UGRATÁSOK, ÁTVERÉSEK, KITOLÁSOK, SZIVATÁSOK

Kosztolányi Dezső
Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek,
úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm,
azzal az Instanciával,
hogy ne átallaná elolvasni
ezt a nekem-kedves Poémát,
minden irányban.


Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

*

Nyald ki a seggem. Írta Kosztolányi Dezső

Egy egykor virágzó irodalmi műfaj darabjaiból,
a hol lírai köntösben megjelenő,
hol vaskos tréfába hajló írói beugratásokból gyűjtött össze
egy csokorra valót a HVG.

Bár az irodalom képviselői
mindig is szívesen heccelték egymást,
a műveken túllépő, hétköznapibb ugratásokat a nyugatosok,
elsősorban Karinthy és Kosztolányi hozták divatba –
olvasható Serf András cikkében,
melyben a szerző példaként idézi
Kosztolányi Nyár, nyár, nyár című versét,
ahol a kezdőbetűkből
a “Nyald ki a seggem Karinthi” mondat olvasható ki.
Poénjaikhoz mindketten felhasználták például
a felbérelt autogramkérőket.
Egyszer egy egész gyereksereg rohanta meg Karinthyt,
aki nagy büszkén kezdte osztogatni az aláírásait,
ám a szignókat a lurkók értetlenkedve fogadták:
„Ja, hát ön nem Kosztolányi? Akkor nem is kell!”
– és visszaadták a papírokat.
Kosztolányitól pedig egy ízben
a friss autogramtulajdonos mindjárt egy másodikat, harmadikat,
sőt negyediket is kért.
„Mondd, fiam, mire kell neked négy aláírás?”
– kérdezte a költő gyanútlanul.
„Tetszik tudni – hangzott a betanított válasz –,
ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt.”

Az Így írtok ti szerzője persze
maga is a pályatársak állandó céltáblája volt.
Szokásos kirakatnéző körútjai egyikén történt,
hogy a műszaki bolt kínálatán merengve
két fiatalember izgatott párbeszédére lett figyelmes:
„Ez a legnagyobb magyar író – mondta az egyik. –
Jól nézd meg, nem mindennap látni ilyen nagy embert.”
Karinthy dagadt a büszkeségtől,
de persze úgy tett, mint aki nem hallja.
„De hát ki ez az ember? – kérdezte a másik.
– Hát nem tudod? Hunyady Sándor.”
A leforrázva távozó írónak pedig a szemközti járdáról
kajánul integetett a prózaíró pályatárs, Hunyady.

Később,
a kommunista diktatúra éveiben
a humor, az ugratás eszközei
(a gúnyvers, a paródia és más nyelvi játékok)
sok esetben az irodalmi túlélést is jelentették a mellőzött alkotóknak.
A rendszerváltással azonban mintha kihalt volna az effajta tréfálkozás.
„A mai szerzők között legalábbis nem hallani hasonlóról” –
vélekedik a HVG-nek Kukorelly Endre költő.

További átverések
és az egyik legszövevényesebbnek számító,
többszörös átverés sorozat részletei a friss HVG-ben.
(2008. december 18.)

forrás: városi legendák

*

Ugratás, átverés, kitolás
Magyarország XX.-XXI. század

Válogatás egy netes fórum történeteiből

Tini korunk egyik szebb nyara, Balaton.
A szomszéd kempingből egy barátságos és kedves, attraktív
35 körüli német anyuka 15-16 körüli lányával
őszinte érdeklődést mutat
a magyar nyelv alapelemeinek megszerzése iránt.
Szeretné például, ha meg tudná kérdezni:
bocsánat, megmondaná, hol a posta?
Barátom fapofával meg is tanítja neki,
hogy ez ékes anyanyelvünkön így hangzik:
szívesen bekapnék egy nagy f@szt.
Anyuka a kezdeti sikernek örül, megköszöni
és kislányával odasétál az utca másik oldalán őgyelgő rendőrhöz,
rámosolyodik és megszólal....

*

Halihó!
Még a papám mesélte, hogy náluk Vasban
milyen poénok mentek a faluban úgy 50-60 éve.
Az egyik, ami nagyon teccet, az a következő volt:
Az éj folyamán a falu lelkes ifjúsága vette a fáradtságot,
és az aktuális nemszeretem ember szekerét szétszerelték,
és összerakták a pajta tetején.
Másnap aztán volt nagy fejvakargatás...

A másik poén a falu kertkapuinak összecserélése
szintén az éj leple alatt.
Másnap aztán csak ki kell ülni a ház elé,
és derűsen figyelni,
amint a derék falubeliek kapuval a hátukon,
kissé káromkodva közlekednek a főutcán.

Szekeres poén a régi gimimben is volt.
A diri Trabantját 1x két fa közé emelték be (pont befért),
1x meg felcipelték lyukas órán az aulába.

Hasonló jellegű kitolás lehetett,
amikor vicces amerikai diákok
a szeretett tanáruk VW Bogarát szedték szét,
és állították ki a szerencsétlen lakásán -- tabló formájában.
A legapróbb csavarig szétkapták.
A fickónak volt humora, és összerakta. " év kellett neki.

Üdv: MaCS

*

A 80as évek elején történt,
hogy egy terepen dolgozó csoport vezetője,
az igényeket gyűjtő-továbbító öreg kollégának címezve,
a havi igénylistába - vegyszerek, alkatrészek közé –
svájci potencianövelő szert is beírt.
Szegény, öreg kolléga nem vette észre a szivattyút
és a listát aláíratta a főnökkel,
aki bízva az öreg precizitásában alá is írta.
A botrány az anyagosztályon robbant!
A fél cég a főnököt cikizte
- épp akkor szülé annak neje második leánygyermekét –
ama szer kérelméért!
A csopvez két évig nem kapott prémcsit,
de neki - szerinte - megérte a szívatás.
G.

*

Ezt az apukám követte el, még a háború előtt.
Műszaki érdeklődésű gyermek lévén,
az akkor időknek megfelelően beadták lakatosinasnak egy gyárba.
Ez az hasznos ismeretek elsajátítása mellett rengeteg pofont,
és egyéb official szívatást jelentett az emberfia számára.
Kezdve ott, amikor az hirtelen haragú mester úr
elküldi az ártatlan gyereket
a több tucatnyi négyzetverszta alapterületű gyáron át
holmi “körvinkliért”, “reszelőzsírért”, “nikkelezett szemmértékért”,
“kanyarfúróért” és mindenféle egyéb lehetetlen tárgyért,
amelyeket természetesen több órai kutakodás után sem lehet fellelni –
viszont az összes öreg szaki ismeri a szívatásnak ezt a formáját
és sorban egymás után gondosan útbaigazítgatják a kezdő inast,
hogy hol látták, hagyták utoljára a keresett eszközt.
Na most.
Apukám eccer megunta, hogy szívatják
(eléggé rabiátus természetű gyermek volt)
és ott ütött egyet a mester úron, ahol a legjobban fájt neki.
Akkoriban nem volt megszokott,
hogy autója van az embernek.
A mester úrnak volt és nagyon büszke volt rá.
Minden hétvégén szertartásosan szétszedte az egészet,
mindent átvizsgált, megolajozott
(komoly, precíz műszaki ember módjára), majd összerakta.
Apukám mindössze annyit tett,
hogy egy óvatlan pillanatban
egy megfelelő méretű anyacsavart csempészett
a szétszedett autó mellett szép rendben heverő alkatrészek közé.
Aznap éjjel a mester úr
vagy négyszer szedte szét és rakta össze a kocsit,
de az az egyetlen fránya anya, csak mindig megmaradt!;-)
A tréfa rengeteg fülesbe került,
de apám szerint a mester úr alulfizette.:-)))
Hali,
Pirítós

*

Egy másik ugratás, ami eléggé húzós eredménnyel zárult.
Egy haverunk elmesélte, hogy látta az utcán
a Mikulásnak beöltöztetett ismerősünket a kocsijával.
Éppen befordult egy utcába.
Mögötte egy motoros ment, aki szintén be akart fordulni,
de elcsúszott és megborult.
(Semmi baja nem lett, felállította a motort és továbbment.)
Na nem kellett sok az ugratásokra hangolt társaságnak,
hogy kitaláljon ebből egy jó kis cserbenhagyásos gázolást.
No meg azt, hogy
a motoros az egyik igen összetartó nemzeti kisebbség tagja.
Mikor ez megvolt, felhívtuk a “gázolót”.
Egy barátom volt a beszédhang, én meg a “tömeg” a háttérben.
Megfelelő táj(jellegű)szólással elmondtuk neki,
hogy nagyon nem szép dolog, hogy elütötte az öcsénket
az ilyen meg olyan utca sarkán,
és hogy szegény öcsénket most “vágják” az Amerikai úton
és ez bizony nagyon sokba fog kerülni neki.
Szerencsétlen persze mindent tagadott.
Elmondtuk neki, hogy
nekünk nagyon sokba van az “öcsénk” felnevelése
és most lehet hogy pocsékba megy az egész,
mert ő elütötte és cserbenhagyta.
Mindezt persze úgy, hogy én közben
legalább tovább 5-6 családtagot alakítottam a háttérben.
Tovább tagadott.
Végül bemondtuk neki,
hogy ha nem fizet úgyis jó,
mert tuggyuk ám, hogy hol dolgozik
és most mind odamegyünk személyesen “megbeszélni” a dolgot.
A telefont letettük és valóban azonnal odamentünk.
De nem értük el a munkahelyén.
Elrohant a rendőrségre, feljelentette magát a gázolásért,
majd pedig védelmet kért.
A nyomorult rendőrök egy álló napig kutattak a baleset után,
majd pedig elhajtották a szerencsétlent,
hogy tudja kinek jelentgesse fel magát,
el sem követett bűncselekményért.
Hali,
Pirítós

*

Sósszájúnak minden sótlan volt.
Lecsavartuk a sötartó kupakját,
s vártuk, hogy jöjjön Sósszájú ebédelni.
Szinte le sem ült, kezdte rázni a sótartót a leves fölött.
A kupak meg a só ment a levesbe.
Jajjj, de jóóót röhhhhögtünk

*

Debrecen, 80-as évek vége, osztálykirándulás.
A főutcán felállított hamburgeres bódén 30x30 centis kisablak,
ahol be lehet adni a pénzt, és el lehet venni a hamburgert.
Hárman állunk sorba, a szituból nyilvánvaló,
hogy az utolsó fog fizetni:
-Egy sajtosat kérek -köszönöm. És el.
-Egy duplát -köszönöm. És szintén el.
-Én is egy sajtosat -Köszönöm. Isten fizesse meg. És el.
Szegény kislány derékig kint az ablakból: Tolvajok, szemtelenek!!!
Mire érkezik negyedik társunk:
-Isten vagyok. Itt kell fizetni?

*

Hát nekem most eszembe jutott egy tanulságos eset:
Régebbi munkahelyemen a számítóközpontban
a WC-ből rendszeresen órákon belül "elfogyott" a papír.
Nos, egyszer a kollégák vették a fáradtságot,
és átcsévélték az odakészített új tekercset egy másik gurigára,
menet közben kissé megborsozván-paprikázván belül.
Sokáig nem volt gond a papírellátással.

*

sztory hegyek
ahogy zsó haverommal
pete főnökömet hecceljük már évek óta...
kicseréltük a reluxa damilját vastag spárgára
/miután a nyújtástól elszakadt/,
naná hogy nem tudta felhúzni - szorult...
/1 7el a reluxa felinstallálása után../
lyukat fúrtunk a falra
/zsó fúrta kölcsön hiltivel 1 szombaton/,
majd szintén damil segítségével ráncigáltuk az asztali naptárját
amikor a regionális big boss éppen nála volt arcfürdetni...
lett is nagy röhögés meg ne "marjúljatok már".
ez a lyuk jó volt cigi leszoktatásra is,
mivel valami ocsmány büdös füstölőt dugtunk be,
és ment át a bűz... öntöttünk át vizet...
hármasban felcseréltük az egyik telefon mikrofonját a speakerével...
hát nem a big boss próbál rajta telefonálni? :-))
zavart magyarázkodás /rossz a telefon/...
de ez a telefon sokáig röhögés tárgya volt,
rengeteg ember hallózott meg ordibált bele,
és a röhej hogy korrektúl sikerült beszélnie ordibálva...
végül magam is megkoppantam,
amikor elfelejtve az általunk generált sfx-et
magam is ordibálni kezdtem a hangszóróba...
preparált egér - spárga zsinórral,
egérgörgő kicserélése bármivel...
egér, keyboard kihúzása...
ies-sel leragasztott telefonkagyló mérsékelt sikerrel,
mivel az első tépésre levált...
a klasszikus desktop poén screen capture-rel hol a májkomjúter...
mostmár kikapcsolhatja a számitógépet szöveg
"lecsusszanhacc te kiss b*zzancs" szövegre cserélve,
szintén társaság elött kikapcs... röhögés...
szék /szövet ülőkénél/ átitatva vizzel, kölnivel... hetekig bűzlött –
mondjuk ez erős volt illat szempontjából...

ezekben a cuccokban az a jó,
hogy kétszer lehet röhögni
először amikor az ember kitalálja és +csináljuk,
másodszor amikor a poén csattan
/harmaccor amikor hármasban meséljük a többieknek/...
persze ezekhez a poénokhoz kellet egy ilyen csóka,
aki 1ütt röhögött velünk minden poénon,
+ persze elsősorban zsó mester aki kifogyhatatlan 5letekből :-))
néha az épület zeng a röhögéstől,
mert a legnagyobb szívás közepette is
tudunk röhögni valami poénon...
szeretem ezeket a srácokat, a humor nagy +tartó erő...
kaviat rondaemberbácsi

*

Hát kezdődjék a mese.
Jövök haza , beteszem a lábam az ajtón ,
s hallom amint jóatyám
erőteljes káromkodásban éli ki dühét a konyhában.
Be sem köszöntem ,
hátha lenyugszik az öreg mire az ebéd végett a konyhába érek.
Bemegyek a szobába átöltözök otthoni ruhába ,
s kérdem jóanyámat mitől ilyen paprika az öreg.
Szól anyám: a papi esőcsatornát forraszt a konyhába ,
de nem sikerül neki.
Már egy órája kint szenved.
Ha lehetséges hagyjam békén , mert még felrobban a dühtől.
A papi tényleg esőcsatornát forrasztott a konyhaasztalon.
Sikerült elvágnia a kezét ,
mert a csatorna itt ott kissé sorjás volt ,
a kötéstől meg rosszul tudta fogni a pákát.

Na adtam az öregnek.
Először azért ,
hogy mit rendetlenkedik a konyhában ,
mikor ebédelni akarok.
De ez nem dühítette fel kellőképpen ,
ezért elkezdtem cukkolni ,
hogy hogyan lehet valaki ilyen kétbalkezes ,
tőle tanultam meg forrasztani , ő meg már el is felejtette.
Megemlítettem neki az akkoriban a tévében futó
Kétbalkezesek című Csehszlovák bábfilm-sorozatot.
Kifejtettem azirányú véleményem ,
miszerint ő simán egyedül is lekörözi
a bábfilmben szereplő két lehetetlen figurát.
Na ez betette a kaput a faternak ,
ledobálta a földre a bádog holmit ,
kihúzta a pákát a konnektorból , és dühödten távozott.
Amíg az ebédem melegedett visszadugtam a pákát ,
és simán összeforrasztottam a csatornadarabokat.
Szóval tényleg nem értem az öregemet.
Ő úgy akarta összeforrasztani a két bádogot ,
hogy egymásra tette és nekinyomta az ónt , és a pákát.
No így nem sikerült.
Szépen befuttattam ónnal az összeforrasztandó részeket ,
Majd egymásra tettem , és mégegyszer megmelegítettem.
Befejeztem az evést , bementem a szobába ,
és tovább cukkoltam az öregemet.
Nem bírta sokáig , s inkább visszamenekült a konyhába.
Jött is vissza csodálkozva menten ,
hogy mégiscsak rendes ez a gyerek ,
hát igen az ő fia stb. stb.

Eltelt néhány hét ,
de az idő a sebeket valahogy nem gyógyította be.
Apámban maradhatott egy tüske.
Hogy miért nem is értem.
Mint rendesen hazaérek a melóból ,
s alig teszem be a lábam a lakásba ,
a papi rögtön újságolja ,
hogy a Karcsi hozott valami munkát.
Benézek a szobámba , s mit látok ?
Egy B 100-as magnó hever az asztalomon.
Ez egy Csehszlovák szalagos sztereó magnó.
Részemről útálom , mert egy kretén szerkezet.
Apám mondja a meló sürgős ,
mert délután kezdődik egy házibuli ,
s ott ez lészen a zeneforrás.
A Karcsi hatra jön érte. Az óra hármat mutatott.
No hát legyen , hörögve ugyan de nekiálltam.

A magnó állapotáról egy rövid helyzetjelentés:
Doboz alkoholos tisztítás
Fejek csere
Motor csere
Ékszíjak csere
Számláló csere
Közeledik a hatóra ,
a gép már szól , a felvétel is OK ,
éppen néhány hiányzó gombot keresgélek hozzá a dobozaimban.
Megjelenik jóatyám , leül az ágyam szélére.
Csendben van , nézi mit csinálok.
Látszik az arcán hogy belül nagy a feszültség.
Szinte alíg bírja visszatartani a röhögést.
De nem szól egy szót sem ,
én meg gondolkodom , sebesen forog az agyam ,
min mulathat ennyire az öreg.
Hát ült ott vagy öt percig , aztán nem bírta tovább ,
És kinyögte a lényeget.
A KARCSI ALKATRÉSZNEK HOZTA

Apám még él ,
bár erőteljesen gondolkodóba estem , hogy megölöm.
Ehelyett
a néhány percnyi döbbent csend elmúltával odaszóltam neki:
Jó , holnap kimegyek a telekre ,
és lebontom a picsába kurva esőcsatornádat.
(elnézést a ronda szavakért , de tényleg ezt mondtam)
No ekkor odafagyott a mosoly az öregem arcára.
Megjegyezte ugyan , hogy biztosan nem szedem le a csatornát ,
mert lustább vagyok annál , meg nem vagyok én olyan.
Valószínűleg nagyon komolyan nézhettem rá ,
Mert látszott rajta az ijedtség.
A magnóról annyit , hogy tényleg alkatrésznek hozta a Karesz ,
valahol egy kuka mellett találta.

Másnap este van.
Hazaérek úgy este tizenegy tájban.
Beköszönök a szobába , a család nagyban tévézik.
Apám félálomban morog , ilyenkor kell hazajönni.
Anyám rámnéz , s rémülten kérdi hogy nézel ki kisfiam ?
Végignézek magamon,
mit nehezményezhet anyám a külalakomon.
Nem is vettem észre , hogy a balkezem tiszta vér.
Jé tényleg , mondom anyámnak.
Nem csak a kezed , a lábaddal mit csináltál fiacskám ?
A térdem tiszta kék zöld foltos volt.
Több sem kellett Gézukának.
Az a rohadt sorjás esőcsatorna , az vágta el a kezem.
A lábamat meg a létra verte össze.
Na erre apám szeméből azonmód kiröppent az álom.
Milyen létra ?
Milyen csatorna ?
Szépen válaszoltam neki , ahogyan azt kell az ember szülejének.
Kint voltunk a haverokkal a telken , és leszedtük az esőcsatornát.
Á nem hiszem , mondta az öregem.
Erre szépen kimentem a szobából ,
s hogy "megnyugtassam" félvállról még visszaszóltam.
A szőlőkarókat mi a francnak kellett rápakolni a létrára ?
Na ez betette a kaput jóatyámnak.
Honnan tudhatnám, hogy mi volt a létrára rakva ,
ha idén még nem is jártam a telken.
A kezemet a motorom sárvédője vágta el,
mikor levittem a pincébe.
A lábamat tényleg egy létrával sikerült beszíneznem ,
de a munkahelyemen.
Apámat annyira felzaklatta a dolog , hogy utánam jött a fürdőszobába.
Természetesen nem hagytam kétségek között ,
megerősítettem előbbi állításom.

A papiról annyit ,
hogy kissé meszes az agya.
Arra hogy mi történt negyven éve ,
no arra tökéletesen emlékszik ,
de hogy tegnap mivolt az sajnos sűrűn kiesik neki.
Ugyanis ő mesélte el , hogy hova tette a létrát ,
meg hogy rápakolta a szőlőkarókat.
No és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül ,
hogy én ugye hülye vagyok ,
és az alma nemesik messze a fájától.
Szóval az öreg tényleg dilis egy kicsit.

Például nálunk az AM-mikrón
bejött akkoriban vagy tíz csatorna.
Ez az öreget nem zavarta ,
neki kedvenc szokása végignézni ,
hogy melyik csatornán milyen adás van.
A tévénken van harminc programhely , tehát húsz üres.
Engem nagyon bosszantott hogy az öreg az üres csatornákra kapcsol ,
és percekig bömbölteti a sustorgó tévét.
Ezért minden gombra beprogramoztam valamelyik adót ,
így nem tud üresre váltani.
Szóval nézi az öreg a tévét, nyomkodja keményen a gombokat ,
vagy két adón focimeccs van ,
de ugye ezek az adók többször is bejönnek.
Az öreg a sok focit látván hangosan megjegyzi:kupaszerda van.
Anyámmal éppen fasírtban voltak ,
valami nagy bűnt követett el a muter.
Biztosan kicsavarta az öreg kezéből az egy hete hordott kedvenc ingét ,
vagy egy még csak párnapos zokni esett a nagymosás áldozatául.
Ezek a nők !
No anyám odaszólt a papinak:
a hülye agyad az, szombaton kupaszerda.

Másnap ülök az asztalomnál ,
az utcáról motorbőgés hallatszik.
Az öreg előre kirohant az előszobába ,
hogy ő nyithasson ajtót.
Laci jött a barátnőjével.

Itt teszek egy újabb kitérőt.
Laci az a típusú ember , akit mindig kikell menteni.
Teljes tudatában van, hogy nemlehet minden nő az övé,
de törekszik a teljességre.
Ebből kifolyólag gyakran kellett kimenteni a barátnőjénél ,
igen tegnap egész nap velünk volt a Laci ,
ott ragadtunk útközben mert bedöglött a motor stb.
Vagy a mamájánál kellett kimosni a srácot a slamasztikából ,
ebben a barátnője is nagy rutint szerzett ,
ha a világvégén buliztunk vizsgák előtt,
"akkor természetesen a barátnőjénél töltötte az éjszakát"
Az anyák megértőek, férfivá érett a fiam , talán még büszkék is ilyenkor.

Mondjuk volt, hogy nem jött be a dolog.
Laci nagyon késön ért haza , egy sarokkal
előbb leállítota a motort , szépen eltolta a kapujukig ,
nagy dirrel-dúrral kinyitotta a kertkaput.
Az anyja már ott is termett számonkérés végett ,
S Laci egyből mondta , bedöglött ez a rohadt motor ,
pedig holnap vizsgáznom kell , ennek is pont most kell történnie.
Már éppen kezdte volna sajnálni fiát ,
de ezen a ponton lépett be az anyák hetedik érzéke.
Rátette a kezét a motor hengerfejére.
A P 20-nak ez a része öntöttvasból van ,
és nagyon forró tud lenni , ha a motor egy perce még járt.
Az anya kisebb égési sérüléssel ,
Laci pedig néhány éppen arra kószáló anyai pofonnal lett gazdagabb.

Nos ezzel az emberrel akadt össze jóatyám.
Nekiszegezte a kérdést: voltatok tegnap a telken ?
Laci kapásból igennel felelt.
És tényleg leszedtétek az esőcsatornát?
Igen , mindet, és szépen letettük a verandára.
Azt hogy van veranda persze apámtól tudta ,
hiszen éppen ő mesélte valamelyik nap.
Apámban még élt a kétely ,
de megszólalt a kislány is:
„Géza bácsi legeltünk egy kis epret , ugye nem baj ?”
Na ez betette a kaput az öregemnek.
Persze a lány is onnan tudott az eperről ,
hogy az öreg dicsekedett vele , hogy micsoda jó a termés.
Hogy az öregem hévégéig mit élhetett át ,
azt csak abból lehet megítélni ,
hogy általában egyáltalán nem szólt hozzám ,
ha mégis akkor kitagadott , vagy átkozott.
Persze hétvégén megnyugodott mikor látta a helyén az esőcsatornát.

Aki fárasztott Beka63
Ha zavarok küldjetek el a.............

Forrás: forum.index.hu