Tartalom

Kiss Lajos (ORTUTAY GYULA)

Bevezetés

Bajos azt megmondani, ki a szegény ember. Az-e, aki orrával átírja a földet és mégse boldogul; az-e, akinek nagy családja van, vagy aki nagy nélkülözések között él, szóval ahol nincsen az a van. És vajon aki tud magának egy kis hajlékot szerezni, az már nem tartozik a szegények közé? Hiszen aki biztos állásban van, az is szegénynek mondja magát és méltán. Sokféle szegény ember van. Maga a szegény nép így határozza meg: az a szegény, aki beteg; aki egészséges, az nem szegény. Azt is mondja, hogy szegény az ördög, mert nincs lelke, ami már erkölcsi értékelés. De a nép is megkülönbözteti a szegények közt a nagyon szegényt, akit kócos szegénynek* mond. A hatóság régebben annak adott szegénységi bizonyítványt, aki 200 forintnál többet nem keresett egy évben, ma az kap, akinek napi keresete a szokásos közönséges napszámot el nem éri. Azokról a szegény emberekről lesz itt szó, akiknek sem vagyonuk, sem állandó, biztos jövedelmük nincs, mint ahogy ők mondják, akik más tallajából (tarlójából) élnek. Nem tartoznak ide a pásztoremberek, akik nem tartották magukat parasztnak, a szántó-vető parasztot lenézték, sült parasztnak, bukó (buta) parasztnak mondták.

A szegények legáltalánosabb típusa az, amely tisztességes emberhez illően komoly oldaláról veszi az életet s olyan pályát fut meg, amelyen csakis kitartó munkával, szorgalommal boldogulhat. Az ilyen ember hátát a kemény munka meggörbíti s haját megfehéríti a gond.

A szegények másik típusa az, amely könnyebb végét keresi a dolognak. Csak a törvény szigorától fél, igyekszik azt kijátszani, de legtöbbször rajtaveszít. A könnyen élő embernek olyan a lelkiismerete, mint a parasztgatya, ha akar ja megtágítja, ha akarja összehúzza.

Minden szegény ember a kanászsággal kezdi küzdelmes életét, de nem mindegyik járja végig mind azt a lépcsőfokot, melyekre életkoránál és életerejénél fogva alkalmassá válik. Van, aki holta napjáig kint marad a tanyán; van, aki csak addig, amíg katonának el nem viszik. Nagyon sok be jön a városba lakni, ha megnősül, vagy később, ha egy kis házravalót összegyűjtöget. Bent a városban aztán mint nap számos keresi kenyerét sokféle munkával évszakszerinti és korhoz kötött állandó és bizonytalan ideig tartó különböző foglalkozással és ott, ahova sorsa és igyekezete folytán kerül. Valamint azok se okvetlen mennek lépcsőről-lépcsőre lefele a lejtőn, akiknek nem fűlik a foguk a kitartó, nehezebb dologhoz, mivel némelyik hirtelen nagyot esik, másik meg a neki tetsző magasabb vagy alacsonyabb fokon megáll és ott éli le sohasem nyugodt, izgalmakkal teljes életét.

Írásomban mindenekelőtt a feledésbemenő múltat igyekeztem megörökíteni, de csak annyiban, amennyiben az az élő szájhagyomány által lehetséges volt. A technikai eszközök okozta gyors haladás ma részben vagy egészben meg változtatta azokat a tényeket, amelyeket itt ismertetek. Régen a haladás aránytalanul lassúbb volt, mint ma. Amikor tehát a félszázaddal ezelőtti állapotok rajzát adom, egy olyan népi kultúrát ismertetek, amely századokon keresztül lényegében ugyanaz volt. A múltban a korszerinti különböző foglalkozásoknak jobban megvoltak egymást elválasztó határaik, mint a jelenben. Az egyes foglalkozási ágak ma inkább névszerint vannak meg, mivel bármilyen néven fogadják is meg a cselédet, mindenféle dolgot kell végeznie, ami előkerül, amire sort kerítenek.

A munkámban előforduló adatokat, tényeket kizárólag Hódmezővásárhelyről és annak határából vettem. A kidolgozás során azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy munkám mégsem monográfia, mert a benne feltüntetett vi szonyok nagyjában az egész Alföldön azonos jellegűek.

Ezt a munkámat 1934. évben fejeztem be, megjelenését a mai nehéz könyvkiadás késleltette. A szegény ember életéről szóló munkámat követni fogja a szegény asszony éle te is, jelentős részét már ennek is megírtam. így lesz kerek egész az alföldi szegénység élete.

Lábjegyzet:

* Régen zsírral kenték a hajat, a nagyon szegénynek az ételébe is alig jutott, azért volt kócos.

Nehezen élők

A KISKANÁSZ

A CSORDÁSGYEREK

A BÉRES

A KOCSISBÉRES

AZ IGÁSKOCSIS

A PARÁDÉSKOCSIS

A BÉRKOCSIS

A MALMOSKOCSIS

A MINDENES

AZ UDVAROS

A HÁZŐRZŐ

A KISTANYÁS

A TANYÁSBÉRES

A FELESTANYÁS

A KISFELES

A FUVAROS

AZ EGYLOVAS EMBER

A KISÁRENDÁS

A KUBIKOS

A NAPSZÁMOS

A VÁLYOGVETŐ

A TÉGLAVERÖ

A FALRAKÓ

A KÚTÁSÓ

A TETÉJVERŐ

A SZŐLŐKAPÁS

A SZÖLÖCSŐSZ

A NYOMÁSI CSŐSZ

A KUKORICACSŐSZ

A ZSÁKOLÓ

AZ ÉJJELIŐR

AZ UTCASEPRŐ

A TEHÉNCSORDÁS

A CSÜRHÉS KANÁSZ

Könnyen élők

A JÓFAJTÁK

A BOLTISZOLGA

A HALOTTI PÉNZBESZEDŐ

A LÓCSISZÁR

A LÓNYŰZÓ

A DISZNÓKUPEC

A MARHAHAJCSÁR

A LAJTOS

A VŐFÉLY

A FUNERÁTOR

A HALOTTAS EMBER

A HORDÁR

A GYÜVŐ-MÖNŐ EMBÖR

A PIACI LÉGY

A TÖTTE-ROSSZ EMBÖR

A KÓRINGYÁLÓ EMBÖR

A KÁRTYAPILLER

A DOHÁNYCSEMPÉSZ

A DINNYECSÖSZ

BEFEJEZÉS

A szegény ember élete, akár a munkának élőé, akár azé, aki a könnyebb végét keresi, sok bajjal, gonddal, vergődéssel teljes. Minden napnak meg van a maga terhe, a minden napi falatért meg kell dolgoznia, mindennap meg kel! keresnie azt, mint a madárnak, más-más helyen, más-más munkával. Mindennap új küzdelem, új dolog, különben éhen marad. Csak egy nap ne dolgozzon, már megérzi a háza. Mikor álomra hajtja fejét, még nem tudja, mit ad családjának a következő nap. A testi munka kifárasztja, mely után jól esik a legegyszerűbb eledel is. Senkire sem támaszkodhatik, csak a maga erejére, két karjára. S az ilyennek sok gondja, baja van, mert szögénység: szomorúság. Az örökös gond, baj megedzi a lelkét. Minden napnak megvan a maga élménye. Haszontalan dolgokkal nincs ideje foglalkozni. De éppen sokféle és naponként más-más foglalkozása és környezete következtében lelke olyan finomságokat is felvesz és gyűjt össze, amelyre jobbsorsú emberek nemigen képeseik. Ha öntudatlanul is, nyomot hagy lelkiében a nap feljötte, a naplemente, a búzavetés üde zöldje, arany kalásza, a földimogyoró virága, a pipacs pirossága, az ég tisztasága éppen úgy, mint a sötét felhő nehézsége, a kora hajnal és késő este pírja. A földről az égi mezőre veti szemét. Fölfelé néz, onnan várja az áldást, ahonnan a csapás jön. Sok szenvedés, kevés öröm. A szegény embert a remény táplálja.

A baj sok mindenre elhajtja, amit a távolról nézők elítélnek. A szükség, a nincstelenség sohsem hagyja tétlenül. Az örökös aggodalom maga és családjáért, a csalódások és remények váltakozása figyelmeztetik minduntalan, hogy elbizakodottá ne váljék. A változó események sűrű sorozata, átélése tanítja arra, hogy türelöm köll a szögénységhön.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/

hodmezovasarhely/szegeny_emberek_elete_I/index.htm

Kisbajom (Somogy Vármegye)

Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. A gondolat nagyon finom erőforma, és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Ezt az erőt még nem nagyon lehet mérni, a hatását viszont igen. A pozitív illetve negatív gondolatok megváltoztatják az izmok erejét, a bőr állapotát, amit a műszerek kimutatnak (lásd hazugságvizsgáló). A ház tehát egyéni gondolatok, illetve nagyon erős kollektív gondolatok együttes eredménye. A nagyon erős, régóta működő kollektív gondolat a HAGYOMÁNY. 

Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül "bevált" a magyarság körében. Ha valaki más nép hagyományrendszerét kezdi alkalmazni, annak meg kell ismernie teljes mélységében ahhoz, hogy valóban működjön. 

Az ősmagyarok legfontosabb, szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló. A feng shuit hirdető kínaiaknál a kelet csak a második legfontosabb irány, színük a zöld, állatuk a sárkány. A fehér szín a kínaiaknál a nyugati irányt jelöli, a ló pedig a dél állata. Amennyiben tehát egy magyar térben a fehér színt a nyugati oldal erejének megerősítésére akarja használni valaki, azzal káoszt okoz, mert nálunk évezredek óta a fehér keleti erőt jelöl. Nem beszélve a sárkányról, mely negatív alakja a magyar népmeséknek. 

Az égtájaknak minden népnél fontos szerepük, jelentőségük van. 
A magyar elnevezések sok mindent elárulnak: 
KELET - az ébredést, a megújulást, a feltámadást, jelenti. Keletkezik igénk szintén valami új létrejöttét, megteremtődését mutatja.
DÉL - az éltető energia, feltöltő erő
NYUGAT - a megnyugvásra, pihenésre utal. Energiája összehúz, összetart, körülölel, biztonságot ad. 
ÉSZAK - az éjszakával, a sötétséggel, mozdulatlansággal kapcsolatos. 

A legtöbb régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt,amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak. 
A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája. A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő. 

Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor "Napba öltözik".) Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, elmondták a meséikben, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre. 

Színia 

A képet megosztotta: Ifj Tompó László 
(FB-forrás: Váralja Szövetség-Falusi Hagyományőrzés)

Állhatatosság, szépség, hazaszeretet –

Szegeden is bemutatták a Szeleczky-könyvet

A Délvidék Ház Kft. gondozásában jelent meg Jávor Zoltán Hit és magyarság. Szeleczky Zita élete és művészete című könyve, melynek bemutatójára december 19-én került sor a Szegedi Nemzeti Színházban.

A beszélgetést Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója vezette fel, majd a kötetet Szabó Pál Csaba, a Délvidék Ház ügyvezető igazgatója mutatta be – az esten jelen volt a könyv szerzője, Jávor Zoltán nyugalmazott főiskolai tanár, a művésznő keresztfia is. A Hit és magyarság című kötet a művésznő életművének teljes bemutatása, a Szeleczky Zita életét dokumentáló ritkaságokhoz gazdag fényképanyagot válogatott a szerző. A kötetben mellékletként a művésznő felvételeiből összeállított CD lemez is található.

A Délvidék Ház örömmel vállalta fel a hiánypótló kiadvány megjelentetését – hangsúlyozta Szabó Pál Csaba. Arra a kérdésre, hogy miért vállalkozott a Délvidék Ház a Szeleczky Zitáról szóló monográfia kiadására, elmondta, az intézmény a hármashatár mellett egy új nemzetpolitikai, kulturális küldetés teljesítésére alakult meg. „Új stratégiai elképzeléseket fogunk kidolgozni és kipróbálni a határon átívelő magyar-román, magyar-szerb és magyar-magyar kapcsolatokban. Munkánk alapja az a felismerés, hogy a nemzeti közösségek megerősítése nélkül nincs és nem elképzelhető fejlődés és együttműködés sem a gazdaság, sem a kultúra területén. Ebben az összefüggésben természetesen a magyar és európai kultúra legfontosabb, legeredetibb alkotásainak folyamatos kiadása és minél szélesebb körben történő megismertetése kiemelt feladatunk. Jávor Zoltán tanár úr kiváló Szeleczky-monográfiája ilyen alkotás” – hangsúlyozta az ügyvezető. Hozzátette: Szeleczky Zita élete, színészi és emberi teljesítménye azt üzeni az olvasónak, hogy állhatatosság, szépség és hazaszeretet nélkül nem lehetséges fejlődés, teljesítmény, színvonal és együttműködés a Kárpát-medencében.

Jávor Zoltán a monográfia megírásáról úgy nyilatkozott, Szeleczky Zitát nagyívű pályája a nemzet nagy színésznői közé sorolja őt, ám mivel magyarságmentő misszióját nagyrészt emigrációban és Magyarországról „száműzve” végezte, idehaza méltatlanul kevesen tudnak róla. „Jómagam, keresztfia lévén, számos szép, gyermekkori emléket őrzök róla, melyek szinte köteleztek, hogy a mű megszülessen” – magyarázta a szerző. Arról is beszélt, a magyarság megmaradásának egyik kulcsa mindig az volt, hogy íróink, költőink, előadóművészeink nyíltan sorsközösséget vállaltak a nemzettel. „Ez az utóbbi évtizedek gyalázatos politikája miatt teljesen megszűnt. Pedig ha a nyilvánosság elé kiálló művészek ma nem vállalnak felelősséget a nemzet sorsáért, az egész egyszerűen hazaárulás” – véli Jávor Zoltán. Minthogy Szeleczky Zita életműve mindezidáig feldolgozatlanul maradt, ő vállalta fel a szellemi hagyaték gondozását. A művésznő hangfelvételeiből eddig tizenhárom CD-lemez készült el.

„Feladatunk a mai, példaképek nélküli világban magyar múltunk feltárása és kiemelkedő egyéniségeinek felmutatása, hiszen ’amely nemzet nem ismeri, és nem tiszteli a múltját, annak nincs jövője’. Szeleczky Zita fényes csillag a magyar színjátszás egén, aki tehetségét és szépségét onnan fölülről jövő ajándéknak tartotta egész életében. Nem csevegni, nem félni kell a jövőtől, hanem felébreszteni… Amint ezt ő tette: fantasztikus hittel és elhivatottsággal; az elmúlt évszázadban a nemzet kishúgaként, az emigrációban Dérynéként. A magyar költészet ekhós szekerén bejárta a világot, s a szépséges szülőhaza gyönyörű tájait, csodás emlékeit varázsolta hallgatósága elé, szívvel, érzéssel, megejtő varázzsal, ugyanakkor mély fájdalommal, de soha ki nem hunyó reménysugárral, megrázó erővel, mégis annyi bájjal és szépséggel. Hatalmas ívű pályája tehát nemzeti misszióba torkollott a diaszpórában élő magyarok között. Életének fókusza: a magyarság és a hit szent gondolata. Így lett a kötet címe: Hit és magyarság” – összegzett a szerző.

 

 

+

 

 

Szeleczky Zita

 

 

Életrajz Filmszerepei Színházi szerepek Foto Hanganyagai Kitüntetései Szeleczky Zita Színésznő Született: 1915. április 20. Budapest, Magyarország  Elhunyt: 1999. július 12. Budapest, Magyarország Életrajza: Adatok: 1921 - a Budapesti Gárdonyi Géza elemi népiskolába jár, Horthy Miklós /ma Bartók Béla/ út 27.  1933 - a budapesti Veres Pálné Leánygimnásiumban érettségizik 1937 - elvégezi a színiakadémiát, mint a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd 1936-1941 - a Nemzeti Színház rendes tagja  1939 - Farkas-Ratkó-díj, aranygyűrű  1942 - 43 - a Fővárosi Operettszínházhoz szerződik  1944 elején - a Madách Színházban vendégszerepel  1944 őszén - ismét a Nemzeti szerződteti  1945-ben - elhagyja az országot, a Népbíróság távollétében elítéli  1945 - 1948 - Ausztriában, Olaszországban él  1948 - Argentínába költözik, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepel 1951 - megalapítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat 1956 - Kiáltványa a forradalom mellett, "Üzenet az Argentin Nőkhöz és a Világ Asszonyaihoz"  1962-től - az USA-ban él 1949 - 1984 között - a világ magyar településeit látogatja önálló műsoraival 1973/1974 - ausztráliai turnéja 1983 - megalakul a Szeleczky Zita Baráti kör - USA 1987. július 17. - az USA elnöke, RONALD REAGEN kitünteti 1990-től - hazajár Magyarországra - fellépések, televízió, rádió... stb. 1993 - a Legfelsőbb Bíróság felmenti az 1947-es vádak alól, és teljes rehabilitációban részesíti 1993 - a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetésben részesül 1999 - halála Életrajza részletesebben: Szeleczky Zita életútja pillanatnyilag feldolgozatlan, s ez hallatlanul összetett feladat, ami még mindenképpen várat magára. Könyv eddig róla nem született, annak ellenére sem, hogy sokan sokféleképpen nekiláttak, szóval mindezek ellenére nyomtatásban megjelent életpálya-összefoglaló a mai napig sincs róla. Életútjának áttekintése egy valójában feltáratlan terület, amelyen az első lépéseket tesszük jelen publikációnkkal. Megítéltetése, sok esztendővel a halála után még ma is ambivalens, vannak, akik istenítik Őt, a legnagyobbakhoz sorolják, mások ilyen-olyan oknál fogva meg nem kedvelik személyét. A hazai médiában egzakt és részletes információ nincs Szeleczky Zitáról. A színészkönyvtár oldalain a Művésznő rokona és keresztfia, és egyben szellemi örökségének egyik kutatója, és őrzője vitéz Jávor Zoltán főiskolai tanár összeállítása olvasható, mintegy gondolat-ébresztőül, hogy idővel egyfajta szintézisre, és összehasonlító színháztörténeti tanulmányok létrejöttére sarkalljon. Jávor úr összegző tanulmánya a Szeleczky Zita-hagyatékon alapszik, és a vele folytatott számtalan személyes beszélgetésen, és az elkészült írás hűen tükrözi az Ő odaadó, és sokesztendős feldolgozó és tényeket rögzítő munkáját. A most olvasható publikáció a hatalmas és általa gondosan kartotékolt, rendezett és összegyűjtött munkájának egyfajta sommázata, és ráadásul annak is csupán egy rövidített változata ez a 33 oldal. A mozaikszerű összeállítást Szeleczky Zita életéről vágatlanul adjuk közre, pusztán a szöveg tördelésében próbáltuk az internetes olvashatóságot tartani.   http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/szeleczkyelet.htm

Tempo Párt: kommandósok vitték el a tárgyalóteremből az “apostoli kormányzót”

A titulusokon kívül ebben a történetben semmi sem vicces. December 7-én egy magánvádasnak indult rágalmazási ügy tárgyalásán az eljáró bíró mindenki számára váratlanul előzetes letartóztatásba helyezte, és elmekórtani kényszermegfigyelésre utalta be Borbély Józsefet, a Tempo Párt elnökét, önjelölt “kormányzót”, egykori gyáriparost, rögeszmés igazságkeresőt. A terembe három csuklyás kommandós lépett be, közrefogták és megbilincselték Borbélyt, aki eközben arra szólította föl az ügyészt, hogy „a törvényes állapotot állítsa helyre, és a zugbírót tartóztassa le”. A letartóztatott még a családjával sem tarthat kapcsolatot, és akár egy évig is húzódhat a fogvatartása egy olyan cselekményért, amiért még bűnössége esetén is valószínűleg csak pénzbüntetést kapna.

Tempo Párt: Apostoli Királysággal a tiszta közéletért

Az Apostoli Magyar Királyság honi hatalomátvételéről “már értesítettük Vlagyimir Putyint, valamint az Egyesült Államokat, Barack Obama elnököt” – jelentette ki Borbély József, a Tempo párt elnöke  2011. december 28-án Kecskeméten cirka ötvenfős hallgatóság előtt, majd kormányzói hatalmánál fogva betiltotta a pártokat és felfüggesztette az igazságszolgáltatási rendszert. Mi az a Tempo Párt, és mi köze van mindennek a felszámolómaffiához? A válaszokért Kecskeméten jártunk. Tovább a teljes cikkre

Az előzetes letartóztatás indokaként a bíró az ügyben kirendelt igazságügyi orvosszakértőre hivatkozott, aki szerint az 52 éves, kecskeméti illetőségű Borbély kivonta magát a bíróság által elrendelt vizsgálat alól, holott az „előzményadatok és a vizsgálatban való közreműködés megtagadása alapján egyértelműen fennáll a kóros elmeállapot lehetősége”. Kajtor Gergely bíró így jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott együttműködése, vagyis az elmeorvosi vizsgálaton való részvétele másképp nem biztosítható.

Még különösebbé teszi az indoklást, hogy a bíró a kényszerintézkedést az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetéséig rendelte el, márpedig erre vélhetőleg nagyjából csak egy év múlva kerül sor, míg az elmeorvosi megfigyelésre 30 napot ad a büntetőeljárásról szóló törvény. Tehát ha Borbélyt elmeorvosi megfigyelése céljából vették őrizetbe, akkor a kényszerintézkedés első körben harminc napig tarthat, annak tartamát a bíró nem kötheti az ügydöntő határozat kihirdetéséhez – a másik, kissé abszurd és ijesztő lehetőség, hogy Borbély hosszú, akár az eljárás végéig tartó őrizetbevételére más, a nyilvánosság elé nem tárt okból került sor.

Borbély József előadása egy 2011-es felvételen

Külön pikantériája az előzetes letartóztatást elrendelő határozat érvelésének, hogy Borbély nemhogy megtagadta volna az együttműködést, de annak rendje-módja szerint megjelent a megjelölt időpontban dr. Dombai Gyula igazságügyi orvosszakértő irodájában, de mivel a szakértő nem volt ott, mintegy 20 perc várakozás után népes stábjával együtt távozott. Borbély harcostársa, a jelen perben másodrendű vádlott Minda Zoltán többször kapott úgy idézést a szakértőtől, hogy az a kézbesítés időpontjánál napokkal korábbra szólt.

Az előztes letartóztatás lehetéges indokai közül az, hogy a rágalmazási perben a vádlott a tanúk vagy a bizonyítékok manipulálásával befolyásolhatná az eljárást, bő fél évvel az eljárás kezdete után nyilvánvalóan nem áll meg – akárcsak a másik lehetséges magyarázat, a szökés, elrejtőzés veszélye: Borbély eddig minden idézésre megjelent, mint most is, hisz épp egy bírósági tárgyaláson vették őrizetbe. Büntetőjogászok szerint a gyakorlatban a bíró szinte mindig helyt ad az ügyészség előzetes letartóztatást kezdeményező indítványának – feltehetőleg ebben az esetben is ez történt. Ez azért különös, mert az ügyészség új szereplő az eljárásban: a tavasszal indult rágalmazási per eddig magánvádas eljárásként folyt, ez volt az első tárgyalási nap, amikor az ügyészség képviselte a vádat.

A birodalom visszavág

A tárgyalás után néhány nappal Borbély Józsefet átszálították a Venyige utcai büntetésvégrehajtási  intézetből az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI), azóta az ügyvédjén kívül senki nem tud vele kapcsolatba lépni; az ügyvéd is csak személyesen, telefonálni ugyanis nem lehet. Az ilyenkor szokásos ügymenet szerint Borbély felesége postán elküldte a BVOP központi címére a kapcsolatartói bejelentkezését – ez a feltétele annak, hogy a fogvatartottat a hozzátartozója látogathassa. A levél átvételét tanúsító tértivevény vissza is érkezett a családhoz, ám a levél maga eltűnt, és mire előkerült, az ünnepek közeledtével a büntetésvégrehajtásnál is megállt az élet. Így értelmeszerüen nincs kijelölt kapcsolattartó, vagyis január első hetéig gyakorlatilag senki sem láthatja Borbély Józsefet.

Hogy az IMEI-be szállítása óta addig eltelő közel egy hónap alatt milyen vizsgálatoknak vagy gyógyszeres kezelésnek vetik alá, az vélhetőleg csak utólag fog kiderülni. Már csak azért is, mert egy újabb malőr révén Borbélyt a telefonos kapcsolattartás lehetőségétől is megfosztotta a BV-bürokrácia. A számára telefonálásra, tisztálkodó szerekre és egyebkre átutalt pénz valamilyen okból elakadt a BV bürokráciában: pénz nélkül pedig sem telefonálni, sem vásárolni nem tud. Az általunk megkérdezett pszichiáter szakértő szerint az a stressz, amit a váratlan őrizetbe vétel, az ezt követő hosszú ideig tartó teljes izoláció, illetve a helyzettel kapcsolatos teljes bizonytalanság okoz, adott esetben valóban krízishez vezethet, ami aztán okot adhat a további gyógykezelésre.

Hasonlóképp alakult az igazságügyi bürokráciában az előzetes letartóztatás elleni fellebezés ügye: ezt december 7-én, vagyis Borbély letatóztatásának napján adtak fel, de csak 27-én, vagyis három héttel később iktatta a Fővárosi Törvényszék. A fellebbezés ügyében azóta sem történt semmi, vagyis érdemi döntés itt is csak január első vagy második hetében várható.

Felszámolási eljárások korrupciós kockázatai

Maga az eljárás, aminek keretében a legszigorúbb kényszerintézkedést rendelte el a bíró, a büntetőügyek legjelentéktelenebbjei közé tartozik: Borbély Józsefet a Kossuth Holding Válságkezelő és Felszámoló Zrt. egyik tisztviselője jelentette fel rágalmazásért. Hogy a vád képviseletét a magánvádlótól miért vette át fél év után az ügyészség, azt egyelőre nem tudjuk, a tények sorozatának mindenesetre van egy elég ijesztő olvasata.

Borbély József és Minda Zoltán az ezredforduló zavaros privatizációs és felszámolási ügyleteinek károsultjai. Állításaik szerint az ügyben felmerül a Kossuth Holding felszámolócég büntetőjogi felelőssége, sőt, kutatásaik eredménye szerint ez a felelősség kiterjed az állam számos szervezetére és az igazságszolgáltatás egyes tagjaira is. Ennek következtében ők ketten évtizedes igazságkeresés után mára a magyar állam számos fontos szervével, a közélet volt és jelenlegi képviselőjével perben állnak. Tovább színezi a képet, hogy a korábban Borbély által tulajdonolt, különböző szakértői vélemények által 400 millió és 1 milliárd forint közti értékűre becsült Euro Möbel Line Bútorgyártó Kft.-t felszámolási eljárás keretében a Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter felesége tulajdonában álló Immobil 2000 Kft. vásárolta meg a menekülési ár ötödéért, 80 millió forintért.

(Borbély kálváriájáról bővebben a K-Monitor adatbázisából elérhető cikkekben olvashat. A felszámolási eljárások korrupciós kockázatairól a Transparency International Magyarország 2011-bentanulmányt (PDF) közölt. Problémás felszámolási eljárásokról az msn.mainap.hu oknyomozó cikksorozatában is olvashat.)

Borbély és Minda évek elteltével sem álltak le, sőt, igazságkeresésük hasonló módon pórul járt, felszámolási eljárások során kisemmizett  vállalkozók felkutatásával és bevonásával egész mozgalommá terebélyesedett. Egy ellenük indított jelentéktelen, rágalmazásos büntetőügyben a vád képviseletét a magánvádlótól pedig egyszer csak átvette az ügyészség, majd ezt követően a bíró elrendelte egyikük előzetes letartóztatását. Néhány hivatali eljárási malőr nyomán olyan helyzet alakult ki, hogy az első rendű vádlottat a fellebbezés lehetőségétől de facto megfosztva teljesen szeparálták a büntetésvégrehajtás elmegyógyászati intézményében.

Előzetesbe vágták a sajtóper vádlottját

Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság a nyughatatlan igazságbajnokot, a rablóprivatizációként elhíresült folyamat emblematikus szereplője, azaz a  Kossuth Holding ügyeit immár rögeszmésen kutató Borbély Józsefet egy magánvádas rágalmazási eljárás keretében. Az eset a magyar demokrácia rendszerváltás utáni történetében példa nélküli.A pestisracok.hu cikke.

Hogy ebben az ügyben valóban két magányos harcos küzd-e az állam teljes büntető eszköztárát bevető maffiaszerű csoport ellen, vagy tényleg csak egy kissé túlburjánzó rágalmazási ügyről van szó, azt még nem tudhatjuk. Azonban erre a sok furcsa együttállásra szeretnénk megnyugtató magyarázatot találni, ezért mindent meg fogunk tenni, hogy a felmerülő kérdésekre válaszokat kapjunk. Mindentől függetlenül, maga az eljárás azt mindenképp jelzi, hogy az állam és a vele szemben fellépő állampolgár között még húsz évvel a rendszerváltás után sincs feltétlenül fegyveregyenlőség.

Az eset ismételten rámutatott arra, mennyire visszás helyzetet eredményez, hogy a rágalmazás büntetőjogi tényállásként szerepel a Btk.-ban. Még akkor is, ha az előzetes letartóztatás formai szempontból a jelen ügyben esetleg jogszerűnek tekinthető, az bizonyosan aránytalan jogkorlátozás. A büntetőeljárásról szóló törvény elmeorvosi vizsgálatra vonatkozó szabályainak megfogalmazásakor nyilván egy félőrült gyilkosra gondolt a jogszabályalkotó – miközben a jelen ügyből is látszik, hogy a kivételt nem tűrő szabályok egymásra épülése miként eredményez abszurd élethelyzeteket. Jogi szakértőink szerint az eset legfontosabb tanulsága, hogy mielőbb száműzni kell a büntetőjogból a rágalmazás és a becsületsértés tényállását. Mindez nem jelentené azt, hogy a jó hírnevükben sértettek jogi védelem nélkül maradnának, hiszen a büntetőeljárás helyett polgári perben érvényesíthetnék (akár kártérítési) igényeiket a szerintük hamis állítások megfogalmazóival szemben.

A jogszabályi rendelkezések kuszaságát mutatja, hogy a bíró a büntetőeljárási törvénnyel összhangban a kényszerintézkedést az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetéséig rendelte el, ugyanakkor az elmeorvosi megfigyelésre csak 30 napot ad a jogszabály. Elvileg a 30 nap elteltével a bíróságnak meg kell szüntetnie a fogva tartást, az eset eddigi történései alapján azonban nem lennénk meglepődve, ha ez valamilyen adminisztratív okból nem történne meg. Akkor pedig bizony még vagy egy évig előzetesben lenne kénytelen ülni Borbély egy olyan cselekményért, amiért még bűnössége esetén is valószínűleg csak pénzbüntetést kapna.

Becker András

Tinódi Sebestyén

SOKFÉLE RÉSZÖGÖSRŐL

Sok részögös, hallgassátok erkölcsötöket,
Isten ellen részögségben ti vétketöket,
Mert gyakorta felejtitök ti Istentöket.

Én beszédöm az Noéról kell elkezdenöm,
Az jó bornak meglelését megbeszéllenöm,
Sok rendbéli részögségöt megjelöntenöm.

Bárkájából Noé atyánk mikort kiszálla,
Mindenféle népét, barmát el-kibocsátá,
Ez szép szárazföldön Isten elszaparítá.

Ez időben az szőlőhegy soholt nem vala,
Paradicsomban Isten terömtötte vala,
Paradicsomból az vízezön kihoszta vala.

Sőt egy magas hegyben szőlő megmaradott volt,
Az Noéhoz közel szőlő gyükerezött volt,
Meleg nyárban szőlő fővel szépön termött volt.

Találá meg egy bakkecske, szép voltát látá,
Gyömölcsét megharapálá és megvidula,
Szép szakállát igen rázá, magát hagyigálá.

Igen hamar kihozatá Noé, hogy hallá,
Kis kertében béhozatá, elplántáltatá,
Oroszlánvért és majomvért hamar hozata,

És disznóvért és kecskevért ő kerestete,
Szőlő tövét mindezökkel megőtöszteté
Ő az vizét megszereté, soká terjeszté.

Nagy vígan vesszőjét Noé elültetteté,
Kapásokkal mívelteté, hordót töltete,
Egy kedvében az jó borban Noé köppente.

De lám, Noé az jó bortúl megrészögödék,
Szertelenül ruhájával ő elaluvék,
Az kisebbik fiátúl, Kámtúl megmevetteték.

El-kiméne, attyát Noét bé sem fedözé,
Két báttyának: Semnek, Jáfetnek aszt megbeszéllé,
Egy palásttal az két báttya hamar fedözé.

Az Noénak szemérmére ők sem nézének,
Visszanézvén, tisztösségöt attyoknak tevének,
Némikor Noé felserkene, hogy kimenének.

Kárát vallá ennek az Kám ő magzatiban,
Mert eszt Noé mind megérté, lőn nagy haragban,
Megátkozá Kámnak fiát ő nagy búában.

Nám, az Kámnak öregb fia Kanaán vala,
Sem, Jáfetöt az vén Noé áldotta vala,
Hogy őnékik az Kanaán éltig szolgálna.

Ifjak erről tanulhattok, mint atyátokat
Tisztöljétök, hallgassátok ti anyátokat,
Hogy rejátok ne vegyétök az ő átkokat.

Isten Noét vénségében kivötte vala,
Ötven héján ezör esztendég éltette vala,
Világszerte az ő magvát elsokasítá.

Részögösök megércsétök ti rendötöket,
Az bor miá külömb-külömb természettöket.
Oroszlánvérben kik részesök, mongyák ezöket,

Bátor szívök, mint Sámsonnak, igen erősek,
Bajviadalt vitézökkel semminek vélnek,
Józanulván, ha rákelnek, bokrot keresnek.

Az majomnak természeti igen játékos,
Mit mástúl lát, aszt műveli, oly igen okos,
Ő vérében aki részes, olyan játékos.

Tehetségöt részögségben sokat késértnek,
De nagy sokak erejökben csak szégyönködnek,
Kik amaszt es elszalasztják, táncban elesnek.

Oly rút férög disznó-férög ő állattyában,
Ő bársonyát nem kímélli, hever az sárban,
Ő vérében az ki részes, hever az sárban.

Részögösök kecskevérben az kik részesök,
Mert kecskéknek természetök, tombolnak, szöknek,
Magasságra felugordnak, kosul öklelnek.

Bémerülnek az bormarók sok tombolásban,
Kecske módra felszökésben és nagy sok táncban,
Részögségben sok gonosság lészön az táncban.

Alázatos, békességös egyik részögös,
Az második csak garázdás és oly versönyös,
Imádkozik és bűnén sír harmad részögös.

Negyedfélék apróságot igen kívánnak,
Ötödfélék dúlnak, fosztnak, oly igen lopnak,
Hatodfélék csak hallgatnak, mert megnémulnak.

Hetedfélék igen bölcsek, mint Damján lova,
Részögségbe veteködnek az hit dolgába,
Szentírásból semmitudók ők józanságba.

Nyolcadféle részögösök vannak udvarba,
Vitésségök, bölcseségök nincsen magokba,
Nyalánk hálót ők tanultak az ő dolgokba.

Nyelvesködnek, ők csácsognak úrasszony előtt,
Mit kívöl hallnak, aszt beszéllik úrasszony előtt,
Soknak ejtnek nagy bánatot baráti előtt.

Nám, az urak asztalokhoz azért ültetik,
Eszös népek az asztalnál csúfnak ítélik,
Mert csúfságát az asztalnál sokan mevetik.

Nem kell akkor hegedülni, lantot pöngetni,
Szép dolgokat krónikákból nem kell zöngeni,
Csalfa biró mert ott csácsog, aszt kell hallgatni.

Az csélcsapás többet használ az vitésségnél,
Hízölködés, csúfolkodás lantnál, énöknél.
Társim, ezzel se gondoljunk, igyunk jó kedvvel!

Gondban esik, elaluszik az kilencedik,
Az bor szagát ő megérzi, ha elkerülik,
Ott feltekint, az pohárért igen morgódik.

Igen eszik az tizedik, virrattig iszik,
Nagy gazdagnak véli magát tizenegyedik,
Az hásárton mindent elveszt tizenkettődik.

Száguldásval lovát veszti tizenharmadik,
Megsiratja kárát másnap, megjózanodik.
Mind virrattig elbúdosik tizennegyedik.

Olyak vadnak, gyaloghidat meg sem találnak,
Az híd mellett, hipp! az sáron általgázolnak,
Lábok nékik négy is vagyon, vélnéd baromnak.

Meg sem mosdik borzas fővel tizenhatodik,
Az konyára, az pincébe ottan béesik,
Ha meglátod mint Markalfot, bolondoskodik.

Ez es nem jó részögségbe ki vereködik,
Jámbor házasát, jó szolgáját kik sziggyák, verik,
Meg is ölik, részögségbe néha történik.

Hogy megércsed il részegös tizenhetedik.
Tíznyolcadik az jó borban mindaddég iszik,
Rókát szaggat, száját törli, ű esmég iszik.

Sokak vannak részögségben, sokat ígyérnek,
Tűlök kérik, józanokban teccik mérögnek,
Nevet vesznek, mert űt mongyák hazug agebnek.

Az huszadik szolgálatját igen ajánlja,
Szükségkorán ha meglelöd, aszt elhallgatja,
Il barátot, atyafiat minden utálja.

Gondolkodnak bornemiszják, igen hallgatnak,
Részögösök mit csácsognak, aszt mosolyogják,
Hogy bölcsebbek ők volnának, mind azt alítják.

Az bor szaga ő fejöket ott általhatja,
Csácsogását, felszökését minden meglátja,
Asszonyoknak az szebbikét táncban kivánnya.

Bormegiszják nékik vannak mikor akarják,
De az álnok fösvénségért ők bort sem isznak,
Mikor isznak, erkölcsöket jóvá sem hagyják.

Az kik urak, asztaloknál sokan ravaszak,
Súg, hogy félön az vendégöt hogy bolondíccsák,
Ű magának lágy italját félig iktassák.

Az asszonyok, szép lejányok nagy gyengén élnek,
Az asztalnál ők sem esznek, nagy fittyel élnek,
Maga még reggel szép sölt kappant ők elnyeltenek.

Ezöst kannácskát az pincébe eligazítnak,
Regtől fogva kit éfélig meg sem száraztnak,
Két rossz tálat ők zörgetnek, szöknek, tombolnak.

Sőt ők gyakran ablakokban hogy hímöt varrnak,
Rejtökhelről borosedént ők előrántnak,
Egyet-kettőt akasztalnak, ők esmég isznak.

Vénasszonyok, jaj szegényök, ők is kullagnak,
Setét herre, bort ha kapnak, eltoszogatnak,
Az leányok ha ellopják, igen kogyognak.

Utálják az jó bort az nagy tömlőjű dajkák,
Tejök jűjjön, bort ha kapnak, gyakran kortyantnak,
Az gyermökön elalusznak, néha megfojtják.

Vén szakállú hopmestörök mikor köppentnek,
Ott csácsognak és mint lehet, tombolnak, szöknek,
Az asszonyok, szép leányok azon mevetnek.

Jó bort kérnek, ha nem adnak, igen zúgoldnak,
De ha jó bor palaszkjokban, ők danógatnak,
Szakállokat borzogattyák, ők esmég isznak.

Ímé elrejtősztenek volt az vígságtevők,
Lantosok és hegedősök, kiknek bor lelkök,
Csak borért is elzörgetnek néha szegényök.

Gyorsan köppent, még idején békeni magát,
Szunnyad, véti ő nótáját, vonszja az fáját,
Meg is ütik, néha történik, bottal az hátát.

Székön ülő sok tolvajok, lesnek piacon,
Nagy morgással átkozódnak szenes fazekon,
Alól gyujtják, fölyül ontják az bort akkoron.

Árujokat olcsón veszik, nagy drágán mérik,
Néha ifjak alutt szénbe puskaport rejtik,
Az fellobban, Valkó vidékét elpörzsölik.

Az kannácska meg sem szárad, rejtökbe tartják,
Nagy gyakorta jól köppentnek, fart igazgatnak,
Onnat hazól férjök éhöznek, szoméhoznak.

Gondoljátok részegesök ti vétketöket,
Melyekbe megbántottátok ti Istentöket,
Il erkölcsnek, részögségnek vessetök véget.

Az bort Isten nagy jó végre nékünk terömté,
Mértékletösségvel véle élnenk engedé,
Józanságval minden őtet szépön dícsérné.

Bátor igyunk az jó borban, jó kedvet vegyünk,
Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne véccsünk,
Ha külömben cseleködünk, lelkünkben veszünk.

Az ki szörzé, neve Sebestyén, szoméhságába,
Nyírbátorba ezörötszáz és negyvennyolcba,
Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában.

https://www.youtube.com/watch?v=zGyVZOunVAg

Nem akartam kiárusítani a poénjaimat

• Stöckert Gábor - INDEX online

Az egyik legnépszerűbb magyar standupos, Bödőcs Tibor kiszáll az RTL Klub Showder Klub című műsorából – adta hírül nemrég a humorista rajongói Facebook-oldala. A döntés okairól és a magyar stand up helyzetéről kérdeztük Bödőcsöt, aki a színpadon Hrabalt és Proustot idéz, de azt vallja, hogy egy jól elhelyezett bazmegnek is van létjogosultsága a szövegben.

Fotó: Huszti István

A „diplomáciai” jelzővel enyhíteni próbáltam a dolgot, az iszapbirkózással pedig jelezni, hogy a stand up is tagadhatatlan konfliktusokkal jár, mint minden alkotótevékenység. Én mindig is nagy lázadó voltam, pedig nem élvezem, a fodrásznál még sosem mondtam, hogy túl meleg a víz, de vannak olyan konfliktusok, amiket vállalnom kell, hiába viselnek meg engem is. Próbálom a minőséget védeni, azt akarom, hogy minél jobb legyen a műsorom, és ehhez sajnos néha nemet kell mondani.

A visszatérő konfliktus, hogy milyen gyakran lépjek fel, egy városban, a rádióban, vagy a tévében. Én ezt mindig próbálom korlátozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ugyanis a hozamkorlátozásban hiszek, ennyi azért ragadt rám a temérdek boroscímkéről. Pilinszky is erről beszél: „Nem az a fontos, hogy a madár hányat csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.” Az is lehet, hogy egy kicsit túltaktikázom a dolgot, túl óvatos vagyok, de egyelőre a visszajelzések engem igazolnak.

Azt mondod, a műsor érdekeit véded – a kilépéssel tehát azt jelezted, hogy bajod van a műsor színvonalával?

A saját szövegemről beszélek. Nem a kontextussal volt bajom, hanem azzal, hogy hányszor kerülök képernyőre. Véges számú poén jut eszembe, és ha túl sokszor vagyok a tévés műsorban, akkor kiárusítom a poénjaimat, nem marad az élő fellépésekre. A fő csapásirány az utóbbi, a művházas, színháztermes, klubos fellépések világa, a tévében a kész, „vágásérett” anyagokat adtam, adom el. Ez rólam szól, a többieket nem nekem kell értékelnem. Kitermelődött pár remek humorista egy-két év alatt, ekkora országban, ennyi idő alatt, ez jó. Örvendjünk!

Hány kezeden tudod megszámolni őket?

Mivel nem vagyok asztalos, egy kezemen. De én nyilván máshogy hallgatom a humoristákat, mást figyelek meg, máshogy hallom a hatásokat a mondataikban, amiket én lopásnak, ötlettelenségnek is érezhetek, de lehet, hogy a néző nem annak érzi. Vannak titkos favoritjaim, vannak, akiken csodálkozom, hogy ki mernek állni, de főleg a saját szövegemmel foglalkozom, elég gondom van azzal is. A stand up sikerének a titka az lehet, hogy a „kismesterek” előadásában is rengeteg munka van, és ezt a nézők érzik. Az más kérdés, hogy ez a munka kinél mennyire hatékony.

Ha szerinted ilyen kevés jó humorista van a műsorban, mégiscsak gondod lehet a

színvonalával.

Nem a többiek színvonala fájt nekem, elsősorban, hanem inkább a sajátomért aggódom. Az egyik nagy csapdája lehet a stand upnak, ha a fellépő a hamis sztereotípiát nem megkérdőjelezi vagy felülvizsgálja, hanem esetleg erősíti azt, és így az általánosítások hullámain szörföl. Arról is beszélni kellene, hogy ezek a sztereotípiák nem biztos, hogy igazak.

Minden szereplő saját magáért felel, és minden embert ítéljünk meg saját maga teljesítménye alapján. Viszont az igazságtalan, amikor engem összemosnak olyanokkal, akikkel nem értek egyet. Amikor valaki olcsó cigányos – vagy rendőrös, nős, szlovákos, és még sorolhatnám – sztereotípiákra építve járatja le a műfajt, az rám is rossz fényt vet, mert rossz humoristának lenni, ha a többség olyan dolgokat mond, amikkel nagyon nem értek egyet. És nem állítom, hogy én ezeket a csapdákat mindig el tudom kerülni! Nem valamifajta problémafelvetést gátló politikai korrektséget kérek számon, mert a pc-t is ugyanúgy kritizálni kell, meg kell kérdőjelezni, le kell rántani róla a képmutatás leplét, szerintem. És ezzel vázoltam is a következő negyven évem szerény céljait.

Voltak emiatt személyes konfliktusaid is?

Nem nagyon, mert jellemzően azokkal beszélgetek erről, akikkel egyetértek. Úgy éreztem, nem ellenségesek velem, és most a kilépésnél is ez volt az élményem. Az RTL Klubtól sem haraggal váltunk el, csak rájöttünk, hogy máshogy képzeljük el a műfajt, és nincs értelme olyan kompromisszumot kötni, amiben egyikünk rosszul érzi magát. Persze, kockázatos a dolog. Hoztam én már pár kockázatos döntést az életemben, például amikor 2008-ban kiszálltam a Dumaszínházból, vagy amikor először megnéztem Fásy Ádámék Mesterhármasát: „I did it my way.”

A szerződésed a műsoron kívül mire terjedt ki? Beleszóltak például a fellépéseidbe vagy
esetleges reklámszereplésekbe?

Nem. Az a bizonyos bankreklám mindenkinek a saját döntése volt, én – meg a Kőhalmi! – abban azért nem vettem részt, mert úgy éreztem, hogy a hitelességem többet ér. Nem hiteles, ha reklámozod a bankot, és utána húsz perc múlva arról beszélsz, hogy a lakáshitel milyen szívás. Nem hiteles az sem, ha az ember a celeblétre panaszkodik, és közben részt vesz celebkeltető műsorokban.

Ha már említed Kőhalmi Zoltán kollégádat, ő kapott egy önálló estet az RTL-en. Nálad nem volt szó ilyenről?

Részletekről nem beszélhetek, sőt arról sem beszélhetek, hogy erről nem beszélhetek. Az interjú korábbi részében már válaszoltam.

Nemrég volt az első magyar roast. Mi a véleményed erről a műfajról?

Nem egy rossz formátum, de szerintem minél szellemesebben kell űzni, a feleslegesen vulgáris és egyszerű, öncélú poénok nélkül.

Amerikában minden roast tele van öncélú, vulgáris poénokkal...

Lehet, de Amerika nem azt jelenti, hogy: „minden, ami jó.” Persze a stand up történet
legnagyobbjai ott működtek. Meg nálunk a Hofi.

Követed az amerikai stand upot?

Pár éve kezdtem el, ahogy fejlődött az angoltudásom, pontosabban, ahogy a magyar feliratok sűrűbbek lettek. Nagy kedvenceim George Carlin, Russel Peters, Bill Hicks.

Ők is elég vulgárisak tudtak lenni.

Lehet vulgárisnak lenni, de kreatívan. Ahogy például Tarantino káromkodtatja a szereplőit, na, ott minden fucking a helyén van. Pintér Béla színdarabjaiban is minden bazmeg ragyog. Szerintem egy káromkodó humorista miatt nem lesz több bazmeg a közbeszédben, hanem ő úgy reagál, amilyen a közbeszéd, bazmeg! Meg kell hallgatni a késői Hofit, ő is sokat durvult, mert a nyilvánosság is durvult, durvul.

Carlin és Hicks erényeit pedig főleg abban látom – ami szerintem a stand upnak már a legmagasabb szintje –, hogy ők már nemcsak történeteket mondanak, hanem hangosan gondolkodnak. Pajor Tamás – már az 1.0-ás Pajor Tamás – mondja a Rocktérítőben, „a rock and roll, az nem egy tánc”. A stand up pedig nem csak viccek mesélése vagy történetek összefűzése, hanem közös gondolkodás a közönséggel. Carlin sokszor felvetett valamit, akár vulgárisan, a nagyérdemű pedig nem is tudta, mi fog abból kisülni, felhördültek, mozgolódtak, zsibongtak. Aztán Carlin szellemesen körüljárta a felvetést, és máris látható lett, hogy ez az ember gondolkodik.

És nem is kell egyetérteni ezekkel a gondolatokkal, pár dologban én sem értek egyet Carlinnal, de a felvételein látom, hogy a gondolkodás szabadságáért küzd, és ez tetszik. Kisebb-nagyobb benzines kannákat hajít a Felvilágosodás pislákoló tábortüzére. Emellett a szakma csínját-bínját is nagyon tudta ám George, mert a humoristánál az alapszolgáltatás, hogy megröhögtet! Szóval nem az unalmas okfejtések mellett teszem én itt le a garast. Ott van például a Monty Python, a humor Olümposzának örökös lakói. Ők az egész élet abszurditását feldolgozták filozofikus és elementáris szkeccsekkel. Jó lenne ilyen nagy dolgokról, ilyen egyszerűen, ilyen viccesen, ilyen ötletesen beszélni.

Az elköszönő üzenetedből úgy tűnt, hogy nincs kész terved a közeljövőre – azóta kitaláltad, hogyan fogsz működni?

Ötleteim vannak, de még nem konkretizálódott, miként fognak ezek megvalósulni. Fel kell vennem majd az új önálló estemet valahol, és valahogyan megosztani. Van egy rajongói oldalam a Facebookon több mint 140 ezer követővel, nyilván őket is mozgósítani lehetne. Egy dvd sem kizárt, bár az ugye múlt századi dolog, így nem ez a fő irány. A tévés szereplésekről sem mondtam le, valahol majd látható leszek, előbb-utóbb. Még körvonalazódik a dolog, addig járom az országot, és Pesten a Corvin Dumaszínházban vendégművészként továbbra is fellépek, havonta többször is.

Említetted a YouTube-ot, amin rengeteg, nem legálisan feltöltött videó van rólad. Harcolsz ez ellen?

Az elején még próbáltunk harcolni, de reménytelen, hidrafej-effektus van az internet világában. És nem is egyértelműen negatív ez a jelenség, mert a YouTube révén gyorsan megismertek minket; ami jó, azt körbeküldik, és végső soron az a célunk, hogy minél több emberhez eljussunk. Igaz, nem legálisan, de nem nyavalygok.

Ugyanakkor ott a probléma, hogy tudom-e olyan tempóban kitalálni a poénokat, hogy ne érjenek utol a nézők. Amikor nem voltak kereskedelmi csatornák meg internet, és Hofi egy évben egyszer volt a tévében, mindenki azt az egy alkalmat várta. Most jobban szét van aprózva a dolog; ahogy Ady mondja, minden egész eltörött. Nehezebb eljuttatni a műsort a nézőkhöz, mégsem tudjuk tovább használni, amit elmondunk – mert ami a tévében lement, az már fent van a YouTube-on, azt már nem mondhatom többet. Egyébként most már a YouTube-bal is lehet valamilyen megállapodást kötni, ennek is éppen most nézünk utána.

Bödőcs Tibor

Bödőcs Tibor 2001 óta foglakozik stand uppal, eleinte szülőfalujában, Búcsúszentlászlón, illetve a környező falvakban lépett fel. Hamarosan a Zalából Budapestre költözött, ahol az ELTE magyar szakán tanult, és később diplomázott. 2004-ben lett a Dumaszínház tagja, ahonnan négy évvel később kilépett, és önállósodott. 2004 óta a Rádiókabaré állandó munkatársa, kétszer nyert Bon-bon díjat, 2010-ben megkapta a Karinthy-gyűrűt. A Showder Klubnak a műsor 2008-as indulása óta oszlopos tagja volt, többször is ő konferálta fel kollégáit. Nős, egy gyereke van.

A Zalában kezdtél falunapokon, alapítványi bálokon, aztán Pesten a Dumaszínház révén gyorsan népszerű lettél. Milyen zökkenőkkel ment ez a váltás?

Nem volt az olyan gyors, volt idő akklimatizálódni a különböző szinteken, és még csak a hegy lábánál járunk, remélem. Nem járt különösebb gonddal, hacsak nem azzal, hogy megismernek az utcán. Ez ugyanis nekem nem célom, nem fürdőzök az ismertségben, nem is kedvelem, de elfogadom, hogy ez a szakma ezzel jár. A bányászok meg szenesek lesznek. Az ismertség anyaggyűjtés szempontjából is problémás lehet, ha nem tudsz természetes helyzetekben élni. Ez például Búcsúszentlászlón nem jelent gondot.

Szülőfalud lakói gyakran szerepelnek a műsorodban, néha név szerint – ők ezt hogy viselték?

Büszkék rá, nem volt még sértődés. Sőt, most volt a harmincadik születésnapom, külön kaptam egy webkamerás videóüzenetet a szentlászlói kocsmából. Ott ült az all stars válogatott, a drímtím: Bandi bácsi, Köpör Pista, Jenő, Kasza Pista meg Ferus, mintha a Nemzetközi Űrállomásról jelentkeztek volna be, és üzentek nekem – ha meg lennének sértődve, nem üzentek volna. Vagy mást üzentek volna.

Az anyaggyűjtést hogyan kell ezt elképzelni? Kimész a városba egy diktafonnal?

Nem, mindent próbálok megjegyezni, feljegyezni, ha van rá mód, amíg ki nem tudom próbálni az új megfigyelést. Persze néha elfelejtem ezeket, de vannak fekete doboz típusú barátaim, már nem emlékszem kik, akiknek sokkal jobb memóriájuk van, mint nekem. Van természettudományos érdeklődésű barátom, akad bölcsész, költő, szobafestő-mázoló, tüzépes, matematikus, zenész, még humorista is, meg a Pepe, és ez fontos az anyaggyűjtésben: velük beszélgetve kerülnek megfelelő hívószavak és címkefelhők a fejembe. Mert olvasni amúgy főleg szépirodalmat olvasok.

Igen, ez látszik a poénjaidon is. Proustot, Hrabalt idézel – így akarod művelni a közönséget?

Nem, egyszerűen csak az érdeklődésem átszivárog a poénokba is. Lehet, hogy azért tűnik fel ennyire, mert a stand up nagyon populáris műfaj, mindenféle ember található a közönségben. Egyébként így is eléggé visszafogom magam, tudnék többet hrabalozni meg proustozni, mándyzni, ottlikozni, csehovozni, de a színpad törvényei többet nem bírnak el. A kedves nézők röhögni jönnek, nem dupla irodalomórára.

Mi a helyzet a politikai humorral? Volt már olyan helyzet, hogy egy ilyen poénod nem
mondhattad el?

Nem volt ezzel soha gondom, sem a Showder Klubban, sem máshol. Még. Olyan anyagom van, amit a tévében nem mondtam el, a rádióban meg sem próbálnám, de most például a gerilla hadviseléssel tudom majd közölni.

Fotó: Huszti István

Milyen a viszonyod a régi humoristagenerációval, Fábrival, Nagy Bandóval?

A hazai stand up Fábry csehszlovák szöszmöszmackójából bújt elő. Az ő holdudvarából indult az egész Dumaszínház. Sinkó örül, ha megyek a Kabaréba, Farkasházy és Sándorgyuri is mindig elismerően nyilatkoznak rólam, szóval a viszony jó. Amikor mi, fiatalok, felbukkantunk, voltak páran, akik ellenérzéssel fogadtak minket, mások meg, mint például Nagy Bandó és az említettek, támogattak. És Bajor Imivel is ittam már. Főleg persze a Dumaszínházas kollégákkal találkozom, mivel fellépünk együtt, sőt néha civilben is koccintunk.

Szeretnél egész életedben a humorból megélni, és nyugdíjas korodig humorista lenni?

Vannak erre példák, Hofi meg Carlin... ja, és Molière. Az embereken múlik, hogy meddig léphetek fel, hiszen ők veszik a jegyet, ők tartanak el. Ha meglesz bennem még a kétely és a bizonyítási vágy, lesz mondanivalóm, és úgy érzem, hogy az engem foglalkoztató témákat újra és újra meg tudom közelíteni vicces módon, akkor igen, szeretném egész életemben ezt csinálni. Mert nekem ez flowélmény, ez okoz nagy örömöt: kitalálni, formálgatni a poénokat, aztán elmondani.

Standup-műhelyek

Négy fontos standup-műhely létezik Magyarországon. A Dumaszínház élő fellépésekkel foglalkozik, a Showder Klub az RTL standup-műsora, vannak standup-műsorok a Comedy Central csatornán is, és ott a Rádiókabaré, ami elég régen beengedte már a stand upot a bohózatok, jelenetek közé. A műhelyek között elég nagy az átfedés, Bödőcs is ír például a Rádiókabarénak, és ott is fel szokott lépni.

„Végzem, amit végeznem kell, amit végeznem jó és illő,

mert a bennem lévő nyugalomérzés igazolja, hogy helyes úton járok.

Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék, mint egy mustármagocska,

hogy hegyeket mozdíthassák vele.”

(Wass Albert)

Bunyevácz Zsuzsa: Vidd hírét a Magyaroknak!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=hxmR-54I4RY#!

BEMUTATKOZÁS

TÚLÉLÉSI KÉZIKÖNYV ELVÁLT ANYÁKNAK
(ALEXANDRA, 2007)

„Nos, kedves sorstárs, most, amikor hirtelen szembesültél azzal, hogy férjed egy más nővel kezdi újra az életét, így egyedül kell felnevelned gyermekeidet, és háromszáz kilométeres körzetben egyetlen egy valamire való facér férfi sincs, aki nem hogy feleségül venne, de legalább esténként felhívna és annyit mondana, hogy aludj jó drágám, szóval most, amikor a gyerekek már lefeküdtek, de te nem tudsz aludni, mert csöpög a WC, holnap ki fogják kapcsolni a telefont, mert már megint nem fizetted be a számlát, a legkisebbnek óvodai évzárója lesz, de nem volt időd elmenni fodrászhoz és egyébként sincs egy rendes ruhád se...szóval most, amikor elfog a düh, és azt mondod, hogy azért is végigcsinálom, jobb ha mindjárt az elején tisztába vagy azzal, hogy baromi nehéz lesz. Minden csepp erődre szükséged lesz. Ezért született meg ez a könyvecske, hogy segítségével be tudd osztani az energiádat, hogy túléld az elkövetkező évtizedeket. Amikor is végre nagymama leszel...és kezdheted az egészet elölről...”

A SZENT GRÁL ÜZENETE
AZ ELTITKOLT MAGYAR VONATKOZÁSOK
(ALEXANDRA, 2007)

„A Szent Grál kifejezés hallatán sokan bizonyára egy ragyogó, szent kehely képét látják maguk előtt, amit talán Jézus használt az utolsó vacsorán, vagy vérét fogták fel benne, amikor a keresztfán függött. Mások számára ez a legendás Bölcsek köve, vagy ez az a smaragd, amely Lucifer koronájából hullott ki… és még folytathatnánk a felsorolást. Lehet azonban, hogy a Szent Grál csak ezek egyike. Vagy talán mindegyike. De az is lehet, hogy valami egészen más. A Szent Grállal kapcsolatos számtalan elképzelés egyvalamiben mindenképpen egyezik: e misztikus „valami” isteni eredetéhez nem férhet kétség.

A Szent Grál mibenlétével kapcsolatban a XX. században új elmélet született. Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln a The Holy Blood and the Holy Grail című könyv írói megdöbbentő felfedezésre jutottak: szerintük egyrészt Jézus és Mária Magdolna kapcsolatából születtek leszármazási sora, másrészt valamifajta titkos tudás, bölcselet. Ugyanakkor Laurence Gardner, a neves családfakutató, a Genesis of the Grail Kings című, szintén nagysikerű könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a szent vérvonal elején többek között a bibliai Nimród áll, aki viszont a néphit és a középkori krónikáink szerint a magyarok mitikus ősapja. Ezekből a megállapításokból több döbbenetes következtetés is adódhat: például ha Szent Grál valóban Jézus szent vérvonalát jelenti, akkor annak évezredekkel Dávid, a zsidók királyának születése előtt, Nimródtól kellett indulnia, valamint ha bármifajta egyetemes tudásforma rejlik benne, akkor az Nimród népéhez köthető.

Van-e ezeknek a feltételezéseknek valamilyen reális alapjuk? Bunyevácz Zsuzsa a neves külföldi szerzők által felvetettek alapján, újságíróként, közös nyomozásra hívja az Olvasót. Elsősorban nem arra kereste a választ, hogy mi is az a Szent Grál, hanem annak eddig kevésbé kutatott, Kr. e. 1000 előtti és Jeruzsálemen kívüli vonatkozásaival foglalkozott... és a „hivatalos” állásponttól merőben eltérő következtetésre jutott például az utolsó vacsora kelyhével, a Torinói lepellel, a szabadkőművesség eredetével vagy például a holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatban.

Aligha találhatunk jobb mottót e könyvhöz, mint a László Gyula szavait: „…aki azt mondja, ,így volt’, az magamagát csapja be (és az olvasót), aki azt mondja: ezért és ezért így lehetett, arra érdemes odafigyelni!”. Egy nem tudományos – bár tudományos alapossággal megírt – izgalmas és olvasmányos könyvet tart kezében az olvasó, aki a szerzőhöz hasonlóan, valószínűleg laikus az érintett szakterületeken. Bunyevácz Zsuzsa úgy próbálta megoldani ezt a nehézséget, hogy a szakemberek megállapítására hagyatkozva, a logika eszközével élve készteti közös gondolkodásra az érdeklődőket.”

AZ ÚJ VILÁGREND TÍZPARANCSOLATA
AVAGY A SZENT GRÁL ELRABLÁSA?
(ALEXANDRA, 2009)

„Régi igazság, hogy a történelmet a győztesek írják. Az emberek mindig is próbáltak magyarázatot találni a történelmi eseményekre, napjainkban azonban úgy tűnik, egyre többen akarnak hitelesebb képet kapni annál, mint amit az iskolákban tanítanak, vagy amit a főáramlatú média sugall. Bunyevácz Zsuzsa – nem lévén történész - csupán arra vállalkozott, hogy összegyűjtsön egypár talán kevésbé ismert adatot, tényt, megpróbáljon rávilágítani néhány olyan összefüggésre – különös tekintettel a magyarokkal kapcsolatban -, amelyeket nem gyakran emlegetnek. Az olvasó mindezek segítségével bepillantást nyerhet a történelmi események hátterébe, az így kialakított kép azonban meglehetősen különbözik attól, mint amit a „győztesek” állítanak.

„Nem tudunk a magyarokon, illetve őseinken, ragozó nyelvű rokonainkon kívül másokat felmutatni a világban, akik a Szent Grál összes megnyilvánulási formájához kötődnének valamiképpen, legyen az például valamifajta ősi bölcselet, mágustudás, amely eredete a vízözön előtti időkre vezethető vissza” – írta a Szent Grál üzenete című nagysikerű könyvének utolsó fejezetében. A magyarság feladatát egy sumir himnusszal jellemezte: „Országok országa, Törvénytudás népe, Napkelet s Nyugat közt a Világnak fénye. Nagy a Te nemzeted, nagy a te végzeted, oly messze magasztos, hogy föl sem érheted…”

Részben e gondolatmenet folytatásaként írta meg újabb könyvét, amely az őskortól napjainkig követi nyomon a történelmi eseményeket. Az emberiség aranykorában még harmóniában éltünk a természettel, a szent Univerzummal és kivétel nélkül mindenki a Szent Grál birtokosa volt. Hosszú utat kellett megtennünk, amíg „üzlet lett az egész világ”, amíg eljutottunk oda, hogy a GDP alapján ítélnek meg minket és a szabadpiac az imádat tárgya. Lehet, hogy útközben elvesztettünk valamit? Talán éppen a Szent Grált?

Ma a világ három leggazdagabb emberének együttes vagyona nagyobb, mint a legszegényebb fejlődő országok hatszáz millió lakósának összes évi jövedelme. Vagy: a világ kétszáz leggazdagabb emberének az együttes vagyona ezermilliárd dollár, ugyanakkor a napi egy dollárból élők száma 1,3 milliárd. És miközben egyesek sokmilliárd dollárt forgatnak a tőzsdéken és képesek arra, hogy egy ország gazdasági stabilitását megingassák, addig harminchatezer gyerek hal meg naponta éhínség miatt… Ez lenne az Új Világ rend? Néhány pénzember uralma az egész világ felett? Ha valóban épülőben van egy új világ, akkor az csupán a véletlen műve? Vagy igazuk lehet az összeesküvés elméleteknek, amelyek közös lényege szerint létezik egy szorosan együttműködő csoport, amely a világuralom elnyerése érdekében tevékenykedik, és e titokban dolgozó csoportok képesek nemzeteket, birodalmakat elsöpörni, háborúkat, forradalmakat kirobbantani?

Ha valóban épül az Új Világrend, akkor nekünk mi a szerepünk benn? Áldozatai vagyunk vagy bűnösök? Vagy éppen az a küldetésünk, hogy visszahozzuk az aranykor szemléletét?”

A SZENT GRÁL KERESÉSE
2012 – ÚJ KORSZAK HAJNALA?
(ALEXANDRA, 2011)

„Valószínűleg az emberek döntő többsége nem gondolja, hogy 2012-ben tényleg véget érne a világ, ugyanakkor egyre többen érezik, fordulóponthoz érkeztünk. Válság válság hátán, szellemi zűrzavar uralkodik mindenütt, nem tudni, kiknek higgyünk, alig van fogódzó. Egyre többen gondolják úgy, az élet nem merülhet ki csupán a létfenntartásért vívott küzdelemben, kell lennie valami végső célnak is. Egyre többen nem akarnak belenyugodni abba a tudományos magyarázatba, hogy létünk csupán egy véletlen „baleset” következménye, és egyre többen szeretnék tudni, mi végre vagyunk is a Földön. 

Bunyevácz Zsuzsa megpróbálta párhuzamba állítani a természettudományok és az ősi és a szent iratok némely megállapítását a világegyetem keletkezésével és működésével, az élet kialakulásával és az ember származásával, illetve történetével kapcsolatban, hátha találni valami közöset bennük, ami talán fogódzót nyújthat, és segíthet megoldani a modern kor problémáinak egy részét, meghatározni helyünket a világegyetemben, és az élet értelmére és lényegére is nyújt valamiféle magyarázatot. De arra is választ keres, elképzelhető-e, hogy a maják, illetve az évezredekkel előttük élő, nagy műveltségű kultúrák olyan tudás birtokában voltak, aminek mi már nem vagyunk? Talán csupán véletlen-e, hogy az ősi kultúrák többsége úgy képzelte, folyamatosan visszatérő ciklusokban működik a világ? Véletlen-e, hogy több kultúrában is azt tartják, az emberiség a távoli aranykor után egyre inkább „elsötétült”, és jelenleg a legsötétebben, a vaskorban él, ami után aztán minden kezdődik elölről? Ha nem is lesz vége a világnak, lehet, hogy valóban egy új korszak kezdődik? És az milyen lesz? És mi a mi szerepünk ebben az időszakban? Vajon befolyásolhatjuk a jövőnket?

Vajon a tudományos magyarázatok elegendők-e a világegyetem megértéséhez, vagy szükségünk lehet-e esetleg másfajta megközelítésre is? És ami talán ennél is fontosabb: boldogabbak vagyunk-e a tudományos magyarázatoktól, vagy esetleg hiányzik valami más is? A nyugati ember világnézetére a racionális megközelítés jellemző, világunkat csupán biológiai, kémiai vagy fizikai, mechanikus folyamatok összességeként írjuk le, ez által pedig éppen a lényegtől, az élet misztériumától vágtuk el magunkat. Nem kellene újra megteremteni ezt a kapcsolatot?”

"...Petőfi versein nőttem fel, nem gyöngült szeretetem, tiszteletem a költő iránt soha, akkor sem, amikor már kutatóként verseit elemeztem, belső formájának verstani - ritmikai - metrikai jellemzőit vizsgáltam. A költő halálát tényszerűen már aligha tisztázható rejtélyként kezeltem, csodát ebben a tekintetben sohasem vártam, de a csodára nyitott maradtam. Minden határozott állítás e rejtélyre nézve akarnokoskodásnak tekintettem, egyértelmű, világos tény nélkül nekem minden részérv érdektelen maradt... 

1989 nyarán már tetőztek Morvainak és társulatának eredményei. Várjuk meg a végét, mondtam magamban, bízva a barguzini ásatások tárgyilagosan szakszerű, tudományos értékelésében. A legendák, a néprajzi érdekességű hagyományok...nekem semmit sem jelentett, állítások voltak csupán, egy hosszú mese epizódjai. A hírekre azonban figyelgettem, mert mint említettem, nyitott voltam e kérdésben akár a csodák számára is... 

...Morvai Ferenc saját bizottságot alakított, a Petőfi-kutatásban ismeretlen nevek jelentek itt meg. Rangos, neves archeológusok, antropológusok azonban akadtak, élükön Kiszely Istvánnal és Szabó Gézával, s mivel a kimondott cél a barguzini sírok megbolygatása volt - ahol ilyen-olyan érvek alapján Petőfi sírját lehetett keresni - számomra izgalmassá vált a munkálkodás, ami addig legfeljebb csak érdekes volt: remény látszott arra, hogy egy különös legenda hiteles véget fog érni, akár pozitív, akár negatív lesz is az eredmény. Jó volt hinnem, hogy nem Morvai és nem más laikusok fogják eldönteni a feltárt csontokról, Petőfi hamvai-e. 1989 - a történelmi csodák éve - nálunk újratemette Nagy Imrét, 1956 elsőszámú mártírját, eltemette Kádár Jánost, Nagy Imre egyik közvetett gyilkosát, készülődhetünk Petőfi megtalált testének újratemetésére is. Mondom magamban, én erre el nem megyek, mert a lapokban közölt fenntartásokban is van valami. Tisztességes szakember ilyen horderejű ügyekben cask a maradéktalan, százszázalékos tényeknek adhat hitelt. A többi reklám, tömegpszichózis, akármi - ez pedig akár bajt is szülhet. Tetszett természetesen Morvai egyenes beszéde: elismerte mindenkor az abszolut bizonyossághoz való egyetemes emberi jogot.. Tett is érte, sokat tett. Külföldi, nemzetközi hírű szaktekintélyeket fogadott a vizsgálatokhoz, de megette a fene az egészet, hiszen közismert, hogy pénzért, érdekért minden megvásárolható. Egyértelmű volt már ekkor előttem, hogy az az esztelen sajtóháború, ami egyrészt Morvai és társulata, másrészt az Akadémia, névszerint pedig Fekete Sándor között kibontakozott, minden tekintetben méltatlan.... 

...Értettem az Akadémia viselkedésének alapját, a kételyt is. Az Akadémia helyesen látta, hogy országos felvonulással dísztemetést rendezni a Barguzinban elhúnyt Petőfinek addig nem lehet, amíg a megtalált csontokról végérvényesen be nem bizonyosodik, hogy valóban Petőfiéi. Morvai lelkesült, finalist hévvel, kétely nélkül sietett a temetéssel, az Akadémia megokoltan mondott nemet. Az Akadémia köréhez tartozó hangadók azonban már a kezdettől kialakított gyalázkodó,hitelrontó hangnemet vitték tovább, gondolván, hogy a jónép világosan látja: fölveszik a Morvaitól dobott kesztyűt. Morvai és köre is fútta a magáét. S aztán, ahogy ez lenni szokott, mocsárba verték magukat. Mindkét fél - mindkét szélsőség - hitelét vesztette. Magamban erkölcsileg úgy ítéltem meg a dolgot, hogy nagyobb vesztes az Akadémia. Meggyőződésem, hogy a tárgyilagos, nyugodt vita tekintetében a két fél között kialakítható négy változat közül a legrosszabb jött elő: az egyik fél sem volt ehhez méltó. Holott hiszem, hogy akár az egyik fél fegyelme is elegendő let volna az emberi hangnem érvényesítésére. A stílusválasztás hibája természetesen várható amatőrtől és amatőröktől, alig elviselhető professzionistáktól. Morvaiéknak a korrekció esélye sem adatott meg... 

...Morvai elszánta magát a végső vizsgálatra, szerintem is a leginkább hitelesre: vegyenek csontmintát Petőfi szüleitől, testvérétől, vegyenek mintát Petőfi megmaradt hajszálaiból. Állami huzavona, aztán az Akadémia elzárkózott. A végső érv, ha jól hallottam, az volt: ennyi idő után nem létezik hiteles bizonyítás. - Lehet, mondom én, e dologban abszolut laikusként, dehát ezzel kellett volna kezdeni. Jobb állapotú csontokat álmunkban sem remélhettünk, tehát az ügyek legelején ki kellett volna jelenteni: kár minden szóért, forintért, fillérért, hiszen testmaradványok hitelesen nem azonosíthatók. Akkor nyilván Morvai is megértette volna, hogy ha nem is személyi igazolványt, de mindenképp tárgyi bizonyítékokat kell keresni, nem pedig csontokat. A hivatalos argumentáció látványos szerkezeti tévedése: el nem hangzott előszóból let a végszó. Úgy látom, hogy a nemzeti közvélemény előtt minden homályos. Morvai gyanús, mert pénze van és keményen célratörő, netán gátlástalan. Az Akadémia meg mintha presztízsharcot vívna, Morvai lejáratása fontosabb, mint a Petőfi-rejtély megoldása. A mintavétel megtagadása szerintem súlyos akadémiai hiba. E minták a mai technika mellett századokig konzerválhatók, akkor is meg kellene tenni, ha Morvai nem kérné. Mert itt is érvényes a mondás: ki tudja, mit hoz a jövő... 

Az Akadémia szóvivői a Magyar tudományt testesítették meg, egy kézen meg lehet számolni azokat, akik nyíltan más véleményről szóltak, ha az Akadémia minősített szakemberei voltak. Holott az Akadémia szóvivői többször veszekedtek, mint érveltek, sokszor hamisan csúsztattak, olykor bizony, hazudtak is. A hivatalos magyar tudomány mintha minden eszközzel Morvai diszkvalifikálását szolgálta volna. Kilógott a lóláb. Nem a Petőfi-rejtély volt a tét. Morvai és társulata a siker biztos tudatában mutatott rá a hivatalos huncutságokra, miközben amatőr magabiztossággal ment bele a csapdába: a százfejű sárkánnyal kellett hamarosan küzdenie. Ebben aztán Morvaiék is felhasználtak minden eszközt,csúsztatást, túlzást, olykor bizony hazugságot is. Dokumentumok úsztak-kúsztak jobbra-balra, el-eltünedeztek, előbukkantak, ismét lábuk kelt és így tovább. Felesleges, elkeseredett küzdelmek dúltak a felek közt a cél szempontjából jelentéktelen témák körül, fontosabb volt már az, hogy Fekete Sándor győz-e vagy Morvai Ferenc, mint az, hogy Petőfi csontjai hol nyugszanak... 

...1989 júliusa körül, a nyári szünidő nyugalma s a történelmi, birodalmat elsöprő forgószél látványa közben meglátogatott közeli tanítványom, Balogh Ernő. Szóba hozta a sajtóban harsogó Petőfi-ügyet. Mondtam neki, hogy én úgy vagyok ezzel az egésszel, aki hallván Balajti kultuszkodásáról, ezt mondta: jó, jó, de hol vannak a versek? - Közben én is hallottam a rádióból, hogy állítólag két orosz nyelvű vers létezik, amelyekről orosz irodalmárok el tudják képzelni, hogx a fogságba vetett Petőfi írta. Mondtam Ernőnek: én ezeket a verseket meg szeretném nézni. Ernő magyar-orosz szakot végzett, eddig még ő sem olvasta ezeket a verseket, de mondta, hogy mint Aczél György embere Pesten, jó ismerőse Fekete Sándornak is - éppen most készül az akkor még mindig, de már cask éppenhogy Szovjetúnióba, bizonyos 49-es dokumentumok megtekintésére, így megpróbálja a két vers szövegét hazahozni. Én magam Petőfi verselésének, e belsőszerkezeti témának beható kutatásával sokat bíbelődtem, feleségem orosz szakos tanárnő, keveset ugyan, de magma is értettem valamit az orosz nyelvhez - igen részletes verstani elemzésnek vetném alá a verseket. Mindez csupán azért volt nekem érdekes, mert időnként a Fekete-Morvai-csatározásokban is felbukkant a versek kérdése. A csontok ügyéhez persze semmiképp sem kapcsolódik, az alapos metrikai vizsgálat azonban kizárhatja a versek témáját az érvelésből, gondoltam ekkor. Mert el sem tudtam képzelni, hogy Petőfi-jegyek jöjjenek elő az elemzés során. Balogh Ernő felesége, Stébel Éva hozta el 1989 augusztusának végén a Bajkál-publikáció xerox-másolatát, Feleségemmel, Együd Évával nyomban nekiestünk. Amikor kiderült, hogy művészi orosz nyelvűség jellemzi a művészi finomságú két költeményt, nyomban telefonáltam Ernőnek: ezeket a verseket bárki írhatta, kivéve Petőfi. Számomra ugyanis mindkét vers a feltételezett fogságba-esés keserves bánatát sugározta, a versek keletkezése így mindjárt 1850 körülinek látszott, az pedig, hogy ily rövid idő alatt megtanulta volna a számára addig ismeretlen nyelvet bárki, józanul nem lehetett számításba venni. Balogh Ernő annyit mondott: természetesen ez volt a várható eredmény. 

Engem azonban a metrum nem hagyott nyugodni. Néhány nap múltán kész voltam a metrikai descriptióval, hamarosan megtaláltam Petőfi költészetében a közvetlen közeli és a közeli két párhuzamot is (Véres napokról álmodom..., Az utolsó ember), majd különös, unikális verselési és motívumbeli azonosságokra figyeltem föl. Megint fölhívtam Balogh Ernőt, mondtam neki, hogy megfordult a helyzet, némi túlzással azt merem mondani, hogy ezt a két verset senki más nem írhatta, cask Petőfi. Ernő elhűlt. Szeptember végén megjelent egy rövid dolgozatunk(feleségemmel közösen szignáltuk), óvatos címmel: Két orosz nyelvű vers Petőfi Sándorról. A helyi rádió is hírt adott róla, mint a Hajdú-Bihari Napló cikkéről. 

Balogh Ernő azt ígérte, hogy az érvek bővebb kifejtését tartalmazó hosszabb tanulmányomat közli a Kritikában, amelynek ekkor már főszerkesztője volt. Három hét alatt két dolgozatot készítettem a témából. A leghosszabb végül a Hevesi Szemlében jelent meg, némi kiegészítéssel, a rövidebb sose jelent meg, ezt szántam ugyanis a Kritikának, mivel a tanulmány mellé kerültek volna az orosz nyelvű versek a metrikai leírással és - esetleg - méltó magyar fordításuk is. Én kértem Balogh Ernőt, hogy a kíváló magyar műfordítót, Rab Zsuzsát nyerje meg erre. Három dolgozatot készítettem összesen: a legrövidebb megjelent a Hajdú-Bihari Naplóban, a középső jelent volna meg a Kritikában, de sose jelent meg, a harmadik 1990 elején látott napvilágot a Hevesi Szemlében, Pesti István ajánlkozása után. Sem a Népszava, sem a Hitel, sem a Magyar Fórum nem vállalta a közlést, mert gyorsan híre terjedt, hogy a Kritikától, Balogh Ernőtől megvontam a közlés jogát. Ennek rövid előtörténete: 

Telefonon tárgyaltam Balogh Ernővel, készséges volt a közlést illetően, s hitelesen jelezte, hogy nagy vitára számíthatok. Megegyeztünk a cikk méretében. A kézirat személyes átvételét 1989 okt. 14-re, szombatra igérte az immár főszerkesztő úr. Pár nappal korábban elküldtem cikkem fő adatolásának jegyzékét Ernőnek, kérve, hogy figyelmesen nézzék meg Fekete Sándorral, akit különben Petőfi életrajzának kutatásáért korábban magam is becsültem. Kettejük meggondolt véleménye komolyan érdekelt. - Eljött a szombat, Ernő megérkezett. Szokása szerint egy üveg egri bikavért tett az asztalra, amiből - szokásomtól eltérően - magam is ittam egy pohárral. Ernő elolvasta a cikket, komoran maga elé nézett, aztán kategorikusan kijelentette, hogy a két orosz versben semmi sincs, ami Petőfivel kapcsolatba hozható. Szinte dadogva kértem, hogy legalább a Véres napokról álmodom egyértelmű rokonságát ne tagadja a Mecstü-vel, ami egy iskolás gyerek számára is nyilvánvaló lehet. Végül kelletlenül bólintott. Eszmecserét nem folytattunk, levélbeli érveimet mintha el sem olvasta volna Balogh Ernő. Jelezte, hogy cikkemhez szerkesztői kommentárt fűz. Nyeltem egyet s ezt mondtam neki: Ernő! Ezt a cikket vagy közlöd minden komentár nélkül, a vitát a következö számokra bízva, vagy ne közöld. Végül fölállt a székről, fogta a cikket, elvitte, jelezve, hogy hát akkor komentár nélkül fogja kiadni. A méltó fordításra is kísérletet tesz. - Kegyetlen hangulatba kerültem.. Iszonyú munkatempó végén, megdöbbenve a két versből áradó mélység láttán, a szakmai igazság elementáris erejének tudatában vártam egykori tanítványomat, aki tőlem tanulta Petőfit, hogy egy alapos, kedves beszélgetésben érveljünk egymás mellett vagy egymás ellen. Ehelyett érkezett egykészületlen, kelletlen, bántóan értetlen ember, érvek nélkül. - Másnap vasárnap volt, szerény reggeli után nyomott hangulatban tébláboltam, s amikor megszólaltam, csak gurguláztam. Jobb oldalam erősen zsibbadt, fél arcom eltorzult. Intettem a feleségemnek, hogy hívjon telefonon orvost. Gutaütés, egyértelmű.(Agyérszűkület, agyi infarktus) Az idegklinikára vitt a mentő engem, aki ráadásul 1950-től cukorbeteg vagyok. Nehezen, de még másnap karmolásztam egy rövid levelet Balogh Ernőnek, mondván, mi történt velem, de ne okolja magát, régi betegségem a fő indok... - Ernőtől jó két hét után kaptam egy szokványos, segítő szándékot, együttérzést kifejező levelet. Ekkor már az Idegklinikáról a Kenézy-kórházba kerültem, új cukorbeállításra. Az idegklinikai jó kezelés nyomán már lábadoztam, gyengén már beszélni is tudtam, arcom helyreállt. Sem Ernő, sem felesége nem látogattak meg egyszer sem. A Kenézy-kórházban november elején éppen az éjszakai inzulin-adagra vártam, amikor telefonhívás érkezett. Balogh Ernő értesített nyugodt, kimért hangon: ha van rádióm, hallgassam a 22 órát követő pár percet, a Petőfi-cikkről lesz szó. - Amikor Kulcsár István azzal kezdte, hogy Nem kell Petőfit magyarra fordítani - tudtam, hogy alantas játék következik. Kulcsár és Balogh Ernő felváltva álltak ki ellenem. - Kibírtam. Még este telefonáltam feleségemnek, hogy mondja vissza Balogh Ernő látogatási tervét is, vonja vissza a cikk közlési jogát is azzal, hogy küldjék vissza a cikket. Nem elemezgetem a fentieket, akiben szív és lélek működik, minden bizonnyal megérti, miért nem találkoztam azóta egykori tanítványommal. - Kórházi ágyamban Petőfit olvasgattam, a két orosz vers szempontjából összehasonlítást végeztem, nem minden eredmény nélkül."