Riport ifj. Szentgyörgyi Dezsővel. A 25 perces riportból 12 perc a "HÁROM NEMZEDÉK A MAGYAR REPÜLÉS TÖRTÉNETBEN" ...
Információk az előadóról: ...
A Boszniában feltárt piramisokról beszélgettünk Szentgyörgyi Dezsővel, aki rendszeres látogatója a kutatási helyszínnek.
Információk az előadóról: ...
Szentgyörgyi Dezső egykori MALÉV pilóta egy 1986-os furcsa "találkozásról" mesél. Személyszállító repülőgépükhöz, egy nem ...
Hadak útján 1. – Hadtörténeti előadás a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár és Huszár András szervezésében.
„Figyelem! Szentgyörgyi repül”
Száz éve született a második világháború legeredményesebb pilótája – Amikor a kihallgatáson az első pofont kapta, vissza is adta
2015. FEBRUÁR 7. SZOMBAT. 14:47
FRISSÍTVE: 2015. FEBRUÁR 7. 14:51
Százéves lenne ezekben a napokban a második világháború legeredményesebb magyar vadászpilótája, Szentgyörgyi Dezső. Élete sorstragédia, magasság és mélység síkján zajlott, mennyben és pokolban. Csodával határos módon vészelte át a háborút – huszonkilenc légi győzelmet szerzett –, és csodával határos módon, élve szabadult ki Rákosi börtönéből. A halál békeidőben, polgári pilótaként a koppenhágai katasztrófában, a tengerben érte…
Szentgyörgyi Dezső (balra) 1942-ben Szolnokon, a frontra repülés előtt (Fotó: MH)
Pergessük vissza az eseményeket a háború végéhez. Szentgyörgyi Dezső 1945 októberében amerikai fogságból érkezik haza, 1946 tavaszán a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Társaság megalakulásakor munkára jelentkezik. A felvételiztető párttitkár megkérdezi: „Van repülési tapasztalata?” „Hogyne” – mondja Szentgyörgyi, és bemutatkozik. A párttitkár a név hallatán üvölteni kezd, mert tudja, hogy a név kit is takar. Az üvöltésre megjelenik Bocskarev elvtárs, a társaság vezérigazgatója, és a párttitkár megismétli: „Ennek a fasiszta brigantinak volt pofája nálunk jelentkezni!” „Hány győzelme van?” – kérdezi a vezérigazgató. „Harmincöt” – feleli Szentgyörgyi (huszonkilencet igazoltak – K. A. megj.). „Ha maga ennyi sztálini sólymot le tudott lőni, akkor nagyon jó pilóta lehet. Felvesszük” – mondta Bocskarev. Így kezdődik a polgári karrier, és sima átmenetnek tetszik. Gerő Ernő pénzügyminisztert 1949. április 22-én ő viszi Moszkvába egy Li–2-es repülővel. Még egy 1949-es emlék: abban az évben Budapest rendezi a VIT-et, és a magyar fővárosba érkezik Alekszandr Pokriskin, a II. világháború legeredményesebb szovjet vadászpilótája. Összehozzák Szentgyörgyivel, aki azt mondja neki: „Mi már találkoztunk.” Pokriskin válasza: „Nem, Szentgyörgyi, mi nem találkoztunk, mert ha találkoztunk volna, akkor maga nem élne… Vagy én…” „Pedig mi találkoztunk – köti az ebet a karóhoz a magyar pilóta –, mert a maga gépét én lelőttem.” „Hol? Mikor?” És Szentgyörgyi elmondja. Pokriskin gondolkozik. „Magának igaza van, csak akkor én pihentem, de a gépem a levegőben volt, és valóban valaki lelőtte.” Harcmezők emlékeA következő év váratlan fordulatot hoz, mert december 7-én Szentgyörgyi Dezsőt letartóztatják, majd koncepciós perben bíróság elé állítják. „Folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette” miatt a Katonai Főtörvényszék hét év börtönbüntetésre, tíz év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítéli. – Apámat elvitték, és nem láttam sokáig – mondja az 1947-ben született ifjabb Szentgyörgyi Dezső –, mi pedig lementünk édesanyám szüleihez Iregszemcsére. Aztán fél év múlva kitelepítették édesanyámat, és hamarosan én is Jászkarajenőre kerültem. De nem értettem az egészből semmit… Bekerültünk egy szegény „kulák” családhoz. Hetente egyszer volt kenyér, és anyám sírva tukmálta belém a csalánfőzeléket. Háborús emlék a balatoni harcokat levezénylő szovjet vezérkar Iregszemcsén, az anyai nagyszülők kocsmájában, illetve panziójában lakott – a nagypapa az amerikai „kitántorgásból” szerzett vagyont –, a lányuk főzött rájuk. Ennek köszönhette, hogy nem jutott a többi nő sorsára… – Egy alkalommal az asztalfőn ülő Tolbuhin marsall megkérdezte anyámat – említi ifjabb Szentgyörgyi Dezső –, hogy: „Férfi van-e?” Anyám mint afféle fruska, szaladt apám vaskeresztes fényképéhez és mutatta, hogy van. Nagyanyám mesélte, hogy a fénykép láttán a tisztek megmerevedtek, letették a kanalat és körbeadták a fényképet. Az egyik tiszt azonban felugrott és el akarta tépni a fényképet. A marsall rászólt: „Azonnal adja vissza! Ez az ember a kitüntetését a harcmezőn szerezte!” A fényképet ma is őrzöm – teszi hozzá. A fiú hatéves korában, 1953-ban egy börtönlátogatás alkalmával találkozik ismét az apjával. A nagyanyja viszi el Vácra. Akkor derül ki, hogy az édesapa életben van. A fiú szemében ez az első meghatározó emlék az apjáról. Felfokozott idegállapotban érkeznek Vácra. Egy nagy terem oszlopai és rácsai mögött egyszer csak megjelenik a valamikor izomkötegekkel megáldott sportember lefogyva, vékonyan, átlátszóan, de villogó szemekkel és boldogan. A rendelkezésére álló két-három perc alatt iszonyú sebességgel, alig érthetően elhadarja mondandóját, aztán már vége is a látogatásnak. Álhír a halálrólSzentgyörgyi Dezső keveset beszélt azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket a börtönben átélt, de ha mégis beszélt, csak olyat mondott el, amiről hihette, hogy a fia javára válik. Amikor a kihallgatások során az első pofont kapta, rögtön visszaadta, és szabályosan leütötte a kihallgató tisztet. Ezután hárman estek neki: pisztolytussal verték, csomóban tépték ki a haját, és kis híján szétloccsantották a fejét. „Szentgyörgyi, vegye tudomásul – mondták –, hogy maga nem szék vagy asztal, amivel el kell számolnunk…” A jegyzőkönyvet negyvennyolc napig nem írta alá, csak akkor, amikor a szomszéd szobában meghallotta a felesége zokogását. Kilencvenkilósan vitték be, és a kihallgatások végére negyvennyolc kilóra fogyott le. Szentgyörgyi felesége és a fia 1953-ban, fél évvel az emlékezetes Nagy Imre-beszéd után szabadulnak Jászkarajenőről. Ördögi cselszövés következtében azt az értesítést kapja az asszony, hogy a férjét kivégezték! Ifjabb Szentgyörgyi ma sem tudja, hogy levélben értesítették-e, vagy berángatták a rendőrségre, és ott közölték vele a hírt. A család még azt is tudni véli, hogy Szentgyörgyi Dezső ruháját is megkapta az asszony – átlőve! A kivégzés tényét egy kiszabadult pilótatárs szintén megerősíti. Ennek a hírnek a folyománya lesz, hogy az „özvegy” – még férje kiszabadulása előtt – újból férjhez megy… FelmentésDe maradjunk még a váci börtönben. Moldova György említi a Kádár Jánosról írott könyvében, hogy a politikust sokáig magánzárkában tartották az ÁVH Conti – ma Tolnai Lajos – utcai börtönében. Az író Vácról nem beszél, de egy tábla ma is hirdeti a börtönben, hogy Kádár is lakója volt a váci intézménynek. Ifjabb Szentgyörgyi – édesanyjára hivatkozva – szóba hozza, hogy édesapját egy ideig Kádárral zárták össze. Nem tudják, hogy a vallatás szakaszában vagy Vácott. – Amikor apám a kiszabadulása után a Malév pilótája lett, Kádár csak vele volt hajlandó repülni! Elképzelhető, hogy belejátszott ebbe a közös cella is, vagy Kádár úgy gondolta: a szakmailag legjobbat adják neki – nem tudom. Szentgyörgyi Dezső 1956. augusztus 18-án szabadult a börtönből, és egy évvel később, 1957 márciusában törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a vádak alól felmentette. De a családot még a kilencvenes években is megfigyelték. Az édesapa csak akkor hitte el, hogy ártatlannak tartják, amikor felvették a fiát a Műegyetemre. – Egyik nap becsöngetett a házmester a VIII. kerületi lakásunkba, és kérte, hogy menjek le hozzá – emlékszik vissza ifjabb Szentgyörgyi Dezső. – Ott várt az apám… Attól kezdve hetente egyszer meglátogatott, és a házmester lakásában beszélgettünk. Később, amikor már mindenki megbékélni látszott az új helyzettel, följárt apám hozzánk, egészen addig, amíg újra meg nem nősült. Ez a házassága már ragyogóan sikerült. Ezután én mentem fel hozzájuk. Ismét a levegőbenSzentgyörgyi Dezsőt Rónai Rudolf repülésügyi kormánybiztos hívta a Malévhez, és a légitársaság 1956. november 1-jétől repülőgép-parancsnokként alkalmazta. Rehabilitálták, repülőgépet vezetett, de megbízhatatlanként nem kapott jogosítványt. Végül a Kádár-titkárságra ment be a panasszal, és közölte, hogy kilép a Malévtől, ha nem vezethet autót. Ennek aztán lett foganatja. – Az az igazság, hogy apám előéletéről huszonegy éves koromig semmit sem tudtam – vallja be ifjabb Szentgyörgyi Dezső. – Csak annyit, hogy a kitelepítésünknek köze lehet hozzá. Ő azonban semmit nem beszélt erről. Elmeséli azt is, hogy 1968-ban, amikor albérletben lakott, egyszer csak csengettek. – Én mentem az ajtóhoz, de nem találtam ott senkit. Viszont a küszöbre egy angol nyelvű könyvet tett le valaki. Repülő ászok – ez volt a címe. Beviszem a könyvet, nézegetem, és megállapítom, hogy milyen szép. A világ valamennyi nációjának repülő ászai voltak benne a fényképükkel. És amikor odaérek a magyarokhoz, ott találom az apámat, amire majdnem „dobtam egy hátast”. Megyek vele hozzá, és mutatom a könyvet. Sosem láttam idegesnek, de akkor az volt. „Hogy került ez hozzád?” – kérdezte. Mondtam, hogy a küszöbön volt. Megkérdeztem ifjabb Szentgyörgyi Dezsőt, aki szintén pilóta lett (sőt a fia is az, a Kuwait Airways pilótája) – a Lövőház utcai Zsiguli-szerviz főnökhelyettesi állását hagyta ott, hogy megvalósíthassa fiatalkori álmát –, hogyan értékeli ma, nyugdíjasként édesapja vadászpilótai zsenialitását. – Egy repülőorvos mondta el nekem, aki engem is vizsgált, hogy megkérdezte apámtól: „Dezső, hány légi győzelmed is volt?” „Huszonkilenc – kapta a feleletet –, de megbűnhődtem érte.” Hogy apám komolyan gondolta-e, amit mondott, vagy csak a témát akarta elhárítani? Valószínű, hogy az utóbbiról van szó. Én most azt mondom egészen más előjellel, hogy meg is bűnhődött érte! Az utolsó útS aztán a sors fintora: 1971. augusztus 28-án a Malév MA–731-es számú járata, egy Il–18-as gép Oslóból Koppenhágába tartva 18 óra 52 perckor Kastrup repülőtere előtt, rossz időjárási körülmények között, szélnyírás miatt a tengerbe csapódik, és Szentgyörgyi Dezső parancsokkal együtt a teljes személyzet, három kivételével az összes utas életét veszti. Szentgyörgyi nem a becsapódástól halt meg, hanem akkorát húzott a magassági kormányon, hogy leszakadtak a belső szervei. A boncoló orvos azt mondta: a szíve szakadt meg. – Abban az időben én Togliattiban, az autógyárban voltam. Mielőtt kiutaztam, feltárcsáztam apámat. „Utoljára még felhívlak…” Belekiabált a telefonba: „Hogy mondhatsz ilyet, hogy utoljára!?” A második héten szieszta gyanánt lefeküdtem, a többiek kártyáztak mellettem. Egyszer csak felültem, és ömlött a víz rólam. „Mi bajod van?” – kérdezték a kollégáim. „Gyerekek, meghalt a húgom!” – mondtam. Amikor négy nap múlva hazajöttünk, a repülőtéren tudtam meg, hogy abban a másodpercben halt meg az apám, amikor vizesen az ágyban felültem. Ifjabb Szentgyörgyi Dezső 1989-ben féléves átképzésen vett részt a Szovjetunióban. A búcsú egy vodkaparti volt, orosz szokás szerint korsóval. Éjfélkor az átképzést vezető harmincnégy éves orosz főpilóta letette a poharat, az ifjabb Szentgyörgyi szemébe nézett és erős hangon azt mondta: „Figyelem, figyelem! Szentgyörgyi repül!” Ezt akkor mondták be a különböző harcban álló körzetekben, amikor meg kellett próbálni a magyar ászt levadászni, vagy nagyon oda kellett figyelni. A főpilóta így közölte a fiával, hogy tudja, kivel áll szemben.
Három generáció
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2015. december 25. 13:41
Száz évvel ezelőtt született vitéz Szentgyörgyi Dezső, a kecskeméti légibázis névadója, aki 29 igazolt légi győzelmével a legeredményesebb magyar vadászpilóta, és mind a szovjet, mind az angolszász ászok méltó ellenfélként tekintettek rá. Fia és unokája nemcsak nevét viseli, de ők is mindketten pilóták lettek, és egy hihetetlen életútról meséltek magazinunknak.
Ifjabb Szentgyörgyi Dezső egy műanyag tokban őrzött, megvörösödött érmét tart a kezében; egyet a rengeteg relikvia közül, amelyeket féltve őriz az otthonában található számos vitrin egyikében. „Ezt a kétforintost a zsebében találták. A tengervíztől lett ilyen."
Megilletődve nézzük a kis pénzdarabot: az egyik utolsó emlék ez egy igazi legenda életéből, egy olyan pályafutás mementója, amely minden túlzás nélkül nagyszabású hollywoodi filmeposzba kívánkozna. Persze megítélés kérdése, hogy milyen kicsengésű mozit lehetne forgatni minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótája, vitéz Szentgyörgyi Dezső sorsáról. „Igazság szerint az előző rendszerben is érezték, hogy az egész élete egy görög tragédia volt, és már akkor is felmerült a film ötlete" – válaszolja felvetésünkre a néhai ász fia. „Elő is hozakodtak neki az ötlettel, csak éppen azt találták ki, hogy a végén álljon át a szovjetekhez…"
Szentgyörgyi zászlós nemcsak profizmusával, de termetével is kiemelkedett a vadászpilóták közül.
A kétforintos 1971. augusztus 28-án, Koppenhágánál került a tengerbe, amikor a volt vadászpilóta már a Malév repülőgép-vezetőjeként, egy végzetes baleset következtében – az általa vezetett Il–18-as további huszonkilenc utasával együtt – életét vesztette. „Belerepültek egy mikrocellába leszállás közben" – mondja ifjabb Szentgyörgyi Dezső. „A mögöttük repülő Boeing 707-es is jó hatszáz métert süllyedt, mire sikerült stabilizálni, de nekik még volt magasságuk. Apáméknak nem volt, bár felismerte a helyzetet, és megindították az átstartolási eljárást. Tényleg csak métereken múlott, de aztán a gép valamelyik része elkapta a vizet. Mindössze hárman maradtak életben, ők is csak úgy, hogy az utasok egyike – egy NDK-beli úszó – a hajánál fogva megragadta a két mellette ülőt, és felúsztak a felszínre."
Elhallgatott hőstettek
A legnagyobb magyar ász tehát sosem élvezhette a jól megérdemelt, nyugodt időskort, pedig élete minden volt, csak könnyű nem. Huszonkilenc hitelesített légi győzelme olyannyira önmagáért beszélt, hogy 1950-ben évekre börtönbe zárta a Rákosi-rezsim. Pedig közvetlenül a háború után még a magyar–szovjet légitársasághoz, a Maszovlethez is felvették. „Amikor jelentkezett, és bemutatkozott, a helyi magyar párttitkár természetesen azonnal el akarta hajtani, az ordítozás zajára azonban előkerült a szovjet igazgató"– idézi fel fia. „Mikor a magyar kolléga elmesélte neki, hogy ennek a fasiszta brigantinak van képe jelentkezni ide, megkérdezte: és hány légi győzelmet aratott ez a fasiszta briganti? Miután apám válaszolt, csak annyit mondott: a háborúnak vége, és aki ennyi sztálini sólymot tudott lelőni, az bizonyosan nagyon jó pilóta. Fel van véve."
Szentgyörgyi Dezsőt később az ÁVH pribékjei sem tudták megtörni. „Az első pofon után leütötte a vallatót, mire persze agyba-főbe verték, de később azt mondta: minden pofont vissza kell adni, és ma sem tenne másképp. Harmincegy napon át kínozták, de nem volt hajlandó azt vallani, hogy kémkedett. Amikor viszont az egyik nap meghallotta a szomszéd szobából anyám sírását, így szólt: adják oda a papírokat, mindent aláír." Hatévnyi fogság következett, amelynek egy részét a család kitelepítve, hihetetlen nélkülözésben töltötte. „Ebből az időszakból származik róla a legkorábbi emlékem is: 1953-ban nagyanyámmal meglátogathattuk Vácon. Előtte olyan híreket kaptunk, hogy kivégezték. Tisztán emlékszem: a rácsok mögött ott állt egy valószínűtlenül soványra fogyott, ám sugárzóan boldog tekintetű ember. Annyi mindent akart elmondani abban a néhány percben, hogy ötéves fejjel semmit sem értettem belőle. Aztán 1956 elején, amikor már Budapesten éltünk, egy nap kopogtatott nálunk a házmester, és amikor lementem hozzá, ott volt nála apám. A család szétszakadt a fogsága idején, de onnantól fogva hétvégente mindig találkoztunk."
Mindez persze nem jelentette azt, hogy fia bármit is tudott apja múltjáról. „A vidéki rokonok néha elejtettek egy-két mondatot a háborúról, ő azonban sosem beszélt erről, így csak 1968 körül tudtam meg az igazságot. Egyetemi vizsgára készültem, amikor valaki csengetett. Kimentem, de sehol senki: egy Repülő ászok című, amerikai kiadású könyv hevert az ajtó előtt" – emeli le a polcról a világháború
legjobb vadászpilótáit bemutató, féltve őrzött kötetet. „Amikor elértem a magyarokig, azonnal dobtam egy hátast. Egyből el is mentem hozzá: mi az, hogy én erről semmit sem tudok? Idegesen cigarettára gyújtott, és annyit kérdezett: hogy került ez hozzád? Itt jöttem rá, hogy valami nagy titok lappang a háttérben, és elkezdtem önállóan nyomozni." Ebben az időszakban egykori tagjain kívül az országban már alig emlékezett valaki a Magyar Királyi Légierőre, arra pedig főleg nem, hogy ez a légierő milyen haditetteket produkált. „Az amerikaiakkal szemben repülőgépek számában harmincszoros, személyzetben kétszázszoros, fegyverzetben háromszázszoros hátrányban voltak, mégsem hátráltak meg, és jelentős veszteségeket okoztak nekik."
Ifjabb Szentgyörgyi Dezsőt befogadták apja egykori bajtársai. A képen Micha György, Pintér Gyula és Holéczy Dániel társaságában.
„Katona vagyok…"
E példás helytállás vezetett odáig, hogy az ellenség által is rettegett, ám feltétel nélkül elismert Szentgyörgyi Dezső – mint ahogy már írtuk – évekre börtönbe került, és szabadulása után lakatosként helyezkedett el. „A nadrágját kézzel varrta, és heteken át paradicsomon élt, hogy kihúzza fizetésig. Aztán elhívták a Malévhez, ahol típusátképzés után pilóta lett. Mikor kitört a forradalom, a légitársaságnál is fel akarták kötni a párttitkárt; azt mondták neki, ez az ő privilégiuma, hiszen ő szenvedett a legtöbbet, de nem volt rá hajlandó. Kijelentette: ezzel pont olyan aljassá válna, mint akik miatt börtönben ült. A párttitkárt futni hagyták."
Nem ez volt az első eset, amikor Szentgyörgyi Dezső megmentette valaki olyan életét, aki fordított helyzetben lehet, hogy másképp tett volna. „Az volt az elve, hogy soha nem szabad visszaélni az erőfölénnyel. A Balaton környéki harcok során egy alkalommal mögötte repült egy angolszász gép, de az nem tüzelt rá, pedig a másik legalább olyan jó volt, mint ő. Mikor mellé repült, azt jelezte: nincs lőszere. Apám erre mutatta neki: te balra, én jobbra. Leszállás után persze Ujszászy György százados, a Puma század parancsnoka felelősségre vonta, miért nem semmisítette meg az ellenséget, de csak annyit felelt: katona vagyok, nem gyilkos. Máskor pedig egy szovjet pilótát mentett meg, akit ő lőtt le a Donnál. A németek egyből lőni kezdték az ejtőernyőn lógó, tehetetlen embert, apám azonban körberepülte a földig, és nem hagyta, hogy végezzenek vele" – idéz fel a fia két jellemző történetet.
Ifjabb Szentgyörgyi első repülése Budaörsről, édesapjával. A Li–2-es navigátorüléséből ismerkedik későbbi hivatása szépségével.
Ha ez így még mindig nem lenne elég filmszerű: Szentgyörgyi Dezső később mindkét megmentettel találkozott. „Amikor Malév-pilótaként először ment Londonba, piros szőnyeggel várták, és egy férfi virágcsokorral fogadta. Az angol volt az, akit nem lőtt le, és aki évekig nyomozott utána, kinek köszönheti az életét. A szovjettel pedig akkor hozta ismét össze a sors, amikor egy továbbképzésen, a Szovjetunióban a legnehezebb feladatot kérte a szimulátorban: azt, amikor az egyik oldalon egyszerre két hajtómű áll le. A foglalkozásvezető megkérdezte, ki ez az ember, aztán amikor megmondták neki, feltépte az ajtót, berohant, és össze-vissza csókolta apámat. Ő volt a szovjet pilóta, aki ott lógott az ernyőn."
Szentgyörgyi legendáját jól jellemzi az a kis beszélgetés is, amit az 1950-es években Magyarországra látogató Alekszandr Pokriskinnel folytatott. „Annak idején részt vett egy ütközetben, amelyben Pokriskin gépe is repült, de nem tudta, hogy az egyik legnagyobb szovjet ász akkor épp a pihenőjét töltötte. Mi már találkoztunk – mondta neki. Pokriskin ránézett, és csak annyit felelt: nem, Szentgyörgyi, mi nem találkoztunk, mert maga akkor nem lenne itt. Vagy én." A legnagyobb magyar vadászpilótát a Malévnál sem merték kikezdeni. „Pár napig együtt ült Kádárral, és egymás kihegyezett körmeit kötözgette a kommunista belügyminiszter meg a horthysta repülőtiszt. Kádár a börtön után csak apámmal akart repülni, és rendszerint ő is vitte. Nemcsak képességei, hanem emberi magatartása miatt is bízott benne."
Követendő példa
Ilyen példakép mellett semmi meglepő nincs abban, hogy az ifjabbik Szentgyörgyi szintén pilóta szeretett volna lenni, ám először másként alakult. „Középiskolás koromban elmentem egy motorossportrepülő-képzésre, de átnéztek rajtam, nem repültem semmit, így otthagytam. Elfogadtam az öreg álláspontját, ő ugyanis azt vallotta: jobb, ha mérnök leszek. Az autóiparban helyezkedtem el, és apám halála után, 1973-ban jelentkeztem a Malévnál akkor induló navigátorképzésre. Miután azt befejeztem, tizennégy éven át egy Tupoljev orrában ültem, és az átlátszó üvegen keresztül néztem a világot. Életem egyik legszebb időszaka volt. Később pedig pilóta lettem, és a 2000-es évek közepéig a Malévnál repültem."
A repülés szenvedélyét az unoka is örökölte: legifjabb Szentgyörgyi Dezső már kisgyerekként is az otthoni repülős albumokat lapozgatta, ma pedig a Kuwait Airways pilótája. „1987 körül, 12 évesen kutattam otthon, amikor éppen egyedül voltam, és találtam egy megsárgult újságcikket az 1940-es évekből, a Magyar Szárnyak című lapból. A cikk címe Üvölt a Puma volt, és nagypapáról szólt, akinek addig semmit sem tudtam a háborús múltjáról: ott volt róla egy fotó is egy Messerschmitt 109-essel. Ezzel fogadtam apámat, aki csak annyit mondott: b…meg, ezért ülni lehet!". Nevetnek. „De akkor azért már ki lehetett mondani, hogy nem Lenin volt a legnagyobb magyar ember, nem kellett visszatuszkolni mindent a fiókba."
Olyannyira nem, hogy 1990-ben már mindketten részt vettek a kecskeméti repülőbázis ünnepségén, amikor az alakulat felvette Szentgyörgyi Dezső nevét – amit néhány évvel korábban még csak kimondani sem nagyon lehetett. „A Malévnál előfordult, hogy elhangzott: mit keres ott egy horthysta repülőtiszt fia" – meséli a legenda fia. „Egész életemben a számat tartva dolgoztam, aztán egy napon bementem a pilótaeligazítóba, ahol egy vadidegen közölte: holnap várnak Kecskeméten, mert a repülőbázis felvette édesapám nevét, és itt az ideje, hogy végre megemlékezzünk hőseinkről. Megfagyott a levegő a teremben: beállítottságától függően ki így, ki úgy nézett rám. Másnap, az ünnepségen azt kérdeztem Nemeslaki Zoltántól, aki korábban szintén a Malévnál repült, és annak idején Horthy István kísérője volt a Donnál: Zoli bácsi, biztos vagy benne, hogy én itt vagyok? Azt felelte, ő is végig ezt kérdezgeti magától…"
A családból ma tehát már csak az unoka repül aktívan: a kuvaiti céghez már komoly rutin birtokában került – kereskedelmi repülési múlt, a Malév navigációs osztályán végzett munka, illetve néhány tajvani év után. A Távol-Keleten a repülőgépek királynőjét, a Boeing 747-est vezette éveken át. Együtt nem nagyon szoktak repülni, hiszen ezt egyik légitársaságnál sem szeretik. „Az előfordult, hogy nyaralásról utasként hazahoztam, de hát az más", mosolyog a legifjabbik Szentgyörgyi Dezső.
Édesapja ma már nem nagyon emelkedik a levegőbe. „Ha éppen kint járok a reptéren, és valaki megkérdezi, van-e kedvem tenni egy kört, igent mondok, de ott él bennem apám sorsa. Így is akad elég dolgom itt a tanyán…"
Vitéz Szentgyörgyi Dezső emlékét folyamatosan ápolják Kecskeméten, nemrég elhunyt özvegye is a bázis rendszeres vendége volt, a Honvédelmi Minisztérium pedig 2015-öt, születésének centenáriumi esztendejét, Szentgyörgyi-évnek nyilvánította. De ma is jóval kevesebben ismerik, mint az, érdemei alapján, indokolt lenne. A valaha élt legnagyobb magyar vadászpilóta, a magyar ász, akit ellenségei is tiszteltek és elismertek, persze bizonyára elégedett lenne, ha látná, hogy fia és unokája is repül. Ahogy fia felidézi: „Egy szovjet repülő tábornok egyszer azt mondta apámnak: Szentgyörgyi, magának egy pechje van. Az, hogy nem Magyarországtól 500 kilométerre nyugatra vagy keletre született."
Az 1948. évi londoni nyári olimpiára Szentgyörgyi Dezső vitte a delegációt.
Fotó:
Tóth László és archív
Forrás: Magyar Honvéd 2015. december
|
