Batsányi János A bölcsnek állhatatossága
Justum e tenacem propositi virum. HORATIUS
"Ha ki, mindenét elvesztvén, Reménységet sem talál, Már annak az élet szégyen, S kötelesség a halál!"
Az ily bús eltökélésnek, Ha van - ritkán van helye. "Soha kétségbe nem esni," Nagyobb bátorság jele!
Az erkölcs hű bajnokának Váltig kell küszködnie, S a vak sors kemény csapásit Békességgel tűrnie.
Cézár két nagy ellenségét A világ csudálja bár: Szokratest nagyobbá tészi A halált-hozó pohár.
Őt sem gyáva rossz bírái, Akik azzal büntetik, Sem gonosz rágalmazói Bűnbe nem keverhetik.
Ha megcsalta bal szerencséd Minden szebb reményedet, S visszarántván adományit, Sérti, gyötri kebledet:
Vigyázz! hogy fel ne forgassa Jóra-szánt szándékodat, S le ne győzze, vagy alázza Lelki méltóságodat!
Nem, fonalát életednek Nem szabad elmetszened, - Tudván, hogy sírodon túl is Van bírád, van istened;
Akit, elméd s szíved ellen, Itt talán ma még tagadsz, De kinek majd napjaidról S tetteidről számot adsz!
Hogy a végső áldozatra Ki-ki mindég kész legyen, És honjáért mindenétől, Mihelyt kell, búcsút vegyen:
Méltó! s társaságban élő Emberhez illő dolog! De azért, hogy a szerencse Nékünk már nem mosolyog,
Hogy vakot vet, hogy elfordul, Agyarkodik, háborog, S kerekével, mint egyébkor, Kedvünk szerént nem forog,
Azt itélnünk, hogy lerázván Pályánk nehéz terheit, És megszegvén bölcs teremtőnk S vallásunk törvényeit,
Szabad, s illik, sírba dőlnünk... Gyávaság, s bal itélet! Hazafinak s kereszténynek Kötelesség az élet.
(1810-es évek)
|