A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Kömüves Kelemen balladája
Élt vala e tájon tizekét kőműves Az tizenharmadik Kelemen kőműves Magos Déva várát,hogy felépítenék Félvéka ezüstér,félvéka aranyér
Amit reggel raktak,az délre leomlott Amit dében raktak,estére leomlott Össze tanakodott tizenkét kőműves Falat megállítni,hogy lesz lehetséges
Kinek felsége hamarább jön ide Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe A szép fehér hamvát a mészbe keverjük Magos Déva várát azzal felépítjük
Jónapot-jónapot Tizenkét kőműves Az tizenharmadik Kelemen kőműves Istenem-istenem milehet az oka Kétszer is köszöntem senki sem fogadta
Nyakát ketté vágták,tűzzel megégették Az ő gyenge hamvát mész közé keverték A szép fehér hamvát mész közé keverték Magos Déva várát azzal építették
Átkozott legyen hát magos Déva vára Még a nap se süssön fényesen reája
*
Életáldozat A nappal épített vár éjjel leomlik Egyedül csak az segíthet, ha az először jövő feleséget feláldozzák
*
Akasztott ember házában kötelet emlegető
*
Hazárdjátékos Aki a sötét lóra felteszi egész vagyonát
*
Látatlanban Aláírsz egy üres papírt, Amire később ráírják a halálos ítéleted, Vagy adósleveled, amitől holtig koldulsz
*
Mivel nem fogtad fel a lényeget, Minden felesleges, sőt: esetleg káros Esetleges és mellékes dologhoz is ragaszkodsz, Amikre egyáltalán nincs szükség, Vagy pont a lényegről vonják el a figyelmet…
*
Ha kevesebbet állítanál, többet mondanál Jézus életpéldája és igéinek szellemisége Csak akkor hat, kötelez és segít minket, Ha hiszünk a szó szerinti feltámadásban is?
*
„Hedonizmus „ Az élvezeteket keresed, hajszolod, halmozod, Egészen a hamar beálló és kitartó csömörig, Ahelyett, hogy a dolgodat keresnéd-tennéd, És az okozna testi és lelki örömöt, Merthogy magadénak érzed, s élvezetessé teszed
*
Téveszme Abban a hiszemben élsz, Hogy az egész élet egy nagy játék, És bármikor kiszállhatsz egy időre, Ha azt mondod, hogy „Nem ér a nevem!”
*
Nem azért nem kérsz pénzt a munkádért, Mert azt baráti szívességnek tekintetted, Hanem azért, hogy többé ne vegyelek igénybe
*
Ó mennyire szeretnél nagy művész, Vagy jeles próféta, prédikátor lenni, Csak ne kelljen mögé tenni semmit, Főleg nem a szenvedés aranyfedezetét…
*
Fajsúlytalan Túl keveset gondolkodsz Ettől is van léted elviselhetetlen könnyűsége
*
Gond Túl sokat gondolkodsz Ezért is vagy olyan gond-terhelt
*
Tárt kapuval És tárt karokkal fogadod A rablót vagy a szélhámost, Még asztalt is terítesz neki, Csoda, hogy marad, netán ottragad?
*
Visszhangtalanság Mintha hajótörött lennél egy lakatlan szigeten, Aki létfontos üzeneteit palackba zárva tengerbe dobja
*
Nem szartál a kútra, csak a kávájára
*
A győztesek írják, íratják a történelmet, De ezt a leckét neked kell felmondani, Szóról szóra bemagolni a kikérdezésre
*
Uniszex ruházatú, Semleges arcú, frizurájú, Hermafrodita lelkű
*
Serkentőkkel, izgatókkal ébreszted magad Az éjszakai zabálás, dohányzás, tévénézés után, Az elalváshoz meg nyugtatókat, altatókat stb. szedsz…
*
Gutaütött - szélütött Agyszélhűdés – agyvérzés
*
A betegség levert, De ebből még felépültél volna, De a második csapás halálos volt: Jött egy kuruzsló és beavatkozott…
*
Töketlen-kedő Tökkel ütött – tökfej
*
Felégeted magad mögött a hidakat, Megcsonkított lélekrészed a dögkútba dobod – Végleg szakítva vagy leépülni hagyva Felszámolod létfontos kapcsolataidat…
*
Csak akkor és addig imádkozol, Amikor és amíg megcsap a halál szele…
*
Mit teszel, ha nem lehetsz tökéletes? Elhatározod, hogy nagy gazember leszel
*
Más tollaival ékeskedsz Más hőstettét magadénak tünteted fel Olyasmivel dicsekszel, amit sosem tettél meg (Rövid ideig éljeneznek, holtodig megvetnek…)
*
Életvitelszerűen Az éjt nappallá, a vasárnapot munkanappá teszi
*
Csak egy lukas koton guminak köszönheti életét
*
Egyeseknek minden megengedett, Ők büntetlenül garázdálkodhatnak, Kettesek meg helyettük viszik el a balhét
* - Uram, az ön idegei tönkrementek. - Tudom, doktor úr, a horgászás miatt. - Hogyan? A horgászás nyugtatja az idegeket. - Persze, engedéllyel...
*
Add Uramisten, de rögtön!? Isten malmai túl lassan őrölnek…?!
*
Míg állt, még hátba se merted támadni A földön fekvő emberbe már nagyokat rugdosol
*
Ezer útját módod tudod, S még továbbiakat is keresel, Hogy hogyan nem lehet megcsinálni valamit, Vagy ha lehet is, miért nem érdemes
*
Kosztolányi Dezső: A Pokol felé
Fantazmagória
Nászút
Nászútra viszlek, édes, drága szívem, szálljunk be, prüszköl a tüzes vasút. Ne félj, ne félj, borúlj reám szelíden, így tán nem fáj úgy e borzalmas út.
Egy harmadosztályú kupéba szállunk, az éjszakán kénlánggal enyhitünk, ónszín az arcunk és fakó a szájunk, a vasutas lecsípteti szivünk.
Megyünk, megyünk már a pokol felé, nagy háztetőkre, tengerek elé, a horpadt mozdony száguldozva pompáz.
A vastányérra sírlámpát csapott és a kazánnál fogja a csapot s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz.
Úton
Tovább, tovább! De hallga csak, mi ez? Ájult sóhaj, fuldokló suttogás, halk síri nesz...
Ne nézz ki az árnyfödte ablakon! Künn részegen táncol a megbomolt sok szélmalom.
A szürke réten ciripel a tücsök, a bús mezők az égre lehelik nehéz tüzök.
Valami űz, egyszerre tűz lep el, ma a dühöngő, fellázadt pokol még ünnepel.
Manók kisérnek a sötét utig, leányszobád holt álma integet és búcsuzik.
Hajadban egy fekete liliom... Parázna éjek bíbor lángja ég künn a sikon.
Az ünnep előtt
Már itt vagyunk. Ez a pokol-torok. E szürke tájon minden oly beteg, a liliomok sárba fekszenek, lenn lámpafényes éjjel háborog.
Fehérlő fátyolod nekem adod, halkul a bús, süket mozdonyzörej s ím vaskarokkal, égve átölel fantasztikus, szomorú lovagod.
Lenn
Menjünk le már, menjünk le a pokolba, szél zúg, pogány nótát imádkozom. A kékülő ég lámpáit kioltja, borfolt, hamu van a dúlt abroszon.
Menjünk le, ott van az út a pokolhoz; hűvösszagú és vaksi pinceszád, utánam jössz, ajkad hiába morcos, lávát lehell reám picinyke szád.
A szűk uton, a szűk uton előre! Nedves, sötétlő, szalmás, csorba kőre királyi trónt gyönyörrel ágyazok.
Megtört szivek trónussá halmozódnak s a kárhozott, fulladt dorbézolóknak kékszínü fénnyel égnek majd azok.
|