Révai Miklós

A lélek halhatatlansága

Lelkem! nem éred már soha végedet: 
Mert úgy lehellett téged az alkotó 
  Isten, mikor gyarló agyagból 
  Testemet olly nemesen teremté. 
 
Porrá emésztő földbe leszállanak 
A kérkedésnek felrakatott csoda 
  Munkái, márvány oszlopokkal 
  Támogatott magas úri házak. 
 
Sőt öszvedűlvén még maga a kerek 
Föld s ég elolvad csillagival, mikor 
  Majd a megaggott nagy világnak 
  Megszakadott kötözetje bomlik. 
 
Ekközt te lészesz ment egyedűl. Tehát, 
Ó halhatatlan szép vagyonom! miben 
  Fog telni majd akkor a te kedved? 
  Hol keresed lenyugosztalásod? 
 
A szent vagyonság, kútfeje, alkotó 
Szerzője s kedvén osztogató ura 
  Kívánatos minden dolognak, 
  Akkor is Istened. El ne vétsed.