Előszó

Mindnyájatokat, kik hazánk' fölvirágzását szivből ohajtjátok 's tettel eszközölni készek vagytok, buzgóan kérlek vegyetek e' munkácskábol és adjatok a' hol lehet a' helységeknek. 

Majd mindenki azt mondja: a' népet nevelni kell. És lehet e máskép nevelni, mint vagy élő szóval, vagy fogalmához alkalmaztatott könyvecskékben neki elmondani azt, mi eszét felvilágositja? 

Ha minden helységben felhőkig érő nagy iskolát emelnénk, abba egy tanítót 1000 pengő forint évi fizetéssel helyeznénk, még sem érne semmit, hacsak a' tanító vagy élőszóval, vagy irással nem beszélne a' néphöz, tehát csak a' gondolatoknak, véleménynek közlése teszi a' nevelést és tanitást. 

Milly sokba kerülne olly nagy épületeket emelni, 's beléjök jó fizetéssel tanitókat rendelni és mégis azzal semmit sem érnénk el, ellenben milly kevésbe kerül jó könyvecskéket terjeszteni 's az által mindent elérhetni; tegyétek tehát. 

Minek kell a' nevelés eredményének lennie? hogy a' társaságban mindenki tudja jogait, teljesitse kötelességét, ismerje meg mi az igazság, hogy a' szerént cselekedjék; végre hogy tudja mi a' jó, és mi a' rosz. 

Én ezekről irtam e' könyvecskében, tehát eszközöljétek a' nép' kezébe juthatni. 

Isten és ember előtt vallom, hogy e' munkácskát hazám és királyom iránti szeretetbül irtam, és talán mégis lesznek emberek, kik kárhoztatják, de bocsássatok meg nekik, mert nem. tudják mit cselekesznek.