Szent Ágoston vallomásai
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
--------------------------------------------------------------------------------
Tartalom
Első könyv Az első könyv tartalma
I. fejezet Isten maga biztat minket maga dicséreteire, de ehhez hit kell, meg igyekezet.
II. fejezet Benned az isten, akár akarod, akár nem.
III. fejezet Isten egészen ott van, ahol van, de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja.
IV. fejezet Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról.
V. fejezet Töredelmes bűnvallomással Istent hívogatja.
VI. fejezet Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát.
VII. fejezet Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat.
VIII. fejezet Elmondja, hogyan tanult meg beszélni.
IX. fejezet Gyermekkorában igen szeretett játszani, tanulni nem. Sok verést kapott, de haszontalanul. Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek.
X. fejezet Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban.
XI. fejezet Súlyos betegségében meg akar keresztelkedni.
XII. fejezet Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat.
XIII. fejezet Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit.
XIV. fejezet Nem szeretett görögül tanulni, mert kényszerítették.
XV. fejezet Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított.
XVI. fejezet Keményen ostorozza azt a szokást, hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra.
XVII. fejezet Egyik iskolai dolgozatának sikere.
XVIII. fejezet Felpanaszolja, hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival, mint Isten törvényeivel.
XIX. fejezet Maga is ilyen volt. Elszámolja serdülőkora bűneit. Vallja, hogy igen veszedelmesek, mert együtt nőnek az emberrel.
XX. fejezet Magasztalja Istent a gyermekségében vett jókért.
Második könyv Az második könyv tartalma
I. fejezet Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani.
II. fejezet Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe.
III. fejezet Anyja aggodalommal nézte feslettségét, s intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet.
IV. fejezet Elmentek gyümölcsöt lopni.
V. fejezet Minden bűnnek van valami oka-foka, csábító ereje.
VI. fejezet Keresi, mi volt neki kedves a lopás bűnében. Tetszett, mert tilalmas volt.
VII. fejezet Minden tisztaságunk Isten adománya.
VIII. fejezet Tetszett neki az a lopás, mert többedmagával cselekedte.
IX. fejezet Egyedül nem követte volna el; maga példáján látja tehát, mennyit ártanak a gonosz társak.
X. fejezet Vágyakozik Isten tiszta világossága után.
Harmadik könyv A harmadik könyv tartalma (371-373)
I. fejezet Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik.
II. fejezet Színházban keres szórakozást. Kutatja, mi az igazi részvét.
III. fejezet Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek. Tanulás és viselkedés dolgában jobb, mint társai.
IV. fejezet Kezébe kerül Cicero valamely munkája. Első lépés a megtérés útján!
V. fejezet A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja.
VI. fejezet Megismerkedik a manicheusokkal.
VII. fejezet Keresi az igazságot, de nem találja. A manicheusok elbódították, de a maga oktalansága is igen akadályozta.
VIII. fejezet Minden erkölcs alapja Isten törvénye. Ami ezzel ellenkezik, az bűn.
IX. fejezet Nem minden bűn egyforma; figyelembe kell venni a szándékot is.
X. fejezet Egynémely manicheus ostobaságról.
XI. fejezet Édesanyja vigasztaló álomlátása.
XII. fejezet "Lehetetlen, hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!"
Negyedik könyv A negyedik könyv tartalma (373-382)
I. fejezet Áttekinti a most következő évek sok-sok tévelygését.
II. fejezet Tanulmányait befejezte s maga is tanítani kezd. Bevallja bűnös viszonyát.
III. fejezet A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani.
IV. fejezet Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. Ágoston szörnyű fájdalma.
V. fejezet Keresi, miért talál az ember megnyugvást a könnyekben.
VI. fejezet Gyásza miatt szinte az életét is megunja.
VII. fejezet Otthagyja szülővárosát.
VIII. fejezet Karthágói barátai megvigasztalják.
IX. fejezet Az igazi barátságnak Isten az alapja.
X. fejezet Mulandó a világ, nincs benne pihenésünk.
XI. fejezet Istenhez igazodjunk, ne a hervadó világhoz.
XII. fejezet Ösvény az élet s boldogtalan az ember, ha nem Isten hírével jár rajta.
XIII. fejezet Könyvet ír a szépségről.
XIV. fejezet Elmélkedés a közvéleményről.
XV. fejezet Sem a szépnek, sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni.
XVI. fejezet Vallomást tesz nagy tehetségéről, de búsan kérdezi mi jóra használta?
Ötödik könyv Az ötödik könyv tartalma (383-384)
I. fejezet Az egész teremtés Istent dicséri.
II. fejezet Isten kezét semmi bűnös el nem kerülheti.
III. fejezet Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. Szól a tudósok elvakult gőgjéről.
IV. fejezet Isten legyen minden tudományunk fundamentuma.
V. fejezet A manicheusok tudatlanságáról.
VI. fejezet Sokat várt, keveset kapott Faustustól.
VII. fejezet Faustusban csalódván elhidegül a manicheusoktól.
VIII. fejezet Anyja akarata ellenére Rómába költözik.
IX. fejezet Súlyosan megbetegszik.
X. fejezet Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól, de nem bízik az Egyházhoz.
XI. fejezet Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt.
XII. fejezet Panaszkodik a tanítványok gonosz szokásai miatt.
XIII. fejezet Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel.
XIV. fejezet Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól.
Hatodik könyv A hatodik könyv tartalma (374-385)
I. fejezet Mónika megérkezik Milánóba s megtudja, hogy fia megszabadult a manicheus tévelygéstől.
II. fejezet Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt.
III. fejezet Ambrus püspök nagy elfoglaltsága.
IV. fejezet Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni.
V. fejezet Megérti, hogy hit nélkül nem boldogulhat.
VI. fejezet Részeg koldussal találkozik, s elmélkedik a boldogságról.
VII. fejezet Alypiust visszatartja a cirkusztól.
VIII. fejezet Alypius újra megtévelyedik.
IX. fejezet Alypiust tolvaj gyanánt elfogják.
X. fejezet Alypius dicsérete. Nebridius hozzájuk csatlakozik.
XI. fejezet Leírja sok szomorú töprengését.
XII. fejezet Alypius és Ágoston vitatkozása a nőtlen és nős állapotról.
XIII. fejezet Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ.
XIV. fejezet Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni.
XV. fejezet Ágyasát elbocsátja, de másikat szerez.
XVI. fejezet Fél a haláltól és Isten ítéletétől.
Hetedik könyv A hetedik könyv tartalma (385-386)
I. fejezet Panaszkodik, hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától.
II. fejezet Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen.
III. fejezet A bűn gyökerét megtalálja a szabad akaratban.
IV. fejezet Megérti, hogy Isten nem lehet romlandó.
V. fejezet Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét?
VI. fejezet Kiábrándul a csillagjósokból.
VII. fejezet Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait.
VIII. fejezet Az Úr irgalmassága megkönyörült rajta.
IX. fejezet A Platón-féle bölcselők könyveiben az Igére vonatkozó gondolatokat talál.
X. fejezet Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát.
XI. fejezet Isten a létezés tökéletessége és forrása.
XII. fejezet A rossz nem valami különálló valóság.
XIII. fejezet Minden teremtmény jó, s az egész világ Isten dicséretét énekli.
XIV. fejezet Isten végtelen, de nem a mi testi fogalmaink szerint.
XV. fejezet Ami van, azért van, mert Isten akarja (vagy engedi).
XVI. fejezet A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása.
XVII. fejezet Megmutatja, hogyan találja meg az emberi értelem Istent.
XVIII. fejezet Krisztus a mi lelkünk üdvössége.
XIX. fejezet Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével.
XX. fejezet A bölcselők írásaiban megokosodott, de jobb nem lett.
XXI. fejezet Megtalálja a Szentírásban az életet igazító igazságokat.
Nyolcadik könyv A nyolcadik könyv tartalma (386)
I. fejezet Elégedetlensége folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért.
II. fejezet Victorinus rétor megtérése.
III. fejezet Elmélkedik az öröm természetéről.
IV. fejezet Miért nagyobb az öröm, ha kiváló emberek térnek meg?
V. fejezet A bűnös szakadás rettentő hatalma.
VI. fejezet Ponticianus nevezetes látogatása és elbeszélése.
VII. fejezet Ágoston heves küzdelme önmagával.
VIII. fejezet Keserű szemrehányásokkal illeti magát.
IX. fejezet A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes.
X. fejezet Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen, hogy a jónak is, rossznak is külön természete volna bennünk.
XI. fejezet Leírja nagy viaskodását testi indulataival.
XII. fejezet Titkos szót hall és megtér.
Kilencedik könyv A kilencedik könyv tartalma
I. fejezet Hálálkodik Isten irgalmasságáért.
II. fejezet Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén.
III. fejezet Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra.
IV. fejezet Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival.
V. fejezet Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból?
VI. fejezet Alypiussal és Adeodatussal együtt megkeresztelkedik.
VII. fejezet Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi.
VIII. fejezet Ágoston elmondja anyja élettörténetét.
IX. fejezet Mónika szelíd okossága.
X. fejezet Beszélgetése anyjával az örök boldogságról (386 november 13.)
XI. fejezet Szent Mónika halála.
XII. fejezet Ágoston nagy fájdalma.
XIII. fejezet Imádkozik anyja lelki üdvösségéért.
Tizedik könyv A tizedik könyv tartalma
I. fejezet Isten a lélek erőssége.
II. fejezet Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől.
III. fejezet Felteszi a kérdést, miért tárja fel lelke jelen mivoltát?
IV. fejezet Reméli, hogy a jók imádkoznak érte.
V. fejezet Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket.
VI. fejezet Mit szeretünk Istenben? Hol találjuk meg az Urat?
VII. fejezet Miután végigkérdezte az egész világot, önmagát veszi vizsgálat alá.
VIII. fejezet Megállapodik az emlékezőtehetségnél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét.
IX. fejezet Nemcsak érzéki, hanem értelmi ismereteinket is az emlékezet őrzi.
X. fejezet Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei.
XI. fejezet Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát.
XII. fejezet A matematikai fogalmakról.
XIII. fejezet Az emlékezet a saját működésére is emlékezik.
XIV. fejezet Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi, de nem örül, vagy szomorkodik miattuk.
XV. fejezet Kutatja az ismeretek emlékezeti alapját.
XVI. fejezet Mi alapja van a feledés fogalmának?
XVII. fejezet Túlmehet-e az emlékezeten, mikor Istent keresi?
XVIII. fejezet Amit elvesztettünk, az emlékezet segélyével találjuk meg.
XIX. fejezet Hogyan emlékszik vissza az emlékezet arra, amit elfelejtett?
XX. fejezet A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána.
XXI. fejezet Keresi a boldogság ismereteinek alapjait.
XXII. fejezet Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben.
XXIII. fejezet Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.
XXIV. fejezet Isten ismerete bent van az emlékezetben.
XXV. fejezet Hogyan van Isten az emlékezetben?
XXVI. fejezet Az igazság gyökerén találja meg Istent.
XXVII. fejezet Isten a legfőbb szépség.
XXVIII. fejezet Nyomorúság a földi élet.
XXIX. fejezet Isten ad erőt a kísértések ellen.
XXX. fejezet Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben.
XXXI. fejezet Megvallja állapotát a mértékesség dolgában.
XXXII. fejezet Szól az illatok élvezetéről.
XXXIII. fejezet Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában?
XXXIV. fejezet A szemek kívánkozása.
XXXV. fejezet A kíváncsiság kísértései.
XXXVI. fejezet A büszkeség kísértései.
XXXVII. fejezet Hogyan viselkedik dicsérettel, ócsárlással szemben?
XXXVIII. fejezet A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre.
XXXIX. fejezet Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság?
XL. fejezet Újra végigjáratja elméjét azon az úton, amelyen az értelem eljut Istenhez.
XLI. fejezet Miért szakadt el a lélek Istentől?
XLII. fejezet Azokról, akik az ördöggel cimboráskodnak.
XLIII. fejezet Az Úr Jézus a mi egyetlen szabadítónk, benne van minden reménységünk.
Tizenegyedik könyv A tizenegyedik könyv tartalma
I. fejezet Istennek nincs szüksége vallomásunkra, mert ismeri minden gerjedelmünket. Mégis kitárja szívét - szeretetből, - alázatosságból.
II. fejezet Sok fogyatkozása között nagy szóval kiált segedelemért Istenhez, hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa.
III. fejezet Isten a Szentírás tekintélyének erőssége.
IV. fejezet A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról.
V. fejezet Isten a világot semmiből teremtette.
VI. fejezet A teremtő ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs.
VII. fejezet Elmélkedik az Örök Igéről.
VIII. fejezet Az Ige, a mi égi Tanítómesterünk.
IX. fejezet Az Úr bölcsessége szívünk titkos látogatója.
X. fejezet Működött-e Isten a világ teremtése előtt?
XI. fejezet Isten örökkévalóságához nincs köze időnek.
XII. fejezet A teremtés előtt Isten kifelé, vagyis teremtő módon semmit nem cselekedett.
XIII. fejezet A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga a teremtmény.
XIV. fejezet Az idő alapja a változandóság.
XV. fejezet Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét.
XVI. fejezet Csak a jelen időt lehet mérni.
XVII. fejezet A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja.
XVIII. fejezet Múltat is, jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni.
XIX. fejezet Hogyan látják a jövőt a próféták?
XX. fejezet A háromféle idő magyarázata.
XXI. fejezet Hogyan mérjük az időt?
XXII. fejezet Istent kéri segítségül nehéz munkájában.
XXIII. fejezet Mi az idő?
XXIV. fejezet A mozgást is idővel mérjük.
XXV. fejezet Sóhajtozik tudatlansága miatt.
XXVI. fejezet Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli.
XXVII. fejezet Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek.
XXVIII. fejezet A lélek az idő mérője.
XXIX. fejezet Már elhagyta első gonoszságait, de igen érzi e változandó élet sok nyomorúságát.
XXX. fejezet Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik.
XXXI. fejezet Isten a maga örök módján ismer mindeneket.
Tizenkettedik könyv A tizenkettedik könyv tartalma
I. fejezet Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában.
II. fejezet Isten két eget teremtett.
III. fejezet Az örvénylő sötét káoszról.
IV. fejezet A világ ős-elementumai.
V. fejezet Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról.
VI. fejezet Isten semmiből teremtett.
VII. fejezet Semmiből lett az ősanyag, az ősanyagból az egész világ.
VIII. fejezet A mennyország előbb lett, mint ez a változandó világmindenség.
IX. fejezet Sem a mennyország, sem az ősanyag megteremtése nem időben történt.
X. fejezet Istenhez esedezik megvilágosításért.
XI. fejezet Egynémely biztos igazságok megállapítása.
XII. fejezet A teremtés két dolgáról, amelyek nem tartoztak bele az idők rendjébe.
XIII. fejezet Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot.
XIV. fejezet Vitába kezd perlőivel.
XV. fejezet Erős bizonyságokat köt a maga igaza védelmére.
XVI. fejezet Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának.
XVII. fejezet Mi értelme van Mózes e szavainak: "menny és föld"?
XVIII. fejezet Az Írás külön-külön magyarázatairól.
XIX. fejezet Csomóra szedi a biztos igazságokat.
XX. fejezet Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon.
XXI. fejezet Mózes második mondatát is több módon lehet érteni.
XXII. fejezet Nemcsak azokat teremtette Isten, amiket az Írás emleget.
XXIII. fejezet Két fő nehézség az Írás értése körül.
XXIV. fejezet Úgy vélekedik, hogy e szó "kezdetben" az Igét jelenti, de vallja, hogy más magyarázat is lehetséges.
XXV. fejezet Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma.
XXVI. fejezet Fölséges mű a Szentírás, mert nagyokhoz is, kicsinyekhez is tud beszélni.
XXVII. fejezet Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcseje.
XXVIII. fejezet Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: "kezdetben".
XXIX. fejezet Az elsőbbség külön-különféle módjairól.
XXX. fejezet Az a fő, hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk.
XXXI. fejezet Több igazság van az Írásban, mint amennyit értelmünk megtalál.
XXXII. fejezet Az Írás minden igazságának alapja Isten Lelke.
Tizenharmadik könyv A tizenharmadik könyv tartalma
I. fejezet Isten ingyen jósága hordoz bennünket.
II. fejezet Az örök jóság betölti a mennyet és a földet.
III. fejezet Istentől van minden világosságunk.
IV. fejezet A teremtés Istenben nem volt kényszerűség.
V. fejezet A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról.
VI. fejezet Elmélkedik a Lélekről aki "a vizek fölött lebeg vala".
VII. fejezet A Lélek csodálatos munkáiról.
VIII. fejezet Isten a lelkek végső célja és beteljesedése.
IX. fejezet A lélek természet szerint vágyakozik Isten felé.
X. fejezet Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele Isten boldog látásába.
XI. fejezet Példával ábrázolja a Szentháromság titkát.
XII. fejezet Az atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megvilágosít bennünket.
XIII. fejezet Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes.
XIV. fejezet E földi életbe hit és remény a mi erősségünk.
XV. fejezet Hitünk fundamentuma a Szentírás.
XVI. fejezet Senki Istent egészen nem ismerheti, csak ő maga.
XVII. fejezet Mit jelentenek a tenger, a szárazföld és a föld gyümölcsei!
XVIII. fejezet A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát.
XIX. fejezet A tökéletesség útjáról.
XX. fejezet Magyarázat a vizek és a belőlük származó állatok titkos értelméről.
XXI. fejezet Magyarázat a szárazföldi állatok és a madarak titkos értelméről.
XXII. fejezet A lélek elindulása a tökéletesség útján.
XXIII. fejezet Az Egyház lelki embereinek ítéleteiről és megvilágosodásuk forrásairól.
XXIV. fejezet Magyarázat a teremtő áldásának titkos értelméről.
XXV. fejezet A tápláló gyümölcsök értelmezése.
XXVI. fejezet Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek?
XXVII. fejezet Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék.
XXVIII. fejezet Ami részek szerint jó, igen jó a maga teljességében.
XXIX. fejezet Isten nem időben beszél és cselekszik.
XXX. fejezet Egynémely manicheus tévelygések a dolgok eredetéről.
XXXI. fejezet A jámbor lélek Isten szemeivel iparkodik nézni a világot.
XXXII. fejezet Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról.
XXXIII. fejezet Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki.
XXXIV. fejezet Nagy áttekintés a lelkek sorsáról.
XXXV. fejezet Imádság az örök békességért.
XXXVI. fejezet Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata.
XXXVII. fejezet Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk.
XXXVIII. fejezet Jóságunk állhatatlan, értésünk tökéletlen, - Isten lesz örök befejezésünk.
--------------------------------------------------------------------------------
Fülszöveg
A világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike "Vallomásai"-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan "lélekábrázolást" is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja.
-------------------------------------------------------------------------------- http://mektukor.oszk.hu/04100/04187/index.phtml#
|