Oly sok a boldogtalan ember,

S a valódi boldog lény, család oly kevés.

Születési hiba, vagy az elromlott világ az oka?

Vagy lehet a mi készülékünkkel is a baj – sőt…!?

Isten gyermekei vagyunk,

s mégis a Sátán fajzatai leszünk?

Csodagyereknek születünk,

s mégis túl sokan hülyegyerekké válunk?

Mi gátol meg abban minket,

hogy szépen, igazul és jól éljünk?

Bölcsnek, bölcsőben születünk

szabadon, egyenlő eséllyel a testvéries boldogságra!

Teljes életre, egészségre,

nem lelki-testi hiánybetegségekre, csonka családra…

Miért vagyunk balgák, ha bölcsek is lehetünk?

Miért rontunk, miért nem javítunk életminőségünkön?

Rossz szellemben, rossz lelkülettel

csak vergődünk, mint a partra vetett hal,

vagy csak színlelünk, s úgy teszünk, mintha élnénk…

Gyáva embernek nincs hazája, otthona, hivatása,

kedvese, gyermeke, humora, barátja, játéka stb. stb.

Ha nincs Jóisteni vezetése, akkor jönnek az ördögi körök!

Én próbálom összeszedni, olykor átfogalmazva közreadni,

amit magyar eleink, többnyire közmondásos tömörséggel

a lényegről gondoltak, hirdettek, s amit lényük követett…

Ezek – a sokszor még nyers – megfogalmazások

adják a végén majd  azt a szellemi kincsesbányát,

amiből egyszer, ha Isten is megsegít, egy Nagykönyv lehet…