EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA ABCD
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Édenkert helyett pokol és állatorvosi ló
Életromlás – mikor éltél, élsz és élhetsz
Litánia
(Az én koromban…)
Az én koromban: zörgött az egekben a gépek acélja.
Az én koromban: nem tudta az emberiség, mi a célja.
Az én koromban: beszéltek a falban a drótok, a lelkek.
Az én koromban: vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.
Az én koromban: öngyilkosok ezrei földre borultak.
Az én koromban: méreggel aludtak el a nyomorultak.
Az én koromban: kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.
Az én koromban: lélekbe kutattak a lélekelemzők.
Az én koromban: mint koldusok álltak a sarkon az épek.
Az én koromban: recsegtek a trónok, a bankok, a népek.
Az én koromban: mily dal remegett, a velőkig üvöltő.
Az én koromban: prózára szerelte a verset a költő.
Az én koromban: mindannyian ó de magunkra maradtunk.
Az én koromban: sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.
Az én koromban: nem volt, ki szegény szíveket melegítsen.
Az én koromban: álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
Kosztolányi Dezső
1932.
OLY KORBAN ÉLT, ÉL ÉS ÉLHET
I. A kozmikus katasztrófa
II. Éhínségek, járványok, csapások
III. Állandó szükségállapot – vészkor
IV. Állandó háború – hidegháború
V. Gulág szocializmus – 1984.
VI. Demokráciák és diktatúrák
VII. Anarchiák és zsarnokságok
VIII. Modernizálás – urbanizálódás
IX. Vadkapitalizmus - uzsoracivilizáció
X. Globalizáció – szép új világ
XI. A Nyugat alkonya – dekadencia
XII. Plutokrácia – pénzuralom – Talmud
XIII. Pártokrácia és pártsajtószabadság
XIV. Fizikai és szellemi népirtás
XV. Szellemi és anyagi tömegnyomor
XVI. Polarizáció – nagyon gazdag/szegény
XVII. Erkölcsi nihil vagy fundamentalista állam
XVIII. Anómia és deviancia – kivételből szabály
XIX. Természetrombolás – kollektív öngyilkosság
XX. Kollektív balgaság, elhülyülés, lebutulás
XXI. Életellenes törvények és szellemiségek
XXII. A magányos tömeg - uniformizálódás
XXIII. A mennyiség uralma a minőség felett
XXIV. Boldogtalan, s így testi-lelkibeteg tömegek
XXV. Stb.
|