellt fotózol, akkor az első 15 percben készüfont-size: 12pt;lt képekkel ne foglalkozz
41. Ne mutasd meg a modellnek válogatás nélkül a képeket. Ragaszkodni fog az első kiégett, életlen fotóhoz.
42. SOHA de SOHA ne törölj fotót a modell szeme láttára
43. A modelleket nem érdekli a fotózás, (hacsak ezt külön nem jelzik) kerüld a témát
43. Igazából kerülj minden olyan témát, ami untatja őket, különben kiül az arcukra az unalom
44. Ha bejelented, hogy jók a képek, szépen mutat, az általában nem untatja a modellt ;)
45. Menj ki a műteremből
46. Menj ki a városból
47. Ha esik az eső, akkor keress egy üveglapot és fényforrásokat
48. A makrózás nehéz sport, bár könnyűnek tűnhet. Valamit közelről lefotózni nem makró!
49. Nincs olyan, hogy "szabály" csak ajánlás
50. A kiégés zavaróbb mint az alexpó
51. Igenis van joga a fehérnek megjelenni a fotóidon (bizonyos dolgok furán néznek ki, ha nem égnek ki)
52. A sötétség a barátod
53. Nincs két ugyanolyan monitor, sem két ugyanolyan nyomtató
54. Ha szokásod túlhúzni az utómunkát, akkor állítsd kontrasztosabbra és szaturáltabbra a monitorod, az majd kordában tart
55. A fotózásból nem lehet jól megélni
56. A felszerelés drága, de kezdetnek elég egy DSLR+nagylátószög+tele+vaku, minden egyéb dolog overkill
57. Nem az árcédula szabja meg, hogy milyen képeket tudsz készíteni
58. Bár az 57. igaz, sajnos tudomásul kell venni, hogy a sporthoz, esküvőhöz, makróhoz és búvárfotózáshoz célszerszám kell
59. Próbálkozni azért lehet
60. Ameddig van olyan funkció a gépeden, amit nem értesz teljesen, addig ne merészeld magad még amatőr fotósnak sem nevezni
61. Utána se. Mindenki fotózik. Ha mindenki különleges, akkor senki sem az. Már írtam: majd a képeid eldöntik, hogy fotós vagy-e.
62. Előbb fotózni tanulj meg, ne utómunkázni
63. Az instagram és az ehhez hasonló dolgok nem pótolják a tehetséget és kiölik a kreativitást
64. Igen, profik is fotóznak iphone-al, meg instagrammal, de ők előbb megtanultak tisztességesen fotózni ezek nélkül
65. A színek nagyon fontosak. Minél több árnyalat van egy képen, annál gazdagabb lesz a "néző"
66. Jó színes képet nehezebb készíteni mint fekete-fehéret.
67. A 66. többnyire igaz, de nem mindig. Fekete fehéret könnyű, igazán jó fekete-fehéret nagyon nehéz csinálni!
68. Mindig tudnak neked újat mutatni, akármilyen profinak tartod magad
69. Profi - pénzt keres a fotózással. Tehetséges - jól fotózik. Nem összekeverendő, egyik nem feltétele a másiknak!
70. A profikat sajnálni kell, nem irigyelni! Az amatőrök azt fotóznak, amit csak akarnak!
71. Ne utómunkázd mások képeit.Az utómunka legalább olyan szerves része a fotózásnak, mint a gombot lenyomni!
72. Ne utómunkázz sokáig! Általában több jó megoldás is van és bele fogsz keveredni és nem tudsz majd dönteni!
73. Ne babrálj sokat a kép megtervezésével, itt is több a megoldás és két szék között a földre fogsz ülni!
74. A fotózáshoz kell az a lelkierő, ami a cukrászdában elhagy, amikor két kedvenc sütid közül kell választanod.
75. A legnagyobb inspirációt a fényképezőgép markolatának tapintása nyújtja
76. Ne add fel. Nincs jó fotós, már írtam! Fotózz tovább!
77. A like-ok csak azt jelzik, hogy épp hány ember volt online, amikor felraktál egy képet.
78. Semmilyen pont, szakvélemény, népszerűségi index nem releváns. Egy képnél a legfontosabb, hogy te jónak érezd-e. A többiek véleményét egészében nézd és ne akadj le néhány kötözködő barmon.
79. Az emberi természet megjelenik a fotózásban is: Nem tudsz jó fotót készíteni anélkül, hogy ne szereznél vele irigyeket
80. A fent leírtak nem igazak! Attól, hogy te jónak tartasz egy képet még nem biztos, hogy az. (mint mondtam: nem vagy fotós!)
81. Attól még nem művészet valami, hogy senkinek sem jutott eszébe azelőtt. Ez hülyeség. (Kortárs művészet <> ezt én is meg tudnám csinálni + igen, de nem csináltad)
82. A művészet nem tanítható. Ha nem tanítható, akkor nem lehet determinálni a szabályait. Ha nem lehet determinálni a szabályait, akkor nem lehet keretek közé szorítani. Gondold ezt tovább!
83. Nem a művésziség a cél! Az vagy van, vagy nincs, ráadásul a nézőtől is függ. Ha "művészi" képet akarsz csinálni, akkor üres képeket fogsz készíteni, mivel a művészet is önmagában üres az ember nélkül.
84. A kontraszt a barátod.
85. Kontraszt nem csak fényerőben van, hanem színek, távolságok és textúrák között is.
86. Hagyj teret a kompozíciódban a dolgoknak. Mindennek szüksége van valamennyi helyre, hogy kifejtse a hatását. Pont annyit adj, amennyi kell!
87. Ne gondolkodj rajta, ne beszélj róla, ne vitázz! Érezz rá! Ha még nem sikerült, akkor menj ki, fotózz egy csomót, menni fog!
88. Mindenkiben megvan az alapvető esztétikai eszköztár, ami szükséges ahhoz, hogy jó fotókat készítsen. Aki képes élvezni egy jó fotót, az meg is tudná tanulni, hogyan kell elkészíteni. Tiszteld a nézőt! Nem vagy különb nála!
89. Ne kösd meg a saját kezed szabályokkal. Ha valamit a köztudat nem tart jónak, akkor próbálkozz vele sokáig. A nagy számok törvénye előbb vagy utóbb téged igazol!
90. Ne próbálj meg eredeti lenni, mert akkor sikerült újra feltalálnod egy rakás rojtosra fotózott tankönyvi példát. Csak lazán, fotózz, ami érdekel!
91. Bár jó lehet barátokkal is, a fotózás alapvetően magányos sport.
92. Ha szomorú vagy menj ki fotózni!
93. Gondolkodj az életeden és magadon fotózás közben. Reflektálj a belső dolgaidra. Az életeden és a képeiden is segíteni fog!
94. A képeken a te látásmódod tükröződik. Amikor felraksz egy fotót, mindig gondolj bele ebbe!
95. Egy sorozatból egy kép elég. Hiába néz ki jól mindkét oldala a Szabadság-hídnak, egy fotót tegyél csak fel. Minden továbbival képpel csak rontasz a dolgokon.
96. Az ember fejlődik. Nem szégyen gyenge fotókat is felrakni vagy hibákat elkövetni. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik!
97. Tarts rendet az archívumodban, különben a fejedre nő!
98. Néha nézd át a régi fotóid, kincsesbánya!
99. Mindig örülj neki, hogy fotózhatsz!
100. Mindig fotózhatsz! :)
http://www.schrajmund.com/2012/04/szaz-tanacs-tolem.html
*
Emlékeztetés
Ugy-e? magyar! a mi nemünk közös angyala vólt,
Aki azt jövendölé, mikor neked a buta trombita szólt,
Hogy: szabad nemed, nagy erőd rabi sorsra hajólt.
Látd-e? jött-e napnyugot felül segedelem?
Jött erő, de jött tirán s örök veszedelem.
.
Elharácsolád őseid szabad esztendejét,
Felvevéd a rabbilincset, a hatalom fene vasvesszejét;
Elaludtad égi reményed arany idejét.
Már, ha jobb időkre vársz, csak álmot álmodol,
Mert csak arra vagy teremtve, hogy raboskodol.
*
Szabados Gábor blogja
Paulo Sousa vs. Egervári
Előző írásomban Huszti Szabolcs és Egervári Sándor ellentétéről mondtam meg a frankót, míg a Videoton múlt heti bravúros El-győzelme (független a bajnokságban mutatott botladozástól) és az előttünk álló válogatott meccsek a szövetségi kapitány s a fehérvári szakvezető konfliktusát vetik fel újra.
Paulo Sousa megjelenésével először csak apróbb repedések bukkantak fel ezen az elméleten, hiszen nem illett ebbe a képbe Mezey doktor menesztése és a portugál szakvezető kinevezése, de az azt követő események már alapjaiban rengették meg a teóriát. Az emlegetett játékosok ugyanis időközben vagy a válogatottból kerültek ki, vagy a Videotonból – Sousa és Egervári élénk szócsatát folytatott utóbbiak kihagyásáról, s egy idő után már minden másról is, aminek a nevezetes reptéri kéz-nem-fogás lett a következménye.
(…)
+
Kommentárok
http://szabados.blog.nepsport.hu/archives/2012/10/09/Paulo_Sousa_vs_Egervari/
*
„Évi 3500 forintba kerül egy lakosnak a labdarúgás”
„A futball az amatőr labdarúgás tekintetében – és nyilván ehhez kell viszonyítani, hiszen a sportág több mint kilencvenkilenc százalékát az amatőrök teszik ki – az egyik legolcsóbb és legegyszerűbben szervezhető sportág. Ebből adódóan az említett összegből már lehet alkotni. És ne feledkezzünk meg a társadalmi hatásról, mert a most kapott segítség, a jelentős anyagi ráfordítások hosszú évek elteltével többszörösen megtérülnek majd: miközben sokkal több lesz a futballozó fiatal, és általuk több lesz a sportágat profi szinten művelő vagy „csak" szerető felnőtt, az egészségesebb nemzedékeknek nem kell annyi kórházi ágy, kevesebb lesz a közösségtől elmagányosodott, a virtuális világ bűvöletében élő gyerek, remélhetőleg csökken a drogozás, a bűnözés, a gyermekek értelmetlen időtöltése. Egyszersmind felelősebb, rendszerető, a társaknak elkötelezettebb generáció /spant nevelünk fel. Új futball, új nemzedék, új kultúra – ez valójában nem is az MLSZ, hanem a társadalom küldetése.”
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/evi-3500-forintba-kerul-egy-lakosnak-a-labdarugas-2181283
*
Pilinger uti cédulája
Veszni hívnak, el kell mulni, Pilinger indúl ki dúlni;
Vagy kitesz tatár-kardélre, Vagy kinyomkod e sir-szélre.
.
S ő nem első, régen ássa Már e vermet sok pajtássa,
Még pedig úgy, mintha szemre Sáncot ásna védelemre.
.
Százhuszonhat esztendeje, Hogy a török vérmezeje
Szűnt, de belűl dolgozának Készületin egy minának.
.
S már egész élet-időre, Hetvenhárom esztendőre
Fordúl amiolta látom, Hogy a vérem sem barátom.
.
Sok puhák szemem láttára Nagy gödröt egy sir-formára
Ásnak, és e csuf munkára Gyermekem jön mind jobbára.
.
Hogy elébb is a munkásnak Nyaka szegjen, mert mig ásnak,
Kész nagy üregre találnak, S belebuknak, rászolgálnak.
.
Okot adnak, elpuhúlni S lételembül is kimúlni,
Csufra mars-utat mutatni, Tatár földre igazgatni.
.
Im! mi vólt? mi lett a magyar! Ez a világ-rettentő kar,
Ma fegyver nélkül is ölnek, Tollal is kiküszöbölnek.
.
Angyalom! adj hát szárnyakat, Segitsd ez egynehány jókat
Az irigyeket kerűlni, Szemek elől elrepülni.
.
Mintsem az anyjok sirjába Bukjanak e kis hazába,
Vidd el az Etil mellé be, Öreganyjok kebelébe.
.
Mármarostúl alá délig Megtérnek a tenger-szélig,
Mert az a főld nagyságára Kétannyi, mint e vér ára.
.
S nekem a Jaik partjára, Üres sirhalom-formára,
Puszta templomot szentelnek, S egy oszlopot felemelnek,
.
Sorsomat felmetszik kőre, Tanúságúl jövendőre:
Mi okozta elmúlásom, örök magvaszakadásom:
.
Hogy a vér a vért gyülölve S irigyimmel közösülve
Szültem ily édesanyákat Holtra rágó viperákat.
*
Ezt csak a mi nyelvünkkel lehet megtenni!
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
- Szia vörös!
- Te engem ne vörösözz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?
Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!
- Rámamargarin?
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.
- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem.
- Miért nem gyűjt a darázs vasat?
- Mert azt a MÉH teszi.
- Akarsz sokat keresni?
- Igen.
- Akkor jól elbújok.
Mi van a tömegsír felett?
- Csapatszellem!
Mi a bio fajgyűlölet?
- Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.
Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből?
- Ugrókötél.
Mi van az idegbeteg ló lábán?
- Pszichopata.
Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből?
- Mc Donalds.
Miért van a méheknek királynőjük?
- Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.
Mennyi az ember átlagos alvásigénye?
- Csak még öt perc.
Mi kell a sörösládák cipeléséhez?
- Rekeszizom.
Ki követi el a legtöbb összeadási hibát?
- Az anyakönyvvezető.
Milyen az arab lopakodó?
- Teve mamuszban.
Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát?
- Rőfben.
Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon?
- Mert olyan hangszer nincs.
Mi lesz abból, ha két busz összeütközik?
- Két rombusz.
Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?
- Mozog a szája.
Milyen buli van az intenzív osztályon?
- Eszméletlen!
Miért nehéz a nőknek érző, törődő és jóképű férfit találniuk?
- Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk.
Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.
- Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt?
- Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza.
Savanyú a szőlő
- mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.
*
Magyar főld
Egy éneket mondok, Akik nem bolondok s meghallják,
Hogy időt tőlteni Jó, s verset költeni, megvallják,
De vajjon mirül lesz notám?
Mit penget az én hurom s kotám?
Im mindjárt megmondom, Mert most szünik gondom;
Perdülj azért szaporán én rotám!
.
Elkészitem számat, Szép magyar hazámat dicsérem,
Apolló felségét És ő segitségét megkérem;
Kiki dicsérje országát,
Melytül ő legszebb jószágát,
Azaz éltét vette, S melynek zsírját ette,
És jól látja s tudja jóságát.
.
Magyarországi főld Zsíros, termékeny, zöld, itt mi nincs?
Buzával sok verem teljes, bőven terem e nagy kincs;
Bővölködik gabonával,
Melyet nem kell babonával
A jó földbe vetni, Mert úgy is vehetni
A jó természetnek hatalmával.
.
Árpa, köles, rozs, zab, Hajdina, cirok, bab, kender, len,
Melyekhez kell orsó, Ismét lencse, borsó van jelen,
Sok tök, dinnye és ugorka,
Melyre jó egy ital borka.
Törökbúza és mák, Mellyel teli sok zsák,
Mind van, amit kiván az ember torka.
.
Hagyma is sokféle, Rakva sok kert véle, saláta.
Lássátok, jöjjetek, Sok a répa, retek, káposzta,
Torma-gyökér, petrezselyem
Zöldellik, mint szép zöld selyem,
Ugy az ánizs, kapor, Sűrű mint a sok por,
Nincson többrül szólnom időm s helyem.
.
Hát a virágokrúl, Rózsáknak szagokrúl mit mondjak?
Mint csillagok égben, Ragyogó szépségben, szintolyak.
Violákbúl ifjú és szűz
Bokrétát és koszorút fűz.
Szegfűnek illatja, Órunkat meghatja,
Liliomtúl távoly fut a rossz bűz.
.
Aër meleg hüves. Mező kies füves, - villákkal
Rakunk sok baglyákat, Töltünk saráglyákat színákkal,
Sokat teremnek a rétek,
Mely a barmoknak friss étek,
Nyárban fű, mely nedves, Télben széna kedves;
Nincs a mi főldünkben semmi vétek.
.
Vedd a lovat számba, Melyet fognak hámba: nem lehet;
Számláld a sok barmot, Ökröt, mely húz jármat: nem lehet;
Sokaságát a tehénnek
Láthatd itt ifjunak, vénnek;
Tinónak, borjunak, kecskének és juhnak,
Erdőn-mezőn disznók legelnek.
.
Rakvák hegyek-völgyek. Téjjel tele tőlgyek [!] folytatnak,
Mely hasznot hajt s hajtott, Abbúl túrót, sajtot nyomtatnak.
Kimondani volna nagy baj,
Mennyi itt a tehén- s juh-vaj!
Zsiros ettül szájunk, Van faggyúnk és hájunk;
Kasokban mézet rak a sok méhraj.
.
Nossza hasat töltsünk, Mert terem gyümölcsünk bőséggel,
Barack, megy, gesztenye, Cseresnye, berkenye körtvéllyel;
Csudálkozhatsz a sok szilván,
Amelyet megláthatsz nyilván;
Nagy e föld halalma, Terem itt sok alma,
Hogyha kárt nem tesz az ég ártalma.
.
Naszpolyát és diót, Mogyorót sokat s jót bőven ád,
Mert fák a kertekben Sűrűk, mint vizekben a sok nád.
Mit mondjak a szőlőtőrül,
Sok fürtök függenek errül.
Egy mindennek feje, Nemes fának teteje,
Amely leszivárog a szőlőtőrül.
.
Mustok a pincékben, Pintekben, iccékben megforrnak;
Nincs itt drágasága, hanem olcsósága a bornak,
Ilyen jó föld sohol sincsen,
Ennek párja másutt nincsen;
Isteni jól-tétel, bő itt a tál étel,
Melyet mi nem adnánk semmi kincsen.
.
Szarvast, nyúlat, őzet Ur itt süttet-főzet a szakáccsal;
Fogja a sok vadat, Inditván nagy hadat vadásszal.
Szabados itt a vadászat,
Szabados a madarászat.
Elhallgatom nevét, Madarak sok nemét,
Mert eszembe juta a halászat.
.
Tekints jobbra-balra, Mindenféle halra a vizben,
Ha halászást teszel, Halat könnyen eszel sok izben;
Viza, harcsa, csuka, ponty, tok,
Kecsege s compó igen sok;
Számlálni ki győzné, Jobb ha szakács főzné,
Mert eleget fognak a halászok.
.
De mint a hal-tanyák, Ugy arany s üstbányák [!] földünkb[en]
Imitt-amott vannak, Kik sok hasznot annak [!] kezünkben.
Ezekbül sok kincset nyernek,
Melybül országban pénzt vernek,
Mélly sóbánya-kutak, Táplálásra útak
Étekben izt adnak az embernek.
.
Vagyon még egy dolog, Mely eszemben forog; találunk
Sok csudás vizeket, Csudálhatd ezeket minálunk;
Vagynak néhol itt elegek,
Természet szerént melegek,
Van sok savanyúviz, Melyekben van bor-iz,
Fördenek ezekben a betegek.
.
Sok dolgot elhattam, Keveset mondhattam Hazámrúl,
Szám is elfáradna S nyelvem elszáradna a számrúl.
Hogy kibeszéljem egészen,
Torkom arra nincsen készen.
Áldj meg Uram! minket, Áldd meg szép földünket,
Hogy itt lakjunk bátran és merészen.
font-size: 12pt;span style=font-family: |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. október 08. hétfő, 09:30 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 34.
MY FAIR LADY
Munkás-1:
Ha párás itt a város vár rám Nápoly és Párizs, óóó
Munkás-2:
Az oldalbordám kedvenc téli lakhelye Capri, óóó
Munkás-3:
Bonica, Róma, Tenerif, a kéklő San Remoooo
Munkások:
Ó ez volna csudijó!
Eliza:
Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Kis papucs dunyhás ágyikó
Ez volna csudijó!
Jóisten még egy kérés vár,
Spájz is kell csöppnyi éléstár,
És hurka, sonka, húsz kiló
Ez volna csudijó!
Télen szunyózni tudnék plaklicsipkés párnákon,
Kályhám zümmög, álmodom
Nem vacog a lábikóm.
Jóisten fenn a mennyekbűl,
Küldj egy férfit a készletbűl,
Ki hódító, s nem lódító
Ó ez vóna csudijó…
Csudijó, csudijó, csudijó, csudijó.
Munkások:
Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Kis papucs dunyhás ágy
Eliza:
Ó ez vóna csudijó!
Jóisten még egy kérés vár,
Spájz is kell csöppnyi éléstár,
És hurka, sonka, húsz kiló
Ez volna csudijó!
Télen szunyózni tudnék plaklicsipkés párnákon,
Kályhám zümmög, álmodom
Nem vacog a lábikóm!
Munkások:
Jóisten fenn a mennyekbűl,
Küldj egy férfit a készletbűl,
Eliza:
Ki hódító, s nem lódító
Ó ez vóna csudijó…
Filmrészlet
http://www.youtube.com/watch?v=8YYoGZ41YAQ&feature=related
&
Lehoczky Zsuzsa
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=ncR_7xHO7gA
&
Oszvald Marika
http://www.youtube.com/watch?v=zbM2Ky30x74
+
Csudijó
Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Benne pompás ágyikó.
Óh, ez vóna csudijó.
Istenkém még egy kérés vár,
Spájz is kell, egy kis éléstár,
Hurka, sunka pár kiló,
Óh, ez vóna csudijó.
Télen, heverni tudnék
Plöklicsipkés párnámon,
Míg kályhám parázslik jól.
Nem vacog a lábikóm!
Jó Isten fenn a kék égből,
Küldj egy férfit a készletből!
Ki hóditó, s nem lódító!
Óh ez vóna csudijó.
Csudijó, csudijó, csudijó, csudijó!
*
VGB: Demokrácia, a sátán zsinagógája
2012. október 06. szombat Duft naplója
Most a demokrácia szóra ült rá a világ médiabirodalma, akik egységesülve már megvalósították az Új Világrend különleges tájékoztatási iparát. Ez a virtuális képekben manipuláló szervezet csak azt hozza nyilvánosságra, amit láttatni akarnak velünk. Nincsenek véletlenek! Minden a globális Birodalom létrehozása érdekében történik a világban. Legyen az a legkisebb sziget, vagy önálló kontinens, vezetését megkörnyékezte már jóval korábban a pénz fegyverével a jövőkészítők tábora. Nem lenne semmi baj a jövőképünkkel, ha nem ezek a torzlelkű köpönyegforgatók irányítanák ezt is, mint a százmillió áldozatot követelő kommunizmust. Mi ebből nem kérünk, teljes erőnkkel küzdeni fogunk ellene.
Minden a kezükben van, gondolják, csak egyedül a felhatalmazás hiányzik mögüle, az emberiség támogatása. Könnyű eltéríteni a gyengék figyelmét holmi műszavakkal, ajándékcsomagocskákkal, míves fésűkel, színes golyók és tükrök segítségével, amelyek egy egész birodalmat jövedelmeztek csalással. Amikor elmegyünk más országába, idegen kultúrával találkozunk, így betartjuk mi is azokat a szabályokat, amit ez a kultúra előír a területén. Nem élek vissza a vendéglátó jogaival. A szeretet ereje hegyeket mozgat, olyan ez mint a parányi mustármag. Nélküle belegebedünk a legcsekélyebb mozdulatba is.
Színt váltottak a kommunisták. Lecserélték vöröses színű kaftánjaikat előkelő modern öltönyökre, amit kedvükre váltogathatnak anyagi helyzetük megőrzése miatt. Megtarthattak ezek minden elrabolt vagyont, erőszakkal eltulajdonított földet, sőt még szerezhettek hozzá is bőven, mert nem figyeltünk rájuk a szabadság pillanatában. Eltűntek a Kádár féle férgek az életünkből, de elszámoltatás nem követte a kelendő változásokat. Minden kelet-európai ország elrendezte komcsijait, egyedül mi magyarok szedegettük a rózsaszirmokat tovább. Ne bántsuk a szegény öregeket! Kilencven éves is elmúlt már az a bácsi, aki letépte nagyapám körmeit, és halálra ítélte testvéremet, de nem szabad megbántani mások érzékeny lelkületét! Éljenek a sokszázezres nyugdíjaikból tovább kényelemben, nem baj, hogy rengeteg embert hosszú rabságra ítéltek korábban, vagy halálra kínozták, még az ítélethozatal előtt!
Gyermekeik, unokáik előkelő arisztokraták lettek, tanult középosztályhoz tartozónak hiszik magukat, de lelkükben öröklődött a gyilkosok génje. Amikor megszállta hazánkat először ez a vörös horda 133 napig maradtak hatalmon, de olyan hajszát folytattak az akkori arisztokrácia ellen, hogy azt nehéz szavakba fektetni. Tormay Cecile megírta a Bujdosó könyv című naplószerű könyvében a patkányforradalom és a kommunista diktatúra történetét . Támadják is emiatt, pedig igazat írt ! Fekete István a Zsellérekben, Szabó Dezső Az elsodort faluban is erről beszélt. Minden magyar írót cenzúráztak, vagy betiltottak a második világháború után ezek a felszabadítók! Ezt nyögjük mindannyian azóta.
Hiába volt a rendszerváltás fedőnevű országrablás, amit orosz fegyverek árnyékában ütöttek még nyélbe az elvtársak. A lakiteleki gondolkodókat félretették, s egy olyan embert helyeztek a fordulat levezénylésére, akit a páholyokban szemeltek ki erre a feladatra. Lelkiismeretes ember képtelen hosszabb ideig szemrebbenés nélkül csalni, mellébeszélni. Pedig voltak szókimondó emberek is a kormánykerék mellett. Csurka és Kőrösi Imre figyelmeztetett bennünket, de a média elhallgatta előlünk a lényeget.
Amilyen gyorsan megszervezték a taxisblokád nevű rendetlenséget mutatja, hogy a háttérben nem változott semmi. Megbéníthatták az ország fővárosát büntetlenül, de amikor Budaházy próbálta lezárni embereivel az Erzsébet hidat, akkor brutálisan léptek fel ellene. 2006-ban is hasonlóan cselekedett a rendőrség az 56-os forradalom 50-ik évfordulóján! Pedig a Miniszterelnök korábban bevallotta nekünk, hogy hazudtak egészen a választásokig nekünk csak azért, hogy visszaválasztassák magukat velünk. Sikerült nekik. Háromszázezren vonultak az utcára ellenük, de változás nem történt. Sikerült éket verniük az elégedetlenkedő érdekcsoportok közé.
Ez a legnagyobb bajunk Magyarországon. Nemzeti érdekeinkre mindig rátelepedik valami párt, s eltéríti eredeti céljaitól a követőit, ami miatt beleunnak a politikába. Már választani sem mennek el az emberek, kivéve azokat a pártszimpatizánsok, akiknek nem érdeke ezen változtatni. Emberi tragédiák sorát hozta a valutában való eladósodás, ami a libatenyésztők átmeneti baját is a háttérbe szorította. Hozzá nem értő emberek kerültek a kormányrúd közelébe a saját bevallásuk szerint. Mindenhol visszaéléseket tapasztaltunk a nyomukban, de még sem tehetünk semmit a paktumos rendszerváltás miatt. Kiárusították hazánkat úgy, hogy még kutatni sem engedik ezeket a gazságokat. Mindent titkosítottak egységesen azok a pártok, akik az elmúlt huszonkét évben az országot vezették. Volt, aki többet lopott mint a másik, de bűneit nem kisebbíti az, hogy megtagadják az igazságtételt tőlünk a titkosításokkal.
Bármihez nyúltak, közel száz évre nemzetbiztonsági kockázatot jelent! Micsoda őrület ez kérem! Magyarországról van szó! Demokráciát hirdetnek nagy szóval, de közben eltitkolják előlünk a részleteit annak, miként tulajdonították el a javainkat ez alatt a közel negyedszáz év alatt. Nagyvállalataink felét már az oroszok kivonulása előtt privatizálták, majd rövid időn belül felszámolták. Eljátszották a szovjet kártérítés összegét is, elnyelték a tartozás dollármilliárdjait néhányan, akik mai értékben csillagászati összegeket nyertek ezen. Lehetne működő metrórendszer a fővárosban, ha engedtük volna az oroszoknak tartozásuk fejében létrehozni azt. Nem engedtük, helyette a négyes metró pénznyelő mechanizmusát hozták létre ott, ahová gyalogosan is ellehet jutni az állomások közt.
Pénz-pénz-pénz, mindig csak az a gyűlölt pénz, amit elvettek jogos tulajdonosától még az ötvenes évek elején, majd elprivatizálták orrunk elől a rendszerváltásnak nevezett szélhámosság nevében. Most se kecske, se káposzta. Nem maradt semmi, de még az sincs, mert a magyarságunkat is elakarják venni tőlünk a megszállóink. A sátán feljött a föld felszínére, zsinagógákat épít minden felé, majd megrontja az embereket televíziója segítségével, átalakítja oktatási rendszerét, betiltja könyveit, félretájékoztatja őket. Semmi sem az, aminek mondják! Mindennek az ellenkezője igaz! Ide vezetett a szabadosság, amikor az ördög istennek mondja magát, s az emberek elhiszik neki, mert komoly pofával mondja, méghozzá közpénzen!
Rátelepedtek emberei az állam elosztórendszerére. Bankok zsinagógái emelkednek szinte minden sarkon, ami összeköttetésben áll a pokollal, ahonnan kamatra pénzt kölcsönöznek nekünk. Kétszer, háromszor fizetjük vissza nekik, mint Ludas Matyi, mire miénk lehet a házunk. De ezekről említést sem szabad tennünk, mert az ördög soha sem alszik.
*
"Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék."
Gróf Apponyi Albert beszéde Versaillesben
Igen tisztelt Elnök úr, Uraim!
Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. Tulajdonképpen szóbeli tárgyalást kívántam, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez és az előttünk fekvő szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezethet. A Legfelsőbb Tanács azonban akaratát más irányban már megállapította, így meg kell ez előtt hajolnom. Elfogadom tehát az elém állított helyzetet és hogy idejüket túlságosan igénybe ne vegyem, egyenesen a tárgyra térek.
A mi szemünkben a tegnapot a mai naptól a békefeltételek hivatalos megismerése választja el. Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót kimondom. Nem tétovázom azonban és nyíltan kijelentem, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.
Szerencsére még nem tartunk ilyen messze. Önök felszólítottak bennünket, hogy tegyük meg észrevételeinket. Ezek közül bátrak voltunk már egynéhányat a békefeltételek átvétele előtt átnyújtani. Meg vagyunk győződve róla, hogy Önök a már átnyújtott és a jövőben átnyújtandó megjegyzéseinket a viszonyok nehézsége által követelt komolysággal és lelkiismeretességgel fogják áttanulmányozni. Reméljük tehát, hogy meg fogjuk győzni Önöket. Reméljük ezt annál is inkább, mert nem áll szándékunkban sem ma, sem későbben érzelmeinkkel kérkedni, vagy kizárólag azoknak az érdekeknek szempontjára helyezkedni, amelyeket feladatunk megvédelmezni. A legjobb akarattal iparkodunk keresni oly álláspontot, amely a kölcsönös megértést lehetővé teszi. És, Uraim, ezt az álláspontot már megtaláltuk. Ez a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a Szövetséges Hatalmak oly fennen hirdettek, továbbá a béke közös nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója biztosítékainak keresése.
Ezeknek az elveknek és érdekeknek szempontjából vizsgáljuk meg a nekünk felajánlott béke feltételeit.
Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?
Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben?
Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.
Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.
Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását.
Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek.
Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint az egykori Magyarország. Nem célom Önöket, Uraim, kifárasztani azoknak az adatoknak felsorolásával, amelyeket az e kérdésben benyújtandó okmányaink különben is tartalmazni fognak. Addig is azonban, amíg ezeket megismerhetik, kérem Önöket, fogadják el állításaimat, hogy követhessék következtetéseimet, amelyeket levezetni bátor leszek.
Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, a nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye volna ennek, amelyet bátor leszek megemlíteni, anélkül, hogy bárkivel szemben is támadó szándékom lenne. Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy e következmény a nemzeti hegemóniának átruházása volna oly fajokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állanak. Következtetésem igazolására egy pár számadatot idézek.
A magyarságnál az írni és olvasni tudók arányszáma megközelíti a 80%-ot; a magyarországi németeknél a 82%-ot; a románoknál a 33%-ot; a szerbeknél az 59 és egynéhány tizedet, majdnem a 60%-ot. Ha a felsőbb társadalmi osztályokat tekintjük és számításba vesszük azokat, akik gimnáziumot végeztek és letették azt a vizsgát, amely Franciaországban a baccalaureat-nak felel meg, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyarok arányszáma azok között, akik ily tanulmányokat végeztek, vagy az érettséginek megfelelő képzettséget érték el, 84%, jóllehet a magyarok az összes népességnek csak 54,5%-át teszik; a románok arányszáma az ily tanulmányokat végzettek között 4%, pedig az egész népesség 16%-át alkotják; a szerbeké 1%, jóllehet számuk az egész népesség 2,5%-a. Ismétlem, hogy ez a megjegyzésem nem bír senkivel szemben bántó éllel. Ennek a helyzetnek egyedüli oka, hogy ezek a szomszédos népek történelmük szerencsétlen eseményei folytán későbben léptek be a művelt népek családjába, mint mi. A tény azonban tagadhatatlan.
Nézetem szerint a nemzeti hegemóniának egy alacsonyabb kulturális fokra való átruházása nem közömbös az emberiség nagy kulturális érdekei szempontjából. Ebben az irányban már most vannak bizonyítékaink. Szomszédaink, akik területünk egy részére törnek, már legalább egy éve hatalmukba kerítették azokat; a fegyverszüneti szerződés értelmében ugyan joguk lett volna ezeknek a területeknek katonai megszállására, de ők kisajátították a kormányzás egész gépezetét is. Ennek látjuk már a következményeit. Külön okmányban fogjuk bemutatni, hogy ez alatt az egy év alatt mily nagy kulturális értékek romboltattak le. Látni fogják, Uraim, ezekben az okmányokban, hogy két egyetemünk, amelyek a kultúra legmagasabb fokán állanak, a kolozsvári, a magyar kultúra egyik régi székhelye és az újabb keletű pozsonyi egyetem, tönkretétettek. A tanárok elűzettek és szeretném, ha megtudnák Önök, hogy kiket ültettek a helyükbe. Felhívom Önöket, hogy küldjenek ki tudósokból álló bizottságokat, hogy a való helyzetet megismerjék és hogy az összehasonlítást megtehessék. Lehetetlen, hogy ezek az egyetemek és ezek a tanári karok, amelyeknek történelme a messze múltba visszanyúlik és amelyek most megsemmisíttettek, helyettesíthetők legyenek a megszálló nemzetek szellemi erőtartalékaiból. Ezek a nagy kulturális intézmények belátható időben nem pótolhatók.
Hasonló a helyzet az egész közigazgatási gépezetnél és a tanítótestület mindegyik fokánál. Csupán a román megszállott területeken több mint kétszázezer gyermek az utca porában nevelődik a tanítóhiány folytán, mivel a magyar tanítók kiutasíttattak és pótolni őket nem bírják.
Uraim! Azt hiszem, hogy az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti hegemónia oly fajokra száll át, amelyek ha a legjobb reménységgel kecsegtetnek is a jövőre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak.
Láttuk már, hogy a szigor, amellyel Magyarországot sújtják, nem eredhet az ítélkezés tényéből. Láttuk, hogy a nemzetiségi elv sem nyerne ezáltal semmit. Talán akkor oly szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi?
Úgy látszik, hogy ennek a szándéknak kiinduló pontja az a feltevés, amely szerint Magyarország idegennyelvű lakosai szívesebben tartoznának oly államhoz, amelyben az államfenntartó elemet fajrokonaik alkotják, mint Magyarországhoz, ahol a magyar hegemónia érvényesül. Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% magyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és akikről feltehető, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai. Ez az okoskodás nem jelentene mást, minthogy az előnyöket a másik oldalra helyezzük. De miért induljunk ki sejtésekből és miért helyezkedjünk feltevésekre, amikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll az eszköz, egyszerű, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás.
Amidőn ezt követeljük, hivatkozunk Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az embereknek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének a nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen.
A népszavazás annál is inkább szükséges, mivel a Nemzetgyűlés, amely végső fokon hivatott a javasolt békefeltételek fölött dönteni, csonka lesz. A megszállt területek lakói nem lesznek itt képviselve. Nincsen olyan kormány vagy Nemzetgyűlés, amely jogi vagy erkölcsi szempontból jogosult volna dönteni azoknak a sorsa fölött, akik ott képviselve nincsenek. Különben a békeszerződés e tekintetben oly kifejezéseket tartalmaz, amelyekben e nehézség sejtelme rejlik. "Magyarország a maga részéről lemond, amennyiben számottarthatna..."; ezek körülbelül a békeszerződés szavai. Valóban nem érezzük magunkat feljogosítva oly határozatok hozatalára, amelyek akár jogi, akár morális kötelezettségeket rónának a lakosságnak arra a részére is, amely a Nemzetgyűlésben képviselve nem lesz.
Maga az eszme kívánja, hogy ezt a követelésünket a Békekonferencia elé terjesszük. Ha egykori területünk, a történelmi Magyarország érdekében felhozandó érveink az önök szemében nem lesznek eléggé döntőek, úgy azt javasoljuk, hogy kérdezzük meg az érdekelt népességet. Előre is alávetjük magunkat ítéletüknek. Ha pedig mi ezt az álláspontot foglaljuk el és ha ellenfeleink követeléseiket és aspirációikat nem merik a nép ítélete alá bocsátani, úgy vajon kinek a javára szól a föltevés?
Még egy szempontból vehetjük tekintetbe a népek önrendelkezési jogát. Megkockáztatható volna az az állítás, hogy talán a nemzeti kisebbségek jogai hatásosabban lennének biztosítva az új államok területén, mint ahogyan Magyarországon voltak. Ez alkalommal nem akarok védőbeszédet tartani azon eljárás fölött, amelyet Magyarországon a nem magyar fajok állítólagos elnyomása tekintetében követtek. Csak annak állítására szorítkozom, hogy nagyon örülnénk, ha a tőlünk elszakított területeken magyar testvéreink ugyanazon jogoknak és előnyökben birtokában lennének, amellyel Magyarország nem magyar ajkú polgárai bírtak. Erre a kérdésre lesz alkalmunk még visszatérni. Ebben a pillanatban nem vagyok hivatva erről beszélni, már csak azért sem, mivel nem állanak rendelkezésemre a nélkülözhetetlen okmányok. De kész vagyok bármikor és bárkivel szemben e kérdést behatóan megvitatni. Állíthatom azonban, hogy ha az egykori Magyarország nemzetiségi politikája még annál is rosszabb lett volna, mint azt elkeseredettebb ellenségeink állították, még akkor is jobb annál a helyzetnél, amelyet szomszédaink és csapataik a megszállt területen teremtettek.
Elő fogunk terjeszteni, Uraim, egy egész sorozat okmányt, különösen azokra a tényekre vonatkozólag, amelyek Erdélyben történtek. Szigorúan megvizsgáltuk az összes jelentéseket, amelyek e tekintetben beérkeztek és jóllehet ezeknek az okmányoknak hitelességét az erdélyi három keresztény egyház, a katolikus, kálvinista és az unitárius egyház vezetői erősítik meg, mégsem kívánjuk - nem kívánhatjuk -, hogy puszta állításunknak hitelt adjanak, mert hiszen szavaink ellentétben állanak más oldalról származó nyilatkozatokkal. Kérjük azonban Önöket, hogy vizsgálják meg a helyszínen a történteket, küldjenek ki a végső döntés előtt a helyszínére szakemberekből álló bizottságot, hogy meggyőződhessenek azokról a tényekről, amelyek az említett területen végbemennek. Egyedül mi követeljük Uram, hogy a helyzetet borító homály eloszlattassék, egyedül mi törekszünk olyan döntésekre, amelyek a kérdés helyes ismeretéből fakadnak.
Kérjük még továbbá azt is, hogy abban a végső esetben, ha terület-változtatásokat fognak reánk kényszeríteni, a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelme hatásosabban és részletesebben biztosíttassék, mint azt a nekünk átnyújtott békejavaslat tervbe veszi. A mi meggyőződésünk szerint a tervbe vett biztosítékok elégtelenek. Erősebb biztosítékokat kívánunk, amelyeket a Magyarország területén megmaradó idegenajkú lakosokkal szemben mi is készek vagyunk alkalmazni. E tekintetben meghatalmazottjaikkal már teljes egyetértésre jutottunk. Azt hisszük azonban, hogy szomszédainknál erőteljesebb biztosítékok elérése nehézségekbe fog ütközni, mert hiszen elfogultságuk fajtestvéreikkel szemben ismeretes. A múlt tanulságai is kényszerítenek bennünket arra a feltevésre, hogy e kérdésben szívós ellenállásra fogunk találni. A román csapatoknak a demarkációs vonalra való visszavonása tekintetében, amelyet több ízben kértünk és amelyet kormányunk a békedelegáció Párizsba való kiküldésének feltételévé tett, a Szövetséges Hatalmak oly erélyesen léptek fel a román kormánynál, hogy lehetetlennek látszott, hogy ne teljesítsék a Szövetséges Hatalmak követelését. És mégis így történt. Azt hiszem megértik tehát, Uraim, aggodalmainkat testvéreinket illetőleg, ha ők ezen idegen uralom alá kerülnének.
Sorra vettem, Uraim, az elveket, amelyek a békefeltételek megállapításánál számbajöhetnek és megállapíthatom, hogy nem tudtam a nemzetközi igazságosság, a nemzetiségi és a népek szabadsága elvének oly alkalmazását megtalálni, amely a nekünk felajánlott béke indító okait kellőleg megvilágította volna. Talán a fejtegetéseim bevezetésében már említett érdekek, a béke nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója sugallták őket?
Uraim! A magyar probléma az általános problémának nem oly kis része, mint azt a statisztika nyers számaiból következtetni lehetne. Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében. A magyar honfoglalást és a magyaroknak a keresztény hitre való áttérését megelőző évszázadokban hiányzott itt a nyugalom és a biztonság. Közép-Európa a legkülönbözőbb barbár népek támadásainak volt kitéve. A biztonság csak ettől a pillanattól fogva állt fenn, amikor a magyar védővonal kialakult. Az állandóság és a béke általános szempontjaiból rendkívül fontos, hogy a zavarok kelet-európai főfészke ne nyerjen tért és ne terjeszkedjék ki Európa szívéig. A történelmi fejlődésnek azonban gátat vetett a Balkán-félszigeten a török hódítás és így az egyensúly ott nem állott helyre. Adja az Ég, hogy ez mielőbb bekövetkezzen. De ma rendkívül fontos, hogy e zavarok, amelyek Európa békéjét oly sokszor háborították meg és amelyek bennünket már több ízben a háború küszöbére sodortak, onnan ne terjedhessenek tovább.
A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóink és völgyeink rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van.
A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanulságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniök. Nem a véletlen, hanem a természet szavai beszélnek itt. Magyarország az organikus egység minden feltételével rendelkezik, egyet kivéve, és ez a faji egység. De azok az államok, amelyeket a békeszerződés értelmében Magyarország romjain építenének fel, szintén nem rendelkeznének a faji egységgel. Az anyanyelv egysége hiányzott egyedül Magyarországon az egység feltételei közül, és hozzáteszem, hogy az alakítandó új államok az egység egyetlen alapelvével sem fognak bírni. Az alakítandó új államok átvágnák a földrajz természetes határait, megakadályoznák a hasznos belső vándorlást, amely a munkást a kedvezőbb munkaalkalmak felé irányítja; megszakítanák a tradíció fonalait, amelyek a századokon át együtt élőket közös mentalitásban egyesítették, akik ugyanazon eseményeket, ugyanazt a dicsőséget, fejlődést és ugyanazokat a szenvedéseket élték át. Jogosult-e a félelmünk tehát, hogy itt az állandóságnak kipróbált oszlopa helyett a nyugtalanságnak újabb fészkei fognak keletkezni? Nem szabad magunkat illúziókban ringatnunk. Ezeket az új alakulatokat az irredentizmus aknázná alá, sokkal veszedelmesebb formában, mint azt Magyarországon egyesek fölfedezni vélték. Ez a mozgalom, ha létezett is Magyarországon a műveltebb osztály egy részénél, a nép nagy tömegeit sohasem hatotta át. Az új alakulatokat azonban oly nemzetek irredentizmusa aknázná alá, amelyek nemcsak idegen hatalom uralmát éreznék, de az övékénél alacsonyabb kultúrájú nemzet hegemóniáját is. És itt organikus lehetetlenséget kell megállapítanunk. Mindenesetre feltételezhetjük, hogy még egy magasabb kulturális fokon álló nemzetiségi kisebbség is képes a hegemónia gyakorlására egy alacsonyabb fokon álló többséggel szemben , de hogy egy alacsonyabb kulturális fejlettséggel bíró kisebbség, vagy egy igen csekély többség hegemóniával bírhasson, elérhesse a felsőbbség önkéntes elismerését és a morális egybeolvadást egy magasabb kulturális fokot elért nemzetiséggel szemben, ez, Uraim, organikus lehetetlenség.
Előszeretettel vádolnak meg bennünket azzal a szándékkal, hogy a kérdések nekünk nem tetsző elintézését erőszakkal fogjuk megváltoztatni. Távol állunk, Uraim, az ily kalandos tervektől. Mi reményeinket az igazságnak és azoknak az elveknek morális erejére alapítjuk, amelyekre támaszkodunk és amit nem tudunk elérni ma, annak megvalósulását a Népek Szövetségének békés akciójától várjuk, amelynek egyik feladata lesz orvosolni azokat a nemzetközi helyzeteket, amelyek a béke fennmaradását veszélyeztethetnék. Ezt kijelentem, nehogy szavaimban gyermekes és fölösleges fenyegetést lássanak. De kijelentem azt is, Uraim, hogy olyan mesterkélt rendelkezésekkel, mint amilyeneket a békeszerződés tartalmaz, Európa ennek az általános béke szempontjából oly fontos és sokat szenvedett részében alig lehetséges békés politikai helyzetet teremteni. Közép-Európát a keletről jövő veszedelmekkel szemben egyedül a történelmi magyar terület stabilitása tudja megőrizni.
Európának szüksége van gazdasági rekonstrukcióra. A gazdasági fejlődést azonban az új alakulatok bizonyára meg fogják gátolni. Ez a körülmény a megmaradt Magyarországon szükségképpen be fog következni. De hasonló lesz a helyzet az elszakított részeken is. E területek alacsonyabb kultúrájú nép alacsonyabb fokú adminisztrációja alá rendelve, elszakítva ennek az organikus egységnek többi részeitől, amelyekkel kapcsolatban újból virágzásnak indulhatnának, a stagnálásra, vagy valószínűleg a visszaesésre vannak kárhoztatva.
Európának szüksége van szociális békére. Önök jobban ismerik azokat a veszélyeket, amelyek ezt a békét fenyegetik. Önök jobban tudják mint én, hogy a háború következményei megzavarták és egyensúlyából vetették ki a gazdasági élet szellemét és feltételeit. A múlt szomorú tapasztalataiból tudjuk, hogy a felforgató elemek sikerei mind annak a következményei, ami aláásta a társadalom morális erejét, tehát mind annak, ami meggyöngítené a nemzeti érzést és előidézte a munkanélküliség nyomorát. Ha Európának ebben a részében, amely még mindig közel áll a bolsevizmus égő fészkéhez, megnehezítik a munka feltételeit, megnehezítik a munka újból való megkezdését, ezáltal csak a társadalmi béke veszélyei nyernek újabb tápot. Védővonalak tehetetlenek a járványok, különösen a morális járványok ellen.
Mindezekkel a teóriákkal szemben Önök felhozhatják mint döntő tényezőt, a győzelmet és a győzők jogait. Elismerjük ezeket, Uraim. Elég reálisan gondolkozunk politikai kérdésekben, hogy ezzel a tényezővel kellőképpen számoljunk. Ismerjük tartozásunkat a győzelemmel szemben. Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak volna az egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben. Nem hisszük, Uraim, hogy a győztes hatalmaknak ez volna a mentalitása; ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, amelyekben Önök megállapították azokat az eszméket, amelyeknek győzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait.
Ismétlem, nem hisszük, hogy ez volna a győzelmes nagy nemzetek mentalitása. Ne vegyék rossz néven, hogy a most győzelmes Franciaországon, Anglián és Olaszországon túl meglássam a körvonalait annak a másik Franciaországnak, amely mindig a nagylelkű törekvéseknek előőrse és a nagy eszméknek szócsöve volt, annak a másik Angliának, amley a politikai szabadságok szülőanyja volt, és annak az Olaszországnak, amely a reneszánsznak, a művészeteknek és a szellemi fejlődésnek a bölcsője volt. És ha duzzogás nélkül ismerem el a győző jogát, úgy azzal a másik Franciaországgal, Angliával és Olaszországgal szemben egész másképp érzek; hálával hajlok meg előttük és szívesen fogadom el őket mestereinkül és nevelőinkül. Engedjék meg, Uraim, hogy azt tanácsoljam: ne veszélyeztessék örökségüknek ezt a legjobb részét, ezt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van, az erőszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, míg amaz megmarad.
Bízva ezeknek az eszméknek az erejében, a bennünket környező minden nehézség, minden rosszakarat és minden akadály dacára, amelyeket utunkon felhalmozni iparkodnak, bizalommal lépünk arra az útra, amely végre megnyílt előttünk, hogy részt vehessünk a béke munkájában; és tesszük ezt a legteljesebb jóhiszeműséggel. Bízunk azoknak az eszméknek az őszinteségében, amelyeket Önök kijelentettek. Jogtalanság volna Önökkel szemben másképpen gondolkoznunk; bízunk az erkölcsi tényezők erejében, amelyekkel ügyünket azonosítjuk, és kívánom Önöknek, Uraim, hogy a győztes fegyvereknek dicsőségét szárnyalja túl a béke megteremtésének dicsősége, amellyel Önök az egész emberiséget megajándékozzák.
Csak egy pár szót kívánok még, Uraim, némely részletkérdést illetőleg megjegyezni.
Beláthatják, hogy nem térhettem ki a nekünk felajánlott béke részletes tárgyalására. Egyedül a területi kérdéssel foglalkoztam, mert ez a kérdés magában foglalja a többieket. Fel szeretném hívni azonban figyelmüket még egynéhány pontra, amelyeknek megoldása nézetem szerint rendkívül sürgős.
Mindenekelőtt a humanizmusnak egyik kérdése, a hadifoglyoknak kérdése áll előttünk. A békeszerződés szavai szerint a hadifoglyok hazaszállítása csak a béke ratifikációja után történik meg. Kérem Önöket, Uraim, ne vegyenek tekintetbe egy formalizmust, amely miatt annyi ártatlan család szenvedhetne. A szerencsétlen szibériai hadifoglyok ügyében külön beadvánnyal fordultunk a Legfelsőbb Tanácshoz. Ennek a kérdésnek a megoldásánál hivatkozom az Önök emberies érzésére; oly érzések ezek, amelyeknek még háborús időben is fölötte kell állnia a politikának.
Még egy megjegyzést kívánok tenni a pénzügyi határozatokra vonatkozólag. Nézetem szerint a békeszerződés nem veszi eléggé figyelembe Magyarország különleges helyzetét. Magyarországnak két forradalmat, a bolsevizmus négy hónapos dühöngését és több hónapos román megszállást kellett átélnie. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy a szerződés által tervbe vett pénzügyi és gazdasági határozatokat végre tudjuk hajtani. Ha a győztes hatalmak polgárai által részünkre folyósított hitelek a béke aláírásának pillanatában - amint ezt a javaslat kimondja - felmondhatók lesznek, ez a fizetőképtelenséget, a csődöt jelenti, amelynek visszahatását kétségkívül a győztes hatalmak is éreznék. Elismerem, hogy sok hitelezőnk van az Önök országaiban. A hitelek visszafizethetők lesznek, ha erre nekünk időt engedélyeznek, de nem lesznek visszafizethetők, ha azonnal követelik azokat tőlünk.
Azt követelik továbbá tőlünk - és ez is igazolja, hogy mennyire célravezetőbb lett volna bennünket előzőleg meghallgatni -, hogy mi Ausztriának vasércet szállítsunk. Mivel magunk is abban a helyzetben vagyunk, hogy ércet kell importálnunk, ezt a rendelkezést nem tudjuk teljesíteni. Hasonló a helyzet az épületfa tekintetében.
Ezekre a részletekre nézve kérem az Önök jóakaratú megfontolását, amelyet már az Önök képviselői részünkre kilátásba helyeztek. Mielőtt szavaimat befejezném, hálásan köszönöm, Uraim, hogy alkalmat adtak nekem álláspontomnak élőszóval való kifejtésére, és hogy beszédemet oly jóakaratú és állandó figyelemmel kísérték.
*
IMF: segítség helyett újabb Trianon
Jegyezzük meg, az IMF nem segélyt, nem segítséget ad, hanem kőkemény, trianoni feltételű hiteleket. Az IMF krédója, hogy egy helyen akkor van rend, ha a bankok rendeltetésszerűen működnek és hatalmas profitra tesznek szert – nyilatkozta a Bar!kád hetilapnak Boros Imre. A közgazdász ahhoz hasonlította a helyzetet, mint amikor Hegedűs András arra kérte a szovjet csapatokat, vonuljanak be Magyarországra. Boros Imre kiemelte, Magyarország is kiváló példája annak, hogy a pénzügyi felső vezetésbe bizony a nemzetközi globális körök a saját embereiket ültetik. Kiváltképpen a magyar jegybankba. Az egyetemi docens hangsúlyozta, ki kell mondani, hogy a bába nem ejtett bennünket a fejünk tetejére, és amit a föderációról beszélnek, az messze nem a több Európáról szól, hanem hogy miként lehet több teherviselőt bevonni a bankok gonoszságainak elviselésére.
http://www.nemenyi.net/main.asp?Direkt=105035
*
„Hazaellenes mindenki,
ki azt mondja a nyomorgóknak,
ne gondoljatok az anyagiakkal, éhezzetek a hazáért”
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Ha van írónk, akinek műveit bárhol felütve mai valóságunkat megvilágító mondatokba ütközünk, akkor Szabó Dezső valahogy feltétlenül közéjük tartozik: regényeiben, elbeszéléseiben, s nem utolsósorban „Ludas Mátyás Füzetek” című publicisztikai sorozatában nem győzte minduntalan hangsúlyozni, hogy „hazaellenes mindenki, ki öt, tíz vagy nem tudom hány ezer holdnyi vagyonnal azt mondja a nyomorgóknak, ne gondoljatok az anyagiakkal, éhezzetek a hazáért”, vagyis hogy egyéni és közösségi szinten miként lett egyként úrrá rajtunk a mortalitás a moralitás helyett.
Minderről drámai erővel számol be különösen két levele. Az egyiket 1911-ben írta gróf Tisza István földbirtokos úrnak, Magyarország miniszterelnökének, a tanári bérek emelését kívánva, leszögezve benne, hogy igenis
„hazaellenes mindenki, ki öt, tíz vagy nem tudom hány ezer holdnyi vagyonnal azt mondja a nyomorgóknak, ne gondoljatok az anyagiakkal, éhezzetek a hazáért. Hazaellenes, mert kompromittálja a haza fogalmát. Nagyméltóságod szereti a hazát a maga módja szerint (tízezer jóllakott, húsz millió éhes idealistával), mi a magunk módja szerint (minden becsületes munkát gond nélküli, elégedett élet illet meg”.
A másikat 1923-ban a tisztviselőkérdésről, rámutatva, mikor van és mikor nincs helye a hatalommal szembeni lojalitásnak (amelyért mellesleg dr. Töreky Géza államügyész kétévi fegyházra és 100 000 korona pénzbüntetésre ítélte s csupán ügyvédje fellebbezési beadványainak volt köszönhető, hogy a harmadfokú tárgyaláson az ítélete egy hónap felfüggesztettre és 50 000 koronára mérsékelték): ebben egy helyzetét tűrhetetlennek tartó tanár panaszlevelére válaszolva azt írta, hogy egyenesen csak azt kapják, amit megérdemelnek, amiért, hasonlóan az amerikai regények azon rabszolgáihoz, akik kizsákmányolóik mellé állnak, akárhányszor megkorbácsolják is azok őket, amiért nem teremtették meg „az összes dolgozó kéz és dolgozó agy egyetemes szolidaritását az országban”: „Az Önök hazaáruló baromi idealizmusa miatt ment tönkre szellemileg és anyagilag a magyar középosztály. Az Önök magyargyilkos, gyáva idealizmusa miatt maradt szervezetlen a magyar intelligencia. Az ember lényegileg ragadozó állat, s kisebb bűnös az, aki rabol: a nagy bűnös az, aki rabolni enged. A bekövetkezett tragédiákért, a szétdarabolt országért, a kirabolt magyarságért a felelősség nagy része Önöket terheli.”
http://www.hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=58186
*
Add tudtára!
"Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet..."
(Énekek éneke 8:7)
(szerző: Bob Gaas)
Nevetünk azon, amikor egy rajzfilmben a férj ezt mondja a feleségnek: "Tessék, már megint a szövegkörnyezetbõl kiragadva idézed a házassági eskünket! " Walter Lippmann mondta: "Az az elképzelés, hogy két emberi lény együtt éljen évtizedekig, hogy komolyan veszekednének, közönyösséget sugall, és az ilyen bambaságot csak a birkákban csodáljuk."
A házasság Isten ötlete, és jó ötlet. De ha olyasvalakit keresel, aki minden lehet számodra, csalódni fogsz! Amikor összeházasodsz valakivel, akkor elfogadod a gyengeségeit éppúgy, mint az erõsségeit. Ez árukapcsolás. Ha tökéletességre vágysz, olyat kérsz, amit egyikõtök sem tud megadni. Azonban ha bajba kerülsz, számíthatsz a társadra. A házasság azt jelenti, hogy van valaki, akihez odabújhatsz, amikor a világ olyan hidegnek tûnik, akinek ugyanannyira számít, ha a gyermekeid betegek, mint neked. Azt jelenti, hogy van egy kéz, mely újra meg újra a homlokodra tapad, hogy megnézze, nem vagy-e lázas, és van egy váll, amelyen kisírhatod magad, amikor egy szerettedet eltemetik. Azt mondod annak, akihez hozzámész: Amikor eljön az ideje, hogy elhagyjam ezt a világot, a te arcodat akarom búcsúzóul megcsókolni. A te kezedet fogva akarok átlépni az örökkévalóságba. A te szemedbe akarok nézni, és látni, hogy sokat jelentek számodra. Nem azt, hogy nézek ki, nem azt, hogy mennyi pénzt keresek, vagy milyen tehetséges vagyok!! Hanem azt szeretném, hogy olyan valakinek a szemébe nézhessek, aki szeret engem, és azt lássam benne, hogy sokat jelentek neki!
Ha mostanában túl elfoglalt voltál, vagy csak feledékeny, szánj rá egy percet, és add tudtára házastársadnak, mennyire értékeled õt!
*
A monarchikus Európa pusztulásának kezdete:
220 éve született a republikánus Franciaország
A 18. század végén XVI. Lajos (1774-1792) kormányzatának nem sikerült kellően modernizálnia állama pénzügyeit, s ezért e pénzügyi válságból kinőtt politikai válság épp akkor bénította meg az államrendszer működését, amikor egy hirtelen kirobbant gazdasági válság mozgósította - hathatós szabadkőműves háttérmunkával - a tömegek millióit. Ami 1789. július 14-én, a párizsi népfelkeléssel vette kezdetét, minden volt, csak polgári forradalom nem. A legkevésbé sem azért tört ki, mert a polgárság - amely társadalmi státuszát, jogi állását és vagyoni helyzetét tekintve is rendkívül heterogén képződmény volt - részesülni óhajtott a politikai hatalomból, hanem az említett gazdasági és politikai válság egybeesése miatt, és nem a polgárságot juttatta hatalomra a nemességgel, illetve a papsággal szemben, hanem a vagyon előkelőségét - a vagyonos polgárságot és a gazdag nemességet - állította a születési arisztokrácia helyére. A modern, ténylegesen polgárinak nevezhető, gazdaságilag és politikailag magas szinten integrált társadalmi rendszert - miként azt Hahner Péter megállapítja - az ipar, a nagyvárosok, a nagytőke és az ipari munkásság világát a politikai forradalom után jó fél évszázaddal lezajló ipari forradalom teremtette meg.
A néptömegek radikalizálódása és a szabadkőműves, "felvilágosult" páholyok bomlasztó tevékenysége folytán azonban egyre nőtt a tradicionális társadalmi rend, a trón és az oltár iránti gyűlölet, ez vezetett aztán 1792. augusztus 10-én az ún. második forradalomhoz, amely megdöntötte a monarchiát és XVI. Lajost családjával együtt a Temple - a templomos lovagrend egykori központja - börtönébe juttatta. Egyébiránt előzményként 1792 augusztusában Párizsban igazi totalitárius forradalmi rendőrállam, a kommün jött létre, egy hónap alatt jó ezer embert vettek őrizetbe mindenféle koholt indok alapján, majd szeptember elején iszonyatos börtönmészárlást rendeztek. A király letartóztatása ellentmondott még az 1791. évi alkotmánynak is, hiszen az garantálta az uralkodó sérthetetlenségét, vétójoggal ruházta fel, ugyanakkor egyértelműen meghatározta azokat a bűncselekményeket, amelyek esetén a királyt meg lehet fosztani trónjától. Ezek a következők: fegyveres felkelés szítása, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, az ország elhagyása a visszatérés szándéka nélkül. Csakhogy az 1791-es alkotmány a detronizációt nevezte meg az egyetlen lehetséges büntetésként, ami lényegileg egy politikai aktus volt, egyéb, büntetőjogi következmény nem sújthatta a királyt, amiről a francia forradalmat éltető "haladó" történészek hajlamosak megfeledkezni, arról már nem is szólva, hogy XVI. Lajos a fentebb mondott cselekményeket el sem követte, sőt kifejezetten jó szándékú és népét szerető uralkodó volt.
De maradjunk még egy rövid ideig 1792 augusztusának jogellenes és vérgőzös eseményeinél. Tény, hogy ekkorra már megszerveződött Ausztria és Poroszország vezetésével a Franciaország, pontosabban a forradalmi kormányzat elleni nemzetközi koalíció, sőt maga Franciaország hadat is üzent neki, ezzel kitört a negyed századig tartó európai háború. Amikor a párizsi csőcselék 1792. augusztus 10-én megrohanta a - Medici Katalin és IV. Henrik által 1564 és 1610 között építtetett - Tuileriák palotáját, XVI. Lajos még imádott felesége és gyermekei védelmében sem adta ki a svájci gárdának a tűzparancsot, miként korábban, 1789. július 14-én, vagy az utóbb "az asszonyok menete" néven elhíresült 1789. október 5-6-ai eseményekkor sem. Egyébiránt ehhez a vonuláshoz kapcsolódik az a történelmi közhely, pontosabban mesei motívum, miszerint a párizsi kenyérhiányra válaszul Marie Antoinette azt felelte volna: "Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot!" Visszatérve XVI. Lajoshoz, nem véletlen, hogy majdani perében egyetlen esetben háborodott fel - amikor azzal vádolták, hogy a franciák vérét ontotta.
Tény, hogy az augusztus 10-ei borzalmas események kirobbanása előtt, a király családjával bántatlanul átsétálhatott a Törvényhozó Nemzetgyűlés épületébe, ahol annak védelme alá helyezte magát, majd ezután detronizálták és a Temple börtönébe csukták. Azonban ezt követően elszabadult a pokol. A Tuileriákat a 780 hős svájci gárda mindhalálig védte a tomboló csőcseléktől, addig, ameddig az brutális kegyetlenséggel mind egy szálig legyilkolta őket. Itt meg kell említenünk, hogy a mártírok emlékére a festői szépségű svájci Luzernben 1821-ben gyönyörű, monumentális emlékművet állíttatott a helyi kantonális önkormányzat egy mesterséges kis tavacska partján. A nevezetes Löwendenkmal (Oroszlános-emlékmű) egy 14 méter magas és 9 méter széles nyílt sziklabarlang, amelynek bejáratában Thornaldsen modellje alapján kifaragott hatalmas haldokló oroszlán - ernyedő mancsaival védve a francia királyi címert - emlékeztet a "helvétek hűségére és virtusára". Minden monarchista számára kötelezően felkeresendő zarándokhely, az egyébiránt csodás környezetben fekvő Löwendenkmal.
Ezek után vegyük szemügyre, mit műveltek a "hős forradalmárok" a királyság megdöntését követően. Válogatás nélkül, a nyílt utcán minden "ellenséges" személyt halomra gyilkoltak. A nők lerángatták a holttestekről a ruhákat és minden egyebet, amit találtak. A hullákat aztán megcsonkították, levágták kezüket, lábukat, nemi szervüket, s az utóbbit a szájukba tömték vagy a kutyáknak vetették. Ami maradt, azt az örömtüzekre hajították, melyek egyike egészen a palotáig elterjedt. Felbquot;;ecsülhetetlen értékű műkincseket pusztítottak el vandál módon. Végül az öldöklésben meghalt 780 svájci gárdista maradványait szekerekre hajigálták, és - mintegy megelőlegezve a kommunisták "kegyeleti szokásait" - meszesgödrökbe szórták. A későbbi véres kezű despota, Robespierre szadista lelkivilágáról egzakt képet ad ez a nyilatkozata: "Ez volt a leggyönyörűbb forradalom, amelyet az emberi nem valaha megélhetett". Igaz, röpke egy év múlva ő még ezen is túltesz majd. A királyság megdöntését követő esztelen terrorkorszak eseményeiből is kiemelkedik az 1792. szeptember 2-5-e közötti vérengzés.
Az egyesült osztrák-porosz seregek ekkor már Párizs felé tartottak, hogy restaurálják a törvényes államformát, s kiszabadítsák XVI. Lajost fogságából, majd visszaültessék a trónra. A "belső ellenséggel" történő leszámolást, annak likvidálását ekkortájt hirdette meg a forradalmi kormányzat, illetve a párizsi községtanács, a kommün. Fréron Orateur du Peuple (Népszava) című lapja a következőket írta: "Az első csatát nem Párizs falain kívül fogjuk megvívni, hanem belül azokon. Mindvalahány királypárti gazember (értsd: a törvényesség és alkotmányosság talaján álló állampolgár - L. Zs.), ki e boldogtalan városban nyüzsög, egyazon napon elpusztíttatik. Polgártársaink országunk valamennyi megyéjében ti tartjátok túszként fogva az emigránsok családjait; ha üt az óra, sújtson le rájuk a nép bosszúja; gyújtsátok fel kastélyaikat, palotáikat, vessétek el a pusztítás magvait mindenütt, ahol az árulók polgárháborút szítottak. A börtönök tele vannak összeesküvőkkel. Nem várhatunk már soká az ítélkezéssel". A költő és drámaíró Fabre d'Églatine-t pedig poszthumusz kellene börtönbüntetésre ítélnie az Európai Unió számos országa bíróságának az alábbi soraiért: "Még egyszer, polgártársak, fegyverbe! Lándzsák, szuronyok, ágyúk és tőrök villogjanak egész Franciaországban; legyen mindenki katona; tisztítsuk meg sorainkat a zsarnokság alávaló szolgáitól! A városokban az árulók vére legyen a Szabadság első holokausztja (igen, nem elírás, kedves olvasók, az eredeti szövegben "le premier holocauste" szerepel!), hogy minden közös ellenségünkre indulunk, ne hagyjunk magunk mögött semmit, ami nyugtalansággal tölthetné el szívünket".
Ami az ezt követő három nap alatt Párizsban folyt, az Bosch festményeinek pokolbéli jelenetein is túltesz, vérözön borította el Párizst, s a republikánus-jakobinus söpredék a kegyetlen öldöklés tekintetében felülmúlta későbbi utódait, a bolsevikokat is. Eközben XVI. Lajos a Temple tornyában várta, miként döntenek sorsáról. Közismert, hogy a Marseillaise dallamára masírozó forradalmi sereg 1792. szeptember 20-án Valmy magaslatainál visszaszorította a porosz-osztrák haderőt, s az ezen a napon a fővárosban összeülő ún. Nemzeti Konvent másnap kikiáltotta az első köztársaságot. A Konvent nagy dilemmája a király sorsáról meghozandó határozat volt. Ugyanis, amíg nem emeltek vádat XVI. Lajos ellen, addig az augusztus 10-i akció is támadható volt, nem is beszélve az ún. köztársaság kikiáltásáról. Nos, ami a dolog jogi oldalát illeti, a király ellen semmiféle büntetőeljárást nem lehetett lefolytatni, sőt a fogvatartása is törvényellenes volt. Hiszen miként fentebb már utaltam rá - azon túl, hogy a Párizsban és nagyobb városokban zajló anarchista őrülettel szemben álló vidéki Franciaország képviselői, főként a parasztság számára a király Isten kegyelméből uralkodott - még a hatályos, 1791-es alkotmány is rögzítette, miszerint az uralkodó személye sérthetetlen, s csak ún. államellenes bűntett esetén lehet detronizálni, azaz trónjától, államfői tisztségétől megfosztani. Mivel XVI. Lajost törvénytelenül és erőszakosan augusztus 10-ének tébolyában már megfosztották trónjától, még a forradalmi bíróság jogi értelmezése szerint is csak polgárként lehetett volna törvényszék elé állítani, a detronizáció után elkövetett esetleges bűncselekményeiért. Igen ám, csakhogy a Temple falai között szigorúan őrzött király, még ha esetlegesen akart volna is, akkor sem követhetett volna el semmiféle bűncselekményt. A Konvent ítélőszékét persze ez a legkevésbé sem érdekelte. Formailag ugyan rendeztek egy kirakatpert - amelynek ismertetése külön elemzés tárgya lehetne -, azonban a prekoncepciós eljárás kezdetén már készen állott a végrehajtandó halálos ítélet.
Összegezve: a respublika legitimálásához a királynak pusztulnia kellett. Az egész köztársaságot olyan szellemben alapították meg, amilyen szellemben ítéletet mondtak XVI. Lajos felett. Igazságtalanul, jogtalanul, rosszhiszeműen, a más nézeteket vallók elpusztítására törekedve, mindeközben álszent módon a tolerancia és humánum szentségét zengedezve. Kontinensünk pedig halálos tőrdöfést kapott. Franciaországból kiindulva fél évszázad alatt Európát megfertőzte és szellemi-politikai immunrendszerét tönkretette a republikánus-egalitárius-liberális ragály, amely végső soron alapja lett a 20. századi tragédiáknak, s civilizációnk mai - Spengler által már 1919-ben prognosztizált - alkonyának, válságának. Végszóként és érdekességképpen nem hagyható említés nélkül, hogy a francia királyok temetkezési helyén, a Saint Denis-i katedrálisban - amelyben a csőcselék szörnyű pusztítást végzett 1792 után, leverve a tetőzetét, s összetörve az összes királyszobrot - utóbb helyreállítva az emlékműveket, a szerencsétlen sorsú XVI. Lajos, valamint utóbb, a legundorítóbb koholt vádak alapján kivégzett hitvese, Marie Antoinette szobrai előtt minden nap friss virágok díszlenek.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
*
"Ide minden rangú ember és mindkét nem eljöhet..."
A pesti kávéház mint a társasélet színtere
________________
SALY NOÉMI
Mi a kávéház? Alapfeladatán, a vendéglátáson túl a polgári nyilvánosság egyik alapvető, igen demokratikus intézménye, sajátos átmeneti tér az utca teljes nyitottsága és az otthon intimitása között, egyesítve mindkettő előnyeit. Eredetileg a városszerkezetben is az "átmenet" pontjain - kapuknál, piactereken, hídfőknél - kínált pihenést, felfrissülést, feltöltődést testi és szellemi értelemben egyaránt, s a különböző rétegek - arisztokraták és polgárok, sőt nagyon egyszerű emberek -, a különböző korosztályok és a két nem érintkezésére is olyan lehetőséget adott, amit semmilyen más intézmény nem tudott biztosítani. A kaszinók, klubok, szalonok természetüknél fogva zártkörűek voltak; a korzók, parkok és egyéb szabadtéri helyek hosszas tartózkodásra nem alkalmasak, ráadásul az időjárás szeszélyeinek is ki van téve az ember; a színház vagy a könyvtár a találkozást lehetővé teszi ugyan, de az elkülönülést már nemigen - de ne is folytassuk a sort.
A kávéház Pesten majd két és fél évszázadon át egyidejűleg volt színtere a kötetlen beszélgetésnek, sokféle játéknak és szórakozásnak, de az üzleti életnek és a helyi, sőt az országos politikának, a sajtó és a szépirodalom életének is. Az összes többi vendéglátóhelytől az különbözteti meg, hogy nem az éhes-szomjas munkadarab megtömésén és/vagy leitatásán, majd gyors eltávolításán fáradozott, hanem azon, hogy a sok különböző igénnyel jellemezhető embert - lehetőleg többedmagával - becsalogassa, és addig tartsa benn, ameddig csak lehet. Mindezek miatt jól körülhatárolható külső és tartalmi jellemzőkkel rendelkezett, amelyek történelme során kisebb módosulásokkal, de mindvégig megmaradtak. Közhelyszerűen 19. század végi keletkezésűnek tekintett sajátosságai már sokkal korábban is tetten érhetők és szinte változatlanul megfigyelhetők. Ilyen sajátosság egyebek közt a kávéházi demokrácia, a szakosodott törzskávéházak egyedülállóan nagy száma, valamint a női közönség jelenléte.
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/saly.html
*
HALMOS BÉLA
Teste része a hegedűje
szerző: Borzák Tibor
Hatvanhét évesen kapta meg nemrég a Népművészet Mestere címet. Egész életét a táncházi muzsikára tette fel. Zenésztársával, Sebő Ferenccel kis időre szétváltak az útjaik, de mára újra együtt tudnak dolgozni. Ha elölről kezdhetné Halmos Béla, akkor sem választana más utat. Kitüntetése kapcsán beszélgettünk vele.
http://www.szabadfold.hu/csalad/teste_resze_a_hegeduje_halmos_bela_nepzene
*
Gróf Bánffy Miklós
egész felnőtt életében két asszonyt szeretett. Mindkét szerelme máshoz ment férjhez, de egyikük haláláig a szeretője volt, másikukat 61 éves korában feleségül vette. A maga módján mindkettőjükhöz hűséges volt.
Erdély leggazdagabb főúri családjának fia ifjúként igazi aranyéletet élt. Elvégezte a jogi egyetemet, festeni és zenélni tanult, de eközben kártyadósságokat csinált, váltót hamisított és nőügyekben párbajozott, mint későbbi regényhősei. Szigorú apja ezért egy évre száműzte egy távoli pusztabirtokukra, ahol, úgymond, benőtt a feje lágya. 28 évesen már országgyűlési képviselő, és Kisbán Miklós álnéven publikálni kezdte novelláit és színműveit. Már éppen elhitték róla, hogy megkomolyodott, amikor beleszeretett a nála három évvel fiatalabb Szilvássy Karolába. A rendkívül művelt és hírhedten extravagáns bárónő Erdély-szerte ismert feltűnő jelenség volt, a társasági pletykák főszereplője, aki hol expedíciót szervezett Afrikába, hol irodalmi szalont alapított, hol pedig szakácskönyvet írt. Nem csoda, hogy Bánffy apja nem találta megfelelő partinak, ezért nem járult hozzá a házassághoz. Az eladósorból lassan kiöregedő Karola így végül báró Bornemissza Elemérhez ment feleségül, akit a vadászaton kívül nem sok minden érdekelt. Kapcsolata Bánffyval házasságkötése után sem szakadt meg, rendszeresen találkoztak. Az akkor már ismert politikust és rejtőzködő írót 1912-ben az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsává nevezték ki, ahol ő vitte színre először Bartók műveit. A színésznők „persze mind bájmosollyal fogadtak, mindenik bizonyára arra gondolt, hogy ő »főzi meg« magának az új hatalmasságot” - emlékezett később. Bánffy azonban nem a könnyen megszerezhető nőket nézte ki magának, hanem az ismert drámai színésznőt, a 26 éves Várady Arankát. Hamarosan komolyra fordult a kapcsolatuk, de Bánffy apja ismét közbelépett: Aranka végképp nem lehetett a Bánffy-birtok örökösének felesége, hiszen még báró sem volt, mint az előző feleség-jelölt. Így megismétlődött a korábbi történet, a színésznő hozzáment egy kitartó udvarlójához, Fekete Sándor szülészprofesszorhoz, és megszakította kapcsolatát Bánffyval. Eközben Erdélyben Szilvássy Karola és férje közös gyermeke meghalt, a házaspár szétköltözött, és a szép báróné ismét találkozgatni kezdett egykori szerelmével. A kapcsolat azonban újra megszakadt: jött Trianon, és Bánffy a Bethlen-kormány külügyminisztereként nem járhatott haza Erdélybe. A Budapesten élő Aranka házassága sem volt boldog, orvos férje megállapította, hogy feleségének szervi okok miatt nem lehet gyermeke. 1922 tavaszán Velencébe utazott pihenni, ahol találkozott a miniszteri posztjáról frissen leköszönt Miklóssal. Fellángolt köztük a régi szerelem, és meglepetésükre megfogant az 50 éves Bánffy Miklós és a 37 éves Várady Aranka közös gyermeke, Kató. Aranka férje félreállt a szerelmesek útjából, de élete végéig jó barátságban maradt velük. A házasságra azonban csak a makacsul ellenkező öreg Bánffy halála után kerülhetett sor, 22 évvel megismerkedésük után. A család visszaköltözött Erdélybe, a bonchidai Bánffy-birtokra, ahol Miklós belevetette magát a magyar irodalmi élet szervezésébe. Az általa támogatott Helikon-kör másik fő mozgatója Szilvássy Karola volt, akinek így módja nyílt rendszeresen találkozni idősödő szerelmével. Időközben meg is özvegyült: báró Bornemissza Elemér egy vadászat alkalmával az általa meglőtt szarvasbikában gyönyörködve összeesett, és meghalt. A világháború idején Bánffy Erdélyben maradt, hol a románokkal tárgyalt a különbékéről, amiért kastélyát a németek lebombázták, hol pedig közbenjárt Horthynál, hogy Kolozsvár ne váljon hadszíntérré. Családját biztonságba helyezte: Aranka visszatért a fővárosba, ahol volt férje keresett neki titkos szállást, lányuk pedig amerikai katonatiszt férjét követte Marokkóba. Amikor a határok újra lezárultak, Bánffy ismét Romániában maradt. Karolával már 70 évesek is elmúltak, de folytatták viszonyukat. Ekkor már nyoma sem volt a régi arisztokrata pompának, Bánffy volt kolozsvári palotája egy fűtetlen szobájában húzta meg magát. Amikor Karola 1948-ban, 72 évesen meghalt, házsongárdi sírjára Bánffy hordta a vörös rózsát. Egy évvel később levélben kért kivándorló útlevelet a román miniszterelnöktől: „ellenkező esetben nem marad egyéb számomra, mint az öngyilkosság vagy az éhenhalás." Végül 1949. őszén 76 évesen útra kelhetett feleségéhez, Budapestre, aki ezt jegyezte be naplójába: „Miklós végre meg is érkezik. Lerongyolódva, lefogyva, megöregedve: egy gyönge, csaknem reszkető lábú aggastyán. Nincs egy inge, egy ruhája: de milyen boldogság, hogy végre itt van! Vigyázhatok rá, meggyógyíthatom." Akkor már késő volt: Erdély valaha leggazdagabb földesura néhány hónap múlva nincstelenül és betegen halt meg Budapesten felesége karjai közt. Aranka 16 évvel élte túl férjét, spanyol emigrációban halt meg. Lányuk ma is él Marokkóban, és tanúja lehet, hogy apja műveit világszerte újra kiadják.
*
Önkéntes némaság - a mutizmus
Írta: Csányi Nikolett
Mi is a mutizmus? Az alkalmazkodó viselkedés zavara. A mutizmus némaságot jelent. Mutizmus során a beszédszervek épek, de súlyos viselkedéses gátlás (neurotikus zavar) alakul ki, és a gyermek nem beszél. Általában ezek a gyermekek jó képességűek, de különböző szituációkban, különböző személyekkel kapcsolatban nem szólalnak meg, a gátlást nem tudják leküzdeni, aminek komoly pszichés okai vannak. A mutista gyermek szüleinek klasszikus panasza a következő: ”Nemrég derült ki, hogy az 5 éves gyermekem elektív mutista. Folyékonyan beszél velünk, de más emberekkel, illetve gyerekekkel nem, járunk logopédiára meg szakértő bizottságnál is játunk, de mindig ugyan az a helyzet, rajtunk kívül nem áll szóba senkivel.”
A mutizmus a szocializáció jellegzetesen gyermek- vagy serdülőkorban kezdődő zavarainak csoportjába tartozik. Markáns, emocionálisan meghatározott szelektivitás a beszédben, a gyermek bizonyos helyzetekben jó beszédképességről tesz tanúbizonyságot, míg más helyzetekben nem beszél.
A zavar rendszerint társul olyan jelentős személyiségvonásokkal, mint szorongás, visszahúzódás, (túl)érzékenység és ellenkezés (BNO-10 szerint). Lányoknál gyakoribb, mint a fiúknál.Az ebben szenvedő gyermek visszautasítja a beszédet, kiválasztott személyekkel vagy helyzetben vagy időpontban kommunikál. A gyermek beszédprodukciója és beszédmegértése ép.
Leggyakrabban óvodáskorban, de ritkán az iskolába kerülés idején lép fel. A korábban már jól beszélő gyermek bizonyos helyzetekben vagy feltételek mellett nem beszél. A fellépő tünetnek nincs bevezető szakasza, hirtelen jelentkezik, általában előzmény nélkül. A gyermek dönti el, hogy kit vesz a kommunikációs körbe. A legsúlyosabb esetekben csak a szűk családdal tartja fenn a beszédkapcsolatot, de idegenek jelenlétében még családtagokkal sem. Enyhébb esetekben a gyermek a családtagokon kívül másokkal is kommunikál, de csak bizonyos helyszíneken és bizonyos személyekkel.
Az elektív mutista gyermek következetesen "tartja" némaságát, ebből nem mozdítható ki, sem kéréssel, sem utasítással.
Az állapot kialakulása környezeti, pszichés eredetű, de az ártalmak csak azoknál a gyermekeknél váltanak ki tartós viselkedésváltozást, akiknél ezt alkati adottságok is elősegítik.
A korai diagnózisban és a terápia megkezdésében nagy szerepe van a gyermekorvosnak és a pedagógusnak. Nem lehet arra várni, hogy „majd kinövi a gyerek.” Néhány hónapos fennállástól akár évekig tarthat. Fontos a kórkép egyértelmű megállapítása és elhatárolása a leginkább hasonló megjelenési formát mutató autizmustól, expresszív beszédzavartól, valamint az értelmi fogyatékosságtól. Miután a szelektív mutizmust valamilyen szorongás, gátlás tartja fenn, ezért lényeges a tüneteket létrehozó trauma, vagy funkciózavar feltárása. A szociális és tanulási funkciók gyengülése súlyos lehet, mely iskolai sikertelenséghez, csúfolódáshoz, kiközösítéshez vezethet.
Gyakoribb panaszok és tünetek:
- Romló iskolai teljesítmény
- Feszültség érzése
- Félénkség
- Érzelmi labilitás
- Érzékenység
- Fél a felnőttektől
- Fél más emberek előtt beszélni
- Fél más emberek előtt megjelenni és a figyelem középpontjába kerülni
- Idegenektől való félelem
- Iskolától való félelem
- Ismeretlen helyzettől való félelem
- Riadtság
- Szégyenlősség
- Iskolában, óvodában, bizonyos személyek jelenlétében, bizonyos helyzetekben, idegenek előtt nem hajlandó beszélni
- Tanulási nehézségek
- Félelem attól, hogy zavarba jöhet, megalázó helyzetbe kerülhet
- Szorongás
- Kerüli az emberekkel való kapcsolatot
-Társasági helyzetektől való félelem
Ranschburg Jenő szerint a mutista gyermek némaságának az oka a szorongás, azaz ezzel a viselkedésével védekezik a szorongás ellen. Ebből következik, hogy az elektív mutizmus terápiája is hosszadalmas feladat, abban kell elsősorban segítségére lennünk a gyermeknek, hogy kapcsolataiban bátrabb, „önérvényesítőbb” legyen. Nem elég tehát, egy konkrét okot keresni, ami magyarázatot adhat a szorongására.
http://www.pindur.hu/index.php/nevelunk/570-oenkentes-nemasag-a-mutizmus.html
*
Magamról és a pszichoterápiáról
Idestova huszonöt éve foglalkozom azzal, hogy a nálam jelentkező emberekkel beszélgetek „lelki természetű” problémáikról. Ez idő alatt megtanultam néhány fontos dolgot arról, miképp is működik a gyógyító emberi kommunikáció. „Gyógyító” abban az értelemben, hogy a beszélgetés, vagy beszélgetéssorozat végére az engem felkereső emberek jelentős része jobban érzi magát, mint azelőtt. Több öröme van az életben, szívesebben és jobban dolgozik, kommunikációs ügyessége jól érzékelhetően megnő, összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz a szabadsága, és képes teljes mértékben felelősséget vállalni élete minden ügyében.
Sok-sok jól működő pszichoterápiás irányzat, mindegyiken belül sok-sok jól kidolgozott és használható módszer, eszköz, eljárás létezik. Ez tehát egy szakma. Vannak szakmai szabályai, és feltételrendszere is, amit e szakma gyakorlásához be kell tartani, és van sajátos terminológiája is. Rendelkezik továbbá az egy-egy ismertebb szakmát körüllengő előítéletekkel és a szakmára vonatkozó laikus véleményekkel is. Egy pszichoterapeuta a páciensével való munkájában bármilyen módszert és eszközöket használjon is, a terápiás folyamat maga nagyon egyedi, személyes, megismételhetetlen és egyszeri történéssorozat, mint ahogyan egy-egy ember élete is az.
Jómagam eredetileg jogásznak tanultam, és csak néhány év után láttam hozzá a pszichoterapeuta szakma tanulásának. Az erről való tanulás megkezdése után pedig több mint tíz év telt el, amíg első páciensemet gyógyítóként fogadtam.
Úgy kerültem e különös szakma közelébe, hogy húszas éveim elején hoztam néhány igen rossz döntést, és ezek miatt pszichológiai értelemben megbetegedtem. E foglalkozással tehát mint beteg ismerkedtem meg. Szerencsém volt: igen rátermett terapeutákkal dolgozhattam, így idővel meg is gyógyultam. Ebben a folyamatban lenyűgözött az a jelenség, hogy úgy én, mint mások is, (talán az összes ember) valójában rendkívül egyszerű és könnyen áttekinthető mechanizmusok alapján működik. Némiképp suta hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy minden egyes emberi lény olyan, mint egy mechanikus gépezet, amit egy, kettő, vagy nagyon bonyolult esetben három nyomógombbal működtetni lehet. Eközben természetesen minden egyes személy jogos meggyőződése az, hogy ő maga egyedi, rendkívüli, megismételhetetlen. Ez annyiban igaz is, hogy az élmények, amik élete során érik, valóban egyedi és megismételhetetlen sorozattá állnak össze a lelkében. Ám az egyes ember működésmódja, vagyis amiképpen ezeket az élményeket és a belőlük fakadó motivációkat az élete során felhasználja, az esetek általam ismert részében meglehetősen egyszerű. Ez a felismerés volt az első, ami vonzóvá és érdekessé tette számomra a pszichológus szakmát, mert bár bonyolító hajlamú vagyok, szenvedélyem a bonyolult dolgok egyszerűvé tétele.
Hivatásom megválasztásában nagy szerepet játszott az is, hogy nem szeretek szenvedést látni. Az is zavar, ha magam szenvedek, és az is, ha mást szenvedni látok. Mély, szent meggyőződésem ugyanis, hogy az emberi lényeknek nem muszáj szenvedniük. Az élet arra való, hogy abban minden egyes ember boldog legyen. E meggyőződés mentén viszonylag gyorsan fölismertem, hogy egy élet boldogtalanságának, vagy egy adott életszakaszban átélt boldogtalanságnak az oka legnagyobbrészt maga a személy, aki a szenvedést átéli. Pontosabban az az öntudatlan lelki mechanizmus, ami őt olyan módon működteti, hogy saját életében szenvedjen. Természetesen tudom, hogy megszületni valószínűleg fájdalmas, betegnek lenni nem jó, hogy bárkit érhetnek az életben szerencsétlenségek és fájdalmas veszteségek, sőt még azt is tudom, hogy legtöbbünk nagyon fél a haláltól. Ezzel együtt bizonyos vagyok abban, hogy az életben bárki tartósan jól érezheti magát, ha hajlandó felszámolni azokat a belül és mélyen rejtőző akadályokat, amik ezt meggátolják.
A másik összetevője a pszichoterápia iránti érdeklődésemnek az, hogy gyerekkoromban mindig élénk kíváncsisággal figyeltem, hogyan viselkednek a körülöttem élő felnőttek és gyerekek. Minduntalan meglepett, hogy azok milyen csacskán üzemelnek. Sok fájdalmat okozott szüleim állandó veszekedése, a gyerektársaim közötti folyamatos, kíméletlen háborúzás, a kötelességteljesítésből és lemondásokból fakadó kínok, egyáltalán az emberi létezésből adódó, szükségszerűnek tűnő szenvedés. A tapasztaltakon sokat tűnődtem, és úgy éreztem, hogy ezt az egész „embernek lenni” ügyet sokkal-sokkal jobban is lehetne csinálni, ha tudnám, hogyan kell.
Összefoglalva tehát részint régi személyes érdeklődésem, részint bizonyos elvont felismerések, részint pedig gyógyíttatásom és gyógyulásom története együttesen eredményezték azt, hogy húszegynéhány éve pszichoterápiával foglalkozom. Ráadásul ezt a hivatást szenvedélyesen szeretem. E sok-sok év alatt több száz emberrel dolgoztam. Úgy érzem tehát, hogy van értékelhető tapasztalatom arról, hogy a terápiás kapcsolat hogyan működik.
Szakmai tudásomat legnagyobbrészt Magyarországon, Franciaországban és Németországban szereztem. Mindezek közül talán a legfontosabb az a tízévnyi pszichoanalízis, amelyben páciens voltam. Ez nyújtotta a legfőbb segítséget ahhoz, hogy elégedett emberként, alkotó és értelmes életet élhetek. Emellett tanultam néhány évig a T. A. Berne-féle tranzakcionális analízist, Gestalt-terápiát, NLP-t (neurolingvisztikai programozás), jártam encounter-csoportba, pszichodrámára, sőt még ún. „szabad interakciós verbális csoportba” is (ismereteim szerint ez utóbbi műfaj mára gyakorlatilag kihalt). Ezen tanulmányok mellett képzésem egy bizonyos pontján olyan élmények értek, amelyek kitágították pszichoterápiás szemléletem horizontját, és felhívták figyelmemet a fizikai érzékszerveinkkel érzékelhető világon túli események szerepére életünkben.
A „műfajt”, amiben otthonosan érzem magam, és legszívesebben gyakorlok, szaknyelven „kognitív pszichoterápiának” szokták címkézni. Ez azt jelenti, hogy a gondolatok, és a gondolkodás révén hozunk létre változásokat egy-egy ember önmagához és másokhoz való viszonyában, kommunikációjában és átéléseiben. Ez csupán az egyik terület a működő pszichoterápiák között. Én azért választottam ezt, mert a személyiségemhez ez illik a legjobban. Más módszerek szintén eredményesek lehetnek, azzal a feltétellel, hogy a terapeuta, aki ilyen-olyan-amolyan eszközökkel dolgozik, maga gyógyításra alkalmas ember és ért a szakmájához.
Személyes pályafutásomat a „szabad piacon” kezdtem, nagyon keveset dolgoztam kórházban vagy intézményben. Így tehát amit ebben az írásban bemutatok, az az ún. “ambuláns” kezelésekre, és azon belül is főképpen a “diádikus”, azaz egy terapeuta — egy páciens terápiás kapcsolatra érvényes. Ezt is azzal a szűkítéssel mondhatom, hogy olyan jelentkezők körére érvényes, akik képesek az életüket maguk szervezni. Rendszeresen, pontosan megjelennek a terápiás órákon, és valamiféle állandó jövedelmük van. Ez természetesen jelentős korlát, hiszen számos olyan pszichés probléma és zavar létezik, melyek elszenvedői ezeket az egyébként súlyos és nehéz feltételeket nem tudják teljesíteni. Nekik segíthet a kórház, vagy más olyan kezelések, amiket én nem gyakorlok.
A nálam eddig jelentkezett több száz emberrel való munkám alapján személyes tapasztalatom az, hogy saját magától pszichoterápiába leggyakrabban olyan ember jelentkezik, aki elég széles látókörű, és ezért képes felismerni azt, hogy valamilyen fájdalmas ügyében szakértő segítségére van szüksége. Aki ilyen, az nem csupán felismeri, amikor szakértő segítségre van szüksége, hanem igénybe is veszi azt.
http://villanyipeter.hu/
*
N Y Í L T L E V É L
Oltásokról, és a kötelező beleegyező nyilatkozatról
Szerző: Miklósi István
http://magyarmegmaradasert.hu/
*
A dióból is aranyat csinált
Klapka György idős korára kitanulta a dió szakmát, és tizennyolc év alatt egymilliárd forintból az ország legmodernebb dióültetvényét hozta létre Osliban.
http://index.hu/gazdasag/2012/persely/2012/10/06/a_diobol_is_aranyat_csinalt/
*
A kicsi dió
Élt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly. A gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret, olyan nagy szükség volt a háznál. A szegény ember azért elindult, hogy valami kevés ennivalót keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdõs helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tõle: - Hova mész, te szegény ember? - Én megyek, hogy egy kis élelmet szerezzek a gyermekeimnek, ha valamihez nem fogok, mind meghalnak étlen - feleli a szegény ember. Arra azt mondja az ördög: - Azért egy tapodtat se menj tovább, majd én adok neked egy olyan portékát, amit ha okosan használsz, gazdag leszel, s nem lesz soha szükség a házadnál. Nesze ez a kicsi dió, ennek az a tulajdonsága, hogy akármit parancsolsz neki, mindjárt meglesz egyszeribe. - De hát én azért neked mit adjak? - azt kérdi a szegény ember. - Én nem kérek sokat - feleli az ördög -, csak azt add nekem, amit te nem tudsz a házadnál. A szegény ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit õ nem tud. De semmi eszébe nem jutott, s minthogy erõsen meg volt szorulva, odaígérte. Akkor az ördög átadta a diót a szegény embernek, s elváltak egymástól. Hazaérkezik a szegény ember a dióval, s kérdi a felesége: - Hát hoztál-e valami ennivalót? Mert szinte halunk éhen, úgy oda vagyunk! - Én, hallod-e, semmi ételfélét nem hoztam - azt mondja a szegény ember -, hanem hoztam egy ritka diót. Ezt pedig adta nekem egy ember, s az azt mondotta, hogy ennek a diónak akármit parancsoljak, minden éppen úgy lesz. - S ezt miért adta neked, mert tudom, hogy ingyen csak nem adta - kérdi a felesége. Azt mondja rá a szegény ember: - Nekem egyebet nem mondott, csak annyit, hogy amit én a házamnál nem tudok, azt adjam neki a dióért. Én gondolkodtam, de semmit se tudtam olyat, oda is ígértem. Arra fellobban a felesége, s azt mondja: - No, te pogány, mit tettél, látod-e, én most várok gyermeket, s te azt nem tudtad eddig, s eladtad elõre a gyermekünket. - Már, feleség arról én nem tehetek, ennek most már úgy kell lenni - azt mondja az ember, s parancsol a diónak: - No, te kicsi dió, az én házam népének velem együtt étel, ital, ruházat s minden bõven legyen! S arra meglett minden, amit az ember mondott, s a háznép olyan jóllakott a legfinomabb ételekkel, ahogy többször sohasem. A gazda mármost még nagyobbra akart terjeszkedni, s parancsolta a diónak, hogy neki a kicsi háza helyett legyen egy szép kõháza, körülötte szép kertek, a mezõn, közel a faluhoz, az õ számára szép kaszálók s szántóföldek, azonkívül mindenféle marhák, majorságok. Meg is lett minden, éppen az õ kívánsága szerint. Gazdag ember lett a szegény emberbõl, s közben a feleségének is megszületett a gyermeke. Mikor a legderekasabban folytatnák a gazdaságot, egyszer egy estefelé hozzá megy két öreg ember, s szállást kérnek tõle éjszakára. Õ adott is szállást örömmel s jó vacsorát. Este, ahogy vacsorálnak, azt mondja a két öreg a beszéd között a gazdának: - Tudjuk mi, hogy az ördög eljön az éjjel, hogy ha lehet, elvigye a te legkisebb gyermekedet, akit te nem tudva, szorultságból odaígértél neki. Mi azért jöttünk, hogy az ártatlant megmentsük, hogy ne essék az ördög kezébe. Fogadd meg a mi szónkat: mikor lefekszünk, tegyél az asztalra az ablak mellé egy egész kenyeret, hadd legyen az ott az éjjel. A gazda az asztalra teszi a kenyeret, s azzal lefeküsznek, s elalusznak mind, ahányan voltak. Mikor legmélyebben aludnának, egyszer tova éjfél felé kinn az ablak alatt megszólal az ördög, s azt mondja: - Hallod-e, házigazda, tudod, mit ígértél nekem, mikor az erdõben találkoztunk? Add ki most, én azért jöttem. E szavakat a háziak közül senki sem hallotta, mivel mind aludtak, de a kenyér megszólalt az asztalon, s azt mondta: - Csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tûrj te is, mert én is eleget tûrtem s várakoztam. Engem még az elmúlt esztendõben õsszel elvetettek a földbe, egész télen ott ültem s várakoztam, várakozzál te is. Mikor kitavaszult az idõ, akkor nõni kezdtem lassanként, s vártam, hogy nagyra nõjek, várj te is. Mikor az aratás eljött, valami horgas vassal nekem estek, levagdaltak, csomóba kötöttek, de tûrnöm kellett, tûrj te is. Azután szekérre raktak, egy rúddal lenyomtattak, a faluba vittek, s várakoztam, várakozzál te is. Ott asztagba raktak, rám tapodtak, hogy ropogtam bele, s tûrnöm kellett, tûrj te is. Onnan behánytak a csûrbe, valami összebogozott két darab fával agyba-fõbe s két oldalba is jól megvertek, de tûrnöm kellett, tûrj te is. Onnan zsákba gyúrtak, malomba vittek, két keringõ kõ közé öntöttek, hogy egészen összeromlottam. De el kellett tûrnöm, tûrj te is. Onnan hazavittek, tekenõbe tettek, rám töltöttek valami sós vizet, s az öklükkel két óra hosszat dömöcköltek, gyúrtak, kínoztak engem. S akkor, ami legnagyobb kín a világon, egy behevített égõ tüzes kemencébe behánytak egy nagy falapáttal, de tûrnöm kellett, tûrj te is. Ott jól megsütöttek, még meg is égettek, onnét kitettek, ide behoztak, egy nagy vaskéssel darabokra hasogattak. No, látod már, hogy én mennyit tûrtem, szenvedtem s várakoztam, tûrj s szenvedj, s várakozzál te is. Az ördög erõsen bízott, hogy mihelyt a beszédnek vége lesz, övé lesz a gyermek, de abban bizony megcsalatkozott, mert éppen a beszéd végével megszólalt a kakas, s azontúl nem lehet neki hatalma az emberek között. Azért hát elfutott a maga országába. Így maradott meg a gazdának a kicsiny gyermeke. Jókor reggel a gazda jó reggelit adott a két öreg embernek, s megköszönte a feleségével együtt, hogy a fiacskájukat megmentették az ördög kezétõl. A két öreg avval továbbutazott, s a szegény ember meg a felesége ma is gazdagon él, hacsak a kicsi diót el nem vesztették azóta.
Forrás:
Magyar Elektronikus Könyvtár
Kriza János - Az álomlátó fiú - székely népmesék
http://mek.oszk.hu/00200/00237/00237.htm
*
Honlap-ajánló
Szabó Lőrinc:
Hazám, keresztény Európa
.
Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!
.
Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;
.
száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,
.
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:
.
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?
.
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
.
ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:
.
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
1923
http://www.inditlak.com/
/span |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. október 04. csütörtök, 17:54 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 33.
Átok
Vörösmarty Mihály
Görgeinek híják a silány gazembert,
Ki e hazát eladta cudarúl.
Kergesse őt az istennek haragja
A síron innen és a síron túl.
.
O százezernyi hős fiak vezére,
Dicső, ha győz, dicső, ha elesik,
Ki úr leendett, milyennél nagyobb nincs,
Meghajlott a lábtúrta fövenyig.
.
Kezében volt az ország szíve, kardja,
S ő mint pofon vert, megrugdalt inas,
Feladta gyáván mind e drága kincset,
Bérért vagy ingyen, mindenképen gaz.
.
Hallgatnak ágyuink, a puska nem szól,
E némaság oh mily réműletes!
A hajdu nem küzd, a megjött huszárnak
Kardján most nem vér - csak köny csergedez.
.
Harc nélkül, alku nélkül így elesni!
Egymásra néznek a bús harcfiak
S a hitszegő vezérre szíveikben
Kihalhatatlan átkot mondanak.
.
"Isten, vagy ördög - így kérdik magokban -
Melyik teremté ezt a Görgeit?
Ily férget isten soha nem teremthet,
Ezen megtörnék emberben a hit.
.
Hervadjon a fű, ahol megpihenne,
Akadjon fel, midőn a fára néz,
Enyhet ne adjon éhe, szomja ellen
A föld, s ne nyujtson soha emberkéz...
.
Kergesse őt a balszerencse, mint
Szilaj kutyák a felriadt vadat.
Éljen nyomorból, kínból mindhalálig
S ha elhal, verje meg a kárhozat."
Gebe, 1849. október 10.
*
Este későn megperdítik a dobot
Este későn megperdítik a dobot,
Kiadják a nehéz parancsolatot.
.
Magyar fiúk kezdődik a háború,
De ti azért ne legyetek szomorú.
.
Ha Görgey igaz vezér lett volna,
Magyarország ilyen gyászban nem volna.
.
De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál lerakatta fegyverünk.
*
GÖRGEY ARTÚR
ÉLETEM ÉS MŰKÖDÉSEM
MAGYARORSZÁGON
1848-BAN ÉS 1849-BEN
http://mek.oszk.hu/04700/04739/html/index.htm
+
http://hu.wikipedia.org/wiki/Görgey_Artúr
*
Kis pej lovam megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot
Harmadszor is, sejehaj, megkerülhette volna,
Ha Görgey igaz szívű lett volna.
.
De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk.
Ha Görgey, sejehaj, igaz szívű lett volna,
A magyar ember senki rabja nem volna.
*
Németh László
Az áruló
ISMERTETŐ
"Az Áruló-nak Görgey, a 48-49-es szabadságharc tábornoka a hőse; harminckét éves korában olyan hadvezér, amilyen a Hunyadiak óta nálunk nem született. Kossuth azonban a világosi fegyverletétel után a harc elvesztésének az ódiumát is rája dobja. Ugyanerről a témáról néhány évvel előbb Illyés Gyula is írt drámát; az én darabom azonban nem az övével vitázott, mint első olvasói hitték, nem is a két nagy ember párbaja érdekelt, hanem hogy miképp lehet egy olyan vádat, melynek piciny részét a túl érzékeny lelkiismeret is igazolja, egy hosszú életen át mégiscsak elviselni. A dráma nem is a szabadságharc alatt játszódik hanem utána, Görgey internáló helyén, Klagenfurtban, s abban a pillanatban veszi kezdetét, amikor az osztrák kormány Görgey tábornoktársait, az aradi tizenhárom vértanút fölakasztatja, s az orosz fővezér közbenjárására kegyelmet kapott Görgey ráeszmél, hogy vele kapcsolatban az első kérdés, akármeddig él s halála után is az lesz most már, hogy áruló volt-e vagy sem.
Mint látni fogjuk, ez a dráma is jóslatdrámáim közé tartozik: a klagenfurti helyzet néhány év múlva súlyosabb alakban tér vissza az életembe, mint a Galilei-pör kapcsán. A magyarázat, amit a darab Görgey elmarasztalására ad: bizonyos fokig az én esetemre is alkalmazható. Görgey, ha követett is el hibát, nem volt áruló; bűnbakul azért kiáltották ki szívesen, mert a szabadságharc vezérkarában senki sem szerette: a romantikus táblabírák közt őt, a vegyészt, már a természettudomány szelleme érintette. A romantika önbírálatát, amely Európában s nálunk is 48 után következett be, ő 48-ra elvégezte, s ez a romantikus szívre erőltetett fegyelem, »blazírtság« volt az, amit mint pulykacsibét a tyúkalj, a nemzet az áruló szó rávetésével vert ki maga körül."
Forrás:
Németh László: Negyven év. Tájékoztató pályámról és munkásságomról
http://mek.oszk.hu/01000/01012
&
http://mek.oszk.hu/01000/01011/index.phtml#
*
Freudi elszólás Berlinben
A demokrácia annyit jelent, hogy "gondoskodni kell a zsidó lakosság jólétéről"
Őszintén szólva, mindig is gyanítottam, hogy Adolf Hitler igazat írt a Mein Kampf-ban, amikor azt fejtegette, hogy a demokrácia a zsidóság érdekeinek leginkább megfelelő rendszer. Azonban meggyőződéses antikommunistaként egykoron mégis a demokrácia híve lettem. Most pedig, a rendszerváltás után 22 esztendővel, egy német kereszténydemokrata parlamenti képviselő kijelentése nyomán mégiscsak beigazolódott a gyanúm: a demokrácia tényleg a zsidóságnak a gójok felett gyakorolt uralmát hatékonyan biztosító rendszer.
http://kuruc.info/r/7/101966/
p.s.: ha a „zsidóságon” nem elsősorban, vagy kizárólag stb. fajt, származást stb. értünk, hanem egy olyan mentalitást-életstratégiát, amit pl. A velencei kalmár példáz, s amit a magyar irodalomban pl. Wass Albert műveiben ábrázol típusaiban, akkor szerintem előrébb jutunk Európa/Észak-Amerika és a képére formált második, harmadik világ politikai, gazdasági és kulturális csődjének megértésében (N.J.)
*
Szenti Tibor - Szűcs László
Rendhagyó lexikon
Tartalom
Előszó
Alattvaló
Álom
Állatőseim
Bábu
Bolond
Civilizáció
Család
Csönd
Csőcselék
Dob
Dög
Edény
Ember
Emberáldozat
Eső
Évszakok
Fa
Fájdalom
Fáradtság
Fohász
Földanya
Garázda
Gép
Gyáva
Győztes
Hajlékkészítés
Halál
Harc
Hegy
Idő
Isten
Játék
Katona
Kenyér
Kert
Lárva
Lelkiismeret
Levél
Létra
Lusta
Madár
Matematika
Nap
Nemzés
Nyomor
Óra
Őseink
Pénz
Puszta
Rab
Ruha
Sárkány
Szem
Szenvedély
Szerelem
Szülés
Táltos
Trónus
Tűz
Tyúk
Univerzum
Út
Ünnep
Vándor
Vér
Vihar
Víz
Zászló
Zátony
Zsugori
Fülszöveg
Szenti Tibornak ez a 14-ik könyve - nem számítva az egészségügyben írt 7 mentális tankönyvet és egy ismeretterjesztő kötetet. Könyveit egymástól eltérő műfajban alkotta. Ez jelzi szerzőjük kísérletező kedvét és sokirányú érdeklődését.
A Rendhagyó Lexikon 70 irodalmi szinten megfogalmazott szócikket tartalmaz. Az esszék egy része olyan írásokból tevődik össze, amelyek aligha találhatók a nagy lexikonokban. Az "Alattvaló", "Gyáva", "Lusta", "Zsugori" stb. mély emberismeretről és lélekábrázolásról tanúskodik. A szócikkek az adott témát tartalmuk szerint a természet-, illetve a társadalomtudományok szempontjából tárgyalják; vagy e tudományágak párhuzamosan egymás mellett jelentkeznek, átszűrve a szerző szubjektív, szürrealisztikus érzésvilágán és szemléletén. A kötet ettől vált egyénivé.
Esszéinek van egy közös és fontos összekötő fonala. Valamennyiben, még a sárkányokat, vagy a tyúkot tárgyaló tanulmányban is - gyakran nem kis iróniával és kritikával - az emberről szól. Szüntelenül kicsendül belőlük az aggódó és moralizáló hang: honnan jöttünk, hol tartunk, és mivé válhat az Ember, a minket körülfogó, számunkra fölmérhetetlen univerzumban.
E kötethez egyenlő szerzőtársat - és nem illusztrátort - talált Szűcs László szobrászművészben, aki minden fejezethez egy-egy szobrát, érmét, különleges, nemes anyagokból készült, organikus művészeti irányzatú plasztikáját nyújtotta.
Szenti Tibor - Szűcs László: Rendhagyó lexikon
Esszék
http://mek.oszk.hu/08500/08582
+
Gulácsy Éva - Szenti Tibor: Empátia
http://mek.oszk.hu/08900/08968
Szenti Tibor: Állat vagy ember?
http://mek.oszk.hu/08900/08974
Szenti Tibor - Bicsérdy Gyula: Állatjelölések
http://mek.oszk.hu/09300/09366
Szenti Tibor: Betyártörténetek
Mondák és dalok
http://mek.oszk.hu/08500/08584
Szenti Tibor: Bibó Lajos vallomásai
http://mek.oszk.hu/08600/08636
Szenti Tibor: Egészségünkért!
Tanácsok lakosságunk testi és lelki egészségének megőrzéséhez
http://mek.oszk.hu/08900/08983
Szenti Tibor: Építőáldozatok nyomai Hódmezővásárhelyen ; Befalazott emlékek a hódmezővásárhelyi tanyák építményeiben
http://mek.oszk.hu/09000/09005
Szenti Tibor: Haiku
http://mek.oszk.hu/08400/08419
Szenti Tibor: A halál
http://mek.oszk.hu/08900/08975
Szenti Tibor: A hit
http://mek.oszk.hu/08900/08970
Szenti Tibor: Istenhez közelítve
Esszék
http://mek.oszk.hu/08500/08576
Szenti Tibor: Jocó, szólnak a harangok!
Emlékezés Nagy Józsefre, a Magyar Televízió főoperatőrének vásárhelyi művészkorszakára
http://mek.oszk.hu/08800/08833
Szenti Tibor: Kalászkisasszony
Történetek a szerelemről
http://mek.oszk.hu/08500/08573
Szenti Tibor: Készülődés az elmúlásra
Tanácsok betegeknek, gondozóiknak, gyászolóknak
http://mek.oszk.hu/08900/08982
Szenti Tibor - Holler László: Két világ között
Irodalmi olvasmányaim
http://mek.oszk.hu/08600/08629
Szenti Tibor - Bicsérdy Gyula - Facsar Imre: Marhavész a XIX. század első felében
http://mek.oszk.hu/09300/09343
Szenti Tibor: Megkapaszkodás és elszakadás
http://mek.oszk.hu/08900/08976
Szenti Tibor: Önismeret
http://mek.oszk.hu/08900/08969
Szenti Tibor: Parasztvallomások
Gazdák emlékezése Hódmezővásárhelyről
http://mek.oszk.hu/08600/08696
Szenti Tibor: Paráznák
Dél-alföldi szexuális bűnpörök a feudalizmusból, 1723-1843
http://mek.oszk.hu/08400/08461
Szenti Tibor: Szampó és Mirmidó
Elbeszélések
http://mek.oszk.hu/08500/08572
Szenti Tibor: A szeretet
http://mek.oszk.hu/08900/08971
Szenti Tibor: A tanya
Hagyományos és átalakuló paraszti élet a Hódmezővásárhely-kopáncsi tanyavilágban
http://mek.oszk.hu/08700/08709
Szenti Tibor: A tetejetlen fán
http://mek.oszk.hu/08800/08803
Szenti Tibor: Vásárhelyi emlékeim
http://mek.oszk.hu/08500/08578
Szenti Tibor: Vér és pezsgő
Harctéri naplók, visszaemlékezések, frontversek, tábori és családi levelek az első világháborúból
http://mek.oszk.hu/08700/08715
*
Menyasszony-búcsúztató
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem sepri már többé az én gyenge karom.
.
Sepertem eleget, seperje már más is,
Öleltem a babám, fogom ezután is.
.
Amerre én járok, még a fák is sírnak,
Gyönge ágairól a levelek hullnak.
.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mert az édesapám sírva keres engem.
.
Sárga madár a víz felett, édesanyám Isten veled,
Tudom, nagyon fáj a szíved, de azért csak Isten véled.
.
Isten veled testvér, jó utat kívánok,
Az Isten áldása szálljon tireátok.
.
Istenem, országom, régi szabadságom,
Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom!
.
Amíg leány voltam, szabad madár voltam,
De már asszony leszek, halálig rab leszek.
.
A veres folyóka felfutott a fára,
Üresen marad már a Baloghék háza.
*
Ne légy olyan, mint a harkályok!
"A szeretet türelmes, jóságos..."
(1Korinthus 13:4)
(szerző: Bob Gaas)
A Discovery ûrsikló történetében volt egy alkalom, nem szállhatott fel - nem mûszaki problémák vagy tõkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az ûrsikló külsõ üzemanyagtartályát borító szigetelõhabot. Ez a szigetelõhab azonban létfontosságú az ûrsikló feladatának teljesítéséhez. E nélkül jég képzõdik a mélyhûtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat.
Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hûtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: Mielõtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott.
Oswald Chambers mondta: Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért." A zsörtölõdés nem mûködik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik õket. A Biblia azt mondja: A szeretet türelmes, jóságos." Tehát ahelyett, hogy belecsípnél" a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belõlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, ki fogja?
Pál azt írja: ...ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az idõtálló alapelvek segíthetnek.
*
Hiszel neki?!
Vannak emberek, akik szeretnek másokat manipulálni. Általában egy dolog vezérli őket, hogy elérhessék céljukat, megszerezzék amit akarnak, vagy a másik fölé kerekedhessenek. Nyerni mindenáron. A veszítéstől irtóznak.
Sikeres, látszólag mindennapi emberek, sokszor társadalmunk megbecsült tagjai. Törvényt ismerő (betűjét betartó – de szellemét már kevésbé), sokszor az átlagnál intelligensebb emberek ők. Viselkedésük elsőre vonzó, fellépésük határozott. Magabiztosságuk, érzelmi függetlenségük a biztonság illúzióját keltheti egy emocionálisan vagy anyagilag kiszolgáltatott, önmagát mások tükrében értékelő, mások pozitív visszajelzéseitől függő ember számára.
(…)
A fentiek alkalmazásához egy nagyon hasznos könyvet ajánlok:
Báránybőrben
A nyílt agressziótól a manipulációig
Dr. G Simon, Háttér , 1987
http://lelkizona.hu/hiszel-neki/
*
Lady Gaga:
anorexia és bulimia 15 éves koromtól
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/lady_gaga_anorexia_es_bulimia
*
Szabó Gyuri bácsi
- a bükkszentkereszti füves ember októberi előadása
A füves ember öröksége- és tapasztalatai
Szeretettel köszöntöm Önöket. Először nagyon röviden magamról és a családról. Nyolcvankét éves múltam áprilisban. Teljesen egészséges vagyok, használom a gyógynövényeket, természetes körülmények között élek.
Hat éves koromtól tanultam, nyolc éven keresztül. 14 éves koromig a gyógynövények, a népi gyógyítás ismeretét nagyanyámtól, aki Sajókazincnak volt a javasasszonya, anyai ágon, nagyon régen. Ő úgy mondta, ő volt a huszadik nagymama. Abban az időben, 30-as években minden falunak, sőt a mai napig is vannak olyan emberei, akik gyógyítanak különböző módon, nemcsak gyógynövényekkel, hanem más dolgokkal is. Nagymama is elég sok mindent csinált, amit én már nem használok pl. petróleum, néha ajánlom, és néha elfogadják, de én magam nem használom. Rák ellen és torokgyík ellen használtuk a petróleumot, és állatgyógyászatban, baromfivésznél. De elsősorban füveket használunk, olyan, mint pióca, mész, só, iszap, szénapelyva, ezeket nem használjuk, pedig nagyon ráférne az emberiségre.
Aztán a rendszerváltás óta csinálom, mert az előző rendszerben nem volt szabad ezzel foglalkozni, kuruzslásnak minősítették. 1979-ben Oláh Andornak az Új hold, új király c. könyvében le van írva, hogy 79-ben Kuszkoban az egészségügyi világszervezet Bannerman professzora hivatalosan semmisnek jelentette ki a népi gyógyítás hátrányos megkülönböztetését. Nálunk akkor még nem vették figyelembe.
Azóta egyre nagyobb az érdeklődés ebbe az irányba, ma már egész meglepő dolgok vannak a természetes gyógymódokkal kapcsolatban. Minden népnek van népi gyógyítása. Nekünk miért ne lenne, minden faluban van. Nagyon sok öreg ismeri és használja a gyógynövényeket, csak nem járják az országot, nem mondják el úgy, mint én. És ne vegyék szerénytelenségnek, de esetleg csak rész dolgokat tudnak.
Azóta volt legalább négy vagy öt világkonferenciája az egészségügyi szervezetnek. Sőt az egészségügyi világtanács határozatban rögzítette, hogy a kormányok foglalkozzanak a népi gyógyítással, hozzanak megfelelő rendeleteket, hogy a népi gyógyítók tudják ezt alkalmazni. Kezdjék el ismét a tudományi egyetemeken tanítani és kezdjék el kutatni a népi gyógyítást.
Most viszont ott tartunk már, hogy az egész világ hihetetlen mértékben fordul a természet felé. Talán mondhatjuk azt, hogy az emberiség harmadszor akar visszatérni a természethez, mert nagyon nagy baj van. Borzasztóan nagy baj van, amikor már hivatalos adatok vannak. A Kossuth rádióban hangzott el július egyik reggelén. A bemondónő kérdezte a berlini riportert, hogy igaz e, hogy németek 35% nem hajlandó elfogadni a gyógyszert. A berlini riporter visszaigazolta valóban így van, ez hivatalos adat. A franciák 30%-a - ez egy magyar professzor tanulmányában van -, a világ összes lakosságának pedig 82%-a nem hajlandó elfogadni a gyógyszert, ebbe benne van Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, ezért ilyen magas ez a szám. Vannak olyan országok pl. Ázsiában - Indonézia -, ahol 80 ezer orvos közül 20 ezer a nyugati értelembe vett orvos, és 60 ezer a népi gyógyító.
Alternatívát kér e gyógymód, mert van olyan ország, ahol a második halálok a gyógyszer mellékhatás. Ez állítólag Amerika, de a világon a negyedik a halálok a gyógyszerek mellékhatása. Ma már ki merik jelenteni az orvosok, hogy az orvosi kezelések 60%-a tünetkezelés, ki merik jelenteni, hogy vége van az antibiotikumos korszaknak, mert egyszerűen nem reagálnak a kórokozók, az antibiotikumos kezelésekre. Ki merik jelenteni most már hivatalosan, hogy a rákos, azaz az onkológiai vizsgálatoknak az 50%-a téves - Magyarországon. Ezt is hírközlő szervekben mondják ki, és azzal indokolják, hogy a jó onkológus szakemberek kimentek külföldre, akik itt maradtak gyakorlatlanok. Van benne igazság. Viszont abban is van igazság, a Dunántúli Naplóban jelent meg pár évvel ezelőtt, hogy egy magyar főorvosnő, aki kint praktizál, hogy a németeknek több mint 50%-a, ahhoz az orvoshoz, aki csak gyógyszert tud felírni nem szívesen adja le a kártyáját. Keres alternatívát. Én személyesen ismerek egy magyar orvost, aki Bern mellett egy rákkutató intézetben dolgozik - Bogácson szoktunk találkozni. Ő mondja, hogy náluk van olyan rendelőintézet, ahol megvizsgálják a beteget és az orvos megkérdezi tőle, hogy milyen gyógymódot akar és, ha azt mondja, hogy gyógynövényekkel akarja gyógyítani magát, az orvos felírja a gyógynövény receptet, melyikből és mennyit és ott a rendelőintézetben lévő boltban megveszi, a gyógynövényes, patikus vagy gyógyszerész összekeveri neki és odaadja.
És most lepődjenek meg, hogy a borsod megyei miskolci kórházzal jövő héten vagy utána kötök szerződést. A megyei kórház főorvosa és orvos igazgatója, aki egyben a nőgyógyászati osztály vezetője nagyon nyitott az egészre, a Babaváró programunkkal fogunk szerződést kötni. A Duna TV-ben nyilatkozott erről. Hihetetlenül jól működik most már az egész országban. De hívtak már az ózdi kórházba, hogy csináljunk boltot, oda akarnak hívni.
És még egy nagyon nagy öröm a számomra, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem meghívott, márciusban fogok menni. Két előadást kell tartanom orvostanhallgatóknak a népi gyógyításról, a tanszékvezető professzor hívott meg. Megyek most ebbe a hónapban, vagy a jövő hónap elején Nyíregyházára, egy zártkörű rendezvényre, ahol ápolóknak és orvosoknak fogok előadást tartani.
Nagyon szoros a kapcsolatunk a Semmelweis Egyetem gyógynövénykutató intézetével. Ők vizsgálnak öt teánkat is.
A legutóbbi egészségügyi világszervezeti kongresszus 2008. november 8-án volt Pekingben, az internetről le lehet tölteni, az úgynevezett Pekingi nyilatkozatot, ahol hat pontban rögzítették, hogy mit kell a kormányoknak tenni, meg a népnek, az orvostársadalomnak.
Azzal kezdődik, hogy mindenkinek kötelessége a saját egészségével törődni. Egyértelmű. Legjobban saját magunk tudunk vigyázni az egészségünkre. Aztán azzal folytatja, hogy a kormány hozzák meg a megfelelő rendelkezéseket, az orvosok kezdjék el tanulni újra a népi gyógyászatban rejlő tudást, és a kutatók pedig kezdjék el kutatni azokat a dolgokat, amiket a nép sok ezer év alatt összeszedett. A népi gyógyítók pedig vizsgázzanak le. Én májusban vizsgáztam, igaz azt kérdezték, hogy minek az nekem. Mondtam, hogy legyen egy papírom, és most nagyon jó, hogy van egy papírom, mert ezzel tudok szerződést kötni a kórházzal, így ők nincsenek bajban, hogy egy kuruzslóval kötöttek szerződést. Még van ilyen per Magyarországon, képzeljék el. Nemrégen a televízió egyik csatornáján arra lettem figyelmes, hogy egy idős hölgy megy ki a teremből, és visszaszól, hogy "Továbbra is állítom, hogy nem vagyok kuruzsló". És megkérdeztem egy rendőrorvost, hogy igaz e, és igaz, hogy vannak ilyen perek. Az illető nem tudta a Pekingi Nyilatkozatot, meg az orvos sem tudta, meg az bíró sem tudta, hogy van ilyen. Sőt mondok egy nagyon érdekeset, az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe mi vittük fel a lányommal ezt a Pekingi Nyilatkozatot, mi adtuk nekik oda az idén, mert ők sem tudták. 2008-ban hozták, és ők sem tudták. Erről röviden ennyit.
Egyre több fiatal érdeklődik és ez nagyon jó, mert akkor kell kezdeni, amikor még egészségesek vagyunk, és akkor nem leszünk betegek. Hat éves koromban kezdtem, azóta használom a gyógynövényeket. Egy öt literes fazék volt a sütő tetején, nagyanyám, amíg élt, abba mindig tea volt. Aki szomjas volt itta a gyógyteát, víz helyett, mert nagyon rossz volt a vizünk. Nem volt vezetékes víz a szüleim házában, és nagyon vas ízű volt a víz. Ezért döntött úgy nagymama, hogy mindenki teát iszik.
Mit is tud ez a népi gyógyítás? Egészen meglepő dolgokat és most egyre inkább kerülnek elő az írásos anyagok is, mert eddig csak a régészeti leletek voltak. Hogy van hat vagy nyolc honfoglalás kori harcos koponyája, ami meg van lékelve, és alá van írva - én Szentendrén láttam a Skanzenben -, hogy még élt 12 évet ezután. Most már elkezdik mondani, hogy II. Vak Bélát megvakították, és meggyógyították a sámánok, - életben maradt. Azért vakították meg, hogy ne legyen király - Ő Árpád házi király volt - de király lett, a végén még gyerekei is születtek. Túlélte a vakítást, - amit tüzes karddal csináltak annak idején.
Nagyon-nagyon régi írásos anyagokban, a legrégebbi írásos anyagban, az úgynevezett inkvizíciós peranyagokban van, hogy sámánokat büntették sokszor halállal, mert gyógyították a rákot. Akkor... Az első inkvizítort 1270 körül nevezte ki a pápa, és az úgynevezett kassai kódexben van rögzítve az összes inkvizíciós per, ez dominikánus szerzeteseknél van Kassában, de az egyik ilyen szerzetesnek sikerült kimenteni egy ilyen anyagot és abból írta a könyvét.
Nekem is volt egy bőrrákom, amit magam meggyógyítottam annak alapján, amit a nagymamám tanított nekem.
Most azt mondanám, hogyan védekezzünk, hogyan maradjunk egészségesek, és elkezdenék beszélni arról, hogy fejtől lefelé milyen baj érheti az embert és azt hogyan kell gyógynövényekkel gyógyítani.
Kezdjük a hajunkon - az enyém a lustaságtól ilyen, mert ma is meg tudnám csinálni, hogyha rendszeresen csinálnám, diólevéllel kenném be, diólevél teával. Hajmosás után a diólevél teát rajta hagynám, és akkor elkezdene nőni a hajam.
A másik módszer, amikor korpásodást akarunk gyógyítani, és kicsi hajerősítést akarunk csinálni, akkor csalánlevéllel történő hajmosás utáni leöblítés, majd beledörzsölni diólevél teával, és 10-15 perc után leöblíteni.
És van egy olyan, amit kevesen alkalmaznak, pedig nagyon hatékony a hajukra. Egy fél citromlé, ugyanannyi tejszínnel és 4-6-8 csepp mandulaolajjal összekeverni és azt beledörzsölni hajmosás után a hajba, és ezt egy fél óra után le kell mosni, mert akkorra a mandulaolaj beszívódik a hajhagymákba, hihetetlenül jó korpásodásra és hajnövekedésre.
Van még sok minden más pl. a nagybojtorján gyökere, amit a Bánfi hajszeszbe tettek -a Herbária állította elő -, annak csak az első éves gyökere jó, amikor még nem hoz magot.
Szemünkre nagyon kell vigyázni. A szemünk gyógyítására két növényt használunk, az egyik a diólevél, a másik a szemvidító fű. A diólevél hivatalosan is ki van mutatva a szemnek a működését segíti, és csak bele kell dörzsölni féldecinyi diólevél teát. A diólevéllel meglepő eredményeket tudok most Önöknek mondani, amit én tapasztaltam. A népi gyógyítás úgy épül fel, hogy mindig valaki hozzátesz valamit és az marad meg az emberek számára. Én két dolgot tettem hozzá, amit most elmondok Önöknek. Nagyon jó látásjavító és szemfenéktisztító a diólevél. Szürke hályog ellen ajánljuk, amikor még nem alakul ki, akkor naponta, hogy egy kicsikét csak négyszer-ötször bekenjük a szemünket, bele is kell, hogy menjen a szemfenékbe, mert ki kell tisztítani. Ha már kialakult a szürke hályog, akkor már nem használ. A zöld hályognál viszont sokáig kell használni, egy évig, és annál használ. Látásjavító, hogyha nem termel könnyet a szemünk, akkor száraz szem ellen lehet használni. Ezek régiek, ezeket tudjuk. Tavaly valamikor novemberben vagy decemberben felhívott egy idős néni, hogy romlik a látása, nagyon rossz már a látása, szeretne valamit és akkor neki a diólevelet ajánlottam. Az idén márciusban felhívott és mondta, hogy Gyuri bácsi megszűnt a kettős látásom a diólevéltől. Beleteszi a kezét és dörzsöli naponta ötször-hatszor. Nem gézzel, nem vattával, hanem kézzel.
A másik ilyen az idén volt, hívott egy néni szintén, hogy romlik a látása, nagyon rosszul lát, homályosan, ez a szokásos, amikor az idős beteg már rosszul lát. Neki is a diólevelet ajánlottam. Júliusban hívott fel, hogy Gyuri bácsi a ciszta eltűnt a szemfenékről. Ezek a dolgok azok, amiket hozzá lehet tenni, de a diólevéllel további dolgokat is lehet tapasztalni.
A szájon belül rengeteg problémánk van, orvosok mondják, hogy a végbelünkben nincs annyi károkozó, mint ami a szánkban van. Múltkor egy nagyon érdekes fogorvos előadását hallottam, hogy nem jól mossuk a szánkat. A nyelvünket soha nem mossuk meg fogkefével, csak a fogunkat és a fogínyünket, pedig a nyelvünkön a lepedékben nagyon sok kórokozó megtelepszik. Érdemes csak megelőzésként is diólevél teával gargarizálni és kiköpni. Azok a gyerekek, akik már gargarizálni tudnak, azoknak nem lenne szabad megengedni, hogy kivegyék a manduláját. A diólevél nagyon jó a mindenféle a gyulladásra, ami a szánkon belül van. Idős asszony, egy éve antibiotikummal kezelték, mandulagyulladásra, de nem operálják már meg. Ajánlottam neki a diólevelet, csak annyit, hogy gargarizálja és köpje ki, nem kell meginni. Három hét múlva boldogan hív, hogy a doktor úr megkérdezte mit csinált, mert egy szikra genny sincs a mandulájában, egy évig nem volt ilyen lehetőség, egy évig ott volt állandóan a genny a mandulájában. Az antibiotikum már nem használ, mert a kórokozók ellenállóbbak lettek. Valószínű, hogy a gyógyszeriparban is növekedni fog a gyógyhatású készítmények listája, meg maguk a gyógynövények is.
A fogínysorvadásra két növényt ajánlunk. Az egyik a diólevél teájával kell ecsetelni a fogínyünket, a másik pedig a fagyalkéreg, de ez egy mérgező növény, csak ecsetelni szabad vele, kiköpni és utána kimosni a szánkat, viszont hihetetlen jó fogínysorvadásra.
Nagyon jó a diólevél, ha arcüreg- vagy homloküreg gyulladásunk van, vagy orrmandula gyulladás, vagy van egy orrpolip az orrunkban, akkor a diólevéllel kell felszívni, vagy pumpával felnyomni és a két orrjáratot kitisztítani belülről. Ha arcüreggyulladás van, akkor az először gargarizálni, majd arcüregre rátenni a diólevelet kívülről dunsztkötésben éjszakára, ha homloküreg gyulladás van, akkor a homlokra rátenni. Így 4-6 hét alatt rendbe jön.
Nagyon jó a torkunkra az apróbojtorján, amelyik a torokfertőtlenítést végzi és amellett emésztésjavító is. Érdemes használni.
Sok embernek van problémája a pajzsmiriggyel,alul működik vagy túlműködik. A népi gyógyászatban először mindig meg kell keresni, hogy miből ered a probléma.
Van egy olyan mirigyünk, hogy agyalapi mirigy, ez 11 féle hormont termel, a 11 féle hormon egyike a pajzsmirigyünket működteti, a pajzsmirigyünk az egész anyagcserénk szabályozója. Ha az agyalapi mirigy, azt a hormont nem megfelelő módon termeli, akkor nem megfelelően szabályozza a pajzsmirigyünk működését, - akkor az egész anyagcsere folyamatunk felbomlik. Elsősorban az alapbajt kell kezelni, s ezt úgy hívják, hogy szurokfű, vad majoránna. Rendkívül jó az agyalapi mirigy működésére, korlátlan ideig iható, korlátlan mennyiséget lehet belőle meginni. Nemcsak arra, hanem a 11-féle hormon termelésére is kedvezően hat (tejtermelésre, peteérésre, here működésére, növekedés szabályozó, stb.), nagyon sok féle hormont termel. Megelőzésként elég hetente egyszer, tíznaponta egyszer egy csészével meginni belőle. Érdemes használni a szurokfüvet. Nálunk a Babaváró programban, a tea keverékben szurokfű is van.
Ha már a pajzsmiriggyel van baj, - vagy ha nincs baj -, akkor is érdemes egy galaj növényt használni. Maria Treben az írja, hogy a közönséges galaj a legjobb, majdnem ugyanolyan hatású a ragadós is, és a harmadik a tejoltó galaj. Ez utóbbi jó a vesénkre és a mirigyrendszerünkre.
Az idén valami olyasmi probléma lesz a télen, amihez tejoltó galaj fog kelleni. A veseműködést is segíti. A természet mindig előrejelzi, hogy milyen növényekre van szüksége az embereknek, és meg is termi előre. Nagyon érdekes, hogy most éppen a pajzsmirigy problémával kapcsolatban.
Bükfürdőre mentünk egy orvos ismerősömmel egy konferenciára, és abban az évben nagyon sok volt a közönséges galaj, és mondtam neki: Nézd János, mennyi galaj van. Kérdezi: És azt mit jelent. Mondom: Azt jelenti, hogy pajzsmirigyprobléma lesz az idén biztos. Ő akkor nem szólt nekem rá semmit, később mondta el, hogy a környezetében lévő orvoskollégákat, házi orvosokat megkérte, hogy írják már fel, jegyezzék fel, hogy mennyivel több a pajzsmirigybetegséggel jelentkezők száma. Utána mondta el nekem, hogy majdnem megduplázódott a számuk. De a természet már előre jelezte, hogy szükség lesz a közönséges galajra, mely nyelvrák ellen is jó frissen készítve.
Érdemes ezzel a galajjal foglalkozni és segíteni a pajzsmirigy működését, akkor mikor már úgy alakult. Akár alul, akár túlműködik. Gargarizálni kell és utána meginni. Ha van rajtunk göb, akkor mindenképpen a göbre rá kell tenni a galaj füvet, éjszakára dunsztkötésbe. Nem hatnak gyorsan a gyógynövények, de hat-nyolc hét alatt rendbe teszik mindenképpen. És el lehet hagyni a pajzsmirigyműködést segítő gyógyszert is, - kb. egy év múlva. Megelőzésképp érdekesebb.
Érdekes, hogy van egy olyan kézikönyv, hogy MSD Orvosi kézikönyv a családban egy amerikai könyv, és állítólag ők azt írják - nagyon jó orvosi kézikönyv a háznál, lehet használni - pajzsmirigyproblémáknál, hogy (Amerikában amióta minden sót jódoztatnak, kötelező a só gyártóknak jódot tenni a sóba, és minden tehén tőgyét jódos vízzel kötelezően mossák le fejés előtt, azóta nincsen pajzsmirigy probléma.) Ezt írja a könyv.
Azon kívül olyan gondunk lehet még a fülünkkel, hogy az agyi vérellátásunk nem megfelelő. Mindenféleképpen meg kell nézetni, aki ilyen problémával jön, mindenféleképpen küldjék el nyaki ultrahangra. Nézzék meg a nyakán a két nyaki ütőérnek az áteresztő képességét. Idős embereknél nagyon gyakori, hogy beszűkül, mert lerakódik a koleszterin, és 80-85%-os már az áteresztő képessége. Ilyenkor az egész agynak rossz lesz már a vérellátása, - ilyenkor van szédülés, memóriazavar. Többek között a fülünknek is, akkor zúg a fül. Mindenképpen ezt kell kitisztítani, úgy hívják, hogy fokhagymás almaecet. Almaecetbe kell pucolni fokhagymát, almaecet félig legyen összevagdalt fokhagymával, és ezek a kicsi fokhagymák maradjanak benne. 24 óra alatt a hatóanyagok kioldódnak belőle, és ezt a két nyaki ütőeret ki lehet tisztítani tökéletesen 6-8 hét alatt. Napi kétszer-négyszer este otthon megcsinálja, és akkor kitisztul. Ha már ennél anyagnál járunk, akkor ez gerincmeszesedésre is nagyon jó ez a fokhagymás almaecet. Kenegetni kell vele a gerincmeszesedést, gerincsérvet, vagy ha már kopva van, és esetleg a két csigolya egymást éri, akkor étkezési zselatint kell minden alkalommal este rákenni a gerincre és akkor pótolja azt a síkosságot, ami két csigolya között mozog.
Csontritkuláskor, ha a csontsűrűség nem megfelelő, akkor egy tyúktojás héját kell megenni egy héten. Megfőzni, lehámozni, a hártyát kikaparni belülről, a sütőben még egy kicsikét sütni és akkor megdarálni és megenni.
A fülünkre, ha zúg, akkor mindenképpen kell veronikafű. Nagyon jól tisztítja az agyi hajszálereket, egy kicsikét tágítja is. Én ugyan nem vagyok híve a tágításnak, mert a kistéri zöldből csinálták a Cavingtont, egy magyar professzor felfedezte, most már vegyi úton állítják elő, nem is olyan jó, mint volt. A kistéri zöldből csináltak Tiszavasváriban vérnyomáscsökkentőt, az jó volt; amikor pedig vegyileg kezdték előállítani a hatóanyagot az már nem volt jó, és már nem is csinálják. Ilyen egyszerű, hogy nem állnak vissza rá, hanem vegyileg állítják elő, mert az hihetetlenül olcsóbb, mint a gyógynövényt felvásárolni.
A másik probléma a tüdőnk, a légutak rendben tartása, a hörgők működése. Erre nagyon régi növények vannak, talán a legtöbb ilyenből van. A martilapu, melynek 3000 éves írásos anyaga van Kínában, írták, hogy a martilaput asztmára is lehet használni. Szivart csináltak belőle és úgy szívták el a levelét az asztmások, és így tisztította a lég utat. Régen használták a virágát. A másik 2000 éves, úgy hívják, hogy illatos macskamenta. A kakukkfüvet, útifüvet régen használják, nagyon jó a tüdő tisztán tartására.
A diólevélről - közben-közben eltérek, ezért elnézést kérek -, de hihetetlen rossz információ terjed róla: ami a könyvekben le van írva pl. hogy a túlzott használata májkárosodást okoz. No de kérem, mi a túlzott használat, mi az, hogy lehet. Az, vagy nem az. Kinek mennyi a túlzott? Van egy ismerősöm, vizsga előtt meghívtak az ETI-be egy természetgyógyász vizsgára nézőnek, hallgatónak, hogy nézzem meg, hogyan zajlik egy vizsga. Egy gyógyszerész docens mellett ültem, akivel beszélgettünk közben, és mondta, hogy kíváncsi volt, hogy a diólevélre talál e szakmailag olyan hivatalos kutatási anyagot, ami ezeket bizonyítja. És képzeljék el nem talált, pedig kutatott az interneten, tudományos helyeken, folyóiratokban, szakkönyvekben és sehol nem talált hivatalos adatot, hogy a diólevél valami kárt is csinál az emberi szervezetben. Ami még érdekes, hogy van egy ismerősöm, aki rendőrorvos és vele tavaly találkoztam Gödön egy szabadegyetemi előadáson, megismerkedtünk és ő szereteti tütüt. És mondta, hogy adjak neki valamit a májára, mondtam, hogy a diólevél kiváló a májra. Azóta többször találkoztunk és kérdeztem, hogy a diólevél. Hát még mindig iszom. Mondtam, hogy hagyja már abba, mert az írják, hogy nem jó. Engem nem érdekel a könyv, én megyek májfunkcióra nincs semmi baj, megyek két hónap múlva májfunkcióra nincs semmi baj. Ez év júliusáig itta, akkor együtt voltunk Erdélyben egy előadássorozaton, akkor sikerült rábeszélnem, hogy hagyja már abba. Semmi baja nem lett a májának, és minden nap egy csészével megivott. Varró Aladárnak van egy könyve - talán ismerik, tudják egy nagyon jó magyar gyógyszerész volt, aki könyvet írt - még úgy van leírva, hogy napi két csészével is iható és nincs korlát. Nem írja, hogy mikor kell abbahagyni. Nyilván minden gyógynövényt akkor kell abbahagyni, mikor elmúlt a baj. Ez a legegyszerűbb módja. Amikor elmúlt, - mondjuk nekem van egy májfunkció problémám, rosszul működik a májam, iszom a diólevél teát, addig amíg elmúlik a probléma, utána emlékeztetőnek heti egyet és ez így működik. A népi gyógyászatban mindig is így működött.
Tüdő nagyon régi növények vannak és azok nagyon jól működnek a gyógyításában; az útifű, a kakukkfű, a martilapu, a pemetefű, az ezerjófű. (Mindenképpen, ha a hörgők le van tapadva, arra ökörfarkkóró virág kell, mert nagyon jól felszabadítja a hörgőket, feljön a slejm.) Régen volt olyan, hogy pemetefű cukorka, és ez még a májnak is segít a keserű anyagánál fogva. A tüdőfüvet már kevesebben ismerik. Érdekességként van erre egy keverékem, most Torok barátja a neve, ebbe még beleteszem az ezerjófüvet, beleteszem a fekete nadálytő levelét - hiába mondják, hogy mérgező, ettem a fekete nadálytő levelét kirántva, tudják milyen finom, mint a hal, olyan íze van. Ugyanúgy kell, bepanírozni - és beleteszem még a kígyósziszt is, ezt ma már nem nagyon lehet kapni. Régen más volt a neve, de borzasztó, hogy már mik vannak ezen a területen is.
Van olyan ismerősöm, aki fitoterapeuta vizsgát tett, aki öt évvel ezelőtt ingatlan ügynök volt. Pesten lakott a szerencsétlen, azt sem tudta, hogy milyen csalán, csak ha megfogta. És most ő úgy hívja magát, hogy európai gyógynövény guru, mert van egy természetgyógyász vizsgája. Vigyázzanak erre, legyünk nagyon szerények, minél szerényebbek vagyunk, annál nagyobb sikert érünk el, annál inkább hisznek nekünk. Ez az illető már ott tart, hogy elküldte az alkalmazottját - mert az is volt neki -, mert már nem bírta fizetni. Egyszerűen elkerülték az emberek.
Mindenféleképpen a diagnózist, egy orvosnak kell felállítania. Egyébként is az orvosok feladata lenne az egész gyógyítás, de a természetgyógyászok is tökéletesen tudnak gyógyítani.
Visszatérve a légutakra, ezeket a növényeket jó használni. Fontos, hogy kezdjük el megint inhaláltatni az embereket. (Elfelejtettük az úgynevezett keresztkötést alkalmazni, amit kamillával vagy szénapelyvával csináltunk annak idején.) Tehát az inhalálás nagyon lényeges, hogy akinek torokproblémája van, azt inhaláltassuk időnként, mert érzékeny a torka. De legtöbb esetben az a baj, hogy szájon keresztül fertőződnek el, nincs saját immunrendszerük, nincs saját védekezőképességük, tehát mindenképp növelni kell a védekezőképességüket.
Képzeljék el, hogy Amerikában - egy ottani magyar New York-i szerkesztőriportertől tudom - kosztablettát gyártanak az amerikai gyerekeknek a gyógyszeriparban, azért hogy védekezzen a szervezete, az immunrendszere kezdjen el dolgozni. Olyan hihetetlen tisztaság van. Olvastam nem is olyan régen, hogy nem kellene olyan tisztának lennünk. Az rendben van, hogy a kezünket megmossuk stb., de ha régen leesett egy darab zsíros kenyér, vagy akármi a földre, akkor nem dobtuk el. Most kidobjuk. Régen megfújtuk és megettük. Vagy a falról lekaparta a kisgyerek a meszet és megette, a gipszet nem ette meg, vagy éppen a tyúkszart megette. Nagyon érdekes, egy faluban voltam és egy öregasszony mondta, hogy jaj Gyuri bácsi én úgy megijedtem, amikor a kislányom, amikor még csúszott-mászott bekapta a tyúkszart. Ki tudtam az egyik részét mosni a számból, de a többit lenyelte. Szaladtunk a szomszéd faluba az orvoshoz kocsival, szegény lovak agyon lettek hajtva. Mondom, jaj doktor úr a kislányom tyúkszart evett, és azt mondta: Adjon még neki. Ez volt a válasz. Mészhiánya van a gyereknek, ezért eszi meg ösztönösen. A földnél is, ha kiteszik a gyereket a földre, három-négy helyről fogja megkóstolni, legtöbbször kiköpi, egy van, amit megeszik. Ösztönösen érzi, hogy neki annak a hatóanyagára szüksége van. Védekezőképessége beindul.
Van olyan növény is, amire a védekezőképesség beindul, aranyvesszőfű a neve. Máj, epe, vese, hólyagműködést segíti, nagyon gyenge gyulladást kelt a szervezetünkben. (Ez a gyulladás elég ahhoz, hogy a szervezet immunrendszere elkezdjen működni, és a védekezőképességünk fokozódjon.)
Kakukkfű, nagyon jó méregtelenítő és jó az immunrendszer segítésére. Baktériumölő, és vírusölő is, már az egyiptomiak is használták. Azoknak az anyukáknak ajánlom, akinek hat év alatti gyerekük van, és gyakran megfáznak, elkapnak akármit. Tegyenek két evőkanálnyi kakukkfüvet egy gézbe, kössék el, tegyék be a kádba, engedjék rá a vizet és fürödjön abban a gyerek. Amikor kiveszik a gyereket, ne töröljék meg, csak jól burkolják be, amíg beszívja a bőre a kakukkfű hatóanyagát. Egész télen egészséges marad, ha háromnaponta csinálják.
Több tapasztalat van, nemcsak a faluban most már. A faluban két helyettesítő orvos volt, mert a miénk kiment külföldre, nőgyógyász és háziorvosként működik, és egy gyerekorvos és egy aneszteziológus volt, akik helyettesítették. Jött hozzám a férfi, és mondja, hogy nagyon gyakran megfáznak a gyerekei, óvodáskorú mind a kettő. Mondtam neki ezt a kakukkfüvet. Akkor volt ez a mostani influenza, akkor háromszor volt az óvoda bezárva, mert csak négy-öt gyerek jött állandóan, de az ő két gyereke mindig benne volt. Nem kaptak el semmit. Háromnaponta fürdették őket kakukkfűben. Érdemes teában is inni, megelőzésképpen is, meg immunrendszerünk erősítésére is.
Az orbáncfű egy csodálatos növény. Egyike azoknak a növényeknek, amire azért oda kell figyelni, és egyre többet tud meg róla az emberiség. Én 88-tól tudok róla két dolgot, amit hivatalosan jelentettek be. Az egyik a 88-as, hogy nagyon jó immunerősítő, jól fejleszti a védekezőképességünket, és még nagyon jó sok mindenre. Tehát az AIDS-esek is kitolják vele az életüket két-három évvel. Tavaly pedig egy magyar professzornak az előadását láttam a tévében és a riporter azt kérdezte tőle, hogy igaz-e az Alzheimer kórra jó az orbáncfű hipericin tartalma. És a professzor azt mondta igen, de nem önmagában, hanem kamillatea is kell hozzá. (A kamillának ez a hatóanyaga van meg, de ugyanúgy a cickafarkban is megvan). Egy csésze kamillatea, egy csésze orbáncfű - 8 hétig és utána 4 hét szünet, és újra 8 hétig iható az orbáncfű - és ezek mellé van még a zöldpaprika és a zeller. Engem az bosszantott ebbe a riportban, hogy a riporternő megkérdezte, hogy mikor lesz ebből gyógyszer, és a professzor úr azt mondta, hogy reméli 5-10 év múlva. Paprika is van, zeller is van, orbáncfű is van, tehát ezeket mind lehet használni, és tessék ajánlani Alzheimer kórra.
Nagyon érdekes. A régi orvosok valahogy közelebb voltak, tanulták mindezt. Egy idős nő - nem praktizál már - aki a Horthy rendszerben végzett, főorvosnő volt, és ő mondta a lé böjtöt, és mondja, hogy ők azt tanulták, hogy négy gyógyszernél többet nem szabad felírni. Másképpen álltak hozzá. Egy idős nőgyógyász mondta még a Kádár-rendszerben, hogy minden esetben, a nőnél, és a párjánál, - a férfinél - úgy kell kezdeni a babavárást, hogy kitisztítják magukat belülről. Higgyék el, hogy nagyon fontos, nagyon jól működik. Belső tisztítás. És az egyház úgy magyarázta annak idején, hogy a jövendő életet egy tiszta környezetben kell megfogantatni, ez a Jóisten parancsa. Én egy ´41-ben egy bábától tanultam, hihetetlen mit tudtak annak idején. Most mondják, hogy el kellene kezdeni a bábáknak újból tanítani, és bábaképzést csinálni.
Visszatérve... Van a gyógynövények között olyan, amire érdemes odafigyelni. Ezt most muszáj elmondanom, hogy hogyan kategorizáljuk őket: Van a gyenge hatású, az erős hatású és a mérgező gyógynövény.
A gyenge hatású gyógynövényeket lehet általában kapni, és azokat gyűjtik. Ezeket korlátlanul lehet fogyasztani, de csak addig igyuk, ameddig baj van, utána hetente egyszer emlékeztetőnek.
A természetgyógyászok használhatják az erős hatásúakat is - keverékbe, házilag nem.
A mérgező hatásúakat pedig csak külsőleg. Amit az előbb mondtam fogínyre, de vannak még mások is, amit tudunk használni, de csak külsőleg.
A gyenge hatásúak közül is vannak olyanok, amikre különösen oda kell figyelni. (Nem azért, mert mérgezőek, hanem azért, mert olyan hatóanyagok vannak benne pl. csalán, zsurló és apróbojtorján esetében pl. a kovasav. A kovasavat nehezen üríti ki a vesénk, tehát időt kell erre hagyni.) Általában ugyanannyi ideig kell szünetet tartani, ameddig a teát használjuk. 8 hétig csinálunk egy tisztítást a zsurlóval, utána 8 hét szünet, hogy a vese kidolgozza magából a kovasavat, ne rakódjon le a vesébe. Ugyanez vonatkozik a csalánra és az apróbojtorjánra, ezt ugyan ritkábban isszuk, viszont élvezeti teának is kiváló, a torokfertőtlenítés mellett az emésztést is javítja. Jobb módszer az, amíg nincs baj, addig négynaponta-, vagy hetente egyszer egy csészével meginni ebből a növényből.
Vannak más növények is pl. a kamilla és a közönséges cickafark virágjában azulén (csíraölő hatású szénhidrogén) van, túlzott használata a bélbolyhokat úgy tönkreteszi, hogy többé nem lehet helyrehozni. Tehát mindenképpen vigyázni kell, ez a túlzott használat fél évig egyfolytában. Viszont 10 napos, vagy két hónapos kezelésre is tökéletesen jó mind a kettő, de ezután abba kell hagyni. A cickafark virágot ritkán lehet kapni, mert azt háromféleképpen gyűjti a gyógynövény szakma. A csipet - lecsípjük a virágot és eladja a kozmetikaiparnak az azulén miatt. Levágjuk a felső 41 centit és a szárát - ez a cickafarkfű. És a harmadik mód, ahogy mi gyűjtjük az egész növényt, akkor, amikor virágzik.
Van még pár ilyen növény - az egyik az orbáncfű. Akik Sinkumárt szednek, azok nem használhatják - a Sinkumárt kellene eldobni, mert az egy nagyon veszélyes gyógyszer. A szívbetegnél gyorsítja a gyógyszerfelszívódást, ez az OGYI tudjuk, mert a cukorteánkra (DIABESS) ezt írták rá, két differenciálnak kell lenni, a vérvizsgálatok ezt állapították meg. Van még egy olyan, hogy azt mondják, hogy fehér bőrű, napra érzékeny emberek ne menjenek napra vele, mert felhólyagosodik a bőrük. Én ezt nem fogadom el olyan értelemben, hogy az orbáncfüvet, mint minden nyugtatót este kell inni, és akkor nem süt a nap. Reggelre pedig a szervezetünk feldolgozza. Ezért ezt nem fogadom el.
A következő ilyen növény, amit kevesen tudnak, de nagyon sokan használják a hársfavirágot. Ugye itt két virágot gyűjtünk, és a kis- és nagylevelű hársfavirágot. A kislevelű virága jobb, ezt hívják orvosi hársnak, viszont szívbetegek abszolúte nem használhatják a hársfateát, és sokáig sem lehet használni, mert a hársfavirágban lévő egyik hatóanyag öli, pusztítja a vörösvértesteket. Viszont kiváló köhögéscsillapító. Náthateának hívjuk ezt is, és a bodzateát is. Ha a nátha elmúlt abba kell hagyni, egy héten egyszer lehet belőle inni. Szívbetegeknek egyáltalán nem szabad adni a hársfavirág teáját. (Az ezüst hárs nem gyógynövény.)
Nagyon sok problémánk van a légúttal, hangszalagokkal, mint nekem is, és sok a gyomorsavam, marja a torkomat, a hangszalagjaimat, az egész számon belül probléma van. Erre mindenképpen használni kell az orbáncfüvet - gyomorproblémára, gyomorfekély, nyombélfekély, reflux, nyelőcsőfekély - mindenképpen az alapbajt kell meggyógyítani. Az alapbaj pedig a gyomorideg, gyomorhurut, a hurutos gyomor rengeteg savat termel, és az felbüfög, és az marja a nyelőcsövet, a számat, a hangszalagjaimat teszi tönkre, és nekem sokat kell beszélni.
A gyomorideget orbáncfűvel rendbe lehet hozni. Hivatalosan gyomoridegre és depresszióra van klinikailag igazolt hatása az orbáncfűben lévő hipericinnek. Mellette azonban, mivel a tünet az, hogy gyomorsav túltengés, a gyomorsav termelését kell csökkenteni. Erre a vizeken - Salvus és a szódabikarbónán - kívül két növény kiválóan alkalmas. Az egyik a fehér akácvirág, melyik nagyon jó savtartalom szabályozó - ez az enyhébb -, ezt kell naponta inni legalább 16 hétig, ez a legkevesebb, amíg rendbe jön, de korlátlanul iható a nap bármelyik szakában. De eközben, mint az orbáncfűnél szünetet kell tartani - 8 hétig inni, utána 4 hét szünet, és újra 8 hétig és ez alatt, rendbe hozza a gyomorideget. A másik pedig a fehér árvacsalán. (Se az egyikről, se a másikról nincs leírva a könyvekben, hogy gyomorsav szabályozó.) A fehér árvacsalán nagyon drasztikus, tehát ha valaki ezt akarja használni, akkor három napnál tovább nem szabad ezt inni egy csészével, mert akkor savhiányos lesz. De e mellé még a hólyagzáró izom működésére is jó. Mind a két növény jó még rák ellen is, mivel mind a kettő savcsökkentő. A rák alapja ugyebár az, hogy el vagyunk savasodva, tehát ebből eredően lehet mind a két növényt használni megelőzésként, de akkor ugyebár rövidebb ideig.
Gyomorproblémánál az alapbaj, hogy nem tudunk rágni, annyira rohanunk, hogy nem figyelünk rá eléggé, egy falatot legalább negyvenszer-ötvenszer meg kell rágni. Én megadom neki a módját, így eszem, így tanultam a polgáriban. Rágjuk meg, mert a nyálunkkal összekeveredik, a nyálunk fertőtlenít, az emésztés ott indul a szánkon belül, sőt orvosok ajánlják, hogy aki gyorsan eszik, üljön olyan mellé, aki lassan eszik és tanulja el tőle. És orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogyha valaki ötvenszer-hatvanszor megrág egy falatot, a gyomra még nincs tele, csak úgy háromnegyedik, de már úgy érzi, hogy kipukkad. És akkor nem rakódik le a felesleg, nem lesz súlyfelesleg. Itt indul az emésztés, és ezután jön a máj, a koleszterin és elindul az egész folyamat.
Emésztés után az májunkkal foglalkozunk. A máj összefügg az emésztésünkkel, a koleszterin termelésével, ami nagyon fontos. A májunk megtermeli a koleszterint, az epehólyag tárolja, étkezéskor megy be a gyomorba és elindítja az emésztést. (Azt mondják, hogy a jó koleszterin 0-5,2-ig lehet, így van a laborleletben. Hát, ha 0 is lehet, akkor szerintem az 5,2 nagyon sok. Nagyon érdekes, a gyógynövény napon a MTV 1 volt nálam, és csináltak egy riportot. Az operatőr mondja, hogy volt egy régészeti feltáráson itt Magyarországon felvételeket készíteni nyilván, amelyikbe egy 4 ezer éves női csontvázat ástak ki egy régi sírból. Megállapították, hogy száz éven túl élt, ugyebár a mai vizsgálatoknak ez nem jelent gondot, és azt is megállapították, hogy 3 volt a koleszterinje. Hogy ezt honnan tudták, az nem tudom, ő ezt mondta. Én is ezt tartom normálisnak, 3-4 között legyen a koleszterin.
A koleszterinünknek amellett, hogy az emésztés ezzel indul, van egy olyan szerepe is, hogy amíg kevés a koleszterinünk, addig lerakódik az érfalon és védi az érfalat. Amikor még ez vékony védi az érfalat, és ez fontos, hogy ne sérüljön, rugalmas maradjon. Elsősorban az érfalak rugalmasságának segít a koleszterin. Ha megvastagodik, akkor már baj van, mert elkezd a mész lerakódni és merevedik az érfal, könnyen törik és pattan el. Úgy hívják, hogy tyúkhúr. Mediterrán növény. A tyúkhúrnak a teája, ami nagyon jól rendbe tartja a koleszterintermelésünket. Le lehet vinni 3-4 közé és ott lehet tartani. Korlátlanul iható és ehető. A tyúkhúr télen is zöld és salátába lehet tenni. Ha salátát csinál, akkor szedjen, akinek kertje van egy kis tyúkhúrt és tegyenek bele egy ilyen maroknyi tyúkhúrt. Ki se lehet irtani, még a hó alól is ki lehet ásni. Vizsgálatok bizonyítják, hogy tízszer annyi a C-vitamin tartalma, mint a citromnak, de csak zölden. Érdemes használni.
Nagyon érdekes Bükkábrányban voltam, egy fiatalember jött el, - 35 év körüli, november első felében volt vérvizsgálaton. Nézték a koleszterinjét - 20 volt a jó koleszterin és 6 a triglicerid. Ez borzasztó sok. Ő azt mondta, hogy nem fogad el gyógyszert, próbáljuk meg. Két hétig minden nap két csésze tyúkhúrteát itattam vele, aztán január végén kellett visszamenni kontrollra, és utána pedig napi egy csészével ivott. Mikor visszament, január elején jött, 6 volt a koleszterin és 2 a triglicerid. Majdnem normálisra visszavitte a tyúkhúr.
Ha már a C vitaminnál tartunk, a C-vitamin tablettánál az aszkorbinsav a tömegének a 7%-át jelenti, tehát egy tablettába 7%-nyi az aszkorbinsav, a többi vivőanyag. A növényekben sokkal több a C-vitamin, 70% is van. Érdemesebb növényben frissen használni a C vitamint a védekezőképességünkre.
A koleszterinünket rendbe tudjuk tartani még veronikával. A veronikafű amellett, hogy az agyi ereket tisztán tartja és tágítja, amellett a koleszterintermelésünkre is nagyon jó hatással van. Ezt viszont este kell alkalmazni, mert altat is.
Méregtelenítő szervünk három van; - a máj, a vese és a verejtékmirigyek.
A verejtékmirigyeinkkel nem nagyon foglalkozunk, megöljük őket dezodorokkal, pedig nem véletlen, hogy az északi népek szaunáznak. Sok ember panaszkodik, hogy jaj Gyuri bácsi olyan pattanásos az arcom. Azért pattanásos, mert a szervezet nem tudja azt a méreganyagot, - amit megetetnek velünk - kidolgozni, és valahol ki kell, hogy jöjjön pl. pattanás formájában. Az arcunkon vagy esetleg az egész testünkön, vagy májfoltban a testünkön bárhol. A májunkat kezelni kell.
Nagyon rosszul étkezünk - sok édességet, lisztes anyagot eszünk, és kevés keserű anyagot fogyasztunk.
A májkezelésére nagyon jók a keserű anyagok: gyermekláncfű, pitypang ebben nagyon sok keserű anyag van. Salátának is lehet használni, külföldön már árulják összecsomózva a levelét salátának. Egy héten egyszer elég egy maroknyit belevágni és megenni. Soha nem lesz a májunkkal probléma. Egy kicsit keserű, aztán megszokjuk. Én már úgy vagyok vele, ha nincs keserű anyag a teámba, akkor már nem is esik jól. A katángban van nagyon sok, mezei katáng, katángkóró. Ez a növény is jól működteti a májunkat, de az epénket is, és emésztésjavító, székletcsinálónak is hívjuk ezt a teát. Nagyon érdekes legutóbbi tapasztalatom egy idős néni. Hetente egyszer, tíznaponta egyszer volt széklete. Kérdezte, hogy mit csináljon, mert a szennától kezdve mindent kipróbált, és egy darabig használ és aztán nincs semmi haszna belőle. Mondtam neki használja a katángot. Naponta egy csészével rendszeresen. Két hét múlva felhívott, hogy Gyuri bácsi, semmi nem történt, azóta kétszer volt székletem, pedig minden nap iszom a katángot. Mondtam neki, hogy tessék tovább inni. Több mint két hónap eltelt, a néni boldog hív, Gyuri bácsi, minden másnap van rendszeresen székletem. Érdemes a katángot ebből a szempontból is használni, de sokáig kell inni és korlátlan ideig lehet. Annak idején, az öregek közül emlékeznek rá biztosan, a cikória kávé. A cikória kávé katáng gyökérből van, termesztett gyökérből, aki azt használta, annak nem volt székletproblémája. Rendszeresen itta reggel, tejjel összekeverve. Májra még tökéletes: a pemetefű, a cickafark, az ezerjófű. Ezeket a keserű anyagokat lehet használni megelőzésképpen, vagy ha már a májfunkció rossz, akkor mindenképpen diólevél. Ha ciszta van, akkor diólevéllel el lehet mulasztani. Abból a levélből, amiből a tea készül, rá lehet kötni és éjszakára otthagyni dunsztkötésben, és 6-8 hét alatt elmúlik.
Képzeljék el, hogy irrigálásnál is lehet a cickafarkat használni. Nemrég voltam Pesten, és egy anya és a lánya jött el hozzám. A lánya is már húszon felül van, és mondja az anyuka, hogy Gyuri bácsi tetszett ajánlani polipra a méhen belül a diólevél és cickafarkirrigálást és ivást és egyszer úgy megijedtem, mert ott csüngött bennem a polip, az elhalt polip. A lányom szedte ki belőlem. Megölte a diólevél a polipot. Meg a cisztát is elmulasztja, meg a miómát. Azt mondják az orvosok, hogy az nem lehet, mert a mióma nem gyógyítható, sőt az endometriózis is gyógyítható, azzal a módszerrel, ami a nép már nagyon régen tud, irrigálni kell vele és inni és pakolást is tenni rá, ha a jobb petefészken van a ciszta, akkor a jobb petefészekre tenni a füvet, amit készítettünk. Egyik nap diólevél, másik nap cickafark fél liter. Úgy működik, hogy addig kell fedő alatt tartani, amíg testmelegre kihűl, utána le kell szűrni, a szüredéket félretenni. Két decit meginni, három decivel irrigálni. Kádba feküdni, feltenni a kád szélére a lábát, beönteni irrigátorral 20 percig a méh szájánál tartani vagy tamponnal bent tartani, és a jobb petefészek tájékára rátenni éjszakára a cickafark vagy diólevél füvet. Ezt lehet 10-12 hétig csinálni.
Amikor már probléma van az epénkkel, akkor érdemes a tyúkhúr mellett a veronikát használni, de ha már kő van benne, akkor a fekete retek kell, vagy sör retek is jó. Nyáron nincs fekete retek. Este kell megenni, amennyit tud, de mindenképpen este kell enni. Mert reggel méreg, délben étek, este orvosság a retek! Aki reggel fogyasztja, az mérget eszik, aki délben az ételt, aki este, az orvosságot eszik.
A következő probléma az, amikor a bélrendszerünk nem jól működik. Begyulladnak a beleink és ott pang a salak a bélrendszerünkben, a vastagbélben. Borzasztó, hogy milyen rossz a bélállománya, nemcsak nekünk, hanem egész Európában és Amerikában.
Amerikában volt egy ilyen vizsgálat - pár évvel ezelőtt olvastam- hogy a férfiaknak rendszeresen két kiló salakanyag pang a vastagbél görbületekben. Rendszeresen két kiló. Borzasztó. Hogy abba mi minden van?!
Érdemes kitisztítani, úgyhogy csinálunk egy hashajtást, nem túl erős, egy gyenge hashajtóval. Úgy hívják, hogy; gyújtoványfű egy csészével megiszik belőle, az biztos, hogy székletet csinál, és kitisztítja a beleit. Két nap is meg lehet csinálni egymás után, még akkor sem száradunk ki.
Nagyon érdekes, hogy szemdiagnosztikán, egy íriszdiagnosztikán voltam és ez az úr, aki ezt csinálja már hosszú időn keresztül, Bogácson volt szintén, azt mondta, hogy Gyuri bácsi, maga a harmadik ember, akinek ennyire tiszta a vastagbele. Gyógyteák, én azt iszok rendszeresen. Gondolom, hogy elég sok vizsgálatot csinált. Nagyon lényeges, hogy tiszta legyen a vastagbelünk.
Gyulladásra a diólevél, szintén a diólevél - 6-8-10 héten keresztül iható, napi egy csésze. Crohn betegségre is lehet alkalmazni a diólevél teát korlátlanul - egy ideig - iható. Crohn betegség azzal jár, hogy megy is a hasa az illetőnek, amíg a hasa megy addig a vadsóska-, vagy lósóska magját kell használni, megenni - megdarálni, megenni, úgy a leghatékonyabb. Lehet teát is csinálni belőle. Már a középkorban használták a lósóska magot vérhas ellen. Egy evőkanálnyit kell naponta megenni belőle, egy csészével, a diólevélből meginni, és akkor elmúlik. Csak addig kell használni, amíg a hasunk megy, utána abba kell hagyni. Ha már itt tartunk, akkor nagyon sok ember küszködik az aranyérrel. Az aranyeret tökéletesen lehet gyógyítani útifűvel, de csak a frissel. Itt nem jó a lándzsás útifű pedig az a jobbik, abban van több hatóanyag, hanem a nagy útifű kell. Az ilyen nagy, mint a tenyerem, ha normális helyen terem. Akkor letépjük, megmossuk, megcsipkedjük körömmel és az eres oldalával befelé egy kis szivarkát csavarunk belőle és odatesszük az aranyerünkhöz. Reggel egyet, este egyet - 12 órán keresztül ott lehet tartani, ott marad. Nekem is volt aranyerem, elmúlt 6-8 hét alatt. Érdemes használni, de mint mondtam csak a friss útifű jó. A száraz nem alkalmas erre, mert akkor már nem kezdi termelni az aukubin nevű anyagot. Ha megsérül, akkor nem termeli, ezt könyvekből nem a nagymamától tudom.
A vesénk működését is segíteni kell. Mivel méregtelenítő szervünk egyike, és a verejtékmirigyünket alig használjuk, elfojtjuk dezodorral, különösen a hónunk alatt, ezért próbálja, a vese átveszi a szerepét. Hihetetlen mennyi mérgező anyagot, adalékanyagot eszünk meg, szívunk magukba, kenünk magunkra, szívunk be. Ennek a három méregtelenítőnek a feladata lenne kiválasztani. Hihetetlen nagy baj van. Mondok egy nagyon érdekes előadást: Dávid professzor úr mondta el a Rákkérdés c. műsorában, a tévében. Amerikában egy orvos-professzor vezetésével vizsgálták, hogy mennyi ideig fogja bírni a szervezetünk ezt a rengeteg méreganyagot, amit beviszünk, magunkra kenünk, adalékanyagokban megeszünk. Hiába van ott, hogy Európai Unió, és hogy nem lehet szintetikus anyagot beletenni, mégis vannak benne szintetikus dolgok az adalékanyagokban is. A vizsgálat azt állapította meg, hogy 2300-ra a fehér emberi fajnak a 70%-a marad életben. Ha így folytatjuk, ha ő nem mondott igazat, mondta a professzor nevét is. Érdemes elgondolkozni rajta. Meg kell nézni, hogy mi van ráírva az élelmiszerre, hány E betű van rajta, milyen nagy az a szám az E betű után? Nem túl régen, a nyáron, a kisbolt, ahol vásárolok, Marika mondja, hogy Gyuri bácsi falusi kovászos kenyér, egy kilós, tessék megvenni. Most jelent meg a pék, most csinálta először. Jó mondom, megnézem, szép kerek kenyér, E 300 utána. Mondom, köszönöm szépen Marika, ebből a kenyérből soha nem fogok enni. Nekem ez nem kenyér, és sajnos, mondom neki, hogy olyan kevés barna kenyeret rendel, teljes kiőrlésűt, barna kenyeret, vagy félbarnát, vagy speciális barna kenyeret. Miért nem rendeli? Gyuri bácsi, az öregek mondják, hogy nekik elég volt a háború alatt fekete kenyeret enni. Hát, én is öreg vagyok már, meg a háború alatt ettem fekete kenyeret, de én tudom azt, hogy nekem az jó, kell. És a fiatalok? Hát, erre nem tudott mit mondani. A fiatalok is a fehér kenyeret szeretik, pedig abban is, talán már a liszt sem igazi, amit meggyúrtunk annak idején otthon.
Egy felmérés szerint az Ausztrál lakosság évente 5 kiló adalékanyagot eszik meg. Nem tudom a magyarok mennyit, biztos van itt is ilyen vizsgálat, csak nem közlik. Abból az 5 kiló adalékanyagból 5 kiló sav lesz. Tehát mindenképpen, minél hamarabb ki kell takarítani magunkból, a vesénket működtetni kell. Nagyon sok gyógynövény van a vesének a működtetésére, és nagyon jól működnek. A legegyszerűbb mondjuk a bodza virág, amit nátha teának hívunk. Nemcsak köhögést és lázat csillapít, hanem izzaszt, az izzadás már önmagában is tisztítja a szervezetünket, hanem a vesénk működését is segíti, és ez által hamarabb kitakarodik belőlünk az a sok szemét, amit megeszünk. Nagyon jó ízű a teája, érdemes időnként inni belőle. Korlátlan ideig iható, aki szereti, igya, és nagyon fogja segíteni a vese működését.
+
http://lmv.hu/node/6395
*
A pszichológiai játszmákról
Eric Berne az Emberi játszmák című könyvét eredetileg szakmai segédletnek szánta pszichiáterek számára. Hamarosan azonban széles körben olvasottá vált. Titka újszerű szemléletében, közérthető nyelvezetében, frappáns megfogalmazásaiban rejlik.
Az adott emberi viselkedést szociális közegében, rendszerszinten vizsgálja, így nézőpontja több szempontú. Teljesen új megvilágításba helyez makacs problémákat, a felszín alá tekintve. Látszólag érthetetlen, néha értelmetlennek tűnő cselekedetek motivációját tárja fel, rámutatva a folyamat másodlagos nyereségeire.
Játszmákat minden ember játszik, hiszen társadalmi együttélésünk egyik mozgatórugója ez. Kérdés, hogy mennyire megrögzötten és makacsul. Egy skálát érdemes elképzelni, mint ahogyan a mért intelligencia esetében is tesszük. A skála null pontjában a játszmamentes, hiteles intimitás található. Ezt követi (ami a többségi „jól szocializált” viselkedést kiteszi) a szórakoztató, időt strukturáló tevékenységek nagy része. Míg a másik végponton egyes emberek ugyanezt a magatartásformát már kóros szinten, ön– és társveszélyesen is művelhetik.
Például – a könyv szerint – egy elsőfokú ártatlan társasági „Flört” játszma másodfokon „Kopj le!” alakot ölthet, míg harmadfokon kemény „Megerőszakolósdi „– ként zajlik.
Az adott játszmákat kiskorunktól fogva a szülői nevelés során tanuljuk meg: generációról generációra öröklődik. Az egyes társadalmi rétegek játszmái eltérőek, azonban korosztályonként, helyszínenként is változnak. Közös jellemzőjük, hogy sohasem szándékosak, vagy tudatosak.
Ez alapvetően megkülönbözteti őket a hivatásos, profi játszmásokétól – ilyenek mondjuk az üzletkötők, akik tudatosan tökéletesítik manipulatív technikáikat, s adott közeghez illő fogásokat alkalmaznak a rokonszenv elnyerésére, miközben valójában eljövendő üzleti partnereikre vadásznak.
Általánosan igaz, hogy a harmadfokú, kemény játszmákat életprogramként alkalmazó emberek személyisége instabil, pszichiátriai problémákat hordozó. Az ilyen egyének rendkívül erősen ragaszkodnak „forgatókönyveikhez”. Ezek elvétele mély szorongásokat, klinikai tüneteket hozhat a felszínre belőlük.
Jellegzetes példaként álljon itt egy részlet a könyvből egy gyakori (de nem tudatosan játszott ) párkapcsolati játszmából, a „ Ha te nem lennél” – ből.
„ ….egy nő uralkodni vágyó férfihoz megy feleségül abból a célból, hogy korlátozzák a tevékenységét, és ezzel megkíméljék attól, hogy nyugtalanító helyzetekbe kerüljön. Ha ez csak egyszerű művelet lenne, rövid úton kifejezhetné háláját a férjnek, miután megtette neki ezt a szívességet. A nő reakciója a „Ha te nem lennél” játszmában azonban ezzel éppen ellentétes: visszaél a helyzettel, panaszkodik, hogy korlátozzák a tevékenységében. Házastársa ettől kényelmetlenül érzi magát, és mindenféle kedvezményeket nyújt neki.”
A férj komplementer játszmája a fenti esetben az elhagyástól, magánytól való félelmen alapul, s felesége önállóságának korlátozásával, helyben tartásával az ettől való szorongásait csökkenti.
Játszmát bontani, a személyiséget újra felépíteni nehéz, nagy felelősséggel járó munka, képzett szakemberek kezébe való.
Azonban felismerni, hogy most én játszmázom, s például ezért rontom el újra és újra a kapcsolataimat, már nem olyan nehéz. Először persze mindig könnyebb meglátni a partner, vagy a kívülállók ilyen jellegű tevékenységeit, de az önismeret ezen a téren is sokat segít.
KovAndi
Forrás: Berne, E. : Emberi játszmák, GK, 1984, 133.o.
http://lelkizona.hu/a-pszichologiai-jatszmakrol/
*
Somlyó Zoltán: Dal a szívről
A szívemet ha kivehetném
A szekrényembe betehetném
Átkötve sok színes szalaggal
Lezárnám hétszeres lakattal
Hogy több fájdalmat ne fakasszon
Más lennék, mint a többi asszony
Nem kéne többé tőle félni
De jó lenne szív nélkül élni!
.
Szív nélkül járni és kacagni
Mindig enyhén hűvös maradni
Nem lenni lázas és hitetlen
Se csókszomjas és enyhítetlen
Nem tudni mi a könny s a bánat
Felvenni szép selyemruhámat
Nem gyászolni és nem remélni
De jó lenne szív nélkül élni!
.
S ha jönne Ő, kezem keresve
Megtörve, búsan, térdre esve
Cudar bűnét is szánva-bánva
Könnyét ontva selyemruhámra
Én eltaszítnám s csak nevetnék
Ki itt e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
A szívem csöndben megszakadna...
+
Egy szép női hangon elénekelve:
(a videó sajnos a giccses fajtából való…)
www.youtube.com/watch?v=TA9_77j4tgc
*
Mario Alinei - Ősi kapocs –
A magyar etruszk nyelvrokonság
(Részlet)
Akármilyen meglepő is, magyarul ez azt jelenti, hogy az etruszk a magyar (nyelv) egyik ősi formája. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak meglepő állítást közöl a tudós szerző, hanem alapjaiban változtatja meg a magyar nyelvről, sőt, az őstörténetünkről kialakult, tanított képet. Ezt a tényt nem mi állapítjuk meg, ő is tudja, hiszen említi. Azt is mondhatjuk, hogy láttatja velünk nyelvünk ősi változatát. Megmutatja annak hajdani, több ezer éves szavait, pontosabban szólva, azok lehetséges formáit és máig érő fejlődési vonalát. Nem akármilyen mutatványok sorát állítja elénk és nemcsak azon csodálkozunk, amit közöl, hanem azokon a felismeréseken is, amelyek arra a következtetésekre juttatnak bennünket, hogy mindez bizony lehetséges.
Kérdeznünk kell, hogy miért nem tudtunk erről? Természetesen az elméletek a megfogalmazásukkal nem válnak igazzá, azok bizony bizonyítandóak. Viszont a fontos elméletek elhallgatása, lekicsinylése súlyos vétek! Alinei elméletét, felfedezését ő maga elég láttatóan és többféle kapcsolat bemutatásával igazolja. Ami a nyelvi vonatkozásokat illeti, magyarán szólva úgy is fogalmazhatunk, s teljes joggal, hogy egy kissé megismertet bennünket az ismeretlen magyar nyelvvel is. S ha tovább tűnődünk az olvasottakon, akkor azt is sejteni kezdjük, hogy nemcsak nyelvünk ősi formája ismeretlen a számunkra, hanem a mai magyar nyelvet sem ismerjük úgy Isten igazából. Vagyis nekünk, magyaroknak kétszeresen is érdekes és hasznos az olasz tudós munkássága.
(…)
Kiss Dénes
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.256
*
Nemcsak zsenik kellenek,
de a magyarságukról soha meg nem feledkező férfiak és asszonyok
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Hetvenhárom éve, 1939. október 3-án szenderült jobblétre Györffy István, a magyar néprajztudomány atyja, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy a népi tudás megmaradásunk egyedüli lehetősége: Ő tette a népi tudással és mesterségekkel való foglalatosságot tudományos tevékenységgé, a magyarság lelki tulajdonságai megismeréséhez nélkülözhetetlen eszközzé: munkássága olyan korban indult hódító útjára, amikor a liberalizmus embereszménye a falusi műveltséget, a népi szokásokat szégyenlő 'világpolgár' volt, s miként Kodály Zoltán, Bartók Béla népdalainkat, ő a magyar vidékek ipari-mezőgazdasági eszközeit, művészi tárgyait gyűjtötte és kutatta tüzetesen eredetüket.
Különösen a szövés-fonás s az égetett kerámiakészítés titkainak volt páratlan ismerője. Kimutatta például pásztorszűreinkről, subáinkról, hogy nem amolyan 'uraktól levetett' ruhadarabok volt, hanem ősi viseleteink. Behatóan tanulmányozta továbbá állattartásunk régmúltját - megállapítva például, hogy racka juhunk honvisszafoglaló népünk évezredes állatainak egyike -, szilaj pásztoraink, halászaink, pákászaink elsősorban kunok megőrizte hagyományait és tanyarendszerünk, alföldi kertes városaink életformáit, olyannyira, hogy - amint életműve értékelői közül Nagy Gerzson hangsúlyozta - építészeink 'nagyrészt általa tanultak meg helyesen látni: ő ösztönözte őket a szedett-vedett maltertákolmányok és cifraságok helyébe tiszta formájú, korszerű magyar falusi házak tervezésére'.
Kutatásai során megállapította, hogy eleink nem 'házatlanul' érkeztek a Kárpát-medencébe, hanem alapos építészeti ismeretekkel, ezzel kapcsolatos ősi szavaink (ház, ajtó, ajtófél, küszöb, fal, tető, ajtófél, koszorú- és szarufa stb) megőrzésével, valamint hogy sajátos településformánk a kertes város és a tanya, amelyek eltörlése helyrehozhatatlan károsodásokat okoz, így tudósra valló igényességgel és ízes magyarsággal megírt művei (A szilaj pásztorok (1928), A matyókról (1929), A cifraszűr (1930), A néphagyomány és a nemzeti művelődés (1939), Nagykunsági krónika (1941), Magyar nép, magyar föld (1942), Magyar falu, magyar ház (1943), Matyó népviselet (1956)) alapján méltán tekinthetjük a magyar néprajztudomány atyjának, aki nem holt betűnek, múzeumi tárlatnak tekintette eleink örökségét, hanem megmaradásunk egyedüli lehetőségének.
Bizony az egyedülinek, a mindmáig ajkbiggyesztve emlegetett népi tudást, amelynek lenézettségére kortársai közül Bándy Viktor közismert írónk, Fekete István forgatókönyve alapján Losonczy Dezső zenéjével, Paul Tibor karmester vezényletével 1942-ben bemutatott, mindmáig eltitkolt művészfilmje, a 'Dr. Kovács István' lélegzetelállító naturalizmussal mutatott rá, vagyis a két világháború közötti magyar élet egyik legégetőbb problémájára, a parasztság és az értelmiség mesterségesen kiváltott elhidegülésére: a filmbeli főhőst, a paraszti családban felcseperedett Dr. Kovács István egyetemi tanárt hiába környékezi meg a középosztálybeli Tatár-ügyvédfamília leánya, Ada, szíve felvidéki falujából egy parasztleányhoz, Balogh Ágneshez húzza: amíg az előbbi megveti s elhagyja származásáért, addig az utóbbi lesz hitvese, amiért persze a mindenkori fővárosi 'Tatár'-ok egyenesen megvetik.
'A faluról jött embernél nincsen szebb: tisztasága, hite, ereje döbbentse rá a városi embert, hogy a falut nem felfedezni, hanem szeretni kell, mint az édesanyát, aki kenyeret ad: ennek az országnak nemcsak zsenik kellenek, de a magyarságukról soha meg nem feledkező férfiak és asszonyok.' - vallja Dr. Kovács István, rádöbbentve a két világháború közötti Magyarország politikai elitjének méltán legvégzetesebb mulasztására, vagyis hogy csak akkor válhatunk 'emelkedő nemzetté', mihelyt egyenrangúként élhet benne egymással a munkás, a paraszt és az értelmiségi, s Györffy professzor néprajzi kutatómunkái is csak ezt igazolták, elvégre a népi tudás megmaradásunk egyedüli lehetősége.
+
Györffy István írásai
a Balkánról és Törökországról
Terebess Kiadó, Budapest, 2001
TARTALOM
Bartha Júlia: A keletkutató Györffy István
Magyarország régi balkáni birtokai
Dobrudzsa
A Lenárd-féle kis-ázsiai expedíció
Törökországról
A török nép és életmódja
A török falu
A török népművészet
A török nép jövője
Bartha Júlia:
A keletkutató Györffy István
A magyarországi turkológia, - a török népek nyelvével, történetével és kultúrájával foglalkozó tudomány - a magyar nyelv- és nép történetének kutatása során keletkezett. A kezdetektől szorosan kötődik a történettudományhoz, nyelvészethez, fő feladata a török-magyar kulturális érintkezések vizsgálata. Két jól elkülöníthető ága alakult ki: a török-magyar érintkezés - különös tekintettel a honfoglalás előtti kapcsolatokra, és az oszmán-török hódítást követő 150 éves hódoltság hatásának kutatása. Az utóbbira lényegesen több történeti forrásunk van, így amikor a XIX. században megindult a nyelvészeti kutatás, a kis-ázsiai törökökről sokkal többet tudott a tudomány, mint más török népekről. Elődeink is jól tudták, hogy a magyar őstörténet szempontjából fontosabb a távoli török nyelvek és népek megismerése. Vámbéry Ármin volt az első magyar turkológus, aki közép-ázsiai török népekkel foglakozott, munkásságával a hazai turkológiát az európai élvonalba emelte. Meglátásai lendületet adtak az őt követő generációk számára. A Vámbéry útját követő, karcagi születésű Németh Gyula (1890-1976) munkásságában már meghatározó szerepet kapott a szülőföld, a Kunság kutatása. Az ő fellépése előtt viták hosszú sora folyt a kunok nyelvének eredetéről és műveltségéről. Németh Gyula tudományos érdeklődése egyrészt származásából adódott (kunnak vallotta magát), másrészt az ugyancsak karcagi születésű etnográfusnak, Györffy Istvánnak köszönhető, aki maga is erősen vonzódott a török kultúra és nyelv iránt. Eltérő tudományterületen, de közös célért dolgozó szakemberek barátságának szép példája az ő kapcsolatuk. Györffy keleti érdeklődését időről-időre motiválták a turkológia újabb eredményei, de a szó klasszikus értelmében nem volt turkológus. A kunokkal kapcsolatos kutatásai azonban hozzájárultak a magyarországi kunok műveltségének megismeréséhez. Munkásságának minden területén megmutatkozott a keleti kultúrához való kötődés. Etnikumkutatásainak középpontjában a XIII. században hazánkba települt kipcsak-török eredetű népcsoport, a kunok nyelve, szokásai, keresztény hitre térésük, a török hódoltság idején történt szétszóródásuk, majd a szülőföldre való visszatelepülésük állt. Mindezek olyan lényeges elemei Györffy kutatásainak, amelyek mögött a kun kultúra magyar műveltségbe való integrálódásának kérdése feszül.
Az állattartás-pásztorkodás kutatása a másik nagy terület, amely mögött a "keleti gondolat" húzódik. E témával foglalkozó írásaiban világította meg azt a különbséget, amely az alföldi pásztorkodás és a környező állattartási rendszerek között mutatkozott. A szilaj pásztorkodási formát kapcsolatba hozta a török-tatár népek pásztorkultúrájával. Arra a következtetésre jutott, hogy ahol az ázsiai jellegű pásztorkodás hagyományai megmaradtak, ott a kun etnikum relikviáit kell keresnünk, mert ezeken a területeken szinte mindenütt a kunok elmagyarosodott utódai élnek. Feltevéseit Németh Gyula, majd pedig Mándoky Kongur István nyelvészeti kutatásai nagyrészt alátámasztották. Bízvást állíthatjuk, hogy Györffy munkássága korszakos jelentőségű az Alföld kutatásában.
Őt megelőzően a néprajzi érdeklődés fókuszában elsősorban a népi kultúra archaikus elemei álltak. Az Alföld szülötteként - mély lokálpatriotizmusának köszönhetően - olyan irányt szabott a tudományos feltárásnak, amely hosszú időre odavonzotta más tudományterületek képviselőit is. Kunsági személy- és földrajzi névmagyarázatai a turkológusok figyelmét a Kunság felé fordították. Szokásvizsgálatai és szólásmagyarázatai mellé keleti analógiákat hozott. Munkatársának tekintette és gyakran hívta szülővárosába, Karcagra, a baskír származású Tagán Galimdzsánt. Györffy ízig-vérig a keleti kultúra bűvöletében élt, de következtetéseiben sohasem feledkezett meg a kultúra interetnikus kapcsolatairól, és arról, hogy az idő a kultúra területén is folytonos változásokat eredményez. Nagyon is realista módon értékelte a magyar kultúra keleti elemeit. Bár, mint korábban hangsúlyoztam, Györffy nem volt a szó klasszikus értelmében turkológus, munkássága mégis beletartozik a hazai turkológiai kutatások vonulatába. Neki köszönhető, hogy az alföldi népélet interdiszciplinális kutatása viszonylag korán megindulhatott.
Györffy, a sors kegye folytán bele született abba a világba, amely későbbi munkássága révén a tudomány magaslatára emelkedett. A szülőföldhöz való ragaszkodás nem csupán elindítója volt a pályájának, hanem mindvégig meghatározta azt. Olyan környezetben nevelkedett, amely a legjobb néprajzi iskolának bizonyult. Nemcsak beleszületett, hanem meg is tapasztalta a paraszti világ minden keservét és örömét. Pályája szép példáját adja a paraszti sorból kiemelkedni, tanulni vágyó, de kötődését soha meg nem tagadó emberének. Minél többet tudott Györffy a szülőföldről, annál inkább látta sajátosságait, mély értékeit.
1884. február 11-én született Karcagon. A Partiumból elszármazó és a Nagykunságon megtelepedő dédapja a gazdálkodás mellett fazekassággal foglalkozott. Nagyapja a szűrszabó mesterséget űzte, amit később Györffy édesapja is folytatott. A családi hagyomány indíttatására írta meg Györffy István a mindmáig legnagyobb viselettörténeti munkát, a Cifraszűr című monográfiát, szép emléket állítva ezzel a csendesen kihalt mesterségnek.
Gimnáziumi tanulmányait Karcagon kezdte, de a késmárki evangélikus líceumban fejezte be. Diákévei alatt elsősorban a földrajz és a botanika érdekelte, de a népélet is megragadta a figyelmét. A szülőföld és a Felvidék közötti utak alkalmával módja volt olyan megfigyeléseket tenni, amit később jól hasznosíthatott. 1904-ben tett érettségi vizsgát, majd tanulmányait a kolozsvári egyetem természetrajz-földrajz szakán kezdte meg. A Kolozsváron töltött idő nagyban hozzájárult néprajzi ismereteinek gyarapításához, az Erdélyi Múzeum gyakornokaként pedig elsajátította a későbbi történeti néprajzi kutatáshoz a levéltári forrásfeltárás alapjait. Ekkor kezdte el kutatni a Jászkunság XVII-XVIII. századi levéltári anyagait. A Kolozsváron végzett két szemeszter után 1905 szeptemberétől a budapesti egyetemen tanult. Ekkor került kapcsolatba a Néprajzi Múzeummal, amelynek akkori igazgatója Györffy egykori karcagi tanára, Bátky Zsigmond volt. Az ő támogatásával 1906-tól a múzeum kisegítő gyakornoka lett. Ezzel a lépéssel egy életre elkötelezte magát a néprajzzal és a múzeumi munkával. Egyetemi tanulmányai és a Néprajzi Múzeumi gyakornoki munkája mellett miniszteri megbízásból gondozta a Kereskedelmi Akadémia Keleti Múzeumának anyagát. Ezáltal lehetősége nyílt arra, hogy minden évben részt vegyen az Akadémia balkáni és törökországi tanulmányútjain. Több alkalommal gyűjtött a Balkánon. Megfigyeléseit a Földrajzi Közleményekben tette közzé 1916-ban. Magyarország régi balkáni birtokairól írott tanulmánya Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Szerbia és Bulgária történeti földrajzi és etnikai sajátosságait elemzi. Hangvétele a kor politikai hangulatát tükrözi. Ezt leszámítva a megfigyelései helytállóak, adatai forrásértékűek ma is. Dobrudzsai útjain elsősorban a helynevekkel foglalkozott és az etnikai csoportok szállásterületeit vizsgálta. Nagy jelentőségű az az etnikai térkép, amit a tanulmány mellékleteként közölt. Sem Györffyt megelőzően, sem őt követően nem készült ilyen pontos felmérés a sokat vitatott és jobb sorsra érdemes területről. Györffy a kartográfiai módszer alkalmazásával útmutató szerepet vállalt, jóllehet több kísérlet dacára a módszer nem terjedt el a hazai kutatók körében. Dobrudzsáról, Európa legtarkább etnikai színezetű területéről készült térkép nagy segítséget adhat a kultúra interetnikus kapcsolatait kutató szakemberek számára. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az etnikai csoportok vizsgálata mennyire fontos, mint az, hogy napjainkban jelennek meg azok a munkák, melyek szorgalmazzák az etnikai összetétel vizsgálatát.
Györffy a Balkánon megkezdett munkáját akarta folytatni, amikor 1918 őszén Teleki Pál felkérésére csatlakozott a Lenárd-féle kis-ázsiai expedícióhoz. Az expedíció célja Kis-Ázsia északnyugati partvidékének gazdaságföldrajzi és néprajzi tanulmányozása volt, amely egy későbbi török-magyar gazdasági kapcsolat lehetőségét mérte volna fel. Az 50 napig tartó expedíció nagy nehézségek árán is csak a küldetésének töredékét teljesíthette. A háborús események megélénkülése folytán kénytelenek voltak a munkát feladni. A gyűjtött anyagot Isztambulban biztonságba helyezték abban a reményben, hogy az I. világháború eseményeire pontot tévő békekötés után hazaszállítják. Az anyagnak csak töredékét tudták elhozni, így a 650 db néprajzi felvételből 150 db kidolgozatlan film és Györffy jegyzőkönyvei, rajzai valamelyik katonai levéltárban várják, hogy egy szerencsés kezű kutató megtalálja őket. Minden bonyodalom ellenére szép eredményt mutatott fel Györffy István. Elkészítette Kis-Ázsia északbithyniai részének néprajzi térképét. Egy példányt sikerült hazahozni, első ízben ebben a kötetben jelenik meg. A törökországi etnikai térképről ugyancsak elmondható, hogy megszerkesztésével Györffy megelőzte korát. A térséget jellemző etnikai csoportokról leírás és térkép csak 1989-ben jelent meg Peter Alford Andrews (Etnic Groups in the Republic of Turkey, Wiesbaden) munkája. A 47 féle táji, etnikai, vallási csoportról szóló munka nagy segítséget jelent a sajátos törökországi török kultúra megértéséhez.
Györffy az expedíció során a településföldrajzi, a népi építkezés, életmód, a földművelés és a népművészet terén tett értékes megfigyeléseket, melyekről később ismeretterjesztő írásaiban a Falu és a Levente hasábjain számolt be. A Törökországról szóló írásai stílusában nem hasonlíthatóak a Balkánról írott tudományos igényű cikkeihez, mégis fontos újraközlésük, hiszen őt megelőzően etnográfus szemmel magyar ember nem mérte fel a terepet. Megfigyelései, adatközlései így is helytállóak. Mivel a Balkánról és Törökországról szóló írásai ma már nehezen hozzáférhetőek, de adataik fontosak, ma is jól használhatóak, célszerű volt újra sajtó alá rendezésük, amiért ezúton is köszönet illeti a kiadót.
A balul végződő kis-ázsiai expedíció után már nem volt több alkalma Györffynek Törökországba utazni, azonban kapcsolatai így is megmaradtak és hasznára váltak a tudománynak. A törökségi párhuzamok jobb megismerése érdekében Györffy szorgalmazta a kutatók cseréjét. A baskír származású Tagán Galimdzsánon kívül olyan törökországi fiatalokkal is kapcsolatba került, akik itt végezték egyetemi tanulmányaikat. A nyelvészeti kutatások terén már jól bejáratott útja volt a török-magyar tudományos együttműködésnek, hiszen a múlt század derekától működő turkológiai tanszék munkáját jól ismerték a török kutatók. A nálunk tanuló, majd Gombocz Zoltán és Németh Gyula tanítványaiként itt doktoráló Mehmet Fuat Köprülü és Hámit Zübeyir Kosay Györffyvel is kapcsolatba került. Valószínű, hogy néprajzi együttműködés lehetőségét is fontolgatták, amit alátámaszt az is, hogy 1930-ban Mehmed Vali török kulturális miniszter Györffy és az Ökrös család vendégeként Karcagra, Györffy szülővárosába látogatott. Magyar oldalról ő, török részről pedig Hámit Zübeyir Kosay volt a két ország közötti tudományos kapcsolat kulcsembere. Az 1930-as évek elején Kosay a török múzeumok országos vezetőjeként magyar mintára szervezte meg a néprajzkutatás intézményrendszerét.
Györffy István 1939-ben váratlanul elhunyt. Halálát követően nem a kutatói érdeklődés hiánya, sokkal inkább a politikai viszonyok okolhatóak azért, hogy a két ország közötti tudományos kapcsolatok beszűkültek, a II. világháború után font-family: Tahoma;pedig szinte csak formálissá váltak. Újabb lendület csak az 1980-as évektől tapasztalható.
Bár terjedelemre nem számottevőek a Györffy Istvánnak a Balkánról és Törökországról szóló írásai, jelentőségük annál nagyobb, hiszen újabb kutatási témákat sugallnak. Olvasmányos stílusuk miatt nemcsak szakemberek, hanem a török kultúra iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják.
Karcag, 1999. február 11.
http://mek.oszk.hu/01700/01722/01722.htm
*
Kommentár nélkül: A HVG ajánlja…
Ha most nem rúgják ki Alföldit, akkor soha
Szerző: LNT
Melegek és angyalok a nemzet színpadán, egymás hegyén-hátán: már megint egy kihívó darab Alföldi Róbert színházában. Most mi lesz? Megnéztük.
A mai újságok egy szóval sem említik, hogy eltávolították volna a Nemzeti Színház éléről Alföldi Róbertet, és mivel a Mokkában sem mondtak ilyet, ez akár hivatalosnak tekinthető.
Miért kellett volna kirúgni őt? Hát, azért, mert a Nemzetiben most éppen Tony Kusher Angyalok Amerikában című művét mutatták be, amiről köztudott, hogy az összes férfi szereplő nemcsak hogy meleg benne, hanem ezt manifesztálják is különböző interaktív helyzetekben. Szóval, már megint egy melegfelvonulás, de ezúttal abban a térben, ami nem erre való, tejóisten.
Alföldi az elmúlt időkben azt csinálta, amit a legjobban szeret: színházat. Egy dolog az üzemszerű működtetés, egy másik pedig a koncepció és a tartalom. Alföldi az előbbit megoldotta, a koncepcióból életre kelt a színház. Csinált olyat is, amit már kicsit nem szeret, például arról nyilatkozni, hogy kitölti a szerződésében meghatározott időt, és újra pályázni fog.
Ez azt jelenti, Alföldi semmilyen engedményre nem hajlandó, ha az általa kitalált színház-szisztémáról van szó, és bár a helyzetet kissé bonyolítja, hogy nem magántársulatot, hanem a nemzet színházát vezeti – aminek fenntartásáért az állam is sokat tesz, annak ellenére, hogy még jelzésszinten sem látja viszont a színpadon azt, ami szerinte egy nemzeti színház dolga -, és jól teszi. Egyébként meg, az államtól meglepően korrekt eljárás, ha nem rúgja ki. Humánus és nemcsak rajongóknak kedves okos döntés, különösen annak ismeretében, hogy elég sokáig fárasztották Alföldit, mielőtt a szákba emelhették volna.
Az nem életszerű, hogy Alföldi azért marad a helyén, mert felfedeztek benne valami olyasmit, ami az egyéniség hangsúlyozásáról és a sérthetetlenségről szól. Vagy mondjuk azt, hogy Alföldi az önálló karakternek még az utolsó azonosítható korából itt maradt és valami egyedit megvalósító művész. Úgy néz ki, mint egy gyerek, aki soha nem akar felnőni, mert a csak felnövés a színházban semmire nem jó, kihívóan és megkülönböztethetően öltözik, miközben biztonságosan mozog egy többnyire üres, a kritikusai szerint hiába való, ám nagyon is áttekinthető térben, amiben új, fontos és klasszikus kulturális relációk jöhetnek létre. Az Angyalok Amerikában bemutatójának idején, a múlt hét végén két napig konkrét fizikai és spirituális átjárhatóság működött: a szomszédos Művészetek Palotájában utoljára volt látható Robert Mapplethorpe kiállításáról egyenes, logikus út vitt át a Nemzeti Színházba.
Az Angyalok Amerikában abban az évben játszódik, amikor bebizonyosodott egy új nem, egy új nyelv használatának kudarca, sokkal gyorsabban, mint az előtte sok ezer évig használt régi alkalmatlansága. A darab – amelynek előképe az HBO-n futott minisorozat - konkrétan 1985-ben játszódik, Ronald Reagan elnökségének negyedik évében. Az első felvonás nyitóképe egy zsidó temetési szertartás, a második felvonás a peresztrojkát üdvözlő zagyva beszéd. Az előbbi feladója egy rabbi, a másiké a világ legeröregebb bolsevikja, két toposz, akikre ebben a világban mindig lehet számítani. Mindketten biztató, reménykeltő beszédeket mondanak – mindenféle értékes következmény nélkül.
Reagan a nyolcvanas évek három embere közül az egyik, akinek jelentős része van a Gonosz Birodalma (ő nevezte így a Szovjetuniót) felszámolásában. A móresre tanítás helyett a kifárasztás, a megvetés és a szarkazmus volt a módszere. 1981-ben vette át a padlón lévő országot, és amellett, hogy tisztázott bizonyos adható, de nem garantált jogokat az emberi életről, átnyújtott egy kis ijesztgető csomagot is kis zöld emberkékből és partra szálló szovjet katonákról. Amerika felszabadult, boldog volt, félt, és kiutat keresett. A másik kettő: II. János Pál pápa, aki Lengyelországot a szocializmus ellen fordította, és Margaret Thatcher, aki újrafényezte a kapitalizmust, nem törődve a munkálatokba sokan és gyorsan belehalókkal.
Egy volt színész, a zakója felső zsebében a legendás végszókártyákat a legválságosabb helyzetekben előrántó amerikai elnök, a katolikus egyház feje, plusz a Vaslady: ez a nyolcvanas évek szupercsapata, és nincs világpolgár, aki ne reménykedett volna abban, hogy ők hárman kiválóan lemenedzselik a reményt adó projektet. Csakhogy az új világ építése közben mérhetetlen tömegű vérző, nedvedző és fulladozó törmelék keletkezett, azt bizonyítva: a nagy, átalakuló rendszerek semmilyen hatással nincsenek az egyes emberek életére, például nem képesek boldogságot osztani a boldogtalan emberekből álló családoknak.
Megjelenik a legtöbb metafora elővezetésére alkalmas meleg-szerelem is. Leginkább, sőt: teljes egészében az. Az előadásban minden férfi szereplő meleg. Sokan abban reménykedtek, az egyneműek közötti kapcsolat alternatívája a több ezer éve működő – valójában: nem működő – kapcsolatoknak. Csakhogy a meleg lét problémái lényegesen gyorsabban derültek ki, mint a heteroszexuális kapcsolatok összes csődje. Ebben része van a melegekkel kapcsolatos, az új attitűdöt bemutató, intim és felzaklató híreket közlő médiának, benne van az új rejtélyes betegség, az AIDS megjelenése, de főleg benne van az, amiről az előadás szól: a remény ugyan a felismerés küszöbe, amin talán át lehetett volna lépni, de a megismerés és az elfogadtatás megvalósíthatatlan távolságban van.
Minden sikeres és elmesélhetetlen történet – amilyen akár az Ulysses, a Tavaly Marienbadban vagy éppen a Ponyvaregény – attól működik, hogy attraktív keretbe foglalták: Andrei Serban, a Nemzeti Színház teljes technikai arzenálját mozgatja, méghozzá szó szerint. Serban rendezései filmszerűek, de a végeredmény minden esetben színház, soha nem egy film. Az Angyalok Amerikában majd négy óra hosszú, és egy perccel sem tűnik kevesebbnek. Van benne néhány – még – nem működő frázis, de az ötletek többsége életre kel: maradandó az a kép, ahogy a darab béli anyaszerepekben remek Udvaros Dorottya abortusz-pózban ül.
Az állandóan mozgó, izgága térben ezúttal is a Nemzeti önálló zsánerű művészei játszanak: Kulka János, László Zsolt, Söptei Andrea, Udvaros Dorottya, az elfogódott válium angyal, Tenki Réka, és a színház új sztárja, Szabó Kimmel Tamás. Szabó Kimmel ebben az előadásban, ebben a szerepben bizonyos szempontból jobb és informatívabb, mint Hamletként: amit mond, ahogy mondja, és amit csinál az néha lényegesebb, átütőbb és felfoghatóbb, mint a sok más szerepbe átlépő többi színész játéka. Visszajött a való világba Stohl András, ez a korábban túltengő, rendkívül népszerű, ám a népszerűségét egy átmulatott éjszaka után néhány perc alatt leromboló tehetséges színész: a börtönbüntetése letöltése után újra fontos szerepe van. Játszhat megint, és él vele.
Minden előadásnak az értelme, ha van katarzis. Az Angyalok Amerikában katarzisa, mint az orgazmus a legvégére maradt, amikor a házibulikat és a csapatépítő tréningeket feldobó YMCA dallamára a meghajlásra bejönnek a színészek. Valami olyasmit akarnak az önfeledt bulizással megmutatni, hogy nem kell az eltelt négy órát annyira mellre szívni, itt vagyunk, este 11 van, élünk, betegek vagyunk, jól érezzük magunkat. Mindenki iszonyúan fel van dobva, a legeslegjobban mégis Alföldi, aki, ugye.
http://hvg.hu/kultura/20121003_Ha_most_nem_rugjak_ki_Alfoldit_soha
*
Örzsi néni fülese
INTERJÚ
Czakó Gábort kérdeztük a „pofonért koldulásról”, az ellene indított aláírásgyűjtésről, etikum és esztétikum kapcsolatáról, díjvisszavételről és családról.
http://irodalmijelen.hu/node/14746
*
Vass Ádám csalódott a magyar futballban
„Érdekekről szól minden”
CSILLAG PÉTER
A magyar futballista, aki Bajnokok Ligája-csapat tagja, de nem játszhat a BL-ben. A légiós, akit gégéje elmetszésével fenyegettek, mégis büszkén vállalja címeres tetoválását. A középpályás, akinek a válogatott a mindene, ám úgy érzi, szándékosan távol tartják a csapattól, és mai napig nem tudja megemészteni, hogy társai megbundázták a 2009-es, Wales elleni U21-es selejtezőt. Íme egy szokatlanul őszinte interjú Vass Ádámmal, a CFR Cluj 24 éves labdarúgójával, a kolozsvári magyar szurkolók kedvencével, a 11-szeres válogatottal. A futballista a Nemzeti Sport csütörtöki számában megjelent interjúban beszélt múltról, jelenről, jövőről.
http://www.nemzetisport.hu/legiosok/vass-adam-csalodott-a-magyar-futballban-erdekekrol-szol-minden-2179403
+
Tóth József
„ Mi annak idején azért futballoztunk hétről hétre, hogy felhúzhassuk magunkra a címeres mezt, azt tanultuk, ölni kell érte, hogy felfigyeljenek rád, hogy téged válasszanak. Most meg mit látok? Nagyképűnek, elkényeztetettnek, unottnak tetsző labdarúgókat, a válogatott szerelésben. Mintha nyűg lenne nekik az egész…Ráadásul egymásért sem tudnak küzdeni…nincs aki felrázná a többit, azt kiabálná vert helyzetben: üssük agyon őket, a szentségit! ”
Tóth József Finnországban él , jelenleg is játszik a egy hatodosztályú csapatban, a kapusok 15 éves. Mellette zöldségcsomagoló gép előtt ücsörög havi 800 euróért.
Megjárt több VB-t is amire még kijutott a magyar csapat.
Két világbajnokságon is szerepelt, s ötvenhatszor húzta magára a magyar válogatott címeres mezét. Tóth József, aki játszott Pécsen, Újpesten és az MTK-ban, a maga idejében posztja legjobbjának számított. Klasszisok nyomdokaiba lépett, ezért is lehet érdekes, miként vélekedik az utódokról. Merthogy a magyar válogatott egyik kritikus pontja manapság épp a balhátvéd pozíciója, ami azért is ijesztő (kór)kép, mert talán nincs is olyan szeglete a földnek, ahol ilyen problémával kellene megbirkóznia a szövetségi kapitánynak.
span style= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. október 02. kedd, 21:26 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 32.
Lévay József
Mikes
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását –
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!
Peregnek a fákról az őszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek,
S más vidékre száll a
Csevegő madárka
Nagy Törökországból...
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak,
Idegen hazámból!?
Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog,
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feselnek...
Erdély felé mutat, hol minden virágon
Tarka pillangóként első ifjúságom
Emléki röpkednek!
Ah, mért nem szállhatok hozzád, szülőföldem,
Mikor minden bokrod régi ismerősem!
Mért vagy szolgaságban
Gyászos rabigában
Oly hosszú időkig?
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság bűvös-bájos karja,
Vissza mind a sírig!...
Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli sötétben
Hallgatni beszédem’
Beárulás végett...
Magányos fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegővel élhet.
S egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását –
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban.
Körülöttem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában.
*
Zágoni Mikes Kelemen
(Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása.
A régi székely Mikes család református köznemesi ágából származott. Atyja, Mikes Pál, anyja, Árva Torma Éva.
Apját 1690-ben elfogják a Havasalföldön, majd vélhetően a következő évben Fogaras várában kivégzik. Mikes gyermekéveit a zágoni, zabolai, fiátfalvai (Udvarhely vármegye), abafáji (Maros-Torda vármegye) nemesi udvarházaiban tölti.
1696-ban (vagy 97-ben) anyja nőül megy kövesdi Boér Ferenchez. 1700-ban mostohaatyja hatására katolikus hitre tér. 1702-ben a kolozsvári jezsuita kollégiumban parvistaként szerepel egy Mátyás királyról szóló latin iskoladrámában.
1707. április 26-án zabolai Mikes Mihály gróf ajánlására Rákóczi fejedelem maga mellé veszi belső inasnak. 1709-ben udvari bejáró. Ez idő tájt készül ismeretlen festőtől származó színes olajportréja.
1711. február 21-én Rákóczival Lengyelországba indul. Augusztus 29-én Jaroslawból Danckába (Gdanskba) hajóznak. 17l2. november 16-án Mikes a francia diplomácia segítségében Bízó Rákóczi kíséretében Franciaországba vitorlázik. A hosszú és életveszélyes utazást követően, az 17l3. január 13-i dieppe-i kikötés után Mikes Párizsba és Versailles-ba kíséri urát. 17l5. augusztus 28-tól a királyi udvartól visszavonuló Rákóczival a kamalduliak kolostorában él Grosbois-ban (Yerres).
17l7. január 1-jén az erdélyi gubernium elfogadta az országgyűlés végzését Rákóczi, Mikes és társaik fő- és jószágvesztéséről. Augusztus 16-án titokban Marseille-be távoznak; szeptember 15-én Törökországba hajóznak, hogy az osztrák-török háborús ellentétet kihasználva hazatérjenek. Október 10-én kikötnek Gallipoliban. Ettől kezdve Mikes levél formában naplót vezet. 1720. április 24-én a porta Rodostóba (Tekirdag) telepíti a bujdosókat. Májusban föltűnik Mikes életében a „kis Susi”. 1723-ban szerelmi bánatán ironizál, amikor Kőszeghy Zsuzsi a megözvegyült Bercsényi generális felesége lesz. December 19-én Mikes özvegy édesanyja hazahívó levelére írt imaszerű fohásszal a gondviselésre bízta sorsát. A húszas években a rodostói könyvtárban olvasott művek fordításába kezd. 1726-ban egy darabig elkísérte Zsuzsit, a megözvegyült grófnét, aki marasztalása ellenére Jaroslawba települt át.
Rákóczi halála (1735) után a végrendeletében főkamarásnak nevezett Mikes temettette el urát Galatában; közreműködött szívének és kéziratainak Grosbois-ba küldésében. A Rákóczi József Rodostóba érkezése (1736) utáni komédiahadakozás éveiben (1737-38) Mikes vigasztalása, hogy Erdély „köpönyegit” megláthatta; a fejedelem fiának kényszerű kíséretében bejárja a Rodostó-Konstantinápoly-Drinápoly Csernovoda-Vidin-Rusze-Bukarest-Focsani-Jászvásár-Rodostó útvonalat.
1740. június 21-től kezdődik Mikes második rodostói korszaka. 1741-ben hazatérési kérelmét Mária Terézia elutasítja („ex Turcia nulla redemptio”). 1747-48-ban levelezést folytat Jávorka Ádámmal és Bercsényi Lászlóval.
1758. november 19-én Mikes lett a bujdosók básbugja (vezetője). 1759. január elején az isztambuli császári követ engedélyével levelezést kezdett erdélyi atyafiságával, egy kéziratát is hazaküldte.
1761. október 2-án pestisben halt meg. Sírja ismeretlen.
„Mikes a késő barokk, rokokó széppróza utolérhetetlen tollú mestere, a régebbi magyar prózaírás klasszikus alakja. Rákóczi fejedelem oldalán nőtt fel a kuruc szabadságharc éveiben; később a Rákóczi-emigrációban élt és alkotott. Művészi kvalitásai fölébe emelik valamennyi hazai kortársának a korai felvilágosodás fél évszázadának magyar irodalmában, sajátos életútja pedig elkülöníti literátortársaitól. Emberi sorsa nemcsak előkészíti írói pályáját, hanem élete végéig meghatározza a magyar irodalom történetében szinte egyedülálló irodalmi-műfaji alkotásának jellegét, karakterét is. Életművében a magyar világi széppróza újjászületésének lehetünk tanúi.” (Hopp Lajos)
Mikes Kelemen török földre érkezésük után az átmenetinek vélt tartózkodás napjainak megörökítésére irodalmi levelezésbe kezdett (Constantinapolban Groff P… E… irot leveli M... K…). A fiktív (el nem küldött) levelek írója sem a lapokat, sem a keltezett leveleket nem számozta. 1717 októberétől 1758 decemberéig 207 levelet írt. A levélíró a képzeletbeli, fiatal „édes nénémmel” való társalgással megteremtette a családias levelezés lélektani alaphelyzetét, az érzelmi beleélés és személyes kifejezés meghitt irodalmi keretét. Ifjú lelkére, kedélyére nehezülő bujdosásában a hazatérés reménye tovatűnt, hangulata hullámzott, miközben folytatta leveleskönyvét. Csalódások és megpróbáltatások közt föltárta érzelemvilágát, tudósított Rákóczi és társai életéről, haláláról; élményei fogytával olvasmányemlékeit szőtte leveleibe. Elbeszélő készsége, tréfára kész székely mesélő kedve, stílusfantáziája, eredeti nyelvi tehetsége az általa megteremtett új műformában hatásosan érvényesül. A rokokóra jellemző levélgyűjtemény Montesquieu keretes levélszatírája mellett a korai felvilágosodás irodalmában az európai műfaji hagyomány újabb típusát képviseli.
Tizenkét francia könyvet ültetett át magyarra. Az lfjak Ka1auza pedagógiai, moralista célzatú munka 1724-ben készült, de kéziratát Mikes1744-ben átjavítva, 1751-ben öntötte végleges formába. Forrása: Ch. Gobinet (lnstruction de la jeunesse, 1695).
Valószínűleg ezután született az Idő jól eltöltésének Módgya című keltezetlen párbeszédes szépirodalmi átdolgozása A. Courtin (Traité de la Paresse, 1677) alapján.
Az Epistolának és az Evangéliumoknak Magyarázattya 1741 című fordítás eredetije még ismeretlen. A Catechismus Formájára valo közönséges Oktatások 1744-ben elkészült s javított kéziratának végleges változata 1752-54-ből való; forrása a janzenizmussal vádolt Catechisme de Montpellier, F.-Aimé Pouget (Instructions générales en forme de Catéchisme, 1710) műve.
A Mulatságos napok, 1745, szépprózai átdolgozás francia kortárs író, Mme de Gomez (Les Journées amusantes, 1722-31) rokokó novellafüzéréből szerkesztett válogatás.
A barokk vallásos elbeszélő próza dialogizált mintája A Keresztnek királyi uttya 1747; ezt D. B. Van Haeften Regia via crucis 1635 francia fordításából (Le Chemin Royal de la Croix, 1655) ültethette magyarra.
Elmélkedő, erkölcsnevelő munka a Kereszténi Gondolatok A holnapnak minden napjára 1747, amely E.-F. Vernage (Pensées chrétiennes, 1713) könyvének fordítása. A Kristus Jésus Életének Historiája (1748) a janzenista szelleműnek tartott N. Le Tourneux (Histoire de la vie de Nostre Seigneur Jésus-Christ, 1678) című művének elbeszélő prózába öntése.
Jellemfestő és elmélkedő jellegű A Valoságos Keresztényeknek Tüköre 1749, N. J. De Mélicques (Les Caractères des vrais chrétiens, 1713) alapján.
Az Izraéliták Szokásárol és A Keresztényeknek Szokásairol valo beszélgetés című keltezetlen munkák Cl. Fleury (Les Moeurs des Israélites, 1690, és Les Moeurs des Chrétiens, 1694) írásaiból készültek.
A Sidok és az Uj Testámentumnak Historiája keltezetlen fordítás forrása A. Calmet (Histoire de l'Ancien et du Nouveau Testament et des Juifs, 1725) című műve. A változatokkal együtt 18 kéziratkötegből kb. 7700 negyedrét oldalt kitevő, irodalmi és eszmetörténeti szempontból rendkívüli értékű rodostói hagyaték a 18-19. sz. fordulóján körül került haza.
*
Gyáva népnek nincs hazája
A kollégiumban, ahol diákkoromban laktam, volt egy lengyel srác. Egy napon azt találta mondani valami kapcsán, hogy a magyar az egy gyáva nép. Nem szidalomból mondta, nem indulatból, hanem tárgyilagosan, szinte evidenciaképpen. Nyomban felajánlottuk neki, hogy megverjük. Azt felelte, hogy rendben, de előbb menjünk le a presszóba, és beszéljük meg. Ott aztán elmagyarázta. Annyira, hogy nemcsak a verés maradt el persze (úgyis csak vicc volt), hanem sok tekintetben meg is győzött bennünket.
Pedig ez még jócskán a ”rendszerváltás” nevű búbánatos folyamat kezdete előtt történt…
Nem zajlik le valamirevaló ünnepség anélkül, hogy a szónok fel ne említse a magyar nép bátorságát. De a közvélekedésben is ott szerepel a nemzeti karakterjegyek között. A magyarok nyilaitól ments meg, a kereszténység védőbástyája, rebellis kurucok, satöbbi. Csupa olyasmi, amiről nincsenek közvetlen személyes tapasztalásaink.
Amikről viszont vannak, az mind az ellenkezőjére mutat. Lássuk be, amit mindannyian tudván tudunk: a mi életünkben a magyar nép sajnos nem akármilyen mértékű gyávaságot tanúsít. Sok évtizede. Kell bizonygatni?
Még nem volt egyetlen általános sztrájk sem! Általános sztrájk az, amikor nem egyik vagy másik ágazat sztrájkol aszerint, hogy mikor jut eszébe, vagy éppen szorítja a cipő, hanem az összes egyszerre, és megáll az ország. Azt a Hatalom nem tudja lerázni, nem tudja kidumálni, egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Ilyesmire nem volt képes a magyar nép.
Sőt most az aktuális Orbán-kormány idején egyáltalán nincsenek sztrájkok. Feltűnt már? Hörgés az van, panaszkodás, átkozódás, internetes szidalmazás otthonról a fotelből, de sztrájk nincs. Sőt tüntetések, felvonulások is csak kínkeservesen és felülről szervezettek történnek, mindegyik a szervezők által reméltnél sokkal kisebb létszámmal. Még az Egymillióan a sajtószabadságért nevű álságos, de mégiscsak magát közérdekűnek mutató tüntetés is Nyolcszázan a zsidó érdekekért című dzsemboriba fulladt. Pedig ott aztán volt pénz, apparátus, tapasztalat.
Az elmúlt huszon-valahány év alatt lényegében nem történt önálló és öntudatos fellépés. A magyar nép is, az egyedi ember is alapvetően várt. Két dologra várt: a következő választásokra, abban a reményben, hogy elkergetődik az aktuális hatalmi banda, és jön helyette az, amelyik korábban volt elkergetődve. Pedig dehogyis volt elkergetődve egyik sem, lassan már feldereng mindenkinek. Nagyon lassan. A másik: mindenki folyamatosan arra vár, hogy más kaparja ki neki a gesztenyét. Nem egy bizonyos meghatározott valaki, nem is egy körvonalazott, megnevezhető csoport, hanem egyáltalán valaki. Lényeg, hogy más. Nem én, az egyén, hanem nélkülem valaki bárkimás.
Ez nem is gyávaság, hanem sunyiság.
A felszíni magyarázatokat nagyjából mindenki tudja. Egzisztenciaféltés, a média különösen undorító agymosó szerepe, a Hatalom ravaszul kialakított oszd meg és uralkodj stratégiája, amiben az emberek egymás nyomorult pofáját köpködik, miközben kilopják a cihát a fejük alól.
Vannak azonban mélyebb okok is. Legtöbben a Kádár-kor örökségét látják benne. Gulyáskommunizmus, aminek a lényege, hogy zabáld tele magad, de egyébként kuss. Ehhez hozzáadódott a közügyek érdemi részéből való teljes kirekesztés, valamint a civil önszerveződések megsemmisítése.
Valóban, ez mind igaz. De nincs több ok?
Az általános önállótlanságnak és birkaságnak van marxista magyarázata is. Bizony ám! Igaz, manapság nemigen emlegetik, nem divat. Sokan talán nem is ismerik. Kár, mert mélyebbre nyúl. Nos, a kelet-európai, és benne a magyar mentalitás és gyávaság eszerint a 15-16. századra nyúlik vissza. A mezőgazdaság abban az időben jutott el a fejlettségnek azon szintjére, amikor a paraszt már tudott felesleget termelni, vagyis árut, és az értékesítéséből gazdagodni kezdhetett, önállóvá válni, kitörve jobbágyi személyes függéséből. Nyugat-Európában valóban meg is történt, és a parasztból gazda és tulajdonos lett, és kifejlődött, beleivódott az ennek megfelelő szemlélet, mentalitás, viselkedés. Kelet-Európában azonban nem így történt, a parasztfelkeléseket leverték, és a földesúr nem hagyta önállósulni a parasztot, hanem továbbra is elvett tőle mindent, és változatlanul ő kereskedett és gondolkodott helyette. Ez ivódott bele az összes társadalmi viszonyrendszerbe és egyáltalán a mindennapokba. Jobbágyi gondolkodásunk van!
Hogy mindez miképpen manifesztálódik (jelenik meg) arra rengeteg példát lehet hozni, most csak egyet említek: a „demokratikus” pártok, de még a Jobbik elitje is mihelyt pozícióba kerül, rögtön elkezdi magát Grófnak érezni, aszerint viselkedik, alanyi járandóságának érzi a hatalmát és a megszerzett magasabb életszínvonalát, nem érez elszámolási kötelezettséget a saját vakegér jobbágyai felé – és ami a lényeg: ezek a jobbágy-hangyácskák ezt el is fogadják! Közben kussolnak.
Gyávaság ez vagy butaság? Mind a kettő. De az eredménye a nem-cselekvés, ezért inkább mégiscsak gyávaság.
A végső következmény a totális lepusztulás, mert az ilyenképpen nekiszabadult Elit nem érez kontrollt maga fölött, és csakis a saját érdekeit követi, akár hazaárulás és idegenek kiszolgálása árán is, az Ország Érdeke pedig csak egy szánalmas naivitássá süllyedt.
Van egy vicc. Megy a magyar és a szlovák a sivatagban. Jön az oroszlán. A magyar elkezd szaladni. A szlovák leül, és elkezd futócipőt húzni a lábára. – Bolond vagy? Azt hiszed, hogy gyorsabban futhatsz, mint az oroszlán? – kérdi a magyar. – Nekem nem az oroszlánnál, hanem nálad kell gyorsabbnak lennem – feleli a szlovák.
Ezért vagyunk mi a nyugati zsidó és nemzsidó ragadozók legelső zsákmánya. A gyávaságunk miatt, amiért nem nézünk a saját úgynevezett Elitünk körmére. Ki-ki a saját gazdájáéra. A fidesz-vakhívő a fideszesére, a maszopos a maszoposéra és persze mi is a mieinkre.
Maradt legalább ennyi bátorság?
http://radicalpuzzle.blogspot.co.uk/2012/09/gyava-nepnek-nincs-hazaja.html
*
Évek óta érlelődött bennem egy gondolat, egy álom: létrehozni egy pártot, ami a nevében párt ugyan, a választási törvények okán, de mégis más.
Nemzeti Értékek Pártja.
NÉP.
Nemzeti értékeinket megőrző, új nemzeti értékeket teremtő emberek gyülekezete. Álmom volt, hogy azt a szellemiséget vigyük vissza az Országgyűlésbe, ami Széchenyi idejében volt.
Önzetlen, a Nemzetükért áldozatra is képes honfitársak képviseljék az Ország és egyben Kárpát-Haza érdekeit.
Az ország dolgait a Parlamentben a pártok intézik. Hiába kiabálunk, mi drukkerek a pálya széléről, a futballmeccset csak akkor tudjuk befolyásolni, ha játékosok vagy bírók vagyunk.
"A mindenkori állam által biztosított képviselői díjazást, jövedelmet, a képviselő köteles elkülönített számlára utalni, melyet Böjte Csaba ferences szerzetes rendelkezésére bocsát. Az összeg felhasználásáról Böjte Csaba mindenkoron egy személyben dönt.
Ezért minden képviselői mandátumra jelentkezőnek, illetve családjának rendelkezni kell olyan állandó jövedelemmel, amely biztosítja önmaga és családja számára a képviselői munkájával járó kereset kiesést."
(Részlet a képviselőjelöltekre és a képviselőkre vonatkozó pártszabályokból)
De hogyan is várhatnék ekkora áldozatot, hogyan is tehetném, hogy a párt képviselői és családjának életlehetőségeit súlyosan veszélyeztessem, még ha a cél igen nemes is.
Én gyógyító ember vagyok. Előttem minden ember egyforma. Vezetői munkám során is az volt a legnagyobb hibám, hogy egyetlen munkatársamat sem távolítottam el állásából, még akkor sem, ha súlyos hibát követtet el.
Bűnömül rótták fel annak idején a bíróságon: "Az elbocsátást kezdeményező alperesi kör ez idáig egyetlen cáfolhatatlan érveként fenntartotta:Papp Lajos eddig szokatlan munkamódszert követelt meg, ami azért is sértő, mert a folyosói pletykák terjesztőit a szakmai konferenciákon szembesítette állításaikkal, amely cselekedetével megalázta munkatársait. Ezen túlmenően, kitartóan szuggerálta beosztottjait, hogy ezzel kényszerítse őket igazmondásra, ami elősegítette a rossz munkahelyi légkör kialakítását." ( Zalatáj 1998. április 1.)
Olyan országban élünk, ahol az igazmondás bűn, a hazugság erény.
A néhány éve létrehozott Kárpát-Haza Nemzetőrség kudarcba fulladása is megálljt parancsol. Nem volt kétszáz ember, aki értette, megértette volna és vállalta, képviselte volna azt a szellemiséget, amire a Kárpát-Haza Nemzetőrség létrejött. Pedig "csak" a szeretet és tízparancsolat szellemében tevékenykedtünk.
Hiszek a magyar emberekben.
Hiszek a szeretet és jóság hatalmában.
Gyülekezzünk!
Készülődjünk!
Hiszek abban, hogy visszatérve őseink szellemiségéhez, az álomból nemsokára valóság válhat.
Az alábbiakban közlöm álmaimat.
Álmodjunk együtt, de lassan ébredezzünk!
Ébredj Magyar!
Nemzeti Értékek Pártja
NÉP
A párt célja:
A Magyar Nemzet, Árpád hazatérésétől a 907-es pozsonyi csatanyerés eredményeként az európai népek írott történelmében önálló - magyar - nemzetként szerepel.
A Kárpát-medencében több mint 1100 éve a lélekszámában legnagyobb nemzet a magát magyarnak valló népesség.
Az 1000-től önálló magyar állam egyike Európa legősibb államainak.
A Magyar Nemzetnek, így a magát magyar nemzethez tartózóknak legfőbb földi küldetése a magyar nemzeti értékek megtartása, ápolása, gyarapítása.
A Kárpát-medence Isten teremtette világ része.
Isten tulajdona. Ember azt nem tulajdonolhatja, csak meghatározott ideig birtokolhatja.
A Szent Korona misztikus kapcsolatot teremt Ég és Föld között. A Szent Korona eszmeisége a Kárpát-medencében élő népek, nemzetek egységét és Istennel való kapcsolatát hivatott képviselni. A Kárpát-medence földjét, vizeit, föld alatt rejtőzködő kincseit egyetlen nemzet sem tekintheti sajátjának. E földi javak kizárólag Isten, illetve a Szent Korona tulajdonát képezik.
Az ember azért kapott különleges képességeket Istentől, hogy tudatosan szolgálja nem csak az embereket, hanem a teremtett világ valamennyi élőlényét.
A Magyar Nemzet feladata az Isten alkotta világ megőrzésén kívül az ember alkotta értékeink megőrzése, gyarapítása.
A Magyar Nemzet legősibb és legnagyobb kincse a magyar anyanyelv. Népmeséink, népdalaink, mondáink, regéink őrzik leghűbben a magyar történelmet. Népi, nemzeti műveltségünk legfőbb kifejező eszközei. Hagyományaink, népművészetünk, szerves műveltségünk, szellemi termékeink (a kreatív magyar elme termékei) mind-mind a Magyar Nemzet kincsei, értékei.
A párt legfőbb elve a "Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess!"- evangéliumi mondat.
Ennek szellemében a párt másokat meg nem ítél. Kizárólag nemzeti értékeinket megőrző, új nemzeti értékeket teremtő emberek gyülekezete.
A Nemzeti Értékek Pártja olyan elkötelezett emberekből áll, akik életük egy részét a Nemzet szolgálatába állítják. Egyéni érdekeik mellőzésével lemondanak vagyonuk egy részéről és adott esetben, ahogy eleink tették, akár az életükről is, ha a Nemzet azt megkívánja.
Az etnikai illetve államhatárok változhatnak, azonban a magyarok történelmi, vezető szerepét a Kárpát-medence őrzésében és Európa védelmében senki nem vitathatja el.
Pártoló személy
A Nemzeti Értékek Pártjának pártolója lehet minden olyan személy, aki:
- a párt elveit elfogadja
- nemzeti értékeinket feltárja
- azt gyarapítja
Korától, nemétől, állampolgárságától, vallási hovatartozásától, pártkötődésétől függetlenül, bárhol éljen is a világban, bármilyen nyelven beszéljen, ha magát a Magyar Nemzethez tartózónak vallja.
A képviselőjelöltekre és a képviselőkre vonatkozó pártszabályok
Nemzeti Értékek Pártja képviselőjelöltje lehet: aki önként jelentkezik, a párt az ő személyét elfogadja, ezután a törvény által előírt támogató aláírásokat összegyűjti és az alábbi pártszabályokat vállalja és betartja:
1. Minden választási körzetben egy jelölt indulhat a Nemzeti Értékek Pártjának színeiben.
2. Amennyiben egy körzetben több személy jelentkezik, abban az esetben a párttestület dönt a jelölt személyéről.
3. A képviselőjelölt az állam által biztosított kampánypénzt, csak személyes találkozók, lakossági fórumok szervezésére és lebonyolítására fordíthatja.
4. Ezen anyagi javakat szigorú elszámolás szerint költheti el, a törvény által meghatározott feltételek betartásával.
5. Megválasztása esetén országgyűlési mandátuma ideje alatt csak parlamenti munkájával kapcsolatos költségre vehet fel pénzt az államtól. (utazás, szállás, étkezés, ruházkodás)
6. A mindenkori állam által biztosított képviselői díjazást, jövedelmet, a képviselő köteles elkülönített számlára utalni, melyet Böjte Csaba ferences szerzetes rendelkezésére bocsát. Az összeg felhasználásáról Böjte Csaba mindenkoron egy személyben dönt.
7. Ezért minden képviselői mandátumra jelentkezőnek, illetve családjának rendelkezni kell olyan állandó jövedelemmel, amely biztosítja önmaga és családja számára a képviselői munkájával járó kereset kiesést.
Magyarul: a képviselő egyéni, családi áldozatot hoz a köz érdekében.
8. Képviselőjelölt olyan személy lehet, aki az anyagi áldozaton túl életével, munkájával, viselkedésével kivívta választói bizalmát, tiszteletét.
9. A megválasztott képviselő parlamenti munkája során a párt elveinek szem előtt tartása mellett, a választói vélemények meghallgatása után, de saját meggyőződése, tudása, képességei és lelkiismerete szerint szavaz.
10. A parlamenti frakció, az esetleges közös döntés előtt minden esetben köteles meghallgatni a pártot.
11. A Nemzeti Értékek Pártjának országgyűlési képviselője tudomásul veszi, hogy a párt sem a választások előtt, sem a választások után szövetséget, koalíciót nem köt.
12. A megválasztott országgyűlési képviselő bármikor visszahívható, ha a párt testülete úgy ítéli meg, hogy a képviselő munkájával nem szolgálja választói, illetve a Nemzet érdekeit.
Dr. Papp Lajos
emeritus professzor
2012. szeptember 29.
*
ILLYÉS GYULA:
ÓDA
egy hivatalba lépő afgán miniszterhez
Nem lopsz te többet! Ami még lopható
s egyáltalán mi még emelhető vala:
magas elődeid már mind elemelék -
Kongó puszta honod! Reménytelen egén
kifordított zsebek gyanánt lobognak a
felhők s mögöttük mint a forgalomból rég'
kiment tallér méláz antik fénnyel a nap -
nem váltható fel ő... hunyorog arcátlanul.
Szegény haza! nincs más dísze már csak amit
költői raknak rá: az őszi lomb nehéz
aranya, a folyók ezüstje s hölgyei
gyémánt szeme... de te tudod mindez mit ér!
Te a valóságot fürkészed gondteli
arccal s objektíven! s meg nem téveszthetőn -
A helyzettel, papa, te számolni akarsz
mesterséged finom szabályai szerint...
Látod ami van... és - elhiszem - szived
búsong! Mit messziről édes oázisnak
véltél: délibáb volt! szélhordta homok és
állathulladékok buckán ülsz merengve...
Értem keserved én! Ezért volt hát vitéz
könyökforgatásod az ősi mód szerént?
Ezért hajlongásod? Ilyen pályadíjért
nyaltál miként csiga útat e polc felé?
Ah, eljő majd a kor, tudod akárcsak én,
eljő a nap midőn minden tolvaj felel,
remegve állsz te is köztük, - ártatlanul!
szégyenkezve dicső eleid közt: kontár!
korcsa ivadék, aki már lopni sem tudott...
*
„Vigyétek és tanítsátok meg, mi a kommunizmus!”
Ifj. Tompó László - Hunhír.info, 2010. december 8.
Mi is történt pontosan 1919-ben a patkánylázadás 133 napja alatt? Erre a kérdésre ezúttal a bűnügyi statisztika alapján adunk feleletet a gyilkosok és áldozatok máig legteljesebb jegyzékét közreadó Váry Albert koronaügyész-helyettes könyvével.
Váry Albert 1875. december 8-án született Makón. Középiskolai tanulmányait a halasi református főgimnáziumban, az egyetemit Budapesten végezte. 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. Rövid ügyvédkedés után 1904-ben nagyváradi törvényszéki jegyző, egy év múlva aradi albíró, majd nagyváradi alügyész, 1908-ban pedig budapesti királyi ügyész, az első világháború kitörésétől pedig a Budapesti Királyi Ügyészség (BKI) Sajtóosztályának vezetője, háborús sajtócenzor, 1917-től főügyész-helyettes, a sajtóbizottság elnökhelyettese, 1918-tól a BKI vezetője lett. Ebbeli minőségében 1918. október 31-én élete veszélyeztetésével megakadályozta, hogy a tömeg a Budapesti Törvényszéki Fogház rabjait kiszabadítsa. A patkánylázadás alatt bujdosni kényszerült, utána ő irányította a 133 napon át vérfürdőt rendezők bűnvádi felelősségre vonását. 1919 szeptemberétől királyi főügyész. 1920 októberében már az Igazságügyi Minisztériumban szolgált, majd 1921 novemberében koronaügyész-helyettessé nevezték ki. 1926-ban és 1931-ben a szabadszállási választókerület egységes párti programjával országgyűlési képviselő, „a törvényhozásnak egyik kimagasló, általános köztiszteletben álló tagja” (Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár: A magyar legújabb kor lexikona, 1932). 1939-ben visszavonult a közélettől. Önéletrajzát kiegészítő unokái szerint „Budapest ostromát fővárosi lakásában élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de ő helyben maradt. Ettől kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették. A megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszerítő eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy huszonöt év után az ő adatai alapján vonnak felelősségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzői, hanem egyszerű sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért ő számos »vörös« terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre. Rákosiék hatalomra jutása után őt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között. A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengődre költözött, ott is hunyt el hetvennyolc éves korában, 1953. október 1-én. A csengődi családi kriptában temettük el, szeretett első felesége mellé.”
A vörös uralom áldozatai Magyarországon
Az eredetileg 1922-ben a Váci Fegyintézet Nyomdájában saját kiadásában hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján megjelent, rövidesen kétszer is után nyomott, jelenleg is kapható könyve, A vörös uralom áldozatai Magyarországon, igazi magyar mártírkrónika: közli a 133 nap során meggyilkoltak községek szerinti és ábécérendes, a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak és a népbiztosoknak névsorát, továbbá az áldozatok életkorát, foglalkozását, a gyilkosság helyét, idejét, módját, elkövetésének ürügyét, elrendelőjét, végrehajtóját, a gyilkosok vörös uralom utáni sorsát, ítéletük perrendtartási számát is. A gyilkosságok elkövetésének leírásából egyértelműen következik, hogy mindaz, amit tettek, az 1789-et követő jakobinus önkényt is felülmúlta, sőt egyenesen Purim-ünnepi forgatókönyvbe illett. Íme néhány példa erre belőle:
1919. június 19. Budapest. Az ukrán tisztek Magyarországon fegyveres erőt akartak szervezni orosz hadifoglyokból az orosz tanácsköztársaság céljára. Az a gyanú merült föl, hogy Kun Béla és a magyar tanácsköztársaság ellen dolgoznak. Erre Kun Béla megparancsolta a terroristáknak, hogy tegyék el őket láb alól. Kun Béla azt parancsolta: „Dobjátok őket a Dunába!” Szamuelly Tibor hozzátette: „Nehogy lőjetek, kössetek követ a nyakukra s úgy dobjátok a Dunába!” A terroristák levitték őket a Dunára, levetkőztették, kezeiket hátrakötötték, nyakukba köveket akasztottak, majd puskatussal fejbe verték s belelökték a Dunába. Másnap az ukrán tisztek különvonatát kirabolták.
1919. április 20. Budapest. Húsvétvasárnap. Dobsa Miklós apjával a Duna-korzón sétált, mikor igazolás céljából Schön Goldberger elé állították, akinek nem tetszett a nyalka úri fiú, átkísértette a terroristáknak a Batthyány Palotában levő laktanyájába Cserny Józsefhez azzal, hogy „küldjék gajdeszbe”. Cserny terrorparancsnok átadta őt Groó Géza és Nyakas Nagy János terroristáknak, kik levitték a pincébe, ott összevissza verték, kínozták, majd agyonlőtték, kifosztották s holttestét még aznap este bedobták a Dunába.
1919. június 3. Dunamócs. Bandl Ferenc vörösőr-parancsnok elrendelte, hogy Trubinyi János plébánost végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára felakasztották.
1919. június 23. Harta. Seidl János parasztlegényt Szamuelly Tibor akasztatta fel. Ezt a parasztlegényt Kohn Kerekes Árpád fogta el az utcán s gúnyolódva kérdezte, „melyiken akarsz lógni?” Mikor kötélen lógott, Kohn Kerekes kérdezte tőle: „Vörösödsz már büdös?!”. Többször pofonvágta és „Rúgd el!” kiáltással az áldozattal kirúgatta maga alól a széket. Egy vöröskatona szembeköpte a hullát.
1919. június 25. Kalocsa. Bernáth Mihályt két fiával állították a törvényszéki palotában ítélkező Szamuelly elé s míg őt vallatták, egyik fiát közben felakasztották a Fő utcán a jezsuita templom előtt a fára. Akiket Szamuelly elé állítottak, azokat a terroristák ütötték-verték. Szamuelly egy-két kérdés után „Szeget neki!” kijelentéssel átadta őket a terroristáknak, kik nyomban felakasztották. Rigó Mihály szemeláttára vitték be a fiát, mert „fehér” volt s két perc múlva már agyonlőtték. Egész éjjel lógtak az áldozatok s áztak az esőben. – Kohn Kerekes az egyik áldozatnak, ki a fán lógott, kolbászt dugott a szájába. – Mikor a jól végzett munka után a terroristák az érseki palotában vacsorára gyűltek, Szamuelly mosolyogva érkezett oda s így szólt: „Adjatok vizet, meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú!” – Galina Zoltán leszakadt a kötélről, mire szaladni kezdett „Ártatlan vagyok, hagyjatok!” szavakkal, de megfogták, hoztak neki egy vastagabb kötelet, azután egyik fától a másikig cipelték és gúnyolódva kérdezték: „Te gazember, neked ez az ág gyönge, keresünk neked egy másikat!”, s közben ütötték, verték és újra felakasztották. Az akasztásokat úgy végezték, hogy az áldozatot egy székre állították, a fára kötötték, aztán addig ütötték, verték, míg a széket ki nem rúgta maga alól. – Mikor Csiszár Jenőt felakasztották, a többieket feléje fordították s azt mondták nekik: „Ti is így fogtok lógni!”
1919. június 23. Kiskőrös. Spang Józsefet, ki az ellenforradalom alatt városparancsnok volt, Mikula György vörös karhatalmi parancsnok egyik vöröskatonája akasztotta fel oly módon egy fára, hogy felülről ráugrott és mintegy lovagló helyzetben ráült a vonagló áldozat nyakára. Előbb őt teljesen összeverték, és cigarettát dugtak a szájába. Az áldozat ütőerét Petzkay felesége, Telek Ilona Márta orvosnő fogta s midőn érezte, hogy még él, kijelentette, hogy még egy ideig hagyni kell a fán.
1919. április 29. Kiskunfélegyháza. Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre, Engi Lajos Sándor terroristák Návay Iván földeáki földbirtokost, Návay Lajos volt képviselőházi elnököt, földbirtokost, és dr. Kiss Béla szentesi városi főjegyzőt tettlegesen bántalmazták: a két Návayval a trágyaszemetes marhakocsit tisztíttatták. Halálra ítélésük úgy történt, hogy megkérdezték tőlük, tudják-e, mi a kommunizmus, s feleletük után „vigyétek és tanítsátok meg, mi a kommunizmus!” kijelentésre elvitték s főbe lőtték őket. Az áldozatok holmiját a terroristák magukhoz vették s egymás között felosztották..
Mindezekért Váry szerint a Forradalmi Kormányzótanács tíz személye volt döntően felelős, valójában ők kormányoztak 133 napon át: Varga Jenő, Hamburger Jenő (Általános Gazdasági Főosztály), Vántus Károly (Földmívelésügyi Osztály), Dovcsák Antal (Szociális Termelési Osztály), Székely Béla (Pénzügyi Főosztály), Kulcsár István (Közellátási Főosztály), Bodó Richárd (Közlekedési Főosztály), Lengyel Gyula (Gazdasági Szervezés Főosztálya), Garbai Sándor (Középítési Főosztály), Bajáki Ferenc (Munkásügyi Főosztály).
„Aki ezt az időt átszenvedte” – írja Váry –,„természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Párizsban 1871-ben a kommün két hónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől 1 000 000 ember szökött külföldre. Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bűnvádi eljárás megszűnt.”
Csak remélhetjük, hogy eljön az idő, amikor Váry Albert könyve történelmi tananyag lesz!
*
Móra Ferenc: A Páprádi rab
Zsigmond magyar királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal különb volt, mint királynak. Nemhiába idegen származású volt, sokkal jobban is szeretett külső országokban élni, mint itthon.
Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig eszébe se jutott a tulajdon országa. Akkor is csak azért jutott eszébe, mert elfogyott az aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal, mert bizony csúfra marad idegen országban.
A magyaroknak már akkor fogytán volt a türelmük, úgy eresztették vissza a követet, ahogy jött. Azt mondták neki, ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert olyan rég nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.
No, erre Zsigmond király se tehetett egyebet, mint hogy a kardjára ütött nagy mérgesen.
- Hát hiszen, ha egyéb bajuk nincs, erről majd teszünk! Majd megemlegettetem velük, mikor látták Zsigmond király képét.
Kiválasztott a mulató cimborái közül valami cseh herceget meg egy német grófot. Meg se állt velük az ország határáig, ott is csak azért, mert víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel álltak elejébe a magyar urak, fehér szakállú országtanácsosok, tüzes szemű harcos daliák.
- Hozott Isten, urunk királyunk! - hajlongtak nagy tisztességtudással.
- De bizony magam igyekszem - csapta félre Zsigmond mogorván a kócsagtollas süvegét -, mert számolnivalóm van veletek.
- Nekünk is fölségeddel - emelte fel méltóságosan ősz fejét az öreg Bebek nádor.
- Ítéletet akarok mondani fölöttek, amiért megsértettétek királyi személyem! - villogott a szeme Zsigmondnak.
Most Gara Imre állt elő, a zászlós bajuszú országbíró.
- Az ország már meg is hozta az ítéletét, királyom-uram - húzta elő bíborbársony köntöse alól az ítéletét, mely kutyabőr pergamenre volt ráfestve szép tarka betűkkel. - Sok hanyagságért, idegenben való csavargásaiért, saját országának elhagyásáért bezárja Zsigmond királyt tulajdon népe harminc napra a páprádi várba.
Kapott volna szegény király a kardjához, de már ekkorra nem volt az oldalán. Elvették tőle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelső szobájának az ajtaját. Az előtte való szobába a cseh herceget rekesztették, azon innen meg a német grófnak adtak szállást. Ha egyek voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban is.
Hogy aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszéledtek a magyar urak, Zsigmondnak az volt az első gondolata, hogy lehetne ebből a kalickából kiszabadulni.
- Hiszen csak még egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta a fogát, s tehetetlen dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére.
Abban a percben felpattant az ajtó, s a rab király szembe találta magát a rab herceggel.
- Nini, hát te is itt vagy? - bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak a másikat is!
Hát a másik ajtó is kinyílt. A szoba sarkában ott törte az ijedség a német grófot, se holt, se eleven nem volt, csak akkor tért magához, mikor Zsigmond megbíztatta:
- Ne félj, szolgám, úgy nézem, nem is vagyunk mi itt foglyok!
A nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban egy lelket se találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett a sütődeszkán. Nem sok ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyről válaszolt, mikor a király azt kérdezte tőle, hogy ki őrzi őket ebben a záratlan tömlöcben.
- Hát kit-kit a saját becsülete. Engem ez a nagy bolond torta, ni, mert már ki se férek tőle az ajtón.
No, a Zsigmond rabtársainak se kellett egyéb! Szaladtak a várkapuhoz: hát nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy, hogy csak futtukban kiabáltak vissza Zsigmondnak: tartson velük ő is!
- Nekem nem lehet - csóválta a fejét a rab király. - Engem őriz a becsületem. Tisztelnem kell azt a népet, amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá teszi.
S amit mondott, állta is Zsigmond király. Harminc napig nem lépte át a páprádi vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon vitték ki a magyar urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a királyt, aki nemzete ítéletét még akkor is tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi őt.
*
Illyés Gyula:
Óda a törvényhozóhoz
A jubiláló Tersánszkynak
Úgy volna jó a törvény, úgy egyforma hatályu,
ha akként gyártódnánk, mi emberek,
akár a vályog, mit a vályu
billiószám is egyformára vet.
De hát ezt nem lehet.
Ahány szív, annyi akarat.
S rég nem vagyunk
csupán agyag s anyag!
Pontos leszek, mint mindig az iró,
ha a tudós költ s a biró.
Ez a mi új dalunk.
Törvényt, de elevent, tehát,
hogy ne csapódjunk folyton össze,
hogy részlet-igazát
kiki illessze a közösbe,
úgy mégis: emberek maradjunk,
ne vályog-vályu sarává meredjünk;
atomok, atom magvakként kerengjünk;
helytálljunk, mégis szabadon szaladjunk.
A lét tegyen rendet, ne a halál!
Jogot tehát az árnyalatnak,
melyben a holnap rajza áll
s a kivételnek
mely holnapra talán szabály;
jogot – hogy hadd kisérletezzék –
a költőnek, a legfőbb kutatónak.
Mert semmivel nem kell nagyobb tehetség
s buzgalom meglelni a rák
ellenszerét,
gépbe fogni az atom erejét
röpülni világűrön át,
mint megmutatni, amit a jövő
a szívben érlel,
mint fölfedni ibolyántúli fénnyel,
mi lesz holnap kötelező
közöttünk, emberek;
mi az, mi idegünkben közeleg!
Évmilliárdok távolából
évmilliárdok távolába.
Jogot a boncolóknak,
a kűlszin-, a fölhám-, a látszat-rombolóknak,
kik elválasztva percenként a rosszat
a jótól,
valamit folyvást rendbehoznak,
percenként fölmutatva, hogy mikortól
gyilkos a gyilkos,
tolvaj a tolvaj,
torz már a szép,
szép az imént torz,
a hős: pribék,
s ki az, aki elől megy –
mert nincs szabadjegy
jól haladni a korral;
mert van, mikor – hány a példa! –
a néma szólal,
az iszkol, aki űz,
makulátlan a céda,
mocskos a szűz.
Nem minden alkotó ilyen, de
én őket, az így működőket,
a haladókat, s harcolókat
vallom – a terep-fölverőket –
példaképül! A holnap
felé ők jelzik az irányt!
Előttük jár, fönnen libegve
Hamlet, Karenin Anna, Bánk,
- megannyi tiszta láng!
A homályt-üző és Világ
nő, ha ők szólnak.
Üdvözlet, s hála hát
a törvény- és a fény-hozóknak,
kik – hol máglyán, hol gúnykacajon át –
- s elbukva is! – előretörnek
tán nem is tudva hova s mért.
Így mondjunk hálát Tersánszky Jenőnek,
mi, akik látjuk, hova ért.
Az Igazért.
*
Fütyülj, tovább, kéthangon, Mester! Építsd
hordozható csónakjaidat, törd fejed
ős-sipon, új bicikli-féken, - szépítsd,
javítsd, akkor is, ha nem kell,
a részletet,
te, teljes ember!
ne pihentesd se karodat, se agyadat, se szádat,
dolgozz soká még és vigadj
s ne is tudd, - akárcsak a század –
ki vagy!
*
A SZORONGÁS KEZELÉSE
"Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik."
(Iz 26:3.)
(szerző: Bob Gaas)
Itt van öt egyszerű lépés, hogy megbirkózz az életedben lévő frusztrációval.
Kérdezd meg magadtól: "Miattam van?" A Biblia azt mondja: "Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Galata 6:7/b). Sok dolog miatt idegeskedünk, amiket mi hozunk be saját életünkbe.
Kérdezd meg magadtól: "Mit tanulhatok belőle?" (A Róma 8:28) mondja "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." Nagyon sok rossz dolog van a világon, de minden összefügg. Isten a negatívat is pozitívra tudja fordítani, ha engedjük neki. Használjuk a bosszúságot arra, hogy még inkább Krisztusra hasonlítsunk.
Köszönd meg Istennek a helyzetet! (I.Thesszalonika 5:18.) mondja "mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." Nem a rossz helyzetekért kell hálásnak lenned, de lehetsz hálás a rossz helyzetekben. A bosszúság lehet álcázott áldás.
A bosszúságot fordítsd vicces eseménnyé! A Biblia mondja "A vidám szív a legjobb orvosság" (Példabeszédek 17:22.) A humorérzék Isten orvossága a dühre és idegeskedésre.
Kérd Istent, töltsön meg szeretetével! Miért? Mert az (I.Korinthus 13:5.) azt mondja "A szeretet nem gerjed haragra." A szeretet nem önző. Idegesek leszünk, mert azt hisszük, hogy körülöttünk mindenki és minden ellenünk van. A szeretet másokra koncentrál.
Jézus folyamatosan frusztrációval nézett szembe, de sohasem vált idegessé. Neki mindig volt ideje másokra. Mi annyira el vagyunk foglalva saját dolgainkkal, hogy megfeledkezünk róla, hogy az emberek a lényegesek az életben.
*
Erdélyi József
A Vezérhez
Gömbös Gyula emlékének
Az élet vize jobb felől forr,
a Halál vize bal felől:
Válassz, ember: ifjít az egyik,
a másik vénít és megöl.
Válassz, magyar, az ifjúságból,
vagy a vénségből szabadon:
Tündérország legyen-e földed,
vagy lángoló, sivár vadon.
Vak, béna vagy? Halálraítélt?
A Hazugság bitóra vitt? -
Igyál az igazság vizéből,
hadd nyíljanak ki szemeid,
hadd nőjjenek ki tagjaid,
s állj talpra, légy ép és egész,
nemzet, aki nem múltba réved,
nem hátra, de előre néz!
Találd meg jobbik magadat
s a véredből való vezért, -
kövesd azt, ki egységet hirdet
és tűz eléd nagy, hősi célt.
Támadj fel az árulás ellen,
mely szétszggatta szép hazád,
és mindent elseprő rohamra
uszítja romboló hadát!
Rajtad az ellenség, a sárkány,
gyalázza ősi lelkedet,
és rabszolgává aljasít,
míg szabadsággal hiteget.
A gyűlölet magyar s magyar közt
hízlalja undok tetemét, -
Állj, mint egy ember, Isten hőse,
és vágd le valahány fejét!
Mint egy vörös tűzkarika,
úgy jön lobogva ellened, -
légy te kék tűz, menj neki bátran,
mutasd meg, hogy van Istened:
oltsd el a világ veszedelmét,
hadd lásson példát a világ,
hadd lássa benned Európa,
mint hajdan, védő paizsát!
Kit elvádoltak s elítéltek:
álljon minden nemzet előtt
Fehér Vitézként a magyarság,
s minden nép ünnepelje őt,
kinek ragyogó igazsága
homályba vonja a napot,
és sebei úgy tündökölnek,
mint a Hold és a csillagok!
Amerre a Duna folyik,
a bérces Kárpátok alatt,
neked köszönhetik a békét,
aki legyőzted magadat:
veretlen fegyvereidet
a béke vágya tette le:
de a tiéd az Isten kardja,
az igazság szent fegyvere!...
Mint pásztor, aki megtalálta
az Isten kardját, úgy jövök
hozzád, Vezér, neked ajánlom:
csodát tehetsz, ha felkötöd.
Az igazság magyar s magyar közt
megváltja ezt a nemzetet,
s e karddal őt új, diadalmas
honfoglalásra vezeted!...
...Az Élet vize jobb felől forr,
a Halál vize balfelől, -
válassz, magyar: ifjít az egyik,
a másik vénít és megöl. -
Igyál az ifjúság vizéből:
hétszerte szebb, ifjabb leszel
s új éggel, új földdel köszönt rád,
új világ és új évezer!...
(1934)
*
Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök
(Occidental Press Kiadó kiadása)
Ez a könyv Csicsery- Rónay István kiadásában 1975- ben Washingtonba jelent meg első alkalommal. Csicsery- Rónay István 1945 után a Kisgazdapárt külügyi osztályának vezetője volt, akit sok másokkal együtt az ÁVO belekevert az úgynevezett „összeesküvési perbe”. Szabadulását követően, elmenekülve Magyarországról, ausztriai és franciaországi tartózkodás után az Egyesült Államokba emigrált, ahol több más elfoglaltsága mellett 1954- ben Occidental Press néven könyvkiadásba kezdett. Célja így foglalható össze: kiadni minél többet abból, amit itthon nem adnak vagy nem adhatnak ki.
A célkitűzésnek, ahogy a körülmények engedték, eleget is tett. Az eltelt évtizedek során számos jelentős könyvet adott ki. 1974- ben megkérte a New Yorkban ugyancsak emigrációban élő Gombos Gyulát, hogy állítson össze az itthon agyonhallgatott Szabó Dezső írásaiból egy antológiát. Olyat, mely elsősorban az író politikai gondolkozását tükrözi, s ne legyen terjedelmesebb, mint kb. 180 oldal.
Hogy Gombos Gyulához fordult, az nem véletlen. Gombosnak 1966- ban Münchenben a Molnár József vezetése alatt álló Aurora kiadónál összefoglaló műve jelent meg Szabó Dezsőről. Mi több azt 1969-ben sikeres volta miatt másodszor is kiadta. Szabó Dezső munkásságát nála jobban senki sem ismerhette. Gombos Gyulának, mint a könyv előszavában megírja, nem csekély gondot okozott a kérés. Egy teljes életműből minden válogatás nehéz. De sok fejtörés után eszébe jutott, hogy Szabó Dezső élete során szinte valamennyi magyar miniszterelnökkel foglalkozott. S nem is mellékesen, hanem országos feltűnést keltő módon. Magába foglalja tehát az egész időszakot, melyben működött. Ezek az írások, ha dióhéjban is, magukban hordják politikai gondolkozása lényegét. S nemcsak az íróra jellemző, de perspektívát nyitó fényt is vet az egész korszakra.
Így született meg ez a könyv, amelynek Szabó Dezső tollából gróf Tisza István, gróf Bethlen István, Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Szálasi Ferenc, Imrédy Béla és gróf Teleki Pál a főszereplői.
Szabó Dezső 1909 szeptemberétől Székelyudvarhelyen a Főreálban volt tanár. A tanárok élete abban az időben sem volt rózsás. Ezért országos mozgalmat indítottak életkörülményeik megjavítása érdekében. Ebben a székelyudvarhelyiek is részt vettek. Kiáltványukat szétküldték az egész ország tanári karainak. És egyöntetű volt a megállapítás, hogy az övéké a legjobb. Különösen azt a mondatát jegyezték meg, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni. Kiderült, hogy a kiáltványt Szabó Dezső szövegezte. Mire gróf Tisza István az eset kapcsán a Magyar Figyelő 1911. április 1- jei számában Szabadgondolkodás címmel cikket írt. Abban nevet ugyan nem említett, de többek között azt mondta, hogy Petőfi lángostorral verne rá az ilyen tanárra.
Erre válaszolva jelent meg 1911. április 14- ei keltezéssel a Nyugatban Szabó Dezső nyílt levele. Ami egyben, mint később kiderült, az útját is megnyitotta az irodalom felé. Ezzel a nyílt levéllel indít ez a könyv.
Két nyílt levél következik ezután gróf Bethlen Istvánhoz. Az első 1923 novemberében a Világ című napilapban jelent meg. Abban az időben büntetőeljárás folyt Szabó Dezső ellen a Levél a tisztviselőkérdésben című írása miatt sajtó útján elkövetett izgatás bűntettében, valamint a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétségben. Amiért a törvényszék kétévi börtönre és százezer korona pénzbüntetésre ítélte. Nyílt levelében felszólította Bethlent, hogy állítsa le a pert és a hajszát. A másik Bethlen Istvánhoz intézett nyílt levelet, 1928 októberében Párizsban írta. Ez Bajcsy- Zsilinszky Endre lapjában, az Előörsben jelent meg. Bethlen nagycenki beszéde kapcsán született ez a levél, melyben Bethlen az alsóbb társadalmi rétegek kifejezést használta. Erről és az akkori helyzetről alaposan megmondta a véleményét a grófnak. És a holtak szent áldozatára, az élő magyarok szenvedésére kérte, hogy ne folytassa tovább addigi vak politikáját.
Gömbös Gyuláról szólt a következő írás, amely a miniszterelnök 1936 októberében bekövetkezett halála után a Szabó Dezső Füzetek 22. számában jelent meg. Ebben kendőzetlenül leírja a Gömbössel és politikájával kapcsolatos véleményét. Elsősorban is azt, hogy az ország lehető minden irányítást, vagyont, hatalmat jelentő helyét a germánság elemeinek kezébe juttatta. Így betetőzője lett egy halálosan végzetes folyamatnak.
A következő nyílt levelet Darányi Kálmánhoz intézte. A miniszterelnök 1938. március 5- i győri beszédére emelte fel szavát. Darányi itt jelentette be az egymilliárdos fegyverkezési programot. Könyörögve kéri, hogy vessen véget az eddigi politikának. Nemet kell mondani az irtózatos pumpolású germán nyomásnak. Irányítást idegenből ne fogadjon el.
1938 júniusában és júliusában jelent meg A végzet ellen című írása a Szabó Dezső Füzetek 40- 42. számaiban. Alcíme: Hungarizmus és halál. Ebben élesen kikel Szálasiék nemzetrontó tevékenysége ellen. Kimondja, hogy ez csak a német imperializmus szerves elemévé teheti Magyarországot, és olyan káoszt teremt, amelyben a minden életerejében megtámadott magyarság védtelenül hull az idegen hódító lábai elé. Még írná, de abbahagyja és ezt mondja: „Érzem, tudom, hogy ez az új izmussá galagyolt hazaárulás zsoldosai a közeli jövőben oly irtózatos meztelenséggel mutatják meg magukat, hogy hasznosabb lesz akkor vonnom le a végső tanulságot.”
1939 januárjában a Magyar Élet folyóiratban Quaerelae magyarorum címmel Imrédy Bélához intézett nyílt levelet. Így kezdi: „Elnök Úr! Vízkereszti nagy beszédében Ön hangoztatta a szükségét annak az újjá fürdésünknek az evangélium szellemében: mely megadja a hősi elszántságot a nagy kötelességek vállalására és rátisztítja a lelket arra, hogy teljes odaadással minden végső következmény elfogadásával szolgálja a közösség érdekeit az élet bármily terén.” Felel arra, hogy Imrédy a magyar megújhodást jelentő lelkialkatból hevesen kitiltotta: 1. az aggályoskodást, 2. a kritikát, 3. a pesszimizmust. Optimizmust ajánl helyette. Ez az optimizmus viszont Szabó Dezső szerint megdöglött. S arra a kijelentésére, hogy jobboldali és nacionalista életet akar, azzal válaszol, hogy a magyar magyarság egyeteme és ezek közt legjobbjai undorodnak a két fertelmes züllött szótól. Az egyetemes magyarság politikáját csinálja.
1939 novemberében a Lelkek az éjszakában címmel gróf Teleki Pálnak ajánlott írása jelent meg a Szabó Dezső Füzetek 55- 56. számában. Csehszlovákia és Lengyelország már eltűnt a térképről. Elindult a második világháború. Teleki lett volna hivatva háborúba sodrásunkat a legminimálisabbra korlátozni és a belső nyilas áradásnak gátat vetni. Szabó Dezső ebben az írásban azoknak az elveknek és eszméknek – emberi jog, törvényesség, az egyén szabadsága, a kisnépek életjoga – kelt védelmére, melyeket a totalitárius rendszerek, ahol tehették, kíméletlenül eltiportak.
Teleki azonban 1941 tavaszán öngyilkos lett, nem vezethette az országot a háború végéig. Szabó Dezső 1941. április 16- án írt búcsúztatójában mottóul Teleki szavait idézte: „Mélyedjetek el magyarságotokban... Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben sem.”
A könyvhöz Gombos Gyula írt előszót. Ebben felvázolta a benne sorakozó valamennyi írás eredetét, forrásvidékét.
A washingtoni megjelenés után Kiss Sándor a párizsi Irodalmi Újságban azt írta, hogy a kötetre az emigrációs magyarságnak is nagy szüksége van, de az igazi szükség Magyarországon lenne rá. Ám a Helsinki Egyezmény eszmék és emberek szabad áramlására vonatkozó 'harmadik kosara' sem teszi lehetővé, hogy Magyarországra akadálytalanul bejuthasson és az olvasók kezébe kerüljön.
Most megjelent itthon. Gombos Gyula és Csicsery- Rónay István is itt él újra közöttünk. Itt működik az Occidental Press is.
Minden magyarnak el kell olvasni ezt a könyvet.
Hartyányi István
(Augusztusi Magyar Fórum, 1995. ; 83- 84. o.)
*
Hallgass lassan!
„Ismertesd meg azokat fiaiddal..."
(5Mózes 4:9)
(szerző: Bob Gaas)
Szülőnek lenni kiváltság, ezért meg kell győznöd gyermekeidet arról, hogy fontosabbak számodra, mint a munkahelyi sikerek vagy az anyagi dolgok. Soha ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem, hogy elmondd nekik, mennyire szereted őket. Légy ott számukra! Szülőnek lenni felelősség. Isten nem a kormányt vagy az iskolarendszert teszi felelőssé a gyermekeidért, Ő téged fog számon kérni! „…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!” (5Mózes 4:9) Szülőnek lenni korlátozott lehetőség. Ha elég sokáig elhanyagolod őket, gyermekeid azt a következtetést fogják levonni, hogy nem olyan fontosak számodra, mint azok a dolgok, melyekért folyamatosan feláldozod őket. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag elveszítetted őket. Hajlandó vagy ekkora árat fizetni? Ha nem, akkor gondold újra az értékrendedet!
Charles Swindoll írja Stress Fractrures című könyvében:
„Élénken emlékszem arra, mikor túl sok kötelezettséget vállaltam magamra, és túl kevés napom volt rá. Nem sok idő múlva ráförmedtem a feleségemre és a gyerekeimre, kapkodva ettem az ebédszünetekben, és dühített, ha valami váratlanul megszakította a napom menetét. Hamarosan az otthonunkban minden az én rohanó életstílusomat kezdte tükrözni, ami lassan elviselhetetlenné vált. Világosan emlékszem kisebbik lányunk, Colleen vacsora utáni szavaira. Szeretett volna elmondani valami fontosat, ami aznap történt az iskolában. Szaporán hozzákezdett: »Apa-szeretnék-elmondani-neked-valamit-és-nagyon-gyorsan-el-tudom-mondani«. Hirtelen felismertem frusztrációját, és így szóltam: "Édesem, elmondhatod… és nem kell nagyon gyorsan mondanod. Mondd lassan! Sohasem felejtem el válaszát: Akkor hallgass lassan!”
*
És itt a segélyplafon:
mínusz 9950 forint, nesztek!
2012. október 02., kedd, 06:26 Ceglédi Zoltán - HVG
Köpjetek fel és álljatok alá, kedves kormánypárti barátaim.
Születésétől fogva, 36 éve gondozza, ápolja testi és szellemi súlyosan fogyatékos fiát egy 56 éves anya az otthonukban. Ketten élnek így. A szociális törvényben biztosított ápolási díj összege 38 350 Ft/hó. Az anya egészségi állapota is olyan (csak próbáljuk meg elképzelni az elmúlt 36 évét), hogy közgyógyellátásban részesül, ez havonta 6000 Ft. A család lakásfenntartási támogatásra is jogosult, melynek összege 5600 Ft/hó. Így az anya havi jövedelme 49 950 Ft. A tervezett segélyplafon 40 000 Ft, azaz a kormány szerint eddig havonta 9950 forinttal többet kapott az édesanya, mint az szükséges és indokolt lett volna. Hát most elveszik.
A fiú 27 900 Ft/hó rokkantsági ellátásban részesül. Ezzel ma az egy főre jutó jövedelmük 38 900 Ft/hó. A segélyplafon bevezetésével ez 33 950 forintra csökkenne.
Nem fogok azzal példálózni, hogy mire költ "egyébként" a kormány, hogy mit tart sokkal fontosabbnak, támogatandónak. Inkább azt kérem Hegedűs Zsuzsától a minisztériumi ifjakig, kormánybiztostól szóvivőig, hogy köpjön fel jó magasra, és álljon alá. Amikor a böhöm nagy Audiból kiszállva, amikor jól szabott öltönyben a táblagépet baszkurálva arról biztosítjátok egymást, hogy tulajdonképpen nagyon jól kormányoztok, hogy meg kell mutatni a segélyen "nyerészkedőknek", hogy vége az "ingyenélésnek", akkor azért tudjátok: ez mind nem igaz. Annyira szarul csináljátok, annyira elkúrtátok, hogy már a legnyomorultabbaktól szeditek el az utolsó filléreket. Nem tudom, melyik szenzációs ötlet finanszírozására kell ez a havi 9950 forint, és nem is érdekel. Annyira biztos nem fontos, mint ahonnan elveszitek.
Azt kívánom csak, hogy verjen még titeket a sors azzal, hogy két év múlva már nektek is számítson havi 9950 forint.
*
Veres András
A ponyva klasszikusa
1940: Megjelenik a Piszkos Fred, a kapitány
„Alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja – de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (…) Annak a groteszk, nemegyszer abszurd humornak, ami nálunk Sipulusszal kezdődött, Heltai Jaguárjával folytatódott, véleményem szerint ő volt a legszélsőségesebb változata, akinek népszerűsége a múló évtizedekkel egyre nő, és egyaránt népszerű az alig olvasók tágas és az irodalmi ínyencek szűkös köreiben”
Hegedüs 1980, 357
Amikor Hegedüs Géza a fenti sorokat írta, valóban ez volt a helyzet. A Magvető Könyvkiadó kétszázezres példányszámban jelentette meg Rejtő Jenő „légiós” regényeit, a sikeresebbeket utánnyomásban is (minden magyar család polcára jutott legalább egy példány), s amikor ezek elfogytak, a kevésbé sikerülteket is piacra dobta. Miközben a Magvető Kiadó szemérmesen nem tüntette fel nevét az impresszumban (csak a sorozat címe szerepelt: a fogalommá vált Albatrosz könyvek), a példátlan üzleti haszon lehetővé tette számára a modern magyar irodalom legjavának megjelentetését. Míg a hatkötetes akadémiai irodalomtörténet mélyen hallgatott Rejtőről, addig a hatvanas s még inkább a hetvenes évek értelmisége szóhasználatában a „péhowardi” humor gyöngyszemei magától értetődő hivatkozásként szolgáltak az általános abszurditás-élmény kifejezésére és kinevetésére. A „Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani” (Rejtő 1966b, 18), a „Ne hivatkozz mentő tanúkra, mert mit érsz el vele, ha ismerőseidet bezárják” (Rejtő 1964b, 7), „Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan” (Rejtő 1967b, 214) és társaik éppúgy szállóigévé váltak, mint korábban Az ember tragédiájából idézett örökzöldek. Volt idő, amikor Fülig Jimmy nevezetes kijelentése, hogy nem dolgozik, mert elvesztette meggyőződését (Rejtő 1966b, 9), egy ország érzületét fejezte ki.
De az nem valószínű, hogy Rejtő olyan átütő hatást ért volna el, mint Jókai. A korabeli olvasáskutatási adatok alapján művei inkább nevezhetők tipikusan férfi, mint női olvasmánynak. Annyi bizonyos, hogy több felnövekvő nemzedék is anyanyelveként beszélte. S talán ennek eredménye, hogy az 1990-es években végre létrejött a módszeres Rejtő-filológia. Immár az is előfordul, hogy az európai udvari kultúráról nagy tudományos apparátussal írt könyvben a szerző – amikor a szakirodalommal vitázik – nem átallja Rejtőt idézni, méghozzá azt, hogy „egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan” (Rejtő 1964a, 7, illetve Zemplényi 1998, 13). E sorok írója pedig tüntetőleg az ő ismertetésével zárta a másfélszáz év magyar irodalmát áttekintő könyvét (Veres 1999, 108). Ma már semmi sem áll útjában annak, hogy az irodalomtörténet-írás komolyan számot vessen Rejtő Jenő művészetével. Csak épp a korábbi olvasói kedv csappant meg időközben, az újabb nemzedékek elfordulni látszanak tőle. Lehet, hogy az apákkal való szembefordulás az oka. Vagy a bőség szülte a csömört. Vagy a klasszikussá válás kezdte ki a népszerűséget.
(…)
http://www.villanyspenot.hu/?p=szoveg&n=12298
*
A futball ereje
A labdarúgás és a nemzetközi politika találkozásai
Laucsek Tamás
„Lehet egyszerűen a szórakozás és az edzés öröméért játszani: de amint presztízskérdéssé válik a játék, amint úgy érzed, hogy egy nagyobb közösség részeként megszégyenülsz, ha veszítesz, a legkegyetlenebb, legharciasabb ösztön uralkodik el rajtad. Bárki, aki egy iskolai focimeccsen játszott már, tudja ezt.”
/George Orwell: The Sporting Spirit./
A társadalom szélesebb köreiben a labdarúgás ma is csak egy sport, amely kétszer tizenegy ember politikamentes, férfias küzdelme a győzelem megszerzéséért, semmiképpen sem országok sorsát, politikai gondolkodását, nemzeti öntudatát és vallási kötődéseit befolyásoló hatalmi tényező. Ugyanakkor tudományos körökben egyre gyakrabban felmerülő gondolat, hogy a katonai és gazdasági hatalmon kívül az egyes államok és a mögötte álló társadalmi csoportok lényegét adó kulturális identitás is politikabefolyásoló erővel rendelkezhet, melynek részeleme lehet akár a labdarúgás is.
A futball a nyugati világból kiinduló egyik legegyetemesebb jelenség bolygónkon, mely a világ minden szegletét meghódítva megelőzi a demokrácia vagy a kapitalista piacgazdaság térnyerését is. A nemzetközi politikai kapcsolatok legszervezettebb multilaterális formáját jelentő Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 192 taggal rendelkezik,[1] míg a világ futballközösségét képviselő Fédération Internationale de Football Association (FIFA) 208 résztvevő nemzeti labdarúgó szövetséggel büszkélkedhet.[2] A dekolonizáció során függetlenné váló számos állam előbb adta be jelentkezését a világ legnagyobb NGO-jaként működő FIFA-hoz, mint az állami elismerés jogi garanciáját megtestesítő ENSZ-hez.[3] Az ENSZ-nek soha nem sikerült elérnie, hogy bármelyik szakosított intézményében egy asztalhoz ültesse a Kínai Népköztársaságot és a Kínai Köztársaságot (Tajvant), míg a sport ezt a látszólag áthidalhatatlan politikai akadályt is feloldotta. A labdarúgás olyan tömegeket képes megmozdítani, a televízió képernyői elé ültetni, vagyis a tömegkommunikáció különböző eszközeivel elérni és befolyásolni, amelyre egyetlen politikai szervezet vagy hatalmi tényező sem lenne képes.
E tanulmány célja a labdarúgás és bizonyos társadalmi jelenségek, nemzeti, vallási, etnikai és kulturális identitások összefonódásából adódó, politikaformáló események bemutatása, felhívva a figyelmet a tömegben rejlő politikai erő nagyságára, mely akár nemzetek, országok vagy kisebb közösségek sorsát, nemzetközi szerepét és viszonyait képes döntően befolyásolni.
(…)
http://iq.ppke.hu/2012/01/a-futball-ereje/
+
Hogyan falja fel a politika a futballt?
BACSKAI JÁNOS
A szex mellett a futball és a politika az, amelyikhez minden magyar férfi mesteri fokon ért – legalábbis saját bevallása szerint. A nagy felsorolás első részével két éve már foglalkoztunk (mármint úgy értve: egy sportlegben), utóbbi kettő kapcsolata pedig szinte minden Ferencváros- és Videoton-cikk, vagy a debreceni stadionépítésről szóló írás kommentjeiben szóba kerül. De említhetnénk a Vass Ádám-tetoválást, az Európa-bajnoki utcai harcokat, az egyiptomi tömeghalált vagy a zűrös befektetőket – a közelmúltban sok-sok alkalommal került egymással kapcsolatba a politika és a futball. E kettő viszonya sokkal régebbi, szélesebb körű, mint sok NSO-olvasó gondolná – idézzük fel röviden, vázlatosan történelmüket!
A politika és a futball már csak azért is járt kézen fogva a kezdetektől, mert az első sportklubok világszerte társadalmi, vallási vagy oktatási csoportok mentén szerveződtek, és az azonos élethelyzetben élők többnyire azonos elveket képviseltek. Külföldről a legsarkosabb példa ezekre a River Plate–Boca Juniors és a Celtic–Rangers ellentét, nálunk a legélesebben a zsidó-arisztokrata gyökerű MTK-t támadták: a vérgőzös negyvenes évek felé ügetve előbb adminisztratív módon, majd nemsokára fizikailag is megfélemlítették, végül elpusztították tagjait. A klubot öt évre megszüntették, legendás elnökét, Brüll Alfrédot a nyilasok tőrbe csalták és megölték.
„A politikai polarizáció több típusát is azonosíthatjuk a magyar... futball történetében. Azonban ezek az ellentétek ritkán jelentek meg letisztult állapotukban, hiszen a politikai oppozíció gyakran penetrált más polarizációkba: hol a becsületes vidék–bűnös főváros, hol a tisztességes amatőrizmus–tisztességtelen profizmus képében jelent meg, hol munkás és elitklubok szembenállásában, de gyakran egyszerűen csak antiszemitizmusként” – írja e korról a Nyíregyháza–Debrecen futballháborút boncolgató tanulmányában Szegedi Péter.
Az első világégést követően a politika katonai okokból támogatta a futballt szervezetileg is: „... a sport révén erősítsük meg a katonai erényeket, mert eljöhet az az idő, amikor próbára tétetik a nemzet. Ezért van szükség arra, hogy a legkisebb falu utolsó viskójában is tanyát üthessen a sport, s pótolja, amit a hadsereg nyújtott számára”, vélte Bethlen István miniszterelnök. Egy másik, nem mellékes szempont a „Tanácsköztársaságot követően a szociáldemokraták vonzásába került munkások depolitizálása, egyáltalán a jobboldali kurzus irányában lojális állampolgárok nevelése” volt, mint Papp Gábor írja a rubicon.hu-n.
A nagy gazdasági világválságot követően az állam egyre fontosabb irányítója lett az élvonalbeli labdarúgásnak, egy idő után áttértek a szélsőjobboldali politikusok a kézi irányításra, például egy biztos került az MLSZ élére, akinek egyik legfőbb feladata a futball árjásítása volt…
(…)
http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/hogyan-falja-fel-a-politika-a-futballt-2178549
*
Szabó Gyula –
A Nagy Mesemondó II.
Szerkesztő, rendező: Ottmár Attila.
Zenei rendező: Zónai Tibor.
Közreműködik:
Simon Boglárka - ének,
Szabó Zsófia - ének,
Kálmán Tamás - ének,
Vigh Dániel - furulya;
Tartalom:
01 - Megyen Már A Hajnal Csillag (népdal) [00:01:14]
02 - Este Jó, Este Jó (Zelk Zoltán) [00:01:11]
03 - Tavasz Szél (népdal) [00:01:15]
04 - Tavaszi Dal (Zelk Zoltán) [00:00:31]
05 - A Macskacicó (Benedek Elek) [00:09:02]
06 - Répamese (népmese) [00:02:08]
07 - Álomszuszék (népmese) [00:01:15]
08 - A Kacagtató Hegedű (Pósa Lajos) [00:03:19]
09 - Szánt A Babám (népdal) [00:01:01]
10 - A Páva Meg A Varjú (Benedek Elek) [00:00:55]
11 - Kacor Király (népmese) [00:06:45]
12 - Volt Egyszer Egy Kismalac (népmese) [00:01:08]
13 - Egyszer Egy Királyfi (népdal) [00:06:04]
14 - Kisbence Titka (Varga Katalin) [00:01:21]
15 - Ősszel Érik (népdal) [00:01:03]
16 - A Cinege Cipője (Móra Ferenc) [00:01:12]
17 - Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj (Benedek Elek) [00:08:00]
18 - Egy Boszorka Van (népdal) [00:01:12]
19 - Ákombákom (Zelk Zoltán) [00:00:59]
20 - Betlehem Kis Falucskában (népdal) [00:00:44]
21 - Esik A Hó (Szabó Lőrinc) [00:01:02]
22 - Elszaladt A Kemence (népdal) [00:01:21]
23 - A Csókai Csóka (Móra Ferenc) [00:01:17]
24 - Forró Vizet A Kopaszra (népmese) [00:03:37]
25 - Betlehemi Királyok (József Attila) [00:01:40]
26 - Mi Lennék? (Kányádi Sándor) [00:00:59]
27 - Csillagok, Csillagok (népdal) [00:01:22]
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Nagy-Mesemondo-II-19319/
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. október 01. hétfő, 08:54 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 31.
Komjáthy Jenő
A BÖRTÖNBŐL
Nyissátok föl a börtönajtót!
Nyirkos a föld, a lég dohos.
Künn süt a nap, s az ég, a légkör
Szabad eszméktől villamos.
.
Itt minden meg van mételyezve,
Minden penészes és rohadt:
Künn balzsamot lehel a szellő,
Üdv lengeti a lombokat.
.
Itt minden oly sötét, mogorva:
Künn vidám, fényes és meleg.
Törjétek be a börtönajtót,
Ti boldog, szabad emberek!
.
Lángszellem jár a boldog égen,
Megsejtők a világtavaszt;
Behatolt egy sugár a résen,
Látjuk, de nem élvezzük azt!
.
Behallók a szent szót: Szabadság!
S lelkünk a végtelenbe szállt.
Ó, legyen átkozott a zsarnok,
Ki minket e tömlöcbe zárt!
.
Beszélnek számtalan bünökről:
Pedig csak egy van: gyávaság;
Ijesztenek pokolkínokkal:
Pedig nem más az: szolgaság.
.
S lehet-e gyávább, mint a zsarnok,
Ki félelemből büntetett?
A zsarnokokban szolgaszív ver,
A zsarnok és a szolga egy.
.
S lehet-e gyávább, mint a törvény,
Mely váltig vérrel mos le vért,
A sötét rend, amelynek elve:
Fogat fogért, szemet szemért?
.
De sejtjük itt a börtön éjén
Erődet, új Társadalom!
Ha kitörünk s tusára szállunk,
Sápadni fog a hatalom.
.
Ébredj, ébredj már öntudatra,
S rohanj az eszmeharcba, Nép!
És egyesülj testvéri frigyben,
Te szent család, emberiség!
Úgy vágyunk a fényben fürödni,
Versenyre kelni nyílt mezőn,
S harag nekűl a pályanyertest
Testvér-szivünkre zárni hőn!
.
Nem győzhet más, csupán a szellem,
Ahol szabad a pályatér,
És önzetlen nemes tusában
Legjobbaké lesz a babér.
.
Nyissátok föl a börtönajtót!
Nyirkos a föld, a lég dohos.
Künn süt a nap, s az ég, a légkör
Szabad eszméktől villamos.
[Szenic, 1891. december 4.]
*
Bayer Zsolt “tisztessége”
Remek írással rukkolt elő Hetzmann Róbert, a Váralja Szövetség elnöke. Történt ugyanis, hogy a Magyar Hírlap csütörtöki vezércikkét jegyző Bayer Zsolt ismét nekiment Ángyán Józsefnek, a földügyek fáradhatatlan elemzőjének. Alig tíz nap leforgása alatt kétszer került Bayer célkeresztjébe a jeles professzor, s ez bizony jelez valamit. A hírlapos főmunkatárs vélhetően nem saját gondolatait tálalja fel az olvasóknak, hanem megbízást teljesít. Igen, megbízást. Ángyán József tevékenysége ugyanis egyre kellemetlenebb bizonyos köröknek, s nekem úgy tűnik föl, hogy ama bizonyos körök mozgatják a háttérből az ellentmondásosan gazdag pályafutással büszkélkedő Bayer Zsoltot.
Hetzmann Róbert azt írja dolgozata végén: „Bayer úr becstelenné vált.” A hír ugye szent, a vélemény szabad, fölösleges az idézett szavakat kommentálni. Engem inkább az izgat, miért is támadja olyan vehemensen Ángyán professzort a publicista Bayer Zsolt. Azt is fontos leszögeznünk: Ángyán József nem reagál az említett zsurnaliszta böködéseire, s ezt nagyon jól teszi. Ángyán professzor az agrárkérdések szakembere; érthető hát, ha egy amatőr vezércikkre annyit hederít, mint a legelésző szarvasmarha a pökhendin túlmozgásos legyekre…
Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban támadja Ángyán Józsefet, ez pedig igencsak érdekes. Ángyán ugyanis a Fidesz parlamenti frakciójában ül, azaz Bayer Zsolt pártjának a képviselője. Zsurnalisztánk tehát egyik elvtársát böködi, mert vélhetően úgy gondolja: ez az elvtárs már nem jó elvtárs. Hogy miért? Mert nem az egyen-gondolat híve. Mert van önálló, ráadásul megalapozott véleménye. Ez pedig nagyon fáj az egyen-gondolat híveinek, akik önálló véleménnyel nem bírnak, ezért mindig azt gondolják, amit előírnak számukra.
Érdekes: nem oly rég a Magyar Hírlap még nem böködte Ángyán Józsefet. Régebben tán még más utasítás volt érvényben? 2012. május 11-én például Sinkovics Ferenc főmunkatárs cikket írt Qui prodest? címen. A cím persze helyesen így szólna: Cui prodest? – de hírlapos berkekben lazán kezelik a latin nyelv szabályait (is), ezen fönnakadni tehát fölösleges.
(…)
Forrás és folytatás:
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/10/01/bayer-zsolt-tisztessege/
*
MTDA
Karácsony Sándor digitalizált művei
A könyvek lelke. Irodalmi nevelés. Bp. 1941.
A magyar demokrácia. Bp. 1945.
A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja. Bp. 1939.
A magyar világnézet. Világnézeti nevelés. Bp. 1941.
A magyarok istene. A vallásos nevelés. Bp. 1943.
A magyarok kincse. Bp. 1944.
A mai magyar ifjúság lelki arca. Bp. 1937.
Háromezeresztendős törvény. Bp. 1945.
Magyar ébredés és irodalom. Bp. 1944.
Magyar nevelés. Bp. 1944.
Ocsúdó magyarság. Bp. 1942.
http://mtdaportal.extra.hu/
*
Cabaret –
Szabadíts fel
http://www.youtube.com/watch?v=o3_llY5jhGQ&feature=related
*
Tudós-Takács János:
Az Egyház ősi és liberalizált teológiája
Két teológiája van most a katolikus egyháznak. Az egyik az, amellyel hétről hétre találkozunk számos prédikációban, a „hivatalos” katolikus sajtóban, egyes vezető egyházi személyiségek megnyilatkozásaiban, számos újonnan megjelent teológiai könyvben és a katolikus egyház politikai nyilatkozatainak nagy részében. Ez a teológia az egyház 2000 éves múltjához képest merőben új, hiszen ilyen formában és ilyen elterjedten a II. Vatikáni Zsinat előtt nem létezett. Ez a liberalizmus teológiája.
A másik az a teológia, amelynek építőkövei Jézus Krisztus és az apostolok tanításában találhatók, és ezek 1200 éven át a halhatatlanság türelmével várták az építőmester születését. Ő a XIII. században Aquinói Szent Tamás személyében jött el, aki hatalmas, logikus, bizonyított rendszerré, TUDOMÁNNYÁ változtatta a teológiát, amelyet a katolikus egyház hivatalosan magáévá tett, megbecsült 700 éven keresztül. Aquinói Szent Tamás alapműve, a Summa Theologiae (A teológia foglalata) a Trienti Zsinat alkalmával ott volt a zsinati atyák oltárán a Szentírás mellett. A Summa számos tanítását dogmának, vagyis Isten által kinyilatkoztatott igazságnak mondotta ki a katolikus egyház. — És ez a teológia az utóbbi 45 évben az egyes egyházi személyek hivatalos megnyilatkozásaiban mellőzve lett, pedig a pápák a II. Vatikáni Zsinat után is kitartottak mellette. A Summa teológiája szöges ellentéte a liberalizmus teológiájának.
Mi a különbség a két teológia között? Ezt röviden így foglalhatjuk össze:
A liberalizmus teológiája, az úgynevezett „modernista” teológia az emberből, az emberi tudatos és tudatalatti vágyakból, igényekből indul ki. Szerinte, amit kinyilatkoztatásnak hiszünk, az az emberi vágyak, igények kivetítése, tárgyiasítása, ezért ennek igazságértéke nincs. Ezért a modernista liberális „teológusok” nem foglalkoznak Isten létének bizonyításával, Istennel kapcsolatban annyit mondanak, hogy „Isten szeret minket”, és az istenhit „reményt ad”, de hogy a hívő mit reméljen, arról hallgat a liberális teológia, mint ahogy arról is, hogy az Isten a világtól különböző lény, a világot a semmiből teremtette, ezért az ember teremtmény, akinek Istennel szemben erkölcsi kötelességei vannak. Ez a teológia nem beszél az Isten által adott Tízparancsolatról, az isteni örök törvényről, és arról, hogy az Isten által adott törvények megszegése bűn, amelyért az Isten büntetést szab ki.
S mivel a liberalizmus teológiája kiiktatta a bűn fogalmát, és az erkölcsöt a mindenkori szokásokkal azonosította, ezért szó nélkül hagyja a saját gyümölcseit, korunk súlyos bűneit: a homoszexualitást, a különféle szexuális perverzitásokat és az abortuszt, a pedofíliát és a prostitúciót, a házastársi hűtlenséget és a fantasztikus méreteket öltő válásokat. Mélységesen hallgat az áteredő bűnről, amely pedig végigkíséri az egész emberi történelmet. A minden korban ismétlődő, hatalmas méretekben jelentkező emberi gyarlóság, sőt gonoszság, amely a XX. században a Szovjet által elkövetett tömeggyilkosságokban, valamint az angolszász légi terrorizmus apokaliptikus tűzviharaiban, szőnyegbombázásaiban, Drezda, Hamburg, Köln, Düsseldorf, Berlin és más európai városok sok százezer halottal járó tragédiájában tetőződött, nem érthető meg másként, mint az áteredő bűn tanával: az ember értelme elhomályosodott, és az akarata rosszra hajló lett. És ezt az áteredő bűnt, az emberi gonoszság végső okát tagadja, illetve hallgatja el a liberalizmustól fertőzött, „modernista” teológia.
S ha nincs áteredő bűn, és nincsenek személyes bűnök sem, akkor nincs szükség bűnbocsánatra és Megváltóra sem. Ezért a liberális teológia hallgat Jézus Krisztus megváltói, messiási szerepéről, istenemberi mivoltáról, és arról, hogy a Megváltó, a Messiás egyházat alapított és egy új vallást adott az emberiségnek, amelyben nincs „választott nép”, amelynek isteni eredetű, örök érvényű követelményrendszere és világnézete van. Azért hallgat minderről, mert nem akar ellentmondani a Talmud tanításait követő, világuralomra törő, Jézus messiási mivoltát tagadó zsidóságnak!
Ezért sulykolja a liberális, „modernista” teológia a zsidókkal folytatott „párbeszéd” szükségességét. De amire törekszik, az nem igazi párbeszéd, hanem elvtelen kompromisszum, megalkuvás a zsidósággal, visszavonulás a zsidóság elől. Az igazi párbeszédben ugyanis igent is lehet mondani, meg nemet is. (Krisztus is párbeszédet folytatott a Sátánnal, és háromszor mondott neki nemet). A liberális teológia által erőszakolt „párbeszéd” azt jelenti, hogy maradjon ki a keresztény vallásból mindaz, ami a zsidóságot zavarja, vagyis mindaz, ami a kereszténységet a zsidóságtól megkülönbözteti!
A liberális teológia nem hangsúlyozza, hogy az embernek a hazája iránt erkölcsi kötelességei vannak, köteles a hazáját megvédeni, ha az ellenség megtámadja, és ha szükséges, a hazájáért még életét áldozni is köteles.
Ami ilyen csonkítás után a vallásból megmarad, az már nem világnézet, hanem legfeljebb színtelen, jellegtelen érzelmi vigasz. Az ilyen vallásnak nincs igazi dogmatikája, csak pszichológiája van; nincs erkölcstana, csak szociológiája.
Ezzel szemben a Summa teológiája nem az emberből indul ki, hanem Istenből, mert az emberből kiindulva nem lehet megérteni Istent, de az ember igazi mivoltát, eredetét és célját egyedül Istenből kiindulva, mintegy Isten fényében lehet megérteni. Az ember Isten teremtménye, és a Summa az emberről, mint Isten teremtményéről tárgyal. Isten az embernek, a maga teremtményének objektíve igaz, minden időkre érvényes kinyilatkoztatott tanítást adott, ami örökérvényű erkölcsi követelményeket tartalmaz. A Summa teológiája az erkölcsi parancsokat nem az emberi szabadság korlátozójának, hanem az emberi kiteljesedés biztosítékainak tekinti: az erkölcsi parancsok útjelzők az Isten felé vezető úton, s egyben iránytűk, amik az embert segítik az egyéni és a közösségi életben egyaránt.
A Summa teológiája a Tízparancsolat megszegését bűnnek tekinti. Elítéli a homoszexualitást, a szexuális perverzitásokat, az abortuszt, a pedofíliát és a prostitúciót, a házasságtörést és kategorikusan tiltja a válást, mert a házasság elsődleges céljának az egymásnak való lehető legtökéletesebb testi-lelki önátadást tekinti, amely csak két személy közötti olyan kapcsolatban valósulhat meg, amelyben nem kell félni attól, hogy az ember a szeretett társát elveszítheti.
A Summa teológiája tanítja a személyes bűnökön kívül azt is, hogy az áteredő bűn az ember öröksége: értelmünk elhomályosult, és akaratunk rosszra hajló lett. Ezért a Summán alapuló államelmélet elvet mindenfajta politikai utópiát: nem hisz semmilyen „földi paradicsomban”, de a Summa erkölcstana alapján felépülhet egy igazságos állam, amely a közjó biztosítása során a méltányosság követelményeinek eleget tesz!
S mivel a Summa teológiája számol a bűnnel, azt is tanítja, hogy az ember rászorul a bűnbocsánatra és a bűn alóli megváltásra. Azt vallja, hogy Jézus Krisztus, az Istenember, a Messiás azért testesült meg, azért jött a földre, hogy az emberiséget a bűntől megváltsa. Nem politikai szabadító, nem világhódító hadvezér, amilyennek a Talmud alapján a zsidóság képzeli. A Messiás nem a zsidó világuralmat biztosítja, hanem lehetővé teszi, hogy az ember elérje Istent, a végső célját és tökéletes boldogságát.
A Summa teológiája szerint ez a Messiás egyházat alapított, amely világosan felismerhető, hierarchikus felépítésű, látható társaság. Ez a Messiás egy új vallást hozott a földre, amely objektíve igaz világnézetet és a zsidó vallástól lényegesen különböző, új vallást jelent. Aki igazán megérti a Summa teológiáját, az azt is belátja, hogy „zsidó-keresztény” erkölcsről, kultúráról beszélni fából vaskarika: a keresztény vallásban maradtak ugyan zsidó eredetű liturgikus és jogi elemek, amelyek nem isteni eredetűek, és amelyek a keresztény vallás lényegének megváltozása nélkül kiküszöbölhetők, de a keresztény vallás isteni eredetű lényege, vagyis dogmatikája és erkölcstana szöges ellentéte a zsidó vallás lényegének!
A liberális, „modernista” teológiával ellentétben a Summa teológiája lehetetlennek tart minden megalkuvást, minden elvtelen kompromisszumot a zsidó vallással. Számára az igazság ismérve, az igazság végső forrása: Isten tudása. Ebből részesül az ember az Istentől adott, Jézus Krisztus által tanított kinyilatkoztatáson keresztül. A kinyilatkoztatásban való hit által megvilágosított emberi értelem olyan, mint a távcsőbe néző ember szeme: többet lát meg a realitásból, mint a hitetlen!
S végül a Summa teológiája az embert nem magányos, elszigetelt individuumnak, hanem népe és nemzete egyik tagjának tekinti, akinek a hazájával szemben kötelességei vannak. A közjó és így a nemzet java a földi értékek rendjében megelőzi az egyén javát, és ezért az ember, ha szükséges, a nemzet szolgálatában még életét is köteles feláldozni!
Nem pusztán elvont, elméleti különbség áll fenn a két teológia között, hanem két világnézet áll szemben egymással. Az egyik oldalon a zsidóság világuralmát szolgáló, ennek érdekében a vallást és az erkölcsöt szubjektivizáló, relativizáló teológia, míg a másik oldalon az egész emberiség és azon belül a magyar nemzet javát és rendeltetését is szolgáló, objektív igazságokat és örökérvényű erkölcsöt hirdető teológia.
E kettő között nem nehéz a választás. A Summa Theologiae első és második kötete immár magyar nyelven is rendelkezésünkre áll. A XXI. század világnézeti zűrzavarában legyen eligazítónk Aquinói Szent Tamás tanítása!
Megjelent:
Szittyakürt
47. évfolyam, 5. szám, 12. oldal
2008. május.
http://amdg.betiltva.com/tudos-takacs-janos-az-egyhaz-osi-es-liberalizalt-teologiaja/
*
Komjáthy Jenő
EGY FŐPAPNAK
Apage Satanas
.
Hazugság apja volt a Sátán;
Hazugság papja! Most a hátán
Nyargalsz te fene-szilajon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Eszményiség! Ez hát a jelszó,
A hímporos szárny, - ámde hernyó
Lebeg a csilló szárnyakon.
Gyönyörű mez! De hát a lényeg
Csak undok, éhes, satnya féreg...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Az Evolúciót lihegve
Megtámadád, titkon szepegve,
Szemed a zsíros koncokon.
Tanítni mersz? Előbb te menj hát
A belső evolúción át!...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Ismerjük a szemforgatósdit,
Így védte kasztod mind az ósdit,
Legelve buja maszlagon.
Vesd le előbb a reverendát,
Az ósdi vallás ócska rongyát!...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Kardot ragadni, dalra kelni,
Eszményekért hevülni, tenni:
Barbár vagy ehhez, paflagon.
Ne affektáld az Eszme gondját,
Magadba járjad a bolondját!...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
A Szabadságért harcra kelni,
Népet szeretni, fölemelni,
Hogy éljen méltón, szabadon:
Minderre szűk a reverenda.
Ám dividete dividenda!...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
"Divide et impera!" Régen
Hatott, de az új nemzedéken
Nem fog ki jelmezes barom.
E faj a cifra színen átlát,
Hiába bíbor és a skárlát...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Fölszabadítni minden embert,
Ragadva zsarnokokra fegyvert:
Dicső dolog vón, mondhatom!
Ez ám az Eszmény! De a gátra
Ember kell, ki ne nézzen hátra!...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Szabadságot minden paránynak!
Ezt hirdetik a jók, a bátrak,
Hogy ne heverjen parlagon
A Mindenségnek egy atomja...
Utópia! Kinek mi gondja!...
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Sötétség apja volt a Sátán;
Sötétség papja! most a hátán
Nyargalsz te furfang-utakon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Elárul a lóláb, papom!
*
Szigorúan ellenőrzött evangélium 1-2.
+ dokumentumtár a 2. kötethez
Molnár János
Partium Kiadó
A román titkosszolgálat, a hírhedt Securitate titkos aktáiba nyújt bepillantást Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyve.
A szegedi egyháztörténész, aki lelkészként egykor a kommunista rendszer hírhedt titkosszolgálatának, a Szekuritáténak üldözöttje és megfigyeltje volt, évek óta kutatja az egyházat érintő dossziékat a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) archívumában.
A kötetből többek között az is kiderül, hogy Tőkés László püspökről, európai parlamenti képviselőről már húga lakodalmán jelentett egykori sógora, – természetesen álnéven – dr. Bartha Tibor főorvos.
Molnár János, a Debreceni Egyetem docense maga is érintett, hiszen 1975 és 1989 lelkipásztorként szolgált Romániában. Nyíltan elutasította a kommunista rendszerrel való „együttműködést”, sőt szamizdat publikációiért 1983-ban learatóztatták, majd a hatalom nyomására rokkantosították. 1988-ban nyíltan fellépett a romániai falurombolás ellen, Tőkés Lászlóval együtt. 1989 óta Szegeden él, vallás- és egyháztörténetet oktat és kutat, jelenleg a romániai református egyház II. világháború utáni történetén dolgozik.
A Szigorúan ellenőrzött evangélium című munka első kötete a kommunista Románia egykori politikai rendőrsége, a Securitate munkájába nyújt betekintést, több, az egyház berkeiben tevékenykedő megfigyelt személy, besúgó, illetve szekus tiszt nevét fedve fel. A szerző művével arra figyelmeztet, hogy „bűnmegvallásra és bűnbocsánatra soha nem lehet azt mondani, hogy késő.”
A négyszáz oldalas, tetemes dokumentummásolattal ellátott kötetből kiderül, hogy a kommunizmus idején az erdélyi református egyházban dolgozók kétharmada meghurcolt, meggyötört ember volt, egyharmaduk viszont „cinkos, besúgó volt, aki 1989 után is folytatta vagy folytatja káros tevékenységét” – fogalmazott Tőkés László a könyv erdélyi bemutatóján.
Ugyanakkor a második kötet sem pusztán az ügynökkérdés taglalására szorítkozik. Vizsgálja azokat a történeti kényszerpályákat, amelyek az egyházak korabeli szerepvállalását értelmezhetővé teszik. Így a jelzett kötet középpontjában, a korszak két legjelentősebb erdélyi magyar református teológusnak párhuzamos életpályája áll, ahogy az a Szekuritáté irataiban megjelenik. Ez a tükör természeténél fogva torzít, néha felnagyít, máskor lekicsinyít, kiélesít eseményeket, helyzeteket, másokat figyelmen kívül hagy, vagy tendenciózusan ködösít. Az viszont kétségbevonhatatlan, hogy e nélkül a tükrözés nélkül, igen hiányosak és megtévesztőek lennének a korszakról alkotott ismereteink. (...)
Oldalszám: 400+496+379 | Megjelenés éve: 2009, 2010
*
Székely János
ARDZSUNA KÉRDEZ
A Pánduk itt, a Kuruk túlfelől – a két sereg már csatarendben
állott.
Már fogyni készült közöttük az űr, már ideges szél rázta
a világol.
Egy férfi állt a harcmezőn, hogy a világtörvénynek dönteni
segítsen.
Négy hóka csődör húzta szekerét, kocsihajtója Krisna volt,
az isten.
Egy férfi állt a férfiak között nyugalmasan és mélyen és
csodásan.
Nem rettegett és nem gyűlölködött: súlyossá, naggyá nőtt
a bujdosásban.
Tizennégy éve erjedt már a harc, tizennégy évig várt az
alkalom.
Nézte a férfi véreit ezen, és véreit a másik oldalon.
És szólt: Jaj, Krisna, mit tegyek?
Most, hogy már nincsen visszaút,
Merő gazságnak érzem ezt
A tudva szított háborút.
Már nem tudom, mivégre kell
Testvér a testvért meggyalázza,
Hisz bárki győz és bárki hull,
Övé lesz mindenképp a gyásza.
Nézd, Bhismat látom túlfelől
S Karnát és többi véreinket.
Mind bölcs és tiszta férfiak,
S most meg kell majd gyilkolnom mindet.
Miért? Ugyan mit nyerhetek?
Hatalmat – ezt beszélik folyton.
De hát mit ér a hatalom,
Ha nem lesz akin gyakorolnom?
Az igazságot – hallom, és
Belém hasít: az is mit érhet,
Ha érte pusztul, ami az
Igazságnál is több – az élet?
Igazság? Lásd, a trónusig
Vér és halál visz, bűn, betegség.
Miért volna ez igazabb
Út, mint amelyen ők szerezték?
Nem igazabb, nem emberibb
Kockára bízni, észre, cselre,
Mintsem gyilkolni érte? Szólj,
Mindentudó, felelj meg erre!
Felelj, mindenható, ha tudsz,
Feléri majd a domb a szirtet:
Mindaz, amit tán nyerhetek,
Mindazt, mit biztosan veszítek?
Ha vesztek, éltem vesztem el,
Ha győzök, odalesz a nagyság,
Mivelhogy mindig mindenütt
A vesztesnél van az igazság.
Ha vesztek: magam vesztem el,
Ha győzök: azt, ki nékem kedves,
Így is csak én, úgy is csak én,
Mindenképp én leszek a vesztes.
Mondd, hogy van ez? Hogyan lehet,
Hogy emberségre nőtt az ember,
Túlcsordul szíve másokért
Szánalommal és gyötrelemmel,
És közben mégis azt teszi,
Mi önző érdekének tetszik?
Hogy lelke van és szelleme,
És mégis állatként cselekszik?
Mindenható, szólj, mit tegyek?
Egy életem van: hogyan éljem?
Köröttem árad a világ:
Vegyem ki belőle a részem?
Köröttem működik a lét:
Segítsek néki, hadd pörögjön?
Öljek, öleljetek, tudva, hogy
Az érdek hajtja és az ösztön?
Fojtsak, tiporjak gáncstalan,
Hogy dúsan éljek, amíg élek,
Akár az éhes állatok,
Akár a szomjazó növények?
Így éljek? Legyek harcosabb,
Hősebb és szennyesebb naponta
S pusztuljak bele végül is
A gyászba és a szánalomba?
Vagy törjem össze kardomat,
S rögtön vonuljak félre innét?
Higgyem, hogy van egy boldogabb,
Egy igazabb, egy emberibb lét?
Húzódjam félre, bújjak el
Őrizni magam s tisztaságom,
Tudván: egészen egyre megy,
Hogy ki az úr e vak világon,
Hogy Kuru, avagy Pándu-e,
És bűnben úr-e, avagy jogban
(Mert nem az a baj, hogy kié,
Hanem már az, hogy hatalom van)?
Így éljek, mondd, mindenható?
Öltözzem máris gyászfehérbe?
Szemléljem, mint megy a világ,
S miképpen marakodnak érte?
Bujdossam tovább hontalan?
Őrizzem egymagam a békét?
Hirdessem minden létezők
Kezdeti jogegyenlőségét,
Miközben persze lesz, aki
Fegyvert ragad majd, és nyugodtan
Elvégzi azt a pusztítást,
Amelytől magam megfutottam?
Így éljek, mondd? Hát élet az:
Semmit se tennem, csak vigyáznom,
Ha más kezétől esnek el,
Hát kisebb lesz talán a gyászom?
Kisebb lesz tán az elnyomás,
Ha rám fenekszik, mintha másra?
Harc nélkül adjam meg magam?
Ítéljem magam pusztulásra?
Mindenható, mondd, mit tegyek?
Egy életem van: hogyan éljem?
Köröttem zajlik a világ:
Elég, ha nézem és megértem?
Magába foglal: állhatok
Benne és mégis kívül rajta?
Ha látom hiúságait,
S tudom, mi űzi és mi hajtja,
S nem élhetek már részeként,
Mint azok, akik mit se tudnak:
Maradjak tehát egymagam,
Ítélkezőnek és tanúnak?
Így éljek, Isten, tétlenül?
Higgyem, hogy bűnösek a tettek?
Élvezzem szabadságomat,
Míg fognak és verembe vetnek?
Emelkedjem a lét fölé,
Lebegjek ott a hűs magasban,
Tudván, hogy közben idelent
Mi vélem lenne, ugyanaz van?
Nyilatkozz meg, mindenható,
Ki jobbkezeddé tettél engem,
S tudod az élet titkait,
Mert maga vagy a világszellem:
Mi most a jó és mi a rossz?
Tuskóvá züllenem – vagy ölnöm?
Lehet-e itt választanom?
Szabad-e élnem még a földön?
Nem, nem szabad, és nem lehet.
Két út van, s mindkettő halálos.
Beszélj hát, Krisna, mit tegyek?
„Vedd kardodat, győzz és imádkozz!”
. . . . . . . . . . . . . . . . .
Itt kezdődik a Bhagavad-Gitá,
vagyis a Magasztos szózata,
amint a Mahábhárata
hetedik könyvében olvasható.
(1961)
+
VÁLOGATOTT VERSEIM ELÉ
Ez a könyv válogatott verseimet tartalmazza: mindazt, amit
1948 óta írtam és magaménak vallok ma is.
Több ízben tanúja voltam, miként veszi semmibe a tisztelt utókor ilyen-olyan szerzők végakaratát. Ifjúkori zsengéket, elszórt alkalmi közleményeket, játékos rögtönzéseket, sőt penzumokat szedeget össze, hogy tudományos becsvágyát minél vastagabb, vegyesebb (és unalmasabb) összkiadásokkal elégítse ki. Pedig a szerző a semmiből csinál valamit, így hát szuverén úr; szabadon rendelkezik legalább a tulajdon műveivel. Nem hinném, hogy valaha filológusok kezére jutok, mégis előre kijelentem: ezt és csakis ezt a „költői korpuszt” tekintem a magaménak.
Sok verset írtam, persze, ezenkívül is. Ott vannak mindjárt a
fiatalkori próbálkozások, a személyes hang és szemlélet kialakulásának, a mesterség begyakorlásának mérhetetlen tömegű piszkozata.
Néhányat (rossz lelkiismerettel) beválogattam könyvembe is, mintegy mutatóba; ez magyarázza a gyűjtemény elejének viszonylag alacsony színvonalát.
Ott vannak aztán a gyengébben sikerült munkák (mert költői
kudarcok ellen senki sincs bebiztosítva), amelyeket ezennel papírkosárba vetek. Úgy vélem, tűrhetően értek ahhoz, amit magam csináltam, s így tehát engem jelent – senki se merészelje felülbírálni
szelektív ítéleteimet. Azokért a munkáimért, amelyeket minőségi
vagy egyéb okokból kirostáltam (még ha régebben meg is jelentek), remélem, bőségesen kárpótolnak azok, amelyek harminc-negyven év múltán most jelennek meg legelőször. Ezt a versgyűjteményt csakis szűkíteni szabad, bővíteni nem.
Publikáltam én végül olyan verseket is, amelyekkel sohasem értettem egyet. Volt például életemben egy gyötrelmes időszak, amikor egyetlen célom lehetett: kimenteni a börtönből édesapámat.
Ennek érdekében (és ezt követőleg) bármit elkövettem, elismertem,megírtam – alig tudtak felkérni olyan konjunkturális feladatra, hogy azonnal ne teljesítsem! Akkori munkáimért a lehető legnagyobb irodalmi elismerésben részesültem: csakugyan visszakaptam apámat. (Nem is igénylek azóta semmilyen kitüntetést.) Felelősségem tudatában kijelentem: bánom ugyan, már akkor is bántam ami történi, de megbánni sosem fogom. Mindig is, most is megtenném, ha visszakaphatnám érte az enyéimet.
„Mind e durva bűbájt”, természetesen, megtagadom ma. Ami „elkötelezettet” 1962-ig megrendelésre írtam, az élet dolga volt, nem a költészeté. A művészet, mint tudjuk, azért művészet, mivel nem élet. Végül még azt mondom el, hogy nekem voltaképpen nem tetszenek a verseim. Kevés köztük a kimondottan esztétikai fogantatású. Eredetileg a filozófia volna a szakmám, igazi becsvágyam a világ megértése volt, nem kevesebb. De korán beláttam: a meztelen gondolatnak ebben a században immár semmi esélye. Így aztán esztétikai mezbe, költői képekbe öltöztettem, mintegy versbe rejtettem felismeréseimet, hogy előbb-utóbb azért mégis nyilvánosságra juthassanak. Verseimben a gondolat a fontos, nem a vers. Ebből következik sima, hagyományos verselésük (hogy fel se tűnjék lehetőleg), explicit fogalmázásuk, terjengős, diszkurzív, sőt olykor rekapitulatív előadásmódjuk, egyszóval mindaz, amit a mai olvasó bizonyára avultnak érez. Egész találékonyságomat arra fordítottam, hogy valamiképpen versbe kódoljam, „kinyögjem”, „elsüssem” gondolataimat – a többi úgyszólván nem érdekelt. Így lettem konzervatív író. Azt is mondhatnám: inkább vállaltam a korszerűtlenséget, semhogy végképp elszakadjak a kortársaimtól. Egy bennünk rekedt felismerésnek lehet érvénye – értelme nincs.
A poézis azonban nem való szolgálólánynak; még a gondolatot sem szolgálja szívesen. Verseim a hatvanas évektől kezdve mindinkább rutinírozódtak (alapstruktúráját tekintve egyik pontosan olyan, mint a másik). Talán ebből a szubjektív indokoltságból fakadt botrányos felismerésem, hogy a magasköltészet rég halott műfaj, éppolyan halott, mint a népballada vagy az eposz. Halálos ítéletét a formai-nyelvi konvenciók felszámolása, az újítás elve, egyszóval az
önmagára licitáló avantgárd hajtotta végre, de indokoltsága sokkalta mélyebb. Azért nem keletkeznek egy idő óta szerte a földön fontos, de főleg hatékony versek, mert maga a kultúra elvesztette hajdani, életbevágó szerepét. Mert nincs már organikus emberközösség. Az atomizálódott társadalom (a tömeg) életét-tudatát nem a kultúra szabályozza többé, hanem a hírközlés, az ideológia, a propaganda, mondjuk ki nyíltan: a politika manipulálja. A költészetnek, akár korszerű, akár nem, odalett valódi, életbéli funkciója – nem is olyan már, hogy funkciója lehessen! Aminek nincs funkciója, annak értéke sincs. Az ujjamon számlálhatom meg, hány verset írtam, amióta beláttam ezt; versgyűjteményem vége (1970-től hátrafele) már csak egy gondolkodásmód inerciájának köszönhető. Volt, ahogyan volt – ez a könyv fiatalságom terméke és tanúsága. Én tulajdonképpen már kerek húsz éve nem írok verset. Hát ennyit tudtam csinálni akkoriban, amikor még azt hittem, érdemes csinálni valamit. Utólag visszatekintve talán érdemes is volt. Azzal áltatom magam, hogy versgyűjteményem, ha egyebet nem, legalább a szellemi ellenállást jól tanúsítja. Az ellenállást modern erkölcsi emancipációnk monstruózus történelmi következményeivel szemben, a hatalmi téboly, a valóságra kényszerített utópia totális rémuralmával szemben, amelyre több nemzedék élete ment rá, s megy rá még ezután is.
Olyan korban írtam én verseimet, amikor szégyen volt embernek lenni. Morális helyzetnek ez szörnyű, de költői helyzetnek nem éppen érdektelen.
Vásárhely, 1990. II. 10.
Székely János
http://adatbank.transindex.ro/iro/htmlk/pdf878.pdf
+
RÁDIÓ
Mit hallottam, barátaim?
Mit kellett hallanom e földön?
Mi lephetett meg engem is,
Ki semmitől meg nem lepődöm?
Mit kellett végül hallanom,
Miféle ritka szörnyűséget,
Hogy megtetézze poklomat,
Amelyben élek - mely eléget?
.
Mit hallottam, barátaim,
Hogy inkább meghalnék nyugodtan,
És néma lennék és süket,
Semhogy tovább is hallgatózzam?
Egy hangot hallottam csupán.
Egy halk, de mégis átható
Hangot recsegtetett felém
Ma délután a rádió:
Egy különös és ismeretlen,
Egy tűrhetetlen és kemény
Hangot, mely versemet szavalta,
S amelyről tudtam, hogy - enyém.
.
Tudtam, hisz ráismertetek,
Sőt a bemondó is bemondta.
Tudtam, hisz én motyogtam azt
Előző nap a mikrofonba.
.
Tudtam, de tudva sem hihettem.
Tudtam, s tagadtam, emberek,
Mert nem olyan volt, mert nem az volt,
Melyet enyémnek ismerek.
.
Először hallottam a hangom,
A mélyen ismerős zenét,
Úgy, ahogyan azt mások hallják,
Úgy, ahogy én a másokét.
Először volt, hogy felbomoltam,
S kívülről törtem meg a csendet.
Először léptem ki magamból,
S éreztem magam idegennek.
.
Borzalmas volt, barátaim,
Borzalmas és kimondhatatlan.
Kétség, ridegség és magány
Áramlott vissza rám e hangban.
Bevallom: nemcsak idegen volt,
De nyegle is - mi több: hamis.
S amint hamissá lett a hangom,
Hamissá lettem magam is.
.
Mondjátok csak, barátaim,
Ezen daloltam néha nektek?
Emlékezz csak, szerelmesem,
Ezen vallottam, hogy szeretlek?
Ezt hordozzátok lelketekben,
Ez válaszol és ez tanít?
Ezt hallgatjátok, hogyha szólok,
És sohasem az igazit?
.
Sohasem azt a régi hangot,
Amelyet én hallok magamban?
Hinnétek-e, hogy ifjúságom
Örök zenéje zendül abban?
Ki kérdené, milyen valóban?
Ki sejtené, milyen lehet?
Nem értetek meg soha engem,
Aminthogy én sem titeket.
.
Rettegvén, társaim, a csendet,
Mely szült és ránk szakad megint,
Beszélünk, szüntelen beszélünk,
Daráljuk monológjaink,
De nincsen lélek, hogy megértsen,
Sehol a földön és egen.
Egy verset mondunk, olyan hangon,
Mely magunknak is idegen.
(1961)
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/szekelyj.hun
*
Magyar Örökség Díjat kapott John Lukacs is
2012.09.24
A díjakat évente négy alkalommal odaítélő bizottság kitüntetésben részesítette a 100 éve alapított Fővárosi Énekkart, Hetényi Varga Károly kutató tényfeltáró és adatközlő tevékenységét, a Duna Televízió Hazajáró című honismereti magazinműsorának szellemiségét, Lukács János (John Lukacs) történelemszemléletét és történetírói munkásságát, Kaán Károly erdészeti és természetvédő munkásságát, Baross László, „a bánkúti búzák atyja” fajtanemesítő tevékenységét, valamint Venczel József erdélyi társadalomkutató munkásságát.
A díj feladata és célja megnevezni azokat a tevékenységeket, történéseket és embereket, akik a múltban és a jelenben hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, gazdagításához – mondta Hámori József, a Magyar Örökség díj Bírálóbizottság elnöke megnyitó beszédében. Hozzátette: az elismerés azt a bizonyságot akarja erősíteni, hogy mindannyiunkon múlik a reményteli jövő megvalósítása.
Zelinka Tamás zenepedagógus, zenei szerkesztő szerint a Fővárosi Énekkar 100 éves krónikájának egyik legsikeresebb momentuma az volt, amikor 1934. október 21-én és 22-én Bécsben, illetve Budapesten a Psalmus Hungaricust és Beethoven IX. szimfóniáját Arturo Toscanini vezényelte a kórus közreműködésével a Bécsi Filharmonikusok élén. Toscanini az előadás után – számos pályatársához hasonlóan – a legnagyobb elragadtatással méltatta az énekkart. Az elismerést Noseda Tibor, a kórus jelenlegi és Ugrin Gábor, a Fővárosi Énekkar korábbi karnagya vette át.
A Hetényi Varga Károly kutató, tényfeltáró és adatközlő számára ítélt díj átadása alkalmából Aczél László Zsongor pálos atya azt hangsúlyozta: Hetényi tette nálunk a legtöbbet azért, hogy II. János Pál pápa szándéka szerint megismerjük a 20. századi vértanúinkat és hitvallóinkat. Nélküle a magyar egyháztörténelem és társadalomtörténet számára e kornak ismerete hiányosabb lenne. Az oklevelet az író özvegye és fiai vették át.
Böjte Csaba ferences szerzetes laudációjában – amelyet Korbuly Péter olvasott fel – kiemelte, hogy a Duna Televízió Hazajáró című honismereti, turisztikai magazinműsorának stábját jól ismeri, tiszteli és becsüli. Ezek a fiatalok sok-sok kilométer filmet forgattak és utaztak, hogy maradandó gyümölcsöt teremjenek mindazoknak, akik nap mint nap leülnek a televízió képernyője elé, hogy legalább lélekben bebarangolják ezt a csodaszép Kárpát-medencét. Hozzátette: reméli, hogy ez a díj újabb lendületet ad munkájuknak, hisz még oly sok táj, vidék és érték van a Kárpát-medencében, melyet fel kellene fedezni.
A díjat Moys Zoltán író-rendező, forgatókönyvíró, valamint a 12 fős stáb jelenlévő tagjai vették át.
Lukács János (John Lukacs) történész, író több mint 20 könyv szerzője. Fő kutatási területe a 20. század története, ezen belül a II. világháború története. Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált – ismertette Botos Máté történész, régész. Mint mondta, munkásságából az önmaga által is legjelentősebbnek tartott A történelmi tudat című mű emelkedik ki, mint a katolikus történetfilozófia egyik legkitűnőbb megközelítése. A díjat Lauer Edith, az Amerikai Magyar Koalíció tiszteletbeli elnöke vette át John Lukacs képviseletében.
Kaán László természetvédelmi, erdészeti és gazdaságpolitikai munkássága Klebelsberg Kuno kultúrpolitikai tevékenységéhez mérhető – fogalmazott Keszthelyi István erdőmérnök, hozzátéve: Kaán egész életében arra törekedett, hogy az erdő tartamosságát és az erdőben folytatott szakszerű erdőgazdálkodást előmozdítsa.
Az oklevelet és aranyjelvényt Kaán Károly dédunokája és ükunokája, valamint Náhlik András, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja vette át.
Baross Lászlót kortársai nagy munkabírású, kitartó, szigorú, rendszerető, véleménye mellett kiálló embernek ismerték. Szerény ember volt, aki az általa nemesített kukorica- vagy búzafajtákat sem magáról, hanem arról a helyről nevezte el, ahol dolgozott: Bánkútról – ismertette laudációjában Estók János történész. Az elismerést Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke, Molnár Dénes, az MTA martonvásári Agrártudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa és Ruck Márton, Medgyesegyháza polgármestere vette át.
Venczel József a két világháború közötti erdélyi magyar szociológia, társadalom- és művelődéspolitika talán legkiemelkedőbb egyénisége – méltatta az erdélyi társadalomkutató munkásságát Székely András Bertalan művelődésszociológus, kisebbségkutató, hozzátéve: Benkő Samu akadémikus szerint Venczel Józsefben az ottani „magyar művelődés egyik legmarkánsabb, ellentmondásosságában is jelentős életművet kigyöngyöző alkotóját” tisztelhetjük. A díjat Fikker Éva Mária, Venczel József legidősebb lánya és Mihály Géza, a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola igazgatója vette át.
(MTI)
http://www.magyarorokseg.hu/dijazottak_tablazata
*
Székely János:
Semmi soha
Minisztereket rehabilitálnak, kiket
golyók vagy más sérelmek értek.
Dicsőség nékik, nem pedig gyalázat!
Derék dolog, helyeslem, egyetértek.
.
Csakhogy emlékszem másra is.
Agyamban tülkölnek, konok
lidércekként kísértenek
holmi fekete autók.
.
Emlékszem trógerekre,
kik szavazni rángatták kezem.
Reflektorfényben villogó
börtönökre emlékezem.
.
Egynéhányszáz családra, mely
elszállt a szélben, mint a polyva.
A Gecse út pincéiből
feláradó halálsikolyra.
.
Egy-egy sovány parasztra, kit
úgy győztek meg, hogy főbe verték.
A rabszolgákra, akik
a Duna-csatornát építették.
.
Emlékszem szólamokra
és kulák-perekre.
Táborokra, felbontott levelekre,
és lehallgatott telefonokra.
.
Népre, melyet a félelem
rábírt, hogy gyilkosát imádja.
Emlékszem életemre, és
emlékszem rabruhás apámra.
.
S mivel csak én emlékezem,
s nem fogja senki más a pártját
javaslom, hogy a népet is
azonnal rehabilitálják!
.
Hát tőlem név szerint ki kér
bocsánatot? Vigaszt ki ád,
hogy végig kellett néznem
az apokalipszis iszonyát?
.
A meddő férfi-évekért,
a rettegésért, melyben éltem.
A meg nem írott versekért,
a versért, melyet összetéptem!
.
A pimasz hazugságokért,
amelyeket le kellett nyelnem.
A szégyenért, hogy máig is
szégyellnem kell anyanyelvem.
.
Az átokért, hogy tollamat
tudatlanok terelték, lesték,
hogy agyamban turkálhatott
a bőgő tehetségtelenség!
.
Hogy nem lehettem az, aki
lehettem volna, akit vártak!
Mi kárpótolhat mindezért,
és mikor rehabilitálnak?
1968
*
A színház mint társaséleti színtér
a 19. századi Budapesten
________________
KERÉNYI FERENC
A színművészet alapvető sajátossága, hogy időlegesen tárgyiasuló műalkotását, a színházi előadást csakis közönsége jelenlétében tudja realizálni. A nyilvánosság tehát előfeltétele a színjátéknak, ez nem kíván bizonyítást; a kutatás tárgyát így e nyilvánosság szélessége, mélysége, a közönség létszáma, összetétele, a recepció milyensége képezheti.
Ha megkésve is, nálunk szintén lezajlott az a folyamat, amelynek során a kastélyszínházakba visszavonult barokk reprezentáció és a létformája, pedagógiai célzata miatt eleve korlátozott iskolai színjátszás helyet adott a hivatásos színjátszásnak, ahol "a közönség azonban már egy másik nyilvánosság hordozója, melynek a reprezentatív nyilvánossághoz semmi köze." Valóban, nálunk is a 18. és a 19. század fordulóján a színház a legdemokratikusabb színtér, ahol ugyanazt az előadást látta a páholybérlő arisztokrata, a zártszékek hölgyközönsége, a földszinten ülő vagy álló-sétáló polgár vagy nemesi értelmiségi és a karzat jurátusa vagy mesterlegénye
(…)
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/kerenyi.html
*
Zelk Zoltán: A három nyúl
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
.
–Úgy, úgy bizony, mint az urak! –
felelték a három nyulak.
–Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!...
.
Csacsi szarka, nem elhitte?
Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
amikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk!
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek..."
.
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:
.
"–Szaladj te is, komám farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről /spanbeszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek..."
.
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?”
.
– Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az életed!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
.
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek!
.
Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...
.
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
.
„No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!” –
kiáltott rája a medve.
.
„Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!”
.
Szedte lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
.
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...
*
A Nagy Mesemondó I.
Szabó Gyula - A Nagy Mesemondó I.
Előadó: Szabó Gyula.
Zenei rendező: Zónai Tibor.
Közreműködik:
Simon Boglárka - ének,
Vig Dániel - furulya;
Tartalom:
01 - Jó Estét, Jó Estét (népdal) [00:01:56]
02 - A Három Selyp Leány (népmese) [00:02:17]
03 - Arany Lacinak (Petőfi Sándor) [00:02:14]
04 - A Kiskakas Gyémánt Félkrajcárja (népmese) [00:04:51]
05 - Három Szabólegények (népdal) [00:01:59]
06 - Öreg Néne Őzikéje (Fazekas Anna) [00:05:55]
07 - A Rátóti Csikótojás (népmese) [00:06:52]
08 - Mondókák (népköltészet) [00:04:17]
09 - Egyszer Volt Egy Kemence (népdal) [00:01:27]
10 - A Kevély Kiskakas (Kormos István) [00:02:08]
11 - Az Öreg Halász És A Nagyravágyó Felesége (népmese) [00:08:07]
12 - A Három Nyúl (Zelk Zoltán) [00:03:58]
13 - A Fargószék Nótája (Kerényi György) [00:02:49]
14 - A Só (népmese) [00:08:12]
15 - Altató (József Attila) [00:01:35]
16 - Esti Dal (népdal) [00:01:33]
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Nagy-Mesemondo-I-19318/
p class= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 28. péntek, 17:46 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 30.
Szvorák Kati - Kormorán:
Ruszki Iván
Ruszki Iván,
Tudod-e már,
Hol vagy te most,
Egyáltalán?
.
Szolga voltál,
Ruszki Iván,
Ideküldtek,
Fegyvert fogsz ránk.
.
Kiskatona,
Anyád fia,
Hozzánk küldött
A rógyina.
.
A halálra
Nem szánt anyád,
Faekével
Szánt az apád.
.
Idehoztak,
Golyó elé,
Legyünk neked
Gaz ellenfél.
.
Ruszki Iván,
Testvéred volt,
Aki fegyveredtől
Megholt.
.
Ő is gyerek,
te sem felnőtt,
bámulhatnátok
a felhőt.
.
Futnak fent
A fellegek,
A magyar föld
Eltemet.
.
Ruszki Iván,
Anyád álma,
Magyaroknak
Vagy árvája.
http://www.youtube.com/watch?v=K56uWiiNspU&feature=related
*
Unokáink is olvasni fogják
Az Északkeleti Almanach a világhálón
Dózsa népéről a fényes szellők szárnyán
Hársfalvi Péter történészről
beszél Láczay Magdolna főiskolai tanár
Hársfalvi Péternek, a tekintélyes történésznek legendás volt a memóriája és hatalmas a tudása: ha előadott, érzékletesen beszélt, nem kalandozott el a tárgytól, tiszta logikával, ép, kerek mondatokban fogalmazott. Elég volt belépni munkahelyi szobájába, hogy a vendég tisztában legyen azzal, merre húz a házigazda szíve: Derkovits Dózsa-sorozata díszítette a falat. Tucatnyi feladatot, köztük sok társadalmi munkát vállalt, s mindenütt szerették, mert szeretett dolgozni. Társaságban gyakran volt ő a középpontban, s ha nótázásra került a sor, kevesen tudtak túltenni rajta.
http://napkeletnepe.blog.hu/tags/ü%3AHársfalvi_Péter
*
Zavar az agyban
Mottó:
„Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász – aki hét éven át volt Világbank és a Clinton-kormányzat vezető közgazdásza – erős kritikát fogalmazott meg az IMF akkori állapotáról a magyarul 2003-ban megjelent könyvében[4]. Stiglitz úgy látja, hogy az IMF kölcsönökhöz szabott feltételek legalább annyiszor érintették károsan a kölcsönt felvett országot, mint ahányszor segítették azokat. A szerző sok esetben tapasztalt elfogult, sematikusan, elegendő helyismeret hiányában meghozott, helyi szakértők vitából való kizárásával hozott és végül károsnak bizonyult döntéseket. A szerző szerint az IMF egy olyan közintézmény, amely nem teljesíti azt a célt, amiért létrehozták: „azon meggyőződésből hozták létre, hogy a piacok gyakran rosszul működnek, mára a piac felsőbbrendűségének bajnokává és főideológusává lépett elő.” A szerző problematikusnak tartja, hogy az IMF, noha közintézmény, nem számon kérhető azoknak, akik működését finanszírozzák. „Az IMF-terápiák mélyítették el a válságot Thaiföldön és Indonéziában. A szabadpiaci reformok Latin-Amerikában itt-ott ugyan sikerrel jártak – Chilét szokták emlegetni –, de a kontinens többi része még mindig nem hozta be a lemaradást az 1980-as évek sikeres IMF-mentőakcióit követő úgynevezett »elveszett évtized« után.”
Magyarország államadóssága 2012. 08.-ra
a GDP 77,6 százalék, - NA ÉS?
A gazdasági megfelelés – lásd Bajnai (libás) Gordon Györgyöt, aki meg lehet, hogy a pénzvilág kiszemelt miniszterelnök jelöltje, de a néplélektan abszolút dilettánsa és az emberi tekintély szükségszerűségéről mit sem sejtő sunyi gőg sugárzik a simulékony mimika-rezdüléseiből. A gazdaság húrját oly mértékben feszítette a bankok, gyarmatosítók, trösztök elvárásaihoz, hogy volt, akiben elpattant a türelem hajszálere és önön kezével vetett véget életének, azaz, az ilyen ember alkalmatlan a társadalmi érzésmechanizmusok megértésére és közvetítésére.
A felismert szükségszerűség se nem a szabadság, se nem az emberközpontú világ elvtendere, csupán a tehetetlenség mozgásmechanizmusának álcázott megnyilvánulása. Ha az ember képtelen az új kihívásoknak megfelelni, akkor kitalálja, magyarázza a reakcióanalízisét. Tulajdonképpen a megnyilvánuló lélektan elvesztette a talajt a lába alól és ma már a kétség, határozza meg a lehetőségeket. Sajnos a magyar társadalom eljutott arra a szintre, - az örökös önfeláldozás következményeként-, hogy humánérdek-képviselete kihalt. Nincs olyan karakteregyéniség (individuum), aki felveheti a versenyt, az e tekintettben igen felkészített Orbán Viktorral. Avval az Orbán Viktorral, akinek már a neve is fémjelzi, karaktere megtestesíti a rendszerváltásnak titulált átalakulást. Onnan jön – apja párttitkár, ő maga KISZ titkár, ami a múlt- és oda próbálja terelni a közgondolkodást, ahol a megfelelési kényszer uralja a gondolatot. Az átadom magam a folyó sodrásának – elv, alapján próbál a kor kihívásainak megfelelni, lázong és meghunyászkodik egyszerre. Vagy a sajtó szava hihetetlenségének köszönhetően vélt, vagy valós nyilatkozatai borzolják a kedélyeket („Ne a szavaimat figyeljék, hanem a tetteimet”). Vagy a kaméleoni képességei (liberális allűrök illetve nemzetmentő diktátor). A tény viszont megállapítható, hogy a gazdaságpolitikát eladni, propagálni, jól megtanulta, a Soros tandem-dialógus elvárásainak megfelel.
Most nem a 2014-es választások kimenetele a kérdés, hanem egy nemzet öntudatának a megmaradása, életesélyeinek számbavétele. A ránk szabadított szabadrablás, a tőzsde, felfalta a racionális gondolkodást és ott, ahol addig belénk fojtották az önmegvalósítást, ott hirdetett szabad versenyt, de csak pellengérre tudta állítani a gyarlóság emberi megnyilvánulását. Kiüresedett sikolyt kiállt világgá a magyar lélek, mert vége van, vége kell, hogy legyen az ember és ember közötti versenynek, különben a pusztítás megállíthatatlanná válik. Nem az a kérdés, hogy melyik eszmének, országnak, személynek van igaza, hanem hogy az életnek van-e joga élni.
Magyarország államadóssága 2012. 08.-ra
a GDP 77,6 százalék, - NA ÉS?
A világ a holnap, holnaputáni termelés eredményeit feláldozva elégítette ki a javakat, csupán azon megfontolás alapján, hogy nőjön, hatalmasodjon x, y birodalma. Így válhatott hatalmasabbá Rockefeller, Rothschild stb., mint egy ország, mint az emberi érdek. Ebből kifolyólag, most ért véget az, az idő, hogy honnan nézzük a dolgokat, mert többféle igazság is létezik; most már csak egy igazság maradt: Az emberi élethez való jog! Magyarként, emberként, csak és kizárólag ennek az egyszerű jognak a szószólóját, érdekérvényesítőjét keressük.
Attilát akarjuk és az ember igazságát!
Gavallér János
*
Szvorák Kati és a Kalamajka:
Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre
Magyar katonadalok és énekek a XX. századból
(szerk: Cseh Tamás és Péterdi Péter)
ha felmegyek arra a magos nagy hegyre
feltekintek a csillagos nagy égre
csillagos ég merre van az én hazám
merre sirat engem az édesanyám
sírt az anyám amikor én születtem
karjai közt rengetgetett engem
akkor mondta jó leszek katonának
rabja leszek széles e nagy világnak
http://www.youtube.com/watch?v=sI7SfqAeIjc&feature=related
*
Történelmi kitekintő
Buda ostroma
1542. szeptember 26. és október 9. között zajlott, mely az első visszafoglalási kísérlete volt Magyarország fővárosának a törököktől. A Német-római Birodalomból és más területekről összegyűlt hatalmas seregek későn érkeztek a budai vár és Pest alá, s a két hétig tartó ostrom alatt csupán utóbbi város elfoglalásával próbálkoztak, de az sem sikerült. Az előkészületek hiányosságai és a tehetségtelen hadvezetés volt az egyik oka a kudarcnak. Ebből fakadóan a meredek sziklán elhelyezkedő várat – amelyet az utóbbi években megerősítettek –, nem lehetett elfoglalni. Buda visszafoglalási kísérlete miatt 1543-ban I. Szulejmán személyesen vezette a hadait Magyarország ellen, hogy a budai vilajetet kiszélesítse, ezáltal bővítve Buda védelmét.
A következmények
Október 10-én a keresztény sereg szégyenszemre feloszlott. Ferdinánd azonban 7000 katonát még fegyverben tartatott, hogy fedezzék Bécset, ha netán a török mégis támadásba lendülne.
A csúfos kudarc nagyon lesújtotta a magyarokat és a németeket egyaránt. Ferdinánd úgy értékelte testvére, Károly előtt a vereséget, hogy csupán a megfelelő vezetés és az összetartás hiányzott a sereg katonáiból. Mohács és Buda után már egészen nyilvánvaló lett, hogy Magyarország nem lesz többet meghatározó szerepkörű Közép-Európában. A német birodalmi sereget 1542 után visszatartották a magyarországi harcoktól és a francia frontra irányították őket. Perényit rövidesen őrizetbe vették, azzal vádolva, hogy Ferdinánd ellen akar fellépni. A további védekezés megszervezésére a főherceg és király további intézkedéseket tett, mert tudta, hogy a török válasza nem marad el, főleg azután, hogy követekkel akarta áltatni a szultánt, miközben a keresztény sereg támadott. Ferdinánd látva, hogy Pest és Buda alatt érdemlegeset az olasz és magyar hadsereg tudott felmutatni, ezért a jövőben több ilyen nemzetiségű katonát kívánt fegyverben tartani a török ellen Magyarországon. Sajnos a birodalmi gyűléstől megint csak ígéreteket kaptak a magyar rendek, mert a következő évi török hadjárat során egy fillért sem fizettek, s semmilyen katonai egységet nem adtak a német fejedelmek, miközben a szultáni had sorra foglalta el a várakat a Dunántúlon és az Alföld északnyugati sarkában. György baráték sem tehettek mást Erdélyben 1542 után, minthogy felmondják a gyalui egyezményt és kimagyarázkodják magukat a szultán előtt. György barát beszedte az országban a Porta által igényelt 10 ezer arany adót, s hozzálátott, hogy megszervezze az erdélyi államot. Azonban továbbra sem tett le arról, hogy korábbi hibáját helyrehozza, s Budát valamiképp visszaszerezhesse, de most látta, hogy aprólékos munkára van szükség. Buda 1686-ig maradt török kézen. Bár a török háborúk alatt több ízben is vissza akarták foglalni, de a korabeli hadvezetés hiányosságai és nem kellő szervezettsége miatt a törökök hasznukra tudták fordítani a budai vár elhelyezkedéséből fakadó előnyöket. Az utolsó ostrom kísérletkor az új, modern nyugati sereg már kellő szervezettséggel, új fegyverekkel és jobb stratégiával fogott bele Buda visszafoglalásába. Bár a törökök végig tartották magukat, de a keresztény sereg nem vonult vissza, még a felmentősereget is megverte, s kitartó ostromlással végül sikert ért el.
*
KISFALUDY SÁNDOR
HIMFY
ELSŐ RÉSZ.
A KESERGŐ SZERELEM.
Del vario stile, in ch'io piango, e ragiono
Fra le vane speranze, e'l vano dolore;
ve sia chi per prova intenda amore,
Spero trovar pieta, non che perdono.
Petrarca.
I. ÉNEK.
Mint az őzek az erdőben,
A halak a vizekben,
Madarak a levegőben,
A méhek a kertekben:
Oly szabadon s kedvem telve
Éltem egykor napjaim;
Vigan lejtve s énekelve
Üzém kicsiny bajaim.
.
Erő vala tetememben,
Minden bajt megláboltam;
Tehetség volt tűz-lelkemben,
A sorsot csak gúnyoltam;
Nem esmérvén veszedelmet,
Nagy dolgokat koholtam;
Nem esmertem a szerelmet -
Egek, de boldog voltam!
.
Szóljon bár a hímes mező
Fűvei közt fülelő
És estvénként lengedező
Illatos nyári szellő:
Ha valaha duplázta-e
Sohajtásom fúvalmát?
Avagy háborította-e
Zokogásom nyúgalmát? -
.
Szóljon bár a csörgedezve
Folydogáló csermelye,
Hol, kebelem ömledezve,
Oly sok estvém eltele:
Ha valaha könnyeimből
Egy cseppecskét ivott-e?
Bút nézett-e szemeimből,
S panaszt tőlem hallott-e?
.
Barátságot szép lelkekkel
Szívem szerint kötöttem,
S érzelmimet jó szivekkel
Enyelegve közlöttem.
Kedvelvén a társaságot,
Akkor én nem gondoltam
Ennél nagyobb boldogságot -
Egek, de boldog voltam! -
.
Nyúgalomra bocsátkozván,
Könnyen elszenderedtem:
S szép álmokkal múlatozván,
Új örömre ébredtem.
Nem esmervén a szerelmet,
Senkinek sem hódoltam,
Nem éreztem szívgyötrelmet -
Egek, de boldog voltam! -
.
De most oda boldogságom,
Oda örömnapjaim!
Oda van szép szabadságom,
Hajh! meggyültek bajaim! -
Egy gőgös szép megsebzette
Csalt nem sejtett szívemet
S tehetetlen rabbá tette
Fellengve járt lelkemet! -
.
A bú marokkal szaggatja
Ifjúságom virágit;
A mirígy tűz száragatja
Szép reményim zöld ágit.
Teli arczom elsorvadott,
Lehúlltanak rózsái;
Vidám szemem beapadott,
Elhúnytanak szikrái.
.
Oda könnyű nyájasságom
S enyelgő víg tréfáim;
Ellankadott bátorságom,
Búban másznak óráim.
Tetememnek fogy ereje,
Kedvekben nem enyhülhet;
Roncsolt agyamnak veleje,
Elmém már nem repülhet,
.
Kerűlöm a múlatságot,
Epedezek, búsongok;
Kerűlöm a társaságot,
Magánosan bolyongok.
A barátság deríteni
Édes szóval igyekszik;
De nem képes enyhíteni, -
Szívemen nagy terh fekszik.
.
A pataknak siralmimmal
Bővítem most vizeit;
A Bakonynak panaszimmal
Töltöm vadon völgyeit.
A szép tavasz kellemei
Lelkem fel nem vidítják;
A madarak szerelmei
Szívem inkább búsítják.
.
Nyúgalomra telepedvén,
Alva is csak szenvedek;
Álmomban is gyötrődöm én,
S új kínokra ébredek.
A napkelet, napenyészet
Búmban tünődve talál;
Kihalt nékem a természet, -
Éltem egy hosszú halál.
.
Látja jól azt a kegyetlen,
Mint lankadok, epedek;
Tudja jól az érzéketlen,
Érte mennyit szenvedek;
De mind ezen nem könyörül,
És nem szán ő engemet!
Sőt talán még azon örül,
Hogy így dúlja éltemet.
.
Egy mosolygó tekintettel
A kegyetlen istenné,
Bár ha színlett szeretettel,
Szívem boldoggá tenné,
Vajha tüzem apaszthatná
Könnyeimnek árjait! -
Vagy hát könnyem elolthatná
Szívem dühös lángjait!
+
Nyáry Krisztián
240 éve született Kisfaludy Sándor.
Jó kiállású császári testőr és huszártiszt volt, társasági ember, tehetős földbirtokos, ráadásul kiváló költő. Nem csoda, ha szerették a nők. Csak azért nem nevezném főállású nőcsábásznak, mert egész életében kitartóan és őszintén szerelmes volt.
A sümegi fiatalembert már a pozsonyi katonai akadémiai évek alatt sem kerülték el a szerelmi kalandok. Első választottja egy német pékmester lánya, Wenstein Terézia volt, akivel magyar nyelvleckék ürügyén találkozgatott. Már majdnem szárba szökött szerelmük, amikor Kisfaludyt egy huszárezreddel Erdélybe vezényelték. Itt szomorúan olvasgatta hátrahagyott kedvese leveleit, amikor bemutatták neki az etédi árva lányt, Gyopáry Anikót. A gyámszülők éppen egy megfelelő vőlegény felkutatásával voltak elfoglalva, így nem vették észre, hogy a nyalka huszár alhadnagy és a lány túlságosan összemelegedtek. Annyira, hogy Anikó teherbe esett. A megesett lányt gyorsan hozzáadták egy mit sem sejtő helybéli fiatalemberhez, Kisfaludyt pedig elvezényelték. Még románca keserű befejezésén búslakodott, amikor szülőföldje, Zala megye őt delegálta a királyi testőrségbe. Így húsz évesen Bécsbe került, ahol megismerkedett a színházak, bálok, zenés estélyek világával. A fess testőrtiszt hamarosan a bécsi dámák kedvence lett. Az udvari pletykák szerint - nem tudni milyen előzmények után - maga Krisztina királyi hercegnő ajándékozta meg egy aranyórával. Franciául és olaszul tanult, és eljárt Salvatore Vigano balettmester estjeire a Burgtheaterbe. A kortárs táncművészetnek annyira a rabjává vált, hogy beleszeretett a mester fiatal feleségébe, a kor ünnepelt táncosnőjébe, Maria Medinába. Másfél évig tartott a viszonyuk: "Soha, sohase felejtem el ezt a szeretett asszonyt, akinek karjai között a legbujább, de leggyönyörűbb szerelemnek ölében egy ideig boldognak vélém magamat”, - írta később. Balszerencséjére parancsnoka is kiszemelte magának a szép Mariát, ezért Kisfaludy fegyelmi vétségeit szépen kilajstromozta, s ezzel elérte, hogy a testőrtisztet lefokozzák és eltávolítsák Bécsből. Kisfaludy könnyes búcsút vett szerelmétől, majd szabadságot vett ki. Otthon, egy badacsonyi szüreten megismerkedett a zalai alispán lányával, a 18 éves Szegedy Rózával, akibe szintén őszintén és halálosan beleszeretett. Az esetről később a híres Himfy-strófákban emlékezett meg: „Édes, kínos emlékezet,/ Ott tudtam meg, ki légyen ő, / Oh Badacsony szürete! / S mi légyen a szerelem; / Múlatságos gyülekezet, / Amor nyila miként sebző, /Te rabságom kezdete! / S mi az édes gyötrelem.” Róza kezdetben viszonozta a közeledést, de aztán hűvösen viselkedett a valószínűleg rámenős Kisfaludyval. A visszautasításhoz nem szokott férfi elhatározta, hogy bánatában a harcmezőn fogja keresni a halált. Erre módja is nyílt volna, hiszen a napoleoni háborúk kellős közepén Itáliába vezényelték. Itt csatatéri halál helyett az olasz arisztokrata szépséggel, a " fekete hajú, tüzes szemű, vidám, még virágzó” Colleredo grófnéval esett szerelembe, akit a "fiatal, szép, csendes, epedő kék szemű, szőke" Gonzaga hercegnő követett. A románcoknak azonban vége szakadt: Kisfaludy Milánó alatt francia hadifogságba esett, és a provence-i Drauignan városába került. Itt az előkelő hadifoglyok kosztot és kvártélyt is kaptak, Kisfaludy pedig még valamit: Caroline d'Esclapon kisasszony szerelmét. A művelt polgárlány ismertette meg a francia költészettel, ennek hatására kezdett el új stílusú verseket írni. Caroline azonban egy városi tisztviselőnek is tetszett, aki – csak hogy megszabaduljon riválisától - elintézte, hogy a magyar tisztet hazaengedjék. Újabb könnyes búcsú után Kisfaludy hazaindult. Útközben mindössze egy német polgárlánnyal és egy Pepi nevű grófnővel esett őszinte szerelembe, és már otthon is volt. A badacsonyi szüret harmadik évfordulóján újra megkereste Szegedy Rózát. A lány ezúttal elfogadta az udvarlást, és örömmel olvasta a férfi leveleit: "első szerelmemnek erős indulattyával, sőt mondhatom, dühével szeretek most is, azt tőled távollétemben igen méllyen, kínnal és fájdalommal érzem". 1800 január 20-án összeházasodtak. És ezen a ponton nem várt dolog történt: Kisfaludy Sándor ettől kezdve más nőre rá sem nézett, boldog szerelemben élt feleségével. Erről nem csak a „Boldog szerelem” versciklus tanúskodik, hanem a hasonló levélrészletek is:"Ha Napóleonnak a nászéjszaka annyira tetszett, mint nekem a miénké, úgy bizonyára a fél Európát nekünk fogja ajándékozni.” 32 évet éltek együtt, Kisfaludy - ha csak tehette - nem mozdult el felesége mellől. Aztán, amikor Róza 1832-ben meghalt, néhány hónap búskomorság után visszatért előző életéhez. Az idős gavallér újabb asszonyokkal vagy fiatal lányokkal esett viszonzott szerelembe, kalandjai épp olyan színesek voltak, mint ifjú korában. De verseit továbbra is Szegedy Rózához írta.
+
Kisfaludy Sándor: Kisfaludy Sándor minden munkái
http://mek.oszk.hu/05700/05754
Kisfaludy Sándor: Kisfaludy Sándor munkái
http://mek.oszk.hu/07800/07880
Kisfaludy Sándor: Kisfaludy Sándor munkái
Himfy
http://mek.oszk.hu/07400/07444
Kisfaludy Sándor: Kisfaludy Sándor összes költeménye
http://mek.oszk.hu/00700/00734
Kisfaludy Sándor: Regék a magyar elő-időből
http://mek.oszk.hu/07100/07145
*
Cskádár Péter
Nyílt levél Keresztes Ildikónak
Kedves Ildikó!
Úgy alakult, hogy túlpörögtem, nem tudtam elaludni tegnap este. S ha már értelmeset nem volt erőm csinálni, gondoltam, kipróbálom, hogy okos kis médiajátszóm, amely a minap esett át egy programfrissítésen, valóban képes-e közvetlenül, tehát számítógép beiktatása nélkül elérni a youtube-ot. S mert e ketyere egy szintén okos plazmatévével van összekötve, 106 centis képen néztem meg a szeptember 15-i X-Faktort. Az is érdekelt ugyanis, hogy ekkora képernyőn mennyire élvezhető a youtube képminősége
Noha az X-faktort már régóta nem kedvelem, most felhívták a figyelmemet egy mókás részletre, s ha már így alakult, végignéztem az egészet.
Na, azóta már másért nem tudok aludni.
Szerepelt ugyanis a műsorban egy 23 éves "csávó", aki arra a szokványos kérdésre, hogy mivel foglalkozik, azt válaszolta, hogy közmunkás. S mert ti, a nagyméltóságú zsűri, nem hagytátok ennyiben, megkérdeztétek, hogy mégis, mit csinál. A férfi szégyenlősen zavarba jött, azt mondta, mindenfélét. S mert nem akarta, hogy tovább bántsátok, példaként a gereblyézést említette.
Úgy horkantál föl, mint akit áramütés ért. A "csávó" nagyon jól énekelt, kiváló előadó is, így hát a produkciója közben és utána is azon sopánkodtál 106 centis képátlón, hogy egy ilyen tehetség miért gereblyézik.
Na figyi egy kicsit, bébi!
Magyarországon több százezer embert kényszerítenek közmunkára. A cigányoknak meg szinte más se jut. Ez az ember - saját vallomása szerint - azért jelentkezett az X-faktorba, hogy anyagi biztonságot tudjon adni a családjának. Mert van két gyermeke, noha a riporter - az az ostoba, max. 50 szót ismerő plázacica - szégyenkezés nélkül vágta a férfi képébe, hogy ki sem nézte volna belőle.
Tudod, miért van sok közmunkás? Tudod, miért gereblyéznek? Úgy sejtem, nem tudod. Különben nem lepődtél volna meg. Orbán Viktor szerint azért, hogy a naplopók rászokjanak a munkára.
Persze, honnan is tudhatnád - nincs közöd hozzá. Hiszen te egyetlen műsornyi "pojácáskodással" (nem bűn, ez a műsor lényege, a versenyzők csak statiszták) a többszörösét keresed a közmunkások bérének. S képzeld, még további százezrek közmunkássá silányítását tervezi a kormányzat. Bizony. Na, mit szólsz?
A Magyar Rádió archívumába például a minap érkeztek meg a több diplomával rendelkező közmunkások. Meg is kérték az ott egyelőre nem közmunkási státuszban dolgozókat, hogy fogadják a közmunkásokat bizalommal. Mert a trükk az, hogy a "rendes" munkásokat elbocsátják, s helyettük a sokkal olcsóbb közmunkásokat veszik föl. Sőt. Terjedőben van, hogy előbb elbocsátják a dolgozókat, majd pár nap múlva "megkínálják" ugyanőket a közmunkával, így akarván azonnal "visszavezetni" szerencsétleneket a munka világába. S mi mást is tehetne egy munkanélküli? Elfogadja a felkérést, különben kizárják őt az összes juttatásból. Még orvoshoz sem mehet, hiszen nem lesz TB-je.
Mondhatnád persze, hogy mindehhez Neked mi közöd van? Te, köszönöd szépen, jól vagy, gondod egy szál se, és a te munkád különben sem mérhető máséval, azért élsz olyan nagyon jól.
Pedig van közöd hozzá.
Lehetne közöd hozzá. Sokat "gereblyézhetnél", hogy ez az aljasság mihamarabb megszűnjön.
Ha a helyedben lennék, én pl. - felhasználva az X-faktor teremtette nyilvánosságot és az élő adást - népszavazási aláírásgyűjtést kezdeményeznék a közmunka eltörléséért. Ha ugyanis valakinek a munkájára szükség van, az kapjon tisztességes fizetést, emberhez méltó munkakörülményekkel és bánásmóddal.
Ja, hogy az X-faktor szórakoztató műsor, amiben nincs helye a politikának? Ne add az ostobát, jól tudod, hogy az efféle szórakoztatásnak igenis van polltikai célja, nagyon is van: az, hogy elkábítsa az embereket.
Ja, hogy azonnal kirúgnának Téged az X-faktorból? Ebben majdnem biztos vagyok. De legalább elkezdődne végre valami. Ám nem kéne félned az éhezéstől: A "csávesz" és még megannyi közmunkás biztosan adna egy-egy tál meleg ételt. Hiszen Téged sokan szeretnek. Na jó. Legrosszabb esetben közmunkásként zsűriznél az X-faktorban.
Namost.
Ezt a levelet a Facebook-on tettem közzé. Remélem, sokan szólnak majd hozzá, és sokan osztják meg. Mindjárt megjelöllek ismerősként Téged is. Ha van kedved valóban tenni valamit, kérlek, jelölj vissza.
Üdvözlettel:
Cs. Kádár Péter
*
Gizike, hol vagy?
AZ MTDA 1300. könyve apropóján
Az MTDA 1300. könyve vagy jelent valamit, vagy nem. Annyit mindenestre, hogy ennek
ürügyén csokorba szedve elmondjam némely a projekt során szerzett tapasztalatomat.
A szöveg szándékosan nyers, mert semmi értelmét nem láttam a mondandó utólagos
cizellálásának, protokollszövegnek semmiképpen sem mondanám. Ha olykor kissé kesernyés,
azért nem én vagyok a felelős – remélem.
Tehát:
Amikor anno 2003 körül elkezdtem az MTDA-val foglalkozni, már könyvmoly és
kábítószeresen számítógépfüggő voltam. Meggyőződésem, hogy a jövő könyvtára a
kibertérben lévő, virtuális könyvtár lesz – ez ma sem egyértelmű sokaknak, hát még akkor.
Az MTDA-t nem pénzelik ilyen-olyan nevű projektek, intézmények, hogy mégis hol tart, azt
a ’statisztika’ menüpont alatt naponta frissülve lehet olvasni. Nem panaszként, hanem
tényként írom mindezt, meg azért, mikor különféle betűszavakat és hangzatos projektekre
költött százmillióról olvasunk, erre azért emlékezzünk.
A projekt a maga nemében igen hatékony, s bürokráciamentes: ezt semmilyen intézményi
keretben sem lehetne megvalósítani: saját magamnak mégsem írhatok munkaterveket – azt
skizofréniának hívják.
A könyvek ’bekerülése’ egyszerű: 1945-ig a projekt-szabta igen széles tematikai határok
mellett minden könyvnek helye van, tehát ha rajtam múlik, begyűjtöm.
Nincs terv vagy szabály, hogy mikor mit korrektúrázzak, s általában arról is ad hoc döntök,
mikor mit teszek ki. Nyilván más közönség olvas elsődlegesen nyáron, s más egyetemi,
képzési időben s ezt igyekszem figyelembe venni.
Amikor – nagyon az elején – a projekt rövid ismertetését írtam, a technikai ab-ab-ok mellett
valami „elvi mondanivalót” illett találnom a munkám céljáról, szándékaimról és hasonlók.
Tudnivaló, hogy stratégiai tervek, küldetésnyilatkozatok bizonyos nagyon egyértelmű zsigeri
reakciót váltanak ki belőlem. Tapasztalataim szerint ezek mennyisége fordítottan arányos az
elvégzett munkával, ámde egyenesen arányos az arra költött vagy kapni remélt pénz
nagyságával.
Vért izzadva végül kitaláltam, hogy az MTDA három ’alappillére’ az ingyenesség, a
függetlenség és a politikamentesség. Annyira egyértelmű, evidens dolgok, hogy nem is
foglalkoztam ezzel a továbbiakban.
Ami igazán elgondolkodtató, s ami miatt ezt az iromány íródik most, az az, hogy 2013-ban
Magyarországon ezek egyike sem egyértelmű, sőt.
Ingyenesség:
Az interneten az ember letölt, lehetőleg ingyen, feltör, warezol, bármi, de igazából a pénzbeli
ellenszolgáltatás marad a webáruházaknak. Jómagam kezdettől azt vallom, hogy amit az
emberiség létrehozott, az valamiféle szellemi közös kincs, s azt ingyen, demokratikus
bárkinek hozzáférhetővé kell tenni – ez egy e-könyvtár, tehát itt csak a könyvekről beszélek.
A szerzői jog a mai formájában – talán szándékosan – betarthatatlan. Én (ha jól tudom ez
amerikai gyakorlat) a kiadás évét veszem alapul, 1945 utáni könyveim nincsenek. Kifogás
esetén azonnal törlöm/törölném az adott könyvet.
Namármost, az számomra elképzelhetetlen, hogy valaha is pénzt kérjek a munkámért,
nemhogy direktben, hanem átvitt értelemben sem: „donate” gomb nincs a portálon, aminthogy
egyetlen reklámbannert sem tűrök meg. Nagy dolog, az információszabadság közhely, a MEK
is ingyenes az x vagy y. is az.
Valóban?
Ha rangos intézmény benyújt egy pályázatot gyűjteménye egy általa fontosnak tartott része
digitalizálására, akkor többnyire kap pénzt. Vannak speciális témák, amiknél a siker szinte
biztos, mint amerikai filmekben a gyerek és/vagy kutya szerepeltetése a kasszasiker jegyében.
Ha megjön a pénz, akkor lehet konferenciázni, szakértői jelentéseket/tanulmányokat írni,
tanulmányutakra menni, nagyobb projekt esetében „menet közben” is reprezentálni. Számos
nagynevű digitalizálással módon foglalkozó cég áll készségesen a pályázó rendelkezésére az
érdemi munka elvégzésében, kívánságra szakmai alapon is számotadva arról, hogy miért kell
5-600 000 HUF-ot fizetni az ’Egri csillagok’ digitalizálásáért.
Hogy a munkát a cég esetleg „feketén” a felszámolt összeg töredékéért kiadja szorgos
kezeknek – nos ilyesmit az ember nem állíthat. Azt sem, hogy esetleg a pályázati pénzből az
intézmény egyik-másik dolgozójának „visszaáramlik.”
Biztos, hogy a pályázatok tökéletesen rendben zajlanak le, minden szabályosan számlával van
alátámasztva – a konferenciákon feltálalt kávét ill. tepertős pogikat is beleértve.
És hát az egésznek a lényege, hogy bizonyos digitális tartalmak valóban ingyen elérhetővé
lesznek a cég honlapján, az információszabadság példájaként. Arra csak nagyon gonosz
ember gondolhat, hogy az elköltött összeg hány százaléka szolgálta az érdemi munkát.
Igen, a digitalizálásból is lehet élni.
Függetlenség:
Az MTDA bürokráciamentessége áldás. Nyilván intézményi, pályázati keretek között így nem
működhetne, emellett Burckhardt-tal ellentétben nem mondanám, hogy a bürokrácia ab ovo
„mint olyan, rossz”, csak igen veszélyes, ha öncéllá válik, s nem egy cél megvalósításának
eszköze marad.
Igen, a hatalom mámorító, de ez számomra azt a hatalmat jelenti, hogy szabadon azt csinálok
a projektben és a projekttel, amit akarok. Nem hivatkozhatok arra, hogy megkötik a kezem,
mert nincs ilyen, eredményeim és hibáim is egyedül az enyémek. Senki nem mondhatja, hogy
az MTDA rólam szólna: az egyetlen fényképem egy több éves bérletképemből lett feltöltve...
Mégis, miért írok erről?
A projektet többen, többször is megkörnyékezték már. Mindjárt világosabb lesz, ha példákat
is hozok, időrendben
1. Képzési intézmény neves dolgozója/oktatója szállt alá angyalként Babilonba: adjam oda a
könyveimet, majd az intézmény honlapján lesz egy profi honlap, s a hallgatók szerény díjazás
ellenében letölthetik majd (az eddig ingyenes) könyveket. Persze, gondolom én, az oktatók a
teljes könyvtárat feladják majd a forgalom bővítése érdekében. Nekem a megtiszteltetésen
kívül persze nem járna semmi, de persze továbbra is dolgozhatnék.
2. Egy másik segítőkész léleknek (azért nem ugyanaz a súlycsoport) az a zseniális ötlete
támadt, hogy tervezzem át az egész honlapot, minden könyvem mellé tegyek egy, az ő
honlapjára mutató linket, s majd ő, a hozzáforduló olvasók számára kinyomtatja a könyveimet
(POD), a hasznon pedig osztozunk… Ismeretes a vicc az egyszeri főnökről, aki az emiljeit
kinyomtatta a titkárnőjével…
3. Központi Nagy Könyvtár azon aggódott, hogy az MTDA könyvei ugyan hatalmas értéket
képviselnek, de egy magánszemély dilettáns és bizonytalan kezében eme kultúrkincs nincs
igazán jó helyen. Ezt orvoslandó kész örömmel vállalja archiválásukat, megőrzésüket –
amúgy profikhoz mérten.
Arról, hogy a munkában részt vállaljon, persze szó sincs, hogy a költségeket átvállaljon, vagy
akár eszközt adjon-finanszírozzon szó sem lehet, ami érthető, mivel miért is támogatnák
közpénzekből az én magánügyeimet?
Miértis csak az előállított érték az, aminek gazdái lennének?
Egyszerű: egy site archiválása nem túl bonyolult feladat, offline-browserek és hasonlók
társaságában több, akár ingyenes program van, ami ezt a feladatot automatizáltan is elvégzi: a
projekt jelenlegi terjedelme 2 Gb, ez egy bármily szegény kiberhörcsögnek sem okozhat
gondot.
Namármost, ha „szerződünk” akkor ők – a projekt jelenlegi állapotában – begyűjtenek 1300
könyvet. Ennek elhelyezése, gondozása nemcsak többletjutalmat érdemlő feladat, nemcsak jól
fest a gyűjtemény évi gyarapodási mérlegében, hanem komoly pályázati pénzeket is lehet
remélni/igényelni. Járulékos haszon, hogy más e-könyvtárakkal ill. projektekkel szemben is
javíthatná Központi Nagy Könyvtár pozícióját.
Ha valaki azt gondolná, hogy mindez egy megbeszélésen, sikertelen tárgyaláson hangzott el:
téved.
Nagy Testvér a munkahelyemen, a közvetlen főnökömmel zsarolt (volna) meg, hogy lépjen
már az ügyben.
Sapienti sat…
Politikamentesség
2012-ban erről egyáltalán beszélni Magyarországon – kötelező tiszteletkör, letudva, annyi.
Olvassuk a Könyvtáros Etikai Kódexet, abban is benne van, hogy nincs cenzúra.
Hát nem egészen…
Magamról annyit, hogy soha nem politizáltam, politikai párt-szervezet tagja nem voltam, nem
vagyok. Ettől függetlenül, a könyvtárosként a politizáló könyvtáros számomra olyan, mint a
szaunázó hóember: ugyanis semmiféle indokkal és semmilyen cenzúrát nem tudok elfogadni.
A projekt 2009 óta önálló portálon van, ennek külön érdekes története van, de erre szokták
mondani, hogy nem publikus: amúgy meg elévülés miatt már nem büntethető...
Ami a publikus részt illeti:
1. a könyvtárosok belső levelezőlistáján (katalist) volt botrány abból, hogy fasiszta,
fajelméleti szerzőket teszek elérhetővé – hogy szerencsétlen Bartucz miért minősült annak,
máig sem tudom, de a részvevők hosszan csócsálták a témát. Ó igen, a demokrácia
mindenekfelett, ők demokraták is, nade Bartucz? Nade X. Y?
2. Istóczy Győző és tevékenysége elválaszthatatlan a 19. századtól, sem Tiszaeszlárt, sem a
Eötvöst sem másokat nem lehet megérteni nélküle, sem az egész zsidókérdést. Ez utóbbi a
projektben igen sok könyvvel szerepel, ugyanott, ahol számos zsidó szerző, mi több cionista
szerző munkája is magától értetődően megtalálható. Így pl. T. Herzl a politikai cionizmus
atyja több könyvének szerepeltetése sem volt kérdéses, csakúgy mint Eötvös 3 kötetes
tiszaeszlári műve csakúgy, mint Bary vizsgálóbíró könyve, vagy Verhovay vagy az „úsztatott
halott”-at boncoló orvos visszaemlékezése.
Istóczy ’12 röpirata’ miatt egyébként kvázi fegyelmit kaptam, no meg egész éves jutalmam
elvonódott.
(Félreértések elkerülése végett az MTDA szabadidőmben, azaz nem munkahelyen és
munkaidőmben készül, máshogy nehezen is menne: mert a raktárból ki vagyok tiltva, s még
laptopot sem hozhatok be munkahelyemre – külön osztályvezetői rendelkezés van róla.)
Azidőtájt készült minősítésem amúgy igen szórakoztató olvasmány: sem szorgalma, sem
hivatástudatom nem kellő mértékű: kedvenc passzusaim azok, amelyek arról szólnak, hogy
túlságosan és egyoldalúlag elkötelezettje vagyok a digitalizálásnak, továbbá – ez főbűn –
elkötelezett híve vagyok az információszabadságnak, s ez „…ellentmondásba kerül a
könyvtár érdekeivel és az elvárható közalkalmazotti munkavállalói magatartással.”
Ezévben, a nyári uborkaszezon kezdetén sikerült a katalist egyik leghosszabb és legnagyobb
horderejű vitáját kiváltanom azzal, hogy Szabó Dezső néhány munkáját elérhetővé tettem.
Az MTDA szélsőjobboldali portál, úgy ám, aminek némelyek szerint semmi keresnivalója
nincs az amúgy nyilvános levelezőlistán – legalábbis a lista egyes, amúgy „mezei” tagjai
szerint.
Szegény könyvek igen korai szkennelmények, s új archiválási technikák kidolgozása kapcsán
kerültek elő, jórész mint „kísérleti nyulak”, de ez nem számít. Az sem, hogy tananyag…
S innét nem értem a dolgokat. Az egy dolog, hogy a Horthy-korszak könyveinek
feldolgozásakor óhatatlanul belefut az ember olyanokba, amelyeket még Aczél-elvtárs
idejében (hogy korábbiakról ne is essen szó) irredentának, revizionistának, fasisztának, s
miegyébnek bélyegeztek.
Ha életem nagy részét a kibertérben töltöm is, azért e világon élek. Minden rezsimnek vannak
értékpreferenciái, amelyeket követ, s olyanok, melyeket elítél. Csak valahogy nem tudom
elképzelni, hogy valaki kioktassa, szakmai alkalmasságát kétségbevonja Klebelsbergnek, mert
oktatáspolitikai koncepciójában nem foglal központi szerepet Jászi Oszkár, vagy Kun Béla…
2013-ban Szabó Dezső viszont még vagy inkább még mindig? A miniszter, az államtitkár
pedig alkalmatlan?
Persze, a világnézeti objektivitás okán most a „másik oldalt” is meg kellene szólaltatnom, de
hogyan?
Engem senki nem támadott meg, zsidóbérencnek sem neveztek Herzl vagy Venetianer vagy
más zsidó/cionista szerző elérhetővé tétele miatt…
Ismertes „poén”, hogy 1944-ben a Gestapo hány feljelentést kapott, majd az ÁVO egy kicsit
később, mikor Gizike, a reumás lábú viceházmesterné bosszút állt a kapupénzt-nem-adókon.
De Gizike mindig korrekt, gondosan aktualizált feljelentőlevelet írt a smucig lakótársakról.
Gizike, hol vagy?
Taníts!
A dátum pedig: 2013.
Reisz László
+
MTDA
"Ha valaki a cél felé haladtomban utamat állja, kikerülöm mindannyiszor, valameddig a kerülő úton ismét célom felé haladhatok; de félretolom, ha oly keskeny az út, hogy nem lehet kikerülnöm. Vissza nem fordulok. Ne üzenjünk mi sem harcot senkinek, csak szabad utat kérjünk az emberi gondolkodásnak vámtalan országútján. Ne törjünk be senkinek kertjeibe, de emeljük föl bátran az úton keresztbe tett sorompókat."
Apáthy István
Az egyoldalúan értelmezett - kizárólag a digitalizálási feladatokra koncentráló - öntörvényű hivatástudat és elkötelezettség az információszabadság iránt sokszor ellentmondásba kerül a könyvtár érdekeivel és az elvárható közalkalmazotti munkavállalói magatartással."
(Munkahelyi minősítés részlete)
http://mtdaportal.extra.hu/
*
Lilaszív-Szvorák Katalin
Valami történik odafenn
http://www.youtube.com/watch?v=viHKx6cC2GE
*
Szász Antónia
Parázs
Az asszimilált magyar zsidóság útkeresése
Tartalom
Előszó
Múlt és jelen
Történelmi előzmények
A kezdetek
Szim Salom, a gyülekezet háza
Identitás-értelmezés
A reform irányzat jellemzői
Az Istenhez való viszony
A Tóra eredete
A háláchához (zsidó jogrendszerhez) való viszony
A hagyományról vallott felfogás a modern világban
A nők egyenjogúsítása
Az istentisztelet
A zsidó státusz - Ki a zsidó?
A házasság
A reform esküvő
Kiket vonz a reform irányzat nyújtotta zsidó út?
A reform szemlélet vajon konceptuális váltást jelent-e?
Rendszeres programok az egyesületben
"Bevezetés a judaizmusba"
Minján-kör
Péntek esti programok a Szim Salomban - kiddussal és piknik vacsorával
Tóra-kör
Szombati istentisztelet
Hávdálá-klub
Hagyományos ünnepek - reform köntösben
Szimchát Tórá - a Tóra örömünnepe
Púrim
Peszách ünneplése - Széder-este reform módon
Jom Hásoá - a Holocaust emléknapja
Részvétel a zsidó kultúrában és a közéletben
Művészet
Aktuálpolitika
Társadalompolitika
Reformzsidóság Magyarországon
Külkapcsolatok
Vélemények a Szim Salomról és a reformzsidó irányzatról
Nemzetközi megítélés
Hazai megítélés
Az utolsó szó jogán...
Távlati célok 2000-ben
Utószó helyett
Mellékletek
I. Személyes vallomások
II. Kelemen Katalin beiktatása
III. Arcok - avagy kit mi vonzott a Szim Salomba
IV. Reformzsidó betérés Magyarországon
V. A saját imakönyv elkészítéséről
VI. Dilemma: egyházzá-alakulás vagy MAZSIHISZ-tagság?
VII. Felvételi kérelem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségébe
VIII. Szilárd Gyula: Emlékezés
IX. Merre halad (a haladó) zsidóság? Schweitzer Gábor előadása a neológia múltjáról és jövőjéről
X. Tovia ben Chorin a szabadelvű zsidóságról
XI. Népszámlálás és zsidó önbevallás 2000-ben
XII. Az osztrák Haider felemelkedése - Vita az aktuális kérdésről
XIII. "A napfény íze" - Reflexiók Szabó István filmjére
XIV. A budapesti Szim Salom közösség rabbijának, Kelemen Katalinnak a beszéde az Emlékezés Szombatjára a WUPJ European Region éves konferenciáján (Zürich, 2000. március 18.)
Irodalomjegyzék
Előszó (részlet)
1997-ben kezdtem el foglalkozni a zsidó kultúrával. Kutatásaim során találkoztam antiszemitizmussal, intoleranciával, megértéssel, érdeklődéssel, elhallgatásokkal. Észrevettem, hogy vallástalan zsidóknál milyen nagy igény van arra, hogy valami módon kifejezzék zsidóságukat, hogy részesei legyenek ennek az ősi kultúrának, s átérezzék azt, hogy ők egy közösséghez tartoznak, még ha e közösség határvonala valójában elég nehezen ragadható is meg. Érdekelni kezdett, ki milyen módon próbálja újraértelmezni zsidó és magyar identitását; egyáltalán, mi határozza meg identitásukat és identitáskeresésük útját, milyen identitásválasztási lehetőségeik vannak a mai Magyarországon.
Mivel a választásokat nem környezetükből kiragadott egyének teszik önazonosságuk keresésekor, hanem a választás inkább társadalmi hálózatok és források kontextusában zajlik (Mars 1999:22), terepmunkám a budapesti zsidó kulturális élet széles spektrumát ölelte fel: azokat a fórumokat, ahol felépíthetik, megerősíthetik és kifejezhetik identitásukat a magukat valami módon zsidónak valló személyek. Elsősorban egy rituális és eszmei megújulásra törekvő, reformzsidó vallási gyakorlatot követő közösségben, a Szim Salom Progresszív Zsidó Egyesületben kutattam, azon kívül a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületben, a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesületében, a Hasomer Hatzair Cionista Ifjúsági Szervezetben. Részt vettem a pozitív zsidó identitás kialakítását célzó Szarvasi Hagyományőrző Tábor vezetőképzésén, a Bálint Zsidó Közösségi Ház számos programján, de - tájékozódás végett - jobboldali, antiszemita összejöveteleken, illetve a Baloldali Megújulásért Mozgalom zsidókérdésről és antiszemitizmusról szóló vitadélutánjain is. Továbbá minél több olyan rendezvényen és tevékenységben, melyet az általam megfigyelt kultúra tagja figyelemre méltónak vagy fontosnak tartottak zsidóságuk, pontosabban magyar zsidóságuk szempontjából.
A parázs szó sok mindent kifejez abból, amit megtapasztaltam és éreztem a terepmunka során. A rendszerváltozás óta felélénkülő zsidó kulturális életet. Azt a jelenséget, hogy a Vészkorszak túlélői közül sokan fél évszázadon át elnyomták magukban zsidóságuk komor emlékeit, megtagadták hitüket, de az most fokozatosan újra lángra kap, legalább az emlékezés szintjén. Azt a törekvést, amellyel emberek százai próbálták újraéleszteni eddquot;;ig elrejtett, elnyomott zsidóságukat, vagy megtalálni másságuk nyitját. Idézi még azt a melegséget is, amelyet több, általam vizsgált közösségben éreztem. Továbbá azt az aggódó igyekezetet, mellyel azon munkálkodnak, nehogy kihunyjon a zsidóság "fénye". Hiszen a zsidó identitás, noha parázslik (sokszor azokban is, akik ezt nem akarják), feléleszthető, de vigyázni kell, nehogy elaludjon e parázs. Törekvéseik számtalan pozitív élményt nyújtanak számukra, de feszültségekkel is terhes: felszínre kerülnek rég elfojtott, elhallgatott kérdések, többeket kirekeszt az a szűkebb vagy tágabb csoport, amelyhez tartozni akarnak.
http://mek.oszk.hu/02600/02683/index.phtml#
*
21:25, Vasárnap (szeptember 30.), m2
Akli Miklós
magyar vígjáték, 95 perc, 1986
rendező: Révész György
író: Mikszáth Kálmán
forgatókönyvíró: Révész György
operatőr: Szécsényi Ferenc
zene: Márta István, Szörényi Levente
szereplő(k):
Hirtling István (Akli Miklós)
Helyey László (Ferenc császár)
Kovács István (Kovács ezredes)
Görög László (Kovács György)
Benedek Miklós (Kolowrat)
Reviczky Gábor (Fritz Bratt)
Temessy Hédi (Szilvássyné)
Cserhalmi György (Szepessy István báró)
Csákányi László (Lauber)
Jan Mildner (Dimitri apó)
Hernádi Judit (Velmand Klementina)
Mikó István (Napóleon)
Moór Marianna (Királyné)
Ábrahám Edit
Dózsa László
Balkay Géza
Gelley Kornél
Az 1800-as évek elején játszódó, valós történelmi személyeket megidéző történet főhőse Akli Miklós, Ferenc császár udvari bolondja. Valódi főszereplői azonban a politika, sőt a nagypolitika és a politika által megmérgezett magánszféra. A császári gyámleány, a császár elleni merénylet vétlen áldozata, Kovács ezredes lánya és Akli között feltámadt romantikus szerelem először a nagypolitika miatt nem teljesedhet be, aztán, jóval később éppen a nagypolitika miatt kell kettőjük sürgős házasságkötésével gátat vetni a további cselszövésnek. Pedig két ember egyszerűen csak szerette (volna) egymást (szeretni).
+
Akli Miklós
Lukácsy Sándor
Azóta, hogy Mikszáth regénye, az Akli Miklós cs. kir. udvari mulattató története 1903-ban megjelent, keveset, de sokfélét írtak róla. Volt, aki könnyű operettmuzsikát hallott ki belőle, más az elbeszélés fordulataiban meghúzódó tragédiát emlegette. Ne firtassuk most, mennyi igazság van e szélsőséges véleményekben: annyi bizonyos, hogy Mikszáth, rendes szokása szerint, ezúttal is erősen különböző szálakat szőtt össze, nyájas adomázást vegyített csípős szatírával, de végül írói talentuma, utánozhatatlan fabulációs képessége a különböző elemekből egységes művet tudott teremteni.
Révész György, aki filmre vitte a regényt, a sokszínű szőttesből a bohózat szálát húzta ki.
Bohózati figurát csinált például Napóleonból, aki mellékszereplőként meg-megjelenik, hogy a közönséget a kabát szárnya alá dugott jobb kéz történelmi idézetével szórakoztassa, és megjelenik ágyjelenetben is, aggodalmas férjként, azt óhajtva fortélyosan megtudni, csakugyan a Habsburg uralkodó lánya-e, akit nőül adtak hozzá.
Bohózati jelenetté formálódik Akli Miklós házasságkötése a kórházban: a betegágy mellé sebbel-lobbal bevitt paraván, melyet a szertartás után ugyanolyan gyorsan eltávolítanak, nem is rossz ötlet, vizuálisjátékos megtoldása Mikszáth szűkszavú szövegének, melyben nincs szó paravánról.
A regény jónéhány mozzanata mintegy önként kínálkozott a bohózati alakításhoz, mások viszont – a szerelem, a kalandos lányrabló terv – ellenálltak, s mivel Révész György nincs birtokában a fabuláció egységesítő varázserejének, az eredmény felemás és széttöredező film lett. Jól készített főétel helyett összeaprított vegyes saláta.
A nézőnek az a benyomása, hogy Révész György nem bízott a mikszáthi elbeszélésben, dúsítani és filmszerűsíteni akarta. Elcsépelt közhelyekkel.
Minden együtt van itt, ami a filmgyártás szokványos leltárába tartozik. Mikszáth azzal kezdi, hogy a bajor király átengedi udvari mulattatóját, Akli Miklóst, a Habsburg császárnak. Révész György filmjében a policáj erőszakkal viszi el – izgalom, krimi. Amikor a sbirrek rátörnek Akli Miklósra, csinos lányt ugrasztanak ki ágyából – obligát meztelenség. Akli Miklóssal a hintó hegyen-völgyön halad át – tájszépség, mutassa meg a kamerakezelő, mit tud. A hintó két utasa kiszáll, hogy lóra pattanjon – magyaros lovaglás a zöld tájban. És így tovább, és így tovább, megannyi funkciótlan betét, rutinelem, olykor ismétlődve is, a film vége felé egy egész lányiskola vetkőzik. (A szemérmes Mikszáth forogjon a sírjában.)
Közben telnek a percek, az ischli levegőt komótosan palackozzák egy ipartörténeti manufaktúrában, de arra már nem marad idő, hogy megtudjuk, miért. A film némileg zavaros, szakadozott és – ha valaki nem olvasta volna a regényt – nehezen érthető, a folytonos kitérőknek és öncélú látványoknak a cselekmény jónéhány lényeges vagy magyarázó motívuma esik áldozatul.
Kitérők, közbeszőtt anekdoták persze vannak Mikszáthnál is, de ezeknek arányos súlyát jól elbírja a főcselekmény. Akli Miklós szerelmének és fogságának, valamint Szepessy báró lányszerző haditervének egybefonódó történetét a regény okadatoló részletességgel beszéli el, a film csak hézagos képsorokat villant föl. A rendező ott takarékoskodott, ahol nem kellett volna.
A takarékosság a film kivitelére is rányomta bélyegét. Bár erről aligha a rendező tehet, filmje – mint a legtöbb hazai termék – siralmasan szegényes. Szepessy báró a regényben kétszáznyolcvan inszurgenssel ostromolja a bécsi lánynevelő intézetet; a film kénytelen beérni két-három szekérderéknyi marcona férfiúval. Mulatozásukhoz a kellékes fukar kézzel adagolta a kupát s az italt; száz tojásból rántotta és harminc icce forralt bor (ahogyan Mikszáth képzelte) – hogy is ne! Valaki még Gerencsér uram szavaiból is elspórolt néhányat: a derék pozsonyi kocsmárosnak az a szavajárása: „furcsa puska”, s ez a regényben hatszor hangzik el, a filmben csak kétszer, így aztán a mozilátogató nemigen veheti észre, hogy az ismétlődés szójárás akar lenni. (Ráadásul a színész „fura puskát” mond – ki tudja, miért?)
A szereposztásnál mintha nem spóroltak volna; Szepessy báró fontos, bár nem nagy szerepére Cserhalmi Györgyöt sikerült megnyerni. Hiába, mert a széteső filmben ez a kiváló színész sem tudott a regénybeli figurához méltó alakítást nyújtani. S nem volt nagyobb szerencséje ezúttal a többi szereplőnek sem.
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=5635
+
MIKSZÁTH KÁLMÁN
AKLI MIKLÓS
(CS. KIR. UDVARI MULATTATÓ TÖRTÉNETE)
TARTALOM
I. FEJEZET
A MIKOS-VICCEK EREDETE. ISCHL ALAPÍTÁSA ÉS EGYÉB DOLGOK
II. FEJEZET
A KOVÁCS-GYEREKEK FELLÉPÉSE. STADION INTRIKÁI ÉS A NAPÓLEONI ESEMÉNYEK
III. FEJEZET
AKLI AUDIENCIÁKAT TART
IV. FEJEZET
SZILVÁSSYNÉ INTÉZETE ÉS A MEGZAVART IDILL
V. FEJEZET
A CSÁSZÁR HARAGSZIK
VI. FEJEZET
AKLI A RABSÁGBAN. GYURI MISSZIÓJA
VII. FEJEZET
KARÁCSONY A BURGBAN
VIII. FEJEZET
A TITOKZATOS VÁLLALKOZÁS
IX. FEJEZET
A RETTENTŐ HADAK ÚTRA KELNEK VALA ÉS BÉCS FALAI ALÁ ÉRKEZNEK
X. FEJEZET
BORI PÁL TAKTIKÁJA
XI. FEJEZET
KÉTSÉGBEESETT JÁTÉKOS ONNAN RÁNTJA KI AZ ÜTŐKÁRTYÁT, AHONNAN LEHET
XII. FEJEZET
DER KAISER HAT DIE SPENDIERHOSE AN...
XIII. FEJEZET
MIKOR A BIMBÓ RÓZSA AKAR LENNI
XIV. FEJEZET
VICE-ISPÁNY URAM NAGY TISZTESSÉGBEN
XV. FEJEZET
FLECK APÓ FÖLJEGYZÉSEI
http://mek.oszk.hu/00800/00894/00894.htm#11
*
A vén gazember
fekete-fehér, magyar-német filmdráma, 95 perc, 1932
rendező: Heinz Hille
író: Mikszáth Kálmán
forgatókönyvíró: Emeric Pressburger, Harsányi Zsolt
zeneszerző: Buder Ernő
operatőr: Eiben István, Somkúti István, Karl Puth
vágó: Hajós Ernő
szereplő(k):
Táray Ferenc (Inokay Kornél báró)
Sugár Károly (Borly Gáspár)
Bársony Rózsi (Mária, Inokay lánya)
Cs. Aczél Ilona (Inokay felesége)
Halmay Tibor (Balassa gróf)
Ilosvay Gusztáv (Borly Gáspár unokája)
A vagyonát könnyelműen tékozló Inokay báró intézőjéről, Borly Gáspárról - akit a háta mögött "vén gazembernek" neveznek - az a hír járja, hogy évek óta lopja a bárói családot és nagy vagyont halmozott fel. Hazatér a Bécsben nevelkedett Inokay Mária baronesse, akit Balassa grófnak szánnak. Mária azonban gyermekkori játszópajtását, Borly Gáspár unokáját szereti. Az öreg Borlyra végül rábizonyítják a lopást, de végrendeletéből kiderül, hogy csak megmentette, amit lehetett, s miden elsikkasztott értéket Máriára hagyott. Ezek után semmi sem állhat a korábban reménytelennek tűnő szerelem útjába.
http://www.youtube.com/watch?v=G57LClzFCJI
+
MEK
Mikszáth Kálmán
A vén gazember
ISMERTETŐ
A kisregény Mikszáth nagy műveinek sorába tartozik, mintegy a Szent Péter esernyője párdarabja, ha az irodalomtörténet meg is feledkezett róla. Látszólag ugyan ez is habkönnyű, könnyes-mosolyos história egy vén kasznárról, aki egész életén keresztül orcátlanul lopja gazdája, az Inokay bárók könnyelmű-kártyás utódjának gazdaságát, hogy azután végrendeletében a hatalmasra duzzadt vagyonát immáron koldusbotra jutott ura gyermekeire hagyja, ám a kisregénynek legfeljebb felszínét alkotja ez a hihetetlen és az író által elhitetni nem is nagyon kívánt adoma, a mű mélyebb rétegei egészen másról szólnak. Mindenekelőtt arról, hogy pénz és tisztesség összeférhetetlenek, hogy a századvég társadalmi berendezkedése torz és elviselhetetlen, hogy az úri becsület nem egyéb arcátlan hazugságnál, hogy szépség, jóság, igazság csak a mesében létezik, csak a költészetben, csak az álomban. A kisregény hasonlíthatatlan szépségét éppen az adja, hogy Mikszáth minderről közvetlenül szinte szót sem ejt, mindezt csak sugallja, érintőlegesen érzékelteti, s épp ezáltal költészet és valóság varázsos ellenpontjátékát valósítja meg.
http://mek.oszk.hu/00900/00913/
font-family:/span |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 26. szerda, 07:20 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 29.
KÁIN VAGY ÁBEL NÉPE VAGYUNK?
Vörösmarty Mihály:
AZ EMBEREK
1
Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!
2
Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!
3
És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!
4
És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!
5
Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!
6
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!
7
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!
1846. május előtt
*
A Magyaroknak pusztulniuk kell a Kárpát-medencéből
Dr Papp Lajos
A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét. A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva !
Az energiaközpont: A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben (Pólus) található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő
szerepük van. Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak. Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura. Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe.
A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló. A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll. A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi. 2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik!
Ezt a hatalmas mértékű jövedelmet mi nem az olaj kitermelésének busás hasznából értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye. A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület. Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence
megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt.
A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében. És ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott. Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították. A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni. Privatizálás: A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a
magyar anyaföldet. Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását. Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kalapácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével.
Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek
hitelfelvételre, földművelő gazdáknak több tízmilliós hiteleket adnak
gépvásárlásra, majd manipulálják a jövedelmezőségüket a mezőgazdaságból, mindezt az EU kézi vezérlésével, aminek eredményeként az elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni. A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között
nem mondtak volna le. 2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát. Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés. A 2007 évi kevés termést látva, a magyar gazdák abban bíztak, hogy a maradék 2006-os termést (amit az állam és az EU 2500 Ft-ért vásárolt fel és tárolt be) feletetik az állataikkal, a kevés megtermettet pedig 5-7 ezer forintért el tudják adni, amivel fellélegezhettek volna az EU megsemmisítő nyomása alól. Ehelyett az illetékesek azonnal utasítást adtak a 2500 Ft-os gabona erőművekben történő elégetésére, tették mindezt akkor, amikor tudták, hogy néhány hónap múlva ugyanezt dupla áron eladhatta volna a paraszt!
Bizonyára abban gondolkodtak, hogy a hús árának meghagyása mellett a paraszt ember képtelen a háromszoros áron adott gabonából egy disznót is megtartani! De ez azt okozta, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csődbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket, házaikat, autóikat. A szőlősgazdákat arra buzdítják, illetve kapnak EU támogatást, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket. A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a
földterületek is idegen kezekbe kerülnek. A gazdálkodók tudatos
ellehetetlenítésére az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek
köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a
barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni . Ez egy újabb olyan trauma a földtulajdonosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet.
A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában teljesen ártatlan. Helyette bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek. Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat.
Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle. Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70 %-ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!). A génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és kozmetikumként magára ken az emberiség, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb. Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, - hatalmas összegeket áldozva - reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok. Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el-és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, ill. nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn
belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet! A felvásárlások
gőzerővel történnek. A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit! Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek. Somogyban már van olyan terület, ahol falustól együtt külföldi tulajdonban vannak még az utak is! A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni! Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte!
Mi a baj velünk, miért fél tőlünk a világ? Könnyen megkapjuk a választ.
A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelőtt (1960-65 között) megbízatást kapott a Rockefeller alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be melyik a földünk alapvető génje. A ki nem mondott valódi célja a kutatási feladat-adásnak az volt, hogy a szemita (felsőbbrendű) gént találják meg.
Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet! Kettőt!
Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy az egyik az
amerikai Indián vidékeken, a másik tisztább vérvonal a Kárpát-medencében élő, magukat magyarnak nevező népcsoport, de hozzátette végső jelentésében, hogy ez a vérvonal Japántól Kínán át Afrika felső részéig, majd Közép Európa és az Uralon inneni terület egészen Skóciáig megtalálható! Ez - a szemita barát - Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte
a támogatását. Megvonta a szubvencióját, 40 évre pedig megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását.
Érdekesek a közelmúltban napvilágot látott történelemhamisítások is, melyeknek elsőrendű célja a Magyarságtudat megsemmisítése! A történelemtudósok azt tanítják, hogy a Magyar nép pusztai vándorló műveletlen faj és a Kárpát medencébe 896-ban érkezett. Ennek ellenére az 1961-ben talált Tatárlaki leleteken, melyek már bizonyítottan legalább 6000 évesek, és az ősi Magyar rovásírással írottak! Ne felejtsük, ekkor még a piramisok sem léteztek!
De máris 15000 éves Magyarságnál tartunk, ha a glozeli köveket tekintjük induló pontnak, melyek kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, hiszen abban az időben még nem létezett írás!
Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes
lelet........de meddig?
Talán fél a világ a Magyarok dominanciájától, fél a magyarság alapvető képességeitől, nehogy azokkal más népek fölé kerekedjen. Gondoljunk csak arra, hogy a Magyar találmányok érvényesülését éppen a mindenkori kollaboráns magyar vezető réteg akadályozza meg! Gondoljunk csak bele, a sok Nóbel díjasunk közül hányan érvényesültek Magyarországon!
Ott van a világszenzációnak számító mű-vér, Dr. Horváth István professzor találmánya, vagy a szintén világ szenzációnak számító antigén, mely a vérerekből 5 hét alatt eltávolítja a koleszterint, ami az érszűkület, magas vérnyomás, azaz a halálozás 67%-os okozója! E kettő találmányból Magyarország annyit profitálhatna, hogy a teljes adósságát pár év alatt képes lenne visszafizetni!
Ez viszont ellentétes lenne a globalizmus szándékával, ugyanis a Magyarság elnyomására megkezdődött a betelepítés: A közelmúltban hazánkban nyilvánosságra hozott betelepítési terv és a milliós-több milliós nagyságrend valós információ. A keletről érkezőkre való hivatkozás miatt sokan, túlnyomóan csak a kínaiakra gondolnak és ez eltereli a figyelmet arról a fajról, melynek betelepítése már megkezdődött. Az 500.000 zsidó betelepítésére vonatkozó megállapodást Medgyessy Péter, Mádl Ferenc, Hiller István, Dávid Ibolya, és Kovács László Izraellel 2004. április 14-én aláírta. Jelenleg ennek a számnak többszörözése a tényleges terv. A milliós nagyságrend erről szól. Szó nincs arról, hogy itt bárki is a magyarság 50 év múlva esedékes nyugdíjellátását akarná megoldani az újonnan betelepítettek munkájából. A 2007-es betelepülési törvény szabad utat biztosít ezeknek a bevándorlóknak. Az erdélyi magyarság mégis ki van zárva, számukra különböző előírásokkal gátolják és nehezítik a betelepedést.. Népirtás:
Ahhoz, hogy ma idegen népek letelepedéséhez alkalmassá váljon ez a terület, az őslakosság számát különböző megszorító intézkedésekkel, konvergencia programmal, a gazdaság, az egészségügy teljes romba döntésével csökkenteni kell.. A hiányt a betelepítendő idegenek fiatal generációjával szándékoznak feltölteni. Már Horn Gyula és a jelenlegi kormány is nyilvánosan kijelentette, hogy a Kárpát-medencében túl sok a 10 millió magyar.. Senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy az Unió majd megvéd minket. Olyan szekeret tolunk, mely minket akar elgázolni!
Simon Peresz: Izraeli miniszterelnök 2007. október 10-én a Telavivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen kijelentette: Mára az izraeli gazdaság olyan hatalmas eredményeket ért el, hogy az izraeliek többek között fölvásárolják Magyarországot. Tervek: Az elkövetkező 15-20 évben több millió zsidó betelepítését tervezik. Vagyis a tervek szerint 15-20 év múlva az országban izraeliek, kínaiak és a romák tömegei lesznek. Az izraeliek megkapják a magyar állampolgárságot (az erdélyi magyarok pedig nem!), a letelepedési engedélyt és ideérkezésükkor az Izraeli kormány
támogatásával ingyen kész lakásokba költöznek. A maradék magyarság pedig az izraeliek kiszolgálásához és eltartásához szükséges. A hazai lakosság még ma sincs tudatában annak, hogy attól, hogy valaki magyarul beszél, még koránt sem biztos, hogy gondolkodása és szíve is magyar. A korábbi betelepülések miatt az új zsidó generációk már itt születtek, tudják, ismerik és beszélik nyelvünket. Egyetem után azonnal pozicióba kerültek és ma már jórészt ők irányítják a bankokat, a külföldi cégek mögé bújva a
maradékokat privatizálják, vidéken vásárolják fel TV felvétel kíséretében a földek tömegét! Bőrük színe is fehér és többnyire nem hangoztatják származásukat. Ezzel tévesztik meg a naiv magyarokat.
Természetesen senki nem ítéli el a becsületes munkából élő és nem elnyomó szándékú zsidó közösséget! Milyen jövő vár ránk, ha a fentieket továbbra is közönnyel nézzük és beletörődve elfogadjuk? Valószínű az erőszak és a bűnözés elterjedése. A munkahelyek hiányának fokozódása, tömeges kizsákmányolás, az egészségügyben a még fennmaradt kórházakban az izraeliek védelme mellett a magyarságnak alig jut majd ellátás, ezért már
1-2 évet is kell várni egy műtétre! Számukra nem munkalehetőséget kínálnak, hanem a saját kiszolgálásukra alkalmaznak bennünket, gondoljunk a kíméletlen és zsarnokként viselkedő cégvezetőkre, irányítókra. Az életben maradó és nem disszidáló magyarságnak a szolganép szerepét szánják. A már agyongyötört magyar lakosságot ez alapjaiban rendíteni meg,
minden tekintetben. És ha valakinek ez nem tetszik, annak el lehet menni ebből a k. országból! Mondta ezt az őslakosságnak egy olyan valaki, akinek nem volt elég a rabolt vagyona, vezér is akart lenni, és mindegy hogy jobb-, vagy baloldalról beszélünk. Egy kalap alá tartoznak és egy tányérból esznek mindannyian. A kormány tagjainak zsidó származására a Kossuth téri események során hosszú, percekig tartó névsor felsorolásával próbálták a jelenlévők figyelmét felhívni. Ez a médiában botrányos visszhangot váltott ki. Itt nem antiszemitizmusról van szó, hanem a valóság és a tények nyilvánosságra hozásáról. Az igazsághoz minden embernek alanyi joga van. Magyarország ma a külföldiek számára még mindig
a legjobb befektetési lehetőség. A Kárpát-medencében más államokban befektetett tőkéikhez viszonyítva, szinte minden ágazatban a legnagyobb hasznot, bevételt, jövedelmet termeljük mi, a legtöbbet dolgozó és a legtöbb adót fizető magyarok. A privatizálás eredményeként a külföldiek zsebét tömjük zsírosra szorgalmas munkával, az EU bérezés 10 %-ért, mialatt az árakat már sok helyen magasabbra emelték mint magában a régi EU
országokban van! Nyugaton 800.000 - ból fizetik a 40 ezres gáz számlát, míg Magyarországon 80 ezerből! Még ekkor van képe sokaknak kiállni a nép elé és azt mondani, hogy még sok mindenben nem értünk el az EU áraihoz! A keresetekről aljasul hallgatnak, miközben ők és a kiszolgáló udvarház népe jóval meghaladja az EU felsővezetőinek átlagát!
Kereskedelmi, pénzügyi központtá váltunk, mely intézmények többsége izraeli kézben van. Több bank van ma Magyarországon, mint a lakosság létszámához viszonyítva bárhol a világon. Nálunk a legmagasabbak a hitel kamatok. Ezzel nem a jobb kiszolgálást teszik a részünkre elérhetővé, hanem a maguk számára, saját hasznukra a hatalmas mértékű uzsora kamattal a minél nagyobb "népnyúzást" valósítják meg. Már autóra, vásárláshoz nincs önrész, a pénz kölcsönöket pedig minden mérlegelés nélkül ömlesztik a lakosságra jelzálog terhe mellett. Kiépítették ezért a behajtó rendszert, amihez már az állami hatóságokat is igénybe veszik. Vehetik, hiszen ők éppen ebből a körből kerülnek ki, és ezt a kört hívatottak szolgálni! Egy utunk lehet , mely előre visz. Ez a jobb-, vagy baloldal teljes kizárásával, kizárólag a magyarság érdekeinek szem előtt tartásával történhet. Magyarellenesség: Tisztában kell lennünk azzal, hogy a lecsatolt területeken folyó és az utóbbi időben felerősödő magyarellenesség nem a véletlen, hanem szándékos uszítás eredménye. A jelenlegi kormánnyal rokonlelkű osztrák vezetés még mindig nem mondott le a magyar területekről, már lassan felvásárolták zsebszerződések és
különböző kiskapuk által a fél Dunántúlt! A szlovákok maguknak követelik csonka hazánk északi, hegyvidéki tájait. 2006-ban szlovák vezető nyíltan hangoztatta, hogy tankokkal kell bemenni Budapestre, és porig kell azt rombolni.. A magyarverések rendszeresek. Az EU pedig alattomosan hallgat, hiszen érdeke, hogy a magyar földeket megszerezzék.
Nemzetgyilkosság és népirtás:
A lakosság csökkentésére bevezetett néhány módszer példaként: Védőoltások alkalmazása már kicsi, csecsemőkortól kezdve. Ma már több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az oltások milyen mértékben károsítják a kisgyermek immunrendszerét és csökkentik saját védekező rendszerének energiaszintjét. Olyan betegségek ellen adják, melyek ma már nem léteznek, vagy előfordulásuk a világ távoli helyein is igen ritka. Vagyis a népesség túlnyomó többsége soha életében nem lesz veszélyeztetett, de szervezetét
már életének kezdeti szakaszán legyengítik.
Elterjesztették az ingyenes védőoltásokat a megfázásos megbetegedések ellen. Ezeket ingyen adják a gyermekek és a nyugdíjasok részére. A lakosság nincs tudatában annak, hogy a szervezetet ezek az anyagok is nagymértékben mérgezik és gyengítik. Ha kevesebben élik meg egészségesen a felnőttkort, az kedvező a világuralmi helyzetben lévőknek , az egészségügyi maffiát működtetőknek. A Magyar orvosokat naponta tömegével
induló repülőgépeken viszik tréningekre, ahol idegen nyelvű apró betűs kötelezvényeket iratnak alá velük, a gyógyszerek alkalmazására, majd az orvos látogatók keresik fel az akció folytatásaként az alul finanszírozott orvosokat. Ezt tudja a kormány, mégsem tesz ellene, hiszen a gyógyszer gyárak tulajdonosai éppen az általuk szolgált pénzvilág. Ezek kezükben tartják hirdetésekkel, a médiát, aki rendszeresen szárnyai alá vesz 1-2
megfázásos esetet, és erre a néhány példára hivatkozva, rémhírként ijesztget azzal, hogy az influenza valamelyik vírusa rövid időn belül megtámadja a teljes ország népességét. Hosszú évekre visszamenően bizonyított, hogy nagy, esetleg néhány áldozattal járó járványok kb. 37 évenként fordulnak elő. De ebben az esetben sem a lakosság kihalásáról van szó! A lábon kihordott, kezeletlen megfázásnak lehetnek szövődményei. Ezek az előfordulások mégis, csak töredékei azoknak a tragikus eseteknek, melyek az oltások mellékhatásai miatt rendszeresen előfordulnak. Lebénulás, egyéb idegrendszeri, vagy más megbetegedés több esetben is előfordult. Azt is világosan lehet látni, hogy a beadott injekciók
ellenére minden évben vannak járványos időszakok és megbetegedések.
Dr Papp Lajos
*
Népesedés.hu könyvtár
Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
Fekete Gyula: Magány
Fekete Gyula: Trisex
Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról
Tanulságos cikkek - Vénuralom, a Világméretű elmezavar, az "Első a gazdaság!", a Célkeresztben az európai jövő és mások...
Fülep Lajos: A magyarság pusztulása (1929)
Elsüllyedt falu a Dunántúlon. Kemse község élete (1936)
Kodolányi János: A hazugság öl. Memorandum Huszár Károlyhoz, a parlament alelnökéhez
Illyés Gyula: Magyarok. Naplójegyzetek
+
Részletek, Kiss Géza, ormánsági református lelkész, 1937-ben megjelent Ormányság c. művéből.
http://nepesedes.ewk.hu/konyvtar
+
Népesedési hírlevél
https://groups.google.com/forum/?fromgroups#!forum/nepesedes
*
Papp Vilmos őrségi fazekas - Termékei képekben
http://www.youtube.com/watch?v=2mqRqRltRJA&feature=share
*
Miért vallanak kudarcot a férfiak?
Írta: Herczog Mária
http://www.csagyi.hu/jo-gyakorlatok/nemzetkozi/item/624-miert-vallanak-kudarcot-a-ferfiak
*
Tóth Árpád:
GESZTENYEFA-PAGODA
Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…
*
Szabadulás a portól és polyvától
Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9).
A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a rostáláshoz.
Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a búzától. A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: egy szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megőrzi. A legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívő sem szenved olyan veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
+
ADY ENDRE
Az Idő rostájában
Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.
Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni multat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.
Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De elmulnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta Lóthok.
Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.
*
Mit lehet pénzzé tenni?
Szerző: L. Ritók Nóra
Sokszor nézem ezt is. Hogy vándorolnak holmik a családok között, hogy tűnnek el dolgok, amiket aztán sosem látok többé. A telefonszámok vándorlása is pontosan mutatja, ki, hol szorul meg, és teszi pénzzé a készüléket. Vagy a kártyát.
Régebben még előfordultak ékszerek…fülbevalók, nyakláncok, még aranyból is. Mert régen, itt a határszélen virágzott a benzin-, szesz- és cigarettacsempészet, ami sokaknak jövedelmet adott. Némelyeknek nagyon sokat, másoknak kevesebbet, de adott. Aztán, ahogy ez elmúlt, változott a helyzet. Már régóta maximum csak olcsó bizsut látok. Zaciba került minden, aminek értéke volt, ahogy a helyzet romlott. A kislánynak is volt egy pár apró, arany fülbevalója. Nagyon büszke volt rá. Láttam, még szeptemberben, hogy nincs a fülében. Rákérdeztem. Odakapott. – Ja, azt anyu a zaciba adta…mert kellett a pénz ennivalóra. De családikor kiveszi majd… Láttam, ő sem hitte. A fülbevalót azóta sem láttam.
Amit a legnehezebben viselek, az a kályhák eladása. Mikor az idő megjavul, és nem kell többé fűteni, sokan pénzzé teszik. Volt most, aki 1000 Ft-ért adta el. – Nem volt kenyérre való – mondja indokul az asszony, és nem tudok rá mit mondani. Sok a gyerek. És tényleg, a kályhát nem ehetik meg. Akik tőlünk kapták, azok megtartják. Szerencsére. Sokan főznek is ilyenkor rajta. Muszáj. Gáztűzhely csak pár háznál van. Rossz ám ilyenkor, amikor meleg van, és a főzéshez be kell gyújtani. Kint is a meleg, bent meg még a kályha is…a legyek ezrével nyomulnak a még melegebb,levegőtlen helyiségekbe. Van, aki jó időben inkább kint főz. Két tégla közé rakja a tüzet, rá a lábast. Egy ebéd megoldható vele, bár a mosáshoz, mosogatáshoz, mosdáshoz a vizet még nem láttam itt melegedni…. tartok tőle, nem is melegszik.
Most egy jó kis dologhoz keresünk vödröket. Olyanokat, amikből az utak fehér sávját festik. Amelyeknek a fala jó vastag, masszív. Csak egy kályha-könyökcső kell hozzá, fel kell tölteni hamuval, és nagyon kevés fával, pillanatok alatt felmelegszik rajta aminek fel kell,zubog a víz hamar, remek találmány. És környezetbarát. Sokan szeretnék, nagyon tetszett nekik, mikor öko-szemléletű Vodafon-angyal jelöltünk megmutatta… Főleg most nyáron nagyon jó szolgálatot tenne….de még nincs elég vödrünk.
Aztán, gazdát cserélnek a bútorok is. Főleg a szekrénysorok, vagy a kanapék. Ami nem létszükséglet, hanem kicsit a viszonylagos gazdagság szimbóluma náluk. Mert többnyire csak ágy van, és egy-egy szekrény. Minden, ami e fölött van, már luxusnak számít. És ami luxus, az tartalék lehet, bármikor pénzzé tehető. A szállítás viszont sok pénz, ez messziről nem megy, marad hát a falun belüli csere-bere, néha irreális összegekért. Láttam már maximum tízezret érő szekrénysort gazdát cserélni, 50 ezerért… részletekben, „családikor” törlesztve. Mert azzal, hogy nincs kitekintésük pl. a használt bútor árakra, így „szabadpiac” van. Aki veszi, akarja, az mindent elhisz.
És ez persze másra is vonatkozik. Az asszony hetvenes telefonhoz jutott hozzá, kéz alatt. Büszkén mutatja, ahogy megyünk kifele a házból. Mondom neki, amit már sokszor elmondtam, nem sokra megy a hetvenessel, a pénz hamar leszalad róla, itt, a határszélen a térerő sem az igazi, ráadásul nem tud róla visszahívósat sem küldeni nekem, ha baj van, mert az enyém, és másoké is harmincas. Nem kérdezem, mennyiért vette, az előbbi hatása alatt vagyok még. Mert az előbb mutatta a viharvert számítógépet, amit most vett negyvenezerért. Ránézésre sem ér tizet….Ez a része nem jó, mutatja a házat, de ezt majd kicserélem…mert a képernyő az hibátlan…mutat a régi típusú monitorra. – Miért nem szól előbb, ha ilyet akar? –kérdezem – Szívesen segítenék…Megint becsapták, mint tavaly, amikor a hátul szétrohadt kályhát adták el neki, harmincezerért….egész télen attól rettegtem, hogy széndioxid mérgezést kapnak….
Ezek az üzletek lehetőleg mindig tőlünk távol köttetnek, gondosan elkerülve a lehetőségét, hogy beleszólhassunk. És a lehető leggyorsabban lebonyolítják. Nagy rábeszélő erővel.
Az egyik költöző család majdnem mindent pénzzé tett. A fiatalasszony régóta szeretett volna egy gáztűzhelyet…nekik sosem volt. Mikor majdnem megegyeztek, küldött visszahívósat, hogy tudjak róla, mert a kifizetése csak családikor lesz, és efféle bemondásra fizetés hitelesebb, ha mi is tudunk róla. Tízezer lett volna a vételi ár, palackostól, ami jelezte számomra, hogy valami nem stimmel…Így is lett. Még az üzlet megkötése előtt ki szerette volna próbálni a tűzhelyet, amit a tulajdonos nem hagyott. Végül kiderült, hogy azért nem, mert hasznavehetetlen az egész.
A kisfiú büszkén mutatja a kis szürke nyulat. – Ezerötért vettem.- mondja. – És honnan volt neked ezerötszáz forintod? –kérdezem. – Eladtam a kártyámat nekik.- mutat a másik ház felé. Abból. Ami még híja volt, azt meg megkerestem bodzából.
Az üzletelést tehát hamar megtanulják. Furcsa hozadéka lett a szegénységüknek ez is. Ha az üzletek megköttetnek, utána nincs reklamáció. És ezt mindenki betartja. De előtte, akit lehet, becsapnak. És lassan sikerül csak megértetni velük, hogy szívesen utánanézünk, a kért ár összhangban van e az áru értékével.
De vannak már, akik ebbe is bevonnak bennünket. És elhiszik nekünk, hogy egy rossz számítógép nem ér negyven ezret.
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/06/16/306-mit-lehet-penzze-tenni/
*
Alföldi Géza
Szüret felénk
A gádor alatt két
részeg darázs szédeleg.
Öblös horkolással
forr már a must. Meleg
őszi nap tör át
a szőlőlugas ritkuló levelein.
Maga is belekóstol
a bizsergető mustba,
s mintha berúgna,
dülöngél át a
diókönnyeket hullató
nyárfa-magas diófára.
A fa tövében asszony, –
kötözni való szőlőt válogat, –
a gazda lába
súlyos tánccal tapossa, –
térdig gyűrt nadrágban, –
a cuppanós szőlőt.
Bíborszín vérként
csurran a must…
S a vidám őszi dáridóhoz
a barna venyigéken
a szél zörgeti a tust!
*
Súlyosbodik a megélhetési válság Magyarországon– tanúvallomások
Súlyosbodó tendenciát mutat a megélhetési válság Magyarországon – állítja a Magyar Szociális Fórum pénteken nyilvánosságra hozott közleményében. Az emberi és társadalmi jogokért küzdő mozgalom szerint ugrásszerűen megnőtt, és közel 3 millióra emelkedett az abszolút fizetésképtelenné vált személyek száma. Abszolút fizetésképtelenségen a Fórum azt érti, hogy ha valaki nem tud eleget tenni köztartozásainak, és csak akkora jövedelemmel rendelkezik, amelyikből puszta létfenntartására futja, arra is szűkösen.
Az MSZF lakossági tanúvallomásokat tett közzé a kialakult állapotokról:
"Szeretném tudni, miért kell annak a szülőnek, aki ledogozott az életéből 34 évet és, mivel nincs senkije, mert meghaltak és egyedül neveli a közép-súlyos fogyatékkal élő gyerekét, nettó havi 34513 Ft-ból ellátnia gyermekét , és magát, rezsit fizetni. Elvették a gyerekemtől a családit pedig alanyi jogon jár neki arra való hivatkozással, majd ha az ORSZI megint felülbírálja. Egyszer már voltunk munkaügyi bíróságon, nyertünk, 82%-os rokkant a fiam, írni, olvasni, közlekedni önálló életvitelre képtelen, születése óta fogyatékkal él, most nem kap semmit se. Gyerektartás nem jár, mert már 22 éves, iskolába nem jár, mert már nem lehet, családit nem kap, utazásit nem adnak, ha én, mint anya nem lennék, akkor mi lenne, mert nem adom intézetbe, mi ez, ha nem gyilkosság? Segítséget nem ad senki, én dolgozni nem tudok tőle, mert nincs kire hagyni, az ápolási díj semmire se elég."
"Ma bementem a bankba, hogy hitelkönnyítő fizetést kérjek, sajnos nincs rá lehetőségem, mert 5 évre tudnának olyant ajánlani, amire a havi fizetésem elmenne. Mit lehet tenni? Várjam meg, míg kilakoltatnak, vagy egyáltalán milyen lehetőségünk van? Nálunk Zalaszentgróton már egyre többen így jártak. Arról senki nem tehet, hogy kevesebb lett a fizetése és a munkahelyek sorba megszűnnek."
"Lakáshitelt vettünk fel, időközben én is, és a lányom is munkanélküliek lettünk, a férjem már nyugdíjas, de az ő nyugdíja is csak törlesztésre és rezsire elég. A lakáshitelt átváltottuk forintra, de így sem lett jobb, mert annak elég sok a kamata. Így lehetőség van-e még perelni, vagy így már nem lehet? Évek óta próbálnánk már megszabadulni ezektől a hitelektől, de sajnos nem tudunk. Nagyon nehezünkre esik ezeknek a törlesztése, ennivalóra nem is nagyon marad pénzünk."
"Mivel a hitelt felmondták, megpróbáltam megegyezni a bankkal, hogy én minimálbérből élek ugyan, de egy kisebb összeggel törlesztenék, de nem engedik. Olyan kamatot tettek a hitelre hogy azt még az unokám sem biztos, hogy ki tudja fizetni."
"Annak ellenére, hogy az 5 évvel ezelőtt felvett 9 millió forintból törlesztettem 7 milliót, és majdnem 3 milliót fizettem ki kamat-és kezelési költségre, most a bank még 6 millió forintot követel tőlem. Kérem, segítsenek, mit tudok tenni jelen helyzetemben, nehogy elárverezzék a fejünk fölül a házat. Egyedül nevelek két kiskorú gyermeket, nem kerülhetek velük az utcára."
"Tőlem az utóbbi időben már 50%-t tiltottak le. Jelenleg nem tudnak, mivel felmondtak a munkahelyemen. Így ahogy számolom eddig kb. 8 millió forintot kasszírozott tőlünk a bank (6,3 millió volt a kölcsön) de még tartozunk kb. 14-16 millióval."
"A törlesztő részleteink a válság kezdete óta a duplájára nőttek. Irreálisnak tartjuk, hogy miközben mi rendesen fizetjük a részleteket, a
havi törlesztő egyre csak emelkedik. A bank mindent ránk hárít, semmiben sem hajlandóak részt vállalni, teljesen egyoldalú a bank hozzáállása."
"Hitelünk elmaradása miatt a végrehajtó a fizetésünk 33%-át már vonja, 3 hónapja. Kaptunk egy levelet, hogy a 1994-es öreg autónk árverezését írta ki október 1-re. Mit lehet tenni, mert én nem engedek be senkit, inkább börtönbe megyek!"
"Hitelügyem behajtó céghez került. Számlámat zárolták, a rajta lévő összegeket tartozásként leemelik, beleértve a szociális segélyemet is. Nincs miből megélnem."
"Vége, nem tudom tovább fizetni a törlesztő részleteket. Ügyvédre sem maradt pénzem. Az eddigi 90 ezer helyett már 160-180 ezer Forintot követelnek rajtam. Nem bírom tovább. SOS!"
"Közmunkás vagyok, havi 47 ezret kapok, és most még a szabadnapok számát is csökkentették. Munkásszállón lakok, és beiratkoztam egy iskolába, hogy leérettségizzek. Tanulni szeretnék, de képtelen vagyok megvenni a tankönyveket, mert kajára is alig telik. Azt mondták, ha tanulni akarok, mondjak fel. "
Sok levél érkezik a rokkantaktól is. Leginkább arra panaszkodnak, hogy megfosztották őket rokkant nyugdíjaiktól, és a létminimum feléből-harmadából kell megélniük. Életüket féltik a közelgő tél miatt. Attól tartanak, hogy ellátmányuk beszűkítése fizikai létükbe kerülhet, hiszen a kiszolgáltatott, beteg embert könnyebben éri utol a fagyhalál.
Hírhatár – MSZF
http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/sulyosbodik-a-megelhetesi-valsag-magyarorszagon-tanuvallomasok
*
Nemes Nagy Ágnes:
CIFRA PALOTA
Cifra, cifra ez a fa,
gesztenyefa-palota,
zöld levélből összerakva,
fényes éggel megtapasztva
háta, orma, oldala.
Szüntelen a susogás itt,
szüntelen a surrogás,
leng a padló, leng a kémény,
zöld selyemből ez a ház,
ablak, ajtó, alagút,
csigalépcső, csodakút,
s minden zugban gyertya, száz,
füstös, fényes, óriás.
Gesztenyefa-palotában
csupa fény és csupa árny van,
csupa kuckó, csupa tér,
mert itt mindig fúj a szél.
Zárva van,
tárva van,
aki itt él: szárnya van.
*
Magyar filmek az ötvenes években
Az ötvenes évek érdekes és tanulságos korszakát adták a magyar filmtörténetnek. Az évtized első felében az ideológia diktált. A "termelési-film", a "szabotázs-film", az életrajzi film kivétel nélkül a termelési fegyelem fokozásának, a "belső ellenség" elleni harcnak, a "példakép"-adásnak a szerepét töltötte be. Természetesen a "szocialista realizmus" stíluseszközeivel. Mivel a tehetséges alkotók még a "régi rendszerből" jöttek, ideológiai kontrolljukat a szószerint elkészítendő és elfogadásra bemutatandó forgatókönyv sokszoros ellenőrzése (kihúzásokkal, módosításokkal) jelentette.
----- '53 és különösen '56 után ez a kontroll jelentősen csökkent, megnőtt a rendezői alkotómunka szerepe. Feladathoz jutott egy fiatal rendező-generáció is. Mindezek a változások adták az előkészítését a hatvanas évekbeli kivirágzásnak.
A képek forrásai: filmkultura.hu, filmtortenet.hu, port.hu, magyarszinhaz.hu, szinhaz.hu
(A blogot folyamatosan töltögetem.)
http://retronom.hu/node/13572
+
http://hu.wikipedia.org/wiki/1957_a_filmművészetben
*
Cseh-Berményi
Világnézeti klub
Egy világnézeti klub
tág teret nyit ki és nyújt,
számos aktíva fújja és szívja
komolyan a cigarettát.
Fordítsuk, hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.
Kérlek titeket, most szóljon az, akinek kóla kell,
máma a büfés néni előbb indul el, jó srácok?
Kapd el a klubvezetőt,
nem árt, ha megkéred őt,
kételyeidre frappírozott választ,
ha valaki adhat, csak ő.
Egy világnézeti klub
tág teret nyújtani tud,
a vitakészség alakulásához,
plusz még itt a sikerélmény.
Hű, srácok, Erdős Ági most beteg,
kár, mert ha köztünk volna, főzhetett volna egy
jó kis kávét! Mindenkinek!
Fordítsuk, hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.
http://www.youtube.com/watch?v=GjKgiHl6MaA
*
KOMMENTÁR NÉLKÜL…
"Horthy Miklós katonája vagyok..."
Nyílt levél Vitéz tiszabői Mága Zoltánhoz
Zoli,
vagy szólítsalak mától "Nemzetes úr" -nak?
Teljesen elborult az agyad? Mi szükség volt arra, hogy elfogadd a "vitézi " címet a nyilasoktól? Vagy előrelátóan, már a következő kormánynak gazsulálsz? És, mire számítasz?
Az elmúlt közel két évtizedben, karriered fölfelé szárnyalásában komoly szerep jutott - a hegedűsi tehetséged mellett - alkalmazkodási képességednek is: az uralkodó elitel mindig jó viszonyt ápoltál, kedvesen, mondhatni alázatosan "húztad a fülükbe".
Tény, hogy a mai újhorthysta -"király nélküli királyság"- rezsim kedvez a leginkább "a grófok, királyok muzsikusának", de Zoli, egy rendes arisztokrata cigány adjon a stílusra, ne viselkedjen úgy, mint egy harmadosztályú dzsentri!
Már az megrökönyödést keltett sokunkban, hogy néhány éve civil "rendőrőrmesteri" címet vettél át a BM-től, s ilyen minőségedben szóltál a karácsonyi vásáron a nagyáruházak vevőihez a hangosbemondón, hogy "vigyázzanak az értékeikre". Innen egy lépés volt a CBA-ban árult Mága-boros biznic, de úgy látszik ahogy az ország, te sem tudsz megállni a lejtőn: vitézzé égeted magad..., mondd, szívesen húznád már a magyar gárdás nyilasoknak is?
Mondjuk, Bencsik Andrásnak, akivel együtt tüntettek ki a vitézi címmel, akiről talán te is tudod, hogy a kommunizmusban a pártlap Pártélet-rovatának szerkesztője volt, most a Fidesz jobbszélének a lapját főszerkeszti, és egyben a jobbik párthadseregének, a magyar gárdának egyik alapítója. Tőle származik a bölcselet: „A cigánybűnözés fogalom használata azt jelenti: van kollektív bűnösség”. És ha ez így van, hiába leszel "vitéz", Zoltán, bűnös vagy, és leszel is mindig, mert cigány vagy. "Elvisszük a srácokat lőterekre, kispuskával lehasal, lő ötöt, ennyi." -ez is a parlagfűírtásra szakosodott gárdista vitéz-társad gondolata. Ismered, gondolom.
Azzal is tisztában vagy, ugyebár, hogy a Vitézi Rendet Horthy Miklós kormányzó alapította 1920-ban , ahol olyan személyek kaphattak kinevezést, akiknek a „turáni faj” védelme elsőrendű szerepet játszott. Olyanok, akik a cigányokat alacsonyabbrendű fajként zárták ki a "nemzet"-ből, hiába -vagy pont ezért?- haltak ezerszám a Don-kanyarban, majd gyalogoltak a komáromi erődbe, hogy onnan Dachauban, Ravensbrükben, vagy más haláltáborban végezzék. Sokaknak nem kellett ilyen hosszú utat megtenni, mert a falu határában belelőtték őket a saját maguk ásta sírba, így nyugszik, sokak mellett százegynehány testvérünk a Fehérvár melleti Gábler tónál, jeltelen tömegsírban. Ők is cigányok voltak, Zoltán, ők is "cigánybűnözők" voltak, akiknek szenvedniük kellett "kollektíve", népük bűne miatt.
Szülőfaludban, Tiszabőn, a legszegényebb magyar faluban ma közel olyan lelki-és fizikai állapotban vannak a testvéreid, mint a harmincas évek Magyarországán élt testvéreink. Nyomor és kilátástalanság. Félelem a népirtástól.
Mit mondasz majd nekik, Zoltán?
Térj észhez, és add vissza a "címet". Ne légy Horthy-katona!
Egykori tisztelőd:
Horváth Aladár
+
Mága Zoltán nyílt levele
a Vitézi Renddel kapcsolatban
.........................................................................................
Szeretném Nektek elmondani...
Előrebocsájtom: nem magyarázkodom, hiszen úgy érzem, nincs miért, de fontosnak tartom, hogy a személyemet ért nemtelen politikai támadások miatt megszólaljak! Mint művészember, számomra a legnagyobb elismerés a közönség szeretete, megbecsülése világnézetre, vallási, politikai hovatartozására tekintet nélkül. Hitvallásom szerint az a küldetésem, hogy tehetségemet, tudásomat messzemenőkig kihasználva segítsek mindenkinek, ahogy erőmből telik. Egyetlen politikai irányzatnak sem vagyok, és voltam az elkötelezettje. Soha nem tettem különbséget emberek között bőrszín, származás, vagy vallási meggyőződése, hite alapján. Életem, munkásságom, karrierem mindenki számára nyitott könyv, mindenki tudhatja honnan indultam, milyen utat jártam be, hiszen személyes példámmal is segíteni próbálom Magyarország fejlődését, a romák, kisebbségi csoportok valós társadalmi integrációját.
Úgy vélem, azzal, hogy elfogadtam a Vitézi Rend tagságát, személyemen keresztül próbálnak politikai támadásokkal feszültséget kelteni társadalmi csoportok között, éket verni emberek, rajongóim tízezrei közé, és ezt elfogadhatatlannak tartom. Zenész ember vagyok. Mindazt, amit elértem, szorgalmammal, kitartásommal és emberségemmel sikerült megvalósítanom. Hegedűmmel az elmúlt évtizedekben hidakat építettem vallások, társadalmi csoportok, emberek és országrészek között. Soha nem politizáltam, visszautasítok minden olyan vélekedést, amelyben öncélú karrierépítéssel, vagy érdekérvényesítéssel vádolnának. A 100 templomi jótékonysági koncertsorozatommal, újévi koncertjeimmel, és a most zajló újabb 100 állomásos, Hegedűvarázs című gálaest-sorozatommal is a békét, a társadalmi integrációt, a felebaráti szeretett hirdetem, ápolom a magyar kultúrát, történjen az zsinagógákban, katolikus vagy református templomokban, színházakban, esetleg kistelepülési művelődési házakban, szabadtéri rendezvényeken.
Azzal, hogy elfogadtam a Vitézi Rend tagságára vonatkozó felkérést, úgy gondoltam, újabb hidat építhetek társadalmi csoportok között, hogy egy békésebb, gazdagabb Magyarország megvalósítását segíthetem. Tisztában voltam és vagyok azzal, hiszen az engem ért vádakkal ellentétben tanultam történelmet, hogy Horthy Miklós személye, történelmi szerepe ma is rendkívül megosztja a magyar társadalmat, de tudomásom szerint az egykori kormányzót sem háborús bűnökért, sem emberiség elleni bűncselekményekért nem vonták felelősségre, nem ítélték el. Ha mégis valaki, legyen az rajongóm, vagy nem az, tisztelőm, vagy nem tisztelőm, ezzel úgy érzi megbántottam, vagy megsértettem, akkor elnézését kérem, de a politikai támadásokat nem tudom elfogadni, becsületes magyar emberként vissza kell utasítanom azt! Minden évben részt vesztek a holokauszt megemlékezéseken, együtt vonulok embertársaimmal az Élet menete rendezvényen, mert fontosnak tartom a vészkorszak borzalmaira vonatkozó emlékezést és az emlékeztetést.
Felhívnám a figyelmét azoknak, akik támadnak, a Vitézi Rend eszmeisége, amelyet honlapjukon is bárki megtekinthet, így szól: „A Vitézi Rend jobboldali, konzervatív értékrendet valló, katonai hagyományait ápoló, pártoktól független szervezet, mely napjainkban egyesületi formában működik, és nem politizál". S ami a számomra a legfontosabb, és erre szeretném felhívni minden polgártársam, magyar állampolgár, az engem kizárólag politikai indítékból támadók figyelmét, ami alapján hosszas mérlegelés követően elfogadtam a felkérést, idézve a szervezet honlapjáról, így hangzik: „A Vitézi Rend soha nem volt szélsőséges, vagy fasiszta szervezet. Az Országos Vitézi Szék visszavonhatatlanul és határozottan megtiltja a Rend tagjainak, hogy a szélsőséges mozgalmakban bármely néven nevezendő módon részt vegyenek. Akik e rendelkezéseknek alávetni nem tudják magukat, vonják le a magatartásuk konzekvenciáját és lépjenek ki a Rendből. Ellenkező esetben fegyelmi úton távolíttatnak el."
Tehát mindezek ismertében döntöttem úgy, hogy elfogadom a tiszteletbeli felkérést. Azt viszont legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen politikai támadások érnek, és egyesek már odáig merészkednek, hogy családom fenyegetik, és becsmérlik. Mert ha tudom, vagy csak sejtem, hogy politikai kereszttűzbe kerülök emiatt, akkor hazám, szeretett közönségem érdekében visszautasítom a tagságot. Az ellenem szervezkedőknek üzenve tudatom: a személyemet ért támadások ellenére tovább folytatom missziómat, a magyar zenei kultúrát népszerűsítő gálaest-sorozatomat, amelynek következő állomása egyébként Pécsett lesz, október 13-án, és a karitatív céllal szervezett rendezvényen a budapesti Madarász utcai Gyermekkórház felújítására szervezek gyűjtést.
Budapest, 2012. szeptember 23.
Mága Zoltán
*
Horthy Miklós katonája vagyok
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája,
Vígan élem katonaéletem, nincsen gondom másra,
Masírozok káplár úr szavára,
Úgy gondolok az én Violámra,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Meghozták a behívó levelem, édesanyám-lelkem.
Ne sirasson olyan keservesen, amért el kell mennem.
Százados úr gondot visel reám,
Horthy Miklós lesz az édesapám,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Nefelejccsel tele van az árok, haj de szép a kékje,
Öltözzetek csíki szép leányok, ünnepi fehérbe!
Szedjétek le a kert violáját,
Úgy várjátok Horthy katonáját!
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
http://www.youtube.com/watch?v=93ecuWT0DgI
+
Katonadalok dalszövegek
http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/1326/katonadalok-dalszovegei.html
*
Az évszázad betegségét előzik meg Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi Egészség és Remény Egyesület által indított program által megelőzhető az évszázad betegségének nyilvánított stressz. Az alapítvány ugyanis tájékoztató jellegű felkészítőket tart a mentális egészség megőrzéséről, a stresszes állapot leküzdéséről.
A szemináriumok alatt megtanulható, hogyan léphetünk át olyan mentális állapotokon, mint a szorongás, depresszió, ingerültség, düh, de megoldás adódik az élelmezési zavarokra, kábítószer-fogyasztásra is.
Mindemellett az egyesület tanácsadást is vállal.
A stressz-oldó program „Egészséges elme egészséges testben” név alatt zajlik, és ingyenes. A célcsoport valamennyi 18 éven felüli marosvásárhelyi személy, aki érdekelt a témában. A képzés három felvonásban történik – három szemináriumot foglal magába, három nap alatt. Ezek időtartama négy óra, külön-külön.
Az első szeminárium a stressz uralásáról szól. Ekkor sajátíthatók el azok a módszerek, amelyek segítségével a szorongást, ingerültséget, depressziós állapotot, önvádolást csillapítani lehet. A második találkozás során az egészséges életmód kerül az asztalra. Ez ugyanis az alapja az egészséges és kiegyensúlyozott életvitel megőrzésének, illetve visszaszerzésének. A harmadik, és egyben utolsó felkészítő a mozgásé, amely alatt a résztvevők megtapasztalhatják a mozgás és a nem mozgás hatásait az egészségre. Ugyanakkor egy csapatépítő tréningre is sor kerül, amelynek helyszíne a Somostető.
Az egyesület szakértői azon a véleményen vannak, hogy 2020-ban a depresszió miatt történik majd a legtöbb elhalálozás, a szív- és érrendszeri betegségek után. Az Egészségügyi Világszervezet képviselői szerint pedig 4 emberből 1 valamilyen mentális zavarban szenved.
A programba jelenleg 230-an neveztek be.
További információk a mures-sanatos.ro honlapon találhatók.
marosvasarhelyi.info
+
http://stressz.mediatop.hu/stressz-selye-janos-stressz-csokkentese
*
"A 90 perc alatt mindent félre kell tenni"
- Albert Flórián emlékezik Varga Zoltánra
http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20100416-albert-florian-varga-zoltanrol-semmilyen-problemam-nem-volt-vele.html
+
Varga Zoltán honlap
http://www.vargazoli.hu/index.php
*
Szója
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/09/24/szoja-felejtsuk-el-egyszer-s-mindenkorra/
*
GRIMM-testvérek
(Wilhelm és Jakob GRIMM)
HÓFEHÉRKE ÉS A HÉT TÖRPE
és más mesék
Mesélõ: Ruttkai Éva (1)
Mesélõ: Szemes Mari (2)
Gazda: Halász László (2)
Ördög: Bodrogi Gyula (2)
Mesélõ: Lukács Margit (3)
Apa: Horváth Sándor (3)
Diák: Végvári Tamás (3)
Szellem: Bujtor István (3)
Ötvösmester: Harkányi Endre (3)
Mesélõ: Ruttkai Éva (4)
Legény: Maros Gábor (4)
Királylány: Bánsági Ildikó (4)
Kikiáltó és varázsló: Harsányi Gábor (4)
I. óriás: Sinkó László (4)
II. óriás: Mécs Károly (4)
Mesélõ: Pártos Erzsi (5)
Közremûködik:
Nemes Katalin - zongora 5
Rendezte: Avanesian Alex (1)
Átdolgozta és rendezte: Solymosi Ottó (2-4)
Fordította: Rónay György
Zene: Mendelssohn: Hat gyermekdarab Op. 72. (5)
1. Hófehérke és a hét törpe (34´00")
2. A paraszt meg az ördög (4´35")
3. A palackba zárt szellem (14´46")
4. A kristálygolyó (8´56")
5. A farkas és a hét kecskegida (11´09")
HUNGAROTON MESETÁR sorozat.
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Hofeherke-Es-A-Het-Torpe-18635/
*
Magyarlapádi körtánc
Maros - Kisküküllő menti csárdás, pontozó, szegényes és kónyi verbunk
előadó: Udvarhely Néptáncműhely, Csalóka zenekar
előadásmód: ének, hegedű, hegedű, brácsa, cimbalom, bőgő
műfaj: leánykörtánc, csárdás, verbunk, pontozó, szegényes, verbunk
etnikum: magyar
szöveg:
Édesanyám sok szép szava
Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Kit fogadtam kit nem soha
.
Megfogadnám, de már késő
Megfogadnám, de már késő
Hull a könnyem, mint az eső
Hull a könnyem, mint az eső
.
Megyek az utcán lefelé
Megyek az utcán lefelé
Senki se mondja gyere bé
Senki se mondja gyere bé
.
Csak egy kislány mondta nékem
Csak egy kislány mondta nékem
Gyere bé te szerencsétlen
Gyere bé te szerencsétlen
***
Ne nézd rózsám szennyes vagyok
Ne nézd rózsám szennyes vagyok
Mer én szolgaleány vagyok
Mer én szolgaleány vagyok
.
A szolgának sok a dolga
A szolgának sok a dolga
Nem érkezik a fonóba
Nem érkezik a fonóba
.
Vagy érkezik, vagy nem lehet
Vagy érkezik, vagy nem lehet
Vagy szeretője más lehet
Vagy szeretője más lehet.
***
Nem akar az ökörcsorda legelni
Nem akar az ökörcsorda legelni
Nem akar a régi babám szeretni
Nem akar a régi babám szeretni
.
Szépen kértem hogy szeressen engemet
Szépen kértem hogy szeressen engemet
Azt felelte késő van már nem lehet
Azt felelte késő van már nem lehet
.
Szépen kértem adjon egy szál virágot
Szépen kértem adjon egy szál virágot
Azt felelte elhagytál szép virágom
Azt felelte elhagytál szép virágom
.
Kék ibolya búra hajtja a fejét
Kék ibolya búra hajtja a fejét
Nincsen aki megöntözze a tövét.
Nincsen aki megöntözze a tövét.
***
Vágjad, vágjad a búzát
Csak a kezed el ne vágd
Ha elvágod a kezedet
Mivel ölelsz meg engemet
.
Nincsen búza konkoly nélkül
Nincs szerelem harag nélkül
A szerelem olyan édes
Mint a méz a kenyéren
.
Könnyű a szépet szeretni
De nehéz elfelejteni
Én is szerettem egy szépet
Felejteni nem lehet
.
Kicsi tulok nagy a járom
Jaj, de szép lány ez a három
Elszeretem az egyiket
Három közül a szebbiket.
***
Késő este zöld erdőben megyek el
Zöld erdőbe fülemüle énekel
Fülemüle mind azt fújja énekli
Csak az boldog aki nem tud szeretni
.
Igaz, igaz, a madár is azt zengi
Minek élek, ha már nem szeret senki
Ha már másnak küldi a szép virágot
Ne is legyen több legény a világon.
***
Falu végén van egy malom galambom
Bánatot őrölnek azon galambom
Nékem is van, csuhaj, egy bánatom
Odaviszem, lejáratom galambom
.
Magyarózdi nagy híd alatt, galambom
Folyik a szerelempatak, galambom
Aki abból, csuhaj, vizet iszik
Babájától elbúcsúzik, galambom.
Én is abból, csuhaj, vizet ittam
A babámtól elbúcsúztam, galambom.
***
Vajon ki járt kiskertemben
Fekete galamb képében
Szedi virágomnak ágát
Rozmaringom ....
***
Lapi lapi cserelapi
Gyere rózsám hozzám lakni
Mert ha nem jössz hozzám lakni
Száradj el, mint az a lapi!
.
Van egy szoknyám rózsaszín
Tegnap vette egy legény
Ha még egyet vett volna
Két rózsaszín lett volna
.
Kézzel etted kását
Attól nőttél ekkorát
***
Egyik lábam szilágyi
Másik magyarországi
.
Járd ki lábam járd ki te
Nem parancsol senki se
.
Túrót ettek üresen
Attól járják ügyesen
.
Ez a Zoli ügyes gyerek
Aki sohase kesereg
.
Benedeki legények
Mint valami lepények
.
Ide nézz a figurára
Ne az anyád szoknyájára
***
Pipa pipa pipaszár
Pipa pipa pipaszár
Szeretőmnek szája fáj, de csuhajja
Hadd el, rózsám, ne fájjon
Hadd el, rózsám, ne fájjon
Mer én meg nem csókolom, de csuhajja.
.
Te azt hiszed, te csipás
Te azt hiszed, te csipás
Hogy engem nem szeret más, de szeret más
Szeret engem még más is
Szeret engem még más is
Náladnál szebb virág is, de virág is.
.
Gyere pajtás katonának
Gyere pajtás katonának
Jobb dolgod lesz mint apádnak, csuhajja.
Nem kell span style=kapálj, nem kell kaszálj
Nem kell kapálj, nem kell kaszálj
Csak a kaszárnyában sétálj, csuhajja.
***
Engem szeress ne anyádnak
Engem visznek katonának
Én csókolom meg a szádat
.
Ez a leány bújába
Belébújt a burjánba
.
Kérünk egy kis távolságot
Hogy csináljunk bolondságot
***
A jó lovas katonának
A jó lovas katonának
De jól vagyon a dolga, de a dolga.
Eszik iszik a sátorba
Eszik iszik a sátorba
Semmire sincsen gondja, de csuhajja.
Csak az jöjjön katonának
Csak az jöjjön katonának
Aki az ilyet szereti, csuhajja.
***
Vágják az erdei utat
Vágják az erdei utat
Viszik a magyar fiúkat
Viszik a magyar fiúkat
.
El kell menni, ha esik is
Hogy ha nehezen esik is
Nehezen esik a járás
Tőled rózsám az elválás.
.
Állj meg, állj meg. kérdjelek meg
Hogyha elmész, hol kaplak meg
Zöld erdőnek közepébe
Két kaszárnya van építve.
.
Abban vannak a legények
Abban búsulnak szegények
Kihajolnak az ablakon
Rózsa nyílik csákójukon.
leírás: Magyarlapád, Magyarózd (Maros-Küküllők vidéke, Erdély), Kóny (Rábaköz, Dunántúl)
album: Katonák. Táncszínház zenéje
szerkesztő: Csalóka zenekar
kiadó: Pipacsok Néptáncegyüttes
kiadás éve: 2000
az albumról:
Előadók:
Tánc és ének: Udvarhely Néptáncműhely
Bartha Anna Ildikó, Dimény Ibolya, Fülöp Domokos, Geréb István, Kovács István, Kovács-Kendi Melinda, László Csaba, László Zsolt, Lőrincz Olga, Mátéfi Csaba (1), Papp Zsuzsa (8), Séra Ilona, Váradi Károly
Zene:
Csalóka zenekar
Rózsa Tibor - hegedű (2, 4, 5, 6, 7, 9),
Kóré Géza - hegedű (2, 4, 5, 6,)
Kelemen Zsolt - brácsa (2, 4, 5, 6), ütőgardon (4, 9)
Borsodi Árpád - nagybőgő (2, 4, 5, 6)
Orbán Ferenc - cimbalom (2, 4, 6)
Az Udvarhely Néptáncműhely önkormányzati kezdeményezésre jött létre 1998 őszén, a székely anyavárosban, Székelyudvarhelyen.
A hivatásos néptáncegyüttes megalakulása óta a több mint tíz éves múlttal rendelkező Pipacsok Néptáncegyüttesre támaszkodik. A tánckar zömét is elsősorban a Pipacsok nagy tapasztalatú táncosai adják. A zenekar gerincét a Vajdaságból szerződtetett Csalóka együttes képezi.
Műsoraink az autentikus – elsősorban erdélyi – néptánchagyományokra támaszkodnak és ezeket megfelelő igényességgel, a színpadi követelményeknek megfelelően visszük színre.
Az Udvarhely Néptáncműhely a székelyudvarhelyi Művelődési Ház keretében tevékenykedik. Fenntartója Székelyudvarhely Önkormányzata.
Művészeti vezető és koreográfus: László Csaba.
Katonák
I. Verbuválás.
A német "Werbung" szó alapjelentése (fogadás, szervezés, édesgetés, csábítás) minálunk magyaroknál leszűkült, megváltozott: a "toborzás" jelentéssel egyfajta katonafogdosási műszóvá lett, illetve annak a táncnak meg zenének megnevezésére szolgált, amellyel a Habsburgok hadseregébe régebben bezupált jótáncú hadfiak, vásárokat és egyéb sokadalmakat felkeresve, becsalogatták a "sereg"-be az utánpótlást: a múlatós kedv, könnyelmű, kalandot kereső, sorsukkal elégedetlen vagy éppen sorsuk elől menekülő legényeket. Aki a verbuváló katonákkal együtt táncolt, markukba csapott, tőlük bort vagy pénzt fogadott el, annak máris nyomták fejébe a csákót, és azontúl családjától elszakítva szolgált a császár katonájaként nyolc, tíz vagy akár húsz esztendőn át. Egyébként a verbuválást, a katonatoborozást mint a hadkiegészítésnek sajátos módját az 1715-ös pozsonyi magyar országgyűlés emelte törvényerőre. A Magyar Királyságtól akkoriban külön tartományként kezelt Erdély Nagyfejedelemség területén a Habsburgok a 31., 51. és 62. határőrezredet állandósították, Sepsiszentgyörgyön pedig a 11. Székely határőrhuszárezredet állomásoztatták. Ezek voltak tehát Erdélyben ennek az újstílusú, szólóban vagy együttesen járt férfitáncnak a fő kisugárzási gócai. A határőrvidéknek számító Székelyföldön nem volt épp olyan nagy jelentősége a verbunkolásnak, mint a magyar nyelvterület más részein: ismeretes, hogy a madéfalvi vérengzés (1764) idején és utána nem zeneszóval " édesgették" a székely férfinépet a császár szolgálatára, hanem erőszakkal kötelezték. Persze varázsa is volt a "gyöngyélet"-nek, mint ahogyan arról Gvadányi József császári lovasgenerális (1725--1801), korának kedvelt poétája beszámol:
Öcsém-uraimék, mi csak iszunk-eszünk,
a pénzt fecséreljük, más dolgot nem teszünk.
Ha háború vagyon, megyünk ellenségre,
öljük, vágjuk aztat, nincs gondunk egyébre,
csak az aranyokat zsákokba mint töltsük,
táncon-e vagy kockán avagy boron költsük.
Első tételünk "hadkiegészítési területe" a Maros meg a Kis-Küküllő vidéke: Magyarózd, Magyarszentbenedek, Magyarlapád, Lőrincréve, Marosgombás Csombord, Magyarbece, és kölcsönöztük a Gyor vidéki ún. Rábaközi néptáncterületről is (a kónyi verbunkot). Összeállításunkhoz régi meg újstílusú táncokat egyaránt felhasználtunk: leánykörtáncot, lassú meg friss csárdást, lassú és sűrű pontozót.
II. Vetélkedő.
A magyar népi férfitáncok többsége kötetlen szerkezetű, többnyire szolisztikus, vagy éppen egyedi előadású. A táncosok formakészlete még egyetlen falun belül is kisebb-nagyobb mértékben eltérő. A férfitáncokban gazdag erdélyi magyar falvakban, elsősorban a Székelyföldön kívül, még néhány esztendővel ezelőtt is egy jó paraszttáncos formakincse 30-40 különböző motívumnál is több volt. Tehát rendkívül színes, rendkívül gazdag népi formakultúrának emlékei a kihalófélben levő népi férfitáncaink, amelyekből sokat átvettek a vegyes lakosságú falvaink nem magyar férfitáncosai. Táncszínházi előadásunk második tételében gyimesi verbunkot, kalotaszegi román legényest és magyar verbunkot, bonyhai cigánytáncot, sóvidéki csűrdöngölőt és széki ritka tempót láthatnak nézőink szólisztikus, illetve körverbunkot a rábaközi Kapuvárról, csoportos előadásban.
III. A harc.
A Budavár eleste (1541) után három részre szakadt Magyarország 150 éven át vívta élethalálharcát a törökkel. A fegyverforgatás tehát férfivirtus, azaz becsület dolga volt. A fegyvertáncok, majd a belőlük kifejlődött hajdútáncok Mátyás uralkodásától Rákóczi koráig voltak divatban a magyar társadalom valamennyi rétegében gróf Balassi Bálint csakúgy ropta, mint bármelyik jobbágyivadék vitéz és virtuóz fegyverfogatásból, kötetlen, harcszerű mozdulatokból, akrobatikus figurákból állottak. Középkori fegyver és hajdútáncaink szólisztikus, esetenként páros vagy párbajszerű formákban ránkmaradt emlékeit őrzik a Szatmár vidéki magyar pásztorok meg cigányok nevezetes néptáncai, a botolók.
IV. A halál.
Amikor Mikes Kelemen egyik rokonának hajadon lánya meghalt (1686), az apa a halotti toron kijelentette, hogy "az Üdvözítő Krisztushoz adtam férjhez, azért valaki ha engem szeret, ma vígan legyen házamnál". Nem volt egyedi ez a nézet a magyar régiségben: a hagyományos keresztény felfogás szerint lány temetésekor "szép menyasszonyt vittek Krisztusnak". Sőt, a magyarság keleti, sámánhitű pogány nyelvrokonainál illetve a Kárpát-medencei szomszédainknál még ma is megülik helyenként a halott lakodalmát, "mivel az életben ebben már nem lehet része", néhol az elhunyt legényét is. Sok helyen máig menyasszonyi vagy vőlegényi ruhában temetik a halott fiatalokat. Egyébként a szokás előzményei a görög ókorban csakúgy megtalálhatók, mint az ősi keleti kultúrában. Táncszínházunk befejező részében a gyimesi hejszák (ősi lánctáncok), a lassú meg a sebes magyaros mellett több újabb eredetű kötött párostánc, úgynevezett aprók kerülnek bemutatásra.
/span /spanspan style= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 22. szombat, 08:05 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 28.
Vörös József
Megrabolt Haza
Gürcöltél gerincroppanásig
s lettél leszázalékolt
nyomorék harmadosztályú
senkifia s nem jutott
semmi amikor eljött a
polgárgyártó eufória.
Rokon, pajtás keze közén
lopódott szét a haza.
Rablott kincsén trónol,
gátlástalan hitványak
hitvány ij a fia.
S ahányszor csak jött
a menetrendszerű
bársonyszékroham,
loptak raboltak
ok is gátlástalan.
Mit hozott ez a vérnélküli
forradalom, eszméje
bepiszkolódott s maradt
helyébe mocsok és iszony.
Ahogy elült a nagy
osztozások tora,
milliárdosokra s koldusokra
vált ketté a haza.
S hogy szabályos legyen
a végkifejlet, jogászok
ültek a gengszterekhez.
A vártán védő-őrző emberek,
mert fél a lelkiismeret.
*
N. László Endre:
Ha megtagadnám
Ahol a szorgalom csak a gúny tárgya,
s a becsület fur-fut meggyalázva,
ahol a szeretet lenézett közhely
és a szerelem csupán "egy röhej",
ott hiába éltem,
ott hiába égtem!
Ahol csak gazdagként ember az ember,
ahol a szegény már hinni sem mer,
ahol a testvér már nem testvérem,
ahol a kutyák nyalják fel vérem,
ott kár volt hinnem
az emberségben!
Ahol kedvesebb a fekete bárány,
az igazság nem más, csak hátrány,
ahol az anya vágyik a sírba,
ahol az Isten elbújik sírva,
ott hiába éltem,
ott hiába égtem.
ott kár volt hinnem
az emberségben
És mégis, és mégis: ez az én népem.
És mégis, és mégis: ez az én hazám.
És belehalnék,
ha megtagadnám!
*
Hiába tiltakoznak a konzervatívok,
hogy nem antiszemiták,
nekik mindenki az, aki köreiken kívüli
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Hiába bizony s hogy mennyire, elég újraolvasnunk a legendás német lapkiadó, Theodor Fritsch (1852-1933) mindmáig elhallgatott, megcáfolni mégsem sikerült gondolatait, aki pontosan ugyanarra a következtetésre jutott népe velük szemben való örökös önvédelmi küzdelmeiben, mint nálunk Prohászka Ottokár, aki szerint az antiszemitizmus 'nem holmi kisebbrendűségi érzésből fakadó meddő gyűlölködés, hanem az őket befogadó nemzet emelése, szellemének ébresztése, nemzeti öntudata felkorbácsolása, elvégre a zsidó az emberiség ostora: ha buta és lusta vagy, rád ver'.
http://www.hunhir.info/?pid=hirek&id=57643
*
Huber Lipót:
A vérvád történetének vázlata
http://amdg.betiltva.com/huber-lipot-a-vervad-tortenetenek-vazlata-i-resz/
*
Muzsikás - Rabnóta/Nem arról hajnallik
Nem arról hajnallik amerről hajnallott
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok
Nem arról hajnallik amerről hajnallott
Jöttek a zsandárok mondták hogy rab vagyok
Nem arról hajnallik amerről hajnallott
Eljöttek elvittek mondták hogy rab vagyok
Kivetették reám az elfogató hálót
Úgy elfogtak engem mint egy utonállót
Vittek a törvénybe huszonnégyen ülnek
Mind a huszonnégyen rólam törvényt tesznek
Kinek tegyek panaszt istenem nem tudom
Hol tehetek panaszt köztük ki gyámolom
Megverték a dobot a hegyek tetején
Rám verték a vasat a tömlöc fenekén
Kinek tegyek panaszt istenem nem tudom
Hol tehetek panaszt köztük ki gyámolom
Hol tehetek panaszt istenem nem tudom
Kinek tegyek panaszt köztük ki gyámolom
http://www.youtube.com/watch?v=m839wzeA9Wk&feature=autoplay&list=AL94UKMTqg-9BIgZ9qO_cif_C5FzeqGmyg&playnext=8
*
Vári Fábián László
Vannak ringó bölcsők
Tartalom
Bevezető
A 2. kiadás elé
RÉGI (KÖZÉPKORI) BALLADÁK
1. A falba épített feleség
2. Az elcsalt menyecske
3. Három árva
4. Szégyenbe esett lány
5. Két kápolnavirág
6. Halva talált menyasszony
7. Anyai átok
8. Háromszoros magzatgyilkos
9. Halálra táncoltatott lány
10. Halálraítélt húga
11. Hitetlen férj
12. Megszólaló halott
13. Gőgös feleség
14. Kétféle menyasszony
15. Házasuló királyfi
16. Gunaras lány
17. A meggyilkolt testvér
BALLADASZERŰ ÉNEKEK
18. Tücsöklakodalom
19. Válogatós lány
20. Pávás lány
21. Házasuló legény
22. Szálláskereső Szűz Mária
23. Templomkerülő
PONYVABALLADÁK
24. A kiirtott kocsmáros család
25. A gróf és az apáca
26. Öngyilkos szeretőgyilkos
27. Öngyilkos elhagyott szerető
28. Vadász és leánya
BETYÁRBALLADÁK
29. Bogár Imre
30. Mit ér nekem hat vármegye?
31. Lám, megmondtam, Angyal Bandi
32. Lova lába megbotlott
33. A betyár utazólevele
34. Betyár lányruhában
35. Ki sem megyek, meg sem adom magam
36. Nem akar a vezérürüm legelni
37. Madár Ferbi
RABÉNEKEK
38. Ha elmegyek Beregszászba
39. Minden jó családban
40. Fújdogál a szellő
BALLADÁS DALOK
41. Megüzenem én a feleségemnek
42. Mogyorósi
43. Spanga Pali
44. Ökröt, lovat hányat lopott?
45. Nem jól látom az idő járását
46. Én loptam el a vármegye pej lovát
47. Ha bemegyek, ha bemegyek
ÚJ BALLADÁK
48. Bárólány és juhász
49. Bárókisasszony és gulyás
50. A meggyilkolt fonólány
51. A gyilkos feladja magát
52. Fábián Gyula
53. Az aradi vértanúk
54. Vérbe fürdök én még ma
55. A cséplőgépbe esett lány
56. Megcsalt férj
57. Leégett a cserény
58. Alku
59. Borbély Jóska
60. Kórházban
HELYI BALLADÁK, GYILKOSSÁGOK, SZERENCSÉTLENSÉGEK
61. Túri Pista
62. A szülőgyilkos lány
63. A csendőr testvére
64. A megölt betyár
65. Hallottátok, Szárazberken mi történt?
66. A feleséggyilkos
67. A vízbe fúlt lányok
68. Ököritó
69. Mi van a csészében?
70. Még vasárnap evett, ivott kedvére
71. Nem eszek én kukoricát
72. Mikor ifjú legény voltam
73. Hon jár itt kend?
74. Virág Eszter
75. Vasúti szerencsétlenség Amerikában
NÉPDALOK
1. Kiszáradt a tóbul
2. András-nap felé az üdő
3. (De) Lóra, csikós, lóra
4. Krici kondás, elaludtál
5. Lefeküdt a gulyám
6. Kerepeci csárda előtt a juhom
7. Ne bántsatok engem
8. Nincsen nékem egyebem
9. Ki a fene tanálta ki
10. Pallagnak terül a juhom
11 Van nekem egy feleségem
12. András-nap fele az idő
13. Kutya világ, mikor érem végedet?
14. A hegyek közt lakom
15. Hajnalljon, hajnalljon
16. Virágos kenderem
17. Azt mondja (j)a vadgalamb a rigónak
18. Szóljál, kocsis, szóljál a lovadnak
19. Három évig lesz a babám
20. Öreg baka ha felfekszik az ágyra
Fülszöveg
Vári Fábián László jeles költőnk 1968 óta folkloristaként a kárpátaljai magyar népdalok és népballadák feltárásán dolgozik. Hiteles gyűjtőmunkát végzett a nótafák körében. A volt Forrás Ifjúsági Stúdió tagjainak (1968-1971) gyűjtését is tudományos alapossággal dolgozta fel. Ilyen gazdag anyagot bemutató gyűjtemény első ízben kerül kiadásra Kárpátalján. Az olvasó közelebbről is megismerkedhet ennek a tájegységnek gazdag népballada költészetével, melynek saját helyi színezete van. A bemutatásra kerülő balladarétegek sok új adatot szolgáltathatnak a folklórtudomány számára is. A közrebocsátott népballadák azt is sugallják, hogy az oly sokat emlegetett 12., sőt a 24. órán túl is volt mit keresniük gyűjtőinknek. Tényként kell elfogadnunk Vári Fábián László közlését, hogy "ezeket az adatokat a 0. óra adta nekünk, de tegyük hozzá egyúttal, hogy a balladagyűjtés ma sokkal több türelmet és tapasztalatot igényel, mint valaha."
http://mek.oszk.hu/10900/10995/#
*
András-nap után az idő
András-nap után az idő,
Sűrűn tornyodzik a felhő,
Rimánkodnak a bárányok:
Elfogyott a takarmányok.
Amott egy kis patak mellett
Három juhom hatot ellett,
Van már juhom, van bárányom,
Szerethetsz már kisangyalom.
Kárpátaljai magyar népdal.
Gyűjtötte Bartók Béla
1912-ben Dercenben (Bereg vármegye)
A népdalfeldolgozást játszta: Fogarasy Attila Künikosz
http://www.youtube.com/watch?v=p_BvFRJiyhg
+
"András felé jár az idő" 1961
http://www.youtube.com/watch?v=KbeJFwaxKEY
+
Juhásznóták
Debrecennek van egy vize
kinek Hortobágy a neve
arra van egy kőhíd rakva
kilenc lyukra van állítva
az én lovam csárda előtt
gödröt vágott maga előtt
rúg-vág kapál ágaskodik
a gazdája jó bort iszik
egyik iszik a meggyesbe
a másik a cserepesbe
a harmadik a morgóba
gulya ménes csavargóba
András nap felé az idő
esdegél a havas eső
sírnak-rínak a bárányok
szomorkodnak a juhászok
kérdi egyik a másiktól
mit csináljunk a bárányokkal
hajtsuk be a gazdájának
adjon szénát bárányának
huncut gazda csak azt mondja
hajtsd ki juhász a pusztába
van még tippan a bokorba
van négy lába kapargassa
ha nincs tippan a bokorba
dögöljön meg az ebadta
***
már ezután úgy élem világom
kis kalapom a jobb szememre vágom
jobb szememről a bal szememre vágom
csak a szabadságos kis könyvemet várom
elmondhatom istenem istenem
gyászba borult az egész életem
gyászba borult fölöttem az ég is
elhagyott már engem a régi szeretőm is
***
juhászlegény szegény juhászlegény
tele pénzzel ez a kövér erszény
megveszem a szegénységet tőled
ráadásul add a szeretődet
ha ez a pénz volna csak foglaló
ezerannyi lenne borravaló
a világot adnák ráadásnak
szeretőmet mégsem adnám másnak
*
A szenvedés grammatikája
Bánki Éva
1944 novemberében magyar nyelvű felhívások árasztották el Kárpátalját, melyek tudtul adták a lakosságnak, hogy nemcsak a magyar és német katonák és tisztek, hanem „a német és magyar hadköteles egyének is 18 évestől 50 éves korig” jelentkezni kötelesek. A falvakban kisbírók dobálták ki, hogy a férfiaknak részt kell venniük a „háborús károk helyreállításában”, a „hidak és utak javításában”.
Negyvenezer magyar és német nemzetiségű férfit sikerült így, a „háromnapos munka” ürügyén összetoborozni. Aztán a „háromnapos munkából” egy év vagy még hosszabb lágerekben végzett kényszermunka lett, melyet – amennyire a veszteséglistákból rekonstruálni lehet – a „híd- és útjavítók” majdnem a fele nem élt túl. Sokan el sem jutottak Szibériába, hanem a kárpátaljai gyűjtőtáborokban dúló járványoknak estek áldozatul. Hogy hányan tértek haza örökre megnyomorodva, testileg-lelkileg rokkantan, azt még a roppant nagy levéltári forrásanyagra és közösségi kutatómunkára (portabejárásra, oral historyra) épülő Mi Golgotánk is csak sejtetni tudja.
A Dupka György szerkesztette összefoglaló műből úgy tűnik, egy kárpátaljai magyar értelmiségi ezekben az években kétféle módon biztosíthatta a jövőjét. Vagy mindent hátrahagyva elmenekült, vagy tevőlegesen segítette a deportálásokat. Ha így tett, akkor szép (akár magyarországi) karrier várt rá: Illés Bélából, aki nyilvánosan fejtegette, hogy a magyar nők szabad zsákmánynak tekintendők) kétszeres Kossuth-díjas író lett, a falubelieit „háromnapos munkára” biztató Uszta Gyulából pedig altábornagy – ő 1989-ben még megírhatta a memoárját A jót akarni kell címmel.
Magyarul beszélő értelmiségiekre pedig szükség volt, hiszen az NKVD által szervezett, a IV. Ukrán Front oltalma alatt végrehajtott akció – ez az ügyesen megszervezett átverés – leginkább a kárpátaljai szegényeket sújtotta. A kárpátaljai értelmiség helyben maradt többségével ugyanis a partizánok és a rögtönítélő bíróságok végeztek, vagy később koncepciós perekben ítélték el őket, miközben a megszállók röpcédulákkal biztatták helyben maradásra a parasztságot: „Urak, papok, szaladjatok, Ti, parasztok maradjatok.” Magyar származású nőket – német nőkkel ellentétben – nem deportáltak tömegesen, a kárpátaljai magyar nők másként szenvedték meg Kárpátalja és Ukrajna „újraegyesítését”. A már-már Kárpátalja génállományának átalakítását célzó, tömeges nemi erőszakról A mi Golgotánk hallgat, de a szépirodalmi művek szerencsére nem (Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya). Ezekből tudhatjuk, hogy míg a férfiak a lágerekben pusztultak, az asszonyaik a falvakban gyerekeket szültek. Egyesítés volt ez, igen – de a szó legsátánibb értelmében.
Mi indokolta ezt az ördögi kegyetlenséget? Talán a katonai elővigyázatosság? Az „akció” során az NKVD kevesebb, mint száz lőfegyvert kobzott el (Dupka, 48. old.), ezzel pedig nem lehetett volna egy gerillaháborút megvívni. Ha pedig a „szovjetellenes” elemektől való megszabadulás volt az NKVD célja, akkor nem deportáltak volna olyan párttagkönyvvel rendelkező kommunistákat, mint az aknaszlatinai szervezett sóbányászokat. A Szovjetunió természetesen a kiesett munkaerő pótlására akarta felhasználni a legyőzöttek munkaerejét, ám úgy tűnik, az etnikai tisztogatás a gazdasági racionalitásnál is fontosabb volt – a hadiüzemnek számító Aknaszlatinán veszélybe is került a termelés.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az oroszok bevonulása előtt még a kommunista kárpátaljaiak, ruszinok, magyarok is leginkább a Csehszlovákiával való egyesülésben bíztak. Dupka György felidézi az 1944-es munkácsi gyűlés egyik résztvevőjét (51. old.), akik szerint a gyűlésen abszolút kisebbségben voltak a Szovjetunióval való egyesülést szorgalmazók. Az NKVD tehát felmérhette, hogy egy olyan területet akar Ukrajnával „újraegyesíteni” (sic!), ahol a szovjet rezsimmel szemben még a baloldali ruszinok és magyarok többsége is ellenérzésekkel viseltetik.
A mi Golgotánk magyar tragédiaként tárgyalja az eseményeket – ám vajon mennyiben indokolt ez? A Dupka György által megidézett tanúvallomásokból kiderült, a magyar férfiak csak úgy kerülhették el a lágereket, ha szlováknak vagy ruszinnak vallották magukat. Ha így tettek, akkor jelentkezhettek önkéntesnek a Vörös Hadseregbe vagy az I. Csehszlovák Hadtestbe. De még ez sem volt biztos menedék, hiszen az NKVD-sok vadászták a Vörös Hadseregben az „ál-ruszinokat”, hogy aztán lágerekbe irányítsák őket. A Csehszlovák Hadtestbe pedig bekerülni sem volt egyszerű: a belépés feltétele sok helyütt a szlovákul vagy csehül elmondott miatyánk volt. A koncentrációs táborokból hazatért kárpátaljai zsidókat többnyire deportálták – de nem mint magyarokat, hanem mint zsidó származású ügynököket. Szovjet logika szerint ugyanis csak „beszervezett nácik” élhették túl a haláltáborokat.
Mindezek alapján tényleg nem túlzás tervszerű, etnikai alapon végrehajtott tisztogatásról beszélni.
A csaknem százharminc magyarlakta település veszteséglistái rettenetes, felfoghatatlan tragédiákról beszélnek. A Beregszászról elhurcolt áldozatok között találjuk például Rejplik Bertalan (1924), Rejplik Béla (1926), Rejplik János (1899) nevét – talán apa és két fia? Vagy nagybácsi és két unokaöccs? Ki nézte végig a másik kettő halálát, ki maradt közülük utoljára? Néhány községnél Dupka György meg is jegyzi: ennek vagy annak a családnak minden férfitagja „odahalt”: így jártak Gut faluban a Verbiások és a Barkasziak. A veszteséglisták nemcsak a halottakra emlékeztetnek, hanem mint minden lista – névsor, kánon, összeírás – a hatalom minden személyes viszonyt eltörlő, elpusztíthatatlan természetére is.
A tények magukért beszélnek – pedig dehogyis a tények beszélnek! Ezeket a tényeket a történész „beszélteti”: még egy ilyen szigorúan felépített, gondosan szerkesztett, már-már komoran szűkszavú és tényszerű, a történelmet a halál természeteként bemutató műben is. Márpedig a deportálásokkal kapcsolatos kollektív kutatómunka egyik fő koordinátora, az összefoglaló mű szerzője Dupka György eredetileg nem is történész, hanem költő, irodalomszervező. Elgondolkodtató, hogy a délvidéki atrocitások feltárását sem egy szaktörténész kezdeményezte, hanem Matuska Márton újságíró. (Matuska Márton: A megtorlás napjai. Ahogy az emlékezet megőrizte. Forum Könyvkiadó–Magyar Szó, Újvidék, 1991.) Ezekről a küldetésszerű pályamódosításokról eszünkbe juthat, hogy a világirodalom egyik leghíresebb történésze, Hontalan Iván sem egy hagyományos egyetemi-akadémiai pálya során kötött ki a történelemtudománynál – miközben ott motoszkál bennünk a kérdés: ha az amúgy is belvitáktól sújtott akadémiai történelemtudomány ennyire ódzkodik a szokatlan kutatási témáktól, akkor bízhatjuk-e csak rá az emlékezetünket?
Mind Dupka György, mind Matuska Márton összefoglalója nagy történészi kutatómunkára épül (vagy egészül ki), de azért azt látnunk kell, hogy a kollektív szenvedéstörténetek, a nemzeti katasztrófák bemutatása nemcsak (vagy nem elsősorban) történészi munka, hanem írói feladat. Ki akar felfoghatatlan szenvedésekről olvasni? Melyik olvasó szeret végeláthatatlan veszteséglistákat böngészni? De ha mégis „nekiül”, akkor az az első sokk után hajlamos arra, hogy játékként, virtuális valóságként hárítsa el magától a traumát. A számok ugyanis csak a szaktörténésznek számok, az átlagos olvasónak három mélyen átélt haláleset pontosan ugyanannyi, mint harminchárom vagy harmincháromezer.
De ha ez így van, akkor milyen írói módszerrel lehet elérni, hogy az olvasó hogy minden halált külön átéljen és magáénak érezzen, és a végén mégis valamilyen katartikus feloldozást kapjon?
Matuska Márton megoldása a regényszerűbb. Ő is településenként tárgyalja a vérengzéseket; de rögtön át is adja a szót a túlélőknek, akik aztán a saját élettörténetükbe és a 41-es magyar bevonulás történetébe ágyazzák az eseményeket. A rengeteg történelmi összefüggés dacára minden történet egyéni történet – tele horrorisztikus borzalmakkal, váratlanabbnál váratlanabb megmenekülésekkel. De két visszatérő történetelem segít abban, hogy az olvasó mindvégig valóságosnak érezze a borzalmakat: a jugoszláv hatóságok zavara, mikor az 50-es, 60-es években előkerülnek a vérengzések bizonyítékai („kikaparják a kutyák a futóárkot”, „leszakad a Tisza-part”) és a gyakran név szerint is ismert gyilkosok „utóélete” („később felakasztotta magát”, „a feleségét is eltette láb alól, majd öngyilkos lett”, „megőrült” és a legszebb: „Budapesten villamos alá lökték”). Ezek az ismétlődő mozzanatok győzik meg arról, hogy a vérengzések emléke egy másik korszakban már a gyilkosok számára is elviselhetetlen.
A mi Golgotánk szerzője, Dupka György viszont jóval ritkábban adja át a szót a túlélőknek. Ő a sok egyéni, emberi szenvedést egyetlen nagy szakrális narratívába rendezi, a passióéba (mártírok, Golgota, stb.), ami aztán az egész mű drámaian komor, visszafogott hangvételét is meghatározza. Mit tettek a magyarok? – odahaltak. Ez a Dupka által többször használt, hihetetlenül szuggesztív igealak egyszerre fejezi ki a haláluk bizarr különösségét, miközben valamiféle balladai és vallásos aurát von a lágerbeli szenvedések köré. (Itt kell megjegyeznünk, hogy nemcsak a szerző, hanem a kötet szerkesztője is szépíró: Nagy Zoltán Mihály.)
De az írói megoldásokat, a komor, megrendítő szűkszavúságot vagy a groteszk részletek halmozását nemcsak a két szerző (Matuska és Dupka) esetlegesen különböző stíluseszménye indokolja, hanem a történelmi események milyensége is. A délvidéki vérengzések során tág tere nyílt az egyéni bosszúnak („ha valakinek szidtad az anyját, az meg fog ölni”, Matuska, 60.) amit nem is profi és hideg gyilkológépek, könyörtelen, „részrehajlás nélküli” NKVD-tisztek hanem szomszédok vagy paranoid elmebetegek kezdeményeztek. És mindeközben persze szó sem volt arról, hogy minden szerb szomszéd vagy magyar kommunista helyeselte volna a kivégzéseket (a neves debellácsi református papot, Gachal Jánost például magyar kommunisták próbálták megmenteni), így aztán nemcsak a kínhalálnak, hanem a megmenekülésnek is számtalan, regénybe illő útja-módja lehetett.
A kivégzések mindvégig valamilyen perverz „szemet szemért”-elvet követtek. A túlélők sejteni vélik, hogy a magyarokat „ötvenszeresen” próbálták a szerbek „visszabüntetni” – ez a szám pedig kísértetiesen emlékeztet a náci hadsereg falragaszokon hirdetett elvére, ahol azt ígérték, minden meggyilkolt német katonáért ötven szerben „vesznek elégtételt”. A szadista kínzásoknak ennek ellenére is volt valamiféle individuális színezete (miközben kitelepítések azért a Délvidéken is történtek): Moholon nem találták meg azt a magyar gonosztevőt, aki 42-ben megerőszakolt egy szerb nőt – agyonverték hát a gazfickót a helyszínre szállító, a nemi erőszakban teljesen vétlen fiákerest.
A délvidéki túlélők szinte mindig valamilyen kauzalisztikus, időbeli összefüggések közé ágyazott történelemről mesélnek. A kárpátaljai magyarság viszont egy arctalan, uniformizált, birodalmi gyilkológépezettel került szembe. Az ő történeteik szinte mindig ugyanarról szólnak: „kidobolás”, aztán menetoszlop, láger, végül betegség, halál… Amennyire A mi Golgotánkból rekonstruálni lehet, a túlélők maguk sem történelmi események folyományának tekintették a szenvedéseiket, hanem egy történelmi időn kívüli katasztrófának, amire semmilyen ésszerű magyarázat nem lehetséges. Hiszen a kárpátaljaiak tényleg valamilyen rideg, elvont, emberi ésszel felfoghatatlan gonoszság őrlőfogai közé kerültek. Hogy a szovjet gyilkológépezet mennyire csak a számokra volt tekintettel, azt jól jellemzi a menetoszlopokba belerángatott utcai bámészkodók sorsa. Egy rahói túlélő meséli: „…egy Kulinyák Babi nevezetű kislányt az utcán megfogtak és az autóra tettek, csak azért, hogy meglegyen a létszám. Szegény könnyű ruhában volt, félcipőben, hajadonfőtt… szegény édesanyja, amikor meghallotta, hogy mi történt, pongyolában, papucsban, jajveszékelve futott az autó után, de a katonák (…) nem engedték el a gyereket. További sorsa ismeretlen. (Dupka, 335. old. )”
Ám semmilyen szenvedéstörténet nem létezhet katartikus csúcspontok nélkül: A mi Golgotánkban számomra ezt jeleníti meg egy aprócska falu, Gálocs története. „Szemtanúk közlése szerint 1944. novemberében az akkori falusi bíró bátor kiállásának köszönhetően a faluból nem vittek ki senkit. (269. old.)” Falusi bíró kontra világbirodalom? Gálocs kontra Szovjetunió? Ha csak egyszer történt meg, egyetlenegy faluban, már az is felemelő. Ám Gálocson nem a bíró terjesztette a bátorságot, hanem az ivóvíz vagy talán a levegő. Ebben a faluban szolgált Gecse Endre tiszteletes, aki 56-ban – a vád szerint – több gálocsival egyetemben szovjetellenes, „ellenforradalmi” csoportot szervezett. Ha egyszer álmomban elmegyek egy tömegtüntetésre, ott majd Gálocs feliratú táblát emelek magasra.
A Dupka György által megidézett túlélők nem adnak elő hosszú, összefüggő történeteket, de a megszólalásaikból mégiscsak következhetünk arra, mit gondoltak ők. Mert hiszen a tanulatlan emberek is legalább annyit töprengenek a velük történt események értelmén és egyáltalán a történelmen is, mint a könyvtárakban művelődő, vagy a történelmet „szakszerűen” művelő honfitársaik. Művelni ugyanis mindenki műveli a történelmet, mert hiszen nemcsak éli, hanem beszéli is, az átélt eseményekkel kapcsolatos reflexióit másoknak is közvetíti. Természetesen a szaktudósok által művelt történelem sehol és semmikor nem pontosan ugyanaz, mint az alsóbb osztályoké. De ha a kétféle emlékezet között semmiféle átjárás nincs, ha a nemzeti emlékezet szétválik a „miénkre” és az „övékre”, ha a szegényebbek nem ismerik fel magukat a történelemkönyvekben (mert míg az ő emlékezetük „kocsmaszintű”, addig a tanultabbaké automatikusan „hazugság”, „manipuláció”), az már egy szétesőben lévő társadalom kórképe. A társadalmi kommunikáció végzetes, az első világháború óta egyre mélyülő szakadékát számomra Kosztolányi Édes Annája fejezi ki a legmeggyőzőbben.
A mi Golgotánk ilyen tekintetben is figyelemre méltó munka: mindvégig visszafogott, tárgyilagos stílus jellemzi, levéltári kutatómunkára, szakszerű forrásfeldolgozásra épül, ám közben mégis tiszteletben tartja a népi történelemértelmezés kereteit. Eszerint a „háromnapos munka” „magyar passió” volt (jól láthatóan erre a koncepcióra épül a maga siratófalával a Szolyvai Emlékpark is) – és erre az elgondolásra nemcsak a „háromnapos munka” kifejezés ad alapot, hanem a megtorlás milyensége is. Az „újraegyesítők” szemében ugyanis nem a klerikálisok, a fasiszták, a magyar államigazgatással együttműködők, vagy éppen a szovjetellenesek számítottak izolációra „méltó” ellenségnek, hanem a magyarok. Az identitás a szovjet hatóság szemében nem volt rugalmas vagy szabadon megválasztható, és mindez a túlélők szemében megerősíthette a szenvedésközösség nemzeti jellegét. Az „izoláció” elsősorban nem is az „urak” ellen irányult – a többségükkel akkorra már végeztek –, hanem a földjéhez ragaszkodó parasztság ellen. („Urak, papok szaladjatok, Ti, parasztok maradjatok!”) Nyilván másféleképp is fel lehet dolgozni Kárpátalja 1944-46-os történelmét, több szempontot mérlegelve, a gender studies eredményeit is hasznosítva – de a fenti szempontok ignorálásával aligha.
Elgondolkodtató, hogy a kárpátaljai túlélők milyen sokan tartják magukat a gonoszság, egy történelmen kívüli katasztrófa áldozatainak. A „háromnapos munka” tulajdonképpen a történelem csődje, hiszen semmi okszerű magyarázat nincs rá. Ezért fejeződhetnek ki ezek a történelmi és mégsem történelmi tapasztalatok népi imákban és zsoltárparafrázisokban. A népi/szakrális történelemértelmezés kereteinek bemutatásában sokat segítenek ezek az irodalmi szövegek. És nekünk, olvasóknak megrendítő szembesülni azzal, hogy a XX. században létezhet olyan verses imaszöveg, mely alkotója halála után mások túlélését segíti, a „lágeridők” elmúltával aztán névtelen folklórszövegként kering szájról-szájra – míg végül a kutatás rámutat a költemény eredeti szerzőjére, egy lágerben elpusztított gimnazistára.
A kárpátaljai hagyományos magyar értelmiség jelentős része elmenekült, elpusztult, vagy pedig részt vett a magyar parasztság megtizedelésében. Dupka György Golgotánkja mégis számos íróra és kanonizált irodalmi alkotásra utal – írókra, akik részt vettek falujuk veszteséglistáinak összeállításában, művekre, melyek a népirtás traumáját dolgozzák fel. Ezek az írástudók többnyire a szovjet időkben született vagy „kinevelődött” írók, akik (nekünk) szokatlan, és mégis inspiráló érzelmi közösségben élnek a régiójukkal – akik művelik a történelmüket a szó legigazabb, leginkább irodalmi értelmében is.
Enélkül a sajátos értelmiségi viszonyulás meg se születhetett volna ez a tárgyilagosságában is megrendítő összegzés.
Dupka György: A mi Golgotánk. A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben. Szolyvai Emlékparkbizottság– Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 2012.
http://ujnautilus.info/a-szenvedes-grammatikaja-2/
*
Dupka György
A mi Golgotánk
Tartalom
A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁG ZARÁNDOKHELYE
Húszéves a Szolyvai Emlékpark
I. A KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉG ELVÉNEK ALKALMAZÁSA A KÁRPÁTALJAI MAGYAROKKAL ÉS NÉMETEKKEL SZEMBEN
A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében, 1944-1946
1. A magyarok és németek internálásának problémaköre - tabutéma az ukrán hivatalos történetírásban
2. Kárpátalja szovjetek általi elfoglalásának katonapolitikai előkészítése, végrehajtása, röplap-akciók, kommandatúrák felállítása
3. Rendelet a kollektív büntetés elvének alkalmazásáról
4. Az akcióban közreműködő egységek felkészítése
5. NKVD-műveleti feladatok, jelentések az internálás végrehajtásáról
6. A munkácsi kongresszus árnyoldalai
7. A magyarság viszonya a munkácsi kiáltványhoz
8. Önkéntesek toborzása a Vörös Hadseregbe
9. "Csehtoborzás" az elhurcoltak körében
10. HATÁRON ÁTNYÚLÓ ELHURCOLÁSOK, TERÜLETFOGLALÓ KATONAI AKCIÓK+
10.1. Kárpátaljáról szervezett magyarországi elhurcolások
10.2. Kárpátaljáról szervezett elhurcolások Kelet-Szlovákiában
10.3. Kárpátaljáról szervezett területfoglalások a romániai Máramarosban
A Csehszlovák Köztársaság kormánymegbízotti hivatalának tevékenysége Kárpátalján
1. Propagandaháború a cseh "reakciósok" és a "moszkoviták" között
2. A csehszlovák adminisztráció ügyiratai a szovjet katonai adminisztráció tevékenységéről
3. Titkosított szovjet ügyiratok a csehszlovák adminisztráció tevékenységéről
4. Szovjet-csehszlovák diplomáciai csörte Kárpátalja hovatartozásának ügyében
A német férfiak és nők mozgósítása kényszermunkára
1. Az NKVD első és második tisztogatási akciója
2. A harmadik tisztogatási akció központi elrendelése
3. A német nemzetiségű polgárok mozgósításának főpróbája Kárpátalján
4. Határozat a német és magyar családok kitelepítéséről
5. A közép-európai országok német lakosságának etnikai alapú repressziója
Szovjetellenes elemek felkutatása, letartóztatása
1. NKVD-hajsza a magyar "kémek, terrorista csoportok" ellen
2. Magyar, német, ruszin és ukrán vezető értelmiségiek likvidálása
3. A szovjet igazságszolgáltatás törvénytelen alkalmazása, megtorló intézmények leszámolása a nép "ellenségeivel"
Hadifogolytáborok létrehozása
1. Katonai kommandatúrák
2. Regionális átmeneti hadifogoly-átvevő helyek
3. A perecsenyi PPV hadifogoly-átvevő hely
4. A szolyvai No. 2. SZPV hadifogoly-gyűjtőtábor
5. A szambori átvevő-továbbküldő hadifogolyláger
6. A gyűjtőlágerek foglyainak nemzetiségi összetétele, elszállításuk megszervezése
7. NKVD-ellenőrzések a hadifogoly-gyűjtőtáborokban
8. A gyűjtő- és elosztó táborokban feltárt hiányosságok
9. A "tévesen" letartóztatottak felmentése
10. Jelentősebb munkatáborok, ahol 1944-1948 között kárpátaljaiak raboskodtak
Hazavárás, hazatérés
1. Kérvények, beadványok, levelek az elhurcoltak hazatérése ügyében
2. Hatósági beadványok az elhurcoltak hazatérésének ügyében
3. Hazatérés a lágerekből
4. Veszteséglisták és egyéb adatok a lágerekbe hurcolt kárpátaljaiakról
5. Kárpátalja emberi veszteségei a II. világháború, ezen belül a náci megszállás idején (1939-1945), valamint a Szovjetunió hadifogolytáboraiban
6. Összesített adatok az 1944-1946 között internált, letartóztatott, hadifogságba hurcolt, elítélt és kivégzett személyekről
II. A KÁRPÁTALJAI MAGYARSÁG VESZTESÉGLISTÁJA TELEPÜLÉSI EMLÉKMŰVEKEN ÉS A SZOLYVAI SIRATÓFALON
BEREGSZÁSZI JÁRÁS (38 település)
ILOSVAI JÁRÁS (5 település)
MUNKÁCSI JÁRÁS (9település)
NAGYSZŐLŐSI JÁRÁS (28 település)
PERECSENYI JÁRÁS (3 település)
UNGVÁRI JÁRÁS (31 település)
TÉCSŐI JÁRÁS (4 település)
HUSZTI JÁRÁS (3 település)
SZOLYVAI JÁRÁS (1 település)
RAHÓI JÁRÁS (6 település)
ÖKÖRMEZŐI JÁRÁS
VOLÓCI JÁRÁS
TÖRTÉNELMI EGYHÁZAINK MÁRTÍRJAI
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK, FELSŐHÁZI TAGOK
A SZOVJET BIZTONSÁGI SZOLGÁLAT LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMAI HOZZÁFÉRHETŐSÉGÉNEK KEZDEMÉNYEZÉSE
AZ 1944-ben és az azt követő években a kárpátaljai magyarok és németek ellen alkalmazott megtorló akciókkal kapcsolatban
III. MELLÉKLETEK
LEVÉLTÁRI FORRÁSOK
FELHASZNÁLT IRODALOM
ADATKÖZLŐK
A SZERZŐ FONTOSABB PUBLIKÁCIÓINAK JEGYZÉKE
KUTATÓCSOPORTBAN, TEREPGYAKORLATON
SZOLYVAI EMLÉKPARK (magyar, ukrán és német nyelven)
A SZOLYVAI EMLÉKPARKBIZOTTSÁG SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE
Fülszöveg
Dupka György újabb kötetében az 1944-1946 között "háromnapos munkára" hurcolt kárpátaljai magyar és német férfiak, nők kálváriáját rajzolja meg az eddig magyarul nem publikált NKVD-jelentések, katonai levéltári források, a túlélők, a hozzátartozók közlései és egyéb adatok tükrében.
http://mek.oszk.hu/10900/10996/#
+
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_magyarsag/2009/Karpatalja_magyarsaga/pages/000_konyveszeti_adatok.htm
*
Molnár D. Erzsébet
A szovjet rendszer kiépítésének korszaka
a kárpátaljai magyarság kollektív emlékezetében
http://epa.oszk.hu/01500/01515/00009/pdf/EPA01515_Mediarium_2011_3_42-59.pdf
*
Schopenhauer olvasása közben
Reviczky Gyula
Sötét lapok! komor, nagy eszmék!
Igazság, mély, egyhangu bánat.
S én hiszem is, de úgy szeretnék
Örülni mégis a világnak.
Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;
De bölcseséged nem vigasztal.
.
Porember, óh, tanuld meg itten,
Hogy a teremtés elhibázott.
Maradj meg régi bűneidben;
Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.
Légy aljas! bűnre vagy teremtve.
Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.
.
Átkozd anyádat, születésed',
Utálatos légy önmagadnak.
Zokogj! nagy bűnhödés az élet,
S a boldogságnak vágya van csak.
Légy koldus vagy a sors kegyeltje:
Nyomorra, kínra vagy teremtve.
.
Fonák, hívságos, ferde minden,
Hanem szükséges; ez vigasztal.
Szükség határoz tetteidben.
Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!
Sorsod előre van kiszabva,
Mint sötétedés holdba', napba'.
.
Urad két óriási zsarnok:
A körülmények és a véred.
Gyötör a vágy sokszor s akarnod
Még sem lehet, te törpe, féreg!
Csak hurczolod tovább a vétket,
S az önzés balzsamod, reményed.
.
Nem tudsz te élni, csak hibában.
Erőd nincs jónak lenni mindég.
Önző vagy s gyáva halni bátran,
Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.
Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,
S élsz bűneidnek, kínaidnak.
.
Mert együgyűnek lehetetlen
Érezni kéjek hevülését.
S ha tán eszes vagy, ép' a szellem
Csepegteti szivedbe mérgét.
Nyugalmadat elűzi kétség.
Rab vagy, silány játékszer és gép.
.
Gőgös sziveddel élsz kinokban,
Végetlen önzés lakja mélyét.
Tenbűnödet mindenha jobban
Beczézed mint a más erényét.
S minél kisebb vagy és silányabb,
Más ellen annál több a vádad.
.
Ha buta volnál, mint az állat,
Nem volna, hidd el, annyi vétked.
Az ész a fájdalom tenálad;
Az ész tipor a sárba téged;
Mert jámbor erkölcs és a szellem
Öröktől két halálos ellen.
.
Jóság, hüség: önzés, de gyáva.
Félt mindig, a ki sosem ártott.
Hazugság minden álom ára,
Ismerd s utáld meg a világot.
Ne gondolj véle: búban, üdvben
Nézz hidegen rá, megkövülten.
.
Keresd az üdvöt nyugalomban,
S ne higyj a jóban, szeretetben.
A világ legrosszabb a hogy' van
S az ember átka véghetetlen.
Erénye, üdve, vágya semmi,
S legjobb nem élni, nem születni.
.
Sötét lapok; mély, komor eszmék!
Takarjon el most rózsafátyol.
A boldogságban én hiszek még,
Bár tőlem minden percze távol;
S lelkem bár szomorú halálig,
Örömre, boldogságra vágyik.
.
S bár könnyem' látja minden óra,
Szivem rajong, szeret, remél még,
S illatlehellő, mint a rózsa,
Bár eltaposták, összetépték.
S ha nem leszek is soha boldog:
Szeretek, álmodom, rajongok!
*
Arthur Schopenhauer
(Danzig, 1788. február 22. –
Frankfurt am Main, 1860. szeptember 21.)
ARTHUR SCHOPENHAUER
"Az a hatalmas harmadik" - ez Gárdonyi Géza egyik - talán legszebb - regényének a címe. Csaknem szó szerinti idézet Schopenhauer egyik híres tanulmányából, "A nemi szerelem metafizikájá"-ból. Ott a különös mondat így hangzik: "A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar." - Gárdonyi irodalmi arculatát nem is lehet jellemezni Schopenhauer hatása nélkül, mint ahogy Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő költészetét is kimutathatóan befolyásolta a múlt század második felében oly nagy hatású német filozófus, akárcsak a nagy francia írót, Maupassant-t, és némiképpen a nagy orosz Csehovot is. - Schopenhauerről indokoltan szokták mondani, hogy ő volt a pesszimizmus, a komorság, a reménytelenség legfőbb és legnagyobb hatású filozófusa. "Elolvastam a bús frankfurti bölcset" - írja már a mi századunkban Juhász Gyula. És írók, költők, tudósok, újságírók idézték és idézik úgyszólván mindenütt földkerekségünkön. Még azok is, akik egy pillanatig sem osztoznak népszerű tanulmányai komor kicsengésében.
Schopenhauert ugyanis a legtöbb olvasó azért olvassa újra meg újra, mert az egész filozófiai irodalomnak az egyik legjobb stilisztája, emelkedései kellemes, gyakran szellemes olvasmányok. A filozófus eszméi szerfölött vitathatóak, de íróművészete vitathatatlan: a német próza egyik legkitűnőbb mestere. Meggyőző stílusa azokra is hatással lehet, akiknek semmi közük sincs világnézetéhez. Filozófusként a "szubjektív idealizmus" egyik szélsőséges képviselője, de a szubjektív idealisták java része sem hiszi el megállapításait. Hiszen többek közt azt is hirdeti, hogy a külvilág csak az egyes emberek képzelete. Viszont akarat az emberektől függetlenül is létezik. Az ember még meg se fogamzott a leendő anyában, de akarata már van. Viszont, ha már megszületett, amit lát vagy hall, az nincs is, csupán az ő képzelete. Azt is tanítja, hogy ami van, az vagy szomorú vagy fájdalmas vagy más egyébért rossz. Csak az jó, ami nincs. A boldogság, az öröm, a kellemesség mindig hiányt jelent. A fájdalom vagy a szenvedés hiánya - ez a boldogság. Az építőművészettel kapcsolatban az épületet tartja a zenéhez legközelebbi művészetnek, egy szép palotát vagy székesegyházat megkövült zeneműnek mond. - Egy időben, a német bölcs divatja idején, műszaki egyetemünk építészhallgatói magukat "megfagyott muzsikusok"-nak nevezték. Nehéz hinni szóról szóra, amit ő ír, de semmiképpen se hagyható ki a szépirodalomból, mert kitűnően ír, művei vonzó olvasmányok. Alakja és élete pedig olyan, mintha saját filozófiájának illusztrációja volna.
Danzig (a mostani Gdańsk) akkor német Hanza-város volt, tengeri kikötőváros, nagy kereskedelmi központ. A filozófus apja hollandi származású elnémetesedett család leszármazottja: okos, művelt, nagy képzeletű, rendkívül ügyes nagykereskedő. Teméntelen sok pénzt keresett. Holott zavart idegzetű volt, az anyja elmegyógyintézetben halt meg, ráadásul híresen szép felesége nem csak népszerű írónő volt, de igen kacér asszony. Fiúk, Arthur, a későbbi filozófus, még kisgyermek volt, amikor a családapa öngyilkos lett. Talán maga is félt a megőrüléstől. Feleségére és fiára azonban olyan nagy örökséget hagyott, hogy azok mindhalálig gondtalanul élhettek akkor is, ha semmi jövedelmük nincs.
Az özvegy anya el is költözött a kereskedővárosból. Előbb a nagyvilági Hamburgba, majd az irodalmi-művészeti élet fővárosába, Goethe Weimarjába. Ott a vonzó, társaságot és szerelmet hajszoló írónő szalonja híres emberek találkozóhelye lett. Goethe is szívesen megfordult körükben, sőt a költőfejedelemnek számító Goethe is készséggel látta vendégül otthonában Johanna Schopenhauer asszonyt. A fiút gyermekkorában szívesen vitte anyja a nevezetes jó társaságokba. Goethe az elsők közt volt, aki felismerte a korán nyíló rendkívüli tehetséget. Ez a fiú kezdettől fogva játéknak és szenvedélynek élte a tanulást, az olvasást, a zenehallgatást. Idővel anyja mellett ellátogathatott Beethovenhez is, aki szívesen zongorázott nekik. Anyja kezdetben ugyanúgy büszkélkedett vele, mint saját szépségével. Kitűnő gimnáziumokba járatta. Ő pedig már kamaszfővel Platónt görögül, Cicerót latinul, Descartes-ot franciául olvasta. Kant igazán nehéz stílusát nemcsak megértette, hanem ismertetni is próbálta a sihederkorú fiúk körében.
A jó viszony anya és fiú közt azonban elég hamar megkeseredett. Amikor Arthur már túl látványos jelenség volt a társaságokban, a hiú szépasszony úgy érezte, hogy háttérbe szorítja az ő szereplő kedvtelését. Igyekezett tehát mérsékelni a már nagyon serdülő ifjú társasági sikereit. Ennél is jobban fokozta a kölcsönös ingerültséget, hogy a már kamaszodó fiú észrevette anyjának szabados életét. Igyekezett elriasztani az újabb szeretőket, fokozódó erkölcsi igényességével anyját léha asszonynak tartotta és ezt nem is titkolta. Most már a népszerű írónő nem vitte magával modortalannak, sőt pimasznak tartott fiát. Otthon egymást érték a hangos veszekedések. A fiú azonban mindenekelőtt tanulni akart. A gimnázium után előbb orvostanhallgatónak iratkozott az egyetemre, de két év után átlépett a filozófiai fakultásra, és 25 éves korában bölcsészdoktor lett, kitűnő eredménnyel. Egyre ritkábban volt otthon, inkább utazgatott a világban. Hanem amikor már a bölcselet doktora volt, és úgy vélte, szakszerűen kifogásolhatja anyja életmódját, végzetes veszekedés tört ki közöttük. A kétszintes elegáns otthon belső lépcsőháza mellett álltak, és egy sértő kifejezésre az anya olyan indulatosan lökte mellen fiát, hogy az legurult a lépcsőn. Amikor feltápászkodott, egy szót se szólt, kiment a házból, nem is jött vissza. Soha többé nem is találkoztak. A sértegető, majd a vérig sértett fiú ügyvéd útján követelte apai örökségét. Ezt az anya ellenkezés nélkül kifizette, hiteles kimutatást is küldve. - Nagy volt a vagyon, nem kellett kicsinyeskedni. Schopenhauer ekkor Berlinbe költözött. Az ottani egyetem a tudomány egyik világhíres központja volt. Úgy akarta elkezdeni tudományos pályafutását, hogy ott legyen egyetemi magántanár. Nyilván az otthoni élet élményei készítették elő komor világképét. Annyi bizonyos, hogy amikor elkezdte megfogalmazni azt a később világhíres tanulmányát, "A világ mint akarat és képzelet" címűt, amelynek alapján egyetemi magántanár lett, és amelyet idővel és mindvégig ő maga is fő művének nevezett, már kialakultak sajátos filozófiájának alapjai. Komorságához és sértődöttségéhez azonban bizonyára hozzájárult sikertelensége a szerelemben. - Egy olyan gazdag ifjúnál, amilyen ő volt, mindig akadhatott megvásárolható nő. Ő azonban férfiúi sikereket kívánt, azt akarta, hogy magamagáért szeressék a nők. Ehhez azonban nem volt se dalia, se vonzó arcú, még csak jó modorú se. Az okosság és a műveltség nem elegendő a vonzalomhoz, vagyis ahhoz, amit ő "nemi szerelem"-nek nevezett, és amiről idővel a talán legnépszerűbb, legtöbbet olvasott tanulmányát írta. - Saját vallomása és ismerősök pletykája nyomán nevezetes lett indulatot kiváltó csalódása a velencei utcán.
Karonfogva sétált egy olasz leánnyal. Szembejött velük Byron ugyancsak egy leányba karolva. A filozófus és a költő egykorú volt, itt Velencében össze is ismerkedtek. Rövid időre meg is álltak beszélgetni, majd elváltak, ellenkező irányba tartottak. Byron ugyan születési hibából származó lábfejtorzulás miatt egy kicsit sántított, olykor még sántának is gúnyolta magát, de a kor egyik legszebb férfijának tartották. A Schopenhauerrel sétáló leány nem győzte bámulni, és amikor elváltak, hátranézett, és nézte, ameddig láthatta. Ezen az indulatos férfi úgy megsértődött, hogy összevesztek. Ilyen semmiségek miatt romlott el minden szerelme. Az elromlott szerelmek pedig fokozták pesszimizmusát. 30 éves korában befejezett fő műve már minden jó tagadása volt. Bűnnek állította magát az életet, a gyermeknemzést. Csak a hiány, a semmi volt jó ebben az értékrendben. Az akarat volt az emberektől független tényleges lét, a szemlélhető világ pedig csak hiú képzelet. Ez a tulajdonképpen képtelen bölcselet olyan érdekes megfogalmazásban, olyan szép stílusban vált egységes elméletté, hogy a berlini egyetem elfogadta magántanári disszertációnak. 31 éves volt, amikor egyetemi magántanár lett ott, ahol az ünnepelt filozófus Hegel volt. - Schopenhauer - bár félreértette - Kantot vallotta a nagy filozófuselődnek, de Kant folytatóit és mindenekelőtt a népszerű Hegelt megvetette, a tudomány szélhámosának mondta, nemegyszer írásban is "csaposképű"-nek nevezte. Most magántanárként vele akart versenyre kelni. Előadásait ugyanazokra az órákra tette, amelyeken Hegel órái voltak. Következett is a legnagyobb sérelem: Hegel órái mindig zsúfoltak voltak, az ő óráira alig-alig nézett be valaki, néha hiába várt, egyetlen érdeklődő se jött.
Ahogy a nőkkel, úgy veszett össze az egyetemmel is. Úgyis el akart már menni, hátat fordítani Berlinnek, amikor kitört a kolera, amelynek Hegel is áldozatául esett. Ő elfutott az országból is, évekig utazgatott Franciaországban, Angliában, megint Olaszországban. Végül a Berlintől alaposan távoli Frankfurt am Mainban telepedett le. Egy csöndes kis szállodában bérelt két szobát, ott élt magányosan haláláig, harminc éven át. A fogadó vendéglőjében étkezett, a közeli utcákon sétálgatott kutyájával. A kutyának "Atman" nevet adta (ez szanszkritül "Világlelket" jelent). A szerény otthon falára három arcképet akasztatott: Descartes-ét, Kantét és Goethéét. Az ablak előtt nagy íróasztal állt, rajta az esti munkához többágú gyertyatartó. Ott írta a nap nagyobb részében további műveit, tekintet nélkül arra, hogy kell-e az olvasóknak vagy sem. Igaz, kiadót vagy folyóiratot mindig talált, mert az érdeklődő keveseknek érdekes volt a szokatlan hangú - bár alig tudomásul vehető - komor bölcselet. Előkészítő jegyzeteit, nehogy bárki kileshesse és eltulajdoníthassa a gondolatait, kezdetben görögül írta, de ezt sem találta elég titkosnak. Ettől kezdve szanszkritul jegyzetelt. - Komor magányban élt. A nagyvilág alig tudott róla. Természetes, hogy egyre keserűbb, egyre ingerlékenyebb lett.
Majd bekövetkezett a hirtelen változás. 1848-49 forradalmai, szabadságküzdelmei, reformtörekvései kitörtek és vagy vérbe fulladtak, vagy a győztesek sürgősen kiegyeztek a legyőzöttekkel. A nagy csőd után következett az általános elkeseredés, kiábrándulás. Még akiknek hirtelen jó üzleteket, meggazdagodást adott a nagy bukás, azok is úgy érezhették, hogy eszméik, ábrándjaik hamisnak, hiábavalónak bizonyultak. A kapitalizmus fénykora, a XIX. század második fele keserű szájízű volt. Egyszeriben egész Európában úgy tűnt, hogy az észre sem vett "bús frankfurti bölcs"-nek volt eleve igaza. A pesszimizmus egyszeriben divatos lett, és Schopenhauer tanulmányai a könyvesboltok legkeresettebb árujává értékelődtek fel. Egymás után adták ki régi könyveit, összegyűjtötték régi tanulmányait. Sürgették a szerzőt új könyvekért. 1850-ben, 62 évesen elérte, hogy divatos szerző lett. Ekkor állította össze kisebb tanulmányainak nagy, négykötetes gyűjteményét, amelynek "Parerga és paralipoména" címet adta. Ez a két görög szó azt jelenti: "Elmellőzöttek és kihagyottak". - Szinte minden európai nyelvre többször is lefordították. Ismertebb lett, mint a "fő mű", amelynek kiegészítésére készültek ezek a változatos témájú, néha meghökkentő, de mindig olvasmányosan érdekes elmélkedések. Évtizedeken át szinte kötelező volt a magukat műveltnek tartó emberek számára, hogy olvassák, tudjanak idézni is belőle. Schopenhauer neve azonossá vált a pesszimizmussal, és az elkövetkező emberöltőkben nagyon is indokolt volt a pesszimizmus.
Schopenhauer tanait szó szerint elfogadni szinte képtelenség. De olvasni mindig érdemes, sőt gondolatedző. Az útját folytatni nem lehet, de emlékét nem lehet kiiktatni a gondolkodás történetéből. Eszméi téveszmék, de mondatai, bekezdései igazi szép, izgalmasan érdekes szövegek.
Hegedűs Géza „marxista” portréja…
+
Schopenhauer: életbölcselet
A boldogság nem könnyű dolog:
nehéz azt megtalálni önmagunkban,
másutt pedig lehetetlen.
CHAMFORT.
http://real-eod.mtak.hu/4/1/230498.pdf
+
Magyarul megjelent művei
A becsületről és a párbajról. Bp. Hornyánszky 1894.
Az akarat szabadságáról. Bp. Franklin 1903., 1906., 1921.; (Reprint: Bp.: Hatágú Síp, 1991.)
Életbölcselet. Bp. Lampel 1906. (Reprint: Bp.: Hatágú Síp, 1993.)
A halálról. A faj élete. A tulajdonságok öröklése. A nemi szerelem metafizikája. Az élethez való akarat igenléséről. Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Bp. Franklin 1906.
Életbölcsesség. Bp. Athenaeum 1906. Bp.: Globus 1925.
Életbölcsesség: aforizmák. Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1925. - Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára REAL-EOD Repozitórium
Paraenezisek és maximák. Bp. Lampel 1908.
Írók és kritikusok, olvasók, gondolkodók. Bp. Lampel 1910.
A zene esztétikája. Bp. Franklin 1912., (Reprint: Bp.: Hatágú Síp, 1992.)
A nemi szerelem metafizikája. Bp. Franklin 1918., A nemi szerelem metafizikája. Az élethez való akarat igenléséről. Az élet semmiségéről és gyötrelméről. (Reprint: Bp.: Hatágú Síp, 1992.)
Forgácsok. Bp. Világirodalom 1920.
Kant filozófiájának bírálata. Bp. Franklin 1920.
Az olvasásról és a könyvekről és egyéb válogatott fejezetek a Parerga és Paralipomenából. Bp. Világirodalom 1920.
A szerelem metafizikája. Bp. Genius 1921.
Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Bp. Lampel 1922.
Válogatott munkái. 1-4. köt. Bp. Világirodalom 1924.
A nőkről és a házasságról. Bp. Pantheon 1924.
Az egyetemi filozófia; A látszólagos szándékosság az egyén sorsában; Igazi mivoltunk elpusztíthatatlansága. Bp. Pantheon 1925.
A szenvedélyes szerelemről. Bp. Codex 1989., 1990.
Szerelem, élet, halál; Életbölcsesség. Bp., Göncöl 1989.
A világ mint akarat és képzet. Bp. Európa 1991. 2. kiad: Bp.: Osiris, 2001.
*
A Schopenhauer-terápia
Érdekes, megdöbbentő, néha hátborzongató utazást tehet a csoportterápiák világába az, aki kezébe veszi Irvin S. Yalom regényét, A Schopenhauer-terápiát.
Két terapeuta:
Julis Hertzfeld. Elismert terapeuta, az interperszonális kapcsolatok szakértője. Hatvanöt éves, amikor egy rutinvizsgálat során kiderül: Melanómája van, és ez az apró bőrrák körülbelül egy évig hagyja még a létben.
Philip Slate. Kezdő filozófiai tanácsadó. Valaha súlyos szexuális függőségben szenvedett, mára már a nyugati bölcselők tanulmányozásának hála fölszabadult szenvedélye alól, de híján van minden emberi érzelemnek. A rideg ész megtestesítője.
Schopenhauer. A XIX. század híres filozófusa. Pesszimista. Depressziós. Kevés olyan bölcselő akad, aki nála jobban gyűlölte az embereket…
És egy csoport, mint önálló egész, és a csoportot alkotó személyek. Sorsok, tragédiák, fejlődések.
Rengeteg erényét lehetne dicsérni ennek a könyvnek, ami a fenti szereplők életét gyúrja össze egy egységes tartalommá. Például a metsző őszinteségét:
Hogy nem létezik mindenható csodaterápia. Nem lehet egy módszerrel mindenkit meggyógyítani. Ráadásul két, teljesen ellentétes felfogású terápia is vezethet ugyanarra az eredményre.
Hogy a terapeuták is emberek: tévednek, hibáznak, traumákat gyűjtögetnek, majd meghalnak. Mint bárki más. Illúzió csupán, hogy ők valami ember feletti emberek, akik mindig mindent jól, és boldogan…
Hogy szembenéz azzal a félelemmel, ami valahol mindannyiunkat szorongat. Hogy létezésünk véges, és egyszer ezzel úgyis szembe kell néznünk, hogy mi magunk is meghalunk, nem mindig csak Mások...
De nem a (megérdemelt) dicséreteknek, sem a bennem nemtetszést kiváltó részek taglalásának kívánom szánni a cikket. Inkább a regények világában először feltűnő figura kilétével foglalkoznék: A filozófiai tanácsadóval.
Hogy kerül a filozófia a tanácsadás közelébe? A válasz egyszerű: Mindig is ott volt. Manapság, ami a filozófiából megtapasztalható, az elvont elméletek tárházának, az élethez nem sok kapcsolódási ponttal rendelkező meddő szöveggyártásnak tűnhet. A görög filozófiában azonban az elmélet és a gyakorlat még kéz a kézben járt, a bölcselet a világ és önmagunk megismerését arra használta fel, hogy életünket helyesebben, és boldogabban éljük.
Ez a tradíció a 80-as években éledt újjá és bármilyen meglepő, nem Amerikából származik. Gerd B. Achenbach német filozófus alkotta meg a filozófiai praxis fogalmát. Bár megjelenésében nem sokban tér el a pszichológiai tanácsadástól, hiszen egy tanácsadó szakember első sorban beszélgetve segít, mégis gyorsan elterjedt Németországban – és természetesen Amerikában is. Vonzóvá vált ez a lehetőség sokak számára, akik vagy nem kívántak pszichológiai „bélyegeket” cipelni magukon, vagy nem voltak megelégedve a pszichológiai magyarázatokkal (például a korai anya-gyerek kapcsolatban történt katasztrófák adta magyarázatokkal a jelen problémákra, vagy akiket nem nyugtatott meg önnön fortyogó tudatalattiuk tudása, stb.), vagy szellemi kapcsolatba kívántak lépni saját életükön keresztül is az európai (vagy tágabban vett) bölcseleti hagyományokkal. Így a filozófiai praxisok nem számítanak pszichológiai tanácsadásnak – de a gondolkodás gondozásával nem is kívánnak annak számítani.
Ahogy lenni szokott hazánkba is némi időbeli csúszással érkeztek el a nyugati trendek. És bár még keveset hallani hazánkban filozófiai tanácsadókról, az első filozófiai praxisok már megnyíltak és igénybe vehetőek nálunk is. A következő, kéthetente megjelenő cikksorozatomban egy-egy filozófiai praxist fogok bemutatni.
Tamás T. Gergely
filoterapeuta
http://www.hir24.hu/elet-stilus/2011/03/24/a-schopenhauer-terapia/
*
Komjáthy Jenő
REVICZKY GYULA HALÁLÁRA
- 1889. júl. 12. -
Elköltözél te is, baráti Szellem!
Itt hagytál engem gyűlölt idegenben,
Vágyó szemem már nem talál.
Hiába nézek túli hajlokodba,
Elébem áll mint sötét tilalomfa
A sírszemű, a torz Halál.
.
Míg halkan s búsan jártál itt közöttünk,
Sokan nem láttak, kevesen szerettünk;
Üzend meg nékem: jobb-e ott?
Van-é ott válasz a kérdőjelekre?
Ünneplik-é, ki itt el volt feledve?
Vajj érez-é s mit érez a halott?
.
Emlékszel-é, hogy itt alant mi voltál?
Lemondás bajnoka, Eszménynek oltár,
Éneklő koldus volt cimed.
Eszmények, ábrándok csöndes betegje,
Titkos vágyakra és fájó sebekre
Mondottál mélabús rimet.
.
Te hirdetéd: a költészet betegség, -
És dalos ajkad lázas reszketegség,
A csüggedésnek réme fogta el.
Hit fénye lelkedet bé nem ragyogta,
Kiömlött zok panaszba, sóhajokba
A mélyen érző, hű kebel.
.
De célod tiszta volt: a szép Igazság,
Húnyó szemekkel láttad még vigasszát
Tört életednek alkonyán.
Engesztelő szép Hír sütött a sírra,
Emléked állni fog, hol meg van írva:
Ki szomorú nem volt, pogány.
.
Nem lesz a költészet mindig betegség!
Közelg a nap, én érzem fergetegjét,
A lélekifjitó vihart;
Belép az álmok ihletett betegje
A dús, aranynapú, zengő ligetbe,
Miért a bús Reviczky halt.
.
Bár kór lakott a kétségdúlta mellben,
Bár élte csonka volt, de ép a Szellem,
Ott új, dicsőbb danába kezd.
E szent betegség, boldog vértanúság
Jó példa volt nekünk és nagy tanulság,
Szivünkbe mélyen véstük ezt.
.
Bár új dalokba kezdtem lelkesedve,
El nem feledlek, eszmék csüggetegje,
Búsabb időknek bús életfele!
Idegenek között a zord világon
Sokáig voltál egymagad, barátom,
Ki nékem dalt és könnyet szentele.
.
Isten veled, te hű, baráti Szellem!
Emléked élni fog milljó kebelben,
Nemes szived s a mélabús dalok.
Szivünkben élsz, nem is lesz soha véged,
Virágot s könnyet áldozunk tenéked, -
Fölérez erre a dicső halott.
*
Sebők Zoltán: A vitatkozás filozófiája
A VITAKOZÁS FILOZÓFIÁJA
Schopenhauer trükkjei
A vitát bizonyára csak azok tekintik a személytelen igazságért folytatott becsületes küzdelemnek, akik még sohasem polemizáltak, a vita fogalmát pedig csak könyvekből ismerik. Arthur Schopenhauer, a tizenkilencedik század egyik meghatározó filozófus egyénisége nem tartozott ezek közé. Már diákkorában felfigyelt a különféle polémiák során alkalmazott trükkökre, melyek ismétlődő előfordulása arról győzte meg, hogy a vita célja általában nem igazság, hanem hogy kiderüljön, kinek van igaza. Éppen ezért, a vita gyakorlatában is a saját filozófiai álláspontját látta beigazolódni. A polemikus érvelésben nem a tiszta intellektus küzdelmét látta, hanem egy annál gyökeresebb metafizikai entitásnak, az akaratnak a működését. Az intellektus tehát ezek szerint nem más, mint az akarat álarca: az ember természet adta tulajdonsága, hogy a saját igazát akarja megvédeni, s ha ez becsületes úton nem megy, akkor különféle trükkökhöz folyamodik. Schopenhauer már ifjúkorában elkezdte gyűjteni és tanulmányozni a szóban forgó trükköket (Kunstgriffe), s miután azt tapasztalta, hogy a filozófiatörténetben rendszerezett formában még senki sem foglalkozott velük, kénytelen volt új bölcseleti ágazatot alapítani. Így született meg az erisztikus dialektika, amit nyugodtan nevezhetünk a vitatkozás filozófiájának is. Az erisztika hagyományosan a vitatkozás művészetét jelenti, a dialektika szónak pedig az eredeti értelmére emlékeztet Schopenhauer, vagyis a dialógus, a párbeszéd vezetésének tudományát érti rajta. Az erisztikus dialektika azonban egy lényeges vonatkozásban különbözik a hagyományos dialektikától: olyan vitavezetési módszereknek adja meg a szerkezetét, amelyek attól függetlenül vezetnek győzelemre, hogy a vitázónak objektíve igaza van-e. A hangsúly tehát azon van, hogy csak másoknak tűnjön úgy, mintha a vitázónak igaza lenne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erisztikus dialektika pusztán szofisztika, hiszen míg a szofisztika a hamisról bizonyítja, hogy igaz, addig Schopenhauer olyan esetekkel foglalkozik, ahol – miként a vitában általában – még nem lehet tudni, mi is az igazság. Egyebek mellett épp ezzel indokolja az erisztikus dialektika létjogosultságát: sohasem tudhatjuk biztosan, hogy nem épp az-e az igazság, amit vitapartnerünk látszólag sikeresen cáfol. Ha időt nyerünk, talán eszünkbe jut egy jó érv a saját álláspontunk mellett. Az erisztikus dialektika azonban ettől függetlenül mégis machiavellista „tudomány”, mivel a cél – hogy látszólag igazunk legyen – szentesíti az eszközt, akár a legaljasabb trükkök alkalmazását is. Schopenhauer befejezetlenül hagyott trükkgyűjteménye (de hogy is lehet egy ilyen gyűjtemény teljes?) többnyire meglehetősen szemtelen fogásokat tartalmaz. Javasolja például, hogy a vita során érveljünk gyorsan, mert így vitapartnerünk nehezebben veszi észre akarva-akaratlanul elkövetett hibáinkat, ha pedig végképp tehetetlenek vagyunk érveivel szemben, árasszuk el értelmetlen szóhalmazzal – hátha véletlenül értelmet talál benne -, vagy térjünk át a személyes sértegetés jól bevált módszerére. Indoklásul épp Machiavellivel példázódik. Machiavelli azért javasolta a fejedelemnek, hogy szomszédja egyetlen gyengeségét se hagyja kihasználatlanul, mert az emberi természetből következően különben a szomszédja támad. Ugyanígy, Schopenhauer is az emberi természetre, vagy ha úgy tetszik, a világban uralkodó állapotokra hivatkozik: ha a világban a becsületesség lenne az általános, semmi szükség sem lenne az erisztikus dialektikára, hiszen a logika maradéktalanul ellátna bennünket a vitatkozáshoz szükséges eszközökkel és módszerekkel. De ha ez így lenne, teheti hozzá a mai olvasó, maga a szerző sem tudta volna összegyűjteni azt a közel negyven logikán inneni vitatrükköt, amit a könyvében elemez. Mert egy dolog kétségtelen: Schopenhauer egyetlen új fegyvert sem kínál vitáink megnyeréséhez, hanem a már különben is meglevő, jól bevált fegyvereket szedi darabokra, megmutatva szerkezetüket és működésük módját. E befejezetlen és a szerző haláláig kéziratban maradt műnek épp ez a legnagyobb érdeme: formalizálja és tudatosítja azoknak a trükköknek a mechanizmusát, melyeket a vita hevében általában mindkét fél ösztönösen alkalmaz, de gyakran egyik sem fog fel igazán. Egy parázs vitában nehéz például észrevenni partnerünk célját, ha kérdéseit más sorrendben teszi fel, mint ahogy válaszainkból a számára szükséges következ mény ered. Éppen ezért, Schopenhauer szerint tézisünket úgy kell elfogadtatni, hogy előbb észrevétlenül elfogadhatjuk annak premisszáit, majd váratlanul levonjuk a következtetést. Egy másik trükk szerint ha vitapartnerünk állítását fokozatosan általánosítjuk, sokkal könnyebb lesz támadni, és fordítva: a saját tézisünket igyekezzünk maximálisan konkretizálni, mert így kisebb támadási felületet hagyunk ellenfelünknek. Szintén az eredményes trükkök között emlegeti Schopenhauer azt a módszert, ha egy negatív kicsengésű kategóriát sikerül vitapartnerünk állítására erőltetnünk. Erre egész példatárat sorakoztat fel: ha nem tudunk ésszerűen érvelni – javasolja -, mondjuk azt, hogy ellenfelünk tézise tiszta naturalizmus, spiritualizmus, panteizmus, racionalizmus vagy épp miszticizmus – attól függően, hogy melyik illik rá a legjobban és a vita hallgatósága melyiket utálja a legjobban. Ha ilyet nem találunk, jelentsük ki, hogy ez igaz lehet az elméletben, de a gyakorlatban már nem, s máris kellemetlen helyzetbe hoztuk partnerünket. Globális stratégiánk pedig ne észérvek fölsorakoztatása legyen, hanem próbáljunk inkább vitapartnerünk akaratára hatni: bőséges példatárral mutatja be, hogyan lehet egy rögeszméről elhitetni, hogy annak védelme nem áll partnerünk érdekében. A legszellemesebb mégis talán az a rész, ahol Schopenhauer az autoritás használatának módjait elemzi, és a legkedvezőbb hatást – teljes joggal – attól a trükktől várja, amikor nem valós, hanem ál-autoritásra vagy egyenesen kitalált autoritásra hivatkozunk. Azon tudniillik nehéz, adott esetben pedig lehetetlen fogást találni. Ha, mondjuk rá, Marxot vagy Nietzschét idézzük, vitapartnerünk könnyen lesöpörhet bennünket e tanok politikai következményeinek felemlegetésével, ha pedig kevésbé radikális tanok szerzőire hivatkozunk, partnerünk minden bizonnyal tud olyan kritikára emlékeztetni, amely szerint az illető tévedett vagy egyenesen ostoba volt. Mert nincs olyan számottevő gondolkodó a világtörténelemben, aki ne ért volna már legalább egy tucat elsöprő kritika. Nem így Kim Csi-Lon mestert, a zseniális kínai filozófust, akivel mindössze az a probléma, hogy személyét az imént találtam ki, de vitapartnerem ezt még nem tudhatja. Ha például azt mondom, hogy Kim Csi-Lon szerint Schopenhaur erisztikus dialektikája erkölcstelen, bizonyos körökben napjainkban is megszakad a vita. Egy ismeretlen szerző munkásságában ugyanis nem könnyű támadási felületet találni, ha pedig partnerünk korunk legaljasabb, egyben leggyávább trükkjéhez folyamodik, nevezetesen ha rasszistának, fasisztának, kommunistának, szemitának vagy antiszemitának bélyegzi az illetőt, az ilyenkor jelentkező kínos tehetetlenség érzése jóízű hahotával oldható fel. Pedig a vitát ezzel kár lenne lezárni, hiszen az erisztikus dialektika Schopenhauer szellemében is erkölcstelen, hiszen számára csak az a vita lehet erkölcsös, amelyet a részvét (Mitleid) vezérel. Az általa elemzett trükkök használata pedig nyilvánvalóan nem ilyen. Talán ezzel magyarázható az a különös csend, ami a Schopenhauer követőinek körében ezt a kéziratban fennmaradt művet napjainkig övezi. Még monográfusai is legfeljebb szemérmesen vesznek tudomást a létezéséről, egyik legalaposabb életrajzírója, Rüdiger Safranski pedig még csak meg sem említi. Pedig Schopenhaur utolsó trükkje szerintem maradéktalanul tisztára mossa a szerzőt, s mentesíti a legepésebb vádak alól is. Az utolsó trükk ugyanis egyfajta anti-trükk: a nagy pesszimista filozófus, aki ebben a művében volt a legkevésbé pesszimista, könyve legvégén azt tanácsolja, hogy ne vitatkozzunk akárkivel. Hanem csak olyanokkal, akik betartják a vita alapvető játékszabályait, vagyis nem használnak trükköket. Más kérdés, hogy ilyen körülmények között az egyetlen alternatíva minden bizonnyal az elnémulás lenne.
©Sebők Zoltán
*
Komjáthy Jenő
MAGYAR
Népek karában, ó, mi vagy te,
Én népem, hősök nemzete?
Teremtés méhiben vajj fogant-e
Több ilyen bűvös, szép rege?
Áldott s dicső vagy mindörökre!
Ami nagyot s merészet szív akar,
Egy szóba van foglalva össze:
E szóba, hogy: magyar.
.
Az istenagyban legszebb gondolat,
Szabadság fölkent bajnoka,
Dicskör övedzi büszke homlokod,
Kebled az Isten hajloka.
Gyönyörbe ring az ajk, téged kimondó,
Neved virágot s vészt kavar,
S a gondolat oly fönncsapongó
E szóra, hogy: magyar!
.
Sápad nevednek hallatára
Az áruló, az orv, lator;
De azt gyönyörrel átaljárja,
Kiben nemes szív lángja forr.
Emelkedik, ki tégedet hív,
A neved ünnep és vihar;
Dobban, megindul mindenik szív
E szóra, hogy: magyar.
.
A zsarnokok halálos ellene,
Jónak, nemesnek hű paizs;
És él a nagy Rákóczi szelleme
Még legkisebb fiadban is.
Harag sápasztja elleninket,
Reszketve ejti neved a cudar,
De átaljár szent tüze minket
E szónak, hogy: magyar.
.
Történeted nagy vértanúság,
Szebb, mint a szentek élete;
Bús lapjain sok mély tanulság
Vérrel irott költészete.
Rád annyi ellen dühe rontott!
Kalászos rónád bús avar...
Ó, mennyi köny és gyász borongott
E néven, hogy: magyar!
.
De vértanúid szent porából
Új, lelkesebb lét sarjada;
A honfibúnak viharából
Támadt az eszmék százada.
Hiába könny s vér nem patakzott:
E nemzet él! - Él, mert akar!
És minden érzés összehangzott
E szóban, hogy: magyar.
.
Népek karában újra nagy vagy,
Kossuth, Széchenyi nemzete!
És nőttön-nő a te hatalmad,
Előtted új fény ezrede.
Eszményekért küzdj lelkesedve:
S ne félj, hogy törzsököd kihal!
Vigy lelket a népküzdelembe,
S uralkodjál, magyar!
.
S mi megmaradt a zord napokból,
Törd össze mind a láncokat!
Űzd el fönséges homlokodról
A visszatérő árnyakat!
A pírt, a véres képek árnyát,
Mi a sötét napokra vall,
Törüld le és minden bilincset
Törj össze, ó, magyar!
.
Dicső tusákra nyílik a határ,
Mienk a dús jelen s jövő,
Ránk még pazar győzelmek üdve vár;
Üdv, mit a költők álma sző.
Most álom; majdan ragyogó valóság,
Mert érte küzd a fő, a kar. -
Emeld az Eszme lobogóját
Magasra, ó, magyar!
.
Népek között te léssz az első,
Én népem, hősök nemzete!
Csodákat lesz életre keltő
Fajunk jövő története.
Rettegni fognak s áldni téged,
A neved ünnep és vihar:
És visszazengik ezredévek
E büszke szót: magyar.
.
Lelkedből lelkezém. Magyar vagyok.
Nemcsak a vér: szellem jogán.
Szellemetekből, ti dicső nagyok,
Növekvém és táplálkozám.
Honszerelem! Vess tiszta lángot!
Jöjjön, ki vélünk érez és akar:
És meghódítjuk a világot
E szóval, hogy: magyar!
[1891. március 15.]
span style= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 20. csütörtök, 16:04 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 27.
Ratkó József
Tánc
Fábry Zoltánnak
Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha el nem
évülő priusz.
.
Bűnjel itt a csillag is,
mert megragyog s lehull.
Kard lángol az éjszakában
attilátlanul.
.
Bűnjel itt minden - halotti
anyakönyv a rög.
Írva benne jó magyar, vad
tatár és török,
.
írva benne arcról arcra
minden holtjai;
följegyezve ázsiai,
európai.
.
Magyarország temetőföld,
toroz és vigad.
Holtjaiból kóstolót küld
szomszédainak.
.
Duna-környék szétszóratott,
éhes népei,
vagyunk ma is ama székely
György vendégei.
.
Magyar, oláh, szláv - mindigre
ebhitű pogány,
csűrdöngölőt járunk ma is
Ady homlokán.
.
Hát mulassunk! - egyiket se
gyűlölöm, hiszen
énérettem él az is, ki
engemet eszen.
.
Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha el nem
évülő priusz.
.
Életet aki ha itt vet,
húsba vet magot.
Holtból bú elő a kisded,
jövendő halott.
.
Mégis: hogyha szülni már egy
ringyó sem akad,
hónom alatt költöm ki a
fiacskáimat.
1.
Dinnyés József
http://www.youtube.com/watch?v=lI_tiuxc3Hw
+
2.
SZÉLKIÁLTÓ
http://www.youtube.com/watch?v=L1L_7DmMSMY
Fábry Zoltánnak, a stószi remetének ajánlotta a költő a versét.
A képeken: Muhi, II. Lajos tetemének feltalálása Mohácsnál Székely Bertalantól, a lerombolt branyiszkói emlékmű, az aradi tizenhárom kivégzése, temetői keresztek és szatmárcsekei csónakos fejfák, "Emberek a havason" - a Nyírő József regényéből készült film egyik jelenete, magyar többségű területek 1910-ben Teleky Pál "vörös" térképén, Szalay Lajos Káin és Ábele, Szabó Gyula munkanélkülije, a Sztálingrádnál elesettek, deportáltak, szemétdomb, "Halál a magyarokra!" - nyitrai felirat a második évezred elejéről, Szervátiusz Tibor Kolozsvári Krisztusa, mindszenti temető, égő templom, a zsámbéki romtemplom, keresztrefeszített várandós anya faszobra és egy magzat, kálvária-kápolnára mázolt: "Bocsánat, Uram!"
*
Felkészítve a célra
„...Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?"
(Ézsaiás 6:8)
(szerző: Bob Gaas)
Meg kell értened két dolgot:
Először, hogy a kölcsönzött hitnek nincs ereje. Személyes találkozásra van szükséged Istennel, vagy az életednek nem lesz hatása. Az apostolokról azt olvassuk, hogy miután betöltekeztek Szentlélekkel „…nagy erővel tettek bizonyságot… és nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 4:33).
Másodszor, hogy a fel nem használt erő értéktelen. Ézsaiás azt írja: „…megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel” (Ézsaiás 6:4).
Micsoda észbontó élmény ez a templomban! Ézsaiásnak mégis ki kellett mennie, elhagyni a templomot, és végrehajtani Isten terveit. „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: …” (Ézsaiás 6:8-9). Időt kell töltened Isten jelenlétében, kapcsolatot kell építened vele, aztán el kell vinned üzenetét azokhoz, akik körülötted élnek és szenvednek.
Amikor Jézus felvitte tanítványait a Megdicsőülés [Színeváltozás] hegyére, Pétert annyira megragadta az élmény, hogy ott akart maradni. „…Uram, jó nekünk itt lennünk…” (Máté 17:4). Krisztus azonban megmagyarázta neki, hogy az Ő ereje nem raktározásra, hanem szétosztásra való. Pál azt írta: „Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…” (Róma 15:18). Pál nem azzal dicsekedett, amit Krisztus érte tett, hanem azzal, amit általa tett. Istennek egyetlen célja van azzal, hogy betölt Szentlelkével, az, hogy téged felhasználjon mások szolgálatára. Jézus azt mondta: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lukács 4:18-19).
Az erőt határozott céllal kaptad!
*
Idegen földre ne siess
Kallós Zoltán
idegen földre ne siess
amíg hazádba megélhetsz
ne menj messze földre lakni
míg hazádba meg tudsz élni
.
idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen vagy jövevény vagy
nincsen becsüd ha szegény vagy
.
elbujdosom megpróbálom
ha elveszek sem lesz károm
engem úgy sincs ki sajnáljon
ki értem könnyet hullasson
.
én elmegyek közületek
mert köztetek nem élhetek
valahára visszatérek
még kapjak meg belőletek
.
édes rózsám vígy el veled
ne hadd elmaradjak tőled
mert ha elmaradok tőled
megszakad a szívem érted
.
elvinnélek de nem lehet
mert idegen földre megyek
mert az utak nagyok hosszak
s a vizek es megáradtak
.
ne menj rózsám kételegve
arra nagy idegen földre
ha le találsz betegedni
ki fogja gondod viselni
.
ki tud szívem reád nézni
egy-két szóval megbiztatni
vagy egy falást enned adni
egy csepp vízzel megkínálni
.
http://www.youtube.com/watch?v=NAuZpEtgLZ8
*
Ángyán-jelentés
10 000 hektár föld 80%-át
25 Fidesz-közeli érdekeltség szerezte meg
Hatvanadik születésnapjára, azaz szeptember 20-ra időzítette az elmúlt hónapokban összesített, az állami földterületek bérbeadásának anomáliájáról szóló jelentésének nyilvánosságra hozatalát Ángyán József, a földművelésügyi minisztérium volt államtitkára, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője.
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/09/20/angyan-jelentes-10-000-hektar-fold-80-at-25-fidesz-kozeli-erdekeltseg-szerezte-meg/
*
fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet
.
fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte
.
porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló
.
az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok
.
idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg
http://www.youtube.com/watch?v=EcEqWiTD-7c&feature=relmfu
*
Dr. Machovich Gyula: A szabadkőmívességről
Igen tisztelt Uraim!
Fogadják kérem forró köszönetem kifejezését a reám nézve rendkívül megtisztelő meghívásért, mellyel alkalmat adtak arra, hogy önök előtt a szabadkőmívességről egyet-mást elmondhassak. A szabadkőmívességről úgyis oly ritkán lehet valamit hallani vagy olvasni.
A legszentebb intézmények és eszmék minduntalan szóbeszéd tárgyát képezik, boldog-boldogtalan tollhegyére veszi azokat, de a szabad kőmívesség, mintha csak valami kiváltságot élvezne, oly nebántsdvirág, amelyhez senki sem mer nyúlni, amelynek szóbahozásától mindenki úgy fél, mint valami kísértettől; szinte idegesek lesznek az emberek, ha valaki a szabadkőmívességet megemlíti. Tessék átlapozni az újabb korról írt történeti könyvek legnagyobb részét, s a szabadkőmívességnek még csak nevével sem fognak találkozni a könyvek lapjain. Bluntsehli az ő nevezetes munkáiban, amelyekben a modern állam és politika összes elemeivel és tényezőivel foglalkozik, a szabadkőmívességet még csak meg sem említette. Pedig, hogy a szabadkőmívesség említésre méltó dolog, abból is nyilvánvaló, hogy ugyanazon Bluntsehli mint szabadkőmíves nagymester a szabadkőmívességnek különleges, csakis szabadkőmíveseknek szánt kiadványaiban egész köteteket írt ama befolyásról, amelyet a szabadkőmívesség a világ folyására gyakorol.
Azon körülményben, hogy a szabadkőmívesség a nyilvános kritika alól ki van vonva, igen sok jeles férfiú nézete szerint a szabadkőmívességnek nem csekély hatalma nyilvánul, de azzal, hogy a szabadkőmívesség magát a nyilvános kritika alól kivonja, ő maga mondja ki önmaga fölött a kárhoztató ítéletet. Ha a szabadkőmívességet ellenségei jogtalanul s alaptalanul támadják, akkor a szabadkőmívességnek érdekében áll, hogy az ő története és működése nyilvánvaló legyen. De ha a szabadkőmívesség történetét és működését maguk a szabadkőmívesek a legnagyobb aggályossággal leplezik, úgy már maga ezen körülmény is azon nem alaptalan gyanút ébreszti föl az emberben, hogy a szabadkőmívesség a napvilágot nem tűrheti, s azt ki nem bírja.
De bármennyire iparkodott is a szabadkőmívesség a múltban, s iparkodik még most is titokban és észrevétlenül maradni, ez neki nagy kiterjedésénél s tagjainak nagy számánál fogva még sem sikerülhet egészen. Azt mondják, hogy ha csak két vagy három ember tud valamit, az már titok nem maradhat. Hátha ezer és ezer, sőt millió és millió ember tud és titkol valamit, miként maradhatna az annyira titokban, hogy abból éppen semmi sem szivárogna ki?
Non est occultum, quod non monifestetur, nec absconditum, quod non cognoscatur et in palam veniat: semmi sincs elrejtve, mi ki ne nyilatkoztassák, sem eltitkolva, mi meg ne tudassák és ki ne jelentessék, mondja a sz. írás. Luk. VIII. 17.
(…)
http://amdg.betiltva.com/dr-machovich-gyula-a-szabadkomivessegrol/
*
Énekeim
Kedves WEB-látogató!
A jövõben minden
énekem, összes hanganyagom, kiadványom
(teljes szövegkönyvvel és illusztrációval)
szeretném ingyen letölthetõvé tenni.
Kedve és lehetõsége szerint támogathatja tervem.
Köszönettel, szeretettel:
Szvorák Katalin
Bankszámlaszám:
Budapest Bank Szentendrei Fiókja - Szvorák Katalin
10103874-27821251-00000008
http://www.szvorakkatalin.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=55&Itemid=83
*
Máriássy Béla: Zsidókérdés és uzsora
http://betiltva.com/2010-2013/mariassy-bela-zsidokerdes-es-uzsora/
*
Kallós Zoltán
album:
Idegen földre ne siess
Elmennél-e, elhagynál-e,
Szíved értem nem fájna-e?
Ha fájna is, mit tudsz tenni,
Mikor ennek így kell lenni.
.
Ha elmész is járj békével,
Rólam ne felejtkezzél el,
Csendes folyóvízből igyál,
Ott is rólam gondolkozzál.
.
Akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
.
Talán szíved nem kőbálvány,
Hogy itt hagynál ilyen árván,
De nem kő, hogy elhassadjon,
Sem nem viasz elolvadjon.
.
Árva lettem, mint gerlice,
Mint akinek nincs senkije.
Olyan árva, mint a madár,
Ki ott fent a fellegen jár.
***
A puszta tetején
Csikók nyeríteznek,
Hej, de rózsám, édes rózsám
Elhagytál engemet.
.
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Hej, de verjen meg az Isten,
Mért csaltál meg engem?
.
Te voltál szívemnek
Első és utolsó,
Hej, de készül már számomra,
A gyászos koporsó.
.
Elmegyek az ácshoz,
Fejfát csináltatok,
Hej, de aranyos betűkkel
Nevem rávágatom.
.
Azt vágatom rája:
Itt nyugszik egy árva,
Hej, de kinek szerelemből
Történt a halála.
***
A csizmámra sárga patkót veretek,
Már ezután árva kislányt szeretek,
Mert az árva tud igazán szeretni,
Édesanyja nem tudja eltiltani.
.
Kiskoromba árvaságra jutottam,
Életembe de sokat szomorkodtam.
Megtanultam hogy kell tűrni, szenvedni,
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni.
.
Árva vagyok, még a nap sem süt le rám,
Árva vagyok, mert nincsen édesanyám.
Árvaságom még az ég is siratja,
Sötét felleg, ki a napot borítja.
***
Este vagyon, tizet ütött az óra,
Ilyen későn ki jár még a faluba?
Én csavargok, mert nem tudok elaludni,
Fáj a szívem, a szerelem gyötöri.
.
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Gyönge szívem nyugodalmat nem talál.
Nem is gyógyít meg engemet csak a halál,
Így jár, aki hű szeretőt nem talál.
.
Kilenc tulkot hajtottam a vásárba,
Tizediket a babám udvarába.
Kilenc tuloknak az ára a zsebembe,
Ej, még az éjjel jót mulatok belőle.
*
Több mint 150 éve halt vértanúhalált
Noszlopy Gáspár
1853. március 3-án a pesti Neugebäude (a hírhedt Újépület) udvarán két egykori csurgói diák megrendítõ utolsó találkozása zajlott le. Noszlopy Gáspár, Kossuth somogyi kormánybiztosa elõtt felolvasták a halálos ítéletét. Soltra Alajos református lelkészt pedig arra rendelték ki, hogy felkészítse a halálra egykori csurgói diáktársát. Õ azzal tudta magától elhárítani e szomorú feladatot, hogy barátja evangélikus vallására hivatkozott.
Noszlopy Gáspár 1820. augusztus 27-én született a Somogy megyei Vrácsikon (ma Újvárfalva). Az evangélikus család a gyermeket annak betegsége miatt négy nap múlva nem az anyaegyháznál, a távolabb esõ Vésén, hanem a 8-9 km-re levõ mezõcsokonyai parókián kereszteltette meg. A fiú 1832-ben lett a csurgói református gimnázium diákja. Három évvel késõbb Kaposváron tanult tovább, majd 1839-tõl Pápán lett joghallgató. Soltra Alajos két esztendõvel volt idõsebb nála. Három évig laktak, tanultak együtt a régi csurgói iskolaépületben.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legendás somogyi kormánybiztosát, a bukás utáni gerillavezért kétszer ítélték halálra. Elsõ megszökése után fél magyarországnyi területen élesztette fel a függetlenségi harc újraindításának reményét. Több mint három évvel a világosi fegyverletétel után, 1852. november 16-án egy árulás révén fogták el.
A Bécsben hozott haditörvényszéki ítéletet falragaszokon országosan közzétették. Egész oldalon sorolták a vádlottak „felségsértõ” tetteit: „Ezek folytán a bécsi cs. k. magas katonai parancsnokság rendelete folytán folyó évi február 25-én felállított, hittel lekötelezett s tartott összes haditörvényszék által, mindkét vádlott, Noszlopy Gáspár és Sárközy Soma, mint e bûntettbeni bûntársa a múlt 1849-ik évi július elsõ és második napján közzétett hirdetmény tartalmánál fogva, Noszlopy Gáspár pedig minden vagyonának lezárolásával a forradalom által okozott károk megtérítésére egyhangúlag kötél általi halálra ítéltettek. Mely, ekként hozott és a bécsi cs. k. katona parancsnokság által folyó évi február 27-én helybenhagyott ítélet folyó évi március 1-jén mindkét vádlottnak Pesten délelõtti 10 órakor kihirdetvén, folyó évi március 3-ik napján foganatosíttatott, Pesten, március 3-án 1853. Pest-Budai cs. k. katonai kerületi parancsnokság.”
Soltra Alajos ráckevei lelkipásztor 33 évvel késõbb, 1886. május 25-én írta meg visszaemlékezését: „Én be lettem rendelve csakugyan Noszlopy G. lelki vigasztalása végett a Neugebäu-deba, ki a Széchenyi tér fele nyíló kapu melletti elsõ szobában volt erõs õrizet alatt letartóztatva, sõt, mint már akkor megtudtuk, halálra is ítélve. A rendelet értelmében csakugyan találkoztam szerencsétlen barátommal.
Ámde – mikor láttam Gazsit, s különösen mikor látnom kellett, hogy e találkozás szemeibõl könnyeket csalt ki –, oly leírhatatlan fájdalom érzete fogott el, hogy majdnem elájultam. Minél fogva – hogy megszabaduljak e kínos helyzettõl – arra a gondolatra jöttem, hogy megtagadom tõle, azt a különben is általam elérzékenyültségemnél fogva nem végezhetõ szomorú funkciót, ti. a halálra való készítést – mire igen jó ürügyemül szolgált annak bizonyos tudása, hogy õ ágostai vallású protestáns, nem pedig helvét vallású, mint én.
Erõt kellett tehát magamon venni, s tõle azt kérdezni: Micsoda vallású ön? Mire Gazsi azt felelte: Protestáns. De hát a két prot. felekezet közül, melyikhez tartozik? Mire Gazsi azt válaszolván, hogy ágostai vallású, kijelentettem a bevezetõ tisztnek, hogy nincs competentiámban õt halálra készíteni, mert ez az illetõ lelkész, Székács úrra tartozik.
Így szabadultam meg én azon végtelen lelki kíntól, hogy egy szerencsétlen gyermekkori barátomat az erõszakos halálra – akasztófára – kelljen készítenem. Mert elõsejtelmem volt, hogy – ki még Sárközyvel szemközt is oly végtelen fájdalommal végeztem e szomorú tisztemet – el nem bírhatom azt többé, ugyanakkor még egy Noszlopy Gazsival is szemközt. Én ezt annál is inkább tettem, mert több tapasztalataim bizonyították, hogy az egyszerû imádkozás és lelki vigasztaláson kívül – mint az õrtállók által is értett nyelven kellett tenni – semmiféle magánbeszédbe sem volt szabad elegyedni.
Ezért nem is láttam többé én szegény Gazsit, csak akkor, mikor az Újépületbõl kiindultunk, és az akasztófa alatt. Elsõnek Sárközy, másodiknak Jubál – Kossuth Lajos gyermekeinek nevelõje –, harmadiknak Gazsi volt felállítva, szemközt mindegyik a részire felállított akasztófával… Azt is láttam, hogy szegény Gazsi, mikor rákerülendõ volt a sor, boldogult Székács úrnak négyszemközt úgy mondott valamit, hogy azt csakis Székács úr hallhatta és érthette meg. Azt azonban világosan megértettem, mert fentszóval mondotta Gazsi, hogy azt óhajtja, hogy az osztrák házon teljesüljön be azon átok, mely Dávid egyik zsoltárában olvasható.”
Horváth József
http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2003/9/103
+
Élve vagy halva
színes, magyar kalandfilm, 80 perc, 1979
rendező: Rényi Tamás
forgatókönyvíró: Zimre Péter, Rényi Tamás
zeneszerző: Berki Géza
operatőr: Szabó Gábor
szereplő(k):
Balázsovits Lajos (Noszlopy Gáspár)
Cserhalmi György ("Hafra - a néma")
Garas Dezső ("Stern - boltos")
Tordy Géza (Szentgróthy kapitány)
Mécs Károly
Djoko Rosić
A történelmi kalandfilm az 1848-as szabadságharc bukása utáni időkben játszódik. Noszlopy Gáspár, Kossuth volt kormánybiztosa rabtársai segítségével megszökik a börtönből. Fanatikus hittel, szuggesztív erővel maroknyi csapatot toboroz: volt lovásza, egy tót legény, egy zsidó térképész, egy sváb hadászati szakember és egy szerb gróf a császár elleni merényletre készül.
*
Tornyai János
(Hódmezővásárhely, 1869. január 18. – Hódmezővásárhely, 1936. szeptember 20.) magyar festő, az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere.
A hódmezővásárhelyi születésű Tornyai János alföldi festőink egyik kiváló képviselője az erdélyi származású, majd Baján megtelepedő Nagy Istvánnal, s a szintén erdélyi származású, majd Szentesen megtelepedő Koszta Józseffel együtt. Mind Koszta József, mind Tornyai János eleinte Munkácsy Mihály lírai realizmusát követi, majd kialakul egyéni stílusuk. Tornyainál (lásd Juss c. műveinek változatai évtizedeken át) balladai tömörséggel, drámai feszültségben és szaggatott ecsetkezeléssel jelenik meg sorstársainak élete, saját önéletrajza (Bús magyar sors, 1908).
A tájat nagyon ismerte, s nagyon szépnek látta és láttatja joggal, ehhez a plein airt, a posztnagybányai stílust alkalmazza. Nem valószínű, hogy helytálló az a szocreál felfogás, amely az alföldi síkságot az itt élők létének pusztaságával azonosítja. Az itt élők közül a többség szegény, nincstelen, munkanélküli, de küzd, kapaszkodik (tanul, szitál, osztozkodik, virágcsokrot köt), ezt ábrázolja életképein a festő.
Tornyai tájképein az alföld szépségét mutatja az épített környezettel együtt, különböző évszakokban, napszakokban, egyre gyakrabban szivárvánnyal vagy napsütésben. Az életképeken, tájképeken, történelmi festményeken kívül sajátosan derűs hangulatúak enteriőrjei, udvar, szobabelsők, műterem. Tornyai műtermében a „modell” egy hosszúszoknyás, bekötött fejű parasztmenyecske, nem csoda, hogy ez utóbbira megkapta az aranyérmet egy nemzetközi kiállításon.
Petőfi Sándor, Ady Endre, Munkácsy Mihály nyomában tárja elénk Tornyai János a Nagy Magyar Alföldet.
A képen "Szitáló nő" című alkotása látható.
*
Fegyvertelenül
Ma azt gondoltam kellene
fegyver nekünk is, szelídeknek.
Fegyvereket ölnénk vele,
hisz akik nem ölnek, megöletnek.
.
Az ember veszett, harapós
gépeket nevel gyilkolásra.
A halál földünkre tapos
akárha páncélos bogárra.
.
S égig fröccsen a fény. Vakon
tántorog az űrben az isten,
hogy emberibb égtájakon
magának más földet kerítsen.
.
Mert béke akkor lesz, ha mind
beleégünk az agyagba,
kővé válnának dolgaink,
és lélek lelken nem maradna.
.
Fölriad s nőne a virág,
De visszabújik majd a földbe,
Rettegve ássa be magát,
Nehogy az ember újból megölje.
.
Magányos, kóbor fegyverek
imbolyongnak új célt keresve,
s vonítanak, mint az ebek,
halott teremtőikre lesve.
.
Ma azt gondoltam, kellene
fegyver nekünk is szelídeknek.
Fegyvereket ölnénk vele,
Hisz akik nem ölnek, megöletnek.
Ratkó József
*
SULINET
Örökségtár – települések értékei
Noszlopy szabadcsapatától Piavéig
Noszlop lakossága bizonyára néhány nap késéssel értesülhetett a pesti forradalmi eseményekről, és azok közvetlenül nem érintették. Az április 11-én szentesített törvények viszont a helyi társadalom minden rétegére kihatottak. A nemességnek tudomásul kellett vennie, hogy számára egy hosszan tartó korszak végleg lezárult. Nemessége puszta, bár még mindig büszkén viselt címmé változott a közteherviselés bevezetésével. Mellette birtokosok lettek az állami kárpótlással való jobbágyfelszabadítás révén az úrbéres jobbágyok, akiknek papi tizedfizetési kötelezettségét is eltörölték. (A faluban nem bontakozott ki parasztmozgalom a föld nélkül maradt szegények, zsellérek körében, mint például a szomszédos Magyarpolányban.)
A járási tisztségviselők április-május folyamán hirdették ki az új törvényeket, és írták össze a nemzetőrséget. Noszlopra, Nagy- és Kisbogdányra, az összesen 1735 lakosra 28 újonc állítását rendelték el. 1848. június 2-án Noszlopról 104, Bogdányból – Kis- és Nagybogdány együtt szerepelhetett a nevek tanúsága szerint – tizenegy sorkötelest írtak össze a nemzetőrség számára.
A lajstromba vettek többsége foglalkozására nézve földműves, néhányan mesteremberek. Tizenhárom név mellett szerepel az „önkéntes” megjegyzés. A rendőri-karhatalmi és honvédelmi feladatokat ellátó fegyveres testületnek a törvényi előírás alapján ugyanis csak azok lehettek a tagjai, akiknek a községben legalább fél telkük volt, s azon önállóan gazdálkodtak vagy legkevesebb évi száz pengő forint jövedelmet szereztek. Az összeírás utal az összeírtak eddig elért katonai fokozatára is: Noszlopy Elek közbirtokos főhadnagyként, Ikervári Mihály, Perei István, Nagy Sándor és Betes Dániel őrmesterként, Péczi János, Nemes István, Szekér János, Perei Mihály, Ösze János, Áts István, és Trombitás Ferenc káplárként szerepel, ifjú Trombitás Ferenc neve mellett pedig a tizedes rangjelzés olvasható.
(…)
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Noszlop/pages/009_noszlopy_szabadcsapatatol.htm
*
Ratkó József
HAZÁM
.
Édes sírású, szuszogó
csecsemő - nemzet
rugdalózva és boldogan
szívja hegyes kis melled.
.
Kibuggyannak a köd alól
szép emlőid: a Bükk, a Mátra.
E vassisakos Európa
hányszor, hányszor megmarkolászta.
.
Széles csípejű anyaföld,
kiáll fenyves medencecsontod.
Nagykendőbe, kifoszló szélbe
bugyolálod apró porontyod.
.
Lesoványodtál, megviselt
ez a nép, míg világra hoztad.
Mosolyogj mégis - kínjaid
lassan - lassan lecsillapodnak.
*
Wargha, a kettős ügynök
Lehetett volna belőle költő, tudós, állami tisztviselő, politikus, publicista, pap. (E szerepekbe mindbe belepróbálta magát.)
Ehelyett lett itthon Kossuth „táskahordozója”, bécsi „őrszeme”, az ottani forradalom szítója, finanszírozója, majd fogoly nehéz vasban, a császári rendőrség besúgója, aki négyszáz forintot kapott (a felkötött) Noszlopy Gáspár vérdíjaként, s kétszázat vett fel a Kossuth családtól megsegítéséért. Lett aztán elbocsátott, majd reaktivált rendőrkém, összeesküvő, londoni emigráns, hazatelepült s megvetett szerencsétlen. Mindig autentikus mártír.
Ő adott Bécsben Bemnek hamis útlevelet, hogy a város eleste után Magyarországra távozhasson, később ő lett a magyar ellenállás céljaira hazajuttatott Kossuth-dollárok egyik elosztója (ezért távollétében „húszévi, nehéz vasban töltendő várfogságra” ítélik). Az illegális mozgalomban épp az ő feladata volt a kémelhárítás és felderítés (!), noha maga is a titkosrendőrségnek dolgozott, azzal áltatva magát, hogy ekképpen védeni tudja a törvényen kívülieket. (Persze, néha azért muszáj volt ezt-azt besúgni...)
Ez a kalandor volt „a koronás Wargha” (1808–1876). Ő adta ki a bécsi policájnak: hol lelik meg az Orsovánál elásott, elrejtett koronát. Szép pénzt kapott érte, s egérutat.
Wargha a londoni emigrációban „túl jól élt”. Ez és bizonyos hírek gyanúba hozták: Kossuth bizalma elpárolgott. Wargha hazakéredzkedett, és 1860-ban újra szolgálattételre jelentkezett. Új fedőneve Adolf (Johnson).
A pénztelen, ambiciózus kisnemes azzal mentegette magát: elárulván a mozgalmat, védi is. Kis ügyekkel fedezi a nagyokat. Mások azonban cinikusnak, jellemhibásnak látták, pénzéhesnek, hazugnak, önfelmentőnek. Aki romlásának okát mindig és kizárólag a kiábrándítóan kegyetlen sorsban jelölte meg.
(Deák Ágnes: A koronás Wargha. Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában. Akadémiai Kiadó.)
*
Ratkó József: Zsoltár
Az anyák halhatatlanok,
csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
*
Benedek Elek
Többsincs királyfi
és más mesék
Tartalom
Az aranygyapjas kosok
A talléros kalap
A hétszépségű királykisasszony
Hammas Gyurka
A halász fia
A fekete havas
A tizenkét varjú
Jankalovics
A kerek kő
Többsincs királyfi
Az elrabolt királykisasszony
Jégország királya
Kondás Jankó
Az ember a legerősebb
Vas Laci
A só
Melyik ér többet?
A sündisznó
A deszkavári királyfi
A hazug legény
A tejkút
A világvándora herceg
Furulyás Palkó
A szárnyas királyfi
Az aranytulipán
A pelikánmadár
Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack
A háromvadas királyfi
Az aranyfogú királyfiak
Szerencsének Szerencséje
Az aranymozsár
Gyöngyvirág Palkó
A csúnya királyfi és a szép királykisasszony
Teddneki János
A béka-királykisasszony
Jakab és a zab
A csudaerejű sár
A király nyulai
Tamás kocsis
A vörös tehén
A szalmakirály
Mi van a ládikóban
A varjúkirály
Bolond Jankó
A bujdosó macska
Szép Palkó
A szegény ember szőlője
Gyöngyike
A szerencsekrajcár
Csali mese
Ismertető
Klasszikus mesemondónk, Benedek Elek munkásságának java terméséből válogat a kötet. Huszonhét különféle típusú mesét tartalmaz a hagyományos tündérmeséktől kezdve egészen a rövid példázatokig.
Az ismertebbek (Gyöngyvirág Palkó; A szegény ember szeretője; Több sincs királyfi; Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack) legtöbbjében, így Furulyás Palkó történetében is reális elemek keverednek a fantasztikummal. A népi hősök találékonyságát, talpraesettségét bizonyító fordulatos históriák közé tartozik A talléros kalap; A tejkút és több mese. Számos történetben - s ezek legtöbbje igen vidám - hol Durummo néven, hol Haj-haj fejedelemként színre lép az ördög is, de a furfangos népi hősök, köztük Hammas Gyurka még az ő eszén is túljárnak. A jótett, a jószívűség elnyeri jutalmát - a régi igazságot a kötet számos szép meséje példázza (Az elrabolt királykisasszony; A sündisznó stb.). Realista cselekménybonyolítás jellemzi a válogatás legterjedelmesebb darabját, A szerencsekrajcárt.
A gazdag válogatás meséi egytől egyig híven tükrözik a nép ügyességét, egészséges erkölcsi felfogását, jó kedélyét. Mindezt Benedek Elek a maga eleven és tréfás elbeszélő modorában közvetíti olvasóinak.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
http://legeza.oszk.hu/
http://mek.oszk.hu/00200/00232/#
+
Többsincs királyfi és más mesék
MVGYOSZ hangoskönyvek
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Tobbsincs-kiralyfi-es-mas-mesek-11758/
*
Krisztus – keresztelő
Nyár derekán hajnali hétkor
augusztusi forró vasárnap
halljátok, feleim, csoda történt:
új fia született a sárnak.
.
Maga Isten se tudott róla,
s nem adták hírül víg plakátok.
Csak egy sovány lány-anya száján
szelídült áldássá az átok.
.
Kenyérrel élt, akár a többi,
szűk kenyérrel, jó-szóval, nővel.
Megelőzött huszonkét évet,
és egyidős lett az Idővel.
.
S Hitlerek és Krisztusok nőttek,
rosszmájú őrült messiások.
De ő tudta: nem halállal kell
megváltani ezt a világot.
.
S íme, mint Úr testét a pap,
most magamagát felmutatván,
csókok lágy sebhelyeivel
s a kínok arcaival arcán
.
nyílt homlokkal utcára lép,
hogy szívét a tűz megjelölje,
vagy szelíd oktalan közönnyel,
mint ama Másikat megölje!
.
Ratkó József
*
Ősi magyar gyümölcsfajták, amelyeket tilos forgalmazni
2 éve | Herter Laszlo | 19 hozzászólás
2010. július 25. Közélet
A hétvégén voltam Kovács Gyulánál,
aki régi magyar gyümölcsfajtákkal foglalkozik.
Ebben a riportfilmben az 5. perctől látható:
1. rész
www.youtube.com/watch?v=TOrfBx09PjQ
2. rész
www.youtube.com/watch?v=YQTq2d6Adsg&NR=1
Van 500 különféle magyar gyümölcsfajtája (batul, ropogós cseresznye, páris, véralma stb stb stb), amit vadalanyon szaporítva könnyen szállítható formában önköltségi áron értékesít. A csemeték cserépben vannak, bármikor el lehet őket ültetni.
Sajnos, mint minden, ami a kis magyar emberek érdekét szolgálja az TILOS. Így ezen gyümölcsfajtákat sem lehet faiskolában megvásárolni, bolti forgalmazásuk törvénybe ütköző, idegen érdekeket sért, mivel ezen fajták évszázadok (ezredek?) során hozzászoktak a Kárpát-medence klímájához így nagyon ellenállóak, szívósak, műtrágyát, permetszert nem igényelnek, könnyen tárolhatóak.
(…)
http://ajobbik.network.hu/blog/a-jobbik-hirei/osi-magyar-gyumolcsfajtak-amelyeket-tilos-forgalmazni
*
Ratkó József
HALOTT HALOTTAIM
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
ki hiányzik a favágók a mesteremberek közül
a költők közül a parasztok közül
a szülők közül ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
Budai Nagy Antal mellől ki hiányzik
ki hiányzik Dózsa György seregéből
Bethlen úr mellől ki hiányzik
ki hiányzik Rákóczi talpasai közül
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik a felnégyeltek közül
a karóba húzottak közül
a kerékbe töröttek közül ki hiányzik
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
az akasztottak közül ki hiányzik
a regimentből ki hiányzik
ki hiányzik az őszirózsás
koszos cselédek közül
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik?
.
Halottaim, halott halottaim.
.
Nem szül nekem a fa fiút,
csak madarat, csak madarat.
Kikapart méhek az odúk,
lakatlan kismama-hasak.
Rám ki hasonlít, ki hasonlít,
ki őriz az időben engem?
Elevenszülő szerelem,
segíts, segíts meg engem!
.
Tündöklik ez a tél, szívemet megérinti,
hóhártyás talppal megtapossa,
pompázik, kényeskedve sétál.
Páváskodó, halálos évszak,
bögyében a holtak kihűlnek.
Az ég derengő inkubátor,
feltöltve füsttel, stronciummal.
Hol vagytok, édeseim, népem,
korahalottaim, zabi-halottaim,
holtak között lelencek, anyátlanok,
kitagadottak az időből,
hol vagytok, édeseim?
.
Miasszonyunk, miasszonyunk
fekszik a műtőasztalon,
most hoz halálra titeket,
nem kínlódik, öle alatt vödör;
és ott, a még anyaölmeleg
vérkocsonyában, a kocsonyás
vérmocsárban, süppedő
vérlápban, véringoványban
kicsi virág, kicsi virág,
úsztatja két pici karját,
állát föl, föl, föltartja,
fuldoklik, kiáltozik:
anyám, édesanyám
fogadj vissza engem
hatalmas öledbe
nem csináltam semmit
nem csináltam semmit
első fürdővizem
a te véred vala
az lett utolsó is
az lett utolsó is
s elhallgat. Meghalt? Meg sem született.
S nem halhat meg, aki nem élt még,
s nem élhet, aki meg sem született.
Mert a halál a születőké;
mert az élet a születőké.
.
Tömegsír ez a vödör? ez a szerelem-illatú
és fém-illatú és vérrel illatozó?
Nemzet-sír? Vörösmarty látomása?
.
Kerülnek innen tűzre, szemétre,
fejükön vérből korona,
égnek a kicsi-Dózsák
sercegve-sisteregve.
Ki esz föl titeket,
hitetek kibe épül,
húsotok kit nevel
szerelemre, forradalomra?
Mi készül itt, milyen irtóztató
rend, hogy ennyi az áldozat?
Milyen forradalom veretett itt le?
Mennyi Werbőczi s Zápolya
kell ennyi halálhoz?
.
Köttetett béke a halállal,
nagy-szégyenű, iszonyú.
S amit nem végzett el a fegyver,
deres, hüvelykszorító, kaszatömlöc,
karó, tüzes trón, akasztófa, kerék,
elvégzik most a szikék,
nikkelkanalak, csipeszek,
elvérzik ez a nép.
.
Kerülnek innen tűzre, szemétre,
egymillió, kétmillió,
kezükön vérből kesztyű,
mellükön vérből vért,
fejükön vérből korona.
Griffen, szarvasbogáron
indulnának haza.
.
Az ég derengő inkubátor,
feltöltve füsttel, stronciummal.
Műszerfény: meteor villan.
Félnek az én édeseim ezen a dombon.
Nem jár itt farkas, hogy örökbe
fogadná párosával őket.
Tántorgó tenyerű öregek
szedegélnek nagymama-arccal.
Melyiket a millió közül?
.
Itt vagytok-e mind, a jövőből
örökre hiányzók, halott halottaim,
akiknek nem jut élet,
akiknek nem jut halál?
Itt vagy-e kicsi énekesem, drágám?
mintha én ettelek volna meg,
torkomból fölénekelsz:
hóhér-anyácskám, gyönyörűm,
gyönyörtől zengő hegedűm,
játsszunk: ki szeret engem?
s énekel az a másik is, szépet lát, hómosta
födetlen leánytestet, száját fölszakítja az ének:
.
akarsz-e szeretni velem?
.
Bemutatlak a holtaknak;
apám-anyám mit szól hozzád,
mit mondanak a csípődre,
derekadra – jó-e szülni? –
.
Jaj, édeském, jaj, vérecském,
csípőm ki se kerekedett,
fülem ki se türemkedett,
szülőrésem meg se nyílt még,
ujjaimat hártya fogja –
hogy tudnálak én szeretni?
.
Azt mondja erre a fiú, kiénekelve a rothadó, meleg
rongyok, cserepek, trachomás üvegdarabok, szalmaszálak,
málló félcipők, csontok, kenyérhajak közül, fölénekelve a
romlás púpjából, ahova lökték:
.
jaj, édeském, jaj, vérecském,
ujjaidat fölnevelem,
csípődet kigömbölyítem,
gyöngyvé rakom fogaidat,
szülőrésed meghasítom,
kerülhetsz a hátam mögé,
szeress engem!
.
S így quot;Tahoma alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép,
ebből a szerelemből, s vándorol jövőt foglalni,
hazát foglalni, élők és halottak közül örökre kitaszítva.
Tőlük izeg, vonaglik, lökdösődik, kúszik odább ez a domb.
Mert nem ketten vannak és nem százan vannak.
Kétmillió szerelem,
kétmillió korahalottam, fele a földé és fele a tűzé,
nézd, hogy igyekszik odakötődni fához, kimetszett
köldök-gyökerével a földhöz, beletapadni kidobott bögre ölébe!
S megépül halott-Magyarország, ők nemzenek új kicsiket, és
lesz vala közülük költő, akinek szájából kivirágzik végre
a szegénységünket, lóvátett reményeinket visszavarázsló
hatalmas ének!
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 19. szerda, 18:04 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 26.
Régi magyar ÁLDÁS
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.
*
A Pálos rend erősödése és hanyatlása
Amikor az Árpád-ház kihal, az ősi tudást stafétabotként tovább kell adni, és ez a Pilisben lévő pálosokra hárul. Mintha egy kihunyófélben lévő láng továbbvitelét szerveznék meg! Ezért, amikor a pilisi központban működni kezd a rend, a királyokat találjuk legfőbb támogatóik között. Amikor az alapító, Özséb, 1270-ben meghal, éppen abban az évben hal meg IV. Béla királyunk is, a Szent Kereszt feltalálásának napján. Özsébet a generálisi székben Benedek követi egészen 1290-ig, és ugyanabban az évben hal meg, mint IV. László király! Szinte az „együtt élünk, együtt halunk” teljesedik be. A magyar királyok és a pálosok élete összekapcsolódik.
http://albaregalis.hupont.hu/14/taltosok-az-osvallas-tanitoi
+
2012. szeptember 27. csütörtök 18. óra
Rekettyés Mária: Pálosok a világ nagy tanítói
Remete Szent Pál tanai és annak gyökerei Babilonban, Egyiptomban
Helyszín: Pilisszántó Faluház. Előadás belépő 1.000.-Ft.
Információ:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
és 06-30/648-3543, www.egipatrona.hu
*
Titokzatos erő árad a magyar hegyből
A király sem közelíthette meg felügyelet nélkül
Energiamezők, piramisok és egy ősi rend titkait őrzi a szép Pilis hegység.
http://www.femina.hu/utazas/titokzatos_ero_arad_a_magyar_hegybol
*
Emberek aranyban
Budapesten, a Király utca 26 alatt a VAM Design Centerben Emberek aranyban címmel december 31-ig látogatható egy különleges kiállítás. Különleges, mert ebben a témában, ilyen alapossággal, ezekkel a tárgyakkal, evvel a koncepcióval még nem találkozhatott Európa.
A tárlat elemeit szkíta fejedelmi temetkezések régészeti leletanyagának reprodukciói, valamint nagyméretű, a feltárást és a leletmentést bemutató képek, molinók alkotják. A tárlatanyag gerincét képező tárgyak döntő többsége az u.n. "Issyk-kurgánból" és a Berel mellett feltárt lovas temetkezés, világviszonylatban is ritkaság számba menő leleteiből származik, azoknak méret- és anyaghelyes reprodukciója. A reprodukciók hitelességét az Ostrov Krym, a feltárást végző és a reprodukciókat pontosan és jogszerűen készítő, és a sok ezer éves leletanyag szerves részét is konzerválni, restaurálni képes restaurátornak, Krym Altynbekovnak privát intézete szavatolja. A bemutatásra kerülő tárgyak ízelítőt adnak a teljes kultúrkör leletanyagából, megelevenedik általuk Berel és Issyk leletein kívül a Cárok völgyéből származó tuvai lelet, és számos lelőhely emblematikus arany és ezüst tárgyai.
Maga a kiállítás nem csak az ásatások kézzelfogható eredményeinek, azaz a tárgyaknak, bemutatására alapul, hanem a teljes feltárási folyamatot bemutatja. A feltárást vezető és a restaurálást végző Ostrov Krym működésén keresztül végigvezeti a látogatókat a feltárás, a beazonosítás, a leletmentés, a konzerválás és a reprodukció munkafázisain. Megismerteti a közönséggel azt az emberfeletti munkát, mely során a három-négyezer éves szerves leletek, fából, bőrből, és vászonból lévő temetkezési emlékek is megelevenednek, és az aranyból, ezüstből készült szakrális tárgyak együttesét teljessé téve, egységes egészként mutatják be a sztyeppe urainak, kultúráját, képzettségét, gazdagságát.
A kiállítás látogatói átélhetik ezeknek a titokzatos földpiramisoknak a kutatását, a kincsek megtalálásának euforikus örömét, a leletek beazonosításának aprólékos, szinte nyomozati technikákat igénylő munkáját, és a restaurált leletek igéző szépségét megcsodálva egy időutazást tehetnek a lovasnomád kultúra fénykorába.
www.emberekaranyban.hu
*
Keresztény Európa?
Kitartás
A múlt héten négy brit jelent meg a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán. Strasbourgba minden évben szinte az összes európai ország több ezer állampolgára elzarándokol, igazságot keresve olyan ügyekben, amelyekre a hazai joggyakorlatban nem találtak kielégítő orvoslást. Meglepő azonban a négyek keresetének jellege: ők a szabad vallásgyakorlásnak jogát érzik korlátozva. A felperesek nem muszlim bevándorlók vagy valamelyik kisebbségi szekta tagjai, hanem anglikán és katolikus keresztények.
Shirley Chaplin 56 éves devoni ápolónő. Több mint 30 éven keresztül kis ezüstkeresztet hordott a nyakában, míg egy napon, 2009-ben hirtelen megtudta, hogy "higiéniai okok miatt" ez nemkívánatos. Többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó levenni nyakláncát, aminek az lett a következménye, hogy elbocsátották. Egy másik nő, Nadia Eweida hasonló okok miatt a British Airwaysnél veszítette el állását. Az ő kis keresztje állítólag nem felelt meg a cégnél előírt öltözködési előírásnak. Mindkét nő bírósághoz fordult, és minden fokon elvesztették a pert.
Más jellegű azonban Lillian Ladele panasza. Őt akkor bocsátották el, amikor a londoni anyakönyvi hivatal dolgozójaként nem volt hajlandó részt venni homoszexuális polgári esküvőn. Csakúgy, mint Gary McFarlane, aki a házasulandó párok tanácsadója volt, de az egyneműekkel nem szándékozott találkozni. Ők azzal indokolták panaszukat, hogy ez a fajta munkavégzés ütközne vallási és világnézeti értékeikkel.
Hivatalosan mind a négy eset a munka törvénye hatálya alá esik, de a strasbourgi pert figyelő európai keresztények nem így látják a dolgokat. Szemükben a demokrácia vizsgázik abból, amin megbukott a brit joggyakorlat: toleranciából és történelmi tudatból. A brit elbocsátások ugyanis korántsem egyediek. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyekben több nyugat-európai országban a munkáltatók, a helyi hatóságok, a jogalkotók azt a meggyőződést képviselik, hogy a keresztény hit valamiféle maradi, szinte szégyellnivaló, modern emberhez nem illő világnézet, magatartásforma. Ez nem csak az ateista többségű Hollandiában vagy Csehországban van így. A harcias ateisták között ott jeleskednek például a spanyolok, akik még fél évszázaddal ezelőtt mintakatolikusoknak tartották magukat.
Nemrég volt alkalmam beszélni Daphne McLeoddal, a Pro Ecclesia et Pontifice brit katolikus egyesület aktivistájával. Szomorúan beszélt arról, hogy hazájában annak, aki nyíltan vállalja keresztény hitét, szégyellnie kell magát "szabadelvű" polgártársai előtt. Leginkább akkor keseredett el, amikor azt mondta, hogy nincs olyan brit munkáltató, aki egy szikh dolgozót arra merne utasítani, hogy vegye le a turbánját.
A kontinens gyakorlatában győzött valami furcsa és érthetetlen politikai felfogás, mely az európaiaknak tiszteletet és toleranciát parancsol az idegen vallások iránt, miközben nekünk szégyenkeznünk kell saját hagyományaink miatt. Mintha a kereszténység csak inkvizíciót és erőszakos hittérítést jelentene. Eme idiotizmus jegyében még a karácsonyi képeslapokról is eltűnt a "Christmas" szó.
Ez persze más vallásokra nem vonatkozik. Amikor nemrég egy óvatlan német bíró nem eléggé humánus eljárásnak nyilvánította a körülmetélést, jókora politikai vihart kavart. Parlamenttől kormányig mindenki versenyezve igyekszik jóvátenni ezt a szörnyű bakit, amellyel egyszerre a zsidókat és a muszlimokat is sikerült felingerelni. Shirley Chaplintől idáig még bocsánatot se kértek.
A strasbourgi bíróság döntése a brit négyek ügyében precedensértékű lehet egész Európa számára, de valahogy nem vagyok optimista. Eme tiszteletre méltó testület rendkívül rest foglalkozni nyelvi, kisebbségi és vallási kérdésekkel. Most is valószínűleg munkaügyi esettanulmány lesz belőle, amelyből feltehetően nem sok minden következik majd. Persze, szeretnék tévedni. Legalább azért, hogy teljesen ne veszítsem el az Európába vetett hitemet.
Jaroslaw Gizinski
(hetivalasz.hu)
*
Nyugati rontás
Erdély.ma
Igaza volt Wass Albertnek, amikor már a Nagy Sós Vizeken túlról üzente, hogy Magyarországra a rontás nem csak keletről, hanem inkább nyugat felől érkezett. "Ha egyedül keletről jött volna a rontás, puskával a kezünkben elbántunk volna vele. A rontás nyugatról jött... A nyom nemcsak Washingtonig vezetett, de azon is túl, az amerikai egyetemre." Oda, ahová a magyar történetírók későn érkeztek, a környező országok történészei addigra elhintették a maguk legendáiból szőtt históriájukat.
De nem kell átrepülnünk az óceánt ahhoz, hogy a Nyugat nemzetünk feldarabolásában játszott főszerepét felfedezzük. Ormos Mária történész szerint 1919 februárjában a francia vezetésnek sikerült mindenkit meggyőznie, hogy a román hadseregnek szüksége van az Arad-Nagyvárad, illetve a Nagyváradtól észak felé kiinduló vasútra ahhoz, hogy Lemberg (a mai Lvov) vidékén segítségére legyen a bolsevikok ellen harcoló lengyeleknek. Valójában az egész a lengyel-francia osztozkodást szolgálta az egykori orosz birodalom nyugati felében.
A világban való utazásaim alatt meggyőződésemmé vált, hogy a magyar érdekre ma is csak vállat rándítanak a magas kancelláriákon. Az Egyesült Államokra talál továbbra is Wass Albert megállapítása, miszerint "ennek a népnek a politikusait nem érdekli sem a magyar igazság, sem a román igazság, sem a kongóbeli igazság, sem az ilyen vagy amolyan igazság. Egyetlen egy dolog érdekli csak, hogy mához két évre, három évre vagy négy évre hány szavazatot kapnak."
Ami pedig öreg kontinensünk nyugati fertályát illeti: ők is a napi érdekeikhez igazítják a kelet-európai népekhez kötődő viszonyt. A lényeg, hogy ne legyen gondjuk velük, és hozzon valamit az ország kasszájába. Nem egy kisebbségi európai képviselővel beszélgetve majd mindegyikük azt mondta, hogy a nemzetiségek problematikája nem szeretett téma a közös Európában.
Nincs olyan nagyobb ország, amelynek nagynemzeti politikusai ne rángatóznának a kisebbségi követelések hallatán. Így inkább hallgatnak róla. És ujjal mutogatnak minden olyan országra, amely saját útját akarná járni, nem szeretne másodrangú polgárként élni a közös Európában. Az országrontó történelmi szerepükre pedig emlékezni sem akarnak. Főleg, ha a számos országba szétszórt magyarok utalnak erre.
Román Győző
Székely Hírmondó
*
Churchill is eltussolta volna a katyni mészárlást
Winston Churchill egyetértett Sztálinnal abban, hogy a Nemzetközi Vöröskeresztnek nem szabadna vizsgálatot indítania a katyni mészárlással kapcsolatban – derült ki titkosítás alól feloldott amerikai iratokból.
Nemzetközi vizsgálatot akart indítani a Londonban székelő lengyel emigráns kormány feje, Wladyslaw Sikorski tábornok az 1940-es hírhedt katyni mészárlással kapcsolatban, amely során 21 ezer lengyel tisztet gyilkoltak le a szovjetek. A kezdeményezésnek azonban nem várt ellenzője akadt: Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke.
„Szigorúan elleneznünk kell minden, a Nemzetközi Vöröskereszt vagy más szervezet által folytatni kívánt ’vizsgálatot’ azokon a területen, amelyet a német hatóságok irányítanak” – olvasható a Sztálinnak küldött 1943. áprilisi táviratában. A szovjetek sokáig a nácikat okolták a mészárlásért, Moszkva pedig csak a kilencvenes évek elején ismerte el, hogy a példátlan bűntett a sztálini titkosrendőrség, az NKVD tisztjeinek lelkén szárad.
A US National Archives and Records Administration múlt hét hétfőn tette közzé azt a több mint kétezer dokumentumból álló, titkosítás alól feloldott irategyüttest, amely a varsói amerikai nagykövetség sajtóközleménye szerint „a lengyel nemzet ellen elkövetett bűntettel kapcsolatos tudásunk elmélyítéséhez járul hozzá".
A távirat szerint Churchill közli Sztálinnal, hogy Sikorski „nehéz helyzetben” van, mivel nagy nyomás nehezedik rá Lengyelország részéről, hogy bizonyítsa: képes szembeszállni a Szovjetunióval. Először a londoni kormány külügyminisztere, Anthony Eden próbálta elérni Sikorskinál, hogy „ejtse” az ügyet; április 17-én a tábornok végül felkérte a Nemzetközi Vöröskeresztet az ügy kivizsgálására. Hat nap eltelte után a Vöröskereszt kijelentette, hogy hajlandó együttműködni a mészárlás kivizsgálása érdekében, de azzal a feltétellel, ha valamennyi érdekelt féltől, tehát az oroszoktól is kap erre felkérést.
Churchill elkeseredetten küzdött azért, hogy fenntartsa a diplomáciai kapcsolatot Lengyelország és a Szovjetunió között, s hogy ne adjon propagandaeszközt Hitler kezébe, gyengítve ezzel a szövetségesek közötti viszonyt. Ezzel azonban már elkésett: Sztálin postafordultával, április 25-én már arról számolt be, hogy Molotov külügyminiszter értesítette a lengyeleket a diplomáciai kapcsolatok megszűnéséről, mivel a lengyel sajtó továbbra is „szakadatlanul űzi szovjetellenes kampányát”.
*
Karácsony Sándor
A nyolcéves háború
(Részlet)
"Háború van, hát háború van, mit tagadjuk. Kitört az első tanító és tanítvány legelső találkozásakor, és tartani fog, míg csak iskola lesz a világon. Legfeljebb a hadieszközök és a harcmodor módosulnak néha. A diákháborúról az él a diáktudatban, hogy a tanári kar kezdte. És ez meglehetősen valószínű, úgy első látásra. Ők az idősebbek, okosabbak, tapasztaltabbak, hatalmasabbak, a minden tekintetben előnyösebb helyzetben levők. A diák, különösen az első osztályosok kis ártatlan, teljes mértékben ki van szolgáltatva önkényüknek. Egy ilyen tíz-tizenegy esztendős naiv lélek jóhiszeműségében vall, mint a parancsolat, ha kérdik. Késő bánat, eb gondolat aztán, mikor utólag keserűen kell tapasztalnia, hogy jobban tette volna, ha egy kicsit óvatosabb. De megtanulja. Első intőkonferencia, vagy legkésőbb értesítőosztály után tudja már mind, hányadán állunk. És ha a felsőbb osztályosok jóakaratú figyelmeztetésének el nem hitte, tapasztalhatja a maga bőrén, hogy nem babra megy a játék. Humbug minden takargatása a meztelen igazságnak, smonca az, hogy „nézd, édes fiam, tekintsd bennem az atyai jó barátodat”. Háború van, életre-halálra szóló elkeseredett küzdelem, végkimerülésig, ember ember ellen, olyan keserves kézitusában, amilyenről a gorlicei áttörés alkalmából lehetnek emlékeik azoknak, akik végigcsinálták. Van, aki nem hiszi? No, sétáljon velem egyet, és nézelődjünk. Ha igaz az, hogy nincs háború, minek az a nagy fegyverkezés? És mi az, ha nem arzenál, amit itt most megmutogatok? Hadi múzeum talán? Lehetni lehetne, de ki meri azt állítani, jótét lélek diákember, hogy kimentek már a divatból eme szúró-vágó szerszámok? Notesz, osztálykönyv, intőcédula, index. Tehát szekunda, beírás, intés, buktatás. Hazaizenés, szülők felcitálása, büntetésfeladat, viccelés (igazi nevén froclizás). „Kicsípés”, „padból-folytattatás”, örökös gyanúsítás a puskával, dolgozatíráskor életbe lépett rendszabályok a lesés elkerülésére, pikkelés és néha pofon is. Referálások osztályzás előtt, br… Kijelentések, mint például maguk akarnak kibabrálni velem? Esetleg: hiszen, ha akarnám, még a jeleseket is megbuktathatnám, jó lesz vigyázni… „Ahám, maga az a híres futó?” … dúl a háború. A pad alatt mindig nyitva van a könyv, ha a pad tetején be kell csukva lenni. A pad alatt Winnetout olvasom, mikor a pad tetején Vercingetorix viselt dolgai vannak soron. A pad alatt óvatosan továbbcsúsztatom azt a bizonyos cédulát, amelyre rá van írva, hogy „add tovább Szabónak”, miközben arcom a leghíresebb reneszánsz festők angyalkáinak ártatlan mosolygását ölti magára, a pad alatt puska lapul, tavalyi dolgozatfüzetek bújnak meg ártatlanul, a pad alatt szoktam odaszíjazni az előttem ülő bal lábát a padhoz, hogy vergődjék majd, ha fel akar ugrani, a pad alól indulnak titokzatos útjukra a tintás lábú legyek… A pad alatt konferenciáznak, sakkoznak és indulnak nyaktörő körútra osztályszerte a merészebbek, a pad alatt működnek a bicskák kezdőbetűk arányában, a pad alatt
írja meg az ember a házi feladatát, sőt még szundíthat is egyet adandó alkalommal, bizonyos esetekben, ha úri kedve éppen úgy találja jónak. A pad alatti világ alattomos tagadása mindennek, ami a pad fölött szokásos és kötelező. Titkolt, de elszánt és egymás között minduntalan hangsúlyozása annak, hogy ami odafönt. történik, ahhoz nekünk semmi közünk, abba akaratunk ellenére sodródunk bele, kényszernek engedve élünk benne, annyira hajtjuk meg dacos fejünket előtte csak, amennyire okvetlenül muszáj. Gessler kalapszerű tekintélyszimbóluma előtt fogcsikorgatva tesszük tiszteletünket, ahol lehet és ahogy lehet becsapjuk, kijátsszuk, bolonddá tesszük, kifigurázzuk."
*
SZŐTS ISTVÁN EMLÉKKONFERENCIA
http://film.elte.hu/wp-content/uploads/2012/09/Szots_emlekkonferencia_absztraktok.pdf
+
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szőts_István
+
Szőts István (1912–1998)
(…)
Ugyancsak hányatott második – és egyben utolsó – játékfilmje, a Móra Ferenc regényéből 1948-ban készült Ének a búzamezőkről sorsa. Az 1943-ban pacifizmusa és egyik fontos motívuma, az orosz és a magyar paraszt kézfogása miatt egyszer már elutasított forgatókönyvet Szőts 1947-ben újra előveszi. A kézfogást azonban a kötelező orosz-magyar testvériség korában is kioperáltatják vele. Szőts azonban végre dolgozni akar, kihagyja hát az epizódot, mert úgy gondolja, a regény humanizmusa és pacifizmusa, a parasztok földszeretete és élni akarása, a hadifogságban sínylődő vagy onnan hazatért katonák tragikus sorsa soha nem volt olyan aktuális, mint 1947-ben.
A film – az Emberek a havason-hoz hasonlóan – máig érvényes módon szól a 20. századi ember meghasonlottságának gyökereiről: arról az állapotról, ahogy a hagyományos erkölcsi normák az egyszerű emberek számára nem nyújtottak többé megfelelő kapaszkodót az újfajta konfliktusok kezeléséhez. Az erkölcsi normákat azonban nem lehet büntetlenül áthágni. Ezért Szőts az Emberek a havason-ban a jogos fájdalom, az Ének a búzamezőkről-ben pedig a háború okozta kényszerhelyzet ellenére sem oldozza fel Csutak Gergelyt a gyilkosság bűne, Ferencet pedig a lelkiismeret terhei alól.
A művészi invenciókban gazdag, mély emberséggel átitatott Ének a búzamezőkről-t maga Rákosi Mátyás tiltatta be: már az első kockáknál, a búzaszentelési körmenetnél elhagyta a vetítőt. A film valamennyi kópiáját lefoglalták, és néhány vetítéstől eltekintve hosszú évtizedekre páncélszekrénybe zárták. (…)
http://magyar.film.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=36519&catid=9&Itemid=11
*
Ének a búzamezőkről
fekete-fehér, magyar filmdráma, 82 perc, 1947
rendező: Szőts István
író: Móra Ferenc
forgatókönyvíró: Szőts István
zeneszerző: Polgár Tibor
operatőr: Makay Árpád, Hegyi Barnabás
vágó: Morell Mihály
szereplő(k):
Görbe János (Ferenc)
Szellay Alice (Etel)
Bihari József (Öreg)
Simon Marcsa (Szüle)
Bánhidi László (Messzi Gyurka)
vetítik:
TABÁN (1016 Budapest, Krisztina körút 87-89. , tel: 1-356-8162) Szerda (Október 10.) 18:00
URÁNIA NEMZETI FILMSZÍNHÁZ (1088 Budapest, Rákóczi út 21. , tel: 1-486-3413, 1-486-3414) Hétfő (November 5.) 18:00
*
Móra Ferenc
Ének a búzamezőkről
ISMERTETŐ
Az 1927-ben írt regény komor témája az első világháború, de nem a harctereken sínylődő katonákról szól elsősorban, hanem azokról a tragédiákról, amelyek a hátországban játszódnak le. Tanyavilágban élő két emlékezetes asszonyalakja közül az egyik - Etel - váltig hiszi, hogy férje egyszer hazajön, a másik viszont "összeáll" a nála dolgozó orosz hadifogollyal. Ez utóbbi nem is éri meg férje visszatérését: gyermekszülésben meghal, a hazakerült férfi viszont a sorsközösség vonzásában fokozatosan összemelegszik az urára hiába várakozó Etellel - házasságot is kötnek, gyerekük születik. Kiderül azonban, hogy az elhunytnak hitt férj él, s ez teljesen összeroppantja az életüket: az asszony megzavarodik, és egy éjszaka a halastóba fullad, a férfi pedig a bűntudattól űzve felakasztja magát. Móra mindezeket a tragikus fordulatokat nem romantikus színezéssel, hanem népmesei-balladás árnyalatokkal jelentíti meg, ami különös helyet jelöl ki a műnek a magyar regényirodalom térképén.
http://mek.oszk.hu/00900/00962/index.phtml#
*
Emberek a havason 1.
fekete-fehér, magyar filmdráma, 89 perc, 1942
rendező: Szőts István
író: Nyírő József
forgatókönyvíró: Szőts István
zeneszerző: Farkas Ferenc
operatőr: Fekete Ferenc
rendezőasszisztens: Morell Mihály
vágó: Kerényi Zoltán
szereplő(k):
Görbe János (Gergely)
Szellay Alice (Anna)
Ferenczi Péterke (Gergő, a gyermekük)
Bihari József (Üdő Márton)
Makláry János (kalauz)
Erdélyi havasok. Felhők, fenyők, kis ház. Itt él Csutak Gergely székely favágó a feleségével, Annával és Gergővel, a kisfiúkkal. A táj szépsége, a természet közelsége mégsem hoz töretlen boldogságot. A szép fiatalasszonyra szemet vet a munkaadó, míg férje távol van. Anna elmenekül, de a szakadékba zuhan. Gergely halálos bosszút áll. Bebörtönzik, de amikor lehull a hó és jön a karácsony, megszökik, hogy ajándékot adhasson a kisfiának, a kicsi Gergőnek.
A film 1942-ben Velencében művészeti díjat nyert.
2000-ben a magyar filmkritikusok titkos szavazással az évszázad 12 legjobb magyar filmje közé választották.
Idő szerint | Hely szerint
Vetítik:
URÁNIA NEMZETI FILMSZÍNHÁZ (1088 Budapest, Rákóczi út 21. , tel: 1-486-3413, 1-486-3414) Péntek (Szeptember 28.) 17:15
+
Emberek a havason 2.
Erdei Csutak Gergő székely favágót arra bírja egy fakitermelő vállalkozó, hogy családostul költözzék föl a havasokba, mert jól fizető munka vár rájuk. Új helyükön aztán a vállalkozó rátör Gergő feleségére, Annára. A rémült asszony elmenekül, de szakadékba zuhan. Hiába kúrálják, ápolják, Anna meghal, s még holttestét elvitetni sincs pénz: élőként viszi férje a vonaton. Halálos bosszút áll Gergő, s ezért bebörtönzik. Karácsonykor megszökik, hogy ajándékot vigyen kisfiának, de egy csendőrgolyó leteríti. A favágó társai azt színlelik, hogy ők fogták el az időközben meghalt szökevényt. Az érte kapott vérdíjból vesznek Gergő árva kisfiának ruhát, csizmácskát.
http://kgy.nava.hu/collections/100/emberek_a_havason.html
*
Különgyűjtemények
Magyar játékfilmek (1941-1981)
100 magyar játékfilm a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményéből. A filmek NAVA-pontokban tekinthetőek meg. A gyűjteményben jelenleg 118 film található.
http://kgy.nava.hu/index.html?coll_id=100
*
A nagy Szabó Ervin-vita
http://tortenelemportal.hu/szaboervin/
*
CSÚCSFEJEK: egy másik civilizáció koponyái?
Olyanok, mint az ember, de mégsem. Vékony, hosszú nyakuk, és valószerűtlenül hosszúkás koponyájuk különbözteti meg őket - fizikailag. Hogy szellemileg milyen képességekkel rendelkeztek, arról csak találgatások folynak.
Már szinte minden kontinensen bukkantak ilyen koponyákra, a legtöbbet azonban Peru környékén és Egyiptomban láthatjuk ma is, múzeumokban kiállítva. Bár a tudósoknak megvan a magyarázata a furcsa fejformára, az az első logikus vizsgálatnál elbukik.
Még mi is tanultuk az iskolában: a kisbabák koponyáját bizony elkötötték, esetenként falapok közé szorították, attól lett csúcsos bizonyos kultúrák tagjainak a feje. Ezzel a magyarázattal számos gond van.
Az egyik, hogy talán nem is bírná ki élve egyetlen kisbaba sem, ha hónapokon, éveken át akkora nyomást helyeznének a koponyájára, amitől az maradandóan eldeformálódik.
A másik, hogy ha megnézzük a képeket, jól látszik, hogy a forma kifejezetten gömbölyded, tojás formájú. Ilyen szabályosra nem lehet "préseléssel" alakítani a csontozatot - különösen nem, ha falapok közé szorítják. Márpedig kocka formájú koponyával még nem sok ásatáson futottak össze?
De a lényeg: a normál felnőtt emberi koponyának megvan a térfogata. Szabad szemmel is jól látható, hogy ezek a koponyák sokkal nagyobbak, mint a normális. Egy emberi koponya térfogata 2200-2500 köbcenti között mozog, a világ különböző pontjain talált megnyúlt koponyák viszont 2600-3200 köbcentis űrtartalmúak. És még ha lehetséges is lenne ilyen szabályosra préselni a koponyacsontokat, az legfeljebb a formáját változtatja meg, a méretét nem. Ahhoz tudniillik még több csontra lenne szükség.
A képen egy ókori egyiptomi hercegnő szobra látható. Kísértetiesen hasonlít a koponyákra, amiket Peruban találtak. És kinek volt még ilyen koponyája Egyiptomban? Ekhnaton fáraó, azaz IV. Amenhotep igazi reformerként valósághű ábrázolásokat kezdett készíttetni az uralkodóról és családjáról.
Az első feleségéről, Nofertitiről készült mellszobor máig az ókori művészet egyik legkiemelkedőbb alkotása.
Így tudjuk, hogy ők nem ugyanúgy néztek ki, mint a közönséges emberek. Mindketten vékonyak és magasak voltak, hosszú végtagokkal, vékony, hosszú nyakkal és hosszúkás koponyával.
Nofertitit lenyűgözően szépnek tartották. Ekhnatonnal három lányuk született, mind a hármukat ugyanilyen fejformával ábrázolják a szobraik.
Ezt a tudomány igyekszik olyasmivel magyarázni, hogy Ekhnatonnak valamilyen hormonális betegsége volt, amitől kissé nőies volt a megjelenése is. Ez okozta a koponya-elváltozást, és ezt örökölték lányai is. Igen ám, de Nofertiti nem örökölt tőle semmit, mégis ugyanolyan volt. Hosszúfejű és tökéletes - ahogy az egész család.
És a többiek?
Peruban több tucat ilyen koponyát találtak, a temetésük módjából következően valószínűleg szintén az uralkodó osztály tagjai lehettek. Érdekes,hogy legtöbbször a nyújtott koponyákon csak két koponyalemez összenövése, így egy fő varrat látható, mígnem a homo sapiens sapiensén három.
A kilencvenes években Szibériában, Omszk mellett került elő több nagyon hasonló koponya, a tudósok i. sz. 4. századra teszik a korát. Nem sokkal ezután Oroszországban is találtak hosszú koponyákat, ők a 3.-5. század környékét jelölték meg származásnak.
Belgiumban múzeumban látható az a hosszú koponya, ami egy középkori kolostor ásatásai során került elő, de találkozhatunk itt 6. századi francia női csúcsfejjel is.
A kérdés az, honnan jöttek, és miért voltak ilyen kevesen? Ha egy másik emberi faj lennének, akkor megtalálhatóak lennének az általános populációban - akár a mai napig is.
Számos elmélet szól arról, hogy ezek a csúcsfejek az emberhez genetikailag hasonló faj, de különbözik a Homo Sapienstől, és valami más bolygón fejlődött ki. Úgy vélik, ők - amit fizikai szinten a jóval nagyobb agytérfogat is jelezhet -, akik időnként megjelennek a Földön, hogy segítsenek egy kicsit előre vinni a dolgokat.
*
A CITROM
Az alábbi cikk Dr. Dezsényi Emese doktornőtől jött,
aki mentő-és katasztrófavédelmi orvos.
A CITROM 10.000-szer erősebb mint a KEMOTERÁPIA.
http://www.angyalszarny.eoldal.hu/cikkek/nepi-praktikak/a-citrom-10000-szer-erosebb_-mint-a-kemoterapia-.html
+
http://www.hazipatika.com/taplalkozas/zoldseg_gyumolcs/cikkek/tizezerszer_erosebb_a_citrom_a_kemoterapianal_most_kiderul/20120219000201
*
Isteni véletlenek
Amióta Lucifer, avagy Prométeusz, stb. lehozta az égi tudásfény szikráját, olthatatlan megismerési vágy tüze égeti az embert. Mi, alkotókészségben élen járó magyarok, fokozott figyelemmel fürkésszük a világ és alkotóinak természetét. Lényünk okkereső hajlama, a belső összefüggések után kutatva, erősen berzenkedik a sok esetben előkerülő, véletlennel való megokolástól. Hiszen a véletlenek ismétlődése, egy számNAGYSÁGREND után, már törvényszerűség után kiált. Józan ítélőképességgel, de a véletlen egyezések létét elutasítva, nézzünk körül a múlt színpadán! Vajon mitől lehet, hogy idegenbe és ismeretlenségbe száműzött történelmi nevek, furcsa emlékharangokat kongatva bennünk, ismerősen csengenek?
A múlt írásbeliségében, az egyiptomi és a sumér kultúrákig ér emberi visszatekintő lámpásunk fénye. A fellelt ismeretek fényében, egyre több helyen vetődik fel a sumér és a magyar nyelvi rokonság kérdése. A kategorikus igen vagy nem ez ügyben még várat magára. A rokonításhoz bizonyos szavak megegyezése még önmagában kevés, szélesebb körű vizsgálat kell. Való igaz, hogy a másik oldal, a finnugorságtól való származtatás még kevésbé állja meg a helyét, és hiába bukkanni ENNÉL TÁGABB KÖRŰEN a világban szerte szét régi és mai népnevek és helynevek értelmes egyezéseire, tudósaink ezeket mereven elutasítva, a véletlen, vagy a bizonytalan olvasat számlájára írják. Pl. a mezopotámiai kultúrák Úr, Uruk és Kis városneveit nem fogadják el, mondván, hogy nem lehet tudni az akkori kiejtést.
Jelentésük ismeretének híján, ebben van is bizonyos ésszerűség. Azonosságot, a szavak EGYÜTTES külalaki és tartalmi egyezése jelent. Mint pl. az angol CUP és a magyar kupa szavak hangzókban is, és a jelentésben is megegyeznek, tehát nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy szoros rokonságban állnak egymással, sőt azonosak. (Az angol a fejet HEAD-nak, az agyat BRAIN-nak, a koponyát SKULL-nak fordítja.) Érdekes, hogy a németben szintén megjelenik a KOPF hangsor, fej értelemmel. (Az agy GEHRIN a koponya SCHADEL.) Tehát van egy angol szó, a CUP, csésze, kupa értelemmel, és másik, a német nyelvben megjelenik a KOPF, fej értelemmel. Most jön a véletlen! Magyarban a két különállónak tűnő fogalmat egy ugyanazon hangsor kifejezi, a KUPA. Ez bizony valóban véletlen (!) lenne, ha a kultúrtörténészektől nem tudnánk, hogy az emberiség hajnalán az áldozó és ivó csészéket, kupákat a legyőzött ellenség KOPonyájából készítették. (KUPán vágták? Kétszeresen is. A másod ízben akkor, amikor a koponya egyik felét ivókarimává képezték.) Már pedig a magyarban a KOPonya, a KUPa és a KÚP szó gyökerei szoros jelentési és alaki azonosságot mutatnak.
Amint az ősi latinban is CAPis, áldozócsésze, és CAPut, fej, fejcsúcs, (de még sem a belül üreges koponya). A közös gyökerű angol és német nyelv elveszítette azt a belső láncolatot, amelyet a latin viszonylag, a magyar pedig pontosan megtartott. Ha figyelembe vesszük honfoglaló vezéreink KAPUDÁN, azaz kapitány címét, mely a törökben is meg van, mutatja a szóbokor keleti meglétét, tehát nem feltétlenül a latinból került át a magyarba. De minek is versengve tépelődni a latin vagy magyar elsőségen, ha a magyarban e fogalomkörhöz egy természeti hangot utánzó szó, a KOPP is kapcsolódik. (A latin híján van az ősi kialakulásra mutató hangutánzó szavaknak, szemben a magyarral.) Vagyis az elfogulatlan vizsgálat ez esetben, a magyar nyelvben természeti gyökerekről eredő szószármazás mutatkozik, melyhez gyakorlati párhuzam is adódik, a koponyából készített ivókupák szkíta eredetű kultusza által.
Térjünk át izgalmasabb témákra, a feledésbe merült keleti eredet-szálak felfejtésére! A korunk kultúrájának gyökérpontjában álló Szentföld és környéke, különös szálakon érkező, de egy pontba futó véletleneket rejt.
- A mai Izrael térképén van RABA, HARIS, DURA, ABDA, GÁT, PAROD nevű település. Ez lehet még véletlen, ám Galilea tartományban mind a mai napig van TURAN, ALMAGOR ÉS MAGHAR település, (ahol keleten az AL szócska névelőként gyakori előfordulású)! Figyelembe veendő, hogy a helynevek ősi névadó logika alapján, visszautalnak az ottani népesség kultúrkörére, és e hagyományról tudó Győrffi György, elfogadott történészünk is a helynevek alapján rekonstruálta honfoglaló törzseinket.
- Nos, Szabó Árpád: Aranygyapjú, 1966-os kiadványú könyve belső borító térképén (a mai szíriai Halab város körül) ÁRPÁD nevű települést mutat az antik görög térkép!
- A bibliák hátuljában térképek segítik az olvasó eligazodását. A Jézus korát bemutatón fellelni a Názáret közelében lévő SKITOPOLISZ városát. Ismerősen cseng? (Mai neve BEJT SEÁN.) Mindezek, magyar nyelvi és történeti jelentésekkel egyeznek.
- Halászó-vadászó múltunknak ellentmondó szálak kötnek az ősi Kánaánhoz is! Ideje felidézni az oklevélkutató-könyvtáros Horvát I. megállapításait! Régi jászainknak a törvényekben és oklevelekben, a bibliából megismert, PHILISTAEUS, (filiszteus) majd 1681-től, kettős névvel hol váltva, vagy meg egyszerre mindkét formában, ,,PHILISTAEUS azaz JASONES” név-kiírás jelölte. A történelem sodrában, csak 1741-től tűnik el végleg a Philistaeus nevezet. (Horvát I. Jászok, 1829.) Véletlen, mondják a tudósok. De Horvát I. további kutatásai szerint a véletlen névcserét cáfolja a visszafelé is előkerülő azonosítás. Ugyan is a hitéleti kérdésekben járatos, korabeli tudós fordítók által, az 1382-ik évi magyar nyelvű Ószövetségi töredékekben, a kánaáni Philistaueus, és a XVI. sz. eleji Debreceni Magyar Legendárium Szent Dávid életével kapcsolatban említett Philistaeusok is stb. magyarul JÁSZ-nak lettek lefordítva. (Horvát I. Rajzolatok, 1825.)
A magyar oklevelekből feltalált PHILISTEUS név további közhasználatára utal PILIS hegységünk neve is, melyben Dömösnél húzódik a Jász-hegy nyúlványa. Itt is együtt a kettős forma, ahogy Pilis-Jászfalu esetében is!
- Nézzük, mi szól mellette, vagy ellene? A névazonosság nem-véletlen volta mellett szól a bibliai leírás a filiszteus Góliát öltözékéről, amely azt halpikkelyesnek mondja. Ugyanez a pikkelyes bőrpáncél viselet látható a Trajanus-domborművek jász-jazig harcosain is, amit tőlük, meg a parthusoktól vettek át később a rómaiak. A névazonosságot tehát, más oldalról erősíti a közös hagyományból származó hasonló viselet, holott akkoriban a viseleti és kultúrális sajátosságok, közlő szerepet töltve be, a nemzetiségi hagyományok részét képezték.
- A jászok hazai kettős névadásának véletlenségét cáfolja még, a moldvai JASSI város hasonló esete. Ugyanis a régi latin iratok JASSI városról, a FORUM JAZIGORUM és FORUM PILISTINORUM formákat is fenntartották, visszautalva a jászok kétféle megjelölésére. Szlávul egy időben még JASSKI TARG volt, és mindegyik forma Jászvásárt jelent. Horvát hozza, hogy szlávul, (tótul) a Jász=GAZ, és JASSI neve pedig GIASIUM, és ez oly kiejtés-változat, amely a magyar nyelvben is megjelent, ahogy a Jásznak itt volt GYÁSZ kiejtése is. (Jászruha=gyászruha.)
A régiségben tehát a Jászok, a kor hozzáértői által azonosítva voltak, a zsidók nomadizálása idején már nagy városokkal bíró, sőt, egy ideig még a frigyládát is birtokló Philistaeusok egy ágával. Ezzel szemben korunkban, nálunk, még a Jászok ókori Pannoniai léte is tagadott, és a sarmatiai JAZYGesekkel való azonosságuk is kétségbe van vonva. A folytonosság tagadók elfelejtik, hogy a Duna másik oldalán még szorosabb névegyezéseket lelni fel.
- A római kori Pannonia régészeti maradványain fentmaradt:
1) Dráva mellékén, köbe vésve találták RESPUBLICA IASORUM, (egyenesen Jász Köztársaság) továbbá
2) a horvátországi Toplicán talált kő felirata AQUA IASAS, (Jászfürdő városa) valamint
3) az erdélyi Várhely körül talált kövön DACORUM IASSIORUM felirat, (dák jászság,) és ez utóbbiak lehettek a későbbi a moldvai Jászvásár népe. A jászok egy ága tehát már a római időktől a Kárpát-medencében volt.
A hazai körkép után, nézzük meg a szentföldi Phalesztinát, mert ott is kettős névadás jelentkezik!
Ősi hagyomány vezényszavára lett a magyar jászsági helynevekben a népre utaló JÁSZ előtag, (mint Jászapáti, és Jászberény,), Nos ennek párhuzamára akadni, a korábbi phalestinai filiszteus városok ASdod, és ASkalon AS részében. Figyelem! Ezeknek a mai napig JASZ kiejtése van, és ezzel a kánaáni területen is megjelent a kettős névadás! Sőt, a filiszteus GAZA város egyenesen a moldvai JASSI város GIASIUM formájával ad szoros megfelelést. Duplikátumnak tűnik, ahogy az amerikai Philadelphia is mása a görög hasonnevűnek, hiszen e szokás ősi hagyományból táplálkozott.
-Kapcsolódó hasonlósága miatt, vegyük nagyító alá Izrael-Israel állam nevét is! Az ország, ezt Izsák pátriárka fiának Jákobnak, istentől kapott második nevéről nyerte, akit el is ismernek az izraeliták ősatyjuknak. Izrael=Israel atyja, Izsák, névrokona volt, a közelmúltban elhunyt izraeli=israeli miniszterelnöknek, Izsák=Jicchák Rabinnak is. Azaz itt az Izsák nevet mai napig Jiszáknak írják és ejtik, ahogy Izrael-Israelt is Jiszraelnek, lásd Erec Jiszrael.
Valóban véletlenül egyezik JISZrael neve, az ottani őslakos nép nevével? Ennyi egyezés véletlen volna? Az elfogulatlan észérvek szerint, az Egyiptomból avagy Krétáról jött, (nincs eldöntve) kánaáni jász-filiszteusok, korábbiak lévén a bevándorló izraelitáknál, ami a Jiszrael, és a Jiszák, Jisszakár, stb. név-gócosulás esetében, ősi jász névadásra utal. Az elfeledett ősi hagyomány is ezt sugallja, amely a törzs nevét és a hatókörébe tartozó helyrajzi neveket a törzsi ősatyáról eredeztette. Ismétlem, ezért lett Budajenő, a Jenő törzséhez tartozó település is, és a szláv országok és fejedelmek is nevükben viselték a származás-jelölő SZLÁV szótagot, pl. Szlavónia, Szvetoszláv, Venceszlav, stb.
-E ponton óhatatlanul tovább gyűrűzik a kényes kérdésáradat! Vajon Jézus Urunk neve is, nem rejti-e egy ottani jász törzsi ősatya, avagy egyenesen egy törzsi isten nevét? Hiszen ismert a Jesu, Jeshua forma, és Forrai Z. T. az Ősi hitünk c. művében említi az arameus evangéliumokban megjelenő Jesse alakot, míg az arab Issa-t mond. Ha tehát a névvariánsok területi és kulturális kapcsolata kimutatható, akkor közös gyökerekről kell eredniük, és nyílván a korábbi nép az átadó. Esetünkben ez, a jász-filiszteus lenne.
-Még egy adatot kell említenünk. A Biblia szerint, Ábrahám ősatyának volt egy egyiptomi származású szolgálója Hágár, aki később ágyasa lett, és IZMÁEL-(Hizmael) nevű fiat szült neki. Visszacseng e név is, mert Árpádi királyaink alatt, Magyarországba nagy számú bolgár és egyéb, (ezek szerint Egyiptomból elszármazott) izmaelita lakosságról tudni. 30 kisebb városban éltek az ország szélén, kereskedésben és pénzügyekben való jártasságuk miatt, királyainktól sokszor pénzügyi kiváltságokat kaptak, sőt a pénzverés terén jeleskedtek. Szaracén, és böszörmény néven is feltűntek, és mohamedán vallású kunokként is történik azonosítási kísérlet. Valami elfeledett, ősi kapcsolatra mutat mindez, főként, ha az 1881-es, Héber kútforrások c. műre támaszkodó Révai Lexikon, Hagar-ország címszavát is idekapcsoljuk. Ebben áll:
,,Hagar-ország, az újhéberben Magyarország elnevezése, innen hagri annyi, mint magyar.”
Tehát még az újhéber is egyiptomi kapcsolat-körbe utalja a magyar nemzetet, csak a magyar tudományos világ marad bezárva a finnugor bűvkörbe.
– Mindezek után, érdekes véletlen lenne csupán, a híres JERUZSÁLEM legkorábbi UR-, illetve URU-SOLYMA nevének magyaros csengése? (Volt később Hiero-solyma formája is.) Herodotosz szerint a szent sólyom városa volt. A szomszédos pártus (hun) birodalomból ránk maradt ábrázolásokon, a király kitárt szárnyú „ragadozó madarat” hordott a koronáján, ahogy egy időben az egyiptomi fáraók is.
Figyeljünk csak a Szentföldi földrajzi nevekben előjövő, görög, szent jelentésű (H)IERO és JERU tagra! (A HIERO és JERU formák, csak latinos átiratú változatai, a görög IERO-nak.) Mivel pl. JERUsalem=HIEROsolyma, és JARmuk=HIEROmykes, ebből értelemszerűen adódik, hogy a JERI-ko, és JOR-dán nevek is ezt a tagot rejtik, és ezekben szintén szent értelemmel bírt. Azonos földrajz nevek helyi gócosulása viszont, mindig az ott lakóktól ered, és valóban, híradás szól az Ábrahám bejövetelekor már itt élt HOReus=HORita népről. Véletlenül az itteni NAZARET falu neve is egybesimul a NAZÍR szó változataival, mely a héberben kiválasztott, áldott, a törökben főnök, és egyéb keleti nyelvekben szent jelentést ad. Vagyis, a sok korai névalak oda mutat, hogy a Szentföld, ezen ,,szent” nevét már jóval Jézus előtt el kellett nyernie. Az izraeliták előtti műveltséget a közelben, az egyiptomi, a szír, a föniciai, és a philisteus ősi népek képviselték. Ezek közül, egyrészt szorosabb kapcsolatba kerültünk a philisteus néppel, valamint az izmaelitákkal, és a szkitákkal, (lásd az említett itteni Skitopolist). A szíriai Emesa város és Emese ősanyánk nevének párhuzama véletlen lehetne, ha nem akadtunk volna már Arpad város nyomára, (lásd a fentieket)!
Olvasd tovább itt, nagyon érdekes a cikk!:
http://www.kincseslada.hu/ magyarsag/ content.php?article.273
Bognár Ferenc
*
Miért éppen Presser Gábor?
Az idén először és utoljára nyilvános, hogyan díjazza a zeneszerzőket és dalszövegírókat a saját jogvédő egyesületük alapítványa. Miért Presser és Bródy kapja a legtöbbet a könnyűzenei szerzők közül? Miért nem kap egy fillért sem Nagy Feró vagy Szikora Róbert? Támogatja-e a szakma a fiatalokat, és ha igen, hogyan? Van-e bárki másnak köze hozzá, hogyan osztják el a jogdíjaikat a szerzők?
Az Artisjus által alapított, ám attól függetlenül működő Artisjus Zenei Alapítvány "civil kultúratámogató szervezetként" határozza meg magát, és többféle támogatást nyújt a szerzőknek. Az évente 500 milliós nagyságrendű összeggel gazdálkodó alapítvány a premizálási alapjából évente részesít járadékszerű támogatásban zeneszerzőket és dalszövegírókat, akik listáját most először tette fel a honlapjára. A névsor kisebb indulatokat is kiváltott, zenészkörökben és internetes fórumokon egyaránt. Az alapítványt az idén jogszabály kötelezte arra, hogy hozza nyilvánosságra a listát, amelyben kisebbségben vannak a könnyűzenei szerzők - ám a komolyabb érdeklődést ők váltották ki.
http://www.quart.hu/quart/nagy/20120914-az-artisjus-alapitvany-es-a-szerzok-penzbeli-tamogatasa.htm
*
Az alternatív rendszerváltás
ON THE GROUND 1989-94 - Rodolf Hervé
Rodolf Hervé magyar származású francia képzőművész, Lucien Hervé (Elkán László) fotóművész fia. 1989 utolsó napjaiban érkezett Budapestre. Magyar kultúrájú külföldiként rögzítette a rendszerváltás éveit, és vetette bele magát a budapesti undergroundba. Hervére inspirálóan hatott a változás kora, a légüres tér, amelyben a régi rend szabályai már nem, az új rendé pedig még nem voltak érvényesek. Az akkori Budapest ereje és hangulata magával ragadta, így eredeti terveivel ellentétben közel egy évtizedig maradt. Az itt látható képein elsősorban a budapesti szubkultúra mindennapjait, ünnepeit, jellegzetes figuráit, személyiségeit, és a mára már eltűnt kultikus helyeit láthatjuk. Művészeti értékükön kívül képei fontos dokumentumai is ennek a kornak. Képeit nem galériákban, kiállítótermekben mutatta be, hanem art mozikban vagy a Széchenyi fürdőben például, új divatot teremtve ezzel a gesztussal. 1991-ben a francia Rézonances csoporttal együtt vesz részt a későbbi Trafó épületének elfoglalásában. Budapesten töltött évei végén úgy érezte, hogy a társadalmi változások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeit, és 1997-ben visszatért Párizsba.
http://index.hu/nagykep/2012/09/16/az_alternativ_rendszervaltas/
*
Ismét a grund országa lehetünk
http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/video-ismet-a-grund-orszaga-lehetunk-nyilasi-2174747
+
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/mlsz-orszagos-futballtorna-indul-kozepiskolasoknak-2174621
*
Ha sört iszom, részëg vagyok tölle, de tölle,
Szid az asszony, nem törődöm vélle, vélle.
Hazamegyek, lefekszem melléje, melléje,
Itt a hátam, beszélgessen vélle, vélle.
Ijaha, haha, csuhajja, haha,
Nem lëhet az ember fából,
Ki kell rugni / Néha kirúg a hámfából.
Illegő ja billegője, volt a fene soha jó!
Itt a bor és itt pálinka, itt mulat a részeg banda.
Bor, pálinka, gólya orra, koppantója, egyenes görbe fakerék,
Ó, de szép, millyen szép ez a háromlábú szék!
http://www.folkradio.hu/
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 18. kedd, 13:14 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 25.
Ady Endre:
Szelíd, esti imádság
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.
.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam:
.
"Adj csöndes éjt szüleimnek,
adj csöndes éjt mindeneknek.
Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám,
viselj gondot rám, ámen."
*
Testi, lelki és szellemi feltámasztás-feltámadás
„Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság.
Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból.
Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: »Ne sírj!« Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: »Ifjú, mondom neked, kelj föl!« A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Mindnyájukat elfogta a félelem, és így magasztalták Istent: »Nagy próféta támadt köztünk.« »Isten meglátogatta népét.« Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken.”
(Lk 7,11-17)
*
Ha megbukik a birodalom
2012-09-18 Magyar Hírlap
A híres antropológus, Jared Diamond magyarul is megjelent sikerkönyve az Összeomlás címet viseli. Diamond nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy felderítse, milyen okok játszottak közre a nagy birodalmak összeomlásában.
Egy birodalom összetett rendszer, így a feladat nem könnyű, de a könyvből azért mégiscsak felsejlenek az alapvető okok. A birodalom úgy működik, hogy irányító központjai az anyagi és szimbolikus erőforrá-sok jelentős részét magukhoz ragadják a perifériákról, és aztán ezekből az erőforrásokból fedezik a birodalmi elit és környezete szükségleteit, valamint a birodalom üzemeltetésének költségeit. Az összeomlás többnyire akkor kezdődik, amikor a birodalmi központ mértéktelenné válik. Részben úgy, hogy olyan sok erőforrást szív el a perifériákról, hogy az már a perifériák helyi társadalmainak elemi szintű újrateremtési folyamatait veszélyezteti. Részben pedig úgy, hogy egyre inkább elhanyagolja a rezsiköltségeket, és az elszívott erőforrásokat kizárólag saját céljaira fordítja. És - ami talán a leglényegesebb - hajlamos maga is elhinni azokat az önfelmentő hamis ideológiákat, amelyek a mind emiatt sokasodó kudarcokért a perifériák népét teszik felelőssé. Mindennek azonban viszonylag rövid időn belül végzetes következményei lesznek. A perifériák reprodukciós katasztrófái nyomán ugyanis éhínségek, járványok és lázadások láncreakció-szerű lebomlási folyamatai indulnak el, amelyek egy bizonyos kritikus pont után már semmilyen erőfeszítésekkel sem visszafordíthatók, s a birodalom összeomlik.
Néhány évvel ezelőtt még teljesen abszurd vállalkozás lett volna ezt a forgatókönyvet Európára alkalmazni. Ma már nem az. Európa bajban van, eddigi történetének talán legkritikusabb válságát éli át. Noha Európa a Római Birodalom széthullása óta formálisan soha nem szerveződött egyetlen birodalommá, de valójában mindig létezett rejtett birodalmi szerkezete, amelyet általában valamilyen békerendszer testesített meg. A wormsi konkordátumtól a westfáliai békén át a Szent Szövetségig és az antantig, valamint most az Európai Unióig bezárólag mindig kialakult egy olyan megállapodás-rendszer, amely ezt a rejtett birodalmi szerkezetet megtestesítette. És amikor ezeknek az egyezségeknek a mélyszerkezetét kikezdte a mértéktelenség, az összeomlás hamarosan bekövetkezett. A pusztító háborúk mindig akkor robbantak ki, amikor az önmagát túlélt birodalmi szerkezet meggyengült, ám a hatalmi rendszer főszereplői nem tudtak megegyezni az új birodalom alapvető szerkezeti elemeiben. Most is erről van szó, kimerülni látszik az a birodalmi egyezségrendszer, amelyre a második világháború utáni birodalom épült. Ez önmagában még nem volna katasztrófa, ám az új birodalmi egyezség létrejöttét egyelőre szinte lehetetlenné teszi egy sajátos csapdahelyzet. E csapda lényegének jobb megértéséhez világos különbséget kell tennünk hatalom és uralom között.
A hatalom mindig azok kezében van, akik az adott emberi közösség anyagi és szimbolikus erőforrásait, illetve azok elosztását ellenőrzik. Ezek ma olyan európai székhelyű, ám valójában globális pénzhatalmi rendszerek, amelyek a nyilvánosság előtt önmaguk puszta létét is tagadják. Amit és akit mégis látni lehet belőlük a felszínen, az az Európai Bizottság elnöke, a német kancellár, a francia elnök vagy a brit miniszterelnök, ám ők csupán az uralmat gyakorolják. Vagyis teszik azt, amit a hatalom valódi birtokosai diktálnak nekik. És végül ott a harmadik főszereplő, a választópolgár, akinek formálisan jogában áll időnként változtatni az uralmi elitek összetételén, de a hatalom birtokosait képtelen ellenőrizni és befolyásolni. Ráadásul döntéseit alapvetően azok a manipulatív mechanizmusok (a globális média) határozzák meg, amelyeket a hatalmat gyakorló "láthatatlanok" tartanak a kezükben. E három főszereplőt olyan zavaros, az anarchia és káosz felé csúszni látszó kommunikációs tér kapcsolja össze, amely a mai állapotában egészen bizonyosan alkalmatlan az új birodalmi egyezség alapjainak létrehozására. Az Európai Bizottság elnökének legutóbbi beszéde azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy a hatalmi elitek eldöntötték az új birodalmi szerveződési elveket, és jelezték az uralmi rendszerben szorgoskodó "megbízottaiknak", hogy mi a feladat. Az új egyezség lényege egy olyan "föderatív" államszövetség, amelynek komplex társadalom-újratermelési logikája egyelőre ismeretlen. Minden jel arra utal azonban, hogy a birodalom rejtett hatalmi magja történelmi félreértésben van. Ami ugyanis az új egyezségből kiolvasható, az nem más, mint a kifosztott periféria sorsára hagyása, illetve rendészeti eszközökkel való megfegyelmezése. Ez azonban értelemszerűen aligha lehet tárgyalási alap a főszereplők között. Az uralmi elitek, élükön például
Barrosóval, a bizottság elnökével, eddig általában cinikusan kiszolgálták ugyan az Európa feletti hatalmat kézben tartó globális tőkét, de most talán valóban felsejlett előttük a szép új világ képe, amelyben a kontinens egyre nagyobb részére evidens módon kiterjedő permanens polgárháborút közvetlenül mégis csak nekik kellene majd menedzselniük. Ahhoz azonban, hogy az új egyezség ennél kicsit kedvezőbb forgatókönyvre épüljön, a dolgokat nevükön kellene nevezni, de a jelek szerint ez már meghaladja a jelenlegi uralmi elitek mentális, morális és intellektuális képességeit. Marad tehát a csapda...
Bogár László
*
Vámbéry Ármin
180 éve született, 150 éve indult legnagyobb utazására és egy híján 100 éve halt meg Vámbéry Ármin. Orientalista, író, nyelvész, világutazó. Koldus sorból emelkedett fel, hogy később királyok keressék a társaságát. Fél lába béna volt, de gyalog bejárt egy fél kontinenst. Tucatnyi könyve, több száz cikke jelent meg Európa-szerte. 16 nyelven beszélt. Alig tudunk róla.
Viktória, angol királynő az általa leginkább nagyra tartott embereknek felajánlotta, hogy születésük napját jegyezzék be a windsori kastély könyvébe, hogy minden évben személyes üdvözletet küldhessen nekik. Vámbéry Ármin szégyenkezve közölte a hozzá küldött kamarással, hogy sajnos nem tudja a születési dátumát. Senki sem gondolta, hogy érdemes feljegyezni ilyesmit egy félárva, mozgássérült, koldusszegény zsidó kisfiúról a kolerajárvány kellős közepén, hiszen nem sok esély volt rá, hogy megéri a felnőttkort. Ezért Vámbéry születésnapja az a dátum, amit zavarában mégiscsak bediktált az angol királynő kalendáriumába: 1832. március 12.
A kisfiú Wamberger Hermannként látta meg a napvilágot. Dunaszerdahelyen piócaszedésből élt, de így is éhezett, az iskolákban pedig csúfolták a mankója miatt. Magányos volt, ezért olvasott és álmodozott. Bekerült a szentgyörgyi piarista gimnáziumba. A hatodik osztály után azonban pénz híján abba kellett hagynia, tíz évesen már házitanítóskodásból élt. Hamar kiderült, hogy elképesztő érzéke van a nyelvekhez. A magyar, a német és a héber után még gyerekként a latin, majd a francia következett. Amikor 20 évesen Pestre került, már tucatnyi nyelven olvasott, köztük svédül, spanyolul, angolul és törökül. Olyan szegény volt, hogy albérletre sem futotta: egy szabólegénnyel közösen osztoztak az ágyon egy Dob utcai nyomortanyán. Eközben bejárt az Egyetemi Könyvtár olvasótermébe tanulni. Itt tűnt fel a napi 15-16 órát olvasó fiú a könyvtárosnak, Garay János költőnek, aki hamarosan bemutatta barátainak, köztük Vörösmarty Mihálynak, Arany Jánosnak és Kemény Zsigmondnak. Elmondta nekik, hogy élete vágya egy törökországi utazás, mert a magyar nyelv keleti gyökerei izgatják. Javaslatukra, úgy ahogy volt, lyukas cipőben felkereste Eötvös József bárót, aki kapcsolatai segítségével elérte, hogy útlevelet kapjon. Ekkor már a Vámbéry Ármin nevet használta.
Éveket töltött Törökországban, ahol kezdetben a forradalmi emigránsok, köztük a muszlim vallást felvett Kmetty tábornok, azaz Kjemil pasa támogatták. Az összes fontos európai nyelvet ismerő fiatalember hamarosan nélkülözhetetlen lett a török udvarban, követeknek, minisztereknek fordított. Isztambulban Resid efendi néven ismerte mindenki, ezen a néven küldte el cikkeit a Pesti Naplónak is, mert a Vámbéry nevet nyelvészeti munkáinak tartotta fenn. Magyarról is fordított: egyebek mellett Vörösmartyt ültette át törökre, és az újonnan tanult perzsára és arabra. Tudományos munkái németül és angolul is megjelentek. Hazatérése után az Akadémia tagjai közé választotta a hat gimnáziumi osztályt végzett fiatalembert. Nem sok idő töltött itthon: meggyőzte az Akadémia elnökét, hogy támogassa közép-ázsiai utazását, hogy a magyar nyelv keleti rokonait kutathassa.
1862-ben indult. Olyan országokba jutott el, ahol Marco Polo óta nem nagyon járt európai ember, hiszen egy kíváncsiskodó hitetlen könnyen hóhérkézen találhatta magát. Tökéletes nyelvérzékének köszönhette, hogy mindenütt elhitték: egy igazhitű kolduló dervis érkezett hozzájuk. Noha a magyar nyelv közeli rokonait nem találta meg, ismeretlen népeket, vallásokat, szokásokat térképezett fel. Perzsiától Kína határáig bejárta a fél kontinenst. Többször volt életveszélyben, de éles eszének és szelídségének köszönhetően mindig megmenekült.
Két évvel később óriási jegyzetanyaggal tért vissza Budapestre. A csodabogárnak tartott tudós Eötvös Józsefen kívül senkit sem érdekelt. Egy hónap múlva tovább ment Londonba, ahol világhírű felfedezőként fogadták, kastélyokban szállásolták el. A térség iránt érdeklődő brit hírszerzéstől az egzotikumra fogékony arisztokratákon át a tudósokig mindenki az ismeretlen országokról kérdezte. Személyesen fogadta a királynő, barátságába fogadta a walesi herceg. Angol nyelvű útleírását lelkesen méltatta Dickens is. Bram Stokernek ő mesélt először az erdélyi román vajda, Vlad Tepes Drăculea figurájáról. Az író aztán bele is szőtte a budapesti egyetemen tanító Arminius professzor figuráját Drakula-regényébe. Egyesek szerint a vampire szót is az ő nevéből alkotta Stoker.
Ha Angliában marad, a lovagi cím is kijárt volna az egykori nincstelen magyar-zsidó fiúnak, de ő a hazatérést választotta. Mivel angliai népszerűségéről Bécsben is értesültek, Ferenc József a budapesti egyetem keleti nyelvek tanszékének vezetőjévé nevezte ki. Boldogan tanított, pedig sok irigye volt. Néhány kollégája kétségbe vonta, hogy valóban beszél-e perzsául, csak a perzsa sah látogatása győzte meg őket. Barátja, a walesi herceg tiszteletére adott fogadásra alacsony származása miatt nem kapott meghívást, így a vendéglátók szégyenére a trónörökös kereste fel őt. Az ilyesmi rosszul esett neki, mégsem fogadott el hosszabb külföldi meghívást. Magyar hazafinak tartotta magát. Az is volt. Amikor az idős Jókai Mórt megkérdezték, mi volt élete három legfontosabb olvasmányélménye, így felelt: a Biblia, Shakespeare és Vámbéry. Máshol már filmet készítettek volna róla.
Nyáry Krisztián
+
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
http://mek.oszk.hu/02300/02395
Vámbéry Ármin: Küzdelmeim
http://mek.oszk.hu/03900/03975
Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél
A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése
http://mek.oszk.hu/06900/06996
Vámbéry Ármin: A magyarság keletkezése és gyarapodása
http://mek.oszk.hu/03000/03032
*
Ez a vonat, ha elindult, hagy menjen!
Énutánam senki ne keseregjen!
Ha valaki énutánam kesereg,
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg!
.
Édesanyám mi van a kötényébe?
Három alma. - Adjon egyet belőle!
Úgyse sokat ehetem az almáját,
Mert viselem a Ferenc Jóska csákóját.
Úgyse sokat ehetem az almáját,
Mert nyergelem a Ferenc Jóska pejlovát.
***
Besorozott a német katonának,
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak.
Lovat adott, kesely lábú paripát,
Avval menek, kisangyalom, tehozzád.
.
El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
Reád bízom jóbarátom, virágom,
Éljed vele világodat, nem bánom!
.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovát, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
http://www.youtube.com/watch?v=dmI2rGkRuxI
*
Zoltanus Philippus
Pünkösd utáni tizenhatodik vasárnapot követő kedd
Szeptember 18.
Kupertinói Szent József hitvalló
Kupertinói Szent József élete gyönyörű kivirágzása annak az egyszerű és tanulatlan erénynek, melyet Assziszi Szent Ferenc minden másnál többre tartott tanítványaiban. Írni alig tudott és mégis csodaszépen beszélt Istenről; az erények elméletéhez nem értett és élete mégis, gazdagon át volt szőve a kegyelem csodálatosnál csodálatosabb megnyilatkozásaival.
1603 jún. 17-én született Copertinoban, a nápolyi királyság egyik eldugott kicsiny falujában. Szülei földhöz ragadt szegény emberek voltak s így nem gondolhattak taníttatására. De amit szellemiekben elmulasztottak, azt bőven pótolták lelkiekben: már gügyögő gyermekkorában elhintették lelkében a jámborság és istenfélelem csiráit. A szelíd és magába vonuló fiú már kora fiatalságától különös vonzódást érzett a szerzetesi élethez. Nagy is volt az öröme, mikor a helybeli kapucinus-kolostor lakói tizenhét éves korában maguk közé fogadták laikus testvérnek. De öröme nem sokáig tartott; gyönge testi szervezete és ügyetlensége miatt hat hét múlva elbocsátották.
Józsefnek fájt a kényszerű távozás; saját szavai szerint „mintha a kapucinus öltönnyel együtt a bőrét is lehúzták volna”. De alázatosan meghajolt a Gondviselés rendelése előtt és zokszó nélkül visszatért szüleihez. Ekkor minorita nagybátyja kivitte, hogy a grotellai minoriták befogadták harmadrendű testvérnek. Így mégis csak sikerült bejutnia Szent Ferenc követői közé. Igaz, egyelőre a legalacsonyabb és legmegvetettebb szolgálatokat végeztették vele; de ez egyáltalában nem bántotta. Hiszen ő minden munkát úgy végzett, mintha magának Istennek végezné. Ami ideje a munkán felül maradt, azt az imádságnak és elmélkedésnek szentelte. Már ekkor különös áhítattal viseltetett a Boldogságos Szűz iránt; bizalmaskodva kedves édesanyjának szólította, képét nap-nap után liliomokkal, rózsákkal és más idő szerinti virágokkal ékesítette, naivságában cseresznyével és más gyümölcsökkel kedveskedett neki s tiszteletére együgyű, de mély érzésű dalokat költött. Ez a gyermekded közvetlenség és naiv merészség érett szentet takart. „Az én Anyám önfejű, mondotta. Hozok neki virágot, nem törődik velük; kedveskedem neki cseresznyével, nem kell neki. Kérdezem, hát mit akar. S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az én eledelem.”
A fiatal fráter mély és bensőséges jámborsága, még inkább készséges és mindig vidám engedelmessége idővel gondolkodóba ejtette elöljáróit. Józsefnek már akkor az volt az elve: „Az élet kellemetlenségei csak gyermekharc durrogó pisztolyokkal, az engedelmesség pedig kocsi, mely édesdeden a paradicsomba visz”. Úgy találták, aki így érez és él, az magasabbra van hivatva. 1625 jún. 19-én másodszor is beöltöztették a rendbe, most már nem laikus, hanem klerikus testvérnek és egyben meghagyták neki, hogy lásson hozzá a teológiai tanulmányok elvégzéséhez. A szentet kimondhatatlan boldogsággal töltötte el a gondolat, hogy a püspöki felkenésben nemsokára elnyeri a legfönségesebb hatalmat. Lelkesedéssel fogott tehát neki a tanulásnak. De hiába; csakhamar látnia kellett, hogy a tudomány nem neki való. Bármennyire törte magát, jó eredményt nem tudott elérni. Elöljárói azonban rendkívüli jámborságára való tekintettel szemet hunytak a készültségében mutatkozó kisebb hiányok fölött és már 1628-ban megengedték neki az egyházi rend fölvételét.
A felszenteléssel új korszak kezdődött József életében a misztikus elragadtatások és látomások kora. Egyik extázis a másikat követte nála. Mert teste és lelke a folytonos önsanyargatás és a szüntelen benső imádság következtében olyan készséges eszközévé finomult az isteni szeretetnek, hogy a legkisebb jel vagy egyetlen szó, mely bármi tekintetben Istenre vonatkozott, pl. harangszó, orgonabúgás, a Boldogságos Szűz vagy a szentek neve, a kínszenvedés vagy a mennyország gondolata elegendő volt hozzá, hogy pillanatok alatt elragadtatásba merüljön. Ilyenkor mintha a fizikai világ törvényei rája nézve elvesztették volna érvényüket, rendszerint a magasba emelkedett s hosszabb-rövidebb ideig ott lebegett. Máskor meg, mikor a szívét betöltő nagy szeretet heve lobbot vetett, valósággal röpült, mint a madár. Egyszer pl. a karácsony szent titka fölött érzett határtalan örömében felugrott s előbb táncra perdült, azután pedig a templom közepéről a főoltárhoz repült és ott több mint egy negyedórán át átölelve tartotta a tabernákulumot anélkül, hogy az oltáron égő tömérdek gyertya közül csak egyet is levert volna. Az elragadtatások különösen mise közben ismétlődtek nála igen gyakran. Ezért miséje három óráig, sőt néha még tovább is eltartott. Mivel ez nagymértékben zavarta a kolostor rendjét, elöljárói kevéssel felszentelése után minden közös kötelesség végzése alól felmentették és úgy intézkedtek, hogy az étkezést is szobájában végezze. Később itt állítottak számára oltárt is.
A szent rendkívüli adományainak e nagy óvatosság ellenére is hamar híre futamodott. Az emberek tömegesen tódultak hozzája, hogy szem- és fültanúi lehessenek megfoghatatlan misztikus elragadtatásainak. Később az inkvizíció is figyelmes lett a dologra és hogy minden visszaélésnek elejét vegye, szigorú vizsgálat alá vonta a szent életét. A vizsgálta 1638-ban Nápolyban indult meg, majd Rómában folytatódott. József olyan egyszerű és természetes feleleteket adott a hozzája intézett kérdésekre, hogy bírái semmi kivetnivalót nem tudtak találni életében. A szent Officium mégis úgy intézkedett, hogy egyelőre az assziszi kapucinus-kolostorban szigorú őrizet alatt tartsák. De ez semmit sem változtatott a dolgokon. Az extázisok szinte nap-nap után ismétlődtek, és a népcsődületek is tovább folytatódtak. 1651-ben pl. a protestáns János Frigyes braunschweig-lüneburgi herceg is ellátogatott Assziszibe és az ott tapasztaltak hatása alatt visszatért a katolikus Egyházba. X. Ince pápa a további csoportosulások elkerülésére 1653 júl. 22-én, titokban, szinte lopva a félreeső pietrarossai, onnét pedig a fossombronei kapucinus-kolostorba vitette a szentet. Utóda, VII. Sándor azonban, miután meggyőződött róla, hogy botránytól nem kell tartani, 1657-ben visszaadatta őt rendtársainak, a minoritáknak, akik osmoi kolostorukban jelöltek ki számára tartózkodási helyet.
Az Osmóban töltött hét esztendő a legteljesebb testi és lelki béke jegyében múlt el. Az az átmeneti lelki elsötétedés, mely előtte két éven át gyötrő vigasztalansággal és szárazsággal sújtotta, végleg tovatűnt, és helyén ismét fölragyogott a rendkívüli kegyelmek napja. Egy-egy elragadtatás most már 6-7 óráig is eltartott és alig hogy az egyik véget ért, kezdődött a másik. Utolsó idejét csaknem állandó extázisban töltötte a szent. Ennek megfelelően mindjobban elszakadt a világtól. Osmóban rendtársain, a püspökön és ennek helyettesén kívül jóformán senkivel sem érintkezett. Egyetlen világi öröme már csak a madarakkal és virágokkal való barátkozása volt. Ebben is hű követője volt Assziszi nagy szentjének. Órák hosszat el tudott bíbelődni fecske, stiglic, kenderíce és egyéb barátaival. Ha imádsága vagy elmélkedése végeztével csicsergő barátai körülröpdösték, ő jókedvűen így szokott rájuk kiáltani: „Énekeljetek csak madárkáim, énekeljetek vidáman; ne féljetek, nem vagytok terhemre”. És ilyenkor a kis dalosok fölemelték hangjukat és még hangosabban dicsérték Teremtőjüket.
József ezekben az években test szerint is majd annyi időt töltött misztikai lebegésben (levitáció) szeráfi imádságban a föld fölött, mint a földön. Vágyát ez nem elégítette ki. „Jézusom, sóhajtott föl, Jézusom, vonj föl magadhoz. Nem bírom már itt lent. Vonj föl oda, ahol te vagy!” Ez a tüzes szent vágya végre teljesült. Hatvanéves korában egy orozva rátört forró láz felőrölte amúgy is fogyatékos életerejét. Nagy áhítattal magához vette a szentségeket, aztán e szókra fakadt: „Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet és gyújtsd fel benne szereteted tüzét” s szelíd mosollyal átszenderült az örök életbe (szept. 18). Mivel sírjánál mindjárt temetése után számos nyilvánvaló csoda történt, rendtársai azonnal megindították szentté avatási pörét. Ez azonban az Egyház szokott óvatossága és körültekintése miatt a vártnál sokkal tovább elhúzódott úgy, hogy az ünnepélyes boldoggá avatás csak 1753-ban, a szentté nyilvánítás pedig 1767-ben következett be. Azóta ez a szigorú ítéletű egyház így imádkozik: „Ó Istenem, Te elhatároztad, hogy mindent fölvonzol a földről fölmagasztalt egyszülött Fiadhoz : add kegyelmesen, hogy szeráfi hitvallódnak, Józsefnek érdemei és példája szerint minden földi vágynak föléje emelkedjünk és kegyelemben eljussunk ahhoz, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben Isten örökön örökké. Ámen”.
*
A barátság áldása
„...teérted áldott meg engem az Úr."
(1Mózes 30:27)
Van egy alapelv a Bibliában, amit meg kell tanulnod, ha élvezni akarod mindazt a jót, amit Isten az életedre tartogat: az áldásokat a megfelelõ kapcsolatok hozzák! A Biblia azt mondja: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz…” (Példabeszédek 13:20). Az Ígéret Földje elfoglalásának története azt tanítja nekünk, tartozhatunk olyan emberek társaságához, mint Józsué és Káléb, akkor bejuthatunk oda, és elfoglalhatjuk azt, de tarthatunk olyanokkal is, mint a tíz kém, akik mindebben nem hittek, és meghaltak a pusztában.
Amikor József Potifár házába került, nagyszerû áldásokat is hozott magával. Amikor a fáraó palotájába került, az az egész nép felvirágzását hozta el. Amikor Jákób haza akart térni saját családjához, apósa, Lábán, ezt mondta: „Kérlek, maradj… mert mindabból, amit tapasztaltam, rájöttem, hogy teérted áldott meg engem az Úr.” A filippi gyülekezet hosszú ideig volt munkakapcsolatban Pál apostollal az evangélium terjesztésében. Õk támogatták az apostolt anyagilag, Pál pedig a lelkiekkel szolgált feléjük. Azt írja: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az elsõ naptól fogva mind a mai napig” (Filippi 1:3-5). Mi volt a jutalmuk? Pál azt mondja: „mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben” (Filippi 1:7). A kegyelem egyszerûen annyit jelent: „mindaz Istentõl, amire valaha szükséged lehet, bármilyen helyzetben, amivel csak szembe kell nézned”. Milyen csodálatos! Pál Jézustól kapta, a filippibeliek pedig Páltól.
Tanuld meg felismerni azokat, akik Isten áldásaiban járnak, és kerülj hozzájuk olyan közel, amennyire csak tudsz! Az áldások a kapcsolatok által érkeznek!
*
RABSZOLGASÁGUNK TÖRTÉNETE !
AZ EMBERISÉGET ÉS JAVAIT ,
VALAMINT A VILÁGTÖRTÉNELEM ÖSSZES BIRODALMÁT PUSZTULÁSBA DÖNTŐ VILÁGERŐ NEVE:
A KAMAT
Imre Máté gyűjtése
http://www.youtube.com/watch?v=oL1jk1-mURc
http://vilaghelyzete.blogspot.hu/search?updated-min=2012-01-01T00:00:00%2B01:00&updated-max=2013-01-01T00:00:00%2B01:00&max-results=50
http://www.youtube.com/watch?v=8-yRNEdl20o&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=CvhD9rwaSqE
http://www.youtube.com/watch?v=6hXMlDjkioE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=rY6iOBiVk0M&feature=fvwrel
http://www.youtube.com/watch?v=FZ0P87w5TIg
http://vimeo.com/23215718
http://dotsub.com/media/38d7177f-869c-4922-8424-9795986de2f2/embed/hun
http://www.youtube.com/watch?v=r18QlCPfGrg
http://vimeo.com/20265973
http://www.youtube.com/watch?v=fLDwF6d076E
http://www.youtube.com/watch?v=JBrcSdI2XlE
http://vimeo.com/7307853
*
Gáborjáni Szabó Kálmán
(Debrecen, 1897. szeptember 18. – Budapest, 1955. június 19.) magyar festő, grafikus, művésztanár.
Élete és munkássága szorosan kötődik a Debreceni Református Kollégiumhoz. Stílusára Aba-Novák Vilmos hatott. Művészete a népi írók mozgalmának szellemi rokona.
Vaszary János és Révész Imre növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1922-től 1945-ig a Debreceni Református Kollégium rajztanára volt. 1923-tól fametszeteket készített. Jézus élete című metszetsorozatát 1926-ban alkotta meg. 1930 – 1931-ben Rómában járt. 1934-ben könyvalakban is megjelentette ex libriseit. 1936-ban "Parasztok" című, 10 lapból álló fametszet-sorozatot készített. 1937–38-ban a Debreceni Református Kollégium számára festett nagyméretű, magyar történelmi tárgyú freskósorozatot 1938-ban Rómában gyűjteményes kiállítást rendezett. Olaszországi élményeit "Itáliai városképek" (Visioni d'Italia) című fametszet-sorozatában örökítette meg. 1945-ben részt vett a Debreceni Református Kollégium újjászervezésében, majd Budapesten megrendezte az első gyermekrajzkiállítást. Ugyancsak 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. 1949-ben "Hatos tárna", majd 1951-ben "Béke" című fametszet-sorozata album formában jelent meg.
A képen "Teregetők" c. festménye látható
*
Édesanyám karján nevelt engemet,
Mégse tudja az én bús életemet.
Mert, ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal sirathatna engemet.
.
Száraz fából könnyű hidat csinálni,
Jaj, de bajos szép szeretőt találni.
/:Száraz kertben csokros rózsa nem telik,
Nekem bizony minden legény nem tetszik.:/
***
Esik eső, nagy sár van az utcán,
/:Ez a kislány sírva mos a kútnál.:/
Ne sírj lányom, van még a faluba,
/:Van elég legény még a te számodra.:/
.
Tudom anyám, de ha nem szeretem.
/:Gyászos érte az egész életem.:/
***
Elment a madárka,
Üres a kalitka,
Jaj, de azt üzente
Vissza, hazajő tavaszra.
.
De nem jöve vissza
A kicsi madárka,
Ej, mer az árva szívem
Más párra talála.
.
Mezei virágok
Szépen kinyíljatok,
Haj, de hogyha én meghalok
Mind elhervadjatok!
*
Obrusánszky Borbála
Keleti kereszténység
Alcím:
A nesztoriánus kereszténység és a korai keleti kereszténység
Kiadó:
Farkas Lőrinc Imre kiadó
Leírás: A nesztoriánus hit a keresztény egyház által a 431-es epheszoszi zsinaton eretnekké nyílvánított ókeresztény irányzata. A vallás alapítását Nesztorioszhoz, egykori konstantinápolyi pátriárkához kötik, aki prédikációiban Jézus kettős természetét hirdette és tagadta Mária istenszülőségét.
A tanításai ellen Kürillosz alexandriai pátriárka lépett fel, ő nevezte legelőször ellenfele tanításait eretneknek, majd amikor a fenti zsinat is kimondta, hogy a volt pátriárka eretnek, akkor őt és híveit az egész kelet-római birodalomban üldözni kezdték.
Ennek eredményeként Nesztoriosz híveinek, akiket nesztoriánusoknak neveztek, menekülniük kellett, és a legtöbben keletre mentek, ahol a perzsa Szaszanida birodalomban találtak menedéket, és közösségeket alapítottak.
*
A nesztoriánus kereszténység és a korai keleti kereszténység ismeretanyaga az alábbi TARTALOM szerint követhető nyomon:
A TÉMA FELDOLGOZOTTSÁGA, FŐBB IRODALMI ISMERTETÉS
• I. A KERESZTÉNYSÉG KELETI ELTERJEDÉSE: A szírek szerepe. Az ariánus kereszténység. Szentháromság viták. Nesztoriosz tevékenysége. A nesztorianizmus hitvallása. Az első missziók. A nesztoriánus liturgia és ünnepek.
• II. KERESZTÉNYSÉG KELETEN: Közel-Kelet és Elő-Ázsia. Kaukázus. Kis-Szkítia kereszténysége. Attila hunjai és a kereszténység. Közép-Ázsia. A türk kaganátus. Magyar vonatkozások. Tibet. India. Az avarok keresztény kapcsolatai. Kínai birodalom. Ujgur kaganátus. Mágusok hódolata. A manicheizmus és a nesztorianizmus kapcsolata. Nesztoriánusok a Kitaj birodalomban. János papkirály legendája.
• III. NESZTORIÁNUSOK A MONGOL NÉPEKNÉL (XI-XIV SZÁZAD): A nagy mongol birodalom előtti törzsek kereszténysége. Nesztoriánusok szerepe a mongol birodalomban. Egyházi uniós tárgyalások. Tarszia, avagy a Csagatáj részállam. Nesztoriánusok Möngke kán udvarában. Nesztoriánusok szerepe az ilkánokoknál. Nesztoriánusok a Jüan-dinasztiában; /Yuch-nai-ho élete. Ai-xia (Izsák) élete/. Najab herceg legendája. Rabban Sauma útja. Mongol nagykánok véleménye a kereszténységről. Ordoszi bronz keresztek.
• IV. A BELSŐ-ÁZSIAI NESZTORIÁNUSOK UTÓÉLETE: Az ordoszi nesztoriánusok. Az ordoszi uusin járás erkeütjei. Monda Olan Szüme gazdaszelleméről. Nesztoriánus emlék a burjátoknál. Nesztoriánusok nevei a történeti forrásokban.
• UTÓSZÓ • A MAGASÁGOSSÁG DÍCSÉRETE • NESTORIAN CHRISTIANITY IN THE ORDOS
+
A „KELETI KERESZTÉNYSÉG” című ezen kiadványt a nesztoriánus kereszténység és a korai keleti kereszténység iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akiket foglalkoztat ennek a hányatott sorsú keresztény hitnek a története a kezdetektől a mongol korig, rávilágítva a nesztoriánusok feledésbe merült érdemeikre, megjelölve azokat a régiókat és népeket, ahol ez a hit valamilyen formában (földrajzi névként vagy törzsnévként) továbbélhetett.
http://www.magyarmenedek.com/products/7378/Keleti_keresztenyseg_-_Obrusanszky_Borbala.htm
*
Obrusánszky Borbála
Azerbajdzsán
Kiadó:
Masszi
Leírás: A budapesti Azerbajdzsán Köztársaság Nagykövetsége minden évben kitüntetéssel jutalmazza azokat, akik az azerbajdzsáni – magyar kapcsolatok elmélyítéséért sokat tesznek.
Az idei évben DR. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA (történész - orientalista) részesült ebben az elismerésben, aki Azerbajdzsán történetéről írt könyvet. 2011. április 22 - én az azerbajdzsáni köztársaság magyarországi nagykövete, Hasan Hasanov személyesen nyújtotta át a díjakat.
Dr. Obrusánszky Borbála számos kiváló tudományos cikk és jó néhány tudományos, valamint ismeretterjesztő könyv szerzője. Fő kutatási területe a Hunok története.
A Kaszpi - tenger menti Azerbajdzsánról többünknek a kőolajtermelés jut az eszébe. Az viszont már szinte alig jut el hozzánk, hogy a volt szovjet tagköztársaságban az elmúlt évtizedben milyen szédületes gazdaságfejlesztő beruházások indultak meg, az meg még kevésbé, hogy a térség megannyi őstörténeti, magyar vonatkozású történelmi tényeket is rejteget az érdeklődő olvasók számára.
Az országban a Szovjetunió felbomlása után elmaradott ipar és fejletlen infrastruktúra maradt hátra, a gazdaság pedig szinte csődközeli állapotba került. A kaukázusi ország emellett még háborúba is keveredett a szomszédjával, Örményországgal, amikor az megszállta Hegyi-Karabahot, és kiűzte onnan az azerbajdzsánok tízezreit. Ilyen állapotok mellett szinte csodának számít az a gazdaságfejlesztési terv, melyet az 1993 - ban megválasztott Hejdar Alijev elnök indított el.
A gazdaság talpra állításához a legfontosabb a nyersanyagok külföldi piacra való eladása volt, majd fejleszteni kellett a hazai ipari és mezőgazdasági ágazatot, melyeket a szovjet időben jórészt elsorvasztottak. Stabilizálták a nemzeti valutát, a manatot, és beszüntették a rubellel való fizetést.
A gazdasági reformok mára meghozták a sikert, és Azerbajdzsán már nem az európai fejlesztések felé kacsingat, hanem a gazdag arab országok építkezéseit tekinti mérvadónak.
A könyv történelem című fejezete nagyon sok őstörténeti elemet, magyar vonatkozást is tartalmaz. Többek között:
- Azerbajdzsánban felfedezték a Neander-völgyi ősember nyomát is, sőt kiderült, hogy itt egy önálló fajtája létezett, amelynek korát 350-400 ezer évre becsülték.
- Az ásatások során előkerült fémtárgyak nagyon aprólékos kidolgozásúak, és hasonlítanak a szkíta művészet alkotásaira.
- A szkítákkal rokon nép, a kimmer a Kr. előtt XIV. századtól a mai Azerbajdzsán területén élt, ahol Gamir néven államot hoztak létre.
- A Kr. e. VII. században megjelentek a szkíták, ahol egyesítették a már ott élt pre-szkíta kimmer népeket.
- A szkítákat nemcsak az azerbajdzsánok, hanem a mi népeink őseinek is tartjuk. Igen valószínű, hogy az a Szkítia, ahonnan őseink is származtak, valahol a történelmi Azerbajdzsán területén létezett.
- Régi krónikáink szerint a magyarok egyik őse Nimród, egy ősi elő-ázsiai birodalom ura volt, utódai Hunor és Magor a perzsa Evliat tartományból indult el vadászni, majd egy csodaszarvas vezette el őket a meotiszi ingoványokba.
- A kora középkori hungár és madzsar helynevek a Kaukázus környékére helyezik a magyar törzsszövetség egy részének eredetét.
- A szkíta leletek között számos istenábrázolást is találunk.
- A Kaukázusban járt makedónok között keletkezhetett az a legenda, hogy nem tudták legyőzni az itt élő népeket, ezért Góg és Magók fiait a Vaskapu mögé zárták. Ennek van is reális alapja.
- A térségben a Kr. e. III. század folyamán az Aral és Kaszpi tó közötti sztyeppei területen a szkíta törzsek egységesültek a pártusok vezetése alatt.
- Elődeink a hunok nemcsak Ázsiában alkottak maradandót, hanem a Kaukázus történelmét is jócskán átformálták. A környéken a hunokkal szövetséges népek éltek, akik közé őseink is tartoztak hungár, majd madzsar néven.
- A mai Dagesztán területén él egy különleges törzs, a hunzák, akik talán a hunok maradékai.
- Azerbajdzsánban léteztek madzsar nevű települések. Említik a Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar nevű várost. A régi orosz térképeken még felfedezték a Madzsarjurt és Madzsar-Garaoglan neveket...
Az „AZERBAJDZSÁN” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik nyomon kívánják követni a volt szovjet tagköztársaságban bekövetkezett mélyreható változásokat a társadalmi és a gazdasági életben egyaránt, valamint érdeklődnek az őstörténet, a térség magyar vonatkozású történelmi eseményei iránt is, és ezeket összevetik a saját eddigi ismereteikkel.
+
Obrusánszky Borbála ajánlott előző kötetei:
Hunok a Selyemúton.
A szkíta népek hitvilága.
http://www.magyarmenedek.com/products/6257/Azerbajdzsan_-_Obrusanszky_Borbala.htm
*
Édesanyám karján nevelt engemet;
látom az életem nemigen gyönyörű
http://www.youtube.com/watch?v=nf1l-so2q0Q
*
Petõ Andrea: Az örmény holocaust emlékei
„Ki emlékszik ma már az örményekre?”
– avagy hogyan emlékeznek a mai Örményországban az 1915-ös népirtásra?
Jereván, Örményország idõrendben tizenkettedik fõvárosa felé repülve elhatároztam, hogy megnézem, hogyan emlékeznek a mai Örményország lakói a huszadik század elsõ népirtására. Sok a párhuzam a zsidó és az örmény történelem között, nemcsak Hitler fent , hírhedt, a Soá jelentõségét lekicsinylõ mondata utal közös sorsra.. Örményország jellegzetessége, hogy a lakosság többsége a diaszpórában él, akik most, a béke beköszöntével nagy beruházásokba kezdtek az anyaországban. A diaszpóra anyagi segítségére nagy szükség is van a Karabahért az azeriekkel folytatott véres háború után. Az utak mellett látható, a harcokban elesett marcona, szakállas férfiak emlékmûvei jelzik, hogy harcias erényeket, az önfeláldozást államilag is megbecsülik. A háború során, Örményország négy évig blokád alatt volt, mert a környezõ országok egy dologban értettek egyet, hogy az Örményországba vezetõ utakat el kell zárni. Így mindent légi úton szállítottak az országba, és nem volt elektromos ellátás sem, csak a kórházakban, néhány órára. A Jerevánhoz legközelebb nyitvatartó örmény történeti kiállítás feltehetõen a budapesti Károlyi Palotában van, mert az örmény fõváros minden múzeuma a jól megérdemelt felújítás miatt zárva van. Örményország a legjobb úton halad afelé, hogy érintetlen természeti szépségei miatt turistaparadicsommá varázsolják a franciák, akik már a méltán híres konyak-gyártást is felügyelik.
Az örmény egyház, mely i.sz. 387-tõl a legrégibb keresztény ország államegyháza, az iráni, bizánci, majd a török és orosz birodalom között próbált lavírozni a túlélés érdekében. Elsõsorban a vallással és a kultúrával próbálta fenntartani az örmények identitását. Az örmény pátriárka 1912-ben készségesen összeállította a Török Birodalom területén megtalálható örmény mûemlékek jegyzékét, remélve, hogy így elnyeri azok hivatalos állami mûemlékvédelmét. E helyett, 1915-ben a helyi török katonai parancsnok központi utasításra ezen listák alapján indultak a mûemlékek megsemmisítésére és a 2200 helyszínt, illetve épületet-tárgyat tartalmazó listából 2150-et pusztítottak el, vagy rongáltak meg. Ami akkor nem semmisült meg, azt késõbb az 1923-as ifjú török állam „rekonstrukció” címén elpusztította, és a földrajzi neveket átnevezte azzal a céllal, hogy eltüntesse az örmények „történetileg bizonyítható” jelenlétét Kelet Anatóliából. Itt érkeztünk el a történeti emlékezet kulcskérdéséhez, mit jelent az, hogy „történetileg bizonyítható jelenlét”? Örményországban a népirtás történetével csak a legritkább esetben foglalkoznak történészek, inkább antropológusok és néprajzosok. Mert ahogy egyikük, a nemzetközileg is ismert Törökország-szakértõ Ruben Safrastyan nekem elmondta: „a népirtás nem a múltté, még ma is keresik hozzátartozóikat a szétszakított családok. Hiába akarják a párbeszédet a törökök azzal, hogy ne bolygassuk a múltat, ami volt, elmúlt. Hogy múlhatna el az, aminek a létét a törökök tagadják?” A mai Törökország hivatalos politikáját meghatározza, hogy tagadják az örmény népirtás tényét. „A törökök nem a németek, sose fogják elismerni” – mondta Arteshes Emin antropológus, aki az 1990-es évek elején a diaszpóra megbízásából 65 túlélõ visszaemlékezését vette fel videóra. Az örmény történészek többsége még mindig az írott dokumentumot tekintik hivatalos bizonyítéknak. Ez nehezen tartható álláspont, mert az örmény szakemberek nem is remélhetnek bebocsáttatást török állami levéltárakba. A történelem tankönyvek a modern török történelemírást meghatározó alapító mítosza szerint hallgatnak arról, hogy 1923-ben, Kemal Atatürk vezetésével nem új korszak kezdõdött, hanem bizony a régi folytatódott. S talán azért választották Atatürköt a türkök atyjának, mert az ifjútörök államalapító katonai elitcsoportból neki egyedül nem volt közvetlen köze az örmény népirtáshoz. Az elsõ örmény népirtást 1894-1896-ban még a szultán rendelte el: ez akkor 300 000 örmény legyilkolását jelentette, ebben a számban benne foglaltatik az az 1200 értelmiségi, akit a birodalom fõvárosából hurcoltak el. Az ifjútörökök, akik – miközben a szultán ellen szervezték katonai puccsukat – régebben sokszor kaptak segítséget, pénzt és menedéket az örményektõl, már nem ilyen kisszerû módszerekkel dolgoztak. 1915 tavaszán a keresztény örmény férfiakat munkaszolgálatra hívták be, s ott szisztematikusan megölték õket. Az otthon maradottak esetében a férfiakat és a nõket külön választva koncentrációs táborokba hajtották a sivatagba, ahol éhen haltak, majd javaikat elkobozták. Taalat, a török belügyminiszter 1915. augusztus 31-én büszkén jelentette ki, hogy „az örmény kérdést megoldották”, és ez az állami parancsra a tisztségviselõkkel végrehajtott népirtást jelentett.
Az örmény népirtás áldozatainak száma a jereváni Népirtás Múzeumának száma alapján pontosan: 673.199. A Múzeum külsõleg még a szovjet idõszakot idézi beton szerkezetével, a kiállítást a föld alatti betonteknõben helyezték el. Az antifasiszta emlékmûvek szimbólumaira emlékeztetõ kiállítóhelyen örök lángot is találunk, ez a mindig vízhiánnyal küszködõ Jereván egyik hegyének tetején szürke beton oszlopok között ég a kiszáradt, kopár parkban. Pedig a kiállítás, bármilyen meglepõ is, de 1991 után készült. Addig a soknemzetiségû, jelentõs muzulmán lakossággal rendelkezõ Szovjet Birodalom nem pártolta az örmény népirtás nyilvános említését, s ha ilyen mégis megtörtént, mint az 1965 nyarán szervezett jereváni tömegtüntetésen, a szovjet hatóságok éberen lecsaptak a „nacionalista hangadókra”.
A múzeum felépítése nem tartogat meglepetéseket. Elsõ termében a Török Birodalom hatalmas vörösréz térképén láthatjuk, bejelölve az örmények lakta településeket, templomokat, iskolákat, számszerûen bizonyítva, hogy mennyire prosperált az örmény élet a népirtás elõtt. „Mi örmények szeretünk tanulni és építeni”, mondta Gayane, a nõmozgalomban aktív, engem a kiállításra elkísérõ barátném, keserûen nézve a lerombolt örmény épületek, templomok, iskolák irdatlanul magas számát. Hatalmas fekete fehér fotók mutatják a népirtás elõtti boldog, a képek szerint minden esetleges konfliktust nélkülözõ örmény életet, sajnos mindenféle magyarázó felirat nélkül. A második összefüggõ terem kétoldalt – minden történeti elõzmény nélkül – a népirtás menetét mutatja be. Kiállították a sokat idézett török állami utasítás másolatát, valamint az Isztambulba, (amit a kiállítás módszeresen Konstantinápolynak nevez), akkreditált külföldi diplomaták tiltakozó leveleit. (A külföldi tiltakozás miatt hozták létre az elsõ népirtást vizsgáló bíróságot a törökök, de a fõbûnösöket mind felmentették. A bíróság által felmentett török katonai vezetõket aztán késõbb megtalálta magányos örmény merénylõk golyója.) A kiállított fénymásolatokat egészítik ki a híres örmény értelmiségiek rövid életrajzai, akiket 1915. április 24-én Isztambulban szedtek össze, majd meggyilkolták õket. Köztük megtaláljuk az örmény népdalgyûjtõ Komitast is, akit azonban a nemzetközi tiltakozás miatt, elborult elméjére való hivatkozással elengedtek és – az egyik tabló szerint – egy párizsi elmegyógyintézetben halt meg a harmincas években. A kiállítás legnagyobb részét az örmény népirtás létét bizonyító könyvek teszik ki, köztük az „Örmény Holokauszt“ címû opusz. A kiállításon nincs egyetlen eredeti tárgy sem, s ha a város híres, turistacsalogató „Kis Falu” étterem berendezési tárgyait és eredeti fénykép anyagát átvitték volna a múzeumba, lényegesen jobban illusztrálta, volna a népirtás elõtt pezsgõ örmény életet. A kiállításon pergõ filmeken látjuk a török csapatok garázdálkodását és a kitelepítettek végtelen menetét a sivatagban. A videó Hitlerrel és Mussolinivel ér véget, mely azt a nem is olyan rejtett szándékot mutatja, hogy a zsidók és az örmények népirtását kapcsolatba hozzák.
Az örmény népirtás honi kutatása elsõsorban a dokumentálással foglalkozik, s a számok bûvöletében él. Állandó számolgatás folyik, a számok történelmi bizonyítékoknak számítanak. Így Jereván alapítási dátuma is az az azeriekkel szemben az örmények õsibb jelenlétét van hivatva bizonyítani. Az örmény népirtás emlékezetét a szenvedés, az áldozat mártíromsága határozza meg, mely érzelmi politizáláshoz vezet. A „múlt feldolgozására” kevés jelet találunk, mintha az anyaországon belül a diaszpóra sokévtizedes tudományos teljesítményét nemigen ismernék. Létezik-e egyáltalán más keret a népirtás elbeszélésre, mint a szenvedés és az érzelem? Az érzelmeknek is van történetük, de az érzelmek segítenek az egyedi élményt téren és idõn kívül helyezni. Kérdésemre, hogy vannak-e kutatások a népirtás társadalmi nemek szempontjából történõ megértésére, a válasz az volt, hogy az 1990-es évek közepén kiadták már egy kötetet a nõk visszaemlékezéseibõl. Az interjúgyûjteményben a nõk elmondták, õk hogyan szenvedtek és élték túl a népirtást. A kép talán ennél bonyolultabb. A gazdag örmény középosztály lányai a legkiválóbb oktatást kapták elitiskolákban, egészen a középiskoláig. Tovább nem volt érdemes tanulni, hiszen a török egyetemekre nem vettek fel nõt. Ha nem tudtak Franciaországba, vagy máshova Európába menni, akkor életcéljukat a házasságban kellett, hogy megtalálják. Hasmik Gevorkian, az egyik nõi egyesület pszichológus vezetõje munkatársaival az elmúlt években mintegy száz az idõs örmény nõvel készített interjút a családjuk történetérõl. A kutatás semmilyen állami pénzügyi segítséget nem kapott. A most születõ könyvébõl kiderül, hogy a kép korántsem olyan fekete-fehér, mint a hivatalos emlékezetpolitika sugallni akarja: hogy t.i. „minden török gyilkos, minden azeri gyilkos és fõleg minden muzulmán gyilkos”. Az összegyûjtött történetekbõl tudjuk, hogy sok nõt és férfit is megmentettek török családok, kitépve õket a kitelepítésre indulók sorából vagy felajánlva a védelmet a szülõknek. A lánygyerekek megmentésének eszköze a török szokásoknak megfelelõ tetoválás volt, amit a török nõk gyorsan elkészítették. Sok esetben kereszténynek nevelték a megmentett lányokat, akik aztán felnõve elindulhattak a családtagok felkutatására. Ezekbõl az elmeséletlen történetekbõl semmit se tudunk, és nagy a veszélye, hogy sosem fogjuk megtudni. „Az utolsó napokat” élik a szemtanúk, a kutatás jónéhány interjúalanya azóta meghalt. Amíg az elmeséletlen történeteket nem mesélik el, addig megmarad a „velünk élõ” és a múzeumokkal is biztosított gyûlölet a „másik” iránt.
+
Az alapos és részletező Wikipédia szócikk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Örmény_népirtás
+
Örményország
http://hu.wikipedia.org/wiki/Örményország
*
Jó estét, jó estét
Csáti bíróné asszony
Talán még aluszik
A kedves galambom.
Aluszik, aluszik
Gombos nyoszolyába
Mit tudna csinányi
Ilyenkor magába.
Költse fel, költse fel,
Küldje el a bálba,
Gordován csizmáját
Húzza ja lábára.
Tíz arany gyűrőjét
Húzza az ujjára
Sütétkék ruháját
Öltse fel magára.
Sütétkék ruháját
Öltse fel magára
Este nyolc órakor
Ott legyen a bálba.
Jó estét, jó estét
No minek hívtatok
Üll le a lócára
Maj mingyá megtudod.
Húzzátok cigányok
Estétől reggelig
Míg a Csáti bíróné
Lyánya el nem alszik.
Engeggy ki, engeggy ki
Engeggy ki pihennyi
Gordován csizmámból
A vért kiengednyi.
Nem lehet, nem lehet
Nem lehet kimennyi
Tizenkét cigánynak
Nem szabad elhannyi.
Atkozott az apa
Hétszerte az anya
Ki egyetlen lányát
A bálba bocsátja.
Este nyolc órától
Reggelig nem látja
Reggel nyolc órakor
Halva viszik haza.
Harangoznak délre
De nem az ebédre.
Csáti bíróné lyányát
Most teszik a földbe.
*
Kosztolányi Dezső Az örmény paradicsom című műve
Vincze Ferenc jegyzetével
Kevesen látogatják a velencei nyaralók közül ezt a szigetet, melyet a lagúnák hullámai mosdatnak. Messziről ciprusokat látni, melyek, mint zöld plajbászok, sötét foltokat firkálnak az égre. A levegő itt áll. Olyan csend van, hogy hallani, amint a napfény végigsercen a gyepágyakon, a kavicsokon, s a hosszú szakállú mekhitaristák köszöntésre emelik jobbjukat. Mindegyik egyforma. Az orruk görbe, a bőrük pergamensárga, a szemük szikrás. Olyanok, mint a zsidó főpapok valamely képes ótestamentum lapjain. Hogyha az ember régi fajták jellegzetes és erősen kifejlett alakjait látja együtt, nem tud megkülönböztetni kettőt, a szemnek hozzá kell nemesedni a végletekig finomodott vonásokhoz, hogy később valami jellemzőt vegyen észre egy orrhajlatban, egy halántékban, egy áll-esztergályozásban. Évekig forogtam japánok közt, s évekig csak egyetlenegy japánt ismertem. Később már kettőt, hármat, négyet is észrevettem. Régebben az összes németeket egy emberbe foglaltam. Hasonlóan lehettem a nagyokkal, még régebbi gyermekkoromban, mikor az apám, a kéményseprő és a király egyformán csak nagy volt. Ilyen együgyű emlékek derengenek bennem, hogy látom ez egyforma arcú szerzeteseket, akik – festői foltok – hosszú, festői reverendában állanak a ciprusok mentén. Mindegyik mellett áll egy-egy. Mintha a természet szerette volna ezt a haragos álmát, az apró karvalyszemet, a kiéhezett és koplaló bőrt, a szikár, deszkaegyenes termetet, és el nem unva megcsinálná egymás után sokszor, újra és újra, egymáshoz csalódásig hasonló duplikátumban. A másolatok párhuzamosan vannak elhelyezve, a kavicsos út mentén ülnek, állnak, lassan sétálnak. Lemondó keresztények ezek az örmények, de szájukon a kalmár mosolya bujdosik. Talán azon mosolyognak, hogy ők – a száműzött menekültek – pár évtized alatt megvették a szigetet, a mellette lévő lídói házakat, a telkeket, a levegőt, a tengert, és mindent a zsebükbe gyűrhetnek. Óriási karosszékekben pihennek, a százszorszépek és az oroszlánszájak mellett. Amikor elfáradnak, továbbmennek pár lépéssel, gyalog a sziget temetőjébe, mely éppoly kényelmes, mint a karosszékük. Nem tudni, kinek mutatkoztunk már be. Úgy tetszik, hogy labirintusban járunk, csupa egyforma ember közt, a faj tükörszobájában.
A filagória márványasztalkáján áll egy pohárka aranysárga aszú. Mellette porcelántányéron a bor anyja, a szőlő, egy kövér és politúros héjú fürt, olyan nagy, mint a kánaáni, és a megrepedésig érett. Ne tessék hinni, hogy a sziget gyér látogatói vidám kedvvel járnak ebben a bibliai csendben, a mezopotámiai idill közepette. Egy eltűnő fajta haláltusáját, utolsó paplantépő mozdulatait látni itt. Valaha a török uralom elől futottak ide az örmény szerzetesek, évszázadokkal ezelőtt, azóta itt maradtak, a régiek helyett újak jöttek a tenger ez áldott szigetére, szakállas, komor hívők, akik mindig hajnali ötkor keltek, és mindig későn feküdtek, hogy álmodozzanak az örmény jövőről. A kolostor egy része örmény múzeum. Vagyont érő ódon papiruszokat halmoztak össze a könyvtárban, melyek tele vannak firkálva a göröghöz hasonlatos örmény ákombákommal. A nyelvek szigetében pedig ékesen cseng itt az örmény. Régi örmény nyelven olvassák a Bibliát, hogyha a refektóriumban asztalhoz ülnek, a szerzetes testvérek a folyosón, a kertben, a szobákban örményül suttognak egymáshoz, és itt erjesztik az örmény lázat, a hitet, hogy még élnek. Eddig csak azt tudtam róluk, hogy keletien-édesen esznek, mint a zsidók, és levesükbe is mézet csöpögtetnek. Itt egyszerre megcsapott mindenfelől a múltjuk. Örmény költők szobrait mutogatták. Végigvezettek a múzeumon, ahol freskókat láttam, a történelmük szcénáit, hősöket, szenteket, királyokat, az utolsó örmény király vézna arcélét, aki egy csatában valami nagy fogpiszkálóval leszúr egy istentelen pogányt. Körülrakják magukat sok-sok emlékkel, mely az idegen agyvelejének teher, bús csiricsáré. A kétségbeesésük szilaj. Rotációs gépeik ontják a nyomtatványokat, és elröpítik a testvéreikhez. Ebben a kolostorban csupa írók és tudósok laknak, új és régi költők, nyelvészek, természetbúvárok, csillagászok, matematikusok, bölcselők, legalább hatszázan dolgoznak abba az örmény folyóiratba, melyet itt nyomnak a szigeten, és mindössze háromszáz előfizetője van. Ahová nézek, mindenütt ereklyekövek, emlékeztető táblák, kendők. A halál szigete ez. Zsong azonban a munkától, mint a köpű. A céltalanság lehangol. Lehorgadt fejjel megyek előre. Lábujjhegyre állok, úgy hallgatózom. A nemzetek siralomháza van előttem, a bánat bazárja, az utolsó, a legutolsó stáció. Akinek kedve telik a természet tréfáiban, jöjjön ide. Nem véletlen, hogy a sánta dalia, a különc angol, Byron is itt ütötte fel a tanyáját, hónapokig élt a kolostor egy szobácskájában, és tanulta az örmény ábécét. Szívfacsaró hangulatok vannak itt az értő számára. A sír, hol nemzet süllyed el, még nem csendes, még szónokolnak, nyomtatnak, nyelvet újítanak körülötte. Szegény-szegény örmények dísz-sírhelyet kaptak.
Az irodalom doktora vezetett végig a szigeten. Ne csodálkozzék, padre, hogy nem jól éreztem magamat az örmény paradicsomban, és néha – egész illetlenül – a szívemhez kaptam. A boruk keserű, a szőlőjük savanyú. Padre, ön svájci egyetemen tanult, és választékos francia nyelven írta meg a doktori disszertációját. Itt, a szabad levegőn, bevallhatom önnek, hogy soha búsabb helyen nem jártam, és a fogamat szerettem volna csikorgatni benn a könyvtárban, a sok örmény könyv, a drága, ezeréves kéziratok között, és elsápadtam, mikor a folyosón meghallottam két szerzetes atyát beszélni egy régen halott nyelven, mely dallamos és okos, s önnek mindegyik közt biztosan a legédesebb. Azon gondolkozom, mi az értelme annak, hogy emberek születnek ép szívvel, mely úgy működik, mint a többi emberek szíve, boltozatos koponyával, merész lélekkel, mely egy pillanatban ösztönösen felfogja az egész világ értelmét, s talán egy vers lüktetésében megváltottan dadogja el mindnyájunk titkát, és ezek az emberek mégis némák maradnak mindörökké, a világ némái, kevesebbek, mint egy német adóhivatalnok vagy egy francia parafadugó-gyáros. Melyik isten művelte ezt a rossz tréfát? Önök azonban megint gyermekeket nevelnek örmény hitben, örmény betűre fogják, és örmény literatúrát vernek fejükbe. Az isten bocsássa meg a jóságukat. Talán jobb lenne egy lélekvesztőbe tenni őket, elvágni a kötelet és kibocsátani a szabad óceánra. Igaza van, padre, erről nem szabad beszélni. A fejünk megpattan, és a szívünk is megpattan, de mégse szabad róla beszélni. Élni kell a szigeten, melyet a tengerek mosnak. Látja, amíg ilyenekről vitáztunk, az ég is elkámpicsorodott. A víz pocsékká mosta az idillt. Eső csapkodja a hervadt vizeket. Felhajtom a gumiköpenyem gallérját, a szememet összehunyorítom, és rácsapom ázott szalmakalapomat. Ez a fajtám gesztusa. Ebben a gesztusban pihenek el én is.
Még csak a vendégkönyvbe kell beírnunk a neveinket. Elsőnek írja be egy kék szemű varsói lengyel. Utána egy finn nő és két moszkvai zsidó. Legutolsóul pedig mindnyájunknál szomorúbban írom be a nevemet én, a magyar.
Isola San Lazzaro
+
Talán mégsem volt igaza Kosztolányinak ezúttal. Mégsem a halál szigete Isola di San Lazzaro. Mégsem kellene számon kérni az örmény literatúrát a padrén, a betűt és a szobrokat, a foszló tekercseket, egyszóval mindazt, ami az örmény kultúrára emlékeztet – de: ami mindezt tovább is élteti. Egy sziget, ahol felgyűjtik, rendszerezik, átadják azt a tudást, mely évszázadok óta hagyományozódott és alakult, s mely 100 évvel Kosztolányi szövegének születése után még mindig élő, kulturálisan meghatározó Európának e kies szegletében, ahol tengetjük a ránk mért hétköznapokat. Ha tévedett is ebben-abban A bolgár kalauz szerzője a jövőt illetően – hiszen legyen bármennyire is jelentős író, próféta azért nem volt –, érdemes felfigyelni arra a szempontra, arra a befogadó és elismerő hangnemre, mellyel az örmény művelődés felé fordult. Ez az odafordulás nemcsak a szigeten történő, rendkívüli megőrző tevékenységnek szól, a szöveg utolsó mondatának gesztusa egyúttal az ismerős, a miénkkel szoros kapcsolatban álló kultúrának járó figyelmet is közvetíti. Az utolsó mondat olvasata azonban korántsem olyan egyértelmű: a rezignáltság szólhat egyrészről – az általam tévesnek ítélt – elsüllyedő művelődés víziójának, másrészről jelezheti a magyar kultúra részéről érződő érdektelenség bírálatát is. Hiszen egymás értékei iránti érdeklődés nem lehet egyoldalú, nem tehetünk úgy, mintha nem tartoznánk felelősséggel közös kulturális és történelmi múltunknak, melyet nem árnyékolhat be bármely ideológiai vagy aktuálpolitikai megfontolás. S ha mindezek már nem számítanak, mivel a kulturális elgondolások gyakorta felülírhatók a hasznosság elve alapján, akkor maradnia kellene a kölcsönös, egymás iránti tiszteletnek – a legalapvetőbb emberi értékek megbecsülésének.
Melyik isten művelte ezt a rossz tréfát – tette fel a kérdést a szerző a hagyomány továbbadásának reménytelenségére utalva, melyet azonban szerencsésen írt felül a rá következő évszázad. Mindemellett a kérdés ismét feltehető, viszont felesleges a transzcendenst firtatni a válaszért, hiszen a rossz tréfákat leginkább mi, emberek szoktuk elkövetni.
Vincze Ferenc
http://ujnautilus.info/ormenyek/
*
Kicsi ökröm, nagy a szarva,
Nem fér bé az istállóba.
A szarvából ki kell vágni,
Tőled babám el kell válni.
Megfogom az ökröm szarvát,
Felszántom az ország útját.
Vetek belé árpát, búzát,
Közepébe piros rózsát.
Piros rózsa ne virágozz,
Értem babám ne várakozz!
Mert, ha értem várakozol,
Soha meg nem házasodol.
Szeretett a fene soha,
Csak megvoltam véled szokva.
Úgy megvoltam véled szokva,
El se felejtelek soha.
S ütött volna meg ménkő,
Akkora, mint egy malomkő.
Tégedet es, apádat es,
S a jó édesanyádat es.
Száraz, forró a hegytető,
Száradj meg régi szerető!
Úgy száradj meg lábon állva,
Mint a fűszál lekaszálva.
Szeress, szeress, csak nézd meg kit,
Mer a szerelem megvakít.
Ingemet es megvakított,
Örökre gyászba borított.
p class=MsoNormalfont-family: span style=p class= |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. szeptember 17. hétfő, 12:29 |
|
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 24.
ADY ENDRE
A DUNA VALLOMÁSA
Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.
.
Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.
.
Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.
.
Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)
.
Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.
.
»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«
.
»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«
.
S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.
.
A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.
.
»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.
*
József Attila
A DUNÁNÁL
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
.
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.
2
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.
3
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.
.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
.
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
.
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
1936. június
*
Fővárosi kaszinók
a 19. században
________________
NOVÁK BÉLA
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/novak.html
Az első: a Nemzeti Kaszinó
A hazai kaszinók számára mintául szolgáló klubok őshazája Anglia volt, ahol már a 16. században kialakultak a klubok csírái: a vendéglőkben rendszeresen találkozó, számláikat közösen kifizető asztaltársaságok. A "club one's resources" kifejezés mindmáig a közös célra történő pénzgyűjtést jelenti. Ezek a kompániák nem csak szórakozni gyűltek egybe, de sokszor üzleteket is kötöttek, a találkozásnak teret adó vendéglők és kocsmák pedig raktárként és árubemutató teremként is működtek. A 18. század második felére aztán ezekből az üzletelő, szórakozó asztaltársaságokból alakult ki a híres angol klubélet, amelyben minden társadalmi réteg megtalálta a maga helyét a törzskocsmától az előkelő klubig.
Amikor Széchenyi István első ízben járt a szigetországban, vendéglátói természetesen az utóbbiakba, a zártkörű klubok világába vezették be. Itteni élményei ösztönözték arra, hogy itthon is valami hasonlóval kísérletezzék. Már az 1825-ös pozsonyi országgyűlés idején egyfajta "magánkaszinót" rendezett be gróf Károlyi Györgygyel közösen fenntartott szálláshelyén, ahol élénk társadalmi élet zajlott. Ennek a gyűlhelynek állandóvá tételén kezdett el fáradozni 1826 végén.
Segítőtársaival részvényívet köröztek, amelyben 100 forintos befizetéseket gyűjtöttek egy "valódi" kaszinó létrehozására. Az aláíróknak Széchenyi személyesen küldött szét egyforma szövegű leveleket, melyben a "lófuttatás idejére", 1827. június 10-ére, a pesti Dorottya utcai Vogel-házba hívja őket a kaszinó megalapítására. Ebből a levélből tudható, hogy a szétküldés idején, 1827 áprilisában, már 164 aláírás gyűlt össze, és még 36-ra volt remény, úgyhogy 200 taggal való indulásra számíthattak.
Azonban csak 46 fő jött el, aminek az oka a még mindig tartó országgyűlés lehetett. Az összegyűltek Brudern József elnöklete alatt így is kimondták a kaszinó megalapítását, amelynek ekkor "Pesti Casino" volt a neve. A szabályzat kidolgozása céljából tízfős bizottságot hoztak létre, ebben helyet kapott, mások mellett, Wesselényi Miklós, Döbrentei Gábor mint jegyző és természetesen az ötletadó Széchenyi. Ő szorgalmazta, hogy az igazgatóság három tagja közül egy háromévenként cserélődjön, ugyanígy a 24 tagú választmány évenként rotálódjon 1/3-os megújulással. Mindezzel azt kívánta elérni, hogy kortársai közül minél többen szerezzenek egy intézményben vezetői tapasztalatot.
Széchenyi céljairól az alakuló ülésen így nyilatkozott: "... hogy a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák, vagy ha történnék, hogy ezutánra több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez által folyvást többen és többen ide szokjanak."
Széchenyi tehát nem egyszerűen valamiféle zártkörű társaság megalapításán fáradozott. Azt szerette volna, ha az arisztokrácia, melyet ő továbbra is az ország vezető erejének tartott, nemcsak egymással érintkezne rendszeresen, hanem a nem arisztokrata, esetleg még csak nem is nemesi származású értelmiséggel is. Ebből az érintkezésből pedig a nemzet számára hasznos eszmecsere alakulna ki.
Ám az arisztokrácia többsége a teleket Bécsben töltötte, a nyarakat pedig külföldön, illetve vidéki birtokain. Ahhoz, hogy az év egy részében - a fejleszteni kívánt - Pesten tartózkodjanak, megfelelő színvonalú időtöltésükről (szórakozásukról és kényelmükről) is gondoskodni kellene: ez a kaszinó egyik feladata. Minthogy lapok előfizetésével, illetve könyvek vásárlásával, a kultúra és a tudományos élet újdonságaival is megismertetheti a tagokat, így akár elősegítheti egy új mecénási réteg kialakulását.
A magyar nyelv terjesztésére is alkalmas fórum lehet a kaszinó, hiszen itt a magyar a "hivatalos nyelv". (E téren az arisztokráciának sok pótolnivalója volt.)
A fent említett célok közül az első megvalósítását segítette elő a szabályzat 5. paragrafusa amely kimondta: "A Casino tagja lehet minden tisztességes, művelt magaviseletű, feddhetetlen jellemű önálló férfi, ha casinoi tagul az alább meghatározott módon a szükséges szavazattöbbséggel felvétetik. Politika pártszínezet és osztálykülönbség a tagok felvételénél vagy kirekesztésénél mérvadó nem lehet."
A szabályok rögzítették továbbá a felvétel módját: valamely tag az igazgatósághoz benyújtott írásos ajánlása után a jelölt nevét kifüggesztették a hirdetőtáblára, hogy akinek kifogásolnivalója van, az megtehesse észrevételeit. Amennyiben nem merült fel kifogás, a választmány kétharmados többséggel választhatta meg az illetőt. A felvételi, illetve a kizárási procedúra golyóvetés útján történt, a szavazók egyenként léptek abba a szobába, ahol két láda állt, itt szándékaik szerint az igent vagy a nemet jelentő ládába vetették a részükre kiosztott csontgolyókat. Innen származik a korabeli szóhasználatban sokszor alkalmazott "kigolyózás" szavunk.
A kaszinó taglétszáma az évtizedek során folyamatosan emelkedett, amíg a század végére elérte a 750 fő körüli számot, és itt állandósult. A kaszinóban már a kezdetektől fogva élénk társasági élet zajlott, számos bált is rendeztek, vasárnaponként tartott zenedélutánjaik pedig városszerte elismertek voltak. A könyvtár a számos felajánlásnak köszönhetően szépen gyarapodott. Ezen kívül más irányú tevékenységet is folytattak, például segítettek a tagoknak boraikat értékesíteni: minden tag beküldhette lepecsételt palackokban a borát a kaszinó pincéjébe, így lehetőség nyílt arra, hogy megismerjék egymás termését és akár üzletet is köthessenek. A kaszinóban természetesen számos informális találkozóra került sor, politikai, üzleti döntések születtek a falai között. Ám erről szemérmesen hallgattak a közvélemény előtt. A tagság előnyei közé tartozott, hogy a kaszinó a szabadidő kellemes eltöltésén kívül, fontos találkozók számára diszkrét helyszínül is szolgált. A korabeli sajtó rendszeresen beszámolt a kaszinóban megrendezett hangversenyekről, bálokról, de a hétköznapok rejtve maradtak a nagyközönség előtt. Mindez odáig ment, hogy később, amikor az újságok már fényképeket is közöltek a kaszinóról szóló beszámolókban, a belső terekről készült felvételeken csak a személyzetet láthatjuk, a tagokat nem.
Nemzeti Kaszinó első éveiben elhelyezkedési gondokkal küzdött. A megalakulást követő években, a Vogel-házban működtek, innen 1830-ban költöztek a szintén a Dorottya utcában lévő házba, amelyet a Kereskedők Egyesületétől béreltek. Ekkor vették fel egyébként a Nemzeti Casino nevet, hogy megkülönböztessék magukat az ugyancsak e házban létező Kereskedő Kaszinótól. Majd néhány évig ismét a Vogel- ház adott otthont a kaszinónak, hogy 1859-től elfoglalhassák végleges lakhelyüket, a Hatvani- és a Szép utca sarkán álló, Cziráky-palotát, melyet eleinte béreltek, és csak 1871-ben került a kaszinó tulajdonába.
A Nemzeti Kaszinóról már az alakulást követő években azt terjesztették, hogy zárt arisztokrata klub, ahova egyszerű halandónak lehetetlen bejutnia. A későbbi években ez a nézet általánosan elfogadottá vált. Erről a kérdésről Bölöny József így ír egyik a kaszinóval foglalkozó cikkében:
"Az 1878-ban elhunyt kaszinótagok közül 3 gróf volt, 3 báró és 8 fő nem tartozott az arisztokraták közé. A tagok névsorában többek között a következők szerepeknek: Brüll Miksa, Falk Miksa, Hirschler Ignác, Grosz Lajos, Harkányi (eredetileg: Koppély) Frigyes és Károly, Moskovicz Mór, Ulmann Sándor, Vámbéry (korábban: Bamberger) Ármin, Wahrmann Mór, Weisz Bernát, Wodiáner Albert, Béla és Móric, (tagja volt a kaszinónak Jókai és Klapka is). A 730 tagból 367 fő, tehát több mint a fele nem volt arisztokrata! A most felsoroltak pedig nem, vagy akkor még nem nevezhetők "iparbáróknak" de kivétel nélkül zsidó származásúak voltak."
(…)
*
Makkai Sándor
A gyülekezeti missziói munka mai értelme és feladatai
Régóta tapasztaljuk, hogy a missziói munka, értelmezése körül különböző bizonytalanságok és eltérő vélemények jelentkeznek. Ez az elvi határozatlanság feltétlenül károsan hat ki a gyakorlati missziói tevékenységre is. Meggyőződésem szerint a baj oka abban van, hogy hiányzik az egyházi élet ekklésiasztikai szemlélete, mely az egyházat élő organizmusként látja a maga élettevékenységeinek sajátos különbözőségében és egységében. Csakis ebből következik az az általánosan hangoztatott szólam, hogy a hivatalos egyház és a missziói munka nem férhet össze egymással. Holott itt ugyanannak az élő valóságnak két tevékenységéről van szó, amelyek, akár az emberi, test különböző szervei, sajátosan működnek, de mégis, bár egymással fel nem cserélhetők, együtt biztosítják az életet. Az egyház, mivel isteni fejből és emberi tagokból áll s nem e világból ugyan, de ebben a világban van, kénytelen a valóságos földi körülmények és helyzetek között gondoskodni a maga önfenntartásáról s erre szolgálnak külső, önfenntartó tevékenységei: a kormányzás, igazgatás, anyagi önellátás, melyeknek végzésére hivatalokat és intézményeket létesít.
De az egyház nyilván nem ezekért van, hanem ezek csak eszközei, bár a földi viszonyok közt nélkülözhetetlen eszközei annak, hogy tulajdonképpeni, tartalmi rendeltetését, azt, amiért alapíttatott és létezik, gyakorolhassa és végbevihesse. Ez pedig nem más és nem egyéb, nem több és nem kevesebb, mint az Ige szolgálata. Erre szolgálnak az egyház belső, tartalmi tevékenységei: istentisztelet, nevelés, misszió.
http://mek.oszk.hu/10900/10976/#
*
Sebestyén Márta
Fújnak a fellegek
Somogy
http://www.youtube.com/watch?v=QbyvRODrL64
*
Óriási a nyomor Magyarországon
A jövedelmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek
168 Óra Online írása
Sokkoló becslés - Négymillióan a létminimum alatt Magyarországon? A KSH előző évi adatai alátámasztják Ferge Zsuzsa elképesztő számítását - írta a Népszabadság.
Sokkoló becslést tett közzé Ferge Zsuzsa szociológus egy nemrég megjelent írásában. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének felkérésére írt cikkben a szociológus azt írja: közel négymillióan élnek a létminimum alatt. Ez első hallásra sokkolónak tűnik, de a szakembereket nem érhette meglepetésként: utolsó létminimum-számítását 2010-ben tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal, s a számított értékek alapján a lakosság 37 százaléka, azaz 3,7 millió ember él létminimum alatt. (Ez egy főre vetítve 2010-ben átlagosan 64 ezer forint volt.)
A szociológus szerint a létminimum alatt élők száma az elmúlt másfél év szegényedési tendenciái alapján 2012-ben már elérheti a négymilliót. Ferge Zsuzsa rámutat: a létminimum alatt a 2000-es évek elején hárommillióan, az évtized közepén pedig már 3,2 millióan éltek. Vagyis az elmúlt néhány évben hétszázezer emberrel bővült a relatív nélkülözők aránya. Nagyon fontos tisztázni ugyanis: a létminimum nem jelent minden esetben szegénységet - írta a Népszabadság.
A KSH a létminimum összegét úgy határozza meg, hogy "az biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését", azaz valamivel a léthatár fölött van. E számítás azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy világosan jelezze: egyre lejjebb csúsznak a középosztályhoz tartozó családok, a szegénység mélyül. Ferge Zsuzsa szerint a számok azt is mutatják, "hogy a középosztálynak is mind nagyobb része küzd elemi megélhetési gondokkal".
Nagyobb, mint azt az ország forrásai indokolnák
"Kivezették a gáz- és közműtámogatások jelentős részét. Legalább egymillió ember a 16 százalékos egységes adókulcs, az adójóváírás megszüntetése és a reálbérek csökkenése miatt ténylegesen kevesebbet visz haza, mint egy éve. Ezek között az alacsony jövedelmű emberek között vannak pedagógusok, portások, ápolónők, vagyis olyan emberek, akik korábban még valahogy meg tudtak kapaszkodni" - így a szociológus, aki cikkében azt is leírja, a havi húszezer forint alatt élők száma 600 ezer körüli. Megállapítja, hogy "a mélyszegénység és a nyomor nagyobb, mint amit az ország forrásai indokolnának".
- Megdöbbentő, de nem meglepő - Márton Izabella így értékelte Ferge Zsuzsa számítását. A Magyar Szegénységellenes Hálózat vezetője kiemeli, semmilyen kormányzati vízió nem rajzolódik ki, miként lehetne ennek a négymillió embernek a helyzetén javítani. - A hivatalos létminimum 78 ezer forint, amelyhez képest az egy-két tízezer forintos segélyösszegek brutálisan messze vannak. Még a 47 ezer forintos közmunkabér is: hol van az a létminimum összegéhez képest? A közmunka még a létminimum szintjére sem emel, mindössze a dolgozó szegények számát növeli - fogalmaz, hozzátéve: a mutatók romlását az is fokozza, hogy sem a családi pótlék, sem a segélyek összegei nem emelkedtek 2008 óta. Sőt az aktív korban lévő, de a munka világából tartósan kiszorult emberek segélye 28 500-ról 22 800 forintra csökkent.
Lecsúszik a középosztály
Havas Gábor szociológus is azt mondta a Népszabadságnak: a létminimum alatt élők száma a középosztály csúszása miatt növekszik.
- A közszolgálatban dolgozók, így a pedagógusok egy részének jelentősen csökkent a jövedelme. Ez főleg amiatt van így, mert kivezették az adójóváírást, és sok helyen zárolták az oktatásra fordítható pénzek egy részét is. Így sok pedagógus már egyáltalán nem részesül a korábban megkapott béren kívüli juttatásokból, túlóra-kifizetésekből - mondja, hozzátéve: a rokkantnyugdíjazást felülvizsgáló kormányintézkedés következtében is sokan véglegesen elszegényednek.
Felidézi egy 55 éves férfi történetét, akinek 35 év munkaviszony után súlyos betegsége miatt korábban rokkantnyugdíjat állapítottak meg, havi kilencvenezer forint volt. A betegségéről annyit, hogy a végbelét a hasfalára kellett kivezetni, az állapota folyamatos gyógyászati segédeszközt, úgynevezett sztómazsákot is igényel. Az új orvosszakértői minősítés alapján elvették a nyugdíját, és most harminc-egynéhányezer forintos járadékot kap, mindeközben az általa használt gyógyászati segédeszköz ára az állami támogatás drasztikus csökkentése miatt megdrágult. - Ezek egyedi példák, de összeáll belőlük a létminimum alatt élők számának ijesztő gyarapodása - fogalmaz Havas Gábor.
A jövedelmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek
Amellett hogy egyre többen csúsznak létminimum alá, az elmúlt egy-három évben a jövedelmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek.
Krémer Balázs szociológus, a Beszélő című folyóirat aktuális számában megdöbbentő adatokat közöl az egyre mélyülő egyenlőtlenségekről, az állami újraelosztás igazságtalanságáról. "2009-ről 2010-re a háztartások egy főre jutó jövedelme évi 910 ezer forintról 940 ezerre nőtt, ezen belül a legszegényebb egytized egy főre jutó háztartási jövedelme bruttó 12 ezer, nettó 9 ezer forinttal csökkent - ez minden igazságossági elvnek ellentmond! -, míg a leggazdagabb egytized egy főre jutó bruttó jövedelme 98 ezerrel, nettó jövedelme az adóváltozások hatására 314 ezer (!) forinttal nőtt" - írja Krémer, hozzátéve, ez az igazságtalanság abban is megmutatkozik, mekkora arányt képeznek a szociális jövedelmek a legszegényebbek és a leggazdagabbak jövedelmeiben.
"Az alsó és felső decilis adatait összevetve az látszik, hogy a legmagasabb jövedelmű háztartási decilisben egy főre vetítve átlagosan évi 303 ezer forinttal magasabb összegben kapnak szociális juttatásokat, mint a legalsó decilisben, vagyis mintegy 2,5-szer több jut fent a szociális jövedelmekből egy főre, mint lent - számolja a szociológus a KSH-adatokból.
Lenne rá megoldás
A szegénység újratermelődésének egyik fékezője lehetne a közoktatás szelektivitásának csökkentése. Az új köznevelési és szakképzési törvény épp az ellenkező irányba tolja az oktatási rendszert. Egy másik, a szegénységet mérséklő eszköz lehetne a szociális szolgáltatások megerősítése, amely a bajba jutott családokat segíthetné krízishelyzetben. Takács Imre szociológus, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke azt mondta a NOL-nak: az a társadalmi csoport, a középosztály alsó része, ahová a szociális munkások, segítő szakemberek zöme tartozik, megállíthatatlanul szegényedik.
A cafeteria elvonása, az adójóváírás kivezetése, az adóváltozások hátrányosan érintették őket. Egy a közelmúltban tartott konferencián arról számolt be a segítő szakmában dolgozó szakemberek egy része, hogy többen maguk is adósságcsapdába kerültek, folyamatos gondot okoz számukra a megélhetés. Takács Imre szerint ez a helyzet súlyosbodott tavaly óta.
A családsegítők kliensforgalmán is érezhető a gazdasági válság mélyülése. Megjelentek olyan diplomás emberek, akik letagadják a végzettségüket csak azért, hogy árufeltöltői munkát kaphassanak. Többen azért jönnek a családsegítőbe, hogy önkéntes munkát végezhessenek, mert harminc nap munkában töltött időt fel kell mutatniuk a segélyhez. Közülük számosan azt tervezik: a perspektívátlanság miatt külföldre mennek.
Külföldre mennének a fiatalok
A Tárki fölmérése szerint az elmúlt húsz évben soha nem volt olyan magas a külföldre készülők aránya, mint 2012-ben. Ma csaknem minden ötödik magyar felnőtt, a megkérdezettek 19 százaléka tervezi, hogy rövidebb vagy hosszú távon külföldön vállalna munkát, vagy véglegesen kivándorolna. Sík Endre szociológus, a Tárki Zrt. munkatársa úgy nyilatkozott: a korábbi felméréseikből is az derült ki, hogy a külföldi munkavállalást vagy letelepedést tervezők leginkább a fiatalok köréből kerülnek ki. Később természetesen nem mindegyikük váltja valóra ezt az álmát. A képzettség szempontjából a gimnáziumot végzettek körében nagyobb azok aránya, akik nem találják itthon a helyüket, és a munkanélküliség is határozottan abba az irányba orientálja az embereket, hogy elmenjenek, mondta a szociológus - írta a Nol.hu.
Kapcsolódó cikkek
A szegénység igazi arca: megélni 29 ezer forintból
Szociális katasztrófa: a rangsor végén szerepel Magyarország
"A napjainkat jellemző nyomor, a munkanélküliség, a kilátástalanság mindehhez előkészíti talajt"
Fizikailag bántalmaznak kilakoltatásuknak ellenszegülő embereket
Miről álmodik egy cigánygyerek?
www.nemzetihirhalo.hu
*
Az idei, őszi Leleplező tartalomjegyzéke
Tőke Péter: Non-profit bankokat javaslunk
Peter Doyle kirobbantotta az IMF botrányát. A hitel-kapitalizmus és az ortodox-világ a bukás előtt. 50 %-os magyar tulajdonú pénzintézetek kellenek
Daniel Estulin: Európai Krízis - Ki mozgatja a madzagokat?
A rendszer összeomlott, meghalt
Niall Fergusson: Csalással gyanúsíthatóak a világ kormányai
A híres skót gazdaságtörténész szerint a fiatalokra kifizethetetlen adóssághegyek várnak - és nem csak az államadóssággal van gond.
Tőke Péter: Orbán Viktor 3 év börtönt kaphatna?
Megdöbbentő mi történt minisztrerelnökünk kitunő tusványosi beszédével? Elkenték, ,,méregtelenítették"? Jövőre ilyen előadásért az új BTK. Börtönbüntetés járna, ugyanis ha ön is elolvassa, a manipulálatlan teljes Orbán-beszédet azt tapasztalhatja, hogy több helyen is az EU ellen lázit, vagyis olyasmiket mond, ami a magyar nemzet igazsága
Nouriel Roubini professzor véleménye: Fél éven belül felbomlik az eurózóna?
Drábik János: Banki kaszinózás, pilóta játék és sok trükk a betétesek, a pénzpiac fosztogatására
A pénzhatalmi világelit magánháborúja az európai országok ellen
Tőke Péter: Világbéke vs. világháború. Támadás még októberben, vagy 2013 tavaszáig halogatják
Részletek a Világbéke vs. világháború c. őszi könyvünkből. Keresztülhúzta a támadást sürgetők terveit Putyin váratlan izraeli látogatása és titkos megállapodása, Irán felkészülése és fenyegetése, majd a szíriai demokratikus ,,felszabadítás" megtorpanása, a bulgáriai turistabusz-terrortámadás és Hillary Clinton térségbeli szervezkedése
Drábik János: Kiszivárogtak Putyin és Netanjahu megállapodásának titkos részletei
Virág András: Az elmúlt száz év háborús logikája
Dr. Ilkei Csaba: Internálótáborok Magyarországon - Kistarcsától Recskig II.
Az ,,ellenséges" e-sajtóból
A Neményi-net a magyarok és a magyarság dolgai más szemszögből - Kertész Imre az Alaptantervben
Tallózás a III. Negyedév aktuális információiból 89
Budai Kulcsár János: Az ember válsága 102
Stoffán György: "Büdös, de jól érzi magát"
Mándoki Andor: Elcsalt magyar gazdaság
Jobbik rovat
Leleplező-Népszabadság-HVG: Demján javasolt alapja nemzeti Marshall-terv?
Szigorú Orbán-kritika a VOSZ-találkozóról. A javasolt hazai 2000 milliárdos befektetési alap álom-e vagy van realitása?
Mihálffy Balázs: Az iszlámosodástól a rabszolgaságig
Tudósítása a malii puccs helyszínéről, a világhatalmi játékról
Tőke Péter: A lakosság elleni háború új technikái
Kész a csodakém, a robot-szúnyog - DNS-t vesz, nyomkövetőt olt be - Diktatúra épül - Vegyi fegyvereket hordozó drónok Amerika felett - Feltörték az emberi RFID-azonosítókat
Mindent tudni akarnak rólunk
Válogatás az Idők jelei-Pillantás a jövőbe portál Nagy Testvér figyel anyagaiból
Bogár László: 242 milliárd dollárt síboltak ki a magyarok
Ez már olyan, mint Afrika mondja az ismert jobboldali közgazdász a The Guardien elemzése nyomán
Julius Mohácsi rovata a természetgyógyászatról
Dr. Joel D. Wallach 1991-ben Nóbel-díjra jelölt (USA) orvos érdekes moszkvai előadása szerint válogatott ételekkel, ásványokkal jóval hosszabb életuek lehetünk
Népszabadság online, Baka F. Zoltán Kovács Árpád interjúja IMF-megállapodás csak jövő tavasszal?
Mihálffy Balázs: MPILO - Könyv az ENSZ-katonák visszaéléseiről,az arany- és gyémántügyletekről VIII. Rész
A Korán magyarra fordítójának fekete sorozata
Drábik János: Mit kell tenni a magyar nemzet fennmaradásáért?
A Magyarok VIII. Világkongresszusának a nemzet stratégiáját megfogalmazó szenzációs, másfél órás előadása meghatározza, ki tartozik a magyarságsághoz és milyen lehet a jövője. Érdemes elolvasni, mert a mocskolódóinkra, belső ellenfeleink tetteire is rávilágít, és utat mutat, miként lehetnek a kárpát-medencei lelki közösség egyenrangú, megbecsült tagjai a már itt élő etnikumok
Vajó Sándor: Lapzártáig ott voltam a ,,Cigánygyilkosságok" tárgyalásán VIII.
A gyilkos fegyverek, s ami hozzájuk kötődhet - újabb részletek a bíróságtól
Szlimák Hajnalka: Gyilkos technológiák A GLOBÁLIS ÖSSZEOMLÁS JELEI (3. rész)
Látogatás Zámbó Kornél festőművésznél
*
Nagy Magyarország
VÖRÖS POKOL
Terror, szadizmus, halál – a recski internálótábor története
Bank Barbara
+
Az ÁVH kezelésében lévő táborok
Bank Barbara
+
Magyar Szibéria – Kényszermunkatáborok a Hortobágyon (1950-1953)
Zsákai Piroska
+
„Falra borsó, falra…” – Zsákai Piroska visszaemlékezése
Bank Barbara
+
Némi „demokrácia”, némi „igazságszolgáltatás” – A népbíróságok a „népi demokrácia” éveiben (1945–1950)
Vincze Gábor
+
„Magukkal nem kell elszámolnunk…” – interjú Tasnádi Frigyessel
Bank Barbara
+
A magyarüldözés szolgálatában – A csehszlovákiai népbíróságok történetéből (1945–1948)
Vadkerty Katalin
+
Felvidéki pillanatképek – Bártfa
Fazekas Krisztina
+
Sávba zárva – A nyugati határsáv elzárt települései
Bazsó Bálint
+
Végső küzdelem Erdélyért
Ravasz István
+
A tordai csata
Ravasz István
+
Szabó Ervin, az ideológus
Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány
+
Farkasok közt farkastörvények – Koszta István új könyvének recenziója
Éhn László
+
Az én kedvenc történelmi hősöm
Döbrentei Kornél
http://varmegyehaz.hu/voros-pokol
*
Wittner Mária is elutasította a kiskunmajsai '56-os múzeum támogatását
2012-09-16. 07:26 Kuruc.info
Az Országgyűlés Számvevőszéki és költségvetési bizottságának kiegészítő ajánlásaként az Országgyűlés Emberi jogi bizottsága szeptember 11-én (kedden) tárgyalta Magyarország 2013. évi költségvetéséről szóló T/7655. sz. törvényjavaslat módosító javaslatait és kiegészítéseit.
Így került a Lukács Tamás (KDNP) vezette Emberi jogi bizottság elé Dúró Dóra, Farkas Gergely és Novák Előd (mindhárom Jobbik) kiegészítő javaslata, melynek értelmében az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális alapítványokra, közalapítványokra szánt keretéből a jövő évben 50 millió forinttal támogatná a magyar állam a Pongrátz Gergely 56-os Közhasznú Alapítványt. Ez az alapítvány működteti Kiskunmajsán Magyarország legismertebb és leglátogatottabb 1956-os múzeumát, melyről a költségvetés elkészítésekor az MSZP-hez hasonlóan a Fidesz is mindig megfeledkezik. A múzeum mellett egy kápolna és egy ifjúsági tábor is található, melyek támogatása ugyancsak kiemelten fontos lenne. A tábor téliesítése biztosíthatná a programok számának növelését, de támogatás hiányában ezek nem tudnak megvalósulni.
Gaudi-Nagy Tamás azzal a kéréssel fordult a bizottság elsősorban kormánypárti tagjaihoz, hogy támogassák a jobbikos képviselők kiegészítő javaslatát. A Jobbik-frakció jogvédő képviselője a szavazás előtt külön kéréssel fordult a Fidesz 1956-os halálraítélt országgyűlési képviselőjéhez, Wittner Máriához. ,,Marika néni szavazatára, támogatására mindenképpen számítok, de természetesen remélem, hogy más képviselőtársaimat is sikerült meggyőznöm" - mondta Gaudi. Majd mikor sor került a szavazásra, a Corvin köz legendás parancsnokáról elnevezett, az 1956-os szabadságharc legszívósabb ellenállási gócpontját bemutató múzeum állami támogatását a jobbikos képviselők szavazatán kívül (Gaudi Nagy Tamás és Zagyva Gyula) mindenki - beleértve Wittner Máriát is - leszavazta.
Valahogy így múlik el egy világ dicsősége.
Csak érdekességként: a Terrorelhárítási Központ (TEK) az előirányzottak szerint jövőre évi 13 milliárd 410 millió 500 ezer forintból nevettet minket...
Kapcsolódó:
- Az '56-os halálraítélt korábban sem szavazta meg a múzeum támogatását
- Wittner Mária sem szavazta meg a Károlyi-szobor és a szovjet emlékmű eltávolítását
- Wittner is leszavazta a komcsik kizárását a közéletből
- Wittner is megtapsolta a Hornt éltető Orbánt
*
Jancsi és Juliska
Egy nagy erdő szélén élt egy szegény ember a feleségével és két gyermekével. A fiút Jancsinak hívták, a leányt pedig Juliskának. Nemigen volt mit aprítaniuk a tejbe, s egyszer, amikor nagy lett a drágaság az országban, az apa még a mindennapi kenyérre valót sem tudta megkeresni. Amint egy este az ágyban a sorsán rágódott, és hánykolódott a gondoktól, felsóhajtott, és így szólt a feleségéhez:
- Mi lesz velünk? Hogyan tápláljuk szegény gyermekeinket, amikor magunknak sincs már semmink?
- Tudod mit, apjuk - felelt az asszony -, holnap reggel kivisszük őket az erdőbe, annak is a legsűrűjébe, ott aztán mindkettejüknek adunk utoljára még egy darabka kenyeret, aztán dolgunkra megyünk, és magukra hagyjuk őket. Nem fognak hazatalálni, s így megszabadulunk tőlük.
- Nem úgy van az, te asszony - felelt a favágó -, már én ilyet nem teszek, hogyan is vehetném a szívemre, hogy egyedül hagyjam az erdőben a gyermekeimet; jönnének a vadállatok, és ízekre szaggatnák őket!
- Ó, te bolond, - szólt az asszony - emígy meg mind a négyen éhen veszünk, akár gyalulhatod is a koporsódeszkákat. - És addig nem hagyta békén a férjét, mígnem az végül kötélnek állt.
A két gyermek sem tudott elaludni az éhségtől, így meghallották, mit mondott mostohaanyjuk az apjuknak. Juliska keserves könnyeket sírt, és azt mondta Jancsikának:
- Most aztán végünk van!
Jancsi vigasztalta húgocskáját, mondván: - Ne sírj, Juliska, nyugodtan alhatsz, majd csak segít rajtunk a jó Isten.
Reggel jó korán jött az asszony, s kizavarta a gyermekeket az ágyból. Megkapták a darab kenyerüket. Az erdő felé menet Jancsi szétmorzsolta zsebében a kenyeret, meg-megállt, és egy-egy morzsát a földre szórt.
- Jancsi, miért maradsz el, mit bámészkodol?" - szólt reá az apja. - Szedd a lábadat!
- Csak a tubicámat nézem, ahogy ott ül a tetőn, és istenhozzádot mond nekem.
Csakhogy Jancsi mindannyiszor egy-egy morzsát hajított az útra. Az asszony jó mélyre vezette a gyermekeket az erdőbe, olyan helyre, ahol még soha életükben nem jártak.
Féltek ott a rengeteg közepén, mert úgy hallották, hogy egy boszorkány is lakik a sűrűben.
Ott aztán jókora tüzet raktak, és az asszony azt mondta:
- Maradjatok itt veszteg, ti gyermekek, és ha elfáradtok, szunyókálhattok is egy kicsit; mi most megyünk az erdőbe fát vágni, majd napszálltakor, ha készen leszünk, eljövünk és hazaviszünk benneteket.
Amikor eljött a délidő, Juliska megosztotta kenyerét Jancsival, aki a magáét elszórta volt az úton. Aztán elaludtak, és leszállt az este, de senki sem jött a szegény gyermekekért. Késő éjszaka volt már, amikor felébredtek, hanem Jancsi vigasztalta húgocskáját, mondván:
- Csak várd ki, Juliska, míg feljön a hold, majd akkor meglátjuk a kenyérmorzsákat, amelyeket elszórtam, azok majd mutatják az utat hazafelé.
Amikor fölkelt a hold, ők is elindultak volna, de nem találtak semmiféle morzsát, mert azokat fölcsipegette az a sok-sok madár, akik röpdöstek erdőn és mezőn. Lopva hátra-hátra pillantottak. A sötét árnyak ijesztőnek tűntek.
Mentek-mendegéltek egész éjjel s még egy álló nap reggeltől estelig, de nem tudtak az erdőből kivergődni. Majd elepedtek az éhségtől, mert mást sem ettek, mint azt a néhány bogyót, amit a bokrokon találtak. És mert annyira elfáradtak, hogy a lábuk se vitte már őket, lefeküdtek egy fa tövébe, elmondották esti imádságukat és elaludtak.
Mármost reájuk virradt a harmadik reggel azóta, hogy elhagyták a szülői házat. Megint elindultak, de mind mélyebbre tévedtek a vadonban, és úgy voltak már, hogy ott kell veszniök, hacsak nem találnak hamar segítségre. Délben pedig megpillantottak egy ágon egy szép hófehér madárkát, és az oly csodálatosan énekelt, hogy szinte földbe gyökeredzett a lábuk, úgy hallgatták. Amikor dala végéhez ért a madár, meglibbentette szárnyát, és elröppent előttük, ők meg mentek utána, mígnem egy házikóhoz értek. Amikor egészen közel mentek, akkor látták, hogy a házikónak kenyérből van a fala, kalácsból a teteje, ablaka pedig csillogó cukorból.
- Nosza, lássunk neki! Én a tetőből eszem, te pedig, Juliska, egyél az ablakból, az jó édesnek tűnik - mondta Jancsi. Aztán felágaskodott, és belekóstolt a tetőbe, miközben Juliska az ablakot majszolgatta.
Egyszer csak egy vékony, sipákoló hang szólt a szobából:
- Recsegés-ropogás...
Mitől ropog ez a ház?
A gyermekek meg így feleltek:
- A széltől, a széltől,
az égi legénytől!
És folytatták a lakmározást. Egyszer csak kitárult az ajtó, és botjára támaszkodva egy vénséges vén banya botorkált ki rajta.
- Mi szél hozott errefelé benneteket? Kerüljetek beljebb, nem bánjátok meg!
A boszi nagyon szerette a gyerekeket. Nem ám úgy, ahogy édesapátok és édesanyátok titeket, hanem ropogós, finom falatként - ebédre, vacsorára. A boszorkányos vénasszony minden földi jót tett a gyerekek elé: tejet, cukros palacsintát, almát, diót... De csak mutatta a nyájasságot, valójában ízig-vérig gonosz boszi volt, azért építette kenyérből a házikóját, hogy odacsalogassa a kicsinyeket, felhizlalja, majd megegye őket.
Amikor Jancsi és Juliska már csak karnyújtásnyira volt a boszorkánytól, akkor a banya kajánul felvihogott és károgó hangján rikkantotta:
- Megkaparintottalak benneteket, innen nem menekültök!
Csontos kezeivel betuszkolta Jancsit egy ketrecbe, Juliskával vizet hozatott, hogy finomabbnál finomabb ebéddel hizlalja a legénykét. Míg Jancsi a pompás falatokat ette, addig Juliskának csak a maradék jutott.
De éles eszű volt ám ez a Jancsi legény! Amikor a banya arra kérte, hogy mutassa ujját, hogy lássa mennyit hízott, akkor az első ebédből maradt csirkecsontot nyújtotta a gonosz asszonyságnak. Dühöngött is a némber, hogy mennyire nem hízik ez a fiúcska. Jancsi még egy hónap múltán is sovány maradt, ezért a banya dühében úgy határozott, hogy megeszi.
- Juliska! Hozzál szaporán vizet, akár kövéredik, akár ilyen sovány marad ez a gyerek, nem várok tovább: holnap levágom és megeszem!
Juliska sírva fakadt:
- Édes jó Istenkém! Segíts meg minket! Bárcsak felfaltak volna az erdőben a vadak, akkor legalább együtt pusztultunk volna el!
- Ne siránkozz! - rivallt rá a banya. - Kenyeret is sütünk! Már begyújtottam a kemencét!
És így is volt. Az öregasszony a kemence ajtajához lökdöste Juliskát:
- Mássz be! Nézd meg, elég meleg van-e odabent, betolhatom-e már a kenyeret?
Csakhogy Juliska sejtette, hogy a banya őt akarja megsütni, és azt mondta:
- Nem tudom, hogyan másszam be!
- Te buta liba! - szidta ekképp a boszorka. - Elég nagy a kemence szája, magam is beférnék!
Odacsoszogott és bedugta fejét a kemencébe. Juliska ekkor nagyot lökött rajta. A banya bezuhant a kemencébe. A kislány rácsapta a kemenceajtót és jó erősen bereteszelte.
Hiába jajveszékelt a boszorka, sorsát nem kerülhette el: bennégett a kemencében, ahová Jancsit és Juliskát szánta. A kicsi lány azonnal testvéréhez szaladt és kinyitotta ketrecét.
- Megszabadultunk testvérkém! Odalett a boszorkány!
Ahogy a banya utolsó porcikája is megsemmisült, láss csodát! A kertben lévő mézeskalács-figurák egytől-egyig megelevenedtek és táncra perdültek! Mind kisgyermekek voltak, akiket elvarázsolt a vénasszony!
Jancsi könnyedén kiszökkent a ketrecből és kishúgával bement a mézeskalács-kunyhóba. Szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól: ezernyi kis skatulyát találtak telis-tele gyöngyökkel, drágakövekkel.
- Ezek szebbek, mint a kavicsok! - kiáltott Jancsi, és dugig töltötte zsebeit a drágakövekkel. Juliska sem volt rest, és a köténye zsebébe ő is pakolt néhány marékkal.
- Most aztán iszkiri haza! - kiáltotta Jancsi, és elindultak az erdő felé. Mentek, mentek hazafelé, egyre ismerősebb lett a táj, a madarak is vígan daloltak, míg egyszer csak feltűnt az atyai ház. Futásnak eredtek, berontottak a szobába, s apjuk nyakába ugrottak. Édesapjuk teljesen megőszült, hiszen nem volt nyugalma, amióta magukra hagyta gyermekeit. Furdalta a lelkiismeret. Juliska kötényéből, Jancsi meg zsebeiből kirázta a kincseket.
- Nézd, édesapa! Ezeket találtuk! - kiáltották.
És meg is szűnt minden gond. Boldogan és örömben éltek, amíg meg nem haltak.
www.abbcenter.com/mese
+
Mosonyi Aliz: Jancsi és Juliska
Pagony Klasszikusok, Pagony – PxB, 2007
http://konyves.blog.hu/2008/12/02/egylevegos_mese
*
Karády Viktor - Nagy Péter Tibor
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon
Tartalom
ELŐSZÓ
KARÁDY VIKTOR
AZ ÉRTELMISÉG KIALAKULÁSÁNAK KEZDETEI MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZADBAN
Közelítések a fogalomhoz
Utalások az előtörténethez
A reformkortól a dualizmusig
Az értelmiségi kompetenciák társadalmi tőkésítése
Irodalom
KARÁDY VIKTOR
AZ ERDÉLYI DIÁKOK PEREGRINÁCIÓJA A KÉSEI DUALIZMUS IDEJÉN. (ESETTANULMÁNY A FELEKEZETI EGYENLŐTLENSÉGEKRŐL ÉS AZ ELITKÉPZÉSRŐL)
Felekezeti egyenlőtlenségek az értelmiségi szakmákban
Peregrinációs stratégiák
A külföldi tanulmányok választott szakirányai
Konklúziók
KARÁDY VIKTOR
A KOLOZSVÁRI EGYETEM ORVOSHALLGATÓINAK TÁRSADALMI KIVÁLASZTÁSA (1872-1918)
A kolozsvári orvosi kar benépesülése és a diákság felekezeti és nemzetiségi összetétele
A környezeti kiválasztás paradigmái: születési régió, lakhely, középiskola
Rétegszerkezet és társadalmi kiválasztás
KARÁDY VIKTOR
A HALLGATÓK PÁLYÁJÁNAK SZAKMAI JELLEMZŐI A KOLOZSVÁRI EGYETEM ORVOSI KARÁN (1872-1918)
A középiskolai felkészülés körülményei
Az érettségi kora mint az előképzettségi kitűnőség mércéje
Az egyetemi tanulmányok néhány jellemzője
Az ösztöndíjak vagy a támogatott tanulmányi mobilitás rendszere
KARÁDY VIKTOR
A DIPLOMÁS ÉRTELMISÉG 'NÉPI' REKRUTÁCIÓJÁNAK ALAKULÁSA 1945 ELŐTT ÉS UTÁN
NAGY PÉTER TIBOR
AZ EGYETEMI DIPLOMÁSOK A MAGYAR TÁRSADALOMBAN 1930-BAN ÉS 2000-BEN
I. Diplomások a társadalmi hierarchiában
Milyen munkakörre készít elő az egyetem?
Mennyiben determinál urbanizáltabb létre az egyetem?
Hogyan függ össze a poszt-humboldti arculat a nemi szerepekkel?
II. Az "igazán független" változók
Hogyan alakítja az egyes felekezeti csoportok arculatát az egyetem?
Hogyan alakítja át az első és második generációsság szempontjából az értelmiség arculatát az egyetem?
Irodalom
NAGY PÉTER TIBOR
A DIPLOMÁSOK ÉS AZ ÁLTALUK BETÖLTÖTT FOGLALKOZÁSOK
A probléma
Státuszinkonzisztencia tíz és negyven évvel ezelőtt
Egy specifikusabb számítás
Életút vizsgálat - idősor nélkül
Továbbfejlesztési irányok
Irodalomjegyzék
NAGY PÉTER TIBOR
EGY ELITKUTATÁS REKRUTÁCIÓS DILEMMÁI
Elitkiválasztás alrendszerenként
Elitkiválasztás a tudáskánon bázisán - tankönyvek és kézikönyvek
Elitkiválasztás a tudáskánon bázisán - lexikonok és encyclopediák
A tényleges lexikonok, enciklopédiák
Az elitrekrutáció idősávja és térbeli kiterjedése
Irodalom
KARÁDY VIKTOR
A BÖLCSÉSZKAROK OKTATÓI ÉS AZ EGYETEMI PIAC SZERKEZETE A DUALISTA KORBAN (1867-1918)
NAGY PÉTER TIBOR
A FELSŐOKTATÁSI ELIT KUTATÁSA
I. Négy kutatási terv
II. A felsőoktatók, mint a felsőoktatáspolitikai tér szereplői
III. Elnevezések, címek, pozíciók és fokozatok rendszere
Irodalom
NAGY PÉTER TIBOR
A TUDOMÁNYOS FOKOZAT BIRTOKOSAI A KÁDÁR KORSZAKBAN
A kutatás kerete
A kandidátussá válók száma az időtengelyen
A kandidátusi fokozatszerzés nemi és származási egyenlőtlenségei
Irodalomjegyzék
Előszó
...
A kötet végig különbözőképp meghatározott értelmiségi csoportokat vesz górcső alá a 19. századi kezdetektől, amikor - a reformkorban - magát a fogalmat is bevezették a honi írástudó nyilvánosságba, egészen a jelenkorig. Meggyőződésünk szerint ugyanis a társadalomtörténet-írás és honi szociológia kiterjedt gyakorlata, mely éles cezúrát von az 1949 előtt és után működő szakértelmiség bemutatása közé nem minden esetben helyes: több tanulmányunk kísérli meg a rendszerváltásokon átívelő értelmiségtörténet bemutatását. A főbb vizsgált csoportok sorába tartoznak a kolozsvári magyar egyetem medikusai a kettős monarchia korában, a bölcsész és természettudományi karok tanári kara ugyanakkor, a diplomás népesség és a tudományos fokozatott szerzettek a szocialista korban és azután, a lexikonok névanyagában szereplő 'kanonizált' értelmiségi csúcselit vagy a külföldi egyetemi peregrinációban résztvevő honi diákság.
A változatos elemzési szempontok felölelik a társadalmiszakmai, regionális, felekezeti és etnikai kiválasztás mechanizmusait, az értelmiségi pályakép alakulását, a szakválasztás logikáját különböző eredet vagy háttér tényezők szerint, a diplomázás szintje és a foglalkozás közötti státusz-megfelelés illetve 'inkonzisztencia' kérdéskörét. Valóságos vörös vonalként szövi át ezeket a tanulmányokat a magyar társadalomnak az előző rendszerben részben tabusított, részben csak 'kényes'-ként elkönyvelt s mint ilyen gyakran még máig sem megfelelő tudományos objektivitás igényével tárgyalt kérdése, a történelmileg kialakult s Európában egyedülálló vallási megosztottság problémája, melyet itt is igyekeztünk fontosságának megfelelő súllyal értelmezni.
http://mek.oszk.hu/10900/10983/#
*
Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 19. szám · / · Figyelő · / · Disputa
Schöpflin Aladár: Irodalom és iskola.
Tanárok, látom, disputálnak, hogy miképpen és mily mértékben adjanak helyet a mai élő irodalomnak az iskolában. Mintha kissé meg is volnának akadva a dologgal: az egyik azt mondja, az egész mai irodalom az önképzőkörbe való, tessék ott olvasni és magyarázni a mai írók műveit. A másik azt mondja: ez nem jó lesz, mert akkor az önképzőkörben az egész évben csak erről lesz szó, tehát de facto többet fognak a fiúk erről hallani és beszélni, mint az egész régi irodalomról. Remélhetőleg majd elintézik az ügyet a maguk körében, az iskola, a tanár, a diák szempontjából. De talán nem lesz hiábavaló megnézni kicsit az irodalom, az író szempontjából is. Elvégre arról van szó, hogy a leendő olvasóközönség, a mai diák micsoda előkészülettel, micsoda tanult elfogultságokkal fogja majd nézni a mai magyar irodalmi produkcióit.
Az írónak csak egy érdeke lehet az iskolával szemben: hogy mennél kevesebbet foglalkozzék vele, sőt lehetőleg egyáltalán ne foglalkozzék vele. Az iskolai irodalomtanítással szükségszerűen vele jár, hogy elfogulttá teszi a tanulót: olyan ítéleteket szuggerál neki, amelyek nem az ő ítéletei, mert nem belőle magából nőttek ki, hanem a tanár vagy a tankönyv, az iskola tekintélye oltotta bele s ezek a készen kapott ítéletek az esetek túlnyomó számában megnehezítik, hogy közte mint olvasó és az író között az az önkéntelen, közvetlen viszony keletkezzék, amely minden irodalmi mű igazi hatásának és megértésének alapföltétele, amely nélkül nem tudja szabadon, minden idegen közvetítéstől függetlenül átengedni szemét, fülét, agyát az írónak.
A régi irodalom alkotásainál ez nem olyan nagy baj. A régi írók műveiről szóló értékítéletek és értelmezések kitűnő elméktől erednek és mielőtt az iskolában meggyökeresedtek volna, az irodalmi közvélekedés szentesítette őket, az pedig nem szokott nagyot tévedni. Ha aztán ezeket átveszi az ifjúság, csak egy általános érvényű hagyománynak lett részese, amelyen keresztül, ha van az intelligens olvasásra tehetsége, még mindig eljuthat a saját ítéletéig.
A mai íróról s műveiről nincs és nem is lehet ilyen szentesített hagyomány s különösen a mi viszonyaink közt hiányzik az a közvélekedés is, amely előre jelezhetné, legalább nagyjában, milyen lesz az a hagyomány. Ítéletek, magyarázatok, értékelések még forrnak az aktuális irodalmi élet üstjében és ember legyen, aki ebben a kavargásban meg tudja látni, mi benne a nemes érc és mi marad alul salaknak. Ha minden irodalomtanár megannyi biztos ítéletű, megbízható ízlésű és elfogulatlan befogadó képességű kritikai szellem volna, akkor talán rájuk lehetne bízni, hogy a fiatal elmék tájékoztatói legyenek abban a meg nem szűnő hullámzásban, ami a mindenkori élő irodalmat teszi. Talán nem sértem meg az irodalomtanárok tiszteletreméltó gárdáját, ha azt mondom, hogy legfeljebb csekély töredékük ilyen nagyszabású kritikai szellem, hiszen az ilyen egyáltalában nagyon ritka, jó ha kettő-három akad egy generációban. Ebből most már nem következhetik egyéb, mint hogy olyan nézetek, ítéletek és megállapítások szerepelnek érvényesek gyanánt az iskolák túlnyomó részében, melyek meg nem értésből, elfogultságokból és jóhiszemű tévedésekből szövődnek és semmi esetre sem léphetnek fel az általános érvényűség követelményével. Aki megnézte néhány irodalomtörténeti tankönyv utolsó fejezetét, amelyben a legújabb irodalom van összefoglalva, az tudja azt is, milyen tanácstalanul állnak még máskülönben jóravaló képzettségű irodalomtanárok is a mai írókkal szemben. Márpedig az ilyen nem használ az irodalomnak, de még többet árt az iskola tekintélyének. Mert ha az a fiú kikerül az életbe, részesévé lesz a közvélekedésnek, saját ízlésre és ítéletre tesz szert, mit fog gondolni az iskoláról általában, amelyben hamis fogalmakat csepegtettek bele?
Csakhogy az iskolai irodalomtanításnak nemcsak az a feladata, hogy hozzáférhetővé tegye a múlt irodalmi kincseit, hanem az is, hogy általában az irodalom, elsősorban tehát a mindenkori aktuális irodalom megértésére képesítse az intelligens emberek jövendő nemzedékét. Hogy cselekedje ezt, ha nem beszél a mai irodalomról?
Igyekezzék mennél több intelligens olvasót nevelni. Intelligensen olvasni nem olyan könnyű dolog, nem is mindenki képes rá, sőt aránytalanul kevés ember képes rá - én titokban azt hiszem, hogy intelligens olvasónak éppúgy születni kell, mint költőnek. Annyira intelligens olvasó azonban minden józan eszű, máskülönben művelt, vagy művelődésre képes emberből válhatik, hogy meg tudja különböztetni a kóficsot az igazán becses dologtól és szívesebben nyúljon az igazi író könyvéhez, mint a vásári fércelményhez, mely éppen az olvasó olvasásbeli intelligenciájának hiányára spekulál. Hogy valaki ilyen intelligens átlagolvasó lehessen, ahhoz nem az kell, hogy az iskolában hallotta légyen a tanár úr magánvéleményét Móricz Zsigmondról vagy Molnár Ferencről, hanem az, hogy életében legalább egy írónak egy művét a maga velejében megértette légyen, hogy igazán szívből megérezte legyen, mi abban a műben az igazán szép és hogy egyáltalában miért szép az a mű. Akinek csak egyetlen könyv is ilyen belső élményévé vált, az mindjárt több megértő képességgel fog olvasni minden művet, annak számára megnyílt az irodalmi gyönyörködés kapuja. Ilyen célra alighanem alkalmasabb egy régi mű, mert a tanár megértető munkájában több támasztékot talál a hagyományban.
És nevelje a tanár tanulóit az irodalom szeretetére, irodalmi érdeklődésre. Erre van szüksége a mindenkori irodalomnak, nem pedig arra, hogy munkásait a tanórákon dicsérjék vag korholják. Mennél több és mennél intelligensebb és megértőbb olvasó - ez kell az irodalomnak s ebben a tekintetben éppen nálunk van széles tere az iskola jószándékú munkájának, mert a mi irodalmunknak, amióta egyáltalán megvan, mindig az volt s ma is az egyik legfőbb baja, hogy az olvasóközönség megértő- és befogadóképessége nem ér fel a számára termő irodalom színvonaláig, hogy az író vajmi ritkán érezhette és érezheti azt a titokzatos, de mindig biztosan megérezhető fluidumot, mely az olvasó megértéséből feléje árad és amelynél hathatósabb ösztökéje az alkotóképességnek nincs.
*
Elmenék én a városba
.
Elmenék én a városba, piros gyöngyöt vettem,
Azt én hazavittem, asztalomra tettem.
Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!
Nem hílak én téged teljes életemben!
Mert az apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam téged sem urallak.
.
Elmenék én a városba, piros ruhát vettem,
Azt én hazavittem, asztalomra tettem.
Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!
Nem hílak én téged teljes életemben!
Mert az apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam téged sem urallak.
.
Elmenék én az erdőbe, somfa pácát vágtam,
Azt én hazavittem, ajtóm után tettem.
Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!
Nem hílak én téged teljes életemben!
Mert az apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam téged sem urallak.
.
Elévettem én a pácát, ütni-vágni kezdtem.
Uram vagy, uram vagy teljes életemben!
Uram vagy, uram vagy egész életemben!
Magyar népdalok és tánczene Moldvából.
Érsek Csaba Sándor "Bengő" - ének
Kelemen István "Pityu" - hegedű, kobza
Csibi Szabolcs "Szabi" - koboz, furulya
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
