Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - VI.

Írta: Jenő
2024. február 29. csütörtök, 07:40
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások VI. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak  Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol  Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)  p Babits Mihály p Miatyánk p p (Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.) p p Miatyánk ki vagy a mennyekben, p harcokban, bűnökben, szennyekben, p rád tekint árva világod: p a te neved megszenteltessék, p a te legszebb neved: Békesség! p Jöjjön el a te országod. p Véres a földünk, háboru van, p kezed sujtását sejtjük, uram, p s mondjuk, de nyögve, szomoruan, p add, hogy mondhassuk könnyebben -: p Legyen meg a te akaratod! p mint angyalok mondják mennyekben. p Előtted uram, a hon java, p s hulljon a lomb, csak éljen a fa: p de vajjon a legkisebb lombot p nem őrzi-e atyai gondod? p nem leng-e az utolsó fürtön is p áldva miképpen mennyekben, p azonképpen itt a földön is? p Megráztál, nem lehet szörnyebben, p már most ami fánkon megmaradt p őrizd meg őszig a bús galyat: p mindennapi kenyerünket add p meg nekünk ma, és gyermekeinket p növeld békére: ha bűn, hogy lábunk p ma vérbe csuszik meg: értük az! p Bocsásd meg a mi bűneinket, p miképpen mi is megbocsátunk p ellenünk vétetteknek: a gaz p tied, büntetni: mienk csak az, p hogy védelmezzük a mieinket! p És ne vigy a kísértetbe minket, p hogy ártatlanságunk tudatát, p mint drága páncélos inget p őrizzük meg bár véresen, p hogy át ne hasadjon sohasem. p Jaj, aki ellenünk mozdul: p megvívunk, készen, bármi csatát, p de szabadíts meg a gonosztul, p mert tiéd az ország, p kezedbe tette le sorsát, p s te vagy a legnagyobb erősség: p ki neveden buzdul, p bármennyit küzd és vérez, p előbb vagy utóbb övé lesz p a hatalom és a dicsőség! p 1914. p p p Bűnök p és emberek p Van, aki tagadja p Van, aki másra keni p (de a bűne rohasztja/ p lelkiismerete kínpadja) p Van, aki bevallja – sőt, p képzelt bűnöket vállal, p mert imád nyíltan gyónni… p Van, aki bagatellizálja, hogy p majd sorsa dramatizálja azt… p Van, aki a másét is vállalja p (segítségül/álkeresztényin) p Van, aki szerint csak a papok p találták ki a bűnt idomításunkra… p stb. p p p Nem p normális p A mérgelődő p és bosszankodó: p aki más vétke miatt p önmagát bünteti meg, p mégpedig oly szigorúan, p napokra is elrontva jókedvét, p amivel „testi” betegségnek ágyaz meg… p p p Aki p magát p kis senkinek tartva p azt sem hiszi el, hogy p tényleg megbocsátottak neki, p mikor egy főméltóságra tüsszentett, p és újra megismételt bocsánatkérése p a sértett felet felbőszítő zaklatás lesz, p ami akár még tragikomikus véget is érhet… p (Gogol - A csinovnyik halála) p p p Nyújtsd a nyakad p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz, p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul, p aminek akár végzetes kimenetele is lehet... p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre p - no nem az ember által idomított harci kutyákra - p és mi miért nem nyújtjuk oda nyakunkat? p (Ma a legtöbb embert "szerettei" ölik meg!) p p p Bocsánatkérés p "A bocsánatkérés nem arravaló, p hogy igazságot szolgáltasson p megbántott félnek, de hogy p helyreállítsa a szeretet légkörét. p Ebből a szempontból tehát érdektelen, p hogy ki kéri a másik bocsánatát, p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak. p Tehát a bocsánatkérés p nem lehet többé presztízskérdés, p hanem csakis a Jézusi béke eszköze" p (Simon András) p p p Kárhoztató lélek p Aki még a bocsánatkérés, p őszinte megbánás és jóvátétel p után sem tud úgy tenni, mintha p mi sem történt volna - örökké hánytorgató p Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet, p nem ismeri a feledés jótékony homályát… p Ezzel a másikat, de magát is lekötözi… p p p Ön- p kárhoztató p Akinek az teszi p pokollá az életét, p hogy már egyedül p csak ő maga nem tud p saját magának megbocsátani! p Pedig ezt már minden érintett, p sőt: már Isten maga is megtette... p p p Bolha p -elefánt p Ha beállnak p eléd a boltban sorba, p akkor presztízskérdést p csinálsz a „jogorvoslatból” … p Ha bocsánatkérés nélkül p a lábadra lépnek, akkor p el van rontva egész napod… p (ön-betegítve mellre szívod) p p p Önkritikátlan p Aki a másik bűnét nagyítja, p a magáét nem látja/kicsinyíti, p vagy épp a másikra vetíti p (aki mondja másra, p az mondja magára…) p p p Aki p a hízelgőt tartja barátnak, p aki nem tart elé tükröt, p és hülyeségekre biztatja, p sőt téves életpályán tartja, p de a fájó igazmondót ellenségnek veszi… p p p Bosszús p A légy után p kapkodó sas p Ha egy piaci légy p „szemtelenkedett” veled, p akkor napi életprogramod, p hogy véres bosszút állj rajta, p és akár kiirtanád az összeset… p p p A p lényeg p megragadása p Ha egy marslakó p megfigyeli életünket p és megnéz mondjuk p egy bocsánatkérést, p akkor ő mit fog ebből érteni, p hogyan fogja ő ezt visszaadni? p Pont ugyanúgy lép be a szobába, p hasonló távolságra, testtartásban, p és mechanikusan ismétli a szavakat stb., p amik egy új helyzetben lehet, p hogy csak újabb sértést jelentenek... p - Hogy a Kovács egy becsületes ember? p Már bocsánatot kérek! p p p Aki p nem izgatja magát p a halmozódó bűnei miatt, p mert cinikusan azt vallja, p hogy Isten úgyis megbocsát, p hiszen neki ez a mestersége… p Az ún. bűnt amúgy is csak az p amúgy is gyáva kisemberek p önmegnyugtatására találták ki, p akik nem mernek szabadon élni… p A legrosszabb esetben is ő majd p öregkorában megtér, addig tombol… p p p Fordított arány p Gyorsan rászoksz p minden lehető rosszra, p (drog, gyógyszer, piálás, p szerencsejáték stb. stb.) p majd meg életed végéig p ön- kínzó elvonókúrákkal p próbálsz leszokni egyről-másról… p p p Aki p szerint p az államvallás p papjai találták ki, p és rangsorolják a bűnöket, p hogy az ún. örök kárhozattal p ijesztegetve és megfélemlítve p így tartsák kordában és szolgai p engedelmességben a rabnépet p p p Aki p nem fogja fel, p hogy a Bűn elválasztja Istentől, p attól, amire ő teremtve lett/van, p és nem ő tárja fel/nyomoz utána, p de azt gondolja az ő érdekének, p hogy elleplezze, tagadja, átfesse. p vagy maximum álszenteskedjen stb. p p p „Szerecsen-mosdató” p Ha mindenkit besározol, p akkor te sem tűnsz ki a mocskoddal? p Vagy jobb ügyhöz méltó buzgalommal, p „jó pénzért” bérbeadott lelkiismerettel p mosnád ártatlanra a nyilvánvaló bűnöst. p p p Látszatfüggő p Képtelen vagy p elviselni a látszatokat, p illetve mindent láttatni akarsz… p Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod p Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják: p ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte... p p p BABITS MIHÁLY: p INTELEM VEZEKLÉSRE p p Mivel e földön jónak lenni oly nehéz - p erényeid elhagynak mint az ifjuság, p de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák p s ha netán elfáradva az uton leülsz, p mind köribéd telepszik és arcodba néz p nyugodtan, mintha mondanák: «Nem menekülsz!» - p s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz, p kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz, p megint előjön, kezed nyalja, s mintha már p lelked belső helyein és zugaiban p kotorna nyelve ragadósan, síkosan, p és érzed már hogy többé nem kergetheted p s nem verheted hacsak magadat nem vered - p verd! verd! ezer bün nyelve lobog benned mint a tűz p és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz: p te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár p s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét p s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat, p mint a bélpoklos poklát mely benne rohad p és őt is elrohasztja - viszi mint az őrület p vak égését, ezt a sivár belső tüzet p amelyben minden bölcs erő és fiatal p erény ugy illan el, mint tűzben az olaj, p légbe leng fel és híg egek felé enyész - p mivel e földön jónak lenni oly nehéz! p p p Aki p elvből p semmit p nem akar élvezni, p aki egy „aszkéta”, p akinek bűntudata van, p és szigorú önvizsgálatot tart, p ha itt-most éppen nem szenved, p mert akkor nem nemesedik a lelke… p (Nem mellékesen a kereső ifjakat p is elriasztva a „kereszténységtől”) p p p Aki p egy élveteg, p vezérelve az élv - p ő az a hedonista, p az az „epikureus” p aki mindent élvezni akar, p aki vadul hajszol érzéki élveket, p aki bűnösen hanyagolja elemi kötelmeit, p ha azok nem illenek életművészkedésébe… p „Jutalma” a kiégés, a csömör, a koravénség, p a kínzó életuntság stb. p p p Öröm- p hajhászat p Cselekvés, p midőn valaki minden áron, p még egészsége rovására is, p örömélvezeteket keres. p Majd törvényszerűen meg- p csömörlik, viszolyog, undort p érez pl. a sok édességtől p és tartósan búskomor lesz p (Czuczor-Fogarasi szótár) p p p Ön-kényeztető p Minden napod lehet az utolsó: p kényeztesd hát agyon magad! p halmozd csak az élvezeteket! p Ne sajnálj magadtól semmi jót - p élj úgy, ahogy Marci élt Hevesen!? p Légy legalább egy riasztó példa: p élvhajhászból megcsömörlött... p p p A p mazochista p egy beteges hajlamú személy, p aki megaláztatásban vagy fájdalom p elszenvedésében találja meg (nemi) élvezetét. p Eredetileg erotikus, nemi élvezetet jelentett, p de a hétköznapi szóhasználat során egyszerűen p "szeret szenvedni" értelemben használják. p A mazochista lehet önkínzó, vagy élvezheti azt is, p ha valaki más kínozza. Néha átvitt értelemben p azokra használják, akik szó nélkül bármit eltűrnek. p p p Aki p egy szadista, p aki pont azt élvezi, p ha mást szenvedni lát, p ha neki testi-lelki fájdalmat okozhat p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában, p a gyötrelem szemlélésében nagy élvezetet, p sőt akár még nemi kielégülést is talál… p (peches, ha épp egy mazochistára talál…) p p p Babits Mihály p Psychoanalysis Christiana p p Mint a bókos szentek állnak a fülkében p kívülről a szemnek kifaragva szépen, p de befelé, hol a falnak fordul hátok, p csak darabos szikla s durva törés tátog: p p ilyen szentek vagyunk mi! p p Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket, p hogy bús darabjai még érdesen csüngnek, p érdesen, szennyesen s félig születetlen, p hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? p p Krisztus urunk, segíts meg! p p Hallottunk ájtatós, régi faragókat, p kik mindent egyforma türelemmel róttak, p nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem: p tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten. p p Bár ilyenek lennénk mi! p p Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével, p s hamit temagadból szégyenkezve nézel, p tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által p az Isten is nézi, az Isten is látja! p p Krisztus urunk, segíts meg! p p Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme, p amikor magad vagy az Itélő kéme?! p Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá p balga fejünk, - s így ér a félig-kész Halál, p p s akkor mivé leszünk mi? p p Gyónatlan és vakon, az évek szennyével p löknek egy szemétre a hibás cseréppel, p melynek nincs csörgője, s íze mindörökre p elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe. p p Krisztus urunk, segíts meg! p p Ki farag valaha bennünket egészre, p ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, p ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, p legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró? p p Szenvedésre lettünk mi. p p Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: p Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, p míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya p beállítson majdan szobros csarnokába. p p Krisztus urunk, segíts meg! p p p Rosszkor p Via activa és p via contemplativa p Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak” p De pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene, p vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell. p vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz… p p p Mód- p szertelen p Próba-szerencse!? p Vak tyúk is talál szemet p (de ő legalább jó helyen kapirgál) p De nem lehetne, nem túl nehéz ennél p sokkal szisztematikusabban is keresni, p mert így magad minimalizálod a találati esélyt, p annyira, mintha szénakazalban keresnél egy tűt… p p p Mértéktelen p Arányérzéketlen, p ami akár az életébe is kerülhet: p ami kicsiben az orvossága lenne, p pont ugyanaz nagyban mérge lesz. p Kupica pálinka segítene, sok megöli. p Ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész… p p p Csodálkozó p Se-se, vagy is-is p Semmin ne csodálkozz!? p Csodálkozz rá (sok)mindenre!? p Pl. úgy nézzél magadra mindig, p ahogy csodára nézni illik… és mintha p most, ma látnád a feleséged is először!? p De te meg csak azon csodálkozol, hogy p a tűz újból és újból megégeti kezed? p p p Kíváncsiság p Addig nem voltál p reménytelen eset, p amíg bátran bármit p bárkitől meg mertél kérdezni, p és nem rettegtél: megütköznek, p vagy még rosszabb: kinevetnek… p De ha egyszer „megszégyenültél”, p akkor már magadba fojtod kérdéseidet… p p p Határ-idők p Időablak nyílás-zárás p Addig üsd a vasat, amíg meleg p Addig formáld gyereked, míg képlékeny p De te csak szó szerint ütötted a gyereked, p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban… p p p Szükség- p állapotos p Aki szinte örökre berendezkedik p a szükséglakásba/megoldásokra – p a buherált szerelésre: ezért lóg ki p mindenhonnan csupasz villanyvezeték… p Mint aki mindig a tűzoltásra rendezkedik be… p p p Pató Pál úr p Mindenre ráér, p addig nem is dönt, p amíg magától nem dőlt p össze a lakóháza – de akkor p meg már túl késő kármentő… p Nincs nála preventív értékőrzés p és javítás, p csakis max. tűzoltás, p az örökös, jórészt hiábavaló kármentés… p p p Színlelő p Színház a világ!? p Csak majd a halálos ágyadon vallod be: p amit élvezhettél volna attól szenvedtél…, p hogy soha ne rontsd el a kedvesed kedvét: p inkább mindvégig boldog szeretőt játszol, színlelsz… p p p Szerep p Vagy nem fogadod el p a Sors/Isten osztotta szereped, p vagy teljesen azonosulsz vele, p nem tartasz kellő távolságot, p humoros, mosolygó distanciát… p p Borúlátó p A fekete szem- p üveges ős-pesszimista p Most ugyan még süt a Nap, p de ő így ezt is sötéten látja, p ám ez nem tarthat örökké: p egyszer majd úgyis biztos p be fog borulni… p p p Hiba p A hiba az ön készülékében van... p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van, p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba. p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz. p A pesszimista magára operált fekete szemüvege… p p p Aki p olyan p pesszimista p álbölcsességeket p keres és talál magának, p amivel „igazolhatja”, hogy p a teremtés eleve elhibázott, p vagy az ember végleg elrontotta, p és az egy-én boldogságkeresése p szánalmas-nevetséges hiú erőlködés… p p p Hiszékeny p Istenben nem hiszel, p jótéteményeit/kegyelmét, p a teremtés csodáit nem látod, p de az általa neked szánt üdvözítő utat se, p de annak a vadidegen embernek viszont igen, p aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed… p p p Utóhatás p túlzó fokon p Aki egyszer hajótörött volt, p az a csendes óceán látványától is retteg… p Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű, p és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni, p azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni - kenyértörés… p p p First thing first p Nem tudod eldönteni, p mivel kéne elkezdeni, p Előbb a cipőt a lábadra p vagy a sapkát vedd fejedre - p Így ott ülsz és maradsz estig p a hálóingedben az ágy szélén… p p p Imposztor p Aki nem azon ügyködik, p hogy a maga és a köz javára p az adottságaiból kihozza a maximumot, p de eleve nagyon kevésre tartja önmagát, p és így imponálási, bizonyítási kényszerből p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen p semmilyen magasztos célt nem szolgáló p rekordokat döntene, csúcsokat mászna… p p p Önkevesellő p Magadat semmire sem becsülöd, p sőt: a teremtés selejtjének tartod, p aki szellemi fogyatékos/kiskorú marad, p és ezért mindig másoknak fogad szót, p akik jobban tudják, hogy mi jó neki… p p p Önhitt p Taníthatatlan p és nevelhetetlen p Magad mindenkinél különbnek gondolod, p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb, p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb… p p p Önimádó p Belenézel a nyugodt víztükörbe, p ott meglátod a saját arcod képmását, p amibe menten beleszeretsz, belebódulsz, p és egyesülni akarván vele a vízbe veszel… p p p Echó p Csak magadat hallod vissza, p mert mindenkit elüldöztél magadtól, p vagy már senki nem mer megszólalni, p vagy már csak a te nézeteidet szajkózza - p s te a visszhangot párbeszédnek veszed… p p p Nárcisztikus p Az illető saját személyiségét p mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, p ami a dominancia és a kritikátlan igyekezet p (ambíció, becsvágy) révén valósul meg. p Kívülről nézve úgy látszik, hogy ő p nagyra tartja magát, holott gyakrabban p éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés az igaz. p Számára az embertársakkal való összehasonlítás során p születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, p vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie. p p p Ámítható p Messziről jött ember, p azt mond, amit csak akar - p de egy kis-nagy családban, p egy kis, helyi gyülekezetben p mindenki könnyen ellenőrizheti, p hogy ha te most vizet prédikálsz p akkor bort iszol, vagy nem iszol? p p p Manipulálva p Ha valaki(k) eléri(k), p mert úgy be/átprogramoznak, p hogy azt akard, amit ő(k) akar(nak) – p és közben azt hidd, hogy ezt te magad akartad… p De ez a valami nem a te érdeked szolgálja – sőt… p Te fogod buzgón, szakszerűen magad alatt vágni a fát…. p p p Fenn az ernyő, p de nincsen kas p Te olyannyira nem p akarod magad sajnáltatni, p inkább erőn felüli lakomát rendezel… p hadd higgyék, te nem koldus, de királyfia vagy… p (egy hét dínom-dánom, sok év szánom-bánom) p Vagy attól hiszi, hogy ő is egy Valaki lesz akkor, p ha megveszi azt az autót, amit az ő takarójánál p jóval tovább nyújtózkodva ér el – p egy fél életen át belegebed, p hogy törlessze az uzsorát... p p p Fenn p az ernyő, p nincsen kas. p Rangtartás vagyon nélkül. p Olyanokra mondják, akik p hiába való cifraságokra költenek, p de a legszükségesebbet nélkülözik. p Pl. luxusautóval jár, lakomát rendez, flancol, p de a mindennapokban elemi gondjai vannak… p (már csak a fenntartási/hitelköltség miatt is) p p p Rész és egész p A rád bízott kicsinység… p A szög miatt a patkó elveszett p A patkó miatt a ló elveszett p A ló miatt a lovas elveszett p A lovas miatt a csata elveszett p A csata miatt az ország elveszett p Hát verd be jól a patkószeget! p p p Ne mondj le semmiről p Ne mondj te semmiről. Minden lemondás p egy kis halál. Ne mondj le semmiről. p Minden halál gyilkosság (lélekontás): p meghalni bűn, ne mondj le semmiről. p Isten művét rongálja bármi rontás. p meghalni bűn, ne mondj le semmiről: p minden vágyad az Isten szava benned p mutatva, hogy merre rendelte menned. p Babits Mihály: Szimbólumok (stanzák) p p p Aki p szinte p már csak p egy élő halott, p annyi mindenről p mondott már le végleg: p nem gyakorolja hivatását, p nem szerelmes/házas/családos, p nem barátkozik, ismerkedik, utazik, p már nem énekel, nem táncol és mulat, p nem játszik, nem mókázik s tréfálkozik, p nem játszik hangszeren, nem ír naplót, p nem jár társaságba, nem hív vendéget, p nem vág bele szellemi kalandokba stb. p p p Aki p tényleg p semmiről p nem mond le végleg: p egyszerre akar balett-táncos p és női súlyemelő, bokszoló is lenni – p így biztos, hogy egyik sem lesz belőle, p illetve csak amatőr-dilettáns szinten… p p p Aki p csalódott, p ha rádöbben, hogy p nem lehet bármi/minden belőle, p férfi/nő, artista/zongoraművész stb., p és így magát tétlenségre kárhoztatva p még a kapott egy/több talentumát is p elvesztegetve semmi/senki lesz… p p p Aki, p nem úgy, p mint a nyuszi, p büszke, vagy hitetlen, p és nem is kéri meg a medvét: p ugyan, törölje már őt a halállistájáról, p így már ma nem eszik többet: őt eszik… p p p Ön-stigmatizáló p Úgy akarsz nagyobb, p teljes szólásszabadsághoz jutni, p hogy önként magadra veszed p a bolond bélyegét, stigmáját - p félcédulás szabad szájúként p arra már nem gondolsz, hogy p milyen nagy ennek az ára: p nem veszik komolyan szavaidat! p p p Futóbolond p „Magadban beszélsz” már régóta, p még/már csak hangosan tudsz gondolkodni... p Vagy amit nem mondhatsz el senkinek, p azt így mondod el mindenkinek/senkinek… p De mostanában ez már nem is oly feltűnő, p hisz a járókelők azt hihetik: mobil telefonálsz… p Talán már azért sem sokan szólnak rád/meg, p ha a szembejövő lányok fenekét csapkodod... p Inkább nem avatkoznak be, még bajuk lehet, p közönyüket védik: majd a lány megvédi magát... p p p Félszívvel p mész templomba p és/vagy színházba, p és csodálkozol, hogy p nem történik veled semmi, p semmi izgalmas önismereti szellemi kaland, p semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, p purgatórium és mennybeszállás... p p p Rút kiskacsa p folyton gyilkol a gúny és csőr, p és te is torszülöttnek látod magad, p pedig te gyönyörű hattyúnak születtél, p „csak” éppen eltévesztetted a helyedet, p és ezért téves az összehasonlítási alapod… p p p Csiki-csuki játék p Ami így, szó szerint p a malomjátékból ismeretes: p hol ide, hol oda ugorva p lesz malmod, s levehetsz p egy bábut az enyéimből... p Ha éppen úgy akarom, p akkor még gyerek vagyok, p ha akarom, akkor már felnőtt!? p Mikor épp melyik előnyösebb, p itt és most melyikkel jár több jog, p és kevesebb kötelesség, teher stb.…! p Így nem leszel soha szabad felnőtt lény… p p p Ön-hajcsár p A rabszolga kijátszhatja urát, p elszabotálhatja a túlmunkát, vagy p vigyázhat rá, hogy lázas semmittevése p valahogy munkává ne fajuljon stb. stb. p De az önkizsákmányolásnak nincs korlátja… p Pont ebbe a kísértésbe hoz a „fejlődés”, p a modern kapitalizmus/szocializmus… p p p Önbecsapás p Ha mások tréfából-komolyan p becsapnak, ugratnak, átvernek, p hazudnak, ámítanak, szédítenek, p az jóval hamarabb kiderül, mint p ha magadat kábítod-ámítod el: p ez akár életfogytiglan is tarthat, p ha nem okulsz magad-más kárából, p ha nincs egy fájó igazat mondó barát, p ha nem ismersz magadra a „mesékben” p p p Pont p itt és most p nem vagy boldog, p de régebben az voltál, p és majd később az leszel... p Majd, ha elvégzed az iskoláidat, p majd, ha lesz állásod és lakásod, p majd, ha megtalálod igazi társad, p majd, ha megbukik ez a kormány, p majd, ha megnyered a lottó ötöst... p Az önáltatásban az ember verhetetlen, p és nem egyszer holtáig sem ocsúdik fel… p p p Kipróbálatlan p Ha csak egy napra p helyet cserélhettél volna, p s megtapasztalhattad volna p a királyfi lét nem is egy keservét, p akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusléted, p és nem keseregtél volna azon, hogy miért ide születtél… p (de ugyanezt megtehetted volna könnyen olyan formán is, p hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről) p p p Protezsált p Sokáig áltatod magad, p pedig csak a protekció p segített fel erre a helyre - p de csak addig, amíg egyszer p fel nem gördül a függöny és te p ott állsz az ezerfejű cézár előtt… p Kudarc, bukás, felsülés, fiaskó a vég. p p p Sánta kutya p A hamar utolért hazug. p Aki más tollaival ékeskedik, p mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt p (rövid áldicsőség után élethosszan a szégyenpadon) p p p Majd-nem p Majdnem lett gyerekem p Majdnem elértem a vonatot p Majdnem feltettem a pontot az i-re p Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt p Majdnem lett igazi élettársam/komoly hivatásom… p Majdnem, de végül önhibából mégsem – vagyis: nem… p p p Halálfóbia p A haláltól rettegsz, p vagy a haldokolástól, p a kínhaláltól, hirtelen haláltól stb. p Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz: p még nem éltél, ill. más életét élted, p talentumod elásva/rosszra használva, p az ingyen kapott, legjobb dolgokról p végleg lemondva, gépiesen, vegetálva… p Öncsalásban, világ/önámításban… p Életed folytonos haldoklás volt… p p p A p halálfélelem p pont megrövidíti az életedet, p mert daganatos vészjelzést kapsz: p agyad, majd tested/tüdőd úgy reagál, p hogy elkezdi szaporítani a sejteket, p amivel te protokoll orvoshoz mész, p aki diagnózis-sokkol, még rád ijeszt, p és rátesz a sugár-kemo futószalagra… p p p Tudni való p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz p (elveszi raktáradban a tár-helyet a fontos elől) p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz p és ráadásul ezt még jól is csinálod, hajtod végre stb. …! p Pláne, ha te egy amúgy jól képzett, lelkiismeretes stb. p orvos vagy, aki a be is tartja a mai protokoll előírásait… p p p Rossz halál p Abszolút „eutanázia” tilalom p A kínszenvedések meghosszabbítása p Az emberi méltóság alatt vegetáltatás p Otthon szépen meghalni sem hagynak… p Elbúcsúzni, eszméletben végrendelkezni… p Lélegeztető géppel kómában tartott ember p Nincs kegyelemdöfés – orvosi kísérletezgetés... p (és akit kapacitás, pénzhiány miatt halni hagynak? p Ill. az egészséges magzatokat viszont szabad ölni…) p p p Magatehetetlen p Mindenben másra szoruló p Önállóan se enni, se vécézni nem tud p Aki öregkorára olyan lesz, mint a csecsemő p Ha Robinzon lenne, már nem élne (Péntek…) p Már az „megölné”, ha magára hagynák, p de ha szellemileg ép, érdemes még élnie… p Még tanulságos család-történeteket mesélhet, p még bölcs tanácsokat adhat az utódok épülésére… p p p Humanista segítő… p A partra vetett halakat cirógatják, p ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek, p vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”, p csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe, p hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni p Vagy azért sem, mert így kevesebb fizető paciens lenne p Vagy mert ő sem akar visszakerülni a kihívásos életbe… p p p Gyámolítók p Rengeteg az önkéntes segítő, p aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is, p aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod, p aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed, p aki kényszer- „gyógykezel”, mert gyereknek néz, p s ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek… p p p Titkos p jó-szolgálatok p Saját drágalátos édesanyád p felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat, p lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód, p magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is! p Persze csakis teérted, csakis a te érdekedben, p mert te még olyan éretlen gyerek vagy… p p p Prókátor p Fogadatlan, hívatlan p prókátornak ajtó mögött a helye: p aki kéretlenül avatkozik bele olyan dologba, p amihez nincs köze: durva visszautasításra számíthat. p p p Paternalizmus p A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt p azonnal megbírságol a rend éber rendőre, p de abban már senki nem gátolhat meg, p hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd, p s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd... p p p Megpuhítás p Nem sanyargatják p a meghódított, leigázott népet, p mert így esetleg növelnék ellenálló-képességét. p Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát, p s így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak p p p Buridán p szamara p Éhen halni két p egyforma szénaköteg között, p mert sehogy nem tud választani, p pedig egyik sem jobb, mint a másik, p de fél, aggódik, hogy hátha mégis… p Így maradhat vénlány, agglegény… p (És ha mégis az egyiket választja, p akkor meg holtig gyötri a gondolat: p biztos a másik lett volna az ízesebb…? p Örök bánata lesz: miért nem inkább p Hufnágel Pistihez ment férjhez…) p p p Babits Mihály p Ádáz kutyám p p Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. p Amióta a gazdád én lettem, p ez a hely a legjobb hely tenéked: p nem érhet itt semmi baj se téged. p Rajtam csügg a szemed, hív imádás p együgyű szálán csügg, boldog ádáz. p . p Mert boldog ki jámborul heverhet p valami nagy, jó hatalom mellett. p S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád p bosszújára megrablod a konyhát p s csirkét hajszolsz vadul a salátás p ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz. p . p Elcsavarogsz néha messze innen, p el is tévedsz kóbor hegyeinkben; p avagy titkos kalandjaid vannak. p Ág tép, gonosz ebek rádrohannak, p zápor is lep, szőröd-bőröd átáz: p ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz. p . p Visszajössz, mert ugyan hova mennél? p Hol lehetne egyéb helyed ennél? p Szimatodból ezer láthatatlan p ösvény vezet téged mindenhonnan p hívebben, mint bennünket a látás: p minden ösvény ide vezet, Ádáz. p . p Tudod, hogy itt valaki hatalmas p gondol veled, büntet és irgalmaz, p gyötör olykor, simogat vagy játszik, p hol apádnak, hol kínzódnak látszik: p de te bízol benne. Bölcs belátás, p bízni abban, kit nem értünk, Ádáz. p . p Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál, p bizalommal tudnék én is Annál p megpihenni, aki velem játszik, p hol apámnak, hol kínzómnak látszik, p égi gazda, bosszú, megbocsátás, p s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz! p p p Ál állatbarát, p aki állatbolond lesz… p Nem mersz kockáztatni p „idegen”, ismeretlen eredetű p gyerek örökbefogadásával - p kutyával-macskával „pótolod” p a saját család/utódaid hiányát... p p p Se kutyája, p se macskája p Nem csak hogy haszonállat p nincs a háznál, baromfiudvarban, p de házőrző/házi kedvenc, egérfogó p sincsen, akiken keresztül az Isten p taníthatna a természetes életmódra, p a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre p p p Állati jó-rossz p A kiskutyádat élettárssá emeled, p s reá öntöd szíved minden melegét! p vagy elzárod magad a (házi)állatoktól, p s csak potenciális ennivalót látsz bennük, p nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb. p p p „Érzéki csalódott” p Bedőlsz a látszatoknak: p pl. a kanál görbe is, ha te p itt és most a vízben annak látod p Vagy a Föld egy végtelen síkság, p és a Nap mozog körülötte, felette: p naponta felkel – delel - lenyugszik... p (és minden fényeset aranynak veszel, p és verekszel érte, ha az szar ócskavas, p vagy csillogó-villogó üvegcserép is) p p p Érzési csalódás p Az elöljáró mindent jobban tud: p A katona nem fázik, csak úgy érzi p (S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz, p Átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni) p p p Uniformis p Itt a katonát p szabják a ruhához p és az embereket az ágyhoz - p Prokrusztész foglalkozik ezzel, p Ő nyújtja ki a rövideket, vagy p vagdossa le a kiálló részeket. p Hasonlót próbálnak lelki alkatukkal is… p p p Rész és egész p Lehet, hogy külön-külön p mindenki boldogtalan, senki sem boldogul, p de a társadalom fejlődik, az ország halad, a nép boldog p A katona igazából amúgy sem boldogtalan, csak úgy érzi: p boldogítsa az a tudat, hogy feláldozták, hősi halált halt stb. p Majd az unokái már a kommunista Kánaánban fognak élni!? p p p Vélelem p Ahol és amikor p már elegendő a puszta gyanú, p és bármely polgár perbe fogható p és meghurcolható, és elítélhető is, p ha nem tudja minden kétséget kizáróan p az ártatlanságát bizonyítani... p p p Via activa/ p contemplativa p Ideje a láblógatásnak p és a tenger-átúszásnak p ideje van, illetve ideje lenne, p ha megéreznéd ezt, de pont p akkor „szemlélődsz” /bambulsz, p amikor dönteni, lépni/ugrani kellene. p És akkor nyüzsögsz, produkálod magad, p amikor a feltöltődés, az elmerengés, p elcsendesedés stb. stb. ideje lenne… p p p Aktív-passzív p Amikor dönteni kéne, p akkor kivársz. és magától dől el, p dől ki a fa a házadra, gyerekedre… p És pont akkor és pánikban kapkodsz, p amikor csak passzívan ki kéne várni, p míg majd magától kidob az örvény... p p p A p nem- p cselekvés hatalma... p Az ég alatt a leggyengébbek p átfúrják, ami legkeményebb: p mindenben fészke van a nemlétnek, p ereje a nem-cselekvésnek. p Szó nélküli tanítással p s a nem-cselekvés hatalmával p mi sem mérkőzhet e világban. p Tao Te King 43. p p p Különc p Aki amúgy éldegéli ugyan p konformista, nyárspolgár életét, p de akut, kínzó hiányérzete miatt p ezt olykor-folyton különcködéssel, p extravagáns gesztusokkal színesíti. p Egy unalmas akadémikus filozófus, p aki a pódiumon le-letolja gatyáját… p p p Szájtépő p Te még az ostromállapotban is p mindent újra és újra megvitatnál, p nem fogod fel, mi a vészhelyzet, p mikor jogos szükségállapotot hirdetni: p hisz az égő házban emberek maradtak, p és te vitatod, nem járt-e le munkaidőd... p p p Biflázás p Egy szerepet p szóról szóra be lehet magolni, p de baj van, ha kizökkentenek, s kiesel a szerepből, p mert akkor már spontán reagálni, rögtönözni kell p (ilyenkor már gondban van a papagáj, a szajkó stb.) p p p Balhitű p Azt hitted, p hogy te választottál, p büszke vagy magadra, p hogy meghódítottál egy Nőt... p De ez épp ellenkezőleg történt: p hölgyválasz volt, s te lépre mentél, p jól bevásároltál egy zsákbamacskát, p és már nincs/csekély vigasz a reklamáció... p p p Kiváró p Akinek a türelme p olyannyira végtelen, p mintha egyedül ő élne örökké, p így elmulasztja még a százévben p csak egyszer kínálkozó alkalmat is p p p Aki p könnyelműen elszórakozza p az egyszeri három kívánság alkalmat – p marad a régi állapotában, de ez most már p rosszabb, hisz tudja, hogy jobb lehetett volna… p p p Papucs alatt p Miért mindig a nők azok a mesékben, p akinek semmi nem elég, akik telhetetlenek, p mint annak a halásznak a felesége, p aki kifogta a tengerből az aranyhalat, p és akitől egyre többet és többet kér, p mert küldi az asszony és ő megy… - p míg el nem veszítik a mértéket, p és most már úgy jutnak végleg p vissza oda, ahol induláskor voltak, p hogy már tudták, milyen feljebb... p De miért ilyen papucs a férj? p p p Jótündér – p egy tünemény p Légy készen, s légy résen, p ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse p és ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti. p Mert ez oly igen ritka, vissza nem térő pillanat - p ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz… p p p Az a lakás, p ami otthonod lehetne, p az egy kupleráj, egy szemétdomb, p egy túlzsúfolt raktár, egy átjáróház, p egy dologház, egy menekültszálló stb., p vagy egy hidegháborús családi tűzfészek… p p p Nem mersz p szólni anyósodnak, p aki segítőkészen bejár hozzátok, p hogy takarítson és rendet rakjon, p hogy ne rendezze be/át életformátokat… p A konfliktus felvállalása és a kompromisszum- p kereső egyezkedés helyett csendben zúgolódsz, p és meg-gyűlölöd őt, és csak tovább szenvedsz… p (és meséled a kegyetlen magyar anyósvicceket) p p p Rendetlen p Soha semmi p nincs a megszokott helyén, p mindig mindent keresni kell, p két kézzel szórva a drága időt. p szerencse, ha előbb, mint utóbb p ráakad a saját kuplerájában… p (vagy anyád „rakott rendet” …) p p p Mód- p szertelen p Próba-szerencse!? p Vak tyúk is talál szemet p de lehet ennél szisztematikusabban is keresni, p mert így magad minimalizálod a találati esélyt... p p p Drága időd pazarolva p tűvé teszed a szénakazlat… p Netán bekötött szemmel, vagy p beszűkült tudati állapotban p keresgélve saját magadnak p nehezíted életfeltételeidet! p p p Belső ellenség p Saját fészkedbe rondítani? p A családi szennyest kiteregetni? p Anyádat feljelenteni, ellene tanúskodni? p Úgy jársz, mint a félig nyúzott bakkecske, p aki feljelentgette, rágalmazta apjuknál a fiúkat, p akiket ezért elűztek otthonról, a jóért rosszal fizetett p (de a végén kitették őt a vadonban farkas martalékul) p p p Aki verembe, p fogságba esik, p és ezt a helyet otthonává teszi, p meg sem próbál, már nem is akar p innen kijönni, szökni, menekülni… p (netán még a segítő kézbe is harap…) p p p Variációk p a veremhelyzetre p Másnak ástad, te estél bele p Beleszülettél, nem is tudsz róla p Beleestél, beletörődsz, berendezkedsz p Nem kérsz segítséget: néma gyereknek… p Agresszív kismalacként türelmetlenkedsz p Követelőzöl és feltételeket szabsz p Beleharapsz a segítségül lenyúló kézbe p Aki segíthetne, azt elijeszted, megbántod p A segítőt berántod, hogy te szabadulj p A segítőt berántod sorsközösségbe p Istent várod, de csak embereket látsz p Önként maradsz, hogy sajnáltasd magad p Még te akarsz segíteni a kint levőkön p Büszkén elutasítod az ingyen kegyelmet p Szégyelled helyzeted, s meglapulsz p A hajadnál fogva húznád ki magad p Egy méltatlan személy nem segíthet p Húzod az időt – addig középpontban vagy p Minden idegennel bizalmatlan vagy p Rögtön kétségbeesel és hisztizel p Nem tétlenkedsz: alagutat ásol lefelé… p Egy szalmaszálba kapaszkodnál p Egy szélhámosnak ígéred mindened p Az életed mentésénél fontosabb szajréd p stb. stb. p p p Babits Mihály p Zsoltár férfihangra p p Consolatio mystica. p p Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz? p A csillagok örök forgása néked forog p és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog p a te bűnös lelkedért. p p Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs p Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg, p hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, p aki téged meg nem ért. p p Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, p hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét p szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét, p hogy kifesse lelkedet. p p Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! p És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, p hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott p annyi bús szerelmeket, p p szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, p eleve elosztott számodra szépen derüt és borút, p sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút, p mindent a lelkedre mért p p öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a p lelked: legyen p császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, p amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt p a te bűnös lelkedért! p p Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, p mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb p részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod p tükörében magadat, p p és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, p és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd p ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt p az adamant rudakat. p p x  p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x 
LAST_UPDATED2

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - V.

Írta: Jenő
2024. február 25. vasárnap, 09:33
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások V. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak  Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol  Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)  p La Fontaine p A farkas és a bárány p p Minden érv oly erős, p Mint a képviselője: p Bizonyítom, tanulj belőle. p p Szomját oltotta Barika p Egy patak tiszta, szép vizében: p S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen, p Lesni, mihez juthatna a hasa. p "Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" - p Kezdte dühösen a Toportyán, - p "No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" - p "Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet, p Ne méltóztassék tűzbe jönni, p Sőt inkább tekintetbe venni, p Hogy a hely, ahol én iszom, p Bizony, bizony p Húsz métert a fenti alatt van: p Következésképp én zavarni semmiképp p Nem tudnám Felséged vizét." - p "De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, - p "s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." - p "De hisz én idei bárány vagyok!" p Mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" - p "Ha nem te voltál, hát a bátyád." - p "Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod! p Az én népem szörnyen utálják p A pásztorok s kutyáitok: p Hallottam, és ideje bosszút állni!" - p Azzal Barit a Gaz becipeli p A sűrűbe, s minden további p Szócséplés nélkül megeszi. p /Ford.: Szabó Lőrinc/ p p p Civilizáció p Ezelőtt a háborúban p Nem követtek semmi elvet, p Az erősebb a gyengétől p Amit elvehetett, elvett. p Most nem úgy van. A világot p Értekezlet igazgatja: p S az erősebb ha mi csinyt tesz, p Összeűl és – helybehagyja. p Arany János - 1877 körül p p p A p „Kinek p van igaza” kérdést p kar-birkózva eldöntő (szkander) p Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát… p Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon p választaná ki, rabolná el az élete társát, p és drákói szigorral, veréssel tartaná őt meg… p p p Cezarománia p Hatalmaskodásra p és parancsolgatásra, p a hatalom adta lehetőségek p önkényeskedő s nagyzoló kiélésére, p élvezésére irányuló beteges hajlam… p Óriásoknak vállán hőzöngő cezaromán, p rögeszmésen hatalomvágyas kerti törpe, p akiből egy pillanat alatt egy senki lesz… p p p A p magukat p örök szolgaságra ítélők: p a hódító nép idegen istenét imádók – p pl. a mai zsidós keresztény vallás hívői, p a szellemi-lelki „szelíd” önvédtelenek, p akiket birkaként terel a kiválasztott nép. p (már anno a hirtelen „megtért” Pál rabbi p is a Jézus tanítvány apostolok élére állt…) p p p Aki p önként mond le p a szabadságjogokról, p mert akár még a híd alatt hálhatna, p inkább bevonul a létbiztos börtönbe, p ahol viszont már teljesen kiszolgáltatott p a rabtartók kényének, kedvének, p ők diktálják életformáját, és p húzzák a nadrágszíjat is… p p Jól p van dolga, p neki nem parancsol senki, p de akinek ki kell mennie, p mikor mondják „Mars ki!” p Aki csak akkor beszél csak, p ha kérdezik: amúgy „Kuss!” a neve p p p A VÁROSI p ÉS A MEZEI PATKÁNY p p A városi patkány egyszer p meghívta a mezeit, p s jó, polgári ételekkel p úri tálakat terít. p . p Fínom perzsaszőnyegen volt p minden, mit nagy konyha ád; p bő, vidám bendőtömés folyt, p jól evett a két barát. p . p A lakoma nem ért véget, p még kínálást hallani, p mikor a szép ünnepséget p megzavarta valami. p . p Zaj hallatszik s innen-onnan p gyanus léptek neszei, p a városi patkány surran p s követi a mezei. p . p Ujra csend lett, visszatérnek p mindketten a résen át; p s szól a gazda a vendégnek; p «Itt a hús, folytassa hát! p . p - Elég volt, - felelt a másik, p holnap én hívom meg Önt. p Úri koszt nem lesz rogyásig, p de nagyúri lesz a csönd; p . p semmi sem rémít a réten, p úgy eszünk. Nem élvezet, p hogyha jódolgunk felett p rettegés lapúl sötéten!» p La Fontaine p p p La Fontaine – p A farkas és a kutya p p Egy farkas, sovány éhen holt, p Ki nem nagy báránytolvaj volt, p Egy uraságnál meghízott p Komondorral találkozott. p . p „Hej!" – gondolja, de mondani p Nem meri –,,ha még hajdani p Erőm volna, csínyeidért p Sok kutyaharapásidért p Vérbosszút fognék állani." p . p Azonban mintha barátja p Volna, avagy testvérbátyja, p Üdvözli nyájas szavakkal, p Udvarias hajlongásokkal. p . p ,,Ah uram be jó húsban vagy. p Köztünk a különbség mily nagy. p Te fénylesz a kövérségtől. p Engem az éhség öldököl." p . p „Ki az oka, ki hibája? p Az erdők zordon tanyája, p Melyet választál lakodnak, p Oka nyomorúságodnak. p . p A berkek vad rejtekében, p A szegény farkas sötétben p Sokszor egész éjjel lót fut, p Míg egy kis eleséghez jut. p Mi elhagytuk a ligeteket. p Felkerestük az embereket, p Ők igen jól bánnak velünk, p Közös minden eledelünk, p Kivált ha sok a vendége p Gazdánknak, nincs hossza vége p A nyalánkság s csemegének. p Melyet el nem költhetnek." p . p „Ugyan kérlek, hív gazdátok p Ezen ritka szívességét p Nagy és nemes lelkűségét p Mi módon viszonozzátok?" p . p „Csekélység az, kevésből áll. p Ha idegen jár a háznál, p Ugatásunkkal jelt adunk. p Urunktól el nem maradunk; p Mint hív cselédek szolgálunk. p Néha farkat is csóválunk. p De jól tápláljuk magunkat, p S kedvünkre töltjük hasunkat p Csirke- és galambcsontokkal, p S más jó ízű falatokkal." p . p „Azt én is örömest enném, p S a szolgálatot megtenném." p . p „Farkaspajtás! menjünk tehát, p Keressük fel a jó tanyát." p . p Amint mennek, mendegélnek, p Egyet mást összebeszélnek. p Egymás mulattatására, p A farkas társa nyakára p Nézvén, meglátja a törést, p S intéz hozzá ilyen kérdést: p . p ,,Ugyan pajtás mi lehet ez? p Mi az a mi így bélyegez ?" p . p „Csekélység, az örvöm szűk volt, p Attól maradt ez a kis folt." p . p ,,Csekélység? Mi az ördögöt. p Talán bizony láncra is köt p Urad, olyan irgalmatlan p Hozzád? Szegény! Boldogtalan!" p . p ,,Csak néha a gyermekekért, p S úri vendégek kedvéért." p . p „Nem irigyelem sorsodat, p Cifra nyomorúságodat, p Tartsd magadnak, nékem nem kell. p Sorsommal nem cserélem fel. p Az arany szabadságnál nincs p A világon becsesebb kincs. p Ez vidámítja szívünket, p Élesíti értelmünket." p . p Most a rengeteg erdőre p Visszanézvén nyakra-főre p Nyargal, és ugyan csak halad, p S ha meg nem állt, most is szalad. p p p Kutyasors p Csak rémálom!? p Úgy bánnak veled p mint kivert kóbor kutyával, p kővel dobálnak, elhajtanak, p üldöznek és ütnek-vernek, p vagy befognak kísérleti alanynak - p legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre... p Ha a lelked halhatatlan és van lélekvándorlás, p akkor nem kizárt, hogy ilyen lesz a következő, p ha te itt és most így bántál valakivel, akárkivel… p p p Hecc p 1. Tréfás bosszantás, ugratás, ingerkedés. p Csak heccből mondta, tette. p \|\| a. (Vkit bosszantó) játékos tréfa; móka. p Jó hecc. Tréfáljuk meg, jó hecc lesz belőle! p 2. Felfújt dolog, indokolatlanul nagy hűhóval folyó ügy. p Nagy heccet csinált ebből a semmiségből. p Ne csinálj mindenből ekkora v. olyan nagy heccet! p 3. Zavart keltő, mozgalmas helyzet, zűrzavar, kavarodás, cirkusz p A heccet mindig szerették az istennők: példa rá a trójai háború. p (Jókai Mór) p 4. (elavult) Állatviadal. Régen Pesten is rendeztek hecceket. p 5. (ritk. hecc hecc alakban is) Uszítás, hajsza vki, vmi ellen. p Heccet indít, rendez vki ellen. Egyszerre ott állok remegve, dideregve, p mint a hecc heccben űzött kiskutya az út közepén. (Móricz Zsigmond) p (A magyar nyelv értelmező szótára) p p p Aki p magát képezve p és sokat gyakorolva p igazi nagymesterévé vált p a gonosz heccelésnek, a durva p cukkolásnak, az ugratásnak stb., p jól tudja, ki az alkalmas célpont. p Aki közönyös, vagy nem érzékeli p az áldozat teherbírását – vagy épp p azt élvezi, hogy ő így összeroppan… p p p Aki egy p alacsony önértékelésű, p így túlérzékeny mimóza, p aki rögtön megsértődik, p és duzzogva ki/félrevonul, p ha a fiúöltözőben mókásan p zrikálják, tréfásan ingerlik, p játékosan bosszantják stb. stb. p p p Életfilm p pisszapörgetésekor p detonációs rádöbbenő: p ő csak egy statiszta volt, p egy bárkivel helyettesíthető, p egy névtelen „arc” a tömegben, p aki nem a saját szerepét játszotta, p aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni… p p p A p Niagara p vízesés felett p „kötélen táncolva” p akarod elkápráztatni a világot, p akarsz imponálni a hölgyednek, p de nem előre és föl, hanem hátra, p sőt lefelé nézel és így le is zuhansz… p p p Aki p sem játékban, p sem az életében p nem él a meglepetés erejével, p nem tud kellemes meglepetést p szerezni pl. egy váratlan ajándékkal – p minden következő lépése kiszámítható, p mint egy előre programozott mosógépé… p p p Aki p szinte már p tüntet is vele, hogy p ő mennyire nem kiszámítható, p hogy ő mennyire különcködően szeszélyes p (ezért is alkalmatlan bármily csapatjátékra) p Aki úgy véli, hogy az az ő nőiességének a jele, p hogy olyan, mint nálunk az áprilisi időjárás… p p p Aki p mindig p csak utólag, p már túl későn okos, p csak már kifelé menet, p már csak a lépcsőházban jut eszébe, p hogy mit is kellett volna bent mondania, p és ezért majd otthon veri a fejét a falba, p és haragszik magára/az egész világra… p p p Aki p folytonosan p elvárja, hogy p mindig csak élettársa, p ill. a másik fél alkalmazkodjon hozzá, p mintha pl. ő éppen nagybeteg volna, p és így egy szükségállapot lenne: p ezért körülötte mindenkinek p Őhozzá kéne igazodni… p p p Aki p stip-stop p a Nagybeteg p lesz és marad, hogy p ezzel terrorizálja-zsarolja p non stop kivételes bánásmódért p az állítólag szeretett családtagjait… p (például: Moliere - A képzelt beteg) p p p Aki p mindig p szándékosan p „diplomatikusan” p kétértelműen fogalmaz: p így is, úgy is magyarázható lesz, p akár éppen szöges ellentétesen is… p „A királynét megölni nem kell félnetek p jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” p (A központozáson múlik az igen-nem kérdése…) p p p Aki p semmit p nem ad írásban, p mert akkor azt nem p tagadhatja akár rögtön is le, p ha négyszemközt, tanú nélkül szól… p (Mert a szó elrepül, az írás megmarad) p p p Akinél p nincs Gentlemen’s agreement, p vagyis úriemberek megállapodása, p azaz írásba nem foglalt, rögzített, p az adott szóra épülő megegyezése… p A feleségével is többkötetre rúgó p ún. házassági szerződést köt… p p p Aki p semmitmondó – p pedig túl sokat is beszél, p de tényleg semmit nem mond… p Mert például nem megválaszolja, p hanem ravaszul megkerüli a kérdést… p Vagy redundánsan ugyanazt ismételgeti, p más-más formákban, azonos vagy p rokon értelmű szavakkal… p p p Aki p semminek p nem tud itt-most p önfeledten örülni, p neki mindig fenntartása van, p mert ő úgymond oly körültekintő – p hiába süt most a Nap, ő nem derül, p mert akár már pár órán belül beborulhat az ég… p p p Fabula te rasa p A mese nem másról, rólad szól p Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét p hogy minél kevésbé a magad kárán okulj… p Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet p Ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad: p ismerd fel álbarátod/ellenséged, s pl. tyúkként p ne a rókákra bízzad az érdekeid védelmét… p p p Azok p a buta tyúkok, p akik maguk képtelenek p érdekeik megfogalmazására p s annak erélyes érvényesítésére, p és akik ezért az erre a funkcióra p önként jelentkező rókákra bízzák p az érdekeik hatékony képviseletét, p akik a halálos ellenségüket veszik p az ő legjobb, igaz jóbaratjának… p p p La Fontaine p A KAKAS ÉS A RÓKA p p Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon, p a vén kakas, furfangos és merész. p Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz. p «Kitört a béke, - szól, barátom, p harcunk emléke ködbe vész. p Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat, p siess, ne várasd cimborádat, p negyven mérföldem van e hírrel hátra még. p Dolgozhat a baromfinép, p segíti majd, mikor szemelget p testvéreként a róka-nemzet. p Örömtűz ég, keblemre hát, p repülj le, csókom száll reád, p testvéri két karom kitárva.» p «Barátom, - szól a vén kakas, szivemre ír p minden szavad s hunyó napomnak éke, drága p virága p e békehír. p S e hírre pompás ráadás, p az hogy te jössz vele. De ott fut két agár, p ki biztos szintén tudja már p s tudatni jő ezt, nem vitás; p már itt ügetnek, ó míly gyors kengyelfutók; p leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.» p «Nem várhatok, futok, későre jár az óra, p csókolj meg máskor, - szól riadtan most a róka, p majd eljövök.» - S a hízelgő szalad, p fák közt búvik, cserjék alatt, p s dühöng. Dugába dőlt a terve. p A vén kakas meg ül merengve p s kacag egy halkan kaccanót; p mert kettős élvezet megcsalni a csalót. p Radnóti Miklós fordítása p p p Aki p mindig p idegen pályán p ellendrukkerek p ellenséges közegében p játszaná le a meccseit, p mert „szereti a kihívásokat”, p szereti fokozni a nehézségeket, p és csökkenteni a nyerési esélyeit… p De azt is, ami ennél is fontosabb, hogy p magából itt-most a maximumot hozza ki! p p p Aki p úgy él, p mintha p tetőtől talpig p páncélruhában, sisakban p menne a nudista strandra leselkedni – p hogy ő mindenkit és mindent láthasson, p de őt - inkognitóját is őrizve – senki sem… p Nehezíti, sőt szinte ellehetetleníti, hogy p megismerhessék/megszerethessék őt p (és ő saját magát...) p p p Aki p semmit p nem tud ingyen, p kegyelemből elfogadni – p mindenért azonnal fizetni akar, p és mindig annak, akitől kapott valamit, p szigorúan számon-tartva az egyenlegét… p Elviselhetetlen kín például a számára, p ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja p az elveszett pénztárcáját, iratait… p p p Aki p soha nem p bizalommal előlegez, p csak kimérve, mint egy boltos, p maximum viszonoz szeretet- p megnyilvánulásokat: p egy előszeretetlen… p p p Aki p senkiben p nem bízva p nem osztja meg p másokkal a nagy munkáját, p és így jó eséllyel beleszakad, p vagy csak a végkimerülésig p kényszer-ezermesterkedik, p kontárkodik, mintha ő is p egy Robinzon lenne… p p p Aki p elszántan, p nagy lendülettel, p de rossz szer-számokkal, p vagy alkalmas eszköz nélkül p gyürkőzik neki a nagy melónak, p kis bicskával vágná ki a tölgyfát, p vagy tollseprűvel takarítaná ki p például Augiász istállóját… p p p Aki p semmit p nem bíz a véletlenre: p ő csak azért gyújtja fel, p és nem biztosítási csalóként, p vagy rombolja le s.k. a már kész házát, p hogy a helyére egy vadonatújat építhessen, p hogy a munkamániáját a végsőkig kiélhesse… p p p Aki p semmit p nem koronáz meg, p sose teszi ki az i-re a pontot, p csak félig kész házak maradnak utána… p Vagy aki csak udvarolgat, de nem nyilatkozik: p nincs lánykérés, házasság, nász, gyerekutód stb. p p p Idétlen p Ügyetlen, p ügyefogyott, ostoba’. p Az idő régebbi idé- tövének p fosztóképzős származéka, p és ami eredetileg idő előttit, p vagyis koraszülöttet jelentett. p Az ilyen elmaradt a szellemi fejlődésben, p így innen van a szó ma is eleven jelentése. p p p Aki p nem akar p paternalista szülő lenni: p csak semmi „szelíd” erőszak - p inkább mindent ráhagy a gyerekre, p nem vállalja a kockázatot, hogy p a gyermeke érettebben majd p maga is helyeselné döntését… p Így csak azt éri el, hogy majdan p pont a gyereke fogja számon-kérni, p hogy miért nem volt erőszakosabb… p p p Mindent p vagy semmit p Ha már a Napnak p nem parancsolhatsz, p akkor a gyermekednek, p sőt még a kiskutyádnak is p csak rimánkodsz, könyörögsz… p Vagy a Napnak is parancsolod, p hogy keljen fel hajnalban, és p a gyerekednek is azt, amit p már úgyis megtett… p p p Aki p az a gazdag, p aki nem büszke rá, p hogy kiveszi arányos részét p a közteherviselésből – ellenkezőleg, p megideologizálja a durva adócsalásait… p (a kormány rosszul gazdálkodik vele stb.) p Miközben élvezi annak az előnyeit, hogy p a szegények becsületesen adóznak… p p p Aki p úgy ítéli meg, p hogy túl sok adót fizet, p és ezt az igazságtalanságot p a maga módján úgy kompenzálja, hogy p folyamatosan nagyban lopja az áramot… p (amit helyette a kisnyugdíjasok fizetnek meg) p p p Aki p nem engedi p -engedélyezi, p hogy a szükség p törvényt bontson: p nem ismer szabályt p erősítő/próbáló kivételt… p Vészhelyzetben sem eszik húst, p ő inkább akkor elvhűen éhenhal… p (horribile dictu a gyermekei is vele) p p p Aki p nem érzi p elég fontosnak p pl. a kapus posztot: p elhagyja az őrhelyét, p mert ő gólt is akar lőni, p hogy a csapata nyerhessen, p és pont így okozza a vesztét, p az így üresen tátongó kapuval… p p p Aki p úgy véli/érzi, hogy p ő nem kívánt gyerek volt, p s ezért egész élete folyamatos p nagy bizonyítás kényszer jegyében zajlik… p Vagy ugyanúgy, ha valaki úgy érzi/véli, p hogy ő Isten nem kívánt gyermeke, p s ezért mindig túl kell teljesítenie… p Őt csak akkor lehet szeretni, p ha valami extrát produkál… p p p Aki p nem fogja fel p a láthatatlanul is p hatékonyan működő p kasztendszert, nomenklatúrát, p és az íratlan feketelistákat stb. stb., p és lelkileg ebbe akár bele is rokkan, p mert címre-rangra, sikerre áhítozik… p Vagy abba, hogy üldözési mániás lesz, p és mindenkiben rosszakarót, ellenséget lát… p p p Paradoxon p Aki nem fogad p embernek, hazának p és Istennek örök hűséget, p mert ő egy Szabad Ember, p aki nem kötelezi el magát… p Nála ezek ugyanis kizárják, p nem pedig feltételezik egymást p Így „csak” a Sátánnak köteleződik el… p p p Aki p nem győz p sírni, vádaskodni, p igazságtételt követelni, p a világ romlására panaszkodni, p ha ebül szerzett jószága ebül vész el, p ha lopott szajréja nagy rabló zsákmánya lesz… p p p A p népi hős p az a garabonciás, p pl. az a Lúdas Matyi, p vagy Naszredin Hodzsa stb., p aki bölcsességével, bátorságával, p leleményességével és humorával p megleckézteti, nevetségessé teszi p a népnyúzó hatalmaskodókat, így p például a Kevély Kerekiket is… p p p A p humor, p mint az elnyomottak p szellemi csodafegyvere, p amikor egy jó viccel, vagy p karikatúrával, verssel, szatírával stb. p nevetségessé téve ellehetetleníthetni p a basáskodó, embernyúzó kiskirályokat… p p p Többet p ésszel, p mint erővel, p avagy „A nagyhatalmú p sündisznócska” tanmeséje, p aki szellemi fölényével űz csúfot p a nála amúgy „hatalmasabb” lényből. p Vagy a ravasz róka, aki jóbarátságot p színlelve veri át a nála erősebb farkast… p p p La Fontaine: p A ravasz róka meg a buta farkas p p Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott, p mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot. p p "Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett, p ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett. p p Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe. p Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve. p p Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik p üresen föl, és máris a káva mellett hintázik. p p Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad! p Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap. p p Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul. p Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly. p p Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát p lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át. p p "Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?" p "Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele. p p De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok, p abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot." p p "S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül. p Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül. p p Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok. p "Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!" p p p Nagyon p nagy kincs p egy igaz jóbarát, p de még mindig jobb, ha nincs, p de közben nyitottan keresed őt, p mintha csak azt hiszed, hogy van, p de ő csak egy álbarát, aki kihasznál stb., p és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá… p p p Aki p azt tartja p a jóbarátjának, p aki hiúságának hízeleg, p pedig csak egy élősködője, p s aki rossz irányba is tereli - p az őszinte igazmondót pedig p éppen az ő legfőbb ellenségének p p p LA FONTAINE: p A HOLLÓ MEG A RÓKA p p Holló úr ült a fatetőn p Csőrébe sajt volt, jókora, p S kit a jóillat csalt oda, p A róka szólt hízelkedőn: p „Á, jónapot, te drága holló! p Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! p Nem tódítok, de hogyha hangod p Olyan, mint rajtad ez a toll, ó p Akkor a madarak között első a rangod.” p A holló erre rendkívül örül, p Torkán egy hangot köszörül, p Kitátja csőrét, földre hull a sajtja p A róka felveszi és egyre hajtja. p „A hizelgő, akármi fajta, p Azokból él, akiknek hízeleg: p Felér a sajttal ez a lecke – vedd.” p A holló ámul, pironkodva, végre p Megesküszik, hogy nem megy soha jégre. p (Kosztolányi Dezső fordítása) p p p Aki p a hízelgőt p tartja barátnak, p aki hülyeségre biztatja, p és a téves pályán tartja, p de a fájó igazmondót ellenségnek veszi… p p p Kegyetlen csaló p Titkos örökbe-fogadottaddal p tényleg - csak - az ő érdekében p nem közölted, és ma sem közlöd az igazat? p Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata, p ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg… p Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt… p p p Erőfitogtatás p Élni és/vagy visszaélni… p Ha képes voltam csúzlit gyártani, p akkor ez a képesség hatalmat is ad, p amivel szabadon élhetek én magam is: p miért ne lődözném le a szelíd galambot - p már csak azért is, mert nem fog visszalőni… p p p Betűhív p Ha Jézus p azt mondta p a gazdag ifjúnak, p hogy ossza szét mindenét, p (vagyona gátolja üdvösségét), p így hát, ha te is mechanikusan p ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz… p p p Végletes p Ha épp iszol, p akkor mindent és p mindenkit a kebledre ölelsz, p még a vadidegen járókelőt is, – p másnap másnaposan macska- p jajban meg mindenkit megmarsz, p leginkább/főleg az előszeretteidet…… p Miért nem a Szentlélektől részegedsz meg? p p p „Haszonelvű” p Ha te éppen itt p és most nem csinálsz p valami közvetlenül hasznosat, p már nagyon rosszul érzed magad, p mintha tűkön ülnél – még hogy te p szemlélődve sétálj!? Vagy csak úgy, p magáért a játékért… stb. Időpazarlás!! p p p Fontosság tudatos p Legalább egy évre előre p szinte minden percre beosztva… p Ha te most éppen nem szenvedsz p időhiányban, akkor már nem is érzed p magad elég nagy, elég fontos embernek… p Neked nem is jöhet közbe semmi jó sem, p ami „megzavarhatná” ezt a menetrendet… p p p Pozőr p Fontos ember p vagy fontos mondandóval: p minden egyes szavad alaposan p megfontolod, és lassan tagolod p és nyomatékkal ejted, vagyis így p mindent/semmit se hangsúlyozol… p p p „Öregedési tünet” p Ha elveszett a hited, p ebbe úgy nyugszol bele, p mintha ez a korral járna – p a cinizmust gondolod úgy, p hogy ez az öregek bölcsessége, p hisz már rég már kinőtted az ifjonti p naiv, „hóbortos” stb. idealizmusodat… p p p Hóbortos p Lelki labilitás, p szeszélyesség, p amikor egy személy p bár könnyen nevetgél p egy magára vett viccen, p de könnyen meg is sértődik, p és meg is haragszik másra, p vagyis kiszámíthatatlanul reagál p a vele és körülötte történtekre… p p p Ön- p csonkító p Ha elmúltál p már ennyi meg ennyi, p 30, 40, 50, 60, pláne 70, p te már öreg vagy a focihoz, p a mulatozáshoz, a tánchoz, p az együtt-alváshoz, öleléshez stb. p Ezeknek egyszer s mindenkorra vége! p p p Holtpontos p Ha egyszer eljutsz ide, p meg sem kísérled, hogy p egy új lendületet vegyél, p s nem engeded, hogy más p egy lökést adjon neked - p de beletörődsz „sorsodba” p (Tehetetlenségi nyomaték) p p p Léc p Ha elsőre p nem sikerül átvinni, p akkor már nem próbálkozol, p hátha újra „hibázol”, és netán p kinevetnek a kudarcod miatt – p inkább olyan igen alacsonyra p teszed a lécet, amit így már p könnyűszerrel átléphetsz… p p p Szerencsebérletes p Ha egyszer, itt és most p felvitte az isten a dolgod, p akkor életfogytiglan erre számítasz, p azt hiszed mostantól be vagy fizetve rá!? p (nem tudod, hogy a szerencse forgandó…) p p p Ön- p gyilkos p „bosszúállás” p Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz, p pl. az oly irigyelt szomszédodhoz, p pl. meghívót kapsz a lakodalomba, p akkor te - még aznap és rögtön - p ki is ennéd őket a vagyonukból…!? p (lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia) p p p Éh/ p zaba-halál p Csak most jöttél meg p a hadifogoly/kényszer- p munkatáborból, ahol alig p adtak enni, sokat éheztél, p jól összeszűkült a gyomrod, p és most egy nap alatt kárpótolnád, p de így csak halálra zabálod magad… p p p Veszteség- p halmozó lény p Ha netán egy ún. p holtbiztos tipp után p egy rossz lóra is tettél, p akkor futsz a pénzed után: p és még tovább is költesz rá p eladva utolsó inged és gatyád… p Mint akinek most nem jöttek be p a megálmodott lottószámok, és p tovább és egyre többet költve p játszik: „a hülyék adóját” fizeti) p p p Vesztésfóbia p Ha a papírforma szerint p nincs legalább egyenlő esélyed, p akkor már el se indulsz a versenyen: p nem megmérettetni, de nyerni akarsz, p a vereség emberi méltóságban alázó…! p Illetve már ki sem állsz a küzdőtérre, p vagy eleve feltett kezekkel, kapitulálva, p egyből a feltétlen megadásról tárgyalva p (jó, hogy az egri várvédők nem így tettek) p p p La Fontaine: p A teknős és a nyúl p p Hetvenkedve szaladgált a nyúl a mezőkön. p “Fülemet rá, futásban nincs, aki legyőzzön! p Nos, ki áll ki velem? – szólt. – Kezdődjék a torna!” p Nagy szerényen a teknős: “Megpróbálom” – mondta. p p “Te? – kacagott föl a nyúl. - Volna hozzá merszed? p Nem elég a hátadon házadat cipelned? p Velem futna versenyt egy ilyen lomha jószág?” p “Akkor is – szólt a teknős – vállalom a próbát.” p p Körülállja a pályát a közönség. “Rajta!” p Kocogni kezd a teknős. Nevet a nyúl rajta, p Párat ugrik, van már fél pálya előnye. p “Buta teknős!” – Gondolja: csúfot űz belőle. p p Megáll, nézi gúnyosan, hogy izzad a másik, p Majd lehever, mintha ágy lenne csak a pázsit, p Nyújtózkodik, hunyt szemmel fekszik hason, háton, p S addig színlel alvást, míg elnyomja az álom. p p Azalatt a teknős csak lépked lankadatlan, p Elcsoszog a szunnyadó nyúl mellett is lassan, p s mire a nap az erdő fái mögé csúszik, p Holtfáradtan bár, de már a cél előtt kúszik. p p Hűsebb lesz a levegő, fölriad a nyúl rá. p Rémültében fölugrik, nagyot rikkant: “Hurrá!” p S rohan. – Késő! Így jár a hetvenkedő néha: p Henceg, s még a teknős is előtte ér célba. p /Rónai György feldolgozása/ p p p Bírvágy p Ha egy nő p vonzóan szép neki, p akkor azt menten birtokolni, p „magáévá tenni” is akarná: p előbb csak a képzeletében, p majd meg „tettlegesen”, hisz p az ösztöne az isten szava…!? p A börtönben lesz elég ideje p ezen elmorfondírozni…. p p p Beteges p jóhiszeműség p Ha egy kereskedő p éppen rád sóz valamit, p te akkor is úgy érzed, hogy p csak a te javadat akarja, p csak még nem jöttél rá, p hogy miként… Továbbra p is hozzá jársz, így majd p csak rájössz egyszer!? p p p Fanatikus p médiumhívő p Ha bemondják p a televízióban, rádióban, p hogy esik/zuhog az eső, p már ki se nézel az ablakon, p vagy nem hiszel a szemednek, p hiszen a meteorológus szakember, p ezért fizeted: ő csak jobban tudja…!? p p p Hitelvesztő p A játékból többször p „Farkas!” -t kiáltó pásztorfiú, p akinek a bajban már nem jönnek segíteni p Vagy a sokat-rendszeresen hazudó ember/média, p aki egyszer hiába szeretné az igazat is elmondani, p s már hiába esküdözik égre-földre: most igazat mond… p p p Vak p vezet p világtalant p Mind a kettő p a gödörbe esik… p Olyan embertől kér p segítséget, jótanácsot, p aki itt maga is tudatlan. p A tönkrement embertől p kérdi: hogy gazdálkodjon. p Vagy ha folyóban fuldokol, p nem a bedobott mentőövbe, p de egy másik, éppen mellette p fuldokolóba kapaszkodik, p de abba jó erősen… p p p Ön- p aggasztó p Az aggódó, akit p gyötri és lassan p megöli a gond, hogy p időben/v. egyáltalán p visszakapja-e például p a kölcsönadott könyveket… p (a pénzről már nem is beszélve…) p Nem tud úgy adni, mintha ajándékozna, p és az csak egy ráadás öröm, ha visszakapja… p p p A raktárra aggódó p A képzelt, vagy igen p valószínűtlen veszélyek p miatt itt és most lebénuló… p Ahogy a Bunda c. népmesében, p amikor anya és leánya a pincében, p ahova borért mentek, elképzelik, hogy p ha a lány férjhez megy és gyereke lesz, p és lejön ide, akkor rászakadhat a boltozat… p p p Ház- p tartási gép p A gyermekeiddel p bástyázod körül magad, p hátha így nem látszik, hogy p már hol tartasz, te, a hős anya, p önleépítő háztartási alkalmazott p a robotgépiesülés pokolba vivő útján… p És mártírkodva nem átallod ismételten p elmondani nekik: boldogságod áldoztad értük… p p p Szerep- p vesztés p Férfikorod javát p a munka frontján p úgymond csatázva töltve p most nyugdíjazva, elbocsátva p kapuzárás előtti pánikban vagy, p mit kezdj magaddal a panelban, p ami idáig a munkásszállód volt… p p p Ön- p gettósító, p elszeparáló p ún. nyugdíjas - p aki begubódzva p gyorsabban megöregszik, p és könnyebben megbetegszik, p mert nem találja a kapcsolatot p és a hangot a kortárs ifjúsággal… p Vagy eleve bemenekül és elbújik p egy ún. öregotthonba (borús alkony) p p p Rossz p időzítő p Aki későn nősül, p és a gyereke is így tesz, p ezért neki hatvanévesen p még nincs unokája, vagyis p nem lehet nagypapa még akkor, p amikor bírná a futást, mászást, p a bújócskázást stb., ami őt meg/ p visszafiatalítaná… p p p Befogadó- p kiebrudaló p A vendégszerető, p szociális-érzékenységű p túl nagy „jószívűségedben” p tömegszállást rendezel be p a kis családi házatokban - p majd előbb-utóbb besokallva, p de még az őrület határa előtt p szitkozódva, gorombán, akár p vasvillával kergeted ki őket… p …és a „hálátlanok” is átkoznak! p p p Rónay György: p A róka és a gólya p p Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre, p s egy lapos tányért tett, színig levessel, elébe. p p A gólya éhes volt, de hosszú csőre p miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett. p A róka nézte, falt és nevetett. p p Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát. p Palackban gőzölgött a sokféle ritka finomság. p p A róka éhes volt, de csak szagolta p az ételt: nem fért a palackba az orra. p Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok finom falat. p p A lakoma végén, mikor fölálltak: p "Remélem –szólt a gólya-, p éppoly jónak találtad ebédem, p mint én tegnap a tiédet, barátom; p konyhádon tanult főzni a szakácsom." p p A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt." p p x  p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x 
LAST_UPDATED2

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - IV.

Írta: Jenő
2024. február 23. péntek, 11:35
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások IV. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak  Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol  Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)  p A molnár, a fia meg a szamár p Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia. p Egyetlen szamarát el kellett adnia. p Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza, p lábainál fogva fölkötik egy rúdra, p vállukra veszik, és mennek a teherrel, p a molnár és fia. Szembejön egy ember, p s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat! p Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!" p Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága p van a jó embernek - mondja. - Mégse járja, p hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon. p Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron, p s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár. p "Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár - p pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja, p hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!" p "Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva p maga helyett apját ülteti szamárra, p s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember: p "Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel! p Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!" p "Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának, p üljön föl mögéje. Így kocognak most már p egy szamáron ketten: fia meg a molnár. p Mennek egy darabot. Jön valaki ismét. p "Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép! p Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják? p Addig hajszolják, míg betörik a hátát." p Leugrik a fiú, lesegíti apját, p a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják, p hadd élje világát, mórikáljon, fusson. p Szaporán lépkednek utána az úton. p Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja - p úgy látszik, a világ a bolondját járja: p úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál, p s lohol a nyomában fiastul a molnár!" p Erre már a molnárt elfogja a méreg. p "Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet! p Nem érdekel eztán senki fecsegése. p Mától nem adok, csak a magam eszére." p La Fontaine p p p „Megfelelő ember” p Arra vagy a legbüszkébb, p hogy veled soha semmi baj nincs: p Megfelelsz a közvélemény, a rokonok, p szomszédok, a családod elvárásainak? p De így alighanem te is úgy fogsz járni, p (az egymásnak ellentmondó elvárások p kereszttüzében, a Lélekre nem figyelve) p mint az öreg-gyerek-teher-szamár p mese szereplői… p p p Provizórikus élet p "Ránk, emberekre nagyon jellemző, p hogy amíg a dolgok függőben vannak, p és van még esélyünk rá, hogy tovább p és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, p hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy p ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. p De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy p most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. p Nem fordul felénk a szerencse, sőt p meglehetős feszültséget okozva várat magára. p És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, p amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő p felhők között eltűnhettünk. p Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, p újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, p és kergetjük egyre tovább az álmokat, p és közben provizórikus életet élünk." p C. G. Jung p p p Igazolatlan hiányzó p Sohasem vagy itt és most jelen!? p Mindig máshova és más korba vágyódsz: p vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással p egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett, p vagy már végérvényesen eltűnt, nem idézhető, p vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba, p mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne… p Vagy az itt-most bírhatót eladod álompénzen… p Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra… p És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél… p p p Álomfeladó p Ifjúkori isteni üzenetedet, p amiről már képet is alkottál, p hogy milyen nagy dolog vár rád, p szép lassan napolgatod/feladod, p nem mersz hibázni, kockáztatni, p félsz a közmegítéléstől, gúnytól, p óvatosan, lelketlenül araszolgatsz, p a napi taposómalom realistája vagy, p hagyod kihunyni a szenvedély tüzét: p eszel, iszol, alszol, ölelsz, de már rég p nem a mindenséggel méred magad… p p p Ha majd p Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz p Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz! p Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb. p Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott? p De: amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt, p már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög, p ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét... p p p Ha majd p Ha majd nagy leszel p Ha majd elvégzed az iskolád p Ha majd megnyered a versenyt p Ha majd nagy szerelmed téged választ p Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz p Ha majd megnősülsz és gyereked lesz p Ha megnyered a lottó főnyereményt p Ha… akkor majd boldog leszel? p Akkor igen, de itt-most nem… p (ha-ha-ha: hahota) p p p Midasz király p Ha módodban van p egyszer bármit kívánni, p akkor legyen meg a Te akaratod, p és ne is tudakold, hogy mi lenne p a Jóistené, ami a javad szolgálná: p kérd azt, ami neked most a legtöbb, p vagyis váljon minden arannyá kezedben… p (majd meg attól koldulsz…) p p p Münchhausen báró p Saját hajadnál fogva p húznád ki magad a mocsárból. p „Büszkén” ne is kérj segítséget, p hogy is szorulhatnál te másra, p vagy agresszív kismalacként p harapj a segítő kézbe… p p p Ölel/öl p Tragikus p meg nem értés p Csak megsimogatni p szerettem volna a nyuszit, p de a folytonos menekülésével, p értetlenségével annyira felbosszantott, p hogy most már agyoncsapom, ha elérem… p p p Rossz p fokozatok p Az egyik nem ismeri fel a hibáját, p és ellenségnek mond, ha rámutatok. p A tanmese se róla, mindig másról szól - p de azért elbizonytalanodik („moratórium”) p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti azt, p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el… p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele! p p p Tettető p Van, amikor a legjobb túlélési stratégia, p ha folyamatosan hülyének tetteted magad – p Persze a barátaiddal ellenőrizd magadat, p mert jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz… p (Svejk, a derék katona: vajon melyikre példa…?) p p p Fent és lent p Az emberiség jótevője az, p aki az este folyamán jól el tudja p játszani Napóleon jól megírt szerepét, p De az már egy kötözni való bolond, p barát/feleségűző, gyerekrontó stb., p elviselhetetlen agresszív zsarnok, p aki az előadás után úgy marad… p p p Kis bajból p fut nagyobba p Büntetés, kényszermunka helyett p valami „dilis” viselkedést színlelsz, p hogy így azt kényelmesen megússzad. p De itt jön a hospitalizáció, illetve p akivel folyamatosan bolondként p bánnak, az akár azzá is válhat… p Vagy lázadsz, és akkor jöhet(ett) p a „nyugtató”, vagy az elektrosokk, p sőt nemrég még az ún. lobotómia is p (lásd: Száll a kakukk fészkére) p p p Diliház p A szabad élet p kihívásai elől megfutamodva p „agyad” valami „elmebajt” produkál, p mert neked most nem ér a neved… p Netán még be is kéredzkedsz egy p létbiztonságot nyújtó intézetbe, p és ide életfogytig berendezkedsz, p és Élet helyett inkább elviseled p a főnővér lelki terrorját, p és „drog-terápiáját” … p (Száll a kakukk fészkére…) p p p Drága p neked a szabadság, p értsd úgy: túl nagy az ára. p Nem akarsz télen a híd alatt hálni, p inkább elkövetsz valamit, hogy így p bekerülj az ingyen meleg börtöncellába, p ahol még teljes ellátást, ruhát-ételt is kapsz, p de ahol a büntető hatalom diktálja a rendet, p és a „meleg” főnök köcsögnek használ… p p p Mankó p Segédeszköz p Jól jön a harmadik láb, egy mankó, p amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van, p de ha idejében nem dobod el: fogyatékos maradsz…! p Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is p p p Leskelődő p Mások élik helyetted a Nagy Életet, p te megelégszel a drukkolással, kukkolással? p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell, p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze… p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak… p p p Piszkító-tisztító p Jobb ügyhöz méltó bugalommal p mindenkit bemocskol, befeketít p és így ő sem fog annyira kiríni közülük… p Vagy szerecsent mosdat, magát átfesti fehérre p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…) p p p Esetleges ember p Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is p Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is… p Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne p Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel p Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb. p Örömtelenül és szenvedélymentesen, langyosan vegetálsz, p vagy alkohollal, vagy más szenvedélybetegséggel kárpótolsz… p p p Istenkísértő p Feltűnési, bizonyítási p vágyból „extrém sportoló” … p Próbára teszed védőangyalod - p segítségét kérve kiugrasz a repülőből… p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon, p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért! p Jobb ügyhöz méltó buzgalommal, „bátorsággal”, p a keresett-megtalált Hivatásod gyakorlása helyett… p p p Besokalló p A kedvenc zenéd és ételed: p mást se hallgatsz, mást se kérsz: p így ebből a jóból tényleg megárt a sok, p és lehet, hogy akár egy életre megutálod... p Ugyanez az eredmény lesz, ha a számodra p legvonzóbb nővel/férfival lakatlan szigetre p életfogytiglan összezárod magad: taszító lesz… p p p Heroikus pótcselekvő p Pár- vagy hivatáskeresés helyett p az egész világot akarja megtéríteni…!? p A háta mögött levő/benne lakozó istent p nem látva megkerüli akár az egész Földet, p majd összerogyva, magába zuhanva kesereg p egy ilyen „Isten háta mögötti” helyen… p p p Eszkaláció p Nagy bajgyártó p Egy bajból legalább kettőt, p vagy egy sokkal nagyobbat p és jóval tartósabbat csinálni p Például a be nem vallott kis p füllentésből beinduló és így p eszkalálódó hazugságlavina, p ami maga alá temet, mint p egy erkölcsi hullát…… p p p Divide et impera p A nevető harmadik p és a síró-rívó többi áldozat p Hagyod magad társaddal összeugrasztani, p vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni, p vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni p (Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól, p a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket) p p p p KILENCVENKETTEDIK FABULA p Négy ökerről és egy oroszlánról p Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban, p és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre, p és semmi fenevad nem mere reájok támadni, p miérthogy igen egyenlő akaratúak valának, p és egyik a másik mellett támad vala. p Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni, p és noha igen éh volna, azért, látván az egyenességet köztek, p nem mere hozzájok kezdeni. p Végre álnakságot gondola, p és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki: p "Tudod-é, mint vagyon dolgod? A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet, p és végözést végöztenek ellened. Kirekesztnek a társaságból. p Ez okaért megójad magadat tőlek." p Az öker meghivé az oroszlán beszédét, p és kétséges kezde társaihoz lenni, p és idegenséget hozzájok mutatni. p Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz, p és eláltatván egybeveszté őket. p Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz, p ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént, p megkezdé, és lemará azt és megövé. Annak utána mind a többét is. p Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az: p "Ó, te álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket. p Ha a kétségnek és gyűlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe, p bizony győzedelmet nem vöttél volna rajtunk. p De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk, p hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen, p és a régi barátságot és társaságot minden apró véleködésért meg ne vesse. p Mert ha mi a mi barátságunkban p és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala: p bezzek ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk; p de ez a mi bolondságunknak jutalma." p p ÉRTELME p E fabula előszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban. p Mert addig, méglen az emberek, kik egy társaságban vannak, p egyenlő akaratúak, és egyik szereti a másikat, p igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik. p De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik egymást gyűlölni: p ottan odaveszett minden dolgok. p Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak, p és nem minden okért megvessed régi barátodnak barátságát. p HELTAI GÁSPÁR p p p Fülemilepör p Azon vitatkoztok, p veszekedtek, pereskedtek, p ami nem az enyém, tiéd, övé – p ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié, p ahogyan pl. a fülemile „éneke” - p és ebből hosszú, drága per indul, p ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól, p és rossz szomszédság származik, p illetve tartósul, sőt romlik… p („török átok”) p p p A piperkőc p A dandy, aki naphosszat a tükör előtt áll p Aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit p Aki pacsulikkal, kenceficével keni, fújja be magát p (míg szép lassan, de biztosan lassan este lesz, p és másnap majd kezdheti az egészet elölről) p p p Ápolatlan p Önelhanyagoló, p nem cifrálkodó, sőt… p Életfogytig tartó „nazír” fogadalom: p nem nézel tükörbe, nem adsz magadra, p nem tisztálkodsz és nem szépíted magad, p nem vágod-mosod a hajad, szakállad stb. p és még te csodálkozol, ha elriasztod társaidat… p p p Ördögi körös p - Miért iszol? p - Mert bánatos vagyok. p - Miért vagy bánatos? p - Mert iszok… p (A kis herceg utazásából) p p p Absztinens p Aki arra büszke, p még mellét is döngeti, p hogy semmi alkoholt nem iszik p pedig csak a bor igazságától, p rossz gátlásai feloldásától, p vagy a lappangó, elfojtott, p látens alkoholizmusa p visszatérésétől tart… p p p Ambivalens p Az ellenkezőjébe, p a másik rossz végletbe p átcsapó viselkedésű lény p Aki például a kocsmában p egyre ittasabb állapotban p egy „bátrabb” szókimondó, p hőbörgő és hőzöngő nagylegény, p de azután kijózanodva már otthon p és a munkahelyén meghunyászkodó, p nem ellenkező, nem „visszapofázó” … p p p Meghunyászkodó p A behódoló viselkedés p Behúzni füled, s farkad p Mindenben – őt dicsérve – p a Másikhoz alkalmazkodni, p sőt szinte teljesen hasonulni, p mint egy „jó” ún. papucsférj… p (de azért persze a háta mögött p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni, p állandó belső ellenállással, ami egy p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…) p p p Két félidő a pokolban p Életed első fele a pénz utáni hajszával telik, p nem kis részben telhetetlen nejed nyomására, p és a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz, p hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél, p a hobbira szánt időt fölös-káros kórházban töltsél… p A vagyonod elmegy, de egészséged nem jön vissza, p mert mindenre kész vagy, csak önváltozásra nem… p p p Jellemtelenség p e kor bélyege; p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az, p Ami az embert emberré teszi, p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak, p Vagy legfölebb is állatok vagyunk. p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza p S az emberiség kettős szent nevében: p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten, p Olts gyermekid szivébe jellemet, p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant. p És nem szükség, hogy mást is adj nekik, p Mindent adál, ha jellemet adál. p (Petőfi Sándor: Kovács Jánosné emlékkönyvébe) p p p Szabadságos rab p 50 hétig csak gürcölsz, p és behúzod a füled, farkad… p De két hétig, és 52 hétvégén p évi rendes „szabadságon vagy” – p kitombolhatod magad – majd p másnap(osan) húzod az igát tovább p (feltéve, hogy este, illetve hétvégén p nem mellékállásban/házadon gürcölsz) p p p Balszerencse-játékos p Aki csak egyszer volt pár percig bolond, p megkísértette a szerencsejáték ördöge… p Annyira elkábította a kínálkozó kis esély, p hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen! p De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta, p és élete további részét dologházban stb. tölti p (vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt) p p p Zsugori uram p mások szorultságát, p szükségét kihasználva p egyre csak halmozza a vagyonát, p de ő maga nem is élvezi a bőséget, p még magához is a végtelenségig fukar… p (majd végig-nézi fiai esztelen tékozlását) p p p Ingyen p A legjobb dolgok p az életben ingyen vannak – p ami ajándék, szerencse/kegyelem… p (persze némi érdemmel is alapozva) p De te teljesen biztosra akarsz menni, p és pénzért venni, vagy kizsarolni stb. p szeretetet, szerelmet, megbecsülést – p végső soron boldogságot/egészséget… p p p A láthatatlan ember p De nem a sci-fi filmből. p Vagy mert lénye lényege p csak jó szívvel lenne „látható”. p Vagy a mimikris kaméleon rokona ő, p aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz, p de ő annak elmúltával se változik vissza – p úgy marad – neki nem ér a neve stb. p (jó esélyes: szklerózis multiplex) p p p Csak majdnem p Csak majdnem érted el a vonatot p Csak majdnem költöztél kertes házba p Csak majdnem született meg a gyereked p Csak majdnem lett hivatásod és otthonod p Csak majdnem írtad meg életed nagyregényét p (de végül mégsem, éppen lecsúsztál róla, mert p nem volt bátorságod nagyobb kockázatot vállalni) p p p Ady Endre p A mesebeli János p p Bajban van a messze város, p Gyürkőzni kell a Halállal: p Gyürkőzz, János, rohanj, János. p p Királyfiak s nagy leventék, p Ha palástjukat ott-hagyták: p Rohanj, ha rongy is a mentéd. p p Mesebeli király-lyánnyal p Hogyha akarsz találkozni: p Hadakozzál a Sárkánnyal. p p Csak a mese s csak az átok p Tartott eddig így-úgy is még p S jók e csakok s e csalások. p p Így csináltad ezt már régen, p Van egy kis tapasztalásod p Csalatásban és fenében. p p De csinálod, mert csinálod, p De csináld, mert erre lettél p S ha már álltad, hát kiállod. p p Vagy nem állod s megbénultan p Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz, p Öreg bűnödön, a Multon. p p Kellesz a nagy arénára p Akkor is, ha életednek p Életed lesz majd az ára. p p Ha már egyszer idegenbe p Valamikor ide bujtál, p Rohanj jól kimelegedve. p p A király-lyány: mese, János, p De nincs élőbb a mesénél p S mese ellen minden káros. p p Bajban van a messze város, p Gyürkőzni kell a Halállal: p Gyürkőzz, János, rohanj, János. p p p A hetvenkedő katona p A mások hőstettével dicsekvő gyáva, p aki csak a harc elmúlásával jelentkezik. p Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János: p a messzeség operetté szépíti a háborús időket? p Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél, p s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!? p Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember, p aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad… p p p Hátralékhalmozó p Aki addig halogatja p azt, amit ma is megtehet, p míg azok hegyekké nem gyűlnek, p és végképp maguk alá is temetik: p ő egy „tűzoltómunkás” Pató Pál úr, p aki megvárja, míg szinte rá dől a háza… p p p A tűzoltó, p akit zavar, hogy tétlen, p ezért tüzeket csinál, gyújtogat, p hogy neki is legyen napi munkája, p hogy ne érezze lógósnak magát p (és ha a tűzoltó netán piromániás…) p p p Stockholm szindróma p Először kézzel-lábbal tiltakozol, p amikor terroristák túsznak elrabolnak, p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen. p de a szilárd, mert oly szent meggyőződésed híján, p jobb híján, a rövid távú előnyökért megalkudva, p szép lassan azonosulsz emberrablóid eszméivel, p és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!? p (arra is áll ez, ha egy zsarnoki rendszer túsza vagy…) p p p Kételkedő p Ha elrabolják p és túszul tartják gyereked, p és pénzt vagy életet alapon p váltságdíjat követelnek érte, p és egy levágott ujját küldik el, p hogy hitelesítsék a követelésüket, p akkor ő még több bizonyítékot kér… p p p Semmilyen p Fantomképtelen p Aki annyira jellegtelen, tucatember, p hogy még különös ismertetőjele sincsen… p Ha nincs beszámozva, könnyen összetéveszthető… p Egyetlen nagy előnye, hogy nehéz őt köröztetni, p mert igen nehéz róla személyleírást adni p p p Rendetlen p Soha semmi p nincs a megszokott helyén, p mindig mindent keresni kell, p két kézzel szórva a drága időt. p szerencse, ha előbb, mint utóbb p ráakad a saját kuplerájában… p (vagy anyád „rakott rendet” …) p p p Fekete szemüveg p Mindent szürkének vagy feketének látsz, p de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő, p ami csak neked nem engedi meg - „letiltja”, hogy p meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt… p Az eredendő, elvi pesszimizmusod ugyanúgy működik, p soha nem a félig tele, hanem a félig üres pohárt látod, p és még azt sem, hogy most éppen telik, és nem ürül… p p p Aktív-passzív p Nem passzív befogadó, p de aktív világteremtő ember p „A hiba az ön készülékében van…” p Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van, p akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba. p Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz. p Vagy hiába jönnek az „éteren át” a közkincsek, p ha nem elég érzékeny a rádió-vevőkészüléked, p vagy nem tudtál jól ráhangolni a csatornára… p p p Utánzó sánta majom p Éjszaka átvág a púpos a temetőn, p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe, p s megkérdi a púpost: p - Mi van a hátadon púpos? p - Egy púp p - Kell az neked? p - Nem. p A púpos hirtelen felegyenesedik, p s boldogan sétál keresztül városon. p Szembejön vele a sánta, p akinek elmeséli mi történt. p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe, p elé is odaugrik a törpe. p - Mi van a hátadon te sánta. p - Semmi... p - Akkor nesze itt egy púp! p p Kispanasz p Mikor panaszkodhatnak a gyerekek szüleikre? p Ha szüleik rosszul kormányozzák a család hajóját, p ha a hajó süllyed, vagy rossz irányba tart. p De ennek az is lehet oka, hogy a hajót más vezeti: p például ha kalózok szállták meg, s ők diktálnak... p Az is lehet: a szülők olyan valaki hatása alá kerülnek, p aki - mint Tartuffe - bárányőrbe bújt farkasként p szellemileg és lelkileg mérgezi a családi életet... p p p Tartuffe p családellenessége nem látható, p a sci-fi filmek szellemirtói nem tudnák levadászni, p de sokkal valóságosabb és hatóbb, mint pocakja, tokája: p egy földrengés nem tudna akkora csapást mérni p mint aki összeugrasztja a családtagokat, a házaspárt, p elcsábítaná a feleséget és anyát stb. - p de azért a család javát is akarja: kisemmizné őket... p p p Tartuffe p A király meztelen p Még jó, hogy a gyerekek látták, p s hogy az anya is egyre inkább a szívével tudott látni, p és sikerült a családfő előtt is leleplezni a szélhámost, p akit vendégként fogadtak a családba, p de kis híján kitúrta őket otthonukból p szétbomlasztva a szent családi békét! p (állhat ez a hazádba tömegesen benyomuló és befogadott, p abban a szellemi-gazdasági hatalmat átvevő élősködő népre) p p p Az ellenség haszna p Húzz hasznot ellenségeidből. p Értened kell hozzá, hogy p mindent a jó végén fogj meg, p ne a pengén, hogy megvágjon, p hanem a markolatán, amely megvéd. p Kivált, ha ellenségről van szó. p A bölcsnek több haszna van ellenségeiből, p mint az ostobának barátaiból. p A rosszakarat néha hegyeket elmozdít, p melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni. p Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg. p A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél, p mert ez hatásosan orvosolja a hibákat, p melyeket amaz elhallgat. p Az okos tükörnek használja a kajánságot, p mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál, p és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának, p vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás, p vagy rosszindulat mezsgyéjén él, p nem lehet eléggé résen. p (Gracián – Életbölcsességek kézikönyve) p p p Nem p hiszi el, hogy p már éppen csak p az ő „ádáz” ellensége p mond valami igazat róla, p így sem húz hasznot belőle p (ő a hízelgő barátaira hallgat, p az ellenséget meg csak gyűlöli, p attól dafke semmit nem tanul…) p p p Személyválogató p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri – p biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat, p s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez, p az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó p Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb. p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot – p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség, p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot… p Így maximalizálja annak az esélytelenségét, p hogy valaha is helyes önismerete legyen, p és hogy életében jó döntéseket hozzon… p p p 16. fabula p Az oroszlánról és egérről p p Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék. p Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle. p És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra. p Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret. p Az egér monda az oroszlánnak. p Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám: p ellened nem akartunk vétni szánszándékkal p és semmivel nem akartunk megbántani. p Kérlek, megbocsásd vétkeinket, p mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc. p Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez? p Egy szegény és nyavalyás féreg. p Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna? p Csak szömérem dolog volna. p Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom. p Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki p és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle. p Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe. p És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá, p miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna. p Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, p hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt. p És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda: p Ne félj, légy jó reménységben, p eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál. p Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken, p és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz. p És megrágá a köteleknek a csomójokat p és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula p és nagy örömmel az erdőbe menni kezde. p p ÉRTELME p Senki el ne higyje magát az ő uraságában, p nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy p ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat. p Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot, p nem kell az okáért mindjárást megnyúzni. p Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben: p ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába. p Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől p és meg ne utáljad a szegény nyavalyást: p hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá. p Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény, p ugyan nagy és igen szükséges dologban p szolgálhat és használhat tenéked. p Heltai Gáspár p p x  p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x 
LAST_UPDATED2

Moliére: Képzelt beteg

Írta: Jenő
2024. február 22. csütörtök, 10:15
Képzelt beteg BAKANCSLISTÁHOZ ADOM magyar tévéjáték, 86 perc, 1971 Argan, Moliére vígjátékának főszereplője százféle nyavalyával küzd. Igaz, hogy valójában egészséges, mint a makk, de neki és főleg a belőle élő csodadoktoroknak és patikusoknak az a jó, ha minél betegebbnek hiszi magát. Az igazi baj azonban akkor kezdődik, amikor a lányát is fel akarja áldozni orvosmániája oltárán. Stáblista: Szereplők Bessenyei Ferenc Argan Ruttkai Éva Toinette Bitskey Tibor Béralde Csákányi László Kolikaczius Detre Annamária Angyalka Gyenge Árpád Szippants Horkai János Csavaró Máthé Erzsi Béline Rátonyi Róbert Purgó Szersén Gyula Cléante Sztankay István Kolikaczius Tamás nézhető: https://ok.ru/video/2715743881814 Alkotók Rendező:Egri István Író:Moliere Zeneszerző:Hidas Frigyes Operatőr:Bánhegyi IstvánMezei IstvánKirály Péter

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - III.

Írta: Jenő
2024. február 21. szerda, 11:49
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások III. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak  Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol  Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)  p Ady Endre p Az Idő rostájában p p Kezében óriás rostával p Áll az Idő és rostál egyre, p Világokat szed és rostál ki p Vidáman és nem keseregve p S búsul csak az, akit kihullat. p p S aki kihull, megérdemelte, p Az ocsut az Idő nem szánja, p Aszott nemzetek, hült világok, p Tört életek miazmás vágya p Halálra-valók s nem kár értük. p p Szóljak próféták új szavával: p Nem kik mertek tagadni multat, p De kik nem magvak a Jövőnek, p Mindig azok, akik kihullnak: p Világok, népek, girhes eszmék. p p Fonnyadtak s összezsugorodtak, p (Így szól az új próféta-ének) p Az Úr, az Idő áll örökké, p De elmulnak a renyhe népek p S velük együtt a tiszta Lóthok. p p Óh, aszottak és be nem teltek p S óh, magam is faj-sorsom osztván, p Be igazság szerint hullunk ki p A kegyetlen óriás rostán, p Kedvét nem töltvén az Időnek. p p p Idő p Szólás-mondás p A búnak is van ideje. p Az eltöltött idő soha vissza nem jő. p Az idő a bolondot is eszére hozza. p Az idő folyton foly, meg nem eszi a moly. p Az idő jár, senkit sem vár. p Az idő járton jár, semmi szóra nem vár. p Az idő mindent kiderít. p Az idő mindent megorvosol. p Az idő mindent napfényre hoz. p Az idő néha anya, néha mostoha. p Az idővel és pénzzel takarékosan bánj. p Addig tanulj, mig időd van. p Állhatatlan mint az őszi idő. p Dicséri a régi időt, de a mostani szerint él. p Egy idő a másikat tanitja. p Egyik idő a másiknak mestere. p Egyik idő ellensége a másiknak. p Eljön az idő, ha megázik a tüdő. p (Elmehetünk, ha eleget ittunk.) p Elmúlt idő soha vissza nem jő. p Elmúlt időt ne sirass. p Ember barátival könnyen időt veszthet. p Hogy holnap jó idő legyen. p (Ürítsük ki a tálat; kinálás.) p Hol tisztul, hol borul az idő. p Az idő mindent megemészt. p Idejét multa. p Idő próbálja meg a barátot. p Idő, alkalmatosság mutatja ki a jó szolgát. p Idő szolgál, senkit nem vár. p Időtől kell várni, tanácstól hallgatni. p Ily időben a kutyát sem kell kiverni. p Jár az idő, senkire sem várakozik. p Jó munkának idő kell. (Német.) p Kemény legény lágy időben. p Későbbi idő a másiknak (az előbbinek) tanitványa. p Ki sokat beszél, van ideje. p Kinek bő az idő, még kifogy belőle. p Kurta az idő a szerencsés embernek, p de a szerencsétlennek hosszu. p Kuruc idő. p Legjobb barátod legjobb idődet vesztegeti. p Legjobb orvos az idő. p Legjobb gazda az idő. p Magyar volnék, ha idő volna hozzá. p Más idők, más erkölcsök. p Megorvosolja az idő, p a mit az ész meg nem gyógyithat. p Megtanit az idő. p Még az eszterág is megismeri az ő idejét. p Mindennek megvan a maga ideje. p Mindennek rendelt ideje vagyon. p Ne gondoljunk az idővel, csak a házunk tetejével. p Nincs annak ideje, p ki mindenkor időre várakozik. p Nincs drágább az időnél. p Oda immár az arany idő. p Örömidők, aranyidők. p Reggeli időnek arany a szájában. p Reggeli időnek sok pénz a szájában. p Sirásnak is van ideje. p Sok idő eltellik, mig a gyermekből ember válik. p Sok idő elmulik, mig belőle jó válik. p Szaporábban megy az időnél. p Szolgál az idő, de senkire nem várakozik. p Szomoru az idő is. p Tanácsra hallgass, időtől várj. p Tudja a juhász, ha idő változik. p p p "- Idefigyelj, mondta komoran -, p ha egyszer megígérted valakinek, hogy p ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, p és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: p meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! p Hogy nem haltál meg, azt látom. p Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! p Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. p Nagyapám szó nélkül végighallgatott. p Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. p Súlyos, lassú beszéddel. p - Idefigyelj, mondta. - Vannak emberek ezen a földön, p akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, p hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. p Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. p Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. p Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, p ha belepusztulunk is! Érted? p - Értem - hebegtem megrendülve. p - Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, p de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. p Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? p Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. p Amikor leérettségizel, a tied lesz. p Ez az óra számomra p minden csecsebecsénél értékesebb. p De ellophatod. Visszaadhatod, p vagy megtérítheted az árát. p Ellophatod valakinek a lovát, p a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. p Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, p vagy megtérítheted az árát. p Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, p nem térítheted meg soha. p S ez az idő! p Ha valakinek az idejét lopod, p azt úgy megloptad, p hogy soha jóvá nem teheted. p A várakozásban eltelt időt p semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. p Nincs, eltelt, vége. p Örökre elveszett, és te voltál az, p aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? p Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, p ha valakinek szavamat adom, hogy p ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, p akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, p még ha vénasszonyok esnek is az égből, p ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. p Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. p Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. p Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, p amit nem tehet jóvá soha. p - A megbízható embert még ellensége is tiszteli, p mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember p a társadalom sziklaköve, amire országot lehet p építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..." p Wass Albert:Nagyapám tanítása p p p Idő. p Időmilliomos p vagy, vagy lehetnél te is… p Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat p Ha elhárítanád a vérszívó időrablókat p Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre p Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni p Ha nem akarnál mindent tudni (fölöst, sőt károst) p Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni p Ha nem akarnál mindig mindenhol jól járni p Ha nem cipelnéd mások keresztjeit p Ha nem ellenségeskednél, nem hideg-háborúznál p Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre p Ha nem futkosnál távoli diszkont boltokba p Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb. p Ha nem hordanál vizet a Dunába p Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal p Ha nem kárhoztatnád tétlenségre magad p Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért p Ha nem küszködnél hiúságból roncs autókkal p Ha nem lenne tisztaság mániád stb. p Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek p Ha nem lennél rabja tárgyaidnak p Ha nem lennél rest, aki kétszer fárad p Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál p Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra p Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra p Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten p Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz p Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást p Ha rendbe lennének dolgaid és lakásod p Ha tudnád, hogy most mi fontos és mi nem p stb. stb. p p p Repülő idő p Az örvendezőnek p gyorsan múlnak a tartalmas órák, p de ez egyáltalán nem elveszett idő, p sőt minimum duplán-triplán számít p p p Vánszorgó idő p Búslakodva, betegen, p unottan csigalassan telnek a percek, p de visszatekintve úgy érzed, hogy p mintha kiesett volna ez az idő… p p p Irreverzibilis p emberi döntés p Visszacsinálhatatlan... p Előbb mérj és csak utána vágj p A kolbászból már nem lehet megint disznó p Frizurád még bármikor lehet más, p de ha bőrödre tetováltatsz egy nevet... p Visszafordíthatatlan: p repül a nehéz kő, s ki tudja hol áll meg p (és a visszaszívhatatlan durva, bántó szavak) p A félrelépésben lukas óvszer miatt fogant élet p már nem eltörölhető – holtig hordozod terhét p Az abortuszban megölt magzat nem feltámasztható p Stb. p p p Aki p sajnálta, p megspórolta p egyszer, még p a kezdetekben p a kis tanulási időt, p hogy tíz ujjal gépírjon, p és most életfogytiglan p egy ujjal pötyögve gépel p akár ezeroldalas iratokat is… p p p Veszteség- p halmozó lény p Ha netán egy p holtbiztos tipp után p egy rossz lóra is tettél, p akkor futsz a pénzed után: p és még tovább is költesz rá p eladva utolsó inged és gatyád… p Mint akinek most nem jöttek be p a megálmodott lottószámok, és p tovább és egyre többet költve p játszik: „a hülyék adóját” fizeti) p p p Sikkes… p Felerősíted lappangó, p családból „örökölt” hajlamod p a melankóliára, a rezignáltságra, p mert ez köreidben ma sikk, ez előkelő p p p Alibi élet p ő sosem volt p a Tettek színhelyén, p másutt bámészkodott, p és neki erről több szemtanúja, p vagy orvosi igazolása van… p p p Nivellálás p A középszer terrorja p Legyen teljes az egyenlőség: p mindenki csak annyit/olyant teljesíthet, p amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes… p p p Uniformis p Nem a ruhát szabják p a katonához, de pont fordítva. p De ő is önként öltözik egyenruhába, p kiszolgáltatott a fertőző divatőrületnek… p p p Teher alatt p nő/nőne a pálma p Ha te nem veszed fel p a neked rendelt terhet, p akkor súlytalanul sodródsz: p a lét elviselhetetlen könnyűsége p p p A p lógós p életművészkedő p Aki elblicceli munkáját, p nem teljesíti a nap kötelességeit, p aki ledobja magáról az élet-terheit, p aki megkíméli magát: nem végzi a dolgát. p Akinek léte így elviselhetetlenül könnyű, p a fajsúlytalan - vitorlása tőkesúlytalan, p ide-oda fújhatja a legkisebb szellő is… p p p Agyon- p gondterhelt p Leroskadsz, görnyedsz, p mert fölöslegesen és károsan p mások keresztjét cipelve szenvedsz p p p ADY ENDRE: p AZ ÉLET p p Az élet a zsibárusok világa, p Egy hangos vásár, melynek vége nincs. p Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, p Megvehető akármi ritka kincs. p Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak p Kufár lélekkel hasznot, üzletet; p Itt alkusznak, amott már áll a vásár, p A jelszó mindig: eladok, veszek!... p p Raktárra hordják mindenik portékát, p Eladó minden, hogyha van vevő: p Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, p Rajongás, hit, eszmény és szerető. p Aki bolond, holmiját olcsón adja, p Az okos mindig többet nyer vele, p A jelszó: egymást túl kell licitálni, p Ádáz versennyel egymást verve le! p p A szív az üzlet leghitványabb tárgya p S eladják mégis minden szent hevét. p Akad vevő rá, egymást licitálja, p Hogy a holmit atomként szedje szét. p Folyik a vásár harsogó zsivajban, p Az egyik kinál, másik meg veszen, p Csak néhol egy-egy végképen kiárult, p Kifosztott lélek zokog csendesen. p p Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, p Bolondok bizton, balgák szerfelett, p Eddig az ő példájukat követtem, p Ezután én is másképpen teszek, p Lelkem, szívem kitárom a piacra, p Túladok én is minden kincsemen... p ... De nincs erőm ily nyomorulttá válni, p p p Cinkos néma p Csak soká veszi észre, p hogy ha belemegy kis stiklikbe, p akkor így ő a nagy bűnök láttán is p cinkos hallgatásra kényszerülhet… p p p Sokat p akar a tolvaj szarka, p de nem bírja el a farka - p így a minden helyett végül p semmi se marad a kosarában… p p p Aki p minden p akar lenni: p egyszerre férfi/nő is – p lesz ő így se ez, se az: p egy testi-lelki hermafrodita p p p Aki azért köt p ún. életbiztosítást, p hogy így is gondoskodjon p a hátra-maradt szeretteiről, p akik pont a halálakor járnak jól… p (ne adjisten: még siettetik is azt…) p p p Nem p maga p az a kis ital, p az a szalon-spicces p módosult tudat állapot p de a lebukástól való félelem p okozta idegesség, görcsösség, p ill. a rendőrök előli menekülés p sodor végzetes közúti balesetbe… p p p Mimóza p Komolyan p veszel minden p vicces ugratást, p és nem nevetéssel, p választréfával, de sértődéssel, p vagy piti bosszúval felelsz meg rá. p Pedig tréfában oldva, így nem fájón p kaptál volna egy kis önismereti leckét… p p p Kvantitás p és kvalitás p Mindent mérhetően, p pénz(mennyiség)ben p akarsz értékelni, hogy p azután ily egzakt módon p összehasonlíthassad őket? p Az itt és most legdrágábban p elkelt festmény a legszebb? p Inkommenzurábilis nincs? p p p A p lelki p hadviselő: p hidegháborús p frontokon töltött p minden év legalább p „duplán számít”, vagyis p az itt aratott győzelmek p nem fiatalítanak, de öregítenek, p nem hosszabbítják, de rövidítik életed… p p p p Aki p se alvást, p se evést nem tudja, p pont akkor abbahagyni, p amikor az még jól esik, p de már csak a lustaság p diktál/a szeme kívánja: p túlaludja, túleszi magát, p a kívánatos céllal éppen p ellentétes hatást elérve… p p p Aki p kettős szájú ember, p egy szájból fú hideget/meleget - p értsd: aki szemedbe szépet szól, p de hátul meg eszen, az veled p együtt soha sokáig nem leszen. p Az erdei istenről és úton járó emberről p (Pesti Gábor, 109.) p p p Aki p egy szájból fúj p hideget is, meleget is… p Télen melegíti a kezét, p nyáron meg hűti a levesét… p "Tóth Mihály emberbarát is, p szanatóriumot tart fenn, ahol p a gyárában megbetegedett munkásait gyógyítják. p Egy szájból hideget és meleget fújni és bezsebelni p az emberek elismerését nemtelen dolog. Vagy p a gyárakat kell becsukni vagy a szanatóriumot." p (Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú este Tóth Marival) p p p „Tudok cselekedeteidről, hogy p nem vagy sem hideg, sem forró. p Bárcsak hideg volnál, vagy forró. p Így mivel langyos vagy, és sem forró, p sem pedig hideg: kiköplek a számból.” p (Új Szövetség- Jelenések Könyve 3, 15-16) p „Kik ott álltatok, »nem tehetve másképp«, p mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen, p mert a langyosat kiköpi az Isten”, p (Illyés Gyula: A reformáció p genfi emlékműve előtt) p p p Homo(i)usion p Kinek állt érdekében, p hogy álvitákat gerjesztve p megossza és akár egymás p halálos ellenségeivé is tegye a keresztényeket? p Egyházszakadás, eretneküldözés, reformáció és p „vallásháborúk”, egymás kiátkozása és az egy p nemzeten belüli társadalmi-családi viszályok? p A győzelemre álló európai uzsorakapitalizmus p a nevető, a markába röhögő harmadik…!? p p p Ady Endre: p A papok istene p p Én véreim, búsak, szegények, p Tudom én azt, hogy kell az ének, p Kell a zsoltár, kell a fohász, p Kell a hit, de ne higgyetek p Soha a papok istenének. p p Tőle jött minden kénes átkunk, p Sok meg nem hallott imádságunk, p Földi poklunk, ős kárhozás, p Szolga-voltunk, szegény sorunk p És hogy mi még mindig csak - várunk. p p Ne dőljünk a szent Kába-kőre, p Várjon égi csodát a dőre. p Nekünk az élet a malaszt, p A mi üdvünk a változás, p A mi imánk: mindig előre. p p Én véreim, búsak, szegények, p Tudom én azt, hogy kell az ének, p Kell a zsoltár, kell a fohász, p Kell a hit, de ne higgyetek p Soha a papok istenének. p p p Nem p keresve, p és így nem is találva p a bűnbocsánat idejét, helyét, módját, p mert azt hiszed: ez e bűnre adna áldást, p ill. hogy ez papos elbirkásító találmány stb., p így csak magadat tartod feszltségben, béklyóban… p p p Perfekcionista p Soha semmivel semmikor p nem teljesen megelégedett p Mintha ő maga a Nagyisten lenne, p akinek csak a tökély az elfogadható. p Ha nem a legeslegjobb a levese, kiönti. p Ezért azután sosem készül el semmivel, p és ráadásul még szerfelett büszke is erre... p p p Knock out p Hatalmas pofonokat oszt, p de az első arcul legyintésre rá számolnak! p Nem az legény, aki üt, de az, aki állja az ütést… p p p A nyomda ördöge által p megbolondított szakácskönyvből p a holt betűk szellemtelenségében p főz magának és a családjának… p p p Előbb p egészsége p elveszítése árán p nagyon gazdag lesz, p majd meg hiába, feleslegesen, p sőt károsan orvosokra-orvosságra, p protokollra/sarlatánra költi egész vagyonát… p p p Nem meri p nyitott tenyerén tartva p az isten kezébe letenni, p de görcsösen markolva p elveszti nemcsak a meglévő, p de még a lehetséges javait is… p p p Ő p oly jó, p és lám… p Szétosztottad p mindened, mint p pl. egy Goriot apó, p majd istent is átkozod, p mintha Ő kérte volna ezt, p (ahogy anno a gazdag ifjútól, p de csak tőle, mástól ezt nem), p mert oly hálátlanok az utódok, p az ún. kedvezményezettek… p p p Ady Endre p ÉLÜNK VAGY NEM? p p I. p p Élünk? - ugye, nem élünk? p Valakinek rossz álma p Lidérc-seregre válva -: p Csak rossz álom vagyunk mink? p p Vagy élünk? - mégis élünk? p S a megdühödött poklok p Népe, e véres, bomlott: p Valósággal mink volnánk? p p Mért tudjuk azt, hogy élünk? p Mért nem bátrabb a téboly p S minden értést, mi még volt, p Mért nem söpör világgá? p p II. p p Mocsok a szivünk és agyunk, p Sírván siratjuk, hogy vagyunk p S hogy van, még van, az Élet p S hogy tudunk, mit se tudva p S utunk a latrok útja, p Holott Jézusokként kezdtük. p p Véres a szivünk, a kezünk, p Születésünkkel vétkezünk p S most vétkeink tobzódnak. p Mért hívtak meg bennünket? p S a Vak-Sors miért büntet? p Nem elég, hogy (tán) élünk? p p p p Aranyhal p A népmesék p ősi bölcsessége szerint p a szerencse forgandó p és nem személyválogató, p így mindenkit meglátogat, p csak jól kell tudni élni vele, p mert a bölcsnek hasznára van, p a bolondnak még kárára is lehet. p Igaz ugyan, hogy az aranyhal p a telhetetlen feleség miatt p a halászt a viskójába rakta, p vissza a kiinduló helyzetébe, p de ez már nem ugyanaz volt, p mert megtapasztalta a jobbat, p és tudja, hogy mit veszített... p p p Három p kívánság p Nem mert p nagyot álmodni/kívánni p egy szegény öreg ember p és csak egy kolbászt kért elsőre p a váratlanul betoppanó jótündértől, p akkor házisárkánya egyből megátkozta, p s azt a rosszat kívánta neki, p hogy - világ csúfságára - p ragadjon hozzá az orrához, p s lám: az ige testté lőn... p Most mentve a menthetőt: p a harmadik kívánságukat p arra kellett pazarolniuk, p hogy az váljon le onnan... p Így oda jutottak, ahonnan indultak. p Illetve mégsem, mert elpazarolták p ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt! p p p Lutri p Egyfelől p annyira hisz p a vak szerencsében, p hogy képes lottóra stb. p vagy hasonlóra költeni, p másfelől meg egyáltalán p nem akarja észrevenni, hogy p milyen szerepet játszott a szerencse, p másnéven isteni gondviselés abban, hogy p még él és ép, van munkája, van háza stb. - p elfojtja azt a kínos gondolatot, hogy mindez p akár egy pillanat alatt odalehet... p p p Önleleplező p Ha valaki annak örül, p szinte már büszke is rá, p amiről nagyon nem tehet, p vagy ami neki könnyű volt: p például, hogy ő nem cigány, p nem szegény, nem homokos - p ha mást lefelé nyom, tapos, p akkor/csak akkor kerül feljebb? p p p Heroikus p pótcselekvő p Hátad mögött volt az Isten, p s te mégis megkerülted érte a Földet... p Naphosszat leállsz a fanatikussal vitázni, p pedig még igazán magadat sem győzted meg... p Nő létére mozgalmár, környezet/állatokat védő stb., p de még nem szült gyereket, nem teremtett otthont... p p p Paradoxon p Lassan járj, tovább érsz!? p Hát nem a siető ér előbb célba? p Az esztelen rohanó elbukhat, p kitöri a kezét-lábát, a nyakát… p Vagy rossz tempót választva, p idő előtt kidől, nem bírja végig… p És mivel nemcsak a végcél a cél, p hisz ez csak a futóversenyen az, p hanem maga az út megtapasztalása, p így a rohanó épp a lényegről marad le p (mint akit leütve visznek a csomagtartóban) p p p Rosszul járó p Egyet lépsz előre, kettőt hátra p Nem lépsz hátra, hogy lendületből ugorj p Folyton csak hátrálsz, csak visszavonulsz p Hátra arccal araszolsz előre, látatlanul... p Ha lassan jártál volna, tovább értél volna... p Egy forgó hengeren „jársz”, vagyis: helyben… p Egy futószalagon trappolsz a helyben maradásért... p Stb. p p p Vagány p 1. p Állandó lakóhely p v. foglalkozás nélkül kószáló, p kisebb törvénysértésekre könnyen p kapható, munkakerülő férfi; csibész, jassz. p 2. p Felelőtlenül vakmerő, mindenre kapható, p nagyhangú, rámenős fiatal férfi. Te vagány! p 3. p Határozott fellépésű, talpraesetten leleményes, p súlyosabb következményekkel nem törődő, gyakorlati p dolgokban helytállást mutató; mokány, karakán. p p p Tudni való p Baj, ha valami szükségeset nem tudsz p Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz p De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz p S még annál is nagyobb, ha rossz tudásod jól alkalmazod… p (lásd például a mai kötelező „akadémikus” orvosi protokollt) p p p Matek mumus p Már a kicsit nagyobb p gyerekek se kérdeznek, p mert félnek, hogy kórusban p hangosan kinevetik őket, p Így mindenki csendben ül, p s úgy tesz, mintha értené… p (majd meg különórákra jár, p hogy más fontosabb ismeret p és készség rovására matekozzon, p vagy fogyatékosként leírja magát…) p p p Csoda- p gyerekből hülye p - napi betevő szellemi falatok p a mérgezett alma mater konyhájából p Matekból sokat tud, bölcsessége nulla. p Alattvalónak, multialkalmazottnak jó lesz… p p p Anti- p iskola p Éppen, pont azokat p a tantárgyakat utáltatják meg, p azoktól veszik el a kedved az iskolákban, p amikhez magolni, sokat seggelni stb. se kell, p csak a józan eszed, ép érzéked stb. használni, p és amikre amúgy életfogytig szükséged lenne: p logika, filozófia, nyelvtan, testnevelés, ének stb. p p p A p nem p kérdező gyerek p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek p Egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért, p Attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet, p S csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód p És azt válaszolod, amit már tőle hallottál... p p p A p talentumelásó p Aprópénzre váltod p az istenadta tehetséged: p például cirkuszi fejszámoló p művészként keresed kenyered p Vagy a kockázatos szobrász pályafutás p helyett órabérben széklábakat faragsz... p p p Kontra- p szelekció p Szisztematikusan p a legalkalmatlanabbak lesznek p a vezetők, a tanítók, a papok stb. p Mintha az ellenség válogatná ki őket. p Vagy „csak” annyi: a döntő szempont p a párthűség, a megbízhatóság, p a sógor-komaság stb. p p p Ady Endre p SEREGESEN SENKIK JÖNNEK p p Minden semmirevalónak, p Gácsnak, svábnak és zsidónak: p Grádics adatott: p Itt alant már csak egyedül p Maradok... p p Sürög a vad, magyar élet, p Még a némák is beszélnek p S uccám ellepik p S bárki taknyost egy bősz iram p Fölrepit. p p Seregesen senkik jönnek, p Megrabolnak, elköszönnek p Gúnnyal, szabadon, p Mi bennem gyült, mindenkié. p A vagyon. p p Mind a szépet, amit hoztam p S ami új, nagy, átkozottan p Sok, pazar ige: p Úri, léha nullák raja p Söpri be. p p Álmagyarok s jöttment népség p S címeres, ronda cselédség p S nagyúri nagyok: p Ez időben, itt, valaki: p Én vagyok. p p Új igéim tán nem hatnak, p Rossz frigyesim elhagyhatnak p S nőhet a fülem, p De nem lesz itt semmi, soha p Nélkülem. p p p Kiválogatás („casting”) p Módszeres a kontra-szelekció: p megbízható párthű hülyék, buták, p képzetlenek, alkalmatlan tudatlanok előre p Az érdemtelenül kinevezett vezető is tud p alkalmatlanságáról: így lesz/marad a főnöke p talp-nyaló, bármi gazságra kész kegyence… p p p Jolly Joker p Bárki bárminek kinevezhető, p és bármikor cserélhető/leváltható: p orvos, tanár, mérnök, pap, bíró stb. p Ahogy a Mézga család utazásaiban p a régész doktor Máris szomszédot, p mert jó oltás biznisz tippeket adott p a sziget pénzéhes teljhatalmújának, p menten ki is nevezte tótumfaktummá… p (egészség- és pénzügyminiszter stb.) p p p Hendikep p A gyengébbek p pozitív diszkriminálása, p de nem az igazságosság érdekében... p Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük, p hogy így legalább fele annyi esélyük legyen, p mint az ugyanarra állásra pályázó protekciósnak… p (hendikep – ‘előnyverseny ‹lósportban›, ahol az esélyek p kiegyenlítése céljából az esélyesebb indulókat p hátránnyal sújtják’ (akadályozó körülmény) p p p Konstruktív versengő p A sportbéli, szakmai, gazdasági, p politikai stb. riválisom: ellenfél, p de nem az ellenségem, p nem ellehetetleníteni akar, p hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra, p hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból - p jóllehet adott esetben csak egy első hely van, p mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső p soron a köz profitál ebből a versengésből p p p Destruktív versengő p Van persze destruktív rivalizálás is, p amikor az együttműködés helyett versenyzünk, p pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk, p vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem, p hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa, p energiáimat, kreativitásomat saját p teljesítményem javításától vonom el... p p p „Örökifjú” p Letagadod, p hogy unokád van, p mert úgy véled, hogy p úgy öregebbnek látszanál - p így pont attól a dimenziótól fosztod meg magad, p hogy így még egyszer átélhessed kisgyerekkorod, p és a kis utódoddal elmerülhess a mesék világában, p önfeledten játszhassál és hancúrozhassál stb. stb. p És hogy ne érezd magad felesleges-terhes öregnek, p de fontos pót-gondviselő és bölcsességátadó lehess… p p p Rádöbbenés p Kitől tudod meg p A szomszédoktól, vagy p iskolatársaidtól kell megtudnod, p te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy, p törvényes házasságon kívül születtél, p ismeretlen akart maradni apád, anyád is -, p akit az ún. nevelőszülők fogadtak örökbe p (ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is, p amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…) p p p Inkognitóban p Mire lennél képes, p ha sosem derülhetne ki, p hogy az ott/akkor te voltál? p Milyen jó/rossz élményt jelent, p egy sötétszobában ismeretlenekkel p (perverz) szex orgiában részt venni? p Te mit nem csináltál volna meg, p ha tudod, hogy akkor lát valaki? p p p Látatlanban p 1. p - Anyu, le tudnád írni p a nevedet csukott szemmel is? p - Igen, kicsim. Miért? p - Mert itt az ellenőrzőm... p 2. p Látatlanban p nősülni, férjhez menni, p zsákbamacskát venni (el), p üres papírra írni a neved, p sötét lóra fogadni, p vakon repülni p stb. p p p Zsarolható p Milyen élet lehet az, p Amikor folyton attól rettegünk, p hogy mikor fog kiderülni, p kipattanni szégyellt titkunk? p S mennyire zsarolható lesz p egy ember, egy politikai vezető, p akinek sok vaj van a füle mögött… p S hány újabb bűnre lehet "kényszeríteni" - p például besúgásra, barátai elárulására...!!! p p p Anyagi/ p erkölcsi megbecsülés p Ma még a piaci tróger is jóval p többet keres a gimnáziumi tanárnál!? p Pedig – sokáig – mást se hallottunk, p mint hogy nekünk nem az ásványkincs, p de a szellemi talentum az, amiből tőke lehet p p p Szellemi p talentum p és tőke/kamat… p A rábízott tehetségének elásója, p vagy másként rossz sáfárkodója, p bűnös elherdálója, kiárusítója… p p p Anti- p pedagógus p A tanuló, a diákja p tehetségét meg sem látó, p illetve azzal mit sem törődő, p tőle az ő érdekében többet nem követelő, p azt nem is figyelő, és így azt nem is gondozó… p p p p A sokezeréves p "zsidó" kapitalista p uzsoracivilizációban p ma is, (vagy egyre inkább?) p kevesek kezében nagyon sok van, p és nagyon sokak kezében szinte semmi, p ami megkönnyíti a kísértő ördög dolgát, p hogy önként alkudozz erkölcsi dolgokban... p (lásd pl.: Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása) p p p Dobra p vert otthon p Napirenden vannak p a „megszokott” kilakoltatások – p egy kisvárosnyi ember bolyong p a hajléktalanság ördögi körében p Ha már semmi más nem is, de p az eladósítás-uzsorakamat és p a végrehajtás gépezet működik… p (A keresztény egyház cinkosan hallgat) p p p Ady Endre p A TAVALYI CSELÉDEKHEZ p p Árpáddal jött, magyarul élt, p Anjouknál kopját nem törött, p Tán török előtt megfutott p S hamar koldusra vetközött. p De érteni mindig tudott, p De magyarul mindig tudott p S tán tépetten és nem hősön, p De tisztán adott át a Jelennek p Engem az én ősöm. p p De jött egy kóbor ivadék, p Rabló, szerencsés ritterek p Népe, akiknek sarj-során p Ma tán zsandár-miniszterek p Tobzódnak az Idő torán, p Igazi magyarság torán. p Ma gróf-sorban ők diktálnak, p De vannak, kik még emlékeznek p S ha kell, ki is állnak. p p Én, koldus jobbak gyermeke, p Miként ezer éve, tavaly, p Testvéremül elfogadom, p Ki tiszta ember és magyar. p S a nyavalyásnak nem adom, p Mert gróf, jobbomat nem adom. p Mondják csak, hogy ők nem értnek, p Ne is értsenek grófi senkik, p Tavalyi cselédek. p p Kirabolt, szegény, kis magyar, p Kitárul a felé karom, p Kit magyarrá tett értelem, p Parancs, sors, szándék, alkalom. p Magyar Sors jósoltat velem: p Grófok nem jöhetnek velem, p Egy-két harcot most már állunk, p De új értelem, új magyarság p Lesz most már minálunk. p p x  p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x 
LAST_UPDATED2