Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Madách: Egy ember tragédiája 1944. (életrajzi film)

Írta: Jenő
2022. május 23. hétfő, 06:41
Keresési eredmények Internetes találatok Madách: Egy ember tragédiája 1944. - Videa videa.hu › videok › film-animacio › madach-egy-ember-t... A(z) "Madách: Egy ember tragédiája 1944." című videót "kicsiera69" nevű felhasználó töltötte fel a(z) "film/animáció" kategóriába. Videa · 2021. ápr. 3. Madách BAKANCSLISTÁHOZ ADOM magyar filmdráma, 82 perc, 1944 Madách Imre anyja tiltakozása ellenére feleségül veszi Fráter Erzsit, aki nem feleségnek való. Madáchot a szabadságharc, majd a börtön elszakítja a családjától. Mialatt férje Pesten raboskodik, Erzsi az udvarlóját fogadja. A hazatérő Madáchot nem a régi békés élet fogadja Sztregován, Erzsi csak a szórakozásnak él. Miután férjét betegen otthonhagyja egy bál kedvéért, Madách - anyja rábeszélésére - kiutasítja a házból a fiatalasszonyt. Stáblista: Szereplők Tímár József Madách Imre Poór Lili Madáchné, Imre anyja Pataky Jenő Madách Pál Szörényi Éva Fráter Erzsébet Somlay Artúr Fráter alispán Ladomerszky Margit Erzsébet nagynénje Makláry Zoltán Inas Alkotók Rendező:Németh Antal Író:Harsányi Zsolt Forgatókönyvíró:Peéry PiriEngel GyörgyEngel LiliRadványi Géza Zeneszerző:Losonczy Dezső Operatőr:Icsey Rezső

Madách: Egy ember tragédiája 1944. (életrajzi film)

Írta: Jenő
2022. május 23. hétfő, 06:41
Keresési eredmények Internetes találatok Madách: Egy ember tragédiája 1944. - Videa videa.hu › videok › film-animacio › madach-egy-ember-t... A(z) "Madách: Egy ember tragédiája 1944." című videót "kicsiera69" nevű felhasználó töltötte fel a(z) "film/animáció" kategóriába. Videa · 2021. ápr. 3. Madách BAKANCSLISTÁHOZ ADOM magyar filmdráma, 82 perc, 1944 Madách Imre anyja tiltakozása ellenére feleségül veszi Fráter Erzsit, aki nem feleségnek való. Madáchot a szabadságharc, majd a börtön elszakítja a családjától. Mialatt férje Pesten raboskodik, Erzsi az udvarlóját fogadja. A hazatérő Madáchot nem a régi békés élet fogadja Sztregován, Erzsi csak a szórakozásnak él. Miután férjét betegen otthonhagyja egy bál kedvéért, Madách - anyja rábeszélésére - kiutasítja a házból a fiatalasszonyt. Stáblista: Szereplők Tímár József Madách Imre Poór Lili Madáchné, Imre anyja Pataky Jenő Madách Pál Szörényi Éva Fráter Erzsébet Somlay Artúr Fráter alispán Ladomerszky Margit Erzsébet nagynénje Makláry Zoltán Inas Alkotók Rendező:Németh Antal Író:Harsányi Zsolt Forgatókönyvíró:Peéry PiriEngel GyörgyEngel LiliRadványi Géza Zeneszerző:Losonczy Dezső Operatőr:Icsey Rezső
LAST_UPDATED2

A balgaság korholása és a bölcsesség dicsérete – II.

Írta: Jenő
2022. május 23. hétfő, 05:56
Boldog-boldogtalan ember-lélek Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Életminőség-vizsgáló: magyarán írva pppppppppppppppppp Eugéniusz: A balgaság korholása és a bölcsesség dicsérete – II. ppppppppppppppppppp p Életbölcsesség p Az ifjú lélek ha világba lép, p Mint nap, fényárban lát mindent körében, p Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár, p Miről lopott sugár reng gazdag ékben. p Boldog, ha megbékélve a világgal, p Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral. p Az ifjú lélek ha világba lép, p Azt tartja, Isten mása minden ember, p Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az, p Ördögnek nézi csalt kebel dühével. p Boldog, ki megbékélve a világgal p Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már. p Az ifjú lélek ha világba lép, p Csillagnak tartja a lány szerelmét, p Őrjöngve küzd, kételkedik, remél, p Míg eszmél s porban látja istenségét. p Boldog, ki megbékélve a világgal, p Csillag helyett beéri jó parázzsal. p Ki is gondol, függvén a hókebel p Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok? p Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt p Hideg kebellel végig boncolátok. p Boldog, ki megbékélve végzetével, p Élvezni tud a perc költészetével. p *Madách Imre* p p p A nyuszika esete p a medve fűnyírójával p A nyuszika szeretné a kertjében p lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója. p Eszébe jut, hogy elkérhetné a medvéét. p Igen ám, de emlékei szerint a medve p nem túl barátságos, segítőkész. p Nem baj, azért elindul, hátha kölcsönkaphatja. p Útközben elgondolkodik: p "Végülis a medve tényleg egy szemét állat. p Szinte sosem segít senkinek. Na de mindegy, p ha már elindultam, legalább megpróbálom, p hátha most jó napja lesz." p Megy tovább, közeledik a medve házához, p de megint csak eszébe jut: p "A múltkor a borz is mondta, hogy p a medve hogy kiszúrt vele a patakparton; p de igazán mástól sem hallottam még róla semmi jót. p Kár volt eljönni, csak pocsékolom az időmet. p De azért innen már mégsem fordulok vissza, p ha már eljöttem, csak sikerül p szót érteni ezzel a barommal." p Közben odaér a medve házához, p a szép, pázsitos kert közepén, és bekopog. p Míg várakozik, megint csak elgondolkodik: p "Tulajdonképpen a francnak jöttem el. p Úgysem fogja kölcsönadni, örülhetek, p ha ki nem hajít ez a rohadék, meg aztán..." p Ebben a pillanatban a medve ajtót nyit, p barátságosan köszönti nyuszikát: p - Szia Nyuszika, miben segíthetek? p - Cseszd meg a fűnyíródat! p p p Önbeteljesítő jóslat p Olyan betegesen rettegsz, hogy p szánalmasan nevetséges figura leszel, p hogy éppen ettől válsz éppen azzá – p pl. ha a hátad mögött felnevetnek, p akkor hisztérikus dühvel rontasz rájuk, p mert azt hitted, hogy te voltál a célpont p p p Akik a biztosabb p háromlábon állás végett p mindig mankóval járnak – p még akár szó szerint is, de p átvitt értelemben mindig: p döntés, választás stb. előtt p izmusok, véleményvezérek, p guruk, felkent prédikátorok, p csalhatatlan pénzéhes bölcsek p minden szavát orákulumként lesik p p p Dodonai p jóshoz fordulsz? p Értsd, ahogy akarod! p A „jóslat” nem köt gúzsba… p Ő oly választ ad a jóslatkérőnek, p amely az ellenkező értelemben is p magyarázható, tehát feltétlenül „beválik”. p p p Hiszel p annak a jósnak, p aki a remélt/követelt p „honorárium” arányában p egyre inkább azt jövendöli, p amiről te hiú ábrándot szövögetsz p (és bajba is lennél, ha beteljesülne…) p p p Kollektív p balgaság p Ha egy bajod van, p a biztonság kedvéért, p több szem többet lát alapon, p tíz-húsz orvoshoz is fordulsz, p de nem konzílium tartást kérve, p és valamennyi tanácsát követed, p még ha ezek ellent is mondanak? p p p Hazardőr p Gondolsz egy p „merészet és nagyot” p és mindened felteszed p egy ún. holtbiztos tippre, p egy sötétnek gondolt lóra, p az ismeretlen titkos esélyesre, p vagy egy megálmodott rulett számra… p p p Holtbiztos tipp p A sorshúzás után p kitöltött nyertes szelvény, p és vad költekezésbe kezdeni p (a lottó a hülyék önkéntes adója) p p p Állat- p vadító p Kihozod p a maximumot, p a létharcos vadállatot p a sarokba szorított cicából, p a szelíd házi kedvencedből - p aki végső megszorultságában p neked esik, kikaparja a szemed p (pláne, ha a tűzzel, vagyis p a kölykeivel „játszottál” …, p anyatigrist varázsolsz belőle) p p p Annyira p szeret szellemeskedni p és így középpontban lenni, p népszerűen köz-szerepelni, p hogy egy poénért még p az anyád is eladnád, eladod, p s még barátságod is feláldozod… p p p Naiv p jóhiszemű p A kecskére bízod a káposztát… p A rókára a tyúkudvar felügyeletét p És a legjobb(nak hitt) barátodra p a csinos, kikapós asszonykádat… p p p Ha egyszer p visszaéltek bizalmaddal, p beteges rosszhiszeműség p lesz úrrá rajtad és már minden p bekopogóban trükkös tolvajt látsz, p pedig épp a jótündér jött volna hozzád… p p p Végletes p Az emberek p a családtagjaikkal gyanakvóak, p minden hazaérkezőt átmotoznak p és jelszót kérnek, de ha elmennek p hazulról, a lábtörlő alá teszik a kulcsot, p s vadidegen szeme láttára veszik ki p a párnából a pénzt. p p p p Számok p és helyiértékek p Neki az ezermilliméteres kell, p nem a csak három-méteres kolbász… p p p Vakhit p Vakon megbízol p a vadidegen kereskedőben, p Csak otthon bontasz csomagot, p és ér a kellemetlen meglepetés: p A zsákban macska van. p p p Borivók p Borban az orvosság, p az igazság és a vigasz! p Búfelejtő borozgatás – p társaságban megosztott bánat… p A jól gátlásoldó bor: már mersz p tréfálkozni, énekelni, mulatni… p p p Gátlásos p Ezt borral, p más alkohollal p túl sikeresen oldja - p egészen a gátlástalanságig… p p p Egyéni mérték p Szubjektív-objektív p Hogy ki mennyi italtól p rúg be, veszíti el az eszét. p ez egyfelől viszonylagos, p másfelől abszolút (vodka), p mert nyilvánosan, vagyis p bárki által megítélhető (kritériumok) p p p Absztinens p Aki erre büszke, p pedig csak a bor igazságától, p vagy a lappangó, elfojtott p alkoholizmusától tart p p p Nem p ember p Annyira p leiszod magad, p hogy teljesen ki- p vetkőzöl magadból, p az árokba esel, elalszol p és onnan szednek össze, p eliszod a fizetésed, p ellopják a holmidat, p lehányod magad, p szégyenkezve, p magadtól undorodva p szinte lopva mész haza, p és sokáig nem is mersz p gyerekeid szeme elé kerülni, p amin újabb ivászat segíthet át... p p p Ördögi kör p - Miért iszol? p - Mert bánatos vagyok… p - Miért vagy bánatos? p - Mert iszok… p (Kis herceg) p p p Boldog óra p Megcsitult arcád küzdelme végre, p S mint az ég vihar után, kigyúladt, p Kebled reng csak, amint reng a tenger. p Hogyha elfáradt a szél dühében. p Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra, p Mint borostyán cserfa derekára, p Esdve súgod: gyönge lettem állni, p Óh te tarts fel, vagy veled bukom le. p Ábrándos szemed félig lezárod, p Félig szóra nyíló ajkaidnak p Hangja elhal, mintha félne, a szó p Felrettenti szűd költői álmát, p S felforralt lélekzetté szürődik, p Melynek édességét arcom érzi. p Győzött hát a természet feletted, p Megszüntél, nő, élni önmagadban, p Szíved egy veréssel, egy reménnyel p Szívemben dobog csak. - - p Keblemen túl nincs számodra élet. p Hogyha mostan elszakítna a sors, p Lelkedet is elvinném magammal p S te halott maradnál. - - p Elborúl a mindenség körűlünk, p Nincsen élet kívülünk e földön, p Illem és hiú társas szabályok p Kisszerű korlátai lehullnak, p Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs, p Mely ez édes percen túl repülne. p S mint a lélek, mely kikél a testből, p Egyesülve Isten szellemével p Boldog, mert most lett csak még egésszé, p Nem tépik szét többé szűk sorompók, p Mik közt oly soká sírt: p Lelkeink közt is lehullt a korlát, p S boldogok, hogy ekként egyesülve p Közelebb jutottak Istenükhöz; p Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak p A világ lelkével. - p Mért nem tesz most semmivé az Isten? p Élvezénk egy percet édenéből, p Mely mint csillag hullt alá a földre. p Mért nem tesz most semmivé az Isten? p Ilyen boldogság után nagyobbat p Adni nincs úgyis elég hatalma. p Óh talán hogy ébredjünk fel újra. p És körűlünk vesszen az igézet, p Míg világunk költőitlen arccal p Bámul újra ránk le! - p *Madách Imre* p p p Gyermeteg lélek p Kibe másba? Mi másért? p Nem volt álruhás lánykérőben, p ellenpróba nélkül elhiteted magaddal: p nem a pénzedbe szeretett bele a túl fiatal arád! p p p A ház szükséges, p de nem elégséges feltétel. p Az otthonteremtésre már nem marad energia? p Mire felépül végre a házad, szétmegy a házasság, p és este húzod az időt: minél később „hazamenni” … p p p A szerelem p és barátság p főképp abban p különböznek egymástól, p hogy amaz az akadályok által p többnyire erősebbé válik, p ez néha a legcsekélyebb p anyagi érdek miatt elvész. p Nincs nehézség, p melyet a szerelem le ne győzne, p s alig van érdek oly apró, p melyen a barátság hajótörést p ne szenvedhetne. p Eötvös József p p p Sohasem vagy p abban/Benne teljesen biztos, p hogy jól választottál élettársat és pályát - p bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna, p bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna... p p p Azt hitted, p hogy te választottál, p büszke vagy magadra, hogy p úgymond meghódítottál egy nőt... p De ellenkezőleg történt: p hölgyválasz volt, p s te jól bevásároltál p egy zsákbamacskát, p s már nincs reklamáció... p p p Te vagy az a halász, p aki kifogja az aranyhalat, p aki szabadulásáért teljesíti kívánságod. p Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki, p aki telhetetlenül egyre többet s többet követel, p míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe, p ami már nem ugyanaz, mint annak előtte volt... p p p Három p feleséget tartasz: p Egyet, aki ügyes p a konyhában, a háztartásban, p Egyet, akivel a te szinteden p tudsz eszméket stb. cserélni, p Egyet, akivel jó a táncban p és előtte-utána az ágyban p (már csak arra kell ügyelni: p ők ne tépjék meg egymást…) p p p A napot p az akasztófa alatt kezded, p s ha nincs egy férfi vagy nő, p aki élettársadul választ magának, p akkor ez földi pályafutásod végállomása p p p Pedáns asszony p Tisztaságmániád őrületbe kergeti társad, p otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek - p pedig te cbban a hitben élsz, hogy csak p a kosz és rendetlenség ellen vagy p p p Téged p dámának neveltek, p nem háziasszonynak – p s ha este nincs vacsora, p férjurad nem téged bánt, p de a macskát veri el a hátadon, p amíg csak így rá nem döbbensz p a helyzet tarthatatlanságára… p (lásd: a rest macska meséje) p p p A rest macska p A szegény legény p feleségül vesz egy p dologtalan gazdag leányt, p s megfogadja az anyjának, p hogy soha nem dolgoztatja p és nem is veri meg. p A leány asszonyfejjel p sem hajlandó semmit dolgozni. p Az ember végül elveszti a béketűrését, p s minthogy az asszonynak nem parancsolhat, p ezért a macskának hagyja meg, p hogy takarítson ki, főzzön meg stb., p mert ha nem, akkor megveri. p A macska természetesen p nem teljesíti a kapott parancsokat, p s az asszony sem végzi el tennivalóit, p erre az ember a macskát p az asszony hátára kötözi, p és ott veri meg. p Ez így megy két alkalommal, p harmadszor az asszony már p mindent elvégez „a macska helyett” p p p A csapodár átka p Érzéseket cserélsz, mint a ruhát, p Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál, p Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed, p Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll. p Most újra felvevéd szerelmem is, p Ez egykor oly fehér ruhát magadra, p Bár azt feledve új gyönyör között p Régen pihenni lökted a porondra. p Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel? p Jobb annak ott pihenni elfeledve, p Napsúgarakból volt az szőve, és p Most lássam az idők mocskát felette? p Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém, p Szerettél egykor őszintén, leányka, p S bár Isten rendelé, hogy elfelejts, p A csók, mosoly igaz szívből lőn adva – p Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz, p Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled, p Azt látom, óh, hogy amidőn hivék, p Hogy akkor is csalatkozám tebenned. – p Miért nem hagytad e sírt meg nekem! p Kacér mosollyal mit csábítsz felette? p Nagy a világ győzedelmidnek, miért p Nyúltál szentségtörően e kebelbe? – p Ha szívednek szerelme lámpa csak, p Mely új olajjal ujolag föléled, p Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy p Veled szerelmet, lány, én nem cserélek. p De azt se féljed, hogy kísérteni p Jár fel talán majd megvetett szerelmem, p És eltiport üdvét követeli, p Melyet mosolyogva esküvél te nékem! p Nem, mint e szív képedtől puszta lett, p Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka, p Te nem tanultál, csak tetszelkedést, p Közted s szíved közt hízelgő had álla: p Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott p E had, szived kietlenét megérted, p És életúntan és örömtelen p Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked; p De hivatásod vesztve, úgy leszesz, p Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa, p Testetlen lélek, árván, hontalan p A semmiség örvényében bolyongva. p Az édes házi kör helyett csupán p Hideg halottjait leled a multnak, p Míg ólomsúllyal a sír hantjai p Siratlan puszta kebeledre hullnak. p *Madách Imre* p p p Mai mese p Te éppen, hogy p a „gazdag királyfi”, p diplomata álruhájában p járod az országot kalandot, p vagy jövendőbelid keresve, p de előbb-utóbb úgyis lebuksz, p s még tragédia is lehet a vége… p (Jó estét nyár, jó estét szerelem) p p p Megalkuvás p vagy kompromisszum? p Vagy egyik sem? Így egyiknek sem jó: p a férj forrón, a feleség hidegen szereti – p a középúton találkoznak: langyosan eszik. p p p Kisajátítás p Egy embert/némbert p magántulajdonommá tenni, p akivel-amivel majdnem bármit megtehetek – p de a házamból ki nem engedem, nem viszem, p nehogy más megkívánja, elirigyelje p és eltulajdonítsa… p p p Mire p vigyázol p a legjobban? p A szemedre és p annak fényére? p A becsületedre, p a szüzességedre? p Vagy inkább arra, ami p bármikor pótolható? p (pl. a pénztárcádra) p p p Arcul- p csapás p Ami lehet p egy véletlen eltévedt mozdulat, p egy támadó szúnyog elűzése, kivégzése, p egy szándékos inzultus, megszégyenítés p egy büntetés – nyilvános rosszallás kifejezése, p átvitt értelemben egy pofon az Élet tanár úrtól p p p Nem p az a legény, aki üt, p hanem az, aki állja az ütéseket... p A te legkisebb ütésed is halálos, p de mire emeled a kezed, már véged. p Vagy mindenkinek odatartod az arcod, p hogy lássák, milyen ütésálló vagy? p p p Jus murmurandi p A morgás joga/kötelme p Ha folyton te reklamálsz, p a bíró azt sem adja meg, p ami nyilvánvaló szabálytalanság, p De ha meg mindent szó nélkül lenyelsz, p akkor meg fát fognak vágni a hátadon… p p p Telefon- p betyárkodással p indul el a lavina, p ezt követik a hecc- p hívások, a bombariadók, p amik már nem diákcsínyek… p p p Önmásológép p Kétszer ugyanabba a folyóba lépni? p Kétszer ugyanazt az ételt megfőzni? p Kétszer ugyanazt a bókot elmondani? p Kétszer ugyanazt a művet megírni – p egy rókáról két bőrt lenyúzni p (önmagadat plagizálni…) p p p Annyira p csak egy p dolog érdekel, izgat, p hogy ennek érdekében p minden mást elhanyagolsz: p ami akár indokolt is lehetne p egy-két rendkívüli helyzetben, p de te abból életformát csinálsz... p p p Mintha p egy színpadon p élnél a reflektorfényben, p ahol sötét a nézőtér, és p a viszony aszimmetrikus: p csak te vagy testileg-lelkileg p teljesen meztelen… p p p Úgy p spórolnak, p hogy mindig p azt az almát eszik, p ami már elkezdett rohadni, p és mivel mindig van még ilyen, p így aztán az épből soha nem esznek… p p p Három kívánság p Hármat kívánhattok a jótündértől, p és neked éppen megint üres a hasad, p így hirtelenkedve egy kolbászt kérsz, p amire a méltán dühös feleséged p rosszat kíván: nőjön rá az orrodra... p Na, most már mit is lehet tenni: p a harmadik kívánságot p el kell vesztegetni arra, hogy p visszanyerd emberi ábrázatod... p azután holtodiglan marakodtok, p rosszabb lett, mint előtte volt, p hisz elment a soha vissza p nem térő nagy alkalom… p p p Előbb p magasra felemelnek, p de nem érdemeid miatt, p bár te megesküdnél rá… p Kicsit belekóstolsz a jóba, p majd elejtenek, és majd p még mélyebbre zuhansz, p mint az eredeti helyzeted. p p p Bocsánatkérés p A rabbi úgy dönt, p hogy Grünnek meg kell követnie Kohnt, p amiért „csaló gazembernek” nevezte, p mégpedig a következő, gondosan p megszövegezett bocsánatkéréssel: p „Kohn egy becsületes ember, bocsánatot kérek.” p Grün így mondja el p a rá büntetésképpen kirótt mondatot: p – Kohn egy becsületes ember?! p Bocsánatot kérek…! p p p A cigány kölcsönkér a zsidótól.... p Jön a tél, ha cigányék nem szereznek pénzt, éheznek. p A cigány felesége megszólal: p - Te! Hát kérjé mán kölcsön Kohntól vagy százezret, p mer különben felkopik az állunk! p - De hát az zsidó, úgyse fog adni, válaszolja Gazsi! p - De hát csak próbájjad meg - érvel az asszony – p és végül meggyőzi Gazsit. p El is megy a Kohnhoz. p - Hát instállom, csókolom a kezit, az lenne a helyzet, p hogy kéne 100 000 forint a télre, p mert mán csak egy színes tévénk maradt. p - Ok, Gazsi, semmi probléma, legalább mi p kirekesztett kisebbségiek tartsunk össze - szól Kohn – p és már nyújtja is a 100 ezret. p Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, p majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól Kohn: p - Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, p hogy majd 200 ezret kell megadnod? p Gazsi majd összeesik, p de nincs más választása, elfogadja. p Most már még gyorsabban menne ki az ajtón, p de Kohn folytatja: p - De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. p Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak. p Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, p és elhozza a tévét. p De Kohn folytatja: p - Drága Gazsikám! p Az a helyzet, hogy gondolkoztam, p amíg te odahaza voltál és be kellett látnom, p hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból p és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy p meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. p De van egy ötletem. Most itt hagyod a felét, p és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod, jó? p Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. p Hazafelé bandukolván így morfondírozik: p - Hú, vazze! Most se pízem, se tévém p és még 100 ronggyal lógok Kohnnak. p p p Vigadjunk p Hadd nézze halvány arccal a világot p Kinek tetszik mondván: mi rossz, ravasz! p Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok, p Barátim, mert valódi vétek az. p Míg van tavasz, ifjúság, szerelem, p Örüljetek, szeressetek velem! p p Ha mondják, nincs költészet már a földön, p S érzésink ellen száz veszélyt fordít p A kalmár számítás, kedves barátim, p Minket tán ez csak el nem tántorít? p Míg van tavasz, ifjúság, szerelem, p Örülhettek, szerethettek velem! p p De sebesen jő a halál - siessünk, p Hogy üresen leljen minden kehelyt, p Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart p A fáklya - de poros zugban hevert. p Míg tart tavasz, ifjúság, szerelem, p Siessetek örülni hát velem! p p Hisz majd jövend más nemzedék helyünkre, p Ha már végkép élvezni nem tudunk. p Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba, p Kikben örömmel megujulhatunk. p Közöttük él lelkünk s oly végtelen, p Mint a tavasz, ifjúság, szerelem. p p *Madách Imre* p ppppppppp p.s.: BOLDOG VAGY BOLDOG- TALAN LÉNY LÉGY? A mese rólad szól, ismerj te önmagadra és jó szellemben/lélekbátran változtass! Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból, felelősséghárításból te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd… Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete (tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia – gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!) Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel: isteni rendeltetés-szerűen használd magad! Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól, és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten, az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is (vagy még a hasznát is veszed, ha szereted: igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.) Azzal is magadnak is ártasz, ha másnak, hiszen élettársaid, előszeretteid látják kárát, azt a csónakot süllyeszted, amin együtt eveztek, csak másokat boldogítva lehetsz igazán az te is! Még vadidegen embertárs sem lehet csak eszköz… Halmozottan hátrányos helyzetű volt Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám! És nem csak a mesében lehet sárból arany, de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak… És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt! A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma sem természeti csapás/földönkívüliektől való – aktívan-passzívan mindenki szem a láncban: kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb. Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!
LAST_UPDATED2

A balgaság korholása és a bölcsesség dicsérete – I.

Írta: Jenő
2022. május 20. péntek, 08:16
Boldog-boldogtalan ember-lélek Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Életminőség-vizsgáló: magyarán írva pppppppppppppppppp Eugéniusz: A balgaság korholása és a bölcsesség dicsérete – I. ppppppppppppppppp Az uj nyolcz boldogság Boldog, ki nem hajszol szünetlenül Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség! Ki mértéket tart, higgadtan hevül S járt útadon halad, középszerűség. Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő Eszmék lidércznyomásitól megóvnak; Ki a gyönyör kertjében vakmerő, Közelségét nem sejtve a kigyónak. Boldog, ki mint az óraszerkezet Szabályszerűen jár le minden órát, Egyformán ütve, delet, éjfelet, Mert gép törvénye hajtja mutatóját. Boldog, kinek nyugvást jelent az éj, Ha rendben van veséje, mája, gyomra! Kinek, mint kit természet olta bé, Fogékonysága sincs más fájdalomra. Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt. Vak ösztönét követve, mint az állat. És nem vesz ama küzdelembe' részt, Mely új Bábel-toronyt építni fárad. Boldog, ki elveket könnyen cserél; Igazságot tipor, ha ez a haszna; Ki megfogadja, hogy szemet szemér' S a sértést kamatostul visszaadja. Boldog, ki czudarok közt czudarabb, S tanulva emberek rosz fajzatátul, Magának útat fölfelé harap Furfangosan, fortélyosan, falánkul. Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar! Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes; Önzés az élet, háború, vihar, S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess. Reviczky Gyula 1887. p Jóvátehetetlen időrablás p "- Idefigyelj, mondta komoran -, p ha egyszer megígérted valakinek, hogy p ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, p és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: p meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! p Hogy nem haltál meg, azt látom. p Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! p Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. p Nagyapám szó nélkül végighallgatott. p Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. p Súlyos, lassú beszéddel. p - Idefigyelj, mondta. - Vannak emberek ezen a földön, p akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, p hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. p Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. p Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. p Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, p ha belepusztulunk is! Érted? p - Értem - hebegtem megrendülve. p - Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, p de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. p Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? p Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. p Amikor leérettségizel, a tied lesz. p Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. p De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. p Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. p Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, p vagy megtérítheted az árát. p Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, p nem térítheted meg soha. p S ez az idő! p Ha valakinek az idejét lopod, p azt úgy megloptad, p hogy soha jóvá nem teheted. p A várakozásban eltelt időt p semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. p Nincs, eltelt, vége. p Örökre elveszett, és te voltál az, p aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? p Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, p ha valakinek szavamat adom, hogy p ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, p akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, p még ha vénasszonyok esnek is az égből, p ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. p Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. p Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. p Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, p amit nem tehet jóvá soha. p - A megbízható embert még ellensége is tiszteli, p mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember p a társadalom sziklaköve, amire országot lehet p építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..." p (Wass Albert: p Nagyapám tanítása) p p p Időmilliomos lehetnél te is p Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat p Ha elhárítanád a vérszívó parazita időrablókat p Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre p Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni p Ha nem akarnál mindent tudni (fölöst, sőt károst) p Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni p Ha nem akarnál mindig mindenhol jól járni p Ha nem cipelnéd mások helyett a keresztjeiket p Ha nem ellenségeskednél, nem hideg-háborúznál p Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre p Ha nem futkosnál álhaszonért távoli diszkont boltba p Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb. p Ha nem hordanál vizet Dunába, világosságot házba p Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal p Ha nem kárhoztatnád önbénított tétlenségre magad p Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért p Ha nem küszködnél idő/erőzabáló roncs autókkal stb. p Ha nem lenne tisztaság- és rendmániád stb. p Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek p Ha nem lennél rabja töméntelen tárgyaidnak p Ha nem lennél rest, aki legalább kétszer fárad p Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál (adósrab) p Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra p Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra stb. p Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten p Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz p Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást p Ha rendben lennének dolgaid és lakásod p Ha tudnád, hogy most mi fontos s mi nem p stb. stb. stb. p p p Majd holnap? p Időm van temérdek! p Pedig már születésedkor, p vagy még hamarabb elkezdődik p a végső visszaszámlálás, p és sosem tudhatjuk, p hogy éppen hol tart... p Ej, ráérünk arra még? p Bármely napod lehet utolsó! p Az első komolyabb betegséged, p vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála p döbbent csak rá: eddig mennyit tékozoltál... p p p Struccpolitika p Ma azt látom, hogy p az emberek többsége úgy csinál, p mintha neki sohasem eshetne baja. p Hiába zajlanak körülötte az események, p egy rossz túlélési technikát alkalmazva p megpróbál strucc módjára viselkedni, p és abban reménykedik, hogy p ha jó sok ideig tartja a fejét a homokban, p akkor amikor újra felemeli a fejét és körülnéz, p már minden a lehető legnagyobb rendben lesz. p (Vukics Ferenc/Szilaj Csikó) p p p Ha baja esik p embertársának, p akkor nem együttérző, p pláne nem aktívan szolidáris, p de „bebizonyítja” magának, hogy p milyen egyéni (jellem)hiba stb. p miatt lett - társtettes - áldozat… p p p Milyen p csak próba- p szerencse alapon keresni? p A vak tyúk is talál szemet? p De ő legalább tudja, hogy p hol, és pont mit keressen! p p p Dirty work p A piszkos munka. p Hogy az én kezem tiszta maradjon… p Csak a kút kávájára kakiltam, nem bele… p Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam. p Nem én ítéltem halálra Jézust, hiszen p a „nép” szavazta meg az ítéletét… p p p Vagy a földhöz, p a röghöz tapadsz, p a mély sárba ragadsz, p vagy belerepülsz a Napba, p és menten szénné égsz? p Vagy lehajtott fejjel p csak magad elé nézel, p vagy csak a csillagokra, p és így gödörbe esel? p p p Voluntarizmus p Mindent lehet, csak akarni kell…!? p A pszichiáter magyarázza a betegnek: p -Higgye el nekem, nincs olyan akadály, p amit erős akarattal le ne győzhetnénk. p A beteg eltűnődik. p -Megpróbálta már, doktor úr, p a fogkrémet visszanyomni a tubusba? p p p Nem p ismerek p lehetetlent, p csak tehetetlent!? – p „az akarót repíti a sors, p a nem akarót csak vonszolja…” p (Seneca) p p p Hogyan p repülhetnél, p ha nem dobod ki p élet-léghajódból a ballasztokat, p ha végelgyengült a képzelőerőd, p vagy ha társad az éj leple alatt p újra és újra nyírbálja szárnyaid? p p p Egy sas p nem kapkod legyek után. p Te meg egy rossz pillantásra lecsapsz, p és ki is hozod belőle a maximumot: p egy párbaj nem első, de utolsó vérig… p p p Kerüld p a konfliktusokat – p alkudj meg és így p majd tovább élsz! p Mindig konfrontálj, p „bátran” ütközz és élezz, p hisz te az elvek embere vagy, p aki a lényegtelenből sem enged... p Csináld végig: vitából veszekedést, p abból meg verekedést hozhatsz ki... p p p Annyira p kerülgetted p a konfrontációt, p - jobb a békesség -, p hogy mire észbe kaptál p és tiltakoztál volna, már rég p mindenes ingyen cseléddé váltál, p akinek csak a morgás ősi jussa maradt… p p p Csak p simogatni p szerette volna a nyuszit, p de ezt ő nagyon nem akarta, p riadtan menekülni próbált előle, p amire ő egyre dühösebb lett, p s végül már baltával üldözte, p hogy menten agyonüsse... p (Karinthy Frigyes – p Szeretem az állatot) p p p Állatbarátok p -Doktor úr, kérem, p csináljon valamit a feleségemmel – p mondja a férj a pszichiáternek. p - A macska a mániája. Képzelje, p ötven macska van a lakásunkban. p Gondolja el, milyen büdös van p ott a bezárt ablakok mellett... p -Hát miért nem nyitja ki az ablakot? - kérdi a pszichiáter. p -Hogyne, hogy elszálljon a kétszáz galambom! p p p Abbamarad p a pótcselekvő, p feltűnési viszketegség p hozta idétlenkedés, p ha nincsenek rá vevők, p ha nincsen rá közönség – p de neked peched van, p így osztálybohóc maradsz…. p p p Szertelenül p vagyis vegyszertelenül p szerettél volna élni mindig, p de ma már az altatószerek p és a serkentők a napi betevőd, p nem tudsz magadtól elaludni/ébredni, p mert nem a szellemi/lelki szer-etet, p és nem a lelki békédet próbálod p visszanyerni, helyreállítani… p p p Legalább ne árts!? p Placebo bogyó drágán p az ún. depressziósoknak: p Aktív-passzív partnerek p az orvos-beteg játszmában. p (ha nincs is benne vegy-szer, p de fenntartja a betegségtudatot, p s azt, hogy neki nem kell változni) p p p Kedélybeteg p A kedélybeteget p vizsgálja az orvos. p - Kap gyógyszert is, de p fontosabb a pszichés állapot. p Azt tanácsolom, igyekezzék p mindig vidám dolgokra gondolni. p És munka közben énekeljen! p -Azt nem tehetem, doktor úr! p -Miért nem? p -Mert én trombitás vagyok. p p p Békésen p nem együtt, de p egymás mellett élni, p - „élni és élni hagyni” - p a másikat nem zavarni, p egymás mellett táncolni. p És a páros önkielégítések, p mint szerelmi csúcspontok… p p p Kívül p fehérre meszelt, p de belül már rohad… p Szerelminek indul, de p érdekházasságba végződik, p már csak a lakás tartja össze. p És nem megfordítva, mint például p Gárdonyi Ida regénye c. könyvében p p p Nagyzási mánia p A pszichológus kérdi a páciensétől: p -Mondja, asszonyom, a családjukban p nem volt valakinek nagyzási hóbortja? p -De igen! A férjem néha kijelenti, p hogy ő a család feje. p p p Enyhén szólva p sem szép dolgok – sőt: p Saját fészkedbe rondítani, p s a családi szennyest kiteregetni, p előszeretteidet feketíteni, mocskolni - p pláne: anyádra terhelő vallomást tenni? p p p Fabula te rasa p A mese nem rólad szól? p Pl. a rút kiskacsa története, p aki gyönyörű hattyú (lett volna) - p vagy annak a teknősnek az esete, p ki egész életében nyúllal futott versenyt p p p Szabad p versenynek p veszed már azt is, hogy p az egyikőtök egy kis vödörből „halászik”, p a másik meg pecabottal a viharos tengeren... p p p Vagy p nem nevelődött p a szobatisztaságra, p Vagy szégyelli azt, p ha inkontinens lesz: p az öngyógyítása helyett p letagadja és inkább nem p megy el otthonról, bezárkózik p és mélabúnak ereszti nagy fejét… p p p Perfekt p Amíg nincsen p tökéletes rend p és tisztaság a lakásban, p addig ő nem kezd bele p még egy könyv olvasásába sem - p erre mindig csak a maradék időt p fordítaná, ha lenne ilyen szabad idő... p p p Aprópénzre p váltott tehetség: p a matekból zseni p cirkuszi fejszámoló- p művészként keresi kenyerét, p vagy ki a kockázatos szobrász p pályafutás helyett órabérben p széklábakat/bitófát farigcsál... p p p Mindent p egyformán p fontosnak tartasz, p nem tudsz fontossági- p időrendi sorrendet felállítani, p ezért vagy bele sem kezdesz p dolgaid intézésébe, vagy egyszerre, p szimultán akarsz mindent elvégezni… p p p Hibernált p Nem akarsz p tévedni és hibázni, p ezért inkább nem is p munkálkodsz semmin - p mert csak az nem hibázik, p aki nem dolgozik... p p p Babonás p Ha nem jó lábbal kelsz fel, p akkor visszafekszel az ágyban, p és ott is maradsz napestig, p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit p (ezzel persze elrontasz/kihagysz mindent) p p p Önvádló p Akkor is védekezel, p akkor is mentegetőzöl, p ha senki nem támad, vádol!? p Pont ezzel teszed gyanússá magad… p p p Önazonos p Személyazonosságod is lopott? p Nemcsak beletanultál, de belefagytál a szerepbe, p amit anno egy vészhelyzetben kellett eljátszanod… p p p Rögeszmés p Könnyebb kutyából szalonnát csinálni, p mint az ő okos fejéből valamit kiverni? p Neki nincsenek eszméi, csak rögeszméi, p nincsenek elképzelései, csak kényszerképzetei p p p A tolvajok alja p A becsületkasszába p nem betesz, de elvesz - p részeget fosztogató, markecoló p p p Az p igazmondás p nála feltétlen parancs: p nem ismer tapintatot, és p az ádáz ellenséggel is őszinte p p p Kegyes p csalásokra képtelen, p de azt nem veszi észre, p hogy az őszintesége volta- p képpen szalonképes szadizmus p p p Idegen ajkú p a választott élettársa: p csak mutogatnak egymásnak, p vagy konyhaangolul értetlenkednek, p ha már elmúltak az ún. mézeshetek… p p p Artikulált beszéd p helyett hörgés, jelbeszéd p vagy értelmetlen halandzsa p Tréfából kitalált, torz, értelmetlen p v. összefüggéstelen, gyak. idegen p szavakból álló, gyors, hadaró beszéd. p p p Mismásol p 1. p Felelősséget p elhárítva mellébeszél; p ködösítve leplez hibát, p mulasztást vagy titkolni-valót. p A beosztott betegségre hivatkozva p mismásolja a mulasztását. A főnök p nem szereti, ha valaki mismásol neki, p így most is még mérgesebb lett. p 2. p Alattomosan ravaszkodik; p gyanús, csalárd cselfogással él; p rosszindulatúan áskálódik, gáncsoskodik. p Az anyós addig mismásolt, míg a fiatalok p összevesztek egymással. p p p Álezermester p vagy kényszerből, p mert nincs szakira pénze, p vagy mint egy Mekk mester - p mindenhez is/semmihez sem értő, p vagyis a szakmájának a „hóhérja” … p p p Statiszta p Beletörődik: p ő csak egy kapcarongy, p lábtörlő életfilm-szereplő, p aki bárki mással lecserélhető, p könnyen pótolható, eldobható… p p p Szarkupac p Csak kaki maradt utána p mint „maradandó” nyom - p de azt is a tengerbe küldte, p nem csinált belőle aranyat p p p Tékozló p Disznók elé szór gyöngyöt, p méltatlanra pazarolja el az ifjúságát, p időrablót, energiavámpírt marasztal, etet… p p p Életmű hiányos: p Mert hegyek vajúdtak, p de csak egérke született p A te gyakori, mindennapi p eseted: sok hűhó semmiért p p p Halmozó p Te nem kerülöd, p de egyenesen keresed, p sőt még tetézed is a bajt: p növeled időben és súlyban p p p Idétlen p A meg nem érlelt, p koraszülött gondolatok garmadája p (ős patkány terjeszt kórt mi-köztünk…) p p p Istenkáromló p Áldod a Teremtőd p a gyönyörű szép rózsáért, p de átkozod, ha ügyetlenséged p miatt megszúr egyszer a tövise, p amivel védekezett, hogy virágozhasson p p p A teher alatt p nőne magasra a pálma, p avagy az emberlétek elviselhetetlen könnyűsége p p p Lusta ember/némber p A disznó is azért hízik, mert nem dolgozik. p A könnyű is nehéz a nemakarónak. p Aki megy, az halad, aki áll, az marad. p Aki nem dolgozik, ne is egyék! p Az alvó róka nem fog nyulat. p Hamar meghal, ki későn kezd élni. p Nemakarásnak nyögés a vége. p Ha nem csinos a szoba, lusta a gazdasszony. p Hol kedvére él a gazda, lusta a szolga. p Leglustább ló is farka előtt jár. p Lusta asszony kárt vall mindenben. p Lusta bivalynak vasvilla a korbácsa. p Lusta gazdasszonynak éjféli munkája. (Nem sokat ér.) p Lusta gazdasszonynak lusta szolgálója p Lusta Kati rest anyának lánya. p Lusta Kati rest Ferkóval sürög-forog a korsóval p Lusta ló megindítja ugyan a kocsit, de ismét abbahagyja. p Lusta lónak korbács az abrakja. p Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén. p Lustább a disznónál, mert ez megveti alomját. p Lustának sokszor csikorog a hasa. p Megszokta, mint lusta béres a henyélést. p Nehéz a bér, ha a szolga lusta. p Ősszel minden lusta asszonynak hideg az itala. p p p Pokol-életkép p (Ez - nem - vicc...!?) p Három fazék p rotyog a pokolban. p Az egyikben németek, p a másikban oroszok, p a harmadikban magyarok vannak. p Lucifer meglátogatja mindet. p Az elsőnél csak az van kiírva, p hogy "ne gyere ki". p Megkérdezi Lucifer a segítőit, p hogy miért nincs itt őr. p Mire mondják, hogy p ebben németek vannak, p ők szabálybetartóak, p úgysem jönnek ki. p A másodiknál p nincs kiírva semmi, p de ott van egy őr. p Mire a segítők: p ezek az oroszok. p Ők mindig próbálkoznak, p de erővel vissza lehet tartani őket. p A harmadik fazéknál p csodálkozik Lucifer, p hogy nincs se őr, se tiltás. p Hogy lehet ez? p Mire a segítők azt mondják: p azért mert ebben magyarok vannak. p Ha az egyik megpróbál kimászni, p a többiek úgyis visszahúzzák! p p p Menny/pokol p A szent ember p egy nap Istennel beszélget. p - Uram, szeretném megtudni, hogy p milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. p Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. p Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, p hogy betekintsen... p A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt p és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. p A szentnek elkezdett csorogni a nyála. p Az emberek, akik az asztal körül ültek p csont soványak és halálsápadtak voltak. p Az összes éhezett. p Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, p odakötözve a kezéhez. p Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. p De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, p nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. p A szent ember megborzongott p nyomorúságukat, szenvedésüket látva. p Isten ekkor azt mondta: p - Amit most láttál az a Pokol volt. p Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. p Isten kitárta azt p és a látvány, ami a szent elé tárult, p ugyanaz volt, mint az előző szobában. p Ott volt egy nagy kerek asztal, p egy fazék finom raguval, p amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. p Az emberek az asztal körül p ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. p De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, p mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. p A szent ember ekkor azt mondja Istennek: p - Én ezt nem értem! p - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten – p ez igazából csak 'képesség' kérdése. p Ők megtanulták egymást etetni, p míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. p p x p Ábrányi Emil KRAMPUSZ-KIRÁLY. - 1879. - Krampusz-király a hajdan-korban élt. Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt; Csatákat vesztett, vagy vadászgatott; Királyilag töltötte a napot. Egyszer - barátim, halljatok mesét - Krampusz király elveszti az eszét; Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll: A nép riong: "Vivát Krampusz király!" Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának: Legyen már vége a komédiának! Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen, De úgy bántok mint istennel velem. Íme, fejemben korona ragyog, Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!" De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!"" Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek, S előttem, mint a birkák, porba estek! Mit tettem én, hogy felségessé váltam? Egész éltemben fogamat piszkáltam És ásitottam szörnyen-szörnyeket Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..." De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Te felséges vagy, ó Krampusz király!"" Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok, Mégis nekem milljókat megszavaztok! Minek nekem e falka millió? Az ország pénze hát csak arra jó, Libériákba hogy verjem bele, S hizlaljak egy raj konclesőt vele?" De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!"" Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem! Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem! Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség Hogy szamarat megillessen a fenség! Vezessen kormányt, aki ember szintén, És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!" De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!"" Mond Krampusz: "Hát szavamnak semmi haszna? Nem hallgattok kérésre, sem panaszra? No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen, Hát passzióm lesz háborúba vinnem Százezreket!... No jó! Dühömben nyúzlak, Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!..." De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!"" ppppppppp p.s.: BOLDOG VAGY BOLDOG- TALAN LÉNY LÉGY? A mese rólad szól, ismerj te önmagadra és jó szellemben/lélekbátran változtass! Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból, felelősséghárításból te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd… Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete (tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia – gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!) Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel: isteni rendeltetés-szerűen használd magad! Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól, és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten, az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is (vagy még a hasznát is veszed, ha szereted: igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.) Azzal is magadnak is ártasz, ha másnak, hiszen élettársaid, előszeretteid látják kárát, azt a csónakot süllyeszted, amin együtt eveztek, csak másokat boldogítva lehetsz igazán az te is! Még vadidegen embertárs sem lehet csak eszköz… Halmozottan hátrányos helyzetű volt Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám! És nem csak a mesében lehet sárból arany, de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak… És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt! A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma sem természeti csapás/földönkívüliektől való – aktívan-passzívan mindenki szem a láncban: kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb. Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!
LAST_UPDATED2

A siker egyik titka a betiltás - Bulgakov Kutyaszívének története „Z”-től a Zemberekig

Írta: Jenő
2022. május 17. kedd, 10:03
IRODALOM Hetényi Zsuzsa 2021. 02. 16. A SIKER EGYIK TITKA A BETILTÁS Bulgakov Kutyaszívének története „Z”-től a Zemberekig Tartalom értékelése (5 vélemény alapján): 5 csillag4.5 csillag4 csillag3.5 csillag3 Stars2.5 csillag2 csillag1.5 csillag1 csillag0.5 csillag Mihail Bulgakov Kutyaszív című kisregénye egy házkutatással végződik. Amikor Bulgakov 1925-ös szatírájában megírta ezt az utolsó jelenetet, bármily zseniális volt, nem sejthette, hogy ez az esemény realizálódó motívumként milyen hosszú és sötét árnyékot vet műve jövőjére. A történetet már a szovjet korszak elég fordulatosra alakította, de magyarországi kalandjai méltó folytatást kanyarítottak hozzá. Amikor egyetemistaként, talán 1974-ben először hallottam a Kutyaszívről, A Mester és Margarita már legális kultuszkönyvként rongyolódott értelmiségi körökben. A betiltott Kutyaszívről azt regélték, hogy e tiltott gyümölcs nyugati „tamizdat” kiadása a Magyar Tudományos Akadémiai könyvtárának „Z”, azaz „Zárolt” könyvei között fel is lelhető. Tudvalevő, hogy bármely orosz mű egészen addig nem jelenhetett meg, amíg a Szovjetunióban nem engedélyezték az ottani kiadást, és a „Z” jelzetű könyvek forrása alighanem a határon elkobzott, de csodával megmaradt példányok alkották, amelyeket Nyugatról próbált behozni az értelmiség. Beszerzési forrásaik nyugati barátok, kollégák, és a londoni St. Paul’s székesegyház mögötti kis bolt volt, ahol kelet-európai útlevélre 6 ingyen példányt adtak az arra érdemesített, nálunk betiltott könyvekből. Hogy a postán és bőröndben hazavándorolt könyvek közül mit koboztak el, tökéletesen esetlegesen dőlt el, mint annyi minden akkoriban. Biblia és vallásfilozófia ide jöhetett, a Szovjetunióba nem, Szolzsenyicin és Zinovjev (nem a bolsevik politikus, hanem Alekszandr, a megveszekedett szovjetellenes filozófus) pedig sehová. A kobzás töretlen hagyománya kéz a kézben járt a házkutatáséval: a Kutyaszívet már kéziratban elkobozták a szerzőtől egy házkutatás alkalmával 1926-ban, és annak ellenére, hogy kiadására Bulgakovnak szerződése volt, betiltották. Előzőleg az akkori moszkvai szokás szerint Bulgakov egy lakáson olvasta fel hat hét alatt elkészült írását, két alkalommal, 1926 januárjában. Az első felolvasáson negyvenöten voltak, köztük olyan híres emberek és kultúraimádó, szorgalmas értelmiségiek, akik naplót vezettek. Egyikük ezt jegyezte fel: „Ez az első olyan irodalmi mű, amely önmaga mer lenni. Itt az ideje, hogy számot vessünk azzal, ami történt.” (M. Snejder) A forradalmat újraértékelni óhajtó kultúrszomjas értelmiségen kívül az őket megfigyelő politikai rendőrség is képviseltette magát az estéken. A feljelentő, akinek neve nem maradt fent, feljelentésével alighanem nagyban hozzájárult a kézirat későbbi viharos sorsához. A jelentés, miután nagyjából ismerteti a mű tartalmát, így ír: „az egész dolog ellenségesen, a Szovjet rendszert megvető hangon van megírva… Bulgakov kifejezetten gyűlöli és megveti az egész Szovjet rendszert, tagadja minden vívmányát… Ezen kívül a könyv tele van szenvtelen, mintegy tudományos stílussal álcázott pornográf részletekkel…” A jelentés szerint a kisregény csak a kaján kispolgárok, könnyűvérű hölgyecskék és fajtalankodó vénemberek fantáziáját fogja izgatni, és hatására az írók szókimondóbban kezdenek majd írni, ezért az éber cenzúra mielőbb be kell tiltsa. A szakmabeliek ugyan látták Bulgakov tehetségét, kételkedtek abban, hogy a cenzúra átengedi a művet. Az író visszakapta a javítgatott kéziratot azzal, hogy már nem is érdemes hozzányúlni, mert „fent” valami olyasmit mondtak róla, hogy egészében publikálhatatlan. A trilógia első két része (Ördögösdi, Végzetes tojások) végül a harmadik nélkül jelent meg. Az utolsó próbálkozásra ez volt a válasz: „Ez a jelenről írott éles pamflet semmi esetre sem jelenhet meg.” A véleményt Lev Kamenyev írta, akit később, 1936-ban az ún. első moszkvai perben végeztek ki. A végzetes tojások második kiadása után Bulgakov soha többet nem tudott prózai művet megjelentetni. A Kutyaszív körüli hercehurcának hatására Bulgakov a színház felé fordult, azt remélhette, hogy a prózánál könnyebben és többet enged meg a frissen létrehozott cenzúrahivatal (Glavlit), amely általában a főpróbákra kiszállva kért változtatásokat. Más újonnan írott színpadi művei mellett a Kutyaszívvel is megpróbálkozott, 1926-ban szerződést kötött egy színpadi változatra a MHAT-tal. A hatalom látványosan bizonyította, hogy éppen a Kutyaszívet találja veszélyesnek: 1926. május 7-én házkutatást tartottak az író lakásán. Elkobozták a Kutyaszív kéziratát, valamint az író naplóját (ez utóbbinak pikantériája az volt, hogy Bulgakov elég friss, második felesége nem tudott a napló létezéséről…). Gorkij archívumában maradt fent az a kérvény, amelyet Bulgakov a Népbiztosok Tanácsának Elnökéhez írt, és amelyben kéri, hogy az elkobzott „óriási személyes értéket jelentő kéziratokat” juttassák neki vissza. Gorkij és feleségének közbenjárására a kéziratok három és fél év múlva kerültek vissza az íróhoz. Így a kisregény több, helyenként eltérő változatban maradt fenn: az első az íróhoz visszakerült, javított kézirat, amelyet az író harmadik felesége adott le a Bulgakov-archívum részeként; a második a házkutatás előtt a moszkvai kiadóba leadott, és a harmadik pedig a színházba kölcsönadott példány. Ezeken szintén vannak javítások – részben Bulgakové, részben a szerkesztőké, akik egyre reménykedtek, hogy a publikálás érdekében finomítani tudnak a szövegen. A párizsi kiadás alapjául szolgáló negyedik példányt Bulgakov özvegye csempésztette ki, de nyilvános nyilatkozatban közzétette, hogy nem engedélyezi a kiadást – annak érdekében, hogy a lassacskán már engedélyezett egyéb Bulgakov-művek megjelenhessenek. A Szovjetunión átvonult több mint négy évtized, egy írónemzedéket irtott ki a hatalom, meghalt az író, elsöpört több millió embert egy világháború, újabb értelmiségiek kerültek börtönbe és táborba, és némi kaotikus enyhülés után váratlanul, bár csonkítva, megjelent A Mester és Margarita folyóiratban, amikor a Kutyaszív még mindig veszélyesnek számított. Valerij Kukuj szverdlovszki mérnök 1968-ban elment egy lakásra, ahol egy szovjet költő legújabb verseiből olvasott fel (ez az orosz értelmiségi szokás a politikai változások ellenére makacsul tartotta magát). Az est résztvevőit a KGB kihallgatta, majd Kukuj lakásán házkutatást tartottak (ismétlődő motívum történetünkben). Kukuj lakásán a gépírásos iratok között megtalálták Bulgakov kisregényének szamizdat, azaz házilag sokszorosított szövegét is. Kukuj 1971-ben zajlott perében (amelyben államellenes tevékenységgel vádolták) a Bulgakov-mű „terjesztését” is vádpontként hozták fel ellene, és bűncselekménynek minősítették. A betiltott mű harmadik kiadásának címlapja Még nem fújdogáltak a gorbacsovi éra szelei sem, amikor 1980-ban felhívott Spiró György, aki akkoriban a Kaposvári Színház dramaturgja is volt, hogy Babarczy László rendezésében elő szeretnék adni a Kutyaszívet. Megszereztem kölcsön a betiltott művet – az YMCA-Press 1969-es harmadik párizsi kiadását. Nagy gyönyörűséggel elkezdtem fordítani. Éppen akkor szoptattam „elsőszülött” fiamat, és panellakásunk 4 négyzetméteres konyhájában dolgoztam éjjelente, hogy ne zavarja az írógép kopogása, és a nevetésem, mert még a második tisztázat gépelésekor is harsányan nevettem a már igazán ismerős saját szövegemen. Egy kisebb konyhai hokedlin ültem, egy magasabb másikra tettem az írógépet. Ennek abszurditását a regény lakáskérdésről szóló szellemes eszmefuttatásainak fordítása közben sem éreztem át, ám egy szép napon tanár kolléganőm meglátogatott és rám meredt: „Ahogy itt ülsz, magad vagy a megtestesült szocialista realizmus.” Sajnos, a kaposvári bemutatót nem engedélyezték (szép bulgakovi hagyomány), és a fordításom a Színházi Intézet archívumába került. A Katalizátor kiadása Éppen megszületett hat évvel később a kisebb fiam, amikor az előző évben, 1985-ben alakult, de már ismert Katalizátor Iroda szamizdat kiadó megkeresett, hogy szeretnék kiadni a Kutyaszívet. Ennek roppant megörültem, bár egy kicsit tartottam is a dologtól, mert ismertem jó néhány olyan esetet, amikor értelmiségieket messze „bűneik” értékén felül büntettek ilyesmiért, hiszen ez volt a hatalomtól való félelem lényege – a kiszámíthatatlanság. Nekem személyesen nem volt nagyon sok vesztenivalóm, de apám elég prominens helyen dolgozott akkoriban (pénzügyminiszter volt), és neki nem akartam kellemetlenséget, igaz, ahhoz sem volt kedvem, hogy börtönben szoptassak. Így hát a kéziratot átadtam (mindenféle parkokban és villamosmegállókban találkozgattunk a kiadó képviselőjével), de kértem, hogy a nevemet ne írják alá. Ebből a püspöklila kiadásból ki tudja, merre lézenghetnek példányok, mindenesetre a Széchényi Könyvtárban jóval később egyik hallgatóm rábukkant egyre, és gondosan be is jelentette, hogy kicsoda a katalógusban fel nem tüntetett fordító. Sokkal később derült ki számomra, amikor a PIM égisze alatt a szamizdat közép-európai történetéről szóló „Courage” projekt keretében feldolgozták ezt a sztorit is angolul, hogy a Katalizátor kiadónál történt házkutatás (ismétlődő motívum) éppen a Kutyaszív kiadása vagy lefülelése miatt történt. Az Arcanum adatbázisból 2020-ban bányásztam elő egy 1991-es interjút Modor Ádámmal, aki elmondta, hogy Érden, a Beszélő stencilgépén nyomtatták ki, rögtön Fejtő Ferenc műve után, és óriási siker lett (Kurír, 1991. április 13.) A cikk megjelenését követően hívták fel a figyelmemet egy állambiztonsági iratra a témához, 1987 januári a jelentés. A Szovjetunióban csak 1987 júniusban jelent meg, szóval januárban még tiltott volt. Íme, a lazulás-puhulás időkövetése: még fél év kellett a rendszernek, hogy a 62 évvel korábbi művet kiengedje a palackból. Összehasonlítva A Mester és Margaritával, melynek 1940 vs. 1967, „csak” 27 év. A vonatkozó állambiztonsági irat Az enyhébb politikai szelek fuvallatára végre a Kutyaszív is megjelenhetett a Szovjetunióban, és az Európa Kiadó azonnal lecsapott rá. Szerencsére a fordítással megbízott kolléganő, Pap Éva nemcsak tájékozott volt ellenzéki körökben és hallott a fordításomról, de becsületes is: megkeresett, és így az én fordításom jelent meg (1988). Igaz, ez a szöveg kicsit különbözik a szamizdatostól, mert az akkori európás szerkesztő nem átallott olyan változtatásokat beletenni és benne hagyni, amelyekkel nem értettem egyet. Ezeket a részeket a harmadik kiadásban visszaalakíthattam (Pesti Szalon, 1996). Ekkor megjelent egy kalózkiadás is – a szentendrei Interpopulart kiadó közzétette kétszínű borítós, ponyvaminőségű sorozatában, amelynek füzetecskéi nyilvánvalóan a szabad préda elvét (elvtelenségét) követik, bár az alacsony árú „népkönyvtár” vagy „olcsó könyvtár” koncepció nem ördögtől való (Woland helyeselné). Ma már nem kapható, csak „csomagban”, például ilyen jó társaságban: A Kilimandzsáró hava + Kutyaszív + Ivan Gyeniszovics egy napja + Közöny. (Szerzőket nem tüntetnek fel.) A regény népszerűsége mit sem csökkent, és hamarosan napvilágot látott a negyedik kiadás is, a General Press gondozásában. Ebben a kiadásban is javítottam, már figyelembe vettem a legújabb Bulgakov-sorozat módosított szövegét. Nem kis erőfeszítésembe tellett, hogy a Széchényi Könyvtár égisze alatt működő MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) szerzői jogokra fittyet hányó stábját (amely se szó, se beszéd, se jogtisztelet, kicsapta az egész szöveget az internetre), rávegyem, hogy a javított szöveget tegye ki, és írja oda, hogy az engedélyemmel közlik. Le is vették volna, ha akarom, ajánlották, de nem akartam. Bulgakov szerzői jogait ugyan megsértették, de magyarul Woland sem tud, úgy látszik, és időközben szerencsésen lejártak. Ma is szabadon olvasható: https://mek.oszk.hu/00300/00341/00341.htm. Hiába: a sikert a betiltás elősegíti, de a siker jele mégis az illegális felhasználás, és ezt számos további színházi és kiadói felhasználás támasztja alá. Az ötödik, több helyen újra átdolgozott változat elkészítésekor nemcsak az Európa Kiadó által etalonnak választott ötkötetes Bulgakov-sorozat szövegével vetettem egybe szóról szóra, hanem átfésültem az egész magyar szöveget, hiszen az első magyar változat már huszonhét évvel korábban készült, és a fordító folyton „érik”. Javítottam, szépítgettem, pontosítottam. A hatodik kiadás a vele azonos korszakból származó Bulgakov-kispróza és egy színmű kíséretében az Alinea Kiadónál jelent meg, ebben is javítgattam tovább, míg a hetedik kiadás (szintén tovább javítva és gondosan szerkesztve) az Európa Zsebkönyvek sorozatba került bele. Bulgakov kisregényére hamar fölfigyelt a magyar értelmiség, és egymást követték a feldolgozások. Először Gothár Péter rendezésében került színre a budapesti Katona József Színházban. A bemutató Alekszandr Cservinszkij színpadi változata alapján készült, amelynek fordítását Gothár Péter alaposan átrágta velem, és megtisztelt azzal, hogy kikérte véleményemet a próbák során. Így láttam természetesen a főpróbát, és ott voltam a bemutatón is, amit azért említek, mert a kettő befejezése között volt egy lényeges eltérés. Gothár nem tartotta elégségesnek a női szereplők súlyát a darabban, és kis gegekkel dobta fel a sodró lendületű darabot. Egyik ilyen „újítása” volt, hogy kicsit konkretizálta azt a jelenetet, amikor az emberré átoperált kutya, Gömbös éjszaka részegen látogatást tesz Zina szobájában. És amikor a darab végén a szereplők a függöny elé jöttek meghajolni, Zina hasa jól láthatóan domborodott! Az üzenet frenetikus hatású: igaz, hogy a kutyát vissza lehetett operálni, de ember formájú vadállatként tett látogatása nem múlt el nyom nélkül… Ha ezt az üzenetet lefordítjuk a kisregény allegorikus értelmezésének fényében, amely szerint az operáció éppen olyan erőszakos beavatkozás a biológiai fejlődésbe, mint a forradalom a történelem menetébe, akkor az üzenet nem más, mint hogy… meglehet, társadalmi változás van és lesz, de az elmúlt 70 év, nálunk 40 év következményei itt lesznek velünk. Arról, hogy a rendszerváltás be fog következni, senkinek még csak elképzelése sem lehetett: 1987-et írtunk. Másnap, a bemutatón, jött a meglepetés. Azt hittem, rosszul látok. Zina kijött, meghajolt, és nem volt kispárna a hasán… Gothár Péter valamiért megváltoztatta a koncepciót, így a filozófiai figyelmeztetés csak egy estén, a főpróba nézői számára mutattatott föl. Kiváló színészekkel kétrészes szovjet film is készült belőle még 1988-ban, Vlagyimir Bortko rendezésében, amely azonban csak a szatirikus szálat volt képes feldolgozni, a mögötte nem túl rejtve megfogalmazott súlyos társadalmi jóslatot nem, és a filozofikus értelmezés felé szinte el is zárta az utat. A magyar Kutyaszív később Zalaegerszegen is színpadra került, végül megérkezett oda, ahová először szánták, a Kaposvári Színházba, igaz, csak 2003-ban, már egy másik társulathoz. Kamaradarabra jellemző vonásaival, pazar párbeszédeivel a Kutyaszív ideális alapanyag rádiójátékok számára is. Zoltán Gábor remekbeszabott rendezését 1988 és 1995 között a Magyar Rádió számos ismétlésben sugározta. Egy sajtóinterjú szerint Makk Károly foglalkozott a gondolattal, hogy megfilmesíti, Dobai Péter készítette volna a forgatókönyvet – nagy kár, hogy nem készült el. A Kutyaszív könyvsiker lett, közismertségének lépten-nyomon tanúja vagyok. A népszerűség egyik fokmérője, hogy akik idézik vagy emlegetik, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy ki fordította, én pedig ennek még örülni is tudok, mert ezek szerint magyar szövegként vonult be már a köztudatba. Csodálom, hogy ma nem játsszák, vagy nem ismétlik a rádiójátékot (nyilván a Magyar Rádió feneketlen és hermetikusan elzárt archívumában oszladozik), vagy akár nem tűzik műsorra a színházi felvételt online színházban. Egy új, markáns rendezésben nagyot szólna, mert őszinte sajnálatunkra a Kutyaszív továbbra sem avult el. Nem is kevés olyan figurát látunk magunk körül világszerte, akit a regénybéli professzor döntését követve szívesen visszaoperálnánk előző állapotába, lelkes igazságszerető egyetemistává, butuska epizódszínésszé vagy kezdő vállalkozóvá, de akár a rendszerváltást is visszaforgathatnánk a kezdetekhez. Bulgakov kisregényének utolsó jelenetében az ominózus házkutatás során a nyomozó az eltűnt embert keresi, aki azonban már újra kutyává operáltan van jelen. „De hiszen még beszélt is!” – mondja a civilruhás. A professzor türelmesen kioktatja. „Beszélt? Ez még nem jelenti azt, hogy valaki ember.” A műben emlegetett Moszszelprom plakát – a központja egy konstruktivista épület, ma is megvan. megosztása 1 Mentés
LAST_UPDATED2