Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Életgazdagság – Andrásfalvy Bertalan válogatott írásai/Homályba vetett fénycsóva – Erdélyi Zsuzsanna 100 emlékkötet

Írta: Jenő
2022. január 25. kedd, 08:42
Hiánypótló kötetek a magyar kultúra napjára A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata 2022-ben a magyar kultúra napjára három jelentős könyvet tesz közzé. Két kötetünk a kilencven esztendős Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, az MMA rendes tagja előtt tiszteleg, a harmadik kötet Erdélyi Zsuzsanna, az archaikus népi imádságok világhírű kutatójának állít emléket annak okán, hogy néhai akadémikusunk 2021-ben lett volna száz esztendős. A kötetek január 22-én online válnak elérhetővé. Andrásfalvy Bertalan születésnapi kötetei közül az egyik az Életgazdagság című tanulmánykötet, melybe a tanár úr maga válogatta össze azokat az írásait, amelyeket a legjelentősebbnek gondol. Több tanulmány ezek közül vagy nagyon régen jelent meg, s már nehezen hozzáférhető, vagy még egyáltalán nem került publikálásra. A második kötet a Néprajzi alapismeretek című tankönyv, amely ma már eredeti kiadásában nem elérhető, de teljes mértékben alapmű, s ma is nélkülözhetetlen forrásanyaga a néprajzzal ismerkedő fiataloknak. E kötet illusztrációit eredetileg is, és most, megújítva is Szatyor Győző grafikusművész, az MMA rendes tagja készítette. Erdélyi Zsuzsanna Homályba vetett fénycsóva című emlékkötetében a világhírű néprajztudós saját írásai és általa gyűjtött archaikus imádságok mellett pályatársak, munkatársak és tanítványok közölnek írásokat. Erdélyi Zsuzsanna nevét a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának díja is őrzi, így e kötet egy leendő sorozat első része, a továbbiakban a mindenkori Erdélyi Zsuzsanna-díjasok írásait fogja a tagozat itt közzétenni. E három kötet megjelenését teljeskörűen a Magyar Művészeti Akadémia támogatta és több civilszervezet együttműködésével valósult meg. A Zenei Anyanyelv Alapítvány, a Magyar Hangszermíves Céh, a Kerege Örökségőrző és Kézműves Egyesület és a Hagyományos Mesterségek Oktatásáért Alapítvány példamutató összhangban vállalta e feladatot. A három kötet nem kerül kereskedelmi forgalomba, a megjelenő példányokat az MMA Népművészeti Tagozata, a Nádudvari Kézműves Iskola és az Óbudai Népzenei Iskola segítségével juttatjuk el Kárpát-medence-szerte magyar közösségekhez. A három kötetet január 22-én, a magyar kultúra napján az interneten is hozzáférhetővé, letölthetővé tesszük az Óbudai Népzenei Iskola [oniarchivum.hu] és az MMA honlapján [mma.hu]. Életgazdagság – Andrásfalvy Bertalan válogatott írásai „2021 év elején a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának tagjai egy akarattal határozták el, hogy kilencvenedik születésnapja közeledtével megköszönik Andrásfalvy Bertalan pótolhatatlan és nélkülözhetetlen szakmai munkáját és valamilyen maradandó formában felköszöntik őt. Úgy gondoltuk, ennek mindannyiunk számára leghasznosabb formája, ha megkérjük a tanár urat, állítson össze írásaiból, tanulmányaiból egy olyan kötetet, amelyben eddigi életműve legfontosabb tapasztalatait összegzi. Nem volt semmi »elvárásunk«, szerkesztői útmutatásunk ezzel kapcsolatban, hiszen biztosan tudtuk: Andrásfalvy Bertalan jó tanárhoz, megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyhez méltón olyan gondolatokat fog közölni, amelyek a jövőben generációk sorának fognak útmutatást adni. A kötet szerkesztése során több alkalommal személyesen beszélgettünk tanár úr hosszúhetényi és pécsi otthonában, és ezek a beszélgetések önmagukban is életre szóló élményt jelentettek mindannyiunk számára. Ismerve Andrásfalvy Bertalan életművét, kutatási területeit; volt bizonyos szerkesztői elképzelés arra nézve, hogyan tagoljuk, hogyan állítsuk sorba majd e tanulmányokat a kötetben. Gondolatban körvonalazódott, hogy egymástól kissé elkülönülten mutassuk be Andrásfalvy Bertalan személyes életútjához kötődő visszaemlékezéseit, a parasztság földhasználatához és ártéri gazdálkodásához kapcsolódó munkáit, pedagógiai jellegű gondolatait, és a modern ember társadalmi problémáira adott válaszait. Az élet – és minden bizonnyal Andrásfalvy tanár úr bölcsessége – azonban felülírta előzetes elképzeléseinket. Egyszerűen azért, mert Andrásfalvy Bertalan minden írása az emberi élet teljességéről, harmóniájáról, az egymás iránti szeretetről szól. Életünk egyetlen pillanata, egyetlen tevékenysége sem értelmezhető külön-külön, az ember boldogsága a közösség erejében és egészségében rejlik! Így vált e kötet tejes egésszé, egész-séggé. A tartalmat mindössze az írások keletkezési ideje rakta sorrendbe. Ezt az időrendi ívet csupán a kötet elején és végén bontottuk meg. Az első három tanulmány és riport Andrásfalvy Bertalan személyes életútjából villant fel néhány tanulságos pillanatot és a kötet utolsó, finom humorral fűszerezett írása is személyesebb hangvételű. A tanulmányok jó része – néhány kézirat kivételével – már más kötetekben, gyűjteményekben megjelent. Ezek jegyzékét könyvünk végén összesítettük. Az írások közlésénél megtartottuk az eredeti megjelenések tördelését, bekezdéseit, írásjeleit. A tanulmányokhoz kapcsolódó jegyzetek és irodalom felsorolását csak annyiban egységesítettük, amennyiben az e kötet olvashatóságát, esztétikai megjelenését segíti. Itt szeretnénk megköszönni a könyv összeállításának fáradságos munkájában való közreműködést Barabás András Balázsnak, Hegedűs Vilmosnak és Vetró Mihálynak." Szerényi Béla a kötet szerkesztője, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja Az Andrásfalvy Bertalan: Életgazdagság ide kattintva letölthető. Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi alapismeretek „A néprajz mint »nemzeti tudomány« gondolata a 19. század második felétől bukkan föl. Bátky Zsigmond muzeológus szerint: úgy mint az irodalomtudománynak és a történelemtudománynak, a néprajznak is feladata, hogy hitelesen és teljes egészében áttekintve határozza meg azt a tudást, műveltségi állományt, amely a »nemzeti kultúra«, egészében a néprajzra, illetve a nemzeti tudományra tartozik, vagyis »az e hazában lakó népek anyagi kultúrvagyonát mutassa be a jelenből és lehetőleg a múltból«. Az elmúlt több mint száz év meghatározó néprajzi kutatásai a Magyar Néprajzi Lexikon öt kötetében, 1970–75 között sorrendbe szedett szakcikkek formájában íródtak. A lexikon kötetei – közel száz szerző közreműködésével – a lexikonírás és ‑szerkesztés módszerei szerint a magyar népi kultúrával foglalkoznak a magyar nyelvterület egészére tekintve. A szerzők elsősorban arra törekedtek, hogy a kutatások ismereteit, eredményeit összefoglalják. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós is ehhez a szerzőgárdához tartozott. Szakmai életrajzából kitűnik, hogy már egyetemista korától kezdve a néprajzi kutatások, gyűjtések voltak fontosak számára. Érdeklődéséhez híven tervbe vette, hogy bejárással és személyes tapasztalatokkal veszi birtokba az országot, az egész Kárpát-medencét. Legtöbbször gyalogszerrel indult útra, és nagyon sok helyre eljutva, sok értékes emberrel megismerkedve gyűjtötte össze adatait, néprajzi vonatkozású témáit. Az évtizedek gyűjtéseinek témái igen széleskörűek és változatosak, melyek mindegyikében ott volt a megértésre való törekvés, mint pl. a Sárköz és a Duna-menti árterek régi hasznosításának vizsgálataiban, az erdők, gyümölcsösök, szőlőskertek, szőlőhegyek, a magyar vörösborkultúra kialakulásának vizsgálatában is. Tanulmányokat írt a különböző tájegységek keretében a baranyai falusi műveltségi csoportokról, a nemzetiségi kapcsolatokról, a táncformákról és a hozzájuk fűződő európai kapcsolatokról. Andrásfalvy Bertalan a néprajz széles tárgykörében hatalmas anyagot gyűjtött össze. Tudós egyéniségére jellemző volt, hogy amit ő megismert, azt tovább is akarta adni. Ennek révén különböző népművelési mozgalmakba, néprajzi oktatási programokba kapcsolódott be, ahol hasznosíthatta elvi, módszertani, gyakorlati és tudományos ismereteit. Előadásokat tartott, jegyzeteket készített, tankönyveket írt. A történészek számára írt néprajzi tankönyve 1997-ben már ötödik kiadásban jelent meg. A Néptáncosok Könyvtára részére írott Néprajzi alapismeretek című tankönyve a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában jelent meg, Borbély Jolán szerkesztette és Hofer Tamás lektorálta. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a tankönyv rajzait én készíthettem a fejezetek témáihoz igazítva. A tankönyv kiváló pedagógiai érzékkel, közérthető és átlátható módon írja le és mutatja be a néprajztudományi ismereteket. 1979-től óraadó tanárként taníthattam néprajzot, népművészetet a Pécsi Művészeti Szakiskolában. Az egyéb néprajzi kiadványok mellett nagyszerűen tudtam alkalmazni e könyvet. Az elméleti ismeretek gyakorlati hasznosításában a pécsi Janus Pannonius Múzeum tárgyi anyagának megtekintése, vizsgálata segített. Andrásfalvy Bertalan ekkor osztályvezetőként dolgozott itt, s készséges útmutatása alapján ismerték meg tanítványaim a múzeum gazdag gyűjteményét. Ez időben került a Janus Pannonius Múzeum kezelésébe a Magyarlukafán álló, a 19. század közepén épült talpas ház. Az eredeti formájában helyreállított házba a múzeum munkatársai – Tarján Gábor vezetésével, a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának segítségével – kézműves műhelyeket rendeztek be. Az élő múzeum gyakorlata valósult itt meg. A néprajzi műhely létrehozásával a múzeumi raktárakban, archívumokban holttá vált kultúra újjáélesztése kezdődött el. Ebben a munkában alkotóként és tanárként én is részt vehettem. Művészetis tanítványaimmal évente mentünk Magyarlukafára, ahol igazi, természetes falusi élményekkel gazdagodtunk. A kézműves táborokban résztvevő fiatalok az elméleti tudást a gyakorlati kézművességben próbálhatták ki, átélve a kétkezi alkotás, a hasznos munka örömét. Tanítványaim és a magam nevében is mondhatom: nagyon sokat köszönhetünk Andrásfalvy Bertalan néprajztudósnak. Hofer Tamás szerint és vele egyetértve: Andrásfalvy Bertalan néprajzi munkásságának jelentőségét a mai magyar néprajzban – bízvást mondhatjuk, a kulturális életben – éppen az a következetes, nem lankadó törekvése adja, hogy a paraszti kultúra megismert, hasznos, értékes megoldásaival igyekszik befolyásolni, gazdagítani társadalmunk kulturális életét, sőt jelen gyakorlatát." Szatyor Győző a Népművészet Mestere, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Az Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi alapismeretek ide kattintva letölthető. Homályba vetett fénycsóva – Erdélyi Zsuzsanna 100 emlékkötet „2021 januárjától egész esztendőben Erdélyi Zsuzsannára emlékeztünk. Születésének századik évfordulója kapcsán pályatársai, követői és tisztelői konferenciákat rendeztek, megemlékezéseket írtak, előadóesteket tartottak. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata – Kékedi László tagozatvezető úr és Szatyor Győző akadémikus úr alkotóművészetének köszönhetően – emlékhelyet avatott a Somogy megyei Nagyberényben, melynek átadására 2021. október 1-én került sor. Ezzel az emlékművel egyszerre idézhetjük fel Erdélyi Zsuzsanna a néprajztudós, és első »szent öregasszonya«, Babos Jánosné Ruzsics Rozália személyét. De ezen alkotáson keresztül adhatunk hálát Erdélyi Zsuzsannának úgy is, mint az MMA Népművészeti Tagozat alapító tagozatvezetőjének. Ebbéli munkájával is példát mutatott, irányt szabott, mércét állított olyan megkérdőjelezhetetlen tisztasággal és őszinteséggel, amelyhez alkalmazkodni igencsak érdemes az utódoknak is. Erdélyi Zsuzsanna nevét az MMA Népművészeti Tagozata által adományozható díj is őrzi. E kötet létrejöttében igen fontos szerepe van ennek az elismerésnek és személy szerint a díjazottak egy részének is. Kötetünk emléket állít a száz esztendeje született legendás néprajztudósnak, de oly módon, hogy az ösztönző erővel hasson a jóval fiatalabbak számára is. Ismerjük meg kicsit jobban Erdélyi Zsuzsannát, de még inkább olvassuk, tanuljuk, adjuk tovább azokat a szent szövegeket, amelyeket ő is azzal a szándékkal vett át az idős asszonyoktól, hogy azok el ne vesszenek, tovább éljenek, tovább éltessék közösségeinket! Emlékkötetünk írásai nem követnek időrendet. A kortárs Dávid Katalin akadémikus asszony megrázóan gyönyörű sorai Erdélyi Zsuzsanna temetésén hangzottak el. Ezt követően Zsuzsa néni saját írásai, visszaemlékezései kerülnek sorra, amelyből nemcsak az archaikus imák gyűjtésének embert próbáló nehézségeit, e munkának enyhén szólva nem kedvező történelmi időszakot ismerhetjük meg első kézből, hanem – a tudományos életben sajnos szinte kivételes módon – magát a kutatót, a legnehezebb helyzetekből is kievickélő törékeny, de végtelenül erős asszonyt is. Ezt követően Erdélyi Zsuzsanna legszorosabb munkatársainak írásai világítják meg alaposabban e kivételes életutat, többek között Barna Gábor, Küllős Imola és Székely Orsolya Erdélyi Zsuzsanna-díjas pályatársaké. És az írások között – természetesen – egy-egy archaikus imádság… A kötet emlékező része a nagyberényi emlékoszlop átadásával ér véget, amelyet két rövid tanulmány követ Harangozó Imre és Vetró Mihály Erdélyi Zsuzsanna-díjas alkotók tollából. Nem titkolt célunk, hogy a mindenkori díjazottak írásaiból tanulmánykötet-sorozatot jelentetünk meg, és e sorozat első, bevezető kötete ez a kiadvány. Erdélyi Zsuzsanna születésének századik évfordulójára megjelenő kötetünk elkészülésében hatalmas segítséget kaptunk mindazoktól, akik régebbi írásaikat önzetlenül rendelkezésre bocsátották. Külön köszönjük Zsuzsa néni családja, különösen Dobozy Borbála akadémikus asszony szeretetteljes segítségét. Köszönjük a rengeteg munkát a szövegek előkészítésében Barabás András Balázsnak, valamint Vetró Mihálynak a tördelést, grafikai tervezést, nyomdai előkészítést. 2021-ben – mindannyian, akik szerették és tisztelték – egy kicsit többet gondoltunk Erdélyi Zsuzsannára. E kötet a századik évforduló utolsó eseményeként, a százegyedik születésnapra lett időzítve. A száz esztendővel lezártunk valamit, de a százegyedikkel megnyitottuk ismét, újabb száz esztendőre!" Szerényi Béla a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusa, az Óbudai Népzenei Iskola intézményvezetője Az Erdélyi Zsuzsanna-emlékkötet ide kattintva letölthető. 2022. JANUÁR 20. \| ERDÉLYI ZSUZSANNA , ANDRÁSFALVY BERTALAN , SZATYOR GYŐZŐ , NÉPRAJZ , SZERÉNYI BÉLA KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Hivatás-pokoljárás/árulás – VII.

Írta: Jenő
2022. január 24. hétfő, 16:34
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim pppppppppppppppppp Eugéniusz: Írástudók hivatása/pokoljárása? Árulása! – VII. A legszebb hivatás vagy a leghitványabb mesterség A fejétől-szívétől ficánkol/bűzlik a hal/romlik az ország ppppppppppppppppppppppppppp A bokszoló Simon and Garfunkel/Sólyom Tamás Magamról csak annyit, hogy az évek múltak, Mégsem volt soha semmi jóban részem, Könnyen befont egy-két ígéret és hazugság. Elhittem mind, hisz az ember mindig annak él, Mit az álmaiban lát. Mikor elhagytam az otthonom, nem voltam semmi több, Csak egy útra lépő ember, Ki a vonatsínek mentén lassan kóborol. Hajlékom csak egy pince volt a nyomornegyed piszkos rejtekén, Hol az utcákról még a napfény is elvonul. Aztán munka után mentem, körbe néztem mindenütt, De sehol nem várt jó ajánlat, Csak a Hetedik Avenue pillangói intettek. Bevallhatom, hogy volt idő, mikor magányomra Csak ők tudtak vigaszt. Lassan megfogom a holmimat és útnak indulok. Viszlát nyüzsgő, furcsa város! New York gonosz tele többé engem nem fagyaszt. Itt a vége. Gyerünk haza. A tisztáson egy görnyedt hátú bokszoló pihen És az emlékében őrzi az összes kesztyűt, ami a földre küldte, Míg fel nem kiálltott, leküzdve a szégyenét: Látom már, ez vesztes menet, De a java még hátra van. A java még hátra van. https://www.youtube.com/watch?v=PSNOWyCY7Pk p A p titkos p ország-megszállók p rejtett-nyílt kollaboráns erői p nemzeti színekben tündökölnek p p Méreg- p foghíjas p Humorod p nagyon legyengíti p a kormánypártiság öncenzúrája p p p Cinkos p (fő)papok p A népnyomorító p uzsorakamatok ellen p még a katolikus/keresztény p egyházak se lépnek fel p p p Kép- p mutató p Álszent ügy p örve alá búvó, p aki pedig csak p egy simlis korhely p p p Cinikus p Aki rezignáltan, p közönyösen mindent p nevetségessé tenne, p fölényeskedve gúnyolódik p buzgó embereken, eszményeken p p p Álkaritatív p A zsidó(s) p Róbert bácsik, p aki az ingyen-konyhájukból, p vagy a rákos gyerekeknek szóló p gyűjtésükből vagyont harácsolnak p p p Anti- p pedagógus p A tanuló tehetségét p meg nem látó, ill. azt p nem figyelő, és így p nem is gondozó… p p p Félrevezető p A szellemvilágban p nem otthonosakat p csőbe húzó, és meg- p tévesztő idegenvezető p p p Ráfogás, rákenés p A rágalmazás magasiskolája: p ő a summa cum laude éltanuló: p nagyon is hihetőt hazudik p p p Pályaalkalmatlan p A fizetett munkaideje p leteltével/szombaton p már elsősegélyt sem p nyújtó „orvos/doktor” … p p p Érdemtelen p A kinevezett vezető p is tud alkalmatlanságáról: p a főnöke talpnyaló, bármi p gazságra kész kegyence p p p Felelősség-hárító p Mint Pilátus Jézus vére ontásában, p oly ártatlan ő is és mossa is a kezeit p (a szanhedrin/népszavazás a bűnös) p p p Az p érvelési p hiányosságokat p retorikai fogásokkal pótlom – p nemhiába jártam annyit iskolába p p p Az p eszközből p célt csinál(tat)ok, p a végcélt a ködbe p borítom, veszejtem p p p Elkurvuló írástudó p Naponként újra ellenállni? Na ne! p A könnyű siker, a csábító Nagy Céda p p p Csalódott katolikus p Ha már egyszer nem p lehetek tökéletesen jó, p akkor legyek hát legalább p perfekt Rossz, sátánista p (Baudelaire) p p p A jól fizető p unatkozó belföldieknek, p és idegeneknek katasztrófa- p turista programokat szervezek p (ha éppen nincs, akkor előidézek) p p p Idegent p vezetgetek - p a saját jól ismert p terepemen jól félre… p p p Az p iskolát p átalakítom p versenylovakat p tenyésztő istállóvá p p p Objektív p tekintély p Pl. a margarin/vaj p konkurenciavitájában p a korrupt „tudomány” p – évenként máshogy – dönt p p p Az p isteni p szikrából p tüzet csiholok: p kicsit, nagy füsttel p p p Az p orosz- p tanulást p tüntetően, a többit p suttyomban szabotálom p p p Az p öntömjén- p füst miatt p nem látok p tovább az orromnál p p p Az p ördög p patikájával p betegítelek: p a sátáni kikacagással, p a kifigurázással, a gyilkos p gúnnyal, a nevetségessé tétellel… p p p Az p ördög p rút pofáját p angyali ábrázatra p sminkelem, kozmetikázom p p p A p határidő p az én múzsám, p a nagy honorárium p a doppingszerem (csók) p p p A p humort p végleg diszkvalifikálom, p a komolyt a komorral azonosítom p p p A p keserű p pirulákat p geil sziruppal öntöm le p p p Az p ön-gyilkos p roham előtt p rummal itatlak meg/le… p p p A p kapitalizmus p szelleméhez igazítom p az egykor még krisztusi p szellemű protestáns etikát p p p A p keze p tiszta: p ő végül is csak p egy spiritus rector p a szellemi népirtásban p p p A p kereszténység p márkaneve alatt p bóvlit vagy mérget, p judeokrisztiánizmust kínálgatok p p p A kis- és p nagyfőnökök igazát p előre borítékolom, és p az utolsó töltényig védem… p p p A p kocsmagőztől p „megtáltosodva” p amíg tart a mámor… p kifordítanám sarkából a világot – p p p Orvosi eskü p A szülészorvos p többsége többnyire p fogamzásgátlásból és p magzatelhajtásból él jól p p p A p komornyik p szemszögéből p „deheroizálom” p a Nagy Embert: p hisz lám, ő is p piszkálja az orrát… p p p A kívülállók, p „laikus” outsider-ek p szólásszabadsági jogát p önkényesen korlátozom, p hogy ne zavarják köreimet, p kisded, zug stb. játszmáimat… p p p A p mindenkori p „mindenható” Hatalommal p személyre szóló különalkut, p külön-bejáratú békét kötök p p p Az p engem mellőző p hatalomról csak gúnyrajzot, p az engem pénzelő ellenzékről p viszont egy szentképet készítek p p p A p hálás p szerepet p lestoppolom, p a hálátlanokért p meg versenyeztetek p p p A p hatalmamban levőkön, p a nekem kiszolgáltatottakon, p a gyereken, a diákon, a rabon, p a betegen stb. kísérletezgetek… p p p A p könnyebb p ellenállás irányaiba p sok talmi sikert learatva p gyorsan robogok „előre” … p p p A p könyvtárban p engem leginkább p a CD/videotéka és p az ingyen-vécé stb. p lehetősége ragad meg p p p A p köz- p érdekre p hivatkozva p kapitányként p elsőnek hagyom el p a már süllyedő hajót p p p A p közvéleményt p addig vagy úgy kutatom, p míg az előfeltevésemet, p ill. a titkos megbízómat p nem igazolja vissza… p p p A p kudarcok p véglegesen p le- és megtörnek, p a sikereim viszont p elkényelmesítenek, p sőt: korrumpálnak… p x Nadányi Zoltán IZOMEMBER A sportpályán győzelme biztos, kezéből ott egymásután repül ki a gerely, a diszkosz, a súlygolyó, kissé sután, de mindig eredményesen, legyőz mindenkit fényesen. A közönség felé repedt cső harsogja, hogy ő lett az első s a közönség tapsolni kezd. Ő olvadozva hallja ezt, fejében száz örvényt kavar a mámor: a nap hőse ő, a diadalmas őserő! Felöltözik hamar, hamar és peckesen, mint régi hellén, megindul. Érmei a mellén. Felemelő látvány. Azonban, sajnos, nem élünk Marathonban, a lakosság nem kapja vállra és nem szegődik senki mellé. Tagadhatatlan, hogy a hála csekélyebb, mint megérdemelné. A trafikajtó tárva-nyitva, de hasztalan keresi most, nem látja kint a trafikost, tehát ő megy be a trafikba. Ragyognak mellén a medálok, fényükkel megtelik a fülke, a trafikos fellelkesülve kiáltja: "Á, á! gratulálok!" Ő elpirul. "Ó, semmi, kérem." És elmeséli, hogy mi volt hát, mihez fűződik egy-egy érem s mint aki jól végezte dolgát, kifordul. Fürkészőn tekint az útvonalra, de hiába: a patikust se látni kint. Tehát bemegy a patikába. Ott is megelőzhette híre, mert csak ránéz a patikus, már csendül is a klasszikus üdvözlőszó: "Ich gratuliere!" Onnan a rőfösboltba megy be És így tovább. Úgy gyüjti egybe, csak persze egy kis lámpalázzal, a jóleső ovációt, mint elpotyogtatott diót s ahogy a klub szolgája házal tagdíjakért. Későre jár, mikor betoppan girbe-görbe útjáról a családi körbe, ahol vacsora várja már és öt gyerek ujjong neki és hitvese, a drága lelkek. Ő könnyedén odaveti: "Csak most jöhettem. Ünnepeltek." p A p kultúrházat p rossz kocsmává, p a könyvtárat horror/ p pornó videotékává züllesztem p p p A p pincsi p kutyámba én is p beletörlöm a lábam: p szellemi fölénnyel alázok p p p Meg- p botránkoztatom p és meg is rontom p a hozzám bizalommal p közeledő kisdedet, gyermeket… p p p Kitalálom p és lebonyolítom p a választási csalásokat, p kék cédulával vagy másként, p ma már informatikus szakértővel p p p Helyzetemmel, p adottságaimmal p visszaélve elérem, p hogy szégyelljed p a saját nyelved, p a nyelvjárásod, p a népi kultúrád, p a régi életformád p p p A p langyost p állítólag kiköpi az Úr? p Na hát akkor én egy p tüzes fanatikus leszek…! p p p A p legegyszerűbb p ügyet is addig-addig p bonyolítom, hogy még p az isten se tudjon p kiigazodni rajta… p p p A p legelemibb p létszükségletet p is káros és kóros p fényűzésnek minősítem p p p A p leggazdagabb p szellemi kínálatot nyújtok p életpótlékokból, pótszerekből, p pótcselekvésekből… p p p A p legjobban p én tudom, hogy p hogyan kell gyorsan p és hatékonyan hitelt p rontani, lejáratni stb. p p p A hatalom p és privilégiumaim védelmében p legkisebb kockázattal törekszem p a lehető legnagyobb haszonra p p p A p legkisebb p rossz hírbe is p beleképzeltetek p egy rémdrámát: p bolhából elefántot… p p p A p legnagyobb p áldozattól sem p riadok vissza, ha p mástól követelem… p p p A p legnagyobb p kollekcióm van p szégyenbélyegzőkből, p diszkreditáló stigmákból stb. p p p Nem p a tényekkel, p állításokkal foglalkozom, p de magát a személyedet p igyekszem kifigurázni, p ellehetetleníteni… p p p A p leg- p rosszabb ügyeket p én tudom a legjobban, p leghatásosabban képviselni p p p A p leggyengébb p bizonyítványok p kiváló magyarázatát adom: p ezer és egy mondvacsinált p mentséget sorolok fel… p p p A p mesterségem p címere játékban p a lelkesedésedet p cinikusan lehűtő p léhűtő lennék p p p A p lelki p elsősegélykérő p telefonhívásokra p legfeljebb rébuszokban, p talányosan válaszolok p p p A p lelki p kínvallatást p szakszerűen p és invenciózusan, p és/sőt: maximálisan p személyre szabottan végzem p p p Óvakodsz p a nagyobb p általánosításoktól, p kis részterületekbe p ásod jól bele magad, p homokba dugod fejed, p háttal a nagy Egésznek p p p Ügyesen p kerülgeted p a konfrontációt: p úgy teszel, mintha p minden mindennel p összeegyeztethető lenne p p p Abból p élek, hogy p kilövési engedéllyel p levadászom az „antiszemitákat” p (s hidd el/lásd: nem tengődök…) p p p A p lelki- p érzelmi zsarolás p napi gyakorlata p tett nagymesterré, p már taníthatod is… p p p A p magyar p dolgozó nép, p apám és anyám taníttatott, p mégis idegenben szolgálok, p ott kamatoztatom tudásom… p p p A p Mammon p felkent papjaként p az aranyborjút imádtatom – p új istent, s így új vallást adok… p p p A p meg- p mérettetést, p a próbatételeket p nagyon nagy ívben p kerülöm el, nehogy p kiderüljön a blöff… p p p A p mesterek p másolásával kezdem, p hamisításukkal végzem – p miért ne legyen több példány? p p p Az p iskolában p csak puskáztam, p és csak másoltam – p így folytattam a csalást p a kis/nagydoktori esetében is p p p A p Mesteremben, p mint az Istenben, p feltétlen megbízom, p gurum vakon követem – p neki a samesza is vagyok p p p A p minden p áron való p érvényesülés p elemi és magas- p iskoláján nevelek p és oktatok, persze p értéksemlegesen… p p A p mindenkori, p az agórán bábáskodó p Szókratészt az ifjúság p megrontásával vádolom – p méregpohárral kínálom… p p p A p misére sietve p lelki elsősegélynyújtás p nélkül robogok tovább… p (irgalmas szamaritánus) p p p A p monopol- p helyzetből fakadó p lelki nyugalommal p kanonizálok: apokriffá, p kismesteré stb. minősítek p p p Az orvosi p mundér becsületét p akár a durva műhibák p elkenésével is foggal- p körömmel védem p p p A p munkám p egyben a hobbim is: p főállásban a szenny- p árral úszók mestere vagyok p p p A p mű- p balhét p legyártom p és elviszem – p a többit meg p másokkal vitetem el p p p A p művek p önkényes p interpretálásával p akarok majdhogynem p társszerzővé fuvalkodni p p p A p nagy p és örök p igazságok p időzített bombáját p közhellyé lebutítva p sikeresen hatástalanítom p p p A p Nagy Halott p hamis kultuszát p teremtem, kommunikálom, p és kegyhelyét üzemeltetem p x Kedveseim Egyetlen szép hazám, szeretett Magyar hon Egyáltalán nem bánom, hogy nem vagyok otthon. Mexikóban járva megfeküdte hasam a kása. Elmentem Tőletek egy nagyszerű Világba. Azt mondják a dolcsi jobb, mint a forint. Hogy mennyi a különbség, pont tudom idekint. Nem hallom bőgni azt a hatezer marhát, Aki hetente illetett engem a hűtlen Vargát. Honvágyam az elmult már kaptam jó csopakit, Üdvözlöm a lajos bácsit a Barótit Jókedvem van tőle Bugi-vugi, kapd be a faszom te vén Ilovszki Rudi. A zöld-fehér színtől káprázik a szemem, Sok Fradista nyalja kis a seggem, Maradt ott egy szolga, úgy hívják Rákosi, A nagy mellű Flóri dirigálhat neki. Nem leszek én senki lábakapcája, Szolgálja ki Őtet az anyja picsája. Végül hozzád irok jó barátom Flóri, ki ezelőtt egy évvel akartál meglógni. Neked nem sikerült megkopott a szemed Az irigységtől tudom megapad (?) a szived. Mivel két dudás nem fér egy csárdába. Éppen ezért léptem le így hamarjában. Így most kettőnk között eldőlhet a vásár, Te lettél a Fradiban egyedül a császár. Tied a dicsőség, enyém a haszon, beveheted ezért a hontalan faszom. Tisztelettel Varga Zoltán Külföldre szakadt hazánk fia, egy magyar labdarugó. (vagy a BM..) https://www.fourfourtwo.hu/koltok-irjatok-verseket/hamisitvany-az-albertet-gyalazo-varga-zoltan-vers-98650/ p A p befolyásos p Nagy Öreget p egy orákulumnak, p a kicsit vén szenilisnek p állítom, mutatom be p p p A p Nagy Semmit p felfújom, kidekorálom p és szépen csomagolom p csomagolóművész vagyok p p p A p nagypolitikát p eleve piszkos dolognak, p úri huncutságnak állítom be, hogy p eszedbe se jusson beleártani magad… p p p A p nekem p nem tetsző p jelképek betiltásáért p jobb ügyhöz méltó buzgalommal p lármázok, kampányolok stb. stb. p p p A némettel stb. p megerőszakolom p a magyar nyelvet: p szerelemgyerek helyett p korcs utód, szörnyszülött stb. p p p A p nemzeti p ünnepekben p aktívan részt veszek: p rontom-bontom és/vagy p kiüresítem, megutáltatom p p p A p nemzettől p már nem kaphatok p erkölcsi bizonyítványt: p elévülhetetlen priuszom van p p p A p név- p telenség p homályából p gyanúsítgatok: p hátha beletrafálok, p és eltalálok, és ki is p csinálhatok valakit… p p p A p nyomda p ördöge vagyok, p aki az „igazból” „gaz” -t csinál… p p p A p piramis- p játékba bezzeg p elsőként lépek be, p majd elkiáltom magam: p „Utánam!” p p p A p pöce- p gödörbe p fejest ugratok p veletek az „igaz- p gyöngyért” – beugratlak… p p p A p rágalmazás p magasiskoláján p nem egész népemet p tanítom, csak a „fajtámat” … p p p A p rám bízott p szellemi hagyatékot p gondatlanul, hűtlenül kezelem – p elsinkófálom, elásom stb. p p p A p régi tanítást p még emésztem, p de máris új, éppen p futtatott, divatos p mesterre esküszöm p p p A p régi, p „antik” dolgok- p eszmék értékét p alul- vagy túlbecsülöm – p rossz becsüs vagyok… p p p A p rémálom- p brigád vezetője, p illetve a naplóírója p szeretnék lenni p p p A p részcélt p – pénzt, tudást, p szabadságot stb. – p végcélnak, boldogságnak p mutatom be, kiáltom ki… p p p A p retorziótól, p magánbosszútól félve p nem jelentem fel a gyerek- p kínzókat, nem avatkozom be… p p p A p saját p oltáromon p élő ember- p áldozatot mutatok be – p beáldozom az élettársam p boldogságát, gyerekeim jövőjét… p p p A p sereg p politikai tisztjeként p tartok ideológiai továbbképzést p (egy-két brosúrával lemaradva…) p p p A p sport p nimbuszát p rombolom: p doppingszert adagolok, p sportembereket korrumpálok… p p p A p strázsán p szemet hunyok - p vagy elbóbiskolok p az értékmegőrzőben p p p A p „szabad- p idődben” p akarlak kárpótolni p tinglitangli zenével, p ökörködéssel a kényszer- p munka napi szenvedéseiért p p p Jókor p születtem: p a számítógépem p behozhatatlan előnyt jelent p Mikes Kelemennel szemben p p p A p szegényt p csak tessék-lássék p gyógyítom, tanítom p és képviselem, ügyvédem… p p p A p szellemi bóvlit p profin tukmálom rád: p megvezetlek, elszédítelek, p hipnotizállak, manipulállak… p p p A p szellemi p javakkal, erőforrásokkal p én úgy rabló-gazdálkodok, p mintha az végtelen bőségben lenne… p p p Szégyenlisták p és faliújságcikkek: p a kitalálók, gyártók p és kifüggesztők, nézők p p p Koncepciós per p dramaturg/koreográfus p p p Ember- p sors helyett p csak azt az absztrakt p átlagot néző és látó-láttató p p p Konyha- p kész szellemi p ételt, papit stb. p szájbarágó p p p Fizetett p állami kampány: p érdemtelen díjak p miatt lekötelezett, p cserében az arcát adó p p p Ember- p idomár: p korbács és p mézesmadzag p eszközökkel élő p p p Ócska p áruknak p jó cégért, p reklámot festő p p p A p korrupciót p igen szelektíven, p pártosan vizsgálgató p p p Jó p helyét p a végelgyengülésig p uraló, lefoglaló, élvező p p p Vad p csikók p betörését p rutinnal végző p kiképző őrmester p p p A p vad p ifjakat p a pályára p nem engedő p p Kortárs p művekkel p nem kísérletező p galériás, koncertszervező p p p Kis kor p kis tanúja: p beteges hazudozó, p aki így talál is szponzort p p p Arany- p kalickában p sasként „szárnyaló”, p aki úgy tesz, mintha p tényleg szabad lenne p p p A p nem p ítélkező, p és ettől mást p is eltanácsoló p erkölcsi relativista p p p A p pálya p nagyobb p szerencse- p faktora miatt p babonássá váló p p p A p régi p babérjain ücsörgő, p a múltjából megélő p p p A p direktor, p akinél a p színpadi mű p fő értékmérője: p jegyeladási statisztika p p p Nesze p semmi, p fogd meg jól! p közönségét el- p szórakoztató ún. p motivációs tréner p p p A p pocsék p szellemi p dömpingárut p kellő jutalékért p nekünk importáló p p p A p közönségét p lenéző, lehúzó p és kizsebelő előadó p x Amatőr sportolók dala Fonográf Én kérem, mint ahogy mondják, amatőr vagyok S látszólag csak kedveltetésből sportolgatok A személyimben igazolt a munkaviszonyom Mint válogatott kerettag, ezt nem tagadhatom Az egyesületben sztár vagyok, bár fúrnak is sokan A kapcsolataim védenek szociálisan Az edzőm nekem nem parancsol, akár el is mehet A győzelem után kezet fognak velem a nagy emberek De ha nem kapom meg a beígért pénzt Nagy balhét csapok Ebbe egy-két sportvezető már bele is bukhatott Ha nem kapom meg a beígért pénzt jól vigyázzatok, mert attól kezdve valóban amatőr módon sportolok Sportállásom jól fizet, de a lakás csak kétszobás És négy hónapot késett az új autó-kiutalás Csak azért mondom, mert hogy kaptam néhány ajánlatot és a feltételek ott kedvezőbbek, mint itt, ahol vagyok Hogy ma ez nálunk így szokás, az nem az én hibám és ki lelkes amatőr, az vessen követ rám De ha engem eltalál, még a többi megmarad Egy játékos nem változtathat meg szabályokat! De ha nem kapom meg a beígért pénzt… Így hát magyar ifjak-lányok jól figyeljetek Sportolni szép, érdemes csak észnél legyetek Elmúlik a dicsőség, ha kiöregedtetek Addig kell a vasat ütni, amíg még lehet De ha nem kapom meg a beígért pénzt… p p pp A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól. Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak. Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb. Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb. A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot… Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: Boldog(talan)ok - VI.

Írta: Jenő
2022. január 24. hétfő, 12:22
ppppppppppppppppppp Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol Életminőség-vizsgálódások magyarán írva ppppppppppppppppppppp Eugéniusz: Boldog(talan)ok Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – VI. Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör pppppppppppppppppppppppp ADY ENDRE DALOK A LABDATÉRRŐL I. Valamikor labdatéren Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson, Ki az az egy nem osztozó Labdaverő boldogságon, Ki az az egy, ki ne játsszon, Engem dobott ki a sors, Mindig engem, mindig engem. Kövér könnyel, sóvár vággyal Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem. Most is, most is víg hat körül, Kik nem hatan: százan, ezren Labdát vernek víg-feledten, Csak úgy kussoltat a sors, Mindig engem, mindig engem. II. Ni, most a labdatéren Milyen gyorsak a fiúk És még szebben kacagnak, Miként a régi hatok. Milyen, milyen szent volna Utódomat meglelni, A kitudott, kis senkit, Fölösleges nem-játszót És szólni hozzá vigan: »Fiacskám, meglátod majd, Lesz egy nagy labdajáték S ott te leszel a vezér, Repülsz, miként a labda S rikoltsz, mint egy víg rigó S ha majd nagyon elfáradsz, Keresed a hatokat, Keresed s nem találod: Így van ez jól, fiacskám. Régi hét fiuk közül, Íme, engem tartott meg A fő-fő Labdaverő S a többit szépen, ifjan Kiverte a játékból.« Igy szólnék utódomhoz. De bár bejártam százszor A régi labdateret, Nem lelem, nem találom. Talán más most a világ, Nincs játékból kitudott Csenevész, sárga fiú. Pedig, nagy Labdaverő, Én titkos, nagy Jehovám, Úgy szeretném az ilyet Mindet összegyüjteni S egy vígságos játékban Egy utolsót játszani. 1911 * p A p kerge birka p Ő nem Isten báránya, p de inkább az ördög birkája – p egy élősködő átprogramozta, p azóta önpusztítón neki dolgozik p p p Tettes p vagy áldozat p Az ő kabátját p lopták el a ruhatárból, p de később mégis úgy emlékeztek erre, p hogy valami kabátlopási ügybe keveredett p p p Stréber/eminens p A közutált nyalizós, p a tanárnak imponálni akaró p Ha elbukik az Élet vizsgáin, p pótvizsga, évismétlés jöhet p p p Nincstelen p munkavállaló p A hideg vízre p valót sem keresi meg p ő, az igen olcsó – mert p csak nyers - munkaerő p p p Melegség p katalizátor p Bemegy, p mint Rómeó, p kijön, mint Júlia p (börtönjárt buzi - köcsög) p p p Horderő p Egyetlen egy p szégyenletes tette örökre p bemocskolhatja az ősi tiszta nevét p p p Macska- p kaparás p Még ő maga p se érti írását: p ez csak kriksz- p kraksz, ákombákom p p p Minden- p ható pénz p Még soha p nem hegedült, p nem tanulta, p de ha fizetnek, akkor tud… p p p Rezsi- p költség- p arányok: p megindult p a „sárga veszedelem”, p vagyis a kifizet(het)etlen p csekkek követelés-özöne p p p Szabadabb világ!? p Manapság túlságosan is p megkönnyítik a jogi törvények p magzat-elhajtást, „abortuszt”, p a válást, a bontópert stb. stb. p p p Bele- p törődött p Nem lázad, p megnyugszik p benne: ő csak p egy kapcarongy p statiszta szereplő p p p p Politikai p pszichiátria p Hatástalanított p a csodafegyver: p az ún. diliflepnis p „szólásszabadsága” p p p „Élet- p kortalan” p Mikor mi p neki az előnyösebb: p hol gyerek, hol meg p felnőtt lenne: csiki-csuki p p p A p protokoll p ideál-alany: p minden bevesz, p és minden kúrát, p és beavatkozást kibír, p csak dúlt lelkét hagyják, p ne „turkáljanak” benne… p p p Töredék- p emberek p Minden egész eltörött: p össze nem illő darabokban, p törmelékben, romokban stb. p p p Virtuális p amatőrsport p Minden focimeccs p „élő adásban” látható, p már „csak” a grundon) p nincsen élet, játék… p p p Improvizálás p Minden egyes új p mondatnál (premier) p a debütáló lámpaláza, p drukkja lesz úrrá rajta p p p Rész p és egész p Majdnem p mindene ép és egészséges, p csak éppen a torka véres, p és menten elvérzik… p p p Bér- p rabszolga p Mindenki megfélemlítve: p ha egyet mukkan, már elveszti állását p p p Szabadságvesztett p Mindenkit pártállami függésbe p hozva/tartva: kérvény, pályázat stb. p p p Zabrálás/rablás p Hol jóvá-tétlenül államosítanak, p hol meg rabló privatizálnak (kótyavetye) p p p A p restség p csömöre p Ő még soha- p sem fáradt el nagyon, p így még sosem pihent igazán egy jót p p p Ki- p válogatás p Módszeres p a kontra-szelekció: p párthű hülyék, buták, tudatlanok előre p p p Jolly Joker p Bárki bárminek p kinevezhető, és p bármikor cserélhető/ p leváltható: orvos, tanár stb. p p p Mit p érdemel p az a bűnös? p Munka-alkoholista nagybeteg, p aki büszkén féltéglával veri mellét p p p Az Isten lába p Nagyszerű állás p pottyan az ölébe: p a vakszerencse segítette, p de nem tudta megtartani p p p Csoda- p gyerekből hülye p Napi betevő szellemi falat p a mérgezett alma mater konyhájából p p p Permisszív p vagy militarista p Az egyik iskola p mindent megengedő, p a másik meg drilles, katonai nevelő p p p Dobra p vert otthonok p Napirendes, p megszokott kilakoltatás – p egy kisvárosnyi ember bolyong p a hajléktalanság ördögi körében p p p Elkurvuló írástudó p Naponként újra ellenállni? Na ne! p A könnyű siker, a csábító Nagy Céda p p p Profi p önsors- p rontó p Az egyszer p nyerő (ön el)vesztő: p aki a leggyorsabban p vágja maga alatt a fát p p p Agresszív maximalista p Egy okvetetlenkedő kellemetlenkedő, p egy kákán is csomót kereső kötekedő p p p Jellem- p próbáló idő p A nyomorban ember maradt, p de a hirtelen jólét eltorzította p p p Anyagi/ p erkölcsi becsülés p Ma még a piaci tróger is jóval p többet keres a gimnáziumi tanárnál p p p Szellemi p tőke/kamat p A rábízott talentumának elásója, p vagy másként rossz sáfárkodója, elherdálója p p p Ráfogás, rákenés p A rágalmazás magasiskolája: p ő a summa cum laude éltanuló: p nagyon is hihetőt hazudik p p p p Hermetikus p Az ő jól szigetelt p fekete dobozán p nem hatolhat át p a reménysugár fénye p p p Szándékos p öncsonkító p A társadalomban, p a csoportban élő, p mégis Robinzonként p küszködő társas lény p p p Haza. p árulók p A tehetséges ifjakból p nép-nemzetáruló janicsárokat képeznek p p p A magányos tömeg p A tömeg világvárosba hajtva tömörül, p ahol soha ennyi elidegenült, magányos lélek… p p p Anyámasszony katonája p A tűzkeresztséget, az éles bevetést p gyáván kerülő, megfutamodó katona(tiszt) p p p Ad is, p meg nem is p Kap ugyan pénzt pl. p a magyar történelmi film: p de csak pont annyit, hogy p lehetőleg meg is bukjon p p p Létminimum/ p emberi méltóság p A túl alacsony, ill. p lenyomott bérszint p miatt: adósrab, földönfutó, p kivándorló, öngyilkos magyarok p p p Bőven p termő p bamba diófa p Pl. az Ady féle p idegenbe vitt Mesebeli János, p aki ágyútölteléknek, hősi halottnak p még pont jó lesz… p p p A p kolónia p kifosztása p Agy-elszívás, p vagyis a jó koponyák p el- és kicsábítása és kint tartása p p p Be- p vonzó „amis” p Aki eltűri, sőt p köszöni a pofonokat, p és ezért aztán még p jó alaposan meg is rugdossák p p p Rossz p választék p Aki nem lop, p lassan éhen hal – p aki meg lop, az p zsarolható cinkos lesz p p p Állatember p Aktakukac, p könyvmoly, féreg, p kaméleon, patkány, p gerinctelen, parazita, p kártevő, vérszívó, dúvad stb. p p p Kép- p mutató p Álszent ügy p örve alá búvó, p aki pedig csak p egy simlis korhely p p p Ami – sok – p mindennek p ő nem a mestere, p annak a hóhérja, p mint az a Mekk mester is… p p p Súlyos p félreértés p Amnesztia p helyett amnéziát kér, p és – késő, hiábavaló p bánatára - kap is… p p p Árnyék- p bokszoló p Aki üt-vág p körkörösen mindenkit, p és így a régi mellé még p új ellenséget is gyárt… p p p Uzsora- p civilizáció p Az államok, p még a nagyhatalmak is p kifizethetetlenül eladósítva p p p Demokrácia p A pénz és média p túlhatalma által manipulálva p titkosan és egyenlően „meg- p választott” kis zsarnokok… p p p Eufemizmus p A magzatgyilkosság p csak abortusz, „kaparás” - p az orvosi kifejezés, p mint szépítő hazugság p p p Amerikanizálódás p A magyar nóta gettóba szorul – p cigányzenészből jazzmuzsikus stb. p p p Objektív p tekintély p Pl. a margarin/vaj p konkurenciavitájában p a korrupt „tudomány” p – évenként máshogy – dönt p p p Társadalmi szelekció p A megunt állatokat utcára teszik, p a felesleges öreget elfekvőbe selejtezik… p p p Cinkos p (fő)papok p A népnyomorító p uzsorakamatok ellen p még a katolikus/keresztény p egyházak se lépnek fel p p p Lépre csaltak p A jobb sorsuk p elől menekülve p pont a szörnyű p végzetébe rohanók p p p Exkluzív hely p A strand mára luxus lett, p a vadvizekben pedig rég tilos fürödni p p p Rejtekhely p Az ún. szellemi p fogyatékosokat p egymással összezárva p eldugják a nagyvilág elől p p p Igyekezet p A szorgalom, p az igyekvő törekvés p a közepes tehetségek p nagy segítője lenne, ha volna p p p Orvosi eskü p A szülészorvos p többsége többnyire p fogamzásgátlásból és p magzatelhajtásból él jól p p p Pszeudo p szakralitás p A templomból p kiűzött kufárok p csúf plázatemplomokat építenek p x * József Attila Félidő: 0:0 Vörös dresszünkön elmaradt nyarak Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek, Félidő: 0:0. A vizek Okos erővel elöntenek mindent. Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér, Szép, ifjú vérünk lüktető lovak Módjára harmatos mezőn nyerit. Ma nincs, Ki áhitattal meg ne irigyelné Baráti jobbunkat, melyet Odanyujtunk a roskadó világnak. Félidő: 0:0; karcsu tagjainkból Hajbókoljatok ki cédrusok, Kövek, tüzek és elektromos álmok! Őrizzétek, mint kövér kisdedet Jövő nagy országlásunkat, ahol Szépek, tiszták és becsületesek Maradhatnak jó, gyönge társaink. Idegen autók taposnak el. Erős Kovácsok markában a vas Kipirul, mint a fiatal leány, Ha futva ér virágai közé. Mi már Meg sem tudnánk maradni, üldögélni, A távcsöves, kényelmes páholyokban. Egy pohár friss vizet s aztán tovább – Kedvünkre győzünk: Félidő: 0:0, gyerekek – Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten! 1925 ősze * Lenin és a gyerekek Harmincas évek közepe, Szovjetunió, általános iskola. A diákoknak történeteket kell mesélniük Lenin jócselekedeteiről. Elsőként a kis Másenyka szólal meg: - Lenin elvtárs télen látta, hogy a szomszédoknak nincs mivel fűtenie. Kiment az erdőbe, vágott fát, és nekik adta. A tanárnő bólint, megdicséri a kislányt. Oleg jön: - Lenin elvtárs a forradalom alatt megparancsolta a katonáknak, hogy udvariasan bánjanak a nőkkel és gyerekekkel. És ők ezért udvariasan bántak velük. Oleg is megkapja a dicséretet. Iván nagyon nyújtja a kezét - ő a következő: - A gyerekek Lenin elvtárs dolgozószobája előtt zajongva fociztak, és berúgták a labdát az ablakon. Lenin elvtárs káromkodott egy nagyot, kiszúrta a labdát a bicskájával, aztán feldobta a tetőre. A tanárnő értetlenül néz. - Ivánka, Ivánka, ez miért jócselekedet? - Nézze tanárnő. Akár közéjük is lövethetett volna, nem?! (városi folklór – vicc) * p Otromba p Elefánt a porcelánboltban/ p mindig valaki tyúkszemére lépő p p p Időrabló p invitálások p Nem tudod p lerázni magadról p az energia-vámpírokat, p sőt: még magad marasztalod p p p Idő- p pazarló p Úgy tékozlod, p pocséklod az időd, p mintha örökké élő (fél)isten lennél p p p Gazdag rab p A drága idővel p fukarul gazdálkodó: p folyton az órát néző, p minden perce beosztva p p p Ökonomikus p Soha sehova, p és sehol egy apró p felesleges lépés, mozdulat p p p Más p farkával vert csalán p Meghirdette az elvi harcot, p majd luxusautón rögtön elviharzott p p p Egyszeri alkalom p Nem tud – időben – p írni, rögzíteni stb., p így örökre elröppen p az ihletett gondolat p p p Csalódott katolikus p Ha már egyszer nem p lehetek tökéletesen jó, p akkor legyek hát legalább p perfekt Rossz, sátánista p p p Experimentum p Mint aki életkísérletet folytat: p elérni a boldogtalanság legfelső fokát p p p Eklektikus p A madárijesztő p öltözet, a csiricsáré p ház, a lakberendezés – p zavaros elméje kivetülése p p p Uniformis p Soha nem p a ruhát vagy cipőt stb., p szabják a katonához, p de mindig megfordítva p p p Esély- p minimalizáló p Nem elszigetelt p Robinzonként él, p mégis a bizonytalan p palackpostán üzenget társaknak p p p Dez- p informált p Nem csak p - tudva/tudatlan - p alultájékozott, de p rosszabb: szándékosan félre… p p p Más/ p ugyanaz p Oly nagy p a lapok, folyóiratok p látszat sokfélesége: p hogy már ki sem férnek p a széles standra… p p p Pénz- p tárca p Ő csak/főleg p a bevásárláskor érzi: p ő Valaki, ő az Úr – p ő fizet/őérte van, p őt szolgálja a bolt p és a boltos p p p Fizetésnap p Legalább ezen p az egy napon egy p kis ünnepi lakomát csapni… p p p Arányérzék p Ő ágyúval lő verébre, p bizton pusztuljon el: p kerül, amibe kerül p p p Ön- p ismeretlen p Kudarc kereső – p ő fél lábú rokkant, p mégis jelentkezik p a Tarzan-válogatásra p p p p Nyelv/ p életforma p Verbális nyelve p és szókincse határa p egyben a világáé is: p sivár, szűk látókörű stb. p p p Emberisme p Az igaz Embert p egyedül az idő mutatja meg, p míg a hitványra már az első percben ráfigyelsz. p p p Női p praktika p A frigid p játszmával zsaroló, p és úgy is maradó nő p - a hideg szépség… p p p Ejaculatio praecox p Korai magömlés p miatt önmarcangoló/ p erotikus fantáziátlan: p aktusképtelen impotens p p p Rossz p végletek p Alapból, p a legtöbbször p amúgy egy gyáva nyuszi, p de a szökőnapokon/ p ha provokálják: p vakmerősködő p p p Nagy p kincs p egy jóbarát, p de még mindig jobb egyedül, p mintha abban a tévhitben vagy, p hogy van egy igazi, de az hamis… p p p Hízelgő p álbarátok gyűrűjében p nagyon figyelj az ellenségeidre, p az egyetlen és utolsó esélyed lehet, p hogy megtudd magadról a fájó igazat p p p Ember- p automata p Ha bedobod a pénzt, p kijön, amit kérsz p Ha megnyomod a gombot, p felmondja a leckét p Ha jól megcsiklandozom, p akkor elneveti magát p p p Próba- p szerencse p Vak tyúk is talál szemet p Aki keres, az előbb-utóbb talál? p Módszertelen keresés találomra… p p p Ló p Lóhalálában p Belelovalja magát p Magas lóról beszél p Ha ló nincs, szamár is jó lesz? p A ló egyik oldaláról a másikra esik p Búsuljon a ló, elég nagy a feje p A lónak négy lába van, mégis megbotlik p p p Nem mindegy p Amnézia vagy amnesztia p Internátus vagy internálás p Megörülni vagy megőrülni p Örvendő lány vagy örömlány p Együtt-munkálkodó/kollaboráns p p p Neki p mindegy, p hol nyugszik a hamva – p hazai vagy idegen földben… p p p Aki p még p henceg is vele: p ő kb. 500 szóval p megérteti magát p (szegény lelkivilágát) p p p A p kisebb p rosszak - p sajnálod, p kár lenne érte: p nem vágatod le p még a kisujjad se, p inkább meghalsz p p p Szelektíven p nem lát/hall meg p kínos igazságokat: p van benne rendszer p p p A p titkos p ország-megszállók p rejtett-nyílt kollaboráns erői p nemzeti színekben tündökölnek p p p Az p egyéni p vállalkozást p hol üldözik, p nehezítik, büntetik, p kabaréban gyanúsítják, p hol meg éppen ösztönzik, p bár egyáltalán nem segítik… p p p A p rablás p modern p fedőneve: p előbb államosítás, p később privatizálás p p p Össze- p fonódik p a rendőrség p és az alvilág, p sőt maga a maffia is p (mint a Mézga család-ban, p ahol egy ember ennek is p és annak is a főnöke) p p p Tart p és erősödik p az otthonszülés folyamatos p és elrettentő kriminalizálása p A kór-házban pedig kivételből p szabály lesz: a természetes p szülés helyett rutin műtét (!) p lesz az ún. császármetszés p p p A p jó- p tündértől p először csak p egy jókora kolbászt kérsz, p ezt álmodta a nyomorod - p ami felbosszantja b. nejed, p és menten az orrodra kívánja… p p p Túl p magasra p tetted a lécet: p fix a folyamatos frusztráció, p ami kiválthatja az ön-agressziót… p p p Az p ön- p lebecsülés p és alul-teljesítés p zárt, ördögi körei – p egyre lejjebb csúszó p p p Úton- p útfélen p kiteregeted p a családi szennyest, p kielégíted mások pletykaéhségét, p mert nem tudod, mi tartozik másra p p p A p legodaadóbb p anyai gondoskodással p kakukktojásokat költesz ki – p aki a sajátjaidat rögvest kilökdösik… p p p Maga alá, p vagy a saját p fészkébe csinál – p vagy szó szerint, p vagy „csak” át- p vitt értelemben: p belerondít… p p p Az p – erőszakos – p biztosítási ügynök p csak a javadat akarja? p Nem hiszel a Gondviselőben? p Akkor pótolja Őt a Providencia… p És a gagyi termékért cserébe p elviszi megtakarított tartalékod… p p p Pató Pál p aki pl. most éppen p kéményjavítást halogat: p egészen addig, amíg a füstméreg p nem csak vele, de a családdal is végez… p p p Keresi p a bajt p és olajat p önt a tűzre – p pl. ébreszti, majd p hergeli a harci kutyát… p p p Betegség p játszmázó: p öngyilkos zsarolási potenciál, p aminek a kezdetén csak/főleg p az előnyei láthatók, foghatók… p p p Mintha p vagy tényleg: p szükségállapot, p statárium, rögtönítélők, p nincs fellebbezés, apelláta, p és azonnali ítéletvégrehajtások… p p p Mintha p házi őrizetben, p távolságtartásra rendelve, p vagy kijárási tilalom alatt lenne, p ő úgy húzódik vissza a vackába… p p p p Nem p úgy él: p pedig minden/ p e napja is lehet p utolsó: memento mori p Vagy úgy él, mintha csak p egyetlen egy nap lenne p a világ és utána jön p a vízözön… p p p Erőn felüli, p izzadtságszagú p bölcselő, viccelő, p aki pont azt erőlteti, p ami nagyon nem megy neki… p p p Ha p csak p ukmukfukk p beállít valaki, p akkor hívatlan p látogató-vendégnek p a kuckóban a helye… p (üljék hát le nálunk, p ha hozott széket!) p p p Egy p rosszmájú p megjegyzés szerint p a magyarnak az imádságra p is jólesik a bor. p Uram, Jézus, p segíts meg, p ezt a kis bort igyuk meg! p Igyunk, úgyse lesz Pesten házunk! p p p A p nem p szívesen p fogyasztott p ételre mondjuk p gunyorosan: p nem enném meg, p hacsak ő engem p meg nem enne… p p p A p jó csődör p vagy megsántul, p vagy megvakul ‒ p ha valaki munkában p eltöltött szorgalmas élete p alkonyán betegen vonul nyugalomba p x IHÁSZ GÁBOR: ELSZÁLL A GONDOM Hangjait egy kedves dalnak, napközben dúdolom, Színeit sok régi napnak, elfeledni nem tudom, Kis koromnak nagy szerelmét, a labdát ma is úgy szeretem, Féltve őrzöm, de lenn a téren, boldogan kergetem. Refrén: Olyankor elszáll a gondom, és újra érzem a régi grundok hangulatát, Olyankor elszáll a gondom, mert játék közben mindenki jóbarát, Olyankor elszáll a gondom, mert lenn a téren mi egyformák vagyunk, A mérnök úr, a házmester és a beatzenész, mind együtt játszhatunk. Minden este újra kezdem tervezni életem, Minden este azt kívánom, hogy a holnap szebb legyen, És ha néha elfáradtam, az vidít fel engem is, Hogy lenn a téren összeállunk, és indul a lábtenisz. 1978 pppppppp A tét: plusz vagy mínusz végtelen lehetőség Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban. hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól. A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot, és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden! Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve! Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten, az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted… p.s.: A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít: jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
LAST_UPDATED2

Kisemmizve Mexikóban, avagy minden idők legkínosabb zsíros kenyér-túrája

Írta: Jenő
2022. január 24. hétfő, 08:12
DÖGLÖTT AKTÁK Kisemmizve Mexikóban, avagy minden idők legkínosabb zsíros kenyér-túrája Sorozatunkban hónapról hónapra leporolunk egyet a magyar futball számos abszurd „ügyirata” közül. Ezúttal felidézzük minden idők egyik legkínosabb zsíros kenyér-túráját. 2022. 01. 22. 10:30 \| Frissítve: 2022. 01. 22. 10:13 Illusztráció Matthew Stevens Volt szó róla, hogy idén (a cikk 2018-ban jelent meg – a szerk) Uruguayban játszik felkészülési mérkőzést a magyar válogatott, ám mivel erre nem került sor, így immár 25 éve nem lépett fel a dél-amerikai földrészen nemzeti csapatunk, legutóbb 1993-ban Argentína vendégei voltunk. De alig egy évvel későbbre datálható egyik utolsó szereplésünk az egész amerikai kontinenst tekintve is (Lothar Matthäusszal 2005-ben Mexikó, valamint Antigua és Barbuda vendégei voltunk): 1994-ben Mexikóban lépett pályára az akkor Mészöly Kálmán szövetségi kapitány irányította együttes. A hatalmas közép-amerikai ország egyébként sohasem hozott szerencsét a magyar futballtörténelemben: az 1970-es mexikói világbajnokság volt az első, amelyre benevezett, de nem jutott ki a magyar válogatott, az 1986-os irapuatói 0–6 pedig mindmáig az egyik legnagyobb kataklizmánk. És a sorba tökéletesen illeszkedik az 1994. december 14-én a mexikóvárosi Azték-stadionban játszott barátságos mérkőzés is, amely az egyetlen meccse volt egy olyan túrának, amely mintha az első pillanattól kezdve el lett volna átkozva. Egyébként is kimagaslóan pocsék esztendeje volt a magyar futballnak az 1994-es, még a 2017-esnél is ocsmányabb, pedig tavaly Andorrától és Luxemburgtól is kikaptunk. Ám egy éve legalább nyertünk mérkőzéseket, amely 1994-ről nem mondható el: 12 meccsen öt döntetlen és hét vereség volt a mérleg, és a bukták között voltak olyan ízesek is, mint a hollandok elleni 1–7, vagy a fiatal új állam, Szlovénia elleni itthoni 0–1. Ebben a letargikus hangulatban úgy hiányzott mindenkinek a karácsony előtti napokban még egy barátságos meccs a világ túlsó felén, mint púp a hátra. Az alapcsapatot nem is sikerült összeszedni, leginkább csak az itthon játszókra számíthatott a kapitány, az egyetlen idegenlégós az osztrák Admira Wackerben szereplő Klausz László volt, mert Urbán Flóriánt a Mechelen, Halmai Gábort az Ekeren, Petry Zsoltot a Gent, Mészöly Gézát a Le Havre nem engedte el, Détári Lajos pedig nem másította meg elhatározását, és valóban visszavonult. A Benkő László elnök által vezetett MLSZ azzal próbálta magát jobb színben feltüntetni a vendéglátóknál, hogy a küldöttséggel tartott Puskás Ferenc is. Az újságok jót élcelődtek a „túrán”, amely mindössze egyetlen meccsből állt, amelyért oda és vissza is 19–19 órás utazást vállalt be a magyar szövetség. Más idők jártak, a kassza kongott az ürességtől, és az MLSZ-elnök meg sem próbálta elkendőzni, hogy valójában csak a 20 ezer dolláros fellépési díj miatt kötötték le a mérkőzést. „A magyar labdarúgás manapság már nem annyira kapós, hogy csak úgy visszautasítsa a kérőket. Könnyen pártában maradhat!” – fogalmazott Benkő László a Nemzeti Sportban. Az egész azzal kezdődött, hogy eredetileg a brazilok hívtak meg minket december 21-re, hogy visszaadhassuk az 1986-os látogatásukat, ám miután kiderült, hogy csak a szállásköltségeket fedeznék a házigazdák, az utazás árát az MLSZ-nek kellene állnia, a magyar fél visszautasította a meghívást. Ezután az argentinok is szívesen játszottak volna velünk, miután Uruguay visszamondta a meghívásukat, de a dátum, december 21. sportdiplomáciai szempontból nem felelt meg, hiszen arra a napra a brazilokat visszautasítottuk. Aztán szóba került, hogy Afrikában karácsonyozik a válogatott, és megmérkőzik Egyiptom legjobbjaival, de ez sem jött össze. Nagy volt a káosz, december elsején az MLSZ elnöke még nem tudta megmondani, hogy lesz-e meccs 14-én. Ez csak 8-án vált biztossá, amikor is a Kisteleki Antal (a későbbi MLSZ-elnök, Kisteleki István testvére) vezette menedzseriroda tető alá hozta az összecsapást. Már Mexikóban volt a csapat, amikor a helyiek kezdték „levenni”, hogy nem is a legjobb játékosaival érkezett a magyar válogatott, és emiatt meglehetősen hűvössé vált a bánásmód a meccsig hátralévő időben. Nem segítette a helyzetet az sem, hogy amikor a helyi újságírók a mexikói válogatottról – amely fél évvel korábban a nyolcaddöntőbe jutott a világbajnokságon – kérdezték Puskást, ő nem a megszokott diplomáciai szófordulatokkal élt, és ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy a hazai együttes nagyon erős, megérdemelte volna, hogy vb-t nyerjen az Egyesült Államokban, csakhogy a sors kegyetlenül közbeszólt, satöbbi, ehelyett így felelt spanyolul: ,,Ne vicceljenek, emberek, én csak a harminc évvel ezelőtt mexikói válogatottat ismertem. A mostani is jó kell, hogy legyen, mert ott volt a vébén a legjobb tizenhat között, de mit tudom én, hogy milyen játékerőt képvisel ma. Az biztos, hogy nehéz dolgunk lesz vele.” Igaza lett: a mérkőzést 55 ezer néző előtt 5–1-re Mexikó nyerte meg. Játékosainknak alig-alig volt értékelhető megmozdulása, Jorge Campos, a hazaiak kapusa a találkozó nagy részét a tizenhatoson kívül tölthette nagy nyugalomban. Sebaj, ez már csak egy ilyen év volt, amúgy is csak barátságos mérkőzés, lényeg, hogy amiért jöttünk, a pénz megvan – gondolhatták az MLSZ-nél. Ám ekkor jött még a feketeleves. „Sajnálatos és roppant bosszantó »mellékesemény« is történt szerdán este – panaszolta az MLSZ elnöke a Nemzeti Sportban. – Amíg mi az Azték-stadionban voltunk, addig szállodai szobáinkba behatolt egy vagy több betörő, kirabolva mind az én, mind játékosaink táskáját, pénztárcáját. Az elkövetők biztosra mentek, mert tudták, hogy mettől meddig vagyunk kint a meccsen, tehát nyugodtan »dolgozhattak«. Az én szobámból a számzáras bőröndből vitték el azt a tizenhétezer dollárt, amely a mexikói vendégszereplésünkért kapott összegből ott volt, valamint hétezer forintot. Sorra jelentkeznek és panaszolják el a kirablásukat a játékosaink és Eisemann László gyúró is. Nekik is hívatlan látogatóik voltak. Tudomásunk szerint a küldöttség tagjaitól a már említett tizenhétezer dolláron és hétezer forinton kívül mintegy hatszáz dollárt, százharminc márkát és kétezer forintot loptak el. De emellett tönkretették a bőröndjeinket, és egyéb károkat is okoztak. A szállodai rendőrség megkezdte a vizsgálatot, a nagykövetségtől megérkezett idősebb Müller Péter tanácsos, és természetesen megtesszük a feljelentést is, egyelőre ismeretlen tettesek ellen.” Másnap pedig beszámolt a fejleményekről is: „A szálloda biztonságát felügyelő komputerben megtalálták, hogy ameddig mi a mérkőzésen voltunk, három személy járt a szobáinkban. Mindhárom a szálloda kártyájával nyitotta ki az ajtót. A mexikói szövetség elnöke megígérte, hogy valamilyen módon kártalanítanak bennünket.” Ám a tetteseket nem fogták el, és a mexikóiak is csak ígérgették a kártalanítást, abból sem lett semmi. Még azt is megígérték, hogy a válogatott következő ellenfeleit árengedménnyel helyezik el ugyanabban a hotelban, és a különbözetet mindig elutalják a magyar szövetségnek, ám ez is csak ígéret maradt. Végül Benkő László tett gáláns gesztust, és a saját pénzéből befizette az MLSZ-nek a 20 ezer dollárnak megfelelő forintot. Az évzáró mérkőzés tökéletesen visszatükrözte, milyen éve volt 1994 a magyar futballnak. Veszprémi Linda Puskást is meglopták Megkérdeztük Benkő Lászlót, aki 1994 és 1996 között irányította az MLSZ-t, hogy miként emlékszik vissza erre a mexikói túrára, illetve a lopásra. „Betyár világ volt akkoriban, az egész politika a futball ellen volt az országban. Sajnálom, hogy nem tettem be a pénzt a széfbe, de egy olyan bőröndben volt, amelyet nehéz felnyitni, ám felhasították a tolvajok. Mészölyt is meglopták, Puskásnak pedig a rejtett ruhazsebéből vittek el negyvenezer forintot. Éjjel fél háromig a rendőrőrsön voltam, de nem lett semmi eredménye. Az én hibám volt, hogy a szobában hagytam a pénzt, úgyhogy amint hazaértünk, azonnal befizettem az MLSZ-nek valutában. Aztán jó magyar szokás szerint még ellenem kezdtek vádaskodni, hogy hogy jutottam olyan gyorsan valutához, na szép…” (Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi számában.)

A Ferencváros meg a lába

Írta: Jenő
2022. január 24. hétfő, 08:09
KÖLTŐK, ÍRJATOK VERSEKET! A Ferencváros meg a lába Szép Ernő futballverse. 2022. 01. 22. 15:11 A football „A football az, ami a földön Mindenkit őrülten érdekel. Hát az F. T. C. Budapestről Az ő lábával útra kel. Megy az F. T. C. a lábával, Megy Bécsbe és Berlinbe megy, Az eredmény a mi javunkra Hol 2:1, hol 3:1. Megy az F. T. C. a lábával Hamburgon át, Londonba ki, És itt is, ott is nagyokat rúg, Isten fizesse meg neki. Istenem, áldd meg az F. T. C.-t, Mivel ott tartunk már manap, Hogy a külföldön legalább Lábunkkal szóbaállanak”. 1919 Szép Ernő egyszeri és megismételhetetlen villanása a magyar irodalomnak: költészetéhez hasonlóan édes-bús, gyermeki tisztaságú, romlatlan lírát sehol sem találunk. Ha az ember ismeri a puszta létezésért is bocsánatért esedező verseit, nehezen tudja őt elképzelni a lelátón ordító, vérmes drukkerként – és ilyen értelemben az A football nem is hagyományos futballvers, noha elsőre annak tűnik. Neoprimitív, szurkolói rigmusokra emlékeztető verselése, futurista képei mögött azonban ijesztő mélység tátong, elég csak megnézni keletkezésének dátumát: 1919. Bár hőskorként aposztrofáljuk a Ferencváros Schlosser és Takács II közötti időszakát, a körülmények ismeretében már eleve az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán létezett futball ekkoriban Magyarországon. Az első osztályú csapatok kereteinek fájdalmasan jelentős részét tépázta meg az első világháború. Az 1918–1919-es idény hadibajnokság volt: négy elmaradt meccsel, az MTK győzelmével zárult. A Fradi és az MTK közötti rivalizálás történelmi csúcsponton izzott: Schlosser átigazolását (és sikerességét) a zöld-fehérek sosem tudták megbocsátani az ellenfélnek. A Takács-éráig még évek voltak hátra, az országban pedig kaotikus állapotok uralkodtak, az MTK évekig leszorította az FTC-t a dobogó legfelső fokáról – eredmények tekintetében tehát nem ez a versbéli időszak a Fradi legdicsőségesebbje, bár kétségtelen, hogy a bajnoki címért az utolsó pillanatig versenyben volt a csapat. Szép Ernő azonban az események fényében, az újsághírek alapján énekelte meg a Ferencvárost, amely a bajnokság végén külföldi túrára indult Ausztriába és Németországba. Az antant országok a FIFA elé javaslatot terjesztettek fel, amelyben egyes tagállamok azt kérik: az egykori központi hatalmak országait, így Magyarországot is, zárják ki a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségből. Ez ugyan végül nem történt meg, ám annak, hogy a Ferencváros laposra verte az osztrák és német csapatok egész sorát, kétszeresen volt jelzésértéke: egyrészt a világ, másrészt az örök rivális Ausztria (és a rossz ló, Németország) felé. Nem csoda hát, ha minden egyes győzelmünk euforikus újságcikkek tömegét indukálta, és ez még az egyébként lóversenyre specializálódott (bár gyermekkorában lelkesen focizó) Szép Ernőt is megihlette. Hogy a költő megfordult futballmeccsen is, azt megrázó erejű, a munkaszolgálat gyötrelmeiről szóló Emberszag című művéből tudható: amikor csapatát a könyörtelenül szemerkélő esőben a káposztásmegyeri lóversenypálya tribünjére vezénylik éjszakára, a székeken nyomorgó, alvásra képtelen embertömegben Szép egy pillanatra elképzeli, hogy ez csak egy futballmeccs, és mindjárt felmorajlik a stadion, ahogy egy gólnál szokott… Nem a nagy gólok fociverse tehát ez, nem Rumbold Gyuláé, akinek jelenléte miatt a lelátókon ugrásszerűen megnőtt a női kalapok száma, és nem is a szép játék dicsérete. A tömött sorokban masírozó futballistalábaké, amelyek visszarúgnak a világnak a rajtunk tömött sorokban átmasírozó katonákért. Csepelyi Adrienn SZÉP ERNŐ (született: Schön Sámuel) (Huszt, 1884. június 30.–Budapest, 1953. október 2.) Költő, később divatos színpadi szerző és író. A magyar irodalom egyik méltatlanul alulértékelt alakja, munkássága előrevetíti a groteszket. Leghíresebb műve a Lila ákác, amelyből több filmfeldolgozás is készült. Nevét drámaírói díj, valamint a legjobb elsőkötetes drámaírónak járó jutalom viseli. (Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. februári számában.)

További cikkeink...

<< Első < Előző 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL

Keresés

A legújabb

A honlapfőnök ajánlatai

Magyar anyanyelv

Magyarok

SZERELEM

Oly korban élsz

Amnézia ellen

ZSIDÓKÉRDÉS

Életegész

EUGÉNIUSZ

Életminőség Jenciklopédia

JENŐ KÖNYVE

ÉLETMINŐSÉGÜNK- RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ

Hiánypótló kötetek a magyar kultúra napjára

Kisemmizve Mexikóban,

avagy minden idők legkínosabb zsíros kenyér-túrája

A Ferencváros meg a lába