Garas Dezső

(Budapest, Józsefváros, 1934. december 9. – Budapest, 2011. december 30.)

a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező.

Rövid életrajz
Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes művész, Kétszeres Jászai Mari -díjas színművész, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje, a Nemzet Színésze

1957 – Nemzeti Színház
1964 – Madách színház
1976 – 25. Színház
1977 – Mafilm
1990 – Szolnoki Szigligeti Színház
1993 – szabadfoglalkozású
2003 – a Vígszínház tagja
2004 – Nemzeti Színház

Díjak
Kétszeres Jászai Mari díj – 1963;1965
Érdemes művész – 1978
Kiváló Művész – 1983
SZOT Díj – 1986
A filmszemle díja (1987)
Kossuth-díj – 1988
A filmkritikusok díja (1988, 1993)
Budapestért Díj – 1998
Pro Arte Budapest (1990)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (1995)
A filmszemle életműdíja – 1999
A Nemzet Színésze – 2000
Gundel-életmű-díj (2002)
Páger-gyűrű (2003)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2003)
Karinthy-gyűrű (2007)
Hazám-díj (2007)

Főbb színházi szerepei
Shakespeare: A vihar (Prospero)
A velencei kalmár (Shylock, gazdag zsidó)
Vízkereszt, vagy amit akartok (Böffen Tóbiás)
Moliere: A mizantróp (Oronte)
Don Juan (Don Luis)
Madách: Az ember tragédiája (Lucifer)
Hubay: Álomfejtés (Dr. Freud Zsigmond)
Tabi: Családi dráma (Ormos Csaba)
Vészi: A hosszú előszoba (Gold Lajos)
Néró játszik- a fenevad hét komédiája (Vak szobrász)
Fejes: Vonó Ignác (Vonó Ignác)
Cserepes Margit házassága (Író)
Rejtő: Tulipán (Tulipán)
Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt (Igazgató)
Csocsó (Cesare Vivoli)
Az ördöngős (Marranca, altiszt)
Tolsztoj: Legenda a lóról (Foltos)
Dürrenmatt: A nagy Romulus (Pyramus, komornyik)
Az öreg hölgy látogatása (Ill, vegyeskereskedő)
Szép Ernő: Lila ákác (Minusz, fiatal úr)
Vőlegény (Papa)
Gosztonyi: Kék angyal (Ronda tanár úr)
Márquez: Száz év magány (José Arcadio Buendia)
Örkény: Rózsakiállítás (J. Nagy)
Pisti a vérzivatarban (A félszeg Pisti)
Szigligeti: Liliomfi (Liliomfi)
Bronte: Üvöltő szelek (Az öreg Earnshaw)
Kleist: Amphitryon (Sosias, Amphitryon szolgája)
Molnár: Olympia (Albert)
Beckett: Godot-ra várva (Estragon)
Dosztojevszkij: A nagybácsi álma (K. herceg)
Bűn és bűnhődés (Marmeladov)
G. B. Shaw: Szent Johanna (Cauchon)
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Lippert-Weilerdheim herceg)
Bulgakov: A Mester és Margarita (Woland)
Müller: Búcsúelőadás (Fehérbohóc, a szellem embere)
Szomomrú vasárnap (Jani pincér)
Brecht: Háromgarasos opera (Jonathan Jeremiah Peachum )
Mrozek: Emigránsok (A-A)
Arisztophanész: Lüszisztráté (Piszokratesz)
Wilder: A házasságszerző (Malachi)
Szomory: Incidens az Ingeborg hangversenyen (Ingeborg)
Gorkij: Éjjeli menedékhely (Luka)
Kander-Masteroff: Cabaret (Herr Schultz)
Simon: Furcsa pár (Oscar Madison)
A napsugár fiúk (Al Lewis)
Schwajda: Miatyánk (A szélmolnár)
Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket (Stephane)
Goldman: Az oroszlán télen (II. Henrik)
Polgár: A szembesítés eredménytelen (Hecker Antal)
Gribodejov: Az ész bájjal jár (Repetyilov)
Keroul: Léni néni (Miradoux)
Arbuzov: Kései találkozás (A férfi)
Schikaneder: Legenda a varázsfuvoláról (Schikaneder)
Werfel: Jacobowsky ezredes (S. L. Jacobowsky)
Achard: A bolond lány (Benjamin Beaurevers)
Babay: Három szegény szabólegény (Cérna Gábor)
Dorst: Merlin, avagy a puszta ország (Merlin)
Graves: ÉnA Mester és Margarita – Berlioz
Oresztész – Tündareósz
Úri muri – Levkovits, zsidó
Korábbi szerepei a Nemzeti Színház repertoárján:
Vesztegzár a Grand Hotelben – Ali Zogoli koronaherceg, albán trónörökös
Szigliget – Boncz Kálmán, író
Korábbi rendezései a Nemzeti Színház repertoárján:
Anyám, Kleopátra – Rendező
Claudius (Claudius)

Garas Dezső Született: 1934. december 9. (Budapest)Meghalt: 2011. december 30. (Budapest)

FILM: A vasrács (magyar tévéf.) (TV-film) színész Aki feltalálta a rövid élet titkát (TV-film) szereplő Esti beszélgetés Müller Péterrel (TV-film) színész, szereplő Müller Péter: Átszellemül (TV-film) szereplő Villanófényben (TV-műsor) szereplő Világjobbítók (szín., magyar tévéf., 2011) (TV-film) színész East Side Stories (szín., magyar játékf., 2010) színész Hogy volt!? (szín., magyar ism. műsor, 2010) (TV-film)szereplő Vetítik: DUNA TELEVÍZIÓ: Szombat (2013. január 5.) 18:35 Vasárnap (2013. január 6.) 3:30 (ism.) Vasárnap (2013. január 6.) 15:10 (ism.) Szombat (2013. január 12.) 18:35  Vasárnap (2013. január 13.) 2:50 (ism.) DUNA WORLD: Szerda (2013. január 2.) 22:30  (ism.) Szombat (2013. január 5.) 9:35  Vasárnap (2013. január 6.) 13:20  (ism.) Szerda (2013. január 9.) 21:25  (ism.) Szombat (2013. január 12.) 9:25  kult_ur.hu (szín., magyar film, 2010) (TV-film) szereplő Lázadó Requiem - Verdi Terezinben (szín., magyar koncertf., 2010) (TV-film) szereplő Hajónapló (szín., magyar filmsor., 2009) (TV-film) színész Noé bárkája (szín., magyar filmdráma, 2006) színész Életképek (szín., magyar tévéfilm sor., 2004) (TV-film) színész Garas Dezső színművész (szín., magyar portréf., 2004) (TV-film)szereplő Le a fejjel! (szín., magyar vígj., 2004) színész Egy hét Pesten és Budán (szín., magyar filmdráma, 2003)színész Mélyen őrzött titkok (szín., magyar filmdráma, 2003) színész Előre! (szín., magyar vígj., 2002) színész Perlasca - Egy igaz ember története (szín., mb., olasz-magyar-francia-svéd háborús filmdráma, 2002) (TV-film) színész Waterlooi győzelem (szín., magyar vígj., 2000) színész A kékszemű (szín., magyar kisjátékf., 1999) (TV-film) színész Apa győz (szín., magyar játékf., 1997) (TV-film) színész Sok hűhó Emmiért (szín., magyar tévéf., 1997) (TV-film) színész Szeressük egymást gyerekek! (szín., magyar filmdráma, 1996)színész Arany nyugágy (szín.-ff., magyar játékf., 1995) színész Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (1995) (TV-film)színész A Brooklyni testvér (szín.-ff., magyar vígj., 1994) színész Így írtok ti (szín., magyar tévéf., 1994) (TV-film) színész A három nővér (szín., magyar filmdráma, 1992) színész A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (szín., magyar filmdráma, 1992) színész A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire DVD Hoppá (szín., magyar film, 1992) (TV-film) szereplő Schwajda György: A csoda (szín., magyar színházi felv., 1991)(TV-film) rendező Ekkehard (szín., mb., NSZK-magyar tévéfilm sor., 1990) (TV-film)színész (Ked hviezdy boli cervené) (csehszl.-francia film, 1990) (TV-film)színész A hecc (szín., magyar játékf., 1989) színész A legényanya (ff., magyar vígj., 1989) rendező, színész, forgatókönyvíró A legényanya DVD Hagyjátok Robinsont! (szín., magyar-kubai játékf., 1989)színész Mielőtt befejezi röptét a denevér (szín., magyar filmdráma, 1989) színész Ismeretlen ismerős (szín., magyar családi film, 1988) színész Malom a pokolban (szín., magyar filmdráma, 1987) színész Miss Arizona (szín., magyar-olasz filmdráma, 1987) színész Szamárköhögés (szín., magyar filmszat., 1987) színész Szamárköhögés DVD Banánhéjkeringő (szín., magyar filmszat., 1986) színész Banánhéjkeringő DVD Máz (szín., magyar tévéf., 1986) (TV-film) színész Álmodik az Állatkert (szín., magyar ismerett. film, 1985)színész Bevégezetlen ragozás (szín., magyar tévéf., 1985) (TV-film)színész Csak egy mozi (szín., magyar játékf., 1985) színész Első kétszáz évem (szín., magyar játékf., 1985) színész Eltüsszentett birodalom (szín., magyar szatíra, 1985) (TV-film)színész Tizenötezer pengő jutalom (szín., magyar tévéf., 1985)(TV-film) színész Emigránsok (1984) (TV-film) színész Uramisten (szín., magyar játékf., 1984) színész Uramisten DVD Szerencsés Dániel (szín., magyar filmdráma, 1983) színész Szerencsés Dániel DVD Akar velem játszani? (szín., magyar tévéf., 1982) (TV-film)színész Kabala (szín., magyar filmdráma, 1982) színész Közjáték Vichyben (magyar tévéf., 1982) (TV-film) színész Vendéglátás (magyar tévéf., 1982) (TV-film) színész Ripacsok (szín., magyar filmdráma, 1981) színész Ripacsok DVD Egy ház a körúton (magyar szór. műsor, 1979) (TV-film) színész Élve vagy halva (szín., magyar kalandf., 1979) színész Rab ember fiai (szín., magyar kalandf., 1979) (TV-film) színész Szabadíts meg a gonosztól (szín., magyar filmdráma, 1979)színész Szabadíts meg a gonosztól DVD Abigél (szín., magyar rom. kalandf., 1978) (TV-film) színész Vetítik: DUNA TELEVÍZIÓ: Vasárnap (2013. január 6.) 20:00  Abigél DVD Egyszeregy (szín., magyar vígj., 1978) színész Vidor Miklós: Székács a köbön (szín., magyar ifjúsági f., 1978)(TV-film) színész Apám néhány boldog éve (szín., magyar filmdráma, 1977)színész Két pisztolylövés (szín., magyar tévéjáték, 1977) (TV-film) színész Mozgófénykép (ff., magyar film, 1977) (TV-film) színész Haszontalanok (magyar tévéf., 1976) (TV-film) színész Herkulesfürdői emlék (szín., magyar játékf., 1976) színész Kísértet Lublón (szín., magyar filmdráma, 1976) színész Moliere: Scapin furfangjai (szín., magyar tévéf., 1976) (TV-film)színész Optimista tragédia (szín., magyar tévéjáték, 1976) (TV-film)színész Őszi versenyek (szín., magyar játékf., 1976) (TV-film) színész A peleskei nótárius (szín., magyar tévéf., 1975) (TV-film) színész Autó (szín., magyar játékf., 1975) színész Ereszd el a szakállamat! (szín., magyar játékf., 1975) színész Felelet (ff., mb., magyar tévéf., 1975) (TV-film) színész Hazudós Jakab (szín., fel., német filmdráma, 1975) színész Legenda a nyúlpaprikásról (szín., magyar játékf., 1975) (TV-film)színész Tudós nők (magyar tévéjáték, 1975) (TV-film) színész Itt járt Mátyás király... (szín., magyar tévéfilm sor., 1974) (TV-film) színész Ozorai példa (szín., magyar tévéf., 1974) (TV-film) színész Szép maszkok (magyar tévéfilm sor., 1974) (TV-film) színész Végül (ff., magyar dráma, 1974) színész A Lúdláb királynő (szín., magyar tévéjáték, 1973) (TV-film)színész Csalódások (szín., magyar játékf., 1973) (TV-film) színész Régi idők focija (szín., magyar filmszat., 1973) színész Vetítik: M1: Kedd (2013. január 1.) 17:25  M2: Kedd (2013. január 1.) 22:20  Régi idők focija DVD A Primadonna (magyar film, 1972) (TV-film) színész Egy óra - három arc (ff., magyar tévéjáték, 1972) (TV-film)színész Emberrablás magyar módra (szín., magyar filmszat., 1972)színész Hazai történetek (ff., magyar tévéjáték, 1972) (TV-film) színész Ítéletnapig (ff., magyar tévéf., 1972) színész Rászedettek (ff., magyar játékf., 1972) színész A gyilkos a házban van (ff., magyar krimi, 1971) színész Cseppek (magyar tévéjáték, 1971) (TV-film) színész Szilveszter 1971 (magyar szór. műsor, 1971) (TV-film) színész Egy őrült éjszaka (ff., magyar vígj., 1970) színész Vetítik: BÁLINT HÁZ (1065 Budapest, Révay utca 16. , tel: 1-311-9214) Csütörtök (2013. február 7.) 18:00 Házassági évforduló (ff., magyar vígj., 1970) (TV-film) színész Szilveszter 1970 (ff., magyar szór. műsor, 1970) (TV-film) színész Bűbájosok (szín., magyar játékf., 1969) színész Krebsz, az Isten (szín., magyar vígj., 1969) színész VII. Olivér (ff., magyar tévéjáték, 1969) (TV-film) színész 7 kérdés a szerelemről (szín., magyar tévéf., 1969) (TV-film)színész Bors (ff., magyar filmsor., 1968) (TV-film) színész Elsietett házasság (ff., magyar vígj., 1968) színész Vetítik: M1: Szombat (2013. január 12.) 14:00  M2: Vasárnap (2013. január 13.) 0:00 Luigi Pirandello: Csocsó (ff., színházi felv., 1968) (TV-film) színész Jaguár (ff., magyar vígj., 1967) színész Miért beszél annyit Mrs. Piper? (ff., magyar játékf., 1967) (TV-film) színész Mocorgó (ff., magyar tévéf., 1967) (TV-film) színész Sok hűség semmiért (szín., magyar játékf., 1966) színész A helység kalapácsa (ff., magyar tévéjáték, 1965) (TV-film)színész Az aranyfej (szín., mb., am.-magyar ifjúsági f., 1964) színész Kár a benzinért (ff., magyar vígj., 1964) színész Miért rosszak a magyar filmek? (ff., magyar filmszat., 1964)színész Özvegy menyasszonyok (ff., magyar krimi, 1964) színész Hogy állunk fiatalember? (ff., magyar filmdráma, 1963) színész Meztelen diplomata (ff., magyar vígj., 1963) színész Vetítik: ÖRÖKMOZGÓ (1073 Budapest, Erzsébet körút 39. (Erzsébet krt. 39.) , tel: 1-342-2167 (pénztár)) Szerda (2013. január 16.) 18:00 Legenda a vonaton (ff., magyar játékf., 1962) (TV-film)színész Két félidő a pokolban (ff., magyar játékf., 1961) színész Két félidő a pokolban DVD Mindenki ártatlan? (szín., magyar vígj., 1961) színész Két emelet boldogság (ff., magyar vígj., 1960) színész Gyalog a mennyországba (ff., magyar játékf., 1959) színész Szerelem csütörtök (ff., magyar vígj., 1959) színész Micsoda éjszaka! (ff., magyar vígj., 1958) színész Vetítik: DUNA TELEVÍZIÓ: Szombat (2013. január 5.) 16:30  Liliomfi (szín., magyar vígj., 1954) színész Az ördög talizmánjai (szín., magyar film) (TV-film) színész Életmentő idézés (ff., magyar kisjátékf.) (TV-film) színész Garas Dezső (szín., magyar portréf.) (TV-műsor) szereplő Istennél a kegyelem! (szín., magyar dok. játékf.) (TV-film) színész Neil Simon: A napsugár fiúk (szín., magyar színházi közv.) (TV-film) színész Ruha teszi az emberrel (ff., kisjátékf.) (TV-film) szereplő

Magyar Nyelv

Mit jelképez a szarvas?

A magyar nép egyik lélekvezető állata, s az egyetemes mítoszkészlet fontos szimbóluma a szarvas. A barlangrajzoktól a sámánhiten keresztül korszakokon és kontinenseken át követhetjük nyomon a szarvas attribútumát. Külön kiemelném a magyarság ősvallásában betöltött szerepét. Fejtsük meg, hogy mit szimbolizál a szarvas a kollektív tudattalanban, s hogy mit üzen számunkra ez a jelkép!

Amióta az emberiség létezik, a szarvas igen előkelő helyet foglalt el a kollektív tudattalanban és a vallásokban. Találkozunk vele az őskori barlangrajzokon csakúgy, mint az ókori kultúrákban. A szarvas agancsa különösen fontos szimbólum, amely az idő periodicitását és a megújulást, az újjászületést reprezentálja. Részint azért, mert a szarvas agancsa újranő, részint azért, mert agancsában a szoláris (Naphoz kapcsolódó) szimbólumot véltek felfedezni. Ilyesformán az agancs nem más, mint a Nap sugara.

A kínaiak a szarvast a jóléttel és a hosszú élettel hozták összefüggésbe. A japán sintoizmusban gyakran feltűnik a szarvas a szentélyek képein, amúgy pedig az istenek hátas állata.

A germán mitológiában a világfa koronájában négy szarvas legelész, s közben megeszi a bimbókat, a virágokat és az ágakat. Utóbbiak sorrendben az órák, a napok és az évszakok jelképei.

Mivel az emberek úgy tartották, hogy a szarvasnak van olyan energiája, amely megvédi az embert az ártalmas varázslatoktól, ezért előszeretettel készítettek agancsából védő amuletteket. Állítólag a szarvasagancs jobb oldali ágában több az erő, mint a bal oldaliban.

A szarvas húsa a fáma szerint lázcsillapító hatással bír. A Bestiarium szerint a diptam nevű gyógynövényt szarvasok fedezték fel: amikor nyíl fúródik a testükbe, megkeresik ezt a növényt, esznek belőle, s csodák-csodájára annak hatóanyaga meggyógyítja őket és a nyilat is kihajtja belőlük.

Az alkímiában a szarvas a fémmegmunkálás és a fémátalakítás szimbóluma. A szarvas elsősorban lunáris (Holdhoz kötődő) jelkép. Ugyanakkor a szarvas Artemisz istennőhöz is kapcsolódik, aki egy Aktaión nevű vadászt változtatott szarvassá.

A keltáknál égi közvetítő a szarvas. Cernunnos istenség például a fején szarvasagancsot visel. A kelta korban úgy vélték, hogy a szarvasok a „tündérek marhái”. Ezt nem szabad félreérteni. Számos kultúrában a beavatott és a sámán agancsokkal ékesített fejdíszt visel.

A keresztény források arról számolnak be, hogy amikor a sárkányok előbújtak a földből, egy szarvas széttaposta őket. A sárkányok ez esetben a sátán megszemélyesítői. A heraldikában gyakorta feltűnik a szarvas motívum sokrétű jelentéstöbblettel: egyrészt az erőt jelképezi, másrészt a szelídséget és a lágyságot.

A szarvast a középkorban többször szőlőt majszolgatva ábrázolják, ami azt fejezi ki, hogy a hívő még ebben a világban is részesülhet a mennyei élvezetekből.

A görög és a római korból ered a felszarvazás szokása. Ez a szokás arra vezethető vissza, amikor az uralkodó együtt hált az asszonyokkal, s ennek jeléül szarvakat tétetett a házukra. Megjegyzem, a középkorban az asszonyok uralkodóval való légyottjai a férjeik számára többnyire igen magas tisztség megszerzését jelentették.

Közép-Amerikában a kalendárium hetedik pecsétje ábrázol szarvast. Aki e jelben született, annak az volt a sajátossága, hogy nem szerette az állandó otthont, szinte folyamatosan vándorolt és a természetet járta. Amúgy a szarvas több eurázsiai népnél és egyes észak-amerikai indián törzseknél is a csillagos ég jelképe.

Szent Hubertushoz (†727), a vadászok, az erdészek és a lövészcéhek védőszentjéhez kötődik egy szarvassal kapcsolatos legenda. Hubert egy hercegi család elkényeztetett sarja volt, akinek az életét teljesen kitöltötték a világi örömök. Az egyik nagypénteken elment vadászni. Ekkor váratlanul egy szarvas tűnt fel előtte, amely agancsai között egy keresztet viselt. Az előkelőséget annyira megrendítette a látomás, hogy annak hatására döntött úgy, hogy abszolút új alapokra helyezi az életét.

Ami a mítosz valóságtartalmát illeti, Hubert ténylegesen Lüttich első püspöke volt. Állítólag maga a pápa szentelte fel. A felkenés aktusa közben azonban hiányzott a stóla, s egy másik legenda szerint ekkor egy angyal jelent meg, aki egy stólát nyújtott át neki. A mai napig ereklyeként őrzik a kultikus ruhadarabot, amelyet a veszett kutya harapta emberre szoktak ráteríteni.

A magyarság számára a szarvas szakrális állat, ezért aki oltalma alatt áll, az különleges tulajdonságokkal bír. Az örök megújulás, a Nap, illetve Krisztus szimbóluma. A hosszú életnek és a halhatatlanságnak a jelképe, mivel a szarvas megkeresi az élet forrását és iszik annak vizéből. A szarvas a bőség és a teremtő erő egyik attribútuma.
Csodaszarvasmondának egyik változata szerint Hunort és Magyart a csodaszarvas vezette Meótisz mocsaras vidékére, ahol Dul király lányait vették feleségül.

A csodaszarvas mondája megtalálható a Képes krónikában. Csodaszarvas szerepel Anonymus Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai) című művében is. A csodaszarvas monda irodalmi feldolgozásai közül kiemelkedik Arany Jánosnak a Buda halála című művének 6. éneke: Rege a csodaszarvasról.

A regösénekekben a csodaszarvas mindig hím állat, ezért csodafiúszarvasként is emlegetik. Az egyik,

Dozmaton feljegyzett változatban a csodaszarvas homlokán a fölkelő fényes Nap, oldalán a szép Hold, jobb veséjén az égi csillagok vannak.

Egy másik monda szerint a Csodaszarvas homlokán viseli a hajnalcsillagot, vagyis a Vénuszt, szügyén a Holdat, két szarva között pedig a Napot.

Jankovics Marcell kutatásai alapján a Csodaszarvast az égen a következő csillagképek alkotják: Ikrek (Gemini), Szekeres (Auriga), Orion, Fiastyúk (Pliades), a Perseus és a Cassiopeia.

A szarvas a gyorsaságáról is híres. Mint csodaszarvas transzcendentális tulajdonságok hordozója: ő a magyarság egyik lélekvezető állata, ezenkívül ismeri a gyógynövények és az örök ifjúság titkát.

Spirituális szempontból a csodaszarvas feladata az, hogy életet vigyen mások életébe. Ezen kívül a szarvas a mozgásnak, a hódításnak és az életnek a szellemiségét hordozza magában.

A madarak szerepe őseink hiedelemvilágában

Turul

A hun, és a magyar népművészetben fontos szerepet játszanak a madarak. Ezek közül legismertebb a kerecsensólyom (Falco cherrug) - a kutatók egy része e madarat határozta "turulnak" -, az altaji havasi sólyom vagy turul (Falco rusticolus altaicus), a szirti sas (Aquila chrisaetus), a szakállas keselyű (Gypaetus barbarus) és a fakó keselyű (Gyps fulvus). Maga a "turul" szó török eredetű (togrul turgul=vadászsólyom, illetve "kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedvenc ragadozó madár"). 
Sólyom-ábrázolást találunk egy Noin-Ula-i szkíta szőnyegen, az issziki halomsír egyik halottjának övén, egy Kr.előtti 1200-ból származó mezopotámiai kődoboz tetején, egy Kr.utáni II. századi párthus király szobrán, egy VII. századi szászánida ezüsttálon és még sok tárgyon. Ott találjuk a hunok címerein, az avarok szíjvégein (keceli lelet), a honfoglalás kori rakamazi tarsolylemezen, hajkorongokon, gyűrűkön és a magyar királyok első címerszerűen ábrázolt szimbóluma is a turul volt. A magyar nyelvben három szó van, amely a sólyomra és a sólyomkultuszra utal: a "kerecsen", a "zongor" és a "turul". A középső a Zsombor férfinévben él tovább. Krónikáink után a "turul" szó - név - hosszú időre feledésbe ment, illetve el kellett felejtenünk. Csak a XIX. században került ismét elő őstörténetünk e fontos jelképe.

Akár a kerecsensólymot, akár az altaji havasi sólymot tekintjük turulnak - a vita eldöntése a szakemberek dolga - a turul a legjobb solymászmadár, de nem olyan ritka, hogy még senki nem látott volna olyant. Van bizonyos misztikus vonása, ami fantomszerűvé teszi, ezért válhatott az egykori hús-vér, létező madárból szimbólum. A turul volt az eszményi, a hibátlan, a győzhetetlen, vagyis az isteni. Ezért lehetett a magyarok uralkodóinak jelképe, majd így lett újra a Turul-legenda feledésével, a Turul-család kihalásával megint solymászmadár. Így szállt vissza közénk, és lett kerecsen-, vagy talán altaji havasi sólyom, egy olyan madár, amelyik létezik, mert sólyom, de nem létezik, mert füles sólyom nincs (Dúcz László).

Ősi magyar népmesénk hőse egy "isteni madár", amely kiszabadítja a Napot, feleséget is szerez magának és a mese végén király lesz. Népmeséinkben egy embert magasba emelő turulmadár alakja is előfordul, amelyet repülés közben etetni és itatni kell; ezt örökíti meg a nagyszentmiklósi 2. számú korsón látható madár, amint karmai között egy nőalakot ment ki a rabságából. Ha a magasba emelt alak férfi, - mint az 5. számú korsón, - akkor a madár a hős társa, aki a társai által cserben (az alvilágban) hagyott hőst segíti vissza az emberek világába, hogy ott visszaszerezze az elrabolt menyasszonyát és az őt megillető trónt. Népművészetünkben is ott van a turul, egyre inkább háttérbe húzódva, pedig a turul a magyarok ősi, feledésbe merült hitvilágának máig fennmaradt főszereplője.

A szerző előszava: 

„Napjainkban szívós erőfeszítéseket tesznek a tudósok, hogy az emberiség első magas kultúrájának eredetét kifürkésszék. Evégből különösen a Régi Keleten (Ancient Orient, Near East) buzgólkodnak, ahol sorozatosan ássák ki a földből az egykori városok romjait és hozzák napfényre a letűnt idők emlékeit. E fáradozások nyomán az ókori világ történetét ma másként látjuk, mint akár tíz évvel ezelőtt. Egy ponton azonban, éppen a leglényegesebb vonatkozásban, mégsem tudtak átütő eredményt elérni: nem sikerült az ókori népek nyelvi hovatartozását, népi és faji kilétét határozottan megállapítani és így az első magas kultúra szerzőjét igazi nevén megjelölni. 
A magyar őstörténeti kutatások szempontjából ez a sikertelenség sok ígéretet tartalmaz. Abból az anyagból ugyanis, amit a nemzetközi tudomány nagy áldozatokkal felszínre hozott, de neon értett meg, mi a magyar őstörténetre vonatkozólag már eddig is sokat tudtunk hasznosítani. Az onnan kiemelhető magyar adatok zömükben az időszámításunk előtti első négy évezredből származnak és jelentőségben sokszorosan felülmúlják azt, amit a finnugor ívású tudósok a maguk tételére az elmúlt száz esztendő alatt összehordtak. 
Ezek előtt az adatok előtt, amelyek között összefüggő nagyobb magyar nyelvemlékek is szép számmal akadnak, meghökkenve állunk. Meglep bennünket az adatok nagy régisége és azok földrajzi előfordulási helye. A finnugor nyelvészeti eredményekre felépített magyar őstörténet sarkalatos tételei szerint ugyanis kizárt dolog, hogy az időszámítást megelőző időkből magyar nyelvemlék létezhessék, méghozzá a Régi Keleten. Hiszen ha ezen a földrajzi tájon a mondott időből akárcsak egyetlen egy hiteles magyar szöveg is található, az puszta létével máris szétfeszíti a finnugor kereteket és megcáfolja a magyar őshazának Ural- Szibériában való elképzelését. Márpedig ilyen Krisztus előtti időből származó hiteles magyar szöveg nemcsak egy került elő, hanem e könyv maga is száznál többet mutat be. Ezért ne csodálkozzunk, ha az új utakon járó történet kutatók a finnugor elméletet elavult elméletnek tekintik és helytállóbb magyar őstörténeti elképzelést szorgalmaznak. 
Noha ebben a vállalkozásban résztvevő tudósok száma főleg a külföldi magyarok soraiban elég jelentős, az egész kutatási területet eddig még nem sikerült teljes egészében áttekintenünk, sem az eddig elért eredményeket összehangolnunk. Ennek tulajdonítható, hogy népünk őshazájának földrajzi helyére jelenleg mintegy: nyolc javaslattal állunk szemben, amelyek az ural- szibériai vidék helyett a következő tájakra helyezik a magyar fajta bölcsőjét: 
1. Magas- Ázsia hegyvidéke, 
2. az Aral-tó környéke, 
3. az Indus völgye, 
4. a Kaukázus hegyvidéke, 
5. Dél-Mezopotámia, 
6. Délkelet-Afrika, 
7. a mai Török- és Görögország és 
8. az amerikai kontinens középső része. 
Hogy ezeken az egymástól távol eső helyeken magyar nyelvemlékek találhatók, kétségbe vonni nem lehet. De azt, hogy a mondott helyekről magyar törzsek kerültek a Duna-medencébe, adatszerűen még senki sem bizonyította be, csak feltételezte, vagy logikai úton következtette. A nyolc őshaza a jelenlegi megfogalmazásban egymásnak ellentmond, és egymást kizárja. 
Egyes finnugor szakemberek szívesen mutatnak rá e belső ellentmondásokra és azokkal kapcsolatban a magyar őstörténeti kutatások zűrzavaráról, a műkedvelők elburjánzásáról beszélnek, fűszerezve kritikájukat jó adag humorral. Építő szándékkal közeledve a kérdéshez, a magyar nyelvemlékeknek ilyen távoli pontokon való kétségtelen feltűnéséből azonban még a jelen el nem rendezett állapotban is következik valami nagyon fontos dolog: a magyar nép és a magyar nyelv problémája nemcsak magyar probléma, hanem egyidejűleg sok más nemzeté is, amelyek történetük hajnalán eddig még ki nem derített módon hatalmas magyar tömegeket olvasztottak magukba. Így a magyar őstörténet nyilvánvalóan az ókori világtörténelem egyik legnagyobb és legtitokzatosabb problémája, talán éppen kulcsproblémája és valami köze kell legyen az emberi nem első magas kultúrájához és annak földgolyónkon való elterjedéséhez. 
Ebben az izgalmas tudományos légkörben a jelen munka szerzője nem azzal a szándékkal állott a kutatók gárdájába, hogy bármelyik elméletét is megcáfolja és a javasolt nyolc őshaza mellé kilencediket találjon ki. Munkahipotézise az volt, hogy a térképen egymástól messze eső magyar foltok, mivel igazak, nem állhatnak egymással ellentétben. Következésképpen azokat nem kiindulópontoknak, vagyis nem őshazáknak kell tekinteni, hanem végállomásoknak: egy korai területről, a valódi őshazából a szélrózsa különböző irányaiban kirajzott magyar nép hiteles részeinek, amelyek valamelyikéből a máig fennmaradt dunai magyarság is származott. Ezzel az elgondolással, ha beigazolható, az eddig ellentmondónak látszó mozzanatok eltűnnek. A messze került magyar néprészek, amennyiben ma már nem magyarok, az elveszett magyar törzsek csoportját alkotják, amelyek kultúr-hivatásukat új helyükön betöltve, beolvadtak a környező népekbe, avagy velük keveredve új népeket, új nemzeteket hívtak életre. 
A vázolt munkahipotézis a kutatások során igaznak bizonyult. Kiderült, hogy a Régi Kelet kultúrnyelve a magyar volt és ezt a nyelvet ott a köznép, az állami és egyházi szervek a Krisztus előtti évezredekben rendszeresen használták, beszélték és írták. Kiderült, hogy ebben az őshazában a magyar népek államalkotó minőségben, uralkodó jellegben szerepeltek és alkották meg csodálatos géniuszukkal az emberiség első magas kultúráját. 
Miután a magyar fajta közel-keleti jelenlétét és kultúr-alkotásait letárgyaltuk, további előadásunkban a második kötet tartalma figyelmünket a nép sorsára összepontosítottuk. Az érdekelt bennünket, mi történt a hatalmas őshazai magyar embertömeggel: miért, mikor, milyen útvonalon és hová költöztek el annak egyes ágai. Az elköltöző népágak közül természetesen az Európa felé igyekvők érdekeltek bennünket a legjobban. A nem Európa felé irányuló és utóbb elveszett magyar törzsek teljes és kimerítő története külön probléma, magában is egész kötetre terjedő anyag. Az Európába költözködőket útjukban lépésről-lépésre követtük. Megvizsgáltuk, hogy vándorlásuk közben hol és mikor állapodtak meg, megállva milyen új államokat alkottak, minő kultúrmunkát végeztek s miért mentek tovább a Duna- medencébe meg máshová, valamint hogy mivé lettek a Duna- medencébe el nem jutott vagy onnan is továbbment részlegek. 
A könyv beosztása a kutatások mai állapotának szükségszerű függvénye. Még nem lehetett a dolgokat szigorú idősorrendben előadni, kezdve időszámításunk előtti 10.000-nél vagy 5.000-nél. A hozzánk közelebb eső és jobban érthető hun korszakból indultunk ki, fokozatosan következtetve ismertről ismeretlenre, a történetet mintegy visszafelé göngyölítve. De miután így elérkeztünk az Őshazába és az ottani dolgokat is leírtuk, idői rendben haladunk előre a kapcsolódó hun időkig és Árpád magyarjainak beérkezéséig. 
Kutatásaink során a komplex eljárást alkalmaztuk, vagyis az összetett módszert, a történettudomány minden segédtudományának vonatkozó eredményét figyelembe véve, gyakran azok módszerét is alkalmazva. Elsősorban az írástörténet, a régészet, nyelvészet és helynévkutatás mezője érdekelt bennünket, aztán az embertané, a klímatörténeté, néprajzé és a mitológiáé. A legnagyobb figyelmet mindenkor a helyszínen talált egykorú írásokra fordítottuk: a képírással, geometrikus írással, ékírással és egyiptomi hieroglifákkal készített magyar nyelvű szövegekre. Ez természetes, hiszem a történettudomány legsajátabb bizonyító anyaga az írott szöveg, amely a benne megnyilatkozó nyelv révén perdöntő bizonyíték a népi személyazonosság megállapítására. A munka gerincét ezek a magyar nyelven írt igen régi okmányok alkotják, amelyek létezéséről ez ideig nem sokat tudtunk, hiszen tudományos beigazolással eddig még senki sem olvasott el időszámításunkat megelőző korokból eredő összefüggő magyar mondatokat. 
Több mint egy évtizedre nyúló hosszú és fáradságos volt ez a kutatás. Egyes hieroglifikus és geometrikus írású szövegek megoldására, noha legtöbb esetben csak egy vagy két mondatból álltak, gyakran hónapokat kellett fordítanom. Bizonyos könyveket újabb és újabb szempontok felmerülése miatt négyszer-ötször át kellett olvasnom. A már megírt fejezeteket ugyanannyiszor, de néha tízszer is át kellett dolgoznom. Nem szólok egyéb nehézségeimről, amelyek szokatlanul próbára tették türelmemet. Mindez együtt megmagyarázza, miért kellett az elindulás elejétől (1954) annyi esztendőnek eltelnie, amíg a kézirat elkészült. Nagyon jól tudom, a munka minden erőfeszítésem ellenére sem tökéletes és idővel több ponton kiegészítésre és módosításra szorul, mint általában minden úttörő tudományos munka. Egy azonban bizonyosnak látszik: munkám a magyar őstörténeti kutatások terén új fejezetet nyit, mert az elméletek helyett, íme szilárd tudományos alapon állunk.
Őstörténetet írni elsősorban tudományos vállalkozás. Az elért eredményeknek azonban messzemenő politikai jelentőségük is van, mint ahogy őstörténetnek mindig is volt. A magyar népek csodálatos múltját, hallatlan kulturális teljesítményeit, amíg okmányai a föld alatt lappangtak el nem olvastuk a mi nyelvünkön, más népek a magukénak könyvelték ami hatalmasan segítségükre volt politikai céljaik elérésében. Ha most az igazság kiderül, ugyanez a politikai fegyver a mi kezünkbe kerül. 
Rajtunk áll, hogy a magyar nemzetvédelem ez új eszközét sikeresen használjuk.”

PETŐFI SÁNDOR

AZ APOSTOL

(...)

5

Az óra nyelve éjfélt hirdetett.
Kegyetlen téli éj vala,
A téli éjszakák két zsarnoka
Uralkodott:
A hideg és sötétség.
Födél alatt volt a világ,
Ki is kisértené az istent
Ilyenkor szabad ég alatt?
Az utcák, melyeken nem régiben
Tolongva járt az embersokaság,
Üres-puszták voltak, mint a meder,
Melyből kiszáradt a folyó... a
Néptelen utcákon csak egy
Őrült bolyongott,
A fergeteg.
Nyargalt az utcákon keresztül,
Mikéntha ördög űlne hátán,
És lángsarkantyút verne oldalába.
A háztetőkre ugrott föl dühében.
És besüvített a kéményeken.
Tovább rohant s teli torokkal
Ordítozott belé a
Vak éj siket fülébe.
Aztán a fellegekbe markolt,
Rongyokra tépte éles körmivel,
S reszkettek a megrémült csillagok,
S a felhődarabok között
Idébb-odább hömpölyöge a hold,
Mint a holt ember a hullámokon.
Egy pillantás alatt
Lélekzetével ismét
A felhőket tömegbe fujta,
És a magasból lecsapott a földre,
Mint prédájára a rablómadár,
Egy ablak tábláját ragadta meg,
Megrázta és sarkábul kifeszíté,
S midőn mély álmokból a bennlakók
Sikoltva fölriadtak,
Elvágtatott ő rémesen kacagva.

Népetlen a város... ki járna ily
Időben kinn?... és mégis, mégis ott egy
Élő alak... vagy kísértet talán?
Járása olyan kísértetszerű.
Errébb jön, errébb, már látszik, hogy asszony,
De a sötétség titka, hogy
Koldusnő-e vagy úri hölgy?
Körültekint leselkedőleg,
Amott a bérkocsit pillantja meg,
Tolvajléptekkel hozzásompolyog,
A kocsis alszik a bakon,
Halkan kinyitj' a hintó ajtaját,
És lop talán? ellenkezőleg,
Belétesz valamit, becsukj' az ajtót,
S elillan, mint a gondolat.

Nyílt nemsokára a kapu,
Kijött egy asszonyság s egy úr,
Beűlnek a hintóba, a kocsis
Indítja lovait, rohan...
Ott benn nyögés, aztán sikoltás...
Az asszonyság sikolta föl,
Mert lábánál egy kisgyermek nyögött.

Elérte a hintó a célt,
Az úr s az asszonyság kiszáll,
S az asszony így szól a kocsishoz:
"Nesze a díj, fiú,
S itt benn kocsidban a borravaló,
Egy szép kis gyermekecske,
Viseld gondját, mert isten adománya."
Igy szólt az asszony s ment az úri pár.

Szegény kisded te ott a kocsiban!
Miért kutyának nem születtél?
Ottan lett vón neveltetésed
Ez asszonyság ölében,
Eltáplált volna gyöngédgondosan;
De mert ember lettél és nem kutya,
Az isten tudja, milyen sorsra jutsz!

A bérkocsis fülét, fejét vakarta,
S imádkozott-e vagy káromkodott,
Nem tudni, csak hogy morgott valamit.
Az istenáldás nem tetszett neki.
Gondolkodék, mit tégyen e kölyökkel?
Ha elviszi haza,
Otthon a gazda majd fejéhez vágja,
S kidobj' az ajtón mindkettőjöket.
Nagy mérgesen csap a lovak közé,
És hajt keservesen.

A külvárosban egy szurtos lebujban
Mulatnak még, a lámpafénytől
Piroslik ím az ablak,
Mint az iszákos ember orra.
A bérkocsisnak sem kellett egyéb,
Az istenáldást odatette szépen
A kocsma küszöbére, s ment.

Alighogy elhordá magát,
Jó éjszakát mond ott benn társinak
Egy részeg cimbora,
S amint kilép a küszöbön,
Olyat botlik, hogy képivel
Barázdát húz a megfagyott havon.
Teremtettéz a tisztes férfiú,
Hogy méltósága ilyen pórul járt.
"Az a küszöb nőtt tennap óta,"
Ugymond, "tennap nem volt ilyen magas,
Ha ily magas lett volna, tennap is
Meg kellett volna botlanom,
De én tennap meg nem botoltam,
Pedig nem ittam kevesebbet, mint ma,
Mert én rendes pontos vagyok,
Mindennap egyformán iszom."

Igy dörmögött, és föltápászkodék,
S indult és folytatá a dörmögést:
"Hiába is beszéltek, mert az a
Küszöb nagyobb, mint tennap volt, nagyobb;
Már ettül el nem állok, nem bizony,
Hisz mekkorát emeltem lábamon!
S mégis hogy jártam, szégyen és gyalázat.
Az a küszöb megnőtt, igen...
Vagy tán követ tett oda valaki?
Az meglehet, mert hej rosz a világ,
A gáncsolódást szörnyen szereti.
Rosz emberek, rosz emberek,
Követ gördítnek lábaim alá,
S lábam vakságát orrom bánja meg.
Csak az vigasztal, hogy a többi is,
Ha majd kijő, rajt átbukik.
Kedvem vón ottan lesbe állani,
És nézni, mint potyognak el,
Mikor kilépnek, hehehe...
De mit beszélsz, vén ember, mit beszélsz?
Hát illik ez,
Illik hozzád ily káröröm?
Nem, ez nem illik, s én ezennel
Azzal javítom meg magam,
Hogy visszamék, és elhajítom
Az ajtó mellől a követ.
Tolvaj vagyok, s szükségnek esetén
Rabló is, és ha rákerűl a sor,
Az embert főbe kollintom, de azt,
Hogy orrát így beverje,
Azt el nem birná lelk'isméretem."

És visszaballagott a jó öreg,
Hogy elhajítsa a gonosz követ.
Utána nyúl... csóválja... hah,
Milyen visítás!

Meghökken a vén ember és
Tünődve ekkép szól magában:
"A mennydörgős mennykőbe is,
Ilyen kő még nem volt kezemben,
Olyan puha s azonfölül sikít is!
Sikító kő, ez furcsa egy kicsit.
Nézzük csak itt az ablaknál... hohó,
Hisz ez gyerek, valóságos gyerek.
Jó estét, kis öcsém
Vagy kis hugom... nem is tudom, mi vagy?
Hogy a manóba jutottál ide?
Megszöktél úgye szüleidtől,
Te kis gonosztevő!
De mit beszélek én megint,
Milyen bolond beszédek már ezek!
Hiszen pólyában van szegényke,
Talán épen ma született.
Vajon kik a szülői?
Tudnám csak, vissza is vinném nekik.
De már ez mégis csak cudarság
Igy elhajítani a gyermeket, mint
Az elviselt bocskort, cudarság.
Ezt a disznók, de még
A rablók sem teszik.
Pólyája vén kopott ruha,
Szegény asszonynak gyermeke...
Hm, hátha gazdagé? s azért
Takarta anyja e rongyokba, hogy
Ne is sejthessék úri származását?
Ki tudja, nem tudhatja senki sem,
Már ez titok, s örökre az marad.
Ki lesz apád, szegény kicsiny gyerek?...
Ki? Én leszek!
Biz isten, az leszek, apád,
Miért ne? fölnevellek tisztesen.
Lopok számodra, míg tőlem telik, s ha
A munkából végkép kivénülök,
Számomra majd te lopsz. Ez így van,
Igy mossa egyik kéz a másikat.
Nagyon jó lesz. Most már törvényesebbek
Lesznek lopásim, kettőnkért lopok.
Majd még kevésbbé furdal
A lelkiismeret.
De a patvarba, még neked
Tej kell, biz a, tej... hóh, sebaj,
HIsz ott a szomszédasszony, épen
Tennap temette el kis gyermekét.
Majd fölvállalja ő a szoptatást,
Bizony föl ám, jó fizetésért
Elszoptatná az ördögöt magát is."

Igy elmélkedve ballagott haza
A jó öreg. Keskeny sikátorok
Vezettek elrejtett lakához,
Mely földalatti pincelyuk vala.
A szomszédasszonyt fölveré
Álmábul ökle döngetésivel,
Mit a nyikorgó ajtón gyakorolt.

"Szomszédasszony, gyertyát, világot,"
Szólt a vénember, "gyertyát hirtelen,
A házat gyujtom fel különben.
Minek? minek? mit kérdezi?
Gyertyát, ha mondom, szaporán!
Igy... most egymásután
Szoptassa meg e gyermeket.
Hol vettem? ugy találtam,
Az isten áldott meg vele.
Hisz mindig mondtam én, hogy engem
A jóisten szeret. Szeret bizony
Jobban, mint a papok hiszik.
Hm, ez nagy kincs! magára bízom,
Szomszédasszony, viselje gondját,
De jobban, mint saját fiának.
Nevelje föl, neveltetési
Költségeit magamra vállalom,
Megalkuszunk, hiszen mi értjük egymást.
Igaz, hogy a pénz mostanában
Szüken terem, mert tudja ördög,
Az emberek mind százszeműek;
De én azért királyilag
Fogok fizetni, isten megsegít.
Hanem mondom, viselje gondját,
Ugy bánjék véle, mint szemfényivel,
Mert e gyermek vén napjaim reménye."

Megalkuvának.
A félfagyott kisded fölmelegűlt
Az emlőn, mit szájába vett,
Amelyből édesen szivá a
Keserü életet.
Csak egy napos még, s mennyit hánykodott már!
Mennyit nem fog hánykódni ezután!

*

Útjára indul a Szent Péter esernyője újszülöttmentő program

Dátum:

2012. 12. 29

Időpont: december 29., 10 óra

Helyszín: Rózsafüzér Királynője-templom, 2143 Kistarcsa, Széchenyi u. 13.

December 29-én útjára indul a "Szent Péter esernyője program". Az aprószentek ünnepét követő napon  a  kistarcsai  templomnál  délelőtt  10 órakor  a szentmise keretében  Bíró László  püspök  felszenteli azt a "befogadó kosárkát", amelybe a Szűzanya oltalmába Szent Péter esernyője alá névtelenül elhelyezheti újszülöttjét a nehéz helyzetben lévő édesanya.

Az országban elsőként a kistarcsai plébánia vállalja fel egy nem kívánt gyermek befogadását, és szerető családhoz történő juttatását.

A "Szent Péter esernyője program" Dr. Eőry Ajándok népegészségügyi programjának része, amely megoldást biztosít a kényszerhelyzetben lévő, elkeseredett, leendő édesanyák számára.

 

*

 

 

Nem ott előtte szülnek az anyák

• Janecskó Kata

2011. június 29., szerda 11:43 |

Évente csak egyszer-kétszer találnak csecsemőt a kórházaknál elhelyezett babamentő inkubátorok valamelyikében, miközben még mindig előfordul, hogy a válságba került anya közterületen hagyja az újszülöttjét, bízva abban, hogy időben észreveszik. Az inkubátorokig nehéz észrevétlen eljutni, főleg eldugott falvakból. Az elhagyott babákat szinte mindig sikerül gyorsan örökbe adni, de a gyerekvédők szerint az inkubátorprogram igazi célját azokban az esetekben érte el, amikor a vér szerinti szülő meggondolta magát, és jelentkezett a gyerekéért.

Kapcsolódó

• Újszülöttet találtak a Péterfy kórház babamentő inkubátorában

Június 9-én egészséges, néhány órás újszülött kisfiút találtak a Péterfy Sándor Utcai Kórház bejáratánál elhelyezett babamentő inkubátorban. Nem telt el egy hét sem, újra jelzett a kórházi dolgozóknak az inkubátorhoz kapcsolt riasztó: ismét egy egészséges kisfiút tett valaki oda. Nem tudni, köze volt-e ehhez annak, hogy a sajtó beszámolt az első esetről, de tény, hogy a gyors egymásutániság nagyon ritka. A Péterfy kórházhoz az inkubátort tavaly szeptemberben tették ki, és egészen mostanáig egyetlen gyereket sem helyeztek el benne. Sőt, az országban vannak olyan évek óta működő inkubátorok, amelyekre még soha senki nem bízott újszülöttet.

A budapesti – azóta bezárt – Schöpf-Mérei-kórházban 1996-ban indult a Babamentő Program a krízishelyzetben lévő nők megsegítésére, itt helyezték ki az első babamentő inkubátort is. Most összesen 27 ilyen eszköz működik az ország különböző kórházainál. Az utolsót az idei gyereknapon adták át Cegléden. Ott azután kezdtek gyűjtést szervezni inkubátorra, hogy tavaly év végén csecsemőholttest került elő egy szemetes konténerből.

Állatkerti biciklitároló, diszkó

Magyarországon kezdtek először babamentő inkbutárokat tenni kórházak elé. Később Szlovákia is követte a példát. Hasonló program más országokban is van – Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban – de ott inkább bölcső vagy rácsos ágy van erre a célra. A magyar rendszer lényege, hogy azok az anyák, akik valamilyen okból nem tudnak gondoskodni újszülöttjükről, az inkubátorba helyezéssel hozzájárulnak a baba titkos örökbeadásához. A csecsemő hathetes koráig gondolhatják meg magukat, az örökbefogadást ezután az illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat intézi.

 

A krízishelyzetbe került anyák számára az újszülött inkubátorra bízása nemcsak a gyerek épsége szempontjából megnyugtatóbb megoldás, mintha máshová – például templomlépcsőre – tennék ki a gyereket, bízva abban, hogy rátalálnak. A gyerek kitevését egyébként bünteti a törvény. Találtak már gyereket Magyarországon a debreceni állatkert biciklitárolójánál és a sándorfalvai diszkó előtti teraszon is. Az utóbbi, 2005-ös eset után a rendőrök felkutatták a 37 éves, nyolcgyerekes anyát, aki ellen kiskorú veszélyeztetése miatt indítottak eljárást.

Még ha ennél biztonságosnak számító helyről is van szó, a gyermek kitevése kimeríti a családi állás megváltoztatása btk-tényállását, ami akár öt év szabadságvesztéssel is büntethető. Ezzel gyanúsította meg, és kezdte el keresni a rendőrség 2007 novemberében azt az anyát, aki dunaújvárosi I-es számú rendelőintézet gyermek ügyeleténél, az ügyelet két ajtaja közötti bejáróban hagyta csecsemőjét egy levélle, amelyben megírta, lemond róla. Dunaújvárosban ekkoriban még nem volt inkubátor, azóta már van.

Kórházi lift pótolta a megrongált inkubátort

Előfordult azért, hogy a rendőrség figyelembe vette: az anya a körülményekhez képest minden tőle elvárhatót megtett. Tavaly nyáron  a Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ diósgyőri telephelyén, az egyik kórházi liftben találtak csecsemőt. A plédbe, törölközőbe bugyolált kislány mellett egy cédula volt, rajta, hogy mikor született. A kórháznál volt ugyan inkubátor, de megrongálták, akkor éppen üzemképtelen volt. A rendőrség mindezt mérlegelve nem indított eljárást.

A babamentő program kezdetén még az inkubátorok sem voltak védett helyek az anya büntetlensége szempontjából, 2005-ig még ez is családi állás megváltoztatásának számított. Volt is rá példa, hogy büntetőeljárás indult ilyen ügyekben. Székesfehérváron, ahol 1996 óta van babamentő inkubátor, 2000-ben, 2002-ben, 2004-ben került be újszülött baba, és mindegyik esetben rendőrségi nyomozás is indult, tudtuk meg a Fejér Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) igazgatójától.

Inkubátorbabák, akikről tudunk

A babamentő inkubátorok kihasználtsága nagyon hektikus, derült ki, miután körkérdést intéztünk a megyei területi gyermekvédelmi szolgálatokhoz. Hajdú-Bihar megyében 1999 óta összesen négy baba került a két ottani babamentő inkubátor valamelyikébe. Tolna megyében eddig egy babát találtak inkubátorban, 2010-ben. A békéscsabai inkubátorban két újszülöttet hagytak, mindkettőt 2007-ben. Veszprémben szintén két csecsemő került babamentő inkubátorba, egy 2005-ben, egy két évvel korábban. A kecskeméti és a gyulai inkubátorban egyáltalán nem került még baba, bár az előbbi körülbelül hat, az utóbbi hét éve működik. A székesfehérvári inkubátorba sem tett senki újszülöttet 2004 óta, és ugyanez a helyzet a 2007-ben átadott dunaújvárosival is.

Országos összesítés nem készült. Radoszáv Miklós, a fővárosi Tegyesz szakértője szerint az országos átlag évi egy-két inkubátorbaba, volt olyan év, amikor négy-öt volt, máskor egy sem. A területi különbségeket a szakértő indokolhatja az is, hogy az inkubátorok elhelyezkedése nem egyforma, vannak, amelyeket nehezen lehet észrevétlen megközelíteni, a kilétüket titkolni akaró anyák pedig nem akarják kockáztatni, hogy esetleg észrevegyék őket.

Néha meggondolják maguk

„Nem is az a cél az inkubátorokkal, hogy az emberek oda tegyék a gyerekeiket. Az inkubátor végső megoldás, egyébként inkább egy szimbólum: üzenet arról, hogy lehet segítséget kérni” – magyarázta Radoszáv.

Ő két olyan fővárosi esetről tud, amikor a vér szerinti szülők meggondolták magukat, és jelentkeztek a babáért a hathetes várakozási idő alatt. A  veszprémi Tegyesz vezetőjétől is értesültünk egy ilyen esetről. Radoszáv Miklós szerint ezek a szülők az élő példák arra, hogy működik az, amit elterveztek: az inkubátor emlékezteti a válságba kerülteket arra, hogy van segítség, például lehet szociális munkáshoz fordulni.

Könnyű az örökbeadás

2005 óta, mióta az inkubátoros szükségmegoldás választása már nem büntetendő, az oda helyezett gyerekek örökbeadása is könnyebbé vált, mivel már nem kell kivárni ezzel a büntetőeljárás befejeződését. Az inkubátorba kitett csecsemőket - mint az újszülötteket általában - szinte minden esetben sikerül nagyon rövid időn belül örökbe adni. Ha csak valamilyen egészségi probléma nem indokolja, nem is tartják őket a kórházban addig sem, amíg az örökbeadás hivatalosa lezárul. Általában későbbi örökbefogadó családjukhoz kerülnek addig is gondozásba.

A hajdú-bihari négy baba mindegyike legfeljebb három hónap elteltével örökbefogadó családra talált, csakúgy, mint a Tolna megyében talált baba, a székesfehérvári három baba, a békéscsabai két baba, valamint a veszprém megyei baba. Radoszáv Miklós egyetlen kisgyerekről tud csak, akit egészségi állapota miatt nem sikerült örökbe adni. Ő most gyermekotthonban nevelkedik.

Buszon egy síró újszülöttel

A 2005-ben meghozott törvénymódosítás a büntetlenség garantálásán túl előírta, hogy a válsághelyzetben lévő állapotos anyákat tájékoztatni kell az inkubátorok létezéséről. Nem is az a baj, hogy az anyák ne tudnának erről, mondta Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke. A civil szervezet célja a csecsemőgyilkosságok megelőzése. Nyílt – azaz nem titkos – örökbeadások segítésével foglalkoznak, és krízistelefont működtetnek válságba került várandós nők számára. Tíz év alatt 530 gyereket sikerült családba helyezniük, és az évi 50-60 örökbeadás mellett évente 20-25 olyan anya is akad, aki eredetileg örökbe adta volna a gyerekét, de úgy döntött, mégis vállalja, hogy felneveli ő maga.

A Gólyahír vezetője szerint az inkubátorok azért nem tudnak több anyán segíteni, mert sok esetben – a falvakból - megoldhatatlan, hogy észrevétlen elvigyék oda a gyereket. „Ha valaki megszül a lépcsőházban, hogy jut el oda? Szállhatnának taxiba, de általában erre nincs pénzük. Fel kellene szállni a buszra egy síró újszülöttel. Ez életszerűtlen” – mondta. Szerinte „az inkubátorok megoldhatatlan baja, hogy nem ott előtte szülnek az anyák".

 

 

*

 

 

Az asszony, aki harminc, szemétre vetett csecsemőt mentett meg

2012. 08. 02. 12:58 - 

• 

A 88 éves Lou Xiaoyng története az elmúlt napokban került napvilágra, azóta kínaiak milliói szentként emlegetik.

A ma már halálos beteg asszony 1972 óta harminc gyermeket talált Jinhua városában az útszéleken, a szeméttelepeken, akik a nyomor és a kínai kormány 1978-ban bevezetett egykepolitkájának következményeként kerültek a hulladék közé. Egyetlen adat csupán a kormány erőszakos egykepolitikájának illusztrálásaként: 2010-ben 400 millió gyermek nem születhetett meg Kínában.

Lou az újrahasznosítható hulladékokból élt. A hulladék között találta a szegény családok elhagyott, síró csecsemőit: „ezeknek a törékeny kis gyermekeknek szeretetre, gondoskodásra volt szükségük. Nem is értem, a szüleik hogy dobhatták őket a szemét közé. Minden élet értékes” – mondta a 88 éves asszony a Daily Mailnek. Négy csecsemőt ő maga nevelt fel férjével együtt, aki azonban 17 évvel ezelőtt meghalt. Van egy saját lánya is, aki ma 49 éves. Az összes többi csecsemőt sikerült baráti családokra, ismerősökre bíznia. Egy ismerőse így nyilatkozott róla: „Lou egy szent. A kormányunk szégyellhetné magát: neki nem volt hatalma, pénze, egy egyszerű kis házban élt, és nézzétek, mire volt képes!”

Ő maga mindig azt gondolta: „ha van erőm ahhoz, hogy újrahasznosítsam a hulladékot, hogyan vonhatnám ki magam az alól, hogy „újrahasznosítsak” valami sokkal fontosabbat, az emberi életet” – számol be az esetről a Vatican Insider.

Magyar Kurír

(tzs)

*

 

Szent Péter Esernyője

 

Témakörök:	Humán területek, kultúra, irodalom » Szépirodalom, népköltészet
Szerző:	Mikszáth Kálmán
Olvasás:	Szent Péter Esernyője online a hregeny.multiply.com oldalon
Hangoskönyv:	Szent Péter Esernyője mp3 formátumban

 

Műfaj:	regény
Kiadó:	2006, Titis Kft.;
Hossz:	7:10:16

Fordulatos kincsvadászat, romantikus szerelmi történettel ötvözve. Békebeli vidéki életképek, a paraszti és hivatali furfang megannyi sziporkázó jelenetével. Kedélyes anekdoták, bölcs irónia. Ízes magyar nyelv, egy kis tóttal fűszerezve. Más szóval Mikszáth. Briliáns, érzékletes előadás a humor és a romantika minden árnyalatával. Ízes magyar beszéd, a szöveg szépségét a színészi tehetséggel tovább fényesítő előadás. Más szóval Benedek Miklós. Mindenkinek remek szórakozás.

Előadó:

Benedek Miklós

 

NYÍRŐ József

AZ ÉN NÉPEM

A regény laza szerkezetét Botár Béla, a fiatal református lelkész életíve tartja össze. Beiktatásától kezdve követhetjük nyomon az ő és a kisebbségi sorsra jutott székely faluja életét. Az ő mindenütt jelenlévő alakja fogja össze ezt a rengeteget szenvedő, naponta megpróbált népet. Az inuk szakadtáig küszködő barmokat vezető szekeres gazda észre sem veszi, hogy mindenórás felesége a boglya tetején életet ad gyermeküknek; a félholtan beteg kislányt édesanyja a nagykendővel a székhez köti, hogy gyógyulását mímelhesse haragos apja szemében; a Magyarországon végzett orvos, akinek a román állam nem honosította diplomáját csak az éj leple alatt keresheti föl a betegeket, akik a vizsgálat díját amúgy sem tudnák a körorvosnak kifizetni; az öreg székely, aki ökreit adta el fia iskoláztatására, az öngyilkosságba kergeti a gyerekét, mert folyton elbukik a román nyelvvizsgákon. Naponta és minden szereplő életében dráma zajlik a Székelyföldön, miközben a jóvágású román főbíró, Pompelu elcsavarja a falusi életbe belesavanyodó papné fejét, miközben az állását vesztő református tanító megtagadja nemzetét és hitét, hogy álláshoz jusson a román állami iskolában, miközben a tehetetlen falu szeme láttára árvíz sodor el egy házat anyástól, gyermekestől... Az író epizódról epizódra haladva, folyvást egy-egy novellát alkotva fest körképet a román fennhatóság alá került Székelyföld életéről, ugyanakkor azt is bemutatja, a székelyek sem bűntelenek, ahogyan a románságra is jellemző az emberség, az empátia, a nemzeti különbségeken fölülemelkedő szolidaritás: a prahovai román parasztok a maguk halottjaként gyászolják azt az idegen magyar fiút, aki nyelvvizsga kudarcai miatt már-már eszelős kóborlása közben az ő falujukban végez magával. Katartikus hatású olvasmány.

Legeza Ilona - OSzK

____________________

Nyírő József: Az én népem

Két székely beszélget:
- Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.
- Miért, jobban van?

A harmóniáról rég lemondott, szívszaggató nyomorban tengődő erdélyi magyar kisebbségi sorsról írta megrendítő regényét Nyírő József. A J. P. Morgan és Rockefeller századának is tekinthető huszadik századi időszakból a két világháború közti sínylődő, szegénységbe nyomorult székely falu élete a „vezértéma”, a meghatározó mozzanat. A regény központjában a magyar származású, református pap, Botár Béla küzdelme áll, családja, hivatása, egyházközsége megmentéséért. Az író laza szerkesztésű epikája siralmas emberi sorsok epizódját szövi a nyomorultul tengődő magyar faluban megismert szánalmas alakok, sorsok köré. A regény értékrétegei egymásra épülnek, egymást átszövik, kiegészítik egymást, és erre lehetőséget épp az előbb említett laza, epizodikus cselekményszerkesztés teremt lehetőséget. A regényben küszködő székely szegényparasztok, kisemberek lelki horizontjáról hiányzik a HOLNAP, ennek perspektíváját az iskola- nyelv-templom szentháromság tekintélyével, az ég irgalmával épp csak el nem bukó, tragikus hős, Botár Béla református pap mutatja meg.
Ha a szabadság a szükségszerűség belátása ( Hegel), akkor a természettel, románokkal, szükséggel, ínséggel egyaránt védekező viszonyban élő székelyek soha nem voltak szabadabbak, mint a Nyírő által ábrázolt, két világháború közti Erdélyben. Egész nyomorúságos életük nem más, mint a szükségszerűség belátása, abban az értelemben, hogy soha nem volt totálisabb háború, mint ebben a totális békében.
Az elnyomottságot, vigasztalanságot a regény képi világa is tartalmazza, nemcsak a cselekményből bonthatjuk ki. A regény nyitósorai megteremtik a borzongató atmoszférát, amiből már csak az isteni kegyelem menthet ki. ”A szél fújja a fenyők haját, és borzolja a tollat a templom gerincére szállott varjún. A fekete, vedlett toronyban sejtelmesen sírnak az ércvirágok, a harangok. A templom hegyen van, és őrzi a kicsi falut. Az apró székely házak némák, mint az egymás mellé tett kicsi, fehér koporsók.”
A komor társadalomszemléletű író talán csak az Istentől kapott méltóságunkban hisz (erre utal az epizód, mely azt ábrázolja, hogy a románok temetik el a területükön talált székely legényt és vigasztalják a sírjához vándorló édesanyát, s a másik, amikor a főhős a román szolgabíró keresésére indul a hóviharos ítéletidőben az erdőbe, noha az tönkretette a házasságát, fenyegeti a magyar iskola létét. Még jó, hogy Nyírő világképében van némi esély, hogy az irgalmatlan szegénységen és nemzetiségi torzsalkodásokon felülemelkedve győzhet a belénk plántált isteni szolidaritás.
Megdöbbentő regény.
Kerekes Tamás
__________________________________________

Nyirő József
Az én népem
(hangoskönyv)


Zordonabbul és mégis megbékéltebben, megrázóbban és megnyugtatóbban még nem rajzolta meg soha senki a magyar kisebbségi élet sorsát, mint Nyirő József Az én népemben. A regényben két világ feszül szembe egymással a két háború közötti Székelyföldön: a román jegyzők, csendőrök, szolgabírók és pópák uralma, amely mohón igyekszik elorozni mindent a székelyektől, és a mélységekben ott munkál az emberekben az ösztönös humánum, amely az ellenséget is emberszámba veszi, segíteni próbál rajta. A regény főhőse, Botár Béla, küszködő, megcsalt, meghurcolt református pap, havasi viharban indul annak a román szolgabírónak a keresésére, akinek személyes indokból a halálát kívánhatná. Elszerette a feleségét, a kétgyermekes papnét, és úri modora ellenére a legagyafúrtabb és legaljasabb módszereket veszi igénybe a pap elpusztítására. Botár Béla nem tehet másként, erre kötelezi a lelkiismerete, Isten parancsai, az emberi hagyomány. Olvashatjuk a regényt szerelmi történetnek. Olvashatjuk költői vallomásnak az anyaföld iránt érzett szeretetről, a csak azért is helytállásról. De ott rémlik mindezek mögött a magyar tanítóból románná lett renegát emberi tragédiája is. Nyírő, a realista, érzékelteti, hogy milyen szörnyű nyomás nehezedik a tanítóra, valósággal az éhhalál elől menekül a románosodás csapdájába, de a román hatalomnak csak addig van szüksége a felajánlkozására, az ő románságára, amíg sikerül megszereznie a magyar iskolát, megsemmisíteni az anyanyelvű oktatást. Az iskolájukból kiebrudalt magyar gyermekeknek nem marad más fegyverük, csak az imádság. Mondják a Miatyánkot, újra mondják, ebbe kapaszkodnak. A felnőttek másként válaszolnak az örökös kisemmizésre, megaláztatásra. Megszületik bennük és elmélyül a kisebbrendűségi érzés, mintha ez védelem lehetne a hatalommal szemben. A székely pap nem tud ebbe beletörődni, népmentő terveket melenget, ezek hívják ki ellene a román elnyomás bosszúját, és majdnem a halálba kergetik. Ám ez a könyv mégsem gyűlöletre, hanem szeretetre tanít. Nyirő József elénk tárja a székely nép csalódások és megpróbáltatások ellenére is töretlen és törhetetlen hitét, amely a regény végén iskolaépítő kedvbe szökken, és biztosan mutatja az irányt a jövőbe.


http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Az-En-Nepem-19100/

A KISEBBSÉGI SORS ÍRÓJA

SINKA ISTVÁN

BÁRÁNY SZÜLETIK

Nagy, öles tölgyek állottak egy kis oláh falutól nem messze, hatalmas birtokon, olyan tízezer hold körülin. A tölgyfák mellett két szalmakazal volt. Alapos két szalmakazal. Annak a tövében volt az én tanyám. Akkor még birkákkal viaskodtam, meg a téli szelekkel éjjel és nappal. Nappal úgy, hogy a hóval borított nagy síkon ténferegtem a birkák után, éjjel meg úgy, hogy szintén csak a birkák mellett álldogáltam egész reggelig. Ez pedig nem éppen irigylésre méltó dolog. Mindenesetre egy kicsit gyötrelmesebb dolog, mint váradi káptalannak lenni. Ezt azért mondom, mert a tízezer hold az övé volt: a váradi káptalané. A két szalmakazal is. A lyukas csizma meg az enyém. Aztán az a lyuk szintén, amit az egyik kazal tövében vájtam. Vár volt az nekem, menedék, megenyhülés, ha belebújhattam. Hogy mennyire jó hely volt, abból tudtam meg igazán, hogy egyszer a birkák ura szőrcsizmásan, kesztyűsen, piros arccal kijött hozzám a téli pusztára. S amikor szánkóján odacsilingelt a lyuk elé, nagy szivarjából kék füstöt fújva ideszólt nekem:
– Te Pista! Olyan helyed van itt neked, mint egy miniszterelnöknek – s hogy megmutassa, milyen igaz, amit mond, leszállt a szánkóról és bélelt téli bundájában bebújt a lyukba, Hogy mit láthatott odabent, nem tudhatom, csak arra emlékszem, hogy amikor nagy erőlködve hátrálva visszabújt, köhögött és szájából eltűnt a szivar.
Ez estefelé volt. Akkor este pedig karácsony estéje következett. El is felejtettem mondani: azért látogatott meg a nyáj ura. Bizonyosan így akarta lelkét megóvni attól a vádtól, hogy ő talán mit sem tesz az elhagyottakért. Körüljárta a kazlat, topogott a hóban, nevetett, dicsérte kitartásomat, amivel a hóviharokat állom. Aztán elővett egy négykrajcáros pakli dohányt és karácsonyi ajándékképen megprezentált vele. Amikor észrevette arcomon az árnyékot, méltatlankodva kifakadt.
– Taknyos! Csak nem gondolod, hogy idehozom neked mindjárt a Dárius kincsét ajándékba?!...Mit?...Örülj, hogy ennyit is kaphatsz!
Nem szóltam semmit. Mit szólhattam volna? Rávetettem szemem a birkanyájra, és csodálkoztam, hogy milyen ügyesen durkálják a havat...mintha tán akkor láttam volna először.
A nyáj ura meg nézett rám egy darabig, majd felült a szánkóra és elhajtatott. De mikor pár száz lépésre ért, nagy üggyel-bajjal visszafordult, és hátracsavart nyakkal, ordítva odakiáltott nekem:
– A szalmát meg nehogy tüzelni merd, mert én nem fizetek miattad!...Hallod?...Hé!
Igent intettem neki, ő meg felemelte kesztyűs jobb kezét, és úgy tett, mint mikor valaki szeretettel búcsúzik valakitől. Rázogatta.
Ott maradtam.
Olyan nagy lett a csendesség a szánkó csengői után, hogy szinte beleszédültem. Úgy éreztem, hogy nagyon kijátszott és nagyon elhagyott lettem egyszerre. Ez érthető is. Tizenhat évet töltöttem akkor. S zsebemben a pakli dohánnyal, arcomon keserűséggel vártam a szent estét.
Igen ám, de!...
Úgy alkonyat előtt sűrű, sárgás fellegek gyülekeztek. Ólomszínű és tompa sötét lett a táj. Azonnal elfelejtettem a pakli dohányt, keserűséget, a nyáj urának nyers szavait. Hol volt már az akkor? Bizonyosan vágtatott hazafelé, s szánjának csengői vidáman csengtek. Én meg készülődtem az éjszakai hóviharnak. A csizmámat jól kitömtem szalmával, botom a kezembe vettem, pulimat megsimogattam, s lassan terelni kezdtem egy csomóba a birkafalkát. Oda, az egyik kazal enyhelyébe. Nem volt nyugtom. Jártam körül-körül a falkát. Valami megmagyarázhatatlan, szorongó érzés még a legöregebb pásztort is elfogja az este kezdődő hóvihar előtt.
És azután eljött a sötét.
Azazhogy!...
...egy pillanatra felragyogott a téli puszta, a vén tölgyfák megsuhogtak, és elkezdett sípolni a hóvihar. Hogy milyen órák teltek el, minek mondjam. A szűröm csonttá fagyott, a kutyám elmenekült a kazal tövébe s onnan vakkantgatott felém, a nagy téli zúgásban jelezve, hogy él. Érdekes az, hogy amikor nehezek a pillanatok, mindig történik valami. Valami, ami feloldja a feszültséget. Valami, ami tán nem is nagy dolog, de átsegít a gyötrő pillanaton.
A kavargó, vonagló falka közül egyszer csak kivált egy birka, és megállt magányosan a hóviharban. Mire odamentem hozzá, már feküdt. Egy koraellő volt. Egy fekete birka. Pár perc múlva már fuldokolva nyögött a bárány és reszketett, mert az anyja leheletét semmivé fútta az ítélet.
– Mit tegyek? Vajon van, amit tehetek? Nincs! Hisz én is félig fagyva vagyok. – Ezen töprengtem, s tehetetlenül állottam ott, mint aki tudja, hogy nincs kivezető út.
És akkor történt valami.
Ropogva, durranva, ragyogó fénnyel fellángolt az egyik kazal. Kigyulladt. Mégpedig attól a szivartól, amit az uraság délután kiejtett a szájából, amint bent a szalmalyukban meg köhögösködött.
...És lett a püspöki szalmakazal az én tizenhatodik karácsonyomon ünnepi gyertya.
A táj messze megvilágosodott. A birkák megenyhülve álltak meg a kavargásban. S mire az én szűrömből kiolvadt a fagy, már a fekete birka is vígan állt a tűz előtt és szoptatott.
Azt nem tudom, hogy a nyáj ura kifizette-e a püspöknek a szalma árát valaha, csak annyit tudok, hogy a tűz nélkül akkor, azon karácsony éjszakán megfagytam volna...Arra még emlékszem, hogy karácsony reggelén, a vihar után, ragyogva sütött fel a nap, s ahogy a falka elindult legelni, a fekete birka mindjárt-mindjárt visszafordult, és csalogatta az ő karácsonyi báránykáját. Az eleinte gyáván, majd mind bátrabban merészkedett utána, nagyokat szökve a hóban.
És akkornap néha-néha nagyokat futottam, és el-elfogtam a gyönge kisbárányt s odafogtam jól a szűröm alá. Így játszottam magamnak karácsonyt... Azt hiszem, még ma is azt hiszem, hogy kettőnk közül én voltam árvább...

(1937)

Űrt hagyott maga után

a hat éve elhunyt Bessenyei Ferenc

2004. december 27-én, alig nyolcvanhatodik születésnapja előtt költözött az örökkévalóságba Bessenyei Ferenc színművész, aki hat évtizeden át méltán volt milliók ikonja, megszívlelve Hevesi Sándor intelmét, miszerint a nemzet színpadán a nemzet nagy sorskérdéseit kell felvetni.

Bessenyei ezt tette mindvégig, alakításaival fejezve ki ellenállását hazánk lelki-szellemi megszállása ellen. Számára a művészet maga volt az örökkévalóság, a szó, a mozdulat pedig ennek eszköze. Fegyver, mellyel éppúgy hőssé vált egy álmaiban élő Magyarországért vívott csatamezőn, mint 1956 ismert és ismeretlen, puskájukat csőre töltő harcosai. 

Ez az, ami jelen életünkből annyira hiányzik, az, hogy ha szertenézünk színpadjainkon, egyáltalán nem látjuk a nemzet nagy sorskérdéseinek felvetését, ezért halálával űrt hagyott maga után. Emléke előtti tiszteletünket legméltóbban alighanem a pályája során oly sokszor megszólaltatott Ady verseinek legjavából az „Intés az őrzőkhöz”-zel fejezhetjük ki.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Búcsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét,
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Siklósi András
Bessenyei a színész-óriás


Nem tudok elfogulatlanul írni erről a nagyszerű művészről, hiszen személyesen is módom volt megismerni és szívembe zárni. Fiatalabb korában többször szavalta boldogult Édesapám verseit (önálló estek keretében is!), akivel kölcsönösen nagyra tartották egymást, s mondhatom, mindvégig bensőséges viszonyban álltak. Legelőször 3 évesen (1956-ban!) láttam őt, Szörényi Évával együtt, nagykanizsai otthonunkban. Később (már nagyobb gyermekként) főként Budapesten találkoztam vele apám társaságában, színházi előadások vagy egyéb fellépések kapcsán. (Utoljára 2003-ban, az Ünnepi Könyvhéten váltottam vele pár szót, ahol a róla írt könyvet dedikálta.) Mindig lenyűgözött tökéletes játéka, megnyerő egyénisége, feszültségeket oldó közvetlensége, eget-földet átható hangorgánuma. Egyedülálló jelenség volt a maga nemében, abszolút tekintély, ízig-vérig színész, a szó legnemesebb értelmében. Abban a korban, amikor olyan tehetségek uralták a színpadokat, mint Jávor Pál, Páger Antal, Pécsi Sándor, Mensáros László, Zenthe Ferenc, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Bitskei Tibor, Huszti Péter, Szabó Gyula stb., ő még közülük is toronymagasan kiemelkedett, s valószínűleg minden idők legnagyobb magyar „komédiása” volt (saját magát nevezte így!). (Utóbbit persze nem állíthatom bizonyosan, hiszen a letűnt századok kiválóságairól nem maradt fenn semmilyen kép- vagy hanganyag.) De világviszonylatban is az elsők közé sorolható, legföljebb Jean Gabin vagy Lawrence Olivier mérhető hozzá a 20. században. Külföldön sajnos alig ismerték, noha más nép fiaként minden dicsőséget learathatott volna. Ezt azonban csöppet sem bánta; ellenkezőleg: büszke volt származására, s haláláig nem feledte kötelességeit nemzetével szemben. Egy kivételes, hosszú pályafutás végén (közel 86 évet élt) megelégedéssel tölthette el a tudat, hogy maradandót alkotott, s a lehetőségekhez képest maximálisan kihasználta rendkívüli adottságait.

Bessenyei Ferenc 1919-ben született Hódmezővásárhelyen, egy (akkor még) poros alföldi mezővároskában. Itt járta iskoláit, itt tanulta meg szeretni szülőföldjét és embertársait. Szépen csengő énekhangja volt, ezért először operaénekesnek készült, majd mégis a színészi mesterség mellett döntött. 1940-től játszott a szegedi Városi Színházban, majd Miskolcon s a Budai Színházban, azután a fővárosi Nemzeti Színházban (több alkalommal), a Vígszínházban, utána Egerben és Pécsett, később a Katona József Színházban, a Madách Színházban, a Fővárosi Operettszínházban s a Várszínházban, valamint tucatnyi szabadtéri színpadon is. A leghosszabb időt a Nemzetiben, ill. a Madáchban töltötte. A viszonylag sok helyszín is jelzi, hogy nem könnyű útján rengeteg gáncsoskodó kiskirállyal, torz szemléletű rendezővel, keményvonalas pártbasával kellett megbirkóznia. A buktatók, akadályok dacára is remek figurákat alakított, úgyszólván a magyar s a világirodalom legfontosabb szerepeit játszhatta el.

Többek közt elénk varázsolta Gül Baba, Peer Gynt, Bánk bán, Cyrano, Tartuffe, Szakhmári Zoltán (Úri muri), Kossuth Lajos, (Fáklyaláng), Othello, Ádám, ill. az Úr hangja (Az ember tragédiája), Dózsa György, Galilei, Falstaff (A windsori víg nők), Antonius (és Kleopátra), Danton (halála), Görgey (Az áruló), Széchenyi, Háry János, Lear király, IV. Henrik, Higgins (My fair lady), Tevje (Hegedűs a háztetőn), Zorba és Dávid Ferenc (Vendégség) alakját, de számos nótaestet és önálló irodalmi műsort is tartott. Emlékezetes filmszerepei: Dúvad, Egy magyar nábob, A fekete város, Légy jó mindhalálig, Egri csillagok, Pacsirta, Aranysárkány stb. A TV-játékok közül kiemelkedőek: Eklézsia megkövetés, Iphigénia Auliszban, Beszterce ostroma, A helység kalapácsa, Különös házasság stb. S hogy teljes legyen a statisztika, munkásságát az alábbi kitüntetésekkel ismerték el: 2 db Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló Művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, végül a Nemzet Színésze. Le kell szögeznem azonban, hogy a fenti imponáló listák csak művészetének felszínét tükrözik, ám annak tényleges mélységeiből vajmi keveset mutatnak meg.

Bessenyei felfogásáról, értékrendjéről, színpad iránti elkötelezettségéről jóval többet árulnak el a következő, ars poeticának is beillő gondolatai:

„Minden én vagyok, minden eljátszott szerep, sors én vagyok.”

„A színház az ember legmagasabb rendű igényei közé tartozik. A színház az emberi méltóságra nevel. Színházat csak örömmel lehet csinálni. Szeretni kell a közönséget!”

„Egy pillanatra sem követtem el szellemi árulást. A színpaddal szemben hűséges, tiszta maradtam.”

„Színházat csak akkor érdemes csinálni, csak akkor érdemes rá pénzt és energiát költeni, ha nem önmagát, hanem az emberek javát szolgálja. Ha egy színész egy néptanító erkölcsi szintjére felküzdi magát, már nem élt hiába. A gonosz felmutatása még senkit nem riaszt el annak megtételétől; de a tiszta történet felkeltheti az emberben az önbecsülésnek, az emberi méltóságnak, az önbizalomnak azt az érzését, amelyre szüksége van neki és a társadalomnak is.”

Gyakran emlegette, hogy hatalmas kegyelemben volt része, mert egész életét örök érvényű klasszikusok közelében tölthette, akiktől sohasem szégyellt tanulni. Különösen büszke volt Németh László és Illyés Gyula barátságára, akiknek tartást, emberséget, tudatos szellemi ellenállást sugalló műhelyébe nem csak szerepein keresztül nyerhetett betekintést. Bessenyei pályája szerintem két részre osztható: az 1970-es évek elejéig tartott – ha nem is töretlenül (1956 után 6 évre eltiltották) – a felívelő szakasz, majd utána kb. 2000-ig a leszálló ág (hanyatlásról semmiképpen sem beszélhetünk). Az utóbbit, bár elviselte, nem a saját hibája okozta, hanem irigyei és a politikai rezsim nyomása, valamint az általános értékválság. Noha a szennyes közélettől mindig távol tartotta magát, s közvetlenül sohasem politizált (1998-ban Torgyánék ugyan jelölték képviselőnek, de szerencséjére nem jutott be), egyes szerepeinek mégis olyan aktualitása, nyílt áthallása volt, hogy a hatalom kopói rögtön szimatot fogtak, s kezdettől tisztán érezték, hányadán áll a művész úr a „létező szocializmussal”. Kicsinyes ellenségei sose bocsátották meg neki, hogy az ’56-os forradalom kitörésekor elszavalta a Szózatot a Bem-szobornál, s a nemzet jogos szabadságharcát a leverése után sem tagadta meg. Egyik nyilatkozatában az alábbiakat mondta: „Akármilyen jelzőkkel is illették később a forradalmat, gyönyörű volt! Gyönyörű! Olyan, mint mikor kinyitnak egy ablakot. Beáramlik a friss levegő, és mindenki fölsóhajt.” Kebelbarátjával és kollégájával, Sinkovits Imrével együtt évekig teherautó-kísérőként dolgozott, ami hasonló „boldogságot” indukálhatott benne, mint amikor Michelangelo-t a Falanszterben széklábak faragására kényszerítették. A hosszú szilencium után, 1963-ban visszatérhetett a színpadra, ahol robusztus alkata, elementáris tehetsége, sugárzó energiája áttörte a sehonnai bitang törpék nyomorító korlátait, s felszabadult szárnyalása feledhetetlen élményeket nyújtott az arra fogékonyaknak.

Nem rajta múlt, hogy évtizedekkel később nem a csúcspontról vonulhatott vissza, hanem a baljós csillagállásnak, a körülmények végzetes összefonódásának köszönhető, hogy karrierje megroppant. Egyre kevesebb főszerepet osztottak rá, vagy olyan szörnyszülött „rendezői koncepcióknak” kellett volna megfelelnie, melyeket meghasonlás nélkül nem vállalhatott. (Legnagyobb bukása a felújított Othello címszerepe volt, ahol a gonosz Jágó jelentette a pozitív hőst!) Rendkívüli szakmai alázattal az epizódszerepeket is remekül megformálta, de ez a „takaréklángon égés” aligha elégítette ki ambícióit. A régi konzervatív, színész-centrikus rendezők sorra kiöregedtek vagy kikoptak a pályáról, s az őket fölváltó posztmodernkedő, kultúrbugris direktorok önkényes „kísérletezés” ürügyén tönkretették a drámák zömét, fütyülve a szerzők szándékára, s meghamisítva a darabok tartalmát, erkölcsiségét, ill. a szereplők karakterét. Szegény Bessenyei tűrt, amíg tűrhetett, azonban hiába váltogatta az egyes színházakat, kisvártatva mindenütt eluralkodott a destruktív szellem, majd a totális nihil. (Ma már odáig fajultak a dolgok, hogy valamirevaló régi vagy kortárs, pláne nemzeti irányultságú darabot műsorra sem tűznek; csupán a silány középszer tobzódik mindenütt, mondván, hogy „ki kell elégíteni a közönség igényét”. Mintha nem a színház nevelne, s formálná a közízlést, hanem az agymosott, elhülyült emberroncsok fölböffenő „véleménye” lenne a mérvadó.) Mivel már sehol sem találta a helyét, Bessenyei 1981-ben (62 évesen!) nyugdíjba ment. Színházhoz többé nem, de egyes szerepekre még elszerződött, melyek egyre ritkábban követték egymást, egészen 2000-ig. Milyen hitványság, micsoda barbár romlottság fertőzi ott a légkört, ahol egy ekkora formátumú művész fölöslegessé válik?!

Talán a külvilág csábításai miatt, talán az elszenvedett kudarcok és mellőzések következtében, esetleg vérbő természetéből fakadóan Bessenyei magánélete meglehetősen zaklatott és csapongó volt. Házasságai romba dőltek, s futó kalandjai sem elégítették ki féktelen étvágyát. Egyetlen igaz szerelme a hivatása maradt, ehhez képest a barátok és a nők csak halvány árnyékot jelentettek. Végül mégis talált egy olyan feleséget (dr. Élthes Eszter), aki megértéssel, türelemmel, szeretettel bánt vele, s aki mellett lassacskán lehiggadt. Asszonya még könyvet is írt, ill. szerkesztett róla („Férjem, a Komédiás”), melyben megkapó őszinteséggel szól kapcsolatukról s párja emberi-művészi vonásairól. Miután a munkától nagyjából visszavonult Bessenyei, Lajosmizse környékén vásárolt egy csendes tanyát, ahol a város zajától elhúzódva éltek kedvteléseiknek, pl. az állattartásnak és a lovaglásnak. Immár nézőként újra „felfedezték” a színházat; hajlékukból gyakran tettek kirándulásokat Budapestre, vagy a vonzáskörzetükbe tartozó vidéki előadásokra. Utolsó éveiben még adott néhány interjút, s a rádiókba, tévékbe is meghívták egy-egy beszélgetésre, olykor filmjeit is ismét levetítették, ez azonban már csekély vigasz lehetett számára. Bár nyilvánosan soha nem panaszkodott, sőt elégedett, megbékélt ember benyomását keltette (abból viszont nem csinált titkot, hogy elege volt már, s jobb lenne „odaát”), azért valószínű, hogy sok keserűség és harag halmozódott föl benne. Otthonában hunyt el 2004. december 27-én, 86 évesen.

Valahol olvastam egyszer, hogy zseni (géniusz) csak az a tudós, író, festő, zeneszerző stb. lehet, aki eredetit alkot; tehát pl. egy színész (vagy operaénekes, karmester stb.) nem, mivel ő mások műveit dolgozza fel, jeleníti meg, mások utasításainak, elképzeléseinek megfelelve, azaz mozgástere erősen behatárolt. Persze e véleménnyel is vitatkozhatunk, mégis hajlok arra, hogy elfogadjam; azon megszorítással, hogy az előadóművész a saját érzékenységét, tapasztalatait, képességeit felhasználva újrateremti a szöveget (dallamot), vagyis mintegy „fogyaszthatóvá” teszi. A fenti értelemben Bessenyei Ferenc nem volt zseni, viszont azt bátran állíthatom róla, hogy mindazt elérte, ami műfajában elérhető, s a színészet Himalájának legmagasabb csúcsait ostromolta. Akármit játszott, azt tökélyre vitte, a grandiózus hősöktől a legkisebb figurákig. Páratlan eszköztárát, széles hangskáláját, jellemábrázoló erejét, gesztuskincsét, szenvedélyeit, humorát mozgósítva kirobbanó sikereket aratott bármilyen darabban, bármelyik színpadon. Egyaránt kiemelkedőt nyújtott a tragédiákban, a vígjátékokban, a zenés komédiákban, a szavalataiban s a nótaesteken. Roppant népszerű volt mind a közönség, mind idősebb és fiatalabb pályatársai körében. Mindenkit segített, bátorított, tanított, soha nem használt alantas fegyvereket, nem akart senkit háttérbe szorítani vagy ellehetetleníteni. Bízott önmagában, de értékelte mások ügyességét, jó tulajdonságait, tehetségét is.

A színházat egyfajta profetikus igehirdetésnek, vallási és hazafias missziónak is tartotta, ahol a legkiválóbb írók gondolatainak, érzéseinek tolmácsolásával az egész magyarságot lehet gerincességre, erkölcsösségre, a szépség és tisztaság megbecsülésére, a nemzet szeretetére s a szabadságért, függetlenségért vívandó küzdelemre nevelni, még a legocsmányabb bolsevizmus karmaiban is. Hitt abban, hogy céljait megvalósította, hogy szolgálata, alázata nem volt hiábavaló, mert feleletet adott életünk nagy kérdéseire, s katartikus erővel fölmutatta egy jobb sorsra érdemes nemzet méltóságát.

Mostanában aligha születik hozzá fogható színész-egyéniség. De ha támadna is hasonló, vajon mire jutna egy ilyen reménytelen, gyalázatos korban, egy ennyire kultúra-ellenes, elanyagiasodott, lélektelen világban? Éppen ezért holtában is tiszteljük és szeressük Bessenyei Ferencet, aki pompázatos, illatos virágként nyílott a sivatag közepén, s talán ő volt a honi színjátszás legfényesebb csillaga.

HONLAP

Szerkesztői üzenet: Ennek a honlapnak az a célja, hogy Bessenyei Ferenc életéről és munkásságáról teljes, autentikus képet adjon. Mivel a feldolgozandó anyag óriási, a feltöltés évekig is el fog tartani, és olykor előfordul, hogy az egyszer már feltöltött adatok is kiegészítésre vagy helyesbítésre kerülnek. Ezért kérem a kedves Olvasók elnézését és türelmét.

http://www.bessenyei.hu/

Bessenyei Ferenc
Született: 1919. február 10. (Hódmezővásárhely)
Meghalt: 2004. december 27. (Lajosmizse)

FILM:

Lear király (magyar film) (TV-film) színész Lear király DVD
Már egyszer tetszett! (TV-műsor) közreműködő
Szeretlek Ágnes... (TV-műsor) közreműködő
Zsaruvér és Csigavér I.: A királyné nyakéke (szín., magyar krimi, 2001) (TV-film) színész
A templomos lovagok kincse (szín., mb., francia-magyar-port. ifj. filmsor., 1992) (TV-film) színész
Egy diáktüzér naplója (szín., magyar tévéjáték, 1992) (TV-film) színész
A másik ember (szín., magyar háborús filmdráma, 1987) színész
A falu jegyzője (szín., magyar tévéfilm sor., 1986) (TV-film) színész Vetítik: DUNA II. AUTONÓMIA: Csütörtök (Május 5.) 3:00
M2: Vasárnap (Május 1.) 16:10
Vasárnap (Május 1.) 17:15
Vasárnap (Május 8.) 16:00
Vasárnap (Május 8.) 17:05
Csongor és Tünde (szín., magyar tévéjáték, 1986) (TV-film) színész Csongor és Tünde DVD
Érzékeny búcsú a fejedelmtől (szín., magyar dráma, 1986) színész
A nagymama (szín., magyar tévéjáték, 1985) (TV-film) színész Vetítik: M1: Vasárnap (Május 1.) 16:05
M2: Vasárnap (Május 1.) 21:30
Különös házasság (szín., magyar tévéfilm sor., 1984) (TV-film) színész
Szeret-e még? (szín., film, 1984) előadó
A béke szigete (szín., magyar filmdráma, 1983) (TV-film) színész
Elveszett illúziók (szín., magyar játékf., 1983) színész Vetítik: FILMMÚZEUM: Hétfő (Május 2.) 22:55
Mint oldott kéve (szín., magyar tévéfilm sor., 1983) (TV-film) színész
A mérkőzés (magyar filmdráma, 1981) színész
A két Bolyai (szín., magyar tévéjáték, 1978) (TV-film) színész
Fedőneve: Lukács (magyar film, 1977) színész
Galilei (szín., magyar tévéjáték, 1977) (TV-film) színész
A szerelem bolondjai (magyar tévéf., 1976) (TV-film) színész A szerelem bolondjai DVD
Beszterce ostroma (szín., magyar tévéfilm sor., 1976) (TV-film) színész Beszterce ostroma DVD
Labirintus (magyar játékf., 1976) színész
Talpuk alatt fütyül a szél (szín., magyar filmdráma, 1976) színész Vetítik: FILMMÚZEUM: Kedd (Május 3.) 16:35
Szerda (Május 4.) 12:00
Talpuk alatt fütyül a szél DVD
Felelet (ff., mb., magyar tévéf., 1975) (TV-film) színész
Othello (szín., magyar színházi közv., 1975) (TV-film) színész
Volpone (szín., magyar tévéjáték, 1975) (TV-film) színész
Intőkönyvem története (szín., magyar tévéf., 1974) (TV-film) színész
Méz a kés hegyén (ff., magyar tévéjáték, 1974) (TV-film) színész
A Lúdláb királynő (szín., magyar tévéjáték, 1973) (TV-film) színész
Zrínyi (magyar tévéfilm sor., 1973) (TV-film) színész
A lámpás (magyar tévéf., 1972) (TV-film) színész
A tűz balladája (szín., magyar tévéf., 1972) (TV-film) színész
Kísérleti dramaturgia (ff., magyar játékf., 1972) színész
A fekete város (szín., magyar tévéfilm sor., 1971) (TV-film) színész A fekete város DVD
Ágis tragédiája (szín., magyar tévéf., 1971) (TV-film) színész
Egy óra múlva itt vagyok (ff., magyar tévéfilm sor., 1971) (TV-film) színész Egy óra múlva itt vagyok DVD
Képzelt beteg (szín., magyar tévéjáték, 1971) (TV-film) színész
A fejedelem (ff., magyar tévéjáték, 1970) (TV-film) színész
Ítélet (ff., magyar-csehszl.-román filmdráma, 1970) színész
Szerelmi álmok - Liszt (szín., magyar-szovjet történelmi dráma, 1970) (TV-film) színész Vetítik: FILMMÚZEUM: Péntek (Május 6.) 15:00
Szombat (Május 7.) 11:05
Az ember tragédiája (szín., magyar tévéf., 1969) (TV-film) színész Az ember tragédiája DVD
Malva (ff., magyar tévéf., 1968) (TV-film) színész
A koppányi aga testamentuma (szín., magyar kalandf., 1967) színész A koppányi aga testamentuma DVD
Az özvegy és a százados (ff., magyar játékf., 1967) színész
Aranysárkány (szín., magyar filmdráma, 1966) színész
Egy magyar nábob (szín., mb., magyar filmdráma, 1966) színész
Fügefalevél (ff., magyar vígj., 1966) színész
Sok hűség semmiért (szín., magyar játékf., 1966) színész
A helység kalapácsa (ff., magyar tévéjáték, 1965) (TV-film) színész
Fény a redőny mögött (ff., magyar krimi, 1965) színész
Iszony (szín., magyar filmdráma, 1965) színész
Másfélmillió (magyar játékf., 1965) színész
William Shakespeare: Falstaff (magyar film, 1965) színész William Shakespeare: Falstaff DVD
A kőszívű ember fiai (szín., magyar filmdráma, 1964) színész
Ha egyszer 20 év múlva... (szín.-ff., magyar játékf., 1964) színész
Hókirálynő (ff., magyar színházi közv., 1964) (TV-film) színész
Fáklyaláng (ff., magyar tévéjáték, 1963) (TV-film) színész
Pacsirta (ff., magyar filmdráma, 1963) színész Vetítik: DELTA MOZI (4032 Debrecen, Jerikó u. 17. , tel: 52-439-866) Hétfő (Május 9.) 14:00
Pacsirta DVD
Elektra (ff., magyar tévéjáték, 1962) (TV-film) színész
Húsz évre egymástól (ff., magyar játékf., 1962) színész
Alba Regia (ff., magyar játékf., 1961) színész
Napfény a jégen (szín., magyar vígj., 1961) színész
Nem ér a nevem (szín., magyar vígj., 1961) színész
Puskák és galambok (ff., magyar ifjúsági f., 1961) színész
Az arcnélküli város (ff., magyar játékf., 1960) színész
Légy jó mindhalálig (ff., magyar filmdráma, 1960) színész
Virrad (ff., magyar dráma, 1960) színész
Zápor (ff., magyar játékf., 1960) színész
Dúvad (ff., magyar filmdráma, 1959) színész
Kölyök (ff., magyar film, 1959) színész
A császár parancsára (szín., magyar filmdráma, 1956) színész
Hannibál tanár úr (ff., magyar filmdráma, 1956) színész Hannibál tanár úr DVD
Keserű igazság (ff., magyar filmdráma, 1956) színész
Szakadék (ff., magyar filmdráma, 1956) színész
Különös ismertetőjel (ff., magyar filmdráma, 1955) színész
A harag napja (ff., magyar játékf., 1953) színész
Föltámadott a tenger (szín., magyar filmdráma, 1953) színész
Ifjú szívvel (szín., magyar filmdráma, 1953) színész
Kiskrajcár (szín., magyar vígj., 1953) színész
Vihar (ff., magyar filmdráma, 1951) színész
Szép magyar novella (TV-film) szereplő

http://www.port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=2624