|
2012. december 15. szombat, 13:03 |
A Baumgarten-díj egyetlen posztumusz díjazottjáról, József Attiláról,
a síró Kosztolányiról és a szigorú Babitsról szól a következő Nyáry Krisztián darab.
Sorozat irodalmi díjakról - 5.rész:
„Ha kezdő költő volna Babits Mihály s ez volna az első könyve, akkor meg azt írnám, hogy néhány sora kétségtelenül tehetségre vall. De a könyv egésze mégis kétségessé teszi e tehetség kifejlődhetését. Sokat kell még tanulnia. Verseit pedig tartsa hét esztendeig az asztalfiában és ne adja ki barátai unszolására sem. Hogy hozzáértőkkel való érintkezése mégis legyen, egyik-egyik kísérletét be-beküldheti módjával valamilyen kisebb igényű lapnak.”
Ezeket a kíméletlen és igazságtalan sorokat József Attila írta 1930-ban a Nyugat vezető költőjének „Az istenek halnak az ember él”című kötetéről. A két zseni kölcsönösen lebecsülte egymás költészetét. A Babits által szerkesztett 1932-es Új Anthológiában, amely a fiatal magyar költőket mutatta be nagy terjedelemben, József Attila mindössze két versével szerepelt. "Minden versét olvastam, de kettőnél többet legjobb akarattal sem találtam" - mondta társaságban a szerkesztő. Így nem véletlen, hogy a 30-as évek szinte minden jelentős írója és költője kapott díjat a Babits által vezetett Baumgarten Alapítványtól, József Attila azonban hiába várta. 1933-ban kétségbeejtő anyagi helyzete miatt ugyan 300 pengős segélyt kért és kapott az alapítványtól, ez azonban látványosan szociális támogatás, és nem irodalmi elismerés volt. A mindkét költőhöz közel álló, költészetüket értő és tisztelő harmadik zseni, Kosztolányi Dezső ekkor határozta el, hogy véget vet az áldatlan helyzetnek. Ebben az időben a kuratórium tanácsadó testületének tagja volt, így javaslatát Babitsnak már csak hivatalból is meg kellett hallgatnia. Kosztolányi egy lapinterjúban is nyilatkozott róla, hogy szeretné, ha az 1935-ös évdíjat József Attila nyerné Medvetánc című kötetéért. Az alapítvány ülésén azonban Babits jelöltje, Fenyő László nyerte a díjat, s az 1000 pengős jutalmat is csak Kosztolányi erélyes fellépésnek köszönhetőn kaphatta meg József Attila. A díjkiosztás alkalmából, fél évtizeddel a Babits elleni kritika után, Kosztolányi közbenjárására a két költő végül szóba állt egymással. Egy hosszú beszélgetés után kézfogással álltak fel az asztaltól. Így aztán mindenki biztos volt benne, hogy 1935-ben József Attila kapja majd a régóta megérdemelt nagydíjat. A kuratórium ülése után a betegeskedő Kosztolányi is annak tudatában utazott el a tátrai gyógykezelésre, hogy a fiatal költőtárs elnyerte az anyagi gondjait megoldó elismerést. A végső döntés előtt nem sokkal azonban A Reggel című lapban megjelent József Attila „Én nem tudtam” című szonettje. A békejobbnak szánt verset hónapokkal korábban küldte el a lapnak, s ajánlásként - Kosztolányi javaslatára - a „Babits Mihálynak, hódolattal” sort írta fölé. A költőnek segíteni akaró lap szerkesztői úgy gondolták, a Baumgarten Alapítvány ülése megfelelő apropó a vers közlésére. Babits nehéz helyzetbe került: "Úgy érzem, éppen most nem adhatom ki a díjat József Attilának. Bizonyítékot szolgáltatnék önmagam ellen azok számára, akik állítják, hogy csak annak adok díjat, aki hódol nekem" - emlékezett később. Így a költőt kihúzta az évdíjasok közül, és újra csak jutalmazott lett. A döntés sokkolta a Tátrából visszatérő Kosztolányit, aki amikor megtudta, hogy pártfogoltja ismét nem kapott Baumgarten-díjat, sírva fakadt, és bejelentette távozását a tanácsadó testületből. József Attila, aki szintén biztos volt a díjban, dühös és elkeseredett volt. „Én már elintéztem magammal, - mondta Vágó Mártának. Nem elég, hogy az ország első költője vagyok? Még a díjat is megkapjam? Az már sok volna." A következő évben ismét ő volt a nagydíj jelöltje, de az összeült kuratórium már csak öngyilkosságának híréről értesült. Így lett József Attila a Baumgarten-díj történetének egyetlen posztumusz díjazottja."
Nyáry Krisztián
+
József Attila -
AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL
Tárgyi kritikai tanulmány Babits Mihály verseskötetéről
Az ember azért ir verset, mert a szó szoros értelmében sürgős szüksége van reá. Fölidézi a tárgyak lelkét, vagy az együgyü népekről szóló tudomány polynéziai müszavával élvén tondi-ját s ez sikerül is annak, akinek mana-ja, vagyis varázsereje van. A költő tehát a tudomány álláspontja szerint is vajákos, táltos, bübájos. De minthogy a müalkotás bontatlan egész, valóságos egység, nyilvánvaló, hogy a költő a fölidézett több tárgynak egy bizonyos közös lelkét inditja mennynek a poklok ellen. Mert a szellemre az anyag poklai tátognak mindenünnen, ezek fölött kell, mint Madách mondja, „glóriával általlépnie”. Az anyag végtelen, határtalan. És noha minden egyes dologban rábukkanunk a lélekre, a dolgok egyetemének lelke mégis elsikkad előlünk. Hiszen a dolgok egyetemét nem szemlélhetjük közvetlenül, mint teszem azt, egy cseresznyefát, hanem legföljebb elmélkedhetünk róla. A szellem igy bele is veszne az anyag végtelenségébe, ha egyáltalában beletörődnék abba, hogy kivüle is legyen valami, ami határtalan. Ez az elme számára őrület volna, a képzelet számára képtelenség, a lélek számára - ne tessék mosolyogni - világhiány. De éppen emiatt az ész addig serénykedett, mignem fölfedezte az arisztoteleszi „végtelen regresszus lehetetlenségének” elvét. A képzelet addig csapongott kép után a képtelenségben, mig meg nem teremtette a mithoszokat. A lélek pedig e legnagyobb szükség okából átlényegül ihletté, amely a szemlélhetetlen világegész helyébe szemlélhető müegészet alkot. Müalkotáson kivül egészet soha nem szemlélünk. Az ihlet tehát a szellemnek az a minősitő ereje, amely az anyagot végessé teszi. Ezek szerint a mü közvetlen egyetemesség, vagy szem előtt tartva, hogy belsejében kimerithetetlen, határolt végtelenségnek is mondhatjuk.
Korunk kritikai áramlataira való tekintettel meg kell jegyeznem, hogy az ihlet lévén igy a legelső szellemi és anyaggyőző tiszta akarat, nem esik az erkölcstan stb. birodalmába. A müvet megalkotja és ezzel szerepe teljesedik, de tevékenysége különben sem társadalmi. Azonban természetes, hogy a kész müvek csoportja fölosztható erkölcsösökre és erkölcstelenekre, amint hogy az anyagi világ is fölosztható például áttetsző és át nem tetsző tárgyakra. A müvek önértékét azonban az efféle csoportositás nem érinti. Hangsulyoznom kell, hogy mindez csak a valóban értékes alkotásokra áll, - a többi sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen, hanem közömbös szemét. Másszóval a költő csakis akkor szavahihető, ha jó verset ir.
Ezeket a megfontolandó gondolatokat előre kellett bocsátanom, mert Babits Mihálynak szóbanforgó verseit ugy körülajnározták, mintha a kritika kisdedek majálisa volna. Hetet-havat összecsapadékoltak Babits lelkéről, miegyebéről, anélkül hogy sugarat vetettek volna a varázserőre, amely a lelket fölidézi. Pedig lélekről aligha beszélhetünk, oly bántóan rossz versek kötege ez a könyv.
Hogy az aprólékon kezdjem, két marékkal tömi belénk a zagyvaságot:
Orditsatok szerelmet
vagy pénzt még inkább, báva szeretői
a Pénz sin-karja közt doromboló
fiktiv arannyal pereces világnak!
(Babylon egerei)
Ignotus után szabadon: akasszanak föl, ha értem, de nyelvünknek ennél rutabb, szutykosabb, tehetetlenebb és alantasabb mozdulatát még nem vettem fülembe. Holott a következő kétoldalas vers is igy megy elejétől végéig:
Szók deliriuma, nyügöző, nyüzsögő.
Játszanak, összefogóznak
benned,
cikáznak, tünnek,
bukfenceznek, s olykor megállnak fejen
s már mind megforgatod önkénytelen:
„Kultura!”
„A rut luk!”
Micsoda szimbolum!
Bum! Bum!
(Egyfajta kultura)
Ismeretes, hogy költők-irók szójátékkal szivesen szórakoznak. De hogy valaki ezt két oldalon komoly érdekü versben végigvigye oly izetlen szavu bölcselmi alapon, hogy „két véletlen szó nem ostobább, mint e világ vasakkal-füzött s gyilkos véletlene”, - arra példa csak azért nincsen, mert költőt ennyire még el nem hagyott a helikoni berkek honvágya. Nem érdekel Babits müvészi lelkiismerete, amelyet valószinüleg azzal csittit, hogy uttörő ott, ahová senki nem kivánkozik. De Babits Mihályt a köztudat formamüvészként emlegeti, nem tudni miért. Hiszen az irott forma tárgyi müvészete nem a mérték, ütem és rim kellékeinek kiállitásában, panorámájában, hanem a mü legbensőbb inditékai, mozzanatai helyzetének váltogatásában áll. Az első mozzanat uralmát fokozatosan átengedi a másodiknak s ez a harmadiknak. Majd az első mozzanat ujból kibontakozik, de gazdagabban és a szintén gazdagabban jelentkező második mozzanat mögé huzódik. És igy tovább, mindaddig, mig nem kész az irásmü, amikoris azt látjuk, hogy a motivumok tulajdonképpen átvették lassacskán egymás jelentését és jelentőségét, - a végire érvén már csak egyetlen egy mozzanat, motivum áll előttünk, ami nem más, mint maga a mü. Hasonlattal élvén, a formamüvész kézen fog egy ismeretlen tájon, egy ismeretlen hegy lábánál. Szallaguton vezet fölfelé, egyre szükülő körökben. Az első lépésre is tájat látunk. E tájra azonban a szallaguton fölfelé haladván észrevétlenül másik táj terül, hiszen közben északról keletnek, majd pedig délnek és nyugatnak megyünk. De igy visszajutunk ujra északra. Ekkor már föntebb vagyunk, de ugyanarra tágul szemünk, amire egy körrel lejjebb és mégis mást látunk. Most egyetlen pillantásra fölfogjuk mindazt, amit előbb északról és részben északkeletről meg északnyugatról szemléltünk. Fönn az ormon azután egyszerre nézhetünk a szelek minden iránya felé és ki-ki annyit lát, amennyi szeme van. A csupaszem utas egyetlen metszetlen kör közepén találja magát, egyivü éghajlat alatt. Csak maga az ösvény tünt el a növényzet között. Hát ez a formamüvészet. Kosztolányi igy irja a legszebb magyar prózát. De Babits Mihály ezekkel a versekkel formamüvész legyen? Még kellékei is rémségesek. (Ararat - madarat; komoly - agg a moly; ugatás és harangfoszlány foszlik el zajunkban osztán; stb.) A kellékes rendes ember, ha nem tolakodó. De itt ugy vagyunk vele, mint valami rim-ügynökkel, akit ha kidobunk az ajtón, bejön az ablakon, a példabeszédnek megfelelően. Hogy ez nem is fontos? Hát tele van képzavarral. A repülő bogár ráng. Helyes, de nála valami láthatatlan gummiszálon ráng. Holott gummiszálon nem rángana, hanem édesen emelkedne-sülyedne, hintás ritmusocskában, mint a búcsúbeli kis labdák. Aztán meg a lelke (Babitsé) a kedves csöpp füleinek labirintusában bujócskázik, - eszem a képzeletit. Még pedig abból a célból bujócskázik, hogy mérje, ám lehet, hogy más célból, de mindenesetre „mérve e végtelen véges kanyargás rózsaszin üreit” és „néha véletlen kicsuszik tangensben a halánték felett”. Ha már ily kigondolt kép előtt állunk, nézze meg jól a szemes olvasó szomszédja fülét és vegye fontolóra, vajjon annak rózsaszin üreiből vonhatunk-e a halántékhoz érintőt? Amely kicsuszik, tehát oly rendes érintőnek kellene lennie, aminő a parittyából kirepülő kőé. Ezt azonban Babits maga is tagadja, mert bár kicsuszik tangensben a halánték felett, mégis ezzel egyidejüleg „valami kék eret követ” a szegény lélek, amely nyilván kettészakad, hogy a zeg-zugos erecske meg az amugyis rosszul elgondolt érintők kivánalmának egyszerre megfeleljen. (Ketten, messze az ég alatt...) Ismét másutt vonatja szalad, mint bárka az özönben: két jármü menetét hasonlitja össze olyképpen, hogy ugy az egyik, mint a másik szaladásáról való képzetünk végleg elenyészik. (A huszéves Nyugat ünnepére.) Bus csavargó módján estig bukdosódik a buckán egyre lefelé. A buckán képtelenség késő estig egyre lefelé bukdosódni. Bukdosódni nem is lehet a buckán, azon legföljebb le- vagy elbukik az ember, egyszeriben. Ha a „bucka” buckás területet jelent, akkor sem egyre lefelé bukdosódunk, hanem föl-le. A buckának költői „halom” vagy „domb” értelme szóba sem jöhet, mert hiszen a bukdosódás oka itt maga a bucka. (Elég a kóstoló.)
Ugyanebben a végig zavaros versében:
Minden folyót vár a Styx.
Oh, megoldó biztos X!
De jaj neked, apadva s feledve
mint a pohár kiloccsantott alja,
lenni a földé vagy Istené!
A számtanban X-szel jelölik az ismeretlent. A második sor tehát értelmi utalás a számtanra. De itt is zavar van: az X nem megoldó, hanem megoldandó. A megoldó az, aki számit vele. De a zavartól eltekintve is hamisan hangzik: a költő mintha nem volna szavahihető. Oka ennek is formamüvészeti. Cseréljük csak föl az első két sort:
Oh, megoldó biztos X!
Minden folyót vár a Styx.
Miért hangzik igy jobbnak? A babitsi sorrendben az első sorban magyarázat áll, a másodikban pedig ujjongó felkiáltás. Holott is a hamisság nyilvánvaló: a valóság előbb kiált föl s csak utóbb, kitöréséért mintegy szégyenkezvén, teszi hozzá önmaga számára, hogy lelkesültsége nem tárgytalan, hanem a tények erejéből fakadó. Az igy második helyre kerülő sor éppen az X megoldásává válik.
A következő három sorral kapcsolatban mintha boszorkányság esne velünk. Az első pillanatra ugy látszik, minden rendben van, a szakasz a mondottaktól eltekintve értelmes. Közelebbről megvizsgálván azonban zavarba jön az ember, mert végzetes ellentmondásra lel az első két sor örömre bukkanó kitörése s a következők jajja között. Annál is inkább, mert ezt a jajt ellentétes kötőszó vezeti be. Irjuk csak ide az igy talált értelmet: Oh megoldó biztos X! De jaj neked, lenni a földé vagy Istené! Ám hátha mégsem áll itt fejetetejére az ész! És valóban előkerül az értelmes kapcsolat, az ördöngős rejtély nyitját leli, de hajh! mi lesz a müvészetből?! A három utolsó sor ugyanis ész szerint azt kell jelentse, hogy noha biztos a megoldás, mégis jaj abban az esetben, ha akár a földé, akár az Istené, apadtan s feledten lesz a költő. Vagyis a közbeeső, nyelvileg magyartalan, minősitő részeken van az értelmi hangsuly, ami mondattanilag abban jut kifejezésre, hogy az ige előtt állanak. A sorok ritmusa azonban egyenlő s belsőleg a fölcserélhetetlen végsor erejével zárulnak eggyé, az utolsó sor elején káplárkodó ige pedig a müvészi formában elfoglalt helyénél és hatalmánál fogva erős ráütést, iktust kap. Müvészileg nem birja meg, hogy különben sem magyar közlegényei nála fontosabbak legyenek, őrmesterré lépvén elő. A müvészi szerkezet teljes ellentmondásban van a mondat szerkezetével. Minthogy pedig a kötött beszéd fölött a müvészi forma országol, a mondattani tagozódás meglapul mögötte és értelme elvész szem elől. A tartalom hütlen elhagyás cimén perli a formát. És viszont, ahogy tetszik. De minthogy a házastársi életközösség fenn sem állott, nászról szó sincs, a házasság eleve érvénytelen, azaz müvészet nincsen.
Babitsnál a forma és a tartalom, a müvészi forma és a költői tartalom, ugy kerülik egymást, mint két hitvesgyilkos, akik egymásban Sherlock Holmesre gyanakszanak. A legjellemzőbb az, hogy költői mondandói mindig megtörnek a sorok végén (enjambement). Idegen sor közepéig hátrálnak, ott elhalnak, miután előbb hol nyegle, hol barbár sorvégek erőszakosságán szüzességüket elvesztették:
A csupasz fák csucsa mint tük hegye bök be
az égi flanellba:
Az Isten a földet hóba és ködökbe
puhán becsavarta,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját,
amit az ember nem
irtott ki még, s amik a bus tavaszt várják
szabadon vagy kertben.
(Gondok kereplője)
Tessék megnézni az utolsó másfél sort és belátni, hogy ez a bottal esketett nász micsoda másfél üresfejü fattyat adott az életnek s micsoda másfél „müvészi formát” a magyarnak. Fattyat, mert a szakasz majdnem csecsemő-képzetet ád. De te jóságos ég! csecsemő, akiből tük merednek ki? No, próbáljunk jó szakaszt csinálni ebből a bölcselmi csendéletből, amely pedig a kötet legjobb szakaszainak egyike:
Az Isten a földet puhán becsavarta
égi flanellba,
ráfonta, kötötte havát, ködét,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját,
amit az ember
nem irtott ki még.
Rossz ez igy is.
De „jó”-val jobb, hiszen legalább a szemetét kisöpörtük. A két utolsó sor igy kettőben nagyon vásárias, egynek pedig nehézkes volna s a többiektől eltérő stilusu. Más bajok is vannak, de akkor a vers belsejéhez kellene nyulnom, annál pedig gőgösebb vagyok. Tartalma ugyanis közhelyes, az eredeti benne csak a köd mint flanell.
Emlékszem, milyen édes hajcihőt kavart lelkemben, amikor megtudtam volt, hogy a hótakaró megóvja a földeket a kihüléstől. Hogy a köd is játszana ily szerepet a már hófödött tájon, az kétséges önmagában, de a versben amugyis megromlik. Addig ez is megáll, amig az Isten a földet ködbe, azaz flanellbe csavarja, tehát óvja, különben mért csavargatná be? Az óvás mozzanata a flanell-képzet kifejlése. Ugyanakkor azonban a hóréteg természettudományilag óvja a föld kérgét, valóságosan, a hó és a köd tehát az óváson belül egymásra acsarkodnak, ahelyett, hogy összeölelkeznének. Finom, Babits minden jobb versére jellemző stilustalanságot figyelhetünk meg itt. Azonfölül az emberek ellen áll az óvás, ami megint rendben volna, óvás és irtás kapcsolódnak, de flanellal óvni a kiirtó emberek ellen? Megint stilustalanság. Lehet, hogy a köd az emberek szeme ellen óv - de ez csak belemagyarázás volna, s a flanell ismét bajt okozna. Meg nem állhatom hát, hogy az egészet át ne irjam erre a mozzanatra a következőképpen:
Csupasz fák gémberedő ágát
puha gyolcs-ködbe csavarja, fedi:
az Isten megóvja világát;
az ember lelkét vaksággal veri.
A gyolcs egyenértékü a flanellal. Hogy az ember irtott és irt, azt fölösleges belevenni. Hiszen az Isten mindezt nem csinálná, ha az ember lelke nem volna a dolgokra veszedelmes - a költő szerint. Ez a négy sor sem tökéletes, de unom már és most különben is kritikus vagyok.
Ismétlem, az idézett szakasz a legjobbak közül való. Lesznek is, akik szerint szőrszálhasogató volnék. Dehát a tudomány - tessék rábólintani - szőrszálhasogatásból áll. Hol volna enélkül akár Szokratesz, akár Newton, akár Einstein, vagy pl. valamely történész? A mükritikus pedig költészettudós. S ha minden gyakorlati szakembertől, mérnöktől, katonától, szülésznőtől, péktől, borbélytól is szabatos, tiszta munkát követelünk, a költővel kivételt tegyünk? Hiszen a költő éppen az alkotó szellem tisztaságának nagymestere! Ha egy könyvelő a tartozikat és a követelt, a pénztárkönyvet és az árutételt, a mérleget és az előleget nemcsak lázálmaiban vétené össze, de mindig olyan munkát végezne, amilyen formamüvészetet Babits csinál, bizony minden szatócs kihajitaná.
Vannak esetek, amikor Babits szemmelláthatólag finom formai mutatványt tüz müsorra. Ilyenkor aztán vérfagyasztó dolgok derülnek ki. Egy helyt például Isten gyertyája ő s négy szakaszon át csupán a szakaszvégen visszatérő Isten szóval rimel össze. Finom ötletnek tartanám, ha müvészetben ötletnek egyáltalában volna valami értéke. Hát még ha szentségtöréssel párosul! Mert hivő alkotó szive és elméje minek tartsa azt az akarnok vakmerőséget, amely egy rokonszenves gondolat festett ablakait otromba forma féltégláival zuzza be. Ő Isten gyertyája s minthogy nem tud magáról tartalmasat mondani, ő az Isten nagy világ-szelek elé emelt, hős, vak, kicsi gyertyája. A hős, vak, kicsi - ejh! - szóra méltatlan. A nagy világ-szeleket látszólag érdemes volna vitorlámba fogni, mégsem teszem, hiszen még a hős, vak, kicsi gyertyát „sem tudták e nagy világ-szelek eloltani”. Bár erejük az van. T. i. a második szakaszból megtudjuk, hogy a láng már inog. Istenhez fordul hát Babits, megjegyezvén, hogy „tövig ég bölcs, szent, konokkezeidben”. Az olvasó azonban nem érti, hogy miért nem szólitja nevén azt a hindu istenséget, amelyhez fohászkodik. Hiszen itt nyilvánvalóan sokkezü istenségről van szó. De nagyon ügyetlen lehet, hiszen ezt a kicsi gyertyát több kézzel tartja a nagy világ-szelek elé. De ha csak a sorok közt ügyetlen, vagy félős, óvatos, akkor meg nem isten. És mi az, hogy bölcs, szent, konok? Vagy vagy. Dehát, ha egy istenség már gyertyát tart és Babitsot tartja gyertyának, akkor az olvasó maga is választhat a jelzők között, hiszen a konok helyénvaló, a bölcs pedig annál kevésbé. A bölcset tehát ezennel érvénytelenitem s igy, noha kerülő uton, mégis sikerül a bölcs és konok szavak tartalmának hatásköri összeütközését eltüntetnem. Még csak annyit, hogy ez a hindu istenség meggondolja magát s az olvasó tudta és beleegyezése nélkül helyzetet változtat, mert váratlanul már csak nagy tenyere tartja magasra a kicsi gyertyát. Valószinüleg, bár ez tudtunkra nem adatik, néhány csepp viasszal oda is fagyasztotta, mert hiszen a tenyér sik felület s a hős, vak, kicsi gyertya a nagy világ-szelekben különben lepottyanna róla.
Ennek a versnek az elemezése nem is mütét volt már, hanem hullaboncolás. De találunk itt olyanra is, amelyet illetni kényesebb, mert már világrajöttekor oszlásnak indult. Mit! indult? Ment, futott, rohant. Megérkezett. Révbe ért, amint az illik is a következő vizi stilushoz:
Hol év, perc, bor, barátság fölszakad,
engem különös gátak zsilipelnek
és hallgatok, mintha gondolatom
szédülne meredek hidján a nyelvnek:
de belül, lassan, fészken, titkosan
a szavak mégis gyülnek, gyülnek;
kiket rimek tollával tollazok,
hogy ki ne hüljenek, ha kirepülnek.
(Im az én tollas, késett tósztom).
(Az elmaradt tószt, Fenyő Miksának)
Nem érdekel, hogy a költőnek gátlásai vannak Fenyő Miksával szemben, inkább azon a leleményes nyári üdülésen felejtem sanda tekintetem, amely szerint a költő tollaz, különös gátaktól zsilipeltetve. De bah! mindegy, a szavak mégis gyülnek, gyülnek. Ugyanebből a versből pusztán az érdekesség kedvéért adom a következő Ady-ejtésü, bár gyönge sorokat:
„tudok a nemes mámor poharából
inni,
és tudok hinni
(amihez ma is kell a mámor.)
És poharam beszéde: csengés.”
Még a különben önmagukban jó részek is széthullanak. Az egyes szavak, kifejezések, sorok, szakaszok külön életre, ellenséges szabadságra törnek, mint valami kegyetlenségéről hirhedt fegyház fellázadt, félőrült fegyencei. Mert ime öt sor, Babits irásmüvészetének teteje, egy gyöngécske vers kellős közepén:
Prémes mezőkön, mint a füst, márványzik át a szél.
Nem füst az, csak a halkezüst
borzongás a Föld fürte közt,
mely elhal s ujra kél,
ahova csak az égi Est altató csókja ér.
Ez az öt sor majdnem remekirókhoz méltó. Ám a föntebb elemezett finom stilustalanságot itt is megfigyelhetjük: prémes mezőkön - szép, jó; mint a füst márványzik át a szél - nagyon szép, nagyon jó. A stilustalanság a prémes meg a márványzik egymást rontó voltában rejlik. Azonban ennek az öt sornak párját sehogyan sem lelem. Akadnak a könyvben egyes szép sorok (Próbálkozik a nagy harang a ködben, - melyet kásásan kavar a madár; vakarcs-poklok), de kétséges, hogy esik-e minden sürü oldalra egy. Égi kalácsba való, szüken mért mazsolaszemek ezek, valami undoritó kulimászban.
Hogyan lépett e primitiv Madonna
e volutás, barokk párkányra? Olyan
magas a párkány, hogy amint az évek
malma csikar, ki béna földön ülök,
romló szemem nem éri már a márvány
unt diszein tul ama boldog arcot.
Tessék csak nyugodtan elképzelni a költőt, amint béna földön ül és az évek malma csikarja! Ezen fölül pedig az a megjegyzésem, hogyha az évek malma nem is csikarná, akkor sem ülhetne béna földön. Ilyen szóösszetételt gondolati költészet stilusa nem tür meg. Ez a kapcsolat csak olyan költeményben szerepelhetne, amely a maga egészének minőségében is ezt a fogalom melletti tartalmat kihangsulyozó mondandót képviseli. Ebben az esetben a szavak nem mint a fogalmak hordozói jutnak levegőhöz, hanem a maguk csak szóbeli értékében. Az itéletalkotás távolról alig-alig neszelő logikummal kisér. Jelenlétét ugyszólván észre sem venni, de amennyiben a szavak logikai szempontból összemarakodnak, kitünik, hogy puszta létük mennyire fontos. De miért ez az egész eszelős cécó?
Mit keres ott a földön? Tán a rímet,
mint leejtett pléh-csörgőjét a gyermek,
keresi gyermekessen. A cselédek
kisöpörték? vagy ott csörög a táncban
perecnek kötve egy frivol bokára?
vagy legurult a terraszról a sárba?
(A Madonna fakirja)
Ezért! ezért az ocsmány ürességért, hogy a tartalmatlanságnak ez a pléh-csörgője kihallassék! Mert eltekintve attól, hogy minden szakasz üti a másikat, külön-külön is irtóztatóan üresek, mint valami dögszagu árok, amelyben még szennyviz sincsen, csak a nyirkosság emlékeztet rá. És mindenütt, mindenütt:
(állnak) a gatyás jegenyék,
őrnek, e nagy, marcona, délceg
strázsa-legények:
hogy elrémüljenek a Rémek.
Hogy elrémüljenek az olvasók. Ugyanitt:
félsz, mint piros-szemü, ravasz
hipnotizőrtől, hogy elaltat?
Lesed a holdat?
És remegsz, hogy mit hoz a Holnap?
(Miért lázadsz az Este ellen?)
Pedig itt is akad különálló, szép sor.
Akinek ilyen nyákos, üres odu a lelke, lehet-e formamüvész. Ady a forma fagyasztó ormain ökölrement Istennel, anyaggal, Kosztolányi fontos stratégiai magaslatokon siklik hótalpakon, üzi friss téli sportját; ritkán veszi elő a nagyágyut, de éppen az a Kosztolányi csodálatossága, hogy hólabdákkal is megvédi érzékeny hadászati pontjait az alaktalan és együttesében tartalmatlan anyag alattomos támadásai ellen. Még a vihar sem mer elébe lépni - maga csinál hát vihart, mint egy isten, pusztán azért, hogy arca a hempergésben kipiruljon. Juhász Gyula bérci váromladék fokán mereng, füzesekre és meleg alföldi tavakra - az ellenség mintha más tájakra vonulna előle. Babits szemétdombról pislog fölfelé, de nem is föl, hanem le, le, egyre lefelé. Ahol egyéni. Mert másrészt Babits formája, ahol az valóban forma, afféle gyári áru, kész öltöny, amely mindenkin s igy Babitson is jól áll. Csak a hozzáértő veszi észre, hogy a derék lötyög, vagy a szivarzseb félig a hóna alá esik, az ujj tulhosszu, a nyak pedig alacsony és eláll. Ady állatbőrökben járt. Nem szabta azokat semmiféle szabó - mégis mind királyi volt. És mielőtt meglátogatta volna istenét, mindig uj vadállatot ejtett el, ugy járult eléje. Juhász Gyula többnyire lomposnak látszik, de az értő tudja, hogy milyen értékes háziszőttes van rajta. Kosztolányi pedig elegáns, pompás, és nem kinosan, hanem fesztelenül, elképpesztő-természetesen. Annyira, hogy ugy jár köztünk, mint a meztelen gyerek a kavicsos tengerparton.
Az eddigiekből egy költészetbölcseleti formatan bontakozik ki nagy vonásokban. A mü nem is való a széptan (aesthetika) kezeügyébe - a lényeg nem az, hogy szép-e, vagy sem, hanem hogy valóban müalkotás-e? Pl. a polynéziai hadisten faszobra gyerekriasztóan ronda, de tökéletes mü. Az óriási szájon, fogakon, lapos, apró, kapzsi és bandzsa szemeken, hülyén ferde állon és az egész félrecsapott, vigyorogva rémitő ábrázaton minden porcikán, minden négyzetmilliméternyi helyen ott a müvész ujjanyoma. Más példák is vannak: Baudelaire, Villon, Rodin, Shakespeare, Móricz Zsigmond stb. A széptan tételei minden valóságos alakra vonatkoznak, tehát a müre is, azonban csak a mü lényegtelen tulajdonságára vetnek világot. T. i. a müforma magának az emberi ihletnek tárgyasult ereje, a valóság-alak pedig az isteni ihleté. Mármost ha tulmegyünk a fölületes tetszésen és nem azt vizsgáljuk, hogy ocsmány-e az édesanyánk bele, fönséges-e a téli vihar a Kárpátokban, hanem tökéletes-e, miféle forma ez, tehát mifajta szellem gyurta itt rettenthetetlenül az anyagot, - akkor valóságbölcseletet (metafizikát) csinálunk; és csinál naponta mindenki, bármennyire is szitkozódjanak ellene a bambák, az elme öngyilkosai. A valóságot elemezvén Istenhez jutunk, a münél az ihlethez, az észen kivül az egyetlenhez, ami az állattal szemben emberré tesz. A lelki kultura bizonyos fokán már nem is keltik bennünk a tárgyak sem a szép, sem a rut érzését. Gondoljunk csak a foltos-lompos festőkre, borotválatlan, kócos költőkre, Archimedeszre, Diogeneszre, sőt a lövészárkok tetves bakáira. Széptani itélet nem kritika, tárgyi értékelés, hanem az olvasó tájékoztatása affelől, hogy a mü miféle tetszés inditója lehet. Igy pl. az emlitett polynéziai hadisten szobrát nem ajánlhatom könnyen utálkozó, érzékeny lánykáknak, akik elájulnak disznóöléskor s a még fürösztetlen ujszülött láttán reszketve undorodnak. De a kolbászt megeszik s a szöszke babáért rajonganak, Baudelairere keresztet vetnek, Farkas Imrét pad alatt falják a kereskedelmiben. Égen és földön minden ami van, ád széptani (aesthetikai) élményt, de müélményt nem. A mü tetszésbeli hatása voltaképpen kettős: az anyagé és a szellemé. A müvész vagy derüs tájakon, vagy inkább rettegtető őserdőkben vezet s mi lélegzetfojtva követjük. Ady megy előre, megállás nélkül, komoran és annyira rettenthetetlenül, hogy elfelejtjük, hol is járunk. Nagy hatásának ez a titka: észre sem vesszük az ellenséges, rontó és mérges tájat, anyagot, annyira rajta felejtjük szemünket ezen a suhogó, ragyogó lelken. Kosztolányi kemény ingben, nevetgélve, cigarettázva, fölényesen vezet s ezért nem szeretik sokan, mert a legtöbben meg akarnak hatódni, holott a kisgyermek panaszai óta erre nem igen van alkalom. Pedig ez a magatartás a bámulatos. Ám akik ezt nem szeretik, azoknak ott van Juhász Gyula, aki maga is megilletődik és közben imákat mormol, de mégis megy, megy előre. Babitsnak ugyszólván anyaga sincsen. Ha van, megáll az erdő szélén s a fejét vakarja és hol peplonban, hol meg darócban próbálja széles taglejtésekkel elhitetni, hogy ojjé, ő már unja az egészet, annyit barangolt erre. De nem is kell szembesitenünk az igazi müvészettel, elég, ha keresztkérdéseket teszünk föl a mellverő verseknek, kiderül, hogy hazudnak, sohasem jártak az anyag rejtelmeinél. Amit tud, azt is azért tudja, mert néha az unatkozó anyag maga jött el hozzá, hogy leköpje.
Mondom, müalkotásnál harmadrendü az aesthetikai szépség, amit inkább tetszősségnek mondanék. Sohasem beszélünk csunya versről, csak rosszról, mért szólnánk hát szépről? Azonkivül is kettős a mü tetszőssége: - tetszik vagy nem tetszik az anyag és tetszik vagy nem tetszik a költői magatartás. Lehet eset (pl. Villonnál), amikor mind a kettő visszatetszést szül, a mü mégis érvényes értékü alkotás. Babits magatartása hol „szép”, hol rut, anyaga hol tetsző, hol visszatetsző. Van ugy is, hogy mind a kettő szép, azaz tetszetős, s ugy is, hogy az egyik undok, a másik ronda. Mindez persze kinek-kinek az izlése szerint. De a mindenkire egyformán érvényes értékü tárgyi müvésziségre csak az emlitett néhány sorban bukkanunk. Mindenesetre, hagyományainkhoz hiven ideirom, bár ez nem értékitélet, hanem közömbös ténymegállapitás, hogy a könyv nagyobbrészt visszatetszést kelt.
A lélektani szempont rokon a széptanival. Még a tárgyi elvü tetszettanok is a lélektan területén cövekelik ki fele birodalmuk határát. Mármost ha lélektanos ökör, avagy elaljasulóbb szellem volnék, valahogy igy kiáltottam volna el igazsága ellenére csaló, hamis, mert csalfán beállitott mondókámat. Természetesen a zárójeles részek nélkül:
Egy nagykulturáju költő áll előttünk. (A költő ember is, nemcsak alkotó. Ha hát a primitiv Madonna, volutás, barokk, Dante stb. szavak jelentésének fogalmi ismeretét föltételezzük, ami kötelező, akkor Babits, a költő mint ember, valóban müvelt. Csak Babits, a költő mint anyagformáló müveletlen.) Rezzenő, érzékeny lélek, Isten világ-szelektől riogatott gyertyája, amely az Ember magosra törő szándékainak ünnepére ég. (Hát persze.) Egyszerre tud durva és finom lenni - rekedt orditása és halk zsonogása egyként egy tiszta ember közelségét árulják el. (Természetesen. A legrosszabb verseket irja manapság, de azért tisztára ember.) Fájdalma az emberiség fájdalma, de babitsi nyilalásokkal, öröme a kultura s az emberiség legjobbjainak végzetes derüje, de Babits különös artisztikus mosolyával. (Szóról-szóra áll. Hogy Babits különös müvészisége, artisticuma micsoda, azt láttuk.) Nagyságára vall, hogy midőn immár az elmulás folyójának partján áll és elméjében a megoldó biztos X, a nagy Ismeretlen motoz, még akkor is azon mereng és jajdul kétségesen, hogy adott-e vajjon eleget, megmaradt-e talpig embernek, vagy kiloccsant-e a Nagy Pohárból? (Stb.)Lángját szégyen-szelek fujják. Arcátlan, beteg korunkban ő szégyenkezik mindenki helyett. (Ez nincs benne a versekben, de jól hangzik. Különben is ráfér Babitsra.) Egyszerü, ha egyszerüen akar szólni, raffinált, ha ugy kivánkozik, de mindig őszintén tárul. Félős még, de már lelke legrejtettebb titkait is elárulja. (Pl. hogy nagyon rossz költő)....... (Ide irjon bárki bármit, akármiről szóló, akármilyen tárgyu (csak nem szinházi) sajtókritikákból, beleértve a Nyugatot is, egészen addig, hogy:) Gyönyörü meglepetés ez a könyv mindazok kisded csapatának, akik hivőn kitartanak a tiszta müvészet s ami ezzel egyértelmü, az emberi kultura, a haladás mellett. (Szabadelvü lap.) Kétszeresen gyönyörü meglepetés nékünk, magyaroknak, akiket az igazságtalanságban csak kulturánk ereje támogat. (Klebelsberger-sajtó.) Gyönyörü meglepetés ez nékünk, akik a nyugatról ész nélkül, formátlanul behozott kultura sajátos, magyar jellegének kibontakozását várjuk. (Nemzeti radikális.) Bodóné másról beszél, mikor a bor árát kérik. Olvassuk csak össze az aláhuzott részeket!
Hát gyönyörü meglepetés, mondhatom.
Ha kezdő költő volna Babits Mihály s ez volna az első könyve, akkor meg azt irnám, hogy néhány sora kétségtelenül tehetségre vall. De a könyv egésze mégis kétségessé teszi e tehetség kifejlődhetését. Sokat kell még tanulnia. Verseit pedig tartsa hét esztendeig az asztalfiában és ne adja ki barátai unszolására sem. Hogy hozzáértőkkel való érintkezése mégis legyen, egyik-egyik kisérletét be-beküldheti módjával valamilyen kisebb igényü lapnak.
De elég a szóból. Az Istenek halnak, az ember él.
(1930)
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 15. szombat, 10:16 |
Kivonat: Forrai Sándor Küskarácsonytól sülvester estig című könyvéből. Múzsák Közművelődési Kiadó, 1985.
„Amikor a magyarság körében is meghonosodott a latin
betűs írás, kb. 12 hangunkra nem volt betű. Ennek következtében a magyar nyelvet e betűkkel csak nehézkesen lehetett lejegyezni. Csaknem ezer évig kellett kínlódni helyesírásunkkal, míg végre rovásírásunk logikájához (ésszerűségéhez) hasonlóan kialakult a mai fonetikus (hangtani) helyesírás. Jól tükrözik a nehézségeket a középkori rovásírásos ábécék latin betűs átírásai, valamint a régi naptárak és kódexek (régi könyvek) azon szavai, amelyekben a hiányzó latin betűket igyekeztek pótolni valahogyan. Ez a mai szemnek és értelemnek egészen furcsa írásképet eredményezett. Rovásírásos naptárunkban például a következő néhány szó éppen úgy szerepel, ahogyan ma is ejtjük őket: püspök, gyümölcs, szent, asszony, Erzsébet, Egyed, Gyergy vagy György. Latin betűs nyelvemlékeinkben pedig így: pispek vagy pyspek és puespoec, gimilc, zenth vagy scent, azzon vagy asson, Ersebet vagy Erzebeth, Eged, Georgh vagy Gorg, illetve Gerg. Régi családneveink ún. hagyományos írásmódja sem valami előkelőséget takar, csupán nyelvünk küzdelmét a latin betűkkel.: a „ty" az 1483-ból való ún. nikolsburgi rovás-ábécé átírásában „thy" (az y-t i-nek kell olvasni) szerepel, innen a Batthyány családnév írásmódja. De írták „tj"-nek is. A zs=ss, az ü és ő=ew, ezért Dezsőfi is csak Dessewffy-nek, Török csak Thewrewk-nek írhatta nevét.
Az erdélyi Telegdi János 1598-ban írta meg a Rudimentát, azaz rovásírásos tankönyvét azzal a céllal, hogy újból elterjessze a rovásírást, mert amint írja: „egyedül ez alkalmas a magyar nyelv jegyzésére."
(A magyar ember tehát soha nem beszélt úgy, amint arra a latin betűs nyelvemlékeinkből következtetni lehet. Radics Géza.)
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Zajti Ferenc élete és munkássága |
 |
 |
 |
|
2012. december 13. csütörtök, 19:22 |
|
Pápai Szabó György
Zajti Ferenc élete és munkássága
festőművész, könyvtáros, utazó, magyarság- és keletkutató
Újfehértó, 1886. március 5. – Budapest, 1961. június 29.
Zajti Ferenc édesapja az újfehértói Szunyogh-birtok ispánja volt. A református család tehetséges gyermeke Iglón, majd a Debreceni Református Kollégiumban és Budapesten végezte iskoláit.
Zajti Ferenc nevét újra meg kell ismertetni a magyar olvasóval, s minden magyarságtudománnyal foglalkozó fiatallal. Neve és alapművei hiányoznak a magyar egyetemek történelemkarainak magyar őstörténettel foglalkozó irodalomjegyzékeiből. Munkásságát tudatosan kitörölték a nemzet tudatából, hisz életműve ékes cáfolata a mindmáig egyeduralkodó, s az MTA által bebetonozott, úgynevezett finnugor származáselméletnek. A hivatalos magyar tudománypolitika álláspontja szerint nem lehet létjogosultsága semmiféle ettől eltérő álláspontnak. Zajti Ferenc a magyar nép őstörténetét az ázsiai népektől eredeztette, a Kárpát-medence magyarságát a szkíta-hun-avar népből származtatta.
A finnugrista-moszkovita hivatalosok részéről szokás őt egyszerűen „ledilettánsozni”, „amatőr kutatónak” minősíteni, holott tudása sokszorosa volt azokéhoz képest, akik ezt vele teszik: valójában kora egyik legkiválóbban képzett, nagy művészi tudással és érzékenységgel megáldott, nemzeti elkötelezettségű kutatója, több keleti nyelvet jól ismerő orientalistája volt, aki a modern világnyelveket is remekül beszélte.
A fiatal Zajti Ferenc a Debreceni Református Gimnázium elvégzése után Hollósy Simon müncheni festőiskolájában tanult. Visszatérve Magyarországra Kubinyi Sándornál és Bosznay Istvánnál tanult hat évig. Szép tájképei posztimpresszionista stílusúak, s ma is szemet gyönyörködtetőek.
Mint festőművésznek kiállítása volt Magyarországon kívül Törökországban is. 1905-ben kezdett magyar őstörténettel, a szkíta-magyar rokonsággal foglalkozni. 1907-től a Budapesti Városháza tisztviselője. 1907-ben Pestújhelyen telepedett le, s festőként 1909-ben mutatkozott be. Az 1910-es években jó kapcsolatot tart fenn Csontváry Kosztka Tivadarral, aki őt nevezi meg egyik utódjának, munkássága folytatójának. Csontváry maga is sokat foglalkozott Atilla hun királlyal, a magyarság szkíta-hun eredetével. Zajti tudományos céljai érdekében beiratkozott a debreceni református theologiára (a debreceni egyetem Református Hittudományi Karára), amit az első világháború évei alatt el is végzett, ahol összehasonlító vallástörténetet és keleti nyelveket tanult. 1917-től (1921-től kinevezett egyetemi tanárként) Debrecenben (az egyetem Református Hittudományi Karán) tanít vallástörténetet, de sumerológiát és asszirológiát is kora talán egyik legjelentősebb, nemzetközileg is ismert vallástörténésze,sumerológusa, dr. Varga Zsigmond, akinek munkásságával Zajti bizonyosan megismerkedett. A Magyarságtudományi Füzeteksorozatában neki is, s megkerülhetetlen, monumentális életművének is külön kötetet szentelünk.
Zajti a háború alatt menhelyeket létesített a fővárosban, ahol előadásokat tartott főként vallástörténeti témákból. Az előadások szélesebb körű terjesztésére alapította meg a Népszerű Teológiai Tanfolyam című sorozatot és újságot. Ezekben az időkben tanulta meg az európai nyelveket és a latint, de a keleti nyelvek nagy részét is, hogy a kutatásai során talált forrásmunkákat eredetiben tanulmányozhassa.
Bár a festészet egész életén át végigkísérte, meghatározó feladatának a magyarság eredetének kutatását tartotta.
1918-ban megjelent az Ősmagyarok hitvilága című munkája, egy évre rá pedig a monoteista vallásalapító Zarathusztra Zend-Avesztájának legrégibb részét, a fohászokat adta ki saját fordításában, melyhez 70 képből álló sorozatot készített. Az 1920-as években megházasodik, gyermekei születnek. 1921-ben Jézus-könyvéhez („Jézus gyermekkora”) 40 képből álló rajzsorozatot készített. Rothermere lorddal együtt egyike volt a „Justice for Hungary” (»Igazságot Magyarországnak«), a trianoni békeszerződést revizionálni szándékozó akciónak.
1928-ban saját kiadásában jelentette meg Ipolyi Arnold Magyar mythologiáját. Az eredetileg 1854-ben kiadott mű elsőként tett kísérletet a magyar ősvallás rekonstruálására. Ipolyi fő művének alapgondolata az, hogy az etimológia, de mindenekelőtt a folklór (szólások, rigmusok, népszokások) alapján lehetséges rekonstruálni az ősmagyarság feledésbe merült hitvilágát. Ipolyi munkája tudományos szempontból még ma is megkerülhetetlen.
Zajti 1925-ben elindította az Aveszta Könyvtár sorozatot, melyben többek között Stein Aurél, Goldziher Ignác, gr. Kuun Gézaés Jivanji Jamshedji Modi párszi professzor tanulmányai is megjelentek.
Zajti 1925-ben meghívta Magyarországra Jivanji Jamshedji Modit, a bombayi egyetem professzorát, hun-szakértőt, aki az Akadémián tartott előadást Horthy kormányzó és 1600 főnyi hallgatóság előtt. Az indiai tudóst a Kormányzó a Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Dr. J. J. Modi professzor Zajti által lefordított és 1926-ban kiadott tanulmányának címe: „A húnokról, akik meghódították Indiát. Mi volt a húnok vallása? Gyakorlatilag a füzet az akadémiai előadás szerkesztett változata.
Rigó Krisztina írásában, részben Zajti leírása alapján – e könyvvel kapcsolatosan – részletesen ismerteti az ún. „turánizmus”, az erőteljesen kibontakozó turáni mozgalom lényegét: A Modi-kötet előszavát dr. József Ferenc főherceg írta. A főherceg a magyar turanizmust az itáliai reneszánszhoz hasonlította az előszavában, mely segít a keleti testvérnépek megismerésében és a magyar nemzeti erők újjáéledésében. A múlt századi turanizmust ma is a 19. század nemzeti illúziói egyik elkésett kiadásának tartja a hivatalos történettudomány. A turáni elmélet Max Müller nyelvésznek köszönhető, aki 1861-ben turáni néven foglalta össze Európának és Ázsiának minden olyan nyelvét, amely nem indoeurópai és nem sémi. Koncepciójának alapja az volt, hogy a nyelveket két nagy csoportra vélte feloszthatónak: a letelepült népek nyelvére és a nomád népek nyelvére, s ez utóbbit nevezte el turáninak. A „Turán” szó ősiráni eredetű, amely az Avesztában és Firdauszinál fordul elő először, s az Irántól északra lévő területet jelölte, amelynek lakói, iráni és nem iráni törzsek egyaránt, állandóan támadták a letelepült déli földművelő területeket. Az európai köztudatba Abul Gazi 17. századi török történetíró Sejere-i Türk („A törökök családfája”) c. munkájának lefordításával került be, s nagyjából a Kaspi-tengertől a Pamírig terjedő területet értették alatta. A nyelvészek nagy része persze gyorsan elvetette ennek az eredetileg földrajzi terminusnak nyelvészeti fogalomként történő használatát, de ennek ellenére az jó ideig megmaradt, mint az urál-altaji népek összefoglaló neve. A Turán-mozgalom igazi megindítója és elterjesztője Paikert Alajos, a későbbi földművelésügyi államtitkár volt, aki az angol Ázsiai Társaság mintájára egy magyar Ázsiai Társaságot kívánt létrehozni. 1910-ben megalakult a Turáni Társaság, alcímében Magyar Ázsia Társaság. Elnökségében főnemesek, híres közéleti személyiségek, neves tudósok vettek részt: Teleki Pál, Széchenyi Béla, Károlyi Mihály, Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő,Goldziher Ignác. A Turáni Társaságnak az volt a célja, hogy a Közel és Távol-Keleten élő összes turáni népek megismerésére, közösnek nevezhető érdekeik előmozdítására irányuló törekvéseket elősegítse. Ázsia tudományos feltárására, feltérképezésére expedíciókat küldjön vagy segélyezzen, a kelettel foglalkozó tudományok ügyét minden hatalmában álló eszközzel – egyelőre folyóiratával, a Turánnal – szolgálja, Magyarország és a keleti népek közt gazdasági kapcsolatokat teremtsen, a kelet minden politikai, gazdasági és kulturális mozgalmát figyelemmel kísérje, ismertesse és amennyiben szükségesnek látja, népszerűvé tegye.
Az első világháborúban a Turáni Társaság helyzete lényegesen megváltozott. Megszerezték a magyar kormány támogatását (fontos volt a Törökországgal való szövetség!), a társaság neve Magyar Keleti Kultúrközpont lett, eredeti neve csak alcímében maradt meg. Állami támogatással kiépültek a kapcsolatok Bulgáriával és Törökországgal. 1916-tól kezdődően mintegy 200 török, bolgár, albán, bosnyák fiatal tanult Magyarországon, zömében földműves- és ipariskolákban, de gimnáziumokban is. Tervbe vették több ezer anatóliai török gyermek Magyarországra szállítását és az Alföldön történő munkába állítását. Elkészültek a tervei egy Keleti Intézetnek és egy Keleti Tanszéknek. Konstantinápolyban és Budapesten magyar-török baráti társaságok jöttek létre.
A Turáni Társaság a háború után is folytatta tevékenységét. Elnöke – Teleki Pált követve – Pekár Gyula lett, védnökeJózsef Ferenc főherceg. A Társaság szerény keretek között munkálkodott eredeti célkitűzésein. Finn-észt Intézetet, Török Intézetet hoztak létre, török, finn, japán nyelvtanfolyamokat szerveztek. Ismét felelevenítették az 1916-ban beindított nevelési programot, 1921-ben mintegy 200 török ifjú tanult Magyarországon. Évente tíz előadásból álló sorozatot tartottak a turáni népek történetéről, művészetéről, gazdasági viszonyairól. Gazdasági szakosztálya élénken foglalkozott a keletre irányuló gazdasági terjeszkedés, sőt a keletre történő kivándorlás lehetőségeivel is.
A párszi származású Modi professzor – a párszik a perzsa zoroasztriánusok leszármazottai, őseik a muszlim vallásüldözés elől menekültek Indiába – ebben a dolgozatában azt igazolja, hogy azok a hunok, akik, mint hódítók szerepeltek Indiában a Gupta-korszak alatt (Kr. u. 320-600) – nyugat felől, Perzsia irányából érkeztek. Modi szerint a hunok a perzsákkal már régi időkben kapcsolatban voltak és a hunok egy törzse a heftaliták (ephthaliták) maradandólag telepedtek le Transoxániában (az Amu-darja és a Szir-darja folyók közötti terület) az 5. századtól kezdve. A hunok jó hosszú ideig tartózkodtak Irán határainál és miután szoros kapcsolatba jutottak az irániakkal, térhettek át az ő hitükre, Zarathusztra vallására. Ennek bizonyítékait Zajti az Aveszta-irataibólés pahlavi és perzsa iratokból meríti.
Zajti 1928-ban Budapesten fogadta Rabindranath Tagore-t, a nagy indiai költőt. Zajtinak 1928-ban jelenik meg egy fontos tanulmánya „A hún-magyar őstörténelem (Új szempontok a magyar őstörténet feltárásához) „címen. A 19. század közepéig a magyar történettudomány, valamint az irodalomtörténet, egyformán úgy hitte, hogy a magyarok eredete nem lehet kétséges. A magyar hun-utód nép vagy legalábbis testvérnép egy közös ős, Ménrót (Nimród) leszármazottja. Ménrótnak két fia volt, Hunor és Magor, és e két fiú rabolta el a csodaszarvas útján Dul vezér két lányát. Így jöttek azután a távoli keletről a hunok és a magyarok. Ezt a hagyományt erősítik meg ősi gesztáink, krónikáink, legendáink és mondáink is. 1877-ben viszont Trefort Ágoston kultuszminiszter értekezletet hívott össze, hogy „tudományosan” határozzanak meg egy egységes magyar származási elméletet. A jelenlevő tudósok nem jutottak megegyezésre, ezért a miniszter a vitát az alábbi jegyzőkönyvi nyilatkozattal zárta le: „Tisztelem az urak álláspontját, én azonban, mint miniszter, az ország érdekeit kell, nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb, a finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát…”
Zajti e művében az akkoriban az akadémikus körök által kifogásolt „Turán” névhasználatra is kitér. A történettudomány szerint ilyen nevű népcsoport nem is volt és általánosságban bizonyos földrajzi területek jelzésére igyekeztek e szót lefoglalni és a „Turán szó bizonyos politikai törekvések összegző fogalmává alakult. Ezzel szemben Firdauszi Sahnámé-ja (Királyok könyve c. eposz) , az Aveszta és a pahlavi források gazdag anyaga igenis „turáni királyságról”, ”Turán-fejedelemekről,” „turáni vallásról és papságról”, és a portyázások mellett rendszeresen komoly haderőt felvonultató, „aranysárga paripákon„ harcoló„turáni lovasságról” – és a „turáni” megnevezésen belül azokról, mint szkíta-hun népekről beszélnek.
Zajti Ferenc egyik legfontosabb meglátása szerint India szkíta-hun fajú, jelentős népeleme szoros testvéri kapcsolatban volt a magyar nép szkíta-hun ősnépével. Jelentős történelmi múlt közös szálai fűzik szorosan egybe e két testvérnépet, melynek egy a gyökérzete. Ennek a kapcsolatnak a felelevenítése volt minden munkálkodásának célja, közel húszesztendős tanulmányainak, s utazásainak célkitűzése, s hogy az indiai (indoszkíta) kapcsolatot beoltsa a magyar köztudatba. 1928-29-es indiai kutatásai is e célt szolgálták, ennek érdekében még házát is elzálogosította, s barátjától, Medgyaszay István építésztől vett fel nagyobb kölcsönt, hogy kutatóútja megvalósulhasson. Több mint húsz év felkészülés – nyelvek tanulása, szakirodalom gyűjtése, publikálás, könyvkiadás a hun-magyar őstörténet témájában – után indult el Zajti Indiába, hogy elméletét, miszerint a igazolja, magyarság eredetét, ill. rokonait India északi részén kell keresni, s ezt a helyszínen gyűjtött bizonyítékokkal kívánta alátámasztani. 1928 telén érkezett Bombaybe, ahol előadásokat is tartott kutatásairól. Indiai tanulmányútján találkozott Mahatma Gandhival, valamint J. J.Modi professzorral, akivel előkészített egy Bombayben létesítendő Magyar Keleti Kutatóintézetet, a Keleti Collegium Hungaricumot. A párszik költségén és kérésükre Bombayben, Medgyaszay István tervei szerint épült volna fel a Turán-Irán Testvériség Múzeuma, magyar építészeti stílusban.
Az indiai testvéri kapcsolat eredete Zajti szerint India őslakóihoz nyúlik vissza. A turáni szkíta-hun fajta népek több mint háromezer esztendőn át – jóval az árják betelepülése előtt – India őslakói és urai voltak. Ez nem volt új keletű megállapítás. ZajtiIndia tudósainak műveit megismerve vallotta ezt. Az árják Kr. e.1200 körül kezdenek bevándorolni Indiába és ez időtől kezdve a nagy-mogulok idejéig India története nem egyéb, mint az árják és a turániak elsőbbségért folytatott küzdelme egymással. A Kr. e. 9 században a sakyák (szakák-szkíták), Buddha népe, vándorol be a területre. Az 5. század végén, a 6. század elején Indiába fehér hun hódítók törtek be, s telepedtek meg ott. Egyes indiai és angol történészek munkáira támaszkodva állítja, hogy a közkeletű nézettel ellentétben Észak-India lakosságának többségét nem az árják, hanem a hun-szkíta eredetű népesség, illetve ezeknek az árjákkal keveredett leszármazottai – köztük például a mai Gudzsarátot és Rádzsasztánt, tehát Északnyugat-Indiát lakó gudzsárokés rádzsputok – alkotják, s ezek ilyen módon rokonságban állnának a magyarok hun-szkíta őseivel [1] . A rádzsput lakosság nem tiszta indo-árja, hanem jelentős számban mer, dzsat (jat), gudzsar (gujar) etnikumú, akik a hun betörések maradványai. Agudzsárok Rádzsputanában tekintélyes királyságot alapítottak. Később a helyi lakossággal keveredtek és jóformán teljesen hinduvá váltak. Ebből a népből származtak aztán a későbbi India rádzsputi fejedelmi családjai. Szintén hun leszármazottak Mevarlakói. Zajti Ferenc meglátogatta Indiai útja alkalmával egyik törzsüket, az úgynevezett magarákat, akik magukat hun leszármazottnak tartják. Nyelvükben tekintélyes számban találni rokon szavakat a magyarral. A mevari „Mer”, illetve „Magari”nép egy másik ága az udaypuri fejedelmi ház és népe. Ez a fejedelmi család India legelső uralkodóháza.
Zajti úti elsősorban Rádzsaszthán és Gudzsarát volt, ahol a rádzsput nemzetségek leszármazottait, a turáni csoporthoz sorolt, hun-szkíta fajúnak tartott „gudzsár hunokat” látogatta meg. A turáni népeknek, a Kaszpi-tenger környékén elterülő, ún. Turáni-alföld rokon népeinek egyik ágát vélte itt megtalálni, kik elmélete szerint a szkíták rokonai és India ezen területeire igen korán betelepültek. Ugyanezen népcsoportokat tartotta a magyarok közvetlen rokonainak is. A Magarának nevezett, Rádzsasztánközepén fekvő területen is nyelvi azonosságokat igyekezett összegyűjteni. Itt, Rádzsasztánban, legfontosabb útja az általa „India Velencéje” néven említett Udaypur fejedelmi városába vezetett. Az udvar felkérésére Zajti előadást is tartott Udaypurban.
Innen tette útja talán legérdekesebb expedícióját Shobhalalji Shashtri, az udaypuri régészeti múzeum igazgatójának társaságában, többek között a Baroliban található, 8. században épült templomokhoz. Majd részt vett a bhainsrori herceg esküvőjén és a kótai fejedelem számára rendezett díszünnepségen. A bombayi egyetem professzora, J. J. Modi kalauzolásában járt Naoszari párszi városban, ahol előkelő párszi családok életébe kapott betekintést.
A délebbre fekvő Gudzsarát államban ezt megelőzően járt. Baroda, majd Ahmedábád után – ahol Mahatma Gandhi házát is meglátogatta – egy Dzsongrál nevű faluban készített rengeteg fényképfelvételt, főként az ott élő emberekről.
Zajti indiai útjáról 1929 márciusában hatalmas néprajzi, ipar- és képzőművészeti anyaggal, könyvritkaságokkal, fotódokumentációval tért haza. A rendkívül értékes gyűjteményt az Iparművészeti Múzeumban mutatta be. Indiában gyűjtött Indiai textíliáinak fennmaradt darabjai ma a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják.
Hazatérése után nem sokkal, már 1929-ben, az akkor megalakult Magyar-Indiai Társaság alelnöke lett. 1930-32-között Konstantinápolyban és Ankarában a magyar-török kapcsolatokat kutatta, s megismerkedik Kemal Atatürkkel. Zajti nem csak India kultúrájának jó ismerője és kutatója volt, hanem a török történelem neves szakértője is. Kemál Atatürk meghívására kétszer is meglátogatta Törökországot, komoly részt vállalt az újkori török történelem megírásában, és munkássága elismeréseként a Török Történelmi Társaság 12 fős vezetőségébe is beválasztották. Ekkor kezdeményezte a Turáni (Türk) Lexikon elkészítését is,amiből Zajti munkájával hatszáz oldal készült el. A nagy munka – Kemal Atatürk halálával a támogatás is megszűnt – befejezetlen maradt.
Zajti Ferenc 1933-tól mintegy tizenhárom éven át a Fővárosi Könyvtár Keleti Gyűjteményének felügyelője volt. Minden energiáját ritka könyvek, kéziratok vásárlására elveszettnek hitt dokumentumok, kódexek, források megismerésére és újrakiadására, s kutatásainak közzé tételére fordítja. Kutatómunkájának legteljesebb összefoglalása először 1936-ban jelent megMagyar Évezredek (Skytha-hun-magyar faji azonosság) címen. 1943-ban jelent meg a könyv második kiadása, majd 1999-ben fakszimilében is kiadják. A mű első és második kiadása is komoly példányszámban jelent meg, s a közoktatásügyi minisztérium a tanári könyvtárak számára beszerzésre ajánlotta.
1936-ban jelent meg a sokat támadott, sok vihart kavart kötete „Zsidó volt-e Krisztus?A semitizmus és skythismus nagy harca” címmel, melyet a rendszerváltás után ugyancsak megjelentettek. Ebben a kötetben azt próbálta igazolni, hogy a galileai származású tanítványok és maga Jézus is a hajdan volt szkíta vidék szülöttei voltak. Zajti életművének elhallgatása, s a tudományos világból, ill. a tudománytörténetből való teljes kiiktatása jórészt e mű következménye.
Még a háború ínséges évei alatt is terveket szőtt. A Nap-hegyen egy Magyar Kultúrtörténeti Múzeum és Kiállítócsarnokot szeretett volna felállítani, de a főváros a háborús viszonyok és az anyagiak hiányában elvetette a tervet.
Zajti Ferencet 1946-ban nyugdíjazták. Innentől az Aréna úti műtermében dolgozik, s e műterem lesz életének központja. Életművét, kutatási eredményeit a kommunista rezsim és az azt kiszolgáló „hivatalos” tudomány tudatosan és mélyen elhallgatta, személyét „nemkívánatosnak” minősítette. Lakását még halála napján (1961) „ismeretlenek” (nyilván az államhatalom emberei!)kifosztották, kéziratban maradt művei, pótolhatatlanul értékes könyvtára és csaknem minden értéke örökre (?) veszett. Elveszett mindaz a hatalmas adat- és forrásgyűjtemény, amelyet egy élet munkájával szedett össze kutatóútjain a szkíta-hun-avar-magyarrokonság bizonyítására. Képzőművészeti munkásságának, grafikáinak, festményeinek kis töredékét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Zajti Ferenc szellemi örökségét az utóbbi időben előretörő nem finnugrista őstörténeti kutatások most kezdik újra felfedezni. Aszkíta-hun-avar-magyar azonosság, ill. folytonosság – amit eleink, legrégibb írásos forrásaink mindig is vallottak – ma a magyar őstörténeti kutatások egyik, talán legfontosabb szegmense. Köszönet mindazoknak, akik életét, életművét eddig is kutatták, ám aZajti-életmű tudományos igényű, monografikus feldolgozása nem történhet meg a különböző indiai, angol, török és magyar könyvtárak, kézirattárak és múzeumok, tudományos akadémiák rejtett polcain fekvő források, életrajzi dokumentumok nélkül. A magyarság igaz eredetét kutatóknak folytatniuk kell Zajti Ferenc elkezdett munkáját. A magyarságért lobogó, hitvalló élete, népe iránti elkötelezettsége pedig legyen példa minden magyar számára!
Művei
Az ősmagyarok hitvilága (Bp., 1918; 2006)
Jézus gyermekkora (Bp., 1921) Zajti F. rajzaival
A hun-magyar őstörténelem (Bp., 1928; 2002)
Kapcsolataink Indiával (Bp., 1929)
Zsidó volt-e Krisztus? (Bp., 1936); Zsidó volt-e Jézus? (Bp., 1999)
Magyar évezredek (Bp., 1939; 1943; 1999)
Memorandum (Bp., 1943)
Árpád Fejedelem honfoglalása (Budapest, 1944; Újfehértó,2001)
Egyéb írások
Indiai tudósítások (In: Országépítő, 2003/4. sz.)
Fordítás
Zarathustra Zend-Avesztája (Bp., 1919)
Zarathusztra: Zarathustra Zend-Avesztája (MEK)
Szerkesztői-kiadói munka
J. J. Modi: A Zend-Aveszta vallási rendszere (Bp., 1925)
+
Festőművészként
Egyéni kiállítások
1946, 1947 • Szalmássy Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1953, 1955, 1959 • 4., 6., 7. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Udaypuri fejedelem Múzeuma, India.
Szülővárosában (Újfehértó)
Zajti Ferenc Kulturális Központ
Zajti Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény
Film
Zajti Ferenc portré-mozaik. Magyar dokumentumfilm, rendezte Somogyvári Rudolf (2000)
Felhasznált források: Zajti Ferenc művei, életrajzi vonatkozású megjegyzései. J.J. Modi munkái, Rigó Krisztina tanulmánya, („Zajti Ferenc őshaza kutató és India”), Zajti Gábor, Czugéber Krisztina és mások írásai.
[1] . A nagy hun fejedelem Toramana fia, Mikiragula (Kr. u. 472-528) fővárosának neve: Sakala volt
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Összeesküvés elmélet-gyakorlat |
|
|
|
|
2012. december 14. péntek, 06:18 |
A rózsadombi paktum
Eredeti változat
Liberál-cionista változat
A paktum eredeti változata 1989-ből
Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiinduló pontja. Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni. Írását azzal kezdi, hogy 1989 március 15-én, míg hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselője, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van. Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. Értesülésem szerint Révffy László rövidesen nyilvánosságra hozza az aláírók neveit, hogy minden kételkedést oszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban, amelyek a következők:
1. /A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2. / A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3. /Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4. /Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. /A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6. / A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. / A volt kommunisták titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédésen az esetleges megtorlástól.
8. / A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. / Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. / Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. / Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. / A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13. / Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14. / Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15. / Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. / Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. / A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. / A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. / Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20. / Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
Fenti megalázó feltételek a megfogalmazásukkor még köthették az aláírókat, de ma, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1998. március 15-én aláírták a fenti 20 pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont ha 1992-ben a Közép- és Kelet Európai események után is érvényesnek tartják, akkor és a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért törvény előtt kell felelniük. Íme a sokat emlegetett "paktum", amely mindeddig megakadályozta hazánk politikai átalakulását, és a magyar milliók emberi életnívójának a megteremtését, amely népünk fejlődésének és jövőjének alapfeltétele.
A találkozó résztvevői:
Antal József
Horn Gyula
Pető Iván
Paskai László
Göncz Árpád
Zoltai Gusztáv
Boross Péter
A paktum liberális-cionista változata 2003-ból
Második Rózsadombi paktum
1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
1. A NATO és a leendő EU-hadsereg számára támaszpont és megfelelő haderő biztosítása.
2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
2. További hitelek felvétele az IMF-től és a Világbanktól, a lakosság elszegényedésének folyamatos biztosítására.
3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között.
3. EU-alárendeltként (tagországként) Izrael és az USA minden világgyarmatosítást szorgalmazó tevékenységének támogatása.
4. Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
4. Mindennemű olyan tevékenység megakadályozása, amely a cionista diktatúra megdöntésére irányul.
5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.
5. Az EU antidiszkriminációs és a "szabad letelepedésre" vonatkozó törvényeinek következetes betartása.
6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
6. A politikai és gazdasági elit (továbbiakban: VIP-tagok) vagyonelszámoltatásának a méltányosság és a diszkrimináció-mentesség elve alapján kell történnie.
7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.
7. A VIP-tagoknak, valamint az 1990 óta (bármelyik) kormánypárti országgyűlési képviselőként tevékenykedők megvédése az esetleges megtorlásoktól.
8. A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
8. A 6. pont szerinti felelősségrevonástól mentesülő VIP tagok az "új ellenzék" tagjaiként indulnak a választásokon.
9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
9. A multinacionális cégek vagyonszerzésének és vagyonmegtartásának minden eszközzel történő biztosítása.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a 6. pont szerinti felelősségrevonás alól mentesült személyek kezében.
11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
11. Minden anticionista szervezkedést, megnyilatkozást, megmozdulást antiszemitaként feltüntetve gyűlöletkeltővé kell minősíteni, és a résztvevőket ez alapján példás szigorral kell elítélni.
12. A jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
12. Meg kell akadályozni minden olyan társadalmi szervezet és párt létrejöttét, amely a cionista diktatúra megdöntését célozza alapító okirata szerint, és meg kell szüntetni - alapító okiratában foglaltaktól függetlenül -, ha tevékenysége a cionista diktatúra megdöntésére irányul.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek, és azokon nem lehet változtatni.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok az EU-ban virtualizálódnak, tehát sem az állampolgárságnak, sem a határok elhelyezkedésének nincs jelentősége.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot olyan magyarországi vagy emigrációs szervezetekkel és személyekkel, amelyek a cionista diktatúra ellenzői.
15. A románok, a jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
15. A Trianoni utódállamokkal (és azok utóállamaival) történő kapcsolatoknak minden esetben az egyoldalú engedményadás elvén kell állniuk.
16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
16. Az 1848-as és 1956-os eseményeket úgy kell beállítani, hogy azok az új kormány eszmei elődei.
17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
17. A magyarországi katonaság célja a NATO és az EU-hadsereg kiszolgálása, ezért az általunk megkövetelt feltételeknek kell eleget tennie. Minden nemzetvédelmi feladatot - ezért a "honvéd" megnevezést - meg kell tiltani.
18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.
18. A cionista diktatúra az átmentett VIP-tagokon keresztül gyakorolja politikai befolyását Magyarországon.
Minden, a magyar nemzeti érdekek cionista érdekek fölé helyezését célzó tevékenységet, hagyományápolást és történelemkutatást meg kell tiltani, ami a magyarság elfogadott eredetét és vallását vonja kétségbe.
19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
19. Magyarország az EU-Alkotmány szerint "európai" embertípus kialakulását szorgalmazza. A magyar és a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális és hagyományőrzését a kozmopolitizmus szellemében "liberálisan" biztosítja.
20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
20. Magyarország be- és visszafogadja és az EU-Alkotmány "harmadik országbeliek" letelepedésére vonatkozó törvényei szerint ad jogot a zsidóságnak arra, hogy Magyarországot, mint államalapító, hazájának tekintsék.
Budapest, Rózsadomb, 1989. március 15.
Budapest 2003. május 28-a és július 9-e között
Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, KGB, Zoltai Gusztáv (MaZsiHisz), CIA
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 14. péntek, 06:06 |
|
Nap szentje: KERESZTES SZENT JÁNOS
Fontiveros, 1542. június 24. +Ubeda, 1591. december 14.
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
Szigorúan Ellenőrzött Vonatok |
|
|
|
|
2012. december 12. szerda, 19:13 |
Szigorúan Ellenőrzött Vonatok
„…amikor márciusban a németek átlépték a határt, hogy elfoglalják az egész országot, és a mi városunkon keresztül vonultak Prágába, nagyapám egyes-egyedül kiment elébük, egyes-egyedül az én nagyapám ment ki a németek elé, hogy hipnotizőr lévén szembeszálljon velük, és a gondolat hatalmával visszatérítse a tankjaikat.”
Hát ilyen családból származik Milos, aki nem hőssé akar válni, csak a már kínossá vált szüzességét szeretné elveszíteni. Segédtisztként dolgozik egy kisváros állomásán, ahol hiába húznak el a front közeledtével mind szigorúbban ellenőrzött vonatok, a dolgozók élik megszokott életüket.
Tapicska forgalmista az egyik éjjel unalmában telepecsételi Zdenka, a távírász lány meztelen ülepét. „Erkölcsi fertő, átkozott erotikus évszázad!” - feddi meg őket a főnök, akit csupán a galambtenyészete érdekel. Csak Milos küzd eiaculatio precox-szal, felvágja ereit, azután szerelembe esik egy kalauznővel, de nem hálhatják el az első éjszakájukat, mert egy szerencsételen véletlen folytán a fiú mégis a háború aktív részesévé és elszenvedőjévé válik…
- Előadó:
- Kálloy Molnár Péter
- http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Szigoruan-Ellenorzott-Vonatok-18421/
![[Kép: 003_0.png]](http://noob.hu/2012/04/15/003_0.png)
Szigorúan ellenőrzött vonatok (Ostre sledované vlaky)
fekete-fehér magyarul beszélő csehszlovák filmszatíra,
89 perc, 1966
rendező: Jirí Menzel
író: Bohumil Hrabal
forgatókönyvíró: Jirí Menzel, Bohumil Hrabal
zeneszerző: Jirí Sust, Jirí Pavlik
operatőr: Jaromír Sofr
vágó: Jirina Lukesová
szereplő(k):
Václav Neckár (Milos Hrma)
Josef Somr (Hubicka)
Vlastimil Brodský (Zednicek)
Vladimír Valenta (Max állomásfőnök)
Jitka Bendová (Mása)
Jirí Menzel a franciához képest pár éves csúszással induló cseh újhullám egyik legjelentősebb alakja volt. Az újító zsenik közt számon tartott csehszlovák rendező számos külföldön is sikert aratott munkával büszkélkedhet, melyek közül az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok igazi kultfilmé vált.
A Bohumil Hrabal műve alapján készült film mesterien elegyíti a különféle műfajok sajátosságait. A vígjáték és a dráma éppúgy megfér egymás mellett, mint a romantika és a háború. Az irónia, a sokszor morbid vagy fanyar humor, a szexualitás épp úgy jelen van, mint a megtört emberi lélek mélybesüllyedése és felemelkedése és az állandóság kínzó monotonitása.
Az 1944-ben játszódó mű a megszált Csehszlovákia egyik kis falujába röpít minket, ahol Milos Hrma (Václav Neckár), az újdonsült segédtiszt és a többi vasúti dolgozó mindennapjait vehetjük szemügyre, miközben a háború szele egyre közelebb ér, minden fuvallatával több és több szigorúan ellenőrzött vonatot indítva el. A film középpontjában Milos Hrma áll, a maga egyszerű, de gondterhelt mivoltában. A kissé esetlen fiú légyottkísérletei csúvosan sülnek el, így élete ezen probléma miatt folytonos szenvedés - olyannyira, hogy a megváltást az öngyilkosságban látja -, hisz nem tud érvényesülni a gyengébbik nemnél. Nem úgy, mint munkatársa, a valóságos nőcsábász Hubicka (Josef Somr), akinek hála Miloš hamar benne találja magát a háborúban.
A Szigorúan ellenőrzött vonatok számos furcsa karakterével, egy többre érdemes fiatal középpontba állításával és a köré épített eseményekkel, valamint a szatírával, abszurdítással, drámaisággal, humorral és egyéb gondosan válogatott "hozzávalókkal" megalkotott tartalmával a cseh újhullám méltó hirdetője és éke.
slawter
Díjak és jelölések:
Oscar-díj (1968) - Legjobb idegennyelvű film
BAFTA-díj (1969) - Legjobb film jelölés: Jirí Menzel
BAFTA-díj (1969) - Legjobb eredeti filmzene jelölés: Jirí Pavlik
Golden Globe díj (1969) - Legjobb idegennyelvű film jelölés
fekete-fehér magyarul beszélő csehszlovák filmszatíra |
|
LAST_UPDATED2 |
|
1956-os decemberi sortüzek |
|
|
|
|
2012. december 12. szerda, 19:43 |
|
Posted on 2012/12/09 by Nifadmin
Aki megbocsájtja a gaztettet, az cinkossá válik!
 Az 1956-os Szabadságharc leverését követően – bármennyire nem tetszett ez a Kádár-kormánynak, az emberek emlékezni akartak, és nem felejteni. A magyar értelmiségiek, Obersovszky Gyuláék kiáltványban december 4-re, Nőtüntetést szerveztek a Hősök terére. Anyák, feleségek – harminc ezren, négyes sorokban – kezükben virággal, karjukon gyerekkel vonultak, hogy a virágokat elhelyezzék az ismeretlen katona sírjára, és kitűzzék a forradalom nemzetiszínű lyukas zászlaját. A néma tüntetést, melyen csak asszonyok vettek részt, a szovjet karhatalom oszlatta fel. Másnap a Szabadság téren az USA Nagykövetségnél, valamint az Brit Nagykövetség előtt újabb tüntetésre került sor, amelynek a karhatalom beavatkozása vetett véget.
A nőtüntetés ötlete hasonló meggondolásból született november 4-e hónapfordulójára, mint a november 23-i Néma-tüntetés, amikor déli 12 órakor senki nem tartózkodott a főváros utcáin, megálltak a villamosok, és megszólaltak a harangok. Még a rendőrök is bementek a kapuk mögé. Üres, néma és halott volt a város, csak a szovjet tankok indultak meg a körutakon és sugárutakon, nem tudván mire vélni a némaságot. Döbbenetes néma kiáltás volt a világhoz a néma Budapest, Európa közepén.
1956. december 4-én a Hősök terén a Nőtüntetés zajlott, ahová végelláthatatlan négyes sorokban fegyelmezetten vonultak több órán keresztül fekete ruhában az asszonyok. Onnan az Amerikai Követségre mentek a tüntetők a város különböző pontjainak érintésével: Astoria, Rákóczi út. A Körúton mentek végig fekete zászlókkal. Küldöttség ment be az Amerikai Követségre, ahol átadtak egy petíciót, amelyben azt kérték, amennyiben ENSZ delegáció jönne ismét Magyarországra, engedjék őket leszállni, mivel már voltak itt, de a légtérből visszafordították az ENSZ repülőgépet. Azt kérték, hogy nézzék meg, hány halott van a városban a tereken eltemetve, és hogy néz ki Budapest. Nem sok differencia volt a város elpusztításában 1945 és 1956 esetében. A követségen átvették az üzenetet, és megígérték, hogy intézkedni fognak, és továbbítják az ENSZ-nek a kérésüket.
Másnap dél körül ismét több száz asszony vonult a Március 15-e térre, hogy virágokat helyezzenek el a Petőfi szobornál. A szovjet páncélosok és gyalogság megakadályozta, hogy a térre érjenek. Délután újabb tüntetés volt a Szabadság téren 2-3 ezer ember részvételével K.Sz. Menon is a térre ment. Láthatta, amint a karhatalom szétoszlatta a tömeget, és 39 tüntetőt letartóztatnak. Évtizedek múltán a tüntetésen résztvevők közül több személyt sikerült felkutatnom, és sikerült beszélnem velük. Így emlékeznek vissza a történtekre.
„…Háromnegyed tizenkettőkor, amikorra odaértem a Petőfi szoborhoz, már körbe volt véve páncélautókkal, páncélosokkal a tér. Az utcákból özönlöttek az asszonyok. Végül sikerült a Vörösmarty téren összejönnünk. Még egyszer ki akartunk menni a Hősök terére, de már a Szovjet Követségnél lezárták az Andrássy utat.
Ott volt az a szép kis jelenet, hogy az orosz katonák felemelték a védtelen asszonyokat, ketten egy asszonyt, és a földhöz vagdosták őket. Egyszerűen kettesével az oroszok katonák elkaptak egy-egy asszonyt, és a földhöz csapták. Mivel többükkel ez történt, mondtuk, gyorsan forduljunk el, mert ezt tovább nem bírjuk. A Szovjet Követség előtt ugye rengeteg tank volt. Megfordultunk, és mentünk újra az Amerikai Követség elé. (…)
A Margitszigeti Nagyszállóban megkeresték K.Sz. Menont, India moszkvai nagykövetét, aki a hírre eljött az Amerikai Követséghez.
„Ekkor már elindultak a páncélosok az asszonyok felé. Én a kocsi lépcsőjén állva üvöltöttem, hogy mindenki meneküljön! …(Sebestyén Mária)
***
A Nőtüntetést követően az Amerikai Követség előtt nagy tömeg gyűlt össze a téren. Segítséget követeltünk. De orosz tankok jöttek déli irányból és egyszerűen, mintha agyon akarták volna taposni a tömeget. Többször utat adtunk nekik. Körbe mentek a téren. De a nép megint csak odament az Amerikai Követség elé. A tankok jöttek vissza. Több százan lefeküdtünk az úttestre, hogy ne tudjanak továbbmenni. Vagy ha mernek, tapossanak el. Az orosz tankok eljöttek egészen szorosan mellénk. Már ugráltak fel, mert úgy nézett ki, hogy gátlástalanul végigmennek a földön fekvő embereken. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt.
Aznap tüntettünk az Angol Követég előtt is. Oda is utánunk jöttek az orosz tankok, de csak egy állt be szemben a követségi bejárattal. Az orosz tank annyira lengette az ágyúcsövét, hogy elsodorta az embereket. Rákapaszkodtunk, felugrottunk rá, mert máskülönben eltaposott volna.(Bogár Gyula)
A budapesti Nőtüntetést követően két nap múlva Veszprémben, majd december 7-én Székesfehérvárott tartottak nőtüntetést.
1956. december 4-5-ét követően már nyíltan támadt a hatalom –
Provokációkra és megtorlásokra került sor. Közismertté vált Marosán hírhedt kijelentése: ”Mától kezdve lövünk”. Átalakították az igazságszolgáltatást, és megteremtették a megtorlás törvényes kereteit.
November 5-én Grebenyik szovjet vezérőrnagy kiadta 1.sz. napiparancsát. Ennek értelmében a fővárosban mindenki köteles volt a szovjeteknek engedelmeskedni, különben statáriális eljárás érvényesült, azaz agyonlőtték, jobb esetben elhurcolták. Ennek az 1.sz. parancsnak alapján születtek meg a vidéki városokra vonatkozó azonos parancsok.
December 5-én kormányhatározattal elrendelték a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek megszüntetését. Este 200 értelmiségi és munkástanács-tagot tartóztattak le. Megjelent az “Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben “címmel az első fehér könyv, mely a szovjet és magyar pártvezetők érdekeinek megfelelően meghamisítva ismerteti a történéseket. Sajnálatos, de ma is vannak olyan szélsőségesek, akik ezt elhiszik, és ezek alapján támadják az ’56-os szabadságharcot és a még élő hőseit.
Sortüzek 1956 decemberében
December 6-án a Kádár-kormány maga mellett tudva a szovjeteket és a karhatalmat, provokatív, erőszakos támadásba lendült. A főváros több pontján, Baross tér, Kálvin tér, Nyugati, Móricz Zsigmond körtér környékén kommunista tüntetéseket szervezett. A Népköztársaság útján és a Nagykörúton “vörös zászlós” tüntetésre kerül sor szovjet és karhatalmi egységek biztosítása mellett. A kirendelt felvonulók Kádárt és az MSZMP-t éltették. A gyárakból hazafelé tartó munkások összetűztek velük a Lenin körúton (Erzsébet körút) a Wesselényi és Dob utca közt, ahol a karhatalmisták és a szovjet páncélautó lövésekkel oszlatták szét a tiltakozókat. A November 7. téren (Oktogon) tűzharc alakult ki. A Nyugati pályaudvarnál karhatalmisták az ellentüntetők közé lőttek, illetve helyben kivégeztek általuk gyanúsnak vélt személyeket. A Baross téren a gyülekezőket a karhatalmisták a szovjet csapatokkal karöltve fegyverrel oszlatták szét.
December 6 -12 közötti újabb sortüzeket már “tömeggyilkos szándékkal” lövették a fegyvertelen tüntetőkre. Cél a hatalom kizárólagos birtoklása, a munkástanácsok felszámolása volt. Ezért ezek a sortüzeket a fővároson kívül elsősorban olyan városokban vezényelték le, ahol számottevő munkásság volt, vagy erős volt a keresztény szellemiség. (Tatabánya, Salgótarján, Miskolc, Eger).
Salgótarjáni sortűz 1956. december 8.
Salgótarjánban a december 8-i sortűz 131 halálos áldozatot és 150 sebesültet követelt. A kétezernyi békés tüntetőt körbezárták, két oldalról támadt rájuk a Beér-csoport és a karacslapujtői karhatalmisták, Seljupin alezredes egysége pedig a kiásott közműárokból vette tűz alá a civileket.
Priska Tamás, aki ott volt, így emlékszik a sortűzre
Részlet Priska Tamással készített interjúból.
“Zagyvapálfalvára mentem, ahol a legidősebb bátyám, Gyula a megyei munkástanács elnökségének tagja, és Magdolna nővérem az Üveggyár munkástanácsának elnöke volt. Ők vezették Salgótarjánba a tüntetésre december 8-án az embereket tiltakozásul, amiért előző nap a megyei munkástanács két vezetőjét letartóztatták. Én bicegve, bottal mentem utánuk, párszáz métert lemaradtam, végső soron ennek köszönhetem, hogy életben maradtam. Mire odaértem, már halomra lőtték az embereket. Kerestem a nővéremet. Ő nem, de egy közvetlen jóbarátom ott halt meg.
Csak Pálfalváról több mint tiz halott volt, köztük egy 13 gyerekes asszony, akit 2 kenyérrel a kezében temették el, mert sok apró gyerekének vitte volna a kenyeret, ha hazatérhetett volna. 200* fölött volt a halottak száma, akikről én tudok.”
A kórház hivatalos jelentése szerint 135 sérültet vittek hozzájuk. Közülük 27 már halott volt, 9 sebesült műtét közben, 10 műtét után halt meg. A sérüléseket géppisztoly-lövedékek okozták. Mindössze 11 esetben előlről. Ez a statisztika nem tartalmazza a be sem vitt halottak számát, valamint a környező településeken eltemetteket.
Tömegmészárlás Salgótarjánban
Részletek Horányi Mihály visszaemlékezéséből.
„Előző nap Nagybátonyban letartóztattak két forradalmárt. Ez óriási felháborodást váltott ki, és a környező helységekből tüntető csoportok indultak Salgótarjánba, a letartóztatottak szabadon bocsájtását követelni. (…) A tüntetők oszlopai, üzemek szerint 3-4-es sorokban csendesen várakoztak. (…) Az élen a nagybátonyi bányászok álltak. A vezetőjük kezében a nemzeti zászló volt. Ott láttam meg az megszálló orosz katonákat, amint a menettől jobbra… csatárláncban feküdtek mintegy 6-8 méterre tőlünk géppisztolyainkat ránk tartva. (…) A másik oldalnál megállva vettem szemügyre a Megyei Tanács épületét. Az emeleti ablakok nyitva voltak, de még nem kitárva. Egyik-másik ablakban pufajkás alakok álltak vagy mozogtak, vállról levett géppisztolyokkal. A távolság 100-150 méter volt. Láttam, hogy az egyik ablakban egy golyószórót állítottak a lábára gyors mozdulatokkal…, és ekkor rádöbbentem, hogy mi készül itt. Rohanni kezdtem vissza, hogy figyelmeztessek mindenkit, de már késő volt, nem sikerült. A hátam mögött egy tompa puffanást hallottam.
És iszonyú hangerővel megindult a sortűz. A járdaszegélyhez vágódtam le.… Borzasztó golyózápor volt.Nekem az aszfalton – előttem és mögöttem – felcsapódó /gellert kapott/ lövedékek hangja volt a legnagyobb, de ezen is áthallatszott az emberek üvöltése, jajgatása, nők és gyerekek sikoltása, halálhörgése.
Egyszerre elhallgattak a fegyverek. Rászántam magam és fölálltam. Talán öten-hatan állhattunk fel. Akik tudtak, a szűk helyen elfutottak. A szemközti lakóház bemélyedésében nagyon sok ember feküdt. Akik pedig a lépcsőházba akartak bejutni, azok közül sokan hullottak el az ajtó előtt.
Még mindig azon a helyen álltam, amikor eldördült a második sortűz. A kettő között annyi idő telt el,amíg a tárat cserélték. És mint az elsőnél, most is addig húzták a billentyűt, míg a tár ki nem ürült. Ez a tűz már csak az elfutók utolsó csoportjait érte, és azokat a földön fekvő súlyos sebesülteket és halottakat, akik már nem tudtak mozdulni. Ezért lehetett az, hogy olyan sok találat volt bennünk. Láttam olyan terhes anyát, akinek a hasában és a hátában is találatok voltak. (…)
Nagyon sok sebesült volt sokkos állapotban, és az őrület határán. Rettenetes látvány volt a sok női halott, köztük a terhes anyák is, körülöttük a bevásárlószatyrok szétszórt tartalma. Két tíz év körüli cigánygyerek/testvérek voltak/, akik utcai muzsikálással kerestek némi pénzt, egymásra borulva haltak meg. (…)
Micsoda gyűlölet vezette ezeket az „embereket” ilyen iszonyú tett végrehajtására, hiszen itt már minden reménytelen volt. Az orosz megszállók itt voltak a nyakunkon, harckocsikon járták a falvakat. Miért volt erre szükség?”
További sortüzek
Miskolcon például a rendőrök mellett tüntettek az emberek, megtorlásként a szovjetek és karhatalmisták sortüzet zúdítottak rájuk. 8 halott és 40 sebesült maradt a nyomukban.
Egerben a város szellemisége volt a fő célpont. Ezért az itteni akciókat a gyűlölettől elvakult Gyurkó László vezérőrnagy vezette személyesen. Egerben 10-én 3-4 ezres tömeg koszorúzott, és imádkozott az áldozatokért, majd elszavalták a Nemzeti dalt. A karhatalmisták elfogtak néhány tüntetőt. A tömeg a börtönhöz ment, hogy kiszabadítsa őket, majd a nyomdához. 11-én újabb tüntetésre került sor, amikor a szovjet parancsnokság előtt elégették a vörös zászlót. Közéjük lőttek, az áldozat egy 15 éves fiú. 12-én a belvárosban tőrbe csalták a tüntetőket. Az egri és a füzesabonyi egységek elzárták a menekülési útvonalakat. A sortűznek 9 halott és 30 sebesült áldozata volt. A helyszínen lévő szovjet tank nem avatkozott be a mészárlásba.
Pest megyében például Tinnyén a TSZ-ből kilépni akaró 100 főt berendelték a karhatalmisták, hogy erős kézzel jobb belátásra bírják őket. Feleségeik követelték a szabadon engedésüket. A hangadó fiatalasszonyt a karhatalmisták homlokon lőtték, aki ebbe belehalt. A Békés megyei három sortűz közül kettőnél (Gyoma, Gyula) szintén célzott lövésekkel “kilőtték” a hangadókat.
Csepelen január 11-én bementek a gyár területére, hogy “rendet” csináljanak. A géppuskatűzek nyomán igen sok sebesült volt. A szovjet tankok a gyárkapuig merészkedtek. A karhatalmisták a kijövő munkásokat válogatás nélkül ütlegelték. Az említetteken kívül igen sok sortűz volt még az országban. Erről a Sortüzek II.jelentés 45.oldalán található térkép pontos és részletes kimutatást ad.
Ezek a sortüzek eleve emberiség ellenes bűntettek, mivel előre megtervezték, hogyan zárják el a civil tüntetők előtt a lehetséges menekülési utakat, és a menekülőkre leadott sortüzeket. Az áldozatokat a lövések hátulról érték. A parancsadók és azt levezénylők elismerésként első alkalommal 1957. augusztus 20-án kapták meg a “Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet”, mely többek közt azzal a kiváltsággal is járt, hogy gyermekeiknek – tudásuktól függetlenül – az ország egyetemeire felvételt biztosított.
A magyarságra pedig fekete karácsony köszöntött be.
Orbán Éva – Nemzeti Hírháló
Nemzeti InternetFigyelő
+
Sortüzek - 1956
Szerző: Horváth Miklós
A forradalom időszakában, majd azt követően végrehajtott megtorló intézkedések az 1956. október 23-át megelőző időszakban alkalmazott erőszak egyenes folytatását képezik. Az elrettentés, a visszatartás és a megtorlás - 1956-ot megelőzően tapasztalt módszerei - fedezhetőek fel az október 23-án és azt követően hozott politikai döntésekben, és az ezek végrehajtását célzó intézkedésekben is. Ennek fő formái a védtelen, fegyvertelen lakosság ellen irányuló megtorló sortüzek, a lefegyverzett felkelők, polgári lakosok elfogása, helyszínen történő kivégzése, a céltalan, kellő előkészítés nélkül végrehajtott pusztító erejű támadások voltak.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/sortuzek_1956a/
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 12. szerda, 19:10 |
Felkérés honlapunk támogatására (sűrgős)
Hejja TestVérek!
Rohamosan közeledik a 2012-es esztendő vége, ami honlapunk számára annyit jelent, hogy ismét sikeresen zárjuk az Úr évét, hisz tárunk folyamatosan bővül és egyre több embert elér, megszólít. Voltunk és vagyunk. Hogy jövőre ez így maradhasson, ahhoz az Önök segítségére van szükségünk. Mint minden év végén, most is be kell fizetnünk kiszolgálónk éves elhelyezési díját, ami pontosan 214.630,-Ft. Kérek mindenkit, akinek értékes a Magyar Táltos Honlap tartalma, akinek számít, hogy a példátlan magyar TudásTár a világhálón keresztül továbbra is kisugározza dícső fényét mind az ébredni kívánó, ébredő, mind a minket megismerni vágyó emberek számára, kérem Önt és kérlek téged testvér, anyagi lehetőségeidhez hűen adományozz.
Bízunk benne, hogy ismét találtatik 40-50 magyar ember, aki segíti munkánkat. Tapasztalatból tudjuk, hogy a többezres olvasó és letöltő tábor alig egynhány százaléka járul hozzá tetszőleges összeggel az anyagi költségekhez. Ez az egynéhány ember teszi lehetővé, hogy mindenki más tanulhasson a honlapunkon tárolt előadásokból. Ezért kérjük a csendes, kiváró tömeget, hogy éledjen végre! Ne várja ki tudatosan, hogy más majd megteszi helyette amit kell. Az otthoni anyagi helyzetet tekintetbe véve ismét a külhonban élő és dolgozó honfítársainkat szólítjuk meg, hogy vegyék ki a részüket ők is a MAGyar népünk ébresztési folyamatában.
Testvéreink, barátaink és mi magunk az idén is több rendezvényen jártunk, és a felvételeinket ingyen közzé tettük és folyamatosan közzé tesszük minden érdeklődő számára.
Magunk álltuk technikai felszerelésünk (kamera, fényképező, számítógép tartozékok) egészét, az utazási költségeket, a belépőket, a szállás költségeit stb... A felvételek utómunkálatait, kiszolgálónk karbantartását és állandó fejlesztését szintén családi életünk és munkanapjaink mellett végezzük teljesen ingyenesen. Ezért egy fillért sem kérünk, mert mi ezt tekintjük annak a bizonyos tizednek, amiveli tartozunk népünknek. Már ez is egyedüli dolog nem csak Magyarországon, ahol semmi sincs már ingyen, még a pohár víz sem. Önöktől csak azt kérjük, hogy a szolgáltatónk díját fedezzék évről-évre. Minden mást mi megteszünk.
Az alábbi sorokban ismertetjük kedves látogatóinkkal és tagjainkkal, miképp tudják támogatni a Magyar Táltos Honlap további munkáját, fennmaradását.
Mivel a honlapunk kizárólag önerőből és adományokból tartja fenn magát, így számunkra életfontosságú, hogy anyagi támogatást kapjunk Önöktől. Ahogy a híreinkben folyamatosan beszámoltunk anyagi helyzetünkről, felhívtuk a látogatóinkat a megsegítésünkre, és hála Önöknek a létező legjobb lehetőséggel élve biztosítottuk honlapunk újraélesztését. Az adományok nagyrészéből vásároltunk egy saját kiszolgálót (2007), melyen tároljuk a honlapot és az egész tartalmát. Más lépés nem lett volna jövőbenéző, hisz bárhol tároljuk tk. a TudásTár és a HírTár előadásait, mozgóképeit, a mai haldokló rend(etlen)szer nemkívánatosnak tartja kezdeményezésünket és megpróbálná megakadályozni a terjesztését, kiáramlását. E kiszolgáló havi költségekkel jár, melyet csakis adományokól tudunk fenntartani. Így kérjük Önöket, ha fontosnak tartják a Magyar Táltos Honlap tevékenységét, célját, akkor lehetőségük szerint támogassanak minket.
Magyarországi támogatási lehetőség:
Kedvezményezett: Marosics Jánosné
Közlemény mező: Magyar Táltos Honlap (FONTOS)
OTP számlaszám: 11773315-00309103
Külföldi, de magyarországi támogatóink is közvetlen utalhatnak ill. befizethetnek a németországi valutaszámlánkra (bármely pénznem):
Számlabirtokos neve: Marosics Tamás
BIC (SWIFT) INGDDEFF
IBAN DE76500105170082193717
Közlemény mező: Magyar Táltos Honlap (FONTOS)
illetve PayPal-on:
Számlabirtokos neve:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Ha bármi kérdésük akadna, szivesen állunk rendelkezésükre, akár géplevélben, akár telefonon.
A szolgáltatónk által nyújtott csomag itt visszaellenőrizhető (EzIT.hu plusz szolgáltatásokkal).
Áldás Békesség!
A Magyar Táltos Honlap TestVérei nevében:
Marosics Tamás és Jámbor Márk
Egy Az Isten. Ébredj Magyar!
Magyar Táltos Honlap
http://www.magyartaltos.info
Az eddig beérkezett támogatások:
Sorszám - Időpont - Név - Számla - Összeg
01. 2012.10.16. M.A.V. (Bécs, Ausztria), PayPal, (97,50,-EUR) 27.190,-Ft
02. 2012.10.19. M.S. (Kecskemét, Mo.), OTP, 3.000,-Ft
03. 2012.10.19. V.P. bt. (Bp., Mo.), OTP, 3.000,-Ft
04. 2012.10.22. Á.M. (Mo.), PayPal, (19,27,-EUR), 5.583,-Ft
05. 2012.10.24. Dr. A-R. J. (Mo.), OTP, 2.000,-Ft
06. 2012.10.23. N.G.F. (Finnország), DiBa, (50,-EUR) 13.995,-Ft
07. 2012.11.13. E.I. (Mo.), OTP, 5.000,-Ft
08. 2012.11.14. Zs.L., PayPal, 10.000,-Ft
09. 2012.11.15. F.Z., OTP, 6.000,-Ft
10. 2012.11.19. G.A. (Bp. Mo.), OTP, 2.000,-Ft
11. 2012.11.19. Névtelen befizető, OTP, 5.000,-Ft
12. 2012.11.20. G.L. (Belgium), DiBa, (20,-EUR), 5.627,-Ft
13. 2012.11.20. O.G. (Belgium), DiBa, (15,-EUR), 4.220,-Ft
14. 2012.11.20. O.J. (Belgium), DiBa, (15,-EUR), 4.220,-Ft
15. 2012.11.21. T.Cs. (Mo.), OTP, 2.000,-Ft
16. 2012.11.26. F.A. (Mo.), OTP, 10.000,-
17. 2012.12.01. R.Á. (Mo.), OTP, 500,-Ft
18. 2012.12.04. R.T. (Mo.), OTP, 10.000,-Ft
19. 2012.12.12. S.E. (Mo.), OTP, 5.000,-Ft
Időpont: 2012.12.12.
Összesen kell: 214.630,-Ft (Díjbekérőt megkaptuk, összeg javítva)
Eddig megvan: 124.335,-Ft
Még hiányzik: 90.295,-Ft
Szerk.:
Pár embertől visszahallottuk, hogy "átszoktak, átmentek a magyarvagyok.com oldalra". Ehhez röviden hozzá kell fűznünk a következőket. Pár hónappal ezelőtt szóltak nekünk, hogy a nálunk tárolt előadások szinte mindegyike fenn van a zsutubon, a MagyarVagyok.com szerkesztői jóvoltából. A régebbi előadásoknál ez kevésbé zavart bennünket, viszont az már igen, hogy azok a napi frisseségű magasfelbontású felvételeink is felkerültek oda engedélyünk és tudtunk nélkül. Évek óta a saját költségeinken látogatunk meg rendezvényeket, saját magunk technikáját használjuk felvételre és utómunkálatokra, saját szabadidőnket áldozzuk rá, pedig van családunk, van munkahelyünk, lenne más tennivalónk is, ha úgy akarnánk. A fő aggodalmunk az volt, hogy ha egy érdeklődő honfitársunk minden felvételünket egy másik oldalon nézi meg, azt sem tudja azt ki, hogyan, miért csinálta, hisz ottvan és nézi. Az eszébe se jut, hogy az adott oldalnak semmi köze nincs hozzá, azon kívül hogy tőlünk letöltötte, a zsutubra feltöltötte és onnan beágyazta magának honlapja környezetébe. Ennyi. Így az oldalnak se saját tárhely nem kell, se nincs saját szerverköltsége, karbantartási költsége, mint ami nálunk van. Nem beszélve arról, hogy a zsutubon elég jó pénzt lehet keresni per megnézett mozgóképpel. Szóval az emberek nem jutnak el hozzánk, teljesen kikerülnek minket tudtuk nélkül. A támogatással ugyanez a helyzet. Ha mi nem megyünk el rendezvényekre, hogy ingyen leadhassuk felvételeinket honlapunkon, akkor másnak sincs honnan másolnia és mi meg anyagilag kiszáradunk, honlapunk megszűnik. Saját kiszolgálóra (szerver) meg azért van szükségünk, hogy senki ne mondja meg nekünk, hogy mit osztunk meg honlapunkon és hogy ne történjen meg az, ami egszer már megtörtént, hogy több mint 200 előadásunk elérhetetlenné vált az ingyenes mozgóképmegosztó cég bezárása miatt.
A nézeteltéréseket megbeszéltük az említett oldal tulajdonosával, nem vetettük le a felvételeinket, de a forrás kitételét kértük. A kis logónk felkerült a címlapra és gyakorlatilag ennyi történt.
Persze mások is felmásolnak tőlünk felvételeket engedély nélkül "zsíros pénzt kattintásért" alapelvű oldalakra, néhányuknak írtunk is, de fittyet hánynak rá. Ennyire eluralkodott manapság a talmudista szellem "magyar" emberek közt. De végsőképp pont ezeknek van szükségük az előadóink által közvetített tudásra, csak tegyék is magukévé -lopás helyett- azáltal, hogy azt átviszik tapasztalatba az élt Életbe.
E komoly sorok után most pár jó hír. Amint újra elindult honlapunk (ha betudjuk fizetni adományokból a 2013-as évi díjat), akkor elérhetővé válik pl. a Tarsolyosok XVIII. Országos Találkozójának felvétele. Hanganyag formában a márciusi találkozó felvételeit is közzétesszük. Ezen kívül vannak új felvételek tk. Molnár V. József, Fáy Árpád, Bíró Lajos előadásában. Az Önrendelkező Konferencia felvétele is megvan. S majdnem lefelejtettem, a Hazajáró sorozat közzétételére is engedélyt kaptunk!
A MOGy felvételeit is közzétesszük, ahogy elkészülnek és engedélyt kapunk rá.
Áldás! |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 12. szerda, 17:32 |
|
Hormon és gyógyszer van a magyarországi csapvízben?
2012 december 10, hétfő - 11:25 mti/richpoi.com
Gyógyszerfogyasztó nép vagyunk - tartják. Ennek egyik nemkívánatos következménye, hogy a szervezetünkben fel nem szívódott vagy be sem vett gyógyszerek nagy része a csatornahálózatban köt ki, onnan pedig az élővizekbe - és ha azokból nyerünk ivóvizet, végül a csapvízbe kerül.
Hasonló sors vár a szervezetünkben történő gyógyszerlebomlás során keletkező anyagokra is. Budapesten évente 20 tonna gyógyszer kerül a Dunába. Novamidazofen, az Algopyrin, és más gyógyszerek hatóanyaga kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére.
Az első megdöbbentő észlelések arról szóltak, hogy férfi és női hormonokat fedeztek fel a Dunában, illetve a bele folyó szennyvizekben. A felfedezések azért történhettek meg, mert az analitikai eljárások a korábbiaknál jóval érzékenyebbé váltak. Így például már olyan vegyületet is ki tudnak mutatni, amelyből egy köbdeciméter vízben csupán egy milliomod gramm található.
A szennyvíztisztítók nem készültek fel az ilyesfajta a szennyeződésre. Korábban azt gondolták, hogy a gyógyszermaradványok spontán lebomlanak, és mire a tisztított szennyvíz az élő- vagy öntöző vizekbe kerül, már nem marad belőlük semmi. Így ezeknek az anyagoknak az eltávolítása nem volt szempont a szennyvíztisztítók technológiái fejlesztéséiben.
Magyarországon még új téma
Ismert, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel eltávozik. A gyógyszerszármazékok természetbe kerülése külföldön már 15 éve napirenden van, ugyanis amikor nagy érzékenységű műszerekkel vizsgálták a szennyvíztelepekről kikerülő vizek minőségét, kiderült, hogy a gyógyszerszármazékok nem tűnnek el a szennyvízkezelés során. "Magyarországon azonban viszonylag új a téma, mivel hazánkban csak a mostanában beszerzett műszerekkel tudják kimutatni a vizekben egészen kis koncentrációban előforduló gyógyszerszármazékokat" - nyilatkozta korábban Varga Margit, az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének docense.
Sőt, a külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok valószínűsítik, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. Az antibiotikumok maradványai befolyásolhatják a baktériumok szaporodását, a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumfajok elterjedését idézhetik elő. Bizonyos hormonkészítmények - a fogamzásgátlók lebomlásából származó női nemi hormonok - hatására csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest, s megváltozik a békák szaporodása is. Ha kevesebb az ebihal - egy sor más állat tápláléka - ez megzavarhatja a táplálkozási láncot.
Ezek ismeretében felmerül, vajon degenerációkat, mutációkat okoznak-e ezek a kémiai anyagok? Ennek a kis koncentráció miatt igen csekély a valószínűsége, de a kérdés megnyugtató megválaszolásához a kutatók még nem rendelkeznek adatokkal. Felvetődik, hogy miért nem bontják le a szennyvíztisztításban aktív baktériumok a gyógyszerhatóanyagokat is? Az erre képes mikróbák a kis koncentráció miatt nem tudnak elszaporodni - válaszolta a kutató.
Állatokra és emberekre egyaránt veszélyt jelentenek
A szteroid vegyületcsaládba tartozó női és férfi hormonok veszélyt jelentenek az élővilágra. Az ilyen vegyületek által szennyezett vizekben élő halaknál hermafroditizmust, sőt feminizálódást, nőivarúságot is megfigyeltek hím egyedeknél. Nem kevésbé veszélyes a hormonhatás a parti szűrésű felszíni vizekből előállított ivóvíz fogyasztói számára, hiszen az állatvilágban megfigyelt tünetek az embereken is jelentkezhetnek, nem is beszélve a hormontúladagolás rákképző hatásairól.
A további vizsgálatok arra irányultak, vajon az egyre divatosabb nem szteroid fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek úgyszintén előfordulnak-e a szennyvízben. Az eredmény itt is pozitív lett, az ilyen gyógyszereket (amelyeket sokan marokszám szednek a tévéreklámok nyomán) több ország, közöttük Brazília, Hollandia, Kanada, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Szlovénia és az Egyesült Államok kutatói kimutatták a talajvízben, a folyók és a tavak vizében - Németországban még a csapvízben is.
Észrevették azt is, hogy bizonyos nem szteroid típusú gyulladásgátlók még ebben a csekély koncentrációban is rendellenességet okoznak például a halak uszonyainak fejlődésében. Nem hanyagolhatók el az előre nem látható, így kezelhetetlen kémiai átalakulások sem, amelyek a különböző szennyezők és módosult vegyületeik között lejátszódhatnak. A gyulladásgátlók mellett a sejtosztódást, tehát a rákos sejtek képződését is gátló citosztatikumok, antibiotikumok, hormonok, klórfenolok és a nehézfémek érdemelnek még különös figyelmet ebből s a szempontból.
Az Európai Unió több veszélyesnek minősített vegyületcsaládnak meghatározását szabályozza, amelyek közé többek között a rovarirtók, illékony aromás vegyületek, halogén- és foszfortartalmú szerves vegyületek tartoznak. Az elmúlt néhány év kutatási eredményeinek köszönhetően valószínű, hogy a közeljövőben ezek a vegyületcsaládok vízben maradható koncentrációinak szabályozása is megtörténik.
Megoldások
A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Az ELTE kutatói, Záray Gyula professzor vezetésével az értékesített gyógyszermennyiség alapján számolták ki a valószínűsíthető mértéket. Az ebből származó eredmények alapján a szennyezettség összevethető a németországi adatokkal - különösen a Berlin környékére jellemző elszomorító mértékkel. Az ottani szennyvíztisztító telepek ugyanis nem bírják maradéktalanul kiszolgálni az ott élő lakosságot - hasonlóan Budapesthez, ahol a szennyvíz 55 százaléka máig tisztítatlanul folyik a Dunába.
A problémát a leghatékonyabban a gyógyszervegyészek oldhatnák meg, amihez persze ösztönözni kellene a gyógyszeripart. Ehhez olyan jogszabály kellene, amely előírná, hogy csak biológiailag lebontható hatóanyagokat tartalmazó - gyógyszerek kerülhessenek forgalomba. Ez a feltétel a gyógyszervegyészek számára nem nagy probléma, de ez eddig nem volt szempont.
Egy másik lehetőség a gyógyszerhatóanyagok kiszűrése a szennyvíztisztítás hatásfokának növelésével. Erre kémiai és mikrobiológiai módszerek adódnak. A kémiai lényege, hogy ózonnal, vagy hidrogén-peroxiddal kezelik a szennyvizet. Egyes országokban az UV-fénnyel való besugárzás lehetőségét vizsgálják abban a reményben, hogy ezzel is elősegítik a lebomlást. Ezek a kísérletek laboratóriumi fázisban vannak. A kémikusok valamilyen hordozófelület kialakításán is gondolkoznak, amelyen a gyógyszerhatóanyag feldúsul, így a megfelelő baktériumok a nagyobb koncentráció miatt ott elszaporodnak. Az ELTE-n még csak most indulnak az ilyen irányú vizsgálatok - nyilatkozta a kutató. Harmadik, egyelőre elvi lehetőség lehetne a szennyvíz szelektív gyűjtése.
Főleg a fájdalomcsillapítók, a gyulladáscsökkentők, az antibiotikumok, és a hormonkészítmények terhelik a környezetet. A világon a természetes vízfolyásokban eddig körülbelül 20 féle gyulladáscsökkentőt találtak, és ezekből nyolcat már csapvízben is kimutattak. Ennek ellenére az ivóvíz-szolgáltatók laboratóriumai a gyógyszermaradványok jelenlétét ma még nem vizsgálják. Míg a mélyről jövő vizeknél a legkisebb a gyógyszermaradványok előfordulási valószínűsége, addig a parti szűrésű kutak (ilyen Budapest ivóvízbázisának zöme) már sokkal nagyobb veszélyben vannak. A kutató szerint a szennyezettség még sehol sem olyan mértékű, hogy ne lehetne nyugodt lelkiismerettel meginni az ivóvizet. Most azt kell elérni, hogy a jövőben se legyen kitéve emiatt veszélynek senki.
Új technológiák
Az új kihívásra reagáltak a kutatók és a szennyvíztisztítással foglalkozó vállalatok is. A Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén működő környezetkémiai kutatócsoport a nem szteroid gyulladásgátló és fájdalomcsillapító gyógyszerek közé tartozó ketoprofennel végeztek kísérleteket. Ezt a gyógyszercsaládot enyhe és középsúlyos reumás-, izom-, fej-, fogfájás esetén alkalmazzák.
A kutatók e vegyületek lebontásával kapcsolatban végeztek vizsgálatokat. Módszereik többek között az ózon, illetve az ultraibolya sugárzás bontó hatásán alapulnak. A szennyvíz ezeknek a sugaraknak a hatására megszabadulhat a nem kívánt gyógyszerektől. Más utat követtek a nyíregyházi székhelyű Nyírségvíz, Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Zrt. szakemberei. Ők a mikrobiológiai módszereket választották a helyi főiskola kutatóinak közreműködésével.
Megvizsgálták a nem szteroid gyulladás- és fájdalomcsillapító hatóanyagok mikrobiális lebontási lehetőségeit, és azok beillesztését a modern, úgynevezett eleven iszapos szennyvíztisztítási technológiákba. A módszer lényege, hogy olyan mikrobákat juttatnak el a szennyvíztisztító műben keringetett szennyvízbe, amelyek képesek az adott vegyületcsoport lebontására. Az előbb laboratóriumban, majd félüzemi méretekben elvégzett kísérletek azt mutatták, hogy a mikroorganizmusokkal beoltott szennyvízben néhány nap alatt drasztikusan apadt a megcélzott vegyületek mennyisége. A folyamat végén azok koncentrációja annyira lecsökkent, hogy gyakorlatilag nem jelentenek veszély a felszíni vizek számára. Ráadásul - mint ez már a Levelek nevű község szennyvíztisztítójában végzett kísérletek után kiderült - az eljárás beilleszthető a hagyományos szennyvízkezelés technológiai folyamatába is.
A kidolgozott módszerrel megpályázták azt a regionális innovációs díjat, amelyet a három megye területét összefogó Debreceni Akadémiai Bizottság, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Hajdú-Bihar és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kereskedelmi és iparkamarák alapítottak. Az eredményeket a zsűri is elismerte, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kereskedelmi és iparkamara területén az idén a Nyírségvíz Zrt. kapta meg az innovációs díjat.
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 12. szerda, 13:33 |
|
|
 |
|
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
|
|
| | | |
|
|
|
| Református Félóra - 2012. november 28.
Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Most éljük az egyházi naptár szerint az év utolsó napjait. Talán sokat nem tudják, de adventtel kezdődött régen az év. Az előtte levő utolsó vasárnapot pedig eléggé különbözőképpen ünnepelték az egyházak. Míg a katolikusoknál Krisztus király vasárnap az utolsó ünnepi nap, a protestánsoknál úgy hívják, hogy örökélet vasárnap. Ilyenkor különösen is arra gondolunk, hogy ez az élet nem a végső állomás. Manapság minden hír, minden cselekedet, a társadalom minden üzenete arról szól, hogy most és gyorsan kell mindent elérni, mert ez a világ a minden. Félünk a haláltól. Félünk még attól is, hogy beszéljünk róla. Most egy olyan asszonnyal beszélgetünk, aki számomra nagyon hitelesen ki tudta mondani, nem fél a haláltól. Kéri a jó Istent, hogy ha lehet, hosszabbítsa meg napjait, de elfogadja azt is, hogy belátható időn belül vége lesz. Számomra nagy üzenetté vált ennek a hitnek, ennek a beszélgetésnek a tartalma. Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamáriát hallják.
Fekete Ágnes: Hogyan kezdődött ez az egész?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Mellrákkal kezdődött.
Fekete Ágnes: Hogy derült ki?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Rendszeresen jártam mellrákszűrésre. Hat évig mondták, hogy van egy jóindulatú daganat, és egyszercsak átalakult rosszindulatúvá.
Fekete Ágnes: Ezek szerint hiába vették észre időben?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Akkor azt megműtötték, kaptam sugárkezelést meg kemoterápiát, utána évig nyugi volt. Azt mondták, hogy a petefészek rák nem áttét volt, nincs összefüggés a kettő között.
Fekete Ágnes: Milyen érzés volt, amikor legelőször megtudta?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Szörnyű. Telefonon keresztül tudtam meg december hatodikán. Ez volt a mikulás ajándék. Persze, rögtön sírva fakadtam azt kérdezve, hogy miért éppen én? Igen, az egy nagyon sokkos állapot volt. Később nem is az rázott meg, hogy a mellemet megcsonkították, hanem az, hogy kopasz lettem, mert gyönyörű, szép hajam volt. Nehezen viseltem a kopaszságot. A család elfogadta. Színes kendőkkel, turbánokkal, illetve jó kis parókával próbáltam takarni a fejemet. Ezt is meg lehet szokni, végülis háromszor voltam kopasz, három parókám van. Elég sokat olvastam. Sokat segített az iskolában az igazgató, a tantestület, a szülők, a gyerekek. Észrevették a gyerekek, hogy parókám van, akkor megbeszéltük, és utána már természetes volt. Most júniusban már abbahagytam a tanítást, mert egyre fáradtabb vagyok, és nem tudok öt órát végigállni és tanítani. Az ember mosolyogva tanít, és ha fáj valami, akkor nehéz mosolyogni. Úgy éreztem, hogy abbahagyom. Nehéz döntés volt. Amikor évvégén elbúcsúztam a kollegáktól, akkor egy szép aranypapírra kinyomtattam ezt a Reményik Sándor verset, és mindenkinek egy Merci csokit adtam mellé, Sütöttem egy tepsi meggyes süteményt is, így búcsúztam el a kollegáktól.
Reményik Sándor: Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.
Fekete Ágnes: Hogy alakultak át a miértek?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Egy idős pap bácsival beszéltem, aki azt mondta, lehet, hogy a jó Isten a testemet nem gyógyítja meg, de a lelkemet igen. Gyönyörű szép idő volt és tényleg olyan érzés volt séta közben, mintha a föld felett lépkednék. Hihetetlen, hogy hat éve volt ez és még mindig élek. Közben megszülettek az unokáim, és remélem, hogy a négy gyermekemnél, még több unoka is lesz. Még azért az anyukámat is kell majd ápolni. Tehát úgy érzem, hogy szükségem van rá. Ezt majd a Jóisten eldönti. Most már megnyugodtam. Tulajdonképpen nem is a haláltól félek, hanem a fájdalmakat nagyon nehezen viselem. Fölvettem a hospice alapítvánnyal a kapcsolatot még tavaly, csodálkoztak, hogy a hozzátartozók szoktak jönni és nem a kliens. Alá kellett íratni a körzeti orvossal is, aztán lemondtuk, mert jobban vagyok és dolgozom is akkor mégsem. Aztán amikor lejárt a jogosítványom és telefonáltam a körzeti orvosnak, hogy mikor mehetek? Azt kérdezte: maga még vezet? Majdnem olyan hangsúllyal, hogy maga még él? Egy évre adták meg, most megint lejárt, és most megint csak egy évre adják meg, pedig ha rosszul vagyok nyilván nem ülök kocsiba és nem tudok vezetni.
Fekete Ágnes: Végül a hit segített abban, hogy ezek a miért kérdések kisimuljanak?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Igen.
Fekete Ágnes: És hogy segít a hit?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Minden reggel, ahogy felkelek, megköszönöm a Jóistennek, hogy föl tudtam kelni, hogy süt a nap, hogy el tudok menni, hogy tudok az unokákkal foglalkozni, és állandó hálát érzek, hogy élek. Az elején perlekedtem a Jóistennel, azt mondták, hogy akit szeret az Isten, annak annyi fájdalmat, és annyi terhet ad, és akkora keresztet, amit el tud viselni. De én már mondtam, hogy nem tudok többet elviselni, és többet ne adjon, ennyire ne szeressen! De hát akkor mégiscsak egy kicsit könnyebb. Ez a hit nagyon megerősíti az ember lelkét, a családot is megerősíti, a gyerekeim is nagyon-nagyon aranyosak, és sokat segítenek. Most majdnem, hogy azt mondhatom, hogy boldogabb vagyok, mint régen. Annyi jó történik velem. Például a gyerekeim elvittek Velencébe és gyönyörű hétvégét töltöttünk ott. Jó idő volt, amikor ott voltunk. Előtte mondtam, hogy mondják le, ugyanis előtte kórházban voltam, vért kaptam, fel se tudtam kelni. És a Jóisten megengedte, hogy jól bírtam, majdnem, hogy jobban bírtam, mint a család. Olyan helyekre eljutottam, ahova azelőtt soha. Ez jó érzés.
Fekete Ágnes: A kisebb dolgoknak való öröm ideje ez?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Igen. Átértékelődik minden. És az ember örül, hogy süt a nap és nem fáj semmi, vagy csak kevésbé fáj. Mondtam is az orvosnak, hogy nekem ne olyan fájdalomcsillapítót adjon, amitől egésznap alszom, mert akkor minek élek, hanem olyat adjon, amivel tudok unokázni. A Rákellenes Liga szervezésében is részt vettem a körtáncon, és a fakanál klubbon.
Fekete Ágnes: Ott egymástól merítenek erőt?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Igen. Olyan érdekes, nekem azt mondták a kollegák is, hogy példa vagyok, és a gyerekek is azt mondták, hogy példát mutatok nekik a küzdésben és a kitartásban. Pedig néha mondtam nekik, hogy abszolút nem vagyok erős, és elegem van, annyira, hogy azt mondom, állítsátok meg a földet, ki akarok szállni! De hát ez nem így működik. Tényleg a Jóisten mindig ad erőt, pedig most azt mondták, hogy ugyanott tartok, mint egy évvel ezelőtt, amikor három hónapot jósoltak, de látom, hogy mégiscsak vannak csodák. Hiszünk a csodákban és a Jóisten megsegít. Hogy kinek mennyi van, és hogy kinek mennyit kell szenvedni, meddig tart, azt nem tudjuk. Én még úgy érzem, hogy szükség van rám, itt a földön. Még nem szeretnék meghalni.
Fekete Ágnes: Azt mondta, hogy a haláltól nem fél?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: A haláltól nem. Ha most elalszom, és nem ébredek fel, az nem rémít. Én a fájdalmat bírom nehezen. Próbálok egészségesen táplálkozni és igyekszem mozogni. A Rákellenes Liga egészség napján részt vettem és Monspart Sarolta, nagyon jó kis előadást tartott, nagyon sokat nevettünk. Majd elhívott másnapra, egy margitszigeti sétára, az is nagyon jó volt. A Margitszigeten láttam három mókust, ami nagy élmény volt. Tulajdonképpen az ember ezeknek is tud örülni. Meséltem az unokáknak, hogy majd kimegyünk együtt is.
Fekete Ágnes: A rák nagyon rossz, mégis egy érdekes fordulatot, normális értékrendet is hoz be a családba.
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Ez tény. Idő az van bőven. Lehet imádkozni is. Nem annak rossz, aki meghal, hanem aki itt marad. Nekem még huszonkét éves a kislányom, aki még nincs férjnél, és kértem a Jóistent, hogy megvárhassam a házasságkötését és a diplomáját. Annyi mindent szeretnék még megvárni, de nem tudom, hogy ez mind sikerül-e? Muszáj, még a kemoterápiát végigcsinálni, és hogy bírjam.
Fekete Ágnes: Az imádkozás mennyire segít?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Az, nagyon segít. Akár saját szavaimmal, akár a különböző imákkal. A műtétem előtt a lányom kollégiumi szobatársa küldött nekem egy imát, azt én minden reggel ott a kórházban elimádkoztam. Este, reggel imádkozom, meg tulajdonképpen a kemoterápia közben is behunyom a szemem és imádkozom. Még, ha rosszul vagyok, akkor is. Most ez az ötnapos kemoterápia, olyan hogy nem fekszem be a kórházba, mert valahogy nem akarok befeküdni, akkor inkább hazajövök, és itthon fekszem, azért mégiscsak jobb a saját ágyamban, és akkor is hálát adok, hogy haza tudtam jönni. A lányom is hetente hazajön, de hát az is nagyon drága, hogy Szegedről hazajöjjön. A január mindig olyan depressziós hónap. A januárt és a februárt kell átvészelni és utána mehetek a nyaralónkba, ami Surányban van. Már alig várom, hogy mehessek, és ott a Duna partra kiülök, ott a jó levegő és ott is beszélgetek a Jóistennel. Ott olyan szép. Nagyon sok imacsoportot is kértem, hogy imádkozzon értem, és biztos, hogy ezért lett ez a hat év.
Fekete Ágnes: Mi a tapasztalata, mások is félnek a haláltól?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Az az igazság, hogy amíg az ember várakozik, addig annyi szörnyűséget hall, hogy az ember mindig megijed, és talán ezért sem akar a kórházba menni. Mondtam a gyerekeknek, hogy én nem akarok a kórházban meghalni, és ígérjék meg, hogy az utolsó háromhétre hazahoznak. És mondták, hogy megígérik, de honnan tudják, hogy melyik az utolsó három hét. Igazából azt sem várhatom el, hogy itthon pelenkázzanak meg ápoljanak. Az ember mindent hall, hogy milyen szörnyű, és ettől félek. Olvastam, hogy régen családi körben ápolták a halálos betegeket. Mostanában már nem ez a szokás és nem is beszélünk róla. Engem például nem vittek el temetőbe gyerekkoromban, mert akkor az volt a felfogás, hogy a gyereket hagyjuk ki ezekből a dolgokból! Nem vesszük természetesnek a halált. Olyan félelmetes az, hogy a legtöbb ember egyedül hal meg ott a kórházi ágyon. Remélem hogy a mennyországba kerülök, nem félek a haláltól tulajdonképpen. Csak jó lenne, ha minél később jönne. Talán ez a hit ad erőt.
Fekete Ágnes: Aki nem hisz, annak ezek tényleg nagyon nehéz időszakok.
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Ezeket használják ki gyakran az természetgyógyászoknak mondott emberek. Tisztelet a kivételnek, akik tényleg segíteni akarnak. Én is elmentem egy természetgyógyászhoz, hogy valami étrendet állítsanak össze nekem, mert, hogy nincs epém, meg májáttét is van. Kértem a dietetikusokat is, de ők is csak valamilyen drága termékeket akartak rám tukmálni. Úgy néz ki ez is csak üzlet. Rossz tapasztalatom volt. A természetgyógyásznak mondott szélhámosnál egy kis pálcika volt. Megkérdeztem, hogy mit akar azzal a pálcikával: Azt mondta, elmulasztja a rákomat. Mondom, ne szórakozzon velem, ha a műtéten a sebész nem tudta kivenni, akkor ezzel a pálcával ne hókuszpókuszoljon nekem. Aki nem hisz, az az ilyen kuruzslóknak bedől, és odaadja a pénzét. Rengeteg könyvet olvastam, az egyik azt mondja, igyunk tejet, a másik azt mondja ne igyunk tejet. Az egyik azt, hogy együnk szénhidrátot, a másik azt, hogy ne együnk, és akkor mi van. Tehát ne ezekben higgyen az ember, hanem a Jóistenben. Nekem mindenfélét vettek a gyerekek, amikor megtudták, hogy nem sok van hátra. Mindent kipróbáltam, tehát onnan tudom, hogy nem jó.
Fekete Ágnes: A búzacsíra kivonat, úgy tűnt, hogy jó?
Dr. Páger Jánosné Wolszky Annamária: Az, jó. A legtöbben mondták, hogy a búzafűlé, az jó. Mindent mondtak, és sok mindent olvastam és ez nekem bevált. Hogy miben mi van, az tényleg csak a Jóisten tudja.
Fekete Ágnes: A lélek vigasztalódása, feltöltődése nagyon fontos. Hallottuk, hogy a természet, egy séta micsoda erőt tud adni. A másik ilyen feltöltő eszköz a kezünkben a zene. Most Tokajba látogatunk el, az ottani lelkipásztor, Kiss Gergely Márton egyben népzenész is, aki a hivatásáról beszél.
Kiss Gergely Márton: A családi legendárium szerint én a tizennegyedik generáció vagyok, aki palástot visel. Anyai ágon pedig a népzene, a népi hagyományokhoz való kötődés meglehetősen erős. Ez a két dolog párhuzamosan volt jelen egész életemben. Eredetileg népzenész voltam. Meglehetősen fiatalon kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést 1994-ben.
Fekete Ágnes: Mint citerás?
Kiss Gergely Márton: Igen. A Népművészet Ifjú Mestere kitüntetés, akkor is komoly megmérettetést jelentett.
Fekete Ágnes: Ez a teológia előtt vagy után volt?
Kiss Gergely Márton: Messze a teológia előtt volt. Akkor tizenhat éves voltam csak. Miután leérettségiztem Nyíregyházára akartam menni a népzene tanári tanszékre, de aztán végülis a teológián kötöttem ki. Nem véletlenül. Először a komáromi teológián végeztem el négy évet, majd hogy magyarországi szolgálati helyet kaphassak Sárospatakon kellett három év alatt abszolválnom az öt évet. Hála Istennek ez sikerült. A zene azért ebben az időben is nagy szerepet kapott az életemben. Akkor kezdtem kobzázni és az egyházi zenével is foglalkozni. Most már egy-egy fellépésnél, műsor összeállításnál sokkal nagyobb hangsúlyt kap az egyházi, reformációkorabeli dallamvilág.
Fekete Ágnes: Népzenész és mellette a teológia? Hogyan volt ez?
Kiss Gergely Márton: Nálunk a családban ezt nem lehetett és most sem lehet különválasztani. Egy magyar, hívő ember az Isten előtt és a magyar nemzete iránt is ugyanolyan elkötelezett kell, hogy legyen! Nem volt ilyen választási lehetőség, hogy vagy-vagy. Jól megfért egymással a népzene illetve a teológia és karöltve jár e kettő.
Fekete Ágnes: A lelkészet egy teljes embert igénylő hivatás. Több annál, hogy elkötelezett vagyok.
Kiss Gergely Márton: Nincs ellentmondás, mert a mindenható Isten kijelölte minden népnek a helyét és lakásának idejét, és ha minket a Mindenható Isten iderendelt a Kárpát-medencébe, az itteni értékeket, kincseket, nekünk meg kell őrizni. Nincsen valóban olyan sok magánélete az embernek, mint ahogyan lehetne, mert az ember nem tudja becsukni maga mögött négy órakor az ajtót. Egészen más életet él, mert a lelkészi szolgálat, huszonnégyórás szolgálat. Az az egyik kedvenc Igém, ami nagyon meghatároz, hogy akár esztek, akár isztok, minden embernek, minden körülmények között az Isten dicsőségét kell szolgálnia. Éppen ezért, akár a szószéken van az ember, akár muzsikál, akár metszi a szőlőt, kapál, vagy épp az istállót takarítja, mindenkinek ott, a maga helyén kell elvégezni, ami huszonnégy órás szolgálat, akárhol éljen az ember. Tragikusan keveset tudok foglalkozni a népzenével. Ha van egy fellépés, akkor tudom azt, hogy legalább két, vagy három héttel korábban el kell kezdenem végiggondolni, hogy mit fogok játszani és gyakorolni kell. Ha nincs fellépési motiváció, akkor nagyon nehéz elővenni a hangszert, pedig meg kell állni és csak kell egyet rajta pendíteni.
Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Lukács evangéliuma 24. fejezetéből!
"És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük..." (Luk 24,30-31)
A kenyér az egyik legősibb, legalapvetőbb szimbóluma az életnek. Benne van annyi izzadságcsepp, de a nap sugarai is benne vannak. Benne van az éhező ember, és benne van a dolgos ember. Benne van sok-sok mag, amely mind elhalt, és gyümölcsöt termett.
Egy prédikációban (Henry Nouwen-től) hallottam egyszer azt, hogy amit Jézus tett, az a négy mozdulat mennyire az egész emberi életről szól - ezt osztom meg most: Jézus négy mozdulata, hogy vette, azután megáldotta, majd megtörte és odaadta.
Az első gesztus a kiválasztás. Ezer és ezer kenyérből Jézus egyet vett, és ez a kenyér lett az a kenyér. Isten első mozdulata mindig a kiválasztás. Nincs két egyforma ember. Nincs két egyforma út. Mindenki, aki Istent meghallja egyszerinek és különlegesnek élheti meg saját magát. Meghallhatjuk, hogy egyszer csak elhangzik a nevünk: Ágnes, Tamás, Laci vagy bárki, téged hívlak. Számomra egyfajta istenbizonyíték az, hogy Isten közelében az ember úgy élheti meg saját kiválasztását, hogy közben a másiké is egyre világosabb lesz. Ebben a világban, ahol mindenki egy szám csupán, ha valakit kiválasztanak például egy állásra, akkor az azt jelenti, hogy ezer más valakit nem választanak ki. Itt mindig a kizárólagosság az úr. Isten azonban úgy választ ki egyediként, hogy közben mást is kiválaszt a kizárólagosság feltétele nélkül. Csak Istennél, csak a földöntúli szeretetben van ezért az, hogy nem számok vagyunk. Ezt persze földi rendszerünkben nehéz megérteni, de át lehet élni.
Isten éppen engem, a nevemen szólított, magához vett, és megáldott. Ez Jézus második gesztusa. Az áldás. Latinul így mondják: benedicere, azaz jót mondani. Annyi rossz szavunk van. Kiválogatni a jó szavakat, és azokat kimondani. Áldott vagyok, azaz Isten jót mond rólam. És én a jót továbbadhatom. Bárcsak az áldás így működne közöttünk! Hihetetlen ereje van annak, ha valakinek azt tudom mondani: te egy értékes és kedves ember vagy. Ez egy áldó szó. Krisztus mindannyiunkat ilyen áldó szavak közvetítőjévé tett. Nem is gondolnánk, micsoda erőtere van ezeknek a szavaknak. Isten megáldott bennünket, hogy mi áldássá lehessünk. De nem csupán áldás van az emberi életben. Hanem vannak töréspontok is.
Jézus a kenyeret megtörte. Ezt a mozdulatot nekünk nagyon nehéz megértenünk. Rengeteg fájdalom van egy emberi életben. Széttört szülői házak, elhagyott barátok, emberek, akikre többé nem számíthatunk, az az érzés, hogy kivetettek, nem értettek meg, ezek megannyi töréspontok. Mindannyiunknak a szívéről elmondható, hogy egy kicsit összetört szív is. Persze van, aki erre legyint, ilyen az élet, majd csak túléljük. Ezek az emberek, akik eltávolítják maguktól a fájdalmat, eltolják, talán úgy kevésbé éri el őket. Mások pedig végeláthatatlan panaszokba kezdenek. Sírunk és kiáltunk hol hangosabban, hol halkabban, mert nehéz elfogadni, hogy az életünk nem csak kiválasztott, nem csak áldott, de megtört élet is. Ez legalább olyan nagy titok. Nem tudjuk, miért. De azt látjuk sok-sok emberi sorson, hogy aki nem tud ezzel szembe nézni, az boldogtalan marad. Talán ezt jelenti Jézus mondta: aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem! Ott van az összetörtség, de nekem ezt magamra kell venni: ez vagyok, ez az enyém, az én életem is ilyen. Azonban nem mindegy a sorrend. A megáldott élet a megtört élet. Ha fordítva van, az rettenetes. Az áldás alá kell tenni összetöredezéseinket, akkor megtisztulnak, akkor bearanyozódnak. Különleges fény fog betörni életünk repedezettségein Isten áldása alatt. És ez a fény tovább terjed. Mert Jézus a felvett, megáldott és megtört kenyeret odaadta.
Ez a negyedik mozdulat. Jézus nem önmagáért nem valami díszletként adta a kenyeret, hanem azért, hogy átadhassa, hogy az emberek jóllakjanak. Mi mindannyian ajándékok vagyunk a másik ember számára. Kenyérré és itallá kell válnunk a másik ember számára, a családunk számára, a barátaink számára, mindenhol. Maradhatunk persze egyedül is, maradhatunk zárványainkban, de az a legnagyobb magány. A búzamag, ha nem adja oda magát, egymaga marad. De ha odaadja önmagát, akkor gyümölcsöt terem. Ez a szabad élet titka. Mert különben be vagyunk zárva kicsi élettörténetünkbe, abba a hetven-nyolcvan évbe, az eseményekbe, amik bennünket érnek, de Isten azt szeretné, hogy ez a kicsi kronológia bekerüljön a nagy egészbe, és nemzedékről nemzedékre átadják az ő szeretetének hírét. Gyümölcstermő életünk lehet. Szabad életünk lehet, ha ajándékként fogjuk fel az életet.
Krisztus kiválasztott, megáldott, engedte töredezéseinket, és elküldött minket. Ez a négy teszi az életet életté. Nem könnyű elfogadni, nem könnyű beleállni ebbe, de e négynek az elfogadása, egyensúlya tesz minket szabaddá. Ámen.
|
|
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 12. szerda, 12:59 |
|
A gazdasági válság súlyos csapást mért a kulturális és művészeti életre. Azok a képzőművészek, akik évekkel ezelőtt még milliós kikiáltási árról indíthatták árverésen képeiket, ma kénytelenek beérni a vevők zsebéből előbújó pár ezer forinttal. Becsületükre legyen mondva, hogy jajszavukkal nem kürtölik tele a világot, hanem munkába temetkezve és a sűrű fillér elvét követve nagyszámú értékesítéssel igyekeznek felszínen maradni. Az adásvételek helye egyre inkább az internet, Tesz-Vesz, Vatera, Galéria Savária és más portálok.
Nézzünk példákat, milyen árfekvésben vásárolhatunk jó nevű művészektől festményeket, ha lakásunk csinosításán vagy műtárgy-befektetésen gondolkodunk!
Egyik legtermékenyebb alkotónk Scheiber Hugó. Kiforrott stílusa, bravúros rajzkészsége, lendületes és nagyvonalú vonalvezetése, továbbá kedvelt pasztell technikája arra kárhoztatja, hogy egyfajta képzőművész-zsonglőrként villámgyorsan készítse el műveit. És Scheiber mester manapság sem tagadja meg önmagát, naponta több képet is befejez – többnyire portrékat – és dob piacra. Az expressz dolgozó expresszionista dömping-termelése dömping-árat eredményez, Scheiber Hugó képeit 10-20 ezer forintért vásárolhatja meg az érdeklődő.
Aba-Novák Vilmos nem tud elszakadni a cirkusz világától. Ez az erős, vélhetően gyermekkorból eredő hatás, tetézve a mai politikai viszonyok fonákságainak észlelésével, arra készteti a művészt, hogy újra és újra feldolgozza a porondmesterek, bohócok, kötéltáncosok és szemfényvesztők kulisszák előtti és mögötti életét. Élénk színekkel komponált, többnyire nagyméretű képeit, amelyek a 2005-6-os években 4-5 millióig tornázták fel magukat, ma 50 000 forintért vesztegetik a fent említett portálokon.
Ha Scheiber Hugót dömpingezőnek neveztem, kénytelen vagyok ugyanezt a címkét illeszteni Rippl-Rónai Józsefre is. A kaposvári művész szorgalmasan dolgozik, és naponta tölti fel az összes lehetséges műtárgy-értékesítő internetes oldalra képeit. Egyik legfrissebb munkájából következtethetünk, hogy Rippl-Rónai mester nézi az X-Faktort, és Csobot Adél-rajongó. Az Adélkáról készített portréja már kapható a Vaterán 8 ezer forintos áron.
Nem hagyhatjuk szó nélkül Lotz Károly jelentkezését, akitől új művet régen üdvözölhetett a realisztikus ábrázolást kedvelő nagyközönség. (Mert lássuk be, a 20. századi ilyen-olyan izmusok hagyományromboló forgószelei után a közízlés töretlenül, még mindig a realizmus felé húz.) Az akadémikus művészet idolja, aki a közeljövőben tölti be 179-ik életévét, a napokban adta el életképét (Lovai mellett heverő csikós) 37 ezer forintért.
Ha történt is áresés, a honi művészetbarátok megbecsülésben és honorációban egyaránt magasabbra helyezik nagyjainkat, mint a külföldi „sztárokat". Az osztrák származású Oskar Kokoschka 1000 forintért tudta értékesíteni női portréját, ám a francia Pierre-Auguste Renoir is kénytelen volt 4000 forinttal beérni – ennyit kapott zsírkrétával készített Testvérek című kettős portréjáért.
Néha egy-egy érdeklődő felpanaszolja, hogy a piacra kerülő műveket miért nem dokumentálják a művészekről szóló monográfiákban vagy kiállítási katalógusukban. Ez az egymásra mutogatás – mint régi magyar átok – úgy látszik, nem akar elmúlni fölülünk: egyszerűbb reklamálni, mint tenni, cselekedni, új, bővített kiadású monográfiákat készíteni és friss műveket felvonultató kiállításokat szervezni.
illusztráció: Scheiber Hugó | KERTVÁROS
KOTÁSZ ZOLTÁN - LIGET ONLINE |
|
LAST_UPDATED2 |
|
2012. december 12. szerda, 09:21 |
Az Újonc
Szerk, 2012, december 8 - 12:49
 TÁRCA
„A múlt héten történt először, hogy megszólták a régiek, ő nem is igazi csöves, csak amolyan luxusguberáló. Járogat haza a saját lakásába aludni, közben meg itt dőzsöl az utcán, kiveszi más szájából a falatot, elhalássza előlük a pénzre váltható hulladékot.” – Sultanus Beatus tárcája
Az Újonc
A csütörtök és a péntek az ő napjuk, akkor rakják ki az emberek a kukát. Érdemes tenni egy kört este és másnap hajnalban is, mert a régiek már felosztották maguk között a területet. Közülük valaki a múlt héten egy vasrúddal kergette el az Újoncot, hogy megmutassa: az Ősz utca vége, a gazdag cigányok lakta rész már foglalt.
Az Újonc is azért járt oda, mert – ahogy ő mondta – a fukszosok nagyvonalúak. Egész tálcákkal dobálták ki a süteményt, néha még hamar megunt konzervet is talált a kenyérszeletek mellett a zacskóban. Talán három-négy étkezésre is futotta belőle. Most mehetett vissza a közeli utcákba alumíniumdobozokra és palackokra vadászni. Három hete kezdte, hamar beleszokott. Nyolc hónapig járt állásinterjúkra, de az utcai életet hálásabbnak találta. Az utazásra, az iratok fénymásolására, az erkölcsi bizonyítványokra időt és pénzt pocsékolt, a harmincadiknál nem számolt tovább, egyszerűen feladta. A nehéz időkre félretett tartaléka is megfogyatkozott.
A múlt héten történt először, hogy megszólták a régiek, ő nem is igazi csöves, csak amolyan luxusguberáló. Járogat haza a saját lakásába aludni, közben meg itt dőzsöl az utcán, kiveszi más szájából a falatot, elhalássza előlük a pénzre váltható hulladékot. Takarodjon hát a puccos kis lakosztályába, nyisson kuplerájt, vagy árulja ő maga a testét, de ne járjon ide sajnáltatni magát, amikor semmi gondja nincs, csak éppen a munkája hiányzik.
Jani bá, kortárs hajléktalan (Fotó: Hegedűs János)
Keményen kellett dolgoznia, hogy a sárga csekkek beleférjenek. A heti bevétel hatezer körül mozgott, amiből a farhát és az egyéb hozzávalók elvittek ezerötszázat. Ehhez jött még ötszázért a heti kenyéradag. Pár héttel ezelőtt a fukszosék kukájából kibányászottakkal együtt ez még bőven elég volt. A maradék pénzből éppen kihúzta a hónapot, befizette a számlákat.
A kocsmákba járt melegedni, még nem nézték ki, három hét alatt nem koptatta meg annyira az utca. Mindenki úgy hitte, keresi a helyet, állásinterjúkra és a központba járogat, de valójában a város másik végében gyűjtögetett. Szégyenérzete hamar elmúlt, a munka kitöltötte az egész napját, ráadásul a szorgalmas, mindent megtervező emberek közé tartozott. Könnyen alkalmazkodott, beosztotta a pénzt, az időt, és jól gazdálkodott az energiáival is. Kéregetésre soha nem gondolt, nem az ő stílusa a tétlenül üldögélés.
Eddig csak egyszer kellett szorosan fejére húznia a sapkát és a kuka mögé kuporodnia. Egykori tanítványai sétáltak el mellette, miközben ő guberált. Azóta nem volt hasonló helyzet, de tudta, az Újonc életéhez ez is hozzátartozik. Ez volt a válásnál, a munkanélküliségnél, most meg a gyűjtögetéssel is. Egyszer ismerteti a helyzetet (kedvelte ezt a szófordulatot), és folytatódhat az élet a normális kerékvágásban. Hamar megszokják az emberek a megváltozott körülményeket.
Szappanos Ica, kortárs hajléktalan (Fotó: Hegedűs János)
A bútorai elkelnek lassan, a tévére és a rádióra már akadt is vevő. Elég, ha egy ágya, egy asztala és néhány széke marad. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, gondolta, hiszen ő megérti a nehéz gazdasági helyzetet, ilyenkor mindenkinek össze kell húznia magát. Talán jól mondják az igazi hajléktalanok, nem kell olyan borúsan látni a világot. Elvégre ott van a nagy fogásra a csütörtök és a péntek, és mégiscsak ki tud jönni valahogy. Ötletel, rutint szerez, kapcsolatokat épít. Diplomás emberként egyébként is tudhatja, minden szakmának megvan a tanulóideje. Ez csak egy átmeneti állapot. Nem sokáig marad Újonc.
A tárcát Hegedűs János fotóival illusztráltuk.
Sultanus Beatus
|
|
LAST_UPDATED2 |
|
|
