Boldog-boldogtalan élet ABC

signorelli2

EUGÉNIUSZ:
A BOLDOG EMBER MAGYARÁN SZÓLVA

Miért ne lennél boldog, kiterítenek úgyis?
Szabad gondolatok, metaforák és idézetek jegyzéke
a boldogság, a teljesértékű-csúcsminőségű élet
lehetőségéről, egyenlő esélyéről, jogáról és kötelességéről

És a balgaságról, az önsorsrontásról, az élethazugságokról,
a lelki hiánybetegségekről, a szellemi fogyatékosságokról,
az életgyávaságról, a – heroikus – pótcselekvésekről,
a hidegháborús földi poklokról, családi tűzfészkekről.

Minden ember boldog szeretne lenne,
mégis oly sok a boldogtalan, s oly felsőfokon rontjuk a létet.
de jó hír, hogy az utolsóból, állatorvosi lóból is lehet első,
hogy nagyságrendileg több múlik rajtunk, mint véljük…

A legtöbbet én árthatom magamnak (majd előszeretteim),
de így a legtöbbet is én javíthatok is romló életminőségemen,
ha a Jó Szellem fújja a vitorláimat, s megvan életbátorságom,
és jól meg tudom válogatni igaz, jó társaimat, barátaimat…

Mondd, mit érlel annak a sorsa

Írta: Jenő
2014. május 29. csütörtök, 07:15
http://filmvilag.blog.hu/2009/07/14/a_het_fobun_kicsit_maskeppen Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása ABCD NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 8. A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke Buda Ferenc: Rigmusok a századra, századvégre Egemen műfények másznak, műmicsodák planétáznak. Lövöldöznek. Rakétáznak. Vadludak harmonikáznak. Ősök, ükök, tűnt elődök titkain most eltűnődök. Mélán nyomukba szegődök. Egyszer magam is ledőlök. * Földünk kérge egyet pattan – két kontinens összecsattan, s ki tegnap még ült a padban, ma már gyilkol lankadatlan. Majd: ürül a lövészárok. Hurkot vetnek a határok. Mindenfelől jönnek rátok, mohóbbak, mint a tatárok. Ha gyalázat, hát gyalázat – van rá annyi magyarázat! Ez a század ilyen század – mint egy birsalmát, lerázat. * Egyik felől: vér a sebben. Másik felől: kéz a zsebben, hadar egyre sebesebben s hazudik, szeme sem rebben, nem ismeri, mi a szégyen, nincs benne csöppnyi szemérem, köpi csak a szót ledéren – nagykutya lesz, még megérem. * Úrral szegény nem komázhat, Ha esik, hát bőrig ázhat: alanyi joga, hogy fázhat. Ki védtelen, nem pofázhat. Ha gyalázat, hát gyalázat – mindre akad magyarázat. Ez a század ilyen század – mint egy szem diót, lerázat. * Festett maszkok, mosoly-mázak. Letapossák, aki lázad. Szétdúlják a szülőházad? Vájd ki szemed, varrd be szájad, s ím: a csörtetők hadában, idolok vak udvarában, zengő-bongó utcabálban ázunk tapsviharkabátban. * Bitang szőlő. Benne rókák. Tar fejeken prém-parókák. Zengzetes ódai strófák mögött sorban – a bitófák. Ilyen század hát e század: ördögökkel paroláztat, könnyben úsztat, vérben áztat – a tied is rajta szárad. * Venyigeláng: forradalom – rátalpal egy Birodalom. Félkoporsó fekvőpadom. Mindenható a Hatalom: belesandít életedbe, belerondít ételedbe, belelapoz leveledbe, belekukkant a beledbe. Ha gyalázat, hát gyalázat – mindenre van magyarázat. Ez a század ilyen század – akár egy makkot, leráznak. Rögvest megérjük a százat. Fel ne szökjön – mérd a lázad, ám mint az eb, ha vadászhat, nyulak nyomán nyargalászhat, loholj, csaholj, el ne hallgass! – Szabadhídvég, nem Tilalmas! - S ha az etikád rugalmas, dolgod lesz majd diadalmas. * Lám csak, lám: való a látszat – friss hősöket nemz a század. Félre innét, bölcs alázat – aki mar, csak az kaszálhat. Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat? S míg a Föld magmáig rothad, szörfdeszkáin ím a jognak újgazdagék plébojognak. * Malmot nem hajt a kanális, az IC nem vicinális. Kvarcórám még ha megáll is, cifferblattja digitális. Ibrány, Kunhegyes vagy Párizs – interneten ott vagy máris. Minden transznacionális, sőt: globális – legalább is. * Mér´ vagy mán úgy megkukulva? Csóró igric, csapja a húrba! Tökmindegy, hogy mollba´, dúrba´ – az a menő, aki kurva! S ha gyalázat? Hát gyalázat! Mire nincs itt magyarázat? Ez a század ilyen század – mint egy nyúlbogyót, lerázhat. * Jól sejtem? Jövő a mában rejtőzik, mint füst a fában, vagy: fenyőszál a csírában – remény az idő falában. Szültek kiket garmadában, hátha nem éltek hiában. Magot a szérű porában – hagyj utódot a világban. * Három dolog van, ami után nem vágyakozom: a melegített leves, a kiengesztelt barát és a szakállas asszony. Mátyás gyakori szavajárása. Galeotti. * S ne kérj az égtől többet, mint adott. Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés, Kevés lesz a föld minden kincse is. A vízikórság szomját el nem oltja Minden Dunáknak s tengereknek árja; S az ép gyomornak egy pohár elég. Berzsenyi * J A fele - sem - tréfa Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ. Egy kérdés volt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal végződött! Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer". Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén". Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány". Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény". Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás". Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem". Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része". * Két farkas. Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. ' Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? ' Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. ' * Istenhez két ember jut közel: az alázatos, aki bármilyen értelmi fokon álljon is, szívesen hajt fejet, vagy pedig az, akiben elég képesség van arra, hogy meglássa az igazságot még akkor is, ha az ellenére van. PASCAL * Életbátorság: próba-szerencse Ha az okosság a tapasztalaton nyugszik, melyiket illeti meg inkább az okos elnevezés: a bölcset, aki részint szemérmetességből, részint félelemből semmihez sem fog, vagy a balgát, akit sem a szemérmetesség, mert ezt nem ismeri, sem a veszély, mert ez eszébe se juthat, vissza nem rettent semmitől? A bölcs a régi könyvek közt merül el, ahonnan csak merő szőrszálhasogatást tanul, ellenben a balgatag azzal, hogy mindent megpróbál, ha nem csalódom, valódi boldogságra tesz szert. * Hármaskötél Sokkal jobb dolga van a kettőnek, mint az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát. Jaj, pedig az egyedülvalónak, ha elesik, nincsen, aki felemelje. Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek. Az egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el. * Minden nemzetnek, mely életre való, megvan saját jelleme, melybül ha kirángatják, kicsigázzák, nem lesz belőle egyéb, mint Schiller szerint kilombikált törköly. [...] Csak buta vagy az igen sok tudomány által kiﬁcamlott eszű képzelgő ringathatja magát azon csalfa aberrációban, mihez képest nemzeteket úgy lehetne egybekeverni és összeolvasztani, mint a spanyol elkészíti olla potridáját, és a tűz közelében elolvad a zsír. Egyedül némi legmagosb fokra kiképzett egyéniségek veszthetik el a nemzetiségüket egy bizonyos pontig anélkül, hogy ezáltal becsükben csorba támadna. Így például az egészen kiképzett magyar, angol, francia, német, muszka közt alig lesz valami nemzetiségi különbség; míg bizonyos lángeszűek megszűnnek valami nemzetnek sajátjai lenni, de az egész emberi nem kincseivé válnak. És ez helyes, mert ezek alkotják azon kapcsot, mely nemzeteket egybenfüggő láncolatba fűz. (Széchenyi István: Nagy Magyar Szatíra) * Petőfi Sándor Magyarország Te sem termettél ám szakácsnak. Magyarország, édes hazám! A sűlt egy részét nyersen hagynád, S elégetnéd más oldalán. Míg egyfelől boldog lakóid Megfúlnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalállal Megy sírba sok szegény fiad. Eperjes, 1845. április * Szegények. Magyar közmondások Meg ütötte erszénnyét a’ lapos menykő. Szegény ember csupa vizzel főz. Jeget eszik, vizet iszik, lapuval takaródzik. Ringy rongy.[1] Több tetve, mint pénze. Ma is csak akkora árnyéka, mint tegnap. Más’ szekere’ farkán űl. Mindenhez látó, semmivel bíró földes Ur. Madár húsú. A’ teremtett ég alatt lasnak sincsen. Szegény az ördög: mert nincs lelke. Meztelen, mint a’ kis újam. Tetű vár. Hátán háza, kebelében kenyere, mint a’ csigának. Árva, mint a’ le húllott levél. Lelke sincs, hanem párája. Nyert benne, mint Bertók a’ csíkban.[2] Minden zsírját ki szívták. Ebestűl macskástúl oda lett a’ gazda. Se háza; se tüze. A’ tetűnek leg alább hajléka, ennek semmie. Árva leány hajja. Arra jutott; hogy szitáját is süveggel fóltozza. Testte lelke. – Torkig adós. Suba gallérjánál több se maradott. Arra jutott: hogy azt se tudgya: hová hajcsa fejét. Szegény pára. – Széllel él. Mindenbűl (még a’ hóldbúl is) ki kopott. Öszsze bújnak, mint a’ szegény ember malaccai. Se gyűszűje, se tűje. – Se ökre, se szamara. Úgy van: mint szegény legény a’ gazdag városban. Nincs a’ szegénnek féltő marhája. Szegény egér, melynek csak egy luka van. Se felesége, se gyermeke. Kinek mesze nincs, sárral tapaszt. Egér sincs házánál, mert morzsára se találhatna. Kinek lova nincs, Bécsbe is gyalog jár. Se írja szegénnek, se szelencéje. Alamizsnán szeme.[3] A’ mezítelent nem foszthatni meg. Fót a’ fótot éri. Avít szűrjén fót hátán a’ fót. Hátrább halad, mint a’ rák. Koldús táskára szorúlt. Tengődik: mint Toldi Miklós lova a’ szemeten. Rosszabb a’ koldusnál. Eleget élt a’ szegény, ha hamar oda lett is. Csontya bőre. Olyan, mint kit a’ koporsóbúl ki vonnak. Heted szaka se lakik egygyet a’ hasával. Egy pénz árra sót nem köthetni üngébe. Alig van háti bőre, az is már kopasz. A’ koldúsnak még maga’ apja se baráttya. Gerincéjéhez száradott a’ hasa. A’ szegény néha (étele helyett) aluszik. Nem igen cifrát rezel. Néki is sorban házza, mint más szegénnek. Tűz sincs konyhájában. Sajt és kenyér, két tál étel a’ szegénynél. Más konyháján élődik. Hét macska egy egeret meg nem foghatna lukas gatyájában. Teste lelke, és a’ sodró fája. Volt, de el kőlt. Alig takarhattya bé hitván mindenkéjét. Fagygyas, mint a’ rák. Mint madár az ágon hol itt’ hol amott. A’ duda szél bátrabban nyargalódzik. A’ hideg lukba fúj. Soha nem füstölög kéménnye. Ne csúfolódgyék a’ koldús, ha szegény. Ikrás, mint az ökör. Úgy sétál, mint a’ kárvallott Görög az üres bótban. Leány ágra szorúl. A’ házakat kerűlgeti.[4] Barát garas.[5] Bé esett, mint a’ kis kesztyű. Tejes, mint a’ szúnyog. Alá nyől a’ szegény, mint az ökör fark. Isten’ főldgyén lakik. Kevéssel éri bé.[6] Szegény legény nem nagy Úr. Másnak keze lába. Jaj nékem egyedűl senki se hegedűl. Sós levet se ehetik. Tök magot se ehetik kénnyére. Végy el engem kincsem Kilenc üngöm készen Újja héjja, gallér héjja Egy csöpp allya sincsen. Se hazája, se országa, se várossa. A’ mint az Urak fel írták, úgy kell meg lenni. Elő hasú gazda. Egygyik lába mezitelen A’ másikon semmi sincsen. Nyomorúltabb a’ nyúlnál.[7] Nem fél a’ Német: hogy gatyáját el lopják. Minden héjján van, ki pénz héjján van. Mankóval segíti lábait. Senki se irígyli a’ pad alatt. Egy pénz ő nálla forint. Ott’ szakad le a’ jég, ahhol leg vékonyabb. Mostani vagy is tegnapi gazda. Annyi a’ főldgye: hogy körösztűl ugorhattya. Körűl belől semmie sincs. Akár ide, akár amoda néz; ürességet lát. Test-véretlen lependék. Oly szegény, mint a’ templomba szorúlt egér. A’ szegény embernek szerencséje is szegény. Ki áll bocskorábúl a’ lába. Nemes ember volna, ha főldgyét el nem hordották volna a’ Fazekasok. A’ szűrben termett tetű sokkal jobban csíp; mint a’ róka torkos mentében neveltetett. Üres mind szekrénnye, mind erszénnye. A’ réz is kelő pénz nálla. Nem élhetünk mindnyájan úri módon. Se pénzze, se posztója, nadrágja sincs. A’ hol semmi sincs, ott a’ Bíró se vehett el valamit. Drága ma a’ pénz. Hitván koldús, ki egy házat el nem tud kerűlni. Eb szőllő se terem kertyében. Ott’ vész a’ szegény, a’ hol úrrá akar lenni. Nagy a’ gulya ránccában. Az árnyékbúl is alig ehet valamit.[8] Néha a’ szegénség dicsőséges.[9] Addég kereste őseinek nemességjöket, még ásóra, és kapára talált. Kinek semmie sincs, attúl vette, kinek nem volt. Rongyos szűr a’ nyakában. Itt’ a’ tél, jaj kinek nincs fűteni valója. Gallérja is alig maradott. A’ remén levest kiki fel adhattya a’ szegénnek. Mindenütt szegény, a’ ki szegény. Könnyű a’ szegényen kockázni. Könnyű a’ szegént ki nevetni, de nehéz meg ruházni. Szegény embernek kevés pártfogója. Nem tudgya; kihez vigye ügyét. Könnyű a’ szegényt reménnyel táplálni. Mind a’ két felé sántít. Nem is él; hanem a’ szegénséggel bajlódik. Nem hízik a’ pofája. Laci konyhája.[10] A’ sok ígéret nem teszi gazdaggá a’ szegényt. Ki nem telel a’ maga kenyerén. Ígéri uraság, meg adni emberség. A’ szegént nem hajtogattya más, hanem a’ has. A’ szegénséget el nem titkolhatni. Mint vas szög a’ zsákbúl, úgy szegénség a’ házbúl. Se födele, se háza. – Házi koldús. Oldal bordáját is meg lehet olvasni. Kapor se terem kertyében. Kapcája is rongyos. Nem sokat erezget két oldala közé. Maga se keresett, apjárúl se maradt valami. Szegény a’ száraz főldön is el alszik. Nem mindenkor gyalázat a’ szegénség.[11] Kinek jövedelme két forint napjára, és hármat kőlt (ha vak is) által láthattya: hogy koldússágra szorúl. A’ szegénnek nincs mirűl adózni. Szegény a’ koldus, ha bár neve király is. Lehet a’ gazdagbúl is szegény, és viszont. Ha a’ gyéként alólla el rántyák, meztelen farán űl. Oldalán kamarája, mint a’ Baranyi embernek.[12] Ebek konyháján élődik. Holmiát a’ szegény könnyen számba szedi. Szénán is álmadozhatik a’ szegény. Hideg konyha, üres tál. Sok vendéget nem talál. A’ szolga nem Úr. Szegént az ág is húzza.[13] Az ő Jószága a’ koldúséval határos.[14] A’ koldus soha se kerűl, akár hol koldúl. Árkon kívűl högy mester. Szegénybűl lett gazdagot, az ördög se tűrheti. Pénz nélkűl kerűli meg a’ vásárt. Fűzfa paripán nyargal, még is gyalog jár. Minden jószágát el kótya vetyélték. Csak keszegekkel fordúl föl néki a’ piac. Nincsenen veszi a’ semmin adottat. Szegény ember hamar meg olvashattya malaccait. Tele erszénnye pók hállóval. Ember pénz nélkűl, vak bot nélkűl. Egy hibázik a’ szegényben. Avval kötözgeti sebét, a’ mivel lehet. Orvosság nála a’ lapú is. Szegény háztúl ösztövér bárány. Szegény Úrnak galamb ház a’ mészár székje. Farához száradt a’ gyékény. Többször jön szobájába a’ napfény, mint a’ kenyér. Talp alatnyi földgye sincs. Az embernek oldalán is ki fakad a’ szegénség. Hátán bótya, mint a’ csipkés Tótnak. A’ szegény (Húsvét napján is) fekete Vasárnapot űl. Kötelet se vehet: hogy magát fel akaszsza. Anya szűltt meztelen. Árnyékot se vét. Embert a’ nyomorúság és árnyék, soha el nem hagygyák. A’ szegénnek se pénzze, se hitele. Késő a’ kolbászt akkor kémélleni, midőn el fogyott. A’ hol semmi sincs, ott’ ne keress. A’ kevély szegént a’ Manó is csudálva nézi. Szegén a’ szegént hamar ki csúfollya. Senki se írígyli a’ szegénnek sorssát. A’ szegényért is meg halt Krisztus. Városnak határán kívűl, ő Bíró. Ott parancsoll, a’ hol nem fogadgyák szavát. Holtta előtt bőrét is el adta. Kinek mesze nincs fehér főlddel meszel. Istennek háta megett lakik. Szegényen élni, ’s gazdagon halni, esztelenség. Minő a’ kalap, olyan a’ köszönet. Nincs Budának mérője. Kopiája szalmábúl vagyon. El fogy a’ vagyon, ha nem keresnek reája. Én is voltam két pénzzel a’ vásáron; de nem adtak értte három pénzt. Fakó kocsi, kender hám. Nemes ember, szűr dolmány. Nincs oly Nagy Úr, ki meg nem szorúl. Szegény háztúl málé. Kutya is a’ szegént hamar meg ugattya. Nálok a’ kenyeret Pitának nevezik. * József Attila MONDD, MIT ÉRLEL... Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek öt holdja terem; lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fészke a verem; s igája nem zörög, sem ökre nem bőg elnyújtva - nincs neki - s mélyéről párolog a bögre, ha kis családját eteti? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki maga él, maga keres; levesének nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fűszeres; egy tört széke van, hogy begyújtson, repedt kályháján macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, néz, néz, s lefekszik egyedül? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik; veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagy lány néz mozit; a nő mindíg mos - lucsok holtja - szájíze mint a főzelék s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a setét? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki a gyár körül őgyeleg; helyén a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek; s a palánkon hiába néz át, hiába cipel kosarat, szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák s lebukik, hogyha fosztogat? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki sót mér, krumplit, kenyeret, hozomra, újságpapirosba s nem söpri le a mérleget; s ritkás fény közt morogva rámol - az adó hosszú, nagy a bér - s mi haszna sincs, hiába számol többet a petróleumért? S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol; felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol; neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé, s élete, ha van élte még egy, a proletár utókoré?! 1932. január * Ér Érés Éretlenség Érintés Érinthetetlenség Érv Érvényesség Értés Értelem Érzés Érzékeny Érzéketlen Érzelem Érintő Értől az óceánig Érvágás Érme Érdem Érdemrend Ér – érkezik, elér Nem ér Stb. * Jellemrajzok A haszonlesés A haszonlesés tisztességtelen haszonra irányuló vágy. Haszonleső az az ember, aki lakomavendégeinek nem szolgáltat fel elég kenyeret; kölcsönt a nála megszállt idegentől kunyerál; ha szétoszt valamit, úgy véli, hogy "az osztónak igazság szerint két rész jár", s ezt azon nyomban ki is porciózza magának; ha bort árusít, még a barátjának is vizezetten adja; színházba csak akkor indul, de akkor a fiait is viszi, mikor a színház bérlői már ingyen beengedik; ha hivatalos kiküldetésben van, a várostól kapott útiköltséget otthon hagyja, és követtársaitól kér kölcsön; kísérő rabszolgájával több poggyászt cipeltet, mint amennyit elbír, és a többieknél szűkmarkúbban adagolja neki az ételt; a vendégeket megillető ajándékokból kiköveteli a maga részét, és eladja; a fürdőben kenekedve ráförmed a rabszolgára: "Avas olajat vásároltál, fickó!", és a szomszédjáéval kenekedik; ha emberei az utcán néhány bronzgarast találtak, nem átall részt követelni belőle, mondván, hogy "Hermész ajándéka köztulajdon"; ha köpenyét tisztítóba adja, és ismerősétől vesz kölcsön egyet, hosszú napokig húzza-halasztja az időt, míg csak vissza nem követelik. És folytathatjuk tovább: saját kezűleg méri ki háza népe fejadagját, de aprócska és ráadásul horpadt fenekű mérőedénnyel, s még jócskán le is csap belőle; áron alul vásárol valamit a barátjától, aki abban a hiszemben van, hogy jó vásárt csinált, ő pedig busás haszonnal ad rajta túl; ha harminc mina adósságot fizet vissza, természetesen elsinkófál egy négydrakhmást; ha fiai betegség miatt nem mennek iskolába, a hiányzásukkal arányos összeget levonja a tandíjból, s Anthesztérión [41] hónapban, mikor olyan sok az ünnep, egyáltalán nem küldi őket tanulni, hogy ne kelljen a teljes tandíjat lerónia; ha rabszolgájától beszedi a bérleti díjat, a bronzpénz átváltási költségét is ráhárítja, s ugyanígy tesz intézőjével is, valahányszor elszámol vele; ha phratriatársait [42] vendégeli, rabszolgái számára is követel a közösen vett élelmiszerekből, az asztalról lekerülő félig megevett sárgarépákat pedig leltárba veszi, hogy a felszolgáló személyzet el ne csenhesse; ha ismerőseivel utazik együtt, ő is amazok szolgáit dolgoztatja, a sajátjait viszont bérmunkásnak szegődteti el, s még be sem fizeti bérüket a közös kasszába; ha pikniket tartanak nála, csak természetes, hogy suttyomban felszámítja az általa adott fát, lencsét, ecetet, sót és lámpaolajat is; ha barátainak egyike nősül, vagy a leányát készül férjhez adni, jó előre elutazik, hogy ne kelljen nászajándékot küldenie; és ismerőseitől csupa olyan holmit kér kölcsön, amit többé nem követelnek, s még ha adnák, akkor sem igen szoktak visszavenni. THEOPHRASZTOSZ * Csokonai Vitéz Mihály ZSUGORI URAM Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája a Piac-utcába, De azt a rácoknak adta árendába; Maga e kunyhóba éhezvén kucorog, S elméjébe mindég a drágaság forog. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a mammont örök áldozattal. A bús gond béesett orcájában hever, Mérget kedveltető kincseiből kever. Olly sárgák orcája sovárgó gödrei, Mint aranyjára vert királyok képei: Mint a sírból feljött halott útálsága, Amellyről minden húst a párka lerága. Most is azért sóhajt és dúlfúl magába, Mért nem adhatja az áert árendába. S öszvekalkulálván saját számadását, Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását, Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, – Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget: Ma csak harminc arany jött bé a kasszába, Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába. Azonba melly szörnyű károm következe: – Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze – Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta, Lantornás ablakom ketté szakasztotta! – Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő, Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
LAST_UPDATED2

...ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele!

Írta: Jenő
2014. május 27. kedd, 15:42
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása ABCD NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 7. A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb. Ő az: ki a szürke Tengeren átkel, A téli viharban Örvénylő habokon, S Gaiát, a magasztos istennőt, Zaklatja a meg-megújulót Évről évre az imbolygó ekevassal, Fölszántva lovával a földet. Szárnyas madarak könnyűszivű Népére, az erdő vadjaira Készítik a hurkot, A sósvizü tengerben lakozó Halakat hálóval fogja meg A férfi, ki ésszel él. Szolgáivá tette okos leleménnyel A hegyek meg a rétek állatait, A lobogóhajú paripának és a bikának Nyakába vetette igáját. És a beszédet és a széllel Versenyző gondolatot meg a törvényt Tanulja, a városrendezőt, Lakhatatlan szirteken Tűző nap forró sugarát s a fagyot Kikerülni ügyes, mindenben ügyes, Ha akármi jön, ám a haláltól Nem tud menekülni, De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol. Ha tud valamit valaki, Mesteri bölcset, újszerűt, Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele. Ki a földnek törvényeket ad, Jogot, mit az isteni eskü véd, Az a városban az első; de hazátlan, Akinek jó, ami nem szép. Tűzhelyemnél nincs helye. Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik. Szophoklész - Antigoné * A régit toldozni-foltozni Vagy teljesen lerombolni És tiszta lappal elindulni… * Egy szál gyufával Felgyújtható egy sokszázéves erdő * A neofita túlbuzgók * Az élő fába is belekötsz A kákán is csomót keresel * Elásott talentum Aprópénzre váltott talentum Elherdált, kidobott isteni ajándékok * BTK A bűnök jogi/erkölcsi súlyozása Megrontod a rádbízott gyereket * Milyen ember vagy? A gödörben berendezkedő Arctalan, személytelen, névtelen Trójai falovat házába becipelő Midász király utódja Mértéktelen torkos falógép Vaklármázó (pásztorfiú) Összeférhetetlen, nagy helyen is… Aki nem oszt és nem szoroz… Aki csak rontja a levegőt Füstölő gyárkémény - láncdohányos Kipukkanó félben levő felfújt hólyag Megcsömörlött, kiégett élvhajhász Válogatós, ínyenckedő – moslékzabáló Rendmániás, katonás… Módszertelen-rendszertelen (vak tyúk) Ziziért szüzességét elkótyavetyélő Egy tál lencsés… Szarrágó és szarkeverő Beszáradt, elhervadt szingli-vénlány * Isten ajándéka Aki nagyon akar, az nem esik teherbe, Aki meg „csak” szeretne”, az meg igen (Ahogy az örökbefogadás után jön a saját gyerek…) * Aki áldott állapotban van És aki meg van átkozva, annak meddő a méhe? * Megosztva leuralni A két veszekedő között a nevető harmadik (Csongor és a versengésre bírt ördögfiókák) * Nagy nevetésnek sírás a vége? Az nevet igazán, aki utoljára nevet. * Addig ne halj meg Amíg nem építettél fel egy házat, Amíg meg nem írtál egy könyvet, Amíg fel nem nevelted a gyerekeidet, Amíg… * Illúzióromboló Bepillantasz a kulisszák mögé… * Rossz szomszédság török átok Jobb egy jó szomszéd, mint száz távoli rokon * Így se volt jó, úgy se volt jó, Mindig csak a más asszonya volt a jó! (A szomszéd pázsitja mindig zöldebb?) * A természet keveset kíván, a képzelgés sokat * Ha nincs otthon a macska, Csak akkor cincognak az egerek… * Amikor úgy játszanak veled, Ahogyan a macska az egérrel… * A nyomor leépíti az embert Korgó gyomorral nem lehet filozofálni Amikor Chaplin a társában ehető tyúkot lát * Koravének A gazdagnak sok a gondja A sok gond aggasztó-öregítő És akit korán munkára fogtak? És aki látástól vakulásig gürizik? * Társas-lélektan A megosztott öröm sokszorozódik, A megosztott bánat arányosan csökken Párosan, hármasban stb. jobb lehet az élet * Kabátlopási ügy A te kabátodat lopták el Avagy te loptál el egy nagykabátot? Ennyi év távlatából már összemosódik… * Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér * Prokrusztész ágya Ha nem férsz bele, csonkolnak Ha rövid vagy, erővel kinyújtanak…. * A teremtés koronáját Nem egy mamut vagy egy óriáscápa, De egy szemmel láthatatlan kis bacilus, vírus öli meg? * Ragadós A fertőző ásítás A ragályos unalom Az élet nemi úton terjedő betegség? * Bacilusgazda Aki hordozza a fertőzést, de maga nem fertőzőtt * Amikor a parazita Elpusztítja azt a gazdaállatot, amelyiken élősködik, S így mintegy maga alatt vágja a fát, „öngyilkos’ lesz… * Bunkócska Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, Amilyent sihedernyi koromban. A szívembe nyilall, ez a szép, régi dal, Kifakadnak a könnyeim nyomban! Hej, te bunkócska, te drága, Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága, Te drága...! Segíts most! Nagyapákról e dal unokákra maradt, S unokákra maradt ez a szerszám. Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd, Hogy van még bunkó, van még ezerszám! Hej, te bunkócska, te drága, Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága, Te drága...! Segíts most! De majd eljő a nap, mikor ébred a rab, S lekötött kezét, lábát kinyújtja, Aki ellene volt, az a fűbe harap, Mert a bunkó a földre lesújtja! Hej, te bunkócska, te drága, Hej, te elven fa gircses-görcsös ága, Te drága...! Segíts most! https://www.youtube.com/watch?v=3vGqGwY22KI * Egy tyúkért mész perelni És egy disznó árát hagyod a bíróságon * Mint a béka, Aki nem ugrik ki a vízből, Ha szép lassan melegítik oly forróra, Hogy a végén ott elpusztul, megdöglik… * Bátorságpróba Egy kezdő-haladó késdobáló elé állni (És amikor apád a fejeden levő almára céloz…) * Légyfogó Mitől döglik a légy? Két legyet egy csapással Szemtelen, mint a piaci légy Légy a levesben – lenyelni/kiköpni A markomba zárva legyet zümmögtetni… * A szegénynek adni kötelesség, A költőnek, bölcsnek dicsőség * Tabula rasa Minden nap tiszta lap Minden gyerekből akármi lehet? * Eutanázia – kegyelemdöfés? Morfium-túladagolás, kvázi aranylövés a végstádiumos rákbetegeknek… * Hát ki van lehányva? A tömött buszon a holtrészeg ráhány utastársára. - Fúj disznó! – háborodik fel a megdöbbent áldozat. - Én disznó? Hát ki van lehányva? * Paradoxon Ha sokat akarsz enni, keveset egyél. Ha sokat enni, azaz sokáig enni, vagy sokáig élni akarsz, keveset egyél, vagyis légy mértékletes * „A humor a teljes igazság.” „A humorban nem ismerek tréfát!” Karinthy Frigyes * Juhász Gyula Ó Ember! Az Embert én sajnálva szeretem, A gyűlölet nem borom, kenyerem. Mert jó az Ember, csak a sors gonosz, Az bujtogat, sebez és ostoroz. Mert szent az Ember, nagyra született, Hogy lássa, élje e mély életet, Mely fönséges csuda, dicső titok És áldottak a bitók és sirok, Mert szent a szenvedés, szent a halál S a hantok ormán nincs vég, nincs határ. Rögtúró férgek, fényes csillagok, Egy végre vannak: kicsinyek, nagyok. Ó Ember, búsan, alázatosan Nézd, lásd, az örök küllő mint rohan, Az örök törvény mint áll és itél, Rongy gőgöd, dühöd, átkod itt mit ér? * A suttogó propaganda Avagy a viccek, kabarék hatalma: Degenerált, idióta parazitának mutatni be Egy nemzet korább elitjét, arisztokratáját… * Noblesse oblige A név, a rang, a hatalom kötelez Akinek több adatott, az többel tartozik * Az ész csele avagy a méhek meséje Mindenki a legönzőbb céljait követi, De egészében mégis a közjót mozdítja elő? * A tánc mint próbaházasság A mindkét szívhez-szívből jövő muzsikára Egymásra hangolva, összehangoltan mozogni, Testi kontaktusban, a másik szemébe nézve És az illatától megmámorosodva, Egymásba belefeledkezve, A külvilágot kizárva… * Évődni vagy elpucolni… „…fáj, ha azt kell látnia, hogy nem adhatunk meg mindent a szívünk vágya szerint azoknak, akiket szeretünk. A fásult szívűnek egészen mindegy, hogy jólétben, kényelemben, minden kellemetlenség híjával élnek-e a hozzátartozói. Mit bánja ő, hogy az asszony gyötrődik, s a gyerek nem kapja meg a magáét se a nevelésből, se a tisztaságból, se az anyai szeretetből úgy, ahogy ez a gyerekre ráférne. De bennem mindez ég és pokoli lánggal perzseli egész bensőmet. Elfutok hát hazulról, hogy ne lássam azt a sok hiányosságot, amivel odahaza bíbelődnek. – Ezzel ugyan egy hajszányit se segít a bajon. - Tudom. De ha már rajtuk nem segíthetek, legalább a magam fájdalmán enyhítek valamicskét úgy, ahogyan tudok. Mert hát úgy gondolom, hogy azzal se könnyítenék a bajon, ha odahaza kuksolnék s évődnék azon, amit látok. Ez az évődés, higgye el, beteggé tenne előbb-utóbb. S attól az úristen mentse meg a családomat, hogy a két kezem ne bírja a munkát. Mivé lennének, ha még én se kereshetnék rájok? Miattuk menekülök otthonrúl, érti uram, miattuk, mert isten úgy segél..” Wallesz Jenő: Segíts magadon. Gondolatok a munkásosztály háztartási viszonyainak javításáról * Hízelgő álbarátok gyűrűjében Nagyon figyelj az ellenségeidre, Az egyetlen és utolsó esélyed lehet, Hogy megtudd magadról a fájó igazat * A barátaimtól védjen meg az Isten, Az ellenségeimmel elbánok én magam is * Tetszeni vagy tetszelegni Szenvedni vagy szenvelegni * Látatlanban Egy üres papírt aláírni, Amire később ráírják a halálos ítéleted (vagy az életfogytiglani adósrabszolgaságod) * Aki józanul mulat, szeretkezik, De mámorosan, részegen köt szerződést (se hall, se lát – elvakítva – bódultan stb.) * A falu bikája Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka * Az én babám egy fekete nő (dalszöveg) Szívemben vágy parazsa nő, meggyújt egy fekete nő, tüzes szemével. Beleszerettem rögtön, csak az a baj, hogy szívem olvad, akár a pirítóson a vaj. Az én babám egy fekete nő, A szeme fénylő fekete kő. Fekete hajú, fekete fajú, Jól tudom, boldog, akit megölel ő. Fekete gyöngysor van a nyakán, fekete testén csak a banán. Piros, mint tűz a szája, a Charlestont úgy riszálja, Az én kis fekete babám! * Nagy kincs egy jóbarát, De még mindig jobb egyedül, Mintha abban a tévhitben vagy, Hogy van egy igazi, de az hamis… * Rátarti, gőgős, kevély Ki, ha én nem – magas lovon ül Fennhordja az orrát és orra esik Elbizakodottságában elemi hibát vét Felfuvalkodott béka, aki kipukkan… * Meghasonlás - tudathasadás Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal Nappal pandúr, éjjel rabló (de nem tud róla) * Szer Szer – szerves – szertelen – egyszer Szerel – ékszer – élelmiszer – középszer - Szerencse – szeretet – szerelem – szertartás Szerkezet – szerv – szerfelett – szerét ejti stb. * Nem annyira az a legény, aki üt, Hanem inkább az, aki állja az ütést… * "A jó lóápoló lovát szereti és minden körülmények között előbb gondoskodik róla, mint saját magáról. Azt a lovast, ki lovától a tápot elvonja, azt kellőleg meg nem itatja, rosszul ápolja, vagy rossz bánással abban netalán kárt tesz, meg kell büntetni, sőt a körülményekhez képest haditörvényszék elé kell állítani." (Lovas csendőrök tankönyve) * Ördögi körök - Miért iszol? - Mert bánatos vagyok. - Miért vagy bánatos, - Mert iszom... * A poéngyilkos És aki előre elmondja, ki a krimiben a gyilkos (akit ezért Sinkovits egy kabaréjelenetben megöl) * Bagdadi életkép (népi hősköltemény nyomán) Bagdadban Bagdadban Jókedvű arabok az ablakban Jódolgukban kacagnak ma hajnalban És nem szól a szomszéd hogy halkabban! Egyetlen óriási ünnep van Nagyban megy a hoci-nesze suttyomban Esznek-isznak szexuális mámorban Egész nap a hejehuja napja van Nem történik ilyen minden paplakban Hozzá még csak kurjongatnak haj! haj! haj! Terjed az őrület még gyorsabban Fékevesztett ordítások bamm! bamm! bamm! Püföli az agyamat vad ritmusban Csak egyetlen darabont ki mamlasz mama De viszket a marka, hogy elkapja Óriás Delilát szorongassa Feje már belilul a gondokba Agyában terve kigyúl lángokba Még ma este kiül ő az ablakba Delilával bagzani fog Bagdadban (Grandpierre Attila) * Gond Gondterhelt Gondolkodás Gondviselés Gondozás Gondűzés Gondtalanság Gondoskodás Gondban lenni * Életmentő hős Aki a saját életét kockáztatva, áldozva Kiment tűzből, vízből stb. egy másik embert. És aki azért jár a parton, hátha beesik valaki? És aki esetleg be is lök, hogy kimenthessen… * Hősök Hiányzó hősök Szájhősök Feleslegesen-károsan hősködők Hősköltemények és hősszerelmesek (A legjobb, ha nincs hősre szükség, De rossz, ha szükség esetén nincs ilyen..) * A hely szelleme - genius loci Pl. a templomban, az erdőben vagy a vécén imádkozni * Társadalmi megbecsültség, rangsor Az egyes foglalkozások, állások mai presztízse * Jaj, a legyőzötteknek!? Presztízskérdést csinálni valamiből Arcvesztés nélkül kihátrálni, méltósággal veszíteni * Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti * A magáét se, a másét is Szarnak, bajnak nincs gazdája – És aki más bűnét is magára vállalja? * Savanyú a szőlő, ha nem éred el? Olcsó vigasz, ha az aranyat szarnak nevezed… * Optimista-pesszimista Félig üres, vagy félig tele a pohár? Ugyanaz a pohár… Közhely? De attól még alapigazság lehet! Ha levágják az egyik kezedet, akár a jobbat, a jobbikat, hasba is szúrhatod magad – de éppúgy elkezdhetsz örülni, hogy még van egy másik, s azzal gyakorolsz, ügyeskedsz… * Nem hiszi senki, mennyit hazudunk e világon: a gonosz erényeket színlel, a jobb sokszor hibákat, hogy a többségnél jobbnak ne látszassék, s mindenki legalább hallgatás által sérti az igazságot. S vajon ez jobb-e? Ha szólni mernénk, természetünk - mely, bármit mondjanak is néhányan, mindég csak jobbhoz vezérel – rég kivítta volna győzelmét, de gyáván hallgatunk, s az alávalóság dúsan sarjadozik engedékenységünktől ápolva. – Nemcsak nem hazudni, hanem az igazságot megmondani – ez kötelességünk, s ki ezt nem tevé, vétkezett, ki hallgat, hazudott. (Eötvös József) * Egy zsidó vicc – egy vicc a zsidókról - Ábrahám! 25éves vagy, itt az ideje, hogy megnősülj, és valami állást keressek neked. - Ki jönne hozzám, hát én nem nagyon ismerek senkit. - mondja a fia. - Mit szólnál a Bill Gates lányához? - kérdi az öreg. - Nem lenne rossz... Elballag az öreg Bill Gateshez, és azt mondja neki: - Helló Bill! Mit szólnál hozzá, ha a fiam elvenné a lányodat feleségül? - Miért venné? Ki a te fiad? - kérdezi Gates. - Hát ő az Amerikai Nemzeti Bank elnökhelyettese. - feleli az öreg. - Hát, lehet róla szó.... Elballag az öreg az Amerikai Nemzeti Bank elnökéhez, és mondja neki: - Nem venné fel a fiamat ide a bankba alelnöknek? - Miért venném? Ki a maga fia? - kérdezi az elnök. - Hát nem tudja? Ő a Bill Gates veje....... - Hát, lehet róla szó.... * Zsarnok szerző: Kölcsey Ferenc Virtus s igazság zengtek nyelveden, De gyűlölte mindkettőt szived; Csak leple volt hatalmad bűneidnek, S szádban a törvény átok leve. Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál, Kivűl az ajtón sírt az üldözött. Még egy falatja volt az éhező szegénynek, S elrablottad azt; Avult fedél óvá még a szelektől, Hideg vérrel hajtád ki onnan is. Hajh bujdosott az ősi lakhelyéről, Sápadt neje Keblében vitte kisdedét, s panaszát Poroszlód azt korbáccsal ölte el! S terád bízatott-e ezreknek boldogsága, Hogy árulhasd pénzért véröket? S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés O Rabló, sírodon? Cseke, 1823. április
LAST_UPDATED2

A gyáva, a vakmerő - és a bátor...

Írta: Jenő
2014. május 27. kedd, 10:12
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása ABCD NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK– 6. A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke Ady Endre A tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója. * Bátor – gyáva Bölcs-balga gondolatok A félénket is bátorrá teszi a szükség. + A gyávaság senkit sem tett halhatatlanná. + A gyáva százszor hal meg, a bátor csak egyszer. + Bátor csak az lehet, aki ismeri a félelmet; aki nem ismeri a félelmet, az nem bátor, hanem vakmerő. + A bátorság az arany közép A gyáva/vakmerő a két rossz szélsőérték + Gyáva népnek nincs hazája, gyáva embernek nincs otthona + A gyáva emberek összerondítják magukat, ha bajba kerülnek, és éppen ezért kegyetlenek lesznek, ha kikászálódnak a saját mocskukból. Gion Nándor + A félelem nem az ördögtől való, hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága, amivel elindulhat a fejlődés. (...) Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök-e. Csernus Imre + Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát... Azt a szomorú emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Nincs szégyellnivaló az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni, vagy nem mer elfogadni érzéseket. Csaknem becsület dolga ez. S a becsületben hiszek. Gyalázatban élni nem lehet. Márai Sándor + A gyávaság erkölcsileg többet rombol, mint egy vesztes háború. A gyáva végül teljesen elpusztul, önmagát pusztítja el. A vesztes háborúból, ha a gerinc nem törött el, új, győztes nemzedékek születhetnek. Bertók László + Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi. Ennek bizonyára én voltam az oka s nem a "végzet". Nem hiszek a végzetekben. Az ember maga csinálja az életét. Ha még egyszer kezdhetném, talán másképp csinálnám. Egészen biztosan másképp csinálnám. Gyáva voltam és kényelmes. Így nem viszi az ember semmire. Márai Sándor + Néha, pillanatokra, úgy érzem, mintha minden, ami életemben történt és nem történt velem, minden, amit szerettem volna, amihez gyáva vagy kényelmes, vagy erőtlen voltam, most tető alatt lenne. Ilyen pillanatokban úgy látom magamat és az életem folyását, mint egy nagy rendszert. (...) Úgy érzem magam, mint aki mély, beteg álomból felébred s ocsúdik, és látja, hogy fejbe verték régen és kirabolták és ájultan hevert; és a rablók a kinccsel messze futnak. Márai Sándor + A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi. Victor Hugo + Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij + - Szereted? Gondolkodnom kell. Szeretem (...)? Nem tudom. Azt hiszem, a szerelem nem ismer vacillálást, méricskélést. S ha egyszer nem vagyok benne biztos, szeretem-e, akkor világos a dolog: nem vagyok szerelmes... - Nem - mondom ki kereken. - Nem szereted, mert nem mered szeretni. Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed. Oda, ahová az érzéseidet dugtad. És hadd jöjjenek elő azok az érzések. Merj lovagias lenni az érzéseiddel. Add meg nekik a sanszot, hogy egyenrangú párbajpartnerek legyenek az eszeddel szemben. Merj szembenézni a valósággal. Gyáva dolog, fiam, ha eleve elvágsz minden utat... Tanulj meg egyvalamit: úgy nézz minden helyzetre, amibe belecsöppensz, hogy soha többet nem jön vissza. Szilvási Lajos + Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítesz neki méltóvá válni önmagához. Így vagy a gyerekeddel, de így kell, hogy legyen a pároddal is. Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!" Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor. Te vagy az egyedüli, aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él, mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez. Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat. Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt, de előbb-utóbb meghallgat. Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán, és akkor minden hiába. Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell. Müller Péter + A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől. Csernus Imre + A gyáva faj, a törpe lelkek... Nem tudják, amit mi tudunk. Míg ők a tegnapot alusszák, mi a holnap felé futunk. Új hajnal ví a régi éjjel s a ma küzdelmükből terem és bármilyen sötét az éjjel, a hajnalé a győzelem! Babits Mihály + Gyáva krapekot verni, aki nem mer visszaütni, ebben nincs fantázia. Ilyen alakkal ne piszkítsd be a kezed, hagyd sorsára, elrohad önállóan is. Szilvási Lajos + Kiszolgáltatottá lesz az ki szeretni gyáva nem a pengevékony száj mögé harapott szavak a bizonytalan szerető tesz azzá szerelmi csapda ez ha nem vagy bátor elfogadni és hős viszonozni felkínált szerelmemet. Pethes Mária + Nem vagy legény, nem vagy, Nem mersz megcsókolni, Talán attól félsz, Hogy nem tudom visszaadni Népdal + Bevallom: alapvetően gyáva vagyok, és lehet, hogy furcsán hangzik, ezt nem szégyellem, hanem egyenesen büszkélkedem vele. Mert ha egy oroszlán bátor, az ember csak vállat von: mi a különös ebben? Egy oroszlántól elvárható a merészség, de annál inkább megbecsülendő, ha egy magamfajta gyáva nyúl, belátva, hogy nem kerülheti el a harcot, hátsó két lábára emelkedik, és támadásba lendül. Moldova György + Az ember belép az életbe, hogy keressen és találjon elegendő szépséget, hogy megőrizze, hogy elnyerje és növelje, hogy küzdjön érte, hogy mindennel szembenézzen, és megküzdjön érte, és ne törődjék a halállal, és még haldokló szemeit is feléje fordítsa. És a félelem és unalom és nemtörődömség és a mohóság, amelyek alapjában véve testvérei a félelemnek, akik leselkednek ránk, és előkúsznak éjszakánként, ezek ellene vannak, hogy elpusztítsák, hogy tönkretegyék és megsemmisítsék. Csak fel kellene emelnie szemét, és akkor meglátná, hogy mindez éppoly valóságos része az életének, mint a futó felhők vagy mint a hajló fűszál, de ő lesüti a szemét, és megmarad dörmögő, gyáva, piszkos, elhízott kis csavargónak, aki tele van álmokkal és gyáva kifogásokkal. Herbert George Wells + Eképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes színét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti "tett" nevét. (Hamlet: III, 1.) + Nem! Nem vagyok Hamlet királyfi, nem is törekszem erre; Talán kíséretéből egy udvaronc lehetnék, A kifejlet felé gördítve a cselekményt, Eszköz csupán; ha kell, tanácsot ont, Boldog, ha szükség van szolgálatára, Előrelátó, furfangos, de gyáva; Mindig magvas szentenciákra kész ő, Bár ostoba... Thomas Stearns Eliot + És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva; ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár, aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár, s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva. Charles Baudelaire + A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell. Arisztotelész + Ha ebben a másodperctöredékben úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk: elszalasztottunk egy lehetőséget, amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol. Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatjuk: "Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva. Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem." Paulo Coelho + Visszhangzottak benned is, kedvesem, teher voltam csak ezer terheden, gyáva, én, kit került a hit, a tett: elpazaroltam édességedet, minden keserű most már, nélküled! Szabó Lőrinc + Te ne kérdezz, csak menj az utadon, Az agyad bármi kábult, A gyöngeséged, tétovázó vágyad Egy hanggal el ne áruld. Magadba higgy és menj az utadon, Mint kit nem döbbent titkok árnya, Gyáva, ki minden mondata után Megtorpan kérdőjellé válva. Reményik Sándor + Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos. A katonák felkapják a felszerelésüket, és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban. A sötétben nem látni semmit a világon, legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik. A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz, a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem. Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal, és emlékezetünk sorra felidéz minden egyes meleg, kényelmes szobát, amelyben valaha is megfordultunk. Mire kivilágosodik, már készségesen meghúzódunk bármelyik biztonságos zugban, ha mégoly kényelmetlen is, és szinte ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy leroskadjunk az első nagyobb szikla mögé, ahol rágyújthatnánk egy cigarettára. De hát az ember, ugyebár, nem holmi gyáva féreg, így aztán elvánszorgunk a szikla mellett, és tudjuk, hogy ezt később még ezerszer is megbánjuk. Robert Capa + Az olyasféle önáltatás, hogy a háború elkerülhetetlen szükségszerűség, nem más, mint gyávamenekülés saját bűneinktől. Jevtusenko + A félelem (...) tanít, csakhogy mire? Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet. Ha pedig engedelmeskedsz annak, amit gyűlölsz és megvetsz, akkor magad is azonosulsz vele. Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől. Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismeretétől. Az ilyen félelem, (...) bátor félelem. Ha aztán a gyerek felnő, és az élet gyáva félelmet ébreszt benne, az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba, és meghátrál. Jevtusenko + Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk. Csernus Imre + Csak a gyáva ember kapaszkodik üres illúziókba. Doán Giói + Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink sem lehetnek oly rondák, mintaminő ronda ésgyáva, ha nem merjük bevallani őket. Michel de Montaigne + Az a gyáva, Ki, amit érez, elrejti magába, És ami benne gyönge, emberi, A másiknak föltárni nem meri. Mért várod őt, ha nem ezért? A boldog élet vágya nem kisért? Galambok közt, virágos szigeten, Békés, családi kör, parányi házban. Az élet szép... Tenéked magyarázzam? Heltai Jenő + Nem kívánok örök békét, csak a gyáva harcok végét. Szent áldozat ez az élet, ha igaz szívvel fecsérled, de amelyért kényszer-vér folyt, a zászlón szenny lesz a vérfolt. Babits Mihály + A csatatéren nincsenek hősök, nincsenek bátor emberek, csak egy rakás halálra rémült, félelemtől reszkető kölyök. Igen, hősök csak a mesékben léteznek; a valóságban mindenki gyáva, és az egészből csak az érdekli, hogy ő bármilyen áron életben maradjon. Kyle Sternhagen + A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága. Mahatma Gandhi + De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb akarsz lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár (...) Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy. Heltai Jenő + Egész délelőtt attól rettegtem, hogy megint olyan érthetetlenül gyűlölködő pillantással fog majd méregetni. A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem. Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban, el is képzeltem, mit fogok mondani neki. De túl jól ismerem magamat, és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy csakugyan elébe mernék állni. Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor. Stephenie Meyer + A nevetés mély forrású, mélyebb az emberi szívnél, mely szabadító erőként fakad fel a legválságosabb pillanatokban, és el tud söpörni minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát - amellyel a szegény, gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét. Nikosz Kazantzakisz + Először nagyon féltem a haláltól, gyáva voltam, és csak magamra gondoltam. Most látom, milyen önző voltam. A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé; nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek; nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették az életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet... attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni... Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam. Tom Godwin + A gyáva többször hal meg sír előtt, A bátor egyszer ízli a halált. William Shakespeare + Az előzés egyetlen kritériuma az a bizonyosságunk, miszerint a szembejövő gyáva féreg, tehát még időben félrekapja a kormányt, és fejre áll az árokban. Egyébként az ilyen nagyarcú fickók kocsijára készül a "Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!" szövegű matrica. Vavyan Fable + A sértett fenség póza többnyire egy gyáva, gyenge gyermeket takar. Kodolányi János + A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után. Jean Paul Richter + Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyűlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra. Vavyan Fable + Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!" és mennyire megint csupán - zsivaj, árverések hang-dühével tele, mennyire csak a nagy száj ereje s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva - árulja el, hogy szóra egyre gyáva. Illyés Gyula + Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben, mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai. Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy a megtérés. Márai Sándor + Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik; Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed. Kölcsey Ferenc + Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, h hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. Márai Sándor + Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás. Georg Klein * GYÁVA Az ember fajilag kétségtelenül hozott magával agresszivitást, legalábbis hajlamos rá. Életében a családi, társadalmi ráhatás következtében, a szocializációja során dől el, hogy az erőszakossága kifejlődik-e vagy gátlás alá kerül. Ha valakitől elvesszük a kultúráját, néptudatát, identitását és hitét, többé nem fűti eszme az erkölcsös életért, ezért bármire, a legdurvább agresszióra is képes. Megítélésem szerint kétféle gyáva ember létezik. Az egyik a méhen belüli fejlődése során genetikailag elveszti agresszív hajlamát. A nép erre mondja, hogy galambepéjű, holott jól tudjuk, a galamb meglehetősen erőszakos madár. A gyáva másik típusa születésekor nem hoz magával több erőszakos hajlamot, mint más, de neveltetése és az agresszív megnyilvánulásaiért elszenvedett büntetések, megvonások, hátrányos helyzetek megtanítják arra, hogy elnéző, beletörődő és együttműködő ember legyen. A környezete ezt igényli, ezért kifejlődhet benne a "nyuszi". A "gyáva nyúl" népi kifejezés legföljebb részben igaz. Etológusok bizonyították, hogy ez a rágcsáló párzás idején a vetélytársakkal mind a négy lábával kemény "ökölvívó mérkőzésekben" vesz részt. Kis termete, növényevő táplálkozási szokása miatt a természet a táplálékláncba beépítette, ezért a nálánál nagyobb ragadozók prédaállata. Ebből következik, hogy veszély esetén "gyávának" mutatkozva, "fölkösse a nyúlcipőt" és idejében kereket oldjon. Az embernél is van hasonlóság az említett állatok viselkedéséhez, de a társadalom a magatartásukat sokkal jobban befolyásolja. A gyáva a sikeresebb, mert jobban megtűrik, mint az erőszakost. A forradalmárt általában kivégzik, bebörtönzik, őt és családját lehetetlenné teszik, kiszorítják az uralkodó rétegbeli boldogulók közül. Az alattomos, a gyáva besúgó tisztes fizetést kap, elnézik kisebb botlásait. Akár a nyúl esetében, ő szaporodik jobban. Azok a népek, amelyek gyakorta lázadnak, hősöket és mártírokat faragnak gyermekeik legjavából, kiirtódnak, lassanként eltűnnek a történelemből, mert mindig a patkány szaporodik jobban, és bár pusztítgatják, igyekeznek annyit meghagyni, amennyi szükséges a társadalmi egyensúly megtartásához. Ezért nem igaz az a közmondásunk sem, hogy "gyáva népnek nincs hazája". A gyáva szüntelen maga előtt tolja az őt védőt, aki rendre helyette veszik el, míg ő a háttérben marad, és a veszély elmúltával tovább éli megszokott életét. Egy biztos, bármiként is cselekszik, belőle sohasem válik oroszlán. A gyáva mindig alattomos és árulásra alkalmas. Fölhasználható minden erkölcstelen dologra, elég megfélemlíteni. Szereti a törleszkedést, hízelkedést. "Macskatermészete van" - szokták rá mondani. Mindenkit képes kiszolgálni, aki agresszívabb nála. Az összeütközéseket kerüli, inkább meghunyászkodik. Ha hiába tér ki, rajta mégis erőszakot hajtanak végre, sebeit világfájdalommal nyalogatja, és szerencsétlennek érzi magát. Tele van alantas indulatokkal. Titokban kezét dörzsöli, ha a számára koncot vetők közül valaki pórul jár, miközben sajnálatában könnyeit törülgeti. A gyáva emberrel nem érdemes packázni. Tudni kell, hol a mérték, ameddig üthető. Ha sarokba szorítják, patkányként harapni kezd. Beárul és tanúkat szerez. Támadójára még olyan cselekedeteket is rábizonyít, amelyeket nem követett el. A megtorlásban kíméletlen tud lenni, amíg kétes értékű hatalmat kap. Az ilyen ember nemcsak lelkileg torz, de legtöbbször született vagy szerzett testi hibája következtében, tehát önhibáján kívül is személyiségtorzulást szenved. A gyávák között ritkán találni két méter magas, mázsa tömegű atlétát, aki már a puszta megjelenésével is tiszteletet, legalábbis kíméletet parancsol, annál többet láthatunk a gyönge, hibás alkatúak csoportjában. Ez nem "faji" kérdés, hanem természeti adottság - úgy mondják, hogy "a természet elhibázta" -, amely miatt az ilyen szerencsétleneket a diktatúrák kihasználják, ahelyett, hogy humánummal kezelnék őket. A gyáva ritkán választ erőszakos társat. Madách szerint "ebnek is eb a párja". Esetünkben az a mondás sem igaz, hogy "az ellentétek vonzzák egymást". Más kérdés, a gyávának esetleg igénye lenne egy erős védelmezőre, de az erőszakos ember ritkán választ maga mellé ilyen barátot, hitvest, hacsak azért nem, hogy szadisztikus vágyait a gyáva állandó gyötrésével kiélje. Ahogy az erőszakos egyéniség szélsőséges, a gyáva is a végletek másik részéhez tartozik. Valamiképpen mindegyikhez többet kell alkalmazkodni, keservesebb a velük való együttélés vagy kapcsolattartás, mint a kiegyensúlyozott személyiséggel. A gyáva nem válogat, alapjában mindenkit utál és irigyel vagy azért, mert agresszív, avagy a kiegyensúlyozottsága miatt. A gyáva ösztönösen rejtőzik. Mindig nesztelenül jár, mintha mezítláb volna. Szereti a gumitalpú és vászoncipőket. Az ajtót véletlenül sem csapdossa. Igyekszik beleolvadni környezetébe, hogy észrevétlen maradjon, miközben sunyi módon mindent megfigyel, és magában elraktároz, hogy tapasztalatait adott pillanatban bárki ellen fölhasználhassa. Különös ellentmondásként szereplési vágya is van. Imádna kitűnni, illetve valami olyan dolgot cselekedni, amely meghozná neki az áhított elismerést és kitüntetést. Utóbbiért akár a családját is föláldozná. Ez a magatartása azért alakult ki, mert a kiválóság társadalmi védelmet is nyújtana neki az agresszorokkal szemben. Nem ő lenne a célpont. Ugyanakkor a megméretés, a felelősség és a teljesítmény elérése nem tetszik neki. Szorgalma addig terjed, míg vele egyéniségét födheti. Nárcisztikus tulajdonság is van benne. Szeret tükör előtt hosszan magával foglalkozni. Gondosan elrendezi haját, ruháját. Nemétől függetlenül örömmel használ élénk illatosítókat és különleges díszeket. Szeretne magával elégedett lenni, és ezt az örömet meg is szerzi. Ha piperézésén rajta kapják, roppant dühös, de ha a fölfedező nálánál erősebb egyéniség, igyekszik indulatát palástolni. Lelki vonatkozásban a fájdalomküszöbe rendkívül változó. Hol túlérzékeny és sohasem tudhatja az ember, mikor sérti meg, ha ezt nem is mutatja ki, hol pedig semmit sem vesz magára. Lelkére pajzsot, testére páncélt növeszt, hogy bevehetetlen bástya legyen. Tűrőképessége mindkét szélsőséges irányban meghaladja a fejlett személyiség által elviselhetőt. Soha sincs világos, tiszta fogalmazása. Jelképekben beszél, amely így is, úgy is érthető. Nehéz rábizonyítani, hogy szavaival kígyóként mérges nyálat lövellt, mert mondandóját nem pontosítja, csak érzékelteti. Amikor rákérdezünk, hogy "ez a célzás nekem szólt?", magában azt gondolja, hogy "ez már nem célzás volt, hanem találat", míg szavakkal azt közli, hogy "ne vedd magadra, csak általában említettem". Itt a témának és a vitának vége. Egyiket sincs értelme tovább folytatni, mert az ember úgy kaphat újabb nyilakat, hogy azokat tisztességes körülmények között nem tudja visszalőni, miközben a sebző gyáván megfutamodik. Végül bele kell törődnünk, hogy a gyáva természet és személyiség hozzátartozik az emberhez. Tetszik, vagy sem, itt van velünk. Néha elviselhetetlenül nagy csoportosulásokban, máskor sajnálatot ébresztő magányban. Ha sokan vannak együtt, természetük átcsap a másik végletbe, erejük megnő és puszta jelenlétük is agresszív lehet. SZENTI TIBOR * József Attila ... AKI SZERETNI GYÁVA VAGY Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, akinek több a biztosító munka, melyet a tetves ég taszít nyakunkba, küldvén máris a külső fagyokat, - fordított ringyó, ki a kötelesség aranyát gyüjtöd élő nap alatt: a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék, én nem tehetem; elpusztítalak. Én férfi vagyok, nemes és konok, nincs vigaszom s nem erényem a bánat. Csak szenvedek, mint akit megnyomott ásás közben a föld; káromkodok - Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad! Rajtad a komolyság is kellemes, nő létedre erős vagy s érdemes, hogy lábod csámpás mivoltán nevess. Én nem jártatom hiába a számat, de kín sem űzhet hiába utánad. Már elrebbent a férfias szemérem nyoma orcámról, és csak sáppadok. Dolgaim is úgy hallgatják személyem, mint bolond tanárt az üres padok. Nem éreznéd, mily veszély fenyeget téged, életem s engem is, ki vágyom, ha másra nem, hát hogy veled legyek s ha másutt nem, hát a halálos ágyon? Add kezembe e zárt világ kilincsét, könnyü kezedet - vár kinn a szabad. Gyülekező halottaimat intsd szét, szólj s hízelegjen körül jószavad. Ismersz engem, kit szemed megviselt, lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves! Egykor egy sejt a tengerben kikelt, hadd jusson el már örökös öledhez! 1936. október 23.
LAST_UPDATED2

Őrzők, vigyázzatok a strázsán!

Írta: Jenő
2014. május 27. kedd, 06:26
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása ABCD NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 5. A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke Ady Endre Intés az őrzőkhöz Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Bucsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyüek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán * Térítők Többnyire azok akarnak megváltoztatni másokat, akik nagyon is rászorulnának egy kis változásra. Magukkal nem tudnak mit kezdeni, ezért buzgólkodnak, hogy kezükbe vegyék mások sorsának irányítását. (Seabury, David 20.sz., amerikai szerző) * SZABADEGYETEM 1. A Férfi / Somlósi Lajos / előadás https://www.youtube.com/watch?v=BXz-KrYCpKU 2. Női virágzás - Somlósi Lajos előadása A női lélekben lakozó Hold minőségének előhívásában és megélésében nyújt segítséget az előadás. Nemi identitásunkból kiforgatott világunkban különösen fontos, hogy a nő ismét megtalálja oltalmazó, elfogadó szerepét, ismét nőként élje meg magát és visszaálljon az anyaság lerombolt becsülete. Csakis ekkor jelenhetnek meg az igazi férfi minőségek. https://www.youtube.com/watch?v=96qc9OLRCfY * Korunk 1926. A nyárspolgár tükre A szatirikus anekdóta, az epigram, a vicc és gunynév a néptömegek szociális kritikájának leghübb kifejezése. Ami korhadt a társadalom épületében, ami rothadt a gyökerekben, ami beteg az ágakban, azt a vicc megtalálja s nevetségessé teszi. Ahol az igazat nem lehet kimondani szabadon, ott teremnek a legjobb politikai anekdoták. Az elnyomott közvélemény vicc formájában nyilatkozik meg. A vicc többnyire anonim s a kollektivitás közös terméke. Ugy keletkezik, mint a népdal: valaki megüt egy motívumot, amely megfelel a közösség érzésének s utánna jönnek sokan, akik formát adnak neki. Friedrich Wendel egy kis kötetet gyüjtött össze a nyárspolgárt kifigurázó viccekből. (Der Bürgerspiegel. Kiadta a berlini Malik-Verlag). Nem csak anonim vicceket s pár soros anekdotákat vett fel az érdekes s a XIX. század nyárspolgárát tényleg sok kötetes szakkönyveknél jobban jellemző kis könyvbe, hanem néhány klasszikussá vált pamfletet is, amelyek a filiszterséget kipellengérezik. Mutatóba leközöljük Ludwig Kalisch-nak, a XIX.század egyik legjobb szatirikusának maró, éles irását a német filiszterről. A több, mint félszázados írás még ma is aktuális. Ime : A német filiszter „Minden városban százszámra, gyakran ezerszámra található. Az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik. Ez a fő ismertető jele. Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket: A filiszter vagy nagyra van azzal, hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szívét és becsületét vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja. Gyermekeit, akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja, bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja, A filiszter megelégedett s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások s miért elégedetlen némely ember. A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!” Ha a filiszter despotikus államban él, időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét. Ha a filiszter szabad államban él, a szabadság szónál mindig körülnéz, vajon hallotta-e valaki. A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja. A filiszter mindig bizonyos ítéletében. Mihelyt nincs oka nem tenni, azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik: goromba és komisz. Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát. A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént. Hogy utána sem tud semmit, azt nem is sejti. A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”. Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit. Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyú káposztát. Felesége ugyanazon a véleményen van. Minél inkább lenézi a szegényebbet annál alázatosabb a gazdagabbal szemben. Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen. Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni. A fő ismertető jele marad mégis: az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!” * Beugratás 1. Csőbehúzás - Azt mondtad, hogy hengertalpas az anyám??? - Én?? Nem, nem, dehogy… - Ház hazudok én!!!??? Ez az eset az, amikor nincs jó válasz. Ha „bevallom”, akkor meg azért kapok egy taslit, fülest, nyaklevest, pofont, kokit stb. 2. Szóvicc - Mennyi tíz hatod meg tíz hatod? - Húszhatod! - Húzhatom?! És akkor meg is húzom a hajadat, hiszen te magad egyeztél bele, nem? * Baudelaire Egy dög Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt, melybe ma szemünk ütközött: Az ösvényforduló kavicsos homokágyán váratlan egy iszonyú dög nyitotta, lábait cédán magasba lökve, mig izzadt méreg járta át, elénk, gúnyosan és semmivel sem törödve, kipárolgással telt hasát, A nap sugarai tán azért tündököltek úgy e sűlő szemét fölött, hogy atomjaiban adják vissza a Földnek azt, amit az egybekötött. S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra nézett alá az ég szeme, a bűz ereje az egész rétet bejárta, azt hitted, elájulsz bele. A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle folyadékként és vastagon, fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve másztak az élő rongyokon. S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve s gyöngyözve néha felszökellt, a test bizonytalan dagadva-lélegezve sokszorozott életre kelt. S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan, mint futó szél a tó vizén, vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában ütemre forgat a legény. A széteső alak már-már nem volt, csak álom, kusza vonalak tömege, vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon a művész emlékezete. Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva nézett bennünket dühösen, sóváran lesve a percet, mikor ujra laknározhat a tetemen. -És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága, ilyen ragály és borzalom, szemeim csillaga,életem napvilága, te, lázam, üdvöm, angyalom! Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő, az utolsó szentség után, csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő s kövér gyom burjánzik buján. De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet! Szabó Lőrinc * Dög Ördög Döglődik Bedöglött Dögszag Dögölj meg Dögkút Dögvész Dögrovás Dögbogár Dögfa Döglégy Dögevő Dögnyúzó Dögfáradt Dögönyöz Szívdöglesztő Dögös csaj Dögunalom Dögcédula * Dög 1. hulla (cadaver), 2. pestis (lues, ném. Seuche), 3. méreg (venenum). A 2. és 3. jelentésben a mirigy (l. o.) szó szinonimája, p. D.-halál a. m. mirigy-halál. A Szombatos-kódexben azonban még egy 4-ik jelentésével is találkozunk, a melyben egyébként tájszólásilag némely helyütt (p. Borsod- és a vele szomszédos vmegyékben) még ma is használatos, t. i. az ördög szó értelmében (P. «ki a D. mondta, hogy ezt tedd ?») Ha ugyanitt a megunt vén embert v. asszonyt is vén D.-nek mondják, azzal inkább a szó 1. jelentésére céloznak. Mindenesetre nagyon csekély tehát az alapja Ipolyi (Magy. Myth. 37, 46.) azon feltevésének, hogy az ördög szó második tagja egy a D. szavunkkal s igy természetesen vajmi kétséges már eleve is annak a következtetésnek az értéke, amit e feltevésből levon. Teljesen halomra dönti pedig e következtetést s kivonja alóla az említett gyenge alapot, t. i. az ördög-beli Dög-nek a D. szóval való azonosságát, amannak az ujabb nyelvtudományi eredmények világánál valószinüvé vált etimologiája. Forrás: Pallas Nagylexikon * Dögfauna Mindazok az állatok, amelyek más állatok holttestéből élnek, D. név alatt foglaltatnak össze. Ilyenek p. az emlősök közül a hiénák, a madarak közül a keselyük, továbbá egy egész sereg rovar, részint kifejlődött, részint álcaállapotban. holttestek eltakarítása körül különösen fontos szerep jut a szárazföldön bizonyos bogaraknak (l. Dögbogarak), hangyáknak és legyeknek; a hangyáknak kifejlődött alakjai, a bogaraknak részint kifejlődött alakjai, részint álcái, a legyeknek az elhullott állatokra rakott petékből kibujó álcái falják fel a holttesteket. A vizekben számos hal és rák él más állatok holttestéből s a tengerekben a rákok ép oly tevékenységet fejtenek ki, mint a holttestek eltakarítói, mint a szárazföldön a rovarok. Forrás: Pallas Nagylexikon * Ütésálló Nem az a legény, aki üt, hanem az a legény, aki állja!? A bokszban is az győz, aki a tizedik menet végén is talpon marad, hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet, elvesztve sok menetet, de nem az összes csatát, a háborút kell megnyerni: mit ér a pirruszi győzelem? * Életvég és halálkezdet „1991-ben vagyunk, egy fiatal, kétgyermekes családanyáról van szó. Mikor hozzám, a műtőbe behozták, a szíve már megállt. A kérdés itt nem az volt, hogy vajon meghalt-e, hanem hogy mikor halt meg. Tudniillik, miközben a műtőbe szállították, nem volt náluk olyan ellenőrző műszer, amellyel az életfunkciókat követni tudták volna. Elkezdtük az újraélesztést. Ezt természetesen – ugyanúgy, mint a szívműtéteket – nem egyedül végeztem, ez egy tíz-tizenkét tagú csapat munkája, amely csapatnak én vagyok a kapitánya. Negyven perces megfeszített munkával sem tudtuk az életfunkcióit beindítani, azaz a halálból valahogy visszahozni. És én, a kapitány azt mondtam – miközben Istennel és a világgal pereltem –, hogy: akkor most elhagyjuk a hajót. A miérteket kerestem. Miért kellett ennek a fiatalasszonynak meghalnia és két gyereket árván hagynia? Ennyit ér a tudományom? Most mit tegyek, Istenem? Már kihúzták a csövet a légcsövéből, már az utolsó fázis lett volna, hogy az EKG-kontaktust megszüntessék, mikor kifelé menet a műtőből az ajtó kis kerek ablakán, nem is tudom miért, egy pillanatra visszanéztem. Ebben a másodpercben, mintha láttam volna valamit a monitoron, most már soha nem fogom megtudni, hogy ez egy utolsó szívmozgásból származó elektromos jel volt, vagy csak meglökték a lábát, és ez az elektromos zaj valahogy a monitoron megjelent. Mindenesetre ez a "jel" nekem elég volt ahhoz, hogy a hitem visszajöjjön, hogy él az illető, és hogy meg tudom menteni. Visszarendeltem a stábot, és elkezdtük a műtétet. El kellett felejtenünk, hogy több mint fél óráig eredménytelenül próbálkoztunk az újraélesztéssel. Valahogy el kellett hitetnem a stábbal azt is, hogy nem halottat operálunk. Felnyitottam a szívét. Akkor látszott, hogy az egyenirányító szelepek, a billentyűk olyan súlyosan károsodtak, tehát annyira beteg volt a szív, hogy valószínű ezért nem mutatott a gépen, a monitoron semmilyen életjelt. Persze ez csak egy utólagos teória. A műtét alatt végig ott volt a levegőben az a kérdés, hogy: akkor most halottat vagy élőt operálunk? A műtét befejezése után hat órával beszéltem a hölggyel. Ennek már hét éve, és a hölgy azóta is él és jól van. Amint látja, borzasztóan veszélyesek mindenhol a dogmák, a beidegződések, de leginkább az élet és halál mezsgyéjén. Tarthatatlannak tartom azt, hogy az emberi életért való küzdelmet pillanatokhoz, percekhez kössék. Sok ember, érzésem szerint azért hal meg, mert az egyetemi tankönyvekben még mindig azt olvashatják az orvostanhallgatók, hogy három perc után nem érdemes újraélesztést végezni, mert az már maradandó agykárosodást okoz, és hat-hét perc után a szív sem újraéleszthető. Ezt a dogmát mindenki megtanulja és elhiszi, bár számtalan ellenpéldával találkozik élete során. Ezek természetesen a tudomány mai állása szerint megalapozott tételek, csakhogy tartok tőle, hogy a tudomány az élet számos területén vajmi keveset tud. Egy mondattal válaszolva a kérdésére, azt tudom mondani: nem érzem magam olyan tudás birtokában, hogy meg tudnám biztonsággal állapítani az élet végének és a halál kezdetének a pillanatát. Ezért aztán biztos elkövettem többször azt a hibát is, hogy halotton végeztem az újraélesztés manővereit.” Dr. Papp Lajos * Szerencsés János tréfás → reális mese, ill. annak hőse. Két ember beszélget a feleségéről. Egyik szidja, a másik dicséri, mondván, hogy bármilyen ostobaságot elkövethet, a felesége sohasem veszekszik érte. Fogadást kötnek. A feleségét dicsérő ember elviszi lovát a vásárra, elcseréli egy tehénért, a tehenet egy kecskéért, a kecskét egy libáért stb. végül semmije sem marad. Megnyeri a fogadást. (Ritkább az a forma, mikor szolgálata jutalmául nagy darab aranyat kap, azt cseréli el lóra, tehénre, libára stb.: AaTh 1415.). A mesének 9 magyar változata ismert, köztük → ponyván a népszerű Grimm-mese. „Hans im Glück” magyar fordítása: Szerencsés Jancsi mulatságos története, vagy mi lett a nagy darab aranyból? Ékes rigmusokba szedett vidám történet, ill. ennek származéka is, mely a nyelvterület nyugati felén került feljegyzésre, a keleti felén a fogadásos-redakció az elterjedtebb. Jellegzetes a „Fa kivágása”: rátótiáda (→ falucsúfoló) típussal kombinált kalotaszegi változat, amelynek hőse, az → ostoba ember ökreit, szekerét, fejszéjét, ruháit, végül még nemi szervét is elveszti („Szerencsétlen János”) Ellentétes előjelű cseresorozatot tartalmaz a „Szegény ember búzaszeme”: róka- és emberhőssel (ügyes fiú). A mese egész Európában, a Közel-Keleten, Elő- és Hátsó-Indiában, valamint É-Amerikában elterjedt. * Az utolsó mese Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisasszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat. Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak. De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből. – Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi. – Most boldogok vagyunk – mondta a felesége. – Igaz is. De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg. – Mit is csinálunk most? – azt kérdi. – Hát boldogok vagyunk – mondta az ura. – Vagy úgy, persze. Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő. – No csak. – Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint. – Jó! – Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm. Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. Ottlik Géza, 1945 * Prédikáció a szeretetről és Istenről A prédikációt Mezei Mária színésznő tartotta 1946. június 10-én, Budapesten, a pasaréti református templomban. Megrendítően szép és felejthetetlen pillanat ez számomra. amikor most idelépek az Úrasztala elé. Színésznő vagyok, sok-sok szerep van mögöttem, s most mégis elszorult szívvel, akadó lélegzettel állok itt, mert először történik meg velem, hogy nem színházban, a mások élményeit és szavait közvetítem, ami tulajdonképpen a színésznő feladata, hanem az Isten házában, a saját élményeimet a saját szavaimmal próbálom átadni Önöknek. Bocsássák meg nekem ezt a merészséget és engedjék meg, hogy belekezdjek ebbe a csendes beszélgetésbe, amit úgy kívánok, mint soha semmit egész életemben. Legelőször is kérni szeretnék Önöktől valamit. Én azt kérném, ha lehet, vessenek le most magukról minden cinizmust és gőgöt s hallgassák meg az én szerény dadogásomat - szeretettel. Mert én most őszintén szeretnék beszélni, olyan őszintén, ahogy talán életemben nem beszéltem, olyan őszintén, mint ahogy a füvek és a. fák, a hegyek és a madarak beszélnek, akik között közel két évig éltem. Ez a két esztendő volt, azt hiszem mindnyájunk életében a legnehezebb, a legsötétebb élményekkel telezsúfolt idő. Mindnyájan hoztunk valamit magunkkal ebből a pokoli két esztendőből, valami végleges tapasztalást, ami irányítja azóta is az életünket. Én is hoztam. Én azt, hogy itt állok és élek s ezt olyan nagyon nagy ajándéknak érzem, amit nem fogadhatok el viszonzás nélkül, s amikor most Önökkel beszélgetni kívánok, amikor verset mondok vagy énekelek, amikor színházat játszom, vagy egy gyereket megsimogatok, úgy érzem, nem teszek egyebet, mint törlesztek - törlesztem az adósságom, amivel tartozom annak a Valakinek, aki az életemmel újból megajándékozott. S én úgy gondolom, s ezért ne haragudjanak rám, hogy mindnyájunknak valahogy így kellene felfogni az ez utáni életünket: ajándéknak, amiért hála jár és viszonzás. Meggyőződésem, hogy ez a végső értelme ennek a különben olyan nagyon értelmetlennek látszó háborúnak. Igen, én hoztam valamit a hegyekből. Hazahoztam a hitemet, mint egy nagy, jó szagú meleg kenyeret, most szeretném, úgy, de úgy szeretném széjjelosztani. A hitemet, hogy érdemes élni, de érdemes meghalni is, mert csodálatos törvények igazítják mindnyájunk lépéseit, s a halál nem pont az életünk mondatának végén, legfeljebb pontosvessző, ami után újabb mondat következik. Elhoztam a meggyőződésemet, hogy van egy nagyon nagy törvény, ami így szól: minden ami történik veled, benned vagy körülötted, nem véletlen, hanem minden tetted és gondolatod megtermi a következményét s ezért, bármi jó vagy rossz ér az életben, annak előidézője te és csakis te vagy. S ha értetlenül állsz szemben valami történéssel, valami méltatlansággal, szenvedéssel vagy magával a halállal – légy meggyőződve róla, hogy feltétlenül megérdemelted, mert okozóját, a törvényellenes tettet te követted el még akkor is, ha most már nem emlékszel rá. És elhoztam a legnagyobb törvényt, a törvények királyát, amiben minden benne van, ami mindent betölt és mindent éltet, ami mindennek a megoldása, célja és értelme – elhoztam a Szeretetet. Itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban. A füvekben és a fákban, a virágok illatában és a kutyád szemében, a kavicsokban és a hegyekben, a csillagokban és a méhekben, a búzádra hulló esőben és a gyermekedre hulló könnyben, az igazi dalban, az igazi csókban, mindenben, ami van, amit látsz és amit csak sejtesz, mindenben a szeretet él - mert a szeretet az Isten. Szinte látom most egyesek arcán a gúnyos és főlényes mosolyt. Szegény teremtés - gondolják -, milyen naiv és megszállott a hitével. Látom a másik megránduló vállát, amint lerázza magáról a képtelennek és számára szinte már nevetségesnek hangzó elavult szót: Isten. Látom a harmadik ökölbe szoruló kezét, haragosan ránduló száját, amint fenyegetően dünnyögi: Istent mernek emlegetni nekem, nekem, aki annyi szörnyű kínon és megaláztatáson mentem át? Hát hol van az az Isten, aki eltűrte ezt a pokoli sok szenvedést és halált? De látom azt a néhány kifényesedő szemet és kisimuló arcot is, akik a saját lelkük halkan éneklő hangját hallják visszhangozni, amikor elsóhajtom a szót: Isten. Látom mind a négyfajta embert: a Gőgösöket, a Bosszúállókat, a Kételkedőket és a Hívőket. Jól látom őket, mert vándorlásom alatt sokszor találkoztam mindegyikükkel. Akkor hallgattam, kérdeztem, figyeltem őket, most megpróbálok felelni nekik. Mondd, te szegény, gőgös ember, miért rángatod a vállad? Mire vagy olyan gőgös, mondd? Az erődre talán? Hát nem láttad, hogy fosztja le az éhség csontjaidról a jól ápolt és agyontornáztatott izmokat? Nem láttad, hogy mállik szét imádott tested a gyűlölet által gyártott fegyverek egyetlen kis szilánkjától? Nem láttad, hogy dőltek össze palotáid, villáid, gyáraid, hidaid, nagyszerű erőid minden produktuma? Mert a gyűlölet szórta a bombát, s a sok büszke emberi alkotás összeomlott, mint a kártyavár. Nem merült fel benned egy pillanatra sem a kétely, hogy talán, talán nem volt jó az alap, amire építettünk eddig? Mert nézz csak szét a romokon, pesti embertársam – nem furcsa az, nézd csak -, hogy a templomtornyok mind-mind milyen egyenesen állnak? Mint összetett, imádkozó kezek nyúlnak fel a romok közül az égre. Mosolyogsz? Nem hiszel a jeleknek? Kár - nagy kár, mert a Jelek és Csodák vezethetnek már csak ki bennünket abból a sötét és félelmetes rengetegből, ahová az emberi értelem bevezetett s ottfelejtett minket. Vagy a vagyonodra vagy gőgös, te szegény vállvonogató? Hát van még vagyonod ? Vagy ha már nincs, gondolod, hogy ha újra összespekulálod, összefeketézed, összeházasodod, összeirigykeded? Gondolod, hogy most majd meg fogod tudni tartani? Nem, és ezerszer is nem! Ez az egyik legnagyobb értelme ennek az egész elmúlt szörnyűségnek, hogy ráébredjünk végre: csak az marad meg az anyagi javakból, amiért becsületes és jó szándékú munkával, mi magunk megdolgoztunk. A többit elviszik, elszórják, felégetik, mind. Nem fontos kicsoda, milyen jogcímen és milyen jelszó védelme alatt. A jelszavak és emberi szándékok mögött az isteni szándék rejtezik és könyörtelenül csak annyit hagy meg mindenkinek, amennyi valóságosan jár neki és amennyire valóságosan szüksége van ahhoz, hogy az Úton tovább tudjon menni. És tudd ember, minél kevesebb az úti csomagod, annál közelebb vagy a Célhoz, s aki mindenét és mindenkijét elvesztette, az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen, mert ahhoz már nagyon közel van a Cél: ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten. Te Gőgös, még mindig hozzád szólok. Hozzád, aki nagyhatalmú, tekintélyű, magas rangú hivatalnok voltál. Te voltál az, aki felvetett fejjel büszkén vitted feketére festett bajuszodat s csak minden tízedik köszöntést fogadtad kegyes biccentéssel. Emlékszel-e rám? Mert én nagyon jól emlékszem rád. Ott ültél szemben velem a teherautón, ami vitt bennünket az ismeretlen felé – akkor úgy éreztük, a halál felé. Emlékszem alázatos tekintetedre, a szemed sarkán kibuggyanó könnyre, amivel elhagyott gyermekeidet sirattad. * Árkossy Károly Miért lettem nemzetiszocialista ? http://mtda.hu/books/arkossy_karoly_miert_lettem_nemzetiszocialista.pdf * J A székely összehívja hat fiát, és megkérdezi, melyikük döntötte be a budit az árokba. Senki sem jelentkezik. - Emlékezzetek George Washington és a cseresznyefa esetére - mondja. - Mikor George kivágta a fát, és bevallotta tettét, apja büszke volt fiára az őszinteségéért. Kilép a legkisebb fia, s bevallja, hogy ő a tettes. Mire az apja lekever neki egy jókora pofont. - Te mondtad, hogy George Washington apja büszke volt, amikor a fia bevallotta, amit tett! - tiltakozik a gyerek. - De ő nem ült a fán, amikor a fia kivágta! * Állambiztonsági rendszerváltás, 1989 „Ez egy életveszélyesen komoly ügy!” - A rejtélyes „László” dosszié feltáratlan titkai - http://tdyweb.wbteam.com/LaszloDosszieFeltaratlanTitkai.htm * Gondolatébresztők.... Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. Weöres Sándor * Majom-ember reklám A majmot szerepeltető reklám számomra is eredetinek hatott, de inkább tűnt nyomasztónak, mint kedvesnek. Valahogy eszembe jutott róla az, amit Rudolf Steiner mondott, aki szerint az emberiség a fejlődése során sikeresen elkerült egy szétválást egy fejlett civilizációjú, de elállatiasodott csoportra, s egy műszaki és szervezeti értelemben elmaradott, ám annál kulturáltabb csoportra. Ma azt tapasztalhatjuk, hogy a gépesített barbárság impulzusa mind meghatározóbb szerepet kap a világban, aminek tünete ez a reklám is. Lehet szeretetreméltónak találni egy majmot emberi szerepben, ahogyan egy a felnőtt funkciókat próbálgató gyermeket is annak tartunk, azonban amikor az emberek kezdenek el okos majomként uralkodni a természeten és egymáson, az csak idő kérdése, hogy mikor fog vérfagyasztó következményekhez vezetni. Ma még legfeljebb az izomemberek utcai terrorjában és az amerikai professzorok kiszámított viselkedésében nyilvánul meg az ember önmagáról alkotott eszményeinek elvesztése, az alap azonban, hogy a történelem újabb tömeggyilkosságok irányában haladjon így már készen áll. Ha megnézed a 20-as évekből fennmaradt írott és audiovizuális dokumentumokat, valami nyomasztó embertelenséget sejthetsz azokban, ami „az ember állat”, „az ember tömeglény” és „a társadalom gép” alapfeltevések köré szerveződött. A sportversenyek akkoriban feltámadt kultuszától egészen addig, ahogyan a munkásoknak tervezett ipari zuhanyzókat egy prospektusban bemutatták sok minden előrevetítette a közeljövő emberi vágóhídjait, s hasonló benyomást kelt bennem az általad bemutatott reklám is. Mégis meddig nyugodt az az ember, aki olyan módon szemléli a világot, amilyen módon a hangrámondással szerepeltetett majom? Legkésőbb addig, amíg az önkényes igényeit nem tudja kielégíteni, onnantól kezdve azonban ugyanazok a késztetések jelennek meg nála, ami a riválisuk koponyáját összetörő majmoknál is. De még az önkényes igények kielégítése sem teheti igazán nyugodttá soha, s ezért ha mindent megkap is, aminek szükségét megfogalmazza magának, még akkor is várható, hogy le fogja rombolni azt a társadalmi rendszert, amelyet az igényei kielégítésére teremtett. Egyfajta önpusztítás is ez nála, a megsejtetten hamis irányba vezető pályák lerombolása, ám mégha kétely nélkül is kapaszkodik berendezkedésébe, szűklátókörű önzése és erőszakossága akkor is a pusztulásához fog vezetni. Szabad Pszichoanalitikus Egyesület http://www.youtube.com/watch?v=dXOiIntWwNY * "Egy nagyvállalat akármikor, akárhol és akárhányszor elmondhatja, hogy ő kínálja a legfehérítőbb mosóport, a legízletesebb hamburgert vagy legtrendibb üdítőt, én viszont egy szaros-hugyos blogon sem bírálhatom se a hitvány terméküket, se a kártékony hirdetésüket, hacsak nem akarok egyenlőtlen és végeláthatatlan bírósági küzdelembe kerülni egy nagyhatalmú multinacionális részvénytársasággal. Ezt a helyzetet József Attila szavai írják le a legpontosabban: "Jogállamban a pénz a fegyver." - írja Puzsér Róbert Sas Istvánnak címzett válaszában. A reklámvita - Sas István vs. Puzsér Róbert https://www.youtube.com/watch?v=C1GZyZUG9Is * Démonűzés – akit megszáll a Gonosz lélek Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: "Miről vitatkoztok velük?" Valaki a tömegből így felelt neki: "Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták." Jézus így válaszolt: "Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!" Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: "Mióta szenved ebben a bajban?" Ő azt felelte: "Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" Jézus így felelt neki: "Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!" Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: "Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!" Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: "Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!" Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: "Meghalt!" Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?" Jézus így felelt: "Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel." Mk 9,14-29 * WEÖRES SÁNDOR: Várkonyi Nándor emlékezete Holtod tudni nehéz. Hiányodon tovább-élni nehéz. Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz, mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön a viharok és csillagok lobogásában a menny érintetlen partú medencéje alatt a palántának, mely nevét se tudja s hogy neve van, azt se tudja és hogy létezik, azt se tudja. Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet és követik évmilliók milliói. Nemléted vagy másléted ott van az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes, csak nekünk, kimért kis életidőnk papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon. Ahol te vagy, ott a határtalan, s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e, plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól a végtelen nem változik. Lét és nemlét: nekünk ellentét, neked azonosság. Tegnap még öregebb s ifjabb a körötted imbolygóknál, ma már egyidős vagy az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel, a habba merült Atlantisszal és Sziriat oszlopaival és a teremtés dátumával, át nem törhető, nem változható és aki átlépett a halálon: íme a halhatatlan!
LAST_UPDATED2

Útakadályok lélektől lélekig

Írta: Jenő
2014. május 26. hétfő, 10:05
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása ABCD NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 4. A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke Tóth Árpád LÉLEKTŐL LÉLEKIG Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! * Bábel tornya Kommunikációs zavarok és tragédiák ÚTAKADÁLYOK LÉLEKTŐL LÉLEKIG A fordított szöveget más nyelvre továbbfordítják A magyar szókapcsolatokat tükörfordításban… A másik nem jelzi, hogy már régóta elvesztette a fonalat A másik nem vallja be, hogy nem érti az idegen szavakat A másik szégyelli elmondani, hogy nagyothalló, s úgy tesz mintha… A mondat minden szava más nyelven, a szintaxis még másikon A nyomda ördöge – szórakozott szedő A szlovák határőr nem akarja érteni a magyar A tolmács kenyerét, presztízsét féltve úgy tesz mintha perfekt… A vaknak mesélnek a színekről Afrikai francia Ahogy egy részeg ember „artikulál”… Ahogy a félsüket beszél, úgy tesz, mintha jól beszélne, nem ismétel Aki töri a magyart – ő idegen nyelvként tanulta Állathangokon megszólalni – utánozni Állítod vagy kérded? Álmodból felkelt és már magyaráz Amerikás magyar kevert nyelve Amikor szándékolt a kétértelműség - célzások, viccek Angol vagy német tudományos nyelvi-műfaji hagyomány: a megértés Argó – tolvajnyelv: új szavak, régiek új jelentéssel Artikulálatlan hörgés Az állatok nyelve – mese Az artikulációs bázishoz képest túl gyorsan beszél, hadar Az operaénekes magyarul énekel, de nincs feliratozva… Az út lélektől lélekig Beszéd közben csiklandoznak vagy nevettetnek Beszélő a börtönben – fegyveres őr a fejed felett Bürokrata zsargon: projekt Csak a hangját hallod, de nem látod az arcát (tréfál) Csak a mássalhangzókat írták le… Csak az egyik telefonálót hallgatod, ebből kéne rekonstruálni Csak egyszer mondja el – nincs mód megismételtetni Csak minden harmadik-negyedik szó nincs elmosódva, áthúzva Csak simogatni a nyuszit Családi bennfentes félszavak Csecsemőt megérteni: hang, mimika, testtartás, gesztus Dadogás – nem győzöd kivárni Dadogás: nem azt mondja, amit akar, hanem, amit tud Denevértartományban ultrarövidhullámon küldött üzenet Dob távközlés hibaszázaléka Dübörgő, nyitott ablakos metróban bonyolultabb közlendő Egy elrohanó ember már messziről kiabál, de közben zihál stb. Egy száguldó autóból kéne elolvasni az utcaneveket Egy vadidegen kultúrába cseppenve kézzel-lábbal mutogatni Egymás mellet kerékpározunk Egyszerre beszéltek ketten Egyszerre kellene három-négy rádióadást figyelni Elcsúszik a szinkron Elmosódó füstjelek Ember és kutya kommunikációs zavar Éneklő, deklamáló beszédmód Etruszk stb. feliratokat megfejteni – de kevés a szöveg korpusz Félreértések vígjátéka: sokáig nem derül ki Félreértett mozdulat Fordítás és ferdítés Fülzúgás vagy vatta, fülhallgató a fülben Gombóc: nem jön ki hang a torkomon Gyereket beszél a hasadba Halandzsa – nem is akar semmit mondani, csak mintha Hangszálgyulladás, torokfájás, köhögés Hiába ordítod a segélykérést, nem figyelnek rád Hibás hangsúlyozás Hol kezdődik az új szó, új mondat Idegen nyelv, aminek nem ismered a szavait és szabályait Írásjegyek helyett számjegyeket használ Ironikus beszéd elértése Ismeretlen maga a rövidítés – többféle feloldása lehetséges Isten-ember párbeszéd: hallucinálok? Jogász bikkfanyelv: szótár, mondatszerkezet, mondathosszúság Karizmatikus istentisztelet Katonai vezényszavak: hangerő, elharapva, hangsúly, frászt hoz rád Képrejtvényeket kéne megfejteni Két szöveg egy kazettán Kétértelmű a távirat – a központozástól függően pont ellentétes Kézírást kéne kisilabizálni, de macskakaparás Kihalt nyelv megfejtés - hireoglifák Kiről-miről beszél: referencia zavar Köhögő roham – tüsszentés Középkori magyar kiejtés Közvetítő: gyenge tolmács (pl. magyar-orosz Koltai Róbert) Közvetítő: sámán, pap - elferdítik Lassított vagy gyorsított lejátszás Latin nyelvű istentisztelet és prédikáció Latin nyelvű mise Lerajzolni, hogy te nem ellenség, kém stb. vagy Magyar írás orosz betűvel Magyar, de tájnyelvi szó Magyar-cigány keverék Meg-megszakadó vonal Minden szó benne van, csak épp a sorrend önkényes Monoton és hosszú beszéd – lankadó figyelem, elbóbiskolás Mozaikszavak Mutogatás: bolgár igen vagy nem Nem érted: néma segélykiáltás… Nem figyelnek rám Nem mered elárulni nyelvtudásod hiányosságait Nem nyitja ki a száját – motyog Nem tudod magadhoz ragadni a szót – nincs egy pillanatnyi szünet Nem tudod, hogyan kell kiejteni azt az idegen nevet Nem tudod: betű vagy képírás, magán vagy mássalhangzó Nem voltál ott az elején – nem tudod, miről van szó Néma gyereknek anyja se Nincs egy pillanatnyi csend, amikor beszólhatnál Nincs ékezet az írógépen Nincs időd kivárni a dadogót: találgatsz, mit akarna Nincs lektor – leiterjakab Nincs szemmagasságban a felirat – a templom tornyára vésték Olvasva tanult angol… Olyan nagyok a betűk, hogy csak repülőről lehet rálátni Orvosi latin Őrmesterbeszéd: Usztics Pap Jancsis viccmesélés Papolás, prédikáció – egyik füleden be, a másikon ki Percenként egy szót mond – te meg rakd össze? Politikai szónoklat Raccsol: rét vagy lét Rájönni, hogy mellébeszél Referálás és prédikátum Rossz a megszólítás, ettől a másik nem tud az üzenetre figyelni Rossz a szó sorrend Semleges hangalámondás – az őskor Simogatni vagy ütni akar? Spórolni kell a telefonidővel… Süket: nemzeti jelbeszéd - jeltolmács Süketnéma Szájról olvasni Szakértelem nélkül hallgatsz egy előadást Szakmai zsargon Szándékos kétértelműség: A királynőt… SZER: rövid hullám ingadozás + zavaróállomás Színkommunikáció: fehér-fekete gyász Szituatív nyelvhasználat Szövegromlások – másolás, könyvsérülés, elvesző oldalak Titkosírás, amihez nincs kód Titkosírást kéne megfejtened, s a rossz kód is ad egy „megfejtést” Töltelékszöveget mond, de igazából udvarolni akar Túl apró a betű és túl rövid ideig villant fel Túl kell kiabálni a hangoskodókat Túl közel jön és köpköd Túl nagy háttérzaj Túl sok kézen megy át az üzenet, mindenki elvesz-hozzárak Vadembert felnőttként tanítani Vallási, filozófiai és tudományos szaknyelv és stílus Viccmesélés közben elneveted magad * Hogyan tudja eldönteni egy marslakó, a mostohám, hogy az amit ő most lát, két ember testi kontaktusát, az verés, verekedés, boksz, pankráció, élet-halál gladiátor küzdelem, apa-fia birkózás, testmasszázs vagy szexuális-szerelmi játék? * Amit nem, nehezen vagy csak közvetítővel érthetünk: halandzsa, hieroglifa, képírás, titkosírás, családi nyelv, nonszensz, képes beszéd, magas tudomány, angyalok nyelvén szólás, süketnéma jelbeszéd, magas művészet, szakmai tolvajnyelv, argo * Milyen pokoli lenne az a világ, ahol egyáltalán nem értenénk egymást vagy szisztematikusan félreértenének minket és úgy járnánk mint Karinthy hőse a nyúllal, akit csak meg akart simogatni, de az ezt nem fogta fel, inkább támadásnak vette, mire emberünk egyre jobban bedühödött, s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja... * Sok házaspárt-élettársat látni, akiknek a magyar az anyanyelvük, mégis csak egy vadidegen ember előtt, már csak a válóperük során mondják el, hogy tulajdonképpen mi bajuk is volt egymással. Pedig még az anyja sem érti a szavát a gyereknek, ha néma (a néma szavunk rokon a némettel, ami a nem érthetőt, az idegent jelentette...) * Indulj el egy úton Indulj el egy úton Én is egy másikon Hol egy mást találjunk Egymáshoz se szóljunk Aki minket meglát Mit fog az mondani Azt fogja gondolni Hogy idegenek vagyunk. Idegenek vagyunk Szeretetet tartunk Ahol össze gyűlünk Ketten szeretkezünk Az bajom van véled Sír a szívem érted Sír a szívem érted Majd meghalok érted. * Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. A társam mégis expressis verbis a mennyországról mesél, miközben elvárná, hogy kitaláljam eltitkolt vágyait... Sok mindent nem lehet élőszóval elmondani, még kevesebbet "holt betűkkel". Van amit például csak a zene tud kifejezni, különben mi szükség volna rá? Van e szerelmesebb vallomás mint egy szál virág és semmi más vagy egy tangó, egy tánc, ami egy miniatűr próbaházasság? * Lehetne úgyis együtt élni két embernek, hogy egymással rébuszokban beszélnek, hogy csak találós kérdéseket tesznek fel, hogy ki kell taláni - például barkóbázással - , itt és most mire gondol a másik, hogy szándékosan kétértelműen fogalmaznak, mint a dodonai jóslatok, hogy balladai-költői homályossággal fejezik ki szándékukat vagy hogy egymásnak úgy üzennek, hogy palackpostát dobnak a patakba, hátha kifogja a címzett, vagy eldugják a titkosírással írott S.O.S. kiáltást: letesztelve így a másik leleményét és okoságát és szeretetét: ha tényleg szeret, akkor áldoz rám időt és energiát... * Képzeljük el, hogy két ember nem beszél egymással, mosolyszünet van, és csak közvetítőkön keresztül üzennek egymásnak, nemcsak a nyelv, a hang vagy az írás, a rajz eszközét, de egy harmadik személyt igénybe véve, aki nemcsak a postás szerepét tölti be, hannem érdekei szerint maga is módosít rajta. Örkény postása csak szelektálta a jó vagy rossz híreket vivő levelet, de ennél tovább is lehet menni : bele is lehet írni a levélbe, át lehet azt fogalmazni vagy ki lehet belőle hagyni. Pedig lehet, hogy a legjobb barátunkra bízzuk, hogy gyorsan és sértetlenül továbbítsa üzenetünket - de a szerelemben nincs barátság? -, s nem a "gonosz anyósra", aki nem bánná, ha az ék közöttünk szakadékká szélesülne. * Miért nem értem meg a Másikat? nem elég hangosan beszél vagy túlzottan is nem akarom érteni, amit mond úgy teszek mintha nem is hallanám.. rosszul artikulál - tele van a szája halmozottan beszédhibás - hadar, dadog óránként mond egy szót összefüggéstelenül beszél csak akkor érteném, ha látnám azt, amit ő nem tudom, hogy miről beszél nem értek ahhoz, amiről beszél félreértem a helyzetet szándékosan nem egyértelmű ködösít, mellébeszél - nem akarja, hogy értsem csak mutogatni tudja a számtanpéldát idegen nyelvet használ szakzsargonokkal dobálózik nem tudni, hogy tréfál-e vagy sem? bókolni akar, mégis sértést vág fejemhez azt hiszi, hogy ha bólogatok, akkor már megértettem mindent csak egyszer mond el lényegtelen dolgokat hangsúlyoz annyit beszél, hogy ellankad a figyelmem ugyanazt állítja is és tagadja is a tolmács gyenge vagy szándékosan ferdít nem ismerem a mondat kontextusát nem ismerem a hozzámszóló kultúráját miközben beszél, közben csiklandoz elzongorázná a különbséget... nem tudok a szájáról olvasni nem beszélhet nyíltan... a rabmorzéban sok a zörej szégyelli mondandóját - ki kellene találnom rosszul használja az idegen szavakat indulatos, hisztérikus az előadásmódja beszéd közben szemével levetkőztet eleve rosszhiszeműen hallgatom... csak azt hittem, hogy nekem üzent visszafelé mondja a szavakat egyszerre három emberre is figyelnem kéne mire a végére ér már elfelejtem az elejét koszos és büdös és beleliheg a számba összetéveszt engem valaki másal nem tudja, hogy tegezzen vagy magázzon nem tartja be a nyelvhasználat szabályait... akkora úr, hogy a grammatikának is parancsolna mindig csak célozgat - nem vall színt vért izzad, annyira válogatja a szavait csak töri még a nyelvet nyelvtörőkben beszél csak metaforákban fejezi ki magát azt hitte, hogy már elmondta, amit csak gondolt... csak repülőről lenne olvasható a mondat minden szó más nyelven van magyarul ír, de orosz betűkkel minden szó megvan, csak éppen a sorrenddel van baj a "felakasztani" és a "felfüggeszteni" neki ugyanaz kicsi a szókincse árnyakatok kifejezésére csúnya szavakkal fejezi ki magát - megbotránkoztat fentebb stílben keresné a mellékhelyiséget * A pletyka természete Ahol emberi közösség van, ott pletyka is van, a kettő szinte törvényszerűen együtt jár. A pletykák, botrányok egyik legfontosabb feladata a közösség kontrolljának, valamint az egyes csoportok összetartó erejének megteremtése. Mindennapjainkban sokszor fel sem tűnik, hogy szinte minden percben mi magunk is pletykálkodunk. Popper Péter szerint a pletyka a lódítás és a hazugság között van valahol félúton, csak még nem döntötte el, melyik akar lenni. Szvetelszky Zsuzsannának, a téma neves kutatójának definíciója szerint a pletyka ismert, ismerhető személyekről szóló, nem publikus információ, ami kis közösségekben érvényesül, és legfőbb jellegzetessége a gyors terjedés. A kutató legismertebb műve a Pletyka című kötet, melyből több alfaját is megismerhetjük a pletykának: előpletyka, utópletyka, gyógy pletyka, sznob pletyka, szadista pletyka, ágypletyka, generációs pletyka, internet pletyka, kontroll-pletyka… és még számos fajtája létezik. „A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság. Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény. A fecsegés és a pletykálkodás olyan evolúciós vívmány, ami stabilizálja a társadalmakat. Minden férfi, aki rossz szemmel néz akár csak egy nőt is fecsegés vagy pletykálkodás közben, megakadályozza ezzel a nő evolúciós kötelességének teljesítését, és a társadalom stabilitását ássa alá. Ne szidjuk tehát a fecsegést, hanem tanuljuk el!” Csermely Péter Két ugyanolyan pletykát véletlenül sem találunk. Bizonyíthatja ezt az az ismert játék, amit gyakran játszunk gyerekeinkkel: egy mondatot súgunk az elsőnek, akinek tovább kell adnia azt társainak – a vége totális káosz, az alapmondatnak nyoma sincsen természetesen, mire az utolsó játékoshoz ér. Azaz a pletyka bővíthető, variálható, rövidíthető, színesíthető. A pletykálkodás nem öncélú jelenség. Ha egy közösségben valaki eddig nem ismert információ birtokába jut, illetve tovább is adja, azzal másodlagos haszonra tesz szert. Ez annyit jelent, hogy növeli a presztízsét azzal, hogy az általa szerzett információt "bennfentesként" megosztja a közösségével. Pletykafészeknek lenni nem könnyű. Mi kell hozzá? Alapvetően elég a jó emlékezőtehetség és a "jólértesültség fitogtatásához" való tehetség. „A nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud” (Seneca) Mindnyájunkban él a "Juli néni, Kati néni letye-petye-lepetye!" kezdetű Weöres Sándor-vers és felmerül a kérdés is, hogy vajon a nők, vagy a férfiak pletykálnak-e többet. A férfiak ugyanúgy pletykálkodnak mint mi nők, csupán a helyszín más, amely meghatározza a szituációt. Ki se mondják, hogy amikor összejönnek a barátokkal, valószínűleg ugyanazt művelik, mint az asszonyok. A legfontosabb indítékuk pedig az, hogy ezáltal erősebbnek, népszerűbbnek érezzék magukat. (A PÚDER című tévéműsor beharangozójából…) * Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok Juli néni, Kati néni -letye-petye-lepetye! üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka -letye-petye-lepetye! Bárki inge, rokolyája -letye-petye-lepetye! lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe -letye-petye-lepetye! * MŰFERDÍTÉS Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől: Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm. Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a "Dichterstimmen" című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen: Ich kam von Ufer der Ganges Dort traumt ich von südischen Schlager, Main Herz, du Blume, du banges Du bist so zitternd, so mager. Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak: Ufer, a zsidó kupléíró Aludt a folyosón mélyen Barátja, Herz, biztatta Hogy ne remegjen, ne féljen. Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a "südischen" szót "jüdischen"-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a "Gedicht-Magazin"-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben: O, Dichter der alten Juden Was schlafst du im Flußsalz so tief? Hörst du nicht den stolzen Herzog Der dir in Ohren rief? No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában: A Herz-féle szalámiban Sokkal sűrűbb a só, Mint más hasonló terményekben Hidd el, ó, nyájas olvasó! Ami tekintve, hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő – eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged – a vers tartalmán igazán keveset változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény. KARINTHY FRIGYES * Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, -- Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, a ki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Ám egy másik itt tekereg, – Elárulja kósza nesz – Itt kóvályog, itt ténfereg. . Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet..! (Firenze 1984. X. 12. ) * NEM MEGYEK AMERIKÁBA Levél a szerkesztőhöz Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom, nemigen untatlak a magam dolgaival, mert voltaképpen nincsenek is olyan dolgaim, amelyek érdekesek lehetnének. Már esztendők óta mindent a magam kedvéért vagy elkedvetlenítéséért csinálok. Éppen az életmódom, magányom, nemtörődésem engedi meg ezt a horribilis luxust. Most azonban mégiscsak elő kell hozakodni a Remetével, állj elő, vén Márkus, vedd le a süveged, és mondd el szépen sorjában, hogy mi történt veled a pünkösdi ünnepek alatt, amely dolgok megzavartak mindennapi teendőidben. Levelet hozott Szabó bácsi Amerikából (mert az én házam táján a levélhordónak, kéményseprőnek, újságos asszonynak, házaló kereskedőnek, hivatali kézbesítőnek, házalónak éppúgy szokás ismerni a nevét, mint valami falusi házban). A levelet Edward K. (azért nem írom ki a teljes nevét, hogy megkíméljem őt mindenféle levelektől) Los Angelesből 352 W. 96 St. írja, aki egyszerűen meghív Amerikába. Hallotta, hogy beteg voltam, hallotta, hogy nem vagyok gazdag ember, hogy könyveket írok (mennyi mindent meghallanak Los Angelesben!), hagyjam ott tehát a Margitszigetet, és menjek Los Angelesbe, ahol legutóbb is 15000 dollárt fizettek Biró Lajosnak Hotel Imperial című darabjáért. Ott van még Vajda Ernő, Bánky Vilma, Fülöp Ilona, Kertész Mihály és mások, akiknek mind jól megy a soruk, mert a vállalkozók "bolondjai a külföldi dolgoknak mostan". Tehát csak nyugodtan üljek hajóra, a hajójegyet küldi Zukor Gyula, aki amúgy is nyíregyházi ember, tehát földim. Edward K.-nak még nem válaszoltam, talán nem is fogok válaszolni, mert sok levelet kell előbb megírni. De annyi bizonyos, hogy nem megyek Amerikába. Valamikor a falusi embereket csábítgatták ilyenformán Amerikába, mint mostanában a színészeket és írókat. Hát az nagyon rendjén volt, hogy a felvidéki szegény tótokat, a szabolcsi feketeöklű földmíveseket, az elszánt magyarokat hajóteherszámra vitték Amerikába. De már túl vagyunk ezeken a dolgokon, már kiábrándulhattunk Amerikából és mindazokból a hóbortokból, amelyek egész nemzedékeket foglalkoztattak. Mit csinálnék én Amerikában, közeledvén az ötvenedik évemhez, amikor semmi színészprodukciót, kalandosságot, bukfencet és kétszínűséget többé megtanulni nem tudok és nem is akarok. Mit csinálnék én 15000 dollárral ott az émelygős idegenben, amikor lépten-nyomon az jutna eszembe, hogy itthon, szegény Magyarországon koplalnak a barátaim? Igen, jó volna a 15000 dollár, de csak itthon, Pesten, ahol a 15000 dollárnak még valóban ezeregyéjszakai értéke van, ahol házat, kis kertet, szép sírhelyet és jó barátságot lehet venni 15000 dollárért. Ha ide küldenék a 15000 dollárt, nem mondom, hogy megharagudnék Szabó bácsira, ha egy napon beállítana vele. De hajóra ülni, vonatra szállni, idegen emberekkel idegenkedni, keserűnek érezni az édeset, keménynek a puhát, hamisnak az égboltozaton ragyogó csillagot, új emberi arcokon kitanulmányozni, hogy mit mond a mosoly, mit jelent a torzítás, mi igaz a tekintetből, és mit fúrnak-faragnak a gondolatok, hol fojtogatnak a kitárt karok, és mikor nyílik ki a bicska a zsebben: 15000 dollárt nekem nem ér meg egy új világ megismerése. Nem éri meg, tisztelt Edward K., hogy még csak gondoljak is a maga 15000 dollárjára: az áldozat, hogy levessem régi köntösöm, elváltoztassam az arcomat, ugrándozzak, mikor üldögélni szeretek, kacagjak, amikor semmi kedvem nincs hozzá, aspiránsnak mutatkozzam, amikor végeredményében nem aspirálok semmire, új terhekkel rakjam meg a vállamat és új eszmékkel a gondolataimat, kiszeressek régi nagyokból új nagyok kedvéért, új lépéseket tanuljak, amikor a régiekkel meg vagyok elégedve (miután bebizonyultak, hogy szerencsétlenek voltak), új lélegzetvétel, új alvás, új napi teendő kavarodjon a tagjaimba, és soha többé ne tudjak úgy szippantani levegőt, mint hazámban szoktam, úgy aludni, mint egy vén szőlőtőke, amely évről évre kevesebb gyümölcsöt terem, de mindig tudja a kötelességét; új napi teendőket venni a nyakamba, amikor a meglévőkkel sem bírok elkészülni. Nem, kedves Edward, nem ér meg nekem annyit a maga 15000 dollárja, hogy vándormadárrá tudjak válni, hogy távoli szemlélője legyek hazámnak egy közömbös csillagról, hogy ne halljam többé hazai hangjainkat, a veszekedéseket, a pörlekedéseket, az irigységeket - hogy megismerkedjek egy új betegséggel, a honvággyal. Azt hiszem, minden betegség között ez a honvágy nevű betegség az egyetlen, amely elviselhetetlen. Hát pénzért vegyek betegséget magamnak, amikor amúgy is van belőle elegendő? Kedves Ödön úr, nem megyek Los Angelesbe, mert azt a 15000 dollárt, amelyről szó van, az utóbbi években (amikor mindig csak hallottam róla, de személyesen meg nem ismerhettem) úgy megutáltam, mint valami csúf ragályt, amely elcsúfítja, eltorzítja, elgörbíti a régen nemesnek látott magyar arculatokat. - Ez a 15000 dollár (képzelem, mennyi kevés lehet az Amerikában) okozta azt, hogy itthon Magyarországon elfelejtettünk magyarok maradni az elmúlt szörnyű évek alatt. Ez a nyomorult 15000 dollár volt az okozója annak, hogy a megsértett madár könnyűszerrel csapott föl vándormadárnak, holott az itthoni köleshez volt szokva. Ez a Los Angeles-i ígéret hördült föl az emberekben, amikor a hazai ostorsuhintásokat érezték - bizony érdemtelenül. De én már csak itt maradok, mert nem tudnék új, még boldogabb világhoz szokni. Az ember végül beleszeret a boldogtalanságba, mint a betegségbe. Krúdy Gyula (1927) * Juhász Gyula Levél egy kivándorló kartársam után Ki messze, messze mégy, kinek hajója már Képzeletben talán London s Nyújorkba jár S megváltottad már az összes expressz jegyet, Export írótársam, fogadd részvényemet. Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót És egyéb városok közönsége hívott Lámpák elé, mikor kifogták a lovat, Mert lóvá tetted a jó publikumodat. Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák Testére írt szerep oly fényesen bevált S Mohamedhez a hegy, az amerikai Ügynök jött a jogot előre váltani. Jó volt itthon lenni, mikor a levelek Hullottak elébed és mind szerelmesek, Szobalány és kokott, báróné és grizett Kérdezte epedőn: milyen a szájvized? Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén, Hottentott, patagon, egész művelt világ Bevette boldogan a te komédiád. Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon S kisebb, mint a haza, a várható haszon, Most export cikk lesz a becses személyed is, Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis! Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod, Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod, Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk, Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!
LAST_UPDATED2