Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Fájl:Bruegel, Pieter de Oude - De val van icarus - hi res.jpg – Wikipédia

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Renoir olvasó hölgyei



pEUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!



Nagypapa mesél by Richard Geiger, 1870-1945, Hungarian. | M. festők |  Festmények, Irodalom és Illusztrációk

Üdvözlet a nyájas olvasónak!

Nagy Jenő/Eugéniusz

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 



Eugéniusz: Boldog(talan)ok - X. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2022. február 01. kedd, 09:17

Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis

ppppppppppppppppppp

Puskin: Anyegin - tartalom 2/8a - CORINA CARSON

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Category: Anyegin - CORINA CARSON

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – X.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Könyv: Alexander Szergejevics Puskin: Anyegin - Klasszikusok... - Hernádi  Antikvárium - Online antikvárium

Komjáthy Jenő

ISTENEK

Istenek embert hogyha gyülölnek,

Csordulatig töltik poharát;

Pénz, paripák, lángszemü hölgyek,

Minden övé, amit szeme lát.

Istenek embert jaj, ha szeretnek!

Zsugori marokkal messze lökik el;

Jár számkivetetten, eretnek,

Szivében a gondok réme kikel.

Éli világát a pompa szülötte,

Inni, ölelni ó, mi gyönyör!

S ím poharát a halál kiütötte,

Nászágya mellett síri gödör!

Mást veti-hányja az életi sajka,

Messze világol a túlnani cél;

Gyáva panaszra nem nyilik ajka,

Hite, reménye a síron is él.

Heveri egyik az élveteg almot,

Lihegve lohog a kéjek után,

És nyomorú, szomorú diadalmot

Ül a bűn a szellem urán.

Másik a küzdés, emberi pálya,

Lobogó, ragyogó harcok ölén

Rohan a vészbe, ha híja hazája,

S meghal örömmel szentelt örökén.

Fájdalom is édes a jónak, igaznak,

Szenvednie szinte gyönyör;

Megkeserűli borát hercegi gazdag,

Dúst a szegénynek álma gyötör.

Sírsz, ha szeretnek, sírsz, ha gyülölnek,

Legnemesebbek sorsa se jobb;

Bal kezük átok, egyre csak ölnek,

Alkot örökkön mennyi jobb.

Gúny a halandók élete álma,

Istenek ajkán tréfadolog;

Porszem az ember az égi világba,

Labda a föld is, játszva forog.

Ők az erősek, ősi hatalmon;

Boldogok, ifjak, jók, szabadok;

Szigoru, gyönyörü isteni arcon

Büszke örömnek napja ragyog.

Sebesen, iszonyún harsog a szél,

Szellemek órjás kara szól:

Ti vagytok a végzet s ti vagytok a cél,

Kik előtt minden a porba hajol!

Ama bősz, ama nagy, ama zordon erő,

A dicső, de kemény hatalom,

Az életi forrás, a létviselő,

Ti vagytok azok, nem tagadom!

Mi betölti a titkos egészet,

Napja az isteni szerelem,

Mi legyőzi az észt, a merészet,

Mihez a rímet ah, minek is keresem!

Alexander Szergejevics Puskin: Ruszlán és Ludmíla (Kétnyelvű kiadás) |  bookline

ppppppppppppppppppp

Könyv: Alexander Szergejevics Puskin: Mesék (Puskin) - Hernádi Antikvárium  - Online antikvárium

p Aki

p a szülői

p felelősségtől

p elmenekülve

p sterilizáltatja magát

p

p

p Aki

p a társa

p gyengéit lesi,

p s azt karikírozva

p még fel is nagyítja

p

p

p Akik

p a társukkal

p egymást frigiddé,

p illetve impotenssé teszik

p

p

p Aki

p tautológiát „állít” -

p vagy a bizonyítandóval bizonyít

p

p

p Aki

p egy kicsit

p ifjan fene-

p gyerekeskedve

p hazatér a gazdag apucijához

p

p

p Aki

p úgymond

p teljességre vágyik:

p egyszerre/felváltva

p férfi is, és nő is lenne

p

p

p Aki

p a tengert

p szeretné látni –

p a pocsolyában

p nem gyönyörködik

p

p

p Aki

p a tény-

p kérdéseken

p hosszasan vitatkozik,

p így tékozolja drága idejét

p

p

p Aki

p a Teremtőt

p átkozza halandóságáért,

p de közben/utána unatkozik

p

p

p Aki

p a tévéből

p tudja meg, hogy

p milyen idő van lakóhelyén

p

p

p Aki

p a tisztító

p bűnvallás helyett

p ön-szerecsenmosdató

p

p

p Aki

p a topmodell

p trükk-képéhez

p hasonlítgatja asszonykáját

p

p

p Aki

p a tökéletes

p élettársra vár,

p és nem is tudja

p szeretni a kis hibákat

p

p

p Aki

p a tudóstól várja,

p hogy meghatározza

p az ő életének az értelmét

p

p

p Aki

p a turisztikai

p hivatal reklám-

p filmjeiből „ismeri” az országot

p

p

p Aki

p a tűzzel játszik,

p vagy tüzet gyújt,

p hogy majd vitézkedhessen

p

p

p Aki

p a válságban

p nem látja az előző

p állapotnál jobb kiutat

p

p

p Aki

p a veszett

p róka szelídségét

p a földi paradicsom

p legelső előjelének veszi

p

p

p Aki

p a vészkor

p elmúltával is

p fenntartaná a

p családi és házi

p szükségállapotot

p

p

p Aki

p a zanzából

p véli ismerni

p a Nagy Regényt,

p dugásból, kóbor

p numerából a Nőt

p

p

p Aki

p addig evez

p az Élete tengerén,

p míg végleg ki nem

p köt a Bánat szigetén

p

p

p Aki

p addig hajszolta-

p halmozta élvezeteit

p míg bele is csömörlött

p

p

p Aki

p addig Jézus

p nagy barátja,

p amíg le nem fogják,

p és el nem ítélik stb.

p

p

p Aki

p addig

p keresgéli

p a földi-testi

p halhatatlanság titkát,

p míg teljesen lepereg élete

p

p

p Aki

p mindig

p csak annak ad igazat,

p akinek le van kötelezve

p

p

p Aki

p addig kíméli

p és menti magát:

p újszerű állapotban rohad

p

p

p Aki

p addig

p nem segít,

p amíg a másik

p nem tér át az ő hitére

p

p

p Aki

p addig

p nem vall színt,

p míg nem tudni,

p ki lesz a győztes

p

p

p Aki

p addig

p piszkálódik, kötekedik,

p míg ki nem húzza a gyufát

p

p

p Aki

p addig

p söpöri

p a szőnyeg

p alá a szemetet,

p míg fel nem bukik

p

p

p Aki

p addig

p várja anyasága

p ideális feltételeinek

p alakulását, míg késő

p

p

p Aki

p addig-

p addig válogat,

p míg örökre hoppon marad

p

p

p Aki

p ágyúval

p lő a verébre –

p romba döntöget

p lakóházat, diófát is

p

p

p Aki

p ahova lép,

p ott fű többet nem terem –

p még az írmag is kipusztul

p

p

p Aki

p ajtófélfa ember –

p sehol sincs se bent,

p se kint – mindig a küszöbön

p

p

p Aki

p akkor

p sem eszik húst,

p ha ez megmenthetné

p az ő vagy mások életét,

p vagy „csak” a házasságát

p

p

p Aki

p hiperaktív:

p minél jobban feszeleg,

p annál szorosabb a bilincs

p

p

p Aki

p alacsony

p tűrésküszöbű:

p egy szemtelen légy

p kihozza béketűréséből

p

p

p Aki

p alattomban

p él az erejével,

p hisz ártani-rontani

p ő, a legkisebb is tud…

p

p

p Aki

p áldozatból

p tettestárs lesz,

p mert szégyenérzetből falaz

p

p

p Aki

p állva

p hal meg:

p rangon alulinak

p találva lehajolni

p a földön termő eperért

p

p

p Aki,

p amíg

p rosszul van,

p mindent megfogad –

p de ezt hamar felejti…

p

p

p Aki

p mikor

p szülhetne,

p még nem akar,

p amikor meg akar,

p akkor már nem tud

p

p

p Aki

p ámuló-

p bámuló Csipike,

p a gonosz törpe:

p nélküle is működik az erdő…!?

p

p

p Aki

p az anyja

p szoknyája mögé bújik,

p ha épp legény kell a gátra

p

p

p Aki

p annyira

p a földhöz ragad:

p hogy nem is látja

p Ikarosz szárnyalását

p

p

p Aki

p annyira

p bízik anyjában,

p hogy ő választhat

p neki pártot és párt is

p

p

p Aki

p annyira

p bolond, hogy

p nem az örökké-

p valóságra rendezkedik be

p

p

p Aki

p annyira

p gyáva, hogy

p se otthona, se hazája,

p csak egy tele, szaros gatyája

p

p

p Aki

p annyira

p gyűlöli az

p ex szerelmét, hogy

p még az ördöggel is összefog

p

p Aki

p annyira

p imádja magát:

p nekiáll a lelki klón gyártásnak,

p vagy gyerekét a maga képére pofozza…

p

p

p Aki

p este

p kihőzöngi magát,

p majd nappal meghunyászkodik

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy gödörben van,

p és oda be is rendezkedik

p

p

p Aki

p a férfiatlannak

p gondolt könnyeit

p elfojtja: de egyszer robban…

p

p

p Aki

p szemével-

p gesztusaival

p mindig meghazudtolja

p a már kimondott szavait

p

p

p Aki

p szimultán

p próbál gyereke

p pajtása/szülője lenni

p

p

p Aki

p a róla

p forgó nagy

p életfilmjében

p csak statisztálgat

p

p

p Aki

p magát

p képzeli

p az életszínműve

p író-főrendezőjének

p

p

p Aki

p egyszerre

p lenne focijátékos,

p edző és még bíró is

p

p

p Akinek

p nincs sütnivalója –

p aki sütnivaló bolond

p

p

p Aki

p süket és vak:

p méltatlanra pazarolja

p a legszentebb érzéseit

p

p

p Aki

p a végső

p igen előtt

p minden eladó

p lányt megismerne

p

p

p Aki

p épp

p a hozzá

p legjobban

p ragaszkodókat

p marja el magától

p

p

p Aki

p patika-

p mérleg-óvatosan

p adagol tetszésnyilvánítást –

p csak semmi ováció, üdvrivalgás…

p

p

p Aki

p túlzott

p büszkeségből

p nem mer visszajelzést adni

p (csak a telepátiára építene…)

p

p

p Aki

p szerelemnek véli

p a félárva, főleg pót-

p apát, kitartót kereső

p lány „őszinte” vonzalmát

p

p

p Aki

p még

p a lázadásában

p is foglya a szülői,

p iskolai, állami vagy

p munkahelyi zsarnokságnak

p

p

p Aki

p csak azért

p olyan goromba,

p hogy leplezze meleg szívét

p

p

p Aki

p az olyannyira

p dédelgetett lányával

p üzleti józanul kereskedik

p

p

p Aki

p sose volt,

p mintha sose

p lett volna fiatal:

p így él és úgy ítél

p

p

p Aki

p nem él

p az önismeret

p művészet adta

p segítő igaz tükrével

p

p

p Aki

p megtört

p lendülettel

p ugrabugrál

p élete akadályversenyén

p

p

p Aki

p örökké

p hülyéskedett,

p és elővigyázatlanul

p végül úgy is maradt

p

p

p Aki

p a divatos

p téli depressziójából

p a tavaszi fáradtságba esik

p

p

p Aki

p nem több,

p mint az óriás vállán

p egy ugribugri hepciás törpe

p

p

p Aki

p minden

p sorvégére beáll:

p osztogatnak/fosztogatnak?

p

p

p Aki

p a renitens

p iskolakerülőből

p nyalizós stréber diák lesz

p

p

p Aki

p mazochista

p fogyókúráját

p egy hedonista

p zabálással egészíti ki

p x

ppppppppppppppppppp

Könyv: Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin - Válogatott írások

Reviczky Gyula

PARAZITA-ÉNEK

 

Anakreón és Háfiz óta

Kis és nagy költők légiója

Mind Bacchust ünnepelgeté,

Eláznak (jó, ha nem rovásra!)

De arról nincsen tudomása

Az utókornak: ettek-é?

 

"Ámort se kicsinyeljük éppen,

De Évóé sokáig éljen,

Ő a mi kedves istenünk."

Ezt hajtották mindig a dőrék,

Nektárnak képzelvén a lőrét

S egyszer se mondották: "Együnk!"

 

Egy jó menű legyőzi Ámort,

Nem okoz fejfájást, se mámort,

Csak bajt hozók az istenek.

A szerelem: az lenge szörnyen,

Az ifjúság: az tovaröppen,

De enni mindig élvezet.

 

Ki jól tud enni, az a boldog.

Minden fonák, ha rossz a gyomrod.

Csak aki jól emészt, nyugodt.

Himnuszt tehát, dicsdalt reátok,

Ügyes szakácsnék, jó szakácsok,

S reátok is, Lucullusok!

 

Magyar költők - csöppet se kétlem,

Azért oly cammogó, idétlen,

Oly dörmögő a versetek,

Mivel a zsíros honi konyha

Nem illik gyönge gyomrotokba,

Avagy, mert - nincs mit ennetek!

 

Mesék · Alekszandr Szergejevics Puskin · Könyv · Moly

 

Életharmónia

Keserüt nyeltem, ah, gyakorta;

De jött rá mindig édes iz.

Nem minden könnyem hullt homokra...

Szerettem is, szerettek is.

Ha beborult az ég felettem

S a föld sivár lett és hideg:

Ragyogó lányszemekre leltem,

Kebelre, mely forrón piheg.

Innen van az, hogy dalaimban

Napfény üz síró felleget,

S pajkos szellő enyelgve illan

A méla szív-romok felett.

Jó sorsom a fényt és az árnyat

Bölcsen felosztá, rendezé.

Nem ölt meg bennem semmi vágyat,

Örömem' unttá nem tevé.

Ha kell szenvedni: készen állok.

A fájdalom még sírni hajt;

És látva ezt a szép világot,

Még felkiáltok: Édes élni rajt'!

Puskin titkos naplója (1836-1837) (18 éven felülieknek!) - Írók, költők  magánélete - Irodalomtörténet, lexikon, kézikönyv, nyelvészet - Antikház  Antikvárium

ppppppppppppppppppp

p Aki

p a takarójánál

p tovább nyújtózkodik:

p az adósság vermébe

p

p

p Aki

p annyira

p meg akarja magát

p mut(og)atni: exhibicionista

p

p

p Aki

p annyira

p tiszteli az anyját:

p őt sohasem előzheti meg társa

p

p

p Aki

p annyira

p titokban áll ellen:

p megtévesztésből karriert csinál

p

p

p Aki

p annyira

p törvénytisztelő:

p szombaton nem

p gyógyít, nem olt tüzet

p

p

p Aki

p annyira

p zsugori, hogy

p még maga magát is sanyargatja

p

p

p Aki

p annyit

p és addig issza

p kedvenc kakaóját,

p míg már látni se bírja

p

p

p Aki

p arra bazíroz,

p hogy kilakoltatásod

p után olcsóbb lesz a házad

p

p

p Aki

p arra büszke,

p amit csak/legfőképpen

p a szerencsének köszönhet

p

p

p Aki

p csereberél:

p árulás/vádalku –

p mentesség, büntetlenség

p

p

p

p Aki

p átlép

p az összeesetten:

p mert nem veszi el

p ő a mentős munkáját

p

p

p Aki

p pont az a

p leggyengébb szem,

p ahol éppen elszakad az emberlánc

p

p

p Aki

p állomás-

p főnöktől kér cigit,

p a bakternak köszöni a tüzet

p

p

p Aki

p az egy-

p oldalúan

p képzelt életekből

p mazsolázna össze egyet…

p

p

p Aki

p még

p az amúgy is

p nehéz kezdetet

p is folyton csak halogatja

p

p

p Aki

p az egész

p emberiséget

p megveti, s legvégén

p legfőként önmagát is

p

p

p Aki

p felfelé,

p az Égre köpköd,

p és az visszahull,

p lecsap az arcába

p

p

p Aki

p egy-egész

p mondatában

p az egyik szavával

p agyonüti a másikat

p

p

p Aki

p az egyszeri

p kegyelmi ajándékra

p jogot is akar formálni

p

p

p Aki

p az élelmét

p megtermelő paraszt

p nevét sértésként használja

p

p

p Aki

p soká érti meg:

p ha felmegy a függöny,

p már nincs több protekció!

p

p

p Akivel

p a bolondját lehet járatni –

p akiből bohócot lehet csinálni

p

p Akit

p sohasem

p a Szentlélek,

p mindig csakis

p a kocsmagőz vezet

p

p

p Aki

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p háborgat/zavarja köreim

p

p

p Aki

p vitánk

p veszekedéssé,

p verekedéssé fajulásán ügyeskedik

p

p

p Akit

p nem

p lehet jó-,

p csak gaztetten,

p csak mulasztásokon érni

p

p

p Akit

p nem lehet

p perbe fogni:

p hisz ő csakis

p a szemével ver és öl

p

p

p Akit

p nehéz

p kimozdítani

p tehetetlenségéből –

p nincsen életlendülete

p

p

p Aki

p annyira

p nem rúg labdába:

p már az életében elfelejtették

p

p

p Akit

p lehet

p mivel kompromittálni

p és hagyja is magát zsarolni

p

p

p Akit

p lehet

p idomítani,

p s jutalomfalatért

p kunsztot mutat be

p

p

p Aki

p visszaél

p a vendégszeretet/

p barátság nemes ajándékával

p

p

p Akit

p akár élve

p meg lehet nyúzni,

p még akkor sem tiltakozik

p

p

p Akit

p élet-

p hosszig

p áltathatnak:

p a kényszermunka-

p tábor földi paradicsom

p

p

p Akit

p becsap

p a ronda banya,

p hiába tette magáévá

p háromszor – úgy marad…

p

p

p Aki

p rosszul él,

p visszaél a bizalommal:

p meglop, kifoszt, becsap stb.

p

p

p Akit

p az idő

p magzat-

p gyilkossá dramatizál

p (bagatellizált abortusz)

p

p

p Akit

p a nagyon

p magas korán kívül

p másért nem/sem lehet tisztelni

p

p

p Akit

p a másvilági,

p külső jutalom

p és büntetés irányít napi tetteiben

p

p

p Aki

p velem

p kapartatja ki

p magának a sütőből

p a forró gesztenyét…

p

p

p Akit

p „nemessége”

p mindig csak

p előnyös előjogokra kötelez

p

p

p Akiről

p messziről

p bűzlik, hogy

p egy szánalmas

p pumpoló, tarháló alak

p

p

p Akire

p senki se

p vár, ha hazaér:

p se vacsorával,

p se meleg szóval

p

p

p Akinél

p a siker az övé,

p a kudarc másoké –

p végülis Istenkáromló

p

p

p Akinél

p férfiassága

p egyetlen bizonysága

p az olykor kemény farka…

p

p

p Akinél

p a(z emlék)

p tárgyaknak

p nincsen lelke,

p azokkal durván bánik

p

p

p Akinél

p a mesék,

p a példabeszédek

p mindig a szomszédról szólnak

p

p

p Akinek

p van példaképei,

p csakhogy ezek épp

p a mai Antikrisztusok

p

p

p Akinek

p ünnepnaptalan

p élete hosszú vándorút

p vendégfogadók nélkül

p

p

p Akinek

p túl sok

p a kitöltetlen ideje –

p az unalom az ördög párnája

p

p

p Akinek

p még tréfában oldva,

p nevetve sem lehet igazat mondani

p

p

p Aki

p a vehemens,

p buzgó bűntudat-

p gyártással akarja társait leuralni

p

p

p Akinek

p tényleg

p teljesül kívánsága –

p tönkre is teszi (öttalálatos)

p

p

p Akinek

p teljesül óhaja,

p és kezében tényleg

p minden arannyá válik

p

p

p Akinek

p énektanára

p leintése óta

p egy árva énekhang

p se hagyta el torkát

p

p

p Aki

p mindenekelőtt

p arra ügyel, nehogy

p társa túlszárnyaljon rajta

p

p

p Akinek

p szabadossága

p nap mint nap csak

p rendetlenséget szül

p

p

p Akinek

p sok-sok

p napja múlik el

p vers, éneklés, tánc nélkül

p

p

p Akinek

p rengeteg

p a cimborája,

p de nincs egyetlen jóbarátja sem

p

p

p Aki

p örökké

p a rossz

p tanárod maradna:

p kioktat, leckéztet, szégyenít

p

p

p

p Akinek

p nincs módszere –

p vak tyúk is talál szemet alapon…

p

p

p Akinek

p semmi nem drága,

p csakhogy neki is bajusza nőjön…

p

p

p Akinek

p rögtön/hamar

p „Nem ér a nevem!”,

p ha kicsit szorul a hurok…

p

p

p Aki

p undort

p keltene

p és tartósítana benned,

p hogy elvegye – szexuális - étvágyad

p

p

p Akinek

p rengeteg

p a jó ötlete,

p de nincs elég

p kitartása ki is dolgozni

p

p

p Akinek

p parókája,

p műkörme, műmelle

p és művirágkertje van

p

p

p Akinek

p ott a szíve,

p ahol a kincse –

p amit koporsóba ásott el

p

p

p Akinek

p a kisugárzásában

p a másik összemegy,

p már-már egy nulla lesz

p

p

p Akinek

p oda lesz

p minden tudománya,

p ha épp elrepül a papírja

p

p

p Akinek

p nincs türelme

p kivárni, amíg a gyerek rájön,

p mi az ő java – helyette dönt…

p

p

p Akinek

p nincs türelme

p kivárni, míg a rózsa,

p szilva nő, megterem

p

p

p Akinek

p nincs szíve

p megmetszeni a szőlőt,

p nem is hoz az jó termést

p

p

p Akinek

p nincs pozitív

p mondandója,

p rivális lejáratása köti le

p

p

p Akinek

p nincs olyan embere,

p aki feltétel nélkül végig-hallgassa

p

p

p Akinek

p nincs ideje

p a kertben gyönyörködni,

p mert non stop távoli útra gyűjt

p

p

p Akinek

p nincs embere,

p aki kihúzhatná

p a gödörből és meg

p is vigasztalná utána…

p x

ppppppppppppppppppp

A kapitány leánya · Alekszandr Szergejevics Puskin · Könyv · Moly

Arany László

AZ IRGALOM

(Wörishofeni emlékül gróf Zichy Márthának.)

Mint purgatorium, kietlen, bús, setét,

Hol megtört vezeklő várja ítéletét,

Hol a lét epedés, az idő végtelen,

A lelken, mint köd ül aggasztó sejtelem, -

Hol Damoklesz-kard függ mindenik fej fölött,

S mint puszta szirten egy csoport hajó-törött,

Összebuj úr, szegény; nincs koldus, nincs király,

Bölcs és bolond csak azt tudja: hol mije fáj;

S Lázár, a nyomorék, Lancelot, a büszke hős,

Simon, a bélpoklos, és Sámson, az erős,

És Salamon, a bölcs, Markalf, a félbolond,

A gyáva Absolon, a vakmerő Roland,

Gottfried, a jó, kegyes, Filep, a zord s komoly,

Itt már egyforma mind, sorsuk közös nyomor;

Igy mulik perc, nap, év, száz év, örömtelen,

De bármilyen hosszú, gyötrelmes a jelen,

Nincs veszve a jövő s félig kihalva bár,

Felcsillan még nekik egy-egy reménysugár;

Egy szalmaszál, melyhez kössék az életet...

Ilyen hely volt, hová egykor sorsom vetett. -

Sivár, rideg tanyán szánalmas társaság,

Kit egyenlővé tett egyenlő árvaság,

Egy ínség, egy nyomor, ki-kinek önbaja,

Egyenlő reménynek hajszálnyi fonala.

De e bús nép közül két tünemény kivált:

Az egyik ifjú lány: kerub, ki földre szállt,

Hozván az egekből derűt, mosolyt, reményt,

Ragyogó csillagból egy-egy darabka fényt.

Ifjú, vidám kacajt, szikrázó szellemet,

Az ég kékjéből csent színnel festett szemet,

Pezsgő vér ingerét, tavasz friss bimbaját,

Hogy aki rátekint, felejti önbaját,

S megenyhül.

A másik pokol csúf fajzata,

Ocsmány ördögfiók, rút mint az éjszaka,

Sovány koszos kis eb, didergő, torz, sülye,

Mint halál-bagolyé mered szét tág füle,

Összecsapzott szőrét sárcsimbókok lepik,

Ránézni förtelem; rugják, ütik, verik,

Elűzik mindenütt, nyugtot seholse lel,

Mindenki arra vár, bár éhen veszne el!

S im ő a Tiszta, ő, leküzdve undorát,

Magához öleli, mint régi, hű barát,

Eteti, ápolja, becézi gondosan...

... Ott, hol kiről-kiről hiven beírva van,

Jó, rossz, miről egykor be kell számolnia,

Egy szót írnak be most: misericordia.*

1892

*misericordia (lat.):

1. →irgalmasság. –

2. támla a kóruspadok felhajtott ülésén

a karban zsolozsmázó szerzetesek vagy

kanonokok kímélésére nagyböjt idején,

amikor a zsoltárokat nem ülve,

hanem állva kellett mondaniuk.

Fából készült, olykor művészi faragással.

Alekszandr Szergejevics Puskin : Kávészünet

pppppppp

Könyv: Anyegin (Alekszandr Szergejevics Puskin)

A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

 

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

 

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

 

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

 

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

 

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

 

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

Galéria - anyegin koshetz tatyana guj - Operaportál

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

 

Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin (Új Magyar Könyvkiadó,  1954) - antikvarium.hu

 

Anyegin, avagy jobb sorsra érdemesek vegetálásra kárhoztatottsága –  Módszeres kritikák

LAST_UPDATED2
 
Az örök Anyegin PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2022. január 31. hétfő, 09:18

Anyegin – Wikipédia


AZ ÖRÖK ANYÉGIN

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyvek négyszemközt


A világirodalom egyik legszebb lélektani regényét veheti kézbe új magyar fordításban az olvasó. Galgóczy Árpád átköltése bátran sorolható Bérczy Károly még a múlt században keletkezett, illetve Áprily Lajos századunk közepén készült Anyegin-fordítása mellé: a magyar műfordítás-irodalom két kimagasló remekének szintjét érte el. Fordításában az eredeti verses regény mozarti derűt és mozarti mélységeket ötvöző hangszerelése csendül fel. „Nem egyszerű regényt: verses regényt írok – jegyezte volt föl Puskin –, ördögien nagy különbség!”

Ördögien nehéz a mű méltó magyar megszólaltatása is. Nem méricskélni kell, hogy a három fordítás közül vajon melyik a jobb, illetve legjobb: inkább különbözőségüknek örülni. Bérczy bájának, Áprily intellektualitásának, Galgóczy frissességének.

Nem hinném, hogy bármelyiküké elavult volna vagy elavulna: sem az eredetit, sem a fordításokat nem fenyegeti ez a veszély. Az időbeli változás azért érzékelhető: száz-egynéhány évvel ezelőtt Bérczy szinte megretten Puskin Tatjánájának merészségén, midőn a lány elsőként, kezdeményezőként írja oly híressé vált, Ady által is megénekelt levelét Anyeginhez. Bérczy zavara fordításában jól tetten érhető: „Én írok önnek – e lépésselmondhatok-e még egyebet?” – indítja Tatjána levelét, talán még Tatjánánál is jobban megijedvén e lépéstől. Áprily Tatjánája higgadtabban, kevesebb expresszivitással kezd bele levelébe: „Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” Galgóczynál viszont – miként az eredetiben – szinte kiszakad a szó Tatjánából: „Írok magának – mit tehetnék?”

Anyegin – Puskinnál egészen egyértelműen – a férfiakról elmélkedvén arra gondol, amit Bérczy még csak finoman körülírva mer megjeleníteni: „és szeretet nélkül, tobzódva élvezett”. Áprilynál ez jóval konkrétabban, nyíltabban hangzik föl: „S szív nélkül szerelmeskedett.” Valami – korszellem? szemérem? – azért Áprilyt, a Baár–Madas egykori igazgatóját is zavarhatta. Galgóczy megoldása az eredetihez híven egyszerű, szókimondó (de nem ízléstelen, megtűri a nyomdafestéket): „És szív nélkül szeretkezett.”

Manapság, amikor mifelénk oly könnyedén, felelőtlenül és ostobán rokonítják, sőt azonosítják az orosz fogalmát a szovjetével, jóleső érzés olyan fordító alkotását lapozgatni, aki a kettő különbségét a maga bőrén igencsak megtapasztalhatta: a Gulag táboraiban töltött évek során Galgóczynak bőséges lehetősége volt a fogolytartó hatalom iránti, nem éppen pozitív érzelmeit az orosz nép és az orosz nyelv iránti vonzalmától elválasztani. Sikeres Anyegin-fordításából idézünk, s ez őrá magára is vonatkoztatható:

Nyolc év múlt el ily hasztalan,
A legszebb kor ím odavan.

A fordítást az eredetivel egybevető kontrollszerkesztőkben – a rájuk oly sokat, de nem egészen megalapozottan panaszkodó Németh László nyomán – hajlamosak lennénk afféle akadékoskodó, epés nyelvi cenzorokat látni. Képzeljük magunk elé viszont most ennek a mumusnak az ellentettjét, aki – jeles Puskin-szakértő, maga is műfordító – nem a fordítás ellen, a kákán is csomót keresve, hanem annak tökéletesebbé tétele érdekében sorolja észrevételeit, s magunk előtt látjuk Galgóczy segítő munkatársát, Szántó Gábor Andrást.

Problematikusabbnak tűnnek a szöveget kísérő jegyzetek, illetve a maturandus diák olvasónak szegezett kérdések. S itt nem Gránicz István vitathatatlanul alapos tárgyi tudását vonjuk kétségbe, még kevésbé egyik fő forrása, a kiváló Jurij Lotman kompetenciáját.

Kötetünkből – nem tudni, miért – hiányzik az Anyegin (igaz, csak töredékesen fennmaradt) tizedik fejezete, amely az orosz századelő társadalmi-társasági mozgalmait jeleníti meg. Puskin maga említi, hogy e fejezet kéziratát – nem egészen alaptalan félelmében – elégette. Bármennyire is tiszteletre méltó Jurij Lotman érvelése e töredékes, befejezetlenül maradt fejezet elhagyása mellett, mégis sajnáljuk, hogy említetlenül kimaradt a Gránicz István szerkesztette kötetből. Puskin, igaz, elégette a kéziratot. De nem ezt tette Gogol a Holt lelkek második kötetével? Melynek ugyancsak véletlenül fennmaradt fejezeteit mégiscsak olvashatjuk, magyarul is, s kár is lenne, ha nem olvashatnánk.

A kérdések, illetve a tárgyi magyarázatok óhatatlanul meg-megállítják az olvasót, aki a végén már hajlamos lenne feltételezni, hogy nem szépirodalmi művet olvas, hanem egy, a XIX. század eleji Oroszország tárgyi rekonstruálására törekvő irodalmi ásatás területén bolyong. Az Anyegin ugyan kétségkívül az orosz élet enciklopédiája, mint Belinszkij egykoron találóan nevezte, de nem fektet-e túlzottan nagy hangsúlyt az „orosz” jelzőre – s óhatatlanul a jelzett szó, az „élet” rovására – a jegyzetek összeállítója? A tárgyi magyarázatok akarva-akaratlanul a földre húzzák, a földön bukdácsoltatják ezt az ég és föld között szárnyaló remekművet. Mívesebben és tudományosabban tán úgy is fogalmazhatnám, hogy a jegyzetek és a kérdések a konkrét történelmit emelik ki, az örök, általános emberi rovására. A szereplőknek ez a földhöz, sőt röghöz, pontos időhöz, sőt naptárhoz kötése olyan, mintha a Varázsfuvola szereplői közül csak Papagenót és Papagenát láthatnánk, s Taminót, illetve Paminát szem elől tévesztenénk.

A műelemzés nem egzakt kémiai analizáló módszer. Még kevésbé bonctan: a méltánylandó alapossággal ízekre szedett anatómiai preparátumokból a mű máig élő, lélekző egészét vajmi nehezen tudnánk újra összerakni.

Mitől is szép az Anyegin? Hallgassuk meg Krúdy Gyulát. „Az Anyegin verseiből olyan varázslat áramlik, amely varázslat minden korban, öregen vagy ifjan forgassuk a lapokat: felejteti velünk mindennapi életünk szomorúságát vagy sivárságát. Az ifjúság rajongása, a férfikor enyhe rezignáltsága, az öregség csendes elgondolkodása, amely a leghidegebb szívben is életre ébred, amíg Anyegintől sóhajtva elbúcsúzunk: mindenkor olyan olvasmánnyá avatja e könyvet, amelynek népszerűsége nem függ az áramló divatoktól, mindig olvassák, amíg szívek és szerelmek élnek e földön.”

S most üssük fel a művet kísérő jegyzeteket: itt azt olvashatjuk, hogy az Anyegin „nem szorítkozik a triviális szerelmi történet elmondására, hanem jelentésrendszere szövegen kívüli bonyolult hálójával kötődik a valósághoz”.

Tessék elolvasni az Anyegint, majd választani: melyik leírás ragadja meg inkább az Anyegin lényegét?

Aggódom, hogy az olvasó a számos, külön-külön kommentált fától esetleg nem látja a lombozatukban kiteljesedő erdőt.

A művet következetesen végigkísérő kérdésekre, be kell vallanom, nemigen tudnék válaszolni. Csupán az egyik utolsó, összegező kérdést idézném: „Milyen jelek árulkodnak arról, hogy Puskin és Anyegin ugyanaz a személy?” Vége, megbuktam. Ugyanis abban a hiszemben olvastam – és olvasom újra és újra – az Anyegint, hogy Puskin és Anyegin nem ugyanaz a személy.

Mintha a jegyzetek szerzője feláldozta volna magát a művet az irodalomtudomány oltárán, s így az Anyegin óhatatlanul a történelem illusztrációjává fakul. Az operáció sikerült, a beteg meghalt.

Az Anyegin cselekményét Gránicz „triviális szerelmi történet”-nek minősíti, ami mindössze arra hivatott, hogy a korabeli Oroszország képét aláfesse. Nos, ez a történet Puskin tollán minden, csak nem triviális. Még csak nem is szigorúan korhoz kötött. Ma ugyan talán nem annyira bálokon, mint bulikon s diszkókban ismerkednek a fiatalok, ami azonban az érzelmi töltést s nem utolsósorban a ki nem mondott gondolatokat illeti (a külső látszat és a rejtett lényeg, a férfitaktikát elméletben oly alaposan kidolgozó, s végül is mégsem olyan következetesen alkalmazó Anyegin, az oly egyszerűnek tűnő, ám a valóságban igen mélyen gondolkodó Tatjána, az illem, a szokás, illetve a belső morál ütköztetése), amit előkelőbb műszóval az ábrázolás lélektani elmélyültségének is nevezhetnénk – nem hiszem, hogy mindez csupán történelmileg meghaladott irodalmi szépelgés, nosztalgia lenne napjainkban. „Oly régi e történet, de mindig új marad” – mondhatnánk a Heine-vers szavaival. A beteljesületlen szerelemre gondolok, a sorsszerűségre, s ami nem csupán az Anyeginnek, hanem az egész puskini oeuvre-nek is egyik alapvető gondolata: a boldogság keresésének igényére s egyben illuzórikusságára. Anyegin és Tatjána, férfi és nő mássága, egymást és ugyanakkor mást és mást akarása (ahogy Karinthy írta: „mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit”) – mindez ott feszül az Anyeginben.

A jegyzetek már-már elfogultan Anyegin-pártiak – Tatjána rovására. Tatjána – a jegyzetek szerint – levelében irodalmi közhelyekben tudja csak kifejezni érzelmeit, míg Anyegin meglepően őszinte és egyenes: „idegen tőle a képmutatás, talpig becsületes úriemberként” viselkedik, legalábbis a jegyzetek szerint, midőn Tatjána levelére válaszol. A jegyzetek mellett – netalán helyett – azonban nem árt magához a kommentált szöveghez fordulnunk:

Se múlt, se álom vissza nem tér,
A lelkem meg nem újítom…
Maga számomra drága testvér,
Talán még több is – nem tudom
– hallhatjuk, olvashatjuk Anyegin válaszában.

Valóban olyan határozott ez a visszautasítás, mint a jegyzetek szerzőjének tűnik? Valóban közömbös lenne egy férfinak az a nő, aki az ő számára „drága testvér, talán még több is”? S ha tovább olvassuk az Anyegint, mit láthatunk? Anyegin – pár nappal válasza után – fogja magát, és elmegy a Tatjána névnapja alkalmából rendezett összejövetelre. (Nyugodtan írhatom azt is, hogy házibulira.) Mindezt már vajmi nehéz határozott visszautasításként, kikosarazásként értelmezni. (Hátha – a látszat ellenére – a férfiak a határozatlanabbak?)

Nem azt kívánom bizonygatni – Grániczcal   szemben –, hogy Anyegin a rossz és Tatjána a jó: mindössze azt állítom, hogy mind Tatjána, mind Anyegin – összetett, árnyalt figura. S nem utolsósorban azt, hogy Puskin igencsak mestere az elfogulatlan lélekábrázolásnak. S még talán azt a közhelynek tűnő igazságot, hogy az élet is, az érzelmek is, az emberek is (férfiak is, nők is) bonyolultabbak, mint első látásra tűnik. Akkor is, Oroszországban is, ma is, itt is. Ezért is érdemes (újra meg újra) olvasni az Anyegint. Nemcsak érettségizőknek.

Azért, mert – végezetül megint Krúdy Gyulát idézem – „éppen olyan hódítóan, szerelmetesen, gyengéd szíveket megigézően lépdel az olvasó elé, mint egykor anyáinkat boldogította. Ő az, aki soha meg nem vénül, amíg a tavasz évszaka látogatóba jár a földre.”

Oroszvilág - Puskint olvasgatva

LAST_UPDATED2
 
Hivatás-pokoljárás/árulás – X. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2022. január 31. hétfő, 07:42

Magyar hősök arcképcsarnoka - SZIT Webáruház

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

pppppppppppppppppp

Magyar mondák a török világból és a kuruc korból

Eugéniusz:

Írástudók hivatása/pokoljárása? Árulása! – X.

A legszebb hivatás vagy a leghitványabb mesterség

A fejétől-szívétől ficánkol/bűzlik a hal/romlik az ország

ppppppppppppppppppppppppppp

Lázár Ervin: Korona és kard - Magyar mondák, cigány mesék

Berzsenyi Dániel

A magyarokhoz

 

Romlásnak indult hajdan erős magyar!

Nem látod, Árpád vére miként fajul?

Nem látod a bosszús egeknek

Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt

Rongált Budának tornyai állanak,

Ámbár ezerszer vak tüzedben

Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért

Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok

Dúlják fel e várt, mely sok ádáz

Ostromokat mosolyogva nézett.

Nem ronthatott el tégedet egykoron

A vad tatár khán xerxesi tábora

S világot ostromló töröknek

Napkeletet leverő hatalma;

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő

Századja s titkos gyilkosaid keze,

A szent rokonvérbe feresztő

Visszavonás tüze közt megálltál:

Mert régi erkölcs s szpártai férfikar

Küzdött s vezérlett fergetegid között;

Birkózva győztél, s Herculesként

Ércbuzogány rezegett kezedben.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

Szélvész le nem dönt, benne termő

Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

A tiszta erkölcs, mely ha megvész:

Róma ledűl, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.

Letépte fényes nemzeti bélyegét,

S hazája feldúlt védfalából

Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét

S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,

A nemzet őrlelkét tapodja,

Gyermeki báb puha szíve tárgya. –

Oh! más magyar kar mennyköve villogott

Attila véres harca közt, midőn

A félvilággal szembeszállott

Nemzeteket tapodó haragja.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk

Szerzője, Árpád a Duna partjain.

Oh! más magyarral verte vissza

Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

De jaj, csak így jár minden az ég alatt!

Forgó viszontság járma alatt nyögünk,

Tündér szerencsénk kénye hány, vet,

Játszva emel, s mosolyogva ver le.

Felforgat a nagy századok érckeze

Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,

A büszke Karthago hatalma,

Róma s erős Babylon leomlott

---------------------------------------------

*szibarita

Fényűző pompában, semmittevésben,

csak az élvezeteknek élő, elpuhult személy.

[Petőfi] egy reggelen talpig magyar öltözetben…

ment ki az utcára,… mély megvetéssel tekintve le

a feltűnő viseletén mosolygó szibariták nyüzsgő rajára.

(Vajda János)

Könyv: Somogyi László (szerk.), Bondor Erika (szerk.),... - Hernádi  Antikvárium - Online antikvárium

*

Komjáthy István: Mondák könyve (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1955) -  antikvarium.hu

Berzsenyi Dániel

A magyarokhoz

 

Forr a világ bús tengere, ó magyar!

Ádáz Erynnis lelke uralkodik,

S a föld lakóit vérbe mártott

Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát.

A balti partot s Adria öbleit

Vér festi, s a Cordillerákat

S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,

A Dardanellák bércei dörgenek,

A népek érckorláti dőlnek,

S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid

Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk

A bölcs tanács s kormány figyelmén

Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély;

Nem félek A kürt harsogását,

A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem

Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Ez tette Rómát föld urává,

Ez Marathont s Budavárt híressé.

Libri Antikvár Könyv: Az ismeretlen klasszikus - Berzsenyi-tanulmányok  (Fórizs Gyergely - Vaderna Gábor (szerk.)) - 2018, 2500Ft

 

pppppppppppppppppp

p Tabu-

p szavakat

p ki sem ejt:

p pl. édes hazám,

p a magyarok istene stb.

p

p

p Örök

p szereplési

p viszketegségben „szenved”

p (amitől mi tényleg szenvedünk)

p

p

p Még

p a szentnek is

p maga felé hajlik keze!?

p És hát ő nem lesz szent,

p mert nem is katolikus…

p

p

p Hivalkodásból

p és a tivornyáért,

p kapcsolatépítésért,

p - és az öldöklésért -

p lett belőle „vadász”

p

p

p Matek

p zseniből

p egy cirkuszi

p fejszámoló-művész,

p vagy egy multi szolgája

p

p

p Csillagász,

p csillagbölcselő

p helyett csak egy

p gagyi horoszkópgyártó,

p akit a nője pénzért nyúz

p (pl. Madách Kepler-képe)

p

p

p Kapa-

p kaszakerülő,

p akinek büdös

p a kétkezi munka:

p ezért lett ő bölcsész

p Bármit (!) elvállal ő,

p csak dolgozni kelljen…

p

p

p Őneki

p arany az élete,

p a szerepét játssza,

p míg mások gürcölnek,

p gályáznak érte és helyette

p

p

p

p Humorista,

p aki pontosan tudja,

p pillanatra sem feledi,

p hogy kinek a rovására

p és milyen témában viccelődhet

p

p

p Jól,

p bőkezűn költi

p a rivális pályatárs

p nem jó, de rossz hírét

p

p

p A

p Júdás-

p pénzből

p futja, telik neki:

p életművészkedő

p

p

p Az

p emberiség

p nem fil- de

p mizantróp „barátja”,

p aki megveti az embert…

p

p

p Egy

p nélkülöző

p család fője és

p a kosztpénzből

p kiadott „művei”

p

p

p Kitartásra

p és szellemi

p erőfeszítésre képtelen,

p max. egy hamar lelohadó

p magyar szalmaláng lélek…

p

p

p Mindent

p csak elkezd,

p de semmit nem fejez be,

p irtózik a rendszeres napi

p munkálkodástól…

p

p

p Csak

p kacérkodik,

p de semmit nem

p termékenyít meg,

p vagy hosszan vajúdik,

p de csak kisegeret szül…

p

p

p Kínálja

p önmagát:

p lelki vagy szellemi

p kapcarongy szerep

p

p

p Ma

p bálványoz,

p holnap meg már

p lábtörlőnek használ

p

p

p „Polihisztor”,

p amit ő nem tud:

p az mind fölös-káros.

p Amit meg tud, azt ő

p mindenkinél jobban tudja…

p

p

p Úgy

p tanítgat, hogy

p az iskolai órák után

p a haverja, a rokona

p majd korrepetálhasson

p

p

p Tárgyát

p megutáltató

p szakmai soviniszta,

p mumus matektanár

p

p

p Jó,

p sőt kiváló

p képességeit csak/főleg

p szélhámosként kamatoztató

p

p

p Szellemi élete

p csak obskurus spiritizmus,

p spiritiszta szeánszok médiuma stb.

p

p

p A

p szellem

p világában

p nem otthonos:

p ott idegenül mozog –

p mindent szó szerint vesz,

p nem érti a képletes értelmet

p

p

p Igéző,

p de a jó szellem-

p idézésben nem jártas,

p csak az ördöggel cimborál…

p

p

p Ő

p nem

p halott-látó,

p holt költővel

p nem kapcsolatba lépő,

p vele ezért nem is társalgó

p

p

p A

p légvár-

p építőket

p nem zavarja

p „okvetetlenkedéssel”,

p ő csak a lakbért szedi

p

p

p A

p partra

p vetett halat

p ő csak simogatja,

p mint jó humanista -

p de már nem segíti őt

p visszajuttatni éltető közegébe…

p

p

p A

p rábízott

p talentuma

p lekicsinylője,

p rossz sáfárkodója

p

p

p A

p humanitárius

p segítség zászlója alatt

p kémkedik, üzletel, vagy

p ócska, romlott árukat terít

p

p

p Kín-

p keservesen

p kiszenvedett

p igazgyöngyeit

p pont a disznók elé veti

p

p

p Tilalomfa-

p dzsungelt ültet,

p amiben mi másra,

p mint a rendszeres

p hazugságra nevel

p

p

p A

p gyerekből

p kiver/et)i, kipofozza

p az állítólagos eredendő bűneit,

p amiket előzőleg ő olvasott rá…

p

p

p Minden

p gyerek egy csoda:

p de ő profi abban, hogy

p lehet hülye-gyerekké varázsolni

p

p

p Brancs,

p klikk, szekértábor:

p innét való minőségellenőr,

p lektor, kurátor, szponzor stb.

p

p

p Öncélú,

p sznob, idegen-

p majmoló különcködése miatt

p veszít el potenciális befogadókat

p

p

p Nagy öreg:

p aki az emigrációból

p hazajön, hazarándul

p jó pénzért/hírért észt osztani

p

p

p Amit

p itthon kapott

p és amit ő hozzátett,

p azt idegenben adja vissza

p

p

p A

p normális

p és a perverz

p nem midig éles,

p de létfontos határait

p jó alaposan összemosó

p

p

p A

p láthatatlan

p kasztrendszer,

p feketelista mindenese,

p mindennapi karbantartója

p

p

p A

p megbízó

p bankárkaszt

p érdekei nyomán

p ő dönti el, hogy

p mi sérti a közösséget

p a nagy világhálós oldalakon

p

p

p Perc-

p életű

p „csillag”,

p „üstökös”

p lehullását

p vagy közönyösen,

p vagy kárörvendve néző,

p pedig ő is kreálta azokat

p

p

p Nem

p készít fel

p a pálya velejáró,

p várható nehézségeire,

p s kajánul figyeli az így

p csalódót, kiábrándulót…

p

p

p

p iskola-

p pénzért

p alkalmatlanokat,

p pályatévesztőket is képez

p

p

p Se

p nem jó

p muzsikus tücsök,

p se nem szorgos hangya

p

p

p A

p papírral,

p diplomával

p nem bíró tehetséget

p a pályáról, pikszisből kiszorító

p

p

p Az

p olcsó,

p ingyenes

p tömegsport

p leépít(tet)ője:

p mindent a profiknak,

p mert ő is abból él jól…

p

p

p Az

p élsport

p feneketlen

p zsákjába közpénzt öntő,

p erre buzdító, ilyen célú

p törvényeket hoz(at)ó…

p

p

p Olimpiai arany:

p ez a „szent” cél

p nála bármit szentesít

p (mármint az olimpiai járadék...)

p

p

p A

p kezébe adott

p gyerekpalántával

p kegyetlen szadista

p (és/vagy pedofil…)

p eredménycentrikus

p „nevelőedző”

p

p

p Önjelölt

p néptribun:

p az intézményt lejárató

p ócska, demagóg hordószónok

p

p

p Hittitok/

p misztérium:

p neki ez csak

p egy még máig

p megfejtetlen

p logikai feladvány

p

p

p Mindent

p tud(at)ni akar:

p feleslegeset/károsat,

p ami el is veszi a helyet

p a szükségestől és

p a hasznostól…

p

p

p Priuszos,

p visszaeső,

p javíthatatlan

p szabadlábon

p garázdálkodó

p (a)morális bűnöző

p

p

p Erkölcsi

p aggály nélküli,

p alanyát/tárgyát

p megtévesztő

p dokumentumfilm-forgató

p (kinek az ember csak eszköz)

p

p

p A

p más

p felekezetű

p keresztényeket

p vita, érv stb. nélkül

p babonásnak, bálvány-

p imádónak, pogánynak

p megbélyegző és akár

p hatalmi eszközökkel

p kirekesztő, üldöző…

p

p

p Csak

p a bábokra

p mutató, figyel(tet)ő –

p az őket mozgatókat

p meglát(tat)ni nem akaró

p

p

p Kortárs,

p „rivális”

p alkotóról,

p pályatársról

p csak sok rosszat,

p legfeljebb semmit mondó

p

p

p Hiúsága,

p rang- és címkórsága,

p vagy pénzéhsége miatt

p egykönnyen felfüggeszti

p amúgy persze sziklaszilárd elveit

p

p

p Ő

p soha

p nem műveli,

p maximum, legfeljebb

p magyarázná a csodát

p

p

p Trafóház

p stílusú épületeket

p tervez-épít sok száz

p évre, sok emberöltőre

p az ún. kozmopolita...

p (egyen-városkép)

p

p

p „Mágus”,

p aki nem magos,

p nem magasra tör,

p és nem magvető,

p és nem csodatevő,

p és nem magar/magyar

p

p

p A

p szent

p könyvek

p fordítója/ferdítője:

p napkeleti bölcs/mágus

p

p

p A

p „hivatalos” orvos,

p aki az inkvizíciót is

p igénybe véve ritkítja

p azokat a gyógyítókat,

p akik nem kérnek pénzt

p

p

p Elsős

p osztály-

p főnök nyitánya:

p „Vége a gyerekkornak!”

p

p

p A

p rögös út

p helyett a kényelmest

p és készpénzfizetőst

p választó, elzüllő,

p vendéglátózó,

p hajózó bár-

p zenész…

p

p

p Aki

p lejárt,

p hibás szellemi

p terméket sóz rád

p

p

p Az

p égi mintát

p nem észlelő

p tanító, tanár, szülő,

p aki tulajdonság nélküli

p gyerek nevelésében aktív

p

p

p A

p magoló,

p biflázó, szajkózó

p a leckét felmondó

p felelőt jelesre, sőt

p kitűnőre minősítő tanár

p

p

p Aki

p a kicsire nem ad,

p a nagy nem számít:

p neki mindegy, hogy

p sámánt vagy táltost mond

p

p

p Napi

p mondása,

p amivel kezdi

p és befejezi beszédét:

p A politika úri huncutság!

p (tartsd magad távol tőle…)

p

p

p A

p frakció-

p vezető

p (párt- ill.

p miniszterelnök)

p feltétlen engedelmes

p mameluk képviselője,

p aki már rég nem felelős

p az őt megválasztóinak:

p nem számon-kérhető,

p nem visszahívható…

p

p

p Lelki

p terror után

p a gyerekei is

p - egy jó ideig -

p erőszakmentesek lesznek

p

p

p Olyan

p „új nyelven” szól,

p vagy „nyelveken szól”,

p hogy még az anyja se érti

p (bár szektájában megfejtik

p az értelmetlen halandzsát…!?)

p

p

p Az

p egyetem

p agymosottja:

p téveszme-rab

p marad életfogytiglan

p

p

p Éktelen

p felsüléséig

p idegen tollakkal

p ékeskedő/éktelenkedő

p

p

p Ön-

p koronázó

p királyként

p lejáratja az intézményt,

p a szent korona eszméjét!!?

p

p

p Ő

p is

p Igével

p teremtene,

p de csak ördögi

p szellemet igéz-idéz,

p ezért csak utánoz

p és rombol…

p

p

p Köz-

p érdekű

p adatokat,

p információkat

p visszatartó, meg-

p hamisító, titkosító stb.

p

p

p A

p tudatlan

p ostobát, vagy

p a cselszövőt stb.

p olyan jól eljátszó! -

p de aki az előadása

p után úgy is marad

p

p

p Képtelen

p együttműködésre,

p közöst nevező keresésre,

p egyesületi-csoportos fellépésre –

p egy megveszekedett individualista

p

p

p Önző,

p egyénieskedő:

p nincs benne játékalázat -

p ellehetetleníti a csapatjátékot

p

p

p Hova

p máshova?

p Pöcegödörbe

p ugrat veled fejest

p hamis-gyöngyökért

p

p

p Vak-

p lármáival

p a köz veszély-

p érzetét letompító

p

p

p Gumi-

p csonton rágódik,

p vagy üzemszerűen

p iparkodva álproblémákat

p kreál és gyárt és forgalmaz…

p

p

p Be-

p börtönzött

p írótársak művét

p keményen ledorongoló

p

p

p Az

p aranyból

p is csak sarat/szart

p csinál(tat)ó alkimista

p

p

p Tehetségét

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p hamisításokban kamatoztató

p képzőművész, régész, ékszerész,

p grafikus, nyomdász, statisztikus stb.

p

p

p Koncepciós,

p vagy törvénytelen pereket,

p vagy rágalomhadjáratot kiötlő,

p megtervező, levezénylő, kivitelező

p

p

p A

p sikeredző:

p a kudarc a játékos,

p vagy a bíráskodás -

p míg a győzelem

p az ő érdeme

p

p

p Meghirdette

p az elvi harcot,

p majd luxusautón elviharzott

p

p

p Másokra

p elviselhetetlen

p anyagi és lelki terhet

p - jobb ügyhöz méltóan -,

p nagy buzgalommal rakosgató

p

p

p Csaló

p Idegen

p tollakkal

p éktelenkedő,

p majd a lóvét besöprő

p és nyomtalanul felszívódó

p

p

p „Salto mortale”

p rejtett védőhálók felett

p úgynevezett halálugrást produkáló

p

p

p Cinkos

p bűnpártoló:

p kikiáltási árat

p lenyomó vagy felverő

p erkölcsi-anyagi korrupciós

p játszma partnere, két fele…

p

p

p Műértő-

p értékelő

p A műkincs-rabló,

p a műkincs gyűjtő,

p az orvgazda, illetve

p a vele feketéző

p művészettörténész,

p műkereskedő

p

p

p Ügyel ő,

p nehogy valahogy

p a tanítványa túlszárnyalja

p A Mester, aki halálos ágyán

p se adja át a segédnek a titkot

p

p

p Csalfa/vak

p reményt tápláló

p alma mater, ill.

p iskola mester

p

p

p Az

p utca

p emberét

p a tévéből

p sem „ismerő”

p (élet)művész

p

p

p Elfogad

p maffia segítséget,

p hogy karriert fusson,

p az örök függés árán is

p

p

p Karosszékből,

p vagy kávéházban

p konfabulál és irkál

p feljelentést és szociográfiát

p

p

p Művelt,

p dörzsölt emberfő:

p egy fortélyos félelemkeltő

p

p

p Hatalmáért

p folyamatosan

p és gőzerővel

p rettegésben tart

p Holokauszt stb. túlélőket

p

p

p A

p húsos-

p fazék mellől,

p a vezető pozíciókból

p kirekeszti a „gójokat”

p

p

p Szilencium/

p szegénység-fóbiás:

p ezért bármit elvállaló,

p bármire felbérelhető…

p

p

p Marakodik

p a koncért, amit

p még közibük löknek

p (pályázat, ösztöndíj stb.)

p

p

p Jól

p teljesíti

p a győztes hatalom

p ideológiai megrendelését

p

p

p Ha

p eldől a harc,

p egyre hősiesebb partizán lesz

p (kiszorítva a kevés valódi hőst)

p Ha bajban a haza, akkor viszont

p ismét csak lapul, mint szar a fűben

p

p

p Hamis

p dokumentum-

p filmekben vállal

p „színészi” szerepet,

p vagy fizetett „tüntető”

p

p

p Az

p aktuális

p kenyéradó gazda

p vallását vakon követő

p

p

p Bármely

p politikai rendszert

p önként és lelkesen

p kiszolgál/propagál,

p mellette agitál…

p

p

p Elhallgat,

p elhallgattat,

p hamisít és torzít:

p csak valahogy ki ne

p derüljön az igazság…

p

p

p Tétlenségre,

p semmittevésre,

p pótcselekvésre

p ítéli, kárhoztatja

p a tettvágytól égőket

p

p

p A

p frissen

p kitért, „megtért”

p neofita túlbuzgó,

p bizonyítási kényszeres

p vadul antiklerikális ateista

p

p

p A

p népújság

p zsarnokdicsőítő

p napi „munkáslevél” írója

p

p

p Dodonai jós:

p értsd, amit mond,

p ahogy neked tetszik:

p ha akarod - vemhes,

p ha nem akarod - nem...

p

p

p Nem

p a kisemberek

p első embere, de

p a hatalom utolsója,

p annak ügynöke,

p szóvivője stb.

p

p

p Nem

p államférfi:

p csak most egy

p választást akar nyerni,

p és ha – nem - nyert,

p akkor a következőt…

p

p

p Egyéni,

p csoport-

p magánérdekét

p közérdeknek festi le,

p pedig azzal éppen

p ellentétes az…

p

p

p Privát

p sérelmének

p ad/adhat óriási

p publicitást – él/

p visszaél a lehetőséggel

p (vagy pedig más nevében

p szorgosan magának gyűjt)

p

p

p Mutyiban

p folytatott üzelmek -

p egymást közt osztogatók,

p másokat előtte fosztogatók

p

p

p Ha

p ők kitüntetik

p a te embered,

p akkor te az övékét,

p érdemeitől függetlenül…

p

p

p Holt

p hírét költi, hogy

p olvashassa magáról

p az írott nekrológokat

p

p

p Nem

p gyógyít

p látás/járáshibát:

p de mankót rendel

p

p

p Szellemi

p fogyatékosnak

p minősít ifjú lázadót

p Nem javítja, gyártja

p a testi-lelki tartáshibát

p

p

p Nem

p a legfontosabb

p műveket fordítja

p vagy ferdíti magyarra

p

p

p Nem

p fordítja le

p az idegen szavakat,

p mondatszerkezetet magyarra,

p hogy elriasszon magvas művektől

p

p

p Nem

p tanít meg

p a jó szociológiai látásmódra,

p a társadalmi intézmények és

p folyamatok és összefüggések

p (jelentőségének) megértésére

p

p

p Nem

p ad diákjának

p használható ön-

p és világismeretet,

p ill. nem katalizálja ezt

p

p

p Társadalmi

p igazságtalanságokon

p már rég fel nem felháborodó,

p azokat szenvtelen közönnyel szemlélő

p

p

p Az

p ún. társadalmi

p munkamegosztást fagyasztó,

p mindenkit születési helyére bilincselő

p

p

p A

p láthatatlan,

p de valós társadalmi

p kasztrendszert építő

p szabadnak mondott kőműves

p

p

p Rózsa-

p dombi villából

p adja cigány alá a lovat,

p akinek még szomszédja,

p osztály/munkatársa sem volt

p

p

p Filmjeiben,

p amit támogat/forgat

p és forgalmaz, reklámoz

p zsidó csak pozitív/áldozat

p szerepben jelenhet meg…

p x

*

Baróti Szabó Dávid: Jer, magyar lantom (Lilium Aurum Kft., 1994) -  antikvarium.hu

Baróti Szabó Dávid

A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.

Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk

Reménye mind kifonnyadott! - virágjait

Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt

Lefőzte! Még az oskolákban is! - Mire

Ment a gonoszság! - Fajtalan tűz, jámborok

Csufoltatása, fülverő káromkodás,

Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő

Istentelenség hallatik, szemléltetik!

Mennyben örök bér nincsen; a pokol - mese;

A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-

Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!

Nyilván csacsogják. - Nincs fenyíték s félelem.

Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó

Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.

Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az

Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok

Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt

Sebes futamva meglepik s a dús határ

Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:

Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz

Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt

Látván, levetik a szent igát, kinevetik a

Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék

Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,

Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. - Ki ne

Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak

Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen

Mirígyesekből! - Oh szegény atyák, anyák!

Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire

Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha

Nem veszitek hasznát! - Megcsalatkozott király!

S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!

Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt

Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki ne

Fél Istenétől? - Jőjjetek, siessetek,

Nyomjátok el ezen elterűlt fenét - talán

A kisdedektől el lehet még tíltani.

Talán eszekre térnek a feslettek is

Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet

A gyenge vesszőt. - Jaj, kemény fa, görcs leszen,

Ha több üdőt nyer. - Eggy okos, bőlcs férjfinak

Adjátok által a vezérséget. - Mihez

Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? - Dictatori

Hatalomhoz. - A kormányra tudnék én - De nem -

Még megköveznek a szabadságon kapók.

1794.

Baróti Szabó Dávid | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár

*

Könyv: Kisded szó-tár (Baróti Szabó Dávid)

FELFORDÚLT VILÁG.

 

Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott

Üdőket értünk! megveszett az egész világ,

S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel

Az emberek közt. A szegények, özvegyek,

Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,

Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;

A testi kívánságok, a paráznaság,

Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett

Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés

Alól ki lévén véve: már a házasság-törés

Szokási vétek. - Hány paraszt legény fija

Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija

Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik

Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös

Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik

A konkolyok közt búza: nincs ezer között

Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz

Példák előtte vannak és kecsegtetik.

Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:

Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. -

Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!

Törik, tapodják szent igaz törvényidet:

Óltárid elpusztúltak; elvitték arany

S ezüst edényid; elverettek papjaid,

Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem

Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek

Már a világnak a te szolgáid, neved

S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt

Az esztelenség: már csak a természetet

Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.

Már a nagyokból mind kihalt isméreted:

Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.

Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon

Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid

Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek

Ez már utolsó büntetésünknek jele! -

Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,

Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz

Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts

Fiad sebeire, mellyet érettünk neked

Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink

Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.

1794.

Közelebb Baróti Szabó Dávidhoz - Nagy Sándorné - Régikönyvek webáruház

p p pp

Ahol a hősök születnek · Babucs Zoltán – Maruzs Roland · Könyv · Moly

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Lengyel Dénes - Könyvei / Bookline - 1. oldal

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

 

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

 

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

 

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

 

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

 

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

Nyáry Krisztián - Igazi hősök

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

Miklósi László: Magyar hősök öt világrészen (Szerzői kiadás) -  antikvarium.hu

LAST_UPDATED2
 
Eugéniusz: Boldog(talan)ok - IX. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2022. január 30. vasárnap, 07:07

DRESCHER PÁL: RÉGI MAGYAR GYERMEKKÖNYVEK

ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Óvodások verseskönyve · Könyv · Moly

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – IX.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Könyv: Arany Lacinak (Petőfi Sándor)

Petőfi Sándor

ARANY LACINAK

Laci te,

Hallod-e?

Jer ide,

Jer, ha mondom,

Rontom-bontom,

Ülj meg itten az ölemben,

De ne moccanj, mert különben

Meg talállak csípni,

Igy ni!

Ugye fáj?

Hát ne kiabálj.

Szájadat betedd,

S nyisd ki füledet,

Nyisd ki ezt a kis kaput;

Majd meglátod, hogy mi fut

Rajta át fejedbe...

Egy kis tarka lepke.

Tarka lepke, kis mese,

Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.

Mit csinált? elment a kúthoz.

De nem volt viz a vederbe’,

Kapta magát, telemerte.

És vajon minek

Meritette meg

Azt a vedret?

Tán a kertet

Kéne meglocsolnia?

Vagy ihatnék?... nem biz a.

Telt vederrel a kezében

A mezőre ballag szépen,

Ott megállt és körülnézett;

Ejnye vajon mit szemlélhet?

Tán a fényes délibábot?

Hisz olyat már sokat látott...

Vagy a szomszéd falu tornyát?

Hisz azon meg nem sokat lát...

Vagy tán azt az embert,

Ki amott a kendert

Áztatóba hordja?

Arra sincsen gondja.

Mire van hát?

Ebugattát!

Már csak megmondom, mi végett

Nézi át a mezőséget,

A vizet mért hozta ki?

Ürgét akar önteni.

Ninini:

Ott az ürge,

Hű, mi fürge,

Mint szalad!

Pillanat,

S odabenn van,

Benn a lyukban.

A mi emberünk se’ rest,

Odanyargal egyenest

A lyuk mellé,

S beleönté

A veder vizet;

Torkig tele lett.

A szegény kis ürge

Egy darabig türte,

Hanem aztán csak kimászott,

Még az inge is átázott.

A lyuk száján nyakon csipték,

Nyakon csipték, hazavitték,

S mostan...

Itt van...

Karjaimban,

Mert e fürge

Pajkos ürge

Te vagy, Laci, te bizony!

(Szalonta, 1847. június 1–10.)

Arany Lacinak · Petőfi Sándor · Könyv · Moly

ppppppppppppppppppp

Az első magyar gyerekkönyv írónője – kultúra.hu

p Aki

p csak

p kiengedni tudja

p a palackba eddig bezárt

p magában rossz szellemet

p

p

p Aki

p csak

p azt várja,

p hogy a szájába

p repüljön a sült galamb

p

p

p Aki

p elégeti

p a pogány meséket:

p hisz azokban tündér, táltos van

p

p

p Aki

p büszkén

p nyitott házas:

p ők már soha nem

p hazudnak egymásnak

p

p

p Akit

p feloldoz az,

p ha tizedik volt

p a megerőszakoló sorban

p

p

p Aki

p messze

p kerüli azokat,

p akik fájó igazat

p mondanának neki

p

p

p Aki

p egy büszke

p „megszállott”,

p nem is keres ördögűzőt

p

p

p Akinek

p az örök

p hűségfogadalom

p vagy értelmetlen dolog,

p vagy csak praktikus taktika

p

p

p Aki

p párjával

p ugyan békésen,

p de csak egymás mellett éldegél

p

p

p Akinek

p a szeretkezés

p szükséges rossz:

p a gyereknemzés eszköze

p

p

p Aki

p a világot

p tenné rendbe,

p de „otthonában” kupi van

p

p

p Akinek

p siralom-

p völgy e világi élet,

p és bűn minden élvezet

p

p

p Aki

p a világ-

p végtől tartva dőzsöl,

p már nem készül a télre

p

p

p Aki

p csupa jó

p szándékokkal telve

p teszi tönkre családját

p

p

p Akinek

p - jobb híján

p vagy büszkén –

p a lánya a barátnője

p

p

p Aki

p sose mer

p igazat mondani –

p fél a fejbetöréstől

p

p

p Aki

p totál

p érzéketlen

p a kis, jottányi

p különbségre: (i)gaz

p

p

p Aki

p gazsággal

p hozná helyre

p végzetes mulasztását,

p Belzebubbal űz ördögöt

p

p

p Aki

p szerelem-

p vallás helyett

p messzi idegenben „vitéz”

p (Arany L.: A délibábok hőse)

p

p

p Aki

p nem tanul,

p nem érdekli semmi,

p csak magol, biflázik,

p és memorizálgat

p

p

p Aki

p éltében

p álarcban,

p jelmezben,

p díszletek között szerepel

p

p

p Aki

p ablakod

p elé kakál,

p és még be-

p kopog vécépapírért

p

p

p Aki

p a le-

p bukásakor

p mindig a másik

p mögé bújik-bújna el

p

p

p Akinek

p a zsidó

p József egy

p elő-keresztény,

p és nem pedig egy

p irgalmatlan gyarmatosító

p

p

p Aki

p mindent

p pontosan

p tudni akar,

p még a saját jövőjét is…

p

p

p Aki

p elhitte:

p mindig a tiltott

p gyümölcs az édesebb

p

p

p Aki

p legfeljebb

p pirrüszi győzelmet

p vet és bőven is arat

p

p

p Akitől

p „barátja”

p bármit kérhet,

p akár becstelent is…!

p

p

p Aki

p anyai

p túlaggódásból

p nem engedi kirepülni fiókáit

p

p

p Aki

p nem keresi/

p nem leli örömét

p napi bérmunkájában

p

p

p Aki,

p ha az ingét kérik,

p mindegy ki és mire,

p odaadja egyetlen cipőjét is

p

p

p Aki

p hősként

p dicsőíti, ünnepli

p évenként a honárulókat

p

p

p Aki

p vért izzadva

p küszködik ádáz

p ellensége megsegítésén

p

p

p Aki

p kihívja

p maga ellen a sorsot:

p oroszlánketrec nyitogató,

p oroszlánbarlangba benéző…

p

p

p Aki

p kizárólag

p a reménytelen

p szerelmes pózában

p igazán jót lubickoló

p

p

p Aki

p pont

p az első években

p bízza szinte vad-

p idegenre gyerekét

p

p

p Aki

p a túl sok

p ismétléssel

p teszi majdnem

p súlytalanná intelmét

p

p

p Aki

p olyan, mint

p egy lassított elvétel –

p sose készül el semmivel

p

p

p Aki

p annyira

p teátrális, hogy

p mindenből csak

p nagyjelenetet rendez

p

p

p Aki

p maga

p is elhiszi,

p hogy tényleg

p az egész világ

p az ő ádáz ellensége

p

p

p Akinek

p egy rossz

p pillantás elég,

p hogy menten

p pofozkodni kezdjen

p

p

p Aki

p mindent

p csak azért se

p vagy csak azért is

p alapon csinál, vagy kerül

p

p

p Aki

p bedobja

p leleteit a gépbe,

p az meg kiadja neki

p a diagnózist-terápiát

p

p

p Aki

p minden

p szert bevesz/

p kúrát kibír, csak

p dúlt lelkét hagyják békén

p

p

p Aki

p baját

p saját aktív

p közreműködése

p nélkül táv gyógyíttatná

p

p

p Aki

p mimikriben él,

p holtnak tetteti magát:

p jön is a szklerózis multiplex

p

p

p Aki

p sikeres

p önbeteljesítő jós:

p a korán haló hipochonder

p sírfelirat-üzenete: na ugye!

p

p

p Aki

p ilyen alapon

p választ életre társat:

p ha ló nincs, szamár is jó

p

p

p Aki

p se embert,

p se Isten nem ismer:

p ámokfutó pszichopata

p sorozat-lélekgyilkos

p

p

p Aki

p rög-

p eszméitől hajtva

p fékevesztett mérgezett

p egérként rohangál fel-alá

p

p

p Aki

p minden

p kiadást-bevételt

p nyilvántartva megtart

p vagy dob, töröl kapcsolatot

p

p

p Aki

p a kicsire nem ad,

p a nagy meg nem számít:

p gaz-igaz, megöl-megölel stb.

p

p

p Aki

p a kis

p tüzet lebecsüli,

p még nem oltja,

p a nagyot meg már nem tudja

p

p

p Aki

p a könnyebb

p ellenállás irányába nyomul,

p aprópénzre váltja talentumát

p

p

p Aki

p a könyvből

p lesve, puskázva,

p súgásra udvarol,

p bókol és csókol, ölel…

p (Kamaszkorom legszebb nyara)

p

p

p Aki

p csak,

p vagy főleg

p a laikusok

p véleménye

p után fut, rohan –

p a mérvadókéra nem ad

p

p

p Aki

p a legesleg-

p biztosabb módon

p szeretné a lehető

p legnagyobb hasznot

p

p

p Aki

p leginkább

p hátulról, vagy

p legfeljebb övön

p alul szeret ütni…

p

p

p Aki

p a leg-

p jobban érti,

p de a legkevésbé

p élvezi a vicceket

p

p

p Aki

p a legjobban érti,

p legkevésbé élvezi

p a regényt, zenét, festményt

p

p

p Aki

p a leg-

p nagyobbat

p rúgja a már rég

p döglött oroszlánba

p

ppppppppppppppppppp

A török és a tehenek | ProJunior Könyvkiadó

Móricz Zsigmond:

A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,

Sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed,

Milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed

Lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,

Ilyenek a tehenek?

Én vagyok a Mehemed!

Mi vagyunk a tehenek!

Számlálgatja Mehemed,

Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed

Három féle tehenet:

Fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,

S felrúgták a tehenek!

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó  Vállalat, 1985) - antikvarium.hu

*

Gólya,

gólya, gilice

Gólya, gólya, gilice,

mitől véres a lábad?

Török gyerek elvágta,

magyar gyerek gyógyítja,

síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Gólya,gólya gilice

(A gilice

itt a gólya népi elnevezése.

A nádi hegedű nádból vagy

kukoricaszárból készült játékhegedű.[2]

A sípot fűzfából, a dobot bádog edényből csinálták.

A véres láb a gólya piros lábára utal,

a török gyerek a 150 éves török uralomra

(a török a rossz szimbóluma),

a síppal, dobbal, nádihegedűvel pedig

a sámángyógyítás ősrégi emléke.)

Gólya, gólya, gilice - Gyerekdal.hu

ppppppppppppppppppp

p Aki

p hagyomány-

p ápoló: ő a legősibb

p női mesterséget űzi

p

p

p Aki

p a levert

p magas léc után

p azt lazán átléphetőre teszi

p

p

p Aki

p a mama-

p hotelban

p sunnyogja el

p legszebb „felnőtt” éveit

p

p

p Aki

p a más

p szemében

p még a szálkát is,

p magáéban a gerendát se

p

p

p Aki

p a másik ember

p legsötétebb oldalára

p építi a szélhámosságát

p

p Aki

p a másikra

p - „a békesség

p kedvéért” – rá-

p hagyja hülyeségét

p

p

p Aki

p a megalkuvást

p ésszerű, sőt bölcs

p kompromisszumnak álcázza

p

p

p Aki

p már

p az első

p és még kisebb

p megmérettetésnél

p habkönnyűnek találtatik

p

p

p Aki

p növekvő

p mennyiséggel

p próbálja pótolni

p a gyatra minőséget

p

p

p Aki

p a Mestert

p mindenhova követi –

p akár az örök kárhozatba is

p

p

p Aki

p a minden-

p napok bliccelős

p fénytelen csatáiban

p őrlődik fel és kopik el

p

p Aki

p mocskos

p pohárba önt

p újból és újból

p tiszta vizet, és

p nem érti…

p

p

p Aki

p a piszkos

p mosdóvízzel együtt

p a tulajdon gyerekét is kiönti

p

p

p Aki

p a nem

p szabadidős

p önmagával már

p nem vállal azonosságot

p

p

p Akit

p a nyáj-

p emberség taszít,

p és így a különcködésnél köt ki

p

p

p Aki

p nyelvi

p korlátjai miatt

p nem tudja elmondani,

p mi bántja, mi fáj neki

p

p

p Aki

p kint

p a nyílt vízen

p építené át ától

p cettig az élethajóját

p (minden szabályt, elvet

p egyszerre megkérdőjelező)

p

p

p Aki

p a rajta esett

p legkisebb sérelemért

p is várja a bosszúalkalmat

p

p

p Aki

p a rendelt

p keskeny ösvény

p helyett széles úton

p menetel a szakadékba

p

p

p Aki

p a romban

p csak a pusztulást,

p s nem az új ház esélyét látja

p

p

p Aki

p vandál:

p a rongáláson

p keresztül fejezi ki,

p és vezeti le a dühét

p

p

p Aki

p a rossz

p alapra épített

p házat próbálja

p toldozni, foltozni…

p

p

p Aki

p a rossz

p híreket várja, gyártja

p és rémhíreket kéjjel terjeszt

p

p

p Aki

p a rozzantnak

p látszó gebébe

p nem lát bele táltos paripát

p

p

p Aki

p a rövid

p karját-kardját

p nem meri/tudja

p megtoldani egy lépéssel

p

p

p Aki

p a sikert

p mindig a

p magáénak tartja,

p a kudarcot rád hárítja

p

p

p Aki

p a sok

p és felesleges

p ugatásával el is

p árulja, hogy nem harap

p

p

p Aki

p egy

p sosem-

p volt múltban,

p vagy a képzelt jövőben „él’

p

p

p Aki

p a süllyedő

p hajóról a gyereke

p előtt a kincsesládát menti

p

p

p Aki

p a szájából

p segget csinál,

p így erodálja el

p a szavahihetőségét

p

p

p Akinél

p a szakmai

p féltékenysége miatt

p lebénul a talentuma

p

p

p Akinek

p az irigykedés

p felemészti erői javát,

p az önépítésre nem jut

p

p

p Azt

p ismételgeted,

p azt a zenét játszod,

p amiből egy is túl sok volt

p

p

p Aki

p nem

p hagyhatja

p abba a lottózást:

p hátha éppen pont most nyerne

p

p

p Akit

p a tévé

p hipnotizál-kábít:

p így egyre nagyobb

p adagok fogyasztására bír

p

p

p Akinek

p a napjai

p simogatás,

p ölelés, nevetés,

p mulatás nélkül telnek

p

p

p Aki

p a szenvedély-

p betegségére büszke (!)

p mint pl. a munkaalkoholista

p

p

p Aki

p a szenvedés

p aranyfedezete nélkül

p forgalmazza pénzét

p

p

p Aki

p a szó-

p párbajban

p érv helyett

p személyeskedik,

p övön alul üt stb.

p

p

p Aki

p a szükség-

p állapotban hasznosat

p elmúlta utána is megtartja

p

p

p Aki

p a szükséges

p lépéseket elmulasztva

p a kegyelemre hazardíroz

p

p

p Aki

p a szülei szavát

p előbb szentírásnak,

p majd hülyeségnek veszi

p

p

p Aki

p annyira

p nem karakter:

p még elrettentő példa sem lesz

p

p

p Aki

p annyira önellátó,

p hogy önmagának

p a bírája és dicsérője

p

p

p Aki

p annyira

p szemérmes koldus,

p hogy titokban éhen hal

p

ppppppppppppppppppp

Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden - versek

ZELK ZOLTÁN:

A HÁROM NYÚL

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közelében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: -Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak --

- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni! -

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak -

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek - -

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szembe vele farkas haladt:

- Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek -

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve:

a medve így szólongatta:

-Hova szaladsz, farkas koma? -

- Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepiben jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk,

kisegérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak medvét esznek! -

Egyébre se volt már kedve,

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közben a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk -

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe.

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve -

-No hiszen, csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre! -

kiáltott rája a medve. -

Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttam még ilyen csodát! -

Szedte lábát a vadász is,

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet -

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben…

https://www.youtube.com/watch?v=ogfE8mESdDk

Zelk Zoltán - Könyvei / Bookline - 1. oldal

ppppppppppppppppppp

p Aki

p durva

p és goromba:

p mert szerinte

p a gyengédség a gyengeség jele

p

p

p Aki

p egy vallásból

p a hús-nem evést

p kiemeli, abszolutizálja

p

p

p Aki

p egy

p vega családfő,

p és a hatalmával

p visszaélve terrorizál…

p

p

p Aki

p meg is

p korbácsolja magát,

p ha véletlen lenyel egy szúnyogot

p

p

p Aki

p annyira

p vega, hogy

p még végszükségben

p sem eszik „döghúst”

p

p

p Aki

p teljesen

p tanácstalan,

p ha nem kap világos parancsot

p

p

p Aki

p a szabadság

p felelőssége elől

p diliházba/seregbe vonul

p

p

p Akinek

p a létbiztonság

p a legfontosabb:

p a börtönben megtalálja

p

p

p Aki

p ezer

p és egy

p módját ismeri

p a rutinos felelősséghárításnak

p

p

p Aki

p a következmény

p fel nem mérésével

p végleg sterilizálja magát

p

p

p Aki

p büszke

p „nyitott házas”:

p agglegényt, vagy

p vénlányt nevel fel

p

p

p Aki

p büszke

p „bipoláris” –

p úgy tudja, ez

p a géniuszok jegye

p

p

p Aki

p csak

p az ún. változó

p korban döbben rá:

p neki még nincs gyereke

p

p

p Aki

p semmiben

p sem változtat,

p vagy épp mindenben

p folyamatosan változik

p

p

p Aki

p azt hiszi,

p hogy csak

p Egy-valaki

p lehet az ő párja,

p másként kútba ugrik

p

p

p Aki

p „büszkeségből”

p mond nem!-et,

p dafke megy hozzá

p máshoz, ló helyett

p szamárhoz…

p

p

p Aki

p a paráznasága miatt

p gyereke homokosságában bűnhődik

p

p

p Aki

p a túl sok,

p erős vallási tabu miatt

p tudatlanul megy férjhez

p

p

p Aki

p az első

p nagy hetero

p kudarca után

p saját nemén belül keresgél

p

p

p Aki

p pánikba esve

p görcsös akarásával

p teszi méhét meddővé

p

p

p Aki

p a férfiasodásával

p nőiessé teszi az élete

p eredendően, születése

p és neveltetése okán és

p folyamán hímnemű társát

p

p

p Aki

p kitart

p a hülyesége,

p őrült ígérete mellett,

p hisz ezt ő már kimondta…!

p

p

p Aki

p éppen

p szakértelmével

p csinál bajt, majd

p meg a nyoma vész

p

p

p Aki

p a hozzá

p nem értésével

p kárt okoz, majd

p angolosan lelép

p

p

p Aki

p még

p saját magáért

p sem áll jót – aki

p most nincs magánál

p

p

p Aki

p az A-t

p kimondja,

p de a B-t már nem.

p Az valahogy bent reked…

p

p

p Aki

p úgymond

p bizonyítási

p kényszerből

p lesz istenkísértő

p

p

p Aki

p a dolgok

p könnyű végét fogja meg:

p egy kutyát, macskát szeretget

p

p

p Aki

p alá-fölé-

p rendeltségben Él,

p képtelen egyenrangú kapcsolatra

p

p

p Aki

p nem

p a nevető harmadik,

p de a vesztes kettőből az egyik

p

p

p Aki

p még

p a hamiskártyás

p ellen is – dafke –

p nyílt lapokkal játszik

p

p

p Akinek

p az esze

p állandó köszörülése

p közben kihűl, befagy a szíve

p

p

p Akinél

p pont olyan

p a belbecs is,

p mint a külcsín:

p törpe testben törpe lélek

p

p

p Aki

p nagyzási

p hóbortjában

p a kulipintyóját palotának hívja

p

p

p Akinek

p elsorvad a szíve,

p mert nem gyakorolja a szeretetet

p

p

p Aki

p ágyúval

p lő verébre:

p kis hasznon

p helyett nagy kár

p

p

p Aki

p magát

p diszkvalifikálja,

p de ezt csak ő nem akarja látni

p

p

p Aki

p csak

p úgy szeret nyerni,

p ha mindenki más vesztes lesz

p

p

p Aki

p meglepődik,

p ha gyereke nem

p papolását, de példáját követi

p

p

p Aki

p a jobbtól

p nem tanul,

p inkább magához

p rontja, „likvidálja”

p

p

p Aki

p elégedett,

p ha jelentéktelen

p dolgokban szabadon választhat

p

p

p Aki

p bocsánatot

p kér, hogy él,

p és köszöni, ha

p nem ütik meg

p

p

p Aki

p szerint

p az ő felnevelése

p elemi kötelesség,

p nem jár érte köszönet

p

p

p Aki

p spórol,

p nyomorog,

p hogy így hedonista

p fia kedvére tékozolhasson

p

p

p Aki

p lerokkan,

p hogy önsajnáltatással

p jusson némi alamizsnához

p

p

p Akinél

p egy évre előre

p már minden óra/

p perc be van osztva

p

p

p Aki

p pénze

p mindenhatóságában bízik,

p mert mindent eladónak tart

p

p Aki

p vadlúd

p lehetett volna,

p de gyávaságból

p házi liba maradt

p

p Aki

p mindenben

p és rigorózusan

p követi a véleményvezérét

p x

ppppppppppppppppppp

Könyv: A kiskakas gyémánt félkrajcárja (Ligeti Róbert)

PÓSA LAJOS

A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR.

- Népmese. -

Élt egyszer egy szegény asszony,

Semmije se volt, ha mondom!

Se kenyere, se garasa,

Csak egy kedves kis kakasa.

A kis kakas a szeméten

Kipir-kapar, kutat éhen.

Addig-addig ott kapargált,

Hogy talált egy félkarajczárt.

Csupa gyémánt volt a reze...

Olyan nagy lett az öröme,

Hogy egy hosszut igen szépen

Kukurikolt jó kedvében.

Török császár arra ballag,

Mint a páva, mint a csillag.

S parancsolja neki mingyárt:

"Ide azt a félkarajczárt!"

"Hogyne adnám, nem adom én!

Kakas is úr a szemetjén!

A portámon, itt találtam,

Jobb helye lesz ennek nálam!"

Török császár ujra mondja

S keményebben parancsolja:

"Szót fogadj hát, hé, uradnak,

Mert különben becsukatlak.

Ide hamar, ilyen-olyan!..."

S a lábával nagyot toppan.

A kis kakas bezzeg erre

Földre borul esedezve:

"Én császárom, én szultánom!

Én magamért dehogy bánom!

Van egy szegény gazd'asszonykám,

Hűségeért annak adnám.

Neked elég a te kincsed,

Jó szándékom, oh tekintsed!"

Török császár rá se hallgat,

Unja azt a sok siralmat,

Elrabolja erőszakkal,

Lóhalálba haza nyargal

És beteszi hamarjába

A nagy kincses kamarába.

A kis kakas haragudt már

S fölszállott a török császár

Keritése tetejére,

Kiabálja hevenyébe:

"Kukuriku, török császár!

Gyémántrabló, itt vagyok már!

Kukuriku, koronásom!

Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár, hogy ne hallja,

Trónterembe fut szaladva,

Kis kakas meg szegrül-végrül,

A kerités tetejérül

Fölrepül az ablakába,

Nagy fenszóval kiabálja:

"Kukuriku, török császár!

Gyémántrabló, itt vagyok már!

Kukuriku, koronásom!

Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár lángra lobban,

Szolgálóját küldi nyomban:

"Eredj, szaladj, te szolgáló,

Lakoljon a kiabáló!

Vesd bele a kutba rögtön,

Hogy nekem itt ne zörögjön!"

A szolgáló meg is fogta,

Fogta... fogta... és bedobta.

Kis kakas meg lenn a mélyben

Nótába kezd ilyenképen:

"Szídd fel, begyem, a sok vizet!

No, ezért még majd megfizet!

Szídd fel, begyem, a sok vizet!

No, ezért még majd megfizet!"

És a begye szót fogadott,

Mint a duda, ugy jóllakott.

Kis kakas csak ujra száll a

Török császár ablakába

S nagy fenszóval kiabálja:

"Kukuriku, török császár!

Gyémántrabló, itt vagyok már!

Kukuriku koronásom,

Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár lángra lobban,

Szolgálóját küldi nyomban:

"Eredj, szaladj, te szolgáló,

Lakoljon a kiabáló!

Szörnyü halál a fejére!

Vesd a tüzes kemenczébe!"

A szolgáló meg is fogta,

Fogta... fogta... és bedobta.

Kis kakas a kemenczében

Nótába kezd ilyenképen:

"Begyem, ereszd ki a vizet,

Hadd oltsa el ezt a tüzet!

Begyem, ereszd ki a vizet,

Hadd oltsa el ezt a tüzet!"

És a begye szót fogadott,

Oltogatott... oltogatott...

Kis kakas csak ujra száll a

Török császár ablakába

S nagy fenszóval kiabálja:

"Kukuriku, török császár!

Gyémántrabló, itt vagyok már!

Kukuriku, koronásom,

Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár dühe fortyan,

Szolgálóját küldi gyorsan:

"Eredj, szaladj, te szolgáló,

Lakoljon a kiabáló!

Ördög szorult e kakasba,

Vesd bele a méhes kasba!

Darazsaim csipjék agyon,

Ne lármázzék az ablakon!"

A szolgáló meg is fogta,

Fogta... fogta... és bedobta.

Kakas a méh köpüjében

Nótába kezd ilyenképen:

"Szídd föl, begyem, a darazsat!

Ma valakin lesz daganat!

Szídd föl, begyem, a darazsat!

Ma valakin lesz daganat!"

És a begye szót fogadott,

Mint a duda, ugy jóllakott.

Kis kakas csak ujra száll a

Török császár ablakába

S nagy fenszóval kiabálja:

"Kukuriku, török császár!

Gyémántrabló, itt vagyok már!

Kukuriku, koronásom,

Add vissza a félkrajczárom!"

Török császár nagy kinjában

Haját tépi haragjában:

"Eredj, szaladj, te szolgáló,

Lakoljon a kiabáló!

Hozd ide a trónterembe,

Hadd dugom a kebelembe!"

A szolgáló meg is fogta,

Török császár be is dugta.

Kis kakas a kebelében

Nótába kezd ilyenképen:

"Begyem, ereszd ki a darázst,

Hadd csípje meg az oldalát!

Begyem, ereszd ki a darázst,

Hadd csípje meg az oldalát!"

És a begye szót fogadott,

Török császár óbégatott:

"Jajjajjaj, vitézek,

Jujjujjuj, vigyétek!

Eleven, mint a csík,

Szúr, harap, agyoncsíp.

Hordja el a kánya

A kincses kamrába!

Azt a rosz félkrajczárt

Hadd vigye, de mingyárt!

Jajjajjaj, vitézek!

Jujjujjuj, vigyétek!"

A kis kakast be is vitték

S egy karszékre leültették.

Császár kincses kamarája

Tündökölve nevet rája.

Tizenhárom nagy hordóban

Arany, ezüst, ragyogó van.

Szemfényvesztő, a mit ott lát

S ott is elkezd egy szép nótát:

"Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt!

Gazd'asszonyom majd süt lepényt!

Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt!

Gazd'asszonyom majd süt lepényt!"

És a begye szót fogadott,

Mint a duda, úgy jóllakott.

A kis kakas hazamene

Arany, ezüst pénzzel tele,

Od'adta gazd'asszonyának,

Hűséges jó gyámolának.

Gazdag asszony lett belőle,

Mint a mese szól felőle.

Kakasnak is attól fogva,

Tudnivaló, jól megy dolga.

Ide tekint, oda tekint,

Kukurikul kedve szerint.

A császár se bántja többé,

Jó embere lett örökké.

S keresgélget, kapargálgat,

Mind az övé, mit találgat.

Ő is ur lett a szemetjén -

Igy van ez a maga rendjén.

Kecskemét Online - A kiskakas gyémánt félkrajcárja az Újkollégium  dísztermében

 

pppppppp

 

R. L. Stevenson: Gyermekkert - Viktória korabeli gyerekversek angol és  magyar nyelven | Gyerekkönyv forgalmazás - Gyerekkönyvbolt | Gyerekkönyv  forgalmazás - Gyerekkönyvbolt

A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

 

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

 

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

 

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

 

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

 

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

 

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

Könyv: Móra Ferenc: A cinege cipője - gyerekversek - Hernádi Antikvárium -  Online antikvárium

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Rónay György: Minden napra egy vers (Bíbor Kiadó, 1996) - antikvarium.hu

 

LAST_UPDATED2
 
Gyergyai Albert: Bérczy Károly PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2022. január 29. szombat, 14:33
Gyergyai Albert:
Bérczy Károly

I.

Újabban, nem is oly régóta, Anyegin s már-már csak névben élő fordítója, népszerűbbek és talán olvasottabbak is, mint valaha. Mintha másodvirágzásukat élnék: Anyeginnek egyszerre három kiadása is pompázik a könyvesboltokban, Bérczyt is egyre sűrűbben emlegetik, hol föltétlen elragadtatással, hol némi vállveregető leereszkedéssel s maholnap bizonnyal ő lesz a magyar fordítók patrónusa. Anyegin "sikerének" titka, jobban mondva, könyvkiadói kedveltsége egyrészt a borzalmas biedermeier-hóborttal, másrészt az új olvasóknak sietős és sokfelé kapkodó exotikumvágyával magyarázható: ennek a türelmetlen tábornak tetszetős, könnyed, sokajtójú s amellett a "régiek" csodálatáról patinás remekművek kellenek és mint a gitár a kezdő muzsikusnak, micsoda csemege lehet a számukra ez az édesbús és andalító, olvadékony és rímben gazdag és még exotikumában is annyira kézenfekvő szerelmi regény! Így okoskodhatnak a kiadók, bizonnyal nem egészen helytelenül, bár nagy kérdés - s erről még lesz szó - hogy vajon ez és csak ez van-e Anyeginben s hogy ezért és csak ezért olvassa-e ezt a könyvet a mostani magyar fiatalság? Bérczy emlegetése pedig egy szép mű nemes fordítójának kijáró kétes és kissé felszínes hála, amelyben nem mindig van köszönet. De hát ma nálunk s talán a kontinensen is, a fordítások fénykorát éljük, e fénykornak ősök és hagyományok kellenek s az analógiák homályos ösztöne a 48-at követő s 67-et megelőző irodalomra mutatott, amely, pár nagy nevet leszámítva, szintén fordításokból táplálkozott. Igaz viszont, hogy ez a kor nemcsak a fordítót látta Bérczyben, hanem, az akkori nyelvben szólva, az elegáns beszélyírót, a finom ízlésű műítészt és talán, mindenekelőtt az irodalmi gentlemannek egyik legtökéletesebb típusát is. Manapság már, azt mondják nincsenek irodalmi gavallérok, egy okkal több, hogy közelebbről nézzük Bérczynek teljes arcképét, amelyet a hű kegyelet és a közönyös feledség mintegy vállvetve borítottak homályba.

A feladat nem könnyű s megvallom, hogy a Bérczyvel foglalkozó irodalom hitetlen gyanakvással töltött el Bérczynek irodalmi munkássága s egy kissé személye iránt is. Ez az egész irodalom a szépítő, szeretetteljes, érzelmes és elégikus kegyelet jegyében született [*] s inkább csak Bérczy "szeplőtlen jellemét", "fennkölt gondolkodását" és "zajtalan munkásságát" magasztalja, viszont művei felett szinte tartózkodás siklik el. Igaz, hogy Arany László és Zichy Antal műfajuknál fogva sem szólhattak másképp barátjukról, mint a szeretet és az elismerés hangján. De kérdés, nem lepleztek-e valamit ezzel a mindent egyformán elárasztó megindultsággal? Nem erkölcsi fogyatkozást, hanem mondjuk, a tehetség hiányát? Mert - és itt a dolog fonákja - nincs az a kis literátora a forradalmat követő kornak, akit az egykori emlékbeszédek és emlékezések egyformán bele ne öltöztetnének az elnéző vagy lenéző kegyelet köntösébe. Talán mert - legyünk jóhiszeműek - az akkori írókban, ha más nem, a szív és a jellem pótolták a rátermettséget? Vagy hogy azok, akik életük másik felén, e korról, mint fiatalságuk koráról írtak, megannyi laudator temporis acti, csak a fényt voltak hajlandók meglátni s egyszerűen szemet hunytak az árnyék előtt? Bizonyos, hogy az akkori írók zöme - az, amely száma és közepessége révén olvasókhoz és kiadókhoz, hivatottakhoz és műkedvelőkhöz minden korban egyformán utat talál - a közösen érzett idegen elnyomás, a közös származás és a közös múlt miatt többé-kevésbé zárt testületet formált, amelyhez számítódni tisztesség volt, mert erkölcsi alapot és feladatot is nyújtott s ami viszont akkoriban nem járt minden kockázat s némi lemondás nélkül. Egy néhány nagy névnek árnyékában, amelyeket múltjuk és képességeik épp úgy, mint függetlenségük és társadalmi tekintélyük határozott, bár olykor hallgatag vezetésre rendelt, ez a testület alkotta a tulajdonképpeni irodalmat s ennek teljes tudatában s bizonnyal nem jogtalanul azonosította érdekeit a nemzeti műveltség és irodalom érdekeivel. Az emlékiratok kedélyeskedő melegében, a parentálások koporsói kenetességében s még Jókai romantikus korképeiben [*] is úgyszólván egy családi kúria az irodalom, ahol a nevelés, a vér ugyanaz, a műveltség alapos s még mindig inkább deákos, mint európai, a nyugati eszméket mérsékelten, lassanként kanalanként, tartózkodva ízlelik, a pátriárkák szavára figyelve hallgatnak a Benjáminok és az egész háztájon bizonyos monoton egyszerűség s bizonyos lomha nyugalom ömlik el, amely nincs híján a derűnek, bár ez inkább öblösen nyers, mintsem könnyedén vonzó. A józan, kemény és olykor sugárzó középszernek kora ez, egyezményes, de nem gerinctelen, egyöntetű s így kissé színtelen, fegyelmezett, önérzetes, de képzeletében sokszor fakó s pátoszában gyakran sekélyes. Még a legnagyobbakon is érzik néha a családi divatlapoknak lanyha negédeskedése, hervasztó levegőtlensége s merev és kilátástalan zárkózottsága. Viszont a kisebbeknek is jutott valami a nagyok tudatos méltóságából, természetes úriasságából s felelősséggel járó tekintélyéből. Részesei voltak, majdnem mindnyájan, a forradalom előtti föllendülésnek, rájuk is átragadt volt az a mámor, amely a forradalmat táplálta s a férfikor nyugodt övébe kijózanultan, kissé kiégve, nem ritkán bánkódva és fáradtan értek el. Az ily nemzedék irodalma korlátozza a vágyakat, hallgatást parancsol a romantikának, kevésbé hisz bizonyos jelszavaknak, bizonyos tirádáknak, bizonyos műfajoknak, igyekszik világosan látni és tanulni s alapjában nem tesz mást, minthogy kissé kiábrándultan s némileg kerülő úton, visszatér, ahonnan egykor elindult s folytatja ott, ahol apái abbahagyták. Az ilyen kor nem beszédes, nem szereti a vallomásokat, sem a pongyola naplót, levelezése feltűnően sivár. Írói, míg életben vannak, egymásról tartózkodó tárgyilagossággal szólnak s ha egyikük kidől a sorból, legközelebbi barátja hónapok, olykor évek múlva, bizonnyal a távlat kedvéért, amely a halott emlékét jótékony érzelempárába burkolja - ünnepélyes, szép szavakban magasztalja érdemeit, műveit és főképp jellemét s mindezt híres antik és ragyogó századeleji magyar minták után, szélesen, epikusan, részletezőn, műfajjá magasítva mintegy a baráti fájdalomnak szelíd panaszát. Csakugyan, mintha az emlékbeszéd volna e kor uralkodó műfaja. Igaz, hogy a rokonszenves középszerűségeket e gyászpátosz se dagaszthatta naggyá. Néhány kivételesen nagy nevet leszámítva, a kisebbek sokszor még koruk mértékét sem ütötték meg. S e nagy nevek egyike, akinek kritikai elmélete, teremtőkedve és rendezőszenvedélye fél-Európának is elég lett volna, úgy látszott, mintha letarolt vagy ugaron hagyott földeken sáfárkodna...


[*] Zichy Antal emlékbeszéde a Kisfaludy-Társaságban (Bp-i Szemle, 1868.), Arany László emlékbeszéde az Akadémián (A. L. műveinek 2. kötetében), Beöthy "B. K. élete és jellemzése". (1903).

[*] Az Én Kortársaim (Kisf.-Társ. Évlapjai 1871/72.)



Gyergyai Albert: Bérczy Károly
II.
Barátai, Bérczynek főleg választékos modorát, előkelő megjelenését, s lovagias előzékenységét dicsérik, nem hagyják említés nélkül európai műveltségét, derűs életbölcsességét, s önérzetét és népszerűségét a főúri társaskörökben. "Ő gentleman kíván lenni - mondja róla Arany László - de csak oly művelt férfit tekintett valódi gentlemannek, aki szóval, tettel, viselettel soha illemet, törvényt, jogot nem sért, ki egyéni és polgári kötelességeinek mindig eleget tesz, adott szavát megtartja és súlyos körülmények közt is mindig nemesen viseli magát." - Életrajzírója pedig - akit minden feljogosíthatott volna arra, hogy szabadon s érzelgés nélkül vázolja Bérczy írói pályáját - ugyanilyen hangnemben s ugyanazzal az elnéző kegyelettel variálja és bővíti az elődeitől örökbe nyert adatokat. Tőle tudjuk többek közt, hogy egy iskolába járt Madáchcsal, hogy egy kedves kutyáját Görgey is megkedvelte, hogy a sportok s az angolok iránt való szeretetét Széchenyi oldalán nyerhette, akinek évekig tollvivője volt, s hogy - ámbár nem egyszer szállt síkra az angol regényirodalomért, amelyből le is fordított egyet-mást - kedvelt könyve mégis csak a Feuillet "Jeune homme pauvre"-ja maradt, s ezzel a kezében is halt meg. Műveiről azonban, határozott megállapítások helyett, kissé színtelen általánosságokat, s jóindulatú körülírásokat kapunk. Talán még Zichy Antal a legőszintébb, amikor átmenetképpen azt mondja róla beszédében: "Az embert még sokkal feljebb kell helyeznünk benne, mint az írót." - Vajon ez-e az igazság? Aki, mint Bérczy, kezdettől fogva, s nemcsak műkedvelőként élt az irodalomnak, függetlenül, s némi családi hagyományon is buzdulhatva, [*] akit szerencsés sorsa és tehetsége folyton kora legjobbjai mellé állítottak, s akit, mind e külső serkentés mellett, szívbaja nem akadályozott meg abban, hogy öt-hat kötetre terjedő novellát, pár tucat verset, néhány értekezést és úttörő sportműveket is írjon, [*] annál az irodalmi kedvtelés bizonnyal hivatottsággá érlelődhetett. Másrészt a személyéhez kötött tulajdonok nem tűnhettek el nyomtalanul, s az ízükből, illatukból maradnia kellett valaminek, nemcsak Anyeginben, novelláiban is.

Úgy látszik, hogy Bérczy Károly elejétől fogva végig a szerény és szemérmes írók családjába tartozott. A szerénység és a szemérem vonzó társas tulajdonok, nagy kérdés, hogy miképpen érvényesülnek az irodalomban. Akik csak magánéletükben tartózkodók, s mihelyt az irodalomba lépnek, nincs korlát, amit szét ne törnének, s nincs lepel, amit föl ne lebbentenének, azok, lényegükben, nem is tartózkodók, s tudatosan vagy tudattalanul, bizonnyal és csak azért sápasztják szürkére életformájukat, hogy aztán a művészetben annál ragyogóbb bőségben élhessenek. Nem így a szerénynek született író, aki tiszteli a tekintélyeket, s képzeletét és képességeit eleve határok közé szorítja. A szerény író mértékre jár, nagy minták nyomdokain, sose magában, neki is van mondanivalója, neki is vannak vágyai, de ezeket iparkodik kora kívánalmai szerint idomítani. A szerény írót ízlése óvja bizonyos túlzásoktól és merészségektől, de azért az újat sem veti meg, ha látja, hogy tetszéssel és eredménnyel alkalmazható. Irtózik a verejtéktől, a végzetes erőpróbáktól, s a tragikus feszültséget legtöbbször egyezménnyel oldja fel, mert ízléses, finom és óvatos. Mivel nem bízik önmagában, némi féltékenységgel tekint föl szabadon tovavitorlázó társaira, mert semmitől sem fél jobban, mint a súlyos magánytól. Amikor például Gyulai és még mások után, Bérczy is szembeszáll a francia tárca-regénnyel, gondosan megjegyzi kétszer is, hogy nézete nem "egyéni", hanem "Európa első kritikai tekintélyeinek nézeteivel egyező!" [*] Bölcsnek látszik, pedig csak félénk, s elmélyedőnek, pedig csak tartózkodó, ezek az ő gyöngeségének előnyei. Viszont sok mindenről le kell mondania, s olykor Bérczyről is elmondható, amit egyik novellahőséről, Bergről állítanak: "Egyetlen hibája a túl szerénység, melynek követelései és ambíciói nincsenek, s mely minden ellenkövetelés előtt rögtön behúzza csigaszarvait." [*] Nem megy a dolgok legmélyére, mivelhogy fél mindattól, ami homályos és alaktalan, s pátosza sose hagyja el a földet, mert a magasban szédül. Igazi változatosság híján, részletmunkákkal, elemző pepecseléssel takargatja belső, lényegbeli egyhangúságát, építő-ereje hiányát pedig sima hajlékonysággal pótolja. E simulékonysága révén, bizonyos filigrán munkákban relatív remekműveket is alkothat, ilyenkor aztán másodrangú kérdés, ki és hogyan formálta az illető művet, megvan, csodáljuk, mestere nincs, mert fölégett s elpárolgott munkájának hevében. - Olykor, főképp fiatalságában, a szerény író is megrészegülhet, idegen példán, vagy a maga borától, forradalmat vár, kapukat dönget, s úgy látszik, mintha szabadulni vágyna belső és külső láncaitól, óvakodó helyhez kötöttségétől s ernyedt és megunt okosságától. De aztán magától lelohad minden, a szerény író visszatér otthonába, és elfojtott vágyait, meddő nekilendüléseit, és egész ki nem élt ifjúságát tán sohasem, vagy csak egészen későn, akkor is félénken, halkan, szégyenkezőn, esetleg idegen mezben meri megmutatni, önmagának és a közömbös világnak.

Ilyen lehetett Bérczy Károly, ilyennek mutatják írásai, ha összevetjük őket életadataival. Még alig húsz éves és már író: balladákat ír, mint akkor Garay, történeti s népies beszélyeket, mint Jókai, Kuthy, Degré és mindenki, érzelmes, lágy, szelíd kis dalokat, mint Bajza, s mint a Cipruslombok Petőfije. Az ily érzékeny és finom alkatú lelkek mindig megtalálják azt a mintát, amely fejlődő képességeiknek alakot, irányt és serkentést nyújt, az ő dolguk aztán, mint vergődjenek ki belőle. Bérczy megérez minden fuvallatot: szobaköltő a szobaköltőkkel, s romantikus a romantikusokkal, de vigyázva, mérsékelten és sose teljes átengedéssel. Drámát is írt, természetesen, de ez csak kéziratban maradt fenn, Bitorlott Szerelem címmel, [*] benne van, Bérczy tizenkilenc évével, a franciának nevezett színpad-romantika minden kipróbált fegyvere. Gályarab és tisztes kalmár, bősz apák és rokonszenves fattyúk, levéltitkok és felismerések, örökségi harcok, tőr és méreg szolgálnak itt illő ékül a polgárleány és a főúr szerencsétlen szerelmének. Különös, hogy a hős nevét, az ifjú Ladár Iván grófét, aki mint könnyelmű csábító lép fel, de akinek szépsége, szeretetreméltósága, áldozata iránt felébredt szerelme s végül tragikus halála révén minden szívet meg kell nyernie - különös, hogy a Ladár nevet Bérczy álnévül választotta, s évekig írt e név alatt a negyvenes évek lapjaiban. Talán, bizonyos futó barátságok s megvesztegető példák nyomán, [*] a fiatal jurista főúri életről ábrándozhatott, nagy utakról és nagy szerelmekről, ragyogásról és magasságokról, s e legelső, kissé anyagias, inkább külsőséges ábrándjait ebbe a kétesfényű formába öntötte.

Novelláinak java részében virágzik a divatlap-romantika, a francia romantikának ez a másodkézből való vérszegény mása. George Sand, Balzac és Hugo helyett, nálunk inkább Sue, Paul de Kock és az idősebb Dumas hódítottak, főképpen a negyvenes, és még az ötvenes években is, mert hiszen a forradalom, legalább ezen a téren, nem sokat másított az irodalmon. Ártalmatlan, epidermális, kissé handabandázó divat volt ez, érdekesség-hajhászó témákkal, s ünnepies és dagályos modorbeli cikornyákkal. Volt valami koravén, könyvszagú és halva született ezekben a lagymatag vérfertőzésekben, fából faragott boszorkányokban, unalmas andalúziai delnőkben, cselszövőkben, csábítókban és angyali ártatlanságokban, s Bérczy is sokáig és kedvvel időzött el e játékos és már-már iparszerű szörnyűségeknél. Egyik beszélyének hősnője a forróvérű Giuditta hercegnő, aki egy magyar "festész" kedvéért elhagyja hazáját és palotáját, de amikor megtudja, hogy kedvese mást szeret, "vágytársnéját" meggyilkolja "a Borgiák tőrével", a hűtlen festőt pedig, e "hideg magyart" tőrbe csalja egy malomban, rágyújtja a tetőt, de maga is ott vesz a tűzben - s mindezt "Három éj" [*] alatt, alig pár rövidke lapon. A romantika itt oly teljes és annyira eláraszt minden sort, hogy a huszonhároméves Bérczy szinte szóhoz se juthat tőle. - Néhol népiesebb, bár nem magyarosabb. A Két Szív Szerelmében [*] a földesúr fia elcsábítja, akár a Wakefieldi Papnál, a falusi lelkész unokáját, aztán egy tábornok leányának kezd udvarolni, az öreg pap belehal szégyenébe, a leány kórházban hal meg, az úrfival pedig egy vetélytársa végez, akit aztán, e jól végzett munkája után, a Duna habjai nyelnek el. - Történetinek nevezett beszélyeiben sűrűn találkozunk régi ismerőseinkkel, akik ekkor még újak lehettek: a magyar hősért égő török odaliszkkal, vagy az izmaelita tőzsér leányával, aki, apjával és hitével dacolva, keresztény lovaghoz megy feleségül. A Két Serlegben [*] - két méreggel telt serleg - Salamon király űzi játékát Gizellel, a "vadonok névtelen gyermekével", itt már a couleur locale sem ismeretlen, Ricci, az olasz cselszövő, örökkön corpi di Bacco-t emleget, s az Árpádok hadinépe volgamenti szittya regékkel mulat. - Az Első Országh [*] sötét hátterét Zsigmond király udvara formálja, Országh-gal, ez "érdekes ifjú" Józseffel szemben Cillei Borbála játssza Potifárnét, s már-már megejti bájitalával, amelyet a Gellérthegy boszorkányától kapott, de Nagypéntek éjjelén fölismeri benne tulajdon fiát, akit egykor, leánykorában, a világba taszított... - Didier-nek [*] hőse egy agg összeesküvő, aki sikertelen kísérlete után az Alpokon át szeretne elmenekülni, de egy vérdíjára éhes fogadós kiszolgáltatja üldözőinek, mindezt egy magyar utazó beszéli el, akit franciaországi útjában, a véletlen összehozott a lelkifurdalásába beleőrült fogadóssal! Az elbeszélésnek itt már hangja is van, folyékony, kissé komázó, kissé romantikusan leereszkedő hangja, némi hamis alpesi idill-festéssel, ami Rousseaunak kedves öröke. A fogadós felesége így békíti meg haragos urát: "De mért pörölnénk oly tárgy fölött, melyre eset sem fordulhat elő?... jer kedvesem, pihenj kissé, én majd behívom a gyermekeket, s aztán feltálalom a kis vacsorát". -

Azonban az igazi Bérczy korával együtt leküzdi a romantikát. Házassága, kezdődő szívbaja, legbensőbb hajlandóságai, s legtekintélyesebb barátai egyaránt szelídebb, s tisztább vizekre irányítják. alapjában sose lehetett a lobogó szenvedélyek s a harsogó követelések embere, csak vágyódott, álmodozott, engedett az erősebbeknek, s mindinkább befelé, magába fordult, s a távolban cikázó kísértések mindjobban tünedeztek az égaljon. Témáinak hangja, levegője egyre mélyebb és meghittebb, nagy barátai tanácsát követve, [*] hol ezzel, hol azzal próbálkozik, kedélyes rajzokkal épp úgy, int bevégzett s kidolgozott igazi elbeszéléssel, meglátja, bizonnyal mások nyomán, az Al-dunát, a Tiszát, a budai hegyeket és a Kárpátokat, meglátja a magyar fürdő-élet humorát, s míg elméssége és derűje révén olykor már-már belekapcsolódik Kisfaludy víg elbeszéléseinek talajába, elmélyedésben és erkölcsi erőben eléri, legalább két ízben, Kemény és Gyulai színvonalát.


[*] Apja, akit még Standnak hívtak, s akinek őse, egy rajnai lovaskapitány, Mária Terézia idején telepedett meg nálunk, orvos volt Balassagyarmaton, s a himlőről és a hideglelésről szóló értekezésein kívül anagrammákat s alkalmi verseket írogatott. Egy másik Stand, az orvos unokatestvére, mint színész lett híressé: a neve Megyery.

[*] Főbb művei: Élet és Ábránd (beszélyek, 2 kötetben, 1852-ből), Világ Folyása (beszélyek, 3 kötetben, 1853-ból), ebben az öt kötetben gyűjtötte össze szétszórtan megjelent novelláit, s egynéhány angol fordítását. Versei nincsenek összegyűjtve. Anyéginje 1866-ban jelent meg először, azóta kétszer kiadta az Olcsó Könyvtár, tavaly a Rózsavölgyi, s az idén a Géniusz. Sportművei közül nevezetesek Vadász műszótára, vadászrajzai, s Magyar Méneskönyve, szerkesztett is egy sportlapot, amelyből a későbbi Vadász és Versenylap fejlődött. Írt még egy tanulmányt a humorról, s egy másikat az angol és francia regényirodalomról, s a Kisfaludy-Társaságban ő parentálta el Madáchot.

[*] Budapesti Szemle 1858.

[*] A Gyógyult Seb (Részvét Könyve, 1863.)

[*] Részletesen Paulovics István ismertette először.

[*] Jogászkorában - Arany László szerint, bár Paulovics ezt kétségbevonja - tagja volt egy fiatal s lelkes irodalmi körnek, amelyhez Madácz, Lónyai Menyhért, s Andrássy Gyula és Manó grófok is tartoztak.

[*] Három Éj (Életképek 1844.)

[*] Két Szív Szerelme (Életképek 1843.)

[*] U. o.

[*] U. o. 1844.

[*] Szépirodalmi Lapok 1853. I.

[*] Így talán Gyulaiét a Pesti Naplóban (1854. 171. sz.) és - st-ét (Greguss Ágost?) a Divatcsarnokban (1854. I.)


Gyergyai Albert: Bérczy Károly
III.

A goethei komor motto (..."Ihr lasst den Armen schuldig werden, Dann überlasst ihr ihn der Pein...") adja meg az Életutak [*] alaphangját, s a mélyből feldübörgő gyász-zenéjét. Egy lángeszű, nagyravágyó, szenvedélyes és érzékeny parasztfiú. Kéki Gábor, a történet hőse, édes testvére Bénédict-nek, a George Sand paraszti héroszának, de aki sikerrel olvashatta a Falu Jegyzőjét és az Apostolt is. Apját a földesúr lőtte agyon vadászaton, hetyke vigyázatlanságból, jómagának életútját a földesúr fia keresztezi. Már az iskolában is szenved a vele egykorú úrfinak rangja, vagyona, megjelenése miatt, de féltékeny becsvágyában éjjel-nappal olvas és tanul, s így "többet tud saját emberségéből, mint mennyit fizetett mesterek tölthettek az úrfiak agyába." Lobogó elfogultságában gyűlölettel támadja a születés és vagyon előjogait: "Mi igazság adhat egynek annyit, mennyi százaknak volna elég, hogy véres verejték helyett nyugodt elégedettséggel egyék kenyerüket? mi joggal hajthatók dologra ezeren néhányak kényelméért?" Mikor egyszer a kastélyba megy, az úrfi látogatására, a csősz körtetolvajnak nézi, az úrfi pedig, mielőtt ráismerne, végig vág rajta ostorával, ez aztán véglegessé teszi a szakadást, s a megalázott parasztfiú rousseau-i beszéddel sújtja bántalmazóját... "Ember vagyok, kit csak azért, mert ruhája kopott, s külseje nyomorú, a gazdagnak nincs joga barommá alacsonyítani." - Pestre kerülve leckéket ad, történetesen az úrfi rokonainak, akik közül az egyikbe hamarosan beleszeret, viszont az ő otthonmaradt húgát az úrfi édesanyja neveli. Hogy elérje eszményképét, "tenni, hatni, emelkedni akar", padlásszobájában éjeken át virraszt, koránőszült fejjel, velőt égető eszmékkel, s "a legtöbben vadnak, némelyek különcnek, a legjobbak rajongónak" kezdik tartani. Írni kezd, persze álnéven, s természetesen roppant sikere van, hogy is ne? írásaiban "virágos, elragadó írmodor, merész gondolatok, matematikai következetesség, erő, tisztaság" egyesülnek. Nagyravágyó rajongásában közönyösen halad el az egyszerű asztalosleány szerelme mellett, de a megyei választásokon az úrfi, mint a nemesség jelöltje, csúfos visszavonulásra kényszeríti Gábort, aki eszményképétől is elesik, mert ez az úrfi menyasszonya lesz, sőt, mindennek betetőzéséül, Gábor húgát is az úrfi rontja meg, anyává teszi, s a halálba kergeti. Most már csak bosszújára gondol, az első, balul végződő kísérlet után, lelövi kastélyában az úrfit, maga pedig a börtönben hal meg, közvetlenül felakasztása előtt. S koporsóját csak ügyvédje és vén nagyapja kíséri, "a földben nyugvó ifjú élet sírján gyászoló szoborként."

E zsúfolt, lázas, olykor szertelen történet, s főleg a hős indulatos, már-már patologikus elfogultsága mai szem előtt kissé avatagnak tetszik. Mindamellett az Életutakban megkapó az a fojtott izgalom, s az a szinte vádoló keserűség, amely ott lüktet minden részletében. E hangot a szelíd Bérczy nemcsak olvasmányaiból meríthette. Emlékeznie kellett a közelmúltra, amikor tevékeny tagja volt a Tízek rajongó társaságának, Petőfivel az élén, akivel együtt énekelt egykor a zsarnok trónról és a szent szabadságról. Itt mintha rosszul palástolt keservek és ki nem elégült becsvágyak törnének felszínre. De az elbeszélés kerete megnyugtató, táblabírák és ügyvédek vitáznak az elítéltről, s egy helyütt azt mondja Bérczy: "A fájdalom legfőbb kiváltsága az, hogy bármily forrásból származzék, művelt lelkek által tiszteletben tartatik."

A Gyógyult Seb tisztára lelki történés, a külső események csak indítékok, s legfeljebb útjelzőül szolgálnak. Itt már a negyvenéves férfi, a kiegyezéskori magyar literátor szólal meg. Széles, keménykötésű mondatait, amelyek olykor a párbeszédekben is szívesen teljesülnek periódusokká, a századközépi szókincs táplálja, a táblabírói latinosságok keverednek az előkelő világ franciaságaival, s e kettő mögött szerényen bújnak meg a nyelvújításból maradt magyarkodások. Az udvarlót itt még joli coeur-nek, a parasztot roturier-nek, az udvarházat manoir-nak hívják, a férfiak ildomosak, vagy kimélyesek, a nők negélyesek, vagy hevélyesek, az élvezetnek neve élv, a csalódásé csalálom, a társalgást shakespeare-i és heine-i idézetek szövik át, s a hősnő, egy "pusztai lak egyhangú magányában" a Somnambulát zongorázza, Thalberg átiratában. Az író látható kedvteléssel időzik el a "kedélyes, kedves társaság" rajzánál, az anyagi jólétnek, nyugalomnak és rendnek leírásánál, elmulat egyes külső érdekességeken, s ezúttal erejének tudatában, kímélettel és majdnem merengőn hajol egy fiatal lékek vívódásai fölé. Bizonyos, hogy a történet egyik főszemélye Berg, aki, csakhogy felesége mindenképp boldog lehessen, Texasba akar kivándorolni, s még helyetteséről is gondoskodik, a csábító személyében - haszonnal olvashatta Jacques-ot, valamint felesége is olvasta Indianát. Leona romantikus sóhaja: "Vajon a vágy nélküli egyhangú nyugalom is lehet-e boldogság...?" - nem egy híres regényhősnőnek volt a problémája. De e probléma felvetésében, fejlesztésében és főképp megoldásában benne van Bérczynek és korának józansága, erkölcsi tisztasága, érzelmessége, s talán kiábrándultsága is.

Leona szerelem nélkül ment férjhez, egykor Bécsben nevelték, ahol az udvar árnyékában nőtt fel, s akkor már-már Kisteleki bárónak ígérkezett, de apja meghalt, tele adóssággal, Kistelekit a forradalom sodorta magával, Leonát pedig rokonai egy derék, komoly, szerető férfihoz, Berg Lajoshoz adták feleségül. A régi álmok úgy látszik feledve, Leona nyugodtan él férje pusztáján, s "ha ösztönszerű vágyai, lelkének a verőfényes hazába visszatörekvő fecskéi, emelgették is néha könnyű szárnyaikat, lecsillapítá a nyugtalankodókat." De Kisteleki felbukkanása a szomszéd grófék őszi vadászatain hirtelen felkavarja az alvó múltat: az asszony ünnepelt leánykorára, a férj pedig katonáskodására gondol, amikor alkalma volt megmenteni a könnyelmű Kisteleki életét és becsületét. Önuralmukat újabb próba éri: a szomszéd gróf egyik vendége vadászat közben lábát töri, éppen Berg kastélya közelében, s mint Antony Adčle házába, úgy vonul be Kisteleki egykori imádottja hajlékába. Leona egyre többet van a beteggel, s ez egyre késlelteti gyógyulását, de Berg még csak össze se méri magát a kalandorral: "az erő, a jellem önérzete volt ez, a léhaság, a semmiség irányában." Az asszony, aki mostan "folyvást egy megfojtott szenvedély temetőjén jár", alig-alig tud már titkolózni, s férje, aki mindjobban szenved, elhatározza, hogy félreáll az útból. Kisteleki végre felgyógyul, s búcsúzáskor szerepéhez híven, a "szív örök jogait", és a "koholt kötelességérzetet" hangoztatja, Leona hinne is neki, de férje elutazásának hírére felébred alvó lelkiismerete, s ájultan esik össze. Kórágyán egyre Kistelekit emlegeti, s a férj, aki itt maradt ápolására, maga hívatja hozzá vetélytársát, de ez nem jön egyszer sem, fél a ragályos betegségtől. Berg előtt most már csak egy dolog áll: Kistelekit meg kell ölnie - "aztán reászakadhat az összes mindenség." Nem várja be Leona felépülését, Pestre megy a kalandor után, párbajra hívja, de maga sebesül meg, s betegágyánál fejeződik be az utánasiető Leonának gyötrelmes, de teljes megigazulása, kijózanulása és révbetérése. - Ide jutott Bérczy a romantikától.

E novella nem vázlat, nem helyzetkép, nem hangulat, hanem teljes, épkézláb elbeszélés, s mint ilyen a legjobbak közül való. [*] Fokozatos drámaisága, kérlelhetetlen logikája, s egyes érzelmi szépségei ma is töretlenül hatnak. Gerincét, tartalmát, hátterét az a birtokos középosztály adja, amely munkás egyhangúságban éli napjait, s bár leküzdte ifjúsága többé-kevésbé viharos romantikáját, olykor még ellágyul emlékein. Érzelmessége nem egyéni, inkább közéleti érzelmesség, s ezen belül különös távlatok nyílnak olykor az életnek középső, végig egyenes síkjára. Látunk itt egy falusi doktort, az urak meghitt bizalmasát, teljes elevenségében, s egyetlen groteszk vonás nélkül, egy helyütt pedig szó kerül a "falusi gyógyszerésznék, doktornék és fiskálisnék vasárnap délutáni látogatásairól." S végül Berg valóságos arcképe a szűkszavú, lojális magyar úrnak alakja, jelleme, életsorsa a megfékezett, polgáriassá lett, s úgyszólván családiassá enyhült romantikát példázza, s mint ilyen, a szerény író valóságos diadala, akinek tudása, temperáltsága, kedélye s egész középszerűsége végre mégis meghozza gyümölcsét, s aki így, ha kerülő úton is, de immár megtalálta legjobb énjét...


[*] Szépirodalmi Lapok 1853. I.

[*] Finoman elemzi Salamon Ferenc, a Részvét Könyvéről írt bírálatában (Irod. Tan. II.)



Gyergyai Albert: Bérczy Károly
IV.

A versíró Bérczynél nincsenek nagyobb kilengések, e téren végig hű maradt Bajzához, azaz jobban mondva önmagához. Leszámítva egynéhány balladás kísérletét, a negyvenes évekből, s egy forradalmi "himnuszát" 49-ből, amely kissé jámbor utánzása Petőfi politikai lírájának, bár még ez egyetlen heroikus versét is nagyban mérséklik lágy kórusai, áldást kérve a magyar hősökre [*] - Bérczy lírája egyhúrú hangszer, egyformán méla dallamokkal. Megénekli a "lányka sírját", ki "ifjan nyugszik a néma föld alatt", énekel a szemről, a "lélek tükréről", a feledésről és az emlékezetről, az ifjúságról és még mindarról, ami ilyen könnyű, csinos, lágy és légies formákba foglalható. Kedves és tiszta dalok ezek, egyhangúan, finomkodók, különösebb fajsúly híján, de azért egyik-másik szebb strófájuk ma se hangzik el minden visszhang nélkül. Ma már e téren is elnézőbbek vagyunk, mint Petőfiék és szigorú műítészeik, ma érzelem lefokozását és a nyelv gyöngéd fordulatosságát. Egyik rövid versét Bérczynek ma is megtalálhatjuk az antológiában: "Hervadott virág vagyok, mit - Életed könyvébe tettél. - S bár forrón szeretve egykor, - odazártál, ott feledtél..." - S ilyen préselt virágillata van a legtöbbnek. Legszebb talán az a dala, amelyben az Első Tavasznap jöttére, múltját érzi felsírni, amikor még tele volt vágyakkal és örömökkel, büszkeséggel és reménnyel. - "Óh mit akkor öntudatlan - Szomjú ajakkal élvezék, - Most keresve sem találom - És csak visszanézve még - Látom néha kétes árnyát, - Mint az, aki messze megy - Látja, hogy mit zöldnek ismert - Kéklő pára lett a hegy... - ...És a szív borongva kérdi, - ha a hegy nem látható: - Ifjúság, öröm, bú, ábránd - Álom volt-e, vagy való?" - [*]

Úgy látszik, hogy ez volt minden, amit bensőjéből felszínre hozva rímekbe mert, vagy tudott foglalni. Mellette, több erővel és nagyobb változatossággal, de mégis többé-kevésbé hasonló hangnemben, főképpen Tompa és Gyulai énekeltek. S akkor kapja kezébe Anyegin német fordítását, Anyeginét, amelyben gazdag életet élt mindaz, amire a szelíd Bérczy csak vágyódva, messziről, vagy akár lemondó sóvárgással gondolhatott, nagyúri fény, hódító varázs, szaloni fesztelenség, könnyű kedv, heves szerelem, halálos barátság, és mindez a fiatalság féktelen és szivárványos melankóliájában! Csoda-e, ha belemélyed, s ha minden megmaradt tűzét az idegen költeménynek magyar másába lopja, hogy így, e bűvös és ragyogó hősön át, ő is kiélhesse egyszer mindazt, amit örök szerénysége és korának parancsa hűs hamu alá takartak...

Anyegin volt az oroszok első tartós hódítása nálunk, közrejátszott ebben minden, Puskin regényes pályafutása (amelyet Jókai is feldolgozott), Bodenstedt valóban szép fordítása, s az akkori, hozzánk is eljutott oroszoknak, Lermontovnak, Turgenyevnek szinte európai líraisága. Azóta egyebet is kaptunk az oroszoktól, de akkor Bérczynek is, másoknak is feltűnt az Anyegin-kori orosz társaságnak hozzánk is beillő tősgyökeressége. A külföldieskedő főurakon, a vidéki mulatós nemességen, s a falusi kisasszonykákon kívül főképpen Anyegin nyűgözi le a figyelmet, ez a minden jóra született, egész és heroikus lélek, aki - mint Bérczy mondja róla - "más boldogságot keres, mint aminőt a vállrojtok fénye s a romlott bürokrácia nyújtani képes, s ki éppen ezért munkakört nem találva, boldogtalanná és életunttá válik." [*] Ott áll a rothadó világban, a harmincon innen és vágytalanul, e rossz világot sarkából kivetni gyönge, egyébre meg mért vesztegetné erejét? Lenszkyvel ő is olvasta Goethét: "Der einzelne schadet sich selber - Der sich hingibt, wenn sich nicht alle zum Ganzen bestreben." Hitetlen lett, mert igen nagy volt a hite, bár azért fiatalsága nem aludt ki és tettvágya fájva-fáj. Azzal kezdte, hogy nemzetgazdászkodott, terveket szőtt a nép javára, s csökkenteni próbálta a jobbágyterhet, jutalmul "különcnek", "szabadkőmívesnek" tartják. Írni próbál, összeolvas mindent, tanulmányozza a morált és a "kihalt fajoknak történelmét", mindhiába, életundorán nem fog semmi, mert törekvéseinek nincsen visszhangja. A tiszta szerelem, s a tiszta barátság inkább meghökkentik, mint megörvendeztetik, mit csináljon velük? s hogy szabaduljon tőlük, az egyiket eltaszítja, a másikat pedig megöli. Az egyik talán nyomorult nemzetének, anyaföldjének hívó szava volt, a másik lelkének jobb fele, akit elnémít, hogy ne fájjon. S amikor újra fölleli azt, akit egyszer elutasított, de mint törvényes tagját annak a körnek, amely életkedvét kiszítta, de amelytől el nem szakadhat, mert hiszen az övé is - akkor már mindennek vége, neki csak a számkivetés, a bolyongás és tétlenség jut részül, apró élvek idegenben, s a mások sürgésének képe, hogy elmondhassa, végszóul? "Így éltem akkor Odesszában." - Mindez csak Puskin Oroszországában volt lehetséges?

S íme ez az az Anyegin, "e bús különc", e "bolyongó rejtvény", a múlt század érzelemvilágának egyik legbizarrabb hajtása, akit nálunk közmegegyezéssel, biedermeier-lovaggá ütnek, szűk nadrágban és werther-frakkal, "spinét-muzsikával" és más rekvizitumokkal, lényeggé emelve a részletet. Ma már Puskin-speicalistáink is vannak, akiknek Bérczy fordítása sem elég jó, és sok helyütt "magyartalannak", "erőltetettnek", "nehézkesnek", sőt sok mindent elsikkasztónak és félreértőnek találják [*] Mindezt pedig egy oly drága és pazarul kiállított könyvben állítják, hogy elhatároztam, utána nézek: a figyelmes, komoly Bérczy valóban ennyire tévedt volna? Szerencsére nincs nagyobb baj, a fordításnak s az új javításoknak összevetéséből kiderül, hogy Bérczy két helyen összevont s két helyen továbbfejlesztett egy-egy képet, hogy kihagyott egy egész strófát és két kisebb strófa-részletet, hogy három-négy esetben egyszerűsített, vagy átgyúr egy-egy sort, az egész strófa struktúrájának kedvéért, viszont öt-hat strófájának újra-átköltéséből kiderül, hogy Bérczy még ma is megállja helyét az új fordítóval szemben, aki pedig az új magyar verselőkészségnek egész nagy arzenáljából meríthetett, s végül találtam négy sajtóhibát, hármat egy francia mottóban, egyet pedig az I. könyvben, de ez csak nem Bérczy hibája?

Nem - Bérczy sokkal többet ér, semhogy akár őt, akár fordítását holmi biedermeier-bókkal, vagy rosszul alkalmazott pedantériával lehetne bárkinek is elintézni. Négy évig dolgozott e fordításán, eleinte németből, később magából az eredetiből, szívbaja ellenére is kitartón s mintegy egészen beleömölve. Élete utolsó évei voltak ezek s most, Anyegin mezében, fenékig s tartózkodás nélkül élvezhette mindazt, amit eddig valóban megélt, vagy csak be nem vallottan álmodott. Szalongavallér lehetett, titokzatos és vonzó, mint egykor első hőse, Ladár gróf, álmatag és érzelmes, mint kedvelt regényhőse, Feuillet Szegény Ifja. E könyvön kitölthette anglomániáját is, hiszen hangja Byronra, humora pedig az angol regényírókéra emlékeztette. Otthon volt benn és mégis távol s ő, aki tán sose lépte át a Kárpátokat, legfeljebb romantikus novelláiban, most szabadon bolyonghatott nyugtalan s ragyogó hősével s veszély nélkül érezhette a heroikus élet szédületét. Oly zamata van e fordításnak, mint a későn s nehezen érő aszúszőlőé, amely magába szítta a nyárnak és az ősznek minden sugarát. A magyar Anyegin-strófák zenéje - e teljes akkordokban felszökellő s táncosan aprózódó strófáké, amelyeknek végső sorai mindig mintegy dallá oldják a tragédiát - nem egy csöndes titokkal terhes, csak meg kell lesni hullámzó lejtésüket. Romhányi s a Délibábok Hőse előtt, egy szerény és úri lélek szólal meg ebben a zenében, amely - mint Bérczy maga mondja róla - "a hatalmas végakkordok egyikén hirtelen megszakad s lelkünk mintegy önkéntelen folytatja a megszakított dallamot..."


[*] "Ápr. 24-én Pesten" (Pesti Hírlap, 1849. április 24.)

[*] Szépirod. Lapok 1853. I.

[*] Az Anyegin Előszavában.

[*] A Génius amatőr-kiadásában.






LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL