Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör IV.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Petőfi Sándor:

Távolból

Kis lak áll a nagy Duna mentében;

Oh mi drága e lakocska nékem!

Könnyben úszik két szemem pillája,

Valahányszor emlékszem reája.

.

Bár maradtam volna benne végig!

De az embert vágyai vezérlik;

Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,

S odahagytam őslakom s anyámat.

.

Kínok égtek a szülőkebelben,

Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;

S kínja lángi el nem aluvának

Jéggyöngyétől szeme harmatának.

.

Mint ölelt át reszkető karával!

Mint marasztott esdeklő szavával!

Oh, ha akkor látok a világba:

Nem marasztott volna tán hiába.

.

Szép reményink hajnalcsillagánál

A jövendő tündérkert gyanánt áll,

S csak midőn a tömkelegbe lépünk,

Venni észre gyászos tévedésünk.

.

Engem is hogy csillogó reményem

Biztatott csak, minek elbeszélnem?

S hogy mióta járom a világot,

Bolygó lábam száz tövisre hágott.

.

…szép hazámba ismerősök mennek;

Jó anyámnak tőlök mit izenjek?

Szóljatok be, földiek, ha lészen

Útazástok háza közelében.

.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,

Mert fiának kedvez a szerencse –

Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,

Megrepedne a szive szegények!

Pozson, 1843. május

p.s.:

Szeleczky Zita:

https://www.youtube.com/watch?v=lRgMWKNHR4E

*

Petőfi Sándor:

Füstbement terv

Egész uton – hazafelé –

Azon gondolkodám:

Miként fogom szólítani

Rég nem látott anyám?

.

Mit mondok majd először is

Kedvest, szépet neki?

Midőn, mely bölcsőm ringatá,

A kart terjeszti ki.

.

S jutott eszembe számtalan

Szebbnél-szebb gondolat,

Mig állni látszék az idő,

Bár a szekér szaladt.

.

S a kis szobába toppanék…

Röpűlt felém anyám…

S én csüggtem ajkán… szótlanúl…

Mint a gyümölcs a fán.

Dunavecse, 1844. április

p 1

p

p Aki

p folyton

p azokat a mentségeket keresi,

p hogy miért nem tett meg valami fontosat…

p

p Aki

p egy gittegyletben fontoskodik,

p miközben épp nincs legény a gáton

p

p Aki

p gondolkodik is, beszél is,

p csak sajnos bűn rossz, fordított a sorrend

p

p Aki szörnyen gondterhelt,

p mert minden nap kelni, öltözni-vetkezni és enni kell

p (ő az egyik, akik a Híd avatás-ban a mélybe veti magát)

p

p Aki

p előre feltett kézzel,

p már előre feltétlen kapitulálva a Góliát előtt,

p - nem - áll ki a küzdelemre, a megmérettetésre

p

p Aki 

p felkapaszkodik a fára,

p ott viszont már reszket,

p elborzasztja a mélység,

p és lejönni azt már nem tud...

p

p Aki 

p félszemével

p vakok között királykodik -

p de csak addig, míg nem jön egészszemű

p

p Aki

p egy felvilágosulatlanul lány-anya,

p aki később bűntudatos magzatgyilkos lesz

p

p Aki

p filléres látszat-haszonért

p végleg hűtlenné válik sarki fűszereséhez,

p majd meg kiszolgáltatott a monopol multiknak

p

p Aki

p filléres nyereségért

p időt pocsékol, rohangál, tülekedik:

p még a lelki nyugalmát is veszni hagyja

p

p Aki

p finnyásan válogat a „testi” ételből,

p de a kultúr-mocskot falánkul nagykanállal zabálja

p

p Aki

p fizetésnapon 

p dorbézol, tivornyázik,

p utána viszont egy hónap koplalás jön: hopp-kopp

p

p Aki

p soha nem enged meg magának

p egy kis költségesebb mulatságot, lakomát

p (lásd például a Babett lakomája c. filmet…)

p

p Aki

p fizetett dilettáns fűzfapoétákkal

p irat és adat elő magáról dicshimnuszt

p

p Aki

p felhalmozza a restanciákat,

p és még a díjhátralékokat is… –

p be is van havazva, rázúdul a lavina

p

p Aki

p felháborodása utáni

p masszív haragtartással

p önmagát „bünteti” más vétkeiért

p

p Aki

p évenként egyszer

p egy nagyon nagyot segít,

p de sok apró figyelmességet mulaszt,

p ami egy házasságot már alá is aknáz…

p

p Aki

p úgy erősítené érvét,

p bizonygatná indokát, hogy

p hétszer és egyre hangosabban mondja

p

p Aki

p étekfogótlan: 

p patkány önmagán tesztel

p gyanús eredetű „élelmiszert”,

p amit nagyon olcsón szerzett be…

p

p Aki 

p egy hídégető: 

p az ex élettársának

p a kedvenc állatából főzi a búcsúvacsorát

p (amivel a korábbi hidegháború meleggé fajulhat)

p

p Aki

p sokkal többet tud

p pl. a zsidók történetéről,

p mint népe őseiről és hőseiről

p

p Aki

p fájdalmas élete elöl

p bátor önvizsgálat/változás helyett

p gyáván fájdalommentes öngyilkosságba menekül

p

p Aki

p faluját, portáját

p és életmódját, viselkedését

p az aktuális turistaigényekhez igazítja…

p

p Aki

p abban fárad holtáig:

p hogy hogyan is lehetne

p egy jó pillanatot örökkévalóvá tenni

p

p Aki

p fél önmagával

p egyedül csendben maradni –

p mindig szól, sőt bömböl valami,

p nehogy meghallja istene halk sugallatát….

p

p Aki

p fel sem fogja:

p a legeslegtöbbet nem más,

p nem a gonosz ádáz ellenség,

p de ő árthatja saját magának

p

p Aki

p nem hiszi el:

p önmagán kívül

p a vakbizalma miatt

p pont jószándékú édes szülőanyja

p kövezheti legbuzgóbban útját a pokolba

p

p Aki

p előbb tanulná

p a gyökvonást az összeadásnál: 

p ezért is egy életre feladja a matekot…

p

p Aki

p előbb kórósan túlértékeli magát,

p majd meg károsan alul: semmire (inga)

p

p Aki

p előre aláír

p egy biankó falhatalmazást,

p amit a párja/pártja majd kitölt

p

p Aki

p előre iszik a medve bőrére –

p vagy egy rókáról több bőrt is lenyúzna

p

p Aki

p első házát

p az ellenségnek építi,

p (mert azon gyakorolja be magát),

p de abba ő mégis örökre beköltözik

p

p Aki

p elszúrja

p az egyszeri alkalmat –

p pl. az ún. jótündér három kívánságát,

p és még a kiindulónál rosszabb helyzetbe is kerül…

p

p Aki

p dogmává tett elvből

p nem alkalmazhat erőszakot,

p így ő mindig meghunyászkodik –

p pl. passzívan tűri neje megerőszakolását…

p

p Aki

p élvezi a tűz melegét,

p de hamarosan toporzékol:

p a füstje ne csípje az ő szemét!

p

p Aki

p emberhez méltatlanul

p önmagát rabszolgásítja és

p ön-kizsákmányolja a Cégnek, a Banknak

p

p Aki

p otthonából,

p emberszabású lakásából/házából

p elvarázsolt kastélyt, kísértetházat,

p hidegháborús csatateret stb. varázsol

p

p Aki

p engedi, hogy

p öreg szakik örökre

p elvegyék hályogkovács bátorságát

p

p Aki

p engedi, hogy

p ádáz ellensége válasszon

p csataidőt, helyet, fegyvernemet

p

p Aki 

p engesztelhetetlenül gyűlölködik,

p ez élteti? de gyűlik benne is az „ölet”

p

p Aki 

p zsarolásból

p frigid játszmával

p impotenssé teszi férjét,

p de majd ő is tartósan úgy marad

p

p Aki

p előbb embert bálványoz,

p majd persze hamar csalódik

p és azután meg durván sárba tapos…

p

p Aki

p elfogadja

p a manipulált kínálatot

p és azt hiszi, hogy ő választott,

p miközben ezt mások tették helyette

p

p Aki

p bátor

p és naiv nyúlként

p elmegy fehér abroszhoz tárgyalni

p a ravasz rókák nyúlvédő tagozatával

p

p Aki

p pont, éppen

p az ellenségétől kér tanácsot:

p minő taktikát kövessen ellene…

p

p Aki

p elhiszi, hogy

p majd pont ő fogja piramis-

p játékban megtriplázni vész-tartalékát

p

p Aki

p életkedv-,

p lelki hiánybetegségét

p sarlatánnal, vegyszerrel stb. kúrálná

p

p Aki

p nemtörődömségből

p mindig csak kicsit enged:

p előbb csak az orrát nem törli meg,

p de később már a kakis fenekét se ki…

p

p Aki

p elegánsan öltözött

p és udvariasan, sőt bölcsen szól,

p csak folyton orrát piszkálja, fütyijét vakarja…

p

p Aki

p éjt nappallá téve kutatja

p a góllövés titkos receptjét,

p vagy a remekmű-alkotás szabályát

p

p Aki 

p egyszerre 

p akar érintetlen szűz is maradni

p és/de ugyanakkor egy férfival is hálni

p

p Aki

p élettársától elvárja,

p hogy neki tényleg a mindene:

p barát, szerető, kollega, sporttárs,

p ügyvéd, testvér stb. stb. is legyen

p (ezért végül a semmije se lesz…)

p

p Aki

p elakad

p a kezdetek nehézségein,

p pedig egy jó kezdés már fél siker,

p és így sosem lendülhet át és bele,

p és ezért nagy dolgokat nem is végez…

p

p x

Komjáthy Jenő:

Anyámhoz

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,

Szivedből szeretet s élet szakad;

Nappalodik a szenvedélyek éje,

Meleg sugárként ömlik szét szavad.

Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,

Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!

Szivedbe Isten lelke költözött…

Áldott vagy te az asszonyok között!

.

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!

Bár most levert és bús vagyok,

Lesz még idő – ne félj! – midőn dicsőség

Övedzi majd e büszke homlokot!

Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,

Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod

És drága könnyeiddel öntözöd!…

Áldott vagy te az asszonyok között!

.

Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,

Virágok nyílnak lábaid nyomán,

Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,

Amerre jársz mint égi látomány:

S hol szebb világok tiszta üdve támad,

Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,

Körötted minden fénybe öltözött…

Áldott vagy te az asszonyok között!

.

Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes

Szivedhez járul boldogan fiad.

Szivem remeg, mert üdvössége teljes,

Szivem zokog, de az öröm miatt.

Ó, mert áldás nő az áldás helyén:

Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!

Várnak reánk nem ismert gyönyörök…

Áldott vagy te az asszonyok között!

*

Ady Endre

Az anyám és én

Sötét haja szikrákat szórt,

Dió-szeme lángban égett,

Csípője ringott, a büszke

Kreol-arca vakított.

.

Szeme, vágya, eper-ajka,

Szíve, csókja mindig könnyes.

Ilyen volt a legszebb asszony,

Az én fiatal anyám.

.

Csak azért volt ő olyan szép,

Hogy ő engem megteremjen,

Hogy ő engem megfoganjon

S aztán jöjjön a pokol.

.

Bizarr kontyán ült az átok.

Ez az asszony csak azért jött,

Hogy szülje a legbizarabb,

A legszomorubb fiút.

.

Ő szülje az átok sarját

Erre a bús, magyar földre,

Az új hangú tehetetlent,

Pacsirta-álcás sirályt.

.

Fénye sincs ma a szemének,

Feketéje a hajának,

Töpörödött, béna asszony

Az én édes jó anyám.

.

Én kergettem a vénségbe:

Nem jár tőle olyan távol

Senki, mint torz-életével

Az ő szomoru fia.

*

Kosztolányi Dezső

Anya

Megláncoltál megint a karjaiddal,

anyám, anyám.

.

Reám raktad a gyöngeséged mázsás

bilincseit.

.

Most hordalak fájó lelkemben téged,

amint te hordtál.

.

Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,

özvegyi fődre.

.

Veszekszem én veled és gondjaiddal,

foggal-körömmel.

.

Ha vidáman ballagnék egymagamban,

mellettem lépkedsz.

.

Első nő rég-elveszett édenemből,

Éva leánya.

.

Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,

sírva szeretlek.

1928

*

Reményik Sándor

Szerenád oda túlra

Ezen az első őszi reggelen

Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.

.

Most lehetnék hozzád figyelmesebb:

Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.

.

Beteg lelkemen most pattan a zár,

Pattintgatja a búcsúzó sugár.

.

Most nyílnak bennem fátyolos egek,

Most félve, én is föltekinthetek.

.

Most írhatnék Neked sokat, sokat,

Míg szólnál: "Fiam, ne fáraszd magad."

.

Most mutathatnék elsőül Neked

A reggelinél elibéd simítva,

Sápadt szirmú kései verseket,

.

S hallgatnám kritikád, a halkszavút,

Egyetlen drága anya-kifogást:

"Ó, fiam, - csak ne olyan szomorút..."

1930. szeptember 1.

*

p 2

p

p Aki

p egy törököt fog, egy nőt,

p aki nem ereszti el már őt,,

p és ráadásul mellé kap még hármat…

p

p Aki

p egyszer csap

p világra szóló lakodalmat –

p de amitől a holtáig koldulhat…

p (dínom-dénom, majd a szánom-bánom)

p

p Aki

p egyszeri döntésnek

p hiszi az ő teátrális megtérését,

p neki védőoltása van a Gonosz ellen –

p mától fogva ő elaltatta az ördögöt…!?

p

p Aki

p már egy szúnyog

p csípésétől jajveszékel,

p oly kicsi „lett” a fájdalomtűrése…

p

p Aki

p egy kis baj elől menekül,

p de ezzel egy sokkalta nagyobba rohan bele

p (egy darázs elől ész nélkül a robogó vonat elé…)

p

p Aki

p az egy/

p kicsi jó helyett

p a rossz(ab)ból vesz-

p vagy eszik-tesz sokkal többet

p

p Aki

p egy kis sziruppal bármit,

p nemcsak a keserű pirulát,

p de még az élő békát is lenyeli…

p

p Aki

p egy már réges-

p régen kihűlt szerelmet,

p barátságot próbál újra langyosítgatni

p

p Aki

p egy mimóza,

p egy Rézbányai Győző,

p aki alig várja, hogy megsértődhessen,

p és ebben tetszelegjen-szenvelegjen…

p

p Aki

p egy moralizáló, papoló szentfazék,

p egy szigorú erkölcscsősz, csak a füle kormos

p

p Aki

p egy Nagy embernek, Mesternek,

p vagy egy Izmusnak esküszik örök hűséget

p (a Mestert akkor is követi, ha Ő a kútba ugrik)

p

p Aki

p disznók elé

p szórta a drága gyöngyeit,

p méltatlanra pazarolta drága életét

p

p Aki

p egy pohár tea

p megmelegítéséhez

p felgyújt, eltüzel akár egy fészert...

p

p Aki

p egy hirtelen fellángolással

p készítené el a mindennapi főtt ételt –

p mindent szalmaláng lelkesedéssel kezd,

p és ezért hamar kiégve hamar abba is hagy…

p

p Aki

p egy idő után

p teljesen azonosul

p az őt túszul ejtő terroristák,

p vagy zsarnok vezetők eszméivel

p (az ún. Stockholm szindróma)

p

p Aki

p egy jó darabig

p csak elfojt-elfojtja

p isteni – pl. nemi – vágyait,

p majd óriásit robban (detonáció)

p

p Aki

p egy hosszú ideig

p a teherbeeséstől retteg,

p majd meg döbbenten tapasztalja,

p hogy sokáig a „szervi” meddőség gyötri…

p

p Aki

p egy hetero-

p szexuális kudarc után

p átevez a még nem frusztráló homokos vizekre,

p amit még a bujkálás „bátor” kalandja is vonzóvá tehet

p

p Aki

p egy fenékkel

p két lovon is ülne –

p aki egy időben két urat is szolgál...

p (nem árt a Jó és a Rossz istennel is jóba lenni)

p

p Aki 

p egy emberként,

p és nem társulva,

p meghatványozott erővel

p állna ellen az ördögi hatalomnak

p

p Aki

p egy életen át

p próbálná kicsit korrigálni azt,

p amit anno a kisgyerekén nagyon elrontott

p

p Aki

p egy az egyben 

p lemásol egy sikeres pályát –

p de csakis a külalakban, formálisan,

p nem pedig a tartalmi lényegét illetően…

p

p Aki

p egészen önellátó:

p ő lenne bűneinek jó nyomozója,

p vádlója, védője, tanúja és bírája,

p de az ítéletvégrehajtója, börtönőre stb. is…

p

p Aki

p az édesanyja

p sok szép és igaz szavát

p „csak azért sem” fogadta meg soha,

p hamar belekerült/benne-ragadt a dackorszakban…

p

p Aki

p egész hosszú életében

p csak egy örök beváltatlan nagy ígéret marad

p

p Aki

p szántszándékkal

p olyasmivel dicsekszik,

p amit itt-most lehetetlen próba alá vetni

p (nehogy így járjon: Hic Rhodus, hic salta!)

p

p Aki

p dupla

p vagy semmire,

p sőt inkább mínuszra játszik:

p vagy sikeres bankrablás, vagy a börtön

p

p Aki

p egy életen át tervez

p egy tökéletesnek látszó bűntettet –

p éppen csak azzal a bizonyos banánhéjjal számol?

p

p Aki

p sikkasztással

p egy nap alatt pótolná

p a szerinte eddig elmulasztottakat,

p majd meg megy a dutyiba, kettétörik pályája

p

p Aki

p drága idejét

p feleslegesen pazarolja: 

p feltalálná a meleg vizet s a csőben a lukat

p

p Aki 

p csodadoktort-

p csodaszert vár,

p minden sarlatán balekja

p csak életén ne keljen változtatni

p

p Aki

p úgy „boldogítja” magát,

p hogy mint katasztrófaturista nézelődik,

p és annak örül, hogy mindez nem vele történt meg…

p

p Aki

p csekély előnyért

p mindörökre elkótyavetyéli

p félteni való kincsét, szüzességét,

p vagy nomád életformájának értékeit

p

p Aki

p csak úgy tud,

p mert akar, bármi áron

p nagy közfigyelmet kelteni,

p ha nem zseniális őrültséget tesz

p

p Aki

p csak ugatja 

p a magas tudományt –

p így tartja magától távol/távolítja el

p

p Aki

p csak test-

p ügyességben gyakorol – 

p emberszeretésben nem lesz mester,

p arról azt tartja, hogy az ösztönből meg…

p

p Aki

p oly önhitt,

p hogy már csak akkor

p kéri a külső segítséget,

p amikor az már túlontúl késő lett…

p

p Aki

p „magatehetetlenül”

p csak sodródik a szennyárral,

p akit csak vonszol maga után a sors

p (ami, ha akaraterős lenne: repítené…)

p

p Aki

p csak operettet néz,

p ahol fix a happy end

p és tuti, hogy nincs katarzis,

p bűnszembesülés és tisztulás…

p

p Aki

p amíg rosszul van,

p mindent megfogad,

p de jobbulva hamar felejt,

p és ezért megint visszaesik

p

p Aki

p addig-addig

p piszkálódik, kötekedik,

p míg ki nem húzza a gyufát!

p (mint aki szelet vet és vihart arat…)

p

p Aki

p egy tisztaság-rendmániás,

p és ezért addig nem ül le olvasni,

p amíg a lakás nincs „kész” - bárki jöhet…

p

p Aki

p abból él meg,

p hogy folyamatosan,

p akár blöffölve is fenyegetőzik:

p „Ha ő egyszer kinyitja a száját...!”

p

p Akinek

p már az agyára megy a jólét –

p ahogy a jódolgában lesz veszett (a nép)

p

p Aki

p csak hosszú

p első üdülésén döbben először rá:

p az élete párja neki nem szellemi társa

p

p Aki

p csak enni

p szereti a holt betűket,

p a tésztaformából teste életre kelti…!?

p

p Aki

p nem földművelő,

p konyha/virágkertészkedő:

p maximum az erkélyen pár virágláda…

p

p Aki

p egy úgymond kétbalkezes,

p (de inkább egy tohonya, rest),

p így nem kézműves, barkácsoló javító-szépítő

p

p Aki

p a jó borának stb.

p soha semmilyen, vagy

p csak egy rossz cégért készíttet

p

p Aki

p a jogos

p és köteles

p test(ület)i-szellemi

p (ott)honvédelem helyett

p csak egy gyáva dezertáló

p

p Aki

p vesztére

p a sok laikus

p véleménye után futkos –

p de aki pont az egy mérvadóéra nem ad

p

p Aki

p a tévéből,

p vagy „okostelefonjából”

p tudja meg azt is, hogy most

p éppen milyen idő van a lakóhelyén,

p és hogy milyen front és virágzás miatt

p kell neki magát ma is rosszul éreznie…

p

p x

József Attila: Anyám

A bögrét két kezébe fogta,

úgy estefelé egy vasárnap

csöndesen elmosolyodott

s ült egy kicsit a félhomályban – –

.

Kis lábaskában hazahozta

kegyelmeséktől vacsoráját,

lefeküdtünk és eltünődtem,

hogy ők egész fazékkal esznek – –

.

Anyám volt, apró, korán meghalt,

mert a mosónők korán halnak,

a cipeléstől reszket lábuk

és fejük fáj a vasalástól – –

.

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Idegnyugtató felhőjáték

a gőz s levegőváltozásul

a mosónőnek ott a padlás – –

.

Látom, megáll a vasalóval.

Törékeny termetét a tőke

megtörte, mindíg keskenyebb lett –

gondoljátok meg, proletárok – –

.

A mosástól kicsit meggörnyedt,

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,

álmában tiszta kötényt hordott,

a postás olyankor köszönt néki – –

1931. január 6.

*

József Attila:

Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.

Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,

kinyujtóztál a halál oldalán.

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

próbállak összeállitani téged;

de nem futja, már látom, az időből,

a tömény tűz eléget.

.

Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

s ez összekuszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

s te már seholse voltál.

.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

édes emlőd s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hütötted, fujtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!

Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –

félrevezettél engem.

.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat

hoztad el – kértem én?

Mért görbitetted mosásnak a hátad?

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel

s mindent elrontsz, te árnyék!

.

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,

ki csal és hiteget!

Suttyomban elhagytad szerelmeidből

jajongva szült, eleven hitedet.

Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,

mind visszaloptad az utolsó órán!

A gyereknek kél káromkodni kedve –

nem hallod, mama? Szólj rám!

.

Világosodik lassacskán az elmém,

a legenda oda.

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni.

1936. december



p TESTAMENTUM - INTELMEK

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p x

