Szereplők:

Férj levelet olvas és röhög.

Feleség horgol. Mit röhögsz?

Férj. Ez a marha, a Szveti.

Feleség leteszi a horgolást. Miféle Szveti? Csak nem a Cserven?

Férj. Dehogy nem.

Feleség. A Szveti írt?

Férj. Nemcsak hogy írt, de mindjárt itt lesz. Most jött meg, és üzeni, hogy azonnal itt lesz. Két éve nem láttam.

Feleség. Na akkor értem, hogy röhögsz. Képzelem, miféle csacsiságokat írt megint.

Férj. Hogy elhozza a töltőtolltöltő-tintatartót is, aszongya.

Feleség. Hát az mi...

Férj. Tudod, amivel legutoljára felültetett, amikor elutazott... Az úgy volt, hogy én vettem egy töltőtollat, és a Szveti...

Feleség. Elég, elég! Tudod, hogy nincs érzékem a ti humorotokhoz. Hogy nem unjátok meg, diákkorotok óta folyton ugratjátok egymást, és órákig tudtok röhögni ezeken a gyerekes szamárságokon. Felnőtt emberek! Nem szégyellitek magatokat.

Férj. Bocsáss meg, hát muszáj röhögni, mikor ez az ember például -...

Feleség. Tudom, tudom, bekeni a telefonkagylót, hogy hozzáragadjon a füledhez, mikor telefonálsz. Mire te, miniszteri titkár és családapa, vizet öntesz a gumikabátja zsebébe, vagy beadod neki, hogy a rendőrség kereste. És így tovább. Nem unjátok meg?

Férj. Hogy lehet ezt megunni? Hát nem egy fényes alak? Találkozom vele egy reggel, azt mondja, teljesen berekedve utánozza. "Nézd kérlek, mi történt velem, éjszaka teljesen berekedtem, nem tudsz valamit, mielőtt orvoshoz mennék?" Mire én nagy részvéttel magyarázni kezdem neki, hogy mit rakjon a torkára, mivel gargarizáljon - szóval beszélek egy negyedórát, mire ő dörgő hangon azt mondja utánozza: "Köszönöm szépen!" Köhög. Nagyon jó!

Feleség felhúzott szemmel. Hogy ezen mi van olyan nagyon jó!

Férj. Te, ez ő.

Feleség felugrik. Várj, átöltözöm akkor.

Férj. Hopp, Málcsikám, várj csak... Ez biztosan valami ugratással jön... Meg kellene előzni... Mondj valamit, mivel csapjam be.

Feleség vállat von. Mondd neki, hogy mi már nem vagyunk együtt, hogy elváltunk. El.

Férj gondolkodik. Nagyon jó! Kitűnő!

Kopognak.

Férj. Tessék!

Szveti jön, bőrönddel. Lajcsikám!

Férj. Szervusz, édes Szvetikém! Ölelkezés. Ezer éve!

Szveti. Egyenesen a vasúttól jövök. Nálatok fogok megszállni, ha nem vagyok terhetekre.

Férj. Úgy érted, hogy nálam... Dehogy vagy terhemre, boldog vagyok! Olyan régen szerettem volna már kibeszélgetni magam veled.

Szveti leteszi a bőröndöt. Remélem, őnagysága is szívesen...

Férj elkomorodik, mintha nagy zavarban volna. Tudniillik,...

Szveti csodálkozva. Mi az?

Férj köhög, aztán halkan. Hát te nem tudsz semmit?

Szveti meghökken. No! Mi történt?

Férj elfordított arccal. Mi... már nem élünk együtt Málcsival. Egy félévvel ezelőtt elváltunk. Mutatja. Ő is külön - én is külön. Szünet. Azt hittem, tudsz róla.

Szveti részvéttel. Drága öregem - ez esetben bocsáss meg a tapintatlanságomért - fogalmam sem volt róla. Szünet. No de ilyet... ez aztán meglepetés. Leül. Igazán nem tudom, mit szóljak.

Férj. Nem lehet arról sokat beszélni. Leül.

Szveti. De hát az istenért - hogy történt a dolog? Két ilyen ember - mindenki azt hitte, aranylakodalom lesz belőle.

Férj lehorgasztott fejjel. Én is azt hittem.

Szveti részvéttel. Őszintén sajnálom, hogy most felszakítottam ezt a sebet, édes öregem. Ha tudtam volna...

Férj legyint keserűen. Bátran beszélhetsz róla. Úgyis folyton ez jár az eszemben - igazán mindegy, hogy beszélek róla, vagy hallgatok.

Szveti. Ejnye, ejnye - és ennyire hatott rád a válás? Szegény barátom!

Férj indulattal. Szvetikém, nem tudod, mennyit szenvedtem azóta! Eltakarja az arcát.

Szveti részvéttel. Beszélj, Lajcsikám, jót fog tenni neked, ha kiöntöd a szíved egy régi barátnak.

Férj. Mit beszéljek? Láthatod, hogy egészen megváltoztam. Hol vannak azok a szép idők, amikor annyit nevettünk együtt! Sóhajt. Akkor még boldog ember voltam!

Szveti vigasztalóan. No, no. El fog múlni.

Férj fájdalmasan. Soha.

Szveti Ugyan... Egy asszony miatt!... Ha nem bírod ki nélküle, még megtalálhatjátok egymást... Jó, hogy itt vagyok... majd én kibékítelek benneteket...

Férj szenvedéllyel. Bennünket soha... Az a nő meghalt a számomra!

Szveti szünet után. Meghalt?

Szveti szünet után komolyan. Az más. Akkor jobb, ha igyekezel elfelejteni.

Férj. Igyekezni elfelejteni... Könnyen beszélhetsz... El lehet felejteni öt év... öt évnek a elcsuklik a hangja.

Szveti szilárdan. El lehet felejteni. És el is kell felejteni. Egy igazi férfi tud felejteni, ha akar.

Férj szavalva. Mit tudsz te arról, mit jelentenek az álmatlan éjszakák, felijedve minden percben egy illat emlékére, mintha kísértet járna a szobádban. Mit tudod, mit jelent elhinni a hihetetlent, hogy elvesztettük minden reményünket, örömünket, vidámságunkat - mindent, ami életet jelentett a számunkra! Hogy lehet elfelejteni azt, ami több volt mindannál, ami még jöhet... hogy volna rá mód elfelejteni.

Szveti határozottan. Van rá mód. Ha van egy jó barát, aki bebizonyítja neked, hogy semmit se vesztettél.

Férj egy pillanatra kizökken a szerepéből, csodálkozva. Hogy semmit sem vesztettem?

Szveti. Úgy van. Jól értetted. Aki bebizonyítja, hogy semmit se vesztettél - mert nem vesztheti el az ember azt, ami nem volt az övé.

Férj egészen kiesve szerepéből. Mit beszélsz, kérlekalássan?

Szveti. Azt, amit kötelességem most már elmondani, hogy megvigasztaljalak. Szünet után. Én régen tudtam, hogy az az asszony nem érdemelt meg téged.

Férj kínosan. No már megbocsáss -

Szveti egyszerűen. Örülök, hogy végre megmondhatom neked. Mi nagyon sajnáltunk téged. És amikor az imént megtudtam a válást, a lelkemben szerencsét kívántam neked...

Férj. Szvetozár, megtiltom, hogy...

Szveti megveregeti a vállát. Tudom, hogy fáj, még utólag is fáj az ilyesmit megtudni. De azt akarom, hogy ha már szerencsére így történt a dolog, gyógyulj ki egyszer s mindenkorra ennek az asszonynak még az emlékéből is. Mi nem akartunk neked szólni arról, amit mindenki tudott, hogy...

Férj hebegve. Szvetozár... megtiltom...

Szveti kérlelhetetlenül. Hogy ez az asszony lépten-nyomon megcsal téged, még mielőtt rájöttél az utolsó csalására.

Férj. Mit... beszélsz...? Leroskad a székre.

Szveti. Igen, jobb, ha megtudod. Te olyan boldog voltál vele, nem akartam szólni!

Férj felugrik. Hazudsz! Vondd vissza! Hazudsz! Bizonyítsd be!

Szveti részvéttel. Bizonyítsam be? Szegény barátom!... Hogy bizonyítsam be?

Férj. Mondd meg, hogy kivel?...

Szveti. Kivel? Vállat von. Istenem, hát például?

Férj. Például?

Szveti. Például... Elbizakodottan mosolyog.

Férj megsemmisülten, suttogva. Veled?

Szveti. Velem. Leroskad.

Férj hajához kap. Szünet.

Szveti. Én nem követtem el árulást veled szemben. Olyan mindegy volt már, hiszen eggyel több vagy kevesebb, nem segített rajtad... ő kezdett elcsábítani... és én belementem a dologba, hogy tőrbecsaljam, és aztán kiadjam neked, hogy kiábrándítsalak. De mikor láttam...

Férj felugrik, torkon ragadja. Bizonyítsd be!...

Szveti védekezik. No no... mi az... megőrültél?... Eressz el... Nagyon jó... most jut eszedbe botrányt csinálni, utólag?... Ahelyett, hogy megköszönnéd... hogy meg akartalak vigasztalni?

Férj. Bizonyítsd be, mert leütlek!

Szveti mérgesen. Bizonyítsam be?!... Hát persze, hogy bebizonyítom! Nézze meg az ember... Véletlenül szerencséd van... nálam van az a tárca, amibe eltettem egy levelét... most legalább láthatod. Keresgél, tárcát vesz elő, tárcából levelet.

Férj toporzékolva. Ide vele...

Szveti. Tessék... Ha ebből se látod... Nyújtja a levelet.

Feleség bejön átöltözve, mosolyogva. Jó estét, Szvetozár!

Férj leteszi a levelet maga mellé az asztalra, hogy lássa, mit fog szólni Szvetozár. Szvetihez szilaj mozdulattal. Itt a feleségem... ismételd meg előtte, amit mondtál, mert... fölemelt kézzel mert különben...

Feleség. Az istenért, mi az? Még mindig ugratjátok egymást?

Férj. Szép kis ugratás... Ez az úr azt állítja... hogy te... hogy ő és te...

Feleség. Hogy én és ő?...

Férj. Hogy te engem... hogy én és te...

Feleség. Hogy te és én?

Szveti nyugodtan. Hogy te és ő azt hiszitek, hogy engem be lehet ugratni.

Férj meghökkenve erre a szemtelenségre. Mit beszélsz? Azt mered mondani...

Szveti elszántan. Az első percben tudtam, hogy ugratni akarsz, és hogy Málcsika a másik szobában öltözködik. Te pali. Most kaptál tőlem egy leckét, hogy az ember nem csinál vicceket a feleségéből... mert megjárhatja vele.

Feleség naívan. Hát mi történt?

Szveti. Az történt, Málcsika, hogy az ura ugratni akart - és azt mondta, hogy maguk elváltak. Mire én, aki nagyon jól tudtam, hogy maga itthon van - hiszen megkérdeztem a házmestert - azt mondtam neki, hogy jól tette, mert maga és én -

Férj. Szóval...

Szveti. Szóval - szervusz öregem! Úgy veszem, mintha ebben a pillanatban léptem volna be.

Férj. Hogy értsem ezt? Körülnéz.

Szveti folytatva... miután úgy beugrottál, ahogy még életedben nem ugrottál be.

Férj. Én ugrottam be?

Szveti. Nem - majd én. Persze - jó is volna olyan haszontalan tréfával fogadni a két év óta nem látott jó barátot. De Moskovits megelőzött!

Férj az asszonyra néz. No de megbocsáss... ez már ízetlen...

Szveti. Szedd össze a fejed... ki ajánlotta neked azt a tréfát, amivel engem akartatok ugratni?

Férj elámulva. Málcsi...

Szveti diadallal. Na!

Férj, hitetlenül. Hát ti...

Szveti. Mi ezt már két hete megbeszéltük - tudva azt, hogy ugratni akarsz engem valamivel. Hát mi előre meghatároztuk, hogy mivel fogsz ugratni.

Férj megint dühbe jön. Ugyan kérlek - megbeszéltétek! Hol?

Szveti. Hol? Azt kérded, hogy hol?

Férj felbőszül. Igen!... Hol!

Szveti zavarba jön. No de kérlek...

Feleség szilárdan és nyugodtan. Hát levélben. Mindketten rámerednek.

Férj fejéhez kap. Ja igaz... a levél! A feleségem levele - hozzád! Hová tettem? Keresi.

Feleség nyugodtan állva marad, közömbös hangon. Ott látok valami levelet az asztalon - nem az az?

Szveti eltakarja az arcát.

Férj olvassa. "Kedves Szvetikém - egy jó ugratást gondoltam ki Feri részére... Rá fogom venni, hogy próbálja magát avval ugratni, hogy mi elváltunk. Maga tegyen úgy, mintha beugorna, és mondja azt, hogy..." tovább olvas.

Férj hangosan, felszabadultan nevet. Ti bolondok! Térdét csapkodja. Na!... Ezt el kell ismerni, jó volt! Beugrottam! Túljártatok az eszemen! Ölelgeti őket, táncra perdül Szvetivel.

Férj széles jókedvében. Most ugyan tovább ugrathatnálak benneteket - azt mondhatnám, hogy úgyis tudtam erről a levélről!... De elég!... itt vacsorázol, ugye? A többit még megbeszéljük! Várjatok, hozok cigarettát! Kirohan.

Szveti homlokát törülgeti, az asszonyra néz.

Szveti suttogva. Málcsi... mi volt ez?

Feleség bólogat, aztán. Maga ügyetlen szamár! Legyen boldog, hogy hallgatóztam - hogy számítottam az ügyetlenségére - és odakint, az ajtó előtt megírtam ezt a levelet!

Szveti. És - a magáé... az enyém... amit nekem...

Feleség előveszi a zsebéből. Az itt van - múljon el az is, hogy egyszer, egyetlenegyszer nagyon régen én ugrattam magát: és ezt a drága, kedves, naiv embert, akit mindenkinél jobban szeretek - mert igazi férfi, vagyis igazi gyerek: játszani mer az élettel, aminek mi asszonyok és ti csábítók csak játékszerei vagyunk. Lassan összetépi a levelet.