Kis keresztem, hol szereztem? Magyar irodalmi díjak 7. rész.
"... benső önállásom sérelmének látszata nélkül, felülről sem fogadhatom el e kitüntetést..." (Arany János)
Háromszor futottak neki a méltóságok Arany Jánosnak - hogy sikerrel jártak-e, kiderül irodalmi díjakról szóló Nyáry Krisztián-sorozatunk 7.részéből:
" A belügyminiszter és a kultuszminiszter személyesen kereste fel lakásán a költőt, hogy rábeszéljék: fogadja el a legmagasabb állami kitüntetést, amelyet korábban visszautasított. Báró Wenckheim Béla és báró Eötvös József 1867. június 22-én zarándokoltak el az Akadémia épületébe Arany János szolgálati lakásába, - ez volt a harmadik próbálkozásuk, hogy meggyőzzék a Magyar Királyi Szent István Rend kiskeresztjének vonakodó kitüntetettjét. A legmagasabb magyar kitüntetést még Mária Terézia alapította az első magyar király emlékére, s 1764 óta több mint ezren vették át az aktuális Habsburg uralkodótól a nagy- vagy kiskeresztet. A rendjel korábbi birtokosainak soraiban találunk szövetséges királyokat, diplomatákat, politikusokat, az udvarhoz hű arisztokratákat, de költőt egyet sem. Az a kevés polgári személy, aki a kitüntetésben részesült, automatikusan bárói címet is kapott. Arany János nem csak származása, hanem politikai múltja miatt is kilógott a rend tagjai közül. A két miniszter mégis azért ment el hozzá, mert óriási politikai jelentősége volt annak, hogy Arany a kitüntetés díjazottja legyen. Ha Petőfi barátja, a nemzet költője elfogadja a két héttel korábban magyar apostoli királlyá koronázott Ferenc Józseftől a rendjelt, azzal jelképesen is lezárul a 48-as magyarok és a bécsi udvar kiegyezése. A Szent István Rend és Arany személye egyaránt szimbólum volt. 1850-ben ugyanis az udvarnak tett szolgálataiért a forradalmat vérbe fojtó Haynau is megkapta a kitüntetést. Hét évvel később a megbékélést kereső Ferenc József Budára látogatott, és mások mellett Arany Jánost is ki akarta tüntetni. Cserébe csak egy üdvözlő verset várt volna el az udvar. Arany ekkor visszautasította a kitüntetést és megírta A walesi bárdok című balladát. Bár a vers csak 1863-ban jelent meg, mindenki tudta, hogy mi a véleménye a költőnek a császári kegy elfogadásáról. Éppen ezért volt fontos a kiegyezést létrehozó politikusoknak, hogy az időközben az Akadémia titkárává és a Kisfaludy Társaság igazgatójává lett Arany – lényegében a magyar értelmiség nevében – jelképesen is megbékéljen az uralkodóval. A kitüntetéssel kész helyzet elé akarták állítani, biztosak voltak benne, hogy a kiegyezést és Deákot támogató költő utólag nem fog botrányt csinálni, ha neve megjelenik a kitüntetettek között. Ilyesmi azonban már akkor sem maradhatott titkokban, Arany valahogy megneszelte a tervet, és azonnal levelet írt barátjának, a kultuszminiszterré lett Eötvös Józsefnek. „Nem tudom mi benne igaz, de pár nap óta erősen beszélik, hogy számomra fejedelmi kitüntetés készül. Valami rendjelt emlegetnek. Ha még lehetséges, múljék el tőlem e pohár! (…) Azt sem tudom, mi következménye lenne, ha én e fejedelmi legfensőbb kegyet magamtól elhárítanám: de úgy érzem, hogy helyzetemben e következményt kellene választanom inkább. Értem én, s hálásan elfogadom az eszmét, hogy ez által az irodalom azon ágának legfensőbb figyelemben és buzdításban részesítése a czél, melynek én is igénytelen munkása vagyok: de sem ez irodalom nem fogadna el engem képviselőül sem én magamat annak nem tartom.” Eötvös már másnap saját kezűleg írt levélben válaszolt: „Neked jogodban áll e rendjelt nem hordani, s ezt alkalmasint tenni is fogod, de azt visszautasítani, ahhoz bizony, barátom, nincs jogod. Nemcsak a fejedelem iránti tiszteletet, de más érdekeket sértenél meg, melyek bizonyosan ép úgy szíveden fekszenek, mint bárkinek. Kérdezz erről bárkit, kérdezd Deákot...” Eötvös levele azon a napon érkezett, amikor Arany neve megjelent a kitüntetettek névsorában a hivatalos közlönyben. A költő azonban kitartott amellett, hogy visszaadja a díjat. Eötvös, aki maga is a rendjel új kitüntetettje volt, ekkor kereste fel először személyesen barátját, de nem tudta meggyőzni. A helyzet botránnyal fenyegetett. Arany másnap a kitüntetésekért felelős belügyminiszternek is levelet írt immár a legszemélyesebb érvekkel. Tudja, hogy a kitüntetés a magyar irodalomnak szól, de „a legélénkebb contrastot képezi, mintegy kivesz saját énemből, s életemet önmagával meghasonlásba ejti (…) benső önállásom sérelmének látszata nélkül, felülről sem fogadhatom el e kitüntetést.” E levél után határozta el a két miniszter, hogy közösen próbálják jobb belátásra bírni a költőt, elutasítása negatív politikai következményeit ecsetelve. A hatszemközti megbeszélés eredményét Wenckheim miniszter másnapi leveléből ismerjük: Arany nem költőként, hanem az Akadémia titkáraként, tehát nem magánemberként, hanem hivatalos minőségében elfogadja a kitüntetést, bárói címet nem kap mellé, a rendjelt pedig soha nem fogja viselni. A belügyminiszter nem akarhatta tovább feszíteni a húrt, így ünnepélyes ceremónia helyett a lovagkeresztet egyszerűen a levélhez mellékelve postafordultával küldte el a költőnek. Arany érzéseit A csillag-hulláskor című ironikus versfüzérben örökítette meg: „Járnak hozzám méltóságok, / Kötik rám a méltóságot: / Megbocsásson méltóságtok, / Nem érzek rá méltóságot.”
Nyáry Krisztián
p.s.:
Arany János: Epilogus
Az életet már megjártam
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam:
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irigy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely:
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe',
S hány reményem hagyott cserbe'!...
Az életet már megjártam:
Mit szívembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom:
Benne én s kis családom.
Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak:
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már nyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
LAST_UPDATED2
Rabló ritterek, senkik cselédje
2010. november 11. csütörtök, 21:49
Ady Endre SEREGESEN SENKIK JÖNNEK
Minden semmirevalónak, Gácsnak, svábnak és zsidónak: Grádics adatott: Itt alant már csak egyedül Maradok...
Sürög a vad, magyar élet, Még a némák is beszélnek S uccám ellepik S bárki taknyost egy bősz iram Fölrepit.
Seregesen senkik jönnek, Megrabolnak, elköszönnek Gúnnyal, szabadon, Mi bennem gyült, mindenkié. A vagyon.
Mind a szépet, amit hoztam S ami új, nagy, átkozottan Sok, pazar ige: Úri, léha nullák raja Söpri be.
Álmagyarok s jöttment népség S címeres, ronda cselédség S nagyúri nagyok: Ez időben, itt, valaki: Én vagyok.
Új igéim tán nem hatnak, Rossz frigyesim elhagyhatnak S nőhet a fülem, De nem lesz itt semmi, soha Nélkülem.
*
Ady Endre A TAVALYI CSELÉDEKHEZ
Árpáddal jött, magyarul élt, Anjouknál kopját nem törött, Tán török előtt megfutott S hamar koldusra vetközött. De érteni mindig tudott, De magyarul mindig tudott S tán tépetten és nem hősön, De tisztán adott át a Jelennek Engem az én ősöm.
De jött egy kóbor ivadék, Rabló, szerencsés ritterek Népe, akiknek sarj-során Ma tán zsandár-miniszterek Tobzódnak az Idő torán, Igazi magyarság torán. Ma gróf-sorban ők diktálnak, De vannak, kik még emlékeznek S ha kell, ki is állnak.
Én, koldus jobbak gyermeke, Miként ezer éve, tavaly, Testvéremül elfogadom, Ki tiszta ember és magyar. S a nyavalyásnak nem adom, Mert gróf, jobbomat nem adom. Mondják csak, hogy ők nem értnek, Ne is értsenek grófi senkik, Tavalyi cselédek.
Kirabolt, szegény, kis magyar, Kitárul a felé karom, Kit magyarrá tett értelem, Parancs, sors, szándék, alkalom. Magyar Sors jósoltat velem: Grófok nem jöhetnek velem, Egy-két harcot most már állunk, De új értelem, új magyarság Lesz most már minálunk.
LAST_UPDATED2
Hit és tudás - tudomány
2013. január 06. vasárnap, 07:44
Egy (állítólag) valós, megtörtént beszélgetés leirata:
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki: Prof: - Hiszel Istenben? Diák: - Teljes mértékben, uram. Prof: - Jó-e Isten? Diák: - Természetesen. Prof: - Mindenható-e Isten? Diák: - Igen. Prof: - A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm? A diák hallgat. Prof: - Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten? Diák: - Igen. Prof: - Jó-e Sátán? Diák: - Nem. Prof: - Honnan származik Sátán? Diák: - Istentől? Prof: - Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban? Diák: - Igen. Prof: - A bűn mindenhol jelen van, nemde? Diák: - Igen. Prof: - És Isten teremtett mindent. Így van? Diák: - Igen. Prof: - Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol. Prof: - Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye? Diák: - Igen, uram. Prof: - Tehát, ki teremtette mindezeket? A diák nem felel. Prof: - A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent? Diák: - Nem, uram. Prof: - Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet? Diák: - Nem, uram. Prof: - Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről? Diák: - Nem uram, attól tartok nem. Prof: - És mégis hiszel benne? Diák: - Igen. Prof: - A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam? Diák: - Semmit. Nekem „csak” HITEM van. Prof: - Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul. Diák: - Professzor úr, kérdezhetek valamit? Prof: - Persze, kérdezz csak. Diák: - Professzor úr, létezik-e a hő? Prof: - Igen. Diák: - És létezik-e a hideg? Prof: - Igen. Diák: - Nem, uram, téved! Nem létezik!
Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik. Diák: - Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA. Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani. Diák: - És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség? Prof: - Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség? Diák: - Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde? Prof: - Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember? Diák: - Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás. Prof: - Hibás? Meg tudod magyarázni, miért? Diák: - Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van? Prof: - Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen. Diák: - Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram? A professzor megrázza a fejét. Diák: - Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor? Nagy zajongás támad az osztályban. Diák: - És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát? Az osztály nevetésben tör ki. Diák: - Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: - Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen. Prof: - Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam. Diák: - Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!
A diák neve Albert Einstein volt.
LAST_UPDATED2
TÜKÖR MOGUL
2013. január 05. szombat, 21:15
Francois Villon:
Apró képek balladája
Tudom, mi a tejben a légy,
tudom, ruha teszi az embert,
tudom, az új tavasz mi szép,
tudom, mely gyümölcs merre termett,
tudom, mely fán mily gyanta serked,
tudom, hogy minden egy dolog,
tudom a munkát, lusta kedvet;
csak azt nem tudom, kivagyok.
Tudom az urak nyakdíszét,
tudom, melyik ruha mi szerzet,
tudom, ki gazdag, ki cseléd,
tudom, mily fátyolt kik viselnek,
tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
tudom, tortán él sok piszok,
tudom mely csap mily bort ereszthet,
csak azt nem tudom, kivagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
tudom, mit érnek, mit cipelnek,
tudom, pénz szava szép beszéd,
tudom, hol mérik a szerelmet,
tudom, mit higgyek a szememnek,
tudom, Róma mit alkotott,
tudom, a cseh mért eretnek,
csak azt nem tudom, kivagyok.
AJÁNLÁS
Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,
tudom, hogy a férgek megesznek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
-Szabó Lőrinc műfordítása-
*
TÜKÖR MOGUL
Valaki a tükör mögött
Saiid segítségével ma tükörbe nézünk, és megpróbálunk tisztába jönni azzal, amit látunk. Van-e valaki minden tükrök mögött? – Azt a szöveget igyekszünk megközelíteni, amely az országos slam poetry bajnokságon elvitte a pálmát. Vigyázat, 2012 egyik legjobb szövege következik!
Tavalyegyszer azt jósoltuk, hogyaz Akkezdet Phiai szövegeiidővel biztosan irodalomórai tananyaggá válnak. És ezzel nem azt akartuk mondani, hogy kellően unalmasan didaktikusak, hanem azt, hogy olyan minőséget képviselnek a kortárs lírában, amit érdemes bevinni az iskolába, hogy élővé és emberközelivé tegye a költészetet. Meg persze azt is hangsúlyozzuk minden adandó alkalommal, hogy a munkásságuk követésekötelező. Annak, hogy Saiid (az Akkezdet egyik tagja)Tükör mogulcímű verse nem került be aNemzeti alaptantervbekötelezőként, csak az lehet az oka, hogy később született, mint amaz. (Reméljük, a javított és korszerűsített kiadásból már nem hagyják ki.)
A Tükör mogul az a szöveg, amellyel Saiid (polgári nevén Süveg Márk) megnyerte tavaly ősszel az országos slam poetry bajnokságot, és ezzel kijutott a antwerpeni Európa-bajnokságra, és ott hatodik helyezést ért el. Talán tovább nem kell bizonygatni, hogy a szöveg elég jó; hallgassuk meg!
Saiid egy vele készített interjúban elmesélte, hogy valami egyszerűt akart, valami olyat, ami az ismétlődésen alapul, de nem direkt hatásvadász. Még azt is megtudhattuk tőle, hogy a Tükör mogul cím gyakorlatilag a véletlennek köszönhető; abból lett, hogy a tükör mögül címet fájlnévvé alakította – ékezetek nélkül: tukor mogul, majd a kettőt összerakta. És ebből az egyszerű ötletből (tükör, tükröződés; ismétlésen alapuló forma) egy hihetetlenül letisztult, sejtelmes, ugyanakkor értelemmel és megvilágító erejű képekkel teli szöveg lett. Ja, így elég egyszerűen hangzik, hogy hogy kell egy ilyen szöveget megcsinálni, aztán mégsem sikerül mindenkinek...
Az egyszerűség jegyében a szöveg kérdés-válasz párokon alapszik. Az ismétlődés egyik eleme pedig az, hogy ugyanaz a kérdés hangzik el újra és újra, összesen nyolcszor: „Hogy ki vagyok én?”. A kérdés azért hangzik el újra és újra azonos formában, mert explicit válasz nem érkezik rá a szöveg folyamán, csak a vers legvégén: „Én vagyok az ember minden tükör mögött”. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi felelet – amelyek többnyire a „Láttam, hogy...” vagy „Láttalak...” szerkezettel kezdődnek – ne válaszolnának a feltett kérdésre. Ahogyan a szöveg halad előre, a hallgató fokozatosan egyre biztosabb lehet abban, hogy a tükör túloldalán, a tükörben levő alakról, a saját tükörképeinkről van szó.
Velázquez: Las Meninas (Az udvarhölgyek) – Ki van a tükörben? (Forrás: Wikimedia Commons)
A fokozás ritmusát a kérdés ismétlésének gyakorisága is mutatja: a szöveg elején, az első kérdés után viszonylag hosszú felsorolás a válasz, majd a kérdések besűrűsödnek: eljutunk oda, hogy egy kérdésre egy válasz érkezik – itt gyors egymásutánban záporoznak a példák. Aztán a szöveg megint lelassul, míg végül el nem jutunk az explicit válaszig, amelyre ekkor – ahogy a szöveg is reflektál rá – már rájöhettünk:
Nem is kell elmondanom, hiszen a választ már tudod.
A válasz azonban szükséges, mert a szöveg által felsorolt képek ugyan mindannyiunk számára ismerősek (mikor és hogyan nézünk bele a tükörbe, miket csinálunk akarva vagy akaratlan tükrök előtt, miket látnak meg mások a tükrökben, amikben mi is tükröződünk), de a válasz megfogalmazása egyértelműsíti a szövegben található megszemélyesítés lényegét:
Én vagyok az ember minden tükör mögött.
A Tükör mogul nyelvi megoldása és annak a hatása hasonlít a már elemzett Hisz sztoriéhoz.Itt a rengeteg különböző tükör mögött ugyanaz a személy, ugyanaz a tükörkép (az egyes szám első személyű beszélő) áll. Ez az egészen hátborzongató ebben a szövegben, hogy minden tükör mögött ugyanaz a személy, ugyanaz az én áll, és most ez a titokzatos személy szólal meg, aki mindent lát, mindent tud, és aki mindannyiunk tükörképében közös:
Az vagyok, akit a pupillád tükrében látsz, mikor egészen közel hajolsz…
A nagyon emberi és nagyon különböző apró életképekben, amelyek a szöveg nagy részét kiteszik, van valami közös, valami közösen és általánosan emberi: ezt a valamit fogalmazza meg szavakkal a Tükör mogul.
Saiid: Tükör mogul
Hogy ki vagyok én? Láttam, ahogy az utolsó elindult pillantást megveted, és azt mondod magadnak: ez vagyok én! Kellek vagy nem, ez vagyok én! A legjobbat, amit eddig ki tudtam hozni magamból az most itt áll. Ezt mind végignéztem, ahogy a fogad mosod és köpsz, szabadon, önfeledten, mint ahogyan a rúzs fedi le a húst, nem a szádon. Láttam, ahogy meztelen mosod magad. Láttam, ahogy az őrületet viccből imitálva megijedsz magadtól, majd legyintesz, ezt mind láttam. Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom. A lényeg, hogy láttalak csókolózni mással is és magaddal is. Láttam, ahogy házibuliban egy díler faszi marasztal. Láttam, ahogy a pattanásaid nyomod. Láttalak táncolni, ahogy gyakorlod, hogyan kell másokat magadhoz láncolni. Láttalak szarni is, az orrlukad közelről, ahogy a kólát szívod fel a saját öledből. Láttam az arcodon, hogy mást akartál te nem ezt, ahogy megvakarod a segged, az ujjad szagolod és nevetsz. Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom. A lényeg, hogy láttam, ahogy taxis titeket hesszel, mert a hátsó ülésen részegen egymásnak estetek. És láttam, hogy ugyanebben a pillanatban a taxi mögött a megállóban két részeg szintén egymásnak esik. Láttam, ahogy kisgyerekként a saját torzult formádon nevetsz, és láttam, ahogy a nagyanyád az öngyilkosságot fontolgatja. Látom, ha tetszel magadnak, és azt végképp, hogyha nem. Láttam, ha úgy indulsz el, hogy ő ma szeretni fog, és látom, ha előre látod, hogy ez csak fogni szeret. Látom, ahogy az idő múlása kizökkent, látom, amikor elkeseredsz mennyire egyedül vagy, és látom, mikor rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül. Hogy ki vagyok én? Mindjárt elmondom. A lényeg, hogy láttam Neot a mátrixban úgy bambulni, mint előtte soha. Hogy ki vagyok én? Láttam, ahogy sokan ötször azt mondják kampókéz, majd meghalnak. Hogy ki vagyok én? Láttam az Arnolfini házaspárral szemben kik állnak. Hogy ki vagyok én? Láttam, ahogy a taxisofőr De Niro magához beszél, és azt mondja „Hozzám beszélsz?”. Hogy ki vagyok én? Azt kérték tőlem, mondjam meg nékik, ki a legszebb a vidéken.
Láttam egy pár, hibátlanban úszó önfeledt mosolyt, amit, mint minden mást, a csendek mély kútjával lesek, hasonlóan, ahogy a figyelmet az apró betű. Láttam, ahogy engem kutatsz, de csak magadat látod, mert nem jössz elég közel. És igen, láttam, ahogy azt játszod vissza tudsz-e nézni olyan gyorsan reám, hogy még lásd magadon, amikor még nem ide néztél. Soha nem jött össze. Hogy ki vagyok én? Nem is kell elmondanom, hiszen a választ már tudod. Én vagyok az ember minden tükör mögött. Az vagyok, akit a pupillád tükrében látsz, mikor egészen közel hajolsz… akit a pupillád tükrében látsz, amikor egészen közel hajolsz. Én vagyok az ember minden tükör mögött.
LAST_UPDATED2
Kőművessegédből pornókirály
2013. január 05. szombat, 21:22
A kőművessegédből lett pornókirály - portré a harmadik leggazdagabb magyarról
Egy bombaötlettel alig tíz év alatt lett Magyarország egyik leggazdagabb embere. Ismerősei szerint akár Mark Zuckerberghez is lehetne hasonlítani, pedig a számítástechnikához nem ért, az üzleti döntéseknél pedig az érzelmei vezérlik. Munkatársai közvetlennek ismerik, sok mindent megkapnak tőle, de ha rossz napja van, egész részlegeket is lapátra tesz. Portré Gattyán Györgyről, aki a milliárdokhoz vezető út előtt egy szokatlan módszerrel önmagát fedezte fel.
El tudják azt képzelni, hogy Csányi Sándor egy klipben lassúzik Rihannával, miközben az énekesnő az OTP-vezér ultramodern tehenészetében hűsölő szarvasmarhákról énekel? Vagy azt, hogy Demján Sándor tekergeti a gombokat a DJ-pultban David Guetta mellett, aki éppen a Trigránit kelet-európai beruházásairól tesz be egy mixet?
Ahogyan vélhetően önöknek sem jutott ilyesmi az eszükbe, Magyarország két leggazdagabb embere sem mutatta eddig semmi jelét annak, hogy hasonló produkcióban gondolkodna ilyen kaliberű szupersztárokkal. Van azonban olyan magyar milliárdos, akinek jobban megmozgatják a fantáziáját a popslágerek. Napjaink egyik legsikeresebb rappere, aHajdú Pétert is megszívatóFlo Rida júniusban adta ki Hey Jasmin című számát, amelynek klipjében főleg bulizó csajokat stíröl. Amikor éppen elképesztő seggekről rappel, a buliban feltűnik egy öltönyös, szemüveges, szikár, fehér férfi, akivel a széttetovált Flo Rida lepacsizik a tánctér közepén.
A férfit Gattyán Györgynek hívják, aki a Népszabadság novemberi listája szerint a harmadik leggazdagabb magyar 110 milliárd forintos vagyonával, a klip pedig vállalatcsoportjának zászlóshajója, a Livejasmin.com promotálására készült, amely a világ legnagyobb erotikus honlapja. Nem Flo Rida az egyetlen sztárénekes, akit Gyattyánéknak sikerült megnyerniük, Christina Aguilera Your Body című számához készült klipje a cégcsoport egy másik termékét, az Oranum.com interaktív netjósdát reklámozza.
A válság ellenére Gattyán szédületes tempóban növelte vagyonát a közelmúltban, három évvel ezelőtt 23,5 milliárddal szerepelt a Népszabadság becsléssel készülő listáján, tavalyelőtt ez 80 milliárdra hízott, és egy év alatt újabb 30 milliárdot keresett. A 2001-ben a Jasmin Media Grouppal megalapított garázscég mára egy 40 tagból álló cégcsoporttá bővült, amelyet a Docler Holding fog össze (a cég üzleti tevékenységéről itt olvashat bővebben). Azonban hiába közelíti vagy inkább hagyja le rohamléptekben a leggazdagabb magyarokat, és hiába számít az elmúlt évek legsikeresebb magyar üzletemberének Gattyán György, jóval kevesebbet lehet róla tudni, mint a médiában rendszeresen szereplő vagy legalábbis emlegetett sorstársairól. Az [origo] ezért megpróbált utánajárni annak, hogy hogyan lett a rákosszentmihályi kőművessegédből az internetes pornó egyik legfontosabb alakja.
A rákosszentmihályi fregoliember
Az 1970-ben született Gattyán György a budapesti Rákosszentmihályon nőtt föl, apja kőműves volt, anyja háztartásbeli. "A nagyapja kifejezetten vagyonos ember volt, de a szocializmusban mindent elvettek tőlük. Gyuriék kvázi falusi életet éltek: mindent felhasználtak, keményen be kellett osztani a pénzüket, de mindig volt mit az asztalra tenni" - mesélte Gattyán gyerekkoráról unokatestvére, Azari Zsolt. Gattyán a környékbeli Corvin Mátyás Gimnáziumban tanult, tinédzserként pedig a kerületi Ikarus sportegyesületben futott.
"A közepesnél jobb volt, de nem volt olyan tulajdonságokkal megáldva, mint egy sztárjelölt. Amolyan fregoliember volt, bármilyen távon futott, ha a csapatnak erre volt szüksége, akár gáton is. Semmire nem mondta, hogy nem csinálja meg" - mondta róla egykori edzője, Tomhauser István az Ikarus sporttelepén. Gattyán az a srác volt, aki az edzés végén mindig megkérdezte, tud-e még valamiben segíteni. Az érettségi előtt hagyta abba a futást, de a klubról nem feledkezett meg, tavaly az egyik segítője révén jelentős támogatást ajánlott fel az Ikarusnak. "Azt üzente, hogy nagyon sokat köszönhet a klubnak, sok szép emléke van. Nagyon jó közösségi ember volt, nagyon alkalmazkodó, de nem volt egy hangadó. Szerény, szűkszavú srác volt" - emlékezett rá vissza az edző.
Gattyán szerinte jó tanuló volt, és otthon rendesen be volt fogva. "Sokszor előfordult, hogy az edzés után ment segíteni az apjának. Volt, hogy a szombati versenyekre nem tudott jönni, mert ment dolgozni a faterral" - mondta az edző. Szüleit nagyon hétköznapi munkásemberekként jellemezte, akik Gattyán minden versenyére elmentek, és az edzésein is sokszor ott voltak.
Az elbukott millióktól az EOS-ig
Több ismerője is kiemelte, mennyire fontos számára a család. "A Gattyán-család nagyon összetartó, mindig sokat jártak össze. Gyuri számára a család szent, az apja 60. születésnapjára például a család történetét összefoglaló filmet készített" - mondott egy példát unokatestvére. Mivel vagyonával együtt a tekintélye is nőtt a családon belül, Azari szerint a rokonság mindig mindent vele beszél meg, és a legtöbb rokont támogatja is valamilyen szinten. Az összetartó családnak fontos szerepe volt Gattyán meggazdagodásában, ha pénzre volt szüksége üzleti ötletei megvalósításához, először mindig a rokonságához fordult.
"1992 végén azzal keresett meg, hogy adjak kölcsön neki hárommillió forintot, ami akkor komoly összegnek számított. Ekkor kezdett el üzlettel foglalkozni, és egy pénzügyi tranzakcióhoz kellett volna neki mindössze egy napra. 48 órát kaptam, hogy eldöntsem, kölcsönzök-e neki" - emlékezett vissza Azari Zsolt. Hosszas vacillálás után úgy döntött, nem hitelez Gattyánnak, akinek végül sikerült mástól pénzt szereznie, de el is bukta az egészet.
"Ilyenkor 100-ból 99 ember a Dunának megy, ő viszont nem aggódott, nem sopánkodott, hanem az apja kőműves-vállalkozását felfuttatva rövid időn belül visszafizette a pénzt" - mondta az unokatestvére, aki szerint Gattyán intézte a megrendeléseket a csúcson 22 embert foglalkoztató vállalkozásnak. Gattyán sok mindennel megpróbálkozott az 1990-es években, dolgozott biztosítási ügynökként, volt hangmérnökgyakornok az MTV-nél, ingatlan-értékbecslő, és üzemeltett vegyeskereskedést is. Amikor úgy érezte, nincs több üzlet a családi kőműves-vállalkozásban, autókereskedéssel kezdett foglalkozni a '90-es évek második felében. "Először mindent árult, aztán ráállt a Skodákra, és pillanatok alatt felfuttatta" - mondta Azari az autókereskedésről.
Gattyán az [origo]-nak küldött levelében azt írta, hogy az autókereskedéssel el tudta tartani a családját, de nem volt saját lakása, megtakarítása, és fejlődési lehetősége sem, ezért elkezdte magát képezni, ami az EOS-módszer elsajátítását jelentette. Az EOS az orosz Borisz Zolotov által kidolgozott személyiség- és képességfejlesztő rendszer, amelyben többek között szerepjátékos képzésekkel próbálják elérni, hogy a résztvevők megtalálják az utat a megújuláshoz és a sikerességhez.
A 2000-ben elvégzett képzésnek köszönhetően Gattyán - mint írta - rengeteg lehetőséget fedezett fel, néhány héttel a tanfolyam után pattant ki a fejéből a Livejasmin.com ötlete. "Olvastam egy újságcikket arról, hogy valaki bekamerázott egy egyetemisták által lakott házat, majd ezt feltette az internetre, és csinált egy amolyan webes Big Brothert. Ez igencsak felkeltette az érdeklődésemet [...] és elkezdtem partnereket keresni egy olyan weboldal fejlesztéséhez, amely minőségi videostreaminget képes szolgáltatni" - elevenítette fel a pillanatot, amikor kitalálta, hogy miből fog meggazdagodni.
Megelőzte a korát
A 2003-ban elindított Livejasmin.com-on hetero lányok, fiúk, párok, melegek vagy éppen transzvesztiták webkamera előtt teljesítik az őket néző fizető kukkolók kívánságait. A szereplők előre megadott szolgáltatásokat nyújtanak percenkénti 2-4 eurós áron, és nem feltétlenül csak szexuális tartalmúakat, valakivel például csak beszélgetni lehet. Az Alexa.com szerint a Livejasmin.com a világ 60. leglátogatottabb honlapja, megelőzi többek között az Amazont, az eBayt vagy a CNN-t. A Jasmin Media Group 2008-ban alakult át Docler Holdinggá, amelynek 2009-ben adták át új irodaházát a X. kerületben.
A Docler 2009-ben átadott irodaháza
"Megelőzte a korát, a cégre már az alapítása idején is az volt a jellemző, mint a mostani startupokra. Mindenki nagyon jól meg volt fizetve, ingyen volt a kávé, ingyen volt az ebéd, amit még fel is szolgáltak nekünk" - jellemezte a Jasmint egy korábbi alkalmazott, aki az indulás után dolgozott a cégnél. A munkaeszközök is nagyon jó minőségűek voltak, az alkalmazottak mindent megkaptak ahhoz, hogy valami jót alkothassanak, és ez szerinte egyáltalán nem volt jellemző akkoriban Magyarországon. "Nem volt az az annyi profitot kihúzunk, amennyit tudunk szemlélet, hanem jobbat akart csinálni" - mondta.
A céges juttatások közé tartozott, hogy rendszeresen elvitték az alkalmazottakat egy párnapos ausztriai síelésre vagy a mogyoródi aquaparkba. "A céges bulikon ingyen volt az alkohol, és ilyenkor elég sokat ittak az emberek. Ausztriában volt olyan, hogy emberek estek be a tóba, és meztelenül rohangáltak a hotelben, de nem volt közvetlen felelősségre vonás. Gyuri a cég mindennapjaiba nem szólt bele, csak ha nagyon kirívó eset volt" - mondta az egyik akkori dolgozó. Az új iroda avatásán fellépett az ATB, a halloweenpartikra a Showder Klubból hívtak embereket, és a céges bulikon feltűnt Gangxta Zolee, Kovács Kovi István vagy Rudolf Péter is.
A cég legjobban dolgozó, mintegy 40 alkalmazottja minden évben kiutazhatott Las Vegasba, az AWE webmasters-találkozóra. "A Palms Hotel Playboy lakosztályát - egy kétszintes villát a hotel tetején - minden évben kibérelte a Jasmin, az első két este a kiemelt ügyfeleket hívták oda, a harmadik az alkalmazottaké volt" - mondta egy volt docleres, aki 2009-ben járt Las Vegasban. "Pár ember dolgozni is ment, nekik kellett kapcsolatokat építeni a kiemelt ügyfelekkel. Gyuri ilyenkor szinte inkognitóban volt, másokra hagyta a tárgyalásokat, őt legfeljebb bemutatták. Nem az a típus, aki megjelenik, és veri a mellét, hogy én vagyok a Jasmin tulaja" - jellemezte a Las Vegas-i látogatásokat egy másik korábbi docleres.
Szerinte Gattyán az üzleti tárgyalásokon általában szerényen viselkedett, nem érezte magát túl jól befolyásos emberek között, de általában nem is ő tárgyalt külsősökkel. A cégen belül viszont sokkal nyitottabb volt. "Gyuri stílusa más volt a hagyományos cégvezetőkhöz képest. Sokszor beszélt négyszemközt a közvetlen beosztottjaival, és mindig hétköznapi stílusban, nem a klasszikus alá-fölérendelt nyelvezetet használta" - mondta egykori főnökéről Fazekas Péter, aki 2006-tól másfél évig dolgozott operatív igazgatóként Gattyán mellett.
Korábbi alkalmazottjai egybehangzóan azt állították róla, hogy a Livejasmin felfutása idején mindig kedves és közvetlen volt. "Én 2005-ben kezdtem, akkor nagyjából ötvenen voltunk. Viszonylag közvetlen kapcsolat alakult ki, naponta bejött kezet fogni mindenkivel. Nyitott és barátságos volt, és ez átragadt a cégre. Nagyon erős, markáns személyisége van, nagyon keményen tud beszélni, ugyanakkor nagyon barátságos szokott lenni" - mondta az egyik volt docleres.
Befordult a kedves főnök
A közvetlenség nem jelentette azonban azt, hogy mély kapcsolatot alakított volna ki munkatársaival. "Határozottan próbált a háttérben maradni. A céges bulikon is úgy tűnhetett, hogy mintha barátkozna, de valójában eléggé kivonta magát a beszélgetésekből, legfeljebb egy-két mondatot váltott másokkal. Az alkalmazottaival szemben amúgy is tartja a két lépés távolságot, ahogy mondani szokta, tudni kell, kivel barátkozzon az ember" - mesélte Fazekas. Egy másik közeli ismerőse, az öltözködéséért felelős Magyari Tamás is azt mondta, nagyon kevés barátja van az üzletembernek. Gattyán alkoholt sem iszik szinte soha, legfeljebb koccintani szokott.
"Az egyik, rózsadombi házában rendezett halloweenpartin beszéltem vele személyesen először. Éppen a pingpongozásból mentem fel, amikor a folyosón állt ferraris pólóban. Kérdeztem tőle, hogy milyen érzés egy ilyen házban lakni, erre azt válaszolta: pont olyan, mint Ferrarit venni - fel kell hozzá nőni" - mesélte egy, korábban a Doclernél dolgozó rendszergazda. Azt mondta, a három- vagy négyemeletes házban volt lift, medence, fitneszterem és egy akkora parkoló, hogy kispályás focit lehetett volna benne játszani, de a legfurcsább számára az volt, hogy mégsem hivalkodó.
Ismerői szerint Gattyán közvetlen stílusa idővel egyre inkább megváltozott, ami egyrészt abból fakadt, hogy vagyona növekedésével egyre fajsúlyosabban megjelentek nála a "sztárallűrök, felsővezető-attitűdök". "Korábban messziről köszönt, ő is beállt a tömegbe, és partizott hajnalig, de az utóbbi években ez megváltozott. Már nem is mutatkozott annyit, a beszédei sem voltak annyira lelkesítőek" - mondta az egyik korábbi alkalmazottja.
Gattyán egyik közeli ismerőse szerint ő is elismeri, hogy változott, és a cég növekedésével párhuzamosan el is távolodott a cégtől. Szerinte azonban mindig tárva-nyitva van az ajtaja az alkalmazottak előtt, ha az irodájában van. A pár héttel ezelőtti blumaui céges rendezvényen például hajnalig táncolt a kollégákkal, a legutóbbi halloweenpartin pedig hajnalig mesélt neki egy munkatársa az általa kifogásolt döntésekről.
Kirúgás Halász Juditra
Ismerői szerint Gattyán egyik legnagyobb erőssége a gyors döntéshozatal, de ez sok konfliktussal járt, és több szakmai kritikát kapott. A Jasmin rohamléptékben fejlődött, és ebből fakadóan számos szervezeti problémája akadt. Mivel a vezetőknek lényegében nem volt vezetői tapasztalata, az új pozíciókat pedig elsősorban belülről próbálták betölteni, állandó útkeresésben voltak, aminek elég sok személyi áldozata volt. A Doclernél a különböző projekteket jellemzően külön cégekben hozták létre, és ha valamiért nem működtek, szó nélkül kirúgtak egész részlegeket.
"Volt, hogy egyik napról a másikra kirúgtak 20 embert, nem gonoszságból, hanem a cégvezető rutintalansága miatt. Nagyon gyorsan lett egy borzalmasan kicsi cégből egy több száz embert foglalkoztató cég, és ez volt a kellemetlen velejárója" - mondta az egyik korábbi alkalmazott, aki szerint ő úgy kapta meg az egyik részleg adminisztrálását, hogy két elődjéhez odasétáltak, és annyit mondtak nekik, hogy mehetnek haza, mert ki vannak rúgva.
"El is terjedt egy olyan vicc, hogy amikor felkelünk, megnézzük a céges hálózatban, hogy alkalmaznak-e még minket" - mondta egy másik volt docleres. Szerinte ennek volt egy kis valóságalapja, mert jellemzőek voltak az olyan kirúgások, amikor vissza sem ülhettek a gépükhöz az alkalmazottak, persze az előírásoknak megfelelően így is kifizették őket. A megkérdezettek szerint ennek az volt az oka, hogy akinek van hozzáférése a hálózathoz, lényegében bármit meg tud tenni a bizalmas adatokkal, számlázásokkal, több ezer órányi fejlesztést tehetne tönkre.
"Talán 2006 nyarán történt, hogy valamelyik nap délután 2-kor megszólalt egy szomorú Halász Judit szám a hangosbemondóban, és bemondták, hogy mindenki menjen le az étterembe. Soha nem volt ilyen, és lehetett érezni, hogy fejek fognak hullani. Úgy 150-en lehettünk, Gyuri pedig beszédet tartott, ami arról szólt, hogy nem halad a cég, és ez nem tetszik neki. Azt mondta, ezért mindenki ki van rúgva, de aki maradni akar, az másnap 10-kor jelenjen meg egy motivációs levéllel. Amikor másnap megjelentem, az utcán is állt a sor. Mindenkinek sorszámot kellett húznia, az ajtók szigszalaggal voltak leragasztva. Egyenként mentünk be hozzá, előtte pörgetnünk kellett a rulettel, amivel kisebb ajándékokat lehetett nyerni, közben Gyuri elolvasta a leveleket. Szinte mindenki visszamehetett volna, de sokan elmentek akkor" - számolt be egy szokatlan módszerről az egyik korábbi docleres. Gattyán erre úgy reagált az [origo]-nak, hogy a cégnek folyamatosan kell alakulnia, és sokszor megkéri munkatársait arra, hogy nyilatkozzanak, akarnak-e vele fejlődni, mert ez szükséges a célok eléréséhez.
Csak az érzelmeire hallgat
Gattyán állítólag többször hangoztatta, hogy a cég folyamatosan szűkül és tágul, és a gyakori leépítéseknél a Docler kommunikációját is bírálták a korábbi alkalmazottak. "Villámgyorsan nőtt a cég, és a vezetés nem igazán érezte a kommunikáció fontosságát, ezt több meetingen is megfogalmazták" - mondta egyikük. Gattyánék rendkívül gyorsan döntöttek mindenben, de idővel rájöttek, hogy ez nem feltétlenül jó, finomodtak, átgondoltabbakká váltak a döntések, bár emiatt lassabban is működött a cég a növekedés időszakában. Többen is azt állították Gattyánról, hogy sokáig minden kérdésben ő szeretett dönteni, de egy idő után óvatosabbá vált, és jobban hallgatott a szakértőire.
Gattyán a gyorsan felszámolt projektekről azt írta, hogy ha az interneten egy projekt nem mutat fejlődést pár hónapon belül, az valószínűleg nem is fog. Szerinte a fejlesztéseik ennél is sokkal több időt kaptak, és amelyek nem működtek, azokat lezárták. "Ekkor igyekeztünk átszervezéssel megoldani, hogy a munkatársaknak legyen lehetőségük a cégcsoportnál maradni, ez van, amikor jobban, van, amikor kevésbé sikerült" - írta válaszlevelében.
A székház egyik bejárata
A gyors döntések annak is köszönhetőek munkatársai szerint, hogy Gattyánt nem érdeklik a hatástanulmányok, a piaci felmérések vagy a fókuszcsoportok. "Olyan projektekbe kezdett belevágni, amelyek üzleti szempontból teljesen megalapozatlanok voltak. Minden erőforrást beleölt egy olyan termékbe, amelyről bármiféle piackutatás, fókuszcsoportozás nélkül azt hitte, jó lesz. Aztán katasztrófa lett a termék, és ha bal lábbal kelt fel, akkor az egész részlegnek mennie kellett" - mondta egy Gattyánnal szemben kritikus korábbi középvezető.
Grandiózus álmaira az egyik volt docleres azt hozta fel példaként, hogy a Facebookról szóló Social Network -A közösségi háló című film akkora hatást gyakorolt rá, hogy fejébe vette, társadalmilag elfogadottabbá teszi a Livejasmint. Egy közösségi oldal irányába szerette volna vinni a honlapot, amibe rengeteg erőforrást belefektettek, de végül elbukott a próbálkozás. Gattyán is megerősítette, hogy nem érdeklik a hatástanulmányok és a piaci felmérések, mert abba kezd bele, amibe akar, és addig csinálja, ameddig tetszik. "Ezek nem gazdasági alapon nyugvó döntések, hanem kizárólag érzelmi alapúak. Vannak a cégcsoporton belül üzleti alapon nyugvó vállalkozások, de azoknak megvan a saját vezetősége, hogy megfelelő szakmai munkával tudják azt irányítani" - írta.
Fazekas Péter szerint Gattyánnak mindig volt egy nagy koncepciója, és ha nem működött, akkor azonnal elengedte, és felépített valami teljesen mást. "Elég nagy áldozatai voltak ezeknek. Ha jó vagy, maradhadsz, ha nem vagy elég jó, akkor mész" - foglalta össze. Több volt kollégája is úgy jellemezte Gattyánt, hogy nagyon határozott, mindig tudja, mit akar, és nagyon önfejű. "Ha bekattan valami nála, akkor nem nézi azt, hogy milyen következményei lehetnek a döntéseinek, csak a saját elképzelése számít. Nála nincs olyan, hogy nem lehet megcsinálni valamit, azt nem biztos, hogy megérti" - mondta egy korábbi docleres vezető.
Az EOS miatt hatékony
A megérzésein kívül az EOS a fő támasza a döntéshozatalban. A módszernek egyre fajsúlyosabb szerepe van a cég életében, a megítélése viszont nagyon vegyes a megkérdezett docleresek, illetve az internetes fórumokon olvasható bejegyzések alapján. A Gattyán egyik középiskolás barátja, Lengyel Sándor által vezetett EOS váltakozó intenzitással tartott tréningeket, csapatépítő szemináriumokat a docleres alkalmazottaknak. Bár egyszer egyik napról a másikra megszűntek a szemináriumok, mert állítólag Gattyán összeveszett Lengyellel, 2012-re mégis a teljes cégcsoportra kiterjesztették az EOS-képzést. Egy Gattyánhoz közel álló forrás szerint viszont nem veszett össze a legjobb barátjának tartott Lengyellel, csak felismerték, hogy máshogyan kell együtt dolgozniuk, ezért lazítottak a korábbi együttműködésen.
A megkérdezettek szerint nem volt kötelező a részvétel ezeken, de többen is azt mondták, hogy nem néztek jó szemmel azokra, akik nem mentek el a szemináriumokra, és sokan távoztak amiatt, mert nem értettek egyet ezekkel a módszerekkel. "Sok ember furcsának találta, ugyanennyire sokan meg nem. Sokan emiatt távoztak, de nem volt boszorkányüldözés. Gyuri életében az EOS nagyon meghatározó dolog volt, a vállalkozószellemét ennek köszönhette, és csak meg akarta mutatni másoknak is, hogy őt ez tette sikeressé" - mondta az EOS-ról Fazekas Péter. Gattyán mindenesetre úgy látja, rengeteg pozitívumot hozott a Docler számára a módszer. "Sokkal jobb a belső céges kommunikáció, erősebb a problémamegoldó képesség és színesebb a fantáziánk" - írta Gattyán, aki szerint az EOS nélkül nem tartana ma ott, ahol tart. A módszer iránti elkötelezettségét mutatja az is, hogy 2012-ben megvásárolta a Hotel Normafa épületegyüttesét is, ahová az EOS képzési központját álmodta meg.
Sokat ad a külsőségekre
Volt olyan korábbi docleres, aki szerint Gattyán az EOS-ra hivatkozva mindig mondta, hogy semmi nem történik véletlenül, ezért nem jelentett számára gondot, ha egy egész részleget elbocsátott egyik napról a másikra. "A konfliktusokat mindig felvállalja, de nem keresi őket, csak a megoldásokat. Azt gondolom, hogy az EOS-ból fakad az ő hatékonysága. Számára nem az út a lényeg, hanem az eredmény. Az nem számít, hogy az út mennyire rögös, vagy hogy mennyire kritizálják" - mondta az öltözködéséért felelős Magyari Tamás, aki szerint Gattyán nem alkalmazkodó típus.
Magyari szerint - akivel 6-7 éve dolgozik együtt - Gattyánnak nagyon fontos az öltözködés. "Mindig sokat adott a külsőségekre, a saját megjelenésére is. Egyszer azt mondta, hogy ha egy 7-es BMW-t vezet az ember, akkor nem ülhet be farmerben és pólóban, mert egyszerű maffiózónak nézik" - emlékezett vissza Fazekas Péter. Hogy formába tartsa magát, minden nap fut, edz (különböző küzdősportokat űz, például kickbokszol), önmegtartóztató és nagyon egészséges életet él. Amikor először találkozott vele Magyari, Gattyán fél óra múlva eldöntötte, hogy lesz közös jövőjük. Azóta közeli viszonyba kerültek egymással, sokat beszéltek arról, hogy a hazai divatéletben milyen dolgokat tudnának megvalósítani. "Egyszer aztán kész tények elé állított, és kérte, hogy valósítsam meg a tervét" - ez az Andrássy útra tervezett Il Bacio luxusáruház. Az ötmilliárdos beruházással felújított épületben mintegy harminc luxusmárkának lesz üzlete, az átadás 2013-ban várható. Mint Magyari mondja, a projektbe ő adja az energiát, Gattyán pedig a pénzt.
A filmek már jobban érdeklik
Nem Magyari az egyetlen, Gattyánhoz közel álló ember, akivel közös projektje van a milliárdosnak. Unokatestvére, a dunaújvárosi Azari Zsolt 2006 júniusában fordult hozzá segítségért, mivel megszűnt a helyi jégkorong-csapatot üzemeltető kft. "Más ötletem nem volt, mivel az összes támogató elfordult. Amikor találkoztunk, két órán át faggattak Papp Károllyal [a Jasmin egyik alapítójával] az elképzeléseimről. Ezután kiküldtek, majd öt perc múlva visszahívtak, a kezembe csapott, és azt mondta, rendben" - emlékezett vissza arra, hogy hogyan teremtettek biztos körülményeket az Alba Volán után a második legerősebb magyar hokicsapatnak, amely 2008 óta a Dab-Docler nevet viseli. "Ez nem profitorientált vállalkozás, már a legelején tisztába tettük, hogy itt a hasznot nem pénzben mérik. Már ekkor látszott, hogy nagyon komolyan gondolja a társadalmi felelősségvállalást" - mondta Azari.
Gattyánra jellemző az adakozás, az elmúlt időszakban 1,2 milliárdot költöttek különböző jótékony célokra, a megkérdezettek szerint azonban nem kizárólag a társadalmi felelősségvállalás vezérli. "Próbálta lemosni magáról a pornós imidzset, a sok támogatással ez is a célja" - mondta egy korábbi docleres, míg egy másik szerint felvállalta, hogy miből szerezte a pénzét, de beszélni nem szeretett erről. "Az, hogy a pornónak köszönhetően gazdagodott meg, számára is ellentmondásos volt. Egy idő után megunta ennek a visszásságait, és elkezdte keresni annak a lehetőségét, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, amelyekre bárki büszke lehet. Azt gondolom, ennek lett a következménye, hogy kockázatitőke-befektető vállalkozást hozott létre, és keresi azokat az üzleteket vagy üzleti lehetőségeket, amelyekbe érdemes befektetni" - mondta Fazekas Péter. Gattyán erre annyit írt, számára nem probléma, hogy a Livejasmine-nal szerezte vagyonát.
Pedig ismerősei szerint befolyásolja a megítélését, hogy miből gazdagodott meg. "Ha nem pornóból szedte volna össze a vagyonát, vagy a pornónak nem ilyen lenne a státusza, akkor Mark Zuckerberghez vagy Bill Gateshez lenne hasonlítható. Ha Amerikába születik, és nem pornóval foglalkozik, egyike lenne a Szilícium-völgy milliárdosainak" - mondta róla egy volt docleres. Ismerői szerint ráadásul annak ellenére sikerült így meggazdagodnia, hogy a Livejasmin óta igazából nem volt különösebben sikeres üzleti ötlete, az internethez sem ért különösebben. Egyik volt alkalmazottja szerint tíz év használat után sem ért jobban az internethez egy átlagos felhasználónál, szerinte ezt jól szemlélteti, hogy Internet Explorer 6-os böngészőt használ. Amikor erre rákérdeztünk, Gattyán azt írta, hogy érdeklik a változások, de nem napi felhasználói szinten, azt, hogy milyen operációs rendszert használ, nem is tudja.
A Docler jelenleg teljes átalakítás alatt van. Gattyán kivonul a döntéshozatalból, mivel a filmes karrierjére szeretne fókuszálni. Producerként segítette a Magyar népmesék utolsó epizódjainak a megvalósulását. A Docler Entertainmenten keresztül jelenleg hat film produceri feladataival foglalkozik, például közreműködött a Magyarországon forgatott Open Grave létrehozásában, amelyet tavasszal mutatnak be. Mindezt már Los Angelesben teszi, ugyanis egy franciaországi kitérő után már az Egyesült Államokban él a családjával. Az [origo]-nak ezt azzal magyarázta, hogy igyekszik a lehető legtöbbet megtapasztalni a világból, ismerősei szerint inkább az vezérli, hogy minél jobb körülmények között éljen és tanulhasson két tizenéves lánya. Kizártnak tartják, hogy valamikor politikával is foglalkozzon, egy közeli ismerőse szerint a mai napig tartja magát ahhoz, hogy nem egyeztet politikusokkal.
Vígh Kristóf zeneszerző 1986 óta több mint száz zeneművet írt, valamennyi a "Refulgence" elnevezésű, új harmóniát hirdető zenei stílusban született. Mennyiben újak ezek a harmóniák, s mennyiben épülnek a régiekre? Kell-e bátorság a "fősodor"-ból való kilépéshez, a saját út vállalásához akkor, ha ez elhallgatással, értetlenséggel, az ódivatúság vádjával jár? Egyáltalán: miért van szüksége a világnak, s benne a zenének új harmóniára?
Riporter: Stifner Gábor Szerkesztő: Perjés Klára (Ismétlés: csütörtök, 23.05 óra)
LAST_UPDATED2
SZOMBAT ESTE
2013. január 05. szombat, 08:11
CSÁTH GÉZA: SZOMBAT ESTE
Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis nincsen meleg vacsora - hús, főzelék vagy tészta, amit sorban meg kell enni - hanem sok minden. És ehetünk, amit akarunk. Akár teát, amelyet nagymama főz a nagy réz szamováron, a pohárszék melletti kis asztalon. Akár tojást: és akkor szólni kell Évának, a szakácsnőnek, hogy mennyi kell. Akár apró halakat, amelyeket apa hoz haza egy dobozban. Szóval, pompás az egész. Az asztalon egy nagy tálban pirított kenyér van, és egy másikban vaj és túró, a harmadikban főtt burgonya.
Ilyenkor apa és anya is, mintha jobban örülnének. És ők is, legalább azt hiszem, szeretnék, hogy mindig ilyen vacsora legyen, mert ez sokkal-sokkal jobb és kedvesebb, mint a többi napi rendes vacsorák.
Nagymama ilyenkor csak teát iszik. Bordó színűre főzi, és mialatt fő, a csészéjében cukrot éget hozzá rummal. A rum lilás rózsaszínű lángocskákkal ég, és kicsapkod néha a csésze szélén túl is, a nagymama meg leteszi a szemüvegét, és mosolyogva nézi; közben cukrokat dörzsöl a citromhoz. Apa halat eszik először, de azután behozatja a paprikát, a sót, a borsot, a mustárt, a köménymagot, a kaprit és a petrezselymet. Mindenikből szed egy keveset, sok túrót és vajat vesz hozzá, azután pedig a vastag, ezüst tejeskanállal szétkeveri az egészet. Pompás ez kenyérre kenve. Én és Dezső mindenből eszünk sorba. Anyikától kérünk, ő mindent ad. Ha apa így szól: Én nem bánom, de ezek a gyerekek betegek lesznek - akkor ő megkéri: Dehogy lesznek, vigyázok én.
Vacsora után apa rágyújt. Én elhozom a sarokból a pipát, Dezső a gyufát a fiókos szekrényről és Eti a dohányos szitát. Apa lassan megtömi a nagy, faragott tajtékpipát, és azután rágyújt. Gyönyörű, kék füstkarikákat bocsát; mindenkinek hármat; nekem is, Etinek is, Dezsőnek is, és ha kérjük, nagymamának és anyának is. Azután újságot olvas. Anya előveszi a szekrényből az "Olajág"-at, és olvassa. Nagymama a konyhába siet, magával viszi a kamrakulcsot.
Nemsokára jő be Julis. Hozza a mosdótálat; forró benne a víz. Lábat kell mosni. Rendesen Eti kezdi. (Ráfogtuk Dezsővel, hogy lánynak legelőször kell a lábat mosni.) Julcsa pedig összeszappanozza a lábunkat. Csiklandja, mossa, öblíti, míg csak egészen nem tiszta. És három mesét mond el ezalatt. A vasfejűről, A hét hollóról és a Boszorkányokról. Legszebb az utolsó, a boszorkányokról szóló.
Ekkor már apa és anya bemennek a tisztaszobába. Két lámpást visznek be, és felnyitják a zongorát. Apa zongorázik, anya mellette ül. Közben beszélgetnek, és apa olykor megcsókolja anyát.
Míg Julcsa a mesét mondja, hallgatom a muzsikát is; mert mindkettőt jól ismerem. Nagyon szomorú zene, csak apa és anya szeretik. Mi nem. Ha valami vígat kezd apa, bezzeg fölugrunk, és táncolunk az ágyban. (Egyszer leszakítottuk így a ruganyt, de ez nem szombat este történt, mert ha akkor történik, akkor nem lett volna verés.)
Julcsa azután kiviszi a tálat, feltörüli a padlóról a tócsát, és mi már szundikálni kezdünk. De nem jó elaludni mindjárt. Többször felnyitjuk a szemünket, mert a Homokember még nem jött, és addig úgyse lehet jól aludni. Meg kár is, amikor olyan szép minden. Az ebédlői lámpa csak kicsit világít be a szobába, mert behajtjuk az ajtót, és jól halljuk a zongorát. De nemsokára bejő a nagymama. A pohárszékre leteszi a kulcsokat, és vizet önt a nagy pohárba. Cukros vizet csinál. Hallani, amint kiveszi a cukortartóból a cukrokat. Megolvashatjuk, amint beledobálja a pohárba. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. (Ennyit szokott mindig.) Vizet önt rá, és elkeveri egy kanállal. Amíg hozza, mindig keveri. És odaviszi mindenikünk ágyához, jól vigyáz, nehogy egyikünk is többet igyék, mint a másik.
Most már lehet aludni. Nagymama bemegy a szobájába, és ő is vetkőzni kezd. Künn nyílik a konyhaajtó. Bejő Juliska. Egy tálcán hozza a kancsót és poharakat. Átmegy a szobákon - csilingelnek a poharak, amint egymáshoz ütődnek - és leteszi a tálcát az asztalra. Azután újra kimegy. Néhány perc múlva pedig a mécsest is hozza. Ezt is apáék szobájába viszi az asztalra.
És e pillanatban már itt a Homokember.
Apa azt mondta, amikor mutattuk neki, hogy az a kancsó árnyéka. S ha a kancsót elvette, valóban eltűnt a Homokember is. De mégse árnyék az, hanem a Homokember. Olyan, mint egy bagoly, és éppen mintha apa ágyának peremén ülne. Borzasztó ránézni, mert hatalmas, félelmes és csúnya ő. S olyankor a fülünkre húzzuk ám a takaróinkat. Csak néha hajtjuk le a paplan csücskét, és azon át egy pillanatra még kinézünk. A Homokember még mindig ott áll, mozdulatlanul. Várja, hogy elaludjunk, s aludni is kell, mert ő akarja.
Ha gondolkodik az ember róla, hol van napközben a Homokember, ki nem találja. És senki se tudja azt. Azt az egyet azonban bizton lehet mondani, hogy szombat este a Homokember is jókedvűbb, mint máskor. Elvégre másnap vasárnap lesz, s ilyenkor rendesen tovább alszunk, s ennek ő örül. Szereti, ha sokat alusznak az emberek. Ha este úgy érezzük, mintha a szemünkben homok volna, s emiatt a pillánk nehezül, ezt a Homokember okozza. Valószínűleg az ásításhoz is van valami köze.
... Apáék a tisztaszobában lassanként készülni kezdenek. Lecsukják a zongorát, elfújják a lámpákat, és lassan, egymást átölelve átjönnek a szobáinkba. Jól hallom, amikor apa később vizet önt magának, visszateszi a kancsót és iszik.
Utána a Homokember a falon megnyúlik, megnő: most már mindenkinek aludni kell.
Apa azt mondja:
- Holnap reggel magam veszek a piacon kelvirágot.
Anya mond rá valamit, de azt már nem lehet hallani. Azután apa végigmegy gyertyával az összes szobákon. Megpróbálja, be van-e zárva az ajtó, és visszajön. Elfújja a gyertyát aztán, és ő is ágyba fekszik. Most már mindenki lefeküdt. A Homokember, az óriás Homokember, az ágy peremén a falhoz húzódva, komolyan figyelve gubbaszt.
LAST_UPDATED2
Albert Camus: A magyarok vére
2009. november 08. vasárnap, 13:27
Albert Camus: A magyarok vére
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták maguknak. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával, elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, - bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezzünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, -miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! 1957 (Forrás: 1956 Gloria Victis, 1956-86, Nemzetőr kiadása, Bécs, 1986.)
Algériában született, apja francia földműves volt, anyja írástudatlan spanyol asszony. Az afrikai gyermekkor nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derű aranykorára. Alig íratták be a kisiskolába, hogy valami keveset mégis tanuljon, egyszerre kitágult körülötte a világ. Olyan feltűnően értelmes, a tanulást szenvedélyesen szerető fiúnak bizonyult, hogy tanítói, majd az iskola vezetői mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdőbaja gyakran még a tanulásban is akadályozta, nemhogy a nagy testi megerőltetést kívánó sportokban. Mire azonban az egyetemig érkezett, rendkívül művelt fiatalembernek számított. A professzorok egyenest elvárták, hogy a filozófia szakot végezze el. De kiújuló betegsége és nem utolsósorban az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a bölcsészdiplomáig. később, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, később politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle műkedvelő okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzői tehetségét. Filozófiai műveit - a„Sziszüfosz mítoszá"-t és „A lázadó ember"-t nemcsak dilettáns munkáknak ítélte, de egyenest káros hatásúnak. Ebben egyébként sokan osztoztak Sartre véleményével.
Ifjúkorától izgatta a színházművészet és a drámairodalom. Már Algériában részt vesz műkedvelő társaságok tevékenységében. Maga is játszik, jó színésznek is bizonyul. A harmincas években azután Franciaországban él. Egy ideig szocialistának tudja magát, baloldali lapokba ír érdekes cikkeket. 1934-ben tagja lesz a Francia Kommunista Pártnak, de hamar elidegenedik a gyakorlati politikától, 1937-ben ki is lép a pártból. Ennek fő oka, hogy tudomást szerez a szovjet bolsevikok rémtetteiről, és a bolsevik gyakorlatot azonosítja a kommunista eszmével. Közben novelláival kezd ismert író lenni. Hősei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fő problémái. És már készíti első remekművét, a „Közöny" című regényt, amely csak 1942-ben jelenik meg. Ekkor már itt a német veszedelem. Hitler seregei megszállják Franciaország nagy részét. Camus is kiveszi részét az ellenállási mozgalomból. Ez időben barátkozik össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tűnik, hogy eszmetársak. Rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Igaz, Sartre is erős kritikával szemléli a Szovjetunió politikáját, mégis a kapitalizmus elleni küzdelemben szövetségesnek tekinti a kommunizmus szovjet formáját is. Ez politikai és egyben emberi szakítást kényszerít a két jelentékeny íróra. Ekkor az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekinti őket. Simone de Beauvoir, a kitűnő írónő, aki Sartre élettársa, de Camusnak is igen jó barátja, érdekesen és szemléletesen ábrázolja a két nagy tehetségű író egyéniségét „Mandarinok" című kulcsregényében. Más-más néven mutatja be az ismert alakokat, köztük önmagát is, de az olvasók nagy része azonnal felismerte, kikről van szó.
Camus regényei már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerűbbek. 1947-ben jelenik meg legsikeresebb - és alighanem legjobb - regénye, a „Pestis". Ebben egy kitalált város egy rémületes járvány következtében vesztegzár alá kerül. A kényszerűen összezárt emberek társadalma szélsőséges helyzetekben mutatja fel az emberi kapcsolatok lehetőségeit.
A Közöny úgynevezett énregény. Egyes szám első személyben előadott története látszólag igen egyszerű. Él Algírban egy fiatal, minden vonatkozásban középértékűnek tekinthető hivatalnok, Meursault nevezetű. Élete igen egyhangú. Végzi nap mint nap sok órás, unalmas munkáját, mindig ugyanabban a vendéglőben étkezik, albérletben lakik. Kezdetben anyjával él itt együtt, de az asszony elöregszik, fia menhelyre adja, mivel egyedül nem tud gondoskodni ellátásáról. Meursault szabad idejében otthon olvasgat - többnyire képes magazinokat -, visszafogottan, de barátságosan érintkezik a ház többi lakójával. Aztán udvarolgat, pontosabban felcsíp egy-egy hozzá illő lányt: moziba és strandra járnak, jóízűen szeretkeznek. Most éppen valamilyen Marié a talán tartósabbnak látszó barátnője, csinos, szőke lány, akivel ugyanabban az irodában dolgozik. Meursault személyiségénél és életénél átlagosabbat nehéz elképzelni. A regény lényegi eseménytörténete azzal kezdődik, hogy Meursault üzenetet kap: a vidéki menhelyen meghal az édesanyja. Oda kell utaznia, a temetési és egyéb tennivalókat elintézni. Rögtön a temetés napján olvasható egy jelentéktelennek látszó, de - a későbbiek szempontjából -igen fontos mozzanat. A halottat kísérő ápolónő arról beszél, hogy ilyen forró napsütésben vagy megizzad az ember, és később meghűl, vagy napszúrást kap, tehát mindenképp megbetegszik. Meursault bólogat: nincs megoldás. Később, a börtönben majd önmagára vonatkoztatja ezt a mondást. Anyja halála után Meursault visszatér apró örömökkel tarkított, de alapjában eseménytelen életéhez. Szomszédja bizonyos Raymond, aki raktárosnak mondja magát, de fő foglalkozásában gyakorló selyemfiú. Inkább közönyből, mint baráti kötődésből Meursault belekeveredik Raymond magánügyeibe, s akaratlanul magára haragítja szomszédjának arab ellenségeit. Raymond-nal és Marie-val hétvégi kirándulásra megy. Ebéd után kisétál a tengerpartra, s a hőségben, a vakító napfényben, a homokban fekve megpillant egy arabot. Az arab kést húz elő, de nem támad, Meursault viszont öt revolverlövéssel megöli. A motívumaiban irracionálisnak látszó gyilkosság a regény egyik csúcspontja. Már a Közöny egyik első kritikusa, Sartre rámutatott kiváló elemzésében, hogy a gyilkosságot véletlenek sorozata előzi meg. Meursault véletlenül megy el a kirándulásra, véletlenül visz magával revolvert, véletlenül találkozik a tengerparton az áldozattal. Nem tudja, miért akar ölni, akar-e ölni egyáltalán, csak tényeket érzékel: az izzó napsütést, az arab késének csillogását. „Akkor aztán minden megingott. A tenger felől sűrű és lángoló lehelet áradt. Úgy éreztem, hogy az ég egész székében megnyílik, s tűzesőt hullat a földre. Egész lényem megfeszült és görcsösen szorongattam kezemben a revolvert." A gyilkost letartóztatják, kihallgatják, vizsgálati fogságba helyezik, börtönbe zárják. Ettől kezdve lényegesen változik a regény. Meursault idáig is idegen az emberek között, miként a regény eredeti címe hirdeti (Az idegen). Gyöngéden gondol édesanyjára, de halála nem rendíti meg. Kedveli Marie-t, hajlandó lenne feleségül venni, ha ezzel a lánynak örömet okozna, de nem szereti. Gyakorlatilag semmi köze a strici Raymond-hoz, de szívességet tesz neki, levelet ír helyette, az arabokkal szemben barátjaként hajlandó feltüntetni magát. Ezek a tények a vizsgálati fogság idején, majd a bírósági tárgyaláson sorra ellene szólnak. Hiába az őt menteni-védeni kívánó tanúk ügyetlen vallomásai: az ügyész, a bíró szörnyeteget lát benne, akiből minden emberi érzés kiveszett. Lám, milyen közönyösen viselkedett anyjának temetésekor is. Milyen érzéketlen a barátnőjével, s az őt környező embertársaival általában. Végül pedig gépies hidegvérűséggel gyilkolt. Meursault nem tud racionális magyarázatot adni tettére. Különösen nem az első, gyilkos lövést követő további négyre. „Miért, de miért lőtt a földön heverő testre?" - kérdezi értetlenül az ügyész. Meursault nem tud érvényes választ adni. Talán, mert őrjítőén perzselt a nap. Mert szemkápráztatóan fénylett a tenger. Mert vakítóan csillogott az arab kése. A bíróság ezt nem képes elfogadni. Logikailag sem, de büntetőjogilag különösképpen nem. Meursault vádlóit és elítélőit nem szabad hitványul elfogultaknak tekintenünk. Nem a vádlott személyiségszerkezetét tekintik, hanem a tettek alapján ítélnek. A regény újabb kulcsjelenete: Meursault közli a tárgyaláson, hogy nem hisz Istenben. Ekkor a bíró kétségbeesetten felkiált: „Azt akarja, hogy értelmetlen legyen az életem?" Mindez azt jelenti, hogy Meursault - korántsem elvont filozofáláson alapuló - felfogása szerint a világ abszurd, és benne logikai, racionális törvényszerűségek nem érvényesülnek. Úgy érzi, nemcsak az ő élete értelmetlen, de a vádlóké és bíráké is. A bíró kétségbeesett kiáltása merő önvédelem: saját életének hamisságát védi és palástolja vele. Meursault idegen a többiek között, létezése az emberi bőrbe bújt, két lábon járó közöny. Nem hisz a körötte lévő világban, nem hisz bűnben és bűntelenségben, nem hisz Istenben, így érez mindaddig, amíg halálra nem ítélik, s a börtöncellában napról napra, óráról órára nem néz egyre közelebbről szembe az elmúlással. És ekkor, ott, a Meursault nevezetű emberparány megéli önmaga katarzisát. Feltisztul, megtisztul. Nem bízik a földi kegyelemben, nem hisz a túlvilág reményében. Ő, aki eddig csak érzékszerveivel reagált és viselkedett, olyasmit cselekszik, amit korábban soha: összefüggően gondolkodni kezd. A halál absztrakciójától eddig sosem félt: most viszont alig elviselhető, szörnyű halálfélelem gyötri. Tudja, hogy halálbüntetése végérvényes, mégis számtalanszor elképzeli, hogy az utolsó pillanatban kegyelmet kap. Felidézi eseménytelen életének örömeit: szeretne újra úszni a tengerben, Marie-val megint szerelmeskedni. Retteg és reménykedik, de végül is hű marad önmaga eredeti személyiségéhez. Újabb nagyjelenet: a párbeszéd a börtönlelkésszel. Akinek látogatását Meursault már többször visszautasította - nem tartott igényt lelki vigaszra -, de aki elszántan harcol a halálraítélt lelki üdvéért. „Miért zárkózik el - mondotta - az én látogatásaim elől? - Azt feleltem, hogy nem hiszek Istenben. Akkor meg azt akarta tudni, hogy olyan biztos vagyok-e ebben. Amire én azt feleltem, hogy ezen nem is tűnődöm: nem tartom fontos kérdésnek... Abban talán nem vagyok biztos, hogy mi érdekel valójában, de hogy mi nem érdekel, abban egészen biztos vagyok. Márpedig az, amiről beszél, egyáltalán nem érdekel." E párbeszéd során Meursault tőle szokatlan indulatba jön: teli torokból kiáltozni kezd, szitkokkal halmozza el a papot, és követeli, hogy ne imádkozzék érte. „Igazam volt, igazam volt, mindig és mindenben igazam volt. Éltem egy bizonyos módon, s élhettem volna másképp is. Volt, amit megtettem, volt, amit nem." Camus sosem volt sem a német, sem a francia egzisztencializmus tételes filozófusa, noha olvasta és jól ismerte e nézetrendszerek legfontosabb eszméit. Most azonban, a Közöny esetében a regénybeszéd nyelvén valósítja meg Sartre korai egzisztencialista filozófiájának egyik alapvető tételét: az egyén szabad választását. Amelynek lényege: az emberi egyed életében nem lehetséges olyan helyzet (szituáció, situatiori), amely ne adna választásra alkalmat. És minden emberi lény adottsága, hogy mindenkor szabadon választhat. Meursault, a jelentéktelen átlagember szabadon élt és szabadon váll meg életétől. A Közöny - több, mint fél évszázad távlatából ma úgy ítéljük -filozófiájával is feltűnést keltett és sikert aratott. Ám még inkább a regényírás módszerével és újításaival. A fiatal Camus természetesen nem elődök nélkül dolgozott. Hatott rá Dosztojevszkij, leginkább a Bűn és bűnhődéssel és A Karamazov testvérekkel Hatott rá Kafka és A per, a kortársak közül pedigSartre és Az undor. Kafkával szemben Camus nagy regényírói újítása, hogy elvont közölnivalóját nem az elvontságok birodalmában teremti meg. Hanem eleven élettel telített, földközeli regény világban. Olvassuk párhuzamosan A per és a Közöny szövegét: az egyik a fantasztikus absztrakció regényképe, a másik a minden elemében hiteles valóságé. Kafkánál - mint közismert -nem létezik valóságos, megjelölhető tér, A per a bárhol és a mindenütt lidércnyomásos közege. A Közöny világa földrajzilag konkrét, pontosan tudjuk, hogy Algírban tartózkodunk, a gyilkosság a Földközi-tenger partján történik és így tovább. A részletek aprólékos hitele csak fokozza az ábrázolt világ lényegének abszurditását. A Közöny regénystruktúráját három alapvető szövegréteg alkotja: leírás, párbeszéd és monológ. Camus önérvényű beszédmódját már a leírások is bizonyítják: ahogy a városi nép napi nyüzsgését, a sivár, lepusztult szobabelsőket, a leginkább az örökös napsütésben izzó tengert és tengerpartot ábrázolja. A párbeszédek megalkotásában Camus nem egészen eredeti. A Közöny keletkezésének ideje, a negyvenes évek eleje: Hemingway fénykora. Az amerikai író híres párbeszédtechnikája bizonyíthatóan hatott a Közöny dialógusaira. Rövid, feszesre fogott, csak tényeket tartalmazó szövegközlések. A szavak egyrészt csupán önmagukat jelentik, másrészt viszont a kimondott szavak, a kérdések és válaszok mögött kimondatlan, csak sejtetett tartalmak rejtőznek. A Közöny kivételes értéke, hogy ezek a nem gondolati párbeszédek a filozófiai monológokkal társulnak. Ismételjük, hogy Camus hőse-antihőse különösebb műveltség nélküli átlagember. Aki csupán életének fordulópontján - egyben végpontján - töpreng el élet, halál, Isten, boldogság, szerelem alapkérdésein. Rettegve, s egyben önmagával megbékélve. E három szövegréteg mesteri egybeilleszkedésének köszönhette tartós világsikerét a Közöny. (Sükösd Mihály)
Közben mindhalálig kiadói lektor, nevezetes irodalmi szakértő. A drámák világát pedig sohase hagyja el. Számos színjátékot fordít, olykor átdolgoz. Például spanyol klasszikus remekműveket. Gyakran híres regényeket dramatizál, például Faulkner„Requiem egy apácáért" című elbeszélését és Dosztojevszkij„Ördögök" című művét.
Eközben írja saját drámáit. Mindig hatásos darabok. Alighanem a legkitűnőbb ezek közt a „Caligula" című történelmi-lélektani játék a szeszélyességéről és kegyetlenségéről hírhedett római császárról.
A betegségek újra meg újra rátörnek, de keményen harcban áll a testi gyöngeségekkel. Erőlteti a sportot, amely egyáltalán nem tesz jót neki. Amikor megkapja a Nobel-díjat, azt hirdeti, hogy ezt még nem elismerésnek, hanem előlegezésnek és biztatásnak tekinti. A díjjal járó nagy pénzből egy kitűnő, nagy teljesítményű autót vásárol. Ezzel addig száguldozik esetlenül az országutakon, míg nekimegy egy útszéli fának és azonnal meghal. 47 éves volt. Az irodalmi közvélemény a kor egyik legnagyobb írójának tekintette.
Eleink hagyománya Dödölle - egy ősi magyar kásaétel
A Czuczor-Fogarasi szótárban (1862): "DÖDÖLLE (död-öll-ő vagy död-ör-lő = dud-or-ú) fn. tt. dödöllé-t. 1) Dunán túl, köleskásából és lisztből készített, s kiszakgatott tésztás étel. Mátyusföldén gancza vagy gáncza. 2) Mátyusföldén am. derellye, azaz turóval vagy szilvával töltött tésztás eledel. 3) Győr tájékán gúnynévképen am. málészájú, együgyű ember, máskép: dölle, döddő.
DÖD hangutánzó elvont gyök, honnan dödög, dödörög származnak. Dödölle szóban pedig am. töltött, vagy dudorú." --- Lássuk, hogy mit is ír róla a gasztronómiai lexikon: "DÖDÖLLE, GANCA vagy GÁNICA - Főleg 19. századi receptkönyvekben olvasható. Durvára őrölt kukorica- vagy árpalisztből, ritkábban ún. daráslisztből és burgonyából főzött, kanállal szaggatott pépes galuskaféleség."
A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének a tanulmánya a következőket írja:
"A 18. század végétől kezdve megsokasodó források a parasztok kásaételeinek formáit, sorozatát és elnevezéseit úgy mutatják be, ahogyan azok aztán a 20. századig használatban maradtak. Ez a kép változatosabb annál, amit a kora újkor szűkszavú köznépi forrásanyaga mutat. Kérdés egyelőre, hogy a 18. századtól kezdve dokumentált formák újak voltak-e akkor. Róluk a 18–19. század fordulóján rövid időn belül több, egymástól független forrás szól. Ezért feltételezhető, hogy első említésük bizonyos múltat jelez már. Használatukat azonban támpont nélkül nem vetíthetjük vissza évszázadokkal. Amennyiben a paraszti kásaételek formáinak megsokszorozódása a 18. század folyamán történt, sajátos helyzettel állunk szemben. Ugyanis egy mindennapos ételtípusnak általában akkor alakulnak ki változatai, amikor abból a korábbinál gyakrabban esznek, és ezért változatosságra törekszenek. A 18. században nem látjuk okát annak, hogy a kásaételek fogyasztásának növekednie kellett volna. Ellenkezőleg, inkább csökkenhetett, hiszen a főtt tészták elérték a parasztságot. Amennyiben a forrásokban belépő új kásaformák akkor újak voltak, a konyha igényességére utalnak.
Az új kásaformák használata tájilag megoszlik. A hozzájuk tartozó elnevezések is egyrészt tájhoz kötöttek, másrészt egy-egy ételnév különböző tájakon mást és mást jelenthet. Az új ételnevek a felbukkanás sorrendjében: dödölle (1792, az első pontosan datálható előfordulás), gánca (1792), sterc (1798), gánica (1799), ganca (1817), zsámis-ka (1815), szuszogó (1817). A dödölle és szuszogó/szuszoga belső keletkezésű szavak, a sterc osztrák, a zsámiska ukrán eredetű. A gánca, ganca, gánica csoport többszörös átvétellel talán a nyugati és délszlávból származik.
A kora újkorban országszerte kása/darából főtt kásaételekkel, Erdélyben azonkívül lisztből főtt puliszkával találkoztunk. A 18. századtól fellépő új formák mellett az előbbiek továbbra is fennmaradtak. A magasabb társadalmi rétegeknek a köles, árpa és az előretörő kukorica fogyasztásától való visszavonulásával a kásaételek sajátosan a paraszti rétegek táplálkozásának jellemzőivé váltak."
Hozzávalók: (4 személyre)
1 kg krumpli (pucolt, mosott állapotban ennyi) 2 fej vöröshagyma 3 dl tejföl ( vagy ennek növényi változata) 2 ek olaj 4 csapott ek. teljes kiörlésű tönkölybúza liszt víz só Elkészítés:
A krumplit felkockázzuk és feltesszük főni, sós vízben. Ha megfőtt, leöntjük a főzővizet, de félretesszük. A krumplit összetörjük krumplinyomóval, mintha krumplipürét készítenénk. Folyamatos keverés közben beletesszük a lisztet és a főzővizet apránként visszaöntjük, pont annyit, hogy püré állagú legyen. A keverés miatt egy kicsit nyúlni is fog, ez nem baj. Félretesszük hűlni. A hagymát megpucoljuk, felkockázzuk, az olajban megpirítjuk. (jobban mint az üveges állapot, de nem kell sötétbarnára pirítani, mert később a sütőben még úgy is pirul) Egy evőkanálra teszünk egy kis hagymát és a hagymás kanállal gombócokat szaggatunk a krumpliból, majd egy tűzálló tálba tesszük a gombócokat, és nyakon öntjük a tejföllel. 180 C sütőben 10-15 percig sütjük. Jó étvágyat!
LAST_UPDATED2
Braille-írás
2013. január 04. péntek, 14:50
Ma van a Braille-írás világnapja.
A Braille-írás vagy Braille-ABC (ejtése: brej, bréj, bráj, forrásonként eltérő; a megalkotója nevének leginkább megfelelő kiejtés a bráj) egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louis Braille talált ki 1821-ben a vak emberek számára. Segítségével lehetővé vált a vakok számára is az írás és olvasás elsajátítása.
A Braille-ban való kézzel íráshoz sorvezetőt és stílust használnak. A betűket hátulról domborítják ki, a betűk tükörképi párja szerint.
A fiatal nem látók körében népszerűbbek a beszélő képernyőolvasók. Vitatott kérdés, hogyan lehetne népszerűbbé tenni a Braille-írást.
Magyarországon csak a vakok 10%-a ismeri. Sokuk szégyelli megtanulni. A Braille-használók eredményesebbek a tanulásban és a munkában is.
A módszer alapjául egy olyan kommunikációs módszer szolgál, melyet Charles Barbier fejlesztett ki, válaszul Napóleon azon igényére, hogy a katonái csendben és fény nélkül is tudjanak kommunikálni éjszaka. Ez volt az „éjszakai írás”. Ez a módszer túl bonyolult volt a katonák számára, ezért a hadsereg visszautasította. 1821-ben felkereste a párizsi Vakok Intézetét, ahol találkozott Braille-jel.
Ez volt a világ első binárisan kódolt írásrendszere karakterek megjelenítésére. A rendszer eredeti formájában két részből állt: Karakterkódolás a francia nyelv karaktereinek ábrázolására hat pontból álló halmazok segítségével. A hatbites karakterek ábrázolása pontok segítségével (Braille-karakter)
Braille-karakter
Minden egyes Braille-karakter hat pontból áll, téglalap alakban elrendezve, két oszlopban. A pozíciók bármelyikén lehet pont, mely által összesen 2*2*2*2*2*2=64 variáció lehetséges. Az egyértelműség kedvéért egy adott variációt az alapján neveznek el, hogy melyik pozícióban van pont. A pontokat balról jobbra és felülről lefelé haladva növekvően számozzák, vagyis a bal oldali oszlopban a legfelső pont az 1, a legalsó a 3, a jobb oldaliban pedig a legfelső a 4, a legalsó a 6. A központozási karakterek szintén így jelennek meg.
A Braille-szöveg átírása:
A Braille-karakterek sokkal nagyobbak, mint a nyomtatott betűk, a sztenderd méretű (21 cm*30 cm) lapon csak 25 sor fér el, soronként 43 karakterrel. A szükséges hely csökkentéséért és az olvasási sebesség növeléséért az angol nyelvet használó országokban szinte minden könyvet az ún. Grade 2 Braille módszer alapján írnak át, ami egy nyelvi tömörítő rendszert használ. Mint sok más nyelvi módszer, ez is szokások és gyakorlatok komplex rendszerét jelenti. Emellett külön gyorsírást is kidolgoztak. Magyarországon létezik ugyan rövidírás, de a mindennapi gyakorlatban csak néhány rövidítést használnak a könyvekben, kiadványokban vagy a teljes átírást használják. A Braille-átíráshoz nagy gyakorlat és képesítés
Hallgassa meg!
