A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE A POKOL, A „LÓ” ÉS A BALGA
4.
Arany János HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!" És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: "Egy fiatal élet-remény."
A kártya nem "fest", - a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!... ő vándorútnak - Most már remény nélkül, magán -- Indúl a késő éjszakán.
Előtte a folyam, az új hid, Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé föl a komoly hit, S vidám zenével körmenet: Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.
Halad középig, hova záros Kapcsát ereszték mesteri; Éjfélt is a négy parti város Tornyában sorra elveri; - Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon, S ő néz a visszás csillagokba: Kél egy-egy árnyék a habon: Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig, S körülforog kiváncsian; Majd az egész termet kiválik S ujjonganak mindannyian: "Uj hid! avatni mind! vigan."
"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!" Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már: "Egymásé a halál után!" S buknak, - mint egykor igazán.
Taps várja. - "Most a millióson Van a sor: bátran, öregem!" - "Ha megszökött minden adósom: Igy szökni tisztesebb nekem!" S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán A harmadik, a negyedik: "Én a quaternót elszalasztám!" "Én a becsűletet, - pedig Viseltem négy évtizedig."
S kört körre hány a barna hullám, Amint letűnnek, itt vagy ott. Jön egy fiú: "Én most tanúlám Az elsőt; pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
Egy tisztes agg, fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog: "Hordozta ez, míg birta vállal, A létet: mégis nyomorog! - Fogadd be, nyílt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve - Egy úri nő lomhán kikel: "Ah, kínos élet: reggel, estve Öltözni és vetkezni kell!" Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza Csörtet fel és vigyorgva mond: "Enyém a hadvezéri pálca, Mely megveré Napleont!" A többi sugdos: "a bolond!..."
Szurtos fiú ennek nyakába Hátul röhögve ott terem S ketten repűlnek a Dunába: "Lábszijjra várt a mesterem: No, várjon, míg megkérlelem!"
"Én dús vagyok" kiált egy másik S élvezni többé nem tudom! -" "Én hű valék a kézfogásig S elvette Alfréd a hugom'!" Eltűnnek mind, a járt uton.
"Párbajban ezt én így fogadtam: Menj hát elül, sötét golyó!" -- "Én a szemérmet félrehagytam, És íme, az lőn bosszuló: Most vőlegényem a folyó. -"
Igy, s már nem egyenkint, - seregben, Cikázva, némán ugranak, Mint röpke hal a tengerekben; Vagy mint csoportos madarak Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor, Lenn táncol órjás buborék; Félkörben az öngyilkos tábor Zúg fel s le, mint malomkerék; A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé, Elméje bódult, szeme vak; De, amint sűrübbé, sűrübbé Nő a veszélyes forgatag: Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, - Széttörni e varázsgyürüt Nincsen hatalma földi karnak. - Mire az óra egyet üt: Üres a híd, - csend mindenütt.
(1877 aug. 22)
*
Az országban csak kétféle ember él: A korszellem által vezérelt uniformizáltak És az öncélú különcködők, a csodabogarak…
*
Mielőtt évtizedes kemény készület előtt A balett-táncos rövid ideig a csúcson lehetne, Kettétörik lábát és pályafutását. Más protekciós túlsúlyos tramplik ott vannak, De felgördül a függöny, vége a protekciónak, Ráadásul mázsás balerinát kellene emelgetnie…
*
Törpék az óriások országában - A bútorok, a járművek, az evőeszközök mérete Enyhén szólva nem rájuk van szabva - Mintha a kisgyerek az apja ruhájában, cipőjében járna…
*
Nagyon rendes emberek élnek itt, Minden elvárásnak szeretnének megfelelni, Míg úgy nem járnak mint az öreg, a gyerek és a szamár, Akik mindig újabb, az előzőt ütő megszólásra hallgatva Bedobták egyetlen állatbarátjukat a mélyvizű folyóba…
*
Csak magadat hallod vissza, Mert mindenkit elüldöztél magad mellől, Vagy senki nem mer megszólalni, Vagy csak a te nézeteidet szajkózza - S te a visszhangot párbeszédnek veszed…
*
Belenézel a nyugodt víztükörbe, Ott meglátod a saját arcod képmását, Amibe beleszeretsz, belebódulsz, És egyesülni akarván vele a vízbe veszel…
*
A leghangosabbnak adnak igazat, Az rögtön önjelölteti magát népboldogító vezérnek, Ami után csak az számíthat rangra, előléptetésre, Aki a leginkább hasonlít a bálványozott zarnokra.
*
Itt a katonát szabják a ruhához És az embereket az ágyhoz - Prokrusztész foglalkozik ezzel, Ő nyújtja ki a rövideket, Vagy vagdossa le a kiálló részeket
*
Nem sanyargatják a meghódított népet, Mert így esetleg növelnék ellenállóképességét, Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát, S így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak
*
Előbb csak beetetnek, Majd ha megkedvelted az ingyenkaját, S már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal, Akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel…
*
A partravetett halakat cirógatják, Ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek, Vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”, Csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe, Hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni
*
Mindenkinek tele van a padlása, No nem sonkával, kolbásszal, szalonnával, De csodaszép ígéretekkel, amikért naponta hálát is ad
*
Az emberek nem hollók, Ők kivájják egymás szemét is, Hagyják, hogy a róka kiénekelje szájukból a sajtot, Majd utána nekigyürkőznek maguk alatt vágni a fát
*
Rengeteg az önkéntes segítő, Aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is, Aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod, Aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed, S ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek
*
Mindenki imádkozik is és dolgozik is, Csak éppen azért imádkozik, amiért ténykedni kéne, És azon munkálkodik, ami csak ingyen kegyelemből van.
*
A hipermarketben bűnbocsánat is kapható, Minél többet rabol valaki, s annál több a pénze, Annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat, S biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban
*
Ha a feleségednek bókolsz, Feljelenthet szexuális zaklatásért, Ha a gyerek fenekére csapsz, eldádázod, Feljelenthet könnyű testi sértésért, megalázásért…
*
Azok vennék ki a szemedből a szálkát, Akik nem látnak jó, mivel az övékben gerenda van.
*
Az ellenség fogorvosához mész kezelésre, Aki nemcsak - fölöslegesen - alaposan megkínoz, A legutolsó fityinget is kiveszi még a bőröd alól is, De fogatlan oroszlánná, méregfog nélküli kígyóvá tesz.
*
Beletörődnek a férfiak, Hogy mindig van náluk egy kicsit jobb, Hogy ők örök másodikak minden viadalban - Így állnak ki az élethalál-harcra gladiátorkodni is.
*
Az emberek a családtagjaikkal gyanakvóak, Minden hazaérkezőt átmotoznak és jelszót kérnek, De ha elmennek hazulról, a lábtörlő alá teszik a kulcsot, S vadidegen szeme láttára veszik ki a párnából a pénzt.
*
Spórolásból mindig azt az almát eszem, ami már elkezdett rohadni, így a végén az épekből soha nem eszünk
*
Tanult tehetetlenséged és rosszul értelmezett büszkeséged is nehezíti, hogy kikerülj a halmozódó hátrányos helyzetek ördögi köréből
*
Mintha a mesék földjén járnánk Csodás metamorfózisokat láthatunk: Angyalkából pár hét alatt házisárkány lesz
*
Jó kezdet fél siker Ha csak kicsit célzol mellé, A célnál ez már óriási eltérés lesz. De te kicsire nem adsz - a nagy nem számít
*
Ha rossz irányba indulsz, Pláne: ha ellenkező felé, Akkor minél sebesebben mész, Annál messzebb távolodsz a céltól (s még meg is szólod a helyes irányba lődörgőt)
*
Kevés embert tartanak megbízhatónak, Ők sem állnak ellent a funkcióhalmozásnak: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka
*
Egy sas nem kapkod legyek után. Te meg egy rossz pillantásra lecsapsz, és kihozod a maximumot: párbaj utolsó vérig
*
Milyen próba-szerencse alapon keresni. Vak tyúk is talál szemet? De ő legalább tudja, hogy hol és mit keressen!
*
Megalkuvás vagy kompromisszum? Vagy egyik sem? A férj forrón, a feleség hidegen szereti – A középúton találkoznak: langyosan eszik.
*
A piszkos munka. Hogy az én kezem tiszta maradjon? Csak a kút kávájára kakiltam, nem bele… Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.
*
Hogyan repülhetnél ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat, vagy ha társad az éj leple alatt nyírbálja szárnyaid?
*
Vagy a földhöz, röghöz tapadsz, sárba ragadsz vagy belerepülsz a Napba, s menten szénné égsz? Vagy lehajtott fejjel csak magad elé nézel, Vagy csak a csillagokra, s így gödörbe esel?
*
A ház szükséges, de nem elégséges feltétel. Az otthonteremtésre már nem marad energia? Mire felépül végre a házad, szétmegy a házasság, S este húzod az időt: minél később „hazamenni”…
*
Egész hétén át Egyoldalú mozgással-testtartással Sorvasztják izmukat, rontják szemüket, De a hétvégén intenzív edzésbe fogva Egy csapásra minden helyrehoznának…
*
Amíg hajlítható, Addig nem ütik a vasat, Addig elrontják a gyereket, Ami később iszonyú erőfeszítéssel is csak alig-alig javítható, nem pofozható helyre
*
„A pénz nem boldogít” az életigéd: úgy szórod, mintha égetné a markod, vagy nagyfaszoskodásból azzal gyújtasz rá, illetve mindig mindenki a te vendéged, mert így akkor szeret a sok szesztestvéred…
*
Csak protekcióval, kenőpénzzel stb. Juthat gyereked be bölcsödébe, óvodába stb. - Hogyan is reklamálhatnál, kérhetnéd így számon, Hogy mit tesznek ott vele, mivel etetik, mire nevelik…
*
Nincs jogod lakni és jóllakni, „Pusztuljon a férgese!” alapon Sorsára hagyják, akik a létharcban lemarad
*
Gyerekkorodban mindig más dönti el, Mi a jó neked, mi az érdeked, mi a javad, Kivel barátkozz, miben higgy, melyik suliba járj - 18 éves korod után megszűnik a paternalizmus: Ha részegen kötnél adásvételi szerződést, Még ebben sem akadályoz meg legjobb barátod se…
*
A hatóság szigorúan bünteti, Ha valaki nem kapcsolja be a biztonsági övét, De könnyen lehet: a kutya se törődik veled, Ha eladod a házad és lóversenyre költöd az árát…
*
Van, aki a vízparton áll lesben, Hátha ki kell menteni valakit, s hős lehet, Életmentő érdeméremért még be is lök valakit - A másik semmit nem kockáztatva közömbösen nézi a fuldoklót, a harmadik meg „humánusan”engedi, hogy őt is lehúzza a mélybe
*
Az emberek nagykabátban mennek orvoshoz És szégyellnek levetkőzni vagy „panaszkodni”, Még harapófogóval sem lehet kiszedni belőlük, Hogy mi, mennyire, mióta, hol és miként fáj…
*
Egy nagy átverési show áldozatának érzed magad, Amibe mindenki más be van avatva - rajtad nevet, S várod, hogy szóljanak: itt van az a kandi kamera…
*
Mindenki az lesz felnőttként, Amiről kisgyerekként ábrándozott: Masiniszta, tűzoltó, vadakat terelő juhász, Vagy híres, hatalmas és/vagy gazdag ember: Ez nem jutalom, ez a büntetés…
*
Minden éjjel Összekeverik a lakosokat és a lakásokat, Így sosem tudhatod: hol és kikkel ébredsz fel…
*
A fejlődő vegyipar Gyógyszereket, s hozzá betegségeket gyárt, Az expanzív titkosszolgálat terroristákat kreál…
*
Ha meglátogatsz egy várost, ahol a borjút imádják, kaszálj füvet és etesd meg. (Rómában élj úgy, ahogy a rómaiak?!)
*
Ha szamarat csinálsz magadból, ne panaszkodj, ha a hátadra telepednek
* Csak akkorra vesszük észre, milyen rosszul bántunk apánkkal, mire felnőnek a gyerekeink
* Az anarchia egy éjszaka több kárt okoz, mint a zsarnokság száz év alatt
*
Te magad hívod házadba Mekk mestert, Aki mindent megszerel, megjavít,amit ér, Tele segíteni akarással mindent elront, Immár megjavíthatatlanul
*
A finom pecsenyét csak nyögve, A békát viszont úgy lenyelik, Hogy még nagyokat cuppantak is közbe
*
Legjobb barátod küldöd el, Hogy szerelmet valljon a nevedben, Ráadásul a te verseddel ékeskedve - És úgy jársz mint Cyrano de Bergerac
*
Aki önhibáján kívül verembe esik, az vagy szégyenkezve hallgat, vagy életfogytig berendezkedik, vagy berántaná a segítő kezet nyújtót
*
Minden betegséget Isten büntetésének tartanak S belenyugszanak mint megváltoztathatatlanba - Szemlesütve, szégyenkezve viselik el
*
Többnek veszik az 1000 fillért, Mint a 100 forintot - A sűrű fillért nem becsülik, Csak a ritka forintot lesik - csak lesik….
*
Akinek a háza ég, az kiabál. Ha csak a szomszéd háza ég, Akkor nyugodtan pipázgat a diófa árnyékában. Aki segíteni akar, az olajat önt a tűzre…
*
Akinek nincs diliflepnije, Annak tilos a szabad szólás, Akinek meg van, Azt nem veszik komolyan
*
Ámokfutó Ön- és közveszélyes emberek Riogatják a békés lakosságot
*
A kutyák kapnak először enni, S ha maradt, akkor az emberek is, De csak miután kunyeráltak és pitiztek
|